WEKERLEA W e k e r l e i T á r s a s k ö r E g y e s ü l e t t á j é k o z t a t ó l a p j a

Megjelenik negyedévenként XIII. évfolyam, 1. szám2007. március 8.

Tartalomjegyzék

Nagy Tamás:Készülődés a centenáriumra ..................... 1

Bezárták a kispostát .................................... 4

Iskola a határon ........................................... 6

Tóth Pál:Ismerjük-e a mészhomok téglát? .............. 8

Nagy Tamás:A titokzatos táska...................................... 10

Padlások kincsei ........................................ 11

Lechner Gábor:Kirobbanthatatlanok a telepről ............... 12

Koller bácsi és a sütemények ................... 13

Babály László:A hegy szelleme segített ............................14

Nagy Tamás:Mit ünnepelünk március 15-én? ............ 15

A király jóváhagyta a kinevezést ............ 15

Juhos-Kiss János:„Békésen, ha lehet, fegyverrel, ha kell” ..... 16

Nagy Tamás:Párbaj a csatamezőn ................................. 17

Ferenczi István, Tracey Wheatley:Hogyan védjük környezetünket? ............ 18

Szakács Gusztáv:Nőtt, mint a gomba ................................. 19

Csóka Eszter:Húsvéti felfordulás és nyugalom ............. 21

Szakács Gusztáv:Hajnalozás húsvéthétfőn ......................... 23

Gondán Aranka:Van a papír, és vagyok én ......................... 24

Bartos Győző:Ütőképes énekkar ..................................... 25 „Élt” 90 évet?

Urmai Ungurán László: Gyökerek – Úton sorozatból – Bercsényi utca

TÁRSASKÖRI HÍREK 1WEKERLE 2007/1.

Készülődés a centenáriumraTisztelt wekerlei lakosok! Kedves olvasók! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket. Fél évvel ezelőtt azt ígértem önöknek, hogy az új vezetőség – köztük magam is – gőzerővel készül a jövőre esedékes Wekerle-telep-centenáriumra, a 100 éves évfordulóra. A készülődés sokrétű.

Elsősorban a társas-kör aktivistáinak kö-rét bővítjük, akikre a

jubileumi rendezvények során számíthatunk. Az elmúlt időszakban szép számmal és kitűnő ötletekkel érkeztek közénk idősebbek és fiata-lok egyaránt. Tevékenységükkel már találkoz-hattak: a téren közösen feldíszített fenyővel, a karácsonyi szeretetcsomag kihordásával, a lap-ban meghirdetett megannyi programmal. Az önkéntesek fogják lapunkat terjeszteni. Nyug-díjasok és diákok, wekerleiek.

A vezetőség tágra nyitotta a társaskör kapu-ját. Hála istennek, tagjaink élnek is a lehető-séggel. Egymás után alakulnak meg a klubok, baráti körök, szakosztályok. Mind többen ké-rik felvételüket közénk. A tetszhalott egyesü-letben már lázas társasági élet folyik.

Tagjaink közül többen is felajánlották segít-ségüket. Van, aki a pályázatokat figyeli, s van,aki a megírásban segít. Megint más nemzetkö-

zi és hazai szakemberek figyelmét hívja fel azeseményre, s van olyan is köztünk, aki egyete-mi tanszékeket kért fel arra, írjanak ki diplo-madolgozat-témát a Wekerle ilyen vagy olyan kutatására, felderítésére.

A március végére összehívott közgyűlés is közvetve a centenáriumot szolgálja. Legfon-tosabb döntése várhatóan az lesz, hogy szer-vezetünk közhasznúvá válik. Ezzel a státussal pályázati lehetőségeink nőnek. A múlt lezá-rásával, az egyesület szabályos működésével megint szalonképessé válunk. Éppen ezért kérem minden tagtársamat, tartsa nagyon fon-tosnak és a jövőnket meghatározónak követ-kező közgyűlésünket, s jelenlétével, voksaival erősítse meg közös szándékunkat.

A jeles évforduló sikere persze elsősorban raj-tunk, wekerleieken múlik. Nagy feladatot tűztünk magunk elé, amelynek végrehajtása során számí-tunk önre is. Tisztában vagyunk azzal, minden ember valamiben több, mint társai. Lehet, hogy

éppen az a többlet segít át valamely akadályon, amivel ön rendelkezik, kedves olvasó.

Hogy miképpen szerezhet tudomást célja-inkról, aktuális feladatainkról? Nos, amint a mostani lapszámban is tapasztalhatja, igyek-szünk arról sűrűn hírt adni, de a legalkalma-sabb módja az, ha eljön közénk a társaskörbe, belép a tagok közé. Szeretettel várjuk!

A jövőben a Wekerle lap is ezt az ügyet kívánja szolgálni. Mind a szerkesztőségnek, mind a vezetőségnek az a szándéka, hogy a Wekerle újság szolgálja a centenáriumot.

Szolgálja a WTE nyitottságát és közösség-képző szándékát! Ennek jegyében bővítettük és fiatalítottuk a szerkesztőbizottságot.

Bízom abban, hogy ön, nyájas olvasó, saját ötleteivel fogja gazdagítani mind a lap szerkesz-tését, mind a 100. évforduló megünneplését.

Nagy Tamás,a WTE elnöke

Kedves Tagtársunk! A Wekerlei Társaskör Egye-sület – hosszú idő után – szeretné rendbe tenni a tagnyilvántartását. Tavaly május 19-én a WTE közgyűlése új elnököt és vezetőséget választott. A régi vezetés nem hagyott hátra hiteles tag-nyilvántartást. A rendelkezésünkre álló kimu-tatás szerint sokan vannak olyanok, akik valaha tagjai voltak egyesületünknek, de kapcsolatunk az idők során megszakadt. Szeretnénk, ha min-den régi tagunk továbbra is közénk tartozna. Ezért kérjük mindazokat, akik az elmúlt egy év-ben tagdíjukat nem rendezték, vagy nem emlé-keznek arra, hogy rendezték-e, hivatali időben keressék fel egyesületünk székhelyét!

A WTE közgyűlése tavaly módosította alap-szabályát. Az új okmány szabályozza, mikép-pen lehet törölni azokat az egyesületi tagokat, akiknek a tagdíjbefizetésük több mint egyéveskésedelmet szenved. Idézzük az idevonatkozó szakaszt.

Az egyesületi tagság megszűnése:a/ A tag halálával.b/ A tag kilépésével.c/ A tag kizárásával: a vezetőség kizárhatja

azt a tagot, aki az egyesület célkitűzéseit vagy a tagsági kötelezettségeit súlyosan megsérti.

d/ A tagnyilvántartásból törléssel a veze-tőség törölheti azt a tagot, aki egy éven túli tagdíjhátralékát a wekerlei médiu-mokban megjelent tagdíjfizetési felhívásellenére sem fizeti meg.

e/ A tagot jogerős ítélet a közügyek gyakorlá-sától eltiltja.

f/ A jogi személy megszűnésekor, megszűné-sével.

A tagság megszűnésével a befizetett tagdíj ésegyéb támogatás nem fizethető vissza.

Ha a tagság megszűnése kizárással történik, a tag a kizárás ellen 15 napon belül panasszal fordulhat a közgyűléshez.

A tagok kötelezettségei:a./ A tagok kötelesek az alapszabályban fog-

laltakat megtartani és megtartatni.b./ A tagok kötelesek az egyesület szervei által

hozott határozatokat és döntéseket végre-hajtani, és végrehajtásukat elősegíteni.

c./ A tagok kötelesek tagdíjat fizetni.A tagdíj:Az évi tagdíj összege:a./ Önálló keresettel rendelkezők: 100 Ft/hób./ Nyugdíjasok és önálló keresettel nem ren-

delkezők: 50 Ft/hóc./ Pártoló tagok – minimum 6000 Ft/évd./ Pártoló tagok – jogi személyek, csoportok:

10 000 Ft/év A WTE elnöksége a Wekerle 2006/2. számú

lapban értesítette mindazokat, akik a közgyű-lés előtt belépési nyilatkozatukat írásban fejez-ték ki, hogy valamennyien felvétettek. Ennek ellenére az akkor jelentkezettek közül – de a korábbi tagok közül is – még sokan nem fizet-ték be 2006. évi tagdíjukat.

Ismételten kérjük tagjainkat, hogy elma-radt korábbi, illetve 2007. évi tagdíjukat szí-veskedjenek befizetni. Pénztári órák: szer-dán 16–19 óra, csütörtök: 9–12 óra.

Mindazokat, akiknek legalább egyéves tag-díjhátralékuk van, az alapszabály felhatalmazá-sa alapján, a vezetőség határozata szerint 2007. március 30-i hatállyal töröljük a tagok sorából.

Kérjük tehát kedves tagtársainkat, hogy a torlódások elkerülése végett a pénztári órák-ban mielőbb szíveskedjenek felkeresni irodán-kat, hogy elmaradt tagdíjukat befizethessék!

Kérjük továbbá, hogy ismerőseiket is emlé-keztessék a határidőkre.

Örülnénk, ha velünk maradnának! Szüksé-günk van önökre is! A WTE vezetősége

Közgyűlés március végénA Wekerlei Társaskör Egyesület vezetősége meghatározta az alapszabály-módosító köz-gyűlés időpontját, és felkérte az elnököt, hogy a jogszabályoknak megfelelően hívja össze a közgyűlést.A kitűzött időpont: 2007. március 30., 18 óra. Helye: Munkás Szent József Közössé-gi Ház, Pannónia út 26. A tagok meghívót kapnak, amely tartalmaz-ni fogja a napirendet és az ahhoz tartozó írásos anyagokat.(Itt emlékeztetjük a tisztelt tagságot, hogy az alapszabály módosítására vonatkozó terve-zetet az előző Wekerle-szám tartalmazta. Az ahhoz érkezett javaslatokat a meghívó fogja tartalmazni.) A WTE vezetősége

Elmaradt tagdíjak

TÁRSASKÖRI HÍREK WEKERLE 2007/2.2

TÁRSASKÖRI HÍREK 3WEKERLE 2007/2.

KÖZÉLET WEKERLE 2007/1.4

A WTE elnöke, aki a telep aranykorát idéző írásaival a lokálpatriotizmus eszméjét kíván-ja ébren tartani, aki a vezetőséggel vállvetve a telep centenáriumának méltó megünneplésére készül, azonnal cselekedett: kinyomozta, ki a döntésért felelős személy a postánál. A terü-letileg illetékes igazgatóval és Kispest önkor-mányzatával felvette a kapcsolatot. Még azon a héten Bor Sándor igazgató látogatást tett a városvezetőknél. A találkozó során nem szüle-tett megállapodás, erről mind a polgármester, mind a jegyző közleményt adott ki, amit más kispesti sajtóorgánumok közöltek. A WTE elnöke azonban nem nyugodott bele, tovább- lépett, és újabb levelet írt az ügyben eljáró igaz-gatónak. Az igazgató elfogadta a tárgyalásra való invitálást, amelyet a lapzártát követő idő-pontra tűztek ki. Február 12-én, az utolsó nyit-vatartási hét első napján két politikai szervezet invitálta a lakosságot, és tartott tiltakozó gyű-lést a kisposta előtt. Sokan jöttek el, párt- és po-litikai szimpátiától függetlenül mindannyian a hivatal további nyitva tartását kívánták. A kis-posta bezárása ellen többen aláírást gyűjtenek. Igyekeztünk a fentiekben érzelmektől mentes, tárgyilagos leírást adni. Az alábbiakban köz-readjuk a területi igazgatónak írt levelet, va-lamint a tiltakozók nyílt levelét, amit Kispest országgyűlési képviselőjének írtak.

A WTE elnöksége

Bezárták a kispostát

Nem maradhat szó nélkülTisztelt igazgató úr! A múlt hét elején értesül-tem az önök szándékáról, miszerint be kíván-ják zárni a Kispest 2. sz. postahivatalt, ami a Wekerle-telepen áll.

A hír hallatán azonnal nyomozásba kezd-tem, és megtudtam, Ön a Központi Területi Igazgatóság igazgatója. Személyes kapcsolatba szerettem volna lépni önnel, amikor a múlt héten polgármesterünkkel tárgyalt. Kértem a polgármester urat, engedje meg, hogy akkor én magam is találkozhassam nála önnel. Saj-nos, erre nem kaptam lehetőséget.

Miért is akartam én önnel találkozni, és ki is vagyok én? Nyilván ez a kérdés fordul meg a fejében, miközben idáig eljut.

Én, Nagy Tamás, annak a Wekerlei Társaskör-nek (WTE) az elnöke vagyok, amelyik szervezet 1910-ben alakult meg a frissen épült lakótele-pen, és – a háborút követően néhány évtizedes kényszerű szünet után – 1986-ban alakult újjá.

A Wekerle-telep jövőre lesz 100 éves! A WTE a centenáriumra nagyon komoly, nem-zetközi vonatkozású eseményekkel is készül. Nagy vendégjárással számolunk. Tavasszal és ősszel 3 napos nagyrendezvényeink mellett számos találkozó színhelye lesz a telep. Terve-ink között szerepel a 90 éves kisposta (Kispest 2.) kijelölése első napi/ünnepi bélyegzésre.

Tisztelt Igazgató úr! Február 12-én politikai szervezetek által

szervezett tüntetés lesz a posta megmentése érdekében. Az általam vezetett szervezet poli-tikától mentes ugyan, hiszen tagságunk a la-

kosság bármely pártszimpátiájú közösségéből verbuválódik, de céljaink között a Wekerle-telep közéletének formálása is szerepel, így emellett sem mehetünk el szó nélkül.

Célunk többek között: a wekerlei városrész helytörténeti, településszerkezeti és építészeti, továbbá természeti értékei megóvásának és gya-rapításának elősegítése, közösségének fejleszté-se, lakói jobb helyi közérzetének, a közügyek iránti nagyobb érdeklődésének, lokálpatriotiz-musának erősítése, közreműködés a városrész rendjének, tisztaságának javításában. Célja továbbá a Wekerle-telep szépítésében, építésé-ben, környezetrendezési és közlekedési reha-bilitációjában való közreműködés, a lakosság bevonása a városrésszel kapcsolatos fejlesztési elképzelések és tervek megvitatásába és megva-lósításába, ennek érdekében egyéni és társadal-mi erők összefogásával közösségi létesítmények létrehozása és működtetése, továbbá a társadal-mi akciók kezdeményezése, szervezése.

Nagy Tamás WTE-elnök

Hosszabb nyitva tartást!Tisztelt igazgató úr! Mi, a WTE tagsága (kb. 350 fő) arra kérjük önt, szíveskedjék a döntéshozók elé vinni kérésünket. Kérjük, hogy a Kispest 2-es postahivatal a Wekerle-telep centenáriuma (2008) alatt működhessen. Ennek érdekében társaskörünk felkínálja az együttműködést önökkel. Amennyiben kérésünk meghallgatás-ra talál, kérem, szíveskedjék erről értesíteni.

Kérjük továbbá, vizsgálják felül döntésüket azért is, mert a rövid nyitva tartás is okozhatja azokat a statisztikai számokat, amely alapján a bezárásról döntöttek. Gondolja meg, kérem, ha az esti órákban is – amikor hazatérnek a városban dolgozók – fel lehetne keresni a pos-tahivatalt, mennyivel több ügyfele volna.

Ha a kérés teljesíthetetlen, akkor mi annak a lehetőségét kívánjuk önökkel megbeszélni, miképpen lehet a kieső szolgálatokat részben itt a telepen vállalkozás vagy más formában pótolni, hiszen az itt lakó idős emberek vagy kisgyermekes szülők számára a megmaradó hi-vatalok felkeresése körülményes, nehéz. Vala-mennyihez hosszú gyalogutat kell megtenni, és átkelni a nagy forgalmú Ady Endre úton, avagy autóbusszal kell több megállót utazniuk.

WTE

Február elején futótűzként terjedt a hír, hogy bezárják a telepen az egyetlen postahivatalt. Sokan fordultak a képviselőkhöz, a társaskör tisztségviselőihez szóban és levélben, s tudakolták, igaz-e. A bizonytalan fenyegetés február 6-án bizonyossá vált: a hírt egy szenvtelen, a hivatal ajtajára kitűzött plakáton erősítette meg a posta: „Február 19-én végleg bezár a Magyar Posta Zrt. Kispest 2. számú hivatala”. A mi postánk, ami közel 90 éves, és mindig is a telepen élők számára a legfonto-sabb, mindenki számára elérhető és hozzáférhető postai szolgáltatást nyújtó hivatal volt.

Magyar Posta Zrt.Központi Területi Igazgatóság

Bor Sándor igazgató1145 Budapest, Szugló utca 9–15.

A kisposta a 1920-as években...

... az 1940-es években...

KÖZÉLET 5WEKERLE 2007/1.

Tisztelt Képviselő Úr!Nyílt levél Burány Sándor államtitkár úrhoz, Kispest országgyűlési képviselőjéhez.Az ön által is megszavazott megszorítócsomag nem kíméli a postákat sem. Hónapokkal ezelőtt arról hallhattunk a kormányzati propaganda hangszerelésében, hogy csupán a kistelepülése-ken szűnnek meg a postahivatalok, hisz ott iga-zából nincs is szükség rájuk. Ehhez képest most már Budapesten a sor. Az sem számít, hogy bí-rósági ítélet is született már arról, miszerint az egyik faluban vissza kell állítani a megszüntetett postát, hisz jogellenes volt annak bezárása.

Kispestet sem kíméli a kormányzati fűnyíró: febr. 16-tól véglegesen bezárják a wekerlei kis-postát. Azt az intézményt, mely a telep megépí-tésével együtt jött létre, és mely lassan 100 éve működik függetlenül rendszerektől, városveze-tésektől, az itt élő emberek érdekében.

Ez a postahivatal mindig is maximális ki-használtsággal működött, sorban állás nélkül ritkán lehetett ügyet intézni. A Templom téri postát most huzamosabb időre szintén bezár-ták, vagyis szinte mindenki az Europark postá-ját veszi majd célba, amely folyamat – tekintve

például az adóbevallások leadásának köze-ledtét – tömegjelenetekhez vezet majd. Miért teszik ki az idős embereket és kisgyermekese-

ket ennek a felesleges tortúrának? A Wekerlén különösen nagy számban élnek ugyanis idős emberek, valamint kisgyermekes családok, akiknek szinte megoldhatatlan nehézséget je-lent gyalog vagy tömegközlekedéssel megkö-zelíteni valamelyik másik postát. Arról nem is beszélve, hogy közel egyórás bumlizás egy csekk feladásáért meglehetősen méltánytalan-nak tűnik…

Ön azon kevesek közé tartozik, akik érdem-legesen is tehetnek ez ellen a minden józan szá-mítást nélkülöző terv ellen.

Mint Kispest országgyűlési képviselőjét és a kormányzatban felelős tisztséget viselő em-bert kérjük, javítsa ki korábbi hibás döntését, amivel a megszorításokat az emberek nyaká-ra hozta! Javítsa ki, és segítsen megmenteni ezt a kis postát, mely olyan nagy szolgálatot tett már eddig is a wekerlei nemzedékek éle-tében.

Bízunk abban, hogy a józan ész felülkereke-dik a pártérdeken és a hivatali rangon.

Üdvözlik önt a postájukért aggódó wekerlei emberek.

Kispest, Wekerle-telep, 2007. február 12.

WEKERLEA Wekerlei Társaskör Egyesület tájékoztató lapja.

Felelős szerkesztő: Vereckei ZoltánSzerkesztőbizottság tagjai: Csóka Eszter, Deák Márta, Juhász Magda, Juhos-Kiss János, Nagy

Tamás, Szakács Gusztáv, Tóth Pál.Munkatársaink: Gondán Aranka, Lechner Gábor.

Kiadó: Nagy Tamás WTE-elnök.A szerkesztőség címe:

1192 Bp., Kós Károly tér 10. Tel.: 280-0114.Nyomda: SERIART Nyomdaipari Stúdió.

Megjelenik negyedévenként 5500 példányban.A szerkesztőség a kéziratok tartalmáért nem vállal

felelősséget.Borító: Nagy Tamás

Hátsó borító: Urmai Ungurán László

... az 1930-as években.

A fővárosi átlag fölött?A bezárással kapcsolatban Bor Sándor, a Magyar Posta Központi Területi Igazgatósá-gának vezetője a kispest.hu-nak elmondta, hogy a kis forgalmú, gazdaságtalanul műkö-dő (napi 501 csekkbefizetés, 91 „sima” és 62ajánlott levél felvétele) wekerlei hivatalt nem érte volna meg felújítani. A kerület a maga hét postájával egyébként messze a budapes-ti átlag fölött áll – a törvény ugyanis 20 ezer lakosra ír elő egy állandó szolgáltatóhelyet –, és a hivatalok közötti legfeljebb háromezer

méteres távolság is jóval rövidebb Kispesten, mint máshol. Az igazgató hozzátette: a kor-szerűtlen posták bezárásával párhuzamosan a nagy forgalmú hivatalokat mindenhol mo-dernizálják, így a megújult Templom téri fő-posta már a nyáron fogadhatja az ügyfeleket. Kispest jegyzőjétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kerület vezetése és az illetékes posta-igazgatóság közötti tárgyalások nem vezettek eredményre, a postahivatal megszüntetéséről a szolgáltató döntött. Dr. Istvánfi Sándortólmegtudtuk: Kispestnek nincsenek jogi esz-közei arra, hogy megakadályozza a bezárást, ám ha valaki észrevételt akar tenni az ügy-ben, Bor Sándor igazgatóhoz kell fordulnia (XIV., Szugló u. 9–15., tel.: 470-3600, e-mail: Bor.Sandor@posta.hu).Forrás: kispest.hu.

PETŐFI SÁNDORA SZABADSÁGHOZ

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted.

Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván.

S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték.

Megszünt végre hosszu bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket.

Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya, Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

Oh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától.

De, szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől félted?

Ne félj semmit, megvédünk… csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni… kisértő lelkeinkkel!

Pest, 1848. március 27-e előtt

KÖZÉLET WEKERLE 2007/1.6

A kispesti Deák-gimnázium jogelődje 1928–29-ben alakult meg. Több ideiglenes elhelye-zést követően a város a Villanytelep melletti, az Üllői út 218. szám alatt álló Teudloff-Dittrichgyárat megvásárolta, és azt az iskola számára átalakította.

1949 nyarán – a szocialista iskolareform után, aminek következtében az általános isko-lák nyolc, a gimnáziumok négy évfolyamosok-ká váltak – a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium székhelyet és nevet váltott. Az iskola beköltö-zött a Kossuth téren álló volt polgári fiúiskolaépületébe. Az intézet előbb a Budapest XIX. Kerületi Állami Általános Gimnázium nevet vette fel, majd Landler Jenőről nevezték el. 1964 tavaszán ballagtak utoljára a végzősök a Kossuth téren. Ősszel az oktatás már a wekerlei kis piac helyén felépített vadonatúj épületben folytatódott. 43 éve költözött tehát az egykori kispesti Deák-gimnázium jogutódja a telepre.

1989. október 1-jén a wekerlei gimnázium újra felvette Deák Ferenc nevét. Az ünnepé-lyes névadás a rendszerváltozást követően, az 1990-es tanévzárón történt meg.

1994-ben bevezették a hatosztályos gimná-ziumi képzést.

A 90-es évek közepén magam is tanítottam a „Deákban”, úgyhogy belülről láthattam, érez-hettem minden prob-lémáját, nehézségét és természetesen erényét is – mondja Ékes Gá-bor. – Akkor úgy tűnt, az iskola – noha közel százéves múltra tekint

vissza – még keresi azt az utat, amivel vonzó perspektívát kínálhat az akkori középiskolát kereső tizenéveseknek és szüleiknek. Az is-kola azóta megváltozott vezetése, úgy tűnik, megtalálta azt a programot, amivel elkerül-heti termei elnéptelenedését. Ezért és mert kerületünk egyetlen önkormányzati üzemel-tetésű középiskolájáról van szó, az intézmény létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Mon-dom ezt azért, mert a jelenlegi városvezetés

azon terve, hogy a gimnázium üzemeltetését átadja a fővárosnak, amelynek az intézmény fenntartására törvény szerint semmilyen kö-telezettsége sincs, rövid időn belül az iskola megszűnéséhez is vezethet. Az egyetlen érv, amit eddig az átadás mellett hallhattunk, hogy a középiskolák üzemeltetése nem kö-telező feladat a kerületi önkormányzatok számára. A gimnázium diákjainak több mint fele kispesti lakos. Ők itt közel lakhelyükhöz,

Wekerle kellemes kertvárosi környezetében végezhetik középfokú tanulmányaikat, amit egy felelős városvezetésnek mindenféleképp támogatnia kell polgárai érdekében. Tehát a Deákot meg kell őriznünk, üzemeltetéséhez a szükséges forrásokat pedig „akár a föld alól is” elő kell teremtenünk, hogy tovább-ra is büszkén tekinthessünk a kerület és a Wekerle-telep ezen patinás iskolájára.

Tarnai Richárd szerint Kispesten két szemlélet áll élesen szemben egy-mással az oktatás és az iskolák ügyében:

Az egyik azt han-goztatja (ez a várost irányító MSZP–SZDSZ álláspontja), hogy az ok-tatás-nevelés ügyét egy-szerű gazdasági kérdés-

ként kell felfogni, vagyis csupán azt kell nézni, hogyan tud rajta a helyi hatalom spórolni.

A másik álláspont szerint (az érintett diákok, tanárok és szülők, valamint a Fidesz–KDNP álláspontja) itt emberek jövőjéről, munkájuk-ról van szó, ehhez pedig igenis zsebébe kell nyúlnia az önkormányzatnak.

A Deák-gimnázium tanulói létszáma az utóbbi években nö-vekedett! Nem igaz tehát az a szocialista érv, miszerint csök-kenő gyereklétszám van az iskolában.

Gajda Péter pol-gármester tervezete szerint „csak” a fővá-ros számára történő átadásról van szó, és nem bezárásról. Ez azonban nem így van, hisz Demszky Gábor főpolgár-mester levélben je-lezte, nem kívánja átvenni az intéz-ményt, hisz csupán feladatellátási, nem pedig intézmény

fenntartási kötelezettsége van. Magyarán: ha Kispest átadja a Deákot, akkor egyúttal be is zárják azt.

A tanulói létszám és a színvonal nőtt, már-pedig az eredmény minősít. Ezért a Deák-gimnázium jövőjét továbbra is változatlan formában képzeljük el. Ezért tiltakozunk az ellen, hogy az önkormányzat pusztán anya-gi haszonszerzés miatt meg akar szabadulni egyetlen gimnáziumától.

Ékes Gábor(Fidesz–KDNP)

Tarnai Richárd(Fidesz–KDNP)

Hetek óta tartja magát a hír: Kispest egyetlen, saját kezelésben álló gimnáziumát, a Deák Ferencet az önkormányzat a fővárosnak akarja átadni. Hogyan vélekednek erről a lépésről a tágabb értelemben vett (itt megválasztott és itt élő) wekerlei önkormányzati képviselők? – erről kérdeztük őket.

Iskola a határon

Az iskolában nemcsak szellemi edzés folyik, hanem a fizikai állóképességre is ügyelnek

KÖZÉLET 7WEKERLE 2007/1.

A gimnázium a 60-as években települt a Wekerlére, a régi piac helyére – emlékeztett Balogh Pál, Eördögh Gá-bor és Kolozsy György. – Az ok ma már nehezen deríthető ki. Itt volt egy üres telek, megközelít-hetőség szempontjából nem a legideálisabb he-lyen. Négy-öt évvel ez-

előtt lehetőség lett volna arra, hogy az épületet magastető ráépítésével bővítsük, megoldva ez-zel az épület beillesztését is a többi wekerlei ház közé. A lehetőséget egy 500 fős sportcsarnok építése hozta magával, ami a diákok testnevelése mellett a kerület ilyen irányú gondjait is enyhíti, és erősíti az intézmény pozícióját Kispesten.

Néhány képviselő a várható parkolási gon-dokat (havi 1-2 rendezvény) eltúlozva, a kör-nyék lakóinak idegenkedését felerősítve, tilta-kozás szervezésével fenyegetőzve ellenezte az építkezést. A városháza vezetése lemondott a tervről, a gimnázium hallgatott.

Most ott tartunk, hogy bővíteni kellene az épületet, és az állami normatív támogatás mellett 130 millió forintjába kerül Kispestnek évente a gimnázium fenntartása. A költségve-

tésben erre már csak más feladatok rovására jut pénz. Tekintve, hogy a középfokú oktatás a fővárosi önkormányzat törvényi kötelezett-sége, ezért alakult ki az elképzelés, hogy a gim-náziumot 2008-tól átadjuk a fővárosnak.

Ahhoz, hogy az iskola tartósan fennmarad-jon, jók az esélyek. A dél-pesti régióban kevés a tiszta profilú általános gimnázium, a tanulókközel fele most is a szomszéd kerületekből, il-letve a Pest környéki településekről jár be. A főváros szakmai illetékeseivel folytatott egyez-tetések során – melyen a gimnázium igazgató-

Ady Endre

KÖSZVÉNY-ORSZÁG MÁRCIUSA

Március-Isten keresésreIndít ma minden friss szelet:Volt egy ország valaha, régen,Negyvennyolcnak nagy idejébenS ez a szép ország elveszett.

Az élén jártunk a világnak,Micsoda áldott, nagy tusák,Föltört a hunn szívből a láva,Mi voltunk a világ JapánjaAkkor s maga az – Ifjuság.

Nép volt az és nem rongyos horda,Az márciusban nem aludt:Sziken nőtt piros csoda-rózsa.Bámult is a vén Európa.Rómák lettek a hunn faluk.

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.Bús egek, hát mi lett velünk?Barmok, akik mindent megszoknak,Helótái puhult latroknak:Ezek vagyunk, ezek leszünk.

Grófok hű nyája, Köszvény-ország,Pupákok, senkik és vakok,Új ifjaink bódítva állnak,Mária-zsoltárt kornyikálnakS lesik az úri abrakot.

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,Pimasz pap, lelketlen cseléd,Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,A régi március hevét.

Bús Hunnia, podagra-nemzet,Kis Köszvény-ország, baj vagyon:Ma március van. Csúzod óvjad,Húzd magadra a takaródat,Szelek járnak víg hajnalon.

Kossuth népe, Petőfi népe,Ma március van, ha tudod,Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezdUrad, bíród, sorsod, köszvényed:Kegyelmes Franz von Kossuthot.

Budapesti Napló, 1907. március 15.

Dr. Balogh Pál (MSZP) Eördögh Gábor (SZDSZ)

Kolozsy György (SZDSZ)

ja is részt vett – felmerült, hogy vissza kellene állítani a klasszikus 4 osztályos rendszert, az egy tanulóra jutó éves ráfordítást (490 ezer Ft) pedig erőteljesen közelíteni kell a fővárosi 350 ezer Ft-hoz. Ezzel tudomásunk szerint az isko-la vezetése is egyetért. Mindezek és az oktatás minősége a garancia. Erre alapozódhat az a lobbitevékenység, amelyet a kispesti városhá-za vezetése, a parlamenti képviselő és a három wekerlei képviselő ki fog fejteni.

Az első szabadon vá-lasztott képviselő-tes-tület egyhangúlag vette át a fővárostól az iskolát és az épületét. Elődeink büszkék voltak erre a tettükre – hangoztatja Nagy Tamás. – Az ak-kor a Fidesz soraiban ülő Gajda Péter is.

A jelenlegi városveze-tés anyagi okokra hivat-kozva akarja a gimnáziu-

mot a fővárosnak átadni, ráadásul az igen értékes telekkel és a rajta álló épülettel együtt. Az egyet-len középfokú, tulajdonunkban lévő iskolát!

Ellenzem ezt a szándékot. Ma is az a vélemé-nyem, mint 15 évvel ezelőtt. Egy magára vala-mit adó város rendelkezzék középiskolával. Az anyagiaknál vannak magasabb rendű szem-pontok! Ha mindent csak a pénz szemüvegén keresztül vizsgálunk, elveszítjük tartásunkat, elveszítjük jogunkat arra, hogy magunkat fe-lelős képviselőknek nevezzük.

A mindennapi tapasztalat és gyakorlat is a döntés ellen szól.

Az önkormányzatokra és az oktatásra vo-natkozó törvények a gimnáziumok fenntartá-sára nem kötelezik a fővárost, csak a szakkép-zést ellátó iskolák esetében. Látjuk, akörül is micsoda cirkusz folyik. A múlt évben átadott fővárosi gimnáziumok eddigi tapasztalatai is lehangolóak.

A főváros deklarált szándéka, hogy meg-szünteti a hat- és nyolcosztályos oktatást, az iskoláknak csak annyit ad, amennyit a törvény előír, náluk nem szempont a minőségi oktatás. Nincs tervezés, számukra a gimnázium egy költségvetési sor, nem látja – nem is érdekli! – az iskolában tanuló gyermeket, az ott tanító pedagógust.

A szakképzés tájékán és fővárosi képvise-lőként szerzett benyomásom az, a főváros a gimnáziumokból jól él, és a beszedett pénzt helyettük a törvényi kötelezettségű szakkép-zésre költi.

Az átadásnak mindenki vesztese lesz: a ta-nulók, az oktatók, a szülők. Kispest is veszít. A kerület, ha túlad a gimnáziumon, jelentősen kevesebbel részesül a forrásmegosztásból, és elveszíti tulajdonának egyik utolsó gyöngy-szemét.

Természetesen Kispest (benne a Wekerle), az egykori járási jogú város, önállóságából, önkormányzatiságából föladja azt, amit egy-szer ezen tulajdonságának köszönhetően meg-szerzett.

Én ma is büszke vagyok az akkori dönté-semre, és az iskola megtartása mellett török lándzsát.

Nagy Tamás(MDF–FKGP–CÉFKE)

A számítástechnika oktatása 1995-ben kezdődött

NÉZZEN JOBBAN KÖRÜL! WEKERLE 2007/1.8

Tóth Pál rovata

Ismerjük-e a mészhomok téglát?

33. rész

102. A falazóanyagTelepünk falazatai mészhomok téglából ké-szültek. Áldjuk és szidjuk, de mivel ezzel az építőanyaggal és az ebből készült falazattal kell együtt élnünk, jobb megismerni tulajdon-ságát, hogy alkalmazkodjunk hozzá. Aki már bontott a telepen falat, vésett elektromos ve-zetéket, vagy éppen javított lábazatot, az már biztosan ebben a kérdésben is „wekerleivé” vált. Javaslom, az óvatos tulajdonos jó előre hívja fel (hívja fel!) a szakember, a „mester” figyelmét, hogy még mielőtt elvállalja a meg-bízást (és ez lehet akár festés is), tudatában van-e annak, hogy mészhomok téglából épült falazattal dolgozik.

Nézzük meg, milyen tulajdonságokkal ren-delkezik ez a falazóanyag, illetve az ezzel épült falazat!

A XIX. század elejétől a XX. század elejéig a mészhomoktégla-készítés folyamata nem sokat változott. Meszet kellett tejjé hígítani, és folyamatos kavarással homokot kellett hoz-záadni. Az így elkészült keveréket pár napig pihentették, majd formába sajtolták. A prés-erő a kezdeti időben 50–100 kg-os nyomó-erejű volt, a keverési arányt az idők folyamán növelték a homok javára. A préselt téglákat levegőn pihentették a kikeményedésig. A préselést később gőzzel segítették, pár napig a gőzkazánban nyomás alatt főzték. A gőzölt téglák tűzállóak voltak. A keverékhez az egyes gyárak adalékokat is adtak szerte Európában, így a tégla kikeményedése, színe, időjárás-ál-lósága és falazati terhelhetősége nagymérték-

ben szórt. A korabeli tapasztalatok is vegyesek voltak (akkor még nem került előtérbe úgy a hőszigetelés, a hőtechnikai jellemzők kérdése, mint az elmúlt harminc évben), így az akkori kőművesek sokat panaszkodtak, hogy nem lehet a falazóelemeket faragni, a tégla erősen szívja a nedvességet stb. Előbbi miatt kezdtek el tört méretű téglákat is sajtolni. A telep épí-tése idején a téglákat helyben készítették; a tégla mérete 6,5 × 14 × 29 cm.

A XX. század második felétől nagyot vál-tozott a mészhomok tégla választéka Nyugat-Európában. Jelentőségük nőtt, ehhez hoz-zájárult az előállítási technológia fejlődése, jellemzően a tömörség növelése. Így hozták

létre kvarchomok-ból és mészkőből mesterségesen a nagy szilárdságú homokmészkövet. A már forgalom-ban lévő termékek-hez készült felhasz-nálói kézikönyvek elegendő informá-ciót szolgáltatnak a tervezéshez, a mai gyártók-forgalma-zók tanáccsal látják el az építtetőt-ter-vezőt. A tégla és a falazat által nyúj-tott sok előnyből válogatva említek

néhány példát, egy kicsit wekerlei szem-mel. A téglákból készült válaszfalak kiváló akusztikai csillapítást nyújtanak. A tűzálló-ság sokkal nagyobb a kerámia alapanyagú falazóelemekből készült falazatokhoz képest. A falazat szilárdsága kiváló. Falazóelemek között már vannak burkolótéglák. Hátrá-nyok: a téglaméretek már nem nagyméretű-ek! A mészhomok téglából készült falazatok hőtechnikai jellemzői rosszak, tehát önma-gukban sem felelnek meg már a „régi”, de főleg a legújabb követelményeknek.

Előbb-utóbb a meglévő lakóépületekre is el kell végezni az ún. energiatanúsítványt, mely három számítási blokkra épül: az első blokk-ban a nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének minimális értékét kell megha-tározni az épülethatároló szerkezetek figye-lembevételével, a második blokkban az épület fajlagos hőveszteség-tényezőjét kell kiszámíta-ni, a harmadik blokkban pedig az összesített energetikai jellemzőt kell kimutatnunk, hogy az is megfeleljen a megadott követelményér-téknek. Mindezt lakóépületünk eladása, felújí-tása során kell majd felhasználnunk. Még nem érzem, hogyan fog a 2006-os TNM- rendelet vizsgázni telepünkön és sok más helyen, mi-lyen kihatása lesz az adásvételekre, felújítások-ra. Mi – a telepet ismerő építőipari szakembe-rek – tudjuk, hogy falazataink az eredeti kőpo-ros vakolattal együtt messze nem felelnek meg az új és újabb hőtechnikai követelményeknek. Épületeink lábazatai jellemzően vakolattal vagy vakolat nélkül készült szerkezetek.

A cementes lábazat a régi lábazat utánzata, téglalábazatot utánoz fugaképzéssel. Elég időtálló lehet, de felette tovább mállik a falazat

A falazatot sávban új mészhomok téglával pótolták. Figyelem, ügyesen kell vele bánni, mert a mostani mészhomok téglák nem „nagyméretűek”

NÉZZEN JOBBAN KÖRÜL! 9WEKERLE 2007/1.

A kőzetlábazat ritkább, inkább a Kós Kár-oly téren álló többszintes házakat, illetve középületeket látták el velük. A kőzetanya-gok korrózióját hívja jellemzően a szaknyelv mállásnak, függetlenül attól, hogy azok jelle-ge fizikai vagy kémiai. A mállási folyamat ki-alakulásának okai általánosan a nedvesség, a csapadékvíz és a fagy. A kőzet ilyen esetekben telítésig veszi fel a vizet, és így könnyebben fagy szét. A víz és a levegőben lévő kén-dio-xid, ill. szén-dioxid együtt savat alkot, majd egy réteget fellazít, és így a kőzet mállott szö-vetűvé válik. Az eredeti kőzettől eltérő és ki-alakult réteg nagyobb párazáró tulajdonságú lesz, ezáltal akadályozza a kőzet kipárolgását. A réteg mögötti részben ezáltal a nedvesség összegyűlik. A kéreg aztán felgyűrődik, fel-lazul, és a fellazult részek előbb-utóbb kies-nek. Utána ismét réteg képződik, és a mállás folytatódik. Rossz az a megoldás, mely úgy fokozza a csapóeső elleni védelmet, hogy to-vább növeli a felületzárást a lábazaton; pl. ha műgyantával kezelik a kőfelületet.

A mészhomok tégla lábazatok – mint alépít-ményi szerkezetek – hibáira, tönkremenetelére a felettük lévő szerkezetek károsodásából lehet következtetni. Elég idős telepünk ahhoz, hogy a falazat szigetelésének hibáinál keressük a fő okot, emellett jobban ellenőrizhető a lábazat kialakításából eredő veszélyforrás (ún. negatív vagy pozitív lábazat és annak anyaga, állapo-ta), illetve a lábazat és környezetének kapcso-lata (pl. vízvető járda és járda állapota, szintje és lejtésviszonyai). Eleinte csak nyirkos felüle-tet, elszíneződést, foltosodást és penészedést tapasztalunk. Ha nem törődünk velük, előbb-utóbb a fenti problémák következményeként már a függőleges tartószerkezet (itt falazat) is károsodik, mállik a vakolat, az esetleges lá-bazatburkolat és a tégla. Javításhoz, pótláshoz körültekintő, néha összetett műszaki beavat-kozás szükséges.

A mészhomok tégla lábazatok állapotát be-mutatandó példákat keresve, a sorozat írása

előtt fényképezőgépemmel felszerelkezve, el-kezdtem sétálni a Kós Károly téren. Négy-öt házat megnéztem, és máris összeállt a fotó-anyag, melyből párat bemutatok.

103. A nedvesség Az előző pontban csak jeleztem, hogy a vé-delem tervezése és kivitelezése bonyolult feladat, főleg, ha szeretnénk megtalálni a számunkra optimális, gazdaságos megol-dást. Az olvasó biztosan hallott már szel-lőzőfüggönyről, falba épített dréncsőről, különböző fóliákról, lemezekről, injektálás-ról, elektroozmózison alapuló megoldásról, légáteresztő vakolatokról stb. Elmondható, hogy az utólag beépített és nem megfelelő szigetelések még rosszabb állapotba juttat-hatják a szerkezeteket. Nálunk még – álta-lánosan ismerve a szót – a műemlékvédelem is kötöttséget jelent. Személyes véleményem, hogy a tökéletes megoldás, illetve eredmény

ritka, de léteznek már jól bevált módszerek a kapilláris nedvesség felszívódásának meg-akadályozására. Úgy látom, hogy a falátvá-gásos módszerek, illetve az acéllemez be-sajtolása adja a legjobb eredményt, de mint minden megoldásnál, a kivitelezés megvaló-síthatósága behatárolja a döntésre vitt válto-zatok számát.

104. KatasztrófaveszélyAz utóbbi húsz-huszonöt év folyamán megszok-tuk, hogy egyre könnyebben vásárolhattunk már fokozott hő-, hang- és légszigetelésű nyílászáró-kat. Itt nem térek ki a telepet érintő nyílászárók anyagára és megjelenésére – mert egyrészt nem értek egyet a szabályozás egyes kérdéseivel, más-részt annak számonkérésével –, de kitérek a nyi-tott égésterű gázkészülékek működésének veszé-lyeire, amennyiben nyílászáróinkat légpótlás és filtráció figyelembevétele nélkül cseréljük ki kor-szerűekre. Az ilyen gondatlan felújítás következ-ménye katasztrófát okozhat, és mint olvashattuk, a közelmúltban okozott hazánkban. Nem vélet-len, hogy a tüzeléstechnikai vállalatok felülvizs-gálják az építési engedélyezési terveket, de egy „sima” nyílászárócserénél nincs is tudomásuk a légállapotok megváltoztatásáról. A katasztrófá-kat megelőzendő, Budapesten a Főkétusz éven-ként vizsgálja felül a füstgázelvezetéseket. A fi-zetett szolgáltatásért várjuk el, hogy munkájukat tényleg elvégezzék, dokumentálják és ne csak az esetleges pár perces, sietős munkájukat igazoltas-sák a számla kiállításához! Ettől függetlenül fű-tési idény előtt ajánlatos kihívni egy gázszerelőt készülékeink átnézésére, valamint véleményének kikérésére az égéstermék-elvezető berendezésre vonatkozóan.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok és sok-szor gondok összegyűjtéséhez, az ezekből le-vonható tanulságok rendezéséhez továbbra is várjuk leveleiket a következő címre:

Wekerlei Társaskör Egyesület (Tóth Pál)1192 Budapest, Kós Károly tér 10.

Kőlábazat feletti téglamállások

Bródy JánosSzabadnak születtél

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád, Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát. Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet. A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed! Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot, Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod. S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák: Keress magadnak máshol hazát! Ne törődj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, Még akkor is, ha szembe fúj a szél. Ne törődj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, Ne feledd el, hogy szabadnak születtél!

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek, Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed! Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked, A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed. Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet, De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket! Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár! Érted is szól a harang már. Ne törődj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, Még akkor is, ha szembe fúj a szél. Ne törődj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, Ne feledd el, hogy szabadnak születtél! Sose feledd, hogy szabadnak születtél!

WEKERLEI FAMÍLIÁK WEKERLE 2007/1.10

Negyven év telt el. Azt gondoltam, ideje meg-tudni, ki volt Géza bácsi, polgári nevén Tiha-nyi Géza. A családi történetet Ritzl Józsefné, született Tihanyi Györgyi Gabriella és Horváth Zoltánné, sz. Tihanyi Anna Mária segítségével állítottam össze.

Történetünk hőse, Tihanyi Géza a telepen született 1913-ban. Szülei, id. Tihanyi Géza és neje, Fromm Anna – akik akkor fiatal házasokvoltak – először a Dobó Katica utcában kaptak egy kétszobás lakást. A fiatalasszony a Veszp-rém megyei Nagytevel községben született, varrónőnek tanult, aminek később sokszor vet-te hasznát. Tihanyi, akit eredetileg Fitykának hívtak, Tápiógyörgyén született, s gépészko-vács szakmája révén került a vasúthoz. Amint tudjuk, a telep lakosságának jelentős hányadát postai és vasutas alkalmazottak adták.

Tihanyi Géza kétévesen költözött abba a la-kásba, ahol fent lányaival beszélgettem. A cse-re pontos okát és történését már nem tudják vendéglátóim, gyaníthatóan a családszaporu-lat indokolta. A kis Géza tehát az Etele utcában eszmélt a világra, s noha többször hosszabb- rövidebb időre elhagyta a szülői házat, életé-nek legnagyobb részét abban élte le. Utolsó útjára is innen indult.

De térjünk vissza a gyermekhez! Iskolás koráról nem sokat tudunk, de kezünkbe kerül egy bizonyítvány, mely igazolja, hogy 1928-ban a wekerletelepi fiúpolgáriba járt, ez ma aKós Károly Általános Iskola. Ebből tudhatjuk, hogy polgárit végzett. Utána szakácsnak ta-nult, majd kalandos ifjúkori szerelmei két rö-vid házassággal múltak ki.

Harmadik házasságában élte le életét, itt szü-lettek gyermekei is. Igazi párjával, feleségével, Simonyi Etelkával romantikus körülmények közt ismerkedett meg. A fiatal férfi akkoribanegy folyami hajón szolgált szakácsként. Pihe-nőidejében felfigyelt egy alacsony, szép, dús,

barna hajú lányra, aki gyakran sétált a Duna-parton. Megszó-lította, randevúztak, szerelem-re lobbantak. A wekerlei fiú ésa sashalmi leány egybekeltek.

Közös életüket Géza akkori szolgálati helyén, Mátraházán kezdték, itt született első gyer-mekük, Györgyike 1950-ben. A kislány hol szüleivel, hol a nagyszülőkkel élt, mert az édesanya is a vendéglátóipar-ban (milyen idétlen kifejezés!) dolgozott, és vállalatuk hol ide, hol oda rendelte őket. A kicsi az anyai nagyszülőknél Sas-halmon, az apainál a Wekerlén lakott. Nem volt irigylésre mél-tó helyzetben, mert eközben szülei Mátraházán dolgoztak! Öt évvel később született meg Anikó, akit Anna Máriának anyakönyveztek, de mindenki csak Anikónak hívja. A szülők akkoriban a Balaton mellett voltak vendéglősök, ahol a szünidőt a leánykák is gyakran töltötték.

Mindkét leány az I-es számú (ma Pannónia) Általános Iskolát végezte el.

Györgyi – elmondása szerint – átlagos ta-nuló, átlagos élményekkel, s habár nyúlánk kislány volt, nehézségei csak a tornagyakorlat-okkal voltak. Egy dologra még ma is szorong-va gondol: nem tudott sem kézen, sem fejen állni.

Anikó az átlagosnál korábban kezdte az is-kolába járást. Mint írtuk, öt évvel volt fiatalabbnővérénél, így amikor amaz alsó tagozatos kis-iskolás volt – abban a faluban, ahova a szülőket éppen rendelték –, Anikónak megengedték, hogy nővérével bejárjon az órákra. Ugyanis a nagyobb leánykára volt bízva a kishúg. Persze nem mehetett ez örökké így, ezért a kislányokat végül is a nagyszülők nevelték, oltalmazták az idő alatt, amíg a szü-lőket „kivezényelték”. Egy idő után helyreállt a rend, a család együtt élt a Wekerlén. Erről az időszakról a lányok (ma már nagymamák, de ne siessünk előre!) egyaránt nagyon sok szép és ke-vésbé kellemes emléket

őriznek. A szép emlékek, amit a krónikással megosztottak, meghaladják a rovat terjedel-mét, ezért inkább egy érdekesebb, számukra a nem legkedvesebbek közé sorolt tapasztalatu-kat osztjuk meg az olvasóval. Nézzük csak!

Adva van egy család, ahol együtt él a sza-kács foglalkozású férj szüleivel, feleségével és két bakfis lánykájával. A nagy kérdés az: kifőzzön? A szakács, aki egész nap ezt teszi? A feleség, akinek a főztjét is szeretik a gyerekek, avagy a nagymama, aki tulajdonképpen a ház-tartást felügyeli? Naná, hogy mindenki akar. A szakács kora reggel megfőzi, amit akar, s elmegy a munkába. A sütés-főzéshez rengeteg edényt használ, mert ehhez szokott, majd min-den szennyest hátrahagy, mert ehhez szokott. A feleség felkelti a lányokat, hogy az iskolába menés előtt teremtsenek rendet. A nagymama pedig kárhoztatja a fiát, hogy milyen kuplerájthagyott hátra. Legközelebb a nagyi főz, még-hozzá remekül – mondják unokái. Ő komóto-sabb, mint a fia, közben a háztartásban mással

A titokzatos táskaAz egykori Etele (ma Tálas) utcában lakott egy magas, kissé hajlott hátú férfi.A hatvanas években – ki tudja már, kitől, honnan eredt? – az a hír járta, hogy Géza bácsi, a híres szakács, a mindig magával cipelt táskában különleges re-cepteket hordoz. Még talán azt is elhittük mi, nagykamaszok, hogy gyűjtemé-nye az országba érkező méltóságok számára igazi kulináris élmények forrása. Mindig azt vártuk, Géza bácsiért majd nagy, elegáns diplomáciai gépkocsi ér-kezik rendőri kísérettel. Én, bevallom, soha nem láttam ilyet.

Tihanyi (Fityka) Géza és neje, Fromm Anna, a fészekrakók (1907)

Tihanyi Géza és felesége, Simonyi Etelka (1950) Családi kép a Wekerlén, a 10-es évek végéről

WEKERLEI FAMÍLIÁK 11WEKERLE 2007/1.

is törődnie kell, nem ér rá mindig elmosogatni. Mit gondolnak, kire marad a konyha rendbe rakása? Nos? Eltalálták, a lányokra!

Nevetve osztják meg velem a történeteiket, de az elmondottak ellenére mindketten szere-tik a konyhát, és büszkék arra, hogy főztjüket minden alkalommal megdicsérik.

Györgyi vegyésztechnikumot végzett, majd főiskolát, ahol műszaki szakoktatói képesítést szerzett. Tudását élete egyetlen munkahelyén, az EGIS gyógyszergyárban tökéletesítette és kamatoztatta. 1968-ban – tizennyolc évesen – férjhez ment a szomszéd utcában lakó Ritzl Józsefhez, akit a környezete Jocóként ismer. Anála hét évvel idősebb fiatalembert a szom-szédban látta meg, és azonnal „belézúgott”. A fiú viszonozta az érzelmet. Egy év múlva je-gyesek, újabb egy év elteltével házasok voltak. Házasságuk után a szülőkkel ugyanabban a házban, de annak a másik felében, a férj roko-nainál laktak, ahol az ismeretségük is született. Gereben Gézáéknál – akit a környezete Profibácsinak hívott – családtagként éltek. Velük lakott még a férj nagynénikéje, özvegy Schiller Frigyesné, Ella néni.

Tíz évig laktak az öregekkel, miközben ők megszaporodtak. Első kislányának, Andreá-nak 1969-ben adott életet. Második gyerme-ke, Tímea 1975-ben jött a világra. A lányok is a Pannónia Általános Iskolába jártak, mint szüleik. Andi érettségizett, ma az egészségbiz-tosítónál előadó. Timi egészségügyi felsőfokú képesítéssel a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolónőként dolgozik. Andrea Kőbányán, Tí-mea Kispesten él családjával.

Györgyi lányai is fiatalon – 18 évesen – men-tek férjhez. Andreá-nak egy István nevű fia van, tizenhét éves,még tanul. Tímeának két lánya: Barbara és Réka, ők általános iskolások. Györgyi tehát háromszo-ros nagymama. Ma nyugdíjas. A férj szintén nyugdíjas, de mellette dolgozik. Anikó az általános iskolára visszaem-lékezve szomorúan állapítja meg, hogy azok közül az osz-tálytársak közül, akiket a legjobban kedvelt, többen már örökre elbúcsúztak. A múltra emlékezve azt mondja, ő jó kis-lány volt, soha külö-nös dolog vele nem történt. Ő már kisis-kolás korában is fod-rász szeretett volna lenni. Nem is volt en-nek semmi akadálya, kijárta a fodrászisko-lát. És kijárta egyúttal az akkori fodrászsors minden stációját. Egy szövetkezetben kez-dett, mint mindenki. Majd végigélte a szö-vetkezetek felbom-lását, átalakulását. Egykori munkahe-lyéből, a Vénusz Fod-rászszövetkezetből öt új kisszövetkezet alakult. Közelről lát-

hatta a kényszerű magánosítást, a munkahelyek megszűntét. A mozgalmas fodrászélet révén le-hetett egyik tanítómestere a neves görög fodrász, Vaszil Popov. Közben érettségizett, majd férjhez ment egy kispesti fiatalemberhez, Horváth Zol-tánhoz.

Házasságukból három gyermek szüle-tett, Zoltán (1973), Viktória (1977) és Anikó (1989). Valamennyien felnőttek. Zoltánnak két kisfia van, Andris és Bálint. Viki tavaly mentférjhez, most várandós első babájával. Anikó még a szülőkkel lakik, érettségi előtt áll.

Tihanyi Anikó kozmetikus lányával, Vikivel együtt dolgozik a Thököly utcában. Férje pedigfiával, Zoltánnal. Ők kereskedők. Zoltán család-jával Kispesten lakik. Viki wekerlei fiúhoz, EszesBélához ment feleségül, és itt is laknak a telepen.

Tihanyi Géza és felesége egyaránt 2003-ban haltak meg. A férfi 90 éves volt, az asszony 75.

Frigyükből a két lány született, akik további öt gyermeknek adtak életet. Eddig öt unoka gazdagítja a Tihanyi családfát. Nagy Tamás

A család 1957-ben

Egy Balaton-parti kisvendéglő kerthelyiségében

Pár évvel ezelőtt a Wekerlei famíliák rovat soron következő epizódjához gyűjtöttem anyagot. Beszélgetőtársam egy megfakult dokumentumot mutatott. A lap a társaskör hetven évvel ezelőtti, 1934-es vezetőségét listázza. Engedélyével lemásoltam, hogy eleinkről többet tudhassunk. Vannak köztük szép számmal olyanok is, akit nem ismerünk.Kérjük a kedves olvasót, hogy ha valakiről több adatot tudna közölni velünk, szíveskedjék felvenni a kapcsolatot a szerkesztőséggel.Elgondolkodtató, vajon mekkora lehetett a kör, ha ilyen nagyszámú vezetősége volt? És hova lett a könyvtár? (n. t.)

Padlások kincsei

KÖZTÜNK ÉL WEKERLE 2007/1.12

– Kispesten születtem, a Báthory ut-cában. Mégis jobban kö-tődöm a Wekerléhez – kezdi fel-gombolyíta-ni élete fo-nalát Csikós Andrea. – A telepen él-

tek az anyai nagyszüleim, akik 1936-ban köl-töztek ide, a Gyáli útra (ma Nagykőrösi út). Nagyapám eredeti neve Mausch Dániel volt, melyet ’45 után magyarosított Marosi Dánielre, mivel két fivérét is elhurcolták az oroszoka német hangzású nevük miatt. Mindkettő meghalt Szibériában. Már a nagyapámat is bevagonírozták, de az utolsó pillanatban be-mondta a hangosbemondó, hogy szálljanak le, menjenek haza a következő értesítésig. Anyám akkor volt 14 éves. Ő már itt nevelkedett, a III. sz. elemiben (ma Kós Károly Általános Iskola), és a II-es polgári lányiskolában (Erkel Ferenc Általános Iskola) tanult.

Nagyapám már hatéves korában gyönyö-rűen rajzolt. Később számtalan díjat és elis-merést kapott szobraiért, festményeiért. A kézügyességet tőle örökölte nagybátyám és az édesanyám is. Ha nem is ilyen tehetséggel, de

némi „örökséggel” azért én is rendelkezem. Sokan azt mondják, nagyapám bennem rein-karnálódott.

Kisgyermek voltam, amikor elköltöztünk a kerületből Budára, de nem szakadtam el telje-sen a teleptől. Amikor csak tehettem, minden szabad percemet a nagyszüleimnél töltöttem. Nagyanyám mindig a kedvenc ételeimmel várt, és nagyapám is mindig a kedvemben járt. Még mindig él az emlékeimben az a sok szí-nes történet, az a rengeteg rajz és karikatúra, mellyel bennünket, unokákat szórakoztatott. Fiatalabb korában az udvaron összejött gyer-mekeknek fából bábukat, Vitéz Jánosokat fa-ragott, és spontán bábelőadást tartott. Ezek a bábuk ránk maradtak, ránk hagyta örökül. Ma sem látok hasonlókat. Nagyon szerettem a nagyszüleimet. Szerettem náluk lenni.

Szerettem a telep varázsát is. A muskátlik-tól virágzó erkélyek, a szőlőlugasok alatt futó udvarok, és a csend, mely közrefogta Wekerlét, mind-mind arra ösztönöztek, hogy itt éljem le az életemet, és hogy véglegesen ide költöz-zek. Ez 1977-ben valósult meg, amikor férj-hez mentem, és férjemmel és kilenc hónapos nagylányommal a nagyapámhoz költöztem. Akkor már csak ő élt. Együtt éltünk 16 évig. 89 éves korában, 1996-ban halt meg.

24 éves voltam, és a nagyobbik lányom már óvodába járt, amikor elkerültem a II-es (Erkel Ferenc Általános) Iskolába mint napközis ta-nár. Két évet töltöttem ott. Majd a pedagógusi

pályát el- és abba-hagyva – évekig fájt a szívem miat-ta, és sokáig gon-doltam úgy, hogy rosszul döntöttem – a közgazdasági végzettségemhez közelebb álló terü-letre, a kereskede-lemre váltottam. Némi Wekerlén kívüli kitérő után 1998-ban adódott a lehetőség, hogy a már ősidők óta a Hungária úton működő üzletet mint élel-miszerboltot beindítsuk egy ismerősömmel – két lányát is tanítottam. Ez volt a hobbibolt elődje. Csináltam, bár nem szerettem. 2002-ben, amikor már „haldoklott” az üzlet, már azon gondolkodtam, hogy milyen más profilttudnék elképzelni ide. Kósza ötletként – talán a pedagógiai és művészi „ambícióim” gyerme-keként – 2003-ban megnyitotta kapuit a kéz-műves-, hobbi-, kreatív bolt. Sok teendővel jár, de megéri. Ötleteket adok, és sokszor kapok is, segítek a választásban, és közben kiélhetem pedagógiai ambícióimat. Később a kerület-ben egyre több ilyen bolt nyílt, de sokan nem bírták a gyűrődést. Én az elsők között voltam, és azóta is optimista vagyok. Addig csinálom, amíg csak lehet.

Mindkét lányom a Wekerlén nevelkedett, a Kós Károly Általános Iskolában kezdtek tanul-ni. A nagyobbik, Beáta a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát végezte, mellette volt olyan lehetősé-ge, hogy Üllőn taníthatott enyhén sérült gyer-mekeket. Diplomája alapján magyar szakos tanító. Jelenleg a Pannónia Általános Iskola pedagógusa, most negyedikes az osztálya. A ta-nítás mellett megint diák lett, az ELTE-n tanul informatikatanári szakon. Nagyon jó, ízig-vérig pedagógus, és ezt minden (anyai) túlzás nélkül állíthatom, hiszen a visszajelzések is igazolják. Már férjnél van, és nemcsak tanít a Wekerlén, de itt is telepedtek le.

A kisebbik lányom, Blanka tősgyökeres wekerlei. Ő már itt született a telepen. Rá is na-gyon büszke vagyok, hiszen jó tanuló, az egyik legjobb spanyolos a Károlyi Mihály Magyar–Spanyol Két Tannyelvű Gimnáziumban. Most 11. évfolyamos. Ő csendesebb, de nem kevésbé öntudatos, mint a nővére.

Ők már „kirobbanthatatlanok” a telepről. Elköltözni sem engednek innen, de nem is mennék. Szeretjük a Wekerlét, hiszen közel harminc éve ez az otthonom. És most már a lányaimé is – mondja.

Kirobbanthatatlanok a teleprőlPedagógusi hajlamait is kiéli a hobbiboltban

Amikor először mondtam neki, hogy írnom kell róla, első szavai ezek voltak: „Rólam? Hisz nem csináltam én semmi olyat.” És mégis. Hobbiboltot vezet, sokak gyerekét tanította már, mindenkihez van egy kedves szava, miközben türelemmel és megértéssel próbál segíteni a vevőinek. Olyan ember, aki nagyot alkothatna a világnak, de kicsinek érzi saját magát hozzá. Ő a wekerlei hobbibolt vezetője, Csikós Andrea.

A nagyapa díjnyertes műve

Andrea szereti a telep varázsát

Régi wekerlei udvar

KÖZTÜNK ÉL 13WEKERLE 2007/1.

„1966-ban születtem Zentán, az akkori Jugoszláviában. Édesapám közgazdász, édes-anyám zenetanárnő. Ők most is Zentán élnek.

Az általános iskolát Zentán végeztem, majd a szabadkai vendéglátó-ipari szakis-kolában tanultam. A szakiskola elsősorban szakács képzettséget adott, de már akkor na-gyon érdekelt a cukrászat, és önszorgalomból szabadidőmben egy cukrászdában voltam gyakornok. 1985-ben ösztöndíjjal kerültem a budapesti Vendéglátó-ipari, Idegenforgalmi és Kereskedelmi Főiskola vendéglátó szakára, majd egy év után felvettem az idegenforgalom

szakot is. Üzemgazdászként végeztem, és a szállodaiparban helyezkedtem el. Évekig re-cepciósként dolgoztam az Astoriában, majd a Tavernában.

Még a főiskolán ismerkedtünk meg a felesé-gemmel, de a kapcsolatunk csak jóval később, 1999-ben kezdődött. Ekkor ő – bár eredetileg budai lány volt – már évek óta Wekerlén élt. Korábban nem igazán ismertem a környéket, annak ellenére, hogy nem messze, a József Attila-lakótelepen éltem. Amikor eldöntöt-tük, hogy összeköltözünk, teljes természetes-séggel adódott, hogy én költözzek ide, és nem

fordítva.A sorozatos szállo-

dai átszervezések miatt 2001-ben végül egy olyan hotelba kerültem, ahol nem éreztem jól magam, és mivel régi vágyam volt egy saját cukrászda nyi-tása, úgy éreztem, eljött az idő. Nagyon meg-szerettem a Wekerlét, ráadásul tudtam, hogy a környéken szinte alig van cukrászda, ezért itt kerestem üzlethelyiséget. Már majdnem feladtam a reményt, amikor megtud-tam, hogy a hentesüzlet eladó. Ettől kezdve gyor-san haladt minden, és bár az építkezés nem volt zökkenőmentes, 2002. jú-lius 2-án végre megnyitott Koller bácsi cukrászdája. A nevet gyerekkori szom-szédunktól kölcsönöz-tem, aki mindig kint ült

a kapuja előtt. Kisgyerek-fantáziámban, mivel nagyon szigorúnak láttam, mitikus alakká nőt-te ki magát, és felnőtt emlékeimben is élénken megmaradt a képe. Tisztelgésként a Koller csa-lád fotója is a cukrászda falát díszíti.

Süteményeink és fagylaltjaink mind hely-ben, saját receptek alapján készülnek, gondo-san kiválogatott alapanyagokból. Sok időmet leköti az árubeszerzés, a munkaszervezés és az adminisztráció, de magam is rendszeresen dolgozom a műhelyben.

Bár ahogy néhány tősgyökeres wekerlei mondja, csak „jöttmentek” vagyunk itt, úgy ér-zem, gyökeret vertünk, a környékbeliek meg-szerették a cukrászdát, nagyon sok a törzsven-dég. A megnyitás óta támogatjuk a különböző futóversenyeket és a Wekerle-napokat, ahol nemcsak süteménnyel, de lángossütéssel is hozzájárulunk a hangulathoz.

A nyitás óta két kisfiunk született, ők már igazi született wekerleiek. Bár francia szakos bölcsész, műfordító feleségem is sokat dol-gozik, szerencsére sikerül úgy megszervez-nünk az életünket, hogy sok időt tölthetünk a gyerekekkel. Nekik már természetes a cuk-rászda, a séták során valahogy mindig arra akarják venni az irányt: a kókuszgolyó a nagy kedvencük.”

Lechner

Koller bácsi és a süteményekTudják a kedves olvasók, ki az a Sztojkov Andor? És ha csak annyit mondanék: Koller bácsi cukrászdája? Hogy így sem mond sokunknak semmit a név? Pedig itt él közöttünk, több éve tagja ennek a „világon egyedülálló családnak”, a Wekerle telepének. Emellett pedig tulajdonosa, vezetője és alkalmanként cukrásza a fent említett Kós Károly téri cukrászdának. Ő Sztojkov Andor.

Ami a húsvéti készülődést ille-ti – állítja – sok új ötletet nem igazán tudok a wekerleieknek m o n d a n i , hisz állítom, Budapest azon területe ez a kis városrész,

ahol szinte nincs olyan gyerek és szülő, aki ne kézműveskedett volna már valamit, és bizony nagyon szép és ügyes munkák készülnek így.

Ez persze nem az én érdemem, hanem az itt dolgozó óvónők, pedagógusok és a kitűnően

együttműködő szülők érdeme. Én meg igyek-szem néha újabb ötletet és technikát, valamint anyagokat biztosítani mindezekhez.

Idén is kapható lesz nálam íróka és méhvi-asz a tojásfestéshez, hungarocell tojás minden méretben, mely festhető, díszíthető dekupázs- (szalvéta-) technikával, vagy akár maradék anyagokból articsókadíszítéssel.

Kedvelt még a márványozás, mely úgy ké-szül, hogy az edénybe vizet töltünk, majd a tetejére pár csepp márványozófestéket csöp-pentünk, pálcával óvatosan összehúzogatjuk a festékfoltokat, majd ebbe belemerítjük, és hir-telen kiemeljük a tojást. Száradás után nagyon szép márványozott tojásokkal díszíthetjük a tojásfánkat.

Végül pedig, hogy legyen min tálalni a sok fi-nom süteményt a locsolkodók-nak: átlátszó üvegtányér alját egy húsvéti vagy tavaszi virá-gos szalvétával dekupázsoljuk, majd hozzáillő hobbifestékkel szivacs segítségével befestjük. Ezzel saját tervezésű, egyedi tányérokat készít-hetünk – fejezi be Csikós Andrea.

Lechner Gábor

Bea a Wekerlén tanít Blanka az egyik legjobb spanyolos

Így indultunk

A névadó és családja

SPORT, SZÓRAKOZÁS WEKERLE 2007/1.14

Várakozással telve vágott neki a Kós Károly Ál-talános Iskola közel 40 fős csoportja a hétórás útnak Eisenerzbe. Hiszen kérdéses volt, hogy sikeres lesz-e, illetve egyáltalán havas lesz-e az iskola másodszor Ausztriába szervezett sítábora. De mikor megérkeztek a prabichli pályához, végre mindenki megnyugodhatott, hiszen láss csodát, minden csupa hó volt! A jó hangulatot csak fokozta a szálláshely, mivel a kényelmes, négyágyas szobák elfoglalása után kiderült, hogy pingpongasztal, play-station, óriásképernyős kivetítő, sőt még szauna és mászófal is van. A diákok négy napon át gondtalanul síeltek, és élvezték a helyiek ven-dégszeretetét és finom vacsoráit. Mindenki a

sítudásának megfelelő csoportban vett részt oktatásban, illetve gyakorolt, csúszott, és gyűj-tötte a kilométereket. A legfontosabb azonban a jókedv volt, amellyel mindenhol sikerült magukra vonniuk a figyelmet. De esténként„otthon” sem unatkoztak. Az egyik szülőtől, dr. Fried Miklóstól izgalmas előadást hallottak a globális felmelegedésről, hogy miért is nincs most hó. Fáklyákkal kirándultak a hegy szelle-méhez, hogy továbbra is vigyázzon rájuk.

És mivel búcsúztatta a hegy őket? Széllel, zuhogó esővel. „Menjetek haza, sokat síeltetek, többet nem tudok adni nektek!” És ők így kö-szöntek el tőle: „Jövőre ismét jövünk!”

Babály László, tanár

A hegy szelleme segített

Székelykapu-napok2007. május 19–20.Kós Károly házai kiállítás • Wekerlei pó-dium • Tudományos ülés • 5. Wekerlei székelykapu-futás (országos verseny) • Színpadi programok, wekerlei művészek • Kézműves-foglalkozás, közösségi játé-kok • Mesemondás • Óriási Wekerle-tér-kép • Árusok • Kocsmazene, gyertyafény • Barátok, szomszédok, ismerősök, isme-retlenek • Wekerlei hangulatSegítsen nekünk a felkészülésben és a le-bonyolításban! Csatlakozzék a Wekerlei Önkéntesek Köréhez! Szeretettel várjuk. Jelentkezni lehet: a Wekerlei Társaskörben (XIX., Kós Károly tér 10.) Telefon: 280-01-14, E-mail: romhanyine@freemail.huWekerlei Futóklub • Magyar Kollégium • Wekerlei Társaskör • Kulturális Egyesület • Egyesület

SítáborA Pannónia Általános Iskolában már tizenket-tedik éve olyan népszerű a síelés, hogy évente két sítábort szerveznek az iskola pedagógusai február első napjaiban.

Idén a karintiai Petzen régióban járt csapa-tunk. Az előző évben a rengeteg hó okozott kisebb gondokat, most fordítva. Mégsem pa-naszkodhatunk, mert a majd kétezer méter magas hegycsúcson remek hóviszonyok fo-gadtak bennünket, és kedvünkre síelhettünk.

Az oktatás négy csoportban folyt, így min-denki fejleszthette tudását. A három tapasztalt oktatató, Györffy László, Demeter Antalnéés Reicher Norbert nem először tölti velünk a hetet. Hozzájuk csatlakozott Mátis Barna ifjú testnevelő kollégánk is. Munkájukat nagyszakértelemmel és türelemmel végezték, min-denki teljes megelégedésére. Köszönet nekik!

Akiknek nem volt saját felszerelésük, a XIX. kerületi TS jóvoltából ingyen jutottak síléchez, bakancshoz. Ebben Györkő Viktor volt segít-ségünkre. A tábor szervezésénél nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyerekek (és családjaik) teljes ellátásban részesüljenek. Szintén fontos szempontnak tartjuk, hogy viszonylag alacsony árakkal minél több gyerekkel és családdal meg-ismertessük ezt a gyönyörű téli sportot.

A tábor sikeréhez nagymértékben hozzájá-rult az iskolai büfé vezetője, Gombkötő Márta és beszállítói: Lengyel Péter, a Coca-Cola Magyar-ország Kft. területi képviselője, Ordasi Péter, aDanone üzletkötője, Rácz Éva, a Kovász Kft.ügyvezető igazgatója, Kanda János, a Kanda és Tsa Bt. ügyvezetője és Kárpáti Zsigmond hús- hentes kereskedő (XIX. ker., Kossuth téri piac).

Köszönet nekik! Támogatásukra a jövőben is szeretnénk számítani.

Bognárné Varga Judit, Bodrogi Judit

SYMA csarnok, Budapest. Kedvezményes cipővásár? Otthonteremtő kiállítás? Jacht-kiállítás és vásár? Nem, ezúttal másról volt szó. Az atlétikai csarnokba várták december 3-ra a 9–10, valamint a 12–13 éves gyerekeket, hogy összemérhessék erejüket az ország minden pontjáról érkező társaikkal. A Magyar Atlétikai Szövetség által meghirdetett és a Testnevelési Egyetem szervezte téli iskolai terembajnokságra általános iskolák és sportegyesületek 6 fős csapatait várták a szervezők. Külön kategóriában indultak a kicsik és a nagyok, a profik és az amatőrök.122 csapatban 732 gyerek vetélkedett a maratoni hosszúságúra nyúlt versenyen. Volt itt minden, ami ügyességet, gyorsaságot igényel: akadályváltó, célba dobás, szökdelés,

távolugrás, de még gerelyhajítás is műanyag minigerellyel! Kispestet a Kós Károly Ált. Isk. kis létszámú, de elszánt 3–4. osztályos csapata képviselte. A versenyzők: Illy Firéne, Csonka Szilvia, Nagy Krisztina, Kovács Nikolett, valamint Orbán Edvard, Konkoly Viktor, Örlős Ádám, Eöri Gergely és Keményvári Dániel voltak. Vezetőjük, irányítójuk a volt válogatott, többszörös magyar bajnok atléta, Babály László volt, aki jelenleg az iskola testnevelő tanára. Az eredmény nem is maradt el, hiszen a gyerekek a testnevelés tagozatosok között is megállták a helyüket! A verseny befejeztével mindenki emlékéremmel és sok-sok élménnyel távozott. A gyerekek lelkesedése azt bizonyítja, hogy bizony szükség van az ilyenfajta eseményekre.

Kós-iskola

SZÉKELYKAPU-FUTÁS„Lehetne több ezer méterrel egészségesebb!” Célunk az egészségmegőrző futás népszerűsítése. Szervező: a WTE – Wekerlei Futóklub. Időpont: 2007. május 20. (vasárnap). 11 óra Rajt és cél: a Kós Károly téri nagy székely kapu alatt. Útvonal: – Hungária út 24. – Corvin körút – Aba utca – Botond utca – Újlaki utca – Cukrász utca – Szendrő köz – Zoltán utca – Zalaegerszegi utca – Bercsényi utca – Esze Tamás utca – Corvin körút – Hungária út 24. Az útvonalat felvezetőautó mutatja, és a rendőrség, a Kispesti Polgárőrség, valamint önkéntesek biztosítják. A verseny távja: 4,2 km (tizedmaraton); 420 m óvodásoknak (századmaraton). Díjazás: korcsoportonként, éremmel és oklevéllel, családoknak külön díjazás. Nevezés: a helyszínen, nevezési díj nincs! Befutócsomag minden célba érkezőnek! A helyszínen öltözési és WC-használati lehetőséget biztosítunk. További információ kapható Romhányiné Kovács Mária főszervezőtől, a Wekerlei Futóklub vezetőjétől a 06-70/381-6122-es telefonszámon vagy a www.wekerleimozgasmuhely.hu honlapon. A futóverseny minden évben a wekerlei ön-kéntesek segítségével jön létre. Köszönjük munkájukat.

ALAKÍTS SZURKOLÓCSAPATOT a Wekerlei székelykapu-futáson! A Wekerlei Futóklub versenyt hirdet szurkolócsapatok számára. Olyan baráti csoportok, közösségek, iskolai osztá-lyok, jelentkezését várjuk, amelyek eszközzel (síppal, dobbal, nádi hegedűvel) vagy anélkül (to-rokkal, tapssal, dobogással) – esetleg mindkét módon – hangos buzdításban részesítik a futókat a verseny útvonalának egy – a szervezőkkel megbeszélt – pontján. A csoportnak magának kell gondoskodnia megkülönböztető jelzésről (felirat, egyenpóló stb.). A szurkolócsapatok helyezési sorrendjét a versenyzők állapítják meg annak alapján, hogy a csoport mennyire volt kedves, öt-letes, jópofa, netán hangos. Az első három csoport tortát kap ajándékba. A nevező csapatok ve-zetőit 2007. május 16-án (szerdán), 18 órakor várja a Wekerlei Társaskör Egyesület székhe-lyén (Kós Károly tér 10.) Romhányiné Kovács Mária főszervező, a Wekerlei Futóklub vezetője e-mail: romhanyine@freemail.hu • Tel.: 06-70/ 381-6122

EMLÉKEZÉS 15WEKERLE 2007/1.

1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg Birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája ugyanakkor holt-pontra jutott. Az európai forradalmi mozgo-lódások (Palermo, Nápoly, Milánó), majd a február 22–24-i párizsi forradalom híre moz-dította ki a holtpontról a magyar politikát. Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati beszé-dében – a sorok közé rejtve – alkotmányos át-alakítást követelt a birodalom egész területén. Kossuth német nyelvre azonnal lefordított és nyomtatásban terjesztett beszédének jelentős hatása volt Bécsben.

Március 13-án kitört a bécsi forradalom.1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős

szellemi központjának számított. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elit. A fiatal ér-telmiség egyik jelentős, radikális csoportja, a „márciusi ifjak”, ahogy később nevezték őket, aPilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.

A márciusi ifjak március 19-re, a József-napiországos vásár napján, francia mintára nagy-gyűlést és bankettet akartak szervezni a Rákos mezejére. Az Ellenzéki Kör vezetői gondosan előkészített országos akciót akartak. A bécsi forradalom hírére a Pilvax körének vezetői úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Pe-tőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, SükeyKároly, Bulyovszky Gyula, Vajda János és Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt sze-reznek a tizenkét pont közül az elsőnek, a saj-tószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a tizenkét pontot és Petőfilelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.

Másnap, március 15-én reggel Petőfi és tár-sai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból

az egyetemre. Az egyetemi if-júság csatlakozása után mint-egy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót, majd a nyomdászok kinyom-tatták a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.

Délután háromkor a Nem-zeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tö-meg a Pest városi tanácshoz vonult, és a tanács tagjait is rábírta arra, hogy csat-lakozzanak a tizenkét pont követeléseihez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg elindult Budára, hogy a végrehajtó hatalom leg-fontosabb kormányszékével is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. A helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a tizenkét pontot, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát.

Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevez-ze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost, vala-mint tegyen ígéretet arra, hogy az országgyűlé-sen alkotott törvénycikkeket szentesíteni fogja.

A március 17-én kiadott királyi leirat azonban csak István nádor kinevezését tartalmazta, és felszólította a nádort a felelős minisztérium hatásköréről szóló törvénycikk felterjeszté-sére. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve nevezze ki Batthyányt miniszterelnökké, s István nádor még azt is elérte, hogy a király jóváhagyta ezt a lépést. N. T.

A király jóváhagyta a kinevezéstA forradalmi ifjúság kezébe vette sorsa irányítását – Cenzori engedély nélkül nyomtatták ki a tizenkét pontot

Az 1848–49-es polgári forradalom és szabad-ságharc kezdete volt ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos beren-dezkedés megteremtése volt. 1848 első hónap-jaiban Európa számos városában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképze-lések törvényes úton megvalósuljanak.

A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesz-tett szabadság visszaszerzésének szimbóluma.

A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom.

1848-ban ezen a napon nyomtatták a ma-gyar sajtó első szabad termékeit, a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. 1990 óta ez a napot a magyar sajtó napjaként is ünnepeljük.

Mit ünnepelünk március 15-én?

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848–1849-es for-radalom és szabadságharc kezdetének, a mo-dern parlamentáris Magyarország megszületé-sének napja, és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat. N. T.

EMLÉKEZÉS WEKERLE 2007/1.16

Gróf Batthyány Lajos kormánya megkezdte ál-dásos működését. Az országgyűlés alig két hét alatt 31 törvényt fogalmazott meg, ezeket az-tán l848. április 11-én a király – V. Ferdinánd – aláírásával szentesítette. A törvény betűje szerint Erdély egyesült Magyarországgal, a határőrvidéket is a magyar kormány alá ren-delték. Május 7-én V. Ferdinánd a katonaságot a magyar kormány iránti engedelmességre utasítja.

Május 29-én a kolozsvári országgyű-lés kimondja Erdély unióját (egyesülését) Magyarországgal.

Jellasics császári tábornok, horvát bán mint-egy 35 000 fős hadseregével szeptember 11-én átlépte a Drávát, és megindult Pest felé.

Szeptember 25-én István nádor lemondott, és elhagyta az országot.

Szeptember 16. és 28. között Balázsfalván a románok nemzeti gyűlése már nyíltan elve-tette Erdély és Magyarország unióját (amit or-szággyűlési határozat mondott ki), és követelte Erdély közvetlen bécsi irányítás alá helyezését. Október elejére román felkelők ezreit fegyve-rezték fel – az erdélyi-királyi hadsereg vezeté-sének hathatós segítségével –, és három nagy felkelőtábort hoztak létre. Kettőnek a bázisa császári-királyi alakulatok védelme alatt léte-sült: Hátszeg környékén, az 1. oláh határőr-gyalogezred területén Joseph Riebel őrnagy irányításával, illetve Beszterce környékén, a 2. oláh határőr-gyalogezred területén Karl Urban császári-királyi alezredes védelme alatt. A har-madik legnagyobb tábort, a nyugatit (Erdélyi-érchegység, Gyalui-havasok), amely közvetlen fenyegetést jelentett a székváros, Kolozsvár számára, Avram Iancu vezette.

Szeptember 29-én a magyar sereg Pákozdnál, a Velencei-tó mellett, győzelmet aratott a hor-vátok hadai felett, Jellasics hátrálni kezdett – Bécs felé.

Október 8-án a lemondott Batthyány he-lyett az országgyűlés az Országos Honvédelmi Bizottmányt bízta meg a végrehajtó hatalom gyakorlásával. Októberben egyre riasztóbb hírek érkeztek Erdélyből, az elszigetelt hely-zetben lévő nemesi udvarházak, majd egész falvak felégetéséről, kirablásáról, lakóinak a legkegyetlenebb módon történő lemészárlásá-ról. Báró Vay Miklós erdélyi királyi biztos két-ségbeesetten kérte Puchner Antal altáborna-gyot, a nagyszebeni főparancsnokság vezénylő tábornokát a rend helyreállítására, azonban semmit sem ért el. Sőt, Puchner október 18-án nyíltan szembefordult a magyar kormánnyal. Több kiáltványt küldött szét egész Erdély te-rületén, melyben kihirdette az ostromállapo-tot, s elrendelte a magyar – s csakis a magyar! – nemzetőrség lefegyverzését.

Az erdélyi magyarság egyetlen támasza az október 16-án összehívott agyagfal-

vi székely nemzetgyűlés volt, amely ki-mondta, hogy az erdélyi magyarság védel-mében fegyvert kell fogni. Négy nap alatt gyakorlatilag megvalósult Székelyföldön az általános hadkötelezettség, s 35 000 székely állt a közfelkiáltással megválasztott fővezér, Sombori Sándor székely huszárezredes ren-delkezésére. Jó részük csak lándzsával volt felszerelve. A székely katonaság legütőképe-sebb alakulatai (két határőr gyalogoszász-lóalj és egy huszárosztály) már korábban Magyarországra vonult, segítségül a szerb felkelés elfojtására. Kolozsvártól, illetve Erdélynek a magyar kormány irányítása alatt maradt északnyugati részétől pedig el voltak vágva, egyelőre közvetlen segítséget nem tudtak nyújtani.

A székelyek nagy segítséget jelentettek Kolozsvár számára, hiszen hetekkel eltolták a város elleni császári támadás időpontját. A székelyek törvényhatóságaik alapján négy dandárt alakítottak, s október 24-én táma-dásba lendültek, sorban számolták fel a ro-mán felkelőtáborokat, 29-én, majd 31-én pedig a Székelyföld és Kolozsvár közé ékelő-dött Urbán csapatait is megverték. A császá-riak azonban gyors erősítést küldtek Gedeon altábornagy vezényletével, s a jól képzett császári dandár meglepte a tüzérséget nél-külöző székelyeket Marosvásárhelynél, s rövid küzdelem után szétszórta őket. A szé-kely ellenállás napokon belül összeomlott. A székelyek Háromszék területén tudták csak tartani magukat.

„Békésen, ha lehet, fegyverrel, ha kell”Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nyitánya Erdélyben

„A székely nemzetgyűlés felhívása a román és szász néphez.Szász és román testvérek, polgártársak!

Agyagfalváról szóllunk tihozzátok, hol őse-ink törvényt hoztak, s hova törvényes jogunk szerént nemzetileg egybe gyültünk hatni a haza békéjének helyre állítására. Kezünkben fegyver, kebelünkben férfias elhatározott-ság van megvédeni e hazát, s óltalmazni e haza minden polgárainak szabadságát. De be vélyétek, hogy a fegyvert ellenetek fogtuk, ne vélyétek, hogy kebelünk ellenséges indula-tot rejt irántatok. Békét óhajtunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcseit veletek élvezhessük, s a testvériség kaptsait szentül akarjuk fenn tartani, mind addig mig annak szét szakitására részetökről lépés nem tétetik.

Azért halyátok meg szavainkot és értsétek meg:

Mü hivei vagyunk V-dik Ferdinánd ki-rálynak s elvagyunk határozva a királyi Trón fenn tartásáért szivünk vérét is áldoz-ni, hitvány ámitónak nevezzük mind azt ki róllunk ellenkezőt mond.

Mü tisztelyük nemzetiségtöket, nyelvöket és vallásukat, s készek vagyunk azt fegyve-rünk élével oltalmazni.

Mü barátai vagyunk a vólt jobbágyok uj szabadságának s testvérileg kivánunk titeket annak fenn tartásában segíteni.

Mü közös teher viselést és jog egyenlőséget óhajtunk s nyilt ellenségei vagyunk minden-nek ki ezekkel ellenkezőt akar.

De elvagyunk határozva védeni a tör-vényt, melyet királyi eskü szentesitett, s en-nek következtében fegyverrel torlani visza mind azon törekvéseket, melynek az unió megsemmisitésire, s a király által alá irt tör-vény szerinti kormány, és akármily ajkuak személy, és vagyon bátorsága megdöntésre tétetnek.

Azért a testvériség hangján szólitunk fel titeket – fogadjátok a baráti kezet, melyet nyujtunk, s egyesülyetek velünk megvédésé-ben a törvénynek s megmentésében a hon-nak, mi előtt vérpatakok árasztanák el an-nak földét.

Ha pedig tü a testvériség lánczait szét szakityátok, ha a köz haza törvényei meg-rontására, ha az unió, s magyarország kormánnya fenn állása ellen lépéseket tesz-tek, bár testvéri sziveink megszakad is – so-raitokkal szembe fegyverbe tanáltok, mert mü elvagyunk határozva nyugalmat eszkö-zölni e honnak békésen ha lehet, fegyverrel ha kell.

Testvérek! mi hozzátok és nem bujtoga-tóitokhoz szollánk az őszinteség hangján, – hasonlót várunk tőletek, válaszotokat el várjuk, – mely münköt egyenként készen talál vivni a köz szabadságért, veletek mint barát és testvér ha lehet, de ellenetek is, ha néktek ugy tetszik, ki nyolc nap alatt nem válaszól, azt ugy tekintyük, mint ki vissza lökte a nyujtott baráti kezet.

Egyébaránt a székely nép fegveres lábra ált, mert Belső-Szolnok, Doboka, Kolozs, Küküllő és Alsó-Fehér megyékben gaz buj-togatások folytattván a közbéke megzavar-tatott, sokaknak vagyona kiraboltatott, sőt a magyarokból le is ölettek, e felett az oláh-ság egy nagy része a törvényes hatóságoktól fügeni megszünt, s engedelmességet esküdött egy gaz bujtogatónak, Urbánnak – és lehet-ne-e hüvelybe dugott karddal, ezeket nézni?

Mi rendet, békét, szabadságot akarunk a Király és Haza nevében: azért mindenkinek baráti jobbját fel kérjük!”

Agyagfalva, 1848-ban. (okt. 16–17.)G. Mikó Imre Kovács Elek Elnök Tolvivő”

EMLÉKEZÉS 17WEKERLE 2007/1.

Bem tábornok december 7-én érkezett az idő-közben Szilágysomlyóra telepített főhadiszállás-ra, s vette át a tényleges főparancsnokságot. A lengyel származású Bem József, a székely–ör-mény származású Czetz Jánossal – aki 27 évesen a szabadságharc legifjabb tábornoka volt, majdaz Atlanti-óceánon túli emigrációban megszer-vezte az első argentinai katonai akadémiát, ahol azóta is minden évben megemlékeznek Czetz Jánosról – és a hadjáratok legnagyobb hőseivel következő év március közepéig befejezte Erdély felszabadítását, kiszorította még az osztrákok se-gítségére már február elején bemasírozott orosz csapatokat is. Mindezzel biztosította a szabad-ságharc fővárosa, Debrecen hátországát, ahol az országgyűlés l849. április 14-én határozatba fog-lalta a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségének kimondását. Kossuth Lajos kormányzó-elnöki címet kapott.

A sok győztes magyar ütközet után, több mint 150 év múlva, most van okunk a bizako-dásra? Vagy 1849. augusztus 13-án, Világosnál örökre letettük a fegyvert?

Székely véreinket is 2004. dec. 5-én azok tagadták meg, akiknek kötelességük lett vol-na támogatni, megvédeni. Felháborító, hogy Trianon óta bekövetkezett a lelki Trianon is.

De lássuk a tényeket. Románia 2007. január 1-jétől az Európai Unió tagja. Asszimilációs törvényeit Románia csak megígérte, de máig sem törölte el. Lássunk egy példát: ahhoz, hogy Székelyudvarhelyen indulhasson egy polgármesterjelölt, 15 megyéből kell – többek között színromán megyékből és Bukarestből is – egyenként 300-300 aláírást gyűjteni. Pedig a román megyék aláírói nem is jártak soha Székelyudvarhelyen, nem választhatók, és nem is szavazhatnak. A lényeg, hogy sza-

badságáért minden nép küzd. Mi lennénk a kivételek? Erdélyben, Székelyföldön és a volt Részeken (Partium) megállt az idő, a román politikusok megmerevítették. Az anyaor-szágban még politikai akarat sincs, hogy a 80-90%-ban magyarok lakta Székelyföld au-tonómiát kapjon. Az Európai Unió viszont kész megadni Koszovó függetlenségét a nem uniós szerb akarat ellenére, amikor az ősi szerb föld volt, de most jogos, mert több mint 90%-ban már albánok lakják. Anonymus la-tin nyelvű Gestája szerint 895-ben, a hon-visszafoglaló Árpádékat 20 ezer könnyűlovas (seculi) székely fogadta, várta a Kárpátokban, mert tudták hogy „testvérek”. Székelyföldnek legalább autonómia dukál. Szebb szavakat is mondhatunk…

Juhos-Kiss János

„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,csak elfajult kor hős elődeit…”(Garay János)

Az 1848–49-es szabadságharcunk legfénye-sebb győzelmeit az erdélyi fronton és a diadal-mas tavaszi hadjárat során aratták honvédeink. A dicsőséges csaták egyikén, 1849. április 4-én Tápióbicskénél egy különleges esemény szem-tanúi lehettek a magyar és osztrák csapatok. Az ütközet kellős közepén a rég feledett középkori szokások szerinti lovas párbaj zajlott le. Ez a nem mindennapi esemény Jókai Mórt is meg-ihlette, és a párbajt A kőszívű ember fiai címűregényében megörökítette. Főhőseit – Palwitz Ottót és Baradlay Richárdot – a valóságban báró Riedesel zu Eisenbachnak és Szini Sebő Alajosnak hívták.

De hogyan is történt mindez?1849. március végén a magyar honvédek

általános támadást indítottak a Tiszától Pest irányába. Futott Jellasics, a gyáva, Klapka és Damjanich pedig üldözte kíméletlenül. Tápióbicskénél azonban belesétáltak egy csap-dába. Azt a hírt kapták, hogy Jellasics már továbbvonult, csak a hadtápját hagyta hátra csekély fedezettel. Ez persze hadicsel volt, így iszonyú öldöklés várt a magyar honvédekre. Nos, ekkor történt a híres párbaj! Ágyúink fedezésére Sebő alezredest rendelte ki Gör-gey két század huszárral. A huszárcsapat egy

kis nyírfaerdő szélén állt védelemre készen, amikor az osztrák csapatok vezére parancsot adott báró Riedesel lovas őrnagynak, hogy két századdal foglalja el nagyszerű, népdalokban is megénekelt ágyúinkat. A hatalmas termetű Riedesel csapata élén vágtatott az üteg felé, de hirtelen – úgy 30-40 lépésnyire huszárjainktól – elüvöltötte magát: Halt!, s kardjával intett Sebőnek, mintha mondaná: „Jöjj ki velem egy szál kardra, ha van bátorságod!” Szini Sebő Alajos persze ismerte a bárót még a régebbi időkből, azt is tudta róla, hogy rettegett pár-bajhős. Ám a híres magyar virtus nem engedte visszakozni, intett kardjával, hogy „igen”, elfo-gadja a kihívást, s elszántan előreugratott.

Az első összecsapásból még mindketten sértetlenül jöttek ki. Másodszorra is egymásra támadtak. Lovaik felágaskodtak, úgy ugrottak egymásnak, mintha ők is ellenségek volnának. A harmadszori, végső összecsapásnál a küzdők dühe már óriási, erejük viszont fogytán. Érzik, most már valamelyikük a küzdőtéren marad. A kengyelben felemelkedve egyszerre csaptak le mindketten. S mindkét ütés talált! Sebő alezre-des bal karjából ömlött a vér, Riedesel pedig hol-tan fordult le a nyeregből. A halálos vágás a fejét érte, keresztülvágta a csákót, beleszaladt a penge a koponyájába, egészen a halántékáig. A magyar huszárok felől felzúgott az „Éljen!”, az ellenség csapata pedig megzavarodva elvágtatott.

A tápióbicskei csata számunkra már majdnem elveszett, amikor a lovas párbajon fellelkesült honvédek megverték a megzavarodott császári hadakat. Ezt a hadiszerencse-fordító tettet Kos-suth Lajos kormányzó egy díszövvel, karddal és kitüntetéssel jutalmazta. (A kard és díszöv meg-tekinthető Győrben, a Xantus János Múzeumban, Szini Sebő Alajos sírja pedig Csiliznyáradon.)

De vajon mi volt a párbaj oka? Ez bizony nem derült ki. Örökre titok ma-

radt. És amint tudjuk, „ami titok, az vagy gyű-lölet, vagy szerelem”. N. T.

Párbaj a csatamezőn

„Itt nyugszik Szini Sebő Alajos nyugalm. cs. kir. kapitány és 1848/9-ik honvédalezredes meghalt 1882. október hó 12. élte 73. évében. Béke poraira! Hősi erény volt az, Amidőn a bicskei mezőt Pengéddel festék vérszínre A szörnyű csa-pások! Neked a hon minden, S te hazád-nak hű fia voltál. Itt az anya keblén Emlé-ked megőrizzük örökre.” (A sírfelirat)

Gyulai PálA székelyek

Vitéz s furcsa nép valának Régentén a székelyek, Most is furcsák és vitézek, Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember, Inkább kardja jó darab, De kezétől hull az ellen, Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember, S még szegény is e felett, Ágyuja nincs, no de se baj, Hoz a labanc eleget.

Nyugtalan a székely ember, Hosszu harctól nem remél. «Hadd vágjon le kiki százat, Aztán haza!» – így beszél.

Meg nem áll a székely ember Ágyu s puskacső előtt, Inkább beront, mert az ellen Jobb ha meghal, mintha lőtt.

Nem tréfál a székely ember, Tréfáljon bár a vezér. «Vezess - szól - de megkólintunk, Ha csatánk rossz véget ér!»

Ritkán víg a székely ember, De ha víg, akkor bolond, Muszka sisakból iszik bort, S kenyérért Szebenbe ront.

Vitéz s furcsa nép valának Régentén a székelyek, Most is furcsák és vitézek Isten őket áldja meg!

1849

ZÖLD HAJTÁS WEKERLE 2007/1.18

De kezdjük az elején.A 19. század végi, 20. század eleji iparoso-

dásra, a városok népességének növekedésé-re és a romló városi életkörülményekre való válaszként jött létre a Kertváros mozgalom, amelynek több európai telep között a Wekerlét is köszönhetjük. „A századforduló után álta-lánossá vált az igény, hogy nagyobb üzemek, illetve városok vonzó lakáskörülményeket te-remtsenek munkás- és tisztviselőgárdájuknak, lojalitásuk biztosítására…”

A kertváros a tegnap emberének válasza volt a tegnap problémáira. A mai környezeti problémák hatása azonban nemcsak közvet-lenül, helyben érvényesül, hanem sok egyéb természeti és ember alkotta folyamattal való kölcsönhatás révén globális következmények-kel jár, a messzi jövőbe nyúlva. Újra kell ezért alkotnunk gondolkodásunkat és életmódun-kat, hogy megbirkózzunk ezzel a „globális felelősséggel”: ami tegnap a kertváros volt, az manapság a „nullakibocsátású”, fenntartható település. Wekerlén abban a szerencsés hely-zetben vagyunk, hogy a „fenntartható élet-mód” sok elemét megörököltük a tervezőktől.

„Az első generációs városi lakosság részére a hagyományos, vidéki életforma feltételeihez közel álló telepeket építettek, amihez nemcsak a kert közelsége és a helyi ellátás rendszere, ha-nem a megfelelő építészeti formavilág is hoz-zátartozott.”

A fentieknek köszönhetően manapság or-szágos viszonylatban is irigylésre méltó kö-rülmények között élhetünk: kertes családi és társasházakban, a nem wekerlei városlakók számára kiismerhetetlen, talán ezért is kis for-galmú utcaútvesztőkben. A mindennapokhoz szükséges alapszolgáltatások helyben megta-lálhatók: van élelmiszerbolt, piac, iskolák, óvo-dák, templom, kávézó, kocsma és megannyi más szolgáltatás. Utcáink tágasak, évszázados fák díszítik őket. A legtöbb dolgot megoldhat-juk helyben, de ha munkánk vagy bármi más mégis a városba szólít, fél óra alatt a központba metrózhatunk.

A fenti felsorolás tulajdonképpen az idézetben is említett „helyi ellátás rendszerét” részletezi, megfejelve kiváló városi közlekedési csatlakozá-sokkal és a kertváros otthonos nyugalmával.

De mi köze van ennek az egésznek az ökoló-giai katasztrófához?

Ugyanaz az iparosodási folyamat, amely a Wekerlét (is) életre hívta, elindított egy olyan civilizációs pályát is, amely többek között a most már ENSZ-jelentésben is igazolt, ember által okozott és egyre súlyosabb következmé-nyekkel járó éghajlatváltozáshoz vezetett. Alap-vetően arról van szó, hogy túl sok energiát és

nyersanyagot használunk fel, és túl sok szeny-nyező anyagot juttatunk vissza a környezetbe. Közben nem „csak a természetet”, de saját és utódaink létfeltételeit is tönkretesszük. Ez nem egy „egyszerű” energiakérdés. Nemcsak az autókról, az üzemanyagokról vagy a fűtésről van szó, hanem arról is, hogy mit és mennyit fogyasztunk, hogyan alakítjuk ki házainkat, milyen közlekedési rendszereket tervezünk, és mit csinálunk a szabad időnkben.

A Wekerle adottságai azonban nemcsak a kényelmes életet teszik lehetővé, de egy csomó lehetőséget is kínálnak arra, hogy életünket fenntartható módon, a természeti erőforráso-kat kímélve, a jövő nemzedékek létfeltételeit nem veszélyeztetve éljük le. Ez nem pusztán szerencse, de a mai körülmények között – az ember okozta klímaváltozás tudatában – fele-lősség, erkölcsi kötelesség is.

De mivel is jár a fenntartható életmód, és milyen lehetőségeket kínál erre a Wekerle? Le kell mondanunk a civilizáció áldásairól? Meg kell tagadnunk magunktól az eddigi örömö-ket? Kevesebbet fogunk fogyasztani, és rosz-szabbul fogunk élni?

Cikksorozatunkban azt fogjuk bizonyíta-ni, hogy ellenkezőleg: kifejezetten javíthat-juk életünk minőségét azzal, hogy a szűkebb és tágabb környezetünket óvjuk. Tekintsük át röviden a sorozatban felmerülő témákat: a háztartásbeli energiafelhasználás hatékony-ságának növelésével, takarékossággal drámai módon csökkenthetjük a klímaváltozás egyik fő okozójának, a szén-dioxidnak a kibocsátását.

Szót fogunk tehát ejteni a lakások utólagos hőszigeteléséről, a fűtési és világítási technikák-ról és a háztartási gépekről, készülékekről is.

Lehetőségeink nem merülnek ki otthon: fogyasztási cikkeinket is megválogathatjuk olyan módon, hogy azzal kevesebb gyártási és szállítási energiát, kisebb anyagfelhasználást, kevesebb szemetet generáljunk.

Szólni fogunk tehát a vásárlási szokásokról, a felesleges csomagolásról, adalékokról, feles-leges árukról. Felvázoljuk, hogyan kapcso-lódhatnánk vissza a fenti idézetben is említett „helyi ellátás rendszerébe”. Kísérletet teszünk arra, hogy a pénzt kiküszöbölő helyi cserét, árukörforgást beindítsuk, és szólunk a zöld- hulladékok házi komposztálásáról is.

Saját közlekedésünket, utazásainkat is átszer-vezhetjük, ezzel is kisebb „lábnyomot” hagyva földünk klímáján. A kellemes kertvárosi otthon nem adhat felmentést a szélesebb város fenn-tartható használata alól sem: nem méltányos a Wekerle nyugalmából a városba autózva a vá-rosban élők nyugalmát terhelni, és összességé-ben szaporítani a klímaváltozás okait.

Kitérünk tehát arra is, hogy milyen alterna-tívák, közösségi közlekedési formák közül vá-laszthatunk. Bemutatjuk a budapesti Critical Mass mozgalom egyik wekerlei szervezőjét, és szót ejtünk a közösségi autóhasználatról, a car-sharingről is.

Mindez talán kicsit ijesztően hangzik, külö-nös tekintettel arra, hogy a legtöbben milyen szörnyű időzavarral küszködünk manapság, és hogy általában attól félünk, egy zöldebb világ nagyon sokba fog kerülni. Fontos tud-nunk azonban, hogy a legtöbb zöldmegoldás közösségi alapú: a sorozatban megmutatjuk, hogy a „világmegváltás” hogyan tehet minket elégedettebb emberekké, és hogyan lesz tőle a közösség is jobb hely, ahol élünk.

Ferenczi IstvánTracey Wheatley

További olvasnivaló a fenntarthatóságról, vá-rosokról: www.levego.hu • www.lelegzet.hu • www.foek.hu • www.fenntarthato.hu.

Hogyan védjük környezetünket?Most induló cikksorozatunkban azt vizsgáljuk meg, hogy a már tényként kezelendő ökológiai katasztrófa által okozott károk enyhítésére milyen lehetőségeink vannak nekünk, wekerleieknek. Következő írásainkban tehát nagyon is lokális, szűkebb környezetünkhez köthető megoldásokat vázolunk fel a lehető legglobálisabb, az egész világot érintő problémákra.

Zöld Hajtás programok a Wekerle-telepen!

A cikksorozat indulása két programot is életre keltett, elsősorban azért, hogy a ha-sonló gondolkodású emberek – kicsik és nagyok – személyesen is találkozhassanak.

2007. április 22-én, vasárnap: a Föld napja

15.00 órától közös rajzolás a Kós Károly té-ren, nem csak gyerekeknek.

15.00 órától dr. Fried Miklós fizikus elő-adása a globális klímaváltozásról.

16.30 órakor biciklis gyülekező és közös indulás a Wekerle-telepről a fővárosi Critical Mass biciklis felvonulás start-helyszínére.

Mindenki saját felelősségére tud részt ven-ni a megmozduláson, így kérjük a szülőket, hogy gyerekeik biztonsága érdekében gon-dolják át, tudják-e vállalni az utat.

2007. május 13-án, vasárnap: madarak és fák napja

10.00 Wekerlei séta – közös barangolás a Wekerle-telep utcáin szakember veze-tésével. Gyülekező a WTE-iroda előtt.

11.00–13.00: előadás a Wekerle-telep ma-darairól – Takács Szabolcs és Somogyvári Márk, utána kézműves-foglalkozás

CSERKÉSZET 19WEKERLE 2007/1.

Idén augusztus 1-jén lesz száz éve, hogy elkez-dődött Brownsea szigetén az első cserkésztá-bor húsz fiúval és három vezetővel. A szervezetma 25 millió tagot számlál, és ezzel az ENSZ után a második legnagyobb világszervezet Azt, hogy erre miként került sor, és mik voltak az első eredmények, egy 1937-ben a Listener hetilapban megjelent interjú alapján tudjuk bemutatni, melyből egy összeállítást készítet-tünk.

Jóllehet Lord Baden-Powell elismerten a cserkészet alapítója, az indulást ő úgy írja le, hogy elkezdett „nőni, mint a gomba”.

„Tulajdonképpen valójában nem én indítot-tam el a Cserkészfiúk Mozgalmát, hanem lát-hatatlan módon, magától kezdett virágozni… A cserkészet baktériuma már korábban meg-fertőzött. Amikor diák voltam a Charterhouse Kollégiumban, nagy örömöm telt abban, hogy az iskola területén kívül eső erdőkben csapdá-val nyulakra vadásztam. Miközben ezzel fogla-latoskodtam, megtanultam csendesen kúszni, tereptárgyak alapján tájékozódni, nyomokat meglátni és jelentésüket megérteni, a tűzhöz a fákról (nem pedig a földről) száraz ágakat szedni, apró, füst nélküli tüzeket rakni, úgy, hogy az ne áruljon el a kíváncsiskodó taná-roknak. És ha valamelyikük mégis arra jött, készen állt a gyeptégla a tűz kioltására és he-lyének eltüntetésére, én pedig felmásztam egy borostyánnal befutott fára, ahol észrevétlenül elrejtőzhettem.

Valamikor úgy 1893 körül fiatal katonák-nak felderítést kezdtem oktatni az ezredem-ben. Csordaként nevelték őket az iskolában, és képezték őket a hadseregben. Harc közben teljesítették a parancsot, de ha elesett a tiszt-jük, akkor olyan tehetetlenné váltak, mint egy birkanyáj. Azt akartam, hogy képesek legye-nek a csillagok vagy térkép alapján tájékozód-ni, szokásukká váljék, hogy minden nyomot és jelet észrevegyenek és olvassanak belőlük, meglegyenek az ismereteik arról, hogyan főz-zék meg saját kosztjukat, bátorságot merít-senek önbizalomból, egyszóval azt akartam, hogy mindegyikük hatékony, megbízható ember legyen.

A rendszer működött. Az emberek meg-szerették a képzést, és a felderítés rendkívül népszerű lett az ezredben. 1899-ben írtam egy kis könyvet katonáknak Segítség a fel-derítéshez (Aids to Scouting) címmel. Meg-figyelésre, vagyis nyomolvasásra tanítottaőket, és következtetésre, vagyis arra, hogyan olvassanak a nyomok által adott informáci-ókból.

Amikor 1990-ben Mafekingnél ostro-moltak minket, a védelmi törzsem vezetője, Lord Edward Cecil összegyűjtötte a helyi fi-úkat, és kadétszolgálatot szervezett belőlük.

Parancsok és üzenetek szállítására, küldönc-nek és hasonlónak a katonák helyébe, akik így felszabadultak, hogy a tűzvonalat erősít-hessék. Aztán azt vettük észre, hogy a fiúk,ha megbíznak bennük és számítanak rájuk, éppolyan alkalmasak és megbízhatóak vol-tak, mint a férfiak.

A Boys’ Brigade tapasztalataiból pedig arra jöttem rá, hogy meg lehet nyerni férfiakat,hogy önkéntesen időt és energiát áldozzanak fiúk nevelésére. Azt az ötletemet, hogy a fel-derítést nevelésre is lehetne használni, a kö-vetkező eset is megerősítette. Lord Allenby tábornok egy kinn töltött nap után háza felé lovagolt, amikor a kisfia rákiáltott:

– Apa, lelőttelek! A cserkész fölfelé is figyel,maga körül is: sose vettél volna észre. – A fiú fenn ült egy fán apja feje fölött, ráadá-sul jóval fölötte, majdnem a fa tetején ült az új nevelőnő is.

– Mi a csodát csináltok ti ott fenn? – ordí-tott a tábornok.

– Ó, cserkészetet tanítok neki – válaszol-ta a nevelőnő. A Miss Charlotte Mason tanárképzőben tanult, és ott a Segítség a felderítéshez című, katonáknak írott könyvemet használták gyermeknevelési tankönyvként.

Aztán 1903-ban, tábornokként megszemlél-tem a Boys’ Brigade 7000 tagját Glasgow-ban. Az alapító, Sir William Smith nagyon boldog volt, mert a mozgalom 54 000 tagot számlált. Egyetértettem vele, hogy ez nagy szám, de hozzátettem, hogy ha a képzés valóban von-zaná a fiúkat, akkor ennek a számnak tízszerakkorának kellene lennie.

– Át tudnád esetleg írni a Segítség a felderítéshezt úgy – kíváncsiskodott –, hogy az vonzza a fiúkat, és katonák he-lyett valódi férfiakká és jó polgárokkátegye őket?

Megtettem. De mielőtt megírtam volna a könyvet, kidolgoztam az elképzelést, és ki is próbáltam. Összeszedtem húsz fiút minden-féle helyről, néhányat Eton és Harrow elit iskoláiból, másokat Kelet-London nyomor-negyedéből, pár vidéki parasztlegényt és ke-reskedőtanoncot, aztán összekevertem őket, hogy éljenek együtt a táborban. Meg akartam nézni, mennyire érdekli a különböző fiúkat azelképzelés. Egy hölgy ismerősöm birtokán, a Brownsea szigeten tábort vertünk két hétre. A fiúkat táborozásra, főzésre, megfigyelésre,következtetésre, erdőjárásra, lovagiasságra, evezésre, életmentésre, egészségügyre, hazafi-asságra és ilyesmikre tanítottuk.

A fiúkon – ilyen szűk helyen és idő alatt– elért eredményen vettem észre, micsoda le-hetőségeket tartogat a cserkésznevelés. Úgy-hogy tüstént munkához láttam. És megírtam

a kézikönyvet, a Scouting for Boyst, azzal a szándékkal, hogy hasznára váljék a létező fiú-szervezeteknek. A könyv kéthetenkénti folyta-tásokban jelent meg. Még sok rész hátravolt, amikor leveleket kezdtem kapni olyan fiúktól,akik maguk kezdtek neki a játéknak, akik nem tartoztak a Boys’ Brigade-hez, sem más szer-vezethez.

A következő évben folyamatosan kaptam a leveleket fiúktól, akik elmondták, hogyanindítottak őrsöket és rajokat, és hogyan vet-tek rá férfiakat, hogy legyenek a cserkészve-zetőik. Kénytelenek voltunk berendezni egy központot egy apró szobában, hogy el tudjuk végezni a levelezést, és a felszerelést pótoljuk. 1909-ben elintéztem, hogy egy bizonyos na-pon találkozzam az állítólagos cserkészekkel a Kristálypalotában. És amikor odamentem – te jó ég! –, 11 000-en voltak, akik saját szakállukra nekifogtak. Ezért mondom azt, hogy nem indította el senki, a cserkészet ma-gától indult.

Aztán az elvonuló fiúk között láttunk né-hány csoportnyi lányt is cserkészkalapban, bottal, nyakkendővel és oldaltáskával.

– És ti kik vagytok? – kérdeztük.– Hát mi vagyunk a cserkészlányok!– A csodát vagytok azok!– De igen, cserkészlányok vagyunk.Úgyhogy végül nekik is kellett írnom egy

könyvet, amiben Guide-nak (cserkészlány) neveztem el őket, hogy megkülönböztessem őket a cserkészfiúktól (Scout).

Rövidesen híreket kezdtünk kapni a ten-gerentúlról és külföldi országokból, hogy le-fordították több nyelvre a Scouting for Boyst, és játsszák a játékot. 1912-ben Amerikában, Kanadában, Ausztráliában és Dél-Afrikában kérték, hogy a cserkészetről prédikáljak: eze-ken a helyeken már mind elkezdték, de többet akartak tudni róla. Csodálatos volt. Persze so-kan elkezdték kritizálni a gyors növekedést, és azt jövendölték, hogy az első lelkesedés után fokozatosan hanyatlani fog, és valószínűleg öt éven belül elhal.

Eljött az ötödik év, és kitört az I. világhábo-rú. A háború során nagyjából 25 000 fiú telje-sítette kötelességét. Elképesztően jól végezték a dolgukat, és a háború elmúltával az admira-litás és a király is köszönetet mondott nekik szolgálataikért.

Úgyhogy a mozgalom ahelyett, hogy kimúlt volna, inkább életerejéről tett tanúbizonysá-got. Akkor a helyzet magaslatára emelkedett, és azóta is növekszik létszámban és hasznos-ságban egyaránt.”

A magyar cserkészet bekapcsolódásáról és az idei nemzetközi és hazai ünnepségekről a következőkben számolunk be.

Szakács Gusztáv cserkésztiszt

Nőtt, mint a gomba: százéves a mozgalomLord Baden-Powell felderítőket képzett a háborúban – „Hát mi vagyunk a cserkészlányok”

CSALÁDI MOZAIK WEKERLE 2007/1.20

A Wekerle újság lapjain a jövőben rendsze-resen szeretnénk hírt adni a Wekerlei Gyer-mekház életéről. Most egy családi progra-munkról, az autóbuszos országjáró kirándu-lásokról mesélek.

1996 óta rójuk a kilométereket, szebbnél szebb tájakat, városokat tűzve ki magunk elé úti célként. Elsősorban wekerlei családok ré-szére hirdettük meg ezeket az utakat, de na-gyon hamar messzebbről, néha vidékről is csatlakoztak hozzánk. Lassacskán kialakult egy kisebb csoport, melynek tagjai minden utunkra elkísértek bennünket. Kirándulá-saink az évek folyamán közösségszervező tevékenységgé alakultak. Egyedül is szívesen csatlakoztak hozzánk utasok, mert a régiek maguk közé fogadták őket, mintha ismerősök lennének. Bizony, nemcsak a szervezőn mú-lik egy program sikere, hanem a résztvevőkön

Gyermekházi hírekHatvannyolc közös utazás Magyarországon és külföldön

A Magyar Természettudományi Múzeumot szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Megnéz-hetitek a bálnacsontvázat, egy többtonnás mamutot, rácsodálkozhattok az egyméteres „óriás házbogarakra”, és beléphettek Noé bárkájába. Az állandó kiállítás két szinten helyezkedik el, és minden korosztálynak ma-radandó élményeket ígér. A múzeum állan-dó kiállításai ingyenesen látogathatók. Cím: 1083 Budapest, Ludovika tér 2–6. Megkö-zelíthető a 3-as metró Klinikák megállótól vagy a Nagyvárad térről, az Orczy-kertet és a Bárka Színházat megkerülve. Telefon: 210-1085, internetcím: http://www.mttm.hu. A kiállítási épület nyitva tartása: 10–18 óráig, szünnap: kedd. Egy tipp a családoknak: Té-rítés ellenében látogatható a Természetbúvár terem, ahol nemcsak a szemet lehet gyönyör-ködtetni, hanem mindent meg lehet érinteni, tapogatni. Úgy hiszem, hogy ez igazán ritkán adatik meg a mai gyerekeknek. Egy tipp az iskolásoknak: Programsorozat részeként egy-egy kitüntetett héten játékos kalandtúrával várják a gyerekcsoportokat. A játéknap ára: 50 Ft. Március 21–25., naponta 10-től 16 óráig: A víz hete. • Április 18–22., naponta 10-től 16 óráig: A Föld hete. • Május 9–13., naponta 10-től 16 óráig: Madarak és fák hete. • Október 3–7., naponta 10-től 16 óráig: Állatok hete.

is. Köszönöm Lenkének, Évának, Irénkének, Hédinek, Ildikónak – és még hosszan sorol-hatnám a neveket –, hogy olyan kedvesen és lelkesen segítik a munkánkat.

Szüleikkel, nagyszüleikkel – már óvodás koruktól – gyerekek is mindig szép számban vesznek részt az utakon. Meglepetést tartoga-tunk számukra az őszi idényre.

A belföldi kirándulások sorát néha megszakí-tottuk egy-egy külföldi úttal, s néhányan bizony életükben először ekkor lépték át az országhatárt, s ők nem a fiatalabb korosztályhoz tartozók…

Összesítettük az elmúlt évek utazásait. En-gem is meglepett, de 68-szor szálltunk fel együtt az autóbuszra, és láttunk sok-sok szé-pet, gyűjtöttünk élményeket. Így érthető a ba-ráti légkör. Ezért csak a legemlékezetesebbeket sorolom fel: mohácsi busójárás, debreceni vi-rágkarnevál, Sopron, Kőszeg, Bécs, gemenci arborétum, Bécs, szlovák várak, Szalajka-völgy, Ópusztaszer, Pannonhalma, Nyírség stb.

Az új évadban is nagyon szép utakra hívjuk az érdeklődőket: április 12., Horvátország – Varasd, Csáktornya • május 5., Ausztria – Graz, Mariazell • június 2., Ausztria – Kismarton, Ruszt. Kérem, érdeklődjenek a Wekerlei Gyer-mekházban személyesen vagy telefonon.

Wekerlei Gyermekház és Családi Könyvtár, Budapest 1192, Petur u. 7. Tel.: 282-9895, e-mail: gyermekhaz@kispest.hu, honlap: www.kispest.hu/gyermekhaz/. Mindenkit szeretet-tel várok: Horvay Marianne

Noah Gordon: A SámánA Sámán a XIX. században játszódik, a Cole család két nemzedékének életét és az Egyesült Államok létrejöttében játszott érdekfeszítő szerepét követi nyomon.

1889-ben dr. R. Judson Cole politikai okok-nál fogva menekülni kényszerül szülőhazájá-ból, Skóciából, és az Újvilágba hajózik. Először Bostonban folytat gyakorlatot, majd Illinois-ban telepszik le mint orvos és birkatenyésztő. Gyerekkora óta megszállottja az amerikai in-diánoknak, nem is nyugszik, amíg rá nem talál a senk törzs utolsó, életben maradt képviselői-re, akik elnevezik Fehér Sámánnak, és egyszer s mindenkorra megváltoztatják életét.

Rob J. legnagyobb tragédiája fiának, R. J.Cole-nak, azaz Sámánnak a süketsége. Sá-mán élete nem könnyű. Először meg kell ta-nulnia beszélni, hogy megállja helyét a hallók világában, aztán meg kell küzdenie egy olyan társadalom előítéleteivel, ahol a fizikai másságnagyon is számottevő tényező. Mire Sámánt befogadják, s belőle is nagyszerű orvos válik, a Cole család, akárcsak a legtöbb amerikai, bele-keveredik Észak és Dél konfliktusába.

Ez a nagy lélegzetű családregény egy alakuló nemzet mindennapjainak állít hiteles emléket. Hol gyöngéd, hol hátborzongató az a leírás, amit a két Cole doktorról kapunk, az asszo-nyokról, akiket szerettek, a brutális gyilkos-ságokról, a hozzá nem értés sötét századaiból végre kiemelkedő orvostudományról és azok-ról a szenvedélyes emberekről, akik komoly áldozatokra is hajlandók, hogy őszinte hitük diadalra jusson.

Noah Gordon ezért a regényéért – amely eddig tizenöt nyelven jelent meg, bestseller volt Spanyolországban, Olaszországban, és csak Németországban kétmillió példány kelt el belőle – megkapta az Amerikai Tör-ténésztársaság James F. Cooper-díját, vala-mint a német Bertelsmann Könyvklub „Az év írója” díját.A Családi Könyvtár programjaira is szeretettel várunk új jelentkezőket.A Harry Potter-klubba kamaszokat pénteken 16.00–17.00 óráig.A Mesesarokra óvodás, bölcsődés korosztályú gyerekeket pénteken 11.00–13.00 óráig.Könyvtárvezető: Kosztáné Dlugos Katalin

Felnőtt olvasóinknak

Tapogathatókiállítás

Új rovat indult a Gyermekház honlapján. Várják a legkedvesebb gyerekszájtörténeteket az anyukáktól a gyerekszaj@gmail.com és az emlékezetes gyermekházi élményeket pedig az elmenyek@gmail.com e-mail címre. A be-érkezett levelek egy részét nyomtatott formá-ban olvashatják a Wekerle újságban is.

Gyerekszáj

Az egyszervolt.hu weboldalról első hallásra mindenki azt gondolja, hogy a kicsiknek szól, de a nagyobbaknak és a szülőknek is ötletekkel, tanácsokkal szolgál.A dalok, versek, animációk, játékok tartalmas kikapcsolódást ígérnek az apróbbaknak esténként vagy szobafogság idején, ha kint zuhog az eső. Dr. Ranschburg Jenő pszichológiai rovata a Családi körben, az Apró-cseprő gyereknevelési hangmelléklet és a Napocska heti hírmondó a szülőket látja el hasznos információkkal. A 8–12 éveseknek pedig az alsó ikonsorra érdemes klikkelni: válogatott.hu, mesés Európa, minifilm, kincsvadászat. A fentieket országos programajánló, vásártér, chat, műhely, könyvajánló egészíti ki. Ha valami kimaradt a felsorolásból, arra is kattintsatok rá! Ja, és ha tetszett… add tovább: www. egyszervolt.hu!

Ötletek a weben

CSALÁDI MOZAIK 21WEKERLE 2007/1.

A Somlói–Fazekas családApa: Fazekas Csaba (építész)Anya: Somlói Judit (építész)Gyerekek: Barnabás, 12 éves, Luca, 9 éves, Bol-dizsár, 3 éves– Ti hogyan készülődtök a húsvétra? Feldíszíti-

tek például a lakást? – Igen, fontos, hogy a környezetünk is meg-

újuljon és megszépüljön, tükrözze, hogy készülünk, és várjuk az ünnepet. A tojás-festésre is már napokkal korábban készü-lünk: gyűjtjük és kifújjuk a tojásokat. Ezek díszítése nagy közös felfordulás során tör-ténik, és ebből mindenki szívesen kiveszi a részét. Én csakis piros tojást ajándékozok, nekem tetszik ez a régi módi a maga egy-szerűségével. Az ünnepi asztalra is hagyo-mányos ételek kerülnek, mint például son-ka és tojás.

– Locsolkodni is mennek a fiúk? Sokan ma márinkább kirándulnak húsvétkor. Ti hogy vagy-tok ezzel?

– Hogyne, a két fiam és a férjem este kupak-tanácsot tart, melyik verset ki mondja. Mi ebből teljesen kimaradunk Lucával. Nekünk annyi a dolgunk, hogy hétfőn mosolygósan várjuk az apukákat és fiaikat. Ezt a szokástbaráti körben tartjuk, négy wekerlei család-dal közösen. Tíz éve – amióta itt lakunk – ez a kör folyamatosan bővül. Annak idején a gyerekek kedvéért kezdtük el, de ma már mi, felnőttek is nagyon várjuk ezeket a talál-kozásokat. Ilyenkor nyugodtan le lehet ülni beszélgetni, és nem a hétköznapi rohanás diktál.

– A külsőségek csak az érem egyik oldalát je-lentik. Ennél sokkal fontosabb, hogy a gye-rekek is átéljék, miről szól az ünnep. Ti ezt hogyan éritek el?

– Az évek múlásával egyre inkább megértik a húsvét igazi jelentőségét, s azt is, hogy elsősorban nem a „nyuszivárás” ünnepe. Beszélgetünk Jézus életéről, haláláról, ter-mészetesen a gyerekek életkorának megfe-lelő szinten. Részt veszünk a nagyszombati körmeneten is, minden családtag maga döntheti el, akar-e jönni: örülök, hogy ed-dig mindig együtt voltunk ott. Természete-sen húsvétvasárnap a nyuszi azért hozzánk is beugrik, sok-sok csokitojást potyogtat el a kertünkben, sőt a gyerekek nagy örömére pár hétig nálunk is marad.

– A szülői házból hoztad magaddal ezeket az értékeket?

– Igen. A szüleim a katolikus vallás értékei szerint neveltek engem és a bátyámat. Ne-kem természetes és fontos, hogy az otthon-ról hozott értékeket továbbadjuk, óvjuk, ápoljuk, s remélem, a gyerekeim is így gon-dolják majd néhány év múlva.

– Neked nagyon fontos a család, ugye? – Ez így van, és nem is csak a szűkebb család.

Húsvétkor mindig meglátogatjuk a nagyszü-lőket, rokonokat, és a gyerekek is érzik, hogy az együtt töltött idő és az egymásra való oda-figyelés teszi meghitté ezt a pár napot.

Hétköznapi körkérdésekKedvenc könyvek: Boldizsár, 3 éves – A. A. Milne: Micimackó

Mi is az ünnep, milyen kellékek, szokások teszik azzá? Mi az, amit örökölünk, és generációról generációra ugyanúgy ünnepelünk, ahogy szüleink, nagyszüleink tették? Mi az, ami meg-tetszik – lehet az régi vagy új keletű –, és beépítjük ünnepi szokásaink közé? És mi az, amit tudatosan nem választunk, legyen az ma divatos ünnep, vagy akár egy régire napjainkban ráaggatott elem, torzulás? Ezekre és hasonló kérdésekre keresem a választ ünnepről ünnepre haladva, mindig bekopogva egy-egy Wekerlén élő családhoz, bemutatva különleges pillanatai- kat, és meglesve hétköznapjaikat Űnnepek és hétköznapok a családban címmel most induló sorozatunkban.

Könyvjelző (szülőknek)

Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem!

Mindenhonnan halljuk a korai készség- és képességfejlesztés fontosságát. A kü-lönböző játszóházakban óradíjra mérik a gyerekek fejébe ömlesztett „tudást”, amit a szülő – ha jót akar a gyerekének – kénytelen kifizetni.Létezik egy olyan „mit is kezdjünk a gyerekünkkel” kézikönyv, amelyet most szíves figyelmetekbe ajánlok. Anyukák-nak, apukáknak és a nagyszülőknek is praktikus olvasmány. Mindenkinek, aki nemcsak kellemes perceket szeretne együtt tölteni a kicsikkel, hanem sze-retné, ha ez az idő hasznosan telne, és csemetéje értelmi-érzelmi fejlődését is szolgálná.A szerző – pszichológusok, pedagógu-sok véleményét és saját tapasztalatait felhasználva – megalkotott egy min-denki számára érthető, szinte semmi-lyen anyagi befektetést nem igénylő, és a gyerekek számára élvezetes fejlesztő-programot. Hat éven keresztül hónapról hónapra nyújt a gyermek életkorának megfelelő fejlesztő-, gyakorlófeladato-kat. Nem diktál feszített tempót, inkább csak útmutatót ad ahhoz, hogy mikor milyen készségek fejlődnek (fejleszt-hetők) ki, és számtalan ötlettel szolgál ezek előcsalogatására, fejlesztésére. Sok sikerélményt, örömet, és minde-

nekelőtt jó játékot kívánok!

Luca, 9 éves – Thomas Brezina Fiúk kizárvasorozataBarnabás, 12 éves – Rejtő Jenő–Korcsmáros Pál: Az előretolt helyőrség (képregény)A család kedvenc filmje: A kisvakond kalandja-it mostanában kiszorította a Madagaszkár.Kedvenc vasárnapi program: játszóterezés és biciklizés a barátokkal.És ha esik? Akkor a társasjátékozást választják, négyen játszanak, és van egy néző, Boldizsár, akinek erre az időre külön dobókocka jár.A család kedvenc menüje: a palacsinta.És amit mindenki csak kerülget: a brokkoli és a spárga.Palackposta: üzenet a megszólaltatott családtól a következőnek, amelyik szerepelni fog az újság-ban, tehát most az Iváncsics családnak.„Kedves Laci! Sógorodat is mosolygósan vár-juk. Kedvenc sütik előjegyzésére április 1-jéig van lehetőségetek.”

Húsvéti felfordulás és nyugalom

A rovatot összeállította: Csóka Eszter

CSALÁDI MOZAIK WEKERLE 2007/1.22

Hol jön már a Kék legény?Az emberi kapzsiság rombolja a környezetett

Juhász Magda rovata

Az idén mintha elfeledkezett volna a Wekerléről a tél, de szinte az egész országot elkerülte. Reggelente hiába szaladtunk reménykedve az ablakhoz, nem esett hó, csak a szél kacagott rajtunk. Még ha csak kacagott volna! Nem érte be ennyivel, jól megdobált bennünket tetőcserepekkel is. Megfenyegettem a haszontalant. Csak ne örülj – mondtam neki –, remélem, nem te fogsz egyedül uralkodni ezen a télen. Azt mondják, „a kutya nem eszi meg a telet”, majd ad neked, ha megérkezik. De bizony hiába mondtam, a tél csak nem akar megérkezni, megkeveredett az egész természet.

Kertemben kihajtottak a tulipánok, jácintok, nárciszok, a bokrok rügyezni kezdtek, és a környéken lakó gerlepár is elkezdett új fész-ket építeni. Most már csak azért kell fohász-kodnunk, hogy legalább a fagyot egye meg a kutya. Az éghajlat, a természet megzavarói mi, emberek vagyunk, és amit az ember elront, azt a természet nehezen vagy egyáltalán nem tudja korrigálni. Gondoljunk az Aral-tóra, ami a világ egyik legnagyobb tava volt, és most eltűnőben van. Két folyót tereltek el innen, hogy velük földet öntözzenek. A tó felszíne a felére csökkent, és ha nem igyekszenek meg-menteni, szennyes ta-vacska lesz belőle. Persze nem kell ilyen messzire menni. Hazánkban és a környező országokban is található erre jó néhány példa: az erdőirtások miatti földcsuszamlá-sok, a Duna elterelése miatti vízapadások, a rengeteg szemét, melyet országunkba behoztak. Az emberi kapzsiság rombolja a környezetet. Szükség lenne arra a bi-zonyos mesebeli Kék le-gényre, aki a gyerekekkel együtt a segítségünkre sietne. Van itt feladat bőven, és azt hiszem, ez a jövő nemzedékére vár. Már most is sok fiatalfelismerte a környezetvédelem jelentőségét, és egyre többen szembeszállnak az emberi kap-zsiság okozta pusztításokkal.

Mindenesetre az idei tavaszt is azzal a re-ménnyel várjuk, hogy nem fagynak el korán kihajtott növényeink, és kertjeink újra virágba borulnak. Szükség lesz rájuk, mert azon kívül, hogy felvidítják szíveinket, anyák napján szed-hetünk belőlük édesanyánknak is. Az ébredező természetet már húsvétkor megfigyelhetjük,aki teheti, és főleg szereti a túrákat, annak ér-demes kirándulni a budai hegyekbe. Erről jut eszembe egy régi történet, ami úgy 12 éves ko-romban történt velem. Gyakran mondogatták

édesanyámnak: „Meglátja, ez a lány még a jég hátán is megél majd!” Szerencsére jég hátára nem kerültem, de sok nehéz helyzetből kellett kivágnom magam. Így történt ez egy tavaszi kirándulás alkalmával is. Az iskolában szer-vezett kirándulásra – annak ellenére, hogy egy

cseppet sem szeret-tem hegyet mászni – én is jelentkeztem. A különböző korú gyerekekből össze-állt csapat elindult. Zugligetig villamos-sal mentünk, onnan gyalog fel a hegyre. Édesanyám egy kis elemózsiát is csoma-golt nekem, ez volt az összes batyum. Amint a hegyoldal meredekké vált, egy-re jobban elfáradtam, és le-lemaradtam a csoporttól. Mivel én voltam a legkisebb, a legsatnyább, az idő-sebb csoporttársak igyekeztek segíteni, még a kis élelmiszer-csomagomat is átvet-ték tőlem. Egy ideig húztak, toltak, de én bizony mindig csak hátul kullogtam. Az-tán megpillantottam egy szép, nagy, lapos követ. Úgy döntöt-

tem, hogy leülök rá, és kifújom magam. Alig üldögéltem valamicskét, hirtelen rádöbben-tem, hogy egyedül maradtam, a többieket se-hol nem láttam. A pici lány a rengeteg erdő kö-zepén félni kezdett. Elkezdtem fölfelé futni, sőt kiabálni, hogy „Halló, halló, itt vagyok!”. Egy idő után beláttam, a csoport elvesztett engem. Visszaballagtam a kőhöz, leültem, és elkezd-tem pityeregni. Hogy jutok innen haza, ráadá-sul eszembe jutott minden baj, ami itt érhet: vaddisznó, kígyó. Jól felhúztam a lábam, ahogy csak tudtam, összekuporodtam. Addig-addig fészkelődtem, amíg egyszer csak a gyalogös-vényen lévő kő megindult velem lefelé. Na, még csak ez hiányzott! Kapálóztam, torkom szakadtából visítottam, majd a kőről is leesve,

külön gurultunk tovább. Végül, mint a béka, elterültem a hegy lábánál. Mikor körülnéztem, megismertem a helyet. Innen indultunk fel, ott van a kocsiút, azon kell a villamosmegállóhoz menni. Miközben boldogan föltápászkodtam, hirtelen eszembe jutott, hogy nincs a villa-mosra pénzem. Wekerléig gyalogoljak? Soha-sem érek haza, fogott el újra a kétségbeesés. Maszatosan, megint csak pityeregve, mégis elindultam. Lesz, ami lesz – gondoltam –, leg-feljebb megbüntetnek, becsuknak a börtönbe, anyukám onnan úgyis hazavisz. Az út mentén, a gránitkövekből kirakott beugró padján egy öreg koldus üldögélt. Ez olyan pihenőhelyfé-le volt, így aztán én is leültem az öreg mellé. Mikor elpanaszoltam neki szerencsétlenségem történetét, a mellette lévő sapka aprópénzéből kivette a villamosra valót, ha jól emlékszem, 20 fillért, és a markomba nyomta.

Így jutottam haza, és a mai napig áldom az öreg koldust, aki nyomorúságos fillérjeibőlkisegített. Kiránduló társaim a nekem csoma-golt uzsonnámat jóízűen megették, és nevetve dicsekedtek, hogy „egy narancs is volt benne”. Ez akkortájt csodaszámba ment, nem tudom, szegény anyám honnan varázsolta, de azt a na-rancsot nagyon sajnáltam.

Ezzel a régi történettel búcsúzom tőletek, kívánok kellemes húsvéti ünnepeket, sok virá-got és boldog anyák napját.

Magda nénimagdaju@freemail.hu

Juhász MagdaÉDESANYÁM

Édesanyám, édesanyám, olyan sokszor elmondanám. El is mondom, meg nem unom, reggel, este mindig fújom.

Édesanyám, édesanyám, nincs is ennél szebb szó talán, nincs is ennél szebben hangzó, szívünk húrján játszadozó.

Édesanyám, édesanyám, ízlelgeti neved a szám. Beleírom az irkámba, súgom sötét éjszakába.

Édesanyám, édesanyám, olyan jó, hogy figyelsz reám, olyan jó, hogy itt vagy velem, olyan jó, hogy fogod kezem.

Olyan jó, hogy hozzám hajolsz, és súgsz te is egy varázsszót. Örökké mondd, arra vágyom, ezt az egy szót: KISLEÁNYOM.

Juhász MagdaANYU ÖLÉBEN

Jó itt télen, jó itt nyáron, nincs is jobb hely a világon, itt ringatózni lehet, hallgatni szép éneket.Mikor vidám kedvem támad, vagy ha rám tör a búbánat, oh, milyen jó itt nekem,nyugalmat lel a szívem.Olyan meleg, olyan puha, jó az öledben, anyuka, átölellek, hozzád bújok, a füledbe titkot súgok, hogy szeretlek, Édesanyám, ölelj, vigyázz sokáig rám.

CSALÁDI MOZAIK 23WEKERLE 2007/1.

Húsvéthétfő egyes vidékeken vízbevetőhétfő, másként húsvét másnapja már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak az ünnepe.A világias jellegű öntözés, locsolkodás bemu-tatása helyett archaikusabb jellegű tájainkról idézünk, ahol a szilaj szokást még a közösség paraszti formakészsége szabályozta.

Az erdélyi Nyárád mentén a múlt század vé-gén minden valamirevaló székely legény köteles-ségének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára vagy más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határ-ba is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphat-ták meg, ellopták. Két-három fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. A legjobb táncosoknak vőfély volt a neve, az ő feladatuk volt húsvéthétfőn a haj-nalozás. Minden házba, ahol fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték. Azt mondogatták, hogy ez azért történt, hogy a virág el ne hervadozzon.

„A katékuménusoknak keresztségekből, akik ezen a napon a vízbe meríttetnek vala, fenn mar-adott volt a magyaroknál az a szokás, hogy hús-vét másodnapján öntözték s vízbe hányták egyik a másikat nevetségesen: a görög vallást tartó oláhoknál megvagyon most is” – írja Bod Péter. …„Megvagyon az a szokás, hogy sok festett tojá-sokat készítenek, nemcsak az oláhok Erdélyben, hanem Olaszországban, Franciaországban, Hel-véciában, Németországban, Muszkaországban s a görögöknél. Némelyek ennek eredetét keresik a zsidóknál, akik keményen főtt tojást tésznek elő húsvétban egyebek között: de ezzel a Jeruzsálem romlását ábrázolják, melyben a keresztyének nem sokat búsultanak. Farkasdon tartott protes-táns generális szinódus is tiltja az öntözködést.”

Apor Péter a Metamorphosis Trans-sylvaniae-ben írja: „Éppen nem nagyzották akkor az emberek magokat: urfiak, alávaló főés nemes emberek húsvét másod napján az az vizben vető hétfűn járták az falut, erősen öntözték egymást, az leányokat hányták az vízben, sőt az alávaló embereknél csak ma-gok házoknál is estve az frajok az leányok házában kádakkal hordották fel a vizet, reg-gel csak könnyen öltöztek, tudván már az jö-vendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel, kártyákkal rá mentek az leányokra.”

A szokások tárgyi anyagának vallásos vagy tréfás magyarázata előfordul: „Miért piros a húsvéti tojás? Eléáll egy öreg néni, s mondja a következőket: – Jaj, úgy van az, lelkem; tudja, mikor a mi urunkat, Jézust, keresztre feszítet-ték és ott vergődött az ártatlan, oda ment egy asszony, épp kosár tojást vitt, és megszánta a szegény Üdvözítőt, letette a kosarat s elkezdett imádkozni. Abban a percben egy csepp vér hullt le a keresztről, és rácseppent az egyik to-jásra, hogy az piros lett tőle. A szegény asszony oda se ügyelt, csak akkor csodálkozott el, mi-kor imádságát elvégezve kezébe vette a kosarat és abban – uramfia! – minden tojás piros volt.Úgy ám, lelkem, annak az emlékére festik pi-rosra a tojást húsvétkor!”Egyik háromszéki beköszöntő:Feltámadt a Jézus, mondják az írások, Vízöntő hétfűre buzognak források. Eljöttem hozzátok ifiú létemre, Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre, Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben, Nem virágzik szépet nekünk jövendőben. Virágozzék szépet, ékes virágokat, Nyerjen az egekben fényes koronákat.

Összeállította: Szakács Gusztáv

Mennyire ismerjük lakóhelyünket és környékét?A következő hat lapszámban 10-10 feladványt, kérdést fogalmazunk meg. Minden alkalom-mal megadjuk a beküldési határidőt, a követ-kező számban pedig az előző megoldását is. Eredményhirdetésre és a legjobb megoldások díjazására a 2008-as Wekerle-napokon ke-rítünk sort. A nyerteseknek a WTE értékes könyveket ajánlott fel. Remélhetőleg több 60 pontos megfejtőnk is lesz.Az első feladvány beküldési határideje 2007. április 18. A megoldásokat kérjük lezárt bo-rítékban, névvel, címmel ellátva a WTE ügye-letére személyesen vagy postán a 1192 Buda-pest, Kós K. tér 10. címre eljuttatni, Wekerlei Társaskör Egyesület – Helyismereti rejtvény megjelöléssel.I. Forduló – minden jó válasz 1 pontot ér1. Mikor (év, hó, nap) leplezték le a Wekerle „bejáratánál”, a Pannónia út elején álló ház falán látható domborművet?2. Ki az alkotója?3. Milyen mesei lény nevével hozható kapcso-latba a Wekerle-telep építésének kezdete?4. Miért?5. Milyen két nagy csoporthoz taroztak az ere-deti wekerlei utcanevek?6. Milyen utcanevekből állt a régi körút?7. Ki írta meg a Wekerle-telep első monográ-fiáját?8. Mikor jelent meg?9. Hány bekerített nyilvános játszótér van a telepen?10. Milyen széles (0,1m pontossággal) a járda szintjén az ún. Zrumeczky-kapu?

Szakács Gusztáv

Hajnalozás húsvéthétfőn

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

12 13 14

16 17 18

20 5 21 22 23

25 26 27 9 28

30 31 32

34 35 36

37 38 39 40

42 43 44 45 46

48 49 50

51 52 53 54

56 57 58 59 60

62 63 64

66 67 68

70

11

15

19

24

29

33

41

47

55

61

65

69

Helyismereti rejtvény 1. rész

A decemberi rejtvény megfejtése: Pénzügyminisztérium. Szabályozási terv

MŰVÉSZET WEKERLE 2007/1.24

Eredetileg alkalmazott grafikusnak tanult, éskésőbb ez is lett a hivatása: dekoratőr, reklám-grafikus, illetve arculattervező.

Azonban az évek múltával és a szakmában teret hódító számítástechnika hatására, vala-mint hogy az olykor kétes ízlésű megbízók igényei váltak az elsődleges szempontokká, és ezzel háttérbe szorult a míves esztétikát sugárzó egyedi reklám, úgy döntött, olyan ki-utat, menedéket kell keresnie ebből a környe-zetből, ahol a megrendelők pénztárcája nem dönthet: egy másik önkifejezési módot, ami arról szól, hogy ő mit érez, gondol és akar kifejezni.

– Ekkor választottam a festéket és az ecsetet – mondja a művész.

Van a papír, és vagyok énUrmai Ungurán László festőművész szerint nincsenek bűvös trükkök

A Wekerlei Társaskör aulájában március 23-tól lesz látható Urmai Ungurán László festőművész kiállítása. Témája még alakulóban van, akárcsak maga a művész, hiszen mindössze két, két és fél éve foglalkozik festészettel, azon belül is az akvarelltechniká-val. Egy korábbi kiállítása címe szerint is még „Az úton” van. Hogy hol is tart most, eddigi útjának mely állomásain készült képeibe nyerhetünk betekintést, az valószínűleg majd csak ott derül ki teljes bizonyossággal.

Mikor el-kezdett festeni, felvette csa-ládja eredeti – az Urmaira magyarosított neve mellé – „Ungurán” (kun eredetű) nevét is, ezzel tiszte-legve édesapja emléke előtt.

K é p e i v e l , amelyek tisz-tán akvarell-t e c h n i k á v a l készülnek, a hangulatokat, a látványt pró-bálja közvetíteni, átadni a befogadóknak. Témaválasztásából kitűnik, hogy az elmúló, újjászülető, mégis megnyugvást nyújtó ter-mészet érdekli.

Mestereinek, a szó igazi jelentésében, csak olyanokat tekint, akik nemcsak mű-vészként, de emberként is hatottak rá és a munkáira.

Név szerint Újhelyi Gábor, várpalotai mes-tere, majd tanárai a szegedi Tömörkény István Iparművészeti Szakközépiskolában: Szalai Fe-renc és Pölös Endre.

Wekerlén 12 éve él családjával. Feleségé-vel mindketten Veszprém megyei szárma-zásúak, éppen ezért szerették meg Wekerlét, mert különleges hangulata miatt a nyugodt vidéki, emberléptékű életre emlékezteti őket.

Éppen ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a kiállítása témája a telep központi tere, a Kós

Károly tér lesz, de – mint megismétli – még semmi sem dőlt el véglegesen.

Úgy véli, ha valaki már megállt a festménye előtt pár percre, akkor biztos valamiért meg-érintette, megszólította a kép, és akkor már el is érte célját a művészet.

– Meggyőződésem: munkáimat ne a pá-lyám ügyes dokumentálása, sokkal inkább az érdek nélküli befogadó közönség minő-sítse! S bár évekig vallottam, hogy művé-szetre csak egy főiskolán „gyorsérlelt”, ki-választott ember alkalmas, lassan magam is elhiszem, hogy nincsenek bűvös, tanulható trükkök, nincsenek csodás módszerek, me-lyek jobban kifejezhetnék gondolataimat: van a papír, és vagyok én – vallja Urmai Ungurán László.

Gondán Aranka

Kiskeresztem

És megváltottuk a világot

A téren

MŰVÉSZET 25WEKERLE 2007/1.

A Wekerle-telepi Munkás Szent József-plé-bániatemplom (a Kós Károly téri katolikus templom) zenei gyökerei 1933-ig nyúl-nak vissza. A templom első kántora, Hackl (Hajnal) József megalapította a Harmonia Sacra kórust, ami aztán 1950-től 1975-ig Dauner János szalézi szerzetes vezetésével működött. A legsötétebb Rákosi-időkben is virágzó énekkar több száz darabot tartott repertoáron. Dauner János atya elhelyezése után (túl jól működött, ami nem tetszett az Állami Egyházügyi Hivatalnak, ezért men-nie kellett) több karnagy próbálta életben tartani a patinás együttes maradékát, kevés sikerrel.

Gyakorlatilag 15 év szünet következett, mígnem 1989 karácsonyán Virágh József, a plébánia akkori káplánja felkérte Moldvai Józsefnét, hogy szervezzen énekkart a hit-tanos fiatalokból. A vállalás csupán az éjfélimise előtti zenés áhítatra szólt, de a társa-ság annyira belelkesült az énekléstől, hogy szinte követelték a folytatást. Ekkor jutott el Virágh József káplán atya a nemrégen dip-lomázott Dallos Erikához és vőlegényéhez, Kaposi Gergelyhez, akik elvállalták az akkor még leginkább a vágyak mezején létező kó-rus vezetését.

Az énekkar kezdetben nagyrészt – a 90-es évek elején – kamasz hittanosokból, azok szüleiből és egy-két olyan énekesből állt, akik még annak idején a Dauner János-féle aranykorban is a templom kórusához tartoz-tak. Így aztán az előd Harmonia Sacra kórus emlékét és hagyományait tisztelő, azt büsz-kén vállaló, de mégis egy teljesen más kórus

alakult, amely a templomunk védőszentje után a Szent József nevet vette fel.

A társaság – életkoránál és zenei képzett-ségének hiányosságainál fogva – nagyon lassan indult el a fejlődés útján, de mára, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, a kitar-tó munka és kórusvezetőnk hozzáértése eredményeként ütőképes énekkarrá nőt-te ki magát. A kezdeti kb. húsz alapító tag többsége még ma is aktív, de a teljes létszám ma már több mint ötven! A kórus vezetője Kaposi Gergely, aki a Magyar Állami Opera-ház korrepetitor karmestere. Menyasszonya – illetve ma már a felesége, Erika – „egyéb elfoglaltságai” miatt (azóta négy gyermekük született) fokozatosan eltávolodott ugyan a kórusvezetéstől, de lélekben ma is közénk tartozik.

1995-től a kórustagok számára biztosít-va van a rendszeres egyéni hangképzés is. A munka 2002-ig Izsák Imre tanár úr hoz-záértő vezetésével folyt, és a Kármán Eme-se–Fátrai János fiatal énekművész házaspárjóvoltából a mai napig tart.

A kórus azóta a rendszeres „itthoni” temp-lomi szolgálaton kívül számos helyen szere-pelt kül- és belföldön egyaránt. Repertoárja mintegy 150 kisebb-nagyobb kórusművet ölel fel, átfogva a kórusirodalom szinte teljes skáláját. A felvételeikből egy kazetta és két CD is megjelent az elmúlt évek során. 2006-ban karácsonyi válogatás-CD jelent meg, amelyen Jeszenszky Lara zeneakadémiai ének szakos hallgató szólóénekei mellett és vele együtt a kórus is szerepel.

A húsvétra készülődve Heinrich Shütz német barokk zeneszerző Máté-passióját ta-nuljuk, amit március 25-én fogunk előadni.

Idén júniusban van a templomunk fel-szentelésének 75. évfordulója. Ebből az alka-lomból a templom búcsúnapján, május 1-jén a 10 órai misén Mozart C-dúr (Koronázási) miséjét adjuk elő.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk kó-rusunkba, aki annak szellemiségét elfogadja, és szeretne egy vidám, jó közösséghez tar-tozni, valamint vállalja a rendszeres próbá-kon és szerepléseken (liturgikus eseménye-ken) való részvételt. A zeneakadémiai diplo-ma hiánya nem kizáró tényező! (A megléte sem.) Jelenleg elsősorban a „férfi tagozat”erősítésére lenne szükség. Basszusok előny-ben! Jelentkezni a próbákon a karvezetőnél lehet. A próbákat minden héten csütörtök este 8 órától 21.30-ig tartjuk. Bartos Győző

Január közepén a Wekerle-telepi Szent Jó-zsef kórus meghívásnak tett eleget, és a Horvátországban, a Drávaszögben található Vörösmartra (Zmajevac) látogatott. Ez a va-laha szebb napokat látott, nagyrészt magya-rok lakta kis falu a határtól, Mohács alatt alig húsz kilométerre fekszik. Az 1990-es évek elején dúló háború mély sebeket ejtett. Nyo-maival lépten-nyomon ma is találkozni le-het. Útközben az autóbuszból nem egy olyan területet láttunk, ahol táblák figyelmeztet-nek a veszélyre: Belépni tilos! Aknamező! A szerbek kegyetlenkedései miatt nagyon sok magyarnak kellett elmenekülnie. Emiatt sok ház ma is üresen áll, sokba pedig az elüldö-zöttek helyett szerbeket költöztettek. Itt a re-formátus templomban adtunk jótékonysági hangversenyt. A hangverseny első részében – lévén még közel a karácsony – a tavaly felvett karácsonyi CD anyagából adtunk elő Jeszenszky Larával együtt jó néhányat. A második részben Lara magyar népdalokat és népdalfeldolgozásokat, a kórus pedig ma-gyar szerzők – Kodály Zoltán, Bárdos Lajos – műveit szólaltatta meg. A rossz állapotban lévő templom hőmérséklete ugyan jégve-remre emlékeztetett, de a hangulat a hang-verseny végére mégis forró lett. A mintegy 150 fős közönség könnyes szemmel, szűnni nem akaró tapssal hálálta meg énekünket. Jöjjünk vissza nyáron is – így szól az újabb meghívás. Reméljük, sikerülni fog. B. Gy.

Ütőképes énekkar a WekerlénSzázötven műből áll a Szent József kórus repertoárja – Új tagokat is szívesen fogadnak

�Sikeres volt a jótékonysági hangverseny Vörösmarton

Forróság a „jégveremben”

SZÜLETÉS, HALÁLOZÁS WEKERLE 2007/1.26

Születések

Örömmel értesítik a boldog szülők, nagyszü-lők és a hozzátartozók ismerőseiket, hogy

Noémi Kata nevű kislányuk2006. december 9-én megszületett.

Kovács Péterés

Tardi Tímea

2007. január 13-án megszületett Zalán nevű kisfiuk.

dr. Lélfai Koppány és

dr. Ivanics Zsuzsanna

2007. február 13-án megszületett Botond Máté nevű kisfiuk

Nagy Csanádés

Kiss Boglárka;

Gyurasicsné Máté Piroska1960–2007

„Aki a gyermekek kezét fogja,bebocsájtást nyer a mennyekbe…”

13 év együtt, a Kósban – 2005. májusig –, amikor beteg lettél.

Izgalom, aggódás… – a tanítványaid na-ponta kérdezték, mikor jössz már vissza.

A nyári táborozásra összeszedted minden erődet, mert velünk akartál lenni úgy, mint régen. Nem hagytad, hogy kíméljünk. Egész

nap talpon voltál, csak a biciklitúrát hagytad ki.

Az ősz nélküled hozta el az új tanévet. „Fél év, és ott vagyok!” – mondtad, de október-ben, amikor a kórházban meglátogattunk, már zihálva vetted a levegőt. Aztán a döb-benet: leukémia! Szorongások, küzdelem, várakozás, AKARATERŐ – példát adtál mindannyiunknak kitartásból, élni akarás-ból.

Javult az állapotod, tavasszal finom sütivelfogadtál otthonodban minket, és vidáman fe-csegtünk egész délután, mint régen…

Végre sikerült donort találni, és ez újabb reménnyel töltött el mindenkit. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de hittük, megbirkózol vele, mint annyi mindennel eddig is. Alig vártuk, hogy

újra találkozhassunk! Maszkban, a steril szo-bában álldogálva látogattunk, beszélhettünk végre!

Mindent megtettél, amit az orvosok kér-tek, hazaérkezésed után csak a családoddal érintkeztél, nehogy baj legyen…

Karácsony után ismét kétségbeejtő híreket kaptunk: már lélegezni sem tudsz, csak a cso-da segíthet. Két hétig bírtad… aztán január 10-én este elmentél csendben.

Hetek óta próbáljuk elfogadni, hogy nem jössz be többé a tanáriba, hiába várnak a gye-rekek is az osztályban.

Biztatóan mosolyogsz ezen a képen, amely előtt hetekig egy fehér virág állt, és mécses égett… ÉRTED.

Somogyváriné Márovics Erika

Életének 61. évében, január 19-én távo-zott közülünk Feyér Szabocs György, hosz-szú, méltó-sággal elviselt betegségévek után.

C s a l á d j a 1950-ben köl-tözött vissza a Wekerlére, iskoláit is itt járta, majd a vasútgépészeti szakközépis-kolát végezte el. Volt moz-

donyvezető, de a vizek imádata győzött, ten-gerész lett, a Magyar Tengerészeti Hivatalnál géptiszti vizsgát tett. Elhivatott volt, szakmá-

jának ragyogó ígérete. 1974. januárjában az M/S Hungária nevű tengerjáró fedélzetén tragikus baleset érte mindkét lábát, amelye-ket a görög orvosoknak köszönhetően nem veszített el.

Pályája derékba tört, amit soha nem he-vert ki igazán: szárazföldre kényszerült. A Mahartnál dolgozott felépülése után, két gyermeke született. Majd a hajózási társaság leányfalui üdülőjének a gondnoka volt nyolc évig, amikor végre a családjának kiutaltak egy lakást a Wekerlén, és hazaköltözhettek.

Felsőfokú raktározási szakképesítést szer-zett, 1999-ben megkapta a 30 éve a Mahart szolgálatában aranygyűrűjét. 2001-től rok-kantnyugdíjba kényszerült, egészsége meg-romlott. Ezentúl csak családjának élt. A hát-térbe vonulva figyelt mindenre, segített, tá-mogatott, szeretett, és csendes, szarkasztikus humorával átsegített a mélypontokon.

Jó ember volt, és hűséges barát. Gyermekei örökölték a vizek szeretetét, hajón dolgoznak mindketten.

Ahhoz, hogy nagy dolgok szü-lessenek a világon, a cselekvők mö-gött a háttérben mindig van vala-ki, aki hozzásegíti őket. Csak róluk gyakran szeretnek megfeledkezni; én nem teszem ezt. Jó, hogy a felesége lehettem kétszer, mert szeretni nem könnyű, de jó.

A Wekerle palettája szegényebb lett nélkü-le, köszönet a sok jó barátnak, aki elkísérte utolsó útjára, a wekerlei Szent József-temp-lom urnatemetőjébe.

Feyér Mária

(A Feyér családról a lap 1997/4 számában írtunk a Wekerlei famíliák rovatban – a szerk.)

Halálozás

A gyászoló család, a rokonok és barátok ezúton értesítik a wekerlei közösséget, hogy Tima Katalin 2006. december 8-án, életének 64. évében elhunyt.

SZÜLETÉS, HALÁLOZÁS 27WEKERLE 2007/1.

NYÍRI FERENC(1933. május 5.–2006. decem-ber 14.)

Fájó szívvel kel-lett búcsút ven-nünk jó bará-tunktól, amikor december 30-án a wekerlei Szent

József katolikus templom urnatemetőjébe hamvait elhelyezték. Elbúcsúztak tőle hozzá-tartozói, barátai, volt munkatársai és hőn sze-retett szülőhelyének ismerősei.

Ki ne ismerte volna Feri bácsit és feleségét, akik éveken keresztül itt, a Kós Károly téren árusították a könyveket? Legtöbbször Feri bá-csi üldögélt a pult mögött, és körülötte igazi baráti társaság alakult ki. Az árusítás számá-ra másodrendű feladattá vált, mert ő inkább a szeretetet, a mások bajára való odafigyelésthelyezte az előtérbe. Hamarosan népszerű lett a wekerlei lakosok között, és bár – betegsége miatt – évek óta felhagyott a könyvek árusí-tásával, sokan elkísérték utolsó útjára. Igen, mindannyiunknak, akik szerettük, tudomásul kellett vennünk az Úr rendelését: Feri bácsi, az én jó Feri barátom, testi mivoltában nincs többé.

Egyre jobban tapasztalom azt a hiányt, űrt, melyet távozásával maga után hagyott. Nem tudok hozzá betérni többé egy baráti beszél-getésre, úgy, ahogy azt röviddel a halála előtt is tettem. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó találkozás, az utolsó kézfogás, melynek melegét szinte még ma is érzem.

Írásom baráti visszaemlékezés közös törté-netünkre, igaz barátságunkra. Sok évtizedes kapcsolatunkból egyetlen olyan esetet sem tu-dok felidézni, hogy megbántottuk volna egy-mást.

Ismeretségünk az ötvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor mind a ketten egy cserkészcsa-pat, azon belül is a „Fecske őrs” tagjai lettünk. Törzshelyünk az egykori Hármas Iskola (ma Kós Károly) alagsora volt. Sok közös kirándu-lás és egyéb foglalkozás szőtte barátságunkat egyre szorosabbra. Amikor a Rákosi-időkben betiltották a cserkészetet, az ott kialakult ba-

ráti közösség továbbra is együtt maradt. Fog-lalkoztunk díszhalak tenyésztésével és egymás közti cserélgetésével. Feri nagy természetbarát volt, szinte minden állatot összeszedett. Már gyerekkorában volt mókusa, ami összetépte a hintának használt függönyüket, zsebeiből – édesanyja nem kis bosszúságára – tucatnyi csiga mászott szét a szobában. Később – már a házassága idején – foglalkozott házigalambok, tyúkok, nyulak tenyésztésével is. Megenni nem volt szabad őket, valamennyi kiállításra került, sokat díjaztak is. Aztán egzotikus madarakat tartott, otthona madárcsiripeléstől volt han-gos. Idővel belátta, hogy a konyha nem éppen madártenyésztésre való, és áttért a törpekaktu-szok termesztésére. Érdeklődési köre nemcsak a természetre, hanem a technikára is kiterjedt. Ezért választotta az autószerelői szakmát, de kismotoros gépre megszerezte a repülőgép-szerelői szakvizsgát is.

Ifjúságunk legszebb éveiben gyakran ösz-szejöttünk a telep gondokságának épületében lakó Bató család otthonában, ahol már megje-lentek a lányok is. Felejthetetlen időszak volt. Társasjátékokkal és egy régi gramofon zené-jére táncolva töltöttük el a szabadidőnket. A zongorázni tudó kislányok ugyancsak remek hangulatot teremtettek.

Időközben eljött a párválasztás, a házasság-kötés ideje is. Először – 1956 áprilisában – Feri kötött házasságot Juhász Magdával. Az esküvői meghívottak között én is ott voltam. Feri bará-tom ezt az időszakot – élcelődve – vészterhes évnek nevezte. Először – mint sorkatona – az árvízzel küzdött, majd jött a földrengés, a há-zasság és a forradalom.

Nemsokára – Magdának köszönhetően – én is megismerkedtem jövendőbelimmel. A Nyíri házaspár invitálására 1957 márciusában elmen-tem velük a Magda munkahelyén – a Nemzeti Bank épületében – rendezett táncmulatság-ra. Itt találkoztam szívem választottjával, akit – dacolva minden vésszel – az 1957-es kijárási tilalom idején még Pestimrére is hazakísértem. Rövid udvarlás után mi is egybekeltünk. De ez már egy másik történet.

Ebben az időszakban Feri segítségével talál-tam munkahelyet, a Csepel Autógyár Service üzemében. Egy munkahelyen dolgoztunk, javítottuk a Csepel teherkocsik motorjait.

.Sajnos nem sokáig, mert a megerősödő párt „segítségével”, származásom miatt, ismét munkanélküli lettem. Feri egy ideig még ott dolgozott.

Azután jöttek a gyerekek. Először 1957 ok-tóberében, Feriéknél született egy kislány, Évi-ke, akinek mi lettünk a keresztszülei. Családi kapcsolataink összefonódtak. Amikor harma-dik gyerekünk, Károly megszületett, Feri és Magda lett a keresztszülő. Így a gyermekkori barátommal még keresztkomaságba is kerül-tem.

Az idő megállíthatatlanul haladt, gyermeke-ink felnőttek, és hamarosan már az ő esküvő-jükön örvendezhettünk.

A szakma szeretete, az autók iránti szenve-délye Ferit továbbtanulásra ösztönözte. Mun-kája mellett elvégezte a Rippl-Rónai Autóköz-lekedési Technikumot, majd a KPM Közúti Igazgatóság dolgozója lett. A korábban szer-zett szakmunkásismereteinek köszönhetően nem volt olyan műszaki feladat, amelyet ne tu-dott volna megoldani, vagy a megoldást meg-mutatni. Környezete hamarosan belátta, hogy Feri bácsit nem lehet „átverni”, és a sofőrök, gépkezelők között is nagy tekintélyt szerzett. Mivel egész Pest megye területén ellenőrizte a gépgazdálkodást, oktatásokat tartott, sok kol-légával került kapcsolatba. Munkáját mindig komolyan vette, de iránymutatója a segítő-készség volt. Itt dolgozott 1992. évi nyugdíja-zásáig. Mindenki szerette, háta mögött „egy nagy darab jóságnak” titulálták.

Az voltál, Feri barátom, egy nagy darab jó-ság, amit a temetéseden megjelent fájó szívű barátaid, kollégáid, wekerlei ismerőseid töme-ge is bizonyított.

Korán mentél el, mert akit szeretünk, an-nak a távozását mindig korainak tartjuk. Vi-gasztalódunk azzal a tudattal, hogy megélted unokáid (István és Viki) felnőtté válását, István esküvőjét, és Magdával boldog 50 évet töltöt-tetek együtt.

Sok éve már annak is, hogy mi ketten mint kiscserkészek találkoztunk, de úgy, ahogy mindkettőnk házassága, a barátságunk is tar-tósnak bizonyult.

Isten veled, Ferikém, drága barátom, odaát majd találkozunk.

Méray Horváth Gusztáv

Tavasz a télben, 2007. február

Shetland U. K. NyelviskolaKISPESTEN, ZÖLDÖVEZETBEN, JÓ PARKOLÁSI LEHETŐSÉGGEL

15 éve műkődő nyelviskolánk célja, a minőségi nyelvoktatás

NYELVTANÍTÁS ANGOL, NÉMET, SPANYOL, FRANCIA, OLASZ, OROSZ ÉS KÍNAI NYELVEN,

7 TUDÁSSZINTEN, MINDEN KOROSZTÁLY RÉSZÉRE!Kihelyezett tanfolyamok vállalatok és intézmények számára.

Lakossági tanfolyamok: (40 órás, 10 hetes) november közepén indultak,

heti 2×2, vagy 1×4 órában délután vagy délelőtt,. SZOMBATON is!

Áraink: I. és II. szint III–VII. szintKis létszám (5–7 fő): 40 órás 29 600 Ft 40 órás 31 600 FtNormál létszám (8–12 fő): 40 órás 22 600 Ft 40 órás 24 600 Ft

Akkreditált programmal rendelkezünk angol, német, spanyol ésfrancia nyelvből, ezért ezeket a tanfolyamokat áfa nem terheli.

Nyelviskolánk az Euro vizsgaközpont akkreditált vizsgahelye

ANGLIAI, SKÓCIAI, ÍRORSZÁGI, NÉMETORSZÁGI ÉS MÁLTAINYELVTANFOLYAMOKAT IS SZERVEZÜNK.

DR. UDVARDI KATALIN VEZETÉSÉVEL1192 Bp., Kábel u. 10.T.: 281-0822, 30/952-4202www.shetland.hu

WEKERLEI INGATLANKÖZVETÍTÔ IRODA

1192 Budapest, Thököly út 23.Telefon: 280-48-23, mobil: 06-30-933-2592

honlap: www.ingatlanvarazs.hu

Ingyen hitel ügyintézés, eladó ingatlanokat keresünk.

WEKERLEI MOZGÁS-MÛHELYFoglalkozásvezetõ: Romhányiné Kovács Mária gyógytestnevelõ-testnevelõ tanár

Telefon: 28-28-445, 06/70-381-61-22 weblap: http://www.wekerleimozgasmuhely.hu

AEROBIC GERINCTORNA (gyerek-felnôtt) TAJ-CHI ALAKFORMÁLÓ PILATES TRÉNING

WEKERLEI FUTÓKLUB HASTÁNCA foglalkozások helyszínei:

A Kós Károly Általános Iskola külsõ tornaterme (XIX., Hungária út – Vonás utca sarok)

A Kós Károly téri katolikus templom Közösségi Háza (XIX., Pannónia út 26., templomkert)

Azok az új jelentkezôk, akik ezt a hírdetést felmutatják, 50% engedményt kapnak az elsô megvásárolt bérlet árából.

HIRDETÉSFELVÉTEL:06 70 333 9868

Új üzlet a Kós téren. Újra élet költözik a hányatott sorsú üzlethelyi-ségbe, a Kós Károly téren. A Mészáros Lőrinc utca sarkán álló ház földszintjén hosszú évek óta borzolta az arra járók idegeit a lehúzott redőnyök látványa, számtalanszor tettek fel kérdéseket erre vonatko-zólag az önkormányzat testületi ülésein. A tavalyi évben záródott le az a persorozat, amit a régi bérlővel folytatott a hivatal, aki játéktermet és éjszakai bárt akart üzemeltetni a helyiségben. A házbeliek és a kör-nyéken lakók nagy örömére ezt sikerült megakadályozni, és lehetővé vált pályázat útján az újrahasznosítás. Február végén megnyílt a szol-gáltató iroda, amiben ingatlanközvetítő, hitel- és könyvelőiroda, biz-tosítási tanácsadó és ügyvédi iroda működik. Cél volt, hogy a beláto-gató ügyfél teljes körű szolgáltatásban részesüljön. A különleges belső kialakítás adta az ötletet egy kis galéria létrehozására, ahol lehetőség nyílik képzőművészek és érdekes magángyűjtemények bemutatására, ezzel is szervesen bekapcsolódva Wekerle egyre pezsgőbb kulturális életébe! A hajdanán cukrászda, majd zöldségüzlet, legutóbb pedig éj-jel-nappali közértként ismert helyiség a téren álló műemlék épületek hangulatát és stílusát megőrző mai külső megjelenése Fazekas Csaba, Wekerle iránt elkötelezett építész szép munkáját dicsérik. Reméljük, nemsokára a ház, amely otthont ad a létesítménynek, szintén követi a példát, és felújítva válik díszére a térnek.

supsa06-30-98-66-785

i n g a t l a n

Wekerlei ingatlanokat keresünk.

Ügyfeleink részére.

Hi t e l közvetítés

Wekerlei karácsony 1.

Wekerlei karácsony 2.

Mátyás-napi ünnepségek 1. Mátyás-napi ünnepségek 2.

Mátyás-napi ünnepségek 3.