Conrad Szaküzlet 1067 Budapest, Teréz krt. 23. Tel: (061) 302-3588

Conrad Vevőszolgálat 1124 Budapest, Jagelló út 30. Tel: (061) 319-0250

Deluxe retro rádió Építse meg saját URH FM rádióját egy csöves rádió meleg hangzásával, de ugyanakkor egy modern rádió készülék zavarmentes vételi tulajdonságaival. Egy beépített FM vevő gondoskodik a kiváló URH vételi tulajdonságokról. Az alacsony frekvenciájú köztes erősítőben lévő cső különleges hangzást biztosít. Beépített kis frekvenciás végerősítő szolgáltatja a szükséges kimeneti teljesítményt. És a jó minőségű hangszóró a nagy fa házzal együtt gondoskodik a tele hangzásról. A rádiózás kezdetei a hosszú- és középhullám tartományba estek. Az URH-rádiózást széles körben csak 1945 után vezették be. Egy oka volt ennek a koppenhágai hullám terv, ami Németországhoz túl kevés középhullámú frekvenciát rendelt. Ez meghatározó löketet jelentett az URH rádiózás bevezetéséhez. A kis hatótáv miatt azonos frekvenciákat többszörösen lehetett használni. Egyben a középhullámú amplitúdó modulációról (AM) a frekvencia modulációra (FM) tértünk át és ezzel jelentősen zavarmentesebb átvitelt lehetett elérni. Kezdetben még sok olyan rádiókészülék volt, amely kizárólag az AM-vételre volt alkalmas a hosszúhullámú, középhullámú és rövidhullámú frekvenciasávban. Sok készülékbe pótlólagosan lehetett beépíteni az URH vételt biztosító egységet. Az 50-es években tört át az URH-sávot is venni képes csöves szuperheterodin készülék. A nagy integráltságú TDA7088 típusú vevő-IC annyira leegyszerűsítette saját URH-rádiók felépítését, hogy bárki sikeresen összeforrasztja ezt a rádiót. A rádió nyáklapba érdemben SMD építőelemek vannak beültetve. Önnek még néhány drótozott építőelemet, a csőfoglalatot és az alacsony frekvenciájú végerősítőt kell beforrasztania. Ezután kösse össze a nyáklapot a kijelző- és kezelő elemekkel, az antennacsatlakozóval és az elemtartóval. A rádiót csővel vagy anélkül is lehet működtetni. Kikapcsolt cső esetén kisebb hangerőnél energiát takarít meg. A rádió ekkor egy készlet elemmel max. 100 órás üzemidőt ér el. A hangkapcsolóval kapcsolja be a csövet. A rádió így hangosabb lesz, a hangzás teljesebbé válik és egy csöves készülék tipikus karakterét kapja meg. Egyben láthatja a cső katód lágy izzását. Ez különleges órákat okoz teljes zenei élménnyel és kikapcsolódással! Egy négy alkáli ceruzaelemből álló elemkészlet ezt az üzemmódot még kb. 10 órán keresztül biztosítja, ez ám a teljesítmény! A speciális szalagantennával a vevő jó ill. nagyon jó vételi tulajdonságokat ér el - távoli állomások esetében is. A kijelző műszer segíti Önt a pontos hangolásban. Egy beállított állomást a kapcsolóval a véletlen elhangolás ellen rögzíteni lehet. Így élvezheti a zavartalan vételt saját építésű készülékével!

Műszaki adatok Vevő egység: TDA7088 Kisfrekvenciás előerősítő: Pentode 6J1 Kisfrekvenciás végerősítő: LM386 Vételi tartomány: 87,5 MHz - 108 MHz Tápfeszültség: 6 V, 4 db ceruzaelem Áramfelvét cső nélkül: 20 mA Áramfelvét csővel: 200 mA Hangszóró: 8 Ω, 2 W Ház: erősen tömörített farost, 230 mm x 140 mm x 60 mm Antenna: Szalagantenna, alumínium drót vörösréz köpennyel Alkatrészek

TDA7088-al előre beültetett kártya Hangszóró 8 Ω Hangerő szabályozó, 22 kΩ log. kapcsolóval finomhangoló szabályzó, 22 kΩ elemtartó csatlakozóvezetékekkel T1 npn-tranzisztor; BC547B D1 kapacitásdióda, 1SV101 IC2 3-V feszültségszabályozó, 7530 IC3 kis frekvenciájú erősítő, LM386 LED, fehér Szigetelt vezeték Antennahuzal Antenna csatlakozóhüvelyek és dugók R1 = 10 kΩ (barna, fekete, narancs) R2 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga) R4 = 1 kΩ (barna, fekete, piros) R2 = 220 kΩ (piros, piros, sárga) R6 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga)

R7 = 10 kΩ (barna, fekete, narancs) R8 = 1 kΩ (barna, fekete, piros) R9 = 470 kΩ (sárga, ibolya, sárga) R10 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga) R11 = 10 Ω (barna, fekete, arany) C14 elko 100 µF C17 kerámia kondenzátor, 100 nF (104) C18 elko 100 µF C19 kerámia kondenzátor, 100 nF (104) C20 kerámia kondenzátor, 100 nF (104) C21 elko 100 µF C22 elko 100 µF C23 kerámia kondenzátor, 1 nF (102) 1. A kezelőszervek beszerelése Nyissa fel a rádió házat úgy, hogy a hátlapját felfelé kitolja. Az összes szükséges építőelem láthatóvá válik. A rádiónak két forgószabályozója van: egy a frekvencia és egy a hangerő szabályozására. A három kivezetéses hangerőszabályozó még a be/kikapcsolót is tartalmazza két csatlakozóval. Amikor a tengelyt egészen balra forgatja, a kapcsoló nyit. Helyezze a hangerő szabályzót a baloldali szerelő furatba. Egy kis fül megakadályozza az elfordulást szerelés közben. Rögzítse a szabályzót az anyával, közben ne feledkezzen meg az alátétről.

A kapcsolós hangerőszabályozó (potenciométer) A második 22 kΩ-os potenciométer a frekvencia hangolására szolgál, és a jobboldalra kell beépíteni. Mindkét potenciométer csatlakozóinak befelé kell mutatnia. Csavarozza úgy fel a forgatógombokat a tengelyükre, hogy a végállásuk egybeessen a nyomtatott skálával. A két billenőkapcsolót ugyanúgy, mint a potenciométereket, két alátéttel és átmenő anyával kell beszerelni. Itt is fülek gondoskodnak a helyes pozícióról. Az alátéten tartó füleit adott esetben kicsit meg kell hajlítani, hogy pontosan beleilleszkedjenek az őket tartó lyukba.

Beépített kapcsoló

Építse be úgy a hangszórót, hogy azt négy csavarral rögzíti. A csatlakozóknak az oldalfalon lévő nyáklap rögzítés felé kell mutatniuk. A hangszóróval együtt a huzatanyag is beépítésre kerül. Vágjon az anyagba négy lyukat a csavaroknak a megfelelő helyekre. Ehhez leginkább egy irodai lyukasztó alkalmas. Először rajzolja meg a lyukakat és ragasszon ragasztószalagot átlósan a sarkaira. Lyukassza ekkor a lyukakat az anyagba és a ragasztószalagba, ez megakadályozza, hogy az anyag kirojtosodjon. Helyezze be a hangszórót az anyaggal együtt és először lazán csavarozza be. Ezután kívülről húzza meg a huzatanyagot, hogy ráfeszüljön. Egyidőben meg kell feszesre húzni a csavarokat úgy, hogy az anyag megfelelő helyzetben kifeszülve maradjon a helyén. Egy kis ragasztószalag segíthet, hogy a szerelés alatt az anyagot a helyén tartsa.

A hangszóró Helyezze a műszert a jobbra fent található kerek lyukba. Használjon egy kis ragasztót vagy melegragasztót a biztos rögzítéshez. Az átlátszó csomagolásból ragasszon egy darabot az elektron cső betekintő lyukával szemben. Végül helyezze be a két antennahüvelyt és csavarozza össze fixen őket a forrfülekkel. A barna hüvelyt (föld) előről nézve balra kell beépíteni, a pirosat (antenna) jobbra. A színes jelölésnek csak akkor van jelentősége, ha a rádiót antennakábellel szeretnénk összekötni. A mellékelt szalagantenna viszont szimmetrikus.

Az antennahüvelyek Az antennahuzal rendkívül könnyű, vörösréz bevonatú alumíniumból van és csak óvatosan lehet meghajítani. Kerülje el, hogy a huzalt ugyanazon a helyen többször meghajlítsa, mert könnyen eltörhet. A csomagoláshoz a teljes huzal fel lett szorosan tekerve. Tekerje szét a huzaltekercset, amíg egy nagy szalagot nem kap. Hajlítsa ki a végeit 90°-ban és csavarozza oda a két antennadugót. Az alaplapot később az oldalánál a ház falához kell csavarozni. A készre szerelt rádió képe az összes építőelem helyzetét mutatja.

Kezelőegységek és beépített alaplap, vezetékek nélkül 2. Forrasztás A kártya számos, már készen beforrasztott SMD (surface-mounted device - felületszerelt alkatrész, vezetékek nélkül) alkatrészt tartalmaz: a TDA7088 vevő-IC-t , 15 kondenzátort és egy ellenállást. Önnek már csak néhány alkatrészt kell csatlakozóvezetékekkel beforrasztania. Ide tartozik az alacsony frekvenciájú erősítő minden része és a csőfoglalat valamint a tekercsek és a rádió dióda beállításához tartozó összes építőelem.

Az előre beültetett alaplap és a csövek Ezután következik a panel forrasztása. Tájékoztatásul szolgál a komplett vevő kapcsolási rajza az útmutató utolsó oldalán. Egy kis forrasztási tanfolyamot talál az ELO-Magazin-ban (www.elo-web.de). Ültesse be a panelt az elektronikus alkatrészekkel a beültetési rajznak megfelelően.

Beültetési rajz Szerelje be először az SP1 és SP2 tekercset. A két tekercset a mellékelt szigetelt bekötőhuzalból kell elkészítenie. Három-három menetet kell készítenie kb. 5,5 mm belső átmérővel és kb. 7 mm hosszúsággal. Sablonként használjon egy 5 mm ártmérőjű 100-µF-os elkót vagy az 5 mm-es házú LED-et. Először tekercseljen 3 1/4-es menetet egymás mellé. Majd húzza szét a meneteket annyira, hogy a tekercs teljes hosszúsága kb. 7 mm legyen. Távolítsa el a szigetelést a huzal végeiről. Csak ezután húzza le a tekercset a sablonról. Hajlítsa szét egymástól egy kicsit a tekercseket a lehúzásnál úgy, hogy pontosan 3 menetet kapjon és a tekercseket könnyen le lehessen húzni a sablonról. A belső átmérő így kb. 5,5 mm lesz. A két tekercset forrassza be az SP1 és SP2 pozíciókba. Ezután a kiálló huzalokat vágja le egy éles fogóval az alaplap alatt.

A tekercsek felcsévélése Építse be a csőfoglalatot is. Ehhez először dugja be a csövet a foglalatba és a foglalatot a csővel együtt ültesse az alaplapra. Ezzel az érintkezők beforrasztáskor pontosan a helyes pozícióban maradnak. A foglalat beforrasztása után huzza ki először a csövet a foglalatból.

A tekercsek és a cső foglalat beépítése Következőként a félvezetőt építse be. Forrassza be a lapos tranzisztorházú (felirata V101) D1 kapacitásdióda (1SV101) két csatlakozóérintkezőjét a kártyára nyomtatott beültetési rajznak megfelelő irányba. A lapos, feliratozott oldal a tekercs irányába nézzen. A nyolc pólusú IC3-nál (LM358) ügyeljen a helyes beépítési irányra. A pin 1 és pin 8 közötti bemetszésnek az alaplap pereme felé kell néznie. Az IC2-t (7530-as feszültségszabályozó) és T1-et (BC547B tranzisztor) a nyomtatott beépítési iránynak megfelelően kell beültetni. Figyelem, mindkét építőelemnek ugyanolyan a háza, de nem szabad őket felcserélni. T1 npn tranzisztor; BC547B D1 kapacitásdióda, 1SV101

IC2 3-V feszültségszabályozó, 7530 IC3 kis frekvenciájú erősítő, LM386

Az összes félvezető Ezután következnek a kondenzátorok. A négy darab egyenként 100 µF-os elektrolit kondenzátort ugyanabba az irányba kell beépíteni. A fehér mínusz vonal mutat mindig jobbra. A kerámia tárcsakondenzátorok tetszőleges irányba ültethetők be. Három kondenzátor 100 nF-os (nyomat: 104). Csak a C23 1 nF-os (nyomat: 102) és jelentősen kisebb. C14 elko 100 µF C17 kerámia-kondenzátor, 100 nF (104) C18 elko 100 µF C19 kerámia kondenzátor, 100 nF (104) C20 kerámia kondenzátor, 100 nF (104) C21 elko 100 µF C22 elko 100 µF C23 kerámia kondenzátor, 1 nF (102)

A kondenzátorok Utolsóként az összes ellenállást forrassza be. Hajlítsa le a csatlakozóhuzalokat a meglévő szerelésnek megfelelően. Az R3 ellenállás (5,6 kΩ) már SMD építőelemként be van forrasztva. R1 = 10 kΩ (barna, fekete, narancs) R2 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga) R4 = 1 kΩ (barna, fekete, piros) R2 = 220 kΩ (piros, piros, sárga) R6 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga) R7 = 10 kΩ (barna, fekete, narancs) R8 = 1 kΩ (barna, fekete, piros) R9 = 470 kΩ (sárga, ibolya, sárga) R10 = 100 kΩ (barna, fekete, sárga) R11 = 10 Ω (barna, fekete, arany)

A teljesen beültetett alaplap Építse be a beültetett alaplapot a rádióba. Először helyezze be a négy rögzítőcsavart az alátétekkel együtt kívülről és helyezzen fel 1-1 anyát, amik egyben az alaplaptól távtartóként is szolgálnak. Az anyákat csak mérsékelten húzza meg, mivel az alaplap későbbi szerelését könnyebbé teszi, ha a csavarok kicsavarhatók maradnak. Helyezze ezután az alaplapotúgy a csavarokra, hogy a cső a betekintő ablak előtt legyen. Az alaplap összes csatlakozó pontja így a felső peremen lesz és jól hozzáférhető marad. Helyezzen négy anyát a csavarokra és húzza meg őket. Az anyák felhelyezésénél egy csipesz segíthet.

A komplett huzalozás

Ezután a megfelelő huzalokat forrassza a két potenciométerhez és a további kezelőelemekhez a huzalozási rajznak megfelelően. Az alaplap több föld csatlakozóval rendelkezik (LS2, P2-3, GND, P1_3, V-AN-GND, LED-K), ahol lehetséges egy egyszerűbb huzalozás érdekében az egyik építőelemtől a másikig történő részleges hosszabbítás. Fontos viszont, hogy a hangszóró és az elemek a saját föld csatlakozójukat használják, így az esetleges feszültségkiesések ezeken a vezetékeken nem okozhatnak torzítást. A barna antennahüvely, a műszer és a műszert megvilágító LED osztozhatnak egy föld csatlakozón. Ekkor a műszer V-AN-GND föld csatlakozója szabad marad.

Huzalozási rajz A LED katódját (a rövidebb csatlakozó) szintén mechanikus okokból egy rövid huzallal a műszer mínusz csatlakozójához kell forrasztani. Használjon az összekötéshez egy kis darab sodort huzalt. A LED-et úgy kell beépíteni, hogy a skála mögött világítson.

A LED beépítése A rádió most teljesen kész, lehet tesztelni. Rajzolja le a felépítést a nevének és a dátumnak a megadásával együtt, az útmutató füzet utolsó oldalára. Ezt az oldalt azután másolja le, vagy válassza le, és ragassza be a rádió házába. Ily módon még évek múlva is mindent követni tud, és az esetleges javításokat el tudja végezni. Ez volt a szokás a régi rádióknál is. Több év után is lehetőség van a javításra, mivel a kapcsolási rajz benne van a készülékben. 3. Az első teszt és beállítások Tesztelje először a rádiót még a cső nélkül. Ehhez kapcsolja ki a hangkapcsolót. A cső ezzel teljesen ki van kapcsolva. Azt a kapcsolót is ki kell kapcsolni, amivel az adót lehet behangolni. Helyezzen be négy darab alkáli ceruzaelemet az elemtartóba.

Kapcsolja be a rádiót, és csavarja fel félig a hangerőszabályozót. A frekvenciahangoló gombbal hamar találni fog egy adót, amely tisztán szólal meg a hangszóróból. Az összes erős adót már csatlakoztatott antenna nélkül is lehet fogni, mivel az antennacsatlakozóhoz lévő vezeték már antennaként funkcionál. Most be kell állítani a frekvenciatartományt. Használjon összehasonlításnak egy meglévő rádiót. A bal oldali végpontnál a legalacsonyabb adónak az URH tartományban a 87,5 MHz környékén kell lennie. A vételi tartomány az SP1 tekercs megváltoztatása által tolható el. Nyomja szorosabban össze a meneteket, hogy mélyebb frekvenciákat vegyen. Ha a legalsó adótól balra még egy nagy üres tartomány van, húzza ismét egy kicsit szét a tekercset. Döntő, hogy a legfelső adót a 108 MHz közelében még be tudja állítani. A finomhangoláshoz dugjon be egy csavarhúzót két menet közé, és ezzel hajlítsa egy kissé szét azokat egymástól. 4. Vétel a gyakorlatban Az állomás behangolása után a vevő AFC-je (Automatic Frequency Control; automatikus frekvencia-utánállítás) reteszeli a frekvenciát. Az adó ezután a frekvenciaszabályozó (hangoló) egy bizonyos szakaszán hallható. Állítsa lehetőleg ennek a szakasznak a közepére a szabályozót. A pontos hangolást a kijelző műszeren lehet figyelni. Egy állomás helyesen van behangolva, ha a mutató a középállásban van. Ha meg szeretné tartani ezt az adót, kapcsola be az állomásmegtartó kapcsolót. Ezzel a hangoló szabályozót kikapcsolja és a frekencia egyedül az AFC-vel lesz tartva. A rádió már antenna nélkül is elegendő érzékenységgel rendelkezik az összes erős helyi adó vételéhez. A felhelyezett szalagantennával gyengébb állomások is hallhatók, mint pl. a szomszéd városok helyi adói. A speciális vörösréz bevonatú alumínium huzal rendkívül könnyű és stabil. Hajlítson a vasgat huzalra egy nagy gyűrűt és csavarja be a két dugót. Kerülje el, hogy a huzalt indokolatlanul gyakran hajlítsa meg, mivel ekkor könnyel eltörhet.

Fekvő készülék Függőleges készülék Lehetőség szerint használja a rádiót fekvő helyzetben. Az antennaszalag ekkor függőlegesem van az antennahüvelyben. Ez az antenna iránytól független és a gyengébb állomásoknál a jobb vétel érdekében irányítható. Ehhez elég, ha a dugót a foglalatokban elforgatja és ezzel az optimális antennairányt eléri. Ha a rádiót függőleges helyzetben szeretné használni, az antennahuzalt a dugó közelében 90°-ban meg kell hajlítani. Ebben a helyzetben az antenna felfelé emelkedik. A szalagantenna alternatívájaként a huzalból két egyforma hosszú rúdantennát is képezhet, amik egymástól függetlenül irányíthatók. Az optimális hossz kb. 50 - 75 cm huzalonként. A két huzal gondos beirányzásával javíthatja egy gyenge adó vételét.

Rúdantennák Végül egy meglévő antennakábelt is csatlakoztathat, aminek a végeire a dugót felcsavarja. Ebben az esetben ügyeljen a csatlakozó irányra. A barna föld hüvelyt össze kell kötni az antennakábel árnyékolásával. 5. Magyarázatok a kapcsolási rajzhoz A legtöbb URH-szuperheterodin vevő 10,7 MHz középfrekvenciát alkalmaz. A vételi frekvenciát a rádió először átteszi a középfrekvenciára, majd szűri, erősíti és demodulálja. A beépített TDA 7088 FM vevő is egy szuperheterodin, ami a fogadott jelet egy középfrekvenciára helyezi át. Viszont a mintegy 70 kHz értékű középfrekvencia jelentősen alacsonyabb. Emiatt elegendő a kihangolt tekercsek nélküli középfrekvencia-szűrő. Az FM-demodulátor leegyszerűsödik, és sokkal biztosabb a torzításokkal szemben. Ezért az olyan régebbi csöves készülékek vevőjét meg kell fontolni, amelyek pontatlan hangolásnál torzítanak. Ahogy az az FM vevőknél megszokott, itt is egy nagy össz erősítésű határoló erősítőt alkalmaznak. Ez nagyon jó zavarelnyomáshoz vezet, mert a zavaró inpulzusokat kivágja. Ezenkívül a vevő egy némító kapcsolóval rendelkezik, ami a fogható állomások közötti zajokat kikapcsolja. Csak a gyenge adójelek okozhatnak zajforrást. Mialatt a végerősítő 6 V-tal dolgozik, a TDA7088 vevő 3 V feszültséget igényel. A behangolást a 3 V-s 7530 feszültségszabályozó (IC2) szolgálja. A régi vevőknél alkalmazott forgató kondenzátor helyett a rádió a D1 kapacitás diódát használja. Minél nagyobb a diódán a feszültség, annál kisebb lesz a kapacitás és annál magasabb a vételi frekvencia. A behangoló feszültség a potenciométeren kerül beállításra és a beépített IC2 feszültségszabályozónak köszönhetően nagyon stabil. Az egyetlen hangolási pont az L1 tekercs, amellyel az oszcillátorfrekvencia alsó határa állítható be. Az R1 meghatározza a beállítási tartományt és úgy van kialakítva, hogy pontosan a 87,5 MHz - 108 MHz tartomány legyen hangolható. Az L2 tekercs a bemeneti kör. A rezonanciának az URH tartomány közepén kell lennie. A beállítás viszont nem kritikus, mert a bemeneti körnek nagy a sávszélessége. Az alaplap úgy van kialakítva, hogy a tulajdonképpeni vevő, a TDA708 körüli összes alkatrész SMD-technikával van beültetve. Ezáltal egyszerűbb a felépítése. Néhány Ön által beforrasztott és vezetékezett alkatrész cserélhető, hogy megváltoztatható legyen a rádió néhány meghatározott tulajdonsága. Az R1 határozza meg a hangolási frekvenciatartomány szélességét. Egy kisebb ellenállás megnöveli a hangolási tartományt. Az R2 határozza meg az AFC befolyását. Egy nagyobb R2 ellenállással az AFC nagyobb befolyást nyer úgy, hogy a hangoló potmétert kisebb pontossággal kell beállítani. Fordítva egy kisebb R2 ellenálás finomabb beállítást tesz lehetővé gyengébb állomásoknál is az URH sáv sűrűn foglalt tartományában. Igény szerint az R9-et kisebbíteni lehet, hogy cső nélküli üzemmódban nagyobb hangerőt érjünk el. Az R8 végül meghatározza a LED fényerejét. 6. NF erősítő és csöves előerősítő A kis frekvenciájú végfok egy beépített ellenütemű erősítő a bevált LM386-tal. Az erősítő optimálisan 6 V-os üzemi feszültséggel dolgozik és még 4 V-nál is elegendő kimenő teljesítményt ér el. Kikapcsolt cső esetén a teljes vevő kb. 20 mA-rel jön ki, így max. 100 órás elem üzemidőt ér el. A hangkapcsoló bekapcsolja a csövet úgy, hogy hogy az üzemi feszültség a cső fűtőszáljára és az anódra kerül. A fűtőáram kb. 175 mA 6 V-nál és a kiegészítő áramigény túlnyomó többségét képezi. Az anód ára ezzel ellentétben nagyon kicsi és alig észrevehető. A 6J1 cső eredetilegt 100 V anódáramra van kialakítva. Itt viszont csak 6 V-tal üzemel és még 4 V-tal is elegendő erősítéssel működik. Ez lehetséges, mivel a vezérlőrács az R5-ön keresztül enyhén pozitívan van előfeszítve. A cső funkciós görbéje ezáltal eltolódik egy olyan tartományba, ami lehetővé teszi a működést kis anód feszültség mellett. A teljes feszültség erősítés kb. két-háromszoros, ami a végerősítő teljes kivezérléséhez elegendő. Meghatározó a hangzás

változása a cső tipikus, enyhén görbülő funkciós görbéjével. Ezenkívül a C23 gondoskodik a mély hangok erősebb hangsúlyozásáról, ami egy csöves készülék hangbenyomását tovább erősíti. Kikapcsolt cső üzemi feszültségnél az alacsony frekvenciájú jele jel enyhén tompítva esik az R9-en keresztül az alacsony frekvenciájú erősítőre. A hangerő elegendő normál üzemmódban. Különleges hangzás eléréséhez kapcsolja be a csövet. Pár másodpercig tart, amíg a katód eléri az üzemi hőmérsékletét. A betekintő ablakon keresztül lehet a katód izzását megfigyelni. Ez egyben az elemállapotról is tájékoztat. A cső bekapcsolásakor a hang először halkabb lesz majd jelentősen hangosabb. Ez a csöves erősítő fázisforgatásánál van. Amíg a cső még nem éri el az üzemi hőmérsékletét, az erősítés kisebb. Ekkor az erősítő átfut egy olyan tartományon, amiben az eredeti jel R9 felé és a cső ellenfázisú jele egyenesen emelkedik. Növekvő erősítéssel növekszik a csőjel. Az üzemi feszültség kikapcsolásával ez a folyamat ellentétes irányban történik. 7. A cső működése Az alkalmazott kínai 6J1 cső felépítése azonos az európai EF95 HF pentódájával, az amerikai 6AK5-tel vagy az orosz 6SH1P-vel. Mindegyik cső eredetilet katonai használatra lett kialakítva és a jelentősen idős elődre vezethetők vissza, az RV12P2000-re. Ezen csövek tipikus alkalmazási területe a hordozható rádió készülékek voltak, ahol csekél teljesítményfelvét van. A cső ezért relatív kis felfűtő áramigényű, ami kedvező az elemes működéshez. Ezen kívül az előre valószínűsített kb. 120 V anód feszültség kisebb mint a hasonló HF csöveknél. Ezért még a kisebb anódfeszültség is problémamentesen működik.

A 6J1 cső

Csatlakozóbekötés A cső egy hét pólusú mini foglalattal rendelkezik. A csatlakozók számozása óramutató járásának megfelelően alulnézetből, mivel a csőfoglalatot rendszerint egy hangszóróba építik bele és alulról vezetékelik. A katód csatlakozó a 3-as ráccsal van összekötve és duplán van kivezetve. Aki ma elektronikával foglalkozik, többnyire ismeri a tranzisztorok funkcióit, míg egy cső hatékonysága gyakran kevésbé ismert. Az alapvető funkcióknál ezért egy csövet és egy tranzisztort hasonlítunk össze. Egy erősítő cső egyszerű formája a három csatlakozós trióda: katód (=mínusz pólus), anód (=plusz pólus) és vezérlőrács. Ezek a csatlakozók hasonlíthatók egy npn tranzisztor csatlakozóira: emitter (mínusz pólus), kollektor (plusz pólus és bázis mint vezérlőelektróda. Mindenesetre a cső csak akkor működik, ha a katód kb. 800°C - 1.000°C-ra felmelegszik. Erre szolgál a fűtés, ami egy izzólámpa izzó huzaljához hasonlóan wolframból készült. A forró katód egy kevés elektron kötést tartalmazó anyagú réteggel rendelkezik, így ennél a hőmérsékletnél az elektronok kiléphetnek az üres térbe. Az elektronokat ezután a pozitív anód magához vonzza és a vákumon keresztül áramot képeznek.

Tranzisztor és cső összehasonlítása Mindkét építőelem áramot vezet. A tranzisztornál egy kis bázisáram szabályozza a nagyob kollektoráramot. A csőnél a feszültség szabályozza a vezérlőrácsnál az anódáramot. Mindkét esetben egy pozitívabb vezérlő feszültség nagyobb áramhoz vezet a terhelt áramkörben és így nagyobb feszültségeséshez a terhelő ellenállásnál / kisebb feszültséghez a kimenő elektród anódnál vagy kollektornál. Egy erősítő egy triódávall vagy egy tranzisztorral tehát normál esetben az erősített feszültség fázisát 180°-kal forgatja. Különbség viszont, hogy a tranzisztor pozitív előfeszültséget igényel, amíg a cső többnyire negatív rács előfeszültséggel működik. A feszültség automatikusan a rács ellenálláson képződik, mivel a katód szabad elektródái a rácson negatívan feltöltődnek.

A pentóda Egy pentódához további két rács tartozik. Az árnyékoló segédrács (g2) pozitív töltésű és a váltakozó feszültség befolyásával árnyékolja a vezérlő rácstól az anódot. Az árnyékoló rács feszültsége úgy befolyásol, mint a vezérlő rácsa az anód áramot és a cső erősítését. A fékrács (g3) többnyire a katódhoz csatlakozik és arra szolgál, hogy azokat az elektronokat, amik az anódtól elszivárognak (szekunder elektronok), visszairányítsa. A tranzisztor/cső összehasonlításban mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a cső a szükséges fűtőteljesítmény miatt ugyanahhoz a feladathoz jelentősen több energiát igényel. Az energiatakarékos kapcsolásokat ezért ma tranzisztorral készítik. A cső előnyei a magas bemenő ellenállás és a jó nagyfrekvenciás tulajdonságok. Hi-Fi területen a csőnek puhább hangzást tulajdonítanak, mivel mindenek előtt egy túlvezérlésnél kevesebb éles átmenet képződik a határolásnál. Sok audió-rajongó esküszik a csöves erősítő különleges hangzására. Gyakran az együtemű erősítőnek (single ended) tulajdonítják a szebb hangzást, amíg az ellenütemű erősítő hasonló tulajdonságokkal bír mint egy modern félvezetős erősítő. A különböző hangzáshoz egy meghatározó ok a cső görbített funkciós görbéje. Így specifikus torzítások keletkeznek, amik létrehozzák a különleges hangzást.

A hallásunk sem dolgozik lineárisan a magasabb hangszinteken. Egy bővebb elmélet azt mondja, hogy a cső funkciós görbéje hasonlít a fül funkciós görbéjéhez. Ez vezet ahhoz, hogy egy csöves erősítő hangzásas nagyobb hangerőnél közelít az eredeti hangzáshoz. Sok tapasztalat viszont arról szól, hogy egy egyszerű csöves erősítő már csekély kimenő teljesítménnyel is teljes hangzást nyújt. Hasonló effekt keletkezik akkor is, ha egy mondern félvezetős erősítőt egy megfelelően kivezérelt csöves előtéttel szerelünk fel.

Cső funkciós görbe kisebb anód feszültségnél Kedves Vevők! Ez a termék megfelel a nemzeti és az európai törvényi előírásoknak, és emiatt viseli a CE-jelölést. A rendeltetésszerű használatot a mellékelt útmutató tartalmazza. Minden másfajta használat vagy a termék megváltoztatása esetében egyedül Ön a felelős az érvényes rendszabályok betartásáért. Építse fel ezért pontosan úgy a kapcsolást, ahogyan az útmutatóban le van írva. A terméket csak ezzel az útmutatóval együtt lehet továbbadni. Az áthúzott kerekes szeméttartály jelkép azt jelenti, hogy a terméket a háztartási hulladéktól elkülönítve elektromos hulladékként kell újrahasznosításba juttatni. A helyi hatóságoktól tudhatja meg, hol található a legközelebbi ingyenes leadási hely. Impresszum © 2011 Franzis Verlag GmbH, 85540 Haar bei München, www.elo-web.de Szerző: Burkhard Kainka · Art & Design, Satz: www.ideehoch2.de · ISBN 978-3-645-65096-0 Minden jog fenntartva, a fotómechanikus lejátszásé és az elektronikus médiákon történő mentésé is. Csak a kiadó írásos engedélyével szabad másolatokat készíteni és terjeszteni papíron, adathordozókon vagy az interneten, különösen PDF-fájlként, ellenkező esetben büntetőjogi következményekkel járhat. A hardver és szoftver termékmegnevezések többsége, valamint a jelen leírásban szereplő céges logók rendszerint bejegyzett termékmegjelölések, és akként kezelendők. A kiadó lényegében a gyártó írásmódját alkalmazza a termékmegnevezéseknél. A kézikönyvben bemutatott összes kapcsolást és programot a lehető legnagyobb gondossággal fejlesztettük ki, vizsgáltuk be és teszteltük. Ennek ellenére nem lehet teljesen kizárni a kézikönyvben és a szoftverben előforduló hibákat. A kiadó és a szerző a szándékos vagy hanyag magatartás miatt a törvény szabta felelőséggel tartozik. Egyebekben a kiadó és a szerző már csak a termékszavatosságnak megfelelően tartozik felelősséggel az élet, a test vagy az egészség sérelme, vagy a lényeges szerződéses kötelezettségek vétkes megsértése esetén. A lényeges szerződéses kötelezettségek megsértése miatti kártérítés a szerződésre jellemző előrelátható károkra korlátozódik, hacsak a termékszavatosság szerinti kényszerítő felelősség esete nem áll fenn.