RISING STARS Omo Bello,Michael Petrov & Ashley Fripp

2015. március 5.Fesztivál Színház

mupa.hu

Müpa10Jubileumi hétvége

2015. március 14-15.

Az elmúlt 10 év neves hazai fellépőiegyetlen hétvége alatt a Müpában!

RIS

ING

STA

RS

– O

mO

Bel

lO, m

Ich

Ael

PeT

RO

v &

ASh

ley

FRIP

P

3

5 March 2015Festival Theatre

RISING STARSOmo Bello – soprano

Featuring: Clément Mao-Takacs – piano

Pergolesi-Parisotti: If You Love MeRossini: Soirées musicales, No. 1, No. 6

The Promise The Alpine Shepherdess

Catalani: What a Beautiful DreamBellini: Three Ariettas, No. 2

Go, fortunate roseBellini: Reminiscences

Respighi: Notturno, P. 74 Donizetti: Eternal Love and Faithfulness

Donizetti: The Boatman Verdi: You Say You Don’t Love Me…

Verdi: Six Romances, No. 3 – In an empty room Castelnuovo-Tedesco: The Green Ray Tosti: Four Songs of Amaranta, No. 2

The dawn divides the darkness from the light Tosti: A Sweet Mouth

Puccini: La rondine –Who could guess the beautiful dream of Doretta?

Michael Petrov – cello,Ashley Fripp – piano

Stravinsky: Suite italienne C. Franck: Sonata in A major

2015. március 5.Fesztivál Színház

RISING STARSOmo Bello – szopránKözreműködik: Clément Mao-Takacs – zongora

Pergolesi–Parisotti: Ha szeretszRossini: Zenés esték, No. 1, No. 6Az ígéretAz alpesi pásztorlányCatalani: Az álomBellini: Három arietta, No. 2Menj, szerencsés rózsaBellini: Az emlékezésRespighi: Éji zene, P. 74Donizetti: Örök szerelem és hűségDonizetti: A csónakosVerdi: Azt mondod, nem szeretsz…Verdi: Hat románc, No. 3 – Egy üres szobábanCastelnuovo–Tedesco: A zöld sugárTosti: Amaranta négy éneke, No. 2A hajnal elválasztja a fénytől az árnyatTosti: Édes ajkaidhozPuccini: A fecske –Ki tudná elképzelni Doretta szép álmát?

Michael Petrov – cselló,Ashley Fripp – zongoraStravinsky: Olasz szvitC. Franck: A-dúr szonáta

The English summary is on page 13.

Omo Bello

RIS

ING

STA

RS

– O

mO

Bel

lO, m

Ich

Ael

PeT

RO

v &

ASh

ley

FRIP

P

5

A nigériai születésű, Franciaországban élő Omo Bello celluláris biológiát és gene-tikát tanult, mielőtt a zene kedvéért otthagyta az egyetemet. Hogy mennyire jó döntés volt pályát módosítania, azóta megannyi sikere igazolja. A fiatal szoprán 2011-ben fejezte be tanulmányait a párizsi Conservatoire-on, ám addigra már szá-mos versenygyőzelmet tudhatott magáénak, többek közt a 2010-ben Vercelliben megrendezett Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekverseny első helyezését, va-lamint a 2011-es Anselmo Colzani Verseny fődíját. Ezt követően olyan jelentős sikerek következtek, mint az Arca d’Oro-díj 2013-ban, majd a Párizsi Nemzetközi Operaverseny, amelyen az első díj mellett a Francia Opera-díjat és a közönségdíjat is megkapta. Tanulmányai során olyan jelentős muzsikusok egyengették pályáját, mint Teresa Berganza, Thomas Quasthoff és Grace Bumbry. 2012-ben a Verbier-i Fesztiválon és a montpellier-i operaházban Mozart Figaro házassága című operájának Grófnéját formálhatta meg, a következő évadban pedig a Don Giovanni Donna Annájaként debütálhatott Tours-ban és Reimsben, valamint az Olasz nő Algírban Elvirájaként a párizsi Théâtre des Champs-Élysées-ben. Repertoárja igen széles, az operaszerepektől kezdve az oratóriumokon át a dalokig terjed. Első lemezét, amelyen Mahler A fiú csodakürtje ciklusának dalait énekli, a Harmonia Mundi adta ki. Ebben az évadban Párizsban színpadra lép Rameau Castor és Pollux című operájában, továbbá Ravel A gyermek és a varázslat című darabjában is. A Rising Stars-sorozatba a párizsi Cité de la musique delegálta, a budapesti hangverseny turnéjának tizenegyedik állomása, még hét koncert vár rá a legnagyobb európai hangversenytermekben. Mostani koncertjéről a követke- zőket mesélte el:„Bel canto: tegnap és ma című programom ötlete a teljes bel canto repertoár alapos felfedezése, megismerése iránti olthatatlan vágyamból született. Énekelni és hallgatni egyaránt szeretem ezeket a zenéket. Szerintem ez a zenei stílus hozza ki leginkább az énekes hangjából a legjobbat és a legszebbet, és senkinek nincs szüksége igazán komoly énektechnikára a megvalósításhoz. Vagyis ez a leg- nagyszerűbb énekes iskola a művésszé válás folyamatában.

A bel canto zenéjének története egészen a 16. századig nyúlik vissza, Itáliából ere-deztethető, de leginkább Bellini, Donizetti és Rossini idején vált igazán ismert és kedvelt stílussá. Az volt a szándékom, hogy zenei utazást tegyek ezeken a korsza-kokon át, így mutatva meg a bel canto alakulását. Miután intenzíven kutattam szá-mos itáliai zeneszerző munkásságát, kiválogattam azokat a műveket, amelyek

6

zeneiségükben és karakterükben leginkább illenek a hangomhoz és a személyisé-gemhez. Számos komponistának adtam helyet, s minden egyes zeneszerző más-más fényt és színt visz a programba.

Úgy érzem, egyetlen unalmas pillanat sincs e »felfedezőút« során. Mivel ezek a dalok nem annyira ismertek, mint ugyanezen szerzők áriái, többen megkérdez-ték tőlem, hogy miért énekelek ilyen, kevésbé ismert zenéket. Nagy öröm volt számomra, hogy mindjárt az első koncerteken hatalmas sikert arattak a közön-ségnél, amelynek tagjai nagy érdeklődéssel tartottak velem ezeknek a gyönyörű alkotásoknak a felfedezésében.”

Az est során Omo Bello zongorista partnere Clément Mao-Takacs lesz, aki karmester-

ként és zeneszerzőként is tevékeny. A breton név mellett a magyaros hangzású

Takacs valóban a mi Takácsunkra utal, hi- szen a művész dédanyja hazánkból költözött

Franciaországba. A mai koncert kapcsán a közös munkáról az énekesnő ezt mondta

nekünk: „Hogy teljes legyen az utazás, meg-kértem Clément-t, hogy játsszon néhány »zon-

gorára írott dalt« a bel canto szerzőktől. Mind-ketten nagyon szeretjük az olasz muzsikát

általában, és mindkettőnknek van tapasztalata is benne, így kézenfekvő volt az együttműködés.”

A Ha szeretsz (Se tu m’ami) kezdetű dalt sokáig Pergolesinek tulajdonították, de a zenetörténé-

szek ezzel kapcsolatban nem találtak kéziratot vagy korabeli kiadványt. A dal csak a 19–20. század fordulóján élt Alessandro Parisotti Arie antiche (1885–1888) című gyűjteményében volt fellelhető, így nagy valószínűséggel maga Parisotti írta. A szöveg a 18. századi költő, Paolo Antonio Rolli gyűjteményéből származik.Miután Rossini harminchét évesen visszavonult az operakomponálástól, az elkövetkező negyven évben időnként tollat ragadott, és rövid dalokkal, zongora-darabokkal rukkolt elő. Zenés esték című, 1835-ös sorozata az otthonában heti rendszerességgel tartott zenés összejövetelek termése, Pepoli és Metastasio költeményeire: a gyűjtemény dalokat és duetteket tartalmaz. Rossini késői stílusának

Clément Mao-TakacsFotó © Denys Clerval

RIS

ING

STA

RS

– O

mO

Bel

lO, m

Ich

Ael

PeT

RO

v &

ASh

ley

FRIP

P

7

humoros, elegáns, de gyakran ironikus szalonzenéi ezek a darabok, amelyek közül most kettőt hallunk. Az ígéret (La promessa) egy barcarola hangvételű, gondolázást idéző

canzonetta, amelyben a szerelmes örök hűséget ígér ked- vesének. Az alpesi pásztorlány (La pastorella delle Alpi)

című dalban a pásztorlány szenvedése felszínesnek tűnik, de a fülbemászó dallamot hamarosan akkordok szakítják

félbe, hogy kifejezzék az Aminta hűtlensége feletti fájdalmat.Alfredo Catalani, a híres La Wally című opera szerzője

1889-ben Impressziók címmel írt egy sor szalondarabot, amelyek közül rezignált, ábrándos hangulatával Az álom

(In sogno) az egyik legjelentősebb.Bellini 1829-ben írta Hat ariettáját régi stílusú szövegekre,

és maguk a dalok is többnyire elégikusak, melankolikusak. A Menj, szerencsés rózsa (Vanne, o rosa fortunata) játékos

repetíciói mintha azt érzékeltetnék, hogy a szerelmes élvezi a helyzetet, melyben irigyli a szeretett nő keblén található

rózsát. Bár erre a korra már nem volt jellemző, hogy a halál az orgazmus meta-forájaként szerepeljen, a régi stílusú szöveg, a zenei megvalósítás mégis erre a képzettársításra utal. Az olasz komponista szerette többször is felhasználni dallamait, így az operakedvelők számára a Carlo Pepoli szonettjére 1834-ben írt Az emlékezés (La ricordanza) című dal ismerős lehet Bellini híres operájából, A puritánokból, ugyanis a dal zenei anyaga megegyezik Elvira őrülési jelenetének

Qui la voce kezdetű áriájával. Az operának szintén Pepoli volt a librettistája, de nem állíthatjuk biztosan – a tyúk

vagy a tojás kérdéséhez hasonlóan –, hogy a dalból lett-e az operabetét, vagy fordítva.

A szimfonikus műveiről ismert Respighi rövid alkotásában, az 1903 és 1905 között írt Hat zongoradarab harmadik, Éji

zene (Notturno) című darabjában a tercelős és akkordikus kíséret felett lírai, hol sötétebb, hol világosabb dallam for-

málódik, helyenként Grieg stílusát idézve.Rossini dalához, Az ígérethez hasonlóan örök hűséget esküdve

vall szerelmet a lírai én Donizetti Örök szerelem és hűség (Eterno amore e fè) című ariettájában. A kíséret és a dallam is

Vincenzo Bellini

Giacchino Rossini

8

operaszerű, színpadi mű betétjeként is helytállna. A csónakos (Il barcaiolo) ismét a velencei gondoladalok 6/8-os lüktetésével ringat el bennünket az egyes periódu- sok elején, majd cabaletta-szerű gyorsabb részekbe és drámaibb szakaszokba csap át, érzelmek sokaságát vonultatva fel néhány perc alatt.Verdi csipkelődős-staccatós kísérettel ellátott, Azt mondod, nem szeretsz (Stornello) című dala 1869-ből ismeretlen szerző versét zenésíti meg, amelyben egy indu-latos, ám annál humorosabb szakításnak lehetünk fültanúi. Jacopo Vittorelli verse az alapja az 1838-as Hat románc harmadik dalának, melynek címe: Egy üres szobában (In solitaria stanza). Az előzővel ellentétben lírai hangvételű dalt hallha-tunk az elmúlásról, amelyben hatásos kromatikus fordulatokkal találkozunk.Mario Castelnuovo-Tedesco neve elsősorban a gitárosok körében ismert, de a fil-mek szerelmesei is hallhattak már róla, hiszen 1939-ben az USA-ba emigrált, ahol több mint kétszáz hollywoodi mozi zenéjét szerezte. 1916-ban, huszonegy évesen írta késő romantikus és impresszionista színekben pompázó kis zongoradarabját, A zöld sugár (Il raggio verde) című kilencedik opusát.Nápolyi dalok és népszerű szalonmuzsikák szerzőjeként ismerjük Francesco Paolo Tostit, aki élete jelentős részét Londonban töltötte. 1907-es sorozatá-ból, az Amaranta négy énekéből hallunk egyet, A hajnal elválasztja a fénytől az árnyat (L’alba separa dalla luce l’ombra) kezdetűt. Az Édes ajkaidhoz (A vucchella) az egyik legismertebb nápolyi dal Gabriele D’Annunzio versére 1900-ból, amelyet Carusótól Pavarottiig, Tebalditól Gheorghiuig minden jelentős énekes műsorára tűzött.

Amikor Puccini megírta A fecske című művét Adami librettójára, egy bécsi

operettfelkérésnek tett eleget. Ennek ellenére nehéz beskatulyázni a darabot

a műfajba, inkább könnyed lírai operaként tartják számon. Annyira mostohagyerme-

ke szerzőjének, hogy Puccini nem engedte Olaszországban bemutatni, sőt szokásától

eltérően nem utazott el a premierre sem, amelyet Monte-Carlóban tartottak 1917-ben.

A Ki tudná elképzelni Doretta szép álmát? (Ch’ il bel sogno di Doretta) A fecske talán

leghíresebb áriája.

Giacomo Puccini

9

Michael Petrov csellista 1990-ben Bulgáriában született. Már tizenkét évesen részt vett a híres németországi Kronberg Akadémia mesterkurzusain, majd a Yehudi Menuhin Iskolában folytatta tanulmányait. Ötödik éve tanul a londoni Guildhall School of Music & Drama zenei osztályában, tanára Louise Hopkins. Olyan nagy művészek és jeles tanárok kurzusain játszott, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Bernard Greenhouse, Franz Helmerson és David Geringas.2011-ben első díjat nyert a portói Nem-zetközi Suggia Versenyen, a rá követ-kező évben második helyezett lett az ausztriai Nemzetközi Brahms Verse-nyen, tavaly pedig elnyerte iskolája értékes Arany Medálját. A legjelen-tősebb londoni koncerttermek és zenekarok szólistája: fellépett a Wigmore Hallban és a Barbicanben is, többek közt az Angol Kamara-zenekarral, a Philharmonia Zene-karral és a Royal Filharmonikus Zenekarral. Koncertezett az Egye- sült Államokban is: szólóestet adott a Los Angeles-i Cselló- fesztiválon és hallhatták a New York-i Carnegie Hallban. Jelen- leg egy 1740 körül készült Testore-hangszeren játszik. Zongorista partnerével, Ashley Fripp-pel együtt a Barbican Centre jelölte a Rising Stars-sorozatba.

Michael PetrovFotó © Kaupo Kikkas

10

A brit Ashley Fripp szintén elmondhatja magáról, hogy

megfordult az Egyesült Király-ság legjelentősebb pódiumain,

de az európai kontinensen, Észak-Amerikában, Ázsiában és

Ausztráliában is fellépett már. Ő szintén birtokosa a Guildhall

School Arany Medáljának, s szá- mos hazai és nemzetközi verseny

sikeres szereplője. Zongorázott az Edinburghi Fesztiválon és a City of London Fesztiválon, s a BBC te-

levízióban és rádióban is visszatérő vendég. 2011-ben diplomázott

a Guildhallban, ahol jelenleg poszt-graduális képzésen vesz részt Ronan

O’Hara irányítása mellett. Nemrég megjelent lemezén Chopin zongora-

versenyeit játssza.

Szergej Gyagilev 1919-ben Pergolesi hagyatékában talált addig ismeretlen

dallamokat, amelyeket rögtön meg-mutatott Igor Stravinskynak. Az orosz

komponista elkezdte tanulmányozni az itáliai mester műveit, s azokat alapanyag-

ként használta fel egy táncjáték megírásá- hoz, melyben az olasz commedia dell’arte figurái elevenedtek meg. A neoklasz-szicizmus egyik eklatáns darabja született meg 1920-ban: a Pulcinella, amelyből a szerző nemsokára kamarazenei szvitet alakított ki. Ezt 1922-be mutatták be Párizsban Ernest Ansermet vezényletével. A barokkos és 20. századi elemeket elegyítő műből Stravinsky 1932-ben készített átiratot hegedűre és zongorára, majd csellóra és zongorára Olasz szvit címmel. Ezt hallhatjuk a mostani koncerten.

Ashley FrippFotó © Studio 1B, London

RIS

ING

STA

RS

– O

mO

Bel

lO, m

Ich

Ael

PeT

RO

v &

ASh

ley

FRIP

P

11

Claude Debussy állítólag azt szerette legkevésbé César Franckban mint zeneszerzés-tanárban, hogy állandóan modulálni kellett nála egyik hangnemből a másikba. Ez nyilvánvalóvá válik, ha meghallgatjuk Franck műveit, melyek között az A-dúr szonáta jó esélyekkel pályázhatna a valaha írt legnépszerűbb hegedű–zongora szonáta címre. Eredetileg ugyanis erre a két hangszerre íródott, csak később szü- lettek változatok csellóra, fuvolára – ezeket játsszák a leggyakrabban –, vagy épp szaxofonra, esetleg tubára.

A darab minden idők legszebb zenei nászajándéka: Eugène Ysaÿe az esküvőjére kapta 1886-ban. A kompozíciót a belga hegedűs tette világhírűvé, hiszen élete hátralévő negyven évében mindvégig repertoáron tartotta.

Az első tétel mintha lassú bevezető lenne mindahhoz, ami majd a másodikban történik, immáron szonátaforma keretein belül: szenvedélyes, mozgalmas tételt hallhatunk. A harmadik tétel fantáziaszerű recitativo, jellegében improvizatív, rapszodikus. A záró rondóban a téma imitációs, Franck egyik leginkább fülbemászó dallama.

Írta: Tóth Endre

Igor Stravinsky César Franck

12

AM

ADIn

DA A

nD TH

E MR

SyMPH

On

ICS

13

RIS

InG

STA

RS

– O

MO

BEL

LO, M

ICH

AEL

PET

RO

v &

ASH

LEy

FRIP

P

SummaryThe European Concert Hall Organisation (ECHO) continues its Rising Stars series in the 2014/2015 season. Concert halls that comprise the organisation delegate talented young soloists and chamber music ensembles for a concert tour in which they can show off their skills on the stages of Europe’s prestigious venues including Amsterdam’s Concertgebouw, the Bozar in Brussels, the Musikverein in Vienna, London’s Barbican Centre and Budapest’s Palace of Arts. Taking the stage first is French-Nigerian singer Omo Bello, who gave up her studies in cell biology and genetics for a career in music. Tonight will confirm that she chose wisely: this young soprano graduated from the Conservatoire de Paris, which is proof enough. She has won numerous international competitions, most recently first prize at the Paris Opera Competition, where she also netted the French Opera and Public prizes. She was chosen for the Rising Stars series by the Cité de la Musique in Paris. “The idea for my programme Bel Canto: yesterday and Today was born of my unquenchable desire to thoroughly explore and acquaint myself with the bel canto repertoire as a whole. I love to both sing and listen to this music. I think that this musical style brings the best – and most beautiful – out of a singer’s voice, and it does not really require a major singing technique to carry it off. In other words, this is the most wonderful school of singing in the process of becoming an artist.” (Omo Bello)This year the Barbican Centre chose a cello and piano duo for the Rising Stars concert series, namely the Bulgarian-born Michael Petrov and Britain’s Ashley Fripp. Both are graduates of the Guildhall School of Music & Drama, and winners of the school’s Gold Medal. Both musicians have performed in numerous prestigious concert halls in the United Kingdom and Europe, as well as giving concerts both separately and together in the United States, at Carnegie Hall among other venues. At this evening’s concert they will perform Stravinsky’s Italian Suite, adapted by the composer himself based on his Pulcinella suite, as well as César Franck’s famous Sonata in A major.

Bach24Bach összes orgonaműve tizennégy koncerten

2015. március 20–21.

Kohán István

Daniel Oren

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEKKohán István és a Győri Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Berkes Kálmán2015. március 25.

Daniel Oren és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2015. március 22.

előzetes, AJÁnLÓKirill PetrenkoFotó © Bayerische Staatsoper, Wilfried Hoesl

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLKirill Petrenko és a Bayerisches Staatsorchester

2015. április 19.

Carlo Montanaro

Händel: Nagy Sándor ünnepeA Litván Nemzeti Opera és a Művészetek Palotája

közös produkciója, félig szcenírozott előadásVezényel: Rolf Beck

Rendező: Káel Csaba2015. március 28.

Litván Nemzeti Opera és BalettszínházFotó © Martynas Aleksa Stabat Mater

Verdi és RossiniNemzeti Filharmonikus Zenekar,

Nemzeti ÉnekkarVezényel: Carlo Montanaro

2015. április 2.

Bach242015. MÁRCIUS 20–21. Éjjel-nappal orgona

mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Kiadta a Művészetek PalotájaNonprofit Kft.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgatóSzerkesztette: Várnai PéterTervezés: Hammer Advertising Kft.A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

ISO: 9001:2000

A MüPA TÁMOGATóJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK: