HÍRADÓNagykáta Város Önkormányzatának Lapja • II. évfolyam különszám • 2008. július 11.

Nagykátai

Magyar hősökre emlékeztünkJúnius első vasárnapján a megemlékezés a

Római Katolikus Templomban a hősök tisz-teletére bemutatott szentmisével és a Refor-mátus Templomban tartott istentisztelettel indult, majd az emlékműsorral folytatódott az I. és II. Világháborús emlékműnél. Az I. Vi-lágháború 1915-ös esztendejében Báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köte-les megörökíteni a harcok során elesett hősök neveit. 1924-ben egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a magyar hősökről való emlékezést, és május utolsó vasárnapját a Hő-sök emlékünnepévé nyilvánította. A II. Világ-háború után politikai és szimbolikus tartalma miatt megtiltották, hogy az ünnepet bárki is megtartsa, csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését. A Magyar Köztársaság Országgyűlése – adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hősei emléke előtt, kik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket on-tották – 2001-ben újra törvénybe foglalta ezt a napot. Városunkban ma már rendszeressé vált ezen megemlékezések megtartása, melyen a

hősök neveinek felolvasása mellett a Makkai László tiszteletes és Tóth András esperes plé-bános úr áldását követően koszorú elhelyezé-sével tisztelegtek a hősök emléke előtt.

Dr. Pap Terézia

Dr. Hende Csaba díszvendég, és a város vezetői

A kegyelet megnyilvánulásaHagyományőrző honvéd helyezi el az

emlékezés koszorúit

�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

A szép nap háború utáni történe-te nem régi, nem nyúlik vissza ködös múltba, mert mindössze csak nyolc éves. Mindössze csak nyolc éve, hogy lobban a gyertya lángja, hogy kondul a harangocska, és koszorú, virág kerül az emlékművek talapzatára.

A történet visszanyúlik 1999-re és Nagykovácsi településre. Odahívtak bennünket, a frissen felállt Tüzércsa-patunkat, Hősök napjára. A példás rendezésben lezajló megemlékezést később többször emlegettük. De ha-marosan rájöttünk, talán meg tudnánk rendezni mi is. Így történt, hogy 2001-ben megszerveztük a háború utáni első Hősök Napját és ezt követte a többi hét, így került sor az idén a nyolcadikra.

Évek során segítőink sokan vol-tak. Jöttek katonai hagyományőrző bajtársaink Tápióbicskéről, Vácról, Szolnokról. Szép színfoltot adtak a jászfényszarui huszárok és népviselet-be öltözött családtagjaik. Jöttek még Dabasról, tavaly Innsbruckból és az idén Olaszországból. A megemlékezé-sek állandó résztvevője volt a nagykátai ifjútüzérek csapata.

Első két évben a Szolnoki Repülőez-red Zenekara volt a vendégünk, majd a nagykátai fúvósok vették át a szerepet. Tavaly nem volt zenekarunk, az idén az abonyiak szolgáltatták az ünnepség zenéjét.

Második évben, hogy megtisztelte rendezvényünket a Nemzetvédelmi Egyetem népes küldöttsége.

Szónokaink voltak többek között, dr. Szabó József hadtörténész, Babucs Zoltán hadtörténész, Erdős László nyá.ezredes, Horváth Lajos a Hadisírgon-dozó Iroda vezetője, dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő és Kondor Ka-talin újságíró.

Már második éve, hogy a Tungs-ram Kodály Zoltán Férfikarának fe-lejthetetlen hangja töltötte be katolikus templomunkat.

A jövő évi emléknap szervezése már most elkezdődött. Sok még a teendő, sok még a feladat ahhoz, hogy igaz le-gyen a költő sora:

„Hol sírjaink domborulnak,unokáink leborulnak,És áldó imádság mellettMondják el szent neveinket”

Káplár Béla

A Hősök Napja története

Műsorvezető: Czigel Erzsébet

Egy hős, egy szál virág

A II. Világháborús emlékműA Hagyományőrző csapat

Káplár Béla vezetésével

�008 Július �. oldalHírADóNagykátai

Tisztelt Emlékező Közösség!Kedves Nagykátai Barátaim!

2001. június 19-én fogadta el a Parla-ment a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt.

Történelmi hagyományt követett, hi-szen 1924-ben már törvényt alkottak arról, hogy minden év május utolsó vasárnapján hősi halottainkra emlékezzünk.

1945-ben aztán Vorosilov marsall be-tiltotta az ünnepet, mondván: ezek a ka-tonák jórészt oroszellenes harcokban estek el. Hát, mi tagadás, ez így is volt az I. meg a II. világháborúban, sőt, már Petőfi Sándor is orosz fegyver által veszett oda. Teljesen véletlen - csak most, hogy ide készültem, vettem észre magam is -, hogy a 2001-es törvényt napra pontosan 10 évvel azután fogadták el, hogy az utolsó orosz katona is kivonult hazánkból…

A történeti hűség kedvéért, s nem hival-kodásból mondom el, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy ezt a törvényt kez-deményezhettem, megszövegezhettem és a Kormány, majd a Parlament elé terjeszt-hettem. A törvény bevezetőjében kijelenti, hogy küzdelmes történelmünk során a ha-záért harcolt hősök áldozata nélkül aligha maradhatott volna fenn a magyar nemzet és a magyar állam. Ezért terjeszti ki a meg-emlékezést a világháborús hősi halottakon túl minden, a haza szabadságáért és füg-getlenségéért, a nemzet fennmaradásáért valaha küzdött hazafira.

Mert bizony – ha jól meggondoljuk - a józan ész és az erőviszonyok reális mérle-gelése szerint nekünk ma nem szabadna itt lennünk.

A történelmi esélyeket mérlegre téve már az államalapítás körüli időben el kel-lett volna tűnnünk innen, miként oly sok előttünk járt népnek: az avaroknak, a gepi-dáknak és a többieknek.

S ha a kései népvándorlás viharait – a besenyők, a kunok támadásait – ki is áll-tuk, okvetlenül el kellett volna pusztul-nunk annak az öt világbirodalomnak a halálos szorításában, amelyek mindegyike legyőzhetetlennek és öröknek tűnt a maga idejében. A tatár, a török, az osztrák, a náci német, végül pedig a szovjet birodalom együtt véve hosszú századokon át próbált kiirtani, vagy legalább a maga képére for-málni minket.

A hős magyarok azonban mindegyik zsarnokkal szembeszálltak, a sokszor re-ménytelen harcot is vállalták a túlerővel szemben.

A magyar hősök áldozatának köszön-hetjük, hogy ma itt állhatunk, és magya-rul, magyarként tiszteleghetünk előttük.

Nélkülük de sokszor elveszett volna a haza, és vele a nemzet! Például akkor, ami-kor 1241-ben, a muhi csatavesztés után a ta-tárok minden áron megpróbálták kézre ke-ríteni a királyt és a nála lévő Szentkoronát.

A Szentkorona már akkor is magát az országot, a hatalom forrását jelentette. Ha tatár kézre kerül, elvész az ország.

IV. Béla királynak azonban akadt vagy száz derék katonája, akik őt és koronáját 48 órás, több száz kilométeres szakadatlan vágtázó menekülésben és küzdelemben az életük árán megvédték, és biztonságban el-juttatták Pozsony várába.

Mindez úgy történt, hogy a vitézek kö-zül egy mindig átadta lovát a királynak, ha annak paripája már kidőlni készült.

A lováról leszállt magyar hős harcba bocsátkozott az üldöző tatár csapattal. A túlerő előbb-utóbb természetesen legyűrte őt, de ez alatt a király és kísérete megint egy kis egérutat nyert.

Így folyt ez a halálos nyargalás Muhitól Pozsonyig, 48 órán át megállás nélkül.

De a Szentkorona megmaradt, és IV. Béla új honalapítóvá válhatott. Leányát, Margitot fogadalmi áldozatként kolostor-ba küldte. Így lett belőle Isten rabja, a mi Szent Margitunk.

Vajon itt lehetnénk-e ma, ha Dugovics Titusz és a végvári vitézek nem szállnak szembe hősiesen a törökkel?

Lenne-e ma Magyarország, ha Rákóczi és Kossuth katonái a Habsburg önkény ellen nem védelmezik a magyar szabadsá-got?

Józan ésszel, reális mérlegelés szerint elképzelhető volt-e, hogy a pesti srácok 1956-ban térdre kényszerítik Budapest ut-cáin a Vörös Hadsereget?

Nem, nem volt elképzelhető, de mégis megtörtént!

Túléltük őket, és itt vagyunk.Az öt birodalom viszont eltűnt, össze-

omlott, széthullott.

Kedves Barátaim!Azért jöttünk ma ide, hogy mindezt

megköszönjük ezer év magyar hőseinek.Emlékezzünk ma különös szeretettel a

XX. század vesztes háborúinak hősi halot-taira, a hadirokkantakra, az özvegyekre és árvákra!

Egy háborút a kezdete és a végeredmé-nye alapján többféleképpen is meg szoktak ítélni. Egy azonban biztos: a katona, aki

Honvéd tisztek tiszteletadása

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem küldöttsége

�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

fegyverrel a kézben, parancsteljesítés köz-ben elesik, hősi halott.

De vajon csak ők a hősök? Csak a bátor férfiak? Csak a vitéz katonák?

1914-ben, egy kis Vas megyei faluban, Oladon élt egy fiatal földműves pár: Lajos és Mária. Három kicsi gyermeket nevel-tek.

Azon a különös, különös nyáréjszakán a mozgósítási parancs Oladon is az ágyból ugrasztotta ki dobszóval a hadköteleseket.

Mária a kapkodó, könnyes éjszakai búcsúzás során egy Szűz Mária-medált akasztott Lajos nyakába. Az öt éves nagy-fiú, István álmából ébredve azt motyogta: „Idesapám, azt álmodtam, hogy a Szűz-anya megvédi magát.”

Mária pedig azon az éjjelen fogadalmat tett: szigorú böjtöt tart, amíg az ura haza nem jön a háborúból.

Előszörre nem is tűnt ez olyan nehéz fogadalomnak: hiszen Ferenc Jóska azt ígérte, hogy „mire a levelek lehullanak”, otthon lesznek a katonák.

Csakhogy a kutya Szerbia megleckézte-tése világháborúba torkollt.

A háború és a fogság évei alatt Lajos de-rekasan viselte magát; ezt abból tudhatjuk, hogy többször előléptették és kitüntették.

A Szűzanya is megtette a magáét: egy gránátszilánk éppen a medálban akadt el. Így beteljesült a kisfiú álma: apja életét va-lóban megvédte az Istenszülő.

Mária eközben egyedül, lényegében kenyéren és vízen élve küzdött a férfinak is nehéz paraszti munkával, meg a három gyerekkel.

Mária állhatatosan böjtölt és imádko-zott az uráért. Hat hosszú, kegyetlen év telt el.

Az imák végül meghallgattattak; az Úr elfogadta Mária áldozatát.

Lajos épségben hazatért, és Mária to-vábbi 9 gyermekkel ajándékozta meg őt.

A legkisebb, a 12. gyerek az én apám lett.

Kedves Barátaim!Ebben az egyszerű történetben néhány

szó egyáltalán nem fordul elő: nincs ben-ne se reform, se Új Magyarország. Semmi modernség, és sehol egy árva konvergen-cia-program. Mária ráadásul - erre mérget vennék – soha egy percig sem tűnődött azon, hogy vajon hogyan tudná „megvaló-sítani önmagát”.

Szavak általában sem nagyon esnek eb-ben a történetben: mert amiről valójában szól, az messze túl van a szavak világán.

Valami még azért ide kívánkozik: Hende Lajosnak és Szakály Máriának 165 leszármazottja van, és kérkedés nélkül csak annyit mondok: egy sem lett közülük börtöntöltelék.

Ez a mi történetünk: százhatvanötünké. Minden magyar családnak van hasonló története. Vajon elég gyakran elmondjuk-e a gyermekeinknek? Pedig ismerjük zsidó

testvéreink ötezer éves hagyományából az ősi parancsot: „Mondd el fiaidnak!” Mondd el, újra meg újra, vésd az elméjük-be és a szívükbe: kik ők, honnan jöttek, és milyen dicső dolgokat tett őseikkel az Úr.

Gyermekeid csak akkor találják meg he-lyüket és feladatukat a világban, ha mind-ezt a szívükbe és az elméjükbe vésed.

Csak az a fa növeszt hatalmas lombko-ronát, amelyik mélyre nyújtja le a gyöke-reit. Minden kis új hajtásnak tudnia kell, hogy az idők mélyére nyúló hatalmas gyö-kér táplálja, és csakis abból nyerhet erőt.

Ez a megmaradás törvénye.

Kedves Barátaim!Vajon mitől voltak képesek elődeink

ezekre a páratlan hőstettekre, amelyeknek létünket köszönhetjük?

Egyetlen magyarázat van: az ő életük még az örök, az isteni törvénybe ágyazó-dott. Tudták, hogy élet és halál, vagyis a földi lét és a túlvilági élet egyformán érté-kes, hiszen mindkettő Istentől való.

Tudták, hogy a férfi öröktől rendelt fel-adata: halált megvető bátorsággal küzdeni a jó ügyért, a hazáért, a szeretteiért.

Az asszonyok pedig tudták: imájuk és áldozatuk nem hiábavaló, mert az Úr ir-galma végtelen.

Sorsukat Isten kezébe tették, ezért éle-tük szakrális lét volt.

Minden ünnep, így a Hősök Napja is csak akkor lehet valódi ünnep, ha lényege az örök rendhez kapcsolódik. Ha szakrális tartalma van, és az ünneplőket segíti ab-ban, hogy újra meg újra hozzákapcsolják a maguk életét az örök törvényhez.

Minden más „ünnep” bohóckodás, unalom, üresség, csömör.

Kedves Barátaim!A 2001-es törvényünk jámbor óhajként

reményét fejezte ki, hogy az állami és tár-sadalmi szervezetek, az önkormányzatok ezután majd május utolsó vasárnapján minden településen megemlékeznek a hő-sökről. Ebből a reményünkből vajmi kevés vált valóra. Van ugyan néhány száz telepü-lés, ahol méltón megemlékeznek – közülük is kiemelkedik Nagykáta –, de a legtöbb helyen még nem értik és nem érzik en-nek fontosságát. Ahol meg is emlékeznek a Hősök Napjáról, ott sem jelennek meg tömegek. Fájdalmasan hiányzik az ifjúság ezekről az ünnepségekről.

Kevesen vagyunk, akik őrizzük a lán-got. Sebaj! Tudjuk, hogy igaz ügyet képvi-selünk. Az Úr velünk; kicsoda ellenünk?

Nektek pedig, közömbös magyar test-véreim, azt üzenem: mielőbb iparkodjatok megérteni és megbecsülni az előttetek járt hősök példáját! Nélkülük ma nem volna ha-zátok. Ha nem így cselekedtek, bizony mon-dom néktek, megéritek majd, hamarabb, mint hinnétek, hogy nem lesz hazátok.

A holtaknak pedig legyen tisztesség, az élőknek hit és reménység.

Dr. Hende Csaba országgyűlési képvisleő

Palkó László „Vass Albert: Nagypénteki sirató” versét mondja

Az ünnep másik díszvendége: Kondor Katalin és a város vezetői

�008 Július �. oldalHírADóNagykátai

Tisztelt ünneplő közösség!Mindenekelőtt szeretném elmonda-

ni Önöknek, hogy minden tiszteletem a nagykátai polgároké azért, mert volt erő és bátorság az itteni emberekben, s meg-rendezték az első s azóta sokadik Hősök –napját. Nem tudok arról, hogy másutt is volna ilyen. Önök ezzel az élet egyik nagy parancsát teljesítik: emlékeznek és emlé-keztetnek. Az anyák és az apák egyik fontos feladata ez minden egészséges nemzetben: elmondani utódaiknak mindazt, amit ki-sebb és nagyobb közösségeinkről, család-ról-nemzetről tudni kötelességünk. Egy nép élő emlékezete a nemzeti hagyomány és annak ápolása.

Kölcseyről a Himnuszon kívül már alig tanítanak valamit az iskolákban, pedig vol-na mit tanulni tőle. Azt is mondta például, hogy „Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.”

Ebben az országban az elmúlt évtizedek-ben és napjainkban is sok olyan ember élt és él, aki nem akar emlékezni és emlékez-tetni, hanem hazugságokkal ferdíti a múl-tat, s nem akarja, hogy nemzetként, múltját ismerő, annak tanulságait levonni képes, öntudatos és történelmünkre büszke em-berként éljünk itt a Kárpát medencében.

Százszorosan is köszönet és hála jár hát önöknek, mert emlékeznek, ami fontos, azt nem hagyják feledésbe merülni.

Amikor a meghívást megkaptam a nagykátai Hősök Napjára, arra kért a ked-ves megbízóm, hogy az anyák, a férjüket, fiaikat a háborúba, harcba küldő anyák szemszögéből mondjam el gondolataimat. Nem hiszem, hogy meg tudok felelni en-nek a nehéz feladatnak. Részben azért, mert magam nem éltem meg háborút. A forra-dalomnak is egészen kis gyerekként voltam szemlélője. Ma pedig már honvédségünk sincs, csak zsoldosaink.

Képzelőerőm viszont erős, nem utolsó sorban annak is köszönhetően, hogy szüle-im könyvtárából bőséggel juthattam hozzá történelmi, s köztük háborús regényekhez.

A nőknek félelmetes sors jutott ezen a földön! Hitem szerint ugyanis minden as-szony, aki életet ad, pacifista, békepárti kell, hogy legyen. Ezt diktálja az ösztöne. Aki teremt, az nem a halálnak, az ölésnek te-remt, hanem az életnek. Ezt aligha kell ma-gyarázni. Már kisgyermekként is tudtam, gondolom önök is valahányan, hogy nincs annál borzalmasabb, mint amikor anya te-met gyermeket. Mert nem ez az élet rendje. Ugyanakkor gondoljuk csak meg, az anyák feladata az is, hogy hazaszeretetre, nemzet-féltésre tanítsák-neveljék fiaikat.

„Hazádnak rendületlenül légy híve ó, magyar” S ebben az is benne van, hogy olykor fegyverrel kell megvédeni azt, ami a mienk. Avagy törvények kötelezte parancs-ra „mindnyájunknak el kell menni”, akiket besoroznak, s ilyenkor el kell engedni a fiút, s persze a férjet, vagy a kedvest is.

Micsoda ellentmondás! „Ne lőj fiam, mert én is ott leszek.” A féltő-óvó-remegő anyai vagy hitvesi szeretet és az elengedés

közösségi parancsának egymásnak-feszülé-se. Vészterhes időkben női sors, anyai sors.

Vészterhes időkkel márpedig tele van a magyar történelem.

Szilágyi Erzsébetről sokaknak sajnos már csak legfeljebb egy utcanév jut eszükbe. Pedig ha jó 500 esztendőt visszarepülünk az időben, elképzelhetjük, mit élhetett át Hu-nyadi László és Mátyás, a későbbi Mátyás király édesanyja, amikor László fiára, a nagypolitika intrikái miatt háromszor súj-tott le a bakó, s harmadjára már porba hullt a nagyszerű gyermek feje. Hősök voltak a Hunyadiak, de hős volt ez a keménylelkű asszony is, mert kibírta a legborzasztóbbat, a gyermeke elvesztését.

Vagy, ha csak 50 esztendőt megyünk vissza az időben, s az ártatlanul kivégzett 56-os mártír Tóth Ilona édesanyjára gon-dolunk, aki végigülte orvostanhallgató lá-nyának maratoni koncepciós perét, mely-nek vége az akasztófa volt, s neki ezt erős lélekkel túl kellett élnie, miközben tudván tudta, hogy lánya ártatlan. Asszonysors ez is, de micsoda asszonysors! A történelem az ember akaratától függetlenül is hőst csi-nálhat abból, akit kiszemelt magának, s aki méltó rá.

Szándékosan mondtam két olyan pél-dát, ami nem azokról szól, akikről mi most itt elsősorban megemlékezünk, tehát a II. világháború többnyire névtelen hőse-iről. Mert őket is és édesanyjukat, felesé-güket, kedvesüket is a történelem, a sors kifürkészhetetlen akarata avatta hősökké. Megbocsájtják nekem, ha azt mondom, an-nak nehezebb, aki túlélte. Nem tudjuk pon-tosan, hányan cipelték magukkal halálukig az özvegyi sorsot. Mert nem tudtak, nem akartak felejteni. Ki férjet, ki gyermeket, ki pedig mindkettőt.

Ma őrájuk is emlékezzünk, ő előttük is hajtsunk fejet. Névtelen hősök ők, és egyben áldozatok voltak. Mert gyorsan száll az idő, s aligha élnek már sokan közülük. Biztosan voltak ilyen anyák-feleségek. Nagykátán is, s lehet, úgy éltek közöttünk, hogy nem is tud-tunk róluk, milyen fájdalmakat hordoznak. Ez is asszonysors, a háttérben maradás.

Szóval sok hőst teremtett a magyar történelem, férfit-nőt egyaránt, s ez nem véletlen. Ha csak azt tekintjük, hogy itt élünk magányosan a nagy szláv tengerben, mi, magyarok, s több, mint egy évezrede a megmaradásért küzdünk, akkor nem cso-da, hogy sok hősünk van. A csoda az, hogy megmaradtunk. Például a II. világhábo-rúban, amelynek előzménye az volt, hogy Magyarország a trianoni sérelmek orvoslá-sát remélve, s azért, hogy védelmet találjon a bolsevizmus veszélye ellen, szövetségre lépett a náci Németországgal. Ebben a szö-vetségben, jóllehet átmenetileg visszakapta elvesztett területeinek egy részét, megérte, meg kellett érnie második hadseregének pusztulását a Don-kanyarban; a Hitler pa-rancsára felállított bábkormányt, majd az ország lerohanását és a szovjet megszállást. Vesztesek voltunk a háborúban, s ezért hi-vatalosan sokáig hőseink sem lehettek.

Azóta ugyan változtak az idők, lehet már sok mindenről beszélni, de számos törté-nelmi esemény még tisztázásra vár.

És sokan remélem érteni fogják, amit most mondok: arra is várunk, hogy végre magára találjon és egymásra leljen itt mindenki, aki jót akar ennek a nemzetnek, akinek ottho-na, bölcsője, s majdan sírja is ez a hely, s aki magyar. Hogy ne féljen emlékezni és em-lékeztetni. S hogy a magunkra találáshoz mi kell? Nem pénz elsősorban, nem anya-gi jólét. Hanem lelki jól-lét. Nekünk nincs fegyverünk, nincs pénzünk, nekünk lelki fegyvert kell használnunk, ami egyébként is sokkal erősebb. S mi lenne ez a lelki fegyver? Nekünk egy testté, egy szívvé, egy lélekké kellene összeállnunk – egy igaz nemzetté, amely erőt sugároz, s épp ezért sérthetetlen. Nekünk el kell hinnünk, hogy képesek va-gyunk önmagunk alakítani sorsunkat. Eh-hez az kell, hogy olthatatlanul szeressük azt a közösséget, ahová születtünk, és szeressük azt a vallást is, amibe születtünk.

Önök már megtették a maguk első lé-péseit azzal, hogy kitalálták maguknak az emlékezés, a Hősök Napját.

Köszönöm, hogy meghallgattak.Kondor Katalin újságíró

Kondor Katalin emlékezik

�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

10 éves a vonós kamarazenekar

40 éves a TápiómenteA tápiómente táncegyüttes 40. évfor-

dulója alkalmából rendezett kiállításon elhangzott beszédből idézet:

Előkerültek a fiókok mélyéről a féltve őrzött fényképek, melyek az elmúlt 40 év alatt gyűltek össze sok-sok élmén-nyel, melyre most jó visszaemlékezni. Emberi sorsok élednek meg s peregnek le előttünk, ahogy átnézzük ezt a kiállított anyagot, mely egy másik dimenzióba röpít minket az érzelmek szárnyán. Az elmúlt 40 évet innentől visszafelé tudjuk vizsgál-

ni, a képek életünk állomásait tanúsítják, konzerválják azt az értékrendet, amely-ben létezünk és emléket állítanak „azon csendes tagságnak”, akik már nem lehet-nek jelen. Az itt felállított életfa mutatja, hogy a hagyományok formálta világban a múltban is olyan erő munkált, amibe 40 év alatt sokan belekapaszkodtak, s bele gyökeresedtek. Az együttes létrejöttének a gondolata abban az időszakban szüle-tett meg – ez a szövetkezeti időszak volt-, melyet ma már kevesen ismernek. Ki ne

ismerné Chmely Ödön nevét Nagykátán, aki akkor a művelődési ház igazgató-ja volt, és akit szeretettel mindenki csak Dönci bácsi néven emleget, ő a táncegyüt-tes alapítója, s egyben számukra az akkori támogatókat is biztosította.

Domján Lajos, mint a Duna Művész-együttes profi táncosa 1963-ban a Nép-művelési Intézet megbízásából érkezett hozzánk, s 67-től kiváló koreográfusi ké-pességeit a frissen alakult együttes javára kamatoztatta.

A Művelődési Házban április 19-én ünnepelte a Vonós Kamarazenekar tíz éves jubileumát. A zenekar vezetője Nagy Izabella tanárnő, aki maga köré

gyűjtötte jelenlegi és volt tanítványa-it (főiskolások, egyetemisták) és kiváló kamara-zenekart hozott létre segítsé-gükkel.

Buzsikné Lakatos Ágnes állandó zon-gorakísérője az együttesnek, akik külön feladatuknak érzik a magyar népzene ter-jesztését.

Nagy Izabella tanárnő A Vonós Kamarazenekar

Domján Lajos a kiállítást kommentálja Az érdeklődő közöség

�008 Július �. oldalHírADóNagykátai

A Nagykátai Nyugdíjas Klub 2008. június 21-én Tiszafüredre volt hívatalos a XXII. Országos és IX. Nemzetközi Tisza-tavi Nyugdíjas Művészeti Feszti-válra.

Nagyon készültünk, hiszen tudtuk, hogy díjazott fesztiválra utazunk, ahol szakmai zsűri előtt kellett tudásunkat bemutatni.

A 15 perces műsorunkat vastaps kí-sérte, s voltak, akik felállva tisztelegtek a hallottak és látottak miatt.

A zsűri elismerő szavait hallgatva, a 45 fős nagykátai nyugdíjas ovációval fogadta, hogy a fesztiválon bemutatott színvonalas műsorért a zsűri döntése alapján az első helyezést hozhatjuk el, vagyis 40.000 Ft-ot. Köszönjük Horváth Lászlónénak és Szalainé Apró Máriának, hogy fáradságot és időt nem ismerve fel-készíti az énekkart és a tánckart, s nekik köszönhetjük, hogy ilyen élményeket, sikert élhetünk át, dicsőséget szerezve ezzel Nagykátának is.

De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, kellünk mi is, a vállalkozó szellemű éne-kes, táncos nyugdíjasok, akik, ha próbá-ról vagy fellépésről van szó, még a beteg-séget, rossz időt, családot is otthagyva készülünk az újabb megmérettetésre.

Az énekkar eddigi pályafutásának legsikeresebb fellépése volt, hiszen a Sár-közi dalok összeállítását és előadásmód-ját a zsűri külön kiemelte.

A tánckar is hozta megszokott „for-máját”, hiszen a Horgosi csárdás és a Pásztor tánc is kiválóan sikerült.

Tudjuk, hogy a fiataloké a jövő, de a jelen a miénk is, s próbáljuk úgy megélni, hogy számunkra egy kis feltöltődést, egy kis kimozdulást, egy kis közösségi életet jelentsen a klub.

Köszönjük, hogy az Önkormányzat lehetővé teszi, hogy rendszeresen talál-kozási lehetőséget biztosít számunkra, köszönjük oktatóinknak, s köszönjük mindazoknak, akik elősegítik, támogat-ják működésünket, akik bearanyozzák hátralévő életünket.

Nemes Józsefnényugdíjas klub énekkarának tagja

Első helyezést értünk el!

Őszinte szívvel köszöntöm a Nyugdíjas Klub tagjait műkö-désének 20. évfordulója alkalmából, mindjárt egy szép Illyés Gyula idézettel:

„ az idős embert dicsérem, a bölcset, a gyönyörűt,a türelmest, a csendes szavút,az idős embert dicsérem, kiknek szavára figyelj,Mögöttük áll maga az élet.”

A mi világunk, életünk úgy kezdődött, hogy a szülők és nagyszülők gondoskodtak rólunk. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Tehát most rajtunk a sor: nekünk kell

visszaadnunk abból, amit kaptunk. Gyermekek és unokák so-hasem feledhetjük, hogy az előttünk járók munkája alapozta meg életünket. Hála és méltó megbecsülés illeti, ezért a nehéz éveket megélt embereket, Önöket. Mindennapi munkánkhoz az elődök példájából meríthetünk erőt, hitet. Mindannyiunk tágabb és szűkebb környezetében élnek idősek, s ez azért is fontos, mert a fiatalok az Önök ismeretén keresztül fedezik fel gyökereik gazdagságát. Általuk tanulják meg az életüket fele-lősségteljesen megtervezni. Általuk sajátítják el azt a képessé-get, hogy azt értékeljék, ami valódi tartalommal bír.

Kívánok jó egészséget, nyugodt, békés, derűs, szeretetben megélt, boldog éveket Önöknek.

Dr. Pap Terézia

Alpolgármesteri köszöntő

Megemlékezés az elhunyt tagokról

Dr. Salibáné köszönti a jubiláló együttest

8. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

ismét erőket nyer az élet,Mind-mind merész, viharzó, érett, Mind-mind merész, mind tettre vágyik,s harcolni kész egész halálig.”

/ ady Endre /

Ebben a tanévben május 14-én tartottuk hagyományos ballagási ünnepségünket, ahol két nyolcadikos osztály 55 tanulója vett búcsút az általános iskolai évektől. A ballagási ünnepség különös tulajdonsága, hogy egyszerre szép és szomorú, egyszerre vég és kezdet, de mindenképpen haladás, továbblépés. Ezekkel az érzésekkel telve mondtak búcsút ballagó diákjaink iskolá-juktól, tanáraiktól, osztálytársaiktól, ba-rátaiktól. Elsőként a hetedikes osztályok köszöntötték a ballagókat a virágokkal feldíszített tantermekkel, ahol az osztály-főnökök megtartották az utolsó osztályfő-nöki órát. Délután 4 órakor szólalt meg az iskola csengője, ekkor indult a hagyomá-nyos ballagási séta az iskola épületében. Ezután kezdődött az iskolai ünnepség a családtagok, rokonok, barátok, meghívott vendégek és az alsóbb osztályok részvéte-lével. Mind a hetedikesek, mind a nyolca-dikos osztályok képviseletében egy-egy ta-nulónk ünnepi verssel és beszéddel készült erre az alkalomra. Ezt követően került sor az iskola zászlajának ünnepélyes átadá-sára, majd Kármánné Deák Ágnes igaz-gatónő tartotta meg ünnepi beszédét. Az ünnepség keretében könyvjutalmat és elis-merő oklevelet kaptak azok a nyolcadikos diákjaink, akik valamilyen téren kimagas-ló eredményeikkel öregbítették iskolánk hírnevét. Kiváló tanulmányi eredményé-ért, szorgalmáért és példamutató magatar-tásáért Hajzer Edina és Hajzer Krisztina 8.a osztályos tanulók, kiváló tanulmányi eredményéért, szorgalmáért, példamutató magatartásáért, és a diákönkormányzat munkájában való részvételéért Magyar Mária 8.a osztályos tanuló, jeles tanul-mányi eredményéért, szorgalmáért, pél-damutató magatartásáért, és jó tanuló, jó sportoló tevékenységéért Losonczi Viktó-ria és Szakal Dóra 8.b osztályos tanulók, és jó tanuló, jó sportoló tevékenységéért, a diákönkormányzat munkájában való részvételéért, és a Zrínyi Ilona Matematika Versenyen való eredményes szerepléséért Fejős Dóra 8.a osztályos tanulónk kapott jutalmat. Az ünnepség keretében adta át dr. Simon Tamás a Mátray Alapítvány 30000 Ft-os pénzjutalmát Fejős Dóra 8.a és Szakal Dóra 8.b osztályos tanulónak, majd dr. Salibáné dr. Papp Terézia alpol-gármester asszony jutalmazta meg azokat az osztályokat, akik az idei tanévben részt

vettek az ÁNTSZ „Füstmentes osztályok” versenyében. A diákok után természetesen köszönetet mondtunk azoknak az édes-anyáknak is, akik a szülői munkaközösség tagjaként segítették a gyerekek és a taná-rok munkáját. Az ünnepség befejezéseként az osztályfőnökök kísérték a ballagó diá-kokat az iskola kapujáig.

A Mátray Gábor Általános Iskola min-den tanára és dolgozója nevében kívánunk ballagó diákjainknak sok sikert, erőt, ki-tartást, boldogságot. Őszintén reméljük, hogy mindnyájuknak sikerül valóra vál-tani álmaikat, s elérniük azt, amire vágy-

Ballagás a Mátray Gábor Általános Iskolában

nak. Őszre már új iskola, új osztálytársak, új élmények várják őket, de reméljük, hogy azért néha eszükbe jut régi iskolájuk, ahol mindig szeretettel várjuk vissza régi diák-jainkat. Útravaló tanácsként Goethe sza-vaival búcsúzunk:

„a Boldogságot nem lehet ajándékba kapniEgyetlen titka: adni, mindig csak adniJó szót, bátorítást, mosolyt, hitetÉs sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

Czigel Erzsébetpedagógus

Deákné Kármán Ágnes igazgatónő a ballagók élén

Az úszótanfolyam elkezdődött

�008 Július �. oldalHírADóNagykátai

A gyermekzsivaj elült, elcsendesedett az iskola. Mégis jó érzés és tanulságos is visszatekinteni a tanév végére. Tolsztoj szerint „a nyarat legjobban egy téli napon lehet leírni”, hiszen legjobban távolról lá-tunk, a részletek megzavarnak.

Kedves Elballagottak! „Kell még egy szó” mondtam az ismert

dallal akkor is, mondom most is. Egy nyu-galmas nyári nap távolából tekintsünk most vissza a lázas ifjúság utolsó lázas nap-jára, a ballagásra, ami a tablófényképezés, a próbák, a szerenád, a bolondballagás zak-latottsága után, már nem is tűnt lázasnak. Mire a virágok, a rokonok, a jókívánságok, a versek és beszédek szófoszlányai eljutot-tak hozzád, arra eszmélhettél, hogy elbal-lagtál, lezárult életed egy nagy fejezete: „az első ifjúság évei”. Vállatokon a jelképes ba-tyuval, szívetekben a nagy várakozások iz-galmával búcsúztatok iskolátoktól. A Váci Mihály Általános Iskolát most elhagytátok annak az évnek e 20. évfordulóján, amióta a költő nevét viselhetjük. Remélem, még mindig úgy érzitek, hogy nem mentek üres kézzel.

A legjobb eredményeket elért tanulók számára a Váci Mihály Alapítvány 2004 óta emlékérmet adományoz mint az iskola legrangosabb elismerését. Ezt, a névadónk portréjával díszített érmet azok a tanulók kapják, akik kiváló tanulmányi eredményt érnek el, a tanulmányi versenyeken so-kat és jól szerepelnek, valamint közösségi munkájukban is kiemelkednek.

Ebben az évben a Váci Mihály Közhasz-nú Alapítvány kuratóriumának elnöke, Basa József három tanulónak adhatta át az érmeket: Gál Vivien 8.c, Gyüre Viktória 8.b, Nádai László Árpád 8.b

Iskolánkban hagyomány, hogy a végzős osztályok legjobb tanulói és legaktívabb diákjai közül az osztályfőnökök és a diák-önkormányzat indítványára a diákság sza-vazata alapján egy tanulót Nebuló-díjjal tüntetünk ki.

Az idei 10 jelölt közül Béres Zsófia 8.c nyerte el ezt a címet.

Még régebbi hagyomány, hogy azok a tanulók, akik nyolc éven át kitűnő ered-ményt értek el, az iskola Aranykönyvébe kerülnek. Ők Díszoklevelet és könyvjutal-mat kapnak.

Az idén 8 tanuló érte el ezt a kiváló eredményt: Gyüre Viktória 8.b, Gyüre Tí-mea 8.b, Mikófalvi Kristóf 8 . b , Nádai László Árpád 8.b, Gál Vivien 8.c, Farkas Laura 8.c, Klenovszki Dóra 8.d, Novák Sándor 8.d

Oklevelet és könyvjutalmat kaptak még a következő tanulók:

Példamutató magatartásért és kitűnő tanulmányi eredményért: Esze Dóra 8.a, Szekeres Krisztina 8.b, Bajdik Mariann 8.d

Példamutató magatartásáért és jeles tanulmányi eredményért: Pásztor Zoltán 8.b, Béres Zsófia 8.c, Molnár Sarolta 8.c, Horváth roxána 8.d

Tanulmányi versenyeken elért eredmé-nyért: Gyüre Tímea 8.b, Pásztor Zoltán 8.b, Bárándi Dorina 8.c, Farkas Laura 8.c

Kiváló közösségi munkáért: Kereki Andrea 8.a, Molnár Dóra 8.b, Pikó Noé-mi 8.b, Béres Zsófia 8.c, Benedek Barbara 8.c, Muzsik Nikolett 8.c, Szabó Franciska 8.c, Káplár rebeka 8.d, Kiss Kata 8.d, Koncz renáta 8.d

Több éves kiemelkedő szakköri munká-ért: Schmikl Attila 8.d

Több éves kiemelkedő sportteljesítmé-nyükért: Bodócs Blanka, Cseri Ferenc, Horváth Balázs, Kiss Dávid, Lengyel László, Mikófalvi Kristóf, Molnár Tibor, Pásztor Zoltán , Szekeres Krisztina 8.b és Szűcs Olívia 8.c

Régi szokás, így oklevélben részesültek az énekkar ballagó tagjai, ma nem keve-sebben, mint 36 fő:

Darvas Dóra 8.aEsze Dóra 8.aFejős Katalin 8.aKereki Andrea 8.aPéter Vivien 8.aTóth Anett 8.aBodócs Blanka 8.bFloszmann Ibolya 8.bLévai Nelli 8.bMolnár Dóra 8.bNádai László Árpád 8.bPikó Noémi 8.bBachmer Ildikó 8.cBárándi Dorina 8.cBenedek Barbara 8.cBéres Zsófia 8.cBozsik Tamara 8.cFarkas Laura 8.cGál Vivien 8.cHorváth Bettina 8.cIvanics Viktória 8.cKéri rita 8.cLengyel Bernadett 8.cMolnár Sarolta 8.cMózes Nikolett 8.cMuzsik Nikolett 8.cSzabó Franciska 8.cSzűcs Olívia 8.cVreczó Annamária 8.cBenkovics Viktória 8.dGál Beatrix 8.dHorváth roxána 8.dKiss Kata 8.dKlenovszki Dóra 8.dLénárt Kálmán 8.dVígh Ágnes 8.d

Az ÁNTSZ által szervezett országos do-hányzásellenes akción, ami a „Füstmentes osztályok nevet” viselte 1 hetedik és 3 nyol-cadik osztályunk eredményesen vett részt. A 7.b és a 8. c osztályok a regionális dön-tőbe is bejutottak, ahol a 8. c-sek a 200000 forintos fődíjat megnyerték. Nagykáta Város Önkormányzata minden résztvevő osztálynak ajándékcsomaggal ismerte el e nemes akcióban való részvételt, amit Dr. Pap Terézia alpolgármester asszony adott át a 7.b, a 8.b, a 8.c és a 8. d osztályfőnö-keinek.

Minden jutalmazottnak újra gratulálok, büszkék vagyunk rátok, vigyétek tovább iskolánk jó hírét!

Dr. Molnár István igazgató

Névadásunk 20. évfordulóján ballagtak

Látványos búcsúzás az iskolától

10. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

Május 18-án ünnepelte testületi megalakításának 100. évfordulóját a nagykátai tűzoltóság. E jeles alka-lomból a városi könyvtár dísztermé-ben hivatalos ünnepség keretében emlékeztek meg az elmúlt évtizedek-ről tűzoltók és családtagjaik, társ-szervek, partnerszervezetek képvise-lői, valamint a térség önkormányzati vezetői és a jelentősebb cégek képvi-selői. Az ünnepség elöljárói voltak az alapító Gemperle Károly néhai főjegyző unokája Dr. Halászffy Éva tanárnő, Czerván György ország-gyűlési képviselőnk, Dr. Hoffmann Imre az Országos Katasztrófavédel-mi Főigazgatóság főigazgató-helyet-tese, valamint több felettes szerv, ér-dek-képviseleti szerv vezetői, illetve képviselői. Az ünnepségen és az azt követő megyei tűzoltó napon 28 te-lepülés képviseltette magát.

A rendezvény színvonalát emelte a Központi Tűzoltózenekar közreműkö-dése és rövid koncertjei.

Az ünnepség keretében számos em-léktárgyat, ajándéktárgyakat kapott tűzoltóságunk. A legrangosabb ezek közül a főigazgatói kristályváza, me-lyet a jelenlévő Dr. Hoffmann Imre tábornok úr adott át rövid ünnepi kö-szöntővel méltatva parancsnokságunk eddigi munkáját, eredményeinket, sze-repünket a Tápiómenti Kistérségben. Az ünnepség szervezői az alkalomra a Tápiómente Tűzvédelméért Alapít-vány támogatásával emlékplakettet terveztetett és készíttetett, melyet a térség önkormányzatai, önkéntes szer-vezetek, társszervek, valamint felettes szervek és az eddigi tűzoltóparancsno-kok kaptak.

Az ünnepség díszfelvonulással foly-tatódott a könyvtártól a tűzoltó lakta-nyáig a tűzoltózenekar felvezetésével, ahol emléktábla avatásra került sor. Az emléktáblát Dr. Halászffy Éva és Dr. Pap Terézia alpolgármester asszony méltató szavai mellett leplezték le. A je-lenlévő elöljárók a tábla alatt elhelyez-ték az első koszorúkat.

A hivatalos ünnepséget követően kezdetét vehette a megyei tűzoltó-nap, mely gazdag szakmai és kul-turális programokkal szórakoztatta nemcsak a tűzoltóinkat, hanem a város illetve a környék érdeklődő la-kóit is.

Emlékünnepség és Pest megyei Flórián-nap városunkban

A programsorozatban szereplők vol-tak:Központi TűzoltózenekarNagykátai Big Band ZenekarTápiógyörgyei FúvósokTápiómente NéptáncegyüttesTápiószelei Motoros KlubKészenléti Rendőrség lovas és

kutyás szolgálataMarton-tanya lovasiskolaSzentlőrinckátai és Jászberényi

kereső-mentő kutyásokFarmos Önkéntes Tűzoltó

EgyesületeFER Tűzoltóság, Százhalombatta

Jászberényi TűzoltóságCeglédi Tűzoltóság Nagykátai RendőrkapitányságOMSZ Nagykátai ÁllomásaVFCS Fővárosi Polgári VédelemSASA tánczenekar

A fellépők és a résztvevők éhségét Csikós Pál stílszerűen 105 kg marha-húsból főtt díjnyertes gulyása csilla-pította. Köszönet az összes segítő és támogató partnernek, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre!

Torba Csabatűzoltóparancsnok

A tűzoltók bravúros bemutatója

�008 Július 11. oldalHírADóNagykátai

Szépül városunkAki mostanában estefelé végigsétál a

Szabadság tér újratervezett és felújított gyönyörű parkjában, bizonyára elcso-dálkozik azon, hogy mintegy varázs-ütésre kitárult előtte a városközpont a körülötte látható épületekkel, eddig az öreg fenyők között rejtőző 1848-as emlékoszlop diadalmas feltárulásával, a Zárda utca elegáns saroképületével, a Bazársor hangulatos portáljaival s a park végét lezáró új épülettel. De a ki-tágult panoráma még a barokk temp-lomot és az előtte lévő szép teret is ki-emeli. Szemünk ugyan átugorja a volt könyvtár tátongó üres helyét, de egy kicsit tovább nézve a Feke-panzió esz-tétikuma is nagyobb hangsúlyt kap. A csobogó szökőkút és az árnyas helyek-re telepített szép padok, asztalok oda-vonzzák a fiatalokat, a kisgyermekkel sétáló anyákat, vagy egyszerűen a csak pihenni vágyó városi polgárt vagy ide-gent, aki úgy érezheti, hogy egy meg-újult modernebb városközpont jött létre Nagykátán, s méltó folytatása az eddigi Dózsa György úti sikeres felújí-tásoknak.

Lakatos Gyula

Az új buszváró Ilyen volt...

Feljítva ilyen; előtérben a csikk tartóAz új szökőkút

A szökőkút a zöldelő pázsittal A park távlati képe

1�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

A nyár javában telik s az időjárás egyre több meglepetést okoz. Egész hétvégén to-longnak az emberek a strandokon.

A városban nem oly régen ért véget az igen jól sikeredett majális, melyen rendkí-vül élménydús, színes programok várták az odaérkezőket.

Lehetett körhintázni, légvárakban ug-rabugrálni, pónilovagolni, nem beszélve a remek színpadi programokról, melyet nagyrészt városunk civil szervezetei mu-tattak be. Soha ennyi tevékeny résztvevője nem volt városi rendezvénynek, mint en-nek a jól sikerült majálisnak. Remek talál-kozási lehetőséget biztosított szülőknek, nagyszülőknek a város apraja-nagyjának ez a rendezvény.

A város vezetése ezúton is köszönetét szeretné kifejezni mindenkinek, aki az ese-ményeken mások kiszolgálásában (kultu-rális programok, ételek főzése, gyermekek szóló programok vezetése, stb.) részt vett, és szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítségét, akik anyagilag is támogatták a májusi ünnep nívós megrendezését.

Szeretnénk megemlékezni Nagy Györgyről és a családjáról, akik a gyer-mekeknek állandó ingyenes körhintázási lehetőséget biztosítanak és minden olyan rendezvényen megteszik ezt, amelyen a gyermekek nagy számban vannak jelen. Legyen az majális, játszótér avatás, tűz-oltóság jubileumi rendezvénye, gazdakö-ri találkozó stb. Minden hintázni vágyó gyermeknek egy életre szóló vidám él-ményt nyújt a körhinta, amelyre csak fel, le már kevésbé kívánkoznak a gyermekek.

Mindenkinek köszönjük a segítőkészsé-get, a munkát, és az önzetlen áldozatkész hozzáálását.

A nagysikerű majális boldog pillanatai

A tápiómente utánpótlása

A Cantate Domino együttes műsora

Szabó Ferenc zeneiskola igazgató a fúvósegyüttes élén

�008 Július 1�. oldalHírADóNagykátai

GyereknapFelhőtlen szórakozás és vidámság

Vácy Mihály Általános IskolaTápómente Táncegyüttes

gyerekcsoport

Kisherceg óvoda

Mátray Gábor Általános Iskola

Mátray Gábor Általános Iskola

Kisherceg óvoda

1�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Ünnepelni jöttünk össze a mai napon,

ünnepelni a Clarion Hungary Elektronikai Kft. eddigi működését és nagyszerű teljesít-ményét. 10 éve, hogy közös múltunk elkez-dődött, melynek az első lépése volt a gyár idetelepítése, ezáltal munkahely teremtés az itt élők számára, mely az élet alapvető feltétele. Természetesen a termékek elő-állításához szükség volt és van a vállalat iránt elkötelezett és megfelelően motivált munkatársakra. A Clarion teljesen új vál-lalati hierarchiát és a gyártási folyamatok minden szintjén alapvető változásokat ho-nosított meg. 10 éve, hogy a lendületes fej-lődés és a versenyképesség, mint cél segíti a növekedést az újabb és újabb elektronikai termékek gyártásának a vállalását. Város-unk Ipari Szakmunkás és Szakközépisko-lája a jövőben az együttműködési megál-lapodás keretében reméljük, lehetőséget kap az utánpótlás tudatos tervezésében, képzésében. Egy vállalat kiemelkedő pozí-cióját nemcsak pénzügyi mérlege, hanem nemzetközi megítélése is tükrözi, amely a Clarion Hungary esetében kiváló minősí-téssel és világhírű ismertséggel bír.

Gratulálok Önöknek az eddig elért si-kerekhez, kívánok jó gazdasági éveket, a gyártmányoknak növekvő piacot, az em-bereknek jó egészséget és munkabírást, az igazgatóknak és vezetőknek jó döntéseket mindannyiunk érdekében.

NAGYKÁTA CITY IS ALSO CLArION.

Tisztelettel köszöntöm az ünneplő Clarion Hungary Elektronikai Kft. elnö-két Mr. Yamada Susumu urat és köszön-töm a Kft. japán vezetését és a meghívott vendégeket, és minden kedves jelenlévőt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!A kopjafa jel, amely megtörtént ese-

ményekre emlékeztet. A mai társadalmi használatban többféle jelentést hordoz-hat, itt e tárgy, nyilvánvalóan az emlékmű funkcióját látja el. Nagykáta Város Önkor-mányzata elhatározta, hogy a Clarion mű-

ködésének 10 éves évfordulója alkalmából emlékoszlopot állít. Ez a kopjafa tehát a jelenhez kötődik, a jelen közösségének állítunk vele emléket. Tiszteletünk jeléül készítettük ezt a szép faragott, népi motí-vumokkal díszített faoszlopot. Azoknak, akik minket egységben tartanak, közössé-

10 éves aTisztelettel köszöntöm az ünneplő Clarion Hungary Elektronikai

Kft. elnökét Mr. Yamada Susumu urat, a meghívott francia vendégeket és köszöntöm a Kft. japán és magyar vezetését, a Clarion dolgozóit és minden kedves jelenlévőt.

geinket tovább építik, gazdagítják emberi és települési kultúránkat, hagyományt te-remtenek, mint ahogy ezt tette az idetele-pült Clarion. Ebben a szép újjáépített park-ban lesz egy emlékliget kopjafákkal, s ez a mai emlékoszlop ennek az első darabja, egyben népművészetünk hiteles őrzője. Ez a kopjafa a mai naptól mindenkor hirdet-ni fogja, hogy a Clarion működésének 10. évfordulója alkalmából állíttatta Nagykáta Város Önkormányzata elismerése és kö-szönete jeléül.

A kopjafa leleplezése

Elnöki gratuláció

�008 Július 1�. oldalHírADóNagykátai

Alapító neve: Nagykáta Város Önkormányzata képviselő-testülete • Alapító címe: 2760 Nagykáta, Dózsa Gy. út 2.Felelős kiadó neve: Mpress Plussz Kft. Tápiószele, 20/982-1180 • Felelős főszerkesztő: Katona Krisztián

Szerkesztő bizottság vezetője: Kocsi János polgármesterSzerkesztő bizottság tagjai: dr. Salibáné dr. Pap Terézia alpolgármester, Agócs Pál tanácsnok Szerkesztőség címe: 2760 Nagykáta, Dózsa György u. 2. • Tel.: 29/641-100 • Fax: 29/440-086

Honlap: www.nagykata.hu • Eng.szám: ISSN 1789-4107

HÍRADÓNagykátai

www.nagykata.hu • Nagykáta Város Önkormányzatának Lapja

Nagykáta Város Önkormányzata 2008. június 27-én a Clarion műkö-désének 10. évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett. A gyönyörűen megújult parkban és az újonnan ki-alakított kopjafa-ligetben az első em-lékfát a Clarion 10 éves jubileumára állította fel a város vezetése. Pénteken, 27-én délután tartott városi ünnepsé-gen a gyár japán vezetősége képvise-letében Yamada Susumu elnök úr és Dr. Pap Terézia alpolgármester as-szony közösen leplezték le a kopjafát. Beszédet mondott az alpolgármester asszony. Közreműködött a Városi Kó-rus Heimann Győző vezényletével. A kórus tagjai a nyári szünet ellenére is szívesen vettek részt az ünnepségen. Bartók és Kodály műveket adtak elő, amely nagy tetszést aratott a külföldi vendégek körében is.

Az ünnepi műsort követően a gyár vezetősége vendégül látta a dolgozókat a Szent Imre Herceg Rendezvényház-

Jó napot kívánok Hölgyeim és Uraim!

Először is engedjék meg, hogy bol-dog 10. évfordulót kívánjak a Clarion Hungarynek!

Fontos vendégeket is köszönthe-tünk, velünk ünnepel Dr. Pap Terézia Nagykáta Város Alpolgármestere, és a Francia Clarion képviseletében Bailly és Trabac Urak.

Vállalatunkat 1997-ben jegyezték be Magyarországon. A következő évben 1998-ban kezdtük az autómagnó gyár-tást az európai piacra. Én vagyok a vál-lalat negyedik elnöke. Ismerem a cég történetét, az első évek működési ne-hézségeit mivel a Clarion Központnak ez volt az első tapasztalata, hogy gyárat működtet Közép-Európában.

Nem ismertük az ország sajátossága-it, szabályait, kultúráját és az emberek beállítottságát.

Az előző elnökeink ezekkel a ne-hézségekkel is szembesültek. Minden munkatársunk erőfeszítése hozzájárul ahhoz, hogy ma a Clarion fennállásá-nak 10. évfordulóját ünnepeljük.

ban. Az Elnök Úr által ott elmondott beszédet alább közöljük.

Megköszönte a város hagyomány te-remtő kopjafa avatását, amely erősíti a település és a Clarion kapcsolatát.

Erre alapoz a város, amikor remé-nyeink szerint az Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola fontos sze-repet kaphat az utánpótlás tervszerű képzésében.

Úgy tartják a világban, hogy egy nemzet kincsét az emberek jelentik, akkor a mi esetünkben a dolgozók a vállalat kincsét jelentik. A jövőben is egyemberként, együtt dolgozzunk a vállalat fejlődése érdekében.

Most pedig mindenkinek jó szóra-kozást kívánok a 10. évfordulónk al-kalmából!

Mi vagyunk a Clarion! Köszönöm szépen!

Yamada Susumu elnök

A városi kórus műsora

A Clarion vezérkara, francia vendégei és a testület tagjai

1�. oldal �008 JúliusHírADóNagykátai