Szerkesztők: Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István Független művelődési és helytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

X. évfolyam 4. (516.) szám 2004. április 9. – nagypéntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

Napsugaras hímestojás-kiál l í tásEgyik Korond-rajzású tanyán, Pálpata-

kán 1982 májusában szervezett gyermek-színjátszó találkozón éltem a mostaniakhozhasonlót. Pár perccel a kezdő gongütés előttalig lézengett valaki a házigazdákon kívül,ám ekkor harsány gyerekhang kiáltotta:„Jönnek! Sokan jönnek! A völgy televelük!”

2004. április 2-án a Napsugár-találko-zóhoz kapcsolt hímestojás-kiállításra hívtuka Négyfalu környéki kisebb-nagyobb isko-lásokat: a brassói Áprily Lajos Középis-kola, a 27-es, a 8-as, a 15-ös, a 10-es, anégyfalusi 1-es, 7-es, a keresztvári, a tat-rangi, a zajzoni iskolákból.

A rendezvény megnyitót kétszer kellettmegtartani (egyszer a vendégeknek, egy-szer a hazai gyerekeknek), annyian jöttek.Lestem őket, s ezért állíthatom, hogy afáradtság ellenére érdekelte őket BarkóEtelka, Kajcsa Ernőné, Antal TizedesTímea, Jakab Péter Csaba s a felsorolni issok gyerek tojáshímző hagyományosmintavilága. Láttam, hogy egyik kicsikíváncsi egészen közel hajol egyhez, s úgycsodálja, hogy tátva marad a szája.

Barkó Etelka tojáshímző szakértő bemu-tatója után három igen kis legényke tartottlocsolóvers-bemutatót.

Az iskola tornatermét is zsúfolásig töl-tötte a közönség, mely nem sajnálta a tap-sot a Napsugár Négyfaluba látogató fő-szerkesztőjét, Zsigmond Emesét köszöntőKis Gergelem táncházasaitól. Szörnyi Szi-lárd (tavalyi országos I. díjas) mesemondóután végre megszólalhatott a Napsugár. Mi-után a táncikásokról s ezek hámos roko-lyáikról beszélt (mindkettőről a régi tánc-házas beavatottságával), előkerült a LAP.Rovatról rovatra beszélgetett róla Brassóvidéki magyar olvasóival. Meggyőzőenmagyarázta, hogy a Napsugár nemcsak ol-vastatja magát, hanem beszélget is olva-sóival s olvasóit egymással gyerekközelbeis igyekszik hozni. A gyermekek is kérdez-ték-kérdezgették. Még az udvaron is be-szélgettek sokan s fénykép is bőven ké-szült a Napsugár-szerkesztővel.

Miközben vagy húszan egy gyakorlóte-rembe vonultak, hogy vezetné be őket E-telka néni a tojáshímzés megtanulható tit-kaiba, néhány felnőtt házigazda s vendéga tanáriban fogadtuk a gyermekek köréhangszerelt témákat. Leginkább arról, hogylétezik napnyugat és napkelet és Napsugár,majd egészen komolyan arról, hogy az Eu-rópai Unió kell legyen, csak azért, hogy egyikfelünk ki ne maradjon valahonnan.

Hochbauer Gyula

I s t en hozo t t , Pe tő f i Sándor!Már három-négy emberöltő óta megszó-

lítgatsz, szólítasz, felszólítasz! Ideje is voltvalamiképpen válaszolni Neked! Ki tudja,hány versed olvasta-mondta ezalatt ittenimagyar. Szövegtengernyi szó! Másfél százéve folyó szép verses magyar beszéd!

A 156 évi március tizenötödiki Petőfi-szavalatok is kötetre menők. 1998 márci-us tizenötödike óta a tömösi emlékmű kö-rül zeng a Mátrai László megszólaltattaNemzeti dal. Az akkori szél versfoszlá-nyokra tépett szövege is félreérthetetlenüla Petőfi szava maradt, s az akkori alkaloms a Brassó vidéki magyar küldöttgyűlésméltó e szóra.

*Igaz, hogy amiképpen mi most itt va-

gyunk, ilyenformán Petőfi soha nem jártHétfaluban. Pedig még életében is igen-csak sokszor szükség lett volna rá. Külö-nösen kétszer hívtam volna. Először az1848. március tizenötödike előtti napokban,hogy hozza közénk a Pesti Pilvax ká-véházban lévő közvélemény asztala körülihangulatot, melyben a 12 pont tartalma sszövege fogant.

Másodszor: amikor 1849. március 20-ánBem tábornok diadalmasan bevonult Bras-sóba. Vajon szült volna-e verset, s ha igen,milyent a szabadságharcnak az a kivételesalkalma, melyen a lengyel tábornok, a költőfeltétel nélküli pártfogója a Tanács tér háromnemzetű népéhez fordult a szabadságértösszefogásra buzdító szavával?

S ha már itt volna, szóra bírnám a minketfoglalkoztató kérdésekről is, olyanokról,melyekről verset nem írhatott, mert azokmás árnyalatú magyar sorsból fakadnak.

Milyen Nemzeti dallal köszöntené egymárcius tizenötödikét?

Megkérdezném Tőle: mi lehet az oka an-nak, hogy 156 év távlatából is, árnyalatnyiátszínezéssel, ma is érvényes a 12 pontlegtöbbje?

*Hányadik Petőfi-szobor ez már a nagy-

világban? Valószínű, hogy valaki ezt isszámon tartja. Bizonyára sok, lehet, akártöbb száz. Lehet, hogy valaki nem is aszobrásza nevén emlegeti majd, hanemegyszerűen így: a csángó Petőfi-szobor,miként a csíkit csíkinek, az udvarhelyszékit,kalotaszegit is tájegysége, helysége neveszerint. Időközben mi is megszokjuk selfogadjuk vonásait, melyek lassan ránk isfognak hasonlítani… S lehet, hogy efelismerés majd rádöbbent, hogy századtóls tengerszint feletti magasságtól függetlenül,egyazon világban élünk. S az ő vonásaibólis átszűr, sulykol belénk az idő.

Ha ez érvényesül, milyenek is lehetünkmajd? Hasonlíthatunk-e Rá?

*Nem igaz, hogy az itteni magyarhoz nem

kegyes a sors. De ha csak türelmetlenülhadonászunk az értékek körül, eltakarjukazokat. Adta a sors Apácának ApáczaiCserét, Zajzonnak Zajzoni Rab Istvánt,

Brassónak Áprily Lajost, BácsfalunakIstók Jánost, Krizbának Seres Andrást…

Az utóbbi 12 évben Apácán kívül Négy-falunak volt szoborállító ereje. De erő-e azvajon vagy szükség, kívánság, igény?

Zajzoni ennek a világnak az értékrögeitvitte-hordta-sodorta a nemzetbe, azt e-rősítve. Petőfi a nemzetit hozta-hozza-so-dorja a mi szűk, gyakran szorongó s meg-hasonlásokba szorított világunkba. Két-kapcsú kötés. E kétkapcsú kötésre fi-gyelmeztessen e két szobor! Bármelyik ka-pocs nélkül félszeggé, sérülékennyé válika nemzeti lét.

Petőfi lobogó indulata úgy érezte, hogyEurópát-Nagyvilágot a szabadság útján kellmegközelítenie a magyarságnak. Vajon eztaz utat járjuk-e az Európai Unió felé?

*Hadd gondolkozzon majd az utókor, s a

bölcsebb fele okoskodhat is a kő s a vágás,az állás, a szög minőségén, s töprengjen atett indítékán. A mostani szoborállítás: tett,tiszta szándékú, közösségszolgáló.

Én a tavaszi ég kékjét akarom köréje shanggyűrűként harangzúgást. Aki eléjemegáll, azt a templom s Petőfi figyelmez-tesse: tartásban ez a mérce! És éljen kö-rülötte a vers, a mi nyelvünk szavaira észenéjére.

*(Elhangzott 2004. március 15-én, a

szoboravató ünnepségen)Hochbauer Gyula

Á l d o t t , b é k é s h ú s v é t i ü n n e p e k e t k í v á n u n k m i n d e n k e d v e s o l v a s ó n k n a k

Jó napot kívánok!Meg ne ijedjenek,hogy házikbajöttem,kalácsot, tojástbőven ké-szítsenek,hogy ekképpentőlem megme-neküljenek!

Zajzon

Pag. 7.

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U X. évf. 4. szám

T á j s z a v a k : PBorcsa Mihály évA bácsfalusi új lelkészi lak

beköszöntéseírta Id. Borcsa Mihály

87 éves ny. lelkészNyomatott Jancsó János

könyvnyomdájában, Hosszúfalu, 1910.

1910A madár is örvend, ha fészke rakva van,Örömdallal ajkán megnyugodhat abban.Hát te szép papilak, mint érzed magad?Szebb életet nyerve ez áldott nap alatt?

Kérj a teremtőtől szólni tudó nyelvet,Mondd el nekünk szépen beköszöntésedet,Beszéld el látásod, a szíved érzelmit,Fellelkesíteni közülünk mindenkit...

** *

„Én új lelkészi lak, szólok ti hozzátok,Bácsfalusi hívek, kik most körülálltok,Nektek hálálhatom ez új életemet,Fogadjátok ezért a köszönésemet.

Én új lelkészi lak, nem vagyok oly magas,Mint a fészek, melyet sziklán épít a sas,De bátran kimondom, nagy lesz tekintélyem,Mert Isten szolgája lakik a fészkemen.

Istennek szolgája, magyar nemzet őre,A magyar hazának egy kicsiny védője,Védője, vezére e szorgalmas népnek,Megvalósítója sok édes reménynek.

Ha visszapillantok e kicsiny egyházra,Ez esperességnek egyik oszlopára:Te tűnsz fel előttem, porladt régi társam,Emlékid idézni hadd ... hogy újra lássam.

Te voltál a legszebb kőház Bácsfaluban,Hét lelkész működött tebenned buzgóan.Oh, e száz év alatt de sokszor láthattad,Amint a lelkészek a népért izzadtak...

De mégsem csüggedtek, bízva az Istenbe’Az Úrnak igéjét hintve a szívekbe.Oh, vedd köszönetem, elfoglalom helyed,Míg egykoron én is egyesülök veled...

S te hetedik lelkész, jer, nyitva az ajtóm,Legyen a te részed béke és nyugalom;Hozd el feleséged s vele gyermekidet,Szívedhez ölelve e szép kincseidet.

Szobáim, udvarom s a fák a nagy kertben,Lássanak mindenkor békében, jó kedvben.Ha talán búfelleg vonul fejed fölé,Vigasztald magad, hogy az sem tart örökké.

Mily öröm lesz nekem, ha egy buzgó lelkész,Magas ablakimból az utcára lenéz.S örömmel tekint szét a kőházak között,Istennek köszönve, hogy belém költözött.

(Folytatása a 3. oldalon)

Dr. Herrmann Antal• pacérozni: csinosítani• pad: láda• pajta: istálló• pakét: csomag• paláj: lapály („Sok paláj van itt a

mű hëgyünkön, palájos az egészhejj.”)

• pallani: verni• pánk: pók• pánkó: fánk• papusa: csomócska („egy papusa

dohány”)• paráj, fránk: pénz• párnahéj: párnahuzat• parrag: parlag• patikáros: patikus, gyógyszerész• pëcilni: szenvedni• pëlhi: pehely• pelypën: selypen• pena: toll• pendele: alsóing• peneti: sütőkemence-seprő• pepsz: a pulyka csőre feletti

húsképződmény• peráj: gomb• perefernális levél: a leány

hozományának jegyzéke• perém: prém• pereszlen: orsónehezék• pergelni: pörkölni• përpënce: terpentin olaj• pertli: szalag• pesmëg: a kemence és a fal közötti

hely• pest: kemence• peszteres: zöldpaszulyleves• pikszis: doboz

• piliszka: puliszka• pimpó: barka• pintino: a ló különös jele, foltja• pirintyó: kicsi• pirisznye: penész• piritus: szesz• pirkolics: ördög• pisleny, pislen, piszlenke: csirke• pitvar: a tornácról nyíló szoba• pityóka: krumpli, burgonya• plajbész: írószer• pocor: tormásleves• pók: himlő• pól: Napoléon d’or. Napóleon-arany• polgár: kisbíró, dobos, hirdető• polyva: pelyva• pomána: ajándék• pórász: szőrkötél• porció: adag• poroncs: parancs• porong: szövésnél használt

vászonterítő• poszkona, patkonca: packona

(„Nem teljes virág, poszkonaszëkfű.”)

• poszkonálni: kendert vagy lentnyűni

• poszt: őrhely• pózma: a karóba rakott szénát

ezzel fogatták le• póznál: tűzdel• pózsicsa: a subán lévő bőrszegés• prikulics: hiedelemlény• protestál: ellenez• prücsök: tücsök• pujna: kenyér• putrigájos fa: korhadt fa

H é t f a l u s i h í r e k• Újra kapható szerkesztőségünkben

Barkó Etelka Hétfalusi írotttojások és Veres Emese-Gyöngy-vér Gergely napjától Péter-Páligcímű könyve.

• Március 15-én került sor a hosszú-falu-alszegi evangélikus papilakelőkertjében Petőfi Sándor fehérmárvány mellszobránakleleplezésére. Az ünnepségkeretében Kozsik Józsefszínművész szavalt, HochbauerGyula, a HMMT elnöke, JónásAndrás alpolgármester, NagyKároly Zoltán, Magyarországnagykövetségének másodtitkára,Kovács Attila megyei RMDSZ-elnök mondtak ünnepi beszédet,felléptek a Zajzoni Rab IstvánKözépiskola furulyásai, valamint akeresztvári férfikórus, szavaltBenedek Orsolya és KöpeAnnamária. A négyfalusi egyházakképviselői megáldották a szobrot.

• A Hétfalusi Magyar MűvelődésiTársaság a Zajzoni Rab IstvánKözépiskolával közösen írott tojáskiállítással egybekötött Napsugár-találkozót szervezett április 2-án.A találkozón jelen volt ZsigmondEmese, a Napsugár főszerkesztő-je, valamint Barkó Etelka nyugal-mazott tanárnő, a tojásírás hagyo-mányának ápolója.

(Brassó, 1851. július 30.–Szeged,1926. április 15.)

Elemi és gimnáziumi tanulmányaitBrassóban és Kolozsvárott végezte. E-gyetemi évei alatt ismerkedett meg elsőfeleségével, Heller Júliával. Az 1870/71.tanévben a bécsi egyetemen tanult filo-zófiát, majd egy év elteltével visszatértBrassóba, és a Római Katolikus Főgim-náziumban kezdett tanítani. Munkájamellett szerkesztette a Nemere című na-pilapot, magyar polgári olvasókört ala-pított és a katolikus németek pártjánakelnöki teendőit is ellátta. 1871–73-banBrassóban, 1875-től 1879-ig Pancsován,majd Budapesten, Fehértemplomban ta-nított. 1883-tól a német nyelv és irodalomtanára a fővárosi pedagógiumban.Összehasonlító irodalomtudománnyal isfoglalkozott. 1898-ban az intézet igaz-gatójának nevezték ki, amelynek 1920-ban történt nyugdíjazásáig a munkatársamaradt. 1887-ben Katona Lajos és Wlis-locki Henrik közreműködésével megin-dította az Ethnologische Mittheilungenaus Ungarn című folyóiratot, az elsőmagyarországi néprajzi szaklapot. 1889-ben Hunfalvy Pállal megalapította a Ma-gyar Néprajzi Társaságot. A társaság1890-ben elindította önálló folyóiratát, azEthnographiát, amely napjainkig a nép-rajzi tárgyú közléseknek a legrangosabbfóruma maradt. Az 1891–93. évi szá-moknak Herrmann Katona Lajossal e-gyütt a társszerkesztője is volt.

Szerkesztője volt Az Osztrák-Ma-gyar Monarchia írásban és képbencímű kiadvány magyarországi anyagá-nak. A kiadványban Hétfaluról értékesanyagokat közölt. Szervező munkájanyomán Erdélyben több múzeumi gyűj-temény jött létre. Ő alapította Hétfalubana csángó gyűjteményt, közreműködött akalotaszegi, szamosújvári Örmény Mú-zeum, a brassói szász, a dévai, tordai ésa dési történeti múzeumok életre hívá-sában. Maga elsősorban nemzetiségi (ci-gány, örmény, szász) folklórvizsgálato-kat, népballada-tanulmányokat végzett.1898-ban a kolozsvári egyetem magán-tanára lett a néprajz tárgykörében, ő azelső magyarországi néprajz szakos egye-temi magántanár.

Az első világháború idején súlyos csa-ládi tragédia sújtotta, 1916-ban, Brassóvisszafoglalásakor bombatámadás érteszülőházát, ahol édesanyját és húgát el-veszítette. A tűz martalékává vált ha-talmas hétfalusi csángó gyűjtése is.

(Folytatása a 4. oldalon)Kovács Lehel István

Pag. 8.

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2004. április 9. H É T F A L U 3. oldal

K o n f i r m á c i ó B u d a p e s t e n

Borcsa Mihály év(Folytatás a 2. oldalról)Templom és iskola felnőttek csarnoka,Szülők szemefénye: oh, áldott óvoda;Vegyetek közétek ... a keblem is dagad,Míg bennem másoknak boldogsága fakad...

Most már Hétfaluban ismét nyolcan vagyunk,Szerető népünknek hűséget fogadunk:»Világító torony leszünk a sötétben,Ékes fegyver, ha kell, viharban, veszélyben.«

Mi, nyolc lelkészi ház, még többet is érünk!– Házbért lakóinktól – biz’ soha se kérünk;Hadd legyen mentve minden adózásból,S fizetésük ilyképp álljon sok százasból.

Ebből marad s jut is egy-két pohár borra,Hogy a pap, tanító, jegyző összeforrva,Mikor összegyűlnek, olykor megpihenni,Halljam őket buzgón ekképp énekelni:

»Éljen magyar hazánk és édes nemzetünk,Legyen erős várunk nekünk az Istenünk!«

Halljam ajkukról a dalt:„»Isten áldd meg a magyart...«S halljuk meg ezt is, ha nappalt már éj takar:»Hazádnak rendületlenül légy híve, óh,magyar.«”

Id. Borcsa Mihály

Amikor 1988-ban létrejött az első ma-gyarországi és erdélyi evangélikus test-vérgyülekezeti kapcsolat Budapest-Cse-pel és Bácsfalu között (és ezzel Bács-falu csatlakozott a már meglévő finn–magyar együttműködéshez is), az egy-házak csaknem hivatalos úton érintkez-hettek egymással. Az 1989 decemberiesemények után szabaddá vált az út, ígya kapcsolatot most már nemcsak a kétlelkész – néhai id. Mezősi György, Cse-pel és Veres Károly – barátsága éltette,hanem lehetőség nyílt arra is, hogy akülönböző csoportok háromévenként fel-váltva látogassák meg a testvérgyüle-kezeteket.

Így kerültem tehát 1996 pünkösdjén acsepeli evangélikus templomba, ahol az-nap tartották a konfirmáció ünnepét is,amelyről azonban előzőleg nem tudtam.

Az istentisztelet alatt és annak végez-tével is kérdések tömkelege vetődött felbennem, és akaratlanul is összehasonlí-tottam a számomra oly színes és rítu-sokban gazdag bácsfalusi, illetve barca-sági ünneppel.

Legelőször a külsőségek tűntek fel. Acsepeli templomban (amely egyébkéntméreténél fogva barátságos légkört á-raszt, sugallva azt, hogy aki idejár, biz-tosan egy kis, összetartó közösségheztartozik) aznap nem láttam egy szál vi-rággal sem többet, mint egyébként. Nemfogadott virágfüzér, a mindent elsöprőfehér szín, a tisztaság érzése. A gyere-kek közönséges utcai ruhában voltak, raj-tuk sem fedeztem fel az ünnep hatását.

Ez a csalódottság csak fokozódott aszertartás alatt. Egyrészt, mivel az itthonievangélikus egyházban az egységes li-turgia kötöttséget, megszokást is kölcsö-nöz az istentiszteleteknek és ünnepek-nek – így a konfirmációnak is –, a ma-gyarországi istentiszteleti rend a mai na-pig szokatlan és idegen számomra. Más-részt, mert a szertartás nem volt kimon-dottan az alkalomhoz illő. Természetesenbizonyos mértékig a konfirmációról szólt,a gyerekek vallást tettek hitükről, és ma-gukhoz vehették az első úrvacsorát, a-mellyel beléptek a felnőttek sorába. Ámennek a „beavató rítusnak a tetőpontját”nem előzte meg egy felkészítési folya-mat. A konfirmandusok nem kérték agyülekezetet, hogy vegye fel őket soraiba,nem köszönték meg a szülőknek, ke-resztszülőknek, lelkésznek stb., hogy fel-nevelték őket és foglalkoztak velük, hogyidáig vezették őket. Bizonyságot tettekugyan a tanultakról, a hitükről, talánénekeltek is (erre, sajnos, már nem em-lékszem), ám igazi ünneppé nem tudtákvarázsolni ezt az alkalmat. Sem a gye-rekek, sem a lelkész, sem a szülők. (Ez

az érzésem más évben sem változott. Akülönbség talán csak az volt, hogy a kétlányon, akik 1999-ben konfirmáltak,éreztem az ünnep felelősségét,jelentőségét. Szívvel-lélekkel részt vetteka szertartásban, de sem a gyülekezet, sema lelkész hozzáállása nem volt más akorábbihoz tapasztalthoz képest.)

Mivel akkor nem kutatóként, hanemhívőként vettem részt ezen az istentisz-teleten, a döbbenetem és csalódottságoma teljes szubjektivitásig, szinte etnocent-rikusságig fokozódott, és eszembe semjutott megkérdezni – esetleg utólag –hogy mit éreztek azok a gyerekek azona napon, miként ünnepeltek családon be-lül, ott pótolták-e az ünnepet, mit jelentettegyáltalán ez a pünkösdi nap számukra.

Ott és akkor csak arra tudtam gon-dolni – a külsőségekből kiindulva –, hogyvajon mitől fogják érezni ezek a gyere-kek, hogy ez a nap valamit megváltoz-tatott az életükben, hogy ez egy fontosmérföldköve létüknek. Az összehason-lításomban fel sem merült akkor, hogyesetleg a hétfalusi konfirmációk is csakkülsőségekben gazdagok. (A későbbi-ekben ott is kiderült, hogy a konfirmációjelentőségét illetően generációs különb-ségek vannak, ám mindez egy későbbitanulmány témája.)

Mindenesetre – mindezek következ-tében – azon a nyáron tudatosan foglal-kozni kezdtem a témával, majd 1998-ban,mintegy összehasonlításképpen, többbudapesti gyülekezetet is felkerestem.

A fasori templomA fasori evangélikus templomban a

konfirmáció időpontja május 17-re esett,tehát önálló ünnepet képezett.

Már a templomba való belépésemkorsugallták a külsőségek, hogy itt valamikészülődik. Az oltár és környéke, sőt,még a templom padlója is fehér virágok-kal volt díszítve.

Az istentisztelet kezdetekor a húszkonfirmandus a lelkészekkel és az egy-házi vezetőkkel együtt vonult be. A lá-nyok – szinte kivétel nélkül – fehér ru-hában, a fiúk öltönyben.

Az istentiszteleti rendet itt is a magyar-országi ágenda határozta meg, de ez ittcsak fokozta az ünnepélyességet. Ün-nep volt, amelyből senki sem maradt ki,amelyért mindenki tett valamit. A lelkésza konfirmációról, a felnőtt szerepérőlbeszélt, és a konfirmandusokhoz szólt,a szülők egy kórusszámmal köszöntöttékfelnőtté vált gyerekeiket, s cserébe őkis megköszönték a lelkésznek és a szü-lőknek, hogy e pillanatig mellettük álltak,nevelték és tanították őket.

Mivel e templomokban már nincs meg

a hagyományos ülésrend, a lányok és afiúk közösen vették az áldást, majd ké-sőbb az úrvacsorát is. Az úrvacsora vé-telének sorrendjével a lelkész egyúttalcsaládi és emlékünnepet is teremtett, hi-szen a konfirmandusok után közvetlenülazok szülei és családtagjai járultak azoltárhoz, csak azután a gyülekezet, s asort az egykori konfirmandusok zárták.

A szertartás végén az ifjúsági foglal-kozásokat vezető lelkész meghívta az ifjúfelnőtteket, hogy vegyenek részt a dél-utáni összejövetelen, ahol a nagyobbakbevezetik őket körükbe. Tehát a közös-ségi élet más szinten folytatódhat.

Az áldás elhangzása után, a záró or-gonajáték alatt került sor a konfirman-dusok megajándékozására, a lelkész, va-lamint a szülők és hozzátartozók részérőlegyaránt. A lelkésztől Bibliát, a hozzá-tartozóktól többnyire virágot kapott min-den gyerek.

A budai várbanKét héttel később, pünkösd ünnepe

egyben a konfirmandusok felnőtté vá-lásának napját is jelentette több gyüle-kezetben, így a budai vár evangélikustemplomában is.

A gazdagon díszített templomba lel-készek, presbiterek és konfirmandusokegyütt vonultak be. Idegen szemnek el-sőként a gyerekek ruhája tűnhetett fel:mindannyian fehér albát (északi konfir-mációi és lelkészi viselet) viseltek. Ezeknyilvánvalóan a gyülekezet tulajdonábanvannak, és évről évre használják őket.

A szertartás itt is az ágenda szerintzajlott, ám bizonyos részek elmaradtakbelőle. A tulajdonképpeni konfirmáció aprédikáció után kezdődött, a konfirman-dusok közös imájával, amelyet az oltárelőtt mondtak el, majd a gyülekezettelközösen vallottak hitükről. A vallástételután a jelenlevő öt lelkész megáldottaaz ifjú felnőtteket, majd elénekelt nekikegy erre az alkalomra választott egyháziéneket. Ezúttal a gyerekek nem köszön-tötték sem a szülőket, sem a lelkészt, deüdvözölte őket, mint új tagokat, a gyüle-kezet felügyelője.

Az istentisztelet további része a meg-szokott módon folytatódott, természete-sen gyülekezeti sajátosságok itt is meg-jelentek. Például a Miatyánk elmondásaalatt szólt a harang, az úrvacsoraosztásalatt pedig az orgona.

*Természetesen a fenti leírások csak

egyszerű megfigyelés következtébenszülettek, nem mélyreható kutatás ered-ményei. Azonban már csak e három is-mertetett istentiszteleti, illetve konfirmá-ciói rend is jól szemlélteti, hogy mennyire

nem egységes a magyarországi evan-gélikus liturgia, valamint azt is, hogy min-den gyülekezetnek megvannak a magaszokásai, illetve azt is, ha nincsenek kü-lönösebb hagyományai.

Ezért is érdemes e témában továbbkutatni. Nem biztos azonban, hogy a ké-sőbbi munka során is párhuzamosságo-kat kell vonni az erdélyi és a magyaror-szági gyakorlat között, főleg, hogy a hét-falusi kutatásaim önálló területet képez-nek. Mindezt megpróbálom a legjobbszándékom szerint feltárni, és az adotttémában a későbbiekben a lehető leg-teljesebb képet nyújtani.

Veres Emese-Gyöngyvér

Csernátfalusi minta

pag. 17.

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U X. évf. 4. szám

B e s z á m o l ó k a k ö z e l m ú l t e s e m é n y e i r ő l

7 2 é v v e l e z e lő t t

Konfirmálás Csernátfaluban, dr. Kiss Béla lelkész idejében – akonfirmandusok (fiúk és lányok) csángó népviseletben

Aranka Györgynyelv- és beszédművelő verseny

IX. országos szakaszKolozsvár, Apáczai Csere János

Gimnázium2004. március 5–7.

Az Aranka György nyelv- és beszéd-művelő verseny három külön versenybőláll: Édes anyanyelvünk, Szép magyarbeszéd és a Versben bujdosó verse-nyekből.

Nagyon boldog voltam és nagy meg-tiszteltetés volt számomra, hogy résztvehettem a Szép magyar beszéd ver-seny kolozsvári országos szakaszán,mint a négyfalusi Zajzoni Rab IstvánKözépiskola diákja. A verseny egy ün-nepélyes megnyitóval kezdődött március5-én, pénteken a Protestáns TeológiaiIntézet dísztermében, ahol igen meghit-ten fogadtak. Itt bemutatták a bírálóbi-zottságot, mely számos tanárból állt ésmelynek elnöke dr. Egyed Emese pro-fesszorasszony, a BBTE Magyar Iro-dalomtudományi Tanszékének vezetőtanára volt. Március 6-án, szombatonzajlott le a várva várt verseny szóbeli ésírásbeli fordulója az Apáczai Csere JánosGimnáziumban, ahol annak ellenére,hogy nagy volt az izgalom, mindenkikitűnően szerepelt. A verseny után egynagyon érdekes városismertető séta volt,majd este táncház az UnitáriusKollégium dísztermében. Március 7-én,vasárnap került sor a verseny kiérté-kelésére, ahol Wacha Imre budapestiLőrincze-díjas főiskolai docens kiértékeltea Szép magyar beszéd versenyen részt-vevők szereplését és ahol mindenkinekalkalma volt megérteni a hibáit, hogyjobban felkészülhessen a következőévekben. A kiértékelés után a díjkiosztásraés a záróünnepélyre került sor a BáthoryIstván Gimnáziumban, ahol mindenkibánta, hogy haza kell mennie, mivelnagyon jól telt a verseny három napja.

László József (XI. osztály)*

A szerkesztők megjegyzése: LászlóJózsef felkészítő tanára, Simon Enikőévente megszervezi a nyelvművelő ver-seny helyi szakaszát, 12-20 benevező di-ák és ünnepi közönség részvételével. É-vente az anyanyelv ünnepe ez a ZajzoniRab István Középiskolában.

VI. hazafias szavalóversenyNégyfalu – 2004

A VI. hazafias szavalóversenyünk aztis bizonyítja, hogy a divatos témákmellett, megfelelő alkalomhozkapcsolva, ez az egyre gyakrabban lero-

mantikusozott érzés időszerűsíthető.Az idén az előző éveinkhez képest ke-

vesebb verskedvelő középiskolás neve-zett be, a XI–XII.-esek érett versmon-dással szereztek élményt társaiknak ésa közönségnek. Igaz, hogy az I. díjasPapp Viola a tavalyi próbálkozás utánmég egy évig készítgette elmondásraWass Albert Üzenet haza című versét,de megérte. Köpe Annamária (XI. osz-tály) és Benedek Orsolya (XII. osztály)egy-egy Petőfi-verssel kerültek dobogóshelyre.

Az eddig alkalmazott merevebb zsű-rizés helyett idén a versekről-szavalásrólszóló beszélgetés értékelte a teljesítmé-

nyeket. A verssel töltött másfél óra aZajzoni Rab István Középiskola tanáritermében (március 12-én délután 5-tőlfél hétig) a tavaly őszi Versmajális utánújból igazolta, hogy a vers élő érték anagyobb négyfalusi diákok körében is.

Az RMDSZ négyfalusi szervezete

Arany-napok – 2004Kisújszálláson

(Részletek a gyerekekbeszámolóiból)

„Február vége fele megtudtuk, hogyidén is hívták iskolánkat a kisújszállásiArany-napokra. Sokan készülődtünk aszavaló-, ének-, hangszeres zene, törté-nelemversenyekre. Külön meghívásavolt a Kis Gergelem táncház-csopor-tunknak.” (T. T.)

„Március 12-én fél hatkor mindenkivárta, hogy üljünk vonatra. Mindenki el-búcsúzott a szüleitől, azután leültünk avonatban és beszélgettünk. Nagyon so-káig utaztunk: este hattól reggel hatig.Mindenki kíváncsi volt, hogy milyen csa-ládhoz jut. Én nagyon jó családhoz ju-

tottam. Nagyon kedvesek voltak a szü-lők.” (J. P. Á.)

„Ebben a családban van három testvér:Domán Zsolt (13 éves), István (18 éves)és Brigi (16 éves). Ők nagyon jó bará-tok. Ott nem volt számítógép, de nem iskellett, mert ha játszani akartunk, akkora játszótérre mentünk, vagy légpuskávallőttünk, motoroztunk, fociztunk.” (J. P.Sz.)

„Háromkor az iskolában megkezdő-dött a koszorúzás Arany János szobrá-nál. Ezután a tornateremben volt a meg-nyító. Itt a tánccsoportok táncoltak.”(K.N.)

„A Kis Gergelem táncosaiként sok

tapsot kaptunk. Táncház volt utána, a-honnan fáradtan húzódtunk vissza a csa-ládokhoz. Este jól belakmároztam, majdjót aludtam.” (T. T.)

„Másnap reggel kezdődtek a vetélke-dők. Mindenki drukkolt. Érdekes volt.Utána a Művelődési Házban a Pál utcaifiúkat játszották nekünk. Tetszett…Hétfőn reggel az Illési Kossuth-kapunálgyülekeztünk, ahol koszorúzás volt, majda Városházán egy nagy ünnepség. Ket-tőkor megkezdődött a díjkiosztás és agálaműsor.” (K. N.)

„A résztvevők közül sokan nyertek.Közülünk Edina a hangszeres zenén I.,Emese az énekversenyen II., Norbi aszavalóversenyen II., Kati a furulyaver-senyen I., Szabolcs a történelemverse-nyen III., én (T. T.) az énekversenyenII. díjat.” (T. T.)

„Később elbúcsúztunk a pacsériaktólés a kisújszállásiaktól. Este kellett volnainduljunk haza.” (N. K.)

„Az iskolában gyülekeztünk, ahol mégjátszottunk és kosárlabdáztunk. Úgymondta nekünk az igazgató úr, hogy mégegy napot kell maradnunk.” (J. P. Á.)

„Mert a román vonatosok sztrájkol-nak.” (J. P. Sz.)

„Másnap a Pannónia vonattal haza-érkeztünk. Szüleink az állomáson vártak.Nagyon szép volt. Köszönjük.” (K. N.)

*A szerkesztők megjegyzése: március12–16. között a Zajzoni Rab István Kö-zépiskola 18 III–VI. osztályos tanulójaPapp Árpád igazgatóval, Czimbor Mag-da tanítónővel, Simon Enikő és HajdúAliz tanárnőkkel részt vett az idei kisúj-szállási Arany-napokon. 2004. március5-én ünnepélyes keretek között aláírtáka pacséri Mosa Piade Általános Iskola,a kisújszállási Arany János Általános Is-kola és a négyfalusi Zajzoni Rab IstvánKözépiskola közötti testvériskolai szer-ződést.

Virágvasárnapján, mikor az oltárhozkiállottunk, 16 fiú és 17 leány konfirmál-tunk. Sipos András volt a tiszteletes ésCsórik András igazgató-tanító kántori-zált. Még most is tudom a verset, amitakkor, 1932-ben mondottam a templom-ban:

Az egyházért imádkozunkJóistenünk arra kérünk szépen,Egyházunkat tartsd meg bajban, vészben.Vessél nehéz küzdelmének véget!Hozd reá a kívánt dicsőséget!Add, hogy őtet mint atyát szeressük.Javát, jogát védjük és szeressük.És ha jönne, mitől mentsen kezed,Idő, melyért annyi szív vérzett,Legyen akkor nekünk is jelszavunk:Egyházunkért, ha kell, meg is halunk!

(Pandi Samu, 87 éves, Hosszúfalu)Lejegyezte: Hochbauer Gyula

(Folytatás a 2. oldalról)A Tanácsköztársaság idején a cigány-

ügy országos rendezésével bízták meg.A váci nyomda tulajdonosa volt. Herr-mann Antal a román megszállásig 21 ésfél tanévet töltött a kolozsvári egyete-men. Az egyetem kényszerű távozásátkövetően, 1921-től a Szegedre költözöttFerencz József Tudományegyetemenfolytatta oktató munkáját. 1921. június2-án címzetes rendkívüli, 1924. május24-én címzetes rendes tanári kinevezéstkapott. 1923-ban második feleségével,Cs. Jósa Arankával Szegedre költözött.

Művei: A hegyek kultusza Erdély né-peinél (Kolozsvár, 1893); A Magyar-országban 1893-ban végrehajtott czi-gányösszeírás eredményei (Feldolgoztaés az általános jelentést írta HerrmannAntal, Budapest, 1895).

Kovács Lehel István

Dr. Herrmann Antal

pag. 18.