nem csak kenyÉrrel Él az ember, hanem minden igÉvel...

XXII. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2013. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERNEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER, HANEM MINDEN IGÉVEL... (Mt 4,4)

13. OrszágosKonferencia, Tahi

(18. oldal)

Elnökünk80 éves

(16. oldal)

Jer. 18,1-6.A Szentírás a fazekasról két példázatotmond. Mind a két példázat a legnagyobbtitkot szemlélteti: hogyan alakítja Isten azembert nemzetté és személlyé.

Erre igen alkalmas eszköz a fazekas pél-dázata. Gondoljunk arra, milyen hitványsár az, amibôl a fazekas alkot, s milyencsodálatos mûremeket tud elôhozni ebbôlaz anyagból. –Gondoljunk arrahogy a fazekaslelkében kész amûvészi terv,senki sem tudja,senki sem látja,csak ô, s ô is csaklelki szemével,és íme, a tehetet-len anyag felöl-tözi ezt a belsô,lelki, dicsôséges formát és ezzel láthatóvalósággá teszi. Gondoljunk arra, hogy azanyag két dolgot mûvelhet csupán: rá bíz-za magát az alkotó kézre, engedelmeske-dik a formáló gondolatnak, s ha ez meg-van, megôrzi a benne testet öltött istenimintát úgy, hogy csak akkor lehet elvennitôle, ha pozdorjává töri.

Nézzük meg a Láthatatlan Kéz sorsal-kotó munkáját.

István király nagyságát éppen az méri,hogy ô is nemzetmintázó volt. Ha azt néz-zük, mibôl mit csinált, azt kell monda-nunk, ô volt eddigelé a legnagyobb ma-gyar nemzetformáló személyiség. – Az,

hogy keresztyénné tette a magyar népet;az, hogy belekapcsolta a közép-európaigermán mûveltség nagy közösségébe; az,hogy megvetette a magyar államiság fun-damentumát a nemzeti és keresztyén ki-rályság hatalmi tényében: mind igaz, decsak rész igazság. A valóság az, hogy Ist-ván király meglátta a magyar nemzetál-lam isteni mintáját, azt a belsô formát, lel-

ki alkatot, melyennek a népnekitt a Duna–Tiszaközén célt és ér-telmet ad: ez anép legyen egé-szen Krisztusé,hogy egészen ön-maga lehessen.Csak úgy legyenKrisztusé, haönmaga lehet,

de önmaga csak akkor lehet, ha valóbanKrisztusé.

Ezért akart olyan egyházat, amelyik sen-ki mástól ne függjön, csak a Krisztustól.Ezért vetett alapot egy olyan államszerve-zet számára, amely a király és a nemzethatalmi egyensúlyában a rend és szabad-ság örök feszültségét feloldotta és egyiketa másikkal biztosította. Ezért indított megegy olyan társadalmi fejlôdést, amely azuralkodó osztályokat alulról és kívülrôlmindig friss vérrel táplálja; azért tette élet-paranccsá a magyar számára: európaiválenni s mindig jobb magyarrá lenni – Eu-rópa érdekében.

Dr. Ravasz László

�

Szállj le most

a mennybôl,

életnek Kenyere,

Tápláld lelkünket

az örök életre!

(436. dics. 6. v.)

KKrriisszzttuuss nneekkeemmés minden hívônek meghagyta,

hogy egyek a megtört kenyérbôl

s igyak a nekem nyújtott po-

hárból az ô emlékezetére.

Ezzel együtt megígérte, hogy az

ô testének feláldozása és meg-

töretése, vérének kiontása a ke-

reszten értem is éppúgy megtör-

tént, mint ahogy két szemem-

mel látom, amikor az Úr kenye-

rét nekem megtörik és a kelyhet

nekem odanyújtják.

És azt is megígérte, hogy az ô

megfeszített teste és kiontott vé-

re olyan bizonyosan táplálja

lelkemet az örök életre, mint

amilyen valóságosan eszem a

kenyérbôl és iszom a kehelybôl,

amelyet Krisztus testének és vé-

rének jegyeként az Úr szolgája

nekem átad.

(Heidelbergi Káté új fordítása,

75. felelet)

Szent István mellszobor, Apatin/Szerbia

2013. július-augusztus2 PRESBITER

Ez az alapminta ezer év során sok mó-dosulást és alkalmazkodást elbírt. Követ-kezett belôle a középkori nemzeti király-ság éppúgy, mint a magyar parlamentariz-mus, következett belôle az egyház világidicsôsége, mint a barokk reformációbanvaló megújhódása; Mátyás király éppúgyaz ô nyomdokain lép, mint Bethlen Gáborvagy Széchenyi István, s trónja körül épp-úgy helye van László királynak, mint Zrí-nyi Miklósnak vagy Tisza Istvánnak.

Mûve minden magyart minden idôbenérint, mert az egész nemzetre vonatkozik,és a nemzet minôségében a nemzet sorsátdönti el; addig él a magyar ezen a földön,amíg ôrzi a szentistváni mintát: minél ma-gyarabb és minél Krisztusibb életet él.

István király szellemkeze ezt a mintátadta ennek a népnek, legyen ez a láthatat-lan lelki kéz örökre áldott!

De ezt is azért tudta megtenni, mert raj-ta is egy még hatalmasabb kéz dolgozott:Isten keze. Alakja úgy szállott ránk, ahogya korszak, a hagyomány, a legendaírás éstudományos általánosítás ránk hagyta: be-illenék százada bármely dómjába oltárkép-nek, üvegfestménynek, kôszobornak, hôs-nek keresztyén epikába. – Minket azonbanaz érdekel: ember volt, por és hamu; egydarab sáranyag azon a korongon, amelyenIsten az ô cserépedényeit formálja. Embervolt, magyar volt, férfi volt és a Krisztusélett.

Senkinek sem volt nehezebb keresztyén-nek lenni, mint István királynak. Nem voltmisztikus vagy elmélkedô: mindenestôlfogva gyakorlati ember volt; életét harc-mezôn, tanácsülésen és bírói székben ültele. Óh, hétköznapok nehéz keresztyénsége!– Nem vonulhatott el a világtól szerzetesiszegénységbe és a remeték békességébe;a korszak ormán állott – mint egy ostrom-lott bástyán –, s kora ifjúságától késô vén-ségéig tûzzel és vassal, karddal és puszta-kézzel életre-halálra védte a várat. Óh, avéres harcok nehéz keresztyénsége! Nemfogózhatott bele tömegekbe, akik maguk-kal ragadják, baráti kezekbe, amelyek se-gítenek és emelnek: mindenki ellenségevolt, aki a fajtájához tartott; minden barát-ja vérben idegen volt; nem értette senkimeg egészen, s mikor a pogányokat irtot-ta, testvér-gyilkosnak mondták, mikor anémet ellen szállt hadba, hûtlen szövetsé-gesnek, hitszegônek. Óh, félreértések éselhagyatottságok nehéz keresztyénsége. –

Az élet csúcsán királyi asztaloknál ült: ke-nyere keserû volt, itala könnyektôl sós.Mindent elveszített, ami kedves volt;mindenkit eltemetett, akit szeretett: azzala félelemmel szállt alá, hogy amit épített,összeomlik, mint egy rosszul lecövekeltbíbor-sátor a novemberi viharban, óh,csalódások és áldozatok nehéz keresz-tyénsége!

És mégis hôs volt, szent volt, nagy volt.Igen, mert Krisztus keze, ez a láthatatlanKéz, megragadta, felemelte, rátette örökszerelme pörgô korongjára és alakítanikezdte. – Hétköznapok taposómalmábanÔ volt az ünnepe, az ihletése; rettentô har-caiban Ô volt békessége és gyôzedelme;félreértésekben és elhagyottságban a jó útbizonyossága és a helybenhagyás pohara;az élet elvesztegetésében egyetlen egynyereség és a nagy áldozatban a keresztnagy áldozója. Minden, ami lett, minden,amit tett, egyetlen egy ôsi titokzatos erô-nek eredménye: a szentistváni mû egysze-rû vetülete a szentistváni hitnek! Az országlegnagyobb misszionáriusa!

És most egy harmadik kéz látomása su-gárzik felém. Az a kéz, amely István ki-rály által mintázta a magyar nemzetet,amely Krisztus keze által alakította Istvánkirály személyét, az Egyetlen Mûvész ke-ze: az Isten keze. Ô az örökkévaló fazekas;mi, nemzetek, szentek és gonosztevôk, ki-rályok, egyesek és embermilliók mind,mind véres, könnyes sár, s ebbôl mintáz azeleveelrendelés zúgó korongján – jöven-dôt. (Mát és holnapot.)

Érzed-e, magyar népem, ezt a szuverénkezet? Kemény kéz és igazságos kéz; jajneked, ha nem engedelmeskedel! De ir-galmas kéz is: tud várni, tûrni, újra kezde-ni, bízni magában és hinni mûvében. Ezerév tanítja, a csillagok üzenik, a kövek ki-áltják, kinyilatkoztatás, történelem és lel-kiismeret hármas bizonyságtétele erôsíti amûvészi tervet, melyet az Örökkévaló eli-bénk szabott; magyarabb magyar, krisztu-sibb keresztyén élet. Ebben a formábanleszünk sár és agyag, mûvészi alkotás, pá-ratlan érték, isteni csoda. Ez az öröksé-günk: csak akkor vehetik el, ha porrá zúz-tak; enélkül sár és por vagyunk.

Igen, mi megáldjuk ezt a kezet és enge-delmeskedünk. Nem félünk formáló ere-jétôl, tüzes kemencéitôl; várjuk, hogy be-lénk töltse dicsôsége nárdusolaját!

(Az István évet megnyitó istentiszteleten, 1938)

Kirôl írja ezt Márk evangélista? Bármilyenhihetetlen, Jézus Krisztus az, aki nem tudottcsodát tenni. Lehet az, hogy a Fiú Isten –mennynek és földnek teremtôje – valamitnem tud megtenni?

Még egy alkalommal olvasunk arról, hogyJézus nem tudott megtenni valamit, ez pediga kereszten történt: „Másokat megmentett,magát nem tudja megmenteni”. – De eztnem az evangélisták állapítják meg, ôk csaklejegyzik a gúnyolódó írástudók és fôpapokszavait (Mt 27,42; Mk 15,31; Lk 23,35).

A közelmúltban olvastuk a bibliaolvasókalauz szerint Márk evangéliumából JézusKrisztusnak a názáreti látogatását (Mk 6,1-6).Elôtte már Jézus lecsendesítette a viharosGenezáreti tavat, a gadarai megszállottbólegy légiónyi ördögöt ûzött a disznónyájba,meggyógyította a vérfolyásos asszonyt, ésfeltámasztotta Jairus leányát... és mindezment neki – mai szóhasználattal.

Mi volt a baj akkor Názáretben? Miértnem tudott pont ott csodát tenni?

Ezt olvasva elôször segítségére szerettemvolna sietni Jézusnak, és kezdtem mentenimagamban, hogy biztos csak rossz a fordí-tás, és nem arról van szó, hogy nem tudott,hanem, hogy nem akart. Bátorításul szolgáltebben maga a Szentírás is, hiszen ugyaner-rôl az eseményrôl Máté úgy emlékezik meg,hogy „Nem is tett ott sok csodát a hitetlen-ségük miatt” (Mt 13,58).

Igyekezetem persze nem járt eredménnyel,mert a fordítás jó, s valóban azt jegyezte leMárk, hogy Jézus nem tudott csodát tenni.Be kellett látnom, hogy ha az én vélemé-nyem eltér a Szentírás kijelentésétôl, akkoraz én véleményemet kell felülvizsgálni, ésnem a Bibliát átírni!

Mi volt a helyzet Názáretben? Leginkábba Lukács által lejegyzett, legrészletesebb le-írás visz közel az eseményhez (Lk 4,16-30).Jézus Názáretben, egy kis galileai faluban

Nem is tudott ittegyetlen csodát sem

tenni

�

32013. július-augusztus PRESBITER

„Megint beszélünk, s csak beszélünk,A nyelv mozog, s a kéz pihen:Azt akarják, hogy MagyarországInkább kofa, mint hôs legyen.”

(Petôfi Sándor)

A reformáció „sikertörténetét” a könyvnyomtatás feltalálása és al-kalmazása mozdította elô. A XV. században az „innováció” csúcsGutenberg nyomdája. A sajtó elôállítását pedig a Biblia sokszorosí-tásának kívánalma szorgalmazta. Magyarországon a XVI. század-ban a nyomdák 95%-a protestáns alapítású. Kellô pillanatban ter-jedt el az Újszövetség, a káté, imakönyv, „postilla” prédikáció-gyûj-temények. A török birodalomban, török uralom alatt ugyanis tilosvolt nyomda létesítése. Mégpedig halálbüntetés terhe mellett!

Sárvár, Pápa, Alsólendva, Debrecen, Kolozsvár, Brassó és a töb-bi nyomda emlékeztet arra, hogy a hit nemcsak szóbeliség útján, ha-nem olvasás által erôsítendô. A hitépítô irodalmat követôen a refor-mátorok különbözô tudományágak elsô köteteivel alapozták meg amagyarnyelvû kultúrát. Nem csoda, ha a népesség 95%-a protes-tánssá lett!

A reformáció ma is arra kötelez, hogy hitismeretünket írásban isterjesszük és tanuljuk. Ehhez szükségesek a gyülekezeti kölcsön-könyvtárak. (Régen református olvasókörnek nevezték ezeket.) Azausztriai Felsôôrött (Oberwart) már 120 évre tekinthet vissza az„olvasókör”. (Nálunk általában – és sajnos – parókiális könyvtárrázsugorodtak ezek, melyek a lelkészi továbbképzést szolgálják.) Akommunizmus idején – amikor csak a marxista irodalom és tudomány„virulhatott” és egyeduralkodott – sok gyülekezeti nyilvános könyv-tár megsemmisült.

Alapítsuk meg ôket újra! Ehhez olyan presbiter kell, aki nemcsak

hogy szeret olvasni, hanem aki szívügyének tekinti gyülekezete hit-beli mûvelôdését.

Magunk jó néhány gyülekezeti könyvtárat alapítottunk, vagy meg-lévôt gyarapítottunk külföldi magyar szórványokban, de idehaza is.Mindeközben számos tapasztalatot szereztünk.

1. Mindenütt örömmel fogadták és utóbb kérték az olvasmányokbôvítését. Tehát nem igaz az, hogy az internetes világban nem szeret-nének olvasni.

2. Az olvasmányok helyreállítják a devalválódott igehirdetések te-kintélyét. Ugyanis a tapasztalat szerint az ún. igehirdetések panelek-bôl állanak, s ezeket kaleidoszkóp-szerûen összekeverve jönnek létreújabb prédikációk. A prédikációs kötetekkel is már óceánokat lehet-ne feltölteni. Ha pl. a csodás egyiptomi szabadulásról szól az igehir-detés, egy olvasmány által pontosítható a fáraók kiléte. Így újra egy„szellemi GPS rendszerbe” kerül vissza az igehirdetés.

3. A gyülekezeti könyvtár elôször kisméretû könyvekbôl álljon. Az egy-háztörténetnek nem kell 10 kötetesnek lennie. 40 oldalasak is vannak...

4. Az egyházközség tagságának minden korosztályát figyelembekell venni.

5. A könyveket kezelô presbiter ismertesse is a rendelkezésre állóírásokat. Beszéljen rá mindenkit az olvasásra és érzékeltesse az ol-vasás gyönyörûségét.

6. A könyvtárban elsôsorban bibliaismertetô, egyháztörténeti, lel-kigondozói tárgyú könyvek, traktátusok legyenek. Amikor ezek ren-delkezésre állanak, akkor kiterjeszthetô az állomány hitvalló írókszépirodalmi mûveire. (Szlovéniai magyaroknak vittünk anyanyelvûmezôgazdasági könyveket is, hogy korszerûen tudjanak gazdálkod-ni...) Az olvasó ember nem manipulálható és nem süllyeszthetôCola- és rágógumi-fogyasztó populációvá!

P. V.

A presbiter munkamezeje (16.)

Az egyházközségi könyvtár

nôtt fel. Ismerte mindenki az ács fiát, aki ottélt, dolgozott közöttük, ott éltek testvérei is.Bizonyára korábban is eljárt a zsinagógábaszombatonként. De elkerült a faluból, s csakhíreket hallottak felôle, hogy állítólag csodá-kat tesz, tanítványokat gyûjt maga köré, ésjárja az országot. Még büszkeség is tölthetteel a falubelieket – no lám, nem is olyan je-lentéktelen hely ez a falu, híres ember szár-mazik belôle! S egyszer csak ez a híres em-ber hazalátogatott szép szerényen, mindenfelhajtás nélkül. Szombaton pedig elment azsinagógába, mint minden más hithû zsidó.No, biztos itt fogja megmutatni tudományát– gondolták talán sokan. Vette is az irat-teker-cset, és az aznapi olvasmányt kezdete olvas-ni Ézsaiás könyvébôl: Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem... Amikorbefejezte az olvasást, „összegöngyölítve akönyvtekercset, átadta a szolgának, és leült”.A várakozás nôtt – mi lesz már, mikor jön acsoda?! És Jézus csak annyit fûzött hozzá,hogy „Ma teljesedett be ez az írás fületek hal-latára.” Vagyis, más szavakkal: én vagyok aMessiás, akit Izráel népe egy évezrede vár!

A csodák, a szenzáció kellett volna a falunépének, nem a Megváltó, mert lehetetlen,hogy ô lenne az. Hisz itt élt közöttük testvé-reivel együtt, innen ment el, és nem amennybôl szállt alá nagy fényességgel, an-gyalok karával. Nem ilyen Messiást vártak,ez nem lehet Ô. Nem hittek neki, nem hittekbenne! És „a zsinagógában mindenki meg-telt haraggal, felkeltek, kiûzték ôt a városból,és elvitték annak a hegynek a szakadékáig,amelyen városuk épült, hogy letaszítsák”.

De Jézus átment köztük, és eltávozott. Cso-dákról egyáltalán nem olvasunk Lukácsnál.Pedig hát nem csoda az egymagában, hogya dühös tömeg gyilkos indulattal viszi ki avárosból, és Jézus mégis sértetlenül megy átközöttük!? Máté arról tudósít, hogy „nem istett ott sok csodát a hitetlenségük miatt”. Hapedig Márk leírását gondosabban olvassuk,kiderül, hogy azért Jézus tett csodákat Ná-záretben is, betegeket gyógyított, de azonkívül nem tudott más csodát tenni.

Jézus csodáinak – akár a mi életünkben is– nem az elsôsorban a célja, hogy hitet éb-resszenek, hanem hogy megerôsítsék a meg-lévô hitünket. Hit nélkül vagy talál az embervalami ’racionális’ magyarázatot a csodákra– a bibliai csodákra épp úgy, mint mai vilá-gunk csodáira –, vagy elveti ôket, hogy nemúgy történt, illetve meg sem történt. Názáretlakossága ’racionális okokból’ elvetette azta változatot, hogy Isten Fia jelent meg kö-zöttük. Ezért mondja Máté, hogy hitetlensé-gük miatt nem tett ott sok csodát. Márk pe-dig az ember felôl nézve fogalmaz így, hogynem tudott egyetlen csodát sem tenni.

Ahol Jézust nem mint Megváltót, mint FiúIstent fogadják, onnan Ô eltávozik, átmegyközöttük, más vidékre megy, oda, ahol be-fogadják az evangéliumot.

Jaj, nehogy ez legyen a Jézus nevét gyûlö-lô, keresztyén gyökereit is megtagadni készeurópai civilizációnk sorsa!

És te, presbiter testvérem, látod életedbenaz Úr Jézus csodáit? Neki adsz hálát értük?

Dr. Viczián Miklós


„Kis nép is lehet nagy nemzet, ha Krisztus-követôkbôl áll.”Abraham Kuyper (1837–1920)

Holland református lelkész, egyházszervezô, miniszterelnök

A magyarság sorsának egyiklegmeghatározóbb napja volt1947. február 10-e. Mindenjóérzésû embert megindító,megdöbbentô, ugyanakkorvigasztaló írás áll a MagyarPresbiter 1947. évi 2. számacímlapján, mindjárt az elsô ha-sábján, szinte felkiáltójelként.Már múltkori számunkban isolvashattunk magyar mártír-jainkról, a II. világháború pok-lában helytálló magyar refor-mátusokról, most pedig a há-borút követô, máig ható döntés friss élményében osztozhatunk.A szó ismét a már múltkor is idézett Dobos Károlyé, ki ekkor ismég a Fasori templom lelkipásztora volt, Szabó Imre esperesmellett.

*

Érdemes elôzôleg felvillantani – leg-alább címszavakban – az ekkortájtmegjelenô felhívásokat, megrázó írá-sokat, jajkiáltásokat:

Ugyanennek az 1947-es 2. számnakmindjárt a 2. oldalán dr. Biró Sándor aszlovákiai magyarok életének legna-gyobb mélységérôl ír: „RabszolgavásárEurópában” meghökkentô címmel. Smár az eseményeket elôrevetítve,1946-ban, az augusztus havi számban„Hárommillió magyar” címmel köz-lik a hódmezôvásárhelyi reformátusegyházközség presbitériumának július12-én a miniszterelnökhöz és a ma-gyar kormányhoz írt felterjesztését, az1946. októberi számban pedig, mint-egy vezércikként, dr. Balogh Jenôpresbiter felszólalása olvasható, me-lyet a szeptember 15-én tartott pápaiországos presbiteri konferencián mon-dott: „Szirt a habok közt...” S ugyan-itt, a címoldalon közlik „A miskolcipresbiteri konferencia határozatát”.

Aki csak teheti, olvassa el legalább ezeket a kapcsolódó írásokata szerkesztôségünkben lévô másolati példányokban.

A megkegyelmezett magyar maradék

Budapesten, de sok más helyén is az országnak február 10-én es-te háromnegyed 6-kor, a párizsi béke aláírásának perceiben kö-nyörgésre, imaórákra gyûltek össze a református gyülekezetek-ben. – Várakozáson felül nagy számmal jöttek össze a hívek,mély megindultsággal a szívükben. Mindenki érezte, hogy mosttesznek rá egy nagy, nehéz keresztet a magyarságra Isten enge-delmébôl, s ilyenkor a hívô ember csak Istenhez fordulhat vi-gasztalásért és erôért.

A trianoni békénél is nehezebb béke szakadt ma a magyarságkifosztott országára. Annyi jóvátétel, 300.000.000 dollár rovatotta 9 milliós magyarságra, mint a 40 milliós olasz nemzetre. Ez abéke még annyi emberi jogot sem biztosít a határon túli, kisebb-ségi sorsban élô magyaroknak, mint a trianoni béke.

De a hívô ember tudja, hogy véletlenek nincsenek. Ebben a bé-kében benne van Istennek nagy ítélete is irántunk, magyarok iránt.Bûneink miatt gyúlt harag keblében ellenünk. Megromlott nép-pé lettünk. Sok káromló ajak, kevély hitetlenség, részegség, pa-ráznaság tömeg népi bûnei, egymás elleni szeretetlenség, irigy-kedés, jelentgetés, meghasonlás, fegyelmezetlenség s egyéb, elônem számlálható bûneinket sújtotta ítéletével az Úr. Ítéleténeknagyságából kiolvashatjuk bûneink nagyságát is.

Ami azonban emberi részrôl, mint igazságtalanság került be ebékébe, azért majd Isten annak elkövetôit fogja számon venni,mert ma is Isten a világ és a népek Ura, aki a bûnt kis és nagynépben egyaránt megítéli. Mi azért mindenekfelett Hozzá felleb-bezzük ügyünket.

Mégis, aki olvasni tudja Isten dolgaita magyar történelembôl, az világosanláthatja, hogy Isten a kegyelmezett né-pek sorába hívott el minket, magyaro-kat. Elhívott a pogányok közül, meg-ismertetett Azzal, aki által kegyelmé-be fogadott, Fiával, a Jézus Krisztus-sal. A nem népbôl népévé tett bennün-ket, szövetségébe fogadott. – A sokbánat mellett egy kevés örömsugár isvan a számunkra is aláírt békében, az,hogy dúló háborútól, a fegyver pusztí-tásától, halálos szorongásoktól meg-szabadított minket.

Vajon miért hagyott Isten még ma-radék népet és országot belôlünk? –Mert még célja van velünk. Azt akar-ja, amit az I. Péter 2,9. verse mond,hogy

a magyarság választott nemzetség,szent nemzet,megtartásra való nép,megvilágosított nép, saz Ô hatalmas dolgait hirdetô néplegyen.

A lesújtó béke sok mindenben meg-akadályozhat bennünket, magyarokat.Jobb ruházatban, élelemfogyasztásban

A megkegyelmezettmagyar maradék

Csillaghegyi Országzászló.Felavatták 2012. június 4-én,

a Nemzeti Összetartozás Napján.Csillaghegy, Petôfi Sándor tér

Dobos Károly (1902–2004)

�


stb. De abban, hogy szent nép, a be-csület, megbízhatóság, Szent Lélek ál-tal megvilágosított, újjászületett szívûnép legyünk, akik krisztusi életünkkelhirdetjük Isten nagyságos dolgait: ebben senki nem akadályozhat.

„Kis nép is lehet nagy nemzet” – mondotta egykor a hollandokreformátus miniszterelnöke, a híres Kuyper Ábrahám. Ma is van-nak kis népek, amelyek híresek istenfélelmükrôl, becsületessé-gükrôl, jószívûségükrôl, keresztyén missziói munkáikról. Mi islehetünk ilyen híres kis néppé. A mi hitünknek is híre lehet a vi-lágon.

Az a magyar, aki tovább is bûnben él, népe sírját ássa, s Istenharagját gyûjti népe feje fölé. De az a magyar, aki megtér Krisz-tushoz, elhagyja undok bûneit, a népi magyar bûnöket is, és azIstennek való engedelmesség útjára lép, megtartásra való néppésegíti lenni a magyart.

A határokon túl ma már sok magyarnem jut magyar Bibliához, nem járhatôsei templomába, szent gyülekezetbe.Ó, akiknek még mindez a csonkaság-

ban meghagyatott, szeressétek a Bibliát, gyakoroljátok a templo-mot. Erôsödjünk a hitben és szeretetben, hogy legyen erônkKrisztus által a ránk bocsátott kereszt üdvösséges hordozására.

A lelkipásztor tanítása után az imaórákon komoly férfiak, pres-biterek szívbemarkoló imái vezették be sokak közös imádságát.Megrázta a lelkeket a presbiter férfiak imádsága. Istenem, ilyennagy nemzeti fájdalommal kellett felhasítani a magyar férfi, amagyar presbiter szívét, hogy abból is elôbátorkodjék közösség-ben is a nagy magyar könyörgés?! – De ha ilyen áron is, van mégreménysége annak a népnek, melynek soraiban gyülekezetekélén imádkozni kezdenek a református magyar presbiterek.

Dr. Kis Domokos Dániel

...hogy Illés próféta a Kármel-hegyi isten-tisztelet alkalmával 450 Baál papot és 450Asera prófétát mészároltatott le. Ilyen mé-retû emberirtás a magyar történelemben atatárdúláskor, a török martalócok vonulá-sakor, vagy éppen 1621-ben Csepregenfordult elô, amikor is Pázmány érsek pa-rancsára Esterházy Miklós her-ceg és Colaltó ezredes zsoldosai1220 evangélikus hívôt öltek megegy nap alatt... – Hogyan egyez-tethetô össze a Kármel-hegyiesemény a „Ne ölj!” parancsola-tával, vagy éppen a „felebarátiszeretet” krisztusi tanításával?

* * *

Ez az egy kérdés számos mel-lékkérdést tartalmaz. Maradjunkaz alapkérdésnél: a Kármel-he-gyi istenítéletnél.

A Kármel-hegy a határvonal Fönícia ésIzráel között. A vonulat csúcsán ún. határ-szentély áll, mely már Fönícia területénfekszik. Az egész mózesi törvénynek aföníciai Baál-Astarta vallással, annak ide-ológiájával, társadalomról, gazdaságról,politikáról alkotott rendjével van pere.Izráel vallása a szabad, egyenjogú, JahveÚr Istennek elkötelezett emberfelfogástvallja, annak minden társadalmi követ-kezményével együtt. Izráel nem ismeri arabszolgagazdálkodáson alapuló nagybir-tokrendszert. Közélete szigorúan ember-központú. Tehát nem az ember van a gaz-dasági növekedés érdekében, hanem agazdaság áll az ember szolgálatában. Köz-gazdaságilag a Jahve-vallás akadálya a

„fejlôdés”-nek. A baálizmus viszont em-beri méltóságától fosztja meg az embert.

Izráel Kánaán térségében telepedett le.Fönícia a szomszédja. Fönícia a „modern”pénzgazdálkodás bölcsôhelye. A Kr. e.IX-VIII. században az Omri dinasztia ide-jén a Baál vallás és a pénzgazdálkodás – a

finánctôke – uralkodik el Kánaánban. AzIllés prófétára vonatkozó történetek enneksúlyos ártalmairól szólnak. Ekkor éri elIzráelt a II. nagy gazdasági és társadalmiválság. A nagybirtokrendszer kialakításaés a pénzrendszer eluralkodása tönkreteszia szabad társadalmat. Így az Úr Isten szol-gálatára alkalmatlanná teszi! (Ez a „fejlô-dés” megfelel a mai „globalista” ideoló-giának.)

Illés próféta és hívô támogatói, a réká-biták kemény harcot folytatnak a pogánybehatások ellen. Arról van ugyanis szó,hogy az emberbarát jahvista vagy gazda-ság-központú pogány erôk kerekednek fe-lül. Kármel hegyére országgyûlést hívegybe Illés próféta. Nem a gazdálkodás

mikéntjét kell eldönteni, hanem azt, hogykicsoda Izráel Ura?! A váratlan villámcsa-pás ezt dönti el. Mindenki felismeri, hogyaz emberbarát Jahve Úr Isten az ÚR!Baál, Mammon, Astarte a nullánál is nul-lább...

Megjön a három éve áhított esô.Az Izráelt tönkretenni akaró

erôket meg kell semmisíteni. Ittéletrôl-halálról van szó. Kemény-nek tûnik az ítélet. Ám a kertészis, ha gyomlál, nem kíméli agazt. Ha a gyümölcsfát permete-zi, milliónyi parazitát semmisítmeg a termés érdekében. (Ezek afát tönkretennék...) Ha a betegember antibiotikumot kap, mil-liónyi vírus pusztul, de az embermegmarad!

Tehát nem Illés próféta és a hí-vôk valamiféle magánakciójárólvan szó, hanem a szuverén (tet-

szik? – nem tetszik?) és történelmet uraló,formáló Úr Isten parancsának végrehajtá-sáról.

A pénz azonban nagy úr. Egy-két em-beröltôre ugyan elodázódott a szellemiveszedelem kibontakozása. Mammon szel-leme újra befészkelôdött az uralkodókba.Kialakult a nagybirtokrendszer, vele azadórendszer, az azt végrehajtó hadsereg,rabszolgává lett a szabad izráeli ember, smindkét izráeli állam belebukott a végze-tes „kalandba”, azaz „Legyünk olyanok,mint a többi népek”.

Kr. e. 587-ben bekövetkezett Jeruzsá-lem pusztulása.

P. V.

Azt olvastam a Bibliában... (11.)


Dr. Ritoók Zsigmond akadémikus, Szövetségünk elsô elnökemájus 3-án, a Budapest-Pasaréti Református Egyházközségbenelôadást tartott a fenti címmel. Elôadásában Krisztus földi mûkö-dése elôtti két és fél évszázad történetét vázolta, ami azért voltérdekes, mert egyes apokrif ószövetségi könyvektôl (pl. a Mak-kabeusok Könyvei) eltekintve, errôl az idôszakról keveset hallunk,pedig nagyon érdekes, hogy Isten milyen történelmi elôzményekután küldte el Szent Fiát népe és az emberiség megváltására.

Földvári Tibor lelkipásztor bevezetô áhítatában a Csel. 10,17alapján arról beszélt, milyen az, amikor szól Isten, hiszen a szó-banforgó idôszakban hallgattak a próféták. Ezután Ritoók pro-fesszor a történelmi hátteret jellemezte, amiben egy kis népet ké-szített fel Isten egy döntô történelmi folyamatra. Nagy Sándorhadjáratai után, amikor a nagy birodalom részekre oszlott – Gö-

rögország, Makedónia, Szíria, Egyiptom –, megindult a harc azörökségért. Egyiptom felôl a Ptolemaioszok vetették uralmuk aláIzráel földjét, kinevezve kormányzóvá Zorobábelt, majd utánuka Szeleukidák uralma következett. A Szeleukida Antiokhosz Epi-fánész alatt tört ki a Makkabeusok felkelése, amelyet a rómaiakis támogattak és amely 6 évig tartott. Utána az ország egy zsidó,a Hasmoneus uralma alá került, elnyomással és a lakosság „hel-lenizálásával”, azaz a görög társadalmi szabályok és kultúra ter-jesztésével. Ekkor élezôdött ki a zsidók és a samaritánusok köztaz ellentét úgy, ahogy az Újszövetségbôl ismerjük. Kr. e. 63-banJúdea és Samária is római fennhatóság alá került.

A júdeai zsidók társadalmában kialakult a sadduceusok pártja,a fôpapi párt, akik csak Mózes öt könyvét ismerték el autentikusprófétai könyveknek. A haszidok („kegyesek”) addig támogattáka Makkabeusokat, amíg kegyességük gyakorlásában nem akadá-lyozták ôket. Belôlük váltak ki a farizeusok; Jézus leült velük egyasztalhoz, mert tanításaikkal bizonyos dolgokban egyetértett, de– külsôségekre adó, de a lelkületre nem gondoló – életgyakorla-tukat elítélte (Mt 23,3). A farizeusok az összes ószövetségi köny-vet szentként tisztelték, meg az atyák hagyományát is. A zélótákvoltaképpen gerillaharcot folytató lázadók – mai nyelven terro-risták – voltak. Végül említésre méltók az esszénusok, akiket azÚjszövetség nem említ, de akikrôl más források elmondják, hogymegtagadták a katonáskodást, nem nôsültek, nem folytattak ke-reskedést. Még vita tárgya, hogy ôk voltak-e a kumráni közösség?

A kort jellemezte a messiásvárás, egy politikai messiásé, vagyegy csodálatos isteni gyermeké, aki visszahozza az aranykort, deJézus nem azonosult egyik párttal vagy társadalmi csoporttalsem. Vele Isten sajátos üdvtervét valósította meg.

SzS

Két szövetség közöttDr. Ritoók Zsigmond elôadása Pasaréten

Istenként ô a cél, emberként ô az út.Augustinus: Az Isten városáról XI/II

Úgy gondolom, hogy a nagyon is változó,s olykor kifejezetten brutális történelmi fo-lyamatban is fölfedezhetünk egy spirituá-lis állandót, amely állandó nem más mintegy kérdés, kérdés, amelyet valamennyikor minden embere föltett, mert nem tud-ta nem föltenni. Ez a kérdés pedig: Hogyantalálom meg Istent? Ezt a kérdést a hitet-len és a hívô ember egyaránt fölteszi. Igaz,a hitetlen a létezésre kérdez rá – de ez iskeresés –, a hívô a személyes, megváltóikapcsolatra. A tagadó azt mondja: nem ta-láltam meg, tehát nincs. Ha lenne, intelli-genciám által megtaláltam volna. A hívônem bízik önmagában, ô tudja, hogy van,és kitartóan kutat. Az egyik az értelmérehivatkozva elveti, míg a másik éppen azértelemtôl ösztökélve egyre inkább keresi.Ilyenkor nyilván sokaknak eszébe jut Jé-zus bíztatása: Keressetek és találtok. Va-

gyis ha keressük, meg fogjuk találni – gon-dolják sokan. Csakhogy ez az ember aka-ratának fölmagasztalása, s nem vesszükészre, hogy Jézus igéjével máris megkere-sett, s a fölszólítás tulajdonképpen az ô pe-dagógiájának része. Mert aki ezt meghall-ja, az már megtaláltatott, az már megkere-sett. Ez pedig azt jelenti, hogy Istenhezcsak Istenen keresztül lehet eljutni. Nemparadoxon ez? De igen. De csak így fejez-hetô ki az igazság. Augustinus is errôl be-szél, amikor azt mondja: ô a cél, és ô azút. Két természet, de az Ô ugyanaz. Szá-munkra az út a megszentelôdés, a via cru-cis, s a cél pedig a magasabb rendû létál-lapot, a beteljesülés. Bennünk a kettô egy-mástól élesen külön válik. Jézusban vi-szont mindez egy. Ez a cél és az út szentazonossága Benne egymástól szétvá-laszthatatlan. A cél, hogy Krisztusban le-

gyünk, mert tudjuk,új teremtés az. Ámaz út is ô, hiszenô maga mondja:én vagyok az út.Az út azonbannem csupánmetafora, meg-személyesítés is,bár kétségtelen,nem az irodalomszabálya szerint törté-nik. Ez pedig azt jelenti, hogy az útoncsak vele, mi több, csak benne lehet végigmenni. Aki tehát az úton megy, már célbais ért, noha még az örökkévalóságba nemérkezett meg, noha még az idôben halad.Istenben, Istenhez. Az Úrban, az Úrhoz.Pál apostol ezt mondja: mert ôbenneélünk, mozgunk és vagyunk. Mi következikebbôl? Csak azért érkezhetünk meg hoz-zá, mert már benne vagyunk.

Apostagi Zoltán

Apropó


„...a magzat életét a fogantatástólkezdve védelem illeti meg...”

(Magyarország Alaptörvénye II. cikk)

Debreczeni Amália lelkébe vésett igazság – avilág Isten-adta alaptörvénye volt a fentimondat. Ezért születhetett meg DebreczeniLászló 1903. december 18-án. Milyen sze-gény is lenne a magyarság, ha Amáliát vala-miféle liberális gondolkodás befolyásoltavolna... – Ugyanis amikor kiderült, hogy szí-ve alatt magzatot hordoz, annak apja azonnalelhagyta ôt. A megszületett gyermekre pedigsoha kíváncsi nem volt.

E gyermek predesztinált élet volt. Isten ar-ra rendelte, hogy 25. életévétôl holtáig az er-délyi magyar református templomok, fator-nyok, templomromok, úrasztali terítôk ésedények kitartó, elszánt és soha meg nem fá-radó kutatója, tudományos leírója és megtar-tója legyen.

Születése után cserefalvi nagymamája ne-veli. Ám az hamarosan meghal. Anyja fitest-vérei nevelik tovább. Iskolás korában vissza-kerül Marosvásárhelyre. Ottani bátyja – ács-mester lévén – beavatja a fa titkaiba és meg-munkálásának fortélyaiba. Majd idô múltá-val Kolozsvárott élô édesanyja beíratja a pol-gári iskolába. Kiváló rajztanára, Uzoni Zay-zon Sámuel felfigyel páratlan rajzkészségéreés ipari szakiskolába küldi. Ám itt – akarataellenére – nem bútoripari, hanem fémipariszakra irányítják. (Késôbb ennek is nagyhasznát veszi.) Megismerkedik a nagy Kele-men Lajossal, kinél középkori oklevelek má-solása közben megtanulja a kódexek írásmód-ját. Fiatalon megházasodik, három gyermekeszületik. A családi élet gondjai közepette –25 évesen – középkori írásmóddal hatalmasbeadvánnyal fordul Makkai Sándor püspök-höz az erdélyi református értékek megóvásaérdekében. Azonnal megbizatást kap ezekfelkutatására és számbavételére – sôt, meg-óvására. (E ténykedését csak a hadifogság

akadályozta. Holtáig eleget tett egykori meg-bízója óhajának – világszínvonalon.)

512 erdélyi településen 356 templomot, fa-tornyot, 476 nagyértékû úrasztali készletetrajzol le páratlan hitelességgel. Az átlagemberúgy gondolná, fényképezhetett volna – mint50 évvel korábban Orbán Balázs. Ám a fény-kép nem adja vissza a valódi arányokat.Ugyanakkor a templomok körüli növényzet– egyébként valamennyi Éden-kert „jogutód-ja” – eltakar fontos részleteket. Ô pedig bizo-nyos objektumokat még „madártávlatból” islerajzolt.

Elsô évben közel száz templomot mért fel.Centiméter pontossággal. Még a fedélszéke-ket is megörökítette. Felméréseit azután Ko-lozsvárott rajztáblán kidolgozta. Munkájáthihetetlen energiával és fáradhatatlan szorga-lommal végezte. Erdély szegény volt. A re-formátus egyház még szegényebb. Így hátapostoli hûséggel és módszerrel járta a vidé-ket. Apostolok lován, azaz gyalog. Pontos

munkanaplót vezetett. Emeljük ki a többkö-tetes naplóból az alábbi kis részletet:

„Sajókeresztúr (Bethlenkeresztúr): 1928.április 19-én vonattal Somkerékrôlsajószentandrási ôrházig, onnan gya-log. Templomot felmértem, rajzol-tam. (Szentandrás szórványa.)

Szentmáté (Szászmáté): 1928. áp-rilis 19-én Sajókeresztúrról gyalogKerlés állomásig, vonattal Szászle-kencséig, onnan gyalog. Haranglá-bat lerajzoltam.

Mezôveresegyháza: 1928. április19-én gyalog Szentmátéról. Harang-láb felmérését kezdettem. Április20-án harangláb felmérését befejez-

tem. Templomot felmértem, vázlatot készí-tettem.

Szászzsombor: 1928. április 20-án gyalogVeresegyházáról, templomról vázlatokat ké-szítettem” (Mindenhol lelkész aláírásával ésaz egyház pecsétjével igazoltatta a bejegy-zést.)

Mindeközben megfejtette egykori temp-lomépítôk mûhelytitkait. Miért olyan az erdé-lyi templom, amilyen...? (Hasonló megoldá-sok Norvégiában találhatók.) Legalább kéttucat új templomot, lelkészlakot tervezett, svezette le azok építését. Régiek stílushûmegújítását készítette elô és vezényelte le.Számomra örökké emlékezetes marad az azérzés, amit Szászrégenben és Pókán az általatervezett templombelsôben és szószékenérezhettem.

Kós Károlynak nem csak tanítványa, esz-metársa és barátja, de mûvének továbbfejlesz-tôje volt. (Makovecz Imre pedig egy alkalom-mal csak azért utazott Kolozsvárra, hogy ve-le konzultáljon...)

Presbiterként pedig méltó a V.D.M. = Ver-bum Divini Minister címre. Nélküle ugyanisszámos város és falu lelkésze nem mehetnefel a szószékre – mert már nem állana a temp-lom... Hatalmas életmûvét nem gyôzik feldol-gozni tanítványai és követôi. Érdeklôdôknek,de különösen építész-presbitereknek haddszolgáljunk néhány könyvcímmel:• Debreczeni László: Erdélyi református

templomok és tornyok. Kolozsvár 1929. Re-print: Bp. 1989.

• Cseke Péter: Vigyázó torony. Bukarest 1995.• Debreczeni László: Száz rajz. Kolozsvár

1995.• Balog Ferenc: Debreczeni László az építô

és iparmûvész. Bukarest 1983.• Szatmári László: Debreczeni László Erdély

vándorgrafikusa. Kolozsvár 2005.• Szász Péter szerk.: Toronyvigyázó D. L. mû-

helye. Bp. 2005.Dr. Papp Vilmos

110 éve született

Debreczeni László(1903–1986)


– Az új KÁTÉ-fordítást a Generális Zsinat jóváhagyta és elfogadta,most már a tagegyházak feladata, hogy egyenként is jóváhagyják éshasználatba vegyék. Mivel az elôzôekben megbeszéltük, hogy miértés milyen eljárással készült el a Heidelbergi Káté új fordítása – rö-viden utaljunk azért rá: az egyház arra adott megbízást egy munka-csoportnak, hogy a Káté tartalmi sértetlenségét megôrizve, a mainyelvhasználatnak inkább megfelelô, a megváltozott technikai és tár-sadalmi körülmények okán némileg módosult (egyszerûsödött?) mon-datalkotás és szókincs révén könnyebben tanulható szöveget kap-junk. Püspök Úr részletesen kifejtette elképzelését és burkoltan azt areményét, hogy a protestáns, különösen is a református hitvallás fôbbtételei idôvel közelebb kerülhetnek a katolikus testvérekhez, aminterre már konkrét tények is utalnak. Mennyi realitása van annak azelôérzetnek, hogy Ferenc pápa – akinek a karaktere meglehetôseneltérni látszik elôdjéétôl – hogy úgy mondjam, partner lesz ebben aközeledésben?

– A jezsuiták – mert Ferenc pápa esetén jezsuitáról van szó – ma-napság a tudomány és a teológia, valamint a szociális érzékenységterületén is élen járnak. Ugyancsak nyomon követhetô az utóbbiidôben, hogy a római katolikus egyház inkább a közös bölcsességrehagyatkozik, mintsem a pápai kijelentés cáfolhatatlanságára. Azt vi-szont látom, hogy a Benedek pápa által elfogadott, illetve kezelthelyzetek pozitív megközelítése arra utal, hogy a római katolikusokis keresik és meg is fogják találni azt a határozott identitást, amelyetmi, reformátusok már jó ideje magunkénak vallhatunk (ha lenyese-getjük a vadhajtásait, akkor nagyon jól megvolnánk vele). Az viszontmindenképp kívánatos volna, ha nem külön-külön járnánk ezen azidentitáskeresô úton, hanem megkísérelnénk egy közös keresztyénönazonosság tudatot kialakítani. A feladat roppant nagy, így mind-nyájunknak nagyon oda kell figyelnünk rá. Tehát a protokoll öku-mené mellett a megélt, tényleges gyakorlati keresztyénség közösmezôin is együtt kellene mûködnünk: gondolok itt például a vegyes

házasságokra, a lelkipásztorok közös munkájára, a munkahelyi val-lási közösségekre, imahétre, hit évére, a társadalmi jelenlétre, és ígytovább. Ha nem arról fog szólni a következô néhány évtized, hogykatolikusnak lenni annyit jelent, hogy nem vagyok eretnek protes-táns, és protestánsnak lenni annyit jelent, hogy nem vagyok pápista,akkor mindenképpen szebb dolgok elébe nézünk. Ferenc pápa olyanvilágból jön, amely nagyon hasonlít a mi magyar világunkra, a magaszélsôségeivel a társadalmi és anyagi helyzetet tekintve, vagy éppena multinacionális világnak való kitettséggel. Ha Ferenc pápa nem fe-ledkezik meg arról, hogy a világnak ebben a gazdag földrészében isnagyon sok a mélyszegénységben élô ember, akkor ennek megvan arealitása. Azt viszont sajnos, megállapíthatjuk, hogy ebben a magazsírjában hempergô, unatkozó Európában nem olyan intenzív ésmély a hitélet, mint a dél-amerikai kontinensen.

– Végül még egy kérdés: ha megjelenik és minden gyülekezethez,sôt gyülekezeti taghoz eljut az új fordítás, vajon – idézôjelben – kö-telezô lesz-e ezt a fordítást használni?

– Szerintem úgy lesz, mint eddig. Én találkoztam Erdélybôl átszár-mazott konfirmandusokkal, akik nem az általunk használt Káté-fordí-tást használták, s akiket bátorítottam, hogy nyugodtan tanuljanak ab-ból, a lényeg, hogy ismerkedjenek vele, és amit kell, tanulják meg. AZsinat tehát csak annyit tesz, hogy kijelenti: ezt a fordítást tekintjükelfogadott fordításnak – nem többnek és nem kevesebbnek. Tartalmiváltozásról nincs szó, mert nincs rá szükség. Lesz egy szép jubileu-mi kiadás, lesz teológiatörténeti és egyéb kommentár hozzá. Hosszúévek kérdése lesz, hogy az egyház közösségei „beveszik-e” ezt a for-dítást, vagy esetleg azt mondják majd pár év múlva, hogy ez nekünkannyira nem tetszik, csináljunk egy jobbat. A lényeg, hogy induljonel egy tanulási folyamat. Mert meggyôzôdésem, hogy ha egyszer va-laki keresztyénné lett, akkor életfeladat a számára, hogy mindvégigtanuljon. Mi, reformátusok, kezdjük a tanulást a Kátéval...

Farkas Márta

Új fordítás, nem átköltés... (II. rész)Interjú dr. Szabó István dunamelléki püspökkel

Mindenekelôtt biblikus hitbeli tisz-tánlátást és példaértékû határozott-ságot. Vagyis olyan keresztyén ma-nifesztumot, amely nem hagy ben-nem kétséget afelôl, hogy mi az igazhit, továbbá nem csupán gondolja,de Isten iránti elkötelezôdéssel amaga félreérthetetlen ôszinteségé-vel meg is vallja. És ez a tartalmontúl önmagában is olyan érték,amelyre ma különösen nagy szük-ség van. Azt bizonyítja, hogy eleinkelsôsorban nem az emberekre fi-gyeltek, hanem Istenre, s nem a

környezet – ma oly jellemzô – relatív tanbeli elvárásainak akartakmegfelelni, hanem egyedül a mindenható Úrnak. Miért? Nyilván azért,mert – a Kátéban említett oly sok Ige mellett – azt is tudták, amit Jé-zus így fogalmazott meg: „aki pedig megtagad engem az emberekelôtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám elôtt” (Mt 10,33).

Apostagi Zoltán

Nekem nagyon fontos a Káté. Védelmet nyújt, bátorít, reformátusidentitásomat adja. Az 1., a 2. és az 54. kérdésével (ami a régi éne-

keskönyvekben nem véletlen, hogybenne volt) már biztosít arról,hogy én ISTEN, JÉZUS drága vé-rén megváltott gyermeke vagyok.Az Ô akarata nélkül egy hajszálsem eshet le a fejemrôl és a háláséletem ebben a hitben MEGVÁL-TÓMAT szolgálja itt a földi élet-ben is.A világ kezdete óta kiválasztottegyház tagja vagyok, a Krisztus-test vérkeringésében élek, minttag. Az Ô vezetésével töltöm éle-tem napjait. Az élô és a láthatóIGE (az Úrvacsora) által vezet az én URAM.Már az is zsigerileg bennem van, hogy ISTEN az alázatos és meg-tört szívû emberrel kommunikál. Ezért a napi bûnvallás és ISTENakaratának naponkénti elkérése életgyakorlatom. Amit ezúton is kérni szeretnék minden gyülekezettôl: egységesen ik-tassák be a vasárnapi liturgiába két konfirmandus vagy két presbi-ter szolgálatával az adott ÚRNAPI káté kérdés–feleletét. Ez bizo-nyosan a református egységet szolgálná.

Judák Endre

Mit jelent nekem hitvallásunk?


Az elôzô számban írt cikkemben már han-got adtam annak a véleményemnek, hogya szélesebb néprétegek elérésére is alkal-mas egyházi szolgálatok (keresztelés, es-ketés, temetés) a misszió eszközei legye-nek, nem pedig az egyházfegyelemé. Hapl. valakinek gyermeke születése alkalmá-val eszébe jut, hogy nagyanyja-nagyapjareformátus volt, s megtalálván a régen el-felejtett református templomot, elviszi ki-csinyét kereszteltetni – kár lenne az ilyetelzavarni hitbeli és családi életének ren-dezetlensége miatt, amikor az kiderül. Haa lelkipásztor elküldi az ilyen – egyhá-zunkhoz már csak valamilyen hajszálvé-kony szállal kapcsolódó – embert, akkorahelyett, hogy megnyernénk, végképp el-veszítjük – gyermekével együtt (ami to-vábbi felelôsséget vet fel). GondoljunkJézusra, aki nem küldte el a szamaritánusasszonyt, pedig „másfelekezetû” mivoltán

felül Urunk azt is tudta, hogy 5 férje volt,s akivel éppen együtt él, az nem a férje...(Ján 4,18)

Van azonban olyan terület, amelyet ille-tôen én is hiányolom az egyházfegyelmet,s úgy vélem, lépni kellene valamit. Egyér-telmû azonban, hogy követelménnyel fel-lépni csak elkötelezett testvérek vonatko-zásában lehet. A katolikus egyház reverzá-lisokat kikényszerítô tevékenysége azon-ban éppen a konfirmált, valóságos egyház-tagjaink gyermekeitôl fosztja meg egyhá-zunkat!

Nemrégiben alkalmam nyílt megismer-kedni egy – a vallásfelekezetek százalék-arányainak változásaival foglalkozó – re-formátus lelkipásztor (Riskó János) általgyûjtött statisztikával, amely a reformátu-soknak a (vallásos embereken belüli)arányszáma feltûnô csökkenését mutatjaki. Mondanom sem kell, hogy persze a ka-

tolikusok javára. Ha ez így folytatódik to-vább (nem túlzok!), néhány évtized múl-tán utódaink az ún. „kisegyházak” közötttalálják magukat! Ennek a drasztikus vál-tozásnak csak egyik oka a katolikus pap-ság erôszakos, híveit szankciókkal fenye-getô követelôzése – legalább ilyen jelen-tôségû a vele szembeni ellenállás hiánya.A hitüket gyakorló református fiataloksem tartják fontosnak, hogy szembeszáll-janak a követeléssel. Egyszerû az oka: ve-lük szemben semmi követelményt nem tá-maszt egyházunk, míg a katolikus feletretorzió fenyegeti... Hát akkor miért ne te-gyenek szerelmesük kedvére...? Könnye-dén aláírják hát a reverzálist, mondván,„úgyis mindegy”. Legfeljebb egy másikkeresztyén hagyományt követ majd agyermekem, ennyi az egész – gondoljáksokan. Pedig hiába ünnepeljük a 450 évesHeidelbergi Kátét, ha nem tanuljuk ésnem tanítjuk meg belôle, mennyire nemmindegy! Ragaszkodunk a Káté betûihez,de nem intjük fiainkat, lányainkat arra,hogy ne mondjanak le leendô gyermekeikevangéliumi hitérôl, mert ez a lemondástényleg „kárhozatos”!

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELMisszió és (vagy) egyházfegyelem

KÉRDÉSEK

� Hány kérdésben fordul elô az „Úr vacsorá-ja”, az „úrvacsora” és az „úrasztala” kifejezés?Melyek ezek?� Melyik kérdésben találjuk az „Ô drágalá-tos testével...egyesüljünk” fogalmazást?� Hányadik kérdés-feleletben olvashatjuk azúrvacsora szereztetési Igéjét?� Mi az a két lelki dolog, amirôl az „úrva-csora bizonyságot tesz nekünk”? Hányadikkérdés szól errôl?� Mi az a három ige, amivel a Káté kifejezi,hogy kik járulhatnak az Úr asztalához? A há-rom ige kezdôbetûje: b..., b..., k... Melyikkérdés szól errôl?

A kvíz megfejtési kulcsátutólag közöljük honlapunkon, elérhetôsége:

www.presbiter.hu

A Heidelbergi Káté 450. évfordulóján

Köszönjük a válaszokat!Testvéreinket arra kérjük,

hogy a VII. forduló válaszaitpostai úton a MagyarReformátus PresbiteriSzövetség irodájába

küldjék el(1092 Bp., Ráday u. 28),

illetve e-mailben erre a címre:[email protected]

Megjelölés: Káté-kvíz.Beküldési határidô:

2013. szeptember 16.Dr. Békefy-Röhrig Klaudia Heidelberg egykor

A hatodik forduló megfejtôinek névsora: Csonka György, Budapest • Karmacsi Zoltán, Túr-istvándi • Király István, Tiszakeszi • Kis-Böndi János, Nyíregyháza • Knul János, Üllô •Lapis Viktor, Debrecen • Mészáros Bálint, Miskolc-Alsóváros • Nerada Mátyás, Újpest •Rehor Lászlóné, Vajdácska • Simon István, Miskolc-Tapolca • Szabó Klára, Miskolc-Hejô-csaba • Székely Tamás, Mernye • Szucsányi Károly, Barabás • Varga Lászlóné, Mernye • ZókaBenjámin, Pécs-Hird.

KÁTÉ-KVÍZ (VII.)

A Káté új, a közös Zsinat által elfogadott szövege elérhetõa www.presbiter.hu/files/HeidelbergiKt.doc címen.


Tanuló presbiterek

Kecskeméten, a Református Gimnáziumés Kollégium dísztermében március 23-ánkerült sor a Szövetség rendezésében a Du-namelléki Református Egyházkerület ha-gyományos „virágszombati” presbiterikonferenciájára. A konferencia témája „AHeidelbergi Káté és a hittanoktatás” volt.Kuti József kecskeméti lelkipásztor áhíta-tában a Luk 19,37 alapján azokra a kérdé-sekre kereste a választ, amelyek az Igealapján tehetôk fel. Ilyen kérdések: dícsér-jük-e Istent és hogyan? Fennhangon-e, ör-vendezve-e, és sokaság-e a sokaság, amelyelôtt dícsérjük Ôt? Mindig kevesen vol-tunk, de soha nem voltunk egyedül. Közös-ségben legyünk együtt, odafigyelve egy-más képességeire és az Ige tükrébe néz-zünk ezen az alkalmon.

Elnökünk, dr. Szabó Dániel megnyitójá-ban üdvözölte a kedves testvéri kört, mertezek a konferenciai alkalmak összekötnekbennünket, akik elkötelezôdtek Urunk szolgálatára. Felhívta a fi-gyelmet arra, hogy az ebben a teremben tapasztalható békesség-tôl függetlenül, nagy birkózás folyik hazánkban és egész Euró-pában annak érdekében, hogy kizárják Istent a társadalom és a

politika területérôl. Nem szabad állóháborúra berendezkednünk,hanem frontáttörést kell elérnünk mintegy 1 millió reformátustestvérünk megszólításánál. Beszámolt kárpátaljai útjáról, a sá-rospataki népfôiskolai képzésrôl és hangsúlyozta annak fontos-ságát, hogy ismerjük fel a másik testvér helyét a szolgálatban.Megemlítette még, hogy jó lenne a sok kis protestáns felekezetetbetagolni egy nagy protestáns közösségbe. Kiemelte a cigány-misszió szolgálatának a jelentôségét, amelybe presbitereinket isbe lehetne állítani.

Nagytiszteletû dr. Nagy István fôigazgató úr elôadásában azzalfoglalkozott, milyen szerepe lehet a Heidelbergi Káténak a hittan-oktatásban. A HK kettôs szerepet töltött be egyházunkban: hitval-

lás volt és katechétikai anyag. A pfalzi vá-lasztófejedelem az elharapódzó hitvitákmegelôzése végett tûzte ki feladatul egy út-mutató készítését lelkipásztorok és hittan-tanítók részére. A már 1577-ben megszü-letett magyar fordítást széles körben tekin-tették alapvetô mûnek és elôírták, hogy adiákok azt könyv nélkül tanulják meg ésterjesszék a benne szereplô tételeket. Las-san az egész egyházra kiterjedt a Káté so-rozatos magyarázata az istentiszteleteken.Mária Terézia korában azonban katolikusnyomásra betiltották a használatát, illetvemegjelent egy megcsonkított Káté, amely-bôl kihagyták a katolikusokat sértô kérdés-feleleteket. A lelkipásztorok többségeazonban továbbra is ragaszkodott a teljesKáté tanításához. A Káté tanítása csak aXIX. században szorult háttérbe a liberális-racionalista teológia terjedése miatt. Meg-szûntek, ill. korlátozás alá estek a kátéma-

gyarázatos istentiszteletek is. A jelenlegi tantervek a 8. és a 12.osztályra írják elô a hitvallások tanítását, de a Zsinatunk által elfo-gadott tanterv is hangsúlyozza, hogy nem kell megkívánni a szó-szerinti megtanulást. Kitért a konfirmációi elôkészítés kérdéséreis. A Káté mai használata kettôs kell legyen: egyrészt „kerítés”,„térkép”, amely hitbeli tájékozódásunk érdekében szükséges.Másrészt fontos a történelem figyelmeztetése: indirekt módon kella Kátét használni, tehát nem „bemagoltatás”, hanem a hangsú-lyok ismerete legyen a legfontosabb cél. Nem csak az ismeret teszkeresztyénné, hanem a szívbéli bizalom is!

Az elôadással kapcsolatban számos kérdés és hozzászóláshangzott el, többek között a 80. kérdés feleletérôl (errôl más cik-künkben beszámoltunk).

Ezután Takaró Tamás budapest-pesterzsébeti esperes tartott be-mutató kátémagyarázatot. Elôzetesen azonban néhány elvi kér-dést is érintett. Hangsúlyozta, hogy csak egyfajta jó kátémagya-rázat létezik: a Biblia magyarázata. Nem kell kitalálni XXI. szá-zadi új dogmatikai kifejezéseket. Elmondta, hogy számos réteg-alkalom van a pesterzsébeti gyülekezetben, közte a presbiteribibliaóra, amely férfikörré bôvült, amelyben a Heidelbergi Kátémagyarázata adott komoly lökést ennek az alkalomnak. Öt év alattaz 54. kérdés-feleletig jutottak el. A 35. kérdés-feleletet hozta ela konferenciának: „Mi tesz az, hogy «fogantaték Szentlélektôl,születék szûz Máriától»?” Igazán nehéz téma, ez a két dolog nemmagyarázható meg. Szerinte a válasz az, hogy itt érhetô tettenIsten cselekvési módja. Végigvonul ez az egész Szentíráson –Ábrahám Sárával, Ráchel, Anna, Zakariás, Rebeka már nem re-méltek gyermeket és mégis megszületett az. Isten beavatkozottaz életükbe, személyesen kifejezve: „ilyen vagyok!” Isten ma isaz emberi lehetetleneken át cselekszik. Isten nem közremûkö-dést, csak hitet vár el.

A vendéglátó Kecskeméti Református Gimnázium és a Kecs-keméti Egyházközség bemutatását Varga Nándor végezte. Kecs-

AA DDuunnaammeelllléékkii EEggyyhháázzkkeerrüülleett 3333.. PPrreessbbiitteerrii KKoonnffeerreenncciiáájjaa

�


építô konferenciák

A hosszú tél és a szeszélyes, hû-vös tavasz után idei elsô konfe-renciánkat Dédesben rendeztük.

Az evangélizáció jellegû nyi-tóáhitatban Szûcs Endre lelki-pásztor Márk evangéliuma 7. ré-sze alapján többek között arrólszólt, hogy felszínes, külsô tisz-togatással, cselekedeteink meg-változtatásával nem jutunk kö-zelebb Istenhez. Az elsô lépés –válaszlépés Isten Szentlelkemeggyôzô szavára – felismerni,hogy lelkünk mindenestül rom-lott és javíthatatlan. A bennünkdolgozó, romboló bûn csak az Atya ajtajánál csitul el, mint amegvadult ló a saját portája kapujánál – amikor hazaérkezik.

Ezután a gyülekezet konfirmandusai, a Csomasz Tóth KálmánReformátus Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény tanulói szol-gáltak különbözô korszakokból való gyülekezeti énekekkel, gra-duáltól kezdve mai ifjúsági énekkel bezárólag.

Ezután Szônyi Tamás esperes köszöntötte a résztvevôket.Az elôadás témája a komfortzóna volt. Dr. Bodnár Ákos célja

nem az volt, hogy a kifejezést magyarázza, inkább az ébresztés,a figyelemfelhívás. A Jézus Krisztust híven követô megtért pres-biter már döntött: a komfortzónája is Jézusé, Aki bármikor kihív-hatja onnan kényelmetlen, sokszor eredménytelennek tûnô szol-gálatra, bizonyságtételre. Az emmausi tanítványok történeténkeresztül szólt arról, hogy a Jézussal találkozó embernek megfor-dul az élete, az életének iránya, és más tölti be a lelkét, mint ad-dig. A nap végére Emmausba érô, lelkileg-testileg kimerült tanít-ványok Jézussal találkozva feledték fáradtságukat, mert a lelkü-ket megtöltô örömhírrel szinte repültek vissza Jeruzsálembe.

A csoportbeszélgetések a ké-nyelmességrôl, a presbiterekgyülekezetépítô felelôsségérôl,a Jézustól kapott missziói pa-rancs végrehajtásáról szóltak.Néhány kérdés:

• Hogyan érezzük magunkat asaját gyülekezetünkben?

• Mi lesz a gyülekezetünkkel25 év múlva? A mi gondunk ez,vagy másé?

• Milyen szerepet játszik agyülekezetünk a városunk/köz-ségünk életében?

• Ha vannak olyan presbite-rek, akik nem csinálnak semmit a gyülekezetben, vajon miértnem csinálnak semmit, és hogyan lehetne hatni rájuk?

• Mivel jár Jézus követése?• Mit kezdünk a missziói paranccsal? Elhallgattatjuk?

A beszélgetésekbôl többek között leszûrôdött az, hogy nemcsaka templomnak kell ragyogni kívül-belül, hanem a gyülekezetet isépíteni kell. Ehhez megtért presbiterekre van szükség, a megtér-tek részérôl pedig hiteles életre, bizonyságtételekre szavakkal éstettekkel.

A csoportbeszélgetés után Fórizs István ózdi presbiter tett bi-zonyságot megváltozott életérôl. A „rendes ember” kategóriájúembereknek nehezebb Jézus hívására válaszolni, mint a nagymélységbôl megtérôknek. Sokszor lassabban, több küzdelemmeljutnak üdvözítô hitre. A tankhajónak is nagy ívû, hosszú kanyar-ra van szüksége, hogy megforduljon a tengeren. De „aki elkezdtebennetek a jó dolgot, elvégzi a Jézus Krisztus napjára”.

Imaközösséggel és szeretetvendégséggel zárult az áldott dél-után.

Dédes / Tiszáninnen

kemét 120 000 lakosából 15 000 reformá-tus, akikbôl mintegy 1600 egyháztag tar-tozik az egyházközséghez. 2012-ben ün-nepelték az épület felépülésének 100. évfordulóját, de a reformá-tus oktatás Kecskeméten 450 éves múltra tekinthet vissza. Álta-lános iskolájukba és gimnáziumukba mintegy 1100 diák jár, atúljelentkezés kétszeres. Az egyházközség óvodát és öregotthontis tart fenn.

Az ízletes háromfogásos ebédet követôen dr. Tôkéczki Lászlóegyházkerületi fôgondnok, az ELTE tanszékvezetô tanára tartottelôadást a hittanoktatás történetérôl Magyarországon. Elmondta,hogy a reformációig a hittanoktatás csak a Miatyánk, a Tízparan-csolat, az Apostoli Hitvallás „bemagoltatásá”-ból állt. Az elôre-formátorok közül is kiemelkedett Husz János, aki kiadatta az el-sô hittankönyvet. A 450 éve latinul, majd 1577-ben magyarul iskiadott Heidelbergi Káté adott nagy lökést a hittanoktatásnak.Nevezetessé vált Sibélius János hittankönyve, amely 200 év alatt20 kiadást ért meg. A késôbbiekben említésre érdemes JohannHübner 1714-ben elôször, majd 1764-ben magyarul is kiadott

hittankönyve, melyet 50 nyelvre fordítot-tak le és nálunk 102 kiadását terjesztették.A XVIII. századtól azonban az etika és az

egyháztörténet kezdte kiszorítani a vallásoktatást. Ennek a szá-zadnak a végére kialakul a hitoktató, mint fôállású pedagógus,megjelennek az énekek és imádságok. Ismeretes, hogy 1881-benjött létre a Magyar Református Egyház, amelyen belül 1902-benegységesítették a hittanoktatást. Ennek eszközei lettek a vasárna-pi iskolák is.

A konferencia délutáni istentisztelettel zárult, amelyen a Du-namelléki Egyházkerület püspöke, dr. Szabó István hirdette azIgét az 1Kor 12,4-11 alapján, hangsúlyozva, hogy a presbiterekéletében mindenütt ugyanaz a Lélek kell, hogy munkálkodjék.Az istentisztelet úrvacsora vételével zárult.

Presbitereink hálásak a nagyszerû helyszínért, a kecskemétitestvérek vendégszeretetéért és az egyházközség, valamint intéz-ményei és szolgálattevôi életére, szolgálatára Isten gazdag áldá-sát kérik és kívánják.

SzS

DDuunnaammeelllléékk


Június 21-23. között rendezte az ErdélyiEgyházkerület Presbiteri Szövetsége idei,IV. presbiteri konferenciáját az ErdôvidékiReformátus Egyházmegyében, Köpecen. Akazettás mennyezetû szép köpeci templom-ban rendezett találkozót az elsô nap délután-ján Pályi József elnök nyitotta meg, majddr. Bustya Dezsô ny. lelkipásztor, fôiskolaitanár tartott elôadást a Heidelbergi Kátéról,kiadásának 450. évfordulója kapcsán. Elô-adásában kifejtette, hogy igaz, hogy hitünkalapja a Szentírás, de szükségünk van rend-szerezô, összefoglaló mûvekre. A Szentírásaz útikalauz, iránytûnk a Káté. Már az elsôkérdés-felelet magában rejti a Szentháromságalapvetô jellemzését, de nagyon gyakorlati,az életünk szempontjából életbevágó tanítás-ban. Az Atya a Teremtô, a Fiú a Megváltó, aSzentlélek az Isten bennünk munkálkodószemélye. Életünkben nincs helye „sors”-nak, „véletlen”-nek, „szerencsé”-nek, mivelminden a gondviselô Isten akaratából törté-nik. Református hitünk két sákramentuma, akeresztség és az úrvacsora magyarázata fon-tos, hogy meg tudjuk különböztetni magun-kat más felfogású keresztyénektôl. Így a ke-resztség nem tisztítja meg a kisgyermeket azeredendô bûntôl, hanem az Isten szövetsé-géhez való tartozás jele. Az úrvacsora nemKrisztus valóságos testének, vérének vétele,hanem annál a Szentlélek egyesíthet bennün-ket Krisztussal. Az eredendô bûn nem Ádámöröksége, hanem a természetünkbôl eredôhajlam a bûnre. A megigazulás pedig nememberi cselekedetek eredménye, hanem Istenmegigazító kegyelmének hálás elfogadása.Csak Istenhez szabad könyörögni, másokhoznem. Ennek módjáról van szó a Miatyánkrólszóló magyarázatban. Végül az egyház meg-bízatásáról és mûködésérôl szól hozzánk aKáté.

Ezt követôen a helyi lelkipásztor, NagyKároly ismertette Köpec és a köpeci eklézsiatörténetét. A falu története során többször isvéres események színtere volt, melyek közüla legismertebbek a székely lázadás leverése1660-ban, valamint az 1849. december 9-imészárlás, amikor a Hydte vezette osztrákcsapatok Köpecet elfoglalván, a 24 órás sza-bad rablásnak 51 polgári lakos esett áldoza-tul. Talán ebbôl az idôbôl maradt fenn a mon-dás: „Baj van Köpecen!” Iskolai hálózata 400éves múltra tekint vissza. Középkori templo-ma ma szépen helyreállított mûemlék. Maiformáját a XVIII. és a XX. században nyer-te el. Az egyházközség mai lélekszáma szór-ványával együtt megközelíti a 700 lelket.Nem gazdag, de életképes egyházközség.

Kedves meglepetésként a köpeci gyüleke-zet ifjúsági fúvós zenekara adott koncertet akonferencia részére.

A konferencia második napjára a résztve-vôk kiegészültek az egyházmegye lelkészei-vel és azokkal, akik nem tudtak mindháromnapon részt venni. Ezzel a létszám jóvalmeghaladta a másfélszázat. A program isten-tisztelettel folytatódott, amelyen dr. Bustyanagytiszteletû úr a Ján 10,9-10 alapján be-szélt arról, hogy milyen sokan keresik az aj-tót az életükben, amelyen átmehetnének IstenOrszágába. Ez az ajtó maga Jézus Krisztus.

A délelôtti elôadásban Szegedi László es-peres, generális direktor „Valóságképek apresbiteri életbôl” címmel a Tit 1,5-8. ver-sek alapjáról kiindulva adott áttekintést apresbitériumokról, számos eset felidézésévelés ajánlásokkal a helyes eljárásokra. Hét cso-portban vázolt fel a valóságból vett szituá-ciókat: presbiter a családban; presbiter a pap-jához való viszonyban; beteg, öreg presbiter;körzetes presbiter; a „világ legjobb presbité-riuma”, amelyik szeretettel fedezte papja

iszákosságát; ritka presbiter, aki a szórvány-ban saját szolgálatával tartotta a lelket; végülnéhány negatív presbiteri példa. Külön mél-tatta a magyarországi szövetség lapját, a„Presbiter”-t és kifejezte azt a véleményét,hogy annak el kellene jutnia minden gyüle-kezethez. Az elôadást beszélgetés követte,amelyben a hozzászólók a maguk helyzeté-vel kapcsolatban kérdéseket tettek fel, illetveproblémáik megoldásához kértek segítséget.Esperes úr 3 minimális követelményt tartfontosnak a presbiterek kiválasztásánál:templombajáró legyen, rendezett legyencsaládi élete és ne legyen szenvedély rabja.

Az elôadás után az elnök alkalmat adottarra, hogy a testvér-szövetségek üdvözletei-ket átadhassák. Elsôként a Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség fôtitkára, dr. Szilá-gyi Sándor és a Békési Területi Szervezet el-nöke, dr. Tóth János kapott szót, akik vázol-ták az MRPSz idei missziói célkitûzéseit ésaz idén, ill. a közelmúltban ünnepelt évfor-dulókat.

A Királyhágómelléki Református Egyház-kerület Presbiteri Szövetsége nevében Lász-ló Kálmán elnök elmondta, hogy együttmû-ködési megállapodást kötöttek a Zilahi és aKalotaszegi Egyházmegye presbiteri szövet-ségei között, de szeretnének továbblépni éslétrehozni az Erdélyi és a Királyhágómellé-ki Egyházkerület közös presbiteri szövetsé-gét. Elôbbi mintegy 10 000, utóbbi kb. 5 000presbitert tömörít magába. Kifejtette, hogya Zilahi és a Szilágysomlyói Egyházmegyé-ben már bevezették a kisköri presbiterkép-zést a dr. Judák Endre által népszerûsítettmodell alapján és erre készülnek a BihariEgyházmegyében is. A magyarországi„Presbiter” újságban 4 oldalt tartanak fenn ahatáron túli szövetségek hírei részére, amitigyekeznek kihasználni.

Erdély / Köpec


Ebéd után dr. Tóth János, a magyarországi Békési Területi Szerve-zet elnöke két elôadására került sor. Elsô elôadásában vetített képek-kel gazdagon illusztrálva ismertette a magyar-román határon átnyú-ló együttmûködés közös konferenciák formájában megnyilvánultmozzanatait, majd a második elôadásában, melynek címe „A XXI.század református presbitere” volt, 8 szempontot sorolt fel, amelyszerint kell a presbiternek életét kormányoznia. Ezek:

• folyamatos reformáció, megújulás,• empátia és tolerancia gyakorlása,• szellemi áldozatvállalás és együttgondolkodás,• belsô elhívás,• konstruktív és együttmûködô vezetés,• lelki egészségvédelem,• hitre alapozott optimizmus,• visszatükrözôdés életében.

A hozzászólások sorában dr. Szilágyi Sándor kiegészítôleg megem-lítette a XXI. század olyan sajátosságait, mint a média által áthatotttársadalom és az állásfoglalás szükségessége családerkölcsi kérdé-sekben. Pályi József elnök a családunk és a fiatalok felé forduláskérdését hangsúlyozta.

Az esti áhítaton Kató Béla fôtiszteletû úr, az Erdélyi ReformátusEgyházkerület püspöke szolgált a Csel 11,26-30 alapján. Az elôbb

Antiókiában használt „keresztyén” jelzôelôször inkább gúnynév volt, de látva akészséget az adásra az éhezôknek, a jeruzsá-lemi gyülekezetnek nyújtott segítséget, s azelnevezés pozitív jelzôvé vált. Hasonlóhelyzetben a mi reakciónk inkább saját ma-gunk bebiztosítása, pedig az adás adhat ér-telmet életünknek és presbiteri szolgála-tunknak is.

A konferencia a harmadik napon vasárnapi úrvacsorás istentiszte-lettel zárult a helyi gyülekezettel közösen. Ezen dr. Bustya Dezsôhirdette az Igét a Bír 6,36-40 alapján. Párhuzamot vont Gedeon ko-ra és a mi korunk között; bálványimádás rontja a társadalmat, Istenbüntetése érzôdik rajtuk és rajtunk. Emberek lehetnek Isten eszközeia szabadításra, akkor egy pásztor, ma presbiterek lehetnek ezekké.A kétféle gyapjú-próba is üzenhet nekünk; a gyapjúból kifacsart vízmásokat üdíthet, a szárazon maradt gyapjú pedig szigetelheti az egy-házat az ellenségeskedéstôl, a pártpolitikai harcoktól.

A köpeci egyházközség vendéglátása igazán nagyszerû volt ésmindenki arról beszélt, hogy sok élménnyel gazdagodva mehetetthaza Erdély és a Kárpátmedence más tájai felé.

SzS

A MRPSz Békés Megyei Területi Szervezete 2013. április 27-én tar-totta az elsô félév megyei konferenciáját 200 résztvevôvel, melynekaz egyházmegye jelenlegi esperesi székhelye, a békési gyülekezetvolt a házigazdája. A nyitó áhítat szolgálatát Tóth Zoltán füzesgyar-mati lelkipásztor végezte a Zsidókhoz írt levél 10,35-39-ben olvas-ható igeversek alapján. Szemléletes példáksegítségével hangsúlyozta életünk helyesirányának fontosságát, s azt is, hogy a meg-hátrálás következménye mindig elbukás. Hamegelégedve megállunk, azt jelenti, hogyvisszafelé haladunk. Fontos, hogy ezen azúton jól értjük-e egymást és jól értjük-e azIgét, s nem állunk-e ellent Isten Lelkének?Akkor lehetünk gyôztesek, ha a hit fejedel-mére tekintünk! Dr. Tóth János megyei elnökbevezetôjében megemlékezett a konferenciafô témájaként választott Heidelbergi Kátémagyarországi és erdélyi vonatkozásairól ésköszöntötte a megjelenteket, akik között ahatárontúli szervezetek is képviseltették ma-gukat. A viszont köszöntéseket László Kál-mán, a Királyhágómelléki Egyházkerületpresbiteri szövetségének elnöke és FlóriskaIstván, a Kolozsvári Egyházmegye presbite-ri szövetségének elnöke tolmácsolta.

Az elsô elôadást dr. Juhász Tamás kolozs-vári teológiai professzor tartotta „Mi az igaz hit?” címmel, a Heidel-bergi Káté 20-21. kérdés-felelet magyarázatáról. A gazdag tartalmúelôadásból megérthettük, hogy a hitnek nem mi vagyunk, hanem Is-ten az alanya, ezért a „hitesemény” nem egyeztethetô össze semmi-féle szubjektív eseménnyel. A hit Isten és ember kapcsolatát jelenti,és a hit azért igaz, mert az egyetlen igazsághoz, az élô Jézushoz köt.Nem az én hozzájárulásomat várja Isten, hanem én várom, hogy ma-

gához kapcsoljon. Csak az üdvözül, akit Krisztus magába oltott. Ahit „intellektuális” értelmezéseként a hit tárgya mindaz, amit IstenIgéjében kijelent és megígér, és amivel hiszünk, az a szívbéli biza-lom. Így kapcsolódik egységbe az ismeret, a bizalom és az engedel-messég.

A konferencia második részében BittóZoltán, a MRPSz elnökségi tagja, a Felügye-lô Bizottság elnöke, akinek családi kötôdéseis van a Békés megyei Biharugrához, „Hi-tem és presbiterségem” címmel hitvallóélettörténetet és Istennek szolgáló életpályátismertetett meg a hallgatósággal. Többszörhivatkozott gyülekezetének egykori lelki-pásztorára, Gyökössy Endrére, aki szerint akeresztyénség életformát jelent, és az csakközösségben gyakorolható. Beszélt a hit sze-mélyességérôl, a hit és a tudomány össze-férhetôségérôl, a magvetés, a család, a gyer-mekkor jelentôségérôl, a fordulópontokrólés a próbatételekrôl. Hangsúlyozta az enge-delmesség, a mértékletesség és az ember-szeretet fontosságát. A presbiterség számárakegyelmi ajándék és lehetôség jócselekede-tekre a háládatosság gyümölcseként.

A program befejezô részében Katona Gyu-la, a békési egyházmegye esperese, a házi-

gazda gyülekezet lelkipásztora köszönte meg a részvételt és vezetteaz imaközösséget, mely lehetôséget adott a nap ajándékaiért, áldá-saiért való hálaadásra.

A program közös ebéddel zárult, ahol lehetôség volt testvéri be-szélgetésekre és a határontúli kapcsolatok ápolására. Hálásan köszön-jük a vendéglátó gyülekezet és presbitérium áldozatát és szeretetét.

Dr. Tóth János

Békés

Erdély


Akkor, amikor konferenciáról hallunk, vala-mi nagyon tudományos dologra gondol azember, ahol szakavatott tudós személyek tar-tanak beszédeket. Nos, a Szilágysomlyói Re-formátus Egyházmegyében szervezett Regi-onális Presbiteri Konferencia nem a tudomá-nyokat, hanem inkább a közösséget használ-

ta fel arra, hogy a mai egyházat mai kérdések mentén próbálja to-vább vezetni.

Így került sor három alkalommal három különbözô helyszínen (Sar-maság, Kraszna, Szilágyborzás) azokra a találkozásokra, ahol lelki-pásztor és presbiter közös és egyéni gondolatokat szólaltathatott meg.

A konferenciasorozat záró alkalmára a Berettyó-mentén került soráprilis 28-án, a Szilágyborzási Református Gyülekezetben. Az emlí-tett régió mind a kilenc gyülekezete képviseltette magát lelkipászto-rával és presbiteri küldöttével. A hagyományokhoz híven a templomfalainak csendes közegében zajlott le a konferencia. A helyi gyüleke-zet lelkes kórusa két ízben is megörvendeztette a jelenlevôket, különerre az alakalomra választva kórusszámokat.

Az együttlét igehirdetéssel kezdôdött. Jómagam hirdettem IstenIgéjét a Galáciabeli gyülekezethez írt levél 6. részének 1-9 verseialapján. Az igei üzenet a közös „teherhordozásról” és a „lankadatlan”tennivágyásról szólt, ahol Isten a hívôk közösségére bízza az egyházmindennapjait, és ahol minden hívô embernek kötelessége Krisztusgyülekezetéért munkálkodni.

Ezt követôen a házigazda, Bogdán Szabolcs lelkipásztor köszöntöt-te a gyülekezetet, hálát adva azért, hogy emberek Isten egyházánakügye érdekében hajlandóak a találkozásra és a párbeszédre. A köszön-tés kedves szavai mellett az irodalom lapjainak soraiból is elhangzottegy szép szavalat Kása Erzsébet elôadásában.

Tóth András, a Szilágysomlyói Református Egyházmegye PresbiteriSzövetségének elnöke köszöntötte az egybegyûlteket. Az igei köszön-tés mellett (1Thessz 3,12) örömét és háláját fejezte ki, hogy az elmúltesztendôhöz viszonyítva számarányban többen jelentek meg az ideikonferenciákon. A három egyházmegyei régióban összesen 268 pres-biter vett részt a találkozókon.

Az elôadást Szônyi Levente, a Szilágysomlyói Református Egyház-megye esperese tartotta meg „Egymás terhét hordozzátok” címmel.Kezdô gondolataiban a Galáciabeli gyülekezethez írt levélbôl köl-csönzött Ige hármas tagoltságára hívta fel a figyelmet: EGYMÁS-TERHÉT-HORDOZZÁTOK. Mindhárom Istentôl jövô parancsszó, ésolyanfajta üzenet, aminek nem szabad hátat fordítani. Ámbár nehézfeladatot bíz ránk Isten, de mindenben hajlandó ott állni a hátunk

mögött. Az igei magyarázat és alapvetés után konkrétan beszélt a je-lenlevô lelkipásztoroknak, gondnokoknak és presbitereknek az egy-házmegye 21 anyaegyházáról, 1 leányegyházáról és 6 szórványáról,amely mindannyiunk nagy családja. Szavaiban figyelmezetett arra,hogy az eddig egységben élô és mûködô nagy CSALÁD fogalma mi-ként bomolhat fel a nem törôdömség és az egymásra nem odafigyeléspasszív eszközeivel. A nyugati példát említve, szomorú képet festettazokról a már nem létezô gyülekezetekrôl, akik ma templomukat csakraktárhelyiségnek tudják felhasználni. Nekünk ezekbôl a szomorúpéldákból kell megtanulnunk azt, hogy ezt a szomorú folyamatot mégidôben el tudjuk kerülni.

Ezt követôen a számok konkrét adataival modellezte az elôadó azo-kat a körvonalakat, amelyek elsôkben lelkileg, majd anyagilag bizto-síthatják elôbb a túlélést, majd a megmaradást. Az egész elôadás a kö-zös teherhordozás szükségességérôl beszélt, amit nem lehet már soká-ig halogatni. A lelkészek és presbiteri tagok hozzászólásai mind arrólbeszéltek, hogy elôbb lelkiekben kellene jobban közeledniük egymás-hoz a gyülekezeteknek, s ezt követôen az anyagiak kérdése márkönnyebben megoldható gond lehetne. A beszélgetésben elhangzottaz a mára már törvényi szintre emelt lehetôség, hogy ebben az eszten-dôben – az Egyházmegyei Közgyûlés határozata értelmében – min-den gyülekezetben adakozást hírdetnek a kisgyülekezetek megsegíté-sére, amely egy kezdô lépés a végsô megoldás felé.

A záró gondolatokat Tóth András szövetségi elnök tolmácsolta stí-lusosan Füle Lajos: A Presbiter címû költeményének felolvasásával.

Végezetül a bôségesen megterített vendégváró asztal köré ülhetteka meghívottak és testvéri közösségben, jó hangulatban fogyaszthattákel a finom ételt. Köszönet érte a vendéglátóknak.

Hiszem és remélem, hogy ezek a konferenciák nemcsak emberi,hanem Istentôl jövô törvényeket és gondolatokat tolmácsolnak, és ígytalán a gyümölcs is beérik majd egyszer Isten Anyaszentegyházában.

Kánya Zsolt-Attila, lelkipásztor

Királyhágómellék / Sarmaság, Kraszna, Szilágyborzás

Szövetségünk rendszeresen megkeresi a ma-gyarországi teológiai akadémiákat azzal a ké-réssel, hogy szeretne találkozni az ötödévesteológusokkal és elbeszélgetni velük arról,amivel majd a gyülekezetben találkoznak: ho-gyan, milyen elvárásokkal várják ott ôket, illet-ve hogy mit várhatnak ôk a helyi presbitérium-tól. Az idei tavasszal három helyen is sikerültilyen találkozót megszervezni: Pápán, Debre-cenben és Budapesten. Itt most néhány mon-datban a debreceni találkozóról szeretnénk be-számolni.

A debreceni találkozó azért is volt különle-ges, mert épp Áldozócsütörtök napjára esett,

amikor a Nagytemplomban sor került a pün-kösdi legátusok kibocsátó ünnepi istentisztele-tére. Ezen nemcsak a teológus hallgatók, ha-nem a Debreceni Református Kollégium diák-jai is részt vettek. Németh Áron tanársegéd pré-dikációja után, melyet a Csel 12,20-25 alapjántartott, a Debreceni Református HittudományiEgyetem rektora, dr. Fekete Károly szavai bo-csátották útjukra a legátusokat.

Az istentisztelet után – rektor úr szervezésé-nek köszönhetôen – tizenöt ötödéves teológusvárta a Szövetség fôtitkárát, aki elôadásábanegyrészrôl azokról az élményekrôl, benyomá-sokról beszélt, amelyek a gyülekezetbe kerülô

lelkipásztort várják, másrészt azt igyekezettmegvilágítani, milyen elvárásaik vannak a pres-bitereknek az új, fiatal lelkipásztor felé. Rövi-den azt is kifejtette, melyek a Szövetség céljai,milyen területen kíván missziói tevékenységetkifejteni és milyen eszközei vannak a presbite-rek bibliai, egyházismereti és gyülekezet-építésiismereteinek a bôvítésére. Örömmel üdvözölt afôtitkár az ötödéves teológusok között egy ro-ma származású lelkészjelöltet is, akire a Szö-vetség missziói célkitûzéseivel is összhangbannagy feladatok várnak nemzetünk gyarapodólétszámú társadalmi rétegének tagjai között.

SzS

Találkozás debreceni teológusokkal


Kedves szolgálati és felkészülési utakat keresô Testvéreink!Amikor ismerve vagy ismeretlenül is reátok gondolunk, hisszük,hogy nem csupán keresitek a megoldásokat, hanem Istentôl ve-zetést is kértek az utakra és a tájékozódásra nézve.

Azért mi is imádkozó szívvel szeretnénk szólni, hívogatni ésbiztatni titeket minden megnyíló alkalomra. Ebben a híradásbanmost kiemelten is a Sárospataki Református Teológiai Akadémianyújtotta lehetôségre hívjuk fel a figyelmeteket. Annak hitvallóteológus képzésére, de jelentôsen kiszélesedett és jó bizonyságotnyert felnôtt oktatási rendszerére is.

A Szentírás arra tanít, hogy minden szolgálatra való felkészü-lésünk az Úr Jézus Krisztussal és általa a mi Atyánkkal való kap-csolatunk rendezésével, megerôsítésével kezdôdhet. Így elindul-va gondolhatunk az egész nyájra, annak gondozására és ôrzésé-re. (ApCsel 20,28) Sôt amikor már szolgálatban állunk, akkorkapunk különösen erôteljes figyelmeztetéseket és óvásokat a for-golódásunkra, magatartásunkra nézve, hogyan is legeltessük azÚr nyáját. Péter apostol így ír: „...gondot viselvén arra nem kény-szerítésbôl, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésbôl, ha-nem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekeze-teken, hanem mint példányképei a nyájnak.” (1Péter 5, 2-3)

Tudjuk, hogy ez a követelmény a tanítvány és a tanító erejét ismeghaladja, de az Úr Lelke elvégezheti mindkettôjükben ezt,miközben egymással közösségbe kerülnek, szolgatárssá és test-vérré is válhatnak, kölcsönösen megbecsülve egymást.

Miért is hívogatunk Sárospatakra?Azért, mert Isten megengedô és megajándékozó kegyelme foly-

tán az evangéliummal szembeni támadások és az Úr szabadításá-nak és helyreállításának történelmi méretû bizonyság-fellegeivesznek itt körül.

Azért, mert Patak egyházunk ébredési, megújulási vonulatainakis tárháza, melyben a legnagyobb és legmeghatározóbb európaireformátus szellemi mozgásaink is megjelentek, küzdöttek ésgyôztek.

Azért, mert Patak a belmisszióra és annak egyházunkon belüliszervezeteire igen érzékeny, sôt azokkal messze menôen együttkíván munkálkodni. Képzése útján pedig azoknak megbecsüléstis kíván szerezni. Ezért már a falai között összeköti a jövendôlelkipásztorok és presbitereik, gondnokaik és misszionáriusaikszívét és bibliai látását.

Azért, mert meggyôzôdésünk, hogy minden egyházunk szolgá-latára érett „újoncnak” kiképzést kell kapnia és minden tapasztaltszolgálattevôt „tartalékosként” is regisztrálni szükséges és „be-vetésre kész” állapotban kell tartani.

Mindez nem program vagy iskolaszervezési kérdés, hanem an-nak a meggyôzôdésnek a kifejezôdése, hogy lelkészek és laikusokegyüttmunkálkodása és a gyülekezet – lehetséges – teljes bevo-nása nélkül elvégezhetetlen az a feladat, melyet Isten az Egyházmostani nemzedékei számára is elkészített.

A legtökéletesebb autócsodát is lehet további extrákkal gazda-gítani, benne huzatot cserélgetni és kontinentális vagy brit köz-lekedési szabályokhoz újra tervezni. Akár minden nap többszörlemoshatjuk és fényezhetjük, de ha a nyolc hengerbôl csak kettômûködik, noha a sofôr vagy a versenyzô akár a legmagasabb éspárhuzamos közlekedési ismeretekkel is rendelkezik, a kocsiereje, teljesítôképessége nem fog megnôni.

A kocsi az Úré, tôle kaptuk használatra és szolgálatra és bennekülönbözô feladatokat tölthetünk be. Akár az ülésekét, akár azállásokét, de a pataki örökség, az Újszászyak, „Konczsándorok,Nagybarnák, Mátyásernôk, Darányilajosok, Szabózoltánok ésSzabólajosok” öröksége ma is arra ösztönöz, hogy „gyújtógyer-tyák legyünk” és minden hengert mûködésbe hozzunk. Most sa-játosan Patakról szóltunk de hisszük, hogy az említettek mindenmás intézményünk szíve vágya is. Bizonyos, hogy ez már nemcsak az ismeretekrôl és a diplomáról szól, hanem sokkal inkábba látásról és látomásról. A vének esetében pedig megengedettenaz álmokról is. „Véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látá-sokat látnak.” (Jóel 2,28b)

Közben a feladataink és Isten elvárásai nagyon is valósak kö-rülöttünk. Hiszen évtizedeken át gyökereitôl megfosztott társada-lomban, megtaposott és sok tekintetben reménytelenné vált nem-zetben éltünk. Az örökségünkre és Isten Igéjére való rátalálás je-leit felmutatva pedig az Európai Parlamentben törnek reánk,Nemzetünkre, Alkotmányunkra és Miniszterelnökünkre „durváns gazul” az értékpusztítók magabiztosságával. Elsôrenden szelle-mi küzdelemben vagyunk, s a képzett kiskatonák nélkül a tiszti-kar is tehetetlenné válik. Mindezt látva és átgondolva legyen hí-vogatásunk és feladatra készülésünk utolsó mondata: „JövelSzent Lélek Úristen, Töltsd bé szíveinket épen”.

Vele és Általa pedig jertek ti is kedves jelentkezôk, nagyon vá-runk!

Pótfelvételi hirdetésa Sárospataki Református Teológiai Akadémiára

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia közössége szere-tettel várja a 2013. szeptemberétôl induló képzéseire mindazokat,akik lelkészi, hitoktatói vagy más egyházi hivatást szeretnénekválasztani. Az intézményben a következô szakokon lehet tanul-mányokat folytatni:• Teológia szak (osztatlan MA)• Teológus szakirány (képzési idô: 10 félév)• Lelkész szakirány (képzési idô: 12 félév)• Katekéta-lelkipásztori munkatárs szak (BA) nappali és levele-

zô tagozaton (képzési idô: 6 félév)• Református közösségszervezô szak (BA) levelezô tagozaton

(képzési idô: 6 félév)• Sárospataki Presbiteri Népfôiskola (képzési idô: 1 év, 6 alka-

lom)

Jelentkezési határidô a pótfelvételi alkalmassági vizsgára:2013. augusztus 27.

Az alkalmassági vizsgák idôpontjai:- Teológiai, teológus szakirány,

lelkész-szakirány szakokra 2013. augusztus 30. 1000

- A többi szakra 2013. augusztus 31. 1000

További információk: www.srta.hu, ahonnan a jelentkezési lapokis letölthetôk; e-mail: [email protected]; telefon: 47/312-947; postacím: 3950 Sárospatak, Rákóczi utca 1.

D. Szabó Dániel

Sárospataki hívogató


Rendkívüli elnökségi ülésre került sor júni-us 3-án Sárospatakon. Elnökünk ezen a na-pon ünnepelte 80. születésnapját. Az elnök-ségi ülést ebbôl az alkalomból munkaebédformájában tartottuk, amelyen Szövetségünkelnökségének tagjain és felügyelôbizottságielnökén kívül megjelent a Sárospataki Re-formátus Teológiai Akadémia rektora, dr.Enghy Sándor, dr. Füsti-Molnár Szilveszterrektorhelyettes és az SRTA spirituális taná-ra, Pásztor Gyula kíséretében; Szûcs Tamás,a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperese,továbbá az újonnan megalakult Szabolcs-Beregi Területi Szervezet elnöke, SzucsányiKároly, és titkára, Bódiné Dávid Borbála is.Utóbbi testvérünk meglepetésként versselis köszöntötte elnökünket.

A megjelentek valamennyien nagy öröm-mel köszöntötték fel ôt, akinek élete szinte felmérhetetlenül gaz-dagon tanúsítja Urunk szeretetét, vezérlô és óvó hatalmát, de pél-dát is ad arra, hogy hátratételek, szenvedések, megaláztatások el-lenére hogyan és milyen alázattal végezte és végzi ma is sokrétûszolgálatát. Szövetségünkön kívül elnöke a Magyarországi AlianszSzövetségnek, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének; a Sáros-pataki Református Teológiai Akadémia Missziói Intézetének mun-katársa, az MRE külföldi képviseletére gyakran felkért lelkipász-tor, de ezek mellett mindig szakít idôt arra, hogy a Sárospatakonés környékén koreai testvérek segítségével létrehozott hét cigánygyülekezetet látogassa, közöttük szolgáljon és felvállalja a gyüle-kezeti tagok szociális gondjait is. Zsinatunk tanácskozási joggalmeghívott állandó résztvevôje. Tanácsaival és a konferenciákonszemélyes jelenlétével támogatja a Kárpát-medence többi orszá-gában megalakult vagy megalakulás elôtt álló magyar presbiteri

szövetségeket. Szorgalmazója és támogató-ja a Sárospatakon folyó felsôfokú presbiter-képzésnek, amit tanúsít az a táblakép is,amellyel az idén végzettek köszöntik Elnö-künket. Körleveleiben, melyek bíztatást éslátásokat tartalmaznak életünkre nézve,rendszeresen erôsíti Szövetségünk tagságát.80. születésnapján szeretettel köszöntjük ôta következô Igével:

„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasranô, mint a libánoni cédrus. Az Úr házábanvannak elültetve, ott virulnak Istenünk ud-varain. Öreg korban is új sarjat hajtanak,dús lombúak és zöldek maradnak, és hirde-tik: Igaz az Úr, kôsziklám Ô, akiben nincsálnokság!” (Zsolt. 92,13-16).

SzS

Elnökünk 80 éves

Az elnökség 2013. május 20-án 16 órára összehívta a Szövetségtagjait a noszvaji templomban tartandó közgyûlésre. Anda Tiborhelybéli lelkipásztor a 139. Zsoltár 7. v. alapján hirdetett áhítatá-

val kezdôdött a közgyûlés. Utána Magyar Balázs elnök Igével kö-szöntötte az egybegyûlteket és felkérte Szilágyi Zoltán esperestelôadásának megtartására. Az elôadás fôcíme: „Presbiterek azegyházmegye életében.” Alcímek: „Egyházépítés: hit-vezetés-munka”. Hangsúlyozta, hogy az Egyházra nagy hatással van avilág, pedig az Egyháznak kellene hatni a világra. A presbiternekKrisztus hordozónak kell lenni. A közösségben kell az irányítás.Az Isten Lelke motiválja a presbitert munkára.

Az építô elôadást követôen elkezdôdött a választás elôkészíté-se. Megválasztottuk a jelölô bizottságot. A bizottság javaslataalapján a tagság egyhangúlag megválasztotta Magyar Balázst el-nöknek, Dósa Károlyt alelnöknek és Márkus Dezsôt titkárnak. Aválasztást Pintér Elemér, a Presbiteri Szövetség bizottsági tagjavezényelte le.

Kérdések és válaszok tárgysorozat pont alapján az egybegyûl-tek nem éltek a lehetôséggel. A záró imát Szabó Kálmán mond-ta el.

A közgyûlés végén a noszvaji gyülekezet bôséges agapébanrészesített bennünket. Istené a dicsôség!

Szabó Kálmán

Egervölgy / Noszvaj


Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok(1Kor 15,10)

Szabó Dániellel ülök este hétkor a Presbiteri Szövetség kis irodájá-ban. Bekészítve nekünk kávé, tea, víz, pogácsa. Dani bácsi (minden-ki így hívja, nekem ô Dani, hiszen nem nagy közöttünk a korkülönb-ség) a Keletibôl esik be egyenest a Ráday utcába. Volt osztálytársáttemette valahol vidéken, s dohog, hogy késett a vonat. Ezt pici mo-sollyal teszi, mintha dicsérné a haszontalan vonatot. Ahogy mindig,ha valamit nem helyesel, ha valamivel nem ért egyet, ha valamit azô Felhatalmazója másképp tenne vagymondana...

Aztán ablakot nyit, s közben az osztály-társakra terelôdik a szó. Elôkap egy fény-képet. Nem, rosszul mondom: „elôvará-zsol” egy fényképet, amelyen tíz-tizenkétéltesebb úriember áll fegyelmezett „mostcsoportképet készítünk” tartásban. A cso-dák történetének elsô felvonását hallom,hogyan okította ôt egyik osztálytársa, azakkor már évtizedek óta Svédországbanélô orvos az egészséges étkezésre: fehérhúsokat, halat, sajtot kell enni, mert az ô, aDani „menüje” szalonna és kenyér, megvíz, mind mértékkel ugyan, de ez egyenesút a nyavalyákhoz. Nyilván az egekben vana koleszterinje, nem volna szabad. Daniszabadkozik: szalonnát mindig hoznak ne-ki, halat meg sajtot sose. Majd a követke-zô percben a svédországi halevô orvososztálytárs elszürkül és leesik az asztal alá. Dani valahogy felcibál-ja, leülteti, hívják a mentôket, de akkorra már a nagydarab emberéledezik is az ájulásból. Mi történt velem?! – kérdi. Semmi – feleliDani –, csak a Jóisten csengetett. Ahogy minden embernek csenget,értesíti, ha készülnie kell.

Aztán rátérünk a kérdéseimre: honnan, kiktôl, milyen indíttatástkapott, hogy nyolc évtized után sem lankad a „teljesítménye”?

Édesapja és édesanyja – így fogalmaz – szent ember volt, mind-kettô szolgáló lelkületû. Édesapja hosszabb ideig (aztán megfosztot-ták a palástjától) Hejôcsabán volt lelkész, édesanyja pedig, aki né-met anyanyelvû volt, korán árván maradt, s elkerült a debreceni di-akonissza házba. Itt lett Révész Imre diakonisszája, s gondjaira bíz-ták a „fekete barakkot”, a hajléktalanok menedékhelyét, ahol a fér-fiakat a nôktôl fekete kátránypapírral választották el, innen a tákol-mány neve. Volt hát kitôl eltanulni a kicsik, az elesettek, a szegé-nyek, a rászorulók szolgálatát. Dani személyes gyermek-, és fiatal-kori élményei a német megszállás, majd a Rákosi- és késôbb, márfelnôttként, a Kádár-korszak idejére esnek. A parókián a szülôk ren-geteg menekültet fogadtak be. Közöttük volt egy hórihorgas zsidófiú, akit különösen is féltettek. Neki egy félreesô kis sufniban az ak-kor még gyerek Daninak kellett naponként tüzet raknia és élelmetvinnie. Édesapja kérdésére, hogy miért éppen ide menekült, a zsidófiú azt a kritikával vegyes dicséretet mondta, hogy „azért, mert ne-kem azt mondták, hogy Ön nem csak pap, hanem ember is”. Danikésôbb, kamaszként, a hortobágyi deportáltakhoz szökött be, vittélelmet és gyógyszert, s megint csak Isten kegyelmére hagyatkozott,amikor látogatását a barakkban többször megismételte.

Egyszóval gyermekkorától „edzésben volt”. Mai életvitele ellent-

mond a józan észnek, s leginkább a mi elkényeztetett fogyasztói élet-módnak. A nap ugyan neki is 24 órából áll, de ezt az idôt a töredé-kére szorított éjszakai pihenéstôl és a vonatos hosszabb-rövidebbszunyókálásoktól eltekintve a szolgálatnak, a feladatoknak szenteli.Ezek némelyike vállalt kötelezettség, némelyike ad hoc – de mindigfelülrôl – kapott feladat. Ezek csodálatos változatossága teszi azt,hogy mindegyikbôl fel tud töltekezni, hiszen a kárpátaljai 50 holdonadódó feladatoktól (a gyümölcsfa ültetéstôl az egyéb mezôgazdasá-gi munkákig) az alkalmas vagy alkalmatlan idôben való igei szolgá-latokig, hat cigány gyülekezet lelki és anyagi szükségleteinek gon-

dozásától az Aliansz szervezéséig, a Pres-biteri Szövetség elnöki teendôitôl a sáros-pataki presbiterképzésig, a hejcei angolbibliatábortól a dél-koreai református kül-döttség kísérgetéséig, a miskolci és csátizsinagóga felújításának támogatásától acikkírásig – felsorolni is hosszú lenne, miminden tölti ki lélegzetvételnyi szünet nél-kül a napjait. De bármilyen kilátástalanhelyzet elé állította Isten, mindig csoda tör-tént körülötte. Nem csak vele, hanem mégaz ellenségeivel is, akiket szeretetébe fo-gadott. Lehet-e nagyobb csoda annál, mintamikor egy magas rangú vezetôhöz, akiegykor hatalmi szóval megakadályozta,hogy felszentelt palástos lelkész lehessen,az Úristen odavezeti Danit és igazi, krisz-tusi szeretettel tölti meg az ellensége iránta szívét? Vagy nem csoda-e, hogy amikorszerencsétlen pártfogoltjának kártevései

miatt ki akarják tenni a szûrét a nagy nehezen megkapott portási ál-lásából, a szálloda személyzetise – rettegett nagydarab, nagyhangúasszony – ezt nem engedi meg, s titokban bevallja Daninak, hogy ôis Jézust vallja Urának, a párttitkár pedig védelmébe veszi, mert atragikus hirtelenséggel meghalt fiát juttatja eszébe.

Arra a kérdésemre, hogy vannak-e álmai az Egyház, a nemzet, avilág jövôjét illetôen, bibliai verssel válaszol: „...véneid álmokat lát-nak...”. Igen, én hitvalló Egyházról álmodom – mondja. Konfrontá-ció és konfliktusok nélküli, konfesszionális Egyházról. De gyüleke-zeti tagok, laikusok nélkül az Egyház nem tudja Istentôl kapott szol-gálatát teljesíteni. Az Úr népekben, nemzetekben gondolkodik, ámaz Egyház megújulása kell ahhoz, hogy a nemzet is megújuljon. Lel-ki ébredés kell, ezért kell imánk minden erejével az Úrhoz fordulni:Ô ad indító gyújtást és a gondozói mozdulatokat velünk akarja elvé-geztetni. Így fogjuk tudni Nyugat-Európát emlékeztetni, hogy „tudd,honnan estél ki”. Mennyei látást kell adni a népnek, amint a sáros-pataki református kollégium közel ötszáz éve teszi, így ôrizvén azélô örökséget. Ami pedig a világot illeti: mi csak két-három labdá-val labdázunk, pedig az Úr számunkra felfoghatatlan hatalmával éserejével csillagvilágokat mozgat, birodalmakat emel föl vagy döntle tetszése szerint. Ha mi rádöbbennénk Isten terveinek gigászinagyságára, bennük a mi porszem életünk semmiségére s mégis fon-tosságára az Ô szemében, mindjárt nem tûnne lehetetlennek, áldo-zatnak, illúziónak és utópiának, hogy terveinek részesei vagyunk amagunk aprócska köreiben, az emberélet év-pillanataiban, szemé-lyiségünk minôsége szerinti hozzájárulásunkban a mindenség Isteneterveinek megvalósításához.

Farkas Márta

Az Isten kegyelmébôl élô emberPortrévázlat Szabó Dánielrôl, Szövetségünk elnökérôl


Meghívóa Magyar Református Presbiteri Szövetség 13. Országos Konferenciájára

A konferencia témája: „Rétegmissziók gyülekezeten belül és gyülekezeten kívül”A konferencia alapígéje: „...bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erôteleneket,

legyetek türelmesek mindenkihez” (1Thessz 5,14)

Helyszín, idôpont: Tahi, „Sion Hegye” Református Konferenciaközpont, 2013. szeptember 5-7.

A KONFERENCIA PROGRAMJA

2013. szeptember 5. (csütörtök)14:00–15:00 Érkezés, regisztráció, elhelyezkedés a szálláson15:00–15:40 Megnyitó áhítat: Árvavölgyi Béla tahitótfalui lelkipásztor15:40–16:30 A rétegmissziós ágak és jelentôségük: dr. Mikolicz Gyula, a Biblia Szövetség titkára16:30–16:50 Szünet16:50–17:20 Társadalmi missziók a Magyarországi Református Egyházban: Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ

igazgatója17:20–17:40 Korreferátum: A lepramisszió és jövôje: Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió igazgatója17:40–18:30 A témák megbeszélése kis csoportokban18:30–19:20 Vacsoraszünet19:20–20:00 Esti evangélizáció: Gottfried Richárd diósjenôi lelkipásztor20:00–21:00 Közös éneklés, beszélgetés

2013. szeptember 6. (péntek)08:00–08:30 Imaközösség: dr. Judák Endre presbiterképzési titkár08:30–09:15 Reggeli09:15–09:45 Reggeli áhítat: dr. Viczián Miklós missziói titkár09:45–10:30 Idegen kultúrákba való beilleszkedés tapasztalatai a külmisszióban: Sipos Alpár Szabolcs, a Magyarországi Liebenzell

Alapítvány kuratóriumi elnöke10:30–11:15 A Cigánymissziós Tanács munkája a Zsinaton: Dani Eszter, a Zsinat Missziói Bizottságának elôadója11:15–11:45 Szünet11:45–13:00 Kerekasztal beszélgetés a cigánymisszióról: dr. Szabó Dániel, Dani Eszter, Durkó Albert, a Pünkösdi Egyház

cigánymissziós igazgatója, Jobbágy József, a Zempléni Egyházmegye cigánymissziós referense, Birinyi Márk,a KRE fôiskolai tanársegédje, Lakatos Gabriella cigánymissziós lelkész, dr. Szilágyi Sándor fôtitkár

13:00–15:30 Ebédszünet, pihenô15:30–16:00 Iszákosmentô és szenvedélybeteg misszió: Némethné Balog Katalin, az RMK Iszákosmentô misszójának vezetôje16:00–16:30 Lakótelepi misszió: Jenei Zoltán debrecen-széchenyikerti lelkipásztor16:30–17:00 Szünet17:00–18:30 A témák megbeszélése kis csoportokban18:30–19:20 Vacsoraszünet19:20–20:00 Esti evangélizáció: Gottfried Richárd diósjenôi lelkipásztor20:00–20:30 Beszélgetés a Szövetség missziós céljairól20:30–21:30 Közös éneklés, fakultatív videoprogram

2013. szeptember 7. (szombat)08:00–08:30 Imaközösség: dr. Szilágyi Sándor fôtitkár08:30–09:15 Reggeli09:15–09:35 Reggeli áhítat: dr. Bodnár Ákos, a Tiszántúli Egyházkerület v. fôgondnoka09:35–09:55 A börtönmisszió módszerei és tapasztalatai: L. Molnár István börtönmissziós lelkész09:55–10:10 Korreferátum: dr. Békefy Lajos, a „Presbiter” fôszerkesztôje, ny. börtönlelkész10:10–10:45 Kórházmisszió: Gál Judit, az RMK Kórházmissziójának a vezetôje10:45–11:00 Elnöki zárszó: dr. Szabó Dániel elnök11:00–13:00 Záró istentisztelet úrvacsora osztással

Igét hirdet: Sipos Bulcsu Kadosa, az Északpesti Református Egyházmegye espereseÁgendázik: Árvavölgyi Béla lelkipásztor

13:00 – Ebéd, hazautazás

SZERETETTEL HÍVJUK ÉS VÁRJUK PRESBITER TESTVÉREINKET ÉS VALAMENNYI ÉRDEKLÔDÔT!Elhelyezés: a Konferencia-központ vendégszobáiban. Részvételi díj a 3 napra (2 éjszakára): 10 000 Ft/fô; ágynemûhuzatot lehet hozni, vagya helyszínen 1000 Ft/fô áron igényelhetô. Csak napközben részt vevô testvérek ebédet 1500 Ft, vacsorát 1000 Ft áron kaphatnak. Jelentkezésa Szövetség bármely elérhetôségén: telefon/fax: 06-1/476-32-11, mobil: 06-20/250-1428, e-mail: [email protected], személyesen:1092 Budapest, Ráday utca 28. Határidô: 2013. augusztus 30. 12 óra. A részvételi díjak legalább felét kérjük elôre befizetni, a többit leheta helyszínen.Megközelítés: A 880-as számú Volán autóbusszal a 3-as metró Újpest-Városkapu megállójától a Tahi-Fôkert megállóig (58 perc). A buszminden óra 35 perckor indul. Gépkocsival a 11-es úton a tahitótfalui révtôl kb. 2 kilométerre (32-es km-kô után), a Tahitótfalu-Fôkert busz-megállónál kell balra kanyarodni. A konferenciaközpontot tábla jelzi.


PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Far-kas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki Lász-ló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond,Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô ésképszerkesztô: Dr. PhD Békefy Lajos. Felelôs kiadó:Dr. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás.Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szö-vetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax:476-3211. E-mail címünk: [email protected]. Alap a fenti címen írásban vagy telefonon is megren-delhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2100 Ft,Európa országaiba 4200 Ft, a tengerentúlra 4800 Ft.Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Buda-pest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodá-jában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat isköszönettel fogadjuk a Kárpát-medence reformátusgyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette aRosental Kft. Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kézira-tot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 350 Ft

Április13-án Csengerben tartotta regionális presbi-

teri konferenciáját Szövetségünk szatmáriegyházmegyei területi szervezete – többekközött – Bartha Gyula esperes, dr. ImreSándor fôgondnok, dr. Bodnár Ákos szöv.elnökségi tag, valamint Tóth Zoltán szöv.területi elnök szolgálatával.

15-én készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

18-án fôtitkári értekezlet volt Szövetségünkirodájában.

20-án Nagyváradon, a Püspöki Palota dísz-termében tartotta éves közgyûlését a Ki-rályhágómelléki Református Egyházkerü-let Presbiteri Szövetsége, melyen anyaor-szági Szövetségünket D. Szabó Dániel el-nök és dr. Szilágyi Sándor fôtitkár képvi-selte.

24-25-én a MRE Zsinat XIII. ciklusának 12.ülésén Szövetségünket D. Szabó Dánielelnök és Váczi Gábor titkár képviselte.

27-én Ilken tartották találkozójukat a Sza-bolcs-Beregi Egyházmegye presbiterei.Téma „A jól forgolódó presbiter a XXI.század elején” volt.

Ugyanezen a napon Békésen tartotta pres-biteri csendesnapját Szövetségünk egyház-megyei területi szervezete. Az alkalmon– többek között – Bittó Zoltán, a Buda-pest-Újpest Újvárosi Református Egyház-község tiszteletbeli presbitere elôadássalszolgált.

Ugyanezen a napon Budapesten, a ZsinatiSzékházban került megrendezésre az azökogyülekezeti konferencia, melyrôl elô-zô lapszámunkban is hírt adtunk. Szövet-ségünket a rendezvényen dr. Nagy Sándorképviselte.

30-án a Parlamentben az egyházügyi törvénymódosításával kapcsolatban megrendezettkonferencián Szövetségünket dr. h.c. Sza-bó Dániel elnök képviselte.

Május2-án a Pápai Református Teológiai Akadé-

mia hallgatói között szolgált dr. SzilágyiSándor fôtitkár és dr. Judák Endre pres-biterképzési titkár.

5-én a Cegléd-Újvárosi Református Egyház-községben tartotta presbiterképzési alkal-mát Szövetségünk délpesti egyházmegyeiterületi szervezete.

7-én a Református Missziói KözpontbanSzövetségünk fôtitkára és missziói titkáraa szeptember 5-7. között Tahiban megren-

dezendô országos konferencia elôkészíté-se céljából megbeszélést folytatott Ma-gyarné Balogh Erzsébettel, a RMK lel-kész-igazgatójával.

8-án tartotta alakuló megbeszélését Szövet-ségünk jogi munkacsoportja.

9-én a Debreceni Református HittudományiEgyetem hallgatói között szolgált dr. Szi-lágyi Sándor fôtitkár.

10-én a Károli Gáspár Református EgyetemHittudományi Karának hallgatói közöttszolgált dr. h.c. Szabó Dániel elnök, dr.Szilágyi Sándor fôtitkár és Bittó ZoltánFB elnök.

16-án tartotta ülését Szövetségünk felügyelôbizottsága.

20-án, pünkösdhétfôn rendeztek presbiterikonferenciát az egervölgyi Noszvajon. Azegyházmegyei területi szervezeti tisztsé-gekre történô jelöléssel egybekötött alka-lom témája az egyházépítés (hit-vezetés-munka) volt. Az alkalomról lapunk máshelyén beszámolót közlünk.

25-én Miskolc-Lillafüredre tettek közös ki-rándulást a Szabolcs-Beregi Reformátusegyházmegye gondnokai.

Ugyanezen a napon Budapesten tartotta évirendes közgyûlését testvérszervezetünk,a Magyar Evangéliumi Szövetség, melyenSzövetségünket – kettôs elnöki minôsé-gében – D. Szabó Dániel elnök képviselte.

31-én „Pünkösd után” címmel hitmélyítôevangélizációs estet tartott Szövetségünkdél-borsodi egyházmegyei területi szerve-zete Péter András diósgyôri lelkipásztorszolgálatával Miskolcon, a Deszkatemp-lomban.

Június1-én Szigetváron tartotta konferenciáját Szö-

vetségünk baranyai egyházmegyei területiszervezete.

2-án Dédesen tartotta presbiterképzési alkal-mát Szövetségünk észak-borsodi területiszervezete. Az alkalomról lapunk más he-lyén részletes beszámolót közlünk.

3-án szabolcs-beregi egyházmegyei területiszervezetünk közelmúltbeli megalakulásátüdvözlô kihelyezett, rendkívüli elnökségiülés volt Sárospatakon. Ez alkalommal tör-tént Szövetségünk elnökének köszöntéseis, 80. születésnapja alkalmából.

11-én tartotta második megbeszélését Szö-vetségünk jogi munkacsoportja, melyen aSzövetség közhasznúságával kapcsolatosjogszabályok kerültek napirendre.

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

21. és 23. között Köpecen (Erdôvidéki Egy-házmegye) tartotta 4. konferenciáját az Er-délyi Református Egyházkerület Presbi-teri Szövetsége, melyen anyaországi szö-vetségünket dr. Szilágyi Sándor fôtitkárképviselte. Téma a HK 450. évfordulójakapcsán „A presbitériumok egyházközsé-genkénti tevékenységének sajátossága”volt. A konferencián részt vett és elôadásttartott dr. Tóth János, a Békési TerületiSzervezet elnöke.

22-én tartotta a 2012/2013. tanévet záró ün-nepélyét a Sárospataki Presbiteri Népfô-iskola a Sárospataki Református TeológiaiAkadémián, melyen Szövetségünket – ta-nári minôségében is – dr. h.c. Szabó Dá-niel elnök képviselte.

28-án a Magyar Református Egyház KözösZsinatának ülésén Debrecenben Szövetsé-günket dr. Imre Sándor fôgondnok, Szö-vetségünk Tiszántúli Korrdinációs Bizott-sága elnöke képviselte.

Július8-án készítette elô jelen lapszámunkat a

PRESBITER szerkesztô bizottsága.

A szerkesztô bizottság következô ülésénekidôpontja: 2013. szeptember 16. Megje-lentetésre szánt írásaikat eddig az idôpon-tig kérjük megküldeni Szövetségünk bár-mely elérhetôségére.

Váczi Gábor


Nagy harctérez az emberi élet, ahol naponként megújula csata, alig fejezzük be az (életet) egyiket,máris a másikba kell készülôdnünk. Ebbena folyton meg-megújuló küzdelemben úgylátjuk a gyôzelem reményét teljesedésbemenni, ha kisebb-nagyobb táborokba sze-gôdünk. Különbözô jelmondatokat készí-tünk, kreálunk, amelynek nemcsak hallga-tói vagyunk, hanem megvalósítói is törek-szünk lenni. Égô gyûlölettel és gyakran agyilkos érzületével tekintünk arra, aki nema mi táborunkban van. Mert mindnyájanazt hisszük, hogy csupán az az egyetlen útvezet az egyetemes boldogsághoz, ame-lyen mi járunk. Semmi sem jellemzôbb azemberre, mint a pártérdekek szolgálata,bár kénytelenek vagyunk elismerni, ami-kor magunkba tekintünk egy-egy csendesórán, hogy a másik is azt akarja, amit mi,csak más úton és más eszközökkel. Egye-dül a krisztusi célkitûzés az, amely mindenember számára egyformán ígéri az életboldogságát. Ez az a célkitûzés, amely ahitetlen emberek lelkét éppúgy felforrósít-ja boldog önátadásra, mint a kétségeskedôés ingatag embert.

Szabó Gábor

Bódás János

ÚrvacsoraAz csak igazi, az a hit,

mely mindig ád s tesz valamit,mely testet ölt, él s látható,

termô, jövôvel bíztató,mibe itt, s ma lényegül át

Krisztus, megmutatván magáttebenned is: ha emberül

dolgozol s nem selejt kerülki a kezedbôl, – s hogyha késtrejt szó, kéz – te adsz békülést.

Ha ott küzdesz azok között,kik ma ûzik az „ördögöt”:háború, nyomor démonát.

S az ember boldogság-jogátváltják meg, de nem véres érvvel:

a munka s eszme fegyverével!

Lásson a gyanakvó világhitet, mely nemcsak szóvirág,de úgy terem és úgy ragyog,

mint Krisztus-szava: én vagyok!

Ezt parancsolja ô magaha terítve az asztala:

vérem ital, a testem étek,íme vegyétek és egyétek,

S amit én tettem, azt tegyétek!

A misszió „Világosságul a pogányok meg-világosítására...” (Lukács 2,32)

Ebben látja a karján fekvô Kisded érke-zésének és küldetésének célját Simeon is,az evangelista is. S ezzel kínálja Örömhí-rét Theophilos tábornoknak.

Izráel, s azóta 2000 éven át az egyházsokféleképpen viszonyult – nem mindig„világos” – világához. Volt, amikor kö-zömbösen, volt, amikor üldözött vadkéntmenekült elôle, volt, amikor ellenségesen.Izráel – amíg kánaáni pogány hatások ér-hették – isteni parancsra elkülönült. Majdéppen a babiloni fogság vége felé Ézsaiáspróféta és utódai hatására felismerte,hogy Isten üdvössége mindenkinek szólóevangélium. Kyrosz perzsa uralkodó ha-tározata nyomán hazatérve, Malakiás pró-féta által már így szól az Úr (1,11): „Nap-kelettôl fogva Napnyugatig nagy az én ne-vem a pogányok között...”

A diaszpórában maradt zsidóság, ámugyanúgy az utazó kereskedôk mindegyi-ke – misszionárius volt. Prozelitának ne-vezték azt, aki elhagyva a pogányságot,körülmetélkedett és megkeresztelkedett.(Vagy csak megkeresztelkedett, ha nô volt.Meg kell jegyezni, hogy a „keresztség”kifejezés erre a korra nem pontos. A zsi-nagógai mikvében – medencében – beme-rítkezésrôl van szó.)

A missziói módszer ez volt. Az idegen– miután megcsömörlött a bálványimá-dástól – érdeklôdött Izráel hite iránt. Ezekvoltak a „szebomenoik” (istenfélôk, isten-keresôk). A hívô zsidók igyekeztek lebe-

szélni zsidó vallás felvételérôl, ecsetelvea sok hátrányt. Ha az illetô továbbra is ra-gaszkodott elhatározásához, befogadták.Jézus viszont meghirdette a világmissziót.Szinte parancsba adta. Azóta minden hí-vônek kötelessége, hogy hitérôl mindenélethelyzetben tanuskodják. Simeon ha-gyatéka: Légy világosság a sötétségben.Légy „só” az ízetlen, életellenes világban.Légy embermentô!

-p s.

Agg Simeongazdag hagyatéka (4.)

Úrvacsoravétel Kalotaszentkirályon

nem csak kenyÉrrel Él az ember, hanem minden igÉvel...

Documents