NemzetiTársadalmiSzerződés

NemzetiTársadalmiSzerződés

© Csizmadia László, Fricz Tamás, Barsi Balázs, Szabó Endre, Ifj. Lomnici Zoltán, Kiszelly Zoltán, Damm Andrea, Bayer Zsolt, 2014ISBN

5

„Új módon gondolkodni, cselekedni – „teremteni” ésegyben alkalmazkodni –: ez az a hajlandóság, amely újtávlatokat nyit.

Célunk a magyar–magyar kiegyezés, a megbékélés és azemberi méltóság tisztelete. Olyan, mindenkire nézve köte-lező erkölcsi előírás, amely megnyitja a civilizáció magasabbköreit.”

Csizmadia László

A Nemzeti TársadalmiSzerződés ajánlásai

1. Oszthatatlanul

A magyar kormány − együtt az anyaországi civil erőkkel −támogasson minden külhoni békés törekvést, amely nem-zettestvéreink kulturális, település-önkormányzati és klasszi-kus területi autonómiájára irányul. Legyen a nemzeti meg-újulás a kormányzás és a polgárság közös célja.

2. Nemzetstratégia

A civilitikában (civil politizálásban) érdekelt, szervezettpolgári közösségek helyet kérnek az állampolgárok jogainakés kötelezettségeinek alakításában, tevékenyen kívánnakrészt venni a nemzetstratégiai célok megvalósításában.

3. Célkeresztben a közjó

Elvárásunk, hogy a leendő kormány erősítse meg és sta-bilizálja a nemzetállami szuverenitásunkat, és az állam – azelmúlt négy év új társadalommodelljére alapozva – a közjóérvényesítését állítsa tevékenysége középpontjába.

7

8

A leendő kormány minden erejével akadályozza mega globális piacnak az állam „elfoglalására” irányuló törekvé-seit, és a piacot szorítsa vissza a saját szférájába.

Az állam – az elmúlt négy év folyamatait felerősítve –intézményesen és egyenrangúan működjön együtt a profit-mentes tevékenységre épülő civil társadalommal a közjóérvényre juttatásában a minél több ember minél nagyobbjóléte érdekében.

4. A gyűlölet, a kirekesztés és a kettős mérce ellen

A polgárok és az állam közösen megfogalmazott célja − egyben a világ élhetővé tételének elemi feltétele − a gyű-lölet és az uszítás elleni folyamatos küzdelem. Nincs helyea társadalomban az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, arasszizmus, a keresztényellenesség és a kisebbségek ellenifellépés egyetlen megnyilvánulási formájának sem.

5. Egység a sokféleségben

A kormány a polgárokkal karöltve fűzze szorosabbra azeurópai népek összetartozását. Érvényesüljön a szubszidia-ritás elve, szélesedjenek az Európai Unió közös célkitűzései,a szabad akaratra és a kölcsönös érdekekre épülve. Kapja-nak nyilvánosságot azok a polgári és civilszervezeti vélemé-nyek, amelyek az Európai Unió döntéseiről fogalmazódnakmeg.

9

6. A családé az előny

Nemzeti szempontból fontos, hogy ahol magyar család-szervezetek dolgoznak, ott magyarul beszéljenek és gon-dolkodjanak gyermekeink is, ezzel is építve a magyarság jö-vőképét. Így tölthetők meg a templomok, az iskolák, és ígylesz utánpótlása a magyar közéletnek. Az állam támogassaa gyermekvállalást, minden családban születhessen megminden remélt gyermek. A magzati életet is illesse meg avédelem, a támogatás és a tisztelet.

7. Összefogás

Az első emberpár szégyenében és félelmében az éden-kert fái közé bújt a teremtő Isten elől, a mai ember pedigtetszetős elméletek műfái és műbokrai mögé rejtőzik, ne-hogy szembesülnie kelljen az élet végső kérdéseivel.

A kormány és az elhivatott polgárok közösségei napmint nap járuljanak hozzá a közerkölcs erősítéséhez. Az efeladattal foglalkozó civilszervezeteket az állam kiemelt mó-don támogassa.

8. Nemzeti Társadalmi Szerződés

A szerződés – a személyes, élő nemzeti konzultáció után– a nemzet polgárainak ajánlásait tartalmazza, a szerzőklelkiségének tükrében. Az ajánlások teljesüléséhez szükségesegy olyan, az állam által is elismert civil intézményrendszer,amely kellő hatékonysággal vesz részt a társadalmi folya-matok elemzésében és a kölcsönösen elfogadott irányvonalvégrehajtásában.

11

Csizmadia László

Új utak a civil politizálásban

Új módon gondolkodni, cselekedni − „teremteni” ésegyben alkalmazkodni –: ez az a hajlandóság, amely új táv-latokat nyit.

Célunk a magyar–magyar kiegyezés, a megbékélés és azemberi méltóság tisztelete. Olyan, mindenkire nézve köte-lező erkölcsi előírás, amely megnyitja a civilizáció magasabbköreit.

Demokratikus téveszme, hogy mindenki alkalmas azuralkodásra. Ezért szükségszerű, hogy négyévente megvá-lasszuk azokat, akik a következő ciklusban a hatalmat gya-korolják – nyugodtan fogalmazhatunk úgy −, uralkodnakfölöttünk.

A jó választás lényege a jövőbeni társadalmi szabadságbiztosítása. A jó választáshoz azonban tapasztalat, tudás ésbölcsesség kell. Ostobák azok, akik a szirénhangoknak fe-lülve olyanokban bíznak, akik már nem érdemelnek újabbesélyt.

A civilek élő nemzeti konzultációján sok ezer választó-polgár jelentette ki, hogy vezetőként a civil társadalomértkiálló, bátor, karizmatikus politikust képzel el. Olyat, akinem feledkezik meg arról, hogy a hatalmát a néptől kapta.A hatalommal való élés viszont nehéz, felelősségteljes fel-adat, amelynek a civilekkel történő megosztása a hosszútávú birtokláshoz elengedhetetlen. A nemzetstratégia közös

12

célokat jelent. A polgárok és a választott hatalom kormá-nyának közös akaratát és együttműködését.

Az országgyűlési választások előtt nem meglepő a pártoktevékenységének felélénkülése. Ilyenkor hirtelen „fontossá”válnak a választók, hiszen a hatalom megszerzéséhez rajtukkeresztül vezet az út. A kormányzás négyévenkénti megmé-rettetése a demokrácia vívmánya, amely periodikus lehe-tőséget biztosít arra, hogy megtartható − vagy szükség eseténmegváltoztatható − legyen az ország társadalmi és gazdaságiirányítása. A választás intézménye egyben lehetőség a reálisértékelésre, az elmúlt időszak kormányzásának, hibáinakés eredményeinek számbavételére. Magyarország Alaptör-vénye garantálja a szabad véleménynyilvánítást és a titkosszavazással történő országgyűlési választást. Nemzetközilegakkreditált megfigyelők ellenőrizhetik a választások lebo-nyolításának tisztaságát.

A választópolgárok összessége − a nép − dönt arról, hogya tulajdonát képező hatalmat (ideiglenesen) átruházza atöbbségi akarat által kinyilvánított győztesre. A tét óriási, hi-szen a nemzet és az ország sorsa fölötti döntés lehetősége ke-rül átadásra a választópolgárok többségének akarata szerint.

Látszólag itt végződik a történet. A civil társadalom egy-behangzó véleménye szerint azonban csak itt kezdődik,mégpedig a Nemzeti Társadalmi Szerződésben foglaltakszerint.

A választók által kitűzött feladatokat ugyanis végre kellhajtani.

Civil társadalom és kormányzás

Az új kormányzási ciklus ismét négy évre szól, nem nél-külözheti a hatalom és a honpolgárok folyamatos párbe-

13

szédét és a végrehajtásban közös cselekvését. A nemzeti ér-dekektől átszőtt, demokratizált társadalomban nem elég„konzultálni” a civil társadalommal. Szerződésben is rög-zíteni kell a stratégiai partnerséget!

Az előző kormányzati ciklusban több minisztérium isszakmai együttműködést kötött különféle egyesületekkelés alapítványokkal. Az együttműködés sokféle lehet, irá-nyulhat társadalmi, politikai vagy szakmai-gazdasági össze-fogásra. Minden formájában a kormányzati és jogalkotásidöntések előzetes megismertetését, az azokban történő civilrészvételt, a társadalmi egyeztetés mellett a demokrácia he-lyes útján történő haladást jelenti, és szempontrendszeremegelőzi az érdekcsoportok közötti végrehajtás folyamánesetlegesen kialakuló feszültségeket.

Hatalmi és civil érdekeket egyaránt figyelembe véve tudmegkerülhetetlenül érvényesülni a többség akarata, miköz-ben az államirányítás rendszerében a kisebbségek jogai semsérülhetnek. Magyarország a jogállamiság talaján áll, a népáltal delegált képviselőket a választók által közerkölcsi szin-ten megfogalmazott elvárások is kötik.

Az elmúlt négy évben, a rendszerváltás mintegy negyed-százados, meglehetősen göröngyös útjának előzményei utánkiépültek azok az intézményes formák, amelyek lehetővéteszik az államhatalom és államigazgatás terén a posztkom-munista és a ráragadt neoliberális hatalomgyakorlás beégettformáinak meghaladását. Az alapvető intézményrendszer− új Alaptörvény, polgári törvénykönyv, büntető törvény-könyv, igazgatási rendszer − megújult. A „ház” falai állnak,most már csak annak bevakolásra és a berendezésre vanszükség.

Magyarország népe nem fél a feladattól. Szeretne a magaáltal megépített és berendezett házba – Országházba – be-költözni, és abban boldogulni.

14

A Civil Összefogás Fórum szakértőinek országjárásánkialakult véleménye szerint – és ezt külhoni nemzettársainkis megerősítették − a demokrácia biztosítéka, a fékek és el-lensúlyok rendszere az elmúlt négy évben jól működött.Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a megelőző kormány-zati ciklus felelőseinek elszámoltatása nem volt elég haté-kony, és a mai napig is sok megválaszolatlan kérdést vet föl.

Érthetetlen, hogy az igazságszolgáltatás első számú lánc-szeme, a nyomozó hatóság miért lassítja a rendszer egészé-nek működését. A rendszer lassúságának következményeegyebek között, hogy a 2014-es választásokon a képviselő-jelöltek egy részének legitimitása – ha nem is jogi, de er-kölcsi értelemben – megkérdőjelezhető. A négy éven túlbe nem fejezett nyomozások rossz fényt vetnek az igazság-szolgáltatásra, benne az ügyészség ellenőrzési tevékenységére.

A Civil Összefogás Fórum által szervezett országjárásazt bizonyítja, hogy az emberek érzik: a hatalom nem hagytaőket „az út szélén”. Az emberek képesek fölzárkózni a nem-zet érdekei mögé, azokat sajátjuknak tekintik, kiállnak ésdolgoznak is értük. Fokozódik a társadalmi és gazdaságiélet résztvevőinek aktivitása. Ez a magatartás védelmetnyújt a nemzet szuverenitásának és identitásának megőr-zéséhez, kiállást jelent a közjó mellett, békés módon jelzi a többség, a Békemenet által demonstrált közösség erejét.

A világban zajló politikai, társadalmi és gazdasági vál-ságok bizonyítják, hogy az „izmusok” hamis eszmerendszerecsődöt mondott. Jó példa erre az Európai Unió, ahol apolitikai érdekek túlfűtöttsége miatt hosszú évtizedekenát sem sikerült megoldani a tagállamokat sújtó társadalmiés gazdasági válságokat. Ennek fő oka az EU vezetésébenuralkodó elitista felfogás − amely a lehető legtávolabb tartjaa döntéshozataltól a tagországok civil társadalmának véle-ményét − és a diktatórikus, központosított „demokrácia”,

15

azaz a közösségi jogszabályok által történő irányítás min-denhatóságának szemlélete. Az eredmény világos: a szub-szidiaritás visszaszorul, így az erős nemzetállamok hatékonyközössége helyett kaotikus, rosszul szabályozott, uniformi-zált massza jött létre valós közösség helyett. A bal kéz nemtudja, mit tesz a jobb.

Az Európai Unió jelenlegi irányítási rendszere ellentétesa klasszikus demokráciafelfogással. Ami súlyosabb: a népekmodern rabszolgaságának előkészítését jelenti. Ez a felfogásalapjaiban hibás.

Mi, európaiak ezen az úton nem haladhatunk. Kelet-Közép Európa népei még a bőrükön érzik, hogy alig 25éve hasonló helyzetből szabadultak. A gyarmati országokbéklyóját éppen hogy csak ledobták. Az Unió most másmódszerekkel, cizellált erőszakkal, fegyveres elnyomás he-lyett a pénzügyi megszállás eszközeivel kíván birodalmatépíteni. A bankóriások civilnek álcázott megszálló csapa-taikkal építenek a nérói császársághoz hasonló intézmény-rendszert, amely azonos a diktatúrával, és csak pillanatnyiöltözékében más, mint a kommunizmus vagy a nácizmus.

Az adós rabszolgaságot elutasítjuk. Az erkölcsös, a közjóoldalán álló, az egyenrangú országok együttműködését tá-mogató Európai Unióban kívánunk élni. Csakis a RobertSchumann által megálmodott, eredeti céloknak megfelelőEurópai Unióval tudunk azonosulni.

Saját utat járva

Új magyar utat építünk, és nemzeti érdekeink követke-zetes megvalósításáért a környezet adta lehetőségeket fogjuk– remélhetőleg optimálisan − kihasználni. Szakítunk AdyEndre folyamatos sodródásunkat leíró „kompország” vízi-

16

ójával. Magyarország jövője csakis az Európai Unió közös-ségébe ágyazva képzelhető el. A munka társadalmát kellerősítenünk, a spekulatív előnyszerzésre irányuló törekvé-seket vissza kell szorítanunk.

Ma Magyarországon 50-60 ezer civil egyesület, alapítványlétezéséről tudunk. Ezen szervezeteknek alapvető céljuk aközösségépítés. Tudjuk, hogy az egyének szabadságjogaicsak a közösségekben teljesedhetnek ki. Statisztikai felmé-rések igazolják, hogy az önkéntes közösségek jelentősen já-rulnak hozzá a GDP növekedéséhez.

Az elmúlt választási ciklusban a civilek társadalompoli-tikai aktivitása jelentősen nőtt. Több alkalommal is tanúilehettünk annak, hogy az állampolgárok fontos nemzeti ésnemzetközi ügyekben is megnyilvánultak, és nagy határo-zottsággal adtak hangot véleményüknek. Különösen újszerűvolt az a jelenség, hogy a regnáló kormány és az aktív civilektöbbsége a kölcsönös bizalom alapján, egymást támogatvanyilvánított véleményt.

Megfigyelhető volt a civil státus megőrzéséhez ragasz-kodó tömegek egyértelmű elkülönülése az utóbb „álcivil-nek” bizonyult csoportosulásoktól, amelyek valójában csaka hatalomba jutás eszközének tekintették az átmenetilegcivilnek föltüntetett szervezeteiket. Ezek a kezdetben „ci-vilszervezet”-ként aposztrofált formációk a választások kö-zeledtével hirtelen mind párttá alakultak.

A fent körülírt kétféle „civilség” egymástól alapjaibaneltérő társadalmi jelenségeket takar. Míg az egyik valóbana közügyekkel foglalkozni kívánó állampolgárok közéletiaktivitásának a terepe, addig a másik nem egyéb, mint a politikai párttá alakulás és a hatalmi harcba történő be-kapcsolódás előszobája.

A CÖF, a CET, a Szellemi Honvédelem és a magyarcivil társadalom legnagyobb létszámú megnyilvánulása,

17

a Békemenet egyenként is civil mozgalom. Nem azonosakegymással, bár működésüket tekintve hasonlók. A különb-ség annyi, hogy a különféle elnevezéssel jelölt szerveződésekmás és más − bár egymást nagymértékben átfedő − halmazátfogják össze a hosszú távon is civilnek maradó, de közéletiértelemben nagyon is aktív állampolgároknak. A mozga-lomjelleg és a „civilség” egyben azt is jelenti, hogy ezek akonkrét ügyek mentén szerveződő közösségek nem feltét-lenül rendelkeznek állandó, formális, szervezeti rendszerbefoglalt tagsággal és vezető tisztségviselőkkel. Ugyanakkorazonban koordinált és folyamatos tevékenységet végeznek,amely a szervezési feladatok miatt jogi értelemben is felelős(azaz jogi személyiséggel rendelkező) szervezet létrehozásátigényelte. Ezzel a céllal jött létre Civil Összefogás KözhasznúAlapítvány (CÖKA).

A CÖF, a CET és a Szellemi Honvédelem elnevezésselműködő civil szerveződések, valamint a Békemenet is aCÖKA szervező munkájára támaszkodik. Ez lehetővé tesziaz érdemi feladatok elvégzését, és azt is, hogy az említettmozgalmak megmaradhassanak „civilnek”. Ez pedig azt je-lenti, hogy a politikai értelemben vett mindenkori hatalmat„kívülről” – azaz egyéni hatalmi és anyagi érdekeltségek nél-kül −, a többség összefogásának erejével segítik. Tömegeketmozgatnak meg egyes demonstrációk alkalmával, vagy éppenkonkrét javaslatokat és bírálatokat fogalmaznak meg a min-denkori kormány vagy nemzetközi szervezetek számára.

A 2014-es tavaszi nemzetjárásunk összesített eredményealapján kimondhatjuk, hogy továbbra is szükség van a civilaktivitásra. Más szóval: a mindenkori kormánynak nemkell félnie a „civilitika”, vagyis a civil „politizálás” megjele-nésétől. Erősebbé válik az a kormány és az általa vezetettnemzet, amely az állam irányításában kiépíti az intézmé-nyesített és konstruktív civil közreműködést

18

A Magyarországot sújtó társadalmi és gazdasági válság2010-től az eddigiektől eltérő civil aktivitást és összefogásteredményezett. Az emberek a késlekedő és késleltetett rend-szerváltás befejezéséért szálltak síkra.

Késleltetett rendszerváltozás

A magyarországi polgári társadalom összefogása meg-nyilvánult a nemzeti értékek mellett kiálló kormány támo-gatásában, és az emberek soha nem látott számban álltakki a nemzet szuverenitása és identitása mellett. A közjóravaló törekvés elfogadottá és mindennapivá vált.

A civil összefogás megsokszorozta a társadalom és a nem -zet erejét. A polgárok együvé tartozását a Civil ÖsszefogásFórum (CÖF) reprezentálta. A Fórum munkája túlsugár-zott a határokon, lelkesítve a Kárpát-medence magyarjait,erősítve az összetartozás érzését. Ennek eredményekéntmegalakult a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET),amely a határon túli honfitársaink egyesületeit és alapítvá-nyait szervezte közösségbe. A CÖF és a CET ereje Európá-ban is példátlan módon − a nemzet védelmének érdekében− 500 ezer ember demonstrációját tudta megszervezni. A demonstráció a kormány mellett kiállva többször iscsendben, békésen utasította vissza a pénzhatalmi gyarma-tosítás törekvéseit. A középpolgárság gigantikus megmoz-dulása létrehozta a Szellemi Honvédelem mozgalmát, amely8000 értelmiségi részvételével, petícióival bírálta az EurópaiUnió Magyarországgal szembeni kettős mércéjét.

Elmondhatjuk, hogy a Civil Összefogás Közhasznú Ala-pítvány mint jogi személy − irányítva az előbbiekben emlí-tett polgári közösségeket − eddig soha nem látott méretűpolgári szerveződést hozott létre.

19

Ez az erő éjjel-nappal mozgósítható a nemzet építése ésmegvédése érdekében. A szervezet túlnőtte kereteit, igénylia kormány támogató intézkedéseit. Szükségessé vált egy in-tézményesített megoldás kidolgozása, annak érdekében,hogy a nemzetstratégia cselekvő végrehajtását az aktív civilekfolyamatosan végezhessék. Az újonnan kialakuló intéz-ményrendszernek egyben azt is biztosítania kell, hogy azországgyűlési választások ciklusai között a nemzeti értékekmellett kiálló és cselekvő polgárokat szervezeti formábanösszetartsa, és ha kell, mozgósítsa.

21

Fricz Tamás

A közjó érvényesülése az állam és a civil társadalom

együttműködésében

Az utóbbi húsz év tapasztalatát figyelembe véve háromfontos alrendszer van, amely meghatározza az országok,sőt a világ sorsát.

1.) a piac (gazdaság), 2.) a (civil) társadalom,3.) a politika (állam).

Kezdjük a piaccal. E piac működési alapelve az egyéni(gazdasági, pénzügyi) érdek, a haszonszerzés, a profit növe-lése. Ez nem is lehet másként, hiszen a legfontosabb igazimotiváló erő a gazdaságban a „gazdagság”. Ez viszi előre a vállalkozásokat, ösztönzi a termékek és szolgáltatásokmind magasabb színvonalú előállítását.

Ezzel szemben a társadalmat – szerencsés esetben beleértveebbe a civil társadalmat is – ettől éppen eltérő logika hajtjaés tartja össze. A közösségi érdek, a szolidaritás, a kollegia-litás, az együttműködés és nem utolsósorban az erkölcsmint norma. A világ minden országának minden társa-dalma erre a minimális vagy annál jóval szervezettebb kol-legialitásra épül – ami a közlekedéstől kezdve a közösségi

22

terek, épületek és intézmények együttműködő használatáigtart. Ez adja az adott ország működési alapzatát. A társada-lomban vagy közelebbről civil társadalomban jelennek mega nem profitorientált szervezetek. Ezeket nem a pénzügyihaszon, hanem a szolidáris segítségnyújtás motiválja.

Amíg tehát a piacot az egyéni érdek és a haszonelvtartja össze és működteti, addig a társadalmat a közösségiérdek és az erkölcs.

A harmadik a politika, és ennek középpontjában az állam.A demokratikus állam az a terep, amely ideális esetbenmegteremti az egyensúlyt piac és társadalom, egyén és kö-zösségi érdek között. A demokratikus állam a közérdeket,a közjót képviseli, és jó esetben bölcs államférfiak értő mó-don döntenek arról, hogy meddig terjedjen a piac logikája,és meddig a társadalomé. Tudják, mindkettőre szükségvan.

A piacira azért, mert kellő mennyiségű árura, munka-helyre, szolgáltatásokra és haszonra van szükség ahhoz,hogy a társadalom egésze fennmaradjon, táplálkozzon, lak-jon, jól éljen, és ehhez az egyéni motivációt, a haszonszerzésvágyát fenn kell tartani.

A társadalmira pedig azért, hogy ne törjön ki polgárhá-ború, béke legyen, az ember ne legyen embernek farkasa,hogy komfortosan, sőt, tisztességesen és szeretetteljesentudjunk együtt élni a mindennapokban.

A demokratikus állam, a jó állam és a jó kormányzás, a good government bölcsessége arra vigyázni, hogy egyiklogika se terjedjen túl a másik területre. Nem szabad, hogya piaci elv áthassa a társadalmit, az egyéni érdek a közösségiérdek terepét, és fordítva, a társadalmi elv nem hathatja áta piaci alrendszert. (Ez utóbbi kísérlet volt a szocializmus-kommunizmus, tudjuk, milyen eredménnyel.)

23

A kapocs a közjó

Az állam az egyetlen alrendszer, amely céljai megvalósí-tásához rendelkezik a megfelelő jogi és törvényi kényszerítőerővel, tehát minden eszköze megvan ahhoz, hogy a közjószempontjából járjon el. Ráadásul a demokratikus államvezetőit választások útján a társadalom, a „köz” választjaki, ezért is elkötelezett a közjó iránt az állam. Természetesenmindez nem jelenti a piac háttérbe szorítását, hiszen a piacáltal megtermelt javak által válik lehetségessé a közjó. Ígyaz állam ideális, ideál-tipikus esetben piac és társadalomközött egyenlegez, és teremti meg a kellő egyensúlyt az al-rendszerek között.

E kiinduló tézisek után a fő kérdés azonnal a következő:mi akadályozza azt a 21. század elején, hogy a közjó menténvalósuljon meg állam, piac és társadalom kapcsolatrend-szere? Miért került a tudományos és közéleti viták közép-pontjába e kérdés?

A válasz viszonylag egyszerű. A huszadik század végéreglobálissá vált piac igyekszik a nemzetállamok fölé kere-kedni, meghatározni mozgásterüket, döntéseiket, és ez ön-magában jelentős mértékben megnehezíti a közjóért mű-ködő − másképpen fogalmazva −, jó állam létrejöttét.Megnehezíti, sőt időnként ellehetetleníti, hiszen a jó ál-lamhoz és a jó kormányzáshoz nemzetállami szuverenitás,szabad választások, önálló gazdaságpolitika és természetesendemokratikus jogállam kell, ám mindezeket veszélyezteti a globális piac.

A második Orbán-kormány is azzal nézett szembe 2010-ben, hogy a nemzetközi pénzügyi csoportok kívülről igye-keznek beavatkozni az állam működésébe, korlátozva a kor-mány mozgásterét és szuverenitását. A kabinet felismerte,hogy a piaci dogmák követése, az IMF, a Világbank, az Eu-

24

rópai Unió, az Európai Bank, az Egyesült Államok gazda-sági és politikai „ajánlata” a lakossági megszorításokról, azállami vagyon privatizációjáról, a multinacionális cégek ésnemzetközi bankok kiszolgálásáról, az állam gazdasági ésszociális szerepvállalásának leépítéséről egyenes úton vezeta további eladósodáshoz, a gazdasági csődhöz, a társadalomelszegényedéséhez.

Felismerte, hogy a piac, a profitelv korlátlan érvénye-sülése, a pénzügyi-gazdasági szféra behatolása az állambakiszolgáltatottá teszi az országot, és végletekig legyengíti a társadalmat. Felborul a piac, az állam és a társadalomközötti természetes egyensúly, amely a közjó megvalósulá-sának alapfeltétele. A piac átveszi a hatalmat állam és tár-sadalom felett, és mivel a piac globális hatalommá vált, ezegyben a nemzeti szuverenitás elvesztését is jelenti.

Mindezt felismerve az Orbán-kormány úgy döntött,hogy szakít a globális piac uralmát jelentő, kívülről diktáltmegoldásokkal, és helyette egy, a közjót előtérbe állító, új,„unortodox” társadalomszerveződési modellt valósít meg.

Vagyis amíg a neoliberális modellben a piac-állam-tár-sadalom háromszögében a piac, ezen belül a globális tőkeés a bankok uralma érvényesül, az állam gyenge és kiszol-gáltatott, a társadalom pedig áldozatként vergődik, addigaz Orbán-féle, új modellben az állam – a nemzetállam –koncentrálja az erőit, a piacot visszaszorítja a keretei közé,a társadalmat pedig a közjó szellemében igyekszik újjáé-leszteni és talpra állítani.

Ennek a kísérletnek lényeges eleme a közteherviselésátalakítása. A lakosság (társadalom) kivéreztetése helyettlétrejött a túl nagy hatalommal és extraprofittal rendelkezőpiaci szereplők, a multik és a bankok különadója, amelynekaz a „filozófiája”, hogy azok tegyenek a legtöbbet a válságbólvaló kikerülésért, akik a válság előtti időszak legnagyobb

25

haszonélvezői voltak. Legalább olyan fontos emellett a visz-szaállamosítás, a stratégiai fontosságú, a közjó szempontjá-ból alapvető, közszolgáltató cégek állami kézbe vétele, vissza-államosítása. Így az állam mozgástere megnövekszik, ésképessé válik arra, hogy a lakosság terheit csökkentse (lásdrezsicsökkentés, béremelések, családi adózás stb.)

Ebből – is – kiindulva döntött úgy az Orbán-kormány,hogy a piaci-állami összefonódásokat megszünteti, és az államújra a saját kezébe veszi a közjóval, az emberek jólétével ésjóllétével kapcsolatos feladatokat, hiszen csak az állam az aszféra, amely kifejezetten a közjó megvalósítására köteleztemagát az adott nemzetközösség számára. Másfelől az államaz egyetlen szféra, amely jogi-törvényi kényszerítő erővel isrendelkezik a közösséget érintő döntések végrehajtásához, a nem magán-, hanem társadalmi célok megvalósításához.

További lényeges eleme az új modellnek a civil társada-lom felé fordulás, méghozzá többféle értelemben is. Egyfelőla kormány szakított azzal a szemlélettel, hogy a befektetők,a tőke, a bankok, a magántársaságok, a multicégek stb. – tehát a globális piac – érdekei a legfontosabbak. Elvetettea régi tételt, amely szerint, ha a piaci szereplők nem „bol-dogok”, akkor az egész társadalom „sír”.

Kiderült ugyanis, hogy az elmúlt évtizedekben – nem-csak hazánkban, hanem szerte a világon, Ázsiától Latin-Amerikáig − a piac a megszerzett profitot nem forgattavissza azon országok gazdaságába, ahol működött. Másfelőla legkevésbé sem foglalkozott a társadalom jólétével, a közjó szempontjaival, helyette extraprofitra tett szert,amelynek határt csak a csillagos ég szabott. (A legmeggyő-zőbb bizonyítéka ennek a tőke és a pénz koncentrációja.Azok a nyilvános adatok, amelyek leírják, hogy a világ ja-vainak elképesztően nagy hányada van elképesztően szűkpiaci csoportok kezében.)

26

Törekvés az egyensúlyra

Ebből fakadóan az Orbán-kormány figyelmének súly-pontja áthelyeződött a társadalomra, a társadalmat alkotóközösségekre, ezen belül is elsősorban a családokra; mindeza kormányzati politikai kommunikációban – jól tudjuk –az „emberekre” való odafigyelés hangsúlyozásában jelentmeg. Ám, minden látszat ellenére, ez a baloldali, balliberálisellenzék szerint csak „populista duma”, amely valójábanegy jól átgondolt és újraértelmezett társadalmimodell-kon-cepción nyugszik.

Emellett a kormány nagy hangsúlyt helyez a civilszerve-zetekkel, tágabban a civil társadalommal való, újraértel-mezett együttműködésre. Ennek lényege éppen az, hogy akabinet immáron nem a piaci szereplőkkel kíván osztoznia közjóval kapcsolatos teendők ellátásában, hanem éppena nonprofit, civil szakmai szervezetekkel, amelyek a köz-szolgáltatások, a szociális ellátás, az érték- és környezetvé-delem terén sokrétű segítséget nyújtanak az államnak,kezdve a közéleti szerepeket vállaló civilszervezetektől (lásdCivil Összefogás Fórum) az egyházakon, a környezetvédőtársulatokon át a karitatív és segélyszervezetekig.

A civil szféra szereplői – szemben a piaccal – e tevékeny-ségeket profitcéloktól mentesen, nem egyéni, hanem kö-zösségi megfontolások és elkötelezettségek mentén végzik.(Jó példa az állam és a civil társadalom közötti újszerűegyüttműködésre a Civil Összefogás Fórum és az egyes szak-minisztériumok között létrejött együttműködési megálla-podás.)

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a második Or-bán-kormány visszaszorítaná a piacot, és valamifajta „ál-lamszocializmust” vezetne be, hiszen például a kabinet szá-mos kül- és belföldi nagyvállalattal írt alá együttműködési

27

megállapodást. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy a kormánya túlterjeszkedett, az államtól fokozatosan feladatokat el-vonó, leválasztó, az államba „behatoló” és azt elfoglalni kí-vánó piaci szférát szorítja vissza a saját területére, az egyéniprofitszerzésre irányuló gazdasági tevékenységek világába.Ezzel pedig nem gyengíti a piacot, hanem arra ösztökéli – ha kell, törvényi eszközökkel is −, hogy a saját területénlegyen minél hatékonyabb, és növelje az ország gazdaságiteljesítményét, a nemzeti jövedelmet és a GDP-t, mert enél-kül természetesen a közjó sem valósulhat meg.

Vagyis az Orbán-kormány egy új egyensúlyt hozott létreállam, piac és társadalom között, a túlterjeszkedett piacotvisszaszorítva és a (civil) társadalmat megerősítve, csúnyakifejezéssel élve „helyzetbe hozva”. Teszi mindezt a közjóérdekében, szakítva a neoliberális piaci dogmákkal, csatla-kozva a legújabb közgazdasági elméletekhez, amelyek vilá-gosan megfogalmazzák, hogy a gazdaság és a piaci profitnem cél, hanem eszköz. Nem az emberek vannak a gazda-ságért, hanem a gazdaság szolgálja az embereket.

A civil társadalom, az állampolgárok azt várják el a le-endő kormánytól, hogy bátran folytassa és fejlessze továbbaz európai, sőt világszinten újszerű társadalomszerveződésimodelljét, mert e kísérlet a feje tetejéről a talpára állítja a felfordult világot: nem a gazdaság, nem a profit és nem a piac a végcél, hanem mindig és mindenkor az ember ésannak jóléte.

29

Barsi Balázs

Összefogás a felszínen és a mélyben

„Evezz a mélyre!” – mondja Jézus Szent Péter apostolnak(vö. Lk 5,4). Mi is ennek a jézusi felszólításnak engedel-meskedünk, amikor az „összefogás” szó valódi értelmét ke-ressük. A mai ember legveszélyesebb tulajdonsága a felüle-tesség. Pedig a zsoltáros már több ezer évvel ezelőttmegfogalmazta: „Mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.” Szavaink – még a legfelszínesebbek is – létbeli sza-kadékok mélységeiben gyökereznek, mert magának az em-beri létezésnek a gyökerei is kifürkészhetetlen mélységekbenyúlnak.

Összefogás – napjainkban igen divatos lett ez a szó, sőtmég vita is folyik arról, hogy kik fogtak össze előbb, kiketillet inkább az Összefogás elnevezés. Kik jeleníthetik meghitelesen a magyarok közti összefogást. Holott mindenek-előtt talán arra kellene rácsodálkoznunk, hogy még mielőttmi egymással bármiféle összefogást kerestünk volna, máreleve „össze voltunk fogva”.

Először is minket, mindnyájunkat összefog közös nyelv -édesanyánk ölelő karja. Az, hogy magyar az anyanyelvünk– akár büszkék vagyunk rá, akár sajnálkozva vesszük tudo-másul –, olyan közös adottságunk, amely mélységesen meg-határozza gondolkodásunkat, megnyilatkozásainkat, egészéletünket. Itt – hála Istennek – nincs szabadság, mert az

30

anyanyelv nem választás dolga – mint ahogy édesanyánkatsem választottuk –, hanem mindenestül ajándék, kegyelem.

A nyelv által ragadjuk meg a minket körülvevő világot,a közös nyelv által érthetjük meg egymást, és igazán jólanyanyelvünkön tudunk nemcsak szerelmet vallani, de vi-tatkozni, veszekedni is. Igaz, hogy amikor vitatkozunk, ve-szekszünk, a szavaknak sokszor nem ugyanazt a jelentéstadjuk vagy tulajdonítjuk, ugyanakkor viszont éppen a közösnyelv ad esélyt arra, hogy a félreértést tisztázni tudjuk.Akármilyen éles vitát folytatunk is, amíg ezt közös anya-nyelvünkön tesszük, és nem szakítjuk ki magunkat nyelv -édesanyánk öleléséből, a mélyben megmarad egy láthatat-lan és széttéphetetlen kapocs, amely összefog bennünket.Ezt a tényt nyilvánvalóvá tenné, ha harmadikként egy kül-földi jönne, és bekapcsolódna a vitánkba – rögtön rádöb-bennénk, hogy mindenfajta nézeteltérés dacára sokkal többközünk van azonos nyelven beszélő vitapartnerünkhöz,mint a hozzánk mégoly barátságosan viszonyuló külföl -dihez, aki egyszerűen nem érthet meg bizonyos dolgokat,mert nem ugyanazon a nyelven beszél és gondolkodik,mint mi.

Boldog az az ember, aki megtapasztalta az anyanyelvnekezt az összefogó erejét. Boldog, aki akárcsak egyetlenegyszeris sírt azon, hogy nem szólalhat meg magyarul, mert nincs,aki megértené, s így rádöbbent az anyanyelv jelentőségére.Amikor néhány évet Strasbourgban töltöttem, részem voltebben a hasonlíthatatlan tapasztalatban. Rendtársak közöttéltem, nagyszerű és kedves emberekkel volt alkalmam meg-ismerkedni, egyedüli magyarként mégis nagyon magányos-nak éreztem magam. Beszéltem már a franciát, olykor pré-dikáltam is franciául, sőt a doktori dolgozatomat is ezen anyelven írtam, de amikor megpillantottam egy Hungaro-camion feliratú teherautót, önkéntelenül integetni kezd-

31

tem, egy darabon utána is futottam, s amikor láttam, hogy− tudomást sem véve rólam − továbbhalad, eleredtek a könnyeim. Nem véletlenül mondja a magyar mondás,hogy annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz: ez a megál-lapítás azt is magában foglalja, hogy minden nyelv egykülön univerzum, másfajta világleképezés, amelyből más-más kultúra is fakad, úgyhogy legyünk akármilyen jó bará-tok, csak a közös anyanyelvűekkel élhetjük meg, hogy egyés ugyanazon édesanya ölében vagyunk.

Ám van az emberi létezésnek egy másik dimenziója,egy bizonyos nyelven túli világ, amelyben minden más em-berrel össze vagyunk fogva. Ismét egy strasbourgi élményjut eszembe: kolostorunk nap mint nap segítette a koldu -sokat, hajléktalanokat ennivalóval. Volt köztük olyan be-vándorló is, aki még franciául sem tudott, és zavarában,meghatottságában saját nyelvén motyogott köszönömöt.Ebben a találkozásban nem volt szükség közös anyanyelvre:az ő felém nyújtott keze és az én kezem, amely azt a kisélelmet nyújtotta, volt az összetartozás jele. Ezen a szintennem számított a nyelv, nem számított a bőrszín, a politikaihovatartozás, csak az, hogy ő is, én is ember vagyok. Ezena szinten ezért nem is összefogni kell, hanem újra megújra felfedezni, hogy a közös emberi természet által ere-dendően össze vagyunk fogva.

Ugyanakkor fontos azt is meglátni, hogy emberségünk-ben úgy vagyunk összefogva, átölelve, hogy abból bizonyosértelemben minden más élőlény ki van zárva.

Amikor Szent János apostol azt írja, hogy „a szeretetIstentől való” (1 Jn 4,7), ezzel egyúttal azt is kijelenti, hogyszeretetképességünk nem az evolúció terméke, ebben nema főemlősök leszármazottai vagyunk. Testemben lehetekaz emberszabású majmok – illetve az összes többi élőlény –rokona; fizikai és pszichikai tulajdonságaimat jelentős

32

mértékben meghatározhatja genetikai örökségem; visel-kedésemet befolyásolhatják kapcsolataim, a környezetem-ben élő emberek, a neveltetésem, de énem nem magya-rázható sem az engem körülvevő természeti környezetből,sem apámból és anyámból, sem a társadalomból. Mintember lehetek biológiai, pszichológiai és szociológiai ku-tatások tárgya, de az, ahol én én vagyok, vagyis Isten képéreteremtett, szabad személy, nem magyarázható ebből a lát-ható világból, hiszen ez a világ a maga törvényeivel nemszabad, és ami nem szabad, abból nem jöhet létre semmi,ami szabad.

Az ember ugyanis olyan lény, akinek személyisége réstüt a természet fizikai törvények uralta zárt rendszerén, éskinyílik egy másik világra, egy negyedik dimenzióra, amely-ről az említett egzakt tudományok nem fogalmazhatnakmeg semmilyen érvényes állítást, mert mindenestül túl vanaz illetékességi körükön.

E körül a kétségkívül logikus és látszólag vitathatatlanigazság körül azonban ma ádáz harc, már-már „világháború”dúl. Egyesek ugyanis az ember szabadságát tagadva éppen-séggel a személy lényegét kérdőjelezik meg, mások pedig re-lativizálni próbálják azzal, hogy fogalmát az állatokra is – előbb a házi kedvencekre, aztán a haszonállatokra, végülminden egyes állatra – ki akarják terjeszteni. A zöldek, a környezetvédők, az állatmentők sok-sok elismerésre méltóerőfeszítésük mellett felelősséggel tartoznak azért, hogy azember igazi méltósága mára elhomályosult. Hiszen amennyi-ben az állatokat – és e logika mentén a virágokat, a mosza-tokat és az egysejtűeket is – nem az ő szintjüknek megfelelőtisztelettel és szeretettel illetjük, hanem, a különbségeketelmosva, az emberrel egy szintre helyezzük, valójában nemőket emeljük fel, hanem magunkat degradáljuk szabad aka-rat és felelősség nélküli lényekké.

33

Márpedig ahol az emberi személy titka így vagy úgy, deleértékelődik, ott az a bujkálás folytatódik, amelyet Ádámés Éva kezdett el a bűnbeesés után. Az első emberpár szé-gyenében és félelmében az édenkert fái közé bújt a teremtőIsten elől, a mai ember pedig tetszetős elméletek műfái ésműbokrai mögé igyekszik elrejtőzni, nehogy szembesülniekelljen az élet végső kérdéseivel. Milliárdokat pumpál in-tézményekbe, amelyek arra hivatottak, hogy egy Isten nél-küli világ, közös Atya nélküli testvériség, kultusztól elvá-lasztott kultúra felépítését mozdítsák elő, pedig a mélybenmeglévő összefogottság tagadásával, elkenésével csak aztérik el, hogy lehetetlenné teszik a cselekvő összefogást is.

Nem kell okvetlenül kereszténynek, sőt még hívőneksem lenni ahhoz, hogy ezt belássuk. Nem kell, hogy mindenegyes testvér mindjárt tisztában legyen azzal, hogy kinek akarjában van – az én hitem szerint a teremtő Isten atyai-anyai ölelésében –, ha nem tagadja ezt a mélységes össze-tartozást, és nem hagy fel a közös emberi szabadság, fele-lősség, szeretet forrásának keresésével. (Aki pedig keres, aztalál, mondja a mi Urunk, Jézus.)

Szót kell ejtenem még egy dologról, amelyben közösekvagyunk, de ami paradox módon nem összeköt, hanem szét-választ bennünket: ez a bűn. Amennyiben a bűnt úgy fogjukfel, mint engedetlenséget és lázadást a teremtő Isten ellen,akitől a létezésünket kaptuk, nem nehéz felismernünk, hogya bűn olyasvalami, ami a létben való összefogottságunk ellenhat. Nem véletlen, hogy a gonosz, az Isten ellen lázító, bűnrecsábító sátán bibliai görög neve diabolos, azaz „szétszóró”.(Ám ha nem vallásos módon tekintünk a bűnre, akkor isbeláthatjuk, hogy a bennünk lévő rossz hajlamok, a hibásdöntések, a mások ellen elkövetett gonosz cselekedetek olyandolgok, amelyek mintegy rendszerhibaként gátolják az em-berek közti együttműködést, akadályozzák az összefogást.)

34

Isten azonban még a bűnben való „közösségünket” is a javunkra fordította. Ahogy Szent Pál apostol írja: „Istenugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze,hogy mindenkin könyörüljön.” (Róm 11,32) Idézzük csakfel a tékozló fiú történetét (lásd Lk 15,11−32)! A fiú messzeidegenben, az éhhalál szélén megbánta, hogy szakított atyjá-val, de ez mit sem ért volna, ha bűnére nem kap feloldozást.Az atyának azonban megesett rajta a szíve, és még mielőtt azvégigmondhatta volna bocsánatkérő szövegét, magához ölelte,és ünnepséget rendezve a tiszteletére visszahelyezte fiúi joga-iba. De Isten még ennél is nagyobbat tett velünk: ő nemcsakvárta, hogy visszatérjünk hozzá, hanem elküldte utánunkidősebb testvérünket, Jézus Krisztust, hogy megkeressen, ésmagával vigyen minket az atyai házba. Jézus nem olyan, minta példabeszédbeli idősebb fiú, aki felháborodott, amikormegtudta, hogy hazatérő öccse tiszteletére az apa levágatta ahizlalt borjút, és be sem akart menni a házba. Jézus minden-ben sorsközösséget vállalt velünk, az Atya tékozló gyermeke-ivel, és életét adta azért, hogy ismét átléphessük az atyai házküszöbét. Kiontott vére, megváltó halála által pedig nemcsakeredeti méltóságunkat szerezte vissza, hanem abban az új, is-tengyermeki életben részesített bennünket, amely az ő osz-tályrésze volt az Atya házában az idők kezdete előtt…

Nincs annál tágasabb, magasabb szintű és ugyanakkormélységesebb összefogottság, mint ez az új, örök élet, ame-lyet Jézus Krisztus szerzett meg nekünk. És itt nemcsak a keresztényekre, hívőkre gondolok, hanem minden em-berre, mert Isten Fia az ő számukra is elnyerte a bűnbocsá-natot, és előttük is megnyitotta az isteni irgalom világát. Akülönbség csak annyi, hogy én mint keresztény tudok errőlaz összefogottságról (természetesen minden érdemem nél-kül), az pedig, aki – még – nem ismeri Krisztust, nem tudróla, de öntudatlanul is halad feléje.

35

Az emberiség az ősbűn óta kereste a végső alapot, amelyreéletét, jövőjét építheti. Az Ószövetség kinyilatkoztatása fel-tárta, hogy ez az alap nem valami, hanem Valaki: az egyetlen,örök, teremtő, személyes Isten. A szent megtestesülés, IstenFia emberként való születése által pedig megvalósult az,amit a Biblia első könyvében, Isten ígéreteként olvasunk.Kiderült, hogy még mielőtt mi keresni kezdtük volna Istent,ő, a Jó Pásztor már rég keresésünkre indult, és képes ott-hagyni a többi kilencvenkilencet is, hogy utánunk, az elve-szett századik bárány után jöjjön. Persze nekünk is van ten-nivalónk: engednünk kell magunkat megtalálni.

Az idei házasság hetének mottója – „Aki keres, azt meg-találják” – ebben a tágabb értelemben is érvényes. Akisaját bűnei, kudarcai, környezete ellenkező irányú vonzásaellenére sem adja fel az igazság keresését, az bizonyosanmegtaláltatik a végső Igazság által.

Szívből kívánom, hogy amikor hazánk és nemzetünkjövőjén munkálkodva összefogásra törekszünk, jussoneszünkbe, hogy magyarságunkban, anyanyelvünk által, ésmég ennél is sokkal mélyebben: létezésünk gyökerénél,személy mivoltunk és az istengyermeki méltóságra valómeghívottságunk által már régóta össze vagyunk fogva. Kí-vánom továbbá, hogy ebből az összefogottságból, összetar-tozásból sarjadjon ki, a hétköznapokban pedig ezt hozzafelszínre és erősítse minden valódi civil összefogás!

Szabó Endre

Nemzetpolitika és a család

A Nyilatkozat a kívánt gyermekek megszületéséért című do-kumentum tartalmával 2013. január 8-án mind az öt par-lamenti párt egyetértett. Valamennyi akkori parlamentierő vállalta tehát, hogy nem támogat gyermekvállalás- éscsaládellenes intézkedést.

A nyilatkozat ennél fogva – az adott témában −„nemzetiminimumnak” is tekinthető.

Együttélésünk legfontosabb kerete a család és a nemzet,összetartozásunk alapvető értéke a hűség, a hit és a szeretet.A család a társadalom alapegysége, a nemzet fennmaradá-sának alapja. Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrásaa család. Az ország népesedési folyamatait alapvetően a családok határozzák meg. A humánerőforrás utánpótlásaés a családok gyarapodása nélkül nincs fenntartható fejlő-dés és gazdasági növekedés. Harmonikusan családok nélkülnincs jól működő társadalom. A társas együttélési formákközül a családi élet és családi nevelés előnyt élvez mindenmás lehetőséggel szemben.

A család létrejöttének alapja a házasság, amely mindenkormegkülönböztetett figyelmet érdemel. A házasság egy nő ésegy férfi legszilárdabb, önkéntes elhatározás alapján létrejöttéletközössége. A családok védelme és a családok jóléténekerősítése az állam, az önkormányzatok, a civilszervezetek, azegyházak és a gazdasági élet szereplőinek közös feladata.

37

A családok egyéni döntések alapján működnek, az ál-lamnak ezeket tiszteletben kell tartania. A család autonómközösség, amelyben a nő és a férfi egyenjogú. Szülői sze-repben az anyák és az apák hasonló jogokkal és kötelezett-ségekkel bírnak. Az állam támogatja a gyermekvállalást, éssegítséget nyújt ahhoz, hogy minden családban annyi gyer-mek születhessen, amennyit a szülők szeretnének.

Magyarország Alaptörvényében is védi a család és a há-zasság intézményét. Ezek fontos testi és lelki egészségvédőtényezőként is felfoghatók. A magzati életet is tisztelet, tá-mogatás és védelem illeti meg.

Gazdasági szempontból a gyermekvállalás nem azonosa szegénység kockázatával. A gazdaságilag aktív családokesetében minden lehetséges eszközzel elő kell segíteni a munkavállalás és a családi élet összeegyeztetését. Magyar-ország külön intézkedésekkel biztosítja a fiatalok és a szülőkmunkahelyi védelmét. A fiatalok családalapítását az államkülön intézkedésekkel ösztönzi. A család támogatása − na-gyon helyesen − elkülönül a rászorultság alapján működőszociális ellátástól és segélyezéstől.

A generációk közötti együttműködés fokozása érdeké-ben erősíteni kell a családtagok egymás iránti felelősség-vállalását. Miként az írás elején említett ötpárti nyilatkozatis leszögezi, az állam külön intézkedésekkel kell, hogy tá-mogassa Magyarországon a családbarát szemlélet kialaku-lását és fenntartását a társadalom és a gazdaság valamennyiterületén. Nemzetközi tapasztalatok alapján a fejlett társa-dalom termékenysége szorosan összefügg a családtámogatásirendszer hosszú távú biztonságosságával és kiszámítható-ságával. Emiatt is fontos, hogy a családokat érintő irány-mutatások jelentős része belekerült a kétharmados törvé-nyek körébe.

38

A nemzeti identitás a családban dől el

Alapelveink közé tartozik tehát a család, az anyaság ésa házasság tisztelete. Alaptételünk a magyarság identitásá-nak megőrzése, de természetesen ezt más nemzetek iránttanúsított tisztelettel kell megvalósítanunk.

Alapelveink benne foglaltatnak Magyarország Alaptör-vényében is, amelyek családügyi vonatkozásai a felmérésekszerint társadalmi konszenzust tükröznek. Határoktól füg-getlenül igaz, hogy a magyarok túlnyomó többsége család-ban kíván élni, a gyermekvállalást és az anyaságot értéknektekinti, és azt gondolja boldog embernek, akinek házastársaés gyermekei vannak.

Nemzeti szempontból fontos, hogy ahol magyar család-szervezetek dolgoznak, ott magyarul beszélnek és gondol-kodnak gyermekeink is. Ott a magyarságnak lesz jövőképe,mert lesz, aki megtöltse a templomokat és az iskolákat.Ezeken a területeken lesz utánpótlása a magyar közéletnekis. Ezt kívánja előmozdítani közösségszervező munkájávalés programjaival a Családlánc Mozgalom, amely megala-kulása óta több száz rendezvényt bonyolított le.

El kell ismerni, hogy család- és nemzetpolitika terén azutóbbi években nagyfokú előrelépés történt. Egy példátkiragadva: az újonnan megalakult Országgyűlés lényegébencsaknem teljes konszenzussal szavazta meg 2010-ben a szom-szédos országok többsége által is elismert, sőt alkalmazott„kettős állampolgárságot”. Példának okáért a szomszédosországok magyarlakta területeinek többségén nagy vissz-hangra talált az intézkedés, mára túl vagyunk a félmillio-modik külhoni állampolgári eskün is.

39

Családjaiban él a nemzet

A következőkben néhány javaslatot ismertetek rövid ki-egészítések kíséretében. A javaslatok elemzése és a részletekkidolgozása értelemszerűen olyan apparátust igényel, amelyrecivilszervezeteknek nemigen van lehetőségük Ezért a részle-tekben nem merülök el. Szükség esetén azok tisztázására a családszervezetek szívesen állnak bárki rendelkezésére.

Az utóbbi években jelentősen javultak az otthonterem-tés feltételei. Ugyanakkor egy széles, gyermeket nevelő rétegszámára továbbra is problémát jelent a megfelelő lakáshozjutás. Ezért szükség lenne a szociálisbérlakás-rendszer lét-rehozására.

Miután a rezsicsökkentés várhatóan folytatódik, mérle-gelni lehetne, hogy ennek mértékében miként lehetne fi-gyelembe venni az azonos háztartásban élő gyermekek szá-mát.

Csökkenteni lehetne az egy gyermek után járó adóked-vezményt, és jelentősen meg lehetne emelni a másodikgyermek utáni kedvezményt. Mindezt azért, hogy a súlyosdemográfiai adatok nagymértékben változzanak. Szülesse-nek meg a második gyermekek is! Ugyanakkor nem lehetmegfeledkezni arról, hogy minden gyermek egyenlő, füg-getlenül attól, hogy milyen szociális helyzetű családban él.

Ismert, hogy a második gyermek vállalása után megug-ranak az igényes gyermekneveléssel járó költségek. Ezért − a SZÉP kártyához hasonlóan − be lehetne vezetni egyolyan családi kártyát, amely a kiadásokat a két- és többgyermekesek esetében támogatná. Stratégiai megállapodástlehetne kötni annak érdekében, hogy a kártyákkal rendel-kező családok magyar üzletekben vásároljanak, magyarbankban tartsák a pénzüket, és magyar termelőktől vegye-nek élelmiszert.

40

Történelmi okok következtében a magyar nemzet egy-harmada mai határainkon kívül él. Nyilvánvalóan a csa-ládtámogatási rendszer elemeit elsősorban csak az anyaor-szágban lehet érvényesíteni. Amit mégis exportálni tudnánka magyar közösségeknek, az a család- és gyermekbarát szem-lélet.

Az emigrációban élő közösségek megerősítését célzóKőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjhoz hasonlóan programotindíthatnánk a Kárpát-medencén belüli, ám egyre gyengülőmagyar közösségeknet. Elsőbbséget élvezhetnének a szór-ványvidékek.

A nemzeti identitásnak nagyon fontos része a népi kul-túra megismerése és művelése. Pályázati rendszereket le-hetne kidolgozni a határon túli táncházak, hagyományőrzőközösségek számára. Támogatni kellene a határon túli hang-szeres népzeneoktatást. Szakember lenne bőven, a szakmaifelügyeletet elláthatná az Óbudai Népzene Iskola.

Fontos lenne továbbá egy oktatási szórványkollégium-rendszer kialakítása a szórványban levő magyar iskolarend-szer megerősítése céljából. A külhoni magyar oktatási in-tézményekbe végzős anyaországi pedagógusokat lehetnegyakorlatra kiküldeni.

Családügyi lobbi az EU-ban

A család és a házasság intézményét erős nemzetközi tá-madások érik. Sajnos a zsidó-keresztény hagyományt elvetnikészülő szemlélet terjesztői éppen az Európai Unió szerve-zetei, valamint a nyugat-európai országok vezetői. Ennekoka sokrétű, talán leginkább a politikai életben és a médi-ában tapasztalható szélsőséges liberális álláspont túlsúlyaa fő ok. A közép-európai társadalmak joggal várják el, hogy

41

a tolerancia és a sokszínűség jegyében a keresztény érték-renden nyugvó erkölcsi elveiket tartsák tiszteletben az Eu-rópai Unió döntéshozói.

Javaslat

Szerencsére a „vasfüggönytől” keletre élő népek csa-ládszemlélete hasonló. Ez megteremtheti a politika és a civilvilág e területen történő nemzetközi összefogását. A cél egyolyan családpárti civil erő felépítése és felmutatása, amelyhatékonyan képes megvédeni a családi értékeket a támadá-sokkal szemben. Ez a feladat a leendő magyar európai uniósparlamenti képviselőkre vár.

42

43

Ifj. Lomnici Zoltán

Törvénykezés, jogok és a civil szaktudás szerepe

Hatékony nyomozóhatósági tevékenység

A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV.törvénycikk indoklása az alábbiakat rögzíti: „A legmagasabbrendű közérdek követelménye tehát, hogy a büntetőeljárásne csak alapos legyen, ne csupán az igazságos ítélkezés biz-tosítékait nyújtsa, hanem egyúttal gyors is legyen.”

A hatékony ítélkezés alapfeltétele az eredményes és agilisnyomozóhatósági tevékenység. Mint ismeretes, az államivagyonnal való gazdálkodást és az érintett intézményrend-szert 2007-ben az állami vagyonról szóló törvénnyel az Or-szággyűlés megszüntette. Helyébe a Nemzeti Vagyongaz-dálkodási Tanács lépett, amelynek munkaszervezete a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és az Ellenőrző Bi-zottság. A strukturális átalakítás vizsgálattára számos eljárásés nyomozás indult az ügyészi szervek irányításával. Azegyik nyomozás a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány(CÖKA) kezdeményezése. A CÖKA, támaszkodva az Ál-lami Számvevőszék megállapításaira, milliárdos vagyonvesz-tés alapos gyanúja miatt 2010-ben feljelentést tett a számvitelrendjének megsértése és az állami vagyon hanyag kezelésemiatt az ÁPV Zrt. (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő),a KVI és az NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet), vala-

44

mint ismeretlen tettesek ellen. A feljelentést a későbbiekbenkiterjesztette az MNV Zrt.-re és a Nemzeti Vagyongazdál-kodási Tanácsra is.

A feljelentést − az állami vagyon hanyag kezelését érintőrészében − a Fővárosi Főügyészség elutasította. Az elutasí-tással szemben a CÖKA panasszal élt, amelynek nyomána Fővárosi Főügyészség az állami vagyon hanyag kezelésetárgyában is elrendelte a nyomozást. A vonatkozó bünte-tőeljárás az ügyészség tájékoztatása alapján jelenleg is fo-lyamatban van, kiemelt ügyészi felügyelet mellett.

Az ilyen horderejű, adóforintok milliárdjait érintőügyben – figyelembe véve a más hasonló ügyekben tapasz-talt gyors és hatékony ügyészi fellépést – a magyar polgá-roknak joguk van az igazság megismeréséhez. Fejlett, nyugatijogállamokban, Franciaországtól az Egyesült Államokig,azt tapasztalhattuk, hogy súlyos visszaélések esetén a nyo-mozóhatóság korábbi elnökökkel, állami vezetőkkel szem-ben sem volt akadályozva abban, hogy vádemeléssel segítsea társadalom tisztánlátását.

Úgy tűnik, hazánkban erre a civileknek még várniukkell.

A bírói függetlenség helyes értelmezése

Az Alaptörvény 26. cikk (1) szerint „a bírák függetlenek,és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevé-kenységükben nem utasíthatóak”, továbbá (28. cikk) „a bí-róságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét el-sősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangbanértelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekorazt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak meg-felelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Az igazság-

45

szolgáltatást a bíróságok gyakorolják, azonban a „res judi-cata pro veritate accipitur” elve nem honi sajátosság. Esze-rint pedig a jogerős ítéletet igazságnak kell elfogadni, teháta vonatkozó kifogásokat önmagában ezért kell elutasítani.

A 16. században keletkezett Tripartitum megfogalmazásaszerint „holott is tudnunk kell, hogy a bírót »judex«-nek,mintegy »jus dicens«-nek, azaz a jog kimondójának nevez-zük, mivel a jog szerint bíráskodik, azaz igazságot szolgáltata népnek”. Ahhoz, hogy az ítélkezés az igazság cselekvéselegyen, Werbőczy István megállapításai alapján háromféledolog szükséges. „Először, hogy az igazságra való hajlandó-ságból; másodszor a bíró hatalmából és joghatóságábólszármazzék; harmadszor, hogy az ész józan megfontolásánakkifolyása legyen. A bíró az ítélethozásban ne legyen semtúlságosan kegyetlen, se szerfölött kegyelmes: hanem csakigazságos.”

A rendszerváltoztatás óta − következményeit tekintve −a legembertelenebb és legigazságtalanabb a Kúriának az a2013. december 16-i döntése, amelyben a devizahitelesekügyében jogegységi határozattal a bankok mellé állt. A kör-nyező országokban, ahol tudtak és mertek a bírói fórumokmásként dönteni, mára már világossá vált: a pénzügyi in-tézményrendszert még a legadósbarátabb verdiktek semtudták megrengetni. Ezzel szemben hazánkban a bankok− most már a legfőbb bírói fórum segítségével − mindentmegtesznek, hogy társadalmi békétlenséget gerjesszenek,szembeállítsák a hiteleseket egymással, a társadalommal, amagyarokat a magyarokkal. Mindeközben megtarthatjákaz extraprofitot, és kárörvendő szemlélőivé és haszonélve-zőivé válnak az adósok végleges ellehetetlenülését eredmé-nyező folyamatnak.

A Kúria döntése még arra is ügyelt, hogy kimondja: azérvénytelen szerződéseket lehetőleg tegye a bíróság érvé-

46

nyessé, mert ez mindkét fél számára a legkedvezőbb. A „bátor verdikt” megállapította, hogy a kölcsönfelvevőkdevizában adósodtak el, az árfolyamkockázatot minden kö-rülmények között ők viselik, és persze, hogy mindez „er-kölcsös”. Természetesen a magyarázattal sem maradt adósa legfőbb bírói testület, amely gyakorlatilag így hangzott:nem tehetett mást. Minden ellenkező híresztelés ellenéreazonban a Kúriának igenis volt választása.

A Pécsi, a Szegedi, de még a Fővárosi Ítélőtábla is tudottugyanezen jogszabályi környezetben arra a következtetésrejutni, hogy az ún. devizahiteles szerződések érvénytelenek.Fontos értéknek tartjuk, hogy a harmadik hatalmi ág, azigazságszolgáltatás független, de a bíróságnak nem szabadteljesen függetlennek maradnia a társadalomtól, annakalapvető érdekeit és értékeit mindig is szem előtt kell tar-tania.

A döntés kísértetiesen emlékeztet a személyi számokrólszóló alkotmánybírósági határozatra, amelyben a testületkimondta, hogy a gazdasági körülményekre nem lehet te-kintettel.

Az erős Alaptörvény és a tevékeny kormányzáskiküszöbölheti az igazságszolgáltatás működésizavarait

A magyar jogfejlődés sajátos vonása volt, hogy 1949-ben éppen akkor lett írott, több évtizedes hatást kifejtő al-kotmánya az országnak, amikor az elvesztette szuverenitását,így hazánkban megszűnt az alkotmányos elvek tisztelete.Magyarország ezt követően nem volt független állam, ígynem meglepő, hogy az alkotmánytervezet tartalmáról Nyi -kolaj Ivanovics Buharin mondta ki a végső szót.

47

Azóta eltelt több mint 60 év, Magyarország demokrati-kus, független állammá vált, és 2011. április 18-án az Or-szággyűlés – leváltva az 1949-es, többször módosított, kom-munista Alkotmányt – elfogadta Alaptörvényünket,megteremtve ezzel az új alkotmányos berendezkedés alap-jait. Az új Alkotmányt az Országgyűlés fogadta el, az Alap-törvény címzettjei pedig a külhoni és az anyaországi ma-gyarok.

Sajnálatos módon az elmúlt években nemcsak tagál-lami, hanem uniós szinten is számos igaztalan bírálat értehazánk új Alkotmányát. Mindenekelőtt Magyarország mintaz Európai Unió teljes jogú tagja joggal várhatja el azt,hogy az EU és annak összes tagállama is elfogadja a lissza-boni szerződés azon passzusát, amely kimondja, hogy azUnió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződésekelőtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amelyelválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmá-nyos berendezkedésének. Mivel a fent említett támadásoksok magyar állampolgárban zavart kelthetnek azáltal, hogyfelidézik az 1989 előtti diktatúra időszakát, mindezek fé-nyében le kell szögeznünk, hogy az Európai Parlamentnem a Szovjetunió legfelsőbb Szovjetje, az Európai Bizott-ság pedig nem azonos a szovjet Miniszterek Tanácsával.

Természetesen csupán remélni tudjuk, hogy politikaiés alkotmányos berendezkedésünk kapcsán – a lisszaboniszerződés említett cikkelyét és egyben szellemiségét követveés figyelembe véve – mind az EU, mind a tagállamok veze-tői a jövőben nagyobb önmérsékletet tanúsítanak, ezáltalis erősítve a hitet a magyar polgárokban, hogy valóban de-mokratikus, a jogállamiság játékszabályait betartó és be-tartató közösséghez csatlakoztunk 2004-ben.

Rendkívüli óvatossággal kell eljárniuk a jelenlegi és egy-kori közjogi méltóságoknak, hiszen ők képesek befolyásolni

48

a nemzetközi közvéleményt. Utalhatunk arra, hogy SólyomLászló volt köztársasági elnök közelmúltbéli sajtónyilatko-zatai élénk polémiát indukáltak azok egyértelmű politikaitartalma miatt. Az államfőnek hivatala megszűnése utánis a nemzet egységét kell szolgálnia, ezért Sólyom Lászlólegutóbbi megnyilvánulásai elfogadhatatlanok, hiszen sértikazoknak a millióknak az érzéseit, akik az Alaptörvénytnemzetünk szimbólumának tekintik, továbbá azoknak a határon túli magyaroknak a nemzeti érzületét is, akiknekaz új Alaptörvény teremtette meg a nemzethez tartozásukjogi lehetőségét.

Soha a demokratikus Magyarország történetében alkot-mány ekkora legitimitást nem tudott kiharcolni magának,holott a rendszerváltást követően szinte valamennyi kor-mányzat kísérletet tett az alkotmányozásra. Az Alaptörvénylegnagyobb vívmánya mégsem ez, hanem az, hogy lefektettea gazdasági felemelkedés, a nemzeti újraegyesítés és a múlt-tal, különösen a kommunista örökséggel való szakítás alap-jait.

Az új magyar Alaptörvény vallja, hogy az emberi létalapja az emberi méltóság. Elítél minden, a rend, az igazságés a személyes szabadság elleni szélsőséget, és tagadja a nemzeti szocialista és államszocialista diktatúrák uralmaalatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.

Európában jelen van a gyűlölet, a kirekesztés és a kettősmérce. Sajnálatos módon a gazdasági recesszió, mint a tör-ténelem során sokszor, most is kiváló táptalajt nyújt azidegengyűlölet, az antiszemitizmus, a rasszizmus terjedésé-nek, a keresztényellenes és kisebbségellenes megnyilvánu-lásoknak. Az e jelenségekkel szembeni fellépés demokrati-kus eszköztára elsősorban a jogalkotó és a nyilvánosságkezében van. A közös fellépés a béke és a társadalmi nyu-galom érdekében mind Európának, mind Magyarországnak

49

alapvető érdeke. Az elmúlt évszázadok bebizonyították,hogy a szélsőségek hatalomra jutását mindig vér, fájdalomés szenvedés követte.

Kiszelly Zoltán

Magyarország a világban

Az alábbiakban azt gyűjtöttük össze, hogy milyen kiin-duló helyzettel szembesült Magyarország 2010-ben, milyenlehetőségek közül választhatott, illetve hová jutott az elmúltnégy évben.

A kompország nem sodródik tovább!

Ady Endre Ismeretlen Korvin-kódex margójára című mű-vében találóan a „kompország” metaforájával írta le a múltszázad elején Magyarországot. A hajó − esetünkben egykomp − csak biztos kezű kormányossal érhet révbe. Bizony-talan kapitánnyal a hajó csak sodródik. A mai Magyarországis ilyen, a két part között hányódó komphajó volt sokáig.Az egymást követő balliberális miniszterelnökök ugyaniside-oda rángatták az ország kormánykerekét.

A változást 2010 hozta meg. A magyar választópolgároka 2008-as szociális népszavazáson, aztán a 2009-es európaiparlamenti választáson, majd pedig a 2010-es országgyűlésivoksoláskor egyértelművé tették, hogy elegük van a meg-szorításokat hozó neoliberális gazdaságpolitikából, a társa-dalmi igazságosság elveinek felrúgásából. Nem egy gyen-gülő, töpörödő országban szeretnének élni.

51

52

Magyarország a rendszerváltozás éllovasából 2010-re a térség sereghajtója lett. 1998 körül még arról beszéltekBrüsszelben, hogy a lengyelek, csehek, észtek, szlovének ésmagyarok lesznek az elsők Kelet-Közép-Európából, akiketbiztosan felvesznek majd az EU-ba. Nem így történt. A tér-ségbeli országok jobban sáfárkodtak a történelem által kí-nált eséllyel, megelőzve bennünket a főbb gazdasági muta-tók terén is.

Az MSZP−SZDSZ-kormányok alatt az ország csak sod-ródott. Gyurcsány Ferenc erős volt az üres propagandapat-ronok pufogtatásában, ám látványkormányzásának teljesít-ménye lehangoló volt. Erről később, az „őszödi beszéd”révén a volt szocialista pártelnök-miniszterelnök saját hang-ján „tájékoztatott” bennünket.

Az Amerikából kiinduló, 2008-as pénzügyi-gazdaságiválság felkészületlenül érte a minden szempontból gyengeMagyarországot. Itthon addigra családok százezrei kerülteka bankok által korábban könnyedén megítélt devizaalapúhitelek csapdájába. Orvosok, nővérek és mérnökök százaiindultak nyugatra a jobb élet reményében. 2009-ben lépteát az ezret az egyetlen évben elvándorolt orvosok, az ötszázata magyarországi rendelőintézeteket, kórházakat elhagyóegészségügyi szakdolgozók száma.

A Gyurcsány−Bajnai-kormányok nem a magyar nemzetiérdeket képviselték, aminek legszégyenletesebb példája a 2004. december 5-i, a külhoni magyarok állampolgársá-gáról szóló népszavazás volt. Gyurcsány Ferenc személyesenagitált az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai, felvidéki nem-zettársaink ellen. A balliberális pártok magyart magyarellen fordítottak.

53

Magyarország a nyugat része, ám maradjon nyitott kelet felé is

1956-ban apáink és nagyapáink azért harcoltak, hogyhazánk független és szabad lehessen. Akkor ezt az idegenlánctalpak és a nyugat halogató politikája nem tette lehe-tővé. Mi, magyarok − lengyel és baltikumi barátainkkalegyetemben − mindig is a keresztény nyugati kultúra részé-nek láttuk magunkat, történelmünk során számtalan ál-dozatot hoztunk a keresztény Európa védelmére.

A rendszerváltozáskor ezért is volt egyértelmű, hogy ha-zánk a nyugati világ gazdasági és védelmi rendszereinek atagja kíván lenni. Akkor még mindannyian azt hittük, ha-marabb léphetünk az Európai Unióba, mint a katonai szö-vetségbe, a NATO-ba.

Ma már tudjuk, másként lett.A civilek látják a különbséget abban, ahogyan az egyes

kormányok a magyar nemzeti érdeket képviselték. A balli-berális pártok mindenben meg akartak felelni Brüsszelnekés az IMF (Nemzetközi Valutaalap) kimondott-ki nem mon-dott elvárásainak. 2010 után a polgári kormány mindig isa párbeszédet kereste.

Orbán Viktor 2010 nyarán kérte, hogy a Bajnai−Gyur-csány-korszak legnagyobb „csontváza”, a GDP-arányosan7% fölötti éves költségvetési hiány miatt Brüsszel legyenmegértő a magyar költségvetéssel szemben. De az EurópaiUnió nem engedett.

Budapest nyolc másik uniós tagországgal együtt kérteBrüsszelt, hogy a magánnyugdíj-pénztári befizetések elszá-molását vegye jobban figyelembe, amikor a költségvetéshiányáról van szó. Az európai bürokraták nem engedtekebben a kérdésben sem. Azóta Lengyelország – követve a magyar példát − visszatereli a magánnyugdíj-pénztári ta-

54

gokat az állami nyugdíj biztonságot nyújtó kockázatközös-ségébe.

Mint azt fentebb láthattuk, Orbán Viktor kormányaelső körben a párbeszédet és a megállapodást kereste azuniós bürokratákkal. Miután a jogos kérések süket fülekretaláltak, más megoldásokat kellett találniuk.

A civilek látják és értik, hogy Magyarország kormányanem az Unióból való kilépés szándékát, hanem a jól felfo-gott magyar nemzeti érdek következetes képviseletét tűztezászlajára.

Magyarország sem tesz mást, mint Charles de Gaullevolt francia elnök, aki országa mezőgazdasági támogatásáértküzdött az 1960-as években.

Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök is oroszlán-ként harcolt hazája érdekeiért, amikor a szigetország befi-zetései és kifizetései közötti különbséget visszakövetelte.

Brüsszelben nem szoktak hozzá, hogy egy tízmilliós or-szág is úgy viselkedjen, mint a legnagyobb tagországok.

Ehhez a következetes politikához a kormány elszántságamellett szükség volt a civilek bátor kiállására is, ami a Ma-gyarországot ért spekulációs támadások csúcspontján, 2012.január 21-én, az első Békemenetben testesült meg ország ésvilág előtt. Civil kiállásunkról Orbán Viktor miniszterelnökBayer Zsolt Egy a haza című könyvében így fogalmaz: „...hanem állt volna sorompóba néhány százezer magyar [...], akkorlehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot.”

Európa és a nyugati világ maga is átalakul. A magyarnemzetgazdaság ezer szállal kötődik az EU-hoz és a többi,vezető nyugati ipari országhoz. Ezen egyetlen józan embersem akar változtatni. Azért biztatjuk a magyar kormányt,hogy folytassa a keleti nyitás politikáját, mert látjuk, hogya meglévő felvevőpiacok mellett (és nem azok helyett) keresúj, fizetőképes vásárlókat a magyar vállalatok és gazdák ter-

55

mékeire. Ha egy globalizálódó világban minden nyugatiország keresi a brazil, valamint kínai, indiai, japán és mástávol-keleti országokban nyíló gazdasági lehetőségeket, mi,magyarok sem maradhatunk tétlenek.

Nem leszünk gyarmat!

A Kádár-rendszer 20 milliárd dolláros államadósságotés üres államkasszát hagyott maga után. Ezek az adatok1989−1990 fordulóján még nem voltak teljesen ismertek.A többpártrendszerre és a versenygazdaságra áttérő országtekintetét azonban akkor sem vissza, hanem előre fordí-totta.

A rendszerváltás idején még sok vágykép és illúzió éltbennünk, amelyek hazánk nyugati integrációját összekötöt-ték az általános életszínvonal érzékelhetően gyors javulásával.E reményünkben mi, magyarok eddig legalább háromszorcsalódtunk: 1990-ben a rendszerváltozás eredményeként so-kan azt várták, hogy az új társadalmi rendszerrel eljön a várva várt jólét is.

Nem jött el.Sokan a kommunista utódpárt 1994-es hatalomba való

visszatérésétől várták azt, hogy a Kádár-rendszer kiszámít-ható, szerény jóléte visszatér. A szocialisták az általánosjólét helyett a Bokros-csomag megszorításait, illetve a pri-vatizáció eredményeként bezárt gyárak és üzemek soráthozták magukkal.

Többen hazánk uniós csatlakozásától várták a jólét be-teljesülését, és ezért tekintettek nagy reményekkel a 2004-es EU-s tagságra. Az akkori balliberális kormány nem tudtaaz uniós tagság által kínált lehetőségeket kihasználni, így a magyaroknak újból csalódniuk kellett.

56

Magyarország azért sem tudott gyarapodó, erősödő or-szággá válni, mert az elmúlt 25 évben nem olyan struktúrá-kat épített, mint amilyenek a nyugati országokban működ-nek. Az erős Magyarország nemcsak nekünk, anyaországimagyaroknak, hanem a külhoni magyaroknak is reménytad. Bízunk abban, hogy a trianoni békediktátummal szét-szabdalt nemzetünk részei az elválasztó határok jelentősé-gének gyengülésével és az EU által kínált lehetőségek ki-használásával közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Az 1998−2002 közötti polgári kormány első biztató erő-feszítéseinek eredményeit a balliberális kormányok meg-semmisítették. A nagy társadalmi áldozattal megmentettPostabankot és a támogatott otthonteremtési hitelekkelfoglalkozó, akkor többségi állami tulajdonú FHB-t (Föld-hitel- és Jelzálogbank) privatizálták.

A hazai kis- és közepes vállalkozásokat támogató Szé-chenyi Tervet ellehetetlenítették.

2010-ben Magyarország − a balliberális pártok nyolcévnyirossz kormányzásának eredményeként − a szakadék szélénegyensúlyozott.

Két út állt a hivatalba lépő polgári kormány előtt. A hazai és nemzetközi balliberális „szakértők” elvárták

volna a megszorítások Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordonkormányai által megkezdett folytatását, ezzel tovább sanyar-gatva a kisemmizett és reményét vesztett magyarokat. Ez azút az IMF és a neoliberális gazdaságpolitika útja, amely el-szívja a gyenge országok életerejét és pénzét. Görögország ésaz eurózóna más, bajba jutott országai ezt az utat választották.Láttuk, ez az út hova vezet, és mi nem kértünk belőle.

A másik út veszélyesebbnek bizonyult, ám a Fidesz−KDNP-kormány mögött álló parlamenti kétharmad, illetvea civil társadalom támogatása kellő erőt és biztatást adotta szokatlan gazdaságstabilizáló lépésekhez. Orbán Viktor

57

kormánya az igazságos tehermegosztás keretében az erősebbvállakra nagyobb terhet rakott, így a gyengébbekre kisebbteher jutott.

Azóta a rezsicsökkentés is mérsékli a magyar családokmegélhetési költségeit. Hasonló megoldásokon gondol-kodnak az Egyesült Királyságban és Bulgáriában is.

A bankadó és a válságadó bevételeinek köszönhetőena 2002−2010 közötti nyolc év rossz kormányzása alatt ki-szipolyozott emberek fellélegezhettek. A tehermegosztásbabevont cégek viszont attól tartottak, hogy más országok iskövetik a magyar példát, és a gyenge országokban elért lu-xusprofitjuk elolvad.

Ezért is támadták az adózásba érdemben bevont cégekminden fronton a polgári magyar kormányt. Brüsszelbenkötelezettségszegési eljárásokat szorgalmaztak Magyarországellen, a nemzetközi sajtót telekürtölték vélt sérelmeikkelés a budapesti kormányra szórt vádjaikkal.

Sajnos ehhez hazai támogatókra is találtak, akik tudvavagy tudatlanul beálltak a hazánkat lejárató nemzetközikórusba.

A civilek úgy látják, hogy a 2010-ben hivatalba lépettpolgári kormány tanult a rendszerváltozás óta eltelt időhibáiból. Végre olyan struktúrákat épít, amelyekkel nemmásokat, hanem bennünket, magyarokat gyarapít.

Ennek legjobb példája az Erzsébet-utalvány rendszere.Ezt a piacot eddig külföldi cégek határozták meg, amelyeka hasznot kivitték az országból.

A polgári kormány olyan nonprofit rendszert hozottlétre, amelynek a haszna itthon marad, és abból évente250 000 rászoruló nagycsaládos, nyugdíjas és gyermek nya-ralhat.

Nicolas Sarkozy akkori francia elnök még levelet is írta piacvesztéstől rettegő francia cégek érdekében. Képzeljük

el, ha a magyar államfő írt volna hasonló levelet Párizsbahazai cégek érdekében…

Magyarország kormánya 2010 után bátor lépéseket tetta sodródás megszüntetése, a 2004 óta rétestésztaként hú-zódó túlzottdeficit-eljárás megszüntetése és a magyar csalá-dok megszorításoktól mentes életének biztosítása érdeké-ben. Az első, biztató eredményeket látva mi, civilek ameg kezdett munka folytatásához ajánlásokat fogalmaztakmeg, amelyek meglátásunk szerint biztosítják azt, hogy a következő kormányzati ciklusban még többen érezhesséka közösen hozott áldozatok és erőfeszítések eredményeit.

Hogy végre ismét jó legyen magyarnak lenni. Magyar-országon, a Kárpát-medencében és bárhol a világon.

58

Damm Andrea

Az állam és a civilek közösfellépési lehetőségei az Európai Unióban

A fejezet címe azt kívánja, mutassuk be azt a jogi és tár-sadalmi, valamint morális környezetet, amelyben az EurópaiUnió működési mechanizmusában szerepet találhat a civiltársadalom, és amely szereppel nemcsak az európai dön-téshozók, hanem az adott állam parlamentje, kormányzatais élhet annak érdekében, hogy az adott állam ne másod-rangú tagja legyen az európai integrációnak, ki tudja hasz-nálni az integráció nyújtotta előnyöket.

A képviseleti demokrácia rendszerében a 20. századmásodik felében, miután a polgárok nem minden esetbenvoltak képesek érdekeiket − különösen helyi érdekeiket −érvényesíteni, megjelent az igény, hogy ők is beleszólhassa-nak saját környezetük fejlődésébe. Ne csak az országos éshelyi választások, valamint népszavazások alkalmával, ha-nem a köztes időszakokban is.

Kétszereplős döntéshozatal

A társadalmi szereplők részvétele a döntésekben csakakkor lehet sikeres, ha kétoldalú az akarat. Vagyis fentről(a döntéshozóktól) és lentről (a civilszervezetektől) egyszerre

59

indul a kezdeményezés. Ez azt jelenti, hogy a központi ál-lami szereplők felismerik: fejleszteni az érintett szereplőkbevonása nélkül nem lehet. Másrészt az állampolgárok ésa civilszervezetek bevonása nem arról szól, hogy kész kon-cepcióval álljanak a döntéshozók az érintettek elé, hanemarról, hogy a közügyekben és a fejlesztésben már az elkép-zelések kidolgozása előtt számolnak a helyi szereplők je-lenlétével. Emellett az állampolgároknak is fel kell ismer-niük, hogy életük és környezetük hatékonyabb alakulásárólnemcsak egyénileg kell gondolkodniuk, hanem közösség-ben is. Ki kell használniuk minden lehetőséget, hogy véle-ménynyilvánítóként és megvalósítóként is részt vegyenekaz őket érintő közügyekben, fejlesztési feladatokban

Alapvetően az államnak, a mindenkori kormányzatnaknagy szerepe van abban, hogy ezek a folyamatok elinduljanak,hiszen a hatékony megvalósuláshoz szükség van a részvételjogi kereteinek megalkotására és azok betartatására is. Az ál-lampolgárok és civilszervezetek véleményének összegyűjtésemegfelelő intézményi hátteret és megfelelő szaktudással ren-delkező szakembereket kíván meg az állami rendszerben.

Azokban az országokban alakulhat ki erős civil szektor,ahol az állampolgárok képesek voltak létrehozni az államtólfüggetlen szervezeteiket és tagként vagy egyéb formábantevékenykednek azokban. Ahol az állampolgárok életérealapvetően a privát szférába való visszavonulás a jellemző,ott kevésbé lehet hatékony a civil szektor működése. Ezjellemző sajnos a volt szocialista országokra, így hazánkrais. Az aktív demokrácia működésének alapját képezi az ál-lami, piaci és társadalmi szereplők bizalma egymás és azországban zajló folyamatok iránt. Nálunk az tapasztalható,hogy az egész társadalmi és gazdasági életben a bizalmat-lanság, elidegenedettség, egyéni érdekek érvényesítése alegfőbb szempont a mindennapi érdekérvényesítés során.

60

Az egymás iránti felelősségérzet és a kisközösségek ad-hatnának lendületet ahhoz, hogy ne csak határainkon be-lül, hanem akár az Európai Unió intézményrendszerébenis megtaláljuk érdekeink érvényesítésének lehetőségét.

Alapelvek és szerződések

Az Unió eredeti céljainak említése nélkül nem értel-mezhető igazán ma sem az Európai Unió, mert nem lehetelszakadni azoktól a gyökerektől, amelyek egy folyamatosanfejlődő szervezetet alapvetően jellemeztek. Még ma is na-gyon sokszor elhangzik, hogy valójában az Európai Uniónem szakadt el az eredeti, kölcsönös gazdasági előnyöketnyújtó jellegétől. A később deklarált jogi, gazdasági, politi-kai szabályrendszer csak egy, az európai demokráciát féltőmázként jelenik meg, de valójában az eredeti cél mint el-sődlegesen az erős európai gazdasági hatalmak befolyásánakkiterjesztése, mára sem szűnt meg.

Tény viszont, hogy 1993-tól, a maastrichti szerződésselolyan részletes és nemcsak kötelezettségeket és jogokat tar-talmazó, hanem az alapelvek érvényesülését garantáló sza-bályrendszer jött létre, amellyel mind a tagállamok részérealapított, mind a tagállamokban működő civilszervezetek-nek élniük lehet, és kell is élniük. Ebben a szerződésben a gazdasági érdekek harmonizálása mellett nagy hangsúlytkapott a közös európai politika.

Komoly egyenlőtlenségeket jelentő adottságuk e de-mokratikusan működő szervezetnek az, hogy a tagállamokgazdasági és társadalmi helyzete a belépésükkor jelentőslemaradást mutatott az alapító és azt alapvetően működtetőországokhoz képest. Ugyan a felzárkóztatásra alapelvi szin-ten elkötelezettek voltak a szerződések aláírásakor, de tény-

61

62

leges módszertan, komplex, rendszerszintű megoldásoksoha nem jöttek létre, és úgy tűnik, ma sem látható az errevaló törekvés. A civilszervezeteknek e feltételrendszer ésmódszertan kidolgozásában, kikövetelésében lehet a leg-nagyobb szerepük.

Az Európai Unió működésének alapszerződése az 1957-ben aláírt római szerződés, amelyet két jelentős módosításformált: az 1993-ban hatályba lépett maastrichti szerződés,és az aláírástól számított több mint 5 év múlva, 2009. de -cember 1-jétől hatályos lisszaboni szerződés.

Ha civil szemmel vizsgáljuk az e szerződésekkel létreho-zott intézményrendszert, azt láthatjuk, hogy abban garantáltminden olyan, demokratikusan működtethető jog-, és eljá-rásrend, amellyel akár a polgárok, akár a civilszervezetek isélhetnek. Vagyis képesek lehetnek befolyásolni az EurópaiUnió működését, döntéshozatalát, elveinek maradéktalanérvényesülését.

Érdemes az alapszerződés néhány alapelvét, a törekvé-seket, az intézményrendszer működésének civilekre nézvelényeges elemeit idézni.

Az alapítók kimondták, hogy a cél az európai kontinensmegosztottságának megszüntetése. Megerősítették elköte-lezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogokés az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jog-államiság elve mellett. Azon óhajjal alapították az EurópaiUniót, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, mi-közben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikattiszteletben tartják. Kinyilvánították abbéli szándékukat,hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területekpárhuzamos fejlődésével jár majd együtt.

A megalkotott szabályrendszer célja volt, hogy a dönté-seket az állampolgárokhoz a lehető legközelebbi szintenhozzák meg, ám az Európai Unió közös célkitűzéseinek el-

63

érése érdekében a tagállamok bizonyos hatásköröket átru-háznak az Európai Unióra.

Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, abiztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kínálpolgárai számára. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztésés megkülönböztetés ellen. Hozzájárul a békéhez, a biz-tonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek kö-zötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad éstisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához.

Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződé-sek előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását. AzUnió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének meg-felelően kölcsönösen tiszteletben tartják, és segítik egymásta szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

Az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják,hogy a polgárok és az érdek-képviseleti szervezetek az Unióbármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, ésazokat nyilvánosan megvitathassák. Az intézmények az érdek- képviseleti szervezetekkel és a civil társadalommalnyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn.

Az Európai Bizottság − annak érdekében, hogy biztosítsaaz Unió fellépéseinek koherenciáját és átláthatóságát − azérintett felekkel széles körű előzetes konzultációkat folytat.

A Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási tervekrőltanácskoznak vagy szavaznak, nyilvánosak. Bármely tagál-lam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság ja-vaslatot nyújthat be a Tanácsnak a szerződések módosítá-sára. A javaslatok egyebek mellett a szerződések által azUnióra ruházott hatáskörök bővítésére és szűkítésére isirányulhatnak.

Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagya Bizottság javaslatot nyújthat be az Európai Tanácsnak azEurópai Unió működéséről szóló szerződés harmadik ré-

64

szének az Unió belső politikájára és tevékenységére vonat-kozó rendelkezéseinek teljes vagy részleges felülvizsgálatára.

Civil kurázsi

Ha ezeket a fent idézett rendelkezéseket olvassuk, az jut-hat eszünkbe, hogy ennél demokratikusabban, a civilszer-vezeteknek elkötelezettebben nem lehet nemzetközi szerve-zetet létrehozni és működtetni. Mégis, a mindennapokbanazt érzékeljük, hogy az Európai Unió szervezetén belül nemelég erős az érdekérvényesítő képességünk. A hazánkbanzajló folyamatokkal szemben más mércét alkalmaznak egyestagállamok és az EU-s szervezetek tisztviselői, mint más tag-államokkal szemben. Nem érezzük, hogy a fent lefektetettalapelveket, törekvéseket hazánkkal szemben is a szerződésszellemiségének megfelelően alkalmaznák.

Mit tud tenni hazánk kormánya, mit tudnak tenni a civilszervezetek, és mit tudnak tenni a magyar polgárokazért, hogy a tapasztalt folyamatok jobb irányba változzanak?

Először is ismernie kellene minden hazájáért tenni kí-vánó polgárnak azt a szabályrendszert, amely működteti azEurópai Uniót. Évről évre a különböző, Európai Unióvalkapcsolatos jelentésekből, a támogatások felhasználásánakalakulásáról szóló beszámolókból az derül ki, hogy nemtudunk még azokkal az előnyökkel sem élni, amelyek tag-ságunk alapján számunkra biztosítottak. Természetesen le-hetséges, hogy a támogatások felhasználásának feltételeinehézkesek és bonyolultak, de a kormányzatnak mindenkorlehetősége van arra, hogy ezen a területen a legmagasabbanképzett, kiváló szakembereket alkalmazza, és adjon szá-mukra felhatalmazást érdekeink minél szélesebb körű ér-vényesítéséhez.

65

A civilszervezeteknek mindezen törekvésekben komolyszerepük lehet. Egyrészről a figyelem felkeltésében, más-részről pedig a civilszervezetekben tevékenykedő, felkészültszakemberek önkéntes segítségének felajánlásával. Áthidal-ható lenne a megkülönböztetés, ha a magyarországi civilek− élve felszólalási lehetőségeikkel – az üléseken megjelenvenyilvánítanák ki nem tetszésüket a hivatalos véleményekkelszemben. Sőt, ajánlhatnának új jogalkotási, eljárási rendetis. Egyúttal a civilek természetesen a mindenkori hazaikormányzattól követelhetik az Unióban való minél maga-sabb szintű politikai és szakmai képviseletet.

Amíg nem hitetjük el magunkkal, hogy mi valóban en-nek az integrációnak alkotó, egyenjogú, értékes és nagyszerűtagjai vagyunk, addig a többi tagállam, a döntéshozó szer-vezetek és azok tagjai sem fogják ezt gondolni rólunk. A kishitűség, az információhiány és (sajnos) a kényelemhozott bennünket abba a helyzetbe, hogy nem elsősorbanaz előnyeit van módunkban kihasználni e szervezetnek,hanem legtöbbször magyarázkodásra kényszerítve jelenünkmeg az európai közvélemény előtt.

„Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nemvoltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem istudtak azokká válni” – írta Bibó István 1946-ban.

Nekünk ma semmitől sem kell félnünk! Éretten kellgondolkodnunk, és a demokrácia eszközeivel kell megköve-telnünk mindazon jogokat és lehetőségeket, amelyeket azeurópai integrációban kaptunk. A mindenkori kormányzatszámíthat a civil szféra ebbéli támogatására, és közben a civiltársadalom is elvárja a mindenkori kormánytól, hogy egyen-rangú és segítőkész félként, partnerként tekintsen a civilekre.Vonja be őket mindazon döntéshozatalokba, európai uniósdöntési és érdekérvényesítő rendszerekbe, amelyekkel hazánkgazdasági, társadalmi fejlődése felgyorsítható.

67

Bayer Zsolt

Autonómia, önrendelkezés, nemzet

Szecesszió

Mondják, átmeneti korban élünk.Mondják, de semmi értelme. Az „átmeneti kor” fogalom

csak arra jó, hogy ne kelljen semmit mondani. Ne kelljensemmit mondani a 20. század végének és a 21. század ele-jének kétségbeejtő ürességétől.

Ha a 21. századi nemzeti liberalizmusok idején valaki a jövőbe látott volna, s látta volna mindazt, ami elkövetke-zett, talán megúsztuk volna a jelent.

De nem úsztuk meg.S így két lehetőségünk maradt.Az egyik a menekülés. Menekülés a semmibe, drogba,

médiába, bulvárba, bele a szellemi-testi önpusztításba.A másik a szecesszió.Szecesszió: kivonulás. Kivonulás a jelen sivárságából.

S hogy hova? Hát a múltba. Mert ott a jövő.A jelen valójában ideológia- és értékmentes közeg. A jelen

igazából a kétezer éves európai civilizáció teljes tagadása.A jelen ideológiának és értéknek hazudott egyetlen iga-

zodási pontja a globalizáció. A globalizáció ezzel szembennem más, mint indok. Magyarázat. Fügefalevél, amely elfedia valódi okokat.

68

De már nem tudja elfedni.Mert a valódi ok a tőke nyers, pőre és kegyetlen érdek -

érvényesítése. A tőke tagad minden hagyományos értéket,mert minden hagyományos érték akadály az útjában. Ke-reszténység (a vallás egyáltalán!), hagyomány és hagyomány-tisztelet, család, hagyományos szexuális viselkedési formák,patriotizmus, hazaszeretet, nacionalizmus, nemzet és nem-zeti érdek – ez mind-mind a tőke ellensége.

A tőke ezért nemet mond minderre, és helyette a glo-balizáció egyedüli tiszteletét zengi. De a globalizáció azüresség maga. A semmi.

„A semmi ágán ül szivem,kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szelidens nézik, nézik a csillagok.”

Ez a globalizáció. Ezt érzi ma az egész világ, csak képtelenmegfogalmazni, mert nem olvas sem József Attilát, semsemmit.

A globalizáció a múlttalanság és jövőtlenség, de még a „carpe diem” antik kegyelme sem adatott meg nekünk.

Ebből a semmiből kell elmenekülnünk. Ebből a sem-miből ment ki a szecesszió.

Mi, magyarok

Évről évre zajlik egy verseny, amelyben a legszebb magyarverset, illetve verssort keressük. Hosszú-hosszú ideje kétverssor küzd az elsőségért. Az egyik így hangzik:

„Elhull a virág, eliramlik az élet...”

69

Petőfi hagyta ránk, a Szeptember végénből. Lelkünkbőlhangzik a szomorúsága, melankóliája. De nem ez a sors a győztes, hanem ez:

„Most tél van és csend és hó és halál.”

S azért ez, mert ez a teljes pusztulás leggyönyörűbb esz-szenciája. S minekünk éppen ez az otthonos, az érthető ésteljességgel átélhető lelkiállapot.

Vörösmarty Mihály hagyta ránk örökül. Az Előszó címűmonumentális költemény egyik sora ez. Félig megbomlottelmével írta, a vesztes szabadságharc felett érzett elviselhe-tetlen fájdalmában.

Hihetnénk, ennél a sornál már nem lehet tovább fo-kozni a halál érzését, várását, vágyát, akarását. Idézzük háttovább Vörösmartyt:

„A föld megőszültNem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,Elborzadott a zordon mű felett,És bánatában ősz lett és öreg.”

Íme, a teljes pusztulás, teljes lemondás hét sora. Íme,Vörösmarty. De vajon egyedülálló Ő ezzel a semmihez semfogható kétségbeeséssel?

Nem. Nem az. Mert mi, magyarok, éppen ebben va-gyunk különlegesek. Nekünk a legnagyobb költőink, leg-nagyobb váteszeink hosszú-hosszú évszázadok óta azt jö-vendölik, hogy szükségképpen vagyunk halálra, pusztulásraszánva, s hogy ettől az átoktól nincsen menekvésünk.

70

S mi az évszázadok alatt elhittük saját halálunkat.Nézzük a legutolsó váteszünket, Illyés Gyulát. Ő írta a

legszebb verset a magyar nyelvről. A Koszorú így kezdődik:

„Fölmagasodninem bírhatsz. De lobogsz még,

szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidatkígyóként a talaj szintjén iramítva − sziszegvén

néha a kíntól,többször a béna dühtől, megalázott.

Elhagytak szellemeid.”

Elhagytak szellemeid… Uram, Istenem… Ha egy nyelvetelhagynak szellemei, akkor az a nyelv megszűnik. Ha egynyelvet nem beszél már senki, az a nyelv eltűnik a világból,s eltűnik vele az a kultúra, az a civilizáció is, amelyet anyelvet beszélők egykoron képviseltek, hordoztak.

Illyés 1970-ben írta a Koszorút. Élek a gyanúperrel, hogya határon túli magyarokra gondolt, amikor leírta ezt a vég-zetes sort. Joggal gondolta Illyés Gyula, hogy Ceaușescu,Gustáv Husák és a Szovjetunió korában a határon túlra át-gyalázott magyarok pusztulásra vannak ítélve? Igen, teljesjoggal gondolta.

De nem Illyés hagyta ránk a legnagyobb iszonyatot. Mégcsak nem is Vörösmarty. A legnagyobb iszonyat a Him -nuszunkban rejtőzik. Abban a költeményben, amelyet a nem-zet választott önmagának, amelyet legnagyobb bánataink,örömeink, harcaink idején éneklünk. S így üzen Kölcsey:

„Vár állott, most kőhalom;Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralomZajlik már helyettek.

71

S ah, szabadság nem virúlA holtnak véréből,

Kínzó rabság vére hullÁrvánk hő szeméből!”

„S ah, szabadság nem virúl a holtnak véréből”…

Csoóri már megírta erről a sorról, amit meg kellett írni.Mert ez a sor a teljes magyar pusztulás és önfeladás himnu-sza. Ha szabadság nem virul a holtak véréből, akkor ittminden áldozat, önfeladás, küzdelem teljességgel hiábavaló.Akkor mi meghalhatunk szabadságért, hazáért, bármiért – nem lesz soha, semmi értelme.

És nincsen ennél nagyobb iszonyat.Ezt már csak a mi legfeketébb prófétánk, Ady is csak is-

mételgetni tudja, fokozni nem:

„Sósabbak itt a könnyekS a fájdalmak is mások.

Ezerszer MessiásokA magyar Messiások.Ezerszer is meghalnak

S üdve nincs a keresztnek,Mert semmit se tehettek,Óh, semmit se tehettek.”

Ha nincsen üdve a keresztnek, az már nem is kereszténypusztulás. Az a pogány vég…

S akkor itt, a pogány pusztulás, önfeladás és jövőtlenségalján kell megkérdezzük önmagunkat: mi, magyarok csak-ugyan ilyenek vagyunk?

Nem, nem vagyunk ilyenek. És éppen itt lenne a lé-nyeg.

72

Mert hiába gondolta joggal Illyés, hogy a nagyhatalmakés a kisantant által határon túlra gazemberkedett magyarságel fog pusztulni, decemberben, a Parlament kupolatermé-ben adta át Orbán Viktor miniszterelnök az ötszázezredikmagyar állampolgárságot Böjte Csaba dévai ferences szer-zetesnek.

És igen, iszonyatos szenvedések, véráldozatok, vesztesé-gek után, de a határon túli magyarság él, és őrzi nyelvét,kultúráját, múltját, és nem akar elpusztulni. Hanem jövőtálmodik önmagának. Szülőföldjén, és immáron magyarállampolgárként is.

És nem lett igaza Vörösmartynak, Kölcseynek, Adynak– a mi váteszeink, prófétáink mindig tévedtek végül. Mertiszonyatos erők szövetkeztek itt ezeregyszáz éven keresztül,hogy mi, magyarok ne legyünk. De vagyunk. S ideje lennevégre fordítva szemlélni önmagunkat, fordítva szemlélniezeregyszáz esztendőnyi históriánkat. Mert az a puszta tény,hogy még mindig vagyunk, önmagában egy sikertörténet!

S ha végre egyszer így tudunk tekinteni önmagunkra,akkor egészségesebb lélekkel és öntudattal töprenghetünka drága niklai remete, Berzsenyi Dániel figyelmeztetésén:

„Romlásnak indult hajdan erős magyar!Nem látod, Árpád vére miként fajúl?

Nem látod a bosszús egeknekOstorait nyomorúlt hazádon?”

De, látjuk. S ha élni akarunk, nem törődünk bele.

73

Autonómia, önrendelkezés, nemzet

A globalizáció világa, a modern, liberális demokrácianemcsak üres és hazug, de képmutató is. Miközben fennenhangoztatja az önrendelkezés és az autonómia jogát, a gya-korlatban egyiket sem támogatja igazán. Sőt, sunyi módongátolja mindkettőt.

De a jövő akkor is a nemzeti reneszánszé.Madách Imrénk pontosan látja az Ember tragédiájában.

Az emberiség történelme során állandóan új és új eszméktűnnek fel. Az eszmék fundamentumán hatalmas birodal-mak, civilizációk, kultúrák épülnek fel, majd hanyatlanikezdenek, és szükségképpen összeomlanak. A romokonpedig valami új születik, ami szintúgy szükségképpen taga-dása az előzőnek.

Tézis, antitézis. És örök körforgás. És a történelemigenis állandóan ismétli önmagát. Egy boldog antik görögmég hihette, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a fo-lyóba. Mi már tudjuk, hogy mást sem teszünk.

Ha a mi korunk a globalizáció kora, akkor már csak aztkell tudnunk, mi a globalizáció ellentéte.

Az pedig nem más, mint a nemzeti reneszánsz!S aki tovább lát az orránál, a reterát falánál, az erre

a nemzeti reneszánszra készül. Hogy egyszer életünkbenelsők legyünk, amikor a jövendőért állnak sorba…

S ennek az eljövendő nemzeti reneszánsznak elidegenít-hetetlen része a nemzeti önrendelkezés és az autonómia joga.

Európa jövője: erős nemzetállam, hagyomány, históriaiemlékezet, kereszténység, önrendelkezés, autonómia. Ne-künk, magyaroknak IS.

„Magyar és magyar és magyarmagyar, magyar akarok lenni,

74

leverten, megverten: magyar,míg köpködők köre keríti.

Szép volt, beh szép volt − álltam ott −minden nép fölött a magaslat.

De az én népem lebukotts én vele zuhanok magyarnak.

Vezessétek majd vissza őta helyére, hogy − odahagyjammég messzebbre, mint azelőtt, -érhessek csúcsra önmagamban!”

Ez is Illyés üzenete. És ezért érdemes lesz. S ha egyszervégre tényleg másképpen látjuk majd elmúlott ezeregyszázesztendőnket, akkor a Haza a magasban is más értelmetfog nyerni. A sikerrel megharcolt harcok himnuszát.

Mert úgy van az, hogy időnként Hollywoodban is készülvalami értékes. Legutóbb Mel Gibson tudott értéket terem-teni arrafelé, amikor megrendezte az Apocalypto című re-mekművet.

Az Apocalypto a maja birodalom széthullásáról szól, s aszéthullás embertelen iszonyatáról. De nekünk üzen, a 20.század végi, 21. század eleji üresség lakóinak. S a film elejénvan egy mottó, így hangzik:

„Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amígnem pusztítja el önmagát.”

Bennünket, magyarokat ezeregyszáz éve akarnak elpusz-títani kívülről. Nem sikerült, soha, senkinek. Akkor hátne tegyük meg azt a szívességet, hogy belülről elpusztítjukönmagunkat.

„Jöhet idő, hogy emlékeznibátrabb dolog lesz, mint tervezni –

75

bátrabb új hont a mult időkbenfürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhadözönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házakMagyarországgá összeálltak.Dühöngő folyók kezesedtek,

konok bércek – ezt ne felejtsed,ha megyünk büszke szájjal vissza,

mint várainkba, titkainkba.Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,nem ölhet, mi csak ölne minket,mormolj magadra varázsinget,kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.Míg a szabad mezőkön jártál,szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,vidám vitáknál, leányoknál.Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévignémán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepőbbetdörögnek majd a kérdezőknek.Figyelj hát és tanuld a példát,a messzehangzóan is némát.Karolva könyvem kebelemre,

nevetve nézek ellenemre.Mert ha sehol is: otthon állok,mert az a való, mit én látok,akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.Homlokon lőhetnek, ha tetszik,mi ott fészkel, égbe menekszik.”

A homlokon lövés elmarad. S a magasban lévő hazaalá felépítünk egy erős, magabízó hazát, ide, a földre is.Biztos, ami biztos. Csak azért is…

76

Tartalom

Előszó helyett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A Nemzeti Társadalmi Szerződés ajánlásai . . . . . . . . . . . . 7

Csizmadia László: Új utak a civil politizálásban . . . . . . . 11

Fricz Tamás: A közjó érvényesülése az állam és a civil társadalom együttműködésében . . . . . . . . . . . . 21

Barsi Balázs: Összefogás a felszínen és a mélyben . . . . 29

Szabó Endre: Nemzetpolitika és a család . . . . . . . . . . . . . . 37

Ifj. Lomnici Zoltán: Törvénykezés, jogok és a civil szaktudás szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

Kiszelly Zoltán: Magyarország a világban . . . . . . . . . . . . . . 51

Damm Andrea: Az állam és a civilek közös fellépési lehetőségei az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . 59

Bayer Zsolt: Autonómia, önrendelkezés, nemzet . . . . . . 67

79

Első kiadásKiadta: Méry Ratio Kiadó, 2014

Felelős kiadó: Méry GáborA könyvet tervezte: Fodor TamásKiadói koordinátor: Lelkes János

Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Zrt., DebrecenFelelős vezető: György Géza vezérigazgató

ISBN

A kötet megjelenését támogatta:

Civil Összefogás Fórum

Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány

Polgári Magyarországért Alapítvány

NemzetiTársadalmiSzerződés