FRANKL

ALIONA

1998. november 30-

december 24.

42.

FRANKLALIONA

megnyitó: 1998. november 30. hétfô 18 óraVernisage: 30. Nov. 1998. Monday 18.00

menziót adjon nekik. Ez az ôsöreg misztérium, az illúziókeltésmisztériuma – melyet hosszú ideig nyûgnek érzett a mûvészet –ismét erôre kapott, egy ideje történetek bontakoznak ki papíron,vásznon és celluloidon, sokak örömére, még többek ijedelmére.“Ennyit akart, semmi többet? Csak ezt a kis jelenetet, ilyenegyszerûen, néhány papírból kivágott emberkével, fülbôl kivett ék-szerrel, angyalszárnyat formázó terméssel?” – gyanakszika sokat látott ember, és már-már lexikont ragadna, hogykultúrtörténetileg világítsa meg okosan, vajon a lovacskát ésa kulcslyukat a sajátos magyar szentendrei szürrealizmusgyermekeként tisztelhetjük-e,mi több: mivel asszociálható a kerék vagy anap motívuma – nem is beszélvea szárnyas lényekrôl, a szeráfokon kezdvea puttokón át a bukott angyalokig. Igen,mindez érdekes és fontos lehet – oszloptetején álló (ott ülô) angyal, alatta akönyvtárban olvasók mint megannyi csil-lag, ketrecbe zártak és szabadulni vágyók,nap felé áhítozók, kiknek zuhanás avégzete – fontos, visszatérô történetek,újabb és újabb változatban, megunhatatlanul.

De az mégis fontosabb, amint a legutóbbi képeken az üveg-palackba zárt papírkivágások végre megismételhetetlen ésfestôien szép káprázattá alakulnak: az árnyékból illékony lényekbontakoznak ki fényes testtel, mintha a puszta szellem hagytavolna lenyomatát a médium által elôkészített, érzékeny papíron.

SZIPÔCS Krisztina* A káprázat. in: Johann Peter Hebel: Kincsesládikó. Magvetô, Budapest, 1997, p.258.

photogram 5.5 x5.5 cm

A káprázat Frankl Aliona fotogramjairól

“Sokan amikor olyasmit látnak, amit ésszel felérni sem tudnak,nemhogy utánozni, azzal intézik el röviden, hogy: ez valamiszemfényvesztés, káprázat lehet. Amivel azt közlik, hogya szemük látni vél valamit ott, ahol igazából nincs is semmi,vagy ahogy másnak látnak valamit, mint ami az illetô dologvalójában. Mindazon által sokféle káprázat van, ehhez kétségsem fér. Például mikor valaki holdfényben megy az úton,és egy függôleges árnyat pillant meg a falon vagy a ködben,úgyhogy hirtelenében azt hiszi, hívatlan útitárs kiséri,ama tisztátalan lelkek légiójából valamelyik. (...)Továbbá, mikor valaki azt gondolja valamirôl, hogy káprázat,pedig nem az.”

Felérjük-e általában ésszel, amit látunk? Gyakran elfeledkezünkróla, hogy a látás is tanult képességünk, hogy azt nem is látjukvalójában, amivel korábban még sohasem találkoztunk. A nem lá-tottakat igy persze nem is utánozhatjuk, legfeljebb szegényesen,az általunk ésszel is felértekbôl rekonstruálhatjuk (emlékezzünkcsak a középkori bestiáriumok rajzaira). És fordítva –oly könnyû becsapni az érzékeinket: képzeletünk készségesenrajzol sötét árnyékból tisztátalan lelket, pont-pont-vesszôcskébôlarcot, tintapacából ki-ki azt, amit megérdemel.

Egy kisméretû, fényérzékeny lap is alkalmas lehet arra, hogy akáprázat, a szemfényvesztés színpadává alakuljon, melyet sohanem volt lények és tárgyak népesítenek be, kiket egy gondos kézúgy helyezett bele pillanatnyi állapotukba, hogy értelmet és di-

Deception The photograms of Aliona Frankl

“Many people, on seeing something that they are unable to grasp,much less imitate, simply try and gloss over it, regarding it as somekind of trickery or deception. They claim that their eyes “see” some-thing which is not really there, or that they are seeing it differentlyfrom how it appears in reality. There are, of course, many kindsof deception. For instance, when someone walks along the roadin the moonlight and sees a vertical shadow on a wallor in the mist, they might believe that they have an uninvitedcompanion, one of the legion of wandering souls. (...)Furthermore, when a person believes a thing to be deceptiveand it isn’t...”

Do we, in fact, understand what we see? We often forget thatsight is an acquired ability, and that we do not really see thingsthat we have never experienced. What has never been seen can-not, of course, be imitated, only poorly reconstructed from whathas been understood (think, for example,of the drawings in a medieval bestiary).And vice versa – it is so easy to deceiveour senses: our imagination is ready todraw an unquiet soul from a darkshadow, a face from a few pencil marks,and from an ink blot anything at all.

A small, light sensitive surface can be-come a perfect stage for deception, popu-lated by creatures and objects which have

never existed, summoned by a loving hand into meaning and di-mension. This ancient mystery, the mystery of illusion – long re-garded in art as a mere nuisance – has once again gained powerand for some time now stories have been taking shape on paper,canvas and celluloid for the pleasure of many and the terror ofmore. “Did she want so much, not more? Just this simple scenewith a few little people cut from paper, with jewels plucked fromthe ear, with sheaves in the shape of an angel’s wings?” asks theman of the world with suspicion, on the verge ofproviding an erudite cultural-historical explanation as towhether the little horse and the key-hole should be regarded asthe unique products of the Szentendre school of Hungariansurrealism; what is more, think of the associations there are withthe motif of the wheel or the sun – not to mention winged crea-tures such as the seraphim or cherubs or fallen angels. Yes, it canall be interesting and important – an angel standing (sitting)on the top of a column, people sitting in the library beneath likestars, as if trapped in a cage, trying to escape, yearning for thesun, but whose destiny is to fall – yet more versionsof the recurring stories which never lose their power to fascinate.

However, what is even more important is that in these latestpictures paper cut-outs sealed in a glass bottle turn into aninimitable and eye-catchingly beautiful deception: etherealcreatures with shining bodies emerge from the shadow, as if purespirit has left its mark on the light sensitive paper preparedby the medium.

Krisztina SZIPÔCSTranslation: János HIDEG

photogram 5.5 x5.5 cm

L’éblouissementSur les photogrammes d’Aliona Frankl

“Il y en a beaucoup, qui, voyant quelque chose qu’ils necomprennent pas et qu’ils ne sont surtout pas capablesd’imiter, règlent brièvement l’affaire en disant que celadoit être quelque magie, une sorte d’éblouissement. Cequ’ils veulent dire par là, c’est que leurs yeux croient voir quelquechose là, où il n’y a pourtant rien en réalité, ou ils voient autre choseà la place de cette chose réelle. Cependant, il existe beaucoup desortes d’éblouissements, sans aucune doute. Par exemple, quandquelqu’un marche sur le chemin sous le clair de lune et remarquetout d’un coup une ombre verticale sur le mur ou dans le brouillard,donc, brusquement il croit être suivi par un compagnon de route noninvité, un parmi ceux de la légion des âmes impures. (...)Ensuite, quand quelqu’un pense de quelque chose que c’est unéblouissement, pourtant cela n’en est pas un.”

Est-ce qu’on comprend en général ce qu’on voit? On oublie souventque la vue est une de nos capacités acquises qui ne permet pas devoir quelque chose qu’on n’ait jamais rencontrée avant. On ne peutdonc pas imiter une chose jamais vue, on ne peut que reconstruire,d’une façon pauvre, d’après ce qu’on a déjà compris (pensons seule-ment aux dessins des bestiaires du Moyen-Âge). Et vice versa, il esttellement facile de tromper nos sens: notre imagination est toujoursprête à dessiner des âmes impures à partir des ombres noires, desvisages à partir de deux points et d’une ligne, chacun ce qu’il mériteà partir des tâches d’encre. Un petit bout de papier sensible à la lu-mière peut être également apte à devenir la scène de la magie, del’éblouissement, peuplée des êtres et des objets qui n’ont jamais ex-isté, mis dans leur état éphémère par des mains soigneuses de

façon à leur donner du sens et de la dimension. Ce mys-tère des temps jadis, celui de lacréation des illusions, pris pendant longtemps comme unpoids superflu par les arts, a repris ses forces. Depuisquelque temps, des histoires se dessinent sur du papier,de la toile et du celluloïd, en donnant de la joie pourcertains et en faisant peur à encore plus de gens. “C’esttout ce qu’il voulait, rien d’autres? Seulement cette petite

scène, aussi simplement, avec quelques petits personnages coupésdu papier, avec des bijoux enlevés des oreilles, avec des fruitsformant des ailes d’ange?” – se morfond en se méfiant celui qui adéjà tout vu, et se prête à prendre l’encyclopédie pour éclairersavamment par l’histoire de la culture la question de savoir si lepetit cheval et le trou de la clé se présentent comme l’enfant du sur-réalisme de Szentendre, une version si particulièrementhongroise du surréalisme. Et encore, à quoi peut-on associer lemotif de la roue et du soleil, pour ne pas parler de ces êtres ailés,à partir des séraphins jusqu’aux anges déchus, à travers des puttos?Oui, tout cela peut être intéressant et important – l’ange debout(ou assis) sur une colonne, avec au-dessous des lecteurs dans les bib-liothèques, comme des étoiles, enfermés dans des cages etaspirant à être libres, tendant vers le soleil, dont la destinée estla chute – ce sont des histoires importantes qui reviennent toujourssous une autre forme, inlassables.

Il reste cependant plus important de voir sur ces images tout ré-centes, comment les coupures de papier enfermées dans desbouteilles se transforment en de beaux éblouissements inimitableset pittoresques: des êtres volatils au corps lumineux se distinguentde l’ombre, comme si c’était l’esprit pur qui aurait laissé sa trace surdu papier sensible, préparé par un médium.

Krisztina Szipôcs Traduction: Borbála Pötcz

photogram 5.5 x5.5 cm

photogram 16x12.5 cm

photogram 16x10 cm

photogram Ø 16.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 10x18 cm

Frankl Aliona

Solo exhibitions

1998 Fotografie da Budapest, L’Accademia d’Ungheria in Roma, Rome, Italy1997 Atmospheres, Mûhely Gallery, Szentendre, Hungary

Budapest Photography, Arkhitektoniko Kentro, Thessaloniki GreeceWing-collectors, Dalmát, Szentendre, Hungary

1996 Old Coffee-houses in Budapest, Central European University, BudapestPhotograms, Gallery Cirkó, Budapest, Hungary

1994 Le Vieux Budapest, Institute Francaise, Budapest, Hungary1993 Disappearing Budapest, Kisgaléria, Pécs, Hungary

Old Shops in Budapest, Hungarian Institute, Paris, France1990 Stereos, Liget Gallery, Budapest, Hungary1989 Shops, The Week of Photography, Thessaloniki, Greece

Major group exhibitions

1998 Admissions of Identity,Mappin Gallery, Sheffield, EnglandÉS-Show, Vizivárosi Gallery, Budapest, HungaryThe First Hungarian Photo Week, Iparmûvészeti Múzeum, BudapestZeitgenössische Kunst aus Ungarn, Lübeck, Germany

1997 Hommage á Gémes Péter, Dovin Gallery, BudapestThe Black Dishpan, Budapest Gallery, Ózd, HungaryStill life, Home Gallery, Budapest, Hungary

1995 Landscape I., Budapest Gallery, Budapest1994 9th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary

29+1, Gallery Arcis, Sárvár, Hungary1993 Imago-im, Roczkov Gallery, Budapest1992 Especially Small Landscapes, Small Gallery, Budapest

8th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary1990 Un Air de Liberté,Museé de l’Elysée, Lausanne, Switzerland

Looking East, Image Gallery, Aarhus, Denmark1989 Junge Ungarische Fotografen, Pumpe, Berlin, East Germany1988 6th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary

5 photographes hongrois, Galerie Robert Doisneau, Vandeuvre, France1987 Fotografia,Mala Gallery, Warsaw, Poland

WaTraMo II., Nykyaika Gallery, Tampere, FinlandEast European Photography, Liget Gallery, Budapest

HANGYÁL Judit, DETVAY Jenô H 1082 Budapest, Leonardo da Vinci u. 40.

Telefon: /36 1/ 324 7769 Telefon, fax: /36 1/ 312 1603

e-mail: bolt@c3.hu web: http:// www.boltgaleria.hu

nyitva keddtôl péntekig 14-18 óráig open Thuesday – Friday 14.00-18.00

Katalógusterv / Design by Horváth Nóra

Képbevitel / Scan TIMP Kft. Telefon: 212 9102

Levilágítás / Prepress TIMP Kft. Budapest, II. Vitéz u. 5-7.

Nyomda / Printed by HTS ART Kiadó és Nyomda

Budapest, XVI. Cziráki út 26. Telefon: 403 4437

Támogatók / Sponzors

Nemzeti Kulturális Alap /National Cultural Endowment

Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága

C3 Kulturális és Kommunikációs Központ

Klima 2000 Kft.

HTS ART Kiadó és Nyomda

A Bolt Galéria kiadványai / Published by Bolt Gallery

ISBN 963 9009 20–2 ISSN 1218–456 x

készült 500 példányban / printed in 500 copies

Copyright ©

Minden jog a szerzôké és a kiadóé. / All rights at the authors and the publisher.