Szerkesztõk: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független mûvelõdési éshelytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

IX. évfolyam 11. (511.) szám 2003. november 28. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

N o v e m b e rA november novemberke? Lehetne-e

az, legalább a kicsinyítõs megnevezéstkedvelõ hétfalusi nyelvjárásban? Érdekesszemléletté válhat az ember, az élõk ésélettelenek becézõ megközelítése! Mert eznem vagy nem csak játék. A türkösi rómaikatolikus anyakönyv így jegyzi az egyikXIX. század végén elhunyt nevét: Ferike,s foglalkozásánál megjegyzi: „koldus”; aXX. század elején a legtöbb közmulatsághangulatát Vak Feri és bandája határoztameg muzsikájával Négyfaluban. Ezekbõlazt érezhetjük, hogy a becézés nemcsakszimpátiától függ…

Lehet-e a november novemberke?Öregeink szava szerint: „Az idõvel nem

jó játszani!” November pedig idõ. S nemgyerkõc-idõ, mert év végéhez közel szo-rult: s az év sok gondját görgették bele,amit csak bölcsességgel lehet viselni.

De ha én arra gondolok, hogy egyrerövidebbnek tûnik egy-egy idõegység, sezért a hónap is, tehát a november is… akisebb ember pedig emberke?

Ha kurtább idõ, fér-e ugyanannyi min-den bele, mint gyermekkorom novembe-rébe, a szüleim, a nagyszüleim, Domokosõseim novemberébe? Annyi, mint egy ak-robata, egy fuvaros, egy császár novem-

berébe? Mint egy életét áttengõdõ vagya terheket álnokul is másra pakoló „ü-gyeskedõ” novemberébe?

Egy bizonyos, legalábbis keresztény kul-túrközelben advent elõtti idõ a mi novem-berünk. S akár kék, akár ködös az ege,az ember megtorpan benne, és éli, amitaz élet eddig köré s belé görgetett… Két-ségtelen, hogy a harangszó az augusztu-sinál súlyosabb, de az is, hogy a természetis sok bolondságra képes ezidõtájt, aminaz ember csak ámul, legtöbbször fel semfogja még azt a tréfát sem, ha egy almafanovember végén kivirágzik.

Lehet-e hát néha a november novem-berke?

Hogy közben hol november, hol no-vemberke? November, mikor temetõink-ben sírjaink gyertyás-imádságos számba-vételével kezdõdõ, s adventbe torkollóidõ… Novemberke, mikor a számbavétel,az önvizsgálat reményében, várakozás-ban folytatódik. Mikor észrevesszük, hogyaz õszben és a tavaszban van valami kö-zös, akárcsak a nagyböjtben és az advent-ben vagy a húsvétban s a karácsonyban.

Szavak közt bukdácsolva is van novem-berke.

Hochbauer Gyula

Nincs, hogy mivel telehintsemA kötõd már, csak kikericcsel,

S a mit befonjak dús hajadba,Nincs más, csak fákra fennakadva

Õszhajszála a vénült nyárnak;Ezüstként fénylõ békanyálak…

(…S ne, ne, ne kínozz, nem kívánomCsókod se, drágám, hisz az álom

A nyárral veszve a kar a karbanHolt virág közt járunk, avarban.

Pszt, pszt… csak csendben, szótlan, némán;Nézd, a természet holtan néz ránk.)

Tóthpál Dániel türkösi költõDalok és jajok kötet, 1932

Õ s z i s é t a

B á l i n t A n d r á s j e g y z e t e i b õ lA dr. Kiss Béla múzeumalapítási kísérlete

után Bálint András, a kezdemény folyta-tásaként, végigházalta Hétfalut az anyagleltárszerû számbavételéért. E pár évigtartó munka a XX. századot felezõ idõbenfontos hétfalusi hagyományõrzõ kísérlet.Amellett, hogy értéktudatosító volt, maiszemmel pótolhatatlan dokumentum,mert egy adott idõpont bizonyos szemléletszerint néprajzi értéknek minõsített tárgyiemlékeit lajtromozza házankénti összeté-telében. A munka hagyománytudatosítószerepét fokozta, hogy viszonylag rövididõ alatt végezték az 1950-es évek végén,így érvényesülhetett a lakosság érdeklõ-désének értékirányítása olyan idõszakban,mikor éppen a hagyományoktól való el-

szakítást szervezték társadalmi szinten.Dr. Papp Béla a Mûvelõdés 1981 októ-

beri számában tanítója emlékét idézvejegyzi meg, hogy fiával együtt részt vettebben a munkában, Hochbauer FerencnéGáspár Sára, Bálint András örököse pedigfolyamatosan részt vett a házalásban is,az adatok rendszerezésében is.

Fennmaradt a hagyaték falvankéntösszesített jegyzéke, s egy 337 házleltárát összegzõ füzet, egy rend házalófüzet valahol elkallódott.

*Mutatóban közlünk belõle.Benedek András: prédikációs könyv

1870, 1 taliga, 1 dagasztószék, 1 láda,bordák, nyüst.

Erdályi Márton: 1 tálas (igen szép ki-vitelezésben), 1 selyemkötény, 1 lájbi, 1sajinka, 1 ezüst öv.

Lukács János: 1 láda, 2 aranyhímûkézelõ, 1 fekete pántlika.

Szörnyi Mihály: 1 ezüst öv, 1 eszto-váta csöllõvel, 1 Biblia 1744-bõl, 1 tekerõlevél, 1 asztal.

Mezei István: 1 láda 1875-bõl, 1 ing,2 kézelõ arany hímmel, 1 selyemlajbi, 2fekete pántlika, 1 piros pántlika, 1 sajinka,1 perec, 1 esztováta nyüsttel, 1 guzsaly,1 orsó pereszlennel, 1 favilla, 1 tálas, 1ládás pad, 1 pohárszék.

(Folytatása a 3. oldalon)Hochbauer Gyula

Tomos Tünde: Hétfalusi ház kapuval, 2003 õsze

A n d r á s n a p r aJó érzéssel eltelve,Szívünket égre emelve,Ezer áldást mondunk reád,Hogy megérted neved napját.Élj még számos esztendõbe,Pároddal boldog idõkbe,Ahány csillag van az égen,Annyi áldás te lelkeden.

Tatrang

pag. 07

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U IX. évf. 11. szám

R o z s o n d a i K á r o l y l e l k é s z é l e t r a j z a

Lapszámunkat azIllyés Közalapítvány

támogatta.

I s t ó k J á n o s é v H é t f a l u b a n : N y o l c a d i k l e v é lDr. Papp Béla orvos úrnak,Brassó / Sztálin város / Pavlov 72.Románia

Kedves Béla öcsém!

A tél hidege, 85 éves korom és legutóbbibetegségem, mely 8 hétig ágyba kény-szerített, s visszérgyulladásom, új hely-zetet teremtett a szoborszállítás ügyében.

Most olyan megoldást kell találnotok,mely a lehetõséget biztosítja a szobor szál-lítását illetõleg. Legutóbb, amikor ez ügy-ben ismételten jártam a Román Népköz-társaság Nagykövetségén, s beszéltem aszobor szállítása ügyérõl, Glaga, a kö-vetség elsõ titkára a következõket mon-dotta:

A szobrot a Nagykövetségre fogja szál-líttatni, s ott csomagolják be. Akkorra ott

lesznek az útlevelek, s velük együtt szál-lítják a szobrot Sztálin városba. „Csak mégkicsit kell várni”, majd õ értesít. Mi azótais egyre türelmesebben, szakadatlanul vá-runk...

Kérlek, keressétek meg a budapesti Ro-mán Nagykövetség titkárát, Glaga Vasilétés hivatkozzatok reám, és igyekezzetekvele megtárgyalni az ügyet. Ezen dologlebonyolításának pénzügyi része is van.Szóval az egész ügyet a Nagykövetségútján kell lebonyolítani, ez az egyetlen le-hetõség van reá.

Magyar illetékes helyekrõl semmi aka-dály sincs.

A Nagykövetség címe: Budapest, Thö-köly út 72.

Betegségemre való tekintettel most tél-idõben én sem mehetnék, be kell várni aszebb idõt.

*Tekintve, hogy nekem a szobor elkészí-

téséhez szükséges kiadásokat fedeznemkellett, s az utóbbi leveledbõl látom, hogyvan már pénzetek is összegyûjtve, arrakérem a tisztelt Bizottságot, hogy szíves-kedjék nekem a magam munkája hono-ráriumából – ha az egészet nem lehet –kevesebbet átutalni egyelõre.

Szíves intézkedéseteket kérem, boldog,békességes új esztendõt, s jó egészségetkívánok kedves Mindnyájatoknak, s sze-retettel köszöntöm az Emlékmû Bizottságminden tagját, nékik is minden jót kíván-va, Téged szeretettel ölel:

János bátyád

Budapest, 1958. január 8.U.I. Leveledet köszönettel megkaptam.

Tájszavak: I , Í , JI, Í

• időtöltött: öreg• igyenes: egyenes• igyorkodni: grimaszkodni• immán: már• indzselér: mérnök• ingëm: engem• innét: innen• inyen: ilyen• ipa, napa: após, anyós• iperkëdni: valami után felfelé

nyúlni• írás: díszítés• irombás: tarka tyúkfajta• istál: kér• istrang: kötél• iszák: átalvető• iszánk: a jégen az a hely, ahol

csúszkálnak• iszánkodni: jégen csúszkálni• ivándék: ajándék• izenni: üzenni

J• jábo: hiába• jánka madárka: barázdabillegető• jaz: a, az• jércike: fiatal szárnyas tyúk• jere: gyere• jeszke, ijeszke: ijedékeny, félénk• jettibe: ijedtében• jő: jön• jókor: korán• jüöön: jöjjön• juttam: jutottam

Lemásoltatott „a tiszai ágostai hitval-lású evangélikus egyházkerület törvényessuperintendensei által felszentelt lelkészekéletrajzi” könyvébõl.

Születtem Zsomboron (Udvarhely me-gye) 1874. évi június hó 30-án. Ötödik sutolsó gyermeke vagyok szüleimnek: Ro-zsondai József evangélikus lelkésznek snéhai Sokmidt Juliannának. Elemi okta-tásban legidõsebb leánytestvérem, Júliarészesített. A IV-edik elemi osztályt az olt-halmágyi általános népiskolában végez-tem, honnan édesatyám, jóhírû székely-udvarhelyi evangélikus-református kollé-giumba vitt. Itt végeztem mind a gimná-ziumi osztályt s 1892/3 tanévben letettemaz érettségi vizsgát jeles eredménnyel. É-desatyám – bár szabad pályaválasztástengedett – a kolozsvári egyetem philoso-phiai szakára akart küldeni, de családunk-ban a papság öröklött hivatal lévén, –engem is a theológiára vonzott hajlamommár serdülõ koromtól fogva. S mivel azerdélyi részeken evangélikus theológia nin-csen, bátyámmal, ki akkor a III-ik tanfo-lyamot hallgatta, felutaztam Sopronba sbeiratkoztam az ottani bölcs theológustanintézet I. évfolyamára. Ott tettem azalapvizsgát s végeztem a III-dik tanfo-lyamot.

A IV-edik évre külföldre kellett volnamennem, de nem volt mivel. Atyámat akettõnk taníttatása s terhes családjánakfenntartása annyira kimerítette, hogy leg-jobb akarat mellett se tudott volna segé-lyezni. Ekkor üresedett meg községünk-ben a vezértanítói állás s atyámnak s hí-veinek kívánságára elfogadtam, azt gon-dolva, hogy pár év alatt gyûjtök annyit,amennyivel a IV-edik évi theológiát elvé-gezhetem – de fájdalom, csalódtam. A ke-

serves munkáért – úgyszólva – csak ho-noráriumot kaptam s ha iskolán kívül alelkészi teendõkben is nem segédkezem sezért szülõházamnál teljes ellátást nemkapok, még mindennapi kenyér is hiány-zott volna. Szívemben csalódással, lel-kemben lemondással, tehetetlenül álltama bizonytalan jövõ elõtt, s már-már arragondoltam, hogy fele útról visszatérvevégképp szakítok a szép, de rögös pályá-val s ekkor – valami isteni sugallattól kész-tetve – kopogtattam a kegyelem és segít-ség ajtaján s kérdést intéztem a brassóievangélikus fõespereshez, ha vajon a tiszaievangélikus kerület püspöke nem adna-eengedélyt arra, hogy a IV-edik évfolyamota kerület eperjesi theológiáján mint ma-gántanuló végezhessem be. Nemsokáramint Noé galambja érkezett meg a levél,melyben értesített a püspök, hogy a tanárikar felvesz magántanulónak. Így jelent-keztem a szakvizsgára s azt Eperjesen1898. évi szeptember hó 19-én jó ered-ménnyel meg is álltam. Még egy évi taní-tóskodás után letettem Eperjesen a papivizsgát is, miután jó eredménnyel s ugyan-csak külön püspöki engedéllyel, mivelRozsnyón lelkésznek meghívtak, a válasz-tást csak a folyó hó elsején ejtették meg.Eközben Zelenka püspök irodáján ideig-lenesen alkalmazott szeptember hó 15-tõl a mai napig.

E sorokkal egyszersmind neki is tiszte-letemet óhajtom kifejezni, hogy hirdesséke néma betûk a késõbbi utódoknak is azõ nemeslelkûségét.

S most várom az útravalót, a fõpásztoricsókot, hogy legyen az élet tengeréniránytûm, a kísértések éjszakájábanvezérlõ csillagom, a küzdelmek köztsegítõm, útitársam. Kérem az Istent, hogy

úgy legyen…Miskolczon, 1889. évi október hó 8-án.

Rozsondai Károly s. k.*

Nt. Nemes Károly diósgyõri evangélikuslelkész és T. Dubonay Béla miskolczis. lelkész segédlete mellett felavattatott1899. október 9-én.

*Zajzoni lelkésszé avatták 1889. decem-

ber hó 10-én.*

Esküvõje volt 1900. január 30-án.*

Rozsondainé küldötte unokámtól eset-leges felhasználás céljából.

Mátis Bálintot kéreti Rozsondainé azéletrajz további kiegészítésére.

Csernátfalu, 1924. VIII. 12.

If j . R o z s o n d a i K á r o l yZajzon, 1901. –

Sopron, 1967. december 20.Édesapja zajzoni evangélikus lelkész

volt, korán meghalt.Édesanyja tanítónõként egyedül nevelte

fel négy gyermekét, akik közül ketten akolozsvári Állami Tanítóképzõt végeztékel. 1920-ban Magyarországra költöztekát, ahol elõbb Budapesten a Polgári Taní-tóképzõt végezte el, azután az ApponyiKollégiumban tanítóképzõ-tanári képesí-tést szerzett matematika–fizika szakon.

1925-ben került Sopronba, az Evangé-likus Tanítóképzõbe, ahol lélektant, neve-léstörténetet és filozófiát tanított. Sokoldalúmunkásságáról tanúskodik, hogy 1933-tól a Frankenburg Irodalmi Társaság tagjavolt.

Bánfalváról az ottani római katolikus

tanítóval együtt monográfiát készített,amely egy pályázaton elsõ díjat kapott.

Érdekelte a természet: madarak, lep-kék, de szívesen zenélt és verseket is írt.

21 tanéven át volt a soproni Tanító-képzõ igazgatója 1961-ig, és az általánosiskoláé nyugdíjba vonulásáig.

Hétfalusi csángó népviselet: kösöntyû éshímzett kézelõ

pag. 08

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2003. november 28. H É T F A L U 3. oldal

K á l v á r i a ( r e g é n y r é s z l e t – v á z l a t ) H é t f a l u s i a l k o n yA Zajzon völgyén vonultak s csak a Fe-

kete-hegy körüli vaksötétben csendesed-tek el. Az öregebbik Miklós tekintete aRothadtkõig kísérte õket, de tovább nemmerészkedett a hosszúra nyúlt fellegvárilecke miatt, s a Szakadát völgye után márelnyelte õket szeme elõl az erdõ. A faluriadalmából csak õ lopódzott egy darabigutánuk, pedig a többiek is érezték, hogya vegyesen csoportosult menet nem a szé-kely határõrökkel kártyázni vonul Bod-zaváma felé.

Az idõnek még egy hete maradt arra,hogy végezzen novemberrel, s csak négynapja múlt, hogy este a várost (Brassót)ünnepélyesen kivilágították, mert Bécsbevolt véve: Windischgrätz herceg lefegy-verezte a forradalmár diákokat és a pro-letárokat. Jellasicsot visszaküldték Ma-gyarországra. Pestet a császáriak elfog-lalták.

Brassó polgársága 25 000 forintot a-jánlott fel. A céhek kijavították a bástyákatés megerõsítették a falakat és a várostövezõ sáncoknál is dolgoztak.

Az osztrák katonáknak hévvel magya-ráztak útközben a szász önkéntesek a Zaj-zon és a Döblen vízválasztójánál magaslóSzászbérc-tetõn, ahol az este már nagyonmegközelítette õket, a homályba muto-gatva dicsekedték õsi birtokaikat a teu-tonok tapodta vidéken. A Fekete-hegyetkerülõ nagy ívû kanyar közepéig érhettek,mikor a Háromszék felõli Nyént érintõmásik úton a várhoz ért Gyárfás Jánosés Bernát Elek, s miután a parolával be-avatottnak bizonyultak, már a laktanyá-ban teríthették a friss híreket.

– Brassó nem fogadta Háromszék kö-veteit.

Kivitték a szót a laktanya mögötti Kál-vária-hegyen három-négyesével csopor-tosult õrszemláncnak, majd visszafele atemplomba betértek, mert a papnak ishoztak híreket. Az ajtó nyitva volt, mintmáskor is és mostanában is, s egy imaután egy fertálynyit is beszélgethettek.

–… messze vagyunk… – s a pap szö-vegét puskaropogás darabolta. Az õrsze-mek tüzeit elfoglalták.

Gondolom, ennyi német szót a teutonvilág óta nem hallott ez a völgy. Tûz alávették a laktanyát, ahova az õrhelyekrõlcsak kettõ érkezett még idejében, s ahon-nan visszaropogtattak rájuk, célozhattákis a kintieket, ha véletlenül hátuk mögékerült valami fény.

A fenyegetõ hangok a kápolnába is be-vonultak, ahonnan szitkozódva lökték atemplom elé Gyárfás Jánost és Bernát E-leket, a pap minden tiltakozása ellenére,s puskatussal ütötték-verték, majd a ha-rangozókötél egy részével összekötözték

õket, ahogy 1658-ban a tatárok tehettékaz innen nem messze lévõ Leánymezõnmegcsúfoltakkal.

Három határõrnek sikerült úgy elkötnia laktanya istállójából lovaikat, hogy mi-kor észrevették õket, már belevágtattaka sötétbe Háromszék felé. Hiába ismertemindenkinél jobban az itteni éjszakákat a10 bodzai puskás, s próbáltak elébük ke-rülni a Piliske egyik völgyén, a menekülõkreggelre már lóhátra riasztottak több százpapolcit s kisborosnyóit.

A pap hajnalig oltár elõtti térdeplõre ros-kadt s próbálta befejezni az éjszakai öl-döklés félbeszakította gondolatát.

– …messze vagyunk a szabadságtól,Uram.

De a mondat végénél sehogyan sem si-került tovább haladni a gondolattal, mertminduntalan visszadöccent az elejére.

– …messze vagyunk Tõled, Uram.– …messze vagyunk az Igazság hatá-

raitól, Uram.S mintha a titok burka nem akarna fel-

pattanni, gyötrõdve újra- s újrakezdte.Hét óra felé vállára fordította a sekrestyefogasáról a kabátját s indult volna aBodza vizével szembe a Suhogó patakfelé, de visszatérítette a kápolnába egyfeldúltan érkezõ bodzai híve, aki a temp-lom oltalmát kérte tõle a duhajkodók elõl.

Perceken belül érkeztek még tizenöten.S akkor az oltár elõtt térdelve elkezdõdötta mise. A templomajtó nyitva volt, mintazután is mindig, de fegyver nem mertbenyúlni a védelmet keresõk után.

Csak két igen öreg bodzai magyar ma-radt otthon. Ültek egymással szemben azasztal mellett. Tekintetük egymásról el semrebbent. Együtt voltak.

Lukács Gyula

A már hunyorgó szürkületben,Szememre húzott kalap alólNézek körül a Barcaságon,Hol a nap már a Cenkre hajol…

Áttekintem a kékre mosottAljú, hegyszegett láthatárat,Melyre úgy van rárajzolódvaHétfalu, mint egy színes vázlat.

Hosszan nézem el, elmerengve,Hogy a kémények mint pipáznakS napsugár végsõt mint lobbanAblakán a sok békés háznak;

S a felhõket, mik az égboltotFüggönyzik be, mint égi kezek,Míg ott borong árnyuk a falukFelett, miként az emlékezet.

Elnézem a sok bádogtornyot,Mikbõl, est lévén, alázatHófehér, riadt szívverésûHarangszó-galambjai szállnak;

S a porfelhõt faluk szélén,Melyben haza a fáink lombjaAlatt a csorda lohol, sok százKolompja mélán csengve-bongva…

Fejem felett meg sziluettjétLátva szállni egy kis madárnak,Szinte érzem: szívembõl isA vágymadarak el mint szállnak;

És hogy a táj harmóniájaJövendõm minden gondját, tervétHogy issza fel, a lelkemrõl megA csend múltamat leemelné;

S hogy a sok békült színbõl, fénybõlBelém a nyugalom mint árad,Melynek békéje úgy önt szíven,Mint az estfény a szelíd tájat…

A már hunyorgó szürkületben,Szememre húzott kalap alólNézek körül Barcaságon,Melynek békéje bennem dalol.

Tóthpál Dániel hétfalusi költõDalok és jajok kötet, 1932

(Folytatás az 1. oldalról)Mártis Árpád: 1 menyecskeláda 1832-

bõl, 1 tálas, 1 kisláda, 1 esztovátacsöllõvel, 1 hímes ing, 1 csipkésmez, 1fehér lájbi, 1 selyemlájbi, 1 kicsi ing, 3csángó tányér, 1 fatál, 1 járószekér.

Lõrincz Mihály: 1 tejverõdézsa, 2pántlika, 1 faeke.

Miklós Jánosné: 1 pohárszék, 1 szék,2 láda, 4 tányér, 2 gereben, 1 guzsaly, 1orsó, 1 pereszlen, 1 sarokszekrény, 1 csa-ládkimutatás 1869-bõl.

Simon Mihályné: 1 vetölõ, 1 faeke, 2pántlika, 1 selyemlájbi, 1 selyem surc, 1kaláris, 1 suba, 3 csángó korsó, 2 fénykép.

Berecki Andrásné: 1 láda, 1 csepesz,1 fuszta, 1 suba.

Musát Gyula: 2 csangó tányér, 1 faeke,1 pantika, 1 hékelõ.

Sára András: 1 ladás ágy, 3 csángótányér, 1 sótartó, 1 guzsaly, 1 csepesz, 2pántlika, 1 selyemkendõ, 1 öv.

Gödri István: 1 asztal, 1 tálas, 3 láda1835-bõl, 1 tégely, 1 kulacs, 1 sótartó, 1iszák, 1 öv, 1 pár kézelõ.

Veres János: 1 fehér csepesz, 1 gyolcsing, 1 hímesing, 1 ráncos abrosz, 4 pár-nafej, 1 pántlika, 1 menyecske pántlika,1 guzsaly, 1 kézelõ arany hímmel, 1 sárigcérnás ing, 1 esztováta, 1 tálas, 1 fuszta,1 selyemlájbi, 1 csipke surc, 1 suba, 1 öv,1 kaláris (12 soros).

Bartos Király Mihály: 1 gyéba, 1ráncos abrosz, 1 kis fokán, 1 sótartó, 1iszák, 1 asztalterítõ.

Erdélyi Mihály: 24 csángó tányér, 1pohárszék alj, 1 menyecske láda.

Székely Pajor Vilma: 1 hajfonó (fe-kete-piros), 1 perec, 1 csepesz aljjal, 1gyolcsing hámos rokolyához, 1 hímesing,1 menyecskepántlika, 3 pántlika, 1 párkézelõ aranyhímmel, 1 hámosrokolya(fehér), 1 fuszta, 1 selyemlájbi, 1 csipke-surc, 1 öv, 1 kaláris (6 soros), 2 csángótányér, 1 harisnya, 1 guzsaly, 1 esztováta.

Hochbauer Gyula

B á l i n t A n d r á s . . .

Hétfalusi csángó falvédõ

E l v e s z e t t . . .

Ne keresd, ne keresd,Mert bé vagyon hajtva,

Falnagy uram udvar’baSzól a pergõ rajta.

Csernátfalu, 1970Herszényi Andrásné Simon Anna (85)

pag. 17

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U IX. évf. 11. szám

B á c s f a l u s i e m l é k e k

A bodolai református templom.

A bodolai katolikus templom.

Gyermekkorunkban hasonló nagy ese-mény volt húsvét harmadnapján rendezettünnepélye a falu férfi lakosainak. Közülükvagy 20-30-an vettek részt ezen a kuka-ünnepélyen, amikor is felöltözve külön-bözõ rendetlen ruházatban, álarccal a fe-jükön, bottal a kezükben, üvöltve mentekaz utcákon, ijesztõ hangulatot keltve a já-rókelõk és nézõk seregében. A kukák me-nete a falu Bolnok felé vezetõ útjánakegyik kiemelkedõ pontján elterülõ Cruceatéren gyülekezett, hangos üvöltések mel-lett, s amikor együtt volt az egész sereg,megkezdõdött a kukák tánca, nagy üvöl-tés és kiáltás, vidám bohóckodások melletttáncoltak egy jó darabig. Utána csapa-tostól vonultak lefelé, útközben bementekrokonaik, barátaik udvarába, ahol énekel-ve köszöntötték a ház népét, miközbenjókedvvel elfogyasztották a házigazdaenni- és innivalóit. Amikor aztán a kuka-ünnepség késõbb kezdett elfajulni, s botrá-nyos jeleneteknek vált az okozójává, azelöljáróság a csendõrség útján betiltottaa megtartását, de azért még egy pár évenkeresztül csak megpróbálták megrendez-ni, rendszerint fiatalabb ifjakat vagy gyer-mekeket küldtek ki a terep kikémlelésére,hogy vajon jönnek-e a csendõrök. Haaztán hírül vették a csendõrök közeled-tét, akkor gyorsan elillantak, levetettékkuka ruházatukat, gyorsan átöltöztek, a-mire a csendõrök megérkeztek, nem láttakkukákat sehol, hiába jártak házról házra.

*Emlékezetes maradt számomra a Ta-

tárhányás vagy Tatársánc, amely a Tö-mösi-szorost alkotó déli és északi hegy-

gerinc erdõség közt elterülõ mezõkön vo-nult végig. A hányást egy erdei út két rész-re választotta el, a déli hosszabb része voltaz úgynevezett csángó rész, ahol ünnep-napokon és vasárnap délutánokon a fa-lusi csángó ifjak sétáltak végig, a felsõ é-szaki rész inkább a román falusiaknakvolt sétáló- és játszórésze. A sánc alapjaszéles teteje felé elvékonyodik, ösvényt for-málva a járáskelésre. A monda szerint atörök–tatár betörések ellen létesítették afalu lakosai a csaknem másfél kilométerhosszú sáncot, a sánc déli végén elterülõréten ünnep- és vasárnap délutánjángyûltek össze a csángó ifjak és lányok,játékokkal és táncolással töltve el adélutánt. Itt szövõdtek sokszor egész életreszóló barátságok, mátkaságok. Kedvesjátékuk volt, sok egyéb társasjáték mellett,a különbözõ zálogosdival végzõdõ játé-kok, vagy a legények szemét bekötõ tár-sasjátékok. Ezekben a társasjátékokban,amikor serdülõ korba értem, én is gyak-ran részt vettem. Örömmel éltem magambele a játék hevébe, falusi kortársaimmalegyütt. Ahányszor arra jártam, mind-annyiszor megcsodáltam ennek a sáncnakvagy földhányásnak titokzatos alkotását,eredetét, legendákkal és mondákkalátszõtt keletkezését. Még kisgyermekkoromban ott, ahol a sáncot kettészelteaz erdei szekérút, az út két oldalánhatalmas sziklatömbök terültek el asáncszélen, amelyekkel szükség esetén azutat teljesen elzárhatták, amikor veszélyfenyegette a falut.

Dr. Papp Béla

A Tatárhányás a Bolnok lábánál

A Tatárhányás a Bolnok lábánál

Nyelvmûvelõ helyett...Nevek a bodolai református egyház-

község irataiból:

1. Kepeváltók: Kumpár József, KranyaElek, Nyisztor Endre.

2. Családkönyv: Bálint István (apa),Üszöges Mári (anya): István, Mári, János,Ági, Rõzsa, József, György, Ferenc, Jul-csa, Kata (hatan gyerekként meghaltak).

Hochbauer Gyula

Csorba Samu: Székely és csángó házi-ipari vállalkozó XIII. évi üzletjelentése az1903. május 1-tõl 1904. május 1-ig terjedõegy évrõl. Brassó, Brassói Lapok nyom-dája, 1904.

*A százesztendõs távlat csalogat újraol-

vasásra s az a vállalkozói szemlélet, a-mely a nemzetszolgálat kötelességét is su-gallja. „Foglalkoztattam 440 háziiparost(…) Örömmel jelenthetem, hogy az alábbfelsorolt, azzal a gondolattal, hogy ki-vándoroljon (…).”

*A mindössze 1 m²-nyi szöveget nemcsak

megrögzött hagyományõrzõknek aján-lom, hanem vállalkozóinknak is; azoknaka néprajzos érdeklõdõknek, akik háziiparés népmûvészet kapcsolatával foglalkoz-nak s akik kíváncsiak 100 évvel ezelõttélt õseink világára, és gazdaságpolitiku-sainknak is, akiknek jövõ modellként nemvolna muszáj mindig és csak Nyugat-Európa és Amerika felé kancsalítani.

Csorba Samu 440 foglalkoztatottja kö-zül volt hímzõ, szíves mintával szövõ, szõ-nyegszövõ, lenvászonszövõ, faedényké-szítõ, fafaragó, csipkeverõ, harisnyaposz-tó-szövõ, szalmafonó, vastag kendervá-szonszövõ, hosszúszõrû pokrócszövõ. Afoglalkoztatottak lakhelye Csíkpálfalva,Csíkszentdomokos, Hídvég, Erõsd, Ára-patak, Lüget, Kóbor, Prázsmár, Fundata,Zernyest, Elõpatak, Szászhermány, Bot-falu, Haraly, Nagyajta, Parajd, Brassó,Nyén (Keresztvár), Pürkerec, Tatrang,Hosszúfalu, Türkös, Krizba, Barcaújfalu.

A legtöbb foglalkoztatott kóbori kender-vászon szövõ (177), csíkszentdomokosi

kendervászonszövõ (57), árapataki hímzõ(55), erõsdi hímzõ (57), pürkereci szö-võnõ (26).

Csorba Samu vállalkozó két állandó al-kalmazottat foglalkoztatott: egy munka-vezetõnõt és egy szolgát. A kormány tá-mogatásával a háziipari termékekbõl azemlített évben szállított Amerikába, Bul-gáriába, Boszniába, Németországba.Kiállításokon vett részt St. Louis-ban (AEÁ),Komáromban, Szegeden, Budapesten,Linzben, Párizsban és állandó bizományiüzletet tartott fenn Budapesten.

A forgalmazott háziipari hímzések kö-zött voltak nõi kötények, nõi népviseletiing, gyermeking; lenvászonból asztalte-rítõ, asztalfutó, asztalközép-terítõ, bútor-védõ; a csángó szõttesek között: asztal-terítõ, nõi kötény, ablakfüggöny, díszken-dõ, nõi szoknya, gyermekkötény, szövetkülönféle célokra, asztalfutó, gyermek ál-ruha.

*Miután kétszer-háromszor átolvastam

a szöveget, s kifénymásoltattam a min-tadarabokat, azon csodálkoztam, bár so-kan nem lapozhatták az asztalon elõttemnyitott példányt, mennyit érne meg a 440név szerint említett háziiparos leszárma-zottjainak azt tudni, hogy az õ család-jukból, az õ falujukból ki üzent a szépségitthoni nyelvén távoli világ kíváncsijainakszõttes-nyelven, fazekas-nyelven, hímzés-nyelven, festettbútor-nyelven? S vajon aszövegbõl kiolvasható életminta, melynekhitelességét tények szavatolták, használ-hat-e valamiképpen a jövõnek? S ha i-gen, úgy ez kinek mit ér meg?

Hochbauer Gyula

Ú j r a o l v a s o t t s z ö v e g e k

S í p k é s z í t õ k

Tilinka, bába,Bújj bé kamarába,Hozd ki vérest, májost,Ne vágd el te, Gyurka,Most es elég kurta,Icsa csap, icsa csap, icsa csap.

Tatrang

P i l l a n a t k é p e k H é t f a l u r ó l

Csernátfalu: Iroda utca a Csángókúttal

Képeslap az 1910-es évekbõl. A maiPolgármesteri Hivatal mellett felmenõutcát (ma Mihai Eminescu utca) Irodautcának hívták, mert az elején helyez-

Feljebb, az útelágazásnál, egy szivattyúskút volt, olyan, amelybõl 1960-ig nagyonsok volt Négyfalu területén (ma már aligtalálható vaegy).

pag. 18

kedtek el a falu közigazgatási épületei.