GRÉTSY LÁSZLÓ:

Nyelvmuvelésünk mint a nyelviváltozások tükrözoje

1. Hogy minden élo nyelv szakadatlanul változik, azt már arégiek is tudták, ma pedig mindenki számára nyilvánvaló. E kisírásomnak tehát korántsem az a célja, hogy általában a nyelviváltozások létezésének tényét igazolj am vele. Aki tisztában vanazzal, hogy minden nyelv történeti produktum, s hogy pl. afrancia, olasz, portugál, spanyol stb. nyelv a klasszikus latinnakközvetlen folytatása, továbbélése - márpedig ez ma már köz-helynek számít -, azt fölösleges arról gyozködni, hogya válto-zás minden nyelvre jellemzo, így anyanyelvünkre is.

Grétsy László a tudományos ülésszakon

Még csak azt sem tekintem feladatomnak - noha cikkem címealapján többen talán erre gondolnak -, hogy bemutassam anyelvmuvelés céljainak, megoldandó feladatainak változását,módosulását. Elismerem, nem volna teljesen fölösleges egyilyen jellegu tüzetes vizsgálat, de túlzottan nagy szükségét nem

33

érzem, mivel nagy vonalakban már rendelkezésünkre áll ilyen-fajta áttekintés, nem is egy. Közülünk a legösszefogottabbat em-lékeztetoül idézem is Lorineze Lajos megfogalmazásában:

"A nyelvmuvelés célja és tartalma nem örök és változatlan, ha-nem ido és hely függvénye; legidoszerubb feladatait mindig azadott társadalom szükségletei határozzák meg. A magyar nyelv-muvelés szerepe és feladatai is változtak az idok során. A múlt századelso felében a nyelvújítás, a nyelvbovítés volt a legfobb feladat, hogynyelvünk korszeru gazdagodásával belekapcsolódhassunk az euró-pai kultúra és tudomány fejlodésébe. A század második felében anyelvmuvelés elsosorban a nyelvújítás túlzásait nyesegette, egy-szersmind igyekezett visszavezetni a mesterkéltté váló nyelvhasz-nálatot a természetességhez, illetve a népnyelvhez. A századfor-duló utáni évtizedekben az idegenszeruségek elleni küzdelem volta nyelvmuvelés vállalt és idoszeru feladata. Napjainkban a nyelv-muvelés legfoképpen arra irányul, hogy a nyelv minél alkalmasabblegyen a világos, árnyalt nyelvi közlésre, a kommunikációra, a be-szélo (író) ember pedig minél jobban ismerje a nyelv törvénysze-ruségeit, használati szabályait"l

E világos, tömör összefoglalás ma is ugyanúgy megállja a he-lyét, mint egy évtizeddel ezelott. Legföljebb két dolgot szüksé-ges hozzátenni. Az egyik az, hogy mivel épp a legutóbbi évek-ben rendkívüli mértékben megnövekedett az idegen, elsosor-ban angol, illetve amerikai angol szavak és kifejezések beáram-lása, napjaink nyelv muvelo tevékenységében mind nagyobbszerepet kap - és kell is, hogy kapjon - a szükségtelen idegenszavak elleni közdelem.2

A másik pedig az, hogy mivel a nyelvmuvelés hagyományosfeladataihoz egyre nagyobb hangsúlyt kapva csatlakoznak anyelv státusával, intézményes keretével, a nyelvhasználati jo-gokkal és lehetoségekkel kapcsolatos feladatok, ezekre - elso-sorban idoszeruségük és nagy fontosságuk miatt, de a nemzet-közi szakirodalom tagolásához igazodva is - mind gyakrabbankülön is ráirányítjuk a figyelmet státustervezés, nyelvi politikavagy egyéb megjelöléssel.

Ezt a két kétségtelenül fontos kiegészítést nem számítvaazonban Lorinezének a Nyelvmuvelo kézikönyvben megjelent,idézett értékelése ma is érvényes: következésképpen nem errolkívánok szólni cikkemben.

34

2. Hát akkor mirol? - kérdezhetik olvasóim. Máris válaszo-

lok. Ahelyett, hogy azt elemezném, különbözo korokban milyencélokért küzdött, milyen eredményeket akart elérni a nyelvmu-velés, azt vizsgálom, azt mutatom be kiragadott példák segítsé-gével, hogy melyek azok a változások, amelyeket vagy azonnal,vagy esetleg vonakodva, késedelmesen, de lényegében tudomá-sul vett, elfogadott. Könnyu belátni, hogy ez egészen más, mintamikor a kituzött célok felol közelítünk anyelvhasználathoz.Legyen szabad ezt egy példával szemléltetnem! A példa csupáncsepp a tengerben, hiszen egyetlen idegen szót teszek górcsoalá, holott ezret meg ezret vehetnék szemügyre hasonló módon,de ebben az egyetlen idegen szóban úgy tükrözodik az idegenszavak egész problematikája, mint cseppben a tenger. Lássukcsak!

A századorduló legnagyobb nyelvmuveloje kétségtelenülSimonyi Zsigmond. Tudományos munkásságának valamiveltöbb mint négy évtizedét olyan hatalmas muvek fémjelzik, minta Szarvas Gáborral együtt szerkesztett Magyar NyelvtörténetiSzótár (1890-1893), a Tüzetes magyar nyelvtan (1895), a nagymondattani monográfiák: A magyar kötoszók 1-111.(1881-1883),A magyar határozók 1-11.(1888-1892), továbbá A magyar nyelvCÍmu összefoglaló munkája (1889), amely németül is megjelentés nagy sikert aratott, s akkor még nem szóltam a helyesírás sza-bályozásával kapcsolatos és nyelvmuveloi munkásságáról,amely érthetoen még nagyobb hatású volt. Helyes magyarságCÍmu, három kiadást is megért muvében (1903, 19143) kereszttelbélyegezte meg azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyekethasználatra alkalmatlannak tartott. A kötet szótári részének be-

vezetojében így ír errol: "t az okvetlen kerülendo hibákat jelöli,amelyeket valamire való író egyáltalán nem követ el, vagy ame-lyek a magyar élobeszéd szokásától nagyon is elütnek vagy tel-jesen haszontalanok." Nos, a kötetben több száz olyan idegenszót is találunk, amelynek használatra alkalmatlanságát keresztjelzi, olyanokét, mint absztrakt, adoptál,akkumulátor, analfabéta,ap-parátus, archaikus, asszisztens, aula, autonómia, stb. (Csupán záró-jelben teszem hozzá: Simonyi nem laikus nyelvmuvelo, hanemkorának egyik legkiválóbb szakembere. 6 korántsem mindenidegen szót hibáztatott, hanem csak azokat bélyegezte meg,amelyeket, mint idéztem, "teljesen haszontalanok" -nak ítélt).Ezekkel a már felsoroltakkal is példálódzhatnék, hiszen a tiltás

35

ellenére mindegyik ma is él nyelvünkben, de mivel csupán egypéldát ígértem, legyen az a karrier! Simonyi - igaz, még nem ama szokásos magyaros alakban, hanem francia, azaz carriere for-mában - ezt is megbélyegzi a t jelével, s a pálya szót ajánlja he-lyette, amely egyébként szintén idegen, mégpedig olasz eredetu,csak nyelvünkben kétségtelenül sokkal régibb. Századunk ma-gyarjai megfogadták a tanácsot? Nem, de nem is igen tehették,mert a karrier, bár a múlt században még használatos volt "ver-senypálya" értelemben is, már a századforduló idején is több-nyire mást jelentett, mint a pálya. Így azután nincs mit csodál-koznunk azon, hogy bár a késobbi magyarító szótárak és nyelv-muvelo kiadványok már megfelelobb szavakat ajánlottak helyé-be3, mindmáig megmaradt. Napjainkban ha nyelvmuvelo fog-lalkozik e szóval, mondandójának már nem az a lényege, hogya karrier kerülendo, üldözendo sth, hanem egyrészt hogy tar-tózkodjunk finomkodó kc\rrier, kc\riér ejtéséto14, másrészt pedighogy kerüljük az újabban terjedo, de félreértésre okot adó kar-rierdiplomata elnevezést, amely helyesen, mindenki számáraérthetoen: hivatásos diplomataS.

3. Most pedig, miután, remélem, sikerült világossá tennem,hogy engem e vizsgálatban nem a nyelv muveloi kívánalmak,elvárások érdekelnek, hanem a nyelvmuvelés által is igazolt,tényleges változások, rátérek ilyen példáim ismertetésére. Per-sze, ezekbol is csak szemelgetek, de egyetlen cikknek vagy elo-adásnak nem is lehet feladata a teljesség, hanem csupán a figye-lem ráirányítása valamely vizsgálati módra. Példáimat a követ-kezokben - a könnyebb áttekinthetoség kedvéért - az Akadémiaáltal szentesített, hivatalos helyesírási szabályzatokból merítem.Nem szükségszeru, hogy így teszek, hiszen egyéb nyelvmuvelomunkákból is idézhetnék, de persze nem akárhogyan és nemakármit. Már tisztáztuk az imént, hogy a nyelv muveloi kívána-lom nem azonos a nyelvi ténnyel. Abból azonban, hogy Simo-nyi ugyancsak a Helyes magyarság CÍmu munkájában a horizonhelyett a lát6kör és a szemhatár szót, a liszta helyett a jegyzék-et,a plánéta helyett a bolyg6-t ajánlja, az idegen szavakat szinténmegkeresztezve, mint a korábban idézett carriere-t, mégiscsakleszurhetünk bizonyos tanulságokat, nem is akármilyeneket,csak éppen tudnunk kell olvasni a sorok között. Mert ha tudunk,akkor ebbol nem nehéz kiolvasnunk, hogy a 20. század elso ésmásodik évtizedében mai horizont szavunk még horizon, lista

36

szavunk még liszta, planéta szavunk még planéta alakban volthasználatos, legalábbis vagylagos változatként, máskülönben ajeles nyelvtudás nem ezeket a változatokat igyekezett volna ma-gyarítani. Ám a továbbiakban mégis csupán a helyesírási szótá-rak adataira támaszkodom, s szemléltetésül ezek közül mutatokbe néhányat. Hogy a mindenkori helyesírási szabályzat is anyelvmuvelo szakirodalom része - mégpedig igen fontos, szab-ványértéku része -, azt, úgy gondolom, fölösleges volna bizony-gatnom. Példáimhoz nem használtam fel A magyar helyesírásszabályainak minden eddigi kiadását, csupán ötöt a tizenegy kö-zül. Ezt elegendonek látom ahhoz, hogy kb. két emberölto bi-zonyos nyelvhasználati változásairól tájékoztasson. A példák-hoz felhasznált kiadások: a harmadik (1929), a nyolcadik (1940),a kilencedik (1950), a tizedik (1954) és a tizenegyedik (1984). Lás-suk hát, milyen nyelvi változásokról árulkodnak a szabályzatok!

4. Kezdem néhány magán- vagy mássalhangzó-idotartambeliváltozással. Talán a legfeltunobb, mivel igen sok példájával ta-lálkozunk, az idegen szavak utolsó szótagbeli ó-jának megrö-vidülése. Az 1929-i szabályzatban még ezek számítanak helyes,szabályos formának: atóm, betón, meteór, mikrofón, sablón, ten6r,vagón. 1940-ben (a megfelelo szabályzatokat ezentúl mindig csu-pán megjelenésük évszámával jelzem) már mindegyik rövid 0-val áll: atom, beton, meteor, mikrofon, sablon, tenor, vagon. Elisme-rem, ez a következetesség egy kicsit gyanús, foleg ha belegon-dolunk, hogy éppen 1940 táján az efféle gleichschaltolás egyébterületeken sem volt ritkaság, de akár túlzott ez az egyformásí-tás, akár nem, igazságértéke bizonyosan van.

Másodjára egy 1925-tol 1984-ig nyomon követheto, tehátszinte jelenünkbe belenyúl ó változásfolyamatot említek példa-ként. A folyamatn~ három foszereploje a békesség, a bölcsességés a frissesség szó. Erdemes részletesen is bemutatnom e szavakírásmódjának azonos típusú, de nem egy idoben végbemenomódosulását.

1929: békeségv. békesség (de csak békeséges!G.L.), bölcseség,fris-seség

1940, 1950: békesség, békességes, bölcseség,frisseség

1954: békesség, bölcsesség,frisseség

1984: békesség, bölcsesség,frissesség

37

Most tehát itt tartunk. A mai középnemzedéknek a frissességszó írása még zavart okoz, mert nem így tanulta. A kiejtésbenmár a hosszú ss van fölényben, noha még nem egye~uralkodó.Hogy ezzel a szóvallezárul-e a fejlodés, vagy még ctsatlakozikhozzá egy-két szó -legkinkább a nyerseség "esélyes"! erre -, mamég nem tudjuk. Maj d utódaink megállapítják, ha elj~)naz idej e.

A nyúlás és rövidülés körébol még két példát mnndok. Kétmeroben ellentétes példát. Egyet a mássalhangzÓnyúlásra,egyet pedig a magánhangzó-rövidülésre. Ám bármerl'nyire el-lentétesek, nem véletlenül kapcsolom oket össze, ugyanis - leg-alábbis nagy valószínuséggel - azonos módon, azonos indítékalapján ment bennük végbe a nyúlás, illetoleg a rövidülés: egyszó téves bele érzése alapján. A változás idejét a megfelelo sza-bályzat természetesen megint csak hozzávetolegesen jelzi, deazért jelzi.

Tehát:

1950:semikor,semilyen;duskál

1954: semmikor, semmilyen; dúskál

Magyarázatként csupán annyit, hogya semikor-) semmikor,valamint a semilyen -) semmilyen változásban a semmifajta, sem-miképp s általában a semmi szó hatását érzem, nem pedig a seelotagnak sem-mel való felcserélését, ahogy Deme László véli6.Ha úgy volna, ahogy írja, akkor nagy valószínuséggel a semed-dig, semekkora, semelyik, semennyi stb. is hosszú m-esre változottvolna. A duskál-) dúskál pedig nyilván annak a következménye,hogy az újabb korok embere, hírbol sem ismervén a "valakinekaz egészségére ürített pohár", illetve "dáridó" jelentésu, réginyelvi duska szót, a dúskál igét ösztönösen s "boséges, gazdag"jelentésu dús származékának fogja fel. Tehát beleérzés, itt is, ottis.

Az idotartambeli változások példáinak ismertetése után, va-lóban csupán ízelítoül, arra is bemutatok néhány "igazolt", tehátaz akadémiai helyesírási szabályzatok által hitelesített példát,hogy egy-egy szó alakja módosul. Hosszabb idotávl?an ez perszetermészetes is - vö. R. mevet -) nevet, táca -) tálca, perém -) peremstb. --, de én, maradva a korábban megjelölt idokörnél, olyanpéldákat keresek, amelyekben a változás igazolhatóan az utóbbiévtizedekben zajlott le.

38

1929:parket,parkettesv. parkéta,parkétás

1940:parkett,parkettesv. parketta,parkettás1929: dobz6dik

1940, 1950: dobz6dik v. tobz6dik

1954: tobz6dik

1950: ondulál

1954: ondolál

1950:protegál

1954:protezsál

1929, 1950: guszlica (az 1940-esben nincs benne)

1954: guzlica

Úgy érzem, nagyon hézagos volna e kis áttekintés, ha nemmutatnék be s igazolnék a helyesírási szabályzatok segítségévellegalább egy alaktani módosulást is. Nos, ennek sincs akadálya.Nézzük csak, hogyan szolgálnak a szabályzatok ékes bizonysá-gául annak, hogy bizonyos - foleg szvagy z végu - igék száza-dunkban egyre inkább ikesednek, mármint olyan értelemben,hogy alapalakjuk -ik végzodést vesz fel.

1929:csell6z,korcsolyáz,sakkoz,teniszez

1940: csell6zik, korcsolyázik, sakkozik, teniszezik

1950: citeráz(ik) csatáz(ik), csikász(ik), dudorász(ik),

ebadtáz(ik), futballoz(ik), fütyörész(ik), hadonász(ik),

hancúroz(ik), hüledez(ik), kísérletez(ik), ricsajoz(ik),

száguldoz(ik), tétováz(ik)

1954: citerázik, csatázik, csikászik, dudorászik, ebadtázik,

futballozik, fütyörészik, hadonászik, hancúrozik, hüledezik,

kísérletezik, ricsajozik, száguldozik, tétovázik.

5. Ekét példasor, úgy vélem, bizonyító ereju. Volna még ha-sonló, ugyancsak bizonyító ereju példám több is - alaktani,mondattani, jelentéstani egyaránt -, de gondolatébresztonek ta-lán ennyi is elég. Befejezésül, annak érzékeltetése végett, hogynagyon sok változás a jelenbe is átnyúlik, napjainkban is folyik,egy olyan példára utalok, mégpedig ugyancsak a helyesírási sza-bályzat alapján, amely még egyéves sincs, tehát egészen friss.

39

Ez hogyan lehetséges? - kérdezhetik, jogosan, hiszen a legújabbszabályzat immár több mint tíz éve, 1984-ben jelent meg. Valóbanígy van, ám ennek ellenére nekem is igazam van. Tavaly, még1994-i keltezéssel, de csupán az év legvégén, ízléses, kék borí-tóval megjelent A magyar helyesírás szabályai jelenleg érvényestizenegyedik kiadásának egy új lenyomata, véletlenül az is ép-pen tizenegyedik. Csakhogy ez nem változatlan, hanem példa-anyagában nagyon is alaposan átdolgozott lenyomat! Szükségvolt erre az átdolgozásra, mert a legutóbbi évtizedben alaposanátalakult a szó- és név kincsünk. Sok olyan új szó, kifejezés, in-tézménynév stb. került be a közhasználatba, amely helyet kértmagának a szabályzatban, másrészt pedig a korábbi példaanyag-nak egy része meghaladottá, fölöslegessé vált. Ez a kétirányúnyelvi mozgás szinte elkerülhetetlenné tette a szabálypontokegyes példáinak korszerure való kicserélését, valamint a szótárirész anyagának felfrissítését. Hangsúlyozom azonban, ez a ti-zenegyedik lenyomat a szabályzatnak nem új kiadása, a szabály-pontok egyike sem változott egy jottányit sem, csupán a szó-anyag módosult.

És mégis: ez a szó anyag-módosulás már egy változást is ho-zott magával. (Lehet, hogy többet is, ezt nem tudom eléggé meg-ítélni.) Az 1984-bem megjelent, jelenleg is érvényes kiadásbannapjaink egyik legdivatosabb szó csoportj át a következo formá-ban találjuk meg: video-: videokazetta, videomagnó, videotechnika.Akkor, jó egy évtizede talán még megfelelt ez az írásmód, azótaazonban, hogy minden második-harmadik lakásban van már vi-deolejátszó, amelyet többnyire csak videó-nak neveznek, ment-hetetlenül elavult, elévült. Nos, megállapíthatjuk, hogya szó-jegyzék felfrissítoi megértették az idok szavát. Az említett új le-nyomatban az imént idézett szóbokor már kettébontva, ilyenformában szerepel:

video-: videofelvétel, videokazetta, videomagnó, videotechnika

video(fn.), videója, videói

Számomra nem kétséges, hogy ennek a hosszú ó-val írt s ter-mészetesen úgy is ejtett, fonévi videó-nak a szabályzat új le-nyomatában való rögzítése is egy - ráadásul igen "látványos"és nem is jelentéktelen - nyelvi változás tudomásul vétele.

40

Jegyzetek

1 In. Nyelvmuvelo kézikönyv II. Foszerk. Grétsy László ésKovalovszky Miklós.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 349. o.

2Errol bovebben 1.Grétsy László: Anyanyelvünk, anno 1994(In: Biztonságunk záloga, a nyelv. Tudományos IsmeretterjesztoTársulat, Budapest, 1994.) 41-2. o.

3 Dengl János Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus (1932)címu terjedelmes munkája pl. az elomenetel, pályafutás, hivatalisiker kifejezéseket ajánlja helyette, a Pintér Jeno és munkatársaiáltal kiadott Magyar nyelvvédo könyv (1938) pedig ezt a való-ban sikerültet is hozzáteszi: pályasiker.

4 L. Nyelvmuvelo kézikönyv 1. 1126. o.

5 L. Soproni János: Karrierdiplomata (In: Élet és Tudomány,1994. december 30.)

6 Magyarázat helyesírási szabályzatunk új (10.) kiadásához(a szótári részben végrehajtott változtatások jegyzékévei). Aka-démiai Kiadó, Budapest, 1955. 26. o.

41