• Hova helyezendők a nyilvánosság – bizalmasság skáláján a valamilyen okból szem előtt lévő emberek magánéletére vonatkozó ismeretek?

• Egyáltalán mi tartozik egy ilyen ember magánéletéhez és mi a funkciójához?

• Mi tartozik csak őrá és mi a széles nyilvánosságra?

• nyilvánosság – bizalmasság kérdése

• átláthatóság és a magánszféravédelem egymásnak feszülő érdekei között kell igazságot tenni

• sokszor felmerülő kérdések, és ellentmondásos jogalkalmazás

Megállapítások

1. az érvelésben rendszeresen összecsúsznak különböző érvrendszerek.

– a közszereplő és a közhatalmat gyakorló magánéletének nyilvánosságával kapcsolatos érvelés

„Álláspontom továbbra is az, hogy az intézkedő rendőr nem tekinthető közszereplőnek, intézkedése pedig nem minősül közszereplésnek. A jelenlegi jogszabályi környezetben a rendőr hozzájárulásának hiányában arcképe nem hozható nyilvánosságra. Amennyiben valaki úgy véli, hogy bűncselekményt örökített meg, a felvétel helye az ügyészségen, és nem a világhálón van. Ennek megfelelően Önnel egyetértve úgy foglalok állást, hogy jogellenes, ha intézkedő rendőrök felismerhető arcképmását az interneten közzéteszik.” (1848/K/2007-3. számú levél, kelt 2007. október 14-én.)

Megállapítások

1. az érvelésben rendszeresen összecsúsznak különböző érvrendszerek.

– a közszereplő és a közhatalmat gyakorló magánéletének nyilvánosságával kapcsolatos érvelés

– a jóhírnév védelmére kidolgozott érvelést alkalmazzák az adatvédelem területén

Megállapítások

2. A joggyakorlat sokszor erősen leegyszerűsítően az alany oldaláról közelíti meg a kérdést, egy-egy ismeret nyilvános vagy nem nyilvános voltát az alapján dönti el, hogy milyen státuszú az adatok alanya, nevezetesen közszereplő-e vagy nem, illetve közhatalmat gyakorló-e, vagy nem ilyen.

Joggyakorlat

Európai Emberi Jogi Bíróság, 1979, Sunday Times v. Egyesült Királyság

- vizsgálandó, hogy a panasz tárgyát képező korlátozás szükséges-e egy demokratikus társadalomban, illetve az alkalmazott korlátozás arányos-e az elérni kívánt jogos céllal

- a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása akkor is aránytalan, ha ezzel indokolatlanul gátat szabnak a kormányzat bírálatának

- a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, a közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében

Joggyakorlat

A demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának.

36/1994. (VI. 24.) AB határozat

Joggyakorlat

A kritizálhatósághoz a kritizálandók „személyes adatainak ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek – különösen a választópolgároknak – a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek. Az e körbe eső személyes adatok megismerhetőségére nem csupán az állami és a politikai közélet informált megvitatása érdekében van szükség, hanem az állami szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához is.” 60/1994. (XII. 24.) AB határozat

Joggyakorlat

„A közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben részt vevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik és erről a közvéleményt tájékoztatják. A közélet szereplőinek pedig el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát is.” BH 2004. 104.

A joggyakorlat kritikája

• Az alanyok szempontjából differenciálni szükséges, a közhatalom-gyakorló nem mindig közszereplő és fordítva.

• Erről a gyakorlat mintha nem venne tudomást.

• A jogtudomány sem nagyon.

A Ptk. kommentárja szerint a többségi felfogás a közszereplői minőség megítélésekor azt tartja szem előtt, hogy az érintett valamely közfeladat ellátása érekében van-e jelen vagy sem.

Tattay Levente közszereplőnek minősíti a nyilvánosan fel nem lépő közalkalmazottat, köztisztviselőt, állami hivatalnokot. Szerinte a közszereplők köréhez tartoznak azok is, akik valamilyen, az egész társadalomra ható közéleti tevékenységet végeznek vagy döntéseket hoznak, például közigazgatási határozatokat hoznak, intézkednek.

Törő Károly szerint közszereplésnek tekinthető minden olyan megnyilvánulás, amely befolyásolja a társadalom életét, a helyi és országos viszonyok kialakulását, és ez azért értelmezhető így, mert a társadalom tagjai igénylik, hogy e személyeket megismerjék, ezért a közszereplés, a közéleti szereplők tevékenysége elválaszthatatlan a nyilvánosságtól.

Differenciált megközelítés

Más és más az indoka és a jogalapja is annak, hogy egy közhatalmat gyakorló bíró, köztisztviselő, egy országgyűlési képviselő, egy publicista vagy egy táncdalénekes életének olyan eleme is a nyilvánosságra tartozik, amely egy átlagember esetében bizalmasan kezelendő. Azt kell elsősorban megvizsgálni, mi az a helyzet, ami a nyilvánosságot indokolja.

A) Közfeladatot ellátók és a közhatalom gyakorlói

A nyilvánosság indoka az ellenőrizhetőség, az, hogy a hatalom forrása folyamatosan figyelemmel kísérhesse azt, hogy akikre bízta a hatalom gyakorlását, illetve akit megbízott a közfeladat ellátásával, az neki tetszően, az indokolt korlátok figyelembe vételével teszi-e azt. A nyilvánosság tehát mint egyfajta hatalmi ellensúly funkcionál az esetükben.

A) Közfeladatot ellátók és a közhatalom gyakorlói

Az Alkotmány e nyilvánosság-igényt a közérdekű adatok nyilvánosságának biztosításán keresztül igyekszik kielégíteni. A jogrendszer alacsonyabb szinten és a szakjogágakban pedig úgy biztosítja ezt, hogy nem engedi bizonyos tisztségek betöltőinek, hogy személyes adataikat eltitkolják, kivonja azokat önrendelkezési joguk alól.

A) Közfeladatot ellátók és a közhatalom gyakorlói

Jogalap:Avtv. 19. § (4) Ha törvény másként nem

rendelkezik – közérdekből nyilvános adat a közfeladatot ellátó szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

B) Közszereplők

A nyilvánosság indoka az, hogy az érintettek meg akarnak mutatni valamit magukból a világnak, így akarják kifejezni önmagukat. A közszerepléssel kapcsolatos nyilvánosság tehát elsősorban magától a közszereplőtől függ, azért nyilvános valamely adat, mert a közszereplő így akarja, és az nyilvános, amit ő nyilvánossá tesz a közszereplésével.

B) Közszereplők

Nem a közszereplői minőség számít, hanem a közszereplés (amely igen szituatív).

Maguk az alkalmazandó szabályok is közszereplésről beszélnek, és nem közszereplőkről.

Ez a megközelítés könnyebbé teszi a közszereplők élete nem nyilvános részének a védelmét.

B) Közszereplők

Nem azon érdemes tehát gondolkodni, hogy valaki közszereplő-e (úgy általában) vagy sem, hanem azon, hogy az a cselekvés, amit épp csinál, amiről szó van, az közszereplésnek minősül-e vagy sem, ez pedig nagyon kontextusfüggő.

B) Közszereplők

A jogalapja a közszerepléssel kapcsolatos adatok nyilvánosságának Avtv. 3. § (5): az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során általa közölt vagy a nyilvánosságra hozatal céljából általa átadott adatok tekintetében.

A két indok és jogalap keveredhet is egyes személyek esetében: van, aki egyszerre közhatalomgyakorló és közszereplő.

Az ő esetükben a nyilvánosságra hozandó ismeret természetét kell vizsgálni, azt, hogy mi indokolja a nyilvánosságot. - Amennyiben a közfeladat ellátása, úgy az érintett

önrendelkezési joga nem veendő figyelembe, - amennyiben a közszereplés, úgy az vizsgálandó,

hogy tevékenységével ő maga tette-e nyilvánossá az információt.