OLAJÁGMAGAZIN

2015 TAVASZ

INTERJÚ DR. KLÁR ANDRÁS FŐIGAZGATÓVAL

LAKÓOLIMPIA

KÉT ÉVES AZ OLAJÁG

2

INTERJÚ

2

Milyen szakmai múlt vezette el az Olajág Otthonok főigazgatói székéig?Korábban közlekedési informatikai szervezé-si feladatokkal foglalkoztam, ebből szereztem egyetemi doktori címet és további tudományos tevékenységem is erre a területre irányult. 2013-ban az Olajág Otthonok, mint új szerve-zet, új fenntartó keresett műszaki üzemeltetési feladatok irányítására vezetőt, ami számomra egyúttal új kihívásokat is jelentett. Az előé-letem pedig pontosan a műszaki üzemeltetés egy meghatározott területéről szólt, melynek eredményeként és mintegy előre vetítve az új feladatot, született meg az „Ideje az összeg-zésnek, gondolatok a rendszerszemléletről” című könyvem. A könyv üzenete egy mun-kásság összegzése, illetve meglátásom szerint tudatalatti közeledés a munkásságomban be-következő változáshoz.

Hogyan látja, a rendszerelmélet magjait si-került az Olajág Otthonok szervezetében is elültetni?Egészen biztos vagyok abban, hogy a magjait már sikerült elültetni, de természetesen még nagyon sok munka van hátra ezen a területen. Éppen a közelmúltban tartottam a vezető kol-légák részére egy kétszer félnapos tréninget, melynek fő gondolatisága a munkaszervezés a prioritások, a célok szem előtt tartásával, illet-ve egyfajta szemléletváltás megvalósításának kezdeményezése volt. Véleményem szerint a szervezet egy piramis, melyet, mint minden piramist az alapja tart meg. Az alapot azok a munkatársak jelentik, akik a lakóinkat nap mint nap ellátják - ételt adnak nekik, egész-

ségügyi szolgáltatást nyújtanak számukra, a közérzetük javításán munkálkodnak - ápo-lóink, szociális gondozóink, karbantartóink és még sorolhatnánk. Nagyon fontos, hogy a piramis minden szintjén, minden alkotókőre - dolgozóinkra, munkatársainkra - az adott pillanatban, az adott helyen van szükség, min-denkinek minden másodpercben megvan a saját feladata és felelőssége.

Hogyan összegezné az elmúlt időszak legfon-tosabb tapasztalatait főigazgatói szemmel?2013. december 1-én neveztek ki az Olajág Otthonok főigazgatójának, mely kinevezés egyúttal a korábbi struktúra jelentős megerő-sítését is jelentette, hiszen az elnök-főigazga-tói státusz szétválasztásra került. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert mögöttem rendkí-vül szilárd támogató háttér áll, ami egy vezető munkájának a végzését nagymértékben meg-könnyíti. Másrészt, felkészült, elkötelezett beosztottakkal tudom a jövőt tervezni, a min-dennapi feladatokat megvalósítani.

Mit jelent az Ön számára az idősotthon-há-lózat?Rendkívül mélyen megérintett a tudat, hogy 1400 lakónak a mindennapjaiért kell felelnem és vállalnom a felelősséget azért, hogy bizton-ságban, jól érezzék magukat és fő gondolatuk ne az elmúlás legyen. Fontos számomra, hogy a lehető legtöbbet legyek a lakók között, ami nem csak a munkanapokat jelenti. Megszám-lálhatatlan visszajelzést kapok ezen alkalmak-kor, lényegesen több pozitív, mint negatív tar-talmút. Minden cselekedetemmel szeretném a

Interjú DR. KLÁR ANDRÁS főigazgatóval

Dr. Klár András 2014 decemberében lett az Olajág Otthonok főigazgatója. Szakmai múltjáról, terveiről és a feladattal járó felelősségről beszélgettünk.

3

lakóknak megmutatni, hogy mosolyogni sem-mivel nem kerül többe, mint mosoly nélkül, örömtelenül élni. A lakók gondjait megértve igyekszem minden segítséget megadni.

Kérem, beszéljen egy kicsit a jövőbeli ter-vekről, azokról a lépésekről, melyeket azért kíván megtenni, hogy a lakóink még jobban érezzék magukat otthonainkban!Amikor az Olajág Otthonok átvette az intéz-ményhálózat működtetését, pontosan tudtuk, hogy mély szakadékból kell elindulnunk, de azt is, hogy meg tudunk birkózni a feladattal. Úgy gondolom, hogy az első szakasz, mely a stabilitást volt hivatott megteremteni, lezá-rult.Az idősotthoni ellátás minden területe rend-kívül fontos és ennek megfelelően fejlesztünk lépésről lépésre. Ahol már látható eredmé-nyeket értünk el, az többek között az étkezte-tés. Mérnökként számomra nem elfogadható fogalom a jó és a rossz. Az objektív látásmód érdekében folyamatosan széleskörű kérdő-íves kutatásokat végzünk lakóink körében. Két alkalommal volt már teljes körű élelme-zési felmérés, melynek keretében alkalman-ként mintegy 40 ezer adatot dolgoztunk fel. Ezekből az adatokból táplálkozva kijelent-hetjük, hogy a lakói megítélés alapján javult

az élelmezés minősége, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy meg lehet pihenni, ha-nem azt jelenti, hogy még lehet javítani, még differenciáltabban eleget lehet és kell tenni azoknak a lakói elvárásoknak, amelyek az életkorukból, az egészségügyi állapotukból következnek. Egy másik ilyen terület a lakók számára nyújtott programok még színesebbé, változa-tosabbá tétele, a lakói közös környezet, közös terek minőségének növelése és a további mű-szaki állapotok javítása minden tekintetben, melynek egyik megnyilvánulása a Bánkút ut-cai, illetve a törökbálinti büfé. Alapelvünk a fejlesztések, változtatások kap-csán a kis, de folyamatos lépésekkel való ha-ladás, és itt a folyamatosságon van a hang-súly. Minden nap megtéve egy lépést érünk el eredményeket, melyekről soha nem mondha-tó el, hogy megérkeztünk, hiszen mindig még jobbá lehet mindent tenni. Sok olyan munka folyik a háttérben, ami nem látványos, de na-gyon fontos. Ilyen az épületgépészet műsza-ki állapota kapcsán és az épületek állagának javítása érdekében végzett tevékenységek. Folyamatosan sok feladat van. Egy dolgot na-gyon fontos megérteni. A döntést, hogy egy tervet kivitelezünk, egy beruházást megvaló-sítunk, mindig a működési, műszaki, esztéti-kai szükségesség mentén hozzuk meg.

Mit üzen a lakóinknak?Elsősorban az intézményvezetők felelősek az adott intézmény működéséért, így kérem kedves lakóinkat, hogy bármilyen panaszt, gondolatot írásban osszanak meg velük, soha semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem éri és érheti a bejelentést tevőt. Minden beje-lentést komolyan veszünk, fontolóra veszünk és visszajelzünk.

SZÁSZ KRISZTINA

INTERJÚ

4

Kétéves az Olajág - Születésnap Csepelen

A születésnap minden ember életében jeles nap. Hatalmas öröm egy kisgyermek érkezé-se a családba. A születésnap mindig hálaadás is. Azért, mert eltelt egy év, minden örö-mével és bánatával és egy újabb életévet kezdhetünk, bölcsebben, sok új tapasztalattal a hátunk mögött.

Nem is gondolnánk, hogy a ma ismert ün-nepi szokásaink milyen régi időkre nyúlnak vissza. A születésnap nagyszabású ünnep-lésének kultúráját valószínűleg a Perzsiából származó mithraizmus vallásból vettük át. A Római Birodalom katonái terjesztették a Mithrász istent imádó misztériumvallást. A kereszténység elterjedéséig rengeteg római katona hódolt titokzatos keleti vallásoknak, szokásoknak és terjesztette azt az egész bi-rodalomban. Kontinensünkön szokatlan volt a hasonló jellegű ünnep, ezért a rómaiak más események, mint például a Szaturnusz istent dicsőítő Szaturnália ünnepek gyakorlatából is vettek át elemeket. Ez a decemberi összné-pi vigasság tánccal, ivászattal, nagy lakomá-val járt, ahol az emberek megajándékozták egymást. A korai példák ellenére, igazán csak a XX. századtól terjedt el a születésnap ünneplése.Úgy tartjuk, nincs igazi születésnap torta nélkül, de gondoltuk volna, hogy ennek ha-gyománya is az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza? A történészek szerint a szüle-tésnapi torta szokása az ókori Görögország-ból származik. Ők voltak, korabeli feljegyzé-sek alapján az elsők, akik mézes süteményt vagy édes kenyeret készítettek. Ezt a szokást átvették a rómaiak is, akik nemcsak a csa-ládtagok születésnapját, hanem templomok, városok, regnáló és régi uralkodók szüle-tésnapját is megünnepelték. A születésna-pi gyertyákat azért tették a tortára, hogy a kívánságok egészen istenig eljussanak, fel-szálljanak. Az Olajág Otthonok kétéves születésnapját

2015. április 1-én ünnepeltük. A születésnapi rituálékat követve a csepeli intézmény lakói és dolgozói is összegyűltek az alkalomra. A születésnap azt is jelezte, hogy a korábbi bi-zonytalanság után immár két esztendeje újra biztonságban és békességben telik az itt élők, dolgozók élete. A fenntartót Varga Kálmán élelmezési igazgató képviselte az ünnepsé-gen. Jó volt együtt lenni és az is, hogy ez-úttal nem a problémáinkat, hanem a boldog pillanatainkat oszthattuk meg vele. Bocz Renáta intézményvezető fényképek ve-títése közben próbálta szavakkal felidézni és összegezni a két év eseményeit, élményeit, tőle nem meglepő módon álmodozásra hívva a jelenlévőket.A műsort a dolgozók kórusa nyitotta, akik egyébként csak a karácsonyi ünnepség-re szoktak összeállni. Most úgy gondolták, ezen a jeles napon is énekelnek. Meglepe-tés volt az első dalválasztás, hiszen az ének héber nyelven hangzott el. Eden „Happy Birthday” című dala merész választás volt. Ez a nóta az 1999-es Eurovíziós Dalfesztivál második helyezett dala volt, mellyel az izrae-li versenyző indult a neves megmérettetésen. Magasra emelte a mércét a dolgozói gárda, hogy a kedveskedésen túl minőségi ajándé-kot nyújtson a lakóknak és a fenntartónak.

CSEPEL

5

A kezdő héber nyelvleckén minden énekes szerencsésen túlesett. Igazi élmény volt szá-mukra a tanulási folyamat és érdekes nyelvi utazás a lakók számára is. A dal szövegét Maróti Marianna intézményvezető ápoló for-dította magyar nyelvre.A műsor egy különleges meglepetéssel foly-tatódott: az „Óz a csodák csodája” című musical egyik nagyon ismert dala, a „Túl a szivárványon” hangzott el, Bocz Renáta in-tézményvezető, Barkó Anikó Beatrix men-tálhigiénés csoportvezető és Ludányi Katin-ka karvezető előadásában, zongora és fuvola kíséretével. Megható volt, ahogy közös pro-dukcióvá formálódott a dal, hiszen a jelenlé-vők is dúdolva kapcsolódtak be a produkci-óba! Nehéz így énekelni, ha az ember torka elszorul! A dúdolás kezdeményezése mögött egy régi jó zenész, Kollár László, minden-ki Laci bácsija állt. Nagy öröm számunkra, hogy ismét körünkben üdvözölhettük! A tortavágás előtt a Nefelejcs Népdalkör a dolgozói kórussal közösen énekelte el min-denki kedvenc születésnapi énekét a Halász Judit által híressé tett „Boldog Születésna-pot!” A dalt Ludányi Katinka karvezető kí-sérte zongorán. A gyertya gyújtásában, a finom torta gyönyö-rű tálalásában, szervírozásában Szekeresné

Soltész Bea élelmezésvezető segédkezett. A gyertyát közösen, közel kétszázan fújtuk el. A hangulat kitűnő, a műsor családias, a tor-ta finom volt! Ráadásként és nagy vidámsá-got keltve lufik is érkeztek, melyek pár napig még emlékeztettek arra, hogy 2 ÉVES AZ OLAJÁG!Végezetül: Isten éltesse sokáig Fórizs Sándorné Magdi nénit, aki ugyancsak április 1-én született! Kívánjuk, hogy még sok szü-letésnapot tölthessünk együtt mindannyian!

BARKÓ ANIKÓ BEATRIX

CSEP

EL

6

Először arról beszélj nekem, hogy mióta dol-gozol az Olajág Otthonok csepeli intézmé-nyében?A nyitás óta vagyok az intézményben, sőt hivatalosan még meg sem nyitottuk a kapu-kat, amikor már költöztettük be a lakókat. Szociális asszisztensként kezdtem, közben a Wesley János Lelkészképző Főiskolára jár-tam általános szociális munkás szakra. Mi-kor befejeztem az iskolát, éppen megürese-dett egy szociális munkás helye és bizalmat szavaztak nekem. Néhány évvel később, ami-kor elment a mentálhigiénés csoportvezető, ismét megkaptam a bizalmat, hogy a helyébe léphessek. Majd újra eltelt pár esztendő és az elődöm távozásakor Hárosi Gabriella mellé szükség volt egy másik intézményvezetőre. Engem tüntettek ki ezzel a nemes feladattal. Időközben Gabi a törökbálinti intézmény ve-zetője lett, így most én felelek mindkét cse-peli otthonért.

Nem csupán egyedül irányítod a két csepeli intézményt, de úgy tudom tavaly még díjat is nyertél érte, igaz?Igen, nagy megtiszteltetés ért a tavalyi év vé-gén, amikor én kaptam meg a 2014-es Olajág Otthonokért Díjat a Vezetőség kategóriában. A díj odaítéléséről az Olajág Otthonok me-nedzsmentje, illetve az intézmények vezetői döntenek, titkos szavazással. Vezető kollégá-im, munkatársaim bizalmáról van tehát szó, ami különösen értékessé teszi számomra az elismerést.

Hogy látod, mi a csepeli intézmény jellegze-tessége?Úgy gondolom, hogy nagyon családias és barátságos, ami az itt élők és az itt dolgozók érdeme. Erősen és bizalommal tudnak tá-maszkodni egymásra az emberek. A dolgozó az ellátottra, a lakó a dolgozóra és az itt élők egymásra is. Mindannyian azt érezzük, hogy egy csónakban ülünk, együtt éljük a min-dennapjainkat, egyazon célunk van. Ez az én dolgomat is megkönnyíti, hiszen ha minden-ki tudja a dolgát, ha majdnem mindenki jól érzi magát, az egy vezetőnek ideális állapot.Dolgozóink és lakóink is nagyon nyitottak, szívesen kezdeményeznek dolgokat, ennek eredménye például, hogy két kórusunk is van. Az egyik a Nefelejcs Népdalkör, ami a lakókból áll, a másik a dolgozói kórus, ami a kollégákból áll össze. Örömmel tudom mon-dani, hogy bár eddig külön-külön működtek, a most következő születésnapunkon a két kó-rus együtt fog énekelni.

Bemutatjuk Bocz Renáta intézményvezetőt

A csepeli Olajág vezetője a kezdetektől, immár tizenöt esztendeje az intézmény mun-katársa. Szociális asszisztensként kezdte és ma két intézmény vezetéséért felel. „Álom-történet az enyém” - mondja az interjúban, pedig dehogy. Bocz Renáta nem álmodozik, hanem dolgozik, sokat, szorgalmasan és keményen.

CSEPEL

7

Mi a legnagyobb ajándéka és mi a legna-gyobb nehézsége a munkádnak?Alapvetően azért választottam ezt a terüle-tet, mert borzasztóan szeretem az idősek tár-saságát. Egy szempillantás alatt elrepült ez a tizenöt év, megtöltöttük tartalommal és én fantasztikusan éreztem magam. A legnagyobb nyereménye annak, ha valaki ezen a területen dolgozik, hogy hihetetlen mennyiségű élettapasztalattal és bölcsesség-gel találkozik. Olyan értékekkel, amelyeket sehol máshol nem kaphatsz meg, nem láthatsz meg. Ennek köszönhetően napról-napra csi-szolódik, fejlődik az ember. Jelenlegi mun-kaköröm legnagyobb nehézsége és hátránya, hogy akinek fontos az emberi kapcsolat és az érzelmek megélése, az kevéssé szeret papír-munkával foglalkozni. Intézményvezetőként sajnos pont az szorul háttérbe, amiért ezt a munkát választottam, hogy minél több időt tölthessek a lakókkal.Nagy öröm látni és érezni, hogy nemcsak én hiányolom az ő társaságukat, hanem ők is az enyémet. Mikor reggel bejövök, általában több mint fél órába telik eljutnom az irodá-ig. Eközben annyi kedvességet kapok, annyi szeretetet, hogy megéri a fáradozást.Azért is szeretek itt dolgozni, mert amit a munkámmal kapcsolatban meg szeretnék valósítani, arra gyakran kapok lehetőséget. Legyen az új LED lámpa a folyosóra, légke-veréses hűtő a konyhára, vagy éppen egy új kézműves foglalkozás megszervezése.

Mit gondolsz, miben különbözik a csepeli in-tézmény a többitől? Mi a különlegessége?Lakóink jelentős részének, nagy százaléká-nak mindig köze volt Csepelhez - vagy ott dolgozott, vagy ott lakott -, így erős az ösz-szetartó erő. A legtöbb embernek van közös élménye, érdeklődése, tudnak miről beszél-getni. Többször előfordult már, hogy régi

kollégák, akik nem találkoztak negyven-öt-ven évig, itt a folyosón futottak össze újra.Csepelnek nagy előnye még, hogy alacsony a dolgozói fluktuáció, ez állandóságot és biz-tonságérzetet ad.

Mit szeretnél elérni a jövőben?Az intézmény fejlődése szempontjából na-gyon nagy változás előtt állunk. Egy olyan tervet valósítunk most meg, ami tizenöt éves álom, és azt igazolja, hogy nekem az Olaj-ág Otthonok csepeli intézménye az álmok megvalósításának színtere. Azzal, hogy ki-alakítunk egy a demenciában szenvedő em-berek gondozására specializálódott részleget, nagyon fontos területen tudjuk fejleszteni a szolgáltatásainkat. Olyan pluszt, speciális fi-gyelmet szeretnénk nyújtani majd a gondo-zottainknak, amit talán még kevesen tudnak adni.Eddig egy fokozott gondozási, ápolási részleg volt, ahol a súlyos betegséggel küzdőket, a fi-zikai illetve a mentális nehézségekkel élőket közösen ápoltuk, amikor már nem tudtunk az apartmanjukban megfelelően gondoskod-ni róluk. Most a betegségekhez és az ezekhez kapcsolódó szükségletekhez igazodva tudunk majd differenciált és így színvonalasabb ellá-tást, személyre szabottabb figyelmet, ápolást nyújtani a fizikailag leépülő illetve a szelle-mi hanyatlással küszködő lakóknak. Még egy nagy tervet szeretnék mielőbb meg-valósítani: helyrehozatni a kertet, hogy lakó-ink újra teljes pompájában élvezhessék.

BOR TERÉZ

CSEP

EL

8

Beszélgetés Nagy Istvánnéval, Duci Nénivel

Duci néni a ma Romániához tartozó Élesden nőtt fel és kérésünkre hosszan mesélt életé-ről. Kalandos életút az övé. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek nem kellett sokat utaznia, hogy máshol találja magát. A határok mozogtak a feje felett és ez nem könnyí-tette meg az életét.

Tessék beszélni nekem a gyerekkorról, a csa-ládról. Hol tetszett felnőni?Édesapám Kulcsár László volt, édesanyámat Balogh Margitnak hívták, mindkettejüket na-gyon szerettem, odafigyeléssel, de szigorú-sággal neveltek minket. Egy testvérem volt, a Boris, akit sajnos nemrég veszítettem el. Gyer-mekkoromban Élesden laktunk, ez Nagyvárad-tól 40, Kolozsvártól 110 kilométerre van. Szép emeletes házat épített apukám. Sajnos ő 1944-ben meghalt.Lakóhelyünk a bécsi döntés után a második vi-lágháború alatt négy esztendeig Magyarország-hoz tartozott, de amikor az első elemi iskolába mentem, akkor már újra Romániához csatolták. Amikor óvodába jártam, az óvónő ugyan ro-mán volt, de tökéletesen beszélt magyarul. Mi-kor első osztályba kerültem büszke voltam rá, hogy az én osztályomba csak magyarok jártak, mutatóba sem volt egy román. Később, amikor a fontosabb tisztségeket már inkább a románok

tölthették be, odaadták ők is a gyerekeiket a mi iskolánkba. Nehéz idők voltak, de gyerekként mi nem éltük át olyan mélyen a nehézségeket, mint a szüleink.A legjobb barátnőm a Weisz Ági volt, egy zsi-dó kislány. Az egyik szünetben odakiabáltam neki, hogy „Ági gyere gyorsan, mert csönget-nek!” Persze meghallotta a román igazgató, aki „lenyúlt a folyosóról” megrángatta a füle-met és úgy kérdezte, hogy miért ordibálok az iskolában magyarul? Aznap zokogva mentem haza, és amikor édesapám kérdésére elmesél-tem, hogy mi történt, úgy kellett őt visszafogni, hogy ne induljon el a nagykéssel az igazgató-hoz. Testvérem nem volt nagyon jó tanuló, ezért amikor iskolás lettem kicsit szégyelltem ma-gam miatta, szerettem volna büszke lenni rá, az idősebb testvéremre. Ma már tudom, hogy ez butaság.A háború után, mivel Élesden nem volt magyar nyelvű felső tagozat, Nagyváradra, a magyar iskolába jártam, a Lorántffy Zsuzsanna Refor-mátus Leánygimnáziumba. Ez az iskola nem rendelkezett „nyilvánossági” joggal, tehát ők nem vizsgáztathattak minket. Ez azt jelentette, hogy félévkor jöttek az „idegen” tanárok és ná-luk kellett írásban vizsgázni. Aztán változtak az idők, újra román lett az iskola, és bár meg-maradt a gimnázium, csak hatan maradtunk növendéknek. Ezért koedukált iskolát szervez-tek. Akkor bejelentettem a családnak, hogy én nem tanulok tovább, mert én nem fogok a fiúk-kal egy iskolába járni. De nem volt más válasz-tás, mert nem volt más iskola. Végül egészen jól megszoktam őket, azt hittem sokkal oko-

CSEPEL

9

sabbak lesznek, de persze ez egyáltalán nem volt így. Az tudott, aki tanult és én rengeteget tanultam, hát okosabb voltam az összes fiúnál. Aztán újra változás következett és kijelentették, hogy nincs koedukált oktatás. Az egyetlen hely, ahova ekkor átmehettem, az a Szent Orsolya volt, egy katolikus leánykollé-gium. Ekkor én ismét kijelentettem, hogy nem megyek, mert nem fogok az apácákhoz járni. Aztán itt is megszoktam és hamar én lettem minden tanár kedvence, hiába voltam reformá-tus és jártam református hittanra. A tisztelendő atya megsúgta, hogy engem tartanak a legge-rincesebb kislánynak az egész iskolából. Hát ez volt az én gyerekkorom.

Tetszik mesélni még a későbbi évekről? Mer-re ment tovább az iskolából?A háború után jöttek a szocializmus évei, ami nekünk nem hozott semmi jót. Édes-apám nagy házat épített, abban éltünk, alatta

volt a saját éttermünk. Az új rendszer szemé-ben kulákok voltunk. Mondták, hogy le kell majd költöznünk az emeletről, mert kizsák-mányolók vagyunk. Én akkor már leérett-ségiztem és levelezőn jogot hallgattam, így amikor jött a párttitkár, hogy közölje más fog a házunkban lakni, én azt mondtam, hogy minket innen csak a koporsóban visznek ki. Ott is maradtunk, persze a földszinten, mert az emeletet elvették. A régi éttermet alakítot-ták át utcai szobává és ott éltünk, onnan is mentem férjhez

Mikor tetszett férjhez menni?Már nem is tudom hányban volt, dr. Sarkadi Zoltánnak hívták a férjemet, ügyvéd volt, de kizárták a kamarából, így tisztviselőként dolgo-zott. Én könyvelőként dolgoztam, mindenképp olyat akartam csinálni, amihez gondolkozni is kell. Bár soha életemben nem könyveltem még, hamar megtanultam. Tudtam, hogy a bal ke

CSEP

EL

10

zem a „tartozik” a jobb kezem pedig a „köve-tel”. Ott ismertem meg a férjemet. Az első, amit kérdeztem tőle, hogy nincsenek-e húgai, mert Élesden két Sarkadi lány is volt tisztviselő. Kide-rült, hogy mindkettő az ő testvére. Kissé hányat-tatott életünk volt, mert egyik állásból a másikba tettek minket, mivel nem tetszett nekik a családi hátterünk. Nagyon szerettem a férjemet, sokat tanultam tőle az életről és a felelősségről.

Merre éltek a férjével?Először Élesden laktunk, de ott nem kaptunk munkát, így Herkulesfürdőre költöztünk, ez volt életem legszebb nyolc éve. Akkorra volt már egy pici gyerekünk is és a férjem jogta-nácsosi állást kapott. Amikor a férjem meg-halt szívrohamban, úgy döntöttem, hogy kö-vetem a nővéremet, aki a még a háború alatt átköltözött Magyarországra. Abban az időben csak az kaphatott magyar állampolgárságot, aki Magyarországon kötött házasságot. Nekem a rokonok „szereztek” férjet, Nagy Kálmán István személyében, aki kertészmérnök volt. Ebben az időben költöz-tünk fel Budapestre, Kispesten vettünk lakást. Sajnos a második férjemet is elveszítettem, egyedül maradtam, de a nagy család miatt so-sem voltam egyedül.Büszke vagyok arra, hogy nemcsak megtanul-tam jól dolgozni, de minden munkát, amivel megbíztak, rendben el is végeztem.

Mikor tetszett beköltözni az Olajág Otthonok csepeli intézményébe?Úgy tizenkét évvel ezelőtt egy barátnőm, aki szintén Pesten élt javasolta, hogy be kellene költöznünk egy idősotthonba. Eljöttünk ide és úgy megtetszett, hogy mondtam is a ba-rátnőmnek: én beadom ide a kérelmet. Két évvel a foglalózás után értesítettek, hogy fel-szabadult az az apartman, amelyet kinéztem magamnak annak idején. Hát így kerültem ide, és nagyon jól érzem magam. Még az Ér-

dekképviseleti Fórum elnöke is voltam. Ak-koriban cserélték ki az ablakokat és Hárosi Gabriella, az akkori intézményvezető meg-kért engem, hogy segítsek meggyőzni a többi lakót a csere szükségességéről. Sosem éltem vissza a „hatalmammal” mindig mondtam a többieknek, hogy bármi gondjuk van, szólja-nak nekem, hátha sikerül együtt megoldani. Számomra ezt jelentette az érdekképviselet. Vannak idebent barátaim, és velük szoktam beszélgetni, de többnyire jól érzem magam itt a lakásomban.

BOR TERÉZ

CSEPEL

11

Lakóolimpia

Csepelen hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben megrendezzük a Lakóolimpiát.

Az olimpia lényege, hogy lakóink különböző ügyességi és csoportfeladatokban próbálhatják ki magukat. Fizikai és szellemi erőpróbákon egyaránt.Az első olimpiákon kihasználtuk a kert adta le-hetőségeket, lengőteke, pingpong, sakk, biliárd, darts, szellemi totó, ügyességi játékok várták a jelentkezőket. Némely lakóolimpia időben egy-beesett a valódi olimpiával, ezekben az években a lakók projektoros kivetítőn együtt nézték az olimpiai közvetítéseket finom, hűsítő fagylalt és limonádé társaságában.Sok lakó vállalkozott arra, hogy az egyes szá-mokban segítséget nyújt nekünk. Németh János szervezte a biliárdversenyt, Kató Károly, He-gedűs György, Szajkó Sándor, Szőke Rozália, Deim Judit foglalkozott a pingponggal. Kovács Gusztávné, Visky Éva és Hegedűs Róza néni a szellemi vetélkedők előkészítésében segített, Gyetvai Piroska a lengőteke versenyeken. Dol-gozóink közül feltétlenül említenünk kell Barkó Anikó Beatrix színvonalas bibliai totóit. Az olimpiák nem csak a csepeli lakóknak je-lentenek sokat, többször voltak vendégeink a törökbálintiak, akik lelkesen vettek részt a ver-senyeken. Ízelítőnek felidézünk néhányat a ver-senyszámokból.Darts – Az egyik legnépszerűbb olimpiai ver-senyszámunk, nem csak a férfiak körében. Eb-ben a számban az a feladat, hogy egy adott do-bássorozatban (3x3 dobás) minél több pontot gyűjtsenek a versenyzők.Célba dobás – Az olimpiákon ennek a szám-nak is nagy sikere van. Legegyszerűbb formája a vödörbe dobás, de készítettünk egy nehezített változatot is, ahol egy paravánon kialakított kü-lönböző nagyságú lyukakba kell a labdákkal cé-lozni.Tollpihecipelés – Lényege, hogy adott mennyisé-

gű tollpihét minél gyorsabban kell egyik helyről a másikra átszállítani. Az a különleges nehézség e számban, hogy kézzel nem foghatják meg a szállni készülő tollpihéket!Lufifutás – A versenyzőknek egy lufit kell a fejük közé szorítva eljuttatni egyik helyről a másikra.Lufifoci – A versenyzőknek egy lufit kell bóják között végigvezetni.Szappanbuborék pukkasztás – A jelentkezőnek egy perc alatt minél több szappanbuborékot kell kipukkasztania.Memória – Ebben a számban a versenyzők me-móriáját mozgatjuk meg. Tárgyakat kell memo-rizálni, melyeket egy percig nézhetnek, mielőtt a játékvezető letakarja azokat.Bibliai és egyéb totó – Feleletválasztós feladat, ó- és újszövetségi illetve más változatos témák alapján.Anagramma írás – Egy meglévő mondatból kell új mondatokat összeállítani.Képkirakó – A feladat: ollóval összevágott képe-ket újból összeállítani, természetesen időre.Lengőteke – Az egyik legnehezebb szám, kifeje-zetten nagy ügyességet és odafigyelést kíván.Természetesen nem maradhat el egy klasszikus szám sem: a sakk.A csepeli olimpiák elsősorban a vidám együtt-létről szólnak. Sokan úgy izgulnak, mint egy-kor kisgyermekként. Természetesen a jutalom sem maradhat el. Minden számban kihirdetjük a nyerteseket, de filcből készült kitűzőt kap vala-mennyi versenyző, hogy emlékeztessen: viselője részt vett az olimpián. Emléklapot kapnak a ven-dégeink is. Az első három helyezett elmaradha-tatlan jutalma az oklevél mellett egy sportszelet is. Ebben az esztendőben is mindenkit szeretettel várunk a Lakóolimpián!

SZTANEV ZSOLT

CSEP

EL

12

Beszélgetés Barkó Anikó mentálhigiénés csoportvezetővel

Barkó Anikó az Olajág Otthonok csepeli intézményében dolgozik a szociális csoport ve-zetőjeként. Kérésemre arról mesélt, hogy milyen úton került ide és hogy mit tart mun-kája nehézségének és gyönyörűségének.

Mióta dolgozol az Olajág Otthonok csepeli intézményében?Ez egy nagyon bonyolult kérdés, mert az in-tézmény életében a nyitás óta jelen vagyok. Először egy karácsonyi műsort hoztunk a gyülekezeti ificsoportunkkal, amikor egy kis énekléssel és verseléssel olyan hangu-latot teremtettünk, hogy azt éreztem: én a jövőben idősekkel akarok foglalkozni. Ez 2000-ben volt, azóta folyamatosan, valami-lyen szinten itt voltam. Először önkéntes-ként, majd zenei programok keretében láto-gattunk az intézménybe.Nagyon szeretek a lakók között lenni, ami-kor csak az időm engedte, még mielőtt dol-gozni kezdtem volna itt, bejöttem hozzájuk felolvasni, kézműveskedni, beszélgetni. A mai napig láthatók az alkotások, amelyeket akkor csináltunk.

Milyen iskolákat végeztél?

A Károli Gáspár Református Egyetemen tanultam lelkésznek és azt terveztem, hogy doktorálok. Ehhez viszont szükségem volt egy második diplomára, így kerültem a szo-ciális szakmába, ahol ott is ragadtam. Úgy érzem, hogy sokkal többet tehetek a lelki egészségért mentális szakemberként, mint egy gyülekezetben. Vallástól függetlenül szeretetet adni, ez a világ legjobb dolga. El-végeztem a szociális munkás szakot, most készülök a szociális szakvizsgára. Olyan szinten magával ragad az idős korosztály bölcsessége, a történeteik, hogy már nem is tudnám másképp elképzelni az életemet. Kezdetben azt gondoltam, hogy gyerekek-kel fogok foglalkozni, gyerekmissziókban és kórházakban önkénteskedtem, egészen addig az első karácsonyig.

Szerinted mi a legszebb része ennek a mun-kának?Számomra az, hogy önmagam lehetek, a saját személyiségemmel dolgozok, mindaz, mi én vagyok, az itt lehet. Például a kará-csonyi szintgyűléseken viszem a gitáromat és mosolyt csalok vele azoknak az arcára is, akik egész évben ki se mozdulnak az apart-manjukból. Mikor a népdalkörünk vezetője beteg lett, párfogásomba vettem a kórust, március 15-én léptünk fel először együtt. A zene mellett a másik szenvedélyem a kézműveskedés, az újonnan indult alko-tókört is én tartom. Fantasztikus dolog át-adni az alkotás örömét. Nagyon változatos és színes a munkánk. Talán az a legszebb, hogy szeretetet és bölcsességet kapunk és

CSEPEL

13

adhatunk is cserébe.

Mi a legnagyobb kihívása ennek a szakmá-nak?Minden nap egy új kihívás, minden nap van valami más, ami kihívást jelenthet, de talán az idő a legnagyobb mumus. Nagyon okosan kell gazdálkodni vele ahhoz, hogy mindenre maradjon, és hogy jól használjuk ki. Nincs olyan, ami lehetetlen, csak jól kell csinálnunk. Mindez tervezés és szervezés kérdése. Persze minden szociális szakember életében vannak nehéz időszakok, ez a mun-ka lelkileg nagyon megterhelő tud lenni.

Beszéltél a Népdalkörről. Mióta működik a csepeli intézményben?Majdnem a kezdetek óta. Az éneklés az idősek számára is nagyon fontos, hiszen a régen tanult népdalok nagyon mélyen be-levésődnek az emlékezetbe. Az éneklés a boldogsághoz vezető egyik út és bizonyítot-tan pozitív hatással van az emberre. Ezt az elődeim is jól tudták, ezért szervezték meg a kórust. Évek óta minden szerdán van nép-dalkör, ahol csokorba szedett dalokat éne-kelünk. Van, aki bár szellemileg már nincs jó állapotban, de a dalokat mégis tudja. Van egy új zeneterápiás programunk is, ennek keretében a demenciával küszködő lakók is boldogan éneklik a klasszikus dalokat. Az éneklésnek gyógyító hatása van.

Van még valami, amit szeretnél megosztani az Olajág Magazin olvasóival?Mi itt olyanok vagyunk, mint egy igazi csa-lád. Mikor az elmúlt évben hosszan bete-geskedtem, nem telt el nap anélkül, hogy ne érdeklődtek volna a hogylétem iránt. Lakók és kollégák egyaránt. Leírhatatlan érzés az a rengeteg szeretet, amit kapunk, ezért ér-demes élni és végezni ezt a munkát.

BOR TERÉZ

CSEP

EL

14

A megemlékezést közösen készítettük elő a lakókkal. Délelőtt tíz órakor kétperces néma csenddel kezdtünk. Izraelben ilyenkor a sziré-nák is megszólalnak: „Soha többé Soá!” Majd Hegedűs Györgyné a szegedi zsinagó-ga épületén lévő feliratot olvasta fel. Kovács Józsefné Radnóti Miklós: Levél a hitveshez című versét adta elő. Hangya Jánosné Anna Frank naplójából mondott részletet. Fuvolán Barkó Anikó előadásában John Williams zenéjét hallgattuk, a „Schindler listája” című film híres dallamait. Elhangzott Pilinszky János: Harbach 1944 című verse is.Ezután képsorokat néztünk, a vándorló „Vagon kiállítás” képeit: a vagont, amelyben a tábo-rokba hurcolták az embereket, a bőröndjeiket a vagonok előtt hagyva és a lábnyomokkal zsúfolt földet ugyanott.A kiállításon Varsányi Imre túlélő bemutatko-zó kérdésére hívtam fel a figyelmet: „Nézzetek rám! Láttok rajtam valami furcsát? Ugyanolyan ember vagyok, mint ti….” Majd Fahidi Éva: „Dolgok lelke” című memoár-jából olvastunk fel. Fahidi a túlélők nevében Né-metországban, a Nemzetközi Holokauszt Em-léknapon Angela Merkel és a német parlament tagjainak jelenlétében emlékezett, emlékezte-tett… Az egész memoárt ideilleszteném, de hely hiányában csak az üzenetét szeretném átadni: „Azóta már többször visszatértem Auschwitz-Birkenauba, azzal a bűntudattal, ami minden túlélőt gyötör: miért én???, miért maradtam ép-pen én életben? Hetven év alatt megtaláltam rá a választ. Mert tanú vagyok. Mert mindent, ami történt velem, azért jegyeztem meg, hogy az egész világnak elmondjam. Közel 60 évnyi hall-

gatás után életcélommá vált, hogy ne engedjem kihunyni Auschwitz-Birkenau emlékét. Méltó feladat ez a még hátralévő időre is. A Megszám-lálatlanok hamva a lecsapolt birkenaui mocsár-ban − köztük anyám, Irma, Gilike húgom és negyvenkilenc rokonom hamva, kötelez ben-nünket. Azt a feladatot rója rám és túlélő lágerfi-véreimre és lágernővéreimre, hogy megőrizzük az emléküket. Mert nem volt emberhez méltó temetésük, nem kísérték őket síró családtagok utolsó útjukra, nem lehet a sírjukra virágot, vagy követ rakni”.A megemlékezésre készülve mini kiállítást is készítettünk Gerlóczy Sári grafikáinak máso-lataiból, melyet a folyósón tekinthettek meg a lakók és az otthonba látogatók. Gerlóczy kiál-lításának megnyitóján a következőket mondtam: „Az emlékezés mentén, e képek láttán, önisme-retünk mélyebb rétegei tárulnak elénk. Ennek hatására, mint amikor „kövekkel dolgozunk”, gazdagodunk és változunk. Ha lebontjuk a ké-

Soha többé…

Emlékezés Csepelen a holokauszt70. évfordulóján

EM

LÉKEZÉS

15

pek segítségével a köztünk lévő falakat, ráismer-hetünk a bennünk lévő közösre és tisztelhetjük különbözőségeinket.”Martin Niemöller gondolatával zártuk az irodal-mi blokkot, mely arra világít rá, hogy ha bán-tanak valakit vallása, származása, hite miatt, ne felejtsen el cselekedni!„Amikor elvitték a kommunistákat, nem szól-tam, mert nem voltam kommunista. Amikor el-vitték a szakszervezetiseket, nem szóltam, mert nem voltam tagja a szakszervezetnek. Amikor elvitték a zsidókat, nem szóltam, mert nem vol-tam zsidó. Amikor elvitték a katolikusokat nem szóltam, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, de már nem maradt senki, aki szólhatott volna.” A megemlékezés végén a Rosenberg Dani vi-deó klip csalt könnyeket a résztvevők szemébe. A klip Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét idézi meg. Koltai klipjében Pajor Tamás dalát Koncz Zsuzsa, Bródy János, Cipő, Pajor Tamás és Somló Tamás énekli.Fantasztikus volt az a nyitottság, ahogy a lakók és a dolgozók együttműködtek az előkészületek-ben és a lebonyolításban. Köszönöm nekik és a munkatársaimnak, Barkó Anikónak és Sztanev Zsoltnak is. Együtt könnyebb! JAMNIK JUDIT

PILINSZKY JÁNOS: Harbach 1944

Thurzó Gábornak

Újra és újra őket látom,a hold süt és egy rúd mered,s a rúd elé emberek fogva

húznak egy roppant szekeret.

Vonják a növő éjszakávalnövekvő óriás kocsit,

a testükön a por, az éhségés reszketésük osztozik.

Viszik az utat és a tájat,a fázó krumpliföldeket,

de mindennek csak súlyát érzik,a tájakból a terheket.

Csak szomszédjuk esendő testét,mely szinte beléjük tapad,amint eleven rétegekben

egymás nyomában inganak.

A falvak kitérnek előlükés félre állnak a kapuk,

elébük jött a messzeség ésmegtántorodva visszafut.

Térdig gázolnak botladozvafacipőiknek alacsony,

sötéten zörrenő zajában,mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.Magasba mártják arcukat,

feszülten mintha szimatolnáka messze égi vályukat.

Mert fogadásukra már készen,akár egy megnyiló karám,kapuit vadul széttaszítva

sarkig kitárult a halál.

EMLÉ

KEZÉ

S

16

Új ápolási részleg Csepelen

Az időskor egyik leggyakoribb betegsége a demencia, a magasabb szellemi funkciók zavara, a mentális hanyatlás. Az élettartam meghosszab-bodása, de a környezeti hatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy világszerte jelentősen megnőtt a demenciában szenvedő idősek száma.Az Olajág Otthonok társadalmi felelősségvállalá-sa részének tekinti és elkötelezetten támogatja a fizikai és mentális képességükben meggyengült időseket. Ezért a Bánkút utcai intézmény után a csepeli otthonban is kialakítunk egy újabb rész-leget a különféle demenciákkal együtt élő idősek számára.Olyan biztonságos és a korszerű elvárásoknak megfelelő környezetet teremtünk a lakóknak, amely megfelel a megváltozott szükségleteiknek, ahol mérsékelhető vagy szinten tartható a mentális és pszichés hanyatlás és javítható az életminőség.Ezt a speciális részleget a csepeli intézmény „E” épületének földszintjén helyezzük el. A nyitás ter-vezett időpontja: 2015. július 1.Az osztály 33 fő befogadására lesz alkalmas, ahol ingergazdag környezetben, 2-3 férőhelyes szobák-ban élhetnek a lakók. Az itt élők biztonsága érde-kében az osztály kamerákkal, saját étkezővel, tár-salgóval és belső kerttel kerül kialakításra.

Lapzárta után érkezett

Az Olajág Otthonok Paskál intézményeinek vendége volt április 29-én Jason McKinney operaénekes. A kiváló amerikai basszus bariton klasszikus spirituálékat és ismert zsidó dalokat is énekelt több mint egyórás koncertjén. Az amerikai Milwaukee-ből (Wisconsin állam) származó művész fellé-pett már többek között a Kennedy Center-ben, a Drezdai Semper Operában, de a Fehér Házban is. Vendége volt a dixieland muzsi-ka Mekkájában, New Orleansban, a világhí-rű Preservation Hall Jazz Bandnek.Nem csak a színpadon énekel, kántorként is működik egy Dél Karolina-i zsinagógá-ban és liturgikus zenét is komponál. Jason McKinneyt, aki ajándék koncertet adott az Olajág Otthonok lakóinak, lelkesen fogadták és sokáig ünnepelték az Olajág intézmények lakói.

FRISS H

ÍREK

17

Itt a tavasz!

Tavaszi számunkat gyönyörű magnóliákkal (tulipánfák, liliomfák) illusztráltuk. Jó né-hány ezekből az Olajág Otthonok kertjeit dí-szíti. E képekhez is kapcsolódva szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat arról, hogy intéz-ményeinkben tervszerűen haladnak a tavaszi kertészeti munkák. A szokásos és szükséges feladatok mellett több helyen felújításokat, fejlesztéseket is végzünk. Csepelen a lakók által leginkább látogatott kertrészen füvesí-tést és öntözőrendszer kialakítását tervezzük. Törökbálinton is füvesítjük a legfrekventál-tabb részeket és a Paskálban is, az ebédlő kijáratánál. Bánkúton a főbejárat előtti kert-részen száz tő begóniát ültettünk el a lakók nagy örömére. Ezt a többi intézményben is meg fogjuk ismételni.Több intézményünkben is fiatal önkéntesek végzik az aktuális tavaszi kerti munkákat. Köszönjük nekik a szívből jövő segítséget és köszönjük azoknak az önzetlen lakóknak is, akik gyönyörű virágoskerteket varázsoltak környezetükbe!

Video megfigyelő rendszer

Az Olajág Magazin lapjain is tájékoztat-ni szeretnénk kedves lakóinkat arról, hogy a jövőben kamerás megfigyelő rendszer is segíti majd az otthon őrzését, védelmét, a portaszolgálat munkáját. A video felügyele-ti rendszer elsődleges feladata az otthonban lakók személyi- és vagyonbiztonságának növelése, az otthonok területén található ingó- és ingatlanvagyon védelme.Az épületek külső környezetét figyelő ka-merák riasztást adnak a rendkívüli esemé-nyekről. Ilyen események lehetnek például, ha a területre a kerítésen keresztül valaki bemászik, vagy valamilyen vandál rongálás történik, avagy az épületben lévő vagyon-tárgyak engedély nélküli elszállítása stb. is. A kamerák elhelyezése a jogszabályok és a személyiségi jogi előírások teljes tisztelet-ben tartásával történik, működésüket sza-bályzatba foglaljuk.A kamerarendszer ezer szeme folyamatosan ügyeli biztonságunkat.

FRIS

SH

ÍREK

18

Az orvos válaszol

Az orvos válaszol rovatunkban egy régóta remélt és várt változást, a gyógyszerár-kü-lönbözet előleg befizetési rendszerének megszüntetését ismerteti dr. Bakányi Zoltán egészségügyi igazgató.

Kedves Lakónk, Tisztelt Hozzátartozó!

Az Olajág Magazin jelenlegi számában a gyógyszerellátással kapcsolatos technikai vál-tozásokról szeretnék tájékoztatást adni. A vál-tozás igen kedvező, mivel csökken a lakóinkra háruló adminisztratív teher, ezáltal egysze-rűbbé válik a gyógyszerhez való hozzájutás. További előnye, hogy azzal az egy-két nappal lerövidül a gyógyszerhez való hozzájutás ide-je, amely az előzetes gyógyszerkülönbözet be-fizetéshez szükséges volt.Ahhoz, hogy az új rendszer előnyeit maradék-talanul élvezhessék, feltétlenül ismerniük kell a folyamat kulcsfontosságú részleteit. Fontos, hogy az új szabályozás csak az Önök együtt-működése esetén működik, pontosabban fogalmazva az együttműködő lakók tudják hosszútávon élvezni az előnyeit.A változás lényege, hogy a gyógyszerkülön-bözet megfizetése nem a gyógyszer behozata-la előtt, hanem utólag történik. Előnye, hogy a lakónak havonta csak egy alkalommal kell a gyógyszerkülönbözet megfizetésével foglal-kozni.Ami nem változik:– változatlanul ingyenesek a gyógyszer alap-listán szereplő gyógyszerek, – az utólagos fizetés továbbra is történhet pénztárban is és banki átutalással is.A fizetendő különbözetről a gyógyszer felírá-sakor tájékoztatást kap a beteg. Ekkor dönthet arról, hogy kéri-e a különbözetes gyógyszer felírását vagy sem. Számos esetben azonos terápiás hatás érhető el az alaplistán szereplő ingyenes gyógyszerrel is, ezt érdemes a keze-

lőorvossal megbeszélni. Ezután az ambuláns lap aláírásával a lakó vállalja a felírt gyógy-szer árkülönbözetének utólagos megfizetését. Ezt követően, a költségvállalásra tekintettel beszerezzük a gyógyszert. Ezért utólag már nincs lehetőség módosításra, a különbözetet akkor is meg kell fizetni, ha később úgy dönt a lakó, hogy mégsem veszi át a gyógyszert.Abban az esetben, ha a lakó állapota nem teszi lehetővé az orvosi rendelőben való személyes megjelenést, illetve akkor, ha a hozzátartozója vagy a gondnoka útján intézi az ügyeit, akkor a lakó meghatalmazást adhat a gyógyszerár- különbözet vállalásának aláírására. Ha Ön a pénztárban teljesíti egyéb befizetési kötelezettségét, akkor ezzel együtt tudja az összesített gyógyszerkülönbözetet is megfi-zetni, így elegendő havonta egyszer lefáradnia a pénztárba, még akkor is, ha az adott idő-szakban több alkalommal vett át gyógyszert.Nagyon fontos az Ön együttműködése: a megfontolt döntés a gyógyszer felírásakor és a gyógyszerkülönbözet utólagos, de pontos és maradéktalan kiegyenlítése. Tudom, hogy minden módosítás, átalakítás nehézségekkel jár, de bízom abban, hogy la-kóink és hozzátartozóik döntő többsége öröm-mel és együttműködően fogadja a változást és mihamarabb megtapasztalja majd annak előnyeit. Meggyőződésem, hogy ez a lépés is megkönnyíti a mindennapokat és hozzájárul ahhoz, hogy idős éveiket kellemesen töltsék az Olajág Otthonokban.

Jó egészséget kíván:DR. BAKÁNYI ZOLTÁN

EG

ÉSZSÉGÜ

NKÉRT

19

gunk számára, vagy a múltba tekintünk, régi emlékeket, élményeket, érzéseket idézünk fel és megpróbáljuk azokat kisebb-nagyobb si-kerrel, de minden alkalommal nagy lelkese-déssel és elszántsággal formába önteni.Belefeledkezve a festésbe, rajzolásba, kizár-va a külvilágot és elfeledve a gondokat - leg-alább arra az időre, amíg együtt alkotunk - saját örömünkre tevékenykedünk, nem tö-rődve a „nincs kézügyességem” vagy „sosem tudtam rajzolni” béklyójával. Megteremtjük magunknak az összetartozás élményét. Ezt persze a finom tea, az apró ropogtatnivalók is segítik.A csoport egyik leglelkesebb tagja első kiál-lításunk alkalmával így szólt a megjelentek-hez: „Legközelebb gyertek el Ti is! Én sem gon-doltam, hogy ezzel a zsibbadt két kezemmel ilyet tudok csinálni.”

BALC ADÉL

Idestova egy esztendeje, hogy az újpalotai intézményben megkezdődött a művésze-ti foglalkozás, melyet hamarosan két másik otthonban, a Mátyás téren és a Paskálban is megszerveztünk.Minden találkozás más-más élményt nyújt, örülünk egymásnak, az együtt töltött időnek. Változatos anyagokkal, például festékekkel ismerkedünk, érdekes technikákat próbálunk ki és a végeredmény nemcsak számunkra jelent örömet, gyakran szeretteinket is meg-ajándékozhatjuk az itt készült alkotásokkal. A foglalkozás sokkal többet nyújt a kézmű-vesség már önmagában felemelő érzésénél. Egy-egy zene, vers, történet ihletet teremt az alkotáshoz, érzéseket ébreszt bennünk, me-lyekről hol viccesen, hol komolyan beszélge-tünk, miközben a kezünk rendületlenül dol-gozik. Olykor a jövőbe nézünk és célokat, megva-lósítandó terveket fogalmazunk meg önma-

Együtt sírunk, együtt nevetünk

ÉLM

ÉNYE

K

20

Az étkezésekrőlLakói elégedettségmérés

Az étkezés színvonala, mennyisége és minősége örökké visszatérő téma. A minden igye-kezetünk ellenére visszatérő panaszok, észrevételek jelzik: van tennivalónk. Az objektív értékelés érdekében rendszeresen végzünk lakói elégedettségmérést.

A kérdőíveket a megkérdezettek több mint fele visszajuttatta részünkre. Ebben az írás-ban a 2014. évi felmérések adataival ismer-tetjük meg lakóinkat.Az Olajág Otthonok 2013. április 1-én vette át a kilenc intézmény működtetését. A kezde-tektől tisztában vagyunk azzal, hogy lakóink számára meghatározó jelentőségű az élelme-zés minősége. Ezt az állítást megerősítette és alátámasztotta a Medián által 2013-ban vég-zett felmérés eredménye is. Fenntartói tevé-kenységünk megkezdésének pillanatától ér-zékeny figyelemmel kísérjük az élelmezéssel kapcsolatos kérdéseket, lakói észrevételeket. Ezek az észrevételek nagyon széles skálán mozogtak, ezért az Olajág Otthonok vezeté-se úgy döntött, hogy 2014-ben is valamennyi otthonára kiterjedő felmérést végez a lakók körében a vélemények folyamatos megis-merése érdekében. Az elmúlt évben kétszer, februárban és októberben minden otthonban

megkérdeztük a lakókat, 2015 februárjában pedig a Vezér úton kértünk egy héten keresz-tül információkat. A kérdések alapján lehető-ségünk volt az egyes étkezések külön-külön való értékelésére. Röviden összefoglaljuk az eredményeket.

A reggeli étkezés értékeléseAz Olajág Otthonok lakóinak összesített vé-leménye a reggeli étkeztetéssel kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszok alapján leg-alább 91%-os vagy annál magasabb megfe-lelőséget mutat. Első felmérésünkhöz képest mind az étel mennyiségével (1%), mind pedig a pékáru minőségével (2%) kapcsolatban kis mértékben, de javult az elégedettség. Visz-szaesést egyetlen kategóriában sem tapasz-taltak lakóink.

Az ebéd értékeléseA kapott válaszok értékelése azt mutatja,

LA

KÓI F

ELMÉRÉS

0%

20%

40%

60%

80%

100%

I. II.

Reggeli mennyisége

Kevés Megfelelő Bőséges

21

hogy az ebéd mennyiségével és tálalásával válaszadóink közel 95%-a elégedett volt. Több tennivalónk lesz az ételek ízével kap-csolatban, bár e kérdésre is a válaszadók 70%-a a kérdőíven szereplő legjobb osztály-zatot adta. Az ebéd hőmérsékletével 86%, állagával 92% volt elégedett. Kérdőívünket tavaly októberben bővítettük ki az ételek tá-lalását firtató kérdéssel. Ezt a szempontot a 2015-ben megkérdezett lakók 95%-a értékel-te rendben levőnek.

A hideg vacsora értékeléseA hideg vacsora kapcsán lakóinkat annak mennyiségéről és minőségéről faggattuk. Mind a két esetben több mint 92% az elégedettségét fejezte ki. Ez különösen annak fényében érde-kes, hogy évközben a lakókkal történő beszél-getések, egyeztetések során a legtöbb panasz a hideg vacsora mennyiségére érkezett.

A meleg vacsora értékeléseA kapott válaszok értékelése azt mutatja, hogy a meleg vacsorával kapcsolatban a la-kók elégedettsége jelentősen növekedett. A 2014 februári felmérés során a meleg vacso-ra íze csoportban a megfelelőség 78%-os, az újabb felmérés szerint viszont 89%-os volt!

A meleg vacsora mennyiségével elégedettek aránya 25%-kal 91%-ra nőtt! A vacsora álla-gával kapcsolatos elégedettség is javult, míg a vacsora hőmérsékletével a válaszadók több mint 90%-a volt elégedett.

Összesítő értékelésA több mint 25.000 adatlap és közel 100.000 adat feldolgozása azt jelzi számunkra, hogy az Olajág Otthonok intézményeiben az ét-keztetés színvonala megfelelő. Ezt az állítást támasztja alá az egész napi étkezés átfogó, egységes minősítésére adott lakói válasz, mely szerint a válaszadók több mint 90%-a elégedett az étkeztetés minőségével. Termé-szetesen arra törekszünk, hogy a „kisebbség” tetszését is elnyerjük. A jó minősítés megőr-zése és az egyelőre még „másként gondolko-dók” elégedettségének kivívása az a cél, ami-ért a jövőben dolgozunk.

VARGA KÁLMÁN

LAKÓ

IFEL

MÉR

ÉS

0%

20%

40%

60%

80%

100%

I. II.

Egész napi étkezés

Nem megfelelő Megfelelő

22

Széder Csepelen

„Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Egyiptom földéről; az Úr tiszte-letére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.”

Mózes II. könyve 12. fejezet 42.

Április 3-án péntek délután szorgos kezek mun-kálkodtak a csepeli otthonban, hogy az esti ün-nep emlékezetes legyen mindenki számára. A széder tálat készítették, melyen az est jelképei szerepelnek.

A három pászka a zsidó nép három rétegét: a kohanitákat, a levitákat és Jiszraelt az egyszerű zsidókat jelzi. Egy kemény tojás a szentély ide-jében szokásos Chagiga áldozatra emlékeztet. Ezzel átellenben a sült csirkenyak a peszachi bárányáldozat szimbóluma. Ott vannak még a kárpász (zöldség: főtt krumpli, vagy hagy-ma), valamint a maror, a kétféle keserű gyökér (rendszerint reszelt torma és fejes saláta) meg a charojszesz (malter), a gyümölcspépből készült keverék (alma, dió, bor), melyek az egyiptomi rabszolgaságra emlékeztetnek. Előkészítettük a kosher bort is, melyből négy pohárral kell meginni az este folyamán.A széder szabadságünnep. Az egyiptomi rab-szolgaságból való csodálatos kiszabadulás tör-ténetének elbeszélése, kommentálása.„Annak okáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyúj-tott karral és nagy büntető ítéletek által. És né-pemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek nék-tek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok

Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”

Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7.

A közismert bibliai történetet és azt, hogy az este, a szertartás során mit, miért, és hogyan csinálunk a széder vezetője dr. Klár András, az Olajág Otthonok főigazgatója pontról pontra nagy türelemmel magyarázta. A figyelem fenn-tartása érdekében érdekes kérdéseket is feltett, melyeket közösen válaszoltunk meg.A családi széder este főszereplői a gyerekek ugyan hiányoztak az otthonból, de a négy kér-dés - melyet a hagyomány szerint az este fo-lyamán a gyermekek: az „okos, a „rossz” az „együgyű” és „az aki még kérdezni sem tud” tesznek fel - természetesen elhangzott. Más-nap Óbudán Köves Slomó rabbi egy „ötödikre” is felhívta a figyelmet. „Arra, aki még el sem jött.” Ráirányítva a figyelmet, hogy a jövőben hívjuk el mindazokat, akik most nincsenek itt, azokat, akik nem tartják az ünnepet.Meghatározó számomra, amit a csepeli otthon vezetője, Bocz Renáta mondott az este végén (nem biztos, hogy pontosan idézem, de bennem így maradt meg): „Jó lenne, ha a hétköznapok-ban is eszünkbe jutna, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk.”Fontos kérdés, hogy mi ennek a szép csepe-li alkalomnak a mentális, spirituális tanítása? Reményeim szerint az, hogy képesek vagyunk az egót háttérbe szorítani a magasabb, szellemi-lelki tartalomért. Hajlandóak vagyunk nyitott szívvel figyelni egymásra, megismerni egymás hitét, szokásait, hagyományait. A megismerés az első lépés ahhoz, hogy képesek legyünk a feltételezéseinket/előítéleteinket megváltoztat-ni. Ezt az első lépést nem is olyan nehéz meg-tenni. JAMNIK JUDIT

ÜN

NEP

23

TART

ALO

MJE

GYZ

ÉKTartalomjegyzék

Interjú DR. KLÁR ANDRÁS főigazgatóval 1

Kétéves az Olajág - Születésnap Csepelen 4

Bemutatjuk Bocz Renáta intézményvezetőt 6

Beszélgetés Nagy Istvánnéval, Duci Nénivel 8

Lakóolimpia 11

Beszélgetés Barkó Anikó mentálhigiénés csoportvezetővel 12

Soha többé… 14

Új ápolási részleg Csepelen 16

Lapzárta után érkezett 16

Itt a tavasz! 17

Video megfigyelő rendszer 17

Az orvos válaszol 18

Együtt sírunk, együtt nevetünk 19

Az étkezésekről 20

Széder Csepelen 22

LEGYEN A MI OTTHONUNK

AZ ÖN OTTHONA!AZ OLAJÁG OTTHONOK INTÉZMÉNYEI

MINDEN IDŐSKORÚ SZÁMÁRA AZOKAT AZ

ÉRTÉKEKET BIZTOSÍTJÁK, AMELYEK

SZÁMUKRA EGYÉNISÉGÜKBŐL ÉS ÉLETKORI

SAJÁTOSSÁGAIKBÓL FAKADÓAN FONTOSAK.

TÁRSASÁG

SZERETET

PROGRAMOK

BIZTONSÁG

EGÉSZSÉGÜGYIFELÜGYELET

FÜGGETLENSÉG

IGAZI OTTHON