Az Ómagyar Mária-siralom  egyike legkorábbi  nyelvemlékeinknek , az első fennmaradt  magyar nyelvű  vers.

E nyelvemlék alapján elképzelhetjük , hogy milyen lehetett a régi magyar nyelv.

A szöveg olvasásakor azonnal szembetűnik , hogy az Ómagyar Mária-siralom nyelve sokkal közelebb áll a mai nyelvünkhöz.

A nyelv száz év alatt igen sokat fejlődött.Ugyan akkor nyelvi hasonlóságot is találunk.Nyelv emlékünkben a szótövet teljesebb ,

hosszabb alakjukban szerepelnek.Pl: Odutta–adta , Tilutoa-tiltá , A ragokat többnyire külön írták , és ebből

arra következtethetünk , hogy a ragok önálló szavakból keletkezhettek.

Pl: Gimilce tvl-Gyümölcsétöl

Nyelvemlékünkben sok olyan szót találunk , amelyeket ma már nem használunk , ezeket kihalt szavaknak nevezzük.

Pl: ysa-bizony , mend-egész , heon-csupán Bár mondatszerkesztésen érezhető a latin

nyelv hatása , mégsem szolgai utánzata a latinnak.

Ezt azért fontos tudnunk , mert mind két szöveget latinból fordították.

A vers a 13.században  íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni kódexben.

Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

A mű szerzője egy domonkos rendi szerzetes.

Vécsi Orsolya Korek CsabaKarácsonyi Martin O.Martin