Október elsején nagysza-bású premierrel vette kezde-tét a Lyric Opera of Chicagoúj, 2011/12-es évada, amelyjövõ március 24-én ér majdvéget, Händel ritkán játszottés számomra ismeretlenRinaldo címû operával. Elõ-ször azonban az indulásrólkell szólnom, a szezon afrancia zeneszerzõ, Jacqu-es Offenbach Hoffmannmeséi – The Tales ofHoffmann – három felvoná-sos operájával vette kezde-tét, amelyet 1982-ben – kö-zel harminc éve – játszottakutoljára Chicagóban.

Az október elsejei premi-eren a jegyek ára a magassá-gos égig emelkedett, miutánmindezt a gála Operabállalkapcsolták össze. A bál egy-maga 875 ezer dollárral nö-velte a társulat vagyonát. Ti-zenöt nap múlva a helyi, ki-zárólag klasszikus zenét su-gárzó WFMT 98.7 rádióállo-más, az Operathon néven is-mert egész napos fundrai-sing mûsora további 425ezer dollárt hozott a Lyrickonyhájára.

Az efféle adománygyûjtõakciók segítik az évre elõ-irányzott 20,6 milliós anyagialapot teremtõ programot.Az elõadásonkénti 34 és 224dollár közötti átlagos hely-árak – a bérletek természete-sen olcsóbbak – a jegyek 90százalék feletti eladásávalsem elegendõek arra, hogy atársulat plusszal zárja azévet.

Az opera köztudottandrága mûfaj, Amerikábannincs állami támogatás, amitermészetes Európában. Eb-ben a szorult gazdaságihelyzetben, nehéz találnikultúrát támogató vállalato-kat és egyéneket, de a chica-gói Lyric már hossz évek ótamegtalálta azt a formulát,amelynek segítségével a leg-rosszabb évben is pozitívmérleggel tudják zárni azévet.

A titok nyitja, hogy több-nyire közismert, népszerûoperák vannak programon,bár évente becsúszik egy-két kevésbé ismert mû is atervbe, ilyenkor azután tá-tongó üres helyeket látni anézõtéren. A konzervatívfelfogású chicagói közönségnehezen viseli az ismeretlenújdonságokat. Verdi, Pucci-ni, Wagner, Mozart stb.operái nevükben hordozzáka biztos sikert.

A idei szezon elsõ kétoperája a fent már említettHoffman meséi, valamintDonizetti három felvonásosremekmûve, a Lammer-moori Lucia volt. Mi ez utób-bit néztük elõbb, majd ké-sõbb az Offenbach-operát.

Luciát még az '50-esévekben láttam elõször, abudapesti Operaházban. A

felejthetetlen GyurkovicsMária énekelte a címszere-pet, akinek hangja mellett

nõies szépsége és utánozha-tatlan színészi alakítása ismegkapott. A felejthetetlenszót használtam, azután itt,Chicagóban láthattunk mégegy-két felejthetetlenLammermoori Lucia-elõ-adást. Elõbb 1975-benJoan Sutherland ésLucianno Pavarotti pá-rosát, majd 1990-benJune Anderson ésAlfredo Kraus énekelteaz áhított bel canto szere-peket. Maria Callast saj-nos nem láthattam, ami-kor az '50-es években,Chicagóban Luciát éne-kelt, akkoriban még Ma-gyarországon éltem.

2002-ben magyaror-szági látogatásunk alattaz Operaházban éppenDonizetti remekmûvevolt mûsoron, a címsze-repet az Erdélybõl áttele-pült Pánti Anna énekel-te, partnere Edgardo sze-repében a kiváló tenor,Kelen Péter volt. Pánti Anna1997-ben járt Chicagóban, aConcertante di Chicago ka-marazenekar koncertjén lé-pett fel, nagy sikerrel, mind-kettõnk számára öröm volt aszünet alatti találkozás.

Késõbb, 2003-ban a tüne-ményes petite franciaNatalie Dessay és az argen-tin tenor Marcelo Álvarezfantasztikusan sikeres elõ-adását élvezhettük, Lyricszínpadán. Fel lett adva alecke az izgalmas új produk-cióként hirdetett elõadás-nak, amelynek rendezõje,az egykori kiváló szoprán,Catherine Malfitano elõho-zakodott egy-két nagyonmerész ötlettel.

Az „õrülési jelenet” örök-re emlékezetes marad szá-momra, miután Lucia –Susanna Phillips – egy na-gyon magas, meredeken fél-körben épített, bizonytalan-nak tûnõ csigalépcsõn éne-kelte – egyébként csodálato-san szépen – és játszotta vé-gig a szerepét. Jó, hogy nemvolt tériszonya.

Amikor effajta rendezéstlátok, kérdem, mikor lesz-nek a szerencsétlen éneke-sek fenn egy magasan ingótrapézon, hogy onnan szó-rakoztassák a rendezõt és azámult közönséget. Igazánelismerést érdemel a fiatalszoprán, akinek Lucia szere-pében az emberi érzelmekszéles skáláját kell alakíta-nia. A szerelmes, az enge-delmes, a megalázott, a gyil-kos és megõrült nõ szerepétjátszó színésznõnek mind-ezeken kívül nagyszerûhanganyaggal kell rendel-keznie, és mivel a szerep belcanto, ezért szépen kell éne-kelnie.

A tenor Edgardo szerepé-ben az olasz GiuseppeFilianotit hallottuk, bár né-ha kicsit halkan, az elején el-fogadhatóan, majd elõbb aszerelmi duettben és végül aharmadik felvonásban, a„Fra poco a me ricovero” ári-ában már nagyszerûen éne-kelt.

Lucia bátyját Lord Ashtonszerepében, ez alkalommalelõször a Lyricben, az ameri-kai bariton, a Metropolitan-

ból ismert Brian Mulliganénekelte. A kisebb szerepe-ket a társulat Ryan OperaCenterben tanult énekeseijátszották, meglepõ sikerrel.

A basszus-baritonChristian Van Horn immárérett, nemzetközileg ismerténekes, aki bebizonyította aRyan Centerben mutatott te-hetségét. A fiatal, nagyszerûtenor, René Barbera nevet-ségesnek tûnt az elfuseráltjelmezében, de ez nem azénekes, hanem a rendezésbûne.

Az olasz karmester,Massimo Zanetti a Luciávaldebütált Chicagóban, a kö-zönségnek tetszett, míg akritikusuk általában kicsitnegatív véleményt írtak róla.Nekem tetszett az elõadás,

amelyet a fura csigalépcsõs„õrülési jelenet” kapcsán so-sem fogok elfelejteni,Susanna Phillips nevét isörökre megjegyeztem, érté-kes, fiatal, nagy jövõ elõtt ál-ló mûvésznõt ismertünkmeg benne.

Offenbach Hoffmannmeséi elõadására egy órávala kezdés elõtt mentünk JackZimmerman pr-menedzseroperaismertetését meghall-gatni. Feleségemmel szeret-jük ezeket a rövid, 25 percestájékoztató elõadásokat,ahol minden lényeges infor-mációt megkapunk a szer-zõrõl és az operáról.

Például azt, hogyOffenbach, a hírneves fran-cia zeneszerzõ tulajdonkép-pen német volt, hiszenKölnben született 1819-benJacob Wiener néven, egymuzsikus zsidó családban.Fiatalon, 14 éves korábanPárizsba költözött, késõbbott vette fel az Offenbach ne-vet.

Rengeteg, 102 zenemû-vet írt, többnyire operette-ket, közülük az Orfeusz azalvilágban híres, pergõ tánc-számát, a kánkánt mindenkiazonnal felismeri, amikorhallja a Párizsról szóló fil-mekben, tévémûsorokban.Toldys gimnazista korom-ban a fiúkkal együtt énekel-tük a kitalált, kifordított ma-gyar szöveget: „Szép városBarcelona, ott véd aZamora, a csodakapus…” Aszöveg további részére márnem emlékszem, több minthatvan év után, nem csoda,hogy elfelejtettem.

A Hoffmann meséi ope-rából a híres Barcarolle:Giulietta-Nicklause duettmuzsikáját szintén minden-ki felismerné, ha dúdolnitudnám itt a cikkemben. Fo-galmazás közben rákattin-tottam a You Tube-ra, beírvaa Barcarolle címet. Ami fel-jött, az Anna Netrebko ésElina Garanca csodás duett-je volt. Újra meg kellett álla-pítanom, igaza volt annak,aki egyszer azt mondta,hogy az emberi hangnálnincsen szebb hangszer aföldön. Az pedig már ráadás,amikor két olyan szép, fiatal

hölgy énekel, mint Anna ésElina ezen a felvételen.

Egyébként a Hoffmannmeséi túl hosszú elõadás,két szünettel három és fél-óra. A rendezés a Velencé-ben játszódó harmadik fel-vonásban elég durván sze-xuális, ami kicsit túlzás sze-rintem, még akkor is, haálomról van szó. Minden-esetre fiatal gyermekeketnem vinnék el erre az elõ-adásra.

Az opera többi részévelnem volt probléma, azt nekritizáljuk, hogy a felhúzha-tó Olympia báb itt felfújha-tóvá vált. Az effajta változta-tások a rendezõ privilégiu-ma, ami nem vesz el sem-mit, igaz hozzá sem tesz, aszerzõ eredeti elképzelésé-

hez. Így az elsõ felvonáshumorosabbá vált.

Emlékszem, egy al-kalommal a Lyric társu-latát hosszú éveken ke-resztül igazgatóWilliam Mason nyilat-kozta: „Nem lehet 100éven át egyformán ren-dezni az operákat.” Ér-dekes, ezt pont azutánmondta, amikor az új-szerû Rigoletto-ren-dezést kibúolta a közön-ség. Az újszerû modernrendezések velejárói aszínházi életnek, cenzú-ra nincs, azonban nemlenne baj, ha a fiatal ge-neráció, az eredeti ren-dezésben is láthatná azoperákat.

Új rendezõk azonbanmindig új produkciók-

ról álmodoznak, s hogy azmennyi pénzbe kerül, az le-gyen az igazgatóság gondja.William Mason szûkösrefogta a gyeplõ szárát, a tár-sulatot 14 éve vezetõ igazga-tó számára legalább annyirafontos volt az anyagi siker,mint a mûvészi. Amennyi-ben nincs pénz a nagynevûsztárokra, akkor a mûvésziteljesítmény is elmarad.

Offenbach egyetlen ope-rája, amelynek bemutatójáta szerzõ nem élte meg, mû-vét E. Guiraud fejezte be. Afantasztikus operát, elõ- ésutójátékkal számos változa-tában mutatják be a világon,itt Chicagóban, ha hinni le-het az írott szónak, akkor azeredeti, Offenbach által el-képzelt verziót adták, renge-teg, 14 énekes szereplõvel.

Nem csodálkozom, hogyritkán játsszák az operák. Ahármas nõi fõszerepet:Olympia – lírai koloratúr-szoprán – Antonia – líraiszoprán – Giulietta – drámaiszoprán – a szerzõ egyetlenénekesnõvel akarta énekel-tetni. A nagyon különbözõkövetelményeket támasztószerepekre ritkán találnakénekest.

A költõ Hoffmann szere-pe is nagyon nehéz, hiszena tenor – az amerikaiMatthew Polenzani – az

K Ö Z É L E T – 9. oldal2011. november 12. – 46. szám –

CHICAGÓI KRÓNIKAHarmath István

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

Őrülési jelenet a csigalépcsőnegész elõadásból csak 12percet hiányzik a színpad-ról. Mégis a bariton JamesMorris nyújtotta a legegyen-

letesebb alakítást, ezen kívüla hangja pedig vakon is kön-nyen felismerhetõ, ez kevésénekesrõl mondható el.

A hölgyek, AnnaChristy – Olympia, ErinWall – Antonia, AlysonCambridge – Giulietta, vé-gül nadrágszerepbenEmily Fons – Nicklausenagyszerû teljesítménytnyújtottak. Alyson Cambridge decemberben a

Magyar Állami OperábanMimi szerepében mutatko-zik be, Puccini Bohéméletcímû remekmûvében. Kí-váncsi leszek a kritikusokvéleményére, miutánGiulietta szerepében aLyricben nem remekelt.

Következik a BoriszGodunov, Ariadne aufNaxos és Mozart remek-mûve A varázsfuvola.

Kihelyezett konzuli napok ChicagóbanA Magyar Köztársaság New York-i fõkonzulátusa 2011. no-

vember 18-án és 19-én, pénteken és szombaton, kihelyezettkonzuli napokat tart Chicagóban.

A konzuli napok elsõdleges feladata, hogy a távolságok le-küzdésével közelebb vigye az egyszerûsített honosítási eljá-rást az érdeklõdõkhöz.

Az egyszerûsített honosítás azoknak a magyar származá-sú embereknek jelent elsõ sorban megoldást, akik vagy akikfelmenõi, valamilyen oknál fogva elveszítették magyar állam-polgárságukat (területelcsatolás, esetleg megfosztás, elbocsá-tás stb.).

Az egyszerûsített honosítási kérelmek mellett, egyéb állampol-gársági és konzuli ügyekben is lehet felvilágosítást kérni.

A konzuli napok programja:2011. november 18., péntek:

délelõtt 11:00 - 2:00 között, majd délután 2:30 - 6:00 között.2011. november 19., szombat:

délelõtt 10:00 - 2:00 között, majd délután 2.30 - 5:00 között.Helyszín: Norridge-i Magyar Református Templom, 8260

West Foster Avenue, Norridge, IL 60706Idõpontokat a következõktõl lehet kérni:

Bokor Erika: 847-825-1950Stétz Andrea: andreastetz@hotmail.com

NY-i fõkonzulátus: 212-752-0669, 212-752-0661 vagy Hucons.NYF@kum.hu

Gyurkovics Mária

Susanna Phillips – Lammermoori Luciaszerepében

(Fotó: Dan Rest / Lyric Opera of Chicago)

A költõ Hoffmann – MatthewPolenziani

James Morris

Emily Fons