LUCIAN CUCUIET DUDAS LAURENTIU TIBOR

LUMINITA DUDAS:

Szatmárnémeti fejlődése a 19. század végén

és a 20. század első felébena források tükrében

A 18. században a két település, Szatmár és Németi egyesült (1715), létrehozva Szatmárnémetit. A város már létre-jöttekor fontos szerepet töltött be a térségben. Amikor ismét megszerezte a szabad királyi város címet ugrásszerű gazdasági, szociális, demográfiai és kulturális fejlődés tapasztalható.

A tanulmány keretében bemutatott időszak, a 19. század vége és a 20. század első fele kiemelkedő időszak a város fejlődésében, különösen akkor, azoknak az urbanisztikiai jellemzőknek az ismeretében, amelyek ekkor valósultak meg (építkezések, városrendezési munkák), és modern várossá tették Szatmár-németit.

A gazdasági fejlődés minden területen végbement. A város lakosságszáma is növekedésnek indult. Eljött az idő, hogy új szempontokból gondolják át város-fejlesztést. A 19. század végén a város lakossága majdnem 27000 főből állt, ami a következő évtizedekben kb. 35000 főre nőt.

Közismert, hogy már a 19. század elején elkezdtek foglalkozni a városrendezés kérdésével, és a munkálatok felügyeletére létrehozták a városrendezési tanácsot. A 19. század végétől jellemző építési kon-junktúra idején különös figyelmet szenteltek a városkép kialakításának: a városképet meghatározó magánházak, kulturális, egyházi, oktatási és köz-épületeket emeltek.

Megfigyelhető, hogy építési területeket foglalnak le a zöld területek szépí-téséhez, egy pihenő zóna létre-hozásához, és hogy fejleszteni tudják az úthálózatot, és be tudják vezetni a modernizálás számos elemét, így az elektromos világítást.

Egy másik inspirációs tényező a város fejlődésében egy folyamatosan jó, kiegyensúlyozott gazdasági tevékeny-ség, mivel a gazdasági fejlődés, a demográfiai növekedés és a város-fejlesztés modernizálódása szorosan összefüggenek, és kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra.

A város gazdasági fejlődését bizonyítja az alábbi iparvállalatok megjelenése:Gőzmalom (1896)Téglagyár (1894) „Princz Testvérek” Gyára (1906) Unió (1912)

Az 1888-as évben létesült az Elektromos Telep egyike, elsőként Erdélyben. Meg-építésekor a központi piac és a színház világítását biztosította. 1899 és 1900 között a meglévő mellé két másik gőzgépet is beszereltek, hogy át tudjanak állni az utcák közvilágítására és az épületek belső megvilágítására. Ezekkel a teljesítmény hétszeresére nőtt. 1892-től a már az egész városban volt elektromos világítás.

A gazdasági fejlődés fellendülésével egyre nagyobb igény merült fel a város fejlesztésére, beleértve az utcák köve-zését, aszfaltozását és a járdák építését.A gazdaság növekedése magába foglalja a kereskedelem és a szállítás fejlődését is, így 1870-ben felépült a vasútállomás, majd 1890-ben egy új, immár 120 méter hosszú vasúti pályaudvar.

1889-ben elkezdődött az új városháza

építése. Egyik szárnyát már 1890-ben

befejezik, majd a teljes épületet 1891. január 5-

én adják át.

Mivel a bíróság régi épülete sem felelt meg az igényeknek, már 1894-ben felmerült egy új székház építésének gondolata. Megállapították, hogy az új bírósági palota megépítéséhez az önkor-mányzatnak biztosítani kell az építési telek megvásárlásához 50000 forintot, az építkezéshez 200000 forint előleget és végül 7700 forintot a bankköltségekhez.

A grandiózus építkezést hét évre tervezték. 1894. november 3-án az igazságügyi minisztérium jóváhagyta a bírósági épület terveit és ezzel együtt a Rákóczi és a Verbőczi út (jelenleg Mihai Viteazul és Mileniului) kereszteződésénél lévő börtön építésének engedélyét is.

A kulturális épületeknek is nagy figyelmet szenteltek. Az 1889–1892-es években épült meg a pápai Vayta Adolf tervei alapján a 763 fős új színház. A belügy-minisztérium azonban az építési engedélyt feltételekhez kötötte: be kellett vezetni az elektromos áramot az épületbe és garantálni a tűzvédelmét.

A város felvirágzásával nőtt a zöld területek rendezettsége is: a centrumot parkosítják, létrehoznak ezen kívül még egy parkot és a Kossuth-kertet (ma Római-kert). Ezek ennek a korszaknak a legszebb pihenő területei és sétányai.

A 19. század végén tervbe vették egy közfürdő építését a Kossuth-kertben. 1900. május 15-ig kellett a kivitelezési terveket benyújtani. Február 20-án Tóásó Pál terveit fogadta el a városi tanács. A kivitelezéssel Hirsch Miklóst bízták meg.1900. augusztus 8-án kezdték meg a munkálatokat és 1901. június 8-án a terv szerint fejezték be.

A 19. és a 20. század fordulóján olyan új építkezések zajlanak le, amelyek hosszú időre meghatározzák a város arculatát:a régi városháza helyén épül fel 1902-ben a Pannónia Hotel (ma Dacia Hotel). A szecessziós stílusú épület ma is a város jelképének számít. Az épület előkelő helyet biztosít a városban szervezett különféle rendezvénynek megtartására.

Pannónia Szálló (Dacia Hotel)

A szatmárnémeti

Tűzoltó-torony

1903-ban Meszlenyi Gyula püspök 20000 aranykoronás adományából felépítik a Tűzoltó-tornyot. Az épület kb. 45 m magas, négyszög alakú alapból és egy henger alakú toronyból áll, tetején egy terasszal, ami régen tűzvédelmi megfigyelésére szolgált.Egy másik jelentős épület: a Fehér Ház 1912-ben épült a Zöld Fa csárda helyén. A Weszelovszky-testvérek építették, és nagy újdonságnak számított, hogy lift is volt az épületben.

A szatmárnémeti Fehér Ház ma(Casa Alba)

A város fejlődése ebben az időszakban elsősorban Böszörményi Károly, Herman Mihály, Rogoz Pap Géza és Vajay Károly polgármesterek munkájának köszönhető.Az első világháború után a város életének új szakasza kezdődött. Az új román városvezetés érdekelt volt a háborús károk helyreállításában, a város fejlődésének folytatásában.

Az Unió üzem és a „Printz testvérek” gyár fejlődése is folytatódott, modernizálták a textilgyárat, az olajfinomítót, a téglagyárat stb. A 19. században a város gazdaságát a Debreceni Ipar és Kereskedelmi Kamara felügyelte. Szatmárnémetiben 1929-ben alakul meg a Kereskedelmi Ipar és Árutőzsde Kamara.

Az elektromos műveket is modernizálták: 1934-ben üzembe helyezték az első turbinát, ami a hagyományos rendszerrel párhuzamosan termelte az energiát.A gépházat és a kazánokat újjáépítették és két földalatti tartályt is elhelyeztek még, valamint felszereltek két villanyáram gyűjtő kollektort és egy földalatti szivattyúházat is.

Ebben az időszakban is folytatódik a középületek építése: 1935. július 19-én kezdik el a megyei elöljáróság új székházának építését, amit 1937-ben adnak át. Komoly eredmény volt a repülőtér kiépítése 1937-ben.

Szintén a harmincas években épült az a két egyházi épület, amelyek szimbólumai lettek a városnak. Az ortodox „Patron Nagyboldogasszony” katedrális 1937–1939 között épült. A görög katolikus „Szent Arkangyalok Michael és Gábriel” katedrális, amelyet Victor Smighelschi és G.P. Liteanu építészmérnökök tervei alapján építettek. 1937. november 7-én szentelték fel.

A szatmárnémeti görög katolikus

katedrális

Az időszak fontos eseménye volt II. Károly román király látogatása 1936. november 2-án. Ugyanabban az évben Csehszlovákia elnöke, Eduárd Benes utazása közben állt itt meg. A híresebb román személyiségek közül megfordult a városban Gheorhe Tătărescu, a Miniszteri Tanács elnöke (1937), dr. Valer Pop, Alexandru Lapedatu, Ion Inculeţ, Vintilă Brătianu miniszterek.

A város fejlődése ebben az időszakban elsősorban Augustin Ferenţiu, Ştefan Benea és Victor Moiş polgármesterek tevékenységéhez köthető. A gazdasági növekedés, a városkép kialakítását szolgáló körültekintő városrendezés és az életszínvonal emelése Szatmárnémetiből az említett korszakban modern várost teremtett.

A II. világháború kitörése beárnyékolta a város életét. Az 1944-ben elszenvedett légitámadások elpusztították a korábban létrehozott értékek egy részét. A Fehér Ház, a Pannónia Hotel, az Igazságügyi Palota, a vasúti pályaudvar, a színház a történelem viharait átvészelve maradtak meg a korszak tanúbizonyságaként.

Ezek ma is Szatmárnémeti emblematikus épületei.

Fordította: Novák Zoltán