patomechanizmusokon alapuló experimentális terápiák

Patomechanizmusokon alapuló experimentális

terápiák reszuszcitált hiperdinám sertés

endotoxemia modellen

Doktori tézisek

Dr. Hauser Balázs

Semmelweis Egyetem

1. Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola

Téma- és Programvezető: Dr. Szollár Lajos egyetemi tanár, D.Sc.

Doktori Iskola vezetője: Dr. Rosivall László egyetemi tanár, D.Sc.

Hivatalos bírálók: Dr. Rőth Erzsébet egyetemi tanár, D.Sc.

Dr. Mészáros György egyetemi docens, Ph.D.

Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Koller Ákos egyetemi tanár, D.Sc.

Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Méray Judit egyetemi tanár, Ph.D.

Dr. Merkely Béla egyetemi tanár, D.Sc.

Budapest

2008

1

Bevezetés

A szeptikus sokk és a szepszis-indukálta sokszervi elégtelenség (MOF) a széleskörű

kutatás és az egyre újabb ajánlások ellenére még továbbra is vezető halálokok kritikus

állapotú betegek között. A jelenleg rendelkezésre álló kezelési módszerek és ezek

terápiás sikere azonban még korlátozott és csalódást keltő.

A szeptikus sokk indukálta MOF patogenezise soktényezős, nem teljesen tisztázott. A

szöveti hipoperfúzió és hipoxia okozta mikrocirkulációs elégtelenség, valamint a

mitokondriális diszfukció és a citopátiás hipoxia eredményezte energetikai zavar

kulcsfontosságú mechanizmusok. Ezért mind a megváltozott szisztémás és regionális

oxigén (O2) transzportot, mind a sejt károsodott O2 felhasználását is fontos tényezőknek

tekintjük.

A patofiziológiai tényezők, mint a nukleáris faktor-B (NF-B) aktivációja, az

indukálható nitrogén-monoxid szintetáz (iNOS) termelte nitrogén-monoxid (NO), az

poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP-1) aktivácója, a reaktív oxigénszármazékok (ROS),

az endogén vazopresszin depléciója és az adenozin-trifoszfát szenzitív K (KATP)

csatornák aktivációja mind szerepet játszanak a fent említett folyamatokban.

Kísérletsorozatunkban a szepszis és a szepszis-indukálta szervelégtelenség számos

patofiziológiai folyamatát (1. ábra) vizsgáltunk újabb, innovatív gyógyszerekkel.

PARP gátlás - PJ34: A PARP-1-et a gyulladás okozta ROS képződés hatására

keletkező DNS egyszálú törések aktiválják. Az aktivált PARP-1 nagy energia

felhasználás árán poli(ADP-ribóz) egységeket épít különböző fehérjékhez, ami végül

mitokondrium károsodáshoz, sejt nekrózishoz, és így vaszkuláris hiporeaktivitáshoz,

endoteliális és epiteliális funkciózavarhoz, miokardium elégtelenséghez vezet. A PARP-

1 kulcsszerepet játszik a MOF és a sejtműködési zavar patogenezisében, míg gátlása

előnyösnek bizonyult számos sokk modellen.

Antioxidáns terápia - N-acetilcisztein: A ROS fontos szerepet játszanak a szepszis

patofiziológiájában. Szeptikus betegeknél alacsony antioxidáns és magas ROS

koncentrációt mértek. Az N-acetilcisztein (NAC) közvetett (az intracelluláris glutation

raktárak visszapótlása) és hatékony közvetlen antioxidáns tulajdonságokkal bír, azonban

a redox környezettől függően autooxidáció után prooxidánsként viselkedhet.

KATP csatorna gátlása - HMR1402: Az artériák simaizomsejtjeiben a K-csatornák a

membránpotenciál és így az értónus fontos szabályozói. Aktivációjuk a sejtmembrán

hiperpolarizációjával és az emiatt csökkent Ca2+

beáramlással vaszkuláris

hiporeaktivitáshoz vezet. Szeptikus sokk során a kialakuló vazodilatációt és hipotóniát

2

NF-κBaktiváció

PMNaktiváció

iNOSaktiváció

ONOO-

PARPaktiváció

DNS egyszálútörések

KATP csatornákmegnyílása

vazodilatációoxidatívkárosodás

vazopresszinhiány

szepszis, bakterémia, endotoxin, hipoxia

ROS

NO

vazopresszinszekréció

hipotóniamikrocirkulációs

zavar

szervi funkciózavar

mitokondriális funkciózavarsejtenergetikai krízis

poli-ADP-riboziláltfehérjék

4 ATP

NAD+

NAC

HMR1402

TP

EP

15d-PGJ2

PJ34

1. ábra A szervi funkciózavarok patofiziológiája szepszisben. A vizsgált patomechanizmusokat szaggatott

vonal jelzi. 15d-PGJ2: 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2, EP: etil piruvát, iNOS: indukálható

nitrogén oxid szintetáz, KATP: ATP-szenzitív K (csatorna), NAC: N-acetilcisztein, NF-κB: nukleáris

faktor-κB, NO: nitrogén monoxid, ONOO-: peroxinitrit, PARP: poli(ADP-ribóz) polimeráz, PMN:

polimorfonukleáris leukociták, ROS: reaktív oxigénszármazékok, TP: terlipresszin. Adaptálva és

módosítva: Asfar et al. Shock, 2005, Landry et al, N Eng J Med. 2001.

részben a KATP csatornák aktivációjának tulajdonítják. A szulfonilurea glibenklamiddal

történő gátlásuk stabilizálta a keringést endotoxin sokk modelleken.

Vazopresszin pótlás - terlipresszin: A szeptikus sokk okozta vazopresszin depléciót

szintén a szepszishez kapcsolódó vazodilatáció és keringési elégtelenség okai közé

sorolják. A vazopresszin előnyös szisztémás hemodinamikai hatásai mellett számos

vizsgálat káros regionális hemodinamikai hatásokról számolt be. A vazopresszin analóg

terlipresszin (TP) alacsony dózisban agresszív folyadékpótlás esetén javította a

mezenteriális vérátáramlást és az ileum mikrocirkulációs áramlását, azonban ennek

elmaradása esetén a TP káros hatású volt patkány endotoxémiában.

Piruvát-észterszármazékok - etil piruvát: Az alifás észter etil piruvát (EP) rágcsáló

modelleken (sokk, isémia-reperfúzió) a különböző proinflammatorikus gének

3

expressziójának down-regulációjával csökkentette a szervkárosodásokat. Bár

antioxidáns tulajdonságok, az NF-κB, az iNOS és a KATP csatorna gátlása is felmerül,

azonban az EP pontos hatásmechanizmusa nem ismert.

NF-κB-gátlás - 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2: A gyulladásos válaszban az NF-κB

kulcsszerepet játszik a szepszis és szeptikus sokk patogenezisében. Farmakológiai

gátlása megelőzte vagy csökkentette a kialakuló szervkárosodást számos sokk és

gyulladás modellen. Megjegyzendő azonban, hogy a ROS indukálta oxidatív stresszre is

NF-κB aktiváció jön létre, így részt vesz a gyulladásos folyamat megállításában is. A

ciklopentenon prosztaglandinok (mint a 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2 (15d-PGJ2))

az antiiflammatorikus válasz fontos lipid mediátorai, és az NF-κB gátlói. A 15d-PGJ2

ezen túl még endogén, ciklooxigenáz (COX)-2 eredetű peroxiszóma proliferátor aktivált

receptor-γ (PPAR-γ) ligand és PPAR-γ-független NF-κB gátló mind az akut fázis során

mind a gyulladás felfüggesztésében. A szer különböző gyulladásos, sokk és MOF

rágcsáló modelleken is hasznosnak bizonyult a szervfunkciózavarok megelőzősében.

A vizsgálat céljai

A vizsgálatsorozat célja patomechanizmusokon alapuló lehetséges terápiás

megközelítések tanulmányozása volt a szepszis kialakulása során. Az innovatív

módszereket korábban nem reszuszcitált, jellemzően súlyos hipotenzióval és csökkent

keringési perctérfogattal (CO) járó hipodinám sokk modelleken vizsgálták pretreatment

megközelítéssel, amely ellentétben áll a mindennapi klinikai gyakorlatban a szepszis

korai fázisában észlelhető hiperdinám keringéssel. Kísérleteinkben az új eljárásokat

folyadék-reszuszcitált, lélegeztetett, elhúzódó endotoxémiás sertés modellen vizsgáltuk

klinikailag releváns poszt-treatment megközelítést alkalmazva (vagyis a tesztelt kezelést

az endotoxémia következtében kialakult - a humán szepszist utánzó - szepszis-szerű

klinikai kép teljes kifejlődése után alkalmaztuk).

Elsődleges hipotézisünk szerint a makrocirkuláció stabilizációja esetén a metabolikus és

szervfunkciós zavarok reverzibilisek. Ezért elsődleges célunk a markocirkulációs

stabilizációja volt és ezzel párhuzamosan figyeltük meg a különböző terápiás eljárások

hatására kialakuló szisztémás és regionális hemodinamikai, oxigenizációs, metabolikus

és szervfunkciós hatásokat.

Anyagok és módszerek

Hím és nőstény 3 hónapos német házi sertéseket alkalmaztunk. A kísérleteket a

National Institute of Health Guide on the Use of Laboratory Animals (1996) előírásait

betartva végeztük. A vizsgálati protokollokat elfogadta az Ulmi Egyetem (Ulm,

4

Németország) Állatkísérleti Bizottsága és az illetékes szövetségi állatkutatási hivatal

(Regierungspräsidium, Tübingen, Baden-Württenberg, Németország).

A kísérletekre két időszakban került sor (1. periódus: 2001-2002 között a PJ34, NAC és

HMR1402 vizsgálatok; 2. periódus: 2002-2004 között a 15d-PGJ2, EP és TP

vizsgálatok). Ezen időszakok alatt az állatokat véletlenszerűen soroltuk a különböző

terápiás csoportokba. Mivel több vizsgálat futott párhuzamosan, ezért a Német

Állatvédelmi Törvény betartására az időben elosztott kontrollcsoport vizsgálati

eredményeit használtuk fel a különböző terápiás csoportoknál. A statisztikai analízis

során az egyes vizsgálatokban az adott terápiás csoport kísérleteinek időintervallumában

elvégzett kontroll kísérletek adatait használtuk fel kontrollcsoportként.

A kísérleti állatok előkészítése és instrumentációja: Premedikáció és az állatműtőbe

történő szállítás után az állatokat altattuk, (ketamin, pentobarbitál, buprenorfin,

alkurónuim), intubáltuk, respirátorral lélegeztettük és a tervezett mérések (szisztémás és

hepatosplanchnikus hemodinamika, oxgenizáció és metabolizmus) elvégzéséhez

instrumentáltuk (2. ábra). Az anesztéziát, a gépi lélegeztetést és a szoros monitorizálást

a kísérlet végéig folytattuk.

Folyamatos vérnyomásmérésre (artériás középnyomás - MAP), vérminták vételére

valamint a hő-festék kettős indikátor dilúciós technikára (az intratorakális vérvolumen

(ITBV), az extravaszkuláris tüdővíz (EVLW) és a plazma indociánzöld eliminációs ráta

(PDRig) mérésére, (COLD, Pulsion, München)) katétereket helyeztük az arteria (a.)

femoralisokba. A CO, a pulmonális artériás közényomás (MPAP), a pulmonális artériás

éknyomás (PAOP) és a centrális vénás nyomás (CVP) mérésére, valamint vérminták

vételére pulmonális artériás termodilúciós (Swan-Ganz) katétert, gyógyszerek és

infúziók adagolására pedig egy háromlumenű centrális vénás kanült helyeztük be.

Középvonali laparotomia során előkalibrált ultrahangos áramlásmérő fejeket helyeztünk

a vena (v.) portaera és az a.hepaticára a regionális vérátáramlás mérésére (Transonic

Systems, Ithaca, NY, USA). Katétereket helyeztünk a v.portaeba és ultrahang kontroll

mellett a jobb v.jugularison keresztül a v.hepaticába. Ilostomát készítettünk, melybe egy

fiberoptikus széndioxid szenzort helyeztünk (Paratrend, Diametrics Medical, High

Wycombe UK). A termelődő aszcitesz levezetésére egy műanyag hasürgei drént, míg a

vizelet gyűjtésére perkután cisztosztomiás katétert alkalmaztunk.

Az állatok testhőmérsékletét szoros monitorozás és melegítő párna illetve külső hűtés

alkalmazásával tartottuk a normál tartományban (37.5°C-38.5°C). Az instrumentációt a

2. ábra foglalja össze.

5

kilégzett NO

kemilumineszcencia

3,8 ppb NO

indirekt kalorimetria

VO2: 168

VCO2: 223

respirátor

puloximéterkapnográf

SaO2 99%

EtCO2 38

vena hepaticakatéter

Swan-Ganzkatéter

fiberoptikus szenzor

pH: 6,62

pCO2: 41,9

pO2: 0

C O L D

Ti

Fda

TDa

ITBV

ICG

PDR-IG

vena portae katéter

szuprapubikus hólyag katéter

arteria femoralis katéter

aszcitesz drén

áramlásmérés

Doppler ultrahang

v.portae

EEG

EKG

central vein

a.hepatica

2. ábra Az instrumentált kísérleti állat és a mérőeszközök.

Mérések és számítások: A CO, MAP, MPAP, PAOP, CVP mellett mértük a v.portae és

az a.hepatica vérátáramlását (Qpv ill. Qha), valamint kiszámoltuk a verőtérfogatot (SV), a

szisztémás vaszkuláris rezisztenciát (SVR), a bal kamrai munkát (LVSW) és a máj

teljes vérátáramlását (Qliv). Az ITBV, EVLW és PDRig mérése artériás hő-festék kettős

indikátor dilúcióval történt.

Artériás, portális, májvénás és kevert vénás vérmintákból vérgázvizsgálatot (pO2, pCO2,

pH (NOVA Stat Profile Ultra®; NOVA Biomedical, Waltham, MA, USA)) és

oximetriát (teljes hemoglobin (Hb) tartalom és Hb oxigén szaturáció (SO2) (sertés vérre

kalibrált IL 482 CO-Oximeter®, Instrumentation Laboratories, Lexington, MA, USA))

végeztünk. A megfelelő paraméterekkel meghatároztuk a szisztémás és regionális

oxigenizációs változókat (Horowitz kvóciens (az artériás pO2 és a belégzett O2 frakció

hányadosa, (PaO2/FiO2)), szisztémás és máj O2 szállítás (DO2sys, DO2liv) és felvétel

(VO2sys, VO2liv), szisztémás és v.portae által ellátott zsigeri („bél”) O2 extrakciós arány

(ERO2sys, ERO2gut)). Az ileomukózális-artériás pCO2 rést (ΔpCO2) az egyidejűleg

fiberoptikusan mért ileomukózális valamint az artériás pCO2 különbségeként határoztuk

6

meg. Mértük az artériás, portális és májvénás laktát (Nr.735 Sigma-Aldrich,

Deisenhofen, Germany) és piruvát (a Czok & Lamprecht által leírt módon)

koncentrációkat és meghatároztuk a megfelelő laktát/piruvát (L/P) arányokat (mint a

citoszol redox potenciál mértékét) valamint a bél és a máj laktát egyensúlyát.

Meghatároztuk az összbilirubin (Nr.550-A, Sigma Diagnostics, Inc., St. Louis, MO,

USA) és kreatinin koncentrációt (Nr.CR511, Randox Laboratories Ltd., Crumlin, UK),

az alanin- és aszpartát-aminotranszferáz (ALT ill. AST) aktivitást és a vércukorszintet

(Glucometer Elite®, Bayer AG, Leverkusen, Germany). Az endogén glukóz termelést

(EGP) stabil, nem radioaktívan jelzett [6,6-2H2]glukóz izotópos (Mass Trace, Woburn,

MA, USA) dúsítás utáni egyensúlyi állapotban gáz kromatográfia/tömegspektrometriás

méréssel (Hewlett Packard GC 5890, MS 597; Hewlett Packard, Palo Alto, CA, USA)

után határoztuk meg.

A kilégzett NO és az teljes nitrát+nitrit (NOx) koncentrációkat kemilumineszcenciás

analizátorral (NOATM

280 NO Analyzer, Sievers Medical Instruments, Boulder, CO,

USA) mértük meg. Az oxidatív stressz megítélésére ELISA módszerrel megmértük a

lipidperoxidáció egy specifikus „in vivo” markerét, a 8-epi prosztaglandin F2 (8-

izoprosztán) koncentrációt (CM 592 41, IBL, Hamburg, Germany). A glutation

szinteket spektrofotometriásan mértük: a NAC vizsgálatban a plazma összglutation

szintjét (redukált+oxidált glutation), Baker et al. módszerének az Ulmi Egyetem

Sebészeti Kutatólaboratóriumában módosított eljárásával, míg a 2. periódusban (az EP

és 15d-PGJ2 vizsgálatokban) a teljes vér redukált és oxidált glutation szintjét (GSH és

GSSG) és a kettő arányát (GSH/GSSG) (GSH/GSSG Ratio Assay Kit, Cat. No. 371757,

Calbiochem EMD Biosciences, San Diego, CA, USA) határoztuk meg.

A tumor nekrózis faktor (TNF)-α, interleukin (IL)-6 and IL-8 koncentrációkat sertés-

specifikus ELISA kitekkel határoztuk meg (Cat.Nr PTA00, P6000 és P8000, R&D

Systems, Wiesbaden, Germany).

A 8-izoprosztán, NOx, glutation, bilirubin, kreatinin, TNF-α, IL-6, IL-8 koncentrációkat

és az aminotrenszferáz aktivitásokat az infúziók okozta hígulási hatás korrekciójára

Gebhard et al. után a plazma összfehérje koncentrációra normalizáltuk.

A HMR1402 plazmakoncentrációját folyadék kromatográfiával határoztuk meg.

Kísérleti protokoll: A kiindulási értékek rögzítése után minden állatnál centrális vénás

endotoxin infúziót indítottunk (80 g·h-1

, E.coli 0111:B4, SIGMA Chemical, St.Louis,

MI, USA, 20 mg·L-1

5% glukózoldatban) 35 Hgmm-es MPAP eléréséig, melyet a

következő 10 órában 35-45 Hgmm-es MPAP fenntartásához titráltunk. A 10. óra végi

infúziós sebességet a kísérlet végéig már nem változtattuk. Az állatok fenntartó

folyadékként Ringer oldatot (7 ml·kg-1

·h-1

, Ringerlösung, Fresenius Kabi, Bad

7

Homburg, Germany) kaptak, míg a MAP>60 Hgmm fenntartására hidroxietil-

keményítővel (HES, HAES-Steril® 6 % 200/0.5 Fresenius Kabi, Bad Homburg,

Germany) végzett folyadék-reszuszcitációban részesültek. Az artériás normoglikémia

(5-7 mmol·L-1

) fenntartására 10% glukóz és xilitol keverékét (GX 20%, Pharmacia,

Erlangen, Germany) adagoltuk. 12 óra endotoxémia után az állatokat véletlenszerűen

soroltuk a különböző terápiás csoportokba (1. periódus: kontroll, PJ34, NAC vagy

HMR1402; 2. periódus: kontroll, TP, EP vagy PGJ2) (1. táblázat). A kontroll állatok a

HES-el végzett folyadék-reszuszcitáción kívül nem részesültek más kezelésben az

endotoxémia során.

1. táblázat Az állatok testsúlya (medián (tartomány)) az egyes vizsgálatokban, valamint az állatok száma (n) és

mortalitása (: a vizsgálat tervezett befejezése előtt elhunyt állatok száma) az egyes kísérleti

csoportokban. 15d-PGJ2: 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2, EP: etil piruvát, NAC: N-acetilcisztein,

TP: terlipresszin.

vizsgálat testsúly (kg) kontroll (/n) kezelt (/n)

1 periódus

PJ34 51 (40;54) 3/9 0/6

NAC 51 (40;58.5) 2/9 3/9

HMR1402 50.5 (40;60) 3/10 2/8

2. periódus

TP 50 (40;54) 0/10 0/8

EP 50 (40;59) 1/11 1/8

15d-PGJ2 51 (40;57) 1/10 0/9

A mérésekre és a vérvételekre az endotoxin infúzió előtt illetve 12, 18 és 24 óra

endotoxémia után (vagyis a terápia indulása előtt és 6 ill. 12 óra terápia után) került sor.

Az utolsó adatgyűjtés után az állatokat mélyített anesztéziával és KCl injekcióval

altattuk el.

A vizsgált szerek adagolása: A PARP-gátló vizsgálatban a PJ34-et (N-(6-oxo-5,6-

dihidro-fenanthridin-2-yl)-N,N-dimetilacetamid, melyet Szabó Cs., Inotek Corp,

Beverly, MA, USA bocsátott rendelkezésünkre) 10 mg·kg-1

1 órás intravénás (iv.)

telítés után 2 mg·kg-1

·h-1

iv. adagban adtuk a kísérlet végéig.

Az antioxidáns vizsgálatban az iv. N-acetilciszteint (NAC, Fluimucil Antidot, Zambon,

Kerpen, Germany) 150 mg·kg-1

1 órás telítődózis után 20 mg·kg-1

·h-1

iv. adagban

kapták az állatok a kísérlet hátralévő részében.

A KATP csatorna blokkoló HMR1402–t (1-((5-(2-(5-kloro-o-anizamido)etil)-β-

metoxietoxifenil)szulfonil)-3-metiltiourea, melyet K. Wirth, Aventis, Frankfurt,

Germany bocsátott rendelkezésünkre) iv. 6 mg·kg-1

·h-1

adagban alkalmaztuk a kezelési

fázisban.

8

A vazopresszin analóg terlipressint (TP, Nα-triglicil-8-lizin-vazopresszin,

Haemopressin, Curatis, Hannover, Germany) a kiindulási MAP fenntartására alacsony

iv.dózisban (5-15 µg·kg-1

·h-1

) titráltuk.

Az EP-kezelt állatok az etil piruvátot (EP, CTI-01, melyet A. Kumar, Critical

Therapeutics, Lexington, MA, USA bocsátott rendelkezésünkre) 0.03 g·kg-1

10 perces

iv. telítés után 0.03 g·kg-1

·h-1

iv. fenntartó adagban kapták a kísérlet végéig (mely

megfelelt 30 ill. 3 mL·kg-1

·h-1

1%-os EP oldatnak Ringer-laktátban (Ringer-Lactat-

Lösung DeltaSelect, Fresenius Kabi, Bad Homburg, Germany)). Következésképpen

ezek az állatok fenntartó infúzióként csak 4 mL·kg-1

·h-1

Ringer oldatot kaptak.

Az NF-κB gátló és PPAR-γ ligand 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2–t (15d-PGJ2,

Cat.No. 18570, Cayman Chemical, Ann Arbor, MI, USA) 1 μg·kg−1

·min−1

1 órás iv.

telítés után 0.25 μg·kg−1

·min−1

iv. adagban alkalmaztuk a kísérlet végéig.

Statisztikai analízis: Az adatokat medián és tartományként közöltük. Az egyes

csoportokon belüli eltérések vizsgálatára, a kiindulási értékkel (az endotoxin hatása)

illetve a terápia előtti értékkel (a terápia hatása) való többszörös összehasonlításra

Friedman féle rang-varianciaanalízist és post hoc Dunn próbát és Bonferroni eljárást

alkalmaztunk. Egy vizsgálaton belüli két csoport közötti különbség elemzésére Mann-

Whitney rangösszeg próbát végeztünk. p<0.05-t tekintettük szignifikánsnak. A

nagyszámú adaton végzett többszörös statisztikai tesztek miatt eredményeinket inkább

elemző-felderítőként semmint igazoló-megerősítőként kell értelmeznünk.

Eredmények

A hasonló endotoxin dózis és folyadék reszuszcitáció következtében minden állatnál

hiperdinám keringés alakult ki (melyet elhúzódóan magas CO, csökkent SVR,

emelkedett kardiális töltőnyomások és ITBV, emelkedett Qpv, Qliv, DO2sys, DO2liv, EGP

mellett változatlan Qha, VO2sys, VO2liv, csökkent ERO2gut, emelkedett ileomukózális-

artériás ΔpCO2, NO termelés, oxidatív stressz, valamint progresszív szisztémás és

regionális metabolikus acidózis és a szervi működészavar laboratóriumi jelei

jellemeztek) és hasonló mennyiségű volt az aszcitesz és a vizelettermelés is (hacsak

külön nem jelezzük). Az endotoxémia nem elhanyagolható halálozással járt a különböző

csoportokban, főként a kísérletek utolsó 6 órájában (1. táblázat). Az ezektől az

állatoktól származó adatok is mindig szerepelnek a statisztikai elemzésben.

A PJ34 adagolás hatásai: A PJ34-el kezelt állatok több vizeletet termeltek (p=0,108) a

PJ34 infúzió során. Míg a kontroll állatok közül 3 refrakter hipotónia miatt a kísérlet

vége előtt elpusztult, addig a PJ34 csoportban az összes állat túlélt a kísérlet tervezett

befejezéséig.

9

A PJ34 a kontroll csoporténál is szignifikánsan jobban emelte az SV-t és ezzel a CO-t

is, noha sem a HR, sem az ITBV nem mutatott különbséget a csoportok között.

A PJ34 javította a bél laktát egyensúlyát (p=0.093 vs. kontroll), melyet szignifikánsan

alacsonyabb portális L/P arány kísért 24 óra endotoxémia után. Az egyébként

progresszíven romló ileomukózális-artériás ΔpCO2 is a PJ34 hatására a kísérlet végére

visszatért a kiindulási értékre. A PJ34 szignifikánsan emelte a DO2liv-t, ez nem volt

észlelhető a kontroll állatokban. Az emelkedett DO2liv és változatlan VO2liv ellenére az

endotoxémia hatására mindkét csoportban csökkent a máj laktát felvétele és progresszív

metabolikus acidózis volt észlelhető a májvénában. A májvénás L/P arány nem mutatott

eltérést sem a csoportokon belül sem a csoportok között a kísérlet során.

A NAC adagolás hatásai: Az endotoxin a fokozott shunt keringés következtében

mérsékelten csökkentette az artériás oxigenizációt, de az EVLW nem változott

szignifiánsan. A NAC nem befolyásolta ezeket a paramétereket.

Szisztémás és regionális acidózis alakult ki mindkét csoportban, bár ez jelentősebb volt

a NAC-al kezelt állatoknál. (artériás pH: p=0.051, portális pH: p=0.07, májvénás pH:

p<0.05 vs. kontroll). A máj laktát felvétele csökkent, míg a portális és májvénás L/P

arány, a májvénában mért bilirubin koncentráció és transzamináz aktivitás mindkét

csoportban hasonlóan emelkedett. Az endotoxémia a csoportok közötti különbség

nélkül szignifikánsan növelte a portális és májvénás 8-izoprosztán szintet, míg a

glutation koncentrációk szignifikánsan magasabbak voltak a NAC-al kezelt állatokban.

Az endotoxin infúzió eredményeként a csoportok közötti különbség nélkül a vér NOx

szintje és a kilégzett NO is szignifikánsan emelkedett mindkét csoportban.

A HMR1402 adagolás hatásai: A kezelési fázis alatt a HMR1402

plazmakoncentrációja elérte a kívánt tartományt. A HMR1402 csupán az első órában,

átmenetileg emelete a MAP-t. A szignifikánsan alacsonyabb HR eredményeként a

HMR1402 csoportban a kontrollcsoporthoz képes 18 óra endotoxémia után

szignifikánsan alacsonyabb volt a CO. Bár a HMR1402 nem befolyásolta az emelkedett

SV-t, azonban a HMR1402 csoportban szignifikánsan magasabb PAOP-t mértünk

azonos ITBV mellett. A DO2sys a CO-val párhuzamosan változott: míg a

kontrollcsoportban szignifikánsan emelkedett, addig a HMR1402 csökkentette, a

különbség 18 óra endotoxémia után szignifikáns volt a két csoport között.

Az endotoxin és a folyadékterápia együttesen szignifikánsan emelte a Qliv-t 18 óra

endotoxémia után, míg a HMR1402 megakadályozta ezt, a különbség ekkor

szignifikáns volt a két csoport között.

10

Az endotoxémia első 18 órájában nem volt különbség a két csoport között a

normoglikémia fenntartásához szükséges glukóz szubsztitúcióban, azonban később a

HMR1402-vel kezelt állatok a hipoglikémia kivédésére szignifikánsan több glukóz

igényeltek.

Bár a bél laktát termelését szignifiánsan nem érintette, a máj laktát felvétele csökkent az

endotoxémia hatására, de a HMR1402 nem befolyásolta ezeket a paramétereket. Noha

az artériás, portális illetve májvénás laktát koncentráció nem változott a

kontrollcsoportban, a laktát szint a HMR1402 kezelés hatására szignifikánsan

emelkedett, mely szignifikáns különbséghez vezetett a két csoport között. A laktát szint

HMR1402-indukálta emelkedését az artériás, portális és májvénás L/P arány

progresszív, az endotoxémia előtt szinten túli emelkedése kísérte.

A TP adagolás hatásai: Az SVR növelésével és a HR csökkentésével a TP csökkentette

a CO-t. A hasonló ITBV ellenére a kísérlet végén a PAOP szignifikánsan alacsonyabb

volt a TP csoportban. A TP csupán kissé, de szignifikánsan csökkentette a VO2sys-t,

azonban a DO2sys változását nem befolyásolta. A TP növelte a diurézist. Ennek ellenére

a TP nem befolyásolta az emelkedett plazma kreatinin koncentrációt.

A TP emelte a Qha-t és megelőzte a Qpv emelkedését és ezáltal nem változtatta a DO2liv-

t, így visszaállította az a.hepatica puffer-válaszát. A TP jelentősen csökkentette a

hepatosplanchnikus metabolikus acidózist: míg a portális és májvénás bázistöbblet (BE)

a kontroll csoportban progresszíven csökkent, addig a TP csoportban nem változott a

kezelési periódus során (az endotoxémia 12. és 24. órája között). Az endotoxin

szignifikánsan növelte az artériás, portális és májvénás laktát koncentrációt. A TP

ezeket a laktát szinteket még tovább emelte, mely 24 óra endotoxémia utána a két

csoport között szignifikáns különbséghez vezetett, azonban ez nem érintette az

endotoxémia-indukálta eltéréseket a bél és a máj laktát egyensúlyában. Az artériás,

portális és májvénás L/P arányok mindkét csoportban emelkedtek a kísérlet során.

A TP csökkentette a kilégzett NO endotoxin indukálta emelkedését, azonban nem

befolyásolta az artériás NOx koncentrációt.

Az EP adagolás hatásai: A MAP szignifikánsan csökkent a kontroll csoportban,

azonban az EP-vel kezelt sertéseknél a kiindulási értéken maradt. (p=0.017 és p=0.02 18

ill. 24 óra endotoxémia után, vagyis 6 ill. 12 óra terápiát követően). Az EP infúzió

tovább emelte a CO-t, bár a két csoport között különbség nem érte el a statisztikai

szignifikancia mértékét. A hasonló ITBV ellenére alacsonyabb töltőnyomásokat (CVP:

p=0.005 vs. kontrollok 24 óra múlva), és következésképpen szignifikánsan magasabb

LVSW-t (p=0.052 ill. p=0.02 6 ill. 12 óra kezelés után) észleltünk az EP csoportban. Az

11

EP-vel kezelt állatokban a hasonló VO2sys mellett észlelt tendenciájában magasabb

DO2sys (p=0.09 ill p=0.057 6 ill. 12 óra kezelés után) ill. a szignifikánsan magasabb

kevert vénás SO2 szignifikánsan alacsonyabb ERO2sys-t eredményezett. Az EP

csökkentette a pulmonális shunt frakciót és megelőzte a tüdőfunkció további romlását,

melyet a 24 óra endotoxémia után észlelt magasabb Horowitz kvóciens (paO2/FiO2)

jelzett. Az EP megelőzte a sav-bázis háztartás endotoxin-indukálta progresszív

romlását: az artériás pH szignifikánsan magasabb volt 18 ill. 24 óra endotoxémia után

és a BE is szignifikánsan kevésbé csökkent a 12 órás kezelési fázis alatt.

Az artériás laktát koncentráció, a L/P arány és az EP kezelés utolsó 6 órájában észlelt

magasabb vizelet kiválasztás ellenére a kreatinin koncentráció is mindkét csoportban

romlott az obszervációs idő alatt.

Az endotoxémia progresszív hepatosplanchnikus acidózist okozott, azonban mind a

portális, mind a májvénás pH szignifikánsan javult az EP kezelés alatt. Az EP ugyan

megelőzte a májvénás L/P arány endotoxémia okozta emelkedését, azonban nem volt

szignifikáns különbség a két csoport között. Az EP nem befolyásolta az endotoxémia

által okozott kifejezett májkárosodást - melyet emelkedett bilirubin koncentráció és

transzamináz aktivitás jelzett - azonban a PDRig tendenciájában magasabb volt az EP

csoportban (p=0.083 6 óra EP infúzió után).

Bár a kilégzett NO mennyisége hasonlóan emelkedett mindkét csoportban, az artériás

NOx koncentráció szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest 12 óra EP

terápia után. Az EP csökkentette portális és májvénás 8-izoprosztán koncentráció

jelentős emelkedését (p=0.039 ill. p=0.083 a portális ill. májvénás vérben 24 óra

endotoxémia után).

A 15d-PGJ2 adagolás hatásai: A 15d-PGJ2 stabilizálta a MAP-t (p<0.05 vs. kontroll 18

ill. 24 óra endotoxémia után) a tendenciájában tovább javított CO következtében

(p=0.11 18 óra endotoxémia után), mely alacsonyabb töltőnyomásokkal, de magasabb

ITBV-al járt együtt. Az endotoxémia jelentős máj- és vesefunkció zavart okozott, de a

15d-PGJ2 megelőzte a májvéna ALT szint további romlását. (p<0.05 vs. kontroll 18 óra

endotoxémia után). Ugyanakkor nem eredményezett semmilyen további különbséget a

csoportok között a kezelési időszakban a többi metabolikus és szervfunkciós

paraméterben.

Bár a 15d-PGJ2 kezelés nem befolyásolta a TNF-α, IL-6, IL-8 és NOx szinteket, a

kilégzett NO mennyiségét visszaállította az endotoxémia előtti szintre, bár a csoportok

közötti különbség nem volt szignifikáns. A 8-izoprosztán koncentrációk alacsonyabbak

voltak a 15d-PGJ2-vel kezelt állatokban, míg a GSH koncentrációk és a GSH/GSSG

hasonló időbeni lefutást mutattak a két csoportban.

12

Főbb megállapítások

Egy klinikailag releváns, reszuszcitált, hiperdinám, elhúzódó endotoxémiás sertés

modellen poszt-treatment megközelítéssel vizsgálva a:

PJ34:

a SV emelésével javította a CO-t

csökkentette a bél energetikai egyensúlyának egyébként progresszív, endotoxin

okozta romlását, melyet az ileomukózális artériás ΔPCO2, és a portális L/P arány

jeleztek.

NAC:

nem mutatott előnyös hatásokat a szisztémás és regionális hemodinamika,

gázcsere és metabolizmus tekintetében

a magasabb glutation szintek ellenére sem csökkentette az oxidatív károsodást.

HMR1402:

csak átmenetileg emelte a MAP-t,

a szignifikánsan csökkent HR eredményeként csökkentette a CO-t, de a MAP-t

nem befolyásolta

a megnövelt laktáttermelés és az emelkedett L/P arányok megzavart citoszol

redox potenciálra utalnak

TP:

emelte a MAP-t és az SVR-t, melyet csökkent CO és VO2sys kísért,

visszaállította az a.hepatica puffer válaszát,

fenntartotta a hepatosplanchnicus O2 háztartást,

a hepatosplanchnikus metabolizmus vagy szervfunkció egyetlen paraméterét

sem rontotta,

csökkentette a hepatosplanchnikus acidózist,

extrasplanchnikus eredetű hiperlaktátémiával járt.

EP:

stabilizálta a szisztémás hemodinamikát,

javította a pulmonális gázcserét,

javította a szisztémás és regionális vénás acidózis,

csökkentette az oxidatív stressz és az NO termelés paramétereit.

15d-PGJ2:

stabilizálta a MAP-t, valószínűleg a balkamra funkció javításával,

a metabolizmus és a szervfunkció egyéb mért paramétereit nem befolyásolta (az

átmenetileg csökkentett májvénás ALT kivételével).

13

Következtetések

Kísérleteinkben egy klinikailag releváns, hiperdinám, reszuszcitált, elhúzódó

endotoxémiás sertés modellen elnyújtott poszt-treatment megközelítéssel a szeptikus

sokk során fellépő szervelégtelenség számos faktorát (oxidatív stressz, (a KATP

csatornák aktivációja vagy a vazopresszin depléció miatt létrejövő) vaszkuláris

hiporeaktivitás, az NF-κB vagy a PARP-1 aktivációja illetve a sejt energia

metabolizmusának zavara) vizsgáltuk.

Az endotoxémia agresszív folyadék reszuszcitációval jól reprodukálta a klinikai

körülmények között gyakran észlelt hiperdinám szeptikus sokk okozta hemodinamikai

és metabolikus változásokat (emelkedett CO, progresszív metabolikus acidózis, romló

gázcsere, károsodott szervperfúzió és szervfunkció, fokozott NO termelés és oxidatív

stressz).

A jelentős energia felhasználó PARP-1 enzim gátlása elvileg javítja a sejt energetikai

állapotát, melyet jelezhet a sejt és szervfunkció, a szisztémás és regionális makro- és

mikrohemodinamika, gázcsere és metabolikus változók javulása. Vizsgálatunkban a

PJ34-el történt PARP-1 gátlás emelte a CO-t és az SV-t, tehát nyilvánvalóan javította a

szívműködést és csökkentette bél energetikai egyensúlyának egyébként progresszív,

endotoxin okozta romlását, melyet az ileomukózális-artériás ΔPCO2 és a portális L/P

arány jeleztek. A többi paraméter vagy szervfunkció érintetlenül hagyása mellett

azonban a túlélés javításának tekintetében egyértelmű tendenciát észlelhettünk. A

pozitív hatások alapján a PARP-1 gátlás ígéretes módszer lehet a jövőben.

A szervfunkciók oxidatív stressz indukálta romlásának csökkentésére az antioxidáns

kapacitás NAC-el történő emelése lényegében sikertelen volt. Bár a NAC hatékony

lehet a sejt és a mitokondriális funkció, az NO termelés és ezáltal a szervfunkciók

befolyásolásában, azonban mint nem-enzimatikus antioxidáns a lokális redox

környezettől függően akár növelheti is az oxidatív stresszt. Kísérletünkben a NAC a fő

farmakológiai hatásán (a glutation koncentráció emelésén) túl egyetlen paramétert sem

befolyásolt kedvezően, ami kiemeli a sejt redox állapotába egyetlen antioxidánssal

történő beavatkozás problematikáját.

A KATP csatornák aktivációját a sokkállapotokban fellépő vazodilatáció egyik fő

mechanizmusának tekintjük. Gátlásuk helyreállíthatja a vaszkuláris reaktivitást és

ezáltal a hipoperfúzió okozta szervi működészavarok is visszafordíthatóvá válnának. A

megfelelő plazmakoncentráció ellenére a HMR1402 csupán átmenetileg emelte a MAP-

t, viszont csökkentette a CO-t, ráadásul megnövelte a laktát termelést, és az L/P arányt.

Ez károsodott citoszol redox potenciálra és celluláris energia metabolizmusra utal, mely

szerepet játszhatott a végső keringési hatásokban. A HMR1402 vizsgálat eredménye

rámutat a nagyállatokon végzett preklinikai vizsgálatok fontosságára.

14

A vazopresszin elégtelenség is fontos szerepet játszik a vazodilatációban. A

vazopresszin analóg TP okozta MAP emelkedést a CO és a VO2sys csökkenése kísérte.

Előnyös hatásai révén fenntartotta a szisztémás és regionális perfúziót, visszaállította az

a.hepatica puffer válaszát és fenntartotta a hepatosplanchnikus O2-háztartást a

hepatosplanchnikus metabolikus és szervfunkciós paraméterek romlása nélkül. A TP

csökkentette a hepatosplanchnikus acidózist is. A TP alkalmazásával jelentkező

hiperlaktátémia extrasplanchnikus eredetű (izomszövet, bőr) volt. A jelenség az ezekben

az erekben létrejövő túlzott vazokonstrikció következménye lehet, mely óvatosságra int

a vizsgált dózis klinikai használata során.

Az EP sokrétű, az oxidatív stresszre, a gyulladásos válaszra, az NO termelésre, stb.

kifejtett nem teljesen tisztázott hatásain keresztül elméletileg javíthatja a sejt energia

metabolizmusát. Alkalmazása nemkívánatos mellékhatások nélkül szisztémás

hemodinamikai stabilizációval, javuló pulmonális gázcserével, a szisztémás és

regionális vénás acidózis javulásával, valamint az oxidatív stressz és az NO termelés

paramétereinek csökkenésével járt együtt. Ez egy igazán ígéretes jövőbeli megközelítés

lehet.

Az NF-κB központi szerepet játszik a gyulladásos válaszban. Bár gátlása 15d-PGJ2-el a

MAP-t valószínűleg a bal karma funkció javítása által stabilizálta, de nem befolyásolta a

metabolizmus és a szervfunkciók egyéb mért paramétereit, beleértve a citokin vagy NO

választ, azonban nem járt káros mellékhatásokkal sem. Részleges vagy elkésett gátlás

lehet felelős az eredményekért.

Összefoglalva: több ígéretes eredmény ellenére a kísérleti megfigyelési idő során

egyetlen terápiás megközelítés sem fordította vissza a szepszis-indukálta MOF során

létrejött károsodások túlnyomó részét, azonban súlyos mellékhatásokra is fény derült.

Új vagy kombinált megközelítési lehetőségekkel további gondos és intenzív kutatás

szükséges klinikailag releváns modelleken.

15

Közlemények

Az értekezés témájához kapcsolódó saját közlemények:

1. Hauser B*, Kick J* (equally contributed), Iványi Z, Asfar P, Ehrmann U, Muth CM,

Albicini M, Wachter U, Vogt J, Bauer M, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H.

(2006) Effects of 15-deoxy-Δ12,14

-prostaglandin-J2 during hyperdynamic porcine

endotoxemia. Intensive Care Med, 32:759-765. (IF: 4,406)

2. Hauser B*, Kick J*, Asfar P* (equally contributed), Ehrmann U, Albicini M, Vogt J,

Wachter U, Brückner UB, Fink MP, Radermacher P, Bracht H. (2005) Ethyl

pyruvate improves systemic and hepatosplanchnic hemodynamics and prevents lipid

peroxidation in a porcine model of resuscitated hyperdynamic endotoxemia. Crit

Care Med, 33:2034-2042. (IF: 5,077)

3. Asfar P*, Hauser B* (equally contributed), Iványi Z, Ehrmann U, Kick J, Albicini M,

Vogt J, Wachter U, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H. (2005) Low-dose

terlipressin during long-term hyperdynamic porcine endotoxemia: Effects on

splanchnic perfusion, oxygen exchange and metabolism. Crit Care Med, 33:373-380.

(IF: 5,077)

4. Hauser B, Radermacher P, Albuszies G. (2004) Antioxidants and Sepsis: Can We

Find the Ideal Approach?: The authors reply (letter). Crit Care Med, 32:1446. (IF: -)

5. Asfar P, Iványi Z, Bracht H, Hauser B, Pittner A, Vassilev D, Nalos M, Leverve XM,

Brückner UB, Radermacher P, Fröba G. (2004) HMR 1402, a potassium ATP

channel blocker during hyperdynamic porcine endotoxemia: effects on hepato-

splanchnic oxygen exchange and metabolism. Intensive Care Med, 30:957-964. (IF:

3,034)

6. Vassilev D*, Hauser B* (equally contributed), Bracht H, Iványi Z, Schoaff M, Asfar

P, Vogt J, Wachter U, Schelzig H, Georgieff M, Brücker UB, Radermacher P, Fröba

G. (2004) Systemic, pulmonary and hepatosplanchnic effects of N-acetylcysteine

during long-term porcine endotoxaemia. Crit Care Med, 32:525-532. (Erratum in

(2004) Crit Care Med, 23:1094) (IF: 4,182)

7. Iványi Z, Hauser B, Pittner A, Asfar P, Vassilev D, Nalos M, Altherr J, Brückner

UB, Szabó C, Radermacher P, Fröba G. (2003) Systemic and hepatosplanchnic

hemodynamic and metabolic effects of the PARP inhibitor PJ34 during

hyperdynamic porcine endotoxemia. Shock, 19:415-421. (IF: 2,542)

Az érekezés témájához kapcsolódó előadások/lektorált absztraktok:

1. Hauser B: State of the art: Szabadgyökcsapdák a szepszis kezelésében *MAITT

XXXVI.Kongresszusa, Balatonfüred, 2008

2. Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Asfar P, Iványi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht

H: Hemodynamic and metabolic effects of the cyclopentenone PGJ2 during long-term porcine

endotoxemia Shock 2005;23(S2):S42(A123) *11th

Congress of the European Shock Society, Vienna,

Austria, 2005

3. Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Asfar P, Brückner UB, Fink MP, Radermacher P, Bracht

H: Hemodynamic and metabolic effects of Ringer’s ethyl pyruvate during long-term hyperdynamic

porcine endotoxemia Shock 2005;23(S2):S45(A129) *11th

Congress of the European Shock Society,

Vienna, Austria, 2005

4. Hauser B, Kick J, Bracht H, Fink MP, Radermacher P, Pénzes I: Etil-piruvát hemodinamikai és

metabolikus hatásai sertés endotoxemiában. Aneszteziológia és Intenzív Terápia 2005;35(S2):S26

(E24). *MAITT 33. Nemzeti Kongresszusa és 5. Duna Kongresszus, Budapest, 2005

16

5. Hauser B, Asfar P, Bracht H, Iványi Zs, Radermacher P, Pénzes I: Kis dózisú terlipresszin

hepatosplanchnikus és metabolikus hatásai sertés endotoxemiában. Aneszteziológia és Intenzív

Terápia 2005;35(S2):S26 (E25). *MAITT 33. Nemzeti Kongresszusa és 5. Duna Kongresszus,

Budapest, 2005

6. Hauser B: Experimentális terápiák szepszisben. *Budapest Aneszteziológiai Szimpózium, Budapest,

2005

7. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicin M, Brückner UB, Fink M, Radermacher P, Bracht H:

Effets hémodynamiques et métaboligues du Ringer Ethyl Pyruvate au cours d’un choc endotoxinique

hyperdynamique chronique porcin. Réanimation 2005;14(S1):S10(SO10). *33ième

Congrès de la

Société de Réanimation de Langue Française, Paris, France, 2005

8. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicin M, Ivanyi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht H:

Faibles posologies de terlipressine au cours d’un choc endotoxinique hyperdynamique chronique

porcin: effets sur la perfusion et métabolisme splanchnique. Réanimation 2005;14(S1):S11(SO12).

*33ième

Congrès de la Société de Réanimation de Langue Française, Paris, France, 2005

9. Asfar P, Hauser B, Kick J, Ehrmann U, Albicini M, Iványi Z, Brückner UB, Radermacher P, Bracht

H: Low-dose terlipressin during long-term porcine endotoxemia: effects on hepato-splanchnic

prefusion and metabolism. Shock 2005;23(S2):S48(A136)

10. Asfar P, Bracht H, Fröba G, Hauser B, Matejovic M, Träger K; Radermacher P: Microcirculation

disorder vs. Mitochondrial function: the role of the mediator orchestra NO, ROS, HO-1, ATP… in

large animal studies. (Meeting abstract) Shock 2005;23(S1):S85-87 *7th

Wiggers-Bernard Conference

on Mitochondrial Dysfunction in Shock, Sepsis, and Organ Failure, Vienna, Austria, 2003

11. Hauser B, Iványi Z, Radermacher P, Theisen M: The role of PARP in endotoxic shock. Shock

2004;21(S1):S90(A359) *6th

World Comgress on Trauma, Shock, Inflammation and Sepsis –

Pathophysiology, Immune consequences and Therapy in counjunction with the 5th

International

Congress on Shock, München, Germany 2004

12. Hauser B, Iványi Z, Bracht H, Radermacher P, Pénzes I: Ciklopentenon prosztaglandin-15-deoxy-Δ-

12,14-J2 alkalmazása az NF-κB gátlására sertés endotoxemia modellen. Aneszteziológia és Intenzív

Terápia 2004;34(S2):S18 (E11). *MAITT XXXII. Nemzeti Kongresszusa, Eger, 2004

13. Bracht H, Hauser B, Iványi Z, Kelbel I, Radermacher P: Cyclopentenone PGJ2 to inhibit NF-κB in

long term hyperdynamic porcine endotoxemia. Intensive Care Med 2003;29(S1):S86(A322). *16th

Annual Congress of the European Society of Intensive Care Medicine, Amsterdam, Netherlands, 2003

14. Bracht H, Hauser B, Vassilev D, Ivanyi Z, Radermacher P: Systemic, pulmonary and

hepatosplanchnic effects of N-Acetylcysteine during long term porcine endotoxemia. Infection

2003;31:293. (A076) *1st International Congress “Sepsis and Multiorgan Dysfunction” of the German

Sepsis Society (DSG), Weimar, Germany, 2003

15. Bracht H, Hauser B, Ivanyi Z, Radermacher P: Cyclopentenone prostaglandin 15-deoxy-delta-12,14-

J2 for NF-κB-inhibition in long term porcine endotoxemia. Infection 2003;31:293. (A077) *1st

International Congress “Sepsis and Multiorgan Dysfunction” of the German Sepsis Society (DSG),

Weimar, Germany, 2003

16. Hauser B, Iványi Zs, Vassilev D, Bracht H, Radermacer P, Pénzes I: N-acetylcysteine systemás és

hepatosplanchnicus hatása sertés endotoxémiában. Aneszteziológia és Intenzív Terápia

2003;33(S1):S26 (SZ19). *Fiatal Magyar Aneszteziológusok VI. Kongresszusa, Pécs, 2003

17. Iványi Zs, Hauser B, Asfar P, Brückner UB, Radermacer P, Pénzes I: A HMR 1402 hatása a

keringésre és a heaptosplanchnicus metabolizmusra hyperdynám sertés endotoxin shock modellen.

Aneszteziológia és Intenzív Terápia 2003;33(S1):S25 (SZ17). *Fiatal Magyar Aneszteziológusok VI.

Kongresszusa, Pécs, 2003

18. Hauser B, Iványi Z, Pittner A, Nalos M, Asfar P, Vassilev D, Altherr J, Brückner UB, Radermacher P,

Szabó C, Fröba G: Effects of the PARP inhibitor PJ34 during porcine endotoxemia. Shock

2002;18:S11(A29). *10th

Congress of the European Shock Society, Oslo, Norway 2002

19. Asfar P, Ivanyi Z, Hauser B, Pittner A, Vassilev D, Brückner UB, Radermacher P, Froeba G: Effets

d’un inhibiteur de la poly(ADP-ribose)polymerase (PARP) au cours du choc endotoxique

hyperdynamique. Réanimation 2002;11(S3):SO34. *31ième

Congrès de la Société de Réanimation de

Langue Française, Paris, France, 2003

20. Vassilev D, Hauser B, Schoaff M, Hu P, Schelzig H, Georgieff M, Radermacher P, Fröba G: Systemic

and hepato-splanchnic effects of N-acetylcysteine during long term porcine endotoxemia. Shock

2002;18:S27(A73). *10th

Congress of the European Shock Society, Oslo, Norway, 2002

17

Az értekezés témájához közvetlenül nem kapcsolódó saját közlemények

1. Maier C, Scheuerle A, Hauser B, Schelzig H, Szabó C, Radermacher P, Kick J. (2007) The selective

poly(ADP)ribose-polymerase 1 inhibitor INO-1001 reduces spinal cord injury during porcine aortic

cross-clamping-induced ischemia/reperfusion injury. Intensive Care Med, 33:845-850. (IF: 4,623)

2. Kick J, Hauser B, Bracht H, Albicini M, Oter S, Simon F, Ehrmann U, Garrel C, Strater J, Bruckner

UB, Leverve XM, Schelzig H, Speit G, Radermacher P, Muth CM. (2007) Effects of a cantaloupe

melon extract/wheat gliadin biopolymer during aortic cross-clamping. Intensive Care Med, 33:694-

702. (IF: 4,623)

3. Hauser B*, Gröger M* (equally contributed), Ehrmann U, Albicini M, Bruckner UB, Schelzig H,

Venkatesh B, Li H, Szabó C, Speit G, Radermacher P, Kick J. (2006) The PARP-1 inhibitor INO-

1001 facilitates hemodynamic stabilization without affecting DNA repair in porcine thoracic aortic

cross-clamping-induced ischemia/reperfusion. Shock, 25:633-640. (IF: 3,318)

4. Asfar P, Hauser B, Radermacher P, Matejovic M. (2006) Catecholamines and vasopressin during

critical illness. (Review) Crit Care Clin, 22:131-149. (IF: 1,845)

5. Asfar P, Radermacher P, Hauser B. (2006) Vasopressin and splanchnic blood flow: vasoconstriction

does not equal vasoconstriction in every organ. (Editorial) Intensive Care Med, 32:21-23. (IF: -)

6. Tóth Z, Diószeghy C, Gőbl G, Hauser B, Rudas L (Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad

hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006. évi felnőtt emelet szintű

újraélesztési (ALS) irányelvei. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:12-15.

7. Tóth Z, Diószeghy C, Gőbl G, Hauser B, Rudas L (Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad

hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006. évi felnőtt alapszintű

újraélesztési (BLS), valamint a külső automata defibrillátor (AED) alkalmazására vonatkozó

irányelvei. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:5-11.

8. Tóth Z, Hauser B, Nagy Á, Szentirmai Cs, Újhelyi E (A Magyar Resuscitatiós Társaság

vezetőségének ad hoc munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság irányelve a

gyermekek újraélesztéséről 2006. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:48-58.

9. Somogyvári Zs, Széll A, Hauser B, Nagy Á (A Magyar Resuscitatiós Társaság vezetőségének ad hoc

munkacsoportja). (2006) A Magyar Resuscitatiós Társaság irányelve az újszülöttek újraélesztésére

2006. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 4:59-65.

10. Hauser B, Fröba G, Bracht H, Sträter J, Chkhouta AB, Vassilev D, Schoaff MJ, Huber-Lang M,

Brückner UB, Radermacher P, Schelzig H. (2005) Effects of intrarenal administration of the COX-2

inhibitor parecoxib during porcine suprarenal aortic cross-clamping. Shock, 24:476-481. (IF: 3,122)

11. Hauser B, Bracht H, Matejovic M, Radermacher P, Venkatesh B. (2005) NOS inhibition in sepsis?

Lessons learned from large animal studies (Review) Anesth Analg, 101:488-498. (IF: 2,452)

12. Dobos M, Diószeghy C, Hauser B, Élő G. (2005) Determinant role of education in the ethical aspects

of resuscitation: a German/Hungarian comparison. Bull Med Ethics, 211:25-30. (IF: -)

13. Berényi T, Diószeghy Cs, Hauser B, Nagy F, Szentirmai Cs, Tóth Z. (2005) Új resuscitációs

irányelvek Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 3:88-89.

14. Hauser B, Radermacher P, Thiemermann C, Matejovic M. (2004) Nitric oxide, bacteria, and host

defense in sepsis: who needs what? (Editorial comment). Shock, 22:588-590. (IF: -)

15. Szentirmai Cs, Gesztes É, Hauser B, Kelemen Á, Mikos B, Nagy Á, Praefort L, Újhelyi E (A Magyar

Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja) (2004) A Magyar Resuscitatiós

Társaság gyermekkori alapszintű újraélesztésre (PBLS) vonatkozó 2004. évi ajánlása.

Gyermekaneszteziológia és Intenzív Terápia, 4:11-17.


Resuscitatiós Társaság Gyermek Resuscitatio Munkacsoportja). (2004) A Magyar Resuscitatiós

Társaság gyermekkori kiterjesztett újraélesztésre (PALS) vonatkozó 2004. évi ajánlása.

Gyermekaneszteziológia és Intenzív Terápia, 4:18-21.



Társaság 2004. évi ajánlása. Emelt szintű gyermek újraélesztés (PALS). Aneszteziológia és Intenzív

Terápia, 34:37-41.

18. Somogyvári Zs, Balla Gy, Ertl T, Görbe É, Hauser B, Katona M, Liszkay G, Nagy Á, Nobilis A, (A

Magyar Resuscitatiós Társaság Neonatológiai Resuscitatiós Munkacsoportja). (2004) A Magyar

Resuscitatiós Társaság újszülöttek újraélesztésére vonatkozó 2004-es ajánlása. Újraélesztés

(Resuscitatio Hungarica), 2:59-81.

18



Társaság gyermekkori alapszintű újraélesztésre (PBLS) vonatkozó 2004. évi ajánlása. Újraélesztés




Társaság gyermekkori kiterjesztett újraélesztésre (PALS) vonatkozó 2004. évi ajánlása. Újraélesztés


21. Tóth Z, Diószeghy Cs, Gőbl G, Hornyák I, Hauser B (Magyar Resuscitatiós Társaság BLS

munkacsoportja). (2003) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési

(BLS) ajánlása. LAM, 14:616-619.

22. Tóth Z, Diószeghy Cs, Gőbl G, Hornyák I, Hauser B (Magyar Resuscitatiós Társaság BLS

munkacsoportja). (2003) A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési

(BLS) ajánlása. Újraélesztés (Resuscitatio Hungarica), 1:66-69.

23. Slavei K, Hauser B, Pénzes I, Ondrejka P, Faller J. (2001) Húsevő baktérium fertőzés

immunszupprimált betegnél. Magyar Sebészet, 54:334-336.

24. Hauser B, Benedek S, Palicz T, Pénzes I. (2000) Hematológiai betegek intenzív osztályos kezelésével

szerzett tapasztalataink. Focus Medicinae, 3:S7-19.

25. Pénzes I, Hermann Cs, Hauser B, Soltész I. (2000) Invazív gombaszepszis kezelésének nehézségei.

Focus Medicinae, 3:S39-53.

Könyvfejezetek

1. Pénzes I, Hauser B, Lorx A: Hemodinamikai monitorozás lélegeztetés alatt. In Pénzes I, Lorx A (ed):

A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p183-195.

2. Hauser B: A szteroidok alkalmazása légzési elégtelenségben. In Pénzes I, Lorx A (ed): A lélegeztetés

elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p460-468.

3. Hauser B: Betegvizsgálat az intenzív osztályon, lélegeztetett beteg vizsgálata. In Pénzes I, Lorx A

(ed): A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p487-492.

4. Pénzes I, Hauser B, Lorx A: Terhességhez kapcsolt akut légzési elégtelenség. In Pénzes I, Lorx A

(ed): A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 2004:p601-605.

5. Hauser B, Pénzes I: Haemostasis zavara. In Pénzes I, Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív

terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p456-464.

6. Hauser B, Pénzes I: A terhességgel és a szüléssel kapcsolatos kórképek intenzív terápiája. In Pénzes I,

Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p577-588.

7. Hauser B, Pénzes I: Stroke. In Pénzes I, Lencz L (ed): Az aneszteziológia és intenzív terápia

tankönyve. Alliter, Budapest, 2003:p589-602.

8. Hauser B, Pénzes I: Intenzív osztályos kezelést igénylő neuromuscularis betegségek. In Pénzes I,


9. Iványi Z, Slavei K, Hauser B, Diószeghy C: Belgyógyászati balesetek intenzív terápiája. In Pénzes I,


10. Hauser B: A klinikai halál diagnosztikája. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina,

Budapest, 2000:p77-80.

11. Hauser B, Diószeghy Cs, Pénzes I: Eszköz nélküli alapfokú újraélesztés (BLS). In Pénzes I (ed): Az

újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p81-110.

12. Iványi Zs, Hauser B, Meződy, M: Az újraélesztés gyógyszerei. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés

tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p141-160.

13. Hauser B, Pénzes I: A posztreszuszcitációs időszak terápiája. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés


14. Slavei K, Diószeghy Cs, Hauser B, Pénzes I: Újraélesztés speciális körülmények között. In Pénzes I

(ed): Az újraélesztés tankönyve. Medicina, Budapest, 2000:p375-402.

15. Hauser B, Diószeghy Cs, Pénzes I: Az újraélesztés oktatásának és szervezésének kérdései. In Pénzes I


16. Diószeghy Cs, Meződy M, Hauser B: Felkészülés a resuscitatiora, „periarrest időszak”. In Pénzes I


17. Hauser B, Bíró I, Diószeghy Cs, Pénzes I: Reszuszcitáció és a jövő. In Pénzes I (ed): Az újraélesztés


19

Köszönetnyilvánítás

A dolgozatomat édesapám és nagymamám emlékének ajánlom. Mindketten

németországi kutatásaim idején hunytak el és a munka elkészültének már nem tudnak

velem örülni.

Köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. Pénzes Istvánnak, aneszteziológiai és intenzív

terápiás tanáromnak és mesteremnek. Boldog és büszke vagyok, hogy csapatának

tagjaként nőhettem fel a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás

Tanszékén/Klinikáján. Ő bátorított az ulmi kutatómunka elkezdésére és támogatott

annak során.

Köszönöm témavezetőmnek, Prof. Dr. Szollár Lajosnak dolgozatom elkészítése során

nyújtott segítségét és irányítását a Ph.D megszerzésének bonyolult folyamatában.

Hálás vagyok Prof. Dr. Dr. h.c. Peter Radermachernek, aki bevezetett a kísérletes

medicina és az „élő patofiziológia” rejtelmeibe. Tudományos irányítása mellett ő adott

lehetőséget számomra ulmi laborjában (Sektion Anästhesiologische Pathophysiologie

und Verfahrensentwicklung) a kísérletek elvégzésére. Ő mindig szupportív, de

rendkívül igényes témavezető, aki emellett egy folyamatosan új tényeket és

összefüggéseket kereső, de minden eredményt kritikusan értékelő kívácsni kutató is.

Különösen hálás vagyok Prof. Dr. Dr. h.c. Michael Georgieffnek, folyamatos baráti

támogatásáért ulmi tartózkodásom során.

Köszönöm Dr. Iványi Zsolt Ph.D. segítségét és a „malac megfigyelésével” együtt töltött

számtalan órát.

Köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. Gál Jánosnak, aki az utolsó lökést adta dolgozatom

befejezéséhez.

Hálás vagyok a kísérletek során nyújtott baráti segítségért és az ösztönző támogatásért

Dr. Hendrik Bracht, PD. Dr. Gebhard Fröba, Prof. Dr. Pierre Asfar, PD. Dr. Hubert

Schelzig, PD. Dr. Jochen Kick, Dr. Josef Vogt, Ulrich Wachter MSc, Dr. Ulrich

Ehrmann, Dr. Damian Vassilev, Dr. Maura Albicini, Dr. Antje Schröder (Pittner) és Dr.

Michael J Schoaff ulmi kollégáimnak.

Különlegesen köszönöm a kísérletek és a mérések során nyújtott kiváló segítségért

Wolfgang Siegler, Tanja Schulz, Ingrid Eble, Rosy Engelhardt, Marina Fink, Gudrun

Kepes ulmi munkatársaimnak és a laborban szakdolgozatát készítő összes hallgatónak.

Hálával tartozom a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika

orvosainak, nővéreinek és minden munkatársának az évek során nyújtott támogatásért.

Köszönöm édesanyámnak egész életem során nyújtott folyamatos és határtalan

támogatását. Köszönöm a dolgozat befejezésre érdekében kifejtett „gyengéd” pressziót

Dr. Hauser Péter Ph.D. testvéremnek és családjának (különösen unokahúgomnak,

Julcsinak).

A vizsgálatok elvégzésében támogatott a European Society of Intensive Care Medicine

(Yearly Award of Young Investigators, 2001-2002), a Boehringer Ingelheim Fond

(Travel Allowance, 2001) az Alexander von Humboldt Stiftung és a Gemeinnützige

Hertie Stiftung (Roman-Herczog Research Fellowship, 2003-2005), A Magyar

Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Anesztézia Biztonságáért Alapítványa

(2002-2003) és a Semmelweis Egyetem (tanulmányutak engedélyezése).

patomechanizmusokon alapuló experimentális terápiák

Documents