Paul Hoffman

ISTEN BALKEZE

KELLY

A fordítás alapjául szolgáló kiadás Paul Hoffman: The Left Hand of God

Published by Penguin Group Penguin Books Ltd., 80 Strand, London WC2R 0RL, England

Fordította: FARKAS VERONIKA

Szerkesztette: MOLDVAI TÍMEA

Korrektúra: HORVÁTH ÁGNES

ISBN 978-963-9943-58-2

© Paul Hoffman, 2010 © Hungarian edition Kelly Kft.

© Hungarian translation Farkas Veronika

Kiadja a Kelly Kft. 1161 Budapest, Baross utca 158.

Telefon: 06-30-948-1080 Felel s kiadó: Kelly Juli

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 100324 Felel s vezet Pogány Zoltán igazgató

www.kellykiado.hu

1.

Figyeljenek ide. A Shotover d n található Megváltó Mene-dék neve egy átkozott hazugság, mert megváltásból egy fikarc-nyit sem talál ott az ember, menedéket pedig még kevésbé. A környez vidék csupa bozót és burjánzó gaz, és arrafele alig le-het megkülönböztetni a nyarat a télt l – vagyis hát az évszaktól függetlenül mindig átkozottul hideg van. Maga a Menedék több kilométerr l látható, már amikor éppen nem takarja el a mocskos szmog, ami ritkán esik meg. Kovak l, betonból, il-letve rizslisztb l épült. A rizslisztt l a beton a k nél is kemé-nyebb lesz, és ez az egyik oka annak, hogy a börtön – mivel ez a hely valójában egy börtön – képes volt ellenállni az elfoglalá-sára indított rohamok hadának, amelyeket mostanra annyira reménytelennek ítéltek, hogy már több száz éve senki nem pró-bálta átvenni a hatalmat a Shotover Menedék felett.

Ez egy b zös és kellemetlen hely, ahova a Megváltó Lordo-kat leszámítva senki nem megy szabad akaratából. Akkor hát kik az itteni börtönlakók? Bár ez nem a legjobb kifejezés azok-ra, akiket a Shotoverbe vittek, mivel a börtönlakó szó b nelkö-vetésre utal, márpedig közülük egyik sem sértett meg semmifé-le ember vagy Isten által hozott törvényt. És nem is hasonlíta-nak azokra a rabokra, akiket máshol látni; az idekerültek mind tíz év alatti fiúk. Attól függ en, hány évesen érkeznek erre a helyre, akár tizenöt év is eltelhet, miel tt távoznak, és akkor is csak a felük megy el. A többieket egy darab kék zsákvászon-ban temetik el Ginky mezején, a falak alatt kezd temet ben.

ISTEN BALKEZE 4

Egy hatalmas temet l van szó, ami végeláthatatlanul terül el, ameddig csak a szem ellát, és ebb l le lehet vonni némi követ-keztetést Shotover méretére vonatkozóan, meg arról, hogy mi-lyen nehéz ott életben maradni. Senki sem ismeri a hely min-den szegletét, és könny eltévedni a végtelen folyosóin, ame-lyek összevissza kanyarognak, felfelé és lefelé fordulnak, mint egy k rengetegb l álló vadon ösvényei. Ennek nem kis mér-tékben az az oka, hogy az épületet kívülr l nem lehet megkü-lönböztetni – minden része nagyjából ugyanolyan, mint az ösz-szes többi: barna, sötét, komor, és valami avas, átható szagtól

zlik. Az egyik ilyen folyosón egy fiú áll az ablak el tt, kezében

egy nagy, sötétkék zsákkal. Talán olyan tizennégy-tizenöt éves lehet. Nem tudja biztosan, mint ahogy senki más sem. Az igazi nevét elfelejtette, mert mindenkit, aki ideérkezik, újrakeresztel-nek a Megváltó Lordok valamelyik mártírja után – ezekb l egyébként meglehet sen sok van, mivel id tlen id k óta szív-

l gy löli ket mindenki, akit nem sikerült megtéríteniük. Az ablakon kifelé bámuló fiút Thomas Cale-nek hívják, bár a ke-resztnevét senki nem használja, mert ezzel az egyik legsúlyo-sabb b nt követné el.

Az ablakhoz az Északnyugati Kapu nyikorgása csalta, ami mindig felhangzott azon ritka alkalmakkor, amikor kinyitották, mintha valami óriás lenne, borzalmasan fájós térddel. A fiú vé-gignézte, ahogy két fekete reverendás Lord belép a küszöbön, maga után terelve egy nyolc év körülinek t kisfiút, akit egy másik, valamivel fiatalabb követ, majd még egy és még egy. Cale összesen húszat számolt meg, miel tt a Megváltók hátsó záróakkordja be nem hajtotta a maradékot, és a kapu lassan és nyikorogva csukódni nem kezdett.

Ahogy el rehajolt, hogy kinézzen a bezáruló kapun a mö-götte elterül Ótvarföldére, Cale arckifejezése megváltozott. Eddig csak hatszor jutott ki a falakon túlra, mióta több mint

5 PAUL HOFFMAN

egy évtizeddel ezel tt ideérkezett – azt mondták, volt a legfi-atalabb gyerek, akit valaha a Menedékbe hoztak. Ez alatt a hat alkalom alatt úgy figyelték az rei, mintha az életük függött volna t le (ami egyébként így is volt). Hogyha a hat próba, mert próbákról volt szó, bármelyikén elbukott volna, akkor helyben megölik. A korábbi életéb l semmire sem emlékezett.

Amikor a kapu becsukódott, ismét a fiúkat kezdte figyelni. Egyikük sem volt pufók, de az arcukról még nem t nt el a gyermeki kerekdedség. Mindannyian tágra nyílt szemmel fi-gyelték az er dítményt, a hatalmas méreteit, az óriási falait, de, bár a környezetük szokatlan mivolta önmagában is elképesztet-te és megijesztette ket, félni nem féltek. Cale mellkasát mély és furcsa érzések töltötték be, amelyeknek nem tudott volna nevet adni. Ugyanakkor bármennyire is elveszett bennük, a te-hetsége, hogy fél füllel mindig a közvetlen környezetében vég-bemen eseményekre figyeljen, ismét megmentette, mint már annyiszor.

Otthagyta az ablakot, és elindult a folyosón. – Te ott! Megállni! Cale megtorpant, és megfordult. Az egyik Megváltó, aki fel-

en kövér volt és többrétegnyi toka csüngött a gallérjára, a folyosó egyik ajtónyitásában állt, és a mögötte lév helyiségb l

z és furcsa hangok sz dtek ki. Cale kifejezéstelen arccal meredt rá.

– Gyere ide, hadd lássalak jobban. A fiú odasétált hozzá. – Ja, te vagy az – mondta a kövér Megváltó. – Mit keresel

itt? – A Fegyelmezés Lordja elküldött, hogy vigyem ezt oda a

dobhoz – emelte fel a kezében lév kék zsákot. – Mit mondtál? Beszélj hangosabban! Cale természetesen tisztában volt azzal, hogy a kövér Meg-

váltó a fél fülére süket, és szándékosan motyogott. Most meg-

ISTEN BALKEZE 6

ismételte, amit mondott, ezúttal hangosan kiabálva. – Gúnyolódni próbálsz, fiú? – Nem, Megváltó. – Mit kerestél az ablaknál? – Az ablaknál? – Ne járasd velem a bolondját. Mit csináltál ott? – Hallottam, hogy kinyitották az Északnyugati Kaput. – Istenem, tényleg? Úgy t nt, ez eltereli a figyelmét. – Korábban jöttek a vártnál. – Bosszúsan felmordult, és

visszafordult a konyha felé, ugyanis a kövér férfi nem volt más, mint az Élelmezés Lordja, annak a konyhának a felügyel je, amely az összes Megváltót tisztességesen ellátta, a fiúkat vi-szont csak éppenhogy. – Hússzal több vacsorát! – kiáltotta be a mögötte gomolygó, rossz szagú párába. Majd visszafordult Cale-hez.

– Elmélkedtél, amikor ott álltál az ablak mellett? – Nem, Megváltó. – Álmodoztál? – Nem, Megváltó. – Ha még egyszer rajtakaplak, hogy lopod a napot, Cale, el-

látom a bajod. Megértetted? – Igen, Megváltó. Az Élelmezés Lordja visszafordult a konyhába, és lassan

becsukta az ajtót. Miközben ezzel volt elfoglalva, Cale halkan, de jól érthet en mondott valamit, amit egy jól halló ember gond nélkül megértett volna.

– Remélem, belefulladsz, te hájas disznó. Az ajtó becsapódott, és Cale elindult a folyosón, maga után

vonszolva a nagy zsákot. Körülbelül tizenöt percébe telt, hogy legnagyobbrészt futva odaérjen a dobhoz, amihez egy külön kis folyosó vezetett. Azért hívták dobnak, mert úgy nézett ki, le-számítva kétméteres magasságát, és azt a körülményt, hogy be-

7 PAUL HOFFMAN

le volt ágyazva a téglafalba. A dob másik oldalát elfalazták a menedék többi részét l, és az a hír járta, hogy a falon túl tizen-két apáca lakik, akik csak a Megváltókra f znek és mosnak. Cale nem tudta, mi az az apáca, és soha nem látta egyiküket sem, bár rendszeres id közönként beszélt valamelyikkel a do-bon keresztül. Nem volt nyilvánvaló számára, mi különbözteti meg az apácákat a többi n l, akikr l ritkán esett szó, és akkor is viszolyogva említették ket. Két kivétel volt ez alól: a Fel-akasztott Megváltó Szent Húga, és az Áldott Imelda Lambertini, aki tizenegy éves korában belehalt az eksztázisba az els áldozása során. A Megváltók nem magyarázták el, mi az az eksztázis, és senki nem volt olyan ostoba, hogy rákérdezzen. Cale megpördítette a dobot, ami megfordult a tengelye körül, és el nt rajta a nagy nyílás. A fiú beledobta a kék zsákot, visszaforgatta, majd rácsapott az oldalára, amit l a szerkezet hangosan felbongott. Várt harminc másodpercet, amikor is egy tompa hang szólalt meg a dob falának túloldaláról:

– Mi az? Cale a dob mellé hajolt, hogy jól hallják, a szája szinte a fel-

színét érte. – Bosco Megváltó holnap reggelre szeretné ezt visszakapni

– kiabálta. – Miért nem küldte el a többivel? – Honnan az ördögb l tudjam? A dob túloldaláról az elfojtott düh magas hangú sikolya

hangzott fel. – Mi a neved, te tiszteletlen kölök? – Dominic Savio – hazudta Cale. – Nos, Dominic Savio, jelenteni foglak a Fegyelmezés Lord-

jának, és majd ellátja a bajodat. Mintha érdekelne.

ISTEN BALKEZE 8

Húsz perccel kés bb Cale visszaért a Hadviselés Lordjának ki-képz -irodájába. A helyiség üres volt, leszámítva magát a Lor-dot, aki nem nézett fel, és más jelét sem adta, hogy észrevette volna Cale-t. Tovább írogatott a f könyvbe még öt percig, mie-

tt megszólalt volna, bár a tekintetét akkor sem emelte fel. – Mi tartott ennyi ideig? – Az Élelmezés Lordja megállított a küls töltés folyosóján. – Miért? – Azt hiszem, valami zajt hallott kintr l. – Milyen zajt? – nézett fel végül a Hadviselés Lordja Cale-

re. A szeme halvány, szinte vizes kék szín volt, de éles. Nem sok minden kerülte el a figyelmét. Lényegében semmi.

– Kinyitották az Északnyugati Kaput, hogy beengedjék az újoncokat. Nem mára várta ket. Olyan képet vágott, mint aki citromba harapott.

– Vigyázz a szádra – szólt rá a Hadviselés Lordja, magához képest egészen visszafogottan. Cale tisztában volt vele, hogy ki nem állhatja az Élelmezés Lordját, ezért érezte kevésbé veszé-lyesnek, hogy így beszéljen el tte egy Megváltóról.

– Kikérdeztem a barátodat annak a pletykának a kapcsán, hogy megérkeztek – mondta a Megváltó.

– Nekem nincsenek barátaim, Megváltó – vágta rá Cale. – Tilos barátkoznunk.

A Hadviselés Lordja halkan felnevetett. Nem éppen kelle-mes hangon.

– Ezt illet en nem aggódom miattad, Cale. De ha már bele kell mennünk – a vézna sz kér l van szó. t hogy hívjátok?

– Henri. – Tisztában vagyok vele, minek kereszteltük. De ti adtatok

neki egy gúnynevet. – Tétova Henrinek hívjuk. A Hadviselés Lordja megint felnevetett, és ezúttal némi vi-

dámság is kicsendült a hangjából.

9 PAUL HOFFMAN

– Nagyon jó – mondta elismer en. – Megkérdeztem, mikor érkeztek az új fiúk, és azt mondta, nem biztos benne, valami-kor a nyolcas és a kilences harangszó között. Utána megkér-deztem, hányan vannak, és azt mondta, körülbelül tizenöten, de lehet, hogy többen. – Mélyen Cale szemébe nézett. – Eltán-gáltam, és azt mondtam, a jöv ben figyeljen jobban. Mit gon-dolsz te err l?

– Nekem teljesen mindegy, Megváltó – válaszolta Cale egy-kedv en. – Bármilyen büntetést is adott neki, megérdemelte.

– Tényleg? Milyen megnyugtató, hogy így gondolod. Mikor érkeztek?

– Közvetlenül öt el tt. – Hányan voltak? – Húszan. – Milyen korúak? – Egyik sem volt fiatalabb hétévesnél. Egyik sem volt id -

sebb kilencnél. – Mifélék? – Négy mezo, négy uitlander, három folder, öt félvér, három

miami, és egyr l nem tudtam megállapítani, hova valósi. A Hadviselés Lordja felmordult, mintha nem egészen szol-

gálna megelégedésére, hogy minden kérdésére ilyen precíz vá-laszt kapott.

– Menj oda az asztalhoz. Összeállítottam neked egy fejtör t. Tíz perced van, hogy megoldd.

Cale odasétált a nagy, hatszor hat méteres asztalhoz, amely-re a Hadviselés Lordja kiterített egy térképet, aminek a széle kicsit lelógott róla. Néhány rárajzolt dolgot könny volt felis-merni – a hegyeket, a folyókat, az erd ket –, de a többi részén rengeteg kis fadarab volt, rajtuk számokkal és hieroglifákkal, részben sorba állítva, részben pedig minden látható rendez i elv nélkül elhelyezve. Cale a kiutalt ideje alatt a térképet bá-multa, majd felnézett.

ISTEN BALKEZE 10

– Nos? – kérdezte a Hadviselés Lordja. Cale elkezdte kirakni a megoldását. Húsz perccel kés bb végzett, de a kezét maga el tt hagyta

kinyújtva. – Nagyon ügyes. Már-már leny göz – jegyezte meg a

Hadviselés Lordja. Cale tekintete valahogy megváltozott. Ek-kor a Hadviselés lordja elképeszt sebességgel a fiú bal kezére vágott egy apró, de vaskos szegecsekkel kirakott b rszíjjal.

Cale arca megrándult, és összeszorította a fogát fájdalmá-ban. De az ábrázatára gyorsan visszatért az az éber h vösség, amin kívül a Megváltó nem látott rajta mostanában semmit. A Hadviselés Lordja leült, és úgy mérte végig a fiút, mintha va-lami érdekes, ugyanakkor mégis elégedetlenséget kelt tárgy lenne.

– Mikor tanulod meg, hogy amikor ravaszul cselekszel, ere-deti módon cselekszel, akkor pusztán a büszkeséged hajt? Le-het, hogy ez a megoldás m köd képes, de ugyanakkor esztele-nül kockázatos. Nagyon jól ismered ennek a feladatnak a szo-kásos megoldását. Háborúban az unalmas gy zelem mindig jobb, mint a zseniális, jobban tennéd, ha megtanulnád, miért.

Dühösen rácsapott az asztalra. – Elfelejtetted volna, hogy a Megváltóknak jogukban áll

azonnal megölni bármelyik fiút, aki valami szokatlant tesz? Újabb reccsenés hangzott fel, amikor ismét megütötte az

asztalt, majd felállt, és Cale-re meredt. Vér – bár nem sok – csöpögött a fiú még mindig kinyújtott kezén ütött négy sebb l.

– Senki más nem lenne veled ilyen elnéz , mint én. A Fe-gyelmezés Lordja rajtad tartja a szemét. Pár évenként példát szokott statuálni. Szeretnéd Istennek tetsz áldozatként végez-ni?

Cale maga elé meredt, és nem mondott semmit. – Válaszolj! – Nem, uram.

11 PAUL HOFFMAN

– Azt hiszed, nélkülözhetetlen vagy, te haszontalan Zéta? – Nem, uram. – Én b nöm, én b nöm, én igen nagy b nöm – jelentette ki

a Hadviselés Lordja, miközben háromszor végigvágott tenyér-rel a saját mellkasán. – Huszonnégy órád van, hogy elgondol-kozz a saját b neiden, utána megalázkodsz a Fegyelmezés Lordja el tt.

– Igen, Megváltó. – Most pedig t nj el. Cale leeresztette a kezét, és az ajtóhoz sétált. – Ne vérezd össze a sz nyeget – szólt utána a Hadviselés

Lordja. Cale az ép kezével kinyitotta az ajtót, és kiment. A cellájában magára maradt Hadviselés Lordja a becsukódó

ajtó után nézett. Amikor az a helyére kattant, az alig türt ztetett düh helyét elmélyült érdekl dés váltotta fel az arcán.

Odakint a folyosón Cale egy pillanatra megállt a rettenetes barna fényben, ami a Menedék minden zegét-zugát megfert z-te, és megvizsgálta a bal kezét. A sebek nem voltak mélyek, mivel a szíjon lév szegecseket úgy tervezték, hogy intenzív fájdalmat okozzanak, anélkül hogy túl sok id be telne a gyógyulás. A fiú összeszorította az öklét, a feje reszketni kez-dett, mintha valahol mélyen a koponyájában remegne valami, közben a kezéb l a vér a földre csöpögött. Majd ellazította az ujjait, és a komor fényben rettenetes elkeseredettség ült ki az arcára. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, és Cale végigsétált a folyosón, hogy ne legyen szem el tt.

A Menedékben egyik fiú sem tudta pontosan, hogy hányan vannak. Páran azt állították, hogy tízezernél is többen, és ez a szám minden hónapban csak n . Err l a gyarapodásról beszél-tek a legtöbbet. Még azok is, akik a huszadik életévükhöz kö-zeledtek, egyetértettek abban, hogy a legutóbbi pár évet leszá-

ISTEN BALKEZE 12

mítva a fiúk száma, bármennyi is legyen az, nagyjából egyenle-tes volt. De azóta megn tt. A Megváltók másképp kezdték csi-nálni a dolgokat, ami önmagában is baljós és különös jelenség volt: k általában úgy viszonyulnak a hagyományokhoz és úgy ragaszkodnak a múlthoz, mint a leveg höz azok, akik lélegez-nek. Szerintük minden napnak olyannak kell lennie, mint a kö-vetkez , és minden hónapnak, mint az azt követ .

Egyik évnek sem szabad különböznie a többi évt l. De most a számok növekedése miatt változtatásokra volt szükség. A há-lótermeket két-, s t háromemeletes ágyakkal látták el, hogy el-férjenek az újonnan érkez k. Az istentiszteletet lépcs zetesen, sorokban végezték, hogy mindenkinek alkalma nyíljon imád-kozni és mindennap újabb zálogát kapni az üdvözülésének. És most már enni is turnusokban ettek. De a változások okairól a fiúk semmit sem tudtak.

Cale, aki a bal kezét a takarításra beosztott h béresek által eldobott vászondarabba bugyolálta, a második turnusban sétált végig a hatalmas kolostori étkez n, kezében egy fatálcával. Kés n érkezett, bár nem túl kés n – mert akkor megverték és kiküldték volna –, és odasétált a terem végében álló nagy asz-talhoz, ahol enni szokott. Egy másik fiú mögött állt meg, aki nagyjából vele egykorú és magasságú volt, de úgy elmerült az evésben, hogy nem vette észre a mögötte álló Cale-t. Csak ak-kor kapott észbe, amikor az asztaltársai közül többen felemel-ték a fejüket. Felnézett.

– Bocs, Cale – mondta, miközben a vacsorája maradékát a szájába tömte, és ezzel egy id ben felállt az asztaltól, hogy a tálcájával együtt elsiessen.

Cale leült, és megnézte, amit enni kapott: valami kolbász jelleg , de nem kolbász volt a tálcáján, híg szafttal és egy meg-határozhatatlan gumós zöldséggel, ami a végtelen ideig tartó

zést l halványsárga pürévé vált. Mellette egy tálkában zab-kása, kocsonyás, hideg és olyan szürke, mint az egyhetes hólé.

13 PAUL HOFFMAN

Pár pillanatig, akármilyen farkaséhes volt is, nem tudta rávenni magát, hogy enni kezdjen. Utána valaki melléfurakodott a pa-don. Cale nem nézett az illet re, de nekilátott az evésnek. Csak a szája sarkának rándulása jelezte, milyen gusztustalannak tart-ja a vacsorát.

A fiú, aki melléült, beszélni kezdett, de olyan halkan, hogy csak Cale hallotta. Nem volt bölcs dolog észrevehet en beszél-getni a többiekkel az étkezések alatt.

– Találtam valamit – mondta a fiú, az alig hallható hangjá-ból is egyértelm en sugárzó izgalommal.

– Jó neked – válaszolta Cale érzelemmentesen. – Nagyszer dolgot találtam. Ezúttal Cale egyáltalán nem reagált, hanem arra koncentrált,

hogy sikerüljön öklendezés nélkül legy rnie a zabkását. A fiú pár pillanatig szótlanul ült.

– Étel van ott. Ehet étel. – Cale alig észrevehet en emelte meg a fejét, de a másik tudta, hogy nyert ügye van.

– Miért kellene hinnem neked? – Tétova Henri is velem volt. Találkozzunk hétkor a Fel-

akasztott Megváltó mögött. Ezzel a fiú felállt, és el is t nt. Cale felemelte a fejét, és fur-

csa, elvágyódó kifejezés ült ki az arcára, ami annyira különbö-zött attól a hideg maszktól, amit általában a világ felé mutatott, hogy a vele szemben ül társa bámulni kezdte.

– Azt már nem kéred? – kérdezte reményt l csillogó tekin-tettel, mintha az avas kolbász és a viaszszürke zabkása több gyönyört rejtene magában, mint amit el tud képzelni.

Cale nem válaszolt és nem nézett a fiúra, de folytatta az evést, er t véve magán, hogy nyelés közben ne legyen rosszul.

Amikor végzett, odavitte a fatálcáját a tisztítóriumhoz, vé-gigdörzsölte a dézsában homokkal, és visszarakta az állványra. Kifelé menet, a hatalmas, magas székben ül Megváltó figyel tekintete el tt, ami onnan belátta az egész kolostori étkez t, le-

ISTEN BALKEZE 14

térdelt a Felakasztott Megváltó szobra el tt, háromszor meg-ütötte a mellkasát, és azt motyogta, „B n vagyok, B n vagyok,

n vagyok”, anélkül hogy a legcsekélyebb mértékben is bele-gondolt volna, mit jelentenek ezek a szavak.

Odakint ekkorra már besötétedett, és leereszkedett az esti köd. Ez jó volt; Cale így könnyebben le tud térni észrevétlenül az ambóról a bokrok közé, amelyek a nagy szobor mögött n -nek.

Mire odaért, legfeljebb már csak öt méterre látott el. Lelé-pett az ambóról, rá a szobor el tti murvára.

Ez volt az összes bitófa közül a legnagyobb a menedékben, pedig több száz lehetett bel lük. Voltak köztük csak pár centi-méteresek, amelyeket a falhoz szegeztek, ablakfülkékbe állítot-tak, amelyek szent hamvak díszeként funkcionáltak a folyosók végén, és volt egy minden egyes ajtónyílás fölött. Olyan sok helyen el fordultak, és olyan gyakran szóba kerültek, hogy maga a látvány már rég elveszítette a jelent ségét. Az újonco-kon kívül senkinek nem t nt fel, hogy mit is ábrázolnak igazá-ból a szobrok: egy férfit, aki egy akasztófáról lóg a nyaka körül kötéllel, a testét sebhelyek borítják, mivel kivégzése el tt meg-kínozták, törött lábai furcsa szögben himbálóznak alatta. A Felakasztott Megváltó azon szent bitófái, amelyeket a Menedék alapításakor készítettek egy évezreddel korábban, durvák vol-tak és kend zetlen realizmus jellemezte ket: a szemekben és az arcon ül , minden képz vészeti hiányosság ellenére egy-értelm rettegés, kicsavarodott, tönkretett test, a szájból kitü-remked nyelv. Ez, közölte az emberrel a m vész, nagyon csúf módja a halálnak. Az évek során az emlékm vek kifinomul-tabbak, egyben felvizezettebbek lettek. A nagy szobrot a ha-talmas bitófájával, a vastag kötelével és az arról lógó hatméte-res Megváltóval csak harminc éve készítették: a korbácsütése-ket gondosan kidolgozták a hátán, de mindegyik tiszta volt és vértelen. A lábai, ahelyett, hogy fájdalmasan összezúzva

15 PAUL HOFFMAN

csüngtek volna, olyan pózban lógtak, mintha csak görcsöt kap-tak volna. De a legkülönösebbnek az arckifejezése t nt – a ful-ladás okozta agónia helyett szentesked s feszengés honolt raj-ta, mintha egy kis szálka akadt volna meg a torkában, amit ud-varias köhögéssel próbál meg eltávolítani.

De ezen a ködös, sötét éjszakán Cale nem látott mást a Megváltóból, csak a fehér párában himbálózó hatalmas lábait. Ezt annyira bizarrnak találta, hogy kényelmetlenül kezdte érez-ni magát. Óvatosan, hogy ne üssön zajt, beereszkedett a bokrok közé, amelyek eltakarták az arra sétálók el l.

– Cale? – Igen. A Kleist nev fiú a kolostori étkez l és Tétova Henri

bukkant ki el tte a bokrok közül. – Ajánlom, hogy a dolog megérje a kockázatot, Henri – sut-

togta Cale. – Megéri, Cale. Esküszöm. Kleist intett Cale-nek, hogy kövesse a fal mellett álló bokrok

közé. Itt még sötétebb volt, és Cale-nek meg kellett várnia, hogy a szeme hozzászokjon. A másik kett is kivárta. Egy ajtó állt el ttük.

Ett l elképedt – bár a Menedék tele volt ajtónyílásokkal, aj-tót nagyon kevés helyen lehetett benne találni. A Nagy Refor-máció alatt, kétszáz évvel azel tt a Megváltóknak több mint a felét eretnekség miatt máglyán megégették. Attól tartva, hogy a hitnek ez a megtagadása a növendékeiket is megfert zhette, a Megváltók gy ztes szektája a biztonság kedvéért az összesnek átvágta a torkát. Miután új novíciusokkal töltötték fel a készle-teiket, a Megváltók több változtatást eszközöltek, és ezek egyi-ke volt, hogy az összes ajtót eltávolították azokon a helyeken, ahol a fiúk megfordultak.

Mert végtére is mi szerepe lehet az ajtóknak ott, ahol b nö-sök tartózkodnak? Az ajtók arra szolgálnak, hogy elrejtsenek

ISTEN BALKEZE 16

dolgokat. A Lordok arra a következtetésre jutottak, hogy az aj-tók sok sátáni dolgot el segítenek, a titkolózást, az egyedüllé-tet, vagy a másokkal való cselszövést. Az ajtók mer ötletét l is, most, hogy úgy igazán belegondoltak, düh és rettegés verte ki a Megváltókat. Az ördögöt magát immár nemcsak patás szörnyetegként ábrázolták, hanem szinte ugyanolyan gyakran téglalapként, zárral. Persze ez az ajtók iránt táplált ellenszenv magukat a Megváltókat nem korlátozhatta: a saját kivételessé-gük egyik jele volt az, hogy ajtóval bírtak a munkavégzésük helyén és a hálókamrájukon. A Megváltók szentségét azoknak a kulcsoknak a számában mérték, amelyeket a derekukra kötött láncon tarthattak. Aki menet közben csilingelt, az fél lábbal már üdvözültnek számított.

És ezért volt olyan csodálatos, hogy egy ismeretlen ajtót ta-láltak.

Most, hogy a szeme már hozzászokott a sötéthez, Cale ész-revette a gipsztörmelékb l és málladozó téglákból álló halmot az ajtó mellett.

– Chetnick el l bujkáltam – közölte vele Tétova Henri. – Így találtam meg ezt a helyet. A gipsz ott a sarokban már kez-dett lejönni, úgyhogy várakozás közben azt szedegettem. Az egész lepattogzott – víz kerülhetett bele. Csak egy fél pillanat-ba telt.

Cale odanyúlt az ajtó pereméhez, és óvatosan megnyomta. Majd még egyszer és még egyszer.

– Be van zárva. Kleist és Tétova Henri elmosolyodott. Kleist benyúlt a zse-

bébe, és el húzott valamit, amit Cale még soha nem látott egy fiúnál sem – egy kulcsot. Hosszú volt, vastag, és rozsdafoltok borították. Most már mindhármuk szeme csillogott az izgalom-tól. Kleist bedugta a kulcsot a zárba és elfordította, miközben felnyögött az er feszítést l. A kulcs kattanva átfordult.

– Három napig lapátoltuk bele az olajat meg minden, hogy

17 PAUL HOFFMAN

ki tudjuk nyitni – mesélte Tétova Henri büszkén. – Honnan szereztétek meg a kulcsot? – kérdezte Cale. Kleist

és Tétova Henri olyan boldogok lettek attól, hogy Cale szóra méltatta ket, mintha halottakat sikerült volna feltámasztaniuk, vagy vízen járniuk.

– Megmondom, ha bementünk. Gyerünk. – Kleist az ajtónak vetette a vállát, és a többiek is követték a példáját. – Ne nyom-játok túl er sen, nem biztos, hogy túl jó állapotban vannak a zsanérok. Nem lenne okos dolog zajt csapni. Háromig számo-lok. – Egy pillanatra elhallgatott – Készen álltok? Egy, kett , három.

Nekiveselkedtek az ajtónak. Semmi. Nem engedett. Abba-hagyták, és vettek egy mély leveg t. – Egy, kett , három.

Addig er lködtek, amíg az ajtó nyikorogva meg nem moz-dult Akkor aggodalmasan hátraléptek. Ha meghallják, elkapják

ket, és ha elkapják ket, Isten tudja, mit tesznek velük. – Ezért akár fel is akaszthatnak – állapította meg Cale. A

másik kett ránézett. – Azt nem tennék. Fel nem akasztanának. – A Hadvisel s azt mondta, hogy a Fegyelmezés Lordja ép-

pen olyasvalakit keres, akivel példát statuálhat. A legutóbbi akasztás óta már öt év eltelt.

– Nem tennének ilyet – ismételte meg Tétova Henri döbben-ten.

– Dehogynem. Ez egy ajtó, az isten szerelmére. Nálad pedig egy kulcs van. – Cale Kleisthez fordult. – Hazudtál nekem. Fo-galmad sincs, mi van odabent. Valószín leg csak egy zsákutca, semmi olyasmi, amit érdemes lenne ellopni vagy megtudni. – Visszanézett a másik fiúra. – Nem éri meg a kockázatot, Henri, de a te nyakadról van szó. Én kiszálltam.

Miközben megfordult, egy mérges és türelmetlen hang szó-lalt meg az ambrón.

– Ki van ott? Mi volt ez a zaj?

ISTEN BALKEZE 18

Utána meghallották, hogy egy férfi lelép a murvára a Fel-akasztott Megváltó el tt.

2.

Az eszeveszett rettegés meg sem közelíti azt, amit Kleist és Henri érzett, amikor felhangzott a nesz, és tudatosult bennük, hogy az ostobaságuk következményeképpen micsoda szenve-désben lesz részük. Látták a szürke fényben várakozó hatalmas, néma tömeget hallották a saját sikolyaikat, miközben az akasz-tófa felé vonszolják ket, átélték a rettenetes egyórás várako-zást, amíg a többiek eléneklik a zsoltárokat, majd a kötél rántá-sát, amin a leveg ben fuldokolhatnak és rugdosódhatnak.

De Cale már ott is termett az ajtónál, egyetlen hangtalan er kifejtéssel felrántotta a végét járó zsanérjait, és kinyomta. Az ajtó szinte némán tárult fel. Cale megragadta a két mozdu-latlan fiú vállát és belökte ket a résen. Amint bent voltak, is utánuk nyomakodott, és egy újabb hatalmas er feszítéssel ma-gukra csukta az ajtót ugyanolyan hangtalanul.

– El jönni! Most azonnal! – A férfi hangja tompa volt, ugyanakkor tisztán hallatszott.

– Add ide a kulcsot! – mondta Cale. Kleist átnyújtotta. Cale az ajtó felé fordult, és kitapogatta a zárat. Majd megállt. Nem tudta, hogyan kell használni a kulcsokat.

– Kleist! Te csináld! – suttogta. Kleist kitapogatta a zárat, és bele csúsztatta a nehéz kulcsot.

– Halkan – suttogta Cale. Remeg kézzel, amely tudta, hogy élet-halál múlik rajta,

Kleist elfordította a kulcsot. A hangja olyannak t nt számukra, mint ha kalapáccsal ütné-

ISTEN BALKEZE 20

nek egy vaslábost. – Kifelé, de azonnal! – követel zött a tompa hang. De Cale

mos már a bizonytalanságot is kihallotta bel le. Akárki is ácsorgott odakint a ködben, nem volt meggy dve arról, mit is hallott.

Vártak. A csendet csak a retteg k halk zihálása törte meg. Utána éppen hogy csak ki tudták venni a murva tompa csikor-gását, ahogy a férfi elfordult, és ez is hamar megsz nt.

– Az Inspektorokért ment. – Nem biztos – válaszolta Cale. – Szerintem az Élelmezés

Lordja volt az. egy kövér léh , és szerintem még abban sem volt biztos, hogy hallott valamit. Átkutathatta volna a bok-rokat, de a kisujját sem mozdította. Nem meri úgy idehívni az Inspektorokat a kutyákkal, hogy még pár bokrot se volt hajlan-dó áttúrni, nehogy meger ltesse azt a kövér testét.

– Ha holnap világosban visszajön, akkor megtalálja az ajtót – jegyezte meg Tétova Henri. – Még ha most meg is ússzuk, nyomozni fognak utánunk.

– Valaki után fognak nyomozni, és gondoskodnak róla, hogy megtalálják a tettest, akár volt, akár nem. Itt semmi nem utal ránk. Valakit majd kipécéznek, de semmi okuk rá, hogy pont minket.

– Mi van, ha er sítésért indult? – kérdezte Kleist. – Nyisd ki az ajtót, és menjünk ki innen. Kleist kitapogatta az ajtót, és lecsúsztatta a kezét a zárból

kiálló kulcsig. Megpróbálta elfordítani, de a kulcs nem enge-dett. Még egyszer megpróbálta. Semmi. Ekkor teljes er l el-tekerte. Valami hangosan csattant.

– Mi volt ez? – érdekl dött Tétova Henri. – A kulcs – tájékoztatta Kleist. – Beletört a zárba. – Micsoda? – kérdezte Cale. – Eltört. Nem jutunk ki. Errefelé semmiképpen. – Az istenit! – káromkodott Cale. – Te félesz . Ha látnálak,

21 PAUL HOFFMAN

megszorongatnám a nyakad. – Lehet, hogy van másik kijárat is. – És hogyan fogjuk megtalálni ebben a koromsötétben? –

kérdezte Cale keser en. – Nálam van gyújtós – mondta Kleist. – Gondoltam, hátha

szükségünk lesz rá. Vártak, csak az hallatszott, ahogy Kleist kotorászik a köpe-

nyében, leejt valamit, megkeresi, majd tovább kotorászik. Utá-na szikrák gyúltak, amiket t zk vel csiholt némi száraz t zeg felett. Gyorsan fellobbantak a lángok, és a fényében látták, ahogy Kleist egy gyertya kanócához érinti ket. Egy pillanattal kés bb bedugta az üvegburájába, és végre körülnézhettek.

Igaz, hogy a gyertya fényénél nem sok látszott, mivel a ki-olvasztott állati zsír csak gyenge megvilágítást képes adni, de az nyilvánvalóvá vált a fiúk el tt, amint körbenéztek, hogy nem egy szobában vannak, hanem egy lezárt folyosón.

Cale elvette a mécsest Kleistt l, és megvizsgálta az ajtót. – Ez a vakolat nem olyan öreg… legfeljebb pár éves lehet. A sarokban valami tovasurrant, és mindhárman ugyanarra

gondoltak: patkányok. A patkányevést vallási okokból megtiltották a fiúknak, de ez

legalább egy észérvvel megtámogatható tabu volt – a patká-nyok négy lábon járó betegséggócok. Ennek ellenére a fiúk nagyszer csemegének tartották a patkányhúst. Persze nem mindenkib l válhatott patkányvágó. Ezt a tudást nagyra érté-kelték, és a vágók csak értékes ajándékokért és kölcsönös szí-vességekért cserébe adták tovább a tanítványaiknak. A pat-kányvágók kasztja titokzatos, zártkör klub volt, és a tagjai a patkány felét kérték a szolgálataikért – ami olyan magas ár, hogy id l id re akadt egy-egy patkányfogó, aki meg akarta kerülni ket, és maga végzett az állattal, gyakorta olyan ered-ménnyel, ami a többieket meggy zte róla, hogy jobb, ha inkább fizetnek és hálásak lesznek. Kleist képzett patkányvágó volt.

ISTEN BALKEZE 22

– Erre nincs id nk – jelentette ki Cale, amikor ráébredt, mit forgat a fejében a fiú. – És a gyertya nem elég ahhoz, hogy megsüssük.

– Én koromsötétben is megnyúzok egy patkányt – válaszolta Kleist. – Ki tudja, mennyi id re ragadtunk itt? – Felemelte a köntösét, és kihúzott egy nagy kavicsot egy titkos zsebb l. Gondosan célzott, majd beledobta a félhomályba. A sarokban nyifogás és rettent verg dés hangzott fel. Kleist visszavette a gyertyát Cale-t l, és a hang felé indult. A zsebébe nyúlt, és na-gyon gondosan kihajtogatott egy kis rongydarabot, majd meg-fogta vele az állatot. Egyetlen csuklómozdulattal kitörte a nya-kát, és visszarakta ugyanabba a zsebébe.

– Kés bb majd befejezem. – Ez egy folyosó – jelentette ki Cale. – Biztosan vezetett va-

lahova, és lehet, hogy még mindig vezet. – A gyertya tulajdo-nosaként Kleist indult el re.

Alig egy perccel kés bb Cale kénytelen volt felülvizsgálni a feltételezéseit. A folyosó hamarosan annyira elkeskenyedett, hogy csak lehajolva tudták folytatni az útjukat. Egy kijárat – akár elfalazott, akár nem – sem t nt fel, ahogy abban Cale re-ménykedett.

– Ez nem folyosó – mondta végül, még mindig lehalkított hangon. – Sokkal inkább hasonlít alagútra.

Több mint fél órán keresztül mentek tovább, a sötétség elle-nére sebesen haladva, mert a padló szinte teljesen sima volt, sehol nem volt törmelék vagy hasonló.

Végül Cale szólalt meg. – Miért mondtad azt, hogy élelmiszer van itt, ha még nem is

jártál bent? – Egyértelm – válaszolta Tétova Henri. – Egyébként nem

jöttél volna le, vagy igen? – És milyen rosszul tettem volna. Te ennivalót ígértél ne-

kem, Kleist, én meg elég hülye voltam ahhoz, hogy megbízzak

23 PAUL HOFFMAN

benned. – Azt hittem, te arról vagy híres, hogy nem bízol senkiben –

válaszolta Kleist. – Egyébként is, van egy patkányunk. Nem hazudtam. És különben is, itt lesz étel.

– Azt meg honnan tudod? – kérdezte Henri, éhségr l árul-kodó hangon.

– Itt rengeteg patkány van még. A patkányoknak pedig en-niük kell. Valahonnan ennivalót kell szerezniük.

Kleist hirtelen megtorpant. – Mi a baj? – kérdezte Henri. Kleist el renyújtotta a gyertyát. Egy fal tornyosult el ttük,

ajtó nélkül. – Lehet, hogy bevakolták – jegyezte meg Kleist. Cale tenyérrel végigtapogatta a falat, majd ököllel megütö-

gette. – Ez nem vakolat, ez rizsliszt és beton. Ugyanolyan, mint a küls falak. – Ezt nem lehet áttörni.

– Vissza kell mennünk. Lehet, hogy elszalasztottunk egy aj-tót az alagút oldalában. Nem figyeltünk eléggé.

– Nem hinném – válaszolta Cale. – És egyébként is… med-dig ég még ez a gyertya?

Kleist lenézett a kezében lév mécsesre. – Húsz percig. – Mit tegyünk? – kérdezte Tétova Henri. – Oltsátok el a gyertyát, és gondolkozzunk – válaszolta

Cale. – Jó ötlet – mondta Kleist. – Örülök, hogy így gondolod – dünnyögte Cale, és leült a

padlóra. Kleist kinyitotta az üveget, és elcsippentette a lángot a hü-

velykés a mutatóujjával. Ott ücsörögtek a sötétben, és mind-hármuk gondolata a gyertya égett zsírszagára terel dött. ket ugyanis a perzselt faggyú egyetlenegy dologra emlékeztette: az ételre.

ISTEN BALKEZE 24

Öt perccel kés bb Tétova Henri megszólalt. – Én csak… – Elhallgatott. A másik kett várt. – Ez az alag-

út egyik vége… – Ismét elhallgatott. – De egy alagútnak álta-lában nemcsak egy bejárata van… – Elakadt a hangja. – Csak egy gondolat volt.

– Egy gondolat? – kérdezte Kleist. – Ne hízelegj magadnak. Henri nem válaszolt, de Cale talpra állt. – Gyújtsd meg a gyertyát. Beletelt egy percbe, amíg Kleist elvacakolt a t zeggel és a

zk vel, de nemsokára ismét láttak. Cale leguggolt. – Add oda Henrinek, és ülj a vállamra. Kleist átadta a gyertyát, majd Cale hátára mászott, és a nya-

kába ült. Cale nyögve felegyenesedett. – Vedd vissza a gyertyát. Kleist engedelmeskedett. – Most nézz fel a mennyezetre. Kleist felemelte a gyertyát, és keresgélni kezdett a tekinteté-

vel, anélkül hogy tudta volna, micsodát. – Igen! – kiáltott fel. – Halkabban, a fenébe is! – Ott egy csapóajtó – suttogta a fiú kitör örömmel. – Eléred? – Igen. Még csak nem is kell nagyon er lködnöm. – Óvatosan… csak finoman nyomd fel. Lehet, hogy van va-

laki a környékén. Kleist a csapóajtó legközelebbi csücskére helyezte a tenye-

rét, és megnyomta. – Mozog. – Próbáld meg feljebb tolni. Próbálj meg benézni rajta. Súrlódás zaja hangzott fel. – Semmi. Sötét van ott. Felnyújtom a gyertyát. – Szünet. –

Még mindig nem sokat látok. – Fel tudsz mászni?

25 PAUL HOFFMAN

– Ha megtolod a lábam. Amikor elkapom a peremét. Most! Cale elkapta Kleist lábát, és felfelé lökte. A fiú lassan meg-

mozdult, és felhúzta magát a felettük zörg csapóajtó irányába. – Csendesen! – sziszegte Cale. Kleist elt nt. Cale és Henri a sötétben vártak, csak a csapóajtó nyílásából

kisz halvány fény világította meg ket. És még ez is le-csökkent, ahogy Kleist körbenézett odafent. Majd sötét lett.

– Szerinted bízhatunk abban, hogy nem lép meg? – Hát – válaszolta Tétova Henri –, szerintem igen. – Kicsit

hallgatott. – Valószín leg. De nem fejezte be. Ismét megjelent a fény a csapóajtó kere-

tében, és Kleist feje követte. – Ez valami szoba – suttogta. – De fényt látok egy másik

csapóajtón keresztül. – Ülj a vállamra – szólította fel Cale Tétova Henrit. – És te? – Én is feljutok, majd ti ketten megvártok és felhúztok. Tétova Henri sokkal könnyebb volt, mint Kleist, és nem

okozott nehézséget feltolni a csapóajtóhoz, amin Kleist átrán-totta.

– Lógassátok a gyertyát amilyen mélyre csak tudjátok. Kleist lehajolt, Tétova Henri pedig a lábát tartotta. Cale az alagút falához ment, felnyúlt egy repedéshez, és fel-

húzta magát. Majd keresett még egyet és még egyet, amíg el nem érte Kleist kezét.

Megragadták egymás csuklóját. – Menni fog ez neked? – Magadért aggódj, Cale. Átadom Henrinek a gyertyát. Kleist Tétova Henri felé nyújtotta a kezét, miközben a fél

teste lelógott a csapóajtón át, majd a gyertya elt nt a sötétben. – Háromig számolok. – Kis szünet. – Egy, kett , három. Cale elengedte a falat, és a leveg be lendült – Kleist érdesen

ISTEN BALKEZE 26

felnyögött a súlya alatt. Cale pár pillanatig csak lógott, várta, hogy a himbálózás abbamaradjon. Majd a szabad kezével fel-nyúlt és megkapaszkodott Kleist vállában, miközben Henri a fiú lábát húzta. Csak egy arasszal kerültek feljebb, de ez elég-nek bizonyult ahhoz, hogy Cale elkaphassa a csapóajtó pere-mét, és levegye a súlyt Kleistr l és Henrir l. Egy pillanatra megtartotta magát, majd fellendült a nyíláson a fapadlóra.

Mindhárman lihegtek az er feszítést l. Majd Cale felállt. – Mutasd meg a másik csapóajtót. Kleist is feltápászkodott, felemelte a mostanára szinte már

csonkig égett gyertyát, és odament a Cale szerint olyan hatszor négy méteres helyiség túlsó végébe.

Leguggolt egy újabb csapóajtó mellett, és a másik két fiú követte. Ahogy mondta, a csapóajtó egyik oldalánál volt egy rés. Cale olyan közel érintette hozzá a szemét, amilyen közel csak tudta, de azon kívül, hogy a túloldalán fény volt, semmi részletet nem tudott kivenni. Ezután a fülét dugta a repedéshez.

– Most mit…? – Maradj csendben! – sziszegte Cale. Jó két percig a földre tapasztva tartotta a fülét. Utána felállt,

és odament a csapóajtóhoz. Nem látszott egyértelm en, hol kellene felemelni, úgyhogy körbetapogatta a szegélyét, amíg nem talált elég nagy rést mellette, aminél fogva felhúzhatta az ajtót a rögzített pereme felé. Az egy kicsit engedett, és közben megcsikordult. Cale arca megrándult az idegességt l. Nem volt elég hely még az ujjának sem, úgyhogy a körmét kellett a fába vájnia ahhoz, hogy bármiféle eredményt elérjen. Fájt, miköz-ben felemelte az ajtó szélét, de sikerült eléggé megemelnie ah-hoz, hogy beférjen alá a keze. Elhúzta a csapóajtót a keretét l, és mindhárman lenéztek.

Nagyjából négy és fél méterre alattuk semmihez nem hason-lító látvány tárult eléjük. Több, mint amir l valaha is álmodtak volna.

3.

Teljesen mozdulatlanul és teljes némaságban bámultak le a fiúk a konyhába, mert az volt alattuk. Minden négyzetcentiméterét étel borította: sült csirke, aminek a piros b rét sóval és rölt borssal dörzsölték be, vastag marhahússzeletek és olyan ropo-gósra sütött sertés, ami harapásra száraz faágként reccsen. Ke-nyér is volt, vastagra szelve, olyan sötét héjjal, hogy helyen-ként szinte feketének látszott, továbbá lilába játszó hagymával megrakott tányérok és rizs gyümölccsel, kövér mazsolával és almával. Utána a desszertek: habcsókhegyek, sötétsárga vaní-liasodó és több edény tejszín.

A fiúknak a legtöbb dologra még szavuk sem volt: honnan ismerték volna a vaníliasodó nevét, amikor még elképzelni sem tudtak ilyesmit, sem pedig azt, hogy a marhaszeletek és a csir-kemell bármilyen rokonságban lenne a mócsingos körömmel és vel vel, amit összef zve bedarálnak, és aminél közelebb a fiúk még nem jártak a hús ízéhez. Képzeljük csak el, milyen furcsá-nak t nhetnek a világ színei és formái egy vaknak, aki hirtelen képes lesz rá, hogy lásson, vagy egy születését l fogva süket embernek hirtelen száz furulya hangját meghallani.

De bármennyire is összezavarodtak és elképedtek voltak, az éhség lecsalta a fiúkat, akik a csapóajtón át majomként lendül-tek el az asztal felett a konyha közepére. Mindhárman döbben-ten álltak a körülöttük elterül b ség közepette. Még Cale is majdnem megfeledkezett arról, hogy a csapóajtót be kell zárni. Az illatok és édes színek kavalkádjában elvett pár tányért az

ISTEN BALKEZE 28

asztalról, és felállt rá. Ha teljesen kinyújtotta a kezeit, éppen hogy csak képes volt megmozdítani a csapóajtót, hogy az a he-lyére kattanjon.

Mire visszakerült a padlóra, a másik kett már a gyakorlott él sköd k rutinjával dézsmálta az ételeket. Mindenhonnan csak egyvalamit vettek el, és mindent megigazgattak, hogy ne látsszon a változás. Nem tudtak ellenállni pár falás csirkének vagy kenyérnek, de a legtöbb minden a tiltott zsebek valame-lyikébe vándorolt, amit a köpenyükre férceltek, hogy elrejthes-senek bármilyen könnyen ellopható és eldugható zsákmányt, ami az útjukba akad.

Cale gyomra felkavarodott a gazdag szagoktól, amik elön-tötték az agyát és ájulásra késztették, mintha különös kipárol-gással lennének átitatva.

– Ne egyetek. Csak tegyétek el, amit tudtok. – Ez önmagá-nak is éppen annyira szólt, mint a többieknek. Magához vette a részét, és elrakta, amit zsákmányolt, de nem volt túl sok zsebe, amibe dolgokat rejthetett volna. Nem igazán volt szükségük nagy mennyiség rejtekhelyre, ugyanis általában olyan gyér és kevés dolgot tudtak lenyúlni.

– El kell t nnünk innen. Most. – Cale az ajtó felé indult. Mintha mély álomból ébrednének, Kleist és Henri is rádöbben-tek, mekkora veszélyben vannak. Cale egy pillanatig az ajtón hallgatózott, majd óvatosan kijjebb tárta. Egy folyosóra nyílt.

– Isten tudja, hol lehetünk – mondta. – De fedezéket kell ta-lálnunk. – Ezzel kinyitotta az ajtót és kisétált rajta, a többiek pedig vonakodva követték.

Gyorsan haladtak, a falhoz lapulva. Pár méterrel odébb egy felfelé vezet lépcs höz értek. Cale megrázta a fejét, amikor Tétova Henri odalépett hozzá. – Egy ablakot kell találnunk, vagy kimennünk és megnéznünk, meg tudjuk-e állapítani, hol vagyunk. Gyertyaoltás el tt vissza kell jutnunk a hálóterembe, különben kiderül, hogy elt ntünk. – Továbbmentek, de amikor

29 PAUL HOFFMAN

egy bal oldali ajtó mellé éltek, az nyílni kezdett. Azon nyomban megfordultak, és visszarohantak a lépcs -

höz, majd felszaladtak rajta. Mindhárman a padlóhoz lapultak, miközben a hangokból a hallották, hogy emberek mennek el alattuk a folyosón. Utána egy másik ajtó nyílt valahol, és Cale a fejét megemelve meglátta, hogy egy alak lép be a konyhába, amib l az imént menekültek el. Tétova Henri mellékúszott. Ér-tetlennek és ijedtnek t nt.

– Azok a hangok – suttogta. – Mi bajuk volt? Cale megrázta a fejét, de neki is felt nt, milyen különösek

voltak a hangok, és valami furcsán megmozdult a hasában. Felállt, és végignézett a rejtekhelyükön. Innen sehova nem ve-zetett út, kivéve egy ajtót mögöttük. Gyorsan elfordította a ki-lincset, és besurrant a mögötte lév szobába. Csakhogy az nem szoba volt. Hanem valamiféle erkély, aminek az alacsonyabb fala olyan három méterre lehetett az ajtótól. Cale odakúszott, és a többiek ugyanazt tették, amíg mind a fal mellett nem kupo-rogtak.

Az erkély alatti térben nevetés és taps csendült fel. Nem csak a nevetés rémítette halálra a fiúkat – merthogy er-

refelé ritkán hallottak ilyet, ilyen er set és könnyeden vidámat pedig még soha –, hanem sokkal inkább a hangmagassága és a zengése. Mint a pár pillanattal korábban a folyosón hallott han-gok, ezek is az idegent l való rettegést váltották ki bel lük.

– Nézz ki – suttogta Tétova Henri. – Nem – tátogta némán Cale. – Muszáj, vagy én teszem meg. Cale elkapta a csuklóját és megszorította. – Ha lebuksz, akkor halottak vagyunk. Tétova Henri vonakodva visszad lt az erkély falához. Újabb

nevetés robbant ki, de ezúttal Cale Tétova Henrin tartotta a szemét. Majd észrevette, hogy Kleist feltérdelt, és lefelé bá-mult, megb völten a gondtalan öröm ama forrásától. A minist-

ISTEN BALKEZE 30

ránsok számára a nevetés komikus, lakonikus, keser volt. Megpróbálta visszahúzni Kleistet, de a fiú sokkal er sebb volt Tétova Henrinél, és lehetetlen lett volna legy rni anélkül, hogy a dulakodással azonnal fel ne hívnák magukra a figyelmet.

Cale lassan az erkély fala fölé emelte a fejét, és lenézett ar-ra, ami sokkal döbbenetesebb és felkavaróbb volt, mint az étel látványa a konyhában. Úgy t nt, mintha a bens jében mindent a Megváltók száz szöges botjával csapkodtak volna.

Alattuk egy nagy teremben egy tucat asztal helyezkedett el, mindegyik megrakva ugyanazzal a menüvel, amit a konyhában láttak. Az asztalokat kör alakba rendezték el, hogy mindenki ülve is lássa a többieket, és egyértelm en látszott, hogy két fe-hérbe öltözött lány a nagy ováció forrása. Az egyikük különö-sen felt volt a hosszú, sötét hajával és a mélyzöld szemével. Gyönyör volt, de olyan pufók, mint egy párna. Az asztalokból álló kör közepén egy nagy, forró vizes medence foglalt helyet, aminek g zfodrok kapaszkodtak a tetején. Nagyjából fél tucat lány fürdött a medencében, akikt l elképedés fagyott Cale és Kleist arcára, olyan döbbent és révült kifejezés, mintha magát a Mennyek Országát pillantották volna meg.

A medencében lév lányok meztelenek voltak. Származá-suktól függ en rózsaszín vagy barna b rük volt, de mindegyik gömbölyded, érzéki idomokkal rendelkezett. Viszont nem a meztelenségük képesztette el annyira a fiúkat, mint inkább az, hogy k még soha nem láttak n t.

Ki tudná leírni, hogy mit éreztek? Nem létezik olyan költ , aki szavakba tudná önteni a rettent örömüket, a megdöbbené-süket és megillet désüket.

Valaki leveg után kapkodott, ezúttal Henri, aki most már a másik kett mellett térdelt.

A nesz azonnal észhez térítette Cale-t. Lecsusszant, és a fal-nak támaszkodott. Pár másodperccel kés bb a másik két sá-padt, zavart fiú is követte a példáját.

31 PAUL HOFFMAN

– Csodálatos – suttogta Tétova Henri maga elé. – Csodála-tos, csodálatos, nincs ennél csodálatosabb.

– Mennünk kell, vagy halottak vagyunk. Cale négykézlábra csusszant, és az ajtóhoz mászott, a többi-

ek pedig követték. Kisurrantak, a lépcs forduló széléhez lopa-kodtak, és hallgatózni kezdtek. Semmi. Majd lementek a lép-cs n, és elindultak a folyosón. A szerencse a kegyeibe fogadta

ket, mert semmi nem maradt azokból a gyakorlott, óvatos fi-úkból, akik eljutottak az erkélyre, az onnan eléjük táruló sok-koló látványig. De ebben a zavart, elragadtatott állapotukban is sikerült megtenniük az utat egy ajtóhoz, ami egy újabb folyosó-ra vezetett. Balra fordultak, mert nem volt jobb okuk arra, hogy jobbra menjenek.

És akkor mindhárman a fél órára gondolva, ami alatt haza kell érniük, futásnak eredtek, de kevesebb, mint egy perc alatt egy éles kanyarhoz értek. Hat méter hosszú lehetett, és a végén egy vaskos ajtó várakozott. A fiúk arcára elkeseredettség ült ki.

– Jóságos istenem! – suttogta Tétova Henri. – Negyven perc múlva elindulnak utánunk az Inspektorok. – Hát, hamar meg fognak találni, ha már így sarokba szorul-

tunk. – És utána mi lesz? Nem fogják hagyni, hogy elterjesszük,

mit láttunk itt. – Akkor meg kell lépnünk. – Meglépni? – Úgy értem, el kell mennünk, és soha nem szabad vissza-

jönnünk. – Még innen sem tudunk kijutni – világított rá Kleist. – Te

meg arról beszélsz, hogy végleg lépjünk meg a Menedékb l. – Mi más választásunk… – De Cale válaszát félbeszakította

az ajtó zárjában megforduló kulcs hangja közvetlenül el ttük. Hatalmas ajtó volt, és legalább arasznyi vastag, úgyhogy ma-radt pár másodpercük búvóhelyet találni. Vagyis maradt volna,

ISTEN BALKEZE 32

ha lett volna ilyesmi a közelükben. Cale jelzett a másik kett nek, hogy lapuljanak a falhoz a

nyíló ajtó mögött, ahol elbújhatnak, ha csak annyi id re is, amíg vissza nem zárják. Nem volt más választásuk; ha vissza-futottak volna, akkor ott ragadnak, ahol vannak, amíg fel nem fedezik az elt nésüket, majd gyorsan el nem kapják ket, hogy utána lassan végezzenek velük.

Az ajtó, némi káromkodás és ingerült nyögdécselés jelezte er feszítés után kinyílt. További rosszkedv motyogás közben feléjük lendült, majd megállt. Majd egy kis fadarabot tuszkol-tak alá, hogy nyitva maradjon. Ezt még több átkozódás és nyögdécselés követte, utána egy kis kézikocsi hangja, amit a folyosón toltak végig. Cale, aki az ajtó szélénél ácsorgott, kiné-zett, és egy ismer s alakot látott tovabicegni fekete reverendá-ban a kocsit tolva, majd elt nni a kanyarban. Jelzett a többiek-nek, hogy induljanak, és gyorsan kisurrantak az ajtón.

Odakint voltak a hideg ködben. Egy másik, szénnel megra-kott taliga várta, hogy bevigyék. Smith Megváltósegéd, aki mindig is egy lusta disznó volt, ezért támasztotta ki az ajtót ahelyett, hogy visszazárta volna, ahogy minden bizonnyal az utasítása szólt.

Normál esetben annyi szenet loptak volna, amennyit csak bírnak, de tele volt a zsebük ennivalóval, és egyébként is túlsá-gosan rémültek voltak.

– Hol vagyunk? – kérdezte Tétova Henri. – Fogalmam sincs – válaszolta Cale. Elindult az ösvényen,

miközben megpróbált hozzászokni a ködhöz és a sötétséghez, hogy találjon valami támpontot. De most már halványulni kez-dett a megmenekülésük okozta megkönnyebbülés. Sokáig sé-táltak az alagútban. Akárhol lehetnek a Menedék épületeinek, ösvényeinek és folyosóinak labirintusán belül.

Ekkor két hatalmas láb t nt el a ködb l. A Felakasztott Megváltó hatalmas szobránál találták magukat, amit több mint

33 PAUL HOFFMAN

egy órával azel tt láttak utoljára. Kevesebb, mint öt perccel kés bb külön-külön beálltak az

alvókamra, hivatalos nevén az Állhatatos Segítség Nagyasszo-nyának Hálóterme el tt csoportosulok sorába. Hogy ez mit je-lent, azt nem tudták, és a legkevésbé sem érdekelte ket. Kán-tálni kezdtek a többiekkel: „Mi lesz, ha ma éjjel meghalok? Mi lesz, ha ma éjjel meghalok? Mi lesz, ha ma éjjel meghalok?”. Erre a kérdésre a Megváltók egyértelm en megadták a választ a ministránsoknak életük során: a legtöbbjük a pokolra kerül undorító, sötét lelke miatt, és az örökkévalóságig ég majd. Amikor valamelyik éjszaka felmerült a haláluk lehet sége, és ez gyakran el fordult, évekig Cale-t rángatták a csoport elébe, és az ügyeletes Megváltó felemelte a fiú köpenyét, hogy látsz-szon a csupasz háta, és a véraláfutások, amik a tarkójától a farokcsontjáig borították. A véraláfutások különböz méret ek voltak, és mivel a gyógyulás különböz fokán álltak, Cale háta néha gyönyör látványt nyújtott a sokféle kékkel, szürkével és zölddel, a cinóbervörösekkel és a szinte aranyszín , lilás sár-gákkal. – Nézzétek meg ezeket a színeket! – mondta ilyenkor a Megváltó. – A lelketek, aminek olyan fehérnek kellene lennie, mint egy tekn sbéka szárnyának, rondább, mint a feketék és a lilák ennek a fiúnak a hátán. Ilyennek t ntök ti Isten szemében: lilának és feketének. És ha bármelyik tök meghalna ma éjjel, gondolom, nem kell mondanom, melyik sorba kerül. És ami a sor végén vár benneteket: szörnyetegek fognak felfalni, majd kiszarni és ismét felfalni. Vörösen izzó fémsüt k várnak rátok, amiben egy óra alatt hamuvá égtek, majd kiolvasztják a zsíro-tokat, egy ördög összegyúrja a hamvakat és a faggyút, mint egy gusztustalan kenyértésztát, hogy ismét újjászülethessetek, majd eléghessetek, majd újjászülethessetek, majd eléghessetek, egy örökkévalóságon keresztül.

Egyszer egy látogatóba érkez méltóság, egy bizonyos Compton Megváltó, aki Boscóval ellentétes álláspontot képvi-

ISTEN BALKEZE 34

selt, tanúja volt ennek a bemutatónak, és végignézte az egyik olyan verést is, aminek következtében létrejöttek a véraláfutás-ok.

– Ezeket a fiúkat – jelentette ki Compton Megváltó – arra neveljük, hogy szembeszálljanak az Antagonisták istentagadá-sával. Egy gyermek ellen irányuló ekkora mérték er szak, at-tól függetlenül, hogy mennyiben vált az ördög játszóterévé, jó-val azel tt megtöri a lelkét, hogy meger sítené arra, hogy se-gítsen nekünk eltörölni Isten színe el l a szentségtöréseket.

– nem engedetlen, és messze van attól, hogy a lelke az ör-dög játszóterévé váljon. – Bosco, aki mindig nagyon vigyázott, mit mond, amikor Cale-r l beszélt, azonnal megharagudott magára, amiért kiprovokáltak bel le akár egy ennyire enigma-tikus állásfoglalást.

– Akkor miért hagyja ezt? – Ne kérdezze az okokat. Elégedjen meg ennyivel. – Árulja el, Megváltó. – Nem teszem. Ekkor Compton Megváltó, aki ez egyszer bölcsebbnek bi-

zonyult Boscónál, befogta a száját, de kés bb utasított a fizetett téglái közül kett t, hogy szedjenek össze mindent, amit tudnak a lila hátú fiúról.

– Mi lesz, ha ma éjjel meghalok? Mi lesz, ha ma éjjel meg-halok? Mi lesz, ha ma éjjel meghalok? – miközben Cale és a többiek az ágyuk felé haladva motyogták a mantrát, amib l a hosszú évek rengeteg ismétlése szinte minden értelmet kilúgo-zott, a szöveg hirtelen újra megtelt azzal a rettenetes er vel, ami még kisgyerekként a hatalmába kerítette ket, amikor egész éjjel ébren hevertek, meggy dve róla, hogy pusztán a szemük lehunyása által megtapasztalhatják a szörnyetegek for-ró leheletét vagy a fémsüt k ajtajának csattanását.

A hatalmas terem tíz percen belül megtelt, bezárult az ajtaja, és az ötszáz fiú teljes némaságban alváshoz cihel dött az óriási,

35 PAUL HOFFMAN

jéghideg, gyéren megvilágított helyiségben. Utána kialudtak a gyertyák, és a fiúk felkészültek az álomra, ami hamar meglepte

ket, mivel hajnali öt óra óta ébren voltak. A hálóterem megtelt a horkolások, hüppögések, ásítások és nyögések zajával, mi-közben a fiúkat elragadta az álmuk nyugalma vagy rettenete.

Közülük hárman persze nem szundítottak el gyorsan, és még órákon keresztül ébren maradtak.

4.

Cale korán ébredt. Ez a szokása volt, mióta csak az eszét tudta. Ezáltal nyert magának egy egész órát, már amennyire az ember egyedül tud lenni további ötszáz alvó fiú társaságában. De a hajnalt megel sötétségben senki nem szólt hozzá, senki nem figyelte, senki nem parancsolgatott neki, fenyegette, vagy kere-sett ürügyet arra, hogy megverje, esetleg megölje. És még ha éhes volt is, legalább fázni nem fázott. Ekkor persze eszébe ju-tott az ennivaló. Tele volt vele a zsebe. Kockázatos dolog az ágy mellé nyúlni a köpenyéért, de ellenállhatatlan késztetés ke-rítette hatalmába, nem pusztán az éhség, mert az folyamatosan égette, hanem a finomságok elfogyasztásának öröme, gondola-ta és elképeszt gyönyöre után. Lassan, óvatosan a zsebébe nyúlt, és kivette az els dolgot, amire az ujjai rábukkantak, egy sima aprósütemény-féleséget vaníliabevonattal, majd betömte a szájába.

Egy pillanatra úgy érezte, meg rül a boldogságtól, a cukor és a vaj íze nemcsak a szájában robbant, de az agyában is, s t, egyenesen a lelkében. Rágott és nyelt, szavakkal nem kifejez-het élvezettel.

Utána persze felkavarodott a gyomra. Éppen olyan szokatlan volt számára az étel, mint egy elefántnak a repülés gondolata. Mint azoknak, akik a szomjúságtól vagy az éhségt l haldokol-nak, neki is csupán cseppekre vagy morzsákra volt szüksége, hogy a teste fel ne lázadjon, és bele ne pusztuljon abba, amire annyira vágyakozott. Cale fél órán keresztül csak hevert, és na-

37 PAUL HOFFMAN

gyon er sen koncentrált, hogy el ne hányja magát. Ahogy kezdett jobban lenni, meghallotta az egyik Megváltó

lépteit, aki a reggeli ébresztés el tti rjáratát végezte. A férfi cip jének kemény talpa végigcsattogott a k padlón, miközben körbesétált az alvó fiúk között. Ez tíz percig tartott. Majd hirte-len felgyorsult a tempója, és hangosan tapsolni kezdett. FEL-KELNI! FELKELNI!

Cale, még mindig émelyegve, feltápászkodott, és elkezdte felhúzni a köpenyét, óvatosan, hogy semmi ne hulljon ki a tele-tömött zsebeib l, miközben ötszázan nyögdécseltek és küzdötték magukat talpra körülötte.

Pár perccel kés bb az es ben vonultak a misére az Örökké-való Kegyelem Bazilikájába, ahol a következ két órát töltötték imádságokat dünnyögve, miközben a tíz Megváltó misét mon-dott nekik olyan szavakat használva, amelyek már rég kiüre-sedtek a sok ismétlést l. Cale ezt nem is bánta, már kisfiú ko-rában megtanult nyitott szemmel aludni és a többiekkel mo-tyogni, miközben az elméjének csak egy kis része maradt éber, hogy a lustákat kipécéz Megváltókat figyelje.

Utána eljött a reggeli, újabb adag szürke zabkásával és a ha-lottak lábával, ami valami süteményféleség volt többféle állat-ból, avas növényi olajból és mindenféle magvakból. Undorító étel, de nagyon tápláló. A fiúk csak ennek a gusztustalan keve-réknek a jóvoltából maradtak egyáltalán életben. A Megváltók úgy kívánták, hogy a lehet legkevesebb örömük teljen az élet-ben, de a jöv re, az Antagonistákkal való harcra vonatkozó terveik szempontjából fontos volt, hogy a fiúk er nléte megma-radjon. Persze csak azoké, akik életben maradtak.

A hármas csak nyolc órakor, amikor edzésre gyülekeztek a Megváltóink Feltétlen Megbocsátásának Mezején, tudott ismét szót váltani egymással.

– Rosszul vagyok – jelentette be Kleist. – Én is – suttogta Tétova Henri.

ISTEN BALKEZE 38

– Majdnem hánytam – ismerte be Cale. – Muszáj lesz elrejtenünk. – Vagy kidobnunk. – Majd megszokjátok – közölte velük Cale. – Egyébként is,

nekem odaadhatjátok a részeteket, ha nektek nem kell. – Nekem kell összehajtogatni az egyenruhákat edzés után –

mondta Tétova Henri. – Adjátok oda az ételt, majd ott eldu-gom.

– Beszélgettek. Ti, fiúk. Beszélgettek. – A szokásos, szinte mágikus módján Malik Megváló jelent meg mögöttük. Nem túl bölcs dolog bármit is tenni, amikor Malik jelen van, mert nagy tehetséget mutatott abban, hogy rajtakapja a rosszban sántiká-lókat. Egyszer balszerencse volt, hogy bejelentés nélkül átvet-te az edzés levezetését Fitzsimmons Megváltótól, akit minden-ki Fitzszarosként emlegetett a vérhas miatt, ami a Fen hadjárat óta sújtotta.

– Rajta, kétszázat – mondta Malik, miközben er s járomba fogta Kleistet a tarkójánál. Nemcsak hármukat, hanem az egész sort arra kényszerítette, hogy lehasaljanak és belekezdjenek a kiszabott mennyiség fekv támaszba.

– Te nem, Cale – mondta Malik. – Állj a kezedre. – Cale könnyedén kézállásba lendült, és szépen kinyomogatta magát, fel-le, fel-le. Kleist kivételével a sor többi tagjának az arcán már kezdett meglátszani az er feszítés, de Cale továbbra is úgy mozgott fel és le, mintha soha nem akarná abbahagyni, üres te-kintettel, ami a távoli messzeségben járt. Kleist egyszer en csak unottnak t nt, de a mozgása könnyed maradt, miközben kétszer olyan gyorsan haladt, mint a többiek. Amikor az utolsó is végzett, kimerülten és sajogva, Malik még kétszázat csinálta-tott Cale-lel, a fizikai hivalkodása miatt.

– Azt mondtam, állj a kezedre, nem azt, hogy nyomd is ki magad. A fiúk büszkesége az ördög kedvenc csemegéje. – Ez olyan erkölcsi tanulság volt, ami az el tte álló, üres tekintet

39 PAUL HOFFMAN

fiúk nagy részének nem mondott semmit: a kedvtelésb l fo-gyasztott étel fogalma, legyen finom vagy sem, olyasmi volt, amit el sem tudtak képzelni, és a tapasztalataikra sem támasz-kodhattak.

Amikor a cseng jelezte az edzés végét, ötszáz fiú sétált vissza a Bazilikába a reggeli imádságra, olyan lassan, ahogy csak mert. Amikor elhaladtak az ösvény mellett, ami a nagy épület hátuljához vezetett, a három fiú elosont. Átadták a zse-bükbe rejtett élelmet Tétova Henrinek, majd Kleist és Cale visszasurrant a hosszú sorba, amely megtöltötte a Bazilika el t-ti teret.

Mindeközben Tétova Henri a vállával megemelte a sekres-tye reteszét, mivel a keze tele volt kenyérrel, hússal és süte-ménnyel. Benyomta az ajtót, majd fülelt egy darabig a Megvál-tók után. Bement az öltöz sötétbarna helyiségébe, készen arra, hogy kihátráljon, ha bármit is meglát. A hely üresnek t nt. Ek-kor odarohant az egyik szekrényhez, de ahhoz, hogy ki tudja nyitni, az étel egy részét a földre kellett dobnia. Egy kis kosz, gondolta, még soha nem ártott senkinek. Amikor kinyílt az aj-tó, benyúlt a szekrénybe, és megemelte az alján az egyik desz-kát. Alatta egy nagy lyuk volt, amiben Tétova Henri a holmiját tartotta – csupa tiltott dolgot. A ministránsoknak tilos volt bár-mit is birtokolniuk, nehogy, mint azt Malac Megváltó megfo-galmazta, „vágyat ébresszenek bennük a világi javak iránt” (a Malac, tegyük hozzá, nem a valódi neve volt, igazából Glebe Megváltónak hívták).

Ebben a pillanatban Glebe hangja csendült fel mögötte. – Ki az? Kétharmadrészt az ajtó takarásában Tétova Henri behányta a

kezében tartott ételt meg a földön lév csirkecombokat és sü-teményt a szekrénybe, majd felállva becsapta a szekrény ajta-ját.

– Tessék, Megváltó?

ISTEN BALKEZE 40

– Ja, csak te vagy az – mondta Glebe. – Mit csinálsz? – Hogy mit csinálok, Megváltó? – Igen – válaszolta Glebe ingerülten. – Én… ööö… hát… – Tétova Henri körbenézett, mintha ih-

letet keresne. Végül láthatóan valahol a mennyezeten találta meg.

– Én csak… a hosszú egyenruhát pakoltam el, amit Bent Megváltó hagyott itt. – Bent Megváltó kétségkívül gyengeel-méj volt, de a feledékeny hírét legnagyobbrészt annak kö-szönhette, hogy a ministránsok minden lehet alkalommal rá-fogták, ha valami elt nt, vagy ha megkérd jelezhet dolgot

veltek. Amikor csak rajtakapták ket, hogy olyasmit csinál-nak, vagy olyan helyen vannak, ahol nem kellene, a ministrán-sok védekezésének els mondata az volt, hogy Bent Megváltó utasítását hajtják végre, akinek a gyenge rövid távú emlékeze-tére nem lehetett hagyatkozni a megcáfolásuk céljából.

– Hozd ide az egyenruhámat. – Tétova Henri úgy meredt Glebe-re, mintha soha nem hallotta volna ezt a szót.

– Na? Mi van? – kérdezte Glebe. – Az egyenruháját? – ismételte meg Tétova Henri. Amikor

Glebe már majdnem el relépett, hogy adjon neki egy tockost, vidáman hozzátette:

– Természetesen, Megváltó. – Ezzel megfordult, és odasétált egy másik szekrényhez, amit túláradó lelkesedéssel nyitott ki.

– A feketét vagy a fehéret, Megváltó? – Mi a fene van veled? – Hogy mi a fene, Megváltó? – Igen, te hülye. Miért vennék fekete egyenruhát hétköznap

a halottak havában? – Hétköznap? – kérdezett vissza Tétova Henri úgy, mintha

az ötlet is elképesztené. – Hát persze hogy nem tenne ilyet, Megváltó. De szüksége lesz egy trannokra is.

– Mi a csudáról beszélsz? – Glebe siránkozó hangja hirtelen

41 PAUL HOFFMAN

elbizonytalanodott. A díszruháknak több száz kiegészít jük volt, és ezek közül többet elhagytak a Menedék megalapítása óta eltelt ezer évben. Azt biztosan tudta, hogy soha nem hallott trannokról, de ez nem jelentette azt, hogy nem is létezik.

Tétova Henri odament egy fiókhoz, majd kihúzta, miközben Glebe Megváltó figyelte. Egy kicsit kotorászott benne, majd el vett egy nyakláncot, ami apró gyöngyökb l állt, a végét pe-dig egy kis, zsákvászonból készült négyzet zárta le.

– Ezt Fulton mártír napján kell viselni. – Még soha nem vettem fel semmi ilyesmit – válaszolta

Glebe továbbra is bizonytalan hangon. Odasétált az egyházi naptárhoz, és fellapozta az aznapi dátumot. Valóban Fulton mártír napja volt, de rengeteg mártír létezett, viszont nagyon kevés nap volt – ennek eredményeképpen a jelentéktelenebbek-

l csak olyan húszévente emlékeztek meg. Glebe ingerülten szipákolt.

– Rajta, gyerünk, késésben vagyunk. A helyzethez ill ünnepélyességgel Tétova Henri Glebe

nyakába rakta a trannokot, és felsegítette rá a hosszú, fehér, ap-rólékosan kidíszített ünnepl t. Amikor ezzel végeztek, követte Glebe-et a Bazilika f terébe a reggeli imádságra, ahol a követ-kez félórát a trannokos jelenet felidézésének örömében töltöt-te, ugyanis ez az eszköz csak Henri képzeletében létezett. Fo-galma sem volt, mire szolgál a zsákvászon négyzet a gyöngyök végén, de a sekrestyében számtalan ilyen ismeretlen apróság volt, aminek a vallástörténeti jelent ségér l már mindenki rég megfeledkezett. Ennek ellenére hatalmas kockázatot vállalt, és már nem el ször, pusztán azért, hogy bolondot csinálhasson egy Megváltóból. Ha valaha is kiderülne, a b rt is lenyúznák róla. És nem képletesen értve.

A beceneve, amit Cale adott neki, rajta ragadt, de csak k ketten tudták, hogy igazából mit jelent. Cale-en kívül senki nem jött rá, hogy Henri nem azért szokott kérdésre kérdéssel

ISTEN BALKEZE 42

válaszolni, mert képtelen megérteni, mit akarnak t le, hanem ezzel a módszerrel kerekedett felül a Megváltókon azáltal, hogy a nem túl magas t képességük legszélére lökte ket. Cale észrevette, mit m vel Henri, és csodálta a látványos me-részségét, pusztán ezért volt hajlandó megszegni a saját maga által felállított szabályok legfontosabbikát: ne barátkozz, és ne hagyd, hogy barátkozzanak veled.

Cale odament az egyik üres padhoz a Négyes Számú Bazili-kában, abban reménykedve, hogy sikerül még egy kicsit szun-dítania a Megalázkodás Imádsága alatt. Tökélyre fejlesztette annak a m vészetét, hogyan lehet álomba merülni, miközben a

neiért ostorozza magát, az aljasság b néért, a delectatio morosa b néért, a gaudium, a desiderium b néért, a beteljesült és beteljesületlen vágyak b néért. A Bazilikában az ötszáz fiú egy emberként esküdött meg, hogy nem követnek el olyan b -nöket, amiket nem is állna módjukban elkövetni, még ha tisz-tában lennének is azzal, mir l van szó: ötévesek ígérték meg ünnepélyesen, hogy nem kívánják meg felebarátjuk asszonyát, kilencévesek esküdöztek, hogy nem faragnak hamis bálványt, és tizennégy évesek jelentették ki, hogy nem fogják imádni

ket, még ha esetleg ki is faragnák. Mindezt abban a tudatban, hogy Isten harmad-, s t negyedíziglen büntetné érte a gyerme-keiket. Egy kielégít háromnegyed órás szunyókálás után véget ért az istentisztelet, és Cale némán kivonult a többiekkel, hogy visszamenjenek az edz pályák túlsó végébe.

A pálya soha nem állt üresen napközben. A ministránsok létszáma óriási megugrásának következményei közé tartozott, hogy immár mindent turnusokban csináltak: az edzést, az evést, a mosakodást, az imádkozást. Még éjszaka is voltak edzések azok számára, akik lemaradtak. Ezt különösen utálták a rettene-tes hideg miatt, és mert a Scablandsr l fúvó szél még nyáron is borotvaéles volt. Nem titkolták, hogy azért növekszik a szá-muk, hogy még nagyobb sereget állíthassanak az Antagonisták

43 PAUL HOFFMAN

ellen. Cale tudta, hogy akik elhagyták a Menedéket, nem men-tek végleg a keleti frontra, hanem az id legnagyobb részében tartalékosként szolgáltak, és hat hónapnyi szolgálat után egy évre vagy még hosszabb id re visszakerültek tartalékba. Ezt azért tudta, mert Bosco elmondta neki.

– Kett t kérdezhetsz – engedélyezte Bosco, miután tájékoz-tatta err l a furcsa elrendezésr l. Cale egy pillanatra elgondol-kozott.

– Uram, ami id t tartalékosként töltenek, az egyre hosszabb, és mindig hosszabb lesz?

– Igen – válaszolta Bosco. – Jöhet a következ kérdés. – Nincs szükségem második kérdésre – vágta rá Cale. – Tényleg? Akkor jobb, ha igazad lesz, ugye? – Hallottam, hogy Compton Megváltó azt mondja önnek,

sakk-mattot kaptunk a fronton. – Igen, emlékszem, hogy hegyezted a füled. – És mégis úgy emlegették ezt, mintha nem lenne gond. – Folytasd. – Rengeteg militáns papot kiképeztek az utolsó öt évben –

túl sokat. Megpróbálja csatába vinni ket, de nem akarja, hogy az Antagonisták megtudják, hogy meger síti a csapatokat. Ezért n a tartalékosként eltöltött id . Mindig azt mondják ne-künk, hogy a frontokon mindenütt antagonista árulók vannak. Ez igaz?

– Ah – mosolyodott el Bosco, ami nem volt kellemes lát-vány –, egy második kérdés, miközben végig azzal hencegtél, hogy csak egyre van szükséged. A hiúságod fog a sírba vinni, és ezt nem lelki üdvösséged iránt érzett aggodalomból mon-dom. Nekem… – elhallgatott, és szinte már úgy t nt, mintha nem lenne biztos benne, hogyan folytassa, ami Cale számára ismeretlen élmény volt. Idegesítette. – Vannak veled kapcso-latban bizonyos elvárásaim. Követelmények lesznek támasztva veled szemben. Sokkal jobb lenne, ha egy malomk vel a nya-

ISTEN BALKEZE 44

kad körül ledobnának ennek az er dnek a faláról, mint ha el-buknád az említett elvárásokat és követelményeket. És legjob-ban a büszkeséged aggaszt. Az összes többi Megváltó a meg-mondhatója, innen az örökkévalóságig, hogy a büszkeségb l ered a többi huszonnyolc halálos b n, de én egy nagyobb halat akarok megsütni, mint a te lelked. Eltorzítja az ítél képessége-det és olyan helyzetekbe sodor, amiket elkerülhetnél. Két kér-désre adtam neked lehet séget, te meg pusztán fels bbrend -ségb l felül akartál kerekedni rajtam, és a vereséggel járó bün-tetést kockáztattad, amit nem lett volna muszáj. Ez olyan gyen-geség, ami elgondolkoztat afel l, vajon megérdemelted-e a vé-delmemet az eddigi évek alatt.

Cale-re meredt, aki lesütötte a szemét, miközben gy lölte és nevetségesnek tartotta a gondolatot is, hogy Bosco védelme alatt állna. Különös, veszedelmes gondolatok futottak át a fején várakozás közben.

– A második kérdésedre az a válasz, hogy vannak antagonista kémek és titkosügynökök a fronton, de csak néhány. Viszont elegend .

Cale továbbra is a padlón tartotta a pillantását. Tegyél úgy, mintha megadnád magad. Minimalizáld a büntetést. Ugyanak-kor folyamatosan égette a gondolat, hogy Boscónak igaza volt, és elkerülhette volna, ami következik.

– Egy nagy, kétfrontos támadásra gy jtenek tartalékot, en-nek ellenére nagyjából ugyanolyan szinten kell tartaniuk a har-cosok számát, különben észreveszik, mi készül. Azt szeretnék, ha a tartalékosok is tapasztalatot szereznének, de most már túl sokan vannak, úgyhogy több id t kell a fronttól távol tölteniük. Ugyanakkor még több katona kell, hogy végezni lehessen az Antagonistákkal, de csatában kell ket megedzeni, és nincs elég csata. Patthelyzetben van, uram.

– És a megoldás? – Id re van szükségem hozzá, Megváltó. Lehet, hogy nincs

45 PAUL HOFFMAN

olyan megoldás, ami nem támaszt új problémát. Bosco elnevette magát. – Elárulom neked, fiú, hogy minden problémára egy újabb

probléma a megoldás. Ezután, minden figyelmeztetés nélkül, Bosco lecsapott Cale-

re. Cale könnyedén kivédte, mintha egy öregember támadta volna meg. Egymásra néztek.

– Tedd le a kezed! Cale engedelmeskedett. – Egy másodperc múlva ismét megütlek – mondta Bosco

kedves hangon és ezúttal nem mozdítod a kezed, és nem moz-dítod a fejed. Hagyni fogod, hogy megüsselek. Megengeded. Beleegyezel.

Cale várt. Bosco ezúttal látványosan felkészült az ütésre. Majd megint lecsapott. Cale arca megrándult, de az ütés nem ért célba. Bosco keze Cale arcától egy hajszálnyira állt meg.

– Ne mozdulj, fiú. – Bosco visszahúzta a kezét, és ismét meglendítette. Cale arca megint megrándult. – NE MERÉ-SZELJ MEGMOZDULNI! – üvöltötte Bosco vörös arccal, le-számítva a két nagyon apró fehér foltot az orcái közepén, amik egyre fehérebbek lettek, ahogy a b re többi része egyre söté-tebb. És újabb csapás következett, ami eltalálta Cale-t, aki olyan mereven állt, mint egy k szikla. Majd még egy és még egy. Végül egy annyira er s ütés, hogy az elképedt Cale eld lt. – Állj fel – hangzott fel olyan halkan, hogy szinte nem is volt hallható. Cale talpra állt, és úgy reszketett, mintha nagyon fáz-na. Jött az ütés. Megint elesett, felállt; újabb ütés, ismét felállt. Bosco kezet váltott. A gyengébb balosával további öt ütést vitt be, miel tt Cale ismét a padlóra rogyott. Bosco rámeredt, mi-közben megpróbált felállni. Immár mindketten remegtek. – Maradj ott, ahol vagy. – Bosco szinte suttogott. – Ha felállsz, nem felelek azért, ami történni fog. Most elmegyek. – Szinte zavartnak t nt, mintha kimerült volna a dühe rettenetes erejé-

ISTEN BALKEZE 46

l. – Várj öt percet, utána távozhatsz. – Ezzel az ajtóhoz ment, és elt nt.

Cale egy teljes percig meg sem moccant. Utána elhányta magát. Még egy percébe telt, hogy kipihenje a történteket, és háromba, hogy feltakarítson. Akkor lassan, remegve, mintha esetleg nem is lenne képes elérni, kiment a folyosóra, és a fal-nak támaszkodva igyekezett eljutni az udvar egyik vakösvé-nyéig, ahol leült.

– TARTSD EGYENESEN A CSÍP D! NEM! NEM! NEM! – Cale visszatért abból az állapotból, amit már szinte transznak neveznek. Az edz pályák zajai és látványa a semmibe veszett, mintha a fiú elt nt volna a múltbéli emlékei között. Ez egyre gyakrabban el fordult vele, de egy olyan helyen, mint a Mene-dék, nem jó stratégia ennyire eltévedni. Az ember vagy odafi-gyel, vagy nagyon hamar valami kellemetlenség történik vele. Körülötte ismét kiélesedett az edzés látványa és hangja. Egy húsz ministránsból álló sor, akik nemsokára távozni készültek, a támadási alakzatokat gyakorolta. Gil Megváltó, akit Gil, a Gorilla néven emlegettek a rondasága és a rettenetes ereje mi-att, éppen rutinszer en lehordta a fiúkat a figyelmetlenségü-kért:

– Láttad már a halál kapuit, Gavin? – kérdezte fásultan. – Nemsokára fogod, ha így védtelenül hagyod a bal oldaladat. – A sorban a többi ministráns mosolyogni kezdett Gavin zavarán. Minden fizikai ereje és brutális csúnyasága ellenére Gil Meg-váltó hasonlított a leginkább egy rendes emberre a Megváltók közül. Leszámítva Navratil Megváltót, de más lapra tartozik. – Jár neked egy éjszakai edzés – közölte Gil a szerencsétlen flótással. A mellette álló fiú elvihogta magát. – És te is csatla-kozhatsz hozzá, Gregor. Meg te is, Holdaway.

Közvetlenül a vonal mögött egy kisfiú, aki nem lehetett id -sebb hétévesnél, körülbelül két méterre a talajtól lógott egy fa-

47 PAUL HOFFMAN

keretr l a karjánál fogva. Egy nehéz súlyokkal megrakott vá-szonövet csavartak a sípcsontja köré, és a fiú arca eltorzult a fájdalomtól, könnyek gurultak végig kínlódó arcán. Az alatta álló Megváltósegéd folyamatosan azt ismételgette, hogy ha nem tökéletes L alakba emeli a lábát minden egyes alkalom-mal, akkor az el próbálkozásai nem számítanak.

– A sírás nem segít, csak az, ha jól csinálod. – Miközben a gyerek küszködött, hogy sikerüljön teljesítenie, amit elvártak

le, Cale észrevette, milyen határozottan kirajzolódik a hasán a hat izom az er lködést l, éppen úgy és olyan er sen, mint egy feln tt férfién. – Négy! – számolt a Megváltósegéd.

Cale elsétált néhány ötéves mellett, akik közül páran úgy nevetgéltek, mint a fiúk mindenhol, és néhány tizennyolc éves mellett, akik középkorúnak néztek ki. Olyan nyolcvanf s cso-portok gyakorlatoztak el re és hátra tologatva egymást, ritmu-sosan kiabálva, mintha két, egymással küzd óriás lennének; egy további ötszáz f s hadosztály masírozott alakzatban egyet-len hang nélkül, egy emberként fordulva a zászlójelekre; balra, jobbra, majd vigyázzállásba, hátra, ismét vigyázzállásba, majd el re. Eddigre Cale körülbelül ötven méterre járt a Menedék nagy falától az íjászpálya szélénél, ahol Kleist pimaszkodott egy tíz ministránsból álló csapattal, akik legalább négy évvel id sebbek voltak nála. Csúfolta ket az ügyetlenségükért, a külsejükért, a gyakorlatlanságukért, a rossz fogaikért és azért, hogy túl közel ül egymáshoz a szemük. Csak akkor hagyta ab-ba, amikor meglátta Cale-t.

– Elkéstél! – mondta. – Nagy szerencse, hogy Primo beteg, különben megnyúzna.

– Te is megpróbálhatod, ha gondolod. – Én? Engem egyáltalán nem érdekel, hogy itt vagy-e vagy

sem. A te bajod. Cale válaszul adott alig észrevehet vállrándítása azt jelezte,

hogy ha vonakodva bár, de elismeri: ez valószín leg így van.

ISTEN BALKEZE 48

Kleist derékig meztelen volt, úgyhogy látszott a rendkívüli, bár kicsit furcsa fels teste. Mintha csupa hát és váll lett volna, mintha egy feln tt férfi fels testét illesztették volna egy tizen-négy éves lába és feje közé. A jobb karja és válla hangsúlyo-zottan annyival izmosabb volt a bal oldalánál, hogy szinte de-formáltnak t nt.

– Rendben – szólalt meg Kleist –, nézzük meg, mi nem jó. – Láthatóan élvezte, hogy villogtathatja a fels bbrend ségét, és nagyon szerette volna, ha Cale is látja, mennyire élvezi.

Cale felemelte az íjat, amit Kleist a kezébe nyomott, hátra-húzta a húrját az arcáig, célzott, egy másodpercig kitartotta, majd elengedte a nyilat a nyolcvan méterre lév célpont felé. Már akkor felnyögött, amikor a vessz elhagyta az íjat. A nyíl az ember méret és alakú cél felé ívelt, de egy-két méterrel mellé ment.

– A francba! – Istenkém, istenkém – mondta Kleist. – Nem is láttam ilyet,

mióta… hát, nem is emlékszem. Te nem voltál ilyen tehetség-telen… hol a fenében szedtél fel két ilyen pipaszárat?

– Csak mondd meg, hogy hogyan kellene jól csinálnom. – Ó, az könny . Te rángatod a húrt, amikor csak el kellene

engedned… így. – Megpendítette a saját íja húrját, hogy meg-mutassa, Cale mit csinál rosszul, majd hatalmas örömmel be-mutatta, hogyan kellene csinálnia. – Ráadásul kinyitod a szá-dat, amikor l sz, és leereszted a húrkezed könyökét, miel tt el-engednéd a húrt. – Cale ellenkezésre nyitotta a száját. – És – vágott közbe Kleist – ugyanakkor hagyod, hogy el remozdul-jon a húrkezed.

– Rendben, megértettem. Csak mondd folyamatosan, hogy mit csináljak. Van pár rossz beidegz désem, ennyi.

Kleist a lehet legmelodramatikusabban szívta be a leveg t a fogán keresztül.

– Én nem vagyok róla meggy dve, hogy csak pár rossz

49 PAUL HOFFMAN

beidegz désr l lenne szó. Szerintem te túl lámpalázas típus vagy. – A fejére mutatott. – Szerintem már itt elveszítetted ezt az ügyet, haver. Most, hogy belegondolok, neked van a leg-rosszabb tikked, amit valaha is láttam.

– Ezt most találtad ki. – Dehogy, tikked van, ugrálsz, vonaglasz. Erre nincs orvos-

ság. Az az eltátott száj és a könyökleengedés csak a lelked ál-lapotának küls megnyilvánulása. A baj forrása az elmédben van. – Kleist egy nyilat helyezett az íjába, hátrahúzta a húrját, és egyetlen elegáns mozdulattal elengedte. A vessz gyönyör -en ívelt, és elégedett csattanással a célpont mellkasában lan-dolt. – Látod, ez gyönyör volt… a bels báj küls jele.

Ekkorra Cale már nevetett. Visszafordult a padon mellette hever , nyílvessz kkel teli tegezhez, de közben észrevette, hogy Bosco sétál végig a mez közepén, és megy oda Gil Megváltóhoz, aki azonnal el szólított egy fiút. Cale egy halk zuttyanást hallott maga mögött, és arrafelé fordulva látta, hogy Kleist lopva a távoli Boscóra céloz az íjával, miközben olyan hangot ad, mint a kil tt nyílvessz .

– Rajta. Fogadjunk, hogy nem mered. Kleist felnevetett, és visszafordult a tanítványaihoz, akik ki-

csit arrébb üldögéltek és beszélgettek. Az egyikük, Donovan, szokás szerint arra használta ki a szünetet, hogy hegyibeszédet tartson az Antagonisták gonoszságáról.

– Nem hisznek a purgatóriumban, ahol elég az ember, hogy utána a mennybe jusson. Az eleve elrendeltetésben hisznek. – Hitetlenked sóhajok hangzottak fel a fiúkból álló hallgatóság egy részéb l. – Azt állítják, hogy mindegyikünk a Megváltó megváltoztathatatlan döntése értelmében üdvözül vagy kerül a pokolra, és ez ellen semmit nem lehet tenni. És az ivós dalok-ból csinálnak zsoltárokat. A Felakasztott Megváltó, akiben k hisznek, soha nem létezett, úgyhogy k b nben fognak meg-halni, mert náluk létezik a gyónás rémsége, úgyhogy úgy fog-

ISTEN BALKEZE 50

nak távozni az életb l, hogy minden elhajlásuk a lelkükre lesz írva, és a pokolra jutnak.

– Fogd be a lepényles det, Donovan – mondta Kleist –, és folytasd a munkát.

Amint elindult a ministráns a Cale-nek szóló üzenettel, Bosco félreintette Gil Megváltót, hogy ne tudják kihallgatni ket.

– Az a hír járja, hogy az Antagonisták a lakonista kereske-kkel tárgyalnak. – Megbízható a forrás? – Amennyire egy pletyka megbízható lehet. – Akkor erre oda kell figyelnünk. – Gilben felmerült egy

gondolat. – Legalább tízezerre lesz szükségük, hogy megtörje-nek minket. Hogyan fognak fizetni?

– Az Antagonisták ezüstbányákat találtak Lauriumban. Ez nem pletyka.

– Akkor Isten kegyelmezzen nekünk. Még nekünk sem áll rendelkezésünkre pár ezer f snél nagyobb hadsereg…, talán úgy háromnál…, ami képes szembeszállni a lakonista zsoldo-sokkal. A hírükben semmi túlzás nincsen.

– Isten azokon segít, akik segítenek magukon. Ha nem tud-juk legy zni azokat, akik pusztán pénzért harcolnak, nem pedig Isten dics ségéért, akkor megérdemeljük a vereséget. Ez egy próbatétel, amire számíthattunk is volna. – Elmosolyodott. – Kazamaták, t z és kard ellenében…, nem így van, Megváltó?

– Nos, kedves Hadviselés Lordja, ha ez próbatétel, akkor egy olyan, amit nem tudom, hogy lehetne kiállni, és ha én sem tudom – bocsássa meg nekem a büszkeség b nét – akkor nincs olyan Megváltó, aki tudná.

– Biztos ebben? Mármint a büszkeség b nére gondolok. – Mit akar ezzel mondani? Velem nem szükséges titokza-

toskodni. Én jobbat érdemlek magától. – Természetesen. Elnézést a feltételezésért. – Finoman a

51 PAUL HOFFMAN

mellkasára csapott háromszor. – Mea culpa. Mea culpa. Mea maxima culpa. Számítottam erre vagy valami ilyesmire már egy jó ideje. Mindig is éreztem, hogy a hitünket próbára fogják tenni, mégpedig szigorúan. A Megváltót azért küldték, hogy megmentsen minket, és az emberiség válaszul erre az isteni ajándékra fellógatta az imádottat egy bitófára. – A tekintete ködössé vált, ahogy a távolba meredt, mintha a szeme el tt lát-na valamit, noha már egy ezredév telt el a Megváltó kivégzése óta. Ismét mélyen felsóhajtott, mintha egy rettenetes, közel-múltbéli gyász nyomasztaná, majd Gil szemébe nézett. – Nem mondhatok többet – érintette meg a karját könnyedén, szinte mozdulattal csak annyit, hogy ha ez a jelentés igazat szól, ak-kor nem nyugszom, amíg megoldást nem találok arra, hogy vé-gezzek a hitszeg Antagonistákkal, és gondoskodjak arról, hogy a b nösök megkapják méltó büntetésüket Isten egyetlen hírhozójának meggyilkolásáért. – Gilre mosolygott. – Új takti-kánk van.

– Nem értem. – Nem haditechnikai taktikára gondolok, egyszer en más-

képp kell néznünk a dolgokat. Nem szabad továbbra is kizáró-lag az Antagonisták okozta problémára koncentrálnunk, hanem az emberi gonoszságra kell végs megoldást találnunk.

Közelebb intette Gilt, és még jobban lehalkította a hangját. – Túl sokáig éltünk úgy, hogy csak az Antagonisták öröksé-

gére és a velük folytatott háborúnkra gondoltunk… arra, hogy k mit tesznek, és mi hogyan reagálunk. Megfeledkeztünk ar-

ról, hogy k csak másodlagosak a célunk elérése szempontjá-ból, ami abból áll, hogy ne maradjon isten, csak az Egy Igaz Is-ten, és ne maradjon vallás, csak az Egy Igaz Hit. Hagytuk, hogy beleragadjunk ebbe a háborúba, mintha minden ezen múlna…, ezt neveztük ki a legf bb civakodásnak egy civako-dásokkal teli világban.

– Bocsásson meg nekem, Lordom, de a keleti front ezer ki-

ISTEN BALKEZE 52

lométeren át húzódik, és a halottak száma több százezerre tehe-… Ezt nem nevezném civakodásnak. – Mi nem a Materazzik vagy a Jane-ek vagyunk, akik csak a

hatalom megszerzéséért háborúznak. Viszont ezzé váltunk. Egy nagyhatalommá az összes többi ellen, pusztán azért, mert hoz-zájuk hasonlóan a gy zelmet állítjuk és a vereséget rettegjük.

– Szerintem logikus, ha tartunk a vereségt l. – De mi Isten képvisel i vagyunk a Földön a Megváltóján

keresztül. A létezésünknek egyetlen oka van, amir l megfeled-keztünk, mert félünk. Úgyhogy a dolgoknak meg kell változni-uk: jobb, ha egyszer bukunk el, mint ha folyamatos bukásban élünk. Vagy hiszünk abban, hogy Isten a mi oldalunkon áll, vagy nem. Ha ebben igazán hiszünk, ahelyett hogy csak szeret-nénk hinni, abból az következik, hogy a végs gy zelmet kell kiharcolnunk, vagy semmit.

– Ha maga mondja, Lordom. Bosco elnevette magát, kedvesen, szinte vidámsággal. – Én mondom, barátom.

Cale és Kleist nagyon is tudatában voltak a ministránsnak, aki feléjük sétált, örömmel szállítva az üzenetet, amir l tisztán érezte, hogy rossz híreket tartalmaz. Amikor megszólalt, Kleist félbeszakította.

– Mit akarsz, Salk? Dolgom van. Ezzel elejét vette Salk rosszindulatú id húzásának, amit al-

kalmazni szándékozott az üzenet átadása közben. – Nagy ügy, Kleist. Neked semmi közöd hozzá. Bosco

Megváltó látni akarja Cale-t a szobájában az esti imádság után. – Rendben – mondta Kleist, mintha valami unalmas rutin-

feladatról lenne szó. – És most húzz el. Salk, akit az érdekl dés ellenséges hiánya és Cale merev,

rászegez pillantása is kibillentett a lelki egyensúlyából, a földre köpött, hogy bizonyítsa a saját érdektelenségét, majd el-

53 PAUL HOFFMAN

sétált. Cale és Kleist egymásra néztek. Mivel Cale Bosco Zelótája volt, az, hogy a Hadviselés Lordja érte küldet és ma-gához hívatja, annak ellenére sem volt szokatlan, hogy a többi fiút ez halába rémítette volna. Ami viszont szokatlan volt, és éppen ezért aggodalomra adott okot a nap korábbi eseményei-nek fényében, az az volt, hogy Cale-t a magánlakrészébe hívat-ta, mégpedig kés este. Erre még soha nem volt példa.

– Mi van, ha megtudta? – Akkor már most a Különleges Célokra Fenntartott Házban

lennénk. – Boscóra vallana, hogy pontosan ezt akarja elhitetni ve-

lünk. – Lehet. De nem tudunk mit tenni ezzel kapcsolatban. Cale felhúzta az íjat, egy másodpercig kitartotta, majd elen-

gedte a nyílvessz t. Az a célpont felé ívelt, de jó harminc cen-tivel elhibázta.

A trió már megbeszélte, hogy kihagyják a vacsorát. Általában veszélyes dolognak számított máshol lenni, mint ahol éppen dolga volt az embernek, de olyanról még senki nem hallott, hogy egy ministráns hiányzott volna a vacsoráról, mert a fiúk mindig éhesek voltak, bármilyen visszataszító volt is az enni-való. Emiatt a Megváltók vacsoraid ben voltak a legkevésbé résen, úgyhogy Cale és Kleist könnyedén elrejt zhettek a Né-gyes Számú Bazilika mögött, ahol megvárták, amíg Tétova Henri odahozza nekik az ételt a sekrestyéb l. Ezúttal lassabban ettek és nem sokat, ennek ellenére tíz perc alatt rosszul lettek.

Fél órával kés bb Cale a sötét folyosón várakozott a Hadvi-selés Lordjának szobája el tt. Egy órával kés bb még mindig ott volt. Ekkor kinyílt egy kovácsoltvas ajtó, ami mögött Bosco magas alakja állt és nézett le rá.

– Gyere be. Cale követte a lakórészbe, ami alig volt világosabb a folyo-

ISTEN BALKEZE 54

sónál. Ha abban reménykedett, hogy bármit is meglát a magán-emberb l ennyi év után, akkor Cale-nek csalódnia kellett vol-na. Ajtók vezettek ki abból a helyiségb l, amelybe belépett, de zárva voltak, és nem látszott más, csak egy dolgozószoba. Cale állt, és abban a tudatban várakozott: lehet, hogy egy tucat kék zsák elszállítását fogják t le kérni, de az is lehet, hogy a saját halálos ítélete várja.

Pár perccel kés bb Bosco megszólalt, de anélkül hogy fel-nézett volna, továbbá enyhe érdekl déssel.

– Van valami, amit el szeretnél mondani nekem? – Nem, Lordom – válaszolta Cale. Bosco továbbra sem pillantott fel. – Ha hazudsz nekem, akkor nem tehetek semmit a megmen-

tésed érdekében. – Egyenesen Cale szemébe nézett, végtelenül hideg és végtelenül sötét pillantással. Olyan volt, mintha a ha-lállal nézett volna farkasszemet. – Úgyhogy ismét megkérdez-lek. Van valami, amit el szeretnél mondani?

Cale állta a tekintetét, úgy válaszolt. – Nem, Lordom. A Hadviselés Lordjának pillantása nem mozdult, és Cale

érezte, hogy úgy olvad szét az akaratereje, mintha savval lo-csolnák a lelkét. A torkában növekedni kezdett a szörny vágy, hogy mindent bevalljon. A rettegés tette, a tudat, ami kisfiú ko-ra óta eltöltötte, hogy az el tte álló Megváltó mindenre képes, hogy a férfi állandó társa a fájdalom és a szenvedés, hogy min-den, ami él, némaságba borul a jelenlétében.

Bosco visszanézett az el tte fekv papírra, és aláírta a nevét. Összehajtogatta, majd vörös viasszal lepecsételte. És átnyújtot-ta Cale-nek.

– Vidd ezt el a Fegyelmezés Lordjának. Hideg fuvallat sepert végig Cale-en. – Most? – Igen. Most.

55 PAUL HOFFMAN

– Sötét van. A hálótermet pár perc múlva bezárják. – Te azzal ne foglalkozz. Már intézkedtem az ügyben. Anélkül hogy felnézett volna, Bosco Megváltó ismét írni

kezdett. Cale nem mozdult. A Megváltó megint felnézett. – Volt még más is, Cale? Cale-ben ösztön viaskodott a másik ösztönnel. Ha vallomást

tesz, akkor lehet, hogy a Megváltó segíteni fog. Végül is az Zelótája. Lehet, hogy megmenti. De Cale lelkének többi te-remtménye így sivalkodott: soha ne ismerj be semmit! Ne is-merd el a b neid! Soha! Mindig tagadj mindent. Mindig.

– Nem, Lordom. – Akkor menj. Cale megfordult és az ajtóhoz sétált, viaskodva a késztetés-

sel, hogy szaladjon. Amint kijutott, becsukta maga mögött a vasajtót, és úgy meredt a mögötte lév helyiség felé, mintha az ajtó átlátszó üvegb l lenne, utálattal és gy lölettel telt tekintet-tel.

Elsétált a legközelebbi mellékfolyosóig, majd megállt a falra er sített gyertya tompa fényében. Tudta, hogy ez egy el re megfontolt próbatétel Bosco részér l, aki megadta neki a lehe-

séget, hogy kinyissa a levelet, ami azonnali kivégzéssel járó szabálysértés lenne. Ha Bosco tud az el estér l, akkor lehet-séges, hogy a borítékban Cale megölésére vonatkozó utasítás lapul – rá vallana, hogy a fiúval küldi el a saját halálos ítéletét. De lehet, hogy csak valami semmiség van benne, és ez is csak egyike a Hadviselés Lordja által kiagyalt végtelen próbatéte-leknek.

Vett egy mély leveg t, és megpróbálta olyannak látni a dol-gokat, amilyenek, a félelem torzítása nélkül. Ez persze egyér-telm : lehet, hogy semmi halálos nincs ebben a levélben, bár attól még rejthet kellemetlen és fájdalmas következményeket – ugyanakkor ha kinyitja, az biztos halállal jár. Ezzel a gondolat-

ISTEN BALKEZE 56

tal indult tovább a Fegyelmezés Lordjának irodája felé, noha egész úton kalapácsok ütötték az agyába, hogy mit kell tennie, ha a dolgok nagyon rosszra fordulnának.

Tíz percen belül, miután egyszer rövid id re eltévedt a fo-lyosók rengetegében, odaért a Megváltás Kamrájához. Egy pil-lanatig csak állt a s homályban a hatalmas ajtó el tt, és a szíve zakatolt a rettegést l és a haragtól. Majd észrevette, hogy nincs bezárva, s t résnyire nyitva áll.

Cale egy másodpercre megmerevedett, és eltöprengett azon, mit tegyen. Ránézett a levélre, amit a kezében tartott, majd eléggé meglökte az ajtót ahhoz, hogy belásson. A helyiség túl-só végén meglátta a Fegyelmezés Lordját, amint valami fölé hajol és magában énekelget.

Atyáink hite még mindig él Neki börtön, t z és kard sem árt Dadamm, didamm, didamm, didamm-damm Atyáink hite, a damm di damm Hívek leszünk mindhalálig tehozzád.

Ekkor abbahagyta az éneklést és a dúdolást, mert valamire különösen oda kellett figyelnie. A helyiségnek az a része any-nyira ki volt világítva, amennyire gyertyával csak lehetséges, és úgy t nt, mintha a Fegyelmezés Lordja valamiféle meleg, ragyogó kupolába vonzotta volna a fényt, amit a testformája határozott meg. Ahogy Cale szeme hozzászokott a megvilágí-táshoz, látta, hogy a Megváltó egy körülbelül száznyolcvanszor hatvan centis asztal fölé hajol, amin fekszik valami, bár a vége vászonba van tekerve. Ismét felhangzott a dudorászás, majd a Fegyelmezés Lordja oldalra fordult, és valami kicsi, kemény dolgot ejtett egy fémtálcára. Felvett egy ollót, ami mellette he-vert, és folytatta a munkát.

57 PAUL HOFFMAN

Milyen édes azon gyermekek sorsa, Akik, mint k is, élted halnak! Dadamm, didamm, didamm, didamm, didamm, Dadamm, didamm, didamm, didamm

Cale szélesebbre tárta az ajtót. Odaát, a helyiség legsötétebb részében egy másik asztalt is látott, amin szintén feküdt valami, de azt a valamit homály fedte el. Ekkor a Fegyelmezés Lordja ismét kiegyenesedett, és odasétált a jobbján található alacsony szekrényhez, majd kotorászni kezdett egy fiókban. Cale csak bámult, képtelenül arra, hogy felfogja, mi van az asztalon, noha most már tisztán látta, mivel foglalatoskodik a Lord. Az aszta-lon egy emberi test hevert, amit a Fegyelmezés Lordja éppen felboncolt. A mellkasa gyakorlott kézzel lett felvágva, egészen az alhasig. A b r és az izmok minden egyes rétegét óvatosan, gondosan metszették le és hajtották félre a vágástól különböz súlyok segítségével. Cale-t az döbbentette meg ennyire, már-mint azon túlmen en, hogy ilyen állapotban lát egy testet, ami-

l egyébként sokkal nehezebb lett feldolgoznia, annak ellené-re, hogy rengeteg halottat látott már, hogy ez egy lány volt. És nem volt halott. A bal keze, amely az asztal mellett lógott, pár másodpercenként megrezzent, miközben a Fegyelmezés Lordja tovább kotorászott a fiókban, szüntelenül dúdolva közben.

Cale úgy érezte, mintha pókok másznának végig a hátán. Majd meghallott egy nyögést. Mióta a fényt már nem takarta a Fegyelmezés Lordjának alakja, látszott, mi van a másik aszta-lon. Egy másik lány, megkötözve, felpeckelt szájjal, aki sikol-tozni próbált. És Cale tudta, ki az. volt a két fehérbe öltözött lány közül a szebbik, aki el nap boldogan nevetgélt az ün-nepl tömeg közepén.

A Fegyelmezés Lordja abbahagyta a dúdolást, felegyenese-dett, és a lányra nézett.

– Maradj csendben, te – mondta neki szinte már gyengéden. Majd visszagörnyedt, ismét énekelni kezdett, és folytatta a

ISTEN BALKEZE 58

kutatómunkát. Cale rövid élete alatt rengeteg szörny séget látott, rettenetes

tetteket és kegyetlenkedéseket, és szinte leírhatatlan szenvedé-seket élt át. De most egy pillanatra k vé meredt attól, ami a szeme elé tárult, és egyszer en nem értette a felvágott hasú lányt, akinek egyre kevesebbet mozgott a keze. Utána, végtelen lassúsággal, Cale kihátrált a helyiségb l, egyenesen a folyosó-ra, és éppen olyan némán sétált tova, mint ahogy érkezett.

5.

– Ah! – sóhajtott fel Picarbo Megváltó, a Fegyelmezés Lordja mély megelégedéssel, amikor rábukkant arra, amit keresett, egy hosszú, vékony fémrúdra egy csipesszel a végén. – Hála Isten-nek. – Kipróbálta. Csatt! Csatt!

Utána elégedetten visszafordult az asztalon fekv lányhoz, és elgondolkozva meredt a rettenetes, de gyönyör en elkészí-tett sebbe. Lenyúlt, és gyengéden megfogta a lány kezét, ami immár élettelen volt, majd visszaejtette a lány oldala mellé. Utána a jobb kezébe vette a csipeszt, és éppen folytatta volna, amit csinált, amikor a sarokban lév lány ismét sikítozni kez-dett. Ekkor már szigorúbb hangon szólalt meg, mintha elfo-gyott volna a türelme.

– Mondtam, hogy maradj csendben. – Elmosolyodott. – Ne aggódj, még id ben elkezdek majd veled is foglalkozni.

Akár meghallott valamit, akár csak az élettapasztalat szülte reflexekr l volt szó, a Fegyelmezés Lordja megfordult, és fel-emelte a karját, hogy kivédje a csapást, amivel Cale a tarkójára akart lesújtani. A Megváltó közvetlenül a csuklója alatt ütötte meg Cale-t, olyan er vel, hogy a fiú kezében lév féltégla a he-lyiség túlsó végébe repült, és ezer darabra törve csapódott bele az egyik szekrénykébe. Cale elveszítette az egyensúlyát, és a Fegyelmezés Lordja hevesen jobb felé lökte, amit l a fiú a megkötözött lány asztalának aljába repült. A lányból egy újabb fojtott sikoly hangzott fel.

A Lord szinte elképedéssel bámult Cale-re. Egyszer en le-

ISTEN BALKEZE 60

hetetlen volt, hogy egy ministráns megtámadja, pont itt, ezen a helyen, ebben az id pontban, vagy egyáltalán. Egy pillanatig csak bámulták egymást.

– Meg rültél? Mi a fenét keresel itt? – követelt magyaráza-tot a Lord eszeveszett dühvel. – Ezért fellógatnak…, fellógat-nak és felnégyelnek. Megfojtanak és élve kibeleznek, a bels -ségeidet a szemed el tt fogják felgyújtani. És…

A szavak zuhogó áradata elapadt, amikor a Megváltót ismét maga alá gy rte az elképedés, hogy megtámadták. Cale kréta-fehérré vált a sokktól. A Fegyelmezés Lordja oldalra fordult, és megfogott valamit, ami úgy nézett ki, mint egy henteskés, és az is volt.

– Most azonnal meg is teszem, te kis szarzsák. – Az elterül-ve fekv fiú felé lépett, és fölé tornyosulva, terpeszállásban megemelte a kést. Ekkor Cale lecsapott a kis fémrúddal, ami a küzdelem hevében mellé esett le, és a Fegyelmezés Lordjának a combjába vágta.

A Lord hátratántorodott, nem azért, mert megsérült, hanem mert még mélyebb döbbenet szállta meg, mint amit lehetséges-nek tartott.

– Megvágtál! – mondta. Elképedés. Hitetlenség. Csodálko-zás. – Megvágtál. – Lenézett a fiúra. – Istenemre mondom, ret-tent lassan fogsz meghalni. Mindenre, ami… – A Lord elhall-gatott, meglehet sen váratlanul, a lendület közepén. Értetlen kifejezés ült ki az arcára, mintha egy különösen nehéz kérdést tettek volna fel neki. Féloldalra billentette a fejét, mintha hall-gatózna.

Majd leült, lassan, mintha egy óriási, de jóindulatú kéz nyomná le. Cale-re nézett, miközben a fiú hátrafelé kúszott, t -le távol. Majd lepillantott a lábára. Nagy vértócsa áztatta a re-verendája szoknyarészét. Cale hirtelen már nem t nt sem riadt fiúnak, sem dühös gyilkosnak. Furcsa nyugalom ült ki rá, és immár sokkal inkább látszott kíváncsi gyermeknek, aki valami

61 PAUL HOFFMAN

érdekes, bár nem éppen leny göz dolgot figyel. Picarbo Meg-váltó elszörnyedve felfelé húzta a reverendáját, láthatóvá téve az immár er sen vörössel pettyezett alsónem jét is. Visszahúz-ta a kezét, mintha megsért dött volna, Cale-re nézett, mintha azt kérdezné, „látod, mit tettél?”, majd lenyúlt, és elhúzta az al-sónadrágját a sebt l, hogy felfedje a combja b rét. Vér lüktetett kifelé a kis sebb l egymást követ fröccsenésekkel. A Megvál-tó szinte döbbenettel lebámult rá, majd ugyanolyan arccal né-zett Cale-re.

– Hozz egy törülköz t – intett egy kupacnyi nagyméret kend felé a halott lány melletti asztalon.

Cale erre felállt, de ott maradt, ahol volt. Úgy t nt, mintha annak, amit lát, csak egy része lenne valóságos. Az el tte gub-basztó Megváltó, aki az ujjával próbálja elállítani a vérzést, idegesen sóhajtozva, mintha egy apró, de kellemetlen szivár-gást fedezett volna fel valahol – a fekete vérfolt, ami rendület-lenül terjeszkedik a padlón. Ezt a látványt, és amit ez számára jelentett, lehetetlennek bizonyult felfognia. Az a része, ami képtelen volt elfogadni, mit tett, úgy gondolta, hogy lehetséges lenne visszamenni, és a dolgok ismét olyanná válnának, mint kevesebb, mint egy perccel azel tt, és hogy minél tovább vár az események visszafordításával, annál nehezebb lesz megtenni. De ugyanakkor azt is tudta, hogy itt már nincs mit tenni. Minden megváltozott, véglegesen megváltozott, rettenetesen megválto-zott. Eszébe jutott egy idézet, amit százszor is hallott a Megvál-tók Példabeszédeinek Könyvéb l, és újra és újra ismétl dött a fejében: „Olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntet-vén fel nem szedhet ”. Úgyhogy csak nézte bénultan, ahogy Picarbo hátrahanyatlik, mintha rettenetesen fáradt lenne, el -ször a könyökére támaszkodva, majd hanyatt fekve.

Cale azt is végignézte, ahogy a férfi teste megsz nt lélegez-ni, és a szeméb l kihunyt a fény. Picardo Megváltó, a Fegyel-mezés ötvenedik ilyen nev Lordja meghalt.

6.

Kleist arra az érzésre riadt fel, hogy fojtogatják és lenyomják. Ez nem volt véletlen: Cale a szájára tapasztotta a kezét, Tétova Henri pedig az oldalához szorította a karjait.

– Csss! Csak Cale és Henri az. – Cale megvárta, hogy Kleist abbahagyja a verg dést, és akkor elvette a kezét. Henri szorítá-sa is ellazult. – Most velünk kell jönnöd. Ha maradsz, akkor meghalsz. Jössz?

Kleist felült, és Tétova Henrire nézett a holdfényben úszó sötétben.

– Ez igaz? Henri bólintott. Kleist felsóhajtott, majd felállt. – Hol van a Pók? – kérdezte Kleist a hálókamra Megváltóját

keresve a szemével. – Kiment rágyújtani. Indulnunk kell. Cale megfordult, a többiek pedig követték. Cale megtorpant,

és lehajolt egy fiú ágya fölé, aki úgy tett, mintha mélyen alud-na.

– Ha bármit is mondasz a Póknak, Savio, akkor kibelezlek, te kis pöcs, érted? – A nem alvó fiú bólintott anélkül, hogy ki-nyitotta volna a szemét, Cale pedig továbbment.

Az ajtón kijutva, amit a Pók a t le megszokott hanyagsággal nyitva hagyott, Cale elvezette a többieket az ösvényre, majd a fal melletti oldalon maradva a Felakasztott Megváltó hatalmas szobra felé indult, és a bejárat felé, amit el nap nyitottak ki.

– Mi történt? – kérdezte Kleist.

63 PAUL HOFFMAN

– Maradj csendben. Cale benyitott az ajtón, és beterelte rajta a másik kett t.

Majd meggyújtott egy gyertyát, ami sokkal fényesebb volt bárminél, amit addig láttak.

– Hogy sikerült kinyitnod az ajtót? – kérdezte Kleist. – Egy feszít vassal. – Honnan van az a gyertya? – Ugyanonnan, ahonnan a feszít vas. Kleist Tétova Henri felé fordult. – Te tudod, hogy mi van? – Tétova Henri megrázta a fejét.

Cale az alagút bal széléhez ment, és felemelte a gyertyát. – Istenem! – kiáltott fel Kleist, amikor meglátta a padlón

kuporgó, rémült alakot. – Semmi baj – mondta Cale, miközben lehajolt a lányhoz. –

k azért vannak itt, hogy segítsenek – tette hozzá különösebb meggy dés nélkül.

– Áruld el, mi folyik itt – szólította fel Kleist. – Vagy itt és most neked fogok esni.

Cale ránézett és elmosolyodott, még ha egy kicsit gyászosan is.

– Idefigyelj… – mondta, majd elfújta a gyertyát. Húsz perc-cel kés bb befejezte a történetét, és ismét meggyújtotta a gyer-tyát.

A két fiú rámeredt, majd a lányra, elszörnyedve azon, amit hallottak, ugyanakkor elb völve a lánytól. Kleistnek beletelt pár másodpercébe, hogy magához térjen.

– Te ölted meg, Cale…, akkor hát minek rángattál bele min-ket is?

– Ne legyél ostoba. Amint rájönnek, hogy én tettem, megkí-nozzák Henrit, mert tudják, hogy barátok vagyunk. Utána veled is összekapcsolják t. Így viszont van még esélyed.

– De én err l az egészr l nem tehetek. – És az mit számít? Az elmúlt pár napban legalább kétszer

ISTEN BALKEZE 64

láttak minket beszélgetni. Mindenképpen megölnek, hogy pél-dát statuáljanak, és a biztonság kedvéért is.

– Ez azt jelenti, hogy van valami terved? – kérdezte Henri félve, de ugyanakkor próbálva meg rizni az önuralmát.

– Igen – válaszolta Cale. – Valószín leg nem válik be. De van esélyünk. – Elfújta a gyertyát, és elmondta, mit talált ki.

– Igazad van – válaszolta Kleist, amikor végzett. – Valószí-leg tényleg nem válik be. – Ha van valami jobb ötleted… – hagyta Cale befejezetlenül

a mondatot. Ismét meggyújtotta a gyertyát, és a lányhoz emel-te, aki reszketve és önmagát átölelve a távolba meredt.

– Mi a neved? – kérdezte Cale. Úgy t nt, a lány el ször meg sem hallja, majd a tekintete a fiú arca felé fordult. De nem mondott semmit.

– Szegénykém – szólalt meg Tétova Henri. – Ki neked, hogy sajnáld? – kérdezte Kleist keser en, a

saját félelme és a sarokban kuporgó furcsa teremtmény között vívódva. – Magad miatt kellene aggódnod.

Cale felállt, átnyújtotta a gyertyát Tétova Henrinek, majd az ajtó felé indult.

– Most – mondta. Henri elfújta. Felhangzott a kinyíló és a visszacsukódó ajtó

hangja, majd Tétova Henri, Kleist és a lány magukra maradtak a koromsötétben.

Az aznap esti események sokkja kezdett elt nni, miközben Cale harmadszor is végigment a Menedéken. Persze igyekezett árnyékban maradni, de most már nyugodtabb volt. Elkezdte felfogni, hogy az élete során elsajátított megszokások – annak tudata, hogy mindig figyelik, és hogy mindig résen van egy szempár, hogy észrevegye és jelentse minden mozdulatát – már nem érvényesek. A Megváltók azt feltételezték, és nem is alap-talanul, hogy a ministránsok alapos megfigyelésével, és min-

65 PAUL HOFFMAN

den b nös gondolatuk vagy szavuk megbüntetésével rendet le-het köztük tartani. Azt feltételezték, hogy éjszaka, amikor a ministránsok a hálótermeikbe vannak zárva, kimerülten, és ok-kal rettegve az esetleges szökésük következményeit l, kicsit lazíthatnak a tébolyodott éberségen. Cale az éjszaka pár óra alatt megtett három útja során összesen egyszer látott egy Megváltót, azt is csak a távolból.

Bizarr der kerítette hatalmában Cale-t. Azok, akiket utált, és akik annyira sérthetetlennek és hatalmasnak t ntek, mégsem bizonyultak annak. Túljárt Bosco eszén, megölte a Fegyelme-zés Lordját, és most könnyedén járt-kelt a Menedéken belül. A szíve mélyén egy figyelmeztet hang csendült fel, ami óva in-tette attól, hogy elbízza magát – „Figyelj oda, különben felló-gatnak ezért”.

Ennek ellenére, bármennyit is gondolkozott rajta, akármeny-nyire is kockázatosnak t nt, logikus lépésnek tartotta, hogy visszatérjen a Fegyelmezés Lordjának szobájába. Magához vett pár dolgot, miel tt elindult a lánnyal, de ha k négyen azt akar-ják, hogy bármi esélyük is legyen a külvilágban, akkor szüksé-gük lesz…, igazából nem tudta, mire lesz szükségük, de nagy esélye volt, hogy rengeteg hasznos dolgot talál a halott férfi szobájában, és ostobaság lett volna kihagyni ezt a lehet séget. Egy kis szerencsével még négy óra eltelik, miel tt megtalálják a halott Megváltót.

Tíz perccel kés bb ismét Picarbo holtteste felett állt. Egy pillanatig csak nézte, majd kutakodni kezdett. Ez furcsa élmény volt, mert annyi mindent talált. A ministránsok nem birtokol-hattak semmit. Elvben még a Megváltóknak is csak hét darab személyes tulajdonuk lehetett, bár azt senki nem tudta, hogy miért nem nyolc vagy hat. Picarbo szobája tele volt dolgokkal. Cale a legtöbbr l azt sem tudta, micsoda, és szívesen eltöltött volna némi id t azzal, hogy csak forgatja ket a kezében, és megpróbálja kitalálni, mire szolgálnak. Milyen érdekes és kel-

ISTEN BALKEZE 66

lemes egy borzsz rb l készült ecset érintése, vagy egy szappan csodálatos illata és csúszós tapintása! De a halál rövid id n be-lül eltompította a kíváncsiságát, és Cale elkezdte kiválogatni, mi kerüljön a hátizsákba. Amit talált: kések, egy távcs , az a nagyszer eszköz, amit Bosco kezében látott a mellvéden, egy élez szerszám Picarbo szikéihez, egy vászonzsák, pár gyógy-növény, amit a férfi sebek begyógyítására használt, t zben edzett t k, cérna, egy spárgagombolyag. Átkutatta a szekré-nyeket is, de azok leginkább n i testekb l származó mintákat tartalmaztak végeérhetetlen tálcasorokon. Cale a legtöbbet nem ismerte fel. Nem mintha bármi szükségét érezte volna, hogy igazolja Picarbo meggyilkolását, azét a férfiét, aki hivatalos büntet ként rengeteg gyereket elvert a szeme el tt, s t, egyet meg is ölt. De a gondosan kiszárított szövetdaraboktól egyszer-re szállta meg az undor és a rettegés.

Utána megpróbált benyitni a helyiségben lév egyik ajtón, miközben igyekezett nem nézni a szerencsétlen teremtésre a boncasztalon.

Kinyitotta az ajtót, és azon nyomban megcsapta az orrát egy állott pap b ze. Már korábban is észrevette, amikor legalább két Megváltóval tartózkodott egy sz kebb zárt helyiségben, hogy furcsa szaguk van. De ennek a szobának mintha a falait is átitatta volna a kipárolgás: valami rothadt, mintha a Megvál-tókban minden, maga a lelkük is avasodásnak indult volna. A kifelé vezet úton nem akarta megnézni a lány testét, de valami mégis odavonzotta a tekintetét. Csak egy másodpercre rápillan-tott a gyönyör , fiatal n gondosan megcsonkított testére. Szá-mára szokatlan szánalomhullám lepte el, hogy valamit, ami ilyen puha és kecses, így tönkretettek. Utána a pillantása a kis, kemény tárgyra vándorolt a fémtálcán, amit a Fegyelmezés Lordja a lány hasából távolított el közvetlenül azel tt, hogy Cale els ízben távozott. Nem csont volt, vagy valami egyéb véres testrész – olyan alakú és anyagú lehetett, mint egy kis

67 PAUL HOFFMAN

kavics, ami hosszú id alatt csiszolódott simára egy sebes fo-lyású patakban. Tejesen áttetsz volt, és sötétbarna szín . Cale óvatosan megérintette a mutatóujjával. Majd felvette és meg-nézte magának. Megszagolta. Az illata szinte maga alá gy rte, mintha az összes agysejtjét elborította volna ez a különös, de csodálatos parfüm. Egy pillanatig csak állt ott szédelegve, szin-te ájuldozva. De haladnia kellett. Vett egy mély leveg t, és folytatta a kutatást. Szerzett még pár dolgot a hátizsákba, ami-

l úgy gondolta, hogy hasznosnak bizonyulhat, és pár dolgot, ami egyszer en csak megtetszett neki ránézésre, majd kiment az ajtón, és elindult vissza a búvóhelyükre.

7.

Cale már majdnem két éve tervezgette a szökését. Olyan terv-l volt szó, amit nem kívánt felhasználni, amennyiben módjá-

ban áll elkerülni, mivel a siker esélye nagyon csekélynek t nt. A Megváltók eget-földet megmozgattak, hogy elfogják a szö-kevényeket, akiket akasztással, kerékbetöréssel és felnégyelés-sel büntettek. Cale ismeretei szerint senkinek nem sikerült el-menekülnie a Paradicsom Kopói el l, és a hosszú távú, a Meg-váltóktól való elszökést célzó tervéhez türelemre volt szüksége húszéves koráig, amíg el nem küldik a frontra, és ott meg nem ragadhatja az els adandó lehet séget. Ennek ellenére úgy érez-te, alaposan felkészült. Miközben végiglopakodott az ösvé-nyen, megpróbált nem gondolni a siker esélyeire. Azt viszont nem tudta kiverni a fejéb l, mennyibe került neki, hogy közbe-avatkozott. A lány megmentése értelmetlen volt. Nem ért el ve-le mást, csak a saját halálát, ami szinte bizonyosság volt, to-vábbá, bár ez számára kisebb jelent séggel bírt, Tétova Henri és Kleist halálát. Ostoba! Mély leveg t vett, és megpróbált le-nyugodni. De a lány olyan boldognak t nt el este, a moso-lya annyira…, milyen volt? Nem tudta megfogalmazni, mit ér-zett a boldogság láttán, azt nézve, milyen egy boldog ember. Ez lepte meg, amikor megpróbált elmenni, és a sötét folyosón ácsorgott reszketve amiatt, amit a Fegyelmezés Lordjának a szobájában látott, és az undorító kegyetlenkedés nyomán. A látványtól fellángolt benne a harag, amihez már hozzá volt szokva, de ezúttal, életében el ször, engedett is neki. Amit nem

69 PAUL HOFFMAN

tettél jól, közölte magával. Egyáltalán nem tetted jól. De ekkor megérkezett. Egy kis fali fülkében álldogált a f

ösvény mellett, aminek egy rés volt a végén, nem bejárat, csu-pán egy olyan rész, ahol a f fal nem ért el a Menedék küls fa-láig. Oldalazva beszuszakolta magát, mély leveg ket véve, és küszködve azon, hogy átjusson. Pár hónap múlva már túl nagy lesz ahhoz, hogy átférjen. De sikerült keresztülhatolnia, és megragadta a kapaszkodót, amit a falból vésett ki még kisebb korában, és éppen hogy csak sikerült behúznia magát. Túl sötét volt odabent ahhoz, hogy bármit is lásson, de a tér sz kös volt, és a rejtekhely ismer s tapintású. Leguggolt, kihúzott egy laza téglát, majd a mellette lév t is, utána elmozdította a fels ket-

t. Ezt követ en benyúlt, és kihúzott egy végtelen alapossággal

megfont kötelet, aminek a végén egy meghajlított vashorog volt. Utána kiegyenesedett, és visszanyomakodott a két fal kö-zött.

Odabent a bemélyedésben egy pillanatra megállt hallgatóz-ni. Semmi. Felnyúlt, és körbetapogatta a f fal érdes felületét, majd beakasztotta a horgot egy kis mélyedésbe, amit hónapok-kal korábban vájt ki, közvetlenül azután, hogy elkészítette a kötelet. Nem jutából vagy szizálból csinálta, hanem a minist-ránsok és a Megváltók hajából, amit hosszú évek alatt gy jtött össze a fürd kb l a takarítói pályafutása során – gusztustalan feladat, szentigaz, amit l gyakran rátört a hányinger, de meg-acélozta magát hozzá, nem akarván elszalasztani a lehet séget, hogy esetleg megmenthesse az életét. Megrángatta a kötelet, hogy megbizonyosodjon róla, megfelel en rögzült. Utána egy tizennégy évest l elképeszt er vel felhúzódzkodott, és kitá-masztotta a testét a két fal között, hátával az egyiknek d lve, a lábával a másikat tolva. Meglazította a horgot, ismét felnyúlt vele egy másik mélyedéshez, és ezt ismételgette újra meg újra. A következ félórában egyszerre, legfeljebb ha hatvan centit

ISTEN BALKEZE 70

haladt, de inkább kevesebbet, és így horgozta és támasztotta végig magát a Menedék véd faláig.

Amikor felgördült a tetejére, eleresztett egy kimerült, elége-dett sóhajt. Öt percen keresztül csak hevert ott, a karjai, akár a homokzsákok, élettelenek voltak, a kínzó sajgást leszámítva. Nem mert tovább várni. Lenyúlt, felhúzta a teljesen kibomlott kötelet maga mögé, és beakasztotta a horgot a legmélyebb lyukba, amit csak talált. Utána levetette a kötelet a másik olda-lon.

Abban reménykedett, hogy adni fog valami hangot, amikor földet ér, de semmi egyértelm zajt nem hallott, miközben fel-le rángatta. A kötél még mindig csak feleolyan hosszú volt, mint a Menedék küls fala, de úgy tudta, ezt a részét mintha egy sziklaperemre építették volna.

Lenézett az áthatolhatatlan sötétbe, egy pillanatra megállt, majd átkelt a peremen. Utána a jobb kezével kitapogatta a köte-let, és olyan feszesre húzta, hogy a horog óhatatlanul beleka-pott a lyukba. Az egyik kezével a falon, a másikkal a kötelet feszítve megállt, miközben ráébredt, milyen keserves helyzetbe került. De még mindig jobb így elmenni, mint ha felkötnének és megégetnének. Ezzel a megnyugtató gondolattal elengedte a falat, hagyta, hogy a kötél vegye át a terhelést, és lecsusszant a perem túloldalán.

A lábát a kötélen keresztbe fonva Cale leeresztette magát, egyik kezét a másik után rakva. Ez volt a könny része, mivel a munka nagy részét a súlya végezte. Szinte diadalittasnak érezte volna magát, ha nem nyomasztotta volna a tudat, hogy a kötelet soha nem próbálhatta ki, és bármikor elpattanhat vagy elsza-kadhat, ahogy az érdes falnak dörzsöl dik – továbbá az a kel-lemetlen gondolat, hogy lehet, hogy nem lesz elég hosszú, és ott marad lógva harminc méterrel a talaj felett. A sziklákon még egy háromméteres eséssel is eltörné a lábát. De mit hasz-nálna, ha ezen aggodalmaskodna? Most már kés .

71 PAUL HOFFMAN

Kevesebb, mint öt perc alatt odaért a kötélen lév csomó-hoz, ami azt jelezte, hogy most már csak tizenöt méter van hát-ra. Majd három. Majd eljött a végén lév nagy csomó.

Egy. Kett . Három. Elengedte.

8.

Kleist és Tétova Henri pár percenként meggyújtották a gyer-tyát, amit Cale lopott a Fegyelmezés Lordjától, és ránéztek a lányra. Egyetértettek abban, hogy jobb, ha id l id re rajta tartják a szemüket. Végtére is kilenc gyertya volt, úgyhogy megengedhettek maguknak némi nagyvonalúságot. Láttak már olyat, amikor emberek elnémultak, úgy, ahogy ez a lány, ugyanolyan fura, vakon bámuló pillantással, általában olyan fi-úk, akik száznál több ütést kaptak. Ha pár napnál hosszabb ide-ig maradtak ebben az állapotban, elvitték ket, és soha nem tér-tek vissza. Azok, akik összeszedték magukat, hetekkel vagy akár hónapokkal kés bb is gyakran sikoltozni kezdtek az éj-szaka közepén – Morto esetében évekkel. Utána k is elt ntek.

Ezért, magyarázták magukban, ezért ellen rizték le a lányt újra és újra. Ha sikoltozni kezd, akkor még meghallhatja vala-ki.

Ahányszor csak meggyújtották a gyertyát, Tétova Henri azt mondta neki, „minden rendbe fog jönni”. A lány nem reagált, csak id nként megborzongott. Amikor harmadszorra gyújtották meg a gyertyát, Henrinek eszébe jutott valami a nagyon távoli múltból, egy frázis, egy megnyugtatás, amit egyszer hallott, és rég elfelejtett. – Jól van, jól van – mondta. – Jól van, jól van.

De volt még egy oka annak, hogy gyújtogatták a gyertyát, azon kívül, hogy a lányt ellen rizzék: egyszer en nem voltak képesek nem ránézni. Mindketten hétévesként jöttek a Mene-dékbe egy olyan életb l, ami mostanra a holdnál is távolabbi-

73 PAUL HOFFMAN

nak t nt. Tétova Henri szülei meghaltak nem sokkal azután, hogy a fiú megszületett. Kleist szülei eladták t öt dollárért a Megváltóknak, akik amúgy is csak egy kicsivel voltak kegyet-lenebbek náluk. A fiúk nem láttak lányokat és n ket, mióta át-lépték a Menedék kapuját, és a Megváltók csak annyit mondtak nekik, hogy a n k és a lányok az ördög játékszerei. Ha akár vé-letlenül is meglátnak egyet, amikor elmennek a Menedékb l a frontra vagy a Keleti Végekre, azonnal le kell sütniük a szemü-ket. A n teste már önmagában is b n, ami az egekre kiált bün-tetésért! Egyetlen n létezett, akit undor és óvatosság nélkül le-hetett kezelni: a Felakasztott Megváltó anyja, aki, nemében egyedülálló módon, tiszta volt. t tartották az együttérzés, a végtelen áldozatkészség és a vigasztalás megtestesít jének – bár hogy ezek az erények mib l is állnak, arról a fiúknak fo-galmuk sem volt, mert életük során egyikkel sem találkoztak. És a Megváltók azt is ugyanilyen ködösen foglalták össze, hogy mit l lesz a n i test az ördög játékszere. Ennek eredmé-nyeképpen Kleist és Tétova Henri folyamatosan a lányt bámul-ta intenzív érdekl déssel, amibe némi félelem és nem kis cso-dálat vegyült. Bárki, aki a Megváltókból ilyen mérték utálat- és gy löleteksztázist bír kiváltani, az tényleg nagy hatalommal bírhat, vagyis valami olyasmivel, amit még sejteni sem sejthet-nek, ami méltó a félelmükre.

De pillanatnyilag, ahogy ott reszketett rémülten a gyertya-fényben, a lány egyáltalán nem t nt félelmetesnek. Ennek elle-nére leny göz volt. Például a szokatlan formája miatt. Valami vászonholmit viselt, jó min ség t, sokkal jobbat, mint amit a fiúk valaha is láttak, a dereka körül egy zsinórral átkötve.

Kleist intett Tétova Henrinek, hogy menjen odébb, és meg-billentette a fejét, hogy a fülébe suttogjon.

– Mik azok a dudorok a mellkasán? – kérdezte. Tétova Henri annyi tisztelettel, amennyit csak tanúsíthat

bárki, aki nem tudja, hogyan kell a n kkel bánni, a lány melle

ISTEN BALKEZE 74

felé tartotta a gyertyát, és elgondolkozva megnézegette. – Nem tudom – súgta végül. – Biztos kövér – dünnyögte Kleist. – Mint az a szarzsák

Vittles. – Kövér fiúk persze nem éltek a Menedékben. A tízezer srácon legfeljebb ha pár gram zsír lehetett összesen.

Tétova Henri elgondolkozott ezen. – Vittles puha és kerek. A lány meg ki-be dudorodik. – Akkor kérdezd meg – javasolta Kleist. Tétova Henri elgondolkozott ezen egy pillanatra. – Nem, szerintem inkább békén kellene hagynunk. Azt hi-

szem – tette hozzá. – Biztos megverték. Kleist sóhajtott egy nagyot, miközben végigmérte a lányt. – Nem úgy néz ki, mint aki elviselne egy verést, olyat bizto-

san nem, amilyet Picarbo kioszt. – Osztott – javította ki Tétova Henri. Mindketten mély elég-

tétellel nyögtek fel ahhoz képest, mekkora veszélybe sodorta ket a férfi halála. – Kíváncsi lennék, miért verte meg.

– Valószín leg azért – válaszolta Tétova Henri –, mert az ördög játékszere.

Kleist bólintott. Ez logikusnak t nt. – Mi a neved? – kérdezte Tétova Henri, immár nem el ször.

A lány most sem válaszolt. – Kíváncsi vagyok, mennyi id kell Cale-nek – jegyezte

meg a fiú. – Gondolod, hogy tényleg van valami terve? – Igen – válaszolta Henri, és a hangjában abszolút meggy -dés csengett. – Amit mond, az úgy is van. – Hát, örülök, hogy te ennyire biztos vagy benne. Bárcsak

én is az lennék. Ekkor a lány is mondott valamit, de olyan halkan, hogy nem

hallották. – Ööö, mit mondtál? – kérdezte Tétova Henri. – Riba. – A lány mély leveg t vett. – Ribának hívnak.

9.

Miközben lefelé mászott a sötétben, Cale els két legnagyobb félelme valóra vált. El ször is odaért a nagy csomóhoz, amit a kötél végére kötött, és még mindig a leveg ben lógott, anélkül hogy bármi fogalma lett volna arról, mekkora mélység lehet alatta. Másodszor pedig érezte, hogy túl nagy súllyal húzza a vaskampót a fal tetején lév mélyedésben. Még ilyen távolról is érezte, hogy kezd kijönni bel le. – Mindenképpen le fogsz esni – közölte magával, majd a két lábával ellökve a testét a faltól, felemelte a kezét, hogy megvédje a fejét, és zuhanni kezdett.

Mármint ha egy hatvancentis esést zuhanásnak lehet nevez-ni. Egy boldog Cale állt fel és emelte diadalittasan a kezét a magasba. Majd el húzta az egyik gyertyát, amit a Fegyelmezés Lordjától lopott, és megpróbálta meggyújtani a száraz t zeggel és a t zk vel. Id vel sikerült lángot lobbantania, és meggyúj-totta a gyertyát, de amikor felemelte a végtelen sötétségben, a fénye annyira gyengének bizonyult, hogy alig látott valamit. Majd elfújta a szél.

A sötétség áthatolhatatlan volt, mivel a holdat vastag felh -réteg takarta. Ha sétálni próbál, akkor elesik, és még egy ap-róbb sérülés is, ami lelassítja az útját, elkerülhetetlen halált je-lentett volna. Inkább úgy döntött, vár két órát hajnalig. Ezzel az elhatározással maga köré tekerte a csuháját, lefeküdt és elaludt.

Majdnem két órával kés bb arra nyitotta ki a szemét, hogy a hajnal sötétszürkesége már elég fényt ad ahhoz, hogy elindul-

ISTEN BALKEZE 76

hasson. Visszanézett a falról függ kötélre, ami ebben a pilla-natban úgy mutatott a helyre, ahol megkezdte a szökését, mint egy hatalmas mutatóujj. De ez ellen semmit nem tudott tenni, és azt is hiába bánta, hogy olyasmit kell hátrahagynia, ami ti-zennyolc hónapjába került, nem beszélve arról a rengeteg ök-lendezésr l. Úgy nézett ki, bár Cale ilyesmit soha nem látott, mint egy hatvanméteres lófarok. A fiú megfordult, és az egyre világosabb fényben lesétált a Menedékdomb köves, úttalan lej-

jén, abban reménykedve, hogy esetleg még egy egész óra is eltelik, miel tt megtalálják a Fegyelmezés Lordjának holttestét, és némi szerencsével további kett , miel tt rálelnek a kötélre.

Egyik dologgal sem volt szerencséje. Picarbo Megváltó holt-testét fél órával hajnal el tt fedezte fel a szolgálója, akinek a hisztérikus kiáltásai az egész Menedéket felébresztették és fel-kavarták, akármilyen hatalmas is volt. Gyorsan felkeltették az összes hálótermet, ellen rizték a névsort, és hamar kiderült, hogy három ministráns hiányzik.

Brunt nyomkeres t, aki egyben kutyaidomár is volt, és azt a Megváltót, akinek azon kevés ministráns megtalálása volt a feladata, akik elég ostobák szökéssel próbálkozni, azon nyom-ban Bosco Megváltóhoz szalajtották, és életében el ször rögtön be is vezették az irodába.

– Mindhármukat élve akarom visszakapni, ami azt jelenti, hogy maga mindent meg fog tenni ezért.

– Természetesen, Hadviselés Lordja. Én mindig… – Ne fárasszon – vágott közbe Bosco. – Nem kérem, hogy

óvatos legyen, hanem parancsolom. Semmilyen körülmények között, a saját élete árán sem szabad Thomas Cale-t megsebesí-tenie. Azt hiszem, ha Kleist és Henri meghalnak, hát akkor így jártak, bár ket is inkább élve szeretném megkapni.

– Megkérdezhetem, miért olyan értékes Cale élete, Lordom? – Nem.

77 PAUL HOFFMAN

– Mit mondjak a többieknek? Nem fogják megérteni, és na-gyon dühösek.

Bosco ráébredt, mire céloz Brunt. A szent indulat még a legengedelmesebb Megváltón is felülkerekedhet, ha egy olyan ministráns kerül a szeme elé, aki ilyen elképzelhetetlenül rette-netes dolgot követett el. Ingerülten felsóhajtott.

– Utalhat arra, hogy Cale nekem dolgozik, és kényszerb l kellett ezekkel a gyilkosokkal tartania, miközben megpróbálta leleplezni a legelvetemültebb összeesküvések egyikét, amit az Antagonisták agyaltak ki, a Legfens bb Pápát. – Ez eléggé szánalmas kifogás, gondolta Bosco, de Bruntnak ez is megte-szi. még a kutyaidomár Megváltók között is különösen ke-gyetlennek számított, de a Pápa iránt érzett mély, védelmez hevét, mely egy anya szeretetéhez volt hasonló a gyermeke iránt, bárki azonnal láthatta.

Cale hajkötelét hamar meglelték. Megszagoltatták a Paradi-csom Kopóival, majd kitárták a hatalmas kapukat, és Cale-t l kevesebb, mint nyolc kilométernyire útjára indult egy vadász-csapat. De a legfontosabb szempontból sikeresnek bizonyult a fiú terve: senkiben fel sem merült, hogy csak egy ministráns szökött meg, úgyhogy semmilyen kutatást nem végeztek a Me-nedéken belül. Tétova Henri, Kleist és a lány egyel re bizton-ságban voltak. Persze csak addig, amíg Cale tartja a szavát.

Cale még további hat kilométert haladt, miel tt meghallotta a kutyák távoli csaholását, amit a szél fújt felé. Megállt, és hallgatózni kezdett a csendben. Egy pillanatra csak a hideg sze-let hallotta, amint a homokkövet karcolja. Ezúttal, bármilyen távolról is érkeztek a hangok, nyilvánvalóvá vált, hogy bajban lesz, és inkább el bb, mint utóbb. Fura, magas tónusú zaj volt, nem a falkák szokásos ugatása, hanem egy szüntelen, dühös vonyítás, ami valahogy úgy hangzott, mint amikor egy disznó-nak rozsdás bök vel vágják át a torkát. A kopók éppen olyan er teljes testalkatúak is voltak, mint a disznók, ingerlékenyeb-

ISTEN BALKEZE 78

bek, mint egy vadkan, és olyan fogsoruk volt, mintha valaki egy zsák rozsdás szöget borított volna a szájukba. A hang ha-mar elhalt, miközben Cale körbenézett, van-e bármi jele a Voynich oázisnak. Semmi nem t nt ki a kérges, ragyás felület

nék közül, amir l Ótvarfölde a nevét kapta. A fiú ismét fu-tásnak eredt, immár gyorsabban, mint eddig bármikor. Hosszú utat kellett megtennie, és ha már ilyen közel jártak hozzá a ko-pók, tudta, hogy szerencse, ha délig bírja. Ha túl lassan halad, elkapják a kutyák, ha túl gyorsan, akkor a kimerültség lesz a végzete. Mindezt kizárta a fejéb l, és csak a lélegzetvétele rit-musára figyelt.

– Mennyi ideje vagy itt, Riba? Egy pillanatig úgy t nt, mintha a lány meg sem hallotta vol-

na Tétova Henrit, utána úgy pillantott rá, mintha megpróbálna ráfókuszálni.

– Öt éve vagyok itt. – A fiúk elképedten néztek egymásra. – De miért vagy itt? – kérdezte Kleist. – Azért jöttünk ide, hogy megtanuljuk, hogy kell arának

lenni – válaszolta a lány. – De hazudtak. Az a férfi megölte Lenát, és engem is megölt volna. Miért? – hangzott fel az értet-len fohász. – Miért akar bárki is ilyet tenni?

– Nem tudjuk – válaszolta Kleist. – Semmit nem tudunk ró-lad. Fogalmunk sem volt a létezésedr l.

– Kezdd az elején – kérte Tétova Henri. – Mondd el, hogy kerültél ide, honnan jöttél.

– Csak szép nyugodtan – tette hozzá Kleist. – Rengeteg id nk van.

– visszajön értünk, ugye, az a harmadik. – Cale-nek hívják. – Visszajön értünk. – Igen – válaszolta Tétova Henri. – De lehet, hogy sokat kell

várni.

79 PAUL HOFFMAN

– Nem akarok itt várakozni – kiáltott fel dühösen a lány. – Hideg van, sötét, és ez borzalmas. Nem várok!

– Ne hangoskodj. – Engedjetek ki most azonnal, vagy kiabálni fogok. Nem arról volt szó, hogy Kleist nem tudta, hogyan kell a

gyengébb nemmel bánni, hanem arról, hogy nem tudta, hogyan kell az ilyen érzelmi kitöréseket kezelni, eredjenek bárkit l. A fékezetlen düh kifejezéséért általában egy kirándulás járt Ginky mezejére, továbbá egy méter mély gödör. Kleist felemelte a karját, hogy befogja a lány száját, de Henri visszahúzta.

– Csendben kell maradnod – közölte Ribával. – Cale vissza-jön, és biztonságos helyre visz minket. De ha meghallanak minket, akkor meghalunk. Ezt meg kell értened.

Riba pár másodpercig csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mint akinek maga az rület sustorog a fülébe. Utána biccentett.

– Mondd el, honnan jöttél, és amit arról tudsz, miért vagy itt.

Nagy izgalmában Riba két lábra állt, és kiderült, hogy ma-gas, jó alakú lány, még ha egy kicsit pufók is. Majd ismét leült, és vett egy mély leveg t, hogy lenyugtassa magát.

– Teresa anya vett meg a rabszolgapiacon, Memphisben, tízéves koromban. Lenát is vásárolta meg.

– Te rabszolga vagy? – kérdezte Kleist. – Nem – vágta rá a lány azonnal szégyenkezve és felhábo-

rodottan. – Teresa anya azt mondta, szabadok vagyunk, és bármikor távozhatunk, ha menni akarunk.

Kleist felnevetett. – Akkor miért nem tettétek? – Mert kedves volt velünk, és ajándékokat adott, és úgy el-

kényeztetett bennünket, mint a sziámi cicákat, és remek étele-ket adott nekünk meg rengeteg szép holmit, és megtanított, ho-gyan legyünk arák, és azt mondta, hogy ha készen leszünk rá,

ISTEN BALKEZE 80

akkor egy gazdag lovagot kapunk fehér lovon, aki szeretni fog minket, és a tenyerén hordoz. – Riba elhallgatott, szinte kiful-ladva, mintha amit elsorolt, az tényleg megtörtént volna, és az elmúlt nap sok borzalma nem lett volna több egy rossz álom-nál. És jól is tette, hogy abbahagyta, mert amiket mondott, an-nak nagy részét a fiúk meg sem értették.

Tétova Henri Kleisthez fordult. – Nem értem. A hitünk ellen való rabszolgákat tartani. – Ennek semmi értelme. Miért vásárolnának a Megváltók

lányokat, és tennék meg értük mindezt, csak hogy utána felda-rabolják ket, mint a…

– Fogd be! – Tétova Henri a lányra pillantott, de Riba pilla-natnyilag a saját világába volt beleveszve. Kleist ingerülten fel-sóhajtott. Tétova Henri félrehúzta, és lehalkította a hangját. – Hogy éreznéd magad, ha neked kellett volna végignézned, amint ez történik valakivel, akit öt éve ismersz?

– Megköszönném a szerencsés csillagzatomnak, hogy egy Cale-hez hasonló félesz akadt az utamba, hogy megmentsen. Neked – tette hozzá – inkább miattunk kellene aggódnod, nem pedig a lányért. Mi nekünk, vagy mi neki? Isten a tudója, hogy mindannyian megkapjuk, ami jár, semmi ok arra, hogy siettessük.

– Ami megtörtént, megtörtént. – De még nincs vége, nem? Mivel ez igaz volt, Tétova Henri egy pillanatra elhallgatott. – Miért tennének ilyet pont a Megváltók – szólalt meg végül

suttogva –, hogy behoznak valakit a Menedékbe, aki az ördög játékszere, etetik, gondoskodnak róla, gyönyör dolgokat ha-zudnak neki, majd darabokra vágják még életében?

– Mert rohadékok – válaszolta Kleist mogorván. De sem volt bolond, és t is érdekelte a válasz. – Miért növelték meg a ministránsok számát ötször, talán tízszer annyira? – Káromko-dott egyet, és leült. – Elárulnál valamit, Henri?

81 PAUL HOFFMAN

– Mit? – Ha tudnánk a választ…, akkor jobban éreznénk magunkat

vagy rosszabbul? – És ezzel végleg elhallgatott.

Cale Ótvarfölde egyik, félig beomlott kis dombjának szélén vi-zelt. A kutyák vonyító ugatása immár a közeléb l hallatszott, és szüntelenül. Végzett, és abban reménykedett, hogy a szag majd letéríti ket a valódi útjáról pár percre. A lélegzése a pi-henés ellenére ziháló volt, a combja elnehezült, és kezdte le-húzni. A Bosco Megváltó irodájában talált térképpel végzett kalkulációi alapján már az oázisban kellett volna lennie. De még mindig semmi nyoma nem volt, csupán dombok, sziklák és homok terült el, ameddig csak ellátott. Szembe kellett néznie a lehet séggel, ami fennállt, mióta megtalálta a térképet – hogy az egy csapda volt, amit a Hadviselés Lordja állított neki.

Most már nem volt értelme sietnie; a kutyák pár perc múlva utolérik. A hangjukban nem volt csalódottság, ami azt jelezte, hogy nem érezték meg vagy figyelmen kívül hagyták a vizele-tének a szagát. Azért olyan gyorsan szaladt, ahogy csak bírt, bár négy óra futás után túl fáradt volt ahhoz, hogy sokat növel-jen a tempóján.

A kutyák ekkorra gyilkos dühbe lovalták magukat, és Cale lassítani kezdett, mivel tudta, hogy soha nem lesz képes el-szökni el lük. A zihálása karistolt, mintha homok lenne a tüde-jében, a lába botladozni kezdett. Majd elesett.

Egy pillanat alatt ismét talpra ugrott, de az esés lehet séget adott neki, hogy körbenézzen. Még mindig ugyanazok a dom-bok és sziklák vették körül, de a homokból itt már pár vézna gaz és f csomó is n tt. Ahol f van, ott víz is van. Azonnal fel-hangzott a kutyák sürget vonítása, akiket mintha szöges kor-báccsal hajtottak volna. Cale továbbrohant az oázist keresve, nagyon remélve, hogy afelé tart és nem fogja elkerülni, hogy csak mélyebben jusson a sivatagba és közelebb a halálhoz.

ISTEN BALKEZE 82

De a f és a gazok egyre s södtek, és ahogy Cale átugrott egy buckán, és majdnem el is esett, a túloldalán elé tárult a Voynich oázis. A kutyák immár sikoltoztak, ahogy megérezték, hogy vége a vadászatnak. Cale tovább rohant, botladozva, ahogy a teste lázadni kezdett. Tudta, hogy nem szabad hátra-néznie, de nem volt képes megállni. A kopók úgy özönlöttek a bucka peremér l, mint a széndarabok egy nyitott zsákból, ugatva, vonyítva és sikoltozva türelmetlenségükben, hogy szét-téphessék, egymás sarkát tapodva, vicsorogva és harapva.

Cale tovább igyekezett, miközben az izmos, csupa fog ku-tyák kezdték beérni. Sikerült bejutnia az oázis els pár fája kö-zé. Az egyik kopó, aki gyorsabbnak és vérmesebbnek bizonyult a többinél, már a sarkában volt. A szörnyeteg tudta, mi a dolga, és a mells mancsával rátaposott Cale sarkára, amit l a fiú egyensúlyát veszítette és elesett.

Ezzel vége is lett volna, de a túlságosan türelmetlen kutya szintén kizökkent az egyensúlyából. Mivel szokatlan volt szá-mára az oázis nedvesebb, lazább talaja, nem tudott megkapasz-kodni és fejjel el re, átbucskázva egy fának csapódott, amibe er sen beütötte a gerincét. Sikoltozott dühében, de az elkesere-dett igyekezete, hogy talpra álljon, csak még többet rontott a helyzetén, miközben a bizonytalan talajt kaparászva próbálta összeszedni magát. Cale az oázis közepén lév tó felé rohant, és már tizenöt méterrel el tte járt, amikor az állatnak sikerült feltápászkodnia és utánavetnie magát. A kimerült fiú sebessé-gének négyszeresével haladva nem t nt úgy, hogy hosszú lesz számára a kerget zés. Hamar behozta a hátrányát, és már ugra-ni készült, amikor Cale megel zte ebben, hosszú ívet húzott a leveg ben, majd nagyot placcsant, ahogy becsapódott a tó fel-színébe.

A kopó dühösen felsikoltott, de megállt a tó pereménél. Ek-kor utolérte egy másik kutya, majd még egy, és az összes úgy üvöltött, mintha vége lenne a világnak – gy lölettel, acsarkod-

83 PAUL HOFFMAN

va, éhesen. A Nyomkeres és az emberei öt perccel kés bb értek oda a

pónijaikon, és a kutyákat az oázist tápláló tó szélénél találták. Még mindig ugattak, de már semmi nem látszott. A Nyomkere-

egy ideig a parton állt, a távolba meredve, gondolkozva – az arca, ami sosem nézett ki valami jól, elsötétült a kudarctól és a gyanakvástól. Végül az egyik embere megszólalt.

– Biztos benne, hogy k azok, Megváltó? Hiszen ezek fél-kegyelm ek – pillantott a kutyákra –, és nem ez lenne az els alkalom, hogy egy z vagy egy vadmalac nyomába erednek.

– Maradj csendben – válaszolta Brunt halkan. – Lehet, hogy még mindig itt vannak. Mindenesetre jó úszók. röket állítunk, és a jobb kutyákkal ellen rizzük a tó környékét. Ha itt vannak, el fogom kapni ket. De Cale-t nem szabad bántani, az istenit. – Brunt végül egy szót sem szólt az embereinek Boscónak a Pápa elleni merénylettel kapcsolatos kitalációjáról. Igazából nem hazudott Boscónak, ami az emberei dühét illeti. Valóban mérgesek voltak, de azt fogják tenni, amit mond nekik, egysze-

en azért, mert azt mondta nekik. A tény, hogy az egyetlen Megváltó, aki tisztában van a Pápát fenyeget rettenetes ve-széllyel, csak feler sítette az szentsége iránt táplált mély szenvedélyét, és ezt a szeretetet nem profanizálhatja el azzal, hogy másokkal is megosztja.

Csak egy mozdulatába került – egy apró biccentésbe, nem többe –, és útnak eredtek körülötte az emberek. Egy órán belül szorosabban befogták az oázist, mint egy egér fülét.

A Menedék titkos alagútjában Riba elaludt, Kleist elment pat-kányra vadászni, Tétova Henri pedig a lányt figyelte, leny -gözve a különös domborulataitól, és zavarba ejt új indulatokat megtapasztalva az éhség és a félelem mellett. Jól tette, hogy félt. A Megváltók soha nem hagynak fel a szökevények utáni kutatással, teljen bármilyen sok id be. Amikor elkapják ket,

ISTEN BALKEZE 84

olyan példát statuálnak velük, ami újabb ezer évre megfa-gyasztja minden ministráns ereiben a vért, amit l kihagy a szívverésük és égnek mered a hajuk, mint a riadt sündisznók tüskéi. A büntetésük kegyetlensége és fájdalma, majd a haláluk legendás lesz.

Annak ellenére, hogy lefoglalták a patkányok, Kleist is eléggé hasonlóan érzett. A másik közös, egyre er sebb gyanú-juk az volt, hogy Cale már félúton jár Memphis felé, és soha nem jön vissza. Ami azt illeti, Kleist err l meg volt gy dve, de még a h séges Henri sem tudta biztosan, mit higgyen. Min-dig is szeretett volna Cale barátjává válni, bár azt nem tudta volna megmagyarázni, miért. A Megváltóknak a barátkozással szemben táplált elutasítása miatt a fiúk mindig is óvatosan ke-zelték egymást, nem utolsósorban azért, mert a Megváltók haj-lamosak voltak csapdákat állítani. Bizonyos fiúkat, akik ren-delkeztek némi vonzer vel és kétszín séggel, a papok betaní-tottak, hogyan lehetnek még vonzóbbak és kétszín bbek. Ezek a csirkének nevezett fiúk arra bátorították gyanútlan áldozatai-kat, hogy megosszák velük a titkaikat, beszélgessenek, játssza-nak velük, és egyéb tanújeleit adják a barátságnak. Akik rea-gáltak erre a provokációra, azok az egész kollégium el tt har-minc ütést kaptak szöges keszty vel, majd ott hagyták ket vérrel borítva további huszonnégy órán keresztül. De még az ilyen gyászos következmények sem tudták elejét venni, hogy néhány ministráns mélyen összebarátkozzon, és er s szövetsé-get kössön az életben maradáséit folytatott küzdelemben az el-len, hogy beszippantsa ket a Megváltók hite.

De amikor Cale-r l volt szó, Tétova Henri mindig bizonyta-lan volt abban, mennyire valódi az barátságuk. Henri mindent elkövetett, hogy felhívja magára Cale figyelmét azzal, amikor el tte adta el a tiszteletlen játszmáit különböz Megváltókkal, abban reménykedve, hogy leny gözi a fiút az éles eszével és a vakmer ségével. De hónapokig nem volt tisztában vele, hogy

85 PAUL HOFFMAN

Cale észreveszi-e egyáltalán, mit m vel, vagy ha észre is veszi, tör dik-e vele. Cale arckifejezése mindig ugyanazt tükrözte: hideg, lakonikus éberséget. Soha nem mutatta ki az érzelmeit, függetlenül attól, mi történt. Az edzések során aratott gy zel-mei mintha semmilyen örömet nem szereztek volna neki, ép-pen úgy, ahogy a kegyetlen büntetések, amelyekre Bosco mint-ha gyakrabban szemelte volna ki a többieknél, sem okoztak ne-ki látható fájdalmat. Nem lehetett azt mondani, hogy féltek volna t le a ministránsok, de nem is szerették. Senki nem tu-dott rajta eligazodni; soha nem lázadt, ugyanakkor a hív k kö-zé sem tartozott. Mindenki békén hagyta, és Cale-nek, ameny-nyire meg lehetett állapítani, ez nagyon meg is felelt.

– Egy garast adok a gondolataidért. – Kleist volt az, aki ép-pen visszaért a patkányvadászatból, és a farkatlan zsákmányok az övén lév kötélr l csüngtek lefelé. Öt volt bel lük. A fiú ki-oldott egy hurkot, ledobta az állatokat egy k re, és nyúzni kezdte ket.

– Jobb, ha végzek, miel tt felébred – jegyezte meg moso-lyogva. – Nem hinném, hogy örülne, ha sz röstül-b röstül süt-ném meg ket.

– Miért piszkálod? – Tudod, hogy miatta fognak megölni minket, nem? Nem

mintha egyébként annyi esélyünk lenne. A barátodnak tizenkét órája van, hogy visszaérjen, vagy…

– Vagy mi? – szakította félbe Tétova Henri. – Ha van ter-ved, akkor halljuk. Csupa fül vagyok.

Kleist szipákolt, miközben nekikezdett a belezésnek. – Ha nem örülnék annak, hogy mindjárt megesszük ezeket –

mutatott a patkányokra –, akkor most nagyon rosszul érezném magam. Úgy értem, az esélytelenségünk miatt. Mert nem esé-lyes, hogy Cale-t valaha is látjuk még.

ISTEN BALKEZE 86

Miután kimászott az egyik nádasba a tóparton, Cale körülbelül ötszáz métert haladt a felásott részen. A Megváltók tizenöt évig jártak az oázisba és hordták el onnan tonnaszámra a gazdag term földet, ami a falombok alatt keletkezett. Varázslatos anyag, ami még a Menedék veteményeseinek halott talaját is képes feléleszteni. Olyan termékeny, hogy önmagában is el -segítette a Menedék ministránsainak megtízszerezését. De Cale felfedezte, hogy az oázis földjének egy másik haszna is van. Egyik nap a veteményesben dolgozott a kutyák rizetében, akik az esetleges lopásokat figyelték, és megállt egy rövid pi-hen re, majd el vette azt a darab halottak lábát, amit az ebédl padlóján talált. Amint megszagolta, ráébredt, hogy nem elejtet-ték, hanem eldobták: büdös volt, és teljességgel ehetetlen. Ész-revette, hogy az egyik kutya a közelében alszik, a gazdája pe-dig másfelé figyel. Odadobta neki, nem kedvességb l, hanem abban reménykedve, hogy az állat, aki a legtöbb kopóhoz ha-sonlóan bármit megevett volna, azonnal felfalja és rosszul lesz, ami méltó büntetés lenne a kis szarzsáknak. Az étel a kutya kö-zelében landolt, egy kis oázisföldbuckán, a feje mellett. Az ál-lat felpattant a neszre – éber volt, és bármire készen állt. De annak ellenére, hogy ott hevert az étel közvetlenül az orra el tt, ami ráadásul olyan orr volt, hogy ezer méterr l kiszagolta vol-na egy szúnyog vizeletét, egyáltalán nem nézett az ínyencségre. Ehelyett Cale-re meredt, ásított, kinyújtózott, vakarózott egyet, majd elhelyezkedett, és folytatta az alvást. Kés bb, amikor az

r és a kutyája elt ntek, Cale felvette a halottak lábát és meg-szagolta. Orrfacsaró b ze volt. Értetlenül felmarkolt némi föl-det, és ráfogott vele az ételdarabra. Majd ismét megszagolta, és ezúttal nem érzett mást, csak némi gazdag, sötét, t zeges illa-tot. Valami a term földben nem egyszer en elfedte az avas zsír szagát: teljességgel eltüntette. De csak addig, amíg érintkezett vele.

A következ pár nap során, amit a veteményesben töltött,

87 PAUL HOFFMAN

kísérletezni kezdett a kutyákkal, ahogy a halottak lába egyre zösebb lett. Egyik kutya sem érzett semmit egyetlenegy al-

kalommal sem. Végül, miután leseperte róla a földet, ledobta az ösvényre, és pár percen belül felfalta az egyik kutya, akit a szaga vonzott oda. Cale legnagyobb megelégedésére tíz perccel kés bb látta, ahogy bélfájdalmakkal küszködve vonaglik a sa-rokban.

Inkább veszélyes volt, mint nehéz információt találni a ter-föld forrásáról a könyvtár archívumában. Volt ott pár térkép

és irat, amikb l gyakran kellett vinnie a Hadviselés Lordjának, és nem volt más dolga, mint türelmesen kivárnia az alkalmat, hogy a megfelel aktákat kelljen oda vinnie, továbbá még tü-relmesebben megvárnia azt is, hogy visszavihesse. Az, hogy eközben elkapják, valószín tlen volt, de nagyon súlyos, talán fatális következményekkel is járt volna, ha a Megváltók rájön-nek, hogy az oázis dokumentumai iránt táplált érdekl dését sokkal inkább egy szökési terv ihlette, mint mondjuk a kertész-kedéssel és trágyázással kapcsolatos elhivatottsága.

Nem sokkal azután, hogy kimászott a tóból, a csuromvizes Cale még mindig hallotta a kutyák csaholását. Amint beér a fák közé, nem tudják meglátni vagy kiszagolni, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy ez nem sokáig marad így. Szinte azon-nal, ahogy sétálni kezdett, a Megváltók ásatásainak területére ért. A földkitermelés nyomában inkább hosszú gödrök marad-tak, mint derékszög árkok, mert a humusz túl puha volt ahhoz, hogy megtartsa a függ leges falakat, ahogy a közönséges föld tette volna. Bár annyira nem puha, hogy ne lett volna képes csapdába ejteni és megfojtani egy embert azzal, hogy ráömlik, mint az a feljegyzésekb l egyértelm en kiderült. Ez elégedett-séggel töltötte el Cale-t, amikor elolvasta, hogy vagy egy tucat Megváltó is meghalt bányászat közben; akkor már kevésbé, amikor olyasmit keresett, amibe beáshatja magát, hogy a sze-mek és a szaglószervek el l is elrejt zzön.

ISTEN BALKEZE 88

Kiválasztott egy helyet, egy sekély süppedéket az egyik bucka mellett, ásott egy akkora gödröt, amekkorát csak mert, összegy jtött némi laza földet a környékr l, hogy a keres k ne fedezzék fel a friss túrás nyomait, majd belebújt a kimélyített gödörbe. Maga köré húzta a földet, és óvatosan magára borítot-ta. Nem telt sok id be, és kiszolgáltatottnak érezte magát eny-nyire közel a felszínhez, de nem mert mélyebbre ásni és a be-omlást kockáztatni. Próbálta észben tartani, hogy csak arra van szüksége, hogy ne lássák és ne hallják. A Megváltók egyik gyengéje az volt, hogy nagyon megbíztak az állataikban – szá-mukra az, amit a kutyáik nem voltak képesek kiszagolni, nem is létezett. Még egy gyors keresésre sem áldoztak id t, mert nem volt rá szükség. Cale elengedte magát, és megpróbált aludni, abban a tudatban, hogy semmi mást nem tehet. Szüksé-ge volt a pihenésre. Már rég megtanulta, hogyan kell egy pilla-nat alatt felébredni.

Valóban elaludt, és tényleg egy pillanat alatt felébredt, ami-kor az ugató és kiabáló kutyák és Megváltók felriasztották. Egyre közelebb értek hozzá, és az ugatás szimatoló vakkantá-sokká halkult, ahogy az ebek átálltak a lassabb keresésre az ül-dözésr l. Egyre közelebb kerültek hozzá a hangok, amíg az egyik t le pár centiméterre kezdhetett szimatolni. De nem ma-radt ott sokáig. Miért is maradt volna? A humusz megtette a kötelességét, a sajátján kívül minden szagot elnyomott. Hama-rosan elhalkult a szimatolás és az a pár vakkantás, és Cale megengedett magának egy pillanatnyi örömet és gy zelmi mámort. De még órákig ott kellett maradnia, ahol volt. Elen-gedte magát, és álomba merült.

Amikor felébredt, minden tagja merev volt a hosszú futás következtében, és a bal térde, ami egy régi sérülést l sajgott, különösen szaggatott. Ráadásul majd’ megfagyott. A jobb ke-zét kidugta a földb l, és eléggé letakarította a környékét ahhoz, hogy lássa, besötétedett. Várt. Két óra múlva meghallotta a

89 PAUL HOFFMAN

madárcsicsergést, és nem sokkal ezután tisztulni kezdett az ég-bolt. Lassan kimászott, készen arra, hogy a Megváltók els je-lére visszabújjon a lyukba. De semmi nem volt körülötte, csak a madarak hangja a magas fák között, és a kisállatok zörgése az aljnövényzetben. El vette a vászonzsákot, amit a Fegyelmezés Lordjának szobájából szerzett, és elkezdett földet lapátolni be-le, amit le is nyomkodott, hogy minél többet magához vehes-sen.

Majd a hátára vetette, és elindult megkeresni a Megváltókat és a kutyáikat.

Körülbelül három órával kés bb találta meg ket. Nem volt nehéz – a Megváltók húszan, a kutyák negyvenen voltak. Rá-adásul nekik nem is volt rá okuk, hogy eltüntessék a nyomai-kat: háromszáz kilométeres körzetben senki nem mert volna megközelíteni szabad akaratából még egy magányos Megváltót sem, nemhogy egy egész csapatot, kutyákkal. k szoktak má-sokat felkutatni, nem mások ket. Tíz perccel azután, hogy rá-juk lelt, Cale azon kezdett gondolkozni, nem kellene-e elfelej-tenie azt a hármat, akik a Menedékben várják, és elszöknie Memphisbe, amíg még módjában áll. Kleistnek semmivel nem tartozott, Tétova Henrinek is csak egy kevéssel, a lány életét pedig egyszer már megmentette. Mint amikor a polip vált színt fogak és karmok el tt, és vörösök és sárgák kezdenek hullá-mozni a b re alatt, Cale maradást vagy menekülést célzó kész-tetései is éppen úgy csaptak rajta végig, oda-vissza, iszaposan, tisztán és keverten. A lelépés okai nyilvánvalóak voltak, a visz-szatérés okai homályosak és ködösek, de az utóbbi árja vitte t rá, hogy nagyon kényszeredetten és rengeteg káromkodás kísé-retében, de visszatérjen megkeresni a kutyákat és a papokat.

Bár csupa humusz volt még, Cale a széllel ellentétes irányba helyezkedett a kutyáktól, akiket fél kilométernél jobban nem közelített meg. Két órával kés bb, mint azt remélte, felhagytak a kereséssel és megfordultak, majd elindultak a Menedék felé.

ISTEN BALKEZE 90

Cale tudta, hogy nem adták fel. Ez csak az els kutatócsoport volt, akiket azért küldtek ki, hogy gyorsan elkapják a szökevé-nyeket. Általában sikerrel is szoktak járni, de ha harminc órán belül elveszítik a nyomot, az els csapat visszatér, és nem ke-vesebb mint öt másodlagos csoport veszi át a helyüket, teljes felszereléssel és ellátottsággal, akik akár évekig vadásznak, amennyiben erre szükség van. De soha nem volt. Két hónap volt a leghosszabb id , amíg bárki is elkerülhette a lebukást, és az elfogását követ büntetés kimondhatatlanul visszataszító volt.

Még mindig megtartva a távolságot, és még mindig széllel szemben helyezkedve, Cale a következ tizenkét órára a Meg-váltók árnyékául szeg dött, akikhez egyre közelebb jutott, és várta annak jeleit, hogy a kutyák megérzik az illatát. Követte

ket végig a Menedékig, és addigra olyan közel ért hozzájuk, hogy nem kellett mást tennie, csak csatlakoznia az immár ki-merült csoport végéhez, és az arcára csuklyát húzva követnie

ket, miközben bementek a hatalmas kapun, immár koromsö-tétben. Nem volt biztonsági ellen rzés. Ki lenne olyan rült, akár férfi, akár fiú, hogy megpróbáljon betörni a Menedékbe?

Miután egy napig vártak a titkos alagútban, a hármak leültek a sötétben, mindegyik a saját gondolataiba merülve, amelyek mind egyformák, mind komorak voltak. Amikor meghallották a halk kopogást az ajtón, elszánt reménykedéssel mentek oda hozzá, ugyanakkor az is felmerült bennük, hogy esetleg csap-dáról van szó.

– Mi van, ha k azok? – suttogta Kleist. – Akkor mindenképpen be fognak jutni, igaz? – válaszolta

Tétova Henri. Mindketten nekiláttak elhúzni az ajtót. – Hála a jó égnek, hogy te vagy az – jelentette ki Tétova

Henri. – Kire számítottál? – kérdezte Cale.

91 PAUL HOFFMAN

– Azt gondoltuk, esetleg azok a férfiak lesznek. Ez volt az els olyan alkalom, hogy Cale-hez szemt l szem-

ben szólt egy n . A lány hangja kedves volt és halk, és ha a fiú arckifejezése látszott volna a sötétben, intenzív meglep dést és érdekl dést tükrözött volna.

– Ha a Megváltók jönnének értünk, k nem kopognának. – De lehet, hogy igen – válaszolta Kleist esetlenül. – Hogy

csapdába csaljanak. Cale bezárta az ajtót. – Ez már önmagában is egy csapda. – Elegünk van – jelentette ki Kleist. – Mondd el, mit csinál-

tál, és hogy kijuthatunk-e innen élve. – Gyújts gyertyát, szükségünk lesz rá. Két perccel kés bb márt látták is egymást, ahogy a hangu-

latfény mindent szinte széppé változtatott – a négy gyerek ösz-szedugta a fejét.

– Mi ez a szag? – kérdezte Tétova Henri. Cale ledobta a nagy zsák humuszt a földre. – A kutyák nem érzik a szagot, ha ezt beledörzsölitek a b -

rötökbe és a ruhátokba. Majd elmesélem, mi történt, amíg elin-tézitek.

A világ többi részén az ezután következ dolgok kínosak lettek volna. Riba, akit ez sokkolt, már majdnem megszólalt, hogy félrevonulási lehet séget követeljen, de mind a három fiú hátat fordított neki és egymásnak. Meztelennek lenni egy má-sik fiú jelenlétében olyan szabályszegés volt, ami az égre kiál-tott bosszúért, mint azt a néhai Fegyelmezés Lordja olyan szí-vesen mondogatta. Sok olyan szabálysértés létezett, amit l a mennyek büntetésért kezdtek hangoskodni.

A fiúk a sötétbe vonultak levetk zni megrögzött szokásuk szerint. Mivel egyedül hagyták, Riba senkit nem látott, és sen-kinek nem tudott tiltakozni. Úgyhogy belemarkolt a büdös földbe, és is elvonult a sötétbe.

ISTEN BALKEZE 92

– Készen vagytok? – szólalt meg Cale gúnyos hangja. – Ak-kor elkezdem.

Öt órával kés bb, miközben piszkos hajnal ömlött végig a ho-mályon, Brunt a f térr l elindította az öt másodlagos kutató-csapatát, amelyek mindegyike száz férfiból állt kutyákkal kie-gészülve. Miközben útnak eredt az utolsó csoport, négy további illet , akik fejüket csuklyával védték a hideg ellen, csapódott az oszlop végéhez és követte ket ki a kapun a salakos útra, majd az el tte elterül gazos mez re. Itt az ötszáz Megváltó csoportonként szétoszlott, és elindultak a szélrózsa minden irá-nyába.

A négyek a dél felé tartó menetoszlop végéhez csatlakoztak. Egy órán keresztül tartották a tempót, miközben a nevel tiszt a szégyen indulóját kántálta:

– Szent Megváltó! – BÜNTESD MEG B NEINKET! – érkezett a nyögvenye-

s válasz száznégy hangon. – Szent Megváltó! – OSTOROZD A VÉTKEINKET! – Szent Megváltó! – FENYÍTSD MEG A PARÁZNÁKAT! – Szent Megváltó! – KORBÁCSOLD MEG… És így ment tovább, Ótvarfölde els buckájának éles kanya-

rulatáig, ahol a száznégy hang hirtelen százra csökkent. A Hadviselés Lordja a küls fal l résein keresztül figyelte,

ahogy az ötszáz f el nik a talajmenti ködb l, majd egy vagy két kilométerrel távolabb elkezd ötfelé oszlani. Addig állt ott, amíg az utolsó is el nem t nt a szeme el l, majd visszafordult és a reggelijéért indult, ami a kedvence volt: egy tálka fekete pacal és egy keménytojás.

93 PAUL HOFFMAN

A fiúk az éjszaka leszállta el tt negyven vagy akár ötven kilo-métert is meg tudtak volna tenni, ha nincs Riba mint gyenge láncszem. A gyönyör , kerekded, elkényeztetett lány alig moz-gott az elmúlt öt évben, legfeljebb a masszázsasztaltól sétált el a forró fürd ig és vissza, továbbá még négyszer naponta egy ebédl asztalhoz, amin töltött sz levelek, aszpikos csülök, gyümölcskenyér és további hizlaló dolgok várták, amit csak az ember el tud képzelni. Ennek eredményeképpen ugyanannyira volt képes negyven kilométert gyalogolni, mint amennyire harmincat repülni. Kleist és Cale eleinte ingerülten rá-rászóltak, hogy mozogjon, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy piszkálódással, fenyeget zéssel, de még könyörgéssel sem le-het rávenni szegény lányt, hogy akár még egy lépést megte-gyen, leültek, és Tétova Henri elkezdte rávenni, hogy mesélje el, milyenek voltak a napjaik a Menedék titkos berkeiben.

Ez a nagyszer történet nemcsak a luxuskörülményekr l, a kényelemr l szólt, a testi gyönyörökr l, a gondoskodásról és a melegségr l. Hanem egyben felfoghatatlan is volt. Minden al-kalommal, amikor Riba egy újabb adalékkal szolgált arról, ho-gyan kényeztették, babusgatták, cirógatták és jártak a kedvében neki és a többi lánynak, a három ministráns annál jobban elké-pedt azon, miért viselkednének így a Megváltók bárkivel, kü-lönösen azokkal a teremtményekkel, akik az ördög játékszerei. És ennek a megdöbbent kedvességnek hogyan van bármi ér-telme azoknak a rettenetes dolgoknak a fényében, amit Riba barátn jén, Lenán hajtottak végre, annak az annyira groteszk kegyetlenségnek, amiért még a fiúk is megdöbbenéssel tekin-tettek a Megváltókra. De még hosszú id nek kell eltelnie ah-hoz, amíg össze tudják rakni a történetet, amelynek a három ministráns, Riba és a Hadviselés Lordja immár részese volt – nem utolsósorban azért, mert Cale az édes illatú valamit, amit a boncolótálkában talált, az egyik ritkán használt zsebébe helyez-te, és már teljesen meg is feledkezett róla.

ISTEN BALKEZE 94

De most fontosabb dolguk is volt, mint az emberiség jöv je: az, hogy hogyan maradjanak életben, miközben a gyönyör , de pufók Ribát is magukkal viszik. Aznap tíz kilométert sikerült megtenniük, ami valahol Riba akaratereje gy zelmének számí-tott, mivel ezel tt a legfárasztóbb dolog, amit valaha tennie kellett, az volt, hogy a szájához emeljen egy darab csirkét, vagy megforduljon a masszázsasztalon, hogy beledörzsölhes-sék a gazdag olajokat és ken csöket a tökéletes b rébe. Azt nem is kell mondani, hogy a lánynak ezért a teljesítményéért a három fiú nem sok hálát mutatott. Riba kimerülten elaludt a földön, amint megálltak éjszakára. Miközben megették a Kleist által elkészített szárított húst, a fiúk megbeszélték, mit tegye-nek vele.

– Hagyjuk itt és szökjünk meg – javasolta Kleist. – Meg fog halni – tiltakozott Tétova Henri. – Hagyunk neki vizet. Ismerjük el – mondta Kleist, végig-

pillantva Riba túletetett testén –, hosszú id be bele fog telni, amíg éhen hal.

– Mindenképpen meghal, ha ilyen tempóban haladunk és is velünk van. – Ezúttal Cale szólalt meg, nem annyira vitatko-zó, mint inkább ténymegállapító hangsúllyal.

Tétova Henri megpróbálkozott a hízelgéssel. – Nem hinném, Cale. Nézd, teljesen hülyét csináltál bel lük.

Azt hiszik, hogy már kilométerekre vagyunk. Valószín leg úgy fogják vélni, segítségünk is volt, hogy ilyen könnyedén elszök-tünk.

– Ki az ördög segítene nekünk a Megváltók ellen? – kérdez-te Kleist.

– Mit számít az? Azt hiszik, hogy elmenekültünk. És tény-leg. Még sokáig nem fognak rájönni, hogy csináltuk. Megen-gedhetjük magunknak, hogy lassan haladjunk.

– De sokkal jobb, ha nem – válaszolta Cale. – Ezzel a tempóval el fognak kapni – jegyezte meg Kleist. –

95 PAUL HOFFMAN

Több kell ahhoz, mint egy trükk és némi borz kaka, hogy ne akadjanak a nyomunkra.

– Már annyi mindent megtettünk azért, hogy megmentsük. Most már nem hagyhatjuk meghalni.

– Dehogynem – válaszolta Kleist. – Az lenne a legel zéke-nyebb a részünkr l, ha elvágnánk a torkát, amíg alszik. Neki is és nekünk is ez lenne a legjobb.

Cale röviden sóhajtott, de nem t nt olyannak, mint aki bár-mit is megbánt.

– Henrinek igaza van. Mi volt az egésznek az értelme, ha most hagyjuk meghalni?

– Mi volt az értelme? – kiabálta Kleist kimerülten. – Az az értelme, ti ostoba tulkok, hogy kiszabadultunk. Szabadok va-gyunk. Mindörökre.

A másik kett nem szólt semmit. Ez igaz volt. – Szavazzunk – javasolta Tétova Henri. – Nem, ne szavazzunk. Használjuk az agyunkat. – Szavazzunk – er sködött Cale. – Miért tennénk? Ti már eldöntöttétek a dolgot. Megtartjuk

a lányt. Rosszíz csend szállt közéjük. – Van valami más is, amit meg kellene tennünk – mondta

végül Cale. – Még micsodát? – morogta Kleist. – Menjünk, és keressünk

elég tollat ahhoz, hogy matracot tömhessünk ebb l a dagadt ri-bancból?

– Ne olyan hangosan – figyelmeztette Tétova Henri. Cale ügyet sem vetett Kleistre.

– El kell döntenünk, ki legyen az, ha a Megváltók elkapnak. Ez kellemetlen gondolat volt, de tudták, hogy Cale-nek iga-

za van. Egyikük sem kívánta, hogy élve vigyék vissza a Mene-dékbe.

– Majd szalmaszállal kisorsoljuk – javasolta Tétova Henri.

ISTEN BALKEZE 96

– Itt nincs szalma – mutatott rá Kleist ingerült hangon. – Akkor köveket húzunk. – Tétova Henri egy percig keres-

gélt, majd három különböz méret k vel tért vissza. Megmu-tatta ket a többieknek, akik egyetért en bólintottak. – A legki-sebb veszít.

Henri a háta mögé tette a köveket, majd kinyújtotta maga elé a bal kezét, ökölbe szorítva. Senki nem mozdult – Kleist, aki mindig is gyanakvó volt, nem volt hajlandó választani. Cale vállat vont, majd kinyújtotta a kezét, tenyérrel felfelé, csukott szemmel. Anélkül, hogy hagyta volna, hogy Kleist meglássa, Tétova Henri leejtette a követ, és Cale marka összeszorult kö-rülötte. Kinyitotta a szemét. Ekkor Henri el húzta a két mara-dék követ, öklönként egyet. Kleist még mindig vonakodott dönteni, nehogy valami olyan módon, amit nem tudott volna meghatározni, a többiek a maguk el nyére fordítsák ezt.

– Csináld már – mondta Tétova Henri, szokatlanul ingerül-ten. Kleist rettent vonakodással megveregette Henri jobb ke-zét, és lehunyta a szemét. Most már mindhármuknál volt egy-egy k .

– Háromra. Egy, kett , három. A három fiú kinyitotta az öklét. Cale-nél volt a legkisebb k . – Hát, legalább biztosak lehettek benne, hogy rendesen el

lesz végezve. – Nem kellett volna aggódnod, Cale – mondta Kleist. –

Semmi problémám nem lett volna azzal, hogy elvágjam a tor-kod.

Cale ránézett, de a mosoly árnyéka még mindig ott volt az arcán.

– Mit csináltok? – Riba felébredt, és ket nézte. Kleist rápil-lantott.

– Arról beszélgettünk, kit eszünk meg el ször, ha elfogy az élelmünk. – Jelent ségteljesen meredt a lányra, mintha a válasz nyilvánvaló lenne.

97 PAUL HOFFMAN

– Ne figyelj oda rá – jegyezte meg Tétova Henri. – Csak azt döntöttük el, ki megy els ként rködni.

– Mikor jövök én? – kérdezte Riba. Mindhárom ministráns meglep dött a harcias, szinte inge-

rült élt l a hangjában. – Neked pihenned kell – mondta Tétova Henri. – Én is ki akarom venni a részemet a feladatokból. – Hát persze. Majd pár nap múlva, amikor jobban megszo-

kod ezt az egészet. Egyel re arra van szükségünk, hogy a lehe- legkipihentebb legyél. Az lenne a legjobb…, ezt te is belát-

hatod. Ezzel persze nehéz lett volna vitatkozni. – Szeretnél enni valamit? – kérdezte Tétova Henri a magasba

emelve egy darab szárított patkányhúst. Nem t nt étvágygerjesz-nek, legalábbis egy tejszínhabon, süteményen, csirkesültön és

ízletes mártásokon nevelt lány számára. De Riba nagyon éhes volt. – Mi az? – kérdezte.

– Ööö. Hús – válaszolta Tétova Henri homályosan. A lány felé lépett, és az orra alá dugta. Eléggé olyan szaga volt, mint amit egy döglött patkánytól elvárhat az ember. A lány finom kis orra ráncos lett az ösztönös undortól.

– Ööö, nem. – Utána azért gyorsan hozzátette: – Köszönöm. – Egy darabig minden további nélkül kibírja – dünnyögte

Kleist az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy a lány meg-hallja. De Riba nem volt tudatában annak, hogy bármilyen szempontból ne közelítené a tökéletességet. Egész életében ezt mondták neki, következésképpen Kleist megjegyzése ennek, bár azzal tisztában volt, hogy bántónak szánták, semmilyen konkrét sértést nem tartalmazott számára.

– Én rködöm el ször – mondta Cale, és ezzel megfordult, majd felsétált a legközelebbi bucka tetejére. A másik két fiú le-feküdt, és perceken belül elaludt. Riba viszont nem tudott megnyugodni, és halkan hüppögni kezdett. Kleist és Tétova

ISTEN BALKEZE 98

Henri akár halottak is lehettek volna. Cale viszont a dombocska tetején tisztán hallotta a sírását, és alaposan elgondolkozott raj-ta, miel tt végül a lány is elaludt.

Másnap reggel a fiúk szokás szerint ötkor ébredtek, de ahogy a helyzet állt, nem lett volna értelme tábort bontani.

– Hagyjuk aludni – javasolta Cale. – Minél kipihentebb, an-nál jobb.

– Nélküle már nyolcvan, esetleg száz kilométerre lehetnénk innen – motyogta Kleist. Egy kés csapódott be a lába elé a he-gyével lefelé.

– Picarbótól vettem el. Vágd el a torkát, ha szeretnéd. Csi-nálj bármit, csak a nyafogást hagyd abba. – Cale hangja tárgyi-lagos volt, egyáltalán nem dühös. Kleist Cale-re meredt, és a tekintete csupa ellenszenv volt. Majd elfordult. Tétova Henri eltöprengett azon, vajon tényleg kész lett volna megölni a lányt, esetleg Cale-en használni a kést – vagy csak örült, hogy van valami, ami miatt panaszkodhat. Cale mindenesetre elég okos volt ahhoz, hogy a diadal morzsája se csendüljön ki a hangjából, amikor ismét megszólalt.

– Van egy ötletem. Talán a hasznunkra tudjuk fordítani a lánnyal kapcsolatos problémánkat.

Kleist visszafordult, és duzzogva ugyan, de odafigyelt. – Ha nem tudjuk megnövelni a távolságot közöttünk és a t -

lünk keletre és nyugatra lév kutatócsapat között, akkor az a legjobb, ha a nyomukba eredünk, nehogy véletlenül összefus-sunk velük. – Lehajolt, felvette a kést, és rajzolni kezdett a ho-mokba. – Ha Henri és a lány délre indulnak egyenes vonalban, és nem haladnak többet napi húsz kilométernél, akkor Kleist és én nagyjából mindig tudni fogjuk, hol vannak. Kleist elindul keletnek, én elindulok nyugatnak, és megkeressük a két legkö-zelebbi csapatot. – Az egyenes vonalra mutatott, amit Henrinek és Ribának rajzolt. – Ha úgy gondoljuk, hogy beleszaladnak a csapatokba, miközben cikcakkolnak, akkor visszatérünk, és le-

99 PAUL HOFFMAN

térítjük ket abból az irányból. Kleist éppen annyira elgondolkozva nézett, mint amennyire

kétkedve. – Tegyük fel, hogy visszajössz, és eltéríted ket valamerre.

Hogy foglak titeket megtalálni, ha nem vagytok a találkozási helyen?

Cale vállat vont. – Akkor el kell döntened, hogy a nyomunkba eredsz, vagy

elindulsz Memphisbe egyedül. Várj ránk ott addig, ameddig gondolod.

Kleist szipogott egyet, majd másfelé nézett. Ez valami bele-egyezésféle volt.

– Ez megfelel neked? – kérdezte Cale, Henri felé biccentve. – Igen – válaszolta Tétova Henri. – Rengeteg dolog van,

amit meg akarok tudni a lánytól. Öt percen belül, miután szétosztották az ételt és a vizet,

Kleist és Cale elindultak kelet és nyugat felé. Öt percen belül elt ntek szem el l.

Tétova Henri leült, belefogott a reggelijébe, és az alvó lányt nézegette. Megfigyelte a csodálatos, sápadt b rét, a vörös ajka-it és a hosszú szempilláját, a gyönyör béke illúzióját. Egy órá-val kés bb, amikor a lány felébredt, még mindig t bámulta el-

völten. Riba el ször meglep dött, hogy Tétova Henri mered rá rezzenetlenül, alig egy méterr l.

– Nem mondták még neked, hogy udvariatlanság így bá-mulni másokat?

– Nem – ismerte be Tétova Henri az igazsághoz híven. – Hát, pedig az. Henri lesütötte a szemét, és kínosan kezdte érezni magát. – Ne haragudj – mondta a lány. – Nem akartam durva lenni. Ett l Tétova Henri megfeledkezett a zavaráról, és nevetés-

ben tört ki. – Mi olyan vicces? – kérdezte a lány ismét haragosan.

ISTEN BALKEZE 100

– Számunkra a durvaság azt jelenti, hogy kicibálnak ötszáz ember elé, és a Megváltók fellógatnak.

– Ezt hogy érted? – Felakasztanak a nyakunknál fogva. Tudod, mint a Fel-

akasztott Megváltót. – Ki az a Felakasztott Megváltó? Ett l elállt Henri szava. Úgy nézett a lányra, mintha az azt

kérdezte volna, mi a nap, vagy hogy tudnak-e beszélni az álla-tok. Egy ideig nem szólt semmit, de kalapácsok kezdték dobol-ni a fejében, hogy ez most mit jelenthet.

– A Felakasztott Megváltó a Teremtés Urának a fia. Felál-dozta magát, hogy a vérével mossa el a b neinket.

– Jujj! – válaszolta a lány. – De miért? Henri elképedt tekintetét látva azonnal megbánta, amit

mondott. – Elnézést, nem akartalak megsérteni. Csak ez annyira fur-

csa gondolat. – Mi furcsa gondolat? – kérdezte Henri még mindig tátott

szájjal. – Nos…, milyen b nöket? Mit csináltatok? – Én b nösnek születtem. Mindenki úgy születik, hogy telve

van ocsmány b nökkel. – Milyen nevetséges. – Nevetséges? – Hogy csinálhat egy kisbaba bármi rosszat, nemhogy b nös

dolgot? Pár másodpercig egyikük sem szólalt meg. – És miért vérrel kellene bármit is lemosni? – Ez egy szimbólum – válaszolta a fiú védekez n, azon töp-

rengve, hogy miért is. – Nem vagyok hülye – vágta rá a lány. – Azt értem. De mi-

ért? Miért a vért használjátok az ilyesmi szimbólumának? Tétova Henri tenyészeténél fogva olyan ember volt, aki

101 PAUL HOFFMAN

mindent gondosan végiggondol. De ezek a fogalmak olyan hosszú ideje és már annyira a részévé váltak, hogy a lány akár azt is kérdezhette volna, mi az értelme a karoknak, vagy mi a szemek jelent sége.

– Hol vannak a többiek? – kérdezte végül Riba. Henri még mindig az el bbieken töprengett, és szórakozottan válaszolt.

– Ja, elmentek. – Itthagytak minket? – kérdezte a lány riadt, tágra nyílt te-

kintettel. – Csak pár napra. Lenyomozzák a két oldalunkon cirkáló

vadászokat, és gondoskodnak arról, hogy ne fussunk össze ve-lük.

– Hogyan fognak visszatalálni hozzánk? – Nagyon jó nyomkeres k – válaszolta Henri kitér en. – Nem értem – mondta a lány. – Nem azt mondtad, hogy

szinte soha nem jártatok a Menedéken kívül? – Izé…, jobban tennénk, ha indulnánk. Majd útközben el-

magyarázom.

Bosco Megváltó felemelte a sétapálcáját, és kett t kopogott az ajtón.

Majdnem fél percbe is beletelt, hogy kinyissák, de a férfi semmi jelét nem mutatta a türelmetlenségnek, vagy igazából bárminek. Végül kitárult az ajtó, és egy magas férfi, egy másik Megváltó állt a Hadviselés Lordja el tt.

– Van megbeszélt id pontja? – kérdezte. – Ne legyen ostoba – válaszolta Bosco tömören és elutasító-

an. – A legf bb Megváltó kéretett. Itt vagyok. – A Legf bb Megváltó nem kér, parancsol… Bosco betolakodott mellette. – Szóljon neki, hogy itt vagyok. – Elégedetlen magával. Még soha nem láttam ennyire dü-

hösnek.

ISTEN BALKEZE 102

Bosco ügyet sem vetett a magas férfira, aki odament egy bels ajtóhoz, kopogott, és benyitott rajta. Rövid szünet követ-kezett, majd ismét kinyílt az ajtó, és a magas férfi mosolyogva visszatért, bár a mosolya semmi jót nem jelzett.

– Kész magát fogadni. Bosco besétált a szobába, ami olyan sötét volt, hogy még a

Hadviselés Lordjának homályhoz szokott tekintetét is próbára tette. De itt valami többr l volt szó, mint a kicsi, bespalettázott ablakokról és a sötét falikárpitokról, amelyeken az si, borzal-mas mártíromságok története díszelgett komoran. A sötétség központja mintha a sarokban álló ágyból jött volna. Egy férfi ült benne, legalább egy tucat kényelmetlennek t párnával feltámasztva. Boscónak nagyon közel kellett hozzá mennie, hogy ki tudja venni az arcát, a hófehérre sápadt b rt, ami vég-telen számú aszott red ben lógott az arcáról és a nyakáról. A férfi szeme vizeny s és homályos volt, mintha rég nem lenne már tudatánál. De amikor meglátta Boscót, valami felfénylett benne, mint egy távoli világítótorony lámpása. Leszámítva, hogy ez a fény Bosco Megváltó arcára szegez dött, és telve volt gy lölettel és aljassággal.

– Megváratott! – szólalt meg a Legfels bb Megváltó távoli, de éles hangon.

– Jöttem, amint csak tudtam, szentsége. – Természetesen nem hitt Boscónak, de ezt nem is várta el.

– Amikor hívatom, Bosco, akkor mindent félredob, és úgy igyekszik, ahogy csak bír. – A férfi felnevetett. Ez olyan kel-lemetlen hang volt, amit l talán egyedül Boscót nem töltötte el rettenet az egész Menedékben. Valami halott dolognak a hang-ja volt, amit csak a fokozott düh és rosszindulat töltött meg élettel.

– Miért szeretett volna találkozni velem, szentsége? – A Legfels bb Megváltó pár másodpercig Boscóra meredt.

– A Cale fiú.

103 PAUL HOFFMAN

– Igen, szentsége? – Bolondot csinált magából. – Hogy érti, szentsége? – Magának tervei voltak vele. – Ezt mindketten tudjuk, szentsége. – Vissza kell hozni. – Semmiben nem tér el a szándékunk, szentsége. – Vissza kell hozni, és megkorbácsolni. – Természetesen, szentsége. – Utána felakasztani és felnégyelni. Bosco el ször nem reagált. – Meggyilkolt egy Megváltót. Istennek tetsz áldozatként

kell végeznie. Bosco láthatóan elgondolkozott. – A nyomozásom során kiderült, hogy a másik két minist-

ráns volt a felel s a dologért. Valószín nek t nik, hogy Cale kényszer hatására ment velük. Nekik volt fegyverük, Cale-nek nem. Ha ez igaz, akkor Cale-t pusztán példa statuálása végett kell megbüntetni. Viszont a felnégyelés túlzásnak t nik szá-momra. A többiek estében persze nem, mivel az hibájuk volt.

Megvet szipákolás hangzott fel, amit össze lehetett volna keverni a fuldokló köhögéssel.

– Hah! Maga nem hajlamos a szánalomra, Bosco. Most csak a hiúsága beszél magából. Nem számít, hogy Cale vagy a má-sik kett ölte-e meg Picarbót. Istenemre, azon is elgondolkoz-tam, hogy az egész hálótermüket el kellene velük égetni.

A Legf bb Megváltó hagyta magát elragadtatni az érzelmei által, és most a saját nyálában fuldoklott. Egy pohár víz felé mutogatott az éjjeliasztalán. Bosco szép kényelmesen átnyúj-totta neki. Az öregember szürcsölve beleivott. Végül visszaadta az immár csuromvizes bögrét. Bosco a legkifinomultabb un-dorral az arcán helyezte vissza az asztalra.

A Legf bb Megváltó zihálása fokozatosan kezdett lelassul-

ISTEN BALKEZE 104

ni, és visszaállni a szokásosra. De a rosszindulatú fény a sze-mében csak n ttön-n tt.

– Meséljen err l az ügyr l Picarbóval. – Ügyr l, szentsége? – Igen, ügyr l, Bosco, arról az ügyr l, hogy a Fegyelmezés

Lordját egy kibelezett kurvával találták a munkahelyén! – Ó – válaszolta Bosco. – Arról az ügyr l. – Azt hiszi, hogy csak mert öreg vagyok és beteg, nem tu-

dom, mi folyik itt? Nos, téved, és már nem el ször. Bármilyen beteg is vagyok, maga nem tud elég korán kelni ahhoz, hogy túljárjon az eszemen.

– Senki, akibe egy cseppnyi intelligencia szorul, nem be-csülné alá a bölcsességét és a tapasztalatait, szentsége, de… – Bosco sajnálkozva felsóhajtott. – Abban reménykedtem, hogy megkímélhetjük attól az undormánytól, amit Picarbo Megváltó munkahelyén találtunk. Sajnálatos volna, ha egy olyan kiemel-ked uralmat, mint az övé, valami ilyesmi árnyékolna be.

– Ehhez már túl öreg vagyok, Bosco. Tudni akarom, mit csinált a lánnyal. Nem csak basztak, igaz?

Még Bosco is, akit láthatóan semmi nem volt képes meg-rendíteni, zavarba jött a kifejezést l. Az ilyesfajta közvetlen megnevezése a szexuális aktusnak hallatlan volt, általában úgy referáltak rá, mint „állatiaskodásra” vagy „mocskoskodásra” – és még így is csak ritkán.

A Legf bb Megváltó felmordult. – Hogyan sikerült n t szereznie idekint? – Egyel re nem tudtam kideríteni. De sok kulcsa volt. Csak

önnek és nekem szabad kérd re vonnunk a Fegyelmezés Lord-ját. Id be fog telni.

– Erre segítség nélkül nem lett volna képes. Lehet, hogy többr l van szó, mint állatiaskodásról…, akár az eretnekség gyanúja is felmerülhet.

– Ez a gondolat is felötlött bennem, szentsége. Húsz hozzá

105 PAUL HOFFMAN

közel álló személy van elkülönítve a Különleges Célokra Fenn-tartott Házban. A magasabb rangúak egyel re tagadják, hogy bármir l is tudtak volna, de az egyszer bb Megváltók beismer-ték, hogy létrehoztak egy újabb kordont a zárda körül Picarbo javaslatára, azáltal, hogy elfalaztak pár küls folyosót, hogy senki ne gyanítson semmit. Végtére is a zárda már amúgy is teljesen el volt különítve a Megváltóktól. Soha senkinek nem lett volna szabad látnia a Menyasszonyok arcát. Picarbo úgy fedezte a cselekedeteiket, hogy a konyhát és a magasabb rangú Megváltók mosókonyháját a kordonon belülre költöztette. Minden egy nagy dobon keresztül megy be vagy ki. Mivel Picarbo az Élelmezés Lordját és a Mosóf nököt is beavatta a kis eretnekségébe, nem volt akadálya, hogy élelmet vagy bármi mást távolítsanak el.

– De egyre-másra nyitjuk fel a régi folyosókat. Molloy el bb vagy utóbb megtalálta volna ket.

– Sajnos az Újrafoglalás Vezet je is közéjük tartozott. – Istenemre! Az a szentesked , birkalelk Molloy segített

nyilvánosházat csinálni a Menedékb l? – A Legf bb Megváltó csak feküdt leveg után kapkodva az egész dolog rettenetes szörny sége miatt.

– Ide purgálás kell, Istennek tetsz áldozatok kellenek mos-tantól az év végéig… Ki kell be…

– szentsége – szakította félbe Bosco –, az egyáltalán nem biztos, hogy a mocskoskodás volt a hárem célja. Abban sem vagyok bizonyos, hogy egyáltalán háremr l volt szó, inkább egy elszigetelt helyr l. Amit kibogarásztam az írásaiból, bármi-lyen rültek is, abból az derült ki, hogy Picarbo keresett vala-mit, valami nagyon konkrét dolgot.

– Mit találhatott volna egy kövér kurva beleiben? – Egyel re nem tudnám megmondani, szentsége. Lehet,

hogy purgálásra van szükség, nem is kevésre, de meg kellene várnunk, amíg a végére járok ennek, miel tt gyertyákat kezde-

ISTEN BALKEZE 106

nénk gyújtani Istennek. – Az Istennek való gyertyagyújtásnak semmi köze nem volt a viaszhoz vagy a kanócokhoz.

– Csak vigyázzon magára, Bosco. Azt hiszi, hogy maga a jobb az információszerzésben, de én tudom… – Meglengette az egyik ujját Bosco felé, és felemelte a hangját. – TUDOM, hogy a tudás minden gonosz gyökere. Az a ribanc Éva tudni akart mindent, és ezzel bocsátott ránk, mindannyiunkra b nt és ha-lált.

Bosco felállt, és az ajtó felé indult. – Bosco Megváltó! Bosco megfordult, és ránézett az aszott vén papra. – Amikor visszahozza ide Cale-t, akkor ki kell végezni. És

én ma erre hivatalos utasítást is adok. És felejtse el, hogy bele-ássa magát annak a szaros Picarbónak az erkölcstelenkedései-be. Pusztítson el mindenkit, akinek köze volt hozzá. Az sem érdekel, ha ártatlanok voltak. Nem vállalhatjuk az eretnekség kockázatát…, égessük el ket, Isten majd kiválogatja a b nö-söket. A b ntelenek majd jobb esélyt kapnak az örök életre.

Egy olyasfajta megfigyel , akinek a figyelmét semmi nem kerülheti el, észrevette volna, hogy a Hadviselés Lordja pislog egyet, mintha átgondolt volna valamit és hozott volna egy dön-tést. De lehet, hogy csak a fény hiánya miatt t nt úgy. El relé-pett és lehajolt, mintha fel akarná rázni a Hadviselés Lordja kö-rül a párnákat. De ehelyett csak kihúzott egyet, és gondosan az apró, öreg arcra szorította, olyan sebességgel és határozottság-gal, hogy szinte csak a másodperc törtrésze telt el úgy azel tt, hogy a párna a szájára szorult volna, hogy a Legf bb Megváltó ráébredt annak szörny ségére, ami vele történik.

Két perccel kés bb Bosco kijött a hálószobából, és látta, hogy a Magas Megváltó azonnal felpattan, hogy a f nökéhez siessen.

– Elaludt, miközben beszélgettünk. Ez egyáltalán nem vall a Legf bb Megváltóra. Talán rá kellene pillantania.

107 PAUL HOFFMAN

Bosco nemcsak hogy meggyilkolta a Legf bb Megváltót, de ráadásul hazudott is neki. Nem fejtette ki teljes mértékben, mekkora volt Picarbo fiatal n kb l álló gy jteménye, se a Fe-gyelmezés Lordjának gusztustalan kísérletezéseivel kapcsola-tos gyanúját. Szükség lesz egy kárfelmér periódusra, amikor is eldöntik, mi legyen a n kkel, de közben végrehajthatnak egy rendkívül hasznos fondorlatot annak érdekében, hogy a követ-kez lépésben teljesen átvegye az uralmat a Menedék felett, és jó leckét adjon Cale-nek a visszatérésekor.

Harmadik napra Cale beérte a Megváltókat, és figyelte, ahogy nyugat felé fordulnak, vagyis eltávolodnak Tétova Henrit l és Ribától. Majd a következ napon kelet felé vették az irányt, ami veszélyes közelségbe vitte volna ket a pároshoz. Mialatt

ket követte, és abban reménykedett, hogy megint megfordul-nak, következett be az egyetlen valóban szokatlan eseménye az

rködésének. Ótvarfölde egyik buckájának a végéhez közeledett, ami még

régebben beomlott, és éles volt a pereme. Ahogy befordult a sarkán, beleütközött egy férfiba, aki az ellenkez irányból jött. Cale annyira meglep dött, hogy majdnem elesett a laza talajon, de a férfi, aki egy meredekebb részen állt, nem tudott megma-radni a lábán, és hangos puffanással hanyatt esett.

Ezzel Cale id t nyert arra, hogy el húzza a kést, amit a Fe-gyelmezés Lordjától lopott, és a férfi fölé tornyosuljon, jelezve, hogy az illet élete csak t le függ. De a férfi hamar túltette magát a meglepetésen, és nyögdécselve feltápászkodott. Cale lóbálni kezdte felé a kést, hogy egyértelm sítse, jobban teszi, ha ott marad, ahol van.

– Szóval – jegyezte meg a férfi unott jóindulattal –, el ször belém szaladsz, majd át akarod vágni a torkom. Ez nem túl ba-rátságos.

– Engem nem szoktak túl barátságosnak tartani. Mit csinál

ISTEN BALKEZE 108

idekint? A férfi elmosolyodott. – Amit mindenki Ótvarföldén…, megpróbálok elmenekülni

innen. – Nem fogom még egyszer megkérdezni. – Nem hinném, hogy ez rád tartozna. – Nálam van a kés, úgyhogy én döntöm el, mi tartozik rám

és mi nem. – Ez jó érv. Felkelhetek? – Egyel re jó lesz ott is, ahol van. A férfi úgy nézett ki, mintha látott volna már egy-két dolgot

életében, mégis meg volt lepve egy ilyen fiatal és ilyen öntelt valaki felbukkanásán Ótvarfölde közepén.

– Te messze vagy az otthonodtól, ugye, fiú? – Ne aggódj értem, tata, inkább azon kellene aggódnod, hol

fogsz sétabotot venni, ha kikerülsz innen. A férfi felnevetett. – Te egy Megváltóministráns vagy, igaz? – Mit érdekel az téged? – Igazából semmit. Csak annyi, hogy amikor nagy ritkán

ministránst látok, azok általában kétszázas sorokban közleked-nek, és több tucat Megváltó figyeli ket ostorral. Soha nem lát-tam még egyet sem egyedül.

– Nos – válaszolta Cale –, mindenb l van egy els alkalom. A férfi elmosolyodott. – Igen, úgy t nik. – Kinyújtotta a kezét. – IdrisPukke, pilla-

natnyilag Gauleiter Hynkel szolgálatában. Cale nem fogadta el a kezét. IdrisPukke vállat vont és le-

eresztette. – Lehet, hogy nem vagy olyan fiatal, mint amilyennek kiné-

zel. Bölcs dolog az óvatosság idekint. – Köszönöm a tanácsot. IdrisPukke ismét elnevette magát.

109 PAUL HOFFMAN

– Te nem alkuszol meg, igaz, fiú? – Nem – válaszolta Cale határozottan. – És ne hívjon fiúnak. – Ahogy szeretnéd. Hogyan hívjalak? – Sehogyan nem kell hívnia. – Cale kelet felé biccentett. –

Maga arra megy. Ha megpróbál követni, IdrisPukke, akkor meglátja, mennyire nem alkuszom. – Intett, hogy a férfi álljon fel. IdrisPukke úgy tett, ahogy utasították. Pár másodpercig Cale-t nézte, mintha azt latolgatná, mit tegyen. Majd felsóhaj-tott, megfordult, és elment abba az irányba, amerre Cale muta-tott.

A következ tizenkét óra során Cale gondolatait folyamato-san a találkozással kapcsolatos gyanakvás töltötte be. IdrisPukke vajon egy álruhás Megváltó? Nem valószín . Ah-hoz túl sok elevenség volt benne. Egy fejvadász? Ez megint csak nem valószín . A Megváltók megtartják az ilyesmit ma-guknak. Másrészr l viszont Cale megölte a Fegyelmezés egyik Lordját, ami olyan égbekiáltó b n, hogy talán bármire képesek, hogy elkapják t. Úgyhogy ezen rágódott, amíg a Megváltó Lordokat követte abban reménykedve, hogy irányt váltanak. Egy nappal kés bb így is tettek, ismét nyugat felé indultak. A vadászok általában legalább huszonnégy órán keresztül egy irányba haladnak. Eljött az ideje, hogy Cale visszatérjen a töb-biekhez. Már ha megtalálja ket.

Tizenkét órával kés bb azon az útvonalon volt, amit Henri és a lány számára jelöltek ki. De a biztonság kedvéért tíz kilo-méterrel el ttük járt. Utána elindult visszafelé az úton, hogy biztosan ne kerüljék el egymást, és végig a lehet legjobban rejtve maradt, hogy azok a Megváltók, akiket Kleist figyel, vé-letlenül se szaladjanak belé, vagy Cale beléjük. Csak pár óra telt el, amíg mindhármukat megtalálta egy nagy gödörben, olyan húsz megcsonkított holttesttel körülvéve, amelyek közül párat darabokra vágtak. Biccentett feléjük.

– A Megváltók nyugat felé indultak – mondta.

ISTEN BALKEZE 110

– Amikor az enyémeket utoljára láttam, éppen kelet felé fordultak.

Csend lett. – Szerintetek kik lehetnek? – kérdezte Cale a halottak felé

intve a fejével. – Fogalmunk sincs – válaszolta Tétova Henri. – Körülbelül egy napja lehetnek halottak, azt mondanám –

állapította meg Kleist. Riba arca ugyanolyan merev volt, mint aznap, amikor

Picarbótól megmentette – az arckifejezése azt mondta: ez nem létezik.

– Mióta vagytok itt? – kérdezte Cale halkan. – Körülbelül húsz perce. Kleisttel idefelé találkoztunk pár

órával ezel tt. Cale bólintott. – Az lenne a legjobb, ha megmotoznánk ket. Bárki is tette

ezt, nem hagyott sok mindent, de azért találhatunk valami zsákmányt.

A három fiú kutakodni kezdett a maradványok között, és itt-ott találtak egy-egy fémpénzt, övet, szakadt kabátot. Tétova Henri észrevett valami fényeset a homokban egy levágott fej mellett, és miután gyorsan letörölte róla a port, kiderült, hogy egy rézbokszer. A fiú csalódott volt, de ezt legalább tudják majd használni.

– Segíts – nyögött fel a levágott fej. Henri felkiáltott, és hátraugrott. – Megszólalt, megszólalt! – Micsoda? – kérdezte Kleist ingerülten. – A fej. Megszólalt. – Segítség – nyögte a fej. – Látod! – jelentette ki Tétova Henri. Cale óvatosan odament a fejhez a késsel, és megbökdöste a

halántékát. A fej nyögdécselt, de nem nyitotta ki a szemét.

111 PAUL HOFFMAN

– A nyakáig betemették – állapította meg, miután jó alapo-san megnézte. A három fiú, akik el tt nem voltak ismeretlenek a különböz kegyetlenségek, rájött, hogy semmi természetfe-letti nincs a dologban. Mindhárman lenéztek az elásott férfira, és átgondolták, mit tegyenek.

– Ki kellene ásnunk – javasolta Tétova Henri. – Nem – válaszolta Kleist. – Bárki is tette ezt, nagyon nagy

er feszítésébe került. Nem hinném, hogy örülne, ha tönkreten-nénk a munkáját. Hagynunk kellene.

– Segíts rajtam – suttogta ismét a férfi. Tétova Henri Cale-re pillantott. – Nos? – kérdezte. Cale semmit nem mondott, csak mélyen elgondolkozott. – Nincs erre egy egész napunk, Cale – szólt rá Kleist. Ek-

korra Cale már a távolba meredt. – Tényleg nincs. – Cale hangsúlya különös volt, riasztó. A

másik kett felnézett, követték a pillantását. A legközelebbi dombocskán, körülbelül háromszáz méterre egy sor Megváltó állt és nézett le rájuk. Majd a sor megindult.

A három fiú sápadtan állt. Nem volt hova futniuk. Riba mozdult meg els ként, el revetette magát, hogy jobban meg-nézze a feléjük menetel férfiakat.

– Ne. Ne. Ne – mondta újra és újra. Tétova Henri, aki olyan fehér volt, mint a liszt, Cale-re pil-

lantott. – Te húztad a legkisebb követ – mondta. Cale kifejezéstelen tekintettel meredt a barátaira. Egy pilla-

natig nem történt semmi, majd a fiú el húzta a kését, és gyor-san Riba felé indult, aki még mindig a közeled férfiak sorát bámulta. Amikor Cale odanyúlt, hogy megragadja a haját és ki-takarja a nyakát, Kleist felkiáltott.

– Várj! Erre Riba megpördült. Cale leeresztette a kését, de a lány

ISTEN BALKEZE 112

még a legnagyobb rémülete közepette is észrevette, hogy va-lami fura dolog folyik körülötte.

– Ezek nem Megváltók – mondta Kleist. – Bárkik is legye-nek. Legjobb, ha megvárjuk, mi történik.

Miközben nézték ket, még több férfi kelt át a dombon, de ezek lovon ültek, és még harmincat vezettek maguk mögött. Utolérték a gyalogosokat, majd felkaptak az állatok hátára, és kevesebb mint egy perc alatt körülbelül ötven harcias lovas vette körül a négy kamaszt. A felük leszállt a hátasáról, és el-kezdte megvizsgálni az emberi maradványokat. A többiek el -vont karddal meredtek a négyesre.

Az egyik lovas, aki a halottakat nézegette, megszólalt. – Kapitány, ez az arnhemlandi küldöttség. Ez itt Pardee

Lord fia. A kapitány, egy hatalmas, majdnem két méter magas lovon

ül tagbaszakadt férfi el reugratott, majd leszállt az állatról. Odasétált Cale-hez, és habozás nélkül egy akkorát sózott az ar-cára, hogy a fiú keményen a földnek csapódott.

– Miel tt kivégzünk, tudni akarom, ki rendelte ezt el. Összezavarodva és sajgó arccal, Cale nem válaszolt. A kapi-

tány éppen bátorítólag belerúgott volna, amikor Tétova Henri megszólalt.

– Nekünk ehhez semmi közünk, uram. Az imént botlottunk ebbe bele. Úgy nézünk ki, mint akik képesek ilyesmire? – Hen-ri úgy gondolta, a legjobb, ha megmondják az igazat. – Össze-sen egy darab késünk van. Hogy tehettünk volna ilyet?

A kapitány ránézett, majd vissza Cale-re. Utána er l gyomron rúgta.

– Ez jogos. Akkor nem gyilkosságért fogjuk átvágni a torko-tokat, hanem hullarablásért.

Odanézett a kis kupacra, amit a gyilkosok után maradt dol-gokból összehordtak – volt köztük egy zsák, egy tányér, pár konyhakés és aszalt gyümölcsök, csakúgy mint a bokszer. Hen-

113 PAUL HOFFMAN

ri látta, hogy ez rossz fényt vethet rájuk. – Az egyikük még mindig él. Éppen t akartuk kiásni – mu-

tatott Henri az immár ájult férfira, aki így most még jobban ha-sonlított egy levágott fejre.

A katonák gyorsan körbeállták, és ásni kezdtek a köves ho-mokban.

– Ez Vipond Kancellár – mondta az egyikük. A kapitány in-tett, hogy hagyják abba, és letérdelt, majd el vett egy flaska vi-zet. Egy kicsit óvatosan az eszméletlen férfi szájába öntött. Az felköhögött, visszaköpve az egészet.

Ekkorra az egyik katona el szedett pár ásót, és öt percen be-lül kibányászták a férfit a homokból, majd lefektették a földre. Hosszú ideig hallgatták a szívét, és sérüléseket kerestek rajta.

– Meg akartuk menteni – szólalt meg Henri, miközben Cale rosszindulatúan meredt a kapitányra a homokgödörb l.

– Ti ezt mondjátok. Én csak azt tudom biztosan, hogy tol-vajbanda vagytok. Semmi okom rá, hogy ne adjam el a lányt, titeket meg meg ne öljelek.

– Ne légy igazságtalan, Bramley kapitány, drágám – szólalt meg egy férfihang egy lovaskatona mögül. Az, hogy az illet nem tartozott közéjük, nyilvánvaló volt abból, hogy nem viselt egyenruhát, és mindkét keze a háta mögé volt kötve egy kötél-lel, amit az el tte álló ló nyergéhez rögzítettek.

– Fogd be a lepcses szádat, IdrisPukke – mondta a kapitány. De IdrisPukke nyilvánvalóan nem az a fajta ember volt, aki

azt teszi, amit mondanak neki. – Most az egyszer döntsön bölcsen, kapitány, drágám. Tud-

ja, hogy Vipond Kancellárral régebben ismerjük egymást, mint arra emlékezni lehetne. Az a gyanúm, nem örülne, ha megöl-nél három fiatalembert, akik megpróbálták megmenteni. Mit gondolsz err l?

A kapitány most el ször bizonytalannak t nt. IdrisPukke felhagyott a gúnyos hangnemmel. – Err l valószín leg maga

ISTEN BALKEZE 114

szeretne majd dönteni. Ebben biztos vagyok. A kapitány lenézett az öntudatlan férfira, akit ekkorra már

hordágyra tettek, egy összegöngyölt takaróval a feje alatt. Visz-szanézett IdrisPukkéra.

– Még egy szót hallok, és az él Istenre esküszöm, ott hely-ben kibelezlek. Értjük egymást?

IdrisPukke vállat vont, de, Tétova Henri szerint bölcsen, nem mondott semmit.

– Grady! Fog! – kiáltott a kapitány két katonának. – Marad-jatok e mellett a lepcsesszájú mellett. És a legkisebb gyanúra, hogy szökni akar, csapjátok le a rohadék fejét.

10.

Bramley kapitány egyszer en csak összekötötte a három fiú kezét, és hagyta, hogy a lovak mögött sétáljanak, id nként fus-sanak. De IdrisPukkét büntetésképpen a nyereghez kötözve hagyta, és válaszul a gúnyolódó könyörgésére, hogy is hadd utazzon egy lovas karjaiban, mint a lány, rengeteg rúgásban ré-szesítette a kekeckedéséért.

Körülbelül fél órával sötétedés el tt értek a táborhoz. Ribát a lovasokkal hagyták, akiket Bramley durva hangnemben utasí-tott, hogy ne nyúljanak hozzá. Ezek kemény fickók voltak, rengeteg mindent láttak és tettek már, aminek nagy része túl kínos volt ahhoz, hogy beszéljenek róla, de a legnagyobb ré-szüknek nem is lett volna szükségük a figyelmeztetésre. Bár néhányan boldogan kihasználták volna a gyönyör fiatal lányt, a többséget láthatóan elb völte a csevegése és a viccel dése, a megjátszás nélküli év dése, és az, ahogy leny gözve nyitotta nagyra a szemét a katonák végtelen számú érdekes története hallatán. Bár sokan együtt érz en pillantottak a fiúkra, a lány-nyal közölték, hogy ne menjen oda hozzájuk, és hogy a beszél-getésre tett bármilyen kísérlet azzal jár, hogy megkötözik.

Ehelyett a fiúk IdrisPukkét kapták társaságul, mind a né-gyüket egy szekér rúdjához láncolták, ami röviddel a foglyul ejtésük után csatlakozott a lovassereghez. A fiúk kaptak enni, de IdrisPukkénak csak egy rúgás jutott a marhahúskonzerv és a kovászos kenyér helyett. Éhesek voltak, és olyan gyorsan be-falták az adagjukat, mint a kutyák.

ISTEN BALKEZE 116

– Nem akartok megkínálni? – Miért tennénk? – kérdezte Kleist tele szájjal. – Ó, csak mert felszólaltam az érdeketekben, amikor az a

szemét Bramley a beleteket akarta ontani Ótvarfölde homokjá-ra.

Kleist gyorsan lenyelte az utolsó falatot. – Bocsánat…, de azért köszönjük a délutánit. A másik kett nagylelk bbnek bizonyult, még ha Cale csak

azért adott is a kovászos kenyeréb l, mert ki akarta kérdezni IdrisPukkét.

A fiúkkal ellentétben IdrisPukke rászánt némi id t a kenyér és Tétova Henri maradék kis marhahúsának elfogyasztására.

– Tudsz bármit is az öldöklésr l? – kérdezte Cale. – Én? – válaszolta IdrisPukke. – Ugyanezt akartam kérdezni

letek. – Még egyet harapott a kovászos kenyérb l. – Tényleg segíteni akartatok Vipondnak?

Kis csend következett, mialatt Tétova Henri és Cale egy-másra néztek.

– Elgondolkoztunk rajta – válaszolta Cale. – Ez bölcs dolog. Mindig érdemes alaposan elgondolkozni,

miel tt az ember bárkinek szívességet tenne. Ez jó tanács. A barátotok esetében – tette hozzá Kleist felé biccentve – azt kí-vánom, bár én is megfogadtam volna.

– Akkor sem kaptál volna vacsorát, ha megfogadtad volna. IdrisPukke halkan felnevetett. – Ez nem túl jó üzlet…, két darab kenyér három életért. Azt

mondanám, még mindig tartoztok nekem. – Semmit nem tehetünk érted – jelentette ki Tétova Henri. – Talán nem. De a jöv ben lehet, hogy be fogom hajtani.

Remélem, tisztességes férfiak vagytok. Cale felnevetett. – Te tisztességes férfi vagy? – Az arcod másik oldalára került volna a mosolyod, ha nem

117 PAUL HOFFMAN

lennék az. Tétova Henri úgy érezte, jobb, ha témát váltanak. – Szerinted mit fognak tenni velünk? IdrisPukke vállat vont. – Memphisbe visznek. Ha Vipond

életben marad, nem esik bajotok. – Elmosolyodott. – Ameny-nyiben tartjátok magatokat a történetetekhez.

– És ha nem éli túl? – kérdezte Tétova Henri. – Akkor attól függ. Lehet, hogy törvényszék elé állítanak ti-

teket, vagy lehet, hogy csak bedobnak a kanálisba. – Az meg mi? – Egy olyan hely, ahol el lesztek feledve. – Nem is csináltunk semmit – jegyezte meg Cale. – Én is erre a következtetésre jutottam. – A férfi ismét fel-

nevetett. – De ezt meg ne mondjátok nekik. – Szerinted ki ölte meg ket? IdrisPukke elgondolkozott. – Rengeteg huligán van Ótvarfölde küls részein, de nem

sokan mernének kikezdeni a Materazzik felfegyverzett diplo-máciai küldöttségével.

– Azok meg kik? – Te jó ég, hát semmit nem tanítanak nektek azon a helyen? Mindhárman kifejezéstelen arccal meredtek rá. – Oké. Nos, a Materazzik uralkodnak Memphisben és min-

denhol, Ótvarföldét l egészen a Nagy Bightig… amir l, úgy látom, még szintén nem hallottatok.

– Memphis milyen? – Csodálatos. A világ legremekebb helye. Nincs semmi,

amit Memphisben meg ne lehetne szerezni, amit ne lehetne megvenni vagy eladni, nincs olyan b n, amit még nem követ-tek el, olyan étel, amit még nem ettek, olyan cselekedet… – egy pillanatra elhallgatott.

– …amit még ne cselekedtek volna meg. Nagyszer kaland-ban lesz részetek, amennyiben nem ölnek meg vagy nem feled-

ISTEN BALKEZE 118

keznek meg rólatok…, és persze amennyiben van pénzetek. – Nincs – válaszolta Cale. – Akkor muszáj lesz szereznetek. Memphisben, ha nincs

pénzetek, akkor nincs célotok sem. És ha Memphisben nincs célotok, akkor valaki hamarosan találni fog nektek egyet.

– Ezt hogy… – Elég volt a kérdésekb l. Mindenem sajog, és fáradt va-

gyok. Majd reggel beszélgetünk – kacsintott. – Már amennyi-ben akkor még itt leszek. – Ezzel IdrisPukke megfordult, és öt percen belül már horkolt is.

Úgy gondolták, biztos csak viccel, mint azt olyan gyakran és olyan zavarba ejt en tette, de másnap reggelre, amikor feléb-redtek, IdrisPukke elt nt.

Bramley kapitány tajtékzott a düht l, mindhárom fiút alapo-san megrugdosta, és bár a kölykök ett l határozottan rosszab-bul érezték magukat, a kapitány hangulatán láthatóan egyálta-lán nem javított a dolog. Riba odarohant hozzá, és könyörgött neki, hogy hagyja abba.

– Miért segítettek volna elszökni neki, ha k viszont itt ma-radtak? – mutatott rá elkeseredetten. – Ez nem igazságos!

A fiúk, akik már régen hozzászoktak az igazságtalanságok-hoz, sztoikusan csukva tartották a szájukat, és megpróbálták el-rejteni az érzékenyebb testrészeiket Bramley kapitány csizmá-jának az orra el l. Szerencséjükre a kapitány inkább ugatott, mint harapott, ellentétben az addig megszokott gyakorlott sza-distáikkal. Az, hogy a büntetésnek összhangban kell lennie a

nnel, éppen olyan ismeretlen eszme volt számukra, mint egy ötlábú kutya, vagy mint a Felakasztott Megváltónak az a papok által gyakran hangoztatott idézete, miszerint aki egy gyermeket bántalmaz, azt az id k végezetéig üstben fogják f zni, és ezt szó szerint kell értelmezni. Amikor a fiúk megérkeztek a Me-nedékbe, gyakran meséltek nekik történeteket és példákat a Szent Megváltó kedvességér l, és arról, mennyire különösen

119 PAUL HOFFMAN

szerette a fiatalokat, és hogy intette mindig arra a környezetét, hogy gondoskodjanak róluk és a boldogságukról. Eleinte az, hogy gyakran megverték ket ezek el tt a szeretetr l és ked-vességr l szóló példabeszédek el tt, illetve utánuk is, kiváltott bel lük némi neheztelést. De az évek során az ellentmondások megsz ntek létezni, és a vigasztalás és öröm szavai az egyik fülükön bementek, a másikon kijöttek. Ezek csak szavak vol-tak.

Miután levezette a fiúkon az els felindulását, Bramley az rmesterhez és a tizedeshez fordult, akik csüggedt türelemmel

várakoztak mellette a sorukra. – Te! – kiáltott az rmesterre. – Te nagy, kövér szarzsák. És

te! – nézett a tizedesre, egy sokkal alacsonyabb férfira. – Te girhes kis szarzsák. Fogjátok a tíz legjobb embereteket, és ke-ressétek meg azt a szemét IdrisPukkét. És ha nélküle tértek vissza, ráadásul élve, akkor hozzatok magatokkal valamit va-csorára mindketten, mert amikor végzek majd veletek, fene-mód szükségetek lesz rá.

Ezzel eltrappolt a sátra felé. – Folytassátok a rabok kihallgatását – kiáltott hátra a válla

felett. Az rmester eleresztett egy mély, megvet , csüggedt sóhajt. – Hallotta, mit mondott a kapitány, tizedes. A tizedes odament a három fiúhoz, akik ekkorra a kocsi ke-

rekének vetették a hátukat, és felhúzták a térdüket, hogy védjék magukat.

– Tudtok bármit is a rab szökésér l? – Nem! – kiabálta a dühös, ugyanakkor rémült Kleist. – A rab azt állítja, nem tudnak róla – jelentette a tizedes

higgadtan. – Kérdezze meg, biztos-e ebben, tizedes. – Biztos vagy benne? – Igen, biztos vagyok benne – válaszolta Kleist. – Miért

ISTEN BALKEZE 120

árulta volna el, az isten szerelmére, hogy hová akar menni? – A fiúnak igaza van, rmester. – Igen – állapította meg az rmester fáradtan. – Igaza van. –

Csend lett. – Készítse fel az indulásra a hetes számú szakaszt, és ébressze fel Calhoun szakaszvezet t. Tíz perc múlva már úton leszünk.

Ezzel szétszóródtak körülöttük a katonák, és magukra hagy-ták Ribát a fiúkkal, mintha mi sem történt volna. A lány mellé-jük térdelt, és szívszorító együttérzéssel pillantott le rájuk – ami, meg kell vallani, olyan érzelem volt, amit a fiúk nem iga-zán tudtak értékelni. El ször is sokkal inkább a véraláfutásaik-kal voltak elfoglalva, másodszor pedig fel sem tudták fogni, hogy a lány képes lehet együtt érezni a fájdalmukkal. Talán csak Tétova Henrit leszámítva, aki az Ótvarföldén töltött hetük során, amikor odaértek a kevés vízfolyás egyikéhez, egyszer derékig levetk zött, és rajtakapta a lányt, hogy ismételten a há-tát bámulja, illetve a hátát borító számos sebhelyet, barázdát és csíkot. Bár korábban soha nem találkozott n i együttérzéssel, egy bizonyos zavaros módon hatott rá a furcsa, eleven ereje.

Nem sokkal kés bb a tábor is megmozdult. A rabokat meg-etették zabkásával, majd útnak indultak. Miel tt elvitték volna, Riba izgatottan odasúgta, hogy két nap múlva Memphisben lesznek. A többiek képtelenek voltak osztani a lelkesedését, mivelhogy nem lehettek biztosak abban, hogyan fogadják ket.

– Az öregember – mondta Kleist Ribának –, az, akit meg akartunk menteni: meghalt?

– Nem hiszem. – Próbáld meg hasznossá tenni magad, és derítsd ki – vála-

szolta Kleist. A lány szeme tágra nyílt ett l a nyers hangnemt l, és fátyo-

los lett. – Ne piszkáld már – mondta Tétova Henri. – Miért? – kérdezte Kleist. – Ha meghal, akkor felakaszta-

121 PAUL HOFFMAN

nak minket, úgyhogy nem tudom, miért akarna Memphisbe lo-vagolni azon a kövér seggén, anélkül hogy kiderítené, ami ne-künk fontos.

A fátyolosságot azon nyomban felháborodás váltotta fel. – Miért ismételgeted, hogy kövér vagyok? Nekem ilyennek

kell lennem. – Vége a vitáknak – jelentette ki Cale ingerülten. – Kleist, te

hagyd t békén. Te meg derítsd ki, mi történt az öregemberrel. Riba Cale-re nézett döbbenten és haragosan, de nem mon-

dott semmit. – Menetelni, vagy meghaltok! Menetelni, vagy meghaltok!

– kiáltozták a tizedesek a fenyegetést, aminek nem volt különö-sebb hatása, mivel minden alkalommal ez hangzott fel, amikor tábort bontottak és elindultak. A kocsi, amihez a fiúkat kötöz-ték, zötyögni kezdett, megmozdult, úgyhogy ott hagyták a dü-hösen bámuló Ribát. De aznap valamikor kés bb a lány elsétált mellettük, még mindig láthatóan felhúzott orral, és megjegyez-te, olyan hangon, mintha valami semmiséget említene.

– Még mindig él.

Ótvarfölde hirtelen ért véget száz méteren belül. A homokkö-vet, tufát, kavicsokat és koszos buckákat zöld, termékeny mez váltotta fel, amit itt már farmok, házak és munkáskunyhók pettyeztek. Emberek bukkantak fel a dombok és a buckacso-portok mögül, hogy megnézzék, ki közeledik. De nem marad-tak sokáig – a katonák és a rabok látványa elég volt ahhoz, hogy kíváncsivá tegye ket, de olyan húsz másodpercnyi száj-tátás után a gyerekeken kívül mindenki visszatért folytatni a munkáját.

A nap további részében és másnap folyamatosan s södtek a házak és az emberek. El ször falvak jöttek, majd kisvárosok, utána magának Memphisnek a küls kerületei. De még mindig két órába tellett, hogy meglássák a nagy citadelláját. Hatalmas

ISTEN BALKEZE 122

volt, nem egyszer en nagyobb, mint a nyomorult Menedék, bármilyen óriási volt az is, de még ilyen messzir l is ki lehetett venni az aranyminareteket és a katedrálisokat és az elegánsan magasba szök palazzókat. A Menedéknek minden része úgy egyformán nézett ki; ez viszont minden képzeletet felülmúlóan gyönyör volt – és végtelenül változatos.

A forgalmi dugók miatt megálltak, és az egyik tizedes, ami-kor észrevette, milyen elképedéssel bámulják a várost, el re-léptetett a lovával.

– Ezek a falak a világ legnagyobbjai. A legvékonyabb ré-szen tizenöt méter vastagok, és kétszer nyolc kilométer hosszan húzódnak. – A fiúk ránéztek.

– Akkor az tizenhat kilométer lesz – jegyezte meg Kleist. A tizedes arca elkomorult, és a férfi megsarkantyúzta a lo-

vát.

11.

A Memphis hatalmas kapujáig hátralév utolsó két kilométeren végig különböz piacok között haladtak át. A zajtól és a sza-goktól tágra nyílt a fiúk szeme, és szinte szárnyakat kaptak a gyönyört l. Bármely utazó olyan élménynek tartotta volna ezt, amit a Feltámadás Napjáig magával visz – de a három fiú szá-mára, akinek az alapélelme a halottak lába volt, id nként némi patkánycsemegével kiegészítve, ez maga volt a paradicsom, méghozzá olyan paradicsom, ami minden képzeletet felülmú-lóan gazdag és különös. Minden lélegzetvételüket betöltötte a köménymag és a rozmaring illata, a kecskéket árusító gazda verejtékével és a mandarinolajjal bekent háziasszonyokéval együtt, amit egy szippantásnyi vizelet- és rózsaillat egészített ki. Minden irányból kiáltások és sikolyok jöttek: a f papagá-jok csiripelése, az ínyencek kedvencének, a memphisi f tt macskáknak nyávogása, az áldozati galambok burukkolása, azoknak a kutyáknak az ugatása, akiket a város környéki dom-bokon hizlaltak, hogy ünnepekkor majd megsüssék ket. Mala-cok visongtak, tehenek b gtek, és egy hatalmas üvöltés szállt az ég felé, amikor egy kibelezésre el készített csuka levetette magát a halaskofa standjáról és a szabadságot jelent csatorna felé verg dött. A halaskofa felkiáltott a tragikus veszteségt l, a körülötte álló emberek pedig nevettek.

Továbbhaladtak: a keresked k érthetetlen kiáltozása zsivaj-gott körülöttük, egy férfi, aki mintha élénkrózsaszín, vattacu-kor-árnyalatú lenyúzott tehénfarkakat árult volna a kosarából,

ISTEN BALKEZE 124

azt kiabálta, „vidí, vidí, ví!”. „Eccsi-gudda-munda”, hangzott fel egy másik ember szájából, aki a zöldségeit egy b vész önelégült, széles kézmozdulataival tárta a világ elé, mintha a semmib l va-rázsolta volna ket el . – Vegyenek a z ccségemb l! Veres paradics. Finnum ananásza. Vegyenek z df szert a csudálatos veteményemb l.

Voltak félholdnyi területet is betölt standok – az egyik sa-rokban pedig egy félmeztelen öregember tartott maga elé egy rongyos vásznat, amib l két pettyes tojást próbált eladni, mi-közben egyik lábáról a másikra ugrált.

Balfelé, a száját tátva Tétova Henri egy sor fiút vett észre, akik kilenc év körüliek lehettek, és akiket a nyakuk köré tekert lánc tartott össze. A láncnál fogva egy kapu felé vezették ket, amit hatalmas, b rkabátos férfiak figyeltek, és engedték át rajta

ket bólogatva. A fiúk nem t ntek elkeseredettnek, de Tétova Henrit leginkább az zavarta, hogy a gyerekek ajka vörösre volt festve, a szemhéjukon pedig kék por csillogott.

Tétova Henri odakiáltott az egyik mellette álló katonának. A fiúk és a kapu mögött álló épület felé intett a fejével, amit vi-dám színek tarkítottak, és még zsúfoltabb volt, mint a piac.

– Mi folyik ott? A katona a fiúkra pillantott, és az arca elsápadt az undortól. – Az a Cicaváros. Soha ne menj oda. – Elhallgatott, és szo-

morúan végignézett Tétova Henrin. – Már ha van választásod. – Miért hívják Cicavárosnak? – Mert Cica, a Here uralkodik benne. És hogy ne kelljen to-

vábbi kérdéseket feltenned, se nem n , se nem here. Maradj távol t le.

Ahogy az rök mellett bevonultak Memphis városába, azonnal láthatóvá vált a különbség: a piac zsúfoltságát, zaját és szagát egy alagút mély h vöse váltotta fel. Miután megtettek harminc métert a szinte áthatolhatatlan sötétségben, ismét kiértek a

125 PAUL HOFFMAN

fénybe. És az megint egy másik világ volt. Az épületek, újak és régiek egyaránt, parkok és szök kutak körül álltak, ahol az emberek ülve olvasgattak vagy csoportokba gy ltek beszélget-ni, mialatt a gyerekeik játszottak. Csak a piszkos, fáradt és esetlen fiúk megjelenése lógott ki ebb l a világból, aminek minden része elegáns volt és ízléses. Szinte senki sem vetett ügyet rájuk: sokkal inkább úgy t nt, mintha láthatatlanok len-nének, nem egyszer en csak figyelmen kívül hagynák ket. A kisebb gyerekeket leszámítva, akik a szépen megmunkált vas-rácsok mögül bámulták a fiúkat aranyszín fürtjeik alól.

Utána, az egyik úton felettük nyüzsgés támadt, és húsz házi libériás lovas csattogott ki a térre vörös-arany egyenruhában egy díszes hintót kísérve. Sietve az utazók felé vették az irányt, és odagy ltek a letakart kocsi köré, amiben Vipond feküdt eszméletlenül. A hintó két széles ajtaja kinyílt, és három fon-tosnak t férfi rohant a kocsi felé, majd t ntek el benne. Öt percig mindannyian csak álltak és vártak a h vös szélben és a teret körülvev fák árnyékában.

Egy kislány, olyan ötévesforma, észrevétlenül odaoldalgott a cseverész anyukája mell l a rácsnak a ministránsokhoz leg-közelebb lév részéhez.

– Hé, te, fiú. Cale a t le telhet legbarátságtalanabbul nézett rá. – Igen, fiú, te. – Mi van? – kérdezte Cale. – Olyan az arcod, mint egy disznóé. – T nj el innen. – Honnan jöttél, fiú? Cale ismét ránézett. – A pokolból, hogy éjszaka elvigyelek és megegyelek. A kislány ezen elgondolkozott. – Szerintem te úgy nézel ki, mint egy átlagos fiú. Egy pisz-

kos, átlagos fiú.

ISTEN BALKEZE 126

– A látszat csalhat – jelentette ki Cale. Ekkorra Kleistben már feltámadt a kíváncsiság.

– Majd meglátod – mondta a kislánynak. – Három nap múl-va betörünk a szobádba, de nagyon halkan, hogy az anyukád meg ne hallja. És akkor felpeckeljük a szádat, és valószín leg ott helyben megeszünk. Utána meg nem hagyunk mást, csak pár csontot.

A kislány átlagosságba vetett meggy dése mintha kezdett volna meginogni. De nem az a fajta lány volt, akit könny megrémiszteni.

– A papám biztos megakadályoz titeket, és lekiabálja a feje-teket.

– Nem fog, mert t is megesszük. Valószín leg vele kezd-jük, hogy lásd, mi vár rád.

Cale ezen hangosan felnevetett, és megcsóválta a fejét, lát-ván, Kleist milyen örömét leli a beszélgetésben.

– Ne bátorítsd – mondta mosolyogva. – Szerintem úgy néz ki, mint egy besúgó.

– Nem vagyok besúgó! – kiáltotta a lány felháborodottan. – Te azt sem tudod, mi az, hogy besúgó – szólt közbe Kleist. – Dehogynem. – Csend! – suttogta Cale. Az anyukájának végre elkezdett hiányozni a kislány, és oda-

szaladt megkeresni. – Gyere velem, Jemima. – Én csak a piszkos fiúkkal beszélgettem. – Maradj csendben, te vakmer leány! Nem szabad az ilyen

szerencsétlenekr l így beszélned. Ne haragudjatok – mondta a két fiúnak. – Kérjél bocsánatot, Jemima.

– Nem fogok. Az anyukája odébb húzta. – Akkor nem kapsz sütit. – És mi? – kiáltott utánuk Kleist. – Mi kapunk sütit?

127 PAUL HOFFMAN

Ekkor mozgás támadt, és hat libériás kiemelte Vipond kan-cellárt, miközben hárman néztek le rá aggódó arccal. A hintó-hoz cipelték, és óvatosan beemelték. A hintó egy percen belül elhagyta a teret, az utazók pedig lassan követték.

Három órával kés bb már bent is voltak a legbels falak kö-zött, levitték ket a kazamatába, ahol mindhárom fiút levetk z-tették, átkutatták és leöntötték egy kellemetlen szagú, ismeret-len vegyszerekt l b zl , jeges vödör vízzel. Utána visszakap-ták a ruhájukat, amit bizserget , fehér porral szórtak be, és be-zárták ket egy cellába. A fiúk harminc percig némán üldögél-tek, míg végül Kleist felsóhajtott, és megszólalt.

– Kinek az ötlete volt ez? Ja igen, Cale-é. Már majdnem el-felejtettem.

– Az a különbség az itteni viszonyok és a Menedék között – válaszolta Cale olyan hangon, min ha nem is érdekelné a dolog különösebben –, hogy itt nem tudjuk, mi fog történni. Ha visz-szakerültünk volna, tudnánk, és az rengeteg sikoltozással járna. – Ezzel nehéz lett volna vitába szállni, és pár percen belül mind aludtak.

Vipond nagyúr három napig egyre közelebb került a halál-hoz. Rengeteg balzsammal és orvossággal látták el, éjjel-nappal illatos füvek égtek körülötte, és ilyen-olyan tinktúrákkal kenegették a sebeit. Ezen gyógymódok mindegyike vagy ha-szontalan volt, vagy egyértelm en ártalmas, és Memphis leg-jobb orvosai minden er feszítése ellenére csak Vipond alapve-

en er s szervezete és jó egészsége segített neki kilábalni az állapotából. Éppen amikor már felszólították az örököseit, hogy készüljenek a legrosszabbra (vagyis az néz pontjukból a leg-jobbra), Vipond felébredt, és rekedt hangon követelte, hogy nyissák ki az ablakokat, távolítsák el a b zös füveket, és a tes-tét mosdassák le forralt vízzel.

Miután már nem tagadták meg t le a friss leveg t és tere nyílt a szervezetének az öngyógyításra, pár napon belül felült,

ISTEN BALKEZE 128

és elbeszélte, milyen események vezettek odáig, hogy nyakig beásták Ótvarfölde homokos földjébe.

– Négy napra jártunk Memphist l, amikor megtalált ben-nünket egy homokvihar, bár több föld volt benne, mint homok. Ez szórta szét a karavánt, és még miel tt megtaláltuk volna egymást, megtámadtak minket a Gurrierek. Mindenkit megöl-tek, aki talpon volt…, de valami oknál fogva úgy döntöttek, hogy engem úgy hagynak, ahogy rám találtak.

A férfi, akihez szólt, Albin kapitány volt, a Materazzi titkos-szolgálat vezet je – magas ember, egy gyönyör fiatal lány kék szemével. Ez a leny göz vonása nagy kontrasztot képezett megjelenésének többi részével, ugyanis végtelenül precíznek

nt (mint akit élére vasaltak), és h vösnek. – Biztos benne – kérdezte a kapitány –, hogy a Gurrierek

voltak azok? – Én nem vagyok szakért a banditák terén, kapitány, de

Pardee ezt állította, miel tt meghalt. Van bármi oka, hogy másképp gondolja?

– Csak néhány furcsaság. – Mint például? – Ahogy a sorainkat megtámadták, az túl nagy szervezettsé-

get, túl nagy jártasságot mutatott a Gurrierekhez képest. k opportunista mészárosok, és ritkán állnak össze annyian, hogy olyan katonákat is képesek legyenek legy zni, mint akik önt kísérték… még akkor is, ha a homokvihar miatt szétszóródtak.

– Értem – válaszolta Vipond. – Továbbá önt életben hagyták. Miért tehették? – Alig éltem. – Igaz. De miért kockáztattak volna? Akár ennyit is? – Al-

bin az ablakhoz sétált, és lenézett az alatta elterül udvarra. – Amikor megtalálták, egy összehajtogatott papír volt a szá-

jában. Vipond ránézett, és hirtelen eszébe ötlött az a kellemetlen

129 PAUL HOFFMAN

emlék, hogy szétfeszítik az állkapcsát, és leveg után kapkod, miel tt elveszítené az eszméletét.

– Sajnálom, Lord Vipond, ez biztosan nem kellemes. Sze-retné, ha inkább holnap jönnék vissza?

– Nem. Semmi gond. Mi volt a papíron? – Az az üzenet volt, amit Gauleiter Hynkelt l vitt Materazzi

Marsallnak, és amin az az ígéret állt, hogy béke lesz a mi id nk alatt.

– Hol van? – Materazzi grófnál. – Értéktelen fecni. – Ó – válaszolta Albin elgondolkozva. – Úgy véli? Na ez

érdekes. – Mert? – Az, hogy önt élve hagyják egy ilyen fontosnak t levél-

lel a szájában, olyannak t nik, mintha valaki közölni szeretne valamit.

– Mint például? – Valami homályos üzenetet. Talán szándékosan. Ez határo-

zottan nem vall a Gurrierekre. ket az er szak és a fosztogatás érdekli, nem a politikai üzengetés, legyen az egyértelm vagy sem.

– Ha üzenet volt, akkor nem kellett volna egyértelm bbnek lennie?

– Nem feltétlenül. Hynkel szeret csínytev ként gondolni magára. Kétségkívül szórakoztatná egy ilyen támadás a Materazzik követe ellen, miközben azzal is zavarba hoz ben-nünket, hogy többet képzelünk bele a valóságnál. – Albin önk-ritikusan elmosolyodott. – De ön nemrégiben találkozott vele: el fordulhat, hogy másképp véli?

– Egyáltalán nem. Szívélyes házigazda volt, de egy kicsit túl sokat hunyorgott. Mint sok értelmes ember, aki azt hiszi, hogy mindenki más hülye.

ISTEN BALKEZE 130

– Az biztos, hogy a mi követünkr l ez a véleménye. Rövid csend következett, és Albin elgondolkozott azon, nem

ment-e túl messzire. Vipond figyelmesen végignézett rajta. – Úgy t nik, maga sokat tud – szólalt meg a Lord óvatosan,

de provokatívan. – Sokat? Bár így volna. De azért pár dolgot igen. Pár napon

belül lehet, hogy olyan híreim lesznek, amik így vagy úgy, de fényt derítenek erre az ügyre.

– Rendkívül hálás lennék, ha folyamatosan tájékoztatna. Vannak forrásaim, amik szintén hasznosak lehetnek.

– Természetesen, uram. Albin elégedett volt azzal, ami megállapodásnak t nt. Szá-

mára nem volt kérdéses, hogy Vipondban meg lehet-e bízni, mert egyértelm en tudta, hogy nem lehet. A memphisi udvar egy viperafészek, ahol mérgekkel teli éles fogsor nélkül senki nem kerülhet olyan pozícióba, mint Vipond. Esztelen dolog lett volna másképp képzelni. Ezzel együtt úgy érezte, haladnak az egyetértés felé, mármint az abban való egyetértés irányába, hogy bízhat Vipond lojalitásában, amíg a férfinak komoly ér-deke f dik ehhez.

– Van egy-két további dolog is, amit szeretnék önnel meg-tárgyalni, uram. De természetesen ha túl fáradt, holnap is visz-szajöhetek.

– Egyáltalán nem. Tessék csak… – Van az a furcsa ügy a négy fiatal személlyel, akit Bramley

maga körül álldogálva talált… – Albin elhallgatott. – Amikor be voltam ásva? – Nos, igen. – Azt hittem – gondolkozott el Vipond Kancellár –, hogy azt

csak álmodtam. Három fiú és egy lány. – Igen. – Mit csináltak? – Ó, úgy gondoltuk, ezt majd maga megválaszolja. Bramley

131 PAUL HOFFMAN

ki akarja végeztetni a fiúkat, és eladni a lányt. – Mi a csudáért? – Azt hiszi, k is a Gurrier bandához tartoztak, akik megtá-

madták önt. – Huszonnégy órával azel tt támadtak meg minket, hogy

rám találtak. Mi az istent kerestek volna ott, ha bármi közük lett volna a Gurrierekhez?

– Bramley ennek ellenére ki akarja végeztetni ket. Azt mondja, ezzel kell megüzennünk mindenkinek, aki meg akar támadni egy Materazzi követet, hogy mire számítson.

– A maga Bramleyja egy vérszomjas szemétláda. – Ó, nem az enyém. Isten ments. – Mit tudnak azok a gyerekek felhozni a mentségükre? – Hogy akkor érkeztek, és éppen ki akarták magát ásni. – És maga nem hisz nekik? – Semmi nyoma nem volt ásásnak. – Kis szünet. – És azt

sem mondanám rájuk, hogy gyerekek. A három fiú tizenhárom-tizennégy évesnek néz ki, de keménynek t nnek. A lány vi-szont olyan puha, mint akit folyékony szappanban tároltak. És mi a csudát kerestek Ótvarfölde közepén?

– k mit mondtak? – Azt állították, cigányok. Vipond felnevetett. – A világnak ezen a részén nem fordultak el cigányok, mi-

óta hatvan évvel ezel tt kiirtották ket a Megváltók. Egy pillanatra elgondolkodott. – Majd én beszélek velük pár nap múlva, amikor jobban ér-

zem magam. Most pedig legyen oly jó fiú, és adja már ide azt a pohár vizet.

Albin az ágy mellett álló asztalhoz nyúlt, és átadta Vipondnak a csészét. A férfi nagyon sápadtnak t nt.

– Most itthagyom, Kancellár. – Nem azt mondta, hogy két dolog volt?

ISTEN BALKEZE 132

Albin megállt. – De. Miel tt Bramley rátalált magára, elkapta IdrisPukkét,

aki olyan hat kilométerrel odébb kódorgott. – Nagyszer – ragyogott fel Vipond szeme az érdekl dést l.

– Holnap beszélek vele. – Sajnálatos módon megszökött. Vipond leveg után kapkodott ingerültségében. Majdnem

egy egész percig meg sem szólalt. – Akarom IdrisPukkét. Ha valaha is a maga kezei közé ke-

rül, idehozza nekem, és senkinek nem szól róla. Albin bólintott. – Ez természetes. – Elégedett emberként hagyta ott Vipond

szobáját.

Hatodik napjukat töltötték a Memphis alatti cellák fogságában, de a bizonytalanság ellenére a három fiúnak jó volt a kedve. Három tisztességes étkezést kaptak egy nap, vagyis egy átlagos ember nyelvére lefordítva, három undorító étkezésben volt ré-szük; addig alhattak, ameddig csak akartak, és akár tizennyolc óráig is bírták, mintha egy egész életnyi alvást kellene behoz-niuk. Körülbelül délután négykor az rük kinyitotta az ajtózá-rat, és bevezette Albint, aki egyszer már kihallgatta ket, egy láthatóan nagyon tiszteletreméltó férfi kíséretében, aki a kés ötvenes éveiben járt.

– Jó napot – köszönt Vipond Lord. Tétova Henri és Kleist óvatosan figyelték az ágyukból. Cale

mellkasig felhúzott térddel üldögélt, az arca elé vont kapucni-val.

– Talpra, ha Lord Vipond lép be – szólalt meg Albin csen-desen. Tétova Henri és Kleist felálltak. Cale nem mozdult.

– Te ott, állj fel és vedd le a kapucnit, vagy hívom az röket, hogy tegyék meg helyetted. – Albin hangja továbbra is csendes maradt, semmi fenyegetés nem csendült benne, tárgyilagos

133 PAUL HOFFMAN

volt. Szünet következett, majd Cale talpra ugrott, mintha frissít

álomból ébredne, és hátratolta a csuklyáját. Úgy meredt a pad-lóra, mintha végtelenül érdekfeszít nek találná a port.

– Nos – szólalt meg Vipond. – Felismertek? – Igen – válaszolta Kleist. – Maga az, akit meg akartunk

menteni Ótvarföldén. – Pontosan – válaszolta Vipond. – Mit kerestetek ott? – Vándorcigányok vagyunk – válaszolta Kleist. – Eltéved-

tünk. – Milyen cigányok? – Ó, a szokásos fajta – mosolygott Kleist. – Bramley kapitány azt állítja, megpróbáltatok kirabolni. Kleist felsóhajtott. – A maga Bramley kapitánya egy gonosz ember, nagyon

gonosz ember. Nekünk eszünkbe sem jutott más, csak segíteni egy olyan fontos emberen, mint ön, pedig megláncolt minket, mint a b nöz ket, és bedobott ide. Nem az a hálás fajta.

Volt valami különös, riasztó der abban, ahogy Kleist az el tte álló nagyhatalommal pimaszkodott, mintha nemcsak nem számítana arra, hogy hisznek neki, de nem is érdekelné, hogy hisznek-e. Vipond ilyesfajta tiszteletlenséggel eddig csak más forrás esetében találkozott: olyan férfiaknál, akiket a bitó-hoz vezetett, és akik tudták, hogy semmi sem mentheti meg

ket. – Segíteni akartunk magának – szólalt meg Tétova Henri, és

a saját szemszögéb l természetesen igazat mondott. Vipond Cale-re nézett. – Mi a neved? Cale nem válaszolt. – Gyere velem. – Vipond az ajtóhoz sétált. A börtön r gyor-

san kinyitotta. Vipond visszafordult Cale-ért. – Gyerünk, fiam. Éppen olyan süket vagy, mint amilyen tiszteletlen? – Cale Té-

ISTEN BALKEZE 134

tova Henrire nézett, aki biccentett, mintha arra biztatná, hogy ködjön együtt. Cale pár pillanatig még nem mozdult, de

utána lassan odasétált a zárka ajtajához. – Kövessen minket, legyen olyan kedves, Albin kapitány. –

Vipond elindult, Cale követte, Albin pedig leghátul maradt, és az ökle ellazult a hüvelyében tartott t re nyelén. Amikor a cella ajtaja bezáródott, Kleist a rácshoz lépett.

– És velem mi lesz? Én is szívesen sétálnék. Ezután a két fiú végighallgatta, ahogy a küls ajtót is bezár-

ják, és ezzel Cale elt nt. – Biztos vagy benne – kérdezte Tétova Henri –, hogy min-

den rendben a fejeddel?

Cale egy kellemes udvaron találta magát, aminek a közepén elegáns gyep húzódott. A falak mentén kanyargó ösvényen sé-táltak, Cale tartotta a lépést Vipond Kancellárral.

– Én mindig is hittem abban – szólalt meg Vipond egy perc-nyi némaság után –, hogy az ember még a legjobb barátjának se mondjon el olyasmit, amit nem árulna el a legádázabb ellen-ségének. De a te esetedben most az az id jött el, amikor az

szinteség a legjobb taktika. Úgyhogy nem akarok több hülye-séget hallani a cigányokról, vagy egyáltalán, bármilyen hülye-séget. Az igazat akarom hallani arról, hogy kik vagytok, és mit kerestél Ótvarföldén.

– Úgy érti, azt az igazat, amit csak a legjobb barátomnak mondanék el.

– Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb barátod, fiatalem-ber, de az biztos, hogy én vagyok a legjobb esélyed. Mondd el nekem az igazat, és akkor lehet, hogy nagylelk en túllépek azon, hogy bár a lány és az a lassú észjárású segíteni akart ne-kem, te és a másik csatornatöltelék ott akartatok hagyni.

Cale ránézett. – Ha már szintén beszélünk, nagyúr, a mi helyünkben ön

135 PAUL HOFFMAN

nem gondolta volna meg kétszer, mibe megy bele? – Dehogynem. Most pedig folytasd. És ha úgy gondolom,

hogy hazudsz, akkor két bárányfarok-lóbálásnyi id alatt átad-lak Bramleynek, minden további kérdés nélkül.

Cale pár másodpercig nem mondott semmit, majd felsóhaj-tott, mint aki döntésre jutott.

– Mi hárman a Megváltók ministránsai vagyunk a shotoveri Nagy Menedékb l.

– Ó, az igazság – mosolyodott el Vipond. – Jó a csengése, nem t nt még fel? És a lány?

– Mi élelmet kerestünk a küls részeken…, azokban az ala-gutakban és folyosókon, amiket a Megváltók lezártak. Egy olyan helyen botlottunk a lányba, amir l még nem is hallot-tunk. Más olyanok is voltak ott, mint .

– N k a Menedékben? Milyen különös. Vagy talán mégsem. – Láttak minket a lánnyal, és nem volt más választásunk.

Meg kellett lépnünk. – Ami nagyon kockázatos, úgy hallottam. – Ha maradtunk volna, abban semmi kockázatos nem lett

volna. – Milyen igaz. – Vipond egy percre elgondolkozott azon,

amit hallott, miközben lassan végigsétáltak az udvar körül egymás mellett. – És Ótvarfölde?

– Ott lehet a legjobban elrejt zni…, a buckák és a jégmará-sok miatt nem lehet messzire ellátni.

– A Megváltók kutyákkal vadásznak. Láttam már olyat… Randák, mint az ördög, de remek kopók.

– Kitaláltam, hogy lehet megakadályozni ket. – Cale elma-gyarázta a dolgot, de kihagyta a kett s szökést. A szökésük le-het, hogy igaz volt, de bármit is mondott Vipond, az oda vezet események egyáltalán nem hangzottak volna valóságosnak. Ezenkívül Kleist ostoba cigánysztorija után megállapodtak a fiúkkal, hogy a történet egyszer változatát fogják elmesélni.

ISTEN BALKEZE 136

Nyilvánvaló volt, hogy mindaz, amit a Megváltók a cigányok-ról meséltek, hazugság volt: nem intéztek aljas támadást a Me-nedék ellen hatvan évvel azel tt, amit büntet jelleg , de visz-szafogott hadjárat követett, melynek során megtanították visel-kedni a cigányokat. Minden bizonnyal az utolsó írmagjukig lemészárolták ket.

– Átad bennünket a Megváltók kutatócsoportjának? – Nem. – Miért nem? Vipond felnevetett. – Jó kérdés. De nincs rá okunk. Még diplomáciai kapcsolat

sincsen köztünk. Csak a Duenákon keresztül érintkezünk ve-lük.

– Kik azok a Duenák? – Tudod, kik azok a zsoldosok? – Akik pénzért ölnek. – A Duenák olyan zsoldosok, akiket azért fizetnek, hogy

tárgyaljanak, nem pedig azért, hogy öljenek. Nekünk annyira kevés dolgunk van a Megváltókkal, hogy olcsóbb, ha megfize-tünk valakit, hogy végezze el helyettünk. Szerintem ideje ezen változtatni. A hanyagságunk miatt maradtunk tudatlanok. Ti nagy hasznunkra lehettek. Az utóbbi száz évben a keleti fron-ton vívott háború foglalta le ket. Talán a ministránsok számá-nak növekedése, amir l meséltél, az talán azt jelenti, hogy erre-felé terveznek valamit…, vagy máshol. Ideje, hogy többet is megtudjunk. – A fiúra mosolygott. – Szóval talán azért bíz-hatsz bennem, mert a hasznomra lehetsz.

– Igen – válaszolta Cale elgondolkozva. – Lehet. Ekkorra visszaértek a cellák küls ajtajához. Vipond meg-

döngette az öklével, mire a kapu azonnal kinyílt. Cale felé for-dult.

– Pár napon belül egy kellemesebb helyre kerültök. Addig is javítunk valamicskét a körülményeiteken…, jobb lesz az ellá-

137 PAUL HOFFMAN

tás, és mozogni is tudtok. Cale bólintott, és bement az ajtón, ami gyorsan bezárult mö-

götte. Vipond megfordult, amikor Albin felt nt mögötte. – Milyen érdekes, kedves Albinom; egy gyerekre sem ha-

sonlít, akivel eddig találkoztam. Ha egyetlen Megváltó is felt -nik, aki ket keresi, semmit nem szabad neki elárulni, és ma-radjanak csak kint a küls részeken. A fiúk házi rizetbe kerül-nek.

Ezzel Vipond elsétált, és közben a válla felett még hátrakiál-tott.

– Holnap tizenegyre hozzák ide nekem a lányt.

12.

– Nos, Riba – szólalt meg Vipond olyan nyájasan, mint egy kedves iskolaigazgató –, amíg ezek a fiúk bele nem botlottak a Megváltóba, aki megtámadott téged, és le nem ütötték, addig neked fogalmad sem volt, hogy férfiak is vannak a Menedék-ben?

– Így van, uram. – Pedig hétéves korod óta ott éltél, és ahogy mesélted, úgy

bántak veled, mint egy kis hercegn vel? Ez nagyon különös, nem gondolod?

– Én ezt szoktam meg, uram. Szinte mindent megkaptunk, amit szerettünk volna, és az egyetlen szigorú szabály, ami ko-moly büntetést vont volna maga után, az volt, hogy nem szabad elhagynunk a birtokot. Ami nagyon nagy volt, megmászhatat-lan falakkal. És boldogok voltunk.

– A rátok vigyázó n k elmagyarázták, hogy miért bánnak veletek ilyen kedvesen és nagylelk en?

Riba felsóhajtott a hosszan táplált illúziói halála miatt. – Azt mondták, hogy tizennégy éves korunkban elvisznek

menyasszonynak egy olyan helyre, ami még a menedéknél is szebb, és áldott boldogságban fogunk élni mindörökké. De csak akkor, ha olyan tökéletessé válunk, amilyenné csak tu-dunk.

– Tökéletessé? Milyen értelemben? – kérdezte az enyhén meghökkent Vipond.

– A b rünknek hibátlannak kell lennie, a hajunknak fényes-

139 PAUL HOFFMAN

nek és simának, nagy, tágra nyílt szemek kellenek, rózsaszín orcák, kerek, nagy mellek, nagy, sima fenék, és sem a lábunk között, sem a hónunk alatt, sem sehol máshol nem szabad egyetlen sz rszálat sem növesztenünk. Mindig érdekl en és elb völ en kell viselkednünk, és mindig virágillatúnak kell lennünk. Soha nem szabad mérgeskednünk vagy gúnyolód-nunk, vagy kritikusan viselkednünk másokkal, hanem mindig kedvesnek és együtt érz nek kell maradnunk, és mindig készen kell álljunk a csókokra és a gyengédségre.

Albin és Vipond is elég tapasztaltak voltak, és sok különös dolgot láttak már, de amikor Riba elhallgatott, egyikük sem tudta, mit mondjon. Végül Albin szólalt meg.

– Térjünk vissza arra a Megváltóra, aki megtámadott. t még soha nem láttad?

– Nem, sem t, sem más férfit. – Akkor hogyan – kérdezte Vipond – gyakoroltad a gyen-

gédséget? Ha nem voltak férfiak. – Egymáson, uram. – Ez még inkább megdöbbentette a két

férfit. – Felváltva csináltuk, és úgy tettünk, mintha fáradtak és

rosszkedv ek lennénk, és rengeteget kiabáltunk és ajtókat csapkodtunk, és akkor a többiek közül valaki lenyugtatott min-ket, és addig kedveskedett, amíg boldogok nem lettünk. – Riba a férfiakra nézett, és rájött, hogy a válasza valószín leg nem volt teljesen kielégít . – És ott voltak a babák is.

– A babák? – Igen, a férfibabák. Felöltöztettük ket, megmasszíroztuk,

és úgy bántunk velük, mint a királyokkal. – Értem – válaszolta Vipond. – Én és Lena… – A lány egy pillanatra elhallgatott. – Lena

volt az, akit megölt a Megváltó… Nekünk azt mondták, kivá-lasztottak bennünket, hogy férjhez menjünk és mindörökké boldogan éljünk. De akkor a Nénikék – így hívtuk azokat a n -

ISTEN BALKEZE 140

ket, akik felneveltek bennünket és azt mondták, férjhez fogunk menni – elvittek bennünket annak a férfinak a szobájába. És akkor odajött az a férfi, és megölte Lenát.

– Ezek a nénikék tudták, hogy mi fog veletek történni? – Miért csináltak volna ilyet, amikor olyan kedvesek voltak

hozzánk? Biztosan ket is becsapták. – Nem volt túl furcsa egybeesés – kérdezte kissé gyanakod-

va Albin, aki nem volt benne biztos, hogy nem megvezetni próbálják-e ket, bár azt el kellett ismernie, hogy ha igen, ak-kor a lány zseniális hazudozó –, hogy huszonnégy órán belül találkoztok egymás után ezzel a Megváltóval és Cale-lel, és hogy Cale éppen hogy csak id ben érkezett megmenteni téged?

– De. Én is így gondoltam…, már akkor is. Milyen különös, hogy egyszerre négy férfival is találkozom annyi sok év után…, akik közül az egyik oly kegyetlen, a többi pedig az éle-tét kockáztatja értem, olyasvalakiért, akit nem is ismernek. Az ilyesmi gyakran el fordul?

– Nem – válaszolta Vipond. – Egyáltalán nem gyakori. Kö-szönjük szépen, Riba. Egyel re ennyi lesz. – Megrázta az el tte lév cseng t. Kinyílt az ajtó, és besétált rajta egy fiatal n . A tizenhat éves arisztokraták h vös büszkesége lengte körül, mintha már mindent látott volna, és azok közül nem sok min-den keltette volna fel az érdekl dését. De Riba aranyhaját és óriási, gömbölyded idomait látván kidülledt a szeme. Egymás mellett állva olyannak t ntek, mintha két különböz , csak tá-volról rokonságban lév faj képvisel i lennének.

– Riba, ez Jane Weld kisasszony, az unokahúgom. fog té-ged ellátni a következ pár nap során.

Jane kisasszony továbbra is a szemét meregetve finoman biccentett. Riba csak idegesen mosolygott.

– Albin, megvárnád odakint Ribával, amíg váltok egy szót Jane kisasszonnyal?

Albin kivezette Ribát, és becsukta az ajtót. Vipond a megle-

141 PAUL HOFFMAN

pett unokahúgára pillantott. – Csukd be a szád, Jane, mert még úgy maradsz. Jane kisasszony szája szinte hallható kattanással zárult ösz-

sze, csak azért, hogy szinte azonnal ismét kinyíljon. – Ki a csuda volt ez a teremtés? – Ülj le, figyelj ide, és most az egyszer próbáld azt tenni,

amit mondok! Jane kisasszony kelletlenül úgy tett. – Össze kell barátkoznod Ribával, és el kell érned, hogy

mindent elmondjon neked. Azt is, amit most nekem elmondott, illetve minden egyebet is. Írd le, és küldd el nekem, de semmi-lyen apró részletet ne hagyj ki, legyen az bármilyen jelentékte-len vagy furcsa… – A fiatal lányra pillantott. – És bizony fur-csa lesz. Amikor végighallgattad a történetét, derítsd ki, el tu-dod-e érni, hogy befogja a száját, és úgy tegyen, mintha a déli szigetekr l érkezett volna, vagy ilyesmi. Elég jó a modora már magától is, de a miénkre is meg fogjuk tanítani. Talán ha elég ügyes, még komorna vagy társalkodón is lehet bel le.

– Azt várod t lem, hogy egy komornát tanítsak be? – kér-dezte Jane kisasszony méltatlankodva.

– Azt várom el, hogy mindent úgy tegyél, ahogy mondtam. És most t nés.

13.

Stape Roy Megváltó, a déli keres alakulat Nyomkeres je ott-hagyta egy ötven kilométerre lév városban száz emberét és a kutyákat, és Memphisbe lovagolt, éppen olyan gondterhelt el-mével, mint életében mindig. Ez a gondterheltség nem rosszin-dulatból fakadt, tekintve, hogy Stape rengeteg pokoli élményen ment keresztül, és ezek közül soknak egyenesen volt az oka. De most, ahogy egyre közelebb ért Cicavároshoz, úgy érezte, mintha magához a pokolnak a földi másához közeledne. Ami-kor odaért Memphis rémálomszer külvárosának csiricsárén megvilágított bejáratához, megállt, leszállt a lováról, és az utol-só pár méteren a kantárjánál fogva vezette. Még ilyen kés n is turisták és helyi lakosok áramlottak be az rök mellett, akik a legtöbbjüket átengedték, de pár embert megmotoztak.

– Azt nem hozhatja be ide – intett az egyik r a ló felé. – Fegyvere van?

Csak az van, gondolta Stape. – Nem akarok bemenni. Egy levelet hoztam Cicának, a He-

rének – mondta hangosan. – Sosem hallottam még róla. És most t nj a pokolba! Lassan, az rök tekintetének kereszttüzét l kísérve Stape be-

lenyúlt a nyeregtáskájába, és két b rzsákot húzott el , közülük az egyik sokkal nagyobb volt, mint a másik. El renyújtotta a kisebbet.

– Ez a tiétek, osszátok el. A másik Cicáé, a Heréé. – Add ide, és gondoskodom róla, hogy megkapja ket. – Az

143 PAUL HOFFMAN

öt kapu r, akiknek mindegyike nagydarab volt, és kifejezetten az elb völ ségük hiánya alapján válogatták ki ket, elkezdte körbevenni Stape-et. – Jöjjön vissza holnap, vagy még jobb lenne, ha holnapután.

– Addig magamnál tartom a pénzt. – Szerintem meg nem – válaszolta az r. – Nálunk jobb he-

lye lesz. Olyan gyorsan mozdult Stape felé, ahogy csak egy százhúsz

kilós férfi képes, és odanyúlt a pénzért. Stape láthatóan megad-ta magát. A válla beesett, mintha ezzel jelezné a legy zöttségét. Majd, ahogy az r mellkason lökte, egyszer en átfonta a saját kezét az rén, és lefelé nyomta. Egy nem különösebben hangos reccsenés hangzott fel, és egy sebzett kiáltás, miközben az r térdre rogyott. A többiek, akiket megdermesztett az események váratlansága, ekkor rátámadtak. De még éppen hogy csak megmozdultak, amikor észrevették, hogy Stape egy t r hegyét nyomja az r nyakához. Az r kiáltására, hogy lépjenek hátra, szinte már nem is volt szükség.

– És most hozzanak ide valakit, aki fontosabb ember, még-hozzá gyorsan. Semmi hajlandóságom nincs tovább maradni ebben a viperafészekben, mint amennyit feltétlenül muszáj.

Húsz perccel kés bb Stape egy el szobában üldögélt, és an-nak ellenére, hogy ez volt az egyik legkellemesebb helyiség, amit valaha látott – cédrussal és szantállal burkolták, ami gaz-dagon egyszer hangulatot árasztott, és annyira kifinomult, kí-vánatos illata volt, hogy Stape fejében komolyan megfordult a gondolat, hogy kivágjon bel le egy darabot és magával vigye –, gondterhelt maradt. Nem a Cicaváros kapujánál lefolytatott küzdelem miatt, hanem azért, amit az után látott, miután been-gedték. Azt a férfit, aki az odesszai és a Polish Wood-i mészár-lásokat levezényelte, és aki legendásan hírhedt volt még a kele-ti front minden rettenete között is, elbizonytalanították az el-múlt pár percben látottak. A helyiség túlsó végén kinyílt egy

ISTEN BALKEZE 144

ajtó, amin egy öregember lépett ki és jelentette be udvariasan: – Cica, a Here most fogadja. Már akkor, amikor az ajtó még éppen hogy csak megmoz-

dult, furcsa illat szállt Stape felé. Csak enyhén volt kellemetlen, t, olyan módon t nt édesnek, amit l felállt a sz r Stape Roy

tarkóján. Biztos volt benne, hogy korábban ilyet még soha nem érzett, ennek ellenére valami óva figyelmeztette, valami jelzett neki, és minden harciassága ellenére elbizonytalanította. Az aj-tó felé indult, már eleve meglehet sen borúsan a Cicavárosban tapasztalt dolgok miatt, az öregember pedig, aki az el térben maradt, becsukta mögötte.

A szoba sötét volt, de gondosan ügyeltek benne arra, hogy a padló jól meg legyen világítva. Csíp magasság felett semmi nem látszott, csak homályos árnyak. Valaki egy asztal mögött ült a helyiség közepén, de olyannak t nt, mint aki árnyakból áll.

– Kérem, helyezze magát kényelembe, Megváltó. Ez a hang. Semmire nem hasonlított, amit Stape valaha hal-

lott. Nem volt kegyetlen csengése, nem sziszegett bel le a rosszindulat, semmi fenyegetés vagy gonoszság nem csengett benne, hiányzott bel le az összes ilyen id tlen id k óta ismer s tónus. Olyan volt, mint egy galamb burukkolása, sóhajtó fel-hanggal, vagy mint egy búbánatos, mély nyafogás. Bizonyos értelemben ez volt a legszörny bb hang, amit valaha hallott. Úgy t nt, mintha a gyomrában rezonálna, mint Kijev hatalmas katedrálisa orgonájának legmélyebb, eddig nem hallott hangja. Úgy érezte, mindjárt rosszul lesz.

– Nem néz ki valami jól, Megváltó – búgta a hang. – Kér egy kis vizet?

– Nem. Köszönöm. Cica, a Here hangja felsóhajtott, mintha mélyen aggódna.

Stape számára ez olyan volt, mintha megcsókolta volna valami elképzelhetetlenül gusztustalan.

145 PAUL HOFFMAN

– Akkor térjünk a lényegre. A Megváltó minden céltudatosságát összeszedve – azt a cél-

tudatosságát, melyet gyakran tanúsított a hitehagyottak meg-égetése és az ártatlanok lemészárlása során – volt csak képes erre válaszolni.

A mély leveg vétel nem javított a helyzeten. Csak még több rettenetes édességet szívott magába.

– Tényleg igaz – jelentette ki Cica, a Here –, hogy a négy fi-atal, akit keres, Memphisben tartózkodik.

– El tudja ket érni? – Ó, Megváltó, bárkit el lehet érni. Élve szeretné kihozni

ket? – Azt meg tudja oldani? – Szegény Roy Stape alig bírta

megállni, hogy el ne ájuljon. – Nem szokásom, Megváltó. Tudja, az nem illene hozzám. Ekkor olyan hangot adott, ami lehetett akár gyengéd kaca-

gás, vagy éppen az ellenkez je is. Kinyílt az ajtó, és az öreg-ember, aki beszólította, azt mondta:

– Ha velem jön, Megváltó, akkor elrendezzük a dolgokat. Tíz perccel kés bb Roy Stape Megváltó még mindig elég

rossz színben volt, de már kezdett magához térni a Cica, a He-rével lefolytatott megbeszélésb l.

– Jobban érzi magát, Megváltó? – kérdezte az öregember. – Miféle… – Ne tegyen fel olyan kérdéseket, amik sért nek t nhetnek –

utasította rendre az öregember. – Errefelé nem ajánlatos bántó-an nyilatkozni az ilyesfajta dolgokról. – A vénember vett egy mély leveg t. – Elmondom, mi van. Maga azt szeretné, ha ez a négy személy elt nne a városból. Ez lehetséges, de nem fog bekövetkezni, mert olyan érdekekkel ütközik, amelyek nagyon közel állnak a szívünkhöz.

– Akkor távozom, és tájékoztatom a f nökömet. Ó ragasz-kodik ahhoz, hogy minden rossz hír azonnal eljusson hozzá.

ISTEN BALKEZE 146

– Ne tegyen elhamarkodott dolgokat, Megváltó – vágta rá az öregember. – Aki lassan jár, tovább ér. Rajtuk fogjuk tartani a szemünket. El bb-utóbb el kell hagyniuk a várost. Akkor érte-sítjük magát. Majd a jó szándékunk bizonyítékaként sértetlenül átadjuk ket magának. Ezt veheti ígéretnek.

– Mennyi id be telik? – Amennyibe telik, Megváltó. Mi tartjuk a szavunkat…, de

hadd fogalmazzak egyértelm en. Ha bármilyen kísérletet tesz arra, hogy saját kez leg fogja el ket, Cica, a Here ezt az érde-keltségei ellen elkövetett támadásként fogja értelmezni.

Valaki kopogott az ajtón. – Szabad. Az ajtó kitárult, és két r lépett be rajta. – k majd elkísérik magát a Cicaváros kapujához. A lovát

jószándékunk jeléül megetettük és megitattuk. Viszlát. Amint kilépett az épületb l, Stape Megváltót orrba vágta

Cicaváros leveg je. Az a zaj! Azok az emberek! Olyan volt, mint egy vak, akinek az els látó pillantása a pokol szivárvá-nyára esik, egy süket, aki a világvégét hallja meg el ször. Ott voltak az ordibálok a kóricálásukkal, a málík, akik közszemlére tették a nunájukat, a benjáminok, akik azt kiabálták: „sárga, gyere és kapsz-kapsz”. Voltak alfonzók csupasz himbilimbivel, közvetít k, akik szenvedést árultak, nénikék, rúzzsal kimázolt zsebtolvajokkal, akik fele-felét kiabáltak. Hugenották aukcióz-tak császári zsemléket a legtöbbet ígér nek, és hosszú nyelv lökött fiúk kerestek kettesével galambocskákat.

A rettenet úgy letaglózta és megbénította Stape Megváltót, hogy hirtelen a keserves gy lölet és undor sikolya tört fel a torkából. Az t vezet két r megdöbbenésére lábra kapott, és megperzselt lelkét kimenekítette Cicavárosból, egyenesen az éjszakába.

147 PAUL HOFFMAN

IdrisPukke a Memphis védelme alatt álló utolsó várostól ötven kilométerre üldögélt egy gödörben az es ben. Semmi száraz nem volt a környéken, amivel tüzet gyújthatott volna, és még ha volt is, akkor is túl veszedelmes lett volna. Az elmúlt hu-szonnégy órában csupán egy fél krumplit evett, ami ráadásul keser volt a rothadt részekt l. Hogyan történhetett, hogy egy olyan ember, aki három sereget vezényelt, királyok és császá-rok fülét vette, miközben a Nábobok gyönyör lányainak szinte egy teljes generációját megbecstelenítette, ide jutott? Jó kérdés, de erre IdrisPukke tudta a választ. A szerencsével, amivel a legtöbb ember gyakran visszaél, szinte folyamatosan vissza-élt. Ott aratott, ahova nem vetett, a karját vette annak, aki a kisujját nyújtotta, hat vagyont összeharácsolt és hetet veszített. A kilenc élete már réges-régen kifújt. Afel l nincs kétség, hogy rendkívüli tehetséget tanúsított katonaként a csatamez n, a fegyverek terén, és diplomáciai képességeit az ismert világ minden tájékán elismerték – ami azt jelenti, hogy mindenhol halálra ítélték, kivéve azokon a helyeken, ahol a büntet jogi tárgyalásokat és bírósági ítéleteket csupán felesleges formaság-nak tartották. Összefoglalva, nem létezett olyan állam, ahova IdrisPukke menekülhetett volna, és ahol ne fenyegette volna az elevenen megf zés, kibelezés, máglyán való elégetés vagy az akasztás, s t, akár mind a négy egymás után, többször is. A vi-lág legnagyszer bb zsoldosa most arra kényszerült, hogy tucat-nyi fejvadász és katona el l bujkáljon egy gödörben, átázva, fá-radtan, rettenetes bélbántalmakkal a romlott vacsorája után.

Az el hónap során kétszer fogták el, de szinte azonnal megszökött. Viszont igazából az volt a legnagyobb gondja, hogy nem tudott hova szökni. IdrisPukkénak csak a szemét kel-lett lehunynia, hogy meghallja a tyúkok szárnyának verdesését, akik kotlani térnek haza.

CSATT! IdrisPukke gondolkodás nélkül térdre pattant, és nekiiramo-

ISTEN BALKEZE 148

dott a gödörben, hogy a lehet legmesszebb kerüljön a hangtól. – Fáklyákat. Lámpákat. Meglátott minket. Körös-körül mindenütt fáklyák gyúltak a mez koromsötét-

jében. De ami nekik segített, az IdrisPukkénak is, és harminc méterrel odébb észrevett egy facsoportot. Odamászott, olyan sebesen, mint egy kutya, de csúszkálva a sárban.

– Ott! Észrevették. Ahogy továbbmászott, látta, hogy a fáklyák fé-

nye együtt halad felé. Most már bármelyik pillanatban utolér-heti a nyílvessz vagy a kard, és a halál kínjai. Lihegve és ret-tegve, de tovább mászott. Még mindig szabad volt, és mozgott. El kell jutnia a fákig. Felmászott a parton, csúszkálva, és abban a pillanatban, ahogy a peremére ért, találat.

RECCS. Egy pillanatra megállt. A világ megsz nt mozogni a felvil-

lanó fény és fájdalom egyetlen pillanata alatt. Utána jött még egy találat, és IdrisPukke visszazuhant. Még miel tt a gödör al-jára ért volna, beverte a fejét, és eszméletét vesztette.

Amikor felébredt, egy nagy, sz rös gorilla tartotta szorosan mindkét lábát egy kezében, és verdeste a fejét nemtör döm mozdulattal egy téglafalba, mint egy háziasszony, aki a sz -nyeget porolja. Utána abbahagyta, és felemelte a férfit, hogy a szemébe nézzen. IdrisPukke tudta, hogy ez egy gorilla, mert lá-tott már ilyet egy cirkuszban Arnhelmlandben. Ez a példány sokkal nagyobb volt – a lélegzete forró és nedves, egy hónapos romlott hústól b zlött a lehelete, és vastag, zöld takony csor-gott az orrából.

– Tehát még élsz – szólalt meg a gorilla. IdrisPukke csak ekkor ébredt rá, némileg megkönnyebbülve, hogy még mindig eszméletlen és álmodik. Utána a gorilla tovább verdeste lustán a falba IdrisPukke fejét.

A férfi nyitott állapotba kényszerítette a szemét, mire a tév-képzetei elt ntek, és egy farmer kocsijává változtak, ahol ke-

149 PAUL HOFFMAN

zét-lábát összekötve feküdt, a feje pedig a fa oldalfalnak üt -dött minden egyes zökken nél, miközben a kocsi végighajtott a rögös utakon.

Mély leveg t vett, hogy ne veszítse el ismét az eszméletét, és a fejét a kocsi közepére csúsztatta. Ebben van valami, gon-dolta: jó érzés, amikor az ember nem veri a fejét a falba. Ekkor csikorogva visszatért a fájdalom, és IdrisPukke hálája elszállt. Felnyögött.

– Akkor ébren vagy, igaz? Egy katona volt az, és nem egy fejvadász, ami arra utalt,

hogy olyan emberek karmai közé került, akik hajlamosak vé-gigmenni pár formaságon, miel tt kellemetlen élményeknek tennék ki. Ez azt jelentette, hogy esélye nyílhat megszökni. A katona a rövid lándzsájának a végével hasba vágta.

– Udvariasan kérdeztelek, és udvarias választ várok. – Igen, ébren vagyok – nyögte IdrisPukke. – Hova megyek? – Fogd be a lepcsest. Azt mondták, nem beszélhetek veled,

semmilyen okból kifolyólag, de nem látom okát, hogy miért ne. Nem t nsz túl veszélyesnek. – Ezzel a katona ismét hasba vág-ta a lándzsával, majd hátrad lt, és többé nem szólalt meg.

14.

– Mit akar, mit tegyek velük? – kérdezte Albin. Vipond felnézett az íróasztalától, és elgondolkozott. – Érdekelnek engem. De szerintem ideje, hogy egy kicsit

jobban megszorongassuk ket. Azt szeretném, hogy maga ve-zesse a kihallgatást, amikor a Megváltókról kérdez sködünk. Tisztább képet kell kapnunk a Menedékr l, és arról, hogy amit a Megváltók terveznek, annak lesz-e ránk nézve valamilyen következménye. Mindeközben helyezd ki a fiúkat kisinasoknak a Mondokhoz.

– Ennek Solomon Solomon nem fog örülni. – Te jó ég – sóhajtott fel Vipond. – Manapság már senki

nem teszi, amit mondanak neki? Ha nem tetszik neki, az az baja.

– A Mondok egy arrogáns bagázs, Kancellár, nem lesz könny dolga velük a három fiúnak.

– Ezzel tisztában vagyok. De szeretném rajtuk tartani a sze-mem. Tudni akarom, hogyan reagálnak arra, ahogy velük bán-nak. Nem hibáztatom ket, amiért hazudtak, én is ezt tettem volna a helyükben, de szeretnék mindent megtudni err l az ügyr l.

És így történt, hogy két nappal kés bb Cale, Kleist és Této-va Henri a Kiválóság Mezejének terén találták magukat ötven további inassal együtt, és azt nézték, ahogy ugyanannyi fiatal Materazzi arisztokrata melegít be Solomon Solomon, a Mon-dok harcm vészeti számvev je el tt. Egy nagydarab férfi volt

151 PAUL HOFFMAN

borotvált fejjel, és olyan hideg tekintettel, mint a keleti szél egy csikorgóan hideg januári napon.

Aznap kék volt az ég és meleg szél fújt. Az újdonsült inasok a fiatalembereket csodálva ácsorogtak, akik tizennégy-tizenöt évesek lehettek, és a mez n feszítgették és nyújtogatták az iz-maikat. Általánosságban véve egyformán néztek ki – magasak voltak, elképeszt en hajlékonyak, sz kék és vékonyak. Önbi-zalom és magabiztosság vibrált a leveg ben körülöttük, miköz-ben hosszú végtagjaikat lehetetlen pózokba igazgatták, vagy félkezes fekv támaszokat hajtottak végre, mintha mágikus mo-tor hajtaná ruganyos karjukat. Negyvenhét inas nézett leny -gözve, a gazdag keresked k fiai, akik szép összeget fizettek Solomon Solomonnak azért, hogy az egyszer keresked knek is lehet vé tegye a napi kapcsolatot a Materazzikkal. A három kései, ótvarföldi jelentkez több mint évi ezer dollárjába került Solomon Solomonnak. Jeges szíve ezért vált még a szokásos-nál is jegesebbé.

Minden egyes inast másféle pajzs mögé tettek, és bár Cale-nek fogalma sem volt, mik ezek, látta a közelében melegít Materazzikon, hogy mindegyikük másfajta címert visel a mell-kasán, amelyek közül némelyik egyezik valamelyik pajzzsal az inasokéi közül. Beletelt egy kis id be, amíg rálelt annak a cí-mernek a tulajdonosára, aki az pajzsához volt öltözve. Az a fiú is olyan volt, mint a többi, csak sokkal magasabb, sz kébb, kecsesebb és er sebb. Rendkívül sebesen mozgott, miközben árnyékharcot folytatott pár ellenfelével, akiket könnyedén megütött és hanyatt döntött, láthatóan kedve szerint. Cale rá-szánt pár másodpercet, hogy visszanézzen, és végigtekintsen a Mondok mindegyikének óriási fegyvergy jteményén, ami fél tucat kardból állt – rövid, közepes és hosszú lándzsákból, sze-kercékb l, továbbá mindenféle egyéb fegyverekb l, amiket fel sem ismert.

– Te! TE! ÁLLJ MEG OTT, AHOL VAGY! – Ezt Solomon

ISTEN BALKEZE 152

Solomon kiáltotta, aki Cale-t bámulta. A férfi lelépett a pofozóbabákkal telerakott, összetákolt emelvényr l, ahonnan a bemelegítést figyelte, és egyenesen Cale-hez masírozott, egy pillanatra sem véve le róla a szemét, amíg közvetlenül elé nem ért. A mez n leállt a bemelegítés, ahogy a fiatal Materazzik azt lesték, mi fog történni. Nem kellett sokáig várakozniuk. Amint Solomon Solomon odaért Cale-hez, lekevert neki egy hatalmas pofont. A Mondok egy része érzéketlen együttérzéssel felneve-tett, mint amikor egy sportoló borzalmasat esik egy versenyen, vagy egy gyenge bokszoló belesétál egy olyan ökölcsapásba, ami órákra kiüti.

Bár Cale megingott, nem esett el, ahogy Solomon Solomon várta. És nem is ellenkezett, miközben a feje visszabillent a he-lyére, s t még csak neheztelve sem nézett Solomon Solomon arcába – Cale-nek túl sok tapasztalata volt a random er szak és az ok nélküli rosszindulat kinyilvánítása terén a magasabb ran-gúak részér l ahhoz, hogy bármelyik hibát elkövesse.

– Tudod, mit tettél? – Nem, uram – válaszolta Cale. – Nem, uram? Azt mered állítani, hogy nem tudod? – Ez

annak a szerencsétlen flótásnak minden felgy lt haragjával hangzott el, aki évi ezer dollárt veszített elfogadható indok nél-kül. Ismét megütötte Cale-t Amikor a harmadik csapás érte, Cale ráébredt, hol hibázott. A Menedékben aki elesett egy ütés-

l, az ezzel csak újabbat váltott ki; itt nyilvánvalóan az ellen-kez je volt igaz. Kötelességtudóan a földre rogyott. – A jöv -ben – üvöltötte Solomon Solomon – el renézel, az uradon tar-tod a szemed, és le nem veszed róla. MEGÉRTETTED?

– Igen, uram. Solomon Solomon ezzel megfordult, és visszamasírozott az

emelvényre. Cale cseng füllel, lassan feltápászkodott. Az ösz-szes többi inas rettegve bámult maga elé, Tétova Henrit és Kleistet leszámítva, akik csak azért néztek el re, mert tudták,

153 PAUL HOFFMAN

hogy ezt várják t lük. De egyetlenegy személy Cale-t nézte: a legmagasabb, legkecsesebb Materazzi, akinek a fiú a pajzsa alatt állt. A körülötte lév k nevettek, de a sz ke Materazzi nem. Szinte vöröslött a düht l.

Solomon Solomon hangulatán még Cale elpáholása sem ja-vított; ilyen sok pénz elvesztése mély sebet ütött a szívén.

– Álljatok az inasaitok mellé. T rök. A Mondok az inasok sora felé indultak, és szembeálltak ve-

lük. A magas, fiatal Materazzi Cale-t nézte, és halkan megszó-lalt.

– Ha még egyszer így felhívod magadra a figyelmet, gon-doskodom róla, hogy azt is megbánd, hogy megszülettél. Ér-tesz engem?

– Igen, értelek – válaszolta Cale. – Conn Materazzi vagyok. Mostantól f nöknek szólítasz. – Igen, f nök, értettem. – Add ide a t rt. Cale megfordult Három kard lógott egy farúdról, amelyek

egyforma pengehosszúsággal rendelkeztek, de különböz pen-geformával, az egyenest l a görbéig. Cale számára minden kard egyforma volt. Kiválasztotta az egyiket.

– Nem azt. – Ezt egy seggbe rúgás követte. – A másikat. – Cale a mellette lév kardért nyúlt. Újabb rúgás érte. Nevetés hangzott fel a f nöke pajtásai és néhány inas szájából. – A má-sikat – mondta Conn Materazzi. Cale kiválasztotta, és átnyúj-totta a mosolygó fiatalembernek. – Jó, és most köszönd meg az okító hatású rúgást. – Erre csend lett, az a fajta várakozó csend, hogy hátha elég ostoba lesz az inas az ellenálláshoz, vagy, ami még jobb, a bosszúhoz.

– Köszönd meg – ismételte meg Conn. – Köszönöm, f nök – szólalt meg Cale szinte udvariasan,

Tétova Henri és Kleist nagy megkönnyebbülésére. – Nagyszer – pillantott Conn a haverjaira. – A gerinc teljes

ISTEN BALKEZE 154

hiánya, szeretem az ilyet a szolgálókban. – A behízelg nevetés elhalt, amikor Solomon Solomon újabb parancsot vakkantott. A következ két órán keresztül Cale sajgó fejjel figyelte, ahogy a Mondok végigmentek az edzés szokásos rutinján. Amikor vége lett, nevetve lesétáltak a mez l, hogy lefürödjenek és egyenek. Utána több id sebb férfi, a fegyverhordozóik jöttek el , és látták el utasításokkal az inasokat a mögöttük felhalmo-zott fegyverek használatával és ápolásával kapcsolatban.

Kés bb a három fiú leült beszélgetni, és Tétova Henri meg Kleist meglep módon rosszabbul érezték magukat, mint Cale.

– Istenem – jegyezte meg Kleist –, és én még azt hittem, hogy végre egy kis szerencsénk lesz. – Keser en bámulta Cale-t. – Neked nagy tehetséged van ahhoz, hogy felidegesítsd az embereket. Mennyibe is telt, húsz percbe, hogy összecsapjál a két legnagyobb seggfejjel egy amúgy meglehet sen lazának

helyzetben. Cale ezen alaposan elgondolkozott, de nem válaszolt. – Szeretnél ma megszökni? – kérdezte Tétova Henri. – Nem – válaszolta Cale még mindig merengve. – Id re van

szükségem, hogy minél több mindent el tudjak lopni. – Nem bölcs dolog várni. Gondolj bele, mi minden történ-

het. – Semmi baj nem lesz. Egyébként is, nektek semmi okotok a

szökésre, Kleistnek igaza van, itt tényleg a talpatokra estetek. – Hahh! – kiáltott fel Henri. – Ha elmész, úgyis ránk száll-

nak. – Vagy igen, vagy nem. Lehet, hogy Kleistnek van igaza, és

valamiért mindig feldühítem az embereket. – Én veled tartok – jelentette ki Tétova Henri. – Ne tedd. – Azt mondtam, veled megyek. Hosszú csend ereszkedett közéjük, amit végül Kleist tört

meg.

155 PAUL HOFFMAN

– Nos, egyedül én sem maradok itt – mondta, majd elvihar-zott duzzogni.

– Talán – jegyezte meg Cale – el kellene indulnunk, amíg nincs itt.

– Nem lenne butaság együtt maradni. – Szerintem sem, de miért kell ennyit nyafognia? – egyszer en ilyen. Így m ködik. Nincs vele semmi baj. – Tényleg? – kérdezte Cale, mintha csak érdekl dne. – Mikor akarsz elmenni? – Egy hét múlva. Itt rengeteg mindent le lehet nyúlni. Fel

kell halmoznunk némi készleteket. – Az túl veszélyes. – Nem lesz gond. – Ezzel nem értek egyet. – Nos, az én fejemr l és az én seggemr l van szó, úgyhogy

én döntök. Tétova Henri megrántotta a vállát. – Ez így van. – Témát váltott. – Mi a véleményed a

Mondokról? El vannak ájulva maguktól, mi? – De szépen csinálják. – Nos – mosolygott Henri – szépnek mindenesetre szépek. – Szerinted Ribának nem esik baja? – Miért esne? – Egyértelm en látszott, hogy Tétova Henri

szintén aggódik. – Arról van szó – folytatta –, hogy nem olyan, mint te

vagy én. nem bírná ki, ha megvernék vagy ilyesmi. t nem így nevelték.

– Nem lesz semmi baja. Vipond mindnyájunkról gondosko-dott, nem? Úgy van, ahogy Kleist mondta… ha én nem lennék, aranyéletetek lenne itt. – szintén szólva fogalma sem volt, mi az az arany, de halotta ezt a mondást párszor, és tetszett neki a hangzása. – Riba tudja, hogy kell az emberekkel bánni. Nem lesz semmi baja.

ISTEN BALKEZE 156

– Akkor te miért nem tanulod meg, hogy kell az emberekkel bánni?

– Nem tudom. – Csak próbálj meg a háttérbe húzódni, és ha erre nem vagy

képes, akkor legalább ne nézz úgy rájuk, mintha át akarnád vágni a torkukat, és a kutyák elé vetni ket.

Másnapra Tétova Henri reménye, miszerint Solomon Solomonnal és Conn Materazzival helyrerázódnak a dolgok, szertefoszlottak. Solomon Solomon újabb kifogást talált arra, hogy folytassa az el napi durváskodást, de ezúttal a mez közepén csinálta, hogy mindenki jól láthassa, és kell indítta-tást kapjon ahhoz, hogy ne kövessen el hasonló hibákat. Conn Materazzi viszont visszafogottabb volt, mint a mestere, és úgy

nt, nem kívánja a férfi viselkedését utánozni. Továbbra is lel-kesen rugdosta Cale-t a legapróbb ürüggyel is, de nem fektetett a dologba különösebb er t. A fiatalember nagy tehetséget tanúsí-tott a megalázás terén, és úgy bánt Cale-lel, mintha egy szóra-koztató púp lenne a hátán, akivel a körülményekhez képest nagylelk en kell bánnia. Hosszú, hajlékony lábával úgy rugdosta Cale térdhajlatát vagy pöccintette fülön, mintha ilyesvalakire kár volna a kezét pazarolnia.

Négy ilyen nap után inkább Conn Cale-re gyakorolt hatása kezdte aggasztani Henrit, mint az a kemény bánásmód, amit a fiú Solomon Solomontól szenvedett el. Cale sokkal er szako-sabb bánásmódhoz szokott, mint amire a férfi képes volt. De gúnnyal, azzal, hogy nevetségessé teszik ket, még nem talál-koztak. Henri aggódni kezdett, hogy Cale végül megtörik, és visszavág.

– Nekem higgadtabbnak t nik, mint valaha – mondta Kleist, miközben Tétova Henri aggódva ült mellette.

– Olyan csendes, mint egy kísértetjárta ház, amíg fel nem bukkan benne egy démon. – Ezen a Megváltók által gyakran hangoztatott hasonlaton mindketten felnevettek.

157 PAUL HOFFMAN

– Már csak két nap. – Beszéljük rá, hogy induljunk holnap. – Rendben. Conn Materazzi egyre több rosszindulattal fejlesztette to-

vább a szerepét, amelyben egy nevetséges bolond toleráns gaz-dáját alakította – és a barátai egyre jobban csodálták ezért. Két durva verés között, amit Solomon Solomon osztott ki, úgy bor-zolta össze Cale haját valami képzelt vétségéért, mintha a házikedvence lenne, egy inkontinens, sajnálatra méltó állat. Végtelen sokszor paskolta meg provokatívan a tarkóját, vagy csapott finoman a fenekére a kardjával. Cale egyre csendesebbé vált. És Conn ezt látta – azt, hogy a kemény verés nem gyako-rol hatást a fiúra, de bármilyen gondosan is álcázza, a gúny las-san áthatol a kérges lelkén. Conn Materazzi szörnyeteg volt, de hülye semmiképpen.

A Materazzik két dologról voltak híresek: egyrészt a harc-vészetek terén tanúsított tehetségükr l és a vakmer ségük-

l; másrészt a Materazzi n k rendkívüli szépségér l, ami rendkívüli hidegséggel párosult. És tényleg az az aforizma jár-ta, hogy nehéz megérteni egy Materazzi azon elszántságát, hogy csatában haljon meg, amíg az ember nem találkozik a fe-leségével. A Materazzik önmagukban és seregként is rettent háborús gépezetet alkottak. De aki tényleg összefutott valame-lyik feleségével, az mindenképpen olyan leereszkedéssel, fenn-héjázással és megvetéssel került szembe, amilyet máshol nem tapasztalhatott. Ugyanakkor az illet t feltétlenül leny gözte a megdöbbent szépség is – és a Materazzi férfiakhoz hasonlóan bármit képes lett volna elviselni egy mosolyért, vagy egy le-ereszked csókért. Bár a Materazzik szinte az ismert világ harmadát szorongatták a markukban a haderejük, a gazdasági és politikai hatalmuk révén, a legy zöttek számára bármikor vigaszt nyújthatott a gondolat, hogy bármily nagy is a gy zel-mük, a Materazzik az asszonyaik rabszolgái.

ISTEN BALKEZE 158

Miközben Cale ütlegelése és zaklatása folytatódott, mindhá-rom ministráns annyit lopott, amennyit csak bírt. Ez nem volt különösebben nehéz vagy veszélyes – a Materazzik a fiúk szempontjából bizarr viszonyban voltak a javaikkal. Úgy t nt, mintha abban a pillanatban készek lennének eldobni bármit, amint megvásárolták. Ez megdöbbentette a ministránsokat, akik nem birtokolhattak semmit. El ször olyasmiket loptak, amir l úgy gondolták, hogy hasznukra l het – egy fogókést, fen követ, majd pénzt, ami szabadon hevert a f nökeik szobá-jában, gyakran elképeszt mennyiségben. Utána kiderült, hogy könnyebb megkérdezni a feljebbvalóikat, nem akarják-e, hogy valamit rendbe rakjanak vagy eltegyenek, mert gyakran azt a választ kapták, hogy dobják csak ki. Négy nap alatt többet lop-tak és „kaptak”, mint amennyit fel tudtak volna használni, vagy egyáltalán tudtak volna használni: késeket, kardokat, egy köny-ny vadászíjat olyan hibával, amit Kleist öt perc alatt megjaví-tott, egy kis tábori bográcsot, edényeket, kanalakat, kötelet, madzagot, tartósított élelmiszert a konyháról, és meglehet s mennyiség készpénzt, amib l még több áll majd a rendelkezé-sükre, ha közvetlenül a távozásuk el tt végigmennek a vezet ik szobáján. Mindezt gondosan elrejtették különböz zegzugok-ban, de kicsi volt az esélye, hogy lebuknak, mert senki nem ke-reste a holmit. A tudattól, hogy Riley életét élhetik egy ilyen helyen pusztán azokból a dolgokból, amire másoknak nincs szükségük, Kleist és Tétova Henri kicsit bánta, hogy távozniuk kell. De Tétova Henri Conn Materazzi minden egyes gúnyos megszólalása és megalázó pöckölése vagy paskolása után látta, ahogy Cale még inkább elcsendesedik. A fiú úgy csavargatta Cale fülét és húzogatta az orrát, mintha egy rosszcsont kisfiút fegyelmezne.

Az ötödik nap délutánján Cale egy olyan helyen keresett lo-pásra érdemes dolgokat, ahova inasként tilos volt bemennie. A „tilos” Memphisben nem ugyanazt jelentette, mint a „tilos” a

159 PAUL HOFFMAN

Menedékben – ott egy kihágás például negyven csapást is je-lenthetett egy szegecsekkel kirakott övvel, amit l az ember könnyen elvérzik. Itt annyit jelentett, hogy nem kellene ilyes-mit csinálni, ami valami enyhén kellemetlen büntetéssel járha-tott, vagy olyasmivel, amib l az ember könnyedén kimagya-rázhatja magát. Ebben a konkrét esetben, ha elkapták volna, akkor Cale b nbánóan bevallja, hogy eltévedt.

A nagy er d legrégibb részében kóborolt, ami Memphis leg sibb része is volt. Ennek a falnak a nagy részét az immár csak raktárnak használt helyiségekkel együtt lebontották, és elegáns házakat építettek a helyükre, azokkal a hatalmas abla-kokkal, amiket a Materazzik annyira szeretnek. De Memphis-nek ez a régi területe sötét volt, csak a falhoz ér és onnan in-duló járatokból sz dött be fény, ezek pedig gyakran akár húsz méterre helyezkedtek el egymástól. Ezt a részt ostromra tervezték, nem hétköznapi közlekedésre. Miközben Cale óvato-san felment egy k lépcs n, amin semmilyen korlát vagy védfal nem óvta attól, hogy tíz-tizenöt métert zuhanjon a kövek közé, meghallotta, hogy valaki felé siet ugyanazon a lépcs n. A lép-cs kanyarulata miatt nem látta az illet t, de bárki is volt az, lámpával közeledett. Cale bebújt egy falifülkébe, és remélte, hogy nem látják meg, miközben elmennek mellette. A siet s léptek és a halvány fény tovább közeledett, majd látótávolság-ba ért. Cale a falnak simult, és a lány nem látta meg, miközben elrohant mellette. De a fény nem volt túl er s ezen a homályos részen, a kövek pedig egyenetlenül helyezkedtek el. A lány túl gyorsan kanyarodott be, és mivel már eleve kibillent az egyen-súlyából, megbotlott az egyik macskakövön. Egy pillanat alatt megpördült, és egyensúlyozni próbált a tizenkét méteres mély-ség felett. Röviden felsikoltott, miközben leejtette a lámpáját a peremen, és már majdnem utánazuhant, amikor Cale megra-gadta a karját és visszahúzta.

A lány rémülten felkiáltott a semmib l felbukkanó döbbene-

ISTEN BALKEZE 160

tes jelenés láttán. – Istenem! – Semmi baj – nyugtatta meg Cale. – Majdnem leestél. – Ó! – mondta a lány, majd lepillantott a lámpára, ami eltört,

de a kifolyt olaja még mindig égett. – Ó! – ismételte meg. – Megijesztettél.

Cale felnevetett. – Szerencséd, hogy életben vagy és meg tudsz ijedni. – Semmi bajom nem lett volna. – Dehogynem. A lány lenézett a meredek szakadékba, majd vissza Cale-re

a homályos fényben. A fiú más volt, mint bármelyik férfi, akit valaha látott, nemcsak a közepes termete és a sötét haja miatt, de öreg, sötét, és még valamilyen megfogalmazhatatlan volt a tekintete.

Hirtelen félni kezdett. – Mennem kell – jelentette ki. – Köszönöm. – Ezzel tovább

szaladt a lépcs n. – Óvatosan – mondta Cale olyan halkan, hogy senki nem

hallhatta. A lány elt nt. Cale úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Még a leg-

öregebb és legbölcsebb fejeket is elcsavarta volna az a lány, aki-vel összefutott, és ha n kr l volt szó, Cale mindkett l messze állt. Arbell Materazzival találkozott, Materazzi Marsalnak, Memphis dózséjának lányával. De az apján kívül senkinek eszébe sem jutott, hogy a vezetéknevén szólítsa Arbellt. Min-denki más Hattyúnyakú Arbellnek hívta, és Memphis, továbbá a környez hatalmas területek leggyönyör bb n jének tartot-ták. Hogyan is lehetne leírni a szépségét? Gondoljunk egy olyan n re, aki úgy néz ki, mint egy hattyú.

Mennyire másképp alakult volna a történelem, ha Cale nem találkozik vele aznap délután, vagy nem lett volna elég fürge

161 PAUL HOFFMAN

ahhoz, hogy visszarántsa azon a sötét, csúszós helyen, és, mint az minden bizonnyal bekövetkezett volna, a lány kitörte volna azt a gyönyör , hosszú, elegáns nyakát a köveken.

Pár órán belül egy szerelemt l sújtott Cale közölte hallgató-ságának egyik megdöbbent, másik megvet tagjával, hogy meg-gondolta magát Memphis elhagyásával kapcsolatban. Termé-szetesen nem árulta el a valódi okot, csak annyit mondott, hogy egész életében rosszabb veréseket kapott, mint Solomon Solomontól, és hogy úgy elöntött, ezentúl nem tör dik Conn Materazzi ostobaságaival. Miért hagyná egy elkényeztetett kö-lyök ostoba tréfáitól felidegesíteni magát, amikor annyi oka van maradni? Bármennyire megdöbbentek, Tétova Henrinek és Kleistnek nem volt oka kételkedni a szavában. Tétova Henri mégis kételkedett.

– Te hiszel neki? – kérdezte kés bb, amikor egyedül maradt Kleisttel.

– Miért tör dnék az egésszel egyáltalán? Nekem csak jó, ha maradni akar. Csak azt kívánom, bár ne viselkedne úgy mindig, mint egy istenség.

A következ pár nap során Tétova Henri figyelte, ahogy folytatódik a verés és a gúnyolódás. Mint mindig, Cale nevet-ségessé tétele miatt aggódott a legjobban. Lehet, hogy Conn Materazzi egy elkényeztetett kölyök volt, ugyanakkor a közel-harc páratlan képesség mestere is. Csak a legid sebb és legta-pasztaltabb Materazzi katonák voltak képesek legy zni a fáj-dalmasan valóságos összecsapásokban, amelyeket pénteken-ként vívtak, és amik egész nap tartottak. És ezek a halálosan képzett és elszántan kegyetlen katonákkal szemben elszenve-dett vereségei is egyre ritkábbá váltak. Elismertté lett, ez ilyen egyszer , mégpedig jogosan. Egyáltalán nem meglep , hogy a hivatalos kiképzése utolsó hetében egy olyan díjat ítéltek neki, amit csak ritkán kapott bárki, aki belépett a Materazzik hadse-regébe: a Forzát, vagyis a Danzig Csülköt, népszer bb nevén A

ISTEN BALKEZE 162

Pengét. Martin Bacon, a nagy fegyvermester készítette száz év-vel azel tt különlegesen er s és rugalmas acélból, aminek a titka elveszett, amikor Bacon megölte magát egy fiatal Materazzi arisztokrata miatt, aki nem szerette viszont. Peter Materazzi, a kés bbi dózse, akinek a kardot kovácsolta, vigasztalhatatlan volt a halála miatt, és élete végééig nem volt hajlandó elfogad-ni, hogy egy Bacon színvonalú zseni ilyen okból követhetett el öngyilkosságot. – Egy lány miatt! – kiáltotta hitetlenkedve. – Nekiadtam volna a feleségemet is, csak kérnie kellett volna. – A Materazzi n k hidegségét ismerve egy ilyen ajánlat hatásos-sága mindenesetre kétséges lett volna.

Mindenesetre A Penge birtoklása nagy dics ség jele volt Conn számára, és már húsz éve nem tiszteltek meg vele senkit.

Az átadási ceremónia és a végz sök felvonulása éppen olyan fény re sikerült, mint az várható volt: hatalmas tömeg, kalaplengetés, éljenzés, zene, pompa és ragyogás, beszédek, és az összes többi. A Mondok közel ötezren sorakoztak fel az el -deikkel szemben. Ne tévesszük ket össze az egyszer kato-nákkal – ez fegyveres elit volt, a világ legjobban kiképzett és felszerelt csapata, akik mindegyike magas ranggal és arisztok-rata vérrel bírt.

És az egész közepén Conn Materazzi foglalt helyet: tizenhat évesen, száznyolcvan centi magasan, sz kén, izmosan, karcsún és gyönyör en – minden néz kedvenceként, a figyelem köz-pontjában, a tömeg üdvöskéjeként, a Materazzik büszkesége-ként. Mennyire el volt telve magától, miközben éljenzés és tapsvihar közepette átvette A Pengét. Amikor a feje fölé emel-te, olyan üvöltés hangzott fel, mintha eljött volna a világ vége.

Tétova Henri is tapsolt, hogy ne hívja fel magára a figyel-met. Kleist szenvedélyesen kinyilvánította az ellenszenvét azál-tal, hogy túljátszotta a tapsolást, és olyan hangosan éljenzett, mintha Conn az ikertestvére lenne. De Cale Kleist bökdösése és Tétova Henri suttogó könyörgése ellenére szenvtelenül bá-

163 PAUL HOFFMAN

mult maga elé, ami pillanatnyi lelkiállapota ellenére, ami olyan volt, mintha a mennyekb l csapta volna meg egy istennyila, sem kerülte el a gazdája figyelmét.

Bár már eleve nagy véleménnyel volt magáról – amit a talp-nyalói csodálata is csak er sített –, Conn hite önnön nagyszer -ségében szédít új magasságokba emelkedett. Még két órával kés bb is, miután szétoszlott a tömeg és a nap h se visszatért a nagy er d elzártságába, úgy zsongott az agya, mint egy izgatott méhekkel teli káplár. Ennek ellenére, amikor halványulni kez-dett a barátai és a Materazzik krémjének csodálata és imádata, eléggé visszatért a valóság talajára ahhoz, hogy eszébe jusson a szándékos sértés, amit Cale követett el ellene azzal, hogy még tapsolni sem volt hajlandó a sikerének. Az önalávetés hiányá-nak ezt a látványos kinyilvánítását nem t rhette, úgyhogy el-küldte a szolgáját, hogy azonnal hívja elébe a fegyverinasát.

A szolgának beletelt egy kis idejébe, amíg megtalálta Cale-t, nem utolsósorban azért, mert amikor odaért az inasok szállásá-hoz, abban a balszerencsében volt része, hogy pont Tétova Henrit kérdezte meg, merre lehet. A fiúnak már egy ideje nem volt szüksége az elkerül taktikáinak a bevetésére, de az egye-nes kérdések hatására visszatért a kitérésre való természetes hajlama.

– Cale? – kérdezte úgy, mintha azt sem tudná, mir l lehet szó.

– Lord Conn Materazzi új inasa. – Melyik Lordé? – Fekete haja van, ilyen magas. – A szolga, aki ráébredt,

hogy egy nehézfej alakkal van dolga, körülbelül százhatvanöt centi magasra nyújtotta a kezét. – Keser arca van.

– Ó, biztos Kleistet keresi. Lent van a konyhában. Lehetséges, gondolta a szolga, hogy tényleg Kleistet keresi.

Úgy hallotta, Conn Materazzi Cale-t mond, de lehet, hogy Kleist volt, és a hangulatából kiindulva nem volt túl sok kedve

ISTEN BALKEZE 164

visszamenni és megkérdezni. Sajnos Cale visszatért a szállásra, hogy aludjon egy kicsit, és Tétova Henri terve, hogy a szolgát félig elküldje a Menedékbe a fiút keresni, kudarcot vallott.

– Ez – közölte a szolga Tétova Henrivel. – Ez nem Kleist – vágta rá Tétova Henri diadalmasan. – Ez

Cale. Mire Cale megérkezett a nyári kertbe, Conn körül szétosz-

lott és elt nt a tömeg. Viszont megérkezett az utolsó, és Conn számára messze a legfontosabb látogató: Hattyúnyakú Arbell. Mivel a lányt úgy nevelték, hogy megvetéssel kezelje a férfia-kat, amit legfeljebb leereszkedés válthat ki néha, Arbell számá-ra nem volt könny olyan benyomást kelteni, mintha bármit is érezne Conn iránt, a legjobb esetben is csak némi közönyt. Va-lójában sem volt közömbösebb a fiú szépsége és teljesítmé-nyei iránt, mint a legtöbb fiatal n lett volna, bármilyen hattyú-szer és gyönyör is legyen. Ha bárki másról lett volna szó, nem Connról, akkor ösztönösen az ünnepség felénél bukkant volna fel, szenvtelenül gratulál, majd elt nik. De ezúttal nem volt olyan könny közömbösnek maradnia, mint máskor. Még a legjegesebb n i Materazzi-elit sem tud teljesen érzéketlen maradni a gyönyör ifjú harcos, a tömegek üvöltése és a szer-tartás dics séges, ritka ereje iránt. Hattyúnyakú Arbell jóval kevésbé volt megvet , mint amilyennek t nt, és nagy zavarára szinte reszketett abban a pillanatban, amikor Conn megemelte A Pengét a tömegnek, és a tömeg a nevét üvöltötte, biztosítva a jóváhagyásáról. Ennek eredményeképpen cserbenhagyta a te-hetsége, hogy közömbösnek t njék a fiatalemberek iránt, még a csodálatra méltó fiatalemberek iránt is, és a határozatlansága miatt egyrészt túl kés n érkezett, másrészt el is pirult (nem eléggé ahhoz, hogy Conn észrevegye), amikor gratulált neki a remek teljesítményéhez. Csak két ember létezett, akivel szem-ben Conn bármiféle alázatot tanúsított – a nagybátyja és a nagybátyja lánya. Arbell teljesen leny gözte, egyrészt a meg-

165 PAUL HOFFMAN

hökkent szépségével, másrészt a fiú iránt táplált egyértelm megvetésével. A napi események ellenére, amik csak még job-ban felfújták hatalommal és dics séggel a már eleve dagadó fe-jét, Conn így is zavarba jött a lány látogatásától, és nem vett volna észre rajta semmi változást, talán csak akkor, ha a nya-kába ugrik és csókokkal árasztja el. Olyan végtelenül esetlenül hallgatta a szavait, hogy alig értette, mit mond, és a bizonytalan hanghordozása már végképp nem jutott el a tudatáig. Cale pon-tosan akkor érkezett, amikor biccentettek egymásnak, és Haty-tyúnyakú Arbell megfordult, hogy távozzon.

Arbell normál körülmények között annyi ügyet sem vetett volna egy inasra, mint egy molylepkére. De mivel már eredeti-leg is labilis lelkiállapotban volt, csak még jobban összezava-rodott attól, hogy hirtelen összefut a fiúval, aki pár nappal az-el tt megmentette t attól, hogy lezuhanjon a régi falon. Ett l a feszült helyzett l Arbell arcára végtelenül üres kifejezés mere-vedett.

Csak a történelem legremekebb és legtapasztaltabb szeret i, talán a legendás Nathan Jog, vagy esetleg a híres Nicholas Panick láttak volna a hideg küls mögött forrongó lelk fiatal

t. Szegény Cale persze mindkét híres szeret l elég messze volt, és csak azt látta, amit l félt. Cale számára a lány arckife-jezése csupán a hidegségr l szólt: megmentette Arbell életét és beleszeretett, a lány viszont még csak fel sem ismerte. Még ilyen zavart állapotában is nyilvánvaló volt Hattyúnyakú Arbell számára, hogy eljött az ideje a távozásának. Egyszer en meg-fordult, és elindult a nagyjából száz méterre lév kapu felé, ami a kert túlsó végében várta. Ekkorra hármukon kívül még nyol-can álltak az udvarban: Conn Materazzi öt legjobb barátja, és három unott r teljes ünnepi díszben, háromszor annyi fegyver-rel, mint amennyit egy igazi csatába vinnének. Jelen volt to-vábbá még egy megfigyel : Tétova Henri, aki a barátjáért ag-gódva felmászott az udvarra néz tet re, és egy kémény mögül

ISTEN BALKEZE 166

leskel dött. Conn Materazzi ekkor az inasa felé fordult, de bármit ké-

szült is tenni, megel zte az egyik barátja, aki az italtól megré-szegülve úgy gondolta, azzal fogja szórakoztatni a többieket, hogy leutánozza Conn modorát Cale-lel szemben, és is úgy kezeli, mintha a fiú agyalágyult volna. El renyúlt, és gyengé-den megpaskolta Cale arcát. A többiek, Connt leszámítva, elég hangosan röhögtek ahhoz, hogy Hattyúnyakú Arbell megfor-duljon, még id ben ahhoz, hogy végignézze a harmadik pofont. Fel volt háborodva a dolgon, de Cale csak még több megvetést látott a pillantásában.

A negyedik pofon után történt, hogy a világ úgymond meg-fordult körülötte. Különösebb látható er feszítés nélkül elkapta a fiú csuklóját a bal kezével, az alkarját pedig a jobbal, és meg-csavarta. Hangos reccsenés! hallatszott, majd fájdalmas kiáltás hangzott fel. Cale továbbra is lassú mozdulatokkal elkapta az üvölt kamasz vállát, és a megdöbbent Conn Materazzinak lök-te, amit l az elesett. Tett egy lépést hátrafelé, a bal kezébe szo-rította a jobb öklét, és a könyökét a legközelebbi Materazzi ar-cába vágta. A gyerek még azel tt elveszítette az eszméletét, hogy földet ért volna. Ekkor a maradék kett túltette magát a megdöbbenésen, és el rántotta a díszt rét, majd támadóállást vett fel. Nemcsak veszélyesnek t ntek, de azok is voltak. Cale folytatta az útját feléjük, de eközben lehajolt, és felmarkolt egy adag földet kavicsokkal, amit az ellenfelei arcába vágott. Azok ketten fájdalmukban összegörnyedtek, Cale pedig az egyiket er l vesén, a másikat szegycsonton ütötte. Felvette a két t rt, és Conn felé fordult, akinek addigra sikerük kiverg dnie a még mindig üvölt barátja alól. Az egész nem telt több id be négy másodpercnél. Ekkor hosszú csend következett, miközben Cale és Conn felmérték egymást. Conn arckifejezése fegyelmezett volt, de átsütött rajta a düh; Cale arca tökéletesen kifejezéstelen maradt.

167 PAUL HOFFMAN

Ekkorra a három katona odarohant a kereng l, ahol teljes díszben h söltek.

– Majd mi elintézzük, uram – mondta a rangid s tiszt. – Maradjanak, ahol vannak – válaszolta Conn kifejezéstelen

hangon. – Ha megmozdulnak, hogy elkapják, Istenre eskü-szöm, életük végééig lószart fognak ganajozni. Kötelesek en-gedelmeskedni nekem.

Ez így is volt. Az rmester hátralépett, de intett a többiek-nek, hogy hívjanak még röket. Remélem, gondolta a katona, hogy ellátják ennek a felfújt kis hólyagnak a baját. De tudta, hogy nem így lesz. Conn Materazzi kivételesen tehetséges har-cos volt, tizenhat éves korára már mester. Bármekkora hólyag is, ezt el kellett ismerni.

Conn kivonta A Pengét. Az adott szertartást leszámítva túl értékes fegyver volt ahhoz, hogy ne elzárva tartsák kiállítva a nagyteremben. De Conn tudta, hogy hivatkozhat majd rá: nem volt más választása, úgyhogy az elmúlt negyven évben most el ször azért húzták el A Pengét, hogy megöljenek vele vala-kit.

– Állj! – kiáltotta Hattyúnyak. Conn ügyet sem vetett rá – az ilyen ügyekbe még a lánynak

sem lehetett beleszólása. Cale jelét sem adta, hogy meghallotta volna. Tétova Henri a tet n tisztában volt vele, hogy semmit nem tehet.

Ekkor elkezd dött. Conn elképeszt sebességgel lendítette el re A Pengét, amit

újabb, majd újabb csapás követett, miközben Cale lassan hát-rált, minden egyes vágást kivédve a két díszt rrel, amelyek las-san olyan recéssé váltak, mint egy öreg f rész. Conn rendkívül kecsesen mozdult, támadott és védett, szinte már inkább úgy, mint egy táncos, nem pedig mint egy vívó. Cale folyamatosan hátrált, éppen hogy csak sikerült kivédenie minden csapást, miközben Conn a feje, a szíve, a lába, és minden esélyes pontja

ISTEN BALKEZE 168

felé vagdosott. És mindez néma csendben ment végbe, leszá-mítva a szinte már dallamos penge csattanásainak érdekes mu-zsikáját, és a t rök válaszát.

Conn Materazzi tovább tört el re, Cale pedig védett, egyszer fent, utána lent, folyamatosan hátrálva. Végül Conn a falnak szorította, és onnan már nem tudott hová menekülni. Most, hogy csapdába ejtette, Conn hátralépett, minden irányból fe-dezve Cale összes lehetséges mozdulatát.

– Úgy harcolsz, ahogy egy kutya harap – mondta Cale-nek. De a fiú üres, érzelemmentes arckifejezése nem változott. Mintha meg sem hallotta volna.

Conn egyik oldalról a másikra mozdult, és lendített párat elegánsan, amivel azt üzente a néz knek, hogy ölésre készül. A szíve beledobogott az eksztatikus tudatba, hogy többé soha nem lesz ugyanaz, aki volt.

Ekkorra újabb húsz katona, köztük íjászok is, érkezett a kertbe, és felsorakoztak a rangid s rmester el tt félkörben, pár méterre a küzdelemt l. Az rmester a többiekkel együtt látta, hová vezet ez. Conn parancsa ellenére nagyon jól tudta, hogy neki lesz baja abból, ha bármennyire megsérül a fiú. szintén sajnálta a falhoz szegezett inast, miközben Conn az utolsó csa-pásra lendítette a kardját. De Cale arckifejezése nem változott – olyan üres és távoli maradt, mintha elt nt volna bel le a lélek.

Csináld már, te kis szarzsák, gondolta az rmester. Ekkor Conn lecsapott. Lehetetlen szavakba önteni, milyen

gyorsan szelte át a leveg t A Penge – a villám hozzá képest lassú lett volna. Cale ezúttal nem védte ki a vágást, egyszer en csak oldalra csusszant, de csak éppenhogy. A kard nem talált – de csak hajszálnyira tévesztett célt. Utána újabb csapás követ-kezett, megint mellé. Majd egy szúrás, ami el l Cale kobrase-bességgel tért ki.

Ekkor, most el ször, Cale maga is támadásba lendült. Conn kitért, de csak kissé. Az egyik vágás a másik után kényszerítet-

169 PAUL HOFFMAN

te, hogy hátrálni kezdjen, amíg szinte egészen odáig visszaér-tek, ahol a harc elkezd dött. Conn ekkorra hangosan lihegett, és az egyre növekv rettegést l csak még sebesebben vette a leveg t – a teste nem szokta a félelmet, és a halál valóságossá-ga próbára tette a tehetségét és a hosszú évek gyakorlatát, az idegei rojtosodásnak indultak, a belei összerándultak.

Ekkor Cale megállt. Hátralépett, el kartávolságból, és végignézett Connon. Egy

vagy két másodperc telt el, majd az elkeseredett Conn ismét támadásba lendült, és A Penge sziszegve kelt át a leveg n. De Cale már azel tt megmozdult, még miel tt a vágás elkezd dött volna, az egyik t rrel kivédte A Pengét, a másikat pedig mé-lyen Conn vállába döfte.

Conn fájdalmas, döbbent sikollyal ejtette a kardot a földre, miközben Cale megperdítette, a karját a nyaka köré f zte, a másik kést pedig Conn hasához tartotta.

– Ne mozdulj – suttogta lágyan Conn fülébe, majd hangosan odaszólt a katonáknak, akik elindultak, hogy elkapják. – Ott maradni, vagy szétnyisszantom ezt a kis hülyét – nyomta gyors mozdulattal Conn hasának a t rt, hogy nyomatékosítsa a mon-danivalóját. Az rmester rémülten intett az embereinek, hogy álljanak meg.

– Még miel tt eltávoznál, f nök, csak még egy dolog: a harc az nem m vészet.

Ezzel Conn elveszítette az eszméletét, és bénán lógott Cale immár meglazuló ölelésében a nyakánál fogva.

– Még él, rmester, de nem fog sokáig, ha h sködni próbál-nak. Most felveszem a kardot, úgyhogy viselkedjenek.

Conn meglehet s súlyát tartva Cale lassan leguggolt, és A Pengéért nyúlt. Amint a markába kapta, ismét felegyenesedett, végig a katonákon tartva a tekintetét. Még többen jöttek be a küls kapukon, úgyhogy immár közel százan voltak.

– Most mire készülsz, fiam? – kérdezte az rmester.

ISTEN BALKEZE 170

– Tudja – válaszolta Cale –, ezen még nem igazán gondol-koztam.

Ekkor Tétova Henri kiabált le a tet l. – Ígérjék meg, hogy nem bántják, és akkor elengedi. A katonák meglepetésükben három Henrire fogott íjjal rea-

gáltak az els tárgyalási próbálkozásra. Tétova Henri lebukott, és elt nt szem el l.

– Eresszék le! – kiabálta az rmester. – A következ ember, aki engedély nélkül megmozdul, ötvenet kap, és egy évig gana-jozhat!

Visszafordult Cale felé. – Mit szólsz hozzá, fiam? Engedd el, és nem fogunk bánta-

ni. – És utána? – Azt nem tudom. El fogom mondani a fiúknak, hogy zak-

lattak téged…, de hogy hallgatnak-e rám…? Mi más választá-sod van?

– Cale! Tedd, amit mond! – kiabálta Tétova Henri a tet l, ezúttal ügyelve arra, hogy csak a feje látsszon ki a perem mö-gül.

Cale várt egy pillanatot, bár teljesen nyilvánvaló volt, hogy mit kell tennie. Elvette a pengét Conn torkáról, és gondosan körülnézett, hová tehetné. Szerencséje volt. Csak két lépéssel mögötte, amit nagyon óvatosan tett meg, ott volt a régi fal egy része, alig térdmagasan, ahol két óriási termésk találkozott. A Pengét a két k közé dugta, olyan huszonöt centi mélyen.

– Mire készülsz, fiú? – kiáltotta az rmester. Ezzel Cale ledobta az eszméletlen Conn Materazzit a földre,

a kard felé fordult, és minden erejével a hatalmas köveknek fe-szítette. A Penge, a világ talán legnagyszer bb kardja, meghaj-lott, majd eltört, olyan hanggal, mint egy harang – bimm!

A katonák egy emberként sóhajtottak fel: Cale az rmesterre nézett, majd higgadtan a földre ejtette A Pengének azt a felét,

171 PAUL HOFFMAN

ami a kezében maradt. Az rmester odasétált hozzá, miután el-vett a mellette álló katonától egy kulcsot és egy bilincset.

– Fordulj meg, fiú. Cale engedelmeskedett Miközben az rmester megbilincsel-

te, halkan a fülébe súgta: – Ez volt az utolsó ostobaság, amit valaha is elkövettél, fi-

am. Az egyik katonaorvos – a Materazzik hadseregében hatvan

emberre jutott egy – megvizsgálta az eszméletlen Connt. Bic-centett az rmesternek, majd a többieket is elindult megvizs-gálni. Ekkor Hattyúnyakú Arbell robbant be a körbe, ami Cale-t és a sebesülteket övezte, és Conn mellé térdelt, majd ellen-

rizte a pulzusát. Amikor kielégítette a kíváncsiságát, felállt, és Cale-re nézett, akit immár két katona fogott közre. Cale kifeje-zéstelenül és nyugodtan bámult rá vissza.

– Nem hiszem, hogy másodszorra is elfelejtesz – mondta, majd elrángatták a katonák. Ekkor jött Cale szerencsés pillana-ta. Tétova Henri nem egyedül mászott fel a tet re. Kleist ugyanolyan kíváncsi volt, még ha kevésbé is aggódott, és kö-vette Tétova Henrit. Amint elkezd dött a harc, Henri szólt Kleistnek, hogy hozza oda Albint.

Kleist azon a helyen találta Albint, ahol kereste. A férfi egy pillanat alatt kint termett az irodája ajtaja el tt, és az embereit szólította, hogy tartsanak vele. Így történt, hogy Albin akkor érkezett, amikor a négy katona éppen kirángatta volna Cale-t az udvarból, és a városi börtön felé indultak vele, ahol nem feltét-lenül lett volna olyan szerencséje, hogy túlélje az éjszakát.

– Innent l majd mi elintézzük – szólalt meg Albin tíz, fekete fels kabátból és fekete keménykalapból álló egyenruhába öltö-zött emberével a háta mögött.

– A rangid s rmester azt mondta, vigyük a börtönbe – kö-zölte vele a legmagasabb rangú katona.

– Én Albin kapitány vagyok a Bels Ellen rzést l, és én fe-

ISTEN BALKEZE 172

lelek a Citadella biztonságáért. Úgyhogy adjátok át, vagy baj lesz.

Albin tekintélyt kelt kiállása éppen úgy megfélemlítette a katonákat, mint a tíz keménykötés „buldog”, ahogy nem túl sok szeretettel szokták emlegetni ket. A közkatonákat ritkán engedték be a Citadellába, és zavarba is jöttek, amikor ilyen furcsa helyeken szembesültek kihívással. Ennek ellenére a rangid s katona még egyszer megpróbálkozott.

– Meg kell kérdeznem az rmestert. – Kérdezzen, amit akar, de a mi foglyunk, és most velünk

jön. Ezzel Albin el reintette az embereit, mire a katonák kellet-

lenül engedtek a túler nek, és hagyták, hogy átvegyék Cale-t. A rangid s katona biccentett a többiek egyikének, aki vissza-rohant az udvarba segítségért – de ekkorra a buldogok már el-vitték Cale-t, és elindultak az ösvények labirintusán, ami be- és kivezetett a Citadellából. Mire a támogatás megérkezett volna, már elt ntek.

Tíz perccel kés bb Cale már Vipond egyik magánzárkájá-ban kuksolt, és egy börtön r dolgozott a kezét összeköt vasa-kon. Húsz perccel kés bb a vasaktól megszabadulva ácsorgott a gyéren megvilágított cellában, miközben bezárult mögötte az ajtó. Mindkét oldalán egy-egy további cella volt, amelyeket részben fal, részben rács választott el az övét l. Cale leült, és elkezdte gondosan végiggondolni, mit is tett. Az elméje nem volt túl der s, de pár perc múlva kizökkentette a jobbján lév cellából érkez hang.

– Nincs cigarettád?

15.

– Úgy t nik – mondta IdrisPukke –, mi mindig szerencsétlen körülmények között találkozunk. Lehet, hogy változtatni kelle-ne az életmódunkon.

– Beszélj a magad nevében, tata. – Cale leült a fapriccsre, és úgy tett, mintha figyelemre sem méltatná a rabtársát. Túl furcsa egybeesés volt, hogy ismét IdrisPukkéval találkozott.

– Ez elég furcsa véletlen – jegyezte meg IdrisPukke. – Úgy is lehet mondani. – Én tényleg így gondolom. – Szünet. – Mi szél hozott ide? Cale óvatosan elgondolkodott, miel tt válaszolt volna. – Egy verekedésbe keveredtem. – Egy verekedés miatt nem kerül az ember Vipond magán-

börtönébe. Kivel bunyóztál össze? Cale megint elgondolkozott a válasz el tt…, de végtére is

mit számít? – Conn Materazzival. IdrisPukke felnevetett, de tisztán észrevehet volt az öröme

és csodálata, és bár Cale megpróbált ellenállni a hízelgésnek, alig sikerült neki.

– Istenemre, magával az Aranytök vel. Ha jók az értesülése-im, akkor örülhetsz, hogy élsz.

Cale-nek rá kellett volna jönnie, hogy provokálják, de min-den különleges adottsága ellenére azért még elég fiatal volt.

– örülhet. Mostanában tér valószín leg magához, és csú-nya fejfájása lesz.

ISTEN BALKEZE 174

– Hát, te aztán csupa meglepetés vagy, nem igaz? – Egy pil-lanatra elhallgatott. – De ez még mindig nem magyarázat arra, hogy miért vagy itt. Mi köze van ennek az egésznek Vipondhoz?

– Talán a kard miatt. – Milyen kard? – Conn Materazzi kardja. – Mi köze lenne mindennek a kardjához? – Nem egészen az kardja volt. – Ami mit jelent? – Igazából Materazzi Marsall kardja volt. Az, amit A Pen-

gének hívnak. – Ezt megfontoltabb csend követte. – Miután le-dobtam Connt, beszorítottam két k közé, és eltörtem.

IdrisPukke hallgatása ezúttal mély volt és hideg. – Ez különösen agyatlan vandalizmus volt, ha szabad ezt

mondanom. Az a kard egy remekm volt. – Nem volt id m megcsodálni, miközben Conn megpróbált

kettévágni vele. – De addigra vége volt a küzdelemnek…, ezt mondtad. Igazság szerint Cale attól a pillanattól fogva bánta a tettét,

hogy kettétörte a kardot. – Szeretnél egy tanácsot? – Nem. – Akkor is kapsz. Ha meg akarsz ölni valakit, öld meg. Ha

élve akarod hagyni, hagyd élve. De semmiképp ne csinálj bel -le cirkuszt.

Cale hátat fordított IdrisPukkénak és lefeküdt. – Amíg alszol, álmodj err l: minden, amit tettél, különös te-

kintettel a kard eltörésére, azt jelenti, hogy a dózse markában kellene lenned. Nincs magyarázat arra, hogy miért vagy itt.

Fél órával kés bb az álmatlan Cale-t a cellaajtó nyílása ri-asztotta fel. Felült, és Albint látta belépni Viponddal. Vipond baljóslatúan meredt rá.

– Jó estét, Vipond nagyúr – köszöntötte IdrisPukke vidá-

175 PAUL HOFFMAN

man. – Fogd be – vágta rá Vipond, még mindig Cale-t nézve. –

Most pedig áruld el (és a teljes igazságot akarom, vagy Istenem-re, ebben a percben átadlak a dózsénak), áruld el, mi történt pon-tosan; és amikor végeztél, áruld el, ki vagy te pontosan, és hogy lehet, hogy ilyen könnyedén legy zted Conn Materazzit és a ba-rátait. Komolyan gondolom… az igazságot, vagy olyan köny-nyedén mosom utánad kezeimet, mint egy f tt spárgát.

Cale természetesen nem tudta, mi az a spárga. Az egyetlen nehéz dolog annak eldöntése volt számára, vajon mennyit kell elmondania Vipondnak ahhoz, hogy teljesen szintének t njön a szemében.

– Elvesztettem a fejem. Az emberek folyton ezt teszik, nem? – Miért törted el a kardot? Cale láthatóan zavarba jött. – Az ostobaság volt…, a harc hevében csináltam. Bocsána-

tot fogok kérni a dózsétól. Albin felnevetett. – Persze, az a lényeg, hogy megbántad. – Hol tanultál meg ilyen jól harcolni? – kérdezte Vipond. – A Menedékben. Egész életemben napi tizenkét órát, heti

hat napot edzettünk. – Azt akarod mondani, hogy Henri és Kleist is ilyen ügye-

sek? Cale megint zavarba jött. – Nem. Úgy értem, ket is harcra nevelték, de Kleist egy

cip…, egy specialista. – Miben? – Szuronyban és íjban. – És Henri? – Ellátás, térképészet, kémkedés. – Ez igaz volt, de nem ez

volt a teljes igazság. – Vagyis egyikük sem lett volna képes arra, amit te csináltál

ISTEN BALKEZE 176

ma? – Nem. Mondtam. – Vannak a Menedékben még olyanok, akik annyira ügye-

sek, mint te? – Nincsenek. – Mit l – kérdezte Vipond – vagy te ilyen különleges? Cale szünetet tartott, hogy olyan benyomást keltsen, mint

aki nem szívesen válaszol. – Amikor kilencéves voltam, akkor is jól verekedtem, de

nem annyira, mint most. – És mi történt? – Éppen egy sokkal id sebb fiúval edzettem, szabályok nél-

kül, igazi fegyverekkel, leszámítva, hogy az élük és a hegyük ki volt csorbítva. Sikerült legy znöm, a földre tepertem, de túl önhitt voltam, és magával rántott. Utána fejbe vágott egy k vel. És ett l. A Megváltók lerángatták rólam, pusztán ezért nem fo-lyatta ki az agyam. Pár héttel kés bb tértem magamhoz, és két hét múlva már teljesen jól voltam, leszámítva egy horpadást a fejemen. – Felnyúlt, és az egyik ujjával rámutatott a koponyá-jára baloldalt hátul. Majd ismét elhallgatott, mintha habozna folytatni.

– De nem maradtál ugyanolyan, mint azel tt? – Nem. El ször nem tudtam ugyanúgy harcolni, mint régen.

Elromlott az id zítésem, de utána, bármi is történt, amikor be-törte a koponyámat, megszoktam a dolgot.

– Mit szoktál meg? – kérdezte Albin. – Minden egyes alkalommal, ha megütünk valakit, el re el-

döntjük, hova akarjuk bevinni a csapást. És mindig eláruljuk magunkat a pillantásunkkal, a testmozdulatainkkal, azzal, ahogy behajolunk, hogy ne essünk el, miközben ütünk. Mindez elárulja az ellenfelünknek, hova szándékozunk csapni, és ha rosszul olvas a jelekben, akkor sikerül megütni, ha jól olvas, akkor meg kivédi.

177 PAUL HOFFMAN

– Minden harcos, mindenki, aki játszmázik, tisztában van ezzel – jegyezte meg Albin. – Egy jó harcos és egy jó labdajá-tékos el tudja titkolni az ütését vagy a dobását.

– El lem nem, bármit is tesznek. Már nem. Mindig ki tudom találni, merre mozdul a másik.

– Be tudod ezt nekünk bizonyítani? – kérdezte Vipond. – Már úgy értem, anélkül hogy bárkiben is kárt okoznál.

– Kérje meg Albin kapitányt, hogy tegye a kezét a háta mö-gé.

Albin erre láthatóan kényelmetlenül kezdte érezni magát, ami nem kerülte el az idáig némán pislogó IdrisPukke figyel-mét.

– A maga helyében én nem bíznék benne, kapitány, drágám. – Fogja be a száját, IdrisPukke. – Albin mélyen Cale szemé-

be nézett, majd lassan a háta mögé tette a kezét. – Csak annyit kell tennie, hogy döntse el, melyik kezével

fog rám mutatni, amilyen gyorsan csak tudja. Bármit tehet, hogy megzavarjon… színleljen, mozgolódjon, próbálja meg el-érni, hogy rosszul döntsek. Ez magán…

Miel tt Cale befejezte volna a mondatot, Albin el rántotta felé a bal kezét, mire Cale olyan gyengéden kapta el, mint egy esetlen hároméves által dobott labdát. És hat további alkalom-mal történt meg ugyanez, akármilyen keményen is próbálkozott a kapitány.

– Én jövök – mondta Cale, amikor Albin bosszankodva ugyan, de egyértelm en leny gözve feladta. Cale a háta mögé tette a kezét, majd elkezdte ugyanazt csinálni. Hat alkalommal csapott le, és Albin hat alkalommal döntött rosszul.

– Én érzem, hogy mit fog csinálni – mondta Cale. – Abban a pillanatban, hogy megmozdul. Csak egy törtmásodperccel va-gyok gyorsabb, mint a sérülésem el tt, de az éppen elég. Azt viszont senki nem tudja megtippelni, én mit fogok csinálni, le-gyen akármilyen gyors vagy tapasztalt.

ISTEN BALKEZE 178

– És csak ennyir l van szó? – kérdezte Albin. – Egy fejbe-csapástól?

– Nem – válaszolta Cale dühösen, bár azt nem tudta, miért. – Egész életemben egyetlen dologra treníroztak. Mindenkép-pen le tudtam volna gy zni Conn Materazzit, akármilyen ügyes, csak nem ilyen könnyedén, és nem négy társával együtt. Szóval, kapitány, nem csak ennyir l van szó.

– Hogy reagáltak a Megváltók, amikor kiderült, mi történt? Cale felmordult, amit egyfajta vidámság nélküli nevetésnek

szánt. – Nem a Megváltók, csak egyetlen Megváltó: Bosco, a

Hadviselés Lordja, aki a harci oktatásért felel. – Ez olyan, mint nálunk a harcm vészetek? Cale felnevetett, ezúttal szinte vidámsággal. – Amit én csinálok, az nem m vészet…, kérdezzék csak

meg Conn Materazzit és a haverjait. Vipond figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást. – Ez a Bosco mit csinált, amikor fény derült a sebesülésed

következményeire? – Négy hónapig tesztelt sokkal er sebb és id sebb fiúk el-

len. Még öt veteránt is hozatott, a keleti front harcosait, akik halálra voltak ítélve, úgy mondta. – Cale elhallgatott.

– És mi történt? – Egymás után négy napig kellett küzdenem ellenük. „Ölj,

vagy meghalsz” – ezt mondta mindannyiunknak. Utána, a ne-gyedik napon abbahagyta.

– Miért? – Eleget látott ahhoz, hogy biztos legyen bennem. Az ötödik

alkalom már szükségtelen kockázat lett volna. – Cale elmoso-lyodott, de a mosolya egyáltalán nem volt kellemes.

– Végtére is, verekedés közben sosem lehet tudni, igaz? Mindig ott van a véletlen…, egy elhibázott ütés.

– És utána?

179 PAUL HOFFMAN

– Utána megpróbált utánozni. – Hogy érted? – Napokig méregette a sebhelyet a fejemen, és összehasonlí-

totta koponyákkal, amiket a temet l szerzett. Utána csinált egy agyag-modellt. Majd hat hónapot töltött azzal, hogy meg-próbálta leutánozni.

– Nem tudlak követni. Hogyan? – Fogott egy tucat ugyanannyi id s és ugyanolyan méret

ministránst, mint én vagyok, lekötözte ket, egy olyan alakú vasdarabot tett a fejükhöz, mint a sérülésem, ugyanarra a terü-letre, és rácsapott egy kalapáccsal. El ször er sen, majd gyen-gén, utána még gyengébben.

Pár másodpercig egyikük sem mondott semmit. – Mi történt? – kérdezte Vipond halkan. – Az történt, hogy a felük körülbelül azonnal meghalt, a

többi pedig, nos, k utána már nem lettek a régiek. És kés bb soha senki nem látta ket többé.

– Máshova vitték ket? – Úgy is lehet mondani. – És utána? – Bosco maga vette át az oktatásomat. Még soha nem csinált

ilyet. Néha napi tíz órán keresztül is gyakorlatoztatott…, ami-kor valami gyengeséget talált, ellátta a bajomat, és kijavított. Majd elt nt hat hónapra, és amikor visszatért, hét Megváltó is vele tartott, akik állítólag a legjobbak voltak a szakmában.

– Ami mi volt? – Leginkább az emberölés…, páncélosok ellen, páncél nél-

küliek ellen, karddal, bottal, puszta kézzel. A tömegmészárlás-ok megszervezése… – Cale elhallgatott.

– Foglyokra gondolsz? – Nemcsak foglyokra, bárkire. Ketten valamiféle táborno-

kok voltak, az egyik taktikai, csatákkal, visszavonulásokkal, az átfogó képpel foglalkozott. A másik banditáskodással: kis cso-

ISTEN BALKEZE 180

portokkal, akik ellenséges területen harcolnak, merényletekkel, és azzal, hogyan lehet megfélemlítéssel rávenni a lakosságot, hogy nekünk segítsen, ne az ellenségnek.

– És mindez mire szolgált? – Tudja, soha nem voltam olyan ostoba, hogy megkérdez-

zem. – Volt valami köze a Megváltók keleti háborúihoz? – Mondtam már, nem kérdeztem. – De minden bizonnyal volt valami elképzelésed. – Elképzelésem? Igen. Hogy a keleti csatákhoz van valami

köze. Vipond hosszan, keményen bámulta Cale-t, aki pimaszul

nézett vissza rá. Majd úgy t nt, a Kancellár valamiféle elhatá-rozásra jut. Albinhoz fordult.

– Hozd a másik kett t a házamba, amilyen gyorsan csak tu-dod.

Albin intett a börtön rnek, és elt ntek. Cale leült az ágyára, IdrisPukke pedig a rács mellé ment. – Érdekes életed volt – mondta a fiúnak. – Könyvet kellene

írnod róla.

16.

Amint Lord Vipond befejezte a beszélgetést Tétova Henrivel és Kleisttel, átment Materazzi Marsallnak, Memphis dózséjának a palotájába.

A dózsénak sok tanácsadója volt, mert azok közé az embe-rek közé tartozott, akik szeretnek konzultálni, átbeszélni a dol-gokat, mégpedig hosszan. A tény, hogy szinte soha nem fogad-ta meg a tanácsokat, csak afféle érdekesség volt, ami gyakran sajátja olyanoknak, akik nagy hatalmú pozíciókba születnek. Az egyetlen kivétel ez alól a „csak beszélek, de nem hallgatok” szabály alól Lord Vipond volt, aki maga is elképeszt en nagy hatalmú lévén saját kis kémhálózatot m ködtetett, és komoly tehetsége volt ahhoz, hogy igaza legyen. Mint azt a népszer rigmus is elbeszélte:

Vipond Kancellár vagy vet, vagy arat, Amit nem tud, érdekl désre számot nem tarthat.

Nem volt a legjobb versike, viszont helytállónak lehetett mondani. Materazzi Marsall meglehet sen kegyetlen férfi volt, aki a világ legnagyobb birodalmát kormányozta. Az, hogy húsz évig gond nélkül sikerült megtartania a hatalmat, komoly had-tudományi tehetséget, politikai zsenialitást és meglehet sen magas intelligenciát kívánt meg. De, bár szinte végig Vipond volt a kancellárja, soha nem sikerült megértenie, hogy maga Vipond hogyan lett szinte ugyanolyan nagy hatalmú. Egy szép

ISTEN BALKEZE 182

napon, az uralkodásának nagyjából harmadik évében kezdett rá-döbbenni, legnagyobb rémületére, hogy Vipond nélkülözhetet-lenné vált. El ször mélyen ellenséges kezdett lenni Viponddal szemben – az ilyesmit tolerálhatatlannak tartotta, ez növelte az ellene elkövetett merényletek esélyét, vagy ami még rosszabb, azét, hogy valamiféle bábbá változik. De Vipond egyértelm en biztosította a Marsallt arról, hogy mindig h séges szolgája ma-rad, amíg a férfi nem avatkozik bele a kancellári ügyekbe, vagy nem tesz neki keresztbe. A kapcsolatuk azóta, ha nem is ki-mondottan ellenségessé, de ahogy a Memphis környéki parasz-tok mondanák, érdesebbé vált.

Miután bevezették Materazzihoz, Vipond biccentett, és a felkérésre helyet foglalt.

– Hogy érzi magát, Vipond? – Nagyon jól, uram. És ön? – Ó, semmi bajom. Zavart csend következett; a Marsall volt zavarban, mert

Vipond egyszer en csak ült, és jóindulatúan mosolygott. – Úgy hallottam, ma találkozott a norvég küldöttséggel. – Valóban. Az egyik határ menti nemzet, a norvégok, amelyet a

Materazzik több mint tizenöt évvel azel tt gy ztek le, lelkesen kihasználták a megszállással járó el nyöket – az utakat, a köz-ponti f téssel rendelkez palotákat és a luxuscikkeket – anél-kül, hogy elveszítették volna a harci kedvüket. Öt évvel azel tt az immár háborúzásba belefáradt Marsall, akit nagyon idegesí-tettek a hatalmas birodalmának fenntartásával járó költségek, úgy döntött, nem terjeszkedik tovább. A norvégok, bár megha-tó h séget tanúsítottak a megszállóik iránt, folyamatosan csak bajt kevertek, és amikor csak tudták, próbálták kiterjeszteni a területeiket észak felé, annak ellenére, hogy ez meg volt nekik tiltva. A végtelenül fondorlatos norvégok folyamatosan provo-kálták a szomszédaikat, és minden trükköt bevetettek, hogy ar-

183 PAUL HOFFMAN

ra hivatkozhassanak, megtámadták ket, és nem volt más vá-lasztásuk, mint megvédeni magukat azáltal, hogy megszállják az aggresszorokat. Mint azt Vipond nagyon jól tudta, ezeket a támadásokat valójában norvég katonák hajtották végre, akik a kívánatos szomszédaik ellenséges katonáinak öltöztek.

– Mit tudtak felhozni a védelmükben? – Ó – válaszolta Vipond –, a szokásos magyarázatot arról,

hogy k csak áldozatok…, békeszeret áldozatok, akik egysze-en magukat és a birodalmat védik, aminek h alattvalói. – És maga mit mondott? – Közöltem velük, hogy nem a falvéd l jöttem le, és ha

nem hívják vissza a csapataikat a barakkjaikba, akkor elképzel-het , hogy felajánljuk nekik a függetlenséget.

– És ezt hogy fogadták? – Mind a hatan elsápadtak a félelemt l, és megígérték, hogy

a hadsereg egy héten belül visszavonul. Materazzi figyelmesen nézte Vipondot. – Talán ennek ellenére fel kellene ajánlanunk nekik a füg-

getlenséget, és még pár másik népnek is. A kormányzási és igazgatási költségek elképeszt en magasak. Több, mint amit adókban beszedünk, igazam van?

– Majdnem. De akkor vagy csökkentenünk kellene a hadse-reg létszámát, és hagyni, hogy egy csapat rosszkedv katona kóboroljon a környéken bajt keresve, vagy zsebb l kifizetni

ket. Materazzi felmordult. – Csöbörb l vödörbe. – Pontosan, uram. De ha azt szeretné, hogy készítsek egy

egzakt tanulmányt… – Miért vette át a fiút, aki eltörte a kardom? Ezek a hirtelen taktikai váltások a Marsall jól bevált straté-

giájához tartoztak, amivel zavarba hozott bárkit, aki felidegesí-tette.

ISTEN BALKEZE 184

– Én vagyok a felel s a város biztonságáért. – Maga a rendszerellenes megmozdulások ügyében felel s,

nem pedig rend r. Ehhez semmi köze. A fiú eltörte a kardom, ami megfizethetetlen, és komolyan megsebesítette az unoka-öcsémet és négy nemesember fiát. k a vérét akarják, és szin-tén megvallva, én is.

Vipond láthatóan elgondolkozott. – Lehet, hogy sikerül megjavítani A Pengét. – Maga semmit nem tud róla. Ne tegyen úgy, mintha tudna. – Valóban, de ismerek valakit, aki igen. Walter Gurney pre-

fektus visszatért a ribeni követségr l. – Miért nem jelentkezett nálam? – Nincs jól, szerintem a következ évet már nem fogja meg-

érni. – És mi köze ennek a kardomhoz? – Gurney jelentésében volt egy hosszú rész a ribeni fém-

megmunkálásról. Azt mondta, még soha nem látott olyan ko-vácsmunkát. Röviden elbeszélgettem vele, és azt állította, hogy ha A Pengét meg lehet javítani, akkor a ribeni kardkovácsok képesek lesznek rá. – Elhallgatott. – Persze eközben én gon-doskodnék a biztonságáról, a saját költségemre.

– Miért? – kérdezte Materazzi. – Mit jelent magának ez a fiú, hogy ennyi gondot és költséget elvállal miatta?

– Teljesen érthet az ön ingerültsége a szeretett tulajdoná-ban esett kár miatt, nem beszélve az unokaöccsér l, de ha sza-bad megjegyeznem, ez elvakította, és emiatt nem vette észre, hogy egy tizennégy éves fiúnak sikerült alaposan ellátnia a ba-ját a Materazzik öt legígéretesebb katonájának, beleértve azt is, aki állítólag a generációnk legtehetségesebbike. Ez nem ag-gasztja önt?

– Ez csak még egy ok arra, hogy megszabaduljunk t le. – Szóval önt nem érdekli, hogyan tett szert erre a rendkívüli

tudományra?

185 PAUL HOFFMAN

– Nos, hogyan? – Ezt a fiatal fiút, Cale-t, a Megváltók képezték ki a Mene-

dékben. – k soha nem jelentettek számunkra problémát. – A múltban nem is, de ez a fiú azt mondta nekem, hogy a

legutóbbi hét év során nagy változások mentek végbe a Mene-dék életében és az ott folyó kiképzésben. Több katonát taníta-nak be, és sokkal kegyetlenebbül.

– Attól tart, hogy minket akarnak megtámadni? Ez nagy bo-londság lenne a részükr l.

– El ször is, a kötelességem, hogy tartsak az ilyesmit l. Má-sodszor, hány király és császár gondolta vajon ugyanezt önr l harminc évvel ezel tt?

Materazzi felsóhajtott, ingerülten és bizonytalanul: bármi-lyen vérszomjas, szent rém volt, miközben felépítette a hatal-mas birodalmát, igazság szerint a béke tíz éve alatt elveszítette az étvágyát a háborúra. A kegyetlen katona, aki egykor híresen kapzsi és telhetetlen hódító volt, kés középkorára olyan férfi-vá változott, aki csak csendesen eléldegélt volna valahol, ahol nem kell egyik héten megfagynia, a másikon szomjan halnia, sem attól tartania, hogy mint azt egyszer részegen elárulta Vipondnak, a beleit kaszára csavarja egy eszel s paraszt, aki-nek sikerül eltalálnia. Soha, senki másnak nem ismert be ennyi mindent, de akkor fejl dött benne ki igazán a háború iránti el-lenszenv, amikor egy telet töltött éhezve Stetl havas mezején, ahol végül arra kényszerült, hogy a szeretett törzs rmestere maradványait fogyassza el.

– Szóval, mi a terve? Biztos vagyok benne, hogy akad egy, és nagyon remélem, az is része, hogyan szabadulhatnék meg a bátyámtól, aki Conn miatt nyaggat.

Vipond egy levelet rakott az asztalra. Conn Materazzi írta. A Marsall kibontotta, és elkezdte olvasni. Amikor befejezte, visszatette az asztalra.

ISTEN BALKEZE 186

– Conn Materazzinak rengeteg elb völ tulajdonsága van; eddig nem voltam tisztában vele, hogy az a hajlandósága is kö-zéjük tartozik, hogy legyen a nagyobb ember.

– Ön jó emberismer , Marsall, és ezzel mindnyájunknak példát mutat. Mit szólna a hiúsághoz? Beszéltem Connal pár szót, és rámutattam, hogy ha azért büntetnénk meg Cale-t, mert legy zte t, az nevetségesnek t nne. Ezzel is egyetértett.

– Nem hagyhatja, hogy ez a maga Fiúja Memphisben kó-száljon. A városatyák ezt nem t rnék, és én sem. Ezt nem hagyhatom annyiban, Vipond.

– Persze hogy nem. De mindenki tudja, hogy az én rize-tem alatt áll. Ha megszökik, én kapom a kritikát.

– Szeretné elengedni? – Dehogy. Ez a fiú különleges képességekkel rendelkezik,

és ráadásul csupán rá és a barátaira támaszkodhatunk, ha bár-mit meg szeretnénk tudni a Megváltókról és szándékaikról. Sokkal többet ki kell derítenünk. Már elkezdtem az informáló-dást, de szükségem van rájuk, hogy igazolják azt, amit tudok. Túlságosan értékesek számunkra, sokkal pontosabbak, mint bármilyen kard, vagy pár elkényeztetett kis hólyag bevert feje, amit egyébként nagyon is megérdemeltek.

– Istenemre, ellentmond nekem? – Ha csalódást okoztam, uram, azonnal lemondok. Materazzi hatalmas, ingerült sóhajt eresztett meg. – Na, tessék! Már megint ezt csinálja. Senki egy rossz szót

sem mondhat magának anélkül, hogy fel ne robbanna t le. Mi-nél jobban öregszik, Vipond, annál ingerlékenyebb.

– Elnézését kérem, Marsall – válaszolta Vipond szintétlen hangsúllyal. – Lehet, hogy a sebesüléseimt l indulatosabb let-tem, mint azt szeretném.

– Pontosan! Drága Vipondom, vigyáznia kell. Az rettenetes szerencsétlenség volt, rettenetes. Túl sokáig feltartottam, ami megbocsáthatatlanul önz dolog t lem. Pihennie kellene.

187 PAUL HOFFMAN

Vipond felállt és biccentett, jelezve, hogy értékeli a Marsall aggodalmát, majd kifelé indult. De miközben az ajtóhoz köze-ledett, Materazzi kedvesen utánaszólt.

– Szóval akkor intézkedjen a kard megjavíttatásáról a saját költségére, és gondoskodjon a másik ügyr l is.

17.

Két nappal kés bb IdrisPukke és Cale lassan sétáltak a hetes számú f út felé, amely egyike volt a Memphisb l kivezet szé-les útvonalaknak. Rajta éjjel-nappal s forgalomban haladtak ki és be a javak ebbe a nagy kereskedelmi központba. Több-órányi csend után Cale feltett egy kérdést.

– Azért rakták abba a cellába, hogy utánam kémkedjen? – Igen – válaszolta IdrisPukke. – Nem is. – Akkor miért kérdezed? – Tudni akartam, hogy megbízhatok-e magában. – Hát nem. – Vipond Kancellár bízik magában? – Csak annyira, amilyen messze el tud dobni. – Akkor miért szabta feltételül a barátaim biztonságáért,

hogy maga mellett kell maradnom? – Err l t kellene megkérdezned. – Megkérdeztem. – És mit mondott? – Hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik. – Akkor megkaptad a választ. Cale pár másodpercig nem szólt semmit. – Mivel biztosította, hogy maga mellettem maradjon? – Fizet nekem érte. Ez nem volt éppen hazugság, de IdrisPukkét sokkal több kö-

tötte Cale-hez a pénznél. Ahhoz ugyanis, hogy a pénz bármit is

189 PAUL HOFFMAN

érjen, kell egy hely, ahol elköltheti. És nem létezett olyan hely, ahol nem szabtak ki rá halálos ítéletet, vagy még annál is rosz-szabbat. Vipond egyszer en csak végigvette IdrisPukke jöv -jének az esélyeit – amik nem voltak majd ajánlott neki egy ki-utat. El ször egy meglehet sen kényelmes búvóhelyet pár hó-napra, utána pedig, amennyiben engedelmeskedik, egy-két át-meneti amnesztia lehet ségét, ami megvédi t a kivégzést l a Materazzi kormányok területén.

– Mi van azokkal, akik nem hivatalosan akarnak megölni? – kérdezte Vipondtól.

– Az a maga problémája. De ha közel kerül a fiúhoz, és megtud róla valami hasznosat, továbbá távol tartja a bajkeve-rést l, akkor lehet, hogy tudok ajánlani valamit.

– Ez egy kicsit kevés így, uram. – Egy, a maga helyzetében lév ember számára, akinek tu-

lajdonképpen nincs is helyzete, szerintem ez is túl nagylelk – válaszolta Vipond, miközben intett, hogy távozzon. – Ha jobb ajánlatot kap, azt tanácsolom, fogadja el.

– Mit fogunk csinálni – szólalt meg Cale egy újabb néma-ságban töltött óra után – azon a helyen, ahova megyünk?

– Elkerüljük a bajt, és megtanítunk neked pár dolgot. – Mint például? – Várd meg, amíg odaérünk. – Tudja – kérdezte Cale –, hogy követnek minket? – Az a randa nagy ver legény zöld kabátban? – Igen – válaszolta Cale csalódottan. – Egy kicsit felt en csinálja, nem? Cale megfordult, hogy odanézzen, mintha a követ jük felt -sége neki is szemet szúrt volna. IdrisPukke felnevetett. – Bárki is van e mögött, arra számít, hogy elkapjuk a bohó-

cot, és egy árokban hagyjuk valahol. A valódi árnyékunk vala-hol kétszáz méterre mögöttünk van.

– Hogy néz ki?

ISTEN BALKEZE 190

– Ez az els lecke. Nézzük meg, kiszúrod-e, miel tt elbánok vele.

– Úgy érti, megöli? IdrisPukke Cale-re pillantott. – Micsoda egy vérszomjas kis gazember vagy te. Vipond

egyértelm en utasított, hogy láthatatlanná kell válnunk, és nem hinném, hogy egy véres hullákkal szegélyezett út segít ebben.

– Akkor mit fog tenni? – Figyelj, és okulj, fiacskám. A Memphisbe vezet utakon öt kilométerenként kis rházak

álltak, amelyekben legfeljebb fél tucat katona tartózkodott. Az egyik ilyenben történt, hogy IdrisPukke Cale csodáló tekintete el tt összevitatkozott egy tizedessel.

– Az isten szerelmére, ember, ezt a papírt maga Vipond Kancellár írta alá.

A tizedes menteget zött, de szilárdan kitartott. – Ne haragudjon, uram. Hivatalosnak t nik, de még soha

nem láttam ilyet. Általában a C a C-ben bet kkel szignálja az ilyen körözéseket. Tudom, hogy néz ki, és ismerem az aláírást. Próbálja meg az én szemszögemb l nézni a dolgot. Elküldök Webster hadnagyért.

– Az mennyi id be fog telni? – kérdezte IdrisPukke fásultan. – Valószín leg holnapig is eltart. IdrisPukke felnyögött a frusztrációtól, majd odasétált az ab-

lakhoz. Körülbelül egy perc múlva intett Cale-nek is, hogy menjen oda. – Várjál odakint – súgta.

– Azt hittem, hogy csak figyelek és okulok. – Ne kötözködj, az isten szerelmére, csak tedd, amit mon-

dok. Menj ki, de nehogy meglássanak. Cale mosolyogva engedelmeskedett. Az rház mögött négy

katona ült a falon, dohányozva és láthatóan unatkozva. Öt perccel kés bb megjelent IdrisPukke, és biccentett Cale-nek, hogy csatlakozzon hozzá, miközben elvezette a lovakat egy

191 PAUL HOFFMAN

hátsó sikátorba, távol a f úttól. – Szóval – kérdezte Cale –, mir l van szó? – Le fogják ket tartóztatni, és pár napra bezárják. – Mit l gondolta meg magát a tizedes? – Szerinted? – Nem tudom, ezért kérdezem. – Megvesztegettem. Tizenöt dollárt kapott, és ötöt-ötöt az

emberei. Cale ezen szintén megdöbbent. Bármilyen vérengz ek, ke-

gyetlenek és kisstíl ek voltak is a Megváltók, már maga a gon-dolat is, hogy pénzért elhanyagolnák a kötelességüket, elkép-zelhetetlen volt.

– Körözés volt nálunk – jelentette ki felháborodva. – Miért kellett volna akkor megvesztegetni ket?

– Nincs értelme felhúzni magad ezen – válaszolta IdrisPukke ingerülten. – Tekintsd úgy, mint az oktatásod ré-szét, egy új adatot arról, hogy milyenek is az emberek. Ne kép-zeld – folytatta rosszindulatúan –, hogy csak mert a Megváltók úgy bántak veled, mint egy kutyával, mindent tudsz arról, mi-lyen rohadt, korrupt seggfejek az emberek.

Ezzel a sötét megjegyzéssel továbbsétált, és a nap hátralév részében meg sem szólalt többé.

Talán nem is nehéz megmondani, miért volt IdrisPukke olyan ingerült, tekintve hogy sokkal rosszabbhoz volt szokva, mint hogy egy olyan cinikus baka, mint a tizedes, lerázza. Kö-zülünk hány embernek van szüksége nagy katasztrófára ahhoz, hogy istenigazából beguruljon? Elég elveszítenünk egy kulcsot, éles k re lépnünk vagy pusztán azon feldühítenünk magunkat, ha ellentmondanak nekünk egy lényegtelen dologban. Ennyi kell, nem több – és bármilyen korlátozott volt is Cale emberis-merete, amit csak kegyetlen fanatikusok esetében tudott alkal-mazni, ahhoz elég esze volt, hogy békén hagyja IdrisPukkét, amíg az le nem nyugodott.

ISTEN BALKEZE 192

Ennek ellenére, ha IdrisPukke rájött volna, ki követtette ket, teljes joggal háborodhatott volna fel rajta, továbbá meg is

ijedhetett volna, mivel akkor azzal is tisztában lett volna, hogy Cica, a Here nem tolerálja, ha ilyen hamar lebuknak a kémei. Annak ellenére, hogy a két férfit, akit IdrisPukke felfedezett, egy órán belül bezárták, csak csalimadarak voltak, akiket direkt azért állítottak rájuk, hogy elkapják ket. Miközben Cale és IdrisPukke visszamentek a f útra, majd egy nappal kés bb le-tértek róla és a Fehér Erd felé indultak, két másik szempár követte ket, amelyek sokkal ravaszabbak voltak.

Ahogy feljebb értek a hegyekbe, ragyogott a nap, és olyan tiszta volt a leveg , mint a jó víz. IdrisPukke elfeledte az el napi rossz hangulatát, és visszatérve a szokásos nyíltságához, elmesélte Cale-nek az életét és a kalandjait – amib l rengeteg volt. Az ember azt gondolná hogy Cale, amilyen hajlamos a sö-tét dühre és a félelemb l ered er szakra, ideges lesz attól, hogy a társa mentornak állítja be magát, t pedig tanítványnak – de figyelembe kell venni, hogy ezzel együtt, minden acélos képessége ellenére még mindig elég fiatal volt, és IdrisPukke tapasztalatainak mértéke és természete, a felemelkedése és bu-kásai, a szerettei és az ellenségei még a legunottabb hallgatósá-got is leny gözték volna. A férfinak ahhoz is nagy tehetsége volt, hogy gúnyt zzön magából, és vállalja a felel sséget a bukásaiért. Egy olyan feln tt, aki képes nevetni magán, szokat-lan volt Cale számára: szinte elképzelhetetlen. A nevetés a Megváltók szemében b n volt – olyan kihágás, amire maga az ördög készteti az embert.

Nem arról volt szó, hogy IdrisPukke vidáman szemlélte vol-na a világot, de a pesszimizmusát bölcs élvezettel adta el , és hajlandó volt magát sem kímélni a szellemes cinizmusával. Ezt a hajlandóságát Cale furcsa módon éppolyan megnyugtatónak találta, mint amennyire szórakoztatónak. Cale nem lett volna képes hallgatni senki olyanra, aki optimistán tekint az emberi-

193 PAUL HOFFMAN

ségre – egy ilyen lelkiállapotú valakit nem tudott volna össze-egyeztetni a tapasztalataival. De úgy találta, a saját haragjának elviselését is megkönnyíti, s t csökkenti, ha olyasvalakit hall-gat, aki nevet az emberi kegyetlenségen és ostobaságon.

– Van pár módja annak – nyilatkoztatta ki IdrisPukke példá-ul a semmib l –, hogy jókedvre derítsük az embereket, azon túl is, hogy elmesélünk nekik valami rettenetes szerencsétlenséget, ami velünk esett meg. Például: Az élet egy utazás az olyanok számára, mint te vagy én. Mi soha nem tudjuk, hová jutunk el az út során. Meglátunk egy új úti célt, majd egy még jobbat, amíg az eredetileg kiválasztott helyet teljesen el nem felejtjük. Olyanok vagyunk, mint az alkimisták, akik aranyat keresnek, és közben hasznos gyógyszereket fedeznek fel, vagy a dolgok elrendezésének praktikus módszerét, esetleg a t zijátékot, csak aranyat nem találnak soha.

Cale felnevetett. – Miért kellene bármit is meghallgatnom, amit mondasz?

Amikor el ször találkoztunk, átestél a lábamon, utána pedig mindkét alkalommal fogoly voltál.

Enyhe megvetés futott át IdrisPukke arcán, mintha ez olyas-fajta ismer s kifogás lenne, ami válaszra sem méltó.

– Akkor tanulj a hibáimból, Tojáshéjas Segg Mester, utána pedig tanulj abból, hogy bár negyven évig kószáltam a hatalom labirintusában, még mindig élek, és ez sokkal több, mint amit a legtöbb ember elmondhat magáról, akivel együtt jártam az utam. És ki merem jelenteni, hogy hacsak nem vagy sokkal eszesebb, mint amilyennek eddig t ntél, rád ez ugyanígy vo-natkozik.

– Eddig jól elboldogultam. – Tényleg? – Igen. – Szerencsés voltál, fiacskám, méghozzá nagyon. És nem

érdekel, milyen ügyes az öklöd. Az, hogy idáig eljutottál, anél-

ISTEN BALKEZE 194

kül hogy kötélre kerültél volna, éppen annyira a szerencsén múlott, mint az ítél képességeden. – Elhallgatott, és felsóhaj-tott. – Te bízol Vipondban?

– Én senkiben nem bízom. – Azt bármelyik hülye mondhatja, hogy nem támaszkodik

senkire. Csak az a baj, hogy néha muszáj. Az ember lehet ne-mes, önfeláldozó és minden, ami csodálatra méltó tulajdonság – léteznek ilyenek, csak az a baj, hogy ezek a nemes erények általában jönnek-mennek az emberekben. Senki nem várja, hogy egy jó kedély férfi, vagy egy kedves n jó kedély és szívélyes legyen minden egyes nap minden egyes pillanatában, ennek ellenére mindenki felháborodik, ha valaki egy hónapig vagy egy évig megbízható, utána pedig egy óráig vagy egy na-pig nem az.

– Ha valaki nem folyamatosan megbízható, abban az ember nem bízik.

– És te megbízható vagy? – Nem. Én megtanultam, IdrisPukke, hogy képes vagyok

nemes cselekedetekre. Meg tudok menteni ártatlanokat – moso-lyodott el gúnyosan –, megmentem ket a gonoszoktól és a rosszaktól. De ez nem jellemz rám. Jó napom volt, vagy ép-pen rossz napom, amikor megmentettem Ribát, nem tudom, vi-szont ez nem fog egyhamar megismétl dni.

– Biztos lehetsz ebben? – Nem. De nagyon igyekszem. – A következ fél órában

némán lovagoltak tovább. – Maga bízik Vipondban? – kérdezte végül Cale.

– Az attól függ. Mivel kapcsolatban? Cale zavartan fészkel dött a nyeregben. – Azt ígérte, hogy ha magával maradok és jól viselkedem,

akkor Tétova Henrinek és Kleistnek nem esik bántódása. Hogy megvédi ket. Meg fogja?

– Szóval… a barátaidért aggódsz? Mégsem vagy olyan szív-

195 PAUL HOFFMAN

telen, mint amilyennek beállítod magad. – Tényleg így gondolja? Tegye próbára a szívem, és meglát-

juk, mi lesz bel le. IdrisPukke felnevetett. – Vipondról azt kell tudni, hogy nagy ember, és a nagy em-

berek vállán nagy felel sség nyugszik, amelyek egyike, hogy nem tartja be az ígéreteit.

– Most csak szellemeskedni próbál. – Egyáltalán nem. Vipondnak rengeteg nagy halat kell meg-

sütnie, és te a barátaiddal egyáltalán nem vagytok nagy halak. Mi van, ha száz emberélet, továbbá Memphis és a milliónyi la-kosának a jövend biztonsága függ attól, hogy megszegi-e há-rom ilyen kis snecinek adott szavát? Te mit tennél a helyében? Ha azt hiszed, annyira kemény fickó vagy, mondd meg nekem.

– Kleist nem a barátom. – Szerinted Vipond mit akar t led? – Azt akarja, hogy megbízzak magában, és hogy elmondjam

a teljes igazságot a Megváltókkal kapcsolatban. Azt hiszi, k veszélyt jelenthetnek rá.

– És igaza van? Cale ránézett. – A Megváltók himl helyek a föld színén… – Úgy nézett ki,

mintha folytatni akarná, de kényszerítette magát, hogy elhall-gasson.

– Valamit még mondani akartál. – Igen. – Mit? – Az az én dolgom, a magáé pedig az, hogy kiderítse. – Ahogy tetszik. Ami pedig azt illeti, hogy lehet-e bízni

Vipondban… lehet, egy bizonyos határig. Mindent meg fog tenni, hogy vigyázzon a barátodra, és a másikra, aki nem a ba-rátod, hacsak fontossá nem válik, hogy ne tegye. Amíg jelent -sek nem lesznek, mármint rossz szempontból, addig teljes biz-

ISTEN BALKEZE 196

tonságban vannak. Miközben csendben tovább lovagoltak, még mindig nem

volt fogalmuk róla, hogy Cica, a Here szemei figyelik és fülei hallgatják ket.

Aznap délután négykor IdrisPukke leszállt a lováról, és miu-tán intett Cale-nek, hogy tegye ugyanazt, lefordult az ösvényr l egy érintetlen erd felé. A haladás még a lovak nélkül is meg-er ltet lett volna, és majdnem két órát mentek, amíg végre rit-kulni kezdtek a fák és a bokrok, és ki nem értek egy másik, lát-hatóan ritkán használt ösvényre.

– Azt mondanám, tudta az utat – jegyezte meg Cale IdrisPukke hátának.

– Látom, hogy semmit nem titkolhatok el maga el l, Min-dentudó uram.

– Akkor hogy van ez? – Kisfiú korunkban folyton ide jártunk a Lombtet re a test-

véremmel. – És kicsoda? – Leopold Vipond Kancellár.

18.

Cale úgy érezhette volna, hogy az elkövetkez két hónap a Lombtet Kunyhóban élete legboldogabb szakasza, ha lett vol-na másik boldog élménye, amivel összehasonlíthatja. De mivel két hónap a Pokol hetedik bugyrában is javulásnak számított volna a Menedékben töltött életéhez képest, a boldogságát sem-mihez sem lehetett fogni. Egyszer en csak boldog volt. Tizen-két órát aludt naponta, gyakran még többet is, sört ivott, és es-ténként IdrisPukkéval dohányzott, aki komoly munkát fektetett abba, hogy meggy zze: amint túlteszi magát a kezdeti ellen-szenvén, a dohányzás komoly élvezetté válik, és egyike lesz annak a pár, valóban megbízható vigasznak, amit az élet nyújt-hat.

Esténként odakint üldögéltek az öreg vadászkunyhó nagy faverandáján a rovarok ciripelését hallgatva, és a fecskék és a denevérek bucskázó reptét figyelve. Gyakran órákig üldögéltek csendben, amit csak IdrisPukke egyik-másik, az életr l és an-nak élvezeteir l és illúzióiról szóló aranyköpése tört meg.

– A magány nagyszem dolog, Cale, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie. – Cale bólintott, mert olyan szintén egyetértett ezzel, ahogy csak olyasvalaki tud, aki élete minden egyes ébren vagy alva töltött percét több száz másik fiúval töl-tötte, akik folyamatosan figyelték és kémkedtek utána.

– A szociábilisság – folytatta IdrisPukke – kockázatos do-log. Akár végzetes is lehet, mert azt jelenti, hogy kapcsolatban

ISTEN BALKEZE 198

kell maradni az emberekkel, akik közül a legtöbben unalmasak, perverzek és ostobák, és csak azért akarnak velünk lenni, mert nem bírják elviselni a saját társaságukat. A legtöbb ember un-tatja önmagát, és nem igaz barátként üdvözölnek minket, ha-nem szórakoztatásként, mint egy táncoló kutyát, vagy valami félesz színészt, aki tele van érdekes anekdotákkal. – IdrisPukke különösen a színészeket utálta, és gyakran felhozta a hiányosságaikat, de ezt az ellenszenvét Cale felfogni sem volt képes, mert még soha nem látott egy színdarabot sem: a gondo-lat, hogy valaki másnak tetteti magát, mint ami, felfoghatatlan volt számára.

– Te persze még fiatal vagy, és még nem érezted a leger -sebb érzelmet: a n k iránti szerelmet. Ne érts félre, minden n és férfi meg kell tapasztalja, milyen szeretni és szeretve lenni, és egy n teste a legtökéletesebb dolog, amit valaha is láttam. De ha szinte akarok lenni veled, Cale (nem mintha ez szá-modra bármit is jelentene), a szerelemre vágyni olyan, mint ar-ra vágyni, hogy egy elmebeteghez láncolják az embert.

Ekkor kinyitott egy újabb üveg sört, és kitöltötte a negyedét Cale csészéjébe – soha nem többet, és ezt sem túl gyakran és nem volt hajlandó több dohányt adni sem neki, hanem elma-gyarázta, hogy ha a dohányzásról van szó, akkor túlzásokba le-het esni, és a dolog komolyan károsíthatja egy fiatalember légutait.

Ezután pedig, néha akár kés délel ttig is, Cale a jöv t fes-tette le, ami szinte a legnagyobb örömévé vált – egy meleg ágyat puha matraccal, ami teljesen és kizárólag az övé, semmi nyögdécselés, kiabálás, horkolás és több száz gyerek szaga, csak a csodálatos csend és béke. Azokban a napokban Cale ál-dásnak érezte, hogy él.

Elkezdett órákon át céltalanul bolyongani az erd ben, miu-tán felébredt, azonnal elt nt, és csak akkor tért vissza a vadász-kunyhóba, amikor leszállt az éj. A hegyek, a helyenként el -

199 PAUL HOFFMAN

forduló rétek, a folyók, a félénk zek és a forró délutánokon a fák között burukkoló galambok – a csodálatos áldás, hogy egymagában kóborolhat, még nagyobb élvezet volt, mint a sör vagy a dohány. A boldogságát csak az árnyékolta be, amikor Hattyúnyakú Arbellre gondolt, akinek az arca hívatlanul merült fel emlékei között kés éjszaka vagy délután, amikor a folyó mellett heverészett, ahol nem hallatszott más nesz, csak egy-egy hal csobbanása, a madarak dala és a visszafogott szell a fák között. Amikor eszébe jutott a lány, furcsa és kellemetlen érzések támadtak benne – úgy érezte, zavaró módon ellentétben állnak ezzel a csodálatos hellyel. A lány feldühítette, és Cale soha többé nem akart dühös lenni, csak így akarta érezni magát – szabadon, lustán, úgy, hogy senkinek ne kelljen beszámolnia a hatalmas nyári erd melegében és zöld szépségében.

A másik általa felfedezett örömforrás az evés volt. Enni, él-ni, farkaséhesnek lenni, amit csak a has megtöltése verhet el, az egy dolog, de egy olyan fiúnak, aki korábban leginkább csak halottak lábán élt, a jó ételek lehet sége ebben az új életben azt jelentette, hogy amit az emberek természetesnek vettek, az számára rendkívüli gyönyörök forrásává vált.

IdrisPukke nagy gourmand volt, és mivel szinte már min-denhol élt a civilizált világon belül, ezen a téren is szakért nek tartotta magát. Szinte éppen annyira szerette elkészíteni az éte-leket, mint amennyire enni, de sajnálatos módon a vágya, hogy megtanítsa tudásra szomjazó tanítványát a világ dolgaira, elég nehezen teljesült.

Az els próbálkozása, hogy bevezesse Cale-t a táplálkozás komoly m vészetébe, rosszul végz dött. Cale egy szép napon tíz óra kóborlás után tért vissza a kunyhóba, elég éhesen ahhoz, hogy akár egy papot is felfaljon, csak hogy szembesülhessen a Császár Vacsorájával – IdrisPukke leutánozta az általa valaha elfogyasztott legpazarabb fogást, az Imur Lantana Ház speciali-tását Apsny városából. A hozzávalók nagy részét valami más-

ISTEN BALKEZE 200

sal kellett helyettesíteni – a hegyekben nem volt sertéscsök, mivel a helyiek tisztátalannak találták a disznót; sáfrány, mert az túl drága, és egyébként sem hallott róla még senki. Ráadásul egy olyan fogás is hiányzott, amit sokan az étkezés fénypontjá-nak tartottak: bár IdrisPukke nem volt szentimentális, nem tud-ta rávenni magát, hogy brandybe fojtson négy pacsirtafiókát, majd fél perc alatt megsüsse ket egy forró serpeny ben.

Amikor Cale megérkezett éhezve, és barnán a napsütést l, hangosan felnevetett, amikor a büszke IdrisPukke feltálalta ne-ki a finomságokat.

– Kezdd azzal – mondta a mosolygó szakács, és Cale szinte szó szerint rávetette magát a fehér kenyérre sütött édesvízi rák-ra, ami mellett vadmálnaöntet volt. Az els öt után IdrisPukke a grillezett kacsa és a szilvaszószos ujjacskák felé biccentett, majd egy udvarias figyelmeztetés után, miszerint jobb lenne, ha Cale lassítana egy kicsit, a panírban sült csirkeszárnyra muta-tott, és az olajban sült krumplira.

Cale természetesen hamar nagyon rosszul lett. IdrisPukke sok embert látott hányni élete során, és maga is gyakran így cselekedett. Tanúja volt annak az ellenszenves kvenlandi szo-kásnak, hogy a harminckilenc fogásos banketteket a hányósza-lonba vagy a köp terembe tett látogatásokkal szakítják meg, és ezekre szükség is volt olyan tíz fogásonként, ha az ember be akarta fejezni az étkezést, és elkerülni azt a halálos sértést a vendéglátók iránt, hogy nem jut el a harminckilencedik fogá-sig. Cale öklendezése epikus méreteket öltött, ahogy a túlter-helt gyomra visszaküldött mindent, amit az el húsz percben elfogyasztott, és, legalábbis IdrisPukke számára úgy t nt, min-den egyebet is, amit valaha megevett életében.

A kimerült fiú végül befejezte, és ágyba bújt. Másnap reggel Cale olyan zöldesfehéren jött el , amilyennek IdrisPukke addig csak háromnapos tetemeket látott. Cale leült, és meglehet sen óvatosan elfogyasztott egy csésze gyenge teát tej nélkül. Elhaló

201 PAUL HOFFMAN

hangon elmagyarázta IdrisPukkénak, miért lett annyira rosszul. – Nos – szólalt meg IdrisPukke, miután Cale befejezte a tör-

ténetét arról, hogyan álltak a Megváltók az ételhez –, ha valaha is bármi miatt rossz véleménnyel leszek rólad, akkor megpró-bálok majd azon az alapon megbocsátani neked, hogy nem sok mindent lehet várni egy olyan gyerekt l, aki halottak lábán n tt fel. – Rövid csend következett. – Remélem, nem bánod, ha adok egy tanácsot.

– Nem – válaszolta Cale, aki túl gyenge volt ahhoz, hogy megsért djön.

– Van egy határa az emberekt l elvárható elfogadásnak. Jobb lenne, már ha valaha felmerülne ez a téma jobb társaság-ban, ha nem említenéd a patkányokat.

19.

Tétova Henri és Kleist csak pár percre találkoztak Cale-lel a sie-s távozása el tt, úgyhogy alig volt idejük felfogni IdrisPukke

rendkívül gyanús újbóli felbukkanását, nem is szólva arról, mi minden történt Cale-lel, miután kirángatták a nyári kertb l. Kleistnek, komoly bosszúságára, még arra sem volt ideje, hogy rámutasson, miszerint Cale önuralmának a hiánya és az általá-nos önzése miatt k ketten komoly csávába kerültek. De, mint kiderült, Kleist jogos aggodalma, miszerint Cale miatt minden-ki ellenséges lesz velük, nem teljesen igazolódott be. Valóban volt némi ellenségesség, de az az alapos verés, amiben Cale ré-szesítette a Mondok krémjét, a bosszúállást fontolgatókban komoly aggodalmat ébresztett Tétova Henrivel és Kleisttel kapcsolatban, hátha k ugyanolyan tehetségesek. Nem arról volt szó, hogy a Mondok annyira féltek volna a durva sebekt l vagy a haláltól, hanem inkább arról, hogy megalázónak tartot-ták volna, ha olyanok páholják el ket, akik rangban ennyivel alattuk állnak.

Vipond elrendelte, hogy ezentúl mindketten a konyhában dolgozzanak, ahol esélye sem volt, hogy bárki fontossal talál-kozzanak. Kleist Cale-re szórt hosszú és gyakran hangoztatott átkai, amiért miatta kell napi tíz órában mosogatnia, magától értet ek voltak. Viszont volt egy váratlan el nye is a dolog-nak, mégpedig hogy a Mondok ellen bosszúvágyat tápláló szolgák, akikb l elég sok volt, csodálattal tekintettek kettejük-re; ami éppen elég volt ahhoz, hogy körülbelül egy hónappal

203 PAUL HOFFMAN

kés bb érdekesebb feladatokban is segíthessenek, ne csak az edényekkel. Kleist felajánlotta, hogy a húsrészlegben végez munkát, és mindenki meglep dött, milyen jó hentes. „Született tehetség.” Kleist elég bölcs volt ahhoz, hogy ne említse meg a kisebb állatokat, amelyeken beletanult a szakmába. – Én – mondta Kleist Tétova Henrinek, miközben vidáman darabolt egy hatalmas holstein-frízt –, én jobban szeretek nagyobb mé-retekkel dolgozni.

Tétova Henrinek meg kellett elégednie az állatok etetésével, és azzal, hogy elvitt egy-egy üzenetet a környez paloták cse-lédbejáratához. Így néha esélye nyílt látni Ribát, aki az utóbbi id ben szinte minden gondolatát lefoglalta. Amikor találkoz-tak, az soha nem tartott sokáig, de a lány arca felragyogott, és izgatottan kezdett beszélni, megérintette a fiú karját, és rámo-solygott a gyönyör fehér fogaival. De id vel Henrinek kezdett felt nni, hogy szinte mindenki ugyanezt a mosolyt kapja, és ugyanilyen bánásmódot. Riba lényének része volt a nyíltság, és hogy mindenkit megnyerjen. Az emberekre, akik gyakran meg-lep dtek azon, milyen nagyra értékelik azt a kedves mosolyt, ez hatással is volt. De Tétova Henri kizárólag a magáénak sze-rette volna tudni.

Már egy ideje hordozott magában egy sötét titkot Ribáról, mióta kettesben töltöttek majdnem öt napot Ótvarföldén. El -ször elképedt tisztelettel kezelte a lányt, úgy, ahogy más egy angyallal bánt volna. Minden férfit ejtett már rabul n szépsé-ge, de képzeljünk el olyasvalakit, aki úgy n tt fel, hogy egyet sem látott. Miután pár napot eltöltött a társaságában, Henri kezdett egy kicsit megnyugodni, noha az alapvet bb érzelmek kontójára csillapult benne a tisztelet és az imádat. Gondosan ügyelt arra, hogy ne bánjon ezzel az isteni jelenséggel úgy, hogy azzal lealacsonyítsa a saját csodálatát (bár az, hogy ez mit jelenthet, igencsak ködös volt számára). Olyan dolgok kava-rodtak fel benne, amikre szava sem volt. Pár nappal kés bb egy

ISTEN BALKEZE 204

kis oázisba értek, forrással, szerencsére b viz vel, ami létre-hozott egy kis tavat. Riba felnevetett örömében, és Tétova Henri veleszületett finomsága miatt felajánlotta, hogy elbújik a tó mögötti bucka túlsó oldalán. Hanyatt feküdt, és lassan meg-kezdte els igazi csatáját az ördöggel. A Menedékben ritka volt a nagyobb mérv kísértés. Hauer Megváltó, aki a lelki atyja volt majdnem tíz éven keresztül, elképedt volna azon, milyen gyenge Tétova Henriben az ellenállás, milyen kevéssé haté-kony a végtelenített litánia a pokolról, ahova azok kerülnek, akik a Szentlélek ellen követnek el b nt (olyan okokból, amiket soha nem magyaráztak el, a Szentlélek volt az, akit különösen sértettek az ilyesfajta b nös vágyak). Henri akarata felett hirte-len az ördög vette át az irányítást, és a fiú a hasára fordult, és lassan mászni kezdett, mint Belzebub csúszómászó szolgája, egészen a bucka tetejéig. Volt már olyan kísértés, ami ilyen gazdagon elégült ki? Riba combig ér vízben álldogált, és lus-tán mosta magát. A melle hatalmas volt, nem mintha Henrinek lett volna összehasonlítási alapja, a mellbimbója pedig olyan gyönyör rózsaszín, amilyet még soha nem látott. Amikor a lány megmozdult, a melle is, de olyan kecsesen hullámzott, hogy Henri leveg t sem kapott. A lába között…, de oda nem mehetünk, bár ez a tiltás Henrit egy pillanatig sem tartotta visz-sza. Az ördög teljesen a hatalmába kerítette. A lélegzete elhalt, és mély csapás érte a legtitkosabb helyén. Henri lelkében sok-fajta pokolkép izzott, de a mennyekr l eddig az isteni pillanatig egy sem. Ez maga volt a kegyelem lágy b rbe csomagolva, ami halála napjáig élénk maradt és a lelkében visszhangzott, feled-hetetlenül. Így történt, hogy Tétova Henri, akit átalakított a szent rettegés, lassan visszacsúszott a bucka mögé. Riba, vét-kének áldozata még sok percig folytatta, miközben fogalma sem volt arról, milyen epifánia megy végbe a dombocska mö-gött. Ha Henri egyszer en csak a tó mellett maradt volna és né-zi t, azt sem találta volna helytelennek. Nagyon szeretett élve-

205 PAUL HOFFMAN

zetet nyújtani a férfiaknak. Végtére is erre nevelték. Ami sze-gény Tétova Henrit illeti, olyan volt, mintha megcsapták vol-na, akár egy hangvillát, és hónapokkal kés bb még mindig vib-rált. A természet intenzív vággyal ajándékozta meg, de az élete megfosztotta attól a tapasztalattól vagy tudástól, ami segített volna neki kezelni ezt.

Munka tekintetében Riba sokkal szerencsésebb volt a fiúknál. Jane Weld kisasszony személyes komornájának a szobalányá-nak a szobalányaként kezdte, ami bármilyen alacsony rangú pozíció is a hölgyek szobalányainak sorában, akár tizenöt év szolgálatba is beletelhet elérni. Vipond Kancellár unokahúga meglehet s megvetéssel tekintett Ribára, amiért olyan al-al-alszobalány, és látják, hogy van, aki ilyen alacsony rangú. De a megvetése csökkenni kezdett (és ezzel együtt n tt a többi szo-balány iránt táplált megvetése), amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ribának nagy tehetsége van azon dolgok terén, amelyeket sokra tartanak egy szobalányban. Rendkívül ügyes fodrász volt, a lehet legkevesebb káros küls nyommal tudta kinyom-ni a pattanásokat, majd elrejteni a vörös foltot; a b r kivirágzott Riba házi készítés krémei és ápolószerei alatt, melyek terén a lány varázslatos képességekr l tett tanúbizonyságot; a kezében a rettenetes körmök elegánssá váltak; a szempillák s bbé; az ajkak vörössé, a lábak simává (olyan fájdalommentesen, aho-gyan csak lehetséges, ami azt jelenti, hogy az elviselhetetlen kín alatt egy fokkal). Összefoglalva, Riba egy kincsnek bizo-nyult.

Ezáltal viszont Jane kisasszony azzal a problémával szem-besült, hogy kezdenie kell valamit az immár feleslegessé vált másik három szobalányával, akik közül a legid sebb kisgyer-mekkora óta vele volt. Bár Jane kisasszony minden szempont-ból egy hideg szépség volt, rendelkezett némi érzékenységgel, és nem volt szíve megmondani a jó öreg Brionynak, hogy im-

ISTEN BALKEZE 206

már nem tart rá igényt. Tudta, hogy ez nagyon felzaklatná a volt dadusát, és most, hogy belegondolt, az a rengeteg bizalmas információ is zavarta, amit megosztott Brionyval, azok az in-formációk, amelyeket egy bosszúra éhes személy minden bi-zonnyal kiteregetne, ha okot kapna rá. Emiatt Jane kisasszony megkímélte Brionyt attól a kellemetlen élményt l, hogy tizen-két év h séges szolgálat után kirúgják, mégpedig oly módon, hogy összepakoltatta Briony holmijait, mialatt a n t elküldette egy tubus rozmaringolajért. A szerencsétlen komorna csak egy üres szobát talált, amikor visszatért, és egy szolgálót egy borí-tékkal. A borítékban húsz dollár volt, és egy levél, amiben megköszönték a h séges szolgálatait, és tájékoztatták, hogy egy távoli rokonhoz küldik szobalánynak egy messzi provinci-ába, és a nevezett szolgálatai elismeréséül a borítékot átadó al-kalmazott is vele tart, aki mellette marad és megvédelmezi, amíg oda nem ér az úti céljához. Jane kisasszony sok szeren-csét kívánt neki, és kifejezte reményét, hogy a komornájának sikerül a legtöbbet kihoznia a szerencséjéb l. A döbbent Briony húsz percen belül a lován ült, és a védelmez jével az új élete felé indult, hogy azután soha többé ne is halljanak róla.

A többi szobalányt, arra az esetre, ha Briony indiszkrét lett volna az úrn jét illet en, hasonlóképpen szerteszórták messzi vidékeken, és Jane kisasszony magára maradt egy olyan világ-ban, amelyben a foltok, pattanások, mitesszerek, vékony ajkak és a kócos haj már csak a múltban léteztek.

A fiatal arisztokrata hónapokig a mennyekben érezte magát. Riba m vészete és szépészeti érzéke a legjobbat hozta ki az amúgy csak visszafogottan csinos külsejéb l. Még több udvar-ló látogatta, amivel lehet séget nyújtottak arra a leend sze-relmesek – mint azt a Materazzik udvarlási szokásai megköve-telték –, hogy még leereszked bben és megvet bben bánjon velük. Mint azt pontosan tudta, nincs az a kábítószer, legyen bármily ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint más-

207 PAUL HOFFMAN

valaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni, miközben arra is képes az ember, hogy egyetlen pillantással teljesen ösz-szetörje ket.

Bár eleinte beleveszett annak a tudatába, hogy több szívet képes összetörni még a gy lölt Hattyúnyakú Arbellnél is, Jane kisasszony lassan tudatára ébredt valami olyan fura és szokat-lan dolognak, hogy hetekig meg volt gy dve róla: csak kép-zel dik.

Néhány fiatal arisztokrata, aki látogatta t, mintha nem t nt volna annyira összetörtnek a folyamatos visszautasítás miatt, mint amire számított. Éppen annyira nyögdécseltek és sóhaj-toztak és könyörögtek azért, hogy gondolja meg magát, mint a többiek, de Jane, mint azt láttuk, érzékeny lány volt (legalábbis ha róla volt szó), és kezdte gyanítani, hogy ezek a könyörgések talán nem teljesen szinték. Mit jelenthet ez? Talán, gondolta, túlságosan hozzászokott a szívek összetöréséhez, és a gyönyör alábbhagyott, mint az az intenzíven hajszolt gyönyörök szoká-sa. De nem err l volt szó, mert ugyanolyan er s érzelmi kitö-rést produkáltak neki azok, akiknek valóban összetörte a szívét. Valami nem volt rendben.

Jane kisasszony a délel ttjeit mindig a szívek összetörésére szánta, és nagylelk id intervallumokat ajándékozott az udvar-lóinak, néha akár harminc percet is, ha különösen ügyesen pa-naszkodtak a szépsége, szívtelensége és kegyetlensége miatt. Úgy döntött, ezúttal az egész délel ttöt azoknak szenteli, akikre gyanakszik, hogy kiderüljön, mi okozza a felkavaró aggályait. A lakrésze oly módon volt megtervezve, hogy könnyedén meg tudta figyelni az udvarlóit, amikor azok megérkeztek és távoz-tak, úgyhogy ezzel töltötte az egész délel ttöt.

A közepére már tombolt a haragja, mert kétséget kizáró mó-don minden félelme beigazolódott. Az egész annak a hálátlan ribanc Ribának a hibája volt.

Aznap reggel három alkalommal kellett elviselnie a fiatal-

ISTEN BALKEZE 208

emberek hazug sirámait a megtört szívükr l, akik, mint kide-rült, csak azért látogattak el hozzá, mert így lehet ségük nyílt rá, hogy korán megérkezzenek és eljátsszák a kis színjátékaikat Jane kisasszony el tt, majd olyan gyorsan távozzanak, ahogy csak tudnak, pusztán azért, hogy arra a kövér tehén Ribára me-regethessék a szemüket. Ez elképzelhetetlenül megalázó volt; nem elég, hogy megpróbálták félrevezetni Memphis leggyö-nyör bb és legkívánatosabb n jét (ami némiképp túlzás volt – Jane legfeljebb a tizenötödik lehetett –, de tegyünk engedmé-nyeket a jogos dühe miatt), de ráadásul egy háznyi méret te-remtés miatt tettek így, akinek pudingként rezgett mindene já-rás közben.

Ez a sértés – ha egy Materazzi n stény kövérnek nevez egy t, az halálos sértés – sem volt semmiképpen helytálló. Riba

egyértelm en kontrasztot képezett az úrn jével, s t, minden Materazzi n vel, de soha nem rezgett úgy, mint egy puding; rá-adásul a Memphisben töltött két hónapja alatt Riba annyit dol-gozott, hogy már sem lehet sége nem volt annyit enni, mint a Menedékben, sem ideje. Ennek eredményeképpen jelent s ré-szét elveszítette kipárnázott bájainak. Ami azel tt túl sok szo-katlanság volt, az immár rendkívül csábító szokatlansággá vál-tozott. A Materazzi n k fiús karcsúságához és rossz modorához szokott Materazzi férfiak egyre nagyobb érdekl déssel pillant-gattak Riba domborulataira és hullámzó rengéseire, amikor el-vonult el ttük a lekezel úrn je társaságában. És szinte ugyan-ilyen elb völ volt a vidám mosolya és a szívélyes modora. A Materazzi férfiakat az udvarlásos szerelemre nevelték, ami el-keseredettségb l és az érzelmek távoli tárgyának viszonzatlan imádatából állt, aki úgy bánt a férfiakkal, mint a piszokkal. Úgyhogy nem túl meglep , hogy több fiatalember pártolt át hirtelen a jó alakú kis szépséghez, aki nem úgy kezelte ket, mint a nedves rongyot.

Jane kisasszony rettenetes lelkiállapotban rohant le a búvó-

209 PAUL HOFFMAN

helyér l, be a f lakosztálya ajtaján, egyenesen a fogadóhelyi-ségbe, ahol Riba éppen becsukta az ajtót egy fiatal Materazzi mögött, aki mosolyogva lépett ki az utcára a vágyakozás és a szenvedély ködében. Jane kisasszony a házvezet ért kiáltott.

– Anna-Maria! Anna-Maria! Az elképedt Riba az úrn jére meredt, aki vöröslött a düht l. – Mi a gond, kisasszony? – Fogd be a szád, te nagyhasú zsírkupac – válaszolta Jane

kisasszony a legkevésbé sem kisasszonyos modorában, miköz-ben Anna-Maria, aki megdöbbent az állati üvöltözést l, besie-tett a szobába. Jane kisasszony úgy meredt a házvezet re, mint aki azon nyomban felrobban, majd Ribára mutatott.

– Vidd ezt a csaló árulót a házamból. Soha többé nem aka-rom látni ezt a kéjelg t.

Jane kisasszony majdnem azzal fejezte be a tirádáját, hogy pofonvágta Ribát, de amikor a fiatal lány arckifejezése döb-bentb l dühössé vált a sértés miatt, meggondolta magát. – Tün-tesd el a szemem el l! – kiáltotta Anna-Mariának, majd vissza-libbent a lakrészébe.

20.

IdrisPukke nem volt hajlandó feladni Cale gyomrának újrataní-tását. A fiú új étrendjének el ször egyszer nek kell lennie – és mi más lenne az egyszer ség, mint egy jó szakács képességei-nek próbatétele? Amikor Cale legközelebb hazatért IdrisPukke

ztjéhez, az friss pisztráng volt, amit a kunyhó melletti tóban fogott, párolva, f tt krumplival, zöldf szerekkel és zöldségek-kel. Cale óvatosan bánt a krumplival, mert volt rajtuk egy ici-pici vaj, de a köret a gyomrában maradt, s t, folytatásért kiál-tozott.

Így teltek a napok és az éjszakák. Cale folytatta a hosszú ki-rándulásait IdrisPukkéval és nélküle. Órákig tudtak csendben üldögélni, és órákig tudtak beszélgetni, még ha legnagyobb-részt IdrisPukke beszélt is. Horgászni is megtanította Cale-t, továbbá kulturáltan enni (böfögés és szürcsölés nélkül, csukott szájjal), mesélt neki a kalandos életér l – továbbá rengeteg tör-ténetet mondott, amiben rajta csattant az ostor, és ezt Cale to-vábbra sem értette. Feln tten nevetni kegyetlen verést jelentett – az pedig, hogy egy feln tt felkínálja a lehet séget, hogy ne-vessenek rajta, elképzelhetetlen volt. Éjszakánként néha már kontrollálhatatlan boldogság öntötte el, minden ok nélkül. IdrisPukke tovább folytatta a tanácsadását az élettapasztalatá-ból merítve. – Például: „A férfi és a n közötti szerelem a leg-jobb példa arra, hogy a világ összes reménye abszurd illúzió, pontosan azért, mert a szerelem olyan sokat kínál, és ebb l olyan keveset teljesít.” Vagy: „Tudom, hogy neked nincs szük-

211 PAUL HOFFMAN

séged arra, hogy én tájékoztassalak, miszerint ez a világ maga a pokol, de próbáld meg megérteni, hogy a férfiak és a n k egy-részt ebben a pokolban kínlódnak, másrészt viszont k azok, akik a kínzást végzik.” S t: „Senki, aki valóban értelmes, nem fogadhat el semmit pusztán azért, mert egy tekintélyes személy kijelenti. Semminek az igazságát el ne fogadd, amit nem te magad bizonyítottál be.”

Cserébe Cale mesélt neki a Megváltók között töltött életér l. – Eleinte nemcsak a verésekt l rettegtünk. Akkoriban elhit-

tük, amit mondtak: hogy még ha semmi rosszaságon nem is kapnak rajta minket, akkor is b nösnek születtünk, és Isten mindent lát, amit csinálunk, úgyhogy mindent meg kell gyón-nunk. Ha nem tesszük, és b nben halunk meg, akkor a pokolra jutunk, ahol örökké égni fogunk. És pár havonta tényleg voltak, akik meghaltak, nekünk pedig azt mondták, hogy a legtöbbjük a pokolra jutott, és örökké égni lóg. Akkoriban éjszakánként ébren hevertem az ima után, ami mindig úgy végz dött: „Mi lesz, ha ma éjjel meghalok?” Néha teljesen biztos voltam ab-ban, hogy ha elalszom, meghalok, és örökké égni fogok. – Egy pillanatra elhallgatott. – Mennyi id s voltál, IdrisPukke, amikor megismerted a rettegést?

– Ötévesnél mindenképpen több. A Kecske folyó melletti csatában volt. Mennyi is lehettem, talán tizenhét. Csapdába ej-tettek minket rjárat közben. Akkor harcoltam el ször igazá-ból. Nem arról volt szó, hogy ne lett volna gyakorlatom. És elég ügyes is voltam, harmadikként végeztem az évfolyamon. A Druse lovassága átkelt a hegyen, és minden csupa zavargás, zaj és káosz lett. Megszólalni sem tudtam, a nyelvem a száj-padlásomhoz tapadt. Reszketni kezdtem, és majdnem… nos… izé.

– Összeszartad magad? – segített Cale. – Miért is ne legyünk nyersek? Amikor az egésznek vége

lett, és nem tartott tovább öt percnél, még mindig éltem. De a

ISTEN BALKEZE 212

kardomat sem húztam ki. – Látta valaki? – Igen. – Mit mondtak? – Hogy majd megszokom. – Nem vertek meg? – Nem. De ha ez többször el fordult, hát, akkor az ember

nem húzta sokáig. – Újabb csend. – Szóval te soha nem érezted így magad? – kérdezte végül IdrisPukke.

Semmilyen értelemben nem volt egyszer ez a kérdés. Az egyik feltétele annak, hogy a fivére, vagyis pontosabban a fél-testvére szabadon engedte IdrisPukkét és rábízta Cale-t, az volt, hogy mindent ki kell derítenie a fiúról – leginkább a félelem-nélküliségér l és arról, hogy ez kivételes adottság, vagy a Megváltók tették ilyenné.

– Amikor kisebb voltam, folyamatosan féltem – válaszolta Cale egy kis id múlva. – De utána abbamaradt.

– Miért? – Nem tudom. – Ez természetesen nem volt igaz, vagyis

nem volt egészen igaz. – És most már egyáltalán nem félsz? Cale ránézett. Az utóbbi pár hét elképesztette, és hálás volt

IdrisPukkénak, továbbá rengeteg, számára eddig ismeretlen ba-rátságos és bizalomteli érzelem ébredt benne. De több kellett volna ahhoz pár hétnyi nagylelk ségnél és kedvességnél, hogy elaltassa a gyanakvását. Átgondolta, hogy érdemes lenne-e té-mát váltania. De nem volt az, és az igazat megvallva, nem so-kat számított, hogy elmondja-e az igazat.

– Általánosságban félek azoktól a dolgoktól, amik megsért-hetnek. Tudom, mit akarnak tenni velem a Megváltók. Ezt ne-héz elmagyarázni. De a harc… az más. Mit is mondtál arról a csatáról… – IdrisPukkára nézett.

– A Kecske folyóról.

213 PAUL HOFFMAN

– … Arról, hogy reszkettél, és össze akartad szarni magad… – Ne is tör dj azzal, hogy megbántasz-e. – Nálam ez fordítva van. Én teljesen hideggé válok…, min-

den nagyon tiszta lesz. – És utána? – Hogy érted? – Nem félsz? – Nem. Leginkább nem érzek semmit. Kivéve, miután ellát-

tam Conn Materazzi baját. Az nagyon jó érzés volt. Még min-dig az. De amikor megöltem a katonákat a ringben, akkor nem éreztem jól magam. Végtére is k soha nem ártottak nekem. – Elhallgatott. – Nem akarok err l tovább beszélni.

És a bölcs IdrisPukke nem is er ltette. Úgyhogy a következ pár hét során Cale folytatta a kóborlást, esténként pedig együtt ittak, dohányoztak és ették a lassan egyre gazdagabbá váló fo-gásokat. Cale megtanulta megemészteni a rántott halat, több vajat viselt el a zöldségeken, és egy cseppnyi tejszínt az áfo-nyán.

Az alatt a hónap alatt, amikor Cale és IdrisPukke a Lombtet nyugalmát és békéjét élvezte, egy férfi és egy n vigyázta ket. Ez nem gondoskodást vagy tör dést jelentett – képzeljük el egy anya szeret figyelmét a gyereke iránt, csak szeretet nélkül.

A jó és a rossz történeteiben csak a jóknak szokott rettenetes balszerencséjük, baklövéseik és melléfogásaik lenni. A rosszak mindig okosak, fegyelmezetten viselkednek, és ravasz terveket eszelnek ki. A gonosz mindig a helyes utat választja. A való életben a rosszak éppúgy elkövetnek egyszer , könnyen kivéd-het hibákat, mint a jók, vannak rossz napjaik, és kudarcok is érik ket. A rosszaknak több a gyengeségük, mint a vágyuk ar-ra, hogy öljenek és csonkítsanak. Még a legüresebb, legkegyet-lenebb léleknek is megvannak a maga gyenge pontjai. Még a legkihaltabb sivatagban is vannak oázisok, árnyékos fákkal és

ISTEN BALKEZE 214

szelíd patakokkal. Nemcsak az es hull érdemtelenre és érde-mesre egyaránt, de a jó- és a balszerencse is váratlan gy zel-meket, és nem mindig megérdemelt vereségeket hoz.

Daniel Cadbury egy eperfának d lve csukta be a könyvet, amit olvasott, a Búskomor herceget, és elégedetten felmordult.

– Maradj csendben! – szólt rá a n , aki másfelé figyelt, de a könyv csattanására hirtelen a férfi felé fordította a fejét.

– Kétszáz méterre van – válaszolta a társa. – A fiú semmit nem hallott.

A n gyorsan ellen rizte, hogy Cale még mindig alszik-e alant a folyóparton, majd visszanézett Cadburyre, de ezúttal csak rámeredt. Ha valaki másról lett volna szó, nem err l a gyilkosról, volt gályarabról és Cica, a Here kémjér l, Cadbury akár meg is ijedhetett volna. A n nem volt csúnya, talán csak nagyon egyszer külsej , de a szeme, amiben semmi nem volt, csak gy lölet, szinte bárkit megrémített volna.

– Szeretnéd kölcsönkérni? – intett Cadbury a könyv felé. – Nagyon jó.

– Nem tudok olvasni – válaszolta a n , arra gondolva, hogy a férfi biztos gúnyolódik, és így is volt. Normál esetben Cadbury nem lett volna olyan ostoba, hogy Jennifer Plunkettet gúnyolja, azt a n t, akir l Cica, a Here olyan nagy véleménnyel volt, hogy csak a legfontosabb orvgyilkosságokra tartogatta. Csalódottan felnyögött, amikor Cica, a Here közölte vele, hogy ki lesz a társa.

– Csak Jennifer Plunkettet ne, kérem. – Nem a legjobb társaság, ebben egyetértek – gurgulázta Ci-

ca –, de ez a fiú nagyon sok fontos személyiséget érdekel, en-gem is beleértve, és valami azt súgja, hogy esetleg szükség le-het egy nagy adagra abból a fajta mészárlásból, amihez Jennifer olyan jól ért. Viselje el t a kedvemért, Cadbury. – És ennyi volt.

Az unalom késztette a férfit arra, hogy piszkálja a vesze-

215 PAUL HOFFMAN

delmesen tehetséges hentest, aki még mindig t bámulta. Im-már majdnem egy hónapja figyelték a fiút, aki nem csinált mást, csak evett, aludt, úszott, sétált és futott. Még a Búskomor herceg, amit az évek során legalább egy tucatszor elolvasott, sem volt elég ahhoz, hogy el zze Cadbury unalmát.

– Ne sért dj meg, Jennifer. – Ne hívj Jennifernek. – Valahogy hívnom kell téged. – Nem, sehogy nem kell. – A n nem fordította el a tekinte-

tét, és nem pislogott. A türelme nem volt határtalan, és nem voltak tágak a határai. Cadbury vállat vont, jelezve, hogy en-ged, de Jennifer nem mozdult. A férfi eltöprengett, hogy ké-szenlétbe kell-e kerülnie. Majd, mint egy állat – nem az a fajta, amelyik szereti az emberi társaságot –, Jennifer elfordult, és tovább bámulta az alvó fiút.

Nemcsak a tekintete fura, gondolta Cadbury, hanem az is, ami mögötte van. Él, de nem látom pontosan, hogy képes rá.

A szakmájából kifolyólag Cadbury ismerte a gyilkosokat. Végtére is maga is az volt. Ölt, ha arra volt szükség, de ritkán lelte benne örömét és id nként a habozás, vagy akár a megbá-nás is rátört. A legtöbb bérgyilkos bizonyos fajta örömet lelt abban, amit csinált. Jennifer Plunkett abban különbözött a töb-biekt l, hogy Cadbury képtelen volt megállapítani, mi megy benne végbe gyilkolás közben. Amikor végignézte, hogy végez a két férfival, akiket IdrisPukke megvesztegetésének hatására bezártak a katonák, az semmihez sem hasonlítható élmény volt. Amikor a férfiak szabadlábra kerültek, és még mindig nem tud-ták, hogy csak csalimadarak voltak, valahogy betévedtek az er-

be fél kilométerre a Lombtet l, és tábort vertek. Anélkül, hogy konzultált volna vele – ami nagy szakmai udvariatlanság volt, de Cadbury úgy döntött, ezt nem hánytorgatja fel –, a n odasétált hozzájuk, miközben azok éppen egy kanna teát f z-tek, és mindkett t leszúrta. A felhajtás hiánya döbbentette meg

ISTEN BALKEZE 216

annyira Cadburyt. Jennifer olyan kevés er feszítést fektetett a gyilkolásba, mint egy anya, aki a gyermeke játékszereit szedi éppen össze, unottan, szinte már szórakozottan. Mire a két férfi ráébredt, mi történik velük, már haldokoltak. Még a legkegyet-lenebb gyilkosoknak is, akiket Cadbury ismert, fel kellett, vagy fel akarták húzni magukat gyilkolás el tt. De Jennifer Plunkett nem.

A merengését a folyó mellett hever fiú okozta zaj törte meg, aki felébredt, és elindult. Elhátrált a parttól olyan húsz méterre. Megeresztett egy mély „Húúúúúú!”-t, majd kil tt a part felé, egyre gyorsabban futva. A hangja magas sikollyá vál-tozott, amikor elvetette magát a parttól, golyóvá gömbölyödött a leveg ben, és nagyot csobbant a vízben. Szinte azonnal visz-szaért a felszínre, sikoltozott a nevetést l a jeges hideg miatt, és visszaverg dött a partra. Teljesen csupaszon táncolt fel-alá, nevetve és kiabálva a hideg víz és a meleg nyári leveg bor-zongató élvezete miatt.

– Jó érzés fiatalnak lenni, mi? – szólalt meg Cadbury. Lehe-tetlen volt nem osztozni a fiú örömében. És ekkor megdöbben-ve vette észre, hogy ez tényleg így van. Jennifer Plunkett mo-solygott, az arca úgy eltorzult, mint egy szentkép. Jennifer Plunkett szerelmes volt. Amint ráébredt, hogy Cadbury t fi-gyeli, azonnal visszatért abból a Paradicsomból, ahova a fiú re-pítette. A férfira nézett, úgy pislogott, mint egy sólyom vagy vadmacska, majd visszafordult a folyóhoz, immár végtelenül üres pillantással.

– Szerinted mit akar t le Cica, a Here? – kérdezte társát. – Fogalmam sincs – válaszolta Cadbury. – De semmi jót.

Ami kár – tette hozzá szintén. – Vidám kis fickónak t nik. – Ezt abban a pillanatban megbánta, amikor kiszaladt a száján, de még mindig a látottak hatása alatt volt. Úgy érezte magát, mintha a szeme el tt pirult volna el egy kígyó. Ebb l most megtanulhatod, gondolta Cadbury, mennyire vagy tisztában az-

217 PAUL HOFFMAN

zal, mi zajlik az emberekben. A meglep fordulaton csodálkoz-va leült, és nekitámaszkodott a szederfának.

Mint kiderült, nem telt sok id be, amíg megtudta. Jennifer Plunkett el tt alvást tettetett, de túl sok esze volt ahhoz, hogy eldobja ezt az el re nem látott fejleményt. A csak részben zárt szemét Jennifer hátán tartotta, közben meg kihúzta Mott kését, és kezével a markolatán elrejtette a jobb combja alá, ami a n -

l távolabbi volt. Teljes harminc percig figyelte a mozdulatlan hátát, mialatt id l id re meghallotta a fiú ismételt hujjogatá-sát, majd a csobbanást, és a sikoltozó nevetést. Ekkor Jennifer megfordult, felé indult, ezúttal is a legkisebb felhajtás nélkül, késsel a kézben, és belefogott a gyilkos lendítésbe. Cadbury kivédte a baljával, és felfelé döfött a jobb kezében lév Mott késsel. Még akkor is csodálta a n sebességét, amikor az erd talaját borító száraz avarban hemperegtek. El re-hátra, el re-hátra, gurultak egymás halálos ölelésében, csak k ketten, hall-va a másik lélegzetének forró reszelését és az elszáradt levelek zörgését, szinte a másik ajkán csüggve, egymás szemébe me-redve. És lassan kezdett meglátszani a férfi nagyobb ereje. Jennifer minden erejével verg dött, ficánkolt és dobálta magát, de Cadbury a földhöz szorította, és neki annyi volt. De a n nek még egy fegyver állt a rendelkezésére a gy löletén és a dühén kívül: a rettenetes szerelme. Hogy adhatta volna fel, hogy meghaljon? Úgyhogy egy nagy er feszítéssel oldalra lendült, kibillentette az egyensúlyából Cadburyt, kiszabadult a bal keze szorításából, és már fel is pattant, hogy lerohanjon a dombolda-lon az imádott fiúhoz.

– Thomas Cale! Thomas Cale! – kiabálta. A fiú felnézett, miközben meztelenül kimászott az iszapos folyópartra. Tátott szájjal meredt a sikoltozó hárpiára, aki elkeseredetten rohant le-felé a domboldalon, és az nevét kiáltozta: – Thomas Cale! Thomas Cale!

Az életében látott rengeteg rendkívüli dolog között ez volt a

ISTEN BALKEZE 218

legkülönösebb: egy vad arcú, nemtelen teremtés, aki a nevét kiabálja, egy késsel hadonászik és felé rohan, tekintetében ret-tenetes rülettel. Cale elképedten vetette rá magát a ruháira, el kotorta közülük a kardját, leejtette, ismét felvette, és csapás-ra emelte, amikor az eszeveszetten üvöltöz n már majdnem a nyakában volt. Éles zümmögést hallottak, majd egy tompa puf-fanást, mint amilyet egy ember tenyere adna egy ló horpaszán. Jennifer felköhögött, majd a fején átbucskázva elszállt a rémült Cale mellett, és belecsattant egy hegyes level tölgy törzsébe.

Cale bevetette magát egy fa mögé, miközben a szíve úgy zakatolt és repdesett, mint egy csapdába esett madár. Ekkor menekül utat kezdett keresni. A fa körül mindenhol nyílt terü-letek voltak, negyven-hatvan méteres körzetben. A holttestre nézett. Most már látta, hogy egy n volt, aki összetörve feküdt egy fa tövében, a hátával a leveg ben és oldalt. A hátában egy jókora nyílvessz volt, a hegye éppen hogy csak kibukkant a mellkasán. Az orra vérzett, három vagy négy másodpercenként esett bel le egy csepp a földre. Nem lehetett könny eltalálni egy ilyen mozgó célpontot, de túlságosan rendkívüli sem volt a dolog. A n a nyilas irányából szaladt, Cale viszont, ha mene-kül re veszi, akkor mindenképpen mer legesen halad majd az íjászhoz képest. Álló helyzetb l öt vagy hat másodperc kell majd neki, hogy fedezékbe érjen. Ez egy lövésre elég, többre nem, és annak az egynek is nagyon pontosnak kell lennie. De lehet, hogy nagyon jó íjász az illet . Kleist négyb l háromszor képes volt ilyen lövésre.

– Hé! Jim fiacskám! Körülbelül kétszáz méterre van, közvetlenül el ttem, gon-

dolta Cale. – Mit akar? – Mi lenne, ha megköszönnéd? – Köszönöm. Mi lenne, ha lekopna? – Te hálátlan kis szarzsák, most mentettem meg az életedet.

219 PAUL HOFFMAN

Mozgott vajon? Úgy hallatszott. – Ki maga? – Az rangyalod, haver, az vagyok. Ez egy nagyon rossz

lány volt, bizony, egy nagyon rossz lány. – Mit akart? – Átvágni a torkod, haver. Ez volt a szakmája. – Miért? – Fogalmam sincs, haver. Engem Vipond küldött, hogy tart-

sam rajtad és a semmirekell öccsén a szemem. – Miért higgyek magának? – Nem tudom. De nem is érdekel. Csak nem akarom, hogy

üldözni kezdjél. Nem akarok beléd is elereszteni egyet, különö-sen az után, amennyit arra áldoztam, hogy életben tartsalak. Szóval a következ tizenöt percben maradj csak ott, és ezalatt a türelmi id szak alatt én elszelelek, mindenki jól jár. Rendben?

Cale elgondolkozott ezen: utánarohanni, követni, elkapni, kiverni bel le az igazat. Vagy útközben egy nyílvessz t kapni a hátába. Ez a férfi úgy beszélt, mintha tudná, mire készül. Egyébként is, volt választása.

– Rendben. Tizenöt percet kapsz. – Becsületszavadra? – Mi? – Hagyjuk. Szóval, mi lesz akkor a köszönömmel? Ezzel Cadbury és Cale is útnak eredt. Cadbury bevetette

magát az erd legmélyébe, Cale pedig, a fát használva fedezé-kül, becsusszant a folyóba, és óvatosan úszni kezdett a part mentén egyre távolabb.

Három órával kés bb Cale és IdrisPukke ismét a folyónál voltak, és a n holttestét vizsgálták egy facsoport takarásában. Két órát töltöttek azzal, hogy megpróbálták felkutatni Cale ön-jelölt megment jének a nyomait, de semmit nem találtak. IdrisPukke átkutatta a halottat, és hamar talált három kést, két nyakszorító vasat, egy hüvelykszorítót, egy bokszert, illetve a

ISTEN BALKEZE 220

szájában, baloldalt az ínye mellett egy hajlékony, háromcentis pengét, selyembe tekerve.

– Bármire is készült – jegyezte meg IdrisPukke –, nem ru-hacsipeszt akart neked eladni.

– Te hiszel annak a másiknak? – A megment dnek? Logikusan hangzik. Igazából nem tu-

dom, hogy hiszek-e neki. De nézzünk szembe a dologgal, ha meg akar téged ölni, bármikor megtehette volna az elmúlt hó-napban. Ezzel együtt valami b zlik.

– Elhiszed, hogy Vipond küldte? – Lehetséges. Bár ez rengeteg fáradság olyasvalakiért, mint

te vagy. Ne vedd sértésnek. Cale már csak azért sem vette sértésnek IdrisPukke meg-

jegyzését, mert ugyanarra gondolt. – És mi legyen a n vel? – kérdezte végül. – Dobjuk a folyóba. Így is tettek, és így lett vége Jennifer Plunkettnek.

Aznap este a biztonság kedvéért a kunyhóban vacsoráztak, és arról beszélgettek, mihez kezdjenek a történtek ügyében.

– Az a baj – mondta IdrisPukke –, hogy nem tehetünk sem-mit. Ha az illet , aki megölte azt a fiatal n t, veled is végezni akart volna, akkor már megtette volna. Vagy megteheti holnap.

– Te mondtad, hogy valami b zlik. – Teljességgel lehetséges, hogy Vipond utánunk küld vala-

kit, aki rajtunk tartja a szemét, még ha azt saját, magánjelleg okból teszi. Az is lehet, hogy a Mondok, akiket olyan nagy nyilvánosság el tt aláztál meg, lefizettek valakit, hogy tegyen el láb alól. Megvan hozzá a pénzük és a rosszindulatuk. Úgy

nt, a n meg akart támadni; kés volt a kezében. A férfi meg-állította, majd elt nt. Ezek tények. Viszont ez biztosan nem minden, és a jöv beli felfedezéseink arra késztethetnek minket, hogy ezeket a tényeket teljesen más megvilágításban lássuk.

221 PAUL HOFFMAN

De addig csak ebb l indulhatunk ki. Akár itt maradunk, akár elmegyünk, mindenképpen ki leszünk szolgáltatva minden fér-finak vagy n nek, akinek nemes szándékot, rosszindulatot vagy pénzjutalmat rejt a keble. Azokból a tényekb l kell kiindul-nunk, amiket tudunk, mert lehet, hogy éppen a jó irányba visz-nek minket. Van más ötleted?

– Nincs. – Akkor ennyi. Másnap reggel Cale korán ébredt, de nem érezte magát túl

kellemesen. Értette IdrisPukke fatalizmusának a logikáját, ugyanakkor az saját sorsa forgott kockán. Ahogy IdrisPukke mondani szokta, az összes filozófus képes elviselni a fogfájást, kivéve azt, akinek éppen fáj a foga. Cale olyan mélyen elgon-dolkozott, hogy alig vette észre a karcsú kis galambot, aki szá-raz morzsát kutatva sétált fel-alá a teraszon.

– Ne mozdulj – szólalt meg IdrisPukke halkan, közvetlenül mögötte, és egy darab kenyeret maga elé nyújtva, lassan meg-közelítette a madarat. Etetni kezdte, óvatosan a teste köré he-lyezte a tenyerét, majd szorosan megmarkolta. Fejjel lefelé for-dította a galambot, aztán levett egy apró fémhengert az egyik lábáról. Cale elképedten figyelte.

– Ez egy postagalamb – tájékoztatta IdrisPukke. – Vipond küldte. Tessék, fogd meg. – Átnyújtotta Cale-nek a madarat, majd szétcsavarta a hengert, kivett bel le egy papírfecnit, és olvasni kezdett. Eközben elkomorult az arca.

– A Megváltók egy csoportja elrabolta Hattyúnyakú Arbellt. Cale arca elvörösödött megdöbbenésében és értetlenségé-

ben. – Miért? – Az nem derül ki. Az a lényeg, hogy a lány a Constanz-

tónál szállt meg. Az ötven kilométerre van innen. A leggyor-sabb út vissza a Menedékbe a Cortina-hágón keresztül vezet, ami körülbelül húsz kilométerre északra van innen. Ha arra

ISTEN BALKEZE 222

mennek, akkor meg kell találnunk ket, és üzennünk kell a mögöttünk jöv csapatoknak, amelyeket Vipond ideküld. – Aggodalmasan és zavartan nézett maga elé. – Ennek semmi ér-telme. Miért tennének ilyet a Megváltók?

– Nem tudom. De biztos megvan rá az okuk. Ilyesmi nem történhet Bosco beleegyezése nélkül. pedig tudja, mit csinál.

– Nos, most nincs Hold, úgyhogy nem tudnak éjszaka ha-ladni, de mi sem. Összepakolunk, alszunk egy kicsit, és hajnal-ban indulunk. – IdrisPukke mély leveg t vett. – Bár Isten a ta-núm, milyen kicsi az esélye, hogy elkapjuk ket.

21.

Másnap IdrisPukke nem volt hajlandó addig elindulni, amíg elég világos nem lett odakint ahhoz, hogy tisztán lássanak. Cale a mellett érvelt, hogy vállalják a kockázatot, de IdrisPukke nem engedett.

– Ha bármelyik ló lesántul a sötétben, akkor végünk. Cale tisztában volt azzal, hogy a férfinak igaza van, de elke-

seredetten szeretett volna már útnak indulni, és ingerülten mor-golódott. IdrisPukke a következ húsz percben ügyet sem ve-tett rá, majd elindultak.

A következ két nap során csak azért álltak meg, hogy pi-hentessék a lovakat, és egyenek. Cale folyamatosan ösztökélte társát, hogy menjenek gyorsabban. IdrisPukke nyugodtan el-magyarázta neki, hogy a lovak és sem bírnák a tempót, még ha a fiú bírná is. Ha elkapják a Megváltókat, akkor mind a né-gyüknek ott kell lenniük. És legalább az egyik lónak olyan ál-lapotban kell maradnia, hogy gyorsan vissza tudjon vágtatni a Materazzikhoz, beszámolni nekik a létszámról és az irányról.

– Mintha nem is aggódnál a lány miatt – jegyezte meg Cale. – Pontosan azért csináljuk így, mert aggódom. És igazam

van. Egyébként is, kid neked Hattyúnyakú Arbell? – Senkim. De ha segítek megállítani a Megváltókat, akkor a

Marsallnak jó oka lesz rá, hogy még nagylelk bb kedvében le-gyen irántam. Vannak barátaim Memphisben, akik szintén tú-szok.

– Nem gondoltam, hogy neked lennének barátaid. Azt hit-

ISTEN BALKEZE 224

tem, csak a körülmények sodortak egymáshoz titeket. – Megmentettem az életüket. Szerintem ez nagyon baráti

dolog. – Ó – válaszolta IdrisPukke. – Azt hittem, te ebben az

egészben egy kelletlen h st játszottál. – Így is volt. – Szóval akkor mi vagy te, Cale uraság, egy nemes lélek,

vagy a körülmények áldozata? – Egyáltalán nem vagyok nemes. – Te ezt mondod, de kíváncsi vagyok, nem fejl dik e oda-

bent valahol egy kezdetleges kis h s. – Mit jelent a „kezdetleges”? – Olyasmi, ami még csak most jelenik meg, ami még csak

most kezd létezni. Cale felnevetett, de nem túl kellemesen. – Ha ezt hiszi, akkor reménykedjünk abban, hogy nem kerül

olyan helyzetbe, ahol kiderül. Ezzel IdrisPukke úgy döntött, inkább csendben marad. A második napon leereszkedtek a f útra a Cortina-hágónál.

Az út nem volt túl komoly. – Manapság már senki nem használja, és az elmúlt hatvan

évben sem használták. Mióta a Megváltók lezárták a határokat. – Milyen messze van a Menedék a hágótól? – kérdezte Cale. – Nem tudod? – A Megváltók nem hagytak elöl térképeket, semmit, ami

megkönnyíthette volna számunkra a szökést. Egypár hónappal ezel ttig azt hittem, Memphis több ezer kilométerre van t lünk.

Ha IdrisPukke figyelmét nem terelte volna el egy gyönyör vörös-arany szitaköt , akkor Cale arcában egy hazug tekintetét látta volna, pont akkor, amikor a fiú úgy érezte, hogy kiadja magát.

– Úgy értem – tette hozzá Cale –, miel tt idejöttem, és ráéb-redtem volna, hogy nem. – IdrisPukke most már észrevette a

225 PAUL HOFFMAN

zavart felhangot. – Mi a gond? – Semmi. – Ha te mondod. Rémülten, hogy elárult valamit, amit nagyon nem szeretett

volna, a következ tíz percben Cale aggodalmas hallgatásba burkolózott. Amikor IdrisPukke legközelebb megszólalt, olyan volt, mintha az egészr l megfeledkezett volna – és valóban ez is történt.

– A Menedék jó háromszáz kilométerre van a hágótól, de nekik nem kell ilyen messze jönniük. Van egy hely rség húsz méterre a határtól. A Mártírváros.

– Soha nem hallottam róla. – Nos, nem túl nagy, de vastagok a falai. Egy hadsereggel

lehetne csak bevenni. – Akkor mi legyen? – Semmi. Materazzi imádja a lányát. Mindent meg fog adni

nekik, amit akarnak. – Honnan tudja, hogy akarnak valamit? – Egyébként az egésznek nem lenne értelme. – Az, hogy maga szerint minek van értelme, és a Megváltók

szer int minek van értelme, az két teljesen más dolog. – Akkor biztos van valami elméleted. Úgy értem, arról,

hogy mi a céljuk. – Nincs. – Hozzád nem lehet köze a dolognak? Cale felnevetett. – A Megváltók egy seggfej banda, de tényleg azt hiszed,

hogy háborút provokálnának Memphisszel három kölyök és egy kövér lány miatt?

IdrisPukke felmordult. – Ha így fogalmazol, akkor nem. Másrészt viszont te az el-

múlt két hónapban végig hazudtál nekem.

ISTEN BALKEZE 226

– És ki vagy te, hogy az igazságot követeled? – A legjobb barátod, aki létezik. – Tényleg? – Igen, ez a helyzet. Szóval nincs semmi, amit el akarnál

mondani? – Nincs. – És err l ennyit. Húsz perccel kés bb egy tábort z maradványaira bukkan-

tak. – Mit gondolsz? – kérdezte Cale, miközben IdrisPukke át-

morzsolta a hamvakat az ujjai között. – Még mindig forró. Par óra, nem több. – Fejével a letapo-

sott f és az enyhén összejárt föld felé intett. – Hányan voltak? Cale felsóhajtott. – Valószín leg több mint tízen, de kevesebben mint húszan.

Bocsánat, az ilyesmiben nem vagyok túl jó. – Én sem. – A férfi elgondolkozva és bizonytalanul nézett

körül. Szerintem valamelyikünknek vissza kellene lovagolnia, és tájékoztatnia a Materazzikat arról, hogy mi a helyzet.

– Miért? Attól majd gyorsabban haladnak? És még ha így is lesz, mit tesznek majd, amikor ideérnek? Ha harcba szállnak velük, a Megváltók megölik a lányt. Nem fogják megadni ma-gukat, annyit megmondhatok.

IdrisPukke felsóhajtott. – Akkor mit javasolsz? – Érjük utol ket, és ne kerüljünk a szemük elé. Ha kiderül,

mi a szándékuk, akkor kitaláljuk, mit tegyünk. Hozz oda pár Materazzit, de csendben. Szerintem ezt kellene tenni, amíg utol nem érjük ket. A dolgok akkor megváltozhatnak.

IdrisPukke szipogott egyet, majd a földre köpött. – Rendben. Te jobban ismered ket. Öt órával kés bb, miközben kezdett besötétedni, Cale és

IdrisPukke a kis domb teteje felé kúsztak, közvetlenül a Cortina-hágó bejárata el tt – ami egy hatalmas hasadék volt a

227 PAUL HOFFMAN

gránithegyben, amelyik az északi határt jelezte a Megváltók és a Materazzik között.

A domb egy hat méter mély és nyolcvan méter hosszú mé-lyedésre nézett, amiben hat Megváltó vert éppen tábort. Arbell Materazzi a csoport közepén ült, valószín leg megkötözve, mert egyszer sem mozdult meg, miközben figyelték. Öt perccel kés bb mindketten visszavonultak egy bozótos részre, körülbe-lül kétszáz méterrel odébb.

– Ha esetleg arra lennél kíváncsi, miért csak hatan vannak, még legalább négyen rködnek a gerincen – szólalt meg Cale. – És biztos elküldtek egy lovast a hely rségbe, hogy jöjjenek eléjük a túloldalon.

– Visszalovagolok és idehozom a Materazzikat – jelentette ki IdrisPukke.

– Minek? – Ha közel vannak, akkor vállalni fogják az éjszakai lovag-

lás kockázatát. Még ha idefelé a lovaik felét el is veszítik út-közben, legfeljebb csak egy tucat Megváltóval kell megküzde-niük.

– Viszont ha nem érsz vissza hajnalig, akkor átmennek a hágón, és kicsúsznak a markunkból. És még ha nem is így tör-ténik, egy nappali támadás a lány halálát jelentené. Vagy meg-állítjuk ket, miel tt elindulnak, vagy túl kés lesz.

– Csak ketten vagyunk – hívta fel rá a fiú figyelmét IdrisPukke.

– Igen – válaszolta Cale. – De ebb l az egyik én vagyok. – Ez öngyilkosság. – Ha öngyilkosság lenne, akkor nem tenném meg. – Akkor miért teszed? Cale vállat vont. – Ha megmentem a lányt, akkor hatalmasságossága, a

Marsall végtelenül hálás lesz nekem. Elég hálás ahhoz, hogy pénzt adjon. Rengeteg pénzt. És lehet séget a távozásra.

ISTEN BALKEZE 228

– Hova? – Valahova, ahol meleg van, jó a kaja, és olyan messze van

a Megváltóktól, amilyen messze csak kerülni lehet t lük, anél-kül hogy lezuhannánk a világ peremén.

– És a barátaid? – A barátaim? k is jöhetnek. Miért ne? – Túl nagy a kockázat. Maradjon inkább fogoly, és majd a

Materazzik visszavásárolják azzal, amit a Megváltók akarnak, bármi is legyen az.

– Miért vagy olyan biztos benne, hogy a lány túsz? – kér-dezte Cale hideg, ingerült hangon. IdrisPukke ránézett.

– Nos…, most talán meghalljuk az igazságot. – Az igazság az, hogy azt hiszi, a Megváltók olyanok, mint

maga, csak gonoszabbak és rültebbek, és az, hogy mit akarnak legbelül, ugyanaz. Pedig nem. – Felsóhajtott. – Nem azt mon-dom, hogy én megértem ket, mert nem. Azt hittem, igen, amíg meg nem öltem azt a szemét Picarbót, az egyik Megváltót. Azt mondtam, hogy azért tettem, hogy megakadályozzam, tudja, hogy meger szakozza a lányt.

– Meger szakolja. Cale, aki utálta, ha kijavítják, elvörösödött. – Bárminek is hívják, nem számít, mert nem azt csinálta.

Éppen felvágta. – Majd elmesélte IdrisPukkénak, mi történt pontosan azon az éjjelen.

– Istenem! – kiáltott fel undorodva IdrisPukke, amikor befe-jezte. – De miért?

– Fogalmam sincs. Így értettem, amikor azt mondtam: már nem hiszem, hogy tudom, mi megy végbe abban a borzalmas elméjükben.

– Miért tennének ilyet Arbell Materazzival? – Mondtam már, hogy nem tudom. Talán látni akarják, mi-

lyen egy Materazzi n , tudja… – Kivételesen zavartan elhallga-tott – …belülr l. Nem tudom. De annak nincs értelme, hogy

229 PAUL HOFFMAN

pénzért rabolták volna el. Az nem vallana rájuk. – Annak viszont több értelme lenne, ha téged akarnának cse-

rébe. Cale leveg után kapkodott, szinte már nevetve. – Velem példát akarnak statuálni. Élve akarnak megégetni,

az összes velejáró mindennel. És nem állítanám, hogy nem lennének hajlandók ezért elég sok mindent megtenni…, de há-borút kezdeményezni a Materazzikkal egy ministráns miatt? Semmiképpen. – Komoran elmosolyodott. – Szerintem ugyan-ez a gondolat futott át a Marsall agyán is. Egyébként szerintem már egy szempillantás alatt mind a négyen úton lennénk a Me-nedék felé, pusztán a jó szándéka jeléül. Maga szerint nem?

IdrisPukke nem válaszolt, mert pontosan erre gondolt. Pár percig mindketten csendben maradtak.

– Ez kockázatos. De sikerülhet – mondta Cale. – A lány nem jelent számomra semmit – hazudta. – Nem dobnám el az életemet egy elkényeztetett Materazzi csemetéért. Ha a Meg-váltók elviszik, akkor csak veszítenivalóm marad. Ha vissza-szerezzük, akkor csak nyerek. És maga is, velem együtt. Nem kell mást tennie, csak fedezzen. Még ha kudarcot vallok is, magának jobb esélye nyílik a szökésre, mint valaha. És néz-zünk ezzel szembe, senki nem fog köszönetet mondani, ha ki-derül, hogy maga utolérte ket, majd hagyta elmenni anélkül, hogy bármit is tett volna.

IdrisPukke elmosolyodott. – Az élet igazságtalansága. Ez mindig a legjobb érv minden-

re. Rendben. Mondd el a terved. – Három szó volt, amit Bosco életem szinte minden napján

belém vert: meglepetés, vadság, lendület. Most azt fogja kí-vánni bár ne tette volna. – Cale egy kört rajzolt a lehullott t le-velekbe az erd talaján.

– Négy r lesz a kör körül – keleten, nyugaton, délen és északon. Ma éjjel nincsen Hold, úgyhogy mozdulni sem tudunk

ISTEN BALKEZE 230

az els hajnali fényig. Ekkor kell majd megölnie a nyugati rt, amint észreveszi. Utána én leszedem a déli rt. Magának át kell vennie a nyugati r posztját, mert csak onnan lehet egy szem-pillantás alatt a szikla mellé kerülni, ahol a lány van. Oda fo-gom vinni, amint elvágtam a köteleit. Ismer bármilyen madár-hangot?

– A baglyot tudom utánozni – válaszolta IdrisPukke kétked-ve. – De az erd nek ebben a részében nincsenek baglyok.

– A Megváltók ezt valószín leg nem tudják. – Cale elhallga-tott. – Milyen hangja van a bagolynak?

IdrisPukke bemutatta. – Mi van, ha az r kiad valami hangot, miközben megpróbá-

lom megölni? – Megpróbálja? – kérdezett vissza Cale felháborodottan. –

Próbálkozásról szó sem lehet. Ne is mondjon olyanokat, hogy megteszi, ami magától telik. Ha elszúrja, halott vagyok. Megér-tette?

IdrisPukke sért dött pillantást vetett a fiúra. – Ne aggódj miattam, fiú. – De aggódom. Úgyhogy amint meghallom a jelzését, meg-

ölöm a déli rt. Kell majd pár pillanat, amíg felveszem a csuhá-ját. Utána lesétálok a táborba, amilyen halkan csak tudok. Amint rájön a többi r, hogy mi történt…

– Miért nem öljük meg el ször az összes rt? – Esélyünk sincs hosszan kúszni-mászni a környéken anél-

kül, hogy felfedeznének. Ez a legbiztonságosabb terv. Össze fognak zavarodni, én meg ugyanúgy nézek majd ki, mint a töb-biek a táborban. Még mindig félhomály lesz. Ha rendesen el-végzi a feladatát, így vagy úgy, akkor nem telik sok id be.

– Akkor hát mit kell tennem? – Maga nem fogja tudni, hol van az északi és a keleti r, ha-

csak kiabálni nem kezdenek. Ha igen, kiabáljon vissza. k rej-zködnek. Én beviszem a lányt a mögé a szikla mögé. Akkor

231 PAUL HOFFMAN

sehonnan sem tudnak minket elérni, csak közvetlenül felülr l. – Cale elmosolyodott. – Ez a trükkös része. Meg kell akadá-lyoznia, hogy fölénk kerüljenek, vagy mögénk, amíg el nem tudunk menekülni. A lány biztonságban lesz, amíg maga képes elejét venni, hogy átvegyék a pozícióját. Amint a gerincre ke-rülök, kett kett ellen lesz az állás.

– Az negyven méter nyílt területen, ami az utolsó tizenötben meredek emelked . Ha bármennyire is ügyesek, nem bízom túlságosan az esélyeidben.

– Jó esélyem lesz. – Egyébként is, nem értem, miért aggodalmaskodom egy

öngyilkos rohanás miatt, végtére is el tte meg kell ölnöd hat fegyverest puszta kézzel. Már az ötlet is nevetséges. Meg kel-lene várnunk a Materazzikat.

– Akkor megölik a lányt, még miel tt a Materazzik ki tud-nák szabadítani. Ez az egyetlen esélye. Higgy nekem, én ezt gyorsabban meg tudom tenni, mint ahogy elmondtam. Nem számítanak ránk ilyen közel a hajnalhoz, és nem fognak tudni megkülönböztetni a saját embereikt l a sötétben. Amint ráéb-rednek, hogy megtámadták ket, mindenfel l Materazzikra fognak számítani, nem ránk.

– Mert ez túl nagy ostobaság ahhoz, hogy igaz legyen. – Az én életemr l van szó, nem a magáéról. – És a lányéról. – A lány csak akkor ér bármit, ha mi szabadítjuk ki. Enélkül

maga semmit sem fog érni, vagy még kevesebbet. Szerintem ez elég egyszer döntés.

Hat órával kés bb IdrisPukke a déli r holtteste felett állt. A régmúlt id kben IdrisPukke számtalan csatát levezényelt, amelyekben ezrek haltak meg. De hosszú id eltelt azóta, hogy szemt l szemben ölt volna meg bárkit is. Egy pillanatig csak állt lefelé nézve az üveges szemekre, a szétnyílt szájra, a fogak

ISTEN BALKEZE 232

fölé húzott ajkakra, és érezte, ahogy egész testében remegni kezd.

Ennek következtében a bagolyhang a torkán akadt, és bárkit gyanakvóvá tett volna, aki hallott baglyot valaha. De kevesebb mint egy perc múlva már látta Cale alakját, amint lassan lefelé halad a lejt n, ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt, vagy ameny-nyiben esetleg a maradék két r t nézi, ne siessen túlságosan.

Mély rettegés töltötte el IdrisPukkét, miközben nézte azt, aki végeredményben nem volt több egy kisfiúnál, ahogy odasétál a hat alvó férfihoz, és nekikezd.

Nem tudta pontosan, mire számítson, de amit látott, t is meglepte.

Cale kihúzta a t rét, és egyetlen mozdulattal ledöfte az els alvó alakot, aki se nem mozdult, se hangot nem adott ki. Még mindig kényelmesen odasétált a második férfihoz. Ismét egy er teljes függ leges döfés következett, és semmi hang. Miköz-ben a fiú továbbhaladt, a harmadik Megváltó felneszelt, s t, még a fejét is megemelte. Újabb csapás – ha adott is hangot, IdrisPukke nem hallotta. Cale odament a negyedik férfihoz, aki immár egyenes háttal ült, és álmosan pislogott a fiúra, zavartan, de félelem nélkül. Egy döfés lefelé a nyakába, és a férfi egy fojtott, de hangos kiáltás kíséretében hanyatlott hátra.

Az ötödik és a hatodik alvó felébredt – tapasztalt férfiak vol-tak, akiket megkeményített a sok csata és meglepetés. Az els rákiabált Cale-re, és nekirontott, egy rövid lándzsát tolva az ar-cába. Cale a nyakára célzott a t rrel, de elhibázta, és a fülét ta-lálta el. A Megváltó felsikoltott, és a fájdalomtól üvöltve ösz-szeesett. Az utolsó alvó elveszítette az önuralmát, immár nem segített rajta a sokévnyi háborús tapasztalat, és elszörnyedve nézte, ahogy a barátja az összevérzett avart markolássza. Né-mán figyelte, mozdulatlanul, akár egy fatönk, ahogy Cale szin-te transzban átszúrja a szegycsontját. Egyetlen sóhajjal leha-nyatlott, miközben a földön fetreng férfi még mindig üvöltött.

233 PAUL HOFFMAN

Cale most el ször futásnak eredt, a lány felé tartva, aki fel-ébredt, és végignézte az utolsó három ölést. A keze és a lába össze volt kötve, és Cale egyetlen mozdulattal a vállára dobta, majd beszaladt vele a hatalmas szikla mögé, ami mellett a lány aludt. Egy nyílvessz fütyült el a füle mellett, és kapott gellert a sziklák között.

Közvetlenül a fejük fölül IdrisPukke válaszul visszal tte a saját nyilát. A másik r azonnal reagált, lövése az IdrisPukkét rejt bokrok közé zúgott.

A következ pár perc során nyilak repkedtek oda-vissza, de IdrisPukke hamar felismerte a mintát: az egyik r t próbálta megközelíteni, mialatt a másik lövöldözéssel fedezte. Ekkor már minden egyes másodperccel világosabb lett, és a felkel nappal együtt halványodtak Cale esélyei a sikeres menekülésre. IdrisPukkénak hamarosan el kell szöknie, vagy sarokba szorít-ják.

Cale intett Arbellnek, hogy ne mozduljon, és maradjon csendben, majd elindult, kiszaladt a szikla mögül, aztán a gö-dörb l kifelé vette az útját. IdrisPukke felhúzott íjjal remény-kedett egy elhamarkodott lövésben, ami elárulja az íjász hely-zetét, amint Cale nekiindult. De az íjász feje hideg maradt – úgy döntött, vár, amíg Cale az emelked re nem ér, ami majd lelassítja, és majd akkor leszedi. Ez a fiúnak csak körülbelül négy másodpercébe telt, és mászni kezdett, a tenyerét és a lábát a laza, száraz feny rétegbe mélyesztve, és folyamatosan las-sulva. Utána az út háromnegyedénél megcsúszott egy gyökér-ben, ami csupa agyag volt, és nem haladt tovább, csak kétség-beesetten kaparászott a lábával támaszték után. Csak egy má-sodperc volt az egész, de elt nt a lendülete, és az íjász pont annyi id t kapott, amennyire szüksége volt. Kil tte a nyilát, ami darázsként zümmögött át a mélyedés felett, és becsapódott Cale-be, aki akkor ért fel a gerincre.

ISTEN BALKEZE 234

IdrisPukke szíve megugrott. A sötétben nem látszott, hova ta-lált be a nyíl, de azt a hangot nem lehetett eltéveszteni – a csat-tanást, ami egyszerre volt puha és kemény.

Most már maga is bajban volt. A két rnek most már csak miatta kell aggódnia. Ha marad, akkor rossz esélyei lesznek, de ha elmegy, akkor át tudják venni a pozícióját, ahonnan elég, ha lehajolnak a mélyedés fölé, és végezhetnek a lánnyal – amiben biztos volt, hogy megteszik, most, hogy már csak ketten ma-radtak. A körülötte burjánzó bozót s volt, és bár t most el-rejtette, az rökkel is ugyanezt fogja tenni. Minden az esélye-iket növelte, nem IdrisPukkéét.

A következ öt percben sok kellemetlen gondolat szaladt át az agyán. A közeled halál félelmetes jelenléte, és a kísértés, hogy felugorjon és elszaladjon. Ha itt hal meg – amiben biztos lehet mint arra a fejében lév kisördög rámutatott –, azzal nem segít a lányon, akkor ketten halnak meg egy helyett. De persze utána kénytelen lesz még tükörbe nézni. Az is sikerülni fog, súgta a kisördög. f bb egy él kutya, mint egy halott oroszlán.

Úgyhogy IdrisPukke a földbe szúrt kardjával maga el tt, felhúzott íjjal várt és viselte el a fejében kalapáló gondolatokat. És csak várt. Csak várt.

A fájdalom nem jelentett újdonságot Cale számára, de a nyíl-vessz , ami közvetlenül a vállcsontja felett érte, sokkal komo-lyabb kínokat okozott, mint bármi, amit valaha érzett. A hang, ami az összeszorított fogsorán keresztül kiszökött, nyafogásra hasonlított, és a fiú nem tudta visszafojtani sem bátorsággal, sem akarater vel, miközben érezte, hogy langyos vér csorog végig a hátán. A teste remegni kezdett a fájdalomtól, mintha rohama lenne. Próbált mély leveg ket venni, de lüktetett benne a fájdalom, és rövid, felszínes lihegésre késztette. Fel kell ülnie és visszaszereznie az önuralmát. Kúszott és nyafogott, kúszott és nyafogott. Majd elájult. Amikor felébredt, nem volt benne

235 PAUL HOFFMAN

biztos, mennyi id t tölthetett eszméletlenül – másodperceket, perceket? Jöttek érte, úgyhogy talpra kell állnia. Egy feny höz kúszott, és megpróbálta felhúzni magát. Túl sok. Megállt, majd tovább er ltette. Állj talpra, vagy meghalsz. De csak arra tudta rákényszeríteni magát, hogy megforduljon, és az ép oldalával a fának d ljön. Hányt, majd ismét elájult. Amikor felébredt, ösz-szerezzent és felmordult, de ezúttal az ökölnyi k l, amit a t -le tíz méterre álló Megváltó dobott neki.

– Gondoltam, hogy csak tetszhalott vagy – szólalt meg a fér-fi. – Hol vannak a többiek?

– Mit mondott? – Cale tudta, hogy eszméleténél kell marad-nia, és beszélnie.

– Hol vannak a többiek? – Arra vannak. – Megpróbálta felemelni a kezét, hogy

IdrisPukkét l ellentétes irányba mutasson, de ismét elájult. Újabb k , újabb hirtelen ébredés.

– Mi az? Mi az? – Áruld el nekem, hol vannak, különben a hasadba lövöm a

következ nyilat. – Húszan vannak…, ismerem Bosco Megváltót…, küldött. A Megváltó felhúzta az íját, mert arra a következtetésre ju-

tott, hogy Cale-b l semmi értelmeset nem húz ki, de Bosco Megváltó említése megdöbbentette. Honnan tudhat bárki is er-refelé a Hadviselés hatalmas Lordjáról? Leengedte az íját, és ez elég is volt.

– Bosco azt mondta… – Cale motyogni kezdett, mintha is-mét el akarna ájulni, a Megváltó pedig, anélkül hogy elgondol-kozott volna a dolgon, tett pár lépést el re, hogy hallja, amit mond. Ekkor Cale el relendítette a jó karját a k vel együtt, ami a homlokán találta el a Megváltót. A szeme kifordult, a szája tátva maradt, és a férfi a földre hanyatlott. Cale ismét elájult.

ISTEN BALKEZE 236

IdrisPukke még mindig a kicsi, durván kör alakú részen vára-kozott, amit három oldalról olyan s bokrok vettek körbe, hogy nem látott ki rajtuk, és be sem látott senki. Mögötte egy tízméteres szakadék tátongott, aminek az alján reményei szerint még mindig ott várakozott Arbell Materazzi. A bokrok között halkan megzörrent valami. IdrisPukke felvonta a felhúzott íját, és várt. Egy k hullott a körbe. A férfi majdnem elsütötte a fegyverét, mint azt a dobálózó remélte. IdrisPukke mozgatni kezdte az íjat, hogy a bozót minden részér l fedezve legyen, és remeg hanggal felkiáltott.

– Gyere csak ide, és fele-fele az esélye, hogy kapsz egy nyi-lat a beledbe! – Tett három lépést oldalra, hogy ne lehessen tudni, merre van. Egy nyíl suhant át a bokrokon és a gödör pe-reme felett, ami pontosan azzal a három lépéssel hibázta el IdrisPukkét. – Ha most elmész, nem foglak üldöz be venni. – A férfi lebukott, és ismét oldalra vetette magát. Egy újabb nyíl-vessz . Ismét, szinte pontosan ott haladt el, ahol IdrisPukke ko-rábban állt. Hiba volt megszólalni. Eltelt húsz másodperc. IdrisPukke zihálása olyan hangosan szólt a fülében, hogy biz-tos volt benne, a Megváltó pontosan tudja, hol van.

Kétszáz méterrel odébb magas hangú, fájdalmas, rémült si-koly csendült fel. Majd elhalt. Mintha minden megállt volna, percekig csak a szél rohant végig a levelek között.

– Ez a te barátod volt, Megváltó. Most már csak te maradtál. – Újabb nyíl, ez sem talált. – Fuss el most, és nem megyünk utánad. Ezt megígérem, és tartom a szavam.

– Miért kellene bíznom benned? – A társam két-három perc múlva ideér. Majd jótáll értem. – Rendben. Legyen t zszünet. De ha utánam jöttök, akkor

Istenre esküszöm, magammal viszem valamelyik töket, amikor meghalok.

IdrisPukke úgy döntött, csendben marad. Most, hogy Cale még megvolt, láthatóan életben, bár nem a legjobb hangulat-

237 PAUL HOFFMAN

ban, nem maradt más dolga, csak várni. Cale, miután megölte a Megváltót, ismét elájult, és nem volt olyan állapotban, hogy bármit is tegyen, különösen hogy megmentse IdrisPukkét. De tízpercnyi várakozás után, miközben egyre idegesebb lett, Cale szólította meg lágyan a bokrok mögül, jobbfel l.

– IdrisPukke, itt jövök, és nem szeretném, ha leszednéd a fe-jem, a mikor meglátsz.

– Hála Istennek – mondta IdrisPukke magának, majd leen-gedte a nyilat, és hagyta ellazulni a húrt.

Jó sok nehézkes zörgés hangzott fel, majd Cale jelent meg el tte.

IdrisPukke leült, kiengedte a tüdejéb l a leveg t, majd koto-rászni kezdett a zsebében dohányért.

– Azt hittem, meghaltál. – Nem – válaszolta Cale. – És mi lett az rrel? – meghalt, igen. IdrisPukke komoran felnevetett. – Te figyelmeztetés vagy, nem hiba. – Nem tudom, ez mit jelent. – Ne tör dj vele. – IdrisPukke megsodorta a dohányt és rá-

gyújtott. – Kérsz egyet? – intett a cigaretta felé. – Az igazat megvallva – válaszolta Cale –, nem érzem túl jól

magam. – És ezzel ájultan elvágódott.

Cale három hétig nem tért magához, mialatt több mint egy al-kalommal közel járt a halálhoz. Részben a fert zés miatt, amit a vállába csapódott nyílhegy okozott, de leginkább a kezelések miatt, amivel a híres orvosok látták el, akik éjjel-nappal körü-lötte sürgöl dtek, és akiknek a borzalmasan ostoba módszerei (érvágás, piócák, dörzsölés) majdnem elérték azt, amit a Me-nedék brutalitásának nem sikerült. És így is történt volna, ha a láz átmeneti csillapulása következtében Cale magához nem tért

ISTEN BALKEZE 238

volna pár órára. Amikor zavartan, szédelegve kinyitotta a sze-mét, Cale egy vörös sapkás férfit látott maga el tt, aki t bá-multa.

– Ki maga? – Dee doktor vagyok – mondta az öregember, majd folytatta

az éles és nem különösebben tiszta kés elhelyezését Cale alkar-jának vénájában.

– Mit csinál? – húzta el a kezét Cale. – Maradj nyugton – mondta az öregember csillapítónak

szánt hangon. – Csúnya seb van a válladban, és el is fert -dött. Eret kell rajtad vágni, hogy kijöjjön a méreg. – Megfogta Cale karját, és megpróbálta mozdulatlanul tartani.

– Engedjen el, maga átkozott vén elmebeteg! – kiabálta Cale, bár olyan gyenge volt, hogy csak suttogás jött ki a száján.

– Maradj már nyugton, te átkozott! – kiáltotta az orvos, és szerencsére ez át is hatolt az ajtón, és felkeltette IdrisPukke ér-dekl dését.

– Mi a baj? – kérdezte az ajtóból. Majd látván, hogy Cale felébredt: – Hála Istennek! – Odament az ágyhoz, és lehajolt a fiú mellé. – Nagyon örülök, hogy látlak.

– Mondd meg ennek a vén bolondnak, hogy t njön el. – az orvosod. Azért van itt, hogy segítsen. Cale ismét kiszabadította a karját. Majd megrándult az arca

a fájós válla miatt. – Tüntesd el innen – mondta. – Vagy Istenre esküszöm, át-

vágom a vén torkát. IdrisPukke intett az orvosnak, hogy távozzon, amit az látvá-

nyosan sértett önérzettel meg is tett. – Szeretném, ha megnéznéd a sebem. – Én nem tudok semmit a gyógyításról. Hívjuk ide az or-

vost, majd megnéz. – Sok vért veszítettem? – Igen.

239 PAUL HOFFMAN

– Akkor nincs szükségem arra, hogy valami félesz még többet levegyen t lem. – Cale a jobb oldalára hemperedett. – Mondd el, milyen szín .

IdrisPukke gyengéden, úgy, hogy ne okozzon a fiúnak jelen-s fájdalmat, lehámozta a foltos, piszkos kötést. – Nagyon gennyes…, világoszöld…, és a széle vörös. – Az

arca elkomorult; látott már gyilkos sebeket, amik úgy néztek ki, mint ez.

Cale felsóhajtott. – Lárvákra van szükségem. – Mikre? – Lárvákra. Tudom, mit csinálok. Körülbelül húsz kell.

Mosd meg ket ötször tiszta vízben, ivóvízben, majd hozd ide. – Hadd hívjak egy másik doktort. – Kérlek, IdrisPukke. Ha nem teszed ezt meg értem, végem.

Kérlek. Úgyhogy húsz perccel kés bb a csupa kétely IdrisPukke

visszatért húsz gondosan megmosott légylárvával, amiket egy döglött tehénr l szedett le odakint egy gödörben. Egy szoba-lány segítségével végrehajtotta Cale részletes utasításait: – Mosd meg a kezed, majd mosd meg forralt vízzel… Borítsd a sebre a lárvákat. Használj tiszta kötést, és rögzítsd a széleit a

römhöz… Gondoskodj arról, hogy hasra fekve maradjak. Juttass belém annyi vizet, amennyit csak tudsz… – Ezzel ismét elveszítette az eszméletét, és újabb négy napig nem tért magá-hoz.

Amikor ismét kinyitotta a szemét, egy megkönnyebbült IdrisPukke álldogált az ágya mellett.

– Hogy vagy? Cale vett pár mély leveg t. – Egész jól. Forró vagyok? IdrisPukke a homlokára tette a kezét. – Nem túlságosan. Az els két nap alatt lángoltál.

ISTEN BALKEZE 240

– Mennyi ideje alszom? – Négy napja, bár ezalatt nem sokat pihentél. Rengeteget ki-

áltoztál. Nehéz volt hason tartani téged. – Be kell néznünk a kötés alá. Viszket. IdrisPukke némileg bizonytalanul felemelte a kötés szélét,

az orra reszketett az undortól, amit az elé táruló látvány váltott ki. Felnyögött.

– Nagyon csúnya? – kérdezte az izgatott Cale. – Te jó ég! – Mi az? – A gennyesedés elt nt, a vörösség is, legalábbis a legna-

gyobb része. – Még jobban felhúzta a kötést, noha ett l kövér kukacok hullottak kettesével-hármasával az ágynem re. – Ilyet még soha nem láttam.

Cale felsóhajtott mérhetetlen megkönnyebbülésében. – Szabadulj meg t lük, mármint a lárváktól, utána hozzál

újakat. Minden ugyanúgy menjen, mint eddig. – Ezzel mély álomba merült.

22.

Három héttel kés bb IdrisPukke és a még mindig zöld Cale fel-felé haladtak Memphis nagy er dje felé.

Cale titokban valamiféle hivatalos üdvözlésre számított, és – bár ezt maga el tt is tagadta – örült is volna neki. Elvégre egymagában megölt nyolc férfit, és megmentette Hattyúnyakú Arbellt a csúfos haláltól. Nem mintha túl sokat várt volna, ami-ért ilyen nehézségeket elviselt: elég lett volna egy felvonulás, melynek során ezrek dobálnak virágot a leveg be és üvöltik a nevét, amit a gyönyör Arbell könnyes köszönt je koronáz meg, aki egy selyemmel borított emelvényen fogadja hálás apja mellett állva, aki a meghatottságtól szólni sem bír.

Ehelyett azonban nem volt semmi, csak Memphis napi pénzcsináló és pénzkölt rutinja – aznap a süppedt égbolt alatt vihar közeledett. Amikor éppen be akartak menni az er d kapu-ján, Cale szíve feldobogott, mert hirtelen megszólaltak a nagy katedrális harangjai, majd visszhangozva körbezengték a nagy-várost, és a többi templom is követte a példát. De a reményeit IdrisPukke azonnal összetörte.

– Azért verik a harangokat – mondta a közelg vihar felé intve a fejével –, hogy el zzék a villámokat.

Tíz perccel kés bb Vipond lakhelye el tt nyergelték le a lo-vaikat. Egyetlen szolga köszöntötte ket.

– Szervusz, Stillnoch – üdvözölte IdrisPukke a férfit. – Örülök, hogy újra látom, uram – válaszolta Stillnoch, aki

olyan öreg, ráncos és árkokkal tarkított b férfi volt, hogy

ISTEN BALKEZE 242

Cale-t egy vén tölgyfára emlékeztette, ami a hadgyakorlatpá-lyák sarkában állt a Menedékben – olyan si fa volt, hogy ne-héz lett volna megállapítani, mennyi él még bel le, és mennyi halt már meg.

IdrisPukke a kimerült, de rendkívül zsémbes fiú felé fordult. – Be kell mennem meglátogatni Vipondot. Stillnoch a szo-

bádba vezet. Este vacsora. Majd ott találkozunk. – És ezzel be-sétált a f kapun. Stillnoch egy kisebb ajtó felé terelte Cale-t az udvarház túlsó végébe.

– Valami ócska kis odú lesz – gondolta Cale magában, és fellángolt benne a harag.

De végül kiderült, hogy a szobája, vagyis szobái rendkívül kellemesek. Volt benne egy nappali rész puha kanapéval és egy tölgyfa asztallal, egy fürd szoba saját mosdóval, amir l ugyan már hallott, de azt hitte, csak a fantázia m ve. És természetesen egy hálószoba egy nagy ággyal, amelyen tollmatrac terült el.

– Kér esetleg villásreggelit, uram? – kérdezte Stillnoch. – Igen – válaszolta Cale, mivel ez úgy hangzott, mintha

evésr l lenne szó. Stillnoch biccentett. Amikor húsz perc múl-va visszaért egy tálca sörrel, sertéssülttel, f tt tojással és sült krumplival, Cale már az ágyában aludt.

Stillnoch is hallotta a pletykákat. Letette a tálcát, és gondo-san végignézett az alvó fiún. Sárga b rével és a beesett arcával, amiket a majdnem végzetessé váló fert zés okozott, Stillnoch szerint nem t nt túl veszélyesnek. De ha alaposan ellátta annak az öntelt hólyag Conn Materazzinak a baját, akkor tiszteletet és csodálatot érdemel. És ezzel a gondolattal betakargatta az alvó fiút, behúzta a függönyöket és távozott.

– Úgy kelt át a táboron, mint maga a Fekete Halál. Láttam egy-két gyilkost a magam idejében, de olyat egyet sem, mint ez a fiú.

IdrisPukke a féltestvérével szemben foglalt helyet, egy csé-

243 PAUL HOFFMAN

sze teát iszogatott, és nagyon gondterheltnek t nt. – És ennyi, nem több…, egy gyilkos? – Az igazat megvallva, ha csak ennyit láttam volna bel le,

nos, olyan gyorsan elrohantam volna a közeléb l, ahogy csak tudok. És azt mondtam volna neked, hogy fizesd le, és szaba-dulj meg t le.

Vipond meglepettnek t nt. – Jóságos ég, öregkorodra teljesen szentimentálissá válsz.

Az ilyen emberek hasznosak, persze hogy azok. De azt kérde-zem t led, hogy több-e egy halálos ver legénynél.

IdrisPukke felsóhajtott. – Sokkal több, azt kell mondjam. És ha a Cortina-hágói

küzdelem el tt kérdezel, már ha azt küzdelemnek lehet nevez-ni, azt mondtam volna, hogy ez a gyerek egy kincs. Rengeteget szenvedett, de van esze és szelleme (noha bizonyos kérdéseket illet en keservesen tudatlan), és azt mondtam volna, hogy szíve is van. De megdöbbentettek a történtek. Ennyi. Nem tudom, hová tegyem. Kedvelem, de nyersen fogalmazva: megijeszt.

Vipond elgondolkozva hátrad lt. – Nos – szólalt meg végül –, nagyon sok jó pontot szerzett

neked, bármik is legyenek a kétségeid, és az igazat megvallva, nekem is. És Isten a megmondhatója, hogy ez már nagyon rád fért. Materazzi Marsall megbocsátotta az összes b nöd, és most a kegyelmében függsz, mint egy jégcsap egy dán szakállában. – IdrisPukkéra mosolygott.

– Igazából, ha nem kellett volna ezt az egészet titokban tar-tani, mindkett töknek járt volna egy felvonulás zenekarral, meg minden – mosolygott ezúttal gúnyosan Vipond. – Az tet-szett volna neked, mi?

– Igen – válaszolta IdrisPukke. – És miért ne tetszett volna? Isten a megmondhatója, milyen sok id eltelt, mióta utoljára örült nekem valaki.

– És ez kinek a hibája?

ISTEN BALKEZE 244

– Az enyém, drága fivérem – nevetett IdrisPukke. – Csak az enyém.

– Talán elmagyarázhatnád a fiúnak, miért volt olyan csendes a fogadtatása.

– Az igazat megvallva nem hinném, hogy túlságosan érde-kelné. Hattyúnyakú Arbell megmentése csak eszköz volt szá-mára. Úgy érezte, érdekében áll kockáztatni az életét ennyi. Egyszer sem kérdezte, hogy van. Dicsértem a bátorságát, meg úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna. Pénzt akar és távozási lehet séget, olyan messze a volt gazdáitól, amilyen messze csak a tenger elviszi. Nem olyasvalakir l van szó, akit érdekel a dicséret vagy a szidás. Hogy elégedettek vagyunk-e vele vagy nem, az neki mindegy.

– Akkor – mondta Vipond nagyúr – valóban páratlan egy fickó. – Felállt. – Mindenesetre akár igazad van, akár nincs, a Marsall személyesen szeretne neked köszönetet mondani ma este, és persze Hattyúnyakú Arbell is. Bár az arckifejezéséb l ítélve, amikor ezt meghallotta, nem volt oda az ötlett l.

23.

– Az isten szerelmére! – kiáltott a Marsall a lányára. – Legyél már vidámabb.

– Félek t le – mondta a holtsápadt, de gyönyör fiatal lány. – Félsz t le? Megmentette az életedet. Mi a bajod? – Tudom, hogy megmentette az életemet, de rettenetes volt. A Marsall leveg után kapkodott ingerültségében. – Azt meghiszem, hogy rettenetes volt. A gyilkolás mindig

rettenetes. De azt tette, amit tennie kellett, és a saját életét koc-káztatta, te pedig itt állsz, és arra panaszkodsz, hogy milyen rettenetes volt. Gondolj inkább arra, veled milyen rettenetes dolgok történtek volna, ha nincs ott, hogy megmentsen.

Hattyúnyakú Arbell, aki nem szokott hozzá, hogy így le-hordják, ett l még bánatosabbnak t nt.

– Tudom, hogy megmentette az életemet, de ezzel együtt fé-lek t le. Te nem láttad, milyen tud lenni. Én igen. Kétszer is. Olyan, amilyet még soha nem láttam. Nem is emberi.

– Nevetséges. Életemben nem hallottam még ilyen nevetsé-ges dolgot. Az istenit, próbálj meg udvariasan viselkedni vele, vagy baj lesz.

Arbell nem szokott hozzá, hogy fenyegessék, és éppen le akarta vetni a rémült lány szerepét, hogy valami tüzesebbre váltson, amikor kinyílt az apró ebédl ajtaja, és egy szolgáló szakította félbe ket.

– Vipond Kancellár és a vendégei, uram. – Üdvözletem, üdvözletem – zengte a Marsall, olyan túlára-

ISTEN BALKEZE 246

dó lelkesedéssel próbálván eloszlatni a leveg ben érezhet h -vösséget, hogy mind Vipond, mind IdrisPukke rájött, hogy va-lami kellemetlen dolog történhetett.

Cale semmit nem vett észre Hattyúnyakú Arbell jelenlétén kívül, aki immár az ablaknál állt, gyönyör volt, és bár nem sok sikerrel, de megpróbálta visszafogni a reszketését. Cale, aki folyamatosan vágyakozott és rettegett, mióta megtudta, hogy is ott lesz a vacsorán, szintén a reszketését próbálta visszafogni.

– Biztosan te vagy Cale – szólalt meg a Marsall, majd mele-gen megragadta a kezét. – Köszönöm, köszönöm. Amit tettél, az megfizethetetlen. – A lányára pillantott. – Arbell. – A hang-hordozása egyszerre volt bátorító és fenyeget . A gyönyör , természetesen könnyed, fiatal lány magasan és karcsún, lassan odasétált Cale-hez, és kinyújtotta a kezét.

Cale úgy fogadta el, mintha nem tudná, mit kezdjen vele. Nem vette észre, hogy Arbell arca (az ember nem is gondolta volna, hogy ez lehetséges) olyan halovánnyá vált, mint a hold-fény a havon.

– Mindent köszönök, amit értem tettél. Nagyon hálás va-gyok.

IdrisPukke arra gondolt, hogy egy halálraítélt hangjában is több élet és lelkesedés van, aki éppen a bitófa felé tart. A Mar-sall harcias pillantást vetett a lányára – de látta rajta, hogy ret-tenetesen fél az el tte álló fiútól. Az ingerültségéhez, amit a lá-nya udvariatlansága váltott ki, szinte csodálkozás is csatlako-zott. Bármilyen mély is volt a hálája, márpedig nagyon mély volt, mert imádta a lányát, az igazat megvallva némiképp csa-lódott Cale-ben. Arra számított… – nos, nem is tudta pontosan, mire számított. De a félelmetes hírnevéb l kiindulva olyasva-lakire, akinek fenséges a megjelenése, és nagy a karizmája, mint az a nagy harcosok esetében, tapasztalatai szerint, lenni szokott. De Cale úgy nézett ki, mint egy fiatal paraszt, és bár a

247 PAUL HOFFMAN

maga faragatlan módján jókép volt, éppen olyan esetlen és szótlan a nemesek jelenlétében, mint a parasztok lenni szoktak. Hogyan gy zhette le egy ilyen lény a legügyesebb fiatal Materazzikat, és hogyan ölhetett meg egymaga olyan sok em-bert, ezt nem volt képes megérteni.

– Együnk. Biztosan nagyon éhes lehetsz. Gyere, ülj mellém – karolta át Cale vállát.

Amint leültették Arbellel szemben, aki lesütötte a szemét és végig a tányérját nézte, Cale azonnal észrevette maga el tt a rengeteg ev eszközt, egy seregnyi különböz méret villát, és hasonló mennyiség kést, éleseket és tompákat. A legidegesí-

bb az a tárgy volt, ami úgy nézett ki, mintha különösen fáj-dalmas kínzásokra szolgálna – mondjuk orr, esetleg pénisz el-távolítására. Úgy nézett ki, mint egy fogó, de keresztez dött önmagával, majd a végén rettenetesen titokzatos módon visz-szahajlott.

Cale már eleve elég kellemetlenül érezte magát – a vele szemben ül n iránt érzett imádat és gy lölet felfoghatatlan keveréke tombolt benne, aki éppen olyan lelkesen fogta meg a kezét, mintha egy döglött hal lett volna. A hálátlan, gyönyör banya. És most egyértelm en olyannak fog t nni, amit utált: ostobának. Cale-t láthatóan a rettenetes fájdalom, de még maga a halál sem rémítette meg – végtére is ki osztogatta ezeket na-gyobb szakértelemmel, mint maga? – de az a lehet ség, hogy nevetségesnek fogja érezni magát, olyan idegessé tette, hogy szinte elgyengült.

Majdnem felugrott, amikor Stillnoch olyan halkan lopako-dott mögé, hogy észre sem vette a jelenlétét – ami komoly h s-tett volt –, amíg egy tányért nem tettek elé, és az együtt érz Stillnoch a fülébe nem súgta, hogy „csiga!”.

Cale, aki nem volt tisztában azzal, milyen h s Stillnoch szemében, azt hitte, a „csiga!” valamiféle sértés lehet a szolga részér l, aki nem örül, hogy a legnagyobbak és legjobbak kö-

ISTEN BALKEZE 248

zött foglal helyet. Másrészt, gondolta, miközben megpróbált lenyugodni, lehet, hogy figyelmeztetés volt. De ha az, akkor miféle? Lenézett a tányérjára, és még jobban zavarba jött. Hat valami hevert el tte, amik úgy néztek ki, mint apró, csavart ka-tonasisakok, amikb l rettenetes külsej , pettyes gusztustalan-ság szivárog. Egyértelm en olyasminek t ntek, amivel kapcso-latban figyelmeztetésre szorul az ember.

– Ah! – mondta IdrisPukke, úgy szaglászva a leveg t, mint a világ legrosszabb pantomimm vésze. – Remek. Csiga fok-hagymás vajban! – Cale mellett ülve azonnal észrevette a fiú riadalmát az el tte elterül ev eszközkészlettel kapcsolatban, és a hat, házában lév csigára vetett rémült pillantását. Most, hogy sikerült felkeltenie Cale figyelmét, és, valljuk meg, az egész asztal figyelmét, jobb kezével megemelte a furcsa külse-

fogót, és megszorította. A két kanálszer végz dés felnyílt, és IdrisPukke közéjük fogta az egyik csigaházat. Ellazította a szorítását a nyélen, és a kanalak összecsattantak, szorosan tart-va a csigát. Ekkor felemelt egy apró, elefántcsont nyel kis nyársat, beleszúrta a héj belsejébe, és ügyesen, bár egy kicsit színpadiasan, hogy Cale lássa, mir l van szó, kikotort valamit, ami úgy nézett ki (a fokhagyma, petrezselyem és vaj ellenére, amivel bevonták), mint egy zöldesszürke, fülcimpaméret kis porcdarab, majd egy újabb színpadias, elégedett sóhaj kíséreté-ben a szájába dugta.

Bár a többiek az asztal körül el ször nagyon elcsodálkoztak ezen a különös el adáson, de hamar ráébredtek, mit akar vele, és a tekintetükkel gondosan kerülték Cale-t, miközben a fiú rosszindulatúan meredt az els fogásra.

Az ember meglep dhet azon, hogy egy olyan gyerek, aki kész patkányt enni, felhúzza az orrát a csiga miatt. De Cale még soha nem evett csigát, és ki a megmondhatója, hogy ha már minden él lény egyenl , az ember nem inkább egy fényes, jól táplált, eleven patkányt enne meg szívesebben, mint egy

249 PAUL HOFFMAN

csigát, amelyik nyálkás ösvényt húz maga után egy rothadt fa-darab alól.

Miután a biztonság kedvéért gondosan megfigyelte az asz-taltársait, miközben azok elfogyasztották sisakos vacsorájukat, Cale felemelte a fogót, elkapott egy héjat, és a nyárs segítségé-vel kipiszkálta bel le a szürke, puhatest nyálkásságot. Egy pillanatra megállt, miközben a többiek továbbra sem néztek rá, majd a szájába vette, és egy olyan ember lelkesedésével kezdte el rágni, mint aki a saját heréjét eszi.

Szerencsére a vacsora többi része már elég ismer s volt, vagy legalább hasonlított valamire, amit IdrisPukke asztalánál evett. Miután a mentorján tartotta a szemét, Cale-nek nagyjából sikerült eltalálnia a megfelel ev eszközöket – bár a villák esetlenül kezelt rejtélyek maradtak számára. A beszélgetést a három férfi vitte, üzletr l szó sem esett: emlékek, ilyen-olyan közös múltbéli események hangzottak el, bár IdrisPukke múlt-béli kihágásainak és szám zetésének kínos története nem került említésre.

A vacsora alatt Hattyúnyakú Arbell egyszer sem nézett fel a tányérjáról, és nem is evett sokat. Cale id l id re rápillantott, és a lány minden egyes alkalommal gyönyör bbnek t nt, mint el tte – az a hosszú, sz ke haj, a zöld, szinte mandulavágású szemek és azok az ajkak! Vörösek, akár a rózsaszirmok a fehér

rén, a nyaka pedig olyan hosszú és vékony, hogy Cale kifo-gyott a szavakból és a pillantásokból. Visszafordult a vacsorá-jához, és közben úgy zengett a lelke, mint egy jól megvert ha-rang. De ez a harang nem csak örömmel és imádattal csengett – a harag és megvetés is kihallatszott a hangjából. A lány azért nem hajlandó ránézni, mert nem tetszik neki a jelenléte. Utálja t, Cale pedig (mi mást is tehetne?) viszontutálja a lányt ezért.

Amint felszolgálták az utolsó fogást – epret tejszínnel Haty-tyúnyak Arbell abbahagyta az evést, és azt mondta:

– Elnézést, nem vagyok jól. Távozhatnék?

ISTEN BALKEZE 250

Az apja csak a vendégek miatt rejtette el a dühét. Egyszer -en csak biccentett, és remélte, hogy fejének ingerült mozdulata egyértelm en közvetíti az üzenetet, miszerint kés bb még be-szélünk.

Arbell gyorsan körbepillantott a többieken, kivéve Cale-t, majd elt nt. Cale csak ült és fortyogott. Az érzelmek hegynyi tengere – szerelem, keser ség, gy lölet – mardosta a fiatalem-ber sziklás lelkét.

De miután a lány távozott, már nem kellett óvatosan kerül-getni az emberrablás és titokzatos céljának a témáját. Az is kide-rült, miért nem üvöltötték tömegek, mennyire hálásak Cale rend-kívüli bátorságáért, amellyel megmentette Arbell Materazzit. Szinte senki nem tudott a dologról. A Marsall elnézést kért Cale-t l, de elmagyarázta, hogy amennyiben nyilvánosságra került volna az emberrablás, a háborút követel knek nehéz lett volna nemet mondani. és Lord Vipond egyetértettek abban, hogy amennyit csak lehet, meg kell tudniuk a Megváltók el-képzelhetetlen tettének hátterér l, miel tt ilyen drasztikus lé-péshez folyamodnának.

– Vakok vagyunk – közölte Vipond Cale-lel. – És emiatt hajlamosak arra, hogy ilyen komoly vállalkozásokba botoljunk tudatlanul. IdrisPukke azt mondja, nincs ötleted, miért tettek olyasmit, ami ennyire provokatív.

– Nincs. – Biztosan? – Miért hazudnék? Ennek szerintem sincs több értelme, mint

maguk szerint. A Megváltók nem beszéltek másról, csak az Antagonisták elleni háborúról. És arról sem mondtak mást, csak hogy az Antagonisták az Anti-Megváltóban hisznek, és eretnekek, akiket el kell törölni a föld színér l.

– És Memphis? – Azt csak undorral és ritkán említették, mint a perverziók

és b n városát, ahol minden eladó és minden megvehet .

251 PAUL HOFFMAN

– Durva – jegyezte meg IdrisPukke –, de érthet , mire gon-dolnak.

A Marsall és Vipond látványosan válasz nélkül hagyták. – Akkor nincs semmi, amit mondani tudnál nekünk? – kér-

dezte a dózse. Cale rájött, mit hagyott majdnem figyelmen kívül, és hogy

ez az egyetlen módja a jöv je kialakításának a hatalmasok kö-zött.

– Csak ezt: ha a Megváltók elhatározták, hogy valamit meg-tesznek, nem nyugszanak. Nem tudom, miért kell nekik a lá-nya, de újra és újra el fognak jönni érte, kerüljön, amibe kerül.

A Marsall ett l elsápadt. Cale meg rizte az el nyét. – A maga lánya nagyon… – elhallgatott, mintha a megfelel

szót keresné – …nagy presztízs személyiség. – Tetszett neki a szó, amikor hallotta, bár nem volt teljesen biztos a jelentésé-ben. – Úgy értem, a birodalomban mindenütt úgy tekintenek rá – hallottam, hogy ezt mondják –, mint a legszebb ékkövére. Minden, amit benne imádnak, azt imádják a Materazzikban is.

a maguk képvisel je, igaz? – Hogy érted? – kérdezte a Marsall. – Ha üzenni akarnak valamit… – Hagyta, hogy elhaljon a

hangja. – Milyen üzenetre gondolsz? – kérdezte az egyre idegesebb

Marsall. – Ha elrabolják Arbell Materazzit, vagy megölik, azzal

megmutatják, hogy a Megváltók keze még a leghatalmasabba-kat is eléri a környéken. – Ismét szünetet tartott, ezúttal csak a hatás kedvéért. – Tudják, hogy valószín leg másodszorra nem sikerül elrabolniuk, de véleményem szerint ezt nem fogják any-nyiban hagyni. Mindig befejezik, amit elkezdenek. Fontos ne-kik, hogy ezt egyértelm vé tegyék, hogy mindenki a markuk-ban van. Azt akarják üzenni, hogy nem fognak leállni.

Ekkorra a Marsall hófehér lett.

ISTEN BALKEZE 252

– Itt biztonságban lesz. Körben rzik majd. Senki nem tud ide bejönni.

Cale próbált zavartabbnak t nni, mint ahogy érezte magát. – Úgy hallottam, akkor is védelmezte egy negyvenf s rség,

amikor a Constanz-tó mell l rabolták el. Voltak túlél k? – Nem – válaszolta a Marsall. – Ezúttal pedig, bár ez csak az én véleményem, és nem lehe-

tek biztos benne, kizárólag gyilkolni jönnek. Nyolcvan ember, esetleg száznyolcvan biztosan megállítja majd ket?

– Ha bármit is tanulhatunk a történelemb l, nagyúr – szólt közbe IdrisPukke –, az az, hogy ha az ember kész feláldozni az életét, akkor bárkit meg tud ölni.

Vipond életében soha nem látta a Marsalt ilyen zavartnak és aggodalmasnak.

– Te meg tudod ket akadályozni? – kérdezte a Marsall Cale-t.

– Én? – Cale úgy nézett, mintha eddig benne fel sem merült volna a gondolat. Egy pillanatra elgondolkozott. – Bárki más-nál nagyobb eséllyel, azt hiszem. És nekem ott van Tétova Henri és Kleist is.

– Kik? – kérdezte a marsall. – Cale barátai – tájékoztatta Vipond, akit egyre jobban érde-

kelt, mit forgat a fejében a fiú. – k is olyan tehetségesek, mint te? – kérdezte a Marsall. – Nekik másfajta képességeik vannak. Hárman együtt bár-

mivel el tudunk bánni, amit a Megváltók küldhetnek. – Nagyon biztos vagy a képességeidben, Cale – jegyezte

meg Vipond. – Ahhoz képest, hogy az utóbbi tíz percben arról gy zködtél minket, mennyire sebezhetetlenek.

Cale ránézett. – Azt mondtam, hogy az orvgyilkosok ellen maguk semmit

nem képesek tenni. – Elmosolyodott. – Azt nem mondtam, hogy én sem. Én jobb vagyok az összes katonánál, akit a Meg-

253 PAUL HOFFMAN

váltók valaha kineveltek. Nem dicsekedni akarok, ez tény. Ha nem hisz nekem, uram – nézett a marsallra –, kérdezze meg a lányát, vagy IdrisPukkét. És ha az szavuk nem elég, kérdezze meg Conn Materazzit.

– Tartsd a szád, te kölyök – mondta Vipond, akiben harag váltotta fel a kíváncsiságot. – Nem beszélhetsz így Materazzi Marsallal.

– Mondtak már nekem csúnyább dolgokat is – jegyezte meg a Marsall. – Ha garantálod a lányom biztonságát, gazdaggá teszlek, és négyszemközt úgy beszélsz velem, ahogy akarsz. De a saját érdekedben nagyon jó lenne, ha amit mondasz, az igaz lenne. – Felállt. – Holnap délutánra látni akarok egy írott tervet a biztosítására. Rendben?

Cale bólintott. – Egyel re a város minden katonája szolgálatban marad. És

most, ha lennének szívesek távozni. Maga is, IdrisPukke. Mindketten felálltak, biccentettek és kimentek. – Ez szép el adás volt – jegyezte meg IdrisPukke, miután

becsukta az ajtót. – Volt benne akár egy szemernyi igazság? Cale nevetett, de nem válaszolt. Ha válaszolt volna IdrisPukkénak, azt mondta volna, hogy a

sötét el jelzésének nagyon kevés valós alapja volt, ha azt a vá-gyát nem számítjuk, hogy kényszerítse Hattyúnyakú Arbellt ar-ra, hogy tudomást vegyen a létezésér l. Dühös volt a lány há-látlansága miatt, és jobban szerette, mint valaha. De büntetést érdemelt azért, amiért így bánt vele, és mi lehet jobb büntetés, mint hogy ezentúl eldöntheti, mikor akarja látni a lányt, és vég-telen számú lehet sége lesz arra, hogy a jelenlétével megkese-rítse az életét? Persze maga a tény, hogy a jelenléte ennyire kellemetlen a lány számára, sebet ütött a szívén, de is éppen annyira lesz képes ilyen fájdalmas ellentmondások között élni, mint bárki más.

A marsall aggodalma a lánya miatt oda vezetett, hogy a leg-

ISTEN BALKEZE 254

rosszabbtól tartott, így könnyen prédájává vált Cale baljós jö-vendöléseinek. Vipondot sem sikerült jobban meggy znie, mint IdrisPukkét, másrészr l viszont a férfi nem látott semmi rosszat abban, amit Cale ajánlott. És a gondolat, hogy a Meg-váltók esetleg megpróbálnak végezni a lánnyal, egyáltalán nem volt olyan légb l kapott. Ez mindenesetre megnyugtathatja a Marsallt afel l, hogy tesznek is valamit, miközben Vipond éj-jel-nappal azon dolgozik, hogy fényt derítsen a Megváltók szándékaira. Biztosra vette, hogy elkerülhetetlenné válik vala-miféle háború, és belenyugodott, hogy fel kell rá készülnie, bármilyen lopva is. De Vipond számára az, hogy anélkül vív-jon bármilyen háborút, hogy tudná, mit akar az ellenfele, elke-rülhetetlen katasztrófát jelentett. Úgyhogy örült, hogy Cale ügyködni kezdett azon, amin ügyködött – és nem is volt nehéz észrevenni, mi lehet az. Cale nyilvánvalóan nem tudott semmit az emberrablás indítékairól, de ha lesz Arbell Materazzi test-

re, akkor a lány biztonságához nem férhet kétség. A maga ke-vésbé atyai módján éppen olyan hálás volt Cale-nek a ment -akcióért, mint az apa: bele sem mert gondolni annak a diplo-máciai következményeibe, ha a királyi család legkedveltebb tagja ilyen brutális, gyilkos zsarnokok kezébe kerül, mint a Megváltók. A keleti frontról érkez hírek a Megváltók sanyarú patthelyzetér l az Antagonistákkal rettenetesek voltak, annyira rettenetesek, hogy nem is volt könny elhinni ket – viszont az a szánalmasan kevés katona, akiknek sikerült átszökniük a ha-táron a Materazzik területére, nyomasztóan ugyanazt a történe-tet ismételgette, azt, ami már csak azért is rettenetesen valósá-gosan csengett, mert ugyanilyen jelentéseket küldtek neki a sa-ját ügynökei. Ha bekövetkezik a háború a Megváltókkal, az olyannak ígérkezik, amilyen még nem volt.

24.

– Mondd el nekem, amit a Megváltóknak az Antagonisták ellen vívott háborújáról tudsz.

Vipond komoran bámulta Cale-t az íróasztala felett. IdrisPukke az ablaknál üldögélt, mintha t jobban érdekelné, hogy mi folyik az udvarban.

– k az Anti-Megváltók – válaszolta Cale. – Gy lölik a Megváltót és a hív it, és tönkre akarják ket tenni, el akarják törölni a jóságát a föld színér l.

– Ti ebben hisztek? – kérdezte Vipond, meglep dve Cale hirtelen váltásán a rendes beszédb l a monoton hadarásba.

– Ezt tanították, ezt kellett naponta kétszer felmondanunk a misén. De én semmit nem hiszek el, amit a Megváltók monda-nak.

– És mit tudsz az Antagonistákról? Az hitükr l? Cale meglepettnek t nt, és pár pillanatra elgondolkozott. – Semmit. Soha nem mondtak olyat, hogy az Antagonisták

bármiben is hinnének. ket nem érdekli más, csak az Egy Igaz Hit elpusztítása.

– És nem is kérdeztetek rá? Cale felnevetett. – Az Egy Igaz Hitr l nem kérdez sködik az ember. – Ha úgy tudod, hogy az Antagonisták ennyire utálják a

Megváltókat, akkor miért nem próbáltál keletre szökni? – Kétezer kilométert kellett volna megtennünk a Megváltók

területén, majd még ezret a keleti front hadszínterén. És még ha

ISTEN BALKEZE 256

elég ostobák is lettünk volna ahhoz, hogy megpróbáljuk, min-dig is azt mondták nekünk, hogy az Antagonisták figyelmezte-tés nélkül mártírt csinálnak a Megváltókból, ha meglátják ket. Mindig Szent György Megváltóról meséltek, akit elevenen f z-tek meg tehénhúgyban, meg Szent Pál Megváltóról, akit kifor-dítottak, úgy, hogy lenyomtak egy kampót a torkán, majd hoz-zákötötték pár lóhoz. Folyamatosan börtönr l, t zr l és kardról beszéltek, vagy énekeltek róla. Ahogy említettem, soha fel sem merült bennem, hogy az antagonisták hittek volna bármiben is, leszámítva a Megváltók legyilkolását, és az Egy Igaz Hit le-rombolását.

– A ministránstársaid is így gondolkoztak? – Volt, amelyik igen, de sokan nem. k soha nem ismertek

mást, úgyhogy meg sem kérd jelezték. Számukra ebb l állt a világ. Azt hitték, ha hisznek, akkor megváltatnak, és ha nem hisznek, akkor örökké a pokolban fognak égni.

Vipond kezdett türelmetlenné válni. – Az Antagonisták ellen vívott háború kétszáz évvel azel tt

kezd dött, hogy te megszülettél, te folyamatosan azt mondtad nekem, hogy mivel az Egy Igaz Hit részesei voltatok, egész életetekben a harcra neveltek titeket – különösen téged –, en-nek ellenére semmit nem tudsz a gy zelmekr l, vereségekr l, taktikákról, arról, hogy ezt vagy azt a csatát hogyan nyerték meg vagy vesztették el? Ezt nehezemre esik elhinni.

Vipond szkepticizmusa teljesen jogos volt. Cale minden egyes csatán és összet zésen végigment, ami a Megváltók és az Antagonisták között valaha lefolyt, Bosco Megváltóval, aki minden egyes alkalommal megütötte az övével, amikor rosszul elemezte ki, hogy mi sikerült jól vagy rosszul. Cale-nek a keleti csaták története volt a tápláléka és az itala napi négy órában, tíz éven keresztül. De másrészt az is igaz volt, hogy arról semmit nem tudott, miben hisznek az Antagonisták. A döntése, hogy hazudik arról, mit tud a háborúról, éppen annyira ösztönös

257 PAUL HOFFMAN

megérzésen, mint számításon alapult: ha háború következik a Materazzik és a Megváltók között, akkor azzal együtt rettenetes nyomorúság és halál is jön. semmi ilyesmiben nem kívánt részt venni, viszont ha bevallotta volna, mit tud, akkor Vipond bármilyen árat megfizetett volna, hogy t is belerángassa.

– Nekünk csak dics séges gy zelmekr l és aljasságok miatti vereségekr l meséltek. Ezek csak h störténetek voltak, részle-tek nélkül. Mi ott nem tettünk fel kérdéseket. Engem – folytatta a hazudozást –, engem arra képeztek, hogy embereket öljek. Ennyi. Közelharc és három másodperces gyilkosságok. Csak ehhez értek.

– Az Isten szerelmére – kérdezte IdrisPukke az ablakból –, mi az a három másodperces gyilkosság?

– Pontosan az, aminek hangzik – válaszolta Cale – Egy igazi halálos küzdelem három másodperc alatt eld l, és ezt kell ki-használni. Az összes többi, az a m vészetes izé, amit a Mondoknak tanítanak, az mind hülyeség. Minél hosszabb egy küzdelem, annál több múlik a szerencsén. Az ember megbotlik, a gyengébb ellenfél elereszt egy szerencsés ütést, vagy észreve-szi a gyengeségünket, és felülkerekedik rajtunk. Szóval az em-ber öljön három másodperc alatt, vagy vállalja a következmé-nyeket. A Cortina-hágónál a Megváltók úgy haltak meg, mint a kutyák, mert nem adtam nekik esélyt, hogy másképp haljanak.

Cale szándékosan sokkolta a társaságot. Kisfiú kora óta ép-pen olyan tehetséges hazudozó volt, mint amilyen jó harcossá vált. És ugyanabból az okból kifolyólag: erre volt szüksége a túléléshez. Azzal, hogy beismerte az igazságot egy másikról, elterelte az érdekl désüket az életének egy olyan oldaláról, amelyet nem kívánt feltárni. És minél sokkolóbban adja el , még az ilyen tapasztalt vén rókák esetében is, mint Vipond és IdrisPukke, annál jobb. Ha a Materazzik azt hiszik, hogy csak egy fiatal, kíméletlen gyilkos, semmi több, akkor Cale-nek az az érdeke, hogy még inkább errefelé terelje ket. Ez mondjuk

ISTEN BALKEZE 258

igaz volt, amit l csak még meggy bb lett, de távolról sem ez volt a teljes igazság.

Vipond feltett még néhány kérdést, de akár hitt Cale-nek, akár nem, az nyilvánvaló volt, hogy a fiú semmi többet nem fog mondani, úgyhogy áttértek Hattyúnyakú Arbell rizetének a terveire.

A fiú által írt védelmi tervb l és a Vipond kérdéseire adott válaszaiból nyilvánvaló volt, hogy Cale éppen olyan ügyesen el zi meg a gyilkosságokat, mint ahogy elköveti ket. Amikor végül elég választ kapott, legalábbis ezen a téren, Vipond elvett egy vastag aktát az asztaláról, és kinyitotta.

– Miel tt elmész, szeretnék kérdezni valamit. Rengeteg je-lentést kaptam antagonista menekültekr l, kett s ügynökökr l, és van pár elfogott dokumentumom a Megváltók egy eljárásá-ról, amire Diszperzióként utalnak. Err l hallottál már?

Cale vállat vont. – Nem. – Ezúttal Vipondot meggy zte az értetlen tekintete. – Ezek a jelentések – folytatta –, olyasvalamir l szólnak,

amit Istennek Tetsz Áldozatnak neveznek. Ismered ezt a kife-jezést?

– A hit ellen vétkez k kivégzése, amit végignéznek a hív k. – Itt az áll, hogy egyszerre akár ezer antagonista foglyot

visznek a Megváltók városainak központjába, és égetnek el elevenen. Azok iránt, akik elvetik az eretnek tanokat, nagylel-

séget tanúsítanak, és megfojtják ket, miel tt elégnek. – El-hallgatott, és figyelmesen Cale-re pillantott. – Gondolod, hogy ezek az Istennek Tetsz Áldozatok lehetségesek?

– Lehetségesek. Igen. – Más elfogott dokumentumokban az áll, hogy ezek a ki-

végzések csak a kezdetet jelentik. Ezek a dokumentumok az Antagonisták diszperziójáról szólnak. Pár emberem azt állítja, az a terv, hogy ha elérik a gy zelmet, akkor az egész antagonista népet Malaga szigetére költöztetik. De néhány

259 PAUL HOFFMAN

antagonista úgy véli, hogy a Diszperzió arról szól, hogy amint odaköltöztetik az Antagonistákat, mindet lemészárolják, hogy végleg eltöröljék az eretnekeket. Ezt nehezemre esik elhinni, de neked több tapasztalatod van, mint bármelyikünknek a Megvál-tók természetét illet en. Mit gondolsz te err l? Lehetséges?

Cale egy ideig semmit nem szólt, láthatóan rl dött a Meg-váltók iránt táplált gy lölete és a neki feltett kérdés hatalmas jelent sége között.

– Nem tudom – felelte végül. – Soha nem hallottam még ilyesmir l.

– Nézd, Vipond – mondta IdrisPukke –, a Megváltók brutá-lis egy bagázs, és tisztán emlékszem, hogy húsz évvel ezel tt a Mondok felemelkedése során mindenféle pletykák születtek ar-ról, hogy minden városban, amit bevettek, összeszedték a kis-babákat, az anyjuk el tt a leveg be dobálták ket, majd fel-szúrták a kardjukkal. Ezt mindenki elhitte, de csupa átkozott hazugság volt. Ebb l soha semmi nem történt meg. A tapaszta-lataim szerint minden atrocitásra tíz kitaláció jut.

Vipond bólintott. Ez a találkozó nem sikerült túl produktív-ra, és egyszerre érezte magát frusztráltnak és meghökkentnek a keletr l érkez történetek miatt. De egy sokkal kisebb rend dolog is zavarta. Gyanakodva pillantott Cale-re.

– Te dohányoztál. Érzem a leheleteden. – És ez miért lenne a maga dolga? – Az az én dolgom, amir l úgy döntök, te pimasz kölyök. –

IdrisPukkéra pillantott, aki még mindig mosolyogva bámult ki az ablakon. Vipond visszafordult Cale-hez. – Azt hittem, több eszed van, mint hogy bármiben IdrisPukkét utánozd. Úgy kel-lene rá tekintened, mint int példára, hogy hogyan nem szabad a dolgokat csinálni. Ami a dohányzást illeti, az egy gyerekes szokás: csúnya a szemnek, gy löletes az orrnak, káros az agy-nak, veszélyes a tüd nek, b zös lesz t le a leheleted, és minden

ISTEN BALKEZE 260

férfit, aki elég hosszan csinálja, eln iesít. És most t njetek a szemem el l mindketten.

25.

Négy órával kés bb Cale, Tétova Henri és Kleist Arbell Materazzi palotai lakrészének kényelmes szobáiban rendezked-tek be éppen.

– Mi van, ha kiderül, hogy nekünk fogalmunk sincs a test r-ködésr l? – kérdezte Kleist, amikor leültek enni.

– Nos, én nem fogom elmondani nekik – válaszolta Cale. – És te? Egyébként is, mi lehet ebben olyan nehéz? Holnap vé-gigmegyünk a palotán, és biztosítjuk. Hányszor gyakoroltunk már ilyesmit? Utána meg vigyázunk, hogy senki új ne jöhessen be, és valamelyikünk a lány mellett marad, bárhova is megy. Ha kimegy innen, amir l igyekszünk lebeszélni, nem mehet az er dön kívülre, és közülünk ketten, plusz egy tucat r vele fog tartani. Ennyir l van szó.

– Miért nem fogadtuk egyszer en el a jutalmat a megmenté-séért, és mentünk el innen?

Kleist kérdése jó volt, mert Cale tudta, hogy pontosan ezt kellett volna tennie, és ha nem érzett volna úgy Hattyúnyakú Arbell iránt, ahogy, akkor pontosan ezt is tette volna.

– Éppen olyan biztonságban vagyunk itt, mint bárhol másutt lennénk – csak ennyit mondott. – Megkapjuk az ígért jutalmat és a pénzt, ami az itteni munkánkért jár. Ez a feladat ingyen bevétel, és az az igazság, hogy itt egy egész hadsereg véd min-ket a Megváltóktól. Ha valahol máshol szeretnél lenni, csak rajta.

És ennyi volt. Aznap éjjel Hattyúnyakú Arbell Tétova Hen-

ISTEN BALKEZE 262

rivel és Kleisttel az ajtaja el tt aludt. – Jobb, ha óvatosak le-szünk, amíg holnap fel nem térképezzük a helyet – mondta Cale, egész id alatt azt tervezve, hogyan fog színre lépni más-nap mint nagy hatalmú védelmez . Majd megmutatja a lány-nak, mennyire megvet körülötte mindent, a lány pedig rémült lesz és ijedt, aminek következtében Cale majd önelégültté vá-lik.

Másnap reggel Hattyúnyakú Arbell kilenc órakor bukkant el a magánlakosztályából, miután a szobalányai tájékoztatták, hogy odakint két r van az ajtaja el tt, két ápolatlan külsej fickóval, akiket korábban csak az Istállóban láttak.

Arbell a legh vösebb arckifejezését felöltve felfedezte, hogy a két vigyázzállásban pózoló r mellett az ajtónál nem Cale-lel kerül szembe, hanem két fiúval, akikkel még sem találkozott.

– Kik vagytok, és mit kerestek itt? – Jó reggelt, hölgyem – válaszolta Henri kedvesen. Arbell ügyet sem vetett rá. – Nos? – kérdezte újra. – Mi vagyunk a test rei – válaszolta Kleist, miközben meg-

próbálta leküzdeni a késztetést, hogy térdre omoljon a lány mellbevágó szépsége el tt, és olyan tekintet mögé rejteni, ami azt jelezte, hogy rengeteg gyönyör arisztokratát látott már éle-tében, és egyik sem gyakorolt rá túl nagy hatást, különös tekin-tettel az éppen jelen lév re.

– Hol van a… – Arbellnek nem jutott eszébe a kell képpen sért kifejezés – f kolomposotok? – fejezte be végül elégedet-lenül.

– Engem keres? – kérdezte Cale, miközben befordult egy közeli átjáróból két férfi kíséretében, akik hosszú papírteker-cseket cipeltek.

– Kik ezek az emberek? – k a test rei. Ez itt Henri, a másik Kleist. Ugyanolyan

szavuk van, mint nekem, és kérem, tegyen úgy, ahogy javasol-

263 PAUL HOFFMAN

ják. – Szóval k a familiárisai – állapította meg Arbell, abban

reménykedve, hogy a lehet legsért bb a hangneme. – Familiáris? Az meg mi? – Ördögök – válaszolta a lány diadalittasan. – Mint a legyek,

akik Belzebubbal tartanak, amikor az elhagyja a poklot. Nem meglep módon ez Henrit és Kleistet lehangolta, de

feldobta Cale-t. – Igen – válaszolta a fiúkra vigyorogva. – Egyértelm en a

familiárisaim. – Test rnek egy kicsit véznák, nem? Cale sajnálkozva pillantott rájuk. – Elnézést a megjelenésükért, magam sem bámulnám szíve-

sen ket egész nap. De hogy véznák lennének? Esetleg enged-jen rájuk pár Materazzit, és akkor meglátja, mennyire azok.

– Szóval k is gyilkosok, mint te? Henrit ez mélyen sértette, de Kleistnek határozottan tetszett

a replika. – Igen – válaszolta Cale könnyedén –, éppen olyan gyilko-

sok, mint én. Hattyúnyakú Arbell, mivel képtelen volt megfelel vissza-

vágást kitalálni, visszasétált a lakosztályába, és becsapta maga mögött az ajtót.

Tíz perccel kés bb kopogtak az ajtaján, és Hattyúnyakú Arbell intett a komornájának, hogy nyissa ki. Amikor megtette, a komorna örömmel látta, hogy Cale szeme tágra nyílik a döb-benett l. Riba volt az.

Riba felemelkedése ebbe a magas pozícióba a maga módján éppen olyan érdekes volt, mint Cale-é. Amint Anna-Maria elin-tézte Riba kilakoltatását Jane kisasszony lakosztályából, a vén szolgáló sebesen átsietett a Tiszteletreméltó Edith Materazzi palotájába, Aki Hattyúnyakú Arbell édesanyja, és a Marsall el-

ISTEN BALKEZE 264

hidegült felesége volt. Az igazsághoz tartozik, hogy mióta csak húsz évvel azel tt elrendezték az esküv jüket, soha nem voltak másmilyenek egymással, csak hidegek, és Hattyúnyakú Arbell fogantatása valószín leg a történelem legjegesebb nemesi fúzi-ója volt. A Marsall törekvései, hogy mindenáron elkerülje a fe-leségét, gyakran sikerrel jártak, de azon törekvései már kevés-bé, hogy megvonjon t le minden hatalmat vagy befolyást Memphis ügyeit illet en. Tiszteletreméltó Edith Materazzi olyan n volt, aki tudja, hol vannak a halottak eltemetve, és na-gyon kevés olyan mocskos vagy fekete ügylet történt Memp-hisben, amelyr l valamilyen módon ne értesült volna, vagy al-kalomadtán ne t le eredt volna. Annak ellenére, hogy hivatalo-san semmi hatalma nem volt – err l a Marsall gondoskodott –, Tiszteletreméltó Edith Materazzi rengeteg befolyással bírt, amit gyakran azoknak a csontvázaknak az ismerete alapozott meg, amilyet minden családban találni, legyen bármily büszke vagy hatalmas. Így történt, hogy harminc perccel Jane kisasz-szony hisztérikus támadása után Riba ellen a Tiszteletreméltó Edith Materazzi megtudta a dolgot a kémét l, Anna-Mariától, és elrendelte, hogy a dühös, ugyanakkor értetlen szolgáló az palotájában kapjon szállást.

Amikor Vipond meghallotta, mi történt, és hogy Riba immár a Tiszteletreméltó Edith Materazzi markában van, azonnal hí-vatta Jane kisasszonyt, és rendkívül alapos fejmosásban része-sítette az unokahúgát. A lány hüppögve és rettegve bukkant el az irodájából, de már nem lehetett mit tenni, csak várni, hogy mire készül a vén banya.

A Tiszteletreméltó Edith Materazzi nem vesztegette az ide-jét. Tudta, hogy valami folyik itt, és hogy a lányáról van szó. Vad pletykák keringtek a három héttel azel tti Constanz-tavi üdülése utáni távollétér l, amelyek között szerepelt egy titkos házasság és egy titkos szülés is. De egyik sem volt olyan vad, mint maga az igazság. A Tiszteletreméltó Edith Materazzinak

265 PAUL HOFFMAN

sok idejébe és pénzébe került, hogy a végére járjon a történtek-nek, de nem sok sikerrel járt – és a kevés sikert soha nem tudta elviselni.

– Jól bántak veled? – kérdezte a Tiszteletreméltó Edith Materazzi, miközben megveregette maga mellett a kanapét, és meleg mosollyal jelezte Ribának, hogy foglaljon helyet. Riba idegesen, egyben gyanakodva engedelmeskedett. Már eléggé jártas volt Memphis szociális életében ahhoz, hogy ráébredjen, valami furcsa – itt ugyanis a legkisebb rangbéli különbségnél is megkövetelték a tiszteletet, mintha maga Isten rendelte volna így, és a küls söket kinevették, függetlenül attól, milyen hely-zetet foglaltak el a provinciákban. Riba többször hallotta Karoo grófn jér l, aki több mint tíz éve jött Memphisbe, és aki állító-lag a disznóólja eladásával fizetett az útjáért. Ez igaztalan rága-lom volt, mint azt mindenki tudta, mert a karooi nép tisztáta-lannak tartja a disznókat. Akkor hát miért bánik ilyen kedvesen vele egy ilyen tekintélyes hölgy, töprengett Riba, miközben le-ült.

– El ször is, drágám – mondta a Tiszteletreméltó Edith Materazzi –, sajnálom, hogy ilyen sok kellemetlenség ért Jane-nél. Természetesen ez nem mentség, de a néhai édesanyja ba-rátn je voltam, és nincs rá jobb szó: Jane-t elkényeztették, mindig mindent megkapott, amit akart. De manapság így men-nek a dolgok, a gyerekek megkapják, amit kérnek, és láthatjuk az eredményét. De ez van – mondta sóhajtozva és Riba kezét veregetve. – És nagyon sajnálom.

Riba nem volt biztos benne, mit mondjon erre. – Igen, hölgyem. – Jó – mondta a Tiszteletreméltó Edith Materazzi, mintha

elégedett lenne. – És most egy nagy szívességet szeretnék kér-ni.

Riba el sem tudta hinni, amit hallott. – Tudod, nekem is van egy lányom – közölte vele a Tiszte-

ISTEN BALKEZE 266

letreméltó Edith Materazzi. – És aggódom érte. – Riba felé for-dult. – Találkoztál már vele?

– Arbell kisasszonnyal? Igen, hölgyem. – Ah – sóhajtott fel halkan a Tiszteletreméltó Edith

Materazzi, mintha egy régi emlék miatt tenné. – Olyan gyönyö-, nem? – Igen, hölgyem. – Ekkor Tiszteletreméltó Edith Materazzi

megfogta Riba kezét. – Szeretnélek a bizalmamba fogadni, és egyben segíteni ne-

ked, mert úgy érzem, te egy jószív lány vagy, és egy anya el-mondhatja neked az aggodalmait. Így van, Riba?

– Igen, hölgyem, nagyon remélem – válaszolta a megdöb-bent lány.

– Igen, úgy gondolom – mondta Tiszteletreméltó Edith Materazzi, mintha betekintett volna Riba lelkébe, ahol nem lá-tott mást, csak kedvességet, és az anyai aggodalmak mély tisz-teletét. – Olyan dolgokról kell beszélnünk, amikr l számomra nem könny , de az anyaságban nincs helye büszkeségnek, mint az te is megtudod majd egy szép napon. – Felsóhajtott. – A fér-jem gy löl, és mindent megtesz, hogy ne láthassam a lányom. Mi err l a véleményed?

Riba szeme elkerekedett megdöbbenésében. – Szerintem ez nagyon szomorú, hölgyem. – Tényleg az. Megakadályozza, hogy láthassam, és ellenem

mérgezi t. De nem tudom megvédeni magam, mert ha szem-beszegülnék a Marsallal, az tönkretenné Arbell jöv beli kilátá-sait. Ez nem történhet meg. Úgyhogy, Riba, t rnöm kell. El kell viselnem a saját lányom meggy dését, akit imádok, hogy hideg és távolságtartó vagyok, és nem érdekl döm iránta. Mi err l a véleményed?

– Én… – Riba habozott. – Ez rettenetes lehet az ön számára. – Az. De te segíthetsz nekem. Riba szeme még tágabbra nyílt, de nem volt képes semmi-

267 PAUL HOFFMAN

lyen választ kiagyalni. – Úgy hallottam, nagyszer társalkodón vagy, és tehetsé-

ges szépész. – Köszönöm, hölgyem. – Mindenki arról beszél, hogyan változtattad meg a tehetsé-

geddel azt a hálátlan lányt, Jane-t. Az igazat megvallva, nem volt egy szépség, melletted viszont majdnem azzá vált.

– Köszönöm, hölgyem. Szünet következett. – Nos, én ezt szeretném, és amellett te is nagyon jó helyre

kerülnél. Elrendeztem, hogy te legyél a lányom szépésze. – Ó – válaszolta Riba. A Tiszteletreméltó Edith Materazzi elmosolyodott. – Igen, tudom. Hát nem nagyszer ? – De, hölgyem. – Tudom, hogy nagyon ügyes leszel. Én csak két dolgot sze-

retnék. Az egyiket nehéz lesz megtenned, mert látom rajtad, hogy rendes lány vagy és szinte. – Ribára nézett, aki már vár-ta, hogy mi a beugratás az egészben. – Arra kérlek, ne áruld el a lányomnak, hogy rajtam keresztül kerültél oda. – Megszorí-totta Riba kezét, mintha a lány elkeseredetten tiltakozna egy teljesen természetes kérés ellen. – Tudom, hogy ez nem t nik helyesnek, és megértem, de ez csak azért van, mert másképp nem venne fel. Ahhoz, hogy valami nagy jót tehessünk, néha egy kis rosszat kell el tte. Én csak azt szeretném, ha id nként eljönnél hozzám, és elmondanád, hogy van a lányom, mir l be-szélget, mi aggasztja. Csak a kis dolgokat, azokat, amiket egy leány elmondana a szeret anyjának. Megteszed ezt, Riba?

Hát persze hogy megteszi, egyébként is, mi mást tehetne? Be-lement ebbe a szerz désbe a Tiszteletreméltó Edith Materazzi-val, és ha nem hisz neki teljesen, mit számít az? Ribának nem volt választása, és ezt mindketten tudták.

ISTEN BALKEZE 268

szentsége, Bosco Megváltó az erkélyén ült, és amilyen mesz-sze csak ellátott, az alatta elvonuló katonákat figyelte, akik be-töltötték a hatalmas Menedéket. Férfiak kiáltoztak, öszvérek

gtek, lovak prüszköltek és váltottak ki káromkodást a gazdá-ikból. A nyüzsg el készületek látványa kedvére való volt – végtére is ez volt az életcélja beteljesítésének els lépése. Kor-tyolt még egyet a leveséb l, ami a kedvence volt: csirkeláb egy zöld levéllel, amit Memphisben seggtörl ként emlegettek, mert ott csak a hasznáról ismerték, ételként nem fagyasztották.

Kopogtattak az ajtón. – Szabad. Stape Roy Megváltó volt az. – Látni akart, magasságos úr. – Azt akarom, hogy fogjál húsz Megváltót, és próbáld meg

megölni Arbell Materazzit. – De szentséges úr, az lehetetlen! – ellenkezett Roy. – Tisztában vagyok azzal, hogy lehetetlen. Ha lehetséges

volna, nem magát küldeném. Roy ingerült lett és riadt, ennek ellenére visszafogta a kész-

tetést, hogy rákérdezzen, mi a fenét akar ezzel mondani. – Maga haragszik rám, Roy Stape Megváltó. – Azt teszem, amit parancsol, magasságos úr. Bosco felállt, és intett a Megváltónak, hogy jöjjön oda az

asztalhoz, amin Memphis er deinek a térképe hevert. – Maga ott volt a voorheisi csatában, igaz? – Igen, magasságos úr. – Mennyi id telt el, miel tt elesett? – Majdnem három év. Bosco a memphisi er dök térképére mutatott. – Tapasztalt férfiként, maga szerint mennyi id be telne be-

venni Memphist? – Többe. – Mennyivel többe?

269 PAUL HOFFMAN

– Sokkal többe. Bosco megfordult és ránézett. – Elvesztegethetnénk magunkat, bármily nagyszer ek va-

gyunk arra, hogy er vel próbáljuk meg bevenni Memphist, de éppen ezért nem így lesz. Hallotta az arról szóló pletykákat, hogy miért próbáltuk elrabolni Arbell Materazzit?

Stape Roy Megváltó láthatóan zavarba jött. – B nös dolog pletykákat meghallgatni, és még b nösebb

továbbadni, magasságos úr. Bosco elmosolyodott. – Természetesen, de most az egyszer feloldozást adok. A

pletykák terjesztése máris meg van bocsátva. – Leginkább azt beszélik, hogy az Antagonisták titkos hí-

ve, az igéiket terjeszti, és boszorkány, orgiákat tart, férfiak ezreit rontotta meg, és az elfogott Megváltókat tisztátalanságra kényszerítette azzal, hogy kínzással rákot etetett velük.

Bosco bólintott. – Ha ez igaz, a lány nagyon komoly b nös. – Én csak elmondtam a pletykákat, azt nem állítom, hogy

hiszek is bennük. – Akkor jó, Megváltó – mosolygott Bosco. – Azért raboltat-

tam el, mert ki akartam kényszeríteni a Materazzikat Memphis falai mögül. A birodalmukban mindenki királyn ként tekint a lányra, istenítik a szépségéért és a fiatalságáért, a csillag az égboltjukon. Mindenhol, még a leglégyjártabb kis porfészek-ben is a sikereir l beszélnek; ezek legtöbbje kétségkívül kitalá-ció vagy túlzás. Imádják, Megváltó, nem utolsósorban az apja. De amikor meghallottam, hogy nem sikerült az elrablása, nem aggódtam túlságosan. Amint híre megy, hogy egy ilyen rettene-tes dolgot követtünk el, a célom teljesül. A Materazzik dúlva-fúlva kiáramlanak Memphisb l, készen arra, hogy eltöröljenek bennünket a föld színér l. – Bosco leült, és végignézett az el t-te álló keménykötés férfin. – Természetesen maga arra gon-

ISTEN BALKEZE 270

dol, hogy ez nem következett be, úgyhogy biztos tévedtem. Egyszer en csak túl udvarias, vagy fél ahhoz, hogy ki is mond-ja. De maga az, aki téved, Megváltó. Materazzi Marsall önnel ellentétben egyetért velem. Mint kiderült, még ha szeret apa is, de szentimentálisnak nem szentimentális. Titokban tartotta az emberrablást, pontosan azért, mert tudja, hogy nem lenne képes visszatartani a bosszúszomjas népet. És itt jön a maga szerepe, Megváltó. Magának olyan jók a kapcsolatai azzal az izével ott…

– Cicavárosban, szentséges úr. – Szeretném, ha rábeszélné, hogy segítsen magának táma-

dást indítani bizonyos számú katonával, harminccal, esetleg öt-vennel, ahogy jónak találja. Maga majd felvilágosítja ezeket a katonákat, hogy a már széles körben elterjedt pletykák Arbell gonoszságáról és b neir l valósak, és amelyikük meghal, az mártírrá válik…, ami így is lesz. Gondoskodjon arról, hogy a kiválasztott kapitányoknál mind legyen igazolás a mártírom-ságról, amiben le van írva, hogy Isten munkáját végzik. Ha lesz némi szerencsénk, néhányan elég ideig elélnek ahhoz, hogy a Materazzik kínzással szedjék ki bel lük az igazat. Ezúttal nem akarom, hogy bármilyen körülmények között is titokban ma-radhasson, amit teszünk. Ez érthet ?

– Igen, magasságos úr – válaszolta Roy Megváltó sápadtan. – Nagyon elfehéredett, Megváltó. Szeretném megnyugtatni,

hogy a maga halálához nem ragaszkodunk. Pont ellenkez leg. És használjon olyan katonákat, akik valamilyen okból kegy-vesztettek lettek. Amit én kérek, az gonoszság, de szükséges.

Amikor kiderült, hogy a saját életét nem kell feláldoznia, Roy Megváltó arcába visszatért a szín.

– De Cica, a here – mondta – szeretné majd tudni, miben vesz részt. Nem valószín , hogy majd úgy gondolja, érdekében áll valami kétséges dologba belekeverednie.

Bosco ezt egy legyintéssel elintézte.

271 PAUL HOFFMAN

– Ígérjen meg neki bármit, amit akar. Mondja azt neki, hogy ha gy zünk, kinevezzük Memphis kényurává.

– nem hülye, szentséges úr. Bosco felsóhajtott, és egy pillanatra elgondolkozott. – Vigye el neki Strabo Parázna Vénuszának aranyszobrát. Roy Megváltó döbbentnek t nt. – Azt hittem, azt tíz darabra törték, és bevetették a delphi

vulkánba. – Az csak pletyka volt. Bármilyen szentségtör és obszcén

is a szobor, ezzel majd sikerül betömni a maga teremtményé-nek a fülét, hogy ne hallja meg a saját magának feltett kérdése-ket, akár hülye, akár nem.

26.

A következ pár hét során Cale minden önkínzó élvezetét meg-tapasztalta annak, milyen pokollá tenni olyasvalaki életét, akit az ember imád, de ugyanakkor gy löl is. Ha kimondta volna az igazságot, amit nem tett, az az lett volna, hogy kezdett hányin-gere lenni a dologtól.

Soha nem tisztázta magában, hogy tulajdonképpen mit is remél attól, ha Hattyúnyakú Arbell test re lesz. A lány iránt táplált érzelmeivel – az intenzív vággyal és az intenzív megve-téssel – bárkinek nehezére esett volna zöld ágra verg dnie, nemhogy ilyesvalakinek, akiben különös módon keveredett a brutális tapasztalat és az ártatlanság. Lehet, hogy a vonzer se-gített volna abban, hogy Arbell ne rezzenjen össze, amikor megszólította – de honnan került volna vonzer egy ilyen fiú-ba? Arbell fizikai irtózása érthet módon nagy sértés volt a fiú-nak, de nem volt képes másra, minthogy válaszul még ellensé-gesebben viselkedjen vele.

Ez a furcsa légkör Cale és az úrn je között nagy baja volt Ribának. kedvelte Hattyúnyakú Arbellt, bár többet szeretett volna elérni a komornaságnál, függetlenül attól, milyen magas rangú hölgy az úrn je. Arbell kedves volt, figyelmes, és amikor kiderült, milyen értelmes a komornája, onnantól nagyon köny-nyeden és nyíltan viselkedett vele. Ennek ellenére Riba imádat-tal csüggött Cale-en. A fiú az életét kockára téve mentette meg t egy olyan szörny ségt l, amire nem szeretett emlékezni,

csak rémálmaiban gondolt rá. Riba nem értette Arbell hidegsé-

273 PAUL HOFFMAN

gét a fiú iránt, és eltökélte, hogy megfordítja az úrn je modo-rát.

Ahogy ennek nekilátott, az a küls megfigyel számára fur-csának t nt volna: szándékosan úgy tett, mintha megbotlott volna, és leöntötte Cale-t egy csésze forró teával, közben pedig gondoskodott egy pohár hideg vízr l is, hogy a fiú ne égjen meg túlságosan. De így is elég forró volt. Cale egy fájdalomki-áltás kíséretében letépte magáról a gyapjútunikát.

– Ó, sajnálom, nagyon sajnálom – fontoskodott Riba, majd megragadott egy csésze hideg vizet, amit szándékosan helye-zett el a közelben, és azt is ráöntötte. – Jól vagy? Sajnálom.

– Mi bajod velem? – kérdezte Cale, de nem mérgesen. – El ször megpróbálsz leforrázni, utána megpróbálsz vízbe foj-tani.

– Ó – kapkodott leveg után Riba. – Nagyon sajnálom. – Tovább menteget zött, átnyújtott a fiúnak egy kis törülköz t, és általánosságban véve nagy felhajtást csapott körülötte.

– Semmi baj. Túlélem – mondta Cale, miközben magát tö-rölgette. Odabiccentett Arbellnek. – Át kell öltöznöm. Kérem, ne hagyja el a lakosztályát, amíg vissza nem jövök. – Ezzel el-

nt. Ekkor Riba megfordult, hogy lássa, m ködött-e a hadi-csel, de mint az a bonyolult hadicselek esetében el fordul, en-nek is összetett volt a hatása. Ami szánalmat ébresztett Arbellben, méghozzá olyat, amit soha nem hitt volna, hogy ké-pes lenne Cale iránt érezni, az a hátát borító sebhelyek és hur-kák látványa volt. Szinte egy négyzetcentiméter b r sem volt, amin ne hagyott volna nyomot a fiú brutális múltja.

– Ezt direkt csináltad. – Igen – ismerte be Riba. – Miért? – Hogy lássa, mennyit szenvedett. És hogy, kérném tiszte-

lettel, ne legyen olyan goromba vele. – Hogy érted? – kérdezte Arbell elképedve.

ISTEN BALKEZE 274

– Lehetek szinte? – Nem, nem lehetsz! – Mégis az leszek, ha már ennyit elmondtam. Arbell az arisztokrácia mércéje szerint nem tartozott a fenn-

héjázó arisztokraták közé, de senki, nemhogy egy szolga, senki nem beszélt vele még ilyen hangnemben, az apját leszámítva. A döbbenett l elakadt a szava.

– Lehet, hogy önben és bennem, hölgyem – folytatta Riba gyorsan – most nincs túl sok közös, de régen engem is szinte minden téren teljesen elkényeztettek, és olyan élet várt rám, ami a gyönyörök adásából és kapásából állt volna. Nos, mindennek egy óra leforgása alatt vége szakadt, és én megta-nultam, milyen rettenetes az élet, milyen kegyetlen és hihetet-len.

Ezzel elmesélte a tágra nyílt szem úrn jének a részleteket, alaposan leírva a barátn je végzetét, és azt is, hogy Cale ho-gyan kockáztatott mindent, egy még szörny bb halált is bele-értve, csak hogy megmentse.

– Mindig azt ismételgette Ótvarföldén át, hogy az én meg-mentésem volt a legostobább, legelmebetegebb dolog, amit va-laha tett.

– És te hiszel neki? – ez a kérdés zihálva hagyta el Arbell száját.

Riba felnevetett. – Nem vagyok biztos benne. Szerintem néha komolyan

gondolja, máskor pedig nem. De láttam a hátát, amikor Ótvar-földe egyik vizesgödrében mosakodtunk… Isten tudja, hogy ta-lált rá azon a rettenetes helyen. De Henri elmondta, mit tettek Cale-lel. Ez a Bosco nev Megváltó már egészen kisfiúkora óta a legkisebb dologért is pikkelt rá. Megvádolta valamivel, minél lényegtelenebb dolgokkal; azzal, hogy keresztbe tett hüvelyk-ujjal imádkozik, hogy nem húzza ki a kilences farkát, amikor leírja. Majd kirángatta a többiek elé, és kegyetlenül elverte; a

275 PAUL HOFFMAN

földre lökte, és ott is rugdalta. Utána gyilkost faragott bel le. Ekkorra Riba megvet dühbe lovallta magát – és nem csak a

Megváltók iránt. – Szóval számomra meglep nek t nik, hogy egyáltalán le-

hugyozni hajlandó lenne minket, nemhogy az életét kockáztatni a megmentésünkért.

Hattyúnyakú Arbell szeme, bár ez szinte lehetetlennek t nt, még jobban elkerekedett ett l a megdöbbent szófordulattól.

– Szóval, kisasszony, szerintem éppen itt az ideje, hogy ne lefelé nézzen rá a gyönyör , fenn hordott orra mell l, hanem tanúsítsa iránta azt a hálát és sajnálatot, amit megérdemel.

Ekkorra Riba már némiképp veszített a szándékai kezdeti tisztaságából, és kezdte élvezni a saját megvetését és az úrn je zavarát. De nem volt hülye, és tudta, mikor kell abbahagyni. Hosszú csend következett, és Arbell nagyokat pislogva próbálta visszafojtani a sírást. Ködös tekintettel nézett körbe a szobában, majd vissza Ribára, utána ismét körbe. Sóhajtott egy nagyot.

– Nem tudtam. Mostanáig nem láttam magam. Ekkor kopogtattak az ajtón, és Cale lépett be. A szoba telje-

sen megváltozott hangulata ellenére semmit nem vett észre a változásból, ami a távolléte alatt következett be. Pedig nagyobb változás történt, mint azt akár Riba, akár a fiatal n , akiben végbement, sejtette volna. Hattyúnyakú Arbellt, a gyönyör t, és a vágyak minden tárgya közül a legkívánatosabbat megérin-tette a szánalom, amikor meglátta Cale hátán a rettenetes seb-helyeket, de valami sokkal kevésbé nemes is: egyfajta éhség, ami éppen olyan intenzív volt, mint amilyen váratlan. Cale vál-la széles volt, a csíp je pedig természetellenesen keskeny. Semmi elegancia nem volt benne. Csupa izom és er , akár egy bika vagy egy ökör. Ez nem állt jól neki: senki nem öntött vol-na szoborba egy ilyen izmokból és sebhelyekb l álló testet. De a puszta látványától is megrezzent valami Arbellben – és nem csak a szíve.

27.

– Nos, Megváltó – búgta Cica, a Here, miközben a körme az asztal fáját simogatta, amin Strabo Parázna Vénuszának arany-szobra állt. Hangjának halvány csengése olyan érzést keltett Stape Roy Megváltóban, mintha valami, ami minden álmánál rosszabb, készülne lassan bekúszni a fülén. – Ez nagyon külö-nös – folytatta a szoborra meredve. Vagy legalábbis Roy Meg-váltó úgy gondolta, hogy azt bámulja. Mint mindig, Cica, a He-re arcát most is szürke csuklya takarta, amiért a Megváltó igen hálás volt.

– Ha segít nekünk, a szobor a magáé. Miért számítanak az indítékaink?

A körmök tovább kaparászták a fát, és a Megváltó majdnem felugrott, amikor abbamaradt zaj, a letakart kéz el rekúszott a szoborhoz, és a szürke szövet lecsúszott Cica, a Here kezér l – ami nem is kéz volt. Gondoljunk valami szürkére és enyhén sz rösre, olyasmire, mint a kutyák mancsa, csak hosszabb, sokkal hosszabb, és a végén pettyes körmök díszítik, de ez sem pontos leírás. A körmei, lágyan – ahogy egy anya simogatja a kisbabája arcát –, gyengéden cirógatták a szobrot pár pillanatig, majd visszahúzódtak.

– Gyönyör darab – dorombolta. – De én úgy hallottam, tíz darabra törték és a delphi vulkánba vetették.

– Mint látja, nem így van. Hosszú sóhaj következett, amit a Megváltó az arcán érzett,

mint egy nagy, barátságtalan kutya forró, nedves, rossz lehele-

277 PAUL HOFFMAN

tét. – Nem fog sikerrel járni – búgta Cica, a Here. – Ez attól függ. – Ez tény. – Ez a mi dolgunk. – Háborút próbálnak kirobbantani, ami az én dolgom is. Hosszú csend állt be. – Az a helyzet – folytatta végül Cica, a Here – hogy nekem

nincs kifogásom a háború ellen. A múltban mindig csak nyer-tem rajtuk. Elképedne, kedves Megváltóm, ha tudná, mennyit lehet keresni pusztán azzal, ha az ember rossz min ség ételt, italt és edényeket árusít egy háborúban. Garanciát kérek, hiva-talos papírt arról, hogy amennyiben maguk nyernek, az én tu-lajdonomban nem esik kár, és biztonságban mehetek bárhova, ahova szeretnék.

– Rendben. Egyikük sem hitt a másiknak. Cica, a Here valóban tudta,

hogy kell meggazdagodni egy háborúban, de a tervei ennél sokkal átfogóbbak voltak.

– Bele fog telni egy kis id be – sóhajtott Cica, a Here egy újabb forró, nedves lehelet kíséretében. – De három héten belül készek lesznek a tervek.

– Az túl sok id . – De ennyi id kell hozzá. Isten vele. Ezzel Roy Megváltót kivezették Cica, a Here magánlakosz-

tályából az udvarra, majd a városba, ahol egy kis tömeg gy lt össze, hogy megnézze, ahogy felakasztanak két tizenhat éves-nél alig id sebb fiatalembert. Mindkettejük nyaka körül egy-egy tábla lógott, amin az állt: ER SZAKTEV .

– Mi az az er szaktev ? – kérdezte Roy Megváltó az rét l, mert az ártatlanság és a gonosz nagyon jól megfért benne egy-más mellett.

ISTEN BALKEZE 278

– Olyasvalaki, aki fizetés nélkül próbál távozni – jött a vá-lasz.

Cale a gondolataiba mélyedve igyekezett Hattyúnyakú Arbell immár gondosan elbarikádozott magánlakosztálya felé. A lány iránt táplált mély gyanakvása és megvetése ellenére még is kezdett észrevenni valamiféle kis ellágyulást. A lány már nem nézte mérgesen, és nem rezzent össze minden alkalommal, amikor a közelébe ment. Cale id nként feltette magában a kér-dést, hogy a lány tekintete (amiben természetesen nem ismerte fel a sajnálatot és a vágyat) nem lett-e sokatmondóbb. De eze-ket a gondolatokat gyorsan kiverte a fejéb l, mert nem volt semmi értelmük. Ennek ellenére biztosan érezte, hogy valami furcsa történik. Annyira elmerült ezekben a gondolatokban, hogy alig vette észre azt a sötét küllem , tízéves fiúkból álló csoportot, akik a gyakorlótér szélén kövekkel dobálták egy-mást. Amikor közelebb ért, észrevette, hogy egyikük sokkal id sebb, úgy tizennégy év körüli, és olyan magas és karcsú, mint amilyenné a Materazzi fiúk szoktak válni abban a korban. A furcsa csak az volt, hogy a fiatalabb fiúk nem is egymást do-bálták a kövekkel, hanem az id sebbet, és kiabáltak is rá. – Mulya! Félesz . Nyáladzó hülye. Lepcsesszájú idióta! – És jöt-tek a kövek. De a mérete ellenére a nagyobb fiú egyszer en csak rettegve, zavartan forgolódott, miközben t rte a megaláz-tatást. Mikor az egyik k a homlokát érte, összeesett. A fiata-labb fiúk odarohantak, hogy megrugdossák, de Cale is odaért, és fültövön vágta az egyiket, a másikat elgáncsolta, majd visz-szafogottan belerúgott, amikor az már a földön feküdt. A banda egy pillanat alatt menekül re fogta, sért dolgokat kiabálva a hátuk mögé.

– Ha még egyszer meglátlak, ti kis szemetek – kiáltott utá-nuk Cale –, akkor megérzitek a cip met a seggeteken!

Cale az elesett fiú fölé hajolt.

279 PAUL HOFFMAN

– Semmi baj, elmentek – közölte a hüppög kupaccal maga mellett, aki a kezével eltakarta az arcát, és labdává gömbölyö-dött. Semmi reakció. A fiú tovább hüppögött. – Én nem bánta-lak. k már elmentek. – Még mindig semmi reakció. Cale im-már kicsit ingerültebben megérintette a vállát. A fiú életre rob-bant, és olyan sebességgel csapott le, hogy a keze nagyot csat-tant Cale homlokán. Cale meglepett, fájdalmas kiáltással hátra-ugrott, miközben a fiú végtelen döbbenettel meredt rá, és egy fal felé hátrált, rémülten pislogva körbe-körbe, hogy hol lehet-nek a kínzói.

– A fenébe! – mondta Cale. – A fenébe! A fenébe! A fené-be! – A fiúnak vasökle volt, és Cale úgy érezte magát, mintha egy kalapáccsal vágták volna fejbe. – Mi a bajod, te átkozott eszel s? – üvöltötte a vad tekintet fiúnak. – Én csak segíteni akartam, te meg majdnem lecsaptad a fejem.

A fiú továbbra is csak bámult, de végül megszólalt; viszont nem szavakat mondott, csak egy sor nyögés jött ki a száján.

Cale-nek, aki nem szokott hozzá a süketnémákhoz – k ugyanis nem húzták sokáig a Menedékben beletelt egy kis ide-jébe, amíg ráébredt, hogy a fiú süket. Kinyújtotta a kezét. A fiú lassan elfogadta, és Cale talpra rántotta. – Gyere velem – mondta. A fiú rámered. Éppen olyan süket volt, mint néma. Cale intett, hogy kövesse, és a fiú lassan, a fájdalomtól és a megaláztatástól sírdogálva engedelmeskedett.

Tíz perccel kés bb Cale az átmeneti rházban mosdatta a fi-út Hattyúnyakú Arbell lakrészénél, amikor maga a lány rontott be, Riba kíséretében. Amikor meglátta a vérz fiút Cale-lel szemben ülve, felkiáltott: – Mit m veltél vele?

– Mir l beszélsz, te rült perszóna? – kiabált rá vissza Cale. – Éppen a tieitek egy kis bandája kalapálta el, én pedig elker-gettem ket.

Arbell szégyenkezve meredt rá, amiért tönkretette mindazt, amit az elmúlt pár napban sikerült elérnie.

ISTEN BALKEZE 280

– Ne haragudj. Ne haragudj – mondta olyan sajnálkozva és láthatóan megbánással telve, hogy Cale-t intenzív gyönyör töl-tötte el. Most az egyszer kerekedett felül a lánnyal szemben. De elutasítóan fújtatott. – Annyira sajnálom – folytatta a lány, majd odament a gyerekhez, idegesen és aggodalmaskodva, és megcsókolta. Cale még soha nem látta, hogy bárki iránt ilyen mérték szeretetet tanúsított volna. Ámulva nézte ket. A fiú szinte azonnal megnyugodott. Hattyúnyakú Arbell Cale-re né-zett, miközben a fiú haját simogatta.

– Ez az öcsém, Simon – közölte vele. – A legtöbben Félesz Simonnak nevezik, bár el ttem nem merik. Süketnéma. Mi tör-tént?

– A gyakorlótéren volt. Egy csoport fiatalabb fiú kövekkel dobálta.

– Szörnyetegek! – mondta Arbell, hátat fordítva az öccsé-nek. – Azt hiszik, bármit megtehetnek, csak mert nem tud rá-juk árulkodni.

– Neki nincs test re? – Dehogy nincs, de szeret egyedül lenni, és mindig kiszökik

a gyakorlótérre, mert olyan akar lenni, mint a többiek. k vi-szont utálják és félnek t le, mert lassú. Azt mondják, megszáll-ta az ördög.

Az immár vidámabb Simon elkezdett Cale-re mutogatva nyögdécselni, és közben eljátszotta a k dobálást meg a meg-mentését.

– Meg akarja köszönni neked. – Honnan tudod? – kérdezte Cale kicsit udvariatlanul. – Hát izé. Nem tudom, de jó szíve van, még ha a gondolko-

dása egyszer is. – Megfogta Simon kezét, tenyérrel felfelé ki-nyújtotta, és Cale elé tartotta, hogy rázza meg. Amikor Simon ráébredt, mir l van szó, Cale-nek beletelt egy kis idejébe, amíg sikerült leállítania a kezének az energikus pumpálását. Mind-eközben a vér átáztatta az átmeneti kötést, amit Cale tett Simon

281 PAUL HOFFMAN

fejsebére. Intett a gyereknek, hogy üljön le, és Arbell aggódó tekintete el tt lehámozta a kötést. Csúnya seb volt alatta, majd-nem öt centi hosszú.

– Azok a kis szemétládák majdnem kiverték a szemét. Össze kell varrni.

Hattyúnyakú Arbell elképedten bámult rá. – Hogy érted? – Össze kell varrni, ahogy az ember megvarr egy inget vagy

egy zoknit. – Cale felnevetett azon, amit mondott. – Persze, nem úgy, ahogy maga.

– Mindjárt idehívom az egyik orvost. Cale gúnyosan felhorkantott. – Az utolsó Materazzi orvos, aki engem kezelt, megölt vol-

na, ha lett volna rá esélye. Itt nem csak arról van szó, hogy lesz egy nagy sebhelye; egy ekkora seb nem fog rendesen begyógy-ulni. Tíz az egyhez, hogy elfert dik, és akkor Isten tudja, mi lesz. Három-négy öltéssel le lehet zárni, és akkor szinte észre sem lehet majd venni.

Hattyúnyakú Arbell teljes zavarban bámult rá. – Hadd hívjak el ször egy orvost, aki megnézi. Kérlek, pró-

báld megérteni. Cale vállat vont. – Ahogy gondolod. Egy órával kés bb két orvos jelent meg, vitatkozott össze

egymással hangosan, mulasztotta el elállítani a vérzést, s t, tet-te még rosszabbá a fogdosással és bökdöséssel. Ekkorra Simon teljesen összezavarodott, és olyan fájdalmai voltak, hogy elege lett, és nem engedte a közelébe az orvosokat, miközben végig vérzett a fejsebe.

Cale pár perc alatt beleunt a dologba és otthagyta ket, majd amikor fél órával kés bb visszaért, egy sarokban találta Si-mont, aki nem hagyta, hogy bárki hozzáérjen, a n vérét is be-leértve.

ISTEN BALKEZE 282

Cale félrevonta a zaklatott Arbellt. – Nézze – mondta. – Hoztam egy kis fonalat a piacról, hogy

elállítsuk a vérzést. – A sarokban végbemen dráma felé intett a fejével. – Ennek nem lesz jó vége. Miért nem kérdezi meg az apját, hogy mit gondol?

Hattyúnyakú Arbell felsóhajtott. – Az apám semmit nem hajlandó vele csinálni. Meg kell ér-

tened, nagy szégyen egy ilyen gyerek. Én hozom meg a dönté-seket.

– Akkor döntsél. Pár percen belül elküldték az orvosokat, és a szobában csak

Cale és Arbell maradt. Simon abbahagyta a kiabálást, de gya-nakodva meredt a párosra a sarokból. Cale ügyelt arra, hogy Simon lássa, ahogy kibontja a cickafarkport tartalmazó papír-göngyöleget, és a tenyerébe szór bel le. Cale a porra mutatott, majd Simonra, majd a saját homlokára. Egy pillanatra megállt, majd óvatosan odasétált Simonhoz, és letérdelt, odanyújtva a nyitott tenyerét a cickafarkporral. Simon ránézett, és a gyanak-vása éberséggé szelídült. Cale felcsippentett egy kis cickafark-port, és lassan felemelte Simon fejéhez. Utána hátrahajtotta a saját fejét, és mutatta Simonnak, hogy is tegyen így.

Simon mélységes gyanakvással úgy is tett, és Cale rászórta a port a még mindig vérz sebre, és ezt hatszor megismételte. Majd hátralépett, és megvárta, hogy Simon megnyugodjon.

A vérzés tíz percen belül elállt. Az immár nyugodtabb Si-mon hagyta, hogy Cale ismét odamenjen hozzá, és kitisztítsa a port a sebb l. Bár ez egyértelm en fájdalmas volt, Simon tü-relmesen kivárta, hogy Cale gyengéden befejezze a feladatot, amit Hattyúnyakú Arbell végignézett. Amikor végzett, vissza-csalogatta Simont a szoba közepére, és kérte, hogy feküdjön az asztalra. Utána, továbbra is Simon bizalmatlan tekintete el tt, kivett egy kis darab összehajtogatott selymet a bels zsebéb l, és kibontotta az asztalon. Több t volt benne, pár közülük meg

283 PAUL HOFFMAN

is volt hajlítva, és néhányba selyemszál volt f zve. Simon sze-mébe visszatért a gyanakvás, amikor Cale kivette az egyik t t a cérnával, és felemelte, hogy megmutassa neki. Többféle pan-tomimmal próbálta megmutatni, mire készül, de Simon arcán csak egyre mélyül riadalom tükröz dött. Minden egyes alka-lommal, amikor Cale megpróbálta összevarrni a sebet, az értet-len Simon ijedten kiabált és sikoltozott.

– Nem fogja hagyni. Próbálkozz mással – javasolta az aggó-dó Arbell.

– Nézd – mondta a kimerült és egyre ingerültebb Cale –, túl mély a seb. Mondtam, hogy vagy el fog fert dni, és akkor Simonnak oka is lesz kiabálni, vagy véglegesen lezárom.

– Nem az hibája. Nem érti. Ezzel nem lehetett vitatkozni, így Cale egyszer en hátralé-

pett és felsóhajtott. Majd még hátrébb lépett, el vett egy kis kést a bels zsebéb l, és miel tt akár Arbell, akár Simon rea-gálni tudott volna, mélyen belevágott a bal tenyerébe a hü-velykujj alatti húsos részen.

Hosszú percek óta most el ször lett teljes csend. Simon a vérével együtt döbbenten és leny gözve meredt arra, ami az

imént ment végbe a szemük el tt. Cale eltette a kést, és miköz-ben ömlött a vér a sebb l, elvett egy kötést az asztalról, és er -sen a sebre nyomta. A következ öt perc során semmit nem mondott, a másik kett meg csak bámulta. Utána óvatosan le-húzta a kötést, és látta, hogy a seb megsz nt vérezni. Lassan odament az asztalhoz, elvett egy t t és egy cérnát, majd meg-mutatta ket Simonnak, mintha egy b vésztrükkre készülne. Utána óvatosan a seb mellé helyezte a t t, és a vágás egyik fe-léb l szúrni kezdte át a másikba. Az arcán összpontosítás tük-röz dött, amikor összehúzta, mintha csak zoknit stoppolna. Utána csomóra kötötte, majd egy újabb felcérnázott t ért nyúlt, és háromszor megismételte a dolgot, amíg le nem zárta a sebet. Akkor felemelte az összevarrt vágást Simon szeme elé, hogy a

ISTEN BALKEZE 284

fiú meg tudja vizsgálni. Amikor végzett, Cale a szemébe né-zett, bólintott és várt. Simon, immár sápadtan a félelemt l, vett egy mély leveg t, és visszabólintott. Cale fogott egy újabb t t, felemelte a fiú sebéhez (kisfiúként gondolt rá, bár egykorúak voltak), és beleszúrta.

Az öt varrat elkészült, bár érthet en Simon végignyafogta és – sikoltozta a m veletet. Amikor végzett, Cale elmosolyodott és megrázta a kezét, és bár Simon olyan fehér lett, mint az aludttej, kibírta a pokoli fájdalmakat. Cale Hattyúnyakú Arbellhez fordult, aki majdnem olyan fehér és reszketeg volt, mint az öccse.

– Jó feje van – nyugtatta meg. – Több rejlik az öccsében, mint azt az emberek hiszik.

Cale szégyentelen el adása megtette a remélt hatást. Ahogy az el tte álló rendkívüli teremtményt bámulta, szinte érezte, hogy Arbell Materazzi szédelegve, döbbenten, rettegve és el-képedve, de szinte már félig belé is szeretett.

A Guelpheknek – akik messze földön híresek a zsugoriságukról – van egy mondásuk: minden jótett megkapja méltó büntetését. Cale nemsokára rá fog jönni, néha mennyi igazság rejlik ebben a pesszimista szólásban. Sajnálatos módon t nem arra nevel-ték, hogy helyretegye a rossz kisfiúkat, amikor gyerekességb l kegyetlenkednek, hanem arra, hogy öljön. A visszafogott er -szakosság számára ismeretlen fogalom volt, és sajnos az a rú-gás, amiben Simon egyik kínzóját részesítette, túl er sre sike-rült, és eltörte a fiú két bordáját. Egy szerencsétlen egybeesés folytán a fiú apja Solomon Solomon volt, aki már azért is bosz-szút szeretett volna állni Cale-en, amiért elpáholta a hat legjobb tanítványát, most meg szinte magánkívül volt a düht l a fia se-besülése miatt. Mint az gyakran el fordul a vérengz feneva-dak körében, Solomon Solomon kedves, szeret szül volt. De a benne izzó dühöt vissza kellett fojtania. És még párbajra sem

285 PAUL HOFFMAN

hívhatta ki Cale-t, mert a kérdéses sérülést a fia aközben szen-vedte el, miközben Materazzi Marsall gyermekét bántalmazta. Akármennyire szégyelli is a Marsall, hogy egy félesz az örö-köse, nagyon dühös lenne, ha támadnák a családja becsületét, és fontos beosztása ellenére egy nap arra ébredne, hogy valami szemétdombra deportálták a Közel-Keleten, hogy temetéseket felügyeljen egy lepratelepen. A Cale ellen irányuló fortyogó dühéhez immár gyilkos gy lölet is csatlakozott, és csak az al-kalomra várt. Márpedig arra nem kellett sokáig várni.

Nem meglep , hogy Félesz Simon, ha az apja és a n vére nem volt hallótávolságban, olyan sok id t kezdett tölteni Cale, Tétova Henri és Kleist társaságában, amilyen sokat csak tudott. Meglep módon a fiúk ezt, hogy olyasvalaki csatlakozik hoz-zájuk, aki se nem hall, se beszélni nem tud, egyáltalán nem ta-lálták olyan idegesít nek, mint gondolták volna. Hozzájuk ha-sonlóan a gyerek is egy bántalmazott kívülálló volt, de t azért is sajnálták, mert szinte mindent megkapott, ami a fiúk számára a mennyeket jelenti: pénzt, rangot, hatalmat, mégis elérhetetle-nül messze került mindett l. A viselkedése sokszor kiszámítha-tatlan volt, és néha vad tudott lenni, de ez csak azért volt így, mert senki nem foglalkozott azzal, hogy jó nevelésben részesít-se. k viszont, ha idegesítette ket, azonnal kiabálni kezdtek vele, ami nem zavarta túlságosan, vagy röviden seggbe rúgták, ami viszont már igen. Mint arra hamar rájöttek, az volt a leg-eredményesebb módszer, ha oda se bagóztak rá, amikor elkez-dett érthetetlenül hadoválni, vagy más módon rosszalkodott. Ezt mindennél jobban gy lölte, és hamar megtanulta a Megvál-tó ministránsok alapvet illemszabályait. Ez volt az egyetlen szabályrendszer, amit valaha is tanítottak neki az emberekkel való bánásmóddal kapcsolatban, bár Memphis fogadószobái-ban nem ment volna vele sokra.

Arbell elmesélte, hogy Simon a legjobb tanítókat kapta, de semmi nem sült ki bel le – ugyanakkor a fiúk tudtak valamit,

ISTEN BALKEZE 286

amit még Memphis legjobb tanítói sem. A Megváltók kialakí-tottak egy egyszer jelnyelvet azokra a napokra és hetekre, amiket némaságban kellett tölteniük. Miután sikertelenül pró-bálták rábírni Simont, hogy megtanuljon pár szót, Cale elsajá-títtatott vele néhány jelet, amiket hamar megtanult: a vizet, a követ, az embert, a madarat, az eget stb. Három nappal azután, hogy elkezdték, Simon megrángatta Cale ingujját, miközben egy nagy kacsaúsztató mellett sétálgattak, és megmutatta a „vízmadár” jelét. Cale ekkor kezdte el úgy gondolni, hogy Si-mon talán nem is olyan gyengeelméj . A következ hét során Simon úgy itta magába a Megváltók jelnyelvét, mint amikor vizet öntenek egy kiszáradt szivacsra. Mint kiderült, nemcsak hogy félesz nem volt, de rendkívül okosnak bizonyult.

– Az kell neki – mondta Cale, miközben mind a négyen az rszobában ették a vacsorájukat –, hogy valaki még több szót

találjon ki neki. – Annak meg mi haszna lenne – kérdezte Kleist –, ha úgy-

sem érti senki, mit mutogat. Mi lenne abban neki a jó? – De Simon nem akárki, nem? A Marsall fia. Fel tudnak

venni mellé valakit, aki megfejti a jeleit, és hangosan kimondja azokat.

– Hattyúnyak biztos kifizetné – jegyezte meg Tétova Henri. De Cale-nek nem ez volt a terve. – Még ne – mondta, miközben Simonra pillantott. – Szerin-

tem megérdemli, hogy bosszút állhasson az apján, és mindenki máson, Hattyúnyakút leszámítva. Valami nagyot kell tennie, amivel meg tudja mutatni nekik, mire képes. Majd én keresek valakit, és ki is fizetem.

Bár ezek az okok is valósak voltak, de nem ez volt a teljes igazság. Cale észrevette, hogy Hattyúnyakú Arbell viselkedése nagyon megváltozott vele szemben, de azt nem tudta, mennyi-re. Végtére is nem volt (és miért is kellett volna lennie?) túl ta-pasztalt a gyönyör , kívánatos, fiatal n k érzelmei terén, me-

287 PAUL HOFFMAN

lyeket olyanok iránt tápláltak, akik halálra rémítették ket. Úgy érezte, valami drámai lépésre van szükség, amivel leny gözhe-ti, és minél megdöbbent bb, annál jobb.

Így történt, hogy másnap, IdrisPukke kíséretében, aki ezen a téren is a tanácsadója volt, Cale a Tanítók Hivatala számvev -jének az irodájában találta magát, abban az intézményben, amit csak Agyászatként ismertek. Itt képezték ki azt a rengeteg hiva-talnokot, akikre szükség volt a birodalom hivatalaiban. A leg-fontosabb posztokat természetesen a Materazzik számára tar-tották fent – nemcsak a provinciák kormányzását, hanem a leg-kisebb befolyással járó állásokat is. Ugyanakkor az is köztudott volt, még ha hivatalosan nem is ismerték el, hogy közülük nem volt elégnek annyi esze vagy érzéke, hogy hatékonyan, vagy éppen bárhogy elvezessen egy uradalmat. Ezért alapították az Agyászatot, azt a helyet, ami szigorúan meritokrata alapon m -ködött, hogy a dolgok adminisztrációja ne d ljön túl hamar ká-oszba a hozzá nem értés miatt Bárhol is kapott kormányzói ál-lást a Materazzik valamelyik ostoba fiúgyermeke vagy kicsa-pongó unokaöccse, mindig mellette állt egy jelent s számú csapat az Agyászatból, akik gondoskodtak arról, hogy a károk bizonyos mértéken belül maradjanak. Ebb l kifolyólag pusztán az arisztokraták személyes érdekei miatt úgy alakult, hogy a keresked i réteg ambiciózus és eszes fiai számára (az intelli-gens szegényekkel ellentétben) nyílt egy felfelé vezet út, ami egyben a jöv jük záloga is volt Memphisben. Ez elejét vette a fennálló rendet támadó összeesküvéseknek, ami már sok arisz-tokráciát porba döntött a múltban.

A Számvev némi gyanakvással meregette a szemét IdrisPukkéra, akinek a hullámzó hírneve megel zte t. Ezt a gyanakvást a mellette ül , vad külsej , fiatal gazember sem oszlatta el, akinek még rosszabb volt a híre – még ha titokzato-sabb is.

– Hogyan lehetek segítségükre? – kérdezte olyan segít ké-

ISTEN BALKEZE 288

szen, amennyire csak telt t le. – Lord Vipond – húzott el IdrisPukke egy levelet a bels

zsebéb l, és letette az asztalra a Számvev el tt – azt szeretné, ha mindenben a szolgálatunkra lenne.

A Számvev gyanakodva pislogott a levélre, mintha kétel-kedne az eredetiségét illet en.

– A Marsall családjának egy fontos tagja mellé szükségünk van a legjobb tanítójára udvaroncnak.

A Számvev felvidult – ebb l még jó dolgok is kisülhetnek. – Értem. De ez nem olyan állás, amit általában Materazzik

szoktak betölteni? – Általában – értett egyet IdrisPukke, mintha ennek a mé-

lyen gyökeredz és megváltoztathatatlanul k be vésett tradíci-ónak semmi jelent sége nem lenne. – Ebben az esetben olyas-valakire van szükségünk, aki értelmes és tehetséges, legf kép-pen a nyelvek terén. Valakire, aki rugalmas, és képes a saját fe-jével gondolkozni. Van ilyen embere?

– Sok ilyen emberünk van. – Akkor a legjobbat akarjuk. És így történt, hogy két órával kés bb a döbbent Jonathan

Koolhaus, aki alig akart hinni a szerencséjének, végigvonult az er dön, és a Materazzi udvaroncoknak kijáró tisztelettel vezet-tetett be Hattyúnyakú Arbell lakrészébe, majd az rhelyiségbe.

Ha Jonathan Koolhaus nem ismerte volna még a nagy Void generális aforizmáját – „Egyetlen hír sem olyan jó vagy rossz, amilyennek els pillanatra t nik” –, akkor most megtanulta volna. Arra számított, hogy egy nagy lakosztályban találja ma-gát, a fény élet el szobájában, amir l úgy gondolta, az te-hetségével nem is érdemel kevesebbet. Ehelyett egy, a falak mentén ágyakkal és mindenféle ádáz külsej fegyverekkel tele-rakott rhelyiségben állt. Valami nem stimmelt. Fél órával ké-

bb Cale sétált be Simon Materazzival. Cale bemutatkozott, Simon pedig morgott valamit a zavart bölcsésznek. Meghall-

289 PAUL HOFFMAN

gatta, mit várnak t le: arra kellett használnia a képességeit, hogy kifejlesszen egy rendes jelnyelvet Simon számára, és utá-na vele menjen mindenhova, mint a tolmácsa. Elképzelhet , mekkorát csalódott szegény Jonathan. Ragyogó jöv t képzelt el magának Memphis társadalmának a csúcsán, de valójában csak szócs ként kellett üzemelnie a falu bolondjának tartott Materazzi fiú mellett. Ett l a tudattól nem éppen volt a leg-boldogabb ember.

Cale utasított egy szolgát, hogy vezesse a szobájába, ami nem volt sokkal jobb annál, mint amilyenben az Agyászatban lakott. Utána átkísérték Simon lakosztályába, ahol Tétova Hen-ri átvette vele a Megváltók néma nyelvének alapjait. Ez leg-alább lehet séget nyújtott a csüggedt Koolhausnak, hogy ne a csalódásán járjon az esze. Megérdemelten kapta a hírnevét, mint született nyelvtehetség, és gyorsan kiderült számára, hogy nem is olyan nehéz ez a jelnyelv dolog. Két óra alatt leírta az összeset. Lassan egyre kíváncsibb lett. Elképzelhet nek találta, hogy érdekes lesz nem megtanulni, hanem kitalálni egy új nyelvet. Semmilyen hír nem olyan jó vagy rossz, amilyennek els pillanatra t nik. Mindenesetre nem tehetett mást, mint hogy nekiálljon, még ha nem szívesen is vette, hogy egy fél-esz vel kell dolgoznia.

A következ pár nap alatt Koolhaus átértékelte a benyomá-sát: Simon egész élete során többé-kevésbé csak a saját eszkö-zeire támaszkodhatott, és azért volt neveletlen, mivel senki nem tanította semmire, vagy oktatta jó modorra. Koolhaus két körülmény folytán vált képessé a tanítására. Egyrészt mert Si-mon rettegte és istenítette Cale-t, másrészt a fiú saját elszánt vá-gya miatt, hogy megtanuljon kommunikálni másokkal, most, hogy megtapasztalhatta ezt a nagyszer élvezetet, még ha csak a Megváltók sz kös jelnyelve segítségével is. Ett l a kombináció-tól Simon ígéretesebb tanítvánnyá vált, mint els re t nt, és gyor-san haladtak, noha naponta legalább kétszer megakadtak Simon

ISTEN BALKEZE 290

dühkitörései miatt, amikor nem értette meg, mit akar Koolhaus. Amikor Simon el ször produkált ilyen rohamot, a riadt tanár Cale-ért küldetett, aki azzal fogta be Simon száját, hogy verést ígért neki, amennyiben nem viselkedik. Simon, aki a sebvarrós kaland után elhitte Cale-r l, hogy mindenre képes, engedelmes-kedett. Cale látványosan átadta a hatalmát Koolhausnak, akinek engedélyezte a közelebbr l meg nem nevezett, de rettenetes büntetések végrehajtását, és csak ennyi kellett. Koolhaus to-vább haladt a tananyaggal, Simon pedig, aki mindent megtett volna, hogy Cale kedvében járjon, a tanulással. Koolhaus nem engedhette meg magának, hogy bárkinek is beszéljen arról, mit csinál, és a jelenlétét azzal magyarázták, hogy Simon átme-neti test re.

Bár nem volt tisztában Cale-nek az öccsével kapcsolatos ambícióival, Hattyúnyakú Arbell minden mást észrevett, amit a fiú tett érte. A Menedékben nem voltak játékok – a játékot

nnek tekintették. Legközelebb talán az a gyakorlat állt hozzá, amikor két csapatra oszlottak, egy vonallal elválasztották ket egymástól, amit nem volt szabad átlépniük, és egy zsinóron ló-gó b rzsákkal próbálták eltalálni egymást. Ez nem is t nik ve-szélyesnek, amíg említésre nem kerül, hogy a zsákokban nagy

darabok voltak. Gyakran el fordultak komolyabb sérülések: a halál ritka volt, de nem példa nélküli. Amikor rájött, hogy a memphisi könny életben mindhárman kezdik elereszteni ma-gukat, Cale újraélesztette a játékot, de kövek helyett homokot használtak. Noha ezúttal is csak edzésnek szánták, elképedten döbbentek rá, hogy a súlyos sérülések állandó fenyegetése hiá-nyában nevetve és szívesen játszanak. Mivel hiányzott egy em-ber, Simont is bevették. A fiú esetlen volt, és hiányzott bel le a többi Materazzi kecsessége, de tele volt energiával, és olyan sok lelkesedéssel, hogy folyamatosan megsebezte magát. De ez láthatóan sosem zavarta. Ahogy nevetgéltek és egymás ügyet-lenségét gúnyolták, olyan zajosak voltak, hogy Arbell nem tud-

291 PAUL HOFFMAN

ta nem meghallani ket. Gyakran odaállt nézni az udvarra nyíló ablakba, hogyan nevet, játszik, és életében el ször tartozik va-lahova az öccse.

Ez is még jobban megnyitotta a szívét – természetesen Cale furcsa lelki és testi erejével együtt, az izmaival és a verejtéké-vel, miközben a fiú rohangált, dobált, kergetett és játszott.

Kés bb, amikor már egy órája Arbell szobája el tt állt, a lány szólt Ribának, hogy hívja be. Miközben arról gondosko-dott a hálószobában, hogy szépnek t njön, Cale a nappaliban várta. Mivel ez volt az els alkalom, hogy egyedül nézhetett itt körül, szisztematikusan leellen rzött mindent, onnantól kezdve, hogy milyen könyvek vannak az asztalon, a tapétán át a szobát uraló hatalmas festményig, amely egy párt ábrázolt. Éppen ezt vizsgálta meg közelr l, amikor Arbell belépett mögötte, és azt mondta:

– Az a dédnagyapám a második feleségével. Nagy botrányt okoztak azzal, hogy tényleg szerették egymást. – Cale meg akarta kérdezni, miért tartja a képüket a falán, de Arbell témát váltott.

– Szerettem volna – közölte vele kedvesen és szégyenl sen – megköszönni mindazt, amit Simonért teszel. – Cale nem vá-laszolt, mert nem tudta, hogyan kellene, és mert mióta el ször meglátta, ez volt az els alkalom, hogy a zavaros imádatának tárgya ilyen kedvesen szólt hozzá, és szinte leterítette a szere-lem. – Láttam ma, ahogy játszotok vele, erre gondolok. Olyan boldog, hogy vannak, akik… – majdnem azt mondta, „játsza-nak vele”, de rájött, hogy ez a hol durva, hol kedves fiatalem-ber esetleg félreértené – …barátságosak vele. Nagyon hálás vagyok.

Cale-nek nagyon tetszett ennek a szónak a csengése. – Nem gond – válaszolta. – Simon gyorsan tanul, ha el tud-

juk neki magyarázni, mir l van szó. Majd megkeményítjük. – Amint ezt kimondta, rájött, hogy nem így kellett volna fogal-

ISTEN BALKEZE 292

maznia. – Úgy értem, megtanítjuk, hogyan boldoguljon el egyedül.

– De nem tanítotok neki semmi veszélyeset? – kérdezte a lány.

– Azt nem tanítom meg neki, hogyan öljön, ha erre gondol. – Ne haragudj – menteget zött a lány elkeseredésében, hogy

megsértette. – Nem akartam udvariatlan lenni. De Cale már nem volt olyan túlérzékeny a társaságában,

mint régebben. Rájött, hogy a lány jelent sen felengedett irán-ta.

– Nem, nem volt udvariatlan. Sajnálom, hogy mindig olyan gyorsan megsért döm. IdrisPukke azt mondta, ne feledkezzek meg róla, hogy csak egy huligán vagyok, és legyek óvatosabb azok társaságában, akik rendes nevelést kaptak.

– Csak nem? – nevetett a lány. – Dehogynem. Nem tiszteli túlságosan az érzékeny oldala-

mat. – Van olyan? – Nem tudom. Maga szerint jó lenne, ha lenne? – Szerintem nagyszer lenne. – Akkor majd dolgozom rajta, bár még nem tudom, hogyan.

Maga talán rám szólhatna, amikor úgy viselkedem, mint egy huligán, és leállíthatna.

– Nem merném – válaszolta Arbell, lassan rebegtetve a pil-láit.

Cale felnevetett. – Tudom, hogy mindenki azt hiszi, annyi jómodor sincs

bennem, mint egy görényben, de azért vannak határaim, és nem ölnék meg senkit, csak mert banditának nevez.

– Annál azért sokkal több vagy. – A lány szempillája még mindig rebegett.

– De ugyanúgy bandita. – Most megint túlérzékeny vagy.

293 PAUL HOFFMAN

– Látja. Leállított, és mégsem öltem meg. S t, megpróbálok megjavulni.

Arbell elmosolyodott, Cale nevetett, és még egy lépéssel beljebb jutott a lány döbbent szívének mélyébe.

Kleist azt tanítgatta Simonnak és Koolhausnak, hogyan készít-senek nyílvessz t libatollal. Ez volt Simon harmadik sikertelen próbálkozása, és olyan dühös lett, hogy eltörte a vessz t, és a két felét a szoba túlsó végébe vágta. Kleist higgadtan nézte, és intett Koolhausnak, hogy tolmácsoljon.

– Ha még egyszer ilyet csinálsz, Simon, meg fog ismerkedni a segged a bakancsommal.

– Segged? – kérdezett vissza Koolhaus, hogy kifejezze fennakadását a durvaságon.

– Maga olyan okos, találja ki, mit jelent. – Találjátok ki, mire bukkantam itt a pincében! – lépett be a

szobába Tétova Henri úgy, mintha valaki lekvárt is kent volna a kenyerére, nem csak vajat.

– Az Isten szerelmére – válaszolta Kleist anélkül, hogy fel-nézett volna az asztalról –, hogy tudnám kitalálni, mit találtál a pincében?

Tétova Henri nem hagyta, hogy letörjék a lelkesedését. – Gyere, és nézd meg. – Annyira ragyogott róla az öröm,

hogy Kleist kíváncsi lett. Henri levezette ket a palota alatti szintre, végig egy sötét folyosón egészen egy kicsi ajtóig, ami nagy nehezen nyílt csak ki. Amint bejutottak, egy magas ab-lakból éppen elég fény sz dött be hozzájuk.

– Az egyik vén katonával beszélgettem, aki egyébként érde-kes háborús történeteket mesélt, és megemlítette, hogy öt évvel ezel tt kint jár rözött Ótvarföldén a Gurriereket keresve, és egyszer csak belebotlottak a Megváltók egy kocsijába, ami le-szakadt a vonatról. Csak pár Megváltó ácsorgott körülötte, úgyhogy közölték velük, hogy t njenek el, és lefoglalták a ko-

ISTEN BALKEZE 294

csit. – Odament egy ponyvához, és félreseperte. Alatta hatal-mas relikviagy jtemény volt: különböz méret szent nippek fából és fémb l, a Felakasztott Megváltó Szent Húgának szob-rai, különböz mártírok elfeketedett ujjai és lábujjai, amiket ki-csiny, gondosan kidíszített dobozkákban raktak el – az egyik-ben egyenesen egy orr volt, legalábbis Tétova Henri úgy látta; hétszáz év elteltével nehéz az ilyesmit megállapítani. A magyar Szent István jobb keze is köztük volt, egy tökéletesen tartósított szívvel együtt.

Koolhaus Tétova Henrire nézett. – Mi ez itt? Nem értem. Tétova Henri felemelt egy kis üveget, ami a háromnegyedé-

ig volt megtöltve, és felolvasta: – Ez a „Szent olaj, ami Szent Walburga koporsójából csö-

pögött”. Kleistnek elfogyott a türelme, és a kupac relikvia rossz em-

lékeket ébresztett benne. – Kérlek, mondd azt, hogy nem ezért hívtál ide minket. – Nem. – Henri odasétált egy kisebb ponyvához, és ezúttal úgy rán-

totta félre, mint a b vész a f számánál, amit el héten láttak a palotában.

Kleist felnevetett. – Na, legalább ennyi hasznod van. A földön egy csomó könny és nehéz számszeríj hevert. Té-

tova Henri felvette az egyiket, amit egy fogasrúddal lehetett felhúzni.

– Nézd, egy nyílpuska. Fogadok, hogy ebb l ki tudsz hozni valami érdekeset. Ez pedig… – Felemelt egy kisebb íjat, ami úgy nézett ki, mintha egy doboz lenne rajta. – Szerintem ez egy ismétl íj. Hallottam már róluk, de még soha nem láttam ilyet.

– Olyan, mint egy játékszer. – Majd meglátjuk, ha sikerül pár nyílvessz t csinálnom.

295 PAUL HOFFMAN

Egyikhez sincs nyílvessz . A Materazzik valószín leg otthagy-ták ket, biztos nem tudták, mik azok.

Simon elmutogatott valamit Koolhausnak. – Az aggasztja, amit Henrir l mondtál. Kleist értetlen arcot vágott. – Nem mondtam róla semmit. – Arról, hogy semmi haszna. Azt mondja, kérj bocsánatot,

vagy megismerkedik a segged a bakancsával. Simonnak könny volt félreértenie, ahogy a fiúk egymással

beszéltek. Miel tt találkozott velük, csak egyenes sértéseket vagy egyenes hízelgéseket hallott. Kleist Simonra nézett. Koolhaus ujjai száguldottak, ahogy beszélgettek.

– Tétova Henri olyan, mint akit a Materazzik… – Nem talál-ta a szót, és keresni kezdett. – cechinónak… orgyilkosnak ne-veznek. k csak íjat használnak.

Cale két órával kés bb bukkant fel az rhelyiségben, és az íjak-ról szóló hírekt l azonnal rosszkedv lett.

– Szóltál Simonnak és Koolhausnak, hogy ne járjon el a szá-juk?

– Miért lenne erre szükség? – Mert – válaszolta Cale immár tényleg ingerülten – nem lá-

tom jó okát, miért kéne mindenki tudtára adnunk, hogy Henri orvlövész.

– És rossz okát? – Amit nem tudnak, az nem árthat nekünk. Minél keveseb-

bet tudnak rólunk, annál jobb. – Ezek nagy szavak olyasvalakit l, aki akkora botrányt ren-

dezett nyári kertben – jegyezte meg Kleist. – Nézd, Cale – mondta Henri –, hogyan hozhattam volna ki

az íjakat, vagy csinálhattam volna velük bármit, anélkül hogy kiderült volna? Nyílvessz ket kell csináltatnom és edzenem is kell.

ISTEN BALKEZE 296

Ekkorra már amúgy is kés volt. Két nappal kés bb Albin kapitány mindhármukat maga elé rendelte. Éppen annyira t nt vidámnak, mint bármi másnak.

– Te nem t nsz olyan gyilkolós fajtának, Henri. – Nem vagyok gyilkos. Csak orvlövész. – Jonathan Koolhaus azt mondta, egy cechino vagy. – Ne hallgasson Jonathan Koolhausra. – Szóval te olyan orvlövész vagy, aki nem öl embert. Akkor

mi hasznod? Tétova Henri a sértés hatására sem kapta be a horgot, de a

vége az lett, hogy Albin kapitány bemutatót követelt. – Hallottam már err l a szerkenty l. Szeretném m ködés

közben látni. – Nem egy szerkenty . Hat van bel lük. – Nagyon jó, akkor mind a hatot. Az Álmok mezeje megfe-

lel? – Milyen hosszú? – Körülbelül száz méter. – Nem. – Akkor mennyi kell? – Olyan hatszáz méter. Albin felnevetett. – Ne mondd már, hogy bármit is eltalálsz ezekkel hatszáz

méterr l. – Csak az egyikkel. Albin kétkedve nézett. – Gondolom, lezárathatjuk a Királyi Park nyugati szélét.

Akkor öt nap múlva? – Nyolcra van szükségem. Csináltatnom kell pár nyílvesz-

sz t, és az íjakat is újra kell huzaloznom. – Rendben. – Albin Kleistre nézett. – Koolhaus azt mondja,

te egy íjász vagy. – Nagy a pofája annak a Koolhausnak.

297 PAUL HOFFMAN

– A pofája méretét l eltekintve, igaz ez? – Jobb íjász vagyok, mint amilyet valaha látott. – Akkor te is tartasz egy bemutatót. És te, Cale, neked van

még valami b vészmutatványod, amit eddig a cilinderben tar-tottál?

Nyolc nappal kés bb egy kis csoport, amely a Materazzi tábor-nokokból, a Marsallból, aki önmagát hívta meg, és Vipondból állt, egy nagy ponyva mögött találkozott, amivel általában a vadászni óhajtó hölgyek elé terelték a szarvasokat. Albin, aki éppen olyan fáradhatatlanul óvatos volt, mint Cale, úgy látta jónak, ha csendben rendezik meg a bemutatót. Azt nem tudta volna megmondani, miért, de a három fiú mindig tartogatott valami meglepetést, és emiatt kiszámíthatatlanok voltak. És Cale-ben látott valamit, ami mindig botrányt ígért. Jobb félni, mint megijedni.

Amikor elkezd dött a bemutató, Albin kapitány öt percen belül ráébredt, hogy rettenetes hibát követett el. Nem könny elfogadni még az ember lelkének legmélyén sem, hogy vannak olyan emberek, akik bár kevésbé tehetségesek, dolgoznak ke-ményen, intelligensek vagy hajlandók tanulni, születési el jo-guknál fogva els ként dughatják bele az orrukat abba, amit Demidov, a költ az „élet nagy moslékosbödönjének” nevez. Mivel olyan sok id t töltött Vipond társaságában – aki egy szorgalmas, intelligens, kiemelked képesség férfi volt –, az Albin lelke mélyén még mindig ott bujkáló gyerekes igazság-érzet szívesen szemet hunyt afelett, hogy az arisztokratikus Vipondból akkor is kancellár lett volna, ha hülye. A bemutatót váró tábornokok nem voltak alkalmasabbak a tábornoki poszt-ra, mint bármilyen, a rokonsága erényei alapján választott em-bercsoport. A memphisi pékek, szakácsok, k faragók mind ép-pen annyira számon tartották a születési el jogokat, mint a Materazzi hercegn k. Egy idióta vagy, gondolta Albin magá-

ISTEN BALKEZE 298

ban, és megérdemled a szégyent. Nem egyszer en arról volt szó, hogy azok hárman még csak gyerekek – még ha gyereknek elég különösek is –, hanem hogy még csak a köznéphez sem tartoztak. Egy k faragót vagy fegyverkovácsot lehet tisztelni;

t még a szolgákkal szembeni udvariatlanságot sem tartották rendes dolognak a Materazzik. De ezeknek a fiúknak nem volt identitásuk, sehová sem tartoztak, emigránsok voltak, és ami a legfontosabb, az egyikük túl messzire ment. Nem mintha a tá-bornokok elnézték volna a Mondok gonoszkodását, vagy Solomon Solomonét – akit faragatlan alakként tartottak szá-mon; de az ilyesmit csak a Materazzik torolhatják meg. Az al-sóbb osztályok ellen elkövetett igazságtalanságokat csendben szokás elrendezni, de ha nem kerültek elrendezésre, akkor nem kerültek elrendezésre. A sértettek ilyen körülmények között nem vehették a saját kezükbe az ügyüket, f leg nem ilyen ha-tékonysággal és kínos módon. Az, hogy Cale maga oldotta meg a bánatát, az fájdalmas fenyegetés volt. És talán igazuk is van, gondolta Albin.

El ször Kleist következett. Kétszáz fakatonát, amiket általá-ban vívógyakorlatokon használtak, állítottak fel háromszáz mé-terre. A materazzik ismerték az íjat, de els sorban vadászatra használták: elegáns és gyönyör en összerakott eszközök vol-tak, amiket nagyon drágán importáltak. Kleist íja leginkább egy sepr nyélre hasonlított. Lehetetlennek t nt meghajlítani egy ilyen rondaságot. A fiú az íj alját a földre rakta, és a bal lábfeje bels oldalával kitámasztotta. A húrt közvetlenül a hurok alatt fogva elkezdte meghajlítani az íjat. A kövér férfiak hüvelykuj-jánál is vastagabb rúd lassan meghajlott Kleist rendkívüli erejé-

l, és akkor gondosan ráemelte a hurkot a fels végére. Ter-mészetesen megpróbálta mindezt a lehet legkisebb látható er feszítéssel végrehajtani, amit a leger sebb férfiakon kívül senkinek nem sikerült volna. Utána odafordult a mögötte fél-körben földbe szúrt nyílvessz khöz, kihúzott egyet, rátette a

299 PAUL HOFFMAN

húrra, hátrahúzta az arcához, célzott és l tt. Mindezt egyetlen összefügg mozdulattal, öt másodpercenként kil ve egy nyilat. Tizenegy egyforma csattanás hangzott fel, ahogy a vessz k be-csapódtak – és egy néma hiba. Albin egyik embere odarohant egy fa véd fal mögül, és két zászló lobogtatásával jelezte az eredményt: 12-b l 11. A Marsall lelkesen tapsolt, a tábornokai pedig kevésbé lelkesen utánozták.

– Ó, szép volt! – mondta a dózse. Kleist, akit idegesített a tábornokok reakciójának hiánya, elutasítóan biccentett, és odébb lépett, hogy Tétova Henri is megmutathassa, mit tud.

– A számszeríjaknak három nagy csoportja van – kezdte ra-gyogó arccal, meggy dve arról, hogy a hallgatósága is osz-tozik a lelkesedésében. Felemelte az el tte hever kett l a könnyebbet. – Ez egy egylábas számszeríj. Azért hívjuk így, mert ide be kell tenni az egyik lábat. – Berakta a jobb lábát a számszeríj tetején lév kengyelbe, odakötötte a húrt egy az övéhez er sített horoghoz, majd lenyomta a lábát, és ezzel egy-idej leg felegyenesedett, minek következtében a felhúzó me-chanizmus elkapta a húrt és a helyén tartotta.

– És most – folytatta Tétova Henri tovat lelkesedéssel, amikor észrevette a tábornokok helytelenít pillantását – a he-lyére teszem a vessz t, és… – Megfordult, célzott és l tt. Meg-könnyebbülten nyögött fel a csattanást hallván, ami még há-romszáz méterr l is elég hangos volt, ahogy a nyílvessz célba ért.

– Ó, szép volt! – mondta a dózse. A tábornokok szemében nemhogy elismerés nem tükröz dött, de durcásan, megvet en néztek a fiúra.

Henri, aki arra számított, hogy sikert arat a lövése ereje és pontossága, azonnal elveszítette az önbizalmát, és habozni kezdett. A következ számszeríjhoz fordult, ami sokkal na-gyobb volt, de egyébként hasonlóan nézett ki.

– Ez a kétlábas számszeríj…, azért hívják így, mert… izé…

ISTEN BALKEZE 300

mindkét lábat bele kell rakni… és… izé… nem csak az egyi-ket. Ez azt jelenti – tette hozzá zavartan –, hogy… izé… na-gyobb lesz az ereje. – Megismételte az el mozdulatait, és el-

tte a második nyílvessz t is a céljába, ami ezúttal olyan er -vel csapódott be, hogy kettéhasította a fakatona fejét.

A neheztel csend olyan jéghideggé vált, mint a Sós-hegy legmagasabb gleccsere tetején a jég. Ha id sebb lett volna, vagy tapasztaltabb a bemutatók terén, Tétova Henri esetleg ab-bahagyta volna, és menti, ami menthet . De mivel egyik dolog sem állt fenn, inkább tovabotorkált az utolsó nagy balfogása fe-lé. Az egyik oldalon Henri a palota pincéjében talált ponyvával letakart valamit tartott. Ezúttal nem hangzott fel a b vész izga-tott ovációja. Cale segítségével leszedte a leplet, ami alól az el nél kétszer nagyobb számszeríj bukkant fel, de egy vastag oszlophoz volt szegezve, ami szilárdan állt a földben. Egy nagy felhúzó mechanizmus volt az íj hátuljához er sítve. Tétova Henri elkezdte felajzani a gépezetet, mialatt a válla felett hátra-kiáltott.

– Ez csatamez re természetesen túl lassú, de csörl vel és acélnyíllal fél kilométerre lév célpontot is el lehet vele találni.

Ez a kijelentés legalább nemcsak jeges megvetést szült. Egyenesen hitetlenked horkantások hangzottak fel. Mivel a legújabb felfedezésének lehet ségeit még Cale-lel vagy Kleist-tel sem osztotta meg, k ugyanannyira kétkedtek, csak némán. Ez a szkepticizmus nem javított Henri hangulatán. még min-dig elég fiatal, elég bolond és elég ártatlan volt ahhoz, hogy higgyen abban: ha bebizonyítjuk a másiknak, hogy téved, nem fog utálni érte. Intett Albin egyik emberének, hogy emelje meg a zászlót. Rövid szünet következett, majd válaszul egy másik zászló is felemelkedett a park túlsó végén, és egy másik pony-vát húztak le egy fehérre festett, nagyjából méteres átmér célpontról. Henri a vállához emelte a számszeríj végét, hatás-szünetet tartott, majd l tt. Hatalmas csattanás hallatszott, ahogy

301 PAUL HOFFMAN

a kenderbe és acélba zárt féltonnányi er kiszabadult. A vörös-re festett nyílvessz úgy repült, mintha külön ördög hajtaná, és a cél felé szállva elt nt szem el l. Henri zseniális módon piros porfestékkel borította be a nyilat, és amikor célt ért, a por drá-maian szerteszóródott a fehér felületen. Egyesek leveg után kapkodtak, mások felmordultak. Még Kleist és Cale is. Ez ki-emelked céllöv i teljesítmény volt – bár annyira nem kiemel-ked , mint amilyennek t nt. Tétova Henrinek sok órájába ke-rült, hogy pontosan és szilárdan rögzítse a számszeríjat, és rá-hangolja a fegyvert az egzakt távolságra.

Hosszú csend következett, amit a Marsall azzal próbált el-rejteni, hogy odasétált Tétova Henrihez, és rengeteg kérdést tett fel neki.

– Tényleg? Te jóságos ég! Milyen elképeszt ! – Odahívta a tábornokait, akik éppen olyan lelkesen mentek oda megvizs-gálni a számszeríjat, mint egy hercegn egy döglött kutyát.

– Nos – mondta végül az egyikük –, ha valaha is biztos tá-volból akarunk legyilkolni valakit, akkor tudjuk majd, kit ke-ressünk.

– Ne legyen ilyen, Hastings – korholta a marsall, mint egy helytelenít , de joviális nagybácsi. – Henrihez fordult. – Ügyet se vessen rájuk, fiatalember, szerintem ez leny göz volt. Na-gyon szép munka.

Ezzel vége is lett, és a Marsall távozott a tábornokaival. – Szerencsés vagy – közölte Cale Henrivel –, hogy nem

nyomott barackot az orrodra, és nem adott neked egy darabka cukrot.

– Az a számszeríj – mondta Kleist az acélóriás felé biccent-ve, amit az oszlophoz rögzítettek. – Hány órádba telt így felál-lítani?

– Nem sokba – hazudta Henri. Rövid csend következett. – Tanultam a minap egy új szót a memphisi piacon – je-

gyezte meg Kleist: lópikula.

ISTEN BALKEZE 302

– Nem tudom, honnan kellene tudnotok – mondta Vipond a há-rom fiúnak másnap az irodájában –, hogy m ködnek a dolgok a Materazzik között, de ideje, hogy megtanuljátok. A hadsereg önmagát kormányozza, és csak a Marsallnak tartozik felel s-séggel. Bár én közigazgatási tanácsokkal segítem, háborús kér-désekbe sokkal kisebb a beleszólásom. Ennek ellenére muszáj lesz némi érdekl dést tanúsítanom a háború iránt, és még töb-bet a ti kiemelked képességeitek iránt az er szak terén. Szé-gyellem bevallani – folytatta különösebb szégyenkezés nélkül –, de id l id re szükségem lehet a képességeitekre, és ezért meg kell értenetek pár dolgot. Albin kapitány remek rend r, de

nem Materazzi, és amikor engedélyezte a tábornokoknak, hogy megnézzék a bemutatót, tudatlanságot tanúsított egy olyan területen, amit immár ért, és amit jobb lenne, ha ti is megértenétek. A Materazzik mélyen megvetik a kockázat nél-küli gyilkolást. Mélyen rangjukon aluli dolognak tartják, a köz-törvényes gyilkosok és banditák eszközének. A Materazzi pán-cél a világ legremekebb páncélja, és pontosan ebb l az okból kifolyólag olyan drága. Sok Materazzi húsz évig is fizeti egyet-len páncélruha miatt felgy lt adósságát. Rangjukon alulinak tartják, hogy olyanokkal harcoljanak, akik nem rendelkeznek hasonló páncéllal és képzéssel. Hatalmas összegeket kifizetnek, hogy velük egyenrangúakkal harcolhassanak, akiket megölnek, vagy azok ket, és még halni is rangjukhoz méltóan halnak. Milyen dolog lenne, ha egy kondáslegényt vagy hentest ölné-nek meg?

– Vagy az ölné meg ket – tette hozzá Cale. – Pontosan – válaszolta Vipond. – Nézd a dolgokat az

szemszögükb l. – Mi nem kondáslegények vagyunk vagy hentesek, hanem

képzett katonák – szólalt meg Kleist. – Nem akarom, hogy sértésnek vegyétek, de nektek semmi

szociális rangotok nincs. Olyan módszereket és fegyvereket

303 PAUL HOFFMAN

használtok, ami mindazzal ellentétben áll, amiben k hisznek. Számukra ti egyfajta eretnekek vagytok. Az eretnek szót érti-tek, ugye?

– És akkor mi van? – kérdezte Cale. – Egy nyílvessz vagy lövedék nem tudja, hogy ki volt az ember anyai nagyapja. Az ölés az csak ölés, mint ahogy egy aranyfogú patkány is csak egy aranyfogú patkány marad.

– Ez így van – válaszolta Vipond –, de ha tetszik, ha nem, a Materazzik háromszáz éve ezek szerint az elvek szerint élnek, és nem fognak megváltozni, csak mert ti úgy tartjátok jónak. – Kleistre nézett. – Átüti bármelyik nyilad a Materazzi-páncélt?

Kleist vállat vont. – Nem tudom, még soha nem l ttem beöltözött Materazzira.

De annak a páncélnak nagyon jónak kellene lennie ahhoz, hogy megállítson egy tízdekás nyílvessz t száz méterr l.

– Akkor meglátjuk, hogy próbálhatnánk ezt ki. Ez a te acél-íjad, Henri. A Megváltóknak sok van bel le?

– Eddig csak hallottam róluk, még soha nem láttam egyet sem. A mesterem is csak kett t, úgyhogy nem hinném.

– Láttam, milyen sok id be telik felhúzni. A Materazziknak igazuk van, hogy nem használnák csatamez n.

– Ezt én mondtam, amikor bemutattam – ellenkezett Tétova Henri. – A többi számszeríj is átviszi a páncélt. Láttam.

– De a Materazzi-páncélt? – Hadd próbáljam ki. – Mindent a maga idejében. Holnap elküldöm hozzátok az

egyik titkáromat és az egyik hadügyi tanácsadómat. Szeretném, ha mindent, amit a Megváltók háborús taktikáiról tudtok, leír-nátok egy papírra, megértettétek?

A három fiú kerülte a pillantását, de nem ellenkeztek. – Nagyszer . És most menjetek.

28.

A párbajok történelmében biztos gyakran volt komoly oka an-nak, hogy egy férfi megpróbálta lekaszabolni a másikat. Vi-szont ezekr l szinte soha nem készült feljegyzés. Az általunk ismert indokok kisebb sértések, véltek vagy valósak, véle-ménykülönbség egy n szemének szépsége tárgyában, meg-jegyzések, amelyekkel kétségbe vonták valakinek a tisztessé-ges kártyaosztását stb. A Solomon Solomon és Thomas Cale közötti híres párbaj a marhaszeletek kiválasztásának el joga miatt folyt le.

Cale azért keveredett ebbe a dologba, mert a szakács, akit azért alkalmaztak, hogy etesse azt a harminc férfit, akik Haty-tyúnyakú Arbellt rizték éjjel-nappal, panaszkodni kezdett a kapott hús min ségére. A három fiúnak, akik halottak lábán

ttek fel, nem igazán t nt fel, hogy nem túl finom, amit esz-nek. A katonák panaszkodtak a szakácsnak, és a szakács to-vábbadta a panaszt Cale-nek.

Másnap Cale elment a henteshez, és mivel nem volt jobb dolga, Tétova Henri is vele tartott. Ha Kleist nem lett volna szolgálatban, még is ment volna. Az van, hogy egy n t rizni napi huszonnégy órában, bármilyen gyönyör is legyen, rend-kívül unalmas dolog, különösen ha az ember tudja, hogy a ve-szély, amit l meg kell óvni, szinte teljes mértékben a képzelet

ve. Cale-nek kicsit más volt, mert szerelmes volt, és vagy azzal töltötte az idejét Hattyúnyakú Arbell mellett, hogy egy-szer en csak nézte, vagy annak a tervének a megvalósításán

305 PAUL HOFFMAN

dolgozott, aminek az volt a célja, hogy a lány is hasonlóképpen érezzen.

És a terve m ködött – még aközben is, miközben Cale és Henri a piacon bolyongtak a hentesüket keresve. Otthon, a lak-osztályában Hattyúnyakú Arbell éppen Cale-r l szóló történe-teket próbált kihúzni a vonakodó Kleistb l. Ez a vonakodás abból fakadt, hogy Kleist pontosan tudta, Arbell olyan történe-teket szeretne hallani Cale múltjából, amelyekben a fiú szána-lomra méltó vagy nagylelk fényben t nik fel, pedig ugyan-olyan elszántan eltökélte, hogy nem adja meg Cale-nek azt az örömet, hogy ellátja Arbellt ezekkel. De a lány rendkívül tehet-séges és elb völ kihallgató volt, továbbá nagyon céltudatos is. A hetek során rengeteg mindent kihúzott Kleistb l, és a sokkal együttm köd bb Henrib l Cale-r l és az múltjáról. Cale vo-nakodása igazából csak még inkább meggy zte annak a fiatal-embernek a keserves múltjáról, akibe kezdett beleszeretni. Kleist feszült és vonakodó meger sítései Tétova Henri történe-teihez csak arra voltak jók, hogy azok még hihet bbé váljanak.

– Igaz, hogy az a férfi, Bosco, annyira brutális volt? – Igen. – Miért pikkelt Cale-re? – Gondolom, valamiért kipécézte. – Légyszíves mondd el nekem az igazat. Miért volt vele

olyan kegyetlen? – Mert egy elmebajos, különösen, ha Cale-r l van szó. Nem

úgy értem, hogy a szokásos fajta elmebajos, aki dühöng és ha-landzsázik; a Menedékben töltött éveim alatt egyszer sem hal-lottam, hogy felemelte volna a hangját. De attól még éppen olyan bolond, mint egy zsák macska.

– Igaz, hogy négy férfival kellett halálos párbajt vívnia? – Igen, de csak azért gy zött, mert ott van a fejében az a

lyuk, ami miatt tudja, hogy mit fog csinálni a másik. – Te nem szereted Cale-t, igaz?

ISTEN BALKEZE 306

– Mit szeressek benne? – Riba azt mondta, megmentette az életeteket. – Mivel el tte sodorta veszélybe, azt mondanám, kvittek

vagyunk.

– Mit tehetek önért, fiatalember? – kérdezte a vidám hentes, túlkiabálva a piac zsivaját.

Cale ugyanolyan vidáman kiabálta vissza: – Felhagyhat azzal, hogy döglött kutyák és macskák húsát

küldi a Nyugati Palota reinek. A hentes, aki immár sokkal kevésbé volt vidám, felvett egy

veszélyes küllem bunkósbotot a pultról, és elindult vele körbe, Cale felé.

– Mit képzelsz, ki vagy te, kis szaros, hogy így beszélsz ve-lem?

A méretéhez képest meglehet sen gyorsan haladt Cale felé, menet közben a bunkósbotot lóbálva. Cale lebukott, amikor a bot elsüvített a feje búbja mellett, a hentes pedig elveszítette az egyensúlyát, és beleesett a sárba, amikor Cale rálépett a sarká-ra. A fiú ezután rálépett a hentes csuklójára, és kicsavarta bel -le a bunkósbotot.

– És most – mondta Cale a bot végét óvatosan a támadója fején egyensúlyozva – maga és én elmegyünk oda, ahol a hú-sokat tárolja, és maga kiválasztja a legjobbat, és minden héten éppen olyan jót fog küldeni. Értjük egymást?

– Igen. – Akkor jó. – Cale abbahagyta a bunkó egyensúlyozását a

hentes fején, és hagyta talpra állni. – Erre – mondta a férfi, és a hangjából csöpögött az elfojtott

epe. Mindhárman bementek a válaszfal mögötti raktárba, ami te-

le volt combokkal, oldalasokkal, marhával, sertéssel és bárány-nyal, továbbá az egyik sarkát a macskák, kutyák, és a Cale által

307 PAUL HOFFMAN

nem ismert kisebb állatok tetemeinek szentelték. – Válassza ki a legjobbat – mondta Henri. A hentes elkezdte leemelni a legjobb hátszíneket és bélszí-

neket a kampókról, amikor egy ismer s hang szólalt meg. – Állj! Solomon Solomon volt az, a négy legtapasztaltabb katoná-

jával. Ha furcsának t nik, hogy egy Solomon Solomon kaliber ember maga választja ki a húst az embereinek, akkor felhívnám a figyelmet arra, hogy egy katona sokkal könnyebben elviseli a halált, sebesüléseket, sz kölködést és betegségeket, mint a rossz élelmezést. Solomon Solomon nagy gondot fordított rá, hogy a legjobb ételekkel lássa el a katonáit, amikor ez lehetsé-ges volt, és arról is gondoskodott, hogy az emberei tudjanak er-

l. – Mit képzel, mit csinál? – kérdezte a hentest. – Félreteszek pár húst a palota új reinek – válaszolta a hen-

tes Cale és Tétova Henri felé intve a fejével, akikr l Solomon Solomon látványosan nem vett tudomást. Odasétált, gondosan megvizsgálta az oldalasokat, majd körbenézett a raktárban.

– Azt akarom, hogy mindent szállítson le a Tolland barakk-ba ma délután. Kivéve azt a szart a sarokban. – Majd lenézett a húsra, amit Cale-nek szántak. – Ezt is rakja hozzá.

– Mi voltunk itt el ször – mondta Cale. – Ez már a miénk. Solomon Solomon úgy nézett a fiúra, mintha még soha nem

látta volna. – Nekem el jogaim vannak ebben a kérdésben. Kétségbe

vonod? Bár odakint meleg volt, a raktárát kih tötték a mélyen a

sziklába vájt helyiség sarkaiban tornyosuló jéghalmok – de a mérséklet még tovább esett Solomon Solomon kérdését kö-

vet en. Kétség sem férhetett hozzá, hogy valami rettenetes do-log függött Cale válaszán. Tétova Henri ezt látva megpróbált udvariasan ésszer hangnemet megütni Solomon Solomonnal

ISTEN BALKEZE 308

szemben. – Nekünk nem kell sok, uram, csak harminc emberre ele-

gend . Solomon Solomon nem nézett Tétova Henrire, és mintha

meg sem hallotta volna. – El jogaim vannak ebben a kérdésben – ismételte meg

Cale-nek. – Kétségbe vonod? – Ha azt akarja – válaszolta Cale. Nagyon lassan, hogy Cale pontosan lássa, mit csinál,

Solomon Solomon felemelte a kezét, láthatóan valamilyen ritu-álé részeként, és a tenyerével szinte gyengéden megcsapta Cale arcát. Utána leeresztette a kezét, és várt. Cale is felemelte a te-nyerét, is lassan, és óvatosan megközelítette vele Solomon Solomon arcát, de a végén er l meglendítette a csuklóját úgy, hogy egy csattanás hangzott fel, és úgy csengett az inten-zív csendben, mint egy szent könyv, amit becsaptak a temp-lomban.

A négy test r, akiket feldühített Cale ütése, el relépett. – Állj! – mondta Solomon Solomon. – Grey kapitány ma es-

te meglátogat. – Ó, igen? – válaszolta Cale. – És miért? – Majd meglátod. Ezzel megfordult és elment. – Mi lesz a húsunkkal? – kiabált utána Cale joviálisan. A

férfi a tágra nyílt szem hentesre nézett, aki megdöbbent és megrémült a raktárában lejátszódó gyilkos drámától.

– Gondolom, nem lesz képes leszállítani a rendelésemet. – Ez többet ér, mint az életem, uram. – Akkor jobb, ha egy részét magunkkal visszük. Ezzel a vállára emelt egy nagy darab marhaoldalast, és kisé-

tált.

29.

Mint amikor villám csap egy kiszáradt erd valamelyik fájába, majd gyorsan bekebelezi a többit is, a nagy h hó is, amit a hen-tes raktárában történtek váltották ki, éppen úgy terjedt házról házra Memphisben. Materazzi Marsall, miután meghallotta, ál-lítólag úgy tombolt dühében, mint egy rült. Vipond káromko-dott. Mindketten Cale-ért küldettek, és azt követelték, hogy mondja vissza a párbajt.

– De azt mondták, hogy ha visszamondom, akkor bárki bár-hol megölhet. Figyelmeztetés nélkül.

Ezzel nehéz volt vitába szállni, mert ez így volt. Cale az ár-tatlan szerepét játszotta, és nem lehetett vele nem egyetérteni. Úgyhogy Solomon Solomont rángatták a Marsall és a Kancel-lár elé, de az el bbit l származó rettenetes gyalázkodáshullám, és az utóbbitól származó egyértelm fenyegetések ellenére, mi-szerint ha végigcsinálja, akkor számíthat arra, hogy a Közel-Keleten fogja felügyelni a halottak elhantolását, Solomon Solomon nem tágított. A Marsall tombolt.

– Azonnal lefújja, vagy lógni fog – üvöltötte a férfinak. – Se le nem fújom, se lógni nem fogok – üvöltötte vissza

Solomon Solomon. – És igaza volt; még a Marsall sem akadá-lyozhatott meg egy olyan párbajt, ahol pofonok csattantak el, és a résztvev it sem büntethette meg. Vipond megpróbált Solomon Solomon sznobériájára apellálni.

– Mi haszna lenne egy tizennégy éves meggyilkolásából a szégyent leszámítva? egy senki. Még csak apja vagy anyja

ISTEN BALKEZE 310

sincsen, nemhogy olyan családneve, ami érdemesítené egy párbajra. Mi a csuda ütött magába, hogy idáig alacsonyodik?

Ez sokatmondó kérdés volt, de Solomon Solomon úgy ke-rülte ki, hogy nem válaszolt rá.

Szóval ennyi volt. A Marsall ráüvöltött, hogy t njön el, és Solomon Solomon komor dühvel telve úgy is tett.

Cale találkozója Hattyúnyakú Arbellel éppen olyan heves volt, mint azt el lehet képzelni. A lány könyörgött neki, hogy ne menjen bele a harcba, de mivel a másik lehet ség sokkal rosszabb volt, hamarosan Solomon Solomont célzó dühös litá-niákban tört ki, majd elrohant kikövetelni az apjától, hogy aka-dályozza meg a dolgot.

Az Arbellel lefolytatott könnyes találkozóra Cale gondosan magával vitte Tétova Henrit, hogy igazolja az verzióját a tör-téntekr l. Miután a zaklatott ifjú hölgy otthagyta ket, Cale észrevette, hogy Tétova Henri t nézi, és láthatóan nem éppen kedves gondolatok járnak a fejében.

– Mi a bajod? – Te vagy az. – Miért? – Miért próbálsz úgy tenni, mintha nem tudtad volna ponto-

san, mi fog történni, amikor megkérdezte, hogy kétségbe vo-nod-e az el jogát a választáshoz?

– Én voltam ott el ször. Ezt te is tudod. – Te ölni fogsz, vagy téged ölnek meg, miért is…, pár hús-

darab miatt? – Nem. Én ölni fogok, vagy engem ölnek meg azért, hogy

legalább tucatszor összevert ok nélkül. Többé senki nem tehet ilyet velem.

– Solomon Solomon nem Conn Materazzi, és nem egy ma-réknyi félálomban lév Megváltó, aki nem számít rád. Ostoba-ságot csinálsz. Meg fog ölni.

– Meg fog?

311 PAUL HOFFMAN

– Igen. – Remélem, egyetért veled abban, hogy ostobaságot csi-

náltam, mert akkor csak még jobban meglep dik, amikor ketté-töröm, mint egy tányért.

30.

Az Opera Rosso egy látványos, félkör alakú színház, olyan ki-látással a Memphisi-öbölre, ami még a legviláglátottabbakat is leny gözi. Annyira meredeken emelkedik a színtér körül, hogy a közönség azon tagjai, akik túlságosan felizgatták magukat, pár ízben halálra zúzták magukat, mert lezuhantak a fels sor-ból. De az Il Rapido, ahogy ezt a szédít emelvényt nevezik, azzal a céllal épült, hogy akár harmincezer f s tömeg is össze-gy lhessen az általa körbezárt tér köré, és mégis úgy érezzék még a legmagasabb helyeken is, mintha szinte meg tudnák érinteni a történéseket.

Kétfajta párbaj létezett: simplex párbaj és complex párbaj. Az el bbiben az els vér véget vethet a küzdelemnek; az utób-biban az egyik párbajozónak meg kell halnia. A Marsall ellen-szenve a complex párbaj iránt nem annyira az együttérzésében gyökeredzett, bár hajlott korára már nem lelte örömét az ilyen gyilkos rendezvényekben, mint abban a rengeteg gondban, amit az ilyesmi el idézett. Azok a viszályok, perpatvarok és bosszúgyilkosságok, amiket egy halálos összecsapás kivált, annyi gyászt ébresztenek mindenkiben, hogy a Marsall minden hivatalos és nem hivatalos befolyását bevetette ahhoz, hogy megakadályozza ket. Az életre-halálra küzdelmek általános-ságban csak bajt okoztak, és megvetést váltottak ki az uralkodó osztállyal szemben. Ekkoriban a Vörös Operába Memphis csak bikaviadalokat és medvetáncot járt nézni (bár ez egyre inkább kiment a divatból). A hivatásos bokszmeccseket és kivégzése-

313 PAUL HOFFMAN

ket is ott tartották. Ebb l kifolyólag a lehet séget, hogy végig-nézzék, amint a legjobbak – és Cale-re senki nem gondolt más-ként – nyilvánosan leölik egymást, nem lehetett kihagyni. Ki tudja, mikor lesz ismét lehet ség ilyesmire?

A párbaj napján az Opera Rosso el tti nagy tér már kora reggel tele volt. A tíz bejárat el tt kacskaringózó sorokban ez-rek álltak, és akik idejében rádöbbentek, hogy nem fognak be-jutni, azok ott nyüzsögtek a bódék és a pultok körül, amik min-dig megjelentek az ilyen nagy rendezvényeknél, mint egy sá-torváros. Mindenfelé biztosok és csend rök ácsorogtak, akik a tolvajokat és a bajkever ket lesték, tudván, hogy a csalódás csúnya összezördüléseket válthat ki. Ott volt a város összes bandája és gazfickója – a Hasítottb r-fej ek az arany-vörös ka-bátjukban és ezüstszín bakancsukban, a huligánok a fehér nadrágtartójukban és fekete cilinderjükben, a rockerek a ke-ménykalapjukban, a monoklijukkal és a keskeny bajuszukkal. A lányok is teljes létszámban felvonultak, a Lollardok a hosszú kabátjaikban, combig ér csizmában és borotvált fejjel, a Ticketek a kupidó nyilának mintájára kifestett vörös szájjal, sz k, vörös f ben és éjfekete harisnyában. Minden csupa ki-áltozás, sikoltozás, ordítozás, b gés és nevetés volt – zenefosz-lányokkal és fanfarral, amikor megjelentek a fiatal Materazzik, hogy megbámulják és irigyeljék ket. És minden megkeresett garas fele Cicához, a Heréhez vándorolt.

A kivégzéseken a köznép döglött macskákkal szokta dobálni az elítélteket. Bár ez a b nöz k és árulók esetében teljesen el-fogadott volt, az ehhez hasonló rendezvényeken szigorúan til-tották az ilyesmit – a Materazzikkal szemben tanúsított tiszte-letlenség semmilyen körülmények között nem számított meg-engedhet nek. Viszont az ilyen tiltások nem akadályozták meg a helyieket abban, hogy próbálkozzanak, és, ahogy telt-múlt a reggel, döglött macskából, menyétb l, kutyából, hermelinb l és földimalacból nagy kupac növekedett a tíz bejárat mindegyike

ISTEN BALKEZE 314

el tt. Tizenkét órakor megszólaltak a harsonák Solomon Solomon

érkezését jelezvén. Tíz perccel kés bb Cale Tétova Henrivel és Kleisttel nyomakodott át a tömegen, anélkül hogy felismerték volna ket, és csak akkor okoztak némi felt nést, amikor a so-rokra ügyel rendfenntartók megállították a menetet, és morbid kíváncsisággal figyelték, ahogy a fiúk bementek az Opera Rossóba.

31.

Az Opera alatti árnyékos termek egyikében, amelyeket csak az egymást legyilkolni készül Materazzik számára tartottak fenn, Cale csendben üldögélt Tétova Henrivel és Kleisttel, komoran merengve azon, ami jönni fog. Két nappal azel ttig minden gondolatát az egyszer harag és bosszúvágy kötötte le – er s, de számára nagyon megszokott eszmék. De minden megválto-zott, amikor meztelenül feküdt az ágyban Hattyúnyakú Arbellel a gazdag pamut ágynem alatt, és életében el ször megértette, milyen elképeszt ereje van a gyönyörnek. Gondoljunk bele, milyen lehetett Cale számára – az éhez Cale, a bántalmazott Cale, a gyilkos Cale számára – egy gyönyör fiatal n karjában és lába között lenni, aki meztelen volt, és kétségbeesett szen-vedéllyel simogatta a haját és csókolta meg a fiút újra és újra. Most pedig egy homályos kamrában várakozott, aminek eny-hén dohos szaga volt, miközben felette az Opera harmincezer emberrel telt meg, akik arra számítottak, hogy Cale aznap a szemük el tt hal meg. Két nappal azel ttig a túlélés ösztöne hajtotta: mély, állatias, haraggal teli – de egy részét soha nem érdekelte, hogy él-e, vagy hal. Most már érdekelte, méghozzá nagyon mélyen, úgyhogy nagyon régóta most el ször félelmet érzett. Az életszeretet természetesen nagyszer dolog, de nem pont ezen a napon.

Úgyhogy ott üldögéltek hármasban, és Tétova Henri és Kleist egyaránt megérezték a szokatlan rettegést, ami olyasva-lakib l áradt, aki az fejükben érinthetetlen volt. Most minden

ISTEN BALKEZE 316

elfojtott kiáltással vagy éljenzéssel, minden egyes ajtó- és lift-csapódással, a láthatatlan gépezetek csikorgásával és vissz-hangjával az elvárások és a meggy dések helyét kétely és fé-lelem vette át.

Amikor már csak fél óra maradt, halkan kopogtattak az aj-tón, amit Kleist kinyitott Vipond nagyúr és IdrisPukke el tt. Halkan beszéltek, elbátortalanította ket a sötét szobában ural-kodó furcsa hangulat.

– Jól van? – Igen. – Szüksége van bármire? – Nem. Köszönjük. Ezzel leszállt a betegágy melletti csend. IdrisPukke, aki ta-

núja volt a Megváltók rettenetes, esélytelen lemészárlásának a Cortina-hágónál, elképedt. A bölcs és találékony Vipond Kan-cellár, aki tudta, hogy még soha nem találkozott olyasvalakivel, mint Cale, most egy fiatal fiút látott, akit rettenetes halál vár egy rjöng tömeg el tt. Ezeket a párbajokat, amelyek eddig mindig csupán felel tlennek és jogtalannak t ntek számára, immár groteszknek és elfogadhatatlannak találta.

– Hadd beszéljek Solomon Solomonnal – mondta Cale-nek. – Ez botrányos ostobaság. Majd bocsánatot kérek t le. Bízd csak rám.

Felállt, hogy elinduljon, és valami felbuzgott Cale-ben, va-lami, ami megdöbbent volt, és amir l úgy gondolta, soha nem lenne képes ilyet érezni. Igen, legyen vége. Nem akarom ezt. Nem. De amikor Vipond odaért az ajtóhoz, valami más, nem büszkeség, hanem a mély valóságérzéke bírta rá, hogy megszó-laljon.

– Kérem. Vipond Kancellár. Nem lenne semmi értelme. Jobban vágyik a b römre, mint az életére. Mondhat bármit, ezen nem tud változtatni. Csak el nyt ad neki velem szemben, nyereség nélkül.

317 PAUL HOFFMAN

Vipond nem szállt vele vitába, mert tudta, hogy igaza van. Hangosan zörgettek az ajtón.

– Tizenöt perc! Majd kinyílt. – Ó, eljött hozzád a pap. Egy meglep en kis emberke lépett a helyiségbe, arcán ked-

ves mosollyal, fekete ruhában és egy fehér gallérral a nyaka kö-rül, ami némileg egy kutya nyakörvére emlékeztetett.

– Eljöttem – mondta a pap –, hogy megáldjalak. – Szünetet tartott. – Ha szeretnéd.

Cale IdrisPukkéra nézett, aki arra számított, hogy ki fogja dobni az embert.

Ezt látván Cale elmosolyodott, és azt mondta: – Ártani nem árthat. – Kinyújtotta a kezét, és IdrisPukke el-

fogadta. – Sok szerencsét, fiú – mondta, majd sebesen távozott. Cale

biccentett Vipondnak, aki szintén bólintott, majd magára hagy-ták a három fiút a pappal.

– Nekilássunk? – kérdezte az egyház embere kedvesen, mintha esküv t vagy keresztel t készülne tartani. Benyúlt a zsebébe, és kivett bel le egy kis ezüstdobozkát. Felnyitotta a fedelét, és megmutatta Cale-nek a porszer tartalmát. – Egy el-égett tölgyfatuskó hamuja – mondta. – Úgy gondolják, ez a halhatatlanságot szimbolizálja – tette hozzá, mintha ez olyan nézet lenne, aminek persze nincs sok hitele. – Szabad? – Bele-mártotta a mutatóujját a hamuba, és egy rövid csíkot húzott Cale homlokára.

– Ne feledd, ember, hogy porból vagy és porrá leszel – hangsúlyozta vidáman. – De azt se feledd, hogy ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. – Ezzel rácsapta az ezüstdobozra a fedelét, és a jól végzett munka örömével vissza-tette a zsebébe.

ISTEN BALKEZE 318

– Ööö… nos… sok szerencsét. Miközben az ajtó felé indult, Kleist utánakiáltott. – Ugyanezt mondta Solomon Solomonnak is? A pap megfordult, és úgy nézett Kleistre, mintha megpró-

bálna visszaemlékezni. – Tudod – mondta furcsa mosollyal –, szerintem nem. Ezzel el is t nt. Még egy látogató érkezett. Halk kopogás hangzott fel, Henri

kitárta az ajtót, és Riba surrant be hozzájuk. Henri elvörösö-dött, amikor a lány röviden megszorította a kezét, miel tt be-ment volna a helyiségbe. Cale a földre meredt, és elveszettnek

nt. A lány várt pár pillanatig, miel tt a fiú meglepetten felné-zett volna.

– Azért jöttem, hogy szerencsét kívánjak – mondta Riba ha-darva és idegesen –, és hogy megmondjam, hogy sajnálom, és átadjam ezt. – Egy levelet nyújtott át. Cale elvette, és feltörte az elegáns pecsétet.

Szeretlek. Kérlek, gyere vissza hozzám. Egy percig senki nem szólalt meg. – Hogy érted hogy sajnálod? – kérdezte Cale. – Az én hibám, hogy itt vagy. Kleist gúnyosan felhorkantott, de nem mondott semmit Cale

a lányra nézett, miközben átnyújtotta a levelet Tétova Henri-nek, hogy rizze meg.

– A barátom csak azt szeretné mondani, hogy ez mind az én hibám. Nem udvariaskodom. Ez az igazság.

Mint ahogy más is lett volna az helyében, Riba biztosra akarta venni a feloldozását, és túlzásba esett.

– Akkor is úgy gondolom, hogy az én hibám. – Legyen, ahogy akarod. A lány olyan elkeseredett arcot vágott, hogy Tétova Henri

azonnal megsajnálta, ismét megfogta a kezét, és kivezette a szobából a még sötétebb folyosóra.

319 PAUL HOFFMAN

– Akkora idióta vagyok – mondta Riba könnyek között, dü-hösen magára.

– Ne aggódj. Komolyan gondolta, hogy nem a te hibád. Csak most nem tud másfelé figyelni.

– Mi fog történni? – Cale fog gy zni. Mindig gy z. Mennem kell. – Riba is-

mét megszorította a kezét, és megcsókolta az arcát. Henri utánabámult, különös dolgokat érezve, majd visszament a vá-rakozóhelyiségbe.

Az utolsó tíz percben Cale némán és ösztönösen belekezdett a harc el tti gyakorlatokba. Kleist és Tétova Henri is csatlakoz-tak hozzá – karok kaszáltak, lábak nyúltak, halk nyögések hangzottak fel a tompa fényben. Majd egy hangos kopogás.

– Id van, uraim, kééérem! A fiúk egymásra néztek. Kis ideig csend volt, majd hangos

csikorgás hallatszott, ahogy a retesz félrecsúszott a helyiség túlsó végén lév másik ajtón. Az lassan, nyikorogva kinyílt, és egy fénysugár harapott a homályba, mintha odakint maga a Nap várna Cale-re. A ragyogó fény egy szélroham erejével ívelt be a korábban homályos szobába, mintha vissza akarná

ket lökni a sötétbe. Miközben elindult, Cale a fejében hallotta a lány utolsó sza-

vait. „Fuss el. Menekülj. Kérlek. Mit érdekel téged ez az egész? Menekülj!”

Pár hosszú lépéssel az ajtónál termett, majd kiment a délután két órai napfénybe.

A második fényrohammal a tömeg medveordítása, ami úgy hangzott, mint a világvége, támadta a szemét és a fülét. Ahogy el rehaladt három, négy, majd öt métert, és visszatért a látása, nem a harmincezer mozgolódó, süvölt , éljenz és énekl em-ber falát vette ki el ször, hanem azt a férfit, aki az aréna köze-pén várta két kardot tartva a kezében hüvelyestül. Cale meg-próbált nem odanézni Solomon Solomonra, de nem sikerült.

ISTEN BALKEZE 320

Solomon Solomon, aki harminc méterre jobbra helyezkedett el le, egyenesen sétált, szemét az aréna közepén álló férfin tart-

va. Hatalmas volt, sokkal magasabb és szélesebb, mint ahogy Cale emlékezett, mintha kétszeresére n tt volna, mióta utoljára találkoztak. Cale elképedt önmagán, miközben a rettegés elvet-te az erejét, amit l sebezhetetlen volt fél életében. A nyelve száraz volt, akár a homok, és a szájpadlásához tapadt, a comb-izmai sajogtak, alig voltak képesek megtartani, a karjait, ame-lyek olyan er sek voltak, mint a tölgyfa, érzése szerint képtelen lett volna megemelni, és a füle furcsán égett, még a tömeg zsi-vajánál is hangosabban, ami fújjolt és éljenzett és dalokat éne-kelt. Az amfiteátrum fala mentén több Száz katona állt vigyáz-ban körülbelül négyméterenként, felváltva figyelve a tömeget és a hatalmas ringet.

A gy lölt hasított b rfej ek vidáman daloltak:

SENKI SE SZERET, DE NEM ÉRDEKEL SENKI SE SZERET, DE NEM ÉRDEKEL MI SZERETJÜK A LOLLARDOT ÉS A HUGENOTTÁKAT VAGY MÉGSE? MÉGSE? MÉGSE? MÉGSE? ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, Nem KET CSAK NEM DE A MEMPHIS AGRÓT IGEN…

Utána magasan a fejük fölé emelték a kezüket, és eltapsolták egy új dal ritmusát, a térdüket is emelgetve közben:

ÉLNED KELL, KÜLÖNBEN MEGHALSZ ÉLNED KELL, KÜLÖNBEN MEGHALSZ ÉLNED KELL, KÜLÖNBEN MEGHALSZ ÉLNED KELL, KÜLÖNBEN MEGHALSZ

Ugyanakkor a Lollardok, akik egyidej leg próbálták túl-szárnyalni ket és idegesíteni a résztvev ket, szintén vidáman kántáltak a keménykalapjaikban.

321 PAUL HOFFMAN

HELLÓ, HELLÓ, HÁT TE KI VAGY? HELLÓ, HELLÓ, HÁT TE KI VAGY? A NEVED RUPERT? ESETLEG FRED? CSAK EGY PERC ÉS HALOTT LESZEL. HÁT TE KI VAGY? MI NEM BESZÉLÜNK, MI NEM LOCSOGUNK DE IGEN HAMAR KITERÍTÜNK KOSZORÚVAL LETAKARUNK FOGAD, NA AZ TÖBB NEM MARAD HELLÓ, HELLÓ, HÁT TE KI VAGY?

Minden megtett lépés még inkább lehúzta Cale-t, mintha a gyengeség és a félelem, ami évek óta most el ször kelt életre benne, tört-zúzott volna a beleiben és az agyában.

Majd végül odaért, és Solomon Solomon állt mellette, aki-ben úgy égett a dühe és az ereje, mint egy második Nap.

A Fegyvermester kitárta a kezét jobbra és balra. Majd felki-áltott:

– ÜDVÖZLET A VÖRÖS OPERÁBAN! Ezzel a tömeg szinte egy emberként ugrott üvöltve talpra –

leszámítva a Materazzik számára fenntartott részt, ahol a férfi-ak éljeneztek, a n k pedig unottan tapsoltak. Ez nem éppen a Materazzi-réteg csúcsa volt, akik sosem szerették volna, ha összefüggésbe hozzák ket egyrészt egy ilyen vulgáris dolog-gal, másrészt a nem közénk-való Solomon Solomonnal, akit bár tiszteltek a katonai rangjáért, de egy olyan ember déduno-kája volt, aki szárított halból gazdagodott meg. Ezzel együtt a Materazzik krémjének néhány tagja, ha kés n is, de eljött, be-leértve a rendkívül kelletlen Marsallt, és gondosan elkülönített privát fülkékb l nézték az eseményt, miközben frissen fogott rákot eszegettek. A Mondok számára fenntartott részben. A Cale iránt táplált gy lölet karok tengerét lendítette a magasba, és gúnyos kórus hangzott fel.

– BUMM LAKALAKALAKA BUMM LAKALAKALAKA

ISTEN BALKEZE 322

TAK TAK TAK. A nyugati emelvény magas részében egy ügyes bandita vagy

huligán, akinek sikerült kicseleznie a motozó csend röket, egy döglött macskát dobott le hosszú ívben, aminek a teste hat mé-terre Cale-t l puffant a homokba, a tömeg örvendez jóváha-gyása kíséretében.

Pánik száguldott végig Cale hervadozó lelkében, mintha az eltelt évek alatt felgy lt volna benne valamiféle rettegéstarta-lék, ami most áttörte a gátakat és elmosott minden ideget és merszet, epét és akarater t. A gerince a gyávaságtól reszketett, amikor a Fegyvermester átnyújtotta neki a kardját. Alig tudta felemelni a karját, hogy átvegye, annyira elgyengült. Olyan ne-héz volt, hogy hagyta, hogy lehulljon, és az oldala mellett lóg-jon. Most már minden csak a benyomásokról szólt – a halál és a rettegés keser ízér l a nyelvén, a ragyogó, éget Napról, a tömeg zajáról és az arcok faláról. Ekkor a Fegyvermester fel-emelte a kezét. A tömeg elcsendesedett. Majd a férfi lecsapta a kezét a feje mellé. A tömeg felüvöltött, mint egy fenevad, és Cale nézte, ahogy a férfi, aki lemészárolni készül t, felemeli a kardot, és óvatosan, elgondolkozva a reszket , pánikoló fiú felé indul.

Cale-ben valami mélyen védelemért könyörgött, azért, hogy megmentsék: IdrisPukke, ments meg, Leopold Vipond, ments meg, Henri és Kleist, mentsetek meg, Hattyúnyakú Arbell, ments meg. De senki nem tudott rajta segíteni, kivéve azt az embert, akit a világon a legjobban gy lölt. Bosco Megváltó mentette meg az undorító csapástól és a homokra öml , vörös vért l; a mellette töltött hosszú évek er szakossága, a napi ret-tegés és félelem, ezek váltották meg a fiút. A mellkasában a rettegés hullámai kezdtek megfagyni. Miközben Solomon Solomon gyorsan körözött körülötte, a hidegség lefelé vándo-rolt a szívében és a gyomrában, egyenesen a combjába majd a karjába. Csak pár másodperc múlva, mint egy csodagyógyszer,

323 PAUL HOFFMAN

ami rettenetes fájdalmat fojt el, visszatért a régi, ismer s, érzés-telenít , életment közöny a félelem és a halál iránt. Cale ismét önmaga volt.

Solomon Solomon, aki el ször gyanakodva tekintett Cale mozdulatlanságára, gyorsan támadott, felemelt karddal, eltö-kélt, önuralommal telt pillantással, az er szakos halál gyakor-lott megbízottjaként. Üt távolságba ért, majd egy pillanatra megtorpant. Mindketten egymás szemébe néztek. A tömeg el-csendesedett. Minden látvány úgy lepte meg Cale-t, mintha egy alagútban lenne – a tömegben egy id sebb n szeret nagy-mamai mosolyt vetett rá, miközben elhúzta az ujját a torka el tt, a rendkívül merev döglött macska a földön úgy nézett ki, mint egy rossz játék, a fiatal táncosn szája az aréna szélénél nagyra nyílt a riadalomtól és a félelemt l. Az ellenfele pedig a homokban csoszogott, a csikorgó hang sokkal hangosabb volt, mint a tömeg, ami nagyon távolinak t nt. Utána Solomon Solomon összeszedte minden erejét – és lecsapott.

Cale kitért, és a karja alá csusszant, majd lefelé döfött, mi-közben Solomon Solomon kardja megpróbálta kettévágni. Utá-na mindketten helyet cseréltek – a tömeg elszánt lelkesedéssel, zavartan felüvöltött. Egyiküknek sem sikerült a másikhoz ér-nie. Utána csöpögni kezdett valami Cale tenyeréb l, majd öm-leni. A bal keze kisujját levágták, és most ott hevert a homok-ban aprón és nevetségesen.

Cale hátralépett, most érezte meg a rettenetes, intenzív, kín-zó fájdalmat. Solomon Solomon csak állt, és figyelmesen szemlélte a vélt és a fájdalmat. A feladatot még nem fejezte be, de a gyilkolásba már komolyan belefogott. Amikor a tömeg is észrevette a vért a homokban, egy lassan növekv dübörgés hullámzott végig az Operában. A közemberek egy része pfu-jolt, átpártoltak a gyengébbhez, a Materazzik éljeneztek, a Mondok csivitelve gúnyolódtak. Utána a tömeg lassan elné-mult, miközben Solomon Solomon, tudván, hogy immár irá-

ISTEN BALKEZE 324

nyít, várta, hogy a vérveszteség, a fájdalom és a halálfélelem elvégezze a feladatát.

– Ne mozdulj – mondta Solomon Solomon –, és akkor talán hamar végzek veled. Bár ígérni nem tudok semmit.

Cale úgy nézett rá, mintha enyhén megdöbbent volna. Majd megforgatta a kardját a kezében, mintha a súlyát mérné fel, és egy lusta, lassú csapást mért az ellenfele feje irányában. A hosz-szú évek ösztöne, hogy hogy mozduljon meg, amikor ilyen gyengén próbálják megszúrni, arra késztette Solomon Solomont, hogy Cale felé vesse magát. Hatalmas combjai úgy lökték el re a támadásba, mint egy sprintelt. De a második lépésnél elesett, mintha Henri valamelyik nyila találta volna el, majd arcával és mellkasával a homokba csapódott.

A tömeg egy emberként vett mély leveg t – a döbbenet mély sóhaját.

Amikor az els összecsapás során Cale lefelé döfött, akkor nem vétette el a célt. Amikor Solomon Solomon els vágása levitte az ujját, Cale lent szúrt, és átvágta a férfi bokájában az ínakat. Ezért t nt nagy fájdalmában annyira döbbentnek, hogy Solomon Solomonnak láthatóan semmi baja. Ezért vágott olyan ügyetlenül ez els mozdulatával – egyszer en csak azt akarta kiprovokálni, hogy a férfi megmozduljon.

A félelme és döbbenete ellenére Solomon Solomon azonnal a jó térdére fordult, és Cale felé vágott, hogy megtartsa a távol-ságot.

– Te mocskos kis szarzsák! – mondta alig hangosabban a suttogásnál. Majd felüvöltött dühében és csalódottságában.

Cale a hatótávolságán kívül maradt, és várt. Solomon Solomonból újabb adag düh és szégyen tört fel. Cale egyszer -en csak nézte, ahogy a férfi kezdte elfogadni, hogy veszített.

– Hát jó – mondta Solomon Solomon keser en és dühösen. – Te nyertél. Megadom magam.

Cale a Fegyvermesterre pillantott.

325 PAUL HOFFMAN

– Nekem azt mondták, addig kell folytatnunk, amíg egyi-künk meg nem hal – szólt oda neki.

– Kegyelmet mindig lehet gyakorolni – válaszolta a Fegy-vermester.

– Most hirtelen lehet? Mert nem emlékszem, hogy ezt bárki említette volna korábban.

– A legy zött ellenfél kérhet kegyelmet. Nem kötelez megadni neki, és senki nem tehet szemrehányást a gy ztesnek, ha megtagadja. De megismételném, kegyelmet mindig lehet gyakorolni. – A Fegyvermester a térdel férfira pillantott. – Ha kegyelmet akarsz, Solomon Solomon, akkor kérned kell.

Solomon Solomon megcsóválta a fejét, mintha komoly harc menne végbe a lelkében, és valóban így is volt. Cale-en el ször döbbenet, majd hatalmas, és egyre növekv felháborodás lett úrrá.

– Szeretnék ke… – Fogd be! – kiáltotta Cale, oda-vissza pillantva a legy zött

ellenfele és a Fegyvermester között. – Ti álszent nyavalyások! Iderángattok engem meghalni,

utána pedig, amikor nektek úgy kényelmesebb, megváltoztatjá-tok a szabályokat, ha nem a szájatok íze szerint mennek a dol-gok. Pusztán ennyit jelent a nemességnek nevezett teveszaro-tok; hogy megvan a hatalmatok ahhoz, hogy mindent magatok-ra szabjatok. Körülöttetek minden csak rohadt hazugság.

– Köteles – szólalt meg a Fegyvermester – tízezer dollárt fi-zetni neked az életéért.

Cale el recsapott, és Solomon Solomon egy kiáltással a földre rogyott, felkarjában mély sebbel.

– Áruld el – kérdezte Cale –, most többet vagy kevesebbet érsz? Te ok és könyörület nélkül vertél engem, de nézz most magadra. Ez gyerekes. Hány tucat embert mészároltál le anél-kül, hogy egy gondolatot is szenteltél volna nekik, és most, amikor rajtad a sor, azért nyafogsz, hogy veled tegyünk kivé-

ISTEN BALKEZE 326

telt’ – Cale döbbenten és undorodva fújtatott. – Miért? Ez a sorsod; egy szép napon az enyém is ez lesz. Mi bajod van, öregember?

Ezzel Cale Solomon Solomon fölé állt, a hajánál fogva fel-húzta a fejét, és egyetlen, a tarkójára mért döféssel megszabadí-totta szenvedéseit l. Az elernyedt test arccal felfelé a földre esett, nyitott szemmel és vakon, az orrából még mindig csöpö-

kis vérpatakkal. De az hamarosan elállt, és Solomon Solomonnak ennyi volt.

Solomon Solomon életének utolsó másodpercei alatt Cale semmi másról nem vett tudomást, sem a fájós kezér l, sem a tömegr l. A harag mindenre süketté tette. Most visszatért a fáj-dalom és a tömeg. A tömeg hangja furcsa volt – semmi éljen-zés, pár kis részt leszámítva, ahol túl részegek voltak ahhoz, hogy felfogják, mi történt, néhány kiáltás és pfujolás, de legin-kább csak döbbenet és hitetlenség.

A padon, ahova leültették ket, hogy várjanak, Tétova Henri és Kleist sokkos állapotban bámultak. Tétova Henri jött rá, hogy Cale mit fog tenni ezután.

– Menj el onnan – suttogta magában. Majd odakiáltotta Cale-nek: – Ne! – Megpróbálta el revetni magát, de egy csend r és az egyik katona megakadályozta. Az Opera Rosso közepén Cale a hátára fordította a halottat, a kardját a hasa kö-zepére ejtette, majd összevonta a két lábát, és húzni kezdte a testet a porban arrafelé, ahol a Materazzik ültek elkülönítve.

Nagyjából húsz másodpercébe telt, a halott kezei széttárul-tak mögötte, a feje pattogott az egyenetlen talajon, és a testéb l folyó vér szabálytalan, vörös foltot hagyott a homokban. A Fegyvermester intett a tömeg el tt sorakozó katonáknak, hogy menjenek közelebb egymáshoz. A Materazzi n k és férfiak, és a fiatal Materazzik szinte megkövült csendben nézték végig az egészet.

Ekkor Cale, aki még mindig a hóna alatt tartotta Solomon

327 PAUL HOFFMAN

Solomon lábát, úgy nézett a tömegre, mintha húsz centet sem érnének, majd ledobta a lábakat, amik nagyot puffantak a ho-mokban.

Magasan a feje fölé nyújtotta a karját, és rosszindulatú dia-dallal a tömegre üvöltött. A Fegyvermester intett a rend rök-nek: hagyják, hogy Henri és Kleist elhúzzák onnan. Miközben

k Cale felé rohantak, a fiú elkezdett fel-alá sétálgatni a kato-nák és az általuk rzött tömeg el tt, olyan arccal, mint egy me-nyét, aki bejáratot keres a tyúkólba. Utána a mellkasát kezdte verdesni a jobbjával háromszor, minden alkalommal örömmel kiáltva: – Mea culpa! Mea culpa! Mea maxima culpa! – A tö-meg ezt nem értette, de nem volt szükségük tolmácsra. Kitört bel lük a düh, és egyetlen él organizmusként hullámzottak el re, visszaüvöltve a saját gy löletüket. Majd a két fiú odaért Cale-hez, és a válla köré fonták a karjukat.

– Semmi gond, Cale – mondta Kleist, miközben óvatosan megszorította a fiút. – Miért nem kaszabolod le rögtön mindet?

– Ideje, Thomas Cale, hogy velünk gyere. A fiú, végig harciasan üvöltve a tömeg felé, hagyta, hogy

visszavezessék a várakozóhelyiségbe, ami fél perc alatt bezá-rult mögöttük, és ott ültek a homályos fényben, szédelegve a rettenetes csodától. Tíz perc telt el, mióta kimentek onnan.

A palotában Hattyúnyakú Arbell elviselhetetlen rettegéssel vár-ta a híreket. Nem volt képes elmenni az Operába, és végignéz-ni, ahogy Cale meghal, mert biztos volt benne, hogy meg fog. Minden ösztöne azt üvöltötte, hogy utoljára látta a szeret jét. Ekkor furcsa cs dület támadt a szobája el tt; az ajtaja berob-bant, és a leveg után kapkodó Riba vetette be magát rajta.

– Életben van! El lehet képzelni azt a jelenetet, amikor este egyedül marad-

tak – ezernyi boldog csók záporozott a kimerült fiúra, cirógatá-sok, a szerelem és imádat megnyilvánulásainak áradata. Ha az-

ISTEN BALKEZE 328

nap délután a Halál árnyékának völgyében járt is, éjszaka be-pillantást nyerhetett a Paradicsomba. A pokol is vele maradt – a hiányzó ujjának a helye intenzíven fájt, sokkal rosszabb volt, mint sok komolyabb seb, amit kapott. Csak azután tudott az ör-vendez fogadtatására koncentrálni, miután Tétova Henrinek sikerült sok pénzért szereznie egy kis ópiumot, ami tompa saj-gássá csillapította a fájdalmat.

Kés bb, aznap éjjel, miután Arbell felhagyott teste minden négyzetcentiméterének aktív imádatával, megpróbálta elma-gyarázni a lánynak, mi történt vele a Solomon Solomonnal való összecsapás el tt. Talán az ópium miatt, talán a nap feszültsége és borzalmai miatt, vagy a halál közelsége miatt, de nehezen sikerült csak értelmesen összeszednie a mondanivalóját. El akarta magyarázni a lánynak önmagát, de félt megtenni. Végül Arbell megállította, mert szánta a zavara és a rettegése miatt, és talán önmaga miatt is. Nem akarta, hogy emlékeztessék külö-nös szeret je gyilkosságára.

– Ha nem beszélünk róla, hamarabb begyógyul. Cale még azel tt távozott a lány lakrészéb l, hogy megérke-

zett volna a hajnali r (bár csak sok csók és szerelmi bizonyíték után), és egyedül találta Tétova Henrit, szolgálatban.

– Hogy vagy? – kérdezte Tétova Henri. – Nem tudom. Furcsán. – Szeretnél egy csésze teát? – Cale bólintott. – Akkor tedd

fel a vizet. Mindjárt jövök, csak átadom az rséget. Tíz perccel kés bb Tétova Henri csatlakozott Cale-hez az

rszobában, pont amikor a tea megf tt. Némán üldögéltek, it-tak és dohányoztak, mely élvezetbe Cale mind Tétova Henrit, mind Kleistet bevezette, akit most már alig lehetett látni így, hogy ne lett volna füstölnivaló a szájában.

– Mi romlott el? – kérdezte Tétova Henri öt perccel kés bb. – Majd beszartam. Rossz volt. – Azt hittem, meg fog ölni.

329 PAUL HOFFMAN

– Sikerült volna neki, ha nem lett volna olyan gyanakvó. Azt hitte, azért nem mozdulok, mert valami trükköt tartogatok.

Egy ideig csendben ültek. – És mi változott meg? – Nem tudom. Eltelt pár másodperc, és mintha valaki leön-

tött volna jeges vízzel. – Az szerencse. – Igen. – És most? – Még nem gondolkoztam ezen. – Talán jobb is. – Mert? – Itt végeztünk. – Miért? – kérdezte Cale, miközben elfordult, és úgy tett,

mintha a következ cigarettája elkészítésére koncentrálna. – Megölted Solomon Solomont, majd odadobtad a testét a

Materazzik elé, és kihívást intéztél ellenük. – Kihívást? – Hogy erre lépnek-e vagy sem…? – Cale nem válaszolt. –

Szerintem elég csúnya dolgokat tudnak lépni, nem gondolod? És legközelebb nem szemt l szembe fognak. Valaki majd egy téglát ejt a fejedre.

– Rendben. Értem, mire gondolsz. De Tétova Henri még nem végzett. – És mi lesz, ha mindent megtudnak rólad és Arbell

Materazziról? Téged senki nem védelmez, csak Vipond és a lány apja. Szerinted mit fog csinálni, amikor kiderül? Esküv t rendez? Elfogadod, Arbell Materazzi, minden bájaddal és ke-cseddel ezt a kondássegédet és bajkever t, Thomas Cale-t tör-vényes férjedül?

Cale fáradtan talpra állt. – Aludnom kell. Most nem tudok ezen gondolkozni.

32.

Amint feljött a nap, Cale mély álomba merült, a fülében Tétova Henri komor szavaival. Tizenöt órával kés bb ébredt fel, a templomi harangokkal egy id ben. De ez a hang nem az a lágy dallam volt, ami a leginkább fél szívvel hív memphisi polgá-rokat szólítja a szentséghez, hanem vad és rekedtes vészjelzés. Cale kiugrott az ágyból, és mezítláb kirohant az ajtón, majd végig a folyosón Arbell lakosztályáig. Az ajtaja el tt már tíz Materazzi r állt, és még öt közeledett a folyosón a másik irányból. Cale dörömbölni kezdett az ajtón.

– Ki az? – Cale vagyok, nyisd ki. Az ajtó retesze félrecsúszott, és a rémült Riba jelent meg

Arbellel, aki félretolta a lányt és kijött. – Mi történik? – Nem tudom. – Cale a Materazzi rökre mutatott, és vissza-

fordította Arbellt a szobájába. – Öten be ide. Tartsátok behúzva a függönyöket, és ne ke-

rüljelek szem elé. A lányok maradjanak a szoba sarkában, távol az ablakoktól.

Arbell ismét kilépett a folyosóra. – Tudni akarom, mi folyik itt. Mi van, ha az apámról van

szó? – Menj vissza – kiabálta Cale erre a teljesen jogos félelemre.

– És most az egyszer tedd már azt, amit mondanak neked, a pokolba is. És zárd be az ajtót.

331 PAUL HOFFMAN

Riba gyengéden megfogta az elképedt kisasszony karját, és visszavezette, miközben az öt test r, megdöbbenve azon, hogy Arbellel bárki így mer beszélni, követte ket. Cale biccentett az

rök vezet je felé, amikor az ajtó bezárult mögötte. – Azonnal küldöm a híreket, amint megkapom ket. Valaki adjon egy kardot. – Az rök kapitánya intett az egyik emberének, hogy adja át a fegyverét.

– Nem szeretnél egy nadrágot is? – kérdezte a katonák nagy vidámságára.

– Amikor visszajövök – mondta Cale –, a feje másik oldalá-ra kerül a mosolya. – És ezzel a savanyú válasszal már el is ro-hant. A szobájában felkapta a ruháit, és kevesebb mint harminc másodperc alatt leszaladt a kétemeletnyi lépcs n, majd ki a pa-lota udvarára. Tétova Henri és Kleist már fel is állították az

röket a falak mentén, és egy íjjal meg a féllábas számszeríjjal felszerelkezve éppen csatlakozni készültek hozzájuk.

– Nos? – kérdezte Kleist. – Nem sok – válaszolta Henri. – Egy támadás valahol az

ötödik falon túl. Férfiak olyasmiben, ami csuhának t nt. Lehet, hogy tévednek.

– Hogy az istenbe kerülhettek ennyire közel a Megváltók? A magyarázat egyszer volt. Memphis keresked város, amit

évtizedek óta nem ostromoltak meg, és nem is volt valószín , hogy meg fogják. Annak a rengeteg árunak, amit naponta meg-vettek és eladtak a városban, szabadon kellett tudnia közleked-ni a hat bels falon keresztül, amelyek támadás esetén pont az ellenkez célt szolgálták, és az utolsót ötven évvel azel tt emelték. A bels falak béke idején nagyon bosszantóak voltak, és fokozatosan rengeteg ki- és bejáratot ütöttek rajtuk, továbbá alagutakat a hulladék, víz és vizelet elvezetéséhez, úgyhogy akadályozó jellegüket nagyrészt elveszítették. A csatornázási biztost Cica, a Here megzsarolta – a mezei városok b neit a Materazzik szinte éppen olyan szigorúan büntették, mint a

ISTEN BALKEZE 332

Megváltók –, és volt az, aki átvezetett körülbelül ötven Meg-váltót az ötödik falhoz. De Cicát, a Herét nem lehetett össze-függésbe hozni az üggyel. Amikor megindult a palota elleni támadás, a csatornázási biztos már fejjel lefelé hevert egy sze-metesben, átvágott torokkal. Így történt, hogy Bosco próbálko-zása a Materazzik támadásának kiprovokálására egy elkesere-dett csatához vezetett Memphis legjobban rzött szívének kel-

s közepén. Az ötödik fal mögötti támadást tíz Megváltó indí-totta, de a többi negyven átjutott a palota alatt, és fel az udvar-ba egy csatornanyíláson. Amikor el bukkantak a csatornából, mint egy raj döglégy, Cale már felküldte Tétova Henrit és Kleistet a falra a nyilaikkal felszerelkezve, és éppen azon töp-rengett, mihez kezdjen a körülöttük álló tizenkét Materazzival. Ekkor történt, hogy leesett állal egyszerre vették észre a negy-ven Megváltót, akik úgy közeledtek feléjük, ahogy egy folt ter-jeszkedik a terít n.

– Egy vonalba! Egy vonalba! – kiáltotta Cale az emberei-nek, majd a Megváltók lecsaptak. Cale Kleistet szólította, de ez túl közeli összecsapás volt az íjjal lövöldözéshez. Ekkorra a Megváltók bandája megpróbálta kikerülni a Materazzik védvo-nalát, és a palota ajtajához szivárogni. Az íj és nyíl zizzenése lecsapott, miközben a Megváltók eltávolodtak a katonáktól, és így tiszta célpontot nyújtottak Henrinek és Kleistnek. Az egyi-kük sikoltása, miközben a mellkasát markolászta, mintha egy lódarázs tévedt volna az inge alá, felkeltette Cale figyelmét, aki hátralépett a csatasorból, és a palota ajtaja felé rohant. Közben átvágta az egyik Megváltó sarkában az inakat, ugyanezt tette a következ vel, de a harmadik, aki el tte volt, már kapott egy nyilat a combjába. A férfi hátratántorodott és felkiáltott, amikor Cale megütötte, de a fiú elszámította magát, és a száját találta el, amivel eltörte az alsó állkapcsát és a gerincét. Utána Cale már a tömeg el tt járt, odaért a palota elé, és megfordult, hogy szembeszálljon a támadó Megváltókkal. Az íjaktól és a nyilak-

333 PAUL HOFFMAN

tól való rettegés miatt a támadás már amúgy is holtpontra ju-tott, mivel a papok bebújtak a csíp magasságú fal mögé, ami V alakban vezetett a palotához. Cale el tte állt, és várta, hogy odaérjenek hozzá. A Megváltók, akik el akarták kapni, a halá-los zápor miatt, ami a falakról érkezett, most már csak guggol-va és négykézláb haladtak Cale felé. A fiú belenyúlt egy két-méteres tartályba, amiben a bejáratot díszít olajfát tartották, kivett bel le pár m vészien elrendezett, ökölnyi kavicsot, és dobálni kezdte ket. Nem úgy, ahogy egy gyerek dobálózik bo-tokkal; ezek a kövek kezeket és fogakat törtek, és arra kénysze-rítették a Megváltókat, hogy felálljanak a nyílzáporba. Az öt sértetlen Megváltó ekkor elkeseredetten Cale-re vetette magát. A fiú beléjük könyökölt, rúgott és harapott, és miközben har-colt, k elestek, de még az élet-halál harc közepette is egy része azon gondolkozott, hogy valami nem stimmel. Ez az érzés csak er sebbé vált, ahogy ott állt, mint egy h s egy meséskönyvben, és úgy küldte a halálba az ellenfeleit, mintha csak a gazt ka-szálná – ütés, védés, csapás, a végzetes vágás, és vége is. A Materazzi rök, akik három embert veszítettek, visszaverték az ellenfeleiket. Majd a papok elveszítették a lelkesedésüket és megpróbáltak elfutni, de vagy az ket kerget Materazzik kard-ja, vagy Kleist és Henri nyilai végeztek velük. k ugyanis id -közben Cale védelmér l átálltak azon Megváltók leszedésére, akiken úgy látták, hogy esetleg képesek lesznek elérni a csator-nanyílást és megszökni.

Cale-t ekkor öntötte el a csata utáni izgalom, a szívdobogás és a vérzúgás. Úgy t nt, mintha mozogna el tte az udvar, egy-szer közelebb jönne, utána pedig eltávolodna: a haldokló Meg-váltók rémült pillantása, a Materazzi r, aki a hasát szorítva próbálja megakadályozni, hogy kiömöljenek a belei; a szinte suttogó „Igen! Igen!”, amivel valaki az életet, a gy zelmet ün-nepli, azt, hogy becsülettel teljesítette a feladatát, és az egyik Megváltó fiatal arca, olyan sápadt, mint a szent viasz, amin az

ISTEN BALKEZE 334

a tudat tükröz dött, hogy meg fog halni, miközben egy Materazzi odament, hogy fölé álljon. És Cale még mindig na-gyon furcsának talált valamit. Megpróbált odakiáltani a Materazzi rnek, hogy állítsa le a kecses csapást, de csak egy fáradt nyiffanás tört fel a torkából, amivel nem tudta megaka-dályozni a rémült ordítást és a láb rángatózását a porban.

– Jól vagy, fiam? – kérdezte az egyik r. Cale leveg t vett, és mélyen beszívta.

– Szólj nekik, hogy hagyják abba. – A Materazzikra muta-tott, akik végigmentek a sebesülteken, és végeztek velük. – Be-szélnem kell velük. Most! – Az r kiabálni kezdett, és elindult, hogy tegye, amit mondtak neki. Cale leült az alacsony falra, és egy molylepkét bámult, amelyik egy fekete vértócsa szélén he-lyezkedett el, óvatosan belekóstolt, majd kielégít nek találván táplálkozni kezdett bel le.

– Mi a bajod? – kérdezte Kleist, miután odabotorkált Cale-hez. – Még élsz, nem?

– Valami nincs rendben. – Elfelejtettél köszönetet mondani. Cale rámeredt. – Menj, és nézd meg, vannak-e túlél k. Kleist már majdnem megkérdezte, miben halt meg az el

rabszolgája, de Cale még a szokottnál is furcsábbnak t nt, úgy-hogy meggondolta magát.

Tétova Henri már el is kezdte végignézni a testeket, a nyila-kat számlálva, és mélyen remélve, hogy az áldozatai meghal-tak. Észrevette, hogy Kleist ugyanezt csinálja, bár a Materazzik gyorsan végeztek mindenkivel, aki mozgott.

– Cale! Gyere, nézd! – kiáltotta Kleist, amikor megfordította az egyik olyan testet, aminek az nyila állt ki a hátából. Tétova Henri figyelte, ahogy Cale odamegy, de kelletlenül a helyén maradt. – Nézd – mondta Kleist. – Westaby az. – Cale a tizen-nyolc éves halott arcába meredt, akit mindennap látott a Mene-

335 PAUL HOFFMAN

dékben, mióta csak az eszét tudta. – És itt az egyik Gaddis iker – mondta Tétova Henri. Rövid

csend lett, miközben odahúzott elé egy másik holttestet. – És a testvére. – Az udvar túlsó végében, a csatornanyílás közelében kiáltozás hangzott fel, és négy Materazzi rugdosni kezdett egy Megváltót, aki addig meglapult. A három fiú odarohant, és el-kezdte ket lehúzni róla, de a Materazzik csak folytatták és fél-relökték ket, amíg Cale el nem húzta a kardját, és komoly csonkításokkal nem fenyeget zött, amennyiben nem vonulnak vissza. Kleist és Tétova Henri elrángatták a Megváltót, miköz-ben a Materazzik rosszkedv en figyelték ket. A gonosz hangu-latot egy másik Materazzi törte meg, aki odasétált négy jükhöz egy L alakba hajlított karddal.

– Nézzétek csak meg – ismételgette. – Nézzétek csak meg. – Cale lassan elhátrált, és odament Kleisthez és Henrihez, le nem véve a szemét a négy Materazziról.

Cale, Kleist és Tétova Henri az eszméletlenül hever Meg-váltó felett állt, aki a palota falának d lve hevert, feldagadt arc-cal, duzzadt ajkakkal és hiányzó fogakkal.

– Ismer snek t nik – mondta Tétova Henri. – Igen – helyeselt Cale. – Tillmans az, Navratil ministránsa. – Popsizó Megváltóé? – kérdezett vissza Kleist, miközben

jobban megnézte az eszméletlen fiatalembert. – Aha, igazad van. Tényleg Tillmans az. – Kleist kett t csettintett Tillmans arca el tt.

– Tillmans! Ébredj! – Megrázta a vállánál fogva, és akkor végre felnyögött. Lassan kinyílt a szeme, de nem látott semmit.

– Megégették. – Kit égettek meg? – Navratil Megváltót. Nyárson megsütötték, amiért a fiúk-

hoz nyúlt. – Sajnálom. Mindent összevetve elég rendes volt – válaszol-

ta Cale.

ISTEN BALKEZE 336

– Amíg az ember ügyelt arra, hogy háttal legyen a falnak – mondta Kleist. – Egyszer kaptam t le egy darab sertést – tette hozzá, és ez a visszaemlékezés leginkább egy olyan keser gyászbeszédre hasonlított, amit Kleistt l el lehetett képzelni egy Megváltóval kapcsolatban.

– Nem bírtam a sikoltozását – folytatta Tillmans. – Majd-nem egy órába telt, amíg vége lett. Azt mondták, velem is ezt fogják tenni, ha nem jelentkezem ide önként.

– Ki vigyázott rátok útközben? – Stape Roy Megváltó és az emberei. Amikor ideértünk, azt

mondták, hogy Isten kémei is velünk harcolnak, és ha ügyesek leszünk, tiszta lappal indulunk. Ne ölj meg, f nök!

– Nem fogunk bántani. Csak mondd el, amit tudsz. – Semmit. Nem tudok semmit. – Kik voltak a többiek? – Nem tudom. Olyanok, mint én, nem katonák. Azt szeret-

ném… Tillmans szeme furcsán kezdett mozogni, az egyik nem fó-

kuszált többé, a másik meg átnézett Cale válla felett, mintha a távolban figyelne valamit. Kleist megint csettintett, de ezúttal nem jött reakció. A fiú tekintete teljesen üres lett, a lélegzetvé-tele pedig szabálytalan. Majd egy pillanatra mintha magához tért volna.

– Mi volt ez? – És megint félrebillent a feje. – Nem éli túl az éjszakát – mondta Tétova Henri. – Szegény

öreg Tillmans. – Igen – tette hozzá Kleist. – És szegény öreg Popsizó Meg-

váltó. Milyen borzalmas vég.

Cale-nek sokkal tovább kellett várnia Vipondra, mint bármikor máskor, amikor a Kancellár irodájához jött. Majdnem három órán keresztül ült egy zsúfolt váróban. Azt mondták neki, hogy háromkor jelentkezzen, és ne jártassa a száját. Amikor végül

337 PAUL HOFFMAN

beengedték, Vipond szinte rá sem nézett. – Meg kell valljam, voltak kétségeim, amikor azt jósoltad,

hogy a Megváltók majd megpróbálják megtámadni Arbellt Memphisben. Azt gyanítottam, esetleg azért mondod ezt, hogy feladatot találj magadnak és a barátaidnak. Elnézésedet kérem.

Cale nem szokott ahhoz hozzá, hogy a nála magasabb ran-gúak beismerjék, ha hibáztak – különösen, amikor igazuk volt –, úgyhogy csak feszültnek t nt. Vipond átnyújtott neki egy nyomtatott papírt, amin egy durva vázlat volt egy n l, kilógó mellekkel, felette a felirattal: MEMPHIS KURVÁJA. A papí-ron továbbá Arbell leírása volt olvasható, aki a szöveg szerint javíthatatlan parázna volt, egy borotvált fej kurva, aki sátán-imádó áldozati orgiákon prostituálta mind magát, mind az ár-tatlanokat. maga a b n! – foglalta össze a szöveg a végén –, ami a mennyekre kiált bosszúért.

Cale fejében csikorogtak a fogaskerekek, ahogy megpróbál-ta megfejteni ezt az egészet.

– A falakon lév ostromlók hagyták ezeket a kiáltványokat a nyomukban – mondta Vipond. – Ezt most már nem tarthatjuk titokban. Arbell Materazzit a hónál is fehérebbnek tartják min-denütt.

Bár ez immár nem volt teljesen igaz, a kiáltvány groteszk hazugságai éppen annyira megdöbbentették Cale-t, mint Vipondot.

– Van bármilyen fogalmad, mi lehet emögött? – kérdezte Vipond.

– Nincs. – Úgy hallottam, kihallgattál egy foglyot. – Már ami maradt bel le. – Mondott valamit? – Csak azt, ami amúgy is nyilvánvaló volt. Ezt soha nem

szánták komoly támadásnak. Ezek még csak nem is voltak iga-zi katonák. Körülbelül tízet ismertünk közülük, tábori szaká-

ISTEN BALKEZE 338

csokat, számvev ket, néhány katonafélét, akik túl sokszor lép-tek félre. Ezért volt ilyen könny legy zni ket.

– Ezt sehol máshol nem ismételheted el. A hivatalos állás-pont az, hogy a Materazzik komoly gy zelmet arattak a váloga-tott Megváltó orgyilkosok gyáva támadása során.

– Válogatott Megváltó kondások. – Mindenki fel van háborodva a történteken, és nagyra be-

csülik a katonáink ügyességét és h siességét, amiért visszaver-ték a támadást. Semmi olyat nem mondhatsz, ami ennek el-lentmond. Megértetted?

– Bosco támadást akar provokálni ellenük. – Hát, sikerült neki. – Ostobaság megadni Boscónak, amit akar. Most nem hazu-

dok. – Ez üdít változatosság. De hiszek neked. – Akkor szólnia kell nekik, hogy ha azt hiszik, ilyen egy va-

lódi Megváltó hadsereggel harcolni, akkor nagyon meg fognak lep dni.

Vipond most el ször egyenesen az el tte álló fiúra nézett. – Istenem, Cale, ha tudnád, milyen ésszer tlenül m ködik

ez a világ. Nem volt még olyan szerencsétlenség az emberiség történetében, amire ne figyelmeztetett volna minket valaki. So-ha, semmikor. És senki, aki figyelmeztetett másokat, és igaza lett, nem jött ki jól bel le soha. A Materazzik ebben a témában nem fognak hallgatni senkire, különösen nem Thomas Cale-re. Ilyen ez a világ, és semmi nincs, amit egy ilyen kis jelentékte-len valaki, mint te, vagy egy olyan jelent s, mint én, tehetne ez ellen.

– Semmit nem fog mondani, hogy megakadályozza ket? – Nem, és te sem. Memphis a világ legnagyobb hatalmának

a szíve. Ezt a birodalmat, Cale, nagyon egyszer er k tartják össze: a kereskedelem, a kapzsiság és az általános meggy -dés, hogy a Materazzik túl nagy hatalommal rendelkeznek ah-

339 PAUL HOFFMAN

hoz, hogy megérje a kockázatot a megtámadásuk. A falak mö-gött várni, hogy a Megváltók megostromoljanak minket, nem opció. Bosco nem gy zhet, de mi veszíthetünk. Ahhoz csak annyi kell, hogy bujkálni kezdjünk el le. Száz évig is tudnánk tartani Memphist ostrom esetén, de hat hónap se telne bele, és mindenki fellázadna innent l a Bili-félszigetig. Háború van, úgyhogy jobban tesszük, ha alkalmazkodunk.

– Tudom, hogy fognak harcolni a Megváltók. Vipond elkeseredetten nézett rá. – És most mire számítasz? Hogy tanácsokat kérnek t led?

Azok a tábornokok, akik a támadást tervelik ki éppen, nemcsak hogy leigázták az ismert világ felét, de vagy harcoltak Solomon Solomonnal, vagy képezte ki ket, még ha a legtöbben nem is szerették túlságosan. De te, egy fiú, egy senki vagy, aki úgy harcol, mint egy éhes kutya. Felejtsd el. – Türelmetlenül intett, hogy Cale távozzon, de azért még tett egy bogarat a fülébe: – Életben kellett volna hagynod Solomon Solomont.

– megtette volna értem ugyanezt’ – Semmiképpen, de ez csak egy újabb ok lett volna arra,

hogy kihasználd a gyengeségét. Ha életben hagytad volna, ak-kor elnyerted volna a Materazzik támogatását, pedig semmi lett volna a szemükben. A hatalom azzal szemben is éppen olyan kegyetlen, aki gyakorolja, mint az áldozataival szemben – az utóbbiakat tönkreteszi, az el bbit megmérgezi. Az az igaz-ság, hogy már régóta nem gyakorolja senki azt a fajta er t, amit te. Akik ezt a sorstól kölcsönözték, azok túlságosan is ki van-nak neki szolgáltatva, és ket magukat is le fogja gy rni.

– Ezt maga találta ki, vagy valaki más, akinek még soha nem kel lett kiállni egy tömeg elé, amelyik unalmában a kibe-lezését követeli?

– Önsajnálat, mi? Ott se kellett volna lenned, és ezt te is tu-dod.

Cale ingerülten megfordult, hogy távozzon, nem utolsósor-

ISTEN BALKEZE 340

ban azért, mert erre nem tudott mit válaszolni. – Egyébként meg a tegnapi eseményr l szóló jelentésben je-

lent sen kisebbítve lesz a te és a barátaid szerepe a történtek-ben. De te nem fogsz panaszt tenni.

– Mégpedig miért? – Vörös operabeli fellépésed miatt téged eléggé utálnak.

Gondolj arra, amit itt elmondtam neked, és elég nyilvánvaló lesz a válasz. De még ha nem is, akkor sem fogsz mondani semmit a tegnap történtekr l.

– Nem is érdekelhetne kevésbé, mit gondolnak rólam a Materazzik.

– Ez a te bajod, hogy nem érdekel, mit gondolnak az embe-rek. Pedig kellene.

A következ hét során özönlöttek a Materazzik Memphisbe a vidéki birtokokról. Alig lehetett mozdulni a lovagoktól, a fegy-vernökeikt l, a feleségeikt l, a feleségek szolgálóitól és a ren-geteg tolvajtól, csalótól, szerencsejátékostól, ügynökt l, betö-

l és rendes keresked l, akik mind a lehet ségre utaztak, hogy nagy pénzeket csináljanak a háborúból. De másfajta adok-kapok is folyt, nem csak kereskedelmi jelleg . A Materazzi nemesség komplikált el jogi kérdéseit is rendezni kellett. Az, hogy hova kerül az ember egy csatában, annak a je-le volt, hogy hol helyezkedik el a Materazzi-hierarchiában – a Materazzik haditervei csak részben hasonlítottak háborús stra-tégiára, a többi része olyan volt, mint az ülesrend egy uralkodói esküv n. Rengeteg lehet ség nyílt sértésekre és sért désre. Így esett, hogy a háború fenyeget réme ellenére, a marsall legin-kább ebédek és mindenfajta összejövetelek megrendezésével töltötte az idejét, pusztán azért, hogy lesimítsa a veszedelmesen felborzolt kedélyeket annak elmagyarázásával, hogy ami sér-tésnek t nt, az igazából nagy jelent ség elismerés volt.

Az egyik ilyen banketten, amire Cale-t is meghívták

341 PAUL HOFFMAN

(Vipond kérésére, aki szerette volna rehabilitálni a fiút), az események ismét váratlan fordulatot vettek. A Marsall kíván-ságát, hogy Simon ne mutatkozzon a közelében, és különösen ne nyilvánosság el tt, nem lehetett mindig teljesíteni, különö-sen amikor Arbell könyörgött, hogy Simont is hívják meg.

Vipond nagyúr az információ-adásvétel nagymestere volt, mind az igazságok, mind a hazugságok terén. Egy nagy lét-számú kapcsolati háló állt rendelkezésére a memphisi társada-lom minden rétegéb l, a Lordoktól a csavargókig. Ha azt sze-rette volna, hogy valami széles körben elterjedjen, vagy leg-alább széles körben elhiggyék, ezek az informátorok kaptak egy igaz vagy hamis történetet, amit el is terjesztettek. Persze a hasznos pletykák elterjesztésének és a káros pletykák cáfolásá-nak ezt a módszerét minden uralkodó felhasználta, az oszmán Királyok Királyától kezdve a Sehonnani Senkiföldje polgár-mesteréig. Az volt a különbség köztük és Vipond között, hogy Vipond tudta: ahhoz, hogy az informátorai elhiggyék az igazán fontos történeteket, szinte az egésznek igaznak kell lennie. En-nek eredményeképpen minden hazugságot, amit Vipond el akart hitetni bárkivel, szinte egészben nyeltek le. Az értékes

kéjének egy részét Cale-re pazarolta, mert túlságosan is nyil-vánvaló volt számára az a bosszúszomj, ami Solomon Solomon hozzátartozóiban és barátaiban lángolt. Szinte biztos volt, hogy egy orgyilkos megöli a fiút. Vipond, annak ellenére, amit Cale-nek mondott, elterjesztette, hogy a fiú bátran harcolt a Materazzik mellett Arbell megmentéséért, és ezzel nagyrészt, bár nem teljesen, elejét vette annak, hogy Cale-t megmérgez-zék vagy leszúrják egy sötét sikátorban. T le szokatlan módon, ha megkérdezték volna, miért áldoz ennyi id t valakire, akinek semmi jelent sége, nem tudta volna megmondani De senki nem kérdezte.

Vipond és Materazzi Marsall több órán keresztül tárgyaltak, és frusztrált hangulatban próbáltak egy olyan haditervvel el -

ISTEN BALKEZE 342

állni, ami minden komplikált kérdésre kielégít megoldást ad a Materazzik rangjának és hatalmának megnyilvánulása terén a csatamez n. Igazság szerint hiányzott nekik Solomon Solomon, akit h sies hírneve nélkülözhetetlenné tett mint olyasvalakit, aki képes tárgyalni és kompromisszumokra bírni a különböz Materazzi-klánokat, akik el jogokat kívánnak ki-vívni maguknak a csatasorban.

– Tudja, Vipond – mondta a Marsall elkeseredetten –, bárm-ennyire is értékelem azt a finomságot, amivel az ilyesmiket megoldja, meg kell mondanom, hogy mindent egybevetve nincs sok olyan probléma a világon, amit ne lehetne némi ke-

pénzzel megoldani, vagy azzal, hogy egy sötét éjszakán le-dobjuk az ellenfelet egy meredek szikláról.

– Mit akar ezzel mondani, uram? – Az a fiú, Cale. Nem Solomon Solomont védem, tudja,

hogy megpróbáltam leállítani, de az igazat megvallva, nem hit-tem volna, hogy a fiúnak bármi esélye lesz ellene.

– És ha tudta volna? – Ezt nem érdemes körülményesen megfogalmazni: azt ne

mondja, hogy maga mindig azt tette, ami helyes, ahelyett, ami bölcs. Lényeg, ami lényeg, szükségünk lenne Solomon Solomonra; mindig el tudta simítani a dolgokat, és térdre kényszerítette azokat az ostobákat. Egyszer : Solomon Solomonra szükségünk van, Cale-re nincs.

– Cale megmentette a lányát, Lordom, és eközben majdnem meghalt.

– Látja, err l van szó: magának kellene a legjobban tudnia, hogy nekem nem szabad a személyes érzelmeimre hallgatnom. Tudom, mit tett, és hálás vagyok. De csak mint apa. Kormány-zóként azt látom, hogy az államnak sokkal nagyobb szüksége van Solomon Solomonra, mint Cale-re. Ez a nyilvánvaló igaz-ság, kár lenne tagadni.

– Szóval mit sajnál, uram? Hogy nem dobták le egy sziklá-

343 PAUL HOFFMAN

ról a párbaj el tt? – Azt hiszi, elszégyellem magam és visszakozom? El ször

is adtam volna neki egy nagy zsák aranyat azzal, hogy t njön el, és ne is jöjjön vissza. És egyébként pontosan ezt fogom ten-ni, ha vége ennek a háborúnak.

– És ha nemet mondott volna? – Akkor igencsak gyanakodni kezdtem volna. Egyébként is,

miért van még mindig itt? – Azért, mert egy jó állást kapott magától a világ legvédet-

tebb négyzetkilométerén belül. – Szóval az én hibám? Nos, ha igen, akkor helyrehozom. Az

a fiú veszélyes. Rossz szellem, mint az a pasas a bálna gyom-rában.

– Názáreti Jézus? – Igen, . Amint elrendez dik ez az ügy a Megváltókkal,

Cale elt nik, és akkor vége. A Marsall azért is volt ilyen rossz hangulatban, mert az a ki-

látás fenyegette, hogy egy egész estét kell eltöltenie a fiával – ez szinte megalázóbb volt, mint amit el tudott viselni.

Mint kiderült, a bankett jól sikerült. A jelen lév nemesek késznek t ntek arra, hogy félretegyék a régi nézeteltéréseiket, hogy egységes frontot alkothassanak a Megváltók Memphist fenyeget veszélyével szemben, különös tekintettel Hattyúnya-kú Arbellre. Vacsora közben a lány végig annyira kedves, gyengéden szórakoztató és elképeszt en gyönyör volt, hogy ett l a Megváltók róla készült groteszk portréja elegend oknak

nt arra, hogy félretegyék a kicsinyes véleménykülönbségei-ket, és azzal a fenyegetéssel foglalkozzanak, amit ezek a vallá-sos fanatikusok jelentenek.

A bankett során Arbell elszántan próbált nem nézni Cale-re. Olyan er vel kívánta és szerette, hogy biztos volt benne: ezt még a legérzéketlenebbek is észrevennék rajta. Cale a maga ré-szér l duzzogott, mert ezt úgy értelmezte, hogy a lány kerüli.

ISTEN BALKEZE 344

Szégyelli t, látszik rajta, nem akar a nyilvánosság el tt mutat-kozni vele. Másrészt viszont a Marsall félelmei, hogy Simon megszégyeníti, alaptalannak bizonyultak. Igaz, hogy a fiú vé-gig szótlanul ült, de elt nt róla a szokásos riadalom és rémült vadság. S t, az arckifejezése teljesen normálisnak t nt: egy ér-dekl pillantás, majd egy vidám. A Marsall különösen inge-rült volt, amiért nem tudta csillapítani a torkát csiklandozó kö-högést, amit valószín leg az okozott, hogy annyit kellett fe-csegnie a végtelen számú kérelmez jével.

A másik dolog, ami a Marsallt zavarta, a Simon mellett ül fiatalember volt. Nem ismerte fel, és az illet egész este nem mondott semmit, de vacsora alatt végig rángatózott a jobb ke-ze, rjít sebességgel mutogatott, szúrt, körözött vele satöbbi. A végén már annyira a Marsall idegeire ment, hogy éppen hív-ni akarta a komornyikját, Pepyst, szóljon a fiatalembernek, hogy vagy hagyja abba, vagy t njön el, amikor a Simon mellett ül fiatalember felállt, és megvárta, hogy csend legyen – ez annyira döbbenetes dolog volt ebben a társaságban, hogy a ne-vetés és beszélgetés zsivaja szinte azonnal elhalt.

– Jonathan Koolhaus vagyok – mutatkozott be –, Lord Si-mon Materazzi nyelvtanára. Simon úr mondani szeretne vala-mit. – Erre a terem elnémult, de inkább a döbbenett l, mint a megvetést l. Simon felállt, és mozgatni kezdte a jobb kezét, pontosan olyan furcsa stílusban, ahogy Koolhaus csinálta egész este. Koolhaus fordított:

– Lord Simon Materazzi azt mondja: „Egész este David Lascelles préposttal szemben ültem, és ezalatt Lascelles pré-post három alkalommal referált rám úgy, mint dadogó félesz -re”. – Simon elmosolyodott, szélesen és jókedv en. – „Nos, Lascelles prépost, ha már a dadogó félesz ekr l van szó, ahogy a gyerekek mondják a játszótéren: aki mondja másra, az mond-ja magára”.

A kirobbanó nevetést, ami ezt követte, éppen annyira táplál-

345 PAUL HOFFMAN

ta Lascelles kidülled szemének és vörös arcának látványa, mint maga a vicc. Simon jobb keze sebesen mozgott oda-vissza.

– Lord Simon Materazzi azt mondja: „David prépost azt ál-lította, nagy sértés, hogy pont velem szemben ültették le”. – Simon gúnyosan meghajolt David prépost felé, és Koolhaus hasonlóan cselekedett. Simon jobb keze ismét megmozdult. – „Szeretném megnyugtatni, Lascelles prépost, hogy részemr l a szerencsétlenség”.

Ezzel Simon leült, jóindulatúan mosolyogva, és Koolhaus is követte.

Az asztal egy másodpercig csak elképedten bámult, bár volt némi nevetés és taps. Utána, mintha valami kimondatlan egyezséget kötöttek volna, a vendégek egyöntet en úgy döntöt-tek, nem vesznek tudomást a történtekr l. És ezzel újjáéledt a nevetés és a beszélgetés zsongása, és minden úgy ment tovább, legalábbis a felszínen, mint azel tt.

Végül vége lett az estének, a vendégeket kikísérték az éjsza-kába, és a Marsall, akihez Vipond is csatlakozott, szinte rohan-va közelítette meg a magánlakosztályát, ahova odarendelte a lányát és a fiát. Még be se lépett az ajtón, amikor már d lt be-

le a szemrehányás: – Mi folyik itt? Micsoda szívtelen trükk volt ez? – A lányára

nézett. – Én err l semmit nem tudok. Számomra éppen olyan rej-

tély, mint számodra. Mindeközben a döbbent Koolhaus a lehet legdiszkrétebben

mutogatott Simonnak. – Te, ott! Mit csinálsz? – Ez egy… ez egy ujjnyelv, uram. – Hogy érted? – Nagyon egyszer , uram. Minden ujjmozdulat egy szót

vagy cselekvést jelképez. – Koolhaus olyan ideges volt, és úgy hadart, hogy alig lehetett érteni.

ISTEN BALKEZE 346

– Lassabban! – kiabált a Marsall. Koolhaus reszketve meg-ismételte, amit mondott. A Marsall hitetlenkedve rámeredt, mi-közben a fia Koolhausnak mutogatott.

– Lord Simon azt mondja… ööö… hogy ne rám legyen dü-hös.

– Akkor magyarázza el, mi ez. – Egyszer , uram. Ahogy mondtam, minden mozdulat egy

szót vagy érzést jelképez. – Koolhaus megérintette a mellkasát a hüvelykujjával. – Én. – Majd ökölbe szorította a kezét, és kö-rözött vele a mellkasán. – Bocsánatot kérek. – A marsallra mu-tatott. – Hogy magát. – El re-hátra lengette az öklét. – Dühös-sé. – Kinyújtotta az ökle hüvelykujját, el re mutatott vele, majd kalapáló mozdulatokat tett. – Tettem. – Majd olyan gyorsan ismételte meg a mozdulatokat, hogy alig lehetett bármit is megkülönböztetni. – Bocsánat, hogy feldühítettem.

A Marsall úgy bámulta a fiát, mintha a szemével le tudná leplezni az igazságot. Egyértelm en tükröz dött az arcáról a hi-tetlenkedés és a remény. Majd vett egy mély leveg t, és Koolhausra nézett.

– Honnan tudjam, hogy a fiam beszél, és nem maga? Koolhaus kezdte visszanyerni a szokásos lelki egyensúlyát. – Azt nem tudhatja, uram. Éppen úgy, ahogy abban sem le-

het biztos soha senki, hogy egyedül gondolkozó és érz lény, a többiek pedig gépek, akik csak úgy tesznek, mintha gondol-koznának és éreznének.

– Ó, te jó ég – mondta a Marsall. – Az Agyászat hamisítat-lan terméke.

– Tényleg az vagyok, uram. De ett l még igaz, amit mon-dok. Maga is csak onnan tudja, hogy a többiek is éreznek és gondolkoznak, hogy a korral az ember ítél képessége segít el-dönteni, mi igaz és mi nem. Éppen így látni fogja, ha rajtam keresztül beszél a fiával, hogy bár nem képzett, és nagyon tudatlan, de éppen olyan éles-elméj , mint ön vagy én.

347 PAUL HOFFMAN

Nehéz volt közömbösnek maradni Koolhaus sért szinte-ségével szemben.

– Rendben – nyugtázta a Marsall. – Akkor most Simon mondja el, hogy történt ez így, az elejét l ma estéig. És maga ne tegyen hozzá semmit, vagy ne próbálja bölcsebbnek feltün-tetni, mint amilyen.

Úgyhogy a következ tizenöt percen keresztül Simon életé-ben el ször beszélgetett az apjával, az apja pedig a fiával. A Marsall id nként beszúrt egy-egy kérdést, de leginkább csak figyelt. És mire Simon befejezte, könnyek csorogtak végig a döbbent arcán, csak úgy mint a fiú n véréén.

Végül felállt, és átölelte a fiát. – Sajnálom, fiam, annyira sajnálom. – Majd szólt az egyik

rnek, hogy vigye oda Cale-t. Koolhaus eltökélten vegyes érzelmekkel hallgatta végig ezt

a kérést. A magyarázat, amit Simon elmondott, Koolhaus vé-leménye szerint igazságtalanul részrehajló volt Cale ötlete javá-ra, hogy tanítsanak Simonnak egy egyszer jelnyelvet, és egy-általán nem szólt arról, hogy Koolhaus egy durva, ostoba jelso-rozatból valódi, él nyelvvé változtatta. Most úgy t nt, mintha az a tökfilkó Cale aratná le a munkája gyümölcsét. Cale termé-szetesen éppen annyira megdöbbent a történteken, mint a ban-kett többi résztvev je, mert fogalma sem volt, hogy mennyire el rehaladt Simon és Koolhaus, különösen, mivel az el bbi ti-toktartást ígért az utóbbinak, aki szeretett volna nagy meglepe-tést okozni, és learatni a babérokat.

Cale szidást várt, és kicsit összezavarodott, amikor mind a marsall, mind Arbell megment jükként dics ítették, különösen az el bbi, akinek lelkifurdalása volt a hálátlan, ugyanakkor nem feltétlenül téves döntése miatt, hogy meg fog szabadulni Cale-t l.

De Arbellnek is b ntudata volt. A vörös operabéli esemé-nyeket követ napokban buja éjszakákat töltött Cale-lel, és

ISTEN BALKEZE 348

szenvedélyesen szeretgette minden egyes porcikáját, de nap-közben Solomon Solomon halálának retteneteit hallgatta a lá-togatóitól. Mivel a múltban kifejezte ellenszenvét a titokzatos test re iránt, senki nem fogta vissza magát, hogy borzongató részletességgel írja le neki, mi történt. Ezek egy részére rá lehe-tett fogni, hogy pletyka vagy el ítélet, de még az szinte és jó kedély Margaret Aubrey is azt mondta:

– Nem tudom, miért is maradtam. El ször sajnáltam a fiút. Olyan kicsinek t nt. De Arbell, én még soha nem láttam hide-gebb és brutálisabb lényt életemben. Beszélt vele, miel tt meg-ölte. Láttam, hogy mosolyog. Még a disznóval sem bánik így az ember, ahogy az apám mondta.

Miután ezt végighallgatta, az ifjú hercegn érzelmei nagyon felkavarodtak. Egyrészt persze felháborította a szeret jét ért sértés, másrészt viszont a saját szemével látta ugyanazt a gyil-kos ürességet. Ki hibáztathatja, ha végigfut rajta egy csendesen elfojtott borzongás a szíve legmélyébe, hogy ott maradjon be-zárva. De ezeket a rettenetes gondolatokat szám zte a felfede-zés, hogy Cale szinte visszahozta az öccsét a halálból. Arbell megfogta a kezét, hogy szenvedélyesen, csodálattal megcsókol-ja – majd megköszönte neki, amit tett. Még az sem számított sokat, hogy Cale átengedte volna Koolhausnak a dics séget. A Marsall sok torokköszörülés kíséretében köszönetet mondott a hivatalnoknak, és Arbell is, de utána visszafordultak, hogy még több dicsérettel és hálával árasszák el Cale-t. Koolhaus úgy érezte, elárulták, mivel kényelmesen megfeledkezett róla, hogy Cale fedezte fel Simon Materazzi rejtett intelligenciáját, és ta-lált módot arra, hogy felszabadítsa. Cale próbálkozása, hogy t is bevonja az általános gratulációk és hála célpontjai közé, csak arra szolgált, kezdte gondolni Koolhaus, hogy behátráljon a ri-valdafénybe, t pedig kilökdösse onnan. Úgyhogy aznap, ami-kor Cale végül két kételked t megnyert magának, ezt egy újabb ellenség születése egyensúlyozta ki.

33.

Aznap éjjel Arbell Materazzi a karjaiban tartotta Cale-t, akivel kapcsolatban minden fenntartása elszállt. Milyen bátor ez a fiú, és milyen hálátlanság volt a lánytól kételkedni benne – különö-sen most, amikor ilyen varázslatos változást idézett el az öcs-csében. Milyen önzetlennek t nt fel ett l, milyen okosnak és bölcsnek. A lány szinte lángolt az imádattól, miközben aznap éjjel szerelmeskedtek, és nyúlánk, gyönyör testének minden porcikájával kifejezte ezt. Milyen kegyes mágiát gyakorolt ez Thomas Cale kérges lelke felett, milyen örömet és döbbenetet okozott ez neki. Kés bb, miközben a lány elegáns karjaiba és végtelen hosszú lábaiba fonva hevert, kezdte úgy érezni, mint-ha jeges lelke legmélyebb rétegeit is napfény érné.

– Semmi bajod nem eshet. Ezt ígérd meg nekem – mondta a lány majdnem egy órányi csend után.

– Az apád és a tábornokai nem szándékoznak a harc közelé-be engedni. De én sem akarok odamenni. Semmi közöm hozzá. Az én munkám az, hogy rád vigyázzak. Más nem érdekel.

– De mi van, ha velem történik valami? – Semmi nem fog veled történni. – Ebben még te sem lehetsz biztos. – Mi a baj? – Semmi. – A lány a kezében tartotta a fiú arcát, és úgy né-

zett a szemébe, mintha keresne valamit. – Emlékszel arra a képre a falon a szomszéd szobában.

– A dédnagyapádéra?

ISTEN BALKEZE 350

– Igen, a második feleségével, Stellával. Egy levél miatt tet-tem ki oda, amit kislány koromban találtam, amikor régi csalá-di holmik között kotorásztam. Nem hiszem, hogy bárki bené-zett oda az elmúlt száz évben. – Felállt, és odasétált egy fiók-hoz a szoba túlsó végébe, meztelenül, mintegy holló, és olyan gyönyör en, hogy bárki szívét összetörte volna. Hogy lehet, gondolta Cale, hogy egy ilyen teremtés pont engem szeret. A lány kicsit kotorászott, majd egy borítékkal tért vissza. Kivett bel le kétoldalnyi s kézírást, és szomorúan nézte. – Ez az utolsó levél, amit Stellának írt, miel tt meghalt Jeruzsálem ost-románál. Szeretném, ha meghallgatnád az utolsó bekezdést, mert szeretném, ha megértenél valamit. – Ezzel leült az ágy lá-bához, és olvasni kezdett.

Nagyon Drága Stellám!,

Nagyon úgy néz ki, hogy pár napon belül ismét táma-dunk- talán már holnap. Amennyiben többé nem tudok neked írni, úgy érzem, papírra kell vetnem pár sort, ami majd akkor kerül a szemed elé, amikor én már nem le-szek.

Stella, az irántad érzett szerelmemen a halál sem vál-toztathat, úgy köt hozzád, mint azok a hatalmas kötelé-kek, amelyeket csak Isten szakíthat szét; ha nem térnék vissza, Stella, soha ne felejtsd el, mennyire szeretlek, és amikor elhagyja a számat az utolsó lélegzetem a csataté-ren, akkora te nevedet fogom suttogni.

De Stella! Ha a halottak képesek visszatérni a földre, és láthatatlanul közlekedni azok körül, akiket szerettek, akkor mindig a közeledben leszek; a forró napokon és a hideg éjszakákon – a legboldogabb pillanataidban és a legsötétebb óráidban – mindig, mindig; és ha lágy szell érinti az arcod, az az én leheletem lehet; ha a hideg szél

ti lüktet homlokod, az az én elhaladó lelkem lehet.

351 PAUL HOFFMAN

Arbell könnyes szemmel pillantott fel. – Ez volt az utolsó üzenete. – Közelebb mászott Cale-hez az

ágy végéb l, és szorosan átölelte. – Én is hozzád vagyok kötve. Ezt soha ne feledd, bármi is történjék, én mindig ott leszek, mindig érezni fogod, hogy vigyáz rád a szellemem.

Cale-nek a szava is elakadt ett l a gyönyör , szenvedélyes fiatal n l, és nem tudta, mit mondhatna. De rövid id múlva már nem is volt szükség szavakra.

34.

Wilfred „Ötgyomrú” Penn, York városának a csend re Memp-hist l százötven kilométerre északra, nagyra nyitotta a szemét, hogy ébren tudjon maradni, miközben átnézett a városfalon túl-ra. Egy újabb gyönyör nap virradt a várost körülvev erd k felett, és Ötgyomrú arra gondolt, hogy akármilyen rettenetes és unalmas is mindig az éjszakai rség, ez egy olyan napszak, amit l, akárhányszor is látja az ember, mindig eltölti a boldog-ság, hogy él. Ekkor vett észre valami olyan különöset, aminek a furcsasága, a lehetetlensége inkább meghökkentette, mint megriasztotta. Ez nem lehet az, aminek t nik. Két kilométerrel odébb egy facsoport mögött egy nagy, fekete valami emelke-dett ki az erd l, és szárnyalt a vöröseskék égbe, miközben a város felé közeledett. A fekete objektum megn tt, és úgy t nt, még gyorsabban kezd haladni. Ötgyomrú feje felett, aki meg-dermedt, mint egy állat a vadászok láttán, egy nagy, tehén mé-ret szikla repült át nem egészen hat méterre t le, lusta ívben. Az alatta lév városra hullott, és lerombolt négy nagy házat, majd végigbucskázott az utána maradó k - és porhalmon, és megállapodott a Fülemüle Városi Parkban.

A következ két óra leforgása alatt a Megváltók négy mobil hadi katapultja további tíz követ indított útjára, és miután beál-lították a megfelel távolságot, komoly kárt tudtak tenni a fa-lakban. A gépek újak voltak, élesben még nem próbálták ki

ket, úgyhogy kett elhasadt az emel karja mentén. A Mérnök papok, akik a Princípius Tábornok Megváltó Négyes Számú

353 PAUL HOFFMAN

Seregével tartottak, gondosan feljegyezték a méréseiket és az új, mobil gépezetek gyengeségeinek listáját, és egy órán belül összecsomagolták a törött eszközöket, majd nekiindultak a hosszú menetnek vissza Shotoverbe.

Délutánra olyan meleg lett, hogy bár a madarak nem énekel-tek, a kabócák ciripelése szinte fülsüketít vé vált. Három óra-kor kétszázötven könny lovas végrehajtott egy gyors támadást a városból, hogy kiprovokáljanak valamilyen reakciót, amib l a hely rség kapitánya levonhat valamilyen következtetést arra nézve, mivel is áll szemben. A fák közül érkez nyílzápor hatá-sára szétszóródtak, és a Materazzik fáradságának eredménye csupán két halott, öt sebesült és tíz elpusztítandó ló lett. A fa-csoportot tartó Megváltók nézték, ahogy a lovasok visszavo-nulnak. Mindegyikük érezte a rettenetes feszültséget a leveg -ben, mintha valami borzalom tartaná vissza a lélegzetét és ké-szülne lecsapni. Utána nevetni kezdtek, amikor a fenyeget csendet az azt okozó teremtmények törték meg. A tücskök, akik elnémultak a lovaktól, majd a távozásukra lenyugodtak, egy pillanat alatt újrakezdték a zsibongást, mintha egy lenne bel lük, nem milliónyi.

Aznap éjjel megkezd dött a valódi piszkos munka, ahogy Trevor Beale f törzs rmester és az emberei közül tízen elmen-tek jár rözni a Dudley-erd be, éppen olyan kelletlenül, ahogy az várható volt. Hajnalra Beale és hét embere visszatért a falak közé két Megváltó fogollyal, és jelentést tettek az éjszakai munkájukról York kormányzójának.

– Mi az Istenért támadnak minket a Megváltók? – Fogalmunk sincs, uram – válaszolta Beale f törzs rmes-

ter. – Ez költ i kérdés volt, f törzs rmester, olyan, amit pusztán

a hatás kedvéért tettem fel, és nem váltam rá választ. – Igen, uram. – Mi van a létszámukkal?

ISTEN BALKEZE 354

– Nyolc- és tizenhatezer között, uram. – Nem tudja pontosabban? – S erd ben lopakodtunk koromsötétben, egy jól rzött

hadsereg kell s közepén, úgyhogy nem, uram, nem tudom pon-tosabban. Nem hinném, hogy kevesebben vannak, és nem hin-ném, hogy többen.

– Maga nagyon szemtelen, f törzs rmester. – Három emberemet elveszítettem ma éjjel, uram. – Ez sajnálatos, de nem az én hibám. – Nem, uram. Három órával kés bb Beale f törzs rmester ismét Agostino

kormányzó irodájában találta magát. – Csak annyit tudtunk kihúzni bel lük, vagyis csak egyi-

kükb l, hogy szerinte mennyien lehetnek. Miel tt végleg be-fogta a száját, a fogoly azt mondta, hatezren vannak az erd -ben, de három napja két részre oszlott a hadsereg. Ja, és a veze-

jüket valami Princípiusnak hívják. – Adjon nekem egy órát velük egyedül, uram. – Nagyon kétlem, hogy maga ügyesebben tudná kihallgatni

a foglyokat, mint Bradford. Végtére is neki ez a munkája. Azonkívül azt szeretném, ha maga három emberrel elvinne egy üzenetet Memphisbe. Menjenek külön; azokat vigye magával, akikr l úgy véli, nagy eséllyel átjutnak a Megváltók rei kö-zött.

Egy órával kés bb Beale és az emberei elhagyták a várost, a Megváltók megostromolták az egyik törést a déli falban, és ezt rövid, de véres összecsapás követte háromszáz páncélba öltö-zött Materazzival, aki már várt rájuk. Visszaverték ket húsz-

s veszteséggel, anélkül hogy a Materazzik bármelyike látha-tóan komolyabban megsérült volna. Majdnem egy óra eltelt a támadás után, mire észrevették, hogy három Materazzi elt nt.

Még furcsább volt, hogy pár órával kés bb négy füstoszlop emelkedett a kék nyári égbolt felé a Megváltók katapultjainak

355 PAUL HOFFMAN

irányából. Röviddel ezután visszatért a felderít csoport, és el-mondták a kormányzónak, hogy a Megváltók hadserege visz-szavonult, és elégették a négy katapultot, amelyeket olyan nagy er feszítéssel hoztak el Yorkig.

Amikor Beale három nappal kés bb Memphisbe ért, a város már értesült Princípius Tábornok Megváltó Négyes Számú Hadseregének másik felér l, és k is értetlenül fogadták Beale híreit. A második Megváltó-különítmény, ahelyett, hogy meg-támadta volna az útjába es három, fallal körülvett várost, ame-lyek mindegyike legalább annyira fontos volt stratégiailag, mint York, egyszer en elment mellettük, és a Bevehetetlen Er d felé tartottak. A Materazziknak volt egy viccük a Bevehe-tetlen Er dr l, miszerint az nem is er d, de ez nem számít, mert bevehetetlennek sem bevehetetlen. Valójában egy nagy síkságokból és visszafogott lankákból álló helyr l volt szó, me-lyek helyét váratlanul keskeny kanyonok és sziklás átjárók vet-ték át. Ez a két ellentétben álló földrajzi képz dmény együtt a legjobb és a legrosszabb olyan domborzatot képviselték, amely-ben a lovasság és a páncélos katonák m ködni tudnak. Ily mó-don ez volt a legjobb hely a Materazzi katonák kiképzésére, akik a birodalom minden részéb l ki-be áradtak a Bevehetetlen Er dbe. Ennek eredményeképpen sosem volt ott ötezer lovas-nál és fegyveresnél kevesebb egyszerre, akik közül sokan ta-pasztalt vén rókák voltak. Annak, hogy a Megváltók a Bevehe-tetlen Er döt ostromolják, hadászati szempontból semmi ér-telme nem volt: olyan helyen hívták ki maguk ellen a Materazzi hadsereget, ahol a legnagyobb számban voltak jelen, és ahol naponta gyakorlatoztak. Négyezer Megváltó állt csata-sorba az er d el tti lankákon, és provokálta a Materazzikat, hogy támadják meg ket. Amit meg is tettek. A Megváltók sze-rencsétlenségére ugyanakkor egy gyakorlatról visszatér ezer-

s Materazzi lovasezred kapta ket hátba, aminek következté-ben véres z rzavar támadt a Megváltók között, az embereik

ISTEN BALKEZE 356

majdnem felét elveszítették. A maradék kétezer f kitört, és visszavonult a Thametic szurdokhoz, ahol csatlakoztak az ott várakozó négyezer Megváltóhoz. Itt sokkal keményebbek vol-tak a körülmények a lovak számára, és ezúttal nem volt pechük a Megváltóknak. Emiatt az els napi csata kegyetlen volt, de nem d lt el semmi. Második nap nem volt. A Materazzik arra ébredtek, hogy a Megváltók visszavonultak az erd be, ahová a lovasok nem tudták követni ket. Memphisben az okozta a leg-nagyobb fejtörést a tábornokoknak, hogy vajon pontosan mit akarhattak elérni a Bevehetetlen Er d megtámadásával.

Azok a hírek, amelyek másnap értek Memphisbe, egészen más értelemben voltak döbbenetesek, már ha a „döbbenetes” értelmébe a rettenetet és az undort is bele lehet foglalni. A hó-nap tizenegyedik napján hét órakor a Kettes Számú Lovasított Megváltó Gyalogság Petar Brzica Megváltó vezetésével belo-vagolt Mount Nugentbe, egy ezerháromszáz f s faluba. Csak egyvalaki volt tanúja az érkezésüknek, egy tizennégy éves fiú, aki, mivel reménytelenül szerelmes volt az egyik falusi lányba, korán felkelt, és elsétált a közeli erd be, ahol úgy sírhatott, hogy közben nem teszi ki magát a bátyjai csúfolódásának. A fák közül ket megpillantó fiú számára furcsa volt a látvány, de a Mount Nugent felé tartó háromszáz lovas szokatlanságát nagyban enyhítette, hogy csuhát viseltek, amit a fiú még soha nem látott, és kistermet szamarakon pattogtak fel s alá oly módon, ami inkább komikusnak t nt, és egyáltalán nem olyan-nak, mint a Materazzi seregek leny göz katonái, akiket tátott szájjal bámult az egyetlen memphisi látogatásán. Mire nyolc órával kés bb a Megváltók elhagyták a falut, az összes lakosa halott volt, a fiút leszámítva. A megyei serif jelentése az be-számolóján alapult, és egy vászonzsákkal együtt érkezett Vipond asztalára.

A Megváltók hamar felébresztették a falu lakóit, és egy szócs segítségével tájékoztatták ket, hogy csak átmene-

357 PAUL HOFFMAN

ti megszállásról van szó, és aki együttm ködik, annak nem esik baja. A férfiakat és a n ket elkülönítették, ugyanúgy, ahogy a tíz éven aluli gyermekeket is. A n ket a falusi magtárba vitték, ami üres volt, mivel még aratás el tt álltak. A férfiakat a gy lésteremben tartották. A gyerekeket a Városházára vitték, a falu egyetlen három-szintes épületébe, és a második emeleten helyezték el

ket. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy a Megváltók egy oszlopot állítottak a falu közepén, amely oszlopon volt a mellékelt eszköz.

Vipond kinyitotta a vászonzsákot. Egy keszty féleség volt benne, de ujjatlan, inkább olyan, amilyet a piaci árusok szoktak viselni télen, hogy a tenyerüket melegen tartsák, de az ujjuk szabadon mozoghasson. Az anyaga a leger sebb vastag b r volt, és a tenyérrész élénél lév megvastagított részb l egy kö-rülbelül tizenkét centis penge emelkedett ki, ami enyhén meg-hajlott a végén, követve az emberi nyak vonalát. A pengébe a „Graviso” szó volt vésve a gyártás helye után. A keszty belse-jében egy névjegy volt, olyan, mint amilyet a gyerekruhákhoz szoktak er síteni, és a Petar Brzica név állt rajta gondos kék hímzéssel. Vipond kancellár reszketve visszatért a jelentéshez.

A n kkel kezdték, akiket a Megváltók egyenként kivezet-tek. Letérdeltették ket. Utána egyetlen Megváltó, aki ezt az eszközt viselte, közelítette meg ket hátúból, húzta hátra a fejüket, hogy látsszon a torkuk, és vágta el a pen-gével, amit nyilvánvalóan erre a célra terveztek. A holt-testeket utána eltakarították szem el l, és kihozták a kö-vetkez áldozatot az épületb l, ahol tartották ket. Egyet-len él szemtanút találtunk csak – egy fiút. Azt állítja, egyik gyilkosság sem telt több id be harminc másod-percnél az elejét l a végéig. Mivel nem tudták, mi lesz a sorsuk, az áldozatok féltek, de nem voltak rémültek, és

ISTEN BALKEZE 358

olyan gyorsan meghaltak, hogy egyikük sem kiáltott egyet sem, egyszer sem napközben. Ezzel a módszerrel a megváltók megölték az összes n t (391 f ) délután egy órára. A falu férfiaival ugyanígy bántak el (503 f ). De amikor a tíz éven aluli gyermekekre (304) került a sor, már nem aggódtak a titoktartáson. A gyermekeket egye-sével-kettesével kidobálták az ablakon, hogy kitörjön a nyakuk. Még a legkisebb babákat sem kímélték meg. Életemben nem láttam még ilyesmit. A beszámoló meg-írása után, még miel tt meg tudtuk volna akadályozni, a szemtanú berohant az erd be, bosszút esküdve a táma-dóknak.

Geoffrey Menouth, Maidon megye seriffje.

Cale három napon keresztül azzal töltötte az idejét, hogy a Kirá-lyi Park melletti erd l nézte a teljes fegyverzetben gyakorlato-zó Materazzi hadsereget. Kipróbálta az egyik folyosón hagyott páncél súlyát, amikor a tulajdonosa Arbell palotájának egyik szobájában szállt meg. Valószín leg nagyon fontos személyiség lehetett, mert a város annyira tömve lett Materazzikkal, hogy már sem a szerelem, sem a pénz, sem a rang nem ért annyit, mint egy rendes ágy. Úgy saccolta, a páncélruha nagyjából harminc kiló lehetett. El tte állva egyszer en nem értette, hogy lehet ekkora súllyal olyan sebességgel és hajlékonyan mozogni, ami számára adott volt, függetlenül attól, mennyi védelmet nyújt. De a gyakorlatokat figyelve ráébredt, hogy tévedett. El-képedt rajta, milyen gyorsan mozogtak, milyen könnyedek vol-tak gyalog is, és hogy engedelmeskedik minden mozdulatuk-nak a páncélzat. Megdöbbent azon, milyen kecsesen ugrálnak fel-le a lovukról. Conn Materazzi még egy létrán is felmászott a rossz oldalon, majd átvetette magát rajta, hogy bevegye a képzelt er döt. A csapások, amelyeket egymásra mértek, köny-nyedén kettévágtak volna egy páncél nélküli embert, de úgy

359 PAUL HOFFMAN

nt, mintha a legvadabb ütésen is csak nevettek volna. Volt pár sebezhet pontjuk – például a fels comb bels oldala – de nagyon kockázatos lett volna erre építeni. Ezen el kellett gon-dolkoznia.

– Húú! Elkaptunk – mondta Kleist, aki egy fa mögül buk-kant el Tétova Henrivel és IdrisPukkéval.

– Már öt perce meghallottam, hogy közeledtek. Az a kövér is kevesebb zajt csapott volna a fagylaltosbódéból. – Vipond látni akar. – Cale csak ekkor pillantott rájuk. – Nem mondta, miért? – Egy Megváltó sereg, amit az a szarzsák Coates vezetett,

megtámadott egy Port Collard nev helyet, a felét felégették, majd elmentek. Az egyik katona azt mondta, k Kis-Memphisként szokták emlegetni.

Cale lehunyta a szemét, mintha nagyon rossz hírt kapott volna. És így is volt. Miután elmagyarázta, miért, egy ideig egyikük sem szólalt meg.

– El kellene mennünk – mondta Kleist. – Most. Ma. – Szerintem igaza van – értett egyet Tétova Henri. – Szerintem is. De nem tudok. Kleist felnyögött. – Az Isten szerelmére, Cale, szerinted mire számíthasz Lady

Ganéjtól? – Miért nem sétálsz egyet inkább hosszan a rövid mellvé-

den? – Szerintem mondd el Vipondnak – jegyezte meg IdrisPukke. – Itt végeztünk. Miért nem értitek meg? – Mondd ezt el Vipondnak, és mindhárman a Memphisi-

öböl mélyén kötünk ki, ahol a halak eszik meg a vesepecse-nyénket.

– Lehet, hogy igaza van – gondolkozott el Tétova Henri. – Mostanában a népszer ségünk egy fekélyével vetekszik.

– És mindannyian tudjuk, hogy ez kinek a hibája – tette

ISTEN BALKEZE 360

hozzá Kleist Cale-re pillantva. – A tiéd, ha esetleg kíváncsi lennél.

– Holnap elmondom Vipondnak. Ti ketten pedig már ma es-te elmentek – jelentette ki Cale.

– Én nem megyek – válaszolta Tétova Henri. – Dehogynem – állította Cale. – Nem – ellenkezett Tétova Henri. – Dehogynem – közölte vele ugyanolyan határozottan

Kleist. – Vidd a részem, és menj – ajánlotta fel Tétova Henri. – Nem kell a részed. – Akkor ne vidd. Semmi nem akadályoz abban, hogy egye-

dül is elindulj. – Ezt tudom. Csak nem akarok. – Miért? – kérdezte Tétova Henri. – Mert – válaszolta Kleist – félek a sötétben. – Ezzel el vet-

te a kardját, és kaszabolni kezdte a legközelebbi fát. – A franc-ba! A francba! A francba!

Ilyen körülményesen egyeztek meg abban, hogy mindhár-man maradnak, és IdrisPukke elmegy Cale-lel, hogy szóljanak Vipondnak.

Cale-nek ezúttal nem kellett várakoznia, amikor megjelent Vipond irodájánál, hanem azonnal bevezették. Az els tíz perc azzal telt, hogy Vipond beszámolt a Megváltók három támadá-sáról, és a Mount Nugent-i mészárlásról. Átadta Cale-nek a keszty t, amit a falu közepén lév oszlopon hagytak.

– Van benne egy név. Ismered az illet t? – Brzicát? volt Menedék gyorsított hóhéra. Neki kellett

végezni mindazokkal, akit nem szántak Istennek tetsz áldo-zatnak. „Nyilvános kivégzések a hív k vallásos épülésére”. – A hangsúlyából nyilvánvaló volt, hogy ezt szó szerint be kellett tanulniuk. – Azokat a nála szentebb Megváltók tartották. Én soha nem láttam használatban, de Brzica híres arról, hogy ezzel

361 PAUL HOFFMAN

a holmival villámsebességgel tud ölni. – Személyes ügyemnek tartom – jegyezte meg Vipond

csendesen –, hogy megtaláljam ezt az embert. Leült, és mély leveg t vett. – A támadások egyikének sincs túl sok értelme. Van valami,

amit el tudsz mondani arról, milyen stratégiát alkalmaznak a Megváltók?

– Igen. Vipond hátrad lt, és Cale-re pillantott a furcsa hangsúly ha-

tására. – Ismerem ezt a taktikát, mert én álltam el vele. Ha ad egy

térképét, megmutatom. – Abból kiindulva, amit mondasz, nem hinném, hogy bölcs

dolog lenne térképet adni a kezedbe. El ször magyarázd el. – Ha a segítségemet akarja, szükségem lesz a térképre, hogy

elmagyarázzam, mit fognak csinálni, és kidolgozhassuk, hol lehet ket megállítani.

– Foglald össze. Utána meglátjuk a térképet. Cale látta Vipondon, hogy inkább szkeptikus, mint bizal-

matlan – nem hisz neki. – Körülbelül nyolc hónappal ezel tt Bosco Megváltó elvitt a

Felakasztott Megváltó Kötelének Könyvtárába, amit tudomá-som szerint soha egyetlen Megváltó sem tett még ministráns-sal, és szabad hozzáférést biztosított az összes ott található irat-hoz – az elmúlt ötszáz év összes haditaktikájához. Utána át-nyújtott mindent, amit személyesen szedett össze a Materazzi birodalomról. Azt mondta, készítsek haditervet.

– Miért éppen te? – Tíz éven keresztül tanított a háborúról. Erre a Megváltók-

nak van egy iskolájuk. Körülbelül kétszázan jártunk oda, a Szorgosoknak hívtak minket. Én voltam a legjobb.

– Milyen szerény t led. – Én voltam a legjobb. A szerénységnek ehhez semmi köze.

ISTEN BALKEZE 362

– Folytasd. – Pár héttel kés bb úgy döntöttem, ki lehet zárni a váratlan

támadást. Szeretem a váratlan dolgokat, már úgy értem, hadi értelemben, de ezúttal nem tetszett.

– Nem értem. Ez váratlan támadás. – Nem, nem az. A Megváltók száz éve harcolnak az

Antagonisták ellen. Leginkább lövészárok-háborút folytatnak velük, és most nagyjából patthelyzetben vannak. A lövészárkok helye az elmúlt években nem igazán változott. Most valami új-donságra lenne szükség a patthelyzet feloldásához, de a Meg-váltók nem szeretik az újdonságokat. Van egy törvényük, mi-szerint egy Megváltó azonnal megölhet egy ministránst, ha az valami váratlan dolgot tesz. De Bosco más, mindig gondol-kozott, és az egyik gondolata az volt, hogy én más vagyok, és felhasználhat.

– Hogyan törhetné meg a mi megtámadásunk a patthelyzetet az Antagonistákkal?

– Ezt én sem értettem. Úgyhogy megkérdeztem. – És? – Semmi. Csak alaposan elvert. Úgyhogy folytattam, amit

kért t lem. Úgy gondoltam, azért nem m ködne a meglepetés ereje a Materazzik ellen, mert k másképp harcolnak, mint bár-ki más, nem úgy, mint a Megváltók, és nem úgy, mint az Antagonisták. A Megváltóknak nincs említésre méltó lovassá-guk, se páncéljuk. A Megváltóknál nagy szerepet kapnak az íjászok. Maguk szinte nem is használják ket. Az ostromgépe-ink nagyok és esetlenek voltak, mindegyiket a támadás hely-színén kellett felépíteni. Maguknak úgy négyszáz városuk is lehet, ötször olyan vastag falakkal, mint amihez szoktunk.

– A Yorknál használt négy ostromgépb l csak kett romlott el, de mind a négyet elégették. Miért?

– Els nap áttörték a falat, nem ezt mondta? – De.

363 PAUL HOFFMAN

– Egy új fegyvert teszteltek egy valódi csatában egy újfajta ellenfél ellen, az otthonuktól távol. Úgyhogy még ha kett tönkre is ment, a másik kett m ködött.

– Kett viszont nem. – Akkor jobbat csinálnak. Ez err l szólt. – Ezt hogy érted? – Nincs értelme annak, hogy az ellenfelet a saját feltételei

között és a saját térfelén lepjük meg, ha nem vehetjük biztosra, hogy azonnal legy zzük. Bosco mindig megvert azért, mert szerinte szükségtelen kockázatokat vállalok. Itt nem tettem. Tudtam, hogy a Megváltók nem állnak készen, hogy nekünk… – Kijavította magát: – …hogy nekik egy rövid hadjáratra van szükségük, melynek során kitapasztalják, hogyan harcolnak a Materazzik, mennyire jók a fegyvereik és a páncéljaik, majd visszavonulnak. Adjon egy térképet.

– Miért bízzak benned’ – Itt vagyok, és elmondtam, mir l van szó, nem? Le is lép-

hettünk volna. – Tételezzük fel, hogy mindaz, amit most elmondtál, csak

áligazság, és végig Bosco mozgatta a szálakat a háttérb l. Cale felnevetett. – Ez jó ötlet. Valamikor majd felhasználom. Adjon egy tér-

képet. – Semmi nem hagyhatja el ezt az irodát – válaszolta Vipond

egy másodperc múlva. – Ki hallgatna rám magán kívül? – Ez jó érv, de az egyértelm ség kedvéért szeretném tisztáz-

ni, hogy ha bárki megtudja, hogy részt vettél ebben, akkor kö-tél lesz a jutalmad. – Vipond odament a szoba túlsó végében lév polcok egyikéhez, és elvett róla egy vastag papírtekercset. Miközben visszatért az asztalához, mélyen Cale szemébe né-zett, mintha ez számítana bármit is olyasvalaki esetében, aki egész életét a gondolatai elrejtésével töltötte. Utána valamiféle

ISTEN BALKEZE 364

döntésre jutott, és széthajtogatta az asztalán, a széleit velencei kristály levélnehezékekkel támasztotta le, illetve a Búskomor herceg egy példányával, ami a kedvenc könyve volt. Cale olyan intenzíven koncentrálva nézett végig a térképen, ami egészen más volt, mint amit Vipond valaha is látott t le. A kö-vetkez félóra során megválaszolta Cale részletes kérdéseit a négy támadásról, és a katonák er sségeir l és elrendezésér l. Utána megállt, és tíz percig némán tanulmányozta a térképet.

– Kérek egy pohár vizet – mondta ekkor. A vizet meg is kapta, és egy húzásra megitta.

– Nos? – A Materazziknak fallal körülvett városaik vannak. Tud-

tam, hogy könny ostromgépekkel, amelyeket egyszer bben tudunk várostól városig költöztetni, nagyobb esélyünk lenne, mert így akár trombitákkal is támadhatnánk, abban remény-kedve, hogy leomlanak a falak. Mondtam Boscónak, hogy a Mérnök F papoknak valami könnyebb eszközt kell építeniük, amit hamar össze tudunk rakni és szét tudunk szedni.

– És te magad tervezted? – Én? Nem. Az ilyesmir l semmit nem tudok. Csak azt tud-

tam, mire van szükségünk. – De azt nem mondta meg neked Bosco, hogy egyetért-e ve-

led, és hogy megvalósítja-e a terved? – Nem. Amikor az els híreket hallottam a támadásokról,

azt hittem, kezdek… tudja… – köröz mozdulatokat tett a feje el tt – …kicsit meggárgyulni.

– És nem. – Én? Olyan szilárd vagyok, mint egy szikla. Mindegy, szó-

val Yorknál megtudták, amit akartak, ezért mentek el és vitték magukkal a három Materazzit. A páncél kellett nekik, nem az ember. Most már félúton lehetnek a Menedékhez, ahol a mér-nökök majd alaposan átnézik ket.

– A Bevehetetlen Er dnél elkalapáltak benneteket.

365 PAUL HOFFMAN

– Engem nem, csak a Megváltókat. – Néha úgy emlegeted ket, hogy mi. – A szokás hatalma, f nök. – Rendben, szóval akkor a terved vereséget szenvedett a

Bevehetetlen Er dnél. – Nem igazán, csak nem volt szerencsénk. A Materazzik

nem szándékoztak hátulról támadni, csak véletlenül rosszkor tértek vissza, legalábbis a Megváltók szempontjából. Ha meg akarjuk nevettetni Istent, mondjuk el neki a terveinket, nem ezt szokták mondogatni a memphisi uzsorások?

– Engedély kell hozzá, hogy bemehess a gettóba. – Nekem ezt senki nem mondta. – Olyan éles a nyelved, hogy egyszer megvágod magad ve-

le. – Még élek, ha erre gondol. – Akkor is azt mondanám, hogy valami rosszul sült el a Be-

vehetetlen Er dnél. – Nem. – Hogyhogy? – Hány Megváltó halt meg? – Olyan két és fél ezer…körülbelül. – Kétszer csaptak össze a lovasaikkal, és a többieknek sike-

rült elmenekülniük. Azért voltak ott, hogy megnézzék, mivel állnak szemben, nem csatát nyerni.

– És Port Collard. – Kis-Memphisnek hívják, de miért? – Egy természetes öbölre épült, ami nagyon hasonlít az itte-

nire. A várost ugyanolyan tervrajzok alapján rakták össze. Az el-

rendezés egyszer már m ködött, és a vidékiek szeretik lemá-solni a dolgokat… – Mondat közben elhallgatott. – Értem. Igen. – Mélyet sóhajtott, majd tüsszentett. – Elnézést. Szóval mi lesz a következ ?

ISTEN BALKEZE 366

Cale vállat vont. – Azt tudom, mi volt a következ a terv szerint, de ez nem

jelenti azt, hogy a szerint is fognak eljárni. – Miért ne tennék? Eddig elég sikeres volt. – Annál azért jobb. Simán csak sikeres. Mindent megkaptak,

amit terveztem. Kényelmetlen csend ereszkedett közéjük. Meglep módon

Cale törte meg. – Elnézést; Bosco szerint nagy bennem a büszkeség b ne. – És téved? – Valószín leg nem. – Ismered ezt a Princípiust? – Egyszer találkoztam vele Akkoriban volt az északi part

hadi kormányzója. Ott nem lövészárok-háború megy, az csupa hegy meg ilyesmi. Ezért vezeti a hadjáratot, mert a legjobb, aki mozgó hadsereggel is tud harcolni, és jól kijön Boscóval. Bár abból, amit hallottam, máshol nem lehet túl népszer .

– Azt nem tudod, miért? – Nem. De elolvastam az összes hadijelentését. Úgy csatá-

zik, mintha lennének saját gondolatai. Az ilyesmit l idegesek lesznek az Intolerancia Hivatalában. Úgy hallottam, Bosco vé-delme alatt áll.

– Szóval akkor miért neked kell megmondanod ennek a Princípiusnak, mit tegyen?

– Arról Boscót kell megkérdeznie. – Cale a térkép felé in-tett. – Most hol vannak?

Vipond egy pontra mutatott körülbelül százötven kilométer-re Ótvarfölde legészakibb csücskét l.

– Az az uralkodó nézet, hogy át akarnak kelni Ótvarföldén a Menedékhez.

– Úgy t nik. De túl veszélyes egy hadsereget, még egy ilyen kicsit is, mint ez, átvinni nyáron Ótvarföldén keresztül.

– Akkor ez nem a nagy terved része, igaz?

367 PAUL HOFFMAN

– Pontosan az a nagy tervem része, hogy úgy kell t nnie, mintha a Hesseli-erd n keresztül Ótvarfölde felé tartanának, hogy maguk megpróbáljanak el bb odaérni, és bevárni ket. De amint az erd ben lesznek, nyugat felé kanyarodnak, és itt, Stamford Bridge-nél kelnek át a folyón, majd Port Errol felé veszik az irányt a nyugati parton. Az a flotta, amelyik felégette Kis-Memphist, majd fogadja ket az öbölben. Ezt leszámítva úgy olvastam a könyvekben, hogy ezen az oldalon sekélyek a partok. Be tudnak jönni evez sökkel, ha azt szeretnék. – Egy szorosra mutatott a térképen. – Még ha az id rossz is, és fel-tartja a flottát, amint átérnek a Baring-szoroson, pár száz Meg-váltó is képes napokig visszaverni egy nagyobb hadsereget.

Vipond olyan hosszan bámult rá anélkül, hogy bármit is mondott volna, hogy Cale kezdte kényelmetlenül érezni magát, majd ingerült lett. Már majdnem megszólalt, amikor Vipond feltett egy kérdést.

– Azt várod t lem, hogy elhiggyem, miszerint valakit l a te korodban, bármennyi is legyen az, olyat kérnek, hogy készítsen egy ilyesfajta haditervet, és utána részletekbe men pontosság-gal végre is hajtják? Azt hittem, ennél hihet bb dolgokat is ki tudsz találni.

Cale el ször egyszer en csak elsápadt, olyasfajta halott arc-kifejezése lett, amit l Vipond kezdte megbánni az szinte hangnemét, és eszébe jutott az a hideg öröm, amivel Solomon Solomont ölte meg a fiú. Ez a gyerek alig súrolja a józanság határát, gondolta. De akkor Cale elnevette magát, röviden, vá-ratlanul, örömmel.

– Látta már a pénzembereket sakkozni a gettóban? – Igen. – Rengeteg öregember játszik, de gyerekek is, úgy értem,

nálam sokkal fiatalabbak. Az egyik ilyen gyerek mindig nyer, még az öreg Rabbite, a göndör fürtjeivel, a szakállával meg a vicces sapkájával, sem tudja megverni. Szóval a Rabbite azt

ISTEN BALKEZE 368

mondja… – Úgy tudom, Rabbinak hívják. – Ó. Csodálkoztam is. Mindegy, szóval ez a Rabbi azt

mondja, a sakk Isten ajándéka, hogy megértsük a nagyszabású terveit, és ez a gyerek, aki alig tud olvasni, azt jelzi nekünk, hogy higgyünk abban a rendben, ami ott húzódik minden mö-gött. Énnekem két tehetségem van: olyan gyorsan tudok ölni, ahogy más eltör egy tányért, a másik pedig az, hogy ha egy tér-képre nézek, vagy ott állok valahol, akkor látom, hogy lehet megostromolni vagy megvédeni azt a helyet. Úgy vagyok ez-zel, mint az a fiú a gettóban a játékkal. Bár ez szerintem nem Isten ajándéka. Ha nem hisz nekem, így járt. A maga vesztesé-ge.

– És hogy állítanád meg ket? – Vipond elhallgatott. – Már ha azt szeretnéd.

– El ször is, ne hagyják, hogy elérjék a Baring-szorost, kü-lönben meglógnak. De mostantól egy részletesebb térképié lesz szükségem innent l idáig – mutatott egy nagyjából húsz négy-zetmérföldnyi területre –, és két-három órára, hogy gondolkoz-hassak rajta.

Higgyen ennek a furcsa teremtménynek maga el tt, vagy hagyja az egészet? Vipond apjának volt egy kedvenc tréfája, miszerint amikor krízis van, akkor az esetek ötven százaléká-ban jobb várni. Ne csak csinálj valamit – szokta volt mondani. – Állj ott ölbe tett kézzel.

– Várj a szomszéd szobában, és magam hozok neked térké-peket. Kerüld az ablakokat.

Cale felállt, és odasétált a magániroda ajtajához, de amikor be akarta csukni maga mögött az ajtót, Vipond megállította.

– A mészárlás is a te ötleted volt? Cale furcsán nézett rá, de bármilyen kifejezés ült is az arcán,

az nem sértettség volt. – Maga szerint? – kérdezte halkan, majd becsukta az ajtót.

369 PAUL HOFFMAN

Vipond a féltestvérére nézett. – Nagyon csendes voltál. IdrisPukke vállat vont. – Mit mondhattam volna? Vagy hiszel neki, vagy nem. – És te hiszel neki? – Én benne hiszek. – Mi a különbség? – Nekem mindig hazudik, mert nem szeretne több kockáza-

tot vállalni, mint amúgy is. A túlzott titkolózás néha hiba, és folyamatosan elköveti.

– Én magam nem vagyok olyan biztos benne, hogy ez hiba – jegyezte meg Vipond.

– De Cale-hez hasonlóan, te is titkolózó típus vagy. – És most? – Szerintem igazat mond. – Egyetértek.

Amint úgy döntött, hogy közbelép, Vipond rendkívül feszültté vált, és türelmetlenül várta Cale tervét, ami végül nem három órájába, hanem három napjába került, amíg befejezte. Gyorsan akarja, vagy jóra akarja? – kérdezte Cale Vipond ismételt köve-telésére válaszolva, hogy hadd lásson már valamit az ötleteib l. Ha hidegfej gondolkodó létére szokatlanul türelmetlennek

nt, az azért volt, mert mélyen felkavarta a falu lakóinak halá-la, és az, amit ezek a gyilkosságok elárultak az északról eljöv pár antagonista furcsa beszámolóiról. Brzica keszty jében volt valami, amit l felállt a sz r a hátán, mintha a világ minden rosszindulata és bosszúszomja abban a gondosságban nyilvá-nult volna meg, amit a tervezésére és az összevarrására fordí-tottak, és arra, ahogy a pengét ilyen mesteri módon er sítették a b rhöz. Vipond azért is érezte kellemetlenül magát, mert vi-láglátott emberként gondolt önmagára, cinikusként, egyértel-

en pesszimistaként. Keveset várt az emberekt l, és szinte

ISTEN BALKEZE 370

soha nem kellett csalódnia. Nem volt számára újdonság, hogy a világ csupa gyilkosság és kegyetlenség. De ez a keszty olyas-valami lehet ségének volt a tanúja, amit el sem lehetett képzel-ni, mintha a pokol engedett volna szabadon egy gyerekeknek szánt ijesztgetést, de nem egy szarvas patás hírnökkel, hanem egy gondosan kimunkált b rkeszty képében.

Vipondnak nem volt könny dolga, amikor megpróbálta be-folyásolni a Materazzik taktikáit, akik a hisztériáig féltékenyen

rizték az el jogaikat ezekben a kérdésekben. Vipond nem ka-tona volt, viszont politikus, és ebb l mindkét dolog gyanakvás-ra adott okot.

És ott volt az a probléma is, hogy Materazzi Marsall nagyon rossz állapotba került. Az idegesít probléma a torkával mell-kasi fert zéssé n tte ki magát, és a férfi egyre kevesebbszer volt képes megjelenni a hadjárattal kapcsolatos találkozókon. Vipondnak egy új, noha átmeneti helyzetben kellett gondol-koznia. De a szokásos tehetségével megoldotta. Amikor a Materazzi-felderít k elveszítették a Megváltók hadseregének nyomát a Hesseli erd ben, nem volt túl nagy riadalom, mivel arra számítottak, hogy az Ótvarföldére vezet egyetlen hágó fe-lé tartanak.

Ekkor történt, hogy Vipond titokban találkozott a Marsall jobbkezével, Amos Narcisse altábornaggyal, és elmondta neki, hogy a saját informátoraitól tudja a Megváltók valódi szándé-kát, de mindenféle összetett okok miatt nem kíván összefüg-gésbe kerülni az üggyel. Ha Narcisse a sajátjaként tálalná ezt az információt a Materazzik tanácsa el tt, akkor ez jelent s dics -séget hozna a tábornoknak, mint az a haditerv is, amit Vipond szintén felajánlott neki, amennyiben elfogadja. Vipond ráéb-redt, hogy Narcisse aggódik. Nem volt hülye, de éppen hogy csak elboldogult, és riadtan döbbent rá, hogy a Marsall rossz egészségi állapota miatt az felel ssége lett az egész hadjárat. Be nem ismerte volna senkinek, de a szíve mélyén nem hitt ab-

371 PAUL HOFFMAN

ban, hogy lenne a megfelel ember a feladatra. Vipond azzal bátorította teljes együttm ködésre, hogy homályos, de egyér-telm ígéreteket tett bizonyos változtatásokra az adótörvények-ben, amelyek nagy haszonnal járnának Narcisse-ra nézve, és ál-taluk le lehetne zárni egy régi vitát egy nagy örökséggel kap-csolatban, amiben Narcisse az elmúlt húsz évben kapott szere-pet, és úgy t nt, veszíteni készül.

Mivel az altábornagy nem volt egy igazi haszonles , így még sem egyezett volna bele olyan stratégiába, ami veszély-be sodorná a birodalmat. Több órát töltött Vipond terve felett görnyedezve, vagyis Cale terve felett, miel tt úgy döntött vol-na, hogy az anyagi érdekei és a hadügyi lelkiismerete egybees-nek. Bárki is állította össze a tervet, mondta Vipondnak, az ille-

tudta, mit csinál. Volt pár nem túl meggy mondata arról, hogy nem akarja más babérjait learatni, de Vipond meggy zte, hogy több ember munkája volt a terv, és hogy valódi tehetségre annak lesz szüksége, aki kidolgozza, hogyan lehet végrehajtani. Szóval végeredményben Narcisse terve az egész. Mire el adta és megvédte a tervet a tanács el tt, ez igazzá is vált, és a tanács számára az billentette a javára a mérleg nyelvét, hogy az elt nt Megváltó hadsereg pontosan ott bukkant fel, ahol Narcisse megjósolta.

Van egy híres mondás, miszerint szerencse, hogy a háborúk olyan borzasztóan drágák, különben soha nem hagynák abba a harcot. Bármilyen szellemes mondás is ez, az emberek hajla-mosak megfeledkezni arról, hogy bár vannak igazságos hábo-rúk és igazságtalan háborúk, olcsó háborúk nincsenek. A Materazzik problémája az volt, hogy a birodalmuk legnagyobb üzleti szakért i a gettóban lakó zsidók voltak. A zsidók viszont zsigerb l ódzkodtak más emberek háborúitól, mert az ilyesmi mindig katasztrófát hozott a fejükre, a kimenetelét l függetle-nül. Ha a vesztes oldalnak kölcsönöztek pénzt, akkor nem volt, aki visszafizesse nekik, de ha túl gyakran kölcsönöztek a gy z-

ISTEN BALKEZE 372

tes oldalnak, akkor elterjedt, hogy valami módon a zsidók a fe-lel sek az egész háborúért, és szám zetés lett a sorsuk, így már nem kellett ket kifizetni. Úgyhogy a Materazzik szintétlenül biztosították a zsidókat, hogy a háborús tartozások rendezésre kerülnek, miközben a gettó gazdasági szakemberei éppen olyan

szintétlenül biztosították ket arról, hogy ilyen nagy összeg kölcsönt nehéz összeszedni, és azt is csak magas kamattal le-hetséges. Ezen tárgyalások alatt történt, hogy Cica, a Here meglátta a lehet séget, és azzal oldotta meg a problémát, hogy felajánlotta, kiegyenlíti a Materazzik összes háborús adósságát. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett a zsidóknak, akiknek a szemében Cicaváros Isten elleni vétek volt. Mindenki tudta, hogy semmilyen körülmények között nem üzletelnének a tulaj-donosával, még szám zés terhe alatt sem. Kittyt inkább a Materazzik érdekelték. Minden lefizetése, zsarolása és politikai korrupciója ellenére tudta, hogy a memphisi közvélemény kezd kikelni azok ellen a gusztustalan dolgok ellen, amik Cicaváros-ban folynak, és hogy immár elkerülhetetlen valami lépés elle-ne. Úgy számított, egy háború, különösen egy olyan, ahol eny-nyire felfokozott a nép véleménye, majd eltapossa azt, ami sze-rinte csak a morális ítélkezés egy átmeneti rohama volt a mun-kahelyével szemben. De ha finanszírozza azt, amit rövid hadjá-ratnak vélt, az hosszú id re megszilárdítja a helyzetét Memp-hisben.

Ekkorra már az utolsó Materazzik is készen álltak szembe-szállni a Megváltókkal, és Narcisse remek tervével, ami majd vezeti ket, negyvenezer katona hagyta el a várost teljes fegy-verzetben a tömegek éljenzése közepette. Elterjedt, hogy Materazzi Marsall befejezi a haditervet, és utána is csatlako-zik a sereghez. Ez nem volt igaz. A Marsall nagyon rosszul volt a mellkasi fert zés miatt, és nem volt valószín , hogy bármilyen formában is részt tud venni a hadjáratban.

De a Megváltók egy vérhasjárvány miatt sokkal rosszabb

373 PAUL HOFFMAN

helyzetbe kerültek, amibe ugyan csak kevesen haltak bele, de nagyon sokan legyengültek t le. Ráadásul dugába d lt a ter-vük, hogy bolonddá tegyék a Materazzikat, és azok Ótvarfölde el tt várakozzanak rájuk, miközben k a másik irányba men-nek. Szinte amint kibukkantak a Hesseli-erd l, a Materazzik kétezer f s el rse már el is kezdte megközelíteni ket az Oxus folyó túlsó oldalán. Attól a pillanattól fogva a Megváltók had-seregének minden mozdulatát megfigyelték, és jelentést küld-tek róla Narcisse altábornagynak.

A Princípius meglepetésére senki nem tett kísérletet arra, hogy feltartsa a seregét, és kevesebb mint három nap alatt majdnem száz kilométert megtettek. Ekkorra a vérhas követ-kezményeit l a sereg legalább fele er sen legyengült, és a pa-rancsnok úgy döntött, fél napot pihennek Burnt Millsben. Egy küldöttséget menesztett a városvéd khöz, azzal fenyegetvén ket, hogy ellenállás esetén éppen olyan tömegmészárlást ren-

deznek, mint Mount Nugentnél, de ha azonnal megadják magu-kat és megetetik az embereiket, akkor megmenekülhetnek. A városiak engedelmeskedtek. Másnap reggel a Megváltók folytat-ták a menetelést a Baring-szoros felé. Ekkor a Princípius, látván a rettegést, amit a mészárlás keltett a helyiekben, egy kis, két-száz f s csapatot küldött el re ugyanazt a taktikát alkalmazva, hogy ellássa a még mindig legyengült embereit élelemmel, amelynek legnagyobb része jobb volt, mint amihez szoktak, és ez eléggé felvidította ket.

A hadjárat terve, amit Cale állított össze a Materazzi biroda-lom lerohanására, eddig hatékonynak bizonyult, de arról a terü-letr l, ahova most behatoltak, nem voltak részletesebb térképek a Menedék könyvtárában található dokumentumok között. A terv egyik legfontosabb célja az volt, hogy magukkal visznek húsz térképészt, akik kisebb csoportokban a lehet legrészlete-sebben feltérképezik a környéket, ahol a következ évben tá-madást indítanak. A három csapat, amelyik el rement télké-

ISTEN BALKEZE 374

pezni, nem tért vissza, és most a Princípius egy olyan területre ért, amir l csak nagy vonalakban volt bármi elképzelése. Más-nap a Princípius megpróbált átkelni az Oxuson a Fehér Kanya-rulatnál, de ekkorra a túlsó oldalon ket követ hadsereg ötezer

sre n tt. Így hát arra kényszerült, hogy feladja a kísérletet, és olyan vidéken menjen tovább, ahol nehéz volt haladni, és ahol azt a pár falut, ahol feltölthették volna a készleteiket, evakuál-ták a Materazzik, minden hasznosat és értékeset is kiürítettek bel lük.

A következ két nap során a Megváltók tovább haladtak, egyre elkeseredettebben keresve átjárást a folyón, amit a túlsó parton lév Materazzik ugyanolyan elszántan próbáltak meg-akadályozni. A Megváltók minden egyes óra elteltével kime-rültebbé és gyengébbé váltak az élelemhiánytól és a vérhas kö-vetkezményeit l, és csak tíz mérföldet voltak képesek megten-ni naponta. De hirtelen fordult a szerencséjük. A Megváltók el rse elfogott egy helyi tehenészt és a családját. A tehenész, aki mindent megtett volna, hogy megmeneküljenek, beszélt nekik egy régi gázlóról, amit már nem használtak, ahol szerinte még egy méretesebb hadsereg is át tudna kelni. Az el rs azzal a hírrel tért vissza, hogy nehéz lesz átkelni, és a gázlót ki kell egyengetni, de elképzelhet , hogy sikerül. Ráadásul senki nem

rizte. És ekkor még nagyobb szerencséjük lett. A folyó túlol-dalán lév kiterjedt láp arra kényszerítette a Materazzi rséget, hogy eltávolodjanak látótávolságon kívülre. A már szinte vég-

kig elkeseredett Megváltókat elöntötte a remény. Két órán belül hídf t állítottak fel az Oxus túloldalán, és elkezdték fel-tölteni és kiépíteni a gázlót a közeli házakból származó kövek-kel. Délre készen lettek a munkával, és a f sereg megkezdte az átkelést az Oxuson. Amikor lement a nap, az utolsó Megváltók is biztonságban átértek a túlsó partra. Bár néhány Materazzi biztos távolságra felt nt, hogy végignézze az átkelés utolsó óráját, de nem tettek semmit, csak folyamatosan üzengettek

375 PAUL HOFFMAN

Narcisse-nak. Másnap az els három mérföld után a Megváltók elé olyan

látvány tárult, amib l a Princípius rájött, hogy a seregének vé-ge. A sáros utak úgy össze voltak járva, mint a rosszul felszán-tott földek, az út menti bokrokat pedig három méterre letapos-ták – Materazzik tízezrei jártak itt el ttük. Amikor rájött, hogy az övénél minden bizonnyal sokszorosan nagyobb hadsereg várja ket a Baring-szoros el tt, a Princípius minden megtett, hogy biztonságba helyezze a maradék információt, ami Cale tervében központi fontosságú volt. A megmaradt térképészek annyi másolatot csináltak a térképekb l, amennyit csak tudtak, majd a Princípius egy tucat különböz irányba küldte szét ket álruhában, abban a reményben, hogy legalább egyikük vissza-jut a Menedékbe. Rendezett egy rövid misét, majd továbbmen-tek. Két napig se nem látták, se nem hallották az ellenséget a sárfolyón túl, amit maguk mögött hagytak. Ekkor zuhogni kez-dett az es , jéghidegen. A hadsereg, szembeszállva a széllel és az es vel, felmászott egy meredek emelked n, de a domb teteje mögött az el ttük elterül síkságon meglátták az összetoborzott Materazzi hadsereget, amely rettenetes túler vel várta ket. Mindkét oldalon, a völgyekb l, egyre többen csatlakoztak hoz-zájuk. Elállt az es , kisütött a nap, és a Materazzik kigöngyöl-ték a zászlóikat és a lobogóikat, amelyek vidáman csapkodtak vörös, kék és arany színekben, a nap pedig rásütött a katonák ezüstpáncéljára.

Az összecsapás, Princípius Tábornok Megváltó minden er -feszítése ellenére immár elkerülhetetlennek t nt. De nem az-nap. Szinte teljesen besötétedett, és miután a Materazzik elül-tették a Megváltókban a halál és a kárhozat félelmét, lazítottak kicsit, és visszavonultak észak felé. Ezt látván a Megváltók is hátráltak valamennyit, és kerestek valami éjszakai menedéket, bár el tte a Princípius utasította az összes íjászt, hogy védeke-zésképpen vágjanak maguknak egy kétméteres karót a fákról.

ISTEN BALKEZE 376

Attól tartva, hogy a Materazzik esetleg megtámadják ket éj-szaka, a Princípius elrendelte, hogy ne gyújtsanak tábortüzeket, nehogy a támadók ki tudják venni a tábort. Átázva, fázva és éhesen feküdtek le a Megváltók ott, ahol voltak, mi után gyón-tak, meghallgatták a misét, imádkoztak, és várták a halált. A Princípius Szent Júdás érmeit osztogatva sétált közöttük, aki a vesztes ügyek patrónusa volt, miközben a saját és az emberei lelki üdvéért imádkozott, mindenkit beleértve, az árokásóktól a két érsekig, akik a katonákat vezényelték.

– Ne feledjék, emberek – mondta vidáman minden egyes papnak és katonának –, hogy porból vagyunk és porrá leszünk.

– És holnap ilyenkorra mindnyájan visszatérünk – tette hoz-zá az egyik szerzetes, mire, a f esperese nagy meglepetésére, a Princípius felnevetett.

– Te vagy az, Dunbar? – Igen – válaszolta Dunbar. – Hát, ebben igazad volt. A Materazzik legnagyobb része kevesebb mint egy kilomé-

terre volt, a tábortüzeik vidáman lobogtak, és a Megváltók dal-foszlányokat hallottak fel lük, továbbá mindenféle rájuk vo-natkozó sértéseket, és a mozdulatlan leveg ben, ahogy telt az éjszaka, egy-egy beszélgetésfoszlányt. Trevor Beale f törzs r-mester még közelebb volt. Narcisse személyzetét l kevesebb mint ötven méterre lapult, és azt kereste, mi hasznosat tudna tenni.

Elkeseredetten, átázva, fázva, éhesen és rettegve az eljöven-kt l, Colm Malik Megváltó odament a pár sátor egyikéhez,

amit a Négyes Számú Sereg magával vitt. Viszont – gondolta magában – ez a te hibád. Te ragaszkodtál ahhoz, hogy eljöjjél, pedig maradhattál volna a biztonságos Menedékben a minist-ránsok seggét rugdosni.

Behajolt a sátor bejáratán, ahol Brzica Megváltót találta, aki egy olyan tizennégy év körüli fiút nézett, aki megkötözve ült

377 PAUL HOFFMAN

el tte a földön. A fiúnak furcsa kifejezés ült az arcán – sápadt rettegés, ami érthet volt, de valami más is, amit Malik nem igazán tudott volna megfogalmazni. Talán gy lölet.

– Kéretett, Megváltó. – Igen, Malik – válaszolta Brzica. – Azt szeretném tudni,

megtenne-e nekem valamit. Malik olyan kevés lelkesedéssel bólintott, amilyennel csak

mert. – Ez a fiú itt egy kém, vagy orgyilkos, akit a Materazzik

küldtek ide, mert azt mondja, látta a Mount Nugent-i mészár-lást. El kell vele számolni.

– Igen? – Malik egyszer en csak értetlen volt, nem akadé-koskodó.

– Közvetlenül azel tt, hogy az rök elkapták és idehozták elém, feloldozást kaptam magától az érsekt l az összes b nö-mért.

– Értem. – Nyilvánvalóan nem érti. Egy fegyvertelen személy meg-

ölését, bármennyire is megérdemli, meg kell gyónni, hogy fel-oldozzanak. Nem ölhetem meg én, hogy utána újabb feloldo-zást kéljek az érsekt l, mert azt fogja hinni, hogy egy idióta vagyok. Maga már meggyónt?

– Még nem. – Akkor mi a probléma? Vigye ki az erd be, és szabaduljon

meg t le. – Nem csinálhatná valaki más? – Nem. És most rajta. Így esett, hogy Malik végigvezette a halálra rémült kisfiút a

csuromvizes táboron, a rengeteg eldünnyögött mise mellett, amiket a szerzetesek adtak egymásnak, túl az rökön, be a kö-zeli erd be. Minden egyes lépéssel csak még jobban elszorult Malik szíve: a segg-rugdosás és a verés az egy dolog, de elvág-ni egy olyan fiú torkát, aki már végignézte azt, amit l Malik is

ISTEN BALKEZE 378

rosszul lett, ezt nem tudta elviselni. Holnap személyesen fog találkozni a Teremt jével. Amint kiértek szem el l, be a bok-rok közé, megragadta a fiút, és azt mondta:

– Most elengedlek. Szaladj abba az irányba, hallod, és visz-sza se nézz. Megértetted?

– Igen – válaszolta a rémült fiú. Malik elvágta a kötelet a csuklóján, és végignézte, ahogy zokogva belebotladozik a sö-tétbe. Percekig várt, hogy meggy djön róla: a fiú rémületé-ben nem tévedt-e vissza az rök felé. Holnapra, ha ki is derül, már nem fog számítani. És így, abban reménykedve, hogy ez a nagylelk cselekedet kiegyenlíti a fiatalok ellen elkövetett töb-bi b nét, Malik visszafordult a tábor felé, és egyenesen bele-szaladt Trevor Beale törzs rmester késébe.

Cale jóval az els napsugár el tt felébredt, és ahogy lassan ki-világosodott az égbolt, Tétova Henri, majd Kleist is csatlako-zott hozzá, végül utolsóként, napkeltekor IdrisPukke is. A Silbury Hill tetején álldogáltak, ahonnan tisztán látták a csata-mez t. A Silbury Hill nem egy hegy volt, csak egy nagy halom, amit az emberek által mára már elfeledett okokból hordtak ösz-sze. A lapos tetejér l nagyszer kilátás nyílt, nemcsak azoknak, akik az ellenfél tevékenységét figyelték meg – bár a csatatér elég jól belátható volt a Materazzik térfelének minden részér l –, hanem a rengeteg udvari léh számára is: a követek, a had-segédek, a katonailag kevésbé fontos emberek, s t, még a ma-gas rangú Materazzi n k számára is. Ezek egyike Hattyúnyakú Arbell volt, aki az apja és Cale er teljes tiltakozása ellenére ra-gaszkodott hozzá, hogy ott legyen. Nem tör dött azzal, hogy mindketten kihangsúlyozták: a lány a Megváltók els rangú célpontja, és a ködben, és a csata hevében senkinek nem lehet garantálni a biztonságát. A lány azzal érvelt, hogy a többi Materazzi n jelenléte miatt szégyenletes lenne az távolléte, különösen, mivel ezt a háborút az életének megóvásáért vív-

379 PAUL HOFFMAN

ják. Ezek a férfiak érte kockáztatják az életüket, és a távolma-radását csak gyávasággal lehetne magyarázni. Ez a vita egészen a csata el tti napig eltartott, és a Marsall csak akkor engedett, amikor Narcisse beszámolt neki a Megváltók hadseregének kis méretér l és keserves állapotáról, továbbá a Silbury Hill biz-tonságáról. A dombocska túl meredek volt ahhoz, hogy megro-hamozzák, és könnyen meg lehetett védeni, vagy gyorsan és biztonsággal el lehetett menekülni róla. Cale-t leszavazták, de már eltervezte, hogy a veszély els jelére eltávolítja a lányt, akár er szakkal, ha muszáj. Aznap reggel, amint meglátta a frontvonalat, nagyon megkönnyebbült.

A csatamez háromszög alakú volt. Cale a Silbury Hillen az alap bal oldali csúcsában foglalt helyet, a Materazzi hadsereg negyvenötezer katonája pedig vastag vonalban a jobb csúcsig terült végig. A megváltók a háromszög hegyes csúcsában vol-tak. Mindkét oldalon s , szinte áthatolhatatlan kékesfekete erd k burjánoztak, közöttük pedig egy mez terült el, amin egy sávnyi ragyogó, aranyszín tüske jelezte a Materazzik helyze-tét. Úgy saccolták, a két hadsereg közötti távolság olyan ki-lencszáz méter lehet.

– Szerinted hányan vannak? – kérdezte Cale Tétova Henrit l a Megváltók felé intve.

A fiú jó harminc másodpercig nem válaszolt. – Körülbelül ötezer íjász. Talán ezerháromszáz gyalogos. – Ezt meg kell hagyni Narcisse-nak – ásított IdrisPukke. – A

Megváltók nem tudnak visszavonulni, és ha ilyen túler ellen támadnak, akkor felkoncolják ket. Megyek, és szerzek valami reggelit. – Kleist odament vele egy öreg szolgához, aki rákvö-rös arccal a tüzet fújta, maga mellett egy tányér barna tojással, és egy akkora füstölt sonkával, mint egy ló lába. Ahogy álltak és nézték, csatlakozott hozzájuk az egyik Materazzi hölgy ír szettere a farkát csóválva, és abban reménykedve, hogy neki is jut valami a készül reggelib l.

ISTEN BALKEZE 380

Miközben ettek, Narcisse senkit l nem kapott semmit, egy nagy adag gondot leszámítva. Bár a tervét általánosságban szé-les körben elismerték és támogatták, méghozzá olyan emberek, akik tapasztalt és ügyes harcosok voltak, az elmúlt húsz évben hozzászoktak, hogy a rangsort illet en Materazzi Marsall mondja ki az utolsó szót a csatavonalban. A sajnálatos távolléte miatt a csatamez n újjáéledtek az elfeledett rivalizálások, és ezeket nem lehetett egyértelm en feloldani. Ráadásul Narcisse-nak már háromszor meg kellett változtatnia a tervét – ezt még a legnagyobb altábornagyoknak is meg kell tenniük id nként. Ez azt jelentette, hogy a királyi vérrel rendelkez nemeseket, akik korábban fontos szerepet kaptak a frontvonalban, most arra kérték, hogy fogadják el a kevésbé jelent s, de ezzel együtt lét-fontosságú posztokat a sereghajtóknál. Számukra ez szégyen-teljes visszalépésnek t nt abban az életben, amit a harci dics -ségnek és bizonyításnak szenteltek, és amit e szerint ítéltek meg. A terv bölcsessége, hogy egy keskeny mez n ejtsék csap-dába a Megváltókat, most maga lett a probléma, mivel túl sok nagy tapasztalattal, tudással és bátorsággal felvértezett nemes volt a helyszínen, és túl kevés volt nekik a hely. Mindegyik – alappal vagy alaptalanul –, meg volt arról gy dve, hogy a legjobb ember a feladatra, és hogy félrehúzódni a konszenzus meg rzése érdekében túl nagy kompromisszum lenne, ami ár-tana annak a birodalomnak, amelyhez mindet kötötte a h ség, és amelyért mind az életét áldozta volna. Mindegyiküknek megvolt a maga érve az álláspontja mellett, és ezek szinte mind jogosak voltak. Materazzi Marsall minden diplomáciai szakér-telmére és tekintélyére szükség lett volna ahhoz, hogy meg-egyezést érjen el, és bármilyen hozzáért is volt, Narcisse-nak egyik sem állt rendelkezésére. Végül úgy döntött, hogy a ran-gos nemesek mind elvezethetik a front egyik részét, és csak azok kaptak másodlagos szerepet, akiket úgy érezte, hogy meg-sérthet. Ez rettenetesen bonyolulttá tette a hierarchiát, de ez

381 PAUL HOFFMAN

volt a legjobb megoldás, amit ki tudott találni, és a szituáció egyre összetettebbé vált, ahogy a frissen érkezettek mind helyet követeltek a nagy képben. Narcisse azzal vigasztalta magát, hogy bár a Princípiusnak sokkal egyszer bbek a problémái, de ugyanakkor sokkal rosszabbak is. Úgy tett, mintha fel kellene mérnie az ellenfél sorait, és otthagyta a Fehér Sátrat és a vitá-kat. Eközben észrevette a teljes fegyverzetben ácsorgó Simon Materazzit, hogy az újonnan tanult vívómozdulatait mutogatta a körülötte l dörg katonáknak. Narcisse félrevonta az egyik udvaroncát, és halkan a fülébe suttogott.

– Azonnal vitesse hátra a Marsall félesz jét, és rizzék, amíg ennek vége nem lesz. Már csak az hiányzik, hogy bekó-száljon a csatába és megölesse magát. – A biztonság kedvéért megvárta, amíg ezt megteszik, Simon tomboló, de tehetetlen dühe ellenére. Koolhaus elment, hogy szerezzen egy pohár vi-zet, és az egészb l nem látott semmit.

Cale és Tétova Henri ott maradtak figyelni és tervezgetni, de bármennyit is beszéltek arról, mit tennének a Princípius helyé-ben, egyikük sem talált fogást IdrisPukke megjegyzésén. Az aggodalmuk kezdett alábbhagyni.

– Ez igazából a te terved – mondta Tétova Henri, miközben csodálva tekintett végig a páncélos férfiak látványosan elhe-lyezked sorain és a színes zászlókon.

– Az én ötletem. Ami odalent van, az Narcisse munkája. Nem néz ki rosszul. Egy kicsit zsúfolt. De akkor sem. – Mély elégedettséggel gondolkozott el a sötét jöv n, ami az alattuk sorakozó Megváltókra várt.

Ezzel együtt a félelem és a gy lölet nem szívesen látott ke-verékével folytatták a Megváltók seregének megfigyelését, mi-közben az egy gyalogos blokkba rendez dött, amit három kü-lön részre vágott két kis csapat lovas. Mindkét oldalon, jobbra is és balra is két további hadosztálynyi íjász helyezkedett el.

A Megváltókat illet minden negatív érzelmük ellenére Cale

ISTEN BALKEZE 382

és Tétova Henri tisztán látták, milyen rossz a helyzetük. Mos-tanra csak kevés, vagy semmi élelmük nem maradt, és át voltak ázva-fázva – ahogy a nap egy kicsit kisütött, és az emberek mozgolódni kezdtek, látszott a róluk felemelked g z. Azok-nak, akik a hasmenést l szenvedtek, még rosszabb volt – nem hagyhatták el a mez t, ott kellett könnyíteniük magukon, ahol voltak. És mindezt egy jól ellátott, jóllakott hadsereg el tt, amely tízszer akkora volt, mint az övék. Ez igencsak kellemet-len helyzet volt.

Alattuk a Materazzik két gyalogos hadosztályra oszlottak, teljes páncélban (bár sokat még nem szabtak testre), és mindkét csoport nyolcezer f t számlált. Mindkét oldalukon és mögöttük is a lovasság vette körbe ket, ami összesen nagyjából ezerkét-száz f s lehetett. A Materazzik frontvonala meg nem alakult ki – sokan leültek enni vagy inni, sokat kiabáltak, éljeneztek és nevettek, csakúgy, ahogy sokan keresztbe tettek egymásnak és lökdös dtek a jobb pozíciókért az els sorban. Birkákat sütöt-tek, s t, egy lovat is, és a bugyborékoló bográcsokból hosszú füstcsíkok emelkedtek az égbe. Azok, akik túlságosan izgultak ahhoz, hogy leüljenek és egyenek, a még nem felpáncélozott lábukat maguk alá húzva felöltöztek a világossárga tarlón, el-foglalták a pozíciójukat, és nemi könyökléssel megpróbáltak közelebb jutni a frontvonalhoz, bár senki nem volt olyan fe-gyelmezetlen, hogy ennél komolyabb er szakra ragadtatta vol-na magát.

Eltelt két óra, és nem történt semmi. Csatlakozott hozzájuk a sápadt Hattyúnyakú Arbell, az immár jóllakott IdrisPukke, Kleist és Riba táraságában. Annak ellenére, hogy az el hó-napok során rengeteget veszített a pufókságából, a lány még mindig leny göz kontrasztot alkotott az úrn jével, és ez már így is marad. Majdnem húsz centivel alacsonyabb volt, sötét hajú, barna szemekkel, és még mindig olyan jó alakú és dom-borulatokban gazdag, amilyen karcsú, sz ke és nyúlánk volt

383 PAUL HOFFMAN

Arbell. Az aggodalmas Arbell megkérdezte ket, szerintük mi fog

történni, és egyetértett, hogy a Materazziknak igazuk van, ha helyben maradnak, mert a Princípius el bb vagy utóbb kényte-len lesz támadni. Cale akárhonnan is nézte, a Megváltók hely-zete kellemesen sanyarú volt.

– Látta valaki Simont? – kérdezte Arbell. – A Marsallal lesz – mondta IdrisPukke. Ezekben a napok-

ban a Marsall és Simon elválaszthatatlanok voltak. Szinte mint apa és fia – viccelt Kleist, hogy Arbell ne hallja. A lány to-vábbra is aggódott, és éppen elküldött volna két szolgát az öcs-cséért, amikor egy ötf s lovascsoport jelent meg el ttük. Az egyikük Conn Materazzi volt. a verekedésük óta nem került ilyen közel Cale-hez.

– Narcisse altábornagy küldött, hogy megnézzem, bizton-ságban van-e.

– Biztonságban. Nem látta az öcsémet? – De, azt hiszem. Körülbelül egy órája. A Fehér Sátorban

volt azzal a stréberrel, aki fordít neki. – Nincs joga így beszélni Koolhausról. Keresse meg Simont,

és kérem, gondoskodjon arról, hogy idehozzák. – Ezzel a két szolgához fordult, és ugyanezzel az utasítással a Fehér Sátor-hoz küldte ket.

Conn Materazzi most el ször pillantott Cale-re. – Szerintem itt te is biztonságban leszel. Cale nem válaszolt. Conn Kleistre irányította a figyelmét. – És te? Ha több bátorság szorult beléd, mint hogy itt ücsö-

rögj, és nézd, ahogy helyetted harcolunk, akkor szerzek neked helyet a frontvonalban.

Kleist érdekl nek t nt. – Rendben – válaszolta el zékenyen. – Van még egy-két do-

log, amit el kell itt végeznem, de indulj csak el, és pár perc múlva utánad megyek.

ISTEN BALKEZE 384

Connak nem volt túl sok humorérzéke, de még is érezte, hogy gúnyt znek bel le.

– Azoknak az ájtatoskabóca-barátaidnak odalent legalább van annyi bátorságuk, hogy harcoljanak magukért. Ti hárman meg csak álltok itt, és hagyjátok, hogy mi végezzük el a mun-kát.

– Mi értelme lenne – magyarázta Kleist olyan hangon, mint-ha egy üt döttel beszélne – magunknak ugatni, ha van ku-tyánk?

De Connból nem volt egyszer gúnyt zni, vagy legalábbis nem sok hatással volt rá a dolog, annyira hozzászokott a saját maga szédít fontosságához.

– Több okotok van itt harcolni ma, mint bármelyikünknek. Ha azt hiszed, hogy ez vicces, a te dolgod. Nekem nincs szük-ségem egy tökkelütött utolsó szavaira ahhoz, hogy mindenki lássa, mennyit értek.

És ezzel, hogy övé lett az utolsó szó, megfordította a lovát és elügetett. Igazság szerint ez nem volt valami nagy hatással Tétova Henrire, szinte semmilyennel Kleistre, de Cale lelkében érzékeny pontra tapintott. A gy zelme Solomon Solomon felett bebizonyította számára, hogy az ügyessége attól a rettegést l függ, amelyik bármelyik pillanatban úrrá lehet rajta. Mi haszna az ilyen ajándékoknak, ha a pánik eltörölheti ket? Tudta, hogy nem csak azért van a dombtet n, mert a bizonyos értelemben saját csatájához nem f zi olyan elhivatottság és szerelem, mint Arbell Materazzi védelméhez, annál inkább a reszketés, a gyengeség és a felforduló beleinek emléke – a félelem és gyen-geség rettenetes posványáé.

Ekkor egy újabb látogató érkezett a Silbury Hill tetejére, akinek a megjelenése nagy felhajtást idézett el az ott jelen lé-

fontosabb emberek köreiben. Egy kocsiban jelent meg a domb aljánál, amit egy olyasfajta teljesen zárt hordszékké ala-kítottak, amilyet a Materazzi hölgyek használnak az óváros

385 PAUL HOFFMAN

keskeny utcáin, ahol a hintók nem férnek el. Nyolc, a mászásba láthatóan belefáradt férfi cipelte fel a széket, másik tíz pedig nézte.

– Ki az? – kérdezte Cale IdrisPukkét. – Nos, nem mondhatnám, hogy gyakran meglep döm, de ez

tényleg csoda. – A Frigyláda riz je? – Lefelé nézegess, ne felfelé. Ha magát az ördögöt szállná

meg egyszer valaki, ez a teremtmény tenné. Cica, a Here az. Cale teljesen le volt ny gözve, és pár másodpercig nem

mondott semmit, miközben végignézett a tizenegy test rön. – Er snek t nnek. – Azok is. Lakonikus keresked k. Belekerülhettek egy-két

garasba. – Mit keres itt? Azt hittem, t csak hallják, de nem látják. – Csak gúnyolódj. Ha Cica meghallja, véged. Valószín leg

a befektetésén akarja rajta tartani a szemét. Egyébként is, ma lehet ség van arra, hogy biztonságból nézzünk végig egy törté-nelmi eseményt.

Ekkor kinyílt a szék ajtaja, és egy férfi szállt ki bel le. Cale felnyögött csalódottságában.

– Ez nem Cica – állapította meg IdrisPukke. – Hála Istennek. Belzebub jelentkezhetne a szerepért. – Néha elfelejtem, hogy még csak gyerek vagy. Ha valaha is

találkozóra hívnak vele – mutatott IdrisPukke a férfira –, ne fe-ledd, Tojáshéj Uraság, hogy valahol máshol lesz sürg s dol-god.

– Hát most megijedtem. – Egy pimasz kis kölök vagy, mi? Ez Daniel Cadbury. Kike-

resheted Dr. Johnson értelmez szótárában a „bérgyilkos”-t, ott lesz a neve. De rákereshetsz az „orgyilkosára”, „gyilkos”-ra vagy „csirkefogó”-ra is. Ugyanakkor nagyon vonzó ember, olyan meggy , hogy azt hinnéd, kölcsönadja a segglyukát is

ISTEN BALKEZE 386

a szaráshoz. Miközben Cale ezen a furcsa kijelentésen töprengett, a mo-

solygó Cadbury elindult feléjük. – Rég láttalak, IdrisPukke. Elfoglalt vagy? – Helló, Cadbury. Beugrattál két árva gyerek megfojtása

közben? Cadbury úgy mosolygott, mintha szintén értékelné a rossz-

indulatot IdrisPukke hangjában, és magas ember lévén elisme-en nézett le Cale-re. – Nagy bohóc a barátod, mi? Biztosan te vagy Cale – tette

hozzá olyan hangsúllyal, ami azt jelezte, hogy Cale-nek lenni jelent valamit. – Ott voltam a Vörös Operában, amikor végeztél Solomon Solomonnal. Egy szimpatikusabb emberrel ez nem történt volna meg. Ez nem semmi volt, fiatalember, egyáltalán nem semmi. Szívesen ebédelnék veled, ha ennek itt vége. – És egy meghajlással, ami olyan volt, mintha egy egyenrangú adná, akinek érdemes a tiszteletét elnyerni, megfordult, és vissza-ment a székhez.

– Nagyon kedvesnek t nik – jegyezte meg Cale, szándéko-san túlozva.

– Az is, egészen addig a pillanatig, amíg a legnagyobb saj-nálatára kénytelen lesz átvágni a torkodat.

Tétova Henri felkiáltott. Mozgás kezd dött a Megváltók so-raiban. A hatezer íjász és ezerkilencszáz gyalogos körülbelül tíz sorban elindult el re. Ötven méterrel odébb, a felszántott mez szélénél, ami majdnem elért a Materazzikig, megálltak, és az els sor letérdelt.

– Mi az Istent akarnak? – kérdezte IdrisPukke. – Esznek egy falás földet – válaszolta Cale –, hogy emlékez-

tessék magukat, hogy porból vannak és porrá lesznek. Ezzel az els sor felállt, és besétált a felszántott mez re. A

mögöttük álló sor el relépett, letérdelt, evett egy falatnyi föl-det, majd követte ket, és így tovább. Kevesebb mint öt perccel

387 PAUL HOFFMAN

kés bb már az egész Megváltó sereg visszaállt a laza csatasor-ba, sétálva, de egymáshoz nem éppen igazodva a kemény tala-jon. A Materazziknak és a Hilbury Hill-i megfigyel knek nem maradt más dolguk, mint hogy várjanak.

– Mikor gyorsítanak fel a támadáshoz? – kérdezte IdrisPukke.

– Soha – válaszolta Tétova Henri. – A Materazzik nem használnak íjászokat, úgyhogy mennyi is a hatótávolságuk? Másfél méter? Nem kell sietniük. – Újabb hét percig haladtak el re, és amikor körülbelül hétszázat megtettek a kilencszáz méterb l a Materazzik frontvonaláig, egy kiáltás szállt fel a Megváltók centenáriusaitól, akiknek mindegyike száz ember-nek parancsolt. A menet megtorpant.

További fojtott kiáltozás hagyta el a centenáriusok száját, mire az íjászok és a gyalogosok elkezdtek jobbra-balra széthú-zódni, amíg a csatasor teljes szélességében be nem töltötte a csatamez t. Kevesebb mint három perc alatt átrendez dtek, és immár körülbelül egy méterre voltak egymástól. A frontvonal mögötti hét sor többé-kevésbé sakktáblaszer en helyezkedett el, hogy az íjászok át tudjanak látni és l ni az el ttük állók feje fölött.

Pár percig úgy t nt, mintha minden egyes Megváltó egy másfél méteres dárdát cipelne. Most, hogy megálltak, és sokkal közelebb voltak, egyértelm en látszott, hogy bármit is cipel-nek, az túl vastag és nehéz dárdának. Egy újabb parancs hang-zott el a centenáriusoktól, és ekkor nyilvánvaló lett, mire szol-gálnak. Hosszan kalapálni kezdték a most már egyértelm en karónak t botokat a földbe a kis nehéz kalapácsokkal, ami-ket szintén magukkal hoztak.

– Miért készítenek védvonalat? – kérdezte IdrisPukke. – Nem tudom – válaszolta Cale. – Ti? Kleist és Tétova Henri mindketten vállat vontak. – Nincs értelme. A Materazzik meglepték ket. – Cale ag-

ISTEN BALKEZE 388

gódva pillantott IdrisPukkéra. – Biztos vagy benne, hogy a Materazzik nem fognak támadni?

– Miért mondanának le ekkora el nyr l? Ekkorra a Megváltok már a karóik végét hegyezték. – Megpróbálnak támadást provokálni – állapította meg Cale

pár pillanatnyi szemlél dés után. IdrisPukkéhoz fordult. – L -távolon belül vannak. Négyezer íjász, percenként hat vessz … gondolod, hogy a Materazzik majd elviselik, hogy huszon-négyezer nyílvessz zúdul rájuk hatvan másodpercenként?

IdrisPukke szipogott és elgondolkozott. – Kétszázötven méter, az nagyon hosszú út. Nem érdekel,

hányan vannak. Minden egyes Materazzit a feje búbjától a láb-ujjáig acél borít. A nyílvessz k nem olyan er sek, hogy ilyen távolságból átüssék a kovácsolt acélt. Nem mondanám, hogy jómagam szívesen állnék ilyen zápor alá, de a Megváltók sze-rencsések, ha százból egy megsebesül. És nem lesz elég nyiluk ahhoz, hogy ezt a tempót hosszan tartani tudják. Fejenként leg-feljebb ha pár tucatjuk lehet. Ha ez a tervük… – IdrisPukke vállat vont, jelezvén, mit tart az egészr l.

Cale odanézett az öt Materazzi jelz rre, akik szintén a Megváltókat figyelték Silbury Hill magaslatáról. Az egyikük elindult, hogy megvigye a földbe kalapált véd sánc hírét, amit a Materazzik frontvonalából valószín leg nem lehetett túl jól látni. Beletelt egy kis id be, hogy rájöjjenek, mit csinálnak a Megváltók azokkal a karókkal, és hogy ez elég fontos-e ahhoz, hogy hírnököt küldjenek.

Miután végignézte, ahogy a hírnök elt nik a domb mögött, Cale visszafordult a Megváltók felé. Egy tucat zászlós emelte fel éppen a lobogókat, amelyek fehér alapon ábrázolták a Fel-akasztott Megváltó vörösre festett alakját. A centenáriusok pa-rancsot adtak a célzásra, és bár azt nem lehetett kivenni, mit mondtak, de a hatása nyilvánvaló volt, amikor íjászok ezrei fe-szítették meg az íjukon az ideget és céloztak a magasba. Rövid

389 PAUL HOFFMAN

szünet, majd a centenáriusok kiáltottak valamit, és legördültek a lobogók. Négy nyílfelh ívelt pár száz méteren át a leveg -ben, a Materazzik els sora felé hullva.

Három másodperc telt el, és becsapódtak a Materazzik le-hajtott fejébe. Ötszáz vessz ért fémet, csengett és zörgött, ka-pott gellert a páncélosok során, a Materazzik pedig úgy hajol-tak az acélzáporba, mintha a szél ellen küzdenének. Oldalt fel-nyihogtak a találatot kapott lovak. De máris újabb ötszáz nyíl-vessz érkezett. Tíz másodperccel kés bb megint. Két egész percig záporoztak a nyilak a Materazzikra. Páran meghaltak, és csak pár sebesült volt – IdrisPukkének igaza lett a páncéllal kapcsolatban, ami teljesítette a feladatát a Materazzi gyalogo-sokon. De vegyük tekintetbe a zajt, a végeérhetetlen fémes zörgést, a rövid szüneteket, a lovak sikoltozását, azoknak a sze-rencsétleneknek a kiáltását, akiket a szemükön vagy a nyakú-kon találtak el, és hogy egyiküknek sem kellett még soha ilyen ellenséges, rettenetes ostromot elviselniük. Mi értelme volt an-nak, hogy ott ácsorogjanak, és fogadják valami gyáva szentfa-zék nyilait, akinek se rangja, se képzettsége, se bátorsága szem-

l szemben harcolni? Mindkét oldalon a lovasság tört meg, el ször a balon, azt

sem tudva, mikor esett el a két zászlósuk – ez jel volt? Olyan nehéz volt észrevenni a sebesült lovak zajongásában, a saját ménjeik riadt ágaskodása közben, egy keskeny szemrésen át, amin keresztül kibontakoztak a történések. Három ló el revág-tatott ijedtében. Roham van? Senki nem akart gyávának t nni amiatt, hogy visszafogja a lovát. Mint a távfutóversenyen, fi-gyelve és feszülten, amikor senki nem jelzi a startot, az egész sor elindul. A hátulról jöv parancs, hogy maradjanak, elve-szett a zajban – majd újra jöttek a nyilak.

Ekkor hirtelen el revágtatnak a lovak a bal szárnyon – a tü-relmetlenség, a harag, a félelem és a zavar hajtja ket.

Narcisse, aki a Fehér Sátorból figyeli a történéseket, úgy ká-

ISTEN BALKEZE 390

romkodik, hogy mindjárt felrobban. De hamar ráébred, hogy már nem lehet visszahívni ket. Int a hadsegédeinek, hogy je-lezzék a jobb szárnyon lév lovasságnak is, hogy támadjanak. Csak ekkor ér oda a hírnök Silbury Hillr l, hogy figyelmeztes-se a karótüskékre, amiket a széleken ástak be az íjászok közé.

Odafent Silbury Hillen a döbbent Cale hitetlenkedve mered az el rerontó lovasságra, amelynek soraiban a lovasok a lovu-kat sarkantyúzzák, hogy egymás közelébe kerüljenek – gyorsan három sorba igazodnak, szorosan egymás mellett, keresztbe há-romszáz méteren át, hogy ugyanolyanok legyenek, mint a ve-lük szemben álló íjászok. El ször nem sokkal gyorsabban ha-ladnak, mint ahogy egy férfi futni tud, a kengyelben állva jobb hónuk alatt lándzsával, a ballal a gyepl t fogva. Kétszáz méte-ren és negyven másodpercen keresztül tartják ezt a tempót, húszezer nyílvessz t elviselve vágta közben. Utána jön az utol-só ötven méter – kétszáz egységnyi ember, állat és acél rohant letiporni az íjászokat.

Az íjászok, akiknek a szájában meg mindig a föld íze keve-redett a rettegéssel, még egy sorozatot eleresztettek. Még több ló nyihogott és esett el, maguk alá temetve a lovasukat, eltörve a gerincüket, zuhanás közben a szomszédjukat is magukkal rántva. De a csatasor csak haladt tovább. És utána jött az ösz-szecsapás sokkja.

Nincs ló, aki szabad akaratából letiporna egy embert, vagy nekimenne egy olyan barikádnak, amit nem tud átugrani. Nincs olyan ember, aki józan fejjel megáll egy vágtató ló és lándzsa el tt. De az emberek akkor is képesek a halált választani, ami-kor az állatok nem. ket be lehet erre tanítani.

Miközben úgy t nt, hogy a lovak ellenállhatatlan hullám-ként mindjárt áttörnek rajtuk, az íjászok hátraléptek, és gyorsan bebújtak a kihegyezett karók védelmébe. Páran elcsúsztak, pá-ran túl lassúak voltak, ket letapostak vagy leszúrták. A lovak túl gyorsan érkeztek a karókhoz, és nem tudtak megállni. A ka-

391 PAUL HOFFMAN

róba húzott állatok sikoltása olyan volt, mintha a világvége jött volna el, a lovasukat ledobták, és azok kitörték a nyakukat. Miközben a sárban verg dtek, mint a halak, a Megváltók vé-geztek velük a kalapáccsal, vagy az egyikük lefogta ket, mi-közben a másikuk a páncélozott végtagok közé szúrt, amit l vörös lett a sár is.

A legtöbb lónak sikerült megállnia. Néhányan megcsúsztak, és levetették a lovasukat, mások kitartottak, miközben a nagy vágta egy pillanat alatt leállt és önmaga ellen fordult. Lovak csapódtak lovakba, néhány közülük le is repült oldalról az er-

be. Férfiak káromkodtak, lovak sikoltoztak, úgy fordultak sarkon félelmükben, mintha feleakkora állatok lennének, majd visszarohantak a hátvéd biztonságába. Lovasok százai zuhan-tak le, és az íjászok pillanatokon belül kirontottak a karók mö-gül, hogy beverjék a döbbent lovasok fejét és a mellkasát a ka-lapácsaikkal. Három sáros reverendájú Megváltó jutott minden egyes levetett Materazzi lovasra, akik nagy nehezen feltápász-kodtak, és megpróbáltak kardot rántani, miközben lökdösték

ket, csúszkáltak, botladoztak, és át lett döfve a szemük és a végtagjaik. Még mélyebben a karótüskék mögött, haragosan, és most már cseppet sem félve, az íjászok utánal ttek a menekül lovasoknak. Még több sebesült ló esett el, a többi pedig meg-vadulva száguldott.

És ez csak rosszabb lett. A lovasság támogatására, ahogy az a kötelessége volt, a Marsall kénytelen-kelletlen elindította a gyalogosok frontvonalát, hogy fedezzék a rohamot. A tízezer

nyolc sorban már félúton járt a Megváltók seregéhez, amikor a visszatér lovasság a félelemt l és fájdalomtól eszüket vesz-tett állataival belerohant az el rehaladó Materazzi gyalogság soraiba. Összezsúfolódtak, és a s erd l egyik irányba sem tudtak menekülni, mögöttük páncélosok sorakoztak, úgyhogy egyszer en képtelenek voltak kitérni a vágtató lovak el l. El-keseredetten próbálván elkerülni a halálos találkozásokat a so-

ISTEN BALKEZE 392

raikban ágaskodó lovakkal, a katonák egymást lökdösték, rug-dalták és tolták odébb, hogy utat adjanak. Megragadták a szomszédaikat, és olyan dominóhullámokat indítottak el, ame-lyek hátrafelé és oldalra haladtak úgy, hogy mindenki, aki el-esett, a mellette állóban próbált megkapaszkodni.

Úgyhogy az el rehaladás mindenhol megállt és széttörede-zett – az emberek elcsúsztak a felkapált földön, káromkodtak és a földre rántották egymást. A Megváltók íjászai, most, hogy nyertek egy kis id t, hogy összeszedjék magukat, kil tték az utolsó nyilaikat. De most már, hogy a Materazzik alig nyolcvan méterre álltak mozdulatlanul, a nyílhegyek még a páncélt is át tudták ütni, ha jó szögben érték.

Bár csak pár száz embert tapostak agyon a menekül lovak, vagy sebeztek meg a nyilak, az ezrek, akik hátul maradtak, tü-lekedni kezdtek, miel tt az rmesterek és a kapitányok üvöltve és kiabálva vissza nem parancsolták ket a sorba, és meg nem kezd dött a támadás. Bár zavarta ket a kavarodás és a hu-szonöt kilónyi páncélban való gyalogtúra a háromszáz méter sárban, most kezdett megnyilvánulni a sereg ereje. Ötven mé-ter. Húsz. Tíz, és az utolsó pár méteren futásban törtek ki, a lándzsájukat el reszegezve, hogy átüsse az ellenfél mellkasát.

De az összeütközés el tt a Megváltók egy emberként hátra-szaladtak pár lépést, amivel elvették az ellenfél lendületét. És a Materazzik sorai ismét megtorpantak, ahogy néhányan el reve-tették magukat, mások meg megálltak; és így a rángatózásban odaveszett a gyalogosság ereje.

De most, minden kavarodás ellenére a Materazzik már tud-ták, hogy gy zniük kell – k páncélosok, a világ legjobb kato-nái, és végre szemt l szembe kerülnek az ellenféllel, öt az egy-hez arányban. A gy zelem biztos tudatában nyomakodtak el -re. Ekkorra a leveg megtelt a férfiak kiáltásaival, a lándzsák csattogásával és a Materazzik lihegésével – de most még töb-ben tolakodtak el re, és húszas sorok alakultak ki, melyeknek

393 PAUL HOFFMAN

az összes résztvev je azon igyekezett, hogy eseménydús, dics helyre kerüljön. De csak az els sorban álló Materazzik tudtak harcolni – ezernél is kevesebb férfi tudott csak egyszerre ütni. Bár kevesebben voltak, a Megváltóknak több hely állt a ren-delkezésükre, hogy ki-be ugrálhassanak a gyilkos zónából, még ha csak három-négy méterrel is. Mivel képtelenek voltak el -rébb menni, az elöl álló Materazzikat a mögöttük állók, és ami még rosszabb, az azok mögött álló tucatnyi katona lökte el re – akik hátra kerültek, semmit nem tudtak arról, mi folyik el l, és folyamatosan tolakodtak, akárcsak a középen állók. Elkezdett felhalmozódni a nyomás, az egyik lökdöste a másikat, majd a következ t és a következ t. Az els sorban állók megpróbáltak kitérni és oldalra lépni, miközben a Megváltók ket kaszabol-ták, de nem volt helyük. Majd a hátulról jöv nyomás, ami kép-telenül er ssé vált, el retolta ket a lándzsákba és a kalapács-ütésekbe. Néhányan sebesülten rogytak össze; mások, akik képtelennek bizonyultak állva maradni a tülekedésben és a csú-szós sárban, elestek, és magukkal rántották a mögöttük állót is – majd a következ t és a következ t. A Materazzik középs so-rai az egyensúlyt keresve megpróbáltak átlépni az elöl elesettek felett. De bármit is akartak, a mögöttük állók nyomása, akik nem láttak semmit, arra kényszerítette ket, hogy rálépjenek a saját bajtársaikra – sokan maguk is megcsúsztak és beleestek a sárba, vagy nem tudták visszaszerezni az egyensúlyukat, mi-közben ráléptek a verg , csapkodó férfiakra a lábuk alatt. Mi haszna a páncélnak, ha nincs helyük, csak teher, ami akadá-lyozza ket a talpra állásban, miközben két-három réteg emberi testen próbálnak felállni? Elöl pedig nem sz ntek a döfések és a kalapácsütések.

Még ha a Megváltók is el-elestek, k könnyedén talpra tud-tak állni, vagy odébb tudtak csusszanni. Három-négy percen belül az elesett Materazzik falat alkottak a frontvonalban, a Megváltókat védve és a támadást lassítva – a hátulról érkez

ISTEN BALKEZE 394

nyomás viszont még mindig nagy volt, ott még mindig nem tudták, mi történik elöl. A hátul lév férfiak minden egyes el-esett után azt hitték, hogy el retörés következett be, és ez csak még jobban felbátorította ket a tolakodásra. A halmokban he-ver Materazzik közül kevesen voltak halottak, vagy akár csak komolyabban sérültek, de a tülekedésben, a nyomakodásban és a sárban nagyon nehéz volt felállni, ha egyszer földre került az ember. Akire másvalaki is ráesett, az szinte moccanni sem tu-dott. A harmadik után olyan tehetetlen volt, mint egy kisbaba. Képzeljük el a dühöt és a rettegést – a kiképzés hosszú évei, a sok harc és sebhely, csak azért, hogy az embert végül halálra tiporják, vagy esetleg a sárban fekve várja, hogy valami paraszt beverje a mellkasát egy kalapáccsal, vagy átszúrjon a szemré-sen, illetve a kar ízületénél. Micsoda gyötrelem, rettegés és te-hetetlenség.

És mindeközben az a borzalmas nyomás hátulról, ahogy húszsornyi Materazzi tolakodott, meggy dve a diadalról, el-keseredetten próbálva beszállni, még miel tt megnyernék a csatát. A csatamez hátulján hírnökök állomásoztak, izgatottan várva a híreket, és képtelenül arra, hogy lássák a katasztrófát, ami elöl történik, és hogy a csata már elveszett. Ezért olyan üzeneteket küldtek hátra, hogy szinte a kezükben a gy zelem, és er sítést kértek, hogy befejezzék a munkát.

A Fehér Sátorba ezzel egyidej leg ellentmondó hírek érkez-tek a Silbury Hillr l, ahol a megfigyel k tisztán látták az ösz-szeomlást. De még ott is csak IdrisPukke és a fiúk fogták fel teljes mélységében, milyen szerencsétlenség bontakozik ki el ttük. Úgyhogy a megfigyel k, akik bizonytalanok és értetle-nek voltak, nem tudtak visszavonulást javasolni a Materazziknak. Elképzelhetetlennek találták, hogy ilyen nagyot tévedhettek. Úgyhogy riasztó üzeneteket írtak, de ezek tele vol-tak kétséggel, „ha”-kkal és „de”-kkel. Narcisse olyan jelzéseket kapott elölr l, hogy küldjön er sítést a végs csapáshoz,

395 PAUL HOFFMAN

ugyanakkor a Silbury Hill-i komorabb jelentéseket is, amiket viszont óvatosan fogalmaztak meg, mert nem bírtak szembe-nézni azzal, hogy már elvesztették a csatát. Minden józan esze ellenére Narcisse a serege nagy részét egy olyan ellenségre ál-dozta rá, ami beteg volt, gyenge, alulfegyverzett, és a világ legnagyszer bb katonái ellen harcolt, akik több mint húsz éve nem vesztettek csatát. A vereség egyszer en nem volt értel-mezhet . Úgyhogy, bár megriasztották a Silbury Hillr l érkez üzenetek, az altábornagy gyorsan kiadta a parancsot, hogy a második hadosztály is lépjen támadásba.

Amikor odafent a hegyen a fiúk és IdrisPukke észrevették a második hadosztályt a frontvonal felé indulni, mindannyian hi-tetlenkedve, elképedten és dühösen kiáltottak fel.

– Mi történik? – kérdezte Hattyúnyakú Arbell Cale-t l. A szerelme felemelte a fél kezét, és felmordult.

– Nem látod? A csatát már elvesztettük. Azok az emberek a halálba menetelnek, és ki fogja megvédeni Memphist, ha a holttestük itt rohad el a csatamez n?

– Nem lehet igazad. Mondd, hogy nem így van. Nem lehet ennyire rossz a helyzet.

– Nézd meg magad – válaszolta Cale a frontvonal felé mutat-va. Ekkor már Megváltó íjászok ezrei nyüzsögtek a Materazzik mellett, s t mögött, a lándzsájukkal és kalapácsukkal kaszabol-va ket, összeomlásokat okozva, mivel minden elesett magával rántott még hármat-négyet a földre. – Mennünk kell – mondta Cale lágyan. – Roland – szólt a lovászának hozd a lovam, de gyorsan! Istenem! – kiáltotta rémiszt dühében. – Ezt el sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom.

Biccentett Tétova Henri és Kleist felé, akik elindultak visz-sza, a sátrakhoz. De menet közben egy sántikáló, liheg alak botorkált feléjük. – Várjatok! – kiabálta. Koolhaus volt az, ki-melegedve, izgatottan.

– Hölgyem, az öccsér l, Simonról van szó. Elengedett, ami-

ISTEN BALKEZE 396

kor hátul nézegettük a lovasokat. Azt hittem, csak elvesztettük egymást a tömegben, de amikor visszaértem a sátorhoz, a pán-cél, amit a születésnapjára kapott az apjától, nem volt sehol. Egy órával ezel tt azzal a szarzsák Lord Parsonnal volt, aki az-zal viccel dött, hogy Simon vele tart az els ostromba. – Egy pillanatra elnémult. – Szerintem ott van lent, a csatában.

– Hogy lehetett ilyen figyelmetlen? – kiabálta Arbell Koolhausnak. De azonnal Cale felé fordult. – Keresd meg, kér-lek. Hozd vissza.

Cale túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy bármit is mond-jon, de Kleist nem.

– Ha mindketten azt akarjátok, hogy meghaljon, most, hogy belegondolok, ez egy jó megoldás lenne. – Intett, hogy a lány nézzen le a csatára. – Odalent pár percen belül huszonötezer férfi fog egy krumpliföldre zsúfolódni. A Megváltók már most nyertek. A következ két órában nem fogunk mást látni, mint embereket meghalni. És oda akarja Cale-t leküldeni? Olyan lenne, mint egy szalmaszálat megkeresni a szénakazalban. Egy ég szénakazalban.

De úgy t nt, mintha Arbell meg se hallaná, egyszer en csak Cale szemébe nézett, elkeseredetten, könyörögve.

– Kérlek, segíts rajta. – Kleistnek igaza van – mondta Tétova Henri. – Akármi is

történjék Simonnal, mi semmit nem tudunk tenni. – Arbell ezt sem hallotta, még mindig Cale arcán tartotta a tekintetét. Majd lassan, reményét vesztve leeresztette.

– Megértem – mondta. Természetesen Cale-re ez hatott, mintha a lány t rt döfött

volna a szívébe. Számára ez volt az elveszett hit hangja, és ezt nem tudta elviselni. Úgy érezte, mintha egyfajta istenséggé vált volna a lány szemében, és most egyszer en nem tudott lemon-dani az imádatáról. Mindeközben a tágra nyílt szem Riba nem nyitotta ki a száját, abban reménykedve, hogy majd a többiek

397 PAUL HOFFMAN

lebeszélik Cale-t. De tudta, hogy ha Arbellr l van szó, a fiúnak nincs realitásérzéke. Bármennyire is felnézett furcsa megmen-

jére, és bármennyire udvariatlan, vagy közömbös volt is az vele szemben a napi teend ik során, Riba már hónapok óta lát-ta rajta, hogy ha Arbell l van szó, akkor egyfajta rület ég a fi-úban.

– Ne csináld, Thomas – mondta olyan szigorúan, mint egy anya. Arbell éppen olyan döbbenten, mint amilyen dühösen meredt a szolgálójára, aki így ellent mer mondani neki. De mi-vel mindenki ellene volt, nem mondhatta azt a lánynak, hogy fogja be a száját. De mindegy is volt. Úgy t nt, mintha Cale meg sem hallotta volna.

A fiú elszoruló szívvel átnézett a válla felett az alatta tombo-ló, szétes csatára. Tétova Henrire pillantott, majd Kleistre. – Fedezzetek, amennyire tudtok, de ne késsétek le a menekülési lehet séget.

– Nem áll szándékomban – válaszolta Kleist. Cale felnevetett. – Ne feledjétek, ha valamelyik tök eltalál, tudni fogom, ki

volt az. – Ha én talállak el, akkor nem. – Menjetek vissza Memphisbe Arbell test reivel. Én majd

követlek titeket, amikor tudlak. Odarohantak a sátorhoz, hogy kihozzák a fegyvereiket. Cale

félrevonta IdrisPukkét. – Ha rosszul alakulnának a dolgok, menjetek fel a Lombtet re.

– Nem lesz neked jó odalent, fiú – válaszolta IdrisPukke. – Tudom. Tétova Henri és Kleist tele kézzel tértek vissza, és elkezdték

összeállítani a dolgokat. IdrisPukke szólt Arbell egyik lovászá-nak, hogy vegye le az egyenruhája fels részét, egy kék és arany sárkányokkal teli inget, amire a Materazzi-mottót hímez-ték: Inkább a halál, mint a változás. IdrisPukke átnyújtotta az

ISTEN BALKEZE 398

inget Cale-nek. – Ha így mész le, mindenki le akar majd vágni. Ha ezt felveszed, legalább a Materazzik nem bántanak.

– És ha foglyul ejtenek – mondta Arbell lehet, hogy rájön-nek, hogy sokat kérhetnek érted.

Erre Kleist nevetésben tört ki, mintha ez lenne a világ leg-mulatságosabb vicce.

– Hagyd békén – szólt rá Cale. – Magadért aggódj, haver. Arbellnek szerintem semmi baja

nem lesz. Ezzel Cale elindult a lejt n, és elt nt mögötte, szinte rohan-

va csúszott le a meredek domboldalon. Harminc másodpercen belül leért a csatamez re. El tte a második hadosztály már be-felé haladt az els összecsapás brutális z rzavarába, és újabb nyolcezer férfi zsúfolódott akkora helyre, ami a felüknek is ke-vés lett volna. A Megváltók kétoldalt már szivárogni kezdtek, hogy bekerítsék az újonnan érkezetteket – az er sítés egyszer -en csak további mozgásképtelen katonákat biztosított számuk-ra, akiket szép kényelmesen le tudtak kaszabolni.

A katonák zsúfolt sorai itt-ott felszakadoztak, miközben nyomakodtak és tülekedtek, és nagy hullahalmok, amik akár három méter magasak is voltak, kényszerítették a tömeget, hogy körbefolyják ket, mint a tenger a sziklákat. Cale beleke-veredett egy sebesebb sodrásba, és két percen belül a csata Materazzi-oldalára került. A domboldali kilátással szemben immár fogalma sem volt, mi történik. Hátul a katonák egy ré-sze csak bizonytalanul várakozott; mások el re próbáltak tüle-kedni. Azt csak a kilátó miatt tudta, hogy elöl és kétoldalt vé-rengzés folyt. Itt-ott még csak nem is volt sok zaj, csak pár csoport katona próbált el rehaladni, és változtatott irányt, ami-kor megláttak egy rést, vagy a frontvonalban lezajló újabb ösz-szeesés után el retörtek, arra gondolva, hogy újabb áttörést haj-tottak végre a Megváltók soraiban. Így mentek férfiak ezrei a borzalmas halálba – egy kicsit türelmetlenül, abban remény-

399 PAUL HOFFMAN

kedve, hogy nem késnek le semmir l. Cale Simont keresve végigrohant a hátsó sor mentén, ami

éppen olyan reménytelen cél volt, mint Kleist mondta. De ha akkor még hitegette is magát, amikor elindult a lefelé Silbury Hill oldalában, most már csak elkeseredett volt. Soha nem fog-ja megtalálni Simont, még akkor sem, ha még nem halt meg. Csak az fog történni, hogy meghal odalent, vagy visszatér, de Arbell csalódik benne. Még ha a lány el is fogadja, hogy sem-mit nem tehetett, Cale nem akarta feladni azt, amit az imádata jelentett számára.

Nemsokára más dolgok miatt kellett aggódnia. Egy tüleked Materazzi-sor oldala mellett két tucat Megváltó jelent meg. Há-romf s csoportokban támadták meg a gyalogosokat, akik a frontvonalba akartak jutni. Az egyik elgáncsolta ket egy hosz-szú kaszával, a másik megütötte azzal az er s kalapáccsal, amivel a fakarókat verték be a földbe, a harmadik pedig meg-késelte ket a karjuk alatt, vagy a sisak rostélyán keresztül. Amikor végeztek a kószálókkal, egyenesen arra kezdték hasz-nálni a kaszát, hogy hátrahúzzák a tüleked férfiak lábát. A forgatagban és a sárban, nem számítva ilyesfajta támadásra, a katonák, akik szinte bárhol máshol sebezhetetlenek lettek vol-na, megcsúsztak és elestek, és a földön küszködve és kapálózva végezték, mint a tehetetlen újszülöttek.

Egy csoport Megváltó észrevette Cale-t, és elindultak, hogy háromfel l bekerítsék. A balján lév nek egy nyílvessz csapó-dott a szemébe, a jobbján lév nek a számszeríj lövedéke. Az els némán rogyott le, a második kiabálva és a mellkasát va-karva. A harmadik arca még mindig döbbent volt, amikor Cale lecsapott a nyakára, és átvágta a torkát, mélyen, gerincvel ig. A férfi csapkodva hullott a földre a Hat Megye Ura mellé, aki-vel csak pár másodperccel azel tt végzett. Utána Cale belement egy másik küzdelembe, lefogta a támadója karját, a fejét egy Megváltó arcába vágta, majd gyakorlottan szíven szúrta. Egy

ISTEN BALKEZE 400

kaszás tátott szájjal esett el Henri egyik nyilától, de Kleist nyila csak a kalapácsos karját találta el. A férfi szerencséje csak két másodpercig tartott, mert akkor Cale a sárban elcsúszva kitért a végzetes csapás elöl, és gyomron találta. A Megváltó nagyot kiáltva összerogyott, és leesett a földre, ahol még órákig hal-doklott. Utána egy másik gyalogosroham tolta vissza a Meg-váltókat, akik még ott maradtak, és Cale vérrel borítva, tehetet-lenül állt, nem tudva, hogy erre forduljon vagy arra. Egyik cso-dálatos képessége sem ért semmit a nyomás és a zavar közepet-te – most már csak egy fiú volt a haldokló férfiak tömegében.

És ekkor, amikor már éppen meg akart fordulni, egy újabb összeomlás következett be. Hatvan emberrel el tte megnyílt az eddigi legnagyobb rés, ami a front felé húzódott. Egy pillanatig rémülten hezitált, tudván, hogy ez az átjáró a halál állkapcsa az

számára. De annyira félt attól, hogy csalódik benne a szerel-mese, hogy besodródott a sebesen szélesed nyílásba, és gyor-sabban futva, mint a körülötte úszkáló páncélosok, eljutott a fronttól négy méterre. De csak a halott és haldokló Materazzik áthatolhatatlan falával találkozott. Senki, aki el tte volt, nem sebesült meg, egyszer en csak egymásra estek, és agyonnyom-ta ket a felettük lév k és a hátulról tüleked k súlya. Pár pilla-natra csak a halottak kupaca és egy furcsa, mély hangú gurgu-lázás létezett. Pár ember sisakja meglazult, mások, akik beszo-rultak, de a kezüket tudták mozgatni, maguk vették le, hogy le-veg höz jussanak. Az arcuk lila volt, néhány emberé szinte fe-kete – páran szörnyen sipákolva próbáltak leveg t venni, de semmi nem tudott behatolni az összenyomott mellkasukba. Ahogy Cale végignézett rajtuk, látta, hogy pár ember légzése leállt, és úgy tátogtak, mint a halak a folyóparton. Néhányan beszélni próbáltak hozzá, rettenetes hangon suttogtak segítsé-gért. Cale megpróbált kihúzni párat, de olyan volt, mintha a Menedék rettenetes rizslisztbeton falába öntötték volna be ket. A fiú elfordult, és végignézett a halottak és nyögdécsel k ku-

401 PAUL HOFFMAN

pacain maga körül. – Segítség! – nyikorogta egy hang. Cale lepillantott egy fia-

talemberre, akinek borzasztó kékeslila volt az arca. – Segítség! – Cale másfelé nézett. – Cale. Segíts.

Cale elképedten visszafordult. Majd felismerte t, még a felpuffadt kék és fekete arcával is. Conn Materazzi volt az. Egy nyílvessz szállt el a jobb füle mellett, és pengett egyet, mi-közben becsapódott az egyik páncélos halottba. Cale lebukott Conn mellé.

– Gyorsan végezni tudok veled. Akarod, vagy nem? De Conn mintha nem is hallotta volna. – Segíts! Segíts! – mondta. Rettenetesen halk és reszel s

volt a hangja. Cale-t az általa ismert illet visszataszító szenve-déseit látván ismét mellbe vágta, mennyire szörny , és mennyire haszontalan itt lennie. Amikor idegesen hátrapillantott a válla fö-lött, látta, hogy a rés, amelyen keresztül idáig eljutott, most, hogy a Megváltók középre kényszerítik a széls Materazzikat, összezárul. Felállt, hogy odaszaladjon. – Segíts! – Valami Conn Materazzi szemében megdermesztette a sz rt a tarkóján: az a rettenetes félelem és reménytelenség. Cale belenyúlt a ha-lottak kupacába, és teljes erejével megemelte, amit a düh és a félelem még megkett zött. De Conn beragadt, egy volt alatta, három rajta, többszáz kilónyi holt súly és acéllemez. Cale újból nekiveselkedett. Semmi.

– Bocs, haver – mondta Connak. – Lejárt az id d. Ekkor a hátát ért er teljes ütés a földre taszította. Rémületé-

ben és meglepetésében odébb csúszott a sárban, miközben megpróbálta kirántani a kardját, és arrébb mászni a támadója el l.

Egy ló volt az. Ránézett, és várakozóan felhorkantott. Cale az állatra meredt – a lovasa meghalt, és a ló arra várt, hogy va-laki elvezesse a csatamez l. Cale azonnal megragadta a köte-let, ami a nyereghez volt er sítve, odaer sítette az izmos al-

ISTEN BALKEZE 402

másderes köré, majd rohanva Conn mellkasára és a hóna alá kötötte. A fiú arca immár fekete volt, a tekintete vak. A kötél szerencsére vékony volt, de nagyon er s, inkább látványos, mint praktikus, és könnyedén az egyik kar alá lehetett tolni, utána pedig a másik alá. Cale gyorsabban odakötötte, mint va-laha bármit is az életében, majd orra esett a sárban, amikor megpróbált felugrani a lóra. Elkeseredettebben, mint valaha, megragadta az almásderest, és látván, hogy kezd bezárulni a rés, a ló fülébe üvöltött. Az riadtan megugrott, csúszkált és megingott a sárban, majdnem elesett, de végül húzni kezdett, egy olyan nagy test állat, minden erejét összeszedve, aki százhúsz kilót szokott cipelni a hátán. El ször semmi nem mozdult, majd Conn egy csapásra kiszabadult a halottak kupa-cából, miközben a jobb lába nagyot reccsent. Ett l a lendülett l a ló majdnem ismét elesett, Cale pedig majdnem elveszítette a fogást a nyergen. Mindhárman a rés felé haladtak, alig hét-nyolc kilométeres óránkénti sebességgel. De a ló er s volt, képzett, és haladt, most már boldogan, hogy bármilyen kataszt-rófa történt is, végre újból lovas van a hátán. Az ösztön, ami biztonságban tartotta a lovat, miközben több mint tizenöt per-cig kóborolt a csatamez n, egy mészárlás közepén, most is megóvta. Cale lehajtotta a fejét, és annyira rásimult a lóra, am-ennyire csak tudott, készen arra, hogy el húzza a kését és el-vágja Conn kötelét, ha miatta akadnának el. De a sár, ami olyan sok Materazzi halálát okozta, és olyan sokét fogja még, Connt megmentette. Eszméletét vesztve könnyedén csusszant arra, amerre mentek, majdnem úgy, mint egy szán a havon. Cale to-vábbra is lehajtotta a fejét, és a lábával ösztökélte a lovat, így nem látta meg a két Megváltót, akik a lassan haladó állat útjába álltak. Azt sem látta, hogy összerogynak, rémületükben és meglepetésükben felüvöltve, mintegy egy emberként, Kleist és Tétova Henri rettenetes figyelmének következtében.

A ló kevesebb mint három perc alatt átkelt az embertöme-

403 PAUL HOFFMAN

gen, akiket a rét közepére toloncoltak, és különösebb dráma vagy felhajtás nélkül elhagyta a csatamez t, hátán a megviselt Cale-lel és az ájult Connt húzva maga után egy keskeny ös-vényre Silburry Hill és a csatát körülvev áthatolhatatlan erd között. Amint elt ntek szem el l, Cale megállította a lovat, és leszállt, hogy megnézze Connt. Halottnak t nt, de lélegzett. Cale gyorsan lehámozta róla a vértet, és nagy nehézségek árán felemelte a nyeregbe, hassal lefelé. Mindeközben az eszmélet-len Conn nyögdécselt és kiáltozott a fájdalomtól a törött bordái és a jobb lába miatt. Cale továbbvezette a lovat, és öt percen belül elhalkult a csatazaj, hogy a feketerigók éneke, és a lom-bok között susogó szell hangja vegye át a helyét.

Egy órával kés bb Cale-en kitört egy váratlan kimerültségro-ham. Utat keresett az erd be, de nem talált semmilyen ösvényt az aljnövényzeten és bokrokon át. Kénytelen volt maga utat vágni, bár közben összekarcolta az arcát és a karját. De amint túljutott az erd peremén, a s aljnövényzet helyét avar vette át. Cale kikötötte a lovat, és óvatosan leemelte Connt a földre. Pár percig csak nézte, mintha képtelen lenne megérteni, mi hozta ket össze ezen a helyen. Olyan gyengéden rendezte el a lábát, ahogy még soha semmit nem csinált, majd két ággal, amit egy fáról vágott le, összekötötte. Utána lefeküdt, és azon-nal mély álomba merült.

Két órával kés bb ébredt fel, amikor a rémálmok elviselhe-tetlenné váltak. Conn Materazzi még mindig eszméletlen volt, és immár holtsápadt. Cale tudta, hogy legalább vizet kellene keresnie, de annyira fáradt és kimerült volt, hogy tíz percig csak ült, mintha valami borzalmas transzba esett volna. Conn nemsokára nyögdécselni és forgolódni kezdett; arra ébredt, hogy Cale bámul rá lefelé. Rémületében és értetlenségében fel-kiáltott.

– Nyugodj meg. Semmi bajod.

ISTEN BALKEZE 404

Conn tágra nyílt szemmel és rémülten próbált elhátrálni Cale-t l. Fájdalmában felüvöltött.

– Én nem próbálnék mocorogni a helyedben – jegyezte meg Cale. – Eltört a combcsontod.

Conn pár percig nem mondott semmit, miközben a rettene-tes fájdalom lassan alábbhagyott a lábában.

– Mi történt? – kérdezte végül. Cale elmesélte. Amikor be-fejezte, Conn egy ideig meg sem szólalt. – Az a helyzet – mondta végül –, hogy egyet sem láttam. Úgy értem Megváltót. Egyet sem. Van itt valahol víz? – Conn mélységes reményte-lensége, kínja, és a rettenetes állapota egyszerre ébresztett Cale-ben szánalmat és ingerültséget.

– Füstöt láttam közvetlenül azel tt, hogy bejöttünk az erd -be. Tegnap hallottam valamit egy faluról a hegy közelében. Visszajövök, amint tudok. – Cale lehámozta a páncélt a lóról, és amennyit csak tudott, levágott a viharvert nyeregpokrócból a hátán és a horpaszán, majd kivezette az ösvényre. Felült rá, és megcirógatta a feje búbját.

– Köszönöm – mondta az állatnak, majd ellovagolt rajta.

35.

Conn Materazzit három órán belül összeszedte egy helyi pa-raszt, ágyba dugta, és négy mogyoróág, továbbá nyolc b rszíj segítségével sínbe tette a lábát. A fiú ismét elájult, és az alatt az egy óra alatt, amíg Cale rendesen kiegyenesítette a lábát, szána-lomra méltó hangon nyöszörgött, de nem tért magához. A vége felé olyan holtsápadttá vált, hogy azt gondolták, már soha nem is fog.

– Vágják le a haját – mondta Cale a parasztnak –, és ássa el a páncélját az erd ben. Ha esetleg idejönnének a Megváltók, mondja nekik azt, hogy csak egy munkás. Ha eljutok Memp-hisbe, embereket fognak érte küldeni. k majd kifizetik magát. Ha nem, akkor maga fog fizetni, amikor rendbe jön.

A paraszt Cale-re nézett. – Tartsa meg a tanácsait és pénzét. – Ezzel magukra hagyta

ket. Nem sokkal ezután Conn magához tért. A két fiú egy ideig

egymást bámulta. – Most már emlékszem – szólalt meg Conn. – Kértem, hogy

segíts. – Igen. – Hol vagyunk? – Egy farmon, két órára a csatától. – Fáj a lábam. – Így kell maradnia hat hétig. Nem lehet tudni, hogy rende-

sen meggyógyul-e.

ISTEN BALKEZE 406

– Miért mentettél meg? – Nem tudom. – Én nem tettem volna meg érted ugyanezt. Cale vállat vont. – Ezeket a dolgokat nem lehet tudni, amíg be nem követ-

keznek. Egyébként is, én megtettem, és kész. Egy ideig egyikük sem mondott semmit. – Most mit fogsz csinálni? – Reggel elindulok Memphisbe. Ha odaérek, küldetek vala-

kit. – És utána? – Fogom a barátaimat, és elmegyünk valahova, ahol a kato-

nák nem ilyen rültek és ostobák. Nem hittem volna, hogy ilyen helyzetb l lehetséges elveszíteni egy csatát. Nem lettem volna képes elhinni, ha nem a saját szememmel látom.

– Nem fogjuk még egyszer elkövetni ugyanezt a hibát. – Miért gondolod, hogy lesz legközelebb? A Principiálisok

nem kóborolnak majd Silburyben a tükörben csodálva önma-gukat, k egészen Memphis kapujáig elrugdossák a seggeteket.

– Majd összeszedjük magunkat. – Hogyan? Négy Materazziból három már most halott. Conn erre semmit nem tudott válaszolni, csak elkeseredetten

hátrad lt, és lehunyta a szemét. – Bár meghaltam volna – mondta végül. Cale felnevetett. – El kellene végre döntened. Ma reggel még nem ezt mond-

tad. Conn, ha ez lehetséges, még letörtebben nézett. – Nem vagyok hálátlan – motyogta. – Nem vagy hálátlan? – kérdezte Cale. – Ez azt jelenti, hálás

vagy? – Igen, hálás vagyok. – Conn ismét lehunyta a szemét. –

Minden barátom, az összes rokonom, az apám, mindenki meg-

407 PAUL HOFFMAN

halt. – Valószín leg. – Biztosan. Ez sajnos annyira lehetséges volt, hogy Cale nem tudta, mit

mondjon. – Aludnod kellene. Most már úgysem tudsz tenni semmit,

csak meggyógyulni, és akkor megfizetni a Megváltóknak, ahogy csak tudsz. Ne feledd, a bosszú a legjobb bosszú.

És ezzel a bölcs megjegyzéssel magára hagyta Connt a ke-serves gondolataival.

Másnap reggel az els fénynél elindult lovagolva, és úgy döntött, hogy nem fog elköszönni Conntól. Már így is túl sokat tett érte, és egy kicsit szégyellte is magát, hogy az életét koc-káztatta olyasvalakiért, aki a saját bevallása szerint sem tette volna meg ugyanezt érte. Eszébe jutott IdrisPukke egyik meg-jegyzése, amikor valamelyik éjszaka együtt dohányoztak a holdfényben a Lombtet nél: „Mindig állj ellen az els készte-téseidnek. Azok a legtöbbször túl nagylelk ek.” Akkoriban Cale úgy gondolta, ez csak IdrisPukke szokásos fekete tréfái-nak egyike. Most ráébredt, mire célzott a férfi.

A türelmetlensége ellenére, hogy visszaérjen Memphisbe és meg gy djön arról, hogy Hattyúnyakú Arbell biztonságban van, Cale északnyugat felé indult el, széles ívben kerülve a vá-ros felé. Túl sok Megváltó és Materazzi bolyong a környéken összezavarodva, és egyikük sem válogat túlságosan, ha ölésr l van szó. Elkerülte a városokat és a falvakat, és csak elszigetelt gazdaságokban vásárolt magának élelmet. Még így is elérte az összeset a csata híre, bár néhányan éppen úgy beszéltek nagy gy zelemr l, mint nagy vereségr l. azt mondta, nem tud az egészr l semmit, és gyorsan továbbállt.

A harmadik napon nyugat felé fordult, és Memphis irányába indult. Végül megtalálta az Agger utat, ami Somkhetib l veze-tett a f városba. Kihalt volt. Cale a fák között, az út felett vára-

ISTEN BALKEZE 408

kozott egy órán keresztül, majd amikor semmi nem ment el mellette, úgy döntött, megkockáztatja, hogy közvetlenül az utat használja. Ez a harmadik hibájának bizonyult az elmúlt négy napban. Minél közelebb ért Memphishez, annál furcsábban kezdte érezni magát. Tíz percen belül egy Materazzi- rjárat kanyarodott be az egyik sarkon, esélye sem volt kikerülni ket. De legalább nem Megváltók voltak, és Cale megkönnyebbült, bár meg is lep dött, hogy Albin kapitány vezeti ket. Azt tény-leg nem értette, mit keres itt a Materazzi titkosszolgálat feje. De a csodálkozása riadalommá változott, amikor az Albinnal tartó húsz ember fegyvert rántott. Közülük négyen lovas íjá-szok voltak, a nyiluk egyenesen Cale mellkasára célzott.

– Mi a probléma? – kérdezte Cale. – Nézd, ezt a fejünk felett döntötték el, de le vagy tartóztat-

va – mondta Albin. – Ne csinálj felhajtást, legyél jó fiú. Össze-kötjük a kezedet.

Cale-nek nem volt más választása, mint azt tenni, amit mondanak.

Valószín leg, gondolta, a Marsall megharagudott, hogy Kleisttel és Tétova Henrivel hagyta Arbellt. Egy riasztó gondo-lat vágott belé.

– Arbell Materazzi jól van? – Semmi baja – válaszolta Albin –, bár ezen valószín leg

akkor kellett volna gondolkoznod, miel tt ellógtál oda, ahova ellógtál.

– Simon Materazzit kerestem. – Nos, ehhez nekem semmi közöm. Most bekötjük a sze-

med. Ne nehezítsd meg. – Miért? – Mert én azt mondtam. Egy zsákkal csinálták, ami nehéz volt, sört l b zlött, és

olyan vastag jutaszövetb l készült, hogy a hangokat is majd-nem annyira kizárta, mint a fényt.

409 PAUL HOFFMAN

Öt órával kés bb Cale érezte, hogy a ló er lködni kezd alat-ta, ahogy az út hirtelen meredekebbé válik. Utána a zsákon ke-resztül meghallotta, hogy a patkók fán csattognak. Memphis három kapuja közül az egyiken mentek be éppen. A zsák elle-nére arra számított, hogy most, a városban sokkal több zajt fog hallani, de bár felhangzott néhány elfojtott kiáltás, csak a fo-lyamatos, érezhet felfelé haladás jelezte, hogy az er d felé tar-tanak. Cale aggodalma Arbellért összeszorította a gyomrát.

Végül megálltak. – Vegyétek le – mondta Albin. Két férfi felnyúlt a bal olda-

lán, és gyengéden lehúzták, majd talpra állították. – Albin – szólalt meg Cale a zsák alól – vedd ezt le rólam. – Sajnálom. A két férfi megfogta Cale két karját, és el retolták. A fiú

hallotta, hogy kinyílik egy ajtó, majd érezte, hogy bekerült raj-ta. Végigvezették valamin, ami folyosónak t nt. Újabb ajtó nyílt nyikorogva, és ezen is óvatosan behúzták. Pár méteren be-lül megállították. Szünet következett, majd lehúzták a fejér l a zsákot.

A szemébe került kosz miatt, és mert több órán keresztül sö-tétben volt, el ször nem látott. Az összekötött kezével kidör-zsölte a szeméb l a zsák porát, majd a folyosón álló két ember-re pillantott. Az egyikr l rögtön megállapította, hogy IdrisPukke, felpeckelt szájjal és összekötött kézzel – de amikor felismerte a mellette álló másik férfit, a rettenetes félelemro-hamtól és a düht l a szíve is megállt egy másodpercre. A Had-viselés Lordja, Bosco Megváltó volt az.

A megdöbbenés és gy lölet els pár másodperce után Cale-nek ahhoz lett volna kedve, hogy térdre essen, és úgy zokogjon, mint egy gyerek. És így is tett volna, ha a gy lölet meg nem óvja ett l.

– Szóval, Cale – mondta Bosco –, Isten akarata megint ösz-

ISTEN BALKEZE 410

szehozott bennünket, oda, ahonnan indultunk. Gondolj erre, miközben úgy acsarkodsz rám, mint egy dühös kutya. Mit értél el azzal a sok haraggal és kalandozással?

– Mi történt Arbell Materazzival? – Ó, biztonságban van. Cale minden megdöbbenése ellenére tartózkodott attól, hogy

rákérdezzen Kleistre és Tétova Henrire is. Semmit nem mon-dott.

– A barátaidért nem aggódsz? – kérdezte Bosco. – Megváltó – szólt hangosan, amikor kinyílt a szoba túlsó végén lév ajtó, és Tétova Henrit, továbbá Kleistet vezették be rajta felpeckelt szájjal, megkötözve.

Semmi sérülés nem látszott rajtuk, bár láthatóan halálra vol-tak rémülve.

– Sok dolgot szeretnék elmondani neked, Cale, és szeretnék minél kevesebb id t vesztegetni a hitetlenkedés szokásos meg-nyilvánulásaira. Hazudtam én neked valaha? – kérdezte Bosco.

A férfi élete minden egyes napján brutálisan megverte, és öt alkalommal kényszerítette arra, hogy embert öljön, de most, hogy rákérdezett, Cale el kellett ismerje, hogy tudomása szerint Bosco soha nem hazudott neki.

– Nem. – Ezt ne feledd, miközben végighallgatod, amit mondani fo-

gok neked. Meg kell gy dnöd arról, hogy az, amit mondok, felette áll az ilyesfajta kicsinyességeknek. És hogy nyilvánva-lóvá tegyem a jóindulatomat irántad, elengedem a barátaidat. Mind a hármat.

– Bizonyítsa be – válaszolta Cale. Bosco felnevetett. – A múltban ez a hangnem fájdalmas következményekkel

járt volna. Kinyújtotta a kezét, és Roy Stape Megváltó átnyújtott neki

egy vastag, b rbe kötött könyvet.

411 PAUL HOFFMAN

– Ez a Felakasztott Megváltó Testamentuma. – Cale még soha nem látott egyet sem. Bosco a könyv borítójára fektette a tenyerét.

– Isten el tt esküszöm a halhatatlan lelkemre, hogy az ígére-tek, amelyeket tenni fogok, és minden, amit ma mondok, az igazság lesz, a teljes igazság és csak az igazság. – Cale-re pil-lantott. – Ennyi elég?

Maga a tény, hogy az összes b n között, amit Bosco a sze-mére hányt, a hamis eskütétel soha nem szerepelt, nem segített a fiúnak abban, hogy higgyen neki. De Bosco számára fontos volt az eskü. Cale-nek pedig nem nagyon volt választása.

– Igen – válaszolta. Bosco Stape Roy Megváltóhoz fordult. – Add meg nekik, amit kérnek, reális keretek között, továb-

bá kapjanak egy úti levelet, majd engedd el ket. Stape Roy IdrisPukkéhoz sétált, elkapta a karját, és Tétova

Henri és Kleist felé lökte. Majd mindhármukat az ajtó irányába taszította. Cale meggy dhetett arról, hogy Bosco valószín -leg igazat mond: az utasítása, hogy ne adjanak a barátainak túl sokat, és az a mód, ahogy kezelték ket, szintének t nt – bár-mi, ami nagylelk bb vagy kevésbé durva, gyanús lett volna.

– És mi lesz Arbell Materazzival? Bosco elmosolyodott. – Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy megtudd, mennyi-

re álomvilágban élsz? – Hogy érti? – Megmutatom. Bár azt hagynod kell, hogy felpeckeljem a

szád és megkötözzelek, továbbá meg kell ígérned, hogy a spa-nyolfal mögött maradsz, ott az árnyékban, és nem csinálsz bot-rányt, függetlenül attól, mit hallasz.

– Miért ígérnék magának bármit? – A barátaid életéért cserébe? Ez nem t nik rossz üzletnek. Cale bólintott, Bosco pedig intett az egyik rnek, hogy vi-

ISTEN BALKEZE 412

gyék a szoba végében álló spanyolfal mögé. Közvetlenül az-el tt, hogy odaértek volna, Cale visszafordult Bosco felé.

– Hogyan vette be a várost? Bosco felnevetett, szinte gúnyosan. – Könnyedén és harc nélkül. Princeps három órán belül meg-

küldte a Negyedik Hadsereg gy zelmének hírét Port Errolba, és utasította a flottát, hogy vonuljanak vissza, és késedelem nélkül foglalják el Memphist. Itt mindenki istentelenül megrémült. A flotta ötven mérföldr l látta a Memphisb l pánikban távozó ha-jórajt. Egyszer en csak partra szálltunk, különösebb felhajtás nélkül. Mindent egybevetve, elég megdöbbent volt. De na-gyon elégedettek vagyunk. Maradj ott csendben, és akkor min-dent láthatsz és hallhatsz.

Ezzel Bosco intett, hogy vonuljon a spanyolfal mögé. Az r kivett egy pecket a zsebéb l, és megmutatta Cale-nek.

– Csinálhatjuk ezt könnyedén vagy bonyolultan. Nekem mindegy.

De Cale izgatottan várta, hogy láthassa Arbellt, úgyhogy hagyta magát. Pár perc szünet következett, ami alatt Bosco je-lenléte és a furcsa modora egyre inkább zavarba hozta Cale-t. Figyelte, ahogy a szoba közepére tolják az asztalt és három széket. Majd kinyílt az ajtó, és bevezették a Marsallt és a lá-nyát.

Cale nem is tudta, hogy létezik a megkönnyebbülésnek ez a mértéke – ilyen er s, örömteli boldogságroham. A lány sápadt volt és rémült, de sértetlennek t nt, akárcsak az apja, bár az szeme komor volt, az arca pedig beesett. Húsz évvel öregebb-nek t nt, ráadásul húsz betegen töltött évvel.

– Üljenek le – mondta Bosco lágyan. – Öljön meg – szólította fel a Marsall. – De alázatosan ké-

rem, a lányomat hagyja életben. – A szándékaim sokkal kevésbé véresek, mint maga azt

képzeli – válaszolta Bosco, továbbra is lágyan. – Üljön le. Nem

413 PAUL HOFFMAN

fogom még egyszer mondani. – A jóindulatnak és a gonosz-ságnak ez a keveréke még inkább megrettentette a két vendé-get, akik engedelmeskedtek.

– Miel tt nekikezdenék, szeretném, ha megértenék, hogy az azokkal szemben támasztott követelményeket és fanatizmust, akik az Akasztott Megváltót szolgálják, a magukfajták nem érthetik meg. Én nem kívánom, és nem keresem az együttérzé-süket, de szükségem van rá ahhoz, hogy felfogják, hol a helyük ebben a képben. – Bosco biccentett az egyik Megváltónak, aki hátrahúzta a harmadik széket, majd leült. – Most egyenesen fo-gok fogalmazni. Mi teljesen a hatalmunkban tartjuk Memphist, és a maga serege immár legfeljebb ha kétezer betanított kato-nából áll, akik legnagyobb része a fogságunkba esett. A biro-dalma, bármilyen hatalmas is volt, kezd szétesni. Ezzel idáig egyetért?

Szünet. – Igen – mondta végül a Marsall. – Jó. Visszaadom magának Memphis városát, és engedélye-

zem, hogy újjászervezze a hadseregét, amivel fenntarthatja a birodalma határait. Természetesen bizonyos adók és feltételek ellenében, amelyekben egy kés bbi id pontban fogunk megál-lapodni.

A Marsall és Arbell Boscóra meredt, reményt l és gyanak-vástól tágra nyílt szemmel.

– Milyen feltételekr l van szó? – kérdezte a marsall. – Ne értsen félre – magyarázta Bosco olyan visszafogottan,

hogy Cale alig értette. – Alkunak helye nincs. Magának, termé-szetesen, semmije nem maradt, amit felajánlhatna. Minden ha-talmát elveszítette, és csak egyvalamije van, ami nekem kell-het.

– Mégpedig micsoda? – kérdezte a Marsall. – Thomas Cale. – Soha. Semmiért – válaszolta Arbell szenvedélyesen.

ISTEN BALKEZE 414

Bosco elgondolkozva meredt rá. – Milyen érdekes – jegyezte meg. – Miért tenne ilyet? – kérdezte a marsall. – Miért adnék egy birodalmat egy fiúért? Ez tényleg nem túl

életszer , elismerem. – Meg akarja ölni – mondta Arbell. – Nem. – Mert megölte az egyik papjukat, aki valami elmondha-

tatlan dolgot tett. – Nos, igaza van: megölte az egyik papunkat, aki valóban

elmondhatatlan dolgot csinált. Nem volt tudomásom ezekr l az eretnek gyakorlatairól, amíg Cale meg nem szökött. Mindazo-kat, akikr l kiderült, hogy közük volt az ügyhöz, megtisztítot-tuk.

– Vagyis megölték ket. – Úgy értem, megtisztítottuk, majd megöltük. – Miért gondolta Cale, hogy maga a felel s a dologért? – Majd ha találkozom vele, megkérdezem. De ha azt hiszi,

hogy lemondanék egy birodalomról pusztán azért, hogy kivé-geztessem Cale-t egy gyilkos, perverz eretnek meggyilkolásá-ért… – Elhallgatott, és szintén döbbentnek t nt. – Miért ten-nék ilyet? Ennek semmi értelme.

– Akár hazudhat is – mondta a Marsall. – Akár. De nincs rá szükségem. El bb vagy utóbb megtalá-

lom Cale-t, de jobban szeretném el bb. Magának megvannak az eszközei arra, hogy megadja nekem, amit akarok, de nekem nincs sok türelmem, és amint elveszítem, magának semmije nem marad.

– Ne hallgass rá – figyelmeztette az apját Arbell. – Maga meg miért aggódik ennyire? – kérdezte Bosco. –

Mert a szeret je? A Marsall a lányára meredt. Azt meg kell hagyni, hogy nem

követelte felháborodottan az igazságot, és nem tett szemrehá-

415 PAUL HOFFMAN

nyást azért, hogy bemocskolták a nemesi vért. Csak hosszan hallgatott. Végül visszafordult Bosco felé.

– Mit akar, mit tegyek? Bosco mély leveg t vett. – Maga semmit nem tehet. Nincs sok ember, ha egyáltalán

van olyan, akiben Cale bármennyire is megbízik, és maga semmiképpen nem tartozik ezek közé. Persze a lányát nem számítva, és nincs rá okunk, hogy ezt ne mondjuk ki. Azt sze-retném, ha írna egy levelet Cale-nek, amit titokban odaad az egyik barátjának. Ebben a levélben arra fogja kérni, hogy talál-kozzon magával a falakon kívül egy megadott id pontban. Én fogom ott várni, olyan túler vel, hogy kénytelen lesz megadni magát.

– Meg fogja ölni – mondta Arbell. – Nem fogom megölni – válaszolta Bosco, most el ször fel-

emelve a hangját. – Soha nem fogom, mégpedig olyan okokból kifolyólag, amelyeket kés bb elmagyarázok neki, amikor már megérti, hogy igazat mondok. Fogalma sincs arról, amit mon-dani akarok neki, és amíg meg nem tudja, olyan lesz az élete, amilyen volt, mióta elhagyta a Menedéket – er szakos, dühös, olyan élet, ami csak értelmetlen pusztulást hoz mindazok fejé-re, akikkel kapcsolatba kerül. Gondoljanak arra a sok bajra, amit a maguk életébe hozott. Csak én tudom ebb l kimenteni. Bármit is érez iránta most, maga nem tudja megérteni, milyen is . Megpróbálja megmenteni, amire soha nem lesz képes, csak annyit érhet el, hogy pusztulást hoz az apjára, az emberei-re, magára, és mindenekfelett Cale-re.

– Meg kell írnod azt a levelet – közölte a Marsall a lányával. – Nem tehetem – válaszolta Arbell. Bosco együttérz en felsóhajtott. – Tisztában vagyok azzal, mit jelent, ha hatalom van az em-

ber kezében. Magának olyan döntést kell most hoznia, amiért senki nem irigyelné. Bármit is tesz, hibás döntésnek fog t nni.

ISTEN BALKEZE 416

Vagy egy egész népet és egy szeretett apát kell tönkretennie, vagy egy férfit, akit szintén szeret. – Arbell hipnotikus tekintet-tel meredt Boscóra. – De bár ez kemény döntés, nem olyan kemény, mint amit l tart. Cale-nek nem esik baja a kezemben, és mindenképpen rátalálok el bb vagy utóbb. A jöv je túlságo-san összefonódott Isten akaratával ahhoz, hogy ne közénk tar-tozzon, és ne egy nagyon fontos részünk legyen. – Bosco hát-rad lt, és ismét felsóhajtott.

– Árulja el nekem, ifjú hölgy, hogy mindazon szerelem elle-nére, amit a fiatalember iránt táplál, és ami nagyon szintének

nik… – Szünetet tartott, hogy a lány lenyelhesse a mézbe burkolt mérget. – Soha nem érzett valami… – Ismét elhallga-tott, és gondosan megkereste a megfelel szót. – Valami végze-teset?

– Maga tette t ilyenné a kegyetlenségével. – Nem – válaszolta Bosco tárgyilagosan, mintha megértené

a vádaskodást. – Az els pillanatban, amikor megláttam, ami-kor még nagyon fiatal volt, már akkor volt benne valami meg-döbbent . Hosszú id be telt, hogy rájöjjek, mi is az pontosan, mert egyszer en nem volt logikus. Rettegésr l volt szó. Retteg-tem attól a kisfiútól. Az biztos, hogy formába kellett önteni, és kordában tartani, ami már benne volt, de senki emberfia nem tudta volna olyanná tenni Cale-t, amilyen most. Én mindeneset-re nem hencegnék ezzel. Én egyszer en Isten ügynökeként jófelé hajlítgattam a természetét, a mi javunkra, és Urunk szol-gálatára. De ezt maga is meglátta benne, és teljesen jogosan megijedt t le. Az a benne bujkáló kedvesség, amit id nként észrevett, olyan, mint a strucc szárnya. Tud vele csapkodni, de felszállni nem fog soha. Hagyja t ránk, és mentse meg az ap-ját, a népét és önmagát. – Egy másodpercnyi hatásszünetet tar-tott. – És Cale-t.

Arbell megszólalt volna, de Bosco felemelte a kezét, hogy elhallgattassa.

417 PAUL HOFFMAN

– Nincs több mondanivalóm. Gondolja át, és hozza meg a döntését Átküld m a helyszínt és az id pontot, ahol és amikor találkoznia kellene Cale-lel. Vagy megírja a levelet, vagy nem.

Két Megváltó, akik az ajtó mellett rködtek, el relépett, és intett a vendégeknek, hogy távozzanak. Amikor Arbell kisétált az ajtón, Bosco utánaszólt, mintha akarata ellenére együtt érez-ne a szenvedésével.

– Ne feledje, hogy ezrek életéért felel. És megígérem, hogy soha többé nem emelem a fiúra a kezem, és másnak sem enge-dem. – Az ajtó becsukódott, és Bosco halkan azt mondta ma-gának:

– Az ajkak, amelyek most oly édesnek t nnek a fiú számára, mint a lépesméz, igen hamar keser vé válnak, akár az üröm, és olyan élessé, mint a kard.

A Hadviselés Lordja megfordult, és intett, hogy Cale jöjjön ki a fénybe Az r kivette a szájából a pecket, és odavezette Boscóhoz.

– Tényleg azt gondolja, hogy hinni fog magának? – kérdezte Cale.

– Nem látom okát, miért ne tenné: legnagyobbrészt igazat mondtam, még ha nem is a teljes igazságot.

– Ami micsoda? Bosco úgy meredt rá, mintha olvasni próbálna az arcában,

de olyan bizonytalan tekintettel, amilyet Cale még soha nem tapasztalt t le.

– Nem – válaszolta végül. – Várjuk meg, mit válaszol. – Mit l tart? Bosco elmosolyodott. – Nos, lehet, hogy egy kis szinteség ebben a szakaszban

kett nk között nem árthat. Természetesen attól tartok, hogy az igaz szerelem mindent legy z, és a lány nem hajlandó a kezem-re adni téged.

ISTEN BALKEZE 418

A palotába visszaérve Hattyúnyakú Arbell a személyes vágyai és a hivatalos kötelességei között rl dött, és mindkét választá-sa magával vonzotta volna valamelyiknek a rettenetes és lehe-tetlen kiárusítását. És attól csak még szörny bbé vált az egész, hogy a szíve mélyén már eldöntötte: elárulja Thomas Cale-t. Értsük meg a veszteségét, annak bénító döbbenetét, hogy min-den összeomlott a szeme el tt, amit valaha ismert. Majd értsük meg Bosco szavainak rettenetes hatalmát, amelyek a saját fé-lelmeit visszhangozták szinte minden lehetséges módon. Bár-milyen izgalmasnak is találta Cale-t, ugyanaz a különösség, ami felajzotta irányában, ellenszenvet is ébresztett benne. A fiú olyan er szakos volt, olyan dühös, olyan végzetes. Bosco úgy látott keresztül rajta, mint az üvegen. Tekintve azt, hogy Arbell kicsoda, hogyan tudott volna másmilyen lenni, mint finom és törékeny? Cale kétségkívül pont ezt a finomságot és törékeny-séget imádta benne, de a fiút er vel kalapálták a jelenlegi for-májára, az elképzelhetetlen rettegés és fájdalom tüzében. Hogy maradhatna Arbell mellette hosszabb távon? A lánynak egy tit-kos része már egy ideje menekül utat keresett a fiú mell l – tudattalanul, ezt az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk. Úgyhogy miközben Cale arra várt, hogy megmentse, mialatt kitalálja, hogyan menthetné meg a lányt, Arbell már kiválasz-totta a keser , de logikus utat. A tömegek mellett döntött az egyénnel szemben. Elvégre ki mondhatott volna bármi mást? semmiképpen. Ezt még maga Cale is biztosan meg fogja érteni id vel.

36.

Körülbelül hat órával kés bb Bosco belépett a bezárt helyiség-be, amibe Cale-t elhelyezték. Két levél volt nála. Az egyiket átnyújtotta a fiúnak. Cale kifejezéstelen arccal olvasta végig, láthatóan kétszer is. Majd Bosco átnyújtotta neki a másikat.

– Azt kérte t lem, könnyek között, hogy adjam ezt oda, miután foglyul ejtettünk. Arra kér benne, értsd meg, milyen nehéz volt számára a kezünkre játszani téged, és bocsáss meg neki.

Cale átvette a levelet és a t zbe dobta. – Csodálatos álmom volt – mondta Cale. – Most pedig ébren

vagyok, és dühös vagyok magamra. Mondja el, amit el akar mondani.

Bosco leült egy asztal mögé, amin kívül nem volt több bútor a szobában.

– Harminc évvel ezel tt, miel tt pappá váltam, elvonultam a vadonba, hogy böjtöljek és imádkozzak, és a Felakasztott Megváltó Anyja, béke reá, jelent meg nekem három látomás-ban. Az els ben azt mondta: Isten hiába várt arra, hogy az em-beriség megbánja a fiának meggyilkolását, és mostanra kiáb-rándult bel lünk. Az emberiség megátalkodottsága hatalmas ezen a Földön, és az szívének gondolatairól minden elképze-lés csak gonosz. Megbánta, hogy valaha is megteremtette a fiát. A második jelenésben az Anya azt mondta, hogy Isten azt üze-ni: „minden hús végzete jelent meg el ttem; minden él férfit és n t el fogsz törölni számomra a Föld színér l. Amikor ezt

ISTEN BALKEZE 420

befejezted, a világnak elj a vége, a jók a mennyekbe kerülnek, és a férfiak és n k nem fognak többé létezni”. Megkérdeztem az Anyát, hogy lehetne ezt megtenni, és azt felelte, várjam meg a harmadik, utolsó látomást. A harmadik, utolsó látomás-ban egy kisfiút hozott magával, akinél egy galagonyaág volt, aminek a végér l ecet csepegett. „Keresd ezt a gyereket, és amikor rátalálsz, készítsd fel a feladatára. Isten Balkeze, akit a Halál Angyalának is hívnak, és fogja mindezt véghezvin-ni.”

Végig, mialatt beszélt, úgy t nt, mintha Bosco hipnózisba esett volna, mintha nem is egy memphisi szobában tartózkod-na, hanem visszakerült volna Fatima erd ibe harminc évvel ko-rábbra, és ott hallgatná Isten Anyját. Majd olyan volt, mintha kioltottak volna valami tüzet, és Bosco visszatért. Cale-re né-zett.

– Amint megláttam, hogy behozzák azt a fiút a Menedékbe tíz évvel ezel tt, felismertem. – Cale-re mosolygott a legfur-csább módon, szeretettel és gyengédséggel. – Te voltál az.

Egy héttel kés bb egy karaván rövid id re megállt az er dnél. A lovasok között volt Bosco tábornok Megváltó is, mellette pedig Cale. Azok között, akik összegy ltek megnézni ket, ott volt Materazzi Marsall, Vipond Kancellár és pár f tisztje, akik túlélték a Silbury Hill-i csatát. Közöttük két sor Megváltó ka-tona sorakozott fel, k gondoskodtak arról, hogy az immár sza-bad, de felfegyverezetlen Cale ne csináljon semmit. Bosco nem bánta, hogy egyel re sikerül ott tartania a Marsallt, ahol van. De annál bölcsebb volt, mintsem hogy a lány jelenlétével pro-vokálja Cale-t, és személyesen parancsolta meg neki, a lány nagy megkönnyebbülésére, hogy maradjon távol az apja és a többi memphisi megaláztatásának szertartásától. Ehelyett egy közeli ablakból figyelte és hallgatta az eseményt. Nem volt szükség arra, hogy figyelmeztessék, ne árulja el a jelenlétét.

421 PAUL HOFFMAN

Minden óvintézkedése ellenére Bosco nem volt biztos benne, jól tette-e, hogy levette Cale-r l a bilincset. Cale odavezette a lovát, és az rök feje felett a Marsallra bámult. Mellette Simon állt zavartan. Úgy t nt, mintha Cale észre sem venné. Amikor megszólalt, olyan halkan tette, hogy alig lehetett hallani az iz-gága lovak zajain keresztül.

– Van egy üzenetem a lányodnak – közölte vele Cale. – Olyan kötelékek f znek hozzá, amelyeket még Isten sem tud szétszakítani. Egy szép napon, ha lágy szell érinti az arcát, az az én leheletem lehet; egy szép estén, ha a hideg szél játszik a hajával, az az én elhaladó árnyékom lehet.

És ezzel a rettenetes fenyegetéssel el renézett, és folytató-dott a felvonulás. Alig egy percbe telt, és már el is t ntek. Ár-nyékos szobájában Hattyúnyakú Arbell olyan fehéren és hide-gen állt, mint az alabástrom.

A Marsall és a népe gyorsan és némán eltávoztak, hogy bé-kében nyalogassák a sebeiket. Amikor Vipond visszaért a palo-tába Albin kapitány kíséretében, felé fordult, és halkan azt mondta:

– Tudod, Albin, minél id sebb leszek, annál inkább úgy ér-zem, hogy ha a szerelmet a küls jegyei alapján kellene megha-tározni, inkább t nne gy löletnek, mint barátságnak.

Fél nappal kés bb a menet kiért Memphis küls területeir l, hogy Ótvarfölde és a Menedék felé vegye az irányt. Ez alatt Bosco Megváltó és Cale egyetlen szót sem váltottak.

Az úttól kicsit messzebb lév facsoportból Tétova Henri, Kleist és IdrisPukke figyelték, ahogy a menet elt nik szem el l. Majd követni kezdték.