Josip

Alebić

Pécsi Galériaaugusztus – szeptember 2018.

nakladnik/organizacija: Gradske galerije Osijek

za nakladnika/ravnateljica: Ljerka Hedl

predgovor/kustos: Igor Loinjak

likovni postav izložbe: Josip Alebić i Igor Loinjak

tehnički postav: Domagoj Dvoržak

tisak: Grafi ka d.o.o. Osijek

naklada: 200

Izloižba je realizirana sredstvima Grada Osijeka i Ministarstva vanjskih poslova.

Zahvaljujemo na donatorskoj potpori Jadranskom osiguranju d.d. Podružnici Osijek,

posebno Neđeljku Kneževiću, direktoru.

Zahvala Addiko Bank Hrvatska na posudbi 11 umjetničkih slika Josipa Alebića,

bez kojih ovu međunarodnu Izložbu ne bismo mogli realizirati.

Posebno zahvaljujemo Vesni Halugi generalnoj konzulici RH u Mađarskoj na višegodišnjem entuzijazmu i potpori.

Biografi ja:

Josip Alebić rođen je 1945. godine u Osijeku gdje je završio osnovnu školu i gimnaziju. Diplomirao je slikarstvo na Aka-

demiji likovnih umjetnosti u Beogradu 1971., a 1974. završio je poslijediplomski studij te stekao naobrazbu magistra

slikarstva. Do umirovljenja je bio redoviti profesor Akademije likovnih umjetnosti u Sarajevu i vanjski suradnik na Umjet-

ničkoj akademiji u Osijeku.

Életrajz:

Josip Alebić 1945-ben Eszéken született, ahol általános és középiskolai tanulmányait is végezte. 1971-ben a Belgrádi

Képzőművészeti Akadémián festészetből diplomát, majd magiszteri fokozatot szerzett. Nyugdíjba vonulásáig a Szarajevói

Képzőművészeti Akadémia rendes tanáraként és az Eszéki Képzőművészeti Akadémia munkatársaként tevékenykedett.

REPUBLIKA HRVATSKA

Ministarstvo vanjskih

i europskih poslova

GRAD OSIJEK

1. Kék drapéria, 1971., olaj, vászon, 165x123 cm (alkotó tulajdona)

2. Kék tájkép, 1971., olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

3. Vegetáció I, olaj, vászon, 1973., 20x135,5 cm (alkotó tulajdona)

4. Nagy vihar, olaj, vászon, 1974., 142x133 cm (alkotó tulajdona)

5. Szél, 1975., olaj, vászon, 114x146 cm (alkotó tulajdona)

6. Zöld földterület I, 1980. – 1981., olaj, vászon, 132x185 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

7. Zőld földterület II, 1981., olaj, vászon, 132x185 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

8. Mocsár, 1983., olaj, vászon, 130x163 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

9. Zöld földterület, 1985., olaj, vászon, 70,5x116 cm (alkotó tulajdona)

10. A földterület konstrukciója, 1988., olaj, vászon, 129x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

11. Sárga földterület konstrukciója III, 1989., olaj, vászon, 132x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

12. Sárga földterület, 1990., olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

13. Kék földterület, 1990., olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

14. Kék földterület II, 1990., olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

15. Zöld földterület, 1991., olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

16. Szürke földterület, 1991, olaj, vászon, 130x166 cm (alkotó tulajdona)

17. Lavor, 2001., olaj, vászon, 125x120 cm (alkotó tulajdona)

18. Basin II, 2000., olaj, vászon, 130x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

19. Lavor III, 2001., olaj, vászon, 131x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

20. Lavor I, 2002., olaj, vászon, 120x124 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

21. Ringel, 2008., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

22. Nyár I, 2007., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

23. Nyár II, 2007., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

24. Nyárközép I, 2009., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

25. Nyárközép II 2009., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

26. Lavor I, 1998., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

27. Eső a napraforgóban I, 2002., olaj, vászon, 155x185 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

28. Eső a napraforgóban II, 2002., olaj, vászon, 133x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

29. Eső a napraforgóban III, 2002., olaj, vászon, 155x190 cm (Addiko Bank Horvátország tulajdona)

30. Szlavónia, 2003., olaj, vászon, 154,4x190,5 cm (alkotó tulajdona)

31. Napraforgók, 2003. – 2004., olaj, vászon, 132x190 cm (alkotó tulajdona)

32. Napraforgók, 2003. – 2004., olaj, vászon, 154x190 cm (alkotó tulajdona)

33. Napraforgók, 2003. – 2004., olaj, vászon, 132x190 cm (alkotó tulajdona)

34. Napraforgók, 2005., olaj, vászon, 95x130 cm (alkotó tulajdona)

35. Napraforgók I, 2005., olaj, vászon, 95x130 cm (alkotó tulajdona)

36. Napraforgók II, 2005., olaj, vászon, 95x130 cm (alkotó tulajdona)

37. Téli kazal I, 2008., olaj, vászon, 130x90 cm (alkotó tulajdona)

38. Téli kazal II, 2008., olaj, vászon, 130x90 cm (alkotó tulajdona)

39. Téli kazal III, 2008., olaj, vászon, 130x90 cm (alkotó tulajdona)

40. Nyár I, 2008., olaj, vászon, 120x100 cm (alkotó tulajdona)

41. Nyár III, 2010., olaj, vászon, 90x130 cm (alkotó tulajdona)

42. Sár és hó 1, 2012., olaj, vászon, 80x100 cm (alkotó tulajdona)

43. Szürke föld, 1978., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

44. Nyári föld, 1984., olaj, vászon, 101x131 cm ( dr.sc. Slavica Singer tulajdona)

45. Rét, 1987., olaj, vászon, 134x170 cm (alkotó tulajdona)

46. Téli táj, 1997., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

47. Lila lavór, 2002., olaj, vászon, 70x70 cm (Marko Grgur Ivanković)

48. Sár hóval, 2012., olaj, vászon, 130x190 cm (alkotó tulajdona)

49. Hordalék, 2014., olaj, vászon, 50x70 cm (alkotó tulajdona)

50. Hordalék III, 2017., olaj, vászon, 70x189 cm (alkotó tulajdona)

51. Öreg tölgy, 2017., olaj, vászon, 129x190 cm (alkotó tulajdona)

52. Növényzet, 1973., olaj, vászon, 129x190 cm (alkotó tulajdona)

53. Hordalék, 2017., olaj, vászon, 132,5x131,5 cm (alkotó tulajdona)

54. Hordalék II, 2017., olaj, vászon, 132,5x131,5 cm (alkotó tulajdona)

Josip Alebić

Josip Alebić művészi életútját egy földrajzi, geometrikus háromszöggel jellemezhetnénk, Eszék, Belgrád és Szarajevó között. E három

város közötti távolság részben hatással volt a művész életútjára is, mivel mindhárom városban egyidejűleg idegennek és házigazdának

is érezhette magát. Eszéken született, Belgrádba járt egyetemre és Szarajevóban dolgozott a Képzőművészeti Akadémián, Alebić folyton

az művészi pályálya és környezete közötti összhangot kereste. Eszéken a háborús időszakban igen aktív volt, amikoris a „PRIZMA“ nevű

Képzőművészeti Egyesület keretein belül alkotott, számos kiállításon mutatva be műveit a kilencvenes évek első felében. Belgrádba ritkán

tért vissza, miután 1974-ben Stojan Celic osztályában lediplomázott, majd befejezte tanulmányait. Alebić temperamentuma miatt Szarajevó

nem volt megfelelő közeg az alkotásai számára, ez a város nem volt rá semmilyen hatással, így állandóan szülőföldjéhez tért vissza, ahol

Szlavónia és a síkság nyújtotta szépségek motiválták 40 éves művészi pályája során.

Alebić már az egyetemi évek alatt olyan festő benyomását keltette, akinek erős és aktív meglátásai vannak. A portrék és csendéletek, csak-

úgy, mint az egyszerű, mindennapi tárgyak, biztosították festői pályályanak biztoskezű elindulásást, melyben Alebić nem követte a narratív

karaktereket, a pikturális minőségre alapozva mindig csak a részleteket részesítette előnyben, melyeket Alebić úgy festett le, hogy azok egy

egészet alkossanak. A hosszú évek során így alkotta meg azokat a képeket, melyeken a földterületek és a mocsarak tűnnek fel, és ahol

nem látható a horizont, csupán ezeknek egy bizonyos része, a világosságot előtérbe helyezve. A kilncvenes években Alebić még mindig a

földterületekre volt fókuszálva, de később visszatért a hétköznepi tárgyak festéséhez is. Ezek a tárgyak a lavorok voltak, melyeket 1998. és

2001. között festett. A Lavor ciklusban is a felülről nézetet részesítette előnyben, az absztrakt festészet szabad interpretációját kihasználva,

ez mind látható a földterületeket ábrázoló képeken is. Alebić, a Lavor elnevezésű ciklusa után már egész látóképeket fest. Ezeken már a

horizont is látható, amikor is a napfény tükröződése is új dimenziót ad a képeinek. A szlavón síkság panorámája, melyekben a végtelen nap-

raforgótáblák láthatók, Alebić festményeiben kezdik elveszíteni a pikturális energiájukat és színeiket, melyek a korábbi ciklusra jellemzőek

voltak. Azonban ezek nem tűnnek el teljesen, hanem visszatérnek a hetvenes évek elején használt Kék tájképen és Kék drapérián keresztül.

Alebić munkáiban az anyag sűrű és zsúfolt hatást kelt, míg a lazúr ugyanitt könnyedén piszkítja be az alapot, a látképet bemutatva ezzel.

A földterületek bemutatása a végtelen napraforgótáblákon keresztül, az erdők és mocsarak, Alebić munkásságában egy örökkévalóságot

nyújtanak. Az említett hozzáállása és logikája mindmáig Alebić jellemző művészi tevékeységét támasztja alá, ahol a művész mindig a legjobb

megoldásokat próbálta megtalálni, de gyakran nem tudta eldönteni, hogy csupán egy részletet vagy egy egészet mutasson be művein

keresztül. Ennek a dilemmának köszönhetően tudjuk két részre osztani ópuszát – az egyik, mely az ezredfordulóig tartott és a másik, mely

a napraforgóktól kezdve (2002.) a mai napig tart. Mégis ezeket a megosztásokat feltételesen kell értelmezni, hiszen néhány alkotásában

eltér ezektől, mint például a Sagi erdők (1994.), a Nyár I (2007.) vagy a Nyár II (2007.) című alkotásokban.

Fontos ezek mellet megemlíteni Alebić rajzait és grafi káit. Ezekben is azokat a motívumokat használja, mint amiket a vászonra festett képein,

párhuzamot vonva ezzel a motívumok és a témak között. Alebić ópusza a rajzaiban és grafi káiban egy kicsit szabadabb és sajátosabb, sőt

ezek egy igen fontos mérföldkőnek bizonyultak a művész életében, mivel itt túlszárnyalhatta az esztétikai álláspontjának a feszességét és

ezáltal meglovagolhatta a szabadság szellőjét.

Josip Alebić

Umjetnički se put Josipa Alebića geografski može opisati geometrijskim likom trokuta s vrhovima u gradovima Osijeku, Beogradu i Sarajevu.

Rastrganost među trima gradovima dijelom je utjecala i na rastrganost u recepciji njegova cjelokupnog opusa budući da se istovremeno

u sva tri grada podjednako mogao osjećati strancem i domaćinom. Rođenjem vezan uz Osijek, studijem uz Beograd, a poslom ponajviše

uz Sarajevo gdje je radio na Akademiji likovnih umjetnosti, Alebić je neprestano morao balansirati između vlastitoga umjetničkog puta i

okruženja u kojem se nalazio. U Osijeku je bio osobito aktivan u ratnom periodu kada je djelovao u Udruzi likovnih umjetnika „PRIZMA“ iz

Osijeka te izlagao s kolegama umjetnicima na brojnim izložbama održanim u prvoj polovici devedesetih. Beogradu se nije često vraćao

nakon završetka poslijediplomskoga studija u klasi Stojana Ćelića 1974. godine kod kojega je prethodno i diplomirao. Sarajevo se pak

možda i nije pokazalo najboljom sredinom za Alebićev temperament jer slikar iz toga podneblja nije crpio gotovo nikakve utjecaje i impresije

ostajući uvijek iznova i trajno vezan za geografi ju svoga rodnog kraja jer upravo motivima Slavonije i ravničarskoga pejzaža odiše cjelokupni

opus koji je nastajao više od četrdeset godina.

Alebić se već za vrijeme studija defi nirao kao slikar snažna pogleda i s istančanim osjećajem za aktivno gledanje. Naslikani portreti i mrtve

prirode, kao i slike običnih predmeta iz svakodnevice kojom je bio okružen, nametnule su se kao početak sigurnoga slikarskog putovanja

u kojem je Alebić odbijao robovati narativnom karakteru prikaza bazirajući se na pikturalnim kvalitetama svojih platna što ga je konačno

odredilo kao slikara koji pretendira prikazu tek isječka stvarnosti jer isječak je koji Alebić uprizoruje uvijek dovoljan da bi se otkrila cjelina

koju prikazuje. Dugi niz godina tako nastaju prikazi zemljišta i močvara u kojima se ne vidi horizont nego samo detalj tla ili močvare, dok

slikarska obrada svjetlosti u prizoru pokazuje kako Alebić s njom računa dajući joj važan status. U devedesetima je Alebić još uvijek bio

fokusiran na zemljišta premda se počinje javljati motivska promjena pri čemu se slikar s pejzaža opet vratio prikazima običnih predmeta iz

svoga okruženja. Ovoga su puta to bili emajlirani lavori koje je intenzivno radio od 1998. do 2001. godine. U ciklusu Lavora slikar motiv

nastavlja tretirati kao i ranije gledajući ga odozgor i približujući se po slobodi interpretacije viđenoga apstraktnom slikarstvu čije se odjeke

prethodno može naći i u nekim Zemljištima. Nakon ciklusa Lavora započinje nova faza Alebićeva slikarstva u kojoj isječak motiva ustupa

mjesto cjelovitu prizoru. Ulazi tada na velika vrata na Alebićeva platna i crta horizonta tako da sunčeva svjetlost koju se do tada moglo pratiti

tek u igri odbljesaka dobiva svoje eksplicitnije značenje. Podizanjem pogleda prema panorami slavonske ravnice s nepreglednim poljima

suncokreta čije povijene glave odaju stanovitu sjetu, Alebićeve slike kao da počinju gubiti pikturalnu energiju poteza i boje vidljivu u ranijim

ciklusima. Ipak, ona ne nestaje u potpunosti o čemu svjedoče prikazi ljeta nastali u prvoj dekadi novoga tisućljeća u kojima slikar više nego

uspješno uspijeva ponovno vratiti snagu alebićevske slike utemeljenu, objašnjenu i oslikanu već početkom sedamdesetih kroz Plavi pejzaž

i Plavu draperiju.

Materičnost je Alebićevih radova gusta i nabijena te svaki pedalj njegovih platna odaje težinu poteza i treptaj boje koja se ne gubi čak

ni onda kada se razigrani impast pretoči u stidljivi lazurni nanos koji tek lagano prlja podlogu fasetirajući prizor. Treperavo vezenje poteza

na njegovim zemljištima te nepregledna polja suncokreta koji svoje glave podređuju suncu, prikazi šuma i močvara te brojni drugi motivi

Alebićeve duge slikarske prakse odaju postojanost i trajnost kako na morfološkoj tako i na motivskoj razini. Kao što se njegovi suncokreti

podređuju suncu tako i slikar vlastitu sliku neprestano podređuje igri odbljesaka svjetlosti. Spomenuta materičnost te suigračka logika

svjetlosti i motiva bila je i ostala do danas specifi čnost Alebićeva umjetničkog pristupa u kojem je autor neprestano tragao za najboljim

rješenjima, premda više unutar vlastitoga bića nego na tematskom i motivskom planu često se kolebajući između želje da oslika isječak ili

uprizori cjelinu. To kolebanje omogućuje da se njegov opus podijeli na dva dijela – onaj do prijelaza tisućljeća te onaj koji započinje raditi od

suncokreta (2002.) do danas. Ipak, i ovu podjelu treba shvatiti i doživjeti tek uvjetno jer kao što od uprizorenja isječka odstupa u nekoliko

prikaza Šume kod Šaga (1994.) tako i u nekim kasnijim slikama kao što su Ljeto I (2007.) i Ljeto II (2007.) još uvijek temeljnu gradbenu logiku

određuje oslanjanjem na prizor neuvjetovan silnicama horizonta.

Uz slikarski se dio opusa važno dotaknuti i Alebićevih crteža i grafi ka. U njima se autor drži motiva kao i na platnu što ukazuje na motivsko-te-

matski paralelizam, no ovdje kao da je slikar nešto slobodniji i opušteniji; kao da zakoni slikarstva koje uvažava na platnima ovdje izostaju

pružajući mu toliko žuđenu nesputanost koju će u slici nešto teže ostvariti. Premda u slici dimenzijama i brojem obilniji, Alebićev je opus u

crtežu i grafi ci slobodniji i samosvojniji jer slikar tu nije okrenut obožavanju propozicija medija. Štoviše, crteži i grafi ke predstavljaju posebnu

i važnu dionicu opusa jednog vrsnog slikara koji je ovdje nadišao krutost svoga estetskog stava (napose onoga potonjeg) i zajahao na

povjetarcu slobode.

1. Plava draperija, 1971., ulje na platnu, 165x123 cm (vlasništvo: autor)

2. Plavi pejzaž, 1971., ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

3. Vegetacija I, 1973., ulje na platnu, 120x135,5 cm (vlasništvo: autor)

4. Velika oluja, 1974., ulje na platnu, 142x133 cm (vlasništvo: autor)

5. Vjetar, 1975., ulje na platnu, 114x146 cm (vlasništvo: autor)

6. Zeleno zemljište I, 1980. – 1981., ulje na platnu, 132x185 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

7. Zeleno zemljište II, 1981., ulje na platnu, 132x185 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

8. Močvara, 1983., ulje na platnu, 130x163 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

9. Zeleno zemljište, 1985., ulje na platnu, 70,5x116 cm (vlasništvo: autor)

10. Konstrukcija zemljišta, 1988., ulje na platnu, 129x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

11. Žuta konstrukcija zemljišta III, 1989., ulje na platnu, 132x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

12. Žuto zemljište, 1990., ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

13. Plavo zemljište, 1990., ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

14. Plavo zemljište II, 1990., ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

15. Zeleno zemljište, 1991., ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

16. Sivo zemljište, 1991, ulje na platnu, 130x166 cm (vlasništvo: autor)

17. Lavor, 2001., ulje na platnu, 125x120 cm (vlasništvo: autor)

18. Basin II, 2000., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

19. Lavor III, 2001., ulje na platnu, 131x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

20. Lavor I, 2002., ulje na platnu, 120x124 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

21. Ringel, 2008., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

22. Ljeto I, 2007., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

23. Ljeto II, 2007., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

24. Srž ljeta I, 2009., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

25. Srž ljeta II, 2009., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

26. Lavor I, 1998., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

27. Kiša u suncokretu I, 2002., ulje na platnu, 155x185 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

28. Kiša u suncokretu II, 2002., ulje na platnu, 133x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

29. Kiša u suncokretu III, 2002., ulje na platnu, 155x190 cm (vlasništvo: Addiko Bank Hrvatska)

30. Slavonija, 2003., ulje na platnu, 154,4x190,5 cm (vlasništvo: autor)

31. Suncokreti, 2003. – 2004., ulje na platnu, 132x190 cm (vlasništvo: autor)

32. Suncokreti, 2003. – 2004., ulje na platnu, 154x190 cm (vlasništvo: autor)

33. Suncokreti, 2003. – 2004., ulje na platnu, 132x190 cm (vlasništvo: autor)

34. Suncokreti, 2005., ulje na platnu, 95x130 cm (vlasništvo: autor)

35. Suncokreti I, 2005., ulje na platnu, 95x130 cm (vlasništvo: autor)

36. Suncokreti II, 2005., ulje na platnu, 95x130 cm (vlasništvo: autor)

37. Stog zimi I, 2008., ulje na platnu, 130x90 cm (vlasništvo: autor)

38. Stog zimi II, 2008., ulje na platnu, 130x90 cm (vlasništvo: autor)

39. Stog zimi III, 2008., ulje na platnu, 130x90 cm (vlasništvo: autor)

40. Ljeto I, 2008., ulje na platnu, 120x100 cm (vlasništvo: autor)

41. Ljeto III, 2010., ulje na platnu, 90x130 cm (vlasništvo: autor)

42. Blato i snijeg 1, 2012., ulje na platnu, 80x100 cm (vlasništvo: autor)

43. Sivo zemljište, 1978., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

44. Ljetno zemljište, 1984., ulje na platnu, 101x131 cm ( vlasništvo: dr.sc. Slavica Singer)

45. Livada, 1987., ulje na platnu, 134x170 cm (vlasništvo: autor)

46. Zimski pejsaž, 1997., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

47. Ljubičasti lavor, 2002., ulje na platnu, 70x70 cm (vlasništvo: Marko Grgur Ivanković)

48. Blato i snijeg, 2012., ulje na platnu, 130x190 cm (vlasništvo: autor)

49. Naplavina, 2014., ulje na platnu, 50x70 cm (vlasništvo: autor)

50. Naplavina III, 2017., ulje na platnu, 70x189 cm (vlasništvo: autor)

51. Stari hrast, 2017., ulje na platnu, 129x190 cm (vlasništvo: autor)

52. Vegetacija, 1973., ulje na platnu, 129x190 cm (vlasništvo: autor)

53. Naplavina, 2017., ulje na platnu, 132,5x131,5 cm (vlasništvo: autor)

54. Naplavina II, 2018., ulje na platnu, 70x100 cm (vlasništvo: autor)