pierre nora - emlékezet És történelem között

7/17/2019 Pierre Nora - Emlékezet És Történelem Között

http://slidepdf.com/reader/full/pierre-nora-emlekezet-es-toertenelem-koezoett-568e618fc1776 1/23

Emlékezet és történelem között

A helyek problematikája1

I. A történeti emlékezet vége

A történelem felgyorsult. E metaforán túl azonban fel kell mérnünk, amita kifejezés jelent: minden elmúlt dolog globális észlelésének a véglegesen

befejezdött múltba val! egyre gyorsabb átbillenését " egy egyensúlyfelbomlását. #em más ez, mint a történelem iránti érzékenységdinamikája révén val! kiszor$tása annak, ami a %agyomány melegében, aszokás %allgatagságában, az si ismétlésében még megélt ta&asztalatmaradt. #em más ez, mint az elmúlt id jegyében az öntudat ébredése,egy mindig újrakezdd valami bevégzése. 'sak azért beszélünk annyit

az emlékezetrl, mert már nin(s.

A lieu de mémoire)ok * iránti érdekldés " a%ol kikristályosodik,elbukkan az emlékezet " történelmünk ezen egyedi &illanatá%oz kötdik.+ordul!&ont ez, a%ol a múltt!l val! elszakadás tudata keveredik a fáj!emlékezet érzésével, de a%ol a fájdalom még fel tud annyit ébreszteni azemlékezetbl, %ogy az felvetette megtestesülésének &roblémáját. Afolyamatosság érzése a %elyekbe költözött át. elyei vannak azemlékezetnek -lieux de mémoire, mivel nin(s már val!di közege az

emlékezetnek -milieux de mémoire./ondoljunk arra a visszavon%atatlan veszteségre, melyet a &arasztság " e

par excellence emlékezet)közösség " vége jelentett, melynek történetitémaként val! divatja egybeesett az i&ari növekedés (sú(s&ontjával.Emlékezetünk ezen ala&vet összeomlása azonban (sak egy &élda. Azegész világot tán(ba vitte a globalizá(i!, a demokratizál!dás, atömegesedés és a média világának j!l ismert jelensége. A &eriférián, az újnemzetek függetlensége magával vonta a történetiségbe a nemzeti öntudatálmáb!l a gyarmati erszak révén felébredt társadalmakat. 0 a belsdekolonizá(i! folyamatával egy idben követte ket minden etnikum,(so&ort és (salád, amelynek ers emlékezeti és gyenge történeti tkéjevolt. Az emlékezet)társadalmak vége ez, vége mindannak, ami biztos$tottaaz értékek megrzését vagy továbbadását, legyen az egy%áz vagy aziskola, a (salád vagy az állam. Az emlékezet)ideol!giák vége ez, végemindannak, ami biztos$totta a rendszeres átjárást a múltb!l a jövbe, vagymegmutatta, %ogy a múltb!l mit kellene megtartani a jöv számára, lettlégyen sz! reak(i!r!l, fejldésrl vagy akár a forradalomr!l. 0t, maga atörténeti észlelés m!dja az, mely a média révén bámulatosan kitágult, az

aktualitás múland! %ártyájával %elyettes$tvén a %agyományra rá%ajl!emlékezet intimitását.

1

http://www.epa.hu/00800/00861/00012/99-3-10.html#P10_119






+elgyorsulás: amit e jelenség számunkra brutálisan véglegessé tesz, azmind az igazi, társadalmi és érintetlen emlékezet " amelyet a &rimit$vnekvagy ar(%aikusnak mondott társadalmak &éldaként mutatnak és titokkéntriznek " és a történelem " melyet a felejtésre $télt társadalmaink a

múltb!l (sinálnak, mert magával ragadta ket a változás " közöttitávolság. Egy beilleszkedett, uralkod! és öntudatlan, rendszerez ésminden%at!, s&ontánul idszer2s$t emlékezet, egy múlt nélküliemlékezet, mely folytonosan visszavezet bennünket az örökség%ez, amelyvisszautalta az söket a távoli %sök, kezdetek és m$toszok egybemos!d!idejébe " és itt van a miénk, ami (sak történelem: nyom és válogatás. Etávolság egyre (sak mélyül azáltal, %ogy az emberek felismerik azt, s amodern idkben ez még inkább joggá, %atalommá és a változás feladatáváválik. E távolság ma találja meg gör(sös vég&ontját.

Az emlékezet " a történelem %!d$t! és gyökértelen$t elretörése révénval! " kiszak$tásának azonban van egy revelat$v következménye: egynagyon régi azonossági ka&o(s elszakadása, egy általunk megélteviden(ia vége: a történelem és az emlékezet megfeleltetése. Az a tény,%ogy fran(iául (sak egy sz! van a megélt történelem és az aztértelmez%etvé tév szellemi tevékenységre 3melyet a németekGeschichte és Historie szavakkal különböztetnek meg4, ez a gyakran%angsúlyozott nyelvi te%etetlenség itt bontja ki mély igazságát: afolyamat, mely magával visz bennünket, ugyanolyan természet2, mint az,

mely megjelen$ti azt nekünk. 5ár(sak emlékezetünkben él%etnénk még,nem lenne szükségünk arra, %ogy %elyeket szenteljünk neki. #emlennének %elyek, mert nem lenne történelem által %ordozott emlékezet.6inden egyes gesztust úgy élnénk meg, mint vallásos megismétlésétannak, ami mindig is volt, mely mindig is %úsvér azonos$tást teremtett a(selekedetnek és a jelentésnek. Ami!ta nyom van, távolság és közvet$tés,már nem az igazi emlékezetben vagyunk, %anem a történelemben. /ondoljunk a zsid!kra, a mindenna&os %2ségben bezárultak a %agyományrituáléiba. Az 7emlékezet né&e8)ként val! önmeg%atározásuk e történelmi

gondot zárta ki mindaddig, m$g a világ felé val! nyitásuk szükségessénem tette számukra a történészeket.

Emlékezet, történelem: távolr!l sem szinonimák, s rá kell ébrednünk,%ogy szembeáll$tja ket minden. Az emlékezet maga az élet, melyet él(so&ortok %ordoznak, s ekké&&en folyamatos fejldésben áll, kitéve azemlékezés és a felejtés dialektikájának, nem tördve szükségszer2deformá(i!jával, védtelen minden %asználat és mani&ulá(i! ellen,%ajlamos %osszú rejtzködésre és %irtelen új életre kelésre. A történelem

mindig &roblematikus és tökéletlen rekonstruk(i!ja annak, ami már nin(s.Az emlékezet mindig idszer2 jelenség, megélt kötdés az örök jelen%ez9

*



a történelem a múlt megjelen$tése. 6ivel érzékeny és mágikus, azemlékezet (sak azok%oz a részletek%ez alkalmazkodik, melyekmegers$tik. Elmos!dott, egymásba tolul!, teljes vagy bizonytalan,különös vagy szimbolikus, minden átmásolásra " ké&erny, (enzúra vagy

kivet$tés " érzékeny emlékekbl tá&lálkozik. A történelem, mivelintellektuális és világi tevékenység, elemz és kritikus diskurzust k$ván.Az emlékezet szentségbe ágyazza az emléket, a történelem kiszor$tja,folytonosan &r!zaivá teszi azt. Az emlékezet az általa összeforr!közösségbl fakad, ami " 6auri(e alba(%s szavaival " annyit tesz,%ogy annyi emlékezet van, a%ány (so&ort. Az emlékezet természeténélfogva sokféle és sokszoroz!d!, kollekt$v, többes számú, mégisindividualizált. A történelem " é&& ellenkezleg " mindenki%ez éssenki%ez sem tartozik, ez adja egyetemes el%ivatottságát. Az emlékezet akonkrétben gyökerezik, a térben, a gesztusban, a ké&ben és a tárgyban. Atörténelem (sak idbeli folyamatok%oz, fejldési $vek%ez és dolgokközötti viszony%oz ka&(sol!dik. Az emlékezet abszolútum, m$g atörténelem (sak a viszonylagost ismeri.

A történelem közé&&ontjában egy, a s&ontán emlékezetet rombol!,kritikus szellem dolgozik. Az emlékezet mindig gyanús a történelemszámára, melynek val!di küldetése lerombolni és visszaszor$tani azt. Atörténelem megfosztja a megélt múltat legitimá(i!ját!l.

A történeti tudattal b$r! társadalmak %orizontján, a teljességgel %istorizáltvilág %atárain a szentségtl val! megfosztás végs és végleges. Atörténelem folyamata, a történeti törekvés nem di(s$ti a val!banmegtörténtet, %anem megsemmis$ti. ;étségtelen, %ogy egy általánoskritikai attit2d megrzi a múzeumokat, az érméket, a m2emlékeket " te%átegy a történeti munká%oz szükséges eszköztárat " ugyanakkor ki is ür$tvemindazt, ami szemünkben lieu de mémoire)rá teszi ezeket. Egyteljességgel a történelem jegyében él társadalom, a %agyományostársadalom%oz %asonl!an, végeredményben nem ismerne %elyeket, a%ová

le%orgonyoz%atná emlékezetét.

A történelem és emlékezet szak$tásának egyik legkézzelfog%at!bb jeletalán a történelem történetének kezdete, a %istoriográfiai tudat "+ran(iaországban vadonatúj " ébredése. A történelem, egészen &ontosan anemzeti fejldés története alkotta meg legersebb közös%agyományunkat, par excellence emlékezetközösségünket. A közé&korikr!nikásokt!l a 7totális8 történelem kortárs történet$r!iig, az egész

történeti %agyomány úgy fejldött, mint az emlékezet és annak s&ontánelmélyülése által szabályozott gyakorlat, mint a múlt %iánytalan és

<



törésmentes %elyreáll$tása. +roissart< !ta kétségk$vül egyetlen nagytörténet$r!nak sem volt az az érzése, %ogy egy részleges emlékezetet

jelen$t meg. 'ommynes= nem volt tudatában annak, %ogy (sak egydinasztikus emlékezetet, >a ?o&elini@re egy fran(ia emlékezetet,

5ossuetB

egy monar(%ikus és keresztény emlékezetet, Coltaire a %alad!emberi nem emlékezetét, 6i(%elet kizár!lag a 7né&ét8 és >avisseD &edig anemzet kizár!lagos emlékezetét gy2jti össze. && ellenkezleg, teljesenmeg voltak gyzdve: feladatuk abban áll, %ogy eldeiknél &ozit$vabbemlékezetet alkossanak meg, átfog!bbat és magyaráz!bbat. Az atudományos eszköztár, melyet a történelem a múlt század folyamánkialak$tott, (sak még tovább ers$tette egy igazi emlékezet kritikaikié&$tését. 6inden nagy történeti átértékelés magában foglalta a kollekt$vemlékezet %elyzetének megers$tését.

Egy olyan országban, mint +ran(iaország a történet$rás történeténekmegteremtése nem le%et ártatlan tevékenység. Ez a történeti emlékezetnek a " történeti)kritika általi " bels aláaknázását fejezi ki. ;ritikaitermészeténél fogva minden történelem és minden történész igényt tartarra, %ogy lele&lezze eldei %azug mitol!giáit. Fm valami ala&vet dologkezddik akkor, amikor a történelem önnön történetével kezd foglalkozni.A %istoriográfiai törekvés születésével é&& a történelem %ajszoljaönmagában azt, ami már nin(s benne, s mivel felfedezi, %ogy azemlékezet áldozata lett, a tle val! megszabadulásra törekszik. Egy olyan

országban, melyben a történelemnek nin(s irány$t! és alak$t! szere&e anemzeti öntudatban, a történelem története nem lenne ilyen vitával ter%elt.Az Egyesült Fllamokban &éldául, a többrét2 emlékezet és a sokrét2kulturális %ozadék országában e tudományágnak régi %agyománya van.Fm a +üggetlenségi) vagy a ?olgár%áború eltér értelmezései, legyenek atétek bármilyen súlyosak is, nem érintik az amerikai trad$(i!t, mivel azebben az értelemben nin(s, illetve nem fként a történelembl származik.+ran(iaországban é&& ellenkezleg, a történet$rás ké&rombol! éstiszteletlen. 6egka&arintja a %agyomány legjobban megalkotott darabjait

" egy kul(sfontosságú (satát, mint &éldául 5ouvines)t,G

vagy egykanonizált könyvet, mint a Petit Lavisse)t ", %ogy feltárja a trad$(i!me(%anizmusait és a le%et leg&ontosabban rekonstruálja kialakulásánaktényezit. ;étségeket ültet a sz$vekbe s a kritikai élt &edig bevezeti azemlékezet fája és a történelem kérge közé. A fran(ia forradalom%istoriográfiáját elkész$teni, m$toszait és értelmezéseit felvázolni annyit

jelent, %ogy nem azonosulunk már teljesen örökségével. >egyen bármennyire is tiszteletremélt! egy trad$(i!, annak megkérdjelezése azt jelenti, %ogy többé nem azonosulunk annak %ordoz!jával. 6ár&edig a

történelem története tárgyául nem (sak nemzeti trad$(i!nk legszentebbtárgyai k$nálkoznak. A történelem " megkérdjelezve önnön anyagi és

=















fogalmi eszközeit, alkot!i eljárásait, terjedésének társadalmi állomásait ésönnön %agyománnyá válását " egészében belé& a történet$rás korszakába,véglegessé téve ezzel különállását az emlékezettl. Az emlékezet magaválik egy le%etséges történelem tárgyává.

Colt olyan idszak, amikor úgy látszott, a történelmen keresztül és anemzet körül kristályosodik ki egy emlékezet%agyomány, még&edig a HHH.;öztársaság szintézisében. Ez, tág id%atárt ala&ul véve, Augustin I%ierry

Lettres sur l’histoire de France)át!l 31G*D4 '%arles 0eignobosJ L’histoire

sincère de la nation française-éig 31J<<4 tartott. Iörténelem, emlékezet ésnemzet nem(sak egy természetes körforgást, %anem egy kiegész$tkörkörösséget is fenntartottak, egy többszinten is m2köd " tudományosés &edagogikus, elméleti és gyakorlati " szimbi!zist. A jelen nemzetimeg%atározása fölényesen a múlt megvilág$tásáb!l %$vta el önigazolását.A forradalmi trauma miatt elbizonytalanodott jelen megszabta amonar(%ikus múlt átfog! újraértékelését. 0zintén bizonytalanná vált ez az1GDK)es vereség miatt is, mely (sak sürgetbbé tette " a némettudomány%oz és tan$t!%oz, ;öniggrLtz igazi gyztesé%ez viszony$tva " adokumentarista tudás s az emlékezet iskolai átadásának fejlesztését.0emmi sem %asonl$t%at! a történész nemzeti felelsségének%angvételé%ez, felerészben &a& , felerészben katona. 6egnyilvánul ez

&éldául a Revue Historiue els számának 31GDB4 bevezetjében is, a%ol/abriel 6onod1K igazolva lát%atta, %ogy 7a máskülönben lassú, kollekt$v

és m!dszeres tudományos kutatás, titkos és biztos m!don (sakúgy a %aza,mint az emberi nem nagyságáért8 dolgozik. Egy ilyen szöveg " mely%ezakár száz %asonl!t talál%atunk " olvastán, az ember elgondolkodik,%ogyan le%etett %itelt adni annak a gondolatnak, %ogy a &ozitivistatörténelem nem volt kumulat$v. A nemzeti önmeg%atározás végstávlatában a &olitikatörténet, a %adtörténet, az életrajz és adi&lomá(iatörténet, é&& ellenkezleg, a folytonosság &illérei. Azazin(ourt)i11 vereség vagy Mavailla(1* tre, a 5e(sa&ottak #a&ja vagy aestfáliai1< szerzdés (satolt záradékai lelkiismeretes számadás

függvényei. A j!l felé&$tett tudás %ozzátesz vagy elvesz egy)egy részleteta nemzet ala&tkéjébl. Az emlékezet tere egyetlen %atalmas egység./örög)r!mai böl(snktl a HHH. ;öztársaság gyarmati birodalmáig nin(s(ezúra, a%ogy nin(s az örökség%ez új %!d$tásokat (satol! magas tudás ésaz azt ala&szöveggé tév iskolai tankönyv között sem. 0zent a történelem,mert szent a nemzet. A nemzet révén maradt fenn emlékezetünk aszentség terén belül.

Annak megértése, miért vált szét a szentségtelen$tés új %ulláma révén e

kötelék, megmutatná, %ogy a %armin(as évek válságában %ogyan lé&ett anemzet)állam %elyébe fokozatosan a társadalom)állam. Ngyanakkor, s













ugyanolyan okokb!l, %ogyan vált a történelem az emlékezet)%agyományb!l " amint ez +ran(iaországban látványosan végbement " atársadalom önmagár!l val! tudásává. E minségében ké&es voltmegsokszorozni az egyes emlékezetekre vetett fény(s!váját, s magát a

múltbeli mentalitások laborat!riumává tudta átalak$tani. Fm a%ogyan atörténelem megszabadult a nemzeti önazonosságt!l, úgy megsz2nt az is,%ogy benne lakozzon az azt %ordoz! alany, s ezzel egy (sa&ásraelvesztette az értékek átadásának &edagogikus el%ivatottságát is: j!l

&éldázza ezt az iskola válsága. A nemzet már nem összetart! keret, melymegers$ti a közösségi tudatot. 6eg%atározása már nem kérdés, s a béke,a virágzás, valamint befolyásának (sökkenése &edig végzett a mégmeglév értékekkel. Azáltal, %ogy a nemzet %elyét a társadalom foglaltael, a múlt, azaz a történelem általi legitimá(i! átengedte %elyét a jövvelval! önigazolásnak. A múltat (sak megismer%ettük és tisztel%ettük, anemzetet szolgál%attuk, ám a jövt el kell kész$tenünk . E %áromterminus ismét átveszi auton!miáját. A nemzet már nem küzdelem, %anem

&usztán egy adat, a történelem társadalomtudománnyá vált, az emlékezet &edig tisztán &rivát jelenség. A nemzeti emlékezet a történeti)emlékezetben ölt %át utolszor testet.

A lieu de mémoire)ok tanulmányozása $gy két mozgás keresztezdésében

talál%at!, melyek, ma +ran(iaországban, kijelölik %elyét és jelentését:egyfell egy tisztán történet$r!i törekvés " a történelem refleO$vvisszatérése önmagá%oz ", másfell &edig egy sajátosan történelmimozgás: az emlékezet)%agyomány vége. A lieu de mémoire)ok kora az a

&ontos &illanat, amikor az emlékezet személyességében megélt %atalmastke elt2nik, %ogy majd (sak a rekonstruál! történelem tekintetében éljentovább: egyfell a történeti munkák dönt elmélyülése, m$g másfell egyszilárd örökség átvétele. A kritikai elv rendelkezik e bels lendülettel,

&olitikai, történeti és mentális kereteink azonban kimerültek9

mindazonáltal túl jelentsek a%%oz, %ogy közömbösek marad%assunkirántuk, fokozatos elt2nésük viszont már (sak a%%oz elég, %ogylegfelt2nbb jelké&eik visszatérését tudják ránk kényszer$teni. E kétmozgás összeka&(sol!dik, %ogy alkalomadtán, s egyazon lelkesedésselráutaljon bennünket a történeti munka ala&vet eszköztárára,emlékezetünk legjelké&esebb tárgyaira: a levéltár%oz é&&úgy, mint atrikolor%oz, a könyvtárak%oz, a sz!tárak%oz, valamint a múzeumok%ozugyanúgy, a%ogy az emlékiratok%oz, az ünne&ek%ez, a ?ant%eon%oz vagya Piadal$v%ez, avagy a >arousse)sz!tár%oz és a ;ommünárok +alá%oz.

B



A lieu de mémoire)ok elssorban maradványok, az emlékezetmegrztudat végs formái egy olyan történelemben, mely azért el%$vja azokat,mert már nem ismeri ket. Cilágunk szertartásokt!l val! megfosztásaismertet meg bennünket e fogalommal. Az átalakulás és megújulás

folyamatában lév közösség akarata és erfesz$tése termeli ki, kész$ti el,alkotja meg, é&$ti fel, rendeli el és tartja fenn. A lieu de mémoire)oktermészetüknél fogva értékelik az újat a régi, a fiatalt az ids, a jövt amúlt %elyett. 6úzeumok, levéltárak, temetk és gy2jtemények, ünne&ek,évfordul!k, szerzdések, jegyzkönyvek, emlékm2vek, szentélyek,társaságok mind)mind egy régi kor %atárkövei, az örökkéval!ság illúzi!i.onnan fakad e kegyes, &atetikus, élettelen vállalkozás nosztalgikusas&ektusaQ Ezek egy szertartás nélküli társadalom szertartásai, egyszentséget nem t2r társadalom muland! szentségei, a sajátságos felé val!vonz!dás jegyei egy olyan társadalomban, mely legyalulja a sajátságost, stények szerinti megkülönböztetés egy olyan társadalomban, mely elvekszerint nivellál9 (so&ortazonos$t!, illetve )megkülönböztet jegyek egyolyan társadalomban, mely (sak egyenl és azonos individuumokat ismer.

A lieu de mémoire)okat az érzés szüli és élteti, %ogy már nin(s s&ontánemlékezet. 0 mivel ezen emlékezetmegrz (selekedetek már nemmennek végbe természetesen, $gy ar(%$vumokat kell létre%ozni,évfordul!kat kell tartani, ünne&eket kell szervezni, temetési beszédeketkell mondani és fel kell jegyezni az eseményeket. &&en ezért a

kisebbségek által védett, &rivilegizált %elyekre menekült és féltékenyen!vott emlékezet felizz$tja valamennyi lieu de mémoire igazságát. Ezenemlékezetmegrz éberség nélkül a történelem gyorsan kisö&örné ket. Ezek azok az ala&ok, melyeken szilárdan megvet%etjük a lábunkat. Fm %aaz, amit riznek, nin(s veszélyben, arra sem lenne szükség, %ogyfelé&$tsék azokat. a az emlékeket, melyeket magukba zárnak, val!banmegélnénk, a lieu de mémoire)ok szükségtelenek lennének9 és viszont,amennyiben a történelem sem azért ker$tené %atalmába azokat, %ogyátformálja, átalak$tsa, átgyúrja és kvé dermessze ket, úgy nem lennének

%elyek az emlékezet számára. E jövés)menés %ozza létre ket: atörténelem folyamáb!l kiszak$tott történeti &illanatok ezek, melyeketazonban visszaadnak annak: már teljesen nem élk, de még nem isteljesen %oltak, mint kagyl!%éjak a tenger&arton, miután visszavonult azél emlékezet tengere.

A !arseillaise vagy a %alotti emlékm2vek &éldául ilyen, a kötdés és azelszakadás vegyes érzése révén átformált kétértelm2 életet élnek. 1DJK)

ben július 1=)e még nem volt lieu de mémoire. 1GGK)ban azonban nemzeti

ünne&&é val! intézményesülése %ivatalos lieu de mémoire)rá avatta, bár aköztársaság szelleme ekkor még val!di forrássá tette. s maQ l, nemzeti

D



emlékezetünk elvesztése arra kényszer$t bennünket, %ogy ne naivan, ámne is közömbösen tekintsünk rá. Egy bennünket gyötr és számunkraelveszett emlékezet, mely a gyors szentségtelen$tés és az átmenetilegvissza%ozott szakralitás között %elyezkedik el. 5els ka&(sol!dás ez, mely

azok ad!sává tesz minket, akik minket létre%oztak, ugyanakkor történelmieltávolodás is, mely arra kötelez bennünket, %ogy %2vös tekintettel mérjük fel s vegyük leltárba az örökséget. Egy általunk többé be nem lakottemlékezet megmenek$tett fél%ivatalos és intézményes$tett, félig érzéki ésérzelmi " %elyei. Az egyetértés korántsem egyértelm2 %elyei, melyek nemfejeznek ki sem %ar(os meggyzdést, sem szenvedélyes részvételt, dea%ol felsejlik még valami a szimbolikus életbl. Az emlékezetibl atörténetibe, egy sökkel b$r! világb!l az esetleges viszonyrendszerekvilágába val! átbillenés az, mely átmenetet teremtett nekünk a totemikustörténelembl a kritikai történelembe: ez a lieu de mémoire)ok &illanata.

#em ünne&eljük már a nemzetet, ám tanulmányozzuk ünne&eit.

II. A történelem révén megragadott emlékezet

6indaz, amit ma emlékezetnek nevezünk, tulajdonké&&en nem emlékezet,%anem már történelem. 6indaz, amit az emlékezet fellángolásánaknevezünk, az val!jában a történelem tüzében val! végleges elt2nése. Azemlékezet igénye voltaké&&en a történelem igénye.

?ersze le%etetlen elkerülnünk e sz! %asználatát. +ogadjuk el, ámegyértelm2vé téve a val!di emlékezet 3mely ma a gesztusba és a szokásbamenekült, a mesterségekbe, a%ol átörök$tik a %allgatás tudását, a testtudásába, az át%atottság emlékezetébe és a refleOszer2 tudásba4 és azátmenetisége miatt történelemmé alakult emlékezet 3ami majd%ogynem azellenkezje: önkéntes és szándékos, kötelességként él, s már nemösztönös, inkább &szi(%ologikus, egyéni és szubjekt$v nem &edigtársadalmi, közös és átfog!4 közötti különbséget. 6i történt az elstl, aközvetlentl a másodikig, a közvetettigQ A jelenlegi átalakulás vég&ontján

ragad%atjuk ezt meg.Elször is, a másikt!l val! megkülönböztetéské&&en, nézzük a levéltáriemlékezetet. Ez egészében a nyom &ontosságán, a maradványanyagszer2ségén, a rögz$tés konkrétumán s a ké& ké&iségén ala&ul. Efolyamat, mely az $rással kezddött, a %ifi minség2 magn!szalagonvégzdik be. A%ogy az emlékezet egyre kevésbé él%et meg belülrl, úgyvan szüksége küls támasztékra és egy (sak általa létez lét kézzelfog%at!támaszára. onnan van ez a korunkat olyannyira jellemz ar(%iválásirögeszme, mely a jelen %iánytalan megrzésére és a múlt teljes

meg!vására irányulQ A gyors és végleges elt2nés érzése összeka&(sol!dik a jelen &ontos jelentésének nyugtalanságával, valamint a jöv

G



bizonytalanságával: $gy a legszerényebb maradványt!l a legegyszer2bbtanúságtételig bármi mélt!vá vál%at a megrzés mélt!ságára. #emfejeztük ki eléggé sajnálatunkat eldeinknek az ismereteket elseg$tanyag &usztulásáért vagy elt2néséért, %ogy aztán ugyanazt a

szemre%ányást ka&juk majd ut!dainkt!lQ Az emlék átment önnön teljes és &ontos rekonstruk(i!jába. E regisztrál! emlékezet nevében, a jelekmegsokszorozása révén, a levéltár kötelességévé válik az emlékezés: ott,a%ol az é&& megmarad, mint a k$gy! levedlett bre. ajdanán a m2velt

ben(és gy2jtk a dokumentumok fel%almozásának szentelték magukat,egy nélkülük %alad! társadalom és egy nélkülük $r!d! történelem

&eremén. ;ésbb a történeti emlékezet tud!s munkája közé&&ontbaáll$totta e kin(sestárat, %ogy eredményét tér%!d$tásának ezernyitársadalmi befogad!ja révén sz!rja szét. 6a, amikor a történészek márlebe(sülik e dokumentarista kultuszt, a társadalom viszont teljesen amegrzés vallásosságának és a növekv levéltári iratmennyiségeszméjének jegyében él. Cal!jában egy anyagi lerakat nagyszabású ésszéd$t létre%ozását nevezzük emlékezetnek: azt, amire le%etetlenemlékeznünk, mér%etetlen jegyzékét annak, amire azonban szükségeslenne emlékeznünk. A 7&a&$r emlékezete8, melyrl >eibniz beszélt,múzeumok, könyvtárak, irattárak, dokumentá(i!s köz&ontok, adatbankokauton!m intézményévé vált. A közlevéltárakat érint szakérti be(slésekszerint is né%ány évtized alatt az iratok mennyiségi forradalmaezerszeresére ntt. Egyetlen kor sem volt ilyen megrögzött irattermel,

mint a miénk. Fm nem(sak a modern társadalom által kitermeltmennyiség, nem(sak a re&roduk(i! és a megrzés rendelkezésre áll!te(%nikai le%etsége a dönt különbség, de még inkább a nyom tiszteleteés az abban val! %it. Amilyen mértékben elt2nt a %agyományosemlékezet, annyira érezzük fontosnak a maradványok, a tanúságtételek, adokumentumok, a ké&ek, a beszédek, a lát%at! jelek lelkiismeretesfel%almozását, mint%a ennek az egyre inkább sza&orod! irat(som!nakkellene " nem tudni, milyen " bizony$tékká válnia a történelem " nemtudni, milyen " $télszéke eltt. A nyomban avat!dik szentséggé az, amely

val!jában tagadása is annak. >e%etetlen azonban meg$télni, %ogy mire kellmajd emlékeznünk. onnan származik a &uszt$tás gátlása, a mindentar(%$vumokba val! összeáll$tás, az emlékezés mezinek differen(iálatlankitág$tása, az emlékezet funk(i!inak túlteng felduzzasztása, amelyekmagá%oz az elvesztés érzésé%ez és az emlékezet intézményeinek ezzelegyütt jár! megers$tésé%ez kötdnek. ;ülönös szere&(sere történt a%ivatásos levéltárosok " akiknek %ajdanán szemére vetették a megrzmániát " és a levéltári anyag természetes eláll$t!i között. 6aa magánvállalatok és a köz%ivatalok adják ki a levéltárosoknak a

7mindent)megrzés8 &aran(sát, m$g azok azt tanulták, %ogy a szakma,lényegét tekintve, az ellenrzött &usztulás m2vészete.

J



Rgy aztán né%ány éven belül az emlékezet anyagivá válása (sodásankitágult, megsokszoroz!dott, de(entralizál!dott, demokratizál!dott. Aklasszikus idkben a levéltári anyag %árom nagy kibo(sát!ja a fúri(saládokra, az egy%ázra és az államra korlátoz!dott. Ngyan ki nem gondol

ma arra, %ogy emlékeit $rásba foglalja, elkész$tse emlékirataitQ #em(sak atörténelem legkisebb szere&li, %anem még e szere&lk tanúi, %ázastársaés orvosa is. Annál kevésbé rendk$vüli a tanúságtétel, minél inkább%itelesnek t2nik egy átlagember mentalitásának bemutatására. Azemlékezet felszámolása a megörök$tés általános akaratát eredményezte. Egy generá(i! elteltével az ar(%$vum ké&zeletbeli múzeuma (sodásangazdaggá vált. 1JGK)ban az örökség éve ragyog! &éldáját nyújtotta ennek,a bizonytalanság %atáráig vive e fogalmat. I$z évvel korábban, az 1JDK)es>arousse1= az örökség - patrimoine fogalmát még 7az a&át!l vagy azanyát!l származ! javak8)ra korlátozta. Az 1JDJ)es Petit Ro"ert ebbl 7azsöktl örökölt tulajdon, egy ország kulturális örökségé8)t alkotta meg. Atörténelmi emlékm2vek szigorú kon(e&(i!ját!l %irtelen eljutottunk " az1JD*)es, %elysz$nek feletti megálla&odással " egy elké&zelésig, melyelméletileg semmit sem %agy elmúlni.

#em(sak mindent meg kell védeni, meg kell !vni az emlékezet jeleibl, beleértve azt is, amirl azt sem tudjuk, mely emlékezet ismertetjegye, deújabb ar(%$vumokat kell létre%ozni " ez a kor követelményeS Htt van aIársadalombiztos$tási Ar(%$vum felkavar! esete: &élda nélkül áll!

adattömeg, mely ma %áromszáz iratkilométerre rúg. #yersemlékezettömeg, melynek szám$t!gé&es feldolgozása ideáliskörülmények között le%etvé tenné a teljesen normálist!l a &atologikusigvizsgálni a társadalmat, a tá&lálkozási szokásokt!l az életm!dig,területenként és foglalkozások szerint. Fm ugyanakkor egy olyanadatmassza, melynek karbantartása, (sakúgy mint megfelel kiaknázásadrasztikus, ám kivitelez%etetlen választás elé áll$t bennünket.Ar(%iváljatok, ar(%iváljatok, majd (sak megmarad valamiS Egy másik

beszédes &éldát eml$tve: milyen eredményt %oz%atnak a legújabb orális

adatgy2jtésekQ 'sak +ran(iaországban, &illanatnyilag %áromszáz (so&ortfoglalkozik " ?%ili&&e Toutard kifejezésével élve " a 7múltb!l %ozzánkérkez %angok8 összegy2jtésével. #agyon j!. Pe %a arra gondolunk, %ogyitt egy olyan s&e(iális ar(%$vumr!l van sz!, melynek létes$tése %armin(%atmunka!rát igényel egy !rányi felvétel%ez, s melynek %asználata nem le%et

&ontos, mivel értelmét a teljes meg%allgatásb!l nyeri, le%etetlen nemmegkérdjelezni annak le%etséges fel%asznál%at!ságát. Cégeredménybenmilyen emlékezet akaratáb!l jegyezték fel a tanúságtételt, amegkérdezettekébl vagy a megkérdezkéblQ 0úlyánál fogva az

ar(%$vum jelentést és státuszt váltott. 6ár nem egy megélt emlékezettöbbé)kevésbé szándékos maradványa, %anem egy elvesztett emlékezet

1K





maka(s és szervezett kitermelése. 6egkettzi a megéltet, mely gyakransaját rögz$tésének 3a %$rad!kat talán máské&& (sináljákQ4, másodrangúemlékezetének, emlékezet)&!tlékának függvényében jön létre. Azar(%$vum vég nélküli létre%ozása egy új öntudat kiélezdött

következménye, a %istorizált emlékezet terrorizmusának legvilágosabbkifejezése.

6ivel ez az emlékezet k$vülrl közeledik felénk, mi egyéni kényszerkéntinteriorizáljuk azt, %iszen az nem társadalmi gyakorlat már. Az emlékezettörténelemmé val! átalakulása minden közösséget arra kötelezett, %ogysaját történelmének újjáélesztése révén újradefiniálja identitását. Azemlékezet kötelessége mindenkit önmaga történészévé tesz. E történelmikövetelmény $gy j!val túl%aladta a %ivatásos történészek körét. 0 nem(sak a %ivatásos történelem régi marginalizáltjair!l van sz!, akiketelmerült történelmük visszaszerzésének igénye %ajt. 6inden testületre állaz " értelmiségi vagy tud!s voltát!l függetlenül ", %ogy az etnikai éstársadalmi kisebbségek mintájára szükségesnek érzi eredeténekigazolását. Alig akad%at olyan (salád, melynek valamely tagja újabban nefogna az ismeretlen eldök " melytl az övé is származik "felkutatásá%oz. A geneal!giai kutatások számának növekedése új éstömeges jelenség: az #rchives nationales éves jelentése 1JG*)ben =<U)

ban számszer2s$ti ezt, szemben az egyetemi kutat!k <GU)os

látogatottságával. Ialán megle&, de tény: ez ut!bbiaknak semmindegyike %ivatásos történész, akiknek &edig a biol!gia, a fizika, amedi(ina vagy a zene legjelentsebb történetei köszön%etk, %anem

biol!gusok, fizikusok, orvosok és zenészek. Ianárok, akik a testneveléstlkezdve egészen a filoz!fia oktatásáig kezükbe veszik a nevelés történetét.Rgy az intézményes$tett tudás megrendülése folytán minden tudományágfeladatának tartotta ala&jainak igazolását létrejöttének áttekintése révén. Aszo(iol!gia ala&$t! atyjai kutatását kezdte meg, az etnol!gia a 1B. századikr!nikásokt!l a gyarmati %ivatalnokokig vállalkozott múltjának

feltárására. Egészen az irodalomkritikáig nin(s olyan tudományterület,mely ne igyekezne kateg!riái és %agyományai keletkezésénekrekonstruk(i!jára. Amikor a %ivatásos történészek már fel%agytak atisztán &ozitivista vagy forrásfeltár! -chartiste történelemmel, az olyanközismertséget és tér%!d$tást mond%atott magáénak e sürgetszükségszer2ségben, mint korábban so%a. A történeti emlékezet végemegsokszorozta a különáll! emlékezeteket, amelyek saját történelmüketkövetelik.

;ötelesség te%át az emlékezés, ám nekem kell emlékeznem, és énemlékezem. Az emlékezet történeti átalakulásának ára a személyes

11



&szi(%ol!gia felé val! végs fordulat. E két jelenség oly szorosanösszefon!dott, %ogy le%etetlen nem észrevenni ket &ontos idbeliegybeesésükig. A múlt század végén, kiváltké&& a falusi világösszeomlásával nyilvánult meg a %agyományos egyensúly kibillenése,

mikor is 5ergson révén az emlékezet felt2nt a filoz!fiai gondolkodásban,+reud révén a személyiség közé&&ontjában, ?rousttal &edig az önéletrajziirodalom köze&én. E ma már robbanásszer2 folyamat kezdete az a törésvolt, mely számunkra, ennek két különböz oldalaként, a földbenmegtestesült emlékezet ké&zetét és az emlékezet személyes identitásbaval! %irtelen be%atolását jelentette. 0 talán nem +reudnál és ?roustnál kellkeresnünk magát a két személyes, ám mégis egyetemes lieu de mémoire)t,az sjelenetet és a %$res petite madeleine)tQ Az emlékezet átvitelemeg%atároz! váltást jelentett, még&edig a történetibl a &szi(%ologikus, atársadalmib!l az egyéni, az átfog!b!l a szubjekt$v és az ismétlésbl afelidézés felé. A most már magánüggyé vál! emlékezet új rendszere ez. Akortárs emlékezet teljes &szi(%ologizálása az énazonosság, az emlékezetme(%anizmusainak és múlt%oz val! viszonyának új rendszerét vonta magaután.

Cégeredményben az egyénre és (sak az egyénre ne%ezedik a kitart!, ámdifferen(iálatlan emlékezet)kényszer, mert%ogy saját múltjá%oz val!személyes viszonyán nyugszik le%etséges új életre keltése. Az általánosemlékezet magánemlékezetekre val! szétesése adja a bels kényszer

%atalmas intenzitását az emlékezés törvényének, kötelezvé tévemindenki számára az emlékezést: az identitás titkának és ala&elvének, avala%ová val! tartozás érzésének visszaszerzését. 'serébe ez azösszetartozás teljesen elkötelez. 6ivel az emlékezet már nin(s jelenmindenütt, olyan, mint%a egyáltalán nem is létezne, %a valaki nemtulajdon$tana ismét egyéni értelmet neki. 6inél kevésbé megélt egyközösségben az emlékezet, annál inkább szüksége van olyan különlegesemberekre, akik önmagukb!l emlékezet)embert teremtenek . 6int%a egy

bels %ang mondaná a korzikaiaknak: 7#eked korzikainak kell lenned8 és

a bretonoknak: 7bretonnak kell lennedS8 ogy megértsük eme el%ivatáserejét és %$v!szavát, leginkább a zsid! emlékezet%ez kell fordulnunk,mely a dejudaizált zsid!k körében mana&ság új életre kelt. E trad$(i!ban,melynek nin(s más történelme, mint saját emlékezete, zsid!nak lenniannyit jelent, %ogy emlékezel arra, %ogy az vagy. Rgy emegkérdjelez%etetlen, egyszer már interiorizált emlékezés fokozatosan,ám egészében elsz!l$t. #os, minek az emlékezete ezQ >egfeljebb azemlékezet emlékezete. Az emlékezet &szi(%ologizálása minden egyesembernek azt az érzést adta, %ogy végeredményben egy le%etetlen ad!sság

kifizetésétl függ üdvözülése.

1*



>evéltári)emlékezet, kötelesség)emlékezet, ki kell azonban egész$teni azátalakulás ké&ét egy %armadik vonással is, még&edig a távolsági)

emlékezettel.6ert%ogy a legjellemzbb történelmi munkák révén feltárul! viszonyunka múlt%oz teljesen más, mint az, amit az emlékezettl várunk. 6ár nemvisszatekint folyamatosságr!l, %anem a diszkontinuitás reflektorfénybeáll$tásár!l van sz!. A %ajdani történeti)emlékezet számára a múlt igazifelfogása azt jelentette, %ogy az val!jában nem múlt el, az emlékezetbeidézés erfesz$tése feltámaszt%atja azt. A jelen vált $gy amolyanvissza%ozott, aktualizált múlttá, az összeforrasztás és a le%orgonyozásrévén. A%%oz, %ogy legyen múlt)érzésünk, szükségszer2en egy törésnek

kellett ékeldnie a múlt és a jelen közé, fel kellett t2nnie egy 7eltt8)nekés egy 7után8)nak . Pe inkább a %elyreáll$tand! leszármazás megéltkülönbözségeként fog%at! fel, mint a gyökeres különbség m!djánakmegélt távolságában. aladás és %anyatlás: a modern kor !ta a történelemmegértésének két nagy témája, s mindkett j!l kifejezi a kontinuitáskultuszát, biztos tudását annak, %ogy kiknek és miknek kell köszönnünk,%ogy vagyunk. Hnnen származik az 7eredet8 gondolatának súlya, amitologikus elbeszélések &rofán formája, mely a nemzeti elvilágiasodásfelé úton lév társadalomnak az értelmet és a szentség igényét adta. 6inél

elkelbb volt az eredet, annál nagyobbá tettek minket, mivel múltunkrévén önmagunkat tiszteljük. E viszonyrendszer tört darabokra. Vgy,a%ogyan a lát%at!, elrelát%at!, mani&ulál%at!, elre jelez%et s a jelenelrevet$téseként értelmezett jöv lát%atatlanná, elrelát%atatlanná,kezel%etetlenné vált, úgy ezzel &ár%uzamosan érkeztünk el a lát%at!múltt!l a lát%atatlan múltig. Egy velünk él múltb!l egy törésként megéltmúltba, egy történelembl, mely az emlékezet folyamatosságában keresteönmagát, egy emlékezetbe, mely a történelmi diszkontinuitásba vet$tiönmagát. 6ár nem 7kezdetekrl8 beszélünk, %anem 7születésrl8. A múlt

$gy számunkra gyökeresen másként adott, egy olyan világként, amelytlörökre el vagyunk vágva. 0 emlékezetünk a bennünket tle elválaszt!%atalmas tér nyilvánval!vá tételében vallja meg igazságát " mint olyantevékenységben, mely egy (sa&ásra el is tünteti azt.

Pe ne %iggyük, %ogy a diszkontinuitás érzése megfelel az éjszaka%omályának és elmos!dottságának. ?aradoO m!don a távolságmegköveteli a közeledést, mely tom&$tja is azt, ám egyszersmind meg isadja annak rezgését -vi"rato. 0o%a nem vágytuk ily érzéki m!don arra,%ogy érezzük egy tal&alatnyi föld értékét, az ezredévi ördög kezét és a 1G.századi falvak b2zét. Fm a múlt mesterséges %allu(iná(i!ja &ontosan (sak

1<



a diszkontinuitás jegyében fog%at! fel. A múlt%oz val! viszonyunk egészdinamikája az át%ág%atatlanság és az eltörlés e finom játékában rejtezik. Asz! els értelmében egy az 7egykor)ez)történt8 feltámasztását!lgyökeresen eltér megjelen$tésrl van sz!. A feltámasztás bár teljes

szándékozott lenni, magában foglalta a gyakorlatias emlékezet%ierar(%ikusságát, ami alkalmassá tette arra, %ogy a jövre irány$tott jelenszemszögébl szabályozza a múlt &ers&ekt$váinak fényeit és árnyait. Azegyetlen magyaráz! elv elvesztése egy szétesett világba tasz$tott

bennünket, %ogy ugyanakkor minden tárgynak " legyen az alegegyszer2bb, a legval!sz$n2tlenebb, a legmegközel$t%etetlenebb "megadja a történeti titokzatosság mélt!ságát. Mégen tudtuk, kinek aleszármazottai voltunk, ma viszont senki és mindenki leszármazottaivagyunk. 6ivel semmit sem tud%atunk arr!l, %ogy mi alak$tja majd amúltat, ez a nyugtalan bizonytalanság átalakul nyommá, le%etséges

jelölvé, történeti gyanúvá, mellyel beszennyezzük a dolgok ártatlanságát.A mi múlt)észlelésünk annak %eves kisaját$tása, amirl már tudjuk, %ogynem mi vagyunk. 6egköveteli a &ontos alkalmazkodást egy elvesztett(él%oz. A megjelen$tés kizárjaa fresk!t, a töredéket, az összké&et " m!dszere a &ontszer2 megvilág$tás,a kiválasztott felvételek sokszorozása, a jelentségteljes mintavétel.Erteljesen retinális és televizuális emlékezet ez. 6iért nem teremtünkmár ka&(solatot &éldául az 7elbeszélés visszatérésé8)nek %$res jelensége " melyet ta&asztal%atunk a legújabb történet$r!i m2fajokban " és a ké&,

valamint a mozi mai kultúrában lév minden%at!sága közöttQ Ez azelbeszélés, magába)zártságával és szinko&ikus szétdaraboltságával,val!jában teljesen más, mint a %agyományos elbeszélés. 6iért nem kötjük már össze a levéltári dokumentumok lelkiismeretes tiszteletét " magát aziratot a szemünk elé %elyezve ", a sz!beliség egyedüláll! terjedését " aszere&lket idézve, %angjukat visszajátszva " a közvetlenautentikussággal, mely%ez különben annyira %ozzászoktunkQ 6iért nemvesszük már észre a múlt mindenna&isága iránti érdekldésünkben azegyetlen eszközt, amely %elyreáll$taná számunkra a na&ok lassúságát és a

dolgok $zét. s a névtelenek életrajzaiban vajon miért nem látjuk már megannak eszközét, %ogy ez érzékelteti velünk, %ogy nem a tömegek révéntárulkoznak fel a tömegekQ 6iért nem olvassuk már ki a múltokmányaib!l, melyek annyi mikrotörténelmi tanulmányt adtak akezünkbe, azt a szándékot, %ogy megfeleltessük az általunk rekonstruálttörténelmet az általunk megélt történelemmel. Emlékezet)tükör,mond%atnánk, %a a tükrök nem ugyanazt adnák vissza. Fm é&&ellenkezleg: a különbség felfedezését, s e különbség látványábanfellel%etetlen identitásunk &illanatnyi meg(sillanását keressük. #em

genezis ez már, %anem annak felismerése, %ogy azok vagyunk a fénynél,akik már nem vagyunk többé.

1=



;ülönös m!don, az esszen(ialitás alk$miája az, ami a történelemgyakorlását " melynek brutális, jöv felé irányul! fel%ajt!ereje felmentminket " a jelen titkainak lerakatává teszi. Egyébként nem is annyira atörténelem, mint inkább a történész révén teljesedik ki a (sodatév

m2velet. ;ülönös sors az övé. ajdanán szere&e egyszer2 volt, %elye &ontosan meg%atározott a társadalomban: a múlt sz!sz!l!jának és a jövrévészének lenni. Ennek fejében személye kevesebbet szám$tott, mintszolgálata: (sak a m2velt közvet$t, az átvitel eszköze volt, a le%etlegjelentéktelenebb kötjel a dokumentá(i! nyers anyagiassága és azemlékezet feljegyzése között. Cégs soron az objektivitás rögeszmés%iánya volt . A történeti emlékezet széttörésével felbukkan egy újszemélyiség, aki eldeitl eltéren kész elismerni azt a szoros, intim ésszemélyes viszonyt, melyet témájával fenntart. 0t inkább %angoztatja,elmély$ti e viszonyt, s a%elyett, %ogy akadályként könyvelné el, inkább amegértést seg$ti el, mivel e téma mindent az szubjektivitásánakköszön%et: teremtette meg, illetve teremtette újra. A történész annakaz anyag(serének az eszköze, amely értelmet és életet ad annak, amibenönmagában sem értelem, sem élet nin(s. ;é&zeljünk el egy a sajáttörténetiségétl teljesen átitatott társadalmat. Egy ilyen társadalomké&telen lenne történészek létre%ozására. 6ivel teljességgel a jöv

jegyében élne, beérné automatikus rögz$tési eljárásokkal és megelégedneautomata könyvel gé&ekkel9 ez azonban azt jelenti, %ogy a jövre b$znáönmaga megértésének feladatát. Ezzel szemben társadalmunk a

változások sokasága révén elszakadt emlékezetétl, ám minél inkábbrögeszméjévé válik történetileg megérteni önmagát, annál inkábbköz&onti figurává kell tennie a történészt, mivel benne m2ködik az, amitszeretne, de nem tud nélkülözni. A történész az, aki megakadályozza,%ogy a történelem ne le%essen más, mint történelem.

0 ugyanakkor e madártávlatnak köszön%etjük az áttekint ké&et és evégleges idegenséget, a múlt mesterséges igazmondását. Az észlelésm!djának megváltozása kérlel%etetlenül visszaviszi a történészt a

%agyományos tárgyak%oz, melyektl korábban elfordult: nemzetiemlékezetünk szokásos eszközei%ez. 0 lám, újra itt vagyunk a szüli %áz,az alig felismer%et, már nem %asznált öreg é&ület küszöbén. A régi(saládi bútorokra más fény vetül már, ugyanazon m2%elyben &edig másmunkák készülnek. Ngyanaz a szoba, ám már más szere&ben. Atörténet$rás megkerül%etetlenül ismeretelméleti korszakába lé&ett,véglegesen lezárva ezzel az identitás korszakát. Az emlékezetelkerül%etetlenül felfalatott a történelem által, s a történész már nememlékezet)embert testes$t meg, %anem személyében vált emlékezet%ellyé

-lieu de mémoire.

1



III. A «lieu de mémoire mint másik történelem

A lieu de mémoire)ok két korszak részei te%át: ez adja érdekességüket, segyszersmind összetettségüket is. Egyszer2ek és kétértelm2ek,

természetesek és mesterségesek, közvetlenül adottak a legérzékibbta&asztalatok számára, s ugyanakkor a legelvontabb munka termékei.Iénylegesen %elyekrl van sz!, annak mind%árom " anyagi, szimbolikusés funk(ionális " értelmében egyidej2leg, ám különböz mértékben. Egytisztán anyagi természet2 %ely, mint a levéltári raktár (sak akkor lieu de

mémoire, %a a ké&zelet szimbolikus aurával ru%ázza fel. Egy tisztánfunk(ionális %ely, mint egy iskolai tankönyv, egy végrendelet, egy bajtársiszövetség (sak akkor lé& be e kateg!riába, %a egy r$tus tárgya. 6ég az egy

&er(es néma (send is, mely a szimbolikus megjelenés egy eOtrém &éldája,(sak egy idbeli egység dologi megszak$tása, mely alkalmanként azemlékezésre val! kon(entrált fel%$vást szolgálja. E %árom szem&ontmindig együtt él. Cegyük egy olyan elvont lieu de mémoire &éldáját, minta generá(i! fogalma. Pemográfiai tartalma révén anyagi, %i&otetikustartalma révén funk(ionális " mivel alkalmasint az emlékezetkikristályosodását és átadását biztos$tja " s ugyanakkor szimbolikus is,mivel egy olyan kevés ember által megélt esemény révén mutat be egyta&asztalatot, melyet a többség nem ismer.

A lieu de mémoire)okat az emlékezet és a történelem játéka, a két tényez

interak(i!ja %ozza össze, mely köl(sönös túldetermináltság%oz vezet.Elször is meg kell lennie az emlékezés akarásának . a elvetjük ezen elvelsbbségét, %amar eljutnánk egy sz2k, de le%etségekben gazdagmeg%atározásb!l egy le%etséges, ám túl ké&lékeny meg%atározásba,amely szerint minden emlékezésre virtuálisan mélt! tárgy alkalmas lennearra, %ogy belevegyék e kateg!riába. ;i(sit úgy kell kezelnünk, a%ogy%ajdanán a történeti kritika aranyszabálya, mely böl(senmegkülönböztette a 7direkt forrásokat8 " melyeket a társadalomszándékosan %ozott létre, %ogy késbb, mint olyanok, re&rodukál%at!k

legyenek " és az 7indirekt források8 meg%atározatlan tömegét, azazminden olyan adatot, melyet az adott kor ránk %agyott anélkül, %ogysejtette volna késbbi, történészek általi fel%asználását. Amennyiben%iányzik ez az emlékezési szándék, az emlékezet %elyei -lieux de

mémoire a történelem %elyeivé válnak -lieux d’histoire.

Ezzel szemben világos, %ogy %a a történelem, az id, a változás nem lé&neközbe, akkor be kellene érni az emlékm2vek egyszer2 történetével. elyek ezek te%át, ám vegyes, összetett, változ! %elyek, bensségesenösszefonva életet és %alált, a múl! idt és az örökkéval!ságot " a kollekt$vés az egyéni, a &r!zai és a szent, a megváltoz%atatlan és a mozgásban lév

1B



s&irálján. 6oebius gy2r2je önmagába zárult. 6ert bár igaz az, %ogy a lieu

de mémoire ala&vet létoka az id megáll$tása, a felejtés munkájánakmegakadályozása, a dolgok állásának rögz$tése, a %alál %al%atatlannátétele, a s&irituális anyagba foglalása " a%ogy a &énz egyedüli emlékezete

az arany " abb!l a (élb!l, %ogy a jelentés maOimumát %ozza ki minimális jelekbl, világos az is " s egyébként ez teszi ezt izgalmassá ", %ogy a lieu

de mémoire)ok (sak az átalakulásra val! ké&ességük, jelentéskörükálland! felélesztése és elágazásainak elrelát%atatlan bokrosodása révénélnek.

;ét egészen eltér &élda. Cegyük a forradalmi na&tárt: lieu de mémoire,mert " mint minden na&tárnak " meg kellett teremtenie minden emlékezeta priori kereteit, s mivel forradalmi, elnevezéseinél és szimbolikájánálfogva, 7új könyvet szándékozott nyitni a történelem számára8 " amint aztegyik f szerkesztje ambi(i!zusan megfogalmazta, 7%ogy visszaadja afran(iákat önmaguknak8 " egy másik f szervez szerint. 0 e (élb!l aforradalom idején megáll$tja a történelmet a forradalmi e&oszké&zetrendszerével megjelölve az eljövend %!na&okat, na&okat,századokat és éveket. Ez már elég a%%oz, %ogy lieu de mémoire legyen.0zámunkra még inkább azzá teszi a forradalmi na&tárt az a kudar(, %ogynem sikerült azzá válnia, aminek kitalál!i szánták. iszen él%etnénk ma isritmusa szerint, megszokottá vál%atott volna, mint a gregoriánus na&tár,ám $gy elvesztette volna a lieu de mémoire erényeit. +elold!dott volna

emlékezetterünkben, és akkor nem szolgálna mást, mint a többielké&zel%et lieu de mémoire elkönyvelését. Fm kudar(a mégsem teljes:felbukkan kul(sfontosságú dátumokban, %ozzá ka&(sol!d!eseményekben: Cendémiaire, I%ermidor, 5rumaire. A lieu de mémoire)okind$t!okai önmagukba térnek vissza, torz$t! tükörben kettzik megigazságukat. Egyetlen lieu de mémoire sem menekül meg kezdetiarabeszkjeitl.Cegyük ezúttal a $our de la France par deux enfants%& %$res esetét:vitat%atatlanul szintén lieu de mémoire, mivel (sakúgy mint a Petit

Lavisse, sok ezer fiatal fran(ia emlékezetét formálta abban az idben,amikor a közoktatási miniszter nyol( !ra öt &er(kor ki%úzta a zseb!ráját, skijelentette: 76inden gyerekünk az Al&okon kel át.8 Azért is lieu de

mémoire, mivel leltára mindannak, amit +ran(iaországr!l tudni kell, azönazonos$tás elbeszélése, beavat! utazás. Fm a dolgok bonyol!dnak, sfigyelmes olvasással kimutat%at!, %ogy már az 1GDD)es indulásakor a$our egy olyan +ran(iaországot sematizált, amely már nem létezett, samely " ez év május 1B)án, a ;öztársaság megszilárd$tásakor " egy kisséelvarázsolt múltb!l nyeri vonzerejét. /yerekkönyv ez, mely, mint a%ogy

oly gyakran elfordul, részben a felnttek emlékezete révén váliksikeressé. Ez te%át az emlékezet forrásvidéke, ám mi van folyásábanQ

1D





armin(öt évvel megjelenése után, a %áború elestéjén még divatban volt,s bizonyosan emlékeztetként, már)már nosztalgikus %agyománykéntolvas!dott: átdolgozása és na&ra késszé tétele ellenére a régi kiadás

jobban fogyott, mint az új. Aztán ritkasággá válik e könyv, s nem

%asználják már (sak elmaradott környezetben, távoli vidékeken. Elfelejtik.A $our de la France egyre inkább ritkaságszámba megy, a &adláskin(sévé vagy a történészek dokumentumává lesz. El%agyja a kollekt$vemlékezetet, %ogy belé&jen a történeti, majd a &edagogikus emlékezetbe.1JDD)ben, (entenáriuma alkalmával, amikor a Le cheval d’or'ueil 1B milli!s &éldányszámot ér el, s mikor a gis(ard)i és i&arosodott, ám már agazdasági válság által érintett +ran(iaország felfedezi sz!beli emlékezetétés vidéki gyökereit, $me újranyomják,s a Le $our ismét belé& " no%a nem ugyanabba " a kollekt$v emlékezetbe,újabb feledésre és újabb feltámadásra várva. 6i ad jogos$tványt a lieu de

mémoire ($mkéreQ ;ezdeti szándéka vagy vég nélküli visszatérése azemlékezet körforgásábaQ Iermészetesen mindkett: minden lieu de

mémoire örvényl tárgy is egyben.

Ngyanez a ketts kötdési elv teszi le%etvé a %elyek meg%atározatlansokaságában egy %ierar(%ia létre%ozását, értelmezési tartományainak

be%atárolását, skáláinak jegyzékét.Amennyiben j!l megnézzük a nagy tárgyi (so&ortokat, melyek m2fajá%ozka&(sol%at!k " mindaz, ami a %alottak kultusza, mindaz, ami nemzeti

örökségünk, mindaz, ami nyilvántartja a múlt jelenlétét a jelenben "világos, %ogy bizonyos dolgok, melyek nem férnek be e szigorúmeg%atározásba, erre igényt tart%atnának, s ez ford$tva is igaz, sokolyasminek " st, annak nagy részének, ami elvileg része ennek "ténylegesen ki kellene maradnia. Ami egyes störténeti, földrajzi vagyrégészeti lel%elyeket lieu de mémoire-rá tesz, ráadásul kiemelked%elyekké -hauts lieux, é&&enséggel annak kellene kizárni ket: még&edigaz emlékezés akarásának teljes %iánya folytán, %iszen úgyis kár&!toljaazokat az id, a tudomány, az emberiség álmai és emlékezete által rájuk

ne%ezed súly. Ezzel szemben egyetlen %atárterület sem b$r %asonl!($mmel, mint a Majna, vagy a 7+inist@re8, ez a 7%atárszél8, melyet &éldául6i(%elet sorai nemes$tettek meg. 6inden alkotmány, minden di&lomá(iaiszerzdés lieu de mémoire, ám az 1DJ<)as nem ugyanazon a jog($men,mint az 1DJ1)es, az Emberi Togok #yilatkozata, mely egy ala&vet lieu

de mémoire. A%ogy &éldául a njmegeni béke sem azon a jog($men, mintaz eur!&ai történelem két vég&ontja, a verduni szerzdés és a jaltaikonferen(ia.E keveredésben az emlékezet diktál, s a történelem jegyzi fel azt. &&en

ezért két terület " a történelmi események és könyvek " megérdemlik,%ogy elidzzünk náluk, mivel nem az emlékezet és a történelem

1G





keveredései, %anem a történelemben az emlékezet par excellence eszközei, $gy le%etvé teszik, %ogy világosan be%atároljuk e területet.

#em a lieu de mémoire egy formája)e minden egyes nagy történelmi m2és a történeti m2faj magaQ #em per definitionem lieu de mémoire)e

minden nagy esemény és maga az esemény fogalmaQ E két kérdés &ontosválaszt igényel.

A történelmi könyvek közül (sak azok lieu de mémoire)ok, melyek azemlékezet átalak$tására é&ülnek vagy annak oktatási breviáriumakéntlettek összeáll$tva. +ran(iaországban nin(s a történelmi emlékezetrögzülésének oly sok jelents &illanata. A 1<. században a Grandes

(hroniues de France1D az, mely magába tömör$ti a dinasztikusemlékezetet, s mely több századon keresztül a történet$r!i munkamodelljeként szolgált. A 1B. században, a vallás%áborúk idején a7tökéletes történelem8)nek mondott iskola az, mely lerombolja amonar(%ia tr!jai eredetének legendáját és %elyreáll$tja a gall múltat:tienne ?asWuier Les recherches de la France)a 31JJ4 már ($ménekmodernitásával is emblematikus illusztrá(i!ja ennek. A kései restaurá(i!történet$rása erszakosan vezeti be a történelem modern fogalmát:Antoine I%ierry Lettres sur l’histoire de France)ának megjelenése 31G*K4alkotta meg kezd&ontját és önáll! kötetként val! 1G*D)es megjelenése avég&ontját9 né%ány %!na& eltéréssel egybeesett ez egy indul! kivál!ságels igazi könyvével, 6i(%elet Précis d’histoire moderne- jével és /uizot

kezdd kurzusával, az 7Eur!&a és +ran(iaország (ivilizá(i!jánaktörténeté8)vel. Cégül itt van a nemzeti, &ozitivista történet$rás, melynek a

Revue Historiue 31GDB4 megjelenése a kiáltványa, és >avisse *D kötetes Histoire de France)a az emlékm2ve. Ngyanez a %elyzet az emlékiratokkalis, mely nevük révén szintén lieu de mémoire)ként t2n%etnek fel. Ngyan$gy az önéletrajzok vagy a magánéleti na&l!k. Egyes könyvek , minta !émoires d’outre-tom"e,1G a La vie de Henr) *rulard , a +ournal

d’#miel 1J egyaránt lieu de mémoire)ok, nem azért, mert jobbak vagynagyobbak, %anem azért, mert az emlékezés egyszer2 feladatát egyes$tik

magára az emlékezetre vonatkoz! kérdésfeltevésekkel. Ezt mond%atjuk elaz államférfiak emlékiratair!l is. 0ullytl de /aulle)ig, Mi(%elieu$estament- ját!l a !émorial de ,ainte-Hélène-ig*K vagy ?oin(aré

+ournal jáig. +üggetlenül a szövegek különböz értékeitl, a m2fajnakmegvannak az álland! jegyei és sajátosságai: magában foglalja másemlékiratok ismeretét, a toll embere és a tett embere szerintimegkettzdést, egy egyéni diskurzus kollekt$v diskurzussal val!azonos$tását és egy magánérdek beágyaz!dását az államérdekbe.6egannyi ind$ték, mely arra kötelez, %ogy a nemzeti emlékezet

&anorámájában lieu de mémoire)ként tartsuk számon ket.s a 7nagy események8Q ;özülük (sak két t$&us tartozik bele, amelyek

1J











meg$télése nin(s ka&(solatban jelentségükkel. Egyfell, a jelen által aligészlelt, gyakran jelentéktelen események, melyeket, ennek ellentéteként, a

jöv ru%áz fel az eredet nagyságával, a kezdeti szak$tásünne&élyességével. 6ásfell azok az események, a%ol szinte nem történik

semmi, ám %irtelen súlyos, szimbolikus értelemmel ter%eldnek meg, s$gy lefolyásuk &illanatában önnön elre%ozott megemlékezésükké válnak.A jelenkor történelme " a média közvet$tése révén " minden na&megsokszorozza az ilyen %alva született &r!bálkozást. Egyik oldalr!l ottvan &éldául ugues 'a&et megválasztása, mely nélkülözött mindenfelt2nést, s melynek az utána következ, vér&adon bevégzett t$z évszázadadott olyan súlyt, mely nem volt meg a kezdeteknél. 6ásfell, aret%ondes)i vasúti ko(si,*1 a 6ontoire)i kézfogás** vagy a felszabadulási

&arádé*< a '%am&s)lysées)n. Ala&$t! események vagy látványosesemények. Fm egyetlen esetben sem önmagukban (sak az eseményekteszik azzá ami, %iszen %a ezt fogalomként elismernénk, az a lieu de

mémoire sajátosságainak tagadását eredményezné. && ellenkezleg,kizárásuk az, ami el%atárolja: az emlékezet é&&úgy kötdik a %elyek%ez,a%ogy a történelem az események%ez.

Ciszont e kateg!rián belül semmi akadálya annak, %ogy elké&zeljünk bármilyen le%etséges felosztást és osztályozást. A legtermészetesebben, akonkrét ta&asztalatok révén ad!d! lieu de mémoire)okt!l, mint &éldául atemetk, a múzeumok, az évfordul!k, egészen a leginkább szellemileg

kidolgozott %elyekig: itt van &éldául a már eml$tett generá(i! vagy anemzetség, a 7regionális)emlékezet8 fogalma, de ugyanúgy a felosztás is,melyre a fran(ia terület valamennyi észlelése ala&szik, vagy a 7táj mintfestmény8)é, mely rögtön ért%et, amint 'orot)ra,*= vagy 'ézanne ,ainte-

ictoire)jára gondolunk. +ektet%etjük a %angsúlyt akár a %elyek anyagiszem&ontjaira is, s lát%atjuk, %ogy maguk is milyen széles skála menténrendezdnek el. Cegyük elször is a %ordoz%at! lieu de mémoire)okat,amelyek fontosak, %iszen az emlékezet né&e szolgál erre &éldáulIörvénytábláival. Cagy vegyük a földrajzi %elyeket, amelyek mindent

&ontos lokalizá(i!juknak és a földben val! gyökerezésüknekköszön%etnek: $gy minden turisztikai %ely az, $gy a *i"liothèue

nationale is, mely é&&úgy kötdik az tel 6azarin%ez, mint az #rchives

nationales az tel 0oubise)%ez. Aztán az emlék%elyek , melyeket nemszabadna összekevernünk az é&$tészeti %elyekkel. Az elbbiek, a szobrokés %alotti emlékm2vek jelentésüket bels létükbl nyerik. 5árel%elyezésük korántsem közömbös, egy más el%elyezés is igazol%at!anélkül, %ogy megmás$taná jelentésüket. Ez nem áll azonban az id általlétre%ozott együttesekre, melyek jelentésüket elemeik közötti összetett

viszonyrendszereikbl nyerik: egy világ vagy egy kor tükrei ezek, mint a'%artres)i katedrális vagy a Cersailles)i &alota.

*K











Xsztályozásunk ezzel szemben é&ül%et)e a funk(i!raQ A skála magábanfoglalja egy tisztán átad%atatlan ta&asztalat fenntartásának szentelt lieu de

mémoire)okt!l, melyek elt2nnek azokkal együtt, akik megélték azt " ilyen &éldául a veteránok szövetsége ", az olyan %elyekig, melyeknek létoka

&edagogikus, mint a tankönyveknek, a leOikonoknak, atestamentumoknak, avagy a számadásoknak, melyeket a klasszikuskorban a (saládfk vezetettek ut!daik számára. Az osztályozás érzékenyle%et végül is a szimbolikus összetevkre. 0zembe fogjuk áll$tani agyztesek és a legyzöttek lieu de mémoire)jait. Az elsk, látványosak ésgyzedelmesek, tekintélyesek, és mivel a nemzeti autoritásb!l vagy egyformális testülettl, de mindig fentrl származnak, általábankikényszer$tettek, $gy gyakran a %ivatalos szertartások %idegségével ésünne&élyességével b$rnak. Hnkább ler!juk tiszteletünket elttük, mint%ogyodamenjünk. A második menedék%ely: a s&ontán %2ség szentélyei és(sendes zarándoklatok . Ez az emlékezet él sz$ve. Egyik oldalon a 0a(ré'Yur, a másikon a né&szer2 >ourdes)i zarándoklat, egyfell ?aul Calérynemzeti temetési szertartása, a másfell Tean)?aul 0artre temetése, azegyik oldalon Pe /aulle gyászszertartása, másikon a (olombey)i temet.A végtelenségig le%etne finom$tani az osztályozást. 0zembeáll$tani aköztereket a &rivát %elyekkel, a tiszta lieu de mémoire)okat, melyek teljesegészében kimerülnek az emlékezetmegrz funk(i!jukban " mint atemetési emlékbeszédek, Pouaumont vagy a ;ommünárok +ala ", ésazokat, melyeknek emlékezeti dimenzi!ja (sak egy szimbolikus

jelentéseik (sokráb!l " mint a nemzeti zászl!, az ünne&i körmenetek,zarándoklatok stb. E ti&ol!giai vázlat érdeme nem &ontosságában vagyteljességében rejlik, s nem is a megjelen$tés gazdagságában, %anem abbana tényben, %ogy le%etséges. 6egmutatja, %ogy egy lát%atatlan szál kötiössze a nyilvánval! ka&(solatban nem áll! tárgyakat, és %ogy a ?@re)>a(%aise és +ran(iaország általános statisztikájának összeka&(solása nemaz eserny és vasal! szürrealisztikus találkozása. Can e különbözazonosságoknak egy tagolt rendszere, a közösségi emlékezetnek egytudattalan szervezdése, melyet nekünk kell önmagunk számára

tudatos$tanunk.

A nemzeti történelemben a lieu de mémoire)ok a mi &illanataink. A lieu de mémoire)ok egy egyszer2, ám meg%atároz! vonása radikálisanelválasztja ket minden más történelemtl, legyen az régi vagy új, melyetmár megszoktunk. Az emlékezetnek, akár a nemzetnek, akár a társadalmimentalitásnak ($mzett történeti vagy tudományos megközel$tésereáliákkal állt ka&(solatban, olyan dolgokkal, melyekkel a val!ságelevenségét k$vánta megragadni. 6inden más történeti tárgyt!l eltéren a

lieu de mémoire)oknak nin(senek referen(iáik a val!ságban. Cagy inkább(sak önmaguk referen(iái, tisztán jelek, melyek (sak önmagukra

*1



vonatkoznak. #em mint%a nem lenne tartalmuk, fizikai megjelenésükvagy történetük, é&& ellenkezleg. Fm ami lieu de mémoire)t (sinál

bellük, az &ontosan az, ami révén megmenekültek a történelem ell.$emplum: &rofán meg%atározatlanságában egy kör " tér vagy id, tér és

id " darabokra szeletelése ez, melyben minden szám$t, mindenszimbolizál és jelentést %ordoz. Ebben az értelemben a lieu de mémoire ketts természet2: túlzottan önmagába zárt, önmagá%oz lán(olt és sajátnevé%ez ta&ad! %ely, mely ugyanakkor folytonosan nyitott is jelentéseinek értelmezésére.

Emiatt válik történetük a legbanálisabbá és a legszokatlanabbá. #yilvánval! témák, klasszikus eszközök, kézenfekv források s alegkevésbé szofisztikus m!dszerek. Azzal %itegetjük magunkat, %ogyvissza%ozzuk a tegna&eltti történelmet. Pe valami egészen más térvissza. E tárgyak (sak a legközvetlenebb ta&asztalatban ragad%at!k meg,de itt más a tét: olyasvalami, ami nem fejez%et ki a történelem%agyományos kateg!riáival. A történeti kriti(izmus -critiue historiueteljes egészében kritikai történelemmé -histoire critiue vált, s nemelssorban önnön eszközei által. 0aját magát ébresztette fel álmáb!l, %ogymásodlagosan létezzen. 'sakúgy mint a %áború esetében, e tisztántranszferen(iális történelem lényege is a végre%ajtásban rejtzik. Az újramegtalált tárgyak és a témájának elkötelezett történész közöttika&(solatban törékeny boldogság jön létre. Egy történelem, mely

végeredményben azon nyugszik, amit mozg!s$t: egy keskeny,kézzelfog%atatlan, alig kifejez%et ka&o(s ez, mely kitöröl%etetlen, %úsvér kötdésként él bennünk e voltaké&&en megfakult szimb!lumok iránt. Ami(%elet)i történelem felélesztése " mely !%atatlanul a ?roust által olyszé&en meg$rt elvesztett szerelem ébredésére emlékeztet " te%át az a

&illanat, amikor a szenvedély rögeszmés %atalma végre feléled, s a%ol aval!di szomorúságot az okozza, %ogy nem szenved%etünk többé att!l,amitl annyit szenvedtünk, s amit a jövben már nem ért%etük meg a sz$vesztelenségével, (sak az ész érveivel.

Ersen irodalmi %ivatkozás ez. 0ajnálnunk kellene vagy ellenkezleg,teljes mértékben igazolnunkQ Ezt megint (sak e korszak ad%atja meg. Azemlékezet következéské&&en (sak két fajta legitimitást ismer: történetit ésirodalmit. T!lle%et &ár%uzamosan gyakorolják ezeket, ám na&jainkigmégis elkülön$tve. A %atár most elmos!dik, a történeti)emlékezet és afikt$v)emlékezet kvázi %alálával egy idben megszületik egy új t$&usútörténelem, mely a múlt%oz, egy másik múlt%oz val! újviszonyrendszerébl nyeri &reszt$zsét és legitimitását. A történelem a mi

%elyettes$t%et ké&zetrendszerünk. A történeti regény reneszánsza, aszemélyes dokumentumok divatja, a történeti dráma irodalmi újjáéledése,

**



az oral histor) elbeszélések sikere %ogyan lenne értelmez%et másként,mint a kivesz fik(i! jelekéntQ A%ol megszilárdul, összes2r2södik ésfeltárul kollekt$v emlékezetünk kimer$tett tkéje, ott %atározza meg ezt afajta érzékenységet a %elyek iránti érdekldés. Iörténelem: a mélységbl

kiemelt korszak mélysége, egy igazi regény nélküli korszak igazi regénye.Emlékezet " ellé&tetve a történelem közé&&ontjába: az irodalomlátványos gyásza ez.

pierre nora - emlékezet És történelem között

Documents