1

Bércesi Zoltán -- Garamvölgyi Róbert

Polgári jogi alapfogalmak

- Előadásvázlat, témakörjegyzék belső, intézményi használatra a PTE ÁJK jogi asszisztens-

hallgatói számára -

- Jogi asszisztens felsőfokú szakképzés -

Pécs

2013/2014 tanév

1. szemeszter

2

3

Bevezetés

1 A polgári jog fogalma és rendszere

1.1 A polgári jog fogalma

Az általánossá vált, „hagyományosnak” tekinthető definíció szerint a polgári jog a társadalom vagyoni

és személyi viszonyait szabályozza a mellérendeltség és egyenjogúság elve alapján.

Mellérendeltségen azt értjük, hogy egyik fél sincs a másiknak alárendelve (mint pl. a közigazgatási

jogban az ügyfél-hatóság viszonyban).

Az egyenjogúság elve alapján egyik félnek sincs joga követelését önhatalmúan érvényesíteni, erre csak

állami eszközök (pl. per) útján van lehetősége.

1.2. A Ptk. rendszere

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvét a többször módosított 1959. évi IV. törvény

szabályozza, mely hat részből és 687 szakaszból áll. A Ptk. hat része a következő. I. Bevezető

rendelkezések. II. Személyek joga. III. Tulajdonjog. IV. Kötelmi jog. V. Öröklési jog. VI. Záró

rendelkezések.

2 A polgári jog alapelvei

2.1 A polgári jog alapelveinek fogalma és funkciói

A Ptk. Bevezető rendelkezései között olyan elvi jelentőségű szabályokat találunk, melyek egyrészt

kifejezik a törvénykönyv eszmeiségét, másrészt konkrét jogalkalmazási szerepük is van. Ezek az

alapelvek segítséget nyújtanak a jogalkalmazónak egyes konkrét jogszabályi rendelkezések megfelelő

értelmezésénél, másrészt - korábban vitatottan - a joghézagok kitöltésénél.

Az alapelvek tehát jogszabályi formában jelentkeznek, s ekként értelmező szerepük mellett – szűk körben – jogalkalmazói

döntések közvetlen jogalapjaiként is szolgálhatnak.

A Ptk Bevezető rendelkezései a következő alapelveket tartalmazzák: a./ az alanyi jogok szabad

gyakorlásának elve, b./ a tulajdon védelmének elve, c./ a jóhiszeműség és a tisztesség (kölcsönös

bizalom) elve, d./ a kölcsönös együttműködés elve, e./ a felróhatósághoz kötött felelősség elve, f./ a

joggal való visszaélés tilalmának elve, g./ a kármegelőzés elve, h./ a bírói út alapelve, valamint i./ az

értelmezési alapelv.

2.2 Az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve

A törvény az alanyi jogok védelme mellett biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad

gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően (2.§ (2) bek.- a magánautonómia elve) A

szabad joggyakorlás tehát nem korlátlan joggyakorlást jelent, az alanyi jog nem abszolút, nem vezethet

4

önkényes magatartáshoz. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás kirívó eseteit a törvény a joggal való

visszaélés tilalmazása formájában külön is kiemeli.

2.3 A tulajdon védelmének elve

A 3. § (1) szerint a törvény védi a tulajdonnak az Alkotmányban elismert valamennyi formáját. A

tulajdon védelmének törvényi deklarálásában egyenrangúnak és azonos oltalomban részesítendőnek

tekinthető az Alkotmányban elismert valamennyi tulajdonforma, közelebbről - az alaptörvény 9. §-a

szerint - a köztulajdon és a magántulajdon kategóriája.

2.4 A jóhiszeműség és tisztesség (kölcsönös bizalom) elve

A 4. §-ban a régi magánjogunkban már ismert, s 1991-ben „újjáélesztett” jóhiszeműség és tisztesség

elve került szabályozásra. Eszerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a

felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményei szerint kötelesek eljárni. A kölcsönös bizalom e kívánalma

egy etikai megalapozottságú mércét állít fel az egyébként autonóm, jogaikat szabadon gyakorló címzettjeinek magatartásával

szemben. A kölcsönös bizalom tehát az alanyi jogok szabad gyakorlása (magánautonómia) elvével szorosan összefüggő,

annak tartalmát jelentős mértékben meghatározó alapkövetelmény.

2.5 A kölcsönös együttműködés elve

A kölcsönös bizalom elvéhez hasonlóan a magánautonómia elvéhez való viszonyában értelmezhető a

kölcsönös együttműködés kívánalma is, amely szerint a felek jogaik gyakorlása és kötelezettségeik

teljesítés során kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Valójában itt is a polgári jogi jogviszony alanyainak – a feleknek - mikénti eljárását meghatározó szabályról van szó, ám

etikai alapú mérce helyett a törvényhozó a jogalanyok „egymással szembeni kölcsönös figyelmességével kapcsolatos

minimumelvárását” fejezi ki.

Az együttműködési kötelezettség speciális esetköreit jelentik a tartós jogviszonyok, és a jogszabályban közvetlenül elő nem

írt értesítési, tájékoztatási kötelezettségek.

2.6 A felróhatósághoz kötött felelősség elve

A 4. § (4) bekezdése szerint ha a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi

viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha valaki nem így jár

el, akkor magatartása neki felróható. Magatartásáért tehát e magatartás felróhatóságától függően

vonható – polgári jogi értelemben – felelősségre.

Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél – hasonlóképp

– felróható magatartására hivatkozhat. Saját felróható magatartására azonban előnyök szerzése végett

senki nem jogosult hivatkozni.

2.7 A joggal való visszaélés tilalmának elve

A törvény kimondja a joggal való visszaélés általános tilalmát. Joggal való visszaélésre a jogosultat

megillető alanyi jog társadalmi rendelltetéséhez nem igazodó gyakorlása esetén kerülhet sor,

különösen abban az esetben, ha e jog gyakorlása a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra

irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes

érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.

A joggal való visszaélés tehát azt feltételezi, hogy a jogalanynak valamely alanyi jog rendelkezésére áll (jogosult), e jog

gyakorlása azonban túllép azokon a kereteken, amelyeket az adott jog társadalmi rendeltetése feltételez. Ebből a szempontból

a joggal való visszaélés tilalma szervesen kapcsolódik az alanyi jogok szabad gyakorlása alapelvi kívánalmához (ld. fentebb

5

a./ pont), amennyiben utóbbi az alanyi jogok gyakorlását (annak jogalkotói biztosítását) csak e jogok társadalmi

rendeltetésének kereteiben tekinti lehetségesnek.

A joggal való visszaélés egyik speciális – talán leginkább gyakorlatias – esetét a Ptk. külön

szabályozza. Az 5.§ (3) bekezdése értelmében ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt

nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást

érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az

érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha

a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé. (Ezt az esetkört nevezzük a

joggal való visszaélés negatív alakzatának.)

Jogszabály által megkívánt nyilatkozat például a cselekvőképtelen személy helyett és nevében a törvényes képviselője által

tett nyilatkozat Ha ennek megtagadása különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, úgy az ítélettel pótolható. Ilyen

alapon bírósági ítélet ugyanakkor a gyakorlatban csak ritkán, szűk keretek között fordul elő.

2.8 A kármegelőzés elve

A kármegelőzés évtizedes múltú elve jelenleg is alapvető, számos részletszabályban felbukkanó irányító eszméje a polgári

jognak. Ugyanakkor az egyetlen olyan alapelv, amelyet normába foglaltan nem találunk meg a Bevezető rendelkezések

között. Más oldalról viszont gyakorlatilag valamennyi - eddig felsorolt - általános szabály a kármegelőzést is szolgálja.

Ezt a generális követelményt leginkább a Ptk. 6. §-ában rögzített utaló magatartás (vagy másképp

bíztatási kár) tényállása fedi. Eszerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére

kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan

magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

2.9 A bírói út alapelve

A Ptk-ban biztosított jogok érvényesítése – ha törvény kivételt nem tesz - bírói útra tartozik.

Egyébként e jogok védelmét az állam valamennyi szervének kötelezettségeként határozza meg a

törvény.

2.10 A Ptk. értelmezési elve

A Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. A

törvényértelmezés e követelménye egyrészt utal a bírói mérlegelés lehetőségére, másrészt ennek

korlátaira illetve kívánt irányára.

Az 1. § (1) bekezdése szerint a Ptk. hatálya alá tartozó viszonyokat szabályozó más jogszabályokat –

ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell

értelmezni. Így a polgári jog alapelvei nemcsak szűkebben a Ptk. egyes rendelkezéseit, hanem a tágabb

értelemben vett magánjog valamennyi normáját áthatják.

2.11 A Ptk.-ban nem rögzített (kodifikálatlan) magánjogi elvek

A Bevezető rendelkezésekben rögzített alapelvek mellett magánjogunknak számos olyan irányító eszméje van, melyek az

állandóan változó életviszonyokat hivatottak a jog „állandó”, statikus korlátaihoz illeszteni. Ezek az évszázados szokások

útján kialakult és rögzült alapelvi tételek törvényi kifejezést nem nyertek (kodifikálatlan alapelvek), de „íratlanul” is a jogi

köztudat részét képezik.

Magánjogunk három legfontosabb kodifikálatlan alapeszméje az ésszerűség,az igazságosság, és a

jogbiztonság követelménye.

6

7

Személyek joga

3 A jogalanyok köre általában, az ember mint jogalany

3.1 A magánjogi jogalanyok (személyek) köre általában

Jogunk a személyek két nagy csoportját ismeri: a természetes személyt (ember) és a jogi személyt.

Köztes alakzatként, ún. kvázi jogi személyként szabályozza a magyar jog azokat a szervezeteket,

amelyek cégnevük alatt úgy szerezhetnek jogokat és vállalhatnak kötelezettségeket, hogy a tagoktól

elkülönült szervezet és felelősségi viszonyok híján nem rendelkeznek jogi személyiséggel.

Hatályos jogunkban ilyennek minősül a közkereseti és a betéti társaság.

A személyiség kategóriáján belül megkülönböztetjük a jogképesség és a cselekvőképesség alapvető –

„személyállapoti” - fogalmait.

Jogképesség alatt a személyeknek azt a képességét értjük, hogy azokat jogok illethessenek, illetve

kötelezettségek terhelhessenek. Cselekvőképesség alatt ezzel szemben azt a lehetőséget értjük, hogy

valaki saját ténye által (saját magatartásával) jogváltozásokat idézzen elő. A jogképesség tehát passzív,

a cselekvőképesség aktív képesség.

A jogképesség és a cselekvőképesség elválhat, így létezhet jogképesség cselekvőképesség nélkül is (pl. az elmebeteg, a 14.

életévét be nem töltött kiskorú, vagy a jogi személy jogképes, de cselekvőképessége hiányzik.)

3.2 A jogképesség

3.2.1 A jogképesség fogalma általában

Jogképesség alatt a személyeknek (természetes személyeknek, az állam által jogalanynak elismert

szervezeteknek, valamint magának az államnak) azt a képességét értjük, hogy polgári jogviszonyok

alanyai lehessenek, jogok illethessék és kötelezettségek terhelhessék őket/azokat.

A természetes személyek jogképességének terjedelmét, kezdetének és megszűnésének kérdéseit a Ptk. részletesen

szabályozza. A jogi személyek (illetve jogi személyiség nélküli egyéb jogalanyok) jogképességének említett vonatkozásait az

adott jogi személytípusra irányadó speciális – a Ptk.ban vagy más magánjogi jogszabályban rögzített – rendelkezésekben,

differenciáltan találjuk.

A következőkben a természetes személyek jogképességének főbb kérdéseivel foglalkozunk.

3.2.2 A természetes személy (ember) jogképessége

3.2.2.1 A jogképesség tartalma

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A magyar polgári

jogban az ember jogképessége általános és feltétlen.

A jogképesség nem konkrét alanyi jog, hanem személyállapot. Ezért arról lemondani joghatállyal nem

lehet. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

Általános, mert elvileg minden olyan jogra vagy kötelezettségre kiterjed, mely természeténél fogva az adott személyt

megilletheti. Feltétlen, mert az adott személyt minden feltételtől függetlenül megilleti. Saját jogképességéről érvényesen

senki sem mondhat le, így a jogképesség az ember akaratával szemben is érvényesül.

A jogképesség az ember az életkorára, nemére, fajára, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozására

tekintet nélkül, minden ember tekintetében egyenlő.

8

3.2.2.2 A jogképesség kezdete

A jogképesség az embert - élve születése esetén – fogantatásának időpontjától kezdve illeti meg. Az

ember jogképességének kezdete tehát a fogantatás időpontja, a jogképesség feltétele ugyanakkor az

ember élve születése.

A fogantatás időpontjának meghatározása nehézségekbe ütközhet, így törvény ennek megállapítását

egy vélelem felállításával segíti. Eszerint a magzat fogamzása időpontjának a születéstől visszafelé

számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban

vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

Az élve születés megállapítás orvosi szakkérdés. A jogképesség szempontjából az életképességnek nincs jelentősége, így

amennyiben a csecsemő születését követően meghal, fogantatásától kezdődően jogképesnek tekintendő.

A megfogant, de még meg nem született méhmagzat tehát feltételesen jogképes, jogképessége az élve

születése – ún. felfüggesztő jellegű - feltételétől függ. Ha nem születik élve, jogképesség

szempontjából úgy kell tekinteni, mintha meg sem fogant volna.

3.2.2.3 A jogképesség megszűnése

A jogképesség megszűnik az ember halálával, illetve holtnak nyilvánításával és a halál tényének bírói

megállapításával.

a./ Az ember halála

Az emberi halál fogalma orvosi szakkérdés, s megállapítása az agyhalálhoz kötött.

Az agyhalál akkor állapítható meg, ha a vizsgált személy állapotát az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint

gyógyíthatatlan, végleges és visszafordíthatatlannak minősíthető heveny, súlyos, elsődleges vagy másodlagos agykárosodás

idézte elő.

A születés, az életbenlét és a halál tényét annak kell bizonyítania, aki arra jogának megállapítása vagy ellene érvényesített jog

kizárása, megszüntetése miatt arra hivatkozik.

A születést és a halál tényét anyakönyvi bejegyzés közokirat erejével bizonyítja, mellyel szemben szükség esetén

ellenbizonyításnak lehet helye.

b./ A holtnak nyilvánítás

Az eltűnt személyek halálától vagy életben lététől függő jogviszonyok rendezésére szolgál a holtnak

nyilvánítás intézménye. Holtnak nyilvánítás alatt annak bíróság által történő kimondását értjük, hogy

az eltűnt személyt meghatározott időponttól kezdve halottnak kell tekinteni.

Az eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben

létére utaló bármilyen adat ismeretes volna. A bíróság a halál napját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg. Ha a

körülmények mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja.

A bíróság az eltűnt személyt holtnak nyilvánító határozatában a halál helyét nem állapíthatja meg. Ha a halál helye a

bizonyítási eljárás adatai alapján ismertté válik, a halál ténye megállapításának van helye

A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni. Ha a holtnak

nyilvánított előkerül, a határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények – ha

jogszabály kivételt nem tesz – semmisek.

Ilyen kivételt jelent például a holtnak nyilvánítást követően a holtnak nyilvánított személy házastársa által kötött újabb

házasság, amelynek érvényét a holtnak nyilvánított előkerülése nem érinti.

Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábban vagy később tűnt el, de a

holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállnak, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot megfelelően módosítja. A

jogkövetkezmények ilyen esetben a módosított határozat szerint alakulnak.

Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és a holtnak nyilvánítás

feltételei nem állnak fenn, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot hatályon kívül helyezi. A határozat alapján beállott

jogkövetkezmények – ha jogszabály kivételt nem tesz – semmisek.

c./ A halál tényének bírói megállapítása

9

Ha a halált nem lehet közokirattal bizonyítani, de arra más bizonyíték van, akkor az érdekeltek a

bírósághoz fordulhatnak a halál tényének bírói megállapítása iránt.

A halál tényének megállapítása iránti kérelem bármikor előterjeszthető. A végzésben a halál napját és a lehetőséghez képest a

halál legközelebbi idejét is meg kell állapítani.

A bíróság a halál tényét végzésben mondja ki, melynek bizonyító ereje az anyakönyvi bejegyzéssel azonos.

3.3 A cselekvőképesség

3.3.1 A cselekvőképesség fogalma általában

Cselekvőképességen azt a jogi lehetőséget értjük, melynél fogva valaki saját akaratából a maga

nevében érvényes jognyilatkozatot tehet, ezzel jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat

(jognyilatkozati képesség v. „jogügyleti képesség”).

A cselekvőképesség - fogalmából következően - csak természetes személyeket illethet.

A cselekvőképesség kifejezés szélesebb értelemben az általános jogügyleti képességen túl átfogja az ún. vétőképességet is.

Ez utóbbi alatt a magánjogi deliktumok személyi feltételét értjük, vagyis azt, hogy egy jogellenes magatartás személyében

rejlő okból kinek lehet felróni. Ezt a konkrét esetben eljárt személy vizsgálatával lehet megállapítani.

A következőkben a cselekvőképesség fenti, szűkebb meghatározása alapján a jognyilatkozati képességre (ügyletképességre)

vonatkozó szabályokat részletezzük.

A cselekvőképességnek a törvény három fokozatát szabályozza: a (teljes) cselekvőképességet, a

korlátozott cselekvőképességet és a cselekvőképtelenséget.

3.3.2 A teljes cselekvőképesség

Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki

cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot (azaz „ügyletképes”).

A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

A jogképességhez hasonlóan tehát a cselekvőképesség az érintett személy erre irányuló akaratától függetlenül érvényesül, sőt

adott esetben annak ellenében is.

A törvényi megfogalmazásból kitűnik, hogy a jogalkotói kiindulópont (a „főszabály”) az ember teljes cselekvőképessége.

Csak az nem rendelkezhet teljes cselekvőképességgel akit a törvény e képességében korlátoz, illetve ebből kizár.

3.3.3 A korlátozott cselekvőképesség

3.3.3.1 A korlátozott cselekvőképesség esetei (a korlátozottan cselekvőképes személyek

köre)

Korlátozottan cselekvőképes

a./ az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.

Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a

nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges

gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

b./ az a nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez

szükséges belátási képessége - pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen szenvedélybetegsége miatt -

tartósan vagy időszakonként visszatérően – általános jelleggel vagy egyes ügycsoportok vonatkozásában - nagymértékben

csökkent.

3.3.3.2 A korlátozott cselekvőképességre vonatkozó főbb szabályok

a./ A korlátozottan cselekvőképes kiskorúakra vonatkozó főbb szabályok

10

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem

tesz - törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan

cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt a függő jognyilatkozatainak érvényességéről. Kivételes esetben korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet érvényes

jognyilatkozatot. Ezek az esetek a következők:

- tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;

-megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;

-rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat;

- megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.

A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével

visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, ez a határozata a

törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.

A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat,

amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve amelyek a munkával

szerzett keresményre vonatkoznak.

A törvényben maghatároz olyan eseteket is, amelyekben a törvényes képviselő nyilatkozatának érvényességéhez a

gyámhatóság hozzájárulása is szükséges.

b./ A korlátozottan cselekvőképes nagykorúakra vonatkozó főbb szabályok

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú cselekvőképességét a bíróság

általában, vagy csupán meghatározott ügycsoportokra nézve is korlátozhatja.

Ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot

tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét

nem korlátozza.

A bíróság különösen a következő ügycsoportok tekintetében korlátozhatja a gondnokság alá helyezett személy teljes

cselekvőképességét:

1. társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, illetve az azzal, valamint a munkaviszonyból és

munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, a 14/B. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt mértéket meghaladó

jövedelemmel való rendelkezés;

2. ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog;

3. családjogi jognyilatkozatok megtétele

5. a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele (a szerződés megkötése, illetve felbontása);

6. örökösödési ügyek;

7. bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok;

8. az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása;

9. tartózkodási hely meghatározása.

A korlátozottan cselekvőképes személy a gondnoka közreműködése nélkül is

-tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály feljogosítja;

-megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;

-rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli

ellátásból származó jövedelme 50%-ával; annak erejéig kötelezettséget is vállalhat;

- megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.

A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész

kérheti. Ennek érdekében a bírósághoz keresetet kell benyújtani. Gondnok lehet minden cselekvőképes nagykorú személy.

3.3.4 A cselekvőképtelenség

3.3.4.1 A cselekvőképtelenség esetei (a cselekvőképtelen személyek köre)

A cselekvőképtelenségnek három esete van.

a./ Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be.

b./ Cselekvőképtelen az is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges

11

belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - állandó jelleggel teljesen hiányzik. A gondokság

megszüntetésével a cselekvőképtelen személy cselekvőképességét visszanyeri.

Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá kiskorú személy is helyezhető. Ilyenkor a gondnokság hatálya a nagykorúság

elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik.

A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész

kérheti. Ennek érdekében a bírósághoz keresetet kell benyújtani. Gondnok lehet minden cselekvőképes nagykorú személy.

c./ Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei

viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.

3.3.4.2 A cselekvőképtelenségre vonatkozó főbb szabályok

A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis; nevében törvényes képviselője jár el. Ez alól

kivételt jelentenek a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített, illetve a cselekvőképtelen

által kötött olyan csekély jelentőségű szerződések, amelyek a mindennapi életben tömegesen

fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem igényelnek.

Törvényben meghatározott esetekben a törvényes képviselő nyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása

szükséges

A gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát –

végintézkedése kivételével - cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából

és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetében is

indokolt lett volna.

A korlátozott cselekvőképességen és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni,

akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés

teljesítésére is kötelezhető.

4 A jogi személyek

4.1 A jogi személyek fogalma és fajai általában

A jogi személyiség szervezeti jogalanyiság, azaz egy adott (tagjaitól elkülönült) szervezet felruházása

a tagokétól elkülönült jogképességgel. Jogi személyeknek minősülnek – az erre irányadó jogszabályok

rendelkezései szerint - az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek.

A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél

fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.

A szervezet jogképességét élesen meg kell különböztetni azoknak a természetes személyeknek a jogképességétől, akikből a

jogi személy összeáll, vagy akik a jogi személyből hasznot húznak.

A jogi személy lényegének és természetének meghatározása a jogtudományt évszázadok óta foglalkoztatja. Számos

különböző elmélet próbált választ keresni arra a kérdésre, hogy meghatározott testületek, szervezetek vagy vagyontömegek

miként rendelkezhetnek az emberéhez hasonló jogképességgel, mitől kezelhetők „személyként.” Általánosságban

megállapítható, hogy a jogi személyiség valójában egy absztrakció. Egy szervezetet a jog személynek tekint (személyiséggel

ruház fel) abból a célból, hogy a vagyoni forgalomban önállóan – kvázi személyként - léphessen fel, jogokat szerezhessen,

kötelezettséget vállalhasson, perelhető legyen, stb.

A jogi személyiség legáltalánosabb ismérvei a következők:

a./ Az állam által elismert cél érdekében való létrejövetel és működés.

Azaz olyan - társadalmi, gazdasági - funkció célzott ellátása, amelynek megvalósításához a szervezetnek önálló

jogalanyiságra van szüksége.

12

b./ Állandó szervezet (ügyintéző, képviseleti, illetve egyéb szervek), amelyek léte és működése elvileg

független a tagok személyében bekövetkező esetleges változásoktól.

Ha például egy egyesület 3 tagú elnökségének mindhárom tagja kilép az egyesületből, ez nem eredményezheti az elnökség

megszűnését. A kilépett tagok helyébe a szervezet új tagokat választ, akiknek jogköre ugyanaz, s ugyanazon elnökségként

járnak el és hoznak döntéseket.

c./ A szervezet tagjainak vagyonától elkülönített vagyon, és ehhez kapcsolódó – önálló - vagyoni

felelősség.

A jogi személyiséggel rendelkező szervezet (például egy részvénytársaság) saját tartozásaiért – akár egy magánszemély –

saját vagyonával felel. A szervezet tagjai (például a részvényesek) a szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal általában nem

felelnek.

4.2 A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok

A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes

fajtáihoz képest állapítja meg. Jogi személy általában jogszabályi, hatósági rendelkezéssel, vagy

önkéntes társulással jön létre.

A jogi személyt tehát létrehozhatja jogszabály, törvényi rendelkezés (pl. köztestület), vagy alakulhat – a törvény keretei

között és felhatalmazása alapján – a tagok önkéntes elhatározásával (pl. egyesület), illetőleg meghatározott személy(ek) erre

irányuló, törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő akaratnyilatkozata útján (pl. alapítvány) – utóbbi esetekben a

megalakulás további feltétele a szervezet nyilvántartásba vétele.

A jogi személy létesítéséről szóló jogszabályban, határozatban vagy okiratban meg kell állapítani a

jogi személy nevét, tevékenységét, székhelyét és - ha erről külön jogszabály nem rendelkezik -

képviselőjét.

A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat

érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való

rendelkezéshez minden esetben két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges.

A jogi személy megszűnésének – létrejöttéhez hasonlóan – több módozata lehetséges. A megszűnés

konkrét feltételeit és metódusát az adott jogi személyre vonatkozó jogszabályi rendelkezések rögzítik.

Megszűnhet a jogi személy tipikusan jogszabály, illetve hatósági (bírósági) határozat alapján, valamint

a tagok erre irányuló döntése révén.

A jogi személy megszűnését eredményező sajátos eljárásokként ismeretes a felszámolás, illetve a végelszámolás intézménye.

A felszámolási eljárás a fizetésképtelen jogi személy, míg a végelszámolás a fizetőképes jogi személynek a hitelezők

kielégítését (illetve az ezután megmaradó vagyonának megfelelő elosztását) követő jogutód nélküli megszűnését

eredményezi.

4.3 A jogi személyek fajai

A jogi személyek különböző szempontok alapján csoportosíthatók. A főbb csoportosítási lehetőségek

a következők:

a./ jogi személyek eredetük szerint magánjogi és közjogi alapítású jogi személyek lehetnek.

A jogi szakzsargonban szokás röviden magánjogi és közjogi jogi személyekről beszélni. Ez annyiban helytelen, hogy e

minőségében voltaképp valamennyi jogi személy magánjogi alakzat.

A magánjogi jogi személyek (pl. az egyesület, a részvénytársaság stb.) a magánautonómia körében

keletkeznek, magánjogi tényállásból erednek, magánérdeket képviselnek. A közjogi jogi személyek

(pl. közalapítvány, köztestület, stb.) olyan szervezetek, amelyek valamely közfunkció (közhatalmi

feladat) ellátására alakulnak.

b./ Szerveződésük jellege szerint különböztetünk a személyösszességek és a vagyonösszességek

között.

13

A személyösszességeket többnyire testületnek, közösségnek vagy egyesülésnek (pl. egyesület, köztestület), a

vagyonösszességeket alapítványoknak, alapoknak vagy intézeteknek nevezzük.

c./ Tevékenységüket tekintve különbséget tehetünk a gazdasági célra alakult (profitorientált), valamint

az elsődlegesen nem gazdasági célra létrejött (ún. nonprofit jellegű) jogi személyek között. Tipikus profitorientált jogi személyeknek tekintendők a – jogi személyiséggel rendelkező – gazdasági társaságok (pl.

korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), illetve a szövetkezetek. Nonprofit jogi személy ezzel szemben például az

alapítvány, a közalapítvány az egyesület, a köztestület, az egyesülés, a közhasznú társaság vagy a sportági szakszövetség.

4.4 Egyes főbb jogi személyek

4.4.1 Az egyesület

Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az

alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére

szervezi tagjai tevékenységét.

Társadalmi szervezetet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzésére nem lehet

alapítani.

Az egyesület alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát

megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza.

Az egyesület alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevéről, céljáról és székhelyéről, valamint szervezetéről. Az

egyesület a nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé. A nyilvántartást az egyesület székhelye szerinti megyei bíróságok

vezetik.

A társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által – az alapszabályban meghatározottak szerint

– közvetlenül vagy közvetett úton választott testület.

A társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szervének magyar állampolgár, Magyarországon letelepedett, illetőleg

magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár, valamint – társadalmi szervezet nemzetközi

jellege esetén – más nem magyar állampolgár is tagja lehet, feltéve hogy nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától.

A társadalmi szervezet legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább öt évenként kell összehívni. A legfelsőbb szervet össze

kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, illetőleg ha a tagok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően

meghatározott hányada – az ok és a cél megjelölésével – kívánja. Az ügyintéző és képviseleti szerveket az alapszabály eltérő

rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani.

Az egyesület tartozásaiért saját vagyonával fel. A tagok - a tagdíj megfizetésén túl - az egyesület

tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek.

4.4.2 A köztestület

A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását

törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez

kapcsolódó közfeladatot lát el.

Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.

Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy

meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.

Például ügyvédi tevékenység csak ügyvédi kamarai tagság mellett gyakorlható (kényszertagság).

4.4.3 Az alapítvány

Az alapítvány az alapító(k) által meghatározott célra rendelt vagyontömeg, illetve az ennek kezelésére

létrehozott szervezet egysége, amelyet a magánjog a törvényben meghatározott feltételek esetén jogi

személyiséggel ruház fel. Alapítványt - tartós közérdekű célra - alapítóként magánszemély jogi

személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és jogi személy (a továbbiakban együtt:

alapító) alapító okiratban alapítványt hozhat létre.

14

A vagyonrendelés célja akkor tekinthető közérdekűnek, ha az a társadalom vagy az egyének széles

körének érdekét szolgálja. Az alapítvány elsődlegesen gazdasági-vállalkozási jellegű tevékenységet

nem végezhet.

Az alapítvány jogi személyiségéhez annak bírósági nyilvántartásba vétele szükséges. A nyilvántartásba vétel nem tagadható

meg, ha az alapító okirat a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. A nyilvántartásba vétel után az alapító az

alapítványt nem vonhatja vissza.

Az alapítvány – általában kuratóriumnak nevezett - kezelő szerve az alapítvány képviselője. Nem jelölhető ki, illetve nem

hozható létre olyan kezelő szerv (szervezet), amelyben az alapító – közvetlenül vagy közvetve – az alapítvány vagyonának

felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat. Meghatározó befolyásnak tekinthető például, ha az alapító az alapítvány

bankszámlája felett rendelkezni jogosult képviselője egyben.

4.4.4 A gazdasági társaságok

4.4.4.1 A gazdasági társaságok általában (fajai, főbb szabályai)

A gazdasági társaságok olyan szervezetek, amelyek saját cégnév alatt üzletszerű gazdasági

tevékenység folytatása céljából jönnek létre és működnek. Gazdasági társaság alapítója lehet az állam,

a jogi személy (a jogi személyiség nélküli – jogképes – gazdasági társaság), valamint a természetes

személy (ember).

A gazdasági társaságok jogképesek, tehát jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, így

különösen tulajdont szerezhetnek szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők.

Gazdasági társaság kizárólag a törvényben meghatározott formában és módon alapítható. Hatályos

jogunk a következő társasági formákat ismeri:

a./közkereseti társaság (kkt.),

b./betéti társaság (bt.),

c./ korlátolt felelősségű társaság (kft.)

d./ részvénytársaság (rt.)

5 A személyek polgári jogi védelme

5.1 A személyek polgári jogi védelmének irányai

A dologi jogok mellett az abszolút jogok másik jellegzetes csoportja azon jogok rendszere, amelyek

meghatározott személyben rejlő érdeket vagy valamely szellemi alkotást részesítenek mindenki mással

szemben feltétlen és másokat kizáró védelemben. Bárki jogosult tehát a törvények és mások jogainak

korlátai között személyiségét szabadon kibontakoztatni, és követelheti, hogy ebben más ne

akadályozza, ne háborítsa.

E definíció egyben kijelöli a - tágabb értelemben felfogott - személyiségi jogok rendszerének két fő alrendszerét. Ezek:

a.) az ember személyéhez, a személyiséghez illetve annak meghatározott vonatkozásához kapcsolódó, az egyén integritását

általában illetve tipikus elemeiben védő jogok (személyhez fűződő jogok) rendszere, valamint

b.)a kreatív szellemi tevékenység eredményeképpen létrejött, s ekként az egyén gondolatvilágában gyökerező, a

személyiségéhez szorosan kapcsolódó szellemi alkotásokat, illetőleg az ezekhez kötődő eszmei és egyben vagyoni érdekek

oltalmaként szolgáló normarendszer.

5.2 A személyhez fűződő jogok

5.2.1 A személyhez fűződő jogok általában

A Ptk. 75.§.-ának generálklauzula jellegű rendelkezése szerint a személyhez fűződő jogok általában a

törvény oltalma alatt állnak. E szabály tehát a személyt elvileg megillethető valamennyi személyhez

fűződő jogosultságra vonatkozik ezek kimerítő felsorolása nélkül. E jogokat mindenki köteles

tiszteletben tartani.

15

A törvényhozó generálklauzulás megoldása e téren azért indokolt, mivel a személyiség egyes belső, lelki illetőleg külső,

fizikai vonatkozásai, elemei gyakorlatilag felsorolhatatlanok. Emellett az életviszonyok fejlődő változása folytán az egyén

számára a személyiség kibontakoztatásának újabb lehetőségei, illetőleg ezzel együtt a személyiség meghatározott

szegmenseire vonatkozó újabb oltalmi igények keletkezhetnek. Mindez pedig következik a személyiség definiálásának

nehézségeiből, amely a különböző tudományágak (biológia, pszichológia, filozófia stb.) megközelítéseinek eltéréseitől

függően változó. A személyiségi jogok tárgyaként a személyiség a test és szellem egységeként definiálható, „ amely

kifejezésre juttatja az egyén viselkedését és gondolkodását.; ez a viselkedés és gondolkodás jelenti a személyiség

értékminőségét, azt, amiben a személyiség különbözik mástól.... A személyiségi jog az általánosan jellemző értékminőséget

védi.”(Petrik)

Mivel az oltalomra érdemes egyes személyhez fűződő értékek (oltalmi érdekek) kimerítő felsorolása lehetetlen, ezért a

törvény -a generálklauzula „értelmezéseként” - példálózva sorolja fel azon értékcsoportokat, amelyek révén a személyiség

tipikusan megnyilvánul. Ezt követően pedig a Ptk. a legjellemzőbb (tipikus) nevesített személyhez fűződő jogok

részletszabályait rőgzíti.

A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti ekként különösen

a.) a személyiség társadalmi-pszichikai vonatkozásait érintő sérelemként a magánszemélyek bármilyen

hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, valamint a

lelkiismereti szabadság, a becsület és az emberi méltóság sérelme, illetőleg

b.) fizikai vonatkozásait érintő sérelemkét a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség,

az egészség megsértése

A személyiségi jogok nemcsak magánszemélyeket, hanem önálló jogalanyisággal bíró szervezeteket,

jogi személyeket is illethetnek, mivel a személyiség meghatározott, oltalomra érdemes aspektusai

irányukban is értelmezhetők. Ezért a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a

jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem – jellegénél fogva – csak a

magánszemélyeket illetheti meg.

A személyhez fűződő jogok jellegüknél fogva elidegeníthetetlenek, azokról lemondani nem lehet. A

személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

E szabály azonban nem zárja ki azt, hogy a jogosult bizonyos személyiségét egyébként sértő behatásokat megengedjen. A

személyhez fűződő jogokat tehát sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás

megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.

5.2.2 A legjellemzőbb – tipikus - személyhez fűződő jogok

5.2.2.1 A névviselés joga

Mind a természetes személynek mind a jogi személynek joga van a névviseléshez. A névviselési jog

sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló

nevet használ.

A név valamely személy olyan megjelölése, amelynek funkciója az adott személy azonosíthatósága. Az azonosíthatóság

egyrészt kifejezi az adott személy más személyektől való megkülönböztetését, másrészt az egyén közösségi (pl. családi,

rokoni) kapcsolatainak felismerhetőségét.

Tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is

lehet folytatni, amennyiben ez mások jogait és törvényes érdekeit nem sérti. A felvett név joga a jelzett

tevékenységek gyakorlói számára (pl. előadóművészek, írók, politikusok) az általános névviselési

szabályok alóli törvényi kivételként minősíthető. Funkciója azonban az általános névfunkciókkal

egyezik, így törvényi védelme indokolt.

A tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató – ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló

tevékenységet folytató személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy

elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

A jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek

a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A jogi személy

nevével kapcsolatos legfontosabb törvényi elvárás tehát az, hogy más jogi személyek névviselési jogát

ne sértse.

A jogi személyek elnevezésekor - a bírói gyakorlat által kikristályosított - három elvre kell tekintettel lenni: a névvalódiság, a

névszabatosság és a névkizárólagosság elveire.

16

A névvalódiság annak követelményét jelenti, hogy a jogi személy nevének kiválasztásában valósághű állapotra kell alapozni.

Kerülni kell tehát az elnevezéskor annak látszatát, hogy a jogi személy a tevékenységét más jogi személy (szervezet)

tevékenységéhez kapcsolódóan végzi, vagy azzal azonosítható.

A névkizárólagosság kívánalma arra utal, hogy meghatározott földrajzi egységen belül hasonló tevékenységi körben működő

jogi személyek azonos, vagy összetéveszthető néven ne szerepelhessenek.

A névszabatosság elve szerint a névnek lehetőleg utalnia kell a jogi személy jellemző tevékenységére, profiljára, illetőleg

meg kell felelnie a magyar nyelv stiláris és nyelvhelyességi követelményeinek.

5.2.2.2 A jőhírnév védelme

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A jóhírnév sérelmét jelenti

különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt

hamis színben tüntet fel. A hírnév olyan információk, ismeretek összessége, amelyek valamely személy társadalom általi értékelését alapozzák meg.

Ezért nem közömbös, hogy adott személy társadalmi értékítéletét befolyásoló információk valósághű tényállításokon

alapulnak-e. A reális alapokat nélkülöző negatív adatoknak illetve közléseknek az egyén objektív megítélését torzító

következményeivel szemben tehát a személyiség jogi oltalma indokolt.

Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl

vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb

igényeken kívül – követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény

mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények

(helyreigazítás).

A jóhírnév sérelmének hátrányos erkölcsi következményei a sajtó által biztosított nyilvánosság révén fokozott súllyal

jelentkezhetnek. A személyiség objektív társadalmi megítéléséhez fűződő érdekek többlet-védelmi igénye tehát e tényállásra

speciális jogintézmény, az ún. sajtóhelyreigazítás megteremtését indokolták. Igénybevételének lehetősége e többlet oltalmi

szükséghez igazodik : a személyiség jelzett vonatkozásának megsértése esetén a sértett számára lehetséges egyéb törvényes

igényeken felül érvényesíthető.

5.2.2.3 A képmás ás a hangfelvétel védelme

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos

bármiféle visszaélés.

A személyiség külső megjelenése az egyén azonosításának és megkülönböztethetőségének természetes eszköze. A kép és a

hang sajátosságai a testi felismerhetőség mellett közvetetten a személyiség immanens jellegzetességeire is utalnak. „Az

ember külső megjelenése a személy számára a külső világban érvényesül és közvetetten kifejezi a személyiség belső

sajátosságait is: az ember jellemét, értelmi és érzelmi világát, indulatait, a személy társadalmi szerepét, ezáltal az egyed

megkülönböztetésének és azonosításának nélkülözhetetlen eszköze és feltétele, a személyiség megvalósítását és

érvényesítését szolgálja.” (Törő in: Petrik) A kifejtettek nyilvánvalóan indokolttá teszik a képmás és a hangfelvétel - azaz az

ember külső megjelenésének illetve megnyilvánulásának tárgyi eszközökkel (rajz, festmény, fénykép, videofelvétel,

hangkazetta-felvétel stb.) való rögzítése - általános, bármilyen visszaéléssel szemben érvényesülő jogi védelmét.

Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A

hozzájárulás megtörténhet írásban, szóban sőt ráutaló magatartással is.

E hozzájárulási követelmény alól azonban a közérdek szempontjaira tekintettel két kivételt rögzít a

törvény:

a./ Nyilvános közszereplés esetén a felvétel az adott személy hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható.

b./Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt)

nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

5.2.2.4 A titokvédelem

Személyhez fűződő jogot sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki magántitok, üzemi vagy üzleti

titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél.

17

5.2.2.5 A magánlakáshoz fűződő jogok védelme

A törvény védi a magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jogot.

5.2.2.6 A személyek adatokkal kapcsolatos személyhez fűződő jogok védelme

A számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás a személyhez fűződő

jogokat nem sértheti.

A nyilvántartott adatokról tájékoztatást – az érintett személyen kívül – csak az arra jogosult szervnek

vagy személynek lehet adni.

Ha a nyilvántartásban szereplő valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett

személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon

követelheti.

5.2.2.7 A kegyeleti jog

A kegyeleti jog meghatározott személyt más, már meghalt személy emlékére tekintettel megillető

sajátos személyhez fűződő jog.

A meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a

személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi

személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az

ügyész is jogosult.

5.2.3 A személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei

5.2.3.1 Általában

A személyhez fűződő jogok megsértésének számos jogkövetkezményét ismeri a törvény. E

jogkövetkezmények egyidejűleg is alkalmazhatók. A jogkövetkezmények között különbség tehető

aszerint, hogy objektív, vagy szubjektív alapon alkalmazandók.

Az objektív alapú jogkövetkezmények alkalmazása független attól, hogy a jogsértő személynek a

személyhez fűződő jog megsértése felróható-e. A szubjektív alapú jogkövetkezmény csak abban az

esetben alkalmazható, ha a jogsértő személy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában

elvárható (vétkesség).

5.2.3.2 Egyes jogkövetkezmények

Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi

igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy

szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot

biztosítsanak;

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a

jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg

jogsértő mivoltától megfosztását;

e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint, emellett

f./ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a

bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

Az a-d./ pontokban jelzett jogkövetkezmények objektív, az e-f. pontokban meghatározott szankciók

szubjektív alapúak.

18

5.3 A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok – a szellemi tulajdonjog

5.3.1 A szellemi tulajdonjog védelme

A Ptk. a személyhez fűződő jogok védelme mellett deklarálja az ún. szellemi alkotások védelmét is,

amelynek részletszabályait ugyanakkor nem tartalmazza. E törvényi felhatalmazás alapján a szellemi

alkotások meghatározott fajtáinak (illetve egyéb szellemi produktumoknak és kapcsolódó

teljesítményeknek) jogi védelmét külön jogszabályok rögzítik.

A Ptk. ugyanakkor általános védelem alá helyezi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem

rendelkeznek, amelyek azonban társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.

E jogszabályok „építik fel” a - tág értelemben vett - szellemi alkotások joga, vagy modernebb

szóhasználattal szellemi tulajdonjog rendszerét. A szellemi tulajdonjog a magánjog speciális, relatív

önállósággal rendelkező területe (ius speciáléja).

Dologi jog

6 Alapok

6.1 A dologi jogok fogalma, a dologi jogviszony

6.1.1 A dologi jogok fogalma, jogi természete

Dologi jogoknak azon abszolút jogosultságokat tekintjük, amelyek a jogosultat valamely dologra

nézve megilletik. A dologi jog „kizáró jognak” minősül, mivel a jogosultnak a dologra nézve

kizárólagos uralmi helyzetet teremt. E hatalom gyakorlását más nem akadályozhatja, nem zavarhatja.

6.1.2 A dologi jogviszony

Dologi jogviszonynak - az előbbiekre tekintettel - meghatározott személy(ek) minden más személlyel

szemben valamely dologra vonatkozóan fennálló jogi vonatkozásainak összességét nevezzük.

6.1.3 A dologi jogok rendszere

A dologi jog rendszere alapvető jogintézményeivel jellemezhető. Ezek a következők: a./ tulajdonjog,

b./ idegen dologbeli jogok (korlátolt dologi jogok), c./ birtok.

a./ A tulajdonjog az a legteljesebb és legkizárólagosabb jogi uralom, amelynél fogva a tulajdonos - a

jogszabályok keretei között és mások jogainak sérelme nélkül - bárki jogosulatlan behatását a dologra

nézve kizárhatja.

b./ Az idegen dologbeli jogok a tulajdonjogból kivált, önállósult dologi jogosultságok, amelyek a

jogosultat más személy tulajdonában álló (idegen) dologra vonatkozóan illetik meg. Azt idegen dologbeli jogokat másképpen korlátolt dologi jogoknak is szokás nevezni, mivel csak bizonyos vonatkozásokban

biztosítanak a jogosult számára az idegen dologra nézve másokat kizáró hatalmat.

c./ A birtok jogi fogalma egyfelől egy objektív tényhelyzetet jelöl: valamely dolog fizikai uralom alatt

tartását. Másrészt azonban utal a hatalom gyakorlójának azon szándékára is, hogy ezen uralmat a maga

javára gyakorolja.

19

6.2 A dolog

6.2.1 A dolog jogi fogalma

A dologi jog alapvető kategóriája a dolog. Dolognak minősül – ekként a dologi jog tárgya lehet -

minden birtokba vehető testi tárgy. A Ptk azonban bővíti e kört, kimondván, hogy - ha a törvény

kivételt nem tesz - a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és a értékpapírokra,

valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is.

A dolog módjára hasznosítható természeti erők alatt elsősorban a villamos energiát kell érteni, de ennek analógiájára minden

olyan természeti erőt is, amely birtokba vehető. (pl. napfény, víz)

6.2.2 A dolgok osztályozása

A dolog, mint a dologi jog tárgya a gyakorlatban megszámlálhatatlan fajtában, változatban fordul elő.

Ezért szükség van meghatározott szempontok szerinti osztályozásra. A dolgok osztályozása

hagyományosan a következő szempontok alapján történhet: a dolgok természeti tulajdonsága,

forgalomképessége, egyes dolgok más dolgokhoz való kapcsolata.

6.2.2.1 A dolgok osztályozása természeti tulajdonságuk szerint

a) Ingók és ingatlanok

Ingatlan: a telek vagyis a földterület körülhatárolt része és mindaz ami azzal alkotórészként összefügg.

Ingó dolgok azok, amelyek állaguk sérelme nélkül változtathatják helyüket, éspedig vagy saját erejük

által (pl. állatok) v. pedig idegen erő hatására (pl. élettelen dolgok). Valójában minden olyan dolog

ingónak minősül, amely ingatlannal nem tekinthető.

b) Elhasználható, elhasználhatatlan dolgok

Elhasználható az a dolog, amelyet rendeltetésszerűen használni csak az állag elfogyasztásával,

megsemmisítésével lehet. (Ilyenek pl. az élelmiszerek., de ide tartozik a pénz is, mivel a

rendeltetésszerű használata az elköltés a pénztulajdonos szempontjából elfogyasztásnak minősül.)

Elhasználhatatlan ellenben a dolog, ha többszöri ill. állandó használatot enged anélkül, hogy állagában

- a rendes kopást nem számítva - fogyatkoznék. (Pl. munkaeszközök, használati tárgyak.)

c) Helyettesíthető és helyettesíthetetlen dolgok:

Helyettesíthető dolog az, amelyik a forgalomban nem egyedileg megjelölve, hanem mennyisége

(űrtartalom, hosszúság, súly, darabszám stb.) szerint szerepel, mivel nagy tömegű egymással

egyenértékű és felcserélhető példányban szokott előfordulni (pl. élelmiszer nyersanyagok).

Helyettesíthetetlen az a dolog, amelyiknél a dolog egyediségét a forgalom lényegesnek tartja (pl. a

Bendegúz nevű kutya).

d) Osztható és oszthatatlan dolgok:

Oszthatóak azok a dolgok, melyek eredeti jellegűk megváltozása nélkül olly módon darabolhatók

részekre, hogy a felosztással nyert részek csupán aránylagos értékcsökkenést szenvednek. Ellenkező

esetben a dolog oszthatatlan.

(Oszthatóak pl. a telek, a házingatlan emeletek szerint. Oszthatatlanok pl. a gépek. szerszámok, bútorok, könyv.)

e) Egyszerű és összetett dolog:

Egyszerű dolog az, amely természettől fogva egységes. Ide tartoznak kpl. az egy darabból álló

homogén élettelen dolgok (gerenda, márványtömb, egyetlen tömbből faragott szobor).

Összetett dolog: több, korábban egyszerű dologból mesterségesen létrehozott új dolog, melynek

egységét a gazdasági felfogás adja (pl. hajó, szekér, ház).

20

6.2.2.2 A dolgok osztályozása forgalomképességük szerint

a./ Forgalomképtelen dolog az, amely magánjogi forgalom tárgya nem lehet. Ilyenek az állami

tulajdon kizárólagos tárgyai és a törvényben meghatározott más dolgok.

Kizárólag az állam tulajdonában vannak például a természetes tavak, folyók, ezek medrei, az országos közutak, hidak stb.

b./ A forgalomképes dolgok a vagyoni forgalom tárgyaként szerepelhetnek, azaz e dolgokkal

tulajdonosaik az általános szabályok keretében szabadon, speciális korlátozásoktól mentesen

rendelkezhetnek, így azok tulajdonjogát másra átruházhatják.

c./ Korlátozottan forgalomképesnek azokat a dolgokat tekintjük, amelyek forgalomképessége

általánosságban nem kizárt, ugyanakkor a vagyoni forgalomban való részvételük – speciális

jogszabályi rendelkezés alapján - meghatározott jogviszonyokban korlátozott, feltételekhez kötött.

Meghatározott dolgok elidegenítése, megszerzése például speciális jogszabályi feltételekhez (pl. hatósági engedélyhez)

kötött. Ezek híján az adott dolog vagyoni forgalomban való részvétele tiltott.

6.2.2.3 A dolgok osztályozása más dologhoz való kapcsolatuk szerint

a) Fődolog és mellékdolog

Azt a dolgot, amelyik a másik jogi sorsát meghatározza fődolognak, azt pedig amelyik a fődolog jogi

sorsában osztozik, mellékdolognak nevezzük.

b) Alkotórész, tartozék

Az alkotórész a leggyakrabban előforduló, legfontosabb dologkapcsolat. Ezzel magyarázható, hogy

fogalmát a tv. is meghatározza. „A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van

tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog v. elválasztott része elpusztulna), illetőleg értéke v.

használhatósága számottevően csökkenne. (Pl. kocsi kereke, házba beépített gerenda, fürdőkád.)

A fő- és mellékdolog közötti kapcsolat másik fajtája a tartozék. A tartozék az a mellékdolog, ami nem

alkotórész ugyan (önálló dologi létét nem veszti el), de a fődolog rendeltetésszerű használatához vagy

épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti: (pl. a szemüvegtok, csónakevező) A

tartozék mindig csak ingó dolog lehet. A tulajdonjog a tartozékra csak kétség esetén terjed ki.

c) Növedék

Ha egy dolognak egy másik dolog alkotórészévé válik, ez mindig a dolog növedéke. A Ptk. a növedék legtipikusabb esetét mint a tulajdonszerzés egyik módját szabályozza a föld vonatkozásában. A 126. §

alapján növedék mindaz ami eredetileg nem volt a föld alkotórésze, de utóbb azzá vált.

d) Gyümölcs

Természetes gyümölcs alatt értjük egy dolognak olyan időszakonként visszatérő természetes

növekményét, melyet a gyümölcsöző dolog az állag sérelme nélkül hoz létre. A fődologtól való

elválasztást megelőzően még nem önálló dolog, hanem csupán dologrész, mely a fődolog jogi sorsát

osztja. (Pl. a növény termése, állat szaporulata)

A jogi gyümölcs (polgári gyümölcs) nem más mint mely akár gyümölcsöző, akár nem gyümölcsöző

dolog használatának átengedéséért szerződésileg megállapított ellenérték, többnyire pénz. (Pl. lakbér)

e) Haszon

A haszon a gyümölccsel rokon fogalom, de annál sokkal tágabb és kevésbé körülírható. Minden olyan

előnyt, mely az előbbiek szerint gyümölcsnek nem minősül, de a dologhoz fűződik haszonnak

nevezzük. Pl. ha valaki bérbeadja házát a bér annak polgári gyümölcse, ha maga lakja, annak haszna.

A dolog hasznai főszabály szerint a tulajdonost illetik meg.

f) Dologösszesség

21

Több önálló, de azonos rendeltetésű dolognak az összefoglalása egy gyűjtőfogalom alá. Például ilyen a

nyáj vagy a könyvtár.

7 A tulajdonjog statikája (a tulajdonjog alanya, a tulajdonos jogállása)

7.1 A tulajdonjog alanya általában

A tulajdonjog alanya lehet általánosságban minden jogképes személy. Tulajdonosi pozícióba kerülhet

tehát bármely természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező

jogalany (ld. előző fejezet).

Tulajdonos lehet tehát az a természetes személy is, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy kizárt (például egy 3 éves

gyermeknek is lehet tulajdona, mivel jogképes).

A tulajdonjog meglehetősen tág és sokrétű alanyi körét jellege szerint két fő szempont alapján

csoportosíthatjuk:

a./ egyrészt aszerint, hogy a tulajdonosi pozícióban természetes személy, vagy jogi személy (illetve

jogi személyiség nélküli jogalany szervezet) áll.

Ilyen alapon különböztetünk egyéni, illetve szervezeti tulajdonlás között. A szervezeti tulajdonlásnak – a tulajdonos

minőségétől és szervezeti jellegzetességeitől függően – számos változata lehetséges. Szervezeti tulajdonos lehet például egy

gazdasági társaság, de tulajdonosi pozícióban állhat az önkormányzat, illetve az állam is (utóbbi esetekben köztulajdonról

beszélhetünk).

A szervezeti tulajdonlási formák közös jellegzetessége, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása áttételesen, közvetetten valósul

meg. A jog által személyiséggel felruházott szervezet ugyanis egy jogi absztrakció, amely ily módon cselekvőképességgel

nem rendelkezik, így jognyilatkozatai megtételéhez, jogai gyakorlásához végső soron természetes személy képviseletére

szorul.

E képviselet – a szervezet absztrakciós fokától függően – több „áttételen” keresztül is megvalósulhat. Például egy korlátolt

felelősségű társaság tulajdonosi jogait közvetlenül szervezeti képviselője (az ügyvezető) által gyakorolja. Az állam a

tulajdonosi jogokat meghatározott szervei például (Kincstári Vagyoni Igazgatóság) útján gyakorolhatja, amely szervezetek

ugyanakkor jognyilatkozataikat szintén természetes személy képviselőik (pl. az igazgató) útján teszik meg.

b./ másrészt annak alapján, hogy az adott dolognak csupán egyetlen személy a tulajdonosa, vagy

ugyanazon dologra nézve egyidejűleg több személy is „osztozik” a tulajdonjogon (közös tulajdon)

A közös tulajdon kapcsán a tulajdonostársak jogviszonyait a polgári jog részletesen rendezi, amelyet a következő fejezet

mutat be.

7.2 A közös tulajdon

7.2.1 A közös tulajdon fogalma

A közös tulajdon (tulajdonközösség) olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog ugyanazon a dolgon

meghatározott eszmei hányadrészek szerint több személyt illet meg.

A tulajdonostársaknak együttvéve ugyanannyi tulajdonosi jogosultsága és tulajdonosi terhe van,

mintha a tulajdonos csupán egyetlen személy volna. A jogosultságok és a terhek a tulajdonostársak

között eszmei hányadrészek szerint oszlanak meg. (Közös tulajdon jön létre pl. házassági

vagyonközösség keletkezése esetén, vagy közös öröklésnél.)

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem maga a dolog kerül - természetben - megosztásra a tulajdonostársak között, hanem – az

eszmei hányadok szerint - a dologra vonatkozó tulajdonjog.

Arra nézve, hogy a tulajdonostársakat a tulajdonjog a közös dolgon milyen eszmei hányadok szerint illeti meg szerződés, más

jogügylet, törvényi rendelkezés ill. a felek megállapodása az irányadó. Ha azonban az arány nincs megállapítva és általában

kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő. (Közös tulajdon jön létre pl. házassági vagyonközösség

keletkezése esetén, közös öröklésnél.)

22

7.2.2 A tulajdonostársak jogviszonyai

A tulajdonostársak jogviszonyai két csoportba sorolhatók. A tulajdonostársak egymás közti (belső) és

harmadik személyekkel szemben levő (külső) jogviszonyok.

7.2.2.1 A tulajdonostársak belső jogviszonyai

a) A közös dolog birtoklása, használata:

A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogot azonban egyik

tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek

sérelmére.

A birtoklás és a használat eszerint a tulajdonostársak között elvileg nincs megosztva, mindegyikük egyformán jogosult rá,

mégpedig az egész dologra nézve. Gyakorlatilag azonban a birtoklás és a használat kérdésében a felek megállapodása lesz a

döntő. Ha a birtoklás és a használat kérdésében a tulajdonostársak nem tudnak egyhangú döntéssel megállapodni, akkor

szótöbbséggel határoznak. Minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga

b) A közös dolog hasznainak szedése és hasznosítása

A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg [141.§ (1) bek.]. A

hasznok szedésétől különbözik a hasznosítás módja. Ennek kérdésében is szótöbbséggel kell

határozni. A hasznosítás többféleképpen történhet (haszonélvezetbe, használatba, bérbe, haszonbérbe

adás). Bérbe és haszonbérbe adás esetén a többi tulajdonostársakat előbérleti, előhaszonbérleti jog

illeti meg.

c) A közös dologgal járó terhek és a kárveszély viselése

A dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a tulajdonostársakat tulajdoni

hányaduk arányában terhelik és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. (141.§)

A dologgal kapcsolatos egyéb kiadásokat három csoportba sorolhatjuk. Vannak olyan kiadások,

amelyek az állag megóvásához feltétlenül szükségesek, vannak a rendes gazdálkodás körét meg nem

haladó egyéb kiadások és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások. Ha a tulajdonostársak

között vitás, hogy a tervezett munkálat feltétlenül vitás, hogy a tervezett munkálat feltétlenül

szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához, a bíróság határoz (143.§).

Az állag megóvásához és fenntartásához szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult

elhatározni és elvégezni, de lehetőség szerint értesítenie kell a többieket. Nincs szükség az értesítésre,

ha halaszthatatlan munkálatokról van szó.

Más a helyzet a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó egyéb kiadások esetében. Ilyenkor a

tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában szótöbbséggel határoznak. A rendes gazdálkodás körét

meghaladó kiadásokhoz a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges.

d) A megtámadási kereset

A kisebbségben levő tulajdonostársak védelmére szolgáló jogintézmény a megtámadási kereset. A Ptk

kimondja: Ha a tv. szótöbbséges határozatot kíván meg, és a határozat az okszerű gazdálkodást sérti

vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál

megtámadhatja.

7.2.2.2 A tulajdonostársak külső jogviszonyai

a) Tulajdonjoggal való rendelkezés:

Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A rendelkezési jognak egyedül az

elővásárlási, előbérleti, ill. előhaszonbérleti jog a korlátja.

A külön jogszabályban más személy részére biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.

Az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog haszonélvezetbe vagy használatba

adásához, az egész dolog biztosítékul lekötéséhez vagy más módon való megterheléséhez a

tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges

23

b) A tulajdonjog védelme

A tulajdonjog védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan felléphet. Ha a közös dolog kikerül a

tulajdonostársak birtokából, bármelyik tulajdonostárs a közös birtokba való visszabocsátást

követelheti. A tulajdonostársak egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.

7.2.3 A közös tulajdon megszűnése

A közös tulajdon megszűnését bármelyik tulajdonostárs követelheti: az e jogról való lemondás

semmis. A megszűntetés módjára nézve elsősorban a felek megállapodása az irányadó. Ha a

tulajdonostársak egyhangúlag nem tudnak megállapodni, akkor a közös tulajdonost a bíróság szűnteti

meg. A tulajdonközösség bíróság általi megszüntetésének három fő módja lehetséges:

a) A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Erre csak osztható dolog

esetében kerülhet sor. A természetbeni megosztásnak 3 akadálya lehet: aa) a természetbeni megosztás

nem lehetséges; ab) lehetséges, de jelentékeny értékcsökkenéssel járna; ac) gátolná a rendeltetésszerű

használatot.

A természetbeni megosztás esetén általában a tulajdoni hányadokhoz kell igazodni a megosztásnak.

Ha nem így történik, akkor a különbözet pénzbeli kiegyenlítéséről kell gondoskodni:

b) A bíróság - a megszüntetés második módozataként a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét, -

ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében, egy vagy

több tulajdonostárs tulajdonába adhatja (magához váltás). E megoldás feltételei a következők:

- hogy a megosztás ilyen módja a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt legyen,

- hogy a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezzen a megosztás e módjába. E szabály alól kivétel: ha a bíróság a

közös tulajdonban álló ingatlanrészt az ebben lakó tulajdonostárs tulajdonába adja és ez nem sérti a bentlakó méltányos

érdekeit.

c) Ha a közös tulajdon másként nem szüntethető meg, akkor érték szerinti megosztásnak van helye. Ez

azt jelenti, hogy a közös dolgot értékesítik, és a vételárat osztják fel tulajdoni hányadok szerint. A

tulajdonostársakat az elővásárlási jog az értékesítés során is megilleti.

Ha a közös tulajdon megszűntetéséről maguk a tulajdonostársak döntenek, őket a fent említett sorrend nem köti, ha azonban a

megszűntetésről a bíróság dönt, akkor figyelembe kell venni a törvényi sorrendet: a sorrendben hátrább állót csak akkor

alkalmazhatja, ha az előbbre állót egyáltalán nem vagy csak részben tudta alkalmazni, továbbá nem alkalmazhat más

megszűntetési módot csak amit felsorol a törvény. A törvényi módozatok közül sem választhatja azt, mely ellen valamennyi

tulajdonostárs tiltakozik.

7.2.4 A társasháztulajdon

Épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a

lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában állnak. Társasház akkor jön létre, ha az

épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára

szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott

épületrész, helyiség, és lakás pedig a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.

7.3 A tulajdonjog tartalma (a tulajdonos jogállása)

7.3.1 A tulajdonjogi jogviszony tartalma általában

A tulajdonjogi jogviszony tartalma - abszolút szerkezetéből következően - a tulajdonost megillető

„klasszikus” jogosultságokkal, valamint az őt terhelő kötelezettségekkel jellemezhető. Az egyes

tulajdonosi jogosultságok felsorolása - a tulajdonjog fenti (1.1.3.b. pontban írt) definíciójában körülírt

24

természetéből fakadóan - lehetetlen. A tulajdonos tipikus, alapvető jogait a birtoklás, a használat

(hasznok szedése), valamint a rendelkezés jogának „triásza” képezi, a kötelezettségek körébe pedig a

dologgal járó terhek, valamint a kárveszély viselésének, illetőleg a szükséghelyzetben történő

károkozás tűrésének kötelezettségei tartoznak.

A tulajdonos jogaiként megjelölt három jogosultság voltaképp gyűjtőfogalmakat takar, amelyek keretében elvileg számos

további konkrét jog meghatározható, nevesíthető. Ezek katalógusszerű felsorolása azonban nem a törvényhozó feladata,

mivel életszerűtlen túlszabályozást teremtene, másrészt a kimerítő felsorolás – az életviszonyok állandó változására

figyelemmel - eleve lehetetlen. Az általános törvényi keretek konkrét esetekhez illesztése az adott ügyben eljáró

jogalkalmazó (pl. a polgári perben ítélkező bíró) feladata.

7.3.2 A tulajdonos jogai

7.3.2.1 A birtoklás joga

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. E részjogosultság lényeges tartalmát és a

vonatkozó részletes rendelkezéseket a 4. fejezet tartalmazza.

7.3.2.2 A használat és a hasznok szedésének joga

A./ A használat és a hasznok szedéséhez való jog általában

A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni. A használat joga

kifejezi a dolog termelő vagy szükségletkielégítő céllal történő felhasználhatóságát, illetőleg a

tulajdonos erre vonatkozó döntési szabadságát. A hasznok szedésének alanyi joga pedig mindazon

előnyök kiaknázásának jogi lehetőségét jelenti, amelyek általában a dologból származhatnak, amelyek

ekként a tulajdonost illetik.

A használat (és hasznosítás) joga közvetlenül vagy közvetett módon, más személy közreműködésével

gyakorolható, sőt a használatra (illetve a hasznosítás módjára) vonatkozó döntési jog gyakorlása is

másnak átengedhető.

B./A használat jogának magánjogi korlátai

1. A szomszédjogok

a./ A szomszédjogok általános szabályai

A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól amellyel

másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását

veszélyeztetné. E generális szabály utal arra, hogy a magánjog klasszikus, „ingatlanszomszédi”

felfogásához képest a törvényhozó modern viszonyaink között a szomszédjogi szabályrendszer

funkcióját tágabban értelmezi: általában a tulajdon használatának az emberi környezet védelmével

való összhangját igyekszik megteremteni, s követelményként rögzíteni. Másrészről a szomszédjogi

életviszonyok köre egyre bővül, a technikai fejlődés folytán koronként változik, így kimerítő

felsorolásuk lehetetlen és célszerűtlen.

A Ptk. mindazonáltal az általános szabály mellett példálózó jelleggel felsorolja és külön szabályozza tipikus, leggyakrabban

előforduló, ingatlanszomszédok relációjában régtől megnyilvánuló tényállásokat. Jellemzőjük, hogy diszpozitív háttérnorma

szerepet töltenek be, tehát (akár helyi önkormányzat által kibocsátott) jogszabály, vagy a felek eltérő megállapodása eltérően

rendezheti a tárgyalt életviszonyokat. A következőkben az egyes szomszédjogi tényállásokat részletezzük röviden.

A földtámasz joga

A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő rögzítésről

ne gondoskodnék.

Az áthajló ágak, az azokról lehulló gyümölcsök és az átnyúló gyökerek joga

A tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, amennyiben azokat a fa tulajdonosa - megfelelő

időn belül - fel nem szedi. A közterületre áthajló ágakról lehulló gyümölcsöket - ha azokat a tulajdonos fel nem szedi - bárki

felszedheti.

25

Az áthajló ágak és gyökerek tulajdonjoga hasonlóképp a fa tulajdonosát illeti. Ezért a szomszéd ezek levágására csak abban

az esetben jogosult, ha a föld rendes használatában őt gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja el.

A szomszédos föld használatához való jog, illetve a szomszéd földhasználatának joga

A tulajdonos meghatározott esetekben a földjére való belépést tűrni köteles, illetőleg jogosult a szomszédos földet használni.

Előbbi (tűrési) kötelezettséget a közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének

összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása, valamint más fontos ok alapozza meg, míg az utóbbiként jelzett jogosultság

gyakorlását a tulajdonos számára a földjén való építkezés, valamint bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok tehetik

szükségessé. A belépés illetve a használat jogát mindenkor a szomszéd érdekeinek lehető kíméletével kell gyakorolni.

A belépés és a földhasználat jogának - az említett célokból történő - jogszerű gyakorlásával okozott károkért a föld

tulajdonosát kártalanítás illeti meg. A jogellenes és felróható magatartással okozott károkért az általános szabályok szerint a

károsult kártérítést követelhet.

A kerítés joga

Amennyiben a szomszédos földeket kerítés, sövény vagy mezsgye választja el egymástól, ennek használatára a szomszédok

közösen jogosultak. A kerítés (sövény, mezsgye) fenntartásával járó költségek a szomszédokat a határolt földhosszúság

arányában terhelik.

Ez az általános szabály azonban csak akkor irányadó, ha jogszabály, vagy a felek megállapodása a szomszédokat nem

kötelezi más arányban a kerítés létesítésére. Utóbbi esetben ugyanis a fenntartási költségek is ezen arány szerint oszlanak

meg a szomszéd földtulajdonosok között.

A határvonalon álló fához, bokorhoz, illetve azok gyümölcséhez való jog

A szomszédos földek határvonalán álló fa vagy bokor és azok gyümölcse egyenlő arányban a szomszédokat illeti. Ugyanezen

arány irányadó a fenntartásukkal járó költségek megosztására is.

Amennyiben a határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik föld rendeltetésszerű használatát gátolja, e föld tulajdonosa

követelheti, hogy azt távolítsák el. Az eltávolítás költségeit a szomszédok közösen viselik.

Az ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen növényzet eltávolítására csak akkor kerülhet sor, ha az érdeksérelem más módon, így

kártérítéssel sem hárítható el.

Tilosban talált állat visszatartásának joga

A tilosban talált állatot a föld használója mindaddig jogosult visszatartani, amíg az általa okozott kárt az állat tulajdonosa

meg nem téríti. A visszatartás joga az állattal való rendelkezés lehetőségét nem foglalja magában, tehát a szomszéd a

visszatartott állatot követelése kielégítésére közvetlenül nem használhatja fel. Az állatot emellett köteles megfelelően

gondozni, táplálni is, amelynek költségeit az állat tulajdonosa köteles megtéríteni.

Ha az állat tulajdonosa megfelelő időn belül az állat által okozott kárt és visszatartásának jelzett költségeit nem téríti meg,

illetve az állatot nem veszi át, a szomszéd azt értékesítheti, vagy egyébként felhasználhatja.

2. A túlépítés

a./A túlépítés fogalma, fajai

Túlépítésre akkor kerül sor, ha az építkező (föld- illetve épület-) tulajdonos földjének határain túl építkezik. Az építkezés

tehát részben saját telken, részben idegen telken történt, amelynek eredményeképp az épület egy része a szomszédos telekre

(vagy telek alá) átnyúlik.

Az építkező tudatállapota szerint különbség tehető jóhiszemű, illetve rosszhiszemű túlépítés között. A túlépítés e két

fajtájához a Ptk. eltérő jogkövetkezményeket fűz.

E jogkövetkezmények között - a következőkben taglalt módon - az érintett szomszédot megilleti a választás joga, ám a

bíróság a túlépítés jogkövetkezményeit a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja - ennek során nem alkalmazhat

azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

b./ A jóhiszemű túlépítés és jogkövetkezményei

Jóhiszemű a túlépítő, ha nem tudta és nem is tudhatta, hogy építkezése földjkének határain átnyúlik. Ha a túlépítés

jóhiszeműen történt, a szomszéd - választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő

ba./ a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást;

bb./a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható; vagy

bc./ az eész földet vásárolja meg.

Utóbbi (bc.) jogkövetkezmény azonban csak akkor követelhető, ha

bca./ a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik; vagy

bcb./ a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy

számottevően költségesebbé válik.

c./ A rosszhiszemű túlépítés és jogkövetkezményei

Rosszhiszemű a túlépítő, ha tudta, vagy - elvárható gondosság mellett - tudnia kellett volna, hogy földjének határain túl

építkezett. A rosszhiszemű túlépítés jogkövetkezményei alkalmazandók akkor is, ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan

időben tiltakozott, amikor az eredeti állapot helyreállítása még okozott volna aránytalan károsodást.

Mindezen esetekben a szomszéd választási joga tágabb. A jóhiszemű túlépítésnél taglalt jogkövetkezményeken kívül

követelheti, hogy a túlépítő

ca./ a saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa a tulajdonába, vagy

cb./ az épületet bontsa le.

26

Az épület lebontása azonban csak akkor követelhető, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A

lebontás és az in integrum restitutio (eredeti állapot helyreállítása) költségei a túlépítőt terhelik, de a ius tollendi (a beépített

anyag elvitelének joga) megilleti.

7.3.2.3 A rendelkezési jog

a/ A rendelkezési jog általában

A rendelkezési jog alapján a tulajdonos jogosult a dolog birtokát, használatát, hasznai szedésének

(hasznosításának) másnak átengedni, a dolgot biztosítékul adni vagy más módon megterhelni, illetőleg

a dolog tulajdonjogát másra átruházni, vagy akár azzal felhagyni.

A rendelkezési jog tehát a tulajdonost illető legerőteljesebb részjogosultság. A tulajdonos a dolog birtokát és használatát

például bérleti szereződéssel engedheti át más személynek, a hasznok szedésének lehetőségére haszonélvezet alapításával

jogosíthat fel mást, a biztosítékul adás történhet a dolog elzálogosításával, az átruházás pedig adásvétel vagy ajándékozás

útján.

A dolog tulajdonjogával való felhagyásnak minősül például az az eset, amikor a tulajdonos a szeméttárolóba dobja a megunt

vagy használhatatlanná vált dolgot. A dolog tulajdonjogával való felhagyás lehetősége ugyanakkor csak az ingók

vonatkozásában megengedett. Ingatlan tulajdonjogával nem lehet felhagyni.

b/ A rendelkezési jog magánjogi korlátai

A rendelkezési jog jogszabály, bírósági határozat alapján, illetve szerződés útján korlátozható vagy –

annak gyakorlása – kizárható. Ezt az esetet elidegenítési és terhelési korlátnak vagy tilalomnak

nevezzük. Az elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt dolog átruházása, illetve bármilyen módon

történő megterhelése tilos. Ha a rendelkezés jogát jogszabály vagy bírósági határozat korlátozza vagy kizárja, az e tilalomba vagy korlátozásba ütköző

rendelkezés semmis.

A szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés azonban csak akkor tekinthető semmisnek, ha

– természetesen ingatlanok esetén - a tilalmat az inagtlan-nyilvántartásba bejegyezték, és a rendelkezésre jogot alapító

személy (pl. az érintett ingatlan vevője) egyébként rosszhiszemű volt, vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt (pl.

ajándékozás).

Az elidegenítés és terhelés jogát a magyar polgári jogban szerződéssel csak a dolog tulajdonjogának átruházása alkalmával

lehet korlátozni vagy kizárni, és kizárólag abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra

vonatkozó jogát biztosítsa (Például a pénzintézet által nyújtott hitellel történt ingatlanvásárlás esetén a hitel biztosítékául a pénzintézet javára elidegenítési és terhelési tilalmat alapítanak a szerződő felek.)

A rendelkezési jog korlátozásának tekinthető az elidegenítési és terhelési tilalom mellett még valamely

dolog forgalomképtelenné nyilvánítása (ld. fentebb 1.2.2.2. pont), a dolgot érintő kisajátítási jog (ld.

lentebb 3.4.2.), valamint az elő-, a visszavásárlási jog és a vételi jog (ld. lentebb ) is.

7.3.3 A tulajdonos kötelezettségei

7.3.3.1 A terhek és a kárveszély viselésének kötelezettsége

A tulajdonos köteles viselni a dolog terheit, illetve a dologban beállott mindazon kárt, amelynek

megtérítésére más nem kötelezhető (utóbbi az ún. casus sentit dominus elv).

A terhek viselésére példa lehet, hogy a tulajdonos köteles fizetni lakásának rezsiköltségeit, gépkocsijának súlyadóját stb.,

kivéve, ha ezt más tőle átvállalja.

A kárveszély viselésének tipikus következménye az az eset, amikor a tulajdonos gépkocsiját – saját hibájából – összetöri,

vagy a vihar egy faágat dönt a gépkocsira, amely megsérül. Amennyiben a sérült gépkocsira a tulajdonos nem kötött

biztosítást, úgy a helyreállítás költségei őt terhelik.

7.3.3.2 Szükséghelyzetben történő igénybevétel, illetve károkozás tűrésének kötelezettsége

Szükséghelyzetről akkor beszélünk, ha másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül

fenyegető veszély áll fenn. Amennyiben e veszély más módon el nem hárítható, úgy a tulajdonos

27

köteles tűrni, hogy a dolgát a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe

vegyék, felhasználják, és ennek során abban kárt okozzanak.

Más vagyonát fenyegető szükséghelyzet esetén ugyanakkor a tulajdonos fenti tűrési kötelezettsége

csak abban az esetben áll fenn, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a

kárt, amely a tulajdonos a behatás következtében érheti.

Ha például kigyullad egy családi ház, akkor a szomszéd ház tulajdonosa tűrni köteles, hogy a tűzoltók az égő házat –

amennyiben ez a tűz oltásához szükséges - telkén keresztül közelítsék meg, s ennek során esetleg palántáit letapossák, vagy

egy faágát levágják. Ha a szomszédos épületben lakók élete vagy testi épsége is közvetlen veszélyben forog, akkor e tűrési

kötelezettség feltétlen.

Ha azonban a szomszédos kertben a szerszámok elhelyezésére szolgáló düledező fabódé gyullad ki, s testi épség, élet nem

forog veszélyben, akkor a tulajdonos nem köteles annak tűrésére, hogy a tűz oltása érdekében értékes gyümölcsösét

megsemmisítsék.

Szükséghelyzetben okozott kár esetén a tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást,

attól viszont, aki a szükséghelyzet megszüntetése során – a szükséghelyzet elhárításához szükséges

mértéket túllépve – indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet.

Az előző példához kapcsolódva: ha a szükséges tűzoltás során a tulajdonos kertje károsodik (pl. a palánták elpusztulnak, a

díszkő eltörik stb.) a kártalanítást a szükséghelyzetbe került szomszédtól (a kigyulladt ház tulajdonosától) kérheti. Ha

azonban a tűz eloltását követően a tűzoltóautó sofőrje a tulajdonos kertjéből figyelmetlenül tolat ki, s eközben a kerítést

kidönti, úgy e kárért a károkozó köteles helytállni, a tulajdonos tehát kártérítést követelhet.

A szükséghelyzetnek, illetve megszüntetésének egyik speciális esete áll fenn, ha több személy életét vagy vagyonát fenyegető

veszély esetén a veszélyt egyes veszélyeztetett vagyontárgyak feláldozásával hárítják el. (Például a süllyedő léghajóból

kidobják a súlyos csomagokat.)

Ebben az esetben a veszély elhárításából eredő kárt - amennyiben e tárgyak feláldozása a veszély elhárításához szükséges

volt – veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik.

7.4 A tulajdonjog védelme

7.4.1 A tulajdoni igény

A tulajdonjog, mint abszolut jog, addig, míg valaki meg nem sérti, nem irányul senki ellen, és

csak potenciálisan rejti magában tartalmának egyik legfontosabb elemét a tulajdoni igényt.

Annak a tulajdonosnak, akinek a tulajdonát megsértették, polgári jogi értelemben vett igénye

támad a tulajdon védelmére, a sérelmes helyzet megszűntetésére. A tulajdonjogi igények nem

évülnek el.

7.4.2 A tulajdonvédelem eszközei általában

A tulajdonjog védelmének polgári jogi eszközei a következők:

a) az önhatalom; b) tulajdoni per; c) a tulajdonjog háborítatlanságát védő per; d) ingatlan-

nyilvántartási igény végül az e) igényper.

Ezek mellett az állami tulajdonjog védelmének külön eszköze az állami tulajdon védelme során károsult személy

kártalanítása.

7.4.2.1 A tulajdonjog védelme jogos önhatalommal

A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint – ld. lentebb köv. fejezet - önhatalommal is kizárhat

vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának

gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi. A törvény értelmében a tulajdonos két

esetben élhet önhatalommal:

a) általánosságban a tulajdona ellen irányuló támadás (tilos önhatalom) elhárítása érdekében;

b) és az elveszett birtok visszaszerzése érdekében.

28

Az első esetben a tulajdonos a támadást a birtok megvédéséhez szükséges mértékben háríthatja el, míg a második esetben

csak akkor léphet fel, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a visszaszerzést meghiúsítaná.

7.4.2.2 A tulajdoni per (rei vindicatio)

A tulajdonosnak tulajdonjoga alapján joga van a dolog birtoklására. Ebből következik, hogy ha a

tulajdonos bármi okból nincsen a dolog birtokában, követelheti a dolog kiadását attól, akinél a dolog

van.

Ha az, akinél a dolog van önként nem adja ki a tulajdonosnak a dolgot, akkor a tulajdonos tulajdoni

pert indíthat ellene [115.§ (2) bek.].

Természetesen nem illeti meg a tulajdonost a dolog kiadására vonatkozó jog, ha harmadik személy

jogosan tartja birtokában a dolgot.

A tulajdoni perben az alperes tagadásával szemben a tulajdonosnak kell bizonyítania azt, hogy

valójában ő a dolog tulajdonosa.

A tulajdonossal szemben a birtokost terheli annak bizonyítása, hogy a birtoklásra akár a tulajdonostól

eredő, akár közvetlenül a törvényen alapuló érvényes jogcíme van. A tulajdoni per nemcsak arra

irányul, hogy a felperes tulajdonságát állapítsák meg vagy hogy a birtokos hagyjon fel a dolog

jogellenes birtoklásával (abbahagyásra kötelezés), hanem arra is, hogy helyezze vissza a tulajdonost a

dolog birtokába.

A birtokos tehát köteles a dolgot a tulajdonosnak visszaadni (visszahelyezési per) [115.§ (3) bek.].

7.4.2.3 A tulajdonjog háboríthatatlanságát védő per: (negotoria in rein actio)

Ha a tulajdonost nem fosztották meg a dolog birtoklásától, a tulajdonjog gyakorlását nem tették teljes

mértékben lehetetlenné, de valaki a tulajdonost a birtoklásban megzavarta, akadályozza valamely

jogosultság gyakorlását, vagy a dolgon őt nem illető használatot gyakorol, a tulajdonos követelheti a

háborítás megszűntetését [115.§ (2) bek.].

A tulajdonjog háborítatlanságát védő per szerkezetében hasonlít a tulajdoni perbeni háborítás esetén a

tulajdonos azt követelheti, hogy a háborító ezt a magatartást hagyja abba, követelheti továbbá, hogy a

bíróság a jövőre nézve tiltsa el őt a háborítás ismétlésétől.

7.4.2.4 Az ingatlannyilvántartási igény

Az ingatlannyílvántartási igénynek három fő formája van. Ezek a) bejegyzési, igény; b) törlési igény;

c) kiigazítási igény.

a) Ha az ingatlantulajdonos tulajdonjogát szerződéssel vagy az ingatlananyilvántartáson kívül szerezte,

igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlannyilvántartás feltüntesse.

b) Akinek nyilvántartott jogát valamely ingatlannyilvántartási bejegyzés sérti keresettel kérheti a

bíróságtól a bejegyzés törlését, és az eredeti állapot visszaállítását. Az érdekelt először a földhivataltól

kérheti a sérelem orvoslását, ha itt nem orvosolható, akkor a bíróságtól lehet kérni a bejegyzés törlését.

c) A téves bejegyzés kiigazítását kérheti az a személy, aki a bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. Itt

is először a földhivatalhoz kell fordulni, ha ott nem lehetséges a kiigazítás, akkor a bíróság jogosult

dönteni.

7.4.2.5 Az igényper

Az, aki a végrehajtás során lefoglalt ingó vagyontárgyra tulajdonjoga, vagy más olyan joga alapján tart

igényt, amely a végrehajtás útján történő értékesítésnek akadálya, ezt az igényét a végrehajtást kérő

ellen indított keresettel érvényesítheti. az ilyen kereset alapján meginduló pert nevezzük igénypernek.

29

7.4.2.6 Az állami tulajdon védelme

Az állami tulajdon védelmére is igénybe vehetők az eddig tárgyalt tulajdonvédelmi eszközök is. A

törvény azonban figyelembe veszi azokat az eseteket is, amikor az állami tulajdon védelmében vagy a

közveszély elhárításában más személyek is közreműködnek. Erre az esetre speciális szabályt

tartalmaz. Aki az állami tulajdon védelmére vagy széles körben fenyegető veszély elhárítására

irányuló célszerű tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra tarthat igényt, kivéve ha ez a

tevékenység munkaköréből folyó közvetlen kötelessége volt. Ha e tevékenysége során életét veszti,

mindazokról gondoskodni kell, akiket eltarthat, illetőleg akiknek eltartására törvénynél fogva köteles

lett volna, feltéve, hogy a tartásra rászorulnak.

Kártalanításra az állami tulajdon kezelője, ha pedig a károsodás széles körben fenyegető szerint

határozható meg (mint valamely dolog mindenkori birtokosa, tulajdonosa).

8 A tulajdonjog megszerzése

8.1 A tulajdonszerzésről általában

A tulajdonszerzés valamely dologra tulajdonjog, tulajdonosi hatalom létrejöttét jelenti. A

tulajdonszerző szemszögéből nézve ez voltaképp új tulajdonjog keletkezése, függetlenül attól, hogy ez

a tulajdonjog kapcsolódik-e - és ha igen, akkor mennyiben - az esetleges korábbi tulajdonjoghoz.

Utóbbi alapján teszünk különbséget a tulajdonjog eredeti és származékos szerzésmódozatai között.

a./ Eredeti a tulajdonszerzés akkor, ha a megszerzett tulajdonjog önálló, a korábbi tulajdonos jogaitól

és kötelességeitől független. Az eredeti módon tulajdonjogot szerző személy általában (kivétel pld. az

elbirtoklás lehet) teljes, korlátoktól mentes tulajdonjog alanya lesz.

b./ Származékos tulajdonszerzés esetén a megszerzett tulajdonjog a dolgon már „meglévő”

tulajdonjogon alapszik. Voltaképp a dolgon fennálló tulajdonjog - a dolog egyediségének változása

nélkül – száll át más tulajdonosra. A változás tehát csak a tulajdonos személyében (a jogviszony

alanyában) áll be. Tartalmilag a jog változatlan tartalommal kerül át az új tulajdonoshoz. (A

tulajdonjog tekintetében jogutódlás történik.) Abban, hogy az egyes szerzési esetek mely szerzésmód-csoportba tartoznak, a Ptk. - egy kivétellel - nem nyújt segítséget. A

jogirodalomban is merőben ellentétes vélemények voltak és vannak arra vonatkozólag, hogy egy bizonyos szerzés eredeti

vagy származékos-e. Mivel sem a Ptk., sem az elmélet nem ad a bírói gyakorlat számára megfelelő eligazítást, meglehetősen

kialakulatlan e szerzésmódok következményeinek a meghatározása. A szerzésmódok megkülönböztetésében emellett

jelentőséggel bír a tulajdonjog tárgyát képező dolog milyensége is. Az irodalom és a gyakorlat ingó és ingatlan dolgok

tulajdonjogának megszerzése szerint is csoportosít. A következőkben e csoportosítási elvet követjük.

8.2 Ingó dolgok tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai

8.2.1 A hatósági határozat, és az árverés

A Ptk. szerint aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá

válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése

esetére nem vonatkozik. (Ptk.120.§./1/bek.)

8.2.2 Az elbirtoklás

Elbirtoklás útján megszerzi Az ingó dolog tulajdonjogát, aki azt sajátjaként tíz éven át szakadatlanul

birtokolja.

30

Az elbirtoklás lényege, hogy a birtoklás tényleges állapota (amely önmagában véve a birtokvédelmen

kívül még nem állapit meg jogot a birtoklott dolog felett,) a törvényes előfeltételek és a meghatározott

elbirtoklási idő leteltével a dolog tulajdonjogának megszerzésére vezethet, vagyis jogállapottá változik

át.

Az elbirtoklás, mivel az előző tulajdonos akaratától függetlenül, az ő tulajdonjogának a kiszorításával önálló jogot alapít,

eredeti szerzésmód. E megszerzett tulajdonjog azonban nem biztos, hogy korlátoktól mentes lesz, hisz az elbirtokolt

tulajdonjog terjedelme mindazt magában foglalja, amire a birtoklás vonatkozott (pl: az elbirtokló szolgalmat engedve

birtokolja el az ingatlant, az új tulajdonjog szolgalommal terhelt lesz).

Az elbirtoklás feltételei a következők:

a./ 10 éven ét történő birtoklás

Az elbirtoklási idő a dolog birtokbavételétől számított 10 év. Az új birtokos a saját elbirtoklásának

idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek

minősült.

Ennek az a feltétele, hogy elődje elbirtoklás útján még ne szerezze meg a tulajdonjogot. Elbirtoklási

időnek minősül az az idő is, amely alatt a dolog más személy birtokában volt, ha ő a dolgot az

elbirtokló jogán használta (pl: az elbirtokló bérbe adta a dolgot).

b./ Szakadatlan birtoklás

Az elbirtoklási idő alatt a birtoklásnak folyamatosnak, megszakítatlannak kell lennie. A folyamatos

birtoklás akadályai szempontjából különbséget kell tenni az elbirtoklás nyugvása és megszakadása

között.

ba./ Nyugszik az elbirtoklás, ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy

tulajdonosi jogait gyakorolhassa. A nyugvás következménye az, hogy a nyugvást eredményező

akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha akadály

megszűntekor az elbirtoklási idő egyébként már letelt volna, vagy abból egy évnél kevesebb lenne

hátra,

Ha tehát pl. az elbirtoklás nyugvását eredményező akadály 9 év 6 hónap folyamatos birtoklást követően szűnik meg, úgy az

elbirtoklás nem 6 hónap múlva (tíz év elteltével), hanem 1 év múlva következhet be. Ha az akadály megszűntére 10 év és 1

hónap után kerül sor, akkor további egy év szükséges az elbirtoklás bekövetkezéséhez.

bb./Az elbirtoklási idő megszakad, ha

1. a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul,

2. a tulajdonos a dologgal rendelkezik (pld: haszonbérbe adja, zálogjogot alapít rá stb.), valamint

3. a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy

éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.

Az elbirtoklás megszakadásának joghatása az, hogy a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető

figyelembe és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

c./ Sajátként történő birtoklás

Elbirtoklás útján csak a sajátjaként birtokló szerezhet tulajdont. A sajátjakénti birtoklásnak két

viszonylatban – objektív és szubjektív módon egyidejűleg - kell fennállnia.

Egyrészről objektív módon, külsőleg észlelhetően kell megnyilvánulnia. Másrészt a birtoklás szubjektív körülményeinek is

jelentősége van. A bírói gyakorlat szerint a sajátjaként történő birtoklást csak akkor lehet megállapítani, ha az elbirtokló maga

is alaposan feltételezi azt, hogy sajátjaként birtokol, tehát abban a tudatban kell birtokolnia, amelyben feltételezheti, hogy a

dolog olyan, mint a sajátja.

A jóhiszeműséget a Ptk feltételként nem követeli meg, de a viszonylag rövid elbirtoklási idő a

jóhiszeműséghez hasonló tudatállapotot kíván az elbirtoklótól. Aki azonban bűncselekménnyel vagy

egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján a fenti feltételek

megléte esetén sem szerezhet tulajdont.

A Ptk. már hatályon kívül helyezett 121.§./3/bekezdése sajátos tulajdonszerzési korlátként kimondta, hogy nem lehet

elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam illetőleg a szövetkezet

birtokából jogtalanul került ki. Ezt a rendelkezést az 1991. évi XIV. tv. hatályon kívül helyezte, így az állam vagy a

szövetkezet birtokából kikerült dolog elbirtoklása elől elhárult az akadály, és a folyamatban levő birtoklások esetén az

elbirtoklási idő e fenti törvény hatályba lépésének a napjával kezdődik.

31

8.2.3 A gazdátlan javak elsajátítása

Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.(Ptk.127.§.) A

gazdátlan dolog tulajdonát tehát elsajátítás útján lehet megszerezni. Az elsajátítás egyoldalú jogügylet,

amely a dolognak tulajdonszerzési akarattal való tényleges hatalombavételét jelenti.

Gazdátlan (uratlan) az a "jószág", amely még soha senki tulajdonában nem állott, vagy már állt ugyan,

de azt a tulajdonosa a tulajdonjog megszüntetésének szándékával elhagyta. Gazdátlannak valamely

dolog csak akkor tekinthető, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy annak nincs tulajdonosa (pl. a

kuka mellé elhelyezett

A gazdátlan "jószág" elsajátítása eredeti szerzésmód, mert a gazdátlan dolog az elsajátítás pillanatában nem áll tulajdonosi

hatalom alatt, így az elsajátító személy a dolgon új, önálló tulajdonjogot létesít a birtokbavétellel.

E szabályok csak ingó dolgokra vonatkoznak, mert ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet, ilymódon az gazdátlanná

sem válhat.

8.2.4 A találás

8.2.4.1 A találás általában

Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart,

megszerzi a tulajdonjogot, ha

a/ mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa

visszakaphassa, és

b/ a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.

8.2.4.2 A kincstalálás

A találás egyik sajátos, ritkán előforduló esete a kincstalálás. Kincs (thesaurus) alatt olyan nagy belső

értékkel vagy kultúrtörténeti, régészeti "beccsel" bíró ingó dolog értendő, amelyet ismeretlen

személyek rejtettek el úgy, hogy tulajdonosa ez okból többé ki nem deríthető. A kincs nem gazdátlan

jószág. Önmagában az tény, hogy a tulajdonos személye nem állapítható meg, nem teszi a kincset

gazdátlanná. Mindez azt jelenti, hogy a kincs puszta birtokbavétele nem keletkeztet egyben tulajdont

is. A kincs tulajdonjogának megszerzése törvényi feltételekhez kötött.

8.2.5 A feldolgozás (specifikáció)

Feldolgozásra akkor kerül sor, ha valaki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga

számára jóhiszeműen új dolgot állít elő (pl. egy tuskóból szobrot farag).

8.2.6 A dologegyesülés

Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás vagy

aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. (Pl.

borosgazdák borait összeöntik).

8.2.7 A termékek, termények és a szaporulat elsajátítása

A Ptk.99.§.-a alapján a tulajdonos joga a dologból folyó hasznok szedése. A dolog hasznát képező

termék, termény és szaporulat tehát a tulajdonost illeti. Ennek a tulajdonszerzésnek a jelentősége

merőben formai csupán, mert az elválasztott dolog továbbra is ugyanazon tulajdonos tulajdonában

marad.

32

8.3 Ingó dolgok tulajdonjogának származékos szerzésmódjai

8.3.1 Az átruházás

8.3.1.1 Az átruházás fogalma és feltételei

Az átruházás a származékos tulajdonszerzés leggyakoribb formája. Olyan élők közti jogügyletről van

szó, amelynek során valamely dolgon fennálló tulajdonjog az eddigi tulajdonosról annak

közreműködésével az új tulajdonosra száll át.

A tulajdonátruházás feltételeként a magyar polgári jog

a./érvényes jogcímet és ezen felül

b./a dolog átadását követeli meg, valamint azt, hogy

c./ az átruházó a dolog tulajdonosa legyen.

A tulajdonátruházás jogcíme tipikusan szerződés (pl. adásvétel, csere, ajándékozás, stb.), de lehet akár

kártérítés ill. a gazdagodás visszatérítése is deliktuális kárfelelősség illetőleg jogalap nélküli

gazdagodás eseteiben.

Az átruházás érvényességének a jogcím érvényessége alapvető feltétele. Ennek megléte az adott jogcím érvényességére

vonatkozó szabályok alapján vizsgálandó. (Pl. a szerződés érvényességének megítélésénél a kötelmi jogi szabályok

érvényesülése.)

Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely

kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába

került. Az átadás tehát nem feltétlenül jelenti a dolog tényleges, "kézből-kézbe" birtokbaadását, hanem

más úton-módon is megvalósítható.

Megvalósítható először is longa manu traditioval, vagyis olymódon, hogy a korábbi tulajdonos a birtoklásával felhagy,

lehetővé téve a jogutód birtokba lépését.

Mivel az átadást az érvényes jogcím létrejöttének nem kell feltétlenül megelőznie, elképzelhető, hogy a dolog már eleve a

tulajdonjog leendő megszerzőjének a birtokában van. Ilyenkor a felek tulajdonátruházásra vonatkozó konszenzusa

nyilvánvalóan elegendő a tulajdonjog átszállásához.(Brevi manu traditio).

Hasonló a helyzet, ha a megállapodás szerint a jogelőd tulajdonos a dolgot továbbra is birtokában tartja (constitutum

possessorium). Birtokátadás effektíve itt sem történt, hisz ez felesleges lenne.

Ugyanígy pótolhatja a tényleges birtokba bocsátást az ún. birtokátutalás. Erre akkor kerül sor, ha a dolgot valamely érvényes

jogcímen harmadik személy birtokolja, és a jogelőd tulajdonos utasítja őt, hogy ezentúl az új tulajdonos nevében tartsa azt

hatalmában, s e jogosultságának megszűntekor neki adja majd ki.

Végül az átruházás történhet cessio vindicationis útján is, amely a dolog kiadására irányuló igény átháramoltatását jelenti.

Előfordul ugyanakkor, hogy az érvényes jogcím ellenére sem szerzi meg az átadással a leendő

tulajdonos a dolog tulajdonát. Az átruházó ugyanis meghatározhat egy későbbi időpontot vagy egy

feltételt, amelynek bekövetkezte jelenti a tulajdonjog átszállását. Ez az eset a tulajdonjog fenntartás.

(Pl. a vételár részletekben történő fizetésének tulajdonjog fenntartással történő engedélyezésekor a

dolog tulajdonjoga csak az utolsó vételárrészlet kifizetésével száll át a vevőre.)

8.3.1.2 A nem tulajdonostól való tulajdonszerzés esetei

A vagyoni forgalom biztonsága indokolttá teszi, hogy bizonyos irányokból áttörhető legyen a

tulajdonostól való tulajdonszerzés szigorú követelménye, amikoris tehát a tulajdonjog akkor is

érvényesen átszáll az új tulajdonosra, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A nem tulajdonostól való

tulajdonszerzés esetei a következők:

A/ Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a

kereskedő nem volt tulajdonos.

b/ Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és

ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonosnak

azonban ilyenkor jogában áll a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás

megtérítése fejében visszaváltani.

33

A törvényi megfogalmazásból viszont az is kitűnik, hogy amennyiben a dolog nem a tulajdonos akaratából került más

birtokába, úgy a jóhiszemű, ellenérték fejében szerzőre sem száll át annak tulajdonjoga, tehát o "a dolog kiadása ellenében

nem követelheti a dologért nyújtott ellenszolgáltatás megtérítését a tulajdonostól." (PK.2.áf.)

c/ Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az

átruházó nem volt tulajdonos.(Ptk.119.§.) A pénz és a bemutatóra szóló értékpapír ugyanis általában

helyettesíthető dolgok.

Ebből következően e szabály nem áll az olyan értékpapírokra illetve pénzdarabokra, amelyek a maguk egyediségében bírnak

jelentőséggel. (Pl.: a - megszemélyesített - kiskakas "gyémánt félkrajcárja".)

8.3.2 Az öröklés

Míg az átruházás a származékos tulajdonszerzés élők közötti jogutódlással történő tipikus formája, az

öröklés ennek a tulajdonos halála esetére szóló megnyilvánulása.

A magyar öröklési jog az ipso iure öröklés elvét követi, kimondván, hogy "az ember halálával

hagyatéka mint egész száll az örökösre ", szemben egyes jogrendszerekkel, ahol a hagyaték

átszállásához további jogi tények (pl. elfogadó nyilatkozat) szükségesek. Mindezekből következően a

hagyatéki ingó dolgok tulajdonjoga a halál beálltának pillanatában az örökhagyó tulajdonosról ipso

iure (a törvény erejénél fogva) száll át az örökösre.

8.3.3 Vadak, halak és más hasznos víziállatok tulajdonjogának megszerzése

A vadak, továbbá a folyóvizekben és természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok

az állam tulajdonában vannak.

A vadászati jog jogosultja az ország területén az állam. Az állam azonban e jogát másra (különösen

vadásztársaságokra) átruházhatja illetőleg e jog gyakorlását átengedheti. A vadászterületen bárki által

elejtett, elfogott, illetőleg az elhullott vad ilyenkor - birtokbavétel nélkül is - e vadászatra jogosult

tulajdonába kerül.

Hasonlóképpen az államot illeti természetes tavakban és folyóvizekben a halászat joga. E jog az előbb

elmondottaknak megfelelően hasznosítható. A halászatra jogosult által kifogott hal és más hasznos

vízi állat tulajdonjogát a halászatra jogosult szerzi meg; a nem jogosult által kifogott hal valamint más

hasznos vízi állat a halászatra jogosult tulajdonába kerül.

8.4 Ingatlanok tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai

8.4.1 A hatósági határozat

A hatósági aktussal történő tulajdonszerzés fenti 3.2. fejezetben részletezett szabályai ingókra és

ingatlanokra egyaránt vonatkoznak. Utóbbiakra azonban mindezen túl a következő speciális

rendelkezés irányadó:

Az állam tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy részére

bejegyzett jogokat. Amennyiben tehát az állam hatósági határozat révén valamely ingatlan tulajdonjogát megszerzi, ez nem függetleníthető az

azon korábban fennállt tulajdonjog tartalmától. Vagyis nem lehet szó eredeti szerzésmódról a fentebb (ld. 3.2.1. fejezet)

elmondottak értelmében.

8.4.2 A kisajátítás

A kisajátítás a hatósági határozattal történő tulajdonszerzés egy sajátos módja, amelynek révén az

állam vagy a helyi önkormányzat közérdekből, a korábbi tulajdonos kártalanítása mellett megszerzi

valamely nem állami tulajdonú ingatlan – tehermentes - tulajdonjogát.

34

A kisajátítás legfontosabb feltétele, hogy kizárólag közérdekből megengedett (pl. útépítés). Ez egyben

meghatározza és le is szűkíti az ilymódon tulajdont szerző potenciális jogalanyok körét: az állam

illetve a helyi önkormányzatok.

A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. Mindhárom jelző fontos, mivel a

tulajdonos teljes kompenzációja így szavatolható. A jogszabály a kártalanítás több módozatát is

ismeri, így ez nyújtható pénzben, csereingatlannal, vagy mindkettővel. Csereingatlannal azonban csak

akkor lehet a korábbi tulajdonost kártalanítani, ha abban a kisajátítást kérővel megegyezik.

8.4.3 Az elbirtoklás

Ahogyan az ingók, úgy az ingatlanok tulajdona is elbirtokolható. Az elbirtoklás 3.2. fejezetben

részletezett rendelkezései így az ingatlanokra is megfelelően alkalmazandók azzal az eltéréssel, hogy a

sajátkénti és szakadatlan birtoklás 15 év elteltével eredményez tulajdonszerzést.

Ingatlanok elbirtoklásának a törvény nem jelöli feltételéül a telekkönyvi bejegyzést. Az elbirtokló

tehát az ingatlan-nyilvántartáson kívül, attól függetlenül szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A

bejegyzés elmulasztása azonban nem közömbös a jogkövetkezmények szempontjából. Ilyenkor

ugyanis az elbirtokló a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az

ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerzett.

Ezzel a törvényhozó mintegy "ösztönözni" igyekszik az elbirtoklót, hogy tulajdonjogát mielőbb bejegyeztesse az ingatlan-

nyilvántartásba, amelynek épp az a feladata, hogy a tényleges tulajdoni állapotokat tükrözze. Ezt kívánja a közhitelesség-elv

érvényesítése. És ezért az elbirtokló be nem jegyzett tulajdonosi jogait nem gyakorolhatja azzal a személlyel szemben, aki az

ingatlan-nyilvántartás közhitelességében bízva szerez az ingatlanon jogot, mit sem sejtvén az elbirtoklás tényéről.

Előfordul, hogy valamely ingatlanon közös tulajdon áll fenn. Ilyenkor az egyik tulajdonostárs a másik

tulajdoni illetőségét (tulajdoni hányadát) elbirtoklás útján megszerezheti. Ilyen esetekben azonban a

bírói gyakorlat szerint fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a

fennállását.

8.4.4 A növedék

Növedéknek nevezünk tágabb értelemben minden olyan dolgot, amely valamely más dolognak

természetes vagy mesterséges úton utóbb alkotórészévé válik. Növedék tehát ingó és ingatlan dolog

egyaránt lehet. Ebből következően a növedék három fajtája ismeretes: a/ ingó dologhoz ingó (pl.

dologegyesülés, confusio), b/ ingatlanhoz ingó (pl. beépítés, ráépítés), vagy c./ ingatlanhoz ingatlan

(pl. szigetképződés, sodorvány, iszapolás) járul növedékként.

Lévén a növedék-fajták nagy része hatályos jogunkban nevesítetten külön szabályozást nyert, a Ptk a

növedék fogalmát a fentieknél jóval szűkebben, a fentebb b./ és c./ pontban körülírt növedékfajtákra

határozza meg. Ezek szerint a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát,

amelyek utóbb válnak a föld alkotórészévé.

E szabály alól is kivételt képeznek azonban azok a dolgok, amelyek termékként, terményként vagy szaporulatként valamely

jogviszony alapján mást illetnek. (Ptk.126.§.) Szintén más szabályok vonatkoznak az épület és építmény tulajdonjogának

megszerzésére. (Ptk.97.§.,136.§.,137-138.§.) A folyó elhagyott medre és a folyóban keletkezett sziget pedig a Ptk.172.§.-a

alapján kizárólagos állami tulajdon tárgyát képezik, így forgalomképtelenek. A tulajdonszerzés ezen ingatlanokra tehát kizárt.

8.4.5 A beépítés

Beépítésről akkor beszélhetünk, ha valaki a saját tulajdonában, illetőleg használatában álló földre más

tulajdonában lévő anyaggal épít épületet vagy építményt úgy, hogy az anyag az ingatlannal tartósan,

elválaszthatatlanul összekapcsolódik.

Például beépítésről van szó, ha valaki a saját telkére idegen építőanyagból egy házat épít fel. Nem minősül azonban

beépítésnek az az eset, ha valaki egy másik személy tulajdonában álló mobil fülkét (újságosbódét), sátrat, stb. helyez el saját

telkén, mivel utóbbi nem vált a telek alkotórészévé.

A beépítő - függetlenül jó- vagy rosszhiszeműségétől, attól hogy a beépített anyag jogosan vagy

jogszerűtlen eszközökkel került a birtokába, illetőleg attól is, hogy az egyesült dolgok értéke és a

35

munka értéke miként aránylanak egymáshoz - a beépítés tényével megszerzi az anyag tulajdonjogát. A

volt tulajdonosnak azonban kötelmi jogi jellegű igénye keletkezik a beépített anyag értékének

megtérítésére.

8.4.6 A ráépítés

Ráépítésre akkor kerül sor, ha valaki - anélkül, hogy erre jogosult lenne - saját anyagával idegen

tulajdonban álló földre épít vagy az azon álló épületet bővíti, átépíti vagy ahhoz hozzáépít, illetve az

idegen tulajdonban álló telken a már meglévő épülettől különálló épületet épít.

A ráépítés tehát a túlépítéstől abban a mozzanatban különbözik, hogy az építkezés itt nemcsak részben, hanem teljes

egészében más tulajdonában álló ingatlanon történik. A beépítéstől pedig az a körülmény határolja el, hogy itt nem az

építőanyag, hanem az építésre szolgáló ingatlan áll más személy tulajdonában.

A ráépítés jogkövetkezményeinek szempontjából a törvény különbséget tesz aszerint, hogy a ráépítő

jó- avagy rosszhiszemű volt-e.

a/ Ha a ráépítő jóhiszeműen járt el, azaz nem tudta és nem is kellett tudnia, hogy az építésre nem

jogosult, illetőleg az építkezés ellen a földtulajdonos olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az

in integrum restitutio (az eredeti állapot helyreállítása) már aránytalan kárral járt volna, úgy a

tulajdonjog alanyának kilétét a föld és az épület értékének viszonya határozza meg a következők

szerint:

aa/ amennyiben az épület értéke a földnek (illetőleg - ha a föld megosztható - a föld megfelelő

részének) értékét lényegesen meghaladja, a ráépítő megszerzi a föld (illetve a föld megfelelő

részének) tulajdonjogát.

ab/ ha az értékkülönbség nem lényeges ,vagy az épület értéke a föld értékénél kisebb, az

épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti.

A földtulajdonos azonban az előbbi esetben (aa.) kérheti annak bírósági megállapítását, hogy a ráépítő csak az épület

tulajdonjogát szerezte meg; ez esetben a ráépítőt a földön földhasználati jog illeti.

b/ Ha a ráépítő rosszhiszemű volt, azaz tudta vagy tudnia kellett volna, hogy nem jogosult az építésre,

illetőleg a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti

állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, az épület tulajdonjogát a

földtulajdonos szerzi meg.

Az így előállható esetleges hátrányosabb helyzetet elkerülendő azonban a földtulajdonos utóbbi esetben kérheti a bíróságot

arra, hogy a ráépítőt kötelezze a földnek, illetve a föld megfelelő részének a megvásárlására, vagy annak megállapítására,

hogy a ráépítő az épület tulajdonjogát megszerezte.

c/ Végül ráépítéssel – az érintett ingatlanon - közös tulajdon is keletkezhet. Erre akkor kerül sor, ha

valaki a más tulajdonában álló épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy olyan földre épít

rá, amelyen már épület áll. A ráépítő tulajdoni hányadát ilyenkor az egész ingatlan értékéből a ráépített

részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.

Az a/ és b/ pontban tárgyalt esetkörre egyaránt vonatkozik az a szabály, amely szerint

1/ha a ráépítő a földön, vagy a föld megfelelő részén tulajdonjogot szerzett, köteles annak forgalmi értékét a

földtulajdonosnak megtéríteni;

2/ha a ráépítő földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket fizetni.

3/ha a ráépítő csak a föld egy részének tulajdonjogát szerzi meg, köteles az adott földrészlet forgalmi értékének megtérítésén

felül a ráépítéssel okozott értékcsökkenésért a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.

4/ha viszont a földtulajdonos szerzi meg az épület tulajdonjogát, úgy a ráépítővel szemben nem az épület forgalmi értékének,

hanem gazdagodásának megtérítésére köteles.

8.5 Ingatlanok tulajdonjogának származékos szerzésmódjai

36

8.5.1 Az árverés

Árverésnek tekintjük a végrehajtási eljárás során az adós tulajdonában álló dolog hatósági úton történő

kényszerértékesítését a legmagasabb vételárat ígérő vevő számára.

Az ingatlan tulajdonjogának árverés útján történő megszerzésére a törvény értelmében nem vonatkozik

az a (fentebb 3.2. pontban részletezett) szabály, amely szerint aki a dolgot hatósági határozat vagy

árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a

tulajdonos.

A tulajdonszerzést tehát nem lehet a korábbi tulajdonos személyétől - és ezen keresztül az általa

gyakorolt, a dolgon korábban fennállott tulajdonjog tartalmától - elvonatkoztatni: a tulajdonjog csak

akkor szerezhető meg, ha a végrehajtási eljárást, amelynek következménye az ingatlan árverése, a

korábbi tulajdonos ellen vezetik.

8.5.2 Az átruházás

Ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül (ld.

fentebb 3.3. pont) a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A szerződés vagy más jogcím mellett tehát – eltérően az ingó dolgok átruházásától - a törvény nem követeli meg az ingatlan

átadását. Igy a tulajdonjog megszerezhető anélkül, hogy a jogutód birtokba lépne, vagy az ingatlan más módon hatalmába

kerülne. Nem szerezhető meg viszont átruházással a tulajdonjog érvényes jogcím mellett sem akkor, ha a tulajdonosváltozást

az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyzik be.

Az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés főszabálykénti törvényi követelménye az előzőekkel

összefüggésben még egy problémát felvet. Előfordulhat ugyanis, hogy az ingatlan tulajdonosa (csalárd

módon) egymás után többször köt ingatlanára különböző személyekkel adásvételi szerződést,

egymástól függetlenül több személynek adja el tehát az ingatlant anélkül, hogy a tulajdonosváltozás

ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése bármely szerződés alapján megtörténnék. Kérdésként merül

fel, hogy az érvényes jogcímmel (adásvételi szerződéssel) rendelkező vevők közül ilyenkor melyikük

szerzi meg a tulajdonjogot?

Többszöri eladás esetén a törvény szerint az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-

nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen az ingatlan birtokába lépett, ha pedig ilyen

nincs, a korábbi vevő, kivéve ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba már

bejegyezték. Ugyanezen rendelkezés alkalmazandó többszöri ajándékozás esetén is (ez az ún.

birtokkal megerősített jogcímvédelem szabálya).

8.5.3 Az öröklés

Az öröklés nemcsak ingók, hanem az ingatlanok származékos tulajdonszerzésének is egyik módozata.

Tekintettel az előző (3.3.) fejezetben elmondottakra tehát az örökhagyó tulajdonában álló ingatlan

tulajdonjoga a halál pillanatában ipso iure az örökösre mint egyetemes jogutódra száll át. Ezért a

tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése itt a tulajdonszerzésnek nem feltétele. (A

bejegyzésre a hagyatéki eljárás rendjén kerül majd sor.)

9 A birtok

9.1 A birtok fogalma és fajai

9.1.1 A birtok fogalma

A Ptk. a birtok fogalmát csak közvetve, a birtokos poziciójának rögzítésével határozza meg. Eszerint:

birtokos az, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon a hatalmába kerül. Birtokos az is,

37

akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint az akinek a földjén használati jog áll

fenn.

A birtok lényege tehát polgári jogi szempontból abban rejlik, hogy valaki a dolog felett közvetlenül

vagy közvetve hatalmat gyakorol.

9.1.2 A birtok fajai

A birtokfajták a fentiek alapján a következők szerint osztályozhatók:

a) Saját és idegen birtok

Saját birtokos az, aki a dolgot sajátjaként tartja hatalmában. Idegen birtokról akkor beszélünk, ha a

dolog feletti hatalom másnak engedélyén, mással kötött megállapodáson alapszik.

Saját birtokos például a tulajdonos, de ilyen az elbirtoklói pozícióban lévő személy is. Idegen birtokosnak tekinthető ellenben

a bérlő, az albérlő, a haszonkölcsönbe vevő stb., aki tehát a dolog birtoklásának jogát más jogosulttól származtatott módon

gyakorolja.

b) Elsődleges és másodlagos birtok

Az előbbi megkülönböztetés szerint elsődleges birtokos az, aki a dolgot ténylegesen hatalmában tartja,

másodlagos pedig az, aki ezt a lehetőséget neki átengedte, illetve aki a törvény szerint birtokosi

pozícióban áll.

Például egy magánszemély gépkocsit bérel egy erre szakosodott vállalkozástól, aki a bérletre felkínált autókat lízingeli azok

tulajdonosáról. Ebben az esetben a gépkocsit bérlő (azt ténylegesen a hatalmában tartó) magánszemély a dolog elsődleges

birtokosa, a bérbeadó cég pedig másodlagos birtokosnak minősülnek. Birtokosnak tekintendő emellett a gépkocsi tulajdonosa

is, aki jelen példában másodlagos birtokosi pozícióban áll.

Akaratán kívül is lehet valaki valamely dolog (elsődleges) birtokosa. Pl. valakinek a telkére távollétében építőanyagot raknak

le, vagy valaki zsebébe, táskájába tudtán kívül valamilyen dolgot csúsztatnak, az adott dolgok birtokosává válik.

c) Jogszerű és jogalap nélküli birtok

Jogszerű birtok az, amely a birtoklásra feljogosító érvényes jogcímen alapul. Ezzel szemben jogalap

nélküli jogszerűtlen birtokosnak minősül, aki a birtokláshoz érvényes jogcímmel nem rendelkezik.

A törvénytelen birtok kategóriáján belül – a birtokló tudatállapotától függően - meg kell különböztetni

a jóhiszemű és a rosszhiszemű birtokost.

Jóhiszemű birtokos az, aki alaposan felteheti, hogy a birtokláshoz érvényes jogcíme van.

Rosszhiszeműen birtokol ellenben az a személy, aki tudja vagy a körülmények szerit tudnia kell, hogy

a birtokláshoz érvényes jogcíme nincs.

9.1.3 A birtok megszerzése és megszűnése

A birtok megszerzéséhez vagy a dolog feletti tényleges hatalom megszerzése szükséges, vagy az, hogy

jogszabály - jogai és törvényes érdekei védelmében - enélkül is jogi szempontból birtokossá tegyen

valakit.

A dolog feletti hatalom megszerzése legtöbbször közvetlenül megy végbe úgy, hogy valaki a dolgot

magához veszi. Ez azonban nem mindig szükséges. Egyes esetekben a birtokszerzés lehetséges

anélkül, hogy a birtokos a dolog felett a közvetlen hatalmat megszerezné. Ennek az esetei a

következők:

a) A birtokot meg lehet szerezni képviselő útján úgy is, hogy valaki, aki másnak nevében jár el, a

dolgon közvetlen hatalmat szerez és azt a képviselt személy nevében gyakorolja.

b) A dolog feletti közvetlen hatalom nélkül szerez birtokot az is, aki azt jelképes átadással szerzi meg.

Például a dolog tényleges birtokbavétele nélkül is a lakás vagy a gépkocsi birtokosává válik az a személy, aki a lakáskulcsot,

vagy a gépjármű kulcsait megszerzi.

38

A birtok megszűnése a birtok lényegét jelentő tényleges vagy jogi hatalom megszűnésével következik

be.

9.2 A birtokvédelem

9.2.1 A birtokvédelem fajtái

A birtok mind jogintézmény jelentőségét az adja, hogy a jogrend a birtoklás puszta tényét védelemben

részesíti. A hatósági úton megvalósuló birtokvédelemnek elvileg két fajtája ismeretes: az egyik az ún.

possessorius birtokvédelem, amelynek alapja a birtoklás ténye (tehát azt illeti, aki a dolgot ténylegesen

birtokolja), a másik pedig a birtokláshoz való jogon alapuló ún. petitórius birtokvédelem (amelynek

jogosultja az a személy, aki a dolog birtoklására érvényes jogcímmel rendelkezik).

Mivel a possessorius birtokvédelem a birtoklás tényére alapoz, tehát elvileg független attól, hogy birtokhoz kinek és milyen

joga van, előfordulhat, hogy ennek alapján – legalábbis időlegesen - a jogtalan (jogcím nélküli) birtokos részesül védelemben

a jogos birtokossal szemben.

9.2.2 A birtokvédelem eszközei

A magyar polgári jog a birtokvédelem három eszközét ismeri:

a) birtokvédelem (jogos) önhatalommal

b) birtokvédelem közigazgatási úton

c) birtokvédelem bírói úton

A birtokvédelem mindhárom eszköze a tilos önhatalommal szemben nyújt védelmet. Tilos önhatalomról akkor van szó, ha

valaki a birtokost a dolog birtokától jogalap nélkül megfosztja vagy a dolog birtoklásában zavarja. A tilos önhatalommal

szemben való védekezés lehetősége annak számára áll nyitva, aki a törvény értelmében birtokosnak minősül.

A Ptk. szerint a birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos

önhatalommal szerezte. Ha azonban a birtokos birtokát mástól származtatja jogcíme, szerint részesül birtokvédelemben azzal

szemben, akitől a birtokát származtatja, illetőleg akinek a birtokát ideiglenesen átengedte. (Például a lakás bérlője mint a

lakás közvetlen birtokosa bárkivel szemben birtokvédelemben részesül, aki őt a lakás birtoklásában zavarja vagy

akadályozza. Az érvényes bérleti szerződésre mint jogcímre tekintettel pedig birtokvédelemben részesülhet a bérbeadó

lakástulajdonossal szemben is.)

9.2.3 A jogos önhatalom

A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben -

önhatalommal is elháríthatja.

Az önhatalom a birtok elleni támadás esetén gyakorolható, kizárólag abból a célból (és olyan

mértékben), hogy a birtokos a támadást elhárítsa. Az önhatalmú birtokvédelem nemcsak a birtok ellen

intézett közvetlen és jogtalan támadás visszaverésére irányulhat, hanem a már elveszett birtok

önsegéllyel való visszaszerzésére is. Ez utóbbi esetben önhatalmúlag azonban csak akkor lehet

fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével eljáró időveszteség a birtokvédelmet

meghiusítaná.

Például jogos önhatalomnak tekinthető, ha a zsebtolvaj az utcán kiveszi a járókelő zsebéből annak pénztárcáját, aki a tolvaj

kezét elkapva visszaveszi azt.

9.2.4 Birtokvédelem közigazgatási úton

A birtokvédelem közigazgatási útja a bírói utat rendszerint nemcsak időrendben, hanem jogilag is

megelőzi. Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, mindenekelőtt az illetékes

települési önkormányzat jegyzőjéhez fordulhat birtokvédelemért.

A kérelem előterjesztésének határideje a birtokháborítástól számított 1 év. Egy év eltelte után már közvetlenül a bírósághoz

kell fordulni. A kérelem az eredeti birtokállapot helyreállítására, illetőleg a zavarás megszüntetésére, továbbá a jogtalan

birtoklással kapcsolatos hasznok, károk és költségek megítélésére irányulhat.

39

A jegyző határozatával helyreállítja az eredeti birtokállapotot (possesórius birtokvédelem), és a

birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért

folyamodott nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűzni volt köteles.

9.2.5 Birtokvédelem bírói úton - a birtokper

A birtokperben a bíróság – a közigazgatási úttal ellentétben – nem a tényleges birtoklás, hanem a

birtoklás jogcíme - a birtokláshoz való jog - alapján dönt (petitórius birtokvédelem).

A birtokvita 3 esetben kerülhet a bíróság elé:

a) Annak alapján, hogy valamelyik fél a jegyző határozatát sérelmesnek tartja. A határozatot

sérelmesnek tartó fél ugyanis az ellenérdekű fél ellen a határozat kézbesítésétől számított 15 napon

belül indíthat keresetet.

b) Annak következtében, hogy a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás

megszűntetését egy év eltelte után kéri.

c) A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való

jogosultság is vitás.

A birtokperben annak a félnek a jogosultságát, akit békés birtoklásban megzavartak vélelmezni kell.

10 Korlátolt dologi jogok (idegen dologbeli jogok)

10.1 Korlátolt dologi jogok fogalma, fajai

10.1.1 A korlátolt dologi jogok (idegen dologbeli jogok) fogalma

A dolog feletti jogi hatalom terjedelme szerint megkülönböztetjük a tulajdonjogot, mint teljes dologi

jogot, és az összes többi dologi jog fajtát melyek a tulajdonjoghoz viszonyítva tartalmilag „korlátolt”

dologi jogok, amelyek a tulajdonjogból folyó valamely részjogosultság önálló gyakorlására

korlátozódnak (pl. birtoklás, használat). Ilyen értelemben a korlátolt dologi jogok a tulajdonjog

önállósult részjogosítványai.

Idegen dologbeli jogoknak azért nevezzük e korlátolt dologi jogosultságokat, mivel azok a jogosultat

mindenkor más tulajdonában álló (tehát idegen) dologra vonatkozóan illetik meg.

A fentiekből következően például egy lakás tulajdonosa az adott lakásingatlan teljes dologi jogosultjának minősül,

amennyiben megilleti őt a lakás birtoklásának, használatának és a lakással való rendelkezésnek a joga. Ugyanezen lakás

esetleges haszonélvezője ugyanakkor korlátolt (idegen dologbeli) jogosult, mivel a haszonélvezet jogánál fogva a más

személy tulajdonában álló lakás használatának, hasznosításának joga illeti meg. Utóbbi esetben a lakás használatát,

hasznosítását, azaz a haszonélvezeti jog gyakorlását a tulajdonos tűrni köteles.

A korlátolt dologi jogokat – a tulajdonos szemszögéből - teherjogoknak is nevezhetjük, mert minden esetben a tulajdonjog

tartalma szerinti korlátozását, terhelését vonják maguk után. Erre való tekintettel uratlan dolog felett sohasem keletkezhetnek

és állhatnak fenn, mert ahol nincs tulajdon, ott a tulajdon korlátozásáról sem lehet beszélni.

10.1.2 A korlátolt dologi jogok fajai

A korlátolt dologi jogokat különböző szempontok alapján lehet csoportosítani. A legfontosabb

tipizálási ismérvek a következők:

a./ Birtoklással járó - birtoklás nélküli jogok

Birtoklással járó jog például egy ingatlan haszonélvezeti joga, ugyanakkor birtoklás nélküli korlátolt dologi jognak minősül

az ingatlanon fennálló jelzálogjog.

b./ Használati jogok - értékjogok

40

A használati jogok a jogosult számára a dolog bizonyos irányú és mértékű használatát teszik lehetővé.

Az értékjogok ugyanakkor a tulajdonjog egyik legfontosabb eleméből a rendelkezési jogból fakadnak.

Arra irányulnak, hogy a jogosultjaik számára - a dolog értéke révén – bizonyos követeléseikhez

értékfedezetet biztosítsanak.

Használati jognak tekinthető például földhasználati jog, a haszonélvezet és a telki szolgalom.

Értékjog tipikusan a zálogjogok bármely formája, amelyek célja, hogy a zálogjogosultnak a zálogjoggal terhelt dolog

tulajdonosával szemben fennálló követelését biztosítsa. Ha az adós tulajdonos tartozását nem teljesíti, úgy a hitelező

zálogjogosult a tulajdonos zálogjoggal terhelt dolgából kielégítheti követelését.

c./ A jog tárgya szerint megkülönböztetjük azokat a korlátolt dologi jogokat, amelyek bármely dolgon

fennállhatnak (haszonélvezet, használat) azoktól, amelyek csak ingatlanokon állhatnak fenn.

(földhasználat, telki szolgalom)

d./ A dologi jogosult személyének mikénti meghatározása szerint megkülönböztetünk olyan korlátolt

dologi jogokat, melyeknek jogosultja közvetlenül név szerint meghatározott személy, továbbá

olyanokat, amelyek jogosultja csak közvetve, valamely jel, általános ismérv szerint határozható meg

(mint pl. valamely dolog mindenkori birtokosa, tulajdonosa).

10.2 A használati jogok

10.2.1 A földhasználat

Az épülettulajdonnal kapcsolatban már volt szó arról, hogy aott annak lehetősége, hogy az épület tulajdonjoga elváljék a

földterület tulajdonjogától. Szó volt fentebb a ráépítés szabályairól is. Ebben az esetben is előfordulhat, hogy a ráépítőt illeti a

tulajdonjog az épületen, de a telek tulajdonát nem szerzi meg. Rendezni kell az ilyen esetekben annak a földterületnek a jogi

sorsát is, amely az épület rendeltetésszerű használatához szükséges ill. amelyen az épület fekszik.

A törvény szerint amennyiben az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg, az épület tulajdonosát az

épület fennállásáig a földre (földrészletre) – amelyen az épület áll - fölhasználati jog illeti meg.

A földhasználati jog tehát az épület mindenkori tulajdonosát illeti meg, így az épület tulajdonjogának átruházásával átszáll az

épület új tulajdonosára. Hasonló a helyzet öröklés esetén is. Az épület tulajdonjogának örökléssel vagy átruházással történő

megszerzése esetén az épület új tulajdonosát a földhasználati jog változatlan feltételekkel illeti meg.

A földhasználó jogosult:

- a földet, földrészletet használni, hasznait szedni, az általa létesített berendezés, felszerelés, növényzet

és ezek gyümölcse a tulajdonába kerül;

- viseli a földdel, földrészlettel járó terheket, ideértve az adókat is

A földhasználati jog az épület fennállásáig marad fenn, az épület megszűnésével a földhasználati jog is

megszűnik. Megszűnik a földhasználati jog akkor is, ha az ingatlant kisajátítják.

10.2.2 A szolgalmak

10.2.2.1 A szolgalmak általában

A szolgalom jogánál fogva a jogosult olyan dolgot, amely nem áll a tulajdonában, valamely módon és

mértékben használhat, illetve hasznosíthat.

Tipikusnak tekinthető szolgalomfajta a haszonélvezet, a használat és a telki szolgalom. Az első kettőt

személyes szolgalomnak nevezzük. A személyes szolgalmak mindig valamely név szerint

meghatározott személy javára szólnak, míg a telki szolgalom jogosultja mindig egy telek mindenkori

birtokosa (tulajdonosa).

41

A szolgalom, mint dologi jogi jogviszony alanyai egyik oldaláról a jogosult, a másik oldalról a dolog

mindenkori birtokosa (tulajdonosa). Tárgya általában bármely ingó vagy ingatlan dolog, amely tartós

használatot enged.

Elhasználható dolgokon (pl. élelmiszerek) általában szolgalmat alapítani nem lehet. A haszonélvezet ugyanakkor nemcsak

dolgokra, hanem jogokra is vonatkozhat.

Tartalmában a szolgalmi jog mindig negatív kötelezettséggel jár. A tulajdonos annak tűrésére köteles,

hogy dolgának a jogosult meghatározott irányban hasznát vegye.

10.2.2.2 A haszonélvezet

a./ A haszonélvezet fogalma és keletkezése

A haszonélvezet olyan jogviszony, amelynél fogva valaki a más tulajdonában álló ingatlan vagy ingó

dolgot birtokolhatja, használhatja, hasznait szedheti, gyümölcsöztetheti, s a jogviszony megszűnése

után a dolgot állagának sérelme nélkül vissza kell adnia

A haszonélvezet alanya lehet akár természetes, akár jogi személy. Tárgya ingatlan vagy

elhasználhatatlan ingó dolog.

Ha - kivételesen - elhasználható dolog a haszonélvezet tárgya, az ilyen dolog átmegy a haszonélvező tulajdonába és a

haszonélvező a jogviszony megszűnésekor ugyanannyit köteles visszaadni a tulajdonosnak. Ezt rendhagyó haszonélvezetnek

nevezzük. Ugyancsak sajátos esete a haszonélvezetnek az is, ha a jogviszony tárgya nem dolog, hanem valamely kamatozó

követelés vagy más hasznot hajtó jog. Az ilyen haszonélvezetre is a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően

alkalmazni.

A haszonélvezet keletkezhet a) szerződés alapján, b) jogszabálynál fogva, c) bírósági vagy hatósági

rendelkezés alapján.

Szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a dolgot átadják, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot pedig

bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba.

Jogszabálynál (pl. özvegyi jog alapján) vagy bírósági rendelkezésénél fogva keletkező haszonélvezet az ingatlan-

nyilvántartásba való bejegyzés nélkül jön létre, de az ilyen haszonélvezeti jogot is be kell jegyezni az ingatlan-

nyilvántartásba, ha ez elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben

érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott. A haszonélvezeti jog mindig korlátozott időre szól, és legfeljebb a

jogosult élete végéig állhat fenn. A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül

fennmarad.

b./ A haszonélvezet tartalma

A haszonélvező jogosult a) a dolog birtoklására; b) a dolog használatára és hasznainak szedésére; c) a

haszonélvezeti jog gyakorlásának más részére való átengedésére.

A haszonélvező jogosult a dolgot használni és hasznait szedni. A dologból származó termékek, termények és szaporulat a

haszonélvező illetik. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát

csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.

A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, tehát sem élők között nem idegenítheti el,

sem halál esetére nem végrendelkezhet róla, ugyanakkor annak gyakorlását másnak átengedheti.

Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos -

azonos feltételek mellett - a dolgok használatára nem tart igényt.

A haszonélvező köteles: a) jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint eljárni, b) a

dolog fenntartásával járó terheket viselni, c) a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott

kárról értesíteni, d) a haszonélvezeti jog megszűnése után a dolgot a tulajdonosnak visszaadni.

A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.

A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni ha a haszonélvező a dolgot

rendeltetésének meg nem felelő módon használja, rongálja vagy a dolognak a haszonélvezet

megszűntével való visszaadását veszélyezteti, és a tulajdonos tiltakozása nem vezetett eredményre a

tulajdonos biztosítékot követelhet. Ha a haszonélvező nem ad biztosítékot, a bíróság a tulajdonos

kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását biztosíték adásáig felfüggesztheti, de nem szüntetheti meg.

A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezet

gyakorlását átengedte.

42

A dolog fenntartásával járó terheket - a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével - a

haszonélvező viseli. Terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak és

köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket.

A haszonélvező a rendkívüli javítási és helyreállítási munkálatokat elvégeztetheti, ha felszólítására a

tulajdonos azokat nem végzi el. Ebben az esetben követelheti a tulajdonostól a szükséges költségek

megtérítését, levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő összeget. Ha a tulajdonos

gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a különbözetet is köteles megtéríteni.

A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A dologban bekövetkezett

károkért az általános szabályok szerint felel.

c./ A haszonélvezet megszűnése

A haszonélvezet megszűnik ha: a) a jogosult meghal; b) ha a jogosult a haszonélvezetről lemond; c) ha

a dolog elpusztul és a tulajdonos azt nem állítja helyre.

Ha a dolog helyébe pénzösszeg lépett a haszonélvező az összegnek a dolog helyreállítására vagy

pótlására fordítását is követelheti.

A dolog helyébe pénzösszeg lép például akkor, ha az elpusztult dolog ellenértékét a biztosító megtéríti.

10.2.2.3 A használat

A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját valamint együtt élő családtagjai szükségleteit meg

nem haladó mértékben használhatja és hasznát szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem

engedhető át. Valójában a használat joga nem más, mint korlátozott haszonélvezet, ezért a használat

jogára egyebekben a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.

A használat egyik lehetséges keletkezési esete az, amikor a bíróság a leszármazók kérésére az özvegyi haszonélvezeti jogot

az özvegy szükségleteinek mértékére korlátozza. Leggyakoribb esete a lakáshasználat, amely meghatározott személyt arra

jogosít, hogy egy épületet, épületrészt lakás céljára használjon.

10.2.2.4 A telki szolgalom

A telki szolgalom az ingatlanhasználat egyik formája. Telki szolgalom alapján valamely ingatlan

mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja vagy követelheti, hogy

a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól

tartózkodjék.

Telki szolgalom csak ingatlanokra vonatkozóan létesíthető és legalább két szomszédos ingatlant

feltételez.

Azt a telket, amelynek birtokosát a szolgalmi jog megilleti uralkodó teleknek, azt a másik telket pedig,

amelyre a használat joga kiterjed, szolgáló teleknek nevezzük.

A telki szolgalom létesíthető szerződéssel, de jogszabályon, továbbá bírósági vagy hatósági

rendelkezésen is alapulhat.

A telki szolgalom létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A

szerződéssel létesített telki szolgalom csak akkor jön létre, ha az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Egyébként a

szolgalom ingatlan-nyilvántartáson kívül is létrejön, de csak a szolgáló telek olyan további birtokosával szemben

érvényesíthető, aki az ingatlant rosszhiszeműen szerezte, vagy érte ellenszolgáltatást nem adott.

Létrejöhet a telki szolgalom elbirtoklás útján is. Elbirtoklással szerzi a telki szolgalmat az ingatlan

birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen ennek birtokosa 10 éven át nem tiltakozik.

Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása azonban nem vezet elbirtoklásra.

Például valamely külterületi telek birtokosa (tulajdonosa) 10 éven át a szomszédja telkén lévő ösvényen átjárva közelíti meg

ingatlanát, aki ezt ugyan kifejezetten nem engedte meg de nem is tiltakozik ellene. 10 év után az átjárási szolgalom joga –

elbirtoklás útján – létrejött.

A telki szolgalom az ingatlannak bármely gazdaságilag indokolt használatára irányulhat. kimerítő

törvényi felsorolása éppen ezért lehetetlen.

43

A Ptk 166. § (2) bek-e e néhány célt említ, melyekre telki szolgalmat lehet alapítani átjárás, vízellátás, víz- és

szennyvízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása vagy a jogosult számára előnyös

más hasonló célból. A telki szolgalomnak a gyakorlatban igen sokféle fajtája ismeretes, jellemzőek pl. falusi vagy

mezőgazdasági szolgalmak, az épületszolgalom, kéményszolgalom stb.

A törvény ugyanakkor egyetlen telki szolgalmat maga is létesít. Ez az ún. szükségbeli út szolgalma.

Ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult

földjeiken átjárjon.

A telki szolgalom terjedelme kétség esetében a gyakorlásához fűződő szükséglet mértékéhez igazodik.

Általános szabály, hogy a telki szolgalom gyakorlása során a szsolgalommal terhelt ingatlan

birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni. A telki szolgalom önálló forgalom tárgya nem lehet. Ez

kizárja mind a szolgalom önálló átruházását, mind a gyakorlásának az átengedését.

A telki szolgalom megszűnik: a) ha a jogosult azt 10 éven át nem gyakorolta - bár ez módjában állt -

vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák; b) lemondással; c) ha a szolgáló telket kisajátítják; d)

ha a szolgalom tárgya megsemmisül.

A bíróság a telki szolgalmat megszűntetheti vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű

használatához nem szükséges. Megállapodáson alapuló telki szolgalom esetén a bíróság csak akkor állapíthatja meg, hogy a

szolgalom fenntartása a jogosított ingatlanának használatához nem szükséges, ha a szerződéskötés óta a körülmények

lényegesen megváltoztak.

10.2.2.5 A közérdekű használati jog

A közérdekű használati jog alanyai a földtulajdonos (ingatlantulajdonos, földhasználó) és a használati

jog jogosultja. Az utóbbi a külön jogszabályok által megjelölt olyan szerv, amelynek javára az

ingatlanon használati jogot lehet alapítani.

Például egy áramszolgáltató (közüzemi) cég javára a villamos vezeték tartóoszlopának elhelyezése céljából más telkén

közérdekű használati jog alapítható.

A használati jog az alapításra hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv határozatával keletkezik. A

használati jog tárgya föld vagy épület, vagy mindkettő. A használati jog jogosultja birtokolhatja az

ingatlant, illetőleg megfelelő részét, rajta átalakításokat végezhet, használhatja az ingatlant,

rendszabályokat írhat elő. Mindezekre ugyanakkor csak az alapító határozatban megjelölt célból és az

abban előírt keretek között kerülhet sor. A használati jog jogosultja a használati jogért egyszeri

kártalanítást fizet.

A használati jog megszűnik, ha:

- az a tevékenység, amelynek ellátása végett létrejött, megszűnt,

- a tevékenység folytatásához többé nem szükséges gyakorolni.

10.3 A zálogjog

10.3.1 Általános szabályok

Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására

szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző

sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. bírósági úton nem érvényesíthető

követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

Zálogjoggal való felelősség terjedelme akkor a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a

zálogtárgy szolgál. A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjogot -

törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak a követeléssel együtt lehet átruházni.

Például a kötelezett egy pénzintézettől lakáshitelt vesz fel egy lakásingatlan megvásárlása céljából. A lakáshitel-törlesztés

biztosítékául a pénzintézet javára a kötelezett megvásárolt ingatlanra jelzálogjogot alapítanak a hitelösszeg és kamatai

értékében. Amennyiben a lakástulajdonos adós hiteltartozását nem törleszti, a pénzintézet követelését a lakásingatlanból (az

ingatlan elidegenítése útján befolyt vételárból) elégítheti ki. Ha a lakást a tulajdonosa elidegeníti, a tulajdonátruházás a

zálogjoggal terhelten történik, tehát az adós tartozásának biztosítékául a pénzintézet számára az adott ingatlanra továbbra is

44

fennáll. Ha a pénzintézet mint hittelező helyébe egy másik pénzintézet lép, akkor a lakásingatlan jelzálogjogának új

jogosultjává is az új hitelező válik. A zálogjog tehát járulékos természetű, önálló forgalomnak nem lehet tárgya.

10.3.2 A zálogjog tárgya

Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. Nem lehet

zálogjogot alapítani dolog egy részén. Ingatlan esetében a zálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban

önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra illetőleg egész tulajdoni illetőségre létesíthető.

10.3.3 A zálogjog fajtái

Ha a zálogjog jogosultját nem illeti meg a zálogtárgy birtoklásának joga, ezt nevezzük jelzálogjognak.

Ebben az esetben a zálogjog kötelezettje köteles a zálogtárgy épségét megőrizni.

Ha a zálogjog jogosultját megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga kézi zálogjogról beszélünk.

Ilyenkor a jogosult köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni és a zálogjog megszűnésekor

visszaadni.

Valamely követelés biztosítékául a kötelezett jogi személy illetve jogi személyiség nélküli gazdasági

társaság vagyona vagy annak meghatározott része általában is szolgálhat, a vagyont alkotó egyes

dolgok, jogok meghatározása nélkül. A zálogjog ezen speciális fajtáját vagyont terhelő zálogjognak

(vagy „lebegő zálogjognak”) nevezzük.

A kielégítési jog megnyíltával a vagyont terhelő zálogjog a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli

nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakulhat át.

10.3.4 A zálogjog keletkezése

Zálogjog szerződés, jogszabály vagy hatósági határozat alapján keletkezhet. A zálogszerződést írásban

kell megkötni jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítása esetében, továbbá akkor, ha a követelés

biztosítékául olyan dolog vagy jog szolgál, amely fölött a zálogkötelezett zálogszerződés megkötése

után szerez rendelkezési jogot.

Ingatlant terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való

bejegyzése szükséges. Ingatlanra csak jelzálogjog alapítható. Más zálogtárgyat terhelő jelzálogjog, valamint vagyont terhelő

zálogjog alapításához - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és

a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön tv. rendelkezései szerint vezetett nyilvántartásba való

bejegyzése szükséges.

Kézi zálogjog zálogszerződéssel való alapításához a zálogtárgy átadása is szükséges. Kereskedelmi

forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szervezni, ha az aki a zálogtárgyat adta nem volt

tulajdonos.

10.3.5 A zálogjog érvényesítése

A zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján

végrehajtás útján történik.

Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat

zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg. Ha a zálogjog több dolgot terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési

jog érvényesítésének sorrendjét. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez

szükséges. A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell az értékesítésről, valamint annak módjáról és idejéről.

A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni és a követelést meghaladó

bevételt kiadni. Semmis az a zálogjog megszűnése előtt kötött megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség

alól mentesíti.

10.3.6 A zálogjog megszűnése

Ha a zálogtárgy tulajdonosa és a követelés kötelezettje különböző személy és a jogosult a

zálogtárgyból vagy a tulajdonostól kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb

biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át.

45

Ha a jogosultat nem a követelés kötelezettje elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés

alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át.

A zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházás nélkül átszáll, kivéve, ha

törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad.

Megszűnik továbbá a zálogjog, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi: a jelzálogjog

azonban a rangsorban hátrább álló zálogjogosultak irányában fennmarad.

A zálogjog megszűnik akkor is, ha a zálogtárgy elpusztul. Megszűnik továbbá - ha törvény eltérően

nem rendelkezik - akkor is, ha a zálogtárgyat a végrehajtási eljárás során értékesítik. Ebben az esetben

a zálogjogosult - az értékesítés során befolyt vételár tekintetében - kielégítési jogát érvényesítheti.

A jelzálogjog megszűnik, ha a követelés elévül. Jelzálogjog esetében a tulajdonos a megszűnő jelzálogjog rangsorban

elfoglalt helyén (ranghely) és a megszűnés terjedelmében a bejegyzett zálogjog törlésével egyidejűleg, annál nem terhesebb

új jelzálogjogot alapíthat, vagy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A tulajdonos erről a jogáról csak

harmadik személy javára mondhat le.

A kézi zálogjog megszűnik, ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik akkor is, ha a

jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza, és evégből bírósághoz sem

fordul.

10.3.7 Önálló zálogjog

Zálogjog az alapul szolgáló követelés nélkül vagy annak megszüntetésével is alapítható. A

zálogjogosult ebben az esetben- a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig - kizárólag a

zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést.

A zálogjogosultnak zálogjoga alapján történő kielégítéséhez a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult felmondása szükséges, a

felmondás ideje - a felek eltérő megállapodásának hiányában 6 hónap.

Az önálló zálogjogra egyebekben a zálogjogra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

46

Kötelmi jog általános rész

11 A kötelem általában

11.1 A kötelem fogalma

A kötelem meghatározott személyek között fennálló olyan polgári jogi jogviszony, amelynél fogva a

jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamely vagyoni értékű szolgáltatást véghezvigyen.

A kötelem nem azonos a kötelezettséggel, a kötelem jogosultságok és kötelezettségek összessége. A

kötelem relatív szerkezetű, vagyis mindig meghatározott személyek között áll fenn. Éppen ez

különbözteti meg a többi abszolút szerkezetű jogviszonytól, mert ott a kötelezett személye nincs

meghatározva.

11.2 A kötelem forrásai

Kötelem keletkezhet: szerződésből, jogszabályból, hatósági aktusból, jogellenes károkozásból, jogalap

nélküli gazdagodásból és egyéb módokon.

A legfontosabb – és leggyakrabban előforduló - kötelemkeletkeztető tény a szerződés és a jogellenes

károkozás. Ezekkel a kötelmekkel a későbbiekben részletesen foglalkozunk.

Egyoldalú nyilatkozatból is fakadhat kötelem, de csak a jogszabályban megállapított esetekben. Az

egyoldalú nyilatkozatokra, ha a törvény kivételt nem tesz a szerződésre vonatkozó szabályokat kell

megfelelően alkalmazni. (Ilyen egyoldalú nyilatkozat pl. a díjkitűzés)

Hatósági határozatból fakad a kötelem például egy birtokvédelem tárgyában hozott jegyzői határozat

esetén, míg jogszabály (lásd: Ptk. 177, ill. 1976. évi 24. tvr.) keletkezteti a kötelmet a kisajátítás

esetén. Kisajátításnál azonban közvetlenül keletkezik kártalanítási kötelezettség is, mely azonnali,

feltétlen és teljes.

A jogalap nélküli gazdagodás, mint a kötelem egyik forrása rendkívül gyakori jelensége a polgári

jognak. Szubszidiárius tényállás, ami azt jelenti, hogy a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított

követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen igényét a kötelezettel szemben

nem érvényesítheti, illetve ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem

bírálható el.

12 A szerződésekre vonatkozó általános szabályok

12.1 A szerződés fogalma, alanyai, tárgya, alakja és tartalma

Fogalma: A szerződés két vagy több fél joghatás kiváltására irányuló egybehangzó

akaratnyilatkozata.

Alanyai: A szerződés alanya a polgári jog bármely alanya lehet. Kötelezettnek nevezzük aki a

szerződés folytán valamely szolgáltatással tartozik, jogosultnak pedig aki a szolgáltatást követelhet. A

47

szerződés alanyait együttesen feleknek nevezzük. Mindkét szerződési pozícióban állhat egyidőben

több személy is. (A gyakorlatban előfordul az is, hogy valaki egyszemélyben jogosult és kötelezett

egyaránt, ilyenkor jogosult és a kötelezett pozíciója összefonódik)

Tárgya: A szolgáltatás, vagyis az a magatartás, amelyet a kötelezettnek a szerződés alapján

tanúsítania kell és amely mindig vagyoni értékű.

A szolgáltatás irányulhat valamely dolog átadására (pénz, vagy más dolog), tevékenység kifejtésére

(pl: lakás kifestése), tevékenységtől való tartózkodásra (a bérlő zavarásától való tartózkodás), illetve

más magatartásra (pl. helytállási kötelezettség a biztosító társaságoknál).

Alakja: A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Szerződést

jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni.

Jogszabály illetve a felek megállapodása meghatározott alakhoz is kötheti a szerződés érvényességét.

A jogszabály írásbeli alakot (egyszerű írásba foglalást), minősített írásbeliséget (pl. tanúk alkalmazása)

és közokirati formát is megkövetelhet.

Egyszerű írásba foglalást ír elő a Ptk. többek között tartozás elismerés esetére, vagy jogvesztés

kikötésénél. Általában pedig írásba kell foglalni minden olyan jognyilatkozatot , mely az ingatlan-

nyilvántartásba való bejegyzéssel keletkeztet jogot, így az ingatlan tulajdonjogának átruházására kötött

szerződéseket is (adásvétel, csere, ajándékozás).

Kivételes esetekben a jogszabály a szerződésre különleges alakot ír elő. Így minősített írásba

foglalásra vagy közokirati formára van szükség akkor, ha a jogszabály írásbeli alakot rendel, és a

szerződő fél nem tud vagy nem képes írni. Minősített irásba foglalás ír elő a törvény pl. nem

sajátkezüleg írt és aláírt végrendelete esetén. Közokirati formát pedig pl. a házastársak közötti vagyoni

megállapodások esetén, így a házastársak közötti adásvételre nézve.

A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Joghatás kiváltására csak az

olyan ráutaló magatartás alkalmas, amelyből a joghatás kiváltására irányuló akarat az általános

élettapasztalat szerint a másik fél által kétségtelenül felismerhető volt. A ráutaló magatartás nem hoz

létre szerződést, ha a felek magatartása - önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés

körébe eső körülményekkel együtt - nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges, vagy

bármelyik fél által lényegesnek minősített pontjaiban. A ráutaló magatartással megtett jognyilatkozat

kiterjesztően nem értelmezhető és csak akkor hatályos, ha arról a másik fél tudomást szerzett.

A nyilatkozattétel elmulasztása (hallgatás) - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül

elfogadásnak, ha ezt jogszabály előírja, vagy ha a felek ebben megállapodtak, illetve ha a hallgatáshoz

további ráutaló magatartások is járulnak.

Tartalma: A szerződés tartalma a felek akaratától függ, azt szabadon állapíthatják meg. Jogszabály

ugyanakkor meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a

szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.

12.1.1.1 A szerződési szabadság elemei és korlátai:

A szerződés tartalma kapcsán kell tárgyalnunk a szerződési szabadság alapelvét. A szerződési

szabadság jogi fogalom, azt jelenti hogy a felek akarata jogi értelemben szabad: A szerződés tartalmát

tehát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező

akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

A szerződési szabadság négy elemet foglal magába:

szerződéskötési szabadság: A felek meghatározhatják, hogy akarnak-e szerződést kötni.

48

partnerválasztás szabadsága: A felek meghatározhatják, hogy kivel akarnak szerződést kötni.

típusszabadság: A felek meghatározhatják, milyen szerződést akarnak kötni azaz a felek nemcsak a

törvényben külön nevesített szerződések valamelyikét választhatják, de több szerződés-típus elemeit

vegyíthetik is (vegyes szerződések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei

folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerződés).

diszpozitivitás elve: A felek meghatározhatják, milyen tartalommal kívánnak szerződést kötni. A

tartalom-meghatározás szabadságát a Ptk. úgy biztosítja, hogy szerződési szabályok között külön

nevesíti - az eltérést tiltó megfogalmazással - azokat, amelyek feltétlen érvényesülését megkívánj.

Ezek az ún. kógens szabályok. Ezt meghaladóan pedig a felek szabad akarata érvényesül a szerződés

tartalmának meghatározásában.. A diszpozitív (engedő) jogi szabályozás leglényegesebb sajátossága,

hogy a szerződésre vonatkozó egyes szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arról a

megállapodásukban másként nem rendelkeztek, a törvényi szabályoktól eltérésre csak a felek

jogosultak mégpedig egyező akarattal, illetve az engedő szabály alól kivételt csak jogszabály tehet.

A szerződési szabadság azonban nem korlátlan. Bizonyos esetekben fennállhat szerződéskötési

kötelezettség (pl. közüzemi szerződés), típuskényszer (gazdasági társaságok alapítása csak

meghatározott formában lehetséges), kötelező partnerválasztás (tömegközlekedés, illetve koncessziós

szerződés esetén), illetve a szerződés tartalmának szabad meghatározását kogens szabályok, tilalmak

és engedélyhez kötöttség is korlátozhatja.

12.2 A szerződéskötés

12.2.1 A szerződés létrejötte A szerződés létrejöttéhez a szerződő felek szerződési nyilatkozatainak, az ajánlatnak, és az

elfogadásnak (mindkettő joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat) egybehangzása esetében jön

létre, vagyis akkor, ha ha az egyik fél ajánlatot tesz, és a másik fél ezt az ajánlatot elfogadja. Az

elfogadásnak az ajánlattal való teljes egyetértést kell kifejezésre juttatnia. Ha az elfogadó nyilatkozat

tartalmában eltér az ajánlattól, azt új ajánlatnak kell tekinteni (nem jön létre a szerződés).

A szerződés jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők között pedig akkor,

amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik.

12.2.2 Ajánlat, felhívás ajánlattételre, ajánlati kötöttség Ajánlatnak nevezünk minden olyan akaratnyilatkozatot, amely a szerződés tartalmára vonatkozó

indítványt, javaslatot tartalmaz, amely magában foglalja a szerződés minden lényeges elemét. Ajánlat

tehát az a nyilatkozat, amelynek elfogadásával a szerződés létrejött és amelyben a szerződés tartalma

testet ölt.

Az ajánlattól meg kell különböztetni a felhívást ajánlattételre. Ez utóbbi ugyanis látszólag ajánlatnak

tűnik, valójában azonban nem tekinthető szerződési nyilatkozatnak, mert nem tartalmaz minden

információt, feltételt és kötelezettséget, amelyek elfogadása esetén létrejönne a szerződés. A felhívás

ajánlattételre például: áruk elhelyezése a kirakatban, eladási vagy vételi szándék hirdetése az

újságban.

Az ajánlattevő az ajánlat megtétele után bizonyos ideig állni köteles ajánlatát (felhívás ajánlattételre

esetében nem), tehát egyoldalúan nem léphet vissza. Nem válaszolhatja az elfogadó nyilatkozatra,

hogy időközben meggondolta magát, és az ajánlatától már elállt. Ezt a kötöttséget nevezzük ajánlati

kötöttségnek.

A szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével

válik hatályossá. Az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges,

hogy az a másik félhez megérkezzék. Az ajánlat hatálya, vagyis az ajánlati kötöttség kezdő időpontja

49

azért lényeges, mert a még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonás

feltétele az, hogy a visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a

másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia.

Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja, illetve az ajánlat megtételekor kizárhatja. Ennek

hiányában jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a

másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség

annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban

megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes

körülmények között várhatta.

12.2.3 Culpa in contrahendo

A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás

jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő

szerződést érintő minden lényeges körülményről.

12.2.4 Előszerződés

Az előszerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban egymással

szerződést kötnek. Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Bizonyos esetekben

jogszabály is kötelezővé teheti előszerződés kötését.

Amennyiben a előszerződést kötő felek, az annak alapján kötendő szerződést mégsem kötik meg, a

bíróság a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. A bíróság a

szerződést kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja, ha

ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja. A szerződés

bíróság általi létrehozására csak az érintett kérelmére és akkor van lehetőség, ha a végleges szerződés

megkötését az egyikük megtagadta vagy a felek annak tartalmát illetően nem jutottak megegyezésre.

A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte

után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése

nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak

vagy felmondásnak lenne helye. A szerződéskötés a kívánt törvényi feltételek fennállása mellett sem

tagadható azonban meg minden esetben jogszerűen. Erre példa az, amikor, amikor a fél saját felróható

magatartásával idézte elő azt a helyzetet, amely miatt a teljesítésre képtelen. Nincs helye a szerződés

megtagadásának olyan okra alapítottan sem, amellyel már az előszerződés megkötésekor számolni

kellett.

12.2.5 Képviselet

A szerződést rendszerint mindenki saját maga köti meg. A jogi személy esetén azonban már

bonyolultabb a helyzet, tekintettel arra, hogy az csak szervei útján tud szerződést kötni.

Akaratnyilatkozatot tenni – ideértve a szerződéskötést is - nemcsak személyesen, hanem más személy

útján is lehet, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő

cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.

Azt a személyt, aki más helyett akaratnyilatkozatot tesz, vagy elfogad képviselőnek nevezzük. A

képviselet pedig nem más mint helyettesítés az akaratnyilatkozat megtételében, vagy elfogadásában.

A képviselet terjedelme szerint lehet általános, azaz a képviselt minden jognyilatkozatára kiterjedő,

illetve lehet csak egy adott ügyletre, illetve ügycsoportra vonatkozó. A képviselet alapja lehet törvény,

illetve bírósági, hatósági rendelkezés (törvényes képviselet), jogi személy alapszabálya, szervezeti

szabályzata (szervezeti képviselet), meghatalmazás (jogügyleti képviselet).

A szervezeti képviselet egy sajátos formáját szabályozza a Ptk. 220 §-a. Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás

nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó

50

alkalmazottat és tagot (ideértve a magánszemélyek alkalmazottait is) - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik,

vagy a körülményekből más nem következik - az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy

képviselőjének kell tekinteni. Ez az úgynevezett vélelmezett képviselet.

Álképviselet: Ha valaki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépve, vagy anélkül, hogy képviseleti joga

volna, más nevében szerződést köt (akaratnyilatkozatot tesz vagy fogad el) álképviseletről beszélünk.

Az álképviselő nyilatkozata érvénytelen.

12.3 A szerződés értelmezése

A szerződés értelmezése a megkötött szerződés tartalmának megismerését, megállapítását jelenti.

Akkor van rá szükség, ha a szerződés tartalma a felek között vitás, mert a felek a szerződést vagy

annak egy részét eltérően értelmezik. A szerződés értelmezésének két alapvető módja alakult ki a

jogirodalomban.

Az akarati elv alapján történő értelmezés esetén a nyilatkozó fél akaratát kell alapul venni, vagyis azt

vizsgáljuk, hogy valójában mire irányult a fél akarata. Ezzel szemben a nyilatkozati elv értelmében azt

kell vizsgálni, hogy a nyilatkozatot a gazdasági forgalom résztvevőinek hogyan kellett érteniük.

A Ptk. a két elv kombinációját alkalmazza, úgy hogy a nyilatkozati elvre nagyobb hangsúlyt fektet. A

Ptk. 207. § (1) értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a

másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan

elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A Ptk. külön szabályokat fogalmaz meg a fogyasztói szerződésekre és a jogról való lemondásra nézve.

Ha a fogyasztói szerződés tartalma a 207. § (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem

állapítható meg egyértelműen, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ha valaki

jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

12.4 A fogyatékos vagy hiányzó joghatású szerződések

A nem létező, az érvénytelen és a hatálytalan szerződés elhatárolása, az államilag nem

érvényesíthető követelések

12.4.1 A nem létező szerződés A nem létező szerződést el kell határolni az érvénytelen és a hatálytalan szerződéstől. A szerződés

nem létezik, ha a felek között valójában nincs megegyezés (disszenzus). Tehát amennyiben a felek

között a szerződés tekintetében nincs konszenzus (mert a felek lényeges kérdésekben nem állapodtak

meg, vagy a szerződés értelmezése során kiderül, hogy a szerződés tartalma nem állapítható meg)

akkor a szerződés nem jön létre. A nem létező szerződésből semmiféle joghatás nem származik. (Ha a

felek egy ingatlan-adásvételi szerződésben nem jelölik meg az adásvétel tárgyát, az ingatlant a

szerződé nem jön létre.)

12.4.2 Az érvénytelen szerződés Az érvénytelen szerződés esetében van legalább két egybehangzó akaratnyilatkozat, vagyis a felek

között konszenzus van. Az érvénytelen szerződés létezik, azonban valamilyen törvényben

meghatározott oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. vele elérni kívánt joghatás

előidézésére. (Érvénytelen az ingatlan-adásvételi szerződés ha azt szóban kötötték) Az érvénytelenség

két formája a semmisség és a megtámadhatóság.

12.4.3 A hatálytalan szerződés A hatálytalan szerződés esetében – akárcsak az érvénytelen szerződéseknél a felek között konszenzus

van –, és a szerződés az érvényességi feltételeknek is megfelel. A hatálytalan szerződés már vagy még

nem fejti ki joghatását, azaz a joghatás valamilyen feltétel bekövetkezésével áll be, vagy szűnik meg.

A halasztó feltétellel kötött szerződés érvényes, de csak a feltétel bekövetkezésével válik hatályossá A

51

bontó feltétellel kötött szerződés a feltétel bekövetkeztével nem válik érvénytelenné de hatálya

megszűnik.

A hatálytalanságon belül megkülönböztetünk relatív és abszolút hatálytalanságot. Abszolút hatálytalan

szerződés a feltételtől és időhatározástól függő szerződés. Ezek esetében a hatálytalanság minden

harmadik személlyel szemben fennáll. Relatív hatálytalanság esetkörét fogalmazza meg a Ptk. 203. §-

a, mely szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy

egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy

reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

12.4.4 Bírósági úton nem érvényesíthető követelések Az érvénytelen szerződésektől meg kell különböztetni az államilag nem érvényesíthető szerződéseket.

Az érvénytelen szerződésekkel szemben az állam ezekkel a szerződésekkel, illetve a szerződések

teljesítésével szemben közömbös, a kikényszerítésükhöz nem teszi lehetővé állami kényszereszközök

(bírósági eljárás, végrehajtás) igénybe vételét. Ha a felek önként teljesítenek akkor a teljesítés

érvényes, azaz a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem követelhető vissza. Bírósági úton nem lehet érvényesíteni a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket (kivéve ha a játékot vagy fogadást

állami engedély alapján bonyolítják le), illetve a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő

követeléseket, továbbá azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. (Nem

érvényesíthető bírósági úton az engedélyezett kártyajátékból, így például az úgynevezett „ulti” játékból származó

kártyaadósság)

12.5 A szerződés érvénytelensége

12.5.1 Az érvénytelenség fajtái Az érvénytelenség két fajtája a semmisség és a megtámadhatóság. Közös fő szabály, hogy a

semmisség és a sikeres megtámadás a megkötés időpontjáig visszaható (ex tunc) hatállyal teszi

érvénytelenné a szerződést. Mindkét érvénytelenségi formának azonosak a jogkövetkezményei. A

különbség köztük abban áll, hogy az érvénytelenségi ok önmagában is kiváltja-e az érvénytelenséget

(semmisség), vagy csak az érvénytelenségi okr alapozott megtámadás (megtámadhatóság).

12.5.1.1 A semmisség

A semmis az a szerződés amely a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvénytelen, ezt feltétlen

érvénytelenségnek is szokták nevezni. Ilyenkor az érvénytelenség a felek akaratától függetlenül

fennáll, arra bárki, határidő nélkül hivatkozhat, és azt a bíróság hivatalból veszi figyelembe.

12.5.1.2 A megtámadhatóság

A megtámadható szerződés feltételesen érvénytelen. Érvénytelensége attól függ, hogy az erre

jogosított személy a törvényes határidőn belül megtámadja-e. Megtámadásra egy éven belül és írásban

a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A

sikeresen megtámadott szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő

hatállyal érvénytelenné válik.

A megtámadási határidő a tévedés, megtévesztés felismerésekor, jogellenes fenyegetés esetében a

kényszerhelyzet megszűntekor, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen

szerződési feltétel esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor - részletekben történő teljesítésnél az

első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.

A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a

szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

52

12.5.1.3 Részleges érvénytelenség

Az érvénytelenségi ok legtöbbször a szerződés egészére vonatkozik. Amennyiben az érvénytelenségi

ok fennáll az egész szerződés érvénytelen. Előfordulhat azonban, hogy a szerződésnek csak egy része

alkalmatlan a célzott jogi hatás kiváltására, azaz csak egyik vagy másik eleme érvénytelen. Ilyenkor az

egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

(Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.) A részleges érvénytelenség szabálya tehát akkor érvényesül,

ha az érvénytelenség csak a szerződés egyik (nem lényeges) elemére vonatkozik, a szerződés többi

része érvényes és a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.

12.5.2 Az érvénytelenségi okok Az érvénytelenségi okok – minthogy minden szerződés joghatás kiváltására irányuló

akaratnyilatkozatból áll - az akaratban, az akartat felismerhetővé tevő nyilatkozatban és a szerződéssel

célzott joghatásban gyökerezhet. A „nagyobb súlyú”, objektív megítélésű érvénytelenségi okok

általában semmisségre vezetnek, a szubjektív értékelést igénylő okok a megtámadhatósági okok.

12.5.2.1 Az akarathibák

Az akaratban rejlő semmisségi okok

A jog nem ismeri el a cselekvőképtelenség vagy korlátozottan cselekvőképes személy

akaratát. A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy szerződése tehát

semmis, ha törvényes képviselője vagy gondnoka beleegyezése vagy utólagos hozzájárulása

nélkül köt olyan szerződést vagy tesz olyan nyilatkozatot, amely nem tartozik a törvényben

felsorolt kivételek közé.

A színlelt szerződések esetében szintén hiányzik a szerződési akarat. Ezekben az esetekben a

felek valamilyen okból „kifelé” olyan látszatot akarnak kelteni, mintha valamilyen szerződést

kötnének, valójában azonban egyáltalán nem akarnak szerződést kötni. (színlelt az ügyletet,

amelyben a tulajdonostársat illető elővásárlási jog kijátszása érdekében a felek nem az

ingatlan ténylegesen adásvétel jogcímén történő átruházásáról állapodnak meg az írásba

foglalt okirat szerint, hanem az ingatlan fejében egymással tartási szerződést kötnek). A

színlelt szerződéstől meg kell különböztetni a palástolt szerződést, ilyenkor a felek akarata

másfajta szerződés megkötésére irányul, mint amilyen szerződést színleltek. A színlelt

szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés

alapján kell megítélni.

A kényszer (fizikai kényszer): ha a nyilatkozó tulajdonképpen csak eszközül szolgál a

nyilatkozat megtételénél, anélkül, hogy saját akarata kifejezésre jutna (például: erőszakkal

vezetik a kezét egy okirat aláírása közben).

Az akaratban rejlő megtámadhatósági okok

Jogellenes fenyegetés: személyi vagy vagyoni jogellenes hátrány kilátásba helyezése abból a

célból, hogy ezáltal a szerződő felet nyilatkozattételében befolyásolják. Jogellenes lehet a

fenyegetés akkor is, ha önmagában jogos magatartással fenyegetnek (pl.: ha valakit azzal

fenyegetve késztetnek szerződéskötésre, hogy különben feljelentik egy általa valóban

elkövetett bűncselekmény miatt) A fenyegetés származhat akár a másik szerződő féltől, akár

egy harmadik személytől. A harmadik személytől eredő fenyegetés azonban visszterhes

szerződéseknél (pl.: adásvétel)) csak akkor vezethet a szerződés érvénytelenségére, ha a

fenyegetésről a másik fél tudott, vagy tudnia kellett. Ingyenes szerződés esetén (pl.:

ajándékozás) a harmadik személytől eredő fenyegetés akkor is érvénytelenségi ok, ha ezt a

másik fél nem ismerhette fel.

53

Megtévesztés: a megtévesztésnek lényeges körülményre kell vonatkoznia, a másik, vagy

harmadik féltől kell származnia és tudatosnak kell lennie. (Harmadik személy részéről történő

megtévesztés esetén a fenyegetés kapcsán leírtak megfelelően irányadók.)

Tévedés: Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében

tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta

vagy felismerhette. Azokat a körülményeket tekinthetjük lényegesnek, amelyek ismeretében a

felek nem, vagy más tartalommal tettek volna szerződéses nyilatkozatot. Annak eldöntésénél

tehát, hogy a tévedés lényeges körülményre vonatkozott-e, jelentősége van az ügy minden

elemének, s ezek együttes mérlegelésével vonható csak le e tárgyban megalapozott

következtetés. A tévedés vonatkozhat a szerződés bármely elemére (alanyára, tárgyára, a

kikötött ellenszolgáltatásra stb.), de az ügyletkötés indokára is.

Jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a

tévedés lényeges volt, és munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a

jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. A jog nem tudásából

származó tévedés (jogi tévedés) csak kivételesen és csak az említett törvényi feltételek

együttes fennállása mellett ad alapot a megtámadásra.

Amennyiben a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést

bármelyikük megtámadhatja. Erre csak a felek azonos tartalmú, közös téves feltevése esetén

kerülhet sor. A feltevés tartalmi kereteit illetően azonban semmilyen korlátozás nincs, elvileg

az bármilyen körülményre vagy tényre vonatkozhat. A bírói gyakorlat szerint azonban csak

olyan téves feltevés alkalmas az érvénytelenség jogkövetkezményének kiváltására, amely az

ügyletkötési akaratra hatással volt, s ekként lényegesnek kell tekinteni.

12.5.2.2 Az akaratnyilvánítás hibái

Az akaratnyilvánítás hibáinak körébe az álképviselet és az alaki hiba tartozik. Mindkét

érvénytelenségi ok semmisséghez vezet. Alaki hiba: ha a felek nem tartották be a szerződésre előírt

törvényi alakiságokat. Az álképviseletet lásd részletesen a képviseletnél.

12.5.2.3 A célzott joghatás miatti érvénytelenség

A célzott joghatásban rejlő semmisségre vezető okok

A tilos szerződések csoportját a jogszabályba ütköző, a jogszabály megkerülésével megkötött,

a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző és az uzsorás szerződések alkotják. A tilos szerződések

semmisek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.

Jogszabályba ütközik az a szerződés, amely kógens (eltérést nem engedő) jogszabályi

rendelkezést sért, illetve amelyet a törvény kifejezetten semmisnek minősít. (pl.: a hamisított

bor forgalomba hozatala bűncselekmény, az ezt lebonyolító szerződés ezért semmis). A

jogszabály megkerülésével kötött szerződés

Jogszabály megkerülésével kötött szerződés az, amelyet a felek a jogszabály által előírt

kötelező eljárás mellőzésével vagy az abban foglaltak megsértésével kötnek meg.

A jó erkölcsbe ütköző szerződés az a szerződés, amelyet jogszabály nem tilt, de az azzal elérni

kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a

szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan

sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek,

elfogadhatatlannak minősíti. (pl.: az úgynevezett piramis játék)

Uzsorás szerződés: Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének

kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis. Az uzsora

megállapításának feltétele tehát a szerződéskötéskor fennálló feltűnően nagy aránytalan előny

kikötése (pl.: kölcsön 30 %-os kamatra), és a sérelmet szenvedő fél hátrányos helyzetének

kihasználása.

54

Lehetetlen szerződés: a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A lehetetlenség

lehet abszolút és relatív. Előbbi esetén a szolgáltatás a tudomány és technika adott fokán

mindenki számára lehetetlen (pl. vállalkozási szerződés a hold „megfestésére”), míg utóbbi

esetben a szolgáltatás csak az adott személyre nézve lehetetlen (pl.: néma ember felolvasásra

vállalkozik). A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződéstől meg kell különböztetnünk a

szerződés lehetetlenülését. Lehetetlen szerződés esetén a szolgáltatás már a szerződés

megkötésekor lehetetlen volt, míg lehetetlenülésnél (pl.: az adásvétel tárgyát képező kínai

„Ming” váza eltörik) a szolgáltatás teljesítése a szerződés megkötése után vált valamilyen

oknál fogva lehetetlenné. A lehetetlenülés nem érvénytelenségi oknak, hanem

szerződésszegésnek minősül.

A célzott joghatásban rejlő megtámadhatóságra vezető okok

Feltűnő értékaránytalanság: ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik

felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően

nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A szerződés

megtámadásra tehát három feltétel együttes fennállása esetén kerülhet sor. (A feltételek

bármelyikének hiánya a megtámadás sikerét kizárja.) 1. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás

értékbeli eltérése eléri vagy meghaladja a feltűnő értékaránytalanság megállapításához

szükséges mértéket. (Ilyen esetben a bíróság az adott szolgáltatás piaci, forgalmi értékéből

indul ki, és ha szükséges ennek megállapításáhozszértői véleményt szerez be.) 2. A feltűnő

aránytalanságnak a szerződés megkötésének időpontjában kell fennállnia. A szerződéskötést

követően bármely okból keletkezett feltűnő érték-aránytalanság akkor sem ad alapot e

jogcímen a szerződés megtámadására, ha az jelentős mértékű. 3. Feltűnő aránytalanság címén

a szerződés csak akkor támadható meg, ha a sérelmet szenvedett felet nem vezette az

ajándékozás szándéka.

Tisztességtelen általános szerződési feltétel: ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen,

a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja. Általános szerződési feltételnek minősül az

a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre

meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhet közre. (ilyen általános

szerződési feltételekkel találkozunk például banki hitelszerződéseknél, vagy biztosítási

szerződéseknél, a köznyelv ezeket hívja „apróbetűs” részeknek) Tisztességtelen az általános

szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség

követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és

kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg.

Egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a jogosultságok és kötelezettségek meghatározása

különösen, ha a szerződésre irányadó lényeges rendelkezéstől jelentősen eltér, vagy

összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával, illetve rendeltetésével.

12.5.2.4 Az érvénytelenségi okokat összefoglaló táblázat:

ÉRVÉNYTELENSÉGI OKOK

CSOPORTJAI

SEMMISSÉG MEGTÁMADHATÓSÁG

Akarathibák Cselekvőképtelenség

Színlelt szerződés

Fizikai kényszer

Tévedés

Megtévesztés

Fenyegetés

Akaratnyilatkozat hibái Alaki hibák

Álképviselet

A célzott joghatás hibája Tilos szerződések (uzsorás

szerződés)

Lehetetlen szerződések

Feltűnő értékaránytalanság

Tisztességtelen általános

szerződési feltétel

55

12.5.3 Az érvénytelenség jogkövetkezményei

Ha a szerződés érvénytelen (semmis, vagy a megtámadás sikeres volt), akkor nem alkalmas a vele

megcélzott joghatások előidézésére. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit többféle szempontból

vizsgálhatjuk. Ha a felek magatartását értékelve vizsgáljuk a szankciókat akkor szubjektív és objektív

szankciók között szokás különbséget tenni (a szubjektív szankciónál nyer értékelést az, hogy a felek

felróhatóan jártak el vagy sem). Ettől eltérő csoportokat kapunk akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy a

szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítható-e. Ha ez lehetséges ex tunc hatályú

(visszamenőleges) érvénytelenségről, ha pedig nem ex nunc hatályú érvénytelenségről, illetve

érvénytelenségi jogkövetkezményről van szó.

12.5.3.1 Az eredeti állapot helyreállítása

Érvénytelen szerződés esetében elsőként tehát a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell

visszaállítani (in integrum restitutio), vagyis olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett

volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ennek alapján a továbbiakban egyik fél

sem köteles teljesíteni, és mindegyik fél köteles a másiknak kiadni mindazt, amihez az érvénytelen

szerződés alapján jutott.

Az eredeti állapot helyreállítása tehát ex tunc hatályú jogkövetkezménye az érvénytelenségnek. Az

ügyletkötő felek jó, vagy rosszhiszemű magatartásának az eredeti állapot helyreállítása szempontjából

nincs jelentősége, vagyis az eredeti állapot helyreállítása objektív következmény. Általános az a

szabály is, hogy a szerződésnek kettőnél több alanya van, az eredeti állapot helyreállítása esetén az

összes szerződő félnek perben kell állnia.

12.5.3.2 A szerződés hatályossá nyilvánítása

Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a

határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja (ex nunc hatályú, objektív jogkövetkezmény). A

szerződés hatályossá nyilvánítására akkor kerül sor, ha az érvénytelenségi ok nem volt kiküszöbölhető

és a szerződéskötéskori helyzetet sem lehet visszaállítani. A szerződéskötéskori helyzet visszaállítását

akadályozhatták fizikai, gazdasági, vagy jogi okok. Ha a szerződés tárgya megvan, de azt oly módon

alakították át, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem valósítható meg csak jelentős

értékcsökkenéssel, vagy károkozással., akkor a bíróság nem az eredeti állapot helyreállítását választja,

hanem azt, hogy a szerződést a határozathozatal időpontjáig hatályossá nyilvánítja és elszámol a felek

között. (Lehetséges ez például akkor, ha az építmény állagát érintő lényeges változások voltak,

használt gépkocsi esetén a gépkocsin jelentős javítások történtek, vagy lakásbérleti szerződés esetén).

Gyakori eset az, hogy a határozathozatal időpontjában csak az egyik fél teljesített vagy az addig

teljesített szolgáltatások nincsenek egymással arányban. Ezt az arányt helyre kell állítani, mert egyik

fél sem juthat vagyoni előnyhöz azért, mert számára véletlenül kedvező időpontban hozta meg a

bíróság a szerződést a határozathozatalig hatályossá nyilvánító ítéletét. Ezért ilyen esetben az

ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatást vissza kell téríteni.

12.5.3.3 Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése

Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani (ex tunc hatályú, objektív jogkövetkezmény),

ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő

aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben

rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

Elvileg bármilyen érvénytelenségi ok (semmisséget és megtámadhatóságot okozó) esetén helye lehet a

kiküszöbölésnek. Vannak azonban olyan érvénytelenségi okok, amelyeknél nehezen elképzelhető az

56

érvénytelenségi ok kiküszöbölése, így például ha a szerződés akarati hiba folytán azért semmis, mert

az egyik szerződő fél cselekvőképtelen.

12.5.3.4 Állam javára marasztalás

Szubjektív jogkövetkezménye az érvénytelenségnek az, hogy a bíróság az ügyész indítványára az

állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a

megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna

vissza. Uzsorás szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára meg

kell ítélni. Az államnak járó juttatásokat rendszerint pénzben kell megítélni. Fenti szabályokból az derül ki, hogy az állam javára marasztalásnak van kötelező, és van fakultatív esete. Uzsorás szerződés

esetén nincs mérlegelési lehetősége a bíróságnak, hiszen ebben az esetben köteles a sérelmet okozó félnek visszajáró

szolgáltatást az állam javára megítélni. Jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá

az egyébként csalárd módon eljáró félnek visszajáró szolgáltatás esetében viszont a bíróság szabadon mérlegelhet.

Az állam javára marasztalás feltételeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) A törvényben

meghatározott esetekben kerülhet alkalmazásra, ha az érvénytelen szerződés alapján visszatérítésre

kerül sor. Az elvonásról azonban akkor is szó lehet, ha volt visszajáró szolgáltatás, de azt már a

bíróság határozata előtt visszaadták b) Az kövesse el a súlyos magatartást, akinek a szolgáltatást

kapnia kell. Ilyen súlyos magatartás lehet a jóerkölcsbe ütköző, a tiltott tevékenységet végző, a

megtévesztő, a jogtalanul fenyegető, vagy egyébként csalárd módon eljáró fél magatartása, illetve az

uzsora kikötése. c) Az ügyész ilyen irányú indítványt tegyen. Ennek érdekében a bíróság köteles az

ügyészt értesíteni, ha az iratok, vagy a tárgyalás adatai alapján feltehető, hogy a szolgáltatásnak az

állam javára való megítélésére kerül sor.

12.6 A szerződés módosítása A szerződést módosítására sor kerülhet: a felek, a bíróság, vagy jogszabály részéről. A szerződés

módosítása változást hozhat létre a szerződés alanyaiban, tartalmában és jogcímében egyaránt. A

szerződésmódosítás alaki követelményei az alapszerződés alaki követelményeihez igazodnak.

Amennyiben az alapszerződést írásban kötötték (mert a felek ezt kikötötték, vagy jogszabály kötelező

írásbeliséget írt elő) akkor a szerződést is csak írásban lehet módosítani.

12.6.1 A felek általi szerződésmódosítás

A szerződés alanyaiban bekövetkezett változás két, a Ptk.-ban nevesített formája az engedményezés és

a tartozásátvállalás (részletes tárgyalásukat lásd a több alany a szerződésben cím alatt). A szerződés

tartalmának módosítása bármely tartalmi elemre vonatkozhat: a szerződésben szereplő szolgáltatás

helyére, idejére, módjára, a vételárra. A felek közös megegyezéssel módosíthatják

kötelezettségvállalásuk jogcímét is. (Például: a felek megállapodnak abban, hogy a kötelezett a

jövőben nem vételár jogcímén, hanem kölcsön jogcímén fog tartozni).

A szerződés módosításának sajátos esete az egyezség: A közös megegyezéssel történő

szerződésmódosítást akkor hívjuk egyezségnek, ha a szerződésből eredő vitás, vagy bizonytalan

kérdéseket a felek közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.

12.6.2 A bírósági szerződésmódosítás

A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően

beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Ezen szabály

értelmében a bíróság kivételes helyzetben a felek között megbomlott egyensúlyt méltányossági

szempontok szerint állíthatja helyre akkor is, amikor a felek között e kérdésben nincs konszenzus. A

kivételességet jelzi, hogy a szerződés tartalmát a bíróság csak az itt szabályozott hármas, együttes

feltétel megléte esetén változtathatja meg.

57

A hármas feltételrendszer első eleme a tartós jogviszony. A szerződés bírósági módosítására mint

rendkívüli intézkedésre csak a huzamos vagy ismétlődő szolgáltatásokkal teljesíthető szerződések

esetén kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint tartós jogviszonynak minősül az olyan

szerződéses kapcsolat is, amelyben a felek egymással szemben követendő magatartását hosszabb időre

meghatározzák - függetlenül attól, hogy a teljesítésre egy aktussal kerül-e sor vagy sem. Második

feltétel szerint csak a szerződéskötést követően bekövetkezett körülmény-változás szolgálhat a

módosítás alapjául. Kizárja a bírósági szerződés módosítást a szerződés megkötéskor már ismert

körülményekre történő hivatkozás, és az is, ha a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásakor a

felek a jövőbeli bizonytalansági tényezőkkel számoltak, vagy az adott helyzetben az ésszerű üzleti

kockázatvállalás keretében számolniuk kellett volna. A harmadik feltétel pedig, hogy valamelyik fél

jogos érdeke sérüljön. A kivételes bírósági beavatkozás kiváltásához szükséges érdeksérelem akkor éri

el a lényeges mértéket, ha az olyan súlyú, amelynek alapján megállapítható, hogy a felek a

megváltozott körülmények között a szerződésüket az eredeti tartalommal nem kötötték volna meg.

A bírói gyakorlat a bírósági szerződésmódosítás tekintetében kialakított egy további feltételt is, amely

nem szerepel a Ptk. szövegében. Eszerint nem lehet bírósági szerződésmódosítást követelni olyan

körülményre hivatkozva, amely a gazdasági élet egészét, az adott szerződéstípusba tartozó összes

szerződés minden alanyát érinti (például: kereslet-kínálat alakulása, infláció).

12.6.3 Jogszabály általi szerződésmódosítás

Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a

szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. Jogszabály a hatályba lépése előtt

megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott

tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását,

vagy - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat. Hatósági ár megállapítására

külön törvény szerint kerülhet sor. A jogszabály általi szerződésmódosítással kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 32/1991 (VI. 6.) számú határozatában

kifejtette, hogy már fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján való megváltoztatására kivételes esetekben kerülhet

sor, ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti, a

körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás

társadalmi méretű igényt elégít ki.

12.7 A szerződés megszűnése

A szerződés megszűnésének legáltalánosabb esete, hogy a felek a szerződést teljesítik (lásd

részletesen: teljesítés). A szerződés azonban a felek akaratából megszűnhet teljesítés nélkül és más

módon is.

12.7.1 A szerződés megszűnése a felek akaratából a szerződés teljesítése nélkül A szerződés megszűnhet a felek akaratából teljesítés nélkül kétoldalú nyilatkozattal, illetve egyoldalú

nyilatkozattal, jövőre nézve (ex nunc) vagy a szerződés megkötésére visszaható hatállyal (ex tunc).

Kétoldalú nyilatkozatok

Megszüntető szerződés: A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve (ex nunc)

szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott

szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített

pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli

szolgáltatás visszajár.

Felbontó szerződés: A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára

visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

58

Egyoldalú nyilatkozatok

Az elállás: Az elállás olyan egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést keletkezésére visszaható

hatállyal (ex tunc) megszűnteti. A szerződéstől való elállásra a jogosult a másik félhez intézett

nyilatkozatával jogszabály, vagy a felek megállapodása alapján kerülhet sor.

A felmondás: A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést

(ex nunc) hatállyal, tehát a jövőre nézve szünteti meg. Mivel a szerződés felmondás esetében a jövőre

nézve szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül

fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető. A felmondás alapulhat a felek megállapodásán és

jogszabályon, szólhat azonnalra (rendkívüli felmondás) és meghatározott időre (rendes felmondás).

Rendkívüli felmondással nem csak a határozatlan, de a határozott időre létrejött szerződést is meg

lehet azonnali hatállyal szüntetni. A határozatlan időre szóló jogviszonyok szokásos megszüntetési

módja a rendes (bizonyos határidőre szóló) felmondás. A határozott időtartamra kötött szerződések

azonban rendes felmondással csak a felek ez irányú megállapodása esetén szüntethetők meg.

12.7.2 A szerződés más módon történő megszűnésének esetei

A szerződés a felek akaratán kívüli okból is megszűnhet ha a követelés és a jogosultság egy kézben

egyesül (confusio – pl.: ha a bérlő megveszi az általa bérelt ingatlant, és így a tulajdonosi és a bérlői

pozíció egyesül). Megszűnhet a szerződés hatósági határozat következtében is (pl. kisajátítás esetén

megszűnik a bérleti szerződés). Bizonyos szerződések esetében a fél halála is megszűnteti a

szerződést, általában a személyhez kötött szerződések esetén. (például: megbízási szerződésesetén

bármelyik fél halála, tartási szerződés esetén pedig az eltartott halála).

12.8 A teljesítés

A szerződés a szerződésszerű teljesítéssel éri el valódi célját, a benne részes felek érdekeinek

kielégítését. A teljesítésre vonatkozó törvényi szabályt a reális teljesítés elve hatja át (A szerződésben

kikötött szolgáltatás teljesítését a kötelezett nem válthatja meg kártérítés felajánlásával): A

szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség,

minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak

kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és

rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú

szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat. E tekintetben figyelembe kell venni a

szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek

képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru

címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését. A szolgáltatásnak továbbá alkalmasnak kell lennie a

jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett

tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint rendelkeznie kell a kötelezett által adott

leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő

tulajdonságokkal.

A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie az a „nyilvános kijelentésnek”, ha a kötelezett bizonyítja, hogy

a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy a nyilvános kijelentést a

szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy

a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.

Gyártó fogalma: gyártónak minősül az a személy is, aki a dolgon elhelyezett nevével, védjegyével

vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel.

A szerződésszerű teljesítéssel a szerződés megszűnik és a kárveszély átszáll a jogosultra. A teljesítés

helye, ideje és módja meghatározásánál a szerződési szabadság elve (figyelembe véve annak korlátait)

59

érvényesül, hiszen a felek ezeket szerződésükben közös megegyezéssel meghatározhatják. Ennek

hiányában a Ptk. vonatkozó (és az alábbiakban részletezett) szabályait kell alkalmazni.

12.8.1 A teljesítés helye Ha a felek eltérően nem rendelkeznek a teljesítés helye a kötelezett lakóhelye, illetőleg székhelye,

kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik, a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből más

következik, a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

Ha a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével vagy megbízottja útján küldi a jogosultnak, a teljesítés

helye jogosult lakóhelye, illetőleg székhelye.

Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél a teljesítés helye - ha a jogosult más helyet

nem jelöl meg - a jogosult székhelye (telephelye), illetőleg, fuvarozó közbenjöttével történő teljesítés

esetén, a rendeltetési állomás.

12.8.2 A teljesítés ideje Ha a teljesítés ideje a felek által nincs meghatározva bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését

követelheti. Ingyenes szerződés esetében a jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja.

A tartásdíjat, az életjáradékot és a baleseti járadékot időszakonként előre kell fizetni. A jogosult a hat

hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem

követelheti. Pl: 2005. január 1-én nyújtja be a keresetlevelet kiskorú gyermeke tartása érdekében, akkor a 2004. júliusától járó 6 havi

összeget érvényesítheti hátralékos tartásdíjként, és kérheti emellett a folyamatos tartásdíj megítélését is. Főszabály szerint

akkor is, ha az apa már 2004. márciusától nem fizet, és ezt a követelést alapos ok nélkül nem érvényesítette.

Ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles

saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. A teljesítési határidőbe a

szerződéskötés napját nem kell beszámítani; ha a teljesítési határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a

határidő a következő munkanapon jár le. A kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő

kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet.

12.8.3 A teljesítés módja A jogosult a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a

teljesítés megfelelő-e. A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek

a minőségét tanúsítják, illetőleg, amelyekre jótállás vonatkozik.

A kötelezett a teljesítéskor nyugtát követelhet, és követelheti a kötelezvény visszaadását.

A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett

hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy

képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik.(pl: „Szűcs-Vali féle” kerámiát nem köteles

valaki elfogadni Kiss Géza előállításában)

Ha a jogosult személye bizonytalan, lakóhelye, illetőleg székhelye ismeretlen, vagy ha a jogosult

késedelembe esik, a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló

kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is lehet teljesíteni.

12.8.4 A fajta és mennyiség szerint meghatározott szolgáltatás teljesítésére vonatkozó külön

szabályok

Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg,

a forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal kell teljesíteni. Ha valaki fajta szerint meghatározott

maga termelte dolog szolgáltatására kötelezi magát, de azt egészben vagy részben nem képes

szolgáltatni, nem köteles a hiányzó dolgot a teljesítés céljára mástól beszerezni.

60

12.8.5 A pénztartozás teljesítésére vonatkozó külön szabályok

Pénztartozás esetében a teljesítési hely a jogosult lakóhelye, illetve székhelye. A jogosult a

szerződésben meghatározott teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ilyenkor

azonban a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. Ha a kötelezett kamattal

és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban

a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni.

12.8.6 A beszámítás A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett vagy a

bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a

kötelezettségek megszűnnek.

Beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján

meghatározott célra kell fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti

járadékköveteléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel

szemben. A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült

követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem

következett be. Végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani,

amely a követeléssel azonos jogalapból ered. Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel

megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani.

12.9 A szerződésszegés

A szerződés a felek meghatározott érdekeinek kielégítésére irányul. A szerződésszegés tehát minden

olyan magatartás, körülmény, vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti

valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait.

A szerződésszegés fajtái a késedelem (kötelezetti és a jogosulti késedelem), a lehetetlenülés, a

teljesítés megtagadása és a hibás teljesítés.

12.9.1 Kötelezetti késedelem

A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből

kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, illetve más esetekben, ha

kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.

A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy

a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a

kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt

bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett

volna.

A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést,

vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek

megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban -

és nem máskor - kellett volna teljesíteni (pl: menyasszonyi ruha), vagy ha a jogosult az utólagos

teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

12.9.2 Jogosulti késedelem A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy

elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a

kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon, illetve a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem

adja vissza. A jogosult ebben az esetben köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő

61

kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott

helyzetben általában elvárható.

A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e köteles a kötelezett felelős őrzéséből

eredő költségeket megtéríteni, valamint éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy

megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna. Fontos kiemelni, hogy a jogosult

késedelme idejére kamatot nem követelhet. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét

kizárja.

12.9.3 Lehetetlenülés Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik (a

bérbe adni szándékozott lakás árvízkár miatt még a beköltözés előtt lakhatatlanná válik). A teljesítés

lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az

értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés

elmaradása miatt kártérítést követelhet. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a

jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a

kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy igényelhet, a jogosult a

maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.

Vagylagos szolgáltatás: Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a

többi szolgáltatásra korlátozódik. Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a

lehetséges szolgáltatás és a lehetetlenné válás következményei között.

12.9.4 A teljesítés megtagadása Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a

lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között.

12.9.5 Hibás teljesítés Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan

teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a

szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés

szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a

kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek

megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára

vezethető vissza (tipikus példája a hibás teljesítés ezen szabályának a nagyon népszerű IKEA bútorok

hibás útmutatója). Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó

hátrányára tér el.

A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság). Ha a jogosult a hibát a

szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági

felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által

adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat

figyelmeztette. Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a

teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e

vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettől eltérő

megállapodása semmis.

62

12.9.5.1 A szavatosság A szavatosság a visszterhes szerződések hibás teljesítésének objektív szanciója. Hibás teljesítés esetén

a jogosult elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott

szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény

teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a

szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági

jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget. Amennyiben sem kijavításra, sem

kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e

kötelezettségének a megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül

nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a

szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. Ha a kötelezett a dolog kijavítását

megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga

kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. (Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a

szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.)

A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a

kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés

egyébként indokolt volt.

A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles

kifogását a kötelezettel közölni. Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két

hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása

semmis. A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti

szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy

kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az

igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap

alatt évül el. Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a

dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a

dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra

(dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.

Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési

határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító

kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is

megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

12.10 A szerződést biztosító mellékkötelezettségek

Noha a feleknek többnyire érdeke, hogy a szerződést teljesítsék, mert csak ennek révén juthatnak

hozzá a saját szerződési érdekük kielégítéséhez és a teljesítés kikényszerítéséhez állami

kényszereszközök is rendelkezésre állnak, gyakori az a törekvés, hogy már a szerződésben

megnöveljék a jogosult esélyét arra, hogy a szerződési érdeke ki fog elégülni. A szerződést biztosító

mellékötelezettségek két veszélytől óvhatják meg a jogosultat: attól hogy a kötelezett nem lesz

hajlandó teljesíteni, és attól, hogy a kötelezett nem lesz képes teljesíteni.

A szerződést biztosító mellékötelezettségek a szerződés megerősítését szolgálják, úgy hogy a polgári

jog általános szankcióihoz képest további szankciókat vezetnek be.

12.10.1 Foglaló A szerződés megkötésekor, a szerződés megkötésének jeléül és a szerződés biztosítékául átadott

pénzösszeg vagy más dolog. A foglalóval kapcsolatos megállapodásra a jogszabály nem ír elő írásbeli

alakot, ezért foglalót a szerződéskötéskor szóban is vagy ráutaló magatartással is ki lehet kötni. A

63

kikötés érvényességéhez annak írásba foglalása akkor sem szükséges, ha a jogszabály a szerződés

érvényességét írásba foglaláshoz köti, ennek az az oka, hogy a joggyakorlat a foglalót nem tekinti a

szerződés lényeges elemének.

A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak

tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. A foglaló a szerződés

megkötésének jeléül szolgál. Ez azt jelenti, hogy ha foglalót adtak, nem a szerződés létrejöttét kell

bizonyítani, hanem azt, hogy a szerződés a foglaló átadása ellenére sem jött létre. A foglaló ezen kívül

biztosítékul szolgál a szerződésnek valamelyik fél hibájából való meghiúsulása ellen. Ha a szerződést

teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra

nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét

fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a

kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. (A

bírói gyakorlat a szolgáltatás ellenértékének 10%-a körüli összegét fogadja el megfelelő mértékű

foglalónak.)

12.10.2Kötbér A kötbér a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére kikötött pénzösszeg.

Érvényesen csak írásban lehet kikötni, a kötbér után kamat kikötése semmis. (gyakori építési

szerződések esetében, különösen állami megrendeléseknél) A kötbér a foglalótól alapvetően abban

különbözik, hogy nem a szerződéskötéskor adják, hanem csak a szerződés megszegése után (ezért nem

is szolgálhat a szerződés megkötésének jeléül), illetve abban hogy a szerződésszegés minden esetében

járhat. (hibás teljesítés, késedelmes teljesítés, teljesítés megtagadása stb.). A jogosult késedelem és

hibás teljesítés esetén a kötbértől függetlenül követelheti a teljesítést, élhet a szavatossági és jótállási

jogaival. A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja.

A kötbér akkor jár, ha a kötelezettnek a szerződésszegés felróható. A kötbért a jogosult akkor is

követelheti, ha kára nem merült fel, vagy az kisebb mértékű a kötbérnél, tulajdonképpen

általánykártérítést biztosít a jogosultnak. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a

szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre

vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette.

12.10.3Jogvesztés kikötése A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot

vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. A jogvesztés kikötése a vétkes

szerződésszegés oly módon való szankcionálása, hogy e magatartás olyan jog vagy kedvezmény

elvesztésével jár, amely egyébként szerződésszerű teljesítés esetén a szerződő felet a szerződés

alapján, illetve a szerződésre irányadó jogszabály alapján megilletné. Jogvesztést érvényesen csak

írásban lehet érvényesen kikötni, tehát a szóban vagy ráutaló magatartással történt megállapodás

semmis. A jogvesztés kikötésére vonatkozó szerződéses nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően

értelmezni. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.

12.10.4Tartozáselismerés A tartozáselismerés egyoldalú, címzett, írásbeli jognyilatkozat, amelyben a kötelezett a jogosult felé a

fennálló kötelezettségét ismeri el. A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az

elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető,

vagy a szerződés érvénytelen.

A tartozáselismerés joghatása abban áll, hogy a bizonyítási teher megfordul és nem a jogosultnak kell

bizonyítani a tartozás fennálltát (neki pusztán a tartozáselismerés tényét kell bizonyítania), hanem a

kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a tartozás nem áll fenn, nem érvényesíthető, vagy a szerződés

érvénytelen.

64

12.10.5Jótállás A jótállás olyan szerződést biztosító mellékötelezettség, amelynek alapján a kötelezett a

szerződésszegés következményei alól csak abban az esetben menekülhet, ha bizonyítja, hogy a hiba a

teljesítés után keletkezett. A jótállás keletkezhet jogszabály előírása (kötelező jótállás lásd pl: egyes

tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/199. (IX. 10.) Korm. rend.),

vagy a felek szerződéses megállapodása alapján. A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor

közölheti kifogását a kötelezettel. A jótállás alapján a jogosult a szavatossági jogokkal azonos igényt

érvényesíthet (így kérhet kijavítást, árleszállítást, kicserélést, újbóli elvégzést, a javítási költség

megfizetését, és elállási jogot gyakorolhat) de erre a szavatosságnál hosszabb határidő áll

rendelkezésére.

A jótállás a fogyasztóvédelem fontos és hatékony eszköze. A Ptk. külön szabályokat tartalmaz a fogyasztói szerződések

esetére: Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a

jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra,

hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban

vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani.

12.10.6Bankgarancia A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény

beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében és határidőn belül a

kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. Bankgarancia esetében tehát

hárompólusú jogviszonyról, de két szerződéses kapcsolatról van szó. Az egyik szerződés a jogosult és

a kötelezett között jön létre, míg a bankgaranciára irányuló megállapodás az előző szerződés

kötelezettje és a bank között jön létre. A jogosult - a két szerződés alapján a bankkal szemben léphet

fel igényének érvényesítése végett. Követelheti, hogy a bank a szerződéseknek megfelelő összeget

részére fizesse meg. A bank teljesítése esetén pedig felléphet a kötelezettel szemben a jogosultnak

kifizetett összeg megtérítése iránt.

12.10.7Zálogjog

A zálogjog fogalma: A zálogjog a követelés nemteljesítése esetén a zálogjogosult számára a

zálogtárgyból biztosítja - törvény eltérő rendelkezését kivéve - a kielégítési jog elsőbbségét a

zálogtárgy mindenkori tulajdonosával szemben.

A zálogjog célja annak biztosítása, hogy a hitelező az általa nyújtott szolgáltatást (például kölcsönt) visszakapja, illetve a

szolgáltatásáért később járó ellenszolgáltatást megkapja, mert ha ez nem történik meg, a zálogjogosult a zálogtárgyból

kereshet kielégítést.

A zálogjog alanyai: - a zálogjogosult, - a személyi kötelezett, aki a követelés kötelezettje, - a zálogkötelezett, akinek

rendelkezési joga van a zálogtárgyon (más néven dologi kötelezett). A személyi kötelezett és a dologi kötelezett lehet

ugyanaz a személy, de lehet más-más személy is. Zálogkötelezettként általában az létesíthet zálogjogot, akinek a

zálogtárgyon rendelkezési joga van, de a törvény lehetővé teszi, hogy olyan személy is zálogkötelezett legyen, akinek

harmadik személlyel kötött szerződése alapján később keletkezik rendelkezési joga a dolgon.

Zálogjog tárgya: Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog és átruházható követelés.

A zálogjog abszolút hatályú, azaz mindenkivel szemben hatályos. A zálogjogból való kielégítést mindenki köteles tűrni, aki a

zálogtárgyon a zálogjog alapítását követően valamilyen jogot szerez. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal

biztosítása semmis. A zálogszerződést írásban kell megkötni. Zálogjog alaphulhat szerződésen, bírósági határozaton (illetve

ha jogszabály úgy rendelkezik más hatósági határozaton), jogszabályon.

A zálogjog fajtái

Jelzálog: Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű

használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy

épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges

intézkedések elrendelését.

65

Kézizálogjog: Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. Az átadás

harmadik személy (zálogtartó) kezéhez is történhet. Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot

szerezni, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos.

Vagyont terhelő zálogjog (lebegő zálogjog): A jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonának

egészén vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető részén (vagyon) az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések

(vagyontárgy) meghatározása nélkül - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi

nyilvántartásba való bejegyzésével - vagyont terhelő zálogjog alapítható. Ez a zálogjog a zálogszerződés megkötése után a

kötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a kötelezett rendelkezési jogot

szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a kötelezett vagyonából kikerül.

Önálló zálogjog: Zálogjog úgy is alapítható, hogy az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terhelje. Ilyen esetben a

zálogjogosult - a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak járulékai erejéig - kizárólag a zálogjoggal terhelt

zálogtárgyból kereshet kielégítést.

12.10.8Óvadék Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön

törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának

átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

Az óvadék a kötelezett fizetőképtelenségének a veszélyét hivatott elhárítani. Kielégítési joga

megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül

kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy

egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy

egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen

kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés

módját szerződésükben meghatározták.

Óvadék nem csak szerződésen, de jogszabályon is alapulhat (például:. a tőkepiacról szóló 2001. évi

CXX. törvény). Az óvadék kikötésére a Ptk. kötelező alakszerűséget nem rendel, így a felek az óvadék

nyújtásában érvényesen szóban, de ráutaló magatartással is megállapodhatnak.

Az óvadék tulajdonképpen nem más, mint egy sajátos zálogjog. Éppen ezért a zálogjog közös

szabályai megfelelően alkalmazandók, azaz annyiban, amennyiben az óvadéki szabályok eltérően nem

rendelkeznek

Az óvadékot el lehet határolni a kötbértől, a zálogjogtól, a foglalótól és a bánatpénztől. A kötbértől

alapvetően abban különbözik, hogy az óvadéknak nincs kárátalány szerepe, a jogosultnak tehát vita

esetén a tényleges kár összegét bizonyítania kell. További különbség, hogy a kötbért utólag, a

szerződésszegést követően fizetik, míg az óvadékot a szerződésszegést megelőzően nyújtják és a

jogosult abból kereshet közvetlenül kielégítést. A foglalótól abban különbözik, hogy az óvadék

szerződésszegés esetén kétszeres összegben nem követelhető, a foglaló viszont igen. A zálogjog

esetében a kielégítés módjában van a különbség. Míg az óvadékból a jogosult közvetlenül kielégítheti

a követelését, a zálogjog esetén a jogosult főszabály szerint bírósági út igénybevételével kereshet

kielégítést a zálogtárgyból. Míg az óvadék tárgyának köre korlátozott, addig a zálogjog tárgya bármely

birtokba vehető dolog, átruházható jog, átruházható követelés és pénz is lehet. Az óvadék és

bánatpénz közötti eltérés főként a teljesítéshez fűződő viszonyukban ragadható meg: az óvadék a

kötelezettet teljesítésre ösztönzi, a bánatpénz viszont a teljesítés ellen ható jogintézmény.

12.10.9Kezesség Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít,

maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség a szerződés személyi biztosítéka. Az adós

teljes vagyonán kívül a kezes teljes vagyona is fedezetül szolgál a jogosult részére. A szerződés a

kezes és a jogosult között jön létre. A kezességi szerződés alanya jogosulti és kötelezetti oldalon

általában bárki lehet. Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni.

A kezesség járulékos jellegű, amiből következik, hogy érvénytelen szerződés, vagy bírósági úton nem

érvényesíthető követelés kezességi szerződéssel nem biztosítható. A kezes helytállási kötelezettsége

pedig ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyet vállalt, annál nem lehet súlyosabb és később sem

válhat terhesebbé.

66

A kezességnek két fajtáját különböztetjük meg. Az egyszerű kezességet és a készfizető kezességet.

Előbbi esetén a kezes sortartási kifogással élhet, tehát mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a

követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak

kezességet, behajtható. Utóbbi esetben viszont a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést

először a kötelezettől hajtsa be. A készfizető kezességnek azonban feltétele, hogy a felek így

állapodjanak meg, vagy a kezességet kár megtérítéséért vállalják, illetve hogy a kezességet bank

vállalja.

12.11 Több alany a szerződésben

A szerződésben több személy is szerepelhet. Ez megvalósulhat úgy, hogy a több személy ugyanabban

a pozícióban szerepel, de az is lehetséges, hogy a szerződésnek nem csupán két – jogosulti és

kötelezetti – pozíciója van, hanem ennél többféle pozíció szerepel a kötelemben.

Több alany ugyanabban a pozícióban alapvetően két módon szerepelhet : egymást felváltóan és

egyidőben. Előbbi esetről van szó, ha a jogosult (engedményezés vagy öröklés útján), vagy a

kötelezett helyébe (tartozásátvállalás által) más személy lép. Utóbbi esetben pedig több jogosult, vagy

több kötelezett, esetleg több jogosult és több kötelezett köti meg a szerződést. Ezek jogosultsága

illetőleg kötelezettsége a szolgáltatás természete, a felek megállapodása és a törvény előírása szerint

lehet osztott, együttes, vagy egyetemleges.

Több alany különféle pozíciókban is szerepelhet a szerződésben úgy, hogy az egyes pozíciók

egymástól önállóak (társasági szerződés, harmadik személy javára szóló szerződés), és úgy is, hogy

valamelyik pozíció a másiknak a járuléka (kezesség).

12.11.1Alanyváltozás a jogosult személyében: az engedményezés A jogosult engedményezéssel követelését szerződéssel másra átruházhatja. Nem lehet

engedményezni a jogosult személyéhez kötött (így például a természetbeni tartási jellegű követelést),

valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Az engedményezésről

a kötelezettet értesíteni kell, ennek megtörténtéig a kötelezett jogosult az engedményezőnek teljesíteni.

Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést

biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.

Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért - az engedményezés

fejében kapott ellenérték erejéig - kezesként felel, kivéve ha a követelést kifejezetten bizonytalan

követelésként ruházta át az engedményesre, vagy a felelősségét egyébként kizárta.

Ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra (törvényi engedmény),

azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben

az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés

írja elő.

12.11.2Alanyváltozás a kötelezett személyében: a tartozásátvállalás Ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult

hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az

a lejáratkor teljesíthessen. Ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a

kötelezett helyébe lép, így megilletik mindazok a jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben

megillették, de a korábbi kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelését nem számíthatja be.

A jogosult részéről történő hozzájárulás megadása vagy megtagadása kizárólag saját mérlegelésétől

függ. A hozzájárulás semmilyen módon nem kényszeríthető ki és a megtagadó nyilatkozatát a

jogosult indokolni sem köteles. (A jogosult a nyilatkozatát alakszerű kötöttség nélkül (szóban, írásban,

ráutaló magatartással) megteheti.)

A tartozásátvállalásra irányuló szerződés alanyai a régi és az új kötelezett, azaz a jogosult a szerződés

megkötésében nem vesz részt. A régi és az új kötelezett között létrejött szerződés tartozásátvállalásnak

67

- függetlenül annak megnevezésétől - csak akkor minősül, ha abból a felek erre irányuló szándéka

egyértelműen kitűnik. A tartozásátvállalás lehet teljes, vagy részleges; visszterhes vagy ingyenes is. A

tartozásátvállalásra a törvény kötelező írásbeli alakot nem rendel, ezért a szerződés szóban, írásban és

ráutaló magatartással is megköthető. Ha a kötelezettség jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán

száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően

alkalmazni.

68

Felelősség jogellenesen okozott károkért és a jogalap nélküli gazdagodás

13 A polgári jogi felelősség

13.1 A polgári jogi felelősség általában (fogalma és funkciója)

A társadalom tagjaitól adott helyzetekben bizonyos megfelelő (adekvát) magatartásokat vár el, hisz minden magatartás egy

másikhoz viszonyul, a magatartások láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A nem elvárt magatartások a társadalom mint

rendszer működési zavarait okozhatják. A társadalom által elvárt magatartási mintáknak „ellenszegülő” egyéni

magatartásokat tehát ki kell zárni. E megfontolás alapja a társadalmi szinten létező – az egyéni magatartásokhoz kapcsolódó,

azokra „települő” - felelősség.

Az államilag szervezett társadalomban a társadalmi felelősséghez állami – jogalkotói - akarat párosul. A jogalkotó egyes

elvárt „magatartási mintákat” jogszabályokban rögzíti, az általa atipikusnak tartott magatartásokat pedig jogellenesnek

minősíti. (A társadalmi és a jogi felelősség tárgy és tartalma így nem teljességgel azonos). A jogi felelősség az egyes jogágak

által rendezett és védett társadalmi viszonyokhoz illeszkedik. A jogi felelősség egyik fajtája a polgári jogi felelősség.

A polgári jogi felelősség általánosságban valamely kötelezettségért, illetve annak megszegéséért való

helytállási kötelezettséget jelent. A helytállás módja alapján a polgári jogi felelősség lehet vagyoni ,

illetve személyi felelősség.

A polgári jogi felelősség funkciói a kármegelőzés, valamint a reparáció (jóvátétel), azaz a vagyoni

viszonyokban történt jogellenes eltolódás helyreállítása, a teljes kár megtérítése.

A polgári jogi felelősségnek két ága ismeretes: az egyik szerződésszegésért való (ún. kontraktuális)

felelősség, a másik pedig a szerződésen kívül okozott kárért való (ún. deliktuális) felelősség.

A Ptk. részletesen a deliktuális kárfelelősség szabályait határozza meg, ezeket ugyanakkor – meghatározott kivételektől

eltekintve – alkalmazni rendeli a szerződésszegés eseteire is.

A magyar polgári jogban a felelősség alapulhat

a./vétkességen (ún. általános, szubjektív vagy vétkességi felelősség)

b./a különleges védekezés elémulasztásán (ún. objektív, vagy vétkességtől független felelősség),

valamint

c./ méltányosságon (itt valójában kártelepítésről van szó)

A b./ pontban említett alapra példa az ún. veszélyes üzemi felelősség, a c./ pontbeli alapra pedig a vétőképtelen személy

kárfelelősségével kapcsolatos egyes rendelkezések.

13.2 A polgári jogi felelősség feltételei

13.2.1 Jogellenes magatartás.

A jogellenes magatartás a felelősség objektív előfeltétele. Minden károkozás, ami nem minősül

jogszerűnek, jogellenesnek tekintendő. A magatartás lehet tevőleges vagy nem tevőleges (pl.

szerződésszegés, kárenyhítés elmulasztása).

A magatartás jogellenességét ugyanakkor meghatározott körülmények kizárhatják.

Ilyen például a jogos védelem, a szükséghelyzet, vagy a károsult beleegyezése.

69

13.2.2 Kár

A kár a felelősség másik elengedhetetlen feltétele. A kár lehet vagyoni és személyi (nem vagyoni) kár.

A vagyoni kár elemei a következők:

a./ tényleges kár (damnum emergens), azaz a károsult vagyonában beállt konkrét értékcsökkenés,

b./ elmaradt jövedelem (lucrum cessans), valamint

c./ A károkozással kapcsolatban felmerült indokolt kiadás, költség.

13.2.3 Okozati összefüggés

Az okozati összefüggésnek a jogellenes magatartás és a kár között kell fennállnia, azaz a felelősségnek

azt a személyt kell terhelnie, aki a kárt okozta.

13.2.4 Felróhatóság

A felróhatóság „derűlátóan kedvezőtlen” társadalmi értékítélet a megelőzés szellemében. A társadalom

által elvárttal ellentétes magatartás tanúsítójával szembeni rosszalló értékítélet, annak reményében,

hogy a jövőben ilyen jellegű magatartás tanúsítására nem kerül sor.

A felróhatóság mint elvont gyűjtőkategória magában foglalja a vétkességet, a különleges védekezés elmulasztását és a

rosszhiszeműséget.

A vétkesség lényege alapján egy pszichikai viszonyulás a jogellenes magatartáshoz a jogsértő személy részéről. A vétkesség

megnyilvánulhat szándékosságban vagy gondatlanságban a viszonyulás jellege alapján.

A különleges védekezés elmulasztása valamely jogszabályban meghatározott speciális kötelezettség nemteljesítését jelenti.

A rosszhiszeműség pedig abban áll, hogy a jogsértő személy tudja (vagy kellő gondosság és körültekintés mellett tudnia

kellene), hogy magatartása jogellenes.

13.3 A felelősség alakzatai (felelősségi jogalapok)

13.3.1 Az általános, vétkességi felelősség

Az általános felelősség szabályát a Ptk. 339. § (1)-e rögzíti. Eszerint aki másnak jogellenesen kárt

okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az

adott helyzetben általában elvárható.

A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben

mentesítheti. A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben

általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének

nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.

Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk

felróhatósága arányában oszlik meg, egyenlő arányban, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani.

A vétkességi felelősség feltétele a károkozó vétőképessége. A vétőképesség a cselekvőképességgel

rokon kategória. A jogi személyek mindig vétőképesek, az emberek esetében a bírói gyakorlat a

vétőképesség beálltát általában a 12. év betöltésével állapítja meg.

13.3.2 A veszélyes üzem működéséből eredő károkért való felelősség

A veszélyes üzemi felelősség speciális felelősség. A speciális felelősségi formák specialitását az adja, hogy nem vétkességi,

hanem objektív alapúak, vétkességtől függetlenek. (ld. fentebb)

Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a

felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott

veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével

másnak kárt okoz.

70

Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A kártérítési követelés három év alatt elévül.

13.3.3 Felelősség olyan személyek károkozásáért, akiknek belátási képessége hiányzik vagy

korlátozott (vétőképtelenek)

Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója

felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott

helyzetben általában elvárható. Vétőképesség voltaképp a tágabb értelemben vett cselevőképesség egyik eleme (ld. fentebb 1.3.1. pont). Azt határozza meg,

hogy valamely jogellenes magatartás a károkozó személynek – személyében rejlő körülményeire tekintettel – felróható-e,

tehát az illető személy a jogellenes károkozó magatartásért felelősségre vonható-e. A vétőképtelenség nem feltétlenül

igazodik a polgári jogi cselekvőképtelenséghez. Elvileg cselekvőképtelen – pl. kiskorú – személy is lehet vétőképtelen.

A vétőképtelenség megállapíthatósága az eset körülményeitől függhet, így például egy vasvillával sérülést okozó 12 éves

kiskorú magatartása másként értékelendő, ha egy – az adott szerszámot ismerő, etetleg rendszeresen használó – falusi, vagy

egy városi gyerekről van szó.

A törvény e szabály alól – méltányossági megfontolásból – egy kivételt ismer: ha a károkozónak nincs

gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni

lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek

anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik.

Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják,

hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős.

13.3.4 Felelősség az alkalmazottért

Ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály

eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni

akkor is, ha a szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt.

Ha magánmunkáltató alkalmazottja okoz a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek

kárt, és a kár a munkáltatótól nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel.

Államigazgatási (bírói, ügyészi) jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes

jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe

vette. A kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt elévül.

13.3.5 Felelősség a megbízott károkozásáért

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó

a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott

megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a

fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik. Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság

a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja.

13.3.6 Felelősség épületekkel kapcsolatos kárért

a./ Az épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból mást érő kárért az épület

tulajdonosa felelős, kivéve ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat

nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el,

ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

b./Az épületekre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős,

akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették. Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a

jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.

c./ Valamely tárgynak a lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével

okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős. Ha a bérlő,

71

illetőleg a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,

hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával kiejtésével vagy kiöntésével okozott

kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.

13.3.7 Az állattartók felelőssége

Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.

Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.

13.4 A felelősség módja, a kártérítés mértéke

A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a

károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megtéríteni.

A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését

indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát

a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll. Kártérítésként járadékot is meg

lehet állapítani.

Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni

előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány

csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

14 A jogalap nélküli gazdagodás

Jogalap nélküli gazdagodás akkor valósul meg, ha valaki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni

előnyhöz.

Jogalap nélküli gazdagodás következik be például abban az esetben, ha valaki tévedésből más bankszámlájára utal egy

pénzösszeget, vagy a megrendelt és kifizetett árut a megrendelő helyett – annak tudta és szándéka nélkül – más veszi át.

Jogalap nélküli gazdagodás esetén az alaptalanul gazdagodó személy köteles az így szerzett előnyt

visszatéríteni.

Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve ha

számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért

megállapítható, vagy rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.

A gazdagodással kapcsolatos vagyoni előnyök visszatérítésére a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályokat kell

alkalmazni; a visszatérítésre köteles személy a dologra fordított szükséges költségei megtérítését követelheti.

72

Kötelmi jog különös rész

15 A szerződések rendszere

A kötelmi jognak az egyes szerződésekről szóló része (kötelmi jog különös rész) az egyes

szerződésfajtákat mint önálló jogintézményeket tárgyalja, kifejti azokat a jellegzetességeket, azokat a

jogosultságokat és kötelezettségeket, amelyek az egyes szerződésfajták tartalmát adják.

A gyakorlatban azonban nem szerződésfajták, hanem konkrét szerződések fordulnak elő. Ezeknek

bizonyos csoportjai egyes vonatkozásaikban egyezést és a szerződések más csoportjaitól eltérő jogi

jellegzetességet mutatnak. A szerződéscsoportok által mutatott jellegzetességek hívták életre a

szerződésfajtákat. Az egyes szerződésfajtákra vonatkozó szabályok tehát, az egyes szerződésfajtákra

jellemző szolgáltatásokra helyezik a súlyt, és a jogosultságok, valamint a kötelezettségek

meghatározásával megállapítják a különböző szerződéstípusok tartalmát.

Az egyes szerződésekre mindazonáltal nemcsak a kötelmi jog különös részében foglalt szabályokat

kell alkalmazni, hanem a kötelmi jog általános részében található közös szabályokat is.

Az egyes szerződésfajták nem alkotnak zárt kört. Az egyes, konkrét szerződés ugyanis nem feltétlenül

sorolható be az egyik, vagy másik szerződésfajtába. A nevesített szerződésfajtába tartozó

szerződéseken kívül léteznek az egyik nevesített szerződésfajtába sem tartozó úgynevezett atipikus, és

több nevesített szerződésfajta elemeit, jellemző jegyeit felvonultató úgynevezett vegyes szerződések

is. (Vegyes szerződésről beszélhetünk egy bérgarázs hosszútávra történő igénybevétele esetén. Azzal

hogy a gépkocsinkat a garázsban elhelyeztük a bérleti elem jelenik meg a szerződésben. Ha a garázst

őrzik a letéti elem is előtérbe kerül. Ha pedig a garázs üzemeltetője vállalja, hogy az autó

akkumulatorát is feltölti megjelenik a vállalkozási elem.)

A szerződésfajták csoportosítása sokféle szempont alapján történhet. A csoportosítást alapvetően

megnehezíti, hogy a mai szerződési jogot a szerződési szabadság hatja, és a szerződéstípusok is

oldódnak. Az egyik lehetséges csoportosítás szerint léteznek a Ptk-ban nevesített szerződések (pl.:

adás-vétel, ajándékozás, csere, bizomány stb.) , az egyéb jogszabályokban nevesített szerződések (pl.:

licenciaszerződés, kartellszerződés, lízingszerződés stb.), a jogszabályokban nem nevesített (atipikus

vagy innominát) szerződések (üzletrészátruházási szerződés, privatizációs lízingszerződés stb.), és a

bírói és ügyvédi gyakorlat által kialakított szerződések (együttműködési megállapodás, konzorciumot

létrehozó szerződés stb.).

Az alábbiakban a szerzők által válogatott egyes szerződésfajták sajátos jellemzőit tárgyaljuk.

szerződésfajtánként eltérő részletességgel. Ennek az az oka, hogy egyes szerződésfajták a

gyakorlatban nagyobb jelentősséggel bírnak, mint társaik. Részletesen kerül kifejtésre az adásvételi, a

csere, a vállalkozási , a bérleti, a letéti és az ajándékozási szerződés. Fogalmi szinten foglalkozunk a

szállítási, a fuvarozási, a szállítmányozási, a megbízási, a tartási és az életjáradéki szerződfajtákkal.

16 Adásvételi szerződés

16.1 Az adásvételi szerződés fogalma, alanya és tárgya

Az adásvételi szerződés a legáltalánosabban előforduló szerződéstípus. A tulajdonjog visszterhes

átruházásának típusszerződése, mely nagyon fontos szerepet tölt be a fogyasztási-használati javak

megszerzése, a tulajdon tárgyával való rendelkezés terén. Adásvétel esetén pénz és áru cserél gazdát.

Fogalma : Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a

dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

73

Alanyai : Az adásvételi szerződés alanyai az eladó és a vevő. Az eladó és a vevő lehet természetes

személy és jogi személy egyaránt. Mindkét szerződési pozícióban csak jogképességgel rendelkező

jogalany szerepelhet. A szerződő fél személyében rejlő okokra, a szerződés tárgyára, a szolgáltatás

egyéb sajátosságára figyelemmel azonban a jogszabály kizárhatja vagy korlátozhatja, hogy az adott fél

az adásvételi szerződés alanyaként jogokat szerezzen vagy kötelezettséget vállaljon. Lehetnek továbbá

olyan vagyontárgyak (például termőföld), amelyekre vonatkozóan kötött adásvételi szerződésben csak

a jogszabályban meghatározott személy szerepelhet eladóként, vagy vevőként.

Tárgya: Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból, tehát

forgalomképes (ingók és ingatlanok egyaránt). A forgalomképtelen dologra (kizárólagosan állami

tulajdonban álló dolgok- közutak, közterek stb., az emberi test) kötött adásvételi szerződés semmis,

egyes dolgok pedig csak hatósági jóváhagyással idegeníthetők el. A szerződés tárgyát képező dolog

alkotórészeire a Ptk. 95. § (1) bekezdésének rendelkezése az irányadó. A tulajdonjog adásvétel címén

történő átruházása ingó dolog esetén kiterjed annak tartozékaira is, ha azonban a szerződést ingatlanra

kötik, e tartozékok közül a mezőgazdasági felszerelés és a jószág - külön megállapodás hiányában -

nem tárgya az adásvételnek.

Az adásvételi szerződés tárgyát a feleknek úgy kell megjelölniük, hogy kétségtelenül megállapítható legyen, melyik dologra

irányult a felek szerződési akarata.

Az adásvételi szerződés tárgya rendszerint valamely már meglévő dolog, de lehet jövőbeli dolog is. Utóbbi esetben az

adásvételi szerződésnek két fajtáját szokták megkülönböztetni: a feltételes reményvásárt (remélt dolog vétele – pl.:

születendő kiskutya megvásárlása) és a feltétlen reményvásárt (reményvétel). A feltételes reményvásár esetén a vevő a

vételárat csak akkor köteles megfizetni, ha az adásvétel tárgya valóban létezni fog, azaz a felek az adásvételi szerződést egy

felfüggesztő feltétellel kötik meg. A feltétlen reményvásár a felek abban állapodnak mag, hogy a vevő akkor is köteles

megfizetni a vételárat, ha az adásvétel tárgya mint jövőbeli dolog nem, vagy csak részben jön létre (pl. meghatározott

területű föld jövőbeli termésének történő megvétele átalányösszegért, sorsjegyvásárlás).

A feltétlen és a feltételes reményvásár esetitől meg kell különböztetni azt az esetet, amikor az eladó olyan dolgot ad el,

amelyet még a szerződéskötést követően kell majd beszereznie. Ilyenkor az eladó a szerződésszegés szabályai szerint felel,

ha végül nem, vagy nem megfelelően teljesít.

16.2 A felek jogai és kötelezettségei

Az eladó fő- és mellékkötelezettségei

Az eladó legfőbb kötelezettsége a dolog tulajdonjogának a vevőre történő átruházása és a dolognak a

vevő birtokába bocsátása. A tulajdonjog az adásvételi szerződés megkötésével még nem száll át a vevőre, ehhez az

átadás, illetve ingatlan esetében az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés is szükséges. Az átadás történhet személyesen

és megbízott útján is.

Az eladó fontos mellékkötelezettsége a kellék- és jogszavatossági kötelezettség. A kellékszavatosság

körében szavatolnia kell azt, hogy a dolog a rendeltetésszerű használatra alkalmas, ill. megfelel a

szerződésben és a jogszabályokban rögzített tulajdonságoknak. A jogszavatosság körében az eladó köteles

biztosítani a vevő korlátozásoktól mentes tulajdonszerzését, azaz azt, hogy harmadik személynek nincs olyan joga az

átruházott dolgon amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná vagy korlátozná. A szerződési gyakorlatban ez a per-, teher- és

igénymentesség szavatolását jelenti. A vevő tulajdonszerzésének akadálya fennállta esetén a vevő elállhat a szerződéstől és

kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása előtt a vevő az eladót köteles felhívni megfelelő határidő kitűzésével arra, hogy

a tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Ha az eladó jóhiszemű volt, csak a szerződés

megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Amennyiben harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a

vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet az eladótól, és a

tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. Amennyiben a tehermentesítésre tűzött határidő

eredménytelen telik el a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére

tehermentesítheti. Amennyiben a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat,

és kártérítést követelhet, illetve a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevőt

akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog

tehermentesítését.

74

Fontos szabály, hogy az említett jogok nem illetik meg a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon

korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért

jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó viszont akkor is szavatol, ha arról a vevő tudott.

Nem tulajdonostól való szerzés: Kivételes esetben előfordulhat, a nemtulajdonostól való

tulajdonszerzés esete. A Legfelsőbb bíróság számos esetben adott erre irányulóam iránymutatást. Így például rámutatott

arra, hogy az autókeresekedéssel hivatásszerűen foglalkozó személytől a jóhiszeműen vásárló akkor is megszerzi a

tulajdonjogot, ha az eladó nem volt a gépkocsi tulajdonosa. Az eladó köteles továbbá a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos

követelményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos

terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre

vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni. Az eladó tájékoztatási kötelezettsége a polgári jogi jogviszonyban irányadó

általános együttműködési kötelezettségnek az adásvételi szerződésre konkretizált szabálya. Ezen szabály alapján az eladó

minden lényeges tulajdonságról és fontos körülményről köteles tájékoztatni a vevőt, ennek elmulasztását a bírói gyakorlat

szerződésszegésnek tekinti, az ezzel okozott kárt pedig szerződésszegéssel okozott kárként kezeli.

Lényeges körülmény, illetve lényeges tulajdonság lehet a bírói gyakorlat alapján pl.: ingatlanok esetében az épület kora, az

épület anyaga, a kisajátításra tervezett volta stb, ingók esetében - az autó forgalomban való részvételének kezdő időpontja,

karambolos volta stb.

Az eladó jogai

Az eladó követelheti a dolog vevő részéről történő átvételét. Az eladó jogosult továbbá tulajdonjogát

fenntartani a dolgon az adásvételi szerződés megkötésekor, ez a jogintézmény az eladó jogait védi

egészen a vételár teljes megfizetéséig. Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb

a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti

el, és nem terhelheti meg. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

Ingatlanok esetében a tulajdonjog fenntartásának ténye bejegyezhető az ingatlannyilvántartásba amely az eladó érdekeinek

védelmét biztosítja.

Vevő kötelezettségei

A vevő főkötelezettsége a vételár megfizetése. Az eladó oldalán jelentkező átadási kötelezettség a

vevő oldalán is fennáll, hiszen az köteles az eladótól a dolgot átvenni, ha ezt késedelmesen teszi meg,

akkor a jogosulti késedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A vevőt ezen túlmenően

megvizsgálási kötelezettség is terheli, köteles a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül

meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e.

Költségek viselése : Az adásvételi szerződés megkötése kapcsán számos költség merülhet fel,

amelyeknek a viseléséről a szerződés alanyai szabadon megállapodhatnak. Ha ezzel a lehetőséggel

nem élnek, vagyis ilyen megállapodás nem jön létre, akkor a Ptk. rendelkezései lesznek irányadóak. Az

eladó viseli az átadással és az ingatlannyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A

szerződéskötési költségek, a tulajdonátruházási illeték, a tulajdonváltozás ingatlannyilvántartásba való bejegyzésének

költségei (általában az ügyvédi költségek is) pedig a vevőt terhelik.

Kárveszélyátszállás : Ingatlan vevője- ha a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba való

bejegyzése előtt birtokba lép- ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a

kárveszélyt.

Alaki követelmények : Adásvételi szerződést általában bármilyen alakban letet kötni, még ráutaló

magatartással is. Ezen főszabály alól a Ptk. 365. § (3) bek. fogalmaz meg egy kivételt, mely szerint:

„Ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.” Az ingatlan adásvételi

szerződés alakszerűségével kapcsolatban született meg a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése, amely

alapvető eligazítást ad az ingatlan adásvételi szerződés érvényességével kapcsolatban. Ennek főbb elemi a következők: A

szerződésnek tartalmaznia kell a felek, a tulajdonátruházási szándék, az ingatlan és az ellenszolgáltatás, illetve ha a szerződés

75

ingyenes akkor ennek megjelölését. Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés akkor tekinthető irásba

foglaltnak, ha azt a szerződő felek mindegyike aláírta.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ingatlannyilvántartásról szóló törvény alapján az adásvételi szerződés

ügyvédi ellenjegyzése feltétele annak, hogy az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető legyen a vevő

tulajdonjoga.

16.3 Az adásvétel egyes különös nemei

16.3.1 Megtekintésre vagy próbára való vétel

Ha a dolgot megtekintésre vagy próbára vették, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A

vevő arról nyilatkozik, hogy a dolgot megtekintés vagy megpróbálás után elfogadja-e. A vevő e

nyilatkozatát nem köteles megindokolni, és azt mind kifejezett mind pedig hallgatólagos formában

megteheti.

Megtekintésre vagy próbára való vétel esetén a vevő elfogadó nyilaktozata az adásvételi szerződés

felfüggesztő hatályú feltétele. Az adásvétel csak a feltétel teljesülésével ( a vevő elfogadó

nyilatkozatával lép hatályba). A szerződés a feltétel bekövetkezéséig mindkét felet köti (nem

köthetnek ki például más vételárat).

Az eladó mindkét esetben határidőt tűzhet a nyilatkozattételre. Megtekintésre való vétel esetén

amennyiben a vevő e határidőt elmulasztja, a szerződés nem hatályos. Próbára való vétel esetén

viszont, ha a a vevő a dolgot próbára átvette, és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a

szerződés hatályos. (ha valaki próbára megvásárol egy háztartási gépet azzal, hogy nyolc nap alatt nyilatkozik az

elfogadás tekintetében, akkor e határidőn belül mindenképpen nyilatkoznia kell, mert ellenkező esetben az adásvételi

szerződés hatályossá válik, akár jó a gép, akár rossz).

A vevő kötelessége, hogy a dolgot a nyilatkozattételéig megőrizze, illetve ha a dolgot nem fogadja el

akkor azt az eladóan visszaadja. A kárveszélyt a nyilatkozattételig az eladó viseli.

Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett. Ha tehát a szerződés

hatályos, az eladó, illetve vevő jogaira és kötelezettségeire az adásvételi szerződésből eredő jogok és

kötelezettségek az irányadóak azzal a kivétellel, hogy az eladót nem terheli szavatosság az olyan

hibákért, amelyeket a vevő a megtekintés, illetve próba alatt felismert, vagy kellő gondosság és

körültekintés mellett felismerhetett.

16.3.2 Minta szerinti vétel

Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Ilyen

szerződést rendszerint fajlagos vagy zártfajú szolgáltatás esetében kötnek a felek, tehát a szolgáltatást

fajta és mennyiség szerint határozzák meg. A minta szerinti vétel az adásvételnek az a különös neme,

amikor az eladó a szerződésben a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog tulajdonjogának

átruházását a minta szerint vállalja a kikötött vételár ellenében. (A gyakorlat ilyen adásvételi szerződésnek

tekinti az egyre gyakoribb, katalógus alapján történő értékesítést is)

16.3.3 Elővásárlási jog

Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a

dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal

közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye

vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá

teszi, a szerződés közöttük létrejön, azzal hogy természetesen legalább az ajánlatban szereplő vételárat

kell az elővásárlásra jogosult vevőnek megfizetni. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására

76

általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak

megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.

16.3.4 Visszavásárlási jog

A visszavásárlási jog alapján az eredeti adásvételi szerződés eladója jogosult a dolgot meghatározott

időn belül, az eredeti vételáron visszavásárolni. Az eladott dolog visszavásárlásának jogát az

adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell foglalni. A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz

intézett nyilatkozatával jön létre, legfeljebb öt évre lehet kikötni érvényesen.

Az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető jog amelyre egyébként az elővásárlási jog szabályait

megfelelően alkalmazni kell.

16.3.5 Vételi jog ( opció )

Olyan hatalmasság amely alapján a jogosult egyoldalú nyilatkozatával a dolgot megvásárolhatja.

Ehhez nem szükséges a dolog tulajdonosának a hozzájárulása. A vételi jog tehát alapvetően abban

különbözik az elővásárlási jogtól, hogy az elővásárlási jog jogosultja csak a tulajdonos

hozzájárulásával szerezheti meg a dolgot, ezzel szemben a vételi jog jogosultja akkor is

megvásárolhatja azt, ha a tulajdonos már nem kívánja eladni. Érvényességi feltétele, hogy írásban a

vételár és a dolog megjelölésével kell kikötni. Alapítható határozatlan és határozott időre is, azzal

hogy a határozatlan időre kikötött vételi jog 6 hónap elteltével megszűnik, és legfeljebb 5 évre köthető

ki. A vételi jog bejegyezhető az ingatlannyilvántartásba, alapulhat szerződésen vagy jogszabályon. A

vételi jogra fenti eltérésekkel a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

16.3.6 Részletvétel

Részletvételről akkor beszélhetünk, ha adásvételi szerződés megkötésekor a felek megállapodnak

abban, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, úgy, hogy a

dolgot neki a vételár teljes kiegyenlítése előtt átadják (részletvétel). A felek a szerződésben kamatot is

kiköthetnek a részletfizetés időtartamára.

17 A csere

Csereszerződés esetén a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak

kötelezettséget. A csereszerződésre az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az

esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. A

csereszerződést az adásvételi szerződéstől az különbözteti meg, hogy a tulajdonjog átruházásáért

ellenszolgáltatásként a vevő nem vételárat fizet, hanem viszont tulajdonjog átruházását vállalja.

18 A vállalkozási szerződés

18.1 A vállalkozási szerződés fogalma, alanya, tárgya és alaki követelménye

77

A vállalkozási szerződés fogalma: Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog

tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy

munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj

fizetésére köteles.

A vállalkozás szerződés eredménykötelem ami azt jelenti, hogy vállalkozásról csak akkor beszélhetünk, ha a kötelezett

valamely eredmény létrehozását vállalja. Vannak azonban olyan vállalkozási szerződések, így például a kutatási szerződés –

amely a vállalkozási szerződés a Ptk-ban nevesített egyik altípusa -, ahol a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozói

díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár, tehát a szerződés az eredmény létrehozása nélkül is a teljesedésbe mehet.

A vállalkozást gyakran kell elhatárolni a megbízástól, és a munkaviszonytól. A megbízás esetén a megbízott csupán gondos

eljárásra köteles (gondossági kötelem), de eredmény létrehozására nem. A munkaviszony esetében pedig többek között a

folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség, a szélesebb körű utasítási jog, a személyes munkavégzési kötelezettség lehet

elhatároló ismérv.

A szerződés alanyai: A vállalkozási szerződés alanyai a megrendelő és a vállalkozó. Mindkét oldalon

általában bárki lehet szerződő fél, jogszabály azonban korlátozásokat tartalmazhat. Bizonyos

szolgáltatásokat megrendelői oldalon nem vehet igénybe bárki. (Jogszabály közérdekből tartalmazhat

ilyen rendelkezéseket, például közbiztonsági okokból: nem készíttethet magának bárki fegyvert,

robbanóanyagot stb.) A vállalkozói pozícióra is tartalmazhat jogszabály korlátozást, egyes

tevékenységek gyakorlását különféle feltételekhez kötheti (például vállalkozói igazolvány, hatósági

engedély, kamarai tagság, megfelelő szakképzettség).

A szerződés tárgya: A szerződés tárgya bármilyen munkával elérhető eredmény lehet, ezeket azonban

a Ptk. pusztán példálózóan és nem taxatíve sorolja fel: valamely dolog tervezése, elkészítése,

feldolgozása, átalakítása, üzembe helyezése, megjavítása vagy más munkával elérhető eredmény

létrehozása. Fontos követelmény, hogy a felek a szerződésben pontosan rögzítsék a szolgáltatás

mennyiségét és minőségét. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is

meghatározhatják.

A szerződés alakja: A vállalkozási szerződésre a jogszabály írásbeli alakot nem ír elő, így a szerződés

létrejöhet szóban és ráutaló magatartással is. A kutatási szerződés és az utazási szerződés (a

vállalkozási szerződés altípusai) azonban csak írásba foglalva érvényes.

18.2 A felek jogai és kötelezettségei

A megrendelő főkötelezettsége a szolgáltatás átvétele és a díjfizetés. Ha ezt a kötelezettségét

elmulasztja a vállalkozó pert indíthat a megrendelő ellen, s kérheti, hogy a bíróság kötelezze arra a

megrendelőt, hogy a szolgáltatást vegye át. A jogosult pedig késedelembe esik, ha megtagadja a

szerződésszerűen felajánlott szolgáltatás átvételét. A szolgáltatás átvételekor, illetve a jogosult

késedelembe esésekor átszáll a megrendelőre a kárveszélyviselés, a vállalkozó kárát pedig köteles

megtéríteni (például a tárolással felmerült költségeket).

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a

megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. A megrendelő több vállalkozótól is kérhet ajánlatot. A megrendelő

díjfizetési kötelezettsége az ajánlat elkészítéséért kizárólag akkor áll fenn, ha a felek ebben kifejezetten megállapodtak.

A megrendelő a részletes ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában -

szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A megrendelő a

beszerzett ajánlat átvizsgálása után eldöntheti, hogy az ajánlatot készítő vállalkozóval, vagy pedig az ajánlat felhasználásával

más vállalkozóval (harmadik személlyel) köt vállalkozási szerződést vagy saját maga valósítja meg az ajánlatban foglaltakat.

A vállakozói díj: A díj - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás teljesítésekor esedékes. A

megrendelő díjfizetési kötelezettsége a vállalkozó teljesítésekor válik esedékessé, vagyis akkor,

amikor a létrehozott dolgot a megrendelőnek átadja vagy a szolgáltatás átadását szerződésszerűen

78

felajánlja. A felek úgy is megállapodhatnak, hogy a vállalkozó bizonyos részteljesítések esetén

jogosult a részarányos vállalkozói díjra. A vállalkozói díj magában foglalja a vállalkozó költségeit. Ilyen költség lehet a szolgáltatás tárgyához felhasznált anyagok,

alkatrészek ellenértéke, a szállítással kapcsolatban felmerült fuvardíj, a vállalkozó rezsiköltsége (például villanyszámla,

gépek amortizációja, kamarai tagdíj, az alkalmazottak munkabére és annak járulékos költségei, általános forgalmi adó,

társasági adó stb.). Mindezeket a szükséges költségeket a vállalkozó beépítheti a vállalkozói díjba.

A vállalkozót a díj biztosítására (a vállalkozói díj erejéig) zálogjog (törvényes zálogjog) illeti meg a

megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába

kerültek. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási

kötelezettségének nem tett eleget, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű

használatba nem vehető.

18.2.1 Alvállalkozó igénybevétele

A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult, kivéve ha a megrendelő ezt kifzetetten kizárta. Az

alvállalkozó (alvállalkozók) mint közreműködő a vállalkozó és az alvállalkozó között létrejött

vállalkozási szerződésben meghatározott részmunkákat, részfeladatokat lát el, avagy a vállalkozó a

teljes szolgáltatást az alvállalkozóval végeztetheti el. (Alvállalkozó igénybevétele a gyakorlatban a

szakértelem hiányára vezethető vissza)

A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna.

Amennyiben az alvállalkozó igénybevétele jogosulatlanul történt a vállalkozó felelős minden olyan

kárért is, amely enélkül nem következett volna be.

18.2.2 Utasítási jog és figyelmeztetési kötelezettség

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítási jog azonban nem korlátlan. A

megrendelő nem utasíthatja a vállalkozót, hogy a munkáját hogyan szervezze meg, a munkát milyen

sorrendben végezze el és az utasítással nem okozhat többletköltséget a vállalkozónak. Az utasításadási jog

nemcsak a szerződés kötésekor, hanem a munkavégzés során a teljesítésig megilleti a megrendelőt. A felek e

rendelkezésektől eltérhetnek, tehát a szerződésben kiköthetik a megrendelő utasításadási jogának pontos tartalmát, és

terjedelmét.

Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a

vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó

felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat

megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat.

18.2.3 Ellenőrzési jog

A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg

jogszabályban meghatározott esetben (például építési szerződésnél) pedig ellenőrizni köteles. Nem

mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem

megfelelően végezte el. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy

részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről

értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor

ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.

18.2.4 Elállási jog

A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ilyen

esetben a szerződéskötést megelőző állapotot kell a felek között helyreállítani. A megrendelő -

kártérítés ellenében - nemcsak az egész szolgáltatásra, hanem annak egy részére vonatkozóan is

elállhat a szerződéstől és e jog megilleti őt a vállalkozási szerződés megkötésére irányuló előszerződés

esetén is.

79

19 A megbízási szerződés

A szerződés fogalma: Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni.

Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek

szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. A megbízási

szerződés tipikus szolgáltatása a más érdekében történő bármely tevékenység kifejtése. A szerződés

alanyai a megbízó és a megbízott, melyekre nézve a törvény nem nevesít korlátozó rendelkezést. A

megbízás szólhat egy vagy több ügy, illetve adott ügy-típus tartós ellátására (folyamatos megbízás). A

megbízási szerződést a felek határozott vagy határozatlan időtartamra is köthetik.

19.1 A felek jogai és kötelezettségei

A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A megbízott személyesen köteles eljárni;

igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével

együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. A megbízott igénybe

veheti más személy közreműködését akkor is, ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges. Ebben

az esetben, és ha az igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e

személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában

elvárható. Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy

igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó

utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik. A megbízott a megbízó

utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs

mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell.

A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni,

hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett

eredményre. A megbízottat költségei és díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a

vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.

19.2 A megbízás megszűnése

A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha valamelyik fél a szerződést felmondja,

bármelyik fél meghal, ha jogi személy megszűnik (kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja

van), ha a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, ha a megbízott

cselekvőképességét elveszti, végül pedig ha a megbízás tárgytalanná válik.

20 A bérleti szerződés

20.1 A bérleti szerződésről általában

A bérleti szerződés fogalma: Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő

használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.

A bérleti szerződés köthető határozott időre, illetőleg határozatlan időre. Határozatlan időtartamúvá

alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja,

80

és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik. A bérleti szerződés időtartama alatt a bérlőt

a tulajdonossal, illetve haszonélvezővel, tehát a vele szerződést kötővel szemben is megilleti a

birtokvédelem. Bérleti szerződés esetében a bérelt dolog használatra való alkalmas állapotban tartása a

bérbeadó kötelezettsége, és ha egyben a dolog tulajdonosa, ő viseli a senkinek fel nem róható kárt is.

A szerződés alanyai: A bérbeadó és a bérlő. Bérbeadó lehet a tulajdonos, illetőleg a haszonélvező, de

albérlet esetén maga a bérlő is. Bérlőként a szerződésben egyidőben több személy is szerepelhet.

Amennyiben egyetemlegesen kötelezettek bérlőtársaknak hívjuk őket.

A szerződés alakja: A törvény a bérleti szerződés létrejöttét nem köti alakszerűséghez szóban, írásban

vagy ráutaló magatartással is létrejöhet. A főszabály alól kivételt képeznek a lakásbérleti szerződés

egyes fajtái. Az önkormányzati, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérletére vonatkozó

szerződés létrejöttéhez írásbeliség szükséges.

A szerződés tárgya: A bérlet tárgya olyan dolog vagy jog lehet, amely alkalmas arra, hogy azon tartós

használatot lehessen gyakorolni. A szerződés tárgya alapján határolható el egymástól a dolog és a

lakásbérlet, hiszen utóbbinál a lakás a szerződés tárgya. Nem lakásbérlet ugyanakkor a

fizetővendéglátás céljára történő bérbeadás, ebben az esetben a dologbérlet szabályait kell alkalmazni.

A bérleti díj: A bér, amit a bérlő a használat ellenértékeként fizet, a felek megállapodásának tárgya.

Lehet pénzösszeg, de más vagyoni értékű dolog is. A bér nagyságára vonatkozó megállapodás a

szerződő felek diszkrecionális joga.

20.2 A felek jogai és kötelezettségei

20.2.1 A bérbeadó kötelezettségei

Kellék és jogszavatossági kötelezettsége körében a bérbeadó - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik

- szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas

legyen, és feleljen meg a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság

szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg,

kicserélést pedig nem követelhet. A bérbeadó szavatol azért is, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra

vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az eladónak a

tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás

helyett azonnali hatállyal felmondhat.

20.2.2 A bérbeadó jogai

A bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot, követelheti a

rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból

eredő kárának megtérítését. Amennyiben a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes tovább folyik, vagy ha a bérelt

dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal

felmondhatja, és kártérítést követelhet. Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat

végeztetett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó

kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani. Ezeket a jogokat a bérbeadó akkor is

gyakorolhatja, ha a bérlő a dolgot akár engedélyével, akár anélkül albérletbe vagy egyébként harmadik

személy használatába adta.

Amennyiben a bérlő elmulasztja a bérfizetést, a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja,

feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a

hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

Albérlet

81

Ingatlant vagy lakást - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a bérbeadó engedélye nélkül

albérletbe vagy egyébként másnak használatába lehet adni. Más dolgot a bérlő a bérbeadó engedélye

nélkül nem adhat albérletbe vagy harmadik személy használatába. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó

engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint a sajátjáért felel. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó

engedélye nélkül mégis átengedi másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek enélkül nem következtek volna

be.

Törvényes zálogjog

Ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a

bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti. A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga

fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. Ha a bérlő írásban kifogásolja

a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül

más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton

érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik. Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül

elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való

visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

20.2.3 A bérlő jogai és kötelezettségei

A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan

kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye. A dolog

fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos

közterheket a bérbeadó viseli. A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni,

hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés

elmulasztásából eredő károkért a bérlő felelős.

A bérlő a dologra fordított szükséges kiadásainak megtérítését követelheti; egyéb költségeinek

megtérítésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint tarthat igényt.

A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül

álló okból nem használhatja, bér nem jár.

A bérlet megszűnése: A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott

körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik. Megszűnik a bérlet akkor is, ha a dolog elpusztul,

függetlenül attól, hogy a dolog elpusztulásáért terhel-e valakit felelősség vagy nem.

A bérlet felmondása:

A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra fel lehet mondani. A bérlő örökösei a határozott időre

kötött bérletet is felmondhatják, azonban e jogukat legkésőbb a hagyaték birtokbavételétől, illetőleg

átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

A bérbe adott dolog elidegenítése: A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja

venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse. A határozott időre kötött bérletet a bérbeadott

dolog vevője nem mondhatja fel, kivéve ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges

feltételei tekintetében megtévesztette.

A bérelt dolog visszaszolgáltatása: A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak

visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek

kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja (visszatartási jog). Ezt a

szabályt ingatlan és lakás bérletére nem lehet alkalmazni. Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja

vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be. A bérlő mindazt, amit a

saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti (elvitel joga).

82

21 A letéti szerződés

A letéti szerződés fogalma: Letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott

dolgot időlegesen megőrizni.

A letéti szerződés lehet visszterhes és ingyenes is, megköthető szóban, írásban és ráutaló magatartással

egyaránt. Az letéteményes őrzési kötelezettség nem merül ki abban, hogy a letéteményes a dolognak

helyet enged, viszont odáig sem terjed, hogy a letéteményes az őrzés érdekében folytonos pozitív

cselekvést lenne köteles kifejteni. A letéteményesnek az általános gondosság szabályai szerint kell

eljárnia, vagyis olyan magatartást, gondosságot kell tanúsítania, amellyel a dolgot az elveszésnek,

rongálódásnak, sérülésnek a veszélyétől megóvhatja.

A szerződés alanyai és tárgya: A szerződés alanyai a letevő és a letéteményes (megörző). Letéti

szerződést mindkét alanyi pozícióban akár természetes, akár jogi személy köthet.A szerződés tárgya

ingatlan nem lehet, hiszen a letéteményest az őrzés kötelezettsége a birtokába került (letett) dologra

terhel.

21.1 A felek jogai és kötelezettségei

A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél

fogva a már letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné. Erre általában akkor kerül sor, ha a dolog

biztonságos őrzése az átvétel időpontjában már kétséges, vagy a letéteményes helyzete nagymértékben megnehezült. Fontos,

hogy ez a jog csak azokat a személyeket illeti meg, akik a dolog őrzését nem foglalkozásszerűen látják el.

A letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A letéteményes

főkötelezettségének, azaz az őrzésnek személyesen köteles eleget tenni, a dolgot nem használhatja, és

más őrizetébe nem adhatja. A főszabály alól kivételt képez az az eset, ha ebbe a letevő beleegyezett,

vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges.

A letéteményes kötelezettsége a kezelésre csak akkor terjed ki, ha a kezelést kikötik, vagy a letett

dolog természete azt szükségessé teszi; ebben a vonatkozásban a megbízás szabályait kell alkalmazni.

(kezelés: A kezelés az őrzési tevékenységet meghaladó, folyamatos többletmunkát (külön felszerelést,

nagyobb aktivitást stb. feltételező tevékenység, mint például az őrzésre átvett állat gondozásával

együttjáró feladatok ellátása, vagy ha a letéteményes az őrzött gépkocsi rendszeres karbantartását is

vállalja).

A letéteményes köteles a letevőt a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről értesíteni; ennek

elmulasztásából eredő károkért felelős.

A letevő díj fizetésére köteles, kivéve ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet

következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. A díj utólag jár, és magában foglalja a

megőrzéssel rendszerint együttjáró költségeket. Egyértelműen ingyenes a letéttel járó őrzési kötelezettség (vagy az

ezt meghaladó kezelési kötelezettség is), ha a felek ebben állapodtak meg. Ha azonban a felek a díjazást illetően nem

állapodtak meg, a visszterhesség törvényi vélelme alapján a letéteményest díj illeti meg. Nem érvényesül a vélelem, ha a

felek körülményeiből, kapcsolatából az őrzési kötelezettség ellenszolgáltatás nélküli vállalása következik. A kezelési

kötelezettségre is kiterjedő megállapodás esetén a kezelés csak akkor ingyenes, ha ennek feltételei e körben is fennállnak.

Önmagában tehát az őrzés ingyenes vállalásából nem következik, hogy a letéteményes a kezelést is ellenszolgáltatás nélkül

vállalta.

A letéteményes egyéb szükséges költségei megtérítését követelheti még abban az esetben is, ha a letét

egyébként ingyenes. Ha a díjazott letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a

83

letevő a díj arányos részét köteles megfizetni. Ha a letétet a letéteményes szüntette meg, a letevő a

díjból levonhatja azt a kárt, amely őt a dolog idő előtti visszaadásából érte.

A letéteményest díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a

vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.

21.2 A letét megszűnése

A letéti szerződést – mint általában a tartós jogviszonyok – határozott vagy határozatlan időtartamra

jön létre. Általános elv, hogy a határozott időtartamú szerződés esetében az idő eltelte önmagában

szerződést megszűntető tény, míg határozatlan időtartamú jogviszonyok esetében a megszűntetés

külön jogi aktust – rendszerint felmondást – igényel. Ennek a megkülönböztetésnek a letevő oldalán

nincs jelentősége, ugyanis a letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, tehát egyoldalú

nyilatkozatával akár a határozott időtartamra kötött szerződést is idő előtt megszűntetheti. A letéteményes szerződés-megszűntetési jogosultsága tekintetében már különbség van a határozott illetve a határozatlan időre

kötött letéti szerződések tekintetében. A határozatlan időtartamú letéti szerződés esetében a letéteményes a jogviszonyt

tizenöt napi felmondási idővel szűntetheti meg. A határozott időtartamra kötött szerződés esetében viszont a letéteményes a

letét időtartamának lejártát megelőzően a dolog visszavételét csak akkor követelheti, ha a dolog biztonsága veszélyben van,

vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények

következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.

22 A fuvarozás

A szerződés fogalma: Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a

küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni.

A szerződés alanyai: a fuvarozó, a feladó és a címzett. A feladó és a címzett ugyanaz a személy is

lehet. Ilyenkor a jogviszony kétpólusú.

A szerződés tárgya a küldemény. A szerződésben meg kell határozni a küldemény fajtáját és

mennyiségét. Fuvarozási áganként a szabályzatok rendelkezéseket tartalmaznak arra vonatkozóan,

hogy melyek a fuvarozásból kizárt tárgyak és melyek azok, amelyek csak feltételesen fuvarozhatók.

Az ellenérték a fuvardíj. A fuvardíjat vagy a feladónak vagy a címzettnek kell fizetnie a felek

megállapodásától függően. A fuvardíjban való megállapodás nem kötelező abban az esetben, ha az

adott fuvarozásra díjszabás van hatályban, a felek megállapodásának a hiányát ugyanis a díjszabás

pótolja.

A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény átvétele

jelenti a fuvarozás elvállalását.

A fuvarozási szerződés létrejöhet írásban, szóban és ráutaló magatartással is. Az egyes fuvarozási ágak

(hajó-, légifuvarozás, vasúti-, közúti árufuvarozás) szabályzatainak többsége írásbeli alakot rendel, ez

azonban álláspontunk szerint nem azt jelenti, hogy az egyes fuvarozási ágaknál a fuvarozási szerződés

csak írásban jöhetne létre érvényesen.

23 Az ajándékozási szerződés

84

23.1 Az ajándékozási szerződés fogalma, létrejötte, tárgya és alakja

Az ajándékozási szerződés fogalma: Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona

rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles.

Az ajándékozás szerződés, mégpedig az ingyenes szerződések alaptípusa. Az ajándékozás csak

ingyenes juttatás lehet. Az juttatás csak akkor ajándékozás, ha az ajándékozó vagyonában

értékcsökkenést idéz elő, és a megajándékozott gazdagítja, számára vagyoni előnyt jelent. Nem

ajándékozás az olyan előnyben részesítés, amelynek nincs vagyoni értéke (pl.: szívességből való

kezességvállalás vagy zálogadás)

A szerződés létrejötte: Az ajándékozási szerződés konszenzuális ügylet, megkötésére tehát a felek

kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításával kerülhet sor. Nincs tehát szükség az ajándék

átadására. A megállapodás alapján a megajándékozottnak megnyílik az igénye az ajándék

szerződésszerű kiszolgáltatására. Annak kiadását kötelmi igénye folytán az ajándékozótól és annak

jogutódjától (örökösétől) egyaránt követelheti. Az ajándékozási szerződés érvényes létrejöttének kérdése a gyakorlatban sok esetben nehezen dönthető el, és csak az adott

eset valamennyi körülményének gondos vizsgálatával lehet megalapozottan ebben a kérdésben állást foglalni. Ilyen

fontosabb körülmények például: az elhangzott kijelentéseken, illetve azok indokai a felek személyisége, életvitele,

gondolkodásmódja, egymáshoz fűződő kapcsolata, családi hagyományaik.

A szerződés tárgya: Az ajándékozás tárgya ingó és ingatlan, továbbá valamely vagyoni értékű jog

egyaránt lehet.

A szerződés alakja: Ingó dolog ajándékozása általában nincs alaki szabályhoz kötve, az a megfelelő

nyilatkozatok megtételével - az elfogadás adott esetben ráutaló magatartással is - létrejön. Ingatlan

ajándékozásának érvényességéhez viszont a szerződés írásba foglalása szükséges.

23.2 A felek jogai és kötelezettségei

A teljesítés megtagadása: Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha

bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen a

megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése

tőle többé el nem várható. A változásnak lényegesnek kell lennie: olyannak, amely mellett a közfelfogás szerint az ajándékozótól a teljesítés már nem

várható el. Ez általában akkor állapítható meg, amikor az ajándék kiszolgáltatása tovább nehezíti vagy veszélyezteti a

megélhetését (például váratlanul csökken az ajándékozó jövedelme), vagy amikor a megajándékozotthoz fűződő korábbi jó

kapcsolat a megajándékozottnak felróható okból megszűnt. A teljesítés után beálló körülményváltozás, a vonatkozó törvényi

feltételek mellett csak az ajándék visszakövetelésére ad módot

Az ajándékozó felelőssége:

A visszterhes és az ingyenes szerződések esetében a hibás teljesítésért való helytállási kötelezettség

nem lehet azonos. Az ajándékozó felelőssége a dolog természete szerint enyhébb, mint például az

eladóé. Helytelen volna ugyanakkor az ajándékozót a helytállási kötelezettsége alól teljesen felmenteni, e kötelezettségét

meghatározott indokolt körre kell szorítani. Fenti szempontok szem előtt tartásával a Ptk. az ajándékozó

helytállási kötelezettségét két részre bontva szabályozza: I. az ajándék tárgyáért való felelősség, II.

azért a kárért való felelősség, amelyet az ajándékozó az ajándékozással a megajándékozott egyébb

vagyonában okozott.

I. Az ajándék tárgyáért való felelősség

85

Az ajándékozó a megajándékozott tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges

fogyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a

megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el. Ezen

túlmenően az ajándékozót a kárért akkor is terheli felelősség, ha a megajándékozottat nem tájékoztatja

az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a megajándékozott nem ismer.

Az ajándékozó az ajándéktárgy hibájáért, annak jogszabályba, illetve szerződésbe ütköző fizikai

hiányosságaiért ugyancsak felel. Helytállásra azonban csak akkor köteles, ha a szerződés teljesítésekor

megmutatkozó hiba lényeges volt. Az, hogy milyen hiba minősül ilyennek, az ajándéktárgy jellegétől

függ. Nem tekinthető általában lényeges hibának az ajándéktárgy luxustulajdonságának hiánya vagy fogyatékossága.

II. Az ajándékozó felelőssége a megajándékozott egyéb vagyonában okozott kárért

Az ajándékozás okozhat olyan kárt, amely szorosan nem kapcsolódik az ajándék tárgyához, nem

magában az ajándék tárgyában áll be, hanem a megajándékozott egyéb vagyonában. Az ajándékozási

szerződés ingyenessége ezen a területen már nem releváns. A törvény rendelkezése szerint ugyanis, az

ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet a megajándékozott egyéb

vagyonában az ajándékozással okoz.

Az ajándék visszakövetelése

Az ajándék visszakövetelésének csak az alábbiakban felsorolt esetekben van helye. A visszakövetelési

jog az ajándékozás sajátosságaiból következő kivételes jogosultság, ezért az annak alapjául szolgáló

okokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. A visszakövetelés feltételeinek fennállását az

ajándékozónak kell bizonyítania. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

Ajándék visszakövetelése az ajándékozó létfenntartásának veszélyeztetettsége miatt

A még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása

érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem

veszélyezteti.

Az ajándék visszakövetelése súlyos jogsértésre alapítottan

Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója

rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az

ajándék helyébe lépett értéket.

Visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés

elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. A

törvény szerint megbocsátásnak számít, ha a jogosult kellő ok nélkül hosszabb időn át nem követeli

vissza az ajándékot.

Visszakövetelés, az ajándékozásra okot adó feltevés meghiúsulása miatt

Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket

akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és

enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

86

24 A tartási és az életjáradéki szerződés

24.1 A tartási szerződés

A szerződés fogalma: Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően

eltartani.

Alanyai: A tartási szerződés kötelezettje az eltartó, aki mind természetes személy, mind jogi személy

lehet, jogosultja pedig az eltartott, aki a dolog természeténél fogva kizárólag természetes személy

lehet. A tartási szerződés érvényességi kelléke annak írásba foglalása.

A tartás: A tartási szerződés alapján a kötelezett mindazt köteles a jogosultnak szolgáltatni, ami

megfelelő eltartásához szükséges. Köteles tehát élelmezni, lakást, fűtést, világítást, mosást, ruházatot biztosítani a

számára, betegség esetén orvosi kezelésről, gyógyszerellátásról, korára és egészségi állapotára tekintettel rendszeres

ápolásról, gondozásról gondoskodni és halálát követően illő módon eltemettetni. A megfelelő eltartás nem azonos a

minimális, szűkös tartással és a szerződés alapján nyújtott tartásnak az eltartott körülményeihez képest kell megfelelőnek

lennie. A tartási szerződés bizalmi jellegére tekintettel a szolgáltatás nyújtása, illetőleg igénylése

személyhez kötött. A jogosult azt, ami neki jár, a szerződés szerint csak maga igényelheti, és a

kötelezett is személyesen tartozik azt teljesíteni, az eltartott tehát nem köteles mástól a teljesítést

elfogadni.

A szerződés módosítása: A bíróság a tartási szerződést - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével

- módosíthatja. A felek valamelyike többnyire akkor fordul a tartási szerződés módosítása érdekében a

bírósághoz, ha a felek viszonyában valamilyen olyan változás áll be, hogy a közöttük létrejött

szerződés változatlan tartalommal való meghagyása valamelyikük lényeges jogos érdekét sérti. Ez a

változás lehet valamelyik szerződő fél személyében rejlő körülmény, például az eltartó súlyos megbetegedése, amely a

természetben való tartásra képtelenné teszi átmenetileg, vagy lehet tárgyi jellegű, például a tartás fedezetéül szolgáló dolog

elpusztul (a lakóház leég stb.). A személyben, illetőleg dologban rejlő fizikai változáson túlmenően megváltozhat a szerződő

felek egymás közötti pszichikai-érzelmi kapcsolata is, amely ugyancsak indokolhatja a szerződés

módosítását

A tartási szerződés átváltoztatatása életjáradéki szerződéssé: Ha valamelyik fél magatartása vagy

körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a

szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki

szerződéssé (pl.: az eltartott mozgásképtelen és ezért természetbeni tartásra szorul), ha pedig a

szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését.

A törvény közeli hozzátartozók között az ingyenesség vélelmét állítja fel: Ha a körülményekből más

nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó kötelezettségek

teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár. Az ingyenes tartási szerződés a kötelezett halálával is

megszűnik, és az ajándékozás szabályait is megfelelően alkalmazni kell.

Tartási és életjáradéki szerződés esetében - ellentétben az öröklési szerződéssel - a tartás ellenértéke a

szerződés megkötésekor az eltartó tulajdonába kerül, míg öröklési szerződés esetében az eltartott

örökhagyó halála juttatja csak tulajdonhoz az eltartót.

24.2 Az életjáradéki szerződés

Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség

időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés

szabályait kell megfelelően alkalmazni.

87

Öröklési jog

25 Öröklési jogi alapfogalmak

25.1 Az öröklés fogalma

Öröklésről tágabb értelemben akkor beszélünk, amikor a meghalt személy vagyona vagy annak valamely

része a halál után másra száll át. Tágabb értelemben tehát öröklés minden, a hagyatékból (polgári jogi

jogcímen) halál esetére való részesedés.

Szűkebb értelemben az öröklés csak az elhunyt személy vagyonára vonatkozó való egyetemes jogutódlást

jelenti.

25.2 Az örökös fogalma

A Ptk. szerint az ember halálakor hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). Örökösnek - szoros

értelemben - azt a személyt nevezzük, akire a hagyaték átszáll. Az örökös tehát megszerzi a hagyatékhoz

tartozó jogokat, de vállalnia kell a hagyatékot terhelő kötelezettségeket is.

Örökösnek nemcsak az a személy tekintendő, aki az egész hagyatékot egymaga szerzi meg, hanem örökösök azok is, akik a

hagyaték meghatározott hányadát öröklik, akár törvény, akár végintézkedés alapján. Végül - kétség esetében - örökös az is, akinek

az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az

örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

A hagyatékot annyiban, amennyiben az örökösre száll örökségnek, a több örököst egyenként megillető

öröklési hányadokat pedig örökrésznek nevezzük.

25.3 A hagyaték

Az örökhagyó vagyonát - azon részében, amely a halál esetére szóló jogutódlás tárgyát képezi -

hagyatéknak nevezzük. A hagyaték alapja tehát az örökhagyó vagyona. A hagyaték azonban nem

feltétlenül esik egybe az örökhagyó vagyonával, hanem annál kevesebb is lehet. Nem tartoznak a

hagyatékhoz az örökhagyónak azok a jogai és kötelezettségei, amelyek az örökhagyó személyéhez voltak

kötve és a halállal megszűntek.

Pl. az örökhagyót megillető tartási, életjáradéki, s más hasonló ún. alimentációs jogok nem szállnak át az örökösre.

25.4 A hagyomány és a meghagyás

25.4.1 A hagyomány fogalma, fajai

Az örökléssel, mint egyetemes (tehát a hagyatéki terhekre, kötelezettségekre is kiterjedő) jogutódlással

szemben áll a hagyomány, mint különös jogutódlás. Kétféle hagyományt különböztetünk meg:

a) Dologi hagyomány: a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak (dolognak) közvetlenül

meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés egyébként – a fentebb 1.1. és 1.2.

pontokban kifejtettek szerint - nem minősül öröklésnek.

b) Kötelmi hagyomány: az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy meghatározott személynek vagyoni

szolgáltatást teljesítsen.

88

A hagyomány sajátos esetei az előhagyomány és az alhagyomány.

Előhagyomány az örökös javára rendelt hagyomány. Jelentősége az, hogy az örökös az előhagyomány

tárgyát a hagyomány kielégítésének sorrendjében, tehát az örökséget megelőzően kapja meg, s az

előhagyomány tárgyával nem örökösként, hanem hagyományosként felel.

Alhagyomány: az a (kötelmi jellegű) hagyomány, amely nem az örököst, hanem a hagyományost terheli.

25.4.2 A meghagyás

A hagyománytól - jogi természetét tekintve - különböző végrendeleti juttatás a meghagyás. Meghagyás

útján az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel terheli, amelynek

követelésére más nem válik jogosulttá.

A meghagyással kedvezményezett tehát a meghagyás kikényszerítésére bírói utat rendszerint nem vehet igénybe. E szabály alól a

törvény két kivételt ismer. Az egyik az un. közérdekű meghagyás esete. Közérdekű meghagyásról akkor van szó, ha a meghagyás

teljesítése nemcsak meghatározott személy egyéni érdeke, hanem szélesebb közösségé. A közérdekű meghagyás teljesítését - ha az

szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll - az érdekelt szerv követelheti.

A másik kivétel akkor fordul elő, ha az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni. Ilyenkor a meghagyás

nemteljesítése esetében, továbbá ha a meghagyás teljesítése a meghagyással terhelt örökösnek vagy hagyományosnak felróható

okból válik lehetetlenné, a meghagyással terhelt személy a juttatást elveszti. Ez a hátrányos következmény ösztönzi tehát őt a

meghagyás teljesítésére.

Meghagyással akár az örököst, akár a hagyományost lehet terhelni. Kétség esetében a meghagyás az

örököst terheli.

25.5 Öröklési jogcímek

A magyar polgári jog 3 féle öröklési jogcímet különböztet meg: a./ a törvényes öröklést, b./ a

végintézkedésen alapuló öröklést és c./ a kötelesrészt.

a./ Törvényes öröklésnek azt az öröklést nevezzük, amely végintézkedés hiányában érvényesül. A

törvényes és a végintézkedésen alapuló öröklés egyébként nem zárja ki egymást. Törvényes öröklésnek

ezért akkor is helye lehet, ha valamely vagyontárgyra az örökhagyó végintézkedésében nem rendelkezett.

b./A végintézkedésen alapuló öröklés az örökhagyó végakaratára alapoz. A végakarat kétféle módon

fejezhető ki:

ba) egyoldalú jogügylet vagyis végrendelet útján; illetve

bb) kétoldalú jogügylet (öröklési szerződés vagy halál esetére szóló ajándékozás) formájában.

A végakarat kifejezésének valamennyi módozatát összefoglalóan végintézkedésnek nevezzük.

c./ Vannak olyan személyek (a leszármazók, a szülők és a házastárs) akiket a törvény a hagyatékból

feltétlenül részesíteni kíván, illetőleg akiknek a részesedésből való kizárását csak kivételesen engedi meg.

Erre szolgál a kötelesrész intézménye.

26 Az öröklés személyi feltételei, kiesés az öröklésből

26.1 Az öröklés személyi feltételei

Az öröklés személyben rejlő feltételei a következőkben foglalhatók össze:

-a) örökhagyó halála. Az örökhagyó oldaláról az öröklés személyi feltétele a halál beállta. Az öröklés a

halál pillanatában minden további jogcselekmény nélkül (ipso iure) bekövetkezik.

89

-b) a hagyatékban részesülő személy öröklési képessége. Az öröklési képesség valamely személy

képessége arra, hogy a hagyatékra öröklési jogcímen jogokat szerezhessen. Az öröklési képesség

gyakorlatilag egybeesik a polgári jogi jogképességgel.

-c) az, hogy a hagyatékban részesülőre nézve kiesési ok ne álljon fenn. (2.2. pont)

26.2 Kiesés az öröklésből

26.2.1 Az öröklésből való kiesés általában

A Ptk. szerint kiesik az öröklésből,:

1) aki az örökhagyó előtt meghal;

2) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg (szerzőképessége

hiányzik);

3) aki az öröklésre érdemtelen;

4) aki lemondott az öröklésről;

5) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott, valamint

6) aki az örökséget visszautasította.

26.2.2 A szerzőképesség hiánya

A szerzőképesség hiánya azt jelenti, hogy az öröklési képességgel rendelkező személy valamely - a

hagyaték tárgyát képező - vagyontárgyat különös törvényi rendelkezés okán nem szerezheti meg, illetve

azt, hogy az egyébként öröklési képességgel rendelkező személy adott esetben, ugyancsak különös

törvényi rendelkezésnél fogva az adott örökhagyó vagyonában való öröklést illetően szerzőképtelen.

Ilyen eset pl. a különélő házastárs szerzőképtelensége. Eszerint – a törvényes öröklés rendjén -nem örökölhet az örökhagyó

házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló,

hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

26.2.3 Érdemtelenség az öröklésre

A törvény az érdemtelenség három esetét különbözteti meg. Érdemtelen az öröklésre a) aki az örökhagyó

életére tört; b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását

megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiusította illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte, végül

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult, vagy az

örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. Az érdemtelenség, mint kiesési ok

figyelembevételét kizárja, ha a cselekmény utólag megbocsátás folytán elenyészett.

Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy

végintézkedéssel reá rótt egyéb tehertől mentesülne.

26.2.4 Lemondás az öröklésről

A lemondás szerződés, amely a törvényes öröklésre jogosult és az örökhagyó között jön létre, s amelyben

a törvényes örökös kijelenti, hogy a hagyatékban való részesedésre - egészben vagy részben - nem tart

igényt, az örökhagyó pedig ezt a nyilatkozatot elfogadja.

A lemondás - ellenkező megállapodás hiányában - a lemondónak bármely öröklési jogcímen járó

részesedésére kiterjed, tehát a kötelesrészről való lemondást is jelenti.

26.2.5 A kizárás és a kitagadás

A kizárás olyan végintézkedésben tett nyilatkozat, amellyel az örökhagyó azt aki törvényes örököse vagy

azzá válhat, megfosztja a törvényes örökléstől.

90

Ha a kizárt törvényes örökös kötelesrészre nem jogosult, akkor a kizárás az örökléstől való teljes megfosztást jelenti. Ha viszont

kötelesrészre jogosult, akkor a kizárás a kötelesrészt meghaladó törvényes örökléstől való megfosztást jelenti.

A kitagadás olyan végintézkedésben tett nyilatkozat, amellyel az örökhagyó a kötelesrészre jogosultat

törvényes okból és ezen ok kifejezett megjelölésével kötelesrészétől megfosztja. A kitagadási okok a

következők:

Kitagadhatja az örökhagyó

a./ a kötelesrészre jogosultat, ha ez utóbbi az ő öröklésre érdemtelen lenne,

b./ azt, aki az örökhagyó egyenes ági rokonának vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb

súlyos bűntettet követett el.

c./ azt, akit jogerősen 5 évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítéltek, valamint

d./ házastársát a házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt.

A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos

megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.

26.2.6 Az örökség visszautasítása

Az örökösnek joga van arra, hogy az örökséget annak megnyílta után visszautasítsa. A visszautasítás

egyoldalú jognyilatkozat, amely szóban és írásbeli formában egyaránt érvényes.

27 A törvényes öröklés rendje

27.1 A törvényes öröklés rendje (áttekintés)

Törvényes örökösök elsősorban az örökhagyó gyermekei, akik fejenként egyenlő részben örökölnek. Az

öröklésből kiesett gyermek helyén egymás közt egyenlő részben annak gyermekei örökölnek. Az

örökhagyó házastársa az örökhagyó gyermekei és a kiesett gyermekek helyén öröklő távolabbi leszármazó

mellett az egész hagyatéki vagyon haszonélvezetét örökli (özvegyi jog). Ez a haszonélvezeti jog

korlátozható, illetve - egyes hagyatéki vagyontárgyak kivételével - megváltható. A haszonélvezeti jog

megváltása esetében az örökhagyó gyermekei és túlélő házastársa fejenként egyenlő arányban örökölnek.

Ha leszármazó nincs, egyedül a házastárs örököl. Azokat a vagyontárgyakat azonban, amelyek az

örökhagyóra valamelyik felmenőjéről (kivételesen oldalági rokonáról) öröklés vagy ingyenes juttatás

útján hárultak, leszármazók hiányában azok a felmenők illetőleg oldalrokonok öröklik, akiknek ágáról a

kérdéses vagyontárgy származott (ági öröklés). A házastársat az ági vagyon körébe tartozó dolgokon is

özvegyi jog illeti meg.

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülei az örökösök fejenként egyenlő részben. Az

öröklésből kiesett szülő helyén annek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak

leszármazói. Ha pedig a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő illetőleg annak

leszármazói örökölnek (szülői parentéla). Szülők, vagy szülői leszármazók híján törvényes örökösök

egyenlő részben az örökhagyó nagyszülei. A kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek,

leszármazó nélkül elhunyt nagyszülő helyett pedig nagyszülőpárja. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett és

leszármazóik nincsenek, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy leszármazói öröklik (nagyszülői

parentéla). Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet törvényes

örökösök fejenként egyenlő részekben, az örökhagyó távolabbi felmenői. Ha az örökhagyónak távolabbi

felmenői sincsenek, hagyatékát az állam örökli.

27.2 A leszármazók törvényes öröklése

91

A törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.

A törvényes öröklés rendjében sajátos helyzetet eredményez az örökbefogadás. Az örökbefogadott - az

örökbefogadás fennállása alatt - az örökhagyó vérszerinti leszármazójaként örököl. Az örökbefogadott

gyermeknek azonban saját vérszerinti rokonaival is van öröklési kapcsolata. Az örökbefogadás ugyanis

nem érinti általában az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vérszerinti rokonai után.

Titkos örökbefogadás esetén azonban az örökbefogadott és vérszerinti rokonai között - az örökbefogadás fennállása alatt - nincs

törvényes öröklési kapcsolat. Titkos az örökbefogadás, ha az örökbefogadott gyermek születését újból anyakönyvezték és az

örökbefogadó szülőket vérszerinti szülőként jegyezték be.

Az öröklésből kiesett gyermek (vagy távolabbi leszármazó) helyén fejenként egyenlő részekben a kiesett

gyermekei örökölnek.

27.3 Az osztályrabocsátás

Az osztályrabocsátás a leszármazáson alapuló törvényes öröklés sajátos intézménye. Az osztályrabocsátás

követelménye alapján több leszármazó törvényes öröklése esetében mindegyik örököstárs köteles a

hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó

részesítette. Az osztályrabocsátási kötelezettség kiterjed minden ingyenes adományra, feltéve hogy az

örökhagyó ezt kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást az

osztályrabocsátás kötelezettségével adta. Még ilyen esetben sem kell azonban osztályrabocsátani a

szokásos mértékű ajándékot, valamint a tartásra szorult leszármazó részére nyújtott tartást.

Az osztályrabocsátás eredményeképp lehetséges, hogy az az örököstárs, aki osztályrabocsátásra köteles volt, már az örökhagyó

életében többet kapott, mint amennyi neki az osztályrabocsátás alapján járna. A Ptk. erre az esetre úgy rendelkezik, hogy ha az

örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja azt az értéket, amely neki az osztályrabocsátás után járna, őt a

felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban visszatéríteni nem köteles.

27.4 A túlélő házastárs törvényes öröklése

27.4.1 A túlélő házastárs törvényes öröklése általában

A túlélő házastárs a magyar jogban a törvényes öröklés rendjén a hagyatéki vagyon haszonélvezetét és

állagát (tulajdonjogát) is örökölheti. Öröklési jogi jogállása attól függ, hogy az örökhagyó után maradtak e

leszármazók.

Ha az örökhagyónak leszármazó örökösei is vannak a túlélő házastárs általában az egész hagyaték

haszonélvezetét örökli. Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazó örökösei, a túlélő házastárs általában -

mint egyedüli (állag)örökös - a hagyatéki vagyon tulajdonosává válik.

E szabály alól csak az ági vagyontárgyak képeznek kivételt, ám a túlélő házastársat az ági vagyontárgyakon is haszonélvezeti jog

illeti meg.

27.4.2 Az özvegyi jog

A fentiek szerint az örökhagyó házastársa örökli a törvényes öröklés rendjén mindannak a vagyonnak a

haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. E jogintézményt özvegyi haszonélvezetnek, vagy

özvegyi jognak nevezzük.

Az özvegyi jog a törvényes öröklés jogintézménye. Csak annyiban érvényesül tehát, amennyiben nincs

végintézkedés.

Az özvegyi jog megszűnik

a) a túlélő házastárs halálával, valamint

b) a túlélő házastárs újabb házasságkötésével.

92

27.4.3 Az özvegyi jog korlátozása

A túlélő házastárs haszonélvezeti jogának terjedelme korlátozható. A korlátozás kezdeményezésére

kizárólag a leszármazó törvényes örökösök jogosultak. Az özvegyi jog korlátozása csak olyan mértékű

lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa

örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.

27.4.4 Az özvegyi jog megváltása

Az özvegyi jog megváltását a házastárs és az örökösök egyaránt kérhetik. A haszonélvezet megváltása

esetén a leszármazó örökösök mellett a túlélő házastárs egy gyermekrészt örököl. (Az ún. ági öröklés

esetén pedig a túlélő házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.)

Nem lehet a haszonélvezeti jog megváltását kérni:

a) a házastárs által lakott lakásra, valamint

b) az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra.

27.5 A felmenők és az oldalági rokonok törvényes öröklése

Ha az örökhagyó után sem leszármazó, sem házastárs nem maradt, a magyar magánjog a hagyatékot az

un. parentéláris öröklés elve szerint elsősorban a szülőknek illetve leszármazóiknak, másodsorban a

nagyszülőknek és leszármazóinak juttatja. Ha az örökhagyó halálakor a felsoroltak már nem élnek vagy

más okból kiestek, az örökösök az örökhagyó távolabbi felmenői lesznek.

Parentélának (felmenő csoportnak) az azonos fokú felmenőket és összes leszármazóikat együttesen értjük.

A parentéláris öröklés alapvető elve, hogy a közelebbi parentéla kizárja a távolabbit. Jogunk két parentélát

jelöl ki öröklésre: a szülői és a nagyszülői parentélát.

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülei örökölnek fejenként egyenlő részben. A kiesett

szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha

pedig a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói

örökölnek.

Ha az első parentéla „kimerült”, a törvényes öröklés rendjében második parentéla következik, azaz

örökösök egyenlő részben az örökhagyó nagyszülei lesznek. A kiesett nagyszülő helyén annek

leszármazói örökölnek, ha nincs leszármazó, akkor helyette nagyszülőpárja, ha pedig az is kiesett annek

helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem

örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy azok leszármazója örökli.

A nagyszülői parentélával azonban a törvényes öröklés nem zárul le. Egyenes ágon a felmenők a

nagyszülőkön túl is öröklésre jogosultak. Minden távolabbi (“nagyszülőkön túli”) felmenő egyszerre

örököl fejenként egyenlő arányban. A kiesett távolabbi felmenő helyén azonban annak leszármazói nem

örökölnek (csonka parentéla).

27.6 Az ági öröklés

A házastársra, továbbá a felmenőkre és az oldalrokonokra irányadó törvényes öröklés általános szabályai

alól jogunk kivételt tesz az un. ági öröklés intézményével. Abban az esetben ha az örökhagyónak nincs

leszármazója illetőleg nem a leszármazó a törvényes örökös a hagyatékban elvileg különbséget kell tenni

az ági vagyontárgyak és az örökhagyó egyéb vagyontárgyai között.

Ági vagyontárgy a) az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult

vagyontárgy, továbbá b) testvérétől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett

vagyontárgy, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös

felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta.

93

Az ági vagyonban való öröklés rendjének lényege, hogy az ági vagyontárgy visszaszáll arra az ágra,

amelyről ered, de csak addig a fokig, ahonnan eredt. A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek

róla vagy felmenőjétől hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés

általános szabályai szerint örökölnek. Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői

leszármazó nincs, örökösként a nagyszülő, ha nagyszülő sincs az örökhagyó távolabbi felmenője örökli

azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.

Az ági vagyontárgyra az oldalági rokonok közül csak a szülői leszármazók tarthatnak igényt. Ha az ági

örökösök mellett van túlélő házastárs is, akkor ő az ági vagyon haszonélvezeti jogát örökli. Az ági

vagyontárgyak haszonélvezeti jogának megváltása esetén az ági örökösök az ági vagyon 2/3-át öröklik.

27.7 Az állam öröklése

Az állam, mint törvényes örökös jogállásának egyetlen sajátossága van: az államot az örökség

visszautasításának joga nem illeti meg. Az állam tehát nem egyszerű törvényes örökös, hanem

szükségszerű örökös.

28 A végintézkedésen alapuló öröklés

28.1 A végintézkedés fogalma, fajai általában, a végintézkedési képesség

Végintézkedés minden jogügylet, amely halál esetére szóló rendelkezést tartalmaz. Minden végintézkedés

halasztó feltételhez kötött jogügylet: azon a feltételhez van kötve, hogy akinek a végintézkedésben

valamit juttattak, túlélje az örökhagyót.

Végintézkedésnek minősül tipikusan a végrendelet (amely egyoldalú jogügylet), valamint az öröklési

szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás (amelyek szerződések, azaz kétpólusú jogügyletek). A

végintézkedés e formáinak jellemzőit a következő fejezetek taglalják.

A végintézkedési képesség a törvényben biztosított lehetőség arra, hogy valaki érvényes végrendelkezést

tehessen. Végintézkedési képesség nemcsak a teljesen cselekvőképeseket, hanem a korlátozottan

cselekvőképeseket is megilleti. Korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet:

végrendelete érvényességéhez azonban sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság

jóváhagyása nem szükséges. Ezzel ellentétben öröklési szerződést az írásbeli végrendeletek bármelyik

alakjában köthet - ennek érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és gyámhatóság

jóváhagyása is szükséges. Ugyanezek a szabályok irányadók a halál esetére szóló ajándékozásra is.

28.2 A végrendelet fogalma, fajai

28.2.1 A végrendelet fogalma, fajai általában

A Ptk szerint az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel

rendelkezhet. A végrendeletnek a törvény három fajtáját ismeri: a közvégrendeletet, az írásbeli

magánvégrendeletet és a szóbeli végrendeletet.

Érvényesen végrendelkezni csak személyesen lehet.

94

28.2.2 A közvégrendelet

A közvégrendelet közjegyző vagy bíróság előtt a közjegyzői okiratok alakszerűségére vonatkozó

szabályok szerint tett végrendelet. Közvégrendeletet bárki tehet, aki végrendelet alkotására törvény szerint

egyáltalában képes. Korlátozottan cselekvőképes személyek, valamint a vakok, az írástudatlanok, továbbá

akik olvasásra vagy nevük aláírására képtelen állapotban vannak, írásban szintén csak közokirati

formában tehetnek érvényes végrendeletet.

A törvény a közvégrendelet tételében közreműködő személy terhére bizonyos összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg. Ezek a

szabályok egyrészt olyanok, amelyek egészében teszik érvénytelenné a végrendeletet, másrészt olyanok, amelyek csak az

összeférhetetlen személy és a hozzá közelállók javára tett, juttatást teszik érvénytelenné.

28.2.3 Az írásbeli magánvégrendelet

28.2.3.1 Az írásbeli magánvégrendelet általában

Az alaki kellékek szempontjából megkülönböztetünk a./saját kezüleg írt (holográf),b./ más által írt

(allográf), továbbá c./ közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendeletet.

Az írásbeli magánvégrendeletek általános érvényességi kellékei a következők: 1) írásbeli

magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért és amelyen

írni illetőleg olvasni tud. 2) Az írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha annak végrendeleti

minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik. 3) Több különálló lapból álló írásbeli

magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a

végrendelkező és- ha a végrendelet érvényességéhez tanuk alkalmazása szükséges - mindkét aláírásával.

28.2.3.2 Az írásbeli magánvégrendeletek speciális szabályai

a./ Az írásbeli magánvégrendeletek fenti közös szabályain túlmenően az egyes fajták között az

alakszerűségi követelmények szempontjából lényeges eltérések vannak. Ha a végrendelkező a

végrendeletet elejétől végig maga írja a végrendelet tanuk alkalmazása nélkül érvényes (holográf

végrendelet). A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. A

gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel vagy számjegyírással készült magánvégrendelet

érvénytelen.

b./ Szigorúbak a követelmények abban az esetben, ha a végrendelkező a végrendeletet vagy annak egy

részét nem saját kezűleg írja. Az allográf végrendelet csak két tanú aláírásával érvényes.

c./Közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendelet esetén az általános kellékeken felül többletkövetelmény,

hogy a végrendelkező az iratot a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe

helyezze.

A közjegyzőnél letett magánvégrendelet - ha azt a végrendelkező saját kezűleg írta alá - az alakszerűségek

szempontjából olyannak számít, mint a végrendelkező által elejétől a végéig saját kezűleg írt végrendelet.

Azokra a magánvégrendeletekre nézve, amelyeknél akár tanúként, akár közjegyzőként vagy a végrendelet

írójaként más személy is közreműködik, a törvény összeférhetetlenségi szabályt tartalmaz. Az a juttatás, amely az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára

szól, csak akkor érvényes, ha az örökhagyó a végrendeletnek ezt a részét saját kezűleg írta és aláírta. A tanú illetőleg

hozzátartozója részére szóló juttatás pedig akkor nem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél az érdekelt tanún kívül, további két

érdektelen tanú működött közre, tehát a végrendelet az érdekelt tanú leszámításával is megfelelt az alakszerűségi kellékeknek.

28.2.4 A szóbeli végrendelet

A szóban nyilvánított végakarat a végintézkedés legproblematikusabb formája. Ezért a szóbeli

végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott, kivételes esetekben van helye és a szóbeli

végrendelet az annak feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után általában csak meghatározott ideig

marad hatályban.

95

A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után

megszakítás nélkül legalább 3 hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.

Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és érvényes írásbeli

végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A teljesen cselekvőképes, de

néma, vagy süketnéma személy, illetve általában a korlátozottan cselekvőképes személy szóbeli

végrendeletet érvényesen nem tehet

A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által

értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli

nyilatkozata az ő végrendelete.

29 A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

29.1 A végrendelet érvénytelensége általában

A végrendelet érvénytelenségének esetei a következők:

a) érvénytelenség a végrendelkezési képesség hiánya okából; b) érvénytelenség a végrendeleti akarat

fogyatékossága miatt; c) érvénytelenség a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája miatt, végül d)

érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt.

29.1.1 Érvénytelenség a végrendeleti képesség hiánya miatt

A végintézkedésen alapuló öröklés egyik legfontosabb személyi feltétele, hogy az örökhagyónak legyen

végintézkedési képessége. Ebből következik, hogy érvénytelen a végrendelet, ha megalkotásának

időpontjában az örökhagyó vagy egyáltalán nem volt képes végintézkedés tételére,, vagy kifejezetten

olyan végintézkedés tételére nem volt képes, amelyet tett. Érvénytelen tehát a végrendelet, ha megalkotásának időpontjában az örökhagyó teljesen cselekvőképtelen volt. Az ilyen

érvénytelenség azonban orvosolható. A Ptk szerint a cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alatt álló személy

végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés oka a végrendelkezés idején már megszűnt. Úgy is orvosolható az ilyen

okból érvénytelen végrendelet, hogy a cselekvőképtelenség okának megszűnése után a korábban cselekvőképtelen végrendelkező

a végrendeletet utólag jóváhagyja.

Érvénytelen a korlátozottan cselekvőképes személy végrendelete is, kivéve, ha a végrendeletet közvégrendelet alakjában alkotta.

Érvénytelen emellett a vak, az írástudatlan, az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban levő személy, írásbeli

magánvégrendelete..Ezekben az esetekben is lehetséges azonban az érvénytelenségnek utólagos jóváhagyás útján való orvoslása.

29.1.2 Érvénytelenség a végrendeleti akarat fogyatékossága miatt

Érvénytelen annak a végrendelete illetve az a végrendeleti rendelkezés, amelynek megalkotásánál a

végrendelkező akarata teljesen hiányzott vagy hibás volt.

Érvénytelen így a végrendeleti rendelkezés, ha a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, vagy

ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni; b) az örökhagyót annak megtételére valaminek a

téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította; c) az örökhagyót valaki jogellenes

fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre, feltéve mindegyik esetben, hogy az

örökhagyó a rendelkezést különben nem tette volna meg.

29.1.3 Érvénytelenség a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája miatt

A végrendeleti akarat nyilvánításában háromféle érvénytelenséget eredményező hiba fordulhat elő

a) a végrendelkező a nyilatkozatot nem személyesen tette. A Ptk. ugyanis kimondja, hogy végakaratát az

örökhagyó - még abban az esetben is ha egyébként törvényes képviseletre szorulna - csak személyesen

nyilváníthatja.

96

b) a végrendelkező a nyilatkozatát mással együtt teszi meg. A törvény ugyanis tiltja és érvénytelennek

nyilvánítja azt a végrendeletet is, amely két vagy több személy végakaratát ugyanabba az okiratba

foglalja.

c) A végrendelkező a nyilatkozatot nem a törvényben megszabott alakban teszi meg. Az alakszerűség

hiánya miatt beálló érvénytelenségi okok aszerint különböznek, hogy közvégrendeletről, írásbeli

magánvégrendeletről vagy szóbeli végrendeletről van e szó.

29.1.4 Érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt

Tartalmi okból érvénytelen: a) az örökhagyónak olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az

örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más

váltja fel. (utóörökös nevezés); b) annak örökössé nevezése, aki az örökhagyó halálakor még meg sem

fogant, c) érthetetlen, lehetetlen, ellentmondó, végül - rendszerint - a jogellenes végrendeleti rendelkezés,

d) az olyan végrendeleti juttatás, amelyet a törvény összeférhetetlenség okából tilt.

29.2 A végrendelet hatálytalansága

A végrendelet hatálytalanná válik a) a visszavonással, b) írásbeli magánvégrendelet esetében az okirat

megsemmisítésével, c) közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendelet esetében a végrendelet

visszavételével (kivéve ha a letett irat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként is megfelel),

végül d) szóbeli végrendelet esetében rendszerint három hónap elteltével.

29.3 A végrendelet részleges érvénytelensége és hatálytalansága

Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, ez - feltéve, hogy az

örökhagyó másként nem rendelkezik - a többi rendelkezés érvényességét, illetőleg hatályát nem érinti.

29.4 Az érvénytelenség és a hatálytalanság jogkövetkezményei

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága akár teljes az, akár részleges, elsősorban azzal a

következménnyel jár, hogy az érvénytelen, illetőleg hatálytalan végrendelet vagy végrendeleti intézkedés

helyét a törvényes öröklés szabályai foglalják el.

A végrendelet érvénytelenségének, illetőleg hatálytalanságának megállapítására irányuló igény nem évül

el, azt a jogosult bármikor érvényesítheti.

30 A végrendelet tartalma

30.1 A végrendelet tartalma általában

A magyar magánjog a végrendelet tartalmára, különösen kötelező tartalmára, általános érvényű

rendelkezést nem tartalmaz. Mindazokban az esetekben, amikor a végrendelet nem terjed ki az egész

hagyatékra, illetve amennyiben a hagyaték sorsát pozitíve nem rendezi, a végintézkedés mellett a

törvényes öröklés szabályait kell alkalmazni.

97

30.2 Az örökösnevezés

Az örökös, az örökhagyó egyetemes jogutódja. A végrendeletnek nem szükségszerű, de rendszerinti

tartalma az örökösnevezés. Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet. Az

örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé. Ezt a másodlagos

örökössé nevezett személyt helyettes örökösnek hívjuk.

30.3 Az örökrész meghatározása, a növedékjog

Az örökhagyó maga jogosult nemcsak az örökös(ök) személyének megjelölésére, hanem - ha több örökös

van - az őket egyenként megillető örökrészek mértékének meghatározására is.

Abban az esetben, ha az örökhagyó több örököst nevezett akár az egész hagyatékra, akár annak egy

részére vagy valamely hagyatéki tárgyra, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek

egyenlő arányban örökölnek.

Növedékjogról akkor beszélünk, ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy

részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy

helyettes örököse lenne. A növedékjog érvényesülése folytán a többi örökös részesedése arányosan

megnövekszik.

30.4 A végrendelet értelmezése

A végrendelet tartalmának megállapítása körül jelentősége lehet annak, hogy a végrendelet szövegét, az

abban használt kifejezéseket hogyan értelmezik.

A végrendelet értelmezése tekintetében az első sajátosság az, hogy a végrendeletet az akarati elv szem

előtt tartásával kell értelmezni. Ennek alapján elsőbbséget kell adni a végrendelkező saját, esetleg a

hétköznapitól eltérő nyelv használatának. A szavakat, kifejezéseket úgy kell értelmezni, ahogyan maga a

végrendelkező érthette.

Az értelmezés másik zsinórmértéke az un. favor testamenti elve. Ez azt jelenti, hogy a végrendeletet

kétség esetében lehetőleg úgy kell értelmezni, hogy a végrendelet érvényes legyen és hatályban maradjon.

31 Öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás

31.1 Öröklési szerződés fogalma, tartalmi elemei

A magyar öröklési jogban az öröklési szerződés egyértelműen tartási (életjáradéki) tartalmat kap: öröklési

szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében

az örökösévé teszi. Az öröklési szerződés módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell

alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak. Más vonatkozásban viszont az

öröklési szerződés végintézkedés, tehát az öröklésnek feltétele, hogy az örökhagyó szerződő partnere

túlélje az örökhagyót.

Az öröklési szerződés szükségszerű tartalmi eleme - az örökhagyó oldalán - az örökösnevezés. A törvény

azonban megengedi, hogy az öröklési szerződés az örökösnevezésen kívül bármilyen végrendeleti

rendelkezést tartalmazzon. A szerződéses örökös oldalán szükségszerű tartalmi elem az örökhagyó

tartására (vagy számára életjáradék fizetésére) történő kötezettségvállalás.

98

31.2 Az öröklési szerződés jogkövetkezményei

Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál

esetére nem rendelkezhet. Ha a lekötött vagyontárgy ingatlan, az ingatlannyilvántartásba az elidegenítési

és terhelési tilalmat kell bejegyezni a szerződéses örökös javára.

31.3 Az öröklési szerződés érvényessége

Érvényesség szempontjából az öröklési szerződés az írásbeli végrendelettel esik egy tekintet alá, két

eltéréssel: a) korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez szükséges a

törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is; b) másrészt az öröklési szerződésre

akkor is a más által írt végrendelet alakiságai az irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.

Az öröklési szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyás nem szükséges.

31.4 A halál esetére szóló ajándékozás

A halál esetére szóló ajándékozás a szerződéses végintézkedés viszonylag ritkábban alkalmazott formája.

Halál esetére szóló ajándékozásról van szó akkor, ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a

megajándékozott az ajándékozót túlélje.

Tartalmi sajátosságai a következők: a./singuláris jogutódlás: tárgya olyan egyedi vagyontárgy, amely végrendelet esetében

hagyománynak minősülne, b./ feltételes jogutódlás: attól függ, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, c./ a tulajdonjog

átszállására az ajándékozó (örökhagyó) halálakor kerül sor.

32 A kötelesrész

32.1 A kötelesrész fogalma és a kötelesrész iránti igény feltételei

Kötelesrész alatt a szó legáltalánosabb értelmében a hagyatékban való azon részesedést értjük, amely a

jogosultra kedvezőtlenebb végintézkedés vagy a jogosultra kedvezőtlen élők közötti juttatás ellenére is

érvényesül.

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés

megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó érvényesen kitagadott.

32.2 A kitagadás

A kitagadás az örökhagyónak végintézkedésében tett nyilatkozata, amellyel a kötelesrészre jogosultat

valamely, a törvényben meghatározott és a végintézkedésben kifejezetten megjelölt okból kötelesrészétől

megfosztja.

32.3 A kötelesrész mértéke

99

Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki - a kötelesrész alapja szerint

számítva - mint törvényes örökösnek jutna.

A gyermekek törvényes örökrésze fejenként egyenlő, a hagyatékot tehát annyi részre kell osztani, ahány

gyermek van, s az egy gyerekre eső örökrész fele a gyermek kötelesrésze.

A szülő kötelesrésze kétféle: más akkor, ha az örökhagyó után házastárs maradt, s más akkor ha nincs

túlélő házastárs. Ha házastárs marad, mindegyik szülő csak a róla vagy az ő ágáról hárult ági vagyon felét

követelheti kötelesrész címén. A szülőt a kötesrész csak személyesen illeti meg, kiesése esetében tehát

leszármazói nem lépnek a helyébe.

Más a helyzet akkor, ha az örökhagyó után házastárs sem maradt. A szülők kötelesrészének mértéke

törvényes örökrészük fele, mivel pedig a törvényes örökrész ilyenkor a hagyaték egészéből áll, a

kötelesrész is ennek megfelelően alakul.

A házastárs kötelesrészének mértéke aszerint különböző, hogy az örökhagyónak vannak-e leszármazói

vagy sem. Ha maradtak leszármazók, akkor a házastárs kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan

korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat,

valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Ha nem maradtak leszármazók a házastárs

kötelesrésze az általános szabály szerint a törvényes örökrészének a fele.

32.4 A kötelesrész alapja

A kötelesrész alapja két elemből áll: a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között

bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke.

E szabály alól azonban azonban a kódex kivételeket is meghatároz. Így nem tartozik a kötelesrész alapjához: a) az örökhagyó által

a halálát megelőző 15 évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke; b) az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a

kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott; c) a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék

értéke; d) a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke; e) az arra rászoruló más személynek

ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

Az örökhagyó bármely, általa (élők között) juttatott adomány betudását kifejezett nyilatkozattal

elengedheti. Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult

saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

32.5 A kötelesrész kielégítésére szolgáló érték általában

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá,

amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani

(betudás)

Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. (ld. 7.5. pont) Ez azonban nem sértheti

más jogosult kötelesrészét.

A betudás a szülőkre és a házastársra nézve szigorúan személyre szóló kötelezettség. Más a helyzet a leszármazók kötelesrésze

esetében. Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az

adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének

arányában köteles betudni.

32.6 Felelősség a kötelesrészért

Ha kötelesrész kielégítésére szolgáló érték nincs, vagy az a kötelesrészt nem fedezi, a jogosult kötelesrész

kiadását illetőleg kiegészítését követelheti. A kötelesrész kiadásáért illetőleg kiegészítéséért való

helytállás kötelezettségét nevezzük a kötelesrészért való felelősségnek. A kötelesrészért való felelősség

szempontjából különbséget kell tenni a felelősség sorrendje és a felelősség mértéke között.

100

32.6.1 A kötelesrészért való felelősség sorrendje a következő

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek.

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt

éven belül megadományozottak, adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül.

32.6.2 A felelősség mértéke

Aki akár a hagyatékból, akár egyébként juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész

értékével felel. Ezen általános szabály alól két kivétel van; mindkét esetben a felelős személynek a

kötelesrészért való felelőssége csak a törvényes örökrészét meghaladó érték erejéig áll fenn.

Az egyik kivétel az, ha a kötelesrészért felelős személy maga is kötelesrészre jogosult. A törvényes örökrészt ebben az esetben a

kötelesrész alapja szerint kell számítani. A másik kivétel szerint a kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek

házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamelyikük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának

értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét.

Nem lehet ezt a szabályt alkalmazni, ha maga a kötelesrészre jogosult érvényesít igényt házastársával, leszármazójával illetőleg

ennek házastársával szemben. Ilyen esetben a felsoroltak az általános szabály szerint a juttatás egész értékével felelnek.

32.7 A kötelesrész kiadása

A kötelesrész kiadására vonatkozó általános szabály szerint a kötelesrészt minden teher és korlátozás

nélkül kell kiadni.

A kötelesrész kielégítésének módját tekintve a kötelesrészre jogosult elsősorban kötelesrészének pénzben

való kiadását követelheti. Ha azonban a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a

kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek

egészben vagy részben természetben való kiadását.

33 Az öröklés jogi hatásai

33.1 Az öröklés megnyílta

Az öröklés megnyílására nézve a különböző jogrendszerek kétféle megoldást alkalmaznak. Eszerint megkülönböztetünk ipso iure

valamint addicionális öröklési rendszert. Az ipso iure öröklési rendszerben az örökös és a hagyatékban részesülő más személyek az

örökséget vagy más juttatást a halál időpontjában is minden további jogcselekmény nélkül szerzik meg. Más a helyzet az

addicionális öröklési rendszerben. Itt az örökös, a hagyományos és más részesített a juttatást nem a halál időpontjában és nem

közvetlenül a törvény erejénél fogva, hanem külön jogcselekmény, elfogadó nyilatkozat és az ennek alapján bekövetkező átadás

útján szerzi meg.

A magyar jog az ipso iure öröklés elvét követi. Az öröklés tehát az örökhagyó halálával nyílik meg, s az

örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot megszerzi.

33.2 Az örökség visszautasítása

Az örökös az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. A hagyaték visszautasítása általában

csak az egész hagyatékra vonatkozhat. A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a

meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen.

101

Az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról akár kifejezetten, akár hallgatólag lemondhat.

33.3 Az örökös jogállása

Az örökös jogállása szempontjából általában meghatározó, hogy a hagyatékra, illetőleg annak megfelelő

részére ő az örökhagyó egyetemes jogutódja. Az örökös a hagyatéki tárgyak kiadását követelheti, ha azok

nincsenek a birtokában, továbbá azon követelések átengedését, amelyek rá átháramlottak.

Több örököst a hagyatéki vagyon közösen illeti meg. E közösség kiterjed a hagyatékhoz tartozó

valamennyi dolog tulajdonjogára, illetőleg valamennyi más alanyi jogra, valamint a hagyatékhoz tartozó

követelésekre. Az örököstársak között tehát eszmei hányadrészek szerint osztatlan tulajdonközösség

illetőleg osztatlan másnemű jogközösség áll elő.

Az örökösök közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály a hagyaték tárgyainak az

egyes örökösök közötti megosztása. Az osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti. Az

osztály lebonyolításának rendszerinti módja az örököstársak megállapodása, amelyet osztályos

egyezségnek nevezünk.

33.4 A hagyatéki tartozások

Hagyatéki tartozás: a) az örökhagyó illő eltemetésének költsége; b) a hagyaték megszerzésével,

biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek) valamint hagyatéki eljárás

költségei; c) az örökhagyó tartozásai; d) kötelesrészen alapuló kötelezettségek; és e) a hagyományon és

meghagyáson alapuló kötelezettségek. A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső

tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrébb álló csoportba soroltakat. Ha abban a csoportban,

amelybe az adott tartozás esik, valamennyi követelés teljes kielégítésére nincs lehetőség, kielégítésnek

csak a követelések aránylagos leszállításával lehet helye.

33.5 Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért

Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért korlátolt felelősség. Az örökös a hagyatéki tartozásokért

elsősorban a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a

hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös rendszerint egész

vagyonával felel, de csak az örökség erejéig.

Sajátos a helyzet, ha a hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyak nem kerültek az örökös birtokába, vagy a hagyatékhoz tartozó

egyes követelések és egyéb jogok az örökös javára nem voltak érvényesíthetők, továbbá ha az átvett vagyontárgyak hasznai már

nincsenek meg. Ilyen esetekben az örökös felelőssége kétféleképpen alakul a szerint, hogy a kérdéses vagyontárgyaktól neki

felróható okból esett-e el vagy sem.

Ha az örökös vétkes volt abban, hogy az említett vagyontárgyaktól elesett, felelőssége a hiányzó vagyontárgyak tekintetében is

fennáll, ha viszont nem volt vétkes, felelőssége szempontjából e vagyontárgyakat figyelmen kívül kell hagyni, tehát csak a

meglevő vagyontárgyakkal vagy azok erejéig felelős.

33.6 A hagyatéki tartozások kielégítése az örökös által

A hagyatéki tartozások kielégítésének kötelezettsége rendszerint az örököst illeti. E szabály alól csak az

esetleges alhagyomány, továbbá a hagyományost terhelő meghagyás képeznek kivételt. Utóbbiak

kielégítése ugyanis a hagyományost terheli.

A kielégítés módja szempontjából különbség van az előreláthatólag aktívnak és az előreláthatólag

passzívnak mutatkozó hagyatékok között. Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyaték - az örökhagyó által

102

élők között ingyenes juttatásként vállalt kötelezettségek, valamint a hagyományon és a meghagyáson

alapuló kötelezettségek kivételével - a többi hagyatéki tartozásokat teljesen fedezi, a tartozásokat sorrend

megtartása nélkül elégítheti ki. Ha a hagyaték e tartozásokat előreláthatólag nem fedezi az örökös a

hitelezőknek csak a sorrend megtartása mellett nyújthat teljes kielégítést.

Több örökös a hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind pedig azt követően

egyetemlegesen felel.

Az örökös(társ) felelőssége a hagyatéki tartozásokért csak másodlagos akkor, ha az örökhagyó neki a

hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű (egyedileg) meghatározott dolgot vagy

jogot juttatott. Az ilyen örökös a hagyatéki hitelezők követeléséért csak akkor felelős, ha a követelés a

többi örököstárstól nem hajtható be.

33.7 A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért

A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös. Az egyéb

hagyatéki hitelezők irányában a hagyományos csak másodlagosan, vagyis csak annyiban felel,

amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem szerezhetett, és amennyiben a hitelező éppen a

hagyomány jogellenes kielégítése miatt nem juthatott az örököstől kielégítéshez. Ilyenkor a hagyományos

felelőssége a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint áll fenn.