Pszicholingvisztika

 

Pléh Csaba és Lukács Ágnes

pleh@itm.bme.hu és lukacs@itm.bme.hu

A pszicholingvisztika története és módszerei.

Bár a filozófusokat és tudósokat már a régi görögök óta foglalkoztatja a nyelvelsajátítás és produkció kérdése, a pszicholingvisztika területe az 1950-es években alakult ki.

Első szóhasználat: Cornell egyetemen, USA, 1951 konferencia

Osgood és Sebeok, 1954: Psycholinguistics A survey of theory and research problems

persze már előtte is:

Sir Francis Galton 1867-ben szóasszociációkat vizsgált.

1895-ben Meringer és Mayer Németországban nyelvbotlásokat elemzett meglepően modern módszerekkel.

A modern pszicholingvisztika:

A korai pszicholingvisztika elméletek javarészt behaviorista elveken alapultak

1959-ben Chomsky kritikai ismertetőt írt Skinner Verbal Behavior című könyvéről

60-as évek eleje: a pszicholingvisztika a nyelvfeldolgozást a transzformációs nyelvtanhoz próbálta kapcsolni.

Azóta már elhagyta a nyelvészetet és önálló területté vált.

A gyökerei azonban mind a pszichológiában, mind a nyelvészetben rejtőznek (főleg Chomsky transzformációs nyelvtanában)

A korai pszicholingvisztika a nyelvfeldolgozót egy olyan egyszerű eszköznek látta, amely egyik állapotból a másikba eljutva generálni vagy elfogadni tudott mondatokat. Két fontos hatás: információelmélet és a behaviorizmus.

Információelmélet: redundancia és valószínűség szerepét hangsúlyozta a nyelvben: egy adott ponton mi a legvalószínűbb folytatása egy mondatnak?

Behaviorizmus: század közepén uralkodó irányzat, inger, válasz, köztük kapcsolat kialakításához megerősítés. A behavioristák számára az egyetlen érvényes téma a viselkedés volt, és a nyelv ugyanolyan volt, mint bármi más viselkedés. Az elsajátítása pedig a megerősítés és kondicionálás általános elveit követte.

Nagyon gyorsan megváltoztak a vélemények, nem kis részben Chomsky elsöprő kritikájának köszönhetően. A kritika nagyobb hatású volt, mint a kritizált könyv. Újfajta nyelvelmélettel állt elő, a transzformációs grammatikával, amely szerint nemcsak a nyelv mögöttes szerkezetéről ad számot, hanem a beszélők nyelvi tudásáról is. A pszicholingvisztika annak köszönhetően virágzott, hogy ennek az elméletnek a következményeit próbálta meg tesztelni. Nem volt teljesen sikeres vállalkozás, lehet, hogy sokat elárul, arról hogy mi az amit tudunk, amikor tudunk egy nyelvet, és hogy milyen megszorítások érvényesek a nyelvelsajátításban, de arról nem sokat mond, hogy milyen folyamatok működnek a beszédben és a megértésben.

A pszicholingvisztika az 1970-es években került be a kognitív pszichológia főáramába, ekkor lett az információfeldolgozó vagy komputációs elv az uralkodó. Mindent folyamatábrákkal reprezentáltak, (mielőtt számítógépes programokká fordították volna őket) amelyek a feldolgozás szintjeit reprezentálták, és nagyjából azt akarták kitalálni, hogy a nyelvi reprezentáció egyik szintje hogyan fordítódik le a másikba. Az elme szabályokat használ, hogy a bemenetet (beszéd vagy látvány) szimbólumokba fordítsa le, a megismerés szimbólumfeldolgozás volt. A komputációs metafora és a megfelelő kísérleti technikák hatására a pszicholingvisztika önálló tudomány lett, és ahogyan a kognitív pszichológiai nagy részében, itt is különösen fontosak lettek a reakcióidőmérések.

A kognitív tudomány multidiszciplináris megközelítés: filozófia, nyelvészet, antropológia, neuropszichológia és főleg AI. AI: a számítógépet vegyük rá arra, hogy olyasmit csináljon, amihez intelligencia szükséges. A hagyományos mesterséges intelligencia olyan emberi viselkedések modellezésével foglalkozott, amelyekben szabályokról, célokról és tervekről volt szó. Explicitnek kell lennie mindenben, a programon megvalósított modellbe nincs semmilyen rejtett feltevés beleépítve. Az explicitség azonban a hátránya is: sokszor a rugalmasság vész el+ a kutatóknak olyan feltevéseket is bele kell építenie, amikről nem tudjuk, hogy úgy vannak-e. Néhány korai siker nagyon optimistává tette a kutatókat.

Wizenbaum 1966 ELIZA

-- A férfiak mind egyformák

MILYEN SZEMPONTBÓL?

--Mindig piszkálnak bennünket valamiért.

TUDNA MONDANI EGY KONKRÉT PÉLDÁT?

--Hát, a barátom akarta, hogy eljöjjek ide.

HM A BARÁTJA AKARTA HOGY ELJÖJJÖN IDE.

--Azt mondja hogy állandóan olyan depressziós vagyok.

SAJNÁLATTAL HALLOM, HOGY ÁLLANDÓAN OLYAN DEPRESSZIÓS.

--Igaz, ami igaz, boldogtalan vagyok.

GONDOLJA, HOGY AZ HOGY ELJÖTT IDE, SEGÍT ABBAN, HOGY NE LEGYEN BOLDOGTALAN?

--Segítségre van szükségem, az biztos.

MIT JELENTENE, HA KAPNA SEGÍTSÉGET

--Talán megtanulnék együttélni az anyámmal.

BESZÉLJEN MÉG A CSALÁDJÁRÓL.

A pszicholingvisztika nagyon szorosan kötődik a kognitív pszichológiához, és ezért a módszertana nagyjából a kognitív pszichológia módszertana:

kísérleti és megfigyeléses adatok alapján modelleket gyártunk arról, hogy mi történik a fejünkben.

a reakcióidő központi jelentőségű:

Meddig tart kiolvasni egy szót?

A szavak milyen tulajdonságai befolyásolják a kiolvasási sebességet?

Ilyesmit számítógéppel könnyű mérni (később majd lesz szó róla, hogy azért nem annyira)

Előfeszítés (priming): a pszicholingvisztika szinte minden területén használják: ha két dolog valamilyen kapcsolatban van egymással, ugyanazt a feldolgozási szintet érintik, akkor az egyik feldolgozása hatással van a másikra. A hatás lehet facilitáció vagy gátlás. Szemantikai, morfológiai stb.

madárrigó versus emlősrigó

kenyérvaj versus cipővaj

asztalokasztal versus szalonnaszalon

Általános módszertani problémák a pszicholingvisztikában:

A legtöbb kísérlet angolul beszélő egynyelvű egészséges egyetemi diákokkal

A legtöbb kísérlet olvasás, míg a legtöbb ember számára a beszéd a központi nyelvi tevékenység

1. Mennyire érzékenyek az eredmények az éppen alkalmazott kísérleti módszerre?

2. Szükségünk van speciális szabályokra a nyelvfeldolgozáshoz?

3. Hogyan lehet a nyelv vizsgálatát alkalmazni a mindennapokban?

4. Mi az, ami veleszületett és fajspecifikus a nyelvben

5. A nyelven belüli folyamatok egymástól függetlenül vagy egymással kölcsönhatásban működnek?

6. Kapcsolatban állnak a különböző nyelvi folyamatok egymással (pl. az olvasás és a beszéd)?

7. Miben különböznek a nyelvek?

8. Mit tanulhatunk a nyelvről a szerzett és a fejlődési nyelvi zavarokból?

9. Milyen folyamatok vesznek részt a nyelv produkciójában és megértésében?

Modularitás

Inputfeldolgozási szintekoutput

Milyen kapcsolatban vannak a feldolgozási szintek egymással?

Fodor (1983)

Önműködő kötelező feldolgozás

Gyors, reflex-szerű működés

Önmagába zártság (enkapszulált)

Területspecificitás

Velünkszületettség

Nyelvvel kapcsolatban

Nagy modularitás:

Maga a nyelv mennyire független a megismerés egészétől?

Kis modularitás:

Az egyes nyelvi feldolgozási szintek működése mennyire független egymástól?

Van-e kritikus periódus a nyelvelsajátításban?

Egy nyelv elsajátításának a képessége az életkorral romlik

Lenneberg (1967) kritikus periódus feltételezése:

1. Bizonyos nyelvhez kapcsolódó biológiai események csak egy korai kritikus perióduban történhetnek meg (féltekei specializáció).

2. Bizonyos nyelvi eseményeknek ebben az időszakban kell megtörténnie a gyerekkel ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás normális mederben haladjon.

A nyelvet a leghatékonyabban ebben a kritikus periódusban sajátítjuk el.

Bizonyítékok:

1. Nem úgy születünk, hogy mindkét félteke teljesen lateralizált a funkciók szempontjából. Korai bal agyfélteke sérülése vagy hemidekortikáció nem mindig eredményez tartós nyelvi sérülést szemben a felnőttkorival.

Érési feltételezés: az agy két féltekéje születéskor ekvipotenciális, nyelvi lateralizáció legerősebb 2-5 éves kor között, és serdülőkorra teljesen lezárul.

Invariancia feltételezés: a bal félteke veleszületett szerveződése alkalmasabá teszi a nyelvre, és ezt csak akkor adja fel, ha nagyon jó oka van rá.

2. Idegen nyelv tanulása.

3. ‘Farkasgyerekek’: Genie

Inkább a kritikus periódus egy gyengített változata tartható: a szenzitív periódus hipotézis, ami inkább csak a szintaktikai feldolgozás bonyolultabb aspektusait érinti.

Nyelvi univerzálék

Minden nyelvben megtalálható tulajdonságok

Szubsztantív univerzálék: a nyelvek elemzéséhez szükséges kategóriák készlete: főnév, magánhangzó, alany, stb.

Formai univerzálék: bizonyos nyelvtani szabályok

Implikációs univerzálék: Ha x, akkor y formájúak

Pl. Ha egy nyelvben a főnév jelölve van nyelvtani nemre, akkor a névmások is.

Ha egy nyelv uralkodóan VSO szórendű, akkor a melléknév nagyon gyakran a főnév után áll.

Chomsky: a szabályokra és kategóriákra vonatkoznak bizonyos megszorítások, amelyek egyetemesen jellemzőek, ezek Chomsky szerint biológiailag szükségszerűek vagyis veleszületettek: Nyelvelsajátító eszköz, Egyetemes nyelvtan, amely az emberi nyelv minden lehetséges változatáról számor tud adni. Elvek és paraméterek.

Használ-e a nyelvi rendszer szabályokat?

Nyelvészet: explicit szabályok: pl. a főnevek többesszámát a –Vk morféma hozzáadásával képezzük.

Sokáig úgy gondolták, hogy a beszéd és a megértés során is, ma is, de a konnekcionista modellek ezt megkérdőjelezik

Plauzibilis agymetaforára épít: a feldolgozás sok egyszerű, egymással sűrűn összekapcsolt idegsejtszerű egységben történik, modellnek nagyon explicitnek kell lennie.

Egyrészt felváltotta a ‘boxológiát’, és a nyelvi reprezentációk természetének újragondolására késztette a kutatókat. A konnekcionista modellekbe a szabályok nincsenek expliciten beépítve: az inputadatok feletti statisztikai általánosításokként jelennek meg.

2. Nyelv és az agy

Neurolingvisztika: elsősorban az érdekli, hogy az anatómiai s fiziológiai struktúrák milyen szerepet játszanak a beszéd és a nyelv létrehozásában és megértésében. A neurolingvistákat különösen érdekli, hogy az egyes nyelvi funkciók hol találhatók az agyban, és az agy hogyan dolgozza fel és hozza létre a nyelvet.

A nyelv és az agyi funkciók közötti kapcsolat már legalább i.e. 3000 óta vizsgálatok tárgyát képezi. A kapcsolatra vonatkozó felismerések történetileg a fejsérüléses és agyvérzéses emberek vizsgálatából nőttek ki. A 18. századra leírtak majdnem minden ismert nyelvi- és beszédzavart. 

Az első tudós, aki azt gondolta, hogy a nyelvi képességek az agy egy adott részében találhatók, Franz Josef Gall volt (1758-1828).

A 19. század folyamán a francia neurológus Pierre Paul Broca (1824-1880) felfedezte, hogy az artikulált nyelv általában a baloldali harmadik tekervényben található a bal agyféltekében. E terület neve Broca terület. Azok a betegek, akiknél a Broca terület sérül, általában a Broca-afázia tüneteit mutatják. a broca afáziások beszéde nehézkes és agrammatikus, és súlyos szótalálási problémákkal küzdenek, annak ellenére, hogy a hangképző szerveik épek, és a beszédet elég jól értik.

Broca azt is felfedezte, hogy a nyelv lateralizációja laza kapcsolatban áll a kezességgel, és írt a fiatal agy traumára válaszként adott plaszticitásáról, azt állítva, hogy a Broca területen sérülést szenvedett fiatal gyerekek nagyon jól megtanulhatnak beszélni.

A Broca-terület és a Wernicke-terület

Broca Leborgne nevű páciensének az agyaDupuytren Museum, Paris.

Bánréti Zoltán: Bevezető. In Nyelvi struktúrák és az agy, Budapest: Corvina

Vizsgáló: Mi történt magával?

Volt egy ágy, amin fek…vagy nem hanem..állt..hanem fek…feküdt és egyszer csak ujjamban nézem, így mi fordult meg? ..nem tudo, hogy mi van? És akko így néz…nézem, jo..jo..nem bírom mozdítani. Nem bírtam egysz…akkor megmozdulok a kézzel…azt vá..vártam, a nem mozdulni a kezem meg a testem. És nem tud, hogy mi van! Egy olyan fél perc…vagy nem…egy órára, hogy hát mondom, várni nem kellni kellni, …kell egy orvos. És meg…beszéltük, hogy …. Hát ugye az is, meg a másik is …mer…mintha máskor szóval mindig a fár…háztól lejjebb, ott van a kórház…Vittig úgy van ismerek pár or..vo…, hogy mindig, mindig oda jártál,…….megismert, elismertem de mondom várjunk. De mehet így, és akkor rihtig másnap,…Vagy nem!

Hanem más, nem jól mondom, hanem…. Szóval átmentünk az izébe, …tehát így konkrétan…a…olyan kényelemre már megmondani…na. Egy bizonyos réteg, egy olyan….fél-háromnegyed tíz, tíz óra fele, amikor már éreztem..na. És aztán el is vertek el is vertek (szándékolt szó: el is vittek.

V: Mi a szakmája?

Autószerelőt…, ezt mondtam. De nem izéltem, mert nem tudtam hova. Nem tudtam elhelyezkedni. Hol…hol…indulni…indulok.

Carl Wernicke, aki Broca kortársa volt, felfedezett egy másik területet az agyban, amely fontos lehet a nyelvi képességekben. A Wernicke-terület sérülése Wernicke-afáziát eredményez. A Wernicke afáziások folyékonyan beszélnek, és úgy tűnik, hogy mondataiknak kibogozható nyelvtani szerkezete van. Gyakran kevés értelme van azonban annak, amit mondanak, és gyakran tele van neologizmusokkal. A Wernicke-afáziásoknak gyakran súlyos megértési problémáik is vannak.

A nyelv egyik legismertebb hagyományos neuropszichológiai modellje: a Wernicke-Gescwind modell. Ebben a nyelvi folyamatok alapvetően a bal félteke hátsó részéből az elülső része felé haladnak, a magasszintű tervezés és a szemantikai folyamatok inkább a hátsó részeken, míg az alacsonyszintű hangelőhívás és az artikuláció inkább az elülsőben reprezentálódik.

Egy hallott szó megismétlése során aktív területek

Egy írott szó kiolvasása

Az agykéreg két féltekére oszlik, amelyeket számos idegrost kapcsol össze, ezek legnagyobbika a corpus callosum. Maga az agy fehérállományból (idegrostok) és szürekállományból (idegsejtek) áll.

 

Kiderült, hogy az egyes agyterületek sérülésének konkrét következményei vannak számos különböző funkcióra nézve. A dorzális thalamusz sérülése dysarthriát, valamint afáziát is eredményezhet. A bazális ganglionok sérülése Parkinson-kórt vagy Huntington-kórt eredményezhet. A kisagy sérülése dysarthriát és ataxiát eredményezhet.

A beszéd körülbelül 100 izmot érint. A főemlősöknél a mozgást legalább három különálló mozgatórendszer irányítja: az egyik az ujjak egyedi mozgását irányítja, a második a kezek és karok független mozgásáért felelős, a harmadik a testtartásért és a kétoldali törzs és végtagmozgásokért. A beszédért valószínűleg az első rendszer felelős.

Az agy neuronokból (idegsejtekből) és gliasejtekből (kötőszövet). Az idegsejtek között az elektromos impulzusokat neurotranszmitter vegyületek szállítják a szinapszisokokon keresztül. Egy ilyen bonyolult rendszerben sok dolog elromolhat: a neuropatológia az agysérülés és a betegségek következményeit vizsgálja.

Az agy különböző nyelvi területeinek sérülése sok különböző fajta afáziát eredményezhet, amelyekben eltérő képességek sérülnek és maradnak épek. A transzkortikális afáziásoknál nincs spontán beszéd, de képesek megismételni, amit mondanak nekik. A szubkortikális afáziások normálisan tudnak beszélni, írni és olvasni, de képtelenek a beszélt nyelv feldolgozására.

Az agy bal- és jobb féltekéje eltérő funkciókkal rendelkezik. Bár az egészséges agyban mindkét félteke érintett a nyelvi funkciókban, a viszonylag jó működéshez nem feltétlenül szükséges mind a két félteke működése.

 

A Wada teszt során nátrium-amitált fecskendeznek a belső artériákba, amely deaktiválja az azonos oldali, ipszilaterális féltekét. Az e tesztet használó kísérletek megmutatták, hogy a legtöbb jobbkezes személynél a nyelv a bal oldalra lateralizált. Sok balkezes és kétkezes embernél a nyelv mindkét oldalon reprezentált, csakúgy, mint azoknál, akik korai balféltekei sérülést szenvedtek. Nagyon kevés embernél jobb-domináns a nyelv.

A komisszurotómia olyan műtét, amelynek során a corpus callosumot elvágásával elválasztják egymástól a két féltekét. A hasított-agyú betegek vizsgálata rámutatott, hogy bár csak a domináns félteke adhat szóbeli outputot, sok nyelvi képesség helyszíne a nemdomináns félteke.

Egy tipikus kísérleti elrendezés hasított agyú betegek vizsgálatára

A hemiszferektómia az agy egyik felének eltávolítása: radikális sebészeti beavatkozás, amelyre néhány súlyos neuropatológiai esetben szükség van. A felnőtt domináns hemiszferektómia esetében a verbális kimenet súlyosan sérül. Ha a műtétet egy nagyon kis gyereken hajtják végre (körülbelül öt éves kor alatt) a nyelvi képességek fokozatos visszatérése majdnem teljesnek tűnik.

Az egyik probléma azzal, hogy agysérülteket vizsgálunk a nyelvi képességek helyének megállapítása érekében az, hogy az egyik terület sérülése más területek működésére is kihatással lehet. A képalkotó eljárások metabolikus abnormalitásokat találtak olyan egyébként egészséges szövetekben, amelyek a lézió helyétől távolabb voltak.

A dichotikus hallgatás az egészséges személyek agyának vizsgálatára kialakított eljárás. Különböző ingereket mutatnak be a személyek jobb és bal fülének, akit aztán megkérnek, hogy számoljon be arról, amit hallott. Az ilyen feladatokban a bal félteke szavakat, számokat és értelmetlen szótagokat gyorsabban és pontosabban dolgoz fel, mint a jobb félteke. A jobb félteke pontosabb, ha zenéről és emberi nem-beszéd ingereket kell feldolgozni.

A jobb félteke többi lehetséges funkciója közé tartozik a metaforikus és képi nyelv megértése, csakúgy mint az események sorrendjének megjegyzése, és a történet tanulságának levonása. Más paranyelvi funkciók, mint például az arckifejezések leolvasása, valamint a hangsúly és intonáció feldolgozása is inkább jobbféltekei funkció.

Néhány bizonyíték, például az, hogy a nők tökéletesebben felépülnek az afáziából, mint a férfiak, arra utal, hogy a nőknél a nyelv megosztottabban reprezentált, mint a férfiaknál.

Módszerek a nyelv neurális mechanizmusainak feltérképezéséreReakcióidő alapján kikövetkeztetjük, hogy az elme hogyan működik, agyi képalkotó eljárásokkal közvetlenül megnézhetjük.

EEG és Eseményhez Kötött Potenciálok: agy elektromos tevékenységét mérik, a koponyára rögzített elektródák segítségével mérik milyen feszültségváltozások kapcsolódnak egy inger bemutatásához. A hullám csúcsait latencia (millisecumdomban) és polaritás (P/N) alapján címkézik

Az egyik sokat vizsgált összetevő N400, ami szemantikailag furcsán végződő mondatokra jelentkezik pl:

A tó tele volt brekegő villákkal.

A funkciók pontos lokalizációját célzó eljárások közé tartozik az agyi területi vérátáramlás (regional cerebral blood flow) mérése. Az RFCB mérés megmutatja, hogy mely területek aktívak, miközben a személy vlamilyen feladatot hajt végre, például hallgat, beszél, vagy dúdol egy dalt.

A RFCB mérésének egyik kifinomult módszere a pozitron emissziós tomográfia, vagy PET, amely háromdimenziós képet nyújt az agyi vérátáramlásról.

PET (Pozitron Emissziós Tomográf) és MRI

Ezek az eljárások még az élő agyról adnak még hozzáférhetőbb formában képeket, jobb a téri felbontásuk, megmutatják, hogy az agy mely területén mekkora az aktivitás egy feladat elvégzése közben, sokat elárulhatnak például arról, hogy az egyes mentális folyamatok mennyire alkotnak különálló modulokat

Problémák

gyakran nehéz értelmezni: az agy működése nem ugyanaz, mint az elme működése, azt tudjuk, hogy valami hol történik, de azt nem árulja el, hogy pontosan hogyan és miért.

Kivonásos módszer: pl. hangos olvasásból kivonjuk csendben olvasást, és ebből megtudhatnánk, hogy a kettő közötti kritikus különbség az érintett komponensekben (itt a vokalizáció) hol érhető tetten az agyban.

Gyakran rengeteg terület aktív, gyakran hasonló feladatok esetében olyan területeket mutatnak aktívnak, amelyek nincsenek átfedésben, több ember eredményeit átlagolják

Egy viszonylag új terület, a kognitív neuropszichológia a neuropszichológia és a kognitív pszichológia egybeolvasztása. A kognitív neuropszichológusok agysérült egyének tanulmányozása alapján próbálnak meg következtetéseket levonni a normális agyműködésre nézve. E megközelítés alapvető feltevése, hogy az agy disszociábilis feldolgozómodulok halmaza.

1. Feladat 2. Feladat

1. Beteg

2. Beteg

Kettős disszociációOlyan disszociációmintázat, amelyben az egyik beteg(csoport)nál A funkció érintetlen, B funkció sérült, míg egy másik beteg(csoport)nál a fordított mintázat figyelhető meg.

Kettős disszociáció

1. Eltérő fukciók

2. Eltérő agyi területek

Pl. szabályos és kivételes ragozású alakok (nyelvtan vs. lexikon) vagy angolban szabályos álszavak (SPUKE) és kivételes létező szavak (STEAK) olvasása (olvasás két útja).