ravasz Ábel - szlovákiai magyarok és a népszámlálás: mérleg és elemzés

Szlovákiai magyarok és a 2011-es népszámlálás:mérleg és elemzés

Ravasz Ábel

2

Kempelen Intézet elemzésekFelelős kiadó: Bara ZoltánKiadta a Kempelen Intézet és a Publicus SlovenskoKomárom - Komárno 2012

3

Szlovákiai magyarok és a 2011-es népszámlálás:mérleg és elemzés

Ravasz Ábel

4

Tartalom

3 (1) Alapadatok

5 (2) Az ismeretlenek kérdése

8 (3) A romák aránya a magyarlakta járásokban

12 (4) Mennyi a magyar?

15 (5) Nyelvhasználati lehetőségek

17 (6) A fogyás szerkezeti okai

25 (7) Összegzés

5

A 2011-es népszámlálás Szlovákia lakosságának pontos összetételét volt hivatott felmérni. A 10 évente ismétlődő mé-rés az országot annak 2011. május 21-edikei állapotában ismerteti, az állampolgárok önbevallása alapján. Az adatok fontossága elsősorban abból adódik, hogy az állam hivatalosan a népszámlálások által létrehozott statisztikák alapján „ismeri” saját népességét, és elsősorban annak információit használja a kormányzati döntések statisztikai alátámasz-tására. Egy tipikus példát jelent a romapolitika, ahol folyamatosan nagy gondokat okoz a népszámlálási adatok meg-bízhatatlansága, amely megnehezíti a kormányzati cselekvést.

A szlovákiai magyar kisebbség szempontjából kulcsfontosságúnak számítanak a népszámlálások etnikai adatai. A fel-mérés során több, egymással rokon, de nem azonos módon is rákérdeztek a lakosok nemzetiségi hovatartozására. Ezek a kérdéselemek a következőek voltak: (1) nemzetiség (2) anyanyelv (3) nyilvános érintkezésben leggyakrab-ban használt nyelv (4) otthon leggyakrabban használt nyelv. Az utóbbi két elem magyarázó ereje erősen kérdéses, egyrészt annak nehéz értelmezhetősége miatt, másrészt pedig a beérkezett „ismeretlen” válaszok extrém magas ará-nya (9,5%, illetve 13,5% miatt). Éppen ezért arra szorítkozom, hogy Szlovákia lakosságának összetételét csupán az első két tényező alapján ismertetem.1

(1) Alapadatok

1 Az adatok forrása – ahol nincs máshogy megjelölve – a szlovákiai statisztikai hivatal oldala, a www.statistics.sk.

Nemzetiség Szám,2011

Szám,2001

Szám,1991

Változás2001–2011

Arány2011/2001

Szlovák 4 352 775 4 614 854 4 519 328 –262 079 94,3%

Magyar 458 467 520 528 567 296 –62 061 88,1%

Roma 105 738 89 920 75 802 15 818 117,6%

Ruszin és ukrán 409 12 35 015 30 478 5 897 116,8%

Cseh 30 367 44 620 52 884 –14 253 68,1%

Egyéb nemzetiség 26 284 20 016 19 765 6 268 131,3%

Ismeretlen 382 493 54 502 87 82 327 991 701,8%

Összesen 5 397 036 5 379 455 5 274 335 17 581 100,3%

1. táblázat. Szlovákia lakosságának nemzetiségi megoszlása, 1991–2011.

Nemzetiség Arány,2011

Arány,2001

Arány,1991

Szlovák 80,65% 85,79% 85,69%

Magyar 8,49% 9,68% 10,76%

Roma 1,96% 1,67% 1,44%

Ruszin és ukrán 0,76% 0,65% 0,58%

Cseh 0,56% 0,83% 1,00%

Egyéb nemzetiség 0,49% 0,37% 0,37%

Ismeretlen 7,09% 1,01% 0,17%

Összesen 100,00% 100,00% 100,00%

2. táblázat. Szlovákia lakosságának nemzetiségi arányai, 1991–2011.

6

Amint a táblázatok adataiból látható, a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók aránya jelentősen, valamivel több mint 62 ezer fővel csökkent az elmúlt tíz év során – azaz ez a szám a 2001-es adat 88%-ára csökkent. Számarányát te-kintve ezáltal a magyarság 9,68%-ról 8,49%-ra apadt az ország egész lakosságán belül. Mindazonáltal figyelemre mél-tó, hogy masszív ugrás állt be az ismeretlen nemzetiségűek arányában – 2011-ben több mint 380 ezer ember tagadta meg a válaszadást etnikai hovatartozásával kapcsolatban, ami a teljes lakosság 7,1%-át jelenti. Ez az adat óvatosságra int a fenti eredmények közvetlen értelmezésével kapcsolatban – az ismeretlen nemzetiségűek száma olyan nagy, hogy további elemzés és becslések nélkül lehetetlen a valós tendenciák bemutatása.

Anyanyelv Szám,2011

Szám,2001


Arány2011/2001

Arány,2011

Arány,2001

Szlovák 4 240 453 4 512 217 –271 764 93,98% 78,57% 83,88%

Magyar 508 714 572 929 –64 215 88,79% 9,43% 10,65%

Roma 122 518 99 448 23 070 123,20% 2,27% 1,85%

Ruszin és ukrán 61 158 62 786 –1 628 97,41% 1,13% 1,17%

Cseh 35 216 48 201 –12 985 73,06% 0,65% 0,90%

Ismeretlen 405 261 66 056 339 205 613,51% 7,51% 1,23%

Összesen 5 397 036 5 379 455 17 581 100,3% 100,00% 100,00%

3. táblázat. Szlovákia lakosságának megoszlása és aránya anyanyelv szerint, 2001–2011.

A fentiekhez nagyon hasonló tendenciák rajzolódnak ki az anyanyelvvel kapcsolatban is – gyakorlatilag azonos (64 ezer fős) csökkenés, és az ismeretlen válaszok kiugróan magas (országos szinten 7,5%-os) aránya. A hivatalos adatok szerint tehát alig több mint fél millió szlovák állampolgár anyanyelve a magyar, amely a teljes lakosság 9,4%-a.

A fenti problémák miatt nehezen értelmezhetővé válnak az alacsonyabb közigazgatási szintek, így a megyék és a járások adatai is. A megyei lebontás alapján legkisebb mértékben a Nagyszombati kerületben csökkent a magyarok száma, mi-közben a többi magyarlakta megye esetében ezek a csökkenési arányszámok egymáshoz nagyon hasonlóan alakultak.

Anyanyelv Szám,2011

Szám,2001


Arány2011/2001

Arány,2011

Arány,2001

Nyitrai 169 460 196 609 –27 149 86,19% 24,6% 27,6%

Nagyszombati 120 784 130 740 –9 956 92,38% 21,8% 23,7%

Besztercebányai 67 596 77 795 –10 199 86,89% 10,2% 11,7%

Kassai 74 743 85 415 –10 672 87,51% 9,4% 11,2%

Pozsonyi 23 888 27 434 –3 546 87,07% 4,0% 4,6%

Trencséni 797 1 058 –261 75,33% 0,1% 0,2%

Zsolnai 553 660 –107 83,79% 0,1% 0,1%

Eperjesi 646 817 –171 79,07% 0,1% 0,1%

4. táblázat. A magyar nemzetiségű lakosság száma és aránya kerületenként, 2001–2011.

A magát magyarnak vallók száma és aránya csökkenést mutat az összes magyarlakta járásban, azonban ez a csökkenés nem egységes. Számszerűleg a legnagyobb visszaesés az érsekújvári (8788) és a komáromi (8620) járásban következett be – arányában azonban leginkább Kassán (–28,61%) és Nyitrán (–17,16%) csökkent a magyarok aránya. Arányában a legkisebb veszteséget a magyarság Nagymihályon (–5,44%) és Dunaszerdahelyen (–6,74%) könyvelhette el.

7

Járás Szám,2011

Szám,2001


Arány2011/2001

Arány,2011

Arány,2001

Ismeretlen,2001

Dunaszerdahelyi 87 349 93 660 –6 311 93,26% 74,98% 83,3% 3 446

Komáromi 66 356 74 976 –8 620 88,50% 63,81% 69,1% 5 968

Érsekújvári 48 483 57 271 –8 788 84,66% 33,57% 38,3% 8 297

Galántai 32 793 36 518 –3 725 89,80% 35,04% 38,6% 3 684

Rimaszombati 30 516 34 323 –3 807 88,91% 35,95% 41,3% 10 041

Tőketerebesi 28 145 30 425 –2 280 92,51% 26,53% 29,3% 3 414

Lévai 28 085 33 524 –5 439 83,78% 24,34% 27,9% 7 048

Losonci 17 338 20 072 –2 734 86,38% 23,16% 27,6% 6 018

Vágsellyei 16 717 19 283 –2 566 86,69% 31,37% 35,7% 5 986

Rozsnyói 16 103 18 954 –2 851 84,96% 25,42% 30,6% 3 965

Pozsony 14 119 16 451 –2 332 85,82% 3,43% 3,8% 9 636

Nagymihályi 12 122 12 819 –697 94,56% 10,94% 11,7% 3 087

Kassa-vidéki 11 845 14 140 –2 295 83,77% 9,93% 13,2% 4 531

Nagykürtösi 10 939 12 823 –1 884 24,01% 24,01% 27,4% 10 103

Szenci 9 134 10 553 –1 419 86,55% 13,78% 20,4% 10 150

Nyitrai 9 076 10 956 –1 880 82,84% 5,70% 6,7% 7 731

Nagyrőcei 7 738 8 994 –1 256 86,04% 19,15% 22,0% 10 016

Kassa 6 382 8 940 –2 558 71,39% 2,65% 3,8% 45 922

Egyéb járások 5 227 5 846 –619 89,41% 0,10% 0,11% 223 450

5. táblázat. A magyar nemzetiségű lakosság száma és aránya járásonként, 2001–2011.

A fenti táblázat utolsó sora azonban máris tartalmazza a figyelmeztetést: a magyarlakta járásokban összesen alig keve-sebb mint 160 ezer ember nem vallotta be etnikai hovatartozását (a három legkisebb arányban magyarok által lakott terület, Kassa, Pozsony és a nyitrai járás leszámítása után is mintegy 100 ezer főről van szó). Ezek alapján tehát a tendenciák pontosabb megrajzolásához szükségesnek tűnik az adatok településsoros elemzése.

(2) Az ismeretlenek kérdése

Mielőtt becslést adnék a nemzetiségüket tekintve ismeretlenek eloszlására, érdemes egy pillanatra megállni és értel-mezni a kutatási kérdéseket – a látszólag triviális „mennyi a magyar” és „mennyire fogy a magyar” megfogalmazások ugyanis korántsem egyértelműek. Definíciónk két pólus között mozoghat. Az első szerint az önbevallás „társadalmi tényt” hoz létre, azaz azon emberek száma, akik szeretnék/képesek a magyar nemzetiséget megjelölni, önmagában értelmes és értékes adat, ezért annak elemzésére kell szorítkoznunk a becslések helyett. A másik poláris álláspont szerint mindenki magyar, aki valamely objektív kritérium (anyanyelv, szülők stb.) szerint az – a bevallásától függet-lenül.

Részemről egy köztes munkadefinícióval dolgoztam, amely megkülönbözteti egymástól a magyar, szlovák, roma és bármely más kategória megjelölésének mozzanatát egymástól. A továbbiakban nem foglalkozom azon „magyarok” számának felbecsülésével, akik önbevallásuk szerint szlovákok – a magyar/szlovák viszonylatban ugyanis ez egyér-telműen a magyar identitással szembeni aktív elkülönülést jelent. Egészen más eset azonban a roma és az ismeretlen nemzetiséget jelölők kérdése. A magyar anyanyelvű, magyar kötődésű romák a statisztikákban összefonódnak a magyar

8

nem-romákkal és a nem-magyar romákkal is: egy részük magyarnak vallja magát, miközben más részük romának. A szlovák gyakorlat nem teszi lehetővé a többes etnikai kötődés megjelölését a népszámlálási íveken – éppen ezért a magyar és roma állampolgárok a két indentitáselemük egyikének preferálására kényszerülnek. A helyes értelmezés szempontjából éppen ezért elengedhetetlennek tűnik a magyar kötődésű romák számának megbecsülése. Másfelől viszont egyértelmű, hogy a nemzetiség nem-bevallása nem a magyar nemzetiségtől való elhatárolódás jelenként ér-telmezendő, hanem a népszámlálással, esetleg a kategóriákkal vagy az állammal szembeni ellenállásként. Éppen ezért indokoltnak tűnik az ismeretlen nemzetiségű népességen belüli magyarok (és magyar kötődésű romák) számának megbecsülése. Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben csupán közelítő becslések adhatóak – ezek azonban elkerülhetet-len torzításaik ellenére is könnyebben értelmezhető és hasznosabb adatsorokat ígérnek, mint a népszámlálás névle-ges adatai.

Az ismeretlen nemzetiségű lakosság „valós” nemzetiségi arányainak megbecsülésére több módszer is kínálkozik. Ezek közül a leginkább kézenfekvő, de egyben legkevésbé pontos lehetőség a járási szintű adatok vizsgálata – vajon a jelentős részben magyarok által lakott járásokban összességében az országos átlagnál kisebb vagy nagyobb az isme-retlen nemzetiségűek aránya?

Az 5 legnagyobb arányban magyarok által lakott járás 5,79%

A 10 legnagyobb arányban magyarok által lakott járás 6,24%

A 15 legnagyobb arányban magyarok által lakott járás 7,12%

Magyarok által nem lakott járások 6,88%

6. táblázat. Ismeretlenek összaránya a járások típusa szer.

Az adatok nem adnak egyértelmű képet a tendenciákról – leginkább úgy tűnik, mintha a magyarok alulreprezentáltak lennének az ismeretlen nemzetiségűek között. Ez a durva mutatószám azonban leginkább impresszionisztikus ered-mények kialakítására nyújt csak lehetőséget, ezért érdemes inkább a településsoros adatokkal foglalkozni. Megerősíti ezt az irányt az a tény is, hogy ha a járási adatokat regresszió-vizsgálatnak vetjük alá, akkor a három vizsgált nemzetiség részarányai nem jelentenek szignifikáns tényezőt az ismeretlenek arányának alakulásában.

A fenti járási szinthez képest eggyel alacsonyabb egységet jelent a településkategóriák vizsgálata. Ennek elvégzésére ki-választottam három olyan járást, amelyben egyaránt előfordulnak magyar és szlovák többségű, valamint erősen kevert települések, és megvizsgáltam az ismeretlenek arányát ezen településkategóriákban. A három járás három régióból került kiválasztásra.

TelepüléscsoportIsmeretlenek aránya (medián)

Galántai Losonci Tőketerebesi

0%–9% magyar 1,9% 8,1% 3,7%

9%–55% magyar 2,2% 5,5% 2,2%

55%–95% magyar 1,4% 8,0% 2,0%

Szórás 3,6% 5,4% 4,3%

7. táblázat. Kiválasztott járások településcsoportjainak medián ismeretlen-aránya.

A három járás egymástól teljességgel eltérő tendenciákat mutat – ráadásul ezek közül kettő nem is egyirányú, Galántát kiugrás, Losoncon minimális érték van a kevert települések esetében. Tőketerebesen viszont csaknem kétszer olyan

9

nagy a magyarok által nem lakott települések medián-ismeretlenértéke, mint a magyar többségűeké. Úgy tűnik tehát, hogy önmagában a lakosság etnikai összetétele nem determinálja az ismeretlen nemzetiségűek arányát.

A továbbiakban azon 533 település – „magyarlakta település” – adatait vizsgálom majd, amelyekben 2001-ben a ma-gyarok aránya elérte a 10%-ot (beleértve azokat az azóta létrejött új településekkel, ahol vélhetően elérte volna ezt az arányt.) A 10%-os határ nem teljesen önkényes: ez alatt olyan települések találhatóak, ahol a magyar–szlovák dinamika előbbiek szórványos mennyisége miatt teljesen más, mint az ezen arány feletti településeken. Szándékosan nem kerültek bele az elemzésbe azon nagy szlovák települések sem, ahol jelentős mennyiségű, de elenyésző arányú magyar lakosság él (Nyitra, Tőketerebes stb.), mivel ezek jelentős mértékben torzítanák a statisztikai tendenciákat.

A fentiekhez hasonló, kiábrándító eredményhez vezet az a próbálkozás is, hogy az adatbázisban fekvő településeket azok 2001-es magyar nemzetiségi aránya alapján kategorizálva keressünk tendenciákat. Itt sincs egyértelmű tenden-cia, hiszen a skála mindkét végén viszonylag alacsony (1,5%, 2,9%) adatot találunk, miközben gyakorlatilag minden második kategóriában 3% körüli értéket kaptunk. A konklúzió ismét az, hogy „ha valami”, akkor esetleg a magyarok alulreprezentáltsága lehetséges az ismeretlen nemzetiségűek körében, erre azonban nincsen egyértelmű bizonyíték.

Magyarok aránya (települések) 90–100 80–90 70–80 60–70 50–60 40–50 30–40 20–30 10–20

Ismeretlenek aránya (median) 1,5% 2,1% 3,2% 3,6% 3,1% 4,2% 3,1% 5,8% 2,9%

8. táblázat. Ismeretlenek medián aránya a magyarlakta településeken, azok magyar nemzetiségű lakosságának 2001-es aránya szerint.

Mivel a településekkel kapcsolatban számos adat áll rendelkezésre, kézenfekvőnek tűnik a lineáris regresszió-elemzés alkalmazása, amely a vizsgált tendenciát befolyásoló változókat egyszerre, azok kölcsönhatásaiban értelmezi. Az et-nikai, demográfiai (életkor, nemek, vallás), gazdasági (munkanélküliség, infrastruktúra) és földrajzi (agglomeráció, elzártság) adatok közül erősorrendben a következőek bizonyultak szignifikánsnak.

Elem Standard béta Szignifikancia

Vallásosak aránya –0,401 0,000

Település mérete 0,269 0,000

Fiatalok aránya 0,178 0,000

Legközelebbi magyar település (km) 0,152 0,000

Járási székhely (km) 0,103 0,010

Település infrastruktúrája –0,088 0,036

9. táblázat. Az 1. regressziós modell tényezői.

A modellben (amelynek magyarázó ereje 29,9%) az ismeretlenek arányát tehát elsősorban a település mérete, a fia-talok aránya, a járási székhelytől való távolság és a legközelebbi magyar település távolsága befolyásolja pozitív irány-ban, miközben a vallásosak aránya és a település infrastrukturális fejlettsége negatív irányban. Ezen tényezők értelme-zése hosszabb terjedelmet venne igénybe – különösen a földrajzi/agglomerációs jellegű tényezőké –, mindenképpen megerősítést nyer bennük azonban az a kép, mi szerint a városiak nagyobb arányban tagadták meg a válaszadást erre a kérdésre. A legfontosabb reveláció azonban az, hogy etnikai tényező önmagában nem jelenik meg a regressziós tényezők között, azaz hatása nem szignifikáns a demográfiai és földrajzi sajátosságokhoz képest. Az egyetlen „gyanús elem” a fiatalok jelenléte, amely gyakran a roma etnikumot elfedő tényező. Ha kellően specifikus becsült roma mutatókat adunk a rendszerhez, ez a feltételezés be is igazolódik:

10

Elem Standard béta Szignifikancia

Vallásosak aránya –0,361 0,000

Szlovák romák becsült aránya 0,247 0,000

Település mérete 0,236 0,000

Legközelebbi magyar település (km) 0,129 0,001

Járási székhely (km) 0,108 0,008

10. táblázat. A 2. regressziós modell tényezői.

Ebben az új modellben (amelynek magyarázó ereje 31,3%) a fiatalok arányát és az infrastruktúrát a szlovák romák 2003-as becsült aránya váltotta fel, amely pozitív irányban hat az ismeretlenek számarányára. A romák tehát megje-lentek a képletben – miközben sem a szlovák etnikum, sem a magyar nem jelent meg a regresszióban. Ennek megfe-lelően kijelenthető, hogy a magyar területen négy fő tényező hatott az ismeretlenek településenkénti arányára:■ a vallásos lakosság aránya,■ a (szlovák) romák aránya,■ a település mérete,■ a település központisága.

Ennek következtében az is állítható, hogy az ismeretlenek arányát az etnikai összetétel nem befolyásolta szignifikánsan, így a magyarok és szlovákok aránya az ismeretlen nemzetiségűek között a magyar településeken részarányukkal azo-nosnak tekinthető, miközben a romák aránya részarányuknál valamivel nagyobbnak gondolható. Éppen ezért úgy tű-nik, hogy elsősorban a romák és a magyar romák számának pontosabb megbecsülésére van szükség annak érdekében, hogy pontosabban meghatározhassuk az ismeretlen nemzetiségű lakosság összetételét is.

(3) A romák aránya a magyarlakta járásokban

A roma lakosság immár „hagyományosan” a legnagyobb problémát okozza a népszámlálási eredmények értelmezé-sekor, mivel számuk az adatokban jelentős mértékben kevesebb felbecsülhető valós számuknál. Ennek fő okai azok, hogy (1) nem világos, hogy pontosan kiket értünk romák alatt, (2) számos romának kettős vagy akár hármas iden-titáskötődése is van, (3) sok roma nem hajlandó felvállalni romaságát, akár félelemből, akár azonosulási problémák, akár egyéb pszichológiai tényezők miatt.

Bár a romák aránya népszámlálásról népszámlálásra növekszik, ez a tény csupán elfedi az átfogó adat alatt lévő káoszt: a települések szintjén gyakorlatilag követhetetlenül jelentkeznek, majd tűnnek el roma csoportok. Miközben felté-telezhető, hogy a roma lakosság részaránya a legtöbb településen folyamatosan növekvő, az adatok egyáltalán nem ezt mutatják. Példának okáért az 1991–2011 között három népszámláláson a következő módon alakult a 20% feletti roma lakossággal rendelkező települések aránya:

Csak 2011-ben 20% felett 40



2001-ben és 2011-ben 20% felett 14


Mindhárom alkalommal 20% felett 11


11. táblázat. 20% feletti roma lakossággal rendelkező települések az egyes népszámlálásokon

11

A népszámlálási adatok tulajdonképpeni használhatatlansága miatt a leginkább releváns forrás a romák településszin-tű eloszlásával kapcsolatban a romaügyi kormánybiztos hivatala által 2004-ben létrehozott Roma Közösségek Atla-sza (Atlas Rómskych Komunít),2 amely tételesen felsorolja a Szlovákia egyes településein lévő romák mennyiségét, szegregáltságát és életkörülményeiket.3 Bár a jegyzékben akad néhány lyuk – egyes városok adatait az atlasz nem vagy csak részlegesen tartalmazza, illetve előfordulnak torzulások is –, összességében jó eszközt jelent az elemzők számára. További fontos adatokat jelentenek az 1970-es és 1980-as népszámlálások: ezeken az azóta lefolytatottakkal ellen-tétben a lakosok nem választhatták a roma nemzetiséget, viszont a kérdezőbiztos önmaga megjelölhette a lapon, ha a megkérdezettet ő romának látta. Az így létrejött adatsorok tehát egyszerre tartalmazzák az érintett „nemzetiségét” és „romaságát” is, és ezáltal sokkal inkább „valóságközelibbnek” tekinthetőek, mint a későbbi adatok. A magyarlakta járásokra a népszámlálási eredmények és az Atlasz a szerző által kiegészített adatsora a következő becsléseket engedi tenni:

Járás Romák száma2004

Romák aránya2004

Ebből:integráltan él

Ebből:szegregáltan él

Dunaszerdahelyi 6 030 5,3% 3 261 2 769

Érsekújváriaránya 5 991 4,0% 5 480 511

Galántai 4 163 4,4% 2 829 1 334

Kassa 20 000 8,5% 13 500 6 500

Kassa-vidéki 17 581 16,0% 3 398 14 183

Komáromi 5 954 5,5% 4 441 1 513

Lévai 7 187 6,0% 5 061 2 126

Losonci 10 610 14,5% 7 725 2 885

Nagykürtösi 3 767 8,1% 3 169 598

Nagymihályi 16 116 14,7% 6 663 9 453

Nagyrőcei 11 377 28,0% 7 763 3 614

Nyitrai 4 258 2,6% 3 205 1 053

Pozsony 9 000 2,1% 9 000 0

Rimaszombati 16 609 20,1% 13 368 3 241

Rozsnyói 11 633 18,8% 6 263 5 370

Szenci 500 0,9% 22 33

Tőketerebesi 15 607 14,9% 8 129 7 478

Vágsellyei 2 570 4,7% 1 091 1 479

12. táblázat. Romák száma és szegregáltsága 2004-ben az Atlasz módosított adatsora és a Statisztikai Hivatal 2004-es lakosságbecslése alapján.

2 Hozzáférhető: http://www.romovia.vlada.gov.sk/3553/atlas-romskych-komunit-2004.php – letöltés ideje: 2012. március 30.3 Ezen a ponton ismét felmerül a „ki a roma” kérdése, hiszen az atlasz az asszimilálódó romák felmérését nem is próbálta megvalósítani, miköz-

ben az integráltakét igen. Céljaink szempontjából ez megfelelő választásnak is tűnik, így a továbbiakban az asszimilált romákat az őket asszimi-

láló nemzetiség általános tagjának tekintjük, romaként pedig a nem asszimiláltakat fogjuk értelmezni.

12

Év Becslés Arány

2001 378 950 95,5%

2004 396 768 100,0%

2011 442 088 111,4%

13. táblázat. A romák száma Szlovákiában Vaňo becslése szerint, 2004-es bázisévvel számolva.

A fenti arányok segítséget nyújtanak abban, hogy 2011-re (illetve 2001-re) exponáljuk az Atlasz adatait. Két kérdés azonban megválaszolásra vár: vajon eltérő-e az integrált és szegregált roma közösségek népszaporulata, illetve vajon milyen arányban magyar és szlovák kötődésűek a romák az érintett járásokban. Az első kérdésre frappáns válasz ad-ható: azokban a járásokban, ahol viszonylag nagy pontossággal megbecsülhető a roma lakosság éves növekménye 1980 és 2011 között, nem látszik összefüggés a növekmény mértéke és a szegregáltan élők aránya között. A lenti – az éves növekmény sorrendjében összerendezett – táblázat tanulsága szerint nincs jelentős összefüggés a két tényező között.

Járás Éves növekmény, 1980–2011 Szegregáltak aránya

Komáromi 5,83% 25,4%

Kassa-vidéki 5,79% 80,7%

Érsekújvári 5,35% 8,5%

Tőketerebesi 4,82% 47,9%

Nagykürtösi 4,72% 15,9%

Rimaszombati 4,63% 19,5%

Lévai 4,61% 29,6%

Losonci 4,55% 27,2%

Dunaszerdahelyi 4,25% 45,9%

Galántai 3,57% 32,0%

Rozsnyói 3,39% 46,2%

Nyitrai 3,31% 24,7%

14. táblázat. Az éves növekmény és a szegregáltan élő romák aránya kiválasztott magyarlakta járásokban az Atlasz és az 1980-as népszámlálási

adatok alapján.

A második kérdésre szintén az 1980-as népszámlálási adatok segítenek megadni a választ. Mint feljebb említettem, ezen a népszámláláson a biztosok az egyének roma kötődése mellett minden esetben feljegyezték az illető nemzeti-ségét is. Ezek alapján Gyönyör József5 meghatározta a magyar és nem magyar romák arányát az egyes járásokban. Ez az adatsor jelenti a legjobb közelítést a romák magyar kötődésének arányával kapcsolatban: az azóta bekövetkezett já-ráshatár-módosulások miatt azonban csak részlegesen módosított formában használható. A Gyönyör által megadott, 1980-as értékek és a belőlük számított arányok a következőek:

4 Vaňo, Boris (2002) Prognóza vývoja rómskeho obyvateľstva SR do roku 2025. Pozsony: Akty. Letölthető: http://www.infostat.sk/vdc/pdf/

prognoza2025rom.pdf – letöltés ideje: 2012. március 30.5 Gyönyör József (1989) Államalkotó nemzetiségek. Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről. Pozsony: Madách.

A roma népesség dinamikusan növekvő csoport; korfája egészen eltérő a nem-roma népességtől. Éppen ezért nem feltételezhető részarányának állandósága a lakosság körében, annak éves növekményét be kell építeni modellünkbe. Ezt a szempontot Boris Vaňo demográfus becsléseinek4 felhasználásával fogjuk kielégíteni, aki a számunkra kulcsfon-tosságú években a következő nagyságúnak becsüli az ország roma lakosságát:

13

JárásMagyarok aránya: Magyarok felül-és alulreprezentáltsága

a romák körében (P80a)a romák körében a teljes lakosság körében

Pozsony 11,7% 4,9% 238,78%

Pozsony-vidéki 9,2% 7,2% 127,78%

Dunaszerdahelyi 87,6% 87,9% 99,66%

Galántai 58,5% 44,4% 131,76%

Komáromi 88,1% 71,9% 122,53%

Lévai 39,8% 33,1% 120,24%

Nyitrai 1,3% 7,1% 18,31%

Érsekújvári 49,8% 41,2% 120,87%

Nagykürtösi 16,2% 31,7% 51,10%

Losonci 53,7% 24,0% 223,75%

Rimaszombati 76,6% 47,5% 161,26%

Kassa 2,4% 4,0% 60,00%

Kassa-vidéki 13,3% 13,9% 95,68%

Rozsnyói 26,4% 26,2% 100,76%

Tőketerebesi 42,6% 38,9% 109,51%

15. táblázat. Magyarok aránya a romák és a teljes lakosság körében a magyarlakta járásokban, Gyönyör 1980-as adatokon alapuló számításai alapján.

A Gyönyör által nem szerepeltetett, illetve az azóta megváltozott határú járások arányszámai a fenti adatsor, valamint a településsoros adatok alapján megbecsülhetőek, és bár pontosságuk nyilvánvalóan alacsonyabb az optimálisnál, még mindig jobb közelítést adnak a magyarok arányára a romák között, mint bármely más ismert forrás. A fenti mutató (a továbbiakban P80) eleganciáját az adja, hogy a magyar romák számát a magyarok mindenkori arányának függvényében fejezi ki. Az alapvető becslési mechanizmus tehát azzal számol, hogy a nagy vonalakban a saját telepü-lésük nemzetiségi összetételéhez igazodik a roma népesség is, miközben járásonként jelentős eltérések vannak abban, hogy a roma populáció hányad része él roma településeken. A P80 mérőszám – pontatlanságai ellenére is – alkalmas ennek modellezésére, amennyiben a magyarság számát függvényszerűen követi, miközben teret ad a járásonkénti eltéréseknek is.

A fenti mutatók ismeretében lehetőség nyílik a magyar kötődésű roma népesség számának becsült rekonstrukciójára. Az egyes járások roma népességét az Atlasz 2004-es adatainak és a Vaňo-féle növekedési arányszámok függvényeként kapjuk meg, miközben ezen belül a magyar roma népesség arányát a magyarok a P80 mutatóval felszorzott aránya fogja megadni.6 Ennek megfelelően a roma népesség száma és megoszlása a magyarlakta járásokban a következőkép-pen becsülhető meg:

6 Formálisan Pop(Roma2011) = Pop(Atlasz)*Vano(2011); Pop(HuRoma2011) = Pop(Roma2011) * Perc(Hu,2011) * P80, ahol P80 =

Pop(HuRoma1980) / Pop(Hu1980).

14

Járás Lakosság Romák(népsz.)

Romák (becsült)

Romák aránya (becsült)

Ebből magyar roma

Arányuk aromákon belül

Pozsony 169 460 196 609 –27 149 86,19% 24,6% 27,6%

Dunaszerdahelyi 120 784 130 740 –9 956 92,38% 21,8% 23,7%

Galántai 67 596 77 795 –10 199 86,89% 10,2% 11,7%

Kassai 74 743 85 415 –10 672 87,51% 9,4% 11,2%

Komáromi 23 888 27 434 –3 546 87,07% 4,0% 4,6%

Kassa-vidéki 797 1 058 –261 75,33% 0,1% 0,2%

Losonci 553 660 –107 83,79% 0,1% 0,1%

Lévai 646 817 –171 79,07% 0,1% 0,1%

Nagymihályi 110 842 3 956 17 957 16,2% 2 498 13,9%

Nyitrai 159 143 745 4 744 3,0% 53 1,1%

Érsekújvári 144 417 691 6 675 4,6% 2 953 44,2%

Nagyrőcei 40 400 2 538 12 677 31,4% 3 727 29,4%

Rimaszombati 84 889 5 270 18 506 21,8% 12 857 69,5%

Rozsnyói 63 351 3 487 12 962 20,5% 3 939 30,4%

Vágsellyei 53 286 407 2 864 5,4% 1 286 44,9%

Szenci 66 265 60 557 0,8% 108 19,4%

Tőketerebesi 106 072 6 606 17 390 16,4% 5 845 33,6%

Nagykürtösi 45 562 469 4 197 9,2% 575 13,7%

Összesen 2 149 424 43 719 188 252 8,8% 60 432 32,1%

16. táblázat. Romák és magyar romák becsült száma és aránya magyarlakta járásokban, 2011

A becslések szerint a magyarlakta járások közül Nagyrőcén (31,4%), Rimaszombatban (21,8%) és Rozsnyón (20,5%) él a legtöbb roma, miközben arányuk egyes nyugati járásokban gyakorlatilag elhanyagolható. A romák között Ko-máromban (84,9%), Dunaszerdahelyen (79,1%), Rimaszombatban (69,5%) és Losoncon (61,9%) van a legtöbb magyar kötődésű. A – hangsúlyozottan – becsült adatok szerint ma valamivel több mint 60 ezer magyar kötődésű roma él Szlovákiában, nem számítva azokat, akik magyar kötődésűek, de rendszeresen szlováknak vallják magukat. Az ő számuk – korábbi becsléseim alapján – mintegy 15-20 ezer főre tehető.7

7 Lásd Németh Szilvia – Ravasz Ábel (2010) „A kisebbségbe rejtett kisebbség: magyar romák Szlovákiában”. REGIO, 21/1, 3–43.

(4) Mennyi a magyar?

A fenti kérdés megválaszolásához már csaknem az összes – becsült – elem rendelkezésre áll. Láthattuk, hogy (1) az ismeretlenek körében a szlovákok és magyarok lélekszámukkal arányos mennyisége statisztikailag azonos a magyar-lakta járásokban, (b) miközben a romáké valamivel magasabb, (c) és 60 ezer magyar kötődésű roma él Szlovákiában. A végső modell meghatározásához ezek alapján a három „magyar kötődésű állampolgárokat tartalmazó csoport”, a magyarok, romák és ismeretlen nemzetiségűek közötti átfedések feloldására van szükség.

Az első megoldandó probléma az a kérdés, hogy mennyi ismeretlen nemzetiségű eredményt „generál” a roma népes-ség. Erre a településsoros adatok alapján adható közelítő becslés: a különböző regressziós és iterációs becslések alap-ján településenként minden százaléknyi becsült roma lakosság mintegy 0,04-0,05 százaléknyi ismeretlen lakosságot „generál” statisztikailag. Számításaimhoz az egyik, településcsoportok medián ismeretlenértékein alapuló becslési eljárás által eredményezett 0,0435%-os értéket használtam.

15

A járási szintű nemzetiségi adatok becslési eljárása ezek után a következő módon alakult: a népszámláláson roma etnikumot megjelölők csoportja felosztásra került „magyar” és „nem magyar” kötődésű romák között. A nem-romák korábban meghatározására került járási számaiból leszámolásra került a magyar romák száma, a fennmaradó meny-nyiség pedig levonásra került a magukat magyarként megjelölők csoportjából. Ezután két körben feloszlásra került az ismeretlen nemzetiségűek csoportja: először a romák által generált „többlet” került arányos felosztásra magyar és nem-magyar romák között. Ezek után pedig a fennmaradó ismeretlenek kerültek leosztásra magyarok, szlovákok és romák között, a területi nem-roma etnikai arányokkal összhangban.8

Az időbeli tendenciák felderítésére a fent leírtakkal azonos módszerrel meghatározásra kerültek a 2001-es adatok is, amelyek pontossága – az ismeretlen nemzetiségűek meghatározóan kisebb aránya, valamint az Atlasz adatfelvételének közelisége miatt – nagyobbnak sejthető a 2011-es becsléseknél is. Egyetlen jelentősebb különbség volt a módszertan-ban: a 2001-es esetben nem éreztem szükségét az ismeretlenek számában generált roma többlet meghatározásának, mivel akkor az ismeretlenek kis száma miatt ez statisztikailag elenyésző különbséget eredményezett volna csupán.

A becslési eljárások által a következő végeredményekhez jutunk:

Járás 2011 2001 Eltérés 2011/2011 arány

Magyar kötődésű nem-romák 450 892 487 832 –36 940 92,43%

Magyar kötődésű romák 60 431 54 651 5780 110,58%

Magyarok összesen 511 323 542 483 –31 160 94,26%

Népszámlálási adatok 458 467 520 528 –62 061 88,08%

Eltérés a népszámláláshoz képest 52 856 21 955 30 901 240,75%

Országos arány (összesen) 9,47% 10,08% –0,61%

Országos arány (romák nélkül) 8,35% 9,07% –0,71%

Országos arány (magyar romák) 1,12% 1,02% 0,10%

17. táblázat. Magyarok száma és aránya a népszámlálások és a becsült modell alapján, 2001–2011.

A modell szerint tehát összességében valamivel több mint 510 ezer magyar kötődésű állampolgár él ma Szlovákiában, akiknek csaknem 12%-a roma. A 2001 óta eltelt tíz évben mintegy 31 ezer fővel (5,7%) csökkent a magyarok létszáma az országban, ez azonban két ellentétes folyamat eredője, ugyanis a magyar nem-romák száma 37 ezer fővel (7,4%) csökkent, miközben a magyar romák száma ugyanekkor több mint 5700 fővel (10,6%) növekedett. A magyarok aránya 2011-ben 9,47%-ot ért el országos szinten, tíz évvel ezelőtt ez az adat 10,08% lehetett.

Ezen a ponton lehetőség nyílik arra is, hogy pontosabb képet adjunk a magukat ismeretlen nemzetiségűnek, romá-nak és magyarnak vallók részarányáról a magyarok létszámában. A lenti adatok tanulsága szerint a magyarok zöme (94,3%) magyarnak is vallotta magát – itt utalnék vissza arra, hogy ez az elemzés nem tér ki a magukat szlováknak vallókra, akik a magyar identitás elrejtésének/elvesztésének egy egészen más fokán állnak, mint a magukat romának/ismeretlen nemzetiségűnek bevallók. A jelek szerint mindenesetre a nem-roma magyaroknak csupán kevesebb mint 6 százaléka tagadta meg a válaszadást a nemzetiség kérdésére. Ezzel szemben a magyar romák több mint fele (55%) magyarnak vallotta magát, harmaduk (32%) romának, hatoduk (12,4%) pedig nem közölte nemzetiségét.

8 Formálisabban ez a következőképpen írható fel: (Magyarok becsült száma) = (magyarok népszámlálási száma) – (népszámlálás által nem

megmagyarázott magyar romák) + (ismeretlenek magyar romákra jutó többlete) + (ismeretlenekből magyarokra jutók száma) + (ismeretlenek

magyar romákra jutó száma) (Népszámlálásból magyar romákra jutó romák száma) = (magyar romák becsült száma) - (népszámlálás által nem

megmagyarázott magyar romák); ahol a „jutó” kifejezés az etnikai adatokkal arányos leosztást jelöl, a magyar romák becsült száma és a magya-

rok népszámlálási száma korábban meghatározott adatok.

16

Egy másik szempontot nézve azt mondhatjuk, hogy országos szinten a magyarok alulreprezentáltak voltak az isme-retlen nemzetiségűek, és felülreprezentáltak a romák között. A szlovákiai romáknak csaknem ötöde volt magyar, mi-közben a nemzetiségüket meg nem nevezők körében 9% alatti – azaz a teljes lakosságon belüli arányánál alacsonyabb – volt a magyar kötődésűek aránya.

Önbevallás szerintBecslés szerint: Eltérés a lakosságon

belüli összaránytólmagyar nem-roma magyar roma magyar összes

Roma − 18,5% 18,5% 194,8%

Ismeretlen 6,8% 2,0% 8,8% 92,0%

19. táblázat. A magyar kötődésűnek becsültek aránya a roma és ismeretlen önbevallásúak között.

Az adatok (többszörösen) becsült jellegük miatt nem igazán nyújtanak teret a területi lebontások értelmezésének. Egyetlen kivételként álljon itt a magyar lakosság 2011 becsült járásonkénti lebontása, amelyet a megfelelő távolság-tartással érdemes kezelni. Az adatok szerint arányában a legtöbb magyar Dunaszerdahelyen (79%) és Komáromban (69%) él, és ez a két magyar többségű járás. 3 járásban haladja meg a magyarok aránya a 40%-ot, 8 járásban a 30%-ot, 12 járásban a 20%-ot, 15 járásban pedig a 10%-ot. A romák aránya Nagyrőcén (40%), Losoncon (33%) és Rima-szombatban (32%) a legnagyobb a magyarok körében.

JárásJárási becslések alapján

Szám Arány Ebből roma

Dunaszerdahelyi 92 108 79,1% 5,8%

Komáromi 71 860 69,1% 7,8%

Rimaszombati 39 654 46,7% 32,4%

Galántai 34 478 36,8% 6,6%

Érsekújvári 52 528 36,4% 5,6%

Vágsellyei 18 112 34,0% 7,1%

Tőketerebesi 33 982 32,0% 17,2%

Rozsnyói 19 395 30,6% 20,3%

Losonci 21 910 29,3% 33,4%

Nagykürtösi 12 043 26,4% 4,8%

Lévai 29 947 26,0% 8,4%

Nagyrőcei 9 426 23,3% 39,5%

Szenci 9 834 14,8% 1,1%

Nagymihályi 14 139 12,8% 17,7%

Kassa-vidéki 14 516 12,2% 15,3%

Nyitrai 9 545 6,0% 0,6%

Pozsony 14 540 3,5% 6,0%

Kassa 8 080 3,4% 5,7%

20. táblázat. A magyar kötődésű lakosság becsült aránya Szlovákia magyarlakta járásaiban.

Becsült nemzetiségNépszámlálási önbevallás: Részarány a csoporton belül

magyar roma ismeretlen magyar roma ismeretlen

Magyar nem-roma 425 023 0 25 869 94,3% 0,0% 5,7%

Magyar roma 33 444 19 515 7 472 55,3% 32,3% 12,4%

18. táblázat. A magyar nemzetiségűnek becsült állampolgárok önbevallás szerinti megoszlása.

17

Összességében tehát a fenti becsült modell valamivel kedvezőbb képet mutat a szlovákiai magyarság fogyásával kap-csolatban, mint a népszámlálási adatok. A magyar romákat is beleértve valamivel több mint 510 ezer magyar él ma Szlovákiában, számuk viszont csaknem 6 százalékkal csökkent 2001-hez képest. A magyar romák 12%-ot tesznek ki a szlovákiai magyarság létszámából, számuk pedig folyamatosan és erősen (tíz év alatt 10%-kal) növekvő, egyes járá-sokban minden harmadik magyar roma is egyben. Bár az 510 ezres adat megközelíti a magyar anyanyelvűek hivatalos számát, az érintett két csoport közel sem azonos: a „hivatalos” magyar anyanyelvűek között szerepelnek a magyar szár-mazású szlovákok is, miközben a becsült magyar nemzetiségűek között szerepelnek azok is, akik hivatalosan ugyan nem magyarok, de erősebben kötődnek a magyarságukhoz, mint a szlovák nemzethez.

(5) Nyelvhasználati lehetőségek

A kisebbség nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása után változatlanul igaz, hogy a jelenlegi szlovákiai jog-rend szerint a kisebbségi nyelvhasználatra hivatalos érintkezésben azon településeken van lehetőség, amelyeket a 221/1999 számú kormányrendelet tartalmaz. Ezt a rendeletet még az első Dzurinda-kormány idején állították össze, és azokat a településeket sorolja fel, ahol valamely kisebbség az 1991-es népszámláláson átlépte a 20%-os határt. Ez a lista a 2001-es népszámlálás után nem került frissítésre, a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása után pedig további tíz évre érvényben marad, miután az leghamarabb 2021-ben teszi lehetővé a lista kinyitását. Az újonnan érvényes szabályozás szerint 2021-től azon települések kerülhetnek fel a listára, amelyek a két legutolsó népszámláláson elérték az új, 15%-os határt. Emellett 2031-től azon települések kerülhetnek le a listáról, amelyeken az érintett kisebbség három egymást követő népszámláláson sem éri el a 15%-os határt.9

Ezen törvényi háttér eredményeképpen a 2011-es népszámlálási eredmények nem hatnak közvetlenül a nyelvhaszná-lati jogokra, azonban erős hatással vannak a településlista jövőbeli bővülésére. Éppen ezért érdemes tűnik megvizs-gálni a magyarlakta települések arányszámaiban beállt változásokat.

A már említett 221/1999 számú kormányrendelet – az 1991-es népszámlálás adatai alapján – 512 olyan települést so-rol fel, ahol a magyar kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot. Ez a szám 2001-ben 501, 2011-ben 483 lett volna. A releváns összehasonlítási alapot azonban nem ez jelenti, hanem az, hogy 2011-ben 498 olyan település van, amelyen a magyarok részaránya meghaladta a 15%-ot. Bár a legtöbb település esetében monoton csökkenő folyamatról van szó, akadnak olyan kivételes esetek is, amelyek relevánssá teszik egy tipológia összeállítását.

9 A törvény szövegezése értelmezési problémákat okozhat, amennyiben nem definiálja világosan a listáról való lekerülés kritériumát. Ennek

megfelelően létezik és legitim egy olyan olvasat is, amely szerint 2041 a lekerülés első lehetséges dátuma. Jelenleg viszont az tűnik valószínűbb-

nek, hogy – a törvény keletkezésének politikai akaratával összhangban – ez a kitétel 2031-el lép életbe.

Összességében 491 olyan jelenleg is magyar nyelvhasználati jogokkal rendelkező település van, amelynek jövőbeli nyelvhasználati lehetőségeit egyik irányban sem befolyásolták az új adatok. Közülük 476 (a listán szereplő települé-sek 91,5%-a) mindhárom alkalommal megugrotta a 20%-os határt, további 12 település esetében pedig a kisebbségi nyelvtörvény módosítása által lejjebb tolt nyelvhasználati határ segített. Ide tartozik egy járási székhely, Rozsnyó is. Három olyan település, amelyek magyar lakossága 2001-ben nem érte el a 20%-ot, most ismét 15% fölé kapaszko-dott, ezzel megerősítve a helyi magyar közösség nyelvhasználati jogait.

Hét településen teremtődött meg a lehetőség arra, hogy a helyi magyar közösség 2021-ben – ismételten 15% feletti eredmény esetén – nyelvhasználati jogokat szerezzen. Közöttük van négy, 1991-ben még nem létező település is, esetükben a legnagyobb ennek esélye, a maradék két településen pedig a magyarság növekvő aránya jelent bíztató tendenciát.

18

21. táblázat. A magyarlakta települések nyelvhasználati jogai, népszámlálásokra bontva. Színkód: zöld (nyelhasználati jog), kék (potenciális nyelv-

használati jog), sárga (potenciálisan elvesztett nyelvhasználati jog), piros (nincs nyelvhasználati jog), barna (nem releváns).

1991 2001 2011

20+ 20+ 20+ 476

20+ 20+ 15–20 12 Bajka, Bátorfalu, Bolyk, Felsőszecse, Gice, Hviezdoslavfalva, Mucsény, Nagyhind, Rozsnyó, Terbeléd, Tornóc, Töhöl

20+ 0–20 20+ 2 Gömörlipóc, Zeherje

20+ 0–20 15–20 1 Kisóvár

0–20 0–20 15–20 2 Kiscsalomja, Zsemlékes

0–20 20+ 20+ 1 Bellény

− 20+ 20+ 1 Ebed

− − 20+ 3 Alsócsitár, Kismácséd, Patonyrét

20+ 20+ 0–15 10 Felsőzellő, Ipolyharaszti, Ipolynyitra, Jelsőc, Kétkeresztúr, Sajókeszi, Szenc, Szútor, Tőrincs, Zsély

20+ 0–20 0–15 11 Felsőkirályi, Garamkálna, Garamlök, Hurbanfalva, Kenyhec, Kistoronya, Nagyida, Szeleste, Szlovákújhely, Tild, Vágsellye

0–20 20+ 0–15 1 Leszenye

Összességében 21 olyan település van, amelyekben 2011-ben a magyar közösség nem tudta átlépni a 15%-os határt, ezzel beindítva azt a folyamatot, amelynek végén 2031-ben elveszthetik nyelvhasználati jogaikat. Ide tartozik két járási székhely, Szenc és Vágsellye is. Ezen települések mintegy felében a csökkenés már 2001 előtt beállt, 10 esetben azonban 2001 és 2011 között öt százalékpontnál is nagyobb volt a csökkenés, ezzel 20% alá szorítva a magyarok részarányát.

Szót érdemel Leszenye (Lesenice) is, amely településen 1991-gyel ellentétben 2001-ben a magyarok aránya átlépte a

Járás, székhely jogállásával Tartósan 20%+ 2011-ben

15%–20%2001 óta20% alatt

1991 óta20% alatt

2011-ben20% felett

15% felettmaradók ránya

Dunaszerdahelyi 65 1 1 100,0%

Komáromi 37 1 100,0%

Érsekújvári 35 1 100,0%

Rozsnyói 31 1 100,0%

Galántai 21 1 100,0%

Nagymihályi 17 100,0%

Nagyrőcei 15 1 100,0%

Aranyosmaróti 1 100,0%

Lévai 47 4 2 96,2%

Rimaszombati 69 2 1 1 95,8%

Tőketerebesi 36 2 94,7%

Nyitrai 13 1 1 1 93,3%

Kassa-vidéki 22 2 91,7%

Nagykürtösi 27 1 3 1 90,3%

Szenci 13 1 1 86,7%

Losonci 21 3 4 85,7%

Vágsellyei 8 1 2 81,8%

22. táblázat. A magyarlakta települések nyelvhasználati jogai, járásonként

19

Röviden érdemes áttekinteni azon települések belső dinamikáját, ahol jelentős mértékben megváltozott a magyarok aránya a három népszámlálás között (összesen 40 településről van szó).

16 esetben a változások mozgatórugóját nagy valószínűsséggel a helyi roma lakosság változó népszámlálási viselkedé-se jelenti. Ezeken a településeken a romák egy jelentős része feltételezhetően közös döntést hoz az önbevallás nem-zetiségi tartalmáról, és ezután ezt a döntés követi. Ennek markáns példája Szútor (Sútor), ahol a magyarok arány tíz év alatt 57%-ról 13%-ra zuhant, miközben a romák aránya 19%-ról 82%-ra növekedett. (Az Atlasz ezen a településen 85% feletti roma népességről számol be.) 8 esetben a változások oka a település kis mérete, amely nagy kilengéseket okoz a mért százalékokban. 3 esetben a környékbeli nagyvárosokból kitelepülő szlovák lakosság nagy száma jelenti a markáns változások okát. A maradék esetekben nem észrevehetőek olyan kiugró tendenciák, amelyek önmagukban megmagyaráznák a változások mértékét.

Összességében elmondható, hogy a szlovákiai magyar népesség kisebbségi nyelvhasználati lefedettsége viszonylag magas, 91% feletti. Ez 2021-ben szerencsés esetben további néhány tizeddel bővülhet, viszont 2031-ben akár több mint egy százalékkal is szűkülhet. Jelenleg hozzávetőlegesen kevesebb mint minden tizenegyedik szlovákiai magyar él olyan településen, ahol a hivatalos nyelvhasználatban nem használhatja anyanyelvét.

20%-ot, 2011-re azonban ez az arány ismét 15% alá apadt, ezzel a falu továbbra sem szerzett esélyt a nyelvhasználati jogok kibővítésére.

Az egyes kategóriákhoz tartozó települések eloszlása nem egyenletes az országon belül. Összességében elmondható, hogy leginkább a Léva és Rimaszombat közötti szakasz, valamint Mátyusföld települései közül kerültek ki a jövőbeli nyelvhasználati esélyeiket gyengítő kategóriákba kerülő falvak és városok.

23. táblázat. A magyar nemzetiségű lakosság megoszlása lakhelyük magyar nyelvhasználati joga alapján, a népszámlálási adatok alapján.

Nyelvhasználati jogok 91,1%

Ebből: 15% felett 89,3%

Ebből: 15% alatt 1,7%

Nincs nyelvhasználati joga 8,9%

Ebből: 15% felett 0,4%

(6) A fogyás szerkezeti okai

Bár kétségtelen, hogy a magyarság fogyása elsősorban egyéni döntések összegeként jön létre – gyermekneveléssel, iskoláztatással, házassággal, munkával, költözéssel, identitással kapcsolatos döntések eredőjeként –, ezek az egyéni döntések a külső körülmények által erősen befolyásoltak. Egyértelmű, hogy a szlovákiai magyarság fogyását átfogó demográfiai, gazdasági, földrajzi és politikai folyamatok is befolyásolják.10 A következőkben olyan összefüggésekre próbálok rámutatni, amelyek ilyen strukturális elemeket fednek fel.

A magyarság létszámváltozásának folyamatát – az egyéni döntések vizsgálata mellett – elsősorban a települések szint-jén lehet és érdemes elemezni. Ennek oka az, a település az a lakóközösség, amely az egyének életkörülményeit döntő

10 Lásd például Gyurgyík László (2003) „Az asszimilációs folyamatok vizsgálata – komplex megközelítésben – a szlovákiai magyarság köré-

ben”. Kisebbségkutatás, 2003/1, 10–43.

20

módon befolyásolja, és egyben az önkormányzatiság legalsóbb szintje is. Emellett a települések szintjén nagy meny-nyiségű adat áll rendelkezésre, amely különböző hipotézisek tesztelését is lehetővé teszi.

A továbbiakban éppen ezért a fent már említett, 533 magyarlakta települést tartalmazó adatbázis sajátosságait fogom vizsgálni. A vizsgálat tárgyát egyetlen változó fogja képezni: ez pedig a magyarok egy főre jutó fogyási aránya, amely formálisan a ([magyarok száma 2001] – [magyarok száma 2011]) / [magyarok száma 2001] hányados eredménye-ként került meghatározásra. A vizsgálathoz a népszámlálási adatokat használtam, nem pedig becsléseket: ennek fő oka, hogy a becsléshez olyan hipotéziseket kellene használnom, amelyeket éppen tesztelni szeretnék – ezzel pedig azok ellenőrizhetetlenné válnának. Éppen ezért nem kínálkozik jobb megoldás, mint a népszámlálási adatok haszná-lata, azok torzulásai ellenére is.

Az első körben egyenként fogom bemutatni a fontosabb(nak tűnő) változók hatását az egy főre jutó fogyási arány-ra (FA). Az elemzés során az egyes csoportokhoz tartozó értékeket a csoportba tartozó települések FA-mutatóinak mediánjaként értelmeztem.11 Mivel azonban ezek gyakran egymással is szoros kölcsönhatásban álló változók, ezek után szükségesnek tűnik egy egységes modell létrehozása is, amelyet regresszió-elemzés segítségével fogok létrehozni.

A vizsgált 533 település FA-értékeinek együttes mediánja 11,93%. Ez azt jelenti, hogy az FA-érték szerint sorrendbe rakott települések között a középsőben minden 8,38-adik 2001-es magyar után „elveszett” egy 2011-es magyar. Ez a szám gyakorlatilag konzisztens a népszámlálás végeredményeivel, hiszen a teljes 2001-es magyar népességszámra számítva 62 099 „elveszett” magyart becsülne 2011-re (a valóság 62 061 volt). A mérőszám tehát robusztus, a telepü-léscsoportok értékeit pedig ehhez képest kell értelmezni – a 11,93%-nál nagyobb értékek az átlagnál nagyobb, a nála kisebb pedig az átlagnál kisebb fogyást jeleznek a csoportba tartozó települések között.

11 A medián ebben az esetben hasznosabb mutatónak tűnik az átlagnál, mivel nem érzékeny a minta szélei lévő nagy kilengésekre. A medián

ebben az esetben azt mutatja meg, hogy a csoportban lévő települések sorrendbe állítása után a középső helyet elfoglaló településnek mekkora

az FA-értéke.12 A számok minden esetben felülről nyílt és alulról zárt intervallumként értelmezendőek, azaz 50-től 59,999-ig, 60-tól 69,999-ig, és így tovább.

A táblázatokban szereplő egyszerűsített jelölést a könnyebb áttekinthetőség érdekében használtam.

Településcsoport Tag FA-medián

Városok 24 17,43%

2000–5500 lakos 55 11,47%

1000–2000 lakos 111 8,36%

750–1000 lakos 50 10,80%

500–750 lakos 104 13,19%

250–500 lakos 119 13,29%

250-nél kevesebb lakos 70 12,57%

24. táblázat. FA-arány településméret alapján.12

A települések méretét tekintve – nem meglepő módon – a városokban volt a legnagyobb a magyarok egy főre jutó fogyása. Az viszont új információ, hogy az 1000-2000 körüli méretű falvak magyar közösségei a legstabilabbak, a 750 főnél kisebbek pedig átlagon felüli fogyást produkáltak. Lehetséges, hogy a település kisebb mérete ez alatt a szám alatt már a közösség fennmaradása ellen dolgozik.

21


90% felett magyar 2001-ben 98 6,95%

80%–90% között magyar 2001-ben 119 8,63%








25. táblázat. FA-arány a magyarság számaránya alapján.

A magyarok településen belüli aránya szerint képzett csoportok teljesen egyértelmű ábrát mutatnak: minél nagyobb a magyarok részaránya egy településen, annál kevésbé fogyatkozik számuk relatív értelemben. A 30% alatti részarányú magyar településeken gyakorlatilag minden negyedik magyar eltűnésével lehet számolni egy évtized alatt, míg a gya-korlatilag színmagyar településeken ez a szám 14.


50% felett becsült roma 31 12,92%

30%–50% között becsült roma 51 9,93%





0,5%–2% között becsült roma 35 12,43%

0%-0,5% között becsült roma 24 12,17%

26. táblázat. FA-arány a romák becsült számaránya alapján.

A romák becsült számaránya alapján készített táblázat nem bizonyult értelmezhetőnek: értékei inkonzisztens módon követik egymást, és közülük sok átlag körüli. Egy alternatív mérőszámot a magyar romák becsült aránya jelenthet.


25% felett becsült magyar roma 51 8,37%

15%–25% között becsült magyar roma 51 8,98%




0,5%–2% között becsült magyar roma 46 12,65%

0%–0,5% között becsült magyar roma 215 12,52%

27. táblázat. FA-arány a magyar romák becsült számaránya alapján.

A magyar romák esetében már kiolvasható egy tendencia: ott, ahol a lakosságon belül 15%-on felüli a magyar romák aránya, kisebb a magyarság csökkenése. Ez konzisztens azon fenti elvárásunkkal, hogy a magyar romák egy jelentős

22

része magyarnak vallotta magát. Fontos azonban látni azt is, hogy a magyar romák számának becslőfüggvénye tartal-mazta a fent hatásos magyarázó változónak bizonyuló „magyarok aránya 2001” változót is, a kimutatott hatás tehát – legalábbis részben – annak eredménye is lehet.


25% feletti munkanélküliség 55 11,56%

20%–25% közötti munkanélküliség 55 8,16%





28. táblázat. FA-arány a munkanélküliek becsült számaránya alapján.

A gazdasági tényezők hatása az egyes települések szintjén viszonylag nehezen számszerűsíthető. Ez alól kivételt jelent a viszonylag egyszerűen értelmezhető munkanélküliségi ráta – ez azonban esetünkben nem bizonyult értelmezhetőnek.


Infrastruktúra szint: 4 57 11,47%



Infrastruktúra szint: 1/0 93 10,00%

29. táblázat. FA-arány a települések infrastruktúrája alapján.

Nem mutatnak értelmezhető tendenciát az alapvető kereskedelmi infrastruktúra (boltok, kocsmák/szórakozóhelyek, bankok/ATM-ek) megléte alapján létrehozott kategóriák sem. A következő reményt a gazdasági tényező felderítésére a földrajzi elhelyezkedés egyes elemeinek vizsgálata jelenti


Több mint 50 percre a járási székhely 40 7,59%

40–50 percre a járási székhely 44 12,53%


20–-30 percre a járási székhely 168 12,53%



30. táblázat. FA-arány a járási székhelytől való távolság alapján.

Szintén nehezen értelmezhető eredményt mutat a járási székhelytől való távolság alapján képzett mutató. A tendenciá-nak jól láthatóan két minimuma van: egyrészt, a legkevésbé fogyó magyar közösségek között vannak azok, amelyek szin-te teljesen el vannak vágva saját járási székhelyüktől. Ebben a kategóriában azonban nagyon felülreprezentálva szerepel-nek a Bodrogköz községei, amelyek Tőketerebestől viszonylag távol fekszenek, magas számarányú magyar közösségeik

23

viszont lassabban fogynak az országos átlagnál. Másrészt pedig relatíve lassan fogynak a járási székhelyek közvetlen közelében lévő települések magyar közösségei is – ennek titka valószínűleg az, hogy esetükben az eltűnő magyarokat a városokból kiáramló/kitelepülők pótolhatják, akik azután a városokban hoznak létre mínuszt.


Agglomerációs szint: 4 (BA/KE) 97 9,73%

Agglomerációs szint: 3 (megyei) 33 20,33%

Agglomerációs szint: 2 (járási) 263 11,92%

Agglomerációs szint: 1 (helyi) 140 11,97%

31. táblázat. FA-arány a települések agglomerációs mutatója alapján.

A fenti hipotézist látszik megerősíteni az agglomerációk vizsgálata is: azok a települések, amelyek a két nagyváros, Po-zsony és Kassa „tövében” fekszenek, az abszolút számok tekintetében lassan fogynak, mivel magyar lakosságuk pótlását részben megoldja a magyar közösség kiáramlása. (Mindeközben a magyar közösség részaránya ezeken a településeken gyors ütemben csökken a pozsonyi/kassai szlovákok betelepülése nyomán.) A legnagyobb esést az egyéb megyei szék-helyekhez (Nyitra/Nagyszombat) közel fekvő települések – elsősorban a zoboraljai és mátyusföldi etnikai peremvidék – mutatta fel, miközben az egyéb települések átlag körüli eredményt produkáltak.


Több mint 60 percre magyarlakta város 35 21,14%

40–60 percre magyarlakta város 48 17,42%





32. táblázat. FA-arány arány a legközelebbi magyar többségű város távolsága alapján.

Váratlanul erős tényezőnek bizonyult a legközelebbi magyar többségű város távolságából képzett mutató. Ez alapján úgy tűnik, hogy nem a járási székhely távolsága az, amely döntő jelentőségű, hanem sokkal inkább az, hogy van-e olyan magyarlakta város a környéken, amely infrastruktúrájával, iskolarendszerével, kulturális hálózataival, illetve személyközi kapcsolataival segíteni tudja a környező falvak magyar közösségeinek fennmaradását. A számok itt magukért beszélnek: a magyar városok tövében „csupán” minden huszadik magyar „tűnt el” az elmúlt tíz év alatt, szemben a szórvánnyal, ahol viszont csaknem a negyedük (legalábbis hivatalosan).


Csak magyar alapiskola 141 6,05%

Magyar, szlovák alapiskola is 117 11,87%

Nincs alapiskola 214 13,18%

Csak szlovák alapiskola 66 20,11%

33. táblázat. FA-arány a helyi alapiskola nyelve alapján.

24

Szintén nem meglepő eredmény, hogy azokon a településeken, ahol van magyar nyelvű alapiskolai oktatás, sokkal ki-sebb a fogyás mértéke, mint ott, ahol nincs. A legmeglepőbb tétel talán az, hogy magában az a tény, hogy szlovák iskola is van a magyar mellett, durván duplájára növeli a relatív fogyás értékét.


Csak magyar óvoda 195 7,93%

Nincs óvoda 109 11,37%

Nincs alapiskola 104 13,88%

Csak szlovák óvoda 125 20,58%

34. táblázat. FA-arány a helyi óvoda nyelve alapján.

A fentiekkel gyakorlatilag azonos, de – a kevesebb „nincs” bejegyzés miatt – valamivel robusztusabb eredményeket hozott az óvodai ellátás nyelvének vizsgálata. A tendencia azonos a fentiekkel.


Magyar óvoda pót 25 11,56%

Magyar, szlovák óvoda pót 52 12,73%

Szlovák óvoda pót 27 23,68%

35. táblázat. FA-arány az óvodával nem rendelkező településeken, a legközelebbi óvoda nyelve alapján.

Ha megpróbáljuk kiküszöbölni az adathiányt azokon a településeken, ahol nincs óvoda, és megkeressük a hozzájuk legközelebb fekvő település(ek) kínálatát, az eredmények némileg eltérő tendenciát mutatnak – ha nincs magyar óvoda a környéken, akkor kiugróan magas a fogyás mértéke, ha viszont van, akkor az – a szlovák óvodáktól függetlenül – gya-korlatilag olyan arányszámot eredményez, mint szlovák és magyar óvoda egyszerre lenne a településen. Ezt leginkább úgy lehetne értelmezni, hogy ha a saját településen nincs óvoda, akkor a szülő kénytelen tudatos döntést hozni arról, milyen nyelvű óvodába küldi a gyerekét valamely szomszéd településre – ami nagyon hasonló ahhoz a döntéshez, amit a településén mindkét nyelvű óvodával rendelkező szülőnek kell meghoznia gyermekeivel kapcsolatban.


Átlagéletkor 42 felett 71 8,37%

Átlagéletkor 41–42 57 8,98%





Átlagéletkor 37 alatt 118 12,52%

36. táblázat. FA-arány a lakosság átlagéletkora alapján.

A demográfiai adatokra rátérve, az átlagéletkorral kapcsolatban azt a logikus összefüggést látjuk, hogy minél idősebb egy település populációja, annál gyorsabban fogy körükben a magyarok aránya. Ez elsősorban a magyar népesség eltérő

25

korfájával, a kevés születő gyermekkel magyarázható. A skála másik végén elsősorban olyan települések vannak, ahol a roma lakosság lefelé tolja az átlagéletkort – nagy arányú jelenlétük pedig (a fentiek alapján) a fogyás kisebb mértékét hozza magával.


Gyerek arány 25%+ 38 7,23%

Gyerek arány 20%–25% 47 8,22%

Gyerek arány 17,5%–20% 48 11,89%

Gyerek arány 15%–17,5% 94 11,69%

Gyerek arány 12,5%–15% 186 11,44%

Gyerek arány 10%–12,5% 85 12,64%

Gyerek arány 10% alatt 35 16,67%

37. táblázat. FA-arány a 15 éven aluliak aránya alapján.

A fentivel rokon adatsor a 15 éven aluliak aránya a teljes lakosságon belül: ott, ahol kevés a gyerek, gyorsabban fogy a magyar közösség és fordítva. Ebben az esetben a legfelső kategóriába egyértelműen kizárólag romák által nagy arányban lakott települések kerültek.


Vallásosak aránya 95% felett 49 12,24%

Vallásosak aránya 90%–95% 121 8,62%





Vallásosak aránya 70% alatt 58 18,00%

38. táblázat. FA-arány a legnagyobb egyházak híveinek aránya alapján.

Végül pedig kitérek a vallási statisztikákra is. A fenti táblázat kategóriái a keresztény közösség hagyományos vallásai (ró-mai és görög katolikus, református, evangélikus, ortodox) híveinek részarányát mutatják az egyes településeken. Bár a tendencia nem teljesen sima és fennakadás nélküli, összességében úgy tűnik, hogy a vallásosak magas aránya csökkenti a fogyás sebességét. Két torzítást azonban figyelembe kell venni – egyrészt, a legkevésbé vallásos települések között felülreprezentáltak a városok, ahol egyéb okok miatt eleve gyorsabb a magyarok fogyása. Másrészt, a 95% feletti kategó-riában viszont azon kistelepülések felülreprezentáltak, amelyekről korábban kiderült, hogy gyorsabban fogyó magyar lakossággal rendelkeznek.


Református 10% 226 10,43%

Görög katolikus 10% 38 11,19%

Evangélikus 10% 63 16,95%

39. táblázat. FA-arány egyes kiválasztott egyházak minimum 10%-os arányával rendelkező településekből képzett csoportok alapján.

26

Legvégül pedig azt láthatjuk, hogy ott, ahol a református (és a görög katolikus) egyházak híveinek száma magas, ott eny-hén az átlag alatti mértékű fogyást tapasztalhattunk – ott viszont, ahol evangélikusok vannak, jelentősen az átlag felettit. Ez utóbbi vallás egyébként a szlovákok körében jóval népszerűbb, mint a magyarok esetében.




Szlovák óvoda pót 27 23,68%

Több mint 60 percre magyarlakta város 35 21,14%


Csak szlovák óvoda 125 20,58%

Agglomerációs szint: 3 33 20,33%


Csak szlovák alapiskola 66 20,11%

Összes település 533 11,93%

1000-2000 lakos 111 8,36%

Gyerek arány 20%–25% 47 8,22%



Agglomerációs szint: HU 166 8,12%

Csak magyar óvoda 195 7,93%

Több mint 50 percre a járási székhely 40 7,59%

Gyerek arány 25%+ 38 7,23%

90% felett magyar 2001-ben 98 6,95%

Idősek aránya 12,5%–15% 37 6,43%

Csak magyar alapiskola 141 6,05%


40. táblázat. A legnagyobb FA-arány kilengést mutató kategóriák.

A fenti táblázat azokat a kategóriákat sorolja fel, amelyek az elemzés során a legnagyobb kilengést mutatták. Ezek alapján a magyarok aránya, az óvoda, az alapiskola, illetve a magyarlakta városok távolsága hatott a legerősebben a magyarok fo-gyásának mértékére. Ahogy azonban ezt már feljebb is jeleztem, ezek a változók egymással bonyolult kölcsönhatásban vannak, ezért egyszerű, kategorikus elemzésük nem elegendő. A linerális regresszió-elemzés a következő tényezőket találja szignifikánsnak az FA-érték értelmezésében:

változó standardizált béta szignifikancia

Elérhető óvodák nyelve –0,232 0,000

15 éven aluliak aránya –0,171 0,000

Agglomerációs nyelvi mutató –0,170 0,001

Agglomerációs méret mutató –0,133 0,002

Magyar többségű város távolsága 0,123 0,010

Település összlakossága 0,088 0,028

41. táblázat. A regressziós modell magyarázó változói.

27

A regressziós modell (magyarázó ereje 16,4%) tehát eltávolította a redundáns változókat, és így egy hat elemből álló lis-ta jött létre. Ezek az egyes településeken élő magyar közösségek fogyásának relatív sebességét befolyásoló, a felsoroltak közül legfontosabb tényezők. Egyrészt, az elérhető óvodai oktatás nyelve – ha van magyar óvoda, az lassítja a fogyást, különösen, ha szlovák óvoda nincs a településen. (Az alapiskola vélhetően azért nem szerepel a változók között, mert eloszlása és hatása nagyon hasonló az óvodáéhoz, utóbbi pedig robusztusabb). Másrészt, a fiatalok aránya – ez pedig részben tartalmazza a romák arányát is. A 15 éven aluliak magas aránya belátható módon szintén alacsonyabb fogyat-kozást eredményez. Harmadrészt, a modell tartalmaz három földrajzi jellegű tényezőt is – ezek az eredményez lassabb csökkenést a magyar közösség számában, ha (1) a település egy nagyváros agglomerációjában van, (2) ha a legközelebbi városban nagy arányban beszélnek magyarul, és (3) ha viszonylag közel van egy magyar többségű város. Ez a három kri-térium együtt jelentős részben pótolja a némileg meglepetésre hiányzó „magyarok aránya 2001” tényezőt is. És végül a modell tartalmazza a település méretét is, amely – mint láthattuk – közepes értékeinél kedvez a leginkább a kis mértékű fogyásnak.

Ezek a tényezők jelentik tehát a szlovákiai magyarság fogyásának legfőbb strukturális változóit, miközben több infor-mációt tartalmaznak, mint amit nevük pusztán sejtet. Összességében az (1) iskolarendszer (2) életkor szerinti eloszlás (3) romák aránya (4) földrajzi fekvés (agglomeráció, nyelvhatár, nyelvi tömb) (5) magyarok aránya és (6) a település mérete tűnnek a legfontosabb tényezőknek. Ez a modell azonban természetesen tovább javítható újabb változók bevo-násával, amelyek további információkat árulnának el a fogyás strukturális hátteréről.

(7) Összegzés

A népszámlálási adatok alapján mintegy 460 ezer állampolgár minősül „hivatalosan” is magyarnak. Ez a szám azonban nehezen értelmezhető a népszámlálás módszertani nehézségei és az ismeretlen nemzetiségűek magas száma miatt.

Elemzésem során arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar kötődésűek aránya az ismeretlen nemzetiségűek kö-rében a magyarok országos arányához hasonló, annál valamivel alacsonyabb lehet. A magyarok valós összlétszámának kiderítéséhez azonban szükségesnek tűnt a magyar romák számának megbecsülése is, amely az 1980-as népszámlálási adatok és az azóta készült felmérések és becslések alapján 60 ezer fő környékén lehet.

Az ezen összefüggéseken alapuló becsléseim szerint jelenleg mintegy 510 ezer magyar kötődésű állampolgár élhet ma Szlovákiában, köztük 60 ezer roma is. Ez mintegy 30 ezer fős csökkenést jelenthet 2001-hez képest, miközben ebben benne van a magyar romák 5 ezer fős növekménye is. A magyarok aránya ma országos szinten 9,5% körül lehet. Fontos megjegyzés, hogy ez a szám nem tartalmazza azokat a magyar nem-romákat és magyar romákat, akik szlováknak val-lották magukat: ők ugyanis a magyarságtól való eltávolodásban egy lépéssel tovább jutottak már, mint akik ismeretlen nemzetiségűnek vallották magukat, vagy esetleg inkább érzik magukat romának, mint magyarnak.

A népszámlálási eredmények befolyásolják a magyarság nyelvhasználati jogait is. Az eredmények alapján 491 település további minimum 30 évig megtarthatják magyar nyelvhasználati jogait, 7 település pedig 2021-ben csatlakozhat hoz-zájuk, ha akkor ismét átlépik a 15%-ra levitt határt. 21 település viszont a 15% alá került: őket az vigasztalhatja, hogy legalább 2031-ig biztosítva van nyelvhasználatuk lehetősége településükön.

Bár a magyarság fogyásának okai elsősorban személyes döntésekben kereshetőek, ezeket a döntéseket strukturális kö-rülmények is befolyásolják. Ilyen körülmények az elemzés szerint az óvodai és iskolai nyelvhasználat, a fiatalok és idősek aránya, a magyarok és magyar romák településen belüli aránya, a település fekvése (agglomeráció, környékbeli városok nyelvhasználata, perem–tömb fekvés), valamint a település mérete is.

28

Az 2011-es népszámlálás eredményei, és a belőlük készített becslés is azt mutatják, hogy változatlanul erős csökkenés-ben van a magyarok száma az országban – igaz nem olyan arányban, mint ahogy azt a hivatalos adatok mutatni vélik. A szlovákiai magyarság egyetlen demográfiai tartaléka, a magyar romák helyzete és a szlovákiai magyar társadalmon belüli helye tisztázatlan, és az előjelek nem túl bíztatóak. Minden egyes bezárt óvodával és iskolával tovább gyorsul az itteni magyarság fogyása, és ez a fogyás ráadásul öngerjesztő folyamat. A szlovákiai magyarság azonban nem eszközök és lehetőségek nélküli közösség. Ez a tanulmány éppen ezért elsősorban muníciót kíván szolgáltatni ahhoz a párbeszédhez, amelynek a szlovákiai magyar társadalomban le kell zajlania saját jövőjének újradefiniálásával és pozitív identitásának felfedezésével kapcsolatban.

29

RólunkKempelen Intézet független think-tank szervezet, amelynek célja a társadalmat foglalkoztató, a közérdeket érintő kérdések megfogalmazása és e folyamatok objektív elemzése és közérthető formában való közzététele.

CéljainkFő célkitűzések

• Szlovák – magyar közgazdasági és politológiai párbeszéd elősegítése• Közpolitikai alternatívák előkészítése• Közéleti kérdések tudományos hátterének bemutatása• Racionális párbeszéd politikai kultúrájának elősegítése• Társadalmi innováció

Fő tevékenységi kör:Szlovákiai Magyar Évkönyv éves kiadása

• Gazdasági elemzések• Makroökonómiai elemzések: negyedévenkénti statisztikai elemzések Szlovákia gazdaságáról nemzetközi

összehasonlításban• Szlovákia államháztartásának és költségvetésének elemzése• Szektoriális elemzések: pénzügyek, ipar, mezőgazdaság, energetika• Nemzetközi tőkeáramlás, FDI alakulása• Regionális gazdaságpolitika• Munkaerőpiac Közép-Európában• Gazdasági reform alternatívák

Politikai elemzések

• Politikai napirend elemzés• Együtműködés és konfliktus a visegrádi országokban• Politikai elit kutatása• Populizmus és extrémizmus• Közvéleménykutatások lebonyolítása és kiértékelése

Miért Kempelen Farkas?Kempelen Farkas tudós, sokoldalú tehetség. Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni. Tanulmánya az emberi beszédről a modern fonetikai kutatások megalapozója. Másik híres találmánya a sakkgép. A gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott. Ötvösként, költőként, íróként, és építészként is tevékenykedett. A pozsonyi vár egyes részeit ő építette újjá és ő tervezte a pozsonyi várban vízvezetékrendszert is, amelynek saját tervezésű szökőkutak is részei. Emellett nyomdai szedő-ládát, nyomtató- és írógépet a vakok oktatásához és egy gőz-gépet is készített. Verseket, epigrammákat, színdarabokat, sőt zenés játékot is írt, melynek zenéjét maga szerezte. Színpadi műveiből többet előadtak. Festett, rajzolt, rézmetszeteket készített. 1789-ben a bécsi művészeti akadémia tagja lett.Ez a sokoldalúság, tudásvágy és tudományos kíváncsiság, amely társaságunk célkitűzése és mottója egyben. Bár a szlovákiai magyar fiatal kutatók egy rendhagyó környezetben dolgoznak, ennek ellenére egyre intenzívebben részt vesznek a tudományos életben. Az intézet célja ennek további segítése és serkentése.

30

Publikációk:http://kempeleninst.sk/blog/category/publikaciok/

Meghasadtmúlt

Parlamenti választások

Ifjúságkutatás

Szlovákia a gazdasági reformok után Slovakia After Economic Reforms 2007

Gazdasági váltás Szlovákiában Economic Reforms in Slovakia 2006

A 2010-es önkormányzati választások a szlovákiai magyarok tükrében

31

Kempelen Intézet elemzésekRavasz Ábel: Szlovákiai magyarok és a 2011-es népszámlálás: mérleg és elemzés

Felelős kiadó: Bara ZoltánKiadta a Kempelen Intézet és a Publicus Slovensko

Komárom - Komárno 2012

www.kempeleninst.sk

32

Kempelen Intézet elemzésekRavasz Ábel: Szlovákiai magyarok és a 2011-es népszámlálás: mérleg és elemzés

Felelős kiadó: Bara ZoltánKiadta a Kempelen Intézet és a Publicus Slovensko

Komárom - Komárno 2012

www.kempeleninst.sk

ravasz Ábel - szlovákiai magyarok és a népszámlálás: mérleg és elemzés

Documents