regi.tankonyvtar.hu · web viewkorántsem kell egy elméleti érdeklődésű embernek...

PályalélektanDr. Szilágyi , Klára

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

PályalélektanDr. Szilágyi , Klára

Publication date 2011Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem

Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,


Tartalom1. Elméleti áttekintés ............................................................................................................................ 1

1. 1.1 A pályalélektan történetének megismertetése .................................................................. 12. 1.2 Munka- és pályaelemzés .................................................................................................. 3

2. Pályák kialakulásának folyamata ..................................................................................................... 81. 2.1 A munkamegosztási rendszer fejlődési tendenciái ........................................................... 82. 2.2. A társadalmi gazdasági fejlődés és a munkamegosztás kapcsolata hazánkban ............. 11

3. A pályák osztályzásának jelentősége ............................................................................................. 141. 3.1 Osztályozási eljárások és a személyiségjellemzők kapcsolatának bemutatása .............. 142. 3.2 A munkához kapcsolódó érdeklődés meghatározó jelentősége ..................................... 18

4. A magyar osztályozási rendszerek ................................................................................................. 211. 4.1 Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) ........................................... 212. 4.2 A pályaleírás szerkezete ................................................................................................. 27

5. A pályák pszichológiai jellemzői ................................................................................................... 331. 5.1 A munka pszichés követelményeinek jelentősége az elégedettségben .......................... 332. 5.2 Érzelmek szerepe a munkavégzésben ........................................................................... 35

6. Modellek a pályalélektanban ......................................................................................................... 391. Életpálya-fejlődés magyar modellje I. ................................................................................. 392. 6.2 Életpálya-fejlődés magyar modellje II. ......................................................................... 43

7. Az alkalmasság, mint a beválás feltétele ....................................................................................... 461. 7.1 Az alkalmasság elvi alapjai, megismerésének módszerei .............................................. 462. 7.2 A kiválasztás eszközrendszere ........................................................................................ 49

8. A pályaismeret jelentősége a tanácsadásban .................................................................................. 531. 8.1 A pályaismeret, mint speciális tudás a tanácsadó tevékenységében ............................... 532. 8.2 A pályaismeret fejlesztésének lehetőségei a tanácsadói tevékenységben ...................... 55


1. fejezet - Elméleti áttekintésAz emberi munkavégzés a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás aktív megoldási lehetőségeit kínálja. A munka – bármilyen értelmezésben – mindig olyan új feltételeket teremtett meg, amivel az ember a természettel való küzdelem jobb esélyeit biztosította. A munkavégzés legősibb formái az ember biológiai fejlődésével együtt alakult, változott. Az emberi létezést több 10 vagy 100 ezer év előzménye alapján napjainkban már nyomon lehet követni abban az értelemben, hogy az alkalmazkodás során melyek voltak azok a sikeres lépések, amelyek a túlélést, illetve az evolúciós fejlődést is biztosították. Az egyik legközismertebb feltételnek, az ember társadalomba szerveződését kell tekinteni. Amikor az ember, mint biológiai lény közösségbe szerveződve oldotta meg az alkalmazkodás nehézségeit, kialakultak az új megoldások. Az alkalmazkodás, illetve a hozzá kapcsolódó munkavégzés napjaink egyik döntő társadalmi összetevőjét az emberi munkamegosztás tudatos szerveződését hozta létre. A továbbiakban ennek a történelmi múltban fellelhető fontos állomásait és a hozzá kapcsolódó tudást, ismereteket, tudományterületeket fogjuk áttekinteni.

1. 1.1 A pályalélektan történetének megismertetéseHa az emberi munkamegosztás kialakulását tanulmányozzuk, akkor elsősorban egy változó, a társadalmi tudatban megjelenő értékrend változást kell megfigyelnünk. Az ember a primitív ősközösségi formákban egy univerzális alkalmazkodási készséggel rendelkező élőlény volt. Az ember, mint egyed igyekezett olyan lehetőségeket találni, ami a mindennapi életét fenntartotta. Jól ismert, hogy ebben a gyűjtögetés esetleg a vadászat volt a legfontosabb tényező. Természetesen ebben a történelmi múltban nehéz azokat a jellemző elemeket megtalálni, amiért az ember eljutott a másikkal való együttműködés felismerésére. A biológiai életfenntartási igényt már a fejlődés korai szakaszában az ember differenciálta. A fajfenntartás csak minimális mértékben igényelte az egyedek közötti kapcsolatot. Nyilvánvaló, hogy az idők során az ember és ember között létre kellett jönnie egyfajta együttműködésnek. Ez az együttműködés kezdetben valószínű csak a nemi szerepek alapján differenciálódott. Tehát a férfiak a biológiai fejlődés során megszerzett fizikai erő birtokában olyan feladatok ellátására specializálódtak, amely nagyobb hatásfokon biztosította az élelem megszerzését (vadászat, halászat), illetve a utódok felnevelését. A női szerep értelemszerűen az utód gondozás, a relatív stabilitás (pl. tűzhely biztosítása) megteremtésében kapott értelmet. Ezek alapozták meg a mai „pályalélektani” kutatásokat.

Cél: Ismerje meg a tervezést megalapozó alkalmazott pszichológiai összefüggéseket.

Követelmény: Tudjon készíteni elemzést a választott elmélethez kapcsolódóan.

A munkamegosztás kialakulása

A családi szerveződésben elő ember számára egyre nyilvánvalóbbá vált a csoporthoz kapcsolódás mai szóval élve társadalmi együttműködés keresése. Ennek az együttműködésnek vele járója volt az a körülmény, hogy az egyének teljesítménye között különbségek jelentek meg. Ez a különbség annak függvényében változtatta meg a csoporton belüli feltételeket, hogy mi a csoport számára fontos érték, vagy másképpen fogalmazva, mekkora haszon megteremtésére volt az egyén képes. Ezért tán elmondható, hogy már az ember hordaként való, tehát vándorló időszakában is kialakulhattak bizonyos – a csoport számára – értékesebbnek mondható tulajdonságok (képességek). A munkamegosztás egyik legelső elemének tehát azt tekinthetjük, hogy egy adott csoportban melyek voltak azok a jól megkülönböztethető eredmények, amelyek a közösség hasznára fordítható tulajdonságokat tartalmaztak. A sikeresebb vadász, az életfeltételeket hatékonyabban biztosító ember (pl. tűzre való fa beszerzése, tiszta víz biztosítása) olyan értéknek számított, ami kivívta a tekintélyt a csoportba tartozó más egyedekkel szemben. Ebből következik, hogy a társadalom szerveződése (vezető kiválasztás) nagymértékben függött attól a teljesítménytől, elfogadottságtól, amit az egyén elért.

A létért való küzdelem, amely ezen történelem előtti koroknak a legfontosabb célkitűzése volt nem csak a mindennapi életfeltételek biztosításában merült ki, hanem jelentős szerepet kapott a dominancia megszerzésében. A jobb vadász illetve halász területek az egyéb, pl. só lelő helyek birtoklása nemcsak létkérdés volt, hanem egyfajta hatalmi helyzetet is teremtett. Ezért a társadalomi szerveződésben döntő szerepet kap a másik csoporttól való elhatárolódás, a létezés biztonságát fenyegető „ellenségtől” való félelem, illetve annak legyőzése. A társadalmi munkamegosztásban a fizikai munkavégzés differenciálódása csak az egyik összetevő volt, a másik fontos meghatározó tényező az a tudati elem volt, ami a vezetéshez kapcsolódó értékek felismerésében jelent meg. Ezek közé tartozott, pl. a döntési képesség, a harci feladatokban mutatott bátorság, esetleg ravaszság tehát olyan tulajdonságok, amelyek, szolgálták egy adott közösség érdekeit. A


Elméleti áttekintés

munkamegosztás fejlődésében, különösen az utóbbi feltételek azért jelentősek, mert maguk után vonták a hatalmat, és ilyen módon a fizikai úton megteremtett értékek birtoklását is.

A munkamegosztás további differenciálódásának összetevői

A társadalmi fejlődés egyik döntő szakaszának kell tekintenünk azt a folyamatot, ami az ember letelepedését eredményezte. Az emberiség fejlődésének korai szakaszát az jellemzi, hogy nincs hosszabb távú tervezésre lehetőség. A mindennapok túlélése volt az elsődleges cél. Nem voltak élelmiszertartalékok, mert a tárolásnak nem is nagyon ismerték a fortélyait. Az emberi alkalmazkodás egyik kiemelkedő periódusának tekinthetjük azt az időszakot, amikor az ember megkísérli a letelepedő életformát megszervezni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha olyan élelmiszereket képes biztosítani, amely a természet periodikus változásai közepette is biztosítja az élet fennmaradását. Ma nehéz megbecsülni, hogy hány ezer év fejlődésének eredménye volt az a pillanat, amikor az ember rájött arra, hogy bizonyos magvak megszerzése és újra elvetése biztosítja a „mindennapi kenyeret”. Mai ismereteink szerint ez első földművelési kultúrák az Eufrátesz völgyében kereshetőek. Talán nem véletlen, hogy a Biblia a paradicsomot is erre a környékre helyezi.

A földművelés jelentőségét nem kell tovább méltatnunk, de arról mindenképpen meg kell emlékezni, hogy a földművelés mai szóval komplex ismereteket követelt meg, amelyek a munkamegosztásban minőségi változást eredményeztek a korábbi időszakhoz képest. Például a földművelés kialakulása egy újfajta társadalmi formációt, a falu illetve város kialakulását indította el. Az emberek életszerveződésében új elem volt az állatok háziasítása, amely mögött már megjelenik a hosszabb távú cél, az életfeltétel folyamatos biztosítás. A munkamegosztás változása szempontjából ez azért kiemelkedő, mert a már említett földművelés, illetve állattenyésztés fenntartása érdekében fejleszteni kellett az eszközöket, amelyek a tevékenységek hatékonyságát biztosították (fémek előállításának ismerete).

Bár az előbb említett korszakok a történelem előtti időre tehetők, láthatjuk, hogy a tudat fejlődés maga után vonta az eszközök kialakulását, és ez már az utókor számára is értelmezhető lelet. A különböző kultúrák feltárása, arra épül, hogy az akkor használt eszközök alapján, mintegy dokumentálják egy adott kor társadalmi fejlettségét. A munkamegosztási jellemzők ebben mindig jelentős szerepet kapnak. E mellett, ha megkíséreljük a korszakok történelmét elemezni, azt mindig az uralkodók, a vezetők döntéseinek mentén tesszük.

Meghatározó tényezők a munkamegosztás fejlődésében

A munkamegosztás differenciálódásában igen korai időszakban megjelent a tudat eredményességének két egymástól eltérő összetevője.

Az egyik összetevő a konkrét tevékenységekhez, foglalkozásokhoz köthető. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységekben való specializálódás meghatározó szerepet alakított ki egy adott közösség körében. A fémek hasznosításának felismerése talán az egyik legkiemelkedőbb tevékenységi kör az emberi fejlődés folyamatában. Erre utal, pl. a finnek ősi eposza a Kalevala (kovács). Az eszközök fejlődése illetve az eszközök révén létrejövő értékteremtés – a mai napig tartó folyamat – a társadalmi munkamegosztás meghatározó elemeként fogható fel.

A tudat másik jelentős eredménye azoknak az ismereteknek a felismerése, felhalmozása és felhasználása, amely az ember közösségben való szerepét meghatározza. A szerep alapja az volt, hogy sikeresen tudták képviselni egy adott közösség érdekeit. Ezt a szerepet az emberiség ma is megbecsüli, hiszen ennek alapján választanak vezetőket többnyire. A kezdeti szakaszokban a vezető valóban a kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező személyiség volt. Jellemző volt az is, hogy ezeket a kiemelkedő tulajdonságokat a legtöbb közösség olyan értéknek tekintette, amely átörökíthető az utódokra is. A vezetés egy olyan egyre bonyolultabb feladatsort jelentett, ami a munkamegosztás állandó jellemzője (és célja) is egyben.

A tudat differenciálódásának további jelentős szerepe azon személyekben jelenik meg, akik a spirituális feladatokat látják el egy társadalomban. A történelem szinte minden időszakában megtalálhatjuk a papok, illetve különböző változatainak (varázsló, sámán, táltos) szerepét. Tudjuk, hogy ez a spirituális hatalom – amit a papok képviseltek –, a munkamegosztásnak milyen fontos feladatait látták el (gondoljunk csak az egyiptomi papságra, mely a csillagok ismeretében jelezte a Nílus mindenkori áradását). Általában a spirituális hatalom mindig képes volt valamilyen konkrétumhoz kötni ezt az irracionálisnak tűnő tevékenységét.

A tudat fejlődése azonban megteremtette azokat a további munkamegosztási formákat, amely a szorosan vett tevékenységhez kapcsolódtak. Ezek voltak a mindenkori tudósok, akik egy-egy kor tudását, az abból kialakítható elméleteket az elmélethez kapcsolódó gyakorlatot ismerték fel és hasznosították egy adott társadalomban. A tudás tehát, mint különleges tulajdonság is megjelent, hiszen a társadalmi tapasztalatok



alapján kiderült, hogy az ember az ismeret felfogásában azok hasznosításában nagyon eltérő teljesítményeket nyújt. Egyre több olyan új kérdések fogalmazódtak meg, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a társadalomnak is, de az egyénnek is érdeke, annak felismerése, hogy milyen mértékben képes valódi érték teremtő tudást hasznosítani.

A munkamegosztás fejlődési üteme

A társadalmi munkamegosztásról elmondható, hogy az évszázadok során mind nagyobb differenciálódást mutat, és ez ami egy fokozódó gyorsulást is jelent a fejlődésben. Látnivaló, hogy az emberi munkamegosztás számos eleme, számos mesterség, foglalkozás eltűnt, kihalt, hiszen a fejlődés folyamán nem volt már rá szükség. Feltehetően a további időszakokban. Nem állítunk helytelent akkor, amikor kijelentjük, hogy talán még több specializált munkatevékenység jön létre, a fokozódó differenciálódás hatására.

Az emberi társadalom munkamegosztáshoz kapcsolódó periódus váltásai közül számunkra a legkiemelkedőbb az ipari forradalom korszaka. Ez a korszak, mint ismeretes a XVIII-XIX. század időszakára esik. Ennek a korszaknak az egyik döntő változást produkáló eleme az a körülmény, hogy az emberi munkavégzés a tudomány által szolgáltatott feltételjavulás következtében egyre hatékonyabb lesz. Az új energiaforrások felfedezése lehetővé teszi, hogy új elemként megjelenjen a munkamegosztási rendszerben a gazdaságosság elve. A munkamegosztás lényegében kilép a korábbi a feudalisztikus társadalmi struktúrából, hogy egy hatékonyabb, a sikeresség és a haszon elveit egyre differenciáltabban kimunkáló társadalmi formációban jelenjen meg, amit kapitalizmusnak ismerünk. A sikeresség és a hasznosság már olyan elvek, amelyek a nagyobb sikeres eredményesség érdekében a tudományok szerepét kívánják előtérbe helyezni. A tudomány először az energiát szabadítja fel (gőz, elektromosság, atomenergia), majd az emberi munkavégzés racionalizálásának eredményeként keresi azokat a megoldásokat, ahol a társadalom új felfogása jelenhet meg. Ezt az új felfogást nevezhetjük a társadalom szociális igényeinek, illetve azok kielégítésének. A szociális feltételek javulása újfajta szemléletmódot eredményez. A cél most már nem a túlélése a mindennapoknak, hanem a kiszámítható emberi jövőkép biztosítása. Ebben a jövőképben helyet kap a klasszikus követelmény „megfelelő embert a megfelelő helyre”, éppen úgy, mint pl. a társadalmi szolidaritás a társadalmi gondoskodás is. Ennek az igénynek a megvalósítása olyan tudomány területek, alkalmazását tételezi fel, amelyek képesek a tudathoz kapcsolódó emberi problémák felismerésére és a munkavégzési folyamatba való értelmezésükre és megoldásukra is. Ilyen tudomány egyebek között a pszichológiai illetve a munkamegosztáshoz kapcsolódó, annak egy későbben kifejlődő terület a pályalélektan.

Összefoglalás

A pályalélektan a pszichológia tudományterületén belül, mint önálló diszciplína jelent meg az emberi munka differenciálódásának folyamatában. Az emberi tevékenység elemzése együtt fejlődött a társadalmi szerveződéssel. Alapját tekintve a biológiai fejlődés határozta meg a feladatok ellátására való alkalmasságot (férfi szerep, női szerep). A családi szerveződés alapozta meg a csoporthoz kapcsolódás szabályait, amelyen belül meghatározó szakasz volt a vándorlásról a letelepedésre történő áttérés. A munkamegosztás differenciálódását meghatározta az alkalmazott eszközök minősége, amelyhez számtalan más tényező is hozzájárult. Ezekből kiemeljük a „vezető” megjelenését az irányításban, a spirituális információk hatását, valamint az egyre fejlődő szakmai ismereteket. A társadalmi munkamegosztás fejlődési üteme változó. A legkiemelkedőbbnek az ipari forradalom korszakát tartjuk, valamint a tudás alapú társadalom megteremtésének koncepcióját (XXI. század).

Feladatok

1. Sorolja fel a munkamegosztás kialakulásában jelentős szerepet játszó személyeket és tevékenységeket!

2. Mely tényezők gyorsították fel a munkamegosztás differenciálódását!

2. 1.2 Munka- és pályaelemzésA munkavégzés egy sok elemből álló tudatos tevékenységként fogható fel. Maga a munka többféle célkitűzés figyelembe vételével valósul meg. Munkának nevezhetjük azt a primer emberi tevékenységet, amely valamilyen közvetlen alkalmazkodás érdekében történik. Ilyen lehet, pl. az a cselekvés sor, amely nyílt terepen arra készteti az adott személyt, hogy fedelet készítsen a feje felé az elemektől való védekezés ellen. A munkavégzést azonban általában egy célirányos Szervezeti tevékenységi folyamatban szoktuk tanulmányozni. Célirányos azért, mert a munkát végző ember a tudatában is meghatározza azokat a részelemeket, amelyet a sikeres produktum elérése érdekében be akar tartani, meg akar valósítani. A tudatosság ennek érdekében van jelen a munkavégzésben. A



munkavégzés lényegét tekintve tehát egy-egy eleme annak a célkitűzésnek, amelynek végeredményeként egy sikeresnek mondható produktum jön létre. Azt is látni kell, hogy a munkavégzés egy-egy eleme folyamatosan egymásra épül és, mint ilyen már összességét tekintve foglalkozásként is meghatározható. A foglalkozás a társadalmi munkamegosztás eredményeként is létre jövő folyamat, amelynek eredményessége, annak függvényében határozható meg, hogy az egyes elemek kivitelezésében milyen mértékben érvényesül szaktudás, tapasztalat illetve motiváltság. A foglalkozás tehát a társadalmi munkamegosztás olyan alapegysége, ahol a feladatok és a feladatok végrehajtása összefüggenek egymással és valamilyen az adott tartalomhoz kapcsolódó eredményt hoznak létre. A foglalkozásokon belül tehát eredményét és megvalósulását tekintve elég szerteágazó munkavégzés valósul meg.

Cél: Ismerje a munkamegosztás leírásának elméleti alapjait.

Követelmény: Tudja a foglalkozási profilt bemutatni.

Foglalkozás/pálya

A foglalkozás és a pályatevékenység között elég sok hasonlóság fedezhető fel. A foglalkozásokról elmondtuk, hogy a munkamegosztási rendszer egy, esetleg néhány eleméhez kötődnek. A pályák inkább a társadalom oldaláról jelentenek differenciáló tényezőt. A pályák mögött társadalmi elvárások vannak, ami sok esetben úgy fogalmazható meg, hogy a pályák feltételek teljesítését tételezik fel. A pályák gyakorlásában, pl. jelentős szerepet kap a képzés. De nemcsak a képzés, hanem az a társadalmi elvárás is (pl. erkölcsi elvek), amit az egyén a pályagyakorlása során a társadalmi követelmények érzékelése útján sajátít el.

A fentiekből világosan következik, hogy a foglalkozások eredményes gyakorlása nem csak az ismereteket, hanem a foglalkozás során gyakorolt magatartási formák tudatosságát is jelenti. Éppen ezért a foglalkozások egy olyan értelmezési keretként is felfoghatók, amelybe illeszteni lehet a munkatevékenység különböző feltételeit a képességektől az objektív és szubjektív tényezők ismeretéig egy teljes követelmény rendszerben.

A munkatartalmak megismerése

A munkavégzés feltételeinek meghatározása együtt járt a munkamegosztás differenciálódásának tudatosságával. A munka racionalizálása már a XIX. végén, a XX. század elején az úgynevezett pszichotechnikai iskola egyik fontos felismerése volt. Különösen sokat lendített ezen a folyamaton az ipari, üzemi formában szerveződő munkavégzés megjelenése. Ebben voltak ellentmondásos elemek, pl. a jól ismert Taylor tevékenysége, aki a mikrostruktúrák figyelembe vételével osztotta fel a munkavégzés fázisait. Az akkor használt gyakorlat természetesen egy ma már nem elismert formája a munkaelemzésnek. Arra azonban kétségtelenül felhívta a figyelmet ez a megközelítés, hogy a munkavégzés során vannak jól megfogalmazható követelmények, amelyek minden munkavégzési folyamatban figyelembe veendők.

Elemzési szempontok

A történelmi folyamatosság figyelembe vételével a klasszikusan ismert munkaelemzési szempontokból indulunk ki.



A munkamozgás jellemzői

Minden munkavégzés valami fajta mozgási jellemzőkre vezethető vissza. Ez alól még az úgynevezett szellemi munkatevékenység sem különbözik. Talán arra kell elsősorban gondolni, hogy vannak egyszerű mozgást igénylő munkavégzés formák és vannak összetett mozgás igényű munkaformák.

A mozgások alaktanilag is megkülönböztethetőek itt például minden munkamozgásnak van finomsága, van iránya.

A mozgásnak van ritmusa, amely mint tudjuk jelentős eltérést mutat egyes munkavégzési tevékenységek között. Ebből a ritmusból megkülönböztetünk gyorsaságot, folyamatosságot. Ebbe például beletartozik a pszichés tempó feltárása és meghatározása.

A munka pontosságának megítélése több elemből tevődik össze. Az egyik ilyen például a munkamozgások összetettsége. Ez magában foglalja az egyes műveleti elemeket, azok számát, illetve a hozzájuk kapcsolódó koordinációs elemeket. A munkavégzésben egyre nagyobb helyet kap az eszköz használat, amely az egyszerű géptől a bonyolult berendezésig tart. Napjaink munkavégzésében meghatározó szerepet játszik például az infokommunikációs technikák alkalmazása, a személyi számítógéptől a bonyolult berendezések programozásáig.

A munkához kapcsolódó mozgás fejlődése

Itt érdemes egy rövid megjegyzést tenni a fejlődés gyorsuló iramának demonstrálása érdekében. Az elmúlt évszázadnak két-három generációja az informatikának legfeljebb az alapelemeit ismerhette meg. Napjaink új generációi az informatika elemeit és használatát már játékos formában ismerik meg. Azt talán túlzás állítani, hogy a gyermek hamarabb megtanul számítógépet kezelni, mint beszélni, de ha belegondolunk, ebbe a kicsit túlzó állításba érthetjük a lényeget. Tehát a munkavégzés jövendő évtizedeiben olyan mozgásossági kultúrával lehet számolni, ami az előző évtizedekben még alig volt elvárható.

A minden munkavégzés intellektuális elemeket tartalmaz, amelyek mozgásként is megjelenek. Ilyen mozgásos művelet lehet a számoknak, a mennyiségeknek a használata. De ide soroljuk még a szóbeli, verbális mozgást akár a beszédben való érvényesítést, akár ennek írásban való megjelenítését. A munkavégzés mozgásai térben zajlanak. A térbeli helyzet felismerése számos munkatevékenység követelménye, illetőleg az ennek való megfelelés eredményezheti a sikeres többletet, ami a jó eredményt produkálja. Bizonyos mértékig a mozgásokhoz kapcsolódik az élővilággal való munkavégzés, pl. állatok gondozása vagy akár az emberi kapcsolatok, pl. ápolás megvalósulása.

Az emberi munkavégzés nagy vonalakban a célok alapján is differenciálható. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a legtöbb munkavégzés hasznossági jellegű. Kétségtelen, hogy az ember munkatevékenységet többnyire



egy nagyon konkrét cél, a siker illetve az annak értékét szimbolizáló pénz megkeresése érdekében végez. Ez tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkavégzésben megjelenő effektív cél igen árnyalt, hiszen az önmagának való pénzkeresés mögött többletként éljük meg az adott munkatevékenységben megjelenő munkaörömöt, vagy teljesítmény motivációt.

Új elemként foghatjuk föl a munkamozgás differenciálásakor a művészi jellegű tevékenységét. A művészi jellegű tevékenység mögött nem szükségszerűen a mások által is elfogadott produktumot kell érteni, hanem elsősorban azt ami az adott egyén számára ad kielégülést (pl. valaki saját magának játszik egy hangszeren).

Külső-belső feltétel szerepe

A munkatevékenység feltételei és végrehajtásának módjai első megközelítésben külső és belső feltételekre bontható. A munkavégzés külső feltételei közé tartozik minden olyan elem, ahol a foglalkozási tevékenység túlnyomó részben megvalósul. A foglalkozások napjainkban jellemző környezeti feltétele általában a viszonylag jól védett, tehát a fizikai hatásokat semlegesítő olyan környezet, ahol a feltételek az eredményes munkavégzés ellátására vannak kialakítva. Ez a mikroklímától kezdve a világításon át a munkaeszközökig igen sok elemet foglal magában. Ebből tehát az következik, hogy a munka elemzésének kiindulásakor döntő kérdés, hogy az adott személy feladatait, milyen objektív feladatok között látja el. Ebbe természetesen az is beletartozik, amit már a modern világ alakított ki, mint követelményt, pl. légkondicionálás, munka közi szünet, védő felszerelés.

A belső feltételek a munkatevékenység szempontjából nehezebben meghatározhatóak. Belső feltételnek tekintjük az adott munkavégzés személyre gyakorolt hatását, tehát olyan tevékenységről van szó, amely szubjektív módon képes a munkát végző ember munkavégzését befolyásolni. Ilyen, pl. az unott monoton feltétel. Ami nem biztos, hogy mindenkinél egyformán jelenik meg. A szellemi inspirálás feltétele, ami esetleg a szociális feltételek függvényében is alakul. Az elhivatottság élményének megszerzése vagy éppen elvesztése az adott munkavégzés során. Ebben az esetben tehát igen fontos feltételnek lehet tekinteni az interperszonális feltételrendszert, mely minden esetben nagyon egyedi, de nem elhanyagolható.

Munkamozgás, illetve a munkatevékenység eredményességének feltételei

A munkavégzések egyik lehetséges értékelési szempontját röviden bonyolultsági foknak is nevezhetjük. A bonyolultság természetesen egy relatív fogalom, amely pl. változhat az adott egyén gyakorlatának függvényében, de akár abban is, hogy az adott munkavégzés milyen mértékben változott elsősorban az egyszerűsödés irányában. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a bonyolultság a munkavégzésben egy többletérték, hiszen a munka eredményességének egyik feltétele, hogy az adott személy számos elemet legyen képes átlátni, koordinálni. Ebben a folyamatban külön kategória a bonyolultságból eredő veszély felmérése, illetve kivédése.

Fizikai feltétel

A bonyolultság megfogalmazásakor már utaltunk arra, hogy minden munkavégzésnek vannak fizikai feltételei, illetve sajátos veszélyei. A legegyszerűbb fizikai feltételeket az éghajlat, ha úgy tetszik makro és mikro klíma-helyzetekből idézhetjük meg. A szabad levegőn nyitott természeti környezetben végzett tevékenység elemzése és strukturálása alapvető fontosságú, hiszen az itt érvényesül környezeti tényezők pozitív és negatív irányban is befolyásolhatják a munkatevékenységet. Hasonló a zárt munkahely, ahol a világítástól kezdve a zaj, a vibráción át por füst és toxikus anyagok jelenlétéig mindenféle negatívum érvényesülhet. Jól tudjuk, hogy napjaink egyik fontos törekvése a munkahely higiénés viszonyainak optimalizálása. Mégis pl. egy bánya, vagy egy közlekedési feltételrendszer mindig tartalmazhat kiszámíthatatlan veszélyeket.

Személyi tényezők

Összefoglalás

Az emberi személyiség azt a szintézist képviseli, amely az ember számos résztulajdonságának eredményeként összegeződik. Ennek éppen úgy vannak örökletes elemei (pl. vérmérséklet) mint tanult, illetve szociális részei. A vérmérsékleti elemek között a szabályozás a legfontosabb kritérium. A jól szabályozott indulatok-érzelmek számos foglalkozásban a sikeresség feltételei. A tanult elemek között olyan tulajdonságok vannak, mint például a fegyelmezettség, szabálytudat vagy a kritikai képesség, amelyet két irányban is kell meghatározni. Az egyik a kritikák gyakorlása, a másik talán még fontosabb feltétel, a kritika elfogadása, de még inkább elviselése. Az ember mindezeket részint tanulmányai során is elsajátíthatja, de legalább ilyen mértékben a szociális tanulás során ismerheti meg.

Ebbe az utóbbi körbe tartozik, hogy a munkatevékenység nem elhanyagolható elemzési szempontja annak



figyelembe vétele, hogy az adott személy mennyire képes közösségi hatásokat feldolgozni elviselni, illetve milyen mértékben rendelkezik véleményalkotó határozottsággal. Ugyanígy alapvető jelentőségű számos foglalkozásban a szociális érettség.

Feladatok

Mely jellemzők tartoznak a pálya/életpálya fogalomkörébe?

1. A felsorolt jellemzők melyik munkához kapcsolódó fogalom összetevői?

ritmus, pszichés tempó, irány

2. Válassza szét a munkatevékenység fizikai feltételeit, tényezőit!

a) éghajlat

b) figyelem

c) fantázia

d) természeti környezet

e) szociális érettség

f) zaj

g) vérmérséklet

h) por

i) munkahely higiénés viszonyai


2. fejezet - Pályák kialakulásának folyamataA pályák illetve foglalkozások az emberiség evolúciós illetve társadalom fejlődésével szoros kapcsolatban vannak. Az ember a munkavégzést már a történelem előtti korban megkezdte, hiszen a környezethez való alkalmazkodás mindig igényelt valamilyen célra törő tevékenységet. Ez a tevékenység idővel olyan sokoldalú tartalmakat foglalt magában, ami már a társadalmon belül is egyfajta differenciálódást eredményezett. Ez volt a munkamegosztás első megjelenése az emberiség történelmében. Később a történelmi elemzések kimondva kimondatlanul a munkamegosztás fejlettségéhez viszonyították a gazdasági társadalmi események alakulását.

1. 2.1 A munkamegosztási rendszer fejlődési tendenciáiA munkamegosztás az ember természetes reagálása arra a kihívásra, ami a környezethez való alkalmazkodás során, mint feladat megjelenik. Az emberiség a fejlődés legkorábbi fázisaiban is akkor volt sikeres, ha egyre differenciáltabb módon tudott azokhoz a jelenségekhez, tényekhez, eseményekhez igazodni, amit jó részben a természeti környezet kisebb részben a társadalmi környezet közvetített. A természeti környezet kihívásai között az egyik legfontosabb elem volt a megfelelő táplálék a megfelelő életfeltételek biztosítása. Bár a történelem előtti idők emberéről csak részleges ismereteink vannak mégis fel kell tételeznünk, hogy a sikeres ember azért tudta megoldani a nehézségeit, mert összefogott másokkal. Ezt az összefogást, csoportosulást tulajdonképpen a társadalom kialakulásnak is felfoghatjuk. Abban a pillanatban, amikor az ember a másik emberrel összefogva, valamilyen közös cél érdekében tevékenykedett, összeadódott a fizikai erő, összeadódtak a fizikai erő szabályozásához szükséges ismeretek és kiderült, hogy a megoldandó feladat sikeressége tekintetében az összességen belül az egyes egyedek eltérő teljesítményt, illetve ügyességet mutatnak fel. Nyilvánvaló, hogy az ügyesebb, hatékonyabb cselekvés előbb-utóbb arra utalt, hogy bizonyos munkavégzések, bizonyos feladatok alakításában érdemesebb az ahhoz értő egyedet foglalkoztatni. Ez a körülmény a tevékenységet gazdaságosabbá tette és ezen keresztül az egész közösség számára hasznos eredményt produkált. Az emberiség írott történelme, mint egy 6-7 ezer évre néz vissza. Ez az időszak is már arról tanúskodik, hogy az emberi társadalom egyre jobban rétegződött, egy részről megjelentek a társadalomban a vezetők, illetve a vezetéshez kötődő munkát végzők, másrészt túlnyomó többségben azok az egyedek, akik az effektív értékteremtő munkát végezték az adott korban, elsősorban az élelmiszer biztosításának feladatát.

Cél: Ismerje a munkamegosztási rendszerben érvényesülő tudományos törvényszerűségeket.

Követelmény: Tudjon készíteni elemzést a századfordulón megjelent pályák (két db) fejlődési folyamatáról.

Az előzmények áttekintése

Az emberi társadalom fejlődésében jól ismertek azok a legfontosabb lépések, amelyek a munkamegosztás feltételeit is befolyásolták. Ilyen lépésnek tekinthetjük azt a körülményt, amikor az ember a vándorló, nomád életmódot folytatta. Ez az időszak, amely több ezer éves periódusnak tekinthető alapvetően a természetben való ismeretket tartotta fontosnak, tehát érteni kellett a közvetlen környezetben meglévő természeti források (erdők, mezők, vizek) kihasználásához az állattenyésztés, illetve a gyűjtögetés terén. Ahogy az emberiség létszáma növekedett, úgy természetesnek volt mondható, az összeütközés a jobb élettér érdekében az egyes csoportok nemzetségek, törzsek között. Ez indította meg azoknak a háborúknak a sorát, amely az emberiség fejlődés történetében mindig determináló jelentőségű volt. A munkamegosztásban tehát megjelenik egy réteg, amelynek az elsődleges feladata a megszerzett javak megőrzése, illetve mások javainak a megszerzése. A harc egy olyan specifikus tevékenységként alakult ki, amely a munkamegosztás folyamatában kitűntetett helyet kapott (pl. Platón, aki az ideális állam megszervezésének, kialakításának tervezése során az uralkodó filozófus réteg mellé, vagy talán egy kicsit alá egy külön réteget a katonák, harcosok csoportját képzelte, akit a többi társadalmi rétegnek kell mintegy eltartani.

A társadalmi együttélés szerveződése

A társadalom fejlődése mindig szoros kapcsolatban állt azoknak az eszközöknek a fejlettségével, amelyeket az ember az értékteremtés érdekében alkalmazott. Az egyik ilyen elsődleges eszköz volt a szerszám, elsősorban a


Pályák kialakulásának folyamata

fém szerszám létrejötte. A szerszámok egy újfajta alkalmazkodási formát, a letelepülést, az állandó lakhelyet biztosították és ezen keresztül a földművelés a nagyobb biztonságot adó élelmiszertermelést. Az élelmiszertermelés, elsősorban a gabonafélék hasznosítása, lehetővé tette a társadalom létbiztonságának fejlődését. Ez a létbiztonság más összefüggésben is jelentős, hiszen az emberiség létszáma jelentős növekedésnek indul, ami a társadalom további strukturálódását vonta maga után. Megjelennek az első nagyobb lakott települések, városok, ahol a társadalmi együttműködés intenzivitása már a gondolat tudatos kiművelését az értelmiségi tevékenység megjelenését biztosítja. Az emberiség létszámnövekedése kialakítja azokat a nemzeteket, államformákat, tehát szervezett emberi együttműködést, ami az érdekérvényesítés újfajta eszközeként is megjelenik. Az így kialakult szerveződésekben döntő fontosságú volt a relatív stabilitás biztosítása. A relatív stabilitást az uralkodó réteg igyekezett a maga számára biztosítani, hiszen a javak, amiket a földművelés, az állattenyésztés, majd az ezek következményeként kialakult kereskedelem csak akkor hasznosulhattak, ha ezek stabil feltételek között mozogtak.

Ez az időszak hozza létre azt a sajátos feudális rendszert, ahol az alá, fölé rendelődés gazdag szövete biztosítja a szervezettség számos előnyét. A feudális világ egyre több igényt tudott megfogalmazni, hiszen az ember társadalmi tapasztalatai azt a körülményt erősítették meg, hogy például a királyi hatalomhoz nem csak erő kell, hanem olyan látszat is, ami ezt a hatalmat megkérdőjelezhetetlenné teszi. Ha ma visszanézünk a történelem nagy uralkodóinak életkörülményeire az általuk létrehozott építményekre, tárgyakra, és főleg eszmékre, akkor láthatjuk, hogy itt már olyan kifinomult mesterségbeli tudást tapasztalhatunk, ami a munkamegosztási rendszer fejlődését, illetve fejlettségét ékesen bizonyítja.

A feudális világ bár rendkívüli produktumokat hozott létre, gondoljunk pl. európai katedrálisok, várak, paloták, egyéb létesítmények nagy számára, mégis csak korlátozott számban tudta a munkamegosztás differenciáltságát növelni. Ennek oka a merev társadalom szerkezet volt. A feudális társadalomnak a kialakult hierarchiája csak kevesek számára tette lehetővé, hogy a korlátokat átlépjék.

A munkamegosztás egyik korlátozó következménye volt az is, hogy a szükségletek megteremtése érdekében a mindenkori társadalmak igen nagy aránya fáradozott anélkül, hogy a javakban megfelelően részesült volna. A létrehozott értékek élvezői a társadalomnak egy kis hányadát jelentették. Az is megállapítható, hogy a vallás sajátos hatása következtében, (protestantizmus), bizonyos mértékig az általános ismeretek, pl. írás, olvasás következtében egyre többen vélték úgy, hogy a meglévő társadalmi rendszer, ezen belül a meglévő munkamegosztás igazságtalan, ezen változtatni kell.

A már említett vallásokkal megjelennek a vallásháborúk, ahol igen gyakran a szociális egyenlősség elveit hangoztatják. Ezt követően a XVIII. században már a polgári forradalmak (Anglia) jelzik a rendszer elavultságát. A nagy változást a francia forradalom eredményezte, ahol lényegében alakul át a társadalom értékrendje, az ismert jelszó „szabadság, egyenlőség, testvériség” érvényesítésének szándékával.

Bár a francia forradalmat megelőzte az úgynevezett ipari forradalom, mégis a kettő együtt tette lehetővé a munkamegosztási rendszer döntő változásának reményét. Az ipari forradalom annyiban járult hozzá, ehhez a társadalmi célkitűzéshez, hogy újfajta munkafeltételek, munkavégzési formák lehetőségét hozta létre. A lehetőség az energia koncentráció következtében alakult ki. A gőzgép, amely elsőként szolgált példát a koncentrált energia hasznosítására, olyan új lehetőséget teremtett, amely megváltoztatta a munkavégzés hatékonyságát. A korábbi manufakturális tevékenység rövid időn belül átadta a helyét a gépek által biztosított új munkafeltételeknek és az új produktumoknak. Ez az új munkafeltételi rendszer újfajta gondolkodást, újfajta társadalmi berendezkedést, újfajta munkamegosztási rendszert követelt, illetve alakított ki.

Az ipari forradalom hatása a munkamegosztásra

A munkamegosztási rendszer fejlődése a XIX. században szinte beláthatatlan mértékben differenciálódott. Ennek az árnyaltságnak voltak olyan előfeltételei, amelyek biztosítása a fejlődés elengedhetetlen feltételeiként jelentek meg. Ezen feltételek egyik legfontosabb eleme, az iskola szerepének megváltozása volt. A XIX. század közepének megváltozása a modern államok sem tartották szükségesnek a társadalom valamennyi tagjára nézve elérhető iskolai képzés megszervezését. A korábbi időszakban az iskolai képzés többnyire arisztokratikus kiváltság volt ez nem azt jelenti, hogy az arisztokrácia tagjai vettek benn részt, hanem sokkal inkább azt, hogy csak kiváló képességű ezen képességeit demonstrálni tudó fiatalemberek számára nyílt lehetőség a képzésre.

A képzés lényegében az egyház keretében zajlott és csak kevesek számára volt elérhető. A XIX. század közepétől a modern államok, így pl. hazánk is törekedtek az oktatás, illetve a népiskola szervezetének fejlesztésére. Ez azt jelentette, hogy a XIX. század végére, ha nem is szűnt meg a de a fejlettebb államokban jelentősen csökkent az analfabétizmus. Az elemi ismeretekben való tájékozódás alapvető érdeke volt a gyorsan



fejlődő kapitalista gazdaság munkaadói rétegének. Könnyen ki lehetett számítani, hogy jelentős értéket a gyorsan fejlődő gyáriparban vagy az egyre iparszerűbben működő mezőgazdaságban, csak a gépeket kezelni tudó, a produktumot megfelelő módon megbecsülő munkavállalók képesek teremteni.

Munkamegosztás a modern államokban

A modern társadalomban a munkamegosztás újfajta lehetőségei, távlatai jelentek meg. Az ipari forradalom által létre hozott nagyüzemi termelés és gazdálkodás, technikai fejlettség lehetővé tette, hogy a társadalom munkaképes egyedei közül egyre kisebb arány vegyen részt a közvetlen fizikai értelemben vett értékteremtő munkában. Ez a megváltozott lehetőség tehát a gépeknek az embert pótló szerepe társadalmi feszültségek forrása is lett. ismeretes pl. az angliai gépromboló mozgalom, amely a munkanélküliséget, a gépek által termelt nagy mennyiségű produktum következményének vélte. A XX. században mindenképpen szembe kellett nézni, azzal a jelenséggel, amely a munkamegosztási rendszer változásának valódi kihívása, hogy az emberi társadalom mit kezdhet a feleslegesnek tűnő munkaerővel. Ez a körülmény erősítette meg azt az igényt, hogy a társadalmak jóléti szintjének egy fontos feladata a különböző szolgáltatások megszervezése. Ennek az új feladatkörnek kiemelkedő szerepet kell elfoglalnia a munkaerőpiacon. A szolgáltatás, mint tudjuk egy olyan tevékenység, amelyben munkavégzés jelenik meg és amely végeredményben nagyon differenciált módon tudja a társadalmi igényeket kielégíteni. A szolgáltatást igen szélesen lehet értelmezni nem csak az életünket közvetlenül befolyásoló, pl utazás, lakhatás megoldásaihoz kapcsolódnak szolgáltatások, hanem a mindennapi életünk minőségét is befolyásoló tényezőket is ide soroljuk. Ilyenek pl. az egészségügyi, szociális, vagy akár a biztonságunkat vagy állampolgári jogainkat biztosító szolgáltatások. A modern társadalom embere számára evidencia hogy biztosított, pl. az iskolázottság lehetőségének különböző szintje, vagy az életpálya illetve munkaválasztás segítése. Tanácsadással vagy más jellegű irányítással Ez az a fajta szemléletváltozást is magával vonja, ami lényegében a munkavégzéshez kötődő tudattartalmakat is megváltoztatja.

A XIX. század emberének a munkavégzéshez alap élményként kapcsolódik a fáradtság, a fizikai megterhelés. Napjainkban a munkavégzés természetesen szellemi vagy akár fizikai fáradtsággal is járhat, de az egyik alapvető célkitűzés mégis az emberi munka olyan fajta humanizálása, amiben jelentős szerepet kaphat az öröm a jó értelemben vett feszültség, tehát a pozitív érzelmek. A humanizált munkavégzés a munkamegosztási rendszerben azt az esélyt is keresi, hogy a munkavégzés egy pozitív élményt adó tevékenységet eredményezzen. Ez nem jelenti azt, hogy a munkavégzés valami fajta szórakoztató élethelyzetté alakuljon, de örömforrásként funkcionálhat.

Összefoglalás

Összefoglalva a munkamegosztási rendszer bonyolultsága éppen az elmúlt évtizedek strukturális törekvéseinek eredményeként (foglalkozások osztályozása) egyre inkább belátható, előrelátható elemeket tartalmaz. Ez nem jelenti azt, hogy minden személy, (fiatal), aki a munkamegosztási rendszerbe bekapcsolódik át tudja látni esélyeit, lehetőségeit, de arra mindenképpen van remény, hogy megfelelően tájékozott, az adott területen szakemberként pl. tanácsadó releváns információkat tud közvetíteni az illető szakmai életútjának tervezéséhez.

Feladatok

1. Mik az analfabétizmus csökkenésének okai?

2. Melyek azok a pályák, foglalkozások, amelyek nem tartoznak a fejlődésnek indult felsorolt területekhez!

Közlekedési pályák: Új pályagőzgép lehetővé tette a mozdonyvezetővasúti közlekedés fejlődését. fűtő pályamunkás kalauz lovászKereskedelmi pályák Új pályaNagymértékű azonos felvásárlótermény/állat előállítása, kubikusmelynek értékesítéséhez kocsisönálló szakma társul rakodómunkás tehenész



2. 2.2. A társadalmi gazdasági fejlődés és a munkamegosztás kapcsolata hazánkbanAmikor a nemzetgazdaság feltételeiről beszélünk akkor szükségszerűen a magyar legújabb kori történelem tényeit ebből következő trendjeit kell alapul vennünk, ahhoz, hogy a munkamegosztás általános tendenciáit és sajátosságait értelmezni tudjuk. A magyar társadalom Európában egy sajátos fejlődési ívet produkált az elmúlt 1,5 évszázadban. A XIX. század végén a magyar királyság, mint az osztrák-magyar monarchia része egy nagyvonalú gazdaságfejlődést produkált, amelyet csak részben követett társadalmi fejlődés, a világháborúk, amelyekbe Magyarország lényegében bele sodródott, a magyar nemzetgazdaságra negatív hatással volt. Hasonlóan problematikus helyzetet teremtettek azok a társadalmi rendszerváltozások, amelyek Magyarország kétszer is megélt a XX. században. Mindezek tehát indokolják, hogy a munkamegosztási rendszer változásait magyar szemmel is kíséreljük meg áttekinteni.

Cél: Tájékozott legyen az elmúlt időszakban megjelent új munkaterületek kialakulásának okairól.

Követelmény: Be tudja mutatni a gazdasági előnyök és a művészeti foglalkozások kapcsolatát.

Történeti előzmények

Magyarország polgári fejlődésének lendületet adhatott volna ha az 1848-as szabadságharc sikeresen teljesíti céljait. Mint tudjuk ez nemcsak Magyarországon, egész Európába elbukott. Azt is tudjuk, hogy annak ellenére, hogy a szabadságharc nem hozott sikert, eredményt azért hozott, hiszen megerősödött Magyarországon az a polgári tudat, ami végső soron elindította nemcsak a társadalom fejlődését, hanem az azzal szorosan együttműködésben lévő gazdasági változást is. 48 nélkül valószínű nem lett volna 1867-ben kiegyezés. ’48 világosabbá tette azokat a célokat, hogy mit akar Magyarország, a magyar társadalom. Deák Ferenc, aki a kiegyezés szellemi atyja volt nagyon világosan látta, hogy Magyarország intellektuális kapacitását kell növelni és ebből következően gazdasági fejlődését kell előremozdítani a modern kapitalista kor igényeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy Deák Ferenc pl. fontosnak tartotta a magyar tőke felhalmozást, a bankrendszer kiépítését. A megalakult új kormány hangsúlyt fektetett a közoktatás, a szakképzés fejlesztésére. A munkamegosztási rendszer alakulása szempontjából igen sokat jelentett, hogy 1877-től bevezetik az elemi iskolai képzést, ahol közös államilag felügyelt tanterv alapján tanítanak. Ebbe a tantervben figyelemmel voltak arra, hogy a kor igényeinek megfelelően megjelenjenek azok az ismeretek, amelyek a modern munkamegosztásban nélkülözhetetlen eszközök (gépek) használatához szükséges ismereteket megalapozták. A természettudományos ismeretek új távlatokat nyitottak és mind a gazdasági mind az ipari termeléshez olyan alapokat szolgáltattak, ami a minőségi munkavégzés esélyét tette lehetővé.

Szakképzés kialakulása

A kialakított szakképzési törvény világosan megkülönböztette azokat a szakcsoportokat, amelyek képzése a munkamegosztási rendszer fontos elemei voltak. Ezek a képzési területek, az építőipar, az asztalos és esztergályos, az építő és műlakatos, a bádogos és rézműves, a gépészet, kárpitos arany és ezüstműves. A felsorolt szakterületek igen részletes tematikával rendelkeztek, tehát akik szakképesítést szereztek azok számára lehetővé tette, nemcsak a hazai munkamegosztási rendszerbe való bekapcsolódást, hanem Európai szinttű helytállást is.

A millenniumi évek

Az XIX. század utolsó évtizedeiben a tudatos magyar gazdaságpolitika lehetővé tette, hogy egy jelentős gazdasági fejlődés induljon meg. Ennek voltak kitűntetett elemei, pl. ilyenek voltak az infrastrukturális fejlesztések, a vasút, úthálózat, és postai fejlesztések. Az országban pl. számos állandó híd épült Budapesten a Lánchíd mellett a Margit híd, illetve a vasúti híd biztosított új kapcsolatot az ország két fele között. Hasonló új fejlesztések valósultak meg más vidéki városokban is. Ebben az időszakban nagy Magyarországban gondolkodunk, éppen ezért a ma talán nem mindig érthető út és vasúthálózati struktúra, vagy a főváros túlzott méretei, hiszen lényegesen nagyobb lakosságszámú és területű ország számára lettek elképzelve, és tervezték meg azokat. Az ipari fejlesztés során meg kell említenünk a ma is jelentősnek mondható nehéz ipari építményeket. Miskolc, Ózd vagy a budapesti gyárakat. A határainkon kívül is, pl. a szlovák, román ipari létesítmények számos esetben, ebben az időben alapozódtak meg (Kassa, Petrozsény).

A malomipar, mint a mezőgazdasági ipar egyik húzó ágazata volt jelen, ami a cukor, élelmiszeripar egyéb területeit is befolyásolta. Ezek az iparágak európai mértékűek voltak, amennyiben a balkán gabona feldolgozási



szükségletét is a magyarországi malmok fedezték, ezt különösen a Duna, mint természetes vízi út szolgálta ki hajóparkjával. Mindez, mint ipari fejlődés a munkamegosztási rendszert is pozitívan befolyásolta, Szakmák százai honosodnak meg. A magyar gazdaság munkaerőigénye meghaladta a hazai lehetőségeket. Ekkor települtek be a környező országból, elsősorban Csehországból, Ausztriából képzett szakemberek, akiknek leszármazottai a mai napig hazánk polgárai.

Még ezekben az évtizedekben sorra alakulnak Magyarországon felsőoktatási intézmények, amelyek orvost mérnököt, pedagógust, közgazdászt bocsátanak ki, mint megbecsült szakembereket. Ezt a szellemi fejlődést mutatják be azok az elméleti és gyakorlati szakemberek, pl. Romer Flóris, Kvassay Jenő, Mathias János. A XIX. XX század fordulója más szempontból is ösztönző hatással volt a magyar gazdaságra és ezen belül a munkamegosztás fejlődésére. 1886-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás milleneumát. Ennek tiszteletére az országban azóta is megcsodálható monumentális építkezések indultak meg Budapesten és vidéken (Parlament, Vajdahunyad Vára, Múzeumok).

A XX. század első fele

A társadalmi fejlődés az 1914-es világháború megindulásával jelentős törést szenvedett. A háború elsősorban a maga ember veszteségével, gazdasági, társadalmi krízisek sorát állította elő. A háború által kikényszerített megoldások a hiányok állandó jelenléte a gazdaságban és a mindennapi életben visszavetette a munkavégzés normális lehetőségeit és kereteit. Ekkor inkább a munkamegosztási rendszer csökkenő tendenciáit lehet mutatni. A háború, mint ismert vereséggel végződött, aminek súlyos következményei az úgynevezett trianoni békediktátumban öltöttek testet. Ennek valóságos következménye az volt, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom elvesztette a korábbi Magyarország kétharmadát és a megmaradt területeken lényegében alig maradt olyan fejlett ipari struktúra, ahol a magas szintű szaktudás érvényesülhetett volna. Nem véletlen hogy ez egy óriási népvándorlást eredményezett, hiszen számos magyar nemzetiségű polgár elhagyta az úgynevezett utódállamokat és Magyarországra özönlött. Magyarországon viszont igen sokan Amerikába vagy a világ más országaiba való kivándorlást választották a jobb megélhetés érdekében. Ez a folyamat egy gazdasági összeomlással fejeződött be, aminek jelképe volt a magas infláció és ennek következtében a teljes elszegényedés.

A két világháború közötti magyar társadalmi fejlődés szinte a semmiből indulva számos pozitív eredményt tudott felmutatni. Viszonylag rövid időn belül sikerült a gazdaságot talpra állítani, aminek egyik jelképe volt a 20-as évek közepére megjelenő új pénz a pengő. Ezt egy lassú társadalmi rendszerváltozás is követte. Megindult az ipar különösen a hagyományos területekre építve termékeit, így a mezőgazdaságra, textiliparra. Új terület a bauxit bányászat és az alumíniumipar. Külön ki kell emelni a kor egyik leginkább meghatározó személyiségeként Klebersberg Kúnó-t aki mint vallási és közoktatás miniszter soha nem látott méretekben építetett oktatási intézményeket, a falusi, tanyasi iskolától kezdve a gimnáziumokon át a felső oktatásintézményig. Kimutatható, hogy soha azóta a magyar történelemben nem volt ilyen hatékony iskolarendszer fejlesztés. Ennek meglett az eredménye, mert ismét megjelentek a magyar feltalálók, a magyar Nobel-díjasok, tehát olya szellemi kiválóságok akik jelentősen emelték a magyar gazdaság eredményességét (Déry, Bláthy, Zippernovszki, Csonka, Bay, Kandó, Szentgyörgyi). A magyar gazdaság 1938-ra ismét jelentős fejlődést produkált meghaladva az 1914 előtti eredményeket is. Sajnos erről a konjunktúráról csak utólag lehet megállapítani, hogy ez a nagy veszedelmet megelőző vihar előtti csend volt.

Az 1939-ben kitört második világháborúba Magyarország ismét belesodródott és ismét tragikus következménnyel kellett szembenézni. Ez a tragikus következmény, ha lehet még súlyosabb volt mint az I. világháború vége. Elsősorban azért volt megrázó, mert Magyarország is a harcok színhelyévé vált. Ezekben a harcokban, amelyek a földön és a levegőben egyaránt folytak tönkrement a magyar infrastruktúra, magyar városok, falvak százai rombolódtak le, Budapestet is beleértve. Számos esetben pótolhatatlan károkat szenvedve. Mindez a magyar gazdaságot ismét tönkretette. Ily módon szinte törvényszerűen következett be az a jelenség, hogy ismét sok tízezren elhagyták Magyarországot. Az 1945 utáni időszak a munkamegosztás szempontjából szintén egy ellentmondásos időszaka hazánknak.

A második világháború utáni időszak

1945 után az egyik legnagyobb társadalmi probléma volt a szovjet megszállás és azon belül egy újfajta Magyarországon, alig ismert társadalmi rendváltozás. Bár 1919 benn egy rövid 5 hónapos időszakra a magyar társadalom kapott némi ízelítőt a szocialista rendszer hatásaiból (Kun Béla) ez az újfajta szovjetrendszer váratlanul és szinte lebénulva érte az országot. 1948-ban megtörtént az úgynevezett fordulat, amely egy szélsőséges diktatúra kezdetét jelentette. Ebben a folyamatban, bár látszólag társadalmi igazságtétel vezette a döntéshozókat, rengeteg tragédia történt és anarchikus állapot jellemezte az országot. A gazdaságban bevezetett



tervezés, át nem gondolt helyzeteket teremtett, pl. a Magyarországtól alapvetően idegen nehézipar kialakításának erőltetésében. Ha mindezt a munkamegosztási rendszerhez kötjük, akkor elmondható, hogy kényszerűség jellemzi a munkamegosztási folyamatot.

A rendszer szakember hiánnyal küszködik és bevezeti az úgynevezett gyorstalpaló képzéseket. A munkamegosztási rendszerben nagyobb hangsúlyt kap a „szakképzetlenség” ennek minden következményével. Érthető, hogy a magyar társadalom 1956-ban fordul szembe ezzel a dilettáns voluntarista társadalomszervezéssel.

Ez már napjaink kora, hiszen 1956 bár elbukott, hasonlóan a korábbi magyar szabadság mozgalmakhoz eredményt mégis hozott. Igaz hogy ismét 300 ezer ember hagyja el az országot, csökken emellett az amúgy is kevés szakképzett ember száma, mégis a rendszer illetve a hatalom birtokosait átgondolásra késztette. Ennek egyik kézzel fogható eredménye volt, hogy megjelenik Magyarországon a munkamegosztási rendszer szabályozásának igényeként a pályaválasztási tanácsadás vagy talán inkább irányítás lehetőségének megteremtése.

Az úgynevezett szocializmus időszakában a munkamegosztási rendszerben is megjelentek a rendszer ideológiai torzulásainak következményei. Pl. egyfajta foglalkozásként, szakmaként jelölik a pártapparátus különböző pontjain feladatot ellátó funkcionáriusokat. Számos foglalkozás kötve volt a rendszer működéséhez, elsősorban az ellenőrzés, a szabadság jogok korlátozása területén. Mindez azonban azért arra is lehetőséget adott, hogy megjelenjenek az új szakmák, mint pl. a számítástechnika, biotechnológia, amely jelezte a munkamegosztási struktúra változási irányait.

A rendszerváltozás korszaka

Az 1990-es úgynevezett rendszerváltozás legfontosabb tanulsága az, hogy Magyarországon visszaállt a munkaerőpiac, mint szabályzó tényező, ahol a munkavégzéshez kötődő szakismeret újra piaci értékként jelent meg a társadalomban. Világos hogy ez a változási tendencia nem az egyik évről a másikra hozott megnyugvást, hanem még ma is tart ennek a változásnak néhány figyelemre méltó jelensége, pl. a korábban igen gyakran és népszerűen vállalt vasipari szakmák hiánya (esztergályos, marós, hegesztő). Ezek az úgynevezett hiányszakmává alakultak, mert a korábbi évtizedek rossz munkafeltételei elriasztották az utánpótlást. A piacgazdaságban azok a szakmák válnak népszerűvé, amelyek korábban a szocializmusban a társadalmi munkamegosztásból kiestek. Ilyenek pl. a különböző bankszakmák (bróker), a különböző ügynevezett menedzser szakmák és mindazok a területek, amelyek a szolgáltatáshoz kapcsolódóan jelentek meg.

Összefoglalás

A munkamegosztás változások jellemzően tükrözi azokat a folyamatokat, melyeket a mindennapok során az itt élő nemzedékek tagjai megéltek. A munkamegosztási rendszer struktúrájának alakulása egyfajta lát lelete lehet a társadalom mentálhigiénés egészségének. A társadalomban a hiány is, de a többlet is nyugtalanító. A hiány a szakmák iránt igényt növeli és ezen keresztül, ha az igény nem valósul meg akkor esetenként nem megfelelő pótmegoldásokat tesz lehetővé (kontár tevékenység). A többlet viszont egy másik aggasztó jelenség alapja lehet a munkanélküliség riasztó képét vetítheti előre. Minden esetben tehát a valódi megoldás: a kiegyensúlyozott munkaerőpiac, ahol a kereslet-kínálat vastörvényei szabályozzák a munkamegosztásba beilleszkedni kívánókat. (Az adminisztratív szabályozás csak a leszakadó rétegek támogatásában fogadható el.)

Feladatok

1. A kiegyezés mit követel a magyar társadalomtól?

2. Mi a magyarázata a malomipar jelentős fejlődésének a millenniumi években?

3. Milyen alkotások fűződnek a millenniumhoz?


3. fejezet - A pályák osztályzásának jelentőségeTekintettel arra, hogy a munkavégzés folyamatában tapasztalhatunk állandó és változó feltételeket, követelményeket szükség van egy olyan állandónak tekinthető kategorizálásra, amely segítségével különbségeket és azonosságokat lehet az egyes munka feladatok során kimutatni. Erre a kategorizáló tevékenységre a munkavégzés elemzésekor azért van szükség, mert ha akár a képzés akár a munkavégzés egyéb jellemzői (fizikai nehézség, munkaidő, fáradás) között akarunk egyfajta áttekintést végezni akkor egységesítésre, szabványosításra kell törekedni. Ennek a kategorizálási munkának néhány alapelvet mindenképpen figyelembe kell venni.

A következőkben ezeket mutatjuk be.

• Minden feladat, minden munkafolyamat mentális és fizikai tevékenykedések kombinációját foglalja magában. Épp ezért minden feladat meg kell jelöljön egy megoldást, illetve egy megoldási folyamatot.

• A feladatok természetüknél fogva valamilyen személyi vagy anyagi jellegű konzekvenciát hordoznak ezért a feladat során jól érthetően ki kell mutatni, hogy mire terjed ki, adott esetben tárgyat, vagy személyi jelleget kell meghatározni.

• Minden munkafeladat megoldásához szükség van segédeszközökre. Ezek a segédeszközök egyaránt lehetnek tárgyi jellegűek, illetve olyan eszmei jellegű eszközök, mint pl. szakkönyv.

• Minden feladat besorolódik egy téri rendszerbe, amely megadja a feladat alap jellegét, pl. irodai munka. Minden feladat egy idődimenzióba helyezendő, amely bontható rész időkre illetve egyfajta globális időmeghatározásra.

• A feladatok elemzése tehát úgyis minősíthető, mint egyfajta pályaosztályozás. A pályaosztályozásra azért van szükség, mert a pályákon különböző kritériumok fogalmazódnak meg a sikeres teljesítés érdekében. A kritériumok önmagukban is tovább differenciálást igényelnek, pl. külön lehet említeni az objektív feltételeket, illetve a munkát végző eltérő feltételeit (pl. iskolai végzettség).

1. 3.1 Osztályozási eljárások és a személyiségjellemzők kapcsolatának bemutatásaEgységesítési törekvések az osztályozás érdekében már viszonylag korán, a modernek mondható munkamegosztási feltételrendszerek kialakulása során megjelentek. Ezeket az osztályozási szempontokat többféle cél érdekében kívánták hasznosítani. Az egyik leggyakrabban említett célkitűzés az alkalmasság követelményeinek rendszerbe állítása volt. Az világossá vált már a pszichotechnikai ismeretek alkalmazása során is, hogy az alkalmassági követelmények egységes szemlélete mindenképpen előnyös lenne a munkaerőpiac két legfontosabb szereplője szempontjából mind a munkaadók és mind a munkavállalók érdekei alapján.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az osztályozás célja szerint más-más szempont a kiválasztás alapja. A célok között lehet képesség differenciákat feltüntetni, lehet teljesítményt figyelembe venni. Mindenképpen a leghasznosabb megítélés az adott tevékenységhez kötődő sikeres, illetve sikertelen munkavállalók szerinti megkülönböztetés. Természetesen ez is magában hordoz ellentmondásokat, hiszen a sikerességet nagyon sok módon lehet megítélni. Így ez is fontos szemponttá vált, hogy a viszonylag egyszerű megítéléseket is megkíséreljük fogalmilag, értelmezésben egyértelművé tenni.

Cél: Ismerje fel az osztályozási rendszerek közötti különbséget.

Követelmény: Képes legyen behelyezni két választott pályát a Roe illetve Super osztályozási rendszerébe.

Az osztályozás módszere


A pályák osztályzásának jelentősége

Az osztályozás egyik leggyakrabban használt megközelítése, ha módszere, a célszerűen kialakított kérdőív. Ezek közül az egyik legismertebb a McCormic által kimunkált pozíció analízis kérdőív (PAK, 1969). Ez a kérdőív azért említésre méltó, mert számos későbbi megközelítés alapjának tekinthető a PAK rendszere.

A munka osztályozásának alapvető feltételei a következők:

1. Döntés, kommunikáció, társadalmi felelősségek.

2. Tanult tevékenységek.

3. Fizikai tevékenységek és hozzájuk tartozó környezeti feltételek.

4. Általános műszaki, technikai felszereltség, járművekhez kapcsolódó feltételek.

5. Információ feldolgozás.

Az így kapott eredmények további értelmezésére van szükség. Elsősorban egy kategória rendszert kell megfogalmazni, amely a foglalkozási tevékenységeket veszi alapul. Így például az információ feldolgozásra (5.) vonatkozó munkaelemzési adatok dimenziói az alábbiak lehetnek:

1. Teljesítések, munkaanyagok vizuális felfogása.

2. Felfogó (perceptív) szempontok megjelenítése, interpretációja.

3. A munkát végző emberek információja (információs feltételei).

4. A munkavégzéstől távolabbi források, lehetőségek, eredmények vizuális felfogása.

5. A fizikai feltételek ismeretéből származó információk, értékelések.

6. A környezeti feltételekre vonatkozó ismeretek.

7. A munkavégzéshez kapcsolódó testmozgás és testtartás ismerete.

További kiegészítő szempontokat is lehet érvényesíteni a kérdőív felhasználása során. Érdekes lehet, hogy az egyes munkaelemek megvalósulásakor vannak e megfigyelhető személyiségtulajdonságok vagy karakterjegyek. Az így végzett elemzés lehetővé teszi egyfajta profil kidolgozását, ami egy alkalmassági szempont rendszert is jelenthet. Nyilvánvaló, hogy az elemzések során mód nyílik a pszichés és fizikai alkalmassági követelmények meghatározására. Ez azt is jelenti, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó, vagy annak következtében megnyilvánuló magatartás a már korábban felsorolt adatok mentén rendszerezhető.

Akár a PAK-ra gondolunk, akár más megközelítésre a követelmények meghatározása során döntő jelentősége van a munkavégzési tapasztalanak, tehát a verifikációt olyan szakemberekre kell bízni, akik munkatapasztalattal rendelkeznek az adott területen.

Gyakorlatorientált megközelítés

A foglalkozások osztályozása nem csak elméleti igényeket kell kiszolgáljon, hanem fontos szerepe van a munkaerő-piaci elemzésekben vagy akár az irányításban. Ennek fontosságára számos gyakorlati példa utal. Az egyik legismertebb mai napig is használt és igen nagy hagyományokra is visszatekintő foglalkozási rendszer DOT (Dictionary of Occupational Titles). Ez a struktúra, imponáló méreteivel – 21741 foglalkozást osztályoz – világelső, de nyilvánvalóan reprezentálja azt a hatalmas és differenciált munkaerőpiacot is amit az Egyesült Államok képvisel a világgazdaságban. A DOT által használt osztályozási rendszer egy jól kialakított sémára épül. Ennek alapján megnevezik a szóban forgó foglalkozást, amihez egy 6 jegyű kód társul, amelyben minden számjegy valamilyen tartalmi jellegzetességet hordoz. Majd leírja a tevékenységekhez kapcsolódó legfontosabb produktumot, az azokat előállító gépeket, szerszámokat. A munkafolyamatban szükséges további eszközöket is meghatározza (pl. tervrajz). Leírja a kivitelezés különböző fázisait, illetve a foglalkozáshoz kapcsolódó, azzal rokon résztevékenységeket. A fejlett ipari országok, beleértve hazánkat is, kialakította nemzeti osztályozási rendszerét. A rendszerváltozás után a magyar foglalkozási rendszer a FEOR 1993 hasonló követelmények alapján igyekezett megfogalmazni az egyes foglalkozásokhoz kapcsolódó formai és tartalmi követelményeket.



Mint már korábban említettük a foglalkozások köre állandó változásban van. Ezért a legtöbb foglalkozási osztályozási rendszert igyekeznek karban tartani (Lásd bővebben 4. fejezet). A karbantartás egyik fontos feladata, hogy mindig pontos adatok álljanak rendelkezésre arról, hogy adott munka során mit csinál a személy, milyen a jellemző munkavégzés helye, hol végzi a munkát, a képzettségi követelmények és kvalifikációk változását is fel kell tüntetni. Hasonlóan fontos – bár nem közvetlenül a foglalkozás tartalmi kérdéseihez kapcsolódik – információ az elhelyezkedési lehetőségek áttekintése, a várható kereseti feltételek, a mindenkori aktuális munkafeltételek, illetve a tanulási lehetőségek, továbbképzés megismertetése.

Érdeklődés szerepe az osztályozásban

A munkavégzés osztályozását az elmúlt évtizedekben többféle módon közelítették meg. Az úgynevezett pályakutatások régi törekvése, hogy összefüggést mutassanak ki az érdeklődési körök és pl. a pályaválasztás között. Hasonlóan fontosnak tartották a pályacsoportok kialakítását, amely a résztevékenységek alapján tett arra kísérletet, hogy jellemző struktúrákat határozzon meg. Más rendszereknél a gazdasági ágazatok közötti kapcsolat volt egyfajta rendező elv. Gyakori megközelítés az úgynevezett követelmény szempontok kimunkálása és az ezekben szubjektív megítélés alapján történő differenciálás. A fentiek alapján néhány ma is érvényben lévő a pályakutatási eredményt illetve részterületeik körében érvényes osztályozást kell áttekinteni.

A Holland-féle osztályozási eljárás

Holland szerint a munkaválasztást, pályaválasztást erősen befolyásolják a személyes indítékok ezek közül is kiemelkedő szerepet szán az ismeretek, és képességek megjelölésének. A pályák Holland szerint meghatározott életmódot is előre vetítenek, amelyek egy várható környezetnek való megfelelést fogalmaznak meg, mint célt. Talán annyi megerősítést láthatunk a gyakorlatból, hogy például egy állatorvosnak más környezeti feltételt kell elképzelni vidéken, mint pl. nagyvárosi rendelőben.

Holland az osztályozási eljárásában kiemelt szerepet szán az úgynevezett foglalkozási sztereotípiáknak. Ezek számos pszichológiai és szociológiai kritériumot jeleznek, ami a foglalkozás sikeres megvalósításának feltétele. Pl. az agresszivitás, mint alap tulajdonság számos foglalkozási területen pozitív pályakiélési lehetőséget biztosít (hentes, ügyész, sebész, szerződéses katona, rendőr). Ezt a következtetést abból vonta le, hogy számos foglalkozási csoport tagjainak személyiségfejlődése és fejlődés története azonos gyökereket és célkitűzéseket mutatott.

Ann Roe osztályozási rendszere

A mai napig is igen népszerű Ann Roe kétdimenziós osztályozási rendszere. A Roe által kidolgozott foglalkozási osztályozás kétdimenziós táblázatba építhető.

Az első dimenziót 8 csoportra osztotta. Ezek felsorolásszerűen az alábbiak:

1. Szolgáltatás más személyek szükségleteinek és kívánságainak kielégítése.

2. Üzleti kapcsolat, olyan üzleti kapcsolatok, amelyek közvetlenül, szemtől szemben bonyolódnak.

3. Szervezés: vezetési, irányítási és szervezési feladatok.

4. Technológia: olyan tevékenységek, amelyek termeléssel, a tárolással és az áruk szállításával kapcsolatosak.

5. Szabadban történő: olyan tevékenységek, amelyek a mező-, és erdőgazdaság a halászat és a bányászat területére vonatkoznak.

6. Tudomány: olyan tevékenységek, amelyek a tudomány és kutatás területén folynak.

7. Általános kultúra: olyan tevékenységek, amelyek a kultúr javak megteremtésével, megőrzésével és tovább adásával foglalkoznak.

8. Művészet és szórakoztatás: művészi tevékenységek, amelyek különleges alkotó, illetve interpretatív képességeket igényelnek.

A második dimenzió a képzettség szintjeit rögzíti, amelyek kapcsolatban állnak az intelligencia, a neveltség szintjével. Ezek például a döntés hozás szintje, tehát első kategóriában a professzionális illetve felső vezetők majd ezt követően az alacsonyabb foglalkozási feltételekként megjelenő képzettségi szintek. A legutolsó a



szakképzetlenek kategóriája.

Super osztályozási rendszere

Az egyik legismertebb nemzetközi foglalkozási kézikönyv alapjául szolgáló – osztályozási rendszert D. Super dolgozta ki. Super, a gyakorlat igényeiből indult ki és lényegében az ipar osztályozási felosztását használta fel. Ennek megfelelően a következő kategóriákat alakítottak ki:

a) mező-, és erdőgazdaság, b) bányászat, c) építőipar, d) iparszerű gyártás, e) kereskedelem (kis és nagy méretekben egyaránt), f) pénzügyek, g) banki és közigazgatási szféra, h) szállítás, i) szolgáltatás, j) hatósági feladatok kormányzati és önkormányzati szinten.

Super véleménye szerint az általa kialakított séma esetében elkerülhető a foglalkozásokkal kapcsolatos empirikus vizsgálatok elvégzése. Nézete szerint abból kell kiindulni, hogy a foglalkoztatások megkülönböztethetőek tartalmuk szerint. Ebbe természetesen a tevékenység jellege és a hozzá kapcsolódó tevékenységek köre is beleértendő. Nagy jelentőséget tulajdonít a foglalkozások kategorizálásánál a szükséges képzettség meghatározására, különösen a gyakorlati felhasználás területén. Szerinte a mai modern világban a foglalkozások bár jelentős mértékben differenciálódnak és elkülönülnek de mégis egyre több az olyan alapelem, ami az egyes foglalkozásokban összehasonlítható, illetve azonos, pl. a számítástechnikai feltételek igénybevétele számos foglalkozásban jelen van ma, még akkor is, ha esetenként eltérő tartalmakat kell az információs technikákkal használni.

Napjaink szociális érzékenysége a társadalom széles köreiben új nézőpontokat alakít ki. Elsősorban a munkaerőpiacon részt vevő munkavállalókra vonatkozóan. Éppen ezért külön területe a foglalkozás-elemzésnek és az ehhez kapcsolódó osztályozásnak azoknak a hiányoknak a rendszerezése, amit a fogyatékkal élő munkavállalók esetében kell, illetve lehet alkalmazni. Ehhez kapcsolódóan is többféle rendszert munkáltak ki ahol ehhez hasonlóan az eddig megismert szempontokhoz a különböző feltételek elkülönítése az elsődleges cél. Így pl. a fizikai követelmények sorában meg kell határozni az adott személy habitusát (gyenge, erős, alacsony, magas) erőteljességét. A megváltozott munkaképességű emberek esetében fokozott figyelmet kell fordítani azokra az állapotot befolyásoló tényezőkre, mint pl. a végtagok, az érzékszervek minősége, a beszéd érthetősége, esetleg az értelmi képességek csökkent működése.

Összefoglalás

Az osztályozási rendszerek, amelyek a foglalkozásokkal kapcsolatban kialakultak számos hiányossággal bírnak. Ez következik abból, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági feltételek új meg új a foglalkozásokhoz kapcsolódó magatartási vagy mentális, szociális követelményt fogalmaznak meg. Az osztályozási szempontok között az alkalmasság differenciálódására kell törekedni. Az közismert tény, hogy a mindennapi gyakorlatban, sokkal biztosabban megállapítható egy adott foglalkozásban a negatív értékelés. Talán az a helyes megállapítás, hogy könnyebb az alkalmatlanságot felismerni, mint az alkalmasság mértékét. Ugyanakkor nem lehet kétségünk afelől, hogy a negatív tehát kirekesztő megoldások nem lehetnek céljai egy humánus, szociálisan érzékeny társadalomnak. Az alkalmasságot vagy alkalmatlanságot szükséges kapcsolni a fejlesztéssel, amiben a személyiség fejlesztésen keresztül maga a munkavégzés elemzés is, helyet kap. Ez alapvető feladata a tanácsadással, képzéssel foglalkozó szakembereknek.

Feladatok

1. Mi a pályák osztályozásának alapja?

2. PAK minek a rövidítése?

3. Az alábbi jellemzők melyik osztályozási eljáráshoz tartoznak?



személyes indítékok, életmód, környezethez való alkalmazkodás, foglalkozási sztereotípia

4. Ismertesse a Roe, illetve Super felosztásának jellemzőit a banki ügyintéző foglalkozásra vonatkozóan!

2. 3.2 A munkához kapcsolódó érdeklődés meghatározó jelentőségeMindenfajta emberi tevékenység csak akkor képzelhető el sikeresnek, ha azt valamiféle cél megfogalmazódása támogatja. Ha munkavégzésről, foglalkozási tevékenységről beszélünk akkor az emberre jellemző cselekvéseket értjük ez alatt.

A pszichológia már igen korán, tehát szinte a pszichológia tudományával egyidejűleg, mintegy 150 éve kitüntetett helyet biztosít az érdeklődésnek.

A történelem számos példával igazolja, hogy érdeklődés nélkül nem fedezték volna fel földünk ismeretlen tájait, nem találtunk volna fel alapvető, életünket meghatározó javakat. Az embert az érdeklődés vezeti távolabbi célok felé, sőt bizonyos mértékig az érdeklődés biztosítja azt a folyamatosságot, amelyet az ember mindennapjaiban megél. Természetes az, hogy az érdeklődés nagyon sok féle módon jelenik meg az ember életében.

Lehet az érdeklődés fizikai, biológiai tartalmú, ami lényegét tekintve, arra szorítkozik, hogy a mindennapi életben helytálljunk, de tulajdonképpen, amikor a foglalkozás és munkával kapcsolódik össze az érdeklődés ennél továbbvisz bennünket. Nem vitatható, hogy az emberi munkavégzés, a foglalkozás keresése és megtalálása mögött kiemelt szerepet kap a mindenkori érdeklődés. A gyermek már igen zsenge korában megmutatja, kinyilvánítja, hogy bizonyos dolgok iránt érdeklődik, kíváncsi bizonyos dolgokat birtokolni szeretne és bizonyos dolgokért képes erőfeszítéseket tenni.

Cél: Fogadja el az érdeklődés meghatározó jelentőségét a pálya művelésében.

Követelmény: Ismerje az érdeklődés és tevékenység viszonyára vonatkozó interjúkérdéseket.

Érdeklődés jellemzése

Az érdeklődés más összefüggésben érdekérvényesítés. A érdekérvényesítés lényegében azt jelenti, hogy olyan feltételek birtokába akarok kerülni, amely biztosítja számomra a megfelelő élethelyzetet. A megfeleltség alatt ebben az esetben egyaránt értjük a biológiai egyensúlyt és szellemi igényt és annak kielégülését. amely aktuálisan is, de hosszabb távon is képes örömet okozni. Ez az öröm élmény serkent bennünket arra az érdeklődésen keresztül, hogy újra, meg újra élvezzük az egyensúlyt.

Az érdeklődés ugyanakkor eltérő intenzitással befolyásolja életünket, ha arra gondolunk, hogy a legtisztább érdeklődési formák lényegében a gyermekkorban jelennek meg, akkor azt is láthatjuk, hogy az ember életének előrehaladtával az érdeklődés néha veszít abból a lendületet adó erőből, ami korábban esetleg sok akadályon átsegítette a személyiséget.

Az érdeklődésnek a talán egyik legfontosabb eleme, hogy energiát biztosít valamilyen új dolog megismeréséhez. Ez az energia szoros összefüggésben van az emberi személyiség más tulajdonságaival, ezek közül is kiemelkedik az akarat. Tudjuk, hogy az akarat nélkül nem nagyon lehet akadályokat legyőzni vagy éppen felülemelkedni a fáradtságon. Az érdeklődés és akarat együttes hatása az emberi tevékenységben magasra értékelt kategória. Azért magasra értékelt, mert az akarat és érdeklődés vezérelte cselekvés az ember megbízhatóságát dokumentálja. A megbízható, pontos ember fegyelmezettségével megnyugtatóan kiszámítható magatartást tanúsít. A foglalkozások, szakmák gyakorlásában ezért kap az érdeklődés kiemelt szerepet.

Az ember a munkavégzésével, – amelynek sikeressége nagymértékben az érdeklődés eredménye –, saját énképét is befolyásolja. Az önérték-tudat mindig keresi azokat a pontokat, ahol további impulzusokat kaphat az érdeklődés irányának fenntartására. Nem véletlen, hogy az ember különböző életkori fázisaiban az érdeklődés szempontjából eltérő magatartást mutat.

Az érdeklődés fejlődés-lélektani aspektusa

Nagy László (1922) számos az érdeklődéssel foglalkozó munkájában rámutatott, hogy az érdeklődés igen korán, a kisgyermekkorban, már kialakul. Ez az érdeklődés még játékos, de egyfajta munkavégzéshez kapcsolódó



magatartást rögzít. A fejlődés későbbi fázisaiban már az érdeklődés változatosságában benne van az út keresés igénye. A fantázia, amit az esetek nagy részében a szocializációs környezet befolyásol párhuzamosan fejlődik az iskolában megszerzett ismeretekkel. Ez az a kor, amelyben állandóan új meg új felfedezendő tevékenységek szerepelnek, ahol önmaguk kipróbálása az egyik legfontosabb célkitűzés. Ebben az időszakban a gyors váltások a szükségesek, amiben nagy felelőssége van annak a környezetnek, amely az ember számára a célkitűzések értékét fogalmazza meg. Szerencsés esetben ezek az értékek az ember munkavégzésével, a hozzájuk kapcsolódó feltételek teljesítésével kapcsolódnak össze. Bár igaz, hogy a fejlődő személyiség még kevésbé tudatosan keresi a számára esetleg később majd fontos érdeklődési pontokat mégis látnivaló, hogy a fejlődés természetszerűen magával hoz egy olyan elemet, amelyben a vágyak, az álmok körvonalazódnak és már konkrét célként jelennek meg. Ezek a vágyak érdeklődési tartalommá bővülhetnek (szerencsés esetben). Ehhez a személy előbb-utóbb felfedezi a saját tulajdonságait, képesség értékeit, tehát mindazokat a tulajdonságokat, amelyek egy foglalkozás megvalósításában fontosak.

A foglalkozások megismerése, esetleges rendszerezése szempontjából a különböző szakmai irányelvek nagy jelentőséget tulajdonítanak az érdeklődési irányoknak. Az újabb számítógéppel is támogatott érdeklődést feltáró módszerek pl. Choices 5 érdeklődési irány mentén fogalmazza meg a tevékenységek típusait (1993).

Ez az 5 irány:

• a szociális,

• az irányító,

• a módszeres,

• a tárgyias,

• és az újító.

A foglalkozásokat, ha elkezdjük egymástól megkülönböztetni, akkor az ismertetett 5 érdeklődési irány variációk lehetőségét biztosítja. Megjelennek az erősebb vagy gyengébb intenzitású irányok. A rangsor alapján jellemzőbb érdeklődési irány kiindulópontot jelenthet a tanácsadásban. Choices számítógépes rendszert ma már felváltotta más internetes alapú tájékozódási lehetőség (pl. az epalya.hu vagy az eletpalya.hu), de az érdeklődéstípusok elterjedtek a tanácsadási gyakorlatban.

Érdeklődéstípusok jelentősége

Szociális érdeklődéstípus

A szociális tartalom különös jelentőséget kap napjaink társadalmában. Anélkül, hogy itt túlságosan részletekbe menő összefüggéseket vennénk figyelembe, nem nehéz megállapítani, hogy a szociális érdeklődés, az emberiség jelen társadalmi feltételei között kiemelkedően fontos. Ezt azok a tények is alátámasztják, amelyeket a mindennapok során tapasztalunk. pl. nemzetközi mértékű katasztrófák, világméretű éhínség, járványok, társadalmi katasztrófák (háború). Ehhez még hozzájárul egy másik tény, az életkorral együtt rohamosan emelkedik a problémák száma. A szociális kérdések, mint érdeklődési terület továbbra is előtérben marad. Ezen a területen kialakult problémák megoldása vagy kudarca teszi lehetővé siker különböző szintjeinek megélését. Ez egy fiatalember számára az élet kezdeti szakaszában alapvető célnak tekinthető. A szociális érdeklődés fogalomba szakmák sokaságát lehet kapcsolni.

Irányító érdeklődéstípus

Az irányító érdeklődés az egyfajta magatartást is megvalósít, másfelől olyan jellegű tevékenységet foglal magában, amiben helyet kell kapjon a megnövekedett felelősség tudat, az előre látó gondolkodás, a gyors és hatékony döntés. Mindezek a tulajdonságok minden korban tekintélyt biztosítottak, minden társadalom elismerte, a jó irányítókat és minden társadalom megszenvedte, ha az irányítók nem azokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek, mint, amit fentebb megfogalmaztunk. Az irányítás felelőssége igen bonyolult, hiszen (néhány ritka kivételtől eltekintve) az ember nem születik irányítónak/vezetőnek. Az emberek többnyire egyfajta elkötelezettséggel, elhivatottsággal képesek csak megvalósítani ezt a szerepet. Éppen ezért ezek mögött is jelen kell lennie az érdeklődésnek, mint hajtóerőnek, mely szerencsés esetben társadalmi problémák megoldására, igazságosság érvényesítésére, toleráns magatartásra vonatkozik. Ezen tulajdonságok alapjaiban megjelenhetnek viszonylag fiatal korban, mégis felnőtt korban fejlődnek ki.



A módszeres érdeklődéstípus

A módszeres érdeklődési kör fogalmában van a lényeg, olyan fajta érdeklődés, amely lépésről-lépésre képes megvalósítani céljait. A módszeresség egyfajta önmegtartóztatást, fegyelmet tartalmaz egy olyan önkontrollt, amely nem hagyja elcsábítani magát a kialakított erkölcsi vagy érdeklődési struktúra biztos útjából. Természetesen, mint ahogy a már említett két érdeklődési jellemző is lehet pozitív tartalmú itt is mind a két lehetőség nyitva áll. A megvalósítás tipikus módja a feladatok megoldásában jelentkező szisztematikusság valamint a szabálykövető magatartás.

Tárgyias érdeklődéstípus

A tárgyias érdeklődési kör a foglalkozások igen nagy számánál dominánsnak tekinthető. A tárgyias érdeklődésű ember megfelelően azokban a materiális feltételekben keresi és találja meg az őt éltető energiát, ami a mindennapjainkat körül veszi. Az ipart végző emberek, legyenek azok bármilyen szakma képviselői, szinte mind tárgyias érdeklődésűek, pl. egy vízcsap megvalósítása, minden mentális tartalmától függetlenül mégis csak egy tárgyias tevékenység, aminek az a feltétele, hogy az adott vízcső és a hozzátartozó elemek rendeltetésszerűen működjenek. A tárgyias érdeklődésben fontos feltételnek lehet tekinteni az innovatív szándékot, mert a világ folyamatos fejlődést és változást mutat az a benne minket körülvevő tárgyak. Ha ez így van akkor a tárgyias érdeklődésű ember számára elvileg szinte kötelezően ott van az újdonságot kereső feszültség izgalma.

Újító érdeklődéstípus

Az elméleti érdeklődés bizonyos mértékig a tárgyias ellentéte, de semmiképpen sem, úgy hogy az egyik kizárja a másikat. Az elméletiség az esetek nagy részében a szemlélődő embert jelképezi. A szemlélődő gondolkodó az összefüggést kereső ember tipikus érdeklődési formája. Ezzel az érdeklődési formával már olyan kicsit szélsőséges magatartási formák is összebékülnek, mint pl. az aszociális magatartás. Tudjuk, hogy a jó tudós az nem szükségszerűen társaságkedvelő ember, sőt az esetek nagy részében a magányt, a rezerváltságot kedveli. Ez nem jelenti azt, hogy embergyűlölő lenne, egyetlen kérése van, a világhoz hagyják őt dolgozni. Az elméletiség tehát igen nagy szélsőségekben jelenhet meg, mint érdeklődési forma. Korántsem kell egy elméleti érdeklődésű embernek szobatudósnak lenni, lehet igen sok hasznos praktikus gondolat megfogalmazója lehet pl. kiváló oktató, tehát elég széles perspektívája van az ezen körben működő embernek.

Összefoglalás

Az érdeklődésről megállapíthatjuk, hogy mint az embernek személyiségének meghatározó tulajdonság talán éppen ezért jelentős mértékben kapcsolódhat a munkamegosztási rendszerben érvényesülő foglalkozásokhoz, munkavégzéshez. Éppen ezért tágabb összefüggésben, az érdeklődés, mind differenciáltabb megismerése számos területen hasznosítható, legyen az munkavégzés, pályaválasztás vagy éppen munkatanítás.

Feladatok

1. mely tartalmak érvényesek az érdeklődésre, mint személyiségjellemzőre?

2. Írja le a lehetséges érdeklődés kombinációkat a bemutatott 5 érdeklődés típus alapján! Egy kombinációba csak két érdeklődés típus szerepeljen!

3. A szociális irányító típushoz írjon néhány jellemző tulajdonságot!


4. fejezet - A magyar osztályozási rendszerekTémánkhoz kapcsolódva a tanácsadói tevékenység szempontjából két területet emelhetünk ki az ismeretek halmazából. Az első a pályák osztályozási szempontjainak megismerése. Az osztályozási rendszerek megismerése elméleti és konkrét haszonnal is jár. Az elméleti gazdagodást az osztályozási lehetőségek sokféleségének áttekintése adja, amely arra sarkalhatja a tanácsadót, hogy minél jobban és részletesebben törekedjék a pálya és a munka világának megismerésére. A konkrét hasznot a hazai osztályozási rendszerekben való eligazodás jelenti, mert a tanácsadói tevékenységhez tartozik a korrekt információnyújtás. A felvételi lapok kitöltésétől a munkakör megpályázásán keresztül számtalan olyan tevékenységhez kérhet támogatást a tanácskérő, amelyhez szükségesek ezek az ismeretek.

A második terület a foglalkozási profil tartalma. A foglalkozási profilok adják azokat az információkat a pályákról, amelyek alapul szolgálhatnak a pálya kiválasztásához. A tanácsadásban a foglalkozási profilok elkészítésének feladatától a felhasználóbarát pályaismertető technikákon keresztül szükség van a tartalmai elemek ismeretére. A foglalkozás leírások tartalmi szempontjai adják lényegében azokat a kapaszkodókat, amelyek sok esetben, mint követelmény jelennek meg a tanácskérővel szemben. Ha a tanácsadásban ezekre a speciális szempontokra a tanácsadó ráirányítja a figyelmet, segít a tanácskérőnek a megfelelő pálya/munka kiválasztás folyamatában. Áttekintésünkben e két terület rövid bemutatására vállalkozunk.

1. 4.1 Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR)Napjainkban a társadalmi és gazdasági folyamatok elemzéséhez nélkülözhetetlenek a munkatevékenységek objektív definiálásához szükséges osztályozások és fogalmak egységes rendszere, mely nemcsak a közös nyelvet biztosítja, hanem az adatok összehasonlítását, elemzését is lehetővé teszik, nem csupán nemzeti, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ilyen struktúra a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) is, amely a statisztikai célú felhasználáson túl – többek között – a munkaügyi személyzeti nyilvántartásokban, a munkaközvetítésben, a munka-pálya tanácsadásban, valamint a szakképzési rendszerben, és a társadalombiztosításban is használatos.

A foglalkozási osztályozási rendszer (a továbbiakban: FEOR-08) alapelveiben, felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-08 (International Standard Classification of Occupations – Foglalkozások Egységes Nemzetközi Osztályozási Rendszere). rendszerét, amelynek egyik fő célja, hogy modellként szolgáljon a nemzeti foglalkozási osztályozások kialakításához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ISCO-08 helyettesítheti a nemzeti foglalkozási osztályozásokat, hiszen az egyes országok foglalkozási osztályozásai csak a nemzeti munkaerőpiac szerkezetét tükrözhetik.

Cél: Legyen képes a FEOR kódokban eligazodni.

Követelmény: Tudjon egy főcsoportból 1 jellemző foglalkozást kiválasztani és ahhoz rokon szakmákat gyűjteni.

A magyar foglalkozási osztályozási rendszer a FEOR-08 kialakítása

Hazánkban már az 1970-es évek elején igényként merült fel egy egységes, többoldalú alkalmazásra szolgáló foglalkozási jegyzék megalkotása. Végül hosszas előkészület után 1975-ben vezették be a FEOR-t, mely alapelveiben 1993-ig változatlan maradt.

A FEOR bevezetésének nagy előnye volt, hogy nemcsak a munkaügyi szakemberek, hanem a szélesebb közvélemény számára is ismertté tette a foglalkozással kapcsolatos fogalmakat, valamint egységesebbé tette a munkaügyi, statisztikai és igazgatási célra szolgáló nyilvántartásokat, adatszolgáltatásokat.

A rendszerváltozáskor a megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok miatt egyre sürgetőbbé vált, hogy a magyar foglalkozási osztályozási rendszer jobban igazodjon a változásokhoz és a nemzetközi foglalkozási osztályozásokhoz. Több éves előkészület után a korszerűsített rendszer, vagyis a FEOR-93 – széles


A magyar osztályozási rendszerek

körű szakmai tárcaközi egyeztetés, tesztelés után – 1993. január 1-jén lépett érvénybe. Minthogy egy viszonylag új foglalkozási osztályozási rendszer bevezetéséről volt szó, rövid időn belül (3-4 évente) többször is felülvizsgálták. A felülvizsgálatok során azonban alapvető változtatásokra nem került sor: néhány új foglalkozást nevesítettek, illetve soroltak át az egyik főcsoportból a másikba.

A FEOR-93 legutóbbi felülvizsgálata egy hosszabb, kb. hároméves folyamat volt, melynek eredményeképpen – szakmai egyeztetés, tesztelés után – 2010. áprilisában jelent meg az új FEOR (FEOR-08) KSH elnöki közlemény formájában és 2011. január 1. napján lépett hatályba.

(A nemzetközi és hazai foglalkozási nómenklatúrák felülvizsgálata között hosszabb időszak, akár húsz év is eltelhet. A számozás általában az adott felülvizsgálat befejezésének évét jelöli. A magyar FEOR számozása igazodik a nemzetközi foglalkozási nómenklatúra, az ISCO-08 felülvizsgálat befejezésének évéhez, ezért lett a magyar foglalkozási nómenklatúra elnevezése FEOR-08.)

A FEOR-08 alkalmazásának főbb jellemzői, szerkezeti felépítése, a foglalkozások besorolásának főbb szempontjai

A foglalkozási rendszer főbb jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

• négy számjegyes decimális rendszer;

• tekintetbe veszi, hogy a piacgazdaságban a felhasználók köre a korábbinál sokkal bővebb, differenciáltabb, ezért lényegében a vállalható minimumot, a "közös nevezőt" alkotja;

• a rendszer jellege nyitott, vagyis lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók az ötödik, hatodik stb. számhelyen a saját igényeiknek megfelelő további bontásokkal egészítsék ki.

A négy számjegyes decimális rendszeren belül az első számhely a foglalkozási főcsoportot, a második a foglalkozási csoportot, a harmadik a foglalkozási alcsoportot, a negyedik pedig magát a foglalkozást jelenti. A FEOR a következő foglalkozási főcsoportokat tartalmazza:

1. Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők.

2. Egyetemi, főiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások.

3. Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások.

4. Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozások.

5. Szolgáltatás jellegű foglalkozások.

6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások.

7. Ipari és építőipari foglalkozások.

8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők.

9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások.

10. Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásai.

Az 1-4. főcsoport döntően szellemi, az 5-9. főcsoport fizikai jellegű tevékenységeket tartalmaz. (A 0. főcsoport ilyen szempontból vegyes jellegű, de a második számjegy módot nyújt az elválasztásra.)

A FEOR-08 decimális szerkezeti felépítéséből következik, hogy nyitott, a felhasználók által tovább bővíthető foglalkozási nómenklatúra, így a felhasználóknak lehetőségük van saját nyilvántartási rendszerük tökéletesítésére, áttekinthetőbbé tételére.

A foglalkozások besorolásának főbb szempontjai

Foglalkozás tartalma, készség (képzettség) szint

„A „foglalkozás” azon munkák, feladatok, tevékenységek összessége, amelyeket nagymértékű hasonlóság



jellemez. A foglalkozás meghatározásakor a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalma számít, emellett lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje.

A „készség-(képzettség-)szint” a foglalkozás során végrehajtott összetett feladatok, feladatsorok és kötelességek összessége. A készség-(képzettség-)szint megállapításakor figyelembe lehet venni az iskolai (formális) végzettséget, de hasonlóképpen számít a munkahelyi képzés és/vagy a foglalkozáshoz kapcsolódó tapasztalatok mértéke is. A készség-(képzettség-)szint legfontosabb meghatározója az egyes foglalkozásoknál végrehajtott munkatevékenységek természete, bonyolultsági foka. Néhány esetben a megfelelő munkatapasztalat és hosszabb munkahelyi képzés helyettesítheti, illetve kiegészítheti a formális oktatást.” (FEOR-08. Módszertani útmutató. KSH, 2010.)

A FEOR-08 – a FEOR-93-hoz hasonlóan – négy készség-(képzettség-) szintet határoz meg, melyek segítenek tisztázni azokat a határokat, amikor az iskolarendszerű oktatási követelmények nem pontosan tudják lefedni a készségszinteket. Az egyes szintek a következők:

A FEOR-08 foglalkozási főcsoportjainak készség (képzettség) szintjei (Forrás: FEOR-08 Módszertani útmutató)



Tulajdonforma, foglalkozási viszony

A foglalkozást, a munkahelyi tevékenység tartalmát a tulajdonformától és a foglalkozási viszonytól függetlenül kell vizsgálni. A besorolás szempontjából tehát közömbös, hogy a keresőtevékenységet folytató személy munkáját, mint alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, társasági tag vagy önálló státusban stb. végzi.

Döntéshozatali önállósági fok

A foglalkozások elhatárolásánál a képzettség mellett a döntéshozatali önállóság fokának a vizsgálata is szükséges. Az adott tevékenység mozzanatai másképpen illeszkednek össze, ha ezt a tevékenységet fokozott önállósággal végzik, a tevékenységet végző maga állapíthatja meg a sorrendet, illetve dönti el a cselekvési irányokat, mint akkor, ha az adott tevékenység főbb részletei előre elhatározottak, és a tevékenységet folytatónak a munka szervezésére nincs ráhatása, nincs önálló cselekvési lehetősége. E szempont jelentősége különösen ott érzékelhető, ahol az egyes foglalkozási főcsoportokba tartozó tevékenységek mechanikus elválasztása a képzettségi ismérvek alapján nem mindig oldható meg egyértelműen. A FEOR-08 esetében különösen a 2. és 3. főcsoport, valamint a 7. és 8. főcsoport között adódhatnak a döntési lehetőség, a felelősség mértéke alapján elbírálható besorolási problémák.

A FEOR-08 foglalkozási főcsoportjainak tartalmi ismertetése

1. főcsoport – Gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozókA FEOR-08 koncepciója arra épül, hogy a vezetői foglalkozások egy főcsoportba (az elsőbe) tartoznak. Feladataik közé tartozik az állami törvényhozás, az igazgatás, az igazságszolgáltatás, az érdekképviseleti szervek, a gazdasági társaságok és egyéb szervezetek, illetve azok szervezeti egységei átfogó tevékenységei tervezésének, irányításának, összehangolásának és értékelésének végzése, kidolgozása és átdolgozása; koordinálása.



2. főcsoport – Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője a meglévő ismeretek bővülése, a tudományos elméletek kialakítása, gyakorlatban történő alkalmazása, elemző és kutató tevékenység végzése, operatív módszerek kidolgozása a történeti és társadalomtudományok területén, egy vagy több tudományterület elméleti és gyakorlati ismereteinek különböző szinteken történő oktatása, tanítása, különféle műszaki, gazdasági, üzleti, jogi, szociális és egészségügyi szolgáltatás nyújtása, művészeti, kulturális tevékenység végzése és egyéb felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő feladatok ellátása.

3. főcsoport – Egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melynek jellemzője a tudományos elméletek gyakorlatban történő alkalmazásának, az elemző és kutató tevékenység és operatív módszereinek kidolgozásának támogatása a természet- és társadalomtudományok területén, különféle műszaki, gazdasági üzleti, jogi, szociális és egészségügyi szolgáltatás technikai jellegű nyújtása, művészeti, kulturális tevékenység nyújtása és az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő feladatok ellátása.

4. főcsoport – Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője a pénzkezelési műveletekkel, utazásszervezéssel, információkéréssel kapcsolatos információk nyilvántartása, szervezése, tárolása, kiszámítása és visszakeresése, illetve a felsorolt tevékenységekkel kapcsolatos különféle irodai feladatok ellátása, gyors- és gépírás, szövegszerkesztés és egyéb irodai gépek kezelése, számítógépes adatbevitel végzése; titkári feladatok ellátása; készletekre, termelésre és szállításra, személy- és teherszállításra vonatkozó adatok nyilvántartása; könyvtári irodai feladatok ellátása; dokumentumok iktatása; postai szolgáltatások nyújtása; anyagok nyomtatásra történő előkészítése és ellenőrzése; pénzkezelési műveletek; utazásszervezéssel kapcsolatos tevékenységek végzése; az ügyfelek által kért információk, és időpontok egyeztetése; telefonközpont kezelése.

5. főcsoport – Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője az utazással kapcsolatos szolgáltatások szervezése és biztosítása; háztartás vezetése; ételek és italok készítése és felszolgálása; betegek, gyermekek és idősek gondozása, ápolása, fodrászati, szépségápolási szolgáltatások végezése; temetési, biztonsági, személyi és vagyonvédelmi szolgáltatások nyújtása; áruk értékesítése.

6. főcsoport – Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője a szántóföldi növények, fák és cserjék termesztése és betakarítása, vadon termő gyümölcsök és növények gyűjtése, állatok tenyésztése, gondozása vagy vadászata; erdőműveléssel, – megóvással és – kitermeléssel kapcsolatos feladatok ellátása; halak tenyésztése vagy halászata, a termékek tárolása, illetve a termékekkel kapcsolatos bizonyos alapvető feldolgozó tevékenység ellátása; a termékeknek a felvásárlók felé, vagy közvetlenül a piacokon történő értékesítése.

7. főcsoport – Ipari és építőipari foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melynek jellemzője épületek és egyéb szerkezetek építése, karbantartása és javítása. Kapcsolódik a fémek öntése, hegesztése és alakítása; nehéz fémszerkezetek, csigasorok és kapcsolódó berendezések felszerelése és építése. A gépek, szerszámok, berendezések és egyéb fémszerkezetek készítése; különféle szerszámgépek beállítása a kezelő személyzet számára, illetve kezelése; ipari gépek, többek között motorok és járművek, valamint elektromos és elektronikus műszerek és egyéb berendezések szerelése, karbantartása és javítása. Precíziós műszerek, ékszerek, háztartási és egyéb nemesfém cikkek, fazekas-, üveg- és hasonló termékek, kézműipari termékek készítése; nyomtatási munkák végzése; élelmiszerek és fából, textilből, bőrből és hasonló anyagokból készült cikkek előállítása és feldolgozása.

8. főcsoport– Gépkezelők, összeszerelők, járművezetőkEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője, hogy a munkához elsősorban az ipari gépek és berendezések, illetve a kezelt és felügyelt berendezések gyakorlott ismerete szükséges. Gyakran fontos, hogy lépést tudjanak tartani a gépi műveletek sebességével és a műszaki újításokkal a gépek és berendezések terén.

Ennek megfelelően feladataik közé tartozik a különféle helyhez kötött gépek és berendezések üzembe helyezése, kezelése és ellenőrzése; a hibák felismerése; a szükséges intézkedések megtétele, azok elhárítása; a késztermékek hibáinak felismerése, a műszaki leírás tartalmi megfeleltetése, a berendezések



karbantartása, javítása és tisztítása.

9. főcsoport – Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásokEz a főcsoport olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek jellemzője szállodák, irodák és egyéb épületek tisztítása, karbantartása, kezelése; konyhai kisegítő feladatok és egyszerű ételkészítési feladatok ellátása; levelek, csomagok és rakomány kezelése, raktározása; elárusító automaták feltöltése és ürítése, vagy mérőórák leolvasása; szemét összegyűjtése és válogatása; különféle egyszerű mezőgazdasági, halászati, vadászati vagy vadbefogási feladatok ellátása; bányászattal, építőiparral és gyári termeléssel kapcsolatos egyszerű feladatok ellátása.

10. főcsoport – Fegyveres szervek foglalkozásaiEbbe a főcsoportba tartoznak a fegyveres szervek (Magyar Honvédség) azon tagjai, akik a FEOR-08 1–9. főcsoportjaiba be nem sorolható tevékenységet végeznek. A fegyveres szervek többi tagját a tényleges tevékenységüknek megfelelő foglalkozásokba kell sorolni (pl. orvos, mérnök, technikus, gépkocsivezető, szakács).

A foglalkozások tartalmi leírásának szerkezete, alapelvei

A FEOR-08 értelmezését az adott foglalkozások tartalmi leírásai segítik a besorolásokat. Ezek a tartalmi leírások tájékoztatást adnak az egyes foglalkozások belső tartalmáról, az adott tevékenységek lényeges elemeiről.

Fontos szerepük, hogy segítik elhatárolni a hasonló tevékenységeket, bemutatják azokat a jellemző munkafeladatokat, amelyek az egyes tevékenységeket, foglalkozásokat jellemzik.

A foglalkozások tartalmi leírásának szerkezete a következő:

1. 1. A foglalkozás száma és megnevezése

A foglalkozás száma és megnevezése megegyezik, a 2011. január 1-jétől hatályos, a KSH elnökének 7/2010. (IV. 23.) sz. közleményében közöltekkel.

2. 2. Bevezető (fő meghatározó) mondat

A foglalkozás rövid tartalmi meghatározásának célja, hogy szemléletesen összefoglalja az adott tevékenység legfontosabb jellemzőit.

3. 3. Feladatok

A foglalkozások tartalmi leírása formai szempontból a feladatok megfogalmazását jelenti. Természetesen a feladatok részletezése függ az adott foglalkozásra jellemző tevékenység bonyolultságától, a belső tartalom jellegétől. (Az "egyéb" foglalkozások tartalmazzák azokat a tevékenységeket, amelyeket az adott foglalkozási alcsoport nevesített foglalkozásainak egyikébe sem lehet besorolni.)

4. 4. Jellemző munkakörök

A FEOR-08 nómenklatúra foglalkozásai sokféle munkakört tartalmaznak, mely szintén segíti a megfelelő besorolást. A jellemző munkakörök összeállítását sokféle forrás segíti, mint pl.:

• a korábbi FEOR részletes munkaköreinek aktualizálása, korszerűsítése;

• népszámlálási tapasztalatok gyűjtése;

• egyéb forrásból nyert kigyűjtések (pl. hirdetések, szakértői javaslatok, ISCO-08-ban található munkakörleírások).

5. 5. Néhány kapcsolódó, de máshová sorolt foglalkozás

A foglalkozások egymástól való helyes elhatárolását segíti a kapcsolódó foglalkozások példaszerű felsorolása.

Összefoglalás

A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) 1975-ben került bevezetésre, amely azonban szűk



szempontot tartalmazott, például a munkatevékenységeket fizikai és szellemi munkára osztotta. Az 1993-as FEOR a kanadai tapasztalatokra épült és nyitott rendszert dolgozott ki a négy számjegyes, decimális felosztás mellett. Az első szám a főcsoportokat jelzi, amelyből 10 darab van, az 1-4. főcsoport döntően szellemi, az 5-9. főcsoport fizikai jellegű tevékenységeket tartalmaz. Jelentős a képzettségi szintek hozzárendelése a tevékenységekhez. A FEOR kimunkálása során létrejött a foglalkozások tartalmi leírásának kötelező szerkezete

Feladatok

1. 1. Sorolja be az alábbi foglalkozásokat FEOR főcsoportokba:

a) repülőmérnökb) fodrászc) fogorvosd) kőműves

2. 2. Mi a különbség a 4-es és a 3-as készségszint között az iskolarendszerű végzettségek alapján?

2. 4.2 A pályaleírás szerkezeteA munkával foglalkozó tudományos kutatások és feldolgozások körében a század elején már gyakran megjelentek pszichológiai szempontú foglalkozás-leírások, ún. pályatükrök. Ezek elsősorban gyakorlati igények miatt íródtak. A fejlődés tudományosan megalapozott foglalkozási profilok szempontrendszerének kimunkálását sürgette. A pályaleírások eredeti elnevezése pályatükör volt, amely szinte szó szerint értelmezte a munkafeladatok tükör jellegű bemutatását. Még a pszichológia tudományán belül a munkalélektan mérési eljárásai nem erősödtek meg, addig a foglalkozás gazdasági jellemzőin kívül szociális és erkölcsi követelményeket is tartalmazott. A modern foglalkozás leírások nem térnek ki az alkalmazási környezetre, sem a szociális vívmányokra és a lojalitás kritériumait is a munkáltatóra bízzák. A FEOR a tanácsadásban úgy használható fel, ha az osztályozási kategóriák mögött pályaleírásokat is találunk, amelyek segítik a tanácskérő tájékozódását is.

Cél: Ismerje a pályaleírások fő tartalmi követelményeit.

Követelmény: Legyen képes adatokat gyűjteni egy pályaleíráshoz.

A pályatükör, mint a foglalkozás leírás alapja

A pszichológiai jellegű foglalkozás-leírások szempontjai folyamatosan változtak. Ismereteink szerint először O. Lipmann (1912) készített említésre méltó egységes szempontú foglalkozás-leírást. A foglalkozás-leírásai tartalmilag négy kört ölelnek fel:

1. A foglalkozás fejlődését, jelentőségét, a munka leírását, a munkafeladatok jellegzetességeit és a veszélyességi szinteket is megjelölve.

2. A fizikai és szellemi munkakövetelményeket.

3. A foglalkozási szakképzés formáját.

4. A foglalkozás gazdasági és szociális viszonyait.

Lipmann végig vezeti a pszichológiai foglalkozási szempontok változását elsősorban a német szerzők munkássága alapján. Összefoglalóan azt állapítja meg: „… hogy a kezdetben felvett képesség-követelmény séma hamarosan elégtelennek bizonyult. Viszonylag korán megjelentek az egész embert és a munkakörnyezetet figyelembe vevő személyiségközpontú alkalmasság pszichológia úttörői. … a technikai fellendülés további speciális adottságokat és az adottságok specializálódását kívánta meg, pl. monotónia tűrést, műszaki érdeklődést stb. … napjainkban egyre nagyobb jelentőségűre emelkednek a személyek szükségleteiből, igényeiből származó motivációk, személyes igények és követelmények” (Csirszka, 1971).

A pszichológiai foglalkozási profilok szerkesztésének és szerkezetének problémái szorosan összefüggnek a munkafolyamatok megismerésének módszertani problémáival. A foglalkozási profilok az alábbi módszertani megközelítéssel készültek:



• Pszichotechnikai munkatanulmány.

• Munkamozgás elemzés.

• Kritikus mozzanatok elemzése.

• Szakmabeliek megkérdezése.

• Egyéni pszihográfia.

• Hibaelemzés.

• Vezetők megkérdezése.

• Munkavégzés közvetlen megfigyelése.

• A foglalkozás elsajátításának módszere (a megfigyelő tanulja meg a munkafogást).

Seifert (1977) pályalélektani kézikönyvében standardizált és nem standardizált eljárásokra bontja a foglalkozási profilok készítésekor alkalmazott módszereket. A nem standardizált eljárásokat 21 csoportba sorolja, pl. feladatok felsorolása, interjúk, megfigyelések stb. Ehhez kapcsolja a munkahely leírásokat, a munkavégző kötetlen beszámolóit, a felettesekkel végzett interjút és ő is megemlíti a munkaelemző által végzett munkavégzést, mint szempontot. Nem standardizált eljárás a besorolás szerint a képzésről szóló beszámoló és a képzési programok elemzése, valamint a dokumentum-elemzés sem. Félig standardizált eljárásnak a fentebb felsorolt módszerekhez rendelt jegyzőkönyv, formanyomtatvány tartozik. Itt maga a módszer, amelyet alkalmaznak meghatározott szempont szerint kerül lejegyzésre, speciális formája a munkanapló. A standardizált módszerek közé sorolja azokat a kérdőíveket, amelyeket a munkafolyamatok megfigyelésekor vagy elemzésekor alkalmaznak. Standardizált eljárásnak a kérdőív mellett a megfigyeléses interjú, mint módszerkombináció és a katalógusok minősülnek.

A pszichológiai foglalkozási profilok tartalmát Csirszka 1966-ban az alábbi táblázatban foglalta össze:

A foglalkozási profil tartalma

A munka leírása (tartalma, feladatrendszere)



1. a munka anyaga

2. a munka jellege

3. a munka tárgya

4. munkaeszközök

5. a feladatok teljesítési módjai, feltételei: munkamód, mozgásos feltételek, helyhez kötöttség mértéke, munkaegészségügyi adottságok és feltételek, munkatársi kapcsolatok jellemzői, kritikus munkaszituációk (munkaerkölcs szempontjából) pálya társadalmi megbecsültsége, presztízse

A munkavégzés személyi követelményei

1. egészségügyi követelmények

2. érzékszervi követelmények

3. ügyességi követelménye

4. értelmi képességek iránti követelmények

5. személyiségre vonatkozó követelmények

munkával kapcsolatos állásfoglalásban, érzelmi életben, személyiség törekvéseiben, munkaerkölcs követelményeiben

Tanulási és alkalmazási feltételek

1. foglalkozás gyakorlásához vezető tanulmányok és gyakorlat felvételi követelményei

2. szakosodás lehetőségei

3. elérhető munkakörök és beosztások

4. munkaidő, műszakok jellemzői

5. foglalkozás helye a gazdaságban és társadalomban

A foglalkozás-leírásoknak figyelemre méltó magyar hagyományai voltak, ha csak az utóbbi 30 év összefoglalóbb munkáit tekintjük át.

• Szakmák, foglalkozások. I-II. Szerkesztette: Havas Ottóné. Tankönyvkiadó, Bp., 1968.

• 38 felsőfokú pálya. Szerkesztette: Szilágyi Klára. OPTI, Bp., 1972.

• 186 szakma. MüM, Bp., 1971.

• Szellemi foglalkozások. Szerkesztette: Fekete – Karsai. OPI, Bp., 1982.

• Pályaválasztás. Szerkesztette: Kiss Ernő. Kis-Lant Kiadó, Bp., 1994.

A Foglalkozási Információk Kézikönyve, amely Ritoók – Rodák szerkesztésében az OMK kiadásában Budapesten jelent meg 1994-ben a rendszerváltozást követő foglalkozási struktúraváltáshoz kapcsolódott. Ebben a munkában a nemzetközi tapasztalatok alapján kevésbé differenciált megközelítés került bevezetésre. A foglalkozás-leírások készítésénél a megelőző szakirodalmi hivatkozásokon túl pszichológusok által készített (többnyire a Völgyesy által megadott szempontrendszer alapján /1992/) pályatükrök szolgáltak előzményül. Az ebből készített rövid foglalkozási leírást a készítők validizálták a munkát végző személyekkel, illetve azok vezetőivel. A validizálási folyamatba bevonták a képző intézmények szakértőit is.

A foglalkozás-leírások felvetnek a gyakorlati tanácsadói munka szempontjából egy olyan kérdést is, hogy sok esetben a szakmai képzéshez szükséges feltételek eltérnek a pályán szükséges érdeklődés és képességbeli feltételektől. Ezért a tanácsadásban mindig súlyozni kell, hogy a tanácskérő számára a szakmai képzés



kiválasztása vagy a pályán végzendő tevékenységek tűnnek-e fontosabbnak.

A tanácsadónak ismernie kell az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott kimeneti követelményeket is, hiszen ezek adják a szakmai képesítés megszerzésének keretét.

Ismernie kell a felsőoktatási tájékoztatóban közzétett továbbtanulási lehetőségeket, illetve a felvételi követelményeket.

A képzési lehetőségek magas száma miatt a tanácsadónak tájékozottnak kell lennie az alapítványi képzések és a tanfolyami képzések nyújtotta lehetőségekről is. A tanfolyami képzésekről a munkaügyi központok megyei (regionális) szintű információt adnak, ezek többnyire ingyenes vagy támogatott képzések regisztrált munkanélküliek számára. A képzési kínálatról évente szórólapok, kiadványok jelennek meg, elsősorban a képző intézmények kiadásában.

Az információ, amelyet a képzési lehetőségekről tud a tanácsadó, szintén speciális ismeret, amelyet a munka-pályatanácsadó felkészültségét meghatározó elemként értékelhetünk. A tanácsadókat segítik olyan számítógépen elérhető képzési nyilvántartások, mint a Taninfo által 1999-ben kiadott Súgó program, vagy az Interneten található MOT Magyar Oktatási Tájékoztatásért Alapítvány által kezelt adatbázis. A képzési információk széles köre jelenleg sokszor háttérbe szorítja az iskolarendszerű képzésről szerezhető információkat. Hiányzik a középiskolákat, illetve a felsőoktatási intézményeket hitelesen bemutató és a tanácsadásban is jól használható információs rendszer. A felsőoktatási intézmények diák tanácsadóinak működése többek között azért is nagy jelentőségű, mert náluk felhalmozódik mind az az információ, amely egy felhasználóbarát országos információs program alapját képezhetik.

A gyakorlati tanácsadó munka szempontjából ezért az érdeklődés alapú megközelítés jelentős a pályák világában történő eligazodáskor. Ehhez kapcsolódik a már szakmai végzettséggel rendelkező felnőttek esetében a hasonló foglalkozások számba vétele. Ez a felnőtt tanácsadási tevékenység szerves része. Ennek a tanácsadó csak úgy tud megfelelni, ha igen biztosan tájékozódik a foglalkozások világában. Szakmát kereső fiatalok vagy szakmai végzettséggel nem rendelkező felnőttek esetében a képzési lehetőségekben történő eligazodás adja a tanácsadó speciális ismeretét, amelyet mint támogató elemet bevihet a tanácsadási folyamatba.

Megítélésünk szerint a pályaismeret, mint a tanácsadó interdiszciplináris felkészültségének egyik legjelentősebb összetevője a munka-pályatanácsadók szakmai kompetenciáját igen nagymértékben kibővítik.

Magyar Foglalkozási Információk Kézikönyve (1994)

A harmadik ipari szerkezet-átalakítási program keretében a Világbank hitelt nyújtott hazánknak a munkaerő-piaci és átképzési szolgáltatások fejlesztésére. A támogatás egyik célja néhány hiányzó munkaerő-piaci alapszolgáltatás kiépítése volt, melyek segítik a munkaerő-közvetítő irodák ügyfeleit képességeik felmérésében, álláskeresésükben és egyéni életpályájuk megtervezésében. Ezen program kapcsán került sor a magyar foglalkozási kézikönyv összeállítására, mely külföldi szakértők bevonásával, nemzetközi minta alapján készült el.

A pályaleírásokhoz szükséges információk egy része pszichológiai pályaleírásokból származik. Ezek a leírások a 80-as évek végén, elsősorban pszichológusok munkaelemzése alapján készültek el. További információforrásként szolgáltak még a CCDO foglalkozás leírásai is. Azoknál a foglalkozásoknál, melyeknél nem állt elegendő adat rendelkezésre, interjúk készültek a pályán dolgozókkal.

Az interjúkészítés főbb szempontjai az alábbiak voltak:

• a foglalkozás megnevezése, a dolgozó beosztása,

• a szervezeti egység neve, funkciója,

• a lényeges munkatevékenységek, és ennek során használt gépek, eszközök, anyagok.

Az elkészült pályaleírásokat szakemberek, oktatók és az igazgatásban dolgozók validizálták, azaz ellenőrizték, hogy a pályaleírásokban szereplő információk megfelelnek-e a valóságnak.

A foglalkozások leírásának fő elemei:

1. Foglalkozás kódszáma – a foglalkozás azonosítására szolgáló FEOR kódszám.



2. Általános elnevezés – a foglalkozás FEOR-ban szereplő elnevezése.

3. Foglalkozás definíciója – A definíció tartalmaz egy bevezető állítást, amely tömören leírja a munka jellegét és célját. Ezután következik egy világos és rövid összefoglaló, amely magában foglalja a foglalkozás általános definícióját. Ebben szerepelnek időrendi vagy fontossági sorrendben az elvégzendő feladatok és tevékenységek, a munkához szükséges gépek és eszközök, valamint a munka során felhasznált anyagok.

4. Szükséges iskolai végzettség – a foglalkozáshoz szükséges iskolai végzettség, bizonyítványok és engedélyek felsorolása

5. Fizikai követelmények

A) fizikai megterhelés: fizikai megterhelés: a munkafeladatok ellátásához szükséges fizikai erőfeszítés mértékeB) fizikai tevékenységek: fizikai tevékenységek: a feladatok elvégzése során gyakran előforduló tevékenységek, mozdulatok.

6. Környezeti feltételek

A) munkahely: a munkavégzés helyszíne.B) környezet: a foglalkozást kellemetlenné tevő munkakörülmények.

7. Képességek: feladatok átlagos teljesítéséhez szükséges képességszintek

Foglalkozáselemző szakemberek minden foglalkozást elemeztek annak alapján, hogy milyen képességszintet igényelnek kilenc különböző képességterületen belül.

A képességterületek az alábbiak:

• általános tanulási képesség,

• nyelvi képesség,

• számolási képesség,

• térbeli tájékozódási képesség,

• formaészlelés,

• hibák felfedezése írott szövegben,

• szem-kéz koordináció,

• ujjügyesség,

• kézügyesség

A szakemberek minden foglalkozást a kilenc képesség öt lehetséges szintje közül egyhez kódoltak.

8. Érdeklődés: a foglalkozáshoz kapcsolódó érdeklődési irányok

Foglalkozáselemző szakemberek öt lehetséges érdeklődési irányból kettőt, vagy hármat rendeltek minden egyes foglalkozáshoz oly módon, hogy megállapították milyen erős a munkatevékenységek és az egyéni érdeklődési irányok a közötti kapcsolat. Az öt lehetséges érdeklődési irány a következő:

Sz – szociális

I – irányító

M – módszeres

T – tárgyias



E – elméleti

Összefoglalás

A foglalkozás leírások készítése illetve módszertana közel száz évre nyúlik vissza, bár a tartalmi összetevők szempontrendszere változékony, stabil elemnek tekinthetjük a munkafeladatok leírását, a fizikai és szellemi követelményeket és a szakképzés vagy képzés lehetőségeinek feltüntetését. Jelenleg a Foglalkozási Információk Kézikönyve Ritoók és Völgyesy szempontrendszerét tartalmazó pályaleírásokból áll, amelyen belül kiemelkedő feladat a tanácsadási munkában a képességszintek és az érdeklődéstípus kombinációk hozzárendelése a felsorolt munkafeladatokhoz. A Szent István Egyetemen jelenleg kutatás folyik a pályaleírások specifikációjához, amely egy olyan kézikönyv összeállításának alapanyagát adja, amely a tanácsadói munkában jól felhasználható. Ennek elkészültéig a www.epalya.hu dokumentációjában lehet tájékozódni egyes foglalkozások tartalmáról, valamint a kapcsolódó filmtárban is lehet pályabemutatásokat megnézni.

Feladatok

1. Nézze meg a SÚGÓ (MOT) programot és válasszon ki egy pályát, és ahhoz keressen képzési lehetőségeket!

2. Írjon egy olyan felsőfokú pályát, amelyhez elégnek véli az általános tanulási képesség jó (négyes) színvonalát.

3. Írjon egy olyan szakmát, ahol a formaészlelés kiemelt jelentőségű!

4. Válassza ki az alábbiak közül azokat, amelyek a szociális-irányító érdeklődés típus kombinációnak megfelelnek!

a) tanárb) óvónőc) gyógyszerészd) belgyógyásze) nagykereskedőf) pilóta


5. fejezet - A pályák pszichológiai jellemzőiMiután az ember legcéltudatosabb ember tevékenységei között sorolhatjuk fel a munkavégzést nyilvánvaló, hogy ennek a pszichikumra gyakorolt dialektikus kapcsolata alapvető jelentőségű a munka-tanulmányozásban. A munkavégzés egy jól behatárolható személyiségszerkezetbe illeszthető. Ebbe bele tartoznak a képességek, amelyek a munkavégzés eredményességének feltételei. A munkavégzés sok esetben serkenti vagy gátolja a motivációs struktúra vagyis az az érték, amely meghatározza, hogy egy személy milyen célkitűzések megvalósításában érdekelt a munkavégzéskor értelmezhető eleme a munkavégzésnek az az érzelmi háttér, ami az ember megelégedettségét, önértékelését befolyásolja.

1. 5.1 A munka pszichés követelményeinek jelentősége az elégedettségbenAz emberi munkavégzés a társadalomba való kapcsolódás egyik lehetősége. A társadalom a maga hatékony működése érdekében már a történelem előtti korokban kialakította a munkamegosztás különböző elveken, illetve gyakorlaton alapuló formáit. A munkamegosztásba való bekapcsolódása az embernek, a társadalmi elfogadottságot és ezen keresztül az önérték-tudatot is meghatározta. Ezért a mindenkori munkavégzés egyik fontos eleme a sikeresség, eredményesség, elégedettség. Ezek összefüggő tudattartalmak, hiszen az eredményes munkavégzés az egyik legfontosabb alapélmény, ami minden ember számára elérendő cél. Ha sikeresek vagyunk a munkában jogosan elvárjuk a társadalom által történő elfogadást, a társadalmi szerepeink jelentőségének növekedését. Más szóval úgyis kifejezhetjük, hogy a munkamegosztási rendszerbe való sikeres munkavégzés a pszichés egészség egyik fontos összetevője. Az ember ezért törekszik már gyermekkorától olyan foglalkozások, pályák elérésére, ahol ő nemcsak a személyes siker élményeit kívánja megélni, hanem ezen keresztül szeretne a társadalom jelentős tagjává válni.

Cél: Legyen képes a személyiségjellemzők specifikumait a tanácsadásban felismerni.

Követelmény: Tudjon elemezni egy személyiségjellemző mentén egy foglalkozási főcsoportot.

A munkavégzés, mint a sikerélmény lehetősége

A sikeres munkavégzés természetesen nagyon összetett élmény, de a sikerességre való törekvés pozitív értéknek tekinthető. A sikeresség élményének kialakulása azonban egyfajta viszonyítási rendszert követel meg. A társadalmi közmegegyezésben, elvárásokban fogalmazódnak meg az egyénnel kapcsolatos sikeresség meghatározásai. A jó teljesítmény, amit az ember az adott társadalmi feltételek függvényében tudatosít pozitív érzelmi, tudati állapotot von maga után. Ezt más megfogalmazásban akár örömélménynek is mondhatjuk. Az örömre törekvés lényegében olyan értékek birtoklásának is felfogható, mely az egyén számára a belső egyensúlyt biztosítja.

A munkavégzés során azonban olyan összetevők tisztázására is szükség van, mint a tehetség, kreativitás. A tehetség egy általánosan használt fogalom, mely mindig egy sikeres teljesítmény alapján igazolódik vissza. Ezért a tehetséget természetesen a képességekből eredeztethetjük. A képesség közismert módon feltétele, amely minden tevékenységben serkentő vagy gátló szerepet tölt be, utóbbi inkább a tehetség hiányaként is értelmezhető. A képességek olyan pszichológiai kiinduló pontok, amelyek bizonyos tevékenységei bizonyos személyiség megnyilvánulásra való esélyt rejtenek magukban. Ahogy már sokan megállapították az ember a képességek, tehát esélyek igen nagy számával rendelkezik születésekor. Ezek közül csak töredék kap olyan lehetőséget, hogy magas szintű teljesítményben valósuljon meg, ebből következik, hogy a tehetség viszonylag ritkábban van jelen a munkamegosztásban. Ettől függetlenül minden munkatevékenységben vannak képesség kritériumok. Ezek a képességkritériumok azt határozzák meg, hogy az eredményes munkavégzéshez mely képesség szintek elégségesek. pl. minden munkatevékenységnek alapvető, hogy egy adott személy milyen mértékben tud ismereteket elsajátítani magyarul mennyire képezhető. A munkamegosztási rendszerben az egyik diszkrimináló tényező éppen a képességek hiánya vagy megléte. Ezért is mondhatjuk, hogy ez egyik eredendő pszichológiai feltétel minden munkavégzésben a sikerességet befolyásoló tulajdonságok (képességek) fejlettsége, állapota.


A pályák pszichológiai jellemzői

A képesség fejleszthető

A munkamegosztási rendszerben való sikeres helytállás szükségszerűvé teszi, hogy az ember személyes életútjában meghatározó szerepet kapjon a képesség fejlesztés. Ha ez a képesség fejlesztés, amely folyamatos tevékenység, találkozik az egyén által szívesen végzett cselekvéseknek akkor spontán fejlődésről beszélünk. Ebben a képesség fejlesztési folyamatban döntő szerepet kapnak ikeresség visszajelzése. Ezek között kiemelkedik a jó teljesítmény, illetve annak elismerése mások által, ami természetszerűen kivált egyfajta öröm élményt. Ennek talán egyik legjellemzőbb példája lehet a sport siker, ahol a teljesítmény eredményeként bekövetkező győzelem egy sajátos örömélmény tipikus megnyilvánulása.

Kreativitás

A pszichés összetevők elemzése során említettük a kreativitás fontosságát. Ha a kreativitást, mint tulajdonságot próbáljuk megközelíteni akkor többnyire egyfajta „rendhagyóságot” észlelhetünk. Ez a rendhagyóság esetenként éppen a társadalmi munkamegosztás megszokott struktúráinak feszegetésében jelenik meg. A kreatív ember éppen azért emelkedik ki környezetéből, mert hajlamos a heroisztikus megoldásokra, tehát a mások által kidolgozott algoritmusok mellőzésére. Ezért van az, hogy a kreativitás és a tehetség gyakran kéz a kézben járnak. A kreativitás, mint személyiségi jellemző, független, gondolataiban, intellektusában a rendhagyó magatartást részesíti előnyben. A munkamegosztási rendszer azonban a rendszerre helyezi a hangsúlyt. A rendszer azt jelenti, hogy átlátható, áttekinthető struktúrát igyekszik teremteni a munkavégzésben. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a kreatív (tehetséges) személyiség az esetek egy részében konfliktusokat válthat ki cselekvései során.

Már többen megállapították az idők során, hogy a magas kreativitás nem mindig jár együtt magas intellektuális tartalommal. Ez igen gyakran vezet alkalmazkodási nehézségekhez, sőt bizonyos esetekben nem kívánt patológiás személyiség változáshoz is vezethet. A mindennapokban gyakorta lehet találkozni az úgynevezett meg nem értett zsenik széles táborával, akikben éppen a két tulajdonság egyensúlya hiányzik. A kreativitás pszichés alapjai között meg kell említeni azt a sajátos kíváncsiságot, amely többnyire érdeklődés alapú, de az esetek egy részében inkább ösztönös, ha úgy tetszik tájékozódási reflexként is működik. Ezért nyilvánvaló, hogy a pszichológiai feltételek között meghatározónak kell tekinteni azokat a szabályzó mechanizmusokat is, amelyek a pszichikum működtetésekor, mint meglévő magatartást befolyásoló tulajdonság vannak jelen.

Szabályzó mechanizmusok

Ha a munkamegosztási rendszerről beszélünk, akkor akarva akaratlanul együttműködésről, társas alkalmazkodásról is kell gondolkodnunk. Az ember általában akkor sikeres és eredményes, ha fel tudja fogni azokat a környezetében meglévő feltételeket, amelyek alkalmazkodást igényelnek. A munkavégzés – az esetek túlnyomó részében – együttes csoportos tevékenységben valósul meg. Az együttműködés a munkamegosztás elemi követelménye, hiszen mindenkinek fel kell ismernie azt a sajátos korlátot, amely az eredményes tevékenységének megszabja a határait. Így tehát, ha a munkamegosztást, mint emberi megnyilvánulást tanulmányozzuk, akkor jelentőséget kell tulajdonítanunk, az alkalmazkodásban mutatott minőségnek (pl. együttműködési készségnek). A tehetséges kreatív ember könnyen teremt maga körül feszültséget, teremt konfliktus helyzeteket. A konfliktust illetőleg az ebből eredő különböző feszült helyzeteket elfogadjuk, nyugodtan tekinthetjük a társadalmi együttélés velejáróinak. Az igazán jó és hatékony, a munkamegosztásban is sikeres emberi együttműködések szinte maguktól termelik a konfliktus lehetőségét. Az emberi tudat nem egy szabványszerűen működő mechanizmus, hanem az egyén képességszintjétől függetlenül egy nagyon is egyedi vezérlőberendezésnek is tekinthető. Ezért nem várható el az emberi együttműködésben a tökéletes harmónia. Az emberi együttműködésben viszont elvárható, hogy a személyesség tudomásul vétele mellett arra is legyen stratégiája, ha úgy tetszik képessége az egyénnek, amely a konfliktusokat képes feloldani vagy más megfogalmazásban képes azokon felül emelkedni. Ez tehát arra utal, hogy a belátás, a mentális kapacitás egyfajta teljesítményének is felfogható. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az emberi munkavégzésben megnyilvánuló elégedettség nemcsak a munkateljesítményben érhető tetten. A megelégedettségnek legalább olyan fontos forrása a munkavégzésben érvényesülő együttműködés, amelynek pl. része az a hierarchia, amely más megfogalmazásban a vezető-beosztott viszonyban válik nyilvánvalóvá.

Vezetői képességek

A társadalmi munkamegosztás első megközelítésben inkább a szakmai, tehát konkrét foglalkozásbeli differenciálódást tekinti kiindulópontnak. Gyakran figyelmen kívül marad az a körülmény, hogy a munkamegosztásban nem elég a feladatot végrehajtani, hanem legalább olyan fontos a feladat végrehajtását megszervezni. Ez azt jelenti, hogy ma a munkamegosztásban kiemelkedő szerepet kell tulajdonítani, azoknak a



társadalmi szerepeknek, amelyek révén a különböző fázisokban a döntéseket meghozzák majd a döntések eredményét érvényesítik. A vezetés, mint munka a munkamegosztási rendszer szükségszerű része, amelyhez szintén fontos pszichikus követelmények tartoznak. Ezekben a követelményekben éppúgy helyt kapnak a szakmai ismeretek, tehát a munkavégzéséhez kötődő effektív tudás, de helyet kapnak azok a sajátosságok is, amelyek pl. az együttműködő emberek harmonikus kapcsolódását van hivatva biztosítani. Tehát a toleráns ugyanakkor határozott szándék megnyilvánulások, illetve a legfőbb cél a munka elvégzésének érvényesítése.

Az emberi munkavégzésben, illetve az emberi életútban az elégedettség szubjektív élménye jelentős változáson, ha úgy tetszik fejlődésen ment keresztül. Az egyik, talán legfontosabb ebben a feltételrendszerben érvényesülő emberi megnyilvánulás az önérték-tudat az önmegvalósítás kialakulása. Ha az átlagos emberi életutat vesszük figyelembe, az ember életének első harmadában bekapcsolódik a munkamegosztási rendszerbe. Az önmegvalósítás sokszor, mint vágy, néha irreális cél. Ebben a szakaszban, mint álom fogalmazódik meg. Ebben az első szakaszban még a munkavilágához csak nagyon vékony szálon kapcsolódó feladatok jelentik a jövőkép kialakításának esélyét. Átlagos cél, pl. az iskolai teljesítménynek a szintje. Meg kell említeni, hogy ebben a teljesítményben még egész más tényezők érvényesülnek, mint a későbbi életút valódi önmegvalósító fázisaiba. Ezért tehát a munkavégzéssel való megelégedettség számos tényező meglétének feltételeként alakul. Ilyen tényező pl. az a motivációs sokféleség, ami az ember életében időről időre változik. Egy személy életének második harmadában, már inkább a biztonságra, a belső kiegyenlítődésre törekszik. Ekkor a pszichikum olyan tulajdonságai kerülnek előtérbe, mint a kiegyensúlyozott érzelmi világ, a világosan megfogalmazódó életcélok és nem kis mértékben az eddigi élettapasztalatok alapján kialakult önismeret. Az életpálya harmadik harmadában a stabilitás, az elért pozíció megtartása járul hozzá a magas önértékelési és elégedettségi szint kialakulásához.

Összefoglalás

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a munkavégzés pszichikus követelményei az emberi életút aktív szakaszában számos feltétel függvényében alakulnak. Azok a képességek, amelyek a sokféle lehetőség közül szerencsés környezeti hatásokra megerősödtek fontos determinánsai lehetnek az életútban jelentős szerepet betöltő sikerességnek, elégedettségnek.

Feladatok

1. Definiálja a képesség fogalmát!

2. Indokolja, hogy a kreatív személyiség részvétele a konfliktusokban miért gyakori?

2. 5.2 Érzelmek szerepe a munkavégzésbenAz emberi élet minden mozzanatát átjárja az érzelmek többé-kevésbé gazdag, színes szövedéke. Érzelem-nélküliségben csak az egészen súlyos betegek szenvednek. Az ember érzelmi kapcsolata a munkafolyamatokkal nem túl hosszú kutatási múlttal rendelkezik. Az érzelmeknek alapvető szerepük van a munkatevékenység és az életpálya harmonikus, illetve diszharmonikus alakulásában. Az érdeklődés keletkezésében és a tartós érdeklődés kialakulásában az érzelmek megkönnyítik, illetve megnehezítik a tárgy vagy a téma felé fordulást. Könnyű fenntartani az érdeklődést, ha abból öröm is fakad, olyan élmény, amelyben pozitív érzelmekhez jut a személyiség. Szükségleteink lényegét sokszor csak elméletileg lehet az érzelemtől elkülöníteni. Motivációink érzelmi töltése illetve érzelmeink motiváló ereje ugyancsak elválaszthatatlan egységet alkot. Az érzelmek a tevékenység irányításának, a személyiség szabályozottságának centrális részét alkotják és az életvitel lehetőségeinek sorát bővítik vagy szűkítik.

Cél: Ismerje fel a különböző érzelmi állapotok hatását a munkavállalásban.

Követelmény: Tudjon készíteni pályatervet, figyelemmel az érzelmek szerepére.

Csirszka (1969) szerint az érzelmek elsősorban mint diszpozíciók jelentkeznek a munkatevékenység során. Az érzelmi diszpozíció hajlamossá tesz arra, hogy választásainkat, állásfoglalásainkat, cselekvéseinket az érzelmileg elfogadott irányba tegyük meg. Tevékenységünk minden fázisát és minden mozzanatát befolyásolják érzelmi állapotaink. Figyelnünk kell arra, hogy nemcsak a hosszantartó érzelmek befolyásolják cselekedeteinket, hanem hangulataink is. Az érzelmek dinamikus jellemzői a személyiségnek. Így különbséget kell tennünk a munka-érzelem, és a munkával kapcsolatos érzelem között.

A munka-érzelem a munkából kiinduló, illetve arra irányuló érzelmünk. Ezt elég nehéz elválasztani a munkával



kapcsolatos érzelmeinktől, mint például az örömtől, amelyet a munkavégzés során élünk meg, vagy az akadály által kiváltott dühtől. Inkább a munkával kapcsolatos érzelem körébe soroljuk a munka-érzelmet is, amelyet pl. egy befejezett tevékenység után érzünk. Ez a befejezett tevékenységhez kapcsolódó érzelem ismétlődik a munkavégzés során, mint a munka tartalmához kapcsolódó érzelem. Ez a dinamika, amit a munka tartalma, maga a munkavégzés termel ki és az az értékelés, ahogyan a munkához viszonyulunk, mi magunk, jelenti az érzelem sajátos dinamikáját a munka tevékenység során.

A munkatevékenységet alakító és befolyásoló érzelmek sokkal szorosabb kapcsolatba állnak az értékekkel és a célokkal, mint ahogyan ezt az érzelmekről általában megfogalmazzák. Nagyon fontos a személyiség számára a tudatosság, főleg a nagy munkacélok és feladatok tudatosságának az elmélyítése, amely az emocionális részvétel intenzitását vonja maga után. Ez kedvező esetben jelentős örömforrást nyújt, amely a munkával kapcsolatos érzelmeket elmélyíti, kiterjeszti. A munkatevékenységet alakító, befolyásoló érzelmek közül ki kell emelnünk a legjelentősebb összetett érzelmet, a munkaörömet.

Megfelelő körülmények között az egészséges személyiség alkotó és alakító tevékenysége a munkaörömmel párosulva történik. Ennek hiánya, megfogyatkozása a tartós, kellemetlen érzelmi állapotot jelent és a személyiségben kisebb-nagyobb zavart idéznek elő. A munkaöröm keletkezésének és fennállásának kettős feltételét a személyi és tárgyi tényezőkben együttesen kell keresnünk. A személyiség munkaöröme sokszínű, összetett jelenség, amelyben az egyes összetevők különféle forrásból származnak, pl. társas kapcsolatból, jutalmazásból, sikerből stb. Sokan felhívták már a figyelmet arra is, amelyet úgy fogalmazhatunk, hogy "funkcióöröm", amely az egészséges és harmonikus izomműködésből származik. Ez szinte minden munka végrehajtó cselekvésében megtalálható. A szükségletekkel és a törekvésekkel függ össze a munkasiker, mint örömforrás. A legerősebb és leghatékonyabb munkaöröm forrásának a produkcióban fellelhető alkotás és alakítás öröme bizonyul. A nagy intenzitását kettős arculata magyarázza: a mű létrehozatala és ezzel egyidejűleg a személyiség gazdagodása.

A munkaöröm időben is megnyilvánul, lefolyása van, tehát a munkavállalás szempontjából értékelni és értelmezni kell az emocionális folyamatnak ráhangoló és harmónia- megtartó jellegét is. Ugyanezt mondhatjuk el a munka megtartására, vagy munka megtalálására vonatkozó folyamatokról is.

Az érzelmek szabályozottsága-szabályozatlansága

Az érzelmek szabályozatlan működése veszélyhelyzeteket is jelent a munkavállalás folyamatában. A keletkezését tekintve külső veszélyhelyzetnek számítanak a munkatársi sérelmek, bár ezekben az esetekben csak nem mindig működésbe lép a munkavégző személyiségnek valamely különleges tulajdonsága vagy aktuális állapota is. Általános tapasztalat, hogy a munkatársi kapcsolatok a legkülönfélébb problémák, konfliktusok, sérelmek forrásaivá válhatnak, amelyeknek sokszor súlyos és messze ható következményei vannak.

A munkahelyi sérelemre három fő reakció típust különíthetünk el. A rugalmas korrektív viselkedés válaszokat, a határozatlan, passzív viselkedés válaszokat és a merev, előrevállalt sémák működtetését mutató viselkedés válaszokat. Ezek a típusok különböző reakció módokat hoznak magukkal. A rugalmas korrektív viselkedés válaszokhoz a megoldáskeresés, a határozatlan viselkedés válaszokhoz a határozatlan állásfoglalás, a passzivitás és a hangulati érzelmi reakciók párosíthatók. A merev viselkedés válaszoknál agresszió mint a munkahely változtatás a legjellemzőbb reakciós mód.

A személyiség fejlődéséből és életkori sajátosságaiból következően is számíthatunk az emocionalitásban rejlő veszélyekre. Ennek egyik oka az illúzióképződés, amely az életútban felhalmozódik, és ezeket az illúziókat a személyiség nem tudja realitásban megvalósítani, így a valóságra döbbenés emocionális velejárói konfliktusokat, nem kívánatos indulatkitörést, kedélyzuhanást, megrendülést hozhatnak létre, amelyek elégedetlenség vagy elégedetlenség érzetté, az életpálya harmóniájának felbomlására vezethetnek. Erre példa a munkanélküliség megjelenése az egyéni életútban

Nagyon egyenetlen lehet az érzelmi reakció az önállóságot igénylő feladathelyzetek és lehetőségekhez való viszony alapján. A meghatározott munkára alkalmas egészséges személyiség kezdeményező készségének aktivizálódása egyrészt munkaörömöt hoz, másrészt a munkaöröm visszahatva nem csak aktuális, hanem jövőbeni teljesítményt is nagymértékben képes növelni. Ugyanez a lehetőség természetesen szorongást is szülhet abban az esetben, ha a személyiség nem felkészült az önállóságot igénylő feladatok megoldására. Például korán kap életkorához mérten nehéz feladatokat vagy vezetői feladatokat, amelyek másokban ellenállást válthatnak ki.

Az érzelmi kiegyensúlyozatlanságot befolyásoló helyzetek mellett a munka természetétől és körülményeitől



függő sok más különleges lehetőség is adódhat. Ezek legnagyobb része a munka időbeli helyzet- és állapotváltozása nyomán, annak függvényeként jelenik meg vagy válik aktuálissá. Például az osztott időben való munka elfogadása esetén a személyiség nehezen alkalmazkodik az új időbeosztáshoz, nehezen mond le például a családi együttlétekről, a vacsoráról, ez érzelmi hatásait tekintve negatív számára és ez esetleg teljesítményét is csökkentheti.

Az érzelmi állapot negatívan is befolyásolhatja a személyiség fejlődését. Itt az emocionális túlérzékenységet emelhetjük ki, amely jelentheti az érzelmi hatások felfogásának túlságosan alacsony küszöbértékét. Jelentheti a szűrő funkciók elégtelenségét, és jelentheti a személyiség szerkezetének megnövekedett áthatolhatóságát és a védekező reakciók hiányát.

Az érzelmi labilitásnak a munkamagatartásban messze ható következményei lehetnek. Pl. kiszámíthatatlanság jellemzi a személyiség reakciót, és így növeli a környezettel keletkező konfliktusok esélyét. Az érzelmi labilitásnak speciális formája az érzelmi túlfűtöttség, amely túlzott érzelmi befolyásolhatóságon alapul. Ez lényegében a stabilitás hiányát jelenti. Az érzelmi labilitással munkába álló emberek még támogatásra szorulnak. Helyes ezeket az állapotokat tréning formájában feloldani, pl. a munkanélküliség következményeként az érzelmi labilitás könnyen felléphet.

A munka világában, főleg az emberi kapcsolatok terén károk származnak a túlságosan erős, ezért nehezen szabályozható érzelmekből, indulatokból. A személyiség érzelmi telítettsége, illetve fokozott feszültsége mások felé közvetített hatalmas érzelmi igénye veszélyeztetheti mind az egyén, mind a munkavégzés harmóniáját. Az érzelmi merevség az érzelmi labilitás ellentéte, amely a rugalmasság, az életszerű alkalmazkodás és fejlődőképesség elégtelenségében illetve hiányában nyilvánul meg. Ebbe a csoportba tartoznak az érzelmi folyamatok elmechanizálódásai, az érzelmi egyoldalúságok a beállítódás emocionális alapjainak a beszűkülése stb. Az érzelmi merevség következtében az ember a munka világát színtelennek, unalmasnak látja, és cselekedeteiben az örömélmény kevéssé jelentkezik.

A munkanélküliség érzelmi hatásai

Számos kutatás foglalkozik a munkanélküliség érzelmi folyamataival, társadalmi összefüggéseivel. Nagyrészt megegyeznek abban, hogy a munkanélküliség a társadalom széles rétegeit elbizonytalanítja. Az elbizonytalanodás társadalmi hatását tekintve tehát érzelmi állapotot fejez ki. A munkanélküliség intellektuális elemzésén túl úgy véljük, hogy mind a munkanélküliség megértéséhez, mind a munkanélküliség kezeléséhez nagymértékben van szükség az érzelmi reakciók tisztázására. A munkanélküliséghez kapcsolódó kutatások az 1960-as években elsősorban a tartós munkanélküliek körében fogalmazták meg azokat az érzelmi reakciókat, amelyekkel gyakran találkoztak a kutatók. A munkanélküliség érzelmi elemzését Amudson és Borgen 1982-ben írja le úgy, hogy a munkanélküliség érzése olyan, mint a hullámvasút. A hullámvasutat három nagy szakaszra bontják. A gyászmunkára, amelyet a munka elvesztése jelent, a munkakeresésre és a kiégésre, amelyben a személyiség prolongálja saját munkanélküliségét. Amudson-Borgen hipotézise az volt, hogy a munkakeresés maga is munka, aminek a kezdetén az emberben egy nagy lelkesedés alakul ki, ami azonban hamar véget ér, mert szembetalálja magát a valósággal, a visszautasításokkal és a szükségtelen interjúkkal.

Ennek figyelembe vételével az érzelmi állapot alakulását a következő fázisokban határozták meg.

A fázisok az alábbiak:

a)1. A kezdeti reakciók a munka elvesztésekor, harag düh.b)1. Reflexiók a munka elvesztése után, bánat aggodalom.

a)2. A munka elvesztésekor a határozottság és bizonytalanság érzése.b)2. Kezdeti reakciók (harag, düh) a munka elvesztésekor.

c) Munkanélküliség elfogadása.d) Munkakeresés lehetősége (remények, vágyak).e) Kezdeti reakciók a munkakereséssel kapcsolatban (harag, düh).f) Elszigetelődés a munkakeresés folyamatában, apátia.g) A visszautasítások belsővé válása (reménytelenség).h) Támasz (újra tréningelés, remény stb.).i) Munkakeresés fenntartása.j) Megcsúszás; az önértékelés elvesztése.k) Az önértékelés újrabecsülése.



l) Pozitív változás, munkakeresés folyamatosan.

Összefoglalás

Összegezve az érzelmek munkavégzéshez kapcsolódóan egyaránt jelenthetnek serkentő és gátló funkciókat. Az érzelmek szabályozottsága meghatározza az érett személyiség viselkedés módját. A munkaeszköz megválasztása fontos eleme az érzelmi szabályozottságnak. A személyiség bizonytalanságai, túlérzékenysége stb. befolyásolja a munkahelyi konfliktusok megjelenését. A konfliktusokra adott válasz a személyiség érzelmi jellemzőinek függvénye. A munka, mint stabilizáló tényező elvesztése, a munkanélküliség élménye a meghatározott érzelmi folyamatok mentén írható le. A tanácsadói tevékenység szakmai minősítését nagymértékben meghatározza, hogy a tanácsadó felkészültsége alapján felismeri-e azt az érzelmi szint, amelyben a tanácskérő hozzá fordul.

Feladatok

1. Az alábbiak közül válassza ki azt, ami nem érzelem:

a) haragb) dühc) figyelemd) aggodalome) apátiaf) tréningg) becslés

2. Határozza meg a funkció öröm tartalmát!

3. Válassza ki a leghatékonyabb munka-öröm forrást az alábbiak közül!

a) alkotás és alakításb) végrehajtásc) befejezettség élményed) feladatvállaláse) siker


6. fejezet - Modellek a pályalélektanbanA pályaválasztási tanácsadás gyakorlata lényegesen hamarabb kialakult, mint ezt a folyamatot támogató kutatási háttér. Ennek egyrészt az az oka, hogy a munkamegosztás differenciálódásával egyre nagyobb igény mutatkozott az egyének támogatására, egyre többen fordultak gyakorlati kérdésekkel a pályalélektani szakemberekhez. Másrészt a gyakorlatorientált megközelítés részterületek kutatását igényelte, például módszertani kutatásokat vagy pályaleírásokat, stb. Így átfogó elméleti megközelítés – amely kutatásokra épült – csak a múlt század közepén körvonalazódott (Ginsberg 1951, Super, 1969). A magyar szerzők ezzel párhuzamosan jelentős kutatásokat végeztek és ennek a közel 40 évig tartó kutatássorozatnak egyik közös eleme, hogy a gyakorlati munkát támogató, de elméleti összefüggéseket felmutató modellek kidolgozására törekedtek. A következőkben ezeket tekintjük át.

1. Életpálya-fejlődés magyar modellje I.A hazai pályalélektani kutatásokban már korán megjelent a munkatevékenységnek az életút egészében történő elhelyezésének az igénye. Csirszka szerint „az ember-pálya megfelelési viszony nem egyirányú csupán, hanem kölcsönös, azaz mind a pálya, mind az ember, mint követelmény és lehetőség áll egymással szemben”. Ebben a meghatározásban két fogalom összekapcsolásán túl megjelenik a folyamatok kölcsönhatásának a dimenziója is. Az életpálya fogalmának első megjelenése a pszichológiában a pályaválasztáshoz kapcsolódik. Ha a pályaválasztást statikusan értelmezzük, akkor az első döntés meghatározta az életutat, ha dinamikusan értelmezzük, akkor a döntés sorozat az életfolyamatot határozza meg. A dinamikus megközelítéshez jelentős segítséget nyújt azoknak a modelleknek az ismerete, amelyek leírják az életpálya alakulásának lehetséges lefolyását.

Cél: Ismerje az egyes modellek jelentőségét.

Követelmény: Tudja felsorolni egy modell mentén az életpályát meghatározó tényezőket.

Az első modell

Csirszka János volt az, aki a II. világháború után önálló szerepet szánt a pályalélektan tudományának és kutatási eredményeit az ember életpályájának elemzésére vetítette. Az ember életpályájának két jelentős része a pályára való tágabb értelemben vett előkészület, amelyet pályaadaptációnak nevez, valamint a pályavitel, amely a pályaérett ember pályamegvalósításának idejét fogja át.

A modell átfogó fogalma az életpálya, amely két szakaszra, pályaadaptáció és pályavitel szakaszára bontódik. Csirszka kutatásai során a pályaadaptáció szakaszát tovább bontotta kisebb egységekre, ábrák, amelyek a következők: előkészület évei, pályaválasztás. A pályavitel szakaszát pedig a szakmai képzésre és a szakmai beilleszkedésre bontotta.

Az előkészület éveiben a szerző jelentősnek tartja, hogy a gyermek a szülők magatartásán és közvetítésén keresztül hogyan ismerkedik meg a munka világával. Könyvében az alábbiak szerint fogalmaz: a gyermek „beszívja a szülők és más felnőttek munkájának érzelmi zenéjét”. Ez az élmény alapú megközelítés mindvégig folytatódik és az élményrétegek egymásra rakodása alapján készül fel a fiatal a pályaválasztásra.

A pályaválasztás helyességét nagymértékben befolyásolja a pályaérettség, mely az általános iskola elvégzésekor kell, hogy megjelenjen. Differenciálja az általános iskolai döntés, a középiskolai döntés és a felnőttkori döntések közötti különbséget és megemlíti a tudatos vagy kényszerű pályaváltás lehetőségét.

Szakmai képzés, amely a szakmai felkészülés tartalmát adja. A szakmai képzés időintervalluma nagymértékben befolyásolja a szakma sikeres gyakorlását. A szerző megjegyzi, hogy a képzési idő folyamatosan nő és ehhez kapcsolódóan a szakmai követelmények is folyamatosan emelkednek.

A beilleszkedés szakasza a végzettség megszerzésétől számítható, hiszen akkor megszerezte a jelölt mindazokat a feltételeket, amelyek indulásához szükségesek. A beilleszkedés sikeressége több tényezős folyamat, amely a személyiség és a környezet kölcsönhatásán alapszik.


Modellek a pályalélektanban

Pályaalkalmazkodás modellje

Ezen a területen jelentős kutatási eredmények fűződnek Rókusfalvy Pál nevéhez (1963, 1969, 1982), aki a pályafejlődést „alkalmazkodási folyamatnak, illetve tevékenységnek” tekinti. A pályaalkalmazkodás folyamatát általánosan képző, szakmai képző, és felnőtt szakmai tevékenységre osztja. Megfogalmazza azt a két választó pontot, amely a szakaszok között megragadható, így az általános képzés és a szakmai képzés között a pályaválasztást, a szakmai képzés és a szakmai tevékenység szakasza között a munkavállalást. Ezeket úgy fogja fel, mint a személyiségnek a társadalomba való önmegvalósítási törekvéseit. Mindkét tevékenységhez pszichológiai kategóriát is köt, és bevezeti a pályaválasztási érettség, illetve a pályaérettség fogalmát.

Ezen úttörőnek nevezhető kutatásokban Rókusfalvy Pál volt az, aki hazai szakirodalomban a legdifferenciáltabb módon kezelte a pályaválasztási érettség fogalmát. „Pályaválasztási érettségnek nevezzük a tanuló egész személyiségének olyan arányos fejlettségi állapotát, amely egyrészt lehetővé teszi az elhelyezkedési lehetőségeknek, és a személyiségnek megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre irányuló tartós törekvést.” Rókusfalvy kutatásai során erősen hangsúlyozza a tevékenységelvet és a személyiség regulációs szintjeinek összefüggését és hatásrendszerét a pályaválasztásban és a pályafejlődési folyamatokban.

Az 1969-ben kidolgozott modellben a pályaalkalmazkodás folyamatát három fő szakaszra bontja, az általános képzés, szakmai képzés és a szakmai tevékenység szakaszára. Az általános képzés és a szakmai képzés között a pályaválasztási érettség fogalmát tartja vízválasztónak, míg a szakmai képzés és a szakmai tevékenység között a pályaérettség fogalmát emeli ki. Mindehhez egy igen differenciált személyiségképet rendel, ahol a tevékenység és a regulációs szint mint típus jelenik meg, amely mind a pályaválasztási folyamatokat, mind a munkavállalási folyamatokat meghatározza.

Rókusfalvy az ember-pálya megfelelést értékelő állapotfogalmakat használja a pályához való alkalmazkodási folyamat jellemzésére. Mint a fentiekben már leírtuk a pályaalkalmazkodás folyamatát három szakaszra bontja: általános képzés, szakmai képzés, illetve szakmai tevékenység(ek) sorozata. Az ember-pálya megfelelés formái, mint nevelői alkalmazkodási célok jelennek meg a következő dimenzióban, ezek együttesen a pályaválasztás és munkavállalás folyamatában valósulhatnak meg. A pályaválasztáshoz rendeli a pályaválasztási érettség fogalmát és megfogalmazza, hogy a munkavállaláshoz munkaérettség, üzemi érettség, illetve társadalmi érettség szükséges. Ezek az előzmények teszik lehetővé az ember-pálya megfelelést az élet-pálya során, ahol együttesen jelentkezik a pályaalkalmasság és a szakmai beválás, mint állapot fogalom. A harmadik sík, amit a szerző kiemel, az a nevelői tevékenység, amely az alkalmazkodási folyamatot elősegíti ebben a pályaválasztás előkészítését, a szakmai felkészülést és a szakmai beilleszkedést határozza meg, mint elkülöníthető szakaszokat.

Az egész modellből kiemeljük a pályaválasztási érettségnek már fentebb idézett definícióját, mint az elmélet egyik sarkalatos pontját, amely elvezet a pályaérettség kialakításához. Világosnak tűnik, hogy a pályaérettség háromféle érettség összefonódása: 1. „munkaérettség”, 2. „üzemi érettség”, 3. „társadalmi érettség”. Tehát a pályaválasztás és a pályaérettség nem azonosak, de a megvalósítás során folyamatos egységet alkotnak. „E két érettségbeli állapotjelző fogalom közötti különbség lényege: a hangsúlyeltolódása” – fogalmazza meg Rókusfalvy. Jelentős volt a magyar fogalomhasználat tisztázottságának tekintetében a pályaalkalmasság és a beválás definíciójának megteremtése. „A pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti, míg a beválás az egyén és a pálya valóságos megfelelését.”

Miközben Rókusfalvy maga is hangsúlyozza a fejlődési elvet, az egyes szakaszokban lezajló szabályozási folyamatok közötti különbséget is differenciálni képes, így a felbomlás és a szintézis szakaszát különbözteti meg a pályaválasztási érettség, illetve a pályaérettség kialakulása során és a fejlesztés fogalmát is erősíti, miután azt mondja, hogy információk illetőleg a tevékenységi formák tudatos befolyásolásával egy adott részterület esetében a fejlődést bizonyos határok között szabályozni lehet.

Völgyesy-féle modell

1976-ban jelent meg Völgyesy Pál „A pályaválasztási döntéselőkészítés” című munkája, amely konkrét hazai körülmények között végzett vizsgálati eredmények alapján elemzi a magyar 13-17 éves korosztály pályaválasztási folyamatait, majd később 1979-ben egy ugyanennek a kutatásnak egy középiskolás korosztályra vonatkozó változata került publikálásra.

Völgyesy 1976-ban a következőket írja: „...a pályaválasztási döntést meghatározó belső feltételek szervesen kapcsolódnak a személyiség általános jellemzőihez, de ezen belül rendelkeznek bizonyos autonómiával, amelyek adott fejlettségi szinten határértékekkel is meghatározhatók. Ahhoz, hogy ezt a tartományt ténylegesen



meghatározhassuk, fel kell tárnunk a személyiségfejlődés során lényegesnek ítélt tényezők változásait – lehetőleg indexek formájában – a vizsgálni kívánt életszakaszon belül.” Az alábbi rendszer szerint csoportosította a pályaválasztási döntés előkészítésének folyamatában az összetevőket:

1. A magatartás általános összetevői:

aktivitás – passzivitás,

befelé fordulás – kifelé fordulás,

szabályozottság – szabályozatlanság.

2. A társadalomhoz, csoporthoz fűződő viszony által

meghatározott magatartás összetevői:

szociális-antiszociális,

helyes (adekvát) – helytelen inadekvát,

igényszint.

3. Az én-kifejtés realitásszintjét meghatározó tényezők:

intellektuális szint,

önismeret,

társas hatékonyság.

Völgyesy elmélete szerint ezeket a tényezőket, amelyek mentén a pályaválasztási folyamat elemezhető, össze kell vetni a pályaválasztással kapcsolatos speciális indexekkel, ezek a következők:

1. pályaérdeklődés,

2. pályaismeret realitásának mértéke,

3. a választott pálya vagy pályák és az egyéni jellemzők közötti megfelelés mértéke,

4. a pályamegvalósítási igény fejlettsége.

Miután a szerző kutatásának gyakorlati irányultsága is volt, érdemes kiemelni elméletéből az érdeklődés és a pályaválasztás kapcsolatának az elemzését. „El kell fogadnunk azt a tapasztalati tényt, hogy a differenciált érdeklődés különösen a munkatevékenységre, hivatásra vonatkozóan általában nem alakul ki 14 éves korig. Tényként fogadjuk el azonban azt is, hogy az érdeklődés iránya, differenciáltsága, mélysége és erőssége szoros kapcsolatban áll a komplex tanulási folyamattal. Ha ezt a folyamatot logikusan végiggondoljuk, ebből a pályaválasztási tanácsadás szerepének újszerű értelmezése következik. Amennyiben az érdeklődés irányítható és fejleszthető, úgy a hajlamok differenciálatlan irányulások intenzitásának ismeretében lehetőség nyílik a tudatos érdeklődés irányítására, fejlesztésére. Ez pályairányítást jelent, de nem a szó klasszikus értelmében, hanem a személyiségfejlődés irányítására vonatkozóan. Jelenti tehát az irányadást, a szemléletmód kialakítást éppen úgy, mint a konkrét pályaválasztás helyességét befolyásoló, igen lényeges tényezőnek a pályaérdeklődés kialakulásának, felgyorsításának ésszerű szabályozását.” Érdemes hangsúlyozni, hogy Völgyesy elméletét a gyakorlatban is többször kipróbálta, és az említett mű negyedik fejezetében „Komplex pályaválasztási előkészítés egy kísérlet tükrében” címen ezeket az eredményeket be is mutatja. Ez a kísérletsorozat igen jól mutatja azt a hazai törekvést, amely egy új szemléletmódú pályaválasztási irányítást kíván meghonosítani olyan módszertani apparátussal, amely mind a személyiség dinamikus tulajdonságait, mind a képességeket, mind az érdeklődést oly mértékben veszi figyelembe, amely a korabeli kutatások színvonalát messze meghaladja.

Az identitás modell

Lényeges kutatási eredményeket ért el Ritoók Pálné a pályaidentifikáció fogalomkörének differenciálásával. 1978-ban készített kandidátusi disszertációjában fogalmazza, hogy az „... identifikáció fogalmát pályalélektani értelemben használjuk, mindig pályaidentifikáció vagy szinonimaként pályaazonosulás formájában. Az



identifikáció (egyenlő: latin azonosítás) kifejezést azonban a pszichológián belül és kívül számos más tudományág is alkalmazza.” Ritoókné szerint az identifikációra vonatkozó elméletek igen kevés figyelmet szentelnek a pályaidentifikáció fogalmának. A pályaidentifikáció kialakulásának megvilágításában nagyon jelentősek a szociálpszichológiai jellegű magyarázatok. Véleménye szerint azonban a pályaidentifikáció folyamata és a pályaidentitás – mint eredmény – tartalma pályalélektani megközelítésben a fentieknél jóval összetettebb elemzést tesz szükségessé, amely egy komplexebb szempontrendszer alkalmazását is feltételezi. Ritoókné a pályaidentifikációt olyan viszonyfogalomnak tekinti, amely a pálya követelményrendszere és a munkát végző ember domináló személyiségjegyei közötti megfelelés minőségének mutatója az életpálya és a személyiség fejlődési folyamatának dinamikus tükrözője, amelyben megmutatkozik az egyén pályaválasztásával kapcsolatos elégedettsége, eredményessége, társadalmi aktivitása, amely jelzi az egyén munkájában való megvalósítását is. Ezek szerint a pályaidentifikáció dinamikus folyamat, amelyen belül vizsgálható a pályaidentitás, mint a pályával való azonosulás tartalma és mértéke. A szerző szerint a pályaazonosulás az életúttal párhuzamos, azzal összefüggő folyamat. Ennek tartalmát a pálya élménytartalmának és az egyén élményigényének a megfelelése határozza meg.

A fogalmat tovább elemezve megállapítható, hogy az élménytartalom és élményigény megfelelése pályánként eltérő. Összetevőit az egyén oldaláról nem a létképességek, hanem a pályaalkalmasság speciális képességtartalma és még inkább a speciális személyiségjegyek alkotják. Ezen a ponton válik el a valamit „jól meg tudok csinálni, ha kell”, és a „bármi áron elvégzem a magam örömére és a saját felelősségérzetem alapján” szintje. Ez a jelenség tapasztalható a szerző szerint a pályájukkal nagyon magas intenzitásfokon azonosultak körében, de talán még inkább nyilvánvalóvá válik, ha nem a helyükön lévő emberek életútját tekintjük végig, pl. olyanokét, akik az alapvető élményigényüktől egészen eltérő típusú pályára kényszerültek családi vagy más körülmények hatására. A pályaidentifikáció létrejöttének feltételeit vizsgálva a szerző egyértelműen megállapítja, hogy a sikerességet biztosító feltételek között nem az általános értelmi képességeknek, hanem a személyiségjegyeknek van a legdöntőbb szerepe. Ebből az alábbi fontosabb következtetéseket vonja le.

„A sikeres pályaidentifikáció szempontjából az általános személyiségfejlesztés legalább olyan lényeges feltétel, mint a speciális pályaválasztási előkészítés. Ennek alapjai elsősorban a családban (pl. szociabilitás, reguláció, energiaháttér, érzelmi harmónia), másodsorban a pályaválasztási döntést megelőző időszak intézményes nevelésében alakultak ki. Ezek a személyiségértékek nem a család iskolázottsága által meghatározottak, hanem magatartásminta és érzelmi nevelés tartalma és színvonala által.”

Az identifikációra vonatkozó kutatások a pszichológiai pályaválasztási tanácsadás módszerein alapulnak, igen differenciált módszertani apparátus és igen sokrétű elméleti háttéranyag állt a szerző rendelkezésére, amikor új szemponttal világította meg az identifikáció fogalmát. Kutatási eredményei alapján azonban az operacionalizált és módszertanilag tisztázott, könnyen kezelhető apparátus még nem terjedt el, amely a kutatási eredmények széles körű alkalmazását a gyakorlatban lehetővé tette volna.

Összefoglalás

A magyar kutatások egységes szemlélete azt sugallja, hogy a hatvanas években felismerték már a fejlődéselv fontosságát a kutatók. Csirszka fejlődési modellje pályaválasztás centrikus, amelyre épülő szakmai képzés megalapozza a munka világába történő beilleszkedést. Rókusfalvy pályaalkalmazkodás modellje a személyiség értékelő mechanizmusaira épít, amelyben kitüntetett szerepet kap a pályaérettség fogalma, amely a tanácskérő oldaláról definiálja a pályakiválasztásának folyamatát, míg a pályaalkalmasság és a beválás fogalmai az életút meghatározott szakaszaiban ismétlődő követelmények. A Völgyesy-féle modell a társadalomhoz, csoporthoz fűződő viszonyokkal bővíti a fejlődéselvű modelleket és a pályaérettség fogalmát a pályaválasztáshoz kapcsolódó speciális indexekre bontja. Az identitás modell a pálya identifikáció fogalmát állítja középpontba, amelyen belül a pálya élménytartalmának és az egyén élményigényének a megfelelését tartja meghatározónak. E modellek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszerváltozásig zajló életpálya folyamatokat leírják vagy keretbe foglalják.

Feladatok

1. Melyik szerző használja az alábbi fogalmat?

„Beszívja a szülők és más felnőttek munkájának érzelmi zenéjét.”

2. Ki határozta meg a pályaválasztási érettséghez az alábbiak szerint:

A pályaválasztási érettségnek nevezzük a tanuló egész személyiségének olyan arányos fejlettségi állapotát,



amely lehetővé teszi az elhelyezkedési lehetőségeknek és a személyiségnek megfelelő pálya adekvát választását.

3. Az alábbiak közül melyik nem tartozik a pályaválasztáshoz kapcsolódó speciális indexek közé!

a) pályaérdeklődésb) pályaismeretc) pálya és az egyéni jellemzők közötti megfelelésd) pályamegvalósítási igény e) személyiség dinamikus tulajdonságai

2. 6.2 Életpálya-fejlődés magyar modellje II.A modern pályalélektani felfogások (Csirszka, Rókusfalvy, Völgyesy, Ritoókné) a helyes pályaválasztást feltételezve minden munkavégzésnél, illetve foglalkozásválasztásnál elképzelhetőnek vélik a munkában való önmegvalósítást. Szilágyi így a pályaadaptáció szakaszának az elemzéséből kiindulva a pályaválasztás minőségét és a szakmai felkészülés folyamatának tényezőit elemezte. Ez azt eredményezte, hogy megpróbálta értelmezni a fejlődő és változó szakaszokat.

Cél: Ismerje az egyes modellek jelentőségét.

Követelmény: Tudja felsorolni egy modell mentén az életpályát meghatározó tényezőket.

Szilágyi Klára a pályaszocializáció folyamatát két ponton definiálta. Szerinte „az egyetemi tanulmányokra való alkalmasság alapján a képzés hatására kialakul a részleges pályaalkalmasság”, ami azt jelenti, hogy ha alkalmasabb jelöltek kerülnek a szakképzésbe, nagyobb az esélye annak, hogy a tényleges szakmai tevékenységüket jobb minőségben fogják végezni. Ez azt az összefüggést vetíti előre, hogy az egyetemi képzésre való alkalmasság nagymértékben befolyásolja a pályaalkalmasság kialakulásának lehetőségét is. Ezt a hipotézist operacionalizálta a szerző és a pályaválasztás folyamatának jellemzőit, a képességjellemzőket, személyiségjellemzőket tartotta fontosnak részletesen elemezni.

Az orvosi pálya a részleges alkalmasság pontos értékeit is kidolgozta. Ezek közül talán érdemes néhány olyat megismerni, amely általánosítható. A pályaválasztási jellemzők közül a pályaelképzelés megőrzése és a pályacél megvalósításáért tett erőfeszítés a pályaszocializáció folyamatának differenciáló jegye. A pályavitel szempontjából jellemző képességtípus megfelelő fejlettségi szinten való kialakulása és a speciális képességek megfelelő szintjeinek kialakulása befolyásolja a beválást. A személyiségjellemzőkre vonatkozóan az egyetemi képzés alatt az érdeklődés intenzivitása csökken, de emellett az érdeklődés tartalma megőrződik. Az alapmotívumok a pályaválasztásra vonatkozóan átrendeződnek, konkrét feladat iránti igény nagyobb mértékben jelentkezik. Sikerre orientált és sémákkal operáló személyiségtípus alakul ki.

A pályaszocializáció folyamatának fejlődéslélektani aspektusa azt mutatja, hogy az egyetemi évek alatt vagy differenciálódás vagy stagnálás mutatható ki. A differenciálódás az értelmi képességekben, a speciális képességekben és az érzelmi viszonyokban volt, míg a stagnálás az érdeklődési irányok alakulásában és a motivációs struktúra irányában volt kimutatható. Ezek a szempontok, amelyek a pályaszocializáció folyamatának kutatásában pontosíthatják azokat a folyamatokat, amelyek a felsőoktatásba kerülők pályaidentifikációs folyamatainak alakulásakor kialakulnak.

Ez a modell továbblépés a hazai kutatások szemléletmódjához képest, hiszen egyesíti más hazai kutatóknak az életpálya-szemléletét, a folyamatelvet és pontosabban meghatározza azoknak a szakaszoknak az időbeli lefutását, amelyek a döntésben szerepet játszanak. Mint a szerző leszögezi, a pályaválasztást nem a személyiség fejlődésével összefüggő szükségszerűen bekövetkező kritikus pontként értelmezik, hanem a személyiségtényezők fejlettsége és a pályaválasztási döntés minősége között közvetlen kapcsolatot tételeznek fel. Megfogalmazzák, hogy a személyiségtényezők és a pályaválasztás közötti kapcsolat, a személyiség egészét tekintve struktúrákra bomlik és a struktúrák nem egyenes vonalban fejlődnek, hanem a mennyiségi változások meghatározott ponton új minőségben jelennek meg.

Az egyes személyiségtényezők megismerése, amelyek a pályaválasztást lényeges mértékben meghatározzák, csak a teljes személyiségstruktúrán belül elfoglalt helyük és szerepük szerint értelmezhetők. Megfogalmazta, hogy a személyiségstruktúra időnként átrendeződik és a struktúra átrendeződésének folyamata egy felbomlási,



majd egy szintetizáló szakasszal jellemezhető. A szerző hangsúlyozza, hogy a pályaválasztási döntés külső korlátozottsága sok pubertáskorú fiatalnál a felnőtt életállapot elutasításával jár, sok fiatal regresszióval reagál ezekre a kihívásokra. A nem kielégítően és átfogóan ismert újszerű élethelyzetekre történő felkészülés pedig nagy terhet ró a fiatalokra még akkor is, ha meghatározott pályák vonzzák őket. Ezért nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak a fantáziának, az előzetes szerepgyakorlásnak. Ha a fiatal rendelkezik egy korai fogantatású szerepeszménnyel saját pályájára vonatkozóan, akkor a probléma könnyebben megoldható, mert szerephez kötődött célképzet vezeti a tevékenységét. Így például egy tanuló már viselkedhet úgy mint leendő mérnök, orvos vagy tanár a fantáziájában, támogathatja azokat a tevékenységeit, amelyek érdeklődésénél fogva ezek felé orientálja és akkor ez életében már meghatározóvá kezd válni, amelyet ha a külső tényezők támogatnak az segítheti ennek megvalósulását.

A szerző elképzelése az, hogy a pályaválasztást döntés előkészítésében meg kell találni azokat a személyiségjegyeket, amelyeknek befolyásolása, fejlesztése révén érzelmileg megalapozott, a személyiség megfelelő önértékelésére épülő szerepelképzelés alakítható ki. Ez a szerepelképzelés, amely a társadalomba való beilleszkedést lehetővé teszi és a munkamegosztásba való bekapcsolódást biztosítja, pályaazonosulási lehetőségeket is kínál a személyiségnek. Ebben az esetben jó esélyt jósolhatunk a beválásnak. Ennek az elméletnek az operacionalizálása is megtörtént, a szerző nemcsak a fogalmakat definiálják, hanem a fogalmakhoz módszereket is rendelnek. Ezek közül kiemelhető a pályaválasztási kör, amelyet a 70-es években vezettek be.

A modell felépítése

Az életpályát pályaadaptáció és pályatevékenység szakaszokra bontotta, ezen belül a pályaadaptáció, az általános képzés és szakmai képzés szakaszából áll, míg a pályatevékenység áll a szakmai beilleszkedés, illetve a hasznos szakmai tevékenység szakaszából.

A szerző véleménye szerint ehhez a személyiségfejlődési folyamat, illetve a pályára vonatkozó alkalmasság alakulásának folyamata kapcsolódik. Az életpályát így a személyiségfejlődés szempontjából a pályaválasztási érettség, pályaérettség és önmegvalósítási érettség folyamatában írhatjuk le, amelyhez a képzésre való alkalmasság, a pályaalkalmasság, illetve a beválás szakaszai kapcsolódnak. (Ábra)

A modell kialakítása során a szerző kísérletet tett arra, hogy a fejlődéslélektani aspektusból elemezze a felnőtté válás folyamatát hazai körülmények között, valamint a személyiségfejlődés és a tanulmányokra való alkalmasság kapcsolatát is feltárja. A felnőtté válás folyamatát úgy értelmezi a szerző, hogy az egyetemi képzés alatt már megkezdődik a felnőtté válás, amely azonban olyan személyiségfejlődési szakasz, ahol a középpontban a társadalmi célkitűzéseknek megfelelő aktív sikeres és tevékeny munkavégzés áll. Ezt a fejlődéslélektani aspektust egészítette ki a pályaérettség és pályaalkalmasság kapcsolatában rejlő dinamika differenciálásával.

Szakmaspecifikus modellek

Ennek a kutatásnak a gondolatmenetéhez kapcsolhatók a pedagóguspályán dolgozók, illetve a pedagógusnak készülők körében végzett pályaidentifikációs folyamatokra vonatkozó vizsgálatok (Ludányi Ágnes), valamint a nyolcvanas években egészségügyi szakközépiskolások körében Helembai végzett hasonló kutatásokat. Helembai kutatásában különösen a szociális pályakörök vonatkozásában látszott előrelépés, a szubidentifikáció fogalmának a bevezetésével. Helembai nagy hangsúlyt helyez a primér identifikáció folyamatára, éppen azért, hogy az önmegvalósítási érettség folyamatát befolyásolni tudja. Elfogadja Szilágyi definícióját, hogy „az önmegvalósítási érettség a személyiség olyan állapota, amikor az egyén integrálódásának irányítója a szakmai munka” és úgy véli, hogy a szociális pályákon ez különleges követelmény a személyiség számára a beválás, illetve a megelégedettség kialakulásához vezet. Hangsúlyozza a cselekvés szabályozottságát és a magatartás tudatosan irányadott voltát a szociális pályákon, hiszen a hibás magatartási formák e pályán összefüggésben vannak az emberi életek ápolásával, illetve vonatkozó elképzelését az a háromdimenziós ábra, amelyet itt bemutatunk.

Összefoglalás

A pályaválasztási gyakorlati munka támogatáshoz kapcsolódó kutatások nyomán kialakultak a magyar modellek, amelyek életpálya szemléletűek és így a munkavállalás kérdéskörét is kiterjesztették. Csirszka két fő szakaszt és ezen belül 2-2 kisebb intervallumot határozott meg.

Rókusfalvy a pályaalkalmasság modell kialakításakor a személyiség adaptációs készségét állítja a középpontba, amellett fontos fogalmakat definiált (pályaérettség, pályaválasztási érettség). További fogalom meghatározása



történt Völgyesy és Ritókné kutatásai nyomán. A modellek a Szilágyi-féle kutatásokba is beépültek, így új összefüggések feltárása történt meg a pályaalkalmasság-beválás dimenziójában.

1. A Szilágyi-féle modellben melyik szempontok szerepelnek?

2. A személyiség struktúra melyik két fő szakasszal jellemezhető?

3. A „megfelelő önértékelésre épülő szerepelképzelés” kialakítását milyen gyakorlati megoldással igazolták?


7. fejezet - Az alkalmasság, mint a beválás feltételeAz ember minden tevékenységét döntően meghatározza az, hogy „mit akar, mi a vonzó számára, mire törekszik?” Erre a kérdésre kapott válasz alapján értelmezhetjük azokat a indítékot, amelyek a cselekvést megindítják, amelyek meghatározzák az ember és környezete (tárgyi és társadalmi) viszonyát, igényeit stb. Mindezekből következik, vajon milyen mértékben állnak arányban az egyén törekvéseivel a képességei, adottságai, tehetsége vagy más megfogalmazásban a sikeres feladatmegoldás belső feltételei. A következő kérdést így tehetjük fel: „mire képes?” az ember. Bár az előbbi kérdések alapján sokat megtudhatunk, mégsem kaphatunk arra választ, hogy az egyén a törekvéseiből, szándékaiból mennyit fog tudni megvalósítani. Ez már nagymértékben azoknak a tulajdonságoknak a függvénye, amivel az ember a társadalomhoz való viszonyát, egyéni létét megszervezi. Ha megkíséreljük megfogalmazni az utolsó kérdést, amivel teljessé tesszük a képet, lényegében a jellemet, mint a személyiség legbelső magvát kutatjuk. A kérdés egyszerűen megfogalmazható: ki ez az ember, mi ez az ember?

1. 7.1 Az alkalmasság elvi alapjai, megismerésének módszereiAz alkalmasság központi fogalom volt a pályaválasztáshoz és a munkavállaláshoz kapcsolódó elméletek 20. századi értelmezésében. A század második felében megjelentek a személyes fejlődést középpontba állító elméletek, így az alkalmassági tényezők jelentősége csökkent. Az elméleti és szemléletbeli változástól függetlenül az alkalmasság vizsgálatok iránti igény viszont folyamatosan nőtt. Jelenleg a multinacionális cégek többsége alkalmasság vizsgálatokkal kombinált, több lépcsős kiválasztási rendszert alkalmaz. Az alkalmasság vizsgálatok értékelésében egyre jelentősebb szerepet kapnak az informatikai eszközök.

Cél: Ismerje az alkalmasság vizsgálatok előnyeit és korlátait.

Követelmény: Egy személyiségjellemző (pl. képesség) jellemzőit kapcsolja össze egy választott pálya követelmény struktúrájával.

Az elméletek gyökerei

A klasszikus pályaalkalmassági elmélet – amely a jelenleg alkalmazott alkalmasság vizsgálatok kiinduló pontja volt – öt feltevést fogalmazott meg, amelynek konkrét célja az volt, hogy a pályát választók személyiségjegyeit a szakmai követelményekkel kapcsolja össze. Az alapfeltevések klasszikus megfogalmazása a következő volt:

• Minden ember személyiségjegyei egyéni fejlettségétől függően alkalmassá teszi őt egy pálya művelésére.

• Az azonos pályán tevékenykedőket meghatározott, a pályára jellemző képességek és személyiségjegyek jellemzik.

• Az egyéni pályasikert és a szakmai elégedettséget a pályaalkalmassági követelmények és az egyéni alkalmassági szintek megegyezőségének mértéke határozza meg.

A három alkalmasságra vonatkozó alapfeltevést az elméletben még kiegészíti a pályaválasztásra vonatkozó megállapítás, mely szerint:

• A pályaválasztás meghatározott időpontra korlátozott, egyszeri esemény.

• Egy pálya kiválasztása lényegében tudatos, racionális probléma megoldási és döntési folyamat.

E gondolatsor módosult Parsons munkássága alapján, ahol a képesség dominanciáját az érdeklődés, törekvés, erőforrások mobilizálásának igénye is kiegészített a későbbiekben megjelent a kompenzációs lehetőségek felvetése, valamint a döntés dinamikája is. Az elmélet napjainkig folyamatos fejlődést mutat, bár a differenciálódás jelentős, az alapelv megőrződött, vagyis egy adott probléma megoldható, ha megtaláljuk a módját annak, hogy a személyiségstruktúrát összerendezzük a pályák követelménystruktúrájával. A


Az alkalmasság, mint a beválás feltétele

gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a személyiség vizsgálatok eredményei alapján felállított teszt profilt egyeztetjük a pályakövetelmény profillal.

Ez az elmélet kiválóan alkalmas volt a munkahelyi céloknak, vagy iskoláztatási céloknak megfelelő kiválasztásra, vagyis szelekcióra. Mulle felfogása szerint (1961) a teszt diagnosztikai adatok alapján meg kell tudni mondani, hogy egy bizonyos egyént tekintve mely pályák kecsegtetnek a legnagyobb sikerrel, illetve mely döntések esetében a legkisebb a kudarc kockázata. A mai gyakorlat alapján is igazolhatjuk, hogy a teszt diagnosztikai adatok lényeges segítséget nyújthatnak mind a személynek, mind a munkáltatónak vagy képzőnek. Igaz ez a megállapítás akkor, ha az alkalmazott módszerek igen jól kidolgozottak, validizáltak, és standardizáltak. Ennek ellenére meg kell fogalmaznunk, hogy ez a megközelítés kevéssé veszi figyelembe, hogy a szakmai siker tesztekkel történő előrejelzésének lehetőségei mindig viszonylag korlátozottak maradnak. Korlátozó tényező a pályaelemzések kevéssé differenciált mutató rendszere, valamint helytelen az ember és a pályák világának kapcsolatát statikusan, egymástól független adottság halmazként kezelni. Szintén korlátozó tényező, hogy az alkalmasság vizsgálatok alapján kialakult pályafutási lehetőség időintervalluma igen változó, kifejezetten hosszú távú is lehet, amely mind a személyiséget, mind a gazdasági, társadalmi körülményeket folyamatos alkalmazkodásra, változásra sarkallhatja.

A kiválasztáshoz kapcsolódó fogalmak

a) A képesség fogalmon általában mindazokat a pszichológiai feltételeket értjük, amelyek egy adott tevékenység végrehajtásához szükségesek. A képességek tehát olyan potenciális faktorok, amelyek meglétét előfeltételnek kell tekinteni a készségek kialakításához, vagy az ismeretek megszerzéséhez.

Néhány egyéb fogalom, mint pl. a tehetség, adottság, és ha ritkábban is, a rátermettség hasonló és nem világosan megkülönböztethető jelentéssel egyenértékűen kerül felhasználásra a képességgel. Más nyelvekben is vannak nyelvi átfedések, melyek még ahhoz is vezetnek, hogy ugyanabban a szótárban ellentmondások jelennek meg. Ugyanaz a szó különböző nyelvekben más tartalmat jelenthet; míg az angol irodalomban az „aptitude” egy hivatás gyakorlására meghatározott ismeretek vagy készségek elsajátítására való képességet jelent, addig a francia „aptitude” az angol „ability”-nek felel meg.

A képesség általánosabb meghatározásban mindazt a pszichológiai feltételt jelenti, mely egy tevékenység végrehajtásához szükséges. Ily módon egy képességet műveletileg az a tevékenység határoz meg, amelyhez hozzárendelik. A képesség-fogalomnak ebből a meghatározásából következik, hogy annyi féle képesség van, mint amennyi különböző tevékenység és hogy a képességek számának és féleségének a kutatása értelmetlen. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a képesség fogalmába csak a szükséges feltételek tartoznak. Bizonyos befolyásolási körülmények, melyek a tevékenységet megkönnyítik, mint az érdeklődés, az aktiváltság foka, a gyakorlat és bizonyos mértékű tapasztalat, a képesség-fogalomból ki vannak zárva. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a képességet a veleszületett feltételekre lehet redukálni, mint korábban tették, és ahogy ennek a tehetség-fogalom vonatkozásában értelme van. Az egyes feltételek nagyon is a tapasztalatra és általános tanulási folyamatra vezethetők vissza. Gyakorlatilag lehetetlen biztonsággal megkülönböztetni a pszichikus jelenségek szerzett feltételeit a hajlamoktól. A tevékenységek és a szokások kapcsolódó képességek nagyon sajátosak lehetnek: egyszerűek, mint pl. kötés, összeadás; vagy bonyolultan összetettek, mint a kézimunka, a kereskedelem, a mechanika stb.. A komplex képességek közül meg kell különböztetni az általánosakat, amelyek viszonylag azonos jellegű tevékenységek csoportját fogják át, ilyenek az intelligenciatevékenységek általában, valamint a figyelem, az emlékezőtehetség, a kézügyesség stb..

b) A tehetség a különböző kultúrterületeken teljesítmények kvalifikált végrehajtásához szükséges veleszületett képességek összessége. Ebből következik: a tehetség esetében endogén tényről van ugyan szó, de amely a valóságban a teljesítmény útján mutatkozik meg. A tehetség, a teljesítmény jellemzői útján ad magáról hírt; emellett magatartásmódokat, sőt akár viselkedési jellemzőket is figyelembe vesszük minden teljesítmény csak egy meghatározott magatartás alapján jöhet létre. A tehetségnek ez a meghatározása egy lényeges alapelven nyugszik, éspedig az ember személyének pszichológiai felépítésén. A kulturális tényezők bevonásával, pedig jelentőssé válik, szélesedik az általános tehetség, speciális tehetség tartalma, mint pl. nyelvi vagy számokkal kapcsolatos gondolkodásmód. A több dimenziójúsága a tehetségnek, mint alapvető adottságnak dinamikus plaszticitását is magában foglalja.

A tehetség és a hozzá kapcsolható alkalmasság fogalom a létrehozott mű és a teljesítmény analízisével értékelhető. Minden teljesítményben a következő tényezők vesznek részt: az intelligencia, a temperamentum, az alkalmazkodás és a gyakorlásra való készség. A szellemi-erkölcsi vonatkozásokat negatív és pozitív értelemben szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni. A tehetség sajátos képességnek is felfogható, mely önmagából kiindulva hat a környezetre akció és reakció formájában. Ez a meghatározás lehetővé teszi, hogy egy tehetségről



az érzékelés, a gondolkodás, a képzelet, az emlékezés és az értelem tekintetében beszéljünk. Személyről személyre menve különbségeket lát a tehetségekben és képességekben. A tehetségben való többlet vagy annak hiánya minősíti a karaktert. A. Wenzl (1934) „A tehetség elmélet” c. művében megkülönböztet egy új kategóriát az intelligencia tehetséget. A modern irányzatok a tehetséget egy folyamatként értelmezik, az adottság és a tehetségessé válás egységére alapoznak (Roth, 1970). Fel kell tenni azonban a kérdést, hogy egy ilyen folyamat végbemegy-e, nincsen-e szükség egy hordozóra. A személy mindig egyéni módon természetes adottságokkal rendelkezik. Minden személy a környezettől további adottságokat nyerhet, ahol a természetes adottságok (hajlamok), mint előfeltételek az exogén kibontakozási és nevelési folyamathoz szükségesek. Végzetes az, ha a tehetséget tudatos és mesterséges konstrukciók révén csak, mint „kívülről kapott adottságot” értelmezzük és az embernél kétségtelenül fennálló adottságokat ki akarjuk küszöbölni. A fogalom túl szűken és egyoldalúan lenne megfogalmazva, ha csak tanulási képességre akarnánk vonatkoztatni. A tehetség ezen túlmenően az önálló alkotóerőt (kreativitást) is jelenti. A mai szóhasználatban az adottságot „kapott ajándék” értelmen kívül „veleszületett tulajdonság, talentum” értelemben is használják. Miközben a tehetség egy meghatározott szociokulturális körön belüli teljesítmények alapjaként aktualizálódik, addig a talentum túlnyúlik a normál, átlagos kvalitásokon és felülmúlja azt teljesítményeiben.

c) Érdeklődés "Az érdeklődés a személyiség általános és tartós irányulása a valóság tárgyaira és jelenségeire." Van összefüggés az érdeklődés és az érzelmi élet között, hogy sokféle szempontból lehet az érdeklődést definiálni, illetve felosztani. Így például az érdeklődés jellege, tartalma, terjedelme, mélysége, intenzitása alapján, és kiemeli, hogy a személyiség szempontjából lényeges az érdeklődés központi irányának a megismerése. Elgondolkodtató ez a megközelítés. Szoros összefüggést vélünk felfedezni azzal a pszichológiai szemlélettel, amely sokkal fontosabbnak kezeli a képességek meghatározó voltát az életút egészében, mint az érdeklődés szerepét. A nemzetközi szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy az érdeklődés sokkal kiemeltebb helyet foglal el mind a személyiség életszerveződésének megítélése, mind a kutatás szempontjából. Különös tekintettel áll ez a pályalélektani megközelítésű munkákra. Már 1966-ban Csirszka J. könyvében a definíció sokkal differenciáltabb: "Az érdeklődésen a személyiség érzelemmel telített tartalmi irányulását értjük, amely szubjektív értékkel látja el a tárgyat, amelyre irányul. Olyan fénycsóvának lehet tekinteni, amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgyaira esik, és azokat megvilágítja, köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán keletkezett odafordulás, és lehet szándékosan irányított."

Ebben a megközelítésben már sokkal differenciáltabban látjuk a személyiség és a külvilág kapcsolatát az érdeklődés fogalmának megvilágításakor. Egyrészt sokkal aktívabb a személyiség szerepe az érdeklődés kialakulásában, és feltételez egy kölcsönhatást, amely külső vagy belső irányítottság révén tartóssá válhat. Fontos megjegyezni, hogy már a 66-os magyar publikációk körében, és később Völgyesy, Ritoók, Szilágyi publikációiban mindenütt felbukkan az érdeklődésnek az érdekkel és az értékkel való viszonya. Csirszka így fogalmaz: "Az érdeklődő belsőleg ahhoz a szubjektív értékesnek tartott tárgyhoz, személyhez, vagy jelenséghez fordul, amely, vagy aki szükségletét kielégíti, tudatosan, vagy spontán elősegíti."

Személyiség természetes szükséglete, hogy a világ egyes tárgyaival, – amelyeket szubjektív értékelés alapján kiemel –, különös kapcsolatot óhajt kialakítani, azokat jobban meg akarja ismerni, velük kapcsolatban érzelmek, indítások kelnek benne. Később ez a kapcsolat megszilárdulhat, és kiépülnek azok a fontosabb útvonalak, amelyeken keresztül az egyén a rajta kívülálló valósággal kapcsolatot kíván fenntartani. Meg kell fogalmaznunk, hogy ez a gondolatkör, amelyekre eddig építkeztünk, nem általánosítható. Vannak szerzők, akik az érdeklődés definíciótól teljes mértékben elhatárolják magukat, és vannak nézetek, amelyek azon alapulnak, hogy a pszichológiai szakirodalom adós az érdeklődésnek, mint pszichológiai folyamatnak a definíciójával.

d) Az érték, az értékkel való kapcsolat meghatározott mind a személyiségtulajdonságok által, mind a társadalmi összefüggések alapján. Az egyén tevékenységét a változó élethelyzetekben bizonyos állandóság jellemzi, s tevékenységét meghatározó célrendszerek között jelentős szerepet kap az érték. A tevékenység irányát, a személyiség reakció módját meghatározza azoknak az értékeknek a köre, amelyeket a személyiség elfogad és ismer. Az érték így egyszerre társadalmi meghatározottságú, másrészt személyes viszonyulása is van hozzá az egyénnek. Így az értékek társadalmi objektivizációknak tekinthetők „... amelyekkel az emberek viszonya fejeződik ki természeti és társadalmi dolgokhoz, jelenségekhez, viszonyokhoz, valamint önmagunkhoz.” (Váriné, 1987.)

Kimutatható, hogy az objektív és szubjektív jelentések közötti különbség egyénenként más és más. Meghatározott az egyén ismeretszintjétől, értékelő képességétől, érzelmi viszonyulásától, különösen fontos, hogy a jelenségek, viszonyok szubjektív értelmét az érzelem döntően befolyásolja. Ha ez a különbség létezik, akkor az értékek személyes szinten vizsgálhatók. Az értékek irányulását értékorientáció szintjén vizsgáljuk. Az értékorientációk társadalmilag meghatározott irányultságot jelentenek bizonyos tevékenységek céljára és eszközeire vonatkozólag. Az értékorientációk kialakulásában a környezet által közvetített szempontoknak,



illetve azok elsajátításának, minőségének jelentős szerepe van. Ha a környezet értékei elsajátított értékké válnak a személyiség szintjén, akkor az egyéni értékorientáció elemeit alkotják. Az értékorientációk alapvető funkciója a magatartás szabályozásában van, éppen ezért mind kialakulásuk, mind dominanciájuk tekintetében jellemzőek a személyiségre. (Jadov, 1975.)

Az értékorientációk – mint a személyiség más jellemzői – tudati és tapasztalati tényezőkből épülnek fel. Az érték vonatkozásában a tapasztalat azt fejezi ki, hogy a személyiségnek milyen ismeretei vannak az életben működő előnyben részesített értékekre vonatkozóan. Tehát a tapasztalat a létező értékeket közvetíti a személyiség számára. Az értékekhez kapcsolódó tudatos elemek a társadalmi értékekből alakulnak ki, elsősorban a környezet által közvetített elemekből állnak. Így a személyiség orientációja kettős szerkezetű: egyrészt a létező értékek megismerése révén alakul, másrészt a kívánatos értékekhez alkalmazkodva funkcionál. Az értékorientáció eme kettős felépítése nehezíti megismerhetőségét, mivel gyakran a kívánatos érték az, ami verbálisan megnyilvánul, tehát a személyiség a tudatos értékeket fogalmazza meg és vállalja szóban, bár a tényleges cselekvés inkább a létező értékek által irányított. (Hankiss, 1983.)

A személyiség értékorientációjának megismerése tágan értelmezve lehetőséget adna a személyiség életvezetésének és életminőségének „megjóslására”. Azonban, az értékek nem állandó, hanem variábilis jellemzője a személyiségnek, hiszen kettős szerkezetükből következően az értékek tartalma megváltoztathatja a személyiségnek az értéhez való viszonyát. Így a megismerhetőség kérdésének felvetésekor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy jelentőssé válik az a tartalom, amelyhez a személyiség viszonyul az értékorientációs folyamatokban. S bár kétségkívül van a személyiségre vonatkozóan állandóbbnak tartható értéktartomány, fontosnak kell kezelnünk azt a jelenségkört, amelyre az érték vonatkozik. Tehát az értékorientációk megismerhetősége és mérhetősége kérdésekor a kettős szerkezet mellett a viszonyulás objektív alapját képező társadalmi (természeti) jelenséget is meghatározónak kell tartanunk. A személyes értékorientációk feltérképezésére szolgáló eljárások a társadalmi jelenség, a tartalom oldaláról közelítik a személyiséget, tehát egy meghatározott tevékenység vagy jelenségkörhöz kapcsolódó értéktartomány megismerésére vállalkozhatnak. A személyiség élettere és életvezetése szempontjából domináns pontok – mint például család, házasság, célok, egészség, munka stb. – különböző viszonyulási lehetőségeket nyújtanak a személyiség számára, amely a tartalomhoz kapcsolódva különféle értékstruktúrák kialakulását teszik lehetővé. Az értékorientációban mutatkozó struktúrák azonossága és különbözősége függ az egyes személyiség értékorientációban megnyilvánuló különbözőségektől.

Összefoglalás

Áttekintettük a képesség, tehetség, érdeklődés és érték, mint személyiségjellemzők meghatározásának lehetőségét a kiválasztási folyamatban. A hagyományos pályaválasztási elméletek képesség centrikusak és igen megkülönböztetett szerepet szánnak a tehetségnek. A jelenleg domináns megközelítések a személyiség motivációs alapjaira építenek. Így kiemelt szerepet kap az érdeklődés és az érték az alkalmasság megítélésében. A két álláspont ellentéte abban van, hogy a képességek és a tehetség a megvalósítási folyamatban jól megnyilvánul, így objektiválhatóak az eredmények. Az érdeklődés és az érték azonban variábilis személyiségjellemzők, így az alkalmassági kritériumok aktualitását biztosítják.

Feladatok

1. Mely azok az elemek, amelyek az alkalmasság alapú elmélet előnyeire utalnak!

2. Határozza meg a képesség fogalmát!

3. Milyen tényezőktől épül fel az értékorientáció?

2. 7.2 A kiválasztás eszközrendszereAz alkalmasság vizsgálatok sikere ráirányította a figyelmet a kiválasztás fontosságára. A munkáltatók vagy a képző intézmények számára előnyt jelentett, ha a saját céljaiknak legmegfelelőbb munkavállalói vagy hallgatói csoportokat tudták kiválasztani. A teljes gazdasági struktúra működtetése szempontjából megkérdőjelezhető a kiválasztási rendszerek alkalmazása, hiszen a célok többnyire aktuálisan meghatározottak, nem érvényesülhet a társadalom számára kedvező, hosszabb távú fejlődés igénye. A személy oldaláról is nehézséget okoz, ha a kiválasztási rendszerek igen széles körűek, hiszen egy-egy munkára vagy képzésre történő jelentkezés fokozottabban magában hordja a kudarc veszélyét. Emellett nagyobb jelentősége lesz az önismereti tényezőknek pl. képességek, érdeklődési irányok, értékek pontosabb megfogalmazásain, amelyre például a hazai iskolarendszer jelenleg nem készít fel.



Cél: Ismerje a kiválasztási rendszerben alkalmazható módszertani megközelítéseket.

Követelmény: Egy alkalmasság vizsgálati módszer bemutatása és kapcsolódó adatgyűjtés végzése.

Tesztmódszerek

Az alkalmazott lélektan valamennyi ágában, de az utóbbi időben a legkülönbözőbb gyakorlati tudományterületeken is, igen nagy szerepet kapnak a teszt jellegű módszerek. A teszt kifejezés az angol próba fogalommal egyenértékű. A tesztmódszerek létjogosultságát, felhasználásának módját, a pszichológia szinten minden korszakában vitatták. Ezek a viták napjainkban sem szűntek meg és sokszor szélsőséges véleményekben fogalmazódnak meg. Ha más nem is, ez a körülmény is arra kötelez, hogy a tesztmódszerek használhatóságát, alkalmazásának feltételeit tüzetesebben áttekintsük. A tesztmódszer lényegét igen sokan meghatározták. Az egyik legalaposabb elemző munkát ezen a területen G. A. Lienert (1967) végezte, akinek néhány alapdefinícióját elfogadhatjuk kiindulási alapnak:

Teszt alatt értjük: valamely személyiségjegy vizsgálatára szolgáló eljárást; a vizsgálat lebonyolításának folyamatát; a megvalósításhoz (lebonyolításhoz) szükséges eszközök összességét; minden vizsgálatot, amelynek szúrópróba jellege van; bizonyos matematikai-statisztikai eljárást. Ezek közül a legjelentősebb az első értelmezés. Ennek értelmében a teszt definíciója: A teszt tudományos gyakorlati eljárás egy vagy több empirikusan elhatárolt személyiségjegy vizsgálatára, azzal a céllal, hogy az egyénre jellemző jegy viszonylagos erősségi foka lehetőség szerint mennyiségileg kifejezhető legyen.

A teszteket pszichológiai szempontból felosztjuk teljesítmény tesztekre, amelyekben a megoldási lehetőségek száma és az értelmezés köre meghatározott, valamint ún. projektív, vagy személyiség tesztekre, amelyeket a megoldási lehetőségek viszonylagos nagy száma és az értelmezés relatív szabadságfoka jellemez. A teljesítménytesztek körébe tartoznak a tantárgytesztek, illetve feladatlapok.

A projektív tesztek

A tesztek technikai kritériumai – amelyeket eddig áttekintettünk – többnyire az ún. teljesítménytesztek használata során érvényesülnek. A pszichológia azonban ezeknél sokkal hatékonyabb – bár számos vonatkozásában szubjektívebb – eljárásait a projektív tesztek körében találjuk. A projektív módszerek elterjedése későbbre datálható, mint a teljesítményteszteké. L. K. Frank „Projektív módszerek a személyiség tanulmányozására” című munkájában használja először a projektív módszer kifejezést 1939-ben. A projektív módszer lényegét e munkájában a következő szavakkal határozza meg: „Valamely projektív technika a személyiség tanulmányozásának olyan módszere, mely az alanyt egy helyzettel állítja szembe; az alany e szembeállításra aszerint fog felelni, hogy az a helyzet az ő számára mit jelent és a felelet közben mit érez... Egy projektív technika lényeges jellege abban áll, hogy azt váltja ki az alanyból, ami különböző módokon személyes világát és személyiségének folyamatát fejezi ki.”

A projekció kifejezés Freudtól származik és a következőképpen határozta meg: „A belső érzékelésnek a külvilágra való vetítése primitív gépezet, mely például érzéki benyomásainkat is befolyásolja, úgy, hogy külső világunk felépítésében rendszerint igen nagy szerepet játszik. Eddig nem eléggé tisztázottak azok a körülmények, hogy a fogalomalkotásban és az érzelmek kivetítésében ugyanúgy járunk-e el mint az érzéki benyomások esetében, hiszen ezeket is a külső világ megformálására használjuk fel.” A pszichoanalitikus iskola a projekciót az én egyik védekező mechanizmusának tekinti. Természetesen jogos a kérdés, ez az értelmezése érvényesül-e a projektív tesztek használatakor. Mindezek az értelmezések azonban inkább elméleti megfontolások, amelyeket az empíria, tehát a projektív tesztek tényleges használata más mederbe terelt. A projektív személyiségvizsgáló módszereket lényegében úgy kell értelmeznünk, hogy segítségükkel egy adott ingerre az egymástól minőségileg eltérő feleletek nagy számát akarjuk megkapni. Ez a stratégia jelentősen eltér a teljesítménytesztek feltételrendszerétől, hiszen ott csak igen és nem válaszok lehetségesek. A projektív tesztek esetében nincs jó, vagy rossz válasz, hiszen minden megnyilvánulás értelmezési lehetőséget ad. A projektív tesztek éppen ebből a lehetőségből adódóan akkor adnak elégségesen megbízható információt, ha megfelelő tapasztalati tény, illetőleg a statisztikai eljárások segítségével kimunkált csoportosítások, faktorelemzések biztosítják a válaszok értelmezésének érvényességét. Ez a tény is felhívja a figyelmet és némileg magyarázatát adja, hogy miért kapott fontos inspirációt a matematikai-statisztika a pszichológiai kutatástól és gyakorlattól.

A munkapróba

A pszichológiai gyakorlat egy speciális módszerét jelöljük munkapróba fogalommal. Az elnevezésben foglalt „munka” szó bizonyos mértékig megtévesztő, mert a módszer segítségével nem valamiféle konkrét



munkatevékenységet szoktak elsősorban vizsgálni, hanem inkább olyan komplex cselekvéseket, amelyekben az ember többféle tulajdonsága érvényesül. A munkapróba és a teszt közötti viszonyt nem könnyű pontosan elhatárolni, mert sokszor ugyanaz a próba szerepelhet teszt, illetve munkapróba gyanánt. Általában azonban megállapíthatjuk; a munkapróba célja nem egyes képességek vizsgálata, hanem a tevékenységet végző személyiség vizsgálata a maga egészében. Míg a tesztnél a vizsgálati cél eleve egy meghatározott tulajdonság, addig a munkapróbánál mindig más-más szempont lép előtérbe, a feladat menetétől függően. Míg tehát a teszt egyoldalúbb, de éppen ezért pontosabb és határozottabb, addig a munkapróba sokoldalú, elsősorban a különböző képességek egymásra hatását kívánja vizsgálni, amelyben jelentős helyet kaphatnak, például az akarati tényezők, vagy a beállítottság.

Ezek a különbségek azt eredményezik, hogy a tesztvizsgálatok eredményeit sokkal könnyebb statisztikailag elemezni, hiszen általában homogénebb eredményeket produkál, mint a munkapróbák eredményei. A munkapróbák eredménye viszont, már a kivitelezés folyamatában is igen sok megfigyelésre ad lehetőséget, amely a vizsgált személyről szerzett összbenyomást gazdagítja. Munkapróbákat széles körben alkalmaznak a pszichológiai gyakorlatban, elsősorban a pályaválasztási tanácsadásban, illetve a különböző alkalmasság vizsgálatok részeként. A munkapróbák érvényességének tehát mérőeszközként történő felhasználásának kritériumai megegyeznek a tesztmódszernél tárgyaltakkal.

Kérdőíves eljárások

A társadalomtudomány körében elterjedt módszer a kérdőíves eljárás, amelynek elsődleges célja valamilyen előre meghatározott problémakörben való tájékozódás. A kérdőív jellegénél fogva bizonyos kötöttséget tartalmaz a vizsgálati feltételekben, hiszen a válaszadás csak a feltett kérdések körében érvényes, mégis éppen személyes jellegénél fogva jól alkalmazható eljárás, különösen nagyobb létszámú csoportok véleményének felderítésében. Találóan indokolja a kérdőíves módszer használatát. G. W. Allport: „Ha meg akarjuk tudni, hogyan éreznek az emberek: hogy mit élnek át, és mire emlékeznek, mihez hasonlíthatók az emócióik és az indítékaik, mi készteti őket arra, hogy azt tegyék, amit tesznek – miért nem kérdezzük meg tőlük?

A kérdőívvel való kérdezés – nyilván a segítségével nyerhető adatok felhasználhatóságától is indíttatva – az elmúlt évtizedben hazánkban is rendkívül elterjedt. Ez felveti annak a kérdését, hogy mikor és hogyan célszerű ilyen módszert alkalmazni. Ebben az esetben is, akárcsak a teszteljárásoknál, tudomásul kell venni, hogy vannak kialakult feltételek, amelyeket az eredményesség érdekében figyelembe kell venni a kérdőívszerkesztésben éppen úgy, mint a kérdőív technikai használatában, vagy az eredmények értelmezésében.

A kérdőív szerkesztésénél az első feladat annak meghatározása, hogy pontosan mit akarunk elérni kérdéseinkkel. Ez a lépés igényli, hogy számba vegyük a megkérdezettek várható körét (mintavétel), különösen társadalmi jellemzők szempontjából. Meg kell határozni a kérdezés formáját. Ez utóbbi mindig függ a kérdezés módjától és a kérdések tartalmától is. A kérdőíveket tartalmuk szerint mindig két egymástól jól elkülöníthető kategóriába sorolhatjuk. Az egyik esetben rákérdezünk direkt módon a problémára, a másik esetben olyan kérdéseket adunk, amelyek segítségével következtethetünk a keresett információra. Ezután következik annak eldöntése, hogy nyitott vagy zárt kérdéstípussal dolgozunk-e? Nyilvánvalóan mindkét típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, amelyek elsősorban a kiértékelés és az értelmezés pontosságában jelentkezhet.

A személyes kontaktusban történő eljárások

Anamnézis: az életút előzményeinek felvétele.

Exploráció: kikérdezés, amely az alkalmasság személyes feltárására irányul.

Interjú: a szelekció céljához kapcsolódó személyes kontaktusban történő elbeszélgetés, amely a megítélést segítő szubjektív benyomások rögzítésétől a strukturált interjúig (összehasonlíthatóság, értékelési skála, stb.) terjedhet.

Összefoglalás

Az alkalmasság vizsgálatok széles körben történő alkalmazása nehezíti a képzésre vagy munkavállalásra jelentkezők helyzetét, mert az elutasítás mögött objektívnek tűnő szempontok jelennek meg indokként. Az alkalmasság vizsgálatok költségesek, mert sok „élőmunkát”, szakértelmet igényel a lebonyolítása. Az eszköztár (tesztek, munkapróbák, stb.) mérési eredményeinek nyilvántartása standardok, validizálási mutatók, stb. ellenőrzése központi jellegű koordinációt igényel. Az alkalmasság vizsgálatban alkalmazott módszerek egy része egyszerűsíthető informatikai támogatás igénybe vételével, például a teljesítménytesztek egy részét, vagy a



kérdőíves eljárásokat számítógépes programok segítségével is alkalmazhatjuk.

Feladatok

1. Melyik a kiválasztási folyamatba leggyakrabban alkalmazott két eljárás?

2. Fogalmazzon meg két olyan interjúkérdést, mely nem sérti a munkavállaló személyiségi jogait, de szükséges információ az alkalmazáshoz!


8. fejezet - A pályaismeret jelentősége a tanácsadásbanAz emberi erőforrás tanácsadó munka ellátásához speciális követelményként fogalmazhatjuk meg a pályák, illetve a munka világában való tájékozottságot. Az előzőekben áttekintettük ennek a tájékozódási folyamatnak a jelentősebb ismeretköreit, így az osztályozási rendszereket vagy a pályaelemzés módszertanát. Egy-egy pályát meghatároz az osztályozási rendszerben elfoglalt helye, valamint a pályaelemzés eredményeként összeállított tevékenységrendszer jellegzetessége, a munka pszichés és környezeti feltételei. A tanácsadó feladata, hogy ezeket az egy-egy pályára vonatkozó fontos jellemzőket összekapcsolja a tanácskérő által megfogalmazott igényekkel. Könnyű belátni, ha egy tanácsadó pályaismerete szűk, akkor a tanácskérő számára ajánlható választási lehetőségek is meghatározott körre korlátozódnak. Ezért foglalkozunk kiemelten a pályaismeret minőségi és mennyiségi jellemzőivel, hogy a tanácsadó számára biztosítsuk azt az informálódási esélyt, hogy a tanácskérőnek legmegfelelőbb választási lehetőségeket mutassa fel a pályák világából.

1. 8.1 A pályaismeret, mint speciális tudás a tanácsadó tevékenységébenA munka-pályatanácsadás speciális ismeretét a személyiségben rejlő lehetőségek feltárásán túl a pálya-munka világában való jártasság adja. A tanácsadó feladata, hogy a munka-pálya tartalmi követelményeinek szempontjait kapcsolja a személyiség megfogalmazott igényeihez. E speciális tudásnak a jelentősége abban van, hogy még a jó öndefinícióval rendelkező tanácskérők is kevéssé tájékozottak a képzési, munkavállalási lehetőségekről és ezt a bizonytalan realitás orientációt képes a tanácsadó erősíteni.

Cél: Ismerje az egy-egy pályára vonatkozó információk kapcsolódási lehetőségeit a tanácskérő igényeihez.

Követelmény: Olyan internetes portál bemutatása, amely információt nyújt a pályákról és bővíti, mélyíti a pályaismereti tartalmaikat.

A tanácsadói tevékenység szempontjából fontos témák

A tanácsadói tevékenység szempontjából két témát emelhetünk ki az ismeretek halmazából. (A két téma a munkatudományokon belül is igen jelentős.) Az első a pályák osztályozási szempontjainak megismerése.

Az osztályozási rendszerek megismerése elméleti és konkrét haszonnal is jár. Az elméleti gazdagodást az osztályozási lehetőségek sokféleségének áttekintése adja, amely arra sarkalhatja a tanácsadót, hogy minél jobban és részletesebben törekedjék a pálya és a munka világának megismerésére. A konkrét hasznot a hazai osztályozási rendszerekben való eligazodás jelenti, mert a tanácsadói tevékenységhez tartozik a korrekt információnyújtás. A felvételi lapok kitöltésétől a munkakör megpályázásán keresztül számtalan olyan tevékenységhez kérhet támogatást a tanácskérő, amelyhez szükségesek ezek az ismeretek.

A második terület a foglalkozási profil tartalma. A foglalkozási profilok adják azokat az információkat a pályákról, amelyek alapul szolgálhatnak a pálya kiválasztásához. A tanácsadásban a foglalkozási profilok elkészítésének feladatától a felhasználóbarát pályaismertető technikákon keresztül szükség van a tartalmai elemek ismeretére. A foglalkozás leírások tartalmai szempontjai adják lényegében azokat a kapaszkodókat, amelyek sok esetben, mint követelmény jelennek meg a tanácskérővel szemben. Ha a tanácsadásban ezekre a speciális szempontokra a tanácsadó ráirányítja a figyelmet, segít a tanácskérőnek a pályakiválasztás folyamatában.

Mint ahogy a megelőző fejezetben bemutattuk, a pályaleírásoknak/foglalkozás leírásoknak meghatározott szerkezete van. A tanácsadói tevékenységhez nem elégséges az úgynevezett átfogó nyitó mondatok ismerete. A tanácsadó e átfogó mondat minden egyes összefüggését részletesen kell, hogy elemezze a tanácsadási folyamatban. Az úgynevezett átfogó nyitó mondat egy-egy foglalkozásról tartalmazza a várható munkafeladatot, milyen eszközökkel és anyagokkal kell dolgozni, mi a termék, amelyet előállít, vagy milyen szolgáltatást végez. Ez az az információ, amelyet általánosságban ismernie kell a nagyobb pályaterületeken belül kialakult foglalkozásokról.


A pályaismeret jelentősége a tanácsadásban

Figyelembe kell vennünk, hogy ez a fent meghatározott alaptudás körülbelül azzal azonos, amikor egy tanácskérő több pályát képes megnevezni, de a pályák lényegi követelményeit, tartalmi elemeit már nem tudja kibontani.

Ezt az összefüggést az alábbi ábra mutatja:

A fentiekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a tanácsadó pályaismeretéhez képest a tanácskérő mindig szűkebb információval rendelkezik. Ez az állítás akkor is igaz, ha valaki meghatározott szakmai végzettséggel, nagy munkatapasztalattal rendelkezik és a saját munkatevékenységéről igen részletes információt tud adni. A saját szakmáját kiválóan ismerő szakember azonban néha még a rokon szakmákban sem járatos, így a megállapítás, hogy szűk a pályaismerete, továbbra is érvényes. Ezt a tanácskérőre jellemző pályaismereti minőséget szűk, de mély pályaismeretnek nevezzük. Ez a pályaismereti szint a tanácskérőnél csak akkor fogadható el, ha egy szakmára vonatkozóan jelentős munkatapasztalattal rendelkezik.

Példa a mély pályaismerettel rendelkező tanácskérővel folytatott tanácsadási munkára

Példa a szűk, de mély pályaismerettel rendelkező tanácskérővel folytatott tanácsadási munka lehetséges kapcsolódási pontjaira. Az egyéni tanácsadás 5 szintjéhez kapcsolódóan írjuk le a példát.

• Problémafeltárás szintjén a munka környezeti feltételeinek összegyűjtése.

• Annak megfogalmazása, hogy a tanácskérő nyitott-e a biztos munkaterület elhagyására, váltásra történő igénye jelen van-e.

• Tisztázás szintjén a tervezett témáknál a pályaterületen belül elérhető rokonfoglalkozások számba vétele, illetve a képzési szintekre vonatkozó információk megfogalmaztatása.

• Az elemzés szintjén azoknak az elfogadott szubjektíveknek az összegyűjtése, amelyek a képességbeli és érdeklődési jellemzőket a munkatapasztalat alapján meghatározzák.

• Azoknak a lehetséges foglalkozásoknak, pályáknak, képzési lehetőségeknek a számba vétele, amelyekkel a tanácsadó a tanácskérő realitásorientációját kívánja támogatni (nagymértékben függ a tanácsadó felkészültségétől).

• Szintézisben azoknak a pályaterületeknek, foglalkozásoknak a megjelölése, amelyek találkozhatnak a tanácskérő vállalásaival.

• A feladat meghatározásakor pályaismereti tényező kerül kiemelésre.

• A tanácsadói véleményben megfogalmaztatjuk a tanácskérővel a pályaismeretre vonatkozó változásokat, amelyet az egyén a tanácsadási folyamathoz köt.

A fenti példától eltérő tanácsadási folyamattal is igazolhatjuk, hogy a tanácsadónak tájékozottnak kell lenni azokban az információforrásokban, ahol a saját pályaismeretét bővítheti.

Példa:

A több pálya megnevezése esetén több lehetőség jelenhet meg. Ha a tanácskérő azonos pályaterületről nevezi meg a pályákat, akkor a foglalkozás leírás jellemzőinek elemzésével lehet csak megtalálni az azonosságot és a különbözőséget a tanácskérő által felsorolt pályák között. (Ekkor az átfogó tartalom hiánya nem hátráltatja a tanácsadói munkát, mert a 3. szinten, az elemzésben közösen is megkereshetik az összefüggéseket az egyes



pályák vonatkozásában.) Ha a tanácskérő több pályaterületről nevez meg egy-egy pályát, például geológus, vegyész, informatikus, akkor a pálya átfogó jellemzőinek ismeretére szüksége van a tanácsadónak, hogy segítsen kibontani a tanácskérőnek a választásokban rejlő közös gyökeret vagy igényt. (Ebben az esetben, akár a tanácsadási folyamat megszakításával is pótolni kell az ismeretét a tanácsadónak, mert az hiányzik a továbblépéshez.)

A tanácsadó pályaismeretének naprakészsége elméleti követelmény. A pályák változó száma és változó tartalma, amelyhez a képzési rendszerek folyamatos változása is kapcsolódik, szinte lehetetlenné teszi e követelmény teljesítését. Azt azonban, hogy a tanácsadó tisztában legyen saját pályaismereti tudásával meg kell követelnünk. A tanácsadásra történő felkészülés során az egyik legfontosabb feladat számba venni azokat az információs forrásokat, ahol a várhatóan szükséges tartalmaknak utána lehet nézni. Fontosnak véljük az évente megjelenő kiadványok (írott vagy elektronikus formában) körének ismeretét, valamint folyamatos gyűjtésüket (így könnyebbé válik a változások nyomon követése). A tanácsadó speciális tudásának hátterét az internetes információk széles köre biztosítja, így ismerni kell a speciális honlapokat, mint például a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat, a www.epalya.hu, www.milegyek.hu www.cseri.hu, www.zifi.hu, www.eniskolam.hu, www.fisz.hu, www.palyanet.hu, valamint a képzőhelyek és a jelentősebb munkáltatók internetes oldalait.

Az emberi erőforrás tanácsadó számára a pályaismeret folyamatos bővítésén túl tájékozottnak kell lenni az egyes munkáltatók kiemelt munkaköreire vonatkozó foglalkozási követelményeikkel is. Ez azért lényeges, mert a karrierépítés során sok esetben az azonos munkakörben, de más munkáltatónál történő elhelyezkedés támogatása jelentős eredményeket hozhat (pl. anyagi ellenszolgáltatás emelkedése, vezető beosztás elérése, stb.).

A pályaismeret alkalmazásának különleges, de gyakori területe a tanácsadói munkában, ha egy vállalatnál, gazdasági társaságnál végzi a munkaerő-gazdálkodási feladatokon belül a fejlesztési és továbbképzési feladatokat. Ebben az esetben meghatározott számú, képzettségű munkavállaló egyéni igényeit, céljait kell összekapcsolni a munkáltató – profitorientált – konkrét és távlati célkitűzéseivel. E tanácsadói tevékenységben az adott szervezet összes munkakörének ismerete (foglalkozási profillal megegyező mértékben) szükséges a rövid és hosszú távú tervezés elkészítéséhez.

Összefoglalás

A pályaismeret az emberi erőforrás tanácsadó speciális tudása, aminek a segítségével összekapcsolja a pályák jellemzőit, a tanácskérő személyiségbeli tulajdonságaival. A pályaleírások (foglalkozás leírások) tevékenység és követelményrendszert tartalmaznak, amelyet a tanácsadónak kell felhasználó barát módon közvetíteni a tanácskérők felé. A tanácsadó feladata, hogy a pályák nyújtotta elégedettség szint eléréséhez szükséges beállítódásokra, hajlamokra felhívja a tanácskérő figyelmét. Kiemelten fontos az érdeklődés irány és a képességstruktúra megfogalmaztatása, amely a pályaterület és a képzettségi szint megválasztását teszi lehetővé. Ebben segíti a tanácsadót a magyar/nemzetközi osztályozási rendszerek ismerete.

Feladatok

1. Mely tényezők határozzák meg egy-egy pálya bevonását a tanácsadási folyamatba?

2. Mire épül az egyén szűk, de mély pályaismerete?

3. Mi határozza meg a tanácskérő széles körű, de nem alapos pályaismereti szintjét?

4. Mik lehetnek egy gazdasági társaságnál dolgozó emberi erőforrás tanácsadó feladatai?

2. 8.2 A pályaismeret fejlesztésének lehetőségei a tanácsadói tevékenységbenAz egyéni tanácsadó munkában hamar megismerhető a tanácskérő pályaismeretének minősége. Egyrészt meghatározza a tanácskérő életkora, hiszen minél fiatalabb a tanácskérő, annál kevesebb munkatapasztalattal rendelkezik és így a megfelelő pályaismereti szintje is nehezen alakulhat ki. Az általános képzésben részt vevők pályaismerete is alacsony szintű, mert a képzéshez nem kapcsolódik gyakorlat, s így a tanácskérő nem próbálhatja ki magát.



A csoportos tanácsadásban, ha homogén csoporttal dolgozunk, az egyéni tanácsadással megegyező megismerési lehetőségünk van a csoporttagok pályaismeretére vonatkozóan. Heterogén csoport esetében a pályaismeret szintjét bemutató feladatot kell beépítenünk ahhoz, hogy beépítsük a foglalkozási tervbe a pályaismeret fejlesztését.

Általánosságban megfogalmazhatjuk, hogy a csoportmunkában is megjelenik az a tanácskérői magatartás, amely inkább az önismeret feltárását igényli, mint a realitásban való tájékozottságot. Ezért az emberi erőforrás tanácsadó speciális feladata a hozzá fordulók pályaismeretének bővítése, a realitásban való tájékozottság igényének felkeltése.

Cél: Ismerje a pályaismeret fejlesztésének néhány módszerét.

Követelmény: Képes legyen a pályaismerethez kapcsolódó, egy-egy csoportfoglalkozás tervének elkészítésére.

A munka világának szakterületei és szakmacsoportjai

A pályák világáról való tájékozódás igénye a tanulókban a jelenlegi iskolarendszerű képzés tapasztalatai alapján nem alakul ki. Ezért a tanácsadónak a különböző korosztályokhoz alkalmazkodó, olyan módszertani tudással kell rendelkeznie, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a tanácskérők megismerkedjenek a munka világának egy-egy jellegzetes területével. Az általános iskolás korosztály számára a pályaismeret elérendő szintje a négy szakmaterület és a 21 szakmacsoport megismerése.

Négy szakmaterület: humán, műszaki, gazdasági-szolgáltatási, agrár szakmaterület.

A jelenleg érvényes szakmacsoport: egészségügy; szociális szolgáltatások; oktatás; művészet; közművelődés; kommunikáció; egyéb szolgáltatások; gépészet; elektrotechnika-elektronika; informatika; vegyipar; építészet; könnyűipar; faipar; nyomdaipar; közlekedés; környezetvédelem-vízgazdálkodás; közgazdaság; ügyvitel; kereskedelem-marketing; üzleti adminisztráció; vendéglátás-idegenforgalom; mezőgazdaság; élelmiszeripar.

A középiskolai korosztály számára a konkrét szakmai végzettség megnevezése szakmacsoporthoz kapcsolódó pálya kiválasztása vagy a továbbtanulás a képzési terület megnevezése a cél.

12 képzési terület alakult ki a Bologna-folyamat eredményeképpen, amelyeken belül osztott és osztatlan képzések vannak. Osztatlan képzés a művészeti terülteken kívül az orvosi, fogorvosi, gyógyszerész, a jogi képzés és az építészmérnök választásakor kell ezt figyelembe venni (változó képzési idő). Az egyéb képzési területeken Ba, illetve BSc szintű képzés 3-3,5 évig tart, amelyre épülhet az egyetemi végzettséget adó Ma és MSc képzés, amely 4 féléves.

Képzési területek: természettudományi terület; élő természettudományi és földtudományi terület; műszaki tudományok területe; orvostudományi terület; agrártudományi terület; gazdaság- és szervezéstudományi terület; állam- és jogtudományi terület; társadalomtudományi terület; bölcsészettudományi (filológiai) terület; művészeti terület; hittudományi terület; védelmi- és hadtudományi terület.

Mind a képzési területek, mind a szakmacsoportok számos végzettséget, foglalkozást tartalmaznak, amelyeket a témához kapcsolódó honlapokon részletesen meg lehet ismerni. A szakmai végzettségekre vonatkozó ismeretek az Országos Képzési Jegyzékben kerültek összefoglalásra, amely a www.nszfi.hu, a felsőfokú képesítésekről a www.felvi.hu honlapon lehet tájékozódni.

Módszertani lehetőségek

Az egyéni tanácsadásban a strukturált beszélgetés vezetés módszerével megfelelő kommunikációs eszközök alkalmazásával elemezzük a felmerült pályaismereti témákat.

A strukturált csoportfoglalkozás keretében minden szinthez kapcsolhatunk pályaismeretet fejlesztő módszert (strukturált csoportfoglalkozás részletes bemutatása a tanácsadási módszerek című anyagban olvasható).

Hangulatteremtés: javasolt eszköz a pályapóker: A tanácskérők körben ülnek, a tanácsadó is bekapcsolódhat a játékba. A körből valaki (ez lehet a tanácsadó is) mond egy foglalkozást, pl.: testőr. Ezután a mellette ülő is mond egy foglalkozást, méghozzá olyat, amelynek kezdőbetűje megegyezik az előtte elhangzott foglalkozás kezdőbetűjével, pl.: tanár. Majd sorban minden résztvevő mond egy-egy, foglalkozást az elhangzott kezdőbetűvel (testőr-tanár-tűzoltó…). A játék során a már elhangzott foglalkozásokat ismételni nem szabad. Ha valaki nem tud új, addig el nem hangzott szakmát mondani, akkor passzolhat. A passzolás azonban a játékból



való kiesést jelenti. A játék addig folytatódik, amíg csak egy tanácskérő marad benn. Ha a csoportvezető úgy ítéli meg, lehet két vagy három győztest is hirdetni.

Célkitűzés: eszköz: közlés. „Ma néhány pálya jellegzetes tevékenységeit fogjuk megismerni. Ma néhány pálya jellegzetes eszközeit fogjuk megismerni. Ma néhány pálya jellegzetes anyagát fogjuk megismerni.”

Ismeretátadás: páros munka.

A csoport tagjai párba rendeződnek, a párok választanak egy szakmát. Kiszámoló mintájára a csoportvezető kijelöli, hogy kik fognak tevékenységet (anyagot, eszközt) gyűjteni a választott pályához. A párok a megfelelő szempont alapján a jellemzőket összegyűjtik. Ezeket írásban rögzítik. Majd, ha mindenki elkészült, a párok felolvassák a gyűjtött jellemzőket, a többi pár megpróbálja kitalálni a választott szakmát. Pl.: a választott szakma: tanár.

Tevékenységek: magyaráz, ír, feleltet, dolgozatot irat, kikérdez, osztályoz, meghallgat beszél, felolvas

Anyag: kréta, papír, fa, fém, üveg, műanyag

Eszköz: tábla, toll, papír, vonalzó, körző, filctoll

Személyes hozam: Ma megismertem …. számú új pályát.

Következő foglalkozás előkészítése: bármilyen újságot, vagy újságból kivágott képet keresni otthon, amely kapcsolódik valamilyen pályához

Összefoglalás

A pályaismeret fejlesztése a tanácsadás folyamatában egyértelműen a tanácsadó feladata. A tanácskérő a pályák világáról való tájékozottságának minőségét segítség nélkül nem tudja megítélni. Egyéni tanácsadásban (mint ezt a tanácsadási módszerei tantárgyban megismerhette) a tervezett témáknál és az elemzésben kötelező pályaismereti elemeket a tanácsadónak végig beszélni a tanácskérővel. A csoportos tanácsadásban, mint célzott csoportfoglalkozási elemet építhetjük be a pályaismeret szélesítésének követelményét, ahol különbséget tehetünk homogén és heterogén csoportok foglalkozásvezetésében. A csoportos tanácsadásban előny, hogy csoporttagok egymástól is tanulhatnak, valamint módjuk nyílik közös élmények szerzésére is a csoportfoglalkozáson kívül, például a következő foglalkozás előkészítéséhez kapcsolódó feladat révén.

Feladatok

1. Hány szakmacsoportból lehet választania egy általános iskolai tanulónak?

2. Hány képzési terület van a magyar felsőoktatásban?

3. Soroljon fel 3 osztatlan képzésben történő pályát!


regi.tankonyvtar.hu · web viewkorántsem kell egy elméleti érdeklődésű embernek...

Documents