Rembrandt Harmenszoonvan Rijn

1606-1669

Rembrandt kb. 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott, összesen körülbelül száz önarckép fűződik a nevéhez

AMSZTERDAM

A Rembrandt-ház homlokzata

Jeremiás próféta siratja Jeruzsálemet

Rembrandt édesanyja

Rézmetszet

a tékozló fiúról

Saskia virággal

Rembrandt, mint tékozló fiú, feleségévelSaskiával

Rembrandt fia, Titus (1641-1668)

Önarckép, 1640

Önarckép, 1660

Önarckép

Pál apostolként, 1661

Önarckép 1668

Júdás visszaviszi a pénzt a templomba, 1629

Az irgalmas samaritánus

1633

Ábrahám áldozata 1634

Belsazár lakomája 1635

Potifárné bevádolja Józsefet,

1655

Dávid hárfázik Saul király előtt, 1657

Az imádkozó Dávid

Péter tagadása 1660

Jézus portrék

A tékozló fiú visszatérése, 1669

És felkelvén, elment az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esett, és megcsókolgatta őt.És mondta néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!Az atyja pedig mondta az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdtek azért vígadni.

Füle Lajos: Az Atya

Kettőért terhelte a gond,mert két tékozló fia volt. Az egyik távol tékozolt,a másik közel tékozolt.Ám szeretete nem pihent,az egyiknek elébe ment,a másiknak utána ment.

Az pedig mondta néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelte őt.Ő pedig felelvén, mondta atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.Az pedig mondta néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.

„Ha mélyen önmagamba és a

körülöttem élők életébe nézek,

felmerül bennem a kérdés: Mi

okoz több kárt: A kéjsóvárgás

vagy a harag? Olyan sok a

neheztelés az „igazak” és a

„tisztességesek” körében.

Olyan sok a bírálat, az ítélkezés

és az előítélet a „szentek”

között. Olyan sok a megfagyott

harag azok között az emberek

között, akik annyira igyekeznek

elkerülni a „bűnt”… A neheztelő

„szent” elveszettségét nagyon

nehéz tetten érni, mert

összefonódik azzal a vágyával,

hogy jó és erényes legyen.”

(Nouwen: A tékozló fiú hazatérése)

Mondom néktek, hogy ily

módon nagyobb öröm lesz a

mennyben egy megtérő

bűnösön, hogynem

kilencvenkilenc igaz

emberen, akinek nincs

szüksége megtérésre.

Luk. 15,7

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára;Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. Luk. 2,29-32

Simeon a templomban (Rembrandt utolsó, befejezetlen festménye)