richard templar: a karrierépítés 100 szabálya

A karrierépítés100 szabálya

A karrierepites 100 szabalya.indd 1A karrierepites 100 szabalya.indd 1 8/19/10 4:36:25 PM8/19/10 4:36:25 PM

A mû eredeti címe: THE RULES OF WORK A DEFINITIVE CODE FOR

PERSONAL SUCCESS

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Pearson Education Limited; második

kiadás

This translation of THE RULES OF WORK A DEFINITIVE CODE FOR

PERSONAL SUCCESS 02 Edition is published by arrangement with Pearson

Education Limited.

A fordítás a THE RULES OF WORK A DEFINITIVE CODE FOR PERSONAL

SUCCESS második kiadása alapján, a Pearson Education Limited engedé-

lyével készült.

© Pearson Education, 2003, 2010

Fordította: Polyák Emese

Sorozatszerkesztô: Laik Eszter

Hungarian translation © Polyák Emese, 2010

Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva. A mû egyetlen részlete sem használható fel és nem

sokszorosítható a kiadó elôzetes írásbeli engedélye nélkül.

Scolar Kiadó

1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Telefon és fax: (+36 1) 466-7648

[email protected]

www.scolar.hu

Felelôs kiadó: Érsek Nándor

Felelôs szerkesztô: Kis Kós Antal

Borító: Máthé Hanga

Tördelés: Bárány Gizella

ISBN 978-963-244-159-7

Nyomda: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Felelôs vezetô: Berki István vezérigazgató


SCOLAR

RICHARD TEMPLAR

szabálya

A karrierépítés


Tartalom ElôszóElôszó 10

BevezetésBevezetés 12

Ne csak a szánk járjon Ne csak a szánk járjon 17

1. Vegyék észre a munkánkat 20

2. Soha ne álljunk le 22

3. Óvatosan ajánlkozzunk önként 24

4. Egy saját terület 26

5. Ígérjünk kevesebbet, teljesítsünk többet 28

6. Tudjunk olyasmit, amit mások nem 30

7. Legyünk elkötelezettek 32

8. Élvezzük, amit csinálunk 34

9. A helyes hozzáállás 36

10. Ne tudja senki 38

Mindig megítélnekMindig megítélnek 41

11. Öltözzünk jól 44

12. Mosolyogjunk 46

13. A tökéletes kézfogás 48

14. Magabiztosan, energikusan 50

15. Az észrevehetô stílus 52

16. Ügyeljünk az ápoltságra 54

17. Legyünk vonzóak 56

18. Ôrizzük meg a komolyságunkat 58

19. Beszéljünk helyesen 60

20. Írjunk jól 62

4 TARTALOM


Legyen tervünkLegyen tervünk 65

21. Tudjuk, mit akarunk hosszú távon 68

22. Tudjuk, mit akarunk rövid távon 70

23. Az elôléptetési rendszer 72

24. Alakítsunk ki játéktervet 74

25. Tûzzünk ki célokat 76

26. Ismerjük meg saját szerepünket 78

27. Erôsségeink és gyengeségeink 80

28. A döntô pillanat 82

29. Lássuk elôre a veszélyeket 84

30. Keressük a lehetôségeket 86

Jót vagy semmitJót vagy semmit 89

31. Ne pletykáljunk 92

32. Ne siránkozzunk 94

33. Álljunk ki másokért 96

34. Bókoljunk ôszintén 98

35. Legyünk vidámak és pozitívak 100

36. Kérdezzünk 102

37. „Kérem” és „Köszönöm” 104

38. Ne káromkodjunk 106

39. Legyünk jó hallgatóság 108

40. Ne mondjunk ostobaságot 110

Gondoskodjunk magunkrólGondoskodjunk magunkról 113

41. Az erkölcsi vonatkozások ismerete 116

42. A törvényesség ismerete 118

TARTALOM 5


43. Legyenek személyes elveink 120

44. Soha ne hazudjunk 122

45. Soha ne fedezzünk senkit 124

46. Jegyzeteljünk 126

47. Ne a pôre igazságot 128

48. Értékeljük a kapcsolatainkat 130

49. Értsük meg mások motivációit 132

50. Más szabályok, más játékmódok 134

Illeszkedjünk beIlleszkedjünk be 137

51. Ismerjük meg a vállalati kultúrát 140

52. Beszéljük a nyelvet 142

53. Öltözzünk hasonlóan 144

54. Legyünk alkalmazkodók 146

55. Jelenjünk meg a törzshelyeken 148

56. Társasági tudnivalók 150

57. Kinél van a hatalom? 152

58. Ismerjük meg a hierarchiát 154

59. Soha ne kritizáljunk 156

60. A csordaszellem haszna 158

Járjunk egy lépéssel elôrébbJárjunk egy lépéssel elôrébb 161

61. Az öltözködés 164

62. A beszéd 166

63. Jöjjenek a tettek 168

64. A gondolkodás 170

65. A vállalat ügyei 172

6 TARTALOM


66. Többes szám elsô személyben 174

67. Azonosuljunk a célunkkal 176

68. Felettesek társasága 178

69. Alakítsuk ki a képet 180

70. A valódi erôfeszítés 182

Legyünk jó diplomatákLegyünk jó diplomaták 185

71. Kérdezzünk diplomatikusan 188

72. Ne foglaljunk állást 190

73. Hallgatni arany 192

74. Legyünk békéltetôk 194

75. Nyugalom! 196

76. Soha ne személyeskedjünk 198

77. Kezeljük jól mások dühét 200

78. Álljuk a sarat 202

79. Maradjunk tárgyilagosak 204

80. Gondolkodjunk távlatokban 206

A rendszer ismerete hasznosA rendszer ismerete hasznos 209

81. Íratlan szabályok 212

82. A megszólítás is fontos 214

83. Mikor túlórázzunk? 216

84. Juttatás vagy lopás? 218

85. Ki számít? 220

86. Akikkel jóban kell lenni 222

87. Ismerjük jól az új vezetési technikákat 224

88. A rejtett indítékok 226

TARTALOM 7


8 TARTALOM

89. Barátkozzunk a kedvencekkel 228

90. Ismerjük meg a küldetésnyilatkozatot 230

Kezeljük jól a vetélytársakatKezeljük jól a vetélytársakat 233

91. Ismerjük fel a vetélytársakat 236

92. Legyünk tisztában az elvárásokkal 238

93. Ne szúrjunk hátba senkit 240

94. Az elôléptetés lélektana 242

95. Ne áruljunk el túl sokat 244

96. Szorítsuk fülünket a földhöz 246

97. Elôrébb a vetélytársnál 248

98. Ne szóljuk le a vetélytársat 250

99. A pillanat jelentôsége 252

100. Fô a bizalom 254


Köszönettel tartozom Rachel Stocknak.

Ez a könyv nem jöhetett volna létre az ô támogatása,

bátorítása és lelkesedése nélkül.

10 A K ARRIERÉPÍTÉS 100 SZABÁLYA


Előszó

Általában mindenki szeretné jól végezni a munkáját. Fontosabb

állásra, jobb fi zetésre, nagyobb biztonságra, magasabb beosztásra

és szép jövôre vágyunk. Ezért igyekszünk úgy dolgozni, hogy az

elismeréshez, tisztelethez és elôléptetéshez vezessen.

A kontárok, naplopók és szociopaták számára nincs jövô: eddig

egyszerûen hangzik. Ez a könyv azonban többet tanít ennél.

Rámutat arra, hogy a munkának két szintje van. Többnyire csak

az egyikrôl tudunk: az értékesítési célok elérésérôl, a holtidô

csökkentésérôl, a havi elszámolás felgyorsításáról stb. A második

szint már nehezebben meghatározható: a rendszer mûködésének

átlátását jelenti. Ha észreveszik, hogy képesek vagyunk az egész

szervezet problémáit megoldani, nem csak a saját kis részünket,

kitörtünk a tömegbôl. De hogyan érjük ezt el? Egyszerû a válasz:

olvassuk el ezt a könyvet. Kövessük a karrierépítés 100 szabályát.

Én félig-meddig már ismertem ôket, de sohasem sikerült olyan

tisztán és tömören megfogalmaznom, mint Richard Templarnak.

Egy idôben rengeteg, elôléptetés elôtt álló embert kellett inter-

júztatnom a BBC-nél, és a legtöbbjükkel kapcsolatban az volt az

érzésem, hogy nem olyan fából faragták ôket, amely egy fel sô

ve ze tônél szükséges. Mi hiányzott belôlük? Talán ahogy öltöztek,

ahogy jártak, ahogy beszéltek? Mindenbôl egy kevés, de legin-

kább a hoz záállásukkal, a gondolkodásmódjukkal volt probléma.

A legtöbben azt ismételgették, milyen jól végzik a jelenlegi munká-

jukat. Ezt teljesen felesleges volt mondani: pontosan tudtuk, hiszen

ezért került sor az interjúra. Kevesen gondolkodtak el azon, milyen

problémákkal fognak szembesülni abban a pozícióban, amelyre

jelentkeztek, és ezek miben térnek majd el az addig észleltektôl.

Végképp nem törôdtek a BBC szervezetét érintô kérdésekkel.

ELŐSZÓ 11



Emlékszem egy interjúra, amelyet két nagyvállalat ügyvezetô

igazgatójával készítettem. Mindketten fôiskola után helyezked-

tek el a cégnél, több száz másik okos és ambiciózus diplomás-

sal együtt. Megkérdeztem tôlük, szerintük miért ôk jutottak fel

a csúcsra. Egyikük azt felelte, nem tudja, de annyit elmondhat,

hogy minden munkakör, amelyben dolgozott, hamar megszûnt,

miután ô továbblépett. A másik szintén nem tudott válaszolni, de

azt mondta, hogy a munkakörök közül, melyeket betöltött, koráb-

ban egyik sem létezett. Mindketten annak a személyiségnek az

iskolapéldái voltak, aki pontosan a számára megfelelô munkára

összpontosít, aki igazgatóként gondolkodik akkor is, amikor csak

kis- vagy középvezetô. Nincs kétségem afelôl, hogy a többi sza-

bályt is követték, és mindig olyan ember benyomását keltették,

akinek magasabb beosztásban lenne a helye.

„A karrierépítés 100 szabálya” elsôsorban menedzsereknek szóló

útmutató, iránytû azoknak, akik szeretnének a csúcsra jutni. De szól

a vállalkozásokról is: nincs nagyobb veszély, mint kövületté válni,

bezáródni az irányítási feladatok, eljárások körébe, és elveszteni

a kapcsolatot a kinti világgal. Márpedig ez történik, ha mindenki

hatékony próbál lenni ahelyett, hogy eredményes lenne – vagyis

ha nem követi a karrierépítés szabályait.

Sir Antony JaySir Antony Jay

Az „Igenis, miniszter úr!” címû nagy sikerû angol tévésorozat

egyik írója és a Video Arts cég alapítója


BEVEZETÉS 13

Bevezetés

Sok-sok évvel ezelôtt igazgatóhelyettesként dolgoztam egy cég-

nél. Ketten voltunk esélyesek az igazgatói posztra. Papíron nekem

volt több tapasztalatom, nagyobb szakértelmem, és a kollégák

nagy része engem akart igazgatónak. Rob, a másik jelölt, igazság

szerint hasznavehetetlen volt.

Beszélgettem egy külsô tanácsadóval, és megkérdeztem tôle,

milyennek látja az esélyeimet. Felemlegettem neki a tapaszta-

latomat, a szakértelmemet, a magasabb képzettségemet. „Aha

– felelte –, de nem olyan a járásod, mint egy igazgatónak.” „Miért,

Robnak igen?” „Igen.” Igaza lett, és Rob kapta meg a munkát. Én

pedig gondosan tanulmányozni kezdtem a járását.

A tanácsadó helyesen mondta: létezik egyfajta igazgatói járás.

Sôt, egyféleképpen jártak a recepciósok, ahogy a pénztárosok is,

a vendéglátó személyzet, az irodai dolgozók, az adminisztrációs

osztály munkatársai, a biztonságiak – és persze az igazgatók.

Úgy nézzünk ki, ahogy kellAzt is észrevettem, hogy az igazgatóknak saját öltözködési,

beszéd- és viselkedési stílusuk van. Nem volt elég, hogy jól vég-

zem a munkámat, hogy rendelkezem a kellô tapasztalattal. Úgy is

kellett kinéznem, mint aki bárki másnál alkalmasabb. Nem csak

a járásról volt szó – teljesen át kellett alakulnom.

Az is fontos, milyen újságot olvasunk, milyen tollat használunk,

hogyan írunk, hogyan beszélünk a munkatársakkal, mit mon-

dunk a meetingeken. Ha be akarunk kerülni, az Igazinak kell

látszanunk. „A karrierépítés 100 szabálya” e kép megteremtésérôl

szól – természetesen alkalmasnak is kell lennünk a feladat ellátá-

sára. De mitôl leszünk lehetséges jelöltek az elôléptetésre?



Járjunk egy lépéssel előrébbFeltûnt, hogy amíg az ügyvezetô igazgatók közül sokan a beosz-

tásukban ragadtak, voltak olyanok is, akik már a kö vet ke zô lépést

gyakorolták – a regionális igazgatói imázst. Felhagytam az igaz-

gatói járás gyakorlásával, és elôreugrottam az ügyvezetô igazga-

tóihoz. Három hónappal késôbb én lettem Rob fônöke.

Ne csak a szánk járjonRob elsajátította a járást (15. szabály: Az észrevehetô stílus), de

sajnos nem tartotta magát eléggé az 1. szabályhoz – nem ismerte

kellôképpen a feladatot. Megfelelôen nézett ki, de nem tudott

olyan jól teljesíteni, ahogyan kellett volna. Engem azért helyeztek

fölé, hogy felügyeljem a munkáját. Rob évekig a helyén maradt

anélkül, hogy különösebben fejlôdött vagy visszaesett volna.

Végül saját vállalkozásba kezdett – éttermet nyitott. Ez hamarosan

kudarcba fulladt, mert Rob megfeledkezett a 2. szabályról: Soha

ne álljunk le. Továbbra is úgy járt, mint egy igazgató, és nem úgy,

mint egy vendéglôs. A vendégei soha nem kedvelték meg igazán.

Ne lássák, milyen keményen dolgozunkMinden szabad pillanatomat – estéket, hétvégéket, ebédszüne-

teket – azzal töltöttem, hogy megtanuljak mindent, ami a hasz-

nomra lehet. De nem mondtam el senkinek – ez a 10. szabály.

Rövid idôn belül eleget tanultam ahhoz, hogy jól végezzem a

munkámat. És kezdetleges formájában megszületett ez a könyv.

Legyen tervünkÜgyvezetô igazgatónak lenni ötven százalékkal több munkát jelen-

tett, mindössze húsz százalékkal több fi zetésért. A következô lépé-

sem, a regionális igazgatói poszt, sokkal több munka lett volna,

nem sokkal több pénzért. Ez nem volt nekem való. Megfogal-

maztam hát a tervemet, és életbe léptettem a 4. szabályt: egy saját

terület kialakítását. Az elnök beleegyezett abba, hogy vándorló


BEVEZETÉS 15

ügyvezetô igazgató legyek, aki csak közvetlenül neki számol el, és

a munkaköri leírásomat is magam készítettem. Az ügyvezetô igaz-

gatók lehet, hogy szerették volna a fi zetésemet, ha tudták volna,

mennyi, de nem vágytak a területre, amelyet magamnak hasítot-

tam ki. Mindezt anélkül vittem véghez, hogy könyörtelen vagy

tisztességtelen lettem volna. Udvarias voltam velük, még olyan-

kor is, amikor a munkájuk miatt meg kellett dorgálnom ôket.

Hiszen tudtam, hogy jót vagy semmit, és azt is, hogy minden

körülmények között legyünk jó diplomaták.

Ismerjük azokat, akik számítanakHamar megtanultam, hogy ha tudni akarom, mi folyik egy iro-

dában, azokkal kell beszélgetnem, akik tényleg tudják: a taka-

rítókkal, a recepciósokkal, a pénztárosokkal, a liftkezelôvel és

a sofôrökkel. Több információt kaptam tôlük, mint azt bárki

hitte volna – és mindezért nem adtam többet cserébe, mint hogy

idônként megkérdeztem: „Hogy megy a lányodnak mostanában

az egyetem, Bob?”

Sejtem, hogy vannak kérdéseid.

• Másokat kell ezekkel a szabályokkal manipulálni? Nem, sen-

kit nem kell rávenni semmire, te magad változol és fejlôdsz.

• Másvalakivé kell válnom? Nem. Talán változtatnod kell egy

kicsit a viselkedéseden, de nem a személyiségeden vagy az

értékrendszereden.

• Nehéz megtanulni ôket? Nem, egy-két hét alatt megtanulha-

tók – az tart sokáig, amíg teljesen elsajátítod ôket. De jó pap

holtig tanul, és ha egyetlen szabályt elsajátítasz, az is több

a semminél.

• Könnyû kiszúrni azokat, akik követik a szabályokat? Néha

igen, de az igazán jó szabálytanuló sohasem hirdeti, mit csi-

nál. Annál ügyesebb. Ha te is a szabályok szerint játszol, köny-

nyebb lesz észrevenni, milyen szabályokat követnek mások.


• Rögtön hasznomra lesznek? Ó, igen, meghiszem azt.

• A könyv szerzôje még mindig követi a szabályokat? Azt sem

vallom be, hogy valaha alkalmaztam ôket – elvégre a szabá-

lyok szerint élek.

• Etikus a szabályokat alkalmazni? Igen. Semmi rosszat nem

teszel, csupán a veled született adottságaidat és tehetségedet

használod. A lényeg az, hogy tudd jól végezni a munkád.

A szabályok nem szélhámosoknak, pozôröknek, handaban-

dázóknak, sarlatánoknak vagy lógósoknak szólnak.

Talán már ösztönösen ismersz is többet a szabályok közül. Most

majd tudatosan is alkalmazhatod ezeket. Ha így teszel:

• elôléptetnek

• jobban kijössz a munkatársaiddal

• jobban érzed magad

• jobban élvezed a feladatodat

• jobban érted a munkádat

• jobban megérted a fônököd álláspontját

• büszkébb leszel magadra és a munkádra egyaránt

• jó példát mutatsz a kezdô kollégáknak

• többet teszel a cégedért

• elismernek és tisztelnek

• a jóindulat és az együttmûködés légkörét teremted meg

magad körül

• sikeres leszel, ha kilépsz, és saját vállalkozást indítasz.

A szabályok egyszerûek és nagyszerûek, biztonságosak és gya-

korlatiak. E száz lépéssel meg tudod alapozni magabiztosságodat,

és felépítheted új, erôsebb énedet. Semmi olyat nem kell tenni

magaddal kapcsolatban, amit ne várnál el másoktól. A szabá-

lyok magasabbra emelik egyéni mércédet. Fogadd el ôket tôlem,

immár a tieid is. Ôrizd meg ôket, és tartsd titokban.



NE CSAK A SZÁNK JÁRJON


NE CSAK A SZÁNK JÁRJON 19

Ez az elsô néhány alapvetô szabály az összes többit vezérli: ismer-

jük jól a feladatunkat, és legyünk benne bárki másnál jobbak.

A titok nyitja, hogy senki nem tudhatja, milyen keményen kell

dolgoznunk ahhoz, hogy ilyen jól teljesítsünk. Tanulhatunk titok-

ban, magunkban – csak ne fecsegjük ki. Azt sem, hogy olvas-

tuk ezt a könyvet, és ez a mi titkos bibliánk. Az a fontos, hogy

nyugodtnak és hatékonynak lássanak, és a kezünkben legyen

az irányítás. Akkor könnyedén és magabiztosan siklunk majd át

a napi munkán. Rendíthetetlenek és megállíthatatlanok leszünk.



1. SZABÁLY

Vegyék észre a munkánkat

A nagy irodai lótás-futásban munkánk nagyon is könnyen észre-

vétlen maradhat. Agyondolgozzuk magunkat, és nem gondolunk

arra, hogy egyéni pozíciónk megerôsítésére és a munkánkért

kapott elismerés bezsebelésére is energiát kell fordítanunk. Észre

kell vetetnünk magunkat, hogy kitûnjünk, és akkor megvalósul-

hat az elôléptetésünk.

Ennek a legjobb módja az, ha szakítunk a munkavégzés meg-

szokott rutinjával. Ha ennyi és ennyi bigyót kell megmunkál-

nunk egy nap – és mindenki másnak is –, akkor nem sokra

megyünk azzal, ha többet csinálunk. De ha benyújtunk egy

jelentést a fônöknek arról, hogyan tudna mindenki több bigyót

megmunkálni, máris észre fognak venni. Az önállóan írt jelentés

ragyogó módja annak, hogy kitûnjünk a tömegbôl. Azt mutatja,

hogy gyakorlatiasan gondolkodunk, és használjuk a kez de mé-

nye zôkészségünket. De nem szabad túl gyakran élni vele. Ha

elárasztjuk a fônökünket kéretlen jelentésekkel, ugyan észre fog

venni, de negatív elôjellel.

AZ ÖNÁLLÓAN ÍRT JELENTÉS

RAGYOGÓ MÓDJA ANNAK,

HOGY KITŰNJÜNK A TÖMEGBŐL.


1. SZABÁLY


Tartanunk kell magunkat néhány szabályhoz:

• csak ritkán nyújtsunk be jelentést

• alaposan gyôzôdjünk meg arról, hogy jelentésünk valóban

hasznos lesz

• gondoskodjunk arról, hogy nevünk jól láthatóan fel legyen

tüntetve rajta

• érjük el, hogy a jelentést ne csak a fônökünk, hanem az ô

fônöke is lássa

• nem kell jelentésnek lennie – lehet egy cikk is a vállalati hír-

levélben.

Természetesen az a legjobb módja annak, hogy a munkánkat

észrevegyék, ha nagyon jól végezzük. Munka címszó alatt ren-

geteg politizálás, pletyka, játszmázás, idôhúzás és barátkozás

folyik a munkahelyeken. De mindez valójában nem munka.

Csak a labdát fi gyeljük, és máris hatalmas elônyre teszünk szert

kollégáinkkal szemben. A szabálytanuló mindig összpontosít.



2. SZABÁLY

Soha ne álljunk le

A legtöbb embert munkába menet egyetlen gondolat foglalkoz-

tatja: valahogy elütni a hazamenésig hátralevô idôt. Napközben

mindent megtesznek, amit kell, hogy eljussanak a várva várt

idôpontig. Mi azonban nem állunk le. Ha már megkapták a fel-

adatot, a legtöbben beérik azzal, hogy elvégzik, és így statiku-

sak maradnak. De számunkra a munka elvégzése csupán eszköz

a végsô cél eléréséhez. Ez pedig nem más, mint az elôléptetés,

a több pénz, a siker, az elôrejutás, a kapcsolatok és a tapasztalat

összegyûjtése ahhoz, hogy a magunk lábára álljunk, és minden

egyéb, ami a kívánságlistánkon szerepel – lásd a 3. szabályt.

A feladat bizonyos értelemben jelentéktelen.

Amíg a többiek a következô kávészünetre gondolnak, vagy

arra, hogyan tölthetik el a délutánt úgy, hogy ne nagyon kell-

jen dolgozniuk, mi a következô manôver eltervezésével és

végrehajtásával leszünk elfoglalva. Már ebédidôre végzünk

a feladatokkal, és az egész délutánunk szabad lesz arra, hogy

tanuljunk, hogy felbecsüljük a közeli kollégák közötti ver-

SZÁMUNKRA A MUNKA ELVÉGZÉSE

CSUPÁN ESZKÖZ

A VÉGSŐ CÉL ELÉRÉSÉHEZ.


2. SZABÁLY


senyt, hogy megírjuk a jelentést, amelytôl észreveszik a mun-

kánkat, hogy elmélyítsük ismereteinket a vállalat eljárásairól

és történetérôl.

Ha a feladatunkat nem tudjuk ebédidôre elvégezni, az elôbb emlí-

tett dolgokat bele kell illesztenünk a munkánkba és az azon túli

idôbe. Vetélytársaink nem fognak így tenni. De mi nem állunk

le. Soha ne fogadjuk el azt, hogy elég a munkát elvégezni.

Az elôléptetést – vagy amire vágyunk – mozgásnak kell tekinteni.

Mozgásban maradunk, különben belep a moha. A mozgáshoz az

kell, hogy ne üljünk a hátsónkon tétlenül – soha ne álljunk le.



3. SZABÁLY

Óvatosan ajánlkozzunk önként

Sokan azt gondolják, ha mindenre igent mondanak, akkor észre

fogják venni ôket, dicséretben és elôléptetésben részesülnek.

Tévednek. A közvetlen felettesük vissza fog élni a készséges hoz-

záállással, és aki mindent elvállal, túlhajszoltan, alábecsülten és

kihasználtan végzi. Mielôtt feltennénk a kezünket, hogy elvállal-

junk valamit, jól gondoljuk végig a dolgot.

• Miért kér ez az ember önkéntes segítôt?

• Hogyan viszi ez elôre a tervünket?

• Milyen színben tûnünk majd fel a felsô vezetés elôtt, ha elvál-

laljuk a feladatot?

• Milyen színben tûnünk fel, ha nem vállaljuk?

• Olyan alantas feladatról van szó, amelyet senki sem akar

elvégezni?

• Vagy ez az ember valóban túlterhelt, és nagy szüksége van

a segítségünkre?

NINCS ÉRTELME JELENTKEZNI

EGY FELADATRA,

HA EMIATT BOHÓCNAK NÉZNEK.


3. SZABÁLY


Lehet, hogy tényleg olyan vacak feladatról van szó, amelyet senki

más nem akar elvállalni, és talán ha mi elvállaljuk, azzal nagyon

jó benyomást keltünk a vezetésben: olyan munkatársnak fogunk

tûnni, aki képes kiállni az erôpróbát, és igyekszik hasznossá tenni

magát. Ugyanakkor az is lehet, hogy hülyének néznek. Vagy ha

önként vállaljuk az iratrendezést, aktatologató hivatalnoknak gon-

dolnak. De az is lehet, hogy jó szemmel nézik, hogy kisegítettük

egy bajban levô társunkat. Legyünk körültekintôek, és gondosan

válasszuk meg a pillanatot. Nincs értelme jelentkezni egy fel-

adatra, ha emiatt bohócnak néznek. Csak akkor tegyük meg ezt

a lépést, ha biztosak vagyunk abban, hogy jól jövünk ki belôle,

hasznunkra válik, vagy segítünk vele valakinek, aki rászorul.

Azt se feledjük, hogy néha úgy tûnhet, önként jelentkeztünk,

pedig nem tettük fel a kezünket, és nem léptünk elôre. Megesik,

hogy a munkatársaink együttesen lépnek egyet hátrafelé, és mi

az elsô sorban ragadunk, mintha jelentkeztünk volna, pedig nem

akartunk. Legközelebb fi gyeljünk jobban a kollektív hozzáállásra,

és mindenképpen lépjünk hátra a többiekkel együtt.



4. SZABÁLY

Egy saját terület

Volt egyszer egy munkatársam, aki arra specializálódott, hogy

az ügyfelektôl olyasmiket tudott meg, amiket mi nem. Mindig

tudta, hogy hívják a gyerekeiket, hol voltak nyaralni, mikor van

a születésnapjuk, ismerte a kedvenc zenéjüket, kedvenc éttermei-

ket. Ha egyikünknek egy adott ügyféllel volt dolga, szépen oda-

ment Mike-hoz, és udvariasan megkérte, mondjon az illetôrôl

valamit, amivel ô levehetné a lábáról. Mike kihasított magának

egy területet. Senki sem kérte, hogy váljon az ügyfelek ízlésének

két lábon járó enciklopédiájává. Ez nem volt benne a munkaköri

leírásában. Sok munkájába és észrevétlen erôfeszítésébe került,

és nagyon hasznosnak bizonyult. Hamarosan a regionális igaz-

gató fülébe is eljutott Mike többlet-erôfeszítésének híre, így Mike

szédületes tempóban haladt felfelé a ranglétrán. Csak ennyi kel-

lett hozzá. Azt mondom, „csak”, de ez valójában sok munkát és

egy nagyon okos ötletet takar.

Kihasítani egy területet magunknak annyit jelent, mint betöl-

teni egy olyan ûrt, amelyet még senki sem fedezett fel. Ez lehet

egyszerû dolog is, mint remekelni a táblázatok vagy a jelentések

készítésében. Lehet olyasmi is, mint Mike esetében: olyan infor-

mációkat tudni, amelyeket senki más nem tud. Lehet az is, hogy

kiválóan ismerjük a rendszert, és jól bánunk a költségvetéssel. De

ügyeljünk arra, hogy ne váljunk nélkülözhetetlenné, különben

a szabály visszafelé sül el.

A kihasított saját terület gyakran kívül esik az irodai tevékenysé-

gek szokásos halmazán. Nagyobb mozgásterünk van, több idôt

tölthetünk el az irodán kívül anélkül, hogy bárkinek be kellene

számolnunk arról, hol vagyunk, és mit csinálunk. Ezzel kiválunk


4. SZABÁLY


a tömegbôl, függetlenebbek leszünk. Egyszer önként elvállaltam

a vállalati hírlevél szerkesztését – az elôzô szabályt fi gyelembe

véve –, és kedvem szerint mászkálhattam a cég hét irodája között.

Természetesen mindig ügyeltem arra, hogy a munkám idôben

elkészüljön, és kifogástalan minôségû legyen.

Ha kihasítunk magunknak egy területet, annak gyakran az az

eredménye, hogy a fônökünkön kívül mások is észrevesznek:

az ô fônökei. Ha ôk megemlítik a nevünket, az jót jelent: „Látom,

Richard nagyon eredeti piacelemzéseket készít mostanában.” Ez

arra késztetheti saját fônökünket, hogy léptessen elô, ha el akarja

nyerni a vele egyenrangúak jóindulatát. Ha a többi fônök szerint

jók vagyunk, a mi fônökünknek is el kell ezt fogadnia.

KIHASÍTANI EGY TERÜLETET

MAGUNKNAK ANNYIT JELENT,

MINT BETÖLTENI EGY

OLYAN ŰRT, AMELYET MÉG

SENKI SEM FEDEZETT FEL.



5. SZABÁLY

Ígérjünk kevesebbet, teljesítsünk többet

Ha tudjuk, hogy szerdára leszünk készen, mondjunk pénteket.

Ha tudjuk, hogy részlegünknek egy hétbe telik valami, mond-

junk két hetet. Ha tudjuk, hogy két pluszemberre lesz szükség az

új gép beállításához és elindításához, mondjunk hármat.

Ez nem hazugság, csak elôvigyázatosság. Ha feltûnik valakinek,

hogy ezt tesszük, nyíltan és ôszintén mondjuk meg neki, hogy az

elôre nem látható bonyodalmak miatt mindig rászámolunk egy

keveset. Ezért nem bánthatnak.

Ígérjünk kevesebbet. De akár pénteket, akár két hetet vagy akár-

mit mondtunk, az nem jelenti azt, hogy lazíthatunk, és kedvünkre

kihasználhatjuk a rendelkezésre álló idôt. Á, dehogy! Minden-

képpen elôbb kell teljesítenünk, költséghatékonyan és jobban,

mint ahogy ígértük. Ez azt jelenti, hogy ha hétfôre ígértünk egy

jelentést, elôször is addigra valóban elkészülünk vele, ám nem

egyszerû jelentést készítünk, hanem az új telephely teljes beüze-

melési tervét is belefoglaljuk. Ha azt mondtuk, hogy a kiállítási

stand vasárnap estére mindössze két pluszkolléga segítségével

elkészül, akkor kész is lesz, sôt még azt is elérjük, hogy legfôbb

vetélytársunk ne jelenjen meg az eseményen. Természetesen

vigyáznunk kell arra, hogy ne lépjük túl a hatáskörünket, és ne

vállaljunk olyan felelôsséget, amely nem a miénk.

Talán mondanom sem kell, hogy nem lôhetjük le elôre a poént,

amikor ezt tesszük, különben a fônökünk számítani fog rá. Marad-

jon a módszer kellemes meglepetés, ne agyonhasznált taktika.


5. SZABÁLY


Néha az is segít, ha az ember butának tetteti magát. Úgy tehe-

tünk, mintha nem egészen értenénk az új technológiát vagy

szoftvert, holott valójában bekötött szemmel is tudjuk kezelni.

Egy szabálytanuló soha nem teljesít késôn vagy rosszul. Néha

vért kell izzadnunk, vagy fenn kell maradnunk egész éjjel. Akkor

adjuk le a munkát, amikorra ígértük – vagy korábban, ha tudjuk –,

nincs kivétel.

Sokan annyira szeretnék, ha kedvelnék, elismernék vagy megdi-

csérnék ôket, hogy elfogadják az elsô határidôt, amelyet monda-

nak nekik. „Persze, meg tudom csinálni” – és aztán nem tudják.

Az ilyen emberek elsô körben baleknak látszanak, végül pedig

inkompetensnek.

MARADJON EZ A MÓDSZER

KELLEMES MEGLEPETÉS,

NE AGYONHASZNÁLT TAKTIKA.


richard templar: a karrierépítés 100 szabálya

Documents

ta r ta

ne ruljunk

ne szljuk

ne pletykljunk

ne sirnkozzunk

ne kromkodjunk

ne foglaljunk

soha ne lljunk