romana 183 - kay gregory - a kutyafÁjÁt

8/16/2019 Romana 183 - Kay Gregory - A KUTYAFÁJÁT

1/60

A KUTYAFÁJÁT!

1. FEJEZET A templom annyira megtelt, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Aki valamit is adottmagára Carmody Fallsban, az ott volt. Halk zajok töltötték be a templomot, énekeskönyvekbenlapozgattak , izgatottan suttogtak. A gyülekezet Kerry Fleming és Declan King esküvőjére

várakozott. Elhallgatott az orgonazene, a lapozgatás és a suttogás is elcsendesült. Minden tekintet várakozásteljesen sze-geződött a templomkapura. Declan feszes tartásban állt az oltár előtt. Jelenlétével úgy betöltötte a templomot, mint Gulliver aliliputiak gyűléstermét. Nem csak a magassága és széles válla vagy kemény arcvonásai miatt. Az erőmeghatározhatatlan légköre lebegte körül, mintha a körülötte levő emberek és események mind azellenőrzése alatt állnának. Esküvői tanújához fordult, és odasúgta neki: - Itt jön a menyasszony, szokásához híven elkésett.

A tanú zavartan mosolygott. - De azért nagyon... csinos, nem'? - Igen, nagyon csinos - ismételte Declan dühösen. Úgy tűnt, arájában nem álmai asszonyát látta, hanem keresztet, melyet a vállára kell vennie.

Az orgonista belekezdett az esküvői indulóba, a menyasszony még egyszer ide-gesen beletúrt ahajába, majd rövid habozás után a mellette álló büszke, ősz öregemberhez fordult.- Gyere, nagypapa, menjünk! - súgta oda neki. Elindultak az oltárhoz vezető hosszú úton a férfihoz, aki láthatóan türelmetlenül várta a lányt. Nem túl lelkes vőlegény, gondolta Kerry kétségbeesetten. De a sors Declanhez vezette. A férfibarátságból veszi el... és hogy megőrizze a család jó hírnevét. No meg azért, mert meg voltgyőződve róla, hogy ő hivatott megóvni Kerryt a nehéz-ségektől.

Az orgonazene lassan elhallgatott. Kerry odalépett Declan mellé. A férfi futólag végignézte a lányt.Úgy tűnt, sem a testtartását, sem halványkék menyasszonyi ruhá-ját nem tartotta megfelelőnek, deebben a pillanatban a lányt ez hidegen hagyta. Most csak az számított, hogy végre túl legyen ezen améltatlan szertartáson, amely örökre Declan Kinghez fogja kötni, gyermekkora bálványához,fiatalkora zsarnokához, aki most, ebben a vészhelyzetben egyetlen menedéke volt. Mégis nehezére esett, hogy Declant pusztán menedéknek tekintse. Amikor a férfi látta, hogy a lányszámára nincs más kiút, egyenesen megparancsolta neki, hogy menjen hozzá feleségül. Kerry persze hálás volt, ugyanakkor félt is egy kicsit. Innen asztán már nincs visszaút. Nagyot nyelt,és megkockáztatott egy mosolyt. Declan visszamosolygott rá. Tehát a férfi hajlandó az ő kedvéértjó képet vágni a dologhoz Néhányan a gyülekezetből felhúzták a szemöldöküket, és szomszédjuk fülébe suttogták

megjegyzéseiket. Kedves jegyespár, azért gyűltünk itt ma össze az Úr színe előtt... - kezdte JonathanMacNaughtonBones tiszteletes.Kerry nagyapja krákogott, és a lány egy pillanatig azt hitte, hogy túl hamar fogja átadni a

vőlegénynek. Jonathan tiszteletes a fejét csóválva folytatta: ..ezt a férfit és ezt a nőt a házasság szent kötelékébe... 1esítsük, egészségben, betegségben...

A szavak végtelen litániaként áradtak a tiszteletes ajkáról. Menyasszony és a vőlegény merevenmaga elé bámult, mintha nem is állna ott A férfi minden mozdulata azt juttatta Kerry eszébe, holtöltik a mai éjszakát. Erre a gondolatra furcsa érzés járta át, az izgalom és a félelem keveréke. Ahosszú évek során, mialatt együtt nőttek fel, Kerry soha nem mert úgy gondolni Declanre, mint a

szeretőjére. Ehhez túl hatalmas volt a férfi mintha valami felsőbbrendű lény lenne. - Declan John, akarode ezt a nőt hites feleségedűl?


2/60

Akarom.Declan habozás nélkül, hangosan és határozottan felelt a hirtelen beállott csendben A gyülekezet megkönnyebbülten sóhajtott Kerry Ellen, akarode ezt a férfit... - Nem! - kiáltotta egy hang a templom kapujából,Nem akarja,Kerry várj,ne tegyél ilyet!

A gyülekezet egy emberként nyögött fel, aztán izgatottan Egy f iatalember futott be a templomba. Fekete bőrkabát és motorsisakot viselt. Odarohant amenyasszonyhoz, és megragadta a karját. - Kerry, nem mehetsz hozzá! Az enyém vagy - Még jó, hogy nem egy pej lovon rontott be, jegyezte meg Declan szárazon. Arcán nemtükröződött semmi A lány egy szót sem szólt. Nem jött ki hang a torkán,száraz volt a szája,a sziveőrülten vert. Attól félt, hogy mindjárt összeesik. - Kerry? - sürgette az újonnan érkezett. Válaszolj! - Nem tud. - Declan felelt a menyasszony helyett. - Megnémítottad. - Nem. - Kerry végre meg tudott szólalni. - Nem némított meg. Tudok beszélni. - Jó - mondta Declan. - Akkor, még nem egészen hites feleségem, döntened kell. A meghívottaknak

többékevésbé mindegy, kihez mész hozzá, de az nem, hogy egyáltalán lesze esküvő, vagy sem.Kárba veszne a pompás ünnepi lakoma. - De... - Kerry az ajkába harapott, körmét a tenyerébe mélyesztette. Beszélni tudott volna, de fogalma sem volt, mit mondjon. Ha Larry pár másodperccel későbbérkezik, már Declan felesége lenne, talán jó, talán rossz felesége. De most elmenekülhet. Declan

várja a döntését. Persze, nem esne jól neki, hogy az egész gyülekezet előtt kikosarazza, Kerry mégisfájdalmasan tisztában volt vele, hogy a férfi csak kötelességtudatból venné feleségül. - Declan - f ogott bele végre -, neked mindegy, hogy hozzád megyeke, vagy sem, ugye? Megpróbált legalább egy leheletnyi gyengédséget felfedezni a férfi éjkék szemében, legalább egyparányi jelét annak, hogy jelent neki valamit. Ehelyett a vőlegénye szokása szerint iron ikusanmosolygott.

Már hogy lenne mindegy? Nem megyek bele csak úgy egy házasságba, különö-sen nem veled. De ezaz ifjú hős mégiscsak annak a gyereknek az apja, akinek a ne-vemet akartam adni. - Becsmérlőennézett a másik férfira. - Miért ez a hirtelen pál-fordulás? - kérdezte élesen. Szeretem Kerryt - mondta Larry, és drámai mozdulattal a szívére szorította a kezét. Kissé ijedtnektűnt, de kétségbeesetten őszintének. - Vagy úgy! Declan még egy pillanatig fürkészve nézte Larryt, végül bólintott, mintha elmúl-tak volna akétségei. - Hát jó. Úgy látszik, észhez tértél - mondta, majd a menyasszonyhoz fordult: - Tehát miután ilyenjól átgondolta a dolgot, akár rólad is gondoskodhat. Joga van hoz-zá, és tulajdonképpen ez akötelessége is. - Megfogta a lány állát, felemelte, és kényszerítette, hogy ránézzen. - De én nem

dönthetek helyetted, Kerry. Neked kell döntened. A lány hitetlenkedve nézett erre a gúnyos, fegyelmezett emberre, aki azt akarta elhitetni vele, hogymost átengedi a másik férfinak. Tekintete mit sem árult el valódi érzelmeiből, Kerry mégis jól tudta,hogy nem szívesen venné feleségül. Kemény férfi volt, és az évek múlásával csak egyre keményebblett. Mégis hajlandó lett volna gondjaiba venni egy nőt, akit valószínűleg még mindig csak butuska,könnyelmű gyereknek tartott.

A lány szemügyre vette a férfi rövid, sötétbarna haját, klasszikus vonalú, egye-nes orrát, kékesfeketeszemét. Határozott arcvonásaival jóképű férfi volt, de ebben a pillanatban csodálatosan érzéki ajkaimindennek tűnhettek, csak csábítónak nem. Utálattal nézte Larryt, mint valami rovart, melyet atakarítónő nem vett észre, és akonyhában hagyott. És mégis hajlandó volt megengedni, hogy Larry

vegye felesé-gül a lányt, miután meggyőződött arról, hogy gondoskodni fog róla.

Kerry a földre szegezte a tekintetét. Declan egyáltalán nem is akarta őt. Csak azért akarta feleségül venni, mert már annyira megszokta, hogy mindig gondoskodik róla. Lassan a másik férfi felé


3/60

fordult, a boldog, gyengéd szívű larry felé. Kócos, szőke hajú, megnyerő mosolyú szeretője felé.Larry soha nem ráncolta a homlokát, soha nem szólt rá, hogy ne viselkedjen már olyan gyerekesen.Igaz, Larry cserbenhagyta, amikor a leginkább szüksége lett volna rá, de még idejében újra feltűnt,hogy felesé-gül vegye. Ez a Larry most esedezve állt előtte.

- Szeretlek, Kerry - suttogta. - Kérlek, bocsáss meg! Kérlek... gyere hozzám fe-leségül! A lány még egy utolsó oldalpillantást vetett Declanra. Semmiféle gyengédséget nem látott rajta,semmi jelét annak, hogy a férfi meg akarná akadájozni hogy másként döntsön. Ujra Larryhezfordult.- Megbocsátok - suttogta. Nem tehetett mást. Úgy tűnt, Declan előre tudta, hogyan fog a lány dönteni. Láthatóan nem tetszett neki a napirendhirtelen megváltozása, de nem látszott sem csalódotnak, sem sértő-döttnek. - Élj boldogan, Kerry! - Hangja hűvös és fegyelmezett volt. mintha a lány csak egy

vacsorameghívást mondott volna le. A férfi arca gúnyos mosolyra húzódott. - És viselkedjrendesen! - Aztán Larryhez fordult, és fenyegetőn Igy szólt: - Jól vi-gyázz rá! Sok bajod lesz vele. Futó csókot lehelt a lány arcára, és távozott.

Tíz perccel később Kerry Mrs. Lawrence Simmsszé változott a megdöbbent gyü-lekezet színe előtt.Rápillantott a mellette álló fiatal férfira, és mint egy mesebeli herceg, megmentette akényszerházasságtól. Így végül nem kellett hoz-zámennie ahhoz a férfihoz, aki egész életében úgybánt volna vele Mint egy sokkal erősebb, hatalmasabb báty... De akkor miért lenne mégis ordítanikedve?Larry rámosolygott a lányra, és Kerry bátran visszamosolygott rá. Jobb így, bi-zonygatta magának,hiszen Larry azt mondta, szereti. !?e Declannek is, aki egyáltalán nem akarta feleségül venni.Megfogta Larry vállát felágaskodott, hogy viszonozza a csókját. 2. FEJEZET

A hóesés beüldözte Kerryt az étterembe. Jeges, fehér pelyhek keringtek körülötte, míg be nemhúzta maga után az ajtót. Odabent meleg volt. Kerry lehúzta a fejéről kék kabátja kapucniját, és

elindult az asztalok között. Észrevette, hogy mindenhonnan kí-váncsi pillantások szegeződnek rá. Carmody Falls tehát nem felejtette el őt. Felsóhajtott. Tulajdonképpen abban re-ménykedett, hogyhét év alatt csak találtak valami más pletykálnivalót az emberek, de úgy tűnt, mégsem. - Kerry Fleming! - kiáltotta egy szakállas öreg, az arca göcsörtös tölgyfára emlé-keztetett. - Te aztánegy cseppet sem változtál! Kerry lefogyott, és világosszőke haja az évek során mézszínűre sötétült. De any-nyira azért nem

változott meg a külseje, hogy a kis nyugatontariói község lakosait megtévessze. - Igen - felelt az öregnek. - Én vagyok az. Hogy vagy, Barney?- Nem is lehetnék jobban!

Az öreg Kerry után nézett, ahogy az elment mellette, és helyet foglalt a pultnál. Kerry a hátábanérezte a többi vendég tekintetét is. Úgy látszik, az emberek nem fe-lejtették el, milyen vad és

könnyelmű fiatal lány volt, mielőtt feleségül ment Larryhez. Ahogy visszagondolt ifjúsága viseltdolgaira, nem is tudta zokon venni a bizalmatlanságukat. Leült. Csak most vette észre azt a magas, erős testalkatú férfit, aki a pult túlsó ol-dalán a kávéjátszürcsölte. Kerrynek elakadt a lélegzete. De hát ez nem lehet! Lori azt írta, hogy Declan már évekóta eltűnt a városkából. Abban reménykedett, hogy tévedett, de minél többször pillantott arra,annál biztosabb volt a dologban. Carmody Fallsban senki más nem sugárzott ekkora önbizalmat,még ha csak a kávéját itta is. Kerry túlságosan is jól emlékezett ezekre az ajkakra. Declan soha nem csókolta meg igazán, denéhány őrült, ábrándos héten át azt hitte, hogy nemsokára megteszi. Persze a férfi is öregebb lett, sötét haja hosszabb volt, mint ahogy az emlékeiben élt. Nocsak! Az eltűnt menyasszony szólt oda Declan. Szervusz, Kerry Ellen! Húsvétra jöttél? A nő

megrázta a fejét. Amikor megszólalt, hangja kissé remegett. Úgy terveztem, de mégsem tudok maradni.


4/60

A férfi a maga jellegzetes módján húzta föl a szemöldökét. Kamaszkorában ezzel aszemöldökfelhúzással gyakran félemlítette meg Kerryt. Nem tudsz maradni? - kérdezte. - Remélem, nem miattam utazol el. Kerrynek az arcába futott a vér. Az utóbbi időben már nem pirult el olyan köny-nyen, de most jóoka volt rá. Amikor utoljára látták egymást, lehetetlenül viselkedett, és ezt bizonyára nemcsak ő

maga, hanem a férfi sem felejtette el. - Nem - felelte zavartan. Természetesen nem. Lorinál és a családjánál akartam tölteni a húsvétot, demindnyájan ágynak estek kanyaróval. Lori? Declan a pulton dobolt az ujjaival. Á, az a sárga ruhás fiatal nő a ko-szorúslány amajdnemesküvőnkön. Igen - felelte Kerry kurtán.

- és kanyarója van? Neki is, meg a férjének is, meg a két gyereknek. Így hát nem maradhatok.

Természetesen nem. Fiorence Nightingale nem tartozott a példaképeid közé, ha jól emlékszem. Ez nem... kezdte, majd halkabban folytatta, mert vagy féltucatnyi fej fordult feléjük. - Ez nem szép

tőled, Declan. Lori nem akarta, hogy megkapjam. Nem voltam még kanyarós, és azt mondja,

veszélyes lehet, ha az ember fiatalkorában kapja meg ezt a betegséget. Mindenki feléjük bámult, úgyhogy Kerry belátta, ezen a helyen nem tanácsos ma-gántermészetűbeszélgetést folytatniuk. De egyébként sem vágyott most túlzottan ar-ra, hogy Declannal beszéljen.

Valaha a barátja volt ez a férfi, a bizalmasa és szeretett tanítómestere. Érte tűzbe tette volna akezét... és a férfi óva intette volna ettől. De azóta túl sok minden történt. Jobb lesz, ha most elmegyek - szólt Kerry, és felállt. - Ejnye! Hát már megint meg akarsz szökni? Nem tudod, hogy az, emberek türel-metlenül várnak?Miért sietsz annyira? Ezt egy magas, vöröses hajú fiatalember mondta, aki a konyhából bukkant elő. Megtörölte a kezétegy konyharuhával. - Sajnálom, Phil. Kerry valami udvarias kifogást keresett, hogy meg ne sértse a férfit. - Mindig is

valami átlagon felüli, különleges helyet akartam csinálni ebből az étteremből. Szerintem sikerült is,csak sajnos most mennem kell Nem is vettem észre, hogy elrepült az idő. - Én riasztottam el - magyarázkodott Declan. hátradőlt a széken, és gúnyosan rámosolygott a másikférfira. Kerry az ajtóhoz botorkált. Nem volt kedve ahoz, hogy vitatkozzon. Honnan is tudhatta volna, miféle ember lett gyerekkori barátjából azóta, hogy kiadta az útját azoltár előtt? Hiszen ez már jó pár évvel ezelött történt Azóta csak néhanéha látta a nevét a napilapokgazdasági rovatában, amikor sikeres üzleteiről, hihetetlenpénzösszegekről volt szó. És egyszer láttaegy életmódmagazinban a férfi torontói házát. Kerry odaért a kijárathoz. Egy csöppet habozott, amikor meglátta a kint háborgó

jeges szelet. Aztán leszegte a fejét, és kilépett az éjszakába. Olyan metsző hideg csapta meg, hogy azelső pillanatban alig jutott lélegzethez. Megállt, kezét az arcá-hoz szorította, hogy óvja a széltől. Derögtön megbánta ezt a késlekedést. Mögötte újra nyílt az ajtó, és egy erős kéz vállon ragadta. - Erre egyenesen hallotta Declan hangját. A férfi maga előtt tolta, ő pedig túlságosan ijedt voltahhoz, hogy bármiféle ellenállást tanúsítson. A Cambrianben lakom.- Remek. De én nem tiltakozott Kerry. Megpróbált szabadulni a férfi kezének szorításától, de hiába. Nem? Hát akkor hol?

- Még nem tudom vallotta be a lány habozva. A régi ismerőseim vagy elköltöztek, vagy elutaztak

húsvétra, vagy tele van a házuk vendégekkel.


5/60

- Akkor hát marad a Cambrian - döntötte el helyette Declan. - Igaz, éttermük nincs, de hát ez alegjobb szálloda Carmody Fallsban. - Igen, de... - ellenkezett volna Kerry.mi a baj? Talán attól félsz, hogy bosszút állok? Már évekkel ezelőtt megtehettem volna, ha akarom. - Nem - felelt Kerry zihálva, mert a jeges szél az arcába fújta a havat. Ettől nem félek. Ha

magadnak akartál volna, akkor nem engedted volna, hogy hozzámenjek Larryhez. - Ebben igazad van mondta Declan a jeges szélnél is jegesebb hangon. - Akkor nem engedtem volna.Kivilágított kapu előtt álltak. - Megérkeztünk. Meglátjuk, kapunke neked szobát.

A férfi kinyitotta a nehéz üvegajtót, és betuszkolta a nőt a piros szőny eges, melegelőtérbe. Declan! - ellenkezett Kerry. - Declan, várj! - Figyelj ide! Kint olyan hóvihar tombol, amilyet évek óta nem láttam. Nem tudod, hol aludj, és aCambrianben legalább fedél lesz a fejed fölött. Tehát mire várjak? Vagy azt hiszed, hogy a mesebeliherceged megint megjelenik csillogó fegyver-zetében, és megment a karmaim közül? Kerry a földre szegezte tekintetét. - Ha Larryre gondolsz, ő meghalt.

Declan nem felelt azonnal. Aztán újra Kerry vállára tette a kezét. - Sajnálom - mondta. Nem tudtam.Mindketten hallgattak. Aztán a férfi törte meg a csöndet. - És a gyerek? Ő... Őt is elvesztettem. Nem sokkal az esküvő után. Értem. Ezt sem tudtam. Rettenetes lehetett.

Sajnálom. Még egyszer megszorította a nő vállát, aztán szégyenlősen visszahúzta a kezét. Kerry látta, hogy a férfi most kivételesen őszintén beszél, és hirtelen feltámadt benne a régi gyász ésaz a rettenetes üresség. Kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Declan egy zsebkendőtnyújtott át neki, aztán átölelte és vigasztalta, ahogy régen. Egy idő múltán Kerry csendesen megszólalt:

- Annyira akartam a gyereket. - Könnyes szemmel rámosolygott Declanre. - Még ha nem is tudtam,hogyan boldogulnék vele. Soha nem fogom elfelejteni. Fiú lett volna - mondta, és nagyot nyelt. -De... beletörődtem. - Látta Declan hitetlenkedő arckifejezését, úgyhogy hozzátette: - Néha azthiszem, így volt megírva a sors köny-vében. Lehet - mondta Declan. - És még... Habozott, mintha próbálná megtalálni azokat a szavakat, melyek nem ríkatják meg újra a nőt. - Azt akarod mondani, hogy lehetnek még gyerekeim - előzte meg Kerry. - Tény-leg lehetnek,feltéve, hogy még egyszer férjhez megyek. De nem igazán sürgős... Szemügyre vette a férfi nyakának kemény izmait. Egy pillanatig úgy tűnt neki, hogy az a nagyfiú állelőtte, akit gyerekkorában csodált, és ez a nagyfiú türelmes és vigasztaló, mint valaha. De a fiú márrég felnőtt. Kemény, sikeres üzletember lett be-lőle, akinek nincs ideje az érzelmek gyerekes

zűrzavarára. A múltat nem lehet visz-szahozni. Declan arca semmilyen érzelmet nem tükrözött. Nem igazán sürgős? - kérdezte. - Akkor talán még van remény a számodra. Otthagyta a nőt, és aportához ment. Határozottan csengetett. Hát ez meg mit jelentsen már megint? Kerry tanácstalanul bámulta a férfi széles hátát. Declanbőlmindig is valamiféle erő sugárzott, de csak egyszer verte be valakinek az orrát, azt is Kerry miatt,mert az illető valamilyen ürüggyel a kocsijába akar-ta csalogatni a lányt. Declan észrevette, milyenmozdulattal nyúl a férfi a védence fe-lé, és a következő pillanatban a fickó már a földön feküdt. Kerry visszazökkent a jelenbe, amikor egy idősebb hölgy jelent meg a pult mögött. Sajnálom, hogy megvárakoztattam önöket - szólt az asszony. - Olyan moz-galmas ez a mai este,hogy ki sem látszom a munkából. "Tudják, a vihar miatt megállt a közlekedés - mondta, és

rámosolygott Kerryre. - Szóval szobát keres? Tele van az egész szálloda. Már egy üres fürdőkádatsem talál a városban, ha igaz, amit beszélnek.


6/60

Ám. Declan gyorsan megoldotta a problémát a maga utánozhatatlan módján. Minden rendben, Mrs. Kovalik - kezdte. - Mrs. Sinrnrs a húgom. Majd nálam alszik. Végül is nem

hagyhatjuk, hogy kint éjszakázzon a hóviharban, nem igaz? - folytatta, és úgy mosolygott atulajdonosnőre, hogy az elpirult.- Nem, semmiképpen nem hagyhatjuk. Rendben van, Mr. King.Csak gyorsan be?

írom a könyvbe. - Akkor minden rendben - állapította meg Declan. Kerryhez fordult, és diadalit-tasan rámosolygott.- Gyere, húgocskám! Kerry levegő után kapkodott. - De hát kezdte - mégsem lenne szabad...- Ne aggódj, nem fogsz több kellemetlenséget okozni nekem, csak amennyit álta-lában szoktál. Hol

van a csomagod?- A csomagom...Szent ég, teljesen elfelejtette! A kocsiban hagyta, a kocsi pedig Dieter műhelyében van, hogymegjavítsák. De ez végül is mindegy. Úgysem fog egy szobában alud-ni Declannel. - A csomagom nem fontos. Declan, én nem maradok itt. Úgy döntöttem, hogy elmegyek az

éjszakai busszal. - Az nem fog sikerülni - jegyezte meg Mrs. Kovalik a pult mögül. - Az éjszakai busz kimarad.Ó! - sóhajtott föl Kerry, és tanácstalanul nézett Declanre.

A férfi, gúnyosan mosolyogva, fejével a lépcső felé intett. Erre - utasította Kerryt, majd még egyszer köszönetet mondott Mrs. Kovaliknak. Kerry nemmozdult. A férfi megjátszott kétségbeeséssel felsóhajtott, karon fogta a nőt, és feltolta maga előtt alépcsőn.

Te jó isten, csak nem fogunk úgy viselkedni, mint egy kamasz szerelmespár, ha szülői engedély nélkül szórakozni mennek a hétvégén! - jegyezte meg hűvösen. - Úgyis rá fog jönni,hogy nem a húgod vagy ok - ellenkezett Kerry.

Persze, hogy rá fog jönni. Ha nem ma, hát holnap. Amikorra a pletyka már idáig is eljut. - De akkor miért... - Azért, kedves kishúgom, hogy legalább a látszatot megőrizzük. Amíg Mrs. Ko-valik bizonyítanitudja az ártatlanságát, addig szívesen besöpri a te ágyadért járó pénzt. - Megállt, kinyitott egy ajtót. -Megérkeztünk. Kerry körülnézett a tiszta, célszerűen berendezett helyiségben. A szobában barna szőnyeg megbarna függöny volt, két szék... és két ágy. A hugica megkönnyebbül-ten lélegzett föl. Declangúnyosan pillantott rá. - Csak azt ne akard bemesélni, hogy még mindig azokat az ostoba könyveket olvasod! - Nem értem, mit akarsz ezzel mondani. - Az ilyen könyvekben a bátor hősnő arra kényszerül, hogy egy gazfickó ágyában töltse az éjszakát.

Erre számítottál, ugye? De a való életben ez ritkán fordul elő - mondta megvető pillantással. -Szerencsére - tette még hozzá. - Valóban? - kérdezte élesen Kerry, és maga is csodálkozott, hogy mennyire bántotta a férfilekicsinylő pillantása. - Azt kell hinnem, hogy te is ilyesféle könyveket olvasol, ha ilyen jól ismeredőket. Declan rendíthetetlenül mosolygott. - Igen, beismerem, a vállamra vettem azt a gondot is, hogy az olvasmányaidra ügyeljek. - Hencegő! - dühöngött Kerry. A férfi lehajtotta a fejét. - Köszönöm. De szeretnélek emlékeztetni, egykor készen álltál arra, hogy ebbe is beletörődj.Ráadásul egész életedre. Kerry lehúzta a csizmáját, és leült a közelebbi ágyra. - Ó, Declan, sajnálom. Lehetetlen dolog volt

tőlem.


7/60

- Tényleg az volt. De illett hozzád. - A férfi levette a kabátját. - Úgy teszel, mintha fertőző beteglennék, vagy ártatlan lányokat csábítanék el. - Jó, jó. Nem akartam... - Nem, te soha nem akarod. Mindig is ez volt a bajod. Előbb cselekszel, és csak utána gondolkodsz.De hát én mindig ott voltam, hogy helyrehozzam, amit elrontot-tál. - A férfi leült a másik ágyra, ésösszekulcsolta a kezét a feje mögött. - De most már nagylány vagy. Túl nagy ahhoz, hogy így

folytasd, tehát jobban teszed, ha belenyugszol ebbe a helyzetbe - mondta, és a két különálló ágyramutatott. - A jelen körülmények között ez nem is lesz olyan nehéz - folytatta. - És ha jólemlékszem, soha nem ártottam neked, még akkor sem, ha úgy felingereltél, hogy jó okom lett volnará. Ezenkívül... ha látnád, hogy nézel ki... alaposan megfontolnám a dolgot még akkor is, ha utolsó találkozásunk óta szexmániássá változtam volna. Kerry értetlenül nézett aférfira.

Tessék? Mi a baj velem? A férfi válasz helyett csak megvetően horkantott. Kerry felállt, és belenézett az éjjeliszekrény feletti nagy tükörbe. Declannek iga-za volt. Sminkjétlemosta a hóvihar, sápadt arca beesett. Hosszú, szőke haja nedves csomókban tapadt a vállához, kék kabátja vizesen, havasan lógott rajta. Hát, tényleg nem valami

csábító. Aggodalmasan pillantott Declanre, aki nedves pulóverében és farmerjában is elképesztően vonzó volt. Nagyon komoly, higgadt, de egyértelműen szexis. Férfiassá-ga mindig is riasztotta egy kicsitKerryt, és talán ezért menekült a felelőtlen Larryhez, amikor kétségbeesetten vágyott a szeretetre.Declan szigorú nevelési kísérletei nem érhettek célt a lánynál, aki éppen akkoriban fedezte föl,milyen befolyás-sal vannak a hormonok az ember életére. Kerry észrevette, hogy a férfi fürkészően végignéz rajta, miután levette a kabátját, és farmerbanmeg rózsaszínű pulóverben állt ott. - Attól tartok, nem vagy túl nagy zsákmány egy szexszörnyetegnek - mondta.Mióta lettél az? - kérdezte Kerry, majd bement a fürdőbe, hogy a kádba dobja a kabátját. Declan vigyorogva húzta föl a szemöldökét.

Ezt most vegyem bóknak? - kérdezte, amikor Kerry visszajött a szobába. - Vagy azt akarodmondani ezzel, hogy a szeretőidhez képest... Ugyan, Declan! - csóválta a fejét Kerry, majd az ablakhoz lépett. - Nincsenek semmiféle szeretőim.- Odakint a szél még mindig vadul rohant a hópelyhekkel. Már hat éve nincs semmiféle szeretőm. - Ó, szóval nincs? - habozott a férfi, aztán kevésbé gúnyos hangon folytatta: - Mitörtént veled, K erry?Ehhez... ehhez semmi közöd... - Szerintem igenis van közöm hozzá. Bár nem törted össze a szívemet, amikor elzavartál az oltárelől, de azért nem volt túl kellemes, hogy az a teletetovált fickó az egész gyülekezet előtt bolondotcsinált belőlem. Még tartozik nekem, Mrs. Simms.

Kerry megfordult, most háttal állt az ablaknak. - Újra felvettem a lánykori nevemet - magyarázta. - Kerry Fleming vagyok. Declan lustánnyújtózkodott az ágyon. - Azt kérdeztem, mi történt veled, Kerry.

A nő habozott. Félt beismerni, milyen borzasztó hibát követett el, de volt egy olyan megérzése,hogy a férfi ezt úgyis sejti. és talán tényleg tartozik neki ennyivel. Bolondult Larryért, de végülmégis Declan volt az, aki kitartott mellette a legna-gyobb vész óráiban, a hat évvel idősebb Declan,aki már akkoriban azzal foglalko-zott, hogy óriási vagyont halmozzon fől Torontóban és New

Yorkban. A férfi dühödt elszántsággal törölte le akkor a lány könnyeit, és kivételesen nem oktattaki, nem mondta, hogy lehetett volna több esze is... mint teherbe esni valakitől, aki semmi mást nemszól erre, mint hogy sajnálja, de még nem érzi magát elég érettnek arra, hogy apa legyen, és közli: a

lánynak egyedül kell megbirkóznia a feladattal. Larry kiállított neki egy csekket, de a lány rögtönszéttépte. Aztán az apajelölt eltűnt a


8/60

városból. A férfi hirtelen felugrott. Kérdeztem valamit, és követelem, hogy válaszolj. Kerry összerezzent, és gépiesen azt latolgatta, hogyan menekülhetne. Elég magasan vagyunk - óvta Declan. - Lebeszélnélek arról, hogy az ablakon

keresztül menekülj. Kerry nagyot nyelt. Az ablakpárkányra támaszkodott. - De miért olyan fontos neked, hogy válaszoljak? - kérdezett vissza. - Mit érde-kelnek téged atönkrement házasságom szomorú részletei? Egyáltalán miért foglalkozol velem?

Azért, mert én engedtem meg, ahogy te is mondtad, hogy hozzámenj Larryhez. Akkor úgygondoltam, hogy mint a gyermeked apjának joga van ahhoz, hogy fele-ségül vegyen. És hogy ez akötelessége is. Azt is gondoltam, hogy biztos fontos vagy neki, és tényleg megbánta, hogy elhagyott.Ezenkívül nekem úgy tűnt, szereted, vagy legalábbis azt hiszed, hogy szereted. - Beletúrt a hajába,majd valamivel kevésbé éles hangon folytatta: - Kezdem azt hinni, hogy jobb lett volna, hamellettem szen-vedsz, mint így, hogy Larry mellett szenvedtél. - Szenvednem kellett volna? - értetlenkedett Kerry. - Mármint ha hozzád megyek feleségül.

Valószínűleg. Nevetségesen fiatal voltál, és én nem éppen a türelmemről vagyok híres. Kerry felkacagott.- Akkor még szerencse, hogy meg sem próbáltál az ígéretem betartására kénysze-ríteni. - Valószínűleg - felelte Declan szárazon. - De jogom van megtudni, mi történt a távozásom után.Mégiscsak köze van a lelkiismeretemhez. Ugyanis nekem ilyenem is van. - Közelebb lépett a nőhöz,és megállt előtte. - Miután megvettem a szüleimnek a minneapolisi házat, egyre kevesebb hírtkaptunk Carmody Fallsból, de eleinte azt beszélték, boldog vagy Larryvel. Kerry el tudta képzelni, hogy a férfi családja tényleg ezt hitte. A férfi szülei vol-tak Kerry szüleineklegjobb barátai. Mindkét házaspár szenvedélyes bridzsjátékos volt. Általában úgy el voltak foglalva akártyával, hogy észre sem vették, mi történik körülöttük. Szüleiknek ez a megszállottsága hoztaössze Kerryt és Declant a köztük levő korkülönbség ellenére. Mindketten azzal a tudattal nőttek fel,

hogy a szüleik gyakran nem tekintik őket másnak, mint a legfontosabb elfoglaltságukat zavarókö-rülménynek. Declan erős volt, így hamar feldolgozta, hogy szülei elhanyagolják, de részvétet érzett a kislányiránt, akinek nem voltak ilyen erősek a túlélési ösztönei. Megpróbál-ta megadni neki azt abiztonságot és védettséget, melyet a szüleitől nem kapott meg. Amíg a lány gyerek volt, ésistenítette a fiút, addig kölcsönösen vonzódtak egymáshoz. Ám amikor Kerry serdülni k ezdett,nehezebbé vált a kapcsolatuk. Kerry - szólt Declan. Hagyd már abba az álmodozást!

A nő feleszmélt gondolataiból. - De hát én nem... Mondtál valamit? - Te is nagyon jól tudod.

Tényleg tudni akarod, mi történt köztünk Larryvel? Igen. Akár hiszed, akár nem, sokszor eltűnődtem azon, mi lehet veled. Kérlek, mesélj! A férfi alig egy karnyújtásnyira állt Kerrytől, terpeszben, két kezét összefonva, Még mindigtermészetesnek tartotta, hogy parancsolgasson neki. Minden a régi volt, de valami mégismegváltozott. A nő ezúttal úgy tekintett a férfira, ahogy régebben soha nem mert tekinteni barátjáraés védelmezőjére. Ha régebben gyomorgörcse volt, ahogy a férfi belépett a szobába, ezt a rosszemésztésére fogta. De mostanában nem voltak emésztési problémái. - Na? - sürgette Declan olyan hangnemben, amelyre Kerry még nagyon is jól em-lékezett. Újra tízévesnek érezte magát, aki a sötétben kioson a házból, mialatt a szülei kár-tyáznak. Aztán

végül persze Declan viszi haza. Megköszörülte a torkát, és kisimított az arcából egy nedves hajtincset.

- Larry csak azért vettel, mert a nagybátyja megtudta, hogy terhes vagyok - kezdte fakó hangon. Declan elhúzta az arcát.


9/60

- Ne nézz hülyének, Kerry! Az emberek általában nem azért házasodnak meg, hogy szívességettegyenek a nagybátyjuknak.

Általában nem, de akkor igen, ha a nagybácsinak sok pénze van... és régimódi. Azzal fenyegettemeg Larryt, hogy nem hagy rá semmit, ha nem vesz el engem fe-leségül - folytatta Kerry, és maga ismeglepődött, mennyire fáj egy ilyen régi seb. - A nag ybácsi már öreg volt, úgyhogy Larry úgy

döntött, az lesz a legjobb, ha elvesz. Declan megértően bólintott. - Igen, megértem, hogy ilyen fogalmakban gondolkodott. Én is így voltam vele. - Milyenfogalmakban?Én is a legjobbat akartam. - Nem kellett volna felelte a nő mereven. - Nem kellett volna fáradoznod miattam. - Ez igaz, de szokásommá vált, hogy megkíméljelek a nehézségektől. Természe-tesen azonnalhazautaztam, amikor megkaptam a leveledet.- Hogy feleségül vegyél? hitetlenkedett Kerry. Eredetileg nem g ondoltam erre, de aztán ez tűnt a legésszerűbbnek. - De hát miért? Hiszen már mondtam: megszokásból. És kihívás is volt. Már nem tudom, miért, de valahogy

mindig is nagyon kedveltelek.Szeme pajkosan csillogott, és ez feldühítette Kerryt. - Ez minden? - kérdezte. Ezért lettél volna hajlandó, hogy egy másik férfi gye-rekét elfogadd? Nem. - Declan hallgatott egy darabig, és amikor folytatta, már szemernyi gúny sem volt a hangjában. - Nem csak ezért. Ott volt még az a kis ügy az unokatestvéremmel, Oliverrel.

A King család mégiscsak adós volt neked a viselkedéséért. A férfi hangja olyan volt, mintha tíz kölcsönkért dollár visszafizetéséről beszélne, nem pedig egy kötelezettségről, amely egész életre szól. De ez jellemző volt rá. Declan mindig is magára vállalta a felelősséget a családtagjai hibáiért. Nem akarok Oliverről beszélni - tiltakozott Kerry.- Én sem. Arról szeretnék beszélgetni, mi történt azután, hogy Larry elhatározta, helyrehozza a

ballépését. Tekintetük egy másodpercig összetalálkozott. Aztán Kerry elfordult. Én magam sem tudom pontosan - kezdte lassan. - Azt hiszem, a maga módján tényleg szeretett,legalábbis eleinte. De állandóan az az érzés gyötörte, hogy belekényszerítették egy házasságba, ésutálta ezt az érzést. Azonkívül a férfiaknak abba a csoportjába tartozott, akik szeretnek vadászni,ám rögtön elvesztik az érdek-lődésüket, mihelyt a zsákmány megvan. Zsákmány, nevetnem kell!tört elő Declanből. Téged elejteni annyi fáradsá-gába kerülhetett, mint Bambit becserkészni. És ezt éppen te mondod?

Te soha nem is voltál rajta a vadászlistámon közölte Declan. Kerry nagyot nyelt,Larry kezdetben szívesen járt velem szórakozni folytatta. Most már minél gyorsabban el akarta

mondaní a történet hátralevő részét, anélkül hogy Declan ész-revegye, milyen rettenetesengyámoltalan és elhagyatott lett, amikor a férje már nem kedvelte annyira. Amikor az esküvő utánnem sokkal elveszítettem a gyerekemet, akkor Larry... Szóval egy darabig nagyon letört voltam, ésLarry ezt nagyon unta. Nem értette meg, mi megy végbe bennem. Hiszen ő nem is akarta igazán agyereket. és ekkor már végképp úgy érezte, hogy valami gonosz kis trükkel kényszerítettem rá ezt aházasságot. Miközben beszélt, mereven maga elé bámult. Csak akkor nézett föl, amikor a sze-me sarkábólészrevette, hogy Declan heves mozdulatot tesz. Larry Simmst senki nem csapta be! kiáltotta szenvedélyesen. Szerintem pon-tosan azt kapta, amitmegérdemelt. Kerry összefonta a karját.

Köszönöm. Igazad van. Engem kapott. Kerry hallotta, hogy a férfi visszatartja a levegőt, majd egy idő után mély léleg-zetet vesz.


10/60

Tudod te egyáltalán, hogy mit csinálsz? A lány idegesen hintázott a székén. Minden önbizalma elhagyta azóta, hogy megpillantotta Declantaz étteremben. Szerinted mit?

Felébreszted bennem a vágyat, hogy egy bizonyos szőke nőt a térdemre fektes-sek és kiporoljak.

Miért? kérdezte Kerry megbántódva, de tudta, hogy Declan soha nem tenne ilyesmit. Magam sem tudom. Azzal a félénk, kislányos modorosságoddal lehet valahogy összefüggésben. Ezfelébreszti a legalávalóbb ösztöneimet. Nem vagyok félénk ellenkezett Kerry, és a biztonság kedvéért a szék peremére csúszott. Kislány

meg aztán pláne nem vagyok. Szóval nem? Declan elhallgatott, és szemügyre vette Kerry karcsú, nőies alakját. Na igen,

felületesen nézve tényleg nem, de ne forgasd ki a szavaimat! Én csak azt akartam mondani, hogyegy olyan fickó, aki nem érez felelősséget a saját gye-rekéért, aztán meg egy örökség miattmegváltoztatja a véleményét, nem érdemel túl sok rokonszenvet. Odahúzta magának a másikszéket, megfordította, ráült, rákönyökölt a háttámlára. De most halljuk a történet végét! Aztánrendelünk neked va-lami vacsorát.

Kerry összerezdült. Declan olyan közel ült le hozzá, hogy a térdük majdnem ösz-szeért, és közbenarra is gondolt, hogy Kerry még nem vacsorázott. Declan mindig fejben tartotta a fontos dolgokat,soha nem felejtett el semmit. Ez volt az egyik leg-idegesítőbb tulajdonsága.

A történet vége az kezdte a lány, és hirtelen sürgős lett neki, hogy minél ha-marabb befejezze atörténetet, hogy Larry szórakoztató és vonzó volt, amikor együtt jártunk. Olyan, mint egy nagygyerek. De ahogy teherbe estem, egy csapásra megváltozott. Csak azért vett el feleségül, hogymegszerezze a nagybátyja vagyonát, ám valójában soha nem is akart megnősülni. Aztánelvesztettem a babát, Larry meg elvesztette az állását, mert túl gyakran ment másnaposan és késvedolgozni. Addig játék volt számára az élet, aztán egyszer csak rá kellett jönnie, hogy nem az. És már neked sem volt játék az élet, gondolom.

Kerry bizalmatlanul pillantott a férfira. Ez most együttérzés vagy káröröm?

Igen ismerte el. De ekkorra már hozzászoktam a sokkhatásokhoz. Hagytam, hogy Larryátkozódjon és panaszkodjon, én pedig munkát vállaltam: beálltam pin-cérnőnek. Egy éjjel aztánelment a motorján. Soha többé nem jött vissza. Ez nagyon kíméletes megoldás volt tőle gúnyolódott Declan. Tehát olyan rettenetesnek találta a

házasságotokat, hogy inkább az örökségről is lemondott? Kerry hitetlenkedve nézett a férfira. Ez egyáltalán nem vicces! háborgott. Nem, az örökségéről nem mondott le. Éppen akkor veszítetteel. Charles nagybácsi máshogy döntött. Mindent rám hagyott azzal a feltétellel, hogy Larry egy fillértsem fog kapni belőle. Amikor Larry megtudta ezt, rettenetesen összevesztünk. Még ugyanazon azéjszakán felszívódott. Nem is gondolt arra, hogy könnyen ki lehetne játszani a végrendeletet? A te se-gítségeddel

legalábbis. Kerry behatóan tanulmányozta Declan karórájának vastag bőrszíját. De, ez eszébe jutott, akkoriban azonban én nem nagyon akartam együttműköd-ni vele. Charles

nagybácsi pedig, úgy tűnik, eltökélte, hogy minél tovább életben marad, csak hogy Larrytbosszantsa. Azt hiszem, Larry azt tervezte, hogy visszajön hozzám, amint meghal a nagybátyja . Deerre már nem került sor, mert négy éve belehajtott egy árokba a motorjával, és kitörte a nyakát. Tiszta munka mormogta Declan, majd gúnyos elismeréssel bólintott. Annak a férfinak aztán voltakképességei. Kerry felsóhajtott. Mégiscsak a férjem volt ellenkezett.

Fel akart állni, ám Declan lefogta a kezét, és gyengéden visszanyomta a székre.

Nem kell megjátszanod, hogy megsértettem az érzéseidet mondta. Tudom, hogy Larry a férjed volt, de nem fogom megjátszani, hogy gyászolom. és előttem ne-ked sem kell színészkedned.


11/60

Úgysem hiszek neked. Nem érdekel, hogy hiszele nekem, vagy sem felelte Kerry. Az igazság az,hogy tényleg meggyászoltam Larryt, és a tönkrement házasságunkat is. Nem mintha feltétlenül

vissza akartam volna kapni a férjemet, de nagyon magányos voltam. Elfordult, hogy Declan ne vehesse észre, mennyire fájdalmasan érinti az emlékezés. Szegény árva lány csinos kis örökséggel jegyezte meg a férfi szenvtelenül, és kihívóan mosolygott a

nőre. Kerry pár másodperc múlva a földre szegezte a pillantását. Declan azon mester-kedik, hogy minéljobban feldühítse őt? Ezzel akarja kiragadni az önsajnálatból? Ha igen, hát sikerült neki. Végül is nem mérgeztem meg Larryt... és Charles bácsikát sem szögezte le. Úgyhogy ne nézz úgyrám, mintha pókhálóból és békanyálból varázsitalt kevertem volna az anyám régi edényeiben!

A gúnyos mosoly valódi derűvé oldódott Declan arcán. Inkább elégett rántottát. Soha nem voltál valami nagy konyhatündér.

Honnan tudod? Amikor főzni tanultam, te éppen Torontóban voltál, és kocká-zással kerestél egy vagyont.Nem kockázás, hanem Monopoly javította ki a férfi. És ha nem emlékeznél, elég gyakran

visszajöttem Carmody Fallsba ahhoz, hogy megóvjalak minden nehéz-ségtől. Az utolsó mentési

akció egy életre szólt volna, ha jól emlékszem. Muszáj ezt mindig felhánytorgatnod? dühöngött Kerry. Tudom, hogy nem lett volna szabad Larrymiatt cserbenhagynom téged, de nem én kértelek meg, hogy vegyél feleségül. Nem is akartam, hogyelvegyél. És te is nagyon megkönnyebbültél, amikor nem téged választottalak, hanem Larryt. Igen, bizonyos tekintetben megkönnyebbültem. De miután egyszer már elszán-tam magam erre a

döntő lépésre, nagy csapást jelentett az önbecsülésemnek, hogy elveszítelek a miatt a bőrruhásherceg miatt.Kerry mély lélegzetet vett. A férfi szemének gúnyos villogása megkérdőjelezte szavainakkomolyságát. Nekem nem úgy tűnik, mintha ez bármiféle sebet ütött volna az önbecsülése-den szólt Kerry.

Ha az eset tényleg megsebezte Declant, hát egyáltalán nem mutatta ki. Az, hogy a szülei nem

törődtek vele, önálló, kemény férfit faragott belőle. És ezt az erőt várta el állandóan őtőle is.K errynek eszébe jutott, hogyan viselkedett Declan, amikor a lány lázadozni kezdett a szüleiközönye ellen. Serdülőkorba lépve vad ruhákat hor-dott, forró bulikat rendezett, rászokott adohányzásra. Mindezt azért tette, hogy ide-gesítse a szüleit, és legalább ezzel magára terelje afigyelmüket. Nem sok kellett vol-na hozzá, és a hatóságokkal is összeütközésbe került volna. Declan mindent megtett, hogy megakadályozza a legrosszabbat. Nemsokára Kerry már nembarátjának tekintette a fiút, hanem hatalmaskodó játékrontónak. De ha bajba került, eszébe semjutott volna máshoz fordulni, mint Declanhez.

Amikor aztán Kerry beszélt neki Larryről, és elárulta, hogy gyereket vár, Declan vadul szitkozódott,és azt mondta, hogy majd ő elveszi feleségül. Ez az egyetlen lehetséges mód, hogy megóvjalak a nehézségektől erősködött dühöngve, amikor a

lány ellenkezni próbált. Mert ne hidd, hogy ha az én felesé-gem leszel, akkor is megteheted mindaztaz esztelenséget, amit most. Ebben nem is kételkedett Kerry, de nem is akart Declan felesége lenni. Az apja azonban időközbenmeghalt, és a háziorvos azt mondta, hogy beteges anyjának nem tenne jót, ha terhes, hajadonlányáról gondoskodnia kellene. A nagyapja öreg volt, és már nem is teljesen egészséges, ráadásulmost még egy gyerek is... Megszokta, hogy mindig azt tegye, amit Declan mond. Végül is habozva és rossz lelkiismerettelbeleegyezett a házasságba, amelyből neki biztosan több haszna lett volna, mint Declannek. És most mik a terveid? A férfi mély hangja szakította meg töprengését. Csak az önbecsülésemre

készülsz csapást mérni, vagy mást is akarsz? érdeklődött. Mert azt nem fogom hagyni. Egyszer mármegpróbáltál orrba bokszolni.

De csak azért, mert hideg zuhany alá akartál lökni tiltakozott Kerry.


12/60

Furcsa módon ebben a pillanatban úgy érezte, éppen egy hideg zuhanyra lenne szüksége. Declanérintésétől izgató bizsergés futott végig rajta. Meg is érdemelted, hogy lehűtselek jelentette ki Declan. Nem éppen az is-kolába akartál betörni, ésolyan szavakat felírni a falra, amelyeket nem is lett volna szabad ismerned? Nem mondta Kerry. Az nem én voltam, hanem Larry.

Á! Akkor az voltál te, aki hajnali háromkor skót indulókat játszottál, és a szom-szédok szemeteséthasználtad hozzá dobnak. Cintányérnak helyesbített Kerry. A fedelével játszottam. Ez szőrszálhasogatás. Az a lényeg, hogy mindenkit. megbotránkoztattál, és ezt te is jól tudod. Kerry gyanakvóan pillantott a férfira. Komolyan és lenézően beszélt, mint min-dig. De nemremegett meg a szája széle egy kicsit? Igen ismerte be a nő. Valóban mindenkit megbotránkoztattam. Mindaddig, amíg te fel nem tűntél

a látóhatáron. De már nem vagyok olyan, amilyen voltam fűzte hozzá határozottan. Szóval nem? Akkor jó.

Ez alkalommal tényleg megremegett a férfi szája. Declan felállt, és visszarakta a széket az eredetihelyére.

Most pedig itt az ideje, hogy átmenjünk Phil éttermébe, mielőtt még bezár. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szívesen bolyonganék órákon keresztül a vá-rosban ebben a hóviharban, hogy valami ehetőt találjak. Nem is kell ezt tenned. Tudok én magamról gondoskodni.

A férfi úgy tett, mintha ezt meg sem hallotta volna.Hol van a kabátod? kérdezte. A fürdőszobában felelte Kerry dühösen.

A férfi kiment a szobából. A következő pillanatban elfojtott káromkodás hallat-szott afürdőszobából. Nem azt mondtad, hogy tudsz magadról gondoskodni? A férfi visszajött a szo-bába, kezében Kerrykabátjával. A kabáton levő hó elolvadt, és így a ruhadarab csu-romvizes volt. Nem számítottam rá, hogy havazni fog, és különben is autóval jöttem.

Rendben. Hol az autód? Kerry felsóhajtott. Tudta, hogy előbb vagy utóbb ezt is meg kell magyaráznia, de azt remélte,inkább utóbb. Declan már így is azt hiszi, hogy nincs ki mind a négy ke-reke. Most még inkább eztfogja hinni.

A kocsim Dieter műhelyében áll mondta olyan könnyeden, ahogy csak tudta. A csomagom meg akocsiban van.

A férfi egy kissé felhúzta a szemöldökét. Hát akkor hozzuk el a csomagodat! Nem lehet. Dieter elment egy buliba, a műhelye zárva.

A férfi még jobban felhúzta a szemöldökét. Biztos vagy ebben?

Sajnos, igen. Azt mondta, ma már ötkor bezár. Lori autóját akartam kölcsönkérni, hogyelhozhassam a holmimat, de aztán közbejött a hóvihar... és a kanyaró... Tudom, tudom vágott közbe Declan. Így aztán elfelejtetted. Micsoda meglepetés! VisszadobtaKerry kabátját a fürdőkádba. Mi a baj az autóddal? A fékbetét elkopott. Dieternek egy újat kellrendelnie.Rendelnie kell? De hát mégis milyen autóval furikázol? Saabbal. Svéd márka. Azt én is tudom.

A férfi arcáról le lehetett olvasni, mit gondol magában: ez aztán igazán jellemző Kerryre! Képesolyan autót venni, amelyhez nem lehet alkatrészeket kapni!Nagyon jó kis kocsi védekezett a lány.

Az igaz. De miért nem nézetted meg a kocsit, mielőtt elindultál honnan is? Winnipegből. Sietnemkellett.


13/60

Declan a fejét csóválta. Akkor csak egyet tehetünk mondta rövid gondolkodás után. Megkérem Philt, hogy csomagoljon benekünk valami ennivalót. Te pedig itt maradsz, és elgon-dolkozol a bűneidről. Kerry dühösen a szájába harapott. Declannek valószínűleg igaza van. Ha ma este még enni akar, rá

van szorulva a férfi segítségére. Jobb lesz, ha nem ingerli föl még jobban, nehogy meggondolja

magát. Declan képes lenne rá, hogy vacsora nélkül küldje ágyba, mint egy rossz gyereket. És a vizeskabátjában semmiképpen nem me-het ki a hóviharba. De azt mégsem bírta volna ki, hogy ne szóljon vissza valamit.Miféle bűneimről? érdeklődött. Csak a szokásosakról. Gondatlanság, felelőtlenség. Kerry körülnézett, hogy mit vághatna hozzá a férfihoz. De aztán eszébe jutott, hogy már huszonötéves. Évek óta nem ragadtatta magát ilyen gyerekes viselkedésre. A lámpát hozzám vághatod tanácsolta a férfi fojtott hangon. De azt előre megmondom, hamegteszed, megfizetsz érte. Declan egyszerűen túlságosan is jól ismerte a lányt. Kerry a férfi felé fordult. Lát-ta, milyenfeszülten áll ott, a falnak támaszkodva, zsebre dugott kézzel. A férfi pil-lantása összezavarta. Declanúgy nézett Kerryre, hogy az alig kapott levegőt. Szinte levetkőztette a pillantásával. Talán azt akarja,

hogy a testével fizessen? Erre a gon-dolatra Kerryt nem teljesen kellemetlen borzongás járta végig. Declan ellépett a faltól, és odament a kabátjáért. Ahogy lehajolt érte, Kerry megállapította, hogyebből a nézőpontból is nagyon vonzó. Egy kicsit lehajtotta a fejét, hogy jobban lássa a férfit. Igen,figyelemreméltóan vonzó férfi hátsót látott. Felemelte a kezét, de aztán eszébe jutott, ki is ez azember, és gyorsan visszahúzta a kezét. De nem elég gyorsan. Declan megfordult. Miért nem próbálod meg? kérdezte kihívóan. Nem, köszönöm utasította vissza Kerry sietve. Pénzeszsákokkal nem adom össze magam.

A férfi felegyenesedett. Kerry attól tartott, ezúttal túl messzire ment. Declan ar-cán döbbenet ésharag váltogatta egymást, de egy pillanat múlva olyan mosoly jelent meg rajta, hogy a lány aligkapott levegőt.

Vagy úgy mondta csendesen. Akkor majd együtt kitaláljuk, hogy kivel adod össze magadat. De azthiszem, előbb enned kellene valamit. Úgy emlékszem, ha tele van a hasad, valamivel elviselhetőbb vagy.Felvette a kabátját, és kiment az ajtón, mielőtt Kerry még bármit is válaszolhatott volna. Mire gondolhatott Declan? Kerry az ablakhoz lépett, és a havas utca fölött vil-lódzófényreklámokat figyelte. Kint tombolt a hóvihar. A szél újra feltámadt, és nagy kupacokba hordtaössze a havat az utca két oldalán. Kerry a hideg ablaküveghez nyomta a homlokát. Mit tervez vele Declan? Maga is csodálkozott,hogy a férfi titokzatos szavai ellenére sem érez félelmet. Abban biztos volt, hogy nem nyúlnahozzá, ha ő maga bele nem egyezne. Különösen azok után nem, amit az unokatestvére művelt. Már régóta eszébe sem jutott ez az eset. Amikor tizenhat éves volt, és éppen kez-dett megváltozni a

Declanhez fűződő viszonya, fülig szerelmes lett Oliverbe. A fiú Vancouverből érkezett, hogy anyarat a nagynénjénél és a nagybátyjánál töltse. Oliver Declan fiatalabb, gyengédebb hasonmása volt. Megesküdött Kerrynek, hogy szereti, és feleségül veszi. Kerry minden szavát készpénznek vette. Sajnos, egyik este, amikor Kerry tekézés után hazafelé tartott, meglátta Olivert, amint azLoralee Smitht ölelgette. Kerry az ablakpárkányra támaszkodva idézte fel emlékeit.

Akkor ő teljesen kiborult, elkezdett üvöltözni Oliverrel, szidta, mígnem Loralee ijedten távozott a helyszínről. Aztán még rosszabb dolgok is történtek. Oliver elve-szítette az önuralmát, és a szűk kisutcácskában a falnak szorította a lányt. Kerry megpróbálta kiszabadítani magát, de a fiú letépte ablúzát, és elkezdte lerángatni a szoknyáját is. Kerry zokogva rohant el onnan. Egy sarokkal arrébb Declan karjaiba futott, aki éppen Maybelle

Jensent kísérte haza mozi után.


14/60

Kerry szülei szokás szerint éppen elutaztak valami bridzsturnéra, így aztán - ugyancsak szokásszerint Declannek kellett megvigasztalnia a lányt. A fiú órákon keresztül beszélt hozzá, próbáltameggyőzni arról, hogy ha szét is törték ifjúkori álmait, azért még nincs vége a világnak.

Végül Declan megígérte, hogy unokatestvére egy órán belül el fogja hagyni a vá-rost, és meg istartotta az ígéretét. Kerry soha többé nem látta Olivert. De mivel még mindig szerelemre és

védettségre vágyott, néhány hónappal később összemelegedett Larryvel és a barátaival, és pár hétenbelül Larry barátnője lett. Most senkinek sem volt a barátnője, és már egészen megszokta ezt az állapotot. Azt kívánta,bárcsak ne éppen most bukkant volna föl újra az életében Declan. Sok időre volt szüksége, hogykiheverje félresikerült házasságát. Most már egész jól érezte magát, csak Declan ne ébresztené föl arégi emlékeit és elfeledett érzéseit... és ne emlékeztetné arra, hogy tizennyolc évesen ő volt alegnagyobb szamár Carmody Fallsban. 3. FEJEZETDeclan negyedóra múlva ért vissza. Fóliába csomagolt ételeket és egy üveg italt hozott. Kerryrögtön megkérdezte tőle: - Tulajdonképpen mi dolgod itt? Miért jöttél vissza Carmody Fallsba?

Talán nem kereshetem fel időnként a szülővárosomat? A férfi lábbal csukta be maga mögött az ajtót. Kerry csak most jött rá, milyen udvariatlan is volt a kérdése. De, persze. Csak hát a szüleid már nem itt laknak. Nem velük akarod tölteni a húsvétot?

Nem. Most éppen valahol a Karibtengeren lehetnek, egy hajón dolgoznak mint profibridzsjátékosok - közölte, és letette a csomagokat a tálalóasztalra. - Csak ak-kor találkozunk, hahivatalos elfoglaltságaink engedik.Ez azt jelenti, hogy a férfinak a szüleihez való viszonya egy csöppet sem változott. Declankicsomagolta az ételeket. Szolgáld ki magad! Ez úgy hangzott, mint valami parancs. Kerrynek azonban nem kellett megparan-csolni, hogy egyen,

mert már majdnem éhen halt. Odalépett a tálalóasztalhoz, fogott egy papírtányért, és szemügyre vette a dobozok tartalmát. Declan tésztákat, szószokat és egy salátát hozott, amely minden bizonnyal jobb napokat is megélt. - Phil specialitása - mondta Declan. - Maradékok. Phil már éppen pakolta fel a székeket azasztalokra.- Nem tudtad volna rákényszeríteni, hogy csináljon valami frisset? De Kerry máris dühös volt magára, hogy ezt kérdezte. A maradékok ugyanis fen-ségesek voltak. - Másokat is éppoly kevéssé szoktam bármire is kényszeríteni, mint ahogy maga-mat sem hagyomsemmire kényszeríteni - felelte Declan élesen. - És eszembe se jutna, hogy túlórázásra bírjam Philtegy elkényeztetett kis nő miatt, aki a nyitvatartási idő alatt is nyugodtan megvacsorázhatott volna. - Hát persze hogy eszedbe sem jutna mondta gyorsan Kerry. - Nem is úgy gon-doltam. Én magam

sem kértem volna meg rá. - Leült, és nekilátott a vacsorának. Declan közben töltött két pohár bort.Kerinek feltünt, hogy a bor különösen jó fajta. A véletlen találkozásokra! mondta Declan felemelve a poharát, és gúnyosan elmosolyodott. Kerry nem volt egészen biztos abban, hogy a véletlen találkozások tényleg ünneplésre adnake okot.Felemelte a poharát. A régi barátokra! Szóval mit csinálsz itt tulajdonképpen?

Azt hittem, ez egyértelmű. Megvédelek a vihartól. Eddig nem voltál túl hálás a segítőkészségemért,de még úgyis hosszú az éjszaka. Keri majdnem félrenyelte a bort. Hálás vagyok, de azért annyira nem tört ki belőle. Nem? Akkor mennyire?

A kinti fényreklámok villódzása nyugtalan árnyékot vetett a férfi arcára. Kerry gyorsan ivott mégegy korty bort.


15/60

Azt mondtad, senkit sem kényszerítenél semmire. Nem is Sokkal hagyományosabb vágyaim vannak.

Nem érdekelnek a vágyaid tiltakozott sietve Kerry.&férfi mosolya évek óta elfeledett érzéseketkeltett fel benne. Miért nem árulod el, mit csinálsz itt? Nem titok az. Új stadion hiva-talos megnyitója miatt érkeztem. Tessék Kery csodálkozva nézett a

férfira, Declan biztos jót nevet magában rajta. Nem viccelek. Igen, De... csak nem azért autóztál ide Torontóból, hogy részt vegyél egy kicsi-ke stadionmegnyitóján? Nem autóval utaztam végig vonattal ésrepülővel jöttem, és csak onnan kocsival. De... miért? Ez egyáltalán nem jellemző rád. Hiszen már hét éve nem itt élsz. A férfi hátat fordított

neki, és kinézett az ablakon. mert ide kellett jönnöm, különben megsértettem volna néhány tekintélyes, jósá-gos embert, ésudvariatlannak tüntem volna kezdte ingerülten!ú!vu. Ha mindenképpen tudni akarod, bár rajtadkivül már az egész város tudja, én támo-gattam anyagilag a stadion építését. Megfonűu!t,megfordult és áthatóan nézett Kerryre. A városi tanács hozzám fordult öreg barátom, Phiiszemélyében folytatta a magyará-zatot. Beleegyeztem. azzal a feltétellel, hogy nem hozzák

nyilvánosságraa nevemet. De sajnos máshogy alakult. Kerry a fejét csóválta. Declan nagyondühösnek látszott. A lánynak valahogy mégsem állt össze a kép, Nem furcsa, hogy pont ilyenkor nyitnak meg egy jéghokipályát? kérdezte. Tulajdonképpen nem. Már ősz óta használják, de a városi tanács úgy döntött, hogy tavaszrahalasztják a hivatalos megnyitót, mert akkor jobb az idő mondta, és gúnyosan mutatott a kinttomboló hóviharra. Kery ráncolta a homlokát. Ez jellemző Declanre. Nagyvonalú, de nem szereti, ha a jótékonykodásainyilvánosság elé kerülnek. Úgy tűnt, kínosan érinti, ha hálálkod-nak neki. Szóval teljesenegybevágott a jellemével, hogy nem akarta nyilvánosságra hozni az új stadion felépítéséhez nyújtotttámogatását. De ez még mindig nem magyarázta meg, miért jött vissza. Küldhe-tett volna valakit maga helyett.

De hát miért jöttél el te magad? tette fel a kérdést Hidd el, eszem ágában sem volt idejönni, míg meg nem tudtam... Elhallgatott, zsebre vágva akezét. Valamelyik tanácstag a tudomásomra hozta, hogy én leszek a díszvendég. A jó CarmodyFallsi emberek megsértődnének, ha nem lennék itt. Igen, ez így már érthető volt. Bár Declan tudott udvariatlan is lenni, de soha nem sértette megjóhiszemű emberek érzéseit. Tehát ezért változtattad meg a szándékodat állapította meg Kerry, és megér-tően bólintott. Igen. Különösen amikor megtudtam Philtől, hogy a tanács Maybelle jensent " akarja Torontóba

küldeni, hogy rábeszéljen a személyes részvételre mondta a férfi enyhén elmosolyodva. Kerry kapkodva tette le poharát az asztalra.Maybelle? Még mindig itt lakik?

De még mennyire! Phillel együtt tagja a városi tanácsnak. A polgármester pedig quentin malley ónyögött fel kerri Most már kezdte kapiskálni a dolgot. Hát még is csak elárultad a titkodat. Maibelle akarta hogygyere és ezért minden követ megmozgatott. declan bólintott. Mivel nyilvánosságra hozták ahozzájárulásomat ráadásul rólam nevezték el a stadiont, már nem léphettem vissza. Kerry hirtelen nagyon száraznak érezte a torkát. A csinos, ravasz kis Maybelle! mindig megkap ta,amit akart... kivéve Declant. De ez már régen volt. És az idő megváltoztatjaa dolgokat. Tehát

valójában azért jöttél vissza, mert viszont akarod látni Maybellet kérdezte Kerry. Maga iselcsodálkozott, mennyire felidegesíti hogy a nő és Declan találkoznak. és meddig tudsz maradni

Nem szólítanak vissza az üzleti ügyeid? Megtanultam, hogyan szakítsak magamnak annyi időt amennyit, csak akarok,

ha úgy tartom fontosnak ü:lekrhűvösen felelte hüvösen a férfi. éppen volt néhány szabadnapom. A megnyitó hétfőn lesz. Szerdán már megínt az irodámban fogok ülni.


16/60

Kerry hitetlenül mosolygott. Valószínűleg Maybellenek is lesz néhány szabadnapJa. Declanrégebben nem túl gyakran ment el a szőke szépséggel együtt szórakozni, de azért nem kerülték el a figyelmét a lány túlságosan is feltűnő, előnyös tulajdonsá-gai. Vajon még

mindig olyan sokat hagy láttatni a bájaiból? Szóval Maybellelel nem is találkozol? érdeklődött, és remélte, hogy a kérdé-se elég gúnyosra

sikerült. Declan mindentudóan mosolygott, és leereszkedett az ágyra. De, előreláthatólag igen! válaszolta. Biztos ott lesz a megnyitón, hiszen ta-nácstag. Oldalra hajtotta

a fejét, és alaposan szemügyre vette Kerryt. Tudja, Miss Flerning, mióta egy kicsit megszáradt,egész tűrhetően néz ki.

Tűrhetően? Kerry letette a kést meg a villát. Egy csapásra elfelejtette Maybellet. Gondolom, eztnem bóknak szántad. Miért ne? mondta a férfi kihívóan villogó szemmel. Mindig is édes kis bes-tia voltál.

Te meg mindig erőszakos szamár voltál vágott vissza felháborodottan Kerry. R égebben egyáltalán nem érdekelte, mit gondol Declan a külsejéről, most mégis idegesítette, hogytűrhetőnek nevezte, és édes kis bestiának titulálta. De leginkább az dühítette, hogy úgy tűnt, a férfi

tudja, mi játszódik le benne. Szeme villogását nem lehetett félreérteni. Csak azon fáradozom, hogy a helyes útra tereljelek gúnyolódott. Ne aggódj, nem tartok igénytbestiákra, sem tűrhető kinézetű hölgyekre. Mindketten tudjuk, ho-vá vezethetne a dolog. Kerry dühösen nézett a férfira. Miért kell mindig a múltra célozgatnia? De még mennyire hogy tudjuk! morogta Kerry. És biztos vagyok benne, egyikünk sem akarja, hogyújra egy oltár előtt találkozzunk. Az ég óvjon tőle! Abból az élményből egy is elég volt mondta metsző hangon Declan.

Tényleg olyan szörnyű volt? kérdezte a nő. Nekem úgy tűnt, nem borultál ki túlzottan. Miért is borultam volna ki?

Hiszen tudod amiatt, hogy kínos helyzetbe hoztalak a templomban. Kerry beletúrt félig nedveshajába, majd egy pillantást vetett a tányérján maradt utolsó, ma-gányos tésztadarabra. Aztán

folytatta: De ugye nem miattam nem nősültél meg még mindig? Egy darabig habozott, mert egy új,nyugtalanító gondolat ötlött az eszébe. Szóval... még nem vagy... még nem vagy nős? Nem felelte Declan. Hát te férjnél vagy? Hiszen tudod. Elég volt egyszer. Soha többet nem akarok férjhez menni. Boldogtalan házassága

megtanította arra, hogy erősen kételkedjen férfi és nő kapcsolatában, mely öröknek tűnik, pedigolyan rövid életű, mint a szappanbuborék. Remek mondta Declan. Akkor együtt tölthetjük az éjszakát anélkül, hogy attól kellene tartanunk,holnap gyanakvó házastársaink elárasztanak kérdésekkel. Az órájára pillantott. Későre jár. Ideje ágyba bújni.

Teljesen semleges hangon mondta ezt, Kerry mégis azt kívánta, bár ne nézne közben olyankihívóan rá.

Nincs nálam hálóing mondta. A kocsimban maradt. Ruhástul kell aludnom. Szó sem lehet róla. Nincs kedvem hozzá, hogy betegápoló legyek fiatal kis nőcskék mellett, akiknekmég annyi eszük sincs, hogy vizes ruhában nem tanácsos aludni. Vedd le a farmerodat!Ne hidd, hogy sztriptízbemutatót tartok tiltakozott Kerry. De hát már rég nem vagyok abban a korban, hogy felizgasson egy kis sztriptíz. Tedd, amit

mondtam, vedd le a farmerod!Nem!Hát jó. Úgy látszik, gyerekként kell veled bánnom.

Mielőtt Kerry bármit is mondhatott volna, a férfi ott termett előtte, és a nadrágja gombjáhozcsúsztatta a kezét. Ez az utolsó lehetőséged fenyegetőzött.

A lány nagyot nyelt. Nem tudott józanul gondolkodni... és aztán már túl késő volt. Declankigombolta Kerry nadrággombját, lehúzta a cipzárt, és a farmer már fé-lig a földön is volt.


17/60

Ülj le! parancsolta a férfi, és az ágyra bökött. Kerry leült, főleg azért, mert így megragadhatta az ágytakaró egyik sarkát, és a csípője körétekerhette. Maga is csodálkozott rajta, hogy nincs zavarban, inkább dühös. Törvények vannak aszexuális zaklatás ellen vágta Declan fejéhez. Tényleg? nevetett a férfi. Bizonyára egy bíróság sem fog elítélni azért, mert

egyáltalán nem találok szexisnek egy kezdődő tüdőgyulladással bajlódó, reszkető fiatal hölgyet.Úgyhogy gyerünk! Feltérdelt az ágyra, lehúzta Kerry zokniját, majd a nadrágját. Ezzel kész is lennénk. és mi legyen a pulóvereddel? Az is eléggé átázott. Kerry dühösenpillantott a férfi hajára. Szívesen megragadta volna, hogy mind egy szálig kitépje, de nem merte, és különben is magához kellett szorítania az ágytakarót. Köszönöm, apulóverem elég száraz mondta, remélve, hogy elég határozottan csengett a hangja. Declan feléje nyújtotta a kezét, és végigtapogatta a pulóver ujját. Tényleg elég száraz ismerte el. De túl kényelmetlen benne aludni. Vedd föl inkább valamelyikingemet!Nem akarok...Egy szót se többet!

A férfi hangja fáradtnak és kissé türelmetlennek tűnt. Kerrynek akarata ellenére be kellett ismernie,hogy részvétet érez iránta. Neki sem lehet éppen kellemes, hogy a hotelszobáját meg kell osztaniaegy megázott, rakoncátlan nőszeméllyel, aki ráadásul valaha az oltár előtt kosarazta ki. Be kellettlátnia, hogy Declan az adott körülmények között egész okosan viselkedett. Egy kicsit akaratosan, deokosan. A férfi kinyitotta a bőröndjét, és keresgélt benne. Tessék mondta, és odadobott neki egyfehér inget. Vedd fől ezt! Ebben leg-alább valamennyire jobban fogsz kinézni. Hát jó egyezett bele Kerry, mert szokás szerint most is sokkal egyszerűbb volt megadnia magát.

Nem kell elfordulnod, már úgyis eleget láttál belőlem. Azt hiszem, ellen tudok állni a kísértésnek. A férfi hangja annyira gúnyos volt, hogy Kerry megint azt latolgatta, mit vághatna hozzá. De mivelaz ingen kívül csak két rózsaszínű szék és egy vizes farmer voltak elérhető távolságban, úgy döntött,hogy talán célravezetőbb lesz a megvető hallgatás.

Felállt, kibújt a pulóveréből meg a melltartójából, és felvette Declan ingét. Sietve bement a fürdőbe,és bezárta maga mögött az ajtót. Te jó ég, micsoda vakáció! Borongósan vette szemügyre sápadt arcát a tükörben. Sóhajtva lépett azuhany alá, és meleg vízzel meg szappannal frissítette fől magát. Egy pillanatig eltűnődött,megmossae a haját is, de aztán mégsem tette. Declan azért is megdorgálná, hogy vizes hajjal megyaludni.Egész jól érezte magát a zuhany alatt, míg be nem ismerte magának, szándékosan húzza az időt,hogy minél később kelljen visszatérnie a szobába. Gyáva nyúl, szidta magát. Kis idő múltán büszkén felszegett fejjel vonult ki a fürdőszobából, és arra gondolt, hogy úgy néz ki,mint Maria Antoinette útban a vesztőhely felé, azzal a kis különbség-gel, hogy ő nem volt túlk irálynői kócos, szőke hajával és a férfiingből kilátszó hosszú, meztelen lábával. És Declan sem úgy

nézett ki, mint aki le akarja fejezni, ahogy Kerry rögtön megállapította. A férfi éppenfekvőtámaszokat csinált. Nem volt rajta más, csak egy fehér bokszernadrág rózsaszínűkrokodilmintával. Declan felpillantott, és alulról vette szemügyre a hosszú, formás lábakat. Aztán fújtatva a padlóraereszkedett.Kerry kuncogott.Na mi van? Jó formában akarsz maradni? És miért éppen rózsaszínű krokodilok? Declan csinál t

még két fekvőtámaszt, aztán felállt. Végignézett a lengén öltözött nőn. Fekvőtámasz és hideg zuhany válaszolta, és nyújtózkodott. Hogy jól alud-jak éjszaka. A bokszert

pedig egy ausztráliai barátnőmtől kaptam ajándékba. Aha! Kerry érezte, hogy elpirul. Gyorsan elfordult. Tulajdonképpen semmi sincs abban, ha egy férfi

megemlíti az egyik barátnőjét, akitől alsóneműt kapott ajándékba, Kerryt mégis zavarta a dolog,maga sem tudta, miért. Hiszen ez nevetséges. Semmi köze Declan magánéletéhez.


18/60

Amikor újra a férfi felé fordult, gúnyos kis mosolyt fedezett föl az arcán. Azt hiszem, itt az ideje,hogy hideg zuhanyt vegyek mondta Declan. Kerry kíváncsi volt, vajon a férfi is épp arra gondolte,amire ő.

Ahogy Declan elment mellette, meztelen karja hozzáért Kerry vállához. A lány bizsergést érzett a bőrén, miközben a férfi után bámult, aki eltűnt a fürdőben. Hogy lehet ilyen

csábító valaki rózsaszín krokodilos alsónadrágban? Kerry ágyba bújt, és lehunyta a szemét. Még akkor is csukva tartotta, amikor meghallotta, hogy Declan énekel a fürdőszobában. Nem hitte volna, hogy ilyen jó hangja van. És még akkor semnyitotta ki a szemét, amikor hallotta, hogy Declan kinyitja a fürdőszoba ajtaját, és mezítláb odalépaz ágyához. De amikor enyhe szappanillatot ér-zett, az arcát pedig kemény, hideg ajak érintette,akkor már felpattant a szeme. Declan? Kerry gyanakvóan figyelte a fölé hajoló arcot. Ebből a nézőpontból lágyabbnak tűntek az

arcvonásai, kékesfekete szeme pedig mintha füstfátyol mögül látszott volna. Mit csinálsz? Kerry észrevette, hogy a férfi mindkét kezével az ágyra könyökölt, pont a feje mellett. Jóéjtpuszit adok neked. Hangja semleges volt, és szenvtelen. Olyan, amilyennek a lány már számtalanszor hallotta.

Kerry kifújta az eddig bent tartott levegőt. Titokban csalódottnak érezte magát egy kicsit. Hát akkor jó éjt! felelte kurtán. Szép álmokat! Feladta, hogy megfejtse a Declan nevű titkot.

A férfi kisimított a lány homlokából egy hajtincset, aztán felegyenesedett. Kerry csendben feküdt ágyában. Tanácstalanul figyelte a férfit, míg az összerán-colt homlokkalmeredt rá, mintha maga sem tudná pontosan, mihez is akar kezdeni vele. Aztán lekapcsolta a

villanyt, és lefeküdt a másik ágyba. Az éjszaka első felében Kerry néha felébredt, és mindig hallotta, hogyan hányko-lódik Declan atakarója alatt. Egyszer mintha átkozódott is volna. Biztos rosszat ál-modott. Aztán a lány végülmély, pihentető álomba zuhant.

A tévé reggeli hírei riasztották föl, és az, hogy valaki erőteljesen rázza a vállát.

NyugatOntarióban és KeletManitobában továbbra is sok hóra kell számítani közölte atévébemondó. A rendőrség azt kéri, hogy aki csak teheti, ne induljon autóval útnak. Atranszkanadai autóutat Thunder Bay és Kenora között lezárták. Újabb és újabb balesetekről éselakadt járművekről kapunk híreket. Itt Winnipegben... Kerry ellökte magától Declan kezét. A képernyőn egy didergő fiatalembert mutat-tak. A Portage

Avenuen állt, egy irodaépület előtt, melyet Kerry ismerősnek talált. Mikrofont tartott a kezében. Akapucniját egyre inkább belepték a hópelyhek, mialatt beszélt. Itt Winnipegben havazik fejezte be Kerry a mondatot. Hát persze hogy ha-vazik. Hiszen ez

márciusban egyáltalán nem szokatlan. Miért ez a nagy felhajtás? Ez nem felhajtás, csak időjárásjelentés. És azt is megtudhatjuk belőle, hogy a fékbetéted sem ma,

sem holnap nem fog megérkezni állapította meg Declan.

A fenébe! Kerry a szájára csapott a kezével. Aztán észrevette, hogy az inge félrecsúszott. Sietve amelle elé tette a kezét. Ahogy sejtette, a két felső gomb kigombolódott. Zavartan begombolta őketanélkül, hogy Declanre nézett volna. Akkor ki kell találnom, hogyan menjek haza szólt végül. Talánelmehetnék busszal Thunder Baybe. Az a busz ma nem közlekedik. Már nem emlékszel?

Akkor... hát akkor meg kell várnom, míg eláll a vihar. Talán holnap... Nem, szerintem holnap még nem. Kerry a rémülettől dermedten meredt a férfira. De hát én csak a hétvégére jöttem. Úgy volt, hogy ma elmegyünk Lorival a húsvéti istentiszteletre,

holnap délután pedig hazautazom. Attól tartok, meg kell változtatnod a tervedet.

Kerry felemelkedett, és a könyökére támaszkodott. Hogy gondolod? Nem fogom megváltoztatni a tervemet.


19/60

Márpedig nem lesz más választásod mondta gúnyosan mosolyogva. Hogyhogy nem? kérdezteKerry dühösen. De hát dolgoznom kell, úgyhogy... Dolgoznod? szakította félbe a férfi. Neked vanállásod? Hát hogyne lenne! Mit gondolsz, miből élek?

.A férfi megrántotta a vállát.

Ezen még nem gondolkodtam el. Ez aztán jellemző volt rá! Van egy könyvkereskedésem mondta Kerry. És bár a munkatársam nagyon megbízható, hétfőre

visszavár. Jövő héten van a tavaszi könyvkiárusítás, és a dolog üzleti részével nem boldogulegyedül. És te boldogulsz?

A férfi meg volt lepődve, és nem úgy nézett ki, mint aki hisz Kerrynek. Hát persze! dühöngött Kerry. Már három éve vezetem az üzletet. Charles bá-csi örökségéből

vettem.Minden elismerésem a tiéd. Ezt nem néztem volna ki belőled.

A lány annyira elbújt a párnák között, amennyire csak tudott, amit aztán rögtön meg is bánt. Úgy

tűnt, a férfi jót mulat rajta. Ne félj! nyugtatta. Reggeli előtt nem csábítom el a volt menyasszonyomat. És reggeli után?kérdezte Kerry lélegzetvisszafojtva. Nem tudott józanul gondolkodni, ha a férfi ennyire közel volt hozzá. Hát kezdte Declan komolykodva, lássuk csak! Az ágya melletti éjjeliszek-rényből elővette kis fekete

határidőnaplóját. Igen, azt hiszem, még éppen beleférsz a napomba. Mondjuk fél tizenegykor? Kerry egy pillanatra megzavarodott. Aztán észrevette a férfi huncut mosolyát, és rájött, hogy abolondját járatja vele. Hát jó, ő is tud bolondozni. Hmmh... Úgy tett, mintha elgondolkozna a javaslaton. Igen, azt hiszem... De mégsem, attól tartok,nem fog menni. Még nem mondtam, hogy üzletemberekkel soha nem csábíttatom el magam? Most Declan fojtotta vissza a lélegzetét. Te kis... Elnémult, mintha nem találna szavakat. Miss

Fleming, ha még egy szót ejt arról, hogyan keresem a pénzemet, akkor pórul járhat mondta, ujjaivalaz ágy peremén dobolva. Remélem, emlékszel még, hogy be szoktam tartani a fenyegetéseimet. Kerry nagyon is jól emlékezett. De az erőszak nem Declan módszere volt. Megrémiszt, Mr. Kingmondta élvezettel évődve. Remélem is dühöngött Declan. Kerry fesztelenül rámosolygott a férfira. Soha nem tudtad túl meggyőzően eljátszani az ősember szerepét állapította meg. Ne provokálj!

intette a férfi Kerryt. A lány nevetett. Declan megragadta a takaróját, és egyetlen rántással lerántotta róla. Ideje felkelni mondta.Kerry felsóhajtott, és zavartan összehúzta magán a kölcsönkapott inget. Nem kerülte el a figyelmét,

milyen dühösen szikrázik Declan szeme. Rendben engedett gyorsan. Tudta, ilyenkor jobb, ha nem idegesíti a férfit. Csak egy kicsit hagyjmagamra, hadd öltözzem fel! Declan bólintott és feltápászkodott. De aztán siess! figyelmeztette, és az ajtóhoz lépett.

Kerry dühösen fintorgott, de kárba veszett az igyekezete, hiszen a férfi háttal állt neki. Tulajdonképpen egyáltalán nem érdekel, hogyan keresed a pénzedet kiáltotta utána. Csak az zavar,hogy úgy kezelsz, mint... mint egy részvényt, amely nem az elvárásaidnak megfelelően kamatozott. Declan megállt. Tévedsz mondta anélkül, hogy megfordult volna. Ez a különleges részvény sokkal többetkamatozott, mint ahogy vártam. Ezzel kiment a szobából, még mielőtt Kerry válaszolhatott volna.

Hát ez meg már megint mit jelentsen? De tulajdonképpen ez is mindegy volt. Hó ide vagy oda,holnap visszaindul Winnipegbe.


20/60

...mint már említettük, a rendőrség nyomatékosan felszólít mindenkit, hogy ha teheti, ne induljonautóval útnak... Kerry kiugrott az ágyból, és kikapcsolta a tévét.

A tévébemondó könnyen beszélt. Végül is nem ő futott zátonyra Carmody falsban... egy lerobbantsvéd kocsival és egy férfival, aki még rózsaszín krokodilos alsónadrágban is szexis volt. Kerry

lehunyta a szemét, de ez sem segített. Még mindig Declan izmos testét látta maga előtt, amint a fekvőtámaszokat csinálja. Sóhajtva megfogta a pulóverét és a már majdnem teljesen száraz farmerét, és bement a fürdőbe. Adöntést elhalasztotta reggeli utánra.

Amikor Declan visszajött, az volt az első dolga, hogy szemügyre vette Kerry ka-bátját. Még mindig vizes. Jobb lesz, ha az enyémet veszed fől rendelkezett. És veled mi lesz? Van egy vékonyabb kabátom, az nekem jó lesz. De... Tedd már meg, amire kérlek, Kerry! mondta ideges hangon. Későre jár, és Philnél csak tízig vanreggeli. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én farkaséhes vagyok.

Kerry sem akarta lekésni a reggelit, úgyhogy megadta magát, és engedte, hogy Declan ráadja akabátját. Boldog volt, amikor végre megérkeztek Phil jól fütött étter-mébe. Leültek egy asztalhoz apult közelében, és juharszirupos palacsintát rendeltek. Ahogy a fiatal pincérnő távozott, Declanhátradőlt székében, és behatóan szemügyre vette Kerryt. A férfi pillantása elárulta, hogy valamikomoly dologról lesz szó. Mielőtt még elfelejtenénk, szólok Mrs. Kovaliknak, hogy a következő két éjsza-kára egy szobát...

Csak egy éjszakára szólt közbe Kerry. Kettőre. Egyrészt nem fog hamarabb megérkezni a fékbetéted, másrészt nem mész haza keddnél

előbb. Már miért ne mennék? Declan előrehajolt.

A sportpálya megnyitója holnap lesz. Szeretném, ha ott lennél... és az esti bá-lon is. Szó sem lehet róla felelte Kerry. Túl döbbent volt ahhoz, hogy józanul tudjon gondolkodni. Declan megcsóválta a fejét. Ez nem túl kimerítő válasz. Rendben. Akkor mi lenne, ha mondjuk azt válaszolnám, hogy csak a testemen keresztül?

Azt megoldhatjuk.El tudom képzelni. De akkor nem túl sok maradna belőlem.

Declan úgy tett, mintha erősen gondolkodna. Igazad van. Akkor csak a nyers erőszak jól bevált módszere segíthet. Ahog y te is mondtad,

gyakorolnom kell az ősember szerepét. Kerry majdnem hangosan felkacagott.

A hátadra akarsz venni, és úgy vinni magaddal, mint egy rúgkapáló csomagot? kíváncsiskodott. Ha kell.Declan keresztbe tette a lábát. Kerry elgondolkodva nézett rá.De hát miért? Nem lesz rám szükséged ott. Mindenki össze fog súgni a hátunk mögött, és

különben sem vagyok hivatalos. Most már az vagy.

Ez nem meghívás volt, hanem parancs. Gyors a felfogásod, kedvesem bólintott a férfi. Kerry megragadta a kését, de mivel Declanen kívül nem volt semmi felnyársalnivaló a közelben,lerakta.Nincs jogod parancsolgatni nekem szögezte le.

Dehogyis nincs. Tartozol nekem, Kerry Fleming. És most törleszted az adóssá-godat.


21/60

Kerry hitetlenkedve nézett rá. Sem a pillantása, sem a hangja nem árulta el, mi is a szándéka. De hátennek semmi értelme! Miért akarná Declan bálba vinni őt? Talán... Declan kezdte ilyen elképzeléseid vannak a bosszúról? Amiért Larryhez mentem, és nem hozzád?

A bosszú édes, édesebb, mint maga az élet. Legalábbis ezt mondják a hülyék. Én azonban nem vagyok hülye, Kerry.

De akkor miért...? Be szoktam hajtani, ami megillet.Belekortyolt a kávéjába, majd ismét hátradőlt. Kerry felsóhajtott. Bárcsak ne lenne ilyen vonzó ez a férfi, és ne gondolná ráadá-sul azt, hogyegyetlen intésére ugrani fog! Másrészt viszont erre az emberre mindig számíthatott, ha segítségre

volt szüksége, és mindig is megvolt benne az az erő, ami Kerryből hiányzott. És tényleg tartozikneki. Mégsem képes teljesíteni a kívánságát. Az ösztöne azt súgta, hogy amilyen gyorsan csak tud, elkell menekülnie ez elől a férfi elől. Sajnálom, de nélkülem kell boldogulnod mondta csendesen.

Azt akarom, hogy mellettem legyél, és ez alkalommal nem bízom rád a döntést. Kerry hitetlenkedvecsóválta a fejét.

De hát miért? nyögte. Miért pont én? Miért nem Maybelle? Ezt a nevet nagyon nehezére esettkimondania.Maybelle? Ő szóba sem jöhet. Phil évek óta teszi neki a szépet, nem sok ered-ménnyel.

Viccelsz?Egyáltalán nem. Phil jó barátom. Tegnap hosszan elbeszélgettünk, és azt mondta reméli, most már

közel van a célhoz. Jól mennek az üzleti ügyei, nyereséges befektetései vannak, és amióta együttdolgoznak a városi tanácsban, Maybelle is kezdi elismerni Phil jó oldalait. Kerry megvonta a vállát. Maybelle házassági esélyei egy csöppet sem érdekelték. De hát ismeremMaybellet mondta. Biztos téged választana, ha megkérnéd, hogy menjen veled a bálra. Lehet. De nem választhat engem, ugyanis én téged viszlek a bálba. Kérlek, érts meg! kezdte hevesen Kerry, aztán lehalkította a hangját, mert ész-revette, hogy

mindenki elhallgatott az étteremben. Képtelen vagyok rá. Azt mond-tad, nem akarsz bosszút állni. -Nem is akarok - mosolygott fensőbbségesen Declan. - Ha bosszút akarnék állni, mást találtam volna ki. Kérdezd csak meg az üzletfeleimet! Kerry azt figyelte, hogyan fonják körül a férfi ujjai a kávéscsésze fülét. Szép uj-jak. Ujjak, amelyek... - Declan - győzködte fátyolos hangon -, hinned kell nekem. Nem fogok keddig itt maradni. Ahóvihar elvonul holnapra, és szükség esetén autót bérelek - közölte, és elgondolkodott. - Hogyeddig ez miért nem jutott az eszembe? Mert nem mennél vele semmire. Azt fogom mondani az autókölcsönző cégnek, hogy komoly

veszélyt jelentesz a közúti forgalomra - közölte ásítását elnyomva a férfi, és hátradőlt székében. -Mindig is veszélyesen vezettél, ha jól emlékszem. - Nem igaz. Az tény, hogy apu autójával egyszer nekimentem egy oszlopnak, és néha megbüntettek

gyorshajtásért... Na tessék, ez nem elég bizonyíték? vágott közbe Declan. De hát az ég szerelmére, mindez hét éve történt!

Az nem számít. Akkor sem fogsz kocsit bérelni. Csak próbáld megakadályozni! - Arra nem lesz szükség. Az itteni autókölcsönző három hónapja csődbe ment. Tett egy kanálcukrot a kávéjába, és olyan ártatlanul mosolygott rá Kerryre, hogy az legszívesebben sípcsontonrúgta volna az asztal alatt. - Inkább megkapom a kanyarót, mint hogy veled táncoljak - motyogta maga elé. - Csak az a baj,hogy nincs más választásod - jegyezte meg a férfi, és megfogta a kést meg a villát. Kerry néhányszor mélyet lélegzett. Észrevette, hogy sokan odabámulnak az asz-talukhoz.


22/60

Declan - vágott bele ismét -, nagyon sajnálom, hogy régebben olyan sok bosz-szúságot okoztamneked, de ettől még nem akarom az életem hátralévő részét azzal tölteni, hogy törlesszem azadósságomat. - Ég óvjon tőle! Egy hétvége is bőven elég lesz. - Nem, szó sem lehet róla.

A reggeli hátralevő része alatt Kerry egy szót sem szólt. Tudta, hogy ha kinyitná a száját, csak mégjobban felcsigázná Phil vendégeinek érdeklődését. és gyanította, hogy Declan élvezi, milyenzavarban van emiatt.Gyertek máskor is! - kiáltott utánuk Phil, amikor kimentek az étteremből. - Jót tesztek az üzletnek. Declan kézen fogta Kerryt, és elmagyarázta neki, csak saját magának köszönheti, hogy a helyilakosok szórakoztatónak tartják a jelenlétét. Ha ezzel arra célzol, hogy nem kellett volna visszajönnöm Carmody Fallsba, igazad van - felelte alány mérgesen. 4. FEJEZET

Amikor visszaértek a szállodába, elállt a hóesés, és a hómunkások szorgosan dolgoztak. Hozom az autómat, és elmehetünk a templomba - javasolta Declan.

- A holmim még mindig a műhelyben van - ellenkezett Kerry -, és a műhely holnapig zárva lesz. - Akkor úgy kell jönnöd, ahogy vagy. - Declan levette a pulóverét, és a székre dobta.Mit csinálsz? - Kerry megbűvölve bámulta a férfi meztelen, napbarnított mellkasát. - Átöltözöm.

Amikor a férfi már az övét is majdnem levette, Kerry gyorsan a fürdőszobába menekült. Te jó ég! Micsoda lehetetlen helyzet! Ezt nem bírja tovább! Declan egyszerűen túl... túl

vonzó, és ő nem tudta, mit tartson Declanről a szexszel összefüggésben. Sóhajtva letelepedett a fürdőkád peremére. De hát mi történik velem? - kérdezte magától. Az a férfi ott kint végül is csak a régi jó barátja és oltalmazója. Hét év alatt nem

változhatott meg ennyire. Gondterhelten bámulta a tükrön lévő repedést. Talán én változtam meg?

- tűnődött. - Kerry! Kijöhetsz. Most már nincs veszély - szakította félbe Declan gunyoros hangja a tépelődését. Kerry feltápászkodott, és rövid habozás után visszament a szobába. A férfi egyszerű, sötét öltönyt

viselt. Ebben sem volt kevésbé vonzó, mint korábban. A lány odalépett a férfihoz. Egy pillanatra összefonódott a tekintetük, aztán Declan a fürdőszobaajtóra bökött. - Hozd a kabátodat, már biztos megszáradt. Kerry zavartan megnyalta a szája szélét. - Nem mehetek veled a templomba. Nem vagyok úgy öltözve... - Az nekem is feltűnt volna - felelte a férfi szárazon. - Azt mondtam, hozd a kabátodat!

- Nem. Mindenki engem bámulna. Úgy nézek ki, mint Hamupipőke, te meg úgy ki vagy öltözve,mint... - Mint az Éj Hercege, gondolta Kerry, de ehelyett így szólt: - mint valami bizottság elnöke.Nem mehetek veled.

A férfi még egy futó pillantást vetett Kerryre, aztán szó nélkül fogta a kabátját, és távozott. A lány döbbenten bámult utána, míg be nem csukódott mögötte az ajtó. Tényleg elment. Csak így,egyszerűen. Még csak nem is állt le veszekedni vele. Zavarodottan lépett az ajtóhoz. Egy pillanatig az ajtónak támaszkodott, majd visz-szament azágyhoz, és leült. Declan elment nélküle. Erre egyáltalán nem számított. Ürességet érzett, mintha olyasvalamit veszített volna el, aminekeddig a létezéséről sem tudott. Felállt, és kiment a fürdőbe. A ka-bátja már megszáradt, ez is valami.Felvette, és azon tűnődött, hogy hirtelen támadt nyugtalanságát talán elmulasztaná egy jó kis séta.

Ekkor az ajtó nagy robajjal kinyílt, és Declan lépett be. Körülnézett a szobában, s tekintete végülKerry rózsaszínű zokniján pihent meg.


23/60

- Hol van a csizmád? kérdezte. A szekrényben, de... Declan nem várta meg Kerry válaszát, hanem a szekrényhez vonult, egy heves mozdulattalkinyitotta, és elővette az elegáns fekete csizmát.

Vedd fel! - parancsolta, és odanyújtotta a nőnek.

De megmondtam, hogy nem...Mielőtt Kerry felfoghatta volna, mi is történik, Declan már cselekedett. Felemelte őt, és a válláradobta, mint egy zsákot. A másik kezével, melyben még mindig ott lógott a csizma, becsukta azajtót. Aztán végigcipelte a lányt a folyosón, majd le a lépcsőn. Kerry úgy érezte, hogy egy ősemberejtette zsákmányul. Leértek az előtérbe. Kerry még éppen idejében emelte föl a fejét ahhoz, hogyészrevehesse Mrs. Ko-valik dermedt pillantását. Ha egy szót is szólsz, elmondom Mrs. Kovaliknak, hogy így szeretsz a legjob-ban közlekedni -intette Declan. - Akkor legalább lesz miről pletykálniuk a helyieknek jövő karácsonyig. Ekkora szemtelenség hallatán Kerry nem

romana 183 - kay gregory - a kutyafÁjÁt

Documents