Különlenyomat az ..A Természet" 1929. évi 3.-4. számából.

Ösföldtörténeti emlékek Ipolytarnécon.1928. október elején, a nálunk ülésezett Paleonto-

logen-Tag nógrádmegyei kirándulásainak egyikén 14külföldi szaktársunkat kalauzoltuk el ide. Magyarokis voltunk lO-en, szíves vendéglátó házigazdánknak,a SalgótarjániKőszénbánya R.-T. szakembereivel.A bánya üzemvezetősége volt szíves az előtte valónapokon a hírneves lábnyomokat mutató homokkő-táblákat, arrielyekért a külföldiek jöttek, letakarítani,illetve kibontatni az elfödő rétegek alól. Az idő ugyan-csak nem volt kedvező, de vendégeinket mégis egészextazisba hozta a magyar Solnhofen, vagy Eppelsheimlátása. A maga nemében nemcsak Európában, hanemaz egész világon egyedül állónak nyilvánították. Pedighát- bennünket, magyarokat nem szoktak nagyon el-kényeztetni, - még az effélék elismerésében sem.

S vajjon ismeri-e honának egyik, legnagyobb neve-zetességét minden művelt magyar ember? Vagy csakminden természettudománnyal foglalkozó is? Sajnos,nem nagyon!

Pedig erről a mi kis, palóc falunkról, amelyet aszőrnyű, trianoni békediktatum ma országhatárrá tett,csonka Nógrád legészakibb csücskévé, írtak már nálunkis jó egynéhányan.

Írtak ám, de mikor oly kevesen olvasták el és mégkevesebben jegyezték meg, mintha csak valami lehe-tetlen, fantasztikus Hold- vagy Marsbeli tájról lettvolna szó ; nem pedig az egész, integer Magyarországlegnevezetesebb és leggazdagabb földtani és őslénytanikincsesházáról.

Írt róla többször is a régi, magyar földtani kutatókegyik nagynevű nesztora: Kubinyi Ferenc» Különösena híres kövült fájáról. Írt azután nagyhírű geológusunkSzabó J ózsej 2 is. Itt fedezte fel, egy bányászakadémiaikirándulása alkalmából Böckh Rugó 3 az ősemlős láb- .

1 Vakot Imre: Magyarország és Erdély képekben. Ill. p. 61.2 Magy. Tud. Akadémia: Math. Természettud. Közlemé-

nyek. Ill. p. 374. ,S Magy. Kir. Földtani Int. Evi Jelent. 1900. p. 33.

2

nyomokat megőrzött homokkőpadokat, amelyekbőlSzontagh Tamás ügybuzgalma révén gyönyörű részle-teket mentett meg és őriz Földtani Intézetünk múzeuma.

Innen írta le nemrég elhúnyt, nagy mesterünk KochA ntal+ a rengeteg őshal és egyéb állat maradványt,Túzson. János a hírneves kövesült fát; 5 ] ablonszky J.pedig 6 a magyar föld egyik legszebb és legérdekesebbősf1óráját. Mindezeken kívül van még számos kisebb-nagyobb cikk, adat és hivatkozás az ottani viszonyokról.Tehát, a mi kőrülményeikhez képest, ismert helyez.De nem olyan mértékben, ahogy azt megérdemelné ...

L....I ~,I

~:25 000

DA.Oligowt.@]Lel~hely

1. kép. A lelőhely környékének földtani térképe.

A falutól, illetve a vasútállomástói keletre levő,völgyecskében rejtőzködnek ezek a nevezetes őselet-nyomok. (1. kép) Az alacsony, alig száz méterre kiemel-kedő, oligocén-miocén korú dombságba vágódótt bele eza gazdagon elágazó, kis völgyrendszer. Kopár, erdeitőlrég megfosztott oldalain, külőnősen pedig a megújult,fiatal erósió létrehozta árkaiban és vízmosásos szaka-dékaiban kerültek napvilágra azok a nemcsak »némánis beszédes, hanem igazán ékesen szóló« és hiteles-ségükben kétségbevonhatatlan tanubizonyságok, honunkföldjének őstörténetéről.

A völgy egyik, a Botos pusztánál torkolló, délioldalvölgyében voltak már néhányszor szénbánya-

4 Földtani Közlöny. 1903. p. 190. és 1904. p. 202.5 Természettud. Közlöny. 1909. Pótfüzetek p. 280.6 Magy. Kir. Földtani Int. Évkönyve. XXIII. p. 227.

-----~3

próbá1gatások is. Az itt levő széntelepek azonosakkorban a sa1gótarjániakka1: egyenesen folytatásaik.Csakhogy már lignites kifejlődésűek. »Éretlenek«, ahogya palóc szokta mondani.

Az oligocén rétegsorozat az egész völgyrendszerbentengeri képződményekbő1 áll, amelyek szintén erősfacies változásokat - az akkori idők fizikai földrajzi'és ősé1et viszonyainak különböző voltát mutatják.A rákövetkező, alsó miocén (Aquitánien) pedig mártisztán szárazföldi képződésű itt és a tágabb értelembenvett sa1gótarjáni szénvidéken. Ezekben is vannakjelentős facies változatok, még pedig nem csupánfelfelé a fejlődésben, amit nem nehéz elképzelni;hanem vízszintesen is; amiért azután a geológusnakugyancsak behatóan át kell itt kutatni a képződmé-nyeket és egybe kell vetni a körülményeket, hogymegállapíthassa az equivalens (egykorú) rétegeket éselkerülhesse a nagyobb tévedéseket.

Az itteni miocén is, mint azt több helyt kifejtettemmár 7 homokos, kavicsos, konglomerátumos rétegekkelkezdődik. A tenger visszahúzódása folytán szárazu1attálett, de a környező ősszárazu1ati magaslatokhoz, azŐsveporhoz és az Alfö1dünk helyén még akkor fennállóTiszia részletekhez képest, mégis csak mélyedésszerű, fel-ha1mozódási medencébe lehordott törmelék 1erakodásaiezek. Több helyt fossi1isfatörzsek találhatók bennök.

A következő, ráte1epü1ő képződmény a riolitosdacittufáknak az egész palócföldön nagyon elterjedt,fehér, vulkáni hamutakarója. Ennek különösen itt, olyfinom, a normá1istó! annyira eltérő fé1eségei vannak,hogy a jóval fiatalabb andesittufákhoz számították.Holott ez a miocénnek ugyancsak alján levő, fontosvezetőréteg, amelynek félreismerése természetesen hamiskövetkeztetésekkel is járt.

A tufákon kékes-szürke, mocsári eredetű agyag-rétegek következnek, a széntelepek közvetlen feküjében.Azután a széntelepek és ezek közti, illetve fedőrétegei.Az utóbbiakból a magasabbak a tenger újból valóvisszatérését, sőt alapos kimé1yü1ését mutatják, acsak távolabb, délre, észlelhető. középmiocén Schlier-rétegekben. A tarnóci területekről már 1epusztították azerósiós erők ezeket.

A lignites kifej1ődésű, tarnóci szenek. nagyobb víz-tarta1muknál fogva és a szállítási nehézségek miatt is(ma ott fekszenek a hátterének jó részétől megfosztott

7 Annales Musei Nat. Hungarici. XX. p. 60. és ugyanaz:XXIV. p. 31 i.

4

vicinális mellett, amelyen ma háromszor annyi időalatt érhető el Tarnóc, mint azelőtt), nem voltak ver-senyképesek. De még valószínűleg rájuk kerül a sor,nem is sokára, hisz a ligniteket is tudják már javítanikalorikus értékben.

A következő, de már észak-keletről jövő oldal-völgyecske, a Botosárok. Ennek elején a domborrszakadékaiból kiguruló, homokos-palás törmelékben,érdekes, kagylós-korállos, felsőoligocén faunát lehetgyűjteni. A felső oligocén rétegek legmagasabb szintjé-ben vannak, pár száz lépésre innen, a kis patak meredekpartalámosásától feltárva a Kocb leírta cápafogas stb.rétegelt. Ilyeneket feljebb is találni a Botos-árokban,de korántsem oly gazdag faunával. Igaz, hogy mostaná-ban már az akáccal való befásítás miatt, ez a lelőhelyis szegényessé lett.

Mellette, illetve felette és vagy 150 lépéssel továbbkét, kis vízmosásos szakadékban a finom anyagú riolitos-dacittufák vannak jól feltárva s bennök a szép flóraleggazdagabb lelőhelyei. A füge, babér, pálma és sokegyéb más, érdekes tropikus növény levelei, ágai éstermesei gyűjthetőle itt nagy változatosságban és gazdag-ságban. Legtöbbször a legfinomabb erezet is megmaradt.Sok helyt egymást borítják, hajolnak, zsugorodnak,mutatván, hogy nem vízben rakódtak le; hanem ahulló, finom, vulkáni hamú hirtelenjében temette el.

A kelet felé irányuló fővölgy folytatásában, aCsapásvölgyben, alul szintén f. oligocén, schlierszerű,palás agyagok váltakoznak vékony, zöldes, glau-konitos homokkő betelepülésekkel. A palásrétegekvékonyhéjú, mélyebb tengeri kagylókból álló faunáttartalmaznak. A homokkő betelepülések pedig a tér-színingadozásokat, emelkedéseket mutatják. Van egy ,érdekes kövületdús kavicskonglomerátum pad is Ibennök (délre csapó oldalvölgy torkolatánál), amelynek Jpartközeli jellegű vastaghéjú, nagy Pectunculusai,Ostreái. Venusai stb. még magasabb szinteket jeleznek.

Tovább keletre a Hólya-puszta felé, tekintélyeslevető után (vető látható itt bőven s ezen forrás is bugy-gyan fel) az árokban ketté ágazik, a már nagyon össze-szűkült völgyecske. Itt van a tarnóci látnivalók két leg-fontosabbika. (2.kép) A víz itt a fehér riolittufát és alattaa konglomerátumos homokkő legfelső,határszintjét tártafel. A miocenhomokkövön, a riolittufa által eltemetvefeküdt itt a palócok hajdani, híres »Gyurtyánköve« aPinus tarnociensis Tuzs. törzs, a negyvenes években,mikor Kubinyi felfedezte és lerajzolta. Valami 18 ölhosszú volt és három darabban feküdt ott már akkor is.

5

Még régebben, mikor egész volt és keresztben feküdt avölgyön, átjártak rajta és »Kőlócának- hívták. Most is,nem messze tőle, fent, magában a tufában látni egyszintén tekintélyes, ilyesféle törzsnek félig elszenesedett,félig elkovásodott maradványait. Ez is nagyrészt márelmállott. Maga a híres, régi példány a tufák alatt, a

. homokkövön feküdvén, több elkövesítő, opálos csapa-dékot kapott s így jobban megmaradt; dacára, hogymár részben korhadt volt. A korhadás nyomai, tehátaz ősbaktériumok életnyilvánulásai. az épen maradt,évgyűrűrészekkel szemben, a szivacsszerű szerkezetetmutató darabokon világosan felismerhetők. A régi

2. kép. Az ösíenvö és az alatta levő lébnvornos homokkő régi képe.Szabo József művéből Markó Ferenc rajza nyomán.

faóriásnak ma csak a völgy északi oldalán feküdtharmadából van valami. Ezt a helyben fejtett homokkő-darabokból épített, boltozatfélével igyekeztek meg-védelmezni. De mint az eredmény mutatja mérsékeltsikerrel. Az »idő foga«is nagyon megrágta és a látogatóknemtörődömsége, sőt itt-ott talán vandalizmusa is;akiknek nem voltak elég jók az úgy is nagy mennyiség-ben ott heverő darabok; a törzsről kellett leütőgetniökaz »emléket«.

A régi 600 mázsából, amely miatt a 60-as évekbennem tudták elvinni, ahová való lett volna, a NemzetiMúzeumba, ma már nincs ott 40 sem. Összetöredezett.megkopott, elmállott, szánalmas külsejű a szegényfaöriás-maradvány. Ilyet, illetve nagyobbat és épebbetszámosat lehetne kiásni a kavicsos képződményekből;de anagyhírű faóriásnak rövidesen csak az emlékemarad fenn.

6

A bázis homokkő, amelyen fekszik, illetve feküdt:tele van, nem is egy szintjében, fenyőtűlevelekkel ésterméstobozok lenyomataival. Tehát itt élt és nemcsakidehurcolt darabokkal van dolgunk. Ezeken kívül más,melegövi, lombos fák levéllenyomatai stb. is felismer-hetők a homokkő lapokon. Csak a megtartás gyengébbjóval, mint a tufába zárt f1óránál.

A legnevezetesebb, az unicumszámba menő, láb-nyomos homokkő is itt van az árok fenekén, a bázis-homokkő határlapján. Tehát egykorú velük a faóriás.

Ezeket is a völgy erósió bontotta ki és bontogatj atovább az eltakaró tufarétegek alól.S mivel a »Oyurtyán-követ« védelmező boltozat is ebből a homokkődarabok-ból épült, valószerűleg itt is az történt, hogy aranynális értékesebb, pótolhatatlan anyagból készült köpö-nyegbe öltlöztettük belea - százszorta kevésbé értékest ;és ezt is hiába. Igaz, hogy akkor még nem is gondoltaz ember ilyenre.

A kemény homokkő felületén sokféle lábnyomlátható. Az akkori lágy, iszapos homokba bele mélyedtnyomokat a hirtelen lehullott, vulkanikus kitörésfinom, plasztikus és nagytömegű hamúesője töltötteki és védte meg; később pedig elkovásította.

A legnagyobb, kétségkívül vastagbőrüre való láb-nyomokban eddig Rhinocerosokra következtettünk.Vendég szaktársaink azonban, talán a salgótarjánibányamúzeumban látottak hatása alatt. M astodonokai,mások Dinotheriumokat véltek látni bennök. A behatóbbkutatás fogja ezt természetesen eldönthetni. Igaz,hogy csak bizonyos mértékig. Hiszen a szükségesösszehasonlítóanyag igen gyér. Külőnősen ha mintitt, unicumról van szó. Fog és csontleletek kelle-nének, magából a tarnóci tufából, vagy homokkőből,hogy biztosabb alapból lehessen kiindulni. A kisebb,párosujjú őzfélének, a Paleomeryx-nek igen gyakorilábnyomait, elfogadták minden további nélkül annak.

Hanem a nagyobb párosújjú lábnyomok, újból erősvitatkozásokra adtak alkalmat. - Azonkivül több, új,eddig nem észlelt alaknak nyomát észlelték az újonnanletakarított részleteken a hozzáértők: nevezetesentörpe lófélének és krokodilusnak. (Gaál I, dr. régebbenegy teknős páncélját is megfigyelte, amely utóbbiak asalgótarjáni szenes rétegekben sem ritkaságok.)

Persze a rövid idő alatt s a szemetelő esőben, segéd-eszközök és összehasonlítóanyag nélkül csak meg-közelítésekről lehetett szó.

Csak madár lábnyomokat nem tudtunk mutatnivendégeinknek az ott levő részleteken, holott a Földtani

7

Intézetben levőn elégbőven vannak. Megjegyzendő,hogya régibb idő óta feltárt homokkőlapokon, az emberkéztőlmegrongáltaktói eltekintve, a víz és a fagy stb. hatásaelmosta, vagy alig felismerhetővé tette már anyomokat.

De még így is nagy volt a lelkesedés. Csak a múlóidő és a többiek sürgetése tudta az egyes lázbajöttpaleobiológusokat távozásra bírni.· Ők is lelkesedvekijelentették, amit mi itthoniak már régóta hangez-tatunk, hogy ez olyan egyedülálló és pótolhatatlan termé-szeti emlék, amelyet megőrizni, megmenteni, elodázha-tatlan kötelesség. Hiszen itt, mint egy őskori Pompejiben,igen jelentős és nemcsak a hazai miocén őstörténetére,hanem általában is, unicum számba menő jelenségeketőrizett meg, egyéb fontos .okmányokkal, a Föld.

Tehát ezek megőrzése és megmentése kötelességünk.Kötelességünk nemcsak azért, mert ha ezt nem tennőkmeg, méltán érhetne a kulturátlanság szégyenbélyege ;amit most már, mikor ezt több nemzetből összegyült,14 külföldi szakember látta, minden bizonnyal ránk-sütnének. De kötelesség ez a tudomány és a tudományiránt való lelkesedésből is és kötelességünk hazaiFöldünk történetének egyik legősibb, pótolhatatlanemléke, okmánytára iránt is. Azonkívül kötelesség akis és árva nemzeteket egyedül fenntartó kultúr-fölényünkkel szemben is.

De most hogyan? Ez a nagy kérdés. Mert errenehéz igazán kielégítő megoldást találni.

Ami már a Földtani Intézetben van, az minden-esetre jó helyen van. De ami kinnt van még, részintjelenleg feltárva, részint a tufa által eltakarva, amelymég számos, új adatot rejthet, mi legyen azokkal?

Ezek közül a vastagabb tufa takaró alatti részegyelőre biztonságban van, csak persze nem lehet látni,hogy mi van benne. Ami azonban szabadon áll, aztpár évtized alatt, még az átfolyó vizek nélkül és nem isszólva az ember pusztító kezéről, tönkre fogják tenniaz atmoszfériliák maguk is. De ezek hatásait elkerülnilehetetlen, legalább is nagyon nehéz védekezni ottkint tőlük.

Lefejteni és elszállítani - lehetne. De a FöldtaniIntézetben van már úgyis elég belőlük. Legfeljebb méga Nemzeti Múzeum idevágó tárrészletének, úgy ismint reprezentans intézménynek, kellene belőle szép,tekintélyes részlet. Csakhogy sajnos ott a mostanihelyszűke miatt (amely már 50 éve tart) alig lehetne,még eIraktározásáról is, nem pedig ferállitásáról szó.Természetesen ezen segíteni kell már végre!

8

De egyébiránt is - az ilyen tárgyak, mégis a leg-megfelelőbben csak ott kint, a helyszinen érvényesülnek.Pompejit széthurcolva, töredékekben látni, nemcsakkínos illuzióvesztést jelent, hanem az igazi, jellemzővonásaitól való megfosztást is. Még inkább áll ez atermészeti emlékekre; különösen pedig földtaniakra.

Tehát gondoskodni kell arról, hogy a nagyfontosságúleletek oroszlánrésze ott maradhasson a helyszinén ésaz megőrizhető legyen ott is. Védessék meg legalábbamitől lehet: a víz keresztül folyásától, ennek elveze-tése által. Védessék meg az emberi vandalizmus pusztí-tásaitól. Sokan csak puszta meggondolatlanságból isbolygatják, tördelik a nyomokat. Mások gyűjtésiszenvedélyüknek áldozzák fel, igen gyakran mértékenfelül is. Nem is gondolván meg, hogy itt pl. a merev,opállal átitatott homokkő üvegként törik, reped. És1O-etis elront, míg egy rossz, kis nyomocskát kiszedhet.

Szükséges volna alábnyomokat bekeríteni és aszebb részleteket alkalmas védőfedéllel betakarni .

.Továbbá figyelmeztető, intő feliratot a látogatók szá-mára elhelyezni.

Vannak persze itt más kérdések is,'famelyeketazonban szintén megoldhat a Földmívelési Minisztériumvagy a nemes Nógrádvármegye - vagy legegyszerűbbena jóakarat. Így a tulajdonjog, illetve az abba valóbelenyulás, azzal való rendelkezés, fogas kérdeseit.Hiszen ez itt, lényegileg, gazdaságilag teljesen érték-telen, vízmosásos terület részletecskéről lévén" szó;úgy is csak formalitás. És 20 X 20 ölnyi bekerítés igazán -nem kerül számottevő összegbe. Ajándékozza a telek-könyvi tulajdonos ezt a Nemzetnek. A többit rövidesenelfogja bárki is intézni.

Az illetékes tudományos intézeteink pedig gondos-kodjanak a megfelelő feltárásáról és lehető gondozásáról.Mindenesetre pedig rögzítsék tudományosan az ered-ményeket és hozzák azokat nyilvánosságra, a nemzetibecsület érdekében is.

De aztán nézze meg minden érdeklődő, magyarember. Hiszen itt honi Földünk őstörténetének leg-érdekesebb, legmozgalmasabb korából vésték fel örökkéélő, lángbetűiket a »történet komolyszavú rnuzsái«Clíö és Uránia.

Noszky Jenő dr.fl Mftgy. Nemz. Múz. igaz.gaf ó-őre

Székesfővérosi házinyomda 1929 - 3363

/.-'

Noszky_Ipolytarnoc19290001Noszky_20001Noszky30001Noszky_40001