sikoly, 11. szám, 2007. ősz

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz

http://slidepdf.com/reader/full/sikoly-11-szam-2007-osz 1/94

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


és pápuljanak a közönségesek az-aznehogya bennfentesek számlájáraéhezzük a bölcsességeta kimondott szót a táplálék

bőségét ha nem értjük (a)miért csinál valaki életkedvetami csak akkor esedékes aközhebehurgyaság kezdetén

– mikor(amikoron)elámították a közerkölcsö(n)t

pár dinár erejéiga jövendőbeli kosz-kössz

„köztársaság” pályázatot írtki az eldobott diákok

pattanásainak eltüntetéséreés ugatnak a még megmaradt

kutyák kutyavilágot ígérveúgyis elmúlnak

gazda(g)ságot fitogtatva

az ókorhoz viszonyítva boldogok leszünk ha eszünk egy darab faltapaszt

lószarosan lassanhamarosan megtörténik a gyökérevés hol a késnem szükséges csak torokvágásra bólogat az

előkészített népnépies csomagolásban„ős(i)” kultúrá(val)nak örülnek manapság holöröm-üröm mocorog – stb. bazdmeg

TÓTH BÉLA

HA MAR(A)KODVA(VAGYMIAFRANZ)

a jövendőbeli kosz-kösz társaságterületén megtörtént a

hebehurgyaságelnapolták a holnapot

seggbeverősdinek szánták a botot most

nem mint a mongolok miatyánkot mormolok az

elnyomók kopók alatt(?)omosan készült fotók

(ellen(állhatatlan))kezdődik a kenyérkereset bajnokai eltüntetik a

szeletelőgépet és

ugyancsak pofátlankodnak a megkerült szalámiszelet körülörül a kóbor hóbort

de az örök öröm csak körömszakadtáig tart mintkimart seggpart húgyos-lúgos környezet etet hahagyod magad vagy

pufajkások hajcsárok hollywoodi sztárok díszelegnek néha ahalottak is szavaznak ellenünk

berzenkednek bennfenteslendülettel

diktálják az elmulasztotthazugságokat és

a félelem már ugatmajdnem harap(na) decsak idegesíteni kell aközönséget nehogy

közönséges maradjon pa-pá PÁ-PÁ(nak) mondjunk

köszönetet

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


TÓTH Béla: Ha mar(a)kodva (vagymiafranz)SÁNDOR Zoltán: A hívő lélek paradoxona

TÓTH BÉLA: TÉboyDALOK (Meresztgetem lelki szemeim)(Egymásnak mondunk)(Mostanság)

(Reggelente ugatni szoktam)(A Halál is süket)Az élet hepe-hupás útján(Sehogyan se tudtam)Az egyedüllétben(Nem valami jó)Circulus Vitiosus(Az élet mindig tartogat valamit)

(Bedobták a böfölt)(Éltető elem)(Alig múlott el pár perc)(Tóthágast áll bennem)(Már csak GONDolatban)(Hogy a QuarkXPress essen bele)(Mindent megpróbáltam)(Reggel 8 óra tizennyolc perc)

(Sohase vettem magam)Bullwork (Micsoda feneke van)ÁllaMPOLGÁRSÁGomHungaricumH. E.-nek Jelen(t)és(Ez már nem a töprengések)

(Létem előtt is voltam)FEKETE J. József: Fennmaradt sorok Tóth Béla költészetéről

TÓTH BÉLA: A MUZSLAI ANEKDOTÁK NYOMÁBAN FényképeszkedésArchitektúra

TARTALOM

TÓTH Béla: Ha mar(a)kodva (vagymiafranz)SÁNDOR Zoltán: A hívő lélek paradoxona

TÓTH BÉLA: TÉboyDALOK

(Meresztgetem lelki szemeim)(Egymásnak mondunk)

(Mostanság)

(Reggelente ugatni szoktam)(A Halál is süket)Az élet hepe-hupás útján

(Sehogyan se tudtam)Az egyedüllétben(Nem valami jó)

Circulus Vitiosus(Az élet mindig tartogat valamit)

(Bedobták a böfölt)(Éltető elem)(Alig múlott el pár perc)(Tóthágast áll bennem)

(Már csak GONDolatban)(Hogy a QuarkXPress essen bele)

(Mindent megpróbáltam)(Reggel 8 óra tizennyolc perc)

(Sohase vettem magam)Bullwork(Micsoda feneke van)

ÁllaMPOLGÁRSÁGomHungaricum

H. E.-nekJelen(t)és

(Ez már nem a töprengések)

(Létem előtt is voltam)FEKETE J. József: Fennmaradt sorok Tóth Béla költészetéről

TÓTH BÉLA: A MUZSLAI ANEKDOTÁK NYOMÁBAN

FényképeszkedésArchitektúra

25

141414

1515161617181920

2021222324242526

2627282829293032

33 34

4245

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


A süketA szallona áraGyőztünk

A muzslai MarsallGallér úr és a statisztikaSzemesnek áll a világ I.Szemesnek áll a világ II.Kukoricavásár Göregáboros históriaCila

Nagyche (Nagycsé)

Bikaszállítás, meg két ásónyomDinnye, dosztigHogyan sikerült, ami nem sikerült?Te vagy, Petrik?!

KOVÁCS Jolánka: Menekülés egy másik világba –Tóth Béla gyermekverseiről

TÓTH BÉLA: HA A TENGER ÖNMAGÁT MEGISSZA LázálomTudológiaA kobraBoldog buldogCipőfűzőVírusÉtterem

TÓTH Béla: Születésem napján imígy gondolkodám

A számot TÓTH Béla alkotásaival illusztráltuk.A felvételeket Ivan PANČ IĆ fotóművész készítette. Kivétel: a 7. és a 11.oldalon látható képeket maga a szerző készítette, a 35., 37., 76. és 81.oldalon található műveket FEKETE J. József bocsátotta a rendelkezé-sünkre, a 78. és 90. oldalon lévő alkotásokat pedig a szerző hagyatéká-

ban találtuk.Köszönetet mondunk JUHÁSZ Illésnek, aki a Tóth Béla-hagyatékot arendelkezésünkre bocsátotta, valamint FEKETE J. Józsefnek, aki az em-

lített képek mellett még számos Tóth Béla-szöveget, illetve képanyagoteljuttatott szerkesztőségünkbe.

A süketA szallona ára

Győztünk

A muzslai MarsallGallér úr és a statisztikaSzemesnek áll a világ I.

Szemesnek áll a világ II.Kukoricavásár

Göregáboros históriaCila

Nagyche (Nagycsé)

Bikaszállítás, meg két ásónyomDinnye, dosztigHogyan sikerült, ami nem sikerült?

Te vagy, Petrik?!

KOVÁCS Jolánka: Menekülés egy másik világba –Tóth Bélagyermekverseiről

TÓTH BÉLA: HA A TENGER ÖNMAGÁT MEGISSZA

LázálomTudológia

A kobraBoldog buldog

CipőfűzőVírus

Étterem

TÓTH Béla: Születésem napján imígy gondolkodám

A számot TÓTH Béla alkotásaival illusztráltuk.A felvételeket Ivan PANČ IĆ fotóművész készítette. Kivétel: a 7. és a

11. oldalon látható képeket maga a szerző készítette, a 35., 37., 76. és81. oldalon található műveket FEKETE J. József bocsátotta a

rendelkezé-sünkre, a 78. és 90. oldalon lévő alkotásokat pedig a

szerző hagyatéká-ban találtuk.Köszönetet mondunk JUHÁSZ Illésnek, aki a Tóth Béla-hagyatékot arendelkezésünkre bocsátotta, valamint FEKETE J. Józsefnek, aki az

em-lített képek mellett még számos Tóth Béla-szöveget, illetveképanyagot eljuttatott szerkesztőségünkbe.

474951

5355575961636567

69717375 79

84858687888889

93

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


5

Ama (szép)irodalomkedvelők számára, akik a „ szépet” ösz-szetévesztik az irodalommal, enyhén szólva botrányosnak, pol-gárpukkasztónak, puszta jópofáskodásnak tűnhet Tóth Béla Elna-

polták a holnapot című verseskötete. Na, nem azért, mert szerzőjenem szól benne szép dolgokról –hisz keményseggű lánykák kú-rálták , kiknek fenekükbe ceruzát lehetne hegyezni –, hanem mertőszinte, kissé nyers és szókimondó modora merőben eltér kispol-

gári környezetének általánosan elfogadott irodalmi és kevésbéolyan konvencióitól. És ez Tóth Béla költészetében a legmegra-gadóbb.

Tóth Béla életében is ez volt a legmegragadóbb.

*

Több évtizedes képzőművészet-tanári pályafutása alatt sok

száz kisdiákkal próbálta megszerettetni és elsajátíttatni a rajzolásés festés csínját-bínját, vagy akár az agyag megformálásának for -télyait. Mint egykori tanulója aligha hiszem, hogy diákjai közül

bárki is egykönnyen el tudta őt felejteni, mint ahogyan már a tanu-lók rendszerint elfelejtik előadóikat.

Tóth Béla a tanteremben is Tóth Béla volt.Akkor is, amikor sötét napszemüveggel a szemén, micisapká-

val a fején, válláról hanyagul lelógó bőrtáskájával, hosszú szárúcsizmájában beveretett az osztályba, és halálkomolyan viccek mesélésébe kezdett; akkor is, amikor grafitceruzával vagy a fes-tékbe mártott ecsettel pillanatok alatt olyasmit produkált a rapa-csos blokkpapírra, amitől tátva maradt a szánk; de akkor is, ami-kor lemacatmarcsázva műveinket, indulatosan söpörte le azokataz asztaláról.

SÁNDOR ZOLTÁN

A HÍVŐ LÉLEK PARADOXONA

„A KIKELT MAG AD ÚJ ÉRTELMET,ÉRTELMET A SZÓNAK A TETTNEK

ÉS TÁMAD MAJD ÚJ ERETNEK”Tóth Béla

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


6

*

Tóth Béláról tudni kell, hogy bár élete folyamán csupánegyetlen verseskötete látott napvilágot (ha leszámítjuk a tizenegy példányban, egyéni kiadásban megjelent ÉktelenÜL címűt), fia-talkora óta a művészetben élt: festett, szobrászkodott, karikatúrá-kat rajzolt, művészfotókat készített, kerámiával dolgozott, vit-rázzsal foglalkozott, élete utolsó éveiben pedig az úgynevezett di-gitális képzőművészet lehetőségeit igyekezett kiaknázni: fényké-

peket készített Muzsláról és környékéről, utána pedig a számító-

gépes technika nyújtotta módszerekkel élve kisebb-nagyobb be-avatkozásokat tett bennük. És itt teljes egészében élhetett egyéniképzeletvilágával, amelyben lila fák, zöld felhők és citromsárgavisszatükröződések keltek életre. Művészi tevékenységébenmindvégig arra törekedett, hogy kísérletező hajlama sajátos ujjle-nyomatot hagyjon valamennyi alkotásán –például rózsafából fa-ragott szobrocskájába rozsdás szöget illesztett, vagy fénykép-

kompozíciójára apró ablakokat vágott, amelyeket a szemlélőnek ki kellett nyitnia, ha egyik-másik fotót meg akarta tekinteni –,még akkor is, amikor ez aligha volt lehetséges.

2004 augusztusában fejezte be a szentmihályi Helyi közösségTanácsának a megrendelésére készült Szent Mihály arkangyal-szobor megformálását, ami képzőművészeti munkásságában igenrendhagyó alkotásnak számít. A két méter magas talapzatra helye-

zendő 170, illetve a szárnyakkal együtt 210 centiméter magas ark -angyal-szobor jobb kezébe kardot, a balba pedig pajzsot tervezett,amelyen a QUIS UT DEUS (Ki olyan, mint az Isten) felirat olvas-ható. Azokra a kérdésekre, hogy mekkora kihívás volt számáraegy bronzból kiöntendő, mintegy 500 kilogramm súlyú angyal el-készítése, mennyire sikerült belevinnie önmagát, mekkora művé-szi szabadság állt a rendelkezésére, milyen személyes dilemmák -kal kellett szembesülnie munka közben, és végül, mi alapján for -málta meg Szent Mihály arkangyal szobrát, a művész a követke-zőképpen válaszolt:

„ Nagyon sok angyalt ábrázoló szobron számos anatómiai éslogikai hibát lehet találni, már maga a tény, hogy az angyalnak keze is és szárnya is van, nehézségek elé állítja az alkotót, mertmondjuk a lapockacsontra helyezem a szárnyakat, de akkor ho-

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7

gyan öltöztetem fel? Olyan szobrot is láttam már, amelyen az an-gyal felsőteste mezítelen van, viszont a karján van ruha. Én teljesegészében felöltöztettem. A szentmihályi oltárképet használtamalapul, de képről tüzetesen megvizsgáltam az első Szent Mihályarkangyal-szobrot is, amelyet még Hubert Gerhar d holland szob-rász készített a XVI. század utolsó évtizedében a müncheni SzentMihály templom bejáratához. Ezen az alkotáson Szent Mihálylándzsát tart a kezében, és alatta fekszik az ördög is. Zala György-nek a szabadságharcról készült aradi szoborcsoportján lévő hal-dokló harcosára leszálló angyal is nagy segítségemre volt, bár ezt

élőben kellett volna látni. Továbbá Msgr. Huzsvár László, nagybecskereki püspök világosított fel, hogy a keresztény katolikusszenteknek kissé nőies arcvonásuk van, semmiféle férfias attribú-tum nem szerepel rajtuk, emiatt próbáltam úgy megformálni azangyalt, hogy az egyértelműen ne hasonlítson se nőre, se férfira,még ádámcsutkát sem készítettem neki. Nagyon sokszor megtör -ténik, hogy egy szobrász megformáz egy művet, ami aztán a meg-

rendelőnek nem tetszik. Annak nem sok értelme van. Ha én is aszabadjára engedem a fantáziámat, akkor aztán minden lesz belő-le, csak nem a megrendelő által elképzelt angyal. Végeredmény-

ben, ha a saját szakállamra készíthetem a szobrot, akkor nagyonkönnyű dolog angyalt megformálni, hiszen azt még úgysem látottsenki. Bármikor azt mondhatom, hogy ez pont így a hiteles: ál-momban megjelent Szent Mihály arkangyal és így nézett ki; ki

lesz az, aki megcáfolhat? Mint ahogyan a munkafolyamat alattkészült egyes fényképeken látható is, én sokkal vagányabbnak képzeltem el, de végül csak a szárnyak vastagsága, stilizálása ala-kult részben a kedvem szerint, a többi aligha. Ez olyan dolog,hogy egyeseknek majd nem tetszik, mások pedig majd azt mond- ják: Jaj, de jó! Lehetetlen minden elvárásnak eleget tenni. Hamegnézi egy hozzáértő szobr ász, azt hiszem, hogy ugyanazokat ahibákat találja majd benne, amelyeket én is. De ez nem azt jelenti,

hogy nem jó. Igyekeztem a szakmai és a vallási követelmények-nek is eleget tenni.”

A művésznek sajnos nem adatott meg megvizsgálni saját al-kotásának a végeredményét. Az eredetileg 2005 szeptemberére, aszentmihályi búcsúra tervezett szobor leleplezésére még ma semkerült sor.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


8

*

A képzőművészetében kifejtett extravagáns hajlam Tóth Bélaköltészetébe is átszivárgott, és szerves egységként, harmonikusanépült be verseibe. Úgy fogalmazott, úgy rakosgatta össze a szava-kat és betűket, ahogyan az neki éppen megfelelt, senkinek sem

próbált tetszelegni, nem vállalt kompromisszumokat –legfeljebbönmagával –, írt, de nem azért, hogy babérkoszorúkat helyezze-nek fejére, hanem mert a szavak –a költemények szerves részecs-kéi –kikívánkoztak belőle.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


9

Potyautas vagyok az élet útján – vallotta magáról egyik versé- ben, egy ilyen személyre pedig semmiféle „szervezett kirándulás”roppant szabályainak a tömkelege nem vonatkozhatott. Egyedülállította fel költeményeinek szerkezetét, nem vonakodva attólsem, hogy olykor közhelyekkel – ha neked vagyon a VAGYON / basszon Téged agyon-nagyon / ez a büdös élet – vagy hétköznapi poénkodással – KISMISKA fenekét nyalod / meglesz mindennapifalatod – éljen alkotásaiban.

Műveinek még legapróbb részleteivel is mindig utalni próbáltvalamire. Így verseiben számos kínrímet, idegen szót alkalma-

zott, a helyi tájszólásból és szlengbeszédből merített, sok-sok be-tűt, szótagot zárójelek közé helyezett, az írásjeleket nem az orto-gráfiai szabályokkal összhangban használta. A költeményeibenszorgalmazott helyesírási deviációk funkciójáról a következőketmondta:

„Elég csak megnézni a rek lám történetét. Nem mindegy, mi-lyen alakú, formájú betűket használunk. A legkisebb részlet is utal

valamire. Ha így szemléljük a dolgokat, tehát vizuálisan, akkor visszamehetünk a képversek korszakába. Nálam másvalamirőlvan szó. Például leírom azt, hogy boldogság, és kiemelem a szó-

ban a DOG szótagot, ami angolul kutyát jelent. Ezzel valószínű-leg azt akarom sugallni, hogy a mi boldogságunkban van egy kiskutyaélet is. Nehéz ezt kellőképpen megmagyarázni, inkább meg-érzésen alapszik az egész. Felmerül a kérdés, egyáltalán mennyire

lehetséges mindezt megérteni, az említett példában is szükség vanaz angol nyelv ismeretére. Már az is, hogy élek az idegen szavak használatával, valamiféle utalás.”

*

Annak ellenére, hogy csak 2003-ban látott napvilágot, azElnapolták a holnapot című kötet elnapolt darabjainak zöme a ki-

lencvenes évek forgatagában íródott, amelyekre az akarva/aka-ratlanul rányomta bélyegét. Tóth Béla sikeresen vállalta költősze-repét egy csüggeteg korban, amikor a költői én egyetlen elfogad -ható magatartása a középkori udvari bolondokkal való azonosu-lásban nyilvánult meg. Kinek volt szabad iróniába mártogatva ésegészséges cinizmussal átitatva, nyíltan kimondania egy velejéig

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


10

beteg kor – egy KOSZtársaság – viszontagságait és tévhiteit, hanem az íróknak, k öltőknek?! Neki. Mint mondta, az önmaga éskörnyezete felett gúnyolódó, humoros szemszögből könnyebb el-viselni a jelent, mint ha komolyan tekintenénk rá. Azt vallotta,hogy lehetetlen olyasvalamiről írni, ami nem történt meg magávala szerzővel vagy legalább a közvetlen környezetében, szerinte afiktív, kitalált történetek is kivétel nélkül teremtőjük tapasztala-tain alapszanak.

Nem hitt az örökérvényű dolgokban. Vannak, persze, hogyvannak, mondogatta, de nem szabad őket egy kalap alatt emleget-

ni az irodalmi alkotásokkal, hiszen azok mindig lehetnének job- bak, mint amilyenek, akárcsak minden más a társadalmi életben.Arra, hogy kötetbe szedett versei megjelenésük pillanatában nemsokat veszítettek aktualitásukból, egyszerű magyarázatot adott:társadalmi életünk sem nagyon változott, szinte ugyanolyan ma-radt, mint amilyen volt.

Ez a megállapítás a kötet megjelenése óta eltelt négy eszten-

dőnyi időszakra is vonatkoztatható.

*

Amikor egy lezárult életművel találkozunk, rendszerint meg- próbáljuk rendszerezni a meglévő alkotásokat, különválasztani amegjelentetetteket a még „ friss” kéziratoktól. Amennyiben azon-

ban közelebbről is ismertük a szerzőt, rádöbbenünk, hogy a lezá-rult életmű valójában csak töredéke az eszményinek, annak, amita művész megvalósítandó célként maga elé tűzött.

Tóth Bélának is voltak tervei. Irodalmi téren legalább hármat

meg kell említeni: az egyik egy gyermekverses kötet , amelynek anyagával élete utolsó éveiben foglalkozott intenzíven, továbbá a

1

2

1

2

Tóth Béla hagyatékában számos vers, prózatöredék és tárca, valamint aszerző digitális képzőművészeti alkotásai, anekdotagyűjteménye ésnaplója maradt fenn, amelyekből a Sikoly eme számában ízelítőt adunk.

Tóth Béla gyermekverseiből most válogatást közlünk, de a Sziveri Já-nos Művészeti Színpad tervbe vette, hogy külön kötetben fogja megje-lentetni a költő gyermekverseit.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


11

TÉboyDALOK cím alatt összegyűjtött versei, amelyeket saját elő-adásában, teljes egészében, digitális formában hangosan is rögzí-tett, valamint egy prózakötet, amelyről négy évvel ezelőtt folyta-tott beszélgetésünk során a következőképpen vallott:

„A közeljövőben egy prózakötetet szeretnék megjelentetni,amely már húsz éve íródik, és amelyet legalább ugyanannyiszor átírtam, csak éppen a magva, a lényege maradt. Munkacíme: A ta-rajos gőték árnyékában . Mikszáth írja egy helyen, hogy régenrossz annak, aki az elejével dicsekszik, azért, mert az olyan, mint akrumpli: a java része már a földben van. Innen jutott eszembe a ta-

rajos gőte, egy őslény, amely még mindig él, akárcsak azok, akik felettünk uralkodnak, és állandóan azzal dicsekednek, ami volt,mi pedig kénytelenek vagyunk ezeknek az árnyékában élni.”

3

4

3

4

ATÉboyDALOK egyes darabjai már megjelentek a Sikoly 5. számábanés a Magyar Szó Kilátó című művelődési rovatában. Itt közöljük a vers-ciklus többi költeményét. Megjegyzendő, hogy a Tóth Béla-hagyaték -

ban ezeken kívül is maradtak versek, melyeket később szeretnénk fel-dolgozni.

Az alkotó hagyatékában maradt A tarajos gőték árnyékában című mű- ből részleteket közöltünk a Sikoly 7-8-9. számában.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


12

*

Örökösen kételkedett mindenben: a leghétköznapibb dolgok -tól kezdve a művészi alkotások helyénvalóságán keresztül egé-

szen az emberi lét értelméről szóló legáltalánosabbig. Kézlegyin-téssel fogadta a fellengzős szavakat, megvetette a nagy felhajtáso-kat, nevetett az utókorról áradozó meséken. És mégis, mélységeslelkesedéssel írta tárcáit a helybeli rádióba, gyűjtötte össze és je-gyezte fel a szülőfalujában született anekdotákat –annak ellenére,hogy azt hangoztatta, hogy otthon még kutyasintérnek sem érde-

mes lenni –, költötte verseit, írta prózáit, készítette képzőművé-szeti alkotásait, és nem utolsósorban, nagy odaadással küzdött aSikoly irodalmi és művészeti folyóirat fennmaradásáért.

Nem tartotta magát vallásos személynek. Egy alkalommalmég ki is zavar ta szobájából a muzslai papot, amikor az sáros ci-

pővel lépett be hozzá az időnként megtartott kétszemélyes teoló-giai eszmecserére, mert ugyan milyen Isten várhatja el azt Tóth

Bélától, hogy feleslegesen súrolja a szőnyegét?! Nagy humbung-nak nevezte a templomi tanításokat, mégis tanulmányozta őket: aBibliától a Bhagavad-gitán keresztül a Koránig. A hiszékenyekkelellentétben, akik bármit képesek meggondolatlanul elfogadni, ő,aminek csak lehetett, megkérdőjelezte értelmét, és mégis rendü-letlenül tette a dolgát, mindazt, amiben –akár öntudatlanul, akár kimondatlanul –mélységesen hitt: állandóan duruzsolva, teli

szkepszissel, valódi filozófus módjára –őszintén.Emlékeimben kotorászva és az előttem tornyosuló műveketlapozgatva, egyre inkább az a meggyőződés hatalmasodik el ben-nem, miszerint, az emberi gyarlóságoktól lecsupaszítva, Tóth Bé-

la életműve egy hívő lélek paradoxonának a lenyomata .5

5A szövegben felhasználtam Tóth Béla Elnapolták a holnapot című kö-

tetéről írt recenziómat (Elnapolt versek és holnapok , K épes Ifjúság,2003.11.19, 8.o.), valamint a művésszel készült két interjúmat (Tarajosgőték árnyékában, Hét Nap, 2003.11.19, 28.o., Szent Mihály-szobor aszentmihályiaknak , Magyar Szó –Kilátó, 2004.09.18, VII.o.). (A szerzőmegjegyzései)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


14

***

Meresztgetem lelki szemeim,de mintha növekedne anapi öregedési adagimitt-amottvillámlátogatáskicentizett életvitelgyorskaja, meg hideg étel

villámposta, cocacola

***

Egymásnak mondunk jelentősSzavakat mintha értenénk úgy

Csevegünk pedig az időeltolódásSe enyhítő körülmény sekifogás nem lehet

***

Mostanság,ha rámtör a léhalustaság Nem tart sokáigMinden másnap Negyvennyolc óráig,Aztán figyelem milyBuzgón pihenem kiFáradalmait –ÍGYhat rám ez a BAL kán, ez aBuzgón duzzogó KÁNAán...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


15

***

Reggelente Ugatni szoktam,Ez még semmi komolyCsak vakkantok kettőt-hármatElűzve a hajnali álmotmegAmolyan ÉLETöröm féle,Minek éle

Még nem csorbult, bár már Rég téboly dalokatDúdol a déli szél...

***

A Halál is süketfülekre talál

ITT ezena tájon arat azÖnimádat nemszámít a bánat

az épelméjűségrég sutba dobottholMI hol a

Mozgató erő amerő agyvelőOLCSÓ ÁRU

Miből a BALga

BÁRgyú önmagának épít itt

HÁZAT és HAZÁT...

***

Reggelente Ugatni szoktam,Ez még semmi komolyCsak vakkantok kettőt-hármatElűzve a hajnali álmotmegAmolyan ÉLETöröm féle,Minek éle

Még nem csorbult, bár márRég téboly dalokatDúdol a déli szél...

***

A Halál is süketfülekre talál

ITT ezena tájon arat azÖnimádat nemszámít a bánataz épelméjűségrég sutba dobott

holMI hol aMozgató erő amerő agyvelőOLCSÓ ÁRU

Miből a BALgaBÁRgyú önmagának épít itt

HÁZAT és HAZÁT...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


16

AZ ÉLET HEPE-HUPÁS ÚTJÁN

Tényleg hepe-hupás az élet útjaIstenem mennyi hepe meg hupaSzinte megüt a guta rágondolni isRossz úgy fojtogat a kosz meg Néha kupán vág a hupa aHepe még hagyján deÚjra huppan a hupa meg

Egy gebe hepe szeppenveZökken, és tévelygek, mintSzamár a ködben... ***

Sehogyan se tudtam

Fátylat borítani a múltra, hiába... ügyetlen voltamő meg egyre pazaroltasótlan könnyeit, majd hirtelen könnyed mozdulattalfölényes öntudattal(közben még szipogott)törölte le és maszatos lett pofija, nálam meg beütöttaz ásókapa nagyharangellentétes érzésea „ sorskeze” csak tébláboltnem tett semmit a borogatás

érdekében, mondomügyetlen voltam létkérdésbenmeg ugyan hol vehettem volnaúgy hirtelenében vagyezer négyzetméternyi fátylat...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


17

AZ EGYEDÜLLÉTBEN

Nincs egyszemélyes fűtésVilágítani se lehetEgy személyre aTöbbi kész HaszonMár azon fáradozomÖnmagamról is leszokomCsak még néhány dolog

Forog fenn VALAMI,Valami nem stimmelEz az élet is nagyon szokatlan Néha olyan, mint völgykatlanMélyén a köd aztán Nyakon ragad az öröm

Vagy könyökömön jön kiAz Emberiség ÁLdozatKÉSZRésze –POFÁTlanulGYARAPÍTANAK a szebbJövő érdekébenAzt is elhitetik velem„n ő n e k l e n n i j ó”

NO persze én csak tudom Napjában súgja ezt farkamPedig elmúltak a vadKANÉvek, mégis szokatlan ezAz ÉLET és néhanapjánVALAmit írni is illik aHalak* meg csendben

Teszik dolgukat nagyÍVben Ő slevestLÖTTYentve nyakunkba.

* halkan kefél a kanhal

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


18

***

NEM VALAMI JÓ KÉTSzázadban is élniElfuserált állapotba kerülAz ember, ferdeSzemmel, idültAgyvelejűnek néznek Meg a kortárs, aki

Öngyilkos portáskéntlelőtte álmait ugyanisrájött nem kifizetődőa napi iparkodás olyanmint a FALRA HÁNYTBORSÓ főzelék A TÉTMeg áttétetett mint aPrivátérdekű LÉT aKifizetődő elméleteketTartósítják jobb napokraA megtelt társadalmiSzennygödör felszínénLubickol az önimádat

Amivel teleszarták A világot...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


19

CIRCULUS VITIOSUS

Csak úgy ráz a frász haRágondolok, Bélpoklosok, buzik, szelídített, éskevésbé szelídítettAgyalágyultak, továbbáPolitikai mellékfoglalkozásúKözkurvák, hivatalos

Rágalmazók, f őállásúFajankók, versfaragóvandálok uralják a bélpoklosokat, buzikatszelídített és kevésbé

szelídített agyalágyultakat, továbbá politikaimellékfoglalkozásúközkurvákat, hivatalosrágalmazókat,főállású fajankókat,versfaragó vandálokat

NOde egy szép naponFordul majd a kocka...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


20

***

Az élet mindig tartogat valamitAz ember számára és jó darabigTartogatja, aztán ráun letesziAz EMBER észreveszi,és ráun az életremert nem veszi észre magátaz ÉLETET pedig szegény

élet még mindig tartogatvalamit, valami kevesetmegfoghatatlant, amit csak az Élet tartogathatén már csak így vagyok ráuntunk egymásramost már én tartogatok valamit

az Élet számára, amit észreveszátveszi és tovább tartogatjaszámomra napról-napra...

***

Bedobták a böfölt, már Élethosszig tanulunk Az utolsó leheletigSőt aztán túl is mégEgy-két percigMarkolászva a semmit

Nyitott szemmelBámuljuk micsodaJólnevelt illedelmesTudálékos HULLa lettünk...JÓLÉRTESÜLTTUDÁLÉKOS HULLÁK

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


21

***

Éltető elem aHalálfélelemTE is tudod Barátom Néha én is látomMint közeleg a régMegálmodott vég aMai nap se múlt, se

Jövő, csak csodaEgy napi életadagEgy halom kiöblítettSemmivel elegyítettFörtelem, belterjesÉletvitel, előlegezettHitel a jövőből...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


22

***

Alig múlott el pár perce napból, máris álmosvagyok, nem is csodaandalítóan szép szemeiregondolva, Úristen, hogy tudott puszilkodnia nyelves* fajtához is

értett, rögtön szerelmeslettem, ott a helyszínenlegalább egy tucatgyereket szerettem volnatőle...Másnap nem ettem mega kaporszószt a hús

valahogy lement, megeste húsz üveggel, skétannyi a vigasztalóasztali társaságnak,ugyanis elment-elhagyottszavaim miatt miket két puszi között hebegtem

, mennyire szeretemel se tudja képzelni...„ hát olyan liba vagyok:?”és jókora pofont adottén szikrázó szemekkellestem amint ellibegetta tavaszi langyos estben

a beste lélek, még mosthúsz év után is félek rágondolni andalítóanszép szemeire...

* nem csak Petry György kapott...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


23

***

Tóthágast áll bennemA félelem Pár pixelnyirevalahol a májam tájánesetleg kissé lejjebbgubbaszt, hajnalonkéntMindig fölriaszt,aztán folytatom

Szűkös színes álmaimCinkosságban cinikusGondolataimmalés hiába sejtem már régMindent veszni hagyok...És álmomban álalmák Teremnek álalmafákon és

Trombitaszóra táncra perdülAz első lézengő emberpár Lassan már fölzabálnak Minden álalmát, degeszreEszik magukat, mindhiába

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


24

***

Már csak GONDolatbanizÉLEM őket ezeketa finom drága Nőketúgyse ellenkeznének meg mit tudom énmeddig lehetegyáltalán

gondolni rájuk , hogy a ruhájuk isérintetlenül esetlegkissé meggyűrődvekerüljön amosógépbe

***

... hogy a QuarkXPress essen belemiért kell nekem emlékeiddelébrednem aztán szomorúszerelemmel idézni a vézna múltat

mikor nagy odaadással estünk szerelembe, mikor kilöttyentetteda vasárnapi húsleves főztödetami zavarosra sikeredettaztán vagy másfél órátduzzogva utáltálmegfojtottál volna egy kanál

vízbe, vagy legalábbis a húslevesbeami már nem volt kéznélígy aztán cselhez folyamodtálés a vasárnapi ebéd helyett

jóllaktunk szerelemmel...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


25

***

Mindent megpróbáltam,Bevetettem a végtelenLehetőségeknek legalábbTizenhárom százalékátHogy maradásra bírjamSzeressen még egy ici-picitVagy legalább maximum még

Ő t percig, ha akarja, de úgy Nézett, ahogyan a diliseketSzokták figyelni az intenzívOsztályon. Én igyekezetembennem figyeltem a ténfergőmacskára s farkára hágtamszőnyegre löttyentve a kávét

Az a kurva ócska macskaMeg általában mindenSzobaférget rühellek Végre elment, de mégVisszaszólt anyáskodvaHogy hülye vagyok Lököttebb, mint a kandúrjaAki úri módon ül a fotelbanÉs nem piszkol szanaszétMajd büszkén riszálva fenekétMent...AFFENEEGYEMEGGondoltam boldogan

Végre egyedül és majdCsak hitegetem-csalogatomMeg válogatom a jó nőketAhogyan a magyar nótábanSzokták...

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


26

***

Reggel 8 óra tizennyolc perc...Új életet kezdek...... ha megébredek de mégnem ordít rám a régi vekker mitőlaz ember ágyastól felkel amobil csak tütyűkél

vagy cincog, mitől az akaratinog és jólesik még az álomvalahol a határon majdszavamat is állom ésvekkert veszek, ahogyúj életet kezdek...11 óra 57 perc

látom, már kár afogadalom, egy halomsemmi, de meg kellett tenniJobb lenne Lemúriában, hol nem múlik az időhol az Efezusi betűk (varázslatos nedűk)

tartanának ébren avégtelen térben...

***

Sohase vettem magamkomolyan, hacsak nem

bérgyilkoltam magamnapszámban ezt a hátralévőélETET is végig kell csinálnikész különmunka az egészlehet, néha időmértékesnemcsak értékes az élet

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


27

BULLWORK

Valahogy éreztemVégül úgyis megmentemCsak ki kellett találni mitőlÉs boldogan élünk, míg meg Nem halunk a meseországKapuján belül, de balulAlakultak a dolgok Ő

Biztosan boldog mostMár én is törekszem buzgónÖregszem gondjaimmalEgyütt tegyük szebbé a napot

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


28

***

... micsoda feneke van...GONDolá az költŐ ...legalább három HŐ Skölteményt megér aztán, csak egy POPSIódát írtés nevezé az czímét IDE-ODÁNAK ... történt peiglen mindez aZÚR kettőezer és negyedik évében

, egy ünnepi naponMikor szemlélé nagyonaz NŐ gyönyörűséges hátsó fertályát... ez a VICA lány is egykész vicinális, mégisfolyton rá gondolok...

egész MEGAbajt okoz nekem ezzel –tegnap se söpörtem el aHavat a Ház körül...

***

... micsoda feneke van...GONDolá az költŐ ...legalább három HŐ Skölteményt megéraztán, csak egy POPSIódát írtés nevezé az czímét IDE-ODÁNAK... történt peiglen mindez aZÚR kettőezer és negyedik évében

, egy ünnepi naponMikor szemlélé nagyonaz NŐ gyönyörűséges hátsó fertályát... ez a VICA lány is egykész vicinális, mégisfolyton rá gondolok...

egész MEGAbajt okoz nekem ezzel–tegnap se söpörtem el aHavat a Ház körül...

ÁllaM POLGÁRSÁGom

ELCSERÉLNÉMEGY KIS KOSZTRA, NYEREG ALATTPUHÍTOTT PÁR JÓ SZÓRA ESETLEG

EGY DARAB CSÜLÖK CSODASZARVAS MÓDRA, VAGY

FÉL KAZAL HORTOBÁGYI SZÉNAPERSZE A KONDOROSI CSÁRDA

CSAPLÁROSNÉJÁNAK PÖRGEPOPÓJA

IS KAPÓRA JÖNNE

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


29

HUNGARICUM

Itt az ősök se ismerősök Itt mások a hősök Ez bánáti „ délvidék”Kész (bél)POTYAdék Még így áll a bál aKettő táncol három állElv alapján pusztul a nyelv

beNYALNI megfelelel, innen el merengek büszke közkajánok Láttán seggre ülök A vártán.

H. E.-NEK

KOPPAN A SZAPPANBuboRÉK az ÉG plafonjánÍgy megyünk tönkreHirtelen és lomhán

ÉsTollpihe röppen föl az éjbenA feldurranó fénybenHajnalra szürke lett a csöndMár senki nem köszönt

És

Fönt, vagy talán lentminden Szent éppenhaptákban álltnem törődve semmivel

.........

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


30

JELEN(t)ÉS

VIGYÁZ(Z)AT! EMBER!RÁKKELTŐ , MEGBUTÍTÓ HATÁSA VANKIZÁRÓLAGKIS MENNYISÉGBENVÉGSŐ ELKESEREDÉSBENFOGYASZTHATÓ PEDIG

CSÖKEVÉNYES ÁLLAPOTBAN NAGY SZÁMBAN FORDUL ELŐ NEMZŐ SZERVÜK AKADEGY-EGY, KINEK ILYENKINEK OLYAN, DEMEGÁLLAPÍTHATÓAN

ÜGYETLENÜL KOPULÁL(L)NAK NYILVÁNOS ÖSSZEJÖVETELEKENIS MINTHA AZT Ű ZNÉK, AHOLMINDEGYIK EGYED ANNYITGYARAPSZIK, MINT AZÁLTALA KISZORÍTOTT TÖBBIEGY SÚLYA KÖZBEN

ENYELGŐ SZENVELGÉSEIK ALATT IS ÖSSZ ÉLETÜK NYOLCVAN SZÁZALÉKÁTEGYMÁS KIIRTÁSÁRÓLSZŐ TT ÁLMOKKAL TÖLTIK MI, AKIK VALAHA VOLTUNK EMBEREK, RÁNK NÉZVE

MAJDNEM TELJESENVESZÉLYTELENEK, HABÁR EGYESEK KÖZÜLÜK SZERETIK A SAVANYÚKÁPOSZTÁT FÜSTÖLT

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


31

CSÜLÖKKEL, AMINEK SZINTÉN R.H.V.*KÜLÖNBEN ALAPTALANAZ ÁLLÍTÁS, MISZERINTA MEGLÉVŐHALMAZÁLLAPOTUKBANVAN JÖVŐ JÜK...

* rákkeltő hatása van

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


32

***

...

Ez már nem a töprengések kora, a jókora ürülés ismegbékélés lehet míg tarta KÖZÖSülésnapirendenminden másnap drágul a bámulat, de a közeg főleg

mulat MINKet MEGidomított fajankók fúrnak állítólagos szolgái az úrnak ITT az öröm is kosztól ragadA Teremtő bambán hallgatMondják:SARKÁRA ÁLLT A VILÁGMéghozzá mind a négyrePedig csak arrébb lépettKissé félre, én meg már Ritkán fordulok elő, énA semmire való...Mondanék még ezt-azt

Néha álmombanMegjátszom a kamasztÉbredve úgy elkenődömMeglepődne minden elődöm

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


***

LÉTEM ELŐ TT IS VOLTAMÉS LESZEK MAJD HOLTANIS BOLDOG –ÁTLÉPVE AVÉLT RETTENET KÜSZÖBÉTAMI NEM IS AFFÉLE NAGY TÉTCSAK AZ ÖRÖKLÉT AGGASZT

A MEGTALÁLT LÉNYEGAZ ÁRNYÉKVILÁGI LÉNYEK ...

33

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


34

A vajdasági magyar irodalomban nem csupán hangulatuk,hangzásuk, politizáltságuk és lázadásuk, pikantériájuk és obszce-nitásuk folytán, hanem írásképük miatt is páratlan, ennél fogva

azonnal fölismerhető verseket írt Tóth Béla, bár munkái szakmai behatárolásához megfelelőbb a költemény kifejezést használni,mint a verset. Oly módon írni, ahogy azt Tóth Béla tette, csak azlehet képes, aki nem tekinti érinthetetlen szentségnek a művésze-tet, a költészetet, az esztétikát, sem az életet, sőt semmi egyebet,az, aki teremtőként viszonyul költészetéhez, fölötte áll verseinek,és ezáltal a fölötte és kívüle állással veszi birtokába a világot, min-

denekelőtt pedig közvetlen környezetének kisvilágát. Önmagátfölszabadítva szabadon bánhat a versformával is: néhol skandál-ható ütemhangsúlyos sorokban dübörögnek szavai, másutt telje-sen szabadon alakítja sorait, strófáit, epigrammatikus futamokatsorjáz, nyelvi leleményeit egészen a viccig sarkítja, azonban min-dig szenvedélyesen, energiával, szellemmel telve, őszintén, szó-kimondóan fogalmazva. A vers számára soha nem volt befejezett,

a magánkiadásban publikált ÉKtelenÜl, illetve a Sziveri JánosMűvészeti Színpad által kiadott Elnapolták a holnapot k ötetek - ben közölt munkáinak is léteznek nem csak elő-, hanem utómun-kálatai is, mintha tudatában lett volna, hogy minduntalan torzótalkot, hogy költeményei tulajdonképpen ötletek csupán, amelyek minduntalan újabb nyelvi alakzatba kívánkoznak. A permanensvariációk sorjázása, a formával való viaskodást ösztönző belső elé-gedetlenség mellett, kétségtelenül félelmet is tükröz. Tóth Béla

minden berzenkedése mellett szerette volna tudni, ér-e egyáltalánvalamit az, amit papírra vet; a képzőművészet terén sokkal maga- biztosabb volt. Paradoxnak tűnhet ezen állításom annak az előbbtett megjegyzésemnek az árnyékában, hogy lényegében túltettemagát olyan világi hívságokon, mint hogy mit mond a kritika,meg hogy mások mit és hogyan írnak. Viszont meglátogatott,

FEKETE J. JÓZSEF

FENNMARADT SOROKTÓTH BÉLA KÖLTÉSZETÉRŐ L

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


35

csupán azért utazott annyit, amennyit én biztosan nem utaznék,hogy megmutassa költeményeit, kikérje a véleményem. Biztosanakkor sem a véleményem érdekelte, hanem kíváncsi lehetett, ki ez

a muki, aki hozzá hasonlóan elutasítja a kánonok általi felszentelt-ség hitelességét. Nem is biztattam, mert az a legszörnyűbb, amitilyen alkalomkor tehet az ember, legyen kritikus vagy műkedvelőolvasó, ha bizalommal fordulnak hozzá: vagy lovat ad a tehetség-telenség alá, vagy lesújtó véleményével örökre eltéríti a pályárólaz esetleg bontakozó tehetséget. Miután néhány munkáját el-helyeztem különböző helyeken, már maga is küldött verseket a

szerkesztőségeknek, és mindegyik megjelenéséről beszámolt. Nem dicsekedve, hanem annak a nem titkolt reményével, hogy rá-harap a kritika és végre valaki szemébe mondja mérvadó vélemé-nyét. Ez viszont nem történt meg, így most csak feltételezhetjük:költeményei vagy elkerülték a rangos kritika figyelmét, vagy azítészek hallgatásukkal fejezték ki véleményüket.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


36

Ebben szerepe lehetett annak is, hogy Tóth Béla verseinek szókincse is eltért a hagyományos (szép)irodalmi szóhasználat-tól: nevükön nevezte a dolgokat, ami esetében nem volt jópofás-

kodás, se nem durva gorombaság, vagy olvasó-pukkasztás, ha-nem a költemény elengedhetetlen, szerves alkotóeleme. Számosolyan szót, sort találunk munkájában, amelyek a nem kellően rá-hangolt olvasó számára szellemeskedésnek tűnnek, ráadásul a he-lyesírási deviációk, betűcserék, kínrímek halmozása... ám mind-mind funkcionálisak a költeményben: egy-egy betűcsere nála vé-lemény, ítélet, világnézeti (ön)meghatározás is lehet. A kedvelt

köznyelvi fordulatok mellett versépítő elemmé emelte az oxymo-ront, mintegy példázva a témájában felvetett, egyértelműen kigú-nyolt jelenség magából fakadó stupiditását, társadalmi-szociális,nyelvi-filozófiai, nyelvfilozófiai badarságát, ami után verseirőlszólva aligha beszélhetünk bármilyen poétikai kötöttségről, deminek is, hiszen Tóth Béla versei arról győznek meg, hogy a köl-tészet nem magáért a költészetért létezik. Ellen-költészet volt az

övé, úgy a nyelvi megelőzöttség tekintetében, mint a környezettársadalmi-politikai, irodalmi és nyelvi jelenének bírálata értel-mében.

Abban is sajátos volt, hogy az írásjeleket az ortográfiai szabá-lyoktól függetlenítve, önálló szabályrendszert alkotva használta,és a kis- meg nagybetűk alkalmazásában is egyedi értelem-gazda-gító logikát követett, ortográfiája egyenesen helyesírás-ellenes.Megfigyeléseinek pontossága a valóságra való rádöbbenésének keserű szatírába forduló kínzó kárörömben revelálódott: költé-szetének egésze nem egyéb, mint a kisebbségbe kényszerítettség,a lefojtottság, a kilátástalanság feletti panasz. Ezért, ha arra kérde-zünk rá, hogy ezeknek a verseknek van-e egyáltalán grammatiká- juk, csak visszakérdezéssel válaszolhatunk: Egy vesző nemzetnek vajon van-e nyelvtana?

Tóth Béla a világ legtávolabbi dolgai között villózva élt; élt,vagyis írt. Az írás számára létforma volt, nem valamiféle jeladásmagáró1, nem alkotói kényszer, sem fel- és kitárulkozási mánia, slegkevésbé sem a művészetben való tetszelgés póza. Ő egysze-rűen együtt élt a költészettel és a prózával, a legtermészetesebb

Költészete mindenesetre van. Olyan is, amit Tóth Béla mű-

velt.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


37

egyszerűséggel építette fel a saját párhuzamos világát az iroda-lomban.

S valahol ebben lehet munkái megnyerőségének, illetve elu-

tasításának titka: Tóth Béla nem a közönségnek írt, nem is magá-nak. Verseit, prózáit régtől fogva megjelentethette volna, de nemtette. Műveit szerethette volna, ezt sem tette. Számára egyszerűenkézenfekvő volt, hogy aki él, az írjon is, mert az írás által talánteljesebb a lét, nem hiábavaló a gondolkodás. Költeményei nem aközönség számára készültek, megjelentetésük nem a szerző szán-dékának következménye, hanem a több oldali ösztönző, baráti tá-

mogatás eredménye.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


38

Pedig végső soron ez a költemények sorsának beteljesülése:az olvasó elé kerülés. Elgondolkodtató talán, hogy mi értelmeolvasók elé vinni olyan munkát, amely az író szándéka szerint

nem a közönség javát szolgálja, inkább az alkotói partikularitáskörén belül marad. Ám itt válik el a költészet a mindennapok betű-vetésének hordalékátó1: Tóth Béla akaratlanul is költeményeketírt, bármennyire is igyekezett munkáját évek, évtizedek során e1-rejteni, életének, életvitelének hátterébe szorítani. Az író számáraazonban élni annyit jelent, mint írni. Az írásban pedig benne vanaz élet, az ember és világa, az egyén sajátos létszemlélete, amit

maga teremtette, esetében kánonokat és szabályokat áthágó mű-vészi formában fogalmaz meg, s ez, a közlés tartalma és módja te-szi érdemessé arra, hogy a közönség elé kerüljön.

Tóth Béla kiváló szerzők munkáin érlelte gondolkodását: G.G. Márquez prózájától kezdve Hamvason, Szentkuthyn át SziveriJános versein és barátságán túl a mai szerzők javáig. Stílusát vi-szont nem tőlük kölcsönözte, hanem maga alakította ki. Hiszen a

vers nem egyéb, mint a dolgok találkozása: amikor egybecsendüla gondolat és a kifejezéshez szükséges, megtalált egyedüli alkal-mas forma. A költőnek (bár aligha hiszem, hogy Tóth Béla szeret-te volna, hogy költőnek nevezzék) ez a találkozás jelenti a betelje-sülést. Akárcsak azoknak, akik költeményeivel találkoztak, vagymost találkoznak majd. Életről, élettapasztalatról, közelmúltunk árnyékfoltjairól szólnak ezek a feljegyzések, de nem a versíróiszólamok elcsépeltségével, hanem a magyar költészetben sajátoshangon: reneszánsz dévajsággal, fölszabadító rámutatásokkal,őszinte öniróniával és maró szatírával egyszerre.

Tény, hogy a költészet iránt erősen érdeklődő olvasó számáralehet csupán ismerős Tóth Béla neve, lakóhelyén, Muzslán is fő-leg a Sziveri János Művészeti Színpad környékén serénykedők ismerték, rajztanárként, képzőművészként inkább, költői mun-kásságával végtére is kevesen találkozhattak, például az Üzenet, a

Kilátó, a Muzslai Narancs és még néhány lap olvasói, a ZomboriRádió Hangoskönyv című műsorának hallgatói. Meg azok, akik -hez eljutott két verseskötete. Versei bizonyára nem tetszenek aszéplelkeknek, mint ahogy hajdanán Bada Dadát is nehezenemésztették meg az olvasók és a kritikusok egyaránt. Viszont van-nak. Tóth Béla – akárcsak Bada Dada – viszont már nincs.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


42

– Há bizon ölég okos mög jó dolog a zírás tudománya, csak néköllene írni – jelentette ki valamikor a múlt század elején MóraFerencnek az egyik „kubikus” ásatás közben, elnézvén, hogyan,milyen „sebössen szánt” a pennája a papiroson.

Móra Ferenc ugyanis egy jó ideig a szegedi múzeum igazga-

tója volt, hiába szabadkozott-menekült kinevezése elől, mond -ván, nem ért ő az igazgatáshoz, Szöged város „ főmuftija”, eredetiszögedi tájszólással így utasította vissza a mentegetőzést:

–Mögötte a fene azt a kutyát, akit ugatni kő tanítani!Hát így lett igazgató, így került f öljegyzésre a fent említett pa-

raszti bölcsesség, és alighanem igaza is volt a nép egyszerű fiának.Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy érdemes lenne föl-

1

jegyezni a muzslai (sic) anekdotákat , amelyek igencsak jellem-zőek falunk lakóira, gondolkodásmódjukra.Pontosan azidőtájt erősödött meg bennem az elhatározás,

amikor Karl Miklós A d űlőutak szorgos népe című művéből a lel-kes, mindenre odafigyelő „ mindenható” szerkesztőbizottság,amolyan kiadótanács féle, az anekdotagyűjteményt egyszerűenkipenderítette a kiadásra kész könyvből –ezt maga a szerző kö-zölte velem annak idején.

Most se nagyon merek nekikezdeni (mondom, igaza volt a„kubikusnak”), hiszen számtalan akadályba ütközhet az ember,kezdve attól, hogy pontatlansággal vádolják meg, vagy egy-egyanekdotaalak tesz szemrehányást, mert hát valamikor mégiscsak egy hús-vér ember agyában született meg a turpisz-muris ötlet,hogy basszunk má' ki a szomszédda', vagy netalán pont ő volt avaskos tréfa áldozata, szenvedő alanya, leszármazottai megsér -

tődnének, és aztán szokás szerint a főszerkesztőt pocskondiáznák.Szerintem azért büszkék lehetünk, hogy nekünk muzslaiak -

nak mindig is volt-van humorérzékünk. Még ha mindenkinek a

FÉNYKÉPESZKEDÉS

1Anekdota – rövid tréfás történet (gör.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


43

maga módján is, de mégis van valami közös, ami kiviláglik „ anek -dotakincsünkből” –talán az, hogy a muzslai ember semmivel serosszabb, mint a földkerekség bármelyik lakója, sőt, a jég hátán is

megél, amit mi sem bizonyít jobban, mint a két világégés, hogy neis említsem az elmúlt éveket, amikor bizony a szomorú valóság-

ból is néha-néha ízetlen, fekete humort csinál az ember, mert érzi,hogy az élet mindennél erősebb.

Emlékszem, a polgárháború már nagyban dúlt – vitték amuzslaiakat is –, amikor a sajtóban, amolyan vigasztalásfélét ol-vashattunk, hogy az össz bevonult magyarok közül Vajdaságban

„csak egy” vesztette életét, amire egyik ismerősöm megjegyezte: NO! B... meg! Ebből az egyből Muzslán már kettő van! Tudom,hogy az ilyesmit nem lehet tréfálkozásnak venni, de mégis bennevan valami, ami erősen rávilágít a durva, megmásíthatatlanerőszakot is pökhendien lenéző muzslaira, me' nem vagyunk mink muzslaiak ojan úri-finomkodó beszédűjek (id ézet egy átlagosmuzslaitól).

De, hogy ne nyú jtsam hosszúra a bevezetőt, leírom az elsőanekdotát, ami anyai öreganyámmal (Gera szül. Martin Mag-dolna) esett meg.

– Hát az úgy vót, hogy még bizony csak amojan süldő lányok vótunk, úgy tizenhárom-négy évesök, nem emlékszök pontossan,de má akkó ojan korba' dógózni köllött, úgyhogy mink is ott lapá-tótuk a búzát, mög mindönféle magot a zsidó magtárába, me ugyéazt forgatni kő, hogy ki ne gyullaggyon, oszt ez aratás után nemso-

ká történt, nagyon melegök vótak, majnem csak pöndölbe dógoz-tunk, a zembörök mög ingbe-gatyába. No oszt a zebédidő végefele még egy kicsit pihengettünk vóna, amikó gyün az éggyik embör, hogy aszongya, lányok, möggyütt a fénképész, oszt akirajta akar lönni a képön, az siessön, a pézze' nem k ő törőnni, me'asszöm a gazda fizeti a fénképészt, hát lött nagy sürgés-forgás, mehát mindön lány mög asszony rajta akart lönni. A másik terömbe

gyüleköztünk, ahunnan a pallásra löhetött f őmönni, mán ott vót amasina, fekete ronggya' létakarva, mög égy kalapos embör, nooszt jó sokáig áligattak minket, még a létrára is jutott belüllünk,aztán még azt is emagyarázták, hogy mosojogjunk, mög nem szabad mozogni, mikó a kalapos léránti a leplöt, úgy k ő mozdulatla-nú maranni égy darabig. Hát úgy is lött vóna, de mikó a fénképész

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


44

lérántotta a fekete rongyot, égyik munkás vót alatta lébakva létoltgatyáva'! Lött erre nagy rijadalom, sivalkodás-szaladgálás, a töb- bi ebújt embör előgyütt, oszt a hasukat fogták röhögtükbe,

monták is, hogy bisztos jó festünk maj' a képön, me mindön lányrajta lössz előbb-utóbb, asztán kitudódótt, hogy a kalapost aznapvöt-ték fő dógózni, azé nem üsmertük, oszt hát a többi embör

2rábeszé-te a stiklire .

2Stikli – csíny, csínytevés (ném. biz.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


45

Nem sokat értek az építészethez, persze ez a nem sok annyi,mint nulla, de azért azt tudom, hogy létezik házadó, amit illik fi-zetni, no nem illemből, hanem muszájból és a kevés jövedelem-

ből. Néha azon morfondírozom, hogy nem lenne rossz a házategyszerűen ráíratni az államra, amolyan eltartásfélét kötni vele,

aztán fizesse csak saját magának az adót, vagy ha úgy tetszik neki,akár Patagóniának. Javítassa meg az ilyen rogyadozófélben lévő,vert falú házat, nem is kérném, hogy téglával biztassa maradásra amegindult falakat, jó lenne a vályog is, de hol vannak már azok arégi szép idők?! Azért talán még sokan emlékeznek rá, hogy holvolt a muzslai vályogos, és bizony voltak, akik kényszerhivatás-

ból űzték a vályogvetést, de igazi szakemberek is akadtak közöt-

tük, azok közül azonban csak egy volt, aki kérkedett is a munkájá-val, mondván: amit én csinálok vályogot, vetekszik a tégláva' (mármint össze lehet vetni-hasonlítani a téglával), oszt a tégla kis-miska mellette! Persze, a konkurencia egy id ő után megelégelte asok dicsekvést, így történt aztán, egy vasárnap délutáni kocsmai

poharazgatás közben, mikor az említett illető ugyancsak dicsértemunkájának minőségét, hogy megszólalt az egyik szakmabeli:

– Hát csé komám, vennék én tetülled úgy ezer darab vályogot,

ha mögéggyeznénk! – Minek az neköd? – kérdezte meghökkenve a csé komám. –Hát tudod, komám, gyünnek hozzám a gyüvő hétön a mestö-

rök kutat ásni, oszt gondótam, avva'tégláztatom ki, hogy jó tartóslögyön! No, ha mögéggyezünk, mán mög is ihassuk a záldomást!

Az áldomást nem itták meg, csak az önérzetében sértett szak -ember emlegette a Teremtőt, fölszólítva azt bizonyos műveletre,

amit végképp nem tűr a nyomdafesték!Mivel eddig építkezésről-épületanyagról volt szó, gondolom,

itt kell megemlíteni a már anekdotaszámba menő történetet is, ha- bár úgy igazándiból (majdnem) semmi köze az építkezéshez. Hét-vége volt, kora nyári este, amikor hősünk, munka után beült aPiros csizma vend églőbe kipihenni a munka fáradalmait, no meg

ARCHITEKTÚRA

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


46

a munkával járó port jóféle becskereki sörrel lemosni-leöblíteni.Azért mondom, hogy jóféle, mert egyes, „ sörszakértőink” szerintolyat, mint a becskereki, sehol nem találni, hiába főzték már az

ókori egyiptomiak is úgy négyezer évvel ezelőtt a sört, de nemvolt hozzá Bega-vizük, és bizony anélkül a sör nem sör! Talánimígyen elmélkedett említett emberünk is, észre sem véve, hogylassan megtelt a vendéglő, és már csak az ő asztalánál maradt üreshely, amikor egy becskereki „ úri banda” megkérdezte tőle, hogyszabad-e oda telepedni? Bólintott, azt gondolva, hogy megissza amaradék sörét, esetleg még egyet, és visszavonul, mert hát kopot-

tas munkaruha nem illik a díszes társaságba. Nem is nagyon fi-gyelt rájuk.

– De tudod, komám, az úgy vót (mesélte többek között nekemis), hogy amikó az éggyik városi pacák ekezdött dicsekönni a tár-saságjának, hogy micsoda építész ű, oszt akármijen stram házakatis tervez, a kuncsaft mindig tanál valami kifogást, hogy így mögúgy, gondótam kiba... (kibabrálok) vele, evve' a városi fajankóva'!

No oszt beleszótam a pasi beszéggyibe, mondom neki, hogy csu-dálom az egészet, mive' én mán röngeteg lakást csinátam életöm- be', de még égy szál kuncsaft sé panaszkodott, hogy valami nemteccene neki! Erre fő aszongya, hogy az nem létezik, me mindigakad ojasvalaki, aki akadékoskodik, mög mindön! Mondom néki,hogy fogaggyunk, én rögtön bebizonyítom, hogy igazam van! Avégín a pasas mán nem bírta cérnáva', oszt aszongya, ha bebizo-nyítom, akkó fizet éggy vacsorát, mög amennyit mög birok inni,

hát léfogattuk. No mikó mögmontam néki, hogy sírásó vagyok, azegéssz banda röhögni kezdött, ű mög rögtön hítta a pincért, decsak égy sört fogattam e' tülle! Me hát, üsmersz, kiskomám,tönkreihattam vóna a bukszáját!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


47

Süket, mint az ágyú, nyomja, mint süket a csengőt, süket fülek -re talált stb. –tartja a közmondás, én meg aszondom: éli világát,mint a süket. Hogy miért? Mert ebben a pillanatban találtam ki,miközben morfondíroztam, úgy általában a süketségről, perszenem vonatkoztatva ezt azokra a hallássérültekre, akiket a Minden-

ható örökre és teljesen kizárt a hangok világából. Jómagam is afélig süketekhez tartozom, azokhoz, akik csak a tisztán és a maga-sabb hangtartományban kimondott szavakat regisztrálják, és azilyenekre mondják, hogy azt hall, amit akar, hát, csak erre mond-tam az imént, hogy éli világát, mint a süket, pedig higgyék el, nemegészen így van. Néha bizony kellemetlen helyzetbe kerül az ember. A minap is a becskereki piacon ténferegve, gondoltam, ve-

szek néhány írószert, persze, fogalmam se volt az árakról, mivelmár jópár éve nem jártam piacon. Kérdem az árustól, mennyiértvesztegeti a radírgumival ellátott grafitceruzákat, mire ő előbb ha-darva elkezdte dicsérni a portékáját, majd kimondta: tristadeset(háromszáztíz). Majd hanyatt estem, azt gondolva, hogy tényleg

nagyot hallok. MENNYI? – k érdezem. Ő újra: tristadeset. Tudom,

hogy az újdinár inaugurációja óta (1994-re gondolok) pontosan

harmincháromszorosára ment föl a kenyér ára (nem tudom bizto-san, de ez úgy háromezer háromszáz százalék), de azért egy vacak plajbászért ennyi temérdek pénzt kérni több, mint pofátlanság!

Végül harmadszorra, mikor már lassan-tagolva kimondta,hogy tri za deset (hármat tízért), föllélegezve-megkönnyebbültenfizettem. Ugyebár, Önök is elismerik (ki lehet próbálni), hogyegymásután gyorsan ejtve ki a szavakat, bizony még egy épfülűtis megtéveszthet a dolog.

Valami hasonló eset történt (úgy ötven évvel ezelőtt) az EKO- NÓMIÁN, ami a muzslai gazdasági élet föllendítése érdekébenindult be a második világháború után. Apám is dolgozott ott egyideig raktárosként. A lovakat gondozó munkás, egyben istálló-főnök, aki talán önmagát nevezte ki főnöknek – me né parancsój- jon néköm sénki, ha lovakrú van szó! –, a tizennégyes világháború

A SÜKET

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


48

veteránja, félig süketen jött meg a háborúból, ahol a gránát-robbanás légnyomása tette csúffá, minden nap már kora hajnalbanvégzett a lovak körüli teendőkkel, kitakarította az istállót, azután

ide-oda téblábolva pöfékelt, amíg nem gyünnek a zirodisták .Hét óra körül az igazgató elvtárs is megérkezett, majd amolyan

tessék-lássék inspekciót tartott az istállóban a lovak felett, aztán,talán csak a miheztartás végett kezdett parancsolgatni az öregnek,de ő már végzett mindennel akkor, amikó ez a taknyos még a csí-

pát türűgette a szömibű, és mindenre azt felelte, akárhogy is kia- bált vele a főnök: NEM HALLOM!

Végül, megelégelve a dolgot, az igazgató bőszen kifakadt:Lófasz kendnek a seggibe!A tata a legnagyobb lelki nyugalommalfordult feléje: Neköd is, öcsém!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


49

Valamikor minden valamirevaló falunak megvolt a maga be-csületes bolondja (őt még a régi királyok sem nélkülözhették azudvartartásnál, talán azért is vezették be az udvari bolond „ intéz-ményét”, hogy okosabbak legyenek valakinél –bár sok-sok eset-

ben tévesnek bizonyult ez az elképzelés, hiszen az udvari bolon-

dok legtöbbje igen magas képzettséggel rendelkezett), nem úgy,mint a mai világban, hisz ma már a nagymenő politikusok nemtartanak egyet sem, csak éppen bolondként kezelik az egész népet.

Nincs is ma már olyan igazi ingyenszórakozás, nem is lehet, mi-kor így is, úgy is a bolondját járatják velünk. Lényeg, hogy vala-mikor csak egy bolond volt egy faluban, nem jutott több, vagynem fért meg több, mint ahogy két dudás se egy csárdában, vagy

az Isten minden falura kizárólag egyet tervezett a Nagykönyvben,mivel talán hiánycikknek számított a bolond annak idején, min-denesetre, ezek az egyedi egyének, rövidre vagy hosszúra szabottéletüket igencsak gondtalanul, sőt, hiszem, hogy boldogan élték le, és talán a mai világban éppen ezen okból kifolyólag bolondíta-nak minket olyan nagy előszeretettel. A régi időkben a falu bo-londját amolyan közszükségleti cikknek számították az emberek,néha egymás ugratására is felhasználva őt, ilyenkor persze jól el-vetve a sulykot.

Közvetlenül a II. világháború után történt a következő eset, ak -kor, amikor még működött a gőzmalom, amit csak később szerel-tek szét, áttelepítve azt kissé délebbre. A molnárok is jó belevalóemberek voltak, nem kímélték agyvelejük egyetlen porcikájátsem ha mókáról volt szó, ezt magától az egyik molnárlegénytőltudom (mivel csak a malmot vitték el, a molnárlegények maradtak

a faluban), aki már a nyócadik tízest főváltva is szerette a nyakola- jat, és egyszer, poharazgatás közben elmesélte, hogyan próbáltak túljárni a mészáros eszén. Azért mondom, hogy próbáltak, mertnem egészen úgy sikeredett a dolog, ahogyan kifundálták.

Így valahogy mesélte nekem B. A., a molnár: – Asszöm, hogy a háború után nem csak neköm, de másnak is

A SZALONNA ÁRA

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


50

jócskán főmaratt abbú a pézbű, amit nem érköztünk becseréni.Éggyik nap, ahogy ott ténförgött köztünk a bolond, úgy ebédidőtájt, ugyancsak tátotta ránk a száját, me ügön szerette a hasát, há

attunk is neki égy kis önnivalót, de mive' tuttuk, hogy odavan ahentösárújé, hát aszongya neki égyikünk: Te koma, most mán amészárszék be van csukva, de gyere vissza később, kapsz maj' tül-lünk égy csomó pézt, oszt azé osztán a mészárszékbe vöhecc mégszalonnát is. Mik ó a bolon' emönt, aszongya: Tuggyátok, van né-köm abbú a rossz csentrös pézbű, mán a gyerökök is ráuntak vele

jáccani, oszt úgy gondótam, aggyuk a komának, hagy düllőzzön

vele ez a CS. mészáros, magyarázza mög neki, mé nem ad szalon-nát azé a kurva sok pézé! Há úgy is lött, oszt, hogy írtó főbaszód-hatott a mészáros, azt csak másnap tuttuk mög, mikó gyütt értünk a kurír, hogy aszongya, rögtön mönnyünk fő a kösségházáraminnyájan! No ott vót az a városi is, aki szokott kijárni, sorba-állított bennünket, sémmiccsé kérdözött, csak lébaszott égy-égyakk ora pofont, hogy csak úgy szikráddzott a szömünk, aszongya:

Tuggyátok ez mé vót, möhettök dógozni! Mi oszt hortuk a büdöst,néhogy még möggondója magát! Útközbe aszongya az égyik:Asszöm, hogy a mészáros adott szalonnát a bolonnak, de így kűttee' a visszajáró pézt!

Amire az angol azt mondaná: BUSINESS IS BUSINESS! Azüzlet, az üzlet.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


51

1961-ben kerültünk (már aki) az ötödik osztályba, az akkor már diákkörökben híressé vált Karli tanárnéptárshoz, kinek szi-gorától rettegett a diákság, de még jobban a szigorát alátámasztó

pofonjaitól. No, ezt jól kifogtuk, gondoltuk, már előre elrettenve atörténelemóráktól. Később, ahogyan –csigalassúsággal –múltak

a diáknapok, bizony egypáran keservesen meg is tapasztalták anagydiákok által előre megjósolt „ borzadalmakat”, amelyek azidőnként kiosztogatott „ atyai” pofonok által valósultak meg. So-kan azért kellemesen csalódtunk, közöttük jómagam is, és büsz-kén dicsekedhetem, hogy a négy év alatt csupán egyetlenegy po-fonra tartott méltónak a tanárnéptárs, amit kötelességtudóan ki isutalt, és ki merem mondani, minden anyagi és morális felelőssé-

get vállalva, hogy aki csak részesült ilyen lekent, vagy néha föl-kent kitüntetésben, igen rendes emberré vált (hiába mondják, hogy az öndicséret büdös).

A magnóról még csak nem is hallottunk, s ha valaki megkér-dezte volna, hogy mi a manó az a magnó, azt se tudtuk volna, hogyeszik-e vagy isszák. Nagyban tanultuk már a tizennégyes világ-háborút, amikor Karli az egyik órára behozta azt a csodabogarat.Tudnivaló dolog, hogy a tizennégyes világháború ezerkilencszáz-

tizennégyben tört ki, nem pedig száz, vagy akár kétszáz évvelkorábban. Ez a tény akkor ragadt meg bennem, amikor egy törté-nelemórán, villámkérdésekre válaszolva lehetett javítani a jegyen, és én úgy kaptam a hirtelen kérdést, hogy no Béla, mondd csak gyorsan, mikor kezdődött a tizennégyes világháború, amire rá-vágtam a fönt említett tényt, s talán azon percben szerettem meg atörténelmet, habár nem valami jó, ha állandóan velünk történik, és

nem tanulunk belőle –nem „ győzünk”, mint az a „ tizennégyes”muzslai frontkatona, aki már jó hetvenévesen, kissé ko pott han-gon mondta bele a magnóba háborús élményeit.

– Tudod, Miklós öcsém, akkó nem vót kecmec, be köllött ruk-kóni, fijatal vótam, oszt a zasszonyt is sajnátam otthon hanni. Az-tán a kaszárnyába jó mögrégulátak bennünket, oszt kija frontra.

GYŐ ZTÜNK

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


52

Möntünk a rácok ellen. Oszt ugye ez mingyá a zelejin történt, jócskán benn jártunk mán a rác fődön, valahun jóva' a Duna alatt,kutyameleg vót, egész nap csak möntünk, sémmi mögálás, a

högyódalba piszok nehéz vót mönni, oszt még ránksütött a nap,hát mán dögfáradtak vótunk, amikó éccő csak ekeztek bitangúlüvődözni, no mink jó kibasztunk velük, még égyet sé tanátak e'közüllünk, mink eszalattunk, oszt győztünk! Hát így monta a szá-zados, no!

Istenbizony, mikor kimondta, hogy győztünk, fiatalosan csen-gett a hangja.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


53

Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb a cím, de ha már leírtam,hát maradjon, pedig legtöbbször mindig amolyan nosztalgikushangulat vesz erőt rajtam, mikor kimondom-leírom. Az is lehet,hogy mással is így van (már ami az idősebb nemzedékeket illeti),én viszont nem is egy marsallt ismertem, hanem többet, méghozzá

itt helyben, Muzslán, evégett nem kellett Belgrádba vagy Moszk-vába utaznom. Mindenesetre érdekes ismerkedés volt számomra,mivel jó ideig nem szólítottam nevén, úgymond nem akartam csú-folni, mivel jó nagy darab pasas lévén, úgy gondoltam, mindenkiazért marsallozza a bandában, mert így utalnak testi mivoltára amagas titulussal. Egyszer aztán, úgy poharazgatás közben, mon-dom neki:

– Nézd, kiskomám, nem szokásom senkit csúfnevén szólíta-ni, áruld már el az igazi neved!Aszongya erre, szép magyaros kiejtéssel, jébigá, itt van, és

előkotorta személyi igazolványát (légitimácijó), és olyanformánadta át, mintha egy pokolra kívánt rendőr igazoltatta volna.

Tényleg Marsall!Méghozzá József, tehát Jozsek, Jozef, vagy éppenséggel

Josip! Mosolyogva rakta el az igazolványt, mondván: Ez semmiahhoz képest, ahogyan az Öreggel jártam! Miféle öreggel? – kér-dem. Hát Titóval (jébigá)!

Mert mit ad Isten, annak idején Titó gárdistái közé sorozták, ésott is szolgálta le tényleges katonaidejét a szokásos egzercírozá-sok közepette. A híres nagy Öregnek még a színét se látták soha,mindig csak egy közkatona, vagy legjobb esetben egy semmibevett tizedes játszotta el Titó érkezését, az vonult el előttük, míg ők

feszes glédában tisztelegve köszöntötték az „ elnököt”. Majd a ki-képzésnek is vége lett, csak a napi pár órás díszlépés-gyakorlás,glédábaállás maradt a miheztartás végett, a lomhán járó, unalmaskatonaidő rájuk nehezedett, és minden bakának a hazamenésértviszketett a bőre, de persze arról szó se lehetett. Már vén, edzettkatonáknak számítottak, amikor egy reggel riadó ugrasztotta ki

A MUZSLAI MARSALL

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


54

őket az ágyból, és a sorakozó után most az egyszer nem fújták le ariadót, hanem egyenesen a reptérre furikázták őket, ahol egy fő- próba következett, utána hosszú-hosszú, unalmas szünet, majd

újra próba, azután, amikor a tiszt mindent tökéletesnek talált,„ pihenj” vezényszó, helyben téblábolás-várakozás, majd hirtelen,egy komolyabbnak tűnő vezényszó csattant, s mire föleszmélt, azÖreg már a piros szőnyegre lépett, a tiszttel a háta mögött gyors lé- pésekkel közeledett, és, JÉBIGÁ, megállt előtte. ASZENTSÉGIT! Persze, a protokollum szerint be kell mutatkozni! Jó hangosan ki-vágta: Marsall elvtárs! Én Jozséf Marsall tizedes vagyok! Lehet,

hogy az öreg egy kis szünetfélét vélt fölfedezni a Jozséf és a Mar-sall között, mert rábámult, és rögtön rákérdezett: MIT MOND-TÁL? Ő erre még hangosabban ismételte el szövegét, mire Titó bácsi csak bámult, biztosan álmában se gondolta, hogy rajta kívülvan még marsall az országában, hacsak ez a baka nem vette fel aző módszerét és kinevezte magát marsallnak, hogy aztán az orvo-sok megállapítsák, hogy szegény agyalágyultat le kell szereltetni!

Ekkor a díszőrség tisztje valamit a fülébe súgott, mire az Öreg ke-zet nyújtott, mondván: NO, Marsall elvtárs, tíz nap szabadságodvan a marsalltól!

Tanulság: NEM kell beröccsenteni!JAPERSZE az elején említettem, hogy nem is egy marsallt is-

mertem meg eddig, és nem kellett értük Moszkvába se utaznom,de azért Józsi öccse, Péró, már jó ideje Moszkvában él, mivelorosz leánnyal házasodott meg.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


55

Egyesek szerint a statisztika nem más, mint a pontatlan szá-mok pontos leltárba vétele. Talán inkább ezt hiszem el, mint azIdegen szavak szótárának megállapítását, miszerint a statisztika:1. a társadalom és a népgazdaság fejlődésében mutatkozó mennyi-ségi változásokkal foglalkozó és a mennyiségi megfigyeléseket

tudományos és gyakorlati célok érdekében feldolgozó tudomány(lat.); 2. tömegjelenségek mennyiségi összeállítása, csoportosí-tása és nyilvántartása.

Igencsak tudományosan megfogalmazott mondatok, amelye-ket agyam veleje aligha tud feldolgozni, gyomrom megemészteni, azért másoltam ki a szótárból (hátha még valaki tanulhat belőle).

Azt se hiszem el, hogy falunk titkára, az „ obavéza” idején, is-

merte volna a fent leírt tudományos tényeket. Talán azt se tudta,mi fán terem a statisztika, de ezt se hiszem el, mivel a következőeset ennek az ellenkezőjét bizonyítja: eszerint pedig nagyon istisztában volt vele.

A kötelező beszolgáltatás idején történt, hogy érkezett a kös-ségházára egy hivatalos levél, miszerint falunk minden háztartá-sában össze kell írni, többek között, a jószágot is –hány ló, tehén,disznó, birka, kacsa, liba, tyúk, csirke, pulyka stb. van, sőt még aztis, hány tojás találtatik. Mellékelve voltak az üres űrlapok is. Főtta feje az elöljáróságnak, miként fogják végrehajtani a nagy fela-datot olyan rövid idő alatt, amit megszabtak a fölöttesek, Gallér elvtárs azonban nagy lelki nyugalommal kijelentette, hogy bízzák csak rá az ügyet, majd ő elintézi!

Múltak a napok, de nem történt semmi, még csak összeíró bi-zottságot se hozott létre Gallér elvtárs. Már csak pár nap volt hát-

ra, amikor a tanácsnokok megszorították a titkárt, mondván, nemlesz jó vége az ügynek!

–No! Hol az a paksaméta? –szólt Gallér elvtárs nyugodtan,majd elővette az iratokat, és röpke félóra alatt kitöltötte azokat,lelkiismeretesen beírva még a tojások légbőlkapott „ létszámát”is.

GALLÉR ÚR ÉS A STATISZTIKA

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


56

–Most már csak alá kell írni, és küldhetjük –mondta. –Ezt én ugyan alá nem írom –így az egyik tanácsnok. –Me

ezé asztán bisztos rábaszunk, nem löhet most gatyázni!

(Valóban, az idő tájt, lényegtelenebb dolgokért is megcsupál-ták az ember bajszát, és ha el is engedték, valahogy így vélekedtek a verő legények: köszönetet mondhat az elvtárs, mert mi bebizo-nyítottuk, hogy maga becsületes ember!)

Végül, egy ki rábeszélés után csakis aláírt a kinevezett komi-

szió, mert Gallér elvtárs valahogy így vélekedett: –Nézzék, emberek! Ki az Isten mászkál most a faluban ilyen

pocsék időben? Kinek mi köze hozzá, hogy hány tehén, malac, birka vagy csirke van a faluban? No meg, aki nem hisz a számada-toknak, az ellenőrizze le! Úgyis nekünk lesz igazunk, mert ha tör -ténetesen több csirkét találnak, akkor hát kikeltek a tojásból, ésígy persze a tojás is kevesebb, vagy ha kevesebb birka van, akkor

birkavágás volt. NOHÁT! Nem lesz ebből nekünk semmi bántó-dásunk, higgyék el!

Nem is lett. És a statisztika is megmaradt annak, ami volt.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


57

Semmi esetre sem hagyható ki gyűjteményünkből az egyik talán leghíresebb-hírhedtebb tréfacsinálónk. Azért mondom, hogytalán a leghírhedtebb, mivel „ tréfáit” néha bizony kisebb-na-gyobb lopásokkal is megfűszerezte, hiába volt föld ije falunk plé-

bánosának, akit néha csak úgy köszöntött, hogy Sóka-Sóka, bázd

meg áz ányádat, nem érezve semmiféle tiszteletet iránta (kinek viszont, a rossznyelvek szerint, mi, muzslaiak, egyenes ágú le-származottai vagyunk).

Persze, hogy KISCÁK FERI bácsiról van szó! Alacsony, für-ge kis emberke volt. Ahogyan mondták, megérte a pénzét (aminemigen akadt nála). Fürgeségét az alábbi eset is bizonyítja (neméppen példaértékűen).

Késő őszbe hajlott az idő, ő pedig ki tudja már hetven-nyolc-1van év távlatából, milyen slamasztikában járhatott Nagybecske-reken, tény az, hogy ráesteledett, és emberünknek nem akaródzotthazáig kutyagolni abban a világtalan, esős, lotty-potty időben. ARózsa k ávéház előtt még ott árválkodott egy-két fiákeres, valamikereset reményében, talán még örültek is a szitáló őszi esőnek, háthogyne kapott volna a jó alkalmon a soron lévő korabeli taxis,

amikor megjelent a falusi ember, aki nemcsak, hogy lealkudta aviteldíjat, de ki is kötötte, hogy csak otthon fizet, de meg is trak-2tálja majd.Fölkászálódott hát Kiscák Feri bácsi a hátsó ülésre, miközben

a kocsis odaszólt neki, hogy csak takarózzon be, van ott két lópok-róc is! Elindultak. A lovak könnyedén kocogtak. Nem nagyon no-szogatta őket a kocsis, így jó időbe telt, mire a „ sárga tőtés” felőlmegközelítették a falut. Talán útközben beszélgettek is valamit.Aztán hirtelen odaszólt a kocsisnak: Basszon mán kend a lovak közé, me sosé érünk haza, oszt biztossan vár a zasszony valami jó

SZEMESNEK ÁLL A VILÁG I.

1Slamasztika– baj, kellemetlenség, szorongatott helyzet (jidis)2Traktál – megvendégel, jól tart (lat.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


58

vacsoráva', kendöt is möghíjom! Biztos gondolhatta a kocsis,hogy nem rossz ötlet a vacsora, mert közibük csördített a lovak -nak, gyorsabb iramra fogva őket. Már látszottak az első házak

3(már amennyire a koromsötéttől ki lehetett silabizálni ), amikor újra kérdezte, hogy messzi-é még? Csak basszon közéjük! – hang-zott a felelet, majd hosszú csönd. Végül már nem győzte cérnávala fiákeres, hátrafordult, de rögtön meg is állította a lovakat, mert

bizony a vendéglátó eltűnt a pokrócokkal együtt!

3Silabizál – szótagolva olvasni (lat.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


59

Azt hiszem, már élete során bevonult az anekdoták világába,cipészmester lévén, igencsak csámpás-kitaposott cipőben. Alig-hanem még a gyerekek is tegező viszonyban voltak vele, és csak KISCÁK nak szólították, pont úgy, mint az éjjeli legények, akik,hajnalig tartó tivornyáikból hazafelé tartva, öklükkel verve az ab-

lakát be is kiabáltak, hogy: Kiccák, b. m. az a...-at, kejj fő! S aztán,nem mintha féltek volna, de kereket oldottak.

Egyszer aztán bárgyúnak nem éppen nevezhető tréfájuk elégkeservesen végződött. Emberünk ugyanis (suszter ésszel) aztagyalta ki, hogy egy szélesebb bőrszíjat apró, hegyes szögekkelvert tele, és sötétedés után kiakasztotta a megfelelő helyre. Azutánmár csak egy kisérlet történt ébresztését illetően, de valószínűleg

föl is ébredt a hangos átkozódásra! Persze ő nem így alkalmatlan-kodott földijének, falunk akkori plébánosának (akit különös mó-don tisztelt). Tudván, mikor szokott a tisztelendő atya nyugovóratérni, egy vékony pálcikával megkopogtatta ablakát, amit nemlehetett határozott kopogtatásnak vélni, különösen azidő tájt, azimitt-amott még kísértetektől hemzsegő világban, no meg hiába isnyitott ablakot az atya, nem látott senkit, de aztán, alighogy újra belekezdett esti imájába, megint hallatszott a neszező kopogás.Ablakot nyitott, ki is szólt a szurokfekete sötétségbe, de nemválaszolt senki, nem is látott senkit, mert a bűnös az ablak alattguggolt. Mindez időről-időre megismétlődött, mire a plébánosgyanút fogott, hogy a kopogtató csakis a földije lehet. Föl is jelen-tette az esetet a csendőröknél, akiknek amúgy is a „ bögyükben”volt már Kiscák, még a múltkori öngyújtó-ügyet se felejtették el,amivel igencsak a bolondját járatta velük. Tudnivaló dolog, hogy

1akkoriban a fináncok és hát a csendőrök is igencsak ellenségesenviselkedtek a dohányos embörrel, és nem lehetett csak úgy rá-gyújtani a szemük előtt, hát még öngyújtóval! Ő meg nagybüsz-kén rácsihót a szemük láttára, de hiába forgatták ki zsebeit, a

SZEMESNEK ÁLL A VILÁG II.

1Finánc–pénzügyőr (fr. ném.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


60

gyújtó sehol! Be is vitték az őrszobára, ahol pucérra vetkőztették,tüzetesen áttapogatták, még a gatyája korcát is, de a gyújtó sehol!Végül maga a csendőrkapitány vette elő, persze eredmény nélkül,

2de mindenáron rá akart jönni a csalafintaság nyitjára, így nagyso-kára igéretet tett, nem lesz verés, sza badon is engedik, de mondjameg, hol a gyújtó! Ismerve a kapitány szavahihetőségét –akinek

pályafutása alatt sohasem történt meg, hogy ha valakinek mogyo-rófahájjal való kenegetést igért, hogy az illető ne részesült volnaolyan megtiszteltetésben –megoldódott a nyelve, és csak annyitmondott: Hát kentök mondták, hogy tögyem az asztarra a kinye-

ret, mikó vetkőzni köllött, az az izé mög benne van, no!Most aztán a tisztelendő úr följelentése kapóra jött a csendő-

röknek, és elhatározták, hogy szépen hazaszállítják szülőfalujába, boldoguljon vele ott a hivatalos közeg, ahogy tud! Meg is történt,annak rendje-módja szerint átadták a helyhatóságnak (valahol amai Szlovákia területén). Néhány nap múlva a sikeres munkától

jóleső érzéssel szállt le a két csendőr a vonatról a becskereki állo-

máson. Azonban volt mit látniuk! A gyér tömegből Kiscák köze-ledett feléjük, és mintha mi sem történt volna, megkérdezte, merre jártak a csendőr urak? Azt már elfelejtette nekik elmondani, hogya határnál leugrott a már lassuló vonatr ól, és azon nyomban haza-felé vette az irányt.

2Finta – csel, átv. kifogás, hazudozás (ol.)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


61

Kellemesen meglepődtem, amikor telefonon jelentkezett,hogy ő is elmondana egy-két érdekes esetet a témával kapcsolat-

ban. Úgy beszéltük meg, hogy nálam találkozunk, akkor még nemrendelkeztem ezzel a kis ördöngős zsebrevágható masinával – magnóval (magyarul: diktafon). Be is mutatkozott az ember, Bor-

bély Károlynak hívják (mondom, nohát, ismerem). Aztán jött amásik meglepetés, mert bizony csak látásból ismertem, és másik Borbély Károlyra gondoltam. Aszongya, nem tesz semmit, rajtakívül Muzslán él még hat (6) Borbély Károly, és nyugodtan meg-írhatom a nevét, csak a miheztartás végett hozzá kell tenni, hogy őszobafestő, azaz piktor, és a Bartók B. utcában lakik, de a hétmuzslai Borbély kevésnek bizonyul ahhoz képest, hogy testvére

Calgaryban – Kanadában – összesen húsz (20) Borbélyt ismertmeg! Hát Isten éltesse a borbélyokat – nem tévedés, nem sajtó-hiba, csupán asszociációról van szó (képzettársítás), amit perszeegy óvodás gyerek még egyáltalán nem ért, és én ezzel kapcsolat-

ban viccelődtem is egyik barátom kislányával, azt kérdezve tőle,hogy hívják apádat? Szabályos felelet: Borbély ...-nak . NO, mon-dom, akkor kérdezd meg tőle, mikor mehetek nyíratkozni! Ez per -sze így ment jópár napig, míg azután találkoztunk a tatival, aki persze jogosan legorombított, mondván: té mög mit sz... a zapád fa..., gyere csak, oszt mög is borotvállak, ha kő!

Károly először a zújsori pasi történetét mesélte, aki az ötve-nes években a cukorgyárban dolgozott, és hát a munkavezetőjetöbbek között nála is érdeklődött, van-e kukoricája eladó, mintafféle falusi embernek.

– Hogyné vóna! – hangzott a válasz. – Gyüjjön csak ki Muzs-

lára, oszt még pálinka is lössz!Meg is beszélték az időpontot, emberünk beszerezte a nyers-

anyagot, mert hát jó kifogás az asszony előtt: vendéget illik meg-kínálni. A megbeszélt napon megjelent a főnök, és a szokásos for -maságok után rátértek a tárgyra, mármint a poharazgatásra, mertamaz még ugye ráér. Jócskán megfogyott már az üveg tartalma, a

KUKORICAVÁSÁR

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


62

főnöknek meg egyre inkább akaródzott hazaindulni, de a gazdaegyre csak kínálgatta, mondván, nem megy a kukorica sehová, vé-gül azután megkérdezte:

–No oszt mennyi köllene, főnök? –Egy méter –mondta a főnök. –No asszony, hozz égy méter kukoricát –kiabált ki az

asszonynak a házigazda.A főnök kissé megilletődött, miféle módi ez, hogy a háziasz-

szonynak kell cipekedni, de a gazda megnyugtatta, sémmi sé az azégy méter kukorica, nem olyan nyeszlött az ű felesége. A főnök

azonban nem hagyta, és erővel az emberünket küldte a kukori-cáért, az ki is ment, de hamarosan vissza is tért. –Éhun é! Ugye mondtam, hogy sémmi ez a méter kukorica az

asszonynak –és a főnök elé tett egy marékkal. –Ha égymás mellétöszi a szömeket, főnök, pont égy méter, NO!

Azt, hogy kapott-e a főnök igazi méter kukoricát, azt már Ká-roly se tudta megmondani, de annyi szent, hogy emberünk soha-

sem hallott az asszociációról!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


63

Ha jól tudom, Göre Gábor bíró úr történeteit Gárdonyi Géza,egyik legnagyobb írónk „ gyártotta”, nem éppen kedvtelésből,nem is valami „ művészi ambíciók fűtötték közben”, éppen csak

pénzkereset miatt, de a korabeli olvasóközönség jókat derült aképzeletbeli, de valós emberi tulajdonságokkal fölruházott bíró úr

esetein. Ma is őrzök egy ilyen könyvecskét, öreganyám hagyaté-kából származik, igaz, hiányzik az első harminckét oldal, mégisérdemes idézni belőle, mert igencsak összefügg a mi göregáboroshistóriánkkal.

A bíró úr Durbints sógorral a párizsi világkiállításra utazik...„Étzaka fölkőtenek bennünket, valami tiszt forma két embör,

oszt mutogat a tarisznyánkra.

Mondok a ketskének, mit akarnak ezök?Aszondi mög köll mutatni mi van a tarisznyába. – Kinek mi köze benne, mondok, nem vagyunk se tolvajok, se

anarmisták. –Finántzok ezök, aszondi, tsak mutassanak mög mindönt.Hát mondok, mögmutathassuk, mer minállunk ögyébb do-

hány nints, tsak ami a zatskónkba van, annyit pedig a menyor -szágba is szabad vinni.

Ki is szödtem neki üngömet, gatyámat, mög a vasárnapi dol-mányomat, de ű tsak a kulatsomat nézte, oszt mög is emelte.

–Ihatik, mondok, ha akar, ámbátor finántz félének nem szive-sen adom.

De nem ivott, tsak éntött mind a kettönknek, hogy mennyünk utánna.

–Vajjon mit akarhat? mondok, bizony még mögjárjuk.

Aszondi a sógor, nem-e a tavalyi dohányt fartattyák ezök, akitodaásott kend a bogja alá?

Itt engöm is kivert a meleg, mert fertáj mázsa is van az a do-hány, de mondok, mi köze benne a nímötnek, hogy a magyar fodbemi van elásva?

Bévezetnek valami hivatalos szobába, ott mögén mögnézik a

GÖREGÁBOROS HISTÓRIA

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


64

kulatsunkat, oszt aszondi az égyik, fizessünk fél frankot.Mondok a ketskeforma úrnak, mi az a frank?Aszondi koronapíz, tsakhogy erre valósi. Fizethet kend ma-

gyar pízzel is. –De mondok, mér fizessek? –Aszondi, a borér, ami a két kulatsba van. –Dehogy fizetök, mondok, mögattam én ennek az árát bötsü-

letesen. –Csak fizessön kend aszondi. – Még egyször fizessek? De mér fizessek?

–Azér, azondi, mer a bor több egy liternél. – Mondok, azon segíthetünk.Avval fölemeltem az kulatsomat, le se vöttem a szájamrul

ameddig mög nem ittam.A sógor is mögértötte, mer odapeslentottam neki, ű is a szájá-

hun tötte, oszt addig ivott ameddig a kulats adta.A finántzok bözzög elbámultak, oszt tanakottak is, de mán ak -

kor nem vót mit mögvámolni.”Eddig az idézet, ami szorosan összefügg a mi esetünkel, ami amuzslai „nehézipar” beindítása után történt, a híres Piros Csizma vend églő virágkorának idején, amikor arra is futotta, hogy éne-kesnőket külországból „ importáljunk”.

A mi embereink nem vonattal mentek, hanem személy-autóval, nem is bort vittek az útra, csak ivóvizet, de pálinkásüveg-

ben, és erről ugyan nem tartották szükségesnek leáztatni a címkét,ami kinézetével valami jóféle nedűre utalt, s ezt a határőr rögtönészre is vette, mondván, ilyesmit tilos az országba bevinni. Embe-reink összepeslantottak , majd kiitták az üveg tartalmát fele-felearányban, s így már a vám alól tehermentesülve folytathatták út-

jukat. Nem nagy utat tettek meg, amikor megállították őket (vala-mi tisztforma két embör ) a rend őrök, és a szokásos formaságok után alkótesztre invitálták őket, ám kiderült, hogy színjózanok!

Ezek is elbámultak oszt, tanakottak is, mint az említett finánt-zok , de bizony ezek nem nímötök voltak, és, az állam félrevezeté-sének jogcímén, ötszáz-ötszáz forinttal büntették meg utasainkat!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


65

Becenévnek becenév, de azt hiszem, hogy gazdája büszkénviseli, no meg az a valaki se volt valami „ macskanadrág”, aki rá-akasztotta, hiszen, ha többször kimondjuk egymás után, akkor

benne van az igazi neve is: Laci! Szíveri Lászlót, a mindig tréfárakész, víg kedélyű jó barátot, úgy huszonegynéhány éve ismerem.

Még a „ rendszerváltás” idején történt.Az idézőjel miatt most kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni,

mert az a hírhedt rendszer tulajdonképpen minket változtatottmeg –ezért az idézőjel –, aztán az is jó lenne, ha valaki végre meg-mondaná, hogy jelenleg milyen „ rendszer”-sza.-ban élünk?! (Ahelyes válaszadáshoz külön tudományágat kellene beiktatni.)Persze minden rendszernek vannak valamiféle őrei, akkor is vol-

tak, nem is akármire valóak, mert a legtöbbjük úgy viselkedett,mintha a teremtő kizárólag az ő megdicsőülésükre teremtette vol-na a polgárt. Nem volt tanácsos komázni velük, ujjat húzni, ne adjIsten, még annyira sem, mert az emberre könnyen ráhúzták a vi-zeslepedőt!

Hát ennyit az előzményekről...Egyik nyári délután (még véletlenül se mondhatom, hogy vé-

letlenül) ülünk mi a Cepelinben, ki-ki a maga pohara mellett mé-lázva a „ rendszer” szertelenségeiről, meg ki tudja hányadszor el-mondva a már ellaposodott mindennapos kuriózumokat, amikor „ bevágódik” fent említett barátunk, letelepszik asztalunkhoz,mondván: Most éppazéis mögiszok még égy sört. És rendelt.

Nem tudom én azt már úgy elmondani, ahogyan azt ő tette, pedig most egy fél éve is találkoztunk, el is mesélte az esetet, de énmár csak a lényeget tudom továbbadni.

Alighanem munka után barátaival ünnepeltek valamit, és hátkissé kapatos állapotban bicajozott hazafelé, amikor a rend rendít-hetetlen őrei megállították ellenőrzés végett. Az első kérdés szo-kás szerint az italra vonatkozott. Nem hiszem, hogy észrevették rajta a munka utáni italozást, talán a hivatalos közeg is „ szotyolt”egy keveset, mert jókedvűek voltak. Cila persze lendületesen elő-

CILA

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


66

adta a „ picurka” italfogyasztás okát, aztán látva az „ elvtársak” ba-rátkozási hajlamát, belefogott az akkortájt divatos rendőrviccbe,hogy ti. miért jár mindig két rendőr együtt.

?! –Hát az egyik olvasni tud, a másik meg írni! –hangzott a vá-

lasz. NO ezt már megsokallta a rangidős, el is kérte rögtön a sze-

mélyi igazolványát, belelapozott, áttanulmányozta, majd rutino-san így szólt a másikhoz: Írjad!

Ekkor hirtelen, egy minutumig tartó csönd, majd elröhögte

magát az eszes atyafi, visszaadva az igazolványt, és talán csak megszokásból imígyen gorombította le barátunkat: M. u P. M.

Ami körülbelül annyi, goromba magyar fordításban, hogy:Pucolj innen az ANYÁD PI...!

Azt hiszem, erre lehet mondani, hogy egyszer volt Budán ku-tyavásár, jobban mondva: egyszer volt Muzslán kutyavásár!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


67

Még a tavalyi évben, többszörös megbeszélés után jutottam elKónya Sándorhoz, aki a belgrádi Udarnik-transport vállalatnáldolgozott le jó húsz évet, mígnem a „ rendszerváltás jóvoltából” őis, mint sokan mások, „ munkaerő felesleggé” vált, avagy tönkre-ment a vállalata. Most alkalmi munkából „ éldegél”, meg hát a kert

megműveléséből is csurran-csöppen. Sokáig húzódott a találkozómegbeszélése, mintha legalábbis valami diplomáciai dologróllenne szó, holott csak az anekdotagyűjtemény gyarapítását hiva-tott szolgálni a látogatás. Épp a kertből jött, ahol a tavaszi munká-latok aznapi teendőit végezte el, mikor beléptem a kapun. A „ kis-házban” fogadott. A szokásos „ Hogy vagy? BAZD MÖG, NÉKÉRDÖZD!” bevezető után, kissé nehézkesen indult a beszél-

getés, nehezen tudtunk rátérni a látogatás céljára, a mindennapiügyes-bajos dolgok, no meg a „nagypolitika” említése nélkül,amit nem lehetne hitelesen leírni a jó zaftos magyaros kifejezések használata nélkül. Aztán nem is lenne helyénvaló, hiszen az eddigi anekdoták, no meg a következők főszereplői is igen sűrűn emle-getik a mindenhatónak a szaporodás irányába történő tevékenysé-gét, azt pedig inkább ne kívánjuk el, hogy „ botcsinálta” politi-kusaink létszámának növelése érdekében (is) „ munkálkodjon”.

Először is a címszót kell tisztázni, igaz, a magyar olvasatot isaláírtam zárójelben, merthogy ezt mégis szükségesnek tartom.Persze ehhez úgy nyolcvan-kilencven évet vissza kell menni azidőben, a kivándorlások idejére, amikor ezekről a tájakról isnagyon sokan elmentek szerencsét próbálni a spanyol-portugálnyelvterületű dél-amerikai kontinensre, aztán sokan pár év múlvavisszatértek, magukkal hozva az idegen nyelv szívükhöz köze-

lebb álló szavait. (Mást se.) llyen szó a CHE is, ami barátot jelent.Muzslán ez az egy szó valahogy „ meghonosodott”. Nem hiszem,hogy ma már használja valaki. Én még emlékszem rá, gyerek -korunkban nagy előszeretettel éltünk vele.

Sándor szerint Nagycsé nagy gépész vót, k ülönben a szoba-festő-mázoló szakmában jeleskedett. Erre bizonyságul megemlí-

NAGYCHE (NAGYCSÉ)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


68

tette F. J. nevét, aki nála inaskodott, és többet tudna mesélni róla.Sőt, aki F. J.-nél tanulta ki a szakmát abbú is röndös mestör lött.

Suttyó legényke lehetett még Nagycsé. Barátaival együtt még

bennük volt a játékszenvedély, de már kissé komolyabb dolgok-kal, nem ak ármivel foglalkoztak. Divatba hozták a karbiddal valórobbantást. A karbidot felnőttek használták, mesteremberek. Fő-leg hegesztésre, világításra volt alkalmas, de a karbidból vízzelfejlesztett-nyert gázzal robbantani is lehetett, méghozzá oly mó-don, ha egy edénybe beleraktak egy-két darabkát, öntöttek rámegfelelő mennyiségű vizet, jól lefojtották, aztán a felgyülemlett

gázt begyújtották, és hát ez volt a szórakozás teteje. Aztán egy időután elfogytak a rissz-rossz kidobott edények, de volt még karbid,meg a serdülőkori adrenalinból egy jó adag.

Történt aztán, hogy a szomszédék új mázas bilit vettek (amiaz ántivilágban, a cserépbilik korszakában olyan értéket képvi-selt, mint manapság egy pentium IV-es a háromnyolchatosok kö-zött). Robbantani pedig kellett, és így szolgálatba lépett a vadona-

túj mázas edény. A megfelelő előkészületek után Nagycsé szakér -telemmel szólította föl druszáját, hogy: No Grégus, emedd mögégy kicsit a födelit, majd én begyútom! Aztán nagy durranás, azalkalmi bomba fejbetalálta a „segédmunkást”, a „banda” pedigszétszaladt. Aznapra befejezték a játékot.

Másnap még látszott a játék nyoma Grégus homlokán egy jó-kora púp formájában, és Nagycsé, lehet, hogy enyhe bűntudattal,meg némi részvéttel, megkérdezte barátját: Oszt nagyon fáj? Adrusza önérzettől diktált nemesi pátosszal válaszolt: Ááá, semmiaz egész, de gyere, nézd mög a bilit, még most is pattog a mázrulla!!!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


69

Nem is tudom, miért írtam le ilyen értelmetlen címet, s már vagy két órája tépelődöm rajta, aztán látom, mégiscsak van értel-me, legalábbis egyelőre nekem, meg aztán annak is, aki esetlegelolvassa a következő két esetet. Nem azért írom együtt, mertösszetartoznának, hanem csakis azért, mert mindkettőben előfor -

dul-szerepel ásó is, bika is.Az első a múlt század hatvanas éveiben történik –nagyképűen

úgy is írhatnám, hogy az elmúlt évezred utolsó századának hatva-nas éveiben. Az egyik főszereplő, akit csak Kis Bika néven ismer -tek, Kósa Józsi bácsival együtt bikaszállításra készülődött, aminem volt valami könnyű feladat, hisz általában minden bikának

bikatermészete van, ami persze csak a tehenekre nézve jár kelle-

mes következményekkel! Persze, hogy az egyik elszabadult, bőszlihegéssel csörtetett, a baromfiudvarban ijedt rikácsolással reb- bentek szét a tyúkok, őbikasága pedig a kert felé vette az irányt,áttörve a kerítést. A szomszéd kert végén Maris néni, az idős mat-róna ásott (esetleg kapált), aki korának köszönhetően semmit sevett észre, hiába volt amúgy szemfüles szókimondó asszonyság!Kis Bika se maradt veszteg, hanem lélekszakadva rohant Marisnéni felé, már messziről kiabálva: Marisnéni, Marisnéni, möne-kűjjön, gyün a bika! Maris néni csak úgy félvállról vetette oda aszomszédnak: Mönny a zapád faszára, az ilyen bikáktú' én mánnem ijedök mög! Hanem aztán, amikor meglátta az igazit, eldobtaa kerti szerszámot, és korát meghazudtoló fürgeséggel mönekü-lésre fogta a dolgot! (Valahogy így mesélte Borbély Károly, aki jelenleg Kanadában eszi a kapitalisták keserű kenyerét, és akinek szerencsés hazatérést kívánok!)

A másik bikaszállítási históriát a valamikori Piros Csizma vendéglő egyik legügyesebb pincére, akit a barátai, nem mindentisztelet nélkül, csak Siptár Vládónak szólítottak, mesélte el.

–Ezörkilencszázhetvennyóc október második szombatjántörtént –kezdte az esetet, ami a következőképpen folyt le.

A sikeres üzlet lebonyolítása után, ugyebár, szokás szerint

BIKASZÁLLÍTÁS, MEG KÉT ÁSÓNYOM

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


70

amolyan kisebb ünneplésféle következett a Piros Csizmában, nooszt a temetőcsősz is valahogy ott okvetetlenködött, és valamienyhébb szóváltás után, azt találta mondani emberünknek, hogy:

No komám, ha té epatkósz, tégödet két ásónyomma' mélyebbretöszlek ! Vládó soha nem volt szívbajos, így hát könnyedén odave-tette neki, hogy hallgass, me' mögverlek, mint a szódás lovat! Kis-sé később pedig ezt az ígéretet tett követte, ám alig kezdődött el a

jobb belátásra történő buzdítás, beléptek a rend és törvényességtörzskönyvezett őrei, akik szintén nem voltak szívbajosak , és azonnyomban fölírták a jelenlévõ baráti társaságot, és persze föl is

jelentették őket a községi kihágási bíróságon! Mondani se kell,hogy a bíró se volt szívbajos, és nem éppen enyhe pénzbüntetésreítélte őket.

Még ott, a tárgyalóteremben, kibékült mindenki mindenkivel(mert hát a pillanatnyi harag se tarthat örökké), amit szintén megkellett ünnepelni, meg hát azt is, hogy győzött az igazság(szol-gáltatás).

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


71

Úgy huszonévvel ezelőtt visszakerültem az én elemi iskolám- ba, nem diáknak, hanem diáksanyargatónak, más néven tanárnak.Egyrészt örültem, mert végeszakadt a mindennapos utazásnak munkahelyeimre, másrészt, ha a közmondásra gondoltam, mi-szerint nem lehet, ne is legyen senki a saját falujában pap, kántor

vagy tanító, amihez én hozzáteszem, még kutyasintér se, első na- pokban kissé kellemetlen volt a valamikori tanáraim között, dehamarosan elmúlt a szorongás, amihez volt tanáraim is hozzájá-rultak, többek között elmesélve, hogyan ejtette át őket az egyik druszájuk , T. P., aki k ülönben jó gazdálkodó, tréfára mindig kész

paraszt lévén, alighanem a tanári kártyapartik tősgyökeres tagja isvolt, és bizonyára egy poharazgatással egybekötött kártyaparti

alkalmával invitálta meg őket, hogy hát gyühettök velem hónapkorán a határba, van égy kis dógom, oszt aztán szétnézünk égy pár dinnyefődön, biztosan akad mán érött is.

Meg is beszélték a kirándulást, és másnap már korán reggelelindultak. Péter bácsinak jó lovai voltak, így pár óra alatt már afél határt körülkocsikázták. Nem hiszem, hogy a tanárnéptársak között akadt volna olyan, aki jól ismeri a határt, néhányan esetlegtudták, hol a nagyút, ennek-annak a tanyája, meg ilyen-amolyandűlő. Az öreg tónyán-baranyán keresztül hajtotta a lovakat, miredél körül megállította a kocsiját egy dinnyeföldnél.

–No embörök, itt ölég szép termés van, de aztán né szögy-gyétök vaktába, majd én mék előre, oszt mögkopogtatom, osztcsak azt vögyétök lé, amire rámondom az ammént.

Úgy is történt. Már éppen megtelt a kocsiderék, amikor a kö-zelben feltűnt a csősz (akkoriban még volt pénz fizetett csőszre),

és vadászpuskájával beleduplázott a levegőbe. A főkolomposvillámgyorsan kocsijára ugrott, a lovak közé csördített, és elvi-harzott.

DINNYE, DOSZTIG1

1Dosztig – untig (szláv)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


72

A hoppon maradt intelligencia pedig a szégyen a futás, dehasznos szentenciát alkalmazta, mégis csak késő délután értek ha-za, porosan és fáradtan.

Másnap aztán mindegyikhez beállított a gazda egy-egy nagyzsák dinnyével, meg nagyokat nevetve a magyarázattal, hogy hátő agyalta ki az egész dinnyelopást, a csősznek is ő adta a patro-nokat, hogy né pocsékojja a züvét, mert így sokkal érdekesebbvolt megszedni a dinnyét a saját földjén. Este pedig a Borsos kocs-májában alaposan leöblítették a nagy ijedtséget. Persze évekignem dicsekedtek a dinnyeszerzési kalanddal, nekem pedig a tisz-

telet azt diktálja, hogy ne írjam meg a nevüket, pedig ez aztán jó bizonyíték arra, hogy a tanár is csak ember!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


73

Ilyesmi is csak Muzslán történhetett meg a régi szép bükkfa-gatyás világban, a második világháború után, amikor új szelek kezdtek fújdogálni, megérintve az akkori világi hatalom KÖS-SÉGHÁZÁN tevékenykedő kéviselőjét is, G. J.-t.

Történt pediglen, hogy két-három muzslai lurkót cseresznye-

lopáson kapott a gazda az écskai határban, és annak rendje-módjaszerint beszállította a tetteseket a muzslai kösségházára, elég-tételt követelve a helyi hatóságtól, kinek képében akkor története-sen G. J. (a Harcosszövetség oszlopos tagja) munkálkodott.

Előadva panaszát, a román várta a tettesek méltó büntetését,vagy legalábbis megdorgálását. A sógor tudván tudta, hogy embe-rünk nem ért magyarul, de azzal is tisztában volt, hogy az legalább

illendőségből és a testvériség-egység alapelvéből kifolyólag egé-szen jól megérti a szaftos magyar káromkodást. Előállítva hát ahárom srácot, imígyen kezdte, majd fejezte be a modern pedagó-gia szellemében a dorgálást-okítást.

– No tik jómadarak, hát lopunk?! MI?! Oszt Écskára mö-nyünk lopni?!

Majd dörgedelmes kiabálással folytatta. –DE AZISTENBASSZONMÖG BENNETÖKET!!! Né

merjetök még éccő mönni!!! AZANYÁTOKHÉTSZENCCSÉ-GIT!!! Oszt ha möntök is, hát szójjatok neköm is!!!

Ilyen förtelmes pocskondiázásra a fiúk csak színlelhették azijedtséget, emberünk pedig elégedetten távozott.

Erre mondják, hogy a kecske is jóllakik, a káposzta is meg-marad, vagyis sikerült, ami nem sikerült.

Kiscák szomszédja pedig észrevette, hogy fogyatkozik a liba,

vagyis napról-napra csökken a létszámuk. Gondolta, véget vet adolognak. Ezen oknál fogva úgy határozott, hogy sötétedéskor

beül a libaólba, és majd tetten éri a tolvajt. Esteledvén, fogta ma-gát, szépen bemászott az alacsonyra fabrikált libaólajtón, és nagycsöndességben várakozott. A libák is elnyugodtak, befogadták agazdát, egyáltalán nem ellenkezve hangos gágogással, mint mi-

HOGYAN SIKERÜLT,

AMI NEM SIKERÜLT?

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


74

kor valami idegen lepi meg őket.A koromsötétben történő várakozás azonban igen-igen meg-

nyújtotta a perceket (erre bizonyságom a meglepetésszerűen tör -

ténő estéli áramszünetek: sose, hogy möggyűjjön az árom). Az éj-félt is elharangozták, de sehol senki. Kezdte már unni magát agazda, de még győzte cérnával, majd úgy fél kettő felé, amikor már azt gondolhatta, hogy csak elmegy lefeküdni, a másik sarok -

ban csendesen megszólalt Kiscák. – Hát szomszéd, té még nem untá rá? – DE BASSZON MÖG TÉGÖD AZISTEN, hát itt is mög-

előzté?Ilyenformán aztán sikerült, ami nem sikerült, hiszen hiányzott1a tolvaj kezéből a CORPUS DELICTI ! És a libák száma ezután

nem fogyatkozott.

1Corpus delicti–bűnjel, bűntárgy (lat. jog)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


75

Idézőjelbe raktam a címet, nem csak azért, mert hát idézek valakit, hanem mert arra is szeretnék utalni, hogy nem én találtamki a jó kilencven évvel ezelőtt történt tréfás esetet. Az idézett kér -dőmondatot pedig R. kovácsmester mondotta ki a gyéren világító

petróleumlámpa fényében, pápaszemét homlokára tolva, a ko-

vácsműhely aprócska ablaka felé nézve, ahol a szomszédot véltefölfedezni, nagy kopasz fejével, bajszosan és a mindig szájábanlógó pipával.

Lehetett talán már tíz óra is, de a mester még ilyenkor is űztemesterségét, persze nem lármázva föl a falu csendjét, csak téblá-

bolt a műhelyben, tett-vett, a másnapi munkát készíthette elő,közben talán a távolmaradt szomszédra is gondolhatott, aki szo-

kása szerint esténként átbattyogott hozzá, bedugta kopasz fejét azalacsony műhelyablakon, és bizony legtöbbször már csak úgy„ szótlanul” folyt a társalgás, nem nagyon volt miről beszélgetni.

Egy nyári estén történt a nevezetes eset, amikor jókedvű legé-nyek ballagtak hazafelé, talán épp Bodri kocsmájából, ahol talánfel is öntöttek a garatra, vagy ha nem is, tény az, hogy úgy döntöt-tek, megtréfálják a mestert, látván, hogy nincs jelen a szomszéd.

Nagy csöndességben az ablakhoz lopództak, az egyik legény le-tolta nadrágját, lébakott, a többi szépen fölemelte és „ okosabb”felével előre az ablakba plántálta, így formázva meg a szomszé-dot, aki, mint már említettem, kopasz is volt, bajszos is, no meg„ pipája” is volt. Igaz, a „ pipa” szára kissé vastagabbra sikeredett akelleténél, meg aztán a bajsza se volt kellőképpen kipödörve, deezt a mester nem láthatta a petróleumlámpa gyér fényében, ezértis hangzott el a fönt említett nevezetes kérdés: Te vagy az, Pet-

rik?!, és mivel válasz nem érkezett, kezdett gyanússá válni a do-log, de a legények nem várták ki, hogy a mester esetleg parazsatrakjon a szomszéd kialudt „ pipájába”, leszedték a főszereplőt azablakból, és nagy hahotával kereket oldottak.

A helybéliek aztán kezdték használni ezt a „Te vagy az,Petrik”-et, olyan értelemben, hogy ha valakit fölismerni véltek, de

„TE VAGY AZ, PETRIK?!”

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


76

nem az volt, akire gondoltak, esetleg az volt, vagyis pont olyanmint az ablakba tett (az olvasó úgyis tudja, mire gondolok).

Azért nem ártana újra használatba iktatni az említett monda-

tot, főleg egyes politikusainkkal kapcsolatban!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


80

„ Lila füvet, sárga fákatFestek majd egy pöttyös házat

Csak heverjem ki e

Nagy lázat.”(Lázálom)

Vagy: ha bedagad a torka, újfajta fagyit talál fel, s ezzel már

meg is oldotta a világ összes gyermekének egyik legnagyobbgondját, mert abból:

„ Ehetne is minden gyerek elegetKizárólag langyosat vagy meleget.”

(Fagyi)

Az állatokról szóló versek hőseinek legtöbbje személyesenismert háziállat, de a versekben a vadállatok is megszelídülnek: avíziló meglovagolható, a kobra tulajdonképpen igen gyáva, csak

ezt kevesen tudják és így tovább. A versek közül egyébként A kob-ra című az egyedüli, amelyből már majdnem állatmese kerekedik,több szereplővel.

Igen filozofikus vers a Tudológia, amely külön jelentéshordo-zással bír, hisz itt egy hatéves korú gyerek ámul el azon, hogymennyi mindent tudhatnak a tudológusok, mennyi rejtélyt kellmég feloldani, röviden, hogy milyen tág lehet a világ, s ha már ilyen tág, persze, hogy a következő rejtélyt is okvetlenül meg kellfejteni:

„ messze-e az oda-vissza haa tenger önmagát megissza”

(Tudológia)

És hogy néz ki egy vírusos, influenzás komputer? Íme a

tünetek:

„ Köhög is tán néhanapjánKiütések az oldalán

Képernyője zöld meg sárga”(Vírus)

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


81

Tóth Béla gyermekverseinek legtöbbjében igen érdekes szó- játékokat alkalmazott: „Hol séta közben / Egyszer Eszter / gomb- ját veszté / Gomba gomb volt / Eszter gombja” (Esztergomban),

vagy: „Volt egy boldog / buldog kutyám” (Boldog buldog). Vers-sorai általában kétüteműek és nyolc szótagosak (ezt csak időnkéntvéti el egy-egy szótaggal), és mivel a verssorok rímelése is leg-több helyen egyszerű és találó, a versek pergő ritmusúak, játéko-sak, vidám hangulatúak, humorosan dinamikusak: „ Húzom, fű-zöm, tolom, bököm / Egy-két lyukon általlököm / Míg kijön a kö-nyökömön” (Cipőfűző); „ Hangos volt az egész terem / Folytatni

már nem is merem” (Étterem), és még sorolhatnánk. Mintha aWeöres Sándor gyermekverseiben állandóan ugrabugráló játé-kosság perdült volna át ezekbe a versikékbe, némelyikük viszontDomonkosra emlékeztető, képtelenségében is eredeti ötletből fa-kad, olyanból, amely kizárólag éleseszű és gazdag képzeletvilág-gal rendelkező gyerekek agyából pattanhat ki.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


82

Tóth Béla gyermekverseiben is annyira szívesen játszik a sza-vakkal, hogy szinte belemelegszik a játékba, egészen addig, hogy bújócska alkalmával egy az egyben felhasználható kiszámolót ír:

„ Amott kocog egy nagy pocok Olyan kövér alig mozogTe is lehetsz az a pocok

Aki mozog, majd megfogod!”(Kiszámoló)

A versek óvodás, de alsó tagozatos iskolás gyerekekről/gye-rekeknek is szólnak. Az ilyen korúakat egészen biztosan foglal-koztató kérdéseket feszegetnek, bennük a megélt élmény vagymegcsodált életkép a gyermeki képzelet szárnyain alakul tovább,és válik magától értetődővé, a gyermek számára elfogadhatóvá. Aversikék élénk ritmusúak, dallamosak, könnyen ütemezhetők – tehát fejből megtanulásra is igen alkalmasak. Felüdülésként,idegnyugtatónak, pozitív lelki feltöltődés céljából a felnőtt olva-sóknak is élvezetes olvasmányélményt nyújthatnak.

A verseket végigolvasva egyedüli hiányérzetünk az, ami mé-gis árnyat boríthat az általuk megélt esztétikai élmény befogadá-sára, hogy Tóth Béla gyermekverseit valójában hagyatékából is-mertük meg (bár néhány közülük megjelent tavaly a Kilátó hasáb-

jain), a hagyatéknak pedig nincs folytatása.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


89

ÉTTEREM

Jártam én már életembenA legfurcsább étterembenFantasztikus csodával bírt

Fából volt ott minden fasírt

Ráncigálták a rántott levestKibelezték a túrós bélest

Nem habzott a habos tortaOdaégett a disznóborda

Lekozmált a menta teaLila volt a citrom héjaKocogott a porcukor

Üres volt a mézes csupor

Az aludttej is ott hortyogottFélrelökve egy fazékbanAzt álmodta nagy epedve

Túró lehet még belőle

Főszakácsnak főtt a fejeMit tálaljon reggelireDe csak egyre sürgött-forgott

A vendégsereg gyomra korgott

Hangos volt az egész teremFolytatni már nem is merem

Jobb, ha hagyom az egészetOtt egye meg az enyészet!

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


90

Tóth Béla 1949. július 27-én született Muzslán. Az ÚjvidékiKépzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Nyugdíjazásáig amuzslai Szervó Mihály Általános Iskola képzőművészet-taná-

raként dolgozott. A hetvenes évek folyamán számos vajdaságiművésztelep munkájában vett részt, egyeseknek szervezőjekéntis. Élete során több vajdasági városban állított ki műveiből. Kerá-miamunkái és festményei Nyugat-Európa számos országába, deKanadába és Ausztráliába is eljutottak. Az említettek mellett mégszobrászattal, művészfotózással és vitrázzsal foglalkozott.

A kezdetektől fogva tagja volt a Sziveri János Művészeti

Színpadnak, valamint a Sikoly irodalmi és művészeti folyóiratszerkesztőségének. Versei és novellái több vajdasági és magyar -országi folyóiratban jelentek meg. A SZJMSZ gondozásában2003-ban látott napvilágot Elnapolták a holnapot című verses-kötete.

2006. október 11-én hunyt el Muzslán.

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


SIKOLYirodalmi és művészeti folyóiratIV. évfolyam, 11. szám – 2007. Ő SZMegjelenik évente négyszer

Kiadó: Sziveri János Művészeti Színpad –Muzsla

Főszerkesztő: Sándor ZoltánA szerkesztőség tagjai: N. Czirok Ferenc,Czirok Attila, Kónya-Kovács OtíliaMunkatársak: Csík Mónika, Szögi Csaba, Fekete J. József

Lektor: Kovács JolánkaMűszaki szerkesztő: Sándor Róbert

Illusztrációk: Tóth BélaFelvételek: Ivan PančićKészült az újvidéki VERZAL nyomdában.

Támogatási díj: 120 dinár Postacím: Magyar Kommün 39, 23206 MuzslaE-mail: [email protected] vagy [email protected] az Interneten: http://sikoly.yoll.net

CIP–A készülő kiadvány katalogizálásaA Matica srpska könyvtára, Novi Sad

A borítót és a színes oldalakat Tóth Béla munkáinak a felhasználásával Deák Róber t készítette.

A szám megjelenését Muzslya Helyi közösség Tanácsa, a muzslaiSziszi Market (tulajdonos: Ispánovics Ibolya), a muzslai SzervóMihály Általános Iskola és a nagybecskereki Agroprodukt Rt. (tulaj-donos: Palatinus J ános) támogatták.

82+7 (05) SIKOLY : irodalmi és művészeti folyóirat /Főszerkesztő Sándor Zoltán. –4. évf., 11. sz. (2007) – Muzsla : Sziveri János Művészeti Színpad, 2007 – (Újvidék : Verzal). – Ilustr. ; 21 cm

Évente négyszer ISSN 1820-4112

COBISS.SR-ID 198808327

7/30/2019 Sikoly, 11. szám, 2007. ősz


sikoly, 11. szám, 2007. ősz

Documents