Tüzelőberendezések változása a cselédházban (I-19)

Hogyan zajlik a bontás, az újraépítés, hogyan kerülnek a tárgyak a kiállítótérbe? (I-13)

Modern művészeti helyszín a Magtár

Teknővájó cigány kunyhója (I-15)

A múzeumban felépült, Sárospatak közeléből származó cselédház külön-böző időpontokat bemutató beren-dezése egyedülálló lehetőséget nyújt a lakáskultúra és így a tüzelőberendezé-sek és konyhai eszközök változásának érzékeltetésére. A házban bemutatott négy időszak: 1900, 1930, 1980-as évek és a 2000 körüli állapot. Álta-lánosságban elmondható, hogy a cse-lédek a környező falvakra jellemző lakáskultúra archaikusabb, szegénye-sebb változatát tudták megvalósíta-ni. A szegénység és a gyakori, sokszor évente bekövetkező költözések miatt kevés és egyszerű bútordarabot hasz-náltak, ennek ellenére a csupán 4x4 méteres szobák meglehetősen szűkös-nek bizonyultak.

A legkorábbi, 1900 körüli szobá-ban két család, vagyis több mint 10 fő együttélésének körülményei mu-tatkoznak meg. A szobát a sarokban álló rakott takaréktűzhellyel fűtötték és a téli időszakban ennek platniján főztek, a sütőjében sütöttek. A főzés-hez lapos fenekű cserép- vagy öntött-vas edényeket használtak. A cselé-

dek béréhez hozzátartozott a tűzifa is, amivel az uraság a legtöbbször spó-rolt, így a cselédek általában csak galy-lyakkal fűthettek. A szabadkémény alatt, vagyis a közös konyhában ha-sáb alakú kemence áll. Ebben sütöt-ték hetente a kenyeret az asszonyok, akiknek előre meg kellett beszélni-ük, hogy melyikük mikor kerül sorra, mivel sokszor 7-8 asszony is osztozott a közös konyhán. Hogy a szobát feles-legesen ne fűtsék be, a nyári időszakban a kemence tetején főztek, 1900 körül nyílt tűzön, lába-kon álló edények-ben. A kemencében cserépfazékban csak akkor főztek, ami-kor azt a kenyérsü-tés miatt amúgy is befűtötték.

A következő, 1930-as évek végi, egy család által már egyedül lakott szo-

ba berendezésében még mindig a zsúfoltság uralkodik. Ekkor még mindig közös volt a konyha, de már platnit tettek a kemence tetejére, és ezen lapos fenekű, zománcos lemez vagy zománcos öntöttvas edények-ben főztek. A szobát öntöttvas csikó-tűzhellyel fűtötték, és télen ott főztek. A csikótűzhelyet később zománcos sparheltre cserélték.

1970 után a házban lebontották a szabadkéményt és a kemencét, ezek téglájából új közfalakat építettek. Ezt az állapotot az átalakításoknak kö-szönhetően egybenyitott lakrészek, gyári tömegbútorokkal berendezett tágasabb lakótér és a villanyáram használata jellemzi. A fűtést ekkor a sárospataki kerámiagyárban gyártott hordozható cserépkályha biztosította, ami ma is a berendezés része.

A 2000 körüli állapotot a moderni-zált konyha és az abban az időszakban kialakított fürdőszoba jeleníti meg. A főzés eszköze ebben a korszakban gáz-tűzhely palackos gázzal, de a konyhá-ban már megjelenik a mikrohullámú sütő is.

A tájegység impozáns épülete a 30 x 3 méteres, háromemeletes uradalmi magtár, amelyben multifunkcionális múzeumi térként egy közel 600 m2 alapterületű kiállítóteret alakítottunk ki. Az épület egy uradalmi magtár (la-tinul granárium) tervrajza alapján ké-szült, a részletek kidolgozásánál pedig a ragályi és a felsőkelecsényi magtá-rakat használtuk fel. Az épületet kiál-lítótérként, koncert- és színházterem-

ként is használja majd a múzeum, s az időszaki kiállítások miatt is érdemes minden skanzenes látogatáskor felke-resni a tájegységet.

Az épület első, nyitó kiállítása Péreli Zsuzsa, Munkácsy díjas, Érdemes- és Kiváló művész „Padlástörténe-lem” című tárlata, mely szeptember 21-ig látható.

A teknővájó cigány kunyhója az el-ső roma kisebbségi foglalkozást be-mutató helyszín lesz a múzeumban.

A cigány házaspár jelenleg a csűrben lakik a gyermekeivel. (Előfordult az is, hogy saját maguk kunyhót húztak fel az erdő szélén, csűrben akkor száll-tak meg, ha a földbirtokosnak dolgo-zott a cigányember.) A férjet éppen a teknővájás közben láthatjuk, s a nagy munkába már fia is besegít, amire a több megkezdett munkadarab utal.

2010. június 26-tól semmi sem ti-tok tovább előttünk. Az erdőhor-váti módszertani házban ugyanis az épületek kiválasztását, bontását, ter-vezését, berendezését mutatják be interaktív eszközök, melyek ilyen formán a kiállítás-építés munkafo-lyamatának teljes leképezését és ma-gyarázatát teszik lehetővé.

Itt szembesülhet a látogató azzal, hogy valójában egy-egy házba betér-ve bontott épületben jár, hogy a tér-ben elhelyezett tárgyak akár kétszáz évesek is lehetnek, emberekhez, csa-ládokhoz kötődnek, történetük van, eseményeket mondhatnak el. Fény derül arra, hogy a tárgyi gyűjtések mellett milyen fontos szerepe van a háztörténetek, tárgytörténetek, csa-

ládtörténetek gyűjtésének, a lakás-kultúrára és életmódra vonatkozó néprajzi gyűjtéseknek a kiállítás ter-vezése és kivitelezése szempontjából.

15 perces film számol be a kiállítási épület bontásáról és újraépítéséről, a meszelt fal árulkodik az épület szer-kezetéről, a tapasztás és sövényfonás rétegrendjéről. A falkutatás során megtalált ablakok régi pompájuk-ban díszelegnek. Az ácsjelek mutat-ják az építés módját, technikáját, a rekonstruált kabolás, belülfűtős ke-mence - amelynek szája a szobá-ban van, a füstjét egy kürtő vezeti a konyhába, teste a konyhában áll, s amelynek felét az építés és kiégetés után visszabontották - a tüzelők ku-tatását példázza.

Az érintőképernyős számítógépes pulton az előkészítő kutatásokba, az épülethez köthető családtörténeti kutatás dokumentumanyagaiba ka-punk betekintést. Az épület periódu-sainak változása, a berendezés alaku-

lása is nyomon követhető, valamint az egyik legizgalmasabb elem a szán-dékosan „lomokat rejtő”, berende-zett padlás. A nyilvántartási munka a falra felfüggesztett nagyméretű nyil-vántartási adatlapon keresztül ismer-hető meg, itt jut fontos szerephez a leltári szám is. A kiállításrendezés, a berendezések elkészítése egy hagyo-mányosan berendezett szoba kirakós képének összeállításával ismerhető meg, aminek vezérfonalát a muze-ológusok által is használt, tárgyakat pozícionáló lista adja.

A különszámot szerkesztette: Batári Zsuzsanna és Takách Zsuzsanna, Fotók: Deim Péter Szövegeket írta: Batári Zsuzsanna; Tüzelőberendezések egy évszázados evo-lúciója a cselédházban - Kiss Kitti; Modern művészeti helyszín a Magtár – dr. Sári Zsolt;

„Magunkra maradtunk” a nemesradnóti házban – dr. Kemecsi Lajos.

8 R e n D H a g y ó K I á L L í T ó T e R e K

IMPReSSZuMSkanzen Hírlap – a Szabadtéri néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja.Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgatóFőszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadóSzabadtéri néprajzi Múzeum2001 Szentendre, Pf. 63.Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502email: szerk@sznm.huwww.skanzen.huKészült: e-press nyomda, Szeged

A rekonstruált épületrészben a tárgy útja ismerhető meg a megtalálásától a kiállításba kerüléséig, ami a gyűjtés folyamatát, a műtárgyak nyilvántar-tásba vételét, a tárgyak restaurálását, a kiállítások építését, berendezését jelenti.

a Szabadtéri néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványának különszáma 2010. júnIuS III. évFoLyaM 2. SZáM

A kiállítás több szempontból is egyedi: Észak-Magyarország az egyetlen olyan területe az ország-nak, amelynek népi építészetét, tár-sadalmi sokszínűségét és lakáskul-túráját két tájegység mutatja be.

Ezek közül az egyik a már álló, 2006-ban átadott Felföldi Mező-város tájegység, amely a szőlő- és bormonokultúrán, illetve a céhes kisiparon alapuló mezővárosi életmó-dot reprezentálja. A másik az Észak-magyarországi falu tájegység, amely ugyanerről a területről származó, de szegény- vagy középparaszti szinten élő lakosság életkörülményeibe nyújt bepillantást.

A tájegység a mai Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és a tör-téneti Hont, Gömör és Kishont megyéket felölelő táj kultúrájának lenyomata. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében először illesztet-tünk egy határon túli, Szlovákiából származó magyar épületet egy meg-lévő tájegységi koncepcióba. Az Észak-magyarországi falu tájegység az Ipoly és a Bodrog közötti, folyók ál-tal szabdalt hegyvidéki terület 19-20. századi paraszti kultúráját mutatja be mind építészet, mind lakáskultúra vonatkozásában.

A táj legnagyobb néprajzi csoportját a palócok alkották, és több nemze-tiség is élt ezen a vidéken: németek, ruszinok és szlovákok. A tájegységben

található egy épület a ruszinok és szlo-vákok lakta Filkeházáról: a keresztfe-jes boronafalú lakóház egyébként a környező magyar falvak épületeitől nem különbözik. Így a nemzetiségek életmódját sajátos népszokásaik se-gítségével elevenítjük fel. Észak-Ma-gyarország vallási szempontból ha-sonlóan sokszínű: a római katolikus többségen kívül reformátusok és gö-rög katolikusok egyaránt megtalálha-tók a térségben. Ezért a tájegységben felépítettünk egy római katolikus ha-ranglábat Debercsényből, egy római katolikus kiskápolnát Kisgömöriből és egy görög katolikus, kőből faragott útmenti feszületet Regécről.

A parasztság különböző rétegei mellett bemutatjuk a kisnemesi utódok, vándoriparosok (teknővá-jók, drótos tótok), az Alföldön és Dunántúlon mezőgazdasági idény-munkát vállaló summások és az uradalmakba egész évre kötött bé-

rért elszegődő cselédek életmódját. Az észak-magyarországi falvak látták el nyersanyaggal és munkaerővel a ré-gió mezővárosait.

A lakosság az aránylag kis szántóföldi termelésből adódóan állattartásból, szőlőművelésből, idény- és vándor-munkából, különböző kisipari tevé-kenységekből élt meg. Termékeiket: a gömöri cserépedényeket, az ácsolt lá-dákat, a hátikosarakat vagy a fából fa-ragott kisebb tárgyakat leginkább az Alföldre vitték eladni, ahol ezeknek a használati eszközöknek az előállításá-hoz nem volt elég alapanyag. Az itt élő népesség kiválóan hasznosította a természetföldrajzi környezet nyújtot-ta lehetőségeket, ami megnyilvánul építészetében is.

Az eredetileg főként faépítkezésű te-rületen a 18. századtól korlátozták a fa felhasználását, ezután a kő jelent meg fontos építőanyagként, és elter-

jedtek a különböző földfalak is. A múzeumi tájegységben megtalálha-tó a keresztfejes boronafal, a favázas szerkezet sövény, tégla, illetve deszka falkitöltésekkel, a kőház, a kővel ve-gyes vályogfal, a tufába vájt kőház, de a téglaépület is. A főként szarufás tetőkön a legelterjedtebb fedőanyag a zsúp volt. Csak Észak-Magyarorszá-gon található meg általánosan az ún. lépcsős, más néven létrás, grádicsos vagy gerezdes tető, ami a tájegység több épületén is látható! A módosab-bak azonban már tetőcseréppel fedték házukat, mint például a nemesradnóti kisnemesi család.

Az Észak-magyarországi falu épü-letegyüttes egy patak menti völgyi úti falu, a domboldalra felfutó kes-keny szalagtelkekkel, a telkek végén keresztcsűrökkel. A település elején található a majorsági épületegyüttes magtárral, cselédházzal és üvegház-zal. A múzeumi falu szélén barlang-

lakások sora húzódik meg. A több család vérségi kapcsolatán alapuló együttélést a közös nemzetségi por-tán a palóc hadas telek reprezentálja. A szalagtelkek között dűlőút visz ki a csűröskertbe, ahol két csűr áll egymás mellett. A főút másik vége egy hal-mazos településrészbe torkollik, ahol egy szabálytalan alakú telek zárja le az épületek sorát.

A tájegységben új vonás, hogy a há-zak származási helyén élő embereket megörökítő fotókból kiállítást ren-deztünk, és megnyitottuk a táj szoká-sairól, mesterségeiről szóló filmeket játszó múzeumi mozit is. Kisnemesi házunkban megismerheti a felvidéki magyarság történetének egy szeletét is. Ha pedig érdekli, hogy hogyan dolgozunk a Szabadtéri Néprajzi Mú-zeumban, keresse fel az erdőhorváti, félig üvegfalú épületet, amelyben a házkiválasztás, bontás, újraépítés, néprajzi gyűjtés és berendezés kulisz-szatitkait ismerheti meg az érdeklő-dő. Füleljen a perkupai lakodalmas zenére, vagy a nógrádi dudaszóra, rajzolja meg családfáját, tekintse meg a novaji nagykalács vagy az erdőhor-váti perec sütésének minden csínját-bínját, próbálja ki a filkeházi ágyat és bútorokat!

Járja végig Ön is a falucska házait, fedezze fel a bennük élő emberek mindennapjait és ünnepeit!

Nagyné Batári Zsuzsannatájegységfelelős muzeológus

észak-magyarországi falu tájegység

Kedves olvasó! m o z i m Û S o r

Szinte napra pon-tosan 24 hónap telt el azóta, hogy az első kapavágás-sal megindultak a Skanzen Örökség Program munká-latai. Azé a prog-ramé, amely min-

den bizonnyal nem csak a Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében, hanem a magyar kulturális életben is tör-ténelmi jelentőséget vívott ki ma-gának. Ez a program úgy fejlesztet-te az intézményünket, hogy közben tájegységet építettünk, infrastruktú-rát fejlesztettünk, a turisztikai és él-ményelemeinket bővítettük. A 2,2 milliárd forintos európai fejlesztési program már 2009-ben is kézzel fog-ható sikereket biztosított számunkra, hiszen 2009 áprilisában megnyitot-tuk az új bejárati épületet, s a közön-ség legnagyobb örömére megkezdte működését a Skanzenvasút. A siker legegyértelmübb bizonyítéka a 214 ezer látogató, akik közül 86 ezer a vonatra is jegyet váltott. Ez a prog-ram a Skanzen Örökség Program, te-hát a fejlesztés és bővítés mellett tu-dományos alapokon, magas szakmai felkészültség mellett szolgálta az ér-deklődő látogatókat.

Az Észak-magyarországi falu tájegy-ség egy újabb ékköve múzeumunk-nak, mely méltóképpen fogalja el he-lyét a 2006-ban megnyitott Felföldi mezőváros szomszédságában.

A Skanzen Örökség Program e leg-hangsúlyosabb eleme méltán nyer-te el munkatársaimtól „A Skanzen 8. csodája” elnevezést, mert valóban az. A településkép, az épületek sok-színűsége, a berendezések alapossá-ga és a legkorszerűbb interpretációs eszközök alkalmazása mind-mind azt mutatják, hogy e tájegység felépülése mérföldkő az egész intézmény kiál-lítási koncepciójának megvalósulásá-ban. Számomra különösen fontos ez a tájegység, hiszen főigazgatói műkö-désem előtt magam is múzeumi fe-lelőse voltam, s felmenőim révén ez az én szülőföldem. Nekünk is volt barlanglakásunk, én bonthattam a márianosztrai lakóházat, és a novaji ház kerítésén ott díszelegnek azok a nagy, lapos kövek, melyek gyermek-koromban nagymamám kerítését fedték.

Hiszem azt, hogy a látogatók ugyan-azt az örömöt és rácsodálkozást fog-ják érezni a tájegység megtekinté-sekor, mint tették szüleim néhány

héttel ezelőtt, vagy teszik az ide té-vedt látogatók nap mint nap a félig kész tájegységben. Ez már a 21. szá-zadi Skanzen, ahol az épített környe-zet, a növény- és állatvilág, valamint a berendezés korrekt bemutatásán túl életsorsok, történelmi sorsfordu-lók, emberi életek elevenednek meg, a korábbitól eltérően, sokkal draszti-kusabb, közérthetőbb formában. Ez az a tájegység, ahol a látogató ma-ga is részesévé, tevékeny résztvevőjé-vé válhat a kiállításnak, és ahonnan mindennapi élete számára prakti-kus tudást, ismeretet vihet haza. Ez a múzeum már a múlt értékeit nem üvegvitrinek mögé zártan őrzi meg, hanem az itt és most élő embereknek kívánja megmutatni a hagyományok összetartó erejét s a belőlük meríthe-tő, ma is használható tudást.

Kedves Olvasó!

Bizakodással és a jól végzett mun-ka örömével fejezzük be és zárjuk le a Skanzen Örökség Programot. Ké-rem, élvezze kiállításainkat, próbál-ja ki újításainkat, s vigye jó hírét az új tájegységnek, s ezáltal a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak.

Dr. Cseri Miklósfőigazgató

A vetítések kezdési időpontja nyitva tartási na-pon minden nap 9 óra. A filmek tetszés szerint szabadon kiválaszthatók és megtekinthetők, akár napjában többször is.

Zempléni drótos tót 2007, magyar dokumentumfilm 10p, Felvételvezető, vágó és rendező: Hugyecsek Ba-lázs, Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna.

Ostyasütés Pilisszentkereszten 2005, magyar dokumentumfilm 5p, Felvételvezető: Hugyecsek Ba-lázs, vass erika, Batári Zsuzsanna. vágó és rendező: Rizmayer Péter és vass erika.

Noszvaj, hátikosár fonása 2006, magyar dokumen-tumfilm 4p, a felvételt készítette: Batári Zsuzsanna. vágó és rendező: Hugyecsek Balázs, Batári Zsuzsanna.

A noszvaji botos ember magyar dokumentumfilm 4p, Tóth Tibor, Líceum Tv felvétele, eger.

Az ácsolt láda 1955, magyar dokumentumfilm nép-rajzi Múzeum, FILM 062. Rendezte: Keszi-Kovács László.

A novaji remélés 2009, magyar dokumentumfilm Felvételvezető: Hugyecsek Balázs, Kovács Levente, vágás, rendezés: Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna, Hugyecsek Balázs.

A domaházi lepénysütés 2009, magyar dokumen-tumfilm Felvételvezető: Batári Zsuzsanna, vágás, rendezés: Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna.

a SKanZen veTíTőHeLyISégéBen

ÚtikAlAuz Az ÉSzAk-mAgyArorSzági FAlubA

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

a háti – „Mindenre hátit használtak, mindenre…”

aHa-élmény a summásoknál (I-1)

A noszvaji pinceházban hátikosa-rak készülnek.

A vékás, félvékás (a véka űrmérték, amelyet búza, rozs, árpa mérésére használtak, vidékenként különbö-zött a nagysága, 25 és 35 liter kö-zött váltakozva) és a kisméretű ún. kishátik vagy cseresznyeszedő hátik rendkívül hasznosak voltak – először is mert rögtön zsírra, lisztre, babra, borra, pálinkára lehetett cserélni őket, ha elkészült velük a kosárfonó mester. De a vásárló sem járt rosszul! Tudják Önök, hogy milyen sokféle célra használták régen és használják még ma is ezeket a kosarakat?

A könnyű és a háthoz jól támaszt-ható kosarak akkor váltak népsze-rűvé, mikor az I. világháború után fellendült a gyümölcstermesztés a Bükkalján. A nehéz puttony helyett a másfél kilós, tetszetősebb hátikba lehetett szedni a gyümölcsöt. Bár leginkább a háton hordták, a létrára vagy a fára felmászó emberek a de-rekukra is erősíthették, hogy köny-nyebben menjen a szedés. Nemcsak a szedéskor, a szállításkor is nagy szolgálatot tett a hátikosár: a sze-kéroldalhoz kettőt hozzákötöttek, és még a kényesebb cseresznye sem tört össze benne. Egy-egy kosárban 25-30 kilogramm gyümölcs is elfért!

A cseresznyét, szilvát gyalog is vitték a közeli Eger vagy Mezőkövesd pia-cára, természetesen háton, a hátiko-sárban. Aki nem gyümölcsöt akart eladni, a tyúkot, tojást is ebben szál-

lította. A mezőre menet ebbe pakol-ták a vizet, élelmet, sőt akár a kapát is. A rosszabb kosarakba tűzrevalót gyűjtöttek. Hátiban vitték az egri melegvízre a ruhát mosni, de ebbe rakták a komaasszonyok a gyermek-ágyasoknak vitt ebédet is.

Azt hihetnénk, hogy manapság már nem használják a hátit, de ez tévedés. A bicikli két oldalára könnyedén felerősíthető, így szállításra teljesen alkalmas. A gyermeket régen, de a közelmúltban óvodába menet is beletették, a rosszabb darabokban máig tyúkot ültetnek. Olyan népszerű teherhordó eszköz-zé vált a 20. század folyamán, hogy nemcsak észak-magyarországi te-lepüléseken, Eger, Mezőkövesd és Gyöngyös vonzáskörzetében volt felvevőpiaca, de az Alföldön is: pél-dául Nagykőrösön, Szolnokon és Kecskeméten.

Egy kosár megfonásához 10 karót és 50-60 szál vesszőt kell felhasználni, a szegővesszőket mészbe kell mártani. Egy háti elkészítéséhez körülbelül 5 óra hossza szükséges. Hogy hogyan készül? Az utolsó noszvaji kosárfonó mester munkájáról készült filmet megtekintheti az Észak-magyaror-szági falu tájegység Múzeumi Mo-zijában.

Ugye Ön is ismer a környezetében olyanokat, akik csak hosszú hetek, hónapok elteltével találkozhatnak családjukkal, mert csak külföldön vagy az ország egy távoli pontján találnak megélhetést?

Ez a mondat olvasható a szomolyai pinceházba belépve a konyhában, ami első helyszíne a 4 részből álló ki-állításnak. A summások otthonuktól, családjuktól távol, több hónapon át vállaltak munkát. A summásságból több ezer ember élt meg – férfiak, nők vegyesen – a 19. század máso-dik felétől a II. világháborút követő évekig. Az észak-magyarországi ré-gió hatalmas tömegeket bocsátott ki különböző idénymunkákra az or-szág több pontja felé, s a vándorlás a javak, termékek, módszerek cseréjét is eredményezte.

A szoba-konyha-borház-pincéből ál ló pinceházban a summások élet-módját teszi érzékelhetővé a kiállítás. Az elutazás előtti pillanatot éli át a látogató: éppen összekészítik azokat a tárgyakat, szerszámokat, ruhákat, ágyneműt, amit magukkal vittek a hat hónapig tartó idénymunkára. A kiállításban megismerhetjük a mun-kaszerződést, a szálláskörülményeket, az étrendet, sőt fejhallgatón keresztül summásdaloknak és a távoli helyen végzett munkáról szóló beszámolók-nak is fültanúi lehetünk. A „magá-nos” férfi poggyászához tartozott a summás láda, ami fehérneműt, ceig kabátot és nadrágot, valamint kis lá-bast és mély tányért, ételt: burgonyát, szalonnát, zsíros pogácsát, cérnát, tűt, levélpapírt, pokrócot rejtett. A hosszú útra magával vitt szerszámok között vasvilla, kasza, kapa, vasbog-rács található.

Summáslányok vasalója

Summásnak induló leány felszere-léséhez tartozott a két világháború közti időben a vasaló, amit több-nyire újonnan, boltban vettek, hi-szen az otthonit nem adhatták vele; betekerve tették utazáskor a holmi

közé, hogy a ruhaneműt be ne pisz-kítsa. Az asszonyoknak, leányoknak feltétlenül szükségük volt vasalóra a féléves summásmunka idején, mivel meglehetősen kevés ruhaneműt vit-tek magukkal, így rendszeresen kel-lett mosni, vasalni. Feltétlenül vasa-lást kívánt a fejrevaló kendő, a kötény,

„surc”, a blúzféle, „ráncika”, a lepedő és a „fejelhaj”, még a kézbevaló ken-dő is.

Saját holmijuk mellett többnyire el-vállalták egy-egy női hozzátartozó nélküli férfi ruhájának mosását és vasalását is. Az volt a szokás ugyanis, hogy már a szerződés kötésekor gon-doskodott a magános ember arról, hogy legyen, aki mosson rá. Nem

maga szólt, hanem úgy illett, hogy nős embernek a felesége, legénynek pedig az édesanyja keressen vállal-kozót. A szerződéskötés alkalmával megszólította: „Kimosná-e?” „Ki-mosnák.” „Maj megszógálom, ha ha-zajössz.” Az a leány, aki ilyenre vál-lalkozott, a mosás mellett vasárnap, amikor a summások nem kaptak kosztot, gyúrt és főzött is a magá-nos embernek. Az viszont kiélesítet-te neki a kapát s a kapircsot, meg a sarlót, szalonnaakasztót, „kamót” is vágott neki, ha nem volt a leány-nak „legénye”. Amikor hazamentek a summások, szolgálatáért a leány kapott vagy másfél méter kartont,

„lityának”, vagy egy „surcnak valót”, vagy egy kartonkendőt.

2 n o S Z va j é S S Z o M o Lya

Pincelakások Szomolyáról (I-2)A szomolyai pinceház alaprajzi szem-pontból az ún. fennálló, vagyis épített házakhoz hasonló. Négyhelyiséges, található benne kony-ha, szoba, borház és pince is. Az udvarról közelíthető meg az istálló, oldalt kisebb méretű ólak sorakoz-nak. Mindez eredeti helyszínén tufából van kivájva – a múzeumi tájegységben azon-ban a megfelelő kőzet hiányából adódóan speciális technikával valósítottuk meg a barlanglakásokat. A Bükkalján a pince-házak kialakításának egyik fő szempontja a pénzszűke mi-att a természeti környezet nyújtotta lehetőségek maximális kiaknázása, így a rendelkezésre álló, könnyen megmunkálható kőzet otthonná ala-kítása volt. Ez azonban mind nem elég: a leleményes lakosok további

praktikus és mondhatni költségkí-mélő megoldásokat találtak házuk lakályossá tételéhez.

A szobákban, konyhákban, sőt a kamrákban is általánosan előfordult, hogy polcokat vájtak a tufába, ezekbe a hosszanti, keskeny fülkékbe aztán szinte bármit pakolhattak. Megnőtt a tárolóhely, kevesebb bútorra lett szükség. Ugyanígy bútortípust he-

lyettesítettek akkor is, amikor ágy kialakításának céljából a szobaként használt helyiségben egy vagy több

nagyobb méretű, fektetett téglatest alakú fülkét váj-tak a falba, majd ágyneműt tettek bele, és ott alud-tak. Nemcsak hétköznapi hasz-nálatú ágyat, ha-nem akár díszes felvetett ágyat is alakíthattak ki ezekben a nyílá-sokban, erre példát még Egerben is le-hetett találni. Ha a családban többen

voltak gyerekek, és kevés volt a hely, ez egy rendkívül praktikus megoldást jelentett. A borházzal kiegészülő épít-ményekben a szőlőfeldolgozás során használt kádat is a tufából alakították ki, és nem ritka, hogy a barlanglaká-sok óljaiban lévő jászlat is kőbe váj-

ták. A tüzelőberendezések és a füst-elvezetések terén is találni hasonlóan ötletes szerkezeteket. A füstöt a tufá-ba fúrt lyukon vezették ki, erre egy csövet állítottak kémény gyanánt, a kemencét pedig egyenesen a falba váj-ták. A falba vájt kemencék szobabeli példányai a legkorábbinak tekinthető megoldások, az épített és gyári tűzhe-lyek megjelenésével a kenyér sütésére is használt vájt kemencéket később az udvarokon alakították ki. Az eredeti

helyszínen ezek közül néhányat még ma is meg lehet találni a pinceházak szomszédságában.

Mindezen példák a házak belső kiala-kításával kapcsolatosak, és még szót sem ejtettünk a tufába vájt kápolná-ról, cselédházról, birkahodályról, tor-nácoszlopokról, és sorolhatnánk még azokat az építményeket és épületszer-kezeteket, amelyek a helyi kőfaragók ügyes kezeit dicsérik…

Az Észak-magyarországi falu tájegy-ség palóc hadas telkén a karancskeszi lakóház egy, a 19-20. század fordu-lóján Karancskeszire jellemző lakás-belsőt mutat be. Ennek a háznak a tisztaszobájában egy fonót keltünk életre. Ma már szinte elképzelhetet-len a fiatalok számára, hogy hogyan alakult a szösz fonallá munkálá-sa. Pedig ez rendkívül fontos tevé-kenység volt, hiszen a lányok a ma-guk készítette fonalat szőtték meg a szövőszéken, és így biztosították a házasság időpontjára a stafírungjuk-hoz elengedhetetlen lakástextileket és viseleti darabokat.

Tudta-e Ön, hogy a fonó nemcsak a kender feldolgozásának a hely-színe volt, de az egyik legjobb al-kalom az ismerkedésre, párválasz-tásra?

Az őszi betakarítástól a farsang vé-géig tartó téli estéken a lányok nem-csak keményen dolgoztak, de táncol-tak, szórakoztak, énekeltek és mesét is mondtak egymásnak. Mákos ku-koricát, görhét (kukoricalisztből ké-szített sütemény), sült krumplit, sült tököt ettek, általában egy tálból. Gyümölcsöt aszaltak, és azzal kínál-ták a betérőket. Ez azért is volt hasz-nos, mert az aszalmány nyálképző volt, a nyálítók evésekor termelő-dött nyálat a sodráshoz tudták fel-használni. A legények fontos szere-pet kaptak a fonóban. Ők feleltek a zenéért, mindig hoztak harmonikát, citerát, így előfordult, hogy éjszaka 2 óráig is együtt maradtak a fiatalok. A fiúk tudták, hol mikor van a fonó, mentek a lányok után, és viccelőd-tek velük. Elcsenték a lányok orsó-ját, amit csak csókkal lehetett vissza-

váltani. A visszautasított csókot úgy bosszulták meg a legények, hogy az ellopott orsóról a fonalat az utcai ka-pufélfákra kötözték. A fonó során le-hetőség nyílt arra, hogy jobban meg-ismerjék egymást, és természetesen csak annak lopták el az orsóját, akire szemet vetettek.

A márianosztrai Rissay-család szoba-konyha-kamra-ól alaprajzú házában a disznóvágást követő disznótort ülik éppen a szobában megterített asztal mellett. A disznó egyes része-it általában összekészítették a szom-szédoknak, barátoknak, akik aztán viszonozták a küldeményt, amikor a saját disznójukat vágták le. Mivel

– fagyasztó és hűtő híján – az 1920-as években kevés friss húst lehe-tett tárolni és felhasználni, az aján-dékozáson túl nagy szerepet kaptak a kémények is, ahol füstölni tud-tak: a múzeumi lakóház lepadlásolt konyhájában is áll „vindófni”, az-az zárt kémény, amibe beépítették a kemencét is. A vindófnit hívták mászókéménynek is, mert időnként, amikor tisztították, bele kellett bújni.

Megépítése fontos lépés volt a kony-ha kényelmesebb használata felé. Képzeljük csak el, milyen nehéz le-hetett a hideg szabadkéményes kony-hában, ahol ugyan kiszállt a füst a kéményen, de hideg maradt a leve-gő, vagy a rossz levegőjű füstös kony-hában, ahol a kemence füstjét nem vezette el semmi. A mászókéményes konyhák már ún. melegkonyhák, hi-szen a tűzhely és a kemence füstjét zárt kéménybe vezették különböző járatokon, így a meleg megmaradt, a füst viszont kiment. A melegkony-hák elterjedése azt jelentette, hogy a falakat díszíteni lehetett, szebb búto-rokat lehetett a konyhában elhelyez-ni, sőt, egyes családtagok itt is alud-hattak, ha volt elég hely.

A márianosztrai disznótorokon el-maradhatatlan volt a húsleves és a káposzta, ezek mellé hurkát, kol-bászt és hólyagos, vagyis hájas pogá-csát sütöttek. A teknőben pácolták sós lében a szalonnát és a húst.

Szokás volt az is, hogy az estét hí-vatlan látogatók megjelenése zavar-ta meg: a falubeli fiatal fiúk titokban hosszú nyársat, „drazsenyt” állítot-tak a ház ajtajába. A nyárson vers volt, ebben kértek egy kis hurkát-kolbászt a kéregetők.

A házigazda a nyárs ágaira húst, ke-nyeret, néhol még uborkát is tűzött, és így tette vissza az ágat az ajtóba.

„Szegény legények vagyunkNagyon éhesek vagyunkAdjanak egy kis harapnivalót!”

„Kedves szomszédaim egy percre figyelemMert én most nyársamat hozzátok beteszemRégi jó szokásom most is megtartomRemélem, megrakják s úgy visszakapom.”

„Ma reggel az ágyban arról értesülökKedves barátaim, hogy tik disznót öltök.Egész nap nem ettem, spórolom étvágyamHogy a nyárs tartalmát rögvest bezabáljam.Disznótoknak az elmúlt nyár folyamán Répát, tököt a tagból én is hordtam ám.Nyársam tartalmára így jogot formálokDe soká ne hozzák, mert én bizony fázok.”

„Igaz, hogy a hurka és a disznóféleA fülemen jön ki, úgy jóllaktam véle.Azt gondolom tán a tiétek jobb leszHolnap majd megmondom, ha valóban így lesz.”

„Adjanak rá hurkát, kolbászt… segít, hogy legyen a drazseny teli.”

„Hosszan nyúljon mint a hurkaszálÉletünk rokkáján a fonál.Valamint e sültre a mi szánkMosolyog jon a sors szája ránk.S pályánk áldásával öntse leMint a kását a zsír özöne.Életünk föle, ha halálRomboló torát megülni szállEgy gömböc legyen a magasságÉs mi a gömböcben töltelék.Nyelvek és fülek csend figyelem!Szám fontos beszédre emelemHalljátok, mit ajkim zengenekEgyszer s mind az ég is hallja meg. „

„Megöltük a kövér cocátUi – ui – ui Csaptunk is egy jó lakomátUi – ui – ui Lett belõle kolbász, hurkaHamm bekapta Benda GyurkaUi – ui – ui Hentes bácsi fényes bárdja Kipi – kopi – koppEzt a sok húst mind megvág jaKipi – kopi – koppMájas hurka lesz belõle,Nagyra nõ a bendõd tõleKipi – kipi – kopp.”

3Huszárok, gyalogos

katonák padon, széken

A palóc áttört bútor Heves és Nóg-rád megye északi részére jellemző bú-tortípus, amelynek legtöbb darabja a Karancs vidékéről maradt fenn. Több típusú bútor esetében is alkalmazták az áttört díszítést: így sarokba való padoknál, csuklós támlájú lócáknál, székeknél, karosszékeknél, ritkábban tálasfogas, bölcső, asztal, kanáltar-tó esetében. Ezeknek a bútoroknak a díszítőelemeit (táblák) négyszögle-tes alakú bükk- vagy tölgyfalapokból készítették, s főként faragóspecialis-ták, pásztorok, elsősorban juhászok, esetleg kanászok, uradalmi cselé-dek kezei közül kerültek ki. A padok többnyire festettek és a faragás is szí-nezett. A táblákon a központi helyet a magyar címer foglalta el, s körülöt-te erdei és vadászjelenetek, pásztorok, kivont kardú huszárok, állatok jelen-tek meg leggyakrabban. A legkoráb-bi datált darabok az 1880-as évekből származnak, az áttört bútorok divat-ja a 20. század elejéig tartott.

A stafírunghoz, vagyis a hozomány-hoz sok minden tartozott a textile-ken kívül. A múzeumi ház tiszta-szobájában álló négyfiókos komód a 19-20. század végén már divato-sabb bútordarabnak számított. Az eladó lány kelengyéjébe van előké-szítve, ezért áll a reprezentatív tisz-taszobában, ahol mindenki láthatja. Flóderes díszítésű, ami azt jelen-ti, hogy a rajta lévő festés faerezetet utánoz. A fiókos komódokat meg-előzően az asztalosok által készített

festett, virágozott ládák voltak a stafírung legfőbb darabjai, előttük pedig az ácsolt ládák. Az ácsolt lá-dák díszét a vésett mértanias motí-vumok adják. A felemelhető tetővel rendelkező láda szerkezetét a négy sarokpillér által összefogott hasított deszkák alkotják. Az ácsolt láda né-pi megnevezése a szekrény, ami a latin scrinium szóból ered. Eleinte kelengyebútor volt, benne textíliá-kat tároltak, később gabonatároló funkciót kapott.

Gyönyörű ácsolt ládákat talál a karancskeszi lakóházban is, ér-demes őket megkeresni!

K a R a n C S K e S Z I é S M á R I a n o S Z T R a

Karancskeszi (I-5)

Disznótor Márianosztrán (I-4)

Vörösmarty Mihály írta a magyar dialektusokról szóló értekezésé-ben:

„A barkó a palócztól abban különbö-zik, hogy az au-t ó-nak, az eü-t ő-nek mondja ki, pl. alszom, palóc auszom, barkó ószom; elment, palóc eüment, barkó őment.”

De miért is fontos a barkó népcso-port említése? A domaházi lakóépü-let a körülbelül ötven falut felölelő Barkóságból, vagyis a keleti palócok által lakott területről származik. A római katolikus barkók kultúrájából

– amely nagyon kevéssé különbözik a palócokétól – most néhány tájszót emelünk ki.

Játsszanak! Tudják-e, mit jelentenek ezek az első hallásra ismerősnek tűnő szavak? Teszteljék családjukat, roko-naikat, barátaikat!

ReJTeK: A házon belüli helyiségek általános megnevezése.

FeJelRUHA VAGy FeJRUHA: Olyan háziszőttes vászonnemű, amit a párnára terítettek. Ezzel megköny-nyítették a párna tisztán tartását, hiszen csak a fejelruhát kellett mos-niuk.

ZSÉTáR: Tehén fejéséhez használt edény, eredetileg fenyőfából készült. A juhtejet azonban már vendelnek/geletának nevezett faedénybe fejték.

RáTó: cserépedény (szilke) amely-ben tejfölt, zsírt, lekvárt is tarthattak. Ebben vitték az ételt a mezőre.

TeláZSi: A telázsi vagy stelázsi olyan álló polc, amelyen edényeket, különböző méretű konyhai eszkö-zöket, tányérokat tartottak. A helye lehetett a szobában vagy a konyhá-ban is.

PiSli: Kisméretű méccsel, pislivel is világítottak, ez tulajdonképpen egy cserép tálka, benne zsírral és kanóccal.

SZáTyVA: A szövőszék helyi meg-nevezése.

KociK: A kemenceszáj előtti pad-ka elnevezése.

RocSKA: A fából készült rocska helye a vízlóca, vagyis a vizespad volt, ugyanis ez a vödör megnevezése.

KANTáR: Kenderfonalból készült széles madzag a teherhordó háló alapja, ebbe tették a cserép-, később a zománcedényeket. A kantárt posz-tókoronggal, színes rongydarabokkal is díszítették a fonatok találkozásá-nál. Korábban háncsból, vesszőből is állítottak elő edényszállításra alkal-mas hálót.

HAMVAS: Háziszőttes vászonból készített batyuzó lepedő.

BellőKe: A bellőke mezei bölcső, állványos szerkezetéhez lepelből ki-alakított fekhellyel. Ebben feküdt a csecsemő, míg az asszonyok dolgoz-tak.

KASZRoJ: A kaszroj a gyári, zo-máncos ételhordó megnevezése.

FeNeS TARiSZNyA: A fenes ta-risznya olyan tarisznya, amelyben a kaszafenéshez szükséges felszerelést tartották: így a kaszafenőt, kalapá-csot, kaszaüllőt és reszelőt.

SZUKA: Az aratáskor használt kar-védő általános, a helyi neve szuka. A vászon alapanyagú karvédő arra szolgált, hogy az arató karját vagy ruháját védje a szúrós gaztól, kalász-tól marokszedés közben.

KoBoZ: A tojástartó neve, ez szal-mából fonott kerek edény.

BőGő: Tarlógereblye, amely főleg a levágott széna és gabona összehúzá-sára szolgált, elsődleges ismertetőjele hatalmas mérete, a nyél hossza akár 2 méter is lehetett.

Domaháza (I-6) – Palóc-magyar szótár

n o va j é S D o M a H á Z a

Drótos tótok novajon (I-8)

A novaji lakóház konyhájában ügykö-dik a drótos tót. Éppen most érkezett, a földön kiterítve fekszenek a szerszá-mai. Gyalogszéken ülve cserépedényt foltoz, hiszen egy lyuk miatt még nem érdemes semmit sem eldobni.

A drótos tótok vándoriparosok vol-tak, akik a zempléni Hegyközből ér-keztek a Bükkaljára. Sokszor heteket, hónapokat is egy központi helyen töltöttek, és onnan járták körbe az

adott terület falvait. Természetesen a hegyközi vándoriparosok között fel voltak osztva a körzetek, így egymás köreit nem zavarták. A falvakban aztán kiabálással adták hírül érke-zésüket: „Drótozni, fódozni, fazikat fódozni.” Ott, ahol valamilyen mun-kát kellett elvégezni, behívták őket. A munkáért cserébe pénzt, nehéz időkben élelmiszert vagy ruhát kap-tak, ha rájuk esteledett, befogadták őket a csűrbe, istállóba. A gyalogo-san, majd kerékpárral járó iparos a hátán hordta a műhelyét, hiszen a fá-ból, esetleg lemezből készült könnyű szerszámosládájában, a „krošeňka”-ban minden elfért. Sőt, ide tette a bádogot is. A drótos tótok nevükkel ellentétben nemcsak drótozást végez-tek. Ők foltozták a lyukas edényeket,

amik eleinte cserepből voltak, majd a 19. század végétől, a fémedények fokozatos elterjedésével a zománcos fazekakat, lábasokat is ők javították meg. A gyári tűzhelyek megjele-nésével bővült a munkájuk, hiszen azokat is rendbe tették, ha kilyukad-tak. Ezen kívül hajlítottak bádogból tepsiket is, vagy drótból játékokat a gyerekeknek, de akár kanalat, fogast is készítettek az alapanyagul szolgá-ló drótból. Ha valamelyik edénynek vagy vödörnek már nagyon rossz állapotban volt a feneke, azt is meg tudták javítani, mégpedig úgy, hogy az egészet lecserélték.

A drótosok közül néhányan csak az év egy adott részében jártak el a szü-lőfalujukból, mert a mezőgazdasági munkákhoz igazították a vándorlást, de volt, aki egész évben, állandó fog-lalkozásként űzte ezt a szakmát. Min-den esetben nagy feladat hárult az otthon maradt nőkre, akik a család kevés földjét művelték, és az erdőben gyűjtött gyümölcsök értékesítésével pótolták a család jövedelmét.

Ha érdekli, hogyan dolgoztak régen a drótosok, tekintse meg a Vágáshu-tán és Pálházán felvett filmünket a Múzeumi Moziban!

A novaji ház szobájában lévő fel-vetett ágy speciális, mivel ez az ún. bebújós ágy. Mindenki tö-rekedett arra, hogy minél maga-sabb legyen a vetett ágya, ha lehet, érjen fel egészen a mennyezetig, ehhez azonban rengeteg párnára, dunnára, derékaljra volt szükség. Hogy könnyítsenek ezen, az ágy-végre deszkákat fektettek, és erre pakolták rá a meglévő ágyneműt, így máris magasabb volt, mint amilyen eredetileg lett volna. Ez-zel az ágyban keletkezett egy üreg, amit „kucik”-nak hívtak. Ezt is kihasználták, mert itt aludtak a gyerekek. A dunnákat a vetett ágyban karókkal támasztották meg, hogy szebben álljanak.

Kilyukadt a lábas? Foltozásra vár a cserépedény is?

Elromlott a gyári sparhelt?

Hozza le a Mátyás király utca 80. szám alá a drótozásra, foltozásra váró konyhai eszközöket!

Javításon túl rétes- és kalácssütésre alkalmas tepsik készítését is vállalom!

4

Az Észak-magyarországi falu tájegy-ségben lévő kisnemesi lakóház a fel-vidéki Nemesradnótról származik. A nemesek lakta faluhoz két híres em-ber is köthető. Az egyikük Radnó-ti Miklós, a jól ismert költő. Úti-naplójából tudjuk, hogy nagyapja, Glatter Jónás a Nemesradnót mel-letti Rimaszécsről származik, míg édesapja, Glatter Jakab Radnóton született. A Glatter Miklósként anyakönyvezett költő később a ne-vét édesapja szülőhelyéről Radnóti-ra változtatta.

Nemesradnóton született Pósa Lajos is, aki munkásságával rangot adott az ifjúsági irodalomnak. Tanárként végzett, de hamar kiderült, hogy az újságírás az ő kenyere. Különböző

meséiben, történeteiben, költemé-nyeiben a legfiatalabbakat szerette volna tanítani. Ifjúsági rovatokba írt, majd 1889-ben megalapította az Én Újságom című lapot, mely egy he-tente kiadott, kisgyermekeknek szó-ló újság volt. Pósa Lajos 35 évig szer-kesztette a lapot, amely országszerte ismert volt. A költeményeiből köte-tek születtek, a pesti Orient kávéház-ban megalakított Pósa-asztalnak pe-dig olyan ismert alakjai voltak, mint Benedek Elek, Gárdonyi Géza vagy Bródy Sándor. Rajtuk kívül Móra Ferenc is példaképének tekintette Pósa bácsit, aki nótaszövegíróként is megállta helyét: Dankó Pista és Lá-nyi Géza ugyanis főként az ő dala-it zenésítették meg. Fiatalemberként még Bartók Béla is öt Pósa-versből

írt nótát. Egy Pósa-kötet természete-sen a múzeumi ház berendezésében is megtalálható, hiszen az 1850-ben született költő ekkorra már falujá-nak büszkesége volt.

A múzeumi lakóházban családi gyű-lést jelenítünk meg, amelyet kará-csony másnapján rendeztek. A kará-csony megünneplésének természetes része a karácsonyfa, amelyet házi ké-szítésű szaloncukorral vagy kockacu-korral, vásári csillaggal, üvegdíszek-kel, papír angyalokkal, ezüstözött és aranyozott diókkal, csíptetőbe rög-zített gyertyával, almával és angyal-hajjal díszítettek fel.

A Nyitott Muzeológiai Műhely egy önreflexív muzeológiai bemu-tatóhely, mely egyrészt gyakorla-ti helyszín a muzeológiai képzés-ben résztvevőknek, másrészt a közönségnek lehetőséget teremt arra, hogy elsajátítsa a műtárgy-védelem és -kezelés olyan alapve-tő szabályait, amelyekkel saját tár-gyai, dokumentumai életét képes

hosszú távon megőrizni, s fel tud-ja ismerni azokat a helyzeteket, amikor az adott tárgy szakképzett restaurátor beavatkozását igény-li. A műhely segítségével egyedülálló lehetőség nyílik a múzeumban folyó szakmai tevékenység fázisainak meg-ismerésére. A műhely mobil munkaál-lomásain tárgyfelismeréssel és megha-tározási technikákkal, tárgytisztítással,

helyreállítási módszerekkel találkozha-tunk. Nyomon követhetjük a tárgy- és dokumentumkonzerválást, digitalizá-lást, hogyan csomagolják be a bizton-ságosan a szállításra váró tárgyakat. A Nyitott Muzeológiai Műhely mobil munkaállomásainak a Magtár épüle-te ad otthont.

„Magunkra maradtunk” a nemesradnóti házban.„Magyarok kisebbségben Csehszlovákiában I. 1919-1930”

a mai országhatárokon kívül élő magyar kisebbségek életé-nek, történetének és néprajzának bemutatására tesz kísérletet a nemesradnóti ház földpadlós gabonáskamrájában berendezett

„Magunkra maradtunk” címet viselő kiállítás. a Felvidéken élő (bár ez a nagytáj elnevezés jelentésmódosuláson ment keresztül, épp a trianoni döntést követő évtizedekben) magyarság kisebb-ségi történetének első időszakát mutatja be a kiállítás. ahogy a kortársak fogalmazták: a „tragédia, a felocsúdás és az útkeresés” időszakát 1919 és 1930 között személyes történetek, feljegyzések, dokumentumok segítségével idézzük fel. Térképek, városi képes-lapok, sztrájk felhívás érzékelteti a cseh megszállást és szükség-állapotot, korabeli újsághír tudósít a Csehszlovák alkotmány és nyelvtörvény elfogadásáról. a magyartalanítás eszközeiről hű-ségnyilatkozatok és pénznemek tanúskodnak, a reasszimiláció a korabeli iskolaszereken is nyomot hagyott.

Érdemes megtekinteni az első szoba ebédlőszekrényének tete-jén egy érdekes cserépkorsót. A Nemesradnótról gyűjtött, mez-telen párral és ággyal díszített ún.

„hérészes korsó” a lakodalmak el-engedhetetlen része volt, hiszen a menyasszonyos háztól ebben vitték a menyasszony ajándékát: bort vagy pálinkát a vőlegényes házhoz. Az ital mellé köszöntő kalács is járt, az ételajándék kö-tötte össze a két családot. A cse-répkorsóhoz cserépcsillár is tar-tozott, ebbe gyertyát tettek, és a lakodalom éjjelén a menyasz-szony gyertyás táncot járt.

5nemesradnót (I-9)

nyitott Muzeológiai Műhely (I-20)

„Balog partján van egy falu,Abba van egy arany kapu.Arany kapu, gyöngypalota...Vágyik az én szívem oda.

Áldd meg, Isten azt a falut,A ragyogó arany kaput,Arany kaput, gyöngypalotát...Áldd meg Isten, a lakosát!“

(Pósa Lajos)

Balog partján van egy falu

n e M e S R a D n ó T é S I M o L a

K I á L L í T á S a j á n L ó

archív fotók szemléje a nemesradnóti ház mögötti

imolai istállóban

Tekintse meg a több száz fotóval befedett falakat az imolai istállóban! Egyéni élettörténetek és családi históriák elevenednek meg, ünnepeket és jeles alkal-makat, munkás hétköznapokat idéznek fel a fekete-fehér felvételek.

KülDJeNeK NeKüNK MÉG TÖBB FoTóT, HoGy AZoKoN KeReSZTül DoKUMeNTálJUK A RÉGMúlTAT!

A látványtervet a Narmer Bt. készítette.

Nemesradnót

Filkeházi lakóház (I-12)Lagzi Perkupán (I-12)

A filkeházi lakóház a látogatóké. A benne lévő berendezés főként a sá-toraljaújhelyi bútorfestő központ termékeiből válogatva eredeti tár-gyak másolataiból alakítottuk ki.

Így a karosládák, a láda, az ágyak, az asztal, a székek, az ágy alá tolt kerekes (alacsony, egyszerű, kerék-kel rendelkező pótágy) vagy éppen a tálas mind-mind a múzeum res-taurátorainak munkáját dicsérik. A másolatokra azért volt szükség, mert így nyílik lehetőség arra, hogy az ér-deklődők ki is próbálhassák ezeket a bútordarabokat egy játék keretein belül.

A berendezést a János-napon szen-telt csokor egészíti ki, amelyben mindenféle növény található: így tisztesfű, zab, búzakalász, salátale-vél, farkasalma, szegfű, fokhagyma. A június 24-én tartott misén a pap a reggel szedett növényeket megszen-telte, majd otthon az asszonyok az eresz alatt meg is szárították a csok-rot. Később a füveket több célra is felhasználták: így a tehén ellésekor a boszorkányok rontása ellen, gyerme-kek esetében szemmelverés ellen, de vihar alatt a tűzbe is dobtak belőle, hogy feloszlassák a felhőket.

A szobában lévő, belsőfűtésű kemen-ce is ritkaságszámba megy, hiszen cserepes kabolát – vagyis füstelveze-tőt – sehol máshol az országban nem lehet találni.

A kis boronafalú ház falain belül megismerkedhetünk néhány speciá-lis téli népszokással is. A görög kato-likus faluban nagy hagyománya volt december 6-ának, Miklós ugyanis az egyik legjelentősebb szentje a görög katolikusoknak. Arra emlé-kezve, hogy Szent Miklós ajándékot osztogatott, ezen a napon a családok ajándékokat vittek a papnak: tyúkot, tojást, szalonnát, vajat, túrót. Ez a szokás a kutatások szerint az első világháborúig élt. Mikulásnak fér-fiak csak később, a két világháború között kezdtek felöltözni, kifordított sapka és bunda segítségével. Virgá-csot, diót, almát vittek nagy kosár-ban a faluban.

A keleti egyház védőszentjének ün-nepét a görög katolikusság a szegé-nyek, a gyermekek és az egyház meg-segítése, az ajándékozás jegyében éli meg. A Miklós-napi szentelmények szokása széles körben elterjedt: ezek a helyi egyház számára juttatott ter-ményadományok voltak. Ez a szokás több évszázados múltra tekint vissza, amelyet a 20. század második feléig több abaúji és zempléni faluban tar-tottak. Az élő baromfi megszentelé-se általános, ezért a hagyomány több helyen a kakasszentelés nevet kapta. A szentelésre vitt ételek köre telepü-lésről településre változik.

Miklós napján egyes görög katoli-kus falvakban köszöntőt is mondtak, volt, ahol házasságszerző hagyomá-nyok is éltek.

Perkupán a Petőfi Sándor utca 57. szám alatti házban nagy a sürgés-forgás. 1938-at írunk, a Bernáth családnál lakodalom zajlik. A házba belépve az elülső szobában kecskelábas asztalok állnak házi szőttes vászonabroszokkal leta-karva. Mellettük lócák, rajtuk deszka ülőke s az ülőkék rongy-szőnyeggel letakarva. Az asztalon kancsóban áll a bor, tányérzörgés, villacsörgés hallatszik, nagy a vi-galom.

Hogy egészen pontosan hogyan is zajlott régen a lakodalom, illetve egészen pontosan Perkupán hogy ké-szültek a lakodalomra, azt id. Taskó Andrásné beszámolójából követhet-jük nyomon, mely a Galyaság című folyóirat 2004. tavasz-tél összevont lapszámában jelent meg.

„Hosszú idővel előtte már készültek, de legalább egy év kellett, mert egy egyéves tinócskát, a megtermelt bort szánták rá, na meg ami megkerült a ház körül.

Nagy fonott kalácsot vittek a lagzira az előzetes napon, de vittek még tyú-kot, tojást is. A fő ennivaló a tyúk-húsleves meg a töltött káposzta volt. A gyerekeknek tejbekását is főztek, az igen becses volt.

A sütemények csak oly egyszerűek vol-tak, a legtöbb szalakárés [=szalakális], ezeket csillagoknak szakították. A torta még nem nagy divat volt, az én lagzimba is csak kettőt sütöttek. A menyecsketáncot ugyanúgy jártuk, mint most. A menyasszony kereszt-anyja fogta a tálat, abba dobálták a pénzt, ki mennyit, és ők is számolták meg mán a fiatalokkal.

Volt egy olyan szokás is, hogy a fő-zőasszony kezét bekötötték és bevit-

ték a násznép közé, és azt mondták, megégett a keze a sok munkában, or-voshoz kellene vinni, de nincs miből. A vőfély tette ezt, aki amúgy is ve-zette az egész lagzi menetét. Szóval, egyik karjával átölelte a főzőasszonyt, másik kezébe a szedőkanalakat vette, és így kéregették együtt össze a fő-zőasszony bérét. Ha nagyon ízlett a főztje, többet adtak. Én magam is negyvennyolc lagziban voltam fő-zőasszony, fizetségnek kivarrott ken-dőt, kötényt is kaptunk, kinek-kinek a módjától függött milyen díszeset csinált vagy csináltatott.

A zenét a cigányok szolgáltatták. Szinben 5–6 csata cigánybanda volt, abból lehetett előre választani. Előle-get is adtak, így volt biztos a dolog.A lagzik ősszel vagy tavasszal voltak szokásban, fehér ruhában, és fehér kerti virágból csináltunk csokrot, oszt úgy jó volt. Sátrat csináltak az udvaron, enyves ponyvával fedték, ha hagy zivatar volt. Bizony volt hogy megáztunk alatta, nem fóliák voltak mint most.”

„Volt olyan lagzi, hogy 50–60 házat is hívtak. Bizony ahhoz sok étel kellett. A kenyeret is magunk sütöttük. Volt olyan is, hogy kétszer is kellett sütni, de egy napon csak egyszer szabadott, mert ha túl meleg volt a kemence, akkor a kenyér haja vastagra sült. Üreskalácsot, más szóval fonottkát hat tepsivel is sütöttünk. A tésztája olyan volt mint a patkónak és négy ágba fontuk. A külsőket alulra, aki középen, azt keresztbe és kiraktuk szélre. Annyi nagyot fontak, ahány nyoszolyót hívtak a lagziba. Ezeket személyesen hívta meg a menyasz-szony, a többieket a vőfély. A nyoszo-lyó fiatalasszony vagy lány lehetett. A többi vendég csak kis fonottkát kaphatott.

Hogyan is telt a lagzi? A menyasz-szonyhoz négy-öt szekér fiatal ment, amit szépen feldíszítettek és min-denki a legszebb ruháját öltötte ma-gára, így mentek hangos nótaszóval. Reggelit adtak nekik a menyasszonyi háznál, ami sokféle lehetett: volt te-jeskávé, gulyásos, húrka, forralt bor. Kinek mi kellett, azt evett az asztal-ról, ahol sorba volt rakva az étel.

A fiú meghívta a leányt, hogy menjen vele az esküvőre, de még nem kísérte, csak mikor már az ura volt. Tizen-kettő és két óra közt megvolt az eskü-vő a jegyzőségen meg a templomban. Ezután volt a búcsúztató.

Újra megkínálták a vendéget és a menyasszony meg a vőlegény felültek az első szekérre és mentek a vőlegé-nyes házhoz. Itt folyt tovább a mu-latság. A zenészek is mentek a szeké-ren a lagzis házhoz, ha csak tehették, az úton is húzták.

Amikor megérkeztek, a vőlegény bemutatta a menyasszonyt a lagzis népnek. »Szerencsés jó napot adjon az Úristen! Fáradságunk nem esett hiába, mert egy drága gyöngyöt hoz-tunk e hajékba. Fogadják őt nagy-nagy szeretettel, és mulassanak mind nagy jó kedvvel!« Ekkor búzával hajingálták meg őket és mondták: »Szaporodjatok, sokasodjatok!«

A vőlegényes háznál megindult a va-csora. Tyúklevessel kezdődött és jött a töltött tyúk, savanyúság, pecsenye, káposzta. Tejbekása a gyerekeknek, meg akinek kellett. Ezután a süte-mény jött, meg egy-egy fonottkát tettek még az asztalra.

A sátort igen szépen kidíszítették sodort, így-úgy hajtogatott krepp-papírral. A faluban szedték össze az evőeszközt és mondták: »Tányért, villát hozzanak, hogy éhen ne halja-nak!«

A keresztapa „ki-kivágta az ingujjat”, háromszor–négyszer annyit adott a menyecsketáncba, mint más. Húz-ta a cigány, a vőfély meg kiabálta: »Eladó a menyasszony!« Ajándékot vittek a fiataloknak, legjobban amit gondolni lehetett, hogy majd jó lesz nekik.”

6 F I L K e H á Z a é S P e R K u P a

a sokoldalú rozmaring (Rosmarinus officinalis Lamiaceae)

Ugyanez a lapszám hívogató ver-sikéket, a vőfély szerepkörének tökéletes betöltéséhez előre megírt verseket és mondásokat, rímelő sorpárokat is közöl Sebők Mihály Perkupai lakodalmas írásában. Ebből idézünk egyet, mely a vő-legény vőfélye szájából hangzik el, amikor előre megy bejelenteni a papnak a násznép közeledtét, hogy kezdjen el készülődni.

Bejelentő vers a papnál:„Tisztelendő uramat kérném igen szépen,Szíves kérésemre tessék lenni készen,A hit és szeretet lángoló lángjával,És e pár szemet a hitnek áldásávalÖsszekötni méltóztatni az Isten házában,Szíves fáradságát az Isten megáldja.”

Tudta-e Ön, hogy….• a rozmaring mediterrán területekről érkezett Európába • Magyarországon főúri illatszert is főztek belőle, aminek a

neve „Aqua Reginae Hungariae”, vagyis magyar királyné vize volt – népszerű egész Európában

• a tisztaság, hűség és szűziesség jelképeként a menyasz-szonyi koszorú része, néhol a lakodalomba hívott fiatal legények kalapjának és leányok ruhájának dísze

• egyes helyeken a vőfélybot elengedhetetlen dísze• a népi díszítőművészetben ismert a rozmaring minta,

amely halszálkaszerű díszítőelem • antioxidáns, antibakteriális, gyulladás-csökkentő hatású

gyógynövény, amely jó ízületi, emésztési, nőgyógyászati és vérnyomás-problémákra, javítja a memóriát és az agyi vérkeringést

• Shakespeare Hamletjében is megjelenik: Ophelia így énekel: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek édes rózsám, hogy jussak eszedbe.”

• Szűz Máriához kötődik a virág kékesfehér színezetének története is. Amikor Jézus édesanyja Egyiptomba me-nekült, egy rozmaring bokor előtt szőtte kék fonálból köntösét, s hogy meg ne lássák, a bokor fehér virágait kékesre változtatta, így védte Őt.

• a régi magyar konyha mellett a spanyol, olasz, francia konyha karakteres fűszere

• több magyar népdalban, különösen a szerelmes dalok-ban fordul elő:

„Sej rozmaring, rozmaring / Leszakadt rólam az ing.Van már nékem Kövesden / Ki meg varja az ingem.”

Az erdőhorváti lakóház szobájában egy kabolás kemencét találunk. A Felföld keleti felében, a borsodi Cse-reháttól keletre megtalálható tüze-lő érdekessége, hogy a kemenceszáj a szoba felé néz, tehát belső fűtésű kemencéről beszélünk. Ha azonban a kemenceszáj elől a füstöt nem ve-zetnénk el, az szabadon terjenge-ne a szobában. Ezért a száj fölé egy vesszőből fonott, tapasztott és me-szelt kürtőt építettek, ez a kabola. Ez tulajdonképpen egy olyan járat, amely ferde, és a szomszédos kony-ha mászókéményébe vezeti a füs-töt. A kabolás kemencék szája előtt,

a kabola alatt alkalmas volt a hely nyílt tűzön való főzésre, ez a szo-kás azonban megszűnt, amikor ra-kott tűzhelyeket emeltek a kemencék mellé. A kabolás kemencék alatt fa szárítására alkalmas fáslyukat alakí-tottak ki, a kemence kürtőjén és kör-nyezetében pedig több konyhai esz-közt is tároltak.

A kemencék tették lehetővé a híres erdőhorváti perec megsütését is. A speciális, keskeny lapátot a kemen-ceszájon át tolták be a tűztérbe, ahol pirosra sültek a kerek, előzőleg már vízben főzött perecek. A vászon-zsákba pakolt fűzéreket Miskolc-tól Sátoraljaújhelyig árulták vásáro-kon, piacokon és üzletekben is. Így

tudták biztosítani a helyiek a megél-hetésüket, a hegyes vidéken ugyan-is nagyon kevés gabona termett meg. Nemcsak otthon, de más gazdáknál is megsütötték régen a perecet, amit a mezőgazdasági munkák alatt nagy mennyiségben fogyasztottak. A sá-rospataki kollégium diákjai is ezt et-ték hetente egyszer vacsorára!

Az erdőhorváti perec a múzeumban megvásárolható, keresse a füzéreket a Skanzen Pékségben és a boltok-ban!

Egy eredeti haranglábunk van Debercsényből, melynek különle-gessége, hogy a Skanzen munkatár-sai építették fel még évekkel koráb-ban az új tájegység megnyitása előtt, s azóta arra várt, hogy más építmé-nyek társuljanak hozzá.

A kisgömöri kiskápolna egy má-solati építmény, s a történeti Gömör megye ma Szlovákiához tartozó ré-szén bukkantak rá a múzeum mun-katársai terepmunkáik során. A kis-kápolnák átmenetet képeznek a képoszlopok és az emberek befoga-dására alkalmas épületek között. A településen belül is megtalálhatók, gyakran azonban a határba vezető utak mentén állnak.

A kiskápolna téglából épült, tete-jét cseréppel fedték. Az elülső hom-lokzatán ablak található, ez zárja le a fülkét, amelyben egy lourdes-i Má-ria-szobor áll. A kápolna felülete va-kolatdíszes, az elülső homlokzaton az ablak két oldalán féloszlopok állnak, a fejezet fölött a magyar koronás cí-merrel, az ablak felső íve felett: „AVE MARIAIEPI UB” felirattal. Bennük egy-egy szent szobra vagy képe talál-ható a gyertyákon, terítőkön, kismé-retű szobrokon, virágcsokrokon kí-vül.

A kápolnában lévő fő szobor sokszor öltöztetős volt, s nincs ez másként a múzeumban bemutatott kiskápolná-val sem, amiben egy Karancskesziből származó öltöztetős Mária-szobor másolata található. A regéci görög katolikus út men-ti feszület eredetije a Regéc és Mogyoróska között húzódó országút mentén található. A kőből faragott feszület elülső oldalán lévő mezőben belevésett felirat maradványa olvas-ható, melynek vége: „… BÁRÁNY ERZSÉBET ÉS BÁRÁNY JÁNOS ELHUNYT 1939”. A korpusz fölött bádoglemezen „NJZsK” (Názáreti Jézus a Zsidók Királya) felirat áll, s a feszületen festett bádogkorpusz talál-ható. A feszület közvetlen környezete vaskerítéssel határolt, az így kialakí-tott kiskertbe virágokat ültettek.

ÖntÖtt perec

Próbálja ki Ön is otthonában az erdőhorváti perecből készített öntött perecet!

Hozzávalók:

Erdőhorváti perecOlaj vagy vajTúró, mák vagy dióTúró esetén szalonnaÍzlés szerint só

Elkészítés:

A pereceket összetördeljük , majd ezután me-leg vízben áztatjuk , de figyelni kell, mert az erősebben sült darabokat általában tovább kell a vízben hagyni. Majd kézzel kicsavar-juk belőlük a vizet, mert ha csak szűrnénk , vízízű maradna a perec. Olajat vagy pirított vajat, szalonnatepertőt teszünk rá, összeráz-zuk , és megszórják túróval. Ezen kívül az öntött perecet ehetjük még mákkal, dióval vagy juhtúróval is.

7Perecsütés erdőhorvátiban (I-11)

Szakrális építmények kalauza az észak-magyarországi

falu tájegységben (I-7, I-14, I-16)

e R D ő H o R v á T I , S Z a K R á L I S é P í T M é n y e K