12

3

Síp

os Erzséb

et

KU

LTÚ

RU

LTÚ

RÁ

K K

IAL

AK

UL

ÁS

A

ME

ZO

PO

TÁ

MIÁ

BA

N

ÉS

A K

ÁR

PÁ

T-ME

DE

NC

ÉB

EN

An

tológia Kiad

óL

akitelek, 2005alapján javított kiadás

4

A borítón szolnoki m

agtároló arcos edényD

amjanich János M

úzeum(R

adics Géza, E

redetünk és őshazúnk, 27. sz. képszínesben: A

Kárpát-m

edence ősműveltségei cím

űkülönkiadványban.)

© S

ípos Erzsébet, 2005

ISB

N 963 9354 40 6

AN

TO

LÓ

GIA

Kiadó és N

yomda K

ft6065 L

aiktelek, Felsőalpár 3

tel: 76/549-020, fax: 76/549-021

antologia@ezaz.hu

Felelős vezető: A

gócs Sándor ügyvezető igazgató

Háttér S

túdió Kft.

6000 Lecskem

ét, Serfőző u. 29

tel./fax.: 76/506-345hatters@

ezaz.hu

5

BE

VE

ZE

TÉ

S

„A

szkíták a világnak minden m

ásnál,m

ég az egyiptominál is régibb nem

zete.” (T

rogus Pom

peius)

Régóta foglalkoztat ez a gondolat, talán ezért is érdekeltek a

történelem előtti korok, az ős- és ókor esem

ényei mindig, m

iótaaz eszem

et tudom. 2001-ben nyílt alkalm

am arra, hogy behatób-

ban kezdjek el foglalkozni az őstörténelemm

el, sumerológiával a

Miskolci B

ölcsész Egyesület N

agy Lajos K

irály Magánegyetem

én.M

indaz, amit addig m

egismertem

a témával kapcsolatban rend-

szereződött bennem a szakszerű irányításnak köszönhetően. É

spersze közben és azóta is új inform

ációkhoz jutottam, sokat ta-

nultam.

Az

első dolgozatot

2002-ben nyújtottam

be

védésre D

r.G

yárfás Ágn

eshez, akit konzulensnek kértem fel. M

ár az egyénielgondolásaim

at fejtegettem

benne,

de azért

megkaptam

a

„M

agister Septem A

rtes Libertate”

(magánegyetem

i kisdoktori)m

inősítést. A m

ásodikat szintén 2002-ben Dr. B

akay K

ornélhoz

szeminárium

i dolgozatként. Mindkét anyag több m

int a duplájárabővült az azóta eltelt időben.

Napjainkban kezd m

egnőni az igény a régmult idők felkuta-

tására. Elfeledett földek, városok em

elkednek ki lassan az ős-em

lékezet mélyéből. O

lyan ez, mint egy tenger m

élyén lévő szi-get, m

elyet a geológiai változások kezdenek a felszín felé emelni.

A tudati átalakulás korát éljük, de a geológiai változásokra inkább

ne is gondoljunk.

6 A m

ezopotámiai őskultúrák ism

ertetése látszólag érdektelen-nek tűnhet, de m

ár az első, a dzsarmói is velünk kapcsolatos. A

Lab

at szótár • 7-es képjelénél olvassuk:

kur SU

-BIR

4 / BIL

ki subartu – Mezopotám

ia.

Ez a m

egjelölés földrajzi területre vonatkozik, éspedig az ős-korban egész M

ezopotámiára, ahol a szabír, szubar (stb.) gyűjtő-

néven ismert turáni nép indította el az első kultúrákat. A

ztán ittvan például a település, A

rpacsije/Arpachiah a Z

ab-folyók torko-latvidékén, m

ely helységnév magában foglalja első Á

rpádunk ne-vét, aki valam

ikor i. e. az V. évezred vége felé ennek a régiónak

volt a fejedelme. M

indig is foglalkoztatott a magyarság titokzatos

eredete. Egyébként is jó és izgalm

as dolog nyomon követni a

kultúrák kibontakozását.A

Közel-K

eleten – Mezopotám

iában is – a világ élvonalbelirégészcsoportjai ástak, így m

indaz, amit feltártak, dokum

entumértékű lehet, de a külföldi régészek sokszor m

ég csak nem is sej-

tik, hogy valójában milyen eredetű népességhez kapcsolhatóak.

Meg kell ism

ernünk ezt az őskultúrát, már csak azért is, hátha

valamikor folytathatjuk a feltárást. A

Kárpát-m

edencében pedignagyon fontos lenne a további szakszerű kutatás. S

okaknak fo-galm

uk sincs régmúltunkról, és arról, hogy bizonyos felszínre ke-

rült tárgyak mennyire értékesek lennének n

ekün

k, mert sajnos

gyakran előfordul, hogy a talált régészeti kincseket jó áron elad-ják idegeneknek.

Az ú

jkők

ori Mezop

otámia, valam

int a K

árpát-m

eden

cek

eleti régiójának

ősku

ltúrája azon

os tőről fakad

t. Ezért tűztem

ki célul a két térség párhuzamba állítását.

A régészeti leletek önm

agukért beszélnek, nincs más dol-

gunk, mint azok felsorakoztatása. V

iszont nagyon korán, már a

nevezett őskultúrákat jóval megelőző időben m

egjelenik a szim-

bolika, a rejtett utalások rendszere, először még csak szín, rajz,

• R

ené LA

BA

T: M

anu

el d’epigraphie akkadien

ne; – a m

ezopotámiai írásm

ód-ok értelm

ező szótára a legrégebbi sumer képjelektől az újasszír/babilóni

szavak ékjel írásáig. PA

RIS

, IMP

RIM

ER

IE N

AT

ION

AL

E, 1948

7

kép formájában. A

z az igyekezetünk, hogy megfejtsük e jelkép-

rendszereket, segít bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk azegészen korai civilizációkhoz. A

„sumer” képjelek ism

erete pedigúj világot nyitott m

rg számunkra. A

kerámia esetében az ábrák,

rajzok, karcolatok mintázata, de m

ég a színezés is a legtöbb eset-ben összetett jelentésű tartalm

at hordoznak. Csak a szim

bolika, aképjelek és m

ás írásrendszerek, az asztrálmitológia, az őstörténe-

lem (stb.) ism

erete segítségével lehet megfejteni az alkotásokon

hátrahagyott információkat.

Mindig a nem

zetközileg is elfogadott, tudományosnak te-

kinthető elméletekből indulok ki. Írásom

at – ebben a kibővítettform

ában – ismeretterjesztő és gondolatébresztő anyagnak szá-

nom.

Miközben

ismertetem

a

fontosabb kultúrákat,

közbe-közbeszövöm

saját gondolataimat, elképzeléseim

et, szóelemzé-

seimet is, de m

indig lehet tudni, hogy mi az, am

i tőlem szárm

azik.M

ár azzal is, hogy kitől, mit és hogyan idéz a kutató, a saját állás-

foglalását határozza

meg.

Különösen

az őskori

Kárpát-

medencével kapcsolatban – valam

int annak kötődésével a sumer

istenek és a mezopotám

iai őskultúrák világához – tudtam új in-

formációkkal szolgálni, és ebben pontosan az im

ént felsorolt te-rületek (legalábbis részbeni) m

egismerése volt segítségem

re.A

Kárpát-m

edence régészeti anyagánál Kalicz N

ándorra ha-

gyatkoztam, csodálva az ő igaz m

agyar szellemiségét, régész-

kutatói átgondolt

nézeteit. É

rezte és

tudta, hogy

a K

árpát-m

edence őskultúrái – bár itt-ott kapcsolódnak az indoeurópaikultúrákhoz – m

égsem azonosak vele. (E

zzel természetesen nem

akarom lebecsülni sem

az indoeurópai, sem m

ás kultúrákat, csak-hogy a turáni m

ás gyökerekből táplálkozva másfajta „hajtásokat”

növesztett, és főleg mert ez a m

ienk.E

lgondolásaim nem

ismeretlenek egy szűkebb kör előtt, kon-

ferenciákon és máshol a dolgozat lényegesebb részeit több eset-

ben már ism

ertettem. V

annak benne eltérő nézetek a manapság

elterjedt elméleti irányzatoktól. N

em biztos, hogy csak azonos

utak vezetnek a majdani legigazibb, de valószínű m

ég mindig

nem teljes m

egoldáshoz. Az egyéninek tűnő nézeteim

ben, aholúgy éreztem

, hogy nagy szükségem van m

egerősítésre, mindig

találtam

igen jeles,

nagy kutatóknál

is hasonló

felfogást, így

8

örömm

el idéztem őket, hogy ezzel saját elgondolásaim

at is iga-zoljam

.S

ok még a tisztázatlan, felderítetlen terület, m

ajd az idő kide-ríti az igazságot. T

itkok rejlenek itt, elhallgatások, félrevezetések,félre állítások, torzítások napjainkban is. N

em lehet tudni, m

eddigül m

ég rajtunk ez az átok. Így volt ez 5000 évvel ezelőtt is és saj-nos így van m

a is.

Kecskem

ét, 2005. május 16.

Sípos E

rzsébet

9

KU

LT

ÚR

ÁK

KIA

LA

KU

LÁ

SA

ME

-Z

OP

OT

ÁM

IÁB

AN

ÉS

A K

ÁR

PÁ

T-

ME

DE

NC

ÉB

EN

10

1. EG

Y N

ÉP

A T

ÖR

TÉ

NE

LE

M E

LŐ

TT

I KO

R-

BÓ

L

A tudom

ány régóta vizsgálja az emberré válás folyam

atát, át-kutatta a föld legelrejtettebb zugait is, hogy m

egtalálja a kezdete-ket. Ú

gy 200 000 évvel ezelőtt Közép-K

elet-Afrikában a G

lassziz(?) folyócska m

ellékén élt egy, a környezetéhez képest fejlett em-

beri populáció, mely szervezett közösségben élt, csont tűvel ruhát

varrt magának, ékszert készített, halászott, tüzet rakott a barlang-

jában. („A

z ősök nyomában”

; „E

mberré válás”

.) Am

i számunkra

különösen fontos: magát és szerszám

ait vörös okkerrel díszítette,valam

int az okker kövekre, szerszámaira jeleket vésett: rom

buszm

intákat, keresztező vonalakat, rácsokat, pöttyöket, köröket, pár-huzam

osakat. A vörös okker használata és a rovásszerű díszítés

még hosszú ideig e nép ism

ertető jegye lesz. A vörös az élet, a vér

színe, de egyben az anyai erő, az anyai forrás szimbólum

a is, te-hát m

ár ebben a korai időszakban szimbolikus gondolkodásra volt

képes. Egy kőlap alatt m

egtalálták vörös okker festékkel bekentkezének lenyom

atát. Ennek a népcsoportnak egyik ism

ertető jele,m

integy azonosító névjegye lesz hátrahagyott alkotásain kezénekm

egörökítése.A

mikor kb. 40 000 évvel ezelőtt felbukkant a m

ai Európában

ez az embertípus m

ár a Hom

o-sapiens volt, közvetlen elődünk.S

okezer éves vándorlása révén eljutott Afrikán, a K

özel-Keleten,

Közép-Á

zsián, Indián át Ausztráliáig, sőt T

asmaniáig. E

gy másik

csoportja nyugat felé vette útját, itt a Brit-szigetekig terjeszkedett.

A szigeteket a jégkorszak idején földhíd kötötte össze a konti-

nenssel. A D

una-völgyében vonultak, a leletek tanusítják ezt aterjeszkedési útvonalat. K

örülbelül 10 000–15 000 éven keresztüla neandervölgyi ősem

ber szomszédságában éltek, akinek nem

sokközük volt a H

omo-sapienshez, azaz nem

egy ágon fejlődtek.M

indkét típus eltemette halottait, így sikerült D

NS

-mintát nyerni

a fossziliákból, ennek alapján állapították meg a külön ágon való

törzsfejlődést. A neandervölgyi ősem

ber megítélése át fog érté-

kelődni, sőt ez már részben m

eg is történt. A késő-neandervöl-

gyiek már ékszereket is készítettek, szerszám

aik is hasonlítottak a

11

„modern em

ber” eszközeire. Ennek ellenére a H

omo-sapiens sok-

mindenben

felülmúlta

a neandervölgyit,

ékszereket, falfestm

é-nyeket, hangszereket készített, találtak például egy hattyúcsontbólkifaragott furulyát.

A hosszú vándorlás alatt az újabbnál-újabb kihívások fejlő-

dést jelentettek a Hom

o-sapiens számára. A

barlangok falán ha-gyott rajzaik m

ágikus hitszemléletre vallanak, ahogy az elejtésre

kiszemelt állatot a kőbe karcolta, festette, ezzel hite szerint m

eg-idézte, uralm

a alá hajtotta szellemét, ezáltal hatalm

at nyert rajta.Ő

már átélte az elejtés folyam

atát, mert a nyílhegyeket is oda áb-

rázolta. Valóságos varázsló rítus volt ez, m

ely arra szolgált, hogykönnyebben elejthesse az állatot. (A

frika bizonyos részein ma is

él ez a szokás. A földre rajzolnak egy kört, abba rajzolják bele az

elejtésre kiszemelt állatot, m

ajd körültáncolják a kört. A rejtekből

figyelő szemtanúk elm

ondása szerint az állat megjelent a körben.)

Karcolataira, festm

ényeire jellemző, hogy az állat-alakokat pöty-

työs mintával díszítették, itt-ott rovásszerű jeleket rajzoltak fest-

ményeikre; valam

int az, hogy az állatábrázolások közelében meg-

örökítette kezének rajzolatát, kezét ugyanis szétnyitott újjakkal afalra helyezte, m

ajd szájából festéket fújt rá. Ma is ott látjuk a ke-

zeket Portugáliától kezdve A

usztráliáig, általában a vörös okkerfestéket használták hozzá. (R

itka esetben lábakat is látunk.)K

ülönleges barlangrajzok

láthatóak S

panyolországbanK

antábria tartományban (ez baszk-föld, a baszkok ennek az ős-

népnek a leszármazottai), itt az E

l-Castillo barlang falán láthatóak

szintén a vörös okkerrel körülfújt kezek és megfejthetetlen, külö-

nös ábrázolások pöttyökből. Ott vannak a rovásszerű karcolatok

is, olykor például az állatalakokon. A tudósok nem

foglalkoznak ajelrendszerek m

egfejtésével, egyedül az „E

mberré válás”

, ez akitünő (B

BC

) sorozat tett kísérletet a szimbolikus üzenetek m

i-benlétének kutatására, de egyesek nyíltan be is vallják, hogy fo-galm

uk sincs, miről szólhatnak. Itt röviden csak annyit, hogy ez a

jelkép-együttes sámánisztikus látom

ásokból alakult ki és vált azévezredek folyam

án a kerámiadíszítés és az írásjelek alapjává. (A

tiszai kultúrával kapcsolatban bővebben kifejtem.)

12 Ezek az alkotások különböznek A

ltamira látványos, drám

aifalfestm

ényeitől. Halottait gyakran zsugorított testhelyzetben te-

mette el, vörös okker festékkel bekenve. Z

sugorított testhelyzetűtem

etkezést találtak

a chancelade-i

Raym

onden-telepen (D

or-dogne,

Franciaország).

„A

sírokban

leggyakrabban előforduló

festék a vasokker…a vörös okker a m

indennapi életben is hasz-nálatos volt”

például a bőrök cserzésénél (Larousse sorozat: Ő

sikultúrák…

15.; 18-19. o.).A

vörös szín használata a temetkezéseknél azt bizonyítja,

hogy a korabeli ember hitt a túlvilági életben, hiszen az élet szí-

nével bocsátotta halottját másvilági útjára. A

zsugorított temetke-

zés ha nem is volt általános, de világszerte elterjedt, gyakori szo-

kássá vált, Perutól kezdve A

frikán, a Közel-K

eleten keresztül aF

ülöp-szigetekig nyomon követhetjük. A

frikában találtak példáulegy történelem

előtti korszakból származó fekete fiú-m

úmiát zsu-

gorított testhelyzetben. Urukban általános volt ez a tem

etkezésim

ód, de Urban a kush-királyok tem

etkezéseinél a halott fektetésem

ár legfeljebb csak emlékeztetett a zsugorított pózra. A

fent ne-vezett nép évezredeken és földrészeken át vándorolt, ahol átm

e-netileg vagy végleg letelepedett, m

indenütt hátrahagyta jelkép-rendszerét: a rovásszerű m

intakincset, a vörös okker használatát, apöttyös állat-ábrázolásait és am

i annyira fontos lehetett számára: a

kéz, kezének megörökítését barlangok, később lakásának falán.

1. Szik

lafalra festett lovak p

öttyös díszítéssel, k

éz-ábrázolások

13

A H

omo-sapiens m

ozgékonysága, ügyessége, leleményessé-

ge révén nagyobb eséllyel élte túl az utolsó eljegesedési perió-dust, az ún. W

ürm-jégkorszakot. H

osszú, karcsú végtagokkal ren-delkezett, ez az alkat nem

alakulhatott ki hideg éghajlaton. Fejlő-

dése szempontjából a legm

eghatározóbb vívmánya valószínű fej-

lettebb beszédkészsége lehetett. Sajnos, ezt m

a már nem

lehet ki-deríteni, hogy m

ilyen szintig jutott el ezen a téren.S

zerintem kétféle H

omo-sapiens faj élt egyidejűleg E

urópá-ban. D

él-nyugaton a crô-magnoni em

bertípusnak elnevezett faj,m

elyet többen atlanti eredetűnek tartanak. Várkonyi N

ándor bi-zonyítékként em

líti, hogy „1965-ben ásatag strucctojásokat tár-

tak fel a Kanárikon: ez a m

adár sem repülni, sem

úszni nem tud,

így csak szárazföldi úton juthatott oda, mint a crô-m

agnon ősla-kók.”

(256. o.) Ennek az em

bertípusnak voltak tulajdoníthatóakpéldául A

ltamira, N

iaux, Lascaux csodálatos falfestm

ényei és aránkm

aradt, termékenységet szim

bolizáló női (istennői?) szobrokés m

ás faragványok. Azonban rendkívül m

agasszintű kifejező,művészi képességeit csupán N

yugat-Európában fejtette ki, és ez

az ábrázoló művészet „

Európa délnyugati tájain el is enyészett.”

(Várkonyi N

., 192. o.) A tárgyalt időszakban a két H

omo-sapiens

faj megosztotta életterét a neandervölgyi ősem

berrel, bár valószí-nű, hogy ez utóbbi m

ár kihalt, amikor m

egjelent a crô-magnoni.

Az elm

últ években két tudós tábor állt szemben egym

ással.A

z egyik szerint a neandervölgyi nem halt ki, hanem

folyamatos

keveredés következtében fajtaátalakulásokon ment keresztül, és

alap-népessége lett a ma élő em

bereknek. A 200 000 éve felbuk-

kant, Közép-K

elet-Afrikából szárm

azó „modern” em

ber teóriájátC

hris S

tringer antropológus

és m

unkacsoportja állította

fel.S

tringer szerint ez az embertípus m

indenhonnan kiszorította a ne-andervölgyit. N

em azért, m

intha ez szándékában állt volna, ha-nem

mert m

inden szempontból alkalm

asabb volt a túlélésre. Se-

hol nem találtak vérengzésre utaló nyom

okat.A

közelmúltban lezajlott átfogó, nem

zetközi DN

S felm

érésekS

tringert igazolták. Ő sem

tesz különbséget, crô-magnoninak ne-

vezi a nyugat-európai, 200 000 éve színre lépett, Afrikából szár-

mazó típust is. V

árkonyi Nándor viszont kutatásai idején m

égnem

tudhatott erről az afrikai eredetű Hom

o-sapiensről, azelőtt

14

talán nem voltak annyira ism

ertek a pöttyös ábrázolások és a kö-rülfújt kezek. Így ő is az általánosan elfogadott crô-m

agnoni ne-vet alkalm

azza a neandervölgyitől sokkal fejlettebb embertípusra,

a színes, monum

entális barlangrajzokat készítőkre.Ú

gy 24 000 évvel ezelőtt, vagy még korábban elkezdődött a

„kézművesség” szakosodása, ezért fejlődött viszonylag gyorsan

például az ékszerkészítés, kőcsiszolás tehnikája. A cserekereske-

delem révén ékszereket, az ékszerkészítéshez szükséges színes

köveket, kagylókat; szerszámokat, nyílhegyeket, szőrm

éket, bő-röket (stb.) cseréltek a törzsek, népek egym

ás között. A H

omo-

sapiens és a neandervölgyi kis mértékben keveredhetett, ugyanis

Spanyolországban,

a L

apedo-völgyben találtak

olyan em

bericsontokat – egy gyerm

ek csontjait –, amelyek ezt bizonyítják.

A történelem

előtti időszakok legdrámaibb utolsó nagy kor-

szaka, a pleisztocén négy hosszú eljegesedési korból állt: a Günz,

Mindel, R

iss és Würm

szakaszokból, a közöttük lévő intergla-ciális periódusokkal, m

elyek viszonylag kellemes klím

ájúak vol-tak (m

ost egy interglaciális időszakban vagyunk). Az em

beri ős-em

lékezet megőrizte a kataklizm

ák: a föld- és tengerrengések,vulkánkitörések,

hatalmas

áradások em

lékét. A

hopi-indiánok

mondáiban így m

aradt fenn: „…

hegyek merültek nagy loccsanás-

sal a vízbe, tengerek és tavak ömlöttek ki a földre, és a F

öld,am

int keresztülpörgött az élettelen űrön, megfagyott…

jéggé fa-gyott…

kivéve az embereket az ő föld alatti világukban…

” (H

opikkönyve).

Az utolsó periódus, a W

ürm kb. 80 000 évig tartott, i. e.

18 000 körül tetőzött, majd lassan kezdett az idő felm

elegedni, ésfőleg a m

editerrán szélességi övezetben a Közel-K

elet vidékekezdett alkalm

assá válni a tartós letelepedésre.M

ilyen körülmények szükségesek ehhez a folyam

athoz? El-

sősorban jó minőségű ivóvíz, tehát folyók, források, tavak közel-

sége, ezért nevezik a korai civilizációkat folyami, vagy oázis-

kultúráknak. Szükséges term

ékeny föld, jó legelő, a kezdeti, eső-vizes földm

űveléshez elengedhetetlen évi legalább 200–300 mm

kiszámítható, biztos csapadék. A

földművelés kezdeti szakaszá-

ban – 9000 körül – több volt a csapadék, a hegyekben az 1000

15

mm

-t is

elérhette. K

ell továbbá

gazdag vadállat

állomány,

vadontermő gabona- és zöldségfélék; a cserekereskedelem

lebo-nyolításához pedig könnyen m

egközelíthető földrajzi fekvés. AK

özel-Kelet „T

ermékeny-félhold” térsége

megfelelt

ezeknek a

követelményeknek.

Itt alakulnak majd ki az első földm

űvelő kultúrák. A földm

ű-velés aktívvá válása együtt járt a tartós letelepedéssel. A

korai,m

ár falvaknak tekinthető lakóközösségek a következő évezredek-ben létrejövő városias települések alapját képezték.

Megkezdődött

a gabonafélék

és a

vadállatok háziasítása,

mely folyam

at a javuló körülményeknek köszönhetően felgyor-

sult. Hogy egészen pontosan m

ikor kezdődött, azt nem lehet tud-

ni. „B

izonyos azonban, hogy i. e. 7000-t jóval megelőzően m

árléteztek háziasított növények, főleg gabonafélék, valam

int háziál-latok az É

gei-tengertől keletre, egészen Iránig. Minden okunk

megvan annak feltételezésére, hogy bizonyos fajták háziasítása

nagyjából egyazon

időben történt

a különböző

területeken.”(O

ates, 10. o.)

2. A „

Term

ékeny-félhold”

16 2. A K

ÖZ

EL

-KE

LE

T K

OR

AI K

UL

TÚ

RÁ

I

A perm

és triász kora közötti időben (250–200 millió év kö-

zött) a Földnek addig egy darabban lévő szárazulata, P

angea ket-tévált. É

szaki fele Laurázsia, a déli G

ondwána néven vált ism

ert-té. K

ét hatalmas sziklatöm

b volt ez, melynek egym

ástól való eltá-volodása nem

történhetett meg geológiai esem

ények nélkül. Az

északi tömböt S

zibériai-, a délit Afrikai-pajzsnak nevezte el a

geológia. A két töm

b elképzelhetetlen erővel feszülhetett olykoregym

ásnak. Ebből az oldalirányú m

ozgásból alakultak ki a Közel-

Kelet ún. gyűrt-hegységei: a T

aurus-, a Pontusi-, az Ö

rmény-

felvidék hegységei – köztük az Ararát a m

aga 5165 méterével –

és a Zagrosz-hegység vonulata. A

pajzsok széthúzódása miatt vi-

szont törésvonalak keletkeztek, a Közel-K

eleten a Jordán-völgyés a V

örös-tenger. A jura és kréta közötti szakaszban (135–65

millió év között) a m

ai kontinensek már eltávolodtak egym

ástól, adéli

összefüggő földrészből,

Gondw

ana-ból alakult

ki D

él-A

merika, A

frika, India, ez utóbbi hosszú tengeren át való ván-dorlása után beleütközött D

él-Kelet-Á

zsiába, fölgyűrve a Him

a-lája

hegytömbjeit,

– továbbá

Ausztrália

és az

Antarktisz.

Az

Arab-tábla keleti oldala lesüllyedt, így keletkezett a m

ezopotámiai

mélyföld, utat engedve a hatalm

as folyóknak: a Tigrisnek, E

ufrá-tesznek és m

ellékfolyóinak.E

lsősorban a

mezopotám

iai őskultúrákkal

szeretnék m

ajdbővebben foglalkozni, de nem

kerülhetjük meg a m

ég korábbinaktartott, a F

öldközi-tenger mellékén létrejövő L

evante, Palesztina,

Anatólia korai kultúráit sem

.

A K

EB

AR

A-K

OR

SZ

AK

Az első a palesztinai K

ebara korszak volt, idejét i. e. 18 000és 11 000 közötti időre teszik. K

ezdenek állandóvá válni a tele-pülések.

Köralakú,

padlózatukkal a

földfelszín alá

mélyített

kunyhókban laktak. Őrlőköveket, kő sarlópengéket találtak a la-

kásokban. Az őrlőkövek használata arra m

utat, hogy a (vadon-term

ő) gabonamagvak fogyasztása előtérbe került. A

sarlókkal

17

nádat is vágtak. A m

agvak héját pörköléssel távolították el. Még

nem kezdődött el a gabonafélék és az állatok háziasítása.

A N

AT

ÚF

-KU

LTÚ

RA

A N

atúf ku

ltúra kora következik i. e. 11 000–9300-ig. A

kultúra széles körben elterjedt a Közel-K

eleten. A gabonafélék

fogyasztása a táplálkozásban az eddigieknél nagyobb szerepetkap. K

étsoros toklászos árpa (ez már háziasított lehetett), vad ala-

kor búza, makk, lencse, csicseriborsó, borsó képezik az élelm

isze-rek alapját. K

iegészítésül továbbra is gyűjtögetnek, halásznak,vadásznak. P

alesztinában és környékén főleg gazellára vadásztak,később tartanak is gazella nyájakat.

Őrlőkövek, tűzhelyek, gabonaverm

ek, pörkölő gödrök ma-

radványait tárták fel a településeken. A kő- és fa-szerszám

okonkívül csontból készült tűt, árakat; kőből való eszközöket, nyíl-,lándzsa- és szigonyhegyeket találtak.

Egy m

ásik, nagyobb település volt Mureibit, az E

ufrátesz fel-ső szakaszán. A

Natúf- és a kerám

ia előtti korszakban virágzott aváros. A

z alsóbb rétegben (a II.-ban, ez Natúf-kori) m

ég kerekalaprajzú házakat építettek. A

következő periódusban már több

szobás, négyszögletes házak is épülnek. A falakon, m

elyeket már

vakolnak, megjelennek az első „freskó”-k. A

gabonatermesztés-

ben döntő fontosságú volt a háziasított kétsoros toklászos árpa ésa vad alakor. A

mi szenzációs felfedezésnek szám

ít, az az 5 darab,agyagból készült, gyengén kiégetett cserépedény volt, keletkezé-sük idejét i. e. 8000-re datálta a 14C

-es vizsgálat. Am

íg föl nemtalálták a zárt cserépégető kem

encéket, addig porózusak maradtak

az edények. Talán ennek tulajdonítható, hogy készítésük abbam

a-radt, nem

fejlődött tovább.

A K

ER

ÁM

IA E

LŐT

TI N

EO

LITIK

UM

KO

RA

, FO

NT

O-

SA

BB

LELŐ

HE

LYE

I A

Natúf-kultúra utáni időszakot: proto-n

eolitikum

nak, vagy

kerámia előtti n

eolitikum

nak nevezték el, i. e. 9300–8500-ig tart.

A korszak legfejlettebb és leghíresebb települése: Jerihó (T

ell-esz-S

zultán) városa volt, és nem alaptalanul. Jeriho a Jordán-

völgyben feküdt, 200 m-rel a tengerszint alatt. A

település kiala-

18

kulása M. R

oaf szerint 9000-ben, mások szerint 8500 körül kez-

dődött, egy bővízű forrás körül. A várost kőfal védte, m

ely néholm

ég ma is 6 m

magas. K

ülső oldalán sziklába vájt 8 m széles és 2

m m

ély árok futott körbe. A nyugati oldalon, közvetlenül a fal

mellé egy 9 m

magas, 9 m

átmérőjű kő tornyot építettek, m

elynapjainkban is 8 m

éter magasan em

elkedik ki a föld felszínéből.B

elül tömör, m

indössze egy 28 fokból álló lépcsősor vezet felbelül a tetejére, ahol fedett üregeket találtak, alkalm

as helyeketkülönböző dolgok tárolására. A

torony oldalán ún. „könnyezőcsatorná”-kat m

élyítettek a falba az esővíz levezetésére.Jerihóban is köralakú házakban laktak, átm

érőjük általában 5m

volt, bejáratként egy-egy tornác állt az épületek elején. A fala-

kat itt már napon szárított vályogtéglából rakták. N

agyon jelleg-zetesek

voltak ezek

a téglák:

kézzel form

ázták hosszú,

cipó-alakúra (felül dom

borúak voltak), a tetejükbe belenyomkodták a

hüvelykújjaikat, így a lyukak által jobban rögzítette a falat a köté-sül használt agyaghabarcs. K

ésőbb és máshol vályogvető-deszka

formákat alkalm

aztak. Tell-szerűen építkeztek, 25 településréteget

tudtak elkülöníteni. A tellek, azaz dom

bok, halmok a tönkrem

entépületek

talajon elegyengetett

törmelékeiből,

épület m

aradvá-nyokból alakultak ki. A

z új épületet mindig az előzőek fölé épí-

tették, így jöttek létre a dombok. A

perzsák tepé-nek, a törökökhüyük-nek nevezték.

Kis m

értékben földműveléssel is foglalkoztak, árpaszem

eket,tönkét, füge- és hüvelyesek m

agvait találták. Az állatokat m

égnem

domesztikálták (háziasították), vadállatokra vadásztak, leg-

inkább itt is gazellára. A földm

űvelés csak öntözéssel volt lehet-séges, ezért inkább kereskedtek, így szerezték be a szükséges ga-bonam

ennyiséget, mely ellátta a 2000-3000-et szám

láló városi la-kosságot. T

ávolsági cserekereskedelmet folytattak, az obszidiánt,

nefritet és

más

zöld követ

Anatóliából;

a türkizt

a S

zínai-hegységből; a kauri kagylót a V

örös-tenger mellékéről hozták. A

város meggazdagodhatott az élénk kereskedelem

nek köszönhető-en, talán ezért is védték m

agukat a hatalmas kőfallal, m

ely némi

védelmet jelentett az áradások ellen is, hiszen a tengerszint alatt

feküdt a város.

19

Jeriho feltárása 1950-ben újra kezdődött, Kathleen K

enyonvezette az ásatásokat. Ő

nevezte el a „korszakok”-at: „Pre-P

otteryN

eolithic A and B

”, azaz „edény előtti neolit A és B

”, rövidenP

PN

-A és P

PN

-B-re. (E

dényeket már készítettek ebben az időben

pl. kőből, fából.) Az eddig tárgyalt időszak a P

PN

-A kora, és m

égi. e. 8000 előtt kezdődött.

I. e. 7000 előtt valamikor elnéptelenedett a város. V

alószínűegy nagym

éretű árvíz szakította meg a fejlődést, ugyanis víz-

okozta erózió nyomait találták a falakon. A

ztán újra benépesült,de m

ásféle nép jelent meg honfoglalóként. É

szak-kelet felől ér-kezhettek, főleg földm

űveléssel foglalkoztak. Már nem

kerek, ha-nem

több szobás, négyszögletes házakat építettek, melyek egy

zárt udvart vettek körül. (Mezopotám

iára jellemző építkezési m

ódvolt ez, D

zsarmóban is ugyanígy építkeztek ebben a korban.) A

padlózatot gipsszel kenték be, majd különböző színekre festették.

Találtak egy rituális rendeltetésű épületet faragott kő oszloppal.

7000-től kezdve már a neolitikus korban vagyunk, Jerihoban ez a

PP

N-B

kora. Ebből a periódusból m

ár háziasított kecske csonto-kat találtak.

Jerihora egy különleges temetkezési szokás volt jellem

ző. Ahalott

koponyáját külön

temették

el, leválasztva

törzséről. A

csontokra agyagból, gipszből maszkot készítettek, a szem

gödrök-be kauri-kagyló héjat illesztettek. A

halottakat lakásaik padlójaalá tem

ették.

Észak-M

ezopotámia

„Term

ékeny-félhold” térségében,

aS

hanidár-barlang környékén is megjelenik a H

omo-sapiens. A

barlangban és a körzetében lévő további barlangokban, települé-seken:

Barda-B

alkán, H

azard-Merden,

M’lefaaton

(stb.), m

ajdZ

awi-C

hemi-S

hanidár faluban i. e. 120 000 és 11 000 közötti fo-lyam

atos letelepedettség

nyomait

találták. A

S

hanidár-barlanglegm

élyebb rétege kb. 60 000 éves volt. Egy, kb. ebből az időből

származó em

beri koponyának még neandervölgyi vonásai van-

nak. A barlangban feltárt tem

etőben 26 halott maradványait ta-

lálták, közöttük egy gyermekét, „

feje körül 1500 kis gyöngy” volt

(M. R

oaf). Egy asszony m

ellé ékszereit és kovakő pengéjű késéthelyezték, a kőpengét bitum

ennel erősítették a csontnyélbe. Ezt

20

az asszonyt zsugorított testhelyzetben, vörös okker festékkel leönt-ve tem

ették el. Feltételezik, hogy a (vörös okkert használó) H

o-m

o-sapiens korábban megjelent a K

özel-Keleten, m

int a neander-völgyi ősem

ber.M

egállapíthatjuk, hogy hittek valamiféle élet utáni életben,

hiszen halottaikat ékszereikkel, használati tárgyaikkal temették el,

hogy a túlvilágon semm

iben ne szenvedjenek hiányt. A zsugorí-

tott testhelyzet azt jelenti, hogy a halottat (haldoklót) oldalárafektették, térdeit felhúzták a két könyökéhez, kezeit pedig szájaelé helyezték. K

ezeiben kis tálkát tartott, melyből – hitük szerint

– az „élet italát” itta. A zsugorított testhelyzet talán azt szim

boli-zálta: ahogy m

egérkezett az életbe úgy is távozik. Valószínű stili-

zált anyaméhet jelképeztek a későbbi korban használt, agyagból

formázott lapított göm

b, vagy tojás-forma koporsók, m

elyekbenszintén zsugorítva helyezték el a halottat. K

iemelt szem

élyeketkőépítm

ényekben temettek el m

ár az egészen korai időszaktólkezdve.

Táplálékukat

részben a

már

háziasított egyszerű

kétsorostoklászos árpa, a vad alakor, vadfűfélék, pillangós növények ter-m

ései biztosították, részben gyűjtögetéssel, halászattal, vadászat-tal egészítették ki. E

z utóbbi még hosszú ideig döntő fontosságú

élelemforrás lesz az ősnépek szám

ára. A felsőbb rétegekből elő-

kerültek a háziasított juh csontjai is. A juhtartás nem

csak azélelm

ezésben jelentett előrelépést, hanem a ruházkodásban is.

Zaw

i-Chem

i faluban kőből rakott kerek házakban laktak. Atelepülésen őrlő köveket, tároló verm

eket, kőmozsarakat, kovakő

szerszámokat, kő szakócákat, baltákat, kaparókat, fúrókat, nyílhe-

gyeket, kőpengéket, tiszta rézből való tűt, fúrót találtak. Luxus-

cikkekként kőből, csontból, szappankőből, zöldkőből, palából éstiszta rézből való ékszereket készítettek. G

yűjtögetéshez alkalmas

kosarakat készítettek fából, fontak gyékényből, sásból, vesszőből;a kosarakat olykor bitum

ennel szigetelték belülrő l. A csont sarló-

nyelekbe szintén bitumennel rögzítették bele a finom

an csiszoltkőpengéket.

A barlangban m

egtalálták a kosarak és a fonott gyékénysző-nyegek darabjait vagy lenyom

atait. Száraz klím

án a bitumenbe,

vagy agyagba ágyazódott szerves anyagok részben fennmaradnak.

21

Am

i szám

unkra rendkívül

fontos: a

szerszámnyelekre,

csont-tárgyakra, kovakő eszközökre rovásszerű m

intázatot karcoltak,m

elyet a

Hom

o-sapiens m

essziről hozott

magával,

és ez

am

intaegyüttes később a kerámiákon fog m

ajd gazdagon tovább-fejlődni.

Obszidiánt is találtak a Z

agrosz korai településein. Az obszi-

diánt és a tiszta rezet Anatóliából szerezték be, a rezet E

rgáni-M

ádenből (James M

ellaart kutatta a réz eredetét), ami arra utal,

hogy távolsági cserekereskedelmet folytattak. A

nyers fémből hi-

deg kalapálással készítették az egyszerű eszközöket és az éksze-reket. R

endkívűl fejlett volt a kőcsiszolás technikájuk, pattintottákés csiszolták a darabokat, ékszereket is készítettek kőből.

Télen sokan behúzódhattak a barlangba, tavasztól őszig pedig

kinn laktak a szabad ég alatt, itt építették fel, vagy hozták helyrekerek házaikat. Z

awi-C

semiben nagyon korán, m

ár a IX. évez-

redben háziasítják a juhot és a kecskét (és lehet, hogy elsőként akutyát). A

z állatok befogása, szelektív tartása, gondozása, szapo-rítása jelentette a háziasítás folyam

atát. A carbon-vizsgálat a tele-

pülés kezdetét i. e. 9200–8900 körülre teszi. Három

különbözőrégészcsoport ásat 1949-től kezdődően a térségben N

aii-al-Asil,

Dorothy A

. E. G

arrod és Ralph S

. Soleczki vezetésével.

További települések ebben a térségben: G

adzs-Dare (G

anji-I-D

areh Tepe); korának kezdete kb. 8450, itt „tűzgödröket” találtak,

ezt a helyet inkább pásztorkodó nép lakta. Karim

Shahr, ékszere-

ket, egy sarlót, hasított kovakő szerszámokat, és először itt: ége-

tett agyagból való kis szobrokat találtak. Tepe A

siab, VIII. évez-

red végi

település, a

kecske háziasítására

találtak nyom

okat.M

’lefaat nagyobb, jelentősebb település volt, átmenetet jelentett a

korai és

a későbbi,

nagyobb alapterületű,

már

állandónakm

odható falvak között.

A következő korszak az akeram

ikus n

eolitikum

, kb. 8500-ban kezdődött és kb. 7000-ig, a m

ezolitikum végéig tartott. „

Ga-

bonatermesztéssel és állattartással foglalkozó letelepült földm

ű-ves közösségek éltek az anatóliai és iráni fennsíkokon és a K

özel-K

elet több részén. Tagjaik az árpa, az alakor és a tönke háziasí-

tott változatait termesztették, és a korszak végén m

ár a len, vala-

22

mint a tönkölybúza, a bunkósfejű búza és a kenyérbúza is m

eg-term

ett. Kecskét, juhot, sertést, m

ajd később szarvasmarhát is

tartottak.” (M

. Roaf, 33. o.) S

okféle vadállat volt itt honos a te-vén és a lovon kívül. A

ló csak i. e. 3000 körül jelent meg ism

ét atérségben.

A búza háziasítása a K

özel-Keleten előforduló két vadbúza

fajtából indult, de tulajdonképpen az alakorral kezdődött. A két

vadgabona-féle: a vad alakor és a vadkecskefű rokon fajok lehet-tek, csakis így jöhetett létre term

észetes úton a kereszteződés. Akedvező körülm

ények (időjárás, kellő mennyiségű csapadék, gaz-

dagon termő talaj) csak gyorsították a folyam

atot. A hím

ivarúpollenek célba érkezését a szél gyorsította. A

két vad-fajta vala-m

elyikének nőivarú bibéin kötöttek ki, így hibrid is keletkezett. Ahibridből létrejött a vad tönke. A

tönke tehát: a vad alakor és egyvad fűféle, a vadkecskefű (A

egilops speltoides) keveredésébőlalakult ki.

Mind az alakorból, m

ind a tönkéből háziasított fajtákat isterm

esztettek, ezek már tetraploid, azaz négy krom

oszómakész-

letű (négysoros) változatok voltak. A háziasított tönkebúzából

nemesítették ki a hexaploid (hat krom

oszómakészletű, hatsoros)

dúrumbúzát. A

további nemes fajták a háziasított tönkebúza és

egy m

ásik vadkecskefű

(Aegilops

tauschii) kereszteződéséből

jöttek létre (M. R

oaf leírását vettem alapul – 29. o.). A

hibridbőllétrejött a háziasított tönkölybúza, ebb ől pedig kinem

esítették ahatsoros kenyérbúza és a bunkósfejű búza fajtákat. C

sak a dúrum-

, a kenyér- és a bunkósfejű búza volt tar, más néven csupasz, vagy

„szabad cséplésű”. Az árpának kialakultak két (diploid)- és hatso-

ros toklászos és tar fajai is. Term

észetesen mindig a tar változato-

kat vetették.A

fajta-nemesítés legfontosabb tudatos m

ódszere a szelektívaratás, de főleg a vetés volt. D

öntően hozzájárult a folyamathoz a

talaj megm

űvelése, a gyomtalanítás, a talaj fellazítása, m

elyet elő-ször botokra rögzített csont- és éles kőeszközökkel, később (denagyon korán) az egyszerű sekély-járású rögtörő ekével végezték.A

természet-általi beporzáson kívül a szelektív vetés és a term

ő-talaj gondozása volt az, am

ivel az ember tudatosan hozzájárult a

fajtanemesítéshez. Igyekeztek a szilárdabb kalászorsójú (tenge-

23

lyű) és nagyobb szemű fajtákat vetni. (H

ogy ne törjön el a kalászés ne peregjen ki a term

és, eleinte sokszor kézzel tépték le a kalá-szokat.) A

szél-általi beporzás még olyan term

észetes volt, de ahatsoros, nem

es fajok létrehozása hosszú folyamat eredm

ényekellett hogy legyen, ezért szinte hihetetlen, hogy ilyen korán,7000 előtt m

ár szinte minden gabonafajtát háziasítottak, közöttük

a legnemesebbeket is. E

z igen nagy teljesítmény volt a m

ezoliti-kum

emberétől!

A szárazabb éghajlatú területeken, m

int például a Holt-tenger

melléki N

ahal-Hem

arban nagy számban m

aradtak fenn szerves-anyag m

aradványok: fából készített szerszámok, kötél-, kosár-,

textilia-darabok, gyöngyök,

kagylók. Itt

is köralakú

házakbanlaktak. A

z egyikben – feltehetően rituális célra használt – kifestettkő-m

aszkot, egy faragott kő oszlopot, körülötte pedig a földön el-helyezett

emberi

koponyákat találtak.

Nahal-H

emarban

ésD

zsarmóban különleges, m

ondhatni bonyolult szövés-technikákatalkalm

aztak. K

ésőbb m

ár lenből

is szőttek.

Ain

Gazálból,

Nem

rikből (és máshonnan) szobrok kerültek felszínre.

Lakásépítésnél m

ég egy ideig alkalmazzák a kör alapú for-

mát, de egyre inkább tért hódít a több szobás, négyszögletes ház-

forma. D

öngölt, alászigetelt agyagpadlójukat barnára, vagy vörösszínűre festették. B

ugrasz egy említésre m

éltó település volt aH

ábur (az Eufrátesz felső m

ellékfolyója) torkolatvidékénél. Itt alakóházak

többnyire 9

szobásak voltak

(valószínű több-

generációs családok számára készültek), egyik-m

ásik szoba alap-területe 5x7 m

-es is volt. Egy falfestm

ény az egyik ház falán fű-zérben repülő m

adarakat ábrázol. A házsorok között keskeny út

vezetett.Főleg A

natólia területén és tőle kelet felé terjedve gyakoriakvoltak a falakra rögzített bika koponyák (agyaggal vakolták acsontokat), ezek a helyiségek rituális célt szolgáltak. T

aláltak nád-vázra épített férfi- és női szobrokat. N

agyon sok szobor került fel-színre a K

özel-Keleten ebből a korból, nagy gyakorisággal nőket,

de madarakat és állatokat is ábrázoltak.E

dényeket készítettek, főleg kőből, Dzsarm

óban több mint

2000 kőedény

maradványt

(töredéket) találtak.

Voltak

„fehér

24

edényeik” is, ezeket mész és ham

u keverékéből készítették. Már

használták az agyagot is a fazekassághoz, de valószínű, még nem

égették ki. A fehér, m

észből kevert anyagot szobrok formálásához

is felhasználták.

A m

ezopotámiai őskultúrák ism

ertetése előtt egy nagyon fi-gyelem

reméltó, több szem

pontból korát megelőzően fejlett város-

ra térnék ki, ez a település Çatal-H

üyük (a „Villadom

b”) volt,A

natólia dél-keleti részén, a Konya-síkságon. A

korábbi településa C

arsamba-folyó keleti oldalán épült.

James M

ellaart vezette az ásatást 1961 és 1963 között. Arádiókarbonos korm

eghatározás szerint kora i. e. 6850–6300 kö-zötti. A

városnak kb. 5000-6000 lakosa volt.15 településrétege közül 14-et tártak fel. A

házak viszonylagépségben m

aradtak fenn. Nagyon érdekes a település szerkezete, a

házakat ugyanis – egyedi módon – teljesen összeépítették, úgy

hogy az egyik lakás falai azonosak voltak a körülötte lévő lakásokfalaival. K

ő alapra húzták fel a vályogfalakat. A lakások általában

25-30 m2 alapterületűek voltak, egy nagyobb szobából és egy

keskeny konyhából álltak, ennek egy részét tárolásra használták.A

házak falát és padlózatát fehér vakolat burkolta, mely agyag és

mész keverékéből állt. A

konyhából nyílt a feljárás a háztetőre. Alapos tetőkön keresztül közlekedtek létrák segítségével, am

i nemlehetett egy egyszerű vállalkozás, m

iután a tetők teraszosan, kü-lönböző m

agasságban álltak (sok törött végtagú csontvázat talál-tak). A

z ablaknyílásokat közvetlenül a tetők alatt vágták. Egy-egy

be nem épített ház helyét szem

ét-lerakásra használták. A lakószo-

ba padlózatára négyszögletes és hosszú padkákat építettek, nappalültek, éjjel aludtak rajtuk. A

z épületek kb. egyharmada „szentély”

volt. Itt a termeket fejlett technikára valló falfestm

ények; falrarögzített bika- és kos-fejek (dom

borművek); oszlopok; padokra

sorban elhelyezett bevakolt bikafejek (a koponya csontokat va-kolták be itt is), vagy szarvak; falra festett, kétoldalra kiterjesztettkarú és lábú em

beri alakok; szintén falra ragasztott női mell dom

-borm

űvek díszítették, a padlóra pedig emberi koponyákat he-

lyeztek. A freskószerű falfestm

ények középpontjában általábanegy hatalm

as méretű bika áll, m

elyet körültáncolnak az emberek,

25

akik különös „öltözetben” láthatóak. Sok a keselyűt, leopárdot,

párducot ábrázoló falfestmény. É

rdekes megoldású az egyik, a

festmény

sík felületéből

domborm

űvesen em

elkedik ki

a két

egymással szem

ben álló, a néző felé tekintő állat feje. A párdu-

cok, vagy leopárdok ott vannak a szülő istennőket ábrázoló szob-rokon is, két oldalról a trón oldalait alkotják.

Sok és sokféle szobor került felszínre, közöttük anyaistennőt,

gyakran szülő istennőt ábrázoló szobor is, jellegzetesen telt alakúm

egformálásban. A

z anyaistennő szobrok, a női mell-dom

bor-művek, a sok bika-ábrázolás (F

öld-típusú jegy, mint a S

zűz) alap-vetően m

atriarchális hitszemléletüket bizonyítja, de voltak kosfej

díszítések is a szakrális épületekben. Ismét találkozunk festékbe

mártott kezek lenyom

ataival, sorban elhelyezve a falakon. A szo-

kás ma is él, falusi házakon láthatóak az egym

ás mellett sorakozó

kezek. Anatólia M

ezopotámiától vette át később az írást. A

SU

sok jelentése közül az egyik: kéz (Labat szótár 354); a S

U szó

egymagában is elegendő annak m

egállapítására, hogy ez a nép aS

U.B

AR

(a BA

R sok jelentése közül az egyik: em

ber) turáni(kush?) nép volt. S

ok tízezer évvel ezelőtt is valószínű a kéz áb-rázolásával fejezte ki törzsi hovatartozását.

Sum

er szót idéztem, de lehetett-e köze ennek a népnek a

„sumer” istenekhez abban a nagyon korai időszakban? A

zt gon-dolom

, hogy igen. Az a terület, ahonnan ez a H

omo-sapiens (a

modern em

ber) elindult, Afrika kincsekben bővelkedő földje volt.

Núb =

arany; Núbia S

Udán észak-keleti részén a későbbi K

ush-királyság országa; itt volt valahol P

unt; továbbá a bibliai Ofir is, a

legendás gazdag tartomány; továbbá R

hodézia, mely szintén gaz-

dag volt nemesfém

ekben stb. A „sum

er” istenek pedig a Föld

minden lelőhelyét felkutatták, és m

indenütt bányásztak is, így le-hetett valam

iféle kapcsolatuk az e térkörben élő korai emberrel.

Nincs kizárva, hogy A

frikának ez a gazdag nagy területe volt atitokzatos A

rali, az „Alvilág”, a N

agy Föld, E

reskigál istennőföldje.Ç

atal-Hüyüktől nyugatra feküdt S

ubarda település, szintén aK

onya-síkságon, már ez a tény is alátám

asztja azt a feltevésünket,hogy ebben a térségben, D

él-Kelet-A

natóliában az alapnépesség aturáni szubar volt. A

pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy

26

ugyan az indoeurópaiak a tárgyalt időszakhoz képest csak kb.5000 évvel később fognak m

egjelenni Anatólia területén, a népes-

ség már ekkor is kevert lehetett, de ez m

áshol is így volt. Döntő

fontosságú volt mindenütt m

aga az alapnépesség, amely m

eghatá-rozta hitvilágukat, és am

ely az uralkodót adta a tartománynak.

Halottaikat – zsugorított testhelyzetbe rendezve – először ki-

tették a szabad ég alá (talán azért is van annyi keselyű-ábrázolás afalfestm

ényeken); majd lakásaik padlózata alá tem

ették, vörös ok-ker festékkel bekenve (használtak m

ás színű festéket is). A halottat

mindig a bal oldalára fordították, feje a szoba közepe felé nézett.

A sírm

ellékletek között a férfiak mellé tem

etve tőröket, bu-zogányokat,

égetett agyagból

való pecsétnyom

ókat (valószínű

test- és kelmefestésre használták, ugyanis nem

találtak agyagbanyom

ott pecsétet), rézgyűrűket találtak; a nők mellett – am

i kü-lönlegességnek szám

ít – obszidiánból csiszolt tükröket, szépítő-szereket kis dobozkákban. A

termésréz innen, A

natóliából szár-m

azott, találtak ólomtárgyat is. M

ár ismerték a rézöntés technoló-

giáját is. Nagyon fejlett volt a kelm

ekészítési technikájuk, gyap-júból, különböző növényi rostokból fontak, szőttek. E

dényeiketfából, kőből készítik, m

ajd megjelenik a kézzel form

ázott, kiége-tett kerám

ia, színezése krém- és vörös színű, szinvonalában m

egsem

közelíti a Hasszúna kerám

iát (utóbbit később fogjuk ismer-

tetni). Ételeik háziasított gabonafélékből készültek, sok főzeléket

fogyasztottak, egészségesen táplálkoztak. Tartották a háziasított

szarvasmarhát is, a hús-félék 9/10 részben háziasított állatokból

származtak. N

yílván kiterjedt vidéki gazdaságok tartoztak a vá-roshoz.

Vagy 50-féle szerszám

ot készítettek, az ezekhez szükségesköveket, ásványokat innen és a környező területekről szereztékbe. „

Zöldkőből baltákat, csákányokat, vésőket, ácsszerszám

okat,vulkanikus

kőből őrlőedényeket ,

mozsarakat,

mezőgazdasági

szerszámokat

készítettek. A

csiszoláshoz

használt m

észkövet a

dombvidékről, az alabástrom

ot a Kayseri térkörből, obszidiánt

Aksaray környékéről…

fehér márványt nyugatról, kovát …

Szíriá-ból szereztek be.”

(Bíró J., 155. o.)

27

Kerám

ia- és fal-festéshez a festékeket az Anatóliában előfor-

duló ásványokból nyerték, így okkerből, azuritból, malachitból,

cinóberből, mangánból és galenitből.

Miután a város elnéptelenedett, a lakosság átköltözött a folyó

nyugati oldalára, itt építették fel Çatal-H

üyük új városát.

28

3. ME

ZO

PO

TÁ

MIA

I ŐS

KU

LT

ÚR

ÁK

JAR

MO

(DZ

SA

RM

Ó)

Neve eddig is többször felm

erült korábbi őskultúrákkal kap-csolatban, am

i azt bizonyítja, hogy kialakulásának kezdete meg-

előzi a Braidw

ood által megállapított időszám

ítás előtti 6750.évet. R

. J. Braidw

ood, a chicagoi egyetem professzora ásat 1948–

1955 között.D

zsarmót pre-H

asszúna kultúrának nevezhetnénk, Mezopo-

támia területén a neolitikum

elején a legismertebb település, ahol

nagy előrelépést tapasztalunk a fejlődésben, többek között a ki-égetett kerám

ia terén.Jarm

oban a házak négyszögletesek, több szobásak voltak ésegy központi udvar köré csoportosultak. V

ert agyagból „tauf"-bólkészültek, a falakat kő alapokra húzták. A

döngölt agyag padlókragyékényfonatú fekhelyeket raktak. M

agok pörköléséhez domború

(mi úgy m

ondanánk: búbos) agyagkemencéket, vagy „pörkölő

gödröket" használtak (Oates, 71. o.). A

z íze is jobb volt így am

agnak, könnyebb volt darálni és tovább tudták tárolni, mivel

nem csírázott ki. A

gondosan tárolt gabonafélék nagyon értékesekvoltak, többek között ezzel „fizettek” a cserekereskedelem

ben.Jarm

oban 15 településréteget tártak fel. A felső öt rétegben

találtak először kerámiát. A

z edényeket kézzel formázták, m

ajdkiégették.

Rendkívül

jellegzetesek a

főleg term

ény tárolására

használt, nagyméretű, három

negyed részükig a földbe süllyesztettkiégetett

agyag hom

bárok; nagy

területen, így

a K

árpát-m

edencében is elterjedtek. Készítettek m

ásféle korsószerű edé-nyeket is; továbbá lapos tálakat lepénysütéshez, köcsögöket, ivó-csészéket, kancsókat (stb.). C

sontkanalat, csonttűt, kőből való or-sókat használtak. G

yapjúból, lenből fontak, szőttek, ruhát varrtakm

aguknak. Az a bizonyos „különleges” szövés: „ritkított csavará-

sú”, vagy „szoros csavarású” volt, de általában a hagyományos

„sávszövést” művelték (M

. Roaf közli ezeket a m

intákat könyve28. oldalán). A

z a nép, mely ilyen bonyolult m

ódon tudott szőni,az azt m

ár régóta kellett, hogy gyakorolja!

29

Valószínű m

ár használták a sekély-járású rögtörő ekét. Szer-

számaik

kőből, kovából,

obszidiánból (vulkanikus

üvegből),m

észkőből készültek. A különböző őrlő, daráló kőeszközökön,

mozsarakon kívűl m

észkőből való vázáik is voltak. (A K

özel-K

eleten előforduló bazalt és obszidián vulkanikus, míg a m

észkő,hom

okkő és pala üledékes kőzetek.)A

z alsó tíz réteg a „pre-ceramic N

eolithic” korszakot képvi-selte, m

ely (értelme szerint) nem

tartalmazott kerám

iát. Mégis

rendkívül fontosak ezek a rétegek, mert pontos képet nyújtanak a

háziasított állattartás és növénytermesztés fázisairól. M

ezőgazda-ságból éltek, de nem

termesztették az összes, az eddig háziasított

gabonaféléket, melyek a „T

ermékeny-félhold” területén m

ár el-terjedtek (ez különben m

áshol is így volt). Viszont több fajta hü-

velyest: lencsét, borsót (stb.) fogyasztottak. Kecske- és juhnyája-

kat, házisertést tartottak. Nagyon szerették az éticsigát. T

aláltakaratásnál használt eszközöket, kézi m

almokat. A

többszobás laká-sokban a kem

encéket kéményekkel építették. H

alottaikat lakóhá-zaik padlója alá tem

ették. A kerám

ia megjelenése után a gyerm

e-keket gyakran agyag edényekben helyezték sírjaikba. T

űzhelye-ket raktak. „

Messze földekre vándorolva, ahol lerakta tűzhelyét

ősünk, ott otthont teremtett.”

(Bíró J., 25. o.) E

zek a vert falú,döngölt agyagból készült, tapasztott tűzhelyek, kem

encék mindig

ott lesznek kárpát-medencei őseink otthonaiban is.

A kerám

ia kiégetése még kezdetleges, de az edényeket m

árm

intázatokkal díszítik: bekarcolt halszálka-szerű, vagy geometri-

kus motívum

okkal, felületükre olykor agyagból való, domborm

ű-vesen kiem

elkedő figurákat, főleg állatokat formáznak. A

z alsórétegekben a kő ből készült edények – anyaguknak m

egfelelően –nehézkesek, rusztikusak voltak (m

ai szemm

el nagyon szépek), itta felső öt rétegben a kerám

iák egyre finomabban form

áltak lesz-nek, néha egészen kecses vonalakkal.

Agyagból, kőből, m

árványból bevésett mintázatú gyűrűket,

karpereceket, függőket készítettek. Itt is találtak agyagból, kőből,csontból (stb.) form

ázott kis állatfigurákat, valamint agyagból,

kőből női szob

rokat – „köldök dom

borulattal”, vagy a nélkül. Arégészet e kis alkotásokat „A

nya Isten

nő szob

rokn

ak” nevezte

30

el. Egy ősi an

yajogú, m

atriarchális szem

léletű korszaknak a do-kum

entumai.

A neolitikum

embere m

ég vadászik és gyűjtöget is, de már

nyájban, csordában terelgeti saját nevelésű állatait. Ettől kezdve

tehát nem az elejtésen, hanem

a szaporulaton van a hangsúly, anövényterm

esztésnél is a bő termés az áhított cél, vagyis m

aga aterm

ékenység. A

termékenység hordozója és szim

bóluma a nő, az

anya, mint az élet forrása. A

művészetben is ez jut kifejezésre, a

mindenek feletti nőiséget, anyaságot akarja kifejezni, kiem

elni.E

zt jelentik az utókor számára a kis szobrocskák, m

elyeket Mál-

tán, La G

ravettában, Lausselben és L

espuguéban (Franciaország),

Cukurkában (T

örökország), Kostjenkóban (U

krajna), Willendorf-

ban (A

usztria), P

etersfeldben (N

émetország),

Kosztyakiban

(aD

on melléke) és m

áshol, egy bizonyos szélességi sávban egészenIndiáig terjedően m

indenütt megtaláltak.

Feltűnően nagy szám

ban kerültek elő a Kárpát-m

edence ésM

ezopotámia neolitikus rétegeiből, a szakrálisnak hitt épületek-

ből, áldozati oltárokról, vagy medencék környezetéből, áldozó

gödrökből, templom

ok és lakóházak szentélyeiből. Eleinte m

égélethű, sőt túlzott term

észetességgel hangsúlyozták a nőiességet,az áldott állapotot, később m

egmaradt a tartalom

, de a formák át-

alakultak, An

ya Istennővé változtak, így kerültek be az ősnépek

hitvilágába.„

Sok és sokféle szépen formált agyagszobrocska került itt

napvilágra” (O

ates, 83. o.), már az alsóbb rétegekben is előfor-

dultak. Jarmonak kb. 150 főnyi lakossága lehetett.

Jelentős települések alakultak ki a Tigristől keletre. E

zekr őlcsak nagyon röviden, de pár m

ondattal mégis m

eg kell emlékez-

nünk.Tepe-Sarab településen am

i említésre m

éltó az a földművelés

volt, búzát is termesztettek. A

számtalan női szobor anyaistennő

kultuszukat bizonyítja. Jellegzetes, ülő helyzetben ábrázolt alko-tások, m

elyek „Sarabi V

énusz” néven váltak ismertté. T

epe-Asiab

is fejlettségről árulkodó falu volt, mindkét település a D

iyala-folyó felső folyása és a K

erka-folyó egyik felső ága között feküdt.T

epe-Guran kora kb. 6500-ban kezdődött. 18 egym

ásra épült ré-

31

tegéből a 6. szinttől jelenik meg a kerám

ia. Több-féle stílusirány-

zata közül egy jellegzetes, máshol nem

alkalmazott díszítés: vörös

okker festékkel bekent alapra csillám-kristályokat ragasztottak.

Egyébként geom

etrikus mintákat alkalm

aztak.A

keleti

térrész legjelentősebb

települése Susa/Susan,

aK

erka középső szakaszának kikötő városa, mely a sum

er időkbenS

usiana tartom

ány központja

volt. A

tartom

ány neve

későbbE

lám-ra változott. K

orai szakaszából kerámia m

űvészetét emel-

hetjük ki, mely részben a régió kerám

ia stílusaival, részben aS

zamarra-kerám

iával (egym

ás kezét

fogó táncoló

lányok cso-

portja) rokon stílusú. Később itt is m

egjelennek a bika-, fokos-,stilizált

egyenlőszárú kereszt-ábrázolások,

mint

a H

alaf-kultú-rában.

A H

AS

SZ

ÚN

A-S

ZA

MA

RR

A K

ULT

ÚR

AS

okan ezzel a periódussal azonosítják a Kárpát-m

edencébena K

örös-kultúrát. Legidősebb lelőhelye H

asszúna, kora i. e. 6500-tól kezdődik; R

oaf idősebbnek, J. Klím

a fiatalabbnak, csak 5800-tól szám

ítja kezdetét. Szam

arra fejlődésének indulása a Hasszúna

periódus m

ásodik felére

tehető. (A

kutatók

egy része

csakH

asszúna-kultúraként jelöli a periódust.)H

asszún

a lakóházait vert agyagból (taufból) építették. Egy

zárt, négyszögletes udvart vettek körül, ide nyíltak a lakószobákés m

ás helyiségek.A

z udvar aztán körülépült, ahogy a gyermekek felnőttek, ők

is ide építették fel házaikat, ezzel gyarapodott a családi gazdaságlétszám

a. Az udvaron állt a tűzhely, a kem

ence, a gabonaverem,

később a kerekes kút. Általában egy helyiséget elkülönítettek a

szemét tárolására is. E

z, a zárt udvar köré való építkezés szokásam

ár Dzsarm

óban kialakul, és változatlan formában évezredeken

keresztül megm

arad Mezopotám

iában még a nagyvárosokban, pl.

Urukban is, legfeljebb az idő haladtával a házak lesznek egyre

nagyobbak (pl. emeletesek), igényesebbek, fényűzőbbek.

Hasszúnát a kerám

iája tette híressé. Három

csoportját külön-böztetik m

eg: archaikus, standard és szamarrai. A

z archaikus ésstandard a fejlődés különböző fázisait jelenti (pl. az archaikusm

ég olyan, mint a dzsarm

ói, a standard már fejlődést m

utat a

32

geometrikus m

inták terén); kiemelten a harm

adik típussal foglal-koznék. A

kerámiát ettől kezdve a lelőhelyről nevezik el, stílusu-

kat pedig a régióban Hasszúna különböző „rétegei”-hez kötik.

Hasszúna az első igazi földm

űvelő település volt a Folyam

-közben, m

ég az esőzéses zónába esett. A term

esztett növények:alakor-, tönke- és hatsoros búza fajták, két- és hatsoros toklászosés tar árpa, len, lencse, keserű bükköny, csicseriborsó, borsó. É

r-dekes m

ódon kölesről soha nem esik szó – való igaz, hogy a kí-

naiak háziasították –, mégis a „

Hogyan jött a gabona Sum

erbe?”kis elbeszélő költem

ény említi a kölest, m

elyet Enlil isten a he-

gyekben termesztett:

„R

ajta hát, menjünk fel a hegységbe,

a hegységbe, hol árpa, köles terem…

”

A sum

er irodalom kistükre

(Kom

oróczy Géza fordítása.)

3. Hasszú

náb

an feltárt h

áz rekonstru

kciós rajza

33

A feltárásnál agyag parittyagolyók, pattintott kőkapák, len-

vagy gyapjúszálak fonásához használt kettős kúp alakú agyag or-sókarikák,

pecsétnyomók

kerültek felszínre.

Ékszerkészítésnél

már használták a türkizt, hegyikristályt, obszidiánt (A

çigölbőlszállították), különböző tengeri kagylókat, a rezet. F

őleg a türkizés hegyikristály alkalm

azása az eddigieknél nagyobb távolságrakiterjedő

cserekereskedelmet

feltételez. A

késő

Hasszúna-

periódusban már olvasztották a rezet, de a term

ésrezet is használ-ták, az ólom

is előfordult. Kerám

ia-égetésre hatalmas, akár 2 m

-esátm

érőjű kemencéik is voltak.

A V

II. évezred végén egy csodálatosan szép kerámia stílus

alakul ki a délebbre eső, közép-mezopotám

iai Szam

arrában.

A S

zamarra-kerám

ia egyedülállóan magas szinvonalú ebben

a korai időszakban. Az edényeken alapszínként a barna és a tört-

fehér dominál. A

z eddigi geometrikus m

intákon kívül itt találko-zunk először élethűen m

egfestett állatokkal: halászó madarakkal,

hosszúnyakú gémekkel, am

int fél lábon álldogálnak a víz parton(stb.); m

ögöttük megjelenik a festői háttér pl. nádkunyhók, pál-

mafák, nádas, folyóparton hűsölő állatok képében.

Egészen

rendkívüli összetett

jelképábrázolás díszíti

a„H

asszúna V.” rétegéből előkerült edény nyakán látható női arcot.

Szem

öldöke összeér: ez a mezopotám

iai szépségideál egyikjellem

zője. A nagy babkávé szem

ek kissé emlékeztetnek a C

soga-M

amiban talált női szobrok szem

eire. A korsón a szem

ek alatt ahárom

-három szépségvonal, a száj alatt és a nyakon a hárm

as vo-nalak m

ár a mitológia szent szám

át idézik, a Kárpát-m

edencénekis a 3-as volt a kultikus szám

a. Az arc két oldalán a haj összefüg-

gő cikcakk vonalai és a „vállon” körbefutó hasonló vonalak je-lentik, hogy istent ábrázol az arckép. E

z a motívum

ugyanis azőskultúrákban m

agát az istenséget jelentette. A feltűnően sok há-

romszög – sum

er nyelven GE

ME

, MÍ – a nő, asszony jele, tehát

egy istennővel állunk szemben. A

pöttyök valószínű gabonamag-

vakat jelentenek, a korsó tehát egy magtároló edény lehetett. S

íkfelületű és dom

borműves a m

inta kiképzése, hasonlóan díszítettm

agtároló edényeket találtak a Kárpát-m

edencében is azzal a kü-

34

lönbséggel, hogy ott az istennői arcot mindig egy K

UR

-KU

R jel

keretezi (de erről majd később, a m

aga idején bővebben).Itt

ábrázolják elő-

ször az

emberi

alakotm

ozgás, forgás,

táncközben;

itt festenek

először arcképet. A ke-

rámia rendkívül fontos

régészeti lelet,

mert

anyaga, formája, színe-

zése, mintázata elárulja

korát és keletkezésénekföldrajzi helyét, továb-bá a népek rokonságát,készítőinek

vándorlásiútvonalát, vagy a kultú-rák

közötti cserekeres-

kedelmi kapcsolatokat. A

jól kiégetett cserépedény még töredé-

keiben is szinte örök életű.S

zamarra térségében ugyanazokat a gabonafajtákat term

esz-tették, m

int Hasszúnában, de itt m

ár nem esett elegendő eső a

földműveléshez, S

zamarra ugyanis jóval délebbre fekszik (m

a islétezik a város) az esővizes zónától. Ö

ntözni kellett a földeket. Az

első öntözőcsatorna maradványokat e térséghez és kultúrához

tartozó Mandaliban és C

soga-Mam

iban tárták fel. Tehát m

egálla-píthatjuk, hogy K

özép-Mezopotám

iában i. e. kb. 6000-től kezdő-dően öntözéses földm

űvelést folytattak. Öntözést m

ár jóval ko-rábban is alkalm

aztak – például a len termesztéséhez öntözni kel-

lett a földet –, de itt ettől kezdve jóval nagyobb távolságokat átfo-gó, bonyolultabb csatornarendszereket építettek az eddigieknél.

4. Szamarra-kerám

ia női arccal

35

CS

OG

A-M

AM

IC

soga-Mam

i nagyobb településnek számított, alapterülete 4-

5 hektárra terjedt. A leletanyag átm

enetet képez az északi és a délikultúrák között. A

szamarrai típusú kerám

iákon kívül találtakU

baid-stílusú terrakotta szobrocská-kat

is. K

özös vonás

ezen néhány

cm-es

szobrocskákon a

hatalmas

„babkávé"-szem és a fejtetőre tor-

nyozott frizura.T

aláltak eridui-

és U

baid-típusú, T

ell-Aw

ailiban, Urban talált

gyíkarcú szobrokhoz hasonló alko-tásokat is, e kis szobrok elsősorbannőket, anyákat ábrázolnak. Ú

gy lát-szik a nő, az anya tisztelete, a ter-

mékenységbe vetett hit nagyon ősi

időkbe nyúlik vissza, kezdetét nemism

erjük. A

település

nevében a

„Mam

i” szó

Ninhurszág

istennőegyik m

ellékneve volt. Az, hogy vá-

rosukat egy istennő (és nem egy fér-

fi istenség) védelme alá helyezték:

matriarch

ális hitszem

léletüket bi-

zonyítja.C

soga-Mam

iban napon szárítotttéglából építkeztek, hosszú, „szivaralakú vályogtéglából, váltakozva afal

síkjával párhuzam

osan, illetve

arra merőlegesen helyezték el őket.

A város egyik bejáratát vályogtég-

lából épített torony védte.” (Oates, 64. o.) M

egjelentek az első,falakat erősítő tám

pillérek. A lakóházak 2-3 szobásak voltak.

Törvény volt az ős- és ókorban, hogy a szentélyek falait m

indig

5. Női

fej áb

rázolása C

soga-M

amiból

6. T

erakotta szob

or, nő gyer-m

ekével

36

ugyanoda, a tönkrement épületek fölé kell felhúzni. D

. Oates és

Oppenheim

többször kitérnek arra, hogy az istenség és családja atem

plom szentélyében lakott. A

z emberek – attól való félelm

ük-ben, hogy az istenségek m

egsértődnek és elköltöznek – mindig

ugyanott építették fel az új szentélyeket. Egész M

ezopotámia-

szerte tell-szerűen építkeztek, az építkezési mód vonatkozott a la-

kóházakra is.É

lelem kiegészítésül pisztáciát gyűjtöttek a hegyekben. V

aló-színű m

ár termesztették a különböző főzeléknövényeket is, pl.

salátát, uborkát, tököt (stb.), sajnos ezek semm

i nyomot nem

hagytak maguk után, így csak feltételezni, találgatni lehet fo-

gyasztásukat illetően. Ekével szántottak, kb. a IV

. évezredtől már

a vetőekét is használták, melynek elterjedése forradalm

i újításnakszám

ított a mezőgazdaságban.

Oates, m

int régész maga is résztvett a lelőhely feltárásában,

nagy elragadtatással

szól a

térség kultúrájáról,

de m

egjegyzi,hogy a „

régészeti leletek még csak nem

is sejtetik e népcsoporteredetét”

(109. o.). Máshol írja, hogy soha nem

költöztek be am

ások által otthagyott, üresen maradt lakásokba, m

indig újat épí-tettek m

aguknak.A

háziasított állatok között ott volt a kutya, juh, kecske, ser-tés, szarvasm

arha is. Nagytestű szarvasokra, antilopra, gazellára,

vaddisznóra, bölényre (stb.) vadásztak.

7. A vetőeke

37

TE

LL-ES

Z-S

ZA

WW

ÁN

Tell-esz-S

zaww

án szintén a régióhoz tartozott. K

ialakulásá-nak idejét i. e. 6300-ra datálják. É

pítészetében fejlődés mutatko-

zott a térségen belül. Először itt építkeztek napon szárított vá-

lyogtéglából, a téglák 60 cm hosszú vályogvető keretekben ké-

szültek; és először itt vakolták be a falakat. A falak külső oldalait

itt is támfalakkal erősítették. A

z alsó rétegekben 150 m2 alapterü-

letű lakásokat találtak, egy-egy akár 15 helyiségből is állt. Az

épületek általában két „szárnyra” tagolódtak, az egyik oldalon aférfiak, a m

ásikon a nők laktak, középen étkeztek, beszélték meg

például a közös teendőket. A 6100-ból szárm

azó rétegben már ki-

sebbek a lakások, általában 70 m2 alapterületűek. T

aláltak egy na-gyobb épületet, „

melyet tem

plomnak vélnek a régészek”

(Bíró J.,

38. o.). Innen és a térség más településéről szám

talan „An

ya Is-ten

nő” szobor került felszínre, továbbá több sírban zsugorított

testhelyzetben találták a halottat, vörös okker festékkel befestve.S

írmellékletként

gyönyörűen form

ázott alabástrom

edényeket

helyeztek a halott mellé.

„A

vörös okker festéket…évezredeken át alkalm

azzák a ritu-ális tem

etési szertartásokon hatalmas területen, m

indenhol, ahováaz ősszabír nép elterjedt. E

z a sajátos temetkezési m

ód mindenütt

a népazonosság egységét igazolja.” (B

író J., 23. o.)

YA

RIM

-TE

PE

Yarím

-Tep

e is fontos lelőhely volt a térségben. „Szám

osboltozott, kétaknás – eddig a legkorábbiként szám

on tartott – cse-répégető kem

ence került elő, méghozzá egy jól körülhatárolható

‘ipari’ övezetben.” (Oates, 101. o.) A

The C

ambridge E

ncyclope-dia of A

rchaeology írja: „Am

ong these seventh-millenium

farm-

ers the smelting of both copper and lead is know

n, at Yarim

Tepe

a massive lead bracelet and a num

ber of copper objects have beenfound.” A

zaz: „Ezen hetedik évezredbeli földm

űvelők között úgya réz, m

int az ólom öntése ism

ert volt, Yarim

Tepénél egy töm

örólom

-karperecet és számos réztárgyat találtak.” (B

író J., 76. o.)A

hogy újabb lakóházakat építettek az udvar körül, az a csa-ládi gazdaságok gyakorlatára enged következtetni. „K

apa”-ként(„A

L”) m

egjelölt mezőgazdasági eszközt találtak. K

ésőbb a „kö-

38

tözött kapa” uralkodói jelvénnyé, méltóság-jelvénnyé vált M

ezo-potám

iában, de még a korai egyiptom

i királysírokban is találtakugyanilyen kötözött kapákat. A

kapa fejét kötözték hozzá a nyél-hez, jellegzetes széles pántokkal, egym

ással keresztezve a bőr-csíkokat.

Marton V

eronika a fokost is AL

szóval értelmezi. A

PA

.AL

kifeje-zést a Jézus hívévé vált Pállal hozza kapcsolatba. („A

napkeleti pe-csétnyom

ók és pecséthengerek” – Matróna K

iadó; Győr, 2004.) A

PA

.AL

igen jó észrevétel, nekünk a pálosok is eszünkbe juthatnakróla. A

pálosok a fokos ereje által felhatalmazottak kasztja lehetett

már M

ezopotámiában is az őskortól kezdve. A

rend – ma is – titkokat

őrző beavatottjai óvták királyainkat is, tanácsaikkal segítették őket.R

óluk nevezték el a Pilis-hegységet.

Az állattartás „legelőváltó” jellegű volt. A

hatsoros tönköly-búza előfordulása ritkaságszám

ba ment, de itt term

esztették.„

Voltak valódi pecsételőik”

(Oates, 101. o.) szem

élyes tár-gyaik hitelesítésére; kerám

ia edényeiket fazekasjelekkel azonosí-tották. A

pecsételőket általában zsinórra fűzve nyakban hordták,ékszerként is viselték, használatuk m

ég korábbi mint gondolták.

Yarím

-Tepe m

integy 8 m vastag településrétege átvisz a követke-

ző, Halaf-periódusba.

A

felsőbb rétegekből

sok kör

alaprajzúépület m

aradványa került felszínre.

A H

ALA

F-K

ULT

ÚR

A

I. e. kb. 5500-ban kezdődött. „Sum

er: az Éden városai”

c.könyv kezdetét 5700-ra teszi, M

. Roaf (aki általában m

indig ko-rábbi időpontokat jelöl) írja: „

I. e. 6000 táján a Hasszúnát fel-

váltotta a Halaf-kultúra…

6000 éven keresztül virágzott.” (48. o.)

Nevét a K

habur/Hábur (a B

uranunna/Eufrátesz északi m

ellékfo-lyója) m

elletti Tell-H

alaf lelőhelytől kapta. Max F

reiherr vonO

ppenheim (e feltárásnak köszönhette nem

esi címét) és S

ir Max

E. L

. Mallow

an vezetésével tárták fel a régiót.A

Halaf-kultúra településein, m

ár Yarim

-Tepe H

alaf-kori ré-tegében is, de főleg „

a legkésőbbi Halaf rétegek egyikében (a 6.-

ban – az én megjegyzésem

) feltárt fazekasműhelyben találták m

ega m

indmáig egyedülálló szépségű őstörténeti cserépedényeket, s

39

többek között művészi díszítésű fekete-vörös-fehér edényeket is.”

(Oates, 106. o.)

A fekete, a fehér és a

vörös lesz majd a IV

. év-ezredben délen, az U

ruk-ban

kialakuló „szögm

o-zaik”

díszítés három

ál-

landó színe,

valamint

aziqqurátuk alsó három

te-raszának is a színe. A

fe-kete az alvilág, a halál; afehér a világosság, a fény;a vörös a vér, az élet szí-ne.

(Bővebben

a „D

él-m

ezopotámiai városok”

c.dolgozatban.) A

kerámiát

kétaknás kem

encékbenégették

ki. A

H

alafban,T

ell-Brákban,

Arpacsijében készített ke-

rámia széles földrajzi te-

rületen terjedt el nyugat és dél felé, délen egészen Ubaidig.

Maga

Tell-H

alaf egyedül

olyan nagym

ennyiségű anyagot

szolgáltatott, hogy Herzfeld joggal jegyezte m

eg: „A

mi újat eddig

a felszínre hozott, az annyira sok és hatalmas, hogy a K

eletnekcsak kevés ásatási területe hozott m

ég ehhez hasonlót felszín-re…

”, ez a gazdag anyag m

a Berlinben található a T

ell-Halaf

Múzeum

ban (Bíró J., 447. o.).

E kultúrkörhöz kapcsolódik a F

OK

OS

és az EG

YE

NLŐ

-S

ZÁ

RÚ

K

ER

ES

ZT

első

felbukkanása. S

amuel

Noah

Kram

er„

The Sum

erians, their History C

ulture, and Character”

c. köny-vében közli a „F

okos-szövetség”-ről szóló költemény fordítását

(Bíró J., 84. o.). A

fokos a hatalom jelképe, m

éltóság jelvény ésnem

utolsó sorban fegyver is volt a turáni népeknél. Uqairban ta-

láltak égetett-agyag öntőformákat rézfokosnak, m

elyek ebből aperiódusból szárm

aznak. Az inform

ációt: a The C

ambridge E

ncy-clopedia of A

rchaeology közli.

8. Halaf-k

ori tál Arp

acsijéből

40 Az „A

nya Isten

nők

et”ábrázoló szobrocskákat to-vábbra

is agyagból,

kőbőlkészítik. M

egjelennek a bi-ka-ábrázolások, az istennők„segítőiként”

pedig a

ga-lam

bok. (A

galam

b-m

otívum

előfordul a

ma-

gyar népm

űvészetben is,

eredetileg az

ősi B

oldog-asszony

jelképei voltak.)

Megállapíthatjuk,

hogy a

halafiak ismerték az asztrál-

mitológiát, hiszen a S

zűz, aB

ika (és a Bak) F

öld-típusújegyek, a galam

bok pedig aB

ika m

ásodik holdháza.

(Dr. P

ap Gábor előadásai alapján.) A

Halaf-időszakban találko-

zunk először a kígyó ábrázolásával is. A kígyó az öt elem

közül aF

öldet jelképezi, és sok helyen a termékenység szim

bólumaként

tisztelték. (A B

ikának lesz egy precessziós értelmezése is, de erről

majd később lesz szó.)

Halaf területe a „T

ermékeny-félhold” zónájába esik, így a

földművelés esőzéses volt. U

gyanazokat a növényeket termesz-

tették, m

int a

Hasszúna-S

zamarra

régióban, a

háziállatok is

ugyanazok voltak, vadállatokra is vadásztak. Építkezésükre a ke-

rek alaprajzú házak voltak jellemzőek, ezeket belül több szobásra

tagolták. Itt is építettek téglalap épületszárnnyal kitoldott arpa-csijei-típusú házakat.

Halaf nem

volt sem szír, sem

indoeurópai eredetű település,m

int ahogy manapság sokan ezt szeretnék elhitetni. A

lapnépessé-ge egészen az arab-invázióig tu

ráni szabír volt!

TE

LL-BR

ÁK

Tell-B

rák – egy rendkívül titokzatos lelőhely. Az egyik ko-

rábbi rétegéből, itt a „Szem

-templom

ból” ezrével kerültek elő 2-11 cm

-es kis „szem-idolok”.

9. Tál vad

kecsk

ékk

el. Közép

en a n

egatívm

inta egy

egyenlőszárú keresztet

formáz

41

Am

i rendkívül fontos: a templom

építészeti stílusa megegye-

zik a késő-Ubaid-, eridui-, uruki-kultúra három

osztatú alaprajzúépítkezésével, és az uruki találm

ány: a szögmozaik díszítés gya-

korlatával és stílusával. Állandó volt a kapcsolat az északi és a

déli őskultúrák között.A

szögmozaik „csapszögek” fejei olykor rozettákat, vagy vi-

rágokat ábrázoltak. Készítettek például vörös m

észkő, fehér már-

vány és fekete pala kombinációjából virágot, vagy rozettát ábrá-

zoló szögfejet; minta nélküli színes-m

ázas fejű égetett agyagból,és ritka esetben kis-, de kiem

elt felületek díszítésére nemesfé-

mekből is, gyakran színes kövekkel kom

binálva. Nem

esfémből

való szögmozaikot itt találták T

ell-Brákban.

A három

osztatú építkezés mintegy 2000 éven át nem

csak atem

plomokra,

hanem

igényesebb lakóházakra

is vonatkozott,

egyik-másik alapterülete elérte a 200 m

2-t is. Egy nagyon szép re-

10. Ház alap

rajza Tell-M

adh

urb

ól

42

konstrukció rajzát közli Michael R

oaf: A m

ezopotámiai világ at-

lasza c. könyvében.M

adhur a Tigristől keletre feküdt, a D

iyala-övezetben. Ahárom

osztatú épület kb. 90x90 m volt. E

hhez hasonló lakóháza-kat találtak T

epe-Gaw

rában is. Itt felszínre került egy nagyméretű

körház is, erődítés jellegű vastag fallal körülvéve, feltételezik,hogy világi közigazgatási épület lehetett. A

felsőbb rétegek sír-m

ellékletei meglepetéssel szolgáltak a régészek szám

ára, ugyanisrendkívűl

gazdag leletanyag

került felszínre:

arany, elektron,

lazurkő, elefántcsont tárgyak, az egyik sírban például 200 arany-tárgy és 450 lazurkő gyöngyszem

et találtak. Viszont a legtöbb

sírban csak a szokásos mellékletek voltak. A

nagy ellentétből arrakövetkeztettek a kutatók, hogy itt G

awrában nagyfokú társadalm

irétegezettség

nyomára

bukkantak, am

ely jelenség

ritkaságnakszám

ított még ebben a korban.

AR

PA

CS

IJE

Arpacsije/A

rpachyah

Észak-M

ezopotámiában a T

igris és aF

első-Zab-folyó közén feküdt, közelebb a T

igrishez. Régi térké-

peken Arphaxad a neve (B

ryant: Ancient N

ations – Bíró J., 188.

o.). Arpacsije faluban legjellegzetesebbek a kör alakú: kőből,

vagy csak kő alapra épített házak, kupolás, boltozatos tetővel. Alegkorábbi és legkésőbbi rétegekben voltak négyszögletes alapúházak is.

A félgöm

b alakú, 4-10 m átm

érőjű épületeket kitoldottákegy, olykor 19 m

hosszú téglalap alakú épületrésszel. A házakat

„tholosz”-nak nevezték

el, előfutárai

lettek a

mykénei-kultúra

tholosz-kupolasirjainak, melyeket m

ajd csak 3000 év múlva fog-

nak megépíteni! D

e még inkább előfutárai a későbbi kerek nap-

templom

oknak, mint pl. C

horezm: K

oj-Krülgán-kala kerek N

apés T

űz templom

ának (Bakay K

.: Őstörténetünk…

, I../214. o.),vagy a későbbi – m

ár keresztény – kerek alapú templom

oknak.

43

Magyar A

dorján írja: „hagyománya-

ink…em

lékeznek a ‘Nap házáról’ is, azaz

tehát naptem

plomról

is…

A

ház m

agagöm

bölyű, ‘olyan mint a kenyérsütő ke-

mence

(tehát kupolás)

s ajtaja

is kerek

nyílású’.” (74. o.) A félgöm

b forma a lá-

tóhatár alján pirkadatkor (pir/bir) megje-

lenő felkelő Napot szim

bolizálta. „A nap

sumir neve U

tu” (Udu és B

abbar is; –V

arga Zs., 419. o.), akinek a tiszteletére

épültek a kerek alapú, kupolás épületek.Innen jön a nagy N

ap-tisztelet, a sok Nap-

ábrázolás a kerámiákon.

d UT

U a felkelő

Nap istene volt, szám

unkra ez különösenfontos, hiszen az első A

rpach/Árpádot U

tu Napisten fiaként tart-

ják számon. A

z Arpachyah név Á

rpád nevét viseli; és azt hogy a„felkelő N

ap” istene volt bizonyítja, hogy még m

a is előfordul bi-zonyos területeken élő turániaknál (C

síksomlyón pl.), hogy kelet

felé fordulva, kezeiket összekulcsolva áhítattal várják felkelését,várják, m

ikor emeli fel arcát a világ gátjai m

ögül (Kodolányi Já-

nos fogalmazott hasonlóan V

ízözön c. regényében).A

z arpacsijei épületek egyikében igen sok „anyaisten

nő”

szobrot találtak, amiért néhány tudós vallási rendeltetésű épület-

nek tartja. A házakhoz kikövezett utak vezettek. A

z itt talált tízépületet öt ásatási szintből tárták fel. A

z egyik 10 m átm

érőjű házfalai m

ásfél–két méter vastagok voltak, körülötte gazdag lelet-

anyagú sírokat találtak. Szakrális, vagy közigazgatási épület le-

hetett.Itt is voltak felfűzhető, steatitból (szappankőből) való pecsé-telők, rajtuk m

ás-más geom

etriai mintázatú bevésésekkel. A

6.ásatási szinten egy leégett ház rom

jai alól egy kőfaragó műhely

került a felszínre. Itt tártak fel egy remekm

űvű kerámiával, éksze-

rekkel és más értékekkel telerakott szobát is, m

ely ezek szerint afejedelem

é, vagy más főem

beré, esetleg a fejedelemség kincstára

lehetett. Ez a helyiség is leégett. A

régészek feltételezik, hogy afalu kézm

űves központ volt. Lehetett az is, de m

ég inkább a feje-delem

ség központja, tehát szakrális, közigazgatási és kézműves

11. Th

olosz Arp

acsijéből

44

központ. A kerám

iák készítésénél valószínű már a lábbal hajtott,

gyorsfordulatú fazekaskorongot is használták, kiégetésük pedig –köszönve a kem

encéknek – szinte tökéletes volt.

Arpachyah/A

rpach helységnevek magukban foglalják az A

Rszót.D

r. Bobula Ida írja a Sum

ir–magyar rokonság c. könyvében:

„A

z ormokat sum

irul UR

és AR

szavakkal nevezték – a vidék leg-m

agasabb helye Ararát volt. A

zt a népet, mely itt lakott, és külön

dialektust beszélt, az ókorban AZ

, vagy AR

, vagy SA (hangátve-

tés) népnek hívták. Valószínű, hogy az A

R hegyi ősnép volt a bá-

nyászat és (az) első fémművesség gyakorlója.”

(14. o.) A népetni-

kumok nevét a sum

ir agyagtáblákról gyakran SU

változatban for-dították, m

elyből kialakult a SU

BA

R név. A

szubar, szabir (stb.)általánosan használt név, m

agában foglalja a turáni népcsaládkülönböző törzseit, például az A

R- is, de m

aga a subar és a sabirsem

ugyanazt a népet jelölte. A S

U.B

AR

a kus (kush), a SA

.birpedig a m

agyar népet.H

atároljuk be ezt a régiót, melynek nem

csak kézműves, ha-

nem hatalm

i és szakrális központja is Arpacsije lehetett: tehát

Észak-M

ezopotámiában a T

igris-folyó felső szakasza, a Tigrisbe

ömlő két Z

ab-folyó medencéje és torkolatvidéke, fölfelé a térség-

hez tartozott az Ararát és környéke, keleten kiterjedt a Z

agrosz-hegységig, nyugaton T

ell-Brák, T

ell-Halaf és körzete is ehhez a

területhez tartozott. Sok A

R-ral kezdődő város- és folyónév lesz

található ebben a térségben. Úgy gondolom

, hogy e földrajzi te-rület centrum

a, arpacsijei központtal volt a szabír/turáni népekközül a „tu

lajdon

kép

pen

i magyarságn

ak” (M

agyar Adorján ki-

fejezése) mezopotám

iai lakhelye ebben a korban, és ugyanez anép volt m

eghatározó alapnépessége a Kárpát-m

edence keleti fe-lének is az őskultúrák idején, kb. ugyanebben az időben.

Dr. P

adányi Viktor szerint a szabíroknak húsz törzsük volt.

Bíró József felsorol egy párat a törzsek közül (183. o.): saka,

daha, massagéta, párthus, asina (őstörök, ez a nép alapította m

eg ahatalm

as türk birodalmat), osset, gúz, ogúz, m

ada, jász, onogúr,húnugor, besgúr, assza-úz.

45

Megjegyzésem

a következő: a „szabír”-t úgy használhattákgyűjtőnévként, m

int manapság használjuk a „turáni” kifejezést. A

szabír valójában csupán egyike volt a turáni törzseknek. Az „asz-

sza-úz” akár három törzset is jelenthetett: A

S, S

A és U

Z. A

„mada” jelentheti a felsorolásban a m

agyar törzset, bár a szó ere-deti

értelme

szerint földrajzi

fogalom,

később vonatkozhatott

esetleg arra a népre, például a magyarra, m

elyet földrajzilag be-határolt.

Több sum

er szót ismerünk, m

elyek országot jelentenek:K

AL

AM

(Labat szótár: 312.) az „O

rszág”, a saját orszá-gukat jelentette;

KU

R (L

. 365, 366), mely a sum

erek szemszögéből ide-

gen, olykor ellenséges országra vonatkozott;K

I (L. 461.); M

A-A

/DA

(L. 342.), jelentésük: ország,

vidék, táj, föld. A m

ada utalhatott még az eredetre

is, arra a bizonyos szülőföldre. Általában a földrajzi

helységnevekben, a szóösszetételekben együtt sze-repel egy népet vagy törzset jelölő szóval. Így pél-dául a „M

AgyA

R” szóban (és term

észetesen ennekszám

os eredeti,

vagy korábbi

változatában:M

AgA

R,

MA

DiA

R,

MA

DzsA

R,

MA

zAR

,M

AkA

R, M

AghA

R, M

AtsA

R, M

AD

AR

, MA

DzA

Rstb.); értelm

ezésem szerint a szóösszetétel jelentése:

az AR

(nép) földje, AR

-földi, vagy AR

-ország. Az

AR

a MA

/MA

D/M

AD

A és a M

AG

szó általában a

magyarokkal

volt összefü

ggésben.

Delitzsch

aM

AG

(+ar)-t hoch, erheben, azaz: „

magas, em

elke-dettek áradata, hadereje”

-ként értelmezi. (B

obulaI., 218. o., 59-es szócsoport.) A

„MA

G” jelentései:

nagy, m

agas, tekintélyes,

cselekvő, alkotó…

(Bobula I., 83. o.). R

okonértelmű szavak sorolható-

ak hozzá, pl. a „GA

L”, „M

AH

”: a „nagy” jelzőnekkülönböző fokozatai. Igen sajnálatos, hogy a „m

a-gyar”, ez a gyönyörű szó „m

egyer”-re torzult – leg-alábbis átm

enetileg – és így elveszítette eredeti ér-telm

ét. (Vajon a nép bűne volt, hogy ennyire nem

46

volt tudatában eredetének?) Gyakran előfordult a

továbbiakban, hogy az AR

„er”-re módosult.

Az „A

rarát”-ban kétszer is előfordul az AR

, valószínű a nép-ről, illetve fejedelm

éről kaphatta a nevét. Gyakori volt, hogy a

népet és

lakhelyét annak

uralkodójáról nevezték

el, m

int pl.

Ninive környékén nim

rudnak nevezték a népet és városukat isN

imrudnak. E

zt az elméletet erősíti m

eg Raw

linson: „A

Nim

ródnév a G

enezis könyvében bizonyára Babilóniának a sem

iták be-vándorlása előtti eredeti szkíta lakosait jelentette.”

(Zajti F

.: Zsi-

dó volt-e…, 172. o.) „

A város nevét az őslakosságtól kapta.”

(Marton V

., 25. o.) L. G

ardner írja: „Sok esetben nehéz eldönteni:

a helyeket nevezték el az emberek után, vagy a helyek adtak nevet

az embereknek?”

(48. o.) Bíró J.: „

a szabirok több évezredestörténelm

ük folyamán különböző ágakra és csoportokra osztódtak

és legtöbbször királyaik, fejedelmeik és törzsvezéreik után nevez-

ték el törzseiket, népüket, valamint országaikat.”

(A „

sumirok”

tanítómesterei, 42. o.) A

rpachyah/Arpacsije esetében is ezzel a

szokással állhatunk szemben.

Az előbb ism

ertetett AR

pacsije és környéke volt tehát az AR

nép lakóhelye. E népnek uralkodója, vezére; vagyis fője, azaz

sumérul

PA

-ja; felkentje,

azaz P

AD

-ja lehetett

az őskorban

AR

.PA

/PA

D, vagyis az első Á

rpád. Az A

RP

Acsije név tehát m

a-gában foglalta uralkodója nevét.

Az A

rvisura (Igazszólás) is ír A

rpach/Árpád szárm

azásáról.N

em lehet tudni, hogy egyelőre m

i fogadható el a könyvben leír-takból. U

gyanis csak az eredeti, aranylapokra és más táblákra rótt

írások alapján

lehetne teljesen

hitelesnek tekinteni.

Ezekből

mindössze 315 oldalnyi m

ásolt anyag került átadásra. A szerző,

Paál Z

oltán írja: „T

ura elbeszéléseit meséknek nevezem

. A m

esékvalóságát igazoló eredeti iratok ugyanis…

ma m

ég nincsenek akezem

ben.” (14. o.) V

alóban így van, a mese keveredik a való-

sággal. Az általam

alább idézendő részletek beleesnek a 315 ol-dalas, eredetiből m

ásolt anyagba. Paál Z

., könyve 1462-1463. ol-dalain felsorolja a további forrásm

unkákat, azokat a történeti mű-

47

veket – különböző gestákat, Kőrösi C

soma S

ándor írásait (stb.) –m

elyeket felhasznált az Arvisuram

egírásánál.A

könyv

szerint A

rpach A

rmogúrnak

(eredetilegA

R.M

AG

.UR

lehetett!) Ataisz 12., egyben utolsó királyának volt

a dédunokája. (Ataisz talán azonos az A

tura néven emlegetett ős-

hazával – később és a Függelékben részletesen visszatérek a té-

mára.)A

rpach vezér Arm

ogur egyik fiának, Buda fejedelem

nek voltaz unokája, azaz B

uda lányának, AR

an-nak a fia. Atyja Ő

s-Ten.

Arm

ogur, hitvese: Ilgara és Ős-T

en „Égi” szárm

azásúak voltak.Á

rpád tehát AR

an révén, anyajogú

ágon örökölte az AR

-oktrónját, és ez volt a trónutódlási rend ebben a térségben az ős- ésókorban.

Más, hitelesebbnek tűnő források U

tu napistent nevezik meg

Árpád atyjaként. „

Az E

nciclopedia Biblica és a D

ictionaire de laB

ible közlése szerint Árpád a napisten harm

adik fia” volt (B

íróJ., 102. o.). N

agyon valószínű, hogy összemosódott Ő

s-Ten, –

akit szintén napistenként jelölt meg az A

rvisura – és dUT

U/Š

amaš

alakja, aki szoros kapcsolatban állt dAR

A =

Usm

û istennel (AR

! –U

smû: U

s/Ős-M

ú). A tatárlakai (tartariai) korongon, a jobb alsó

mezőben képjele (L

. 353.) együtt van jelen a dUT

U-È

, a „felkelőN

apisten”-t jelentő ligatúrával! (A ligatúra: képjelek csoportja,

melyek együtt egy összefüggő tartalm

ú fogalmat jelentenek.) S

aj-nos az utóbb em

lített források nem közlik, hogy ki volt Á

rpádanyja, de vagy A

Ran volt az, vagy m

ás, hozzá hasonló (mag)A

Reredetű, m

agasrangú, a vezető rétegből származó leány lehetett,

csakis így volt lehetséges a trónutódlás.N

agyon valószínű, hogy Arm

ogur/Arm

agur azonos volt Enki

istennel, vagy

azonos isteni

családból: a

„Magur”-ból,

vagy„A

R”-ból szárm

azott – ha volt ilyen. A dA

RA

arra enged követ-keztetni, hogy volt; valam

int En

ki bárkájának neve: M

AG

UR

,egyik m

ellékneve pedig dMA

2 GU

R volt. (T

ehát Enki isten volt a

Magur, azaz m

agar; – 15 város, hegy, hegyvonulat viseli tisztán aM

agura nevet a K

árpátokban, ezen kívül még 6-7 további név-

változat, melyek ebből alakultak ki!

Utu E

nki unokaöccse, Enlil unokája, azaz N

anna fia volt. Az

említett sum

er istenek mindegyikét, de főleg E

nkit és Utut egyér-

48

telműen az ősm

agyarok védőisteneiként tarthatjuk számon. (A

zA

nunna istenek közül még E

nzu/Nanna és N

inhurszág tartozottebbe az istencsoportba.) A

rmagur nevének kezdő, m

eghatározószótaga, azaz szava az A

R jelentheti elsősorban az ősm

agyar kö-tődést, feltehetően: eredetet.

Ha hihetünk az A

rvisurának, akkor az a bizonyos ős-föld:A

taisz/Atura M

ú-nak, a tengerbe veszett ősföldnek volt a marad-

ványa, vagy annak helyén emelkedett ki a C

sendes-óceánból. Te-

hát ilyen értelmezésben kapcsolható U

smû/Ő

s-Mú (=

dA

RA

) is-tennel és a M

ezopotámia északi részébe: A

TH

UR

A-ba m

enekülőturáni néppel (tulajdonképpen ez A

rpacsije körzete és attól észak-ra elterülő vidék volt, erre a területre valószínű főleg m

agyar népköltözött, ugyanis sok A

R-ral kezdődő város, folyónevet találunk

a térségben – mint m

ár utaltam rá – és ide tartozik az A

RA

Rát is a

két csúcsával).U

smû Ianus-arcú istenség volt, ez az isten-képzet a felfoko-

zott isteni erőt jelképezi. dAR

A/U

smû az isteni család belső köré-

hez tartozhatott, a legősibb „sumer” istenekhez, akik egyébként a

turáni népek védőistenei voltak. Usm

û istent a „A N

apisten fel-kelése”-ként ism

ert pecséthengeren (eredetije a British M

úzeum-

ban látható) a nagy istenek társaságában látjuk Enki m

ellett, a képszélén. (A

„sumer”, „G

ilgames” neveket s-sel ejtjük; az Š

= s; S

=sz; d =

DIN

GIR

: isten.)A

z biztosnak látszik, hogy Halafban és A

rpacsijében Utu

(akkád nevén Šam

aš) tiszteletére került annyi Nap-ábrázolás a ke-

rámiákra, ezért építették a házakat kerek form

ájúakra, majd ké-

sőbb M

agyarország Á

rpád-kori első

templom

aiból egy

páratszintén kör-alakú alaprajz szerint. E

zért ábrázoltak napokat a be-járati kapukra, és ezért viseltek arany m

ellkorongokat a szertartástvégző táltosok, főpapok. M

agyar Adorján írja (könyve 83. olda-

lán): a Kárpát-m

edencében Utu/S

amas N

apistent „M

agyar vagyM

agor Napisten

” néven tisztelték (kiemelés tőlem

).A

sumer királylista M

eszki’aggasert is Utu napisten fiaként

tünteti fel. Anyja valószínű m

ás földi fejedelmi leány lehetett,

nem Á

rpád anyja. Meszki’aggaser az I. U

ruk-i dinasztia első ki-rálya volt, a m

ásodik király: Enm

erkar, akiről szintén a Királylista

és az „Enm

erkar versengése Aratta urával”

c. eposz tudósít, és

49

egyben hitelesíti valós történelmi alakját. A

„L

ugalbanda” cím

űeposz E

nmerkar-t is U

tu napisten fiaként emlegeti. (A

sumer iro-

dalom kistükre 22., 23., 24., 25. – K

omoróczy G

. fordítása.)A

z Arvisura az „É

g”-ből származó ősöket nem

minősíti iste-

neknek. Elvben tehát Ő

s-Ten sem

volt isten. Az „égiek” nagy tu-

dású, nagyhatalmú, fejlett technológiai tudással rendelkező, em

-berekh

ez hason

ló lények voltak (genetikailag képesek a kevere-

désre az isteni „teremtésnek” köszönhetően). A

sumer felfogás is

hasonlóan vélekedett:

„…

a hajdankor távoli évében, midőn a sors sorssá vált,

midőn ég a földjétől elvált…

az istenek az istennőket elvették feleségül,az istenek az istennőkkel osztoztak égen, földön,az istenek az istennőkkel nem

zettek, szültek.”

„F

énylő ölednek édes örömében…

”

A sum

er irodalom kistükre

4. (Enki és N

inmah)

A gyűjtem

ényt Kom

oróczy Géza fordította, előszót és jegy-

zeteket írt hozzá. A továbbiakban nem

fogom külön em

líteni akötetből való idézeteknél a fordítót.

Mindenesetre az A

rvisura ezzel az állításával nagyon modern

és nagyon

igaz nézetet vall. A beavatottak m

indig is tudták azigazságot. A

z „Ég”-ből jött szem

élyek később megistenültek, a

köznép istenként tisztelte aztán őket. Olyan technikai tudás birto-

kában voltak, amivel elkápráztatták a halandó népet.

Nyilvánvaló, hogy az A

rvisura-írók csak felületesen ismerték

a sumer őstörténelm

et, elfogultan tárgyalták, éppen csak felso-rolják időnként az isteneket, nem

túl nagy tisztelettel nyilatkozvaróluk (kivétel talán E

nki), pl.: 3000-re nőtt a számuk, azaz egy

„lepényszakajtóra” való sok isten emésztette fel az egyre inkább

elszegényedő nép javait, – ami sajnos részben igaz is. E

nnél vi-szont fontosabb volt az a kapcsolat, am

ely közöttük és a mezo-

potámiai ősnépek között fennállt, hiszen a kultúrvívm

ányokat ne-

50

kik, a kultúrateremtő

nagy isteneknek

köszönhették, az

istenicsalád első tagjainak. N

os erről nagyon kevés szó esik, és az issokszor téves, zavaros. K

ár, mert az talán m

ár eddig is világosszám

unkra, hogy őstörténelmünk – és nem

csak a magyar törzsé –

szorosan összefonódott a mezopotám

iai ős- és ókori népek törté-nelm

ével. Sajnos, az A

rvisura elfogult a magyarokkal szem

ben,az ősm

agyarok eredetét szinte titokként kezeli. Hiányoznak is

„magyar vonatkozásokat bizonyosan tartalm

azó” A

rvisurák „a

gondos gyűjtőmunka ellenére is”

(számszerint nyolc; 8. o.; – de

megnyugtató, hogy keresik az eredeti feljegyzéseket).

Egy idézet A

rpachról: „A

z Égi szárm

azású Arpach…

Nagy-

számú oldalházassága révén sok gyerm

eke volt. Megalapította az

Árpádházat is…

a Tigris m

elletti Arpachban laktak. A

z Um

ma és

Szavárd vidéki úzok Árpádnak nevezték.”

(Arvisura, I. 233. o.)

Érthetetlen, nem

mondja ki a nevet, nem

nevezi meg a népet, Á

r-pád népének a nevét, akiknek dinasztiát alapított a fejedelem

.A

taisz – főleg hún – törzsei mellett „m

agyar”-nak nevez egy„egyisten hívő” népet. „

Ezen Ó

m-jelű leszárm

azottak az Anyahita

hegység és a Joli-Tórem

hegye között levő, kissé dombos síkságon

éltek.” (42. o.) U

gyanitt tovább: „A

z Anyahita kegyhely és Joli-

Tórem

dombjai között m

egtelepedett egyistenhívőket magyarok-

nak nevezték… n

em képeztek kü

lön törzset.” (K

iemelés tőlem

.A

z Óm

-jel – az Arvisura szerint – egy egyenlőszárú kereszt volt a

homlokon, am

it valószínű csak a beavatottak láttak. Az, hogy

nem alkottak törzset és nem

is tartoztak egyikhez sem, első olva-

satra kirekesztőnek

hangzik.) E

z a

dombos-lankás

terület„A

rmogur fejedelem

sége” közvetlen szomszédságában, attól délre

feküdt (az 58. oldalon lévő térkép alapján). Ha az A

rvisura ezenállítása beigazolódna, úgy A

rpach/Árpád színrelépésekor a „m

a-gyar” m

ár egy tekintélyes létszámú népesség lehetett, és nem

Ár-

pádtól kapta a nevét (Arpacsije viszont igen). V

alóban előfordul-hatott, hogy egy részük „A

tura”-n élt, és miután ott rom

lottak akörülm

ények, a sziget pedig süllyedni kezdett, el kellett menekül-

niük, és ahol letelepedtek – Észak-M

ezopotámiában – , azt a föl-

det szintén Aturának (A

thura) nevezték el. Az A

.TU

.RA

sumer

szóösszetétel, jelentése: (azok) akik vízen jöttek; vagy a vízenjöttek (népe). (A

Függelékben részletesen elem

zem.)

51

Arm

ogur, családja

és leszárm

azottaik is

elmenekültek

asüllyedő szigetről, A

rmogur pl. M

ezopotámiába, és ez a tény

fontos számunkra. A

„magyarok”-ról írja m

ég tovább a 42. olda-lon: „

Ezen közösségnek tagjai soha nem

háborúskodtak…”

, égieredetű hiten éltek. (E

zt a békés természetet m

áig megtartotta az

imm

ár sokarcú, sok törzsből összekovácsolódott magyarság. V

i-szont am

ikor szükséges volt, nagyon vitézül tudott harcolni. Ahadi- és egyéb m

egállapodásokban nagyvonalúan lovagias volt,adott szavát tartotta m

ég akkor is, amikor az m

ár a vesztét okoz-ta.)

Az ősm

agyarokkal kapcsolatban rendkívül szűkreszabottakaz A

rvisurában fellelhető információk. A

bból a néhány szétszórtm

ondatból mégis arra következtethetünk, hogy csak abban az

esetben érthető, hogy egyetlen törzshöz sem tartoztak és m

aguksem

alkottak törzset, ha – az ősök révén – az „Égi” szárm

azásúA

rmagu

r-dinasztiával

álltak kapcsolatban

(AR

, m

agur/ma-

gar/magyar). E

z még az „arany-kor” volt, am

ikor az „istenek” azem

berek között éltek, és kapcsolatot tartottak a földi uralkodók-kal, akik részben az ő leszárm

azottaik voltak.A

z „UR

”-nak többféle jelentése is van: pl. „Ég, égi” (V

árko-nyi N

., 121. o.); férfi; őr; orom; alap; láb; m

egerősített város;„F

öld, földi”. Ég és F

öld: az isteni hatalom kettőssége, uralom

aszellem

és anyag fölött, ezt jelképezi például a kettősbalta.A

z ős- és ókori uralkodók, hősök, népek, nemzetségek sze-

rették magukat istenektől (olykor sárkányoktól) eredeztetni. T

u-lajdonképpen nem

tudjuk, hogy kik voltak ezek a nagy tudású,m

ágikus pszichikai erővel rendelkező lények. „T

ermészetfölötti

és félelm

et keltő

sugárzás, illetve

fénykör veszi

körül (őket),

ami…

(az)

istenségek és

minden

isteni dolog

jellemzője.”

A

„melem

mu” prae-sum

er kifejezés utal erre: „félelmet keltő ragyo-

gás” (O

ppenheim, 136. o.). (A

tudomány bizonyos területe fog-

lalkozik a jelenséggel, megpróbálják tetten érni ezt a titokzatos

erőt. Meghatározásuk szerint a fény, a kisugárzás a tudatnak igen

magas frekvencián való rezgése következtében válik láthatóvá.)

L. 532. m

elamm

u: csillogás, ragyogás. (Az akkád szavak ál-

talában „u”-ra végződnek. Labat úgy különbözteti m

eg az eredetisum

er szavaktól, hogy az akkád változatokat kis betűvel írja és

52

aláhúzza.) A szám

os dokumentum

értékű felirat, eposz, leírás(stb.) ellenére az „istenek” m

ibenlétét, eredetét homály fedi. A

zős- és ókori „hirtelen” (előzetes fejlődés nélküli) civilizációk ki-alakításában viszont m

eghatározó szerepük volt, tulajdonképpenők indították el a kultúrákat ezekben a tartom

ányokban.A

rra vonatkozólag, hogy a magyar nép eredetileg különálló

nép volt, vannak utalások a szakirodalomban. A

z ősmagyarság

később válhatott a többi turáni nép, így a hunok testvérnépévé is,m

ivel történelmük, egym

ás mellett élésük, szövetségeik, hódítá-

saik, egymással való házasságaik révén keveredtek és rokonokká

váltak.E

ndrey Antal „A

magyarság eredete” cím

ű könyve 22. olda-lán írja: „A

vadásztestvérek története valódi ural-altáji motívum

,szám

os rokonnépünknél előfordul. A két együtt vadászó testvér

többnyire két k

ülön

böző ered

etű, d

e egybeolvad

t nép

névadóőseit képviseli. Így szerepel a tatároknál T

atár és Mongol, a

baskiroknál Baskir és M

escser…” (kiem

elés tőlem). Juliánusz

idején még éltek B

askiria közelébe települt mescser m

agyarok.K

iszely István is ír a témáról I. kötete 310. oldalán: „A

z ujgurm

ondában nem H

unor és Magyar, hanem

Tartar és M

ongol a va-dász testvérek neve.” (A

Tartar – T

AR

tAR

– jelenti a magyart!) A

mondákban előforduló leányrablás m

otívuma a patriarchátus elő-

retörését jelenti.

A keleti népeknél m

indig nagyon fontos volt az anya kiléte,

különösen a trónutódlásban. (A m

odern tudomány azt m

ondja,hogy „a m

itokondriális DN

S változatlan formában öröklődik az

anyától a gyermekre…

” L. G

ardner, 68. o.) A K

árpát-medence

őskultúráiról később lesz szó, de már itt m

egjegyzem, hogy az

anya révén tartották számon a leszárm

azást, a medence keleti fe-

lében a két első kultúra, a Körös- és az alföldi vonaldíszes kerá-

mia kultúra idején és területén. M

atriarchális hitszemléletű, nem

-zetségi társadalm

i formában éltek, am

ihez nagyon sokáig erősenragaszkodtak is. A

z ősi, általános anyaistennő-hitvilág a kezdetiidőkben az ősnépek term

ékenységi kultuszában gyökerezett, mely

egy óriási területen elterjedt anyaistennő tiszteletben maradt fenn.

53

Úgy szám

ítottam, hogy Á

rpád 4000 előtt pár évtizeddel szü-lethetett.

Az A

rvisura írja: „A fazekas kézm

űvesek a Tigris folyó m

el-léki Á

rpád városból Kr. e. 3975-től egyharm

ad részben az Ur vá-

ros melletti M

agyari településre, második harm

adrészben a Mari

birodalombeli Á

rpádvárba vándoroltak, mint új településre, az

idősebb korosztály azonban a Zab-vidéki Á

rpádban maradt.” (I.

231. o.) Ez utóbbi város volt a korábban ism

ertetett Arpacsije. A

Mari birodalom

ban, mely terület az i. e. I. évezredben m

ár Szíriá-

hoz tartozott, valóban volt egy AR

PA

D nevű önálló fejedelem

ségA

leppo közelében.

(A B

iblia többször ír az Árpád-királyságokról. E

gy idézet aK

irályok II. könyvéből: „Vajon m

egszabadították-e a pogányokistenei, m

indenik a maga földjét A

ssiria királyának kezéből? Hol

vannak Hám

átnak és Árpádnak istenei? É

s Samariát is m

egsza-badították-e az én kezeim

ből?” (18./33, 34.)

12. Arp

ad városa a K

özel-Keleten

54 Az A

rvisura következetesen külön emlegeti a szabírokat, il-

letve a szavárdokat. A szavárdokat tartja m

ind között a legrégebbitörzsnek. Így ír például: „

Az A

gaba-féle időszámítás m

ég csak a20. m

edvetoros évnél tartott (i. e. 4020-ban), amikor a Szavárdok

már 9488. éve használták m

egmunkálásra a sötétséget eloszlató

Örök-T

üzet.” (I. 40. o.) Itt a fém

ek megm

unkálásáról van szó. (A„tűzszerzési

év” nagyjából

azonos lehetett

a napévvel.)

Aszavárdokat, az úzokat és a m

agyarokat emlegeti együtt a továb-

biakban, mint jellem

ben és tulajdonságokban egymáshoz legkö-

zelebb álló törzseket, népeket. A hunok (m

int népesség) elvonul-tak a F

olyamközből, a nagyállat tartásukhoz kiterjedt dús legelők-

re volt szükségük.A

z „Agaba-féle…

”: i. e. 4040-ben megalakult a 24 H

unT

örzsszövetség, m

elynek első

fősámánja

Agaba

volt, indítvá-

nyozta, hogy térjenek át a napév időszámításra, am

it ők egyikm

edvetor ünneptől a másikig szám

oltak (medvetor hava január

hónap). A törzsszövetség birodalm

i központja Ordoszban volt. A

„sámán” szó az akkori időkben a legm

agasabban képzett tudósbeavatottat jelentette. A

gaba kialakította az egységes rovás-írást,az Ö

regek Tanácsával lefektették a törvényeket, elindította az 5,

később 6 éves sámán (és m

ég később ezután következett a 6 évesbeavatott képzés); valam

int az 5 éves tárkány képzést. Minden

évben lerótták

az előző

év esem

ényeit A

rvisura cím

en. A

zA

rvisurákat végül aranylemezekre vésték és elhelyezték a S

zövet-ség-ládájában, m

ely a birodalmi központ kegyhelyén volt.

A m

indenkori fősámán feladata volt őrizni, és ha kellett m

e-nekíteni a gy űjtem

ényt. Erre szolgáltak a birodalm

i központokalatti alagút rendszerek, m

elyeket elsőként kellett megépíteni, és

csak azután fölé az épületet. A K

árpát-medencében is ugyanilyen

rendszer szerint épültek meg a birodalm

i központok (Eger, B

uda-vár, P

écs stb. alatt, Erdélyben ugyanígy, – lehet, hogy m

ég soktitkot rejtegetnek). (A

z Arvisurának abban lesz óriási szerepe,

hogy Ordoszban ilyen korán áttértek a napév időszám

ításra, ésm

inden évnek lejegyezték, lerótták és gondosan ellenőrizték atörténetét.)

Az O

rdoszban és környékén letelepült hun törzsek különbözőT

óremekben,

azaz istenekben:

Num

i-Tórem

, S

is-Tórem

, Joli-

55

Tórem

(stb.) hittek, Agaba ugyan m

ás hiten élt, de egységesítettea T

órem-hitet. M

inden századik, később minden huszadik évben

elindult az ifjúság (az éppen akkor végzett sámán- és tárkány-

képzősök), hogy felkutassák a rokon népeket, és segítséget nyújt-sanak nekik. Á

ltalában le is telepedtek a felkeresett hazában. Ez a

segítséget vivő, kalandozó rokonlátogatási gesztus még egy pár

évezredig megtartotta ezt az em

berséges, tiszta célkitűzését. Min-

dig az Öregek T

anácsa döntötte el, hogy hova, merre induljanak.

(Később, az időszám

ítás kezdete előtti évszázadoktól a kalando-zások

már

csak zsákm

ányszerzésről, hódításokról

és foglyok

gyüjtéséről szóltak, a menés kényszere hajtotta őket, term

észe-tükké vált a kalandozás és vissza sem

lehetett tartani őket. A ka-

landozások folytatódtak a honfoglalás után is.)

Bu

da szerepe Mezopotám

iában. A

név jelentése: „megerő-

sített hely” (C. G

add, 188. o. – Bobula I., 204. o.). N

agy építtető-ként írja le az A

rvisura. Ő építette fel vagy újjá például U

rbanA

nina istennő kegyhelyét. (Nem

tudjuk kit tisztelhetünk az isten-nő szem

élyében. Ha Inanna lenne, úgy ő U

ruk védőistene volt; azA

rvisura is néha Urukot em

líti.) A F

olyamközben erőteljesen

fejlődő őskultúrákat találhatott, jelentős számú lakossággal. K

ö-zép-M

ezopotámiában

már

öntözéses gazdálkodást

folytattak,szám

ottevő település létezett Észak-M

ezopotámiában is. A

ki-sebb-nagyobb áradások É

szak- és Közép-M

ezopotámiában m

egsem

szakították a folyamatos fejlődést, legfeljebb a D

él sínylettem

eg, itt a nagyobbnak számító áradások gyakran késztették m

e-nekülésre a lakosságot. A

z első kultúrák: a Hasszúna-S

zamarra,

Halaf gyors fejlődése kiterjedt a déli régiókra is. D

élen i. e. 5900körüli időre teszik az ubaidi kultúra kezdetét, E

ridu, lévén „a vi-lág legrégebbi városa” – a sum

erek felfogásában – még ennél is

idősebb lehet. A fennm

aradt források szerint Urukot N

imród ala-

pította, a szakirodalom kb. i. e. 5000-től szám

ítja Uruk, U

r kez-detének korát.

Visszatérve: B

uda az avató ünnepségre készülve, díszbe öltö-zötten m

ár éppen vitte fején lévő építő kosarában az istennő szob-rokat és a zárókövet, am

ikor megm

ozdult a föld, ismét m

enekü-lésre kényszerítve ezúttal többek között A

taisz népét. Ős-B

uda

56

létezhetett, mert neve fennm

aradt. Pl. P

andzsábban található (ma

Pakisztán) A

rbuda városa (AR

-Buda! – T

he Tim

es Atlasz V

ilág-történelem

, 83. o.); északabbra Altáj-B

uda (Arvisura, I. 379. o.),

vagy a jugarok hét (!) törzsének egyike: Buda-M

agar (Kiszely

István, I. 174. o.) ennek az ős Budának, vagy valam

ely fejedelmi

leszármazottjának viselheti a nevét. Á

ltalában „magyar” szó kap-

csolódik a nevéhez. A K

árpát-medencei B

uda várát már A

ttilabátyjáról, B

uda sámánról nevezték el.

Az „A

RA

Rát”-ban (volt város is ezen a néven) az ism

étlődőA

R-t fokozásnak is értelm

ezhetjük, mintha azt m

ondanánk: nagy-nagy, vagyis igen nagy hegy, m

int pl. a Turtur/T

átra esetében is,ahol az U

R szintén kétszer fordul elő a névben. (A

z ismétlődés

néha többesszámot jelent, m

int pl. a L. 366-os képjelnél a K

UR

-K

UR

jelentése: hegység, hegyek; vagy országok.)

AZ

AR

, PA

ÉS

PA

D É

RT

ELM

EZ

ÉS

EI:

L. 306. Á

R: pusztító földrengés;

tanittu: dicséret,

dicsőítés, m

agasztalás; dicsőség,

boldogság, hírnév, dicsfény, glória, fénykoszo-rú;

L. 451. A

R: fénylik, ragyog, csillog; feltűnik;

DS

. 17. AR

: dicsőség, méltóság (A

. Deim

el–Bobula I.

48-as szócsoport);L

. 295. PA

, kappu: szárny, védőszárny, oltalom;

G. 189. P

A: fő (C

. Gadd–B

obula I. 40-es szcs.);L

. 450. PÀ

D: elm

ond, előad;zakâru: elnevez, kijelöl, m

egnevez, hív, nevet ad;zikru: kijelentés; név;

Del. 73. P

AD

: kiválasztott, felmagasztalt

(Bíró J.: A

szabir-magyarok …

, 102. o.);

Az A

R.P

A – jelentése a felsoroltakban – tehát a ragyogva

feltűnő, dicsőséges AR

(nép) oltalmazóját; az A

R.P

AD

pedig aragyogva feltűnő, dicsőséges A

R (nép) felkentjét, kiválasztottját

jelentheti.

57

A S

A, S

U, S

ZA

BÍR

NÉ

V É

RT

ELM

EZ

ÉS

EA

SA

.BIR

/ SU

.BIR

szóösszetételben a SA

, SU

jelentései:

L. 353. Š

A: dA

RA

= U

smû isten;

L. 82. S

A4 : nevez, m

egnyilvánul; kiemelkedő, uralkodó;

L. 6. Z

U, S

Ú: tudni, tanulni; tudás, bölcsesség, okosság;

L. 354. Š

U: kéz, erő;

L. 18. S

U6 : szakállas;

L. 545. Š

Ú: sötétnek, kom

ornak lenni;kissatu: egész, a teljesség, világegyetem

, mindenség;

kissutu: felsőség, főhatalom, vezető elsőség;

ŠÚ

: jótett, jócselekedet.

A P

IR, B

IR S

ZÓ

CS

OP

OR

T:

J. D. P

rince 270. PIR

: fény (Bobula I. 48-as szcs.);

L. 393. Z

AL

ÁG

: fénylik, ragyog, csillog; fény, világos-ság, ism

eret;U

TU

: a Nap, dU

TU

/Šam

aš: a Napisten;

L. 379. U

D, U

4 : napfény, nappal; idő;Z

AL

AG

: tisztának lenni; BA

BB

AR

: fehér;Itt is pir, bir a szócsoportbanU

TU

, dUT

U, dU

TU

-È: a N

ap, a Napisten, a felkelő N

ap-isten;

dUT

U-Š

U(-A

): a ŠU

(nép) Napistene!

A szótár szerint „lenyugvó N

ap”-ot jelent, de ez tévedés, ezta tartariai korong is igazolja, ahol a napvárta fölött jelenik m

eg afelkelő N

ap. A m

agyarok min

dig Felkelő N

apként tisztelték a

Napisten

t. Am

ikor megjelent az ég alján m

eghajolva köszöntöt-ték. (A

fenti olyan mondatszerkezet, m

int a „TU

G Š

Ú.A

” kifeje-zés, am

ely a ŠU

nép által divatba hozott egyedi ruhaviseletre: agyapjúfürt szoknyára vonatkozott.) A

. Deim

el UT

A-ként, V

argaZ

sigmond olykor U

DU

-ként, vagy UT

U-ként em

líti a Napistent.

Farkasinszky T

íbor egyik tanulmányában a S

U szó 19 jelen-

tését sorakoztatja fel a Deim

el szótár alapján. Ezekből idézek m

égegy párat:

58 SU

: magas, m

agas állású/rangú; nagy, kimagasló;

kezdet, uralomra lépés;

erő; hatalom; haderő;

megkím

él, jóakaratú, kegyes, irgalmas; életben tart;

teher, súly, hozam, adó, beszolgáltatás; tehetség,

képesség;hatalm

as ár(adat), özön; dagály, áradás, árvíz.

Figyelem

reméltó jelzők, jellem

zők! Valószínű, hogy kezdet-

ben hozzájárultak a szubar/turáni nép tulajdonságainak, jellemé-

nek, adottságainak kialakulásához.A

„SU

” önállóan is jelölte a turáni/szubarok kush-törzsét.S

ztrabón írja: „A

Káspi-tengertől délkeletre azok a szkíták élnek,

akik a ’SU’ törzshöz tartoznak”

(Geographia, V

ol. II. 2. – Bíró J.,

97. o.). A népek folyam

atosan vándoroltak, keresték a jobb meg-

élhetési körülményeket. M

ezopotámiába is települtek be rokon

népek, szinte állandó volt a kirajzás és a betelepedés: „őshunok,

az Elám

mögötti síkról ősúzok, asszák is, a nyelv, a faj és a szár-

mazás ugyanaz és ezek a csoportok békésen m

egférnek” egym

ás-sal, írja P

adányi Viktor (221. o.). A

kirajzást elsősorban a népsza-porulat tette szükségessé. K

edvező körülmények között kb. 200

év alatt megduplázódik a lakosság lélekszám

a. Később a rom

lókörülm

ények és a sémi népek nyom

ulása, térhódítása miatt ke-

restek új hazát. Az elvándorlás nagy területre vonatkozott, keleten

például az Indonéz-szigetvilág kisebb-nagyobb szigeteire, vagyA

frika észak-keleti igen nagy területeire is kiterjedt.

AZ

AR

SZ

Ó E

LŐF

OR

DU

LÁS

A N

ÉP

NE

VE

KB

EN

,F

ÖLD

RA

JZI N

EV

EK

BE

N

L. 367. m

agâru: kedvelt, kedvező, jónak lenni.

A m

agar népnévnek sok változatát gyűjtötte össze Padányi

Viktor a 120. és a 273. o.-on; H

orvát István szintén könyve 13.

59

o.-án, de más forrásm

unkákban is találkozunk népneveink össze-gyűjtött változataival.

L. 79.

karpat namtaru: edény, váza, tartály, kehely, szent

edény, virágkehely;L

. 309. DU

G, karpatu: értelm

ezése ugyanaz.

„AR

AD

NA

NN

A, a III. U

r Dinasztia negyedik királya, SU

-SIN

idejében, lú SU

.Aki korm

ányzójának nevezi magát.” N

evébenis szerepel az A

R szó; a „N

AN

NA

” pedig Nanna/S

zín, a Hold, a

Holdisten neve. „A

matriarchális hitszem

lélet szimbólum

ai a már

említett: bika, galam

b, kígyó; valamint a H

old, a növényzet.” (Bí-

ró J., 435. o.)„

Gelb felsorolásában találunk egy M

A-da-ti-na nevűt. E

z anév egy B

og(h)ázköy, hetita szövegben található,... MA

DA

tinaA

R.M

Ani királya...”

volt. (Bíró J., 393. o.; – kiem

elés tőlem.) T

o-vábbá:

MA

DhU

R,

MA

ndali, M

Atára

a D

iyala-övezetben (M

.R

oaf, 54. o.).A

z AR

név további előfordulásai: „a C

hus egyik nevezetesfelekezetét képezték a P

arthusok, ezen Chus föld az örm

ény kút-főkben néha A

Ria, népe A

Rik nevezete alatt jön elő : M

ar-Ibas-K

atina Bahlt világosan A

ria városának nevezi.” (L

ukácsi K., 32.

o.; – kiemelés tőlem

.) Ezen nem

lehet csodálkozni, ugyanis állan-dó volt az áttelepülés É

szak-Mezopotám

iából az AR

-ok földjérőlide a „szom

szédba”, a Kaszpi-térségbe.

Az A

R szó régen kialakult m

agyar népnevünk névképzőnekm

ondott szótaga (Padányi V

.), de nem tölt be ilyen funkciót az

akkád, germán, vagy a szláv stb. népnevek esetében. K

orábbiszám

os változatai közül egy pár: makar E

gyiptomban (R

adics G.,

68. o.); magar: sok helyen nevezték így népünket, ezek közül egy:

Indiában a hódító nép a szaka-szkíta volt. Nepálban m

ég ma is él-

nek utódaik a harcos gurkhák és magarok. A

z Oxus m

ellékén le-települt, Indiából szárm

azó magarok feketébb bőrszínűek voltak

az Oxus m

ellékinél. A görögök e népet m

azaroknak, a perzsák ésörm

ények pedig madsaroknak nevezték (K

ézdy V. Z

., 63. o.).A

Ratta, a K

aszpi-térség ős-állama (az is lehet, hogy az Iráni-

fennsíkon volt a tartomány, túl E

lámon és A

nsanon, kelet felé) a

60

turáni kushok földje volt, ezt uralkodójának neve is igazolja:E

n.šu.kuš.hir.anna/En.subur.dum

u.anna: Subur uralkodó, az É

gfia (K

ramer értelm

ezése). Beszélnek továbbá egy A

Rali nevű or-

szágról is „kuš” és „Hábur” összefüggésben, de a földrajzi helyet

nem tudták behatárolni.

A L

abat szótár szótári részét teljes egészében lefordítottam,

ennek alapján végeztem a szó-értelm

ezéseket. A szótár: E

ckhardtS

ándor–Oláh T

íbor: „F

rancia magyar nagyszótár”

(Akadém

iaiK

iadó, Klasszikus N

agyszótárak Budapest, 1999). M

indössze két-három

francia szó akadt, melynek nem

találtam m

egfelelőjét aF

r.–m. szótárban.

Az itt következő és a F

üggelékben összegyűjtött földrajzi ne-vekhez a következő térképeket használtam

fel:

Földrajzi A

tlasz, Kartográfiai V

áll., Bp., 1966. (a továbbiakban F

.A

.)T

örténelmi A

tlasz, Kart. V

áll., Bp., 1966. (T

. A.)

Kis A

tlasz, Kart. V

áll. Bp., 1985. (K

. A.)

Képes P

olitikai és Gazdasági V

ilágatlasz, Kart. V

áll. Bp., 1979.

(K. P

. G. V

.)T

he Tim

es Atlasz

Világtörténelem

, Akadém

iai Kiadó, B

p., 1992. (Th. T

. A. V

.)T

he Tim

es Atlasz

Régészet, A

kadémiai K

iadó Bp., 1991. (T

h. T. A

. R.)

Kogutow

icz Manó: M

agyarország vármegyéinek kézi atlasza

Magyar M

ercurius, Bp., 2003. A

z 1905-ös kiadás hasonmása.

AR

taxata, valószínű

azonos A

R.M

Avir

várossal, az

AR

axes/Araksz partján (T

. A. 4. o.);

AR

rapcha/Arrapha az A

lsó-Zab (K

is-Zab) alatt egy, m

am

ár nem jelölt folyó partján, – m

a Kirkuk (T

. A. 1.

o.; M. R

oaf: 116, 134. o; mások is közlik több he-

lyen);

61

AR

béla/Arbilum

/Erbil/A

rbaila/Arba-ilu

a Z

ab-folyókközött (T

. A. 1. o.; M

. Roaf: 174. o.; O

ppenheim:

64. o.);L

. 124. TA

TT

AB

(-BA

) arba’, erbettu: négyszeres; AR

baugyanis óriás volt. (A

z istenek óriások, vagy leg-alábbis m

agas növésűek voltak. A „négyszeres” az

átlag emberi m

agasság négyszeresét jelentette.) Az

„ilu” isten-voltára utal.uru T

AT

TA

B-D

ING

IR

al arba’ili: Arbeles/A

rbéla; vagyisA

rbéla a négyszeresen óriás Arba isten városa volt.

L. 205. IL

: magasnak lenni. A

rba-t nagy építtetőként is-m

erték. Neve sokszor előfordul m

áshol is pl.: Arba-

folyó Etiópiában, A

rba-Jahari város Kenyában és

még legalább három

további névben (79, 129. o.).A

rsamias (A

R, S

A, A

S) az E

ufrátesz egyik felső mellék-

folyója (T. A

. 4. o.);V

e-Ardasir az E

ufrátesz középső folyásánál (Th. T

. A.

V.: 78. o.).

(Ne felejtsük el, hogy az A

S istent, az „E

gy”-et is jelenti, de aföldrajzi nevekben szerintem

mégis inkább az asszákat jelöli.)

A

Van-

és U

rmia-tavak,

valamint

a H

arrán, N

inive,A

Rbéla közötti nagy terület neve A

Rbeletisz volt i.

e. 336-30-ig, előtte pedig Ath

ura! (T

h. T. A

. V. 76,

78-79. o.)K

UR

a; Urartu (U

R.A

R); A

Rm

énia (T. A

. 1, 4. o);A

z U

rartu-királyság térségében

SU

pa, T

uAR

.AS

i és

AR

.MA

rili tartom

ányok (az

„Ö

rményország

kin-csei”

c. kiadvány alapján);U

Rkis és U

Rfa/E

dessa városok Szubartuban (U

rkis i. e.19-18.

szd.-ban valószínű

fővárosa volt

Szubartunak. – M

. Roaf: 116. o.);

SU

pria/AR

.MA

(!) tartomány, S

zubartu későbbi neve(asszír korabeli, IX

-VII szd. K

r. e.), ekkor még áll-

nak A

RP

AD

és

AR

wad

városok a

Földközi-

tengertől keletre (Örm

ényo. kincsei);

62 AR

PA

C

saj-folyó, m

ely az

Araksz-f.-ba

torkollik(Ö

rményo. kincsei);

Arzaw

a, tartomány volt A

natóliában

(korábban esetleg:A

RS

Aw

a; – M. R

oaf, 134. o.);S

ama (S

A.M

A) királyság É

szak-Mezopotám

iában, Enki

volt a védőistene. (L. G

ardner 113. o.; sokszor fo-gunk találkozni ezzel a névvel a különböző orszá-gokban.)

UR

mia-tó; K

özép-Ázsiában az A

Ral-tó is kaphatta nevét

az AR

-okról (T. A

. 1. o.).A

z AR

-nép fokozatosan terjeszkedett minden irányban.

A

Holt-tengertől

nyugatra A

Rad/A

rwad/A

rados város

(T. A

. 1. o.; National G

eographic 2003 márc., tér-

képmelléklet és több m

ás forrás is feltünteti);T

artaria (az AR

kétszer, mint az A

rarátban), későbbi ne-ve: A

lsótatárlaka;a K

AR

PA

tok, melyben a dinasztia alapító Á

rpád nevevan benne;

Madura-sziget, az In

donéz-szigetvilágban

(K. P

. G. V

.116. o.);

AR

akan és AR

a királyságok Hátsó-In

diában (V

árkonyiN

.: „Szíriát oszlopai”

nyomán);

AR

iana egy óriási terület Közép-Á

zsia déli részén (T. A

.1. o.);

Feridun, turáni király korában K

is-Ázsiát A

Rum

-nak ne-vezték (i. e. X

III. szd.; de élt egy turáni Feridun fe-

jedelem a X

XIII. szd.-ban is, aki N

imródnak volt a

kortársa, Nim

ród egyik lányát vette el feleségül. –Z

ajti F.: Z

sidó volt e… 178. o.).

A N

esztor-krónika (és az itt lakó népek) a Kaukázus

hegyláncát „ugor hegyeknek”, azaz magyar hegyek-

nek, később a Kárpátokat is ugyanígy: ugor hegyek-

nek nevezték.

Viszont

Priszkosz

Rétor

(Priscus

Rhetor) H

istoria c. munkájában „

az ugorokat ‘uro-gok’

(ourogoi) néven

említi”

, az

„ugor” későbbi

változat (Endrey A

., 109. o.). Így tehát a két hegy-ség egyik korábbi neve: U

Rog-hegység lehetett. (A

63

Függelékben folytatom

majd a további földrajzi ne-

vek ismertetését, a K

árpátokhoz fontos megjegyzé-

sem lesz.)

Az A

R szó egy m

ásféle értelmezésben, am

ely tartalmilag

kapcsolódik a dolgozat anyagához: az „arám” népről, nyelvről

van szó. A szóösszetételben az A

R földrajzi helyet és az ott lakó

etnikumot is jelöli; az A

M: anya, azaz: anyajogú, m

atriarchális,

szemben az „A

RA

B” szóval, itt az A

B jelentése: apa, atya, azaz

egy olyan AR

népfaj, mely patriarch

ális vallás- és világnézetetvall. A

z arám a káld-sum

ir nyelv rokona, már csak azért is, m

ertszintén agglutináló, vagyis ragozó nyelv, m

elyet a sémi népek és

a perzsák is átvettek, pl. „az asszír korszakban (K

r. e. 1206–605)egész A

sszíria hivatalos nyelve, mint a ’sum

ír’ nyelv dialektusa,és jobban ism

ert, mint az akkádok nyelve.”

(Badiny J. F

.: JézusK

irály…, 112. o.)

Fontosnak tartom

megjegyezni, hogy az arab népnek is sok-

féle etnikuma volt. P

l. „F

irduszi az ő Sahnáméjában, m

ár azújabb

korabeli hagyom

ányokat is

figyelembe

véve, N

imródot

’Dahák’ néven arábiai fejedelem

nek ismeri.”

Egyiptom

ban ma is

nagy számban élnek m

agyarabok. Más helyen: „

a chaldeai, ará-biai m

águs hiten, tehát Nim

ród vallásán levő nabathäusok hite,hogy úgy a nabathäusoknak, valam

int Babilóniának első nagy ki-

rálya Nim

ród volt és hogy a későbbi fejedelmeknek is ’N

imród’

volt a megjelölésük.”

„N

imród a T

arah ivadékából származó eti-

ópiai Chusnak volt a fia.”

„B

abilónia és a szomszéd A

rábia ha-gyom

ányos őstörténete Nim

ród alakját valamivel közelebb hozza

a történelmi realitáshoz. A

Kr. e. X

XIII. századot jelölhetjük m

egezek szerint.”

(Latin forrásokból; – de az örm

ény kútfők is alátá-m

asztják ezeket a megállapításokat. – Z

ajti F., 169-171. o.) B

izo-nyos források H

unnia, azaz Pandzsáb (az Indus-folyó felső vidé-

ke) uralkodójának tüntették fel. Mindezekből kitűnik, hogy egy-

részt a „turáni-kús” megjelölést szélesebb körre kell kiterjeszteni,

másrészt hogy a „N

imród” trónnév volt, több uralkodó nevét is

jelölte. Az első N

imródot óriásként em

legették: „a gigász Neb-

roth”, rendkívüli testmagassága isteni voltára, eredetére utal.

64 Megállapíthatjuk, hogy az A

R-, U

R-, S

A-, S

U-, M

A-val kez-

dődő ős- és ókori nevek a legtöbb esetben velünk, turániakkal áll-nak kapcsolatban. A

karpat-ban, Tartaria-ban, T

arpában (stb.) éssok m

ás helyen is megelőzi egy-egy m

ássalhangzó az AR

-t; vagya jobb hangzás m

iatt beékelődik egy-egy mássalhangzó két szó

közé, erre jó példa a MA

zAR

; - és mint tapasztaltuk, népnevünk

változataiban a szavak végén található. De az A

S, U

Z, A

Z (stb.),

szintén rokonnépeket jelző szavak is fellelhetőek a különbözőföldrajzi nevekben, és nyom

ukban haladva követhetjük ezeknek anépeknek a vándorlásait. A

z eligazodáshoz feltétlenül szüksége-sek átfogó ős- és ókor-történeti ism

eretek, és legalább a legalap-vetőbb sum

er szavak, fogalmak ism

erete. Sajnos sokszor a vég-

letekig eltorzultak a nevek, főleg a görögöknek „köszönhetően”.Ilyenkor az értelm

ezéshez keressük meg az eredeti szóalakot!

Nincs értelm

e a görögösre torzult szavakat kiszótagolni, és sumer

szavak szerint értelmezni, nem

jelentheti ugyanazt, mint az ere-

deti szó. Néha ugyan az első szótag m

ég az eredeti elnevezésbőlvaló. M

ár J. Flavius is panaszkodott, hogy nem

tud eligazodni aneveken.

A S

ZA

BÍR

NÉ

PN

ÉV

Lenorm

ant, Hom

mel (és m

ások) turáni eredetűnek mondja

Kis-Á

zsia népességét, melyre csak később rakódtak rá szem

ita ésárja (indoeurópai) fajok. (K

ézdy Vásárhelyi Z

., 53. o.)Z

ajti F. így idézi L

enormant álláspontját: „

mindezekről a

felfedezett ékiratok

is tanuságot

tesznek, úgy,

hogy E

lő-Ázsia

kultúrája már a sem

iek és áriák vándorlását megelőző történelem

előtti korban turáni és kushita volt, midőn am

azok még nom

ádéletet éltek.”

Még egy idézet T

rogus Pom

peiustól: „a szkíták a

világnak minden m

ásnál, még az egyiptom

inál is régibb nemze-

te.” (174. o.)A

német tudósok azért m

entek a Közel-K

eletre ásni, hogysaját m

aguknak dicső ősmúltat találjanak, ehelyett a m

élyrétegek-ben egy turáni típusú nép hátrahagyott em

lékeit találták, melyet a

Folyam

közben feltárt írásos anyag alapján SU

.BA

R-nak, S

A.bir-

nak (stb.) neveztek el. E nép itt élte sok-évezredes történelm

ét. Az

írás megfejtése után világossá vált, hogy az alapnépesség egy

65

agglutináló, ragozó nyelvet beszélő, turáni fajú nép volt, mely

nyelve alapján nem rokonítható sem

a sémi, sem

az indoeurópainépekkel. (A

megfejtés S

ir Henry C

reswick R

awlinson nevéhez

fűződik, aki a behisztuni három-nyelvű D

areiosz szikladomborm

űés felirat babilóni nyelvű részét lem

ásolta, majd elkezdte a m

eg-fejtését. A

felirat 20 m széles, 7 m

magas, 120 m

-es magasságban,

majdnem

függőleges sziklafalon van.)É

s ha már itt tartunk, óhatatlanul felm

erül egy feltételezés: azA

R-ból az A

Ry, A

Rya/arja, azaz „árja” („nem

es”) népnévnek akialakulása lehetséges, sőt valószínű.

A legnagyobb „hurri” és „szabir” szakértők: I. G

elb (Hurri-

ans and Subarians); A. U

ngnad (Subartu); Speiser; de S

. N.

Kram

er is behatóan foglalkozott a sumerek előtti kultúra-terem

tőősnéppel. A

kutatások terén nagyon alapos munkát végeztek.

„Sum

ér írások szerint a világ négy részre oszlik: Szubartu azÉ

szak, Sumer a D

él, Elám

a Kelet és A

murru a N

yugat.” (K

ádárI., 10. o.)

I. J. Gelb (H

urrians and Subarians, 31. o.): „H

a.A-ki dy-

nasty? Our earliest contact w

ith Subarians may go back to the

first antedeluvian Sumerian dynasti, w

hich is said to have residedat E

ridu or, it is possible that the city HA

.A-ki =

Su-ba-ri of thefirst Sum

erian dynasti was nam

ed after the Subarians.” V

agyis:„

Ha.A

-ki dinasztia? A legkorábbi kapcsolataink a subarokkal

visszamennek a vízözön előtti sum

ir dinasztiához, amelyről azt

mondják, hogy E

riduban székelt, lehetséges, hogy az első sumir

dinasztiabeli Ha.A

-ki – Su-ba-ri várost a subarokról nevezték el.”(B

író J., 368.-369. o.)A

z ősszabír népre vonatkoznak a további leírások: „A

rthurU

ngnad Subartu című m

unkájának Források c. részében azt írja,

hogy a Földrajzi-lexikai Szöveg K

4337 (II R 50, 60 c. d.) szerint

Subartu SU

és

ED

EN

ideogram

mákkal

volt jelölve.

KU

RSU

.ED

EN

.KI m

elynek akkád fordítása su-bar-ti.” (B

író J., 368.o.)

Több kutató szerint M

ezopotámiának eleinte S

U.B

IR kivolt a

neve. A L

abat szótár 7. képjelénél az utolsó két sor: kur SU

-BIR

4

/BIL

ki subartu – Mezopotám

ia. Šuruppakban (m

a Fara) talált táb-

66

lákon „

gyakran feltűnik

a Subur

név ugyanazon

írásjellel,am

ellyel a szubarok és Szubartu nevét írják.” (K

ádár I., 9. o.) L.

7. (su-kur-ru-ki =) Š

urupak.T

ovábbi fontosabb szabírtörténet-kutatók: H. W

inkler, „aki

elsőnek ismerte fel a szabírok nagy őstörténelm

i jelentőségét”;

Schm

idt, E. H

erzfeld, E. F

orrer, E. M

eyer, G. G

üterbock, C. G

.von B

randenstein, G. H

üsing (stb.; – Bíró J., 32. o.)

A szabírokról írja K

ádár István: „V

alószínű, hogy ők Mezo-

potámia őslakosai.”

(9. o.) A L

abat szótár 6., 7. jelénél ŠU

, ZU

,K

UŠ

szavakat találunk (a ZU

, SÚ

: tudni, tanulni, képesnek lenni;okosság, bölcsesség; a K

UŠ

pedig lehet, hogy már egy népet is

jelölt, mint a Š

U is).

Gelb: „

A III. U

r Dinasztia adm

inisztrációs dokumentum

ai-ban a lú SU

, lú SU ki , lú SU

.A és lú SU

.Aki, (azaz Š

U-em

ber, vagyŠ

U-földi em

ber) gyakran előforduló kifejezések. Nézzük m

ilyenösszefüggésben. P

l: „A

lú SU.A

Deim

el szerint a vallásos szer-tartásokon résztvevő szem

élyek, akik a TÚ

G SU

.A öltözetet vise-

lik.” E

z lehet hivatalos, vagy rendfokozatot kifejező egyenruha.Ú

gy látszik, hogy a TÚ

G S

U.A

a szabir nép által divatba hozottviselet volt, a jellegzetes „gyapjúfürt szoknya”.

Gelb: „

A III. U

r Dinasztia végén jelenik m

eg a SU.B

IRki

szimbolikus form

a, Subartu földjének neve helyett. Ezután ez a

kifejezés használatos…”

(28. o.; – Bíró J., 87. o.).

Sum

er neve: EN

.GI ki (K

I.EN

.GI-nek is írják): „

a nád uránakföldje”

, a nád ura: Enki isten; vagy egyszerüen: K

AL

AM

: „az Or-

szág”. Sum

er északi szomszédja A

kkád, neve: Ki’uri a III. U

r-idinasztia

kezdete óta.

Kom

oróczy G

éza: K

i’engir-nek, vagy

Kengir-nek értelm

ezi Dél-M

ezopotámia földjét, jelentése: „nem

esföld” (A

sumer irodalom

…, 397, 419. o.). A

„szabir” szót hasz-nálták:

jelzőként, főnévként,

tulajdonnévként, szem

élynévként,népnévként, tartom

ánynévként (stb.).

67

Radics G

éza ahonfoglalásM

egyer, Jenő,

Tarján és G

yarmat

törzseit szabír ere-detűnek tartja (67.o.

– S

zerintem

ahonfoglaló

törzsekközött ők voltak am

agyar törzsek).

Bulcsú

és T

ormás

horkák „

úgy in-

formálják

Bíbor-

ban született

Konstantin

csá-szárt

(948 körül),

hogy a magyarokat

régen ’erős

szavir’-nak(szavartü

aszfalü)nevezték”(D

ümm

erth D., 35.

o.). „H

a a magya-

rok neve még a X

. században is szavárd-szabír volt, ősmagyaro-

kat kell lássunk a szabírok egy részében.” (B

akay K.: K

ik va-gyunk?..., 58. o.) A

Történelm

i Atlasz a 6. oldalon a K

ura-folyóm

entén élő népet „szavárd m

agyarok” néven tünteti fel, az idő-

pont Kr. u. a IX

. század!

Tisztáznunk kell m

ég a „HU

RR

IAN

S” (hurri, har, a bibliai

horiták) népnevet. Kádár I.: U

ngnad, Friedrich, G

oetze, Landber-

ger, Mallow

an, Oppenheim

, Speiser: „

Mindezen írók m

egegyez-nek abban, hogy a szabír és hurri név azonos népeket és kultúrá-kat takar, csupán abban különböznek, hogy egyesek a szabír, m

á-sok a hurri elnevezést tartják helyesnek.”

(11. o.) Arthur U

ngnad1915-ben azt indítványozta (O

LZ

XV

III 240), hogy a Tusratta le-

vél nyelvére és a levélben szereplő személynevekre vonatkozó

13. Mezop

otámia az i. e. III. évezred

ben

68

„mitanni” m

egjelölést töröljék, és helyébe a „szabir" (Subaraer,

Subarian)

kifejezést használják,

mert

bebizonyosodott, hogy

„M

itanni csak egy politikai és nem nyelvi egységet képviselt.”

(Bíró J., 433. o.)

Bobula Ida „

A m

agyar nép eredete" c. könyvében (102. o.)közöl egy térképet, m

elyen „SU

BA

RT

U”-t a T

igristől keletre aZ

agrosz-hegység lejtőin jelöli. Ez a terület a S

zamarra régióhoz

tartozott, tehát igaza van a szerzőnek. Később a Z

ab-folyók völ-gye lett „S

zubir” földje (a Kom

oróczy G. által közölt térképen, –

13. szemléltető kép). L

egvégül Észak-N

yugat-Mezopotám

ia te-rületén találjuk S

zubartu tartományát (14. szem

léltető kép). Ösz-

szegezve tehát: a szabírok földje először vonatkozott az egész ősiM

ezopotámiára, m

ajd kiszorult délről, először keletre, a Tigris-

folyó és a Zagrosz-hegység közére, később észak felé, a T

igris ésa Z

ab-folyók mellékére került, m

ajd ettől nyugatra a Hábur-folyó

medencéjébe.

Itt éltek egészen az arab hódításokig, Kr. u. 635-ig. B

ár zsu-gorodott alapterülete, népessége – m

ely ugyan kirajzott és terjesz-kedett az évezredek folyam

án – nem hagyta el az előbb em

lítettidőszakig. S

ubartu létezését az is igazolja, hogy neve soha nem

14. Mezop

otámia az ak

kád

korb

an

69

hiányzott a babilóni és asszír királyfeliratokról, dicsőségtáblákról.(A

Függelékben közlök m

ajd ilyen szövegeket.)

Kr. e. 612-ben A

sszíria végleg összeomlik. A

térségben aM

ada (méd) birodalom

veszi át a vezető szerepet. A szabíroknak

rokonai voltak a médek, talán ezért is jobb korszak köszöntött

rájuk. Kb. 80 évig tartott ez az időszak, ekkor kim

merek és örm

é-nyek nyom

ulnak be a térségbe, kettészakítva a szabírokat. Keletre

eső részük a Kaspi-tó dél-nyugati, – a húnok által kb. 100 éve ki-

ürített – területére, a Kúr-folyó m

edencéjébe költözik (inkább hát-rál, m

enekül), és itt keveredik a maradék húnokkal, valam

intúzokkal. A

z itt megtelepedett népet napjaink történelm

i atlaszai is„szavárd-m

agyarok” néven jelöli. A térség végig független és

önálló maradt, egyetlen nagyhatalom

sem tudta uralm

a alá hajta-ni.

Nem

így a nyugatiakat! A nyugati szabírság különböző hó-

dító nagyhatalmak, – így K

r. e. az 500-as évek derekán Kú-

rás/Kyros perzsa király uralm

a alá került. Kúrás hadseregével a

szabír Tam

ár/Tom

yris királynő vív élet-halál harcot. Egy nő a

perzsák ellen! A háború K

r. e. 535 körül fejeződik be, a királynőfia is fogságba esik. M

acedón, örmény, róm

ai, újperzsa és bizánci„korszakok” következnek ezután szinte szakadatlan háborúkkal.A

magyarság hányódik ide-oda, örökös zaklatásoknak, pusztítá-

soknak, éhinségeknek kitéve.S

zubar/Szabír neve az asszíroknál S

zupri; az örményeknél

Szibár; de nevezik m

ég Szparda-nak és S

zaparda-nak is. Fővárosa

ebben a korban: Ubbum

i. A terület a nagy tavak környéke, a T

ig-ris és E

ufrátesz forrásvidéke és attól még észak felé terjedően.

A

párthus-korszak ism

ét kedvező

változásokat hozott

azA

R.S

Akidák alatt. K

b. 200 éven keresztül csak a római-párthus

háborúk rontják a körülményeket. A

rménia róm

ai fennhatóság alákerül. A

rómaiak után az újperzsa korszak következik a véget

nem érő róm

ai-perzsa háborúkkal, melyek K

r. u. a 4. szd-bankezdődnek. K

r. u. az 5. szd. közepén I. Kosru háborúja a szabír

Boarich királynővel szintén vereséget jelent a szabírok szám

ára.M

egerősödik a „keleti-ortodox” Bizánc.

70 4. A „H

AJD

AN

KO

R N

AG

Y IS

TE

NE

I”

A S

UM

ER

PA

NT

HE

ON

„Dingir-šar-šar”,

„a m

indenség, teljesség

istenei” sum

erP

antheonjának élén: AN

(az „Ég” isten állt, akkád neve: A

nu.)A

z istenek

atyja, királya.

Hitvese:

NA

MM

U

„a legelső

anya”, a név jelentése körülbelül: fentlévő létezőség, esetleg ma-

gasságosság. L. 61.: M

U =

magasnak lenni; a N

AM

: -ság, -ség.N

amm

u (Antu/A

ntum) E

nki isten anyja volt. An m

ásik feleségeU

RA

Š: „F

öld” istennő, Enlil és N

inhurszág anyja. Nam

mut nem

szokták említeni A

n hitveseként, de egy eposz kifejezetten Enki

anyjaként nevezi meg:

„E

nki, anyját, Nam

mut hallva, nyoszolyájából kikelt”

A sum

ir irodalom kistükre4. (E

nki és Ninm

ah)

Enlil isten anyjától, U

ras-tól a Földistennőtől nyerte isteni

szépségét:

„Ó

, Enlil, a fénylő U

ras bájjal töltött téged”5. (Ének E

nlilre)

An jele a

csillag egyben az Eget és m

agát az istenségetis jelképezte, vagyis i. e. kb. a IV

. évezredtől ez állt az istennevekelőtt, jelentése D

IM-M

E(E

-I)R az E

ME

.SA

L nyelvjárás szerint;

DIN

GIR

a „sumer” szóhasználat szerint; akkádul pedig I(L

UM

)(il) =

isten. An szám

a a 60, a sumir szám

rendszer legmagasabb

száma. Idővel elhalványult A

n jelentősége, már csak kegyeletből

áldoztak neki. Szentélykörzete U

rukban: a Kulaba. T

öbb templom

is állt itt, többek között a csodálatosan szép és ma is m

odernnekható épület az ún. „

Fehér tem

plom”

.E

nlil, dingirE

N.L

IL2 (a „L

ég Ura”, értelm

ezik a „Szelek U

ra-ként” is) A

n idősebbik fia volt, égi és földi isten, ugyanis még az

égben született. Felesége N

INL

IL.

71

Enlil jele a

7 pont, vagy a hétágú csillag.

Városa először L

arsza (LA

R.S

A), eredeti neve: A

R.A

R.M

A!

(L. 381.), m

ajd a „világ közepén” fekvő Nippur:

uru NIB

RU

ki (a

„F

öldi Találkozás H

elye” L

. 99.; ma N

uffer). Más néven

uru

AZ

AG

.GA

(„Szent V

áros”); templom

a az É.K

UR

.GA

L (a „N

agyH

egy Háza”); tulajdonképpen az ország háza volt. N

ippurbanem

elkedett a magasba a D

UR

.AN

.KI (az „ég-föld kötelék”, vagy

„ég és föld kapcsa”), Enlil volt az ura: E

N.T

EM

EN

.AN

.KI.

Nippurban, az É

.KU

R.R

A tetején em

elkedő „K

I.UR

sötét,koronaszerű helyiségében (D

IR.G

A) őrizték, hét pecsét alatt”

asorstáblákat.

A

két tábla:

„az

Életet

Megszabó

Tábla”

(DU

B.N

AM

.TIL

.LA

), és

„a

Végzetet

Megszabó

Tábla”

(DU

B.N

AM

.TA

R.R

I – Dr. K

ovács S.: A

sorstáblák sorsa 3., 2. o.). N

ippur volt az ország szakrális és kulturális központja, azoktatás fellegvára. A

gyagpadokkal berendezett tantermeket talál-

tak, az oktatás a „főiskolai” szintig épült ki. (Šuruppak – m

a Fara

– egy másik fontos helye volt a korai iskolai képzésnek.)

Kb. a III. évezredtől A

n átadja az „Istenek K

irálya” cím

etidősebb fiának. E

ttől kezdve Enlil rendelkezik istenek és em

berekfölött, ő nevezi ki a „lugalokat”, a földi királyokat. Ő

az „Orszá-

gok Királya” (L

U.G

AL

KU

R.K

UR

.RA

). Szám

a az 50. A szám

jelentette azt is, hogy ötven-féle néven nevezték, pl. KU

R.G

AL

(„N

agy Hegy”

– a kurgán szó talán ebből ered); Nunam

nir (a„

Tekintélyes”

); M

ullil (az

Enlil

emeszal

névváltozata); az

„A

tya”; a „

Sorsot Megszabó”

; GU

.AN

NA

(az „É

g Bikája”

);E

N.M

AH

(„M

agasztos, Hatalm

as Úr”

; – a L. 57. M

AH

: kiváló,kiem

elkedő, magasztos, hatalm

as, legnagyobb); EN

.LIL

.GU

.LA

(„Főúr, a hatalm

as Enlil”

). (L. 559. G

UL

A: nagy, hatalm

as. Akésőbbi G

ula/Gyula/gyula név m

ár ekkor megjelenne? A

Gulá-t,

mint törzsnevet em

legeti az Arvisura is.)

Két csillagképet kapcsolnak E

nlilhez: L. 536.

mul

lu HU

N(-

GÁ

), kakkab agru: Aries

a Kost és a

Bikát (T

aurus).E

nlil tanította meg az em

bereket a földművelésre. A

z egyikelbeszélő költem

ény szerint:

„a hajdankor napján a G

abonát A

n az ég mélyéből leküldte…

72 Enlil az árpát egybegyűjtötte,

A hegységben halom

ba rakta, … A

z Ország bőségét egybegyűjtötte”

A sum

er irodalom kistükre 5. (H

ogyan jött a gabonaS

umerbe?)

Lehet ez válasz a sokat vitatott kérdésre: hogyan kezdődött a

földművelés, a gabonafélék, az állatok háziasítása, hogy i. e. a

VII. évezredig kinem

esítsék a máig felülm

úlhatatlanul értékes bú-zafajtákat? A

hegység valószínű a Zagrosz volt, annak esőzéses,

nyugati lankái Észak-K

elet-Mezopotám

iában.

Visszatérnék m

ég az AR

.AR

.MA

névre. Az első városok a

nagy özönvízek előtt épültek, hogy pontosan mikor, azt nem

lehettudni. M

ég az istenek építették, Enki rendeletei, tervei alapján,

így az AR

.AR

.MA

név is őhozzá kapcsolódik. Az isteneket E

nkiruházta fel a különböző feladatkörökkel, funkciókkal. „

A sum

erirodalom

kistükre” 6. eposz: (E

nki és a világrend) többek közötterről szól. A

gyűjtemény 4. darabjában arról olvashatunk, hogy az

istenek hogyan vettek részt az építkezésekben, a bányamunkák-

ban: „A

z istenek ételét, italát ki szerzi meg?

Mindegyikük dologra kényszerült:

a nagy istenek a munkát felügyelték,

a kis istenek a kosarakat cipelték.A

z istenek mind csatornát ástak,

Haraliban földet túrtak.

Az istenek föl-le sürögtek,

és hangosan siratták sorsukat.”

Fel is lázadtak a nehéz m

unka ellen, ekkor „teremtették” m

egaz em

bert, hogy végezze a munkát az istenek helyett. E

nki, Enki

anyja: Nam

mu és N

inhurszág, ők hárman vettek részt a „terem

-tésben”, bár E

nkitől „csak” az ötlet, a megvalósítás terve szárm

a-zott.

73

Korábban részletesen szóltam

arról, hogy az uralkodók (itt azisten), a városok és a bennük lakó nép neve általában azonos volt.L

ehetetlennek tartom, hogy e korai városok nevét ne vették volna

át az ott lakó népek (isteni leszármazottak, em

berek), vagy hogy avárost ne róluk nevezték volna el. E

z nem nagyon fordulhatott elő

az ős- és ókorban. Feltehető tehát, hogy az A

R-ok m

ár ebben akorai időszakban népként éltek A

R.A

R.M

A-ban.

Enki,

dingirEN

.KI, akkád neve: É

a. An fiatalabbik fia, bár az

„E

nki és a világrend” c. elbeszélő költem

ényben nagyon hang-súlyozottan A

n elsőszülöttjének nevezi magát:

„A

n elsőszülött fia én vagyok, …az O

rszág nagy ura én vagyok;uralkodók között az első én vagyok…

”

(A sum

er irodalom kistükre 6.)

Ő is égi és földi isten. (A

„F

öld Ura”

. Az É

a-t nehéz lefor-dítani,

talán: a

„V

íz H

áza”?)

Hitvese

NIN

KI,

más

névenD

AM

.GA

L.N

UN

.NA

(a „N

agy Herceg A

sszonya”.. E

nki jele aholdsarló

, szimbolikus szám

a a 40. Városa E

ridu (a „T

ávolbaIndulás H

elye”; U

RU

UD

.NU

N.N

A: a „

Holdherceg V

árosa” (D

r.K

ovács S.: R

ekonsziderációk…6. o.).

Tem

ploma az É

.AB

ZU

(a „M

élység Háza”

). Ha kiszótagol-

juk a nevet, akkor jelentése: „a tudás atyjának háza”

értelmezést

kapjuk. A Z

U tudást, bölcsességet is jelent, E

nki volt a tudásnak,a bölcsességnek (is) az istene. A

z Abzu E

ridutól dél-keletre fe-küdt m

ocsaras, mélyenfekvő területen, valószínű egy „hór”, egy

belső édesvízű tó partján. (A K

omoróczy G

éza által közölt térké-pen látható az A

bzu helye. A területen m

ég ma is építik az évez-

redekkel ezelőttihez hasonló nádkunyhókat. Az itteni m

ai telepü-lések az ún. hór-falvak.)

Enki bárkája a M

A.G

UR

! Ez egy guffa-szerű kerek hajó le-

hetett, melyhez hasonlót m

a is használnak azon a vidéken. A m

a-gyarok

is használták

és „bödön”-hajónak

hívták. D

e lehetett

Enkinek m

ásfajta kultikus járműve is, m

elyről a 6. elbeszélő köl-

74

teményben olvashatunk: „

egy fensőbb erejű korong” (!) és egy

további jármű, ez hajó volt, m

elyet Kom

oróczy Géza „

Az A

bzuvadkecskéje”

néven fordít. Igen, Enki volt a K

ecske, a Bak.

Állatövi csillagképe ugyanis a K

ecske-hal, a halfarkú kecskem

ul SU

HU

R.M

AŠ

(ku6 ): a Capricornus. A

pecséthengereken mindig

víz veszi körül, a fölötte, mellette hullám

zó vízben halak látható-ak. E

nki tehát aBak (C

apricornus); a Vízöntő (A

quarius); és ő aH

alak (Pisces) ura is? V

alószínű, az Eriduban feltárt, egym

ás föléépített tem

plomok oltárain hal m

aradványokat találtak. Papjai hal-

lárvákat (álarcokat, öltözeteket) viseltek.A

Vízözön előtti királyok között ő volt az első istenkirály:

A.L

U.L

IM (a „

Csillogó V

íz Kecskéje”

) néven.H

a egymás alá vetítjük a L

. 342., 122., 484. képjeleket, fan-tasztikus egyezéseket, hasonlóságokat fedezhetünk fel!

legrégeb-bi

sumer

képjel

klasszikus sum. jel;

olvasat, értelmezés:

L.

342.M

A: név, nevez, elnevez; M

A-

A/D

A: ország, vidék, táj, föld;

L

122.(nincs)

MÁ

: hajó, csónak; gišM

Á-G

UR

8 :

kerek csónak

(guffa);M

A-G

UR

: E

nki bárkája

(Ko-

vács Sándor);

dMA

2 –GU

R:

Enki

isten egyik

mellékneve (F

arkasinszky Tíbor

elemzése alapján).

A K

árpátokban előforduló Magu

ra neveket a Függelékben

fogom felsorolni. M

indezen nevek számunkra m

indennél jobbanbizonyítják E

nk

i isten és a m

agyarság összetartozását! Nagyon

valószínű, hogy a Kárpátok, esetleg az egész K

árpát-medence

neolitikum-kori neve is M

agur/Magura volt védőistene után elne-

vezve (az „a” birtokos rag). A m

agur és a m

agar egy tőről faka-dó, szinte azonos szavak, és a m

águs szó is ebből alakulhatott ki.

75

Sum

erben a mágus papi kaszt is E

nkihez, a Mag U

rához, a Mágus

Úrhoz kapcsolható, papjai az ő követői voltak.

A W

oolley-féle ékiratos királylista szerint (és Berossos sze-

rint is) Eridu neve: N

UN

.KI, vagyis „

a Herceg F

öldje”. K

ésőbbnevezték A

.HA

.KI-nak is (az „

Édesvízi H

alak Földje, városa”

).A

névben a „HA

” szó halat jelent, a Halak volt E

nki egyik csil-lagképe. A

z A.H

A.K

I a CZ

XV

I 6 Papi szövegben szerepel, ak-

kád értelmezése: „su-bar-u” (szabir, szubar).

Enki

negyven neve

közül m

ég egy

pár: N

IN.IG

I.KU

(„F

énylő Tekintetű Ú

r”); N

U.D

IM2 .M

UD

(„A

ki Form

ál és Al-

kot”).

L. 75

d NU

-DIM

-MU

D: E

a istenL

. 484dE

NG

UR

: mélység, nagyság, titokza-

tosság; óceán.

(A

képjel újasszír/új-

babilóni változata

azonos a

MA

DA

képjel m

ásodik, klasszikus

formájá-

val.)

„Enki csak később lett az ‘apa-úr’, ‘apa-fejedelem

’, ‘apa-király’, am

i a patriarchális államhatalom

egyik legtalálóbb régijelzője”. (A

gyagtáblák… 315. o. – K

omoróczy G

.)Ő

a varázsló az Anunnák között. A

nunnák: „a nagy istenek”,„a fejedelm

i magból valók”, ősi székhelyük a K

I.UR

, melyet A

njelölt ki szám

ukra. A 6. eposz viszont E

nkit nevezi meg:

„E

nki az Anunnák szám

áraa városban a K

i’urt kijelölte…”

(370-371. sor)

Miután A

n átruházta a hatalmat E

nlilre, az Anunnák tanácsa

vette át

az É

g szerepét.

Isteni ítélkező

tanács lett,

mely

Nippurban, E

nlil városában ülésezett, itt hozták meg a „ditillá”-

kat, a „lezárt ügy-eket, lezárt ítélet”-eket. (Kom

oróczy G., 416. o.;

– ditilla: a III. Ur-i dinasztia jogi kifejezése. A

megfellebbezhe-

tetlen döntéseket a „haem”: „

úgy legyen” szóval zárták.)

76 Az özönvíz előtt E

nki köré csoportosultak az istenek. Majd

Enlil – m

int az Istenek Királya – trónralépésétől kezdve változtat-

hatott az Anunnák körének összetételén is, szám

uk azonban to-vábbra is 7 m

aradt az An-E

nlil által alapított 12 tagú Pantheonon

belül. A sum

er csillagászok a nagy Anunna isteneket a követke-

zőképpen társították az évkör tizenkét csillagképéhez:

Enki: B

ak, Vízöntő, H

alak; E

nlil: Kos, B

ika; E

nzu/Nanna: Ikrek, R

ák; Inanna: O

roszlán; N

inhurszág: Szűz;

Utu: M

érleg, Skorpió;

Pabilsag/H

endursag/Ninurta/N

ingirszu: Nyilas.

(Ez egy teljes É

vkör; Sitchin, II./ 66-67. o.)

Az istenségeket a sum

er csillagászok valószínű személyes

jellemvonásaik

és főleg

funkcióik szerint

csoportosították.E

nlilről, Enkiről bővebben írok; E

N.Z

U: a „tudás ura”, m

egfelelaz Ikrek fő tulajdonságának; U

r védőisteneként felvirágoztatta avárost, az O

rszág magtára lett, m

ajd száműzetése után H

arránt is„világvárossá” fejlesztette, tehát illik a R

ák adottságához. Inannátgyakran oroszlánon állva ábrázolták és az összecsavart nádköteg-gel, m

ely termékenység-istennői funkcióját szim

bolizálja. (Ere-

detileg ugyanis növényi termékenység-isten volt.) A

z istenek kö-zött ő az uralkodói jelvényt, a jogart kapta E

nliltől, természeténél

fogva is hatalomra tört, tehát m

egfelelt az Oroszlánnak. N

inhur-szág, a szűz A

nyaistennő pedig a Szűznek. U

tu napisten az itélőbíró volt az A

nunnák között. Igazságos törvényei segítették azem

bereket fölemelkedésükben egy m

agasabb létsík felé az anyagivilág

mindennapos

tévelygéseiből. N

inurta/Pabilsagról

pedigtudjuk, hogy a „N

yilas” ura volt. Dr. G

yárfás Ágnes N

imróddal

azonosítja (Tur-án népének nyelvén 243. o.). N

inurta/Nim

ród voltO

rion is, a mitológia nagy É

gi Vadásza.

Kom

oróczy G

éza hét,

illetve ötven

főben jelöli

meg

azA

nunnák számát. A

sumer m

itológia szent számai: 3, 7, 12, 50.

77

Különsen a 3, 7 és 12 szám

talan esetben fordul elő a turáni népekhiedelem

-, mese-, rege-, m

onda-, hitvilágában, történelmében, de

más népeknél is, pl. a görögöknél, sém

i népeknél (stb.; – bőveb-ben a F

üggelékben).E

nki kultúra-terem

tő, kézm

űves-, term

ékenység-isten, ké-

sőbb a mágia istene is. A

z írások szerint ő a szó megalkotója a

földön; a bőség ura; a naptár és az időszámítás feltalálója; a csa-

tornázás tudományának átadója; a varázsénekek költője; az em

be-riség jótevője, az em

berek pártfogója még E

nlillel szemben is. Ő

súgta meg U

tnapistimnek, hogy pusztító árvíz közeledik, építsen

hajót. Nagy tanító volt, aki átadta az em

bereknek a szerszámké-

szítés, kézművesség, fém

művesség, téglavetés, építészet tudom

á-nyát. Ő

volt a mű

vészetek, tudom

ányok, bölcsesség isten

e. Az

ember

egyik „terem

tője”-ként nem

akarta,

hogy az

emberek

pusztán meztelen alattvalóként szolgálják isteneiket (m

int ahogy asum

ereket látjuk a pecséthengereken), hanem hogy a kiem

elkedőtehetségűek kim

űvelt emberekként, akár egyenrangú társakként

uralkodjanak mellettük, az ő segítségükkel.

A m

ár ismertetett L

. 403.

mulS

UH

UR

-MA

Š

(ku6 ), Capri-

kornus: Kecskehal =

Bak csillagkép, E

nki csillagképének képjeleegy stilizált tulipán! T

udjuk, hogy a tulip

án a m

agyar népművé-

szet egyik alapmotívum

a. E képjel „tulipánjának” 3 szirm

a, va-gyis h

ármas(halom

) koronája van, a képjelben látható három víz-

szintes vonal szintén a magyarok 3-as szám

át idézi.E

nki istent olykor négy üres kis kör ábrázolja, 2 – 2 egymás

alatt. Az üres kör 10-et jelent, tehát az ő szim

bolikus számát adja.

Egyik m

ellékneve ezt fejezi ki:

L. 473.

d NIM

IN: a „N

egyven istene”, azaz Enki/E

a; néhapedig négy vékony bevágott vonal utal az istenre.

Dr. B

obula Ida említi (A

magyar nép eredete c. könyve 47.

oldalán) Enkinek egy m

ásik melléknevét: D

AR

.MA

H =

magasz-

tos, hatalmas, fenséges szarvas, „

a nagy fény hordozója, a Nap-

nak barátja”.

78

L. 100

DA

RA

-BA

R:

szarvas; dD

AR

A,

Enki/E

a isten.

(Iškur/Adad isten is rendelkezett ezzel a m

elléknévvel.)E

z szám

unkra nagyon

fontos információ lehet, hi-

szen a

szarvas a

magyar

népművészet

másik

fontosalapm

otívuma! C

sodálatosanszépek azok az ábrázolások,m

elyeken a szarvas a hom-

lokán, vagy a szarva közöttés fölött hordozza a N

apot(U

tu Napisten jelképét), de

még a m

ellén is ott van aN

apot jelképező korong, azarany „m

ellkorong”, melyet

magára

öltött a

szertartástvégző táltos, vagy főpap.

„H

ej, regülejtem,

regülejtem!

Hom

lokomon va-

gyon fölkelőfényes N

ap,O

ldalamon vagyon

árdeli szép Hold…

”

dozmati (V

as megyei) regösének

(Várkonyi N

. 294. o.)

Valóban ez a két hatalm

as isten: Enki, a tudom

ányok, művé-

szetek, a kézművesség istene; és U

tu, az igazságosság istene min-

dig az ősmagyarok m

ellett állt, ő volt a Magor/M

agyar Nap

isten(M

agyar Adorján). M

indketten alapvető tulajdonságaikat adták átnépüknek. A

Nap és a H

old együtt jelenik meg a S

zent Koronán

is.

15. Magyar A

dorján

: Csod

aszarvas

79

Enki

elsőszülöttfia A

szárluhi.A

n, E

nlil, E

nkifő istenek alkották anagy

kozmikus

hár-m

asságot. K

ésőbb,am

ikor A

n átadta

aföldi irányítást E

nlil-nek, így em

legették ahárm

asságot: A

n-E

nlil, E

nki, N

inhur-szág.E

nki nevével

kapcsolatban gyakranfelm

erül „a

megele-

venítő” (V

arga Z

s.410. o.) „élet kenye-re”, „élet itala”. (E

zekm

ibenlétéről ma m

árism

ét vannak

elkép-zelések.

Napjainkban

kezdik felderíteni, mit

is takar a két titokzatos kifejezés, előállításuk először az istenek-hez kötődött, és összefüggésben állt a nem

esfémekkel, különösen

az arannyal. A technológia titkát kezdik felderíteni, m

elyet csak akivételes beavatottak ism

ertek az ős- és ókorban.

A negyedik helyen, de sokszor m

ég Enkit is m

egelőzve em-

lítik (J. Klím

a, 163. o.) NIN

.HU

R.S

AG

(Ninhurszág) istennő ne-

vét. Ő „A

Hegyek

Úrnője”, az akkád B

elit. An lánya, égi és földi

istennő. Társtalan volt, ő volt a S

zűz Istennő. NIN

: úrnő.A

L. 401. H

UR

.SA

G: felszállás, em

elkedés; tehát ő a „a fel-

szállás, emelkedés úrnője”

is. A sum

erek őt dicsőítették mint az

„istenek

anyját”, vagy m

int „min

den

gyermek

anyját” (J. K

lí-m

a, 164. o.). Jele az om

egához hasonlatos jel, mely stilizált

anyaméhet ábrázol. S

zülésnél használtak hasonló eszközt a köl-dökzsinór elvágására.

16. Nin

hu

rszág istennő

80 Ninhurszág nevei: N

IN.M

AH

(„Magasztos, L

egnagyobb Úr-

nő”); NIN

.TU

(„Úrnő, ki életet ad”); Ő

az Ország A

nyja, azA

nyaisten

nő; B

AB

A; M

AM

MU

; MA

MA

; MA

MI; S

ZU

D. N

év-változataiban előfordul a N

inharsag, a HA

RS

AG

jelentése: hegy-ség (D

eimel, 113.);

Inanna mondja:

„N

intu, a HE

GY

SÉG

ÚR

NŐ

JEa fénylő szülőkövet, hatalm

a jelét kapta,a köldökzsinór-ollót …ő az O

rszág bábája…”

A sum

er irodalom kistükre

6. (Enki és a világrend); – kiem

elés tőlem

Az

istennő nevének

egy m

ásik változata:

NIN

.KU

R.K

UR

.RA

.ME

= „M

inden Országok Ú

rnője”. (NIN

: úr-nő, uralkodónő; K

UR

.KU

R: hegyek, országok; R

A: részes rag;

ME

: többesszámra vonatkozó rag, a M

EŠ

lerövidült formája.) E

l-ső nagy városa Š

uruppak ( uru ŠU

.KU

R.R

U ki– nevéből következ-

tetve úgy gondolom, hogy a város a S

U nép ősi, V

ízözön-előttiegyik települése volt). T

ilmun földjét is hozzá kapcsolják, de

szinte mindenütt volt tem

ploma, így U

baid-ban, Kiš-ben; K

iš vá-rosát és környékét „

Kis-H

arsagkalamm

a-nak nevezték.” (M

artonV

., 54. o.; – L. 312. K

AL

AM

: ország, vidék, táj, föld.)Igen nagy tisztelet övezte, erre egy példa: „H

amm

urápi tör-vénykönyvének

bevezetőjéből m

egtudjuk, hogy

az uralkodó

Adab várost az É

.MA

H (azaz a ’L

egnagyobb, Magasztos H

áz/háza’) m

iatt kímélte m

eg, ahol Ninhurszág székhelye volt.” (J.

Klím

a, 164. o.)Á

llatövi csillagképe a

Szűz (V

irgo). A gyógyítás isten-

nőjeként is tisztelték, orvos volt az istenek között; Šuruppak volt

az istenek gyógyászati központja.

EN

.ZU

(„Bölcs, T

udós Úr”) / N

AN

NA

a Nannar („F

ényes”)változata, a H

oldat jelentette, / Szín: a Z

U/S

U.E

N-ből alakult ki.

A városlistákban: N

U.G

IG (az „É

ji Ég K

üldötte”) néven is emlí-

tik. Enlil fia; hitvese N

IN.G

AL

(„Nagy Ú

rnő”). Nanna jele a vé-

kony, vízszintesen álló holdsarló. S

zimbolikus szám

a a 30,

81

L. 472. d B

A: A

„Harm

inc” istene (US

U, B

A, E

S: 30, harm

inc).V

árosa először Bad-T

ibira, majd U

r városa. Háza (tem

ploma) az

E.G

IŠ.N

U.G

AL

(a „Trón M

agjának Háza”). N

éha termékenység

isten. Mellékneve: A

simbabbar (a „F

énylő Felkelésű”).

Meglehetősen lázadó istennek tüntetik fel, ő volt az, aki el-

tulajdonította atyjától a „sors-táblákat”, mert m

agához akarta ra-gadni az enlilséget. (T

itokzatos dolog ez, nem tudjuk biztosan, m

iállhatott a háttérben. M

egfigyelhető a két istencsoport közötti ha-talm

i harc, nem elsősorban vallási okokból, bár a m

atriarchális ésa patriarchális hitszem

lélet és államhatalom

állt itt szemben egy-

mással. A

mitológiai felfogás is kifejtette hatását: a H

old-kultuszta N

ap-kultusz kezdi felváltani. Az ősi társadalm

ak matriarcháli-

sak voltak, így népeik is, mint például a K

árpát-medence keleti

felén élő ős-magyarság, akik sokáig és erősen ragaszkodtak isten-

nőjükhöz. Dzsem

det-Naszr – i. e. kb. 3.300-tól – m

ár patriarchálisállam

hatalom

alatt élő

városként em

líthető. M

ezopotámiában

végülis kiegyenlítődött a két vallásszemlélet.)

Nannát e tette m

iatt Enlil szám

űzte az északi Harrán városba.

(Hárán, C

arrhae, itt volt a római–párthus csata i. e. 56-ban.)

Harrán egy jelentéktelen kis városka volt, de az isten odaköltözé-

se után Ur m

intájára kiépült, nagyhatalmú városállam

má fejlő-

dött.Nanna idejében a hatalm

as Ur-királyság S

umer fővárosának

számított, az O

rszág (KA

LA

M) éléstára volt. M

iután elhagyta is-tene, elszegényedett, utolérte

végzete. S

zámos

siratóének szól

pusztulásáról:

„N

anna magtáraiból elfogyott a gabona.

Az istenek esti étkezései elm

aradtak:a hatalm

as csarnokban nem folyt m

ár sem bor, sem

méz...

Tem

plomának kem

encéjében nem sül sem

juh, semökör…

A díszes bárkákon nem

érkeznek már ajándékok ...

Nem

hoznak áldozati cipókat Enlilnek N

ippurban ...U

r folyója kihalt, nem ringanak rajta bárkák ...

Nem

sétál senki partján, felverte a hosszú fű.”

82

„Sirató U

r város fölött”(Z

. Sitchin, 119. o.)

Nanna állatövi jegye az

Ikrek (Gem

ini) és a R

ák(C

ancer).

NIN

.UR

.TA

(a

„Föld

Ura”)

/N

IN.G

IR.S

U

(„Girszu

Ura”). A

két istenségetegynek

tekintik. E

nlilfia,

akit trónörökösnek

szántak az

istenek. A

városlistákban neve

PA

.BIL

.SA

G

(az „O

l-talm

azás Atyja”). E

gyikkorábbi

neve: H

endur-szág.N

inurta hitvese

GU

LA

istennő,

a„N

agy”, hatalm

as; m

á-sik

neve:N

IN.K

AR

.RA

(K)

(a„P

artvidék Úrnője”). Ő

volt az

„aki

meggyó-

gyítja az élőket, és feltámasztja a holtakat. Szim

bóluma a kutya”

(a kuvasz).

(J. K

líma,

168. o.)

Ningirszu

felesége B

A-

BA

/BA

U/B

AW

A, lagaši term

ékenység istennő volt, az ő szim-

bóluma a liba. H

áza: az uruAZ

AG

.GA

(„Szent V

áros”).N

ingirszu jelképe az „Imdugud”, az oroszlánfejű, sastestű

madár. A

szövegekben d Imdugud alakban is szerepel, ez esetben

magát az istenséget jelöli; előfordul továbbá a d Im

dugud hu válto-

zat is, jelentése: „az isteni viharmadár”; valam

int olvashatjuk acsodálatos szövegben: „

fejének koronája szerint isten volt, olda-lánál volt az isteni viharm

adár”, az Im

dugud hu („a förgetegesen

örvénylő viharmadár”

; – Deim

el, 151. o.), ebben az esetben a

17. U

r-Nam

mu

áld

ozatot m

utat

be

Nan

na

hold

isten előtt. A

z alatta lévő kép

mező-

ben

min

tha felvon

uln

ának

egy építke-

zéshez, N

ann

a istenn

el az élen

83

„viharmadár” N

ingirszu isten járműve lehetett (m

int Enki eseté-

ben a „magur”). A

z „Imdugud” egyben S

umer hatalm

i szimbólu-

ma is volt, az akkádok idejében „A

nzu-sas”-nak nevezték (AN

:É

g, ZU

: tudás – „Égi tudás”).

Megjegyzésem

a következő: Deim

elistenlistájában

a két

istennév távol

vanegym

ástól, vagyis

afelsorolásban

nemegym

ás után

követ-kezik.

A

Deim

elnyelvtani

gyakorla-tokban

csak a

Ningirszu név szere-

pel, – ez viszont 64alkalom

mal!

Az

iselgondolkodtató,hogy két különbözőistennőt jelöl m

eg am

itológia felesége-

ikként, bár az is va-lószínű,

hogy egy-

azon istenségnek kétfelesége volt, a két istennő. A

kadnak még tisztázatlan, zavaros

dolgok az istenek származása és családi hovatartozása terén. É

núgy gondolom

, hogy ha azonos istenséget jelent a két, sőt négynév – H

endurszág-ként is ismert –, akkor kb. a dinasztiák korától

már csak a N

ingirszu névváltozatot használták.N

agyságára utal a következő szöveg: „dN

IN-G

IR-SZ

U, E

N-

ME

N-L

UM

-MA

, NA

M-T

I(L) id U

G-E

DIN

-NA

, vagyis: Ningirszu a

bőség koronájának ura, a csatorna élete, a ’sivatag oroszlánja’.”(D

eimel, 149. o.; – az „E

DIN

” szó egy füves, sztyeppés területvolt S

umer középpontjában, G

uedena formában is előfordul.) Ő

tvalóban nagy istenként tisztelték, m

ég ha nem is került E

nlil utó-daként az O

rszág trónjára. Szentélyei: T

iras, Ehus („a szörnyű

Ház”), E

barbar („a fehér Ház”), B

agara (Lagasban), ez tejgazda-

18. Az oroszlán

fejű sas, Nin

girszu isten

jelképe

84

ság lehetett (Kom

oróczy G.); – és végül G

udea felépítette számá-

ra az „Éninnu”-t, m

agának az istennek a megbízásából. S

záma az

50 – lesz, de csak akkor, ha Enlil visszavonul és átadja trónját.

Így addig nem lehetett a P

antheon tagja sem. Ő

az, aki visszaszer-zi a sorstáblákat.

Városa L

arak, majd L

agaš-Girsu. L

agaš: uru Š

IR.B

UR

.LA

ki

(„teljes fényű föld, terület”, – ma T

ell el-Hiba. G

irsu volt Lagaš

szentélykörzete). Háza az É

.NIN

NU

(az „Ötven H

áza”).Á

llatövi jegye a N

yilas (Sagittarius). E

nlilnek ésN

ingirszunak volt egy „szántóvető” mellékneve is. F

eladatavolt „

a szántóföldek és harcmezők védelm

e”; N

inurtát hír-vivőként, a harc, valam

int az orkán isteneként is tisztelték.Joggal kérdezheti m

eg bárki, hogy mit keres a N

IN (=

úrnő)szó az isten nevében. S

okféle módon m

agyarázzák, Laurence

Gardner pl. így: az ősi m

ítoszokban a sárkány mindig nőnem

ű. Akirályság T

iámattól kezdve anyai ágon öröklődött. A

z Anunnaki

főpapokat, Nin.gir.su-t, N

in.giš.zi.da-t pl. „nagy sárkányoknak”nevezték.

Ninurta/N

ingirszu nevében

a N

IN

tehát trónörökös

voltára utal.D

e pl. Dum

uzi isten egyik mellékneve is sárkányt jelent.

AM

A.U

ŠU

MG

AL

.AN

.NA

: „az Ég nagy anyasárkánya”, vagy:

„akinek anyja az É

g nagy sárkánya”. (A

gyagtáblák…, 341. –

Kom

oróczy G. jegyzete.)

dUT

U; U

TU

: (a „Nap”), akkád nevén: šam

aš; dUT

U/Š

amaš: a

Napisten. S

záma a 20, városa Z

IMB

IR/S

zippar (L. 381. ud-kib-

nun-ki), háza az É.B

AB

BA

R.R

A (a „R

agyogás háza”).

További nevei:

L. 329. d Z

AL

AM

, d ZA

LM

E: Š

amaš isten;

L. 471. d U

TU

, BU

ZU

R: titok;

MA

N (M

IN, M

AN

): kettő, második (képjele a két üres kör)

Csillagképe a

Mérleg (L

ibra); és a S

korpió (Scorpio).

Nanna és N

ingal fia. Hitvese A

JA istennő, közös gyerm

ekükG

ibil tűzisten.

85

Utu az istenek és em

berek bírája, az igazság bajnoka volt,nevét elsősorban az igazságossággal, a törvényességgel kapcso-latban em

legették. Még a későbbi törvénykönyvek is „U

tu igazszavát” tartalm

azták. Ő volt az A

nunna-istenek döntőbírája az Is-tenek T

anácsában. Álljon itt egy rövid idézet m

indannak igazolá-sára, am

it eddig az istennel kapcsolatban elmondtunk:

„…

az ifjú Utut…

a bírót, ki az istenek döntését meghozza,

a lazurkő szakállat viselőt,aki az ég perem

éről a fénylő égbe emelkedik:

Utut, N

ingal szülöttét,E

nki ég, föld Mindenségében szolgálatba állította.”

A sum

er irodalom kistükre

6. (Enki és a világrend)

A neki tulajdonított „B

ölcsességtáblá”-ról egy vers, mintha a

Biblia Ú

j-testamentum

ának szaván szólna:

„N

e tégy rosszat ellenségeddel!R

ossz tett helyébe jót cselekedjél!E

llenségeid iránt irgalmas légy!

Soha ne járj a rosszak tanácsán!K

enyeret szelj az éhezőnek,bort tölts a szom

júhozónak,a szűkölködőt felruházzad, …Segíts a segítséget kérőn,tégy jót m

indig – örökké!”

(Z. S

itchin, 124. o.; – sajnos soha nem közli a fordító, hogy

kitől származnak a vers-idézetek fordításai.)

Szipparnak híres volt a csillagvizsgálója, a párthusok is nagy

becsben tartották, de az előző századokban is (pl. Nabu-naid)

nagy gondot fordítottak a Napisten városának karbantartására.

Szippar volt a m

águs-vallás központja, ezáltal elképzelhető, hogy

86

a párthus időszakban a Párthus B

irodalomhoz tartozó M

ezopotá-m

ia kulturális

centruma

lett. R

endkívül jelentős

az itt

feltártkönyvtár.

Szipparban „a N

apisten lovait arannyal kivert szerszámm

alfogták be a kocsiba, a paripák nem

esfémből készült vödrökből it-

ták a vizet, és aranysarlókkal vágták nekik a füvet.” (Oppenheim

,244.

o.) K

ülönösen U

tuval kapcsolatban

említik

az írások

alazurkő szakáll „viseletet”, m

ely uralkodói jelvény volt a jogarralés a karikába tekert m

érőzsinórral együtt. Olykor m

érőrudat islátunk egy-egy isten kezében, valószínű, am

ikor építkezésre szó-lította fel a város királyát.

Hogy U

tu a turáni SA

bir, AR

-nép nemzeti istene volt, az a

tartariai kerek koronggal is igazolható, de erről majd később lesz

szó.A „B

AR

” szó jelentése (többek között): világítani, világos-nak lenni (V

arga Zs., 419. o.), a B

AR

.BA

R ennek fokozása. A

vakító fényáradat

csakis a

Napra

vonatkozhat. A

B

AR

.BA

R(fény, fény; ragyogás) kifejezésből lett aztán a ránk, turániakra iskülönös

előszeretettel ragasztott,

megkülönböztetésnek

szántbecsm

érlő „barbár” szó. Meggyőződésem

, hogy először tiszta ér-telem

ben használták, mintegy jelezve kötődésünket U

TU

-hoz, aN

apistenhez.

IN.A

N.N

A / Innin/N

inanna (az „Ég Istennője/Ú

rnője”). Ak-

kád neve Istár, bár valószínű, hogy itt két különböző istennőrőlvan szó. Inanna E

nzu/Nanna és N

ingal lánya, más változat szerint

An lánya volt. F

érje DU

MU

ZI (Istár esetében T

amm

uz) (az ak-kádban az s =

s).

Jele a nyolc-, ill. a tizenhat ágú csillag az égbolton a V

é-nusz bolygóval azonosítják, m

ely „este: nő, az E

sthajnal csillagképében pedig férfi.”

(J. Klím

a, 166. o.) Szám

a a 15.Ő

lett Aratta nem

zeti istennője, e térség egyik felségterületevolt, m

ajd Urukban az É

.AN

NA

(az „Ég H

áza”) lett fő uralkodásihelye. K

ésőbb Nippurban, K

išben, sőt valójában minden városban

uralkodott. A M

áriban talált csodálatosan szép istennői szobortalán őt, talán N

ininszinát ábrázolja. Maga Inanna m

ondja:

87

„M

agasztos nővérem, a fénylő N

ininszina,a kő nyakláncot kapta…belép az égbe, kim

ondja az eget betöltő szót.”

A sum

er irodalom kistükre

6. (Enki és a világrend).

Az akkád korban A

gadeban, Arbelaiban, A

ssurban, Ninivé-

ben is volt templom

a, háza. Arattában nem

érzi jól magát, nem

nagyon bánkódik a város sorsa miatt, am

ikor „Enm

erkar, Utu is-

ten fia” megtám

adja azt. Lugalbanda, E

nmerkar követe Inninnel

beszélget:

„A

városból míves aranyat hoz,

vele aranymívest is;

csiszolt drágaköveket hoz,vele drágakőcsiszolót is,a városból, ha felgyújtotta, m

indent elvisz,A

ratta fémöntő m

intáit is hozza sietve.”

A sum

er irodalom kistükre

25. (Lugalbanda)

(Lugalbanda E

nmerkar seregének nyolcadik – isteni szárm

a-zású – tisztje volt, később uruki király, G

ilgames atyja.)

Babilonban

Inanna/Istárról nevezték

el a

hatalmas

kettősIstár-kaput. Á

llatövi csillagképe az Oroszlán (L

eo) , általában

oroszlánon állva ábrázolják.Inanna a szerelem

és a növényi termékenység istennője, férje,

Dum

uzi pedig az állati termékenység istensége. A

z ábrázolásokonInannát sok esetben a fölül összecsavart nádkéve szim

bolizálja.A

zokon a képeken, ahol megjelenik az istennő, láthatunk egy te-

kintélyes, méltóságteljes, igazi nagy úrnőt, „szarv koronával” a

fején (csak az istenségek hordhatták ezt a fejéket), elképzelhetet-len, hogy ő lenne Istár, m

ár legalábbis ahogyan a Gilgam

es-eposzlefesti Istár nyom

dafestéket is alig tűrő ledér életét. Egyébként az

akkád-korú eposz Gilgam

es alakját is torzítja, egy balsorsú, a

88

végzetnek kiszolgáltatott, mulandó voltát sirató királyként ábrá-

zolja.Időközben találtam is arra való utalást, hogy Inanna és Istár

két különböző személy lehetett. K

alla Gábor írja könyve 21. ol-

dalán: I. Sarrukín fontosnak tartotta, hogy teológiai szem

pontbóllegitim

álja uralmát, ezért egyesítette „

az északi és déli vallási ha-gyom

ányok”-at,

erre alkalm

as volt

„az

uruki szerelem

- és

termékenységistennő, Inanna, valam

int a kisi és akkádbeli hadi-és szexualitás-istennő, Istár, aki Sarrukín szem

élyes védőistenevolt.”

Lányát E

nheduannát hagyományos sum

er neveltetésben ré-szesítette. T

alán ő volt az első magasan képzett irodalm

i személy

Mezopotám

iában, akit

név szerint

is ism

erünk. E

nheduannaN

anna holdisten en-papnője volt Urban. Ö

sszegyűjtötte Sum

er ésA

kkád szentélyeinek Inanna, illetve Istár himnuszait, kitoldotta

saját költeményeivel, elbeszéléseivel, m

elyeket a „két istennő”

mítoszaiból m

erített (idézet u. o.), és a leírásokat és költeménye-

ket sumer nyelven jegyezte le.

19. Inan

na isten

nő, am

int U

r-Nam

mu

t fogadja

89

Inanna kedvelt foglalatossága békés időben a szövés, fonásvolt.H

ogy az istenek olykor mennyire részt vettek a m

indennapiélet ügyes-bajos dolgaiban is, azt a következő idézet példázza.A

nhoz intézi szavait: „A

nu-nu um sa-al-la-t su-m

i-r(i-i-im) e-li-is

a-a-i-l(i) su-ba-ru-um lu-ú ir-si-it ka-sa-si-im

-m(a) sa-at-ti-sa-

am-m

a su-m

i-ru-um

li-ik-ta- sa-as-si.”

Azaz:

„A

nu, a

sumirok

zsákmányát nem

lenne szabad nagyon felértékelni! A subirok an-

nak az elhurcolását tervezik. Inkább a sumiroknak kellene onnan

egész évben zsákmányt hozni.”

Egy ős babiloni „istenoszlopról”

való szöveg i. e. kb. 2000-ből. (CT

XV

2, VIII, Z

. 3 ff – Bíró J.,

428. o.) Ez az idézet is bizonyítja, hogy Inanna nem

a szubirokoldalán állt. E

gyébként is inkább a hatalomra való törekvés, és

nem az em

berek iránti könyörület vagy szeretet volt rá jellemző.

A következő m

ondatokkal Enki jellem

ezte unokahúgát:

„E

nlil, a sorsot megszabó úr,

téged jogarral ékesített … s, ó, szűzi Innin, a vigalom

dobját, üstdob zenéjét a házból elűzöd. Szem

ed nem fárad bele az em

berek vizsgálatába, Ó

, szűzi Innin, az irgalmat te nem

ismered.”

A sum

er irodalom kistükre

6. (Enki és a világrend)

Kísérő követe: G

ašansubur istennő (a Gašan a N

in emesal

változata), L. 321. d S

UK

AL

-AN

-NA

il Ninsubur (a sukal/sukkal:

vezér; hírvivő, küldönc, követ). Kom

oróczy Géza írja: „

Inninegyik m

egjelenési formája férfi, ez is következm

énye annak, hogyterm

ékenység-isten; eredeti alakja nem tekintetében differenciá-

latlan volt.” (399. o.)

Egy szom

orú költemény (itt részlet) arról szól, hogy végül

saját városából is menekülnie kellett, E

nlil követe hozta el „az égüzenetét”:

„Elűztek engem

saját templom

omból,

90 menekülnöm

, repülnöm kellett;

én, a királynő, saját városomból

menekültem

, elrepültem, akár a m

adár.”

(„K

lasszikus liturgia Inninhez”; – S

. Langdon közli a

szöveget a

„R

evue d’

Assyriologie

et A

rchéologieO

rientale” c. m

űvében.)

d IŠ.K

UR

(„távoli, hegyvidéki ország” istene) / TE

ŠU

B /

Adad („kedvelt, szeretett”). d U

: Adad (L

. 411., U: 10; a „T

íz”-esszám

istene). Egyik változat szerint E

nlil harmadik fia volt, jelké-

pe a villámköteg, a kettősbalta, vagy a sarlókard. Á

ltalában bikahátán állva ábrázolják, m

ert a Bika precessziós „világhónapjá-

ban”: i. e. kb. 4418 és 2258 között uralkodott É.-M

ezopotámiá-

ban. (Várkonyi N

., 179. o. – Itt az évszám a B

ika korszakra vo-natkozik elsősorban, az uralkodás ennél esetleg tovább is tartha-tott, és különben sem

lehet évekre pontosítani.)H

atalma, tisztelete nagy területre terjedt ki, ő volt:

Tešub („a szélfúvó”), e néven tisztelték a hurrik/szabírok és a

hettiták;T

esubu néven az urartuiak;R

agimu („m

ennyköveket dobó”) néven a kánaániták;R

amanu („a m

ennydörgő”) néven az amoriták;

Burias („felragyogtató”) néven az indoeurópaiak és

Meir („aki fénnyel árasztja el az eget”) néven a sém

i népek.

(Z. S

itchin, 133. o.)

Nevei elárulják, hogy viharisten volt, de m

indenütt nagyonszerették az em

berek. Szám

a a 10. Nevét néha T

esup-nak írják.T

ešub isten, Hepet/H

ebat istennő és Sim

ike a gyermek képé-

ben már m

egjelenik az a szakrális istenhármasság, am

ely az Atya

Isten, az

Anya

Istennő/Nagyboldogasszony/B

abba M

ária/Szűz

Anya és a F

iú Isten: Jézus alakjában megm

arad népeinknél. Még

a honfoglalás-kori mellkereszteken is ez a régi hárm

asság érvé-

91

nyesül, az Atya kivételével, akit közvetlenül, direkt m

ódon nemlehetett ábrázolni.

Bár nem

voltak a Pantheon

tagjai, mégis beszélnünk kell

d

ER

EŠ

.KI.G

AL

(„Eres F

öldjénekN

agy Istensége”)

és hitvese

d

NE

R.G

AL

(a perzselő nap iste-ne)

házaspárról, istenpárról,

„akik

’azon birodalom

fölött

uralkodtak, ahonnan nincs visz-szatérés’

– ahogyan

a sum

erszövegekben

az alvilágot

neve-zik.”

(J. Klím

a, 168. o.) Nergal a

párthusok főistene volt.

Nergal további nevei:

L. 444. d N

E-IR

I 11 – GA

L (a

NE

: erős);L

. 417. d U-G

UR

: a kard is-tene (U

-GU

R: kard);

L. 165. E

RÉ

Š ki: d E

RÉ

Š városa.

A sum

er Pantheon tizenkét istensége: A

n, Antu, E

nlil, Ninlil,

Enki,

Ninki,

Enzu/N

anna, N

ingal, U

tu, Iskur,

Inanna és

Ninhurszág.

Az Ö

zönvíz előtti királyságok városai:

Eridu, itt m

aga Enki volt az isten,

Bad-T

ibira, itt Nanna/N

u.Gig („az éji ég küldötte”),

Larak, itt P

abilsag/Ninurta,

Zim

bir/Szippar, itt U

tu,S

uruppak, itt Ninhurszág/S

zud uralkodott istenként.

Más változata is ism

eretes:

„E

városok között Eridu az első,

20. Eresk

igal istennő

92

ő (Enlil, – az én közbevetésem

) Nudim

mudnak adta,

a vezérnek;közöttük a m

ásodik Badtibira,

ő a város Öröm

lányának adta;közöttük a harm

adik Larak,

ő Hendurszagnak adta, a jó követnek;

(Pabilsag/N

inurtának)közöttük a negyedik Z

imbir,

ő Utunak adta, a vitéznek;

közöttük az ötödik Suruppak,ő Szudnak adta.”

23. (Töredék a V

ízözönről)

A negyedik sorban az „Ö

römlányának” név Inannára, N

annalányára vonatkozik. A

sumer m

itológia hangsúlyozza az istenekés istennők egyenrangúságát, egyform

án osztoztak égen, földön,m

int ahogy a Pantheon is hat istent és hat istennőt szám

lált.

A m

ezopotámiai tem

plomoknak sokoldalú funkciójuk volt,

éppen úgy, mint a lakóházaknak, „

hiszen azokat – a szó szorosértelm

ében – isteneik földi lakóhelyéül szánták.” (O

ates, 131. o.)A

szentélyben lakott az isten és családtagjai, közvetlen környe-zetükben, a tem

plomkörzetben az őket kiszolgáló alsóbbrendű is-

tenek. Az istenség itt fogadta m

ás istenek látogatásait, olykorpateszik, vagy m

ás magasabb rangú földi halandó szem

élyek iselébe járulhattak, de közem

ber csak nagyon ritkán. (A szem

lélte-tett táblákon láthattuk a példákat.)

A tem

plomgazdaságokhoz m

ezőgazdasági birtokok, kertek,m

ezők, legelők, hatalmas csordák, juh- és kecskenyájak tartoztak.

A felsoroltak jövedelm

e látta el az istent, családját és a személy-

zetet, ehhez még hozzájárultak a hívők is rendszeres áldozati

ajándékaikkal, pl.

libát, kacsát

maguk

nemigen

fogyasztottak,azokat isteneik asztalaira szánták. A

templom

körzethez pékség éssörfőzde is tartozott és persze a kulturális intézm

ények. (Oppen-

heim

részletes leírást

ad pl.

a tem

plomgazdaságok

szobrász-műhelyeiről, ahol az istenszobrokat készítették. É

jszakai rituálé-

93

kon – hitük szerint – élettel töltötték meg e szobrokat, „m

egnyi-tották” szem

üket, szájukat. Továbbá részletesen ism

erteti az iste-nek étkezési szokásait, az ételek felszolgálását a későbbi időkből,am

ikor már csak a szobrok elé hordták fel évezredes cerem

óniaszerint az ételeket.)

Mezopotám

iában „a korábbi időszakban a nők társadalm

ihelyzete m

agasabb volt, szerepelhettek mint tanúk és lehetett ír-

nok is belőlük.” (O

ppenheim, 110. o.) E

z nem véletlen, hiszen a

Pantheon férfi és női istenségeinek szám

a azonos volt (mint m

árem

lítettük), a nők tisztelete innen indult ki, valamint az ősi anya-

istennő kultuszból, és érvényesült Arattában is, ahol Inanna volt a

nemzeti

istennő. K

özép-Ázsiában

is rendszeresen

áldoztakA

nahyta istennőnek.A

z istenek is megsokasodtak az évezredek folyam

án (többm

int háromezer lett a szám

uk), már alig tudtak eligazodni rajtuk,

funkcióik és természetük szerint csoportosították őket. A

z embe-

rek sokszor nehezteltek rájuk, de azért tisztelték őket, mint kirá-

lyaikat is.T

alán nem árt m

egemlíteni, hogy az istenek földi tartózkodá-

suk idején felkutattak minden színes- és nem

esfém lelőhelyet

(mint ahogy m

ár utaltam rá). A

bányákban eleinte az alsóbbrendűistenek dolgoztak, m

ajd „megterem

tették” az embert, hogy végez-

ze a nehéz munkát az istenek helyett.

A D

ÉLI Ő

SK

ULT

ÚR

ÁK

A déli ősku

ltúrák között T

ell el-Ubaid az első, a település

kezdete kb. i. e. 5700-ra tehető, Roaf m

ég korábbra, 5900-ra teszi.S

ir L. W

oolley Ubaidban feltárt egy m

észkő táblácskát. „Át-

nyújtottam M

r. Gaddnak, aki m

ellettem állott és ő ezt olvasta ró-

la: A-anni-pad-da U

r királya, Mesz-anni-pad-da U

r királyának fiaépítette

ezt úrnőjének,

Nin-kharszagnak.

Az

épület alapköve

volt.” (14. o.)A

z első Vízözön utáni dinasztiák K

išben, Urukban és U

rbani. e. 3100 körül kezdődtek. (A

z újabb számítások előbbre teszik

Kišben a kezdetét.) E

gy ilyen szöveghez már egy teljesen kifor-

rott jelrendszer ismerete szükséges. A

z említett királyok az I. U

r-i

94

dinasztia első királyai voltak, és úgy látszik már rendelkeztek ez-

zel a jelrendszerrel.D

e nem csak az írás régisége m

iatt idéztem W

oolleyt, hanemm

ert a szöveg azt is bizonyítja, hogy még a korai dinasztiák ide-

jén is milyen erős volt U

baidban az An

yaistennő tisztelet, hiszen

Ninhurszág istennőnek szentelte a király a tem

plomot.

Mezopotám

iában tavaszonként kiöntöttek a folyók. A két

utolsó jelentősebb áradás csak délen pusztított úgy 64 km hosszú-

ságban és 160 km szélességben, 2,5–3 m

vastag iszapréteget

hagyva maga után, am

i feltételezi, hogy kb. 8 m m

agasságban állta víz a m

élyebb részeken – az Ararát 5165 m

magas. A

z Arvisura

a nagy Özövíz kezdetét 11 652-re teszi, m

ás forrásokban, a leg-több helyen i. e. 10 900–10 500 körüli időpont szerepel, a W

ürm-

korszak megszünte után. A

z évszámokat nem

lehet hitelesnek te-kinteni ezekben a nagyon korai időszakokban. Jeriho elnéptelene-dése is egy nagyobb áradáshoz kapcsolható 7000 előtt. A

kétutolsó 3406-ban és 3208-ban volt (az A

rvisura szerint), melyek

inkább csak délen pusztítottak Közép-M

ezopotámiáig terjedően.

Miután délen is elkezdődött az öntözéses földm

űvelés, a csator-nák valam

ennyit felfogtak az áradások vizéből.U

baid, Eridu, U

ruk, Ur történelm

éből kb. 2900–2000 évet azőskultúrákhoz

kell szám

ítanunk. U

baid, U

ruk (E

rekh, m

elyetN

imród alapított), E

ridu (az Özönvíz előtti A

.HA

.KI =

su.ba.ri)vívm

ányai szinte teljesen azonosak voltak a közép- és észak-m

ezopotámiai

ismertetett

kultúrákkal. Így

tehát T

ell-Halaftól

Eriduig, sőt keleten a K

erka-folyóig sok városnak, településnekvolt azonos a kultúrája. A

déli ős- és ókori kultúrák városai közülfőleg U

baid, Uruk és E

ridu tartozott a rokon szellemiségű cso-

portba. Az azonos, vagy rokon nép, szellem

iség és kultúra meg-

jelölés vonatkozik még a K

árpát-medencére, K

özép-Ázsiára és

részben még tovább is, B

első-Ázsia felé haladva. N

yelvük való-színű azonos gyökerű volt.

A nyelv nem

sokat változhatott azonos területen belül, de azírás szem

pontjából különbséget kell tennünk az ún. Uruk IV

. pe-riódus és az azt követő U

ruk III., azaz a Dzsem

det-Naszr-korszak,

és főleg a későbbi írásjelek között. M. R

oaf szerint az előbbi idő-

95

szakban több

képjelet használtak.

„A

z írás

első példái…

(az)U

rukban talált táblákról ismertek. E

kkor már létezett egy több

mint hétszáz, különféle jelből álló teljes rendszer. Így feltehető,

hogy az írás kialakulásának voltak még szám

unkra ismeretlen,

korábbi szakaszai is.” (70. o.)

Erdélyi István 1000-nyi képjelről beszél (26. o.), am

it aztánkb. 600-ra csökkentettek le. A

Labat szótár 598-at értelm

ez, ebből89 esetben sajnos hiányzik a képjel, olykor m

ég a 90°-ban elfor-dult „klasszikus”, vagy „archaikus” változata sincs m

eg. Magam

is találkoztam több olyan képjellel, pl. az ún. U

ruk-táblán (Roaf,

70. o.; – ezt a táblát a szerző még az U

ruk IV. korszak előttinek

feltételezi), melyek nem

kerültek be a Labat szótárba. A

hivatalosfelfogás szerint az első képjeles táblák i. e. 3500-ból valók – ez alegalsó időhatár – és az U

ruk IV. legfelső rétegéből kerültek elő.

Meg kellene keresni legalább azt a 89 képjelet, am

elyek aL

abat szótárból hiányoznak (az ékjelekbő l visszafelé lehetne kö-vetkeztetni, m

ásrészt pl. két egymás m

elletti, ugyanazon jelentésthordozó

szám

egyikénél van,

másikánál

hiányzik a

képjel).U

gyanis ősmúltunk szem

pontjából a képjelek lennének a fonto-sabbak!

D. O

ates így nyilatkozik: a Folyam

köz két nyelvén: a sume-

ren és akkádon kívül (ez utóbbi a sémi nyelvcsaládba tartozik)

volt egy harmadik nyelv is, és „

azok találták fel az írást, akik enyelvet beszélték.”

(135. o.)O

ppenheim írja: „a sum

erek egy már létező írásrendszert…

vettek át. Úgy látszik, hogy ez egy korábbi…

letünt civilizációterm

éke volt.” (80. o.) N

agyon lényeges megállapítás! E

z a ko-rábbi n

ép turán

i volt, egységesen vallják a legnagyobb tudósok:O

ppert, aki „ősszkíta” népként határozza meg. H

incks is az agg-lutináló turáni nyelvcsalád m

ellett szállt síkra. Sayce szerint a

sumer nyelv sem

az indogermán, sem

a sémita nyelvekkel nem

rokon. (A tudós M

agyarországra jött a nyelvet tanulni, sajnosm

egbetegedett, haza kellett utaznia.) Lenorm

ant hangsúlyozta azU

ral-altáji és főleg a magyar nyelvvel való rokonságot. V

iszontH

alévy – és az akkori „magyar” tudósok – tagadták (H

alévy leg-alábbis) a sum

er nyelv valóságos létezését is. Halévy elképesztő

támadást indított a turáni-oldal ellen, am

i miatt többen visszavo-

96

nultak, Lenorm

ant fiatalon meghasonlott és belehalt a csalódásba.

Halévy feltette a nagy kérdést: „

Megengedhető-e egy turáni nép

jelenléte Babilón földjén?”

(Dr. V

arga Zs.: Ö

tezer év távlatából,11, 12, 16. o. és m

ás forrásokból.)V

arga Zsigm

ond nem határozza m

eg az írás kialakulásánakidejét, de a m

ásodik, „archaikus” csoportjának kezdetét (Kr. e.)

3500-ra teszi, tehát a kezdetet ő is régebbinek tartja. Így csoporto-sítja az írás fejlődésének fázisait:

„első fokozat volt a képírás, majd következett az

archaikus (Kr. e. 3500 – 2000), legvégül

az ékírás korszaka.” (2000-től; 228. o.)

René L

abat négy csoportot jelöl:

1. A legrégebbi sum

er képjel, feltüntetve az Uruk, D

zsemdet-

Naszr és U

r városhoz kapcsolt képjeleket;2. a klasszikus sum

er jelforma;

3. az akkád (asszír-babilóni); három alfaja van: az ó-, közép-

és új-asszír/babilóni;4. az ékírás.

Assur-bán-apli így ír m

agáról: „Megism

ertem azt, am

it abölcs A

dapa feltárt a nép előtt: az írnokok sokféle mesterségének

rejtett kincseit. Folyékonyan olvasok m

inden tudós táblát, ame-

lyen a sumer szöveg pontatlan…

Megfejtem

a vízözön előtti kőbevésett feliratokat is, m

elyek titokzatosak, némák és egyenetle-

nek.” (J. Klím

a, 240. o.)V

árkonyi Nándor: Szíriát oszlopai c. könyve 9. oldalán arról

ír, hogy Ádám

harmadik fia, S

éth két oszlopra: egy égetett agyagés egy kőoszlopra írta fel a csillagok ism

eretét, keringésük tör-vényszerűségeit és m

inden más tudom

ányt (ezek voltak Szíri-

át/Szíria oszlopai). M

anethonnak például fő forrásként szolgálttörténelm

i feljegyzéseihez.V

égül még egy nagyon szép idézet szintén V

árkonyi Nán-

dortól: „

Ardatesz

(Ubar-T

utu) halála

után fia,

Xiszuthrosz

(Ziuszudra/A

trahaszisz/Utnapistim

) 18 szár évig uralkodott… A

z

97

ő idejében

nagy vízáradás

történt, am

elyről a

következőketm

ondják: Kronosz (E

nki) megjelent X

iszuthrosz előtt álmában, és

kinyilatkoztatta, (hogy) az emberiség vízözön által el fog pusztul-

ni. Ezért felszólította, hogy m

inden szent írást, elejét, közepét ésvégét vigye el a N

apisten (Utu) városába, Szipparba, s ott ássa el;

ezután ácsoljon vízi járművet”

, majd az áradás elm

últával ássákki az iratokat, és terjesszék el az em

berek között. (12. o.)

A „sum

er” kor kezdetéig valószínű az EM

E-S

ZA

L, a női, is-

tennői dialektus volt a „hivatalos” nyelv, amit aztán a sum

erek főnyelvjárása az E

ME

-KU

északra szorított.„A

z orosz nyelvészek megállapították, hogy létezett egy ős-

nyelv az eurázsiai kontinensen, amely a T

ermékeny F

élhold tér-köréből eredt, és az utolsó eljegesedést követően alakult ki, ahon-nan

az ős

szabirok indultak

történelmi

útjukra.” (W

. Illitch-

Sw

itytch, Djakonov, A

. B. D

olgopolszk.) Ungnad írja S

ubartu c.könyvének 163. és 164. oldalán: „A

subar nyelv speciális dialek-tusainak m

egállapítására még nincs biztos alapunk. A

zt viszontbizonyosan m

egállapíthatjuk, hogy a subar nyelv az évezredekalatt nagy változáson m

ent keresztül, úgyhogy Kelet-S

ubartubanm

ásként beszéltek, mint N

yugaton.” (Bíró J., 448, 449. o.) T

ulaj-donképpen az isteneknek, városoknak, folyóknak, foglalkozások-nak, eszközöknek (stb.) a sum

er dinasztiák előtti nép adott nevet!M

ezopotámiában a két fő dialektus – az E

ME

-SZ

AL

észa-kon, és az E

ME

-KU

délen – is különbözött egymástól, m

iutánföldrajzi különbség is volt közöttük (D

eimel, 44. o.). E

zekenkívűl m

ég beszélték az EM

E-S

ZI-D

I köz-nyelvet („igaz, egyenesnyelv”); az E

ME

-SZ

UK

UD

„fenséges, magasztos”; az E

ME

-GA

L„nagy, ünnepélyes” nyelvet is a kilenc nyelvjárás között. (D

eimel

kiírja az „sz” betűket, ahol erre van szükség.)L

. 32. lu EM

E-S

AG

: fő nyelv, fővárosi nyelv (miután benne

van a lu = em

ber, ezért helyesebb így: fővárosi emberek nyelve).

A lu E

ME

-SA

G jelentése m

ég: magasrangú királyi m

éltóság címe

(?), talán inkább nyelve. Az E

ME

-SZ

UK

UD

és az EM

E-G

AL

valószínű az irodalom és a tem

plomi liturgia szakrális nyelve volt.

Varga Z

sigmond is ism

erteti könyvében a dialektusokat, ittolvashatunk

az eddigieken

kívül: E

ME

-GA

HA

; E

ME

-SU

G-

98

A/E

ME

-MU

S-A

; EM

E-T

EN

A nyelvjárásokról. D

elitzsch, Deim

ela dialektusokat csupán beszédm

ódoknak tartják.A

két fő dialektus: az EM

E-S

AL

, a „finom nyelv” (K

omo-

róczy G.: A

sumer irodalom

… 478. o.); „az asszonyok nyelve”

Haupt szerint „litánia dialektus”, a könyörgő panaszdal, bűnbánati

zsoltár nyelve. A m

ásik fő nyelvet, az EM

E-K

U-t: „nagy, erős

nyelv”-ként értelmezik. E

dialektusok „a legrégebbi idő óta jelen

vannak egymás m

ellett”, de többen: H

aupt, Delitzsch, T

hureau-D

angin az EM

E-S

AL

-t tartják a régebbinek (250. o.). Ha az

EM

E.S

AL

nyelv kapcsolatban állt az „asszonyok”-kal, vagyis am

atriarchátussal, akkor régebbinek kellett lennie, sőt a legrégeb-binek.A

nyelv agglutináló, ragozó; az írás szótagoló, melyben a

szavak szótagait a sumer-korabeli szövegek esetében pontokkal,

az akkád-kortól pedig kötőjelekkel szokás elválasztani, de ez azírásm

ód gyakran eltér a szabálytól, pl. a Labat szótárban vagy

Deim

elnél is.

99

5. A K

ÁR

PÁ

T-M

ED

EN

CE

ŐS

KU

LT

ÚR

ÁI

Évtizedek óta folyik a vita azon, vajon a K

árpát-medencéből

indult-e ki a fejlődés, vagy a Folyam

köz volt a bölcső? A K

árpát-m

edence ha gyéren is, de tulajdonképpen mindig lakott terület le-

hetett. Ősnépének összetételére vonatkozóan nincsenek m

egbíz-ható adatok a „kultúrák” előtti időkből. A

z emberré válás útján az

első faj

a R

amapithecus

volt, m

elynek fossziliáit

a K

árpát-m

edencében Rudabányán is m

egtalálták (Indiában fedezték fel).„

Körülbelül 14 m

illió évvel ezelőtt élt” (John W

aechter: Az em

berőstörténete, 50. o.). V

értesszőlősön, Budapest közelében és Á

talérm

ellett is

találtak előem

ber m

aradványokat, i.

e. 400 000

(–350 000) körül éltek, ez a „heidelbergi ősem

ber”-ként ismert faj

volt, „a G

ünz- és Mindel-eljegesedések között élt.”

(J. Waechter,

valamint

Dr.

Nagy

Sándor:

A

magyar

nép kialakulásának

története.) Itt,

a K

árpát-medencében

szerszámokat

találtakm

ellettük. A

neander-völgyi

ősember

kisebb csoportokban

éltE

urópa-szerte és máshol. E

gyik egyedét a Subalyuk-barlangban

találták meg. E

zután a Hom

o-sapiens következik a sorban, akiszintén itt hagyta nyom

ait.A

mai M

agyarország barlangjaiban nem találtak barlangraj-

zokat, a közelben viszont egy moráviai barlangban láthatóak a

pöttyös mintázatú állatok a kezekkel és a rovásszerű ábrákkal.

Őskőkori eszközök, használati tárgyak különböző karcolt, rovás-

szerű rajzokkal igen. Már szóltam

róla, hogy ez a minta-együttes

valószínű Dél-K

özép-Afrikából ered, ahonnan elindult vándorút-

jára a vörös okkert használó népesség, melynek egy része a K

ár-pát-m

edencében is letelepedett. Keresztező vonalakat látunk egy,

talán még a m

ezolitikumból való kőkapán vagy baltán, és am

iegészen m

egrendítő: pöttyökből mintázott cikcakk vonalakat, am

iazt jelenti, hogy m

ár volt isten-képzetük, mert a cikk-cakk m

intam

agát az istenséget szimbolizálja. A

pötty-minta fölött a kereszte-

ző vonalak rombusz-rácsokat jelölnek, az ábrázolás jelentése így

együtt akár „ős-istennő” is lehet.

100

Valószínű

kultikus tárgy

volt.E

nnek a

rovás-szerű m

intakincsnekrégóta

kialakulhatott egy

jelentés-rendszere, m

elyet ők ismertek és al-

kalmaztak is tárgyaikon, képeiken. A

Veszprém

megyei V

árpalota Fürdő-

kút nevű patakja mellett 8–7000 éves

emberi lakótelepet találtak. (N

agy S.)

A

Kárpát-m

edence keleti,

ti-szántúli része, a D

una-Tisza-köz dél

felé eső szakasza és a medence déli

része, valamint a m

ai Erdély M

ezo-potám

ia őskultúráival állt kapcsolat-ban.

Gyakori

volt, hogy

a halottat

zsugorított testhelyzetben, fejét vörösokkerrel befestve tem

ették el, de vol-tak

más

típusú tem

etkezések is.

Aszokások

megm

aradnak, viszik

ma-

gukkal az emberek, bárhová is vándo-

roljanak, m

indig ugyanazt

a népet

fogják jelenteni mindaddig, am

íg egyidegen faj rájuk nem

kényszeríti sajátszokásait.

A K

árpát-medence neolitikus korszakának indulását későbbre

teszik, mint a folyam

közit a „Term

ékeny-félhold” területén, akorkülönbség m

integy 2000 év. „Az újkőkor idején az i. e. 5–4.

évezredben” – írja K

alicz Nándor: A

gyag istenek c. kitűnő köny-ve nyitó m

ondatában. (A könyvet alap-irodalom

ként használtamfel a K

árpát-medencei őskultúrák ism

ertetésénél.) E

z bizony

nagy időeltolódásnak

számít

Mezopotám

iáhozképest, ahol 7000-ben indult a jarm

ói pre-Hasszúna kultúra. V

i-szont A

rpacsije kapcsán írtam az ősm

agyarságról, és úgy vélem,

hogy ez a magyarság lett az alapnépessége a K

árpát-medence ke-

leti felébe 5000 körül betelepülő, vagy már időtlen-idők óta bent

lakó és a neolitikumtól kezdve a „kultúrákat” elindító népnek. A

„kultúrák” előtt pedig a fejlődés ugyanazt a „kerémia előtti” hosz-

szú fejlődési utat járta be például a gabonafélék és állatok házia-

21. Kők

apa rovás-szerű k

ar-colások

kal

101

sításával, mint ahogy azt M

ezopotámiában és a K

özel-Kelet m

ásterületein is tette. F

eltételezik ugyan, hogy a magvakat, állatokat

már m

int háziasított fajtákat hozták magukkal az em

berek.A

Kárpát-m

edencét valamennyire védték a koszorúként öve-

ző magas hegyek, az időjárás is ham

arabb melegedhetett fel. A

zA

rvisura szerint 120 hőforrása volt, a hőforrások pedig alulrólm

elegítették a domboldalakat, lankákat; barlang is volt bőven.

Ezért talán itt m

ég a jégkorszak zord időjárása is kibírhatóbb le-hetett. F

öldje termékeny, dús legelőket kínált a háziasított nyá-

jaknak; a vadállatok között a bölény is előfordult. Term

észet-adtagazdagsága és védettsége m

iatt mindig vonzó hely lehetett a lete-

lepedésre.A

földművelés elindításának előfeltétele az egyhelyben m

a-radás. E

z és az állattartás kiszámíthatóbbá tette a m

egélhetést,m

ely körülmény kedvezett a lakosság szám

beli gyarapodásának.A

tartós letelepedés, otthonteremtés általában elősegíti és gyor-

sítja a kultúra, a művészetek kibontakozását. A

Kárpát-m

edencezártságánál fogva talán nem

használt a technika gyors fellendülé-sének, annál jobban viszont a m

űvészetek fejlődésének.

Kalicz

Nándor

hangsúlyozottan ketté

választja a

Kárpát-

medencét: a nyugati rész a „közép-európai régió” területeként

fejlődött; „K

elet-Magyarországra a m

editerrán területeken ott-honos, fejlett talajváltó gazdálkodás a jellem

ző, s ennek alapjánlétrejövő tell települési form

a… N

yugat-Magyarországra a kül-

terjesebb – irtásos-égetéses – földműves életm

ód a jellemző, am

iegyütt járt a föld term

őerejének kimerülése esetén a gyakoribb

lakóhelyváltoztatással,” (8. o.) K

önyvében többször visszatér errea m

egállapításra, annak hangsúlyozására, hogy a kezdeti kultúrákidején különösen nagy volt a különbség a keleti és nyugati régióközött.

A kultúrák részben egyidejűleg, részben egym

ás után kezdikm

eg fejlődésüket.

A K

ÖR

ÖS

-KU

LTÚ

RA

A m

edence keleti oldalán kezdte el fejlődését az első, mely-

nek észak-balkáni megfelelője a S

tarčevo-kultúra volt. Kezdete a

102

régészeti módszerek m

egállapítása szerint: i. e. 4000; a 14C

-es,term

észettudományos m

ódszerű kormeghatározás szerint: 5140.

Nem

volt dunántúli megfelelője, ez is azt bizonyítja, hogy az a

népesség, am

ely elindította

az első

kultúrákat a

Kárpát-

medencében dél-kelet, azaz M

ezopotámia felől terjeszkedett föl-

felé.Kis- és nagycsaládok telepedtek le falvakat képezve, m

egte-rem

tve a feltételét a magasabb szintű m

ezőgazdaság, a művésze-

tek elindításának.R

endkívül fontos tényező, hogy a Kárpát-m

edence keleti ré-szére a talajváltó gazdálkodás volt a jellem

ző. A „

tell” települési

forma, illetve házépítési szokás ugyanazt jelentette itt is, m

intM

ezopotámiában.

A

házak kiscsaládi

méretűek

voltak, általában

4x5 m

-esalapterülettel, középen a tűzhellyel – szinvonalban nem

érték el aM

ezopotámiában ebben a korban épített házakét. Á

ltalában fel-m

enő fal nélküliek (ritkán fordultak elő felmenő falúak a keleti

oldalon), földre támaszkodó sátortetővel, padlózatuk kissé a talaj

felszíne alá mélyített; több kis, egyszobás ház alkotott egy-egy

települést. Az oldalgerendákat vesszővel, vagy náddal fonták be,

majd kívül-belül betapasztották.

Tűzhelyeket,

kemencéket

rak-tak vert agyagból, m

ajd betapasz-tották. T

avasztól őszig a kinti tűz-helyek körül élték m

indennapjaikata

családok. A

házak

elejére, „

azorom

zatra állatkoponyát tűztek ki,m

elynek védő-bajelhárító

szerepelehetett.”

(Kalicz N

., 17. o.) Később

a valódi állat-koponyákat agyagbólvaló állatfej figurák helyettesítették.

Ez az újkőkori létform

a a kis-és nagycsaládokra épült, nem

zetségitársadalom

volt. Szigorú, tiszta erkölcsű belső törvények irányí-

tották a szűkebb és tágabb családi közösségek életét, a házasodá-sokat. M

indennek és mindenkinek m

egvolt a maga helye a közös-

ségen belül. Méltósággal élték le életüket és haltak m

eg, tájéko-

22. A

K

örös-kultúra idejéb

őlvaló h

áz rekon

struk

ciója

103

zódásul az égre tekintettek, a Nap, a H

old és a csillagok vezérel-ték őket, és biztosak voltak istennőjük áldó védelm

ezésében.A

leszármazást az an

ya révén tartották számon, vagyis az

ősi, matriarch

ális, anyajogú

társadalom

ról van szó, bár a min-

dennapi életben férj és feleség egyenlő rangú társként élt, egyiksem

helyezte magát a m

ásik fölé. Erről vallanak a sírok is, m

e-lyekben egyform

án fektették a nőket, férfiakat, egyforma m

ennyi-ségű és gazdagságú m

ellékleteket helyeztek melléjük. E

nnek elle-nére – m

int majd látni fogjuk – a vallási élet és a m

űvészet a nőkjelentősebb szerepét hangsúlyozza. H

itték, hogy a halállal nem ér

véget az élet, ezért a halottakat továbbra is a közösség tagjainaktekintették. A

temetkezés – m

inden rendszer nélkül – a lakóházakkörnyezetében történt. K

alicz Nándor részletesen ír a tem

etkezésiszokásokról, például a zsugorított, vörös okkeres tem

etkezésről is.E

leinte kevés, majd egyre több és értékesebb használati eszközt,

fegyvert, ékszert, edényt (étellel) tettek mellékletként a halott

mellé, m

indennel ellátták, amit életében használt, nem

akarták,hogy bárm

iben is hiányt szenvedjen, tehát valóban hittek a túlvi-lági életben.

Tisztelték az időseket, akiket teljes jogú családtagoknak szá-

mítottak, de ugyanígy jártak el a beteg, m

agatehetetlen emberek-

kel is. Valószínű segítették is a sokgyerm

ekes, nehezen boldogulócsaládokat, hiszen félig-m

eddig még az őstársadalm

ak vagyonkö-zösségében éltek.

Lapátszerűre csiszolt csontkanalakat használtak az agyagedé-

nyek, a kerámia készítésénél és valószínű az étkezésnél is. T

est-festéshez agyagpecsételőik voltak, különböző bevésett geom

etri-kus m

intákkal, nyakba akasztva ékszerként is viselték, úgy, mint

Anatóliában. A

Kárpát-m

edencében ebben az időben még nem

nagyon gyűjtöttek magántulajdont, M

ezopotámiában például an-

nak hitelesítésére szolgáltak a pecsételők. A m

ezolitikum kőszer-

számait továbbra is használták (egészen a bronzkorig), de a csi-

szolás és fúrás egyre finomodik. G

yékényszőnyegeket, szőttese-ket készítettek, az itt kialakított m

intázatok átkerültek a kerámiák-

ra is, sőt később a házak homlokzatának díszítésére is szolgáltak.

Szőttek, fontak, eleinte növényi rostokból, m

ajd gyapjúból, lenbőlis. A

kézzel formázott cserépedényeket, a kerám

iát kiégették. A

104

talaj lazítását botokra erősített csiszolt kövekkel, agancsokkal vé-gezték, az érett gabonát kő-pengéjű sarlókkal vágták le, a fűrészeskő-pengéket szarvasagancsba foglalták bele.

Őrlőköveken kézzel darálták a gabonát,

az őrleményből lepényeket sütöttek az e cél-

ra készített lapos agyagtálakon. (Kalicz N

.,9.

o.) A

term

ény tárolására

nagyméretű

agyag hom

bárokat, korsószerű

edényeketkészítettek,

ezek a

megszólalásig

hasonlí-tottak a Jarm

óban készített edényekre. Egy

részüket itt is beásták a földbe, miután külső

oldalukat szigetelték.A

nagy, földbe süllyesztett edényekenkívül term

énytároló gödröket, vermeket is

ástak a

házak körül,

belsejüket kitapasz-

tották. Külön kijelölt agyagkiterm

elő terü-leteik voltak, m

ajd amikor kim

erültek, hul-ladékgyűjtőnek használták ezeket a helyeket.

Az agyagedények díszítettsége, színezése: vörös, m

ájszín, fe-kete, fehér, m

ég kezdetleges. Annál igényesebbek a kisplasztikák

és a domborm

űves alkotások. Főleg a term

ékenység szimbólum

át:a nőt, az anyát ábrázolják, olykor állatokat is, m

adarat, kecskét,juhot, szarvast. G

yakoriak az ember alakú edények, előfordulnak

állat alakúak is. A női alakot form

áló edények az ún. Vénuszok: a

„Gorzsai V

énusz”, „Öcsödi V

énusz” (kb. 10 cm m

agasak) rituáliscélt szolgáltak, valószínű, hogy urnák voltak. E

lőbbiben megégett

emberi koponyadarabokat találtak. A

lakosság főleg hún eredetűrésze a ham

vasztásos temetkezést folytatta és szeretteinek hátra-

maradt ham

vait ilyen női alakos urnákban őrizgette, az edényekform

ája az istennő alakját jelenítette meg. S

zeretteiket halálukután istennőjük védelm

ére bízták.

23. Sarló

105

A szobrok legtöbbször végte-

lenül stilizáltak.

Általában

csakazokat

a testrészeket

emelik

ki,am

elyek a

nőiséget, nőiességet

hangsúlyozzák, sokszor áldott ál-lapotban, vagyis a term

ékenység-kultusz

formáit

idézik. K

ésőbbfontos lesz az arc, a kézm

ozdulatábrázolása, a vonalak is finom

od-nak, „A

nya Isten

nővé” m

agaszto-sulnak. A

vallási élet középpont-jában

az A

nya Istennő

áll. „

Az

újkőkori figurális

ábrázolásoknagy részét a női istenséget m

eg-szem

élyesítő szobrok, domborm

ű-vek, rajzok alkotják, s m

eglepőenkevés a férfiábrázolás.”

(Kalicz N

., 15. o.)É

rdekesek a lapos, hátracsapott fejű, kisméretű szobrocskák,

melyek valószínű a házi szentélyek részére készültek (írja K

aliczN

ándor), ez a hátracsapott fejtartás a kusok típusára utalhat (a kö-zép-ázsiai „gazdag hunokat” vélhetjük bennük, akiket az ordoszi„szegény hunok” neveztek így, és szinte biztos, hogy utóbbiaknem

tisztelték őket istenként).V

alószínű, hogy annak a belső rendnek, harmóniának – m

elyelrendezte a közösségek életét – volt köszönhető, hogy a m

űvé-szet gyorsan fejlődött, és rövid időn belül egyedi stílust hozott lét-re. A

zaz tapasztalható a szoros kapcsolat a mezopotám

iai térség-gel, m

égis itt a kezdetektől fogva a maga útját járta, m

ert olyanszellem

es megoldásokat és drám

ai kifejezőerőt vittek bele az al-kotásokba, m

elyek csak a Kárpát-m

edencére voltak jellemzőek!

Kielem

eztünk egy csodálatosan kimunkált, istennői arcot ábrá-

zoló magtároló edényt a H

asszúna-Szam

arra-kultúra leletanyagá-ból. A

z, hogy a magtároló edényeket hasonlóan díszítik, hangsú-

lyozza a két terület népi azonosságát vagy rokonságát. Az edény

készítője, hovatartozását tekintve ugyanabból a turáni népből ke-rülhetett ki.

24. Az „Ö

csödi V

énu

sz”

106

Rendkívül szép alkotások a nagyalakú tároló edényekre dol-

gozott domborm

űves ember, állat ábrázolások. A

figurák ritmiku-

san váltják

egymást,

elhelyezésük szabályos,

tehát igényesen

megkom

ponált kézműves darabokkal állunk szem

ben.E

bben a korai idő-szakban ugyan a csalá-dok

nem

törekedtek a

meggazdagodásra,

csu-pán az igények nőttek,ezért egyre inkább fel-lendült

a cserekereske-

delem.

Egyébként

ön-ellátóak voltak

és nem

sokkal termeltek többet,

mint am

ennyit fel is él-tek. A

kereskedelmet az

is élénkítette,

hogy az

eszközkészítés, vagyis akézm

űvesség szakoso-

dása felgyorsult,

gon-dolhatunk itt a szerszá-m

okra, a cserépedényekre, finomabb kerám

iára, szőttesekre, tex-tíliákra, a bőr- és szőrm

etermékekre. E

lképzelhető, hogy igennagy volt a kereslet az igényes cikkekre, például a m

űvészien ki-dolgozott

cserépedényekre. A

z ékszerkészítéshez

használatoskagylókat, később m

ajd az értékesebb köveket, rezet, még később

az aranyat árucsere révén szerzik be. Ez utóbbiakat a rézkortól

kezdve.A

figurális szobrászat kezd átterjedni más területekre is, de

nyugat felé haladva egyre csökken a művészet hatása m

ég ebbena korai időszakban.

AZ

ALF

ÖLD

I VO

NA

LDÍS

ZE

S K

ER

ÁM

IA K

ULT

ÚR

ÁJA

Az alföldi és a dunántúli vonaldíszes kerám

ia kultúrája a ré-gészeti korm

eghatározás szerint i. e. 3200-ban kezdődik; a 14C -es

meghatározás szerint i. e. 4450–4120-ig tart. A

vonaldíszes kultú-rák az újkőkor korai és középső szakaszára esnek.

25. Agyagedény em

berrel, kecskével

107

A K

örös-kultúra indítja el fejlődését, majd ez utóbbit m

agábaolvasztja. E

lőször azonos volt a stílusa, majd a vonaldíszes kerá-

mia lokális régiókra, csoportokra oszlott, és területenként m

ás-m

ás mintakinccsel fejlődött tovább, de ezen belül egységes volt.

A következő régiók alakulnak ki:

„szakálháti csoport” a mai H

ódmezővásárhely környékén, a

Marostól északra;

„esztári típusú” festett kerámia E

rdély felé a keleti határm

ellett;„S

zamos vidéki” festett kerám

ia;„bükki kultúra”.

Az alföldi vonaldíszes kerám

ia kultúra területén is kiscsaládiházakban laktak, m

elyek valamivel nagyobb alapterületűek lettek,

belső kemencékkel, díszes tároló edényekkel. A

házak továbbra isfedelükkel földre tám

aszkodó, befont, kívül-belül letapasztott falúlakások voltak. A

sírokat úgyszintén a lakóházak körül, minden

elrendezés nélkül helyezték el.A

z alföldi vonaldíszes kerámia edényein, szobrain feltűnően

sok az ún. „m

eander minta”

. Benne a spirálisok nem

lehettek ki-fejezetten szövés-fonás m

otívumok, ebből arra következtethetünk,

hogy a meander (vagy m

eandroid) mintáknak szim

bolikus értel-m

ük volt (a későbbiekben erre visszatérünk).A

kultúra a Körös-kultúrkör továbbélése, és m

int abban, itt isrendkívül gazdagon fejlődött tovább a figurális m

űvészet, mely a

termékenységi kultuszt szolgálta. A

kultusz pedig az An

ya Isten-

nő fogalm

a köré csoportosult. Az őskorban, de m

ég később is, aművészet a m

ágia szolgálatában állt. Gyönyörű kis asztalka-szerű,

medencékkel

ellátott áldozati

oltárokat tártak

fel, legtöbbször

négy állatlábon, vagy állatfejen álltak.A

z élelem

termelés

mellett

a kézm

űvesség, eszközkészítés

nagyobb arányú fellendülése indult el, szakosodása felgyorsult.T

okaj környékén obszidiánt bányásztak, mely ásvány rendkívül

keresett cikk volt a neolitikumban. P

engéket készítettek belőle,vagy m

int nyersanyagot messze vidékre is szállították. B

oldog-kőváralján feltártak egy pár házból álló települést, itt az obszidián

108

mellett kovakő szerszám

okat is készítettek. Találtak egy nagy tá-

roló edényt, benne 500 darab, szállításra kész kovapengével.K

iemelkedő volt a bü

kki kultú

ra, amely a periódus későbbi

szakaszában alakult ki. Term

ékei messze földre eljutottak: A

uszt-riába, a B

ánátba, Erdélybe stb. „

A töm

egesen készült edényekiparm

űvészeti szintre emelkedtek.”

(Kalicz N

., 28. o.)B

arlangokban is találtak lakás- és kultuszhely maradványo-

kat. Például az egyik aggteleki barlangban m

egmaradt egy agyag-

ból készült szentély, földbe süllyesztett edényekkel, melyekbe ál-

dozati ételeket tettek. Több helyen em

beráldozatra utaló nyomok-

ra leltek: megpörkölt, rituálisan széthasogatott em

beri csontokra,koponyatöredékekre.

A

rituális szertartás

alkalmával

tengerikagylóból való m

ellkorongot viselt a szertartást végző táltos vagypap.

Az alföldi vonaldí-

szes periódus

elejénm

egjelennek a dombor-

műves edényeken a jel-

legzetesen kárpát-m

e-dencei

egyedi ábrázo-

lásmódú női alakok, is-

tennők szim

bolikus

tartalmú

kéztartások-

kal. (U

gyanilyen fel-

emelt

áldó karokat

lá-tunk

még

a honfogla-

láskori m

ellkeresztekenis, sőt m

anapság is ígyosztják az áldást a papoka

szószékről.) A

kö-

nyökből fölfelé tartott kéz („oráns póz” – Kalicz N

.) áldást, vé-delm

et jelent, amikor könyökből lefelé hajlik, akkor tiltást, eluta-

sítást. Előfordult, hogy a bal kar fölfelé, a jobb lefelé fordult, egy-

szerre jelentve a két tartalmat.

26. Felem

elt kezű isten

nő

109

A felem

elt istennői kezek fizi-kai és szellem

i erőt is sugároztak.A

z edények, melyeken ezek az áb-

rázolások láthatóak általában mag-

tároló edények

voltak. A

m

agot,m

int minden élet kezdetét és felté-

telét valósággal

szentként tisztel-

ték, melyet óvni kell m

ég az ártószándékú

rossz tekintetektől

is,ezért szeretett istennőjük védelm

ealá helyezték. A

szokással számí-

tottak az istennő termékenységet fokozó, m

ágikus erejére is.R

endkívűl megindító a m

aga egyszerűségében a Szelevény

határából felszínre

kerültnégyszögletes edény.

Az istennő a fák, bok-

rok között – mély tartalm

úkép.

Ide, a

természetbe

várták istennőjüket,

itt ál-

doztak az istennő tiszteleté-re az ősi rítus szerint a tá-voli keleten is a P

amir fen-

séges ősrengetegében,

abadaksáni

őserdőben az

Oxus-folyó

forrásánál és

máshol is, a szent ligetek-

ben, magaslatokon A

nahytaistennőnek, a T

ermészet Is-

tenasszonyának.A

z istennői

alak ösz-

szetett jelképrendszert hor-doz. F

elemelt kezei áldást,

befogadást szim

bolizálnak;a

nyakon és

a szoknyán

megjelenik

a szent

3-asszám

. A

két,

testet alkotó

27. Istennő a tiltó k

ézmozd

ulat-

tal

28. Áld

ó-védő kezű istennő fák

, bok

rokk

özött

110

háromszög pedig a nő-séget, női m

ivoltot jelképezi. (Ismerünk

feltartott kezű női szobrot például Egyiptom

ból is, de akkor az a„m

akarok” közvetítésével került oda.)K

iemelkedő fontosságúak a nagyalakú m

agtároló arcos edé-nyek, ezeknek is vannak egyedien K

árpát-medencei stílusjegyei.

Nagyalakú tároló edényeket készítettek m

ár a 7. évezredtől kezd-ve Jarm

óban, majd H

asszúnában és máshol, és azokhoz hasonlóan

– talán itt még több esetben is –, az edények nyakán rendszerint

karcolt m

intával, kevés

domborm

űves m

egoldással m

egejtőenszép istennői arcokat képeztek ki. Itt a K

árpát-medencében az is-

tennői arcokat egy M jel kíséretében látjuk.

Van úgy, hogy az arc plasztikusan em

elkedik ki a síkból, vanúgy, hogy csak az orr, a szem

ek, a száj csak egy-egy bekarcoltvonás – vagy az egész sík-felületű m

egoldás. Az edény m

aga azistennő testét jelenítette m

eg. Ezek a tároló edények a m

aguk ko-rában is nagyhatású m

unkák lehettek, mert széles körben kezdtek

elterjedni a Vinča területektől a F

elvidékig. A „m

eander” díszítésolykor testfestés form

ájában is megjelenik a karcolt ábrázoláso-

kon.

29. Arcos edény M

-jellel

111

Leggyakoribb m

inták a KU

R.K

UR

-szerű cikcakk-vonalak, ésaz inkább stilizált spirálra em

lékeztető ábrák, melyek együtt van-

nak jelen az arcokon. Az ábrák azt m

utatják, hogy rituális célbólfestették m

agukat.A

csodálatosan szép arcos edényeken jelennek meg először a

nagy M-jelek

. Ez nekem

is sok fejtörést okozott, hihetetlennektartottam

, hogy

a közép-neolitikum

ban latin

M

betűt írjanak.

Mígnem

az idén megjelent V

arga Csaba: Jel jel jel c. könyve,

melyben

a 221.

oldalon írja:

„A

nnál érdekesebbek

viszont a

hangjelekhez kapcsolódó fogalmak. Ú

gy tűnik, hogy ősidőktőljellem

ző a jelek kettős, hangjelként és fogalomjelként való hasz-

nálata... a ligatúra-szimbólum

okban a betűk szerinti hangoknak isjelen kellett lenniük az írott-rajzolt ’ábrában’.”

Különböző táblázatokat közöl pl. a 75., 104., 221., 265., 313.

stb. oldalakon, ahol nyomon követhetjük a hangzók kialakulását a

különböző kultúrákban,

országokban; valam

int a

hangzókhozkapcsolt fogalm

akat. Nagyon fontos tám

pont volt számom

ra, ezenm

ár el lehetett indulni. Kiszely István is közli a táblázatokat.

A 75. oldalon közölt táblázat M

-jelénél a sum

ír fogalomjel:

MA

D

; megvolt a hangjel, de képjelének form

ája nemfelelt m

eg az M jel form

ájának. Viszont van m

ásik képje-lünk is, m

elynek formája és jelentése ugyanaz lesz:

L. 342

MA

; M

A-A

/DA

: ország,

vidék táj,

föld;L

. 365K

UR

, MA

D: hegy, hegység, táj, föld,

vidék;L

. 366K

UR

: fénylik, ragyogK

UR

-KU

R:

ország, vidék,

táj, föld;

hegyek; országok;

A. D

S. 146. K

UR

: (keleti) hármas halom

, ország (Bobula I.,

56-os szócsoport). (A 366. m

ár 90°-ban elforgatott képjel, de ere-detileg m

inden képjel vízszintesen állt.)A

nagy M tehát stilizált K

UR

-KU

R =

MA

DA

, de nemcsak ez. N

inhurszág istennő ismertetésénél kiem

eltem, hogy

Anyaistennő-ként tisztelték, ő volt a „H

egy Úrnője”, azaz

112

L. 554

GE

ME

, MÍ: nő, asszony;

L.

366együtt

KU

R-K

UR

: táj,

vidék, ország;

hegyvidék; hegyek; országok;G

EM

E.K

UR

.KU

R.R

A:

„A

He-

gyek

Asszon

ya”, ő

voltdN

IN.H

UR

.SA

G:

„a felszállás,

emelkedés istennője”.

A m

i esetünkben a hármas halom

, domb (L

. 365.); vagy hár-m

as hegy (L. 366.) istennője. A

Tihanyi A

lapítólevél is utal rá:„B

AB

U H

UM

CA

” (Daczó Á

rpád: Csíksom

lyó titka, Pallas-A

kad.K

önyvkiadó, Csíkszereda, 2002, 188. o.). A

„humca”-t általában

„halom”-nak értelm

ezik. Ninhurszág kultikus helyeinek felkutatá-

sánál a „baba”, „bába”, „halom”, „hárm

as halom, dom

b, hegy”szavak segítenek. D

aczó Árpád a M

ilkói püspökség területén 115„babá”-s nevet szám

olt össze. „A

BA

BU

HU

MC

A a H

árom-hegy

mellett lehetett valahol…

” írja. A

Som

lyó is hármas hegy: a

Nagy-S

omlyó; a m

ellékcsúcs, a Sóvár és a K

is-Som

lyó. (190., 22.o.) B

abba Mária előképének B

awa/B

au istennőt, Ningirszu hitve-

sét tartja a szerző,de

többször m

eg-jegyzi, hogy előtteegy

még

ősibb is-

tennő lehetett.

Rá-

érzett az igazságra,valóban,

a m

agya-rok ősi istenei hát-térbe

szorultak az

újonnan bejövő né-pek

miatt.

De

or-szág-

és népne-

vünk; címerünkben

a hárm

as halom

;népm

űvészetünkben pedig a tulipán és a szarvas őrzi neveiket,em

lékeiket. (Azt hiszem

, csak lejárató, hamis propagandával, igen

30. Szoln

oki m

agtároló edén

y

113

nagy erőszak, üldöztetések árán tudták ráerőszakolni a népre az újisteneket.)

A szolnoki m

agtároló arcos edény nyakán nagyon szellemes

megoldású ábrát láthatunk.

Szintén a nagy M

-jel látható, a stilizált KU

R-K

UR

jel két fel-ső csúcsát összekötötte az ősm

űvész, ezzel nagy háromszöget al-

kotva; a háromszög pedig a nő m

indenkori szimbólum

a, jele – aG

EM

E is ez. A

háromszöget kitölti egy kedves istennői arccal,

csak az orr emelkedik ki belőle plasztikusan, fölül hajnak esetleg

koronának képezve ki a peremszegélyt.

A képen együtt van a N

IN.K

UR

.KU

R.A

, feltételezhetően te-hát N

inh

urszág isten

nő, úgy is, m

int a hárm

as hegy, vagy

domb, vagy a h

ármas h

alom ú

rnője, legalábbis ebben a korban

és ezen a területen Ő volt az Ő

smagyarság N

agyasszonya.

Nevének ism

eretes Ninkharszag változata is. A

NIN

: úrnő,uralkodónő; a H

AR

SA

G: hegység.

L. 401. H

UR

.SA

G: felszállás, em

elkedés; – benne aL

. 115. SA

G: fő, fej, uralkodó, főnök, vezér; – együtt:

az AR

(nép) fője, uralkodója, aki maga N

inhurszág istennő.N

evében viseli

azt a

„hursag” szót,

mely

a későbbi

MA

GA

RU

RS

AG

(és változatai), vagyis a Magyarország névben

teljesedik ki. Országn

evün

k tulajdon

képpen két isten

ség nevéből

alakult ki: a „M

AG

UR

”(Magar)-ból, m

ely En

ki isten n

eve; és aH

UR

SA

G-ból, m

ely N

inh

urszágh

oz, az

An

yaistennőh

öz kap-

csolódik. Árpád a m

agyar törzs élén a magyar nép jogos öröksé-

gét foglalta

tehát vissza.

A

név egyben

igazolja a

Kárpát-

medencei és a m

ezopotámiai ősnép azonosságát, vagy közeli ro-

konságát is. Az U

RS

AG

-nak külön is van értelme: „bátor hős”

(Del., 47 – B

obula I., 64. szcs.).A

z M-jelben m

agvak láthatóak, melyet az istennő oltalm

árabíztak. A

MA

g és Ninhurszág istennő M

Am

i, MA

ma, M

Am

mu

nevei akár fogalomjelek is lehetnének. A

„MA

G” jelentheti a

fentről kapott tudást és egyben a származást, az eredetet is.

114

A M

A (M

AD

A)-val való szókez-

dés és

a „M

AG

” valahogy

mindig

kapcsolatban állt magyar fogalm

akkal,nevekkel. H

ogy mennyire azonos tőről

fakadó kultúra volt ez a mezopotám

i-aival, azt m

i sem igazolja jobban, m

intaz U

rukból való cserép.E

zek a kis „szemidolok” többnyi-

re Tell-B

rákból kerültek felszínre, dem

áshol is előfordultak. Az itt látható

kis szobron az M-jel 3 vonalból áll,

benne magvak, m

int a szolnoki edé-nyen. A

3 nálunk, magyaroknál kulti-

kus szám, m

int például a hármas ha-

lom is a cím

erünkben.C

sodálatosan szép,

összetett je-

lentésű szintén a 32-es arcos edény, ittaz M

szárai keresztezik egymást,

mint az eredeti K

UR

.KU

R jel-

ben. Az edény alsó részén – va-

gyis az istennő testén – stilizáltspirál

minta

látható. A

mi

szá-m

unkra rendkívül nagyjelentősé-gű vívm

ány az az, hogy a neoli-tikum

ezen

második

szakaszá-ban,

az alföldi-von

aldíszes ke-

rámia

idején

már

kezdenek

megjelen

ni a képjelek a K

árpát-m

edencében

!A

szertartást

végző pap

mellkorongokat viselt, ezek eb-

ben az időben fehér fémből ké-

szültek. E

züst, vagy

más

fehérszínű ötvözet nem

volt a Kárpát-

medencében (?), ezért kagylóból

vésték. A

fehér

szín a

Hold-

31. Uru

kb

ól való szemid

ol azM

-jellel

32. Istennőt ábrázoló arcos edény

M-jellel

115

kultuszt szimbolizálta, itt E

nki és Nanna – a két H

old-isten –tiszteletét fejezték ki vele.

A korszak végére nagym

éretű települések jönnek létre, elsőjele a városi civilizáció elindulásának. A

központi telepek területeelérte az 5-10 hektárt is, főleg a „szakálháti csoport” területén, anagy folyók: a T

isza, Körösök, M

aros találkozásának nagy kör-zetében. A

kisebb-nagyobb telephelyek száma – csupán becslés

alapján – elérhette a 3000-et is.

A D

UN

ÁN

TÚ

LI VO

NA

LDÍS

ZE

S K

ER

ÁM

IA K

ULT

ÚR

Á-

JA„A

z ország nyugati felén kialakult újkőkori kultúra településiés gazdálkodási m

ódja a közép-európai korai földműves közössé-

gek nagy egységének részeként fejlődött.” (Kalicz N

., 25. o.) Te-

rületéhez tartozott a Duna-könyöktől (a keleti oldalon) a gödöllői

és a nógrádi dombság is.

Lakótelepeiket váltogatták, m

ert az ún. írtásos földművelést

folytatták, emiatt a földek ham

ar kimerültek, ezért újabb term

ő-földeket kellett keresni. H

ogy meddig terjeszkedhettek, azt törzsi,

33. A vonaldíszes kerám

ia kultúrájának térképe

116

nemzetségi határok szabták m

eg. Gyakran előfordult, hogy egy

idő után ugyanoda költöztek vissza, és újra felépítették házaikat.L

akásépítés szempontjából nagy volt a különbség a két régió kö-

zött. Itt többnyire nagy, sőt olykor hatalmas m

éretű felmenő falú,

gerendavázas, több szobás nagycsaládi házakban laktak, nagysá-guk elérte pl. a 6-7 x 27 m

-t is, több generációnak szolgált laká-sul. S

zokásban volt a zsugorított testhelyzetű temetkezés, általában

a lakóházak környezetében, de már elszórtan előfordultak össze-

függő temetők is.

Belgium

tól a Dnyeszterig (írja

Kalicz

Nándor)

a „

nagy közép-

európai kör” régiójához tartozva,

a kézm

űvesség nem

hordozott

egyéni stílusjegyeket.

Ha

nemtudták, hogy a lelet honnan kerültelő,

akkor a

dél-németországit

nem lehetett m

egkülönböztetni pl.a dunántúlitól. A

művészet aláren-

delt szerepet játszott, alig találtakfigurális ábrázolást, vagy m

ás tár-gyi em

léket, amely vallásos hitvi-

lágukat igazolhatná

az utókor

számára. E

dényművességük alap-

ján nevezték el e kultúrát szalagdí-szes

vagy vonaldíszes

edényeketkészítő nép kultúrájának. A

z edé-nyek form

ája gyakran utánozta atökhéj-,

kobak-tök edényeket,

melyeket felfüggesztve használtak.

A felfüggesztéshez zsinegből hálót

csomóztak, e hálók m

intázata átkerült a kerámiára is zegzug-

vonalak, keresztező vonalak, csomók, göbök plasztikusan kikép-

zett, vagy karcolt rajzolatai képében.G

yakoriak voltak még az ívek és spirálisok is az egyébként

egyszerű edényeken.

34. A

d

un

ántú

li k

erámia

edé-n

yeinek

rajzai

117

AZ

OLT

-VÖ

LGY

I KU

LTÚ

RA

Badiny Jós F

erenc Erősdöt tartja a térség legnagyobb váro-

sának. Azt írja: „A

leletanyagban szereplő sok anyaistennőt jelké-pező szobrocska és egyéb ábrázolás ékes bizonyítéka a két helyenlakozó nép azonos istenszem

léletének.” (Káldeától…

, II. 189. o.)A

z erősdi lakóházak téglalap alakú szobákból álltak, benne atűzhely. Itt bőven volt kő, tehát inkább abból építkeztek. L

ukácsiK

ristóf arról tudósít, hogy cserépkályhákkal fűtöttek (valószínűcsak a későbbi időkben). U

gyanolyan formájú, földbe süllyesztett,

agyagból formált és kiégetett m

agtároló edényeket használtak,m

int például a Körös-kultúra területén. E

rősdön a mennyezetet

díszítették. (Valószínű ebből alakult ki a jóval későbbi kazettás

mennyezetek gyakorlata.)

A kutatók egy része E

rősd várost és környékét Ereskigál ter-

mékenység istenn ővel hozza kapcsolatba, többen őt tartják a régió

nemzeti istennőjének. (A

„d”, mint sok m

ás esetben is, pl. Tokod,

Sükösd

stb. helységnevek

képzője.) M

integy 2500

kerámia-

tárgyat, vagy

töredéket tártak

fel E

rősdön; a

szomszédos

Oltszem

en kb. 1000 db.-ot. Pecséthengereket is találtak a felsőbb

rétegekben. Az olt-völgyi kultúra kezdete egybeesik a K

örös-kultúra indulásával.

A bán

áti (Vinča) ku

ltúra m

egegyezik a vonaldíszes kerámi-

ák kultúrájának kezdetével, de túléli a tiszai kultúrát is, és bele-nyúlik a rézkorszakba, ezért később fogom

ismertetni. A

régészetim

ódszerek i. e. 3200-tól kb. 2300–2200-ig számítják a korát; a

14C-es vizsgálatok 4510-re teszik indulását. (A

kormeghatározá-

sokat Kalicz N

ándor közli könyve 71. oldalán.)

A T

ISZ

AI K

ULT

ÚR

AA

„szakálháti csoportból” fejlődik ki (a mai) H

ódmezővásár-

hely központtal. Az újkőkor harm

adik, késői szakaszára esik.K

ezdete: 2800; a természettudom

ányos vizsgálat két szakaszraosztja korát: a korai 4045-ben, a késői 3450-ben kezdődik. K

or-ban

megegyezőnek

tartom

a m

ezopotámiai

Dzsem

det-Naszr-

korszakkal, a kb. 3300–3100 közötti periódussal.

118

A tiszai kultúra indulását nem

érzem olyan békésnek, m

int akét előzőt, m

elyben egymás term

észetes folytatódását, továbbfej-lődését, terjeszkedését látom

. Itt egy új népcsoport jelent meg hó-

dító szándékkal. Megváltoztatták azokat a körülm

ényeket, me-

lyekben olyan békésen éltek addig az emberek. M

egszűnt a har-m

onikus, boldog korszak. A M

aros-torkolatvidékétől fölfelé ter-jeszkedtek a T

isza mentén. V

agy rátelepedtek az őslakosságra ésm

agukba olvasztották

őket, vagy

kiszorították szülőhelyükről,

mint pl. a bükki kultúra népét. (K

alicz N., 39. o.) E

ddig ugyanisjól m

egfértek egymás m

ellett a kultúrák és az emberek.

A korszak további régiói: „herpályi csoport” az alföldi vo-

naldíszes kerámia keleti perem

én; „csőszhalmi típusú festett

kerámia” a „bükki kultúra” utóda.

A tiszai kultúra népe is tell-szerűen építkezett, am

i feltételezi,hogy talajváltó gazdálkodást folytattak. E

leinte még egyensúly-

ban állt a földművelés és az állattenyésztés. K

ésőbb a nagyállat-tartás nagyobb szerepet kap, a rézkorban pedig túlsúlyba kerül. Ú

jgazdasági (nagyállattartás, a javak felhalm

ozása, az eddigieknélnagyobb fokú cserekereskedelem

) és vallási szemléletet hoztak

magukkal, de ez érdekes m

ódon a lakásépítésre nem volt hatással.

A házak, m

elyeket sűrűn egymás m

ellé építettek a keleti ország-részben ugyanolyan típusú-ak,

mint

eddig, legfeljebb

nagyobbak lettek, már elér-

ték a 35 m2-t is. K

ívül-belültűzhelyeket,

kemencéket

raknak, a

tűzhelyeket a

padlózatra tapasztják.P

rémeken, gyékénysző-

nyegeken alszanak. A bejá-

rat fölött

a falat

meander

mintával díszítik. T

ovábbrais

készítenek m

ag- és

éle-lem

tároló díszes agyag edé-nyeket, m

elyeket a lakásokhátsó,

védettebb részében

helyeznek el.

Itt találjuk

35. H

áz rek

onstru

kciós

rajza a

tiszaikultúra idejéből

119

újtípusú tároló-edényként a letapasztott, vagy négy lábon állóagyag ládákat, főleg az álló típusok díszítettek. A

ládák négy sar-kában élükkel fölfelé fordított kő-baltákat találtak. E

szokásnakbajelhárító funkciója lehetett, m

int ahogy annak is, hogy az orom-

zatra továbbra is agyagból formázott állat koponyát tűztek. A

zA

rvisurából tudjuk, hogy a nagyasszony és a gyermekek benn a

házban, a férfiak pedig a fedett ólban, csűrben aludtak.„

Minden családnak lehetett házi szentélye is, ahol a kultusz-

tárgyakat őrizték.” (K

alicz N., 38. o.) C

sodálatosan szép a négylábon álló, kosfejekben (!) végződő m

edencés oltár, oldalait gaz-dagon díszítik a m

eander minták és a spirálisok.

Egy m

ásik rendkívü-li,

nálunk szokatlan

for-m

ájú oltár Kökénydom

b-ról

került felszínre,

há-rom

szög form

ájával az

egyiptomi „ben-ben” kö-

veket idézi,

de kárpát-

medencei m

eander díszí-tettséggel,

belül egy

kishárom

szögben egy isten-női arc látható.

Megjelennek

az el-

különített csoportos

te-m

etők a telephelyek üres,nem

használt

részein. A

sírokban kinyújtott

test-helyzetben, jobbra és balra fordítva helyezték el a nőket és a fér-fiakat. A

z eddig megszokott m

ellékletek között rézből való éksze-reket

(egyelőre csak

ékszereket készítettek

rézből), agancsból

való többszakás szigonyokat és visszahúzható nyílhegyeket talál-tak. A

férfiak mellé vaddisznó agyarból készített talizm

ánokattettek.A

figurális művészetben új jelenség tapasztalható: m

egjele-nik a férfiisten ábrázolás. K

alicz Nándor így fogalm

az: „K

oráb-ban csak a női istenségeket tisztelték, s ennek m

egfelelően csaknői szobrokat készítettek. A

férfi a mű vészetben... alárendelt sze-

36. Medencés oltár kosfejekkel

120

repet játszott... hazánk-ban első ízben tűnt fel aférfiisten ábrázolása...”(39. o.).

Ez

a férfiisten

aszegvár-tűzkövesi„S

arlós isten” volt, akit„K

ronosz”-nak keresz-

telt el a szakirodalom, a görögöktől véve az istenséget, nem

tud-va, hogy volt É

szak-Mezopotám

iában sarlós isten: Tešub, akit az

egész Közel-K

elet nemzeti istenként tisztelt.

Érdekes az istenség fejtartá-

sa, ezt a jellegzetes közép-ázsiaikus – „gazdag-hun” – hátracsa-pott fejű pózt a korábbi perió-dusban is m

egfigyelhettük, már

korábban is előfordultak a Kár-

pát-medencében.

Am

ennyibenhelyesen

következtetek a

kéz-tartásra, a sarló fogására, úgy azistennek hat újja van, ez esetbenő táltos, egy T

áltos isten. Arcát

maszk fedte abból az elvből kiindulva, hogy halandó em

ber nemtekinthet az isten arcába. R

uházatán nincs a Kárpát-m

edencérejellem

ző meander m

inta, ez idegen voltára utal; derekán viszont

37. Tešu

b isten

a sarlókard

dal

38. „A szegvár-tűzkövesi S

arlós is-ten

”

121

turáni viseletű széles öv látható, rajta két sorban összefüggő cik-cakk-vonalakkal, am

i jelzi számunkra, hogy a szobor istenséget

ábrázol. Csuklóin szám

os karperec látható: kezdődik a javak fel-halm

ozódása. Eddig egym

ást segítve szinte vagyonközösségbenéltek a családok, ettől kezdve egyes rétegek elszegényednek és ki-szolgáltatottá válnak (főleg a kiszorítottak és akik nem

hódoltakbe), m

ások módfelett m

eggazdagodnak és hatalmi pozíciókra tör-

nek. Elkezdődik a rétegezettség szegények és gazdagok között.

Az isten szobrán nem

látunk képjelre utaló jelet sem, am

i azt iga-zolja, hogy ez a honfoglaló nép eddigi hazájában nem

használta aképjel-írást. (M

ajd a magánhangzó nélküli rovás-írás lesz K

özép-Á

zsia népeinek uralkodó írásmódja.)

A S

arlós isten kora már a ha-

talmi

villongások ideje,

amikor

harcban álltak még az istenek is egym

ással. A viszály fő oka a

hatalmát féltő m

atriarchális, illetve a vele szemben álló és egyre

erősödő, előre törő, tért hódító patriarchális államhatalom

és hit-világ volt. E

rre utalnak az „állatviadalok”.E

nki volt a „szarvas”, mindig őt tám

adta az „oroszlán”.A

2500-ból való, közismert ubaidi reliefen együtt látjuk a

szarvasokat az oroszlánfejű, sastestű madárral, m

ely Ningirszu

isten jelképe, egyben Sum

er hatalmi szim

bóluma is volt. A

„ma-

dár” a két szarvas mögött áll, jelezve a m

egbékélést, és hogy asum

er civilizáció a szarvas népének őskultúrájára épült. A fúzió

átmenetileg nálunk is bekövetkezett, m

ert az istennők is megtar-

tották trónjaikat társuralkodóként. Erre vall a szintén szegvár-

39. Szarvasb

ikát tám

adó oroszlán

40. S

zarvas n

yakáb

a m

ar az

oroszlán

122

tűzkövesi trónon ülő istennő, aki viszont nem lehetett itt idegen,

ruházatának díszítése a helyi stílusú meander m

intára emlékeztet.

Az istennő szobrán a ruhaszegély fölött összefüggő cikcakk-

vonal látható, mely isteni m

ivoltára utal, minden m

ásodik fölöttegy három

szög, a női-ség képjele.

L. 554.

GE

ME

, MÍ: nő, asszony; együtt a két

minta értelm

ezése: istennő

A stilizált spirálm

inta két változata látható a ruházaton. Az

alsó lapított forma m

ár szinte MA

DA

képjel (és a MA

, MA

DA

szó ott van MA

gyAR

nevünkben is). Ezzel valószínű azt akarta

hangsúlyozni a kézműves m

űvész, hogy az istennő eredete aK

ozmoszban keresendő, egy spirál-galaxisban. A

z istennő tehátm

ár eddig is ennek a térségnek volt az uralkodónője. Alakja kifi-

nomult (hosszú nyak, harm

onikus formák), m

éltóságteljes tartás-sal ül trónján. K

ezét ugyanolyan pózban tartja, mint az isten, itt

tisztán kivehető, hogy négy újj van fölül.T

rónszéke oldalán a fogantyú egyben képjel is, tehát kettősfunkciója van (erre C

sugány Zoltán hívta fel a figyelm

emet):

L. 68.

RU

: ajándékoz, felajánl;A

-MU

-RU

: egy

felajánlás, fogada-

lom;

ŠU

B: hull, esik, hanyatlik;

šumgutu: vereség, kudarc;

ŠU

B-G

U-Z

A

/ A

Š-T

E/T

I: pozíció,

esély a trónra;Š

UB

, parâsu: csökkent, megalázko-

dik, elhallgattat;

L. 468.

KÙ

: tiszta, szent;K

Ù-Z

U: bölcs, okos;

(kù-an =) A

ZA

G: szentség, sérthe-

tetlenség.

123

A képjelek előfor-

dulása szenzáció-

számba

mehet

azok-nak, akik eddig csak atatárlakai

korongokonlévő

képjelekről tud-

tak.A

képjel

értelme-

zése: a szobor felaján-lásként

került a

szen-télybe.

Az

istennőszám

ára vereséget, ku-darcot

jelent az

újhelyzet. M

egalázkodik,csak így van esélye atrónon

maradásra.

Is-tennői

személye

to-vábbra is szent és sért-hetetlen.

Kökénydom

bontalálták m

eg a két „Vé-

nusz” szobrot, ruháza-tukon a m

intázatot ok-ker

festékkel festették

be, a vörös színnel hangsúlyozva és fokozva az istenektől nyertéleterejüket. A

z „I. Vénusz” szobor valóban egy nőt ábrázol, de

nem

istennőt, hiányoznak a spirálmotívum

ok.A

„II. Vénusz” szobor pedig férfit ábrázol, m

ert őrajta vi-szont nincs három

szög, nincsenek keblei, alakja is rusztikusabb.N

agyon összetett a jelképrendszere.A

szobor elemzésével föntről lefelé haladok.

41. „A szegvár-tűzkövesi isten

nő”

124

A ruházat fölött egy ér-

dekes jelcsoport látható, ami

nem képjel együttes. L

átunkkét nagyobb kört (lyukat), akét anyaistennőt nagyobb kö-rökkel ábrázolta a szobor al-

kotója. Talán azért, m

ert azőstársadalm

ak m

atriarcháli-sak voltak, a hitvilág közép-pontjában

az anyaistennők

álltak, az

anya kiléte

hatá-rozta m

eg a leszármazást, a

trónutódlást. A

z egyik

körN

amm

ut, a másik U

ras isten-nőt ábrázolja. T

őlük jobbra azegy ágú szakrális istenhárm

asság látható: An, E

nlil és Enki. E

zalatt egy vízszintes vonal a közös ágat, vagyis az egy isteni csalá-dot

jelképezi, az

abból szárm

azó hét,

sorsot m

egszabó nagy

Anunna istent. A

két istennőt összekötő vonalon: Enlil, E

nki,N

inhurszág (az

ő vonala

érinti a

vízszintest), E

nzu/Nanna,

Ninurta/N

ingirszu, Inanna (az ő vonala is hozzáér a vízszinteshez,így különböztetve m

eg a két istennőt) és végül Utu. M

ind a hétnagy A

nunna istenség kapcsolatban állt a turáni népekkel.A

ruházat fölött az istennő ruháján is előforduló emblém

a futkörbe, ezzel hangsúlyozva, hogy a főpap az istennő szolgálatábanáll, sőt állhatott m

ár a hódító nép bejövetele előtt is.A

latta tisztán, kivehetően a következő képjelek olvashatóak:

L. 578.

A,

mû

(második,

klasszikus jelfor-

ma): víz;

A-T

U5 : rituális tisztálkodás;

42. . A „II. K

ökén

ydom

bi V

énu

sz”

125

dugA-T

U5 , karpat A

-TU

5 : szenteltvíz-tartó;

lú A-B

AL

: italáldozatot szolgáltató; lù A

-BA

: írástudó; lú A

-BA

-KU

R: m

eghatalmazott;

A, abu: atya;

A-R

A-Z

U: kérés, im

a, könyörgés; A

-RU

: ad, ajándékoz, szolgáltat.L

efelé, a következő képjel csoportban a magyar sújtásos

minta ősképét látom

.L

. 249K

ISA

L: tér, előcsarnok, udvar;

šamnu: olaj;

L. 358

AL

AM

: alak, forma, alakzat; látvány,

külső alak;salm

u: szobor, szobrocska;L

. 494G

AN

ÀM

, imm

ertu: juh; hívő, jósá-gos;

A kétszeresen bekeretezett fekvő téglalapban vagy a m

ár is-m

ertetett 578-as képjel látható, vagy a:

L. 231

Ì, ÌÀ, šam

nu: anyag; zsíros; olaj;Ì-G

IŠ: növényi eredetű olaj;

Ì-BA

: bekenés olajjal; fölkenés;Ì-Z

U, ašû: tudós (beavatott – az én

közbevetésem);

gyógy, gyó-

gyító, jós, jövendőmondó;

Ì-BU

-BU

, bârûtu: jövendőlés, jóslás

Elől:

L. 308.

E, gabû: beszél, szónokol (a szótár-

ban üresen látható a képjel);L

. 99.E

N: úr, főpap (két egym

ás felé for-dított

EN

képjel; a 308-as és a 99- es, azazm

indkét képjel

vonatkoztat-ható a m

intára.)

126

Összefoglalva: a szobor felajánlásként került a kegyhelyre.

Nem

Vénusz, nem

is nő, hanem egy (jóságos, hívő) főpap, az is-

tennő szolgálatában. Beiktatásnál ő keni fel az uralkodót. Ő

végzia rituális tisztálkodási szertartást (vagy rituális szertartást végezaz istentisztelet előtt). Italáldozatot szolgáltat, szónokol a hívek-hez; ő a m

eghatalmazott szem

ély erre a tisztségre. Írástudó, be-avatott gyógyító, ráolvasó és jövendőm

ondó pap. Tökéletesen is-

meri az istenek szárm

azásának rendjét, a szent számok isteni tör-

vényszerűségeit.A

kegyhely oszlopokkal körülvett udvar, vagy zárt tér lehe-tett, hátul a szentéllyel. A

szentélybe nem léphettek be a hívek, de

kívülről az egy vonal mentén sorakozó ajtókon keresztül belát-

hattak, ahol a terem végében, szem

ben a bejárattal volt látható afő istenség szobra, ez valószínű itt a K

árpát-medencében is így

volt.(Miben is állt a gyógyítás, a ráolvasás? N

övényi-, ásványi-, állatieredetű gyógyhatású szereket alkalm

aztak, de a nagy szellemi erővel

rendelkező mágusok m

ás eszközöket is bevetettek. A gyógyításnak

voltak mozzanatai, m

int például: egy faággal hétszer megérinteni a

beteget, közben hétszer-hétszer meghajolni jobbra és balra. A

z ehhezhasonló cerem

óniális mozdulatoknak m

a estleg sejthetjük a jelentését– például gyűjtötték, azaz m

egidézték a szellemi erőket és ráirányí-

tották a betegre –, valójában azonban pontosan nem ism

erjük. Atényleges gyógyítás a gyógyfüveken, főzeteken túl a szuggesztív tu-dati ráhatáson alapult, a m

egfoghatatlan gyógyító erő kiáradásán,m

elyet ez esetben a beavatott pap átvitt a betegre. A tudat vezérli a

testi folyamatokat – m

ondja manapság a m

odern orvostudomány,

legalábbis ma ism

ét sok orvos vallja ezt – és bizonyos mértékig ké-

pes visszafordítani az elfajulások folyamatát, m

elyek elindítói a be-tegségeknek.)

127

A szobor képjelei:

L. 461.

KI: föld, ország (a képjel a szék fo-

góján látható);ašru:

lakás, hajlék,

község, város;

eredet, származás;

L. 459.

DU

6 : domb, halom

;D

U6 K

Ù: tem

plomi istenszobrot kö-

rülvevő hely; D

UL

: becsuk, elzár, bekerít;L

. 483.L

UG

ÚD

: kurta, rövid; könnyű, kisterm

etű;G

IRIN

, RIN

: virág; üdeség, hamvas-

ság (a

köldök valószínütlenül

kiütközik a ruhából és feltűnőennagy, tehát fontos m

ondaniva-lója van);

L. 481.

LA

L: odaköt, erősít; m

egnyer;sam

âdu, (sarâdu): befog, csinál egylenm

agos borogatást;tagânu: gondos, rendszerető (ennek a

második övnek a m

intája áll-

43. Az „I. K

ökén

ydom

bi V

énu

sz”

128

hat a

231-es képjelekből

is,am

it korábban a főpapnál már

ismertettem

, sőt

bele értel-

mezhető az 545-ös is. A

kép-jeleket

egymásra

halmozva,

dúsan kitöltötte a teret a szo-bor

készítője, m

int ahogy

am

eander díszítésnél

meg-

szoktuk);L

. 545.Š

Ú: kom

ornak lenni;erêb (šam

ši): ágyba fektet napsütés-ben;

râbu: remeg, reszket.

A szoknyán középen a dupla vonalas nagy három

szög a nő-séget hangsúlyozza, ezt egyébként keblei is elárulják. A

z alap-m

inta lehetne álló téglalap, illetve a

L. 252.

SIL

Á: bárány;

SIL

Á-S

AR

: rózsa; ez is, de a minta

nem

képjel, hanem

az

urukiszögm

ozaik díszítés

rombu-

szait idézi.

A

szögmozaik

alkotó elem

ei a

kerekfejű csapszögek,

mellyekkel geom

etrikus mintákat lehet kirakni. E

gyik alapmotí-

vuma a rom

busz, amely összefüggésben lehet a székely-m

agyarrovásírás

US

szójelével, és mindkettő az ősi anyasággal, az

anyaistennő tisztelettel. A szögm

ozaik rombusza (m

ellette példáulU

rukban az összefüggő cikcakk-vonalakkal) ős istennőt jelent.

A rovásszerű jeleket, ezeket az ősi m

intákat, a Hom

o-sapiens

hozta m

agával, m

ajd végigvonultatta

legalább200 000 év díszítőm

űvészetén.

129

Az „I. K

ökénydombi V

énusz” második szobrán, a felvételen

oldalnézetből látjuk a főpapnőt, így szembetűnő az a nagyon

szellemes m

egoldású képjel-együttes, mely két három

szöget ábrá-zol egym

ásban, belül a már ism

ertetett 459-es képjellel, ezt kívül-ről egy m

ásik háromszög keretezi, képjele a:

L. 458.

LA

GA

R: tem

plomi szolgálat; a két

képjel értelmileg összetartozik.

Látjuk a 358-as, 231-es képjeleket,

az összefüggő cikcakk vonala-kat,

Jelezve, hogy a papnő szintén az is-tennő szolgálatában áll. A

ruhaszegély fölött új képjelként aL

. 392.Ú

H látható, jelentése: köpet;

imtu: m

éreg, vírus; gyűlölet, gonosz;nim

lû: gennyes orrváladék;Ú

H-L

UH

: köhögés;Ú

H-A

-AB

-BA

: tengeri moszat;

Ugyanitt oldalt nem

egyértelmű a képjel, lehet:

44. Szögm

ozaik d

íszítés Uru

kb

ól

130

L. 454.

SIG

5 : jónak lenni; megtisztít;

L. 383.

TÁ

L,

TÁ

LA

: bölcsesség,

okosság,józanság.

A képjelek értelm

ezése: földi származású papnő, aki eddig is

az istennő szolgálatában állt, ruházata ezt a gazdag, meander-

szerű (de képjelekből álló) mintázatot tartalm

azza. Kis term

etű,üde, kecses terem

tés, légies fiatalsága hamvas, m

int egy virág.F

eladata: a szentélyben gondozni, öltöztetni, elzárni az istenszob-rokat. E

mellett gyógyító papnői tevékenységet is folytat, különö-

sen a megfázásos eredetű betegségek gyógyításához ért, term

é-szetes gyógym

ódokat alkalmaz (tengeri m

oszat; a lázas betegeketlenm

agos borogatással gyógyítja). A betegségeket a gyűlölet, a

gonosz em

beri m

egnyilvánulások következm

ényének tartották.

Bölcsességével, okosságával belelát a betegségek m

ögötti okok-ba, ráolvasással űzi ki az ártó, gonosz indulatokat.

A kegyhely m

agaslaton, dombon épült.

Egyet biztosan leszögezhetünk azt, hogy kiem

elt személyek

ismerték a képjel-írást ebben

a korban itt a K

árpát-meden

cében!

És nem

csak azok, akik rajzolták, hanem akik „olvasták” is.

Ez a térség, H

ódmezővásárhely és környéke szakrális köz-

pont lehetett már ebben az időben. Itt használhatták a táltosok,

vagy papok az újdonságnak számító eszközt, az állat-alakos csör-

gőedényt, mely a hangszer szerepét töltötte be a szakrális rítuso-

kon. Kalicz N

ándor írja: „A

szertartások alkalmával használhat-

ták hangszerként a Kökénydom

bon talált csörgőedényt.” (42. o.)

Dr. B

akay Kornél is ír a későbbi, N

agytarcsán talált szkítako-ri bronz-csörgő, csengő és rúdvég leletegyüttesről, ő is arra am

egállapításra jutott,

hogy tem

etkezéseknél, a

sámánisztikus

szertartásoknál használták

az eszközöket.

(Őstörténetünk…

, I.

114, 115. o.)

A sum

erokról röviden. Eredetileg turáni népfaj, a „sum

ali”népről azt írja Z

ajti Ferenc az őshagyom

ányok gyűjteményére, a

Puránákra tám

aszkodva, hogy dravida-szkíta keveredésű faj volt.(A

zsidó volt-e Jézus c. könyve 75., 151. o.; – kiegészítés a Füg-

131

gelékben.) Több kutató feltételezi, hogy m

indig a Folyam

közbenéltek. P

éldául Oates: „

a sumerok, akiket a hiányos bizonyítékok

ellenére Dél-M

ezopotámia őslakosainak tartunk.”

(135. o.). Az

Arvisura is így nyilatkozik róluk: őslakosok voltak, csak közben

elmenekültek az özönvizek elől, m

ajd Szum

ir vezér összegyűj-tötte és visszahozta őket a F

olyamközbe, és a későbbiek folyam

ánis folyam

atos volt a visszaköltözés.A

kushok

és sum

erek honfoglalása

Mezopotám

iában az

„Özönvíz” után nem

ment könnyen. V

allásháborúk lángoltak felpl. T

epe-Gaw

rában (a helyszín azt árulja el, hogy a Zagrosz-

hegység hágóin jöttek keresztül; a sumerek – ha külön jöttek –

valószínű hajókkal a Perzsa-öböl felől). S

okan el is menekültek az

agresszívan nyomuló kushok elől. V

elük jelenik meg a F

olyam-

közben az oroszlán, a kos és a sas-szerű madár ábrázolása, egyben

Inannának, Enlilnek és N

ingirszunak az állatövi jegyei, jelképei.A

kushok Nap-tisztelő, elsősorban patriarchális filozófiát követő,

és ezt erőteljesen a matriarchális fölé helyező népek voltak, bár

tisztelték az istennőket is.A

kush népnevet Lukácsi K

ristóf használta örmény kútfőkre

hivatkozva. K

önyvében így,

gyűjtőnéven em

legeti a

Kaszpi-

térség daha, szaka, masszagéta és az eftalita etnikum

ait (a 12. éstovábbi oldalakon). B

adiny J. Ferenc, P

adányi Viktor, B

író Józsefis így nevezi K

özép-Ázsia turáni eredetű népeit. M

egjegyezném,

hogy közöttük

a párthusok

és a

„tulajdonképpeni m

agyarok”(M

agyar Adorján) nagyon is egy tőről fakadó, egyfajta szellem

i-ségű népek voltak. A

magyarok különösen nagyon békés term

é-szetűek, de a párthusoknak sem

volt lételeme a harc, a háború.

„…

nemzetünk legrégibb szokásához képest a hadjárat csak 15

napig tarthatott.” (B

artal Gy., 33. o.) Ism

eretes a párthusoknak ésa m

agyaroknak Várdán, illetve II. István királyukhoz intézett ha-

sonló kijelentése: „király, ha tovább akarsz hadakozni, harcolj

magad; m

i pedig haza megyünk, s m

ás királyt választunk ma-

gunknak.” (T

acitus nyomán B

artal György, 33. o.)

Azt m

egállapíthatjuk, hogy a „meander” és az uruki szögm

o-zaik díszítés rokonságban áll egym

ással, mert eredetük ugyanaz: a

Hom

o-sapiens ősi

„rovás írása”.

A

szögmozaik

és a

Kárpát-

132

medencében kialakult díszítő m

űvészet más-m

ás módon fejlődött

tovább. Am

íg az előbbinél az eleve adott kerekfejű csapszögekgeom

etrikus m

intaalkotást tettek

lehetővé, addig

a K

árpát-m

edencei kerámia, kisplasztika karcolásos-dom

borműves techni-

kája sokkal bonyolultabb, összetettebb ábrázolást eredményezett,

és csak a Kárpát-m

edencére jellemző, egyedi m

egoldásokat is ki-fejlesztő m

űvészetté alakult, elgondolkodtató mondanivalót hor-

dozva, amely m

ögött évezredek óta felhalmozódó szellem

i tudás,m

ágikus erő rejlik. (A szellem

iség, a belső mondanivaló előbb-

utóbb megtalálja a technikát ahhoz, hogy kifejezhesse önm

agát.)M

indkét földrajzi térségben olyan épületeken, tárgyakon jelenikm

eg a mintázat, ahol az istenség jelenlétét feltételezték. Itt is, ott

is átkerült a gyékényszőnyegekre, a mindennapi használati tár-

gyakra.

A K

alahári-sivatagban élnek a busmanok, m

ég megtartva sokezer

éves hagyományaikat. N

apjainkban film készült szertartásaikról, eb-

ben maguk m

ondják el tapasztalataikat. A zene, a tánc révületbe viszi

a sámánt. L

ebeg, száll, – alagút, örvény röpíti egy másik világba, ál-

latok szellemei segítik. L

átomásaiban körök, pöttyök, keresztező vo-

nalak, rácsok jelennek meg. A

z úton hatalmat szerez, az isten erejét

hozza magában visszatérésekor, így válik

képessé a

gyógyításra.(E

lmondásuk szerint fizikai fájdalom

mal, főleg gyom

orfájással jár afolyam

at, néha vért hánynak.)

Modern laboratórium

i körülmények között, szigorú orvosi ellenőrzés

mellett folytatnak kísérleteket ezen a területen, elő tudják idézni a

transz állapotot, a dimenzió-váltást. A

z így, módosult tudati állapotba

került személyek is látják ezeket az absztrakt, geom

etrikus mintákat,

a rombusz-rácsokat, pöttyöket, keresztező vonalakat, koncentrikus

köröket, spirálokat („E

mberré válás” 6. rész.).

A képjel m

egjelenése előtt az egymás fölé karcolt cikcakk-

vonalak tulajdonképpen m

ár K

UR

.KU

R

jelek voltak,

hangsú-lyozva N

inhurszág istennő tiszteletét. Másik állandó m

inta a spi-rál, am

ely minden korban és m

inden kultúrában általában a Koz-

moszt jelképezte.

(A rádiócsillagászat m

a már kb. 14 m

illiárd (!) fényévet „lát be”. És

tudjuk, hogy a fény másodpercenként 300 000 km

-t tesz meg. Jelen

álláspont szerint az Univerzum

kb. 50 milliárd galaxisból áll, nagy

133

részük spirál-galaxis, a Tejútrendszer is az a m

aga kb. 2 milliárd

csillagával.)

Az alföldi, a dunántúli vonaldíszes kerám

ia, a tiszai kultúra,V

inča kultúra edényein előforduló spirál motívum

ok sokfélekép-pen vannak jelen a kerek form

ulától a négyszögletesig, és ennekerősen lapított változatáig, m

ely nem csak a szegvár-tűzkövesi

istennő ruhaszegélyén jelenik meg, hanem

a szőnyegmintákon,

edényeken is.M

iután a Kárpát-m

edencében voltak áldozó gödrök, meden-

cék, oltárok, a szertartást végző mágus papok, táltosok, sőt a be-

avatott képzőművészek (kézm

űvesek) is ugyanígy kerülhettek ré-vült állapotba, m

ajd látomásaikat m

egörökíthették a szakrális tár-gyakon. K

ésőbb már ism

erhették a képjeleket is, így a két arche-típus (ősform

ula, ősminta): az ősem

lékezet formavilága és a tudat

elkezdett kialakítani egy díszítő stílust, melyben egyesülni látszik

a rombusz, keresztező, rács, spirál és egyéb m

otívum a képjel-

rendszerrel. Az így kialakult m

intakincs tartalmazza az eredet, hi-

vatás, vagy közméltóság szem

pontjából legfontosabb egyszerűjeleket, és a bonyolult m

ondanivalót kifejező jelcsoportokat is.

Makkay János írja A

tiszaszőlősi kincs c. könyve 139. olda-lán: „T

udásunk mai fokán teljesen ism

eretlenek, szinte rejtélyesekazok az okok és körülm

ények, amelyek m

iatt és között a tiszaikultúra egy ideig virágzó gazdasági és társadalm

rendszere össze-om

lott.” Később így folytatja: „m

ár nem kizárólag a vérségi kö-

telékek, hanem a területi kapcsolatok alapján szervezett …

tele-pülésrend hirtelen, szinte egy csapásra felbom

lik és megszűnik. A

nagy telepek elnéptelenednek…ritka kivételtől eltekintve, nem

lakik többé senki (bennük), vagy legfeljebb időnként egy-egycsalád.”

A LE

NG

YE

LI KU

LTÚ

RA

Egyszerre indul a tiszai kultúrával, de tovább tart annál,

ugyanúgy, mint a bánáti (V

inča) kultúra. A késő-neolitikum

ban am

edence nyugati részében a legjelentősebb kultúra volt, mely a

Tolna

megyei

Lengyel

községről kapta

a nevét.

A

Duna-

könyöknél átnyúlt a terület a gödöllői és nógrádi dombságok felé.

134

Meg kell m

ég említenünk a „zselizi kultúrát”, m

ely kiterjedta m

ai Nyugat-S

zlovákiára is. Itt a karcolási technikát részbenvagy egészen felváltja a festés.

A telepek dom

btetőkön, magaslatokon alakulnak ki. A

épít-kezésnél három

háztípus keveredik: a nagyméretű, felm

enő falugerendavázas; a kisebb m

éretű, ovális alaprajzú, sátortetős, földbem

élyített; és a 4x5 m-es alapterületű, de a föld felszínére épített

sátortetős kiscsaládi ház típusa. Már a m

aiakhoz hasonló temetőik

vannak, itt is jobb és bal oldalukra fektetik a nőket és a férfiakat.A

m

ellékletek összetételüket

te-kintve hasonlítanak a m

ásik térfélsírjainak tárgyaira. P

ár esetben hi-ányzott a holttest koponyája. E

z aszokás

Jeriho környékén

élt egy

pár ezer évvel korábban, ott a fe-jeket

agyagmaszkokban,

különtem

ették el.A

népesség élénkebb kapcso-latot

tart fenn

a keleti

régióvalm

int korábban, így egyre több afigurális kerám

ia, mely nem

olyankifinom

ult ugyan, de ábrázolja azistenségeket.

Idoltöredékeket ta-

láltak, ezek

közül kiem

elkedő a

Zengővárkonyon

feltárt, gyerm

e-két m

agához ölelő, erősen stilizáltnői alak.

E

szobron m

ár bensőséges

anyai érzés jut kifejezésre, való-színű, hogy az ős A

nyaistennőt ábrázolja gyermekével. V

olt fér-fiisten ábrázolásuk is.

Szőttek, fontak; festették edényeiket; szerették a talpas tála-

kat; mécsest, agyagkanalat használtak. Itt is, m

int a tiszai kultúrá-ban, egyre több az állatábrázolás, am

i azt mutatja, hogy kezdenek

áttérni a nagyállattartásra.

45. A

„Z

engővárk

onyi

Mad

on-

na”

135

A későbbi rézkorban C

sáfordon a bodrogkeresztúrihoz ha-sonló

arany m

ellkorongokat találtak,

mindenképpen

a N

ap-kultusz elterjedésének hírnökei.

A R

ÉZ

KO

R K

ULT

ÚR

ÁI

A régészet három

szakaszra osztja korát: i. e. 2500-ban jelölim

eg a korai rézkor kezdetét, a középső korszaka 2300–2200-igtart; a harm

adik periódus pedig 2100-ban kezdődik.

A T

ISZA

PO

LG

ÁR

I KU

LT

ÚR

A

Más irányt vesz a fejlődés, bár a korszak első két harm

adainkább visszafejlődést jelentett. A

legnagyobb változást az idézteelő, hogy visszaesett a földm

űvelés, előtérbe került a pásztorkodóállattenyésztés, a nagyállattartás, ezzel együtt ideiglenessé váltaka telepek. Á

llattenyésztésből éltek, szarvasmarhát (a vadtulokból

háziasították), juhot, kecskét és sertést neveltek, és emellett kis

mértékben földm

űveléssel is foglalkoztak.A

falvak szinte elnéptelenedtek. Valószínű kevesebb gyer-

mek is születhetett, részben az eddig nyugodt hátteret biztosító vi-

szonyok felbomlása, az elszegényedésből következő kilátástalan-

ság, valamint az „egyke” elterjedő szokása m

iatt (hogy a vagyonegyben m

aradjon). Az új körülm

ények nem kedveztek a m

űvé-szeteknek. N

em is, vagy alig m

aradt meg m

űvészi kerámia ebből

a korból. Az elszegényedés, illetve m

eggazdagodás tovább foko-zódott.

Am

i az állandóságot jelentette, azt a temetők biztosították a

népesség számára, ide m

indig visszatértek. (Kalicz N

., 53. o.)R

endezettek lettek a temetők, szabályos sírsorokkal. E

gy-egy sír-sorba valószínű családtagokat tem

ettek. Gazdagabb m

ellékletek-kel tem

ették halottaikat, már nem

csak réz-, hanem aranytárgyak-

kal is. A férfiakat és nőket m

ás-más irányba, keleti, illetve nyu-

gati irányba fektették, bal, illetve jobb oldalukra fordítva, ugyan-úgy m

int a tiszai kultúra idején. A férfiak m

ellé vaddisznó agyar-ból való talizm

ánt, háziasított sertés állkapcsot tettek, a nők dere-kára gyöngyfűzéreket helyeztek. A

ranyból csak ékszer készült.E

rdélyből és a Felvidékről sok réz és arany került az alföldi terü-

letekre, többnyire a kész árucikket szállították, helyben minim

ális

136

volt a

feldolgozás.É

kszerek, m

unka-eszközök és m

éltó-ságjelvények:

bal-ták, csákányok, tő-rök,

fokosok ké-

szültek rézből.

Eszékről egy nyelé-

vel egybeöntött, 18kg-os

díszes réz-

csákány került felszínre.

A B

OD

RO

GK

ER

ESZ

TÚ

RI „

JAV

A”

RÉ

ZK

OR

KU

LT

ÚR

ÁJA

A korai és középső rézkorban visz-

szaesik a művészi alkotó kedv, m

elyjelenség a m

egváltozott körülmények-

nek volt köszönhető. De m

itől változ-tak m

eg a körülmények? – T

alán egyerőszakos

beavatkozástól. A

művészi

tevékenység érzékenységet feltételez, atiltás, a háttérbe szorítás visszaveti, le-töri az alkotó fantáziát. A

z anyaistennőkultusz, a figurális m

űvészet háttérbeszorul, ha készül is szobor, vagy dom

-borm

ű, az jóformán csak állatot m

intáz.T

iszapolgár környékéről egy állatfejes fedő, Balsáról egy sertés

alakú csörgő, Ároktőről egy kosfej került elő. O

lykor az edényfülét képezték ki egy-egy állat alakjával.

46. Rézből való eszközök, fegyverek

137

Hogy az istennő tisztelet nem

veszett ki teljesen a rézkor em-

beréből, igazolják a Tiszaszőlősön (166 darab-

ból álló leletegyüttes), Mojgrádon (S

zilágy me-

gye), H

encidán talált

arany m

ell-lemezek,

„csüngők”. „M

ind a nagy, mind a kis csüngők a

női testet ábrázolják, az elvontság különbözőfokán.”

(Makkay János: A

tiszaszőlősi kincs,G

ondolat, Budapest, 1985; – 68. o.) S

zakrálistárgyak és m

éltóságjelvények voltak. A lelet-

anyag darabjai nem m

űvészi kivitelezésükkelejtenek ám

ulatba, hanem az arany elképesztő

tisztaságával, mely olykor eléri a 976-os ezrelé-

kű, majdnem

24 karátos színarany tartalmat. A

mojgrádi (kb. 467 darabból álló) kincslelet ta-

lán legértékesebb darabja a 31,5 cm hosszú és

80 dekányi arany mell-lap, „csüngő”. E

lmondá-

sok szerint hasonló lehetett a Tiszaszőlősön fel-

színre került „aranyvértes lovag” nagy aranym

ell-lapja is, melyet nagysága m

iatt neveztek elvértnek (sajnos sok m

ás darabbal együtt nyoma

veszett). A legtöbb csüngő közepén egy szabá-

lyos köralakú

lyuk van,

már

a N

ap-kultusztszim

bolizálva.M

ég egy nagyon érdekes leletről kell párszót szólnunk, ez a M

ojgrádon talált, 102 cmhosszú, ötágú szigony. „

Az ilyesféle tárgyak kö-

zül egyelőre ez van színaranyból az egész ősko-ri és ókori világban.”

(Makkay J., 83. o.) A

szigonyok istenek és királyok hatalmi jelvényei

voltak Poszeidón óta, olykor viszont szertartási

eszközök is, az áldozati ételek húsforgató nyársai. Az istenek szi-

gonyait a mitológia szerint m

ég a titánok, vagy a mitikus beava-

tott kovácsok, a telkhinek készítették.

138

A D

unántúlon talált mellkoron-

gok ugyanazt a szerepet töltötték be,m

int a

másik

térfélben talált

mell-

lapok. R

ituális alkalm

akkor nyakba

akasztva viselte

a szertartást

végzőpap vagy táltos, és m

éltóságjelvény islehetett.

A B

AL

AT

ON

I CSO

PO

RT

a lengyeli kultúrából fejlődött ki.H

atalmas

méretű

gödörházakat épí-

tettek. Feltártak egy 52 m

hosszú, 3-4m

széles

épületet, öt

kemence

voltbenne, s a „

kemencék körül m

egpör-kölődött em

beri koponyák hevertek.”(K

álicz N., 63. o.) E

z a korszak arestauráció

kora volt

Mezopotám

iá-ban,

amikor

az első

akkád uralom

után visszaáll a sumer hegem

ónia. Rézolvasztó kem

encék nyo-m

ait találták. Kálicz N

ándor úgy véli, hogy alpesi területről kerültbe a K

árpát-medencébe a rézöntés tudom

ánya.

A P

ÉC

EL

I (BÁ

DE

NI) K

UL

TÚ

RA

következik a késő rézkorban i. e. 2100-ban. Kedvező válto-

zás állt be a medence fejlődésében. D

él felől újabb népcsoportokérkeztek több hullám

ban (Kálicz N

., 65. o.). Ez a kultúra kiterjedt

az egész Kárpát-m

edencére. Visszatért a békés, harm

onikus al-kotó időszak. Ism

ét előtérbe került a földművelés, bár m

egmaradt

az aktív állattenyésztés is. A települések hosszabb életűekké vál-

tak, visszaesett a vagyoni felhalmozódás, viszont kezdett ism

étfellendülni a m

űvészet.M

egjelentek az első erődítések, az első földvárak.A

földműveléssel együtt visszatért az A

nyaisten

nő tisztelet.

Ismét készítettek idolokat, m

elyek felemelt karú istennőket ábrá-

zolnak, urnákat ugyanilyen megfogalm

azásban. Három

arcos urnaÓ

zd környékéről, Centerből került felszínre.

47. A csáford

i arany m

ellko-

rongok

139

Visszatért a zsugorított testhelyzetű tem

etkezési mód, sőt m

éga halottal eltem

etett szarvasmarhát is hasonló m

ódon helyezték asírba. E

z utóbbi rítus először ebben a korban jelentkezik. A szar-

vasmarhát igavonó állatként is alkalm

azták, amely körülm

ényfeltételezi a kocsi és az eke használatát. E

gy kis kocsimodell a

budakalászi temetőből került elő, legelső európai kocsim

odellkénttartják szám

on. A kis alkotásnak valószínű rituális rendeltetése

volt, erre vallanak az összefüggő cikcakk-vonalak az oldalain.M

egsérült állapotban külön sírban „temették” el.

Elterjedt a halottham

vasztás szokása, mely elsősorban a hun

népekre volt jellemző, m

ajd a szokás kezdett gyakoribbá válni. Asírem

lékeket kőből vagy fából állították.T

alán a legmegra-

gadóbb a

Ráckevéről

előkerült edény

(ma

szintén B

erlinben ta-

lálható).U

gyanazt az

M-

jelet látjuk az oldalán,m

elyről már

kiderítet-tük,

hogy K

UR

.KU

Rjel,

ezúttal szabályos

formában, ugyanis két

középső szára

keresz-tezi egym

ást. Az M

-jelszárai

3 vonalból

áll-nak, kihangsúlyozva am

i hárm

as számunkat.

A

pántok az

istennői öltözet

keresztpántját jelölik.

Inan-na/N

ininszinának, az anatóliai és a tordosi istennők öltözeteinekfontos kellékei, sőt a m

ezopotámiai istenségek egyik ism

ertetőjele is volt.

48. Edény R

áckevéről

140

Ezért öltötték oly nagy előszere-

tettel magukra az asszír királyok is a

keresztpántokat, függesztették

nya-kukba

az egyenlőszárú

keresztet,karjaikra a rozettát, és nem

riadtak attól sem vissza, hogy fejükre

tegyék a szarv-koronát, mert az istenekkel egyenlőeknek akartak

látszani (mint például S

ulmánu-asarídu király; – M

. Roaf, 174.

o.).H

ogy mennyire fontos volt a keresztpánt „viselete” azt az is

bizonyítja, hogy a szobrokhoz külön készítették el a keresztpán-

49. Az an

atóliai istennő a k

e-resztp

ántok

kal

50. Tord

osi istennő-idolok keresztpántok-

kal

141

tokat (az anatóliai ezüst szoborra például aranyból), és úgy „adtákrá az istennőre”. A

kis medencék előtti áldozás egyik m

ozzanatavolt az istennő „felöltöztetése”. N

inhurszág a „felszállás, emelke-

dés úrnője” (is) volt, nyilván istennőjüknek tisztelegtek a rítussal.A

ráckevei edényen a nőiséget a mellek jelképezik. A

z edényszellem

es megoldású, fogantyúja az istennő két felem

elt karját áb-rázolja, áldó, védő m

ozdulatát jelképezi.V

örsön találtak egy csodaszép, újdonságnak számító réz dia-

démot. E

gy férfi fejét övezte. Keskeny, poncolt rézlem

ez volt,elől elvékonyodva a hom

lok fölött előreálló szarvakat utánozva.V

agy főnöki, vagy sámáni, táltosi rangjelző fejék lehetett. A

ha-lott zsugorított testhelyzetben feküdt sírjában.

Az építkezésben lassú átalakulás kezdődik m

indkét régióban,a gazdagabb vidékeken találtak egy-egy főnöki nagy házat is, ésegyre több a felszínre épített téglalapalakú épület.

A

14C-es korm

eghatározás a rézkort szintén a tiszapolgárikultúrával kezdi, de m

int megállapítja: erről a korai szakaszról

nincsenek adatok. A bodrogkeresztúri és balatoni csoport kezdetét

i. e.

3040–2830-ig határozza

meg;

a péceli

(bádeni) kultúra

„klasszikus és késői szakaszát” pedig i. e. 2570–2100-ra teszi.

A B

ÁN

ÁT

I (VINČ

A) K

UL

TÚ

RA

A feltárások legalsó rétegében találtak a K

örös-kultúrávalm

egegyező töredékeket is, de valójában a bánáti, azaz a Tordos-

Vinča kultúra korai szakasza az alföldi vonaldíszes; a késői sza-

kasz kora pedig a tiszai kultúra idejére esik. Makkay János i. e. a

3000–2500-as évekre

datálja az

időszakot. K

özpontja: É

szak-B

alkán és Erdély. A

tiszai-kultúra népességével tartottak fenn ro-koni kapcsolatot. A

művészetben fontos helyet foglalnak el a fi-

gurális ábrázolások. Előkerültek m

aszkos női szobrok, nagymé-

retű arcos edények; egy szép arcos edényt Csókán találtak.

A M

aros középső folyásánál Tordos és környéke neolitikus

telepét Torm

a Zsófia fedezte fel. A

mintegy 10 750 darabból álló

leletanyagot ő elemezte, rendszerezte, rajzokkal látta el és tanul-

142

mányokat is írt hozzá. A

gazdag anyag Kolozsváron van a N

em-

zeti Múzeum

ban.T

ordos-Vinča területén: T

artaria helységben (Tărtăria; – az

AR

szó kétszer is előfordul benne) helységben, későbbi nevén Al-

só-Tatárlakán

Nicolae

Vlassa

– „

Erdély

kiváló őstörténésze”

(Makkay J.) 1961-ben feltárt egy áldozó gödröt: „

egy mágikus-

vallásos együttest” – ahogy ő fogalm

azott. Valóban, m

ágikusvallási rítus színhelye lehetett. Itt talált:

26 agyagszobrocskát (töredékesek voltak),2 alabástrom

figurát,1 karperecet,1 fogantyúszerű töredéket arcábrázolással,1 agyaghorgonyt,1 kanalat,3 agyag táblát sum

er képjeles írással és1 csőtalpas edényt, am

iben a tárgyak voltak.

A gödör ham

us földdel volt kitöltve. Közelében egy 30–40

éves ember csontvázának összetört, m

egpörkölődött maradványait

találta. A „rituális törés” szokása ezen a leleten is látható. A

ztfeltételezik: nagyon valószínű, hogy a rítus itt és m

áshol is a Kár-

pát-medencében kannibalizm

ussal járt együtt. (A szokás m

a is élIndia egyes területein.)

Még egy agyagoltár is előkerült, de erről V

lassa nem tett em

-lítést. N

em tudni, hogy a tárgyak a feláldozott em

ber tulajdonátképezték-e. K

ülönösen a három agyagtábla keltette fel a közvé-

lemény érdeklődését. Igen nagy vita alakult ki a korm

eghatározáskörül. A

14C -es vizsgálatok kb. i. e. 5300-ra teszik keletkezésük

idejét. (Még korábbi lenne a K

örös-kultúra kezdeténél? – Az év-

számok következetesen ellentm

ondanak egymásnak.) A

régészek,kutatók jóval fiatalabbnak vélik, az ő korm

eghatározásuk legalsóhatára i. e. 3500–3400 körüli idő, ez m

egegyezik az Uruk IV

.ásatási réteg legidősebb szintjével. T

öbben, pl. Falkenstein 2800

és 2750 közé helyezi, amikor szerinte kapcsolat jött létre a m

ezo-potám

iai területekkel. (Makkay J., 31. o.) G

elb is i. e. 2800-ra,U

ruk III. kori idejével egyezteti.

143

A m

ezopotámiai kapcsolatot senki nem

vitatja. Harm

atta Já-nos például így fogalm

az: „ha jelanyagukat a mezopotám

iai pik-togram

okkal gondosan

összehasonlítjuk, akkor

a kettő

közöttolyan m

esszemenő egyezést, illetve hasonlóságot találunk, hogy a

kettő között feltétlenül valam

ilyen összefüggésre

kell gondol-

nunk.” (Makkay J., 37. o.) V

isszatérve Gelb vélem

ényéhez: „De

az említett lényeges különbségük m

iatt csakis egy, mezopotám

iaihatások

alatt kialakult

helyi rendszerről

lehet szó

Tartarián.”

(Makkay J., 37. o.)

Sokan feltételezik, hogy a M

ezopotámiából idejövő, rézérc-

és aranybánya lelőhelyeket keresők készítették a korongokat, pe-csételőket. A

z valóban előfordulhatott, hogy itt hagyták írásosem

lékeiket, de a jövő-menő kincskeresőket nem

szokták ilyen ri-tuális pom

pával feláldozni és eltemetni. É

n úgy gondolom, hogy

egy beavatott tudós, magasrangú pap, vagy táltosi hatalom

mal

rendelkező törzsvezető lehetett az, aki ezeket a korongokat ké-szítette és akit aztán élete teljében feláldoztak. H

a egyáltalán igaza rituális kannibalizm

us előfordulása, akkor csakis egyetlen döntőszem

pont jöhetett számításba az, hogy a feláldozott szem

ély ma-

gasan képzett, mágikus erővel rendelkező egyén legyen. P

erszeszám

unkra – akárhogy is volt – elrettentő a példa.A

korongokon lé-vő

piktogramokhoz

hasonló jelek

átkerül-tek

ez edényekre

is.N

agyon alaposan

ele-m

ezték a

leletegyüt-test,

a korongokat

is.A

z én figyelmem

et Bí-

ró József könyve hívtafel arra, hogy a kerekkorong jobb alsó m

e-zőjében a „szabír” szóolvasható.

Maga

a kör,

51. A tatárlak

ai agyag koron

g

144

benne a + -tel

a székely-magyar rovásírásban az F

betű,m

elyet a Föld fogalm

ával azonosítottak; – de a sumer képjel

rendszerben:

L. 537.

LU

: ember

UD

U: juh; (V

arga Zsigm

ond néhaU

DU

-nak nevezi

UT

U

Napis-

tent).

A körben az egyenlőszárú keresztnek van egy, a F

ölddel ésaz eredettel összefüggő rendkívül m

ély és sokatmondó értelm

e,am

ire már többször utaltam

. Ezenkívűl ősi, népközi szim

bólum,

„jelentése szerint legősibb a köröskereszt: a M

indenség, a Koz-

mosz alaprajza”

. „A

Napot négy égi állásában szólítja, m

int an

égy világtáj urát.”

Innen eredhet, hogy a trónra lépő király, a„N

apistenkirály” megejtette a négy kardvágást „

a világ négy tájafelé”

(Várkonyi N

., 157., 156., 162. o. – kiemelés tőlem

).

A kolum

na értelmezése:

L. 353.

ŠA

, dAR

A/U

smû isten

L. 379.

LU

D, U

, bir/pir szócsoportban: B

AB

BA

R: fehér; Z

AL

AG

: tiszta; U

TU

: a Nap; d U

TU

: a Napisten;

d UT

U-È

: a felkelő Nap istene;

d U

TU

-ŠU

(-A): a Š

U (n

ép) N

apis-

tene!

L. 393.

a pir,

bir szócsoportban:

ZA

LA

G:

fénylik, ragyog, csillog;nam

ru: fénylik, ragyog, csillog;nam

irtu: fény, világosság, ismeret;

UT

U, d U

TU

: a Nap, a N

apisten,Š

amaš: az akkád napisten.

Eddig összeolvasva: Š

A.bir.

145

A

jel lehet oltár, vagy napvárta; – tudjuk milyen fontos

szerepe volt a napvártáknak az ősi, ókori időkben, úgy állítottákbe, hogy a tavaszi-őszi napéjegyenlőség reggelén itt jelent m

eg anapkorong. D

e a jel erősen emlékeztet a L

abat 128-as képjelre is:

L. 128.

AB

, AB

BA

: apa, atya; azA

B jelentései m

ég: ablak; lyuk, rés,hézag;

(ennek a napvárta-értelmezésnél van

jelentősége).

UT

U N

apistennél említettem

, hogy mitológiája összefügg a

szabírok őstörténelmével.

Visszatérve tehát az értelm

ezésre, és figyelembevéve a ha-

sonlóságot a L. 128-as jellel, a kolum

na így is fordítható: (a)Š

A.bir (nép) atyja: U

TU

, a Felkelő N

apisten. A lényeg az, hogy a

szabir név mindenképpen együtt értelm

ezendő UT

U-val, a F

el-kelő N

ap Istenével! A kolum

na magában foglalja

d AR

A nevét.

Jelentése: az AR

-ok, azaz a magyarok istene (az „A

” a név végénbirtokos eset).

Még egy titokzatos m

ondat is ide vonatkozhat: amikor

végre felépült Lagašban N

inurta szentélye, ebben „Utu jel-

vényét” is felállították, amely „

Utu felkelő helyére tekin-

tett.” (Z

. Sitchin, II. 73. o.) F

ontos megállapításnak tartom

.N

agyon valószínű, hogy más esetben is előfordult, hogy az

istenséget így ábrázolták: egy oltár, fölötte a fölkelő Nappal.

Így ábrázolta Magyar A

dorján is könyve különböző rajzain.E

zért építették Közép-Á

zsiában, Indiában a nap-, tűz-temp-

lomokat. M

ég az sem biztos, hogy M

agyarország egyik királyijelvénye az „O

rszágalma” alm

a volt-e eredetileg is, vagy inkábba N

apot és fölötte az egyenlőszárú

keresztet ábrázolta? Magyar

Adorjánnál találtam

egy nagyon szép gondolatot ennek a teóriá-nak az alátám

asztására. „A tu

lajdon

kép

eni m

agyar törzsnél a

gömb

is a Nap és M

agyar Napisten

jelképe volt, mivel régen azt

is igen jól tudták, hogy a Nap göm

balakú.” (41. o. – kiem

elés tő-lem

.)

146

A K

árpát-medencében is tért hódított a N

apisten tisztelete.T

ovábbi idézet Magyar A

dorjántól: „Idővel azután őseinknél szo-kás lett a ‘fölkelő N

apot’ minden kapú és ajtó szárnyára is odaáb-

rázolni, mint ahogy ez a N

apkapú nyílásában is megjelent. M

ivelpedig régen a napábrázolatok fényes aranylem

ezből avagy ara-nyozott bronzlem

ezből készültek és ezek tehát tükrözőek voltak sígy a belépő m

agát benne meg is láthatta.”

„Különösen igen szép ilyen sugárzó N

apokat látunk Csík-

megyében a nagykapúk szárnyán, ahol ezeket valóban ’F

ölkelőN

ap’-nak nevezik is.”„

Az Á

rpádok korában a harcosok mellükön m

ég kerek fém-

tükröt viseltek.” (51, 44, 42. o.) K

ésőbb tükrök helyettesítették akerek fém

lapokat, a belenéző szembesült saját élő lelkiism

ereté-vel, testileg és lelkileg m

egszépült tőle. Utu napisten az igazsá-

gosság „bajnoka” volt, az igazságos ítélő bíró. Ha valaki az igaz-

ság útján járt, nem lehetett rossz a lelkiism

erete, és ettől a belsőharm

óniától külsőleg is megszépült.

A K

árpát-medencében nem

fejlődött tovább a képjel-írás,vagy az azt követő ékjel-írás. A

nnál sokkal időtállóbb, és a mon-

danivalót pontosabban

rögzítő: székely-m

agyar rovásírás

fogm

ajd kialakulni, ez is egyedi módon: m

agánh

angzókkal! M

iutána két kultúra szoros kapcsolatban állt egym

ással, és a sumer kép-

jel, majd ékírásban a m

agánhangzók a kezdetektől szerves részeivoltak az írásnak (m

ely jelenség a kiejtésnél tapasztalható).

A L

. 461. KI: (föld) szóban az „I” nem

helyettesíthető más

magánhangzóval;

a L. 128. A

B: (atya) szóban az „A

” magánhangzónak állandó

a helye;a L

. 324. É: (ház) szóban pedig m

indössze egy m

agánh

angzó

jelöli a fogalmat;

a L. 308. E

, gabû: (beszél, szónokol); – ugyanígya L

. 579. A: (víz) szóban is (stb.).

Term

észetesnek tartom

, hogy

a székely-m

agyar írásban

akezdetektől jelen vannak a m

agánhangzók, akár szójel kezdéskéntis: pl. us, egy stb. A

magánhangzó fontossága az írásban össze-

147

függhet a matriarchális hitszem

lélettel és főleg a mezopotám

iairokon

sággal.

Itt szeretnék röviden kitérni a E

GY

EN

LŐ

SZ

ÁR

Ú K

E-

RE

SZ

T fogalm

ára. Azt m

ár említettem

, hogy a Halaf-i periódus-

ban bukkan fel először, de széles körben elterjedt az ábrázolása.(M

anapság például örömm

el fedezzük fel a grúzok nemzeti zász-

lóján.) Ide vonatkoztatható a L. 396. Š

ÁR

: 3600; kissatu, kullutu:teljesség, a m

indenség; – további jelentései: korlátlan államhata-

lom; tökéletesség; fenséges; S

AR

(+ aldu): tökéletes oltalom

(S.

Langdon,

236; D

S.,

194 –

Bobula

I., 76,

70-es szcs.).

AN

ibiruhoz kapcsolják a 3600 évet, mely keringési idejét jelöli

(Woolley szerint a S

AR

nem 3600 évet, hanem

csak 360 évet je-lent).A

kereszt az Égnek, egyben egy bolygónak, a N

ibirunak ajele. A

z „Átkelő”, de nevezik a „találkozás bolygójá”-nak is. A

szárak íveltek voltak eredetileg. Nagyon valószínű, hogy a bolygó

összefügg az istenekkel. Ezt tudták az em

berek, főleg a beavatot-tak, de nem

csak azok, egyesek még a kezükre is rátetoválták a

jelet. A

z uralkodók

szerették kihangsúlyozni

isteni eredetüket

Mezopotám

iában éppen

úgy, m

int K

özép-Ázsiában,

Kínában,

Egyiptom

ban, a núbiai Kush-királyságban és m

áshol, az ős- és

ókori civilizációkban.K

ülönösen meggyőző a II. évezredből szárm

azó pecséthengerrajza (elől a 7. kép), ahol fényes nappal, szántás-vetés közben fi-gyelik az égen a jelenséget. A

z egyenlőszárú kereszt látható acsodálatos őriszigeti tem

plom freskóján is, am

int áttörve a szférá-kat m

aggal: alkotó isteni erővel, tudással, tehetséggel és talán az

52. Az egyen

lőszárú kereszt ubaidi cseréptálakon

148

eredet, származás m

agjával termékenyítette m

eg népeinket, kele-ten (a kép jobb oldalán) különösen gazdag virágzást eredm

ényez-ve.

A dús virágzás fölött ragyog a N

ap (a Magyar N

apisten),m

ely/aki éltette, élteti a kibontakozást. Turáni vándorló szekerün-

kön ott van áldó-védő, felemelt kezű istennőnk is felénk fordulva,

de távolodva tőlünk. A kép bal alsó része az alkotóm

űvész korábaviszi a szem

lélőt, de reménykedjünk, hogy ez a titkokat ism

erőbeavatott m

ester belelátott a jövőbe is. Itt tüsténkedik ugyanis lé-lek-szellem

-megjelenítő

kis m

adarunk a

fán ülve,

finom

kisedénykéből eszegeti a m

agot. A fán a m

ásik edény, a váza, sumer

szóval: „karpat” jelenti, hogy rólunk van szó. A fa nem

olyan dúsm

ár, a mag is kevés, de m

ég mindig kapjuk föntről és jó term

őta-lajra hullva virágba borulhat.

Egészen

rendkívüli, hogy

az istennői

áldó kézm

ozdulatm

ennyire m

egőrződött évezredeken

keresztül. E

zt látjuk

egym

oráviai szíjvégen is, ahol az egyenlőszárú keresztet „viselő” is-tennő szintén áldásra em

eli kezeit.

53. Az őriszigeti régi evangélikus tem

plom szentélyének freskója

149

A

sumerek

a„N

ibiru”-t legmaga-

sabb állásában

„dingirS

ag-Me-G

ar”néven

tisztelték, a

keringő bolygók

„Fő”-jeként. A

szip-pari m

águs csillagá-szok visszam

enőlegis ki tudták szám

íta-ni,

hogy m

ikor,m

ilyen bolygó-

együttállásban je-

lent meg az égbol-

ton, amikor perigé-

umba, azaz földkö-

zelbe került. Megjó-

solták a

következőeljövetelét

(Kr.

e.kb. 7-ben), a jóslatígy

szólt: a

„A

Nibiru

a H

alakbantalálkozik az ’É

jsza-kai

Nappal’

(ez a

Szaturnusz m

itikusneve)

és E

n-Lil

csillagával (ez

aJupiter).”

(Badiny J. F

.: Jézus Király..., 69. o.) Itt van egy kis ka-

varodás, ugyanis a m

ul SA

G-M

E-G

AR

a Jupiter bolygó, mely

nagyságánál fogva valóban a Naprendszer bolygóinak „Fő”-je (L

.115., 537.); de a Jupiter nem

azonos a Nibiruval. A

Szaturnusz

pedig: mul U

DU

-IDIM

-SA

G-U

Š, kakkab kaim

ânu (L. ugyanitt).

Az író különben jó leírást ad a bolygóról a 68–70. oldalakon.

A N

ibiru akkád neve: Marduk.

Manapság a koptok ápolják a hagyom

ányt. Kr. u. 1200 körül

Etiópiában, kopt területen állt a L

alibela királyság, mely egyik

uralkodójáról kapta nevét. A m

onda szerint Isten felszólította

54. Áld

ó-védő kezű istennő az egyen

lőszárú k

e-reszttel

150

Lalibela

királyt, hogy

építsen tem

plomokat.

Sziklából

kivájttem

plomok sorát építtette m

eg, ezek közül talán a legcsodálato-sabb a 11 m

magas E

GY

EN

LŐ

SZ

ÁR

Ú K

ER

ES

ZT

alapú temp-

lom: „

a sziklából kifaragott Szt. György-tem

plom L

alibelában.”(T

he Tim

es Atlasz R

égészet, 124. o.; nagyon szép légi felvételenlehet látni a tem

plomot!) A

hely 2600 m m

agasan fekszik a ten-gerszint fölött. („

Kisfilm

ek a nagyvilágból” B

BC

ism.terj. soro-

zat.)

CSA

TO

RN

AR

EN

DSZ

ER

EK

A tiszántúli C

sörsz-ároknak (vagy Ördög-ároknak) nevezett

csatornarendszert öntöző, de még inkább vízgyűjtő, szabályozó

csatornáknak vélik. Párhuzam

osan futó két, három, sőt helyen-

ként négy-ágú

rendszer, am

i a

mostani

Keleti-

és N

yugati-főcsatornák helyén lehetett, és m

aradványai ma is láthatóak. A

zE

csedi-lápnak, a Körösök ártereinek, a H

ortobágy vizeinek leve-zetői, illetve gyűjtői voltak, kb. T

iszalök táján nyugatnak fordulvaa D

unáig értek. Voltak földsáncok a D

unántúlon is. „Jó száz év-

vel ezelőtt ezeket római sáncoknak tartották”

– írja Dr. B

akayK

ornél: Őstörténetünk I. kötete 186. oldalán. E

sánchálózatot ő iscsatorna, illetve „gátrendszereknek” nevezi.

Hogy pontosan m

ikor készültek, nem lehet tudni, de m

érnök-technikusi tudás, valam

ilyen szekér-

és lapát-féleség

kellett a

munkálatokhoz, tehát a korai kultúrák idejéhez talán nem

köthet-jük keletkezésüket, bár a F

olyamközben i. e. kb. 6000-től m

áröntözéses gazdálkodást folytattak, és a csatornarendszerek kiépí-téséhez ugyanezekre az eszközökre volt szükség.

A K

ÜL

ÖN

BÖ

ZŐ

VA

LL

ÁSO

K E

LL

EN

TÉ

TE

ÉS F

ÚZ

IÓJA

Az

évezredek folyam

án m

indig voltak

vallási ellentétek.

Kain és Á

bel esetében még a m

atriarchális és a patriarchálisszem

lélet csap össze.

KA

: kapu; IN: istennő =

az Anyaistennő híve.

AB

: atya; EL

: híve, követője = az A

tya isten követője.(A

szóértelmezés F

arkasinszky Tíbor m

unkája.)

151

Lehetett

ott esetleg

valami

kis m

anipuláció, m

int ahogy

Ézsau és Jákób esetében is volt, csak Jákób m

ég időben el tudottm

enekülni Ézsau haragja elől. D

e az is lehet, hogy egészen más-

ról van itt szó. (Laurence G

ardner pl. egészen másféle szem

lélet-tel ír erről és az ebből következő további esem

ényekről.)A

ryashpa , turán királya háborút indított Vistaspa iráni király

ellen, mert ez utóbbi áttért a Z

arathustra által megreform

ált mazda

hitre. (Aryashpa jelentése: az ar-ok fője. A

király a turáni népegységét féltette. A

névben megfigyelhetjük az „arya”-t.) A

val-lásháború harm

inc évig tartott, és sajnos a turániak vereségévelvégződött.

A régi, tűztisztelő m

azda hit volt a Nim

ród és Feridun kora-

beli turáni népeknek, az altáji sakáknak is a vallása. Ezt refor-

málta m

eg i. e. 1000 körül Zarathustra, m

aga is a háborúbanvesztette életét. (Z

ajti Ferenc nyom

án; – A „N

imród” trónnév,

több fejedelmet tartanak szám

on ezen a néven, kezdve a történe-lem

előtti gigasz Nebroth-tól.)

Gorda és M

agayar (ő nem m

ás, mint a végletekig eltorzított

nevű Mougerisz) ellentéte abból adódott, hogy G

orda áttért a ke-resztény hitre, és türelm

etlenségében beolvasztatta az arany ésezüst „bálványokat”.

István és Koppány párharcában is nagyrészt a régi hit m

eg-tartása volt a tét.

Sum

erben fuzionált a két vallásszemlélet. T

alán a megbéké-

lés emlékeként m

aradt meg a K

árpát-medencében az a m

áig élőkedves szokás, hogy a családokban egy fél éven át az asszony„viseli a kalapot”. D

e van ennél szentebb jele is. Ez egy ligatúra,

mely áll:

az ősiU

S szó-jelből; a

TN

, NT

, kiegészítve TeN

szó-jelből;a rovásírás

Gy betűjéből.

152

Majdnem

minden m

ássalhangzót e hanggal kezd-tek, így a G

y-ből: „Egy” lett. A

ligatúra tehát összeol-vasva: E

gy (az) US

.TeN

– Egy (az) Isten. A

ligatúra azenlakai unitárius tem

plomban fordul elő ebben a for-

májában

Megfejtésével D

r. Gyárfás Á

gnes foglalkozott: Képjel-írás c.

jegyzete: 23. oldalán. Varga C

saba könyvében is megtalálható

ugyanilyen értelmezéssel a 217. oldalon.

A m

agam részéről kiegészíteném

. Ugyanis az

US

/ŐS

szójel, mint látjuk: női m

inőségű jel, azN

T, T

N, azaz T

eN szójel pedig férfi m

inőségű, de egyben K

os jel is.

Tehát a ligatúrában az is benne van, hogy U

S/Ő

S -ünk isten-

nő volt, An

ya Istennő, az ős K

elet-Kárpát-m

edence Nagyasszo-

nya és őt tisztelték elődeink a kezdeti időkben. Sőt őáltala T

iámat

Ős-A

nyaistennő alakja is felmerül. A

z elsősorban patriarchálishitű kushoknak férfi isten volt a fő istenségük. S

umerban E

nlil(aki egyébként is főisten lett), az ő csillagképe pedig: a K

os volt.V

arga Csaba azonosítja a „T

eN” ligatúrát a tulipán m

otívu-m

ával (216. o.). Egyetértek, ez egy jó gondolat, de akkor az

US

.TE

N m

ár nem E

nlil, hanem E

nki ( mul S

UH

UR

.MA

Š, „K

ecske-hal”,

Capricornus;

képjele egy

stilizált tulipán,

L.

403.). A

szóbanforgó kazetta keretében lévő rajzon valóban tulipán vanközépen a köcsögben, az edény m

aga és formája pedig erősen

emlékeztet arra a bizonyos stilizált anyam

éhre, Ninhurszág anya-

istennői szimbólum

ára, az omegához hasonló jelre.

Enki term

ékenység isten is volt. A kancsókban általában dús

virágú ágak láthatóak: a termékenység virágba öltöztetett költői

jelképei. A kazetta alkotója tehát nagyon jól ism

erte Enki isten és

Ninhurszág istennő kapcsolatát az ős K

árpát-medencével. É

n úgyérzem

, hogy a sarkokban viszont az „Egy (az) U

S.T

eN” ligatúrá-

ban képletesen Enlil van jelen, illetve a n

ői–férfi minőség együ

tt,azaz a m

atriarhátus és a patriarhátus államhatalom

és hitszemlélet

fúziójának szimbólum

a, és ezt a mondanivalót, üzenetet akarja

kihangsúlyozni az „Egy” szóval. M

áshol találkozunk olyan tuli-

153

pánnal, melynek középső szirm

a nagyobb, mint a két szélső és

ebben a sziromban van egy függőleges vonal (a szirom

a függőle-ges vonallal az U

S szójel). E

z esetben szintén Enki istenről és az

Anyaistennőről, vagyis N

inhurszág istennőről van szó.A

honfoglaló magyarság egy része m

ár keresztény volt, na-gyobb része (nem

tudjuk, hogy milyen arányban és m

ely törzsei)T

EN

gri néven tisztelte istenét. A T

iensan, a régi Újgur területén

lévő 6995 m m

agas hegycsúcsot Han-T

EN

gri névre keresztelték.(A

Han-dinasztia szoros kapcsolatban állt a hun uralkodóházzal.)

A D

on ókori neve: TE

N; a D

nyeperé: TE

Niz/T

EN

is; a Dnyeszte-

ré: TE

NisÚ

r (bennük van az Isten szó) – és a példákat tovább so-rolhatnánk. A

ligatúrában a jelek egymás fölé, alá helyezése is

mondanivalót hordoz.

Észak-M

ezopotámia turáni népessége az arabok elől m

ene-külve a K

aukázus térségében talált otthonra. Lassan itt is tekinté-

lyes nemzetté váltak.

Megism

erkedhettek a keresztény vallással, ugyanis szomszé-

daik többek

között a

rokon örm

ények (A

Rm

énia) és

grúzok(grÚ

Zok) voltak. D

r. Bakay K

ornél így ír erről az Őstörténe-

tünk… II. kötetében: „

a világ első keresztény állama a kaukázusi

Arm

énia, azaz Örm

ényország volt… III. T

iridates... pedig 301-ben... a kereszténységet állam

vallássá nyilvánította.” (K

r. u. 301-ben.) A

z örményeket követték a grúzok is. (37. o.) A

Kaszpi-

térségben lakó kushok megism

erhették Mani tanításait, m

ajd anesztoriánus tanokat is.

A honfoglalás-kori m

ellkereszteken még m

egvan az a bizo-nyos

szakrális hárm

asság, de

az A

nyaistennő N

agyboldog-asszonnyá, m

ajd Szűz A

nyává alakult át, a Fiú isten helyett M

eg-váltó Jézusunkat látjuk a keresztfán. A

keresztek szárai még so-

káig megtartották ívelt form

ájukat! Az A

tya Istent közvetlenülm

egjelenítve nem

lehetett

ábrázolni, m

ár a

szegvár-tűzkövesi„S

arlós istennek” is maszkkal takarták el az arcát.

A régi vallásokból csak a term

észet szeretete maradt m

egbennünk. Z

ajti Ferenc – aki festészeti és teológiai végzettsége

154

mellett tanulm

ányozta a hun–magyar kapcsolatokat, Indiában is

végzett kutatásokat – egész életét (és vagyonát) a hun–magyar ro-

konság felkutatására szánta. Nagyon szépen fejezte ki Isten, em

-ber, term

észet egységét:

„C

sillag jár, mely felül

Szél zúg, felhő repül. A

rra viszem utam

at, A

rra viszem utam

at.. – H

a minden elm

arad,Isten el nem

marad, –

Reá bízom

magam

at,R

eá bízom m

agamat.”

(Az ősm

agyarok hitvilága, 39. o.)

155

6. FÜ

GG

EL

ÉK

AZ

AK

KÁ

D K

OR

SZ

AK

KE

ZD

ET

EA

kkád (Sum

er északi szomszédja) alapnépessége az E

lám-

vidéki „kad”-ok, vagy „kudu”-k sémi nyelvük ellenére nem

vol-tak szem

ita eredetüek. (Padányi V

., 223. o.) A F

olyamközbe tele-

pülve a sumer hatalom

elleni ellenséges fellépésükhöz szövetsé-gesekre találtak az E

ufrátesz nyugati oldaláról egyre nagyobbszám

ban betelepülő sémi am

urru népben.S

umert m

ár a III. évezredtől kezdve különböző belső gon-dok-bajok is gyengítették. P

l. az istenek egymás elleni hatalm

iharcait is m

egsínylették az emberek. Ism

eretes Enzu/N

anna harcaa „S

orstáblák” megszerzése m

iatt, amiért E

nlil száműzte őt az

észak-mezopotám

iai Harránba. E

z indítja el az Ország főváro-

sának, a hatalmas, gazdag U

r-nak az elszegényedését. Továbbá az

öntözéses gazdálkodás következményeként kezdtek a földek el-

szikesedni, ezáltal csökkent a terméshozam

, ennek ellenére azadóbehajtók és uzsorások egyre gátlástalanabbul igyekeztek be-hajtani az adót, a bérleti díjakat, kam

atokat (melyeket fölfelé sró-

foltak) term

észetesen a

maguk

javára. E

zek a

visszaélések a

romló erkölcsök következm

ényei voltak. A „

hajdanvolt nagy is-tenek”

tiszta erkölcseit és törvényeit – amelyeket m

ég maguk

kértek számon az uralkodókon – az idők m

úlásával már nem

tar-tották tiszteletben.

Az i. e. 2630 körül uralkodó U

rukagina, Lagaš enszije refor-

mokat

foganasít, m

elyekben –

a feliratok

tanusága szerint

–igyekszik visszaállítani a régi jogrendet, m

ely az igazságosságon,törvényességen alapult. N

em kevesebbet állít, m

int hogy istene,N

ingirszu szólította fel arra, hogy „állítsa vissza a hajdankor

rendjét”.

Elkeseredett harc (és sok visszaélés) folyt az értékesebb, fo-

lyókhoz, csatornákhoz közeli termőföldekért, m

elyek kezdtek ke-vésnek bizonyulni, m

ivel a lakosság szaporodott, és kénytelenekvoltak beépíteni az addigi szántóföldek egy részét is. M

indezekhozzájárultak ahhoz, hogy az ország m

ég sebezhetőbbé vált a kül-ső nyom

ással szemben.

156

I. Szárgon (S

arrukín – i. e. 2340–2284) megdönti a sum

erhegem

óniát. (M

inden évszám

a

továbbiakban is

időszámítás

előttet jelent.) Az időpontok felett nem

tudnak megegyezni a ku-

tatók.Az I. A

gadei (akkád) dinasztia fennállásának időpontja:

2630–2470 (Marton V

.)2370–2230 (C

AH

– Cam

bridge Ancient H

istory)2350–2150 (J. K

líma)

2335–2280 (Kádár I.)

2334–2279 (L. O

ppenheim)

2276–2221 (I. Gelb) – (stb.)

Szárgon anyja m

agasrangú papnő lehetett (a főpapnők királyiszárm

azásúak voltak), akinek nem lett volna szabad szülnie, ezért

a gyermeket egy vízhatlan kosárban a folyóra tette, egy kertész

találta meg, aki fel is nevelte. K

iš-ben legyőzi Ur-Z

ababát, akinekaddig pohárnoka volt, porig lerom

bolja a várost, majd új fővárost

építtet magának A

gade (Akkád) néven, valószínű K

iš közelében.F

elvonul Uruk ellen, legyőzi trónra juttatóját: L

ugalzaggesit (akitU

ruk népe „a Kushok fia, a N

apisten kusha”-ként tisztelt), mélyen

megalázva kalodával a nyakában hajtatja N

ippurba, ahol az Enlil-

templom

előtt közszemlére állíttatja.

A C

édrus-erdőtől (az Am

ánus-hegyen), az Ezüsthegytől (a

Taurus-hegységben)

le E

lámig

végighódítja a

tartományokat.

Tell-B

rákban, Tuttulban hatalm

as erődpalotákat építtet, „5 kettős-óra” (50 km

) távolságokra helyőrségeket állíttat fel. (Kalla G

., 21.o.) A

Zagrosz-hegység harcosai, a gútik vetnek véget az akkád

uralomnak.

Talán N

arám-S

zínt ábrázolja ez a nemes arcélű szobor. Ő

I.S

arrukín unokája volt. Elsőként viselte az istenek szarv-koronáját,

és istenként is tiszteltette magát, am

i abban a korban még szent-

ségtörésnek számított.

157

A

kb. 150–160

évig tartó

akkád idő-

szak után visszatér azelőző sum

er uralom, ez

az újsum

ir restauráció

kora. N

agy uralkodói

egyéniségek igyekez-

nek visszaállítani a régirendet.

Ur-N

amm

u a

nagy építtető

(építke-zéseiről

részletesenírok

a „

Dél-m

ezopo-tám

iai városok”

c.

dolgozatomban).

Fia

Šulgi,

aki folytatja

atyja törekvéseit

és a

félbenmaradt építkezé-

seket. Ők a III. U

r-i di-nasztia királyai voltak.L

agašban G

údea írta

be nevét a történelem-

be; U

rukban U

tu-H

egal. Šu-S

uen (2036–2028) és fia: Ibbi-S

zín már nem

tudták feltartóztatni a sémi népek

erőszakos előretörését. Újra m

egtámadják az országot, S

umer – a

csodálatraméltó civilizáció, az irigyelt ország – végleg elveszti

önállóságát.AZ

„IND

OE

UR

ÓP

AI” T

ÉM

AK

ÖR

HÖ

ZH

ogy az indoeurópai felszín alatt milyen ősi kultúrák rejtőz-

nek arra talán a legjobb példa:

IND

IA T

ÖR

TÉ

NE

LME

A V

édákat a mitológia szerint m

ég az istenek szerkesztették,m

ajd a szájhagyomány útján fennm

aradó verseket, himnuszokat

(stb.) egy bölcs lejegyezte, négy könyvben szanszkrit nyelven. Aszanszkritot indoeurópai nyelvnek tartják, de K

őrösi Csom

a Sán-

55. Narám

-Szín

király

158

dor egyik fontos célkitűzése volt a szanszkrit nyelvből kielemezni

a turáni-szkíta eredetű szavakat. Dr. H

erpay Zoltán így ír erről:

„F

öltűnt az is, hogy Sándor nemcsak a szanszkrit-m

agyar szavakvilágában talált vagy 500 szóhasonlóságot, de gyanakodott azolyan szavak fölött is, m

elyek eredetét határozottan mezopotám

i-ainak tartotta.”

(Bíró J.: K

őrösi Cs. S., 27. o.) E

z nem volt vélet-

len.S

yad Maham

mad L

atif, Panjab történetének írója „H

istory ofthe P

anjab” című m

unkájában írja: „Kik azok az őslakók, akiket a

beözönlő árják több mint 3000 esztendővel ezelőtt leigáztak?

Kétségtelenül faji egységük volt és ez a faji egységük ’szkíta’

eredetű. Sokkal azelőtt, hogy az árják behatoltak Indiába, az or-

szágot egy nagyon

régi népfaj lakta, mely gyökerében turáni,

vagy szkíta volt. Az árják bejövetele előtt az országon egy goala

(pásztor) dinasztia, az úgynevezett ’nomád vagy pásztor királyok’

uralkodtak. Ezek a turáni hinduk lettek India nagy tem

plomépí-

tői.” (Zajti F

., 153. o.) India nyugati tengerpartja mentén hat-

hétezer éves vízbemerült ősi városok falait találták.

Indus-völgyi civilizációnak nevezik észak-nyugat India i. e.kb. 4000-től induló kultúráját, m

ely valóban az Indus völgyébenalakult ki, de a folyó völgyén m

essze túlnyúlt! Mohendzso-D

aro,H

arappa volt

a két

nagy központ,

a további

feltárt városok:

Chanhu-D

aro, Am

ri, Jhukar, Jhangar, Kathiavár.

A sum

erek Meluhha néven ism

erték ezt az Indus-völgyi civi-lizációt, és élénk kereskedelm

i kapcsolatot tartottak fenn vele,főleg karneolt és építőfát szállítottak innen hajókkal a P

erzsa-öblön keresztül. (K

ésőbb Meluhhának nevezték a P

erzsa-öbölfölötti területet.)

Várkonyi N

ándor így ír róla: „az ősműveltség öntözéses gaz-

dálkodáson alapul, úgynevezett folyami kultúra (m

int az ős- ésókor m

ás civilizációi is – megjegyzés tőlem

), azaz városias tele-püléseket alkot... búzát, árpát, egyéb vetem

ényeket termesztenek

... búzájuk azonos fajtájú a mezopotám

iaival és az egyiptomival.”

(194. o.) Ugyan ott tovább: A

népetnikum az indusi-dravida. „A

dravida szó gyűjtőfogalom, India történelem

előtti népeit jelöli.”A

felsorolt feltárt városok (azóta több is lehet) virágzása i. e.3000 tájára esik, tehát ennél régebbiek. É

pítkezési anyaguk a

159

tégla, melyet jól kiégetett m

inőségben találtak; gipsszel és iszap-pal kötötték. A

városok zsúfoltak, a házak részben emeletesek

voltak, vízvezetékkel, ahol ez nincs ott kúttal, fürdőszobával, il-lem

hellyel és levezető csatornákkal ellátva. Voltak közfürdőik is.

Kisplasztikájuk között m

egemlítjük a pecséthengereket. Írá-

suk 396 jelből áll, még m

egfejtetlen.„A

z Indus völgyi kultúrának az i. e. 14–13. sz.-ban az indus(indoeurópai) törzsek benyom

ulása vetett véget. A városok lakos-

ságának elkeseredett,

de eredm

énytelen ellenállásáról

ma

már

csupán a házak pincéiben tömegesen talált, m

egcsonkított csont-vázak regélnek.” (V

ilágtört. képekben, 59. o.)A

z ősi archaikus hit Am

man (? – leírva ugyanis m

ég nemláttam

a nevet) fő-istennőhöz kapcsolódik. Máshol „

Nagy Isten-

nő”-nek, „

a legrégebbi indiai istenség”-nek, „

az élet és halálÚ

rnőjé”-nek

nevezik. H

arcias istennő,

a „

Rend

őrzője”

volt.(É

szak-India: 12,

60. o.)

„A

z Indus-völgyi

és a

szomszédos

beludzsisztáni kultúrákban mindenütt előfordul az istennő kis, ke-

rámiából készült szobrocskája.”

Az indoárja hódítás (i. e. kb.

1500) után megszűnik az írás, a képzőm

űvészet; a kultúrát szóbeliúton hagyom

ányozzák. Ez a korszak az ún. „sötét évezred” Indiá-

ban. Folyam

atosan készülnek azonban a kis kerámia női szobrok,

ez az anya-, vagy termékenységistennő változatlan tiszteletére

vall.Az árja hódítók „A

nagyobb házak udvaraiban teljesen ren-dezetlenül építették fel kis viskóikat.” (A

z indiai művészet…

, 9,10. o.)K

özép- és Dél-Indiában a falusi em

berekhez még m

a is kö-zelebb állnak a női istenségek. A

dravidák is női isteneket imád-

tak. Úgy tartották, hogy az em

beri lélek – nemtől függetlenül női

lényegű. („V

ilágkultúrák szinterei” c. ism

eretterjesztő sorozat,D

una TV

.)Indiának van egy m

ásik, talán hozzánk szorosabban kapcso-lódó, és időben közelebbi történelm

i múltja is. Z

ajti Ferenc saját

kutatásai és Sir D

r. J. J. Modi párszi tudós alapján ír arról, hogy i.

e. kb.

126-tól kezdődően

a hún-fajú

jue-tsik, eftaliták

(fehérhúnok), szaka-szkíták nagy területeket hódítanak vissza Indiában.I. u. 484 és 528 között T

oramana és M

ihiragula uralkodásának

160

idején mintegy negyven tartom

ányt uralnak a felsorolt turáni-szkíta-hún

népek, ezért

nevezik főleg

a B

ihar, B

engália és

Kashm

ír tartományokat „indoszkíta” területeknek. (M

ihiragula:„India A

ttilája”, a név jelentése: a „Nap isten fejedelm

e”. A név-

ben a gula = gyula, G

yula; GU

LA

= hatalm

as.) Az uralom

igennagy területet fogott át: „

keleten a bengáliai öböltől Radzsputána

és Pan(d)zsábon, továbbá K

ashmír országon át nyugat felé egé-

szen az arabiai (Erythrea) tengerig, itt P

erziszig terjedt, – magá-

ban foglalva Belucsisztánt, A

fganisztánt és észak felől Baktria te-

rületével az Oxus vidékét, ez a hatalm

as birodalom virágzását élte

alattuk.”A

nglia tudományos körökre bízta az indiai nép összetételét

kiderítő adatokat. A felm

érés alapos volt, „az eredmény... szenzá-

ciós. Az indo-árják gyönge kissebbségben élnek a két Indiában és

az általuk lakott terület alig tizedrésze a hatalmas világbirodalom

-nak.” (Z

ajti F.: H

ún-magyar őstörténelem

32, 72. o.) A felm

érésalapján m

integy 160 millióan vallották m

agukat szkíta-hún le-szárm

azottaknak. (Sajnos M

ihiragula üldözni kezdte a Buddha-

hívőket, milliónyi hívő t és papot végeztek ki em

iatt. Egyre nőtt az

elkeseredés ellene, 528-ban háború tört ki, melyben Y

asodarmán

indiai fejedelem

legyőzte,

más

források szerint

a háborúban

megm

érgezték. Ezután m

egtört a húnok hatalma Indiában.)

Kik voltak az árják, vagyis az indoeurópai népek?

Zajti F

. szerint: „főfészkük” a Volga-U

ral vidéki ősi árja te-rület volt, ahol egyrészt az ősi finn-vogul-féle népekkel, m

ásrészta „skythákkal”, a hunokkal voltak szom

szédosak. (Hún-m

agyartörténelem

.)N

agyon gazdag volt az ő mitológiájuk is, sok ponton érintke-

zik a turáni népekéivel. Óriási zeneszerzőket, írókat (stb.) adtak a

világnak. „Főfészkük”-ből

három

fő irányba

terjeszkedtek:B

aktria, India felé; dél és dél-nyugat felé; nyugat, vagyis Európa

felé.Ez az árja, vagyis indoeurópai népvándorlás i. e. kb. 1800 és

1200 között zajlott. Volt egy m

ásik is, mely kissé átrendezte a

Közel-K

eletet, ez a zsidó nép Egyiptom

ból való kivonulása éspalesztinai honfoglalása volt i. e. 1300 körül.

161

AN

AT

ÓLIA

civilizációja azonos

időben kezdett

fejlődni az

észak-m

ezopotámiai őskultúrákkal, de kétségtelen, hogy i. e. kb. 1800–

1200 után rárakódhatott egy indoeurópai réteg.A

rthur Ungnad „ugyancsak szabír eredetűnek vélte az eddig

hetitának tartott művészi alkotásokat is, sőt a ‘hetita hieroglif’-

nek nevezett írást a szabírok legősibb írásának tartotta.” (Bíró J.,

365. o.)A

házépítési szokásokról, a szentélyekről, a gabonatermesz-

tésről, állattartásról már írtam

Çatal-H

üyük kapcsán.Ačigölből, ahol vulkanikus eredetű hegyek voltak, m

ár az i.e.-i 9. évezredben obszidiánt szállítottak Jerihóba, m

ajd későbbM

ezopotámiába. A

már em

lített tiszta rezet is innen Anatóliából

nyerték a korai időszakban. Kiem

elkedő volt a kézművességük,

pl. remekm

űvű tőrök, az obszidiánból készített tükrök, a textil-szövésük. G

yapjúból, különböző rostokból készített szőnyegeikm

intái emlékeztetnek a m

ai kelimek geom

etrikus mintáira. (S

ze-rintem

a korai magyar „torontáli” szőnyegek sok azonos m

otívu-m

ot tartalmaznak.)

Őskultúrájuk a m

atriarchátusra épült, de voltak a patriarchá-tusra utaló alkotások is. A

domborm

űvekkel, bika-, kosfejekkel,leopárdokkal díszített szentélyeikben szervezett rituális tevékeny-ség folyt. (O

ates, 97. o.) Szülő istennőt ábrázoló szobrokat talál-

tak a szentélyekben.Ç

atal Hüyüköt J. M

ellaart tárta fel (a lelőhelynek mindössze

egyharmincadát), m

égis „az eddig feltárt legnagyobb neolitikuslelőhely” írja O

ates. „A közép-anatóliai B

og(h)azköy lelőhelyetH

ugo Winkler 1906-ban kezdte feltárni. A

hetita nép ásatási réte-ge alatt egy korábbi, de rokon, ún. ’m

itanni’ népcsoport leleteittalálta, sőt m

ég egy másik, gyakran előforduló népetnikum

ot is,m

elyet ’charri’, ’charru’, ’horita’, ’harri’, ’harrita’ néven azono-sítottak, am

elyet B. H

rozny a jobb hangzású ’hurritára’ változta-tott, és így került sor a subar népetnikum

egy részének hurritárakeresztelésére.” (B

író J., 424. o.)A

hettitákat továbbra is arccal állandóan a Folyam

köz feléfordulva

látjuk, S

umertől

átvették a

vallást –

fő istenük

Tešub/Iškur/A

dad volt; – továbbá az írást, sumer-hettita nyelvű

162

szótárak kerültek elő, majd 2000 után az ékírást is átvették az ak-

kádoktól. A hurriktól tanulták a lótenyésztést, a hadviselés tudo-

mányát, átvették a harcászat vívm

ányait, a hurri találmányt: a ló-

fogatú harci kocsit és a többrétegű, nagy erősségű íjak használa-tát. A

z újtípusú íjakat nagy átütőerejük miatt használták. M

ajd apikkelyes bronzpáncélok használatát is, m

elyekkel megvédhették

magukat a nyilaktól.

(Rokon népek adtak hasonló földrajzi neveket A

natóliátólK

ínáig, pl.: Bogházkőy és a K

ara-Bogház-öböl a K

ászpi-tó keletioldalán;

Csoga-M

ami

a D

iyala-övezetben és

az újgúr

Kizil-

Csoga; T

oprak-Kale U

rartuban és Toprak-K

ala Chorezm

ben.)V

árkonyi Nándor írja, hogy az igazi hettitákat i. e. 1800 kö-

rül hódítják meg az indoeurópaiak, akik idegenek voltak. E

zutánjelennek

meg

„a

Védák

indoeurópai istenei”

: Indra,

Varuna,

Mitra, N

ázatja (stb.; 215. o.)

A

hurrik népetnikum

a az

ős-szabírból alakulhatott

ki.T

olsztov az Oxus-m

elléki húnok őseit „szabír-hurritáknak” neve-zi, akik szinte folyam

atosan terjeszkedtek kelet felé is. (Bíró J.,

464. o.) Dr. B

akay Kornél írja: „

A hurrik sem

embertanilag, sem

nyelvileg nem szem

iták, illetve indoeurópaiak, hanem éppen olyan

ragozó nyelvűek voltak, mint a sum

érok!” (Ő

stört. I./37.)H

urri ékírásos

táblák kerültek

elő: N

uzi, A

lalakh,B

ogházköy, Ebla, M

ári, Ugarit városokból, valam

int az egyiptomi

XV

III. dinasztiabeli Tell el-A

marnából.

A hurrik („szabad nép”; – a bibliai horiták) történelm

i biro-dalm

a:

MIT

AN

NI

volt a hurrik földje az i. e.-i III. és II. évezredben. A biroda-

lom területe a V

an- és Urm

ia-tavak déli oldala mentén egy víz-

szintes vonulatban a Zagrosz-hegységtől a F

öldközi-tengerig, aC

édrus-erdőkig terjedt.

Fővárosa

Washsuganni

volt valahol

aH

ábur-folyó mentén, m

ég nem tudták azonosítani a helyet. M

iu-tán ilyen nagykiterjedésű volt a birodalom

, hogy nyugati részeszír területekre esett, nyilván bekövetkezett ezen a területen az et-nikum

módosulása.

163

Hatalm

a csúcspontján – Tusratta idejében (uralk. i. e. 1385

körül) – Mitannihoz tartozott: A

sszíria a kelet felől hozzá csatla-kozó tartom

ányokkal; továbbá: Felső-M

ezopotámia, S

zíria nagyrésze pl. K

arkemish, A

leppo, Arpad; – nyugat felé: M

ukish, Uga-

rit, Kilikia.

Az em

lített népvándorlások és az asszír hatalmi terjeszkedé-

sek miatt m

egszűnt a Mitanni királyság (a birodalom

egyes részeim

ég megm

aradnak). 2000 körül elámi és am

urru támadások érik,

asszírok telepednek le az ország északi részén (Klím

a, 102. o.).K

b. 1300-tól a hurrik kezdenek észak-kelet felé húzódni, a háromnagy tó: a V

an-, Urm

ia- és a Szeván-tavak környékére, m

ajd i. e.a IX

. sz.-ban itt alakult meg:U

RA

RT

UU

rartu királysága, m

elyet neveznek még N

airi-, Van-, vagy

Káld-királyságnak is.

Kultúrájuk a sum

er civilizáció vívmányain alapult. G

azdagásvány lelőhelyeiknek (ezüst, réz, vas) köszönhetően fém

feldol-gozó iparuk m

ár a III. évezredtől fémtárgyakkal, eszközökkel

látta el az egész Folyam

közt (Kádár I.). B

ronzöntvényeik művészi

szintet értek el, ismerték az acélt is. H

íres volt építészetük, eme-

letes házakat is építettek. „N

oha a téli időszak félévig is eltart, aroppant kedvező éghajlat m

iatt 1800 m tengerszint m

agasságá-ban is kiválóan m

egterem a búza, és virul a szőlő.”

(Dr. B

akayK

.: Őstörténetünk I. 38. o.) H

atalmas duzzasztógátakat építettek a

termékeny völgyek öntözéséhez. A

hegyek természetes védőbás-

tyák voltak körben, melyek átjáróit erődök őrizték. „

Kiváló hegyi

legelőin pompás lovak tenyésztése folyt.”

(38. o.) Igen, a híreshurri lovak innen kerültek S

umerbe. F

antasztikus sziklába vájtalagutakat, lakásokat, sírokat és vízvezetékeket tudtak építeni.

Az U

rartu névben benne van az AR

, UR

szó, és ez nem szo-

rul további magyarázatra. A

Biblia A

rarat néven

említi az orszá-

got. Írásuk: sumer-akkád/babilóni-asszír ékírás; nyelvük a keve-

redés ellenére is ragozó nyelv maradt.

Nagy érdem

ük, hogy feltartották az asszírok észak felé törté-n ő terjeszkedését. A

sorozatos asszír támadások ellenére biztos

menedéknek bizonyult a királyság. S

okan éltek is a lehetőséggel a

164

tartomány fennállása folyam

án. Például végülis itt kötött ki az

asszír-hettita támadás vesztese, a m

itanni lovashadsereg negyvenlovas nem

zetsége, mely először a H

ettita királyságban telepszik le„m

anda” néven mint vazallus, m

ajd amikor i. e. 1200 táján a

„Tengeri népek” m

egsemm

isítik a Hettita-birodalm

at, új hazát ke-resnek, és az U

rmia-tó m

ellett Uzzuban találnak otthonra nem

zet-ségfőik a „kál-ok, vagy „káldok” vezetésével.

(A „T

engeri népek” dinasztiát is alapítanak I. tengerföldi di-nasztia néven.)

A F

olyamköz birodalm

aira nagy hatást gyakorolt a kasszulovashadsereg m

egjelenése, mindjárt szét is veri a B

abilont meg-

döntő hatti „árja” hadsereget. A kasszuk társadalm

a megszilárdul,

dinasztiát alapítanak (később még visszatérek rá). U

ralmuknak

egy szemita forradalom

vet véget, az uralkodót megfosztják trón-

jától (Bábelben i. e. 1171-ben). A

lakosság észak felé menekül, a

Van-tó környékére.

Itt már korábban m

egalakult egy káld kultikus központ, mert

kb. 200 évvel korábban I. Tukulti-N

inurta asszír király feldúltaB

ábelt, elhurcoltatta

az istenszobrokat,

nemzeti

istenüknekM

arduknak a szobrát is. Em

iatt a káld mágus papok északra, a

Van-tó környékére m

enekültek, meglehetősen nagyszám

ú lakos-sággal együtt.

Kik voltak a káldok? A

z i. e.-i 11. szd. második felében és a

10. szd. első felében arámi törzsek (m

ely nép eredetileg valószínűturáni etnikum

volt a szabir területeken) nyomultak M

ezopotámia

területeire, le a Perzsa-öbölig. „

Babilóniában az egyik legjelentő-

sebb arámi törzs, a káldoké rendezkedett be, s vette át az ország

ellenőrzését.” (K

alla G., 55. o.) Így alakulhatott ki a káldok

kasztja. (Ur-t is „káld” városként em

legetik.)F

él évszázaddal később I. Tukulti-apal-asszur király A

sszíri-ához csatolja B

ábelt és a maradék M

itannit. Mindkét területről

szintén északra,

az em

lített tavak

vidékére m

enekülnek, itt

akáldeusok között viszonylag biztonságban érezhetik m

agukat.A

z első asszír támadást I. S

ulmánu-asaridu (S

halmaneser) in-

dította a térség ellen még i. e. a X

III. szd.-ban. Fenyegetőkké

váltak a támadások, ez a körülm

ény siettette az egyesülést, a ki-rályság kialakulását. A

z első király Aram

u volt (AR

.AM

; – i. e.

165

860-tól uralkodott), utána még tizenhárom

királyt tartanak szá-m

on a feljegyzések Urartuban.

Az asszír királyok győzelm

i sztéléken, feliratokon, bronzka-pukon, dom

borműveken örökítették m

eg felnagyított hódításaikat.A

nagy győzelmek kétségesek voltak, sokszor csak annyiból áll-

tak, hogy megleckéztették a m

ár korábban elfoglalt területeken azengedetlenkedő lakosságot, de az utánuk következő m

egtorlásokannál valóságosabbak és borzalm

asabbak lettek. Ma m

ár történe-lem

az ellenszegülők embertelen kínzása, a karóbahúzások, ele-

venen való megnyúzatások, az em

berfejekből rakott gúlák stb.,érthető, hogy a vesztesek hanyatt-hom

lok menekültek előlük.

Urartu kiem

elt védelmi bázisa S

ardur (ŠÁ

RdU

R) sziklavára

volt a Van-tó partján. Itt volt (a keleti oldalon) a főváros T

ushpa,m

ás néven: Van. A

z erődítmény falai 75 cm

vastag és 6 m hosszú

kőtömbökből épültek. A

falon I. Sardur (834-től uralkodott) fel-

iratát találták. Az uralkodó a „N

airi Föld királyának” nevezi m

a-gát; ő építtette a várat.

Az erebuni fellegvár (a S

zeván-tóhoz közel, dél-nyugatra) II.S

ardur nevéhez kapcsolódik. A várban földbe süllyesztett 800 li-

teres agyagedényekben tárolták a bort és a gabonát. Erebuni fon-

tos közigazgatási és katonai központ volt. További nagyobb vá-

rosok: Teisebani, T

oprak-Kale, A

ltin-tepe. (Ezeken a helyeken is

folytak ásatások.)U

rartu fő

istenei: H

aldi; –

Tešebe/T

ešub; –

ésS

ivini/Šam

aš/Utu voltak.

II. Szárgon (asszír király) tám

adása pusztítóbb volt az eddigi-eknél. A

főváros fellegvárát ugyan nem tudta bevenni, de feldúlta

Muszaszir városát, m

enekülésre késztetve a királyt és családját.K

ifosztotta Haldi tem

plomát, innen és m

ás, értékeket őrző helyek-ről m

érhetetlen gazdagságú kincseket rabolt.E

mlítsük m

eg Urartu és K

orezm szoros kapcsolatát, ezt bizo-

nyítja többek között, hogy a Van-tó keleti partján állt T

oprak-K

ale város, mely nevében azonos volt K

orezm: T

oprak-Kala erő-

dített városával. Toprak-K

aleban III. Rusa fejezi be a káldeusok

templom

ának felépítését.A

birodalom i. e. 585-ben bom

lik fel.

166

Urartu népessége tehát eléggé kevert lett, de az eredetileg tu-

ráni lakossághoz többnyire rokon, vagy rokon szellemű népek

menekültek.

Martu, a „N

yugat”, az E

ufrátesztől nyugatra

az am

oritákföldje. N

evüket az akkád amurru-ból és a sum

ir martu-ból szár-

maztatják. S

émi nép, m

ely fokozatosan települt be az évezredekfolyam

án a Folyam

közbe. Alapnépességévé válik B

abilóniának ésA

sszíriának.

AK

KÁ

DA

kkádban i. e. 2040 körül S

zumu-A

bu (az Abu név D

umuzi

isten egyik mellékneve volt) m

egalapítja az I. babiloni dinasztiát.(N

evezik még H

amm

urápi-dinasztiának is.) Az időpont itt is elté-

rő, mert pl. L

. Oppenheim

Szum

u-abum trónralépését 1894-re te-

szi, Klím

a 1900-ra. – Ez az óbabiloni-kor.

Babilon ősi város volt, nevét: B

abila, még az első m

ezopotá-m

iai települőktől kapta. A város neve később B

abilim-re válto-

zott, jelentése: „az isten kapuja”. A sum

erek KA

.DIN

GIR

.RA

-naknevezték, jelentése ugyanaz. A

sumer civilizáció idején viszont

nem játszott jelentős szerepet a város.H

amm

urápi/Ham

murábi

(1792–1750) neve

amorita

név,nyugati sém

i nomád szárm

azású volt. A hatodik király a sorban,

kétségtelenül ő volt a legjelentősebb uralkodója a dinasztiának.M

egerősíti Marduk isten trónját, ő teszi m

eg az akkád nyelvet hi-vatalos nyelvvé.

Trónjának m

egszilárdításában szövetségesekre talált előszörS

amsi-A

dad asszír

király, m

ajd ennek

halála után

Zim

ri-Lim

személyében, aki H

amm

urápit családja kiírtójának tartotta. Zim

ri-L

im visszaszerzi atyja örökét, M

ári trónját; kibővíti, tovább szé-píti a világcsodaként szám

ontartott királyi palotát.M

ár Ham

murápi atyja kezdi kinyújtani kezét a déli városál-

lamok felé – m

ég sikertelenül. Ham

murápi uralkodása kezdetén

bekebelezi Urukot, Iszint, de a fő riválisok: E

snunna, Larsza és

Elám

sokáig

ellenállnak neki.

Teljesen

érthetetlenül –

Larsza

uralkodója az idős Rim

-Szín m

ég támogatja is törekvéseiben. H

u-szonkilenc évet kell várnia H

amm

urápinak, hogy elfoglalja az

167

említett hatalm

as városállamokat, de akkor könyörtelen m

egtor-lással büntet. P

orig lerombolja M

árit, a csodálatos, 2,5 hektár te-rületen

felépült, 500

helyiséges palotaegyüttest,

a luxusszám

-bam

enő kicsempézett fürdőszobáival, aranypálm

ás díszkertjével,botanikus- és állatkertjével, pom

pás szobrokkal, freskókkal dí-szített szentélyével (stb.). A

déli városok ugyanerre a sorsra ju-tottak.S

zokás volt az uralkodási éveket egy-egy történelmi esem

ényalapján szám

on tartani. Az ő uralkodási éveit a különböző turáni

népekkel vívott háborúi határozták meg elsősorban. P

l. a 30. évígy örökíttetett m

eg: „A

z év (amelyben) H

amm

urápi, az okos ki-rály, M

arduk isten kedvence leverte Elam

hadseregét, miután ne-

héz küzdelem

árán

leigázta Subartut,

Gutium

ot, E

snunnát és

Malgut és m

egerősítette Sumer és A

kkád alapját.” (B

író J., 395.o.) V

alóban egyesítette Babilont, kitolva határait északon egészen

Ninivéig,

de dicsekvései

ellenére sem

tudta

Subartut

véglegm

egtörni sem ekkor, sem

később.A

babilóniakat a subarok még álm

ukban is kísértették. Egy

aranyos kis „álomfejtés” is erről szól: „

Ha egy juh őzet ellik, a ki-

rályfi atyja trónjára lép, vagy Subartu megtám

adja Babilóniát, s

a hatalmába keríti.”

(J. Klím

a, 176. o.)A

z emberek M

ezopotámia-szerte szorongatott helyzetükben,

vagy csak kedvtelésből igyekeztek a jövőjüket kifürkészni kör-nyezetük jeleiből. E

zek az utalások voltak az „ómenek”. N

agy di-vatja volt a csillagjóslásnak; m

ájból és egyéb állati belsőségekből,vízre öntött olajból, a tapasztalaton alapuló időjárási változások-ból (stb.) jósolni. (L

ehet, hogy a magyar népszokás: az ólom

öntésis ide vezethető vissza?) T

öbb „álmoskönyv” forgott kézen, a

leghíresebb a Káld álm

oskönyv volt a babilóni időkből. J. Klím

aírja, hogy „

nagyanyáink idejében még nálunk is forgatták.”

(173.o.) A

ssur-ban-apli könyvtárában is találtak asszír álmoskönyvet.

Mint ahogy a közm

ondások, úgy az ómen szövegek, álm

osköny-vek is szinte teljes átfogó képet nyújtanak a kor em

berének kö-rülm

ényeiről, szokásairól, társadalmi hovatartozásáról, gondolat-

világáról, félelmeiről, vágyairól, rem

ényeiről. Bizonyos tém

akö-rökben m

ásképpen szóltak a jóslatok a gazdagok, és másképpen a

szegények esetében. Az álom

fejtés a papok bizonyos csoportjának

168

hatáskörébe tartozott, akik egyben bajelhárítók, ráolvasók és jö-vendőm

ondók is voltak. (Klím

a, 177. o.) Vissza a kom

olyabbdolgokhoz.

Ham

murápi egy 2,25 m

magas dioritoszlopra felvéseti törvé-

nyeit, melyeket: egyedüli igazságos törvényeknek vél. A

z oszlo-pot S

zipparban állíttatja fel, Utu (ekkor m

ár Sam

as) Napisten vá-

rosában. Ezeket a törvényeket azonban m

ár az isten „megfogal-

mazta” és táblákra vésték jóval H

amm

urápi előtt. Utu „igazságos

törvényeit” pedig később mások, pl.: U

rukagina, Ur-N

amm

u fel-újították. U

r-Nam

mu egyik him

nuszában így ír törvénykönyvévelkapcsolatban: „

Utu helyezte szám

ba a szót, itéleteimm

el egyetér-tést terem

tettem Sum

er és Akkád között.”

(Kalla G

., 30. o.)H

amm

urápi törvénykönyve három részből áll: prológus, tör-

vénycikkek, epilógus, mindezt a klasszikus sum

er királyhimnu-

szok fennkölt stílusában fogalmazta m

eg. Célul tűzte ki a szegé-

nyek, árvák érdekeinek megvédését. Ő

alkalmazta először a „lex

talionis”, azaz a „szemet szem

ért, fogat fogért” elvet. A fő isten

Marduk lett, akit H

amm

urápi emelt a P

antheon élére. De E

nlil isfontos isten m

aradt, a királyok mindig szerették hangoztatni, hogy

Enlil m

egbízásából uralkodnak. Istárnak szinte mindenütt volt

templom

a. Sajnos részben átírhatták a sum

er eposzokat is. AN

ibiru bolygót az akkádok nevezték el Marduk-nak.

I. e. kb. 1595-ig tart az akkádok babilóni uralma, m

ár Ham

-m

urápi uralkodása alatt kezd gyengülni, főleg a déli tartományok

lázongásai miatt. A

szabadságharcban, mely az uralom

megdönté-

sére tör ki, résztvesznek sumérok és hattik (hettiták) is.

A kasszu és elam

ita királyok dinasztiái következnek Babi-

lonban. Az első nevesebb király: G

andas/Gandás. T

alán érdemes

pár szót szólni Gandás babilóni szerepéről. H

amm

urápi segítségetkért az asszírok ellen a kasszuktól. A

turáni kasszuk élére Gandást

állították, így az egyesített sereg le is verte az asszírokat. Gandás

benősült H

amm

urápi királyi

családjába, ezáltal

megerősítette

pozicióját Babilonban. I. e. 1746-ban családi viszályok m

iatt al-kalm

a nyílik Babilónia trónjára kerülni. (A

z Arvisurában olvas-

suk, hogy a hún fővezéreknek azt a meghatalm

azást kellett követ-niük, hogy háborúban m

indig az erősebb fél oldalára álljanak.N

em tudni, hogy e felfogás m

iatt nem sérült-e az igazság olykor?)

169

További királyok: I. B

urnaburias, I. Kurigalzu, I. K

adasman-E

nlil(stb.). A

z ő uralmuknak vet véget a m

ár említett szem

ita forrada-lom

.Marduk isten felem

elkedése tehát az óbabilóni korszakra,H

amm

urápi korára esik. Ham

murápi a papsággal kidolgoztatta a

megváltozott összetételű P

antheon reformjának teológiáját. A

ssuristen is politikai okokból került m

agas „pozicióba”.M

arduk: Enki és D

amgalnunna elsőszülött fia (J. K

líma).

Marduk, d T

U-T

U (L

. 58), a sumer korszakban nem

volt számot-

tevő isten, még azt sem

tudjuk milyen feladatkörrel bízta m

egE

nki, a funkciókat kijelölő isten; melyik városnak volt például a

védőistene. „N

eve sumerül A

mar-utuk: ’U

tu (napisten) bikabor-ja’, am

i alárendelt helyzetére utal” – írja K

omoróczy G

éza (Gil-

games…

296. o.); és arra is, hogy bizonytalan a származása. K

ét-ségtelen, hogy E

nki elsőszülött fia Aszárluhi volt, de az m

ár nemannyira biztos, hogy ő lett volna később M

arduk. Az „A

tya”m

éltóságnév Enki és E

nlil mellékneveként m

egtévesztő lehet. (AT

eremtés-eposz M

ardukot Enki fiaként tünteti fel, lehet, hogy en-

nek alapján azonosították Aszárluhit M

ardukkal.) Kom

oróczy G.:

Mardukot „

Éa fiának csupán a babilóni teológia hirdeti, hogy ez-

zel is elődeinél különb voltát emelje ki.”

(Gilgam

es – Agyagtáb-

lák…, 300. o.)

Deim

el istenlistája (38. o.) nem tünteti fel M

arduk eme-szal

névváltozatát (ez is mutatja, hogy nem

volt jelentős isten ebben akorban); – em

e-ku nyelvjárás szerinti neve: …B

I-LU

-LU

; – asszírm

egjelölése: il MA

RD

UK

. Ő soha nem

volt népszerű, inkább hit-vesét, S

zarpanitut és fiát, Nabut kedvelték az em

berek. Nabú, a

bibliai Nébó az írnokm

űvészet akkád istene volt.„

Marduk csillagszim

bóluma a Jupiter bolygó, szent szám

a atíz, szent állata a M

ushussu”. Á

ltalában vértben látható, tollakkalékesített korona van a fején, jobb kezében rövid kard, baljábanjogar és gyűrű, azaz

összetekert m

érőzsinór. H

ullámokon

áll,m

ellette címerállata. E

z az „állat” egy sárkányszerű keveréklény.(J.

Klím

a alapján,

167. o.)

Ham

murápi

Marduknak

szentelteB

abilónban az É-szagilát, a csodálatos tem

plomegyüttest, benne a

170

hét-teraszos ziqqurátuval. Mushussu ábrázolások láthatóak a ba-

biloni Istár-kapun.

Az am

orita „törzsfők” alapították meg az első független di-

nasztiát Asszíriában.

AS

SZ

ÍRIA

(SZ

UR

I)területén eredetileg a turáni ősm

agyar és a szintén turániA

S.S

A nép volt az alapnépesség, később folyam

atos volt nyugat-ról a sém

i amurru nép benyom

ulása a termékeny, gazdag terület-

re. Az őslakosság nagy része elm

enekült a régióból. A terület el-

szemitásodott (!), a szinte m

ár teljesen sémi asszírok vették át az

uralmat. A

Tigris és a Z

ab-folyók háromszögében, A

rpacsije ésN

imrúd földjén alakult m

eg a királyság, és a folyók torkolatátólm

ég dél felé is lenyúlott. Ez volt a birodalom

magja. A

z asszírokfélelm

et keltő kegyetlenségeikről, zsarnokságukról váltak hírhedtnéppé.

Arthur U

ngnad ír arról, hogy „Assur-t, az asszírok híres fővá-

rosát a szabír Uspia és K

ikia építette.” (Bíró J., 365. o.)

I., vagy Korai; – K

özép-; – és Késő-asszír periódust külön-

böztetnek meg. H

atalmi terjeszkedésüket I. S

zárgon uralomra-

jutásával egy időben kezdik, de hatalmuk tetőpontjára m

ajd csakkésőbb fognak felem

elkedni újonnan létrehozott birodalmukban.

Katonai nagyhatalom

volt, az akkádoktól veszik át a gyalog-ság m

egszervezésének gyakorlatát, a hurriktól a lótenyésztést, alovasság harcászatának tudom

ányát, a lovas harci kocsik és fegy-verek használatát, de m

aguk is kitalálnak új eszközöket, pl. pán-célozott faltörő kosokat, ostrom

tornyokat. Kérdés, hogy m

i von-tatta ezeket a szerkezeteket, ha sem

lovakat, sem em

bereket nemlátunk előttük, – m

indig ábrázolták, hogy mi m

ozgatta a járműve-

ket.A

z asszír királyok is állandó harcban álltak a szomszédos tu-

ráni népekkel, azok leigázására törekedtek.O

ppenheim 117 asszír királyt sorol fel könyve 423–427. ol-

dalain. Ezek közül I. S

amsi-A

dad a 39. uralkodó. Az ő nevéhez

fűződik az első Asszír-birodalom

megalapítása. A

ssur istent azo-nosítja

Enlillel,

monum

entális tem

plomot

(szentélyt) építtet

171

Assur-E

nlilnek és Istárnak Assurban (a fővárosban) és N

inivében.F

elveszi a „világmindenség királya” cím

et, egyesíteni akarja azegész F

olyamközt és a nyugati tartom

ányokat is. Ez neki csak

részben sikerül. Halála után A

sszíria jelentéktelenné válik, azÓ

babiloni-kor következik. (Az akkád kortól az „s” betűket s-nek

is ejtjük, az sz-eket pedig kiírjuk.)

A H

amm

urápi-dinasztia bukása után ismét A

sszíria veszi át avezető szerepet.

I. Assur-uballit (1363–1328) kivívja A

sszíria függetlenségét,a birodalom

határát a kurdisztáni hegyekig tolja ki, így megkapa-

rintja a Zab-folyók völgyét és a F

első-Tigris term

ékeny vidékét.A

következő

jelentősebb uralkodó

I. S

ulmanu-asaridu

(Shalm

aneser, uralk. 1274–1245). Ő volt az, aki az első tám

adástintézte az északi területek, a későbbi U

rartu ellen. A hatalm

atcsak

szörnyű kínzatások,

kegyetlen bosszúálló

retorziók árán

tudta megtartani. P

l. 14 400 elfogott katonát megvakíttatott, tö-

meges deportációkat hajtatott végre.

I. Tukulti-N

inurta (1243–1207) már egy m

egerősödött biro-dalm

at irányít. Cím

eit fia vésette kőbe, vagy legalábbis abból azidőből való a felirat: „

Tukulti-N

inurta, a népközösség királya,A

sszíria királya, az emberi közösség napfénye, a hatalm

as király,K

ardunias királya, Sumer és A

kkád királya, a felső és alsó tenge-rek királya, a hegyek és hatalm

as alföldek királya, a subarok,gutiak és m

inden nairi föld királya.” (K

alla G., 53. o.)

Tettei közül B

abilónia elfoglalása volt a legnevezetesebb, le-rom

bolja városfalait, szentélyeit, elhurcoltatja Marduk isten szob-

rát, és az új főváros: Kár-T

ukulti-Ninurta szentélyében állíttatja

fel. Egy hettiták elleni háború után 28 800 foglyot telepíttet be

főleg az új fővárosba. Ő M

ardukot azonosítja Assur istennel.

Szintén felveszi a „

világmindenség királya”

címet, de hatalm

átcsak válogatott kínzásokkal, városok lerom

bolásával tudja fenn-tartani. L

etöri a régi arisztokrácia hatalmát, ez is hozzájárul ah-

hoz, hogy lázadások ütik fel fejüket és ezek egyikének leveréseközben m

egölik.H

alála után Asszíria elveszti északi és nyugati birtokait.

172

Az újbóli felem

elkedés I. Tukulti-apil-É

sarra (1117–1077),m

ajd II. Assur-nászir-apli (884–858) uralkodása idején követke-

zik be. II. Assur-nászir-apli indítja el az „újasszir” korszakot.

Minden eddigi kegyetlenkedést felülm

últ, mindenkin túltett bru-

talitásával. Nincs kedvem

részletezni, csak egyet említek: az ele-

venen megnyúzott em

berek bőrével „öltöztette fel” a legyőzöttvárosok falait.

Az új főváros K

alhu (Nim

rúd) lett. Itt jegyzem m

eg, hogyam

íg régebben a szentély és a zikkurátu volt hivatva demonstrálni

az uralkodó

és a

város nagyságát,

addig az

asszíroknál a

palotaegyüttes töltötte be ezt a szerepet, ahol természetesen volt

szentély és toronytemplom

is. Hatalm

as isten-fejű, bika-, illetveoroszlántestű

szárnyas szobrok

őrizték a

bejáratokat. E

gy-egyilyen kolosszális szobornak a súlya 10 tonna is volt.

Óriási ajtószárnyakat készítettek nem

es fafajtákból, gazdagonkim

unkált domborm

űves bronz veretekkel. A belső kiképzéshez

felhasználták mindazokat a nem

esfémeket és drágaköveket, am

e-lyeket a m

eghódított területekről elraboltak, vagy adóként hajtot-tak be. A

termek falait 4,5 m

magas alabástrom

domborm

űvek (ahajdankori istenek m

agasságát akarták megjeleníteni), különálló

szobrok, reliefek díszítették, ez utóbbiakon gyakran ábrázoltakszárnyas istenségeket, vagy uralkodókat, am

int az „életfán” tevé-kenykednek.

Csodálatos

botanikus kerteket,

pálmakerteket

telepítettek,részben m

ás országokból hozott ritka, különleges, egzotikus nö-vényfajtákkal. O

lykor a locsolásukhoz a vizet – akár több százkm

-ről is – sziklába vájt csatornákon vezették. Általában állatkert

is volt a palotaegyüttes területén. Mindezek létrehozása hozzáér-

tő, nagylétszámú szakm

unkás gárdát igényelt. Erre használták fel

az idehurcolt kézműves hadifoglyokat.

Assir-naszir-aplu felépítteti N

imrúdban a királyi palotát. Ó

ri-ási pom

pát fejtenek ki, a felavatásán 70 000 idegent és a város16.000 lakosát vendégelik m

eg.A

következő fontosabb uralkodók közül III.

Adad-narárit

említem

(811–783). Anyja: S

amm

uramat/S

zemirám

isz, valóbanszép és rendkívüli egyéniség volt. A

mítosz szerint D

erketo szíriaiszerelem

istennő földi, azaz halandó lányaként született. Későbbi

173

férje: Ninosz király halála után egyedül uralkodott tovább; de a

„függőkerteket” tévesen kapcsolják az ő nevéhez.III. T

ukulti-apil-Ésarra (745–727) nagyon erős katonaságot

szervez, kémszervezetet és futárrendszert épít ki, utászegységeket

képeztet ki, hivatásos katonaságot állít fel. A töm

eges deportációgyakorlata nála m

ég felerősödik, pl. Izráel és Dam

aszkusz terüle-téről elsőként ő hurcoltatja el a lakosságot. F

őleg szír arámiakat

telepíttet be Asszíriába olyan nagy szám

ban, hogy ennek is kö-szönhető, hogy a hivatalos nyelv az arám

i lesz, és annak, hogy azarám

iak m

agas kultúráltságú

nép volt,

az arám

i-nyelv pedig

klasszikus értékűnek számított a K

özel-Keleten. E

lőször megerő-

síti a birodalom m

agja körüli védelmi gyűrűt, m

ajd nyugati hódítóhadjáratba kezd. H

atalmas sereggel vonul fel A

RP

AD

ellen. Aváros bízott falai erejében, m

elyeket bevehetetlennek hitt. Három

évig megállás nélkül ostrom

olják, mire végül sikerül letörni a vá-

ros hősies ellenállását. Ezután végigvonul U

llubu városállam hu-

szonkilenc városán,

lakóit elhurcoltatja.

A

következő célpont

Urartu, T

ushpa. A hatalm

as, sziklára épített citadellát nem sikerül

bevennie, de számos erődített települést A

sszíriához csatol. Ez-

után kerül sor az izráeli tíz (északi) törzs elhurcolására, és 732-ben D

amaszkusz eleste után, innen is a lakosság deportálására.

Púlu néven ő ül B

abilon trónjára.II. S

arrukin (721–705) új fővárost épít Dur-S

arrukin néven.A

palota tíz évig épül, de lakatlan marad, m

ert a király váratlanulm

eghal, fiának Szín-ahhé-E

riba-nak nem tetszik sem

ez, sem az

előző székhely, ő egy harmadikat épít: N

inivét, mely aztán való-

ban főváros is marad.

II. Sarukkinről m

ár volt szó Urartu kapcsán. A

z izráeli tör-zsek deportálása az ő nevéhez is fűződik. (E

rről majd később.)

Szín-ahhé-E

riba a porig lerombolja B

abilónt, majd győzelm

i fel-iratán dicsekedve sorolja a szörnyű pusztítás m

ozzanatait.F

ia, a 680-tól uralkodó Asszur-ah-iddina (A

sarhaddon) meg-

próbálja helyrehozni a szörnyű dúlást, építkezésekbe kezd Babi-

lonban. Ismét felépíti a városfalat, m

egkezdi az É-szagila és az É

-tem

en-an-ki, a ziqqurátu építését. Feliratán ez áll: „

Asszíria kirá-

lya, alkirálya

Babilonnak,

Sumer

és A

kkád királya,

Subartu,A

murru, G

utium, valam

int a nagy kiterjedésű Hetita F

öldek ki-

174

rálya, Tilm

un, Makkan és M

eluhha királya, a Négy V

ilágrész ki-rálya.”

(Bíró J., 415. o.) A

„Négy V

ilágrész ura” címet sum

eruralkodó: L

ugalzaggiszi, a III. Uruk-i dinasztia királya viselte

először i. e. 2.630 körül.N

inivét Assur-ah-iddina fia: A

ssur-ban-apli (668–627) tettehíressé a hatalm

as, egyedülálló könyvtárával. (Azóta feltárták a

szippari könyvtárat is, mely szintén nagyon jelentős.)

Írnokait szétküldte szinte az egész Közel-K

eletre, hogy má-

solják le a fellelhető irodalmi, vallási, előjel, ráolvasási (stb.) szö-

vegeket. Maga is jártas volt az írnoki tudom

ányban, el tudta ol-vasni a régi írásokat is. T

ehát tudós hozzáértőként gyűjtötte a rit-ka-értékes táblákat, sok közülük m

ég eredeti sumer nyelven író-

dott. A könyvtárban találták m

eg a híres ókori eposzok fordításait,m

ásolatait több példányban is. Szótárak kerültek elő, m

elyek igennagy segítséget nyújtottak a sum

er nyelv megfejtésében. „

Kiváló

hadvezér, képzett katona, nagy vadász volt. A birodalom

sohanem

látott kiterjedést ért el” uralkodása alatt. (K

alla G., 71. o.)

Először a N

ílus deltájába indítja haderőit a turtánu vezetésé-vel. Itt győzelm

et aratnak Taharka (690–664; kusita szárm

azású)fáraó fölött. K

ifosztják Mem

fiszt, Thébát és újra m

egerősítik ha-talm

i poziciójukat. Úgy néz ki, hogy a birodalom

elpusztíthatat-lan, de körben m

indenütt lázonganak és szövetkeznek ellene. Sa-

ját bátyja is a lázongók között van. Koalíciót szervez hatalm

ánakm

egdöntésére, m

elyben részt

vesznek a

babiloni városok,

„egyiptom

iak, a szíriai államok, arab, m

éd, arámi és káld tör-

zsek”, valam

int Elám

. (Kalla G

., 72. o.) Ezúttal m

aga a király álla hadsereg élére, és hogy m

ilyen tehetséges hadvezér volt bizo-nyítja az, hogy úrrá tudott lenni a helyzeten, egym

ás után győzi leezt a hatalm

as, sok-arcú hadsereget. Segítő isteneit így sorolja fel:

„A

ssur, Szín, Samas, A

dad, Bél, N

inua Istárja, Kidm

uri király-nője, A

rbailu Istárja, Ninurta, N

ergál, Nuszku, akik énelőttem

járnak, és megölik az ellenségem

et.” (E

. Klengel-B

randt, 42. o.)B

abilonban szörnyű éhinség és járványok pusztítanak, amit vi-

szont Erra istennek tulajdonít. A

király, miután leveri a felkelést,

megkím

éli a megm

aradt lakosságot.

175

A szkíták is m

egjelennek a színen, váratlan támadást indíta-

nak ellene,

ami

erősíti a

médeket,

a kim

mereket

és a

káldbabilóniakat. U

rartut erősnek találja, szövetséget köt vele.I. e. 611-ben lép trónra II. A

ssur-uballit, és ő volt Asszíria

utolsó, 117. királya. A hatalom

kezd gyengülni, hanyatlani. I. e.612-ben m

éd-babilóni összefogással támadást indítanak az ország

ellen, Ninive elesik. M

ajd 605-ben a káld-babilóni Nabu-kudurri-

uszur szkíták közreműködésével elsöpri az asszírokat. E

rről azesem

ényről ír Jeremiás próféta (51./27): A

rarat (Urartu), M

inni(M

annai) és Ashkenáz (a szkítákat nevezte így a B

iblia) királysá-gait hívták segítségül a m

édek Babilon (valójában A

sszíria) el-pusztítására.

Asszíriában a fő isten A

ssur-Enlil, illetve A

ssur-Marduk volt,

de tisztelték még A

dad/Iskur; Sam

as/Utu; Istár; N

iszaba (stb.) is-tenségeket is.

Sokszor eszem

be jut, hogy vajon nem elértés történt-e a B

ib-liában szereplő A

rarát-hegye és Urartu neve között? A

Biblia –

mint em

lítettem – U

rartut nevezi Ararátnak. A

z nagyon elképzel-hető ugyanis, hogy az i. e. 5000 és 3500 között bekövetkezőözönvízek csak U

rartu magasságáig értek fel, vagy egyik-m

ásikm

ég addig sem, legtöbbször csak K

özép-Mezopotám

iáig, és nemaz A

rarát csúcsáig, amely 5165 m

magas. A

benépesült kontinen-sek túlélték ezeket a kataklizm

ákat, többek között a Közel-K

eletnépessége is. K

orábban ettől függetlenül voltak nagy „világvége”pusztulások, m

elyekről a „Puránák” gyüjtem

énye is ír, de azok abelátható idők előtt voltak.

BA

BILÓ

NIA

FE

LEM

ELK

ED

ÉS

EA

sszíria bukása

után B

abilon

felemelkedése

következik,egyesülnek a káld és arám

i törzsek a hagyományos arisztokráciá-

val. Az asszírok utolsó hadállását is m

egsemm

isítik Harránban.

Nabu-apla-uszur

(625–605) alapít

dinasztiát, ez

a káld,

vagyú

jbabilóni din

asztia. Szövetséget köt K

üaxarész méd királlyal,

612-ben megtám

adják Asszíriát.

Fia, II. N

abú-kudurri-uszur (604–562) feleségül veszi a ki-rály lányát A

müitiszt, neki építteti m

eg a híres „függőkerteket”. A

176

növényeket vízem

elő berendezéssel

locsolták, a

teraszok alatt

boltíves átjárók voltak.A

zsidókat asszír-módra deportálja. M

iután megszilárdította

hatalmát, soha nem

látott nagy építkezésekbe fogott. Babilon ha-

talmas, kettős falú erődítm

ényét nem ő kezdte el építeni, de m

in-dig fel kellett újítani, m

iután napon szárított, törekkel, szalmával

kevert vályogtéglából épült, csak a külső homlokzatnál alkal-

maztak

égetett vályogtéglákat.

Kötéshez

már

mészhabarcsot

használtak, de még m

indig élt a többezer éves szokás, hogy (ittöt-soronként) laposra döngölt nádrétegeket építettek a falakba arugalm

asság végett. Valószínű díszesebbre épültek ki a falak is és

a lerombolt nagy épületek is, m

int amilyenek előzőleg voltak. A

külső fal szélessége 3,72 m volt, 20 m

éterenként tornyok, csipké-zett párkányok díszítették.

Kilenc kettős városkapun lehetett bem

enni a városba, de csakaz Istár-kaput burkolták a csodálatos, m

ázas téglákkal. (A felújí-

tott kapu ma B

erlinben található az Elő-Á

zsiai Múzeum

ban.) Az

Istár-kaput egy 1 km-es felvonulási út kötötte össze az É

-szagilaszentélykörzettel, ahol külön fallal körülvéve állt a 90x90x90 m

-es, hét lépcsős, azaz teraszos ziqqurátu, az É

-temen-an-ki, tetején

a szokásos szentéllyel.A

„külső” városfal az Eufrátesszel egy nagy három

szögetzárt közre. B

elül voltak a szakrális épületek, a király és az arisz-tokrácia

palotái, a

falakon kívül

sorakoztak az

„elővárosok”.E

gyedülálló módon m

úzeuma is volt a „fővár”-nak. A

monu-

mentális falak, kapuk, paloták, a ziqqurátu csodálattal töltötte el

az ide látogatókat.A

z Eufrátesz nyugati oldalán épült „újvárost” az óvárossal

egy 123 m hosszú híd kötötte össze, m

elyet még N

abú-apal-uszurépített. L

enyűgöző látványt nyújthatott. Nyolc, aszfaltba ágyazott,

egyenként 9 m széles, téglából való pillér tartotta, m

elyeket még

kőlapok is erősítettek. A gyalogos pallók egy részét éjszakára fel-

szedték, hogy a magas vitorlás hajókat keresztül tudják úsztatni.

Csak M

arduknak, a főistennek 53 templom

a épült, de más

istenségeknek is voltak templom

aik, celláik, oltáraik; olykor tere-ken felállítva. Istárnak, A

dadnak, Nergálnak összesen 360 oltára

volt a város különböző pontjain. Tisztelték az ősi isteneket is, pl.

177

Nin-M

ahnak, azaz Ninhurszágnak és E

nki/Éa-nak is volt tem

plo-m

a. Az É

g és az Alvilág isteneinek 900 cellában áldozhattak a hí-

vők. (E. K

lengel-Brandt, 28. o.)

A trónutódlásnál nem

csak a születést, hanem az alkalm

assá-got is figyelem

be vették. A következő király, N

abu-naid (555–539) is így került a trónra, hogy előtte három

uralkodót is leváltot-tak. A

felbomlás folyam

atát viszont már ő sem

tudta megállítani,

egyébként is inkább vallási kérdésekkel foglalkozott, a régi kultu-szokat akarta visszaállítani.

A Z

SID

ÓK

FO

GS

ÁG

AE

lőször a Bibliát szeretném

idézni. Ésaiás 7/9: „

Efraim

fejepedig Sam

aria.”" (E

fraim Jákób unokája, József fiatalabbik fia

volt, törzse az említett területen települt le.)

7/17: „És hozni fog az Ú

r reád és népedre és atyád házára olynapokat, m

ilyenek még nem

jöttenek, mióta E

fraim elszakadott

Júdától: Assiria királyát.”

15/1-2: „megsem

misült A

r-Moáb” (A

R!), a m

oabiták a ma-

gaslatokon imádkoztak.

A 20/1.-ben em

líti (II.) Szargont: „Ú

gy viszi el Assiria kirá-

lya Egyiptom

foglyait.”Jerem

iásnál: 7/17-18: „Nem

látod-é te (márm

int Jeremiás):

mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem

utcáin? A fiak

fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig da-gasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek...”

8/2: kivetik az ősök csontjait „a napra és a holdra és az égnekm

inden serege elé, a melyeket szerettek... és a m

elyek előtt lebo-rultak.”

Ezékielt küldi az Ú

r Izráel népéhez, „a kemény orczájú fiak-

hoz és makacs szívűekhez” a K

ébár- (Khabur/H

ábur) folyó mellé,

hogy jobb belátásra térítse őket. Ezékiel látja, hogy a nép valóban

nem akarja Jahw

ét imádni: „az Ú

r (Jahwe) tem

plomának bejára-

tánál... vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Ú

r templo-

mára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva

imádták a napot.” E

zékiel: 8/16.

178

Salam

on halála előtt (uralkodott 961–922) nem sokkal, 931-

ben kettészakadt Izráel: Júdea (a Júda és Benjám

in törzse alkot-ták) és Izráel (a többi tíz törzs) királyságára.

Izráel tíz törzse Észak-M

ezopotámiába került, a H

ábur-folyóm

ellékére. Itt Él-t, m

ajd fiát Baál-t és hitvesét A

sérá-t tisztelték.A

z istennőknek, az isteneknek állították fel a szent fákat és aszentélyeket a m

agaslatokon. Él hajléka a T

igris és az Eufrátesz

forrásvidéke között volt. De az ittlakók m

ég ebben a késői idő-szakban is tisztelték „a hajdanvolt nagy isteneket”.

Izráel tíz törzsét tehát északra, míg Júda és B

enjamin törzsét

Babilonba hurcolják el különböző időpontokban. E

zért külön-bözteti m

eg maga Jahw

e is a két-féle zsidó népet: „És visszaho-

zom Júdát és Izráelt a fogságból.” Jerem

iás: 33/7.Izráel A

sszíria vazallusa volt. Az asszírok a m

eghódított te-rületeken

– ha

ellenállást, vagy

lázongást tapasztaltak,

netánm

egtagadták nekik az adófizetést – büntetésként feldúlták és ki-fosztották a városokat, lakosságukat pedig akár százezres nagy-ságrendben is deportálták, szülőhelyüktől lehetőleg a legtávolabbihelyekre. Így járt el III. T

ukulti-apil-Ésarra és II. S

zárgon is, akikaz északi tíz izráeli törzset, valam

int Dam

aszkusz népét a Hábúr-

folyó mellékére telepítették, helyükre K

útha-belieket és más, kö-

zép-mezopotám

iai népeket hurcoltattak, akiket szintén embertelen

módon szakítottak el szülőföldjüktől.

Az A

sszír-birodalom bukása után B

abilon veszi át a hatalmat

a térség fölött. Egy babiloni-egyiptom

i háború súlyos vereségetjelent m

indkét fél számára. E

z a fordulat azt a hamis illúziót kelti

Júdeában, hogy kivonhatják magukat a babiloni fennhatóság alól.

Először m

ég csak az adófizetést tagadják meg. M

egtorlásként II.N

abu-kudurri-uszur elhurcoltatja az ifjú Jójákint, anyját, az anya-királynét az udvartartással együtt, a papi arisztokráciát és nagy-szám

ú kézműves lakosságot. (F

röhlich Ida alapján.)A

következő király: Cidqijja szövetségeseket keres az elhur-

coltak visszahozására, a függetlenség kivívására. Jerémiás próféta

óva int mindenkit, a nagyobb nyom

aték kedvéért járomm

al anyakában vonul végig Jeruzsálem

utcáin ezt kiáltozva: így fogtokjárni,

ha A

sszíria ellen

szövetkeztek. S

enki nem

hallgat

rá.C

idqijja találkozót

szervez Jeruzsálem

ben Tűrosz,

Szidón

179

(föniciai városok), valamint M

oáb, Edom

és Am

mon uralkodói-

val, de számít E

gyiptom hathatós tám

ogatására is. Nabu-kudurri-

uszur megvárja, hogy az egyiptom

i és a szövetséges haderők dol-guk-végezetlenül elvonuljanak, ekkor, 586-ban kerül sor az eddi-ginél borzalm

asabb retorzióra: Jeruzsálem falainak lerom

bolására,a város feldúlására, kifosztására, a király m

egvakíttatására, fiai-nak lem

észárlására. Ez lett a Júda-beli zsidóság m

ásodik fogságravetése, elviszik a m

ég ottmaradt papi arisztokráciát, a nem

ességetés a kézm

űveseket.E

zra az első alkalomm

al kerül fogságba, ahol mint tudós ta-

nulmányozza az ősi táblákat és csoportjával m

egszerkesztik azún. babiloni T

almudot. Jójákin családját m

ég „egyfajta aranyka-litkában” tartják (F

röhlich I., 36. o.), másodszorra viszont ke-

gyetlen volt a megtorlás.

A fogság i. e. 539-ig tart, ekkor K

űrosz perzsa király legyőziB

abilont, 538-ban szabadon engedi a foglyokat, visszaadva nekikaz elhurcolt kincseket is.

(Manapság Jahvét kezdik A

n-Enlillel azonosítani.)

EG

YIP

TO

ME

gyiptom ős- és ókori történelm

e sok szállal kapcsolódikK

is-Ázsiához, a K

özel-Kelethez. K

ét korszakát: a hyksos és azam

arna periódust szeretném röviden ism

ertetni.

A „

HY

KSO

S” U

RA

LO

M E

GY

IPT

OM

BA

N

A hettiták betörtek a F

olyamközbe, elsősorban az asszírok

ellen indítottak támadást, m

ajd népeket gyűjtöttek egy Egyiptom

elleni hadjárathoz. Az időpont i. e. kb. 1700. A

megalakuló ún.

hyksos hadnak ők és a Kúr- és A

raxes-folyók vidékéről való ki-rályi szkíták voltak a fő vezérei, de a seregnek volt egy nagyszá-m

ú sémi elem

e is: az amoriták és szírek.

Egyiptom

ban ekkor a XIII. dinasztia uralkodott. N

apirendenvoltak a palotaforradalm

ak, lázadások; fejetlenség uralkodott azországban, m

ely körülmény kedvezett a hyksos tám

adásnak. AN

ílus deltájában 240 000 katonát befogadó földgyűrű várrend-szert építettek ki A

varis (Avar) néven. A

z újtípusú, többrétegű,

180

nagy átütőerejű íjakat és a lovas harci szekerek használatát őkterjesztették el E

gyiptomban.

A hyksos királyok között voltak sém

i származásúak is. A

z el-ső hyksos király N

ubti volt. Az ő idején látogatott E

gyiptomba

Jákób pátriárka, amikor József fia volt E

gyiptom gazdasági irá-

nyítója.A

z egyiptomi nép lenézte a „pásztor királyokat”, de nem

sokidő m

úlva a régi fáraók fényűzése és pompája ragyogott az „ide-

gen” királyok

körül –

írja M

aspero. C

hianra (C

hian-Rá)

–M

anethon Jannas néven említi – idején hatalm

uk a tetőpontjánállt, m

ajd hanyatlani kezdett, Am

osis 1580-ban beveszi Avaris

erődjét.L

egyőzetésük után a hadsereg nagyobbik része Palesztinában

telepszik le. Ők alapítják m

eg az első Jeruzsálemet, tőlük foglalja

el Dávid, a későbbi király, és teszi m

eg Júdea központjává. (J.F

lavius alapján.)

AZ

„A

MA

RN

A”

KO

RSZ

AK

A

XV

–XIV

. szd.-ban

három

nagyhatalom

verseng S

zíriabírtoklásáért: M

itanni, Egyiptom

és a hettiták. Miért volt olyan

értékes ez a terület? Szíriának kereskedelm

i szempontból igen jó

volt a fekvése: Kelet–nyugati irányban M

ezopotámia és a F

öld-közi-tenger;

észak–déli irányban Anatólia és E

gyiptom felé vezettek a ke-

reskedelmi útvonalak, S

zíria pedig a keresztező utaknál feküdt.E

zen kívűl jó kikötői voltak, a legjelentősebb Ugarit kikötője.

Mezopotám

ia az építőanyagot, az ásványkincseket mindig kül-

földről szerezte be.S

zíriában az amoriták kis városállam

ocskákat hoztak létre,m

elyek egymással versengve gyengítették az ország egységét.

Csak

erre vártak

a szom

szédos nagyhatalm

ak, pl.

Mitanni,

Egyiptom

. A „hurrita lovagok” átvették a hatalm

at az „amorita

hercegektől”. A hettita fennhatóságot is visszaszorították olyany-

nyira, hogy kénytelenek voltak visszavonulni a szíriai területek-ről. (B

író J., 405. o.)III. T

uthmoszisz fáraó alatt m

egnőtt Egyiptom

befolyása atérség

fölött. A

gazdasági

és kereskedelm

i kapcsolatokon

túl

181

meghatározóak voltak a politikai m

eggondolásból kötött házassá-gok.IV

. Tuthm

oszisz (1413 és 1405 között uralkodott) állítólaghét

ízben kérte

meg

a m

itanni II.

Suttarna

(I. A

rtatama

fia;A

R.T

A.T

A.M

A – kiszótagolható „sum

er” szavakból álló név) ki-rály lányának a kezét. E

z viszont szerelmi házasság volt, a her-

cegnő a fáraó főfelesége lett Mute-M

ua néven, jelentése: a Nap

Anyja. Ő

szülte a trónörököst.III. A

menhotep (1405–1367) ereiben m

ár félig turáni vérfolyt. Ő

egy núbiai kushita hercegnőt: (talán nem volt hercegi

származású) T

eye-t (Tiye) veszi feleségül, aki szintén főfeleség

lett. De m

egérkezett a hárembe két további m

itanni hercegnő is:G

ilu-Khepa (K

elu-Hepa) T

ushratta leánya és Tadu-K

hepa, 317előkelő m

itanni leányzó kíséretében.A

trónörökös IV. A

menhotep, trónralépése után E

hnaton-raváltoztatja nevét. A

tyja halála után feleségül veszi a hárem legfi-

atalabb asszonyát Kelu-H

epát, aki nem m

ás, mint a gyönyörű

Nefertiti (N

ofertiti, Nofretéte. – M

ás források alapján Nefertiti A

jlánya volt).

Otthagyja T

hébát, felépítteti új fővárosát: Ahet-A

ton-t, a he-lyet m

a Tell-el-A

marna néven ism

erjük. (Az A

marna-korszak a

XV

III. dinasztia kora.) Fővárosát egy olyan területen jelöli ki,

ahonnan jó rálátás nyílik két távoli, egymás m

elletti hegycsúcsra,ahol a tavaszi, őszi napéjegyenlőség reggelén pontosan a kéthegycsúcs között a völgy fölött kel fel a N

ap. (A S

zfinx tekinteteis arra a pontra irányul.) A

hely tehát egy csodálatos, természet-

formálta napvárta lehetett a horizont alatt!D

iplomáciai levélváltásokról, ajándékok cseréjéről szóltak a

levelek, házasságok megkötéseiről és m

ás, politikai események-

ről. (Nagy divat volt az ajándékozás, az uralkodók hatalm

ukat ésnagyságukat dem

onstrálták az ajándékok bőségével és gazdagsá-gával.) A

marna levéltárának felbecsülhetetlen értékű levelei, m

e-lyeket a fáraók I. A

rtatama, II. S

uttarna (SU

ttAR

na), Tushratta

mitanni királlyal, a hettita S

huppiluliumash királlyal és m

ásokkalváltottak. A

z archivumban m

egőrizték a korábbi fáraók levelezé-seit és m

ás dokumentum

okat is.

182

Már III. A

menhotep is hajlott az új, reform

eszmék felé. F

ia –akinek ereiben többszörösen is turáni vér csörgedezett – egyene-sen új vallást hoz létre és tesz m

eg államvallásnak, ez pedig: A

tona N

ap (!) egyisten hívő, fény-vallás volt, vagyis a Nap (napko-

rong) sugárzásában érezte meg az egyedűli Isten jelenvalóságát.

Látom

ásai voltak, melyek érzékennyé tették a létezésen-túli lét

megtapasztalására. N

efertiti, felesége, aki társuralkodó lett mel-

lette, támogatta törekvéseiben, hiszen m

itanni-hurri származású

volt. (Ez a legújabb teória, m

ás források szerint Szem

enkharé volta társuralkodó.) E

hnaton a háborúskodásnak még a gondolatától

is elzárkózott. Úgy gondolta, hogy a békés közeledés m

eg tudjaoldani a konfliktusokat. N

em illett bele a korszakba, ezért való-

színű megm

érgezték. Sajnos, nagyon sok téves eszm

e kering rólam

anapság is.E

hnaton személye és uralkodása akkora gyűlöletet váltott ki

környezetéből, hogy nevét még a feliratokról is kitörölték halála

után. Visszaállt A

mon tisztelete és a papság hatalm

a.

(AM

.AR

.NA

: az anyajogú AR

-ok széke. A „N

A” (L

. 70.)jelentése: kő, esetleg kőből való tárgy; m

eglett, nagyhatalmú, je-

lentős (stb.) férfi, de itt városról van szó. A „szék” gyakori szó a

magyar névhasználatban, pl. B

átaszék, Három

szék; széki húnokstb.)A

papság lázított, gyűlöletet szított Ehnaton (az „eretnek” fá-

raó) ellen. Lehet, hogy túlságosan türelm

etlen volt vallási szem-

pontból, de mi m

ost még elképzelni sem

tudjuk, hogy mi m

inden-re volt képes a hatalm

át vesztett papság. Több évezreddel előzte

meg korát, hogyan is érthették volna m

eg. Bolondnak tartották,

aki nem törődött például a m

eghódított területeken a hatalomm

egtartásával. Ha m

égis kénytelen volt háborúzni valamely füg-

getlenségre törekvő tartománnyal, annyira aggódott m

iattuk, hogyállítólag kenyeret és olajat dobáltatott be a katapultokkal a város-falon keresztül a bekerített városba. A

megszállottan háború-párti

hadvezérek és mások szem

ében veszélyt jelentett az ország szá-m

ára. Még m

anapság is ugyanaz a gyűlölet támad fel ellene, m

inta m

aga korában.

183

TU

RÁ

NI N

ÉP

EK

EG

YIP

TO

MB

AN

A kusok/hunok és m

agyarok egyiptomi jelenlétéről külön

dolgozatban, bővebben szeretnék majd írni. R

endkívül izgalmas a

turáni népek ős- és ókori történelmének ez a szakasza. M

ost csakannyit, hogy E

gyiptom első nagy kultúrhérosza: O

zirisz, eredetinevén: W

sir (US

/ŐS

AR

) Erpát S

ab Er, azaz A

R.P

AD

Zab Ú

r le-szárm

azottja volt (Michael H

aberlandt: Ethnology, L

ondon, 1920;– B

író J.: A szabir-m

agyarok..., 11. o.). A pre-dinasztikus kirá-

lyok közül elsőként ő indította el a kultúra fejlődését Egyiptom

-ban. „T

estvére”, a fekete Szeth – a kusok képviselője – m

eggyil-kolta őt, testét tizennégy darabra vágta és szétszórta a N

ílus men-

tén. Ozirisz fia, H

órusz / HA

R állt bosszut apja gyilkosán.

A királyok hol a m

agyarok, hol a kusok/hunok közül kerültekki, általában dinasztiánként váltva egym

ást az első hat dinasztiaalatt, m

ajd a XI., X

II. és XX

V.-ben ism

ét náluk a hatalom.

Sudán

(SU

dán) északi,

észak-keleti nagy

területe: N

úbia,egyre nagyobb hatalom

ra tesz szert. Szom

szédságában először aK

ús-tartomány erősödik m

eg a XII. din.-tól kezdve a N

ílus észak-ra eső nagy „S” kanyarjában, m

ajd Kr. e. 945-ben a M

AK

AR

-okkirálysága

alakul m

eg a

délebbre eső

nagy kanyarban

Meroé/M

eroë néven. A két tartom

ány Kr. e. 656-ban N

apata–M

eroé Királyság néven egyesül (N

apata: Nap A

tya). Később neve

Meroé K

irályságra változik, és Kr. u. a IV

. szd. végéig fennáll.N

apata, illetve Meroé tartom

ányi székhelyek, fővárosok voltak.Itt is szokás volt az uralkodóval kíséretét, az udvartartást élve

eltemetni.

A

kiválasztott szem

élyek önként

vállalták a

halált,előtte valam

ilyen mérget ittak, de egyik-m

ásikuk menekülni pró-

bált. A halottak m

indig a jobb oldalukon feküdtek, kissé felhúzotttérdekkel, kezeik az arcuk előtt, – m

int Urban a királysírokban.

Az utolsó négy király halála m

integy ezer emberáldozatot köve-

telt.Az

uralkodók isteni

származásúaknak

vallották m

agukat.M

int mindenütt m

áshol, itt is fel kellett mutatni egy isteni őst.

Már-m

ár következetes programnak érzem

a földi uralkodóházak,az uralkodói elit és az „istenek” keveredését. (G

enetikailag nemvolt lehetetlen, m

iután az istenek „teremtették” az em

bert sajátképm

ásukra, amely genetikai egyezést is jelentett.) T

alán ez kel-

184

lett ahhoz, hogy szellemileg m

agasabb kvalitású utódok, „féliste-nek”

szülessenek, akik

alkalmasabbak

lettek az

uralkodásra.S

umerben az I. dinasztiák királyai nagyrészt félistenek voltak. A

zírások szerint (O

ppenheim is ír róla) isteni fény és erő sugárzott

az uralkodókról is, az isteni eredetnek köszönhetően. Később az-

tán halványult ez a fény, ragyogás, ahogy az uralkodók leszárma-

zottai egyre inkább földi emberekkel keveredtek.

Egyiptom

hoz hasonlóan itt is épültek piramisok, több m

int200 m

aradt utánuk. Kissebbek, m

eredekebbek, mint az egyipto-

miak. A

piramisok m

ellé (tehát külön épületként) szentélyeket,defuffákat építettek. E

lőször eltemették az uralkodót, m

ajd a sírfölé em

elték a piramist. S

hakete királynő sírja volt az egyetlen,am

elyet még ki lehetett volna rabolni.

Kherm

ában a fő épület (talán templom

) köralakú építmény

volt, ezt és az egész várost fallal vették körül. Főistenük az

egyiptomi A

mon, a term

ékenység istene volt. A sírkam

rákbanegyiptom

i stílusú falfestményeket találtak.

Philae-szigete (a N

íluson) Núbiától északra, az egyiptom

i ésa kusita birodalom

határán feküdt. „P

hilaet a világegyetem anyai

erejének szentelték.” E

gyiptomban Ízisz testesítette m

eg, aki azelkötelezett anyaság és hűség jelképe volt. A

z volt ő az egyipto-m

iaknak, mint S

zűz Mária a keresztényeknek. A

z őt ábrázolószobrokon általában fiát, H

óruszt tartja karjaiban.K

r. u. 553-ban Iustinianus, a Róm

ai Birodalom

császára el-rendelte, hogy P

hilae-szigetét ajánlják fel a magyaroknak és S

zűzM

áriának, ismerve a m

agyarok Nagyboldogasszony, S

zűz Anya

iránti tiszteletét. („H

órusz szeme”

10. rész, rendezte: Fernando

Malkún.)

A „S

ZE

NT

SZ

ÁM

OK

” ELŐ

FO

RD

ULÁ

SA

; – KIE

GÉ

-S

ZÍT

ÉS

EN

KI IS

TE

N F

EJE

ZE

TÉ

HE

Z.

A sum

er Pantheon 12 tagot szám

lált, élén a nagy istenhár-m

asság állt: An, E

nlil és Enki. A

tizenkettes Pantheonon belül ki-

emelt szerepe volt a hét nagy A

nunna istennek, akik már a V

íz-özön előtt is istenkirályokként uralkodtak az öt királyságban.

„A

z óceán Laham

ái, ők ötvenen…”

(A sum

ir irodalom kis-

tükre, 56. o.)

185

A sum

er istenekhez kapcsolódó számok tehát: 3, 7, 12 és 50,

mely szám

ok törvényként érvényesültek. Mezopotám

iai felfogásszerint a sors, a törvény, szabály (L

. 295.; 532. ME

, MA

6 parsu)m

ég az istenektől is független, „am

ely így vagy úgy, de mindig

érvényesül”, az istenek is alávetették m

agukat a Törvénynek. Ú

gytűnik, hogy a belső törvény, rend m

indig külső keretet, formát

követelt és alkotott, mely jelenség szám

okban is megnyilvánult. A

számokat m

ás népek is átvették és beépítették történelmükbe,

mítoszaikba, m

ondáikba, meséikbe. E

zekből szeretnék egy páratbem

utatni.

A hét bolygó a hét planéta isten;

a Nap, H

old, Szél/V

énusz (arany, ezüst, réz) hármassága a

népmesékben, a kazettás m

ennyezeteken;a hét napjainak szám

a 7, de ez nem a hét planétával függ ösz-

sze, mint sokan hiszik, hanem

a Hold-fázisokkal, a 4 x 7 napos

alapidőszakokkal (Varga Z

s., 416. o.). Ez nem

lehet véletlen Enki

és Nanna, a holdistenek uralm

a, a Hold-kultusz idején.

Az év 12 hónapja; a nap 12 „kettősórája” (beru-ja);

az apostolok 12-es száma; a zsidók 12 törzse;

a 12 görög titán; az olymposzi istenek 12-es szám

a;É

zsaunak Boszm

at-tól és többi feleségétől született utódailettek az edom

i királyok. Edóm

/Idumaea önálló királyságainak

száma 12;Izm

áel Ábrahám

nak Hágártól született fia volt. A

z izmaeliták

12 fejedelemséget alapítottak S

ziro-Arábiában. (T

er. 25: 13-16.)(H

ágár felesége volt Ábrahám

nak, maga is rangos szárm

azásúN

imród utód – L

. Gardner, 177-178. o.; E

ndrey A., 24. o.)

Henoch „hét, drágakőből való hegy”-ről beszél, ezek közül

„a középső, legmagasabb hegy az Ú

r hegye”. Tovább haladva

Énoch észak, nyugat, dél és kelet felé három

-három égi kaput lát.

(Énoch apokalypszise, 49, 55, 60. o. – fordította H

amvas B

éla.)A

göcsei magyarság szerint 12 égboltozat van egym

ás fölött;O

rpheus lírájának 7 húrja „a hét planétát, s az őt körülvevő

állatok az állatkör tizenkét képét, az év tizenkét hónapját jelen-tik.”

186

A szivárvány hét színe. A

ltáji monda szerint K

ysugan Tengrä

isten egy szivárványbotot hordoz, s a boton a hét színben a hétisten hatalm

a van egyesítve. Szivárványbotjával időjárást vará-

zsol, a hét szín mindegyikével m

ás-más időjárást. (B

erze Nagy

János: Égigérő fa, 22, 245, 101. o.) (A

„hét isten”-ben a hét nagyA

nunna isten képzete van jelen.)A

vogulok „abroncskerék módjára forgó hét ég”-ről beszél-

nek (Berze N

. J., 52. o.).A

hétfokú diatónikus hangsor 12 félhangra bontható.A

pithagoraszi felfogás szerint a hét planétaisten zenéléseösszhangzatos. M

indegyik a maga hangm

agassága zengésével já-rul hozzá a szép együtthangzáshoz. (A

hétfokú diatónikus skálakvintenként: felső vagy alsó 5. fokonként haladva alakul ki az Fhagról indulva. A

z F hang a F

öld rezgési frekvenciája.)A

természetben a m

adarak éneke, de még a fák leveleinek su-

sogása is a szférák zenéjét idézi. (A m

adarak éneke összefüggődallam

okat tartalmaz, például a kínai rem

eterigó tiszta lá-pentatondallam

ot énekel, más m

adárénekekben Mozart dallam

fordulatokatfedeztek fel.)

Egy rom

án népmesében „

a tölgyfa tizenkét ága más és m

áséneket m

ond”; egy török m

esében „a letört gallyon nőtt ötven

alma szintén m

ást és mást énekel.”

(Berze N

. J., 173. o.)A

magyar népm

esék táltos madarainak énekére, a „

Világ

Zengő A

ranynyárfája” leveleinek a szélben finom

an zsongó, su-sogó

hangjára m

egmozdul

ég és

föld. (M

agyar A

., 60.

o.)O

rpheus csodálatos játékára, vagy a Varázsfula hangjaira táncra

perdülnek az állatok.A

„

a világ

oszlopa”

is ősi

motívum

, képzete

a nippuri

DU

R.A

N.K

I-hoz, Enlil „É

g-föld köteléké”-hez kapcsolható. Sze-

rintem a keresztény tem

plomok tornyai is az É

g-föld köteléketszim

bolizálják.A

vogul hős, sámán „

hétfokú ezüst hágcsón” jut „

hétáldo-zatos áldozattal a hétrétegű égbe.”

Az osztyákok, szam

ojédek ésm

ás népek hagyományaiban is hasonlóan fordul elő.

A vasjugáni osztyákoknál „

ha a sámán a földöreganyát”

felakarja keresni, a „

hétáldozatos áldozati oszlop”-hoz kell m

ennie,ahol az út hétfelé ágazik (B

erze N. J., 56. o.).

187

„A

vogul Num

i-Tarem

(/Tórem

) háza 7 rekeszből áll, a ház-nak 7 ajtaja, 7 ablaka, 7 aranyszélü szent asztala van, az ajtókon7

aranykilincs, 7-szeres

vaslakat. A

lakóház

deszkás padlója

aranyszélü 7 szőnyeggel van leterítve. Ménese 7 lovat szám

lál, 7vadászhurokja és 7 halászszerszám

a van. A T

arem fiak 7-en van-

nak.” (V

arga Zs., 418. o.)

A „világ oszlopa” egyúttal a „föld köldöke” és „égi kapu” is.

Máshol, pl. a szibériai tatároknál a „föld központi hegye” tölti be

a világoszlop szerepét. Ugyanígy a perzsáknál, zsidóknál.

Megjelenik a ziqqurátuk képzete is, m

elyek hegyeket jelení-tenek m

eg, azokat akarják utánozni.A

z altáji népek mondái szerint B

ai Ülgön főisten az égi

„aranyhegyen” lakik.A

z indiaiak Meru-nak, vagy S

umeru-nak (!), vagy S

zumbur-

nak; a tibetiek Kaylas-nak nevezik szent hegyüket.

A tibetiek paradicsom

i hegyét „hét arany hegy és hét m

ézízűtenger veszi körül.”

A S

umeru-hegy négyszögletű és gúlaalakú. (B

erze N. J., 60.

o. – érdekes, a Kaylas hegycsúccsal kapcsolatban az volt a be-

nyomásom

, mintha m

esterséges alkotás lenne.)A

vasjugáni sámán útja az ég női szellem

éhez 7 tengeren, 7hegyen és 7 nyírfaligeten át egy hétlépcsőjű hegyhez vezet. Itt ahegy tetején „

aranyfedelű házban hét bölcsőben ringatja a még

meg nem

született lelkeket Pupes, az égi isten leánya.”

(Berze N

.J., 59. o.) A

legnagyobb ziqqurátuk hét lépcsősek (teraszosak)voltak, tetejükön a szentély kupolája arany színű, benne a beren-dezési tárgyak aranyból készültek.

A nepáli m

agarok 7 törzsben élnek. A törzsneveket így hasz-

nálják: Buda M

agar, Rana M

agar (stb.), ősi lakhelyük a Bara

Magarát, azaz M

agyarföld. (Buddha az ő nyelvükön beszélt.) A

zujgurokból kivált yugar nép is „hét törzsben” él. (K

iszely István,I. 174, 214. o.)

De ne feledkezzünk m

eg a hetumoger (hétm

agyar) honfog-laló törzsszövetségről sem

.

A H

old-kultuszt felváltja a naptisztelet, vagy inkább még egy

ideig egyformán él a kettő, ezt bizonyítják azok a szövegek, m

e-

188

lyekben a 7 és a 6 együtt van jelen: „H

at nap és hét éjjel nealudjál!”

„6 nap és 7 éjjel dühöngött a szél.”

„U

tnapistim a hajót

6 rekeszünek készítette és kifelé mégis 7 em

eletüre ácsolta.” (G

il-gam

es – Varga Z

s., 417. o.)A

Világügyelő férfiú (a napisten), „

az Aranyos F

ejedelem(az) elterülő 7 földrészt, 6 földrészt körüljáró király”

(Varga Z

s.,418. o.). (A

z biztos, hogy a Hold-kultuszt a N

ap-kultusz követi,de a 6-os rendszer elterjedését inkább az akkád-kor előretörésénekérzem

, és nem biztos, hogy a N

ap-kultuszhoz kapcsolható.)

KIE

GÉ

SZ

ÍTÉ

SE

K A

KÜ

LÖN

BÖ

ZŐ

TÉ

MA

KÖ

RÖ

KH

ÖZ

A „K

ülön

böző vallások ellentéte” fejezethez kiegészítésként

szeretném

fűzni L

aurence G

ardner kutatásait,

amely

szerintQ

ayin/Káin: A

rpium/A

rwium

(AR

!) néven elsőként uralkodottK

iš-ben, majd őt leszárm

azottai követték Atún/E

tánától kezdveA

gga/Akkáig, aki kortársa volt G

ilgámesnek. A

sumer királylista

(A sum

er irodalom kistükre: 22. „A

hajdankor királyai”) viszont11. királyként em

líti Arw

i’umot. Ő

utána szintén 11 király követ-kezik K

iš trónján Aggáig, aki valóban kortársa volt G

ilgámesnek.

A m

ásik ágon (L. G

ardner szerint) későbbi leszármazottként élt

Akalam

-dug, aki Ur királya lett, az ő fia: T

úbal-kain, ő nem m

ás,m

int Meszkalam

dug, aki Ur uralkodója volt i. e. 3200 körül (a

kormeghatározásoknál

sokszor tapasztalható

ellentmondás).

Túbal-kain/M

eszkalamdug hitvese: N

in-banda volt, aki Ur kirá-

lyának, Abarginak és hitvesének: S

ubad királynőnek volt a lánya.(S

U! – A

trónöröklés feltétele az anya származása.) M

eszka-lam

dug és Nin-banda leszárm

azottai: Cham

/Kám

, Chus/K

ús ésK

ús fia: Nim

ród.

Mielőtt folytatnám

a földrajzi nevek további ism

ertetését,szeretném

leszögezni még egyszer (B

író Józseftől és másoktól

már idéztem

), hogy az ősi és ókori birodalmakban a városokat,

településeket, hegyeket, folyókat, magát a birodalm

at, vagy annaktartom

ányait egy-egy

istenség, törzs,

törzsfőnök, nem

zetség,nem

zetségfő, fejedelem, vezér, vitéz-hős, pateszi (stb.) nevéről

nevezték el. Ez így történt a K

árpát-medencében is. É

n csak azo-

189

kat a neveket gyűjtöttem, am

elyek még a sum

er-magyar rokonsá-

got, vagy a magyarok, illetve a turániak, sum

erek terjeszkedését,szétszóródását földrajzi nevekben bizonyítják szám

unkra.M

ég egy fontos körülmény: a kivándorlók általában törzsen-

ként, nemzetségekként vándoroltak el, és egym

áshoz közel tele-pedtek le, új otthont terem

tve maguknak. E

z megkönnyíti m

un-kánkat, m

ert így a nevek egymást igazolják. S

zámtalan név válto-

zott meg az idők folyam

án. A születő kisebb-nagyobb hatalm

akeltüntették az ősi neveket. S

ajnos nem rendelkezem

részletes tör-ténelm

i atlaszokkal – kivéve Kogutow

icz térképét –, de még így

is nagyon sok név gyűlt össze, például kb. 470 AR

-ral kezdődőföldrajzi nevet lehetne felsorakoztatni.

A K

árpát-medencében is viszonylag kevés m

ezopotámiai vo-

natkozású helységnevet találtam. T

alán annak a körülménynek

tulajdonítható (az Arvisura alapján), hogy a 24 H

un Törzsszövet-

ség ordoszi birodalmi központja kötelezővé tette a rokon népek

számára a „N

évadó Féranból” való névválasztást. (E

zért van a sokegyform

a név a föld különböző pontjain.) I. e. 3770 körül a Me-

legvizek Birodalm

a (a Kárpát-m

.) is kapott Névadó F

érant. (163.o.) 250 év telt el 4020 óta, am

ikor Kerka ifjúsági fősám

án vezetteaz első rokonlátogató kalandozást, azóta az itt letelepedett csalá-dok és leszárm

azottaik is ataiszi eredetű neveket használtak. Asám

ánok, pateszik (stb.) mindig létrehoztak egy-egy új települést,

melyeket aztán róluk neveztek el; a hegyeket, folyókat szintén

róluk.Az összegyűjtött nevekből azokat válogattam

ki, melyekből

egyértelműen kielem

ezhetőek a SA

, SU

, AR

, UR

, AS

, AZ

, UZ

népekre, törzsekre vonatkozó szavak, valamint a M

A, m

ely aM

AD

A rövid form

ája. Egy-egy szótag előfordulása véletlen is le-

het, tehát a földrajzi (és egyéb) nevekben meggyőzőbb, ha leg-

alább két szótag turáni eredetű akkor, ha a név szótagok összeté-teléből áll.

A következő földrajzi neveket elsősorban K

ogutowicz M

anó:M

agyarország vármegyéinek kézi atlaszá-ból vettem

(kiemelés

tőlem).

190

Fontosnak tartom

megjegyezni, hogy zavarbaejtően sok az

azonos, vagy hasonló név pl. a Magu

ra, de nem elírásról van szó,

ugyanis minden m

egye külön térképlapon van.

Abauj-T

orna vármegye: A

r, Arka (2. térképlap);

Alsó-F

ehér vm.: T

artaria (Alvincztól d.-ny.-ra), neve később

lett Alsó-T

atárlaka (3. tl.);A

rad vm.: A

rad, Magu

ra-hegycsú

cs (479 m, – V

ilágostóldélre, – 4. tl.);

Árva vm

.: Árvai M

agura-h

egység (hegyvonulat dél-nyugat– észak-keleti irányban, m

inden csúcsa 1000 m fölötti –

5. tl.)B

aranya-vm.: S

zabar (Mohácstól észak-nyugatra, – 6. tl.);

Harsány;

volt egy Hercegszabar és egy S

zékelyszabar nevű helység is,(T

. A. 10. o.);

Bereg-

és U

gocsa-vm.:

Makaria,

Fekete-A

rdó, S

urány,A

sztély, Mező-T

arpa (T/A

R.P

A), K

is-Ar, N

agy-Ar (!),

Turcz, T

úr-folyó (itt van a Vereczkei-hágó is, – 9. tl.);

Beszterce-N

aszód vm.: M

agura helység (Ó

radnától d.-ny.-ra), A

rdány (Besztercétől d.-k.-re, – 10. tl.);

Békés-vm

.: Mágori helység (11. tl.);

Bihar-vm

.: Szalárd, A

rkus (ebben benne van az AR

és a Kus,

– 12. tl.); S

upur, Ardud, tőle k.-re: S

urdu, d.-k.-re: Turda, ugyanott a

Szam

os partján: Magu

ri (K. A

. 24. o.);B

orsod-vm.: A

rnót, Arló, Ó

zd (az úz-ból), Szár-hegy, T

ard(13. tl.);

Fogaras-vm

.: Magu

ra helység, Marginen, S

zarata (14. tl.);C

sík-vm.:

Uz-patak,

Barda-hegy

(É.-M

ezopotámiában:

aB

arda-Balka barlang), H

argita-csúcs (16. tl.); Oltszem

(az olt-völgyi kultúra fontos lelőhelye; – T. A

. 10. o.);F

ejér-vm.: S

zár, Sukoró, G

arda, Igar (19. tl.); Baracs (K

. A.

16. o.);G

ömör és K

is-Hont vm

.: Susa (E

lám fővárosa volt); Z

abar(20. tl.);

191

Három

szék vm.: A

rapataka, Erősd (S

epsiszentgyörgytől d.-re, – az olt-völgyi kultúra m

iatt említem

– 23. tl.);H

eves-vm.: T

arna, folyó is, Maklár, S

zuha, Tar (24. tl.);

Hunyad-vm

.: Seszur, M

agura-csú

cs (904 m), M

agura hely-

ség Dévától északra, egy m

ásik Magu

ra helység, mel-

lette egy 594 m m

agas hegycsúcs Szászvárostól d.-k.-re,

Karács,

Máda

(Mada),

Árki,

Tatarcsa,

Surián-csúcs

(2061 m), M

aguren

y városka a Kudzsiri havasokban,

Bursuk

(26. tl.);

(a m

agánhangzók valószínű

a jobb

hangzás végett változtak meg);

Jász-Nagykun-S

zolnok vm.: K

arczag, Turkeve, S

zapárfalu,V

arsány (27. tl.);K

is-Küküllő-vm

.: Hetiur (H

étúr), Tatárlaka (nem

Alsó-; a

Hosszúasszói-járásban – 28. tl.);

Kolozs-vm

.: Kara, M

agura helység (d.-ny.-on), A

rgyus (29.tl.); F

arnas (T. A

. 12. o.); Sarm

asu/Kis- és N

agysármás

(SA

R.M

A.S

U, – K

. A. 24. o.);

Kom

árom-vm

.: Madar, G

úta (a gútik a Zagroszban), A

szód-patak, T

arján (a Gyarm

at, Tardos, T

árkány (stb.) törzs- ésnem

zetség-nevek sokszor fordulnak elő); Ászár (30. tl.);

Megyer (T

. A. 10. o.); S

úr (K. A

. 16. o.);K

rassó-Szörény vm

.: Szuszány, S

zudriás, Szen

delak

-Magu

rváros a T

emes partján, H

armadia (benne van az A

R és a

MA

D), B

oldúr, Magu

ra Marga-csú

cs (1509 m), T

urnul,S

tájerlak-Anina (az A

nina istennői név volt), Sum

icza,M

adia (31. tl.);L

iptó-vm.:

Tarnócz,

Turapatak,

Madocsán,

Magu

rka

bá-nyász városka (32. tl.); H

aram, B

arancs (T. A

. 10. o.);M

aros-Torda-vm

.: Magy, S

zabéd (33. tl.);M

áramaros-vm

.: Zsid

Magu

ra-csúcs (1519 m

), Apsa (34.

tl.); Sugatag (T

. A. 12. o.);

Moson-vm

.: Arak, D

arnó, Tarcsa, S

ásony (35. tl.);N

agy-Küküllő-vm

.: Magaré helység (36. tl.);

Nógrád-vm

.: Madacska, S

zakal, Varsány, H

arpács, Szanda

(37. tl.); Zabar;

Nyitra-vm

.: Ó-T

ura, Ardanócz, S

uránka, Szulány, S

zulócz,S

zt.-Surány (38. tl.);

192

Pest-P

ilis-Solt-K

iskun vm

.: K

artal, T

ura, T

arcsa, S

zank,H

arta, Harkai-tó, K

is-Kun-H

alas (É.-M

ez.-ban: Halaf, –

mindkét város világhírű a kézim

unkájáról, kézművessé-

géről, – 39. tl.);P

ozsony-vm.: S

úr, Mad (40. tl.), (K

ürt, Nyék, T

aksony);S

amarja (T

. A. 12. o.);

Sáros-vm

.: S

zuha, M

akócz, S

arbó, T

arnó, A

sgut (as-ok,

gútik), Sam

, Harság (41. tl.);

Som

ogy-vm.: Z

ala (Sala), T

ur, Taszár, M

adarsara-puszta (ezegy egészen rendkívüli szóösszetétel: M

AD

.AR

.SA

és aR

A: rag, vagy S

AR

.A – az A

: rag; a ŠÁ

R az isteni ere-

detre, teljességre és szent tökéletességre utaló szó); Sand,

Surd, A

racs, Tarany, B

arcs (42. tl.);S

opron-vm.: G

arta, Szárföld, S

arród, Harka, S

zakony (43.tl.); S

zang (K. A

. 16. o.);S

zabolcs-vm.: V

arsány, Nyír-M

ada (több ilyen helységne-vünk is van, am

elyben magyar és m

ezopotámiai szó sze-

repel, pl. az EN

laka, Kis-A

R stb.), T

ardos, Badur, S

zár-hegyi (44. tl.);

Szatm

ár vm.: T

úr-folyó, Szam

os-folyó (45. tl.); Szatm

ár (T.

A. 10. o.);

Szepes-vm

.: Szulin, M

agura-h

egység a Magas-T

átrától é.k.-re; M

aldur (47. tl.);S

zilágy vm.: S

zúna, Ardó, S

armaság, M

agura-csú

cs (988m

), egy másik M

agura-csú

cs (504 m, – Z

ilah mellett),

Ursoi-csúcs (640 m

) (48. tl.);S

zolnok-Doboka-vm

.: Szakatura (! A

szakák és az egyiptomi

Tura), A

szó (49. tl.);T

emes-vm

.: Sustra, C

sartos (50. tl.); Baia de A

rama (A

R és

AM

A; – T

urnu-Severintől é.-ra, a S

zörényi Bánságban),

Tu

rnu

-Magu

rele helység (K. A

. 24. o.);T

olna-vm.: M

adocsa, Varsád, S

ár, Szakcs, B

artal, Kurd (!),

Apar (51. tl.);

Torda-A

ranyos-vm.: M

agura helység (a T

ordai-hasadéktólny.-ra), T

ur (52. tl.);T

orontál-vm.: S

zanád, Aracsa, T

arras (53. tl.);T

urócz-vm.: T

urán, Szucsány, T

arnó (55. tl.);

193

Udvarhely-vm

.: Parajd, V

argyas, Bardocz (56. tl.);

Udvarhelyszék m

.: Enlaka (E

N: úr, főpap, – T

. A. 12. o.);

Ung-vm

.: Szuha, T

arna, Zahar, T

arnócz (57. tl.);V

as-vm.:

Szany,

Surány,

Szabar

(a Kőszegi-járásban),

Tarcsu, K

arakó (Kara-B

oghaz-öböl), Narda, M

arácz, R.-

Gyarm

at, (nagyon sok a „Magyarral” kezdődő helység-

név, pl. Magyarlak), S

zatta, Sal, K

erka-patak, Masznya

(58. tl.);

Szavária

(Szom

bathely; –

T.

A.

10. old.:

Sabaria, K

ézai Sim

on is így említi könyve 20. oldalán);

Veszprém

-vm.: T

arcs, Súr, S

zápár, Dudar, S

zt.-Gál (G

AL

:nagy), Ú

rkút (59. tl.);Z

ala-vm.: A

rács, Szalapa, K

armacs, P

adár, Szabar, M

arócz,K

erka-folyó (az Őrségben; M

ezopotámiában is volt egy

Kerka-folyó, a T

igrisbe ömlő d.-k.-i egyik m

ellékfolyó,S

usa ennek a folyónak volt a kikötővárosa), Magyaród

(60. tl.);Z

emplén-vm

.: Hábura (! É

.-Mezopotám

iában a Hábur-folyó),

van egy

Szár-hegy

Sátoraljaújhely

hegyei között,

Makócz,

Szukó,

Szuha

(ebból is

több van),

Alara,

Gálszécs (érdekes szóösszetétel: a G

AL

: nagy, a szécspedig: író-pap sám

án), Dargó, T

ussa, Azar, K

arcsa, Ka-

ros, Végardó, K

arád, Agárd, T

arczal, Mád, S

ajó (61. tl.);– ezen a területen zöm

mel az A

R-ok telepedtek le. A

Bodrogközben

több Á

rpád-kori település

is van,

pl.S

emjén

(nemzetség-név);

komoly

ásatásokat végeztek

több helyen, pl. Karcsán, R

ozvágyon.Z

ólyom-vm

.: Garam

-folyó, Gaspard, S

zámpar, T

úr, Baczúr,

Turul (62. tl.).

Kiegészítésként a K

épes Politikai és G

azdasági Világatlasz-

ból:Bodrog-A

bauj-Zem

plén-m.: T

aktaszada, Arka, U

raj, Susa (!)

(42. o.)R

ománia:

Turt,

Argel,

Arbore,

Turda/T

orda, A

gas, A

sau,M

anastiur, Arm

enis, Szár-kő (2190 m

), Ursu-csúcs (2120

m), az O

lt-f. partján: Arpasu (!), S

adu, Arges-f., S

urara,

194

Am

aradia-f., Ursi, T

ataru, Am

ara (az 54. oldalon a 23-26. hosszúsági és a 47-44. szélességi fok között).

Még egy

pár figyelem

reméltó,

megváltozott

földrajzi név:

Győr

neve A

rrabona, a

Rába:

Arrabo

volt a

II. században;

Baracspuszta:

Arm

amatia

(!); a

Zala-folyó:

Sala;

Salapiugin:

Zalabér (T

. A. 6. o.).

A T

átra neve: Turtur (az U

R kétszer, m

int az AR

az Ararát-

ban és a Tartariában; – T

. A. 8. o.).

Olyan sokszor fordul elő a M

agura név, főleg hegyvonula-tokkal, hegycsúcsokkal kapcsolatban, hogy az a m

eggyőződésem:

a K

árpátok

ered

eti n

eve –

és valószínű

az egész

Kárp

át-m

eden

ce neve is – MA

GU

R / M

AG

UR

A volt az első időkben,

vagyis Magur/M

agar ország volt a kezdetektől már azelőtt, m

ie-lőtt bárm

i más lehetett volna!

Mada-/M

édia-tartomány a K

aszpi-tengertől d.-ny.-ra, Mezo-

potámia é.-k.-i részén; F

ara (Šuruppak m

ai neve) már a

Kusán B

irodalom területén, közel A

barsárhoz (AB

: atya,A

R, S

AR

) és Aszákhoz. H

yrkánia más néven: V

arkania(V

arka: Uruk), A

rszamoszata (T

h. T. A

. V. 79., 78. o.)

Egyiptom

ban:

a deltában

a hyksos-ok

által épített

Avar/A

varisz neve

később T

anisz lett;

Araxisz

pedigK

antir. További nevek: T

ura (innen szállították a mész-

követ Szaqqara piram

is-együttese építéséhez), Tarkhan

(Tárkány), T

ell el-Matra (a M

átra nemzetségnév lehetett,

mert m

ég a Sum

atra-ban is előfordul, ez utóbbinál jelziazt is, hogy a S

U törzshöz tartozott), H

agarsza, Arm

ant,S

zavarisz, Am

ada, Tell el-A

mam

a stb. (Th. T

. A. V

. ésT

h. T. A

. R. 58. és 129. 137. o.).

Közel-K

elet: Tell-H

arma (a T

igris partján), Tell-T

ája (szinténa T

igrishez közel);A

leppótól é.-ra: Ursu; a T

oros-hegy Anatólia d.-k.-i részén

(Th. T

. A. R

. 133. o.);

195

Szam

arra (eredetileg lehet, hogy SA

.MA

.RA

volt; a RA

: rag,a névvel találkozunk m

ég pl. Dél-O

roszországban, vagya C

sendes-óceán Déltengeri-szigetvilágában is). K

özép-M

ezopotámia egyik fontos őskultúrája, m

áig megtartotta

nevét; – az övezetben a már em

lített: Madhur, M

andali,M

atára;H

asszúna (AS

, SU

);S

usa (SU

.SA

) Elám

fővárosa;S

U.S

AR

.RA

az Alsó-Z

ab mentén (T

h. T. A

. R. 133. o.;

Oppenheim

: 72. o.; – itt a SA

R a tökéletes, isteni vonat-

kozású értelemben);

Kerka/K

erha-folyó, a

Tigris

délre eső

mellékfolyója

(Oppenheim

78. o.);S

zamaw

a (SA

MA

) városa Uruk/W

arka közelében még állt,

amikor L

enzen professzor Urukban ásatásokat vezetett.

Arm

eniakon a Fekete-tenger déli partja m

entén (d.-k.-re), ta-lán itt volt a főváros: B

ogházköy, a későbbi Hattusas (T

.A

. 7. o.).

A M

eotisz (Azovi-tenger) és a F

ekete-tenger közötti szoros aB

oszporusz, eredeti neve Tam

antarkan volt (T. A

. 5. o.), mely név

nagyon sokat mond szám

unkra. Benne van az A

MA

, első olvasa-ta: anya, uralkodónő (G

add, 178. – Bobula I., 61. szcs.), m

ely ittaz „anyajogú” ősiségre utal. A

„tarkán”-ban már a T

árkány nem-

zetség fogalmazódik m

eg és az AR

-ral az, hogy ez a nemzetség a

magyar törzsek egyike volt, eredetileg A

nyaistennő tisztelő! Cso-

dálatos az AM

A szó, ha kiszótagoljuk, akkor áll az „A

” sumer

szóból (L. 579.), jelentése: víz; és a M

A/M

AD

A szóból, m

ely: or-szág, vidék, föld, – itt őshaza. A

teremtés ős vizéhez T

iámat, a víz

sárkánya, ős-anyaistennő kapcsolható ebben az összefüggésben.D

e más is, ugyanis az A

.MA

szóösszetétel jelentése kb.: „a víz ahazája”, „víz-ország”; vagyis: „akiknek szülőhazája a víz”. A

mi-

kor a földrajzi hely: Tam

antarkan ezt a nevet kapta, ugyanez a fo-galom

fejeződött ki benne, a Tarhan/T

árkány-hoz kapcsolva, dekicsit benne érzem

a „vízen jöttek nép”-ét is (Atura népét). A

pszuaz édesvízű tenger, T

iámat a sósvízű tenger, együtt alkották az

őskhaoszt, melyből aztán kitisztult a világ.

196

L. 134. U

M, U

MU

: anya;L

. 11. UŠ

U, U

ŠU

M: sárkány;

UŠ

UM

.GA

L: nagy anyasárkány; – vagy: U

Š.U

M.G

AL

: nagyU

s/Ős anya.

Az „A

”-nak biztos helye van az „ama” sum

er és az „anya”m

agyar szóban, ugyanazon a helyen kezdő és végző hangzóként,és ez a betű egy m

agánh

angzó! E

z is lehet egy válasz arra agyakran feltett kérdésre, hogy m

iért vannak magánhangzók a szé-

kely-magyar írásban? – N

os a sumer-m

agyar rokonság miatt.

Volt egy K

ána nevezetű hely, a Biblia is foglalkozik vele Jé-

zus kapcsán. A K

A.N

A jelentése: „K

ő kapu”, a NA

: meglett férfi

embert is jelent (L

. 70.); csak azért közlöm itt, m

ert a név előfor-dul a K

árpát-medencében is.

AR

-Moáb, lakhely az A

Rnon gázlói körül (É

zsaiás 15/1,16/2);G

rÚZ

ia; AS

ia/Ázsia; – S

zibéria a szabírokról kapta nevét(D

r. Padányi V

., Dr. B

akay K. szerint);

Arran-sz. az Ír-tengerben található, A

nglia nyugati partjainál.

A kelták telepedtek itt le, a m

ai Wales, S

kócia területén, valamint

Írország keleti partvidékén, vagyis az Ír-tenger két oldalán. Akelták addig egész K

özép-Európa-szerte előfordultak, észak felé

egészen Dániáig. S

ehol nem alapítottak birodalm

at, de mindenütt

otthagyták kultúrájukat. Majd i. e. 400 körül elkezdték terjeszke-

désüket Itália, az Ibér-félsziget, majd G

örögország felé. Az írek

ötvözték a „pogány” elemeket a keresztény tanokkal. A

keresztnáluk egy alul m

egnyúlt, ívelt vonalú egyenlőszárú kereszt – mint

a honfoglaláskori mellkeresztek, vagy régi m

agyar sírköveken akeresztek – és a kereszt egy körben van (a szárai kinyúlnak belő-le. A

z ír-kereszt az ősi kör-kereszt kissé módosult változata). A

zA

rthúr-mondakör ábrázolásain is ott vannak az egyenlőszárú ke-

resztek. (AR

, UR

!)É

szak-Írország: Arm

agh, Ard-fsz. (K

. P. G

. V. 74-75. o.; a

további nevek is a Világatlaszból lesznek);

Span

yolország: Muela de A

ras-hg. (AR

és AS

), Turia-f.,

Ardila-f. stb. (79. o.);

197

Szárdin

ia-sziget: Asinara-sz. (itt az „asina” törzs került bele

a névbe), Arbatax (82-83. o.; – az óriás A

rba, az építtetőisten);

Szicilia: M

arsala, Mazara del V

allo, Cam

pobello de Mazara

(u.o.); („magyar” nevek);

Olaszország: S

ubiane, Fara (valaha Š

uruppak, ma F

ara Irak-ban); A

rnó-f., Ardea (u.o.);

Kréta: K

arpathosz-sz. (! – 86-87. o.);T

örökország: B

ursa, A

rmutcuk,

Sakarya-f.,

Am

asra,S

amatlar,

Ursus,

Sungurlu,

Tarsus,

Arapkir,

Maden,

Saros-öböl (S

áros), SA

Rköy, N

arnara-sz., UR

la, Burdur

város és tó, Kislaköy (K

islak), AR

aç, Magara, B

or (nem-

zetség), Arapsun, A

rsuz, Urfa, tőle d.-ny.-ra H

arrán. (Ekét utóbbi város m

ár Szubartuban is létezett, sőt U

rfa atartom

ány fővárosa lehetett, Harrán pedig N

AN

NA

istenvárosa lett. E

z a terület: „Subartu”, m

ég akkor is turánim

aradt, amikor m

ár a Folyam

köz rég akkád és asszíruralom

alatt állt.) Arpaçay, A

rdahan, AR

AS

-f. (pár ezerévvel korábban ez a terület A

natóliához tartozott; – 86-87.o.);

Örm

ényországban

: A

rtasat, A

rarát város

és hegy,

Artik,

Aragac-hg. (4090 m

) (u.o.);S

zíria: Es-S

uweida, S

abura, Maara (M

A.A

R.A

) és most T

ö-rökország

területén van

Halaf;

Tell-es-S

uwar,

Tartus,

Dam

aszkusz, Drúz-hg. (úzok; – u.o.);

Liban

on: S

ur (Libanonban van B

a’albek is az 1200 tonnásfaragott kőoszlopaival! – U

.o.);S

zaud-A

rábia: (S

A;

AR

; A

B:

atya) M

adkhur (M

adhur a

Dijála-övezetben), A

r-ras, MA

DA

in Salih, M

AD

hAR

(!),M

udarra, Fara! W

adi-AR

AR

(!), Sham

mar-hg., W

adi ar-R

ima! H

arrat-al-Kisib (H

arrán és Kiš észak- és közép-

mezopotám

iai városok voltak), Shurm

a, Sur, A

l-Asfar,

Ubaida! (T

ell el-Ubaid D

.-Mezopotám

iában), Abu-A

rish,M

astura (a tura-turán is benne van), Sarrar, D

hurma,

Haddar (u.o.; 108-109. o.);

Egyiptom

: El-M

ansura, El-M

andura, Es-S

uweis (m

a SZ

Uez),

El-A

rish, S

AM

Alut

(Sam

a királyság

É.-

198

Mezopotám

iában), Wah el-K

UR

KU

R(!), S

an el Hagar

(Hágár!,

Nim

ród leszárm

azott, az

arabok ősanyja),

Asw

an, A

smara

(AS

.MA

.RA

), A

di A

rkai (az

AR

-kapunál…

), U

m-S

AB

AR

, M

aghagha, B

eni-Mazar,

Mazar

(mennyi

„magyar”

név!), D

amanhur,

Bir

el-H

assana (AS

, SA

, Hasszúna), E

l-Karnak, D

amas (D

ámás

istennő, ama =

anya), Saqqara K

airó alatt; Tura fölött:

El-M

a’adi és

még

számos

nevet lehetne

felsorolniE

gyiptomból (108-109. o.);

A

Deltában:

Aryam

un (arya!);

a S

ínai-félszigeten: V

ádi-M

agára; Bir A

bu el’ Uruq, B

ir Madkur (K

. P. G

. V. 133.

o.; J. Baines – J. M

álek: Az ókori E

gyiptom atlasza 33,

41. o.);K

iegészítem am

it előbb Hágárról írtam

: a Jonathán ben Uziel

zsidó rabbi által összegyűjtött, Kr. u. 7. szd.-i „

Bibliai-

komm

entárok”-ban a következő „

rendkívül fontos meg-

jegyzést találjuk, Ábrahám

felesége, Sára szájába adva:’É

s nem lesz szükségünk fiára H

ágárnak, aki leánya Fá-

raónak, aki fia Nim

ródnak’…”

(Nim

ród fia: Boéthosz

alapította a II. dinasztiát Egyiptom

ban Hotep-szehem

uinéven. F

ia, Nebré követte a trónon i. e. 2852 és 2813 kö-

zött. – Endrey A

.: A m

agyarság eredete, 24. o.; – L.

Gardner, 230. old.-tól.)

Irak: A

rgosh, T

ell-Afar,

Wadi-T

harthar (A

R,

AR

, m

intT

artaria-ban, íme egy m

ásik élő példa a két nép rokonsá-gára!), D

aur, Mileh-T

harthar! (Talán víztározó), a K

is-Z

ab-folyó fölött Makhm

ur, SA

MA

wa (S

AM

A: E

nki is-ten királysága), A

rbet (Arba isten nevéről), A

mara (K

. P.

G. V

. 86-87. o.; 108-109. o.);Irán

: Shapur (fejedelem

is volt), Azar-S

har, Astara (a T

A:

mellett, a R

A: rag), A

rdabil, Kangavar (sok a „var” a ne-

vekben), A

rak, S

hushtar, R

udsar, S

hashawar,

Bandar

(Banda),

Sari,

Shur-f.,

Khunsar

(kun?); A

rdistan,A

rdakan, Ardal, A

barghu (Abargi király), M

AD

wA

R-

csúcs, S

urmaq,

Darab,

Lar,

Sabzaw

ar (Z

ab-SA

-vAR

),K

ashmar, K

hur, Khus, A

nar (AN

, AR

), Zarand (Z

arándm

egye és város a történelmi M

agyarországon), Larak-sz.

199

(város M

ezopotámiában),

Surán,

Ham

un-i-Sabari-tó

(108-109. o.);

a K

arkasz-hg K

özép-Iránban, itt

azA

Rism

an-i síkság rézműves központ volt 6000 évvel ez-

előtt.Jem

en: S

ada, Sauda, A

mran, Jabal M

anar (108-109. o.);M

aszkat: K

habura (a

Hábur-f.-ra

emlékeztet),

Sarur

(SA

R.U

R), S

amad (S

A.M

AD

; – u.o.).D

emokratiku

s Jemen

: Tham

ar-csúcs (Tám

ár, a szabirok ki-rálynője a perzsa

hódítások előtt),

Harur

(H/A

R.U

R),

Arqa, M

agdaha (itt a daha nép jelenik meg), M

adi, Tarim

(a Tarim

-medence), B

ir-Asakir, S

amarm

a, Hasana (em

-lékeztet a H

asszúnára; – u.o.);A

rcsman, S

zumbar-f., K

izil-Arvat, D

arzava, Turan, M

urgabváros és folyó, K

ashmar a K

aszpi-térségben, a Tü

rkmén

Közt.-ban

(108-109. o.);T

arhankut-fok a

Krím

-fsz.-en (T

árkány), H

arkov, A

Zov,

Szura-f. D

él Oroszországban

;S

umerlja

az 56

szélességi foknál

csuvas területen;

Urda,

AZ

gir a 48-as sz. foknál, a Szam

ara-folyó (város is volt);az U

ral-folyó és hegy, Tura-f.; a M

angislak-öböl és a Ka-

ra-Bogház-öböl:

a K

aszpi-tó öblei;

Szakm

ara-f.,S

UB

AR

kunduk (!), Arkalik, A

sauz, Arisz, S

zamarkand,

MA

ZA

R-S

harif! SA

MA

ngan, KU

Ska, M

andal (Mandali

Mezopotám

iában), P

ulalak, P

atak-i-SA

R,

Askar-K

ot,S

angar, K

uh-i-MA

ZA

R-csúcs

(3734 m

), A

rgastan-f.,K

umar-f., A

smar, K

andahar, Assad-A

bad (AS

, SA

, AB

:atya), S

arafsar (SA

, SA

R), U

rgun, Sar-e-S

ang. Ez utóbbi

egy hegy Afganisztánban, ahol a rendkívül értékes lazúr-

követ (lápisz-lazulit) bányászták, és még m

a is bányász-szák. Innen szállították a követ M

ezopotámiába, E

gyip-tom

ba az ős- és ókorban. A K

azah, T

ürkm

én, Ü

zbégK

öztársaságban, A

fganisztán

ban (94-95., 98-99., 108-

109. o.);P

akisztán: S

ui, Surab, K

huzdar (úzok és arok), Sukkur, H

ab-f.,

Kurram

-f., C

harsadda, K

asur (A

S

és U

R),

Pu

njab/P

andzsáb (az Indus forrásvidéke, valaha H

unniavolt a neve – 108-109. o.);

200

A m

ai Kín

ából számunkra főleg O

rdosz és az egykori Kara-

Kitáj B

irodalom (T

. A. 9. o.) a fontos. U

tóbbi megegye-

zik a Hszin

csiang/X

injian

g területtel, mely m

ég a mai,

modern térképeken is U

jguria néven (is) közölt (F

. A.

23. o.). Területén északra van D

zsun

gária. (Hungária; –

T. A

. 31. o.; F. A

. 23. o.) Ez a nagy térség foglalja m

agá-ban: U

rumcsi, K

asgar, Turfán, K

arasar (SA

R), A

kszu,Jarkand

(-folyó is)

városokat, a

Tarim

-folyót, a

Dzsungar-A

la-Tau-t (A

ltájt). A „T

arim” név valószínű a

„Tórem

” (= isten) szóból alakult ki. A

Balhas-tó déli ol-

dalán éltek a karlukok (KA

R =

kikötő; LU

= em

ber).T

ovábbi földrajzi nevek a K. P

. G. V

.-ból: Kongur-hg.; –

Szurgut az O

b mentén, a 60. szél. fok fölött; – O

rdosz! –S

zama (S

AM

A), K

usan, Szungari-f., S

amsu, M

andzsú-ria; T

algar,S

zuszamir, U

zgen Kirgizisztán

ban;

Horog város (nagyon m

agyarul hangzik) Tadzsikisztán

ban;

– Aszino, U

zsur a 60. szél. fok alatt;Z

sarma (Z

s/AR

.MA

), Akszuar, U

rdzsar Kazah

sztánban

; aH

an-Tengri-csúcs (6995 m

); – Turán, S

agonar a Tuvai-

medence körül.

Ismét északon: A

ngara-f., Tura, C

sunya-tó (csúnya);M

ongólia:

Tesz,

Arsan

(AR

.SA

), U

r-f., E

rő-f., U

rgamal,

Ulanbator (valaha lehet, hogy egy bátor/B

átor Ulán/alán-

ról kapta a nevét – 98-99.o.);A

z AM

UR

-f. (AM

: anya, UR

) Oroszország és K

ína határfo-lyója keleten. M

ellékfolyói a Szungari, H

ungari (!) és azA

rguny. Nagyobb városok az orosz oldalon: S

zangar,K

umara,

Santar,

Artik,

Magadan

kikötő-város, A

nsan(M

ezopotámiától keletre volt A

nsan tartomány).

India:

Venguria

(!), C

humar,

Char,

Narm

ada-f. (A

R,

MA

DA

!), A

rthal, M

athura (M

adhurra em

lékeztet),S

urdaspur A

mritsartól

é.-k.-re (A

M,

SA

R;

a szikhek

szent városa

a H

arimandir

aranytemplom

mal),

Saw

ai-M

adhopur, Mandsaur, S

attur, Savanur, A

zamgarh (A

Z,

AM

és

AR

), B

anda, (N

in-Banda,

Cham

/Kám

anyja),

Bandar, S

asaram (S

A, S

A, A

M), M

AD

uGU

LA

! (Mihira-

201

Gula,

„India A

ttilája”, G

ula/Gyula/gyula),

Sarangarh,

Aska-csúcs

(1071 m

), G

odavári-f., A

RM

AG

on(A

rmagur!),

Arrah,

Sam

a (sokadszor),

Tura,

Sulurpet

(SU

.LU

: „SU

ember” a szó alapja), M

adras, MA

DA

Ri!

Sam

astipur (a

Napistenről

elnevezve), B

ihar! B

ihar-tartom

ány, Assam

-tart. (AS

és AM

: anya – 112-113. o.).

Még egy pár név innen: A

mara, S

zukkur, Szuppara, M

adurai,A

rgaru, M

agadha-tartomány

a G

angesz völgyben,

Lauria

Araradzs (A

R, A

R; – T

h. T. A

. R. 130., 191. o.¸ T

h. T. A

. V. 29.,

65., 83. o.).

Nepál: G

urkha (a gurkhák: turáni nép), Arun-f., K

atmandu

(K. P

. G. V

. 112-113. o.);T

ibet: Lhasza, A

runchal-tart., Sam

a (! - U.o.);

Ban

glades: Harbour-f. (a H

ábur-f.-ra emlékeztet, a H

áburZ

emplén-m

egyétől B

angladesig!), S

undarbans, S

agar,M

AD

AR

ipur, Bandarban, K

usiyara-f., Atura (a m

ár em-

legetett őshaza! – U.o.);

Japán:

Ham

ada, M

atsue, A

makusa,

Osaka,

Asam

a-csúcs(2542 m

), Makarov;

Sri L

anka/C

eylon: A

rippu, Mannar, M

atara (Matára, m

intM

ezopotámiában! – U

. o.);B

urm

a: (UR

, MA

) Arakan város és hegység, S

alin, Magw

e,A

N! T

uva, Saram

ati-csúcs (3826 m. – u. o.);

Maláj-félsziget: K

angar, Satun (116-117. o. és továbbra is

ugyanott);S

zum

átra: (SU

, MA

, sőt Mátra) S

abang, Dum

ar;B

orneó: S

ambas, A

rut-f., Matua;

Malaysia: K

uala Kangsar, K

ampar;

Manggar,

Karim

ata-szoros (m

ada) és

sziget a

Belitu

ng-

szigeten és m

ellett;Jáva: S

ubang, Kudas;

Kis-S

zun

da-szigetek: S

urakarta (a

SU

-k partja

mellett),

Surabaya, M

adiun;S

ulu-tenger és szk. (a SU

ember-tengere); – T

arakan-sz.; –M

aratua-sz.;

202

Karosa

(Karos?),

Maros

(!) M

akasar, M

asamba,

Sabang,

Matarape,

a sziget

nyugati oldalán

a M

andar-öbölS

ulaw

esi/Celebesz m

ellett, közel a Makasari-szoroshoz;

Salayar K

abia-szigetén; – D

enpasar-csúcs (3142 m) B

ali-szigetén

; – Mataram

(mada és am

a) Lom

bok-szigetén;

Sum

bawa város és sziget; – S

umba-sziget; – B

anda-tenger (!)és szigetek; – S

awu-sz.; – B

uru-sz. a Banda-tengerben

(L. 79. B

UR

U5 : m

adár; – 69. BU

RU

7 : a Hold; – de en-

nél jóval több jelentése van);F

ülöp-S

zigetek: Sam

ar, Mati;

Saparua a S

eram-szigeten

;a B

anda-tengerben: Dam

ar-szk., Kisar! (m

int Magyarorszá-

gon, Szabolcs m

egyében);Ú

j-Gu

inea: S

armi, A

rareh (az AR

kétszer);C

endraw

asih-félsziget: K

onda, Kapar, M

ar (magyar szavak!

– Konda van O

roszországban is, a Hanti-M

anszi (many-

si) területen – K. A

. 48. o.);P

ápua Ú

j-Gu

inea: M

adang, Siria (S

zíria!), Daru, P

urari-f.,M

andala-hg., Salam

ana, Sam

arai (Szam

arra Mezopotá-

miában!), tőle k.-re a K

arkar-sziget (a KA

R: kikötő két-

szer – K. P

. G. V

. 116-117. o.);A

ru-szigetek: az A

rafura- (újabb nevén Alifuru) tengerben

(AR

, UR

). Az A

ru-szk.-kel kapcsolatban maradt fenn a

következő történet: két isteni ős jelent meg a partoknál:

Szardukai

és L

udukai (így

ejtették a

neveket), akik

mundzsuk ősök voltak, ők indították el a kultúrát a szi-

geteken (S

AR

: tökéletesség,

mindenség,

isteni eredet;

TU

, DU

: jönni, menni; K

A: kapu, bejárat; L

U: em

ber);S

ag Sag (S

AG

: fő, fej) Új-B

ritann

ia-szigetén (116-117. o.);

Au

sztrália eredeti neve SA

.HU

L volt. A

SA

a népet jelöli, aH

UL

sumer szó, jelentése: vígság, öröm

. Enzu/N

annaházának, azaz tem

plomának neve É

.HU

L.H

UL

(a „Víg-

ság Háza”) volt H

arránban, miután szám

űzték.

Arm

adale (AR

.MA

DA

, armada =

hadsereg a magyar szó-

használatban, – Dr. G

yárfás Ágnes észrevétele), A

rarat (itt is

203

AR

.AR

.at!), Aram

ac (AR

, A, M

A, vagy A

MA

), Surat; T

asmania

nevében az AS

-sákat vélhetjük és ott van a MA

is.S

uva a Fidzsi-szk.-hez tartozik (S

uva fejedelem A

rmogur fia

volt az Arvisura szerint); tőle é.-k-re, a 10. és 20. szélességi vo-

nalak között

a S

zamoa-szk.,

ide tartozik

Szam

oa, S

avaii, a

Manua-szk., nyugatra pedig egy vonalban S

avaiivel: Mata U

tu(M

ada Utu: U

tu napisten földje!) a Nyu

gat-Szam

oa térségben (eza 175-ös hossz.-i vonalnál van).

Ugyanebben a m

agasságban van keletre: Suvarrow

-atoll; k.-re, a 160. hossz. f. és a 20. szél.-i fok találkozásánál: A

varua-sziget! – A

160. h. foktól keletre: Utupua-sz., R

imatara (R

ima!);

A körzetben: A

itutaki (A.i.T

U.T

A.K

I a szavak jelentése: A:

víz; TU

, DU

: jönni, menni; T

A: m

ellett; KI: föld); M

angaia,M

anuae; – keletre, a 150. hossz.-i foktól: Tahiti, A

pataki (akárP

ataki-víz-nek, öbölnek

is felfoghatnánk),

Takaroa,

Arutua,

Uturoa neveket találtam

még. (K

ét térképet használtam: a V

ilág-atlaszt és a K

is Atlaszt V

.: 166-167. o.; K. A

.: 100-101. o.)

Itt szeretnék kitérni Ataisz/A

tura problém

ájára. Az A

taiszgörögösen hangzó név, valószínű torzulása az A

tura névnek. Me-

zopotámiában A

tura-ként emlegették az egykori legendás őshazát.

Bíró József: A

szabir-magyarok őstörténete c. könyvében írja:

„A

z észak-mezopotám

iai ősszabir földet úgy a föniciai, mint a gö-

rög mitológia A

tura-nak nevezi.” (183. o.) V

alóban, AT

HU

RA

-tartom

ány pontosan itt volt (korábban már behatároltam

a terüle-tét; – T

he Tim

es Atlasz V

ilágtörténelem 78-79. o.). A

z Aturából

alakulhatott ki a turán

név.

Értelm

ezése: L. 579. A

: víz;L

. 206. TU

, DU

: jönni, menni; létrehozni, tenni;

L. 308. R

A: részes rag.

Tehát kb. így fordítható: azok (a népek), akik a vízen jöttek;

vagy: a vízen jöttek népe.A

taisz szigetét az Arvisura a C

sendes-óceán térségébe helye-zi. A

Haw

aii-szigetcsoport északi oldalról közvetlen szomszédja

volt, vagy inkább hozzá tartozott. Haw

aii, a szigetcsoport mosta-

204

ni, legdélibb szigete az északi 20. szélességi körön fekszik. A szi-

getcsoporttól délnyugati irányba terjedt a hatalmas sziget, túlnyúlt

az Egyenlítőn, sőt déli oldala m

egközelítette a déli 10. szélességikört. D

éli részét keresztülszelte a 180. hosszúsági kör, az Időzóna.H

a valóban létezett, szinte Ausztrália nagyságú szárazföld lehe-

tett.Kérdés, hogy teljesen elsüllyedt-e M

u, vagy megm

aradt be-lőle egy nagy terület, m

elyet az Arvisura A

taisznak nevez. Vagy

később emelkedett ki, am

inek viszont semm

i, de semm

i nyoma

nem m

aradt fenn sem az írásos hagyom

ányokban, sem utalások-

ban, sem a térképeken ezen a néven. M

u-val nagyszámú irodalom

foglalkozik, Atlantisszal P

latonon kívűl kb. 5000 irodalmi m

ű, ta-nulm

ány; Ataisszal csak az A

rvisura. A D

éltengeri-szigetvilágföldségei az Indonéz szigetvilágban közvetítő szigetek voltak aC

sendes-óceánon való közlekedésben.A

katasztrófák idején az Atlanti-óceánban, északnyugati A

f-rika partjaihoz közel is volt egy m

enekülésre alkalmas sziget

„M

arokkó, Atlasz, T

unisz (közelében), melyet m

egkímélt, sőt ter-

mékennyé tett a jégkor…

” (V

árkonyi N., 242. o.).

Érdekes egyezést, vagy legalábbis hasonlóságot találtam

ahét K

anári sziget egyikén: Galdar-on (A

R). Itt m

egalitikus épüle-tet találtak, m

ár ez is fontos körülmény, de nem

emiatt em

lítem.

Írásuk képírás, piktogramm

ákból és jelképes jegyekből áll, még

megfejtetlen. V

allásuk napkultusz, a Nap neve: A

lmogaron volt.

A napisten neve hasonlóságot m

utat az Arm

ogur névvel – torzul-hatott időközben – ezt igazolják a valam

ikori papi kasztok, ma

apáca szerzetek nevei: AR

miguadák vagy M

Agudák. A

napistenneve A

R-ral kezdődhetett eredetileg. (1312-ben jelentek m

eg aszigeteken az első, ősm

últjukat kutató felfedezők; – Várkonyi N

.,257. o.)

Haw

aii környékén manapság nem

találunk turáni eredetrevalló földrajzi neveket. Ü

ressé, kietlenné vált a tengernek ez a ré-sze, közel-távol alig látható sziget. A

történelmi időkben több szi-

get, összefüggő szárazföld lehetett a tengerekben. A pleisztocén

negyedik eljegesedési szakasza: a Würm

kb. 80 000 évig tartott,ezalatt az idő alatt irdatlan m

ennyiségű jég halmozódhatott fel a

Föld eljegesedett területein. A

mikor i. e. 11 000 és 10 000 között

205

annak nagy része felolvadt, özönvizet okozott (ez volt a „nagy”özönvíz), m

inek következtében a tengerszintek megem

elkedtek ésm

aguk alá temettek nagyobb szárazulatokat, szigeteket, földnyel-

veket, olyan földhidakat, melyeken száraz lábbal keltek át annak

idején a szomszédos földrészekre.

Az, hogy a D

éltengeri-szigetek között és más földrészeken

sumer eredetű neveket találunk azt bizonyítja, hogy részben a ko-

rai hajósok nagy területeket jártak be a ma áthatolhatatlannak tű-

nő tengereken, másrészt az A

taiszon lakó népek közben is és me-

nekülés közben is területeket, földrészeket hódítottak meg. A

megm

aradt szigeteket ma m

ár tenger, öböl, szoros választja elegym

ástól. A C

sendes-óceánban kb. 10 000 sziget van, „valaha

hússzor annyi szárazföld volt… m

int amennyi m

a található” írja

Macm

illan Brow

n „A

Csendes-óceán rejtélye”

c. könyvében (Ch.

Berlitz: E

lfeledett világok titkai, 130. o.).A

zt viszont még elképzelni is lehetetlen, hogy például a K

ár-pát-m

edencéből Ataiszra m

enekültek volna az emberek. H

onnantudhatták volna, hogy van a világ túlsó felén egy föld, ahova őkm

inden segítség és arra alkalmas eszközök nélkül eljuthatnának?

Elég csak egy pillantást vetni a térképre, és nekik m

ég az semvolt. É

vszázadokon/évezredeken-át tartó vándorlással igen, eljut-hattak akár a legtávolabbi szigetekre, földrészekre is. K

ülönbenam

ikor visszatelepültek (helyesebben visszamenekültek) a külön-

böző népek leszármazottai, lakott volt m

inden tartomány! Á

radá-sok, szélsőséges felm

elegedések, járványok idején a hegyek pél-dául m

indig menedékként szolgáltak.

Meggyőződésem

, hogy az a bizonyos özönvíz-előtti ős AR

=m

agyar nép (AR

.AR

.MA

népe például) a Kárpát-m

edencében isjelen volt m

ár a nagy özönvizet és a „kultúrák”-at megelőző ko-

rábbi időkben. Marjalaki K

iss Lajos, M

agyar Adorján ugyanezt

vallotta. Magyar A

. írja: a magyarok „

kezdettől fogva, mindenkit

megelőzve a K

árpát-medencében laktak…

ezernyi nyelvi, néprajziés em

bertani adattal mutatható ki, hogy a m

agyarság a Kárpát-

medence legrégibb őslakossága, és hogy sok-sok ezredév előtt,

még az árja népek keletkezése előtt, a kő- és bronzkorban is itt

élt…” (K

iszely I., 77. o.).

206

Ugyanakkor élt A

turán (vagy Mú-n) is egy A

R nép, m

ely ottvált néppé, eredetét tekintve ugyanaz a nép. M

ajd a sziget kataszt-rófája m

iatt Mezopotám

iába költözött át, ahol főleg az északi te-rületeken éltek a rokonai (a hegyek közelségében, hogy ne kelljenannyiszor m

enekülniük a gyakori áradások miatt), akik a hegyek

védelmét kihasználva túlélték valahogy az eljegesedések és ára-

dások kataklizmáit. E

nép egy része aztán valamikor 5.000 körül a

Kárpát-m

edencébe költözött, új hazát és új kultúrát – a „kultúrá-kat” – terem

tve meg m

agának a már eddig is ott lakókkal együtt.

A két térség – m

ivel népessége azonos, vagy rokon volt – folya-m

atos kapcsolatban állt egymással. A

Kárpát-m

edencéből az ős-lakók (beleértve az általunk nem

ismert m

ásféle népeket is) pedignem

menekültek el sehova sem

, hanem barlangokban, m

eleg for-rások környékén vészelték át a jégkorszak zord időjárását.

A D

éltengeri-szigetek elszórt szigetek sokasága a beláthatat-lan vízrengetegben, de a történelem

előtti időkben egy hatalmas

kontinens részei lehettek. Ez a kontinens M

U volt, a tengerbe m

e-rült ős-föld (az U

smu-ban is szerepel a név: Ő

s-Mu). T

erületeH

awaiitól

valamivel

északabbra terjedt.

Nyugaton

kb. a

Marianák-sziget, délen és keleten a F

idzsi-, illetve a Húsvét-sziget

képezte a határát. Hogy a kontinens nem

csak egy hipotetikusföldrész volt, azt igazolják a következő források:

Mu S

zent Sugallatú Írásai (N

aga-jelképekkel „írva”);N

aacal-táblák;hindu R

amayana-eposz;

Troano-kézirat a B

ritish Múzeum

ban, melyet Y

ukatanban ír-tak;

Corteziánus C

odex a Madridi M

úzeumban;

egy emlékkő L

hassából, mely olyan csillag-konstellációt áb-

rázol, mely kb. 70 000 évvel ezelőtt volt látható az ég-

bolton;a D

éltengeri-szigetek ciklopikus maradványai: utak, szobrok,

napvárták, falak, romm

aradványok stb.;sziklafeliratok É

szak-Am

erika nyugati partjai mentén;

az egyiptomi H

alottak-könyve;

207

Uxm

alban, a Yukatan-félsziget egyik tem

plomában egy fel-

irat: „A

nyugati országok, ahonnan jöttünk” (C

sicsákyJenő. M

U az em

beriség szülőföldje 16. o.);görög, indián, m

aya feljegyzések, kínai, japán eredetmondák

stb.

Afrikában

is sok ismerős nevet találtam

, ezek közül a legér-dekesebbek:

Darfur-hg. D

él-Afrikában (K

. P. G

. V. 128-129. o.);

Zam

bia: L

usaka („a

saka em

ber”), S

umbu,

Khaw

a(N

in.Khaw

a/Éva), K

asama (S

AM

A itt is; – u.o., m

ajd a132-133. oldalakról a továbbiakban is);

Botsw

ana: M

akarikari (benne van a „makar”: a m

akarok ki-kötője? D

e felfoghatjuk úgy is, hogy MA

, és a KA

R –

rakpart, kétszer);U

ganda: M

asaka (szintén a szakákról elnevezve), Atu

ra!,A

rua, Atur;

Ken

ya: Marsabit, M

agadi (itt van a Teleki-vulkán), S

aka,M

andera, Hara, a T

urkana-tó, Kilim

andzsaro (mandzsu?)

más néven U

huru; Marala;

Szu

dán: (S

U, esetleg az A

N, vagy az elején a S

zud: istennőnév),

Kareim

a, T

okar, A

darama,

Wad

Banda,

Abu-

Matariq;

Mozam

bik: Niassa-tartom

ány (AS

SA

), Magude;

Etiópia: M

ogur! Massaura, A

smara (A

S.M

A, a R

A rag),

Aksum

, Debra T

abor (tábor), Debra M

arkos (!), Aw

ash-f.(A

vas-hegy Miskolcon), A

marti, H

arar-hg. (csúcs: 1856m

– AR

.AR

!);T

anzán

ia: K

asulu („a

SU

em

berek kapuja”),

Uram

bo,K

asanga (itt a szanga név jön elő);S

zomália:

Harardera

(kétszer az

AR

), A

fmadu,

Bulhar,

Surud-csúcs, M

andera, Garad;

Madagaskar: (M

AD

A, A

S, K

AR

: az AS

-ok földje, kikötő-je), hat tartom

ánya között van: Tulear (T

húle, az AR

népföldje,

vagy: a

thúlei arok

földje), D

iego S

uarez;M

andritsara (említettem

Am

ritszárt, nagyon hasonló anév);

208

Líbia: M

arada, Ubari (em

lékeztet Ubaidra), E

l-Abyar.

A

Thúle

névre szeretnék

még

kitérni. A

„T

úle” és

a„S

wastika”

(a horogkereszt)

együtt jelent

meg

a germ

án-m

itológiát feltámasztani akarók filozófiájában. T

isztázásra szorulez a terület. A

Sw

astika eredeti megjelenése m

ég az indiai őstör-ténelem

nél is régebbi (a németek innen szárm

aztatták ugyanis),ősi szent és tiszta jel volt.

Csicsáky Jenő könyve 105. oldalán ír a „S

zent Négyek”, a

Terem

tőből kisugárzó „Négy N

agy Elsődleges E

rő”-ről, közli an-nak szim

bólumát. A

jelkép karjai eredetileg íveltek (görbültek)voltak, és az óram

utató iránya szerint mozogtak. H

a visszafelé fo-rog, azaz balforgású, akkor az útvesztőt, kataklizm

át jelent. A ka-

rok forgás közben középen kört alakítanak, a kör a végtelenség,az örök m

egújulás, visszatérés, az örökkévaló élet, a Mindenség,

Tökéletesség szim

bóluma, a T

eremtő jelképe. A

Naacal-táblák

szerint: a teremtés kezdetén „

A sötétség végtelenjében egyes-

egyedül a Legfelsőbb É

rtelem, a N

agy Önlétező H

atalom, a T

e-rem

tő rezdült…”

„A

z első értelmi rendelkezés, azaz Isten első te-

remtő gondolata így szólt: A

gázok, amelyek alaktalanul és szét-

szóródva vannak a térben, gyűljenek egybe s belőlük alakuljon kia föld.”

(Csicsáky J., 59. o., – ez egy egészen elképesztően m

o-dern teória, napjaink kozm

ológiájának felfogása!) Platon is V

ilág-szellem

ről, Világlélekről beszél. S

eth a Terem

tőt „Minden L

éte-ző”-nek nevezi. „

Minden L

étező tudata, valósága benne van min-

den emberben és az istenekben, akiket m

egteremtett.”

(Seth köny-ve, II. 148. o.)

Visszatérve az ősi jelképhez: az ábra közepén lévő körben

egy stilizált spirál motívum

látható, mely a K

ozmoszt jelenti. A

zíró és m

ások szerint Mu a C

sendes-óceánba süllyedt kontinens, azinnen

menekülők,

vagy terjeszkedő k

vitték m

agukkal a

szentszim

bólumokat Indiába és m

áshová. A későbbi sw

asztika ennekaz eredeti jelképnek a stilizált form

ája. „A

svasztika, a napkereszt,vagyis a forgó napkorong a legegyetem

esebb, minden világtájon

megtalálható

jelkép”

írja V

árkonyi N

ándor. „

Térdelve

futó”(138. o.) alakban ábrázolták a krétaiak, hettiták, görögök, m

ayák,asszírok,

joruba-négerek, ősgerm

ánok; látható

például egy

209

susából való cserépedényen (stb.). Az általunk ism

ert formájában

jelenik meg egy szam

arrai kerámián, közelebbről: egy C

soga-M

amiban felszínre került festett köcsögön, m

elyen kecskék ésszázlábúak között láthatóak a keresztek. „

Az utóbbiak nagyon

jellegzetes Szamarra-kori m

otívumm

á váltak.” (D

. Oates, 43. o.)

Thule szigetét, az ősföldet nyugaton, az A

tlanti-óceánbanképzelték el. D

e itt volt Atlantisz is, a P

laton és mások által

(Diodórosz, K

rantor, Marcellus stb.) ism

ertetett sziget, mely léte-

zését expedíciók hada kutatta 1860-tól kezdve. (1872-ben a híresC

hallenger kutatóhajó pl. 80 000 tengeri mérföldet járt be, a né-

met M

eteor 10 000 fenékmérést hajtott végre. V

árkonyi Nándor

részletesen ír – a 354. oldaltól – a tengeri és a szárazföldi kutatá-sokról. A

z Atlanti-óceán m

indkét oldalán végeztek ugyanis flóra-és fauna-vizsgálatokat is. A

szerző rovartani kutatásokat végzett.)S

enecának, az ókori szerzőnek van egy csodálatosan szépköltői látom

ása, melyben egy új földrész (A

merika) m

ajdani föl-fedezéséről ír:

„K

éső esztendők után eljönnek a századokm

időn az Óceán m

egoldja a világ bilincseit,és hatalm

as földrész tárul fel,akkor T

hetis új világövezeteket fog felfedni előttünk,s T

hule nem lesz legszélső az országok között.”

(Medea, 376-381; – V

árkonyi N., 113. o.; sajnos nem

közli a fordítót.)

Thetis-óceán, a 135 m

illió évvel ezelőtti, összefüggő világ-óceán neve. Itt jegyzem

meg, hogy volt A

valontól (az ősi Nyugat-

Európa) nyugatra egy A

Rm

orika-nak elnevezett sziget, melyet a

Japetus-óceán (A

tlanti-óceán) választott

el B

altikától (Ő

s-E

urópa). Ez m

ár jóval későbbi időpont, átmenet a harm

adkor eo-cén és oligocén kora között. (A

neveket Douglas P

almer: A

törté-nelem

előtti világ atlasza c. könyvéből vettem; – G

abo Könyvki-

adó, 2000.)N

yugat felé, Nyugat felé! (A

menti, A

menti!) – jajveszékelték

az egyiptomi sirató asszonyok, az ókorban ugyanis nyugaton kép-

210

zelték el a holtak birodalmát. D

e Héraklész oszlopain túl (a G

ib-raltári-szoros) voltak a m

esés „B

oldog szigetek”, a kelta druidák

„A

valun”-ja, az őshaza, az „

Aranyalm

ák földje” is.

„E

z az erdő – az istenek hűs ligete – kincseket termett.

Arany- s ezüstlom

b nőtt a fákon, drágakőből való gyü-m

ölcsökszikrázó húsa csalogatta a karneol-csőrű rigórajt …

”

(Gilgám

es, IX. tábla – R

ákos S. fordítása).

Héraklész

és D

émétér

istennő is

ellátogat a

Heszperidák

messze

nyugatra fekvő

földjére, hogy

elhozza az

aranyalmát.

(Várkonyi N

., 105. o.)E

gy másik utalás T

hulé-ra: „A

z Thule országnak H

isztoriajam

egtaláltatik…

Vatikaa

és Sagakba

leírtba m

agyariakval…”

(Paál Z

oltán rovásmásolat átírása, az eredeti a K

ievi Szent Illés

Székesegyházban található – A

rvisura, 21. o.)A

z biztos, hogy a németek saját indoeurópai fajukat m

indennép fölött álló „árja” fajnak tartották. T

huléról származtatták m

a-gukat (ez a földrész G

rönland lehetett, melynek éghajlata kelle-

mes volt akkoriban). E

z valószínű, hiszen minden nép szárm

azottvalahonnan. A

zt viszont nagyon nehéz szívvel éljük meg, hogy a

nácik nemtelen célokra használták fel a szent jelképeket. A

né-m

etek elhurcoltatták, maguknak tulajdonították H

alaf régészetianyagát, sőt m

ég Magyarországról is a m

ezopotámiaival rokon

vonatkozású leleteket. (Ma sem

sokkal jobb a helyzet ebből aszem

pontból, csak a leletek máshová vándorolnak, vagy legtöbb-

jüket a helyszínen pusztítják el.)A

ném

etek ugyanígy

sajátjuknak tekintették

Anatólia,

Egyiptom

őskultúráját is. Nem

zetfelettiségüket hangsúlyozták azegyenlőszárú kereszttel is, am

i Mezopotám

iában, a Halaf-kultúra

területén bukkant fel először. Még jó, hogy a fokosra nem

tartot-tak igényt, m

ert az is ott és akkor jelent meg valam

ikor i. e. 5000körül. H

ol voltak még ezekben az időkben az indoeurópaiak? M

i-vé váltak az ősi tiszta jelképek, az ötágú csillag is! S

ok esetbenbizony ártatlan em

berek kiírtásának szimbólum

aivá.

211

Rem

éljük, hogy az eredeti „N

égy Nagy E

lsődleges Erő”

és atöbbi jelkép visszanyeri m

ég egyszer szent jelentését, és meg-

tisztult értelmével és erejével fogja ism

ét forgatni a világot.

Sok m

ég a tisztázatlan, homályos pont, sokára érnek el hoz-

zánk a legújabb kutatási eredmények, ha egyáltalán elérnek. K

o-m

oly, felkészült, ellenőrizhető információkat nyújtó kutatásokra

van szükség. Az intuíció elengedhetetlen, és olykor az érzelm

ek isbeleszólnak

munkánkba.

Mezopotám

iában és

a K

árpát-m

edencében egyaránt otthon/itthon voltunk, tehát saját múltunkat

segítek feltárni munkám

mal.

Aki az ism

ertetett korok kutatására vállalkozik kell, hogyrendelkezzen egy (eredeti!) L

abat-szótárral. Azért javaslom

ezt aszótárt, m

ert képjeleket is tartalmaz, m

árpedig a mi őstörténel-

münk ezt az írásm

ódot használta. Ha m

eg akarjuk ismerni őskul-

túránkat, akkor egy kicsit előbbre kell tekintenünk, mint ahogy

azt eddig tettük. A vízválasztó az időszám

ítás előtti kb. 3000. év,itt van a határa az ős- és ókornak. H

a „csak” ezt az 5000 évetvesszük, ez is igen nagy idő, de m

int láttuk történelmünk évezre-

dekkel előtte kezdődött. Próbáljunk halvány fényt deríteni az in-

dulás most m

ég homályba vesző esem

ényeire.T

örténelmünk valóban ősrégi és annyira gazdag, hogy erőt

meríthetünk belőle, és ez az erő lendületet adhat egy új kibonta-

kozáshoz.

212

7. KÉ

PE

K JE

GY

ZÉ

KE

1. Sziklafalra festett lovak. G

argas, Pair non P

air barlang. Világ-

történet képekben 26. o. és Új képes történelem

15. o.2. A

„Term

ékeny-félhold” a Közel-K

eleten.3. H

asszúnában feltárt ház rekonstrukció.4. S

zamarra-kerám

ia női arccal. Hasszúna-kultúra V

. réteg, i. e. aV

I. évezred vége. Iraq Museum

, Bagdad.

5. Női fej ábrázolás C

soga-Mam

iból. Égetett agyag, m

agassága4,8 cm

, az i. e. VI. évezredből.

6. Gyíkarcú terakotta szobor. U

r (Tell el-M

uqayyar), i. e. IV. év-

ezred első fele. Iraq Museum

, Bagdad.

7. A vetőeke. P

ecséthenger rajza, lelőhely Nippur. P

hiladelphia,T

he University M

useum.

8. Halaf-kori tál A

rpacsijéből. Arpacsije V

I. rétegének egy mű-

helyéből. I. e. VI. évezred. Á

tmérője 32 cm

. Iraq Museum

,B

agdad.9. T

ál vadkecskékkel. Hasszúnában feltárt lelet, átm

érője 25 cm.

VI. évezred.

10. Ház rekonstrukciós alaprajza T

ell-Madhurból. John B

rennanrajza.

11. Tholosz A

rpacsijéből. J. Brennan rajza.

12. Arpad városa a K

özel-Keleten. A

Michael R

oaf könyvébenlévő

térképeket rajzolták:

Eurom

ap, P

angbourne; L

ovellJohns,

Oxford;

Alan

Mais,

Hornchurch

and T

hames

Cartographic S

ervices, Maidenhead.

13. Mezopotám

ia az i. e. III. évezredben, térkép.14. T

érkép a Közel-K

eletről Subartu tartom

ánnyal.15. „C

sodaszarvas” a Nappal. M

agyar Adorján rajza „A

lelkiis-m

eret aranytükre” c. könyvében.16. N

inhurszág istennő. Ismeretlen helyről, öntőm

intából sokszo-rosított terakotta lap. I. e. II. évezred eleje, m

agassága 11 cm.

Iraq Museum

, Bagdad.

17. Ur-N

amm

u Nanna holdisten előtt. M

észkő sztélé, előlap (tö-redék). U

r, i. e. 2100 körül. Kb. 3 m

magas. P

hiladelphia,T

he University M

useum.

213

18. Az oroszlánfejű sas, N

ingirszu isten jelképe Máriból. A

cso-dálatos alkotás aranyból és lazúrkőből készült. A

z ún. uri-kincs egy darabja. M

agassága 12,8 cm. D

amaszkusz M

úze-um

.19. Inanna istennő, am

int Ur-N

amm

ut fogadja. Dom

bormű. T

heU

niversity Museum

, Philadelphia. B

adiny Jós ferenc: JézusK

irály a pártus herceg c. könyvéből vettem át (84. o.).

20. Ereskigál istennő ábrázolása egy vázán. S

ajnos semm

i mást

nem közöl róla B

író József. (436. o.)21. K

őkapa rovás-szerű mintázattal – rajz K

alicz Nándor könyvé-

ből. Tom

pa Bandkeram

ik.22. A

Körös-kultúra házai – rekonstrukciós rajz B

anner J.: Ásatás

a hódmezővásárhelyi K

otacparton.23. S

arló. Rajz: G

eorgiev, G. I.: K

ulturgruppen der Jungstein undder K

upferzeit24.

Az

„Öcsödi

Vénusz”.

Öcsöd-K

enderes-halom.

Szentes,

Koszta József M

úzeum.

25. Mag- és élelem

tároló edény emberrel és kecskével. H

ódme-

zővásárhely-Kotacpart, T

ornyai János Múzeum

.26. F

elemelt kezű istennő. E

rősen stilizált alak, kisebb edény ol-dalára karcolva. B

ükki kultúra, Borsod-D

erékegyháza. Mis-

kolc, Herm

an Ottó M

úzeum.

27. Istennő a tiltó kézmozdulattal, nagy edény töredékén. A

lföldivonaldíszes

kerámia

kultúrája, T

iszavasvári-Paptelekhát.

Nyiregyháza, Jósa A

ndrás Múzeum

.28. Á

ldó-védő kezű istennő bokrok, fák között. Az egyszerűnek

tűnő, stilizált női alak ábrázolása gazdag mondanivalót hor-

doz. Szakálháti csoport. S

zelevény-Vadas.

29. Arcos edény M

-jellel. Magtároló edény az ún. „m

eander”m

intával és spirálisokkal. Az M

-jelben egy istennői arc lát-ható. S

zakálháti csoport, Szentes-Jaksorpart. S

zentes, Koszta

József Múzeum

.30. S

zolnoki magtároló edény M

-jellel, istennői arccal. Közli

Radics G

éza: Eredetünk és őshazánk c. könyve 66. oldalán.

31. Urukból való szem

idol az M-jellel.

32. Arcos edény M

-jellel. Szakálháti csoport, S

zentes-Ilonapart.S

zentes, Koszta J. M

úzeum.

214

33. Az alföldi, dunántúli és a bánáti kultúrák térképe.

34. A dunántúli vonaldíszes kerám

ia edényeinek rajza. Márton L

.és T

ompa rajzai. A

második edény a zselizi kultúra jellegze-

tes edénye.35. H

áz rekonstrukciós rajza, a tiszai kultúra idejéből. Banner J. –

Korek J. ásatás, H

ódmezővásárhely-K

ökénydomb.

36. Medencés oltár kosfejekkel, m

eander mintával és spirálisok-

kal. Szeged környéke. M

agassága 11 cm.

37. Tešub isten a sarlókarddal. P

ecséthenger rajzolata, Várkonyi

Nándor közli könyve 181. oldalán.

38. A szegvár-tűzkövesi S

arlós isten. Magassága 25,6 cm

. Szeg-

vár-Tűzköves. S

zentes, Koszta J. M

úzeum.

39. Szarvast tám

adó oroszlán. Kr. e. a III. évezredből való kő

domborm

ű rajza. Iraq Museum

, Bagdad. K

özli Kádár István

könyve 11. oldalán.40. S

zarvast támadó oroszlán. U

rban talált játéktábla egy moza-

ikja. Kagylóplakett, a négyzeteket ezüst keretbe foglalták.

Bobula Ida közli: A

magyar nép eredete c. könyve 79. olda-

lán.41. A

szegvár-tűzkövesi istennő. Szegvár-T

űzköves, magassága

21,7 cm. S

zentes, Koszta J. M

úzeum.

42. A II. „K

ökénydombi V

énusz”. Hódm

ezővásárhely-Kökény-

domb, m

agassága 33 cm. H

ódmezővásárhely, T

ornyai J.M

úzeum.

43. Az I. „K

ökénydombi V

énusz”. Magassága 23 cm

. (U. o.)

44. Uruki szögm

ozaik díszítés. Az oszlopok m

a Berlinben látha-

tóak.45. A

„Zengővárkonyi m

adonna”. Dom

bormű egy edény perem

é-ről Z

engővárkonyból. Magassága 5 cm

. Pécs, Janus P

annoni-us M

úzeum.

46. Eszközök és fegyverek a rézkorból. R

ajz: Hillebrand J.

47. Csáfordi arany m

ellkorongok. Balatoni csoport, C

sáford. Át-

mérő 12,5 cm

, domborított díszítés.

48. Edény R

áckevéről. Az edény m

a Berlinben található.

49. A

natóliai istennő

a keresztpántokkal.

Ankara

közelében,H

asanoglannál találták,

ma

Berlinben

látható. M

agassága20,4 cm

. Feje, nyaka, m

elle és a mellkeresztek aranyból

215

vannak, talán a kéz- és lábkarikák is, a többi rész ezüstből.M

a Bázelben található.

50. T

ordosi istennő-idolok

keresztpántokkal. K

özli: F

ehérnéW

alter Anna: A

sumér ékírástól a m

agyar rovásírásig. –B

álvány feliratok Torm

a Zsófia gyűjtéséből I. kötet 28. o.

51. A tatárlakai agyag korong. M

akkay János könyvéből vettemát, 7. tábla.

52. Az egyenlőszárú kereszt ábrázolása ubaidi cseréptálakon. B

írójózsef közli a 338. oldalon.

53. Az őriszigeti régi evangélikus tem

plom szentélyének freskója.

Pap G

ábor: Jó pásztorok hagyatéka – utolsó fényképoldal.54. Á

ldó-védő kezű istennő az egyenlőszárú kereszttel. Szíjvég,

Mikulcice. „M

oravia Magna” – A

Nagym

orva Birodalom

kora és művészete. Jan D

akan – Tatran, B

ratislava 1980.55.

Narám

-Szín

király. R

ézfej N

inivéből, az

Istár-templom

-körzetben találták. Ö

ntöttréz, magassága 36,6 cm

.

A dolgozat szem

léltető képeit

Kalicz N

ándor: Agyag istenek c. könyvéből (22–29, 32–36,

38., 41–43, 45–48); továbbáa 7., 14., 16. képeket K

omoróczy G

éza: A sum

er irodalomkistükre c. könyvéből;

a 2., 3., 5., 7., 8. képeket DavidO

ates / Joan Oates: A

civilizá-ció hajnala c. könyvből;

a 4., 9-12., 14., 17-18., 49., 55. képeket Michael R

oaf: A m

e-zopotám

iai világ atlasza c. könyvéből;a 6. és a 44. képet „

Sumer: az É

den városai” c. gyűjtem

ény-ből vettem

át.

216

8. IRO

DA

LO

M

1. David O

ates / Joan Oates: A

civilizáció hajnala – A m

últ szü-letése sorozat, H

elikon Kiadó, B

udapest, 19832. A

. Leo O

ppenheim: A

z ősi Mezopotám

ia, Egy holt civilizáció

portréja, Gondolat K

., Budapest, 1982

3. Michael R

oaf: A m

ezopotámiai világ atlasza, H

elikon Kiadó,

Magyar K

önyvklub, Budapest, 1998

4. C. S

ir Leonhard W

oolley: Ur városa és a vízözön, O

fficina K.,

Budapest, 1943

5. Josef Klím

a: Mezopotám

ia, Gondolat K

., Budapest, 1983

6. Kádár István: U

rartu és az ókori Közel-K

elet magyar öröksége,

Magyar H

áz, Budapest, 1998

7. Sumer: az É

den városai – Eltűnt civilizációk sorozat – szerk.:

Bende Ildikó. A

thenaeum K

., Budapest, 2000

8. Bíró József: A

szabir-magyarok őstörténete – átdolgozott ki-

adás, A M

agyar Közírók N

emzeti K

özössége kiadása, Buda-

pest, 20009. B

író József: Kőrösi C

soma Sándor és a szabírok, A

Magyar

Közírók N

emzeti K

özössége kiadása, Budapest, 1998

10. Dr. B

obula Ida: A m

agyar nép eredete, „Anahita-N

inti” K.,

Budapest, 2000

11. Dr. G

yárfás Ágnes: K

épjel-írás – egyetemi segédanyag, M

is-kolci B

ölcsész Egyesület, 2001

12. Bakay K

ornél: Kik vagyunk? H

onnan jöttünk?, Betűvető K

i-adás, S

zombathely, 1997

13. Bakay K

ornél: Őstörténetünk régészeti firrásai I. II., M

iskolciB

ölcsész Egyesület, 1999, 1998

14. Pap G

ábor: Hazatalálás, P

üski K., B

udapest, 199915. Szent B

iblia, Károli G

áspár fordítása16. M

arton Veronika: A

sumír kultúra története, M

iskolci Böl-

csész Egyesület, 1998

17. Várkonyi N

ándor: Szíriát oszlopai, Magvető K

., Budapest,

197218. D

ümm

erth Dezső: A

z Árpádok nyom

ában, Kossuth N

yomda,

Budapest, 1977

217

19. Badiny Jós F

erenc: Jézus Király – a P

árthus Herceg, Ő

siÖ

rökségünk Alapítvány, B

udapest, 199820. B

adiny Jós Ferenc: K

áldeától Ister-Gam

ig II., Orient P

ressK

., Budapest, 1997

21. Zajti F

erenc: Zsidó volt-e Jézus?, M

agyar Ház, B

udapest,1999

22. Zajti F

erenc: Az ősm

agyarság hitvilága, Kókai L

ajos kiadása,B

udapest, 191823. Z

ajti Ferenc: H

ún-magyar őstörténelem

, A szerző kiadása,

Budapest, 1928

24. Lukácsi K

ristóf: A m

agyarok ős elei, hajdankori nevei és lak-helyei, K

olozsvár, 187025. K

ézdy Vásárhelyi Z

oltán: A m

agyarok útja – Indiától Pannó-

niáig, Stephaneum

Kolozsvár, 1870

26. Radics G

éza: Eredetünk és őshazánk, „A

nahita-Ninti” K

., Bu-

dapest, 200127. H

orvát István: Rajzolatok, F

őnix Könyvm

űhely, Debrecen,

200128. V

arga Csaba: Jel jel jel, F

ríg Könyvkiadó, B

udapest, 200229. M

akkay János: A tartariai leletek, A

kadémiai K

., Budapest,

199030. K

alicz Nándor: A

gyag istenek, Corvina K

., Budapest, 1980

31. Dr. P

adányi Viktor: D

entu Magyaria, P

üski K., B

udapest,2000

32. Sim

a Qian: A

hunok legkorábbi története, Magyar H

áz, Bu-

dapest, 200233. Z

echaria Sitchin: A

Tizenkettedik B

olygó I, II., Édesvíz K

.,B

udapest, 199634. E

velyn Klengel-B

randt: Utazás az ókori B

abilónba, Corvina

K., B

udapest, 197335. H

elen Keiser: A

nagy istennő városa, Gondolat K

., Budapest,

197336. V

ilágtörténet képekben – Ősor – Ó

kor: Hahn István és S

zabóM

iklós; Középkor: K

ulcsár Zsuzsanna, G

ondolat K., B

uda-pest, 1981

37. Marilia A

lbanese: Észak-India – K

elet olvasztótégelye , Gabo

K., B

udapest, 1999

218

38. Horváth V

era: Az indiai m

űvészet évezredei, Corvina K

., Bu-

dapest, 198239. F

röhlich Ida: Az ókori kelet nagyjai, K

ossuth K., B

udapest,1992

40. Kalla G

ábor: Mezopotám

iai uralkodók – A világtörténelem

nagy alakjai sorozat, Kossuth K

., Budapest, 1993

41. Erdélyi István: Sum

ér rokonság?, Akadém

iai K., B

udapest,1989

42. „F

énylő ölednek édes örömében”

– A sum

er irodalom kistük-

re, Összeállította, sum

er eredetiből fordította, az előszót és ajegyzeteket írta: K

omoróczy G

éza, Európa K

önyvkiadó, Bu-

dapest, 198343. M

agyar Adorján: A

lelkiismeret aranytükre, D

una Könyvki-

adó Vállalat – F

ahrwangen (S

vájc), 1975, Első kiadás: S

ze-ged, 1937

44. Bíró József: A

szabir-magyarok a „

sumirok”

tanítómesterei,

A szerző kiadása, B

udapest, 200245. L

aurence Gardner: A

Grál-királyok eredete, A

lföldi Nyom

daR

t., Debrecen; első m

egjelenése: 199946. E

ndrey Antal: A

magyarság eredete, M

agyar Intézet, Mel-

bourne; első megjelenése: 1982

47. Dr. K

ovács Sándor: A

sorstáblák sorsa, Rekonsziderációk az

irodalom és a politika forrásvidékén, M

iskolc, 200348. Ő

si kultúrák, születő államok – Ú

j képes történelem sorozat,

A kőkorszaktól a keltákig – a sorozat főszerkesztője: P

ierreM

archand, Larousse, M

agyar Könyvklub, B

udapest, 199949. G

ilgames – A

gyagtáblák üzenete, Fordította R

ákos Sándor,

Válogatta és a jegyzeteket írta K

omoróczy G

éza, Európa

Könyvkiadó, B

udapest, 197450. D

r. Berze N

agy János: Égigérő fa, A

Baranya M

egyei Tanács

V. B

. Művelődési O

sztálya, Pécs, 1984

51. Kiszely István: A

magyarok eredete és ősi kultúrája I. II.,

Püski K

iadó, Budapest, 2000

52. Paál Z

oltán: Arvisura (Igazszólás) , P

üski Kiadó, B

udapest,2003

53. Kézai S

imon M

agyar krónikája – Priszkosz R

étor töredékei-ből, M

agyar Ház, B

udapest, 1999

219

54. B

artal G

yörgy: A

m

agyar m

últ eltitkolt

évezredei –

Apárthusok

– A

párthus

és húnm

agyar scythákról,

Kiadja

Toldy F

erenc, Pest, 1860, újabb kiadás: A

nahita-Ninti B

t.,B

udapest, 200155. C

sicsáky Jenő: MU

az emberiség szülőföldje, „A

nno” Kiadó;

– eredeti kiadó: Királyi M

agyar Egyetem

i Nyom

da, Buda-

pest, az évszám nincs feltüntetve

56. Dr. V

arga Zsigm

ond: Ötezer év távolából, D

ebrecen, 1942, újkiadás: G

ede testvérek, Budapest, 2000

57. Dr. G

yárfás Ágnes: T

ur-án népének nyelvén, Kiadja a M

iskol-ci B

ölcsész Egyesület N

agy Lajos K

irály Magánegyetem

e,M

iskolc, 200458. D

r. Bobula Ida: A

sumer-m

agyar rokonság, „Anahita-N

inti”B

t., 2004

Kecskem

ét, 2002–2004

Sípos E

rzsébet

220

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

BE

VE

ZE

TÉ

S.........................................................................................5

KU

LT

ÚR

ÁK

KIA

LA

KU

LÁ

SA

ME

ZO

PO

TÁ

MIÁ

BA

N É

S A

KÁ

RP

ÁT

-ME

DE

NC

ÉB

EN

..........................................................9

1. EG

Y N

ÉP

A T

ÖR

TÉ

NE

LE

M E

LŐ

TT

I KO

RB

ÓL

......................102. A

KÖ

ZE

L-K

EL

ET

KO

RA

I KU

LT

ÚR

ÁI

....................................16A

KE

BA

RA

-KO

RSZ

AK

.................................................................16A

NA

TÚ

F-K

UL

TÚ

RA

...................................................................17A

KE

RÁ

MIA

ELŐ

TT

I NE

OL

ITIK

UM

KO

RA

, FO

NT

OSA

BB

LE

LŐ

HE

LY

EI.......................................................................17

3. ME

ZO

PO

TÁ

MIA

I ŐS

KU

LT

ÚR

ÁK

............................................28JA

RM

O (D

ZSA

RM

Ó)...................................................................28

A H

ASSZ

ÚN

A-SZ

AM

AR

RA

KU

LT

ÚR

A.......................................31

CSO

GA

-MA

MI.............................................................................35

TE

LL

-ESZ

-SZA

WW

ÁN

.................................................................37Y

AR

IM-T

EP

E...............................................................................37

A H

AL

AF

-KU

LT

ÚR

A...................................................................38

TE

LL

-BR

ÁK

..................................................................................40A

RP

AC

SIJE..................................................................................42

AZ

AR

, PA

ÉS P

AD

ÉR

TE

LM

EZ

ÉSE

I:........................................56A

SA, SU

, SZA

BÍR

NÉ

V É

RT

EL

ME

ZÉ

SE....................................57

A P

IR, B

IR SZ

ÓC

SOP

OR

T:.........................................................57

AZ

AR

SZÓ

ELŐ

FO

RD

UL

ÁSA

NÉ

PN

EV

EK

BE

N, F

ÖL

DR

AJZ

IN

EV

EK

BE

N..........................................................................58

A SZ

AB

ÍR N

ÉP

NÉ

V......................................................................64

4. A „H

AJD

AN

KO

R N

AG

Y IS

TE

NE

I”..........................................70A

SUM

ER

PA

NT

HE

ON

................................................................70A

DÉ

LI Ő

SKU

LT

ÚR

ÁK

...............................................................935. A

KÁ

RP

ÁT

-ME

DE

NC

E Ő

SK

UL

TÚ

RÁ

I...................................99

A K

ÖR

ÖS-K

UL

TÚ

RA

.................................................................101A

Z A

LF

ÖL

DI V

ON

AL

DÍSZ

ES K

ER

ÁM

IA K

UL

TÚ

RÁ

JA...........106

A D

UN

ÁN

TÚ

LI V

ON

AL

DÍSZ

ES K

ER

ÁM

IA K

UL

TÚ

RÁ

JA.......115

AZ

OL

T-V

ÖL

GY

I KU

LT

ÚR

A.....................................................117

A T

ISZA

I KU

LT

ÚR

A..................................................................117

A L

EN

GY

EL

I KU

LT

ÚR

A...........................................................133

A R

ÉZ

KO

R K

UL

TÚ

RÁ

I.............................................................135

A T

ISZA

POL

GÁ

RI K

UL

TÚ

RA

......................................................135A

BO

DR

OG

KE

RE

SZ

TÚ

RI „JA

VA

” RÉ

ZK

OR

KU

LT

ÚR

ÁJA

......136A

BA

LA

TO

NI C

SOPO

RT

................................................................138

221

A PÉ

CE

LI (B

ÁD

EN

I) KU

LT

ÚR

A..................................................138

A B

ÁN

ÁT

I (VINČ

A) K

UL

TÚ

RA

...................................................141C

SAT

OR

NA

RE

ND

SZE

RE

K...........................................................150

A K

ÜL

ÖN

BÖ

ZŐ

VA

LL

ÁSO

K E

LL

EN

TÉ

TE

ÉS FÚ

ZIÓ

JA.........150

6. FÜ

GG

EL

ÉK

...............................................................................155A

Z A

KK

ÁD

KO

RSZ

AK

KE

ZD

ET

E.............................................155

AZ

„IN

DO

EU

RÓ

PA

I” T

ÉM

AK

ÖR

HÖ

Z....................................157

IND

IA T

ÖR

TÉ

NE

LM

E...............................................................157

AN

AT

ÓL

IA.................................................................................161

MIT

AN

NI....................................................................................162

UR

AR

TU

.....................................................................................163A

KK

ÁD

.......................................................................................166A

SSZÍR

IA (SZ

UR

I).....................................................................170B

AB

ILÓ

NIA

FE

LE

ME

LK

ED

ÉSE

...............................................175A

ZSID

ÓK

FO

GSÁ

GA

................................................................177E

GY

IPT

OM

................................................................................179A

„HY

KS

OS

” UR

AL

OM

EG

YIP

TO

MB

AN

...................................179A

Z „A

MA

RN

A” K

OR

SZA

K...........................................................180

TU

RÁ

NI N

ÉPE

K E

GY

IPTO

MB

AN

...............................................183A

„S

ZE

NT

SZ

ÁM

OK

” E

LŐ

FO

RD

UL

ÁSA

; – KIE

GÉ

SZÍT

ÉS

EN

KI IST

EN

FE

JEZ

ET

ÉH

EZ

.............................................184K

IEG

ÉSZ

ÍTÉ

SEK

A K

ÜL

ÖN

BÖ

ZŐ

TÉ

MA

KÖ

RÖ

KH

ÖZ

..........188