1

LAKÓÉPÜLETTERVEZÉS 1.

Összeállította: Kőrösmezey Kristóf Az alábbi források alapján:

Lakó1 kidolgozott tételek 2011 – Viola Krisztina

Lakó 1 vizsga 2013 – BME Lakóépülettervezési Tanszék

internet

2013.11.02.

Készült az Építész DEPO Öntevékeny Kör szervezésében

2

KÓS KÁROLY SAJÁT CSALÁDI HÁZA (VARJÚVÁR)

Kós Károly egy sajátos világszemlélet kialakítója is.

a torony a várak valamikori szerepét is feleleveníti: hol „csak” védelmet és biztonságot nyújt, hol a teljesség hordozójaként jelenik meg.

Kós építészeti munkásságának középpontjában tehát a torony áll, nem csak szimbolikus értelemben, hanem a transzszilván építészeti hagyomány, a népi kultúra és egy egészen sajátos látásmód és alkotói stílus alapmotívumaként is.

A toronyhasználat a középkori modellt követi.

A ház – kóskárolyi értelemben – egyszerre vár és templom

mindig a tisztaságot, a szépséget kereste a formák világában. Az építész Kós nem csak épületeket álmodott meg, hanem egy sajátosan erdélyi életformát egy biztos helyet szeretett volna találni családjának, önmagának, a munkájának

A Varjúvár Alszegen található. A Budapest – Nagyvárad – Kolozsvár vasútvonal mentén álló, eredetileg hétvégi háznak szánt épületet Kós Károly 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással. Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet.

A Varjúvár nem csak egyedisége miatt fontos, hanem azért is, mert egyrészt nagyszebeni lakásuk modelljét használta kiindulópontnak, másrészt mert a toronymotívumot a maga legteljesebb, leggyakorlatiasabb formájában hasznosította.

3

Kós Károly nem csak a magyar építészettörténet és a magyar irodalom jelentős képviselője, hanem egy sajátos világszemlélet kialakítója is. Mindvégig a következetesség és az egységteremtő gondolkodás szabályozta az Erdélyen kívül is nagyra tartott, közéleti szerepeket is felvállaló, alkotó embert. Kós sokoldalú tevékenységét az általa tervezett épületeken majdnem szabályszerűen jelenlévő torony szimbolizálhatná a leginkább, amelynek jelentésrétegei meglehetősen sokfélék: az egységes látás, a lelátás, a rálátás lehetőségét egyaránt magukban hordozzák. A torony a várak valamikori szerepét is feleleveníti: hol „csak” védelmet és biztonságot nyújt, hol a teljesség hordozójaként jelenik meg. Kós építészeti munkásságának középpontjában tehát a torony áll, nem csak szimbolikus értelemben, nem csak a kor esztétikai elvárásrendszerének következményeként, hanem a transzszilván építészeti hagyomány, a népi kultúra és egy egészen sajátos látásmód és alkotói stílus alapmotívumaként is. Kós Károly talán a toronyépítő nevet is joggal kiérdemelhetné, hiszen nem csak középületei és lakóházai hordozzák magukon sajátos kézjegyét, többek között a tornyot, hanem eszmerendszerében, irodalmi és közéleti munkásságában is számtalan jel utal arra, hogy minden alkalmat megragadott, hogy értékmentő és értékteremtő munkája középpontjába a legátfogóbb nézőpont elvét helyezze. Toronyból látta a világot, onnan mutatta meg az egyetemesen helyi (erdélyi, magyar) adottságokat. A toronyhasználat Kós építészetében a középkori modellt követi, de új értelmezési lehetőségei bukkannak fel a torony modern szimbolikájának is. A lakótorony, a vártorony, az őrtorony a biztonságos praktikumot idézi fel épületein, a templomtoronyra való referencia pedig a szentség megkérdőjelezhetetlen jelenlétét igazolja. A ház – kóskárolyi értelemben – egyszerre vár és templom, védelem és biztonság, hit és erőforrás, a megnyugvás és a töltekezés helye, cél és a kiindulópont. Aligha találunk olyan építészt, akinek életművét egyetlen kulcsszóval összefoglalhatnánk. Kós Károly nem csak építészként, hanem íróként, közéleti személyiségként, politikusként is a maga egészében próbálta látni és láttatni a világot. A torony nem csak az általa tervezett épületek elengedhetetlen architektonikai eleme. Gondolkodásmódját, magatartását, érzelemvilágát, döntéseit már fiatal korától a töröny-nézőpont határozta meg. Ha a budapesti Állatkertben sétálunk, rádöbbenünk, hogy a tornyokat egészen az állatkertig lehet becsempészni, hogy egy-egy állat szinte jelzés az emberi típusokra és azok lakásaira. A madárháznál más a jelentése a toronynak, mint a nehézkes négylábúaknál, és mindeniknek megvan az építészetre visszaszervezett részletkialakítása is.

4

A Kós-hagyatékhoz nem csak a számtalan egyedi szépségű épület, a tiszta hangú irodalmi munkák tartoznak, hanem a példaértékű Kós-féle életvitel, gondolkodásmód, magatartás, a torony-szemlélet is, amely végigkísérte életpályáján. A toronyból nem csak a táj, a látható fogható egybe, hanem a biztonság, a védelem, a hatalom, a meghódított vidék alázata is jelen van általa. A torony – kultúrától függetlenül – erőt sugároz, soha nem a kívülállók, hanem a védők helye, nem a kiemelkedőké, hanem az egybegyűjtőké; az összefogó közösségépítők, a bölcs körültekintők, a megmaradni akarók, a gyarapodni vágyók magaslata. A tornyokat csak annyira építették magasan, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy átlátható legyen az a vidék, amit magukénak tudtak a helyiek. A toronyból nem az eget kémlelték, hanem a nagyon kézzelfogható emberi valóságot, a testvéreket és az ellenséget. A világon bárhol találkozhatunk tornyokkal, a délcegen magasba törőktől a magabiztos óriásokig, a törékeny apró tornyocskáktól a sorsviselt romokig. Legtöbb helyről a cirádás, díszes torony sem hiányzik, erős törzsű vártornyokkal és templomtornyokkal pedig – amelyek kivétel nélkül a földit kapcsolják össze a szakrálissal – a legjelentéktelenebb településeken is találkozhatunk. „Különös dolog a tornyok világa. Ha megpróbálunk elvonatkoztatni megszokásainktól, és föltesszük azt az álnaiv kérdést, hogy miért építenek tornyokat (sőt: zengő tornyokat) az emberek, nem fogunk racionális magyarázatot kapni”, mondta – Kósra (is) utalva – Makovecz Imre. Az én váram az én hazám Az Erdélyben nevelkedett, nagyon mélyen kolozsvári és kalotaszegi lelkületű fiatal Kós Károly budapesti évei alatt, külföldi utazásai során sem tett mást, csak töltekezett. Értékkereső, felfedező útjain mindig a tisztaságot, a szépséget kereste a formák világában, az épületek színes rengetegében, a természet békés, mindig újat rejtegető, meg nem csorbított makulátlanságában. S mindezt csak azért, hogy hazatérhessen, hogy amit tanult, hazavihesse, hogy újra felfedezhesse azt, ami Erdélyben természetszerűen jelen van. Az építész Kós nem csak épületeket álmodott meg, hanem egy sajátosan erdélyi életformát, a bölcsesség, a szépség és a takarékosság ötvözetét alkotta meg házaival, templomaival, középületeivel. Kizárta a pazarlást, a letisztult formát és a letisztult gondolatokat helyezte értékvilága középpontjába, és soha nem felejtett el körülnézni valós és képzeletbeli tornyaiból. Mint minden felnőtté váló ifjú, a már építészként Budapesten dolgozó Kós Károly is házat szeretett volna építeni magának, egy biztos helyet szeretett volna találni családjának, önmagának, a munkájának. A zebegényi tapasztalatok – miközben az általa tervezett templom épült – meghatározóak voltak számára. A látványosan felfele ívelő építészpálya, a számos megnyert pályamű, a díjak, a felkínált munkák mind arra biztatták a még független, ifjú Kós Károlyt, hogy Magyarországon telepedjen meg, ott építsen magának házat, hogy biztosnak látszó egzisztenciáját még inkább megalapozza. Minden bizonnyal nem csupán édesanyja hazahívó levele erősítette meg az ifjú Kóst abban az elhatározásában, hogy 1909-ben, 26 évesen, arra gondoljon: Erdélyben vásárol magának telket és mielőbb megépíti a maga tervezte házat. A sztánai ház, a Varjúvár mintegy összegzése annak a tudásnak, annak az életformának, amit Kós Károly az erdélyi embertől tanult, kiegészítve mindazzal, amit az építész egyetemes látásmódja, a művész átfogó tapasztalata, az érzékeny íróember megannyi rezdülése,

5

a torony-nézőpont, az alkotóember szépérzéke és paraszti józansága hozzáadott világképéhez. A Varjúvár nem csak egyedisége miatt fontos – hiszen aligha találunk még egy ennyire merész kivitelezésű lakóházat a Kós Károly által tervezettek között –, hanem azért is, mert egyrészt nagyszebeni lakásuk modelljét használta kiindulópontnak, másrészt mert a toronymotívumot a maga legteljesebb, leggyakorlatiasabb formájában hasznosította. A Varjúvár kettős értékű; kiemelkedik abból a világból, amelynek része, de nem szakad el tőle, sőt: teljes mértékben azonosul azzal az életformával, amelyet az épület, a ház fémjelez és mégis meghalad. Ha Kós Károly valamit igazán fontosnak tartott, akkor az mindenekelőtt a családi ház volt, hiszen minden másféle építkezést innen eredeztetett, a legősibb gyökereket vélte benne felfedezni, olyannyira, hogy a középületek vagy a templomok formavilágát is ide vezette vissza. A népi szellem nyilatkozik meg a házban, amelyet felépít a gazda, valami nagyon erős archaikus erő tör fel általa; sok évszázad hagyománya, tapasztalata, tanulsága, kipróbált mintája ötvöződik benne. Ahogy maga Kós mondta Új építőművészet című tanulmányában: „...talán a legősibb emberi építési feladat az egyes családi ház (...), mert minden egyes családnak öröktől óta legösztönösebb vágyakozása, melyet nem irthat ki belőlünk semmiféle társadalmi változás, semmiféle gazdasági vagy politikai átalakulás.” A lakóház a legteljesebb építészeti egység, amely az emberi lényeghez leginkább közel áll: egyszerre jelenti a túlélést, a fennmaradást, a folytonosságot, a gyarapodást, az alkotást, a pihenést, a mindennapi küzdelem színterét. Kós Károly sztánai lakóháza nem csak a genius loci miatt kivételes, hanem szerkezetében is egyedi: Kós olyan ötvözetét alkotta meg a végvárnak, a templomnak, a parasztháznak, amely a lakóház minden sajátosságával is rendelkezik. Az organikus építészettel rokon formavilágot használ, amelynek erdélyi ihletettsége éppen neki köszönhető. A sztánai házban a szász erődtemplomok és bástyák erős vonalvezetése, a torony biztosította kilátó, a kalotaszegi házak ablakmintája, a középkori kapu íve, a székely gerendabeosztás, a népi lakásbelső, a román pásztorvidék elszigetelt építkezése, az európai vernakuláris építészet angol és finn modelljének hatása egyaránt megtalálható.

"1910-ben kicsi földecskét vásárolhattam szűkebb erdélyi hazámban: Kalotaszegen, Sztánán, s felépíthettem reá víkendházamat. Aztán feleségül vettem régi választottamat, a kalotaszegi türei református lelkész leányát."

6

FISCHER JÓZSEF CSATÁRKA UTCAI HÁZA

A Csatárka utcai Bresztovszky-villa volt Fischer kockaháza, amelynek főhomlokzati fehér

négyzetes falfelületét, a nappali szoba nagy fekvő ablaka, és fölötte az emeleti könyvtár keskeny

üvegajtaja - fordított L alakban - mondhatni képarchitektúraként, osztotta. Ezt a képet nemcsak

Kassák, hanem Mondrian is megirigyelhette. (Az épület igazolta Fischer figyelmeztetését: a tömeg-

és homlokzat-alakítás nála sem szorult háttérbe a funkcionális igények kielégítése mellett.) Az

emeleti könyvtár természetesen igényelte az áttöretlen falfelületet, de az oldalról adott

megvilágítás mellett a főhomlokzati kis erkély és a rávezető keskeny ajtó tervezői telitalálat. Érthető

volt Fischer József későbbi elkeseredése, annak láttán, hogy ezt a csaknem tökéletes korai főművét

már közvetlenül a háború után tönkrevágták, sátortetőt húztak fölé, fehér falára repkényt futtattak.

A Bresztovszky-villa még nagy tervezői fegyelmet követelő, szerény anyagi körülmények között

épült.

7

MOLNÁR FARKAS LEJTŐ UTCAI HÁZA

1921-ben a Bauhaus tagja lett, és többek között Walter Gropius

tanítványa is volt.

A házaira jellemző az egyéni igények figyelembevétele, az

életmódnak megfelelő térkialakítás, változtatható térkapcsolatok

variálható nyílászárókkal, a gazdaságos helykihasználás és a nagy

alapterületű teraszok. Formaalkotásának irányultsága, módszere,

tervezési elvei illeszkednek a XX. század első felében működő

modern mozgalom sajátosságaihoz. Magatartása, jelleme,

életpályája azonban több lényeges vonásában egészen más, mint

többi tehetséges társáé = személyesség.

A villa már az 1933-as triennálén díjat kapott. A lejtős terepen álló,

lapos tetős, fehér épület jellegzetes félköríves, kiugró

épületszárnyaival, nagy, összefogott sík felületeivel, tetőterasz fölé nyúló konzolos védőtetejével

iskolateremtő lett építészkortársai között. Alsó szintjén a nagy tolóajtókkal összenyíló terei előtt a

széles félköríves virágablak különösen élményszerű. Az épületet műemlékké nyilvánították.

8

G. T. RIETVELD SCHRÖDER-

HÁZA

Videó

Gerrit Thomas Rietveld (1888-1964) építész

Utrechtben látható az 1924-ben épült

Rietveld Schröder-ház, ami az UNESCO

világörökség-listáján is szerepel.

Az épület - akár egy kubista festmény -

vékony térsíkok és térvonalak - falak és oszlopok -

harmonikus kompozíciója. A ház színei három alap- és

három kiegészítő színből álltak. A vakolt épület éles

sarkai, az üvegfelületek kifogástalan metszésvonalai

között szabadon áramlik a tér. Az épület - a holland Stilj

mozgalom sajátos emléke - semmiben nem

alkalmazkodik magastetős, kisvárosias környezetéhez.

A Rietveld-Schröder ház a helyiekben felháborodást, külföldön csodálatot vált ki.

egymás előtt elcsúszó és egymást átfedő síkokból alkotott kompozició

háromdimenziós raszter környezet: egysíkú sorházak ➛ konfrontáció

(szembeállás) bútorzat: a ház és a kompozició szerves része földszint: dolgozószoba, konyha, 2 hálószoba oszlopok, síkok üvegezett laterna világítja meg a lépcsőházat sarokablak ➛ raszterban maradás, az épület élének

megnyitása primer színek ➛ fekete-fehér-piros-sárga-kék mozgatható válaszfalak plasztikus elrendezés

9

MIES VAN DER ROHE TUGENDHAT-HÁZA

Videók: Perényi Tamás DLA előadása, dokumentumfilm

A brnoi, Cerné Pole-n álló Tugendhat-villa a mai Csehország első modern építészeti műemlékének számít, világviszonylatban pedig a negyedik ilyen emlékműnek tekinthető. Ez a modern épület – sok-sok üvegezettségével – kezdetben egy brnoi textilgyáros, Fritz Tugendhat számára létesült, amelyet a tulajdonos és családja lakóotthonként használt. A villát időszak funkcionalista építőművészetének ékszereként tekintünk – 1928-ban a hírneves német építész, Mies van der Rohe az egyik városszéli domboldalra tervezte. Az építész mindazon értékes építőanyagok felhasználására vállalkozott. Az épület egyszerűségében is megnyilvánuló szépségét köszönheti. Egy alacsony villa,

acélvázzal, olyan ablakokkal, amelyek a mennyezettől a padlószintig érnek, és karcsú, krómozott felületű acéloszlopokkal, amelyek az egyszintes építmény terheit hordják. Mindezek eredményeként érte el Mies van der Rohe, hogy az épület főhelyisége, a nagyméretű nappali és a környező kert hatásában teljes egységgé válik.

Az épület bútorzatát Mies van der Rohe saját maga tervezte, s már akkor klímaberendezést alkalmazott a fűtéshez, amely egyúttal az épület nyári melegben történő hűtését is biztosította. Az építés és használatba vétel 1929-30-ban történt.

A Tugendhat házaspár 1938-ig használta az épületet, 1982-85 között részben renoválták 1992–ben itt folytattak megbeszéléseket a csehszlovák állam kettészakadásáról.

Az épület rekonstrukciója után napjainkban megtekinthetővé vált.

10

MIES VAN DER ROHE FANSWORTH-HÁZA

Videó

Ludwig Mies van der Rohe későbbi építészetének fő témája az acél és üveg alkalmazása volt .

A földszintes Farnsworth-ház vékony, lábakon álló lemezre konstruált üvegkocka: belsejében a lakás különböző rendeltetései egyetlen térré olvadnak össze. Már a Farnsworth háznál foglalkoztatja a szabadon berendezhető, alakítható, „univerzális belső tér problémája”. A Farnsworth ház (Fox River, 1945-1950), az üveg-acél építészetnek talán a legszebb példája. Az "I" profilú acélpillérekhez három, vízszintesen lebegő lemez tapad: a terasz, a padlózati és a lefedő födém szerkezete. Közöttük „fellépő" lemezek helyettesítik a lépcsőt. Az üvegfalak mögött egyetlen tér, amelyben „úszva" helyezkedik el a vizes helyiségek blokkja.

„a kevesebb több“ („less is more”) szerkezeti acél +üveg földtől elemelve (1,2 m-rel) modernizmus elveihez hű nincsenek falak csak a mellékhelyiség van körülzárva antik értékekre mutat vissza letisztult, fehér keret hegesztett acélváz minimalizmus külső falak is üvegből, később selyem függönyökkel takarva márványpadló rejtett vízelvezetéssel „lebegő“ lépcsőfokok

11

F RANK LLOYD WRIGHT ROBIE-HÁZA

Videó

Chicago: Robie-ház (1909). Elrendezése a farmok, a vidéki otthonok jellegzetes típusát követi, az eltérő funkcióhoz, a városi környezethez igazodó módosításokkal.

A Robie-ház központja a családi tűzhely, a kandalló. Ahhoz kapcsolódik a tágas nappali; jelképesen s bizonyos mértékig funkcionálisan is az szervezi a helyiségeket. Az alaprajz áttekinthető, világos rendje, a kényelmet szolgáló szabad térfűzés a japán építészetben felismert tanulságokat tükrözi. A tömeg mozgalmas, eleven hatású. Túlnyúló tetők, teraszok, mellvédek tagolják. Megjelenését a vízszintesen kiterülő formák és a hangsúlyozottan függőleges

élek metsződése határozza meg. Az ellentétes formák kemény ütközését a tömeg bontottsága, a festői fény-árnyék és a természetes anyagok - a kő fedlappal zárt téglafelületek - egyszerűsége oldja fel.

A Frank Robie ház Wright első „préri-ház” stílusára azonban inkább jellemző a szélesen elnyúló, vízszintes egységekből álló építkezés - hiszen a horizontális vonalnak már önmagában is az otthonosság jelentését és kifejező erejét tulajdonítottaA Robie-ház külseje logikusan jeleníti meg tágas belső tereinek egymásba kapcsolódását, határozott ritmusú, vízszintes tagolással szélesen terpeszkedik, de mégis visszafogott, kissé távolságtartó hatását pedig oldja a tégla meleg színe és a zöld környezet.

modern elrendezés természetes anyagok, helyi

jellegzetességek természetes fények mestere osztatlan ablakok Arts and Crafts dekorációk egybenyitott terek központi elem a kandalló

alapzat emeli a talajszint föle horizontalitás színes üvegablakok (ő tervezte) hajóorrszerű kiugró ablakfülke modern fűtési-, villany-,

vízvezetékrendszer konzolosan kinyúló tető

12

beépített virágágyak rejtett öntözőcsővel

dísztégla burkolat mély fugákkal kővázák kijelölik az épület határait

horizontalítás acélváz és téglaépület

kémény középen, hangsúlyosan fedett verandakapcsolat kint és bent

között, kitágítja a lakóteret, belátást gátolja, intimebbé teszi a belső teret

belső lépcső térelválasztó szerepű elnyújtott alaprajz

13

F. L. WRIGHT VÍZESÉS-HÁZA

Videó

Beur Run: Vízesés-ház (1936). Szabad természeti környezetben, egy sziklapadra, kis vízesés fölé épített nyaraló. Az anyaga terméskő és vasbeton. Wright munkamódszerének egyik fő vonása, hogy mindig belülről, a funkcióból indulva fejleszti ki az épületet s az így adódó organikus formát illeszti be harmonikusan a környezetbe. A Vízesés-ház erre tökéletes példa. Egymáshoz derékszögben igazodó, terméskő falpillérek hordanak tágas teraszokban folytatódó vasbeton födémlemezeket. A falak - anélkül, hogy közrezárnák - rendezik a teret. A természeti tér szinte átáramlik az épületen. A kőfalak szinte a sziklából nőnek ki, az előrenyúló teraszok az épületet hordó sziklapad formáját ismétlik. A Vízesés-ház úgy simul be a környezetbe, mintha a természet szerves része lenne.

első vasbetonból tervezett épülete: okkersárga betonlapok egy vízesés fölött, a betonelemek között horizontális üveglapokkal

„organikus“ építészeti felfogás: a ház belesimul a környezetbe súlyos technikai fogyatékosságok miatt folyamatos javítás

14

LE CORBUSIER SAVOY-VILLÁJA

Videó

1929 – Villa Savoy, mely Le Corbusier leghíresebb kisléptékű lakóépülete, melynek szerkesztési elve egy szabályosan lerakott 5x5-ös pillérváz. A háromszintes épület alaprajzai egymástól teljesen függetlenek: A félköríves földszinten a kocsi beállók és a cselédszobák találhatóak, az „L” formájú másodikon a lakótér és a szobák, míg a tetőtéren a rekreációs szobák kerültek. A szintek között külön lépcső, ami Le Corbusier szerint elválaszt és rámpa, ami összeköt is található.

Az épület Le Corbusier 5 pontjának legtökéletesebben megvalósult épülete:

~ Pillérek (klasszikus peristyrium jelenik meg a belsőben + lábakra állított ház, az épület alatt átfutó növényzetet jelenti) ~ Tetőterasz (természet felemelt színtere, a ház feletti növényzet) ~ Sávablak (teljes szélességű nyílások)

~ Szabad homlokzat (a klasszikus hajlított, nyírt szerkezetektől való eltérés) ~ Szabad alaprajz (a váz az al aprajztól független )

15

Az új építészet 5 pontja:

1. a pillérvázzal biztosítható szabad alaprajz, hogy a tartószerkezettől független térosztás

hajlékonyan igazodhasson a funkcióhoz;

2. a tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapos. tető, mert így az építés - ahelyett, hogy

csökkentené - megnöveli a természetet;

3. az előbbi következményeként a belsőkben faltól-falig nyúló szalagablak, a minél teljesebb

megnyitás a külső tér felé. A Savoye villában ezek valósultak meg maradéktalanul.

4. a teherviselés kényszerétől mentesült homlokzat szabad alakítása végigfutó ablaksávokkal s a

tartóvázra függesztett határoló szerkezetekkel;

5. a lábakra állítás, hogy az épület ne foglaljon el a természetből szabad területet;

16

ALVAR AALTO – VILLA MAIREA

Videó

Aalto az alaprajz oldott elrendezésével, a tömeg kötetlen alakításával illeszti be a környezetbe.

Mairea villa (1938-39). Noormarkku falu közelében, egy erdő mellett épült. Érdekes példa arra, hogy egy konstruktív jellegű épület kötött formarendjét részben az organikus alakítással, részben az anyag megfelelő alkalmazásával hogy lehet harmonikusan átvezetni a szabad természeti környezetbe. Az L alaprajzú, emeletes villa egyik szárnya geometrikusan szerkesztett, kívülről a felülete vakolt s fehérre van festve. A másik

szárnyon a derékszögű rendben induló formák végül ívessé kerekednek s a homlokzatokat faburkolat fedi. Az épített és a természet-adta környezet között elsősorban az anyag közössége, a faburkolat teremt szerves kapcsolatot.

Itt kifejleszthette a lakótérrel kapcsolatos elképzeléseit, a belső tér részleteit hozzáfogalmazhatja a szálerdővel érintkező változatos táj egyéni adottságaihoz. A funkcionális alapvázra felépített organikus térhatások együttes jelentkezésében olyan elemek születnek, mint a nappalit és a könyvtárat elválasztó könyvespolc-térszerkezet, amely közvetíti és megidézi a könyvtárba beáramló erdő fényeit, valamint a lépcső szerkezeténél újra találkozhatunk az erdő fáinak absztrakt képével. Az épület jelentőségét növeli, hogy Aalto bútorai itt érlelődnek egységgé a belső tér építészeti részletével.

technológiai újítások és természetes anyagok (fa, kő)

„a természet nem gépezet, hanem az építészet legfontosabb modellje“-egészséges test egy egészséges házban

emberi arcot adott a modernizmusnak a Villa Mairea egy gyárvezető háza regionális identitás létrehozása helyi hagyományok befogadása kötetlenebb szerkezeti rendszer erkély „hajókorlát“ ← modernista

motívum fa korlát, deszkapalánkok lábazat: gránit tikfa falburkolat

kúszónövények előtetős bejárat fa oszlopok tartják textumált fehér falak (tégla fal) kiugró ablakfülkék a tájoláshoz

igazodnak oszlopok és teherhordó falak fókuszpont: kandalló belső falak: tégla és meszelt fal

ellentéte kézzel megmunkált fa, kerámia és

üveg (a fa: helyi kézművesek munkája) fedett terasz rusztikus anyagok

átmenetképző elem L alakú alaprajz medencét fog körbe Nagy üvegfelületek

17

18

ROBERT VENTURI - VANNA VENTURI-HÁZ

Videó

extra videó: http://www.youtube.com/watch?v=M5Rb7CuPLe4

(1961-64) Pennsylvania

Posztmodern ház Robert Venturi első fontos feladatának azt tartotta, hogy megépítse anyja házát, a Vanna

Venturit kémény központi szerepben kettéosztja a házat homlokzaton megjelenik a félkör (a nappali félboltozatos) az épület középen ketté van hasítva a tervező szerint a kevesebb több ellentétezés (jellemző) kis ház, nagy lépték szimmetria (néhol megbontva)- pl. homlokzaton 5 ablak van de más elrendezésben nagy méretek oka: a bonyolultság ellensúlyozása, hiszen a szerkezet egyszerűnek tűnik

(könnyű favázas szerk., melyet kettéoszt egy kiemelkedő kémény) belső terek nem általánosak, alakjuk szabálytalan, és a többi szobával való kapcsolat is

furcsa környezet letisztult (sűrű) a belső és külső között ellentmondás van – egyensúlyt teremt komplexitás historizáló

The design of Vanna Venturi House appears deceptively simple. A light wood frame is divided by a rising chimney. The house has a sense of symmetry, yet the symmetry is often distorted. For example, the façade is balanced with five window squares on each side. The way the windows are arranged, however, is not symmetrical. Consequently, the viewer is momentarily startled and disoriented. Inside the house, the staircase and chimney compete for the main center space. Both unexpectedly divide to fit around each other.

Combining surprise with tradition, the Vanna Venturi House includes numerous references to historic architecture. Look closely and you will see suggestions of Michaelangelo's Porta Pia in Rome, the Nymphaeum at Palladio, Alessandro Vittoria's Villa Barbaro at Maser, and Luigi Moretti's apartment house in Rome.

The radical house Venturi built for his mother is frequently discussed in architecture and art history classes and has inspired the work of many other architects.

This building recognizes complexities and contradictions: it is both complex and simple, open and closed, big and little; some of its elements are good on one level and bad on another; its order accommodates the generic elements of the house in general, and the circumstantial elements of a

19

house in particular. It achieves the difficult unity of a medium number of diverse parts rather than the easy unity of few or many motival parts.

The inside spaces, as represented in plan and section, are complex and distorted in their shapes and interrelationships. They correspond to the complexities inherent in the domestic program as well as to some whimsies not inappropriate to an individual house. On the other hand, the outside form—as represented by the parapeted wall and the gable roof which enclose these complexities and distortion—is simple and consistent: it represents this house's public scale. The front, in its conventional combinations of door, windows, chimney and gable, creates an almost symbolic image of a house. The contradiction between inside and outside, however, is not total: inside, the plan as a whole reflects the symmetrical consistency of the outside; outside, the perforations in the elevations reflect the circumstantial distortions within. Concerning the inside, the plan is originally symmetrical with a central vertical core from which radiate two almost symmetrical diagonal walls that separate two end spaces in front from a major central space in back. This almost Palladian rigidity and symmetry is distorted, however, to accommodate to the particular needs of the spaces: the kitchen on the right, for instance, varies from the bedroom on the left.

20

MARIO BOTTA BIANCHI-HÁZÁT

Videó

Lugano tó partján.

A meredek terepnek és a torony-jellegnek

köszönhetően alakul ki a nagyon jellegzetes, markáns megközelítése,

azaz a híd, amin keresztül a legfelső szintre érkezünk.

Nem használja ki, nem építi be a beépíthetőség adta területet, és a

legizgalmasabb részek pont az ilyen helyeken alakulnak ki: a híd is egy

laza, levegős helyen kapcsolódik az épülethez. Más helyeken is teraszok,

belső fedett-nyitott terek alakulnak ki (átmeneti tér), amelyek az egész

tömeget szellősebbé, levegősebbé teszik, a teraszokat is a kompozíció

egészeként jelenítik meg, és valóban ezek a helyek lehetnek azok, ahol a ház a külsővel (pl. a

megérkezéssel is) kommunikál.

autodidakta (mint Corbusier)

nem házszerű, hanem különleges helyeken kivágott hasáb

lépcső középen

egybenyílt terek, galériás kialakítás

tóra néz (13m magas, híd 18 m )

Building the landscape

From the old road that reaches the site at its top, a thin metal bridge leads to the house which is formed

as a 13 metres high by 10 metre square tower. The 18 metres long gangway emphasises a separation

from the land and reveals the house as an observatory of the surrounding landscape. The feeling, when

crossing the bridge towards the house, is of entering into the landscape, and one's eyes extend beyond to

the church of Melano, at the other side of the lake.

Since the house is organized around a central staircase, its spiral circulation faces different views. From

the entrance, and in descending order, there is a studio and an upper terrace on the east overlooking the

lake and the mountains; the parents' bedroom with its spacious terrace facing south to the meadows,

and then, below the floor with the children's bedroom and playroom. Moreover, all the bedrooms are

open to a triple height space, so they communicate visually to each other and to the spaces below,

including the kitchen and living room. Finally, there is a cellar and a big porch that opens directly to the

ground.

The house is like a carved volume with four elevations which responds to the surrounding environment:

the lake, church of Melano, the meadows, the woods, and the old access road with the green. Each

aperture in the facade frames a specific view and expresses Mario Botta's belief that architecture

21

is the design of a location. Therefore, his facades are not simply a question of decorating the exterior

surface of a building. They express a relationship of the interior of the house with the surroundings, the

movement of the sun, or the direction to an existing historical construction; they have a geometry that

corresponds to the abstraction of the surrounding landscape.

22

MÓNUS JÁNOS ÁTRIUMHÁZAS TELEPE

Víznyelő utcai 12 lakásos átriumházak

Mónus János - Szenes Zsuzsa építész házaspár. Személyes kölcsönök segítségével építették fel (nem volt elég az alaptőke), de így teljes körű alkotói szabadságot nyertek.

Alapgondolat: telepítés. Kezdetben volt 2 sorban elrendezve 6 L-alakú ikerház, ezeket tetőkkel fűzték két sorházzá, végül kialakították az átriumos formát.

Alapvető geometriai formákat alkalmaztak (vonalak, négyszögek)

Anyaghasználata is visszafogott (sárga tégla, mint textúra jelenik meg, felerősítve a vízszinteseket)

Síkbeli vakolt keretek

Az utcafronthoz csak a félig besüllyesztett füves tetővel rendelkező garázssor kapcsolódik

Hasonlít római kori (Pompeii) lakóházra

sorház szerkezetű átriumházak → 12 lakás

átriumon keresztül lehet a lakást megközelíteni

minden fontos az udvar felé néz

alacsony hajlásszögű tetők: benapozás

átrium nincs teljesen felfalazva: kapcsolat a szomszédokkal

23

CSÁGOLY FERENC – KELLER FERENC BARLANG

UTCAI SORHÁZTELEPE

Hét darab 2-4 lakást magában foglaló épület sorakozik a Szemlőhegy lejtőjén a Pusztaszeri útig. A Barlang utcai lakópark. Az épületek a terepvonalakra szerveződnek. A hegyoldal láthatatlan erővonalának figyelembe vétele ez, a művi környezet alárendelése a természetinek.

Terepvonalak mentén szervezték az egyformán 120 négyzetméteres alapterületű, kétszintes lakásokat befoglaló sorházakat három fő csoportba, vízszintes tereplépcsőket formálva a 10 fokos lejtőből. Hét épület, egyenként 2-4 lakással, a durván északnyugat-délkeleti lejtőre merőlegesen. A különálló, de formailag egységes tömegek egyrészt átlátható rendben sorolódnak a három mesterséges terepszint mentén, másrészt kellő lazasággal követik a terepviszonyokat, illetve fordulnak el egymástól a zavaró belátások elkerülése, a zavartalan panoráma és a fokozott intimitás megteremtése érdekében.

Az északra tájolt Barlang utcai bejárathoz legközelebb eső központi tömb alá került a teremgarázs, innen gyalogutak vezetnek a többi épülethez, a lehető legnagyobb zöldfelületet meghagyva közös park és privát kertek számára. Igyekeztek a lehető legkisebb mértékben beavatkozni a hegyoldal arculatába, ezért a kedvező tájoláson túl a szintvonalakra ültetett, szikár, lapostetős tömbök egyfajta tektonikus jelenség benyomását keltik: mintha egymás alá gyűrődő lemezek, különböző geológiai rétegek munkája nyomán emelkedtek volna ki a földből. A mélyben húzódó barlang szolid, indirekt megidézése érzékeny és intelligens építészeti hozzáállásról tanúskodik.

Réteges és töredezett hatást kelt a lejtő lába és a kilátás felé forduló délkeleti homlokzatok kialakítása. Az egyöntetű téglaburkolatot kevés eszközzel, a szimmetria és aszimmetria kicentizett váltogatásával elhelyezett nyílások tagolják, melyek logikája inkább a kompozíciós játék, semmint a rendszerbe szedett geometria. A finom szürke felületű műkő áthidalók az építészek korábbi munkáiból ismert poénnal csúsznak a szükségesnél tovább jobbra vagy balra, fokozva az aszimmetriát és a vízszintes tagolás hangsúlyát, helyrebillentve az arányokat. Mivel a pillérvázas épületen a téglaburkolat és az áthidalók nem a szerkezetet jelzik, tagolásuk inkább tektonikus, mint architektonikus a mélyben leülepedett földtörténeti rétegeket és töréseket idézik meg egyszerűen, didaktikus felhangok nélkül. Erre az oldalra kerültek a nagy nyílások, erkélyek, és a kertkapcsolatot biztosító földszinti teraszok.

Az északnyugati homlokzatok ezzel szemben élesen ellenpontozzák a kilátás felé tájolt tégla-üveg-beton arculatát. A gyalogutak és közös zöldfelületek támfalai által határolt falszakaszok natúr színre vakolt, kevés nyílással tagolt textúrái kifejezetten morózus, zárkózott hangulatot keltenek. Ezt oldja valamelyest a bejáratok kiemelése a falsíkból fehér fadobozokkal és függesztett üveg előtetővel. Az építészeti szándék igazán csak az eredeti tervek ismeretében válik érthetővé: függőlegesen kifeszített fémszálak szolgáltak volna támasztékul a lábazat tövébe telepített

24

futónövényeknek, ezt azonban az utolsó pillanatban kihúzták a költségvetésből. Pedig ritka és példás eset, hogy az építész nemcsak kőben és üvegben gondolkodik, hanem a természetet igyekszik felületképzésre használni nem ágasfák és lambéria, hanem élő struktúrák és organizmusok formájában. A befuttatott fal a zöldtetővel együtt vezetné át a tekintetet a felső két sorban elhelyezett házak irányából a panoráma felé. Remélhetőleg az új lakók hagyják majd a frissen ültetett vadszőlőt a falakra felfutni.

Cságoly Ferenc ambivalens hozzállása jól tükrözi a lakópark-építészet kétségeit és buktatóit, ugyanakkor érzékelteti a szakmai kihívást és az építész fokozott felelősségét: a lakópark szerinte egyszerre kísérlet és lehetőség a rendezett, tudatosan megformált környezet kialakítására, illetve egészségtelen törekvés a társadalmi szegregáció manifesztálására.

25

J. UTZON ÁTRIUM-HÁZ TELEPE

A Jorn Utzon által tervezett dániai átriumházak együttese a mai napig az egyik legjobb példa az alacsony intenzív beépítés potenciálisan magas környezeti minőségére, az érzékeny illeszkedésre a környezetbe, illetve a morfológiailag tagolt terület kedvező kihasználására.

A hagyományos tégla és faanyagok használata mellett teljesen újszerű beépítési és építészeti forma alakult ki a projekt által az 50-es évek végén. A füzérszerűen felfűzött 15x15m-es modullal tervezett 60 átriumház úgy öleli körbe a dombos helyszínt és a tavat, hogy minden ház élvezi a jó tájolás és a

közös nyílt területre való kilátás előnyeit. Az épületek és átriumok különböző magasságú homogén sárga téglafalak mögött helyezkednek el, biztosítva a szükséges intimitást, de egyúttal a kilátást is.

A szobákat nagy üvegfelületek kapcsolják össze az átriummal. A hangulatos zárt belső utak a sárgásbarna, majdnem ablaktalan lépcsőző falakkal körülvéve az észak-afrikai falvakra emlékeztetnek. Olcsó épületek, ahol a tájba beleolvadó egységes karakter és anyaghasználat, illetve az egyszerű szerkezetek adják az építészeti erőt és a kitűnő lakásminőséget.

26

MVRDV SORHÁZAS TELEP (AMSZTERDAM)

Színes házakból álló sorháztelep.

Alapkoncepció, hogy viszonylag nyitottan és lazán elszórnak házakat a területen, ahol

kialakulnak privát és félprivát kertek.

Mára megnőtt a növényzet, a nyitott koncepció zártabbá vált.

A másik telep a zártság jegyében készült, olyan emberek számára, akik saját világot akarnak.

27

A SZÁZADFORDULÓN ÉPÍTETT ZÁRT UDVAROS ÉS A

30-AS ÉVEKBEN KIALAKULT KERETES BEÉPÍTÉS

JELLEGZETESSÉGEI:

Az övezeti rendszerrel és az építési szabályokkal, valamint Budapest sajátos épülettípusával, a

zártudvaros, (másként: körülépített udvaros) bérházzal kicsit részletesebben kell foglalkozzunk

A két világháború között is csak viszonylag későn, a harmincas évek második felében kezdődik el

nagyobb mértékben városi lakásépítés. Mint láttuk, ezt a korszakot is az állam lakásépítéstől való

visszavonulása, a magánépítés túlsúlya jellemezte szemben a szomszédos "vörös" Béccsel, ahol a

szociáldemokrata városvezetés nagy, zöld udvarokat körülvevő "Hof"-okat épített a város belső

területein a szociálisan rászorulók számára. A kevés többszintes budapesti telep építését általában a

város rendelte meg magán-építtetőktől, ellenőrizte a terveket és a megvalósítást, s intézte a

bérbeadást. Ezekre az un. "keretes" beépítés jellemző, általában kettős U alakban veszik körül az

épületek az összefüggő belső zöldterületeket.

A századforduló tipikus lakóépülete a zártudvaros bérház. Kialakulásának okait tekintve a szakmai

viták még nem eldöntöttek, meggyőződésünk szerint azonban a budapesti bérház alapvetően egy

késő-feudális jellegű tulajdonjogi szabályozás terméke, és a kéthelyiséges (szoba és konyha)

zsellérlakások és a polgárház összekapcsolásával jött létre. Alapformája földszintes, amikor az

utcára néző ház adófizető tulajdonosa lakástulajdonlási joggal nem rendelkező zsellér státusú

egyéneket "fogad be" (ld. ezzel kapcsolatban Újpest alapító okiratát 1831-ből), és épít számukra

kéthelyiséges, egytraktusos "bérlakásokat" a telek egy vagy több határára. Ez a földszintes

"bérházudvar" válik később többszintessé, kikényszerítve a belső függőfolyosót, a "gangot". A

fokozatos átalakulás szépen nyomon követhető például a Terézvárosban a XVIII. század második

felétől kezdve: az egyszerű, oldalhatáron álló házakat fokozatosan felváltják az utcavonalra épülő,

zártsorú lakóépületek, hátul a bérlakások sorával, hogy aztán fokozatosan többemeletessé

épüljenek át.

28

MOLNÁR FARKAS PASARÉTI ÚTI TÁRSASHÁZA

Molnár Farkas a Pasaréti úton a lépcsőházat konstruktivista mozaikkal nyitja.

Pasaréti út 7. többlakásos épülete sakktáblaszerű homlokzattal (1936).

A körszálló és a Vasas pálya között félúton megtalálható Pasaréti út 7-es szám alatti épület pont úgy

néz ki, mint egy az átlagosnál kicsit jobban sikerült, 70-es évekből való társasház. A valóság ezzel

szemben az, hogy a hetvenes évek társasházai csupán gyenge minőségű utánzatai ennek az 1937-

ben épült, jelenleg műemléki védelem alatt álló háznak.

geometriai alakzatok tisztán→ Bauhaus

alapgeometriai formák (négyzet és téglalap) egymás mellettisége → összekötés egy tömbbe

foglalás által elveszik ez a kettősség.

vasbeton szerkezet: homlokzat szabadabb, játékos→ loggiák váltakozása

nincs körfolyosó: fogatolt

külön villaépület → külön alakzat (?)

előcsarnok: neoklasszicista képzőművészeti alkot.

29

OTI BÉRHÁZCSOPORT

Tervezők: Árkay Bertalan, Faragó Sándor, Fischer József, Heysa Károly,

Ligeti Pál, Pogány Móric, Preisich Gábor, Vadász Mihály

régen: homlokzaton a hangsúly

lakhatósági probléma, áhított boldog békeidők (historizáló neobarokk stílus)→elavult

20-as évektől igény a változásra→ formai dolgok+szoc dolgok(tiszta formák)

többlakásos épületek új formái: szabadon álló (társas villa) városi beép. (kislakásos szoc., spekulációs, luxus)

összefüggőségi optimum: se túl egyszerű, se túl bonyolult

életfunkciók: lakók identitása

A HÁZ:

OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet)

Régen: keretes beépítés

É→D (itt alkalmazva először)

4 fogatos

7. emeleten közös mosóhely (szoc. igény)

kusza alaprajzból Molnár teremtett rendet

A középítkezéseknél is az 1930-as években jelent meg a modern építészet hatása. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) 1933-ban hirdetett pályázatot korszerű kislakásos bérháztelep létesítésére.

1936-ban Molnár és Fischer tervei szerint épült az OTI pestújhelyi munkáskórházának személyzeti lakóépülete, amely az egyetlen megvalósult példája a CIAM építészei által szorgalmazott kollektív

háznak.

30

DOMÁNY-HOFSTÄTTER ÉPÍTÉSZPÁROS BUDAPEST,

SZENT ISTVÁN PARKI LAKÓHÁZA

A mai Szent István park és környéke parcellázási, rendezési tervét 1933-ban fogadta el a Fővárosi

Közmunkák Tanácsa, ebben az egyes telkeket körülépítő, zárt udvaros beépítésnél korszerűbb,

keretes beépítést írtak elő. Az építési előírásokban meghatározták a területen létesülő házak

homlokzati rendszerét is, így a Szent István park és környéke 1930-as években épült épületei az

akkor már elfogadott modern stílust - még ha kommersz változatát is - képviselik.

Dunapark ház (XIII. Pozsonyi út 38-42. Hofstätter Béla és Domány Ferenc, 1935-36). Ebben a

luxusbérházban az átlagosnál nagyobb szobaszámú, 4 szoba hallos lakások is épültek, a felső

szinteken széles teraszt, illetve tetőkertet alakítottak ki. A házak közös terei is az átlagos színvonal

felett álltak, a lépcsőkhöz és liftekhez tágas előcsarnok vezetett, falait ruskicai márvány borította,

berendezési tárgyait nemes anyagokból, egyedi terv alapján készítették."

Az egész negyed legszebb része a Szent István park, amelynek egy része a Dunára néz, hatalmas,

irigyelt tetőteraszokkal. A házak itt 25 méter magasak, mind hat emeletesek. 1928-ban kezdték

tervezni és építeni a házakat, 33.000 négyzetméteren. A legtöbb házat Hofstätter Béla és

Domány Ferenc tervezték.

31

LE CORBUSIER MARSELLE-I LAKÓHÁZA (UNITE

D’HABITATION

Az Unité d’Habitation („kollektív ház”) épületeiből 1947 és 1960 között 5 készült el francia, német

és belga területen.

Unité d’Habitation

A Marseille-i lakóegység 337 lakást tartalmaz, a legénylakástól a tízfős családnak szánt

méretig. A jellegzetes lakáselem kétszintes. Csak háromszintenként vannak közlekedőfolyosók. A

hetedik emelet bevásárló-szórakozó-kiszolgáló utca. Az egész épületet 17 pár vasbeton pillér emeli

el a talajtól. Teljes egészében vasbeton szerkezetű, különböző fajtájú lakások modulszerűen

akaszkodnak a vasbeton vázra. A szabad alaprajz nem annyira jelentkezik, de a homlokzat elemei

csak a funkciót követelik. Az ötödik pontnak viszont mintapéldája az épület: A tetőn található egy

kilátó, egy szabadtéri színpad, tornaterem, kerékpár pálya és egy óvoda-bölcsőde.

Az épület 165m hosszú 56m magas, 24m mély. A legkedvezőbb világítási és szellőzési

lehetőséget kapják. Az épület egy függőlegesen épült 1500 lakosú kisváros. Ez a forma elegendő

napfényt és levegőt biztost lakóinak és a szerkezet gépészet és a közlekedési területek megoldása

azokkal gazdaságosabb. A zöld terület az épület körül húzódik, minden loggiáról a földközi-tengeri

panoráma tárul elénk. - a remek ötlet és a szellemes megoldások ellenére Le Corbusier mégsem

vett figyelembe néhány olyan szempontot, amelyek nem kifejezetten racionálisak, de nélkülük

nehezen érhető el siker a lakásépítés terén-alacsony belmagasság.

Az Unite d'Habitation Marseilleben áll: betonszerkezetű magasház betonkazettás, erőteljes

homlokzatokkal, belsejében többszintes lakóegységekkel. Corbusier a lakás méreteit az emberhez

szabta és azt hirdette, hogy maga a lakás is gép, melynek legfőbb célja, hogy a benne lakóknak

teljes kényelmet adjon. Hite szerint a megfelelő lakás tervezésével a társadalom szociális gondjain is

enyhíteni lehet. A marseillei lakóház nem váltotta be az építész reményeit. A lakók szűkösnek

érezték a "méretre szabott" lakásokat. A ház középső emeletén épített üzletutca sokáig üresen

tátongott: a lakók inkább a színes mediterrán város utcáin, apró boltokban vásároltak. A gyerekek

sem vették igénybe a tető játszótereit: őket is jobban vonzotta a parkok dús mediterrán

növényzete, a szabad tér.

1947-52 Marseilles United d'Habitation egyesített lakóházak - a lakógép elv kiteljesedése. Az Athéni

Charta elveinek gyakorlati megvalósítása. A tömeges lakásépítés mintájául szánja. Becsületrend

kitüntetést kap. A marseilles-i mintaépületet kis változtatásokkal még négy helyen felépítették.

Nantesben 1952-ben és Berlinben ("Interbau Austellung") 1958-ban, Briey-En Foret-ben 1961-ben

32

és Firminy-ben 1968-ban (Post Humus).

33

WATANABE SKY BUILDING LAKÓHÁZA, A

METABOLISTÁK (LAKÓ)HÁZTERVEZÉSI ALAPELVEI

Új építészeti irányzatként jelentkezik a Metabolizmus, Noriaki Kurokava, Kiyonori Kikutake, Masato Otaka, Fumihiko Maki 1960-ban új városépítési elveket publikáltak.

A természetes forma és a kulturális forma a civilizációs formában egyesül. Az anyagcsere egyensúlyi-rendszerek mintájára a modern nagyvárost, mint civilizációs anyag és információ csere-rendszert fogják fel és folyvást bővíthető, és átalakítható struktúrákkal kívánják építészetileg kiszolgálni. Az építészet strukturális analógiái a szőlőfürt és a fenyőtoboz, egy kiszolgáló vázrendszeren függőkapszulák cserélhető, vagy áthelyezhető rendszere.

A japán képregény (manga) és az ebből kifejlődő animációs műfaj (anime) ma már az egyetemes kultúra részei. Mindkettő termékeny terepe az utópisztikus városkoncepció-ábrázolásoknak, melyek a 60-as évekre, a metabolisták városépítészeti vízióira nyúlnak vissza. A metabolizmus építészeti látomásai világot átfogó, a mobilitást és a flexibilitást középpontba állító tervek voltak, de az építészek megpróbálták utópikus elképzeléseiket a valóságba is átültetni. A buddhista és sintoista világszemléletre építő, a monoteista vallások örökkévalóság-eszméjével szemben az örökkön változót, átalakulót, ciklikusan megújulót hirdető metabolizmus úttörői Noriaki Kurokawa és Kenzo Tange voltak.

METABOLIZMUS:

1960-ban megalakult legismertebb modern japán építészeti mozgalom

Fő cél: A legmodernebb technikai eredmények, urbanisztikai fejlemények és a hagyományos japán építészeti architektúra ötvözése

A jövő városát flexibilis, nagyméretű, ám egységes és mozgatható modulokból álló építmények hálózataként képzelték el, amely szerves növekedést tesz lehetővé

Nagy sikereket értek el Japán háború utáni újjáépítésében

WATANABE SKY BUILDING:

Osakában található

173 m magas toronyház

2 kilátója is van a tetőn, az utolsó 5 emeletre üvegfalú lift visz fel

34