Szakmai gyakorlat Olaszország, Bugnara

2011.április 6 – 2011.május 5 (Piroska Ágnes, Sárosi Gabriella)

Mindketten életünk első repülőútjára készültünk,

úgyhogy az indulás előtti időszak nagy izgalommal

telt. Hatalmas élmény volt az első repülés, csak

pozitív emlékeink maradtak róla. Fentről láttuk az

iskolánkat is, nagyon kicsi volt. Átrepültünk az

Adriai-tengeren, ami mesés volt.

Rómától még egy három órás vonatút várt ránk, de

a gyönyörű kilátás lekötötte a figyelmünket, így

hamar eltelt. A Sulmonai pályaudvaron Mauro

Margiotti, az iskola igazgatója, illetve a lánya Serena várt minket.

Elsőre nem akartunk hinni a szemünknek, igazi mediterrán hangulatú házhoz érkeztünk, ez

volt az iskola és a szállásunk is egyben, ami Abruzzo tartományban található. Itt

töltöttünk el 4 hetet egy másik családdal

együtt, Mauro feleségének a

testvéréékkel, de velük mindig csak késő

este találkoztunk. Az emeleten volt a

szobánk, a két fürdőszoba, a konyha és

Mauro irodája. Az alsó szinten volt az

elméleti terem, illetve a pincében a

gyakorlati terem. A legfelső szinten 1

szoba volt, ott laktak a tanárok. Hatalmas

szeretettel fogadtak minket. Másnap

Mauro meg is mutatta nekünk a virágboltját, ahol dolgoztunk. A virágbolt nem túl nagy, de

annál több minden van benne. 50 négyzetméteren mindent megtalálunk. Nagyon sok

művirág van, hihetetlen mennyiségű kiegészítő és kaspó, kicsi kerámiák és plüssállatok.

Cserepes növények a bolt egyik részében, vágottak pedig a sarokban felállított

cserépborítású emelvényen. A virágokat kizárólag Hollandiából rendelik, a kiegészítőket

pedig Németországból, katalógus alapján. Elmesélték nekünk hogy ők nem a virágokból

élnek meg, hanem inkább a díszítésekből, minél több minél színesebb. Két napot töltöttünk

itt és máris indultunk Leccébe, a 4 napos esküvői tanfolyamra, amit Mauro tartott. A 6

órás út nagyon hosszúnak tűnt, de amikor megláttuk a tengert már nem az időt néztük.

Egy Bed & Breakfast szálláson kaptunk 3 szobát, ott aludtunk. Reggel mindig vittek

minket egy kávézóba, ahol lehetőségünk nyílt megkóstolni a tradicionális olasz reggelit. Az

esküvői tanfolyam olaszul folyt, de nekünk mindig lefordították az adott részt angolra, így

már mi is tudtuk követni. Első feladatunk egy templom esküvői dekorációja volt, pár fős

csapatokban dolgoztunk, mi egy-egy olasszal dolgoztunk. A tanfolyamon körülbelül 10-15-

en voltunk, voltak köztük családosok és 30-40 év körüliek is. A kommunikáció a közös

nyelv hiányától függetlenül is jól ment, néha mutogatással, néha az olasz szótár

használatával, mert ők nem nagyon beszéltek angolul.

A tanfolyami napok után mindig közösen elment a csapat vacsorázni és a legkülönfélébb

olasz ételekkel találkoztunk.

Másnapi feladatunk egy mennyasszonyi csokor elkészítése volt. Mivel még a gyakorlaton

az iskolában nem csináltunk ilyet, nagy feladat volt a

számunkra, de mindenkinek nagyon tetszett a

végeredmény. Nagyon sok ötletet tanultunk és

biztosak vagyunk benne, hogy alkalmazni is fogjuk a

technikákat.

Miután befejeztük a csokrot, asztaldíszt kellett készíteni, ami egyben autódíszként is

alkalmas lehet. Itt is nagyon sok jó ötlet született mindenki részéről. Nagyon sok féle-

fajta virágokból tudtunk választani, kedvünkre válogathattunk belőle. Miután befejeztük

az asztal- illetve autódíszt mindenki egyesével megmutatta, hogy mit készített, egy előre

megterített asztalra mindenki kihelyezte az elkészített művét és Mauro mindegyikről

elmondta a véleményét. Mindenkit megdicsért! Ez volt a tanfolyam utolsó napja.

Ági mennyasszonyi

csokra

Gabi mennyasszonyi

csokra

Délutánra mindenki elfáradt. Aznap este elindultunk Lecce központjába egy kis

városnézésre, gyönyörűen ki volt világítva minden. Miután körbesétáltunk, beültünk egy

hangulatos kis vendéglőbe vacsorázni, finomabbnál finomabb ételeket ettünk. Az utcákon

nagyon sok fiatal volt, buli hangulat.

Persze a tanfolyam közben volt időnk megcsodálni Leccét és környékét, elkocsikáztunk

Otrantoba is, aminek a tengerpartja csodálatos volt, a szűk kis utcákkal és a kis boltokkal

együtt.

Gabi asztaldísze

Ági asztaldísze

Miután vége lett a tanfolyamnak és hazaértünk a szállásra másnap alkalmunk nyílt

megnézni Rómát. Mauronak ott volt dolga ezért elvitt reggel minket autóval, majd

kettéváltak útjaink: mi mentünk megnézni Rómát, ő elintézte dolgait, megbeszéltük vele

hogy melyik vonatot érjük el és hogy mikorra ér a Sulmonai állomásra, hogy ki tudjon

értünk jönni.

Rómában először is

meglátogattuk a Szent Péter

Székesegyházat, sajnos a

bazilikába nem jutottunk be,

mert a városban éppen kulturális

hetek voltak, ami azt jelentette,

hogy minden nevezetesebb

helyre ingyen be lehetett menni,

és nagyon sok turista volt. Ezt

sajnos nem tudtuk és mivel

későn értünk Rómába nem volt

időnk, hogy megvárjuk a

kilométeres sorokat, de így is

lenyűgöző volt a látvány. A Székesegyház után megnéztük az Angyalvárat, a Piazza

Navona-t és megtaláltuk a Fontana di trevi-t is. Gyorsan eltelt az idő, ezért elindultunk a

vonatállomáshoz hogy mindenképpen elérjük a vonatot.

Miután a tanárok hazamentek, lehetőségünk volt még egyszer ellátogatni Rómába az egyik

szabadnapunkon, amikor nem a kerttel foglalkoztunk. Ekkor ellátogattunk a Colosseumhoz,

a Forum Romanohoz, a Palatinushoz, a Spanyollépcsőhöz és a Piazza del Popolo-hoz is.

Persze nem csak világot láttunk, hanem volt sok feladatunk is. Mikor a boltban voltunk

megtanítottak minket hatalmas nagy masnikat kötni. Nem olyan szalagot használnak, mint

mi, hanem egy organzaféle anyagból, ami sokkal vastagabb.

Ezeket a masnikat csokrokhoz és cserepes növényekhez

egyaránt felhasználják. Elmondták nekünk, hogy ők nem a

virágokra összpontosítanak, hanem inkább a díszítésükre.

A boltban a vágott virágok és cserepes virágok mellett

találhatóak plüssállatok, kisebb-

nagyobb figurák is, nagyon sok

művirág, kaspók, kosarak.

Megkértek minket, hogy mutassuk

meg itthon hogyan csomagolják be

a cserepes virágokat és hogyan

díszítik fel a csokrokat. Ők csak

vetex-et használnak a cserepes

virágokhoz, a csokrok alá meg nem

tesznek papírt, mert nem is

használnak semmihez. Nehéz volt

megérteniük, hogy mi papírral is szoktunk csomagolni, a végén

hoztak nekünk egy kartonpapírt, de nem hátráltunk meg.

A végeredmény nagyon tetszett nekik és máskor is megkértek,

hogy csináljunk nekik, mert a vásárlóiknak is nagyon tetszett a

végeredmény. Így hát csináltunk pár cserepest ezzel a

technikával. Minden készítményükre ráhelyezik a boltnak a logóját matrica formájában.

Mauroval egyik nap egy ruhaboltnak a

megnyitójára kellett 3 különböző

méretű drótlabdát feldíszíteni.

Felhasználtunk fehér-rózsaszín

rózsákat, rezgőt (nagyon sok rezgőt

használnak, majdnem minden

készítményükhöz felhasználják),

asparagust és borostyánt.

A rózsákat mind fiolába tettük,

amiket előtte felrögzítettünk a

labdákra. Közben Mauro megmutatta

hogyan kell elkészíteni egy

mennyasszonyi csokrot a Princess mikrofonba. Mihelyt végeztünk velük elvittük a díszeket

( a csokorral együtt) a boltba, ahol elhelyeztük őket.

Mauronak van egy projektje, aminek lényege, hogy

minden vele kapcsolatban levő ország tanulóival

csináltat az iskola kertjében egy kompozíciót. A

finnek már készítettek egyet az udvar elülső

részében. Mi is ott kaptunk helyet, elterveztük, hogy

Magyarország alaprajzát formáljuk meg. Kaptunk 3

féle különböző nagyságú üstöt, 6 darab levendulát és egy kisebb pálmafát is, ezeket

használtuk fel.

Először mészporral megrajzoltuk az alapot, majd kiástuk, utána fekete fóliát helyeztünk

le, hogy a gazok ne csúfítsák el a készítményünket. Mielőtt beültettük volna a növényeket,

lukakat ástunk és vágtunk a fekete fólián.

Elültettük őket és fehér kövekkel töltöttük ki a teret. Majd elhelyeztük az üstöket más-

más magasságban, amibe majd rózsákat szerettünk volna ültetni. Szerencsénkre ezekkel

készen is lettünk, de sajnos az időjárás közbeszólt és nem tudtuk befejezni rendesen az

ötletet, amit megálmodtunk. A végén az üstökbe nem ültettünk semmit.

Sulmona híres a Pelino-i

cukorkáiról, amiből virágokat és

sokféle figurát csinálnak.

Ellátogattunk a múzeumba és a

gyárba, ahol ezeket készítik.

A városban minden második kis

boltban hozzá lehetett jutni

ezekhez a cukorkákhoz.

Ajándékként mi be is vásároltunk

belőlük, de persze vettünk

magunknak is egy kis nassolásnak.

A Húsvéti ünnepeket is kint töltöttük, Mauro és kedves családja szeretettel meghívott

minket, hogy töltsük velük az ünnepeket. Elmondták, hogy náluk a húsvét nagyobb ünnep,

mint a karácsony.

Azon a hétvégén ünnepelt egész Sulmona, a húsvét előtti péntek este, mint minden évben,

egy gyászos felvonulást rendeztek a központban. A csak férfiakból álló meneten mindenki

piros anyagból készült öltözéket

viselt. Ez a felvonulás Krisztus

haláláról szólt így jelképesen

Krisztus szobrát cipelték, ahogy

egy ágyon fekszik holtan.

Mögötte Mária szobrát vitték,

akit talpig feketébe öltöztettek.

Idősebbek-fiatalabbak egyaránt

meneteltek. Hosszú gyertyákkal

és lámpásokkal, zászlókkal,

énekelve vonultak fel az utcákon.

Húsvét vasárnap és hétfőn nagy lakomát rendezett a család. Az iskolában tartották, mert

ott lehetőség volt a nagy hely kialakítására az előadóteremben és a terasz részen.

A vasárnapi menü a következő volt: előételnek egy kis csipegetés a sokféle fajta

sajtokból, szalámikból, szalonnákból

egy kis kenyérrel. Főételnek egy kis

lasagne volt, ezután jött a

grillezett bárány. Majd a végén 3

féle desszert, egy sütiféleség

szárított gyümölcsökkel, egy kisebb

mazsolás-ricottás sütemény és a

végén egy torta, amin a BUONA

PASQUA állt, ami annyit jelent,

hogy Boldog Húsvétot. Húsvét

hétfőn a menü majdnem ugyanez

volt csak most tésztákat ettünk. Körülbelül 22-en voltunk az ebéden és ez még csak a

család egyik fele volt.

De mielőtt ebédeltünk volna ismét volt egy felvonulás, ami

ezúttal sokkal vidámabb volt. Akkor Krisztus feltámadását

ünnepelték. Itt is a felvonulók csak férfiak voltak, az

öltözékük pedig zöld volt. Ugyanúgy lámpásokkal és

gyertyákkal vonultak fel vidámabb énekekkel.

A hagyomány szerint Mária mikor meglátja Jézus

Krisztust a mennyország kapujában leveti fekete

gyászruháját és odafut hozzá. Ekkor az emberek

tapsoltak, sikoltoztak és örültek, pezsgőt is bontottak és

petárdák szóltak.

Eközben persze sokszor voltunk

bent az üzletben is és figyeltük

hogyan készítik a csokrokat és

az egyéb dekorációkat. Volt egy

feladatunk is, ahol egy

templomot kellett feldíszíteni,

mert elsőáldozás volt a

gyerekeknek. Két féle

Helikóniával, bambusszal és

tulipánnal dolgoztunk.

Tűzött tálakat kellett készítenünk, minta alapján. 3 asztaldíszt, ami a pulpitusra ment és

3 nagy térkompozíciót. Készült bambuszból egy háttér is, amit Mauro készített el.

Az utolsó hetünkön már nagyon éreztük és tudtuk, hogy nemsokára indulni kell haza, de

még ekkor sem pihentünk. Azon a héten is megkértek minket az üzletben, hogy csináljunk

pár cserepes növénynek díszítést, ezért megint csináltunk párat.

Közben megmutattuk, hogy hogyan készítünk csokrokat és hogyan díszítjük fel őket.

Ági egy nyújtott csokrot készített vörös rózsából, aspidistrából és rumorából, ami alá

nem rakott semmi anyagot, csak zölddel zárta le a csokrot. A csokor szárára pedig

szalagot tekert fel a virágok színéhez harmonizáló színben. Gabi egy kerek csokrot csinált

narancs rózsákból, aspidistrából és rumorából szintén, majd a csokrot narancs vetexel

zárta le.

Megköszönve az ottlétünket magyar esttel leptük meg a családot. Korán felkeltünk, hogy

mindennel időben kész legyünk. Előételnek gulyáslevest, főételnek marhapörköltöt főtt

krumplival és uborkasalátával, desszertnek pedig egy kis mákos gubát vanillia öntettel és

ricottás-fahéjas palacsintát készítettünk. Mindenkinek nagyon ízlettek a magyar ételek,

sokan kértek repetát és el is fogyott mind. A nap végére persze nagyon elfáradtunk.

Hát és a végén eljött a hazautazásunk napja. Mauro és kedves felesége kivitt minket az

állomásra, elbúcsúztunk egymástól és felszálltunk a vonatra magunk mögött hagyva

Sulmonát. A hazafele út már viccesen indult, egy férfi hallotta, hogy magyarul beszélünk

és megkérdezte, hogy Magyaroszágból jöttünk, megkérdezte melyik város és mondta,

hogy nagyon szép hely Budapest. Az egy hónap alatt nem találkoztunk magyarral, de azért

a hazaúton mégiscsak. A kora reggeli vonattal kellett induljunk, mert Sulmonából egy nap

csak 3 vonat jár: kora reggel, kora délután és este. Miután beérkeztünk Rómába át kellett

szállnunk egy másik vonatra, ami elvitt minket a Fiumicino-i reptérre. Ott várnunk kellett

3 órát a gép indulásáig, de annyit még kibírtunk. A repülőút hamar eltelt, ahogy odafelé is.

Mikor leszállt a repülőgép már nagyon vártuk, hogy lássuk a családjainkat, akik már nagyon

hiányoztak nekünk.

Köszönjük a lehetőséget a Leonardo programnak, a Magyar Gyula Kertészeti

Szakközépiskola és Szakiskolának, illetve tanárainknak, akik nekünk adtak esélyt erre a

fantasztikus utazásra és szakmai útra.

Köszönettel:

Piroska Ágnes Sárosi Gabriella