Bevezetés a burgonya­termesztésbe

Bevezetés a burgonyatermesztésbe

Szerkesztette: dr. Szalay Attila AGRÁRTUDOMANYI EGYETEM.

Könyvtára, D~:brecen

R"''t"1 ;.•J: .. .!i.J.f..).k.~ ......................... .

Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Budapest, 1998

Ez a kiadvány a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) támogatásával készült

Fordította: Hajdu Zoltán, 1998

Lektorálta: dr. Tas Levente

Borítóterv és tipográfia: Keresztes J ú lia

A könyv tartalma a wageningeni (Hollandia) Nemzetközi Mezőgazdasági Központban

tartott Nemzetközi Burgonya Tanfolyam anyaga alapján készült !ntroduction to potato production/Pudoc, Wageningen. Irta: H. P. Benkemb és D. E. Van der Zaag

ISBN 963 356 245 7

Kiadja: a Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b Telefon: 252-4772 Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója

A kiadvány a Dinasztia ház Grafika-Typapress Nyomdájában készült 1147 Budapest, Kerékgyártó utca 47-49. Telefon: 251-5335 Felelős vezető a nyomda ügyvezető igazgatója

Előszó

A burgonya élelmezési szempontból egyik legfontosabb növényünk: a búza, rizs és kukorica után a negyedik helyet foglalja el. Hála az ökológiai alkalmazkodásá­nak, ma már a világ minden országában termesztik. Az évszázadok során a "má­sodik kenyérként" ismert növény többször segítette az emberiséget átvészelni a vál­ságos idókben.

Két olyan holland szerzőnek, több kiadást is megért könyvének fordítását tartja kezében az olvasó, akik a wageningeni Nemzetközi Mezőgazdasági Egyetem tanárai és nemzetközileg elismert szakemberek. A szerzóknek feltett szándékuk, hogy a könyv segítségére legyen mindazoknak, akik szeretnék megismerni a burgonyater­més fejlődését és növekedését befolyásoló tényezóket. Eltekintve az elméleti tételek teljes ismertetésétó1, megpróbáltuk a fordítást a gyakorló gazdák igényeihez igazíta­ni. A különböző fejezetek betekintést adnak mindazokról a kérdésekró1, amelyek a ter­melés technológiájával, a gumó minőségével és a vetőgumó-termeléssei foglalkoznak.

Az utóbbi évtizedekben az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás Magyarországon erőteljesen csökkent és 50-60 kg/fő mennyiségben állandósult. A csökkenés túlzott mértékű, hiszen táplálkozásbiológiai szempontból a fogyasztás növekedése volna kívánatos. Ezt indokolná a burgonya feldolgozóipar fejlődése is, mely újabb távlato­kat és lehetőségeket ígér a hazai burgonyatermelés bővülésére.

A hazai burgonyatermelő terület 1920-1965 közötti időszakban219-290 ezer ha körül ingadozott, amikor a hektáronkénti termésátlag csak kivételesen haladta meg a 10 tonnát. Az ország burgonyaszükségletének hazai termésbó1 való biztonságos ki­elégítése- a rendkívül alacsony termésátlagok miatt- a nagy terület ellenére is gon­dot jelentett. A 70-es évek közepétó1 egy fejlesztési program segítette elő a fajtavál­tást, a termesztéstechnológia és a tárolás korszerűsítését.

Az ország burgonyaszükségletének megtermelése a jelen időszakban és a jövóoen is fontos ágazatfejlesztési feladat. A mennyiségi igények kielégítése mellett azon­ban nő a kereslet a különböző felhasználási céloknak megfelelő fajtatiszta, egészsé­ges, jó küllemű, fajtamegnevezéssel árusított és csomagolt étkezési burgonya iránt. A feldolgozóipar pedig a speciális célra alkalmas, kiváló minőségű áruburgonyát ré­szesíti előnyben.

5

A fajtaváltás és a termesztéstechnológia korszerűsítése eredményeként a hektá­ronkénti termésátlag a 80-as években 17-18 tonnára növekedett, 1984-ben pedig a

. 20 tonnát is meghaladta. Az utóbbi évtizedek igazolták, hogy az ország szükségle­tének biztonságos hazai megtermelése 50-55 ezer ha szántóföldi burgonya vetéste­rületén és az ezt kiegészítő mintegy 15-20 ezer ha kiskertekben megvalósítható.

Sajnos az utóbbi évek aszályos időjárása és a gazdasági változások miatti agro­technikai színvonalromlás (vetőgumó-felújítás elmaradása, tápanyagutánpótlás csökkenése, növényvédelmi munkák késedelme, illetve elmaradása, speciális gépek nagyfokú elhasználódottsága stb.) a korábbi fejlődést visszavetette. Ahhoz, hogy az ország burgonyaszükségletét biztonsággal itthon termeljük meg, az eddigieknél lé­nyegesen jobban kell kihasználnunk az egyre bővülő fajtaválaszték genetikai poten­ciáljának tartalékait.

A Magyarországra vonatkozó sajátosságokat a szerzók beleegyezésével külön al­fejezetekben illetve pár helyen megjegyzések formájában mutatjuk be. Az értelmezés megkönnyítése érdekében a bibliográfiai adatokat nem soroljuk fel, holott azok nélkü­lözhetetlenek voltak munkánk során. Egyben szeretnénk elnézést kérni olvasóinktól kiadványunk olykor nehézkes stz1usáért, amely a holland nyelvbó1 való fordítás követ­kezménye. Szándékunk és hítünk szerint- remélhetően -hasznos szakkönyvet adunk az érdeklődák keze'be.

- a szerkesztő-

6

Burgonya a világ körül

'Íl. kukorica után a burgonya a világon a legnépszerűbb növény. Közel 140 országban termesztik, ezekből több mint 100 a trópusi és szubtrópusi ég­hajlatban található. A termelés jelentős része a mérsékelt égöv iparilag fej­lett országaiban található. Az össztermés egyharmadát a. fejlődő országok adják (1. táblázat).-~

l. táblázat A burgonyatermés eloszlása

' Térségek Az országok Termés

száma (1 OOO OOO tonna)

Világ (összesen) 129 309

-iparilag fejlett országok 27 74

- fejlődő országok 90 38

-Európa 8 150

-Ázsia 4 47

A burgonya Dél-Amerika hegyes vidékeiről származik, ahol régóta fon­tos szerepet töltött be az élelmezésben. A 16. században a burgonyát Euró­pába kuriózumként hozták be. Fokozatosan élelmiszernövénnyé vált, főleg azután, hogy olyan fajtákat válogattak ki, amelyek a hosszú nappalokhoz alkalmazkodni tudtak. A 18. és 19. században Európaszámos országában már fontos élelmiszernövénynek számított. Észak-Amerikában is, ahová az európai bevándorlók juttatták el, hamarosan megtalálta a helyét a többi nö­vény között.

Az utóbbi időben egy enyhe termőterület-visszaesés tapasztalható. A ter­mőterületek növekedtek a nyugat-európai országokban, de igencsak válto­zatlanok maradtak az ázsiai országokban. Növekedés tapasztalható a fejlő­dő országokban, kivéve Latin-Amerikát.

7

Európában és Észak-AJ!lerikában az össztermés nem sokat változott. A legnagyobb változások Azsia és Afrika országaiban voltak. A piacgazda­sággal rendelkező országokban a termelés majdnem megkétszereződött 1975 és 1985 között. Ez a változás úgy a termőterület, mint a termés növe­kedésének köszönhető.

A termésnek több mint felét az élelmezésben használják fel (2. táblázat). Takarmányozásra főleg Kelet- és Közép-Európában használják. A bttrgo­nya keményítő termelése Kelet-Európába, Hollandiába valamint Japánba tömörül. A burgonya alkoholkészítésre való felhasználása elenyésző.

2. táblázat A burgonyatermés felhasználása

Felhasználás Mennyiség % az egészből (1 OOO OOO t)

Élelmezés 126 45

Takarmányozás 88 31

Vetőanyag 39 14

Keményítő 6 2

Kelet-Közép-Európában nagy eltérések tapasztalhatók a terméseredmé­nyekben, úgyszintén a fejenkénti fogyasztásban is. Világszinten az egy főr:~ eső fogyasztás 28 kg, míg Európában 60-?0 kg.

Az iparilag fejlett országokban és főleg Eszak-Amerikában a burgonyater­melést majdnem teljesen gépesítették Egy hektár áruburgonya termése (50 t) 20-40 ember-óra alatt állítható elő és tárolható. Majdnem 30 évvel ezelőtt egy hektár burgonya (30 t) előállítása és tárolása több mint 200 emberórát igényelt. A kézi munka ilyen mértékű csökkenése csakis a gépesítésbe, valamint a· tárolás ba való komoly beruházások által volt lehetséges. Egy másik következménye a gépesítésnek a szakosított farmokon való terme­léskoncentrálódás.

Nyugat-Európában a burgonyatermelés enyhén csökkent, főleg Német­országban és Franciaországban, de növekedett Hollandiában. Hollandia burgonyatermésének majdnem kétharmadát feldolgozva vagy friss áru­ként exportálják

Nagy eltérések találhatók a fejlődő országok termelési rendszereiben. Az Andokban, Közép-Afrikában vagy a Himalája vidékein a burgonyát ál­talában a gyenge megélhetéssel rendelkező termelők termelik, akik 1-2 ha területet művelnek meg. Ilyen környezetben egy vízigényes növény mint a burgonya, gyakran van kitéve olyan szélsőséges körülményeknek mint a szárazság, eső, fagy, jégeső vagy tájfun. A termés egy részét a termelők megtartják vetőmagnak Azokon a vidékeken, ahol a burgonya aránylag ol­csó (ez általában a magasan fekvő vidékeken fordul elő), a termést egyszerű körülmények közt tárolják és házi fogyasztásra használják. Burgonyát nem ajánlott termelni olyan vidékeken, ahol magas az évi átlaghőmérséklet

8

Az Andok magas fennsíkjain hosszú tenyészidejű régi fajtákat (Solanum andigenum) termelnek. Ezek a fajták magas fitottóra rezisztenciával rendel­keznek és könnyen regenerálódnak a fagy, jégeső vagy más szélsőséges ég­hajlati viszonyok után. Kolumbia több vidékén bebizonyosodott, hogy a So­lanum tuberosummal való keresztezés során rövidebb tenyészidejű fajták állíthaták elő, amelyeket sikerrellehet termeszteni a magasan fekvő terüle­teken. A termőterületek legnagyobb részén rövid tenyészidejű fajtákat használnak, főleg a trópusi és szubtrópusi égövben, ahol a rövid nappali fel­tételek mellett a behozott fajták tenyészideje még inkább lerövidül.

Más növényekhez viszonyítva a burgonya hektáronkénti szárazanyag-, energia- és fehérjetartalma eléggé magas (3. táblázat).

3. táblázat A növények rangsorolása szárazanyag-, energia- és fehérjetartalom szerint

Rangsor Szárazanyag Energia Fehérje (t/ha) (MJ /ha/ nap) (kg/ha/nap)

l. manióka 3,0 burgonya 216 káposzta 2,0

2. jamsz 2,4 jamsz 182 bab 1,6

3. burgonya 2,2 sárgarépa 162 burgonya 1,4

4. édesburgonya 2,1 kukorica 159 borsó 1,4

5. rizs 1,9 káposzta 156 tojásgyümölcs 1,4

6. sárgarépa 1,7 édesburgonya 152 búza 1,3

7. káposzta 1,6 rizs 151 lencse 1,3

8. banán 1,5 búza 135 paradicsom 1,2

9. búza 1,3 manióka 121 csicseriborsó 1,1

10. kukorica 1,3 tojásgyümölcs 120 sárgarépa 1,0

Energiatartalmát véve alapul, a burgonya alapkultúrának számíthat a me­leg égövű országok számára, ugyanakkor nem elhanyagolható fehérjetartal­ma sem. Rövid tenyészidejének (rövid nappali körűlmények között keve­sebb mint 100-120 nap) valamint nagyszerű energia- és fehérjetermelésének tulajdonítva, jó előveteménynek számít ott, ahol a termesztésére kevés idő áll rendelkezésre.

Termelési költségek

Figyelembe véve a különböző országok és vidékek termelési sajátosságait, eléggé nehéz elvégezni a termelési költségek pontos megállapítását. Ez a használt termelési rendszerek, természeti adottságok valamint a számítási eljárások különbözőségének tulajdonítható. Mindezek után egyértelmű, hogy a fejlődő országokban a burgonya termelési költsége egységnyi ener­giára és fehérjére számolva átlagban 2-3-szor magasabb, mint a búza vagy rozs esetében. Az iparilag fejlett országokban ezek a költségek csak kevés­bé haladják meg a búza illetve a rozs költségeit (4. táblázat).

9

4. táblázat A termelési költség és a fogyasztói ár burgonyánál valamint más növényeknél

% Termelési költség Fogyasztói ár Termés (t/ha)

ha energia fehérje energia fehérje (10,6 kJ)* (kg) (10,6 kJ)* (kg) a

Fejlődő országok burgonya 10,5 1520 47 7 114 18 búza 1,4 250 14 2 47 5 rozs 2,1 380 18 4 52 11

Fejlett országok burgonya 45 2 500 18 3 95 15 búza 6,5 1400 17 2 116 13 cukorrépa 50 1900 14 - 52 -

* 10,6 = 1 OOO OOO

Az a termény, amely nagy termésátlag-különbségekre képes és amelyet nem könnyű tárolni a meleg égöv országaiban, nagy különbséget fog mu­tatni a termelői, valamint a fogyasztói árban. Majdnem minden országban, ahol a burgonya valamilyen fontosságnak örvend, az árak betakarításkor a legalacsonyabbak.

5. táblázat A termelői ár, mint a kiskereskedelmi ár százaléka a különböző országokban (zárójelben az országok számát tüntettük fel)

Afrika (10) Latin-Amerika (6) Közel-Kelet (2)

52 69 54

Távol-Kelet (7) Észak-Amerika (2) Hollandia (a standard)

61 22 33

A termelői árak mint a kiskereskedelmi ár részei sokkal nagyobb ingado­zást mutatnak a fejlődő országokban, mint az iparilag fejlettekben (5. táblá­zat). Mivel a kiskereskedelmi ár akárcsak a fogyasztói ár nagyon változhat még egy adott vidéken belül is, nehéz egy valamennyire is pontos árössze­hasonlítást elvégezni. A 6. táblázat megpróbállegalább az informáltság ere­jéig néhány adatot szaigáitatni e tekintetben. Mivel sok országban a búza, illetve a kenyér támogatott árrendszerben részesül, valamint sok országban

6. táblázat Egy kilogramm fehérje valamint 106 kJ energia átlagára (USA dollár)

Burgonya Kenyér Rozs Térségek

energia fehérje energia fehérje energia fehérje

Egyesült Államok 129 20 90 10 56 11 Nyugat-Európa (14) 87 14 103 12 79 16 Kelet-Európa (4) 126 20 83 9 85 17 Távol-Kelet (4) 142 22 77 9 40 8

10

a burgonyát zöldségként tartják nyilván, helyesebb volna a burgonyaárakat a zöldségek áraihoz hasonlítani. Más zöldségekhez viszonyítva a burgonya sokkal olcsóbbnak tűnik (7. táblázat).

7. táblázat A burgonya átlag fogyasztói ára (%) összehasonlítva más zöldségfélével (zárójelben azon vásárok számát jelöltük meg, ahol az árak majdnem azonosak voltak)

Zöldségfaj Egységnyi fogyasztói ár

friss tömeg energia fehérje

Burgonya (10) 100 100 100 Paradicsom (9) 193 911 186 Hagyma (9) 157 284 314 Sárgarépa (6) 119 338 238 Káposzta (5) 139 459 139

Vaj~n miért olyan magasak a kiskereskedelmi árak a fejlődő országok­ban? Ugy tűnik, hogy ennek oka a fejlődő országok relatív magas termelési költségei, és hogy ezt az árat nem a marketing hiánya okozza, amint azt gyakran feltételezik.

A fejlett országokban a jövedelmek növekedésével visszaesett a burgo­nyafogyasztás. A fejlődő országok számára viszont, ahol alacsony a fejen­kénti fogyasztás úgy becsülték, hogy amennyiben a fogyasztás két százalék­kal nő, az árak egy százalékkal fognak csökkenni. A kiskereskedelmi árat csökkenteni lehet, ha csökkentik az egységnyi súlyra eső termelési költsége­ket. Ezt két úton lehet megvalósítani: egyrészt a hektáronkénti termelési költségek csökkentése által, anélkül hogycsökkennea termés, másrészt nö­velni a termést, változatlanul hagyva a hektáronkénti költségeket A hektá­ronkénti termelési költségek olyan tényezők csökkentése által érhető el, mint a kézi munka és a vetőmag ára.

Más élelmezési cikkekkel összehasonlítva a burgonya vetekedik azok táp­értékével (8. táblázat).

8. táblázat A burgonya tápértéke összehasonlítva más növényekével (10 g-ban kifejezve)

Energia Víztartalom Nyers Zsír Szén- Rost Hamu Élelmiszer (kj) (%) fehérje hidrát sav

(g)

Burgonya 335 78 2,1 0,1 18,5 2,1 1,0 Kukorica 540 63,5 4,1 1,3 30,3 1,0 0,8 Szárított kukorica 1498 11,5 9,5 4,4 73,2 9,3 1,3 Rizs 1523 12,0 6,8 0,5 80,2 2,4 0,6 Búza 1389 12,3 13,3 2,0 70,9 ' 12,1 1,7 Manióka 607 62,6 1,1 0,3 35,2 5,2 0,9

Ca p Fe T iamin Aszkorbin

(mg)

9 50 0,8 0,1 20 5 128 1,1 0,18 9

12 251 3,4 0,35 -20 115 1,1 0,04 -44 359 3,9 0,52 -38 41 1,0 0,6 36

11

Az elérhető term.és becslése

Egy burgonya termésfeljavító programnak annak a hiányosságnak a be­töltésével kell kezdődnie, amely a mostani és az elérhető termés között létezik. Gyakran nagyon nehéz meghatározni ezt az elérhető termés fo­galmát.

A potenciális vagy biológiai termés annál a növénynél érhető el, amely teljes egészében kihasználta tenyészidejét és ahol a napi gumótermés opti­mális volt (optimális volt a vízellátás, tápanyagellátás, a levélfelületet nem támadta betegség illetve kártevő). A potenciális termés maga a biológiai opti­mum és nem azonos a gazdaságilag optimális terméssel, amely az elérhető terméssel egyenértékű.

Az "ideális" termés, bármilyen növényről is legyen szó, egy egyszerű el­járással könnyen kiszámítható.

Több országban is, ugyanazon tenyészidőhasszal számolva, már kiszámí­tották a potenciálisan elérhető termést, majd összehasonlították a jelenlegi terméssel. A felmérésből kiderült, hogy a mostani és a potenciális termés közötti arány egy nagyon jó mutató az illető ország vagy vidék technikai fej­lettségének kiértékelésére. Ez az arány Nyugat-Európa viszonylatában egyharmadnyinak értékelhető a kihasználtsághoz viszonyítva.

12

A burgonyáról általánosságban

Az élelmezésben használt burgonya egy gumót termelő lágyszárú nö­vény. Mint vegetatív szaporítású kultúra, természetesen nem a termését fo­gyasztjuk, amely szolanintartalma miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan, hanem az úgynevezett módosult föld alatti gyökerét. Ezt nevezzük gumó­nak, a gyakorlatban termésnek.

A bokor

A föld feletti szár, amely elágazhat, keresztmetszetben háromszögű és üres. A szárnak egyenes vagy elágazó mellékhajtásai vannak. A talajhoz közeli részén a szár kemény és kerek. A kifejlett levelek összetettek A levélzet le­vélnyélből és oldallevelekből illetve a csúcslevélből valamint az elsődleges és másodiagos levelekből áll.

A szár akkor számít főszárnak, ha egyenesen a gumóból ered. A talaj fel­színén elhelyezkedő főszárból kiinduló szárakat mellékszáraknak nevez­zük. Amennyiben egy mellékszár nagyon közel ágazik ki a főszárból, úgy a sztóló valamint a gumóképződés nagyon hasonlít a főszáréhoz, ezt pedig főszárnak lehet tekinteni (1. ábra). A mellékhajtáson a burgonyaszár növe­kedése folyamán többször is fejleszthet ki csúcshajtásokat

főszár.,

)

.,.mellékszár

főszár.,

1. ábra. A főszárak és mellékszárak

13

Aszár talaj feletti részét, beleértve a levélzetet is, egészen az első virágza­tig - első szintnek nevezik. Az első és második virág generáció közötti szin­tet második szintnek, míg a második és harmadik generáció közötti szintet harmadik szintnek mondjuk. Aszintek száma és a szár hossza függ a fajta jellegétől, a nappalok hosszától, a nitrogénellátottságtól és egyéb tényezők­től (2. ábra). A rövid tenyészidejű fajtáknak kevesebb szintjük van, és a szintek között rövid a szárrész. Hosszú tenyészidejű fajtáknál több szint lé­tezik, és a szintek között hosszabb szárrész található.

virág vagy virágrügy

• rügy

• lehullott (sárga) levelek

4. szint (n-2 (n-1)

(n-1)(n-1) (n-1)(n-2) l . (n-2j(n-2)

3. szint

2. ábra. Növényiszintek

A gyökér

A magoncok vékony karógyökeret hajtanak néhány oldalelágazássaL A gumóból felnevelt növények mellék­gyökereket hajtanak a sztólóból és a föld alatti szárból (3. ábra). A hurgo­nyának sekély a gyökérzete (gyakran nem mélyebb mint 40-50 cm). Amennyiben fejlődésekor nem talál­kozik kemény réteggel illetve nincs talajrétegváltás, akkor a gyökérzet akár egy méterig is lehatolhat.

14

Szem alap

Sztóló

"~· ' y- ~F1atal gumo

3. ábra. A növény föld alatti részei

A gumó

A gumót egy föld alatti raktározásra és szaporodásra alkalmas szárnak te­kinthetjük. Gyakran megtörténik, hogy a gumók a levélhónaljakban, a leve­gőben képződnek. Ez általában akkor történik meg, amikor a levélzet to­vább termeli az asszimilátumot, viszont ezek gumóba való szállítása leáll. Ezt a leállást mechanikai sérülések illetve Rhizoctonia solani okozta fertőzé­sek idézhetik elő.

A gumó egy megnyúlt és elvastagodott sztóló. A pikkelylevelek marad­ványainak tekinthetők a szemöldökök és a szemek (rügyek). Minden szem­nek több hajtásrügye van. A gumó héján több lenticellát lehet találni. Ezek a gumó légzőnyílásaL

Keresztmetszetben megkülönböztetjük a külső peridermát, a tárolásra al­kalmas belső és külső parenchimát és a nyalábgyűrűt A héj és a nyalábgyű­rű közti távolság általában 0,5 cm, viszont a héj és a gyűrű a szemek tájékán valamint a sztólóhoz való ízesülés helyén, a köldöknél sokkal közelebb ke­rülnek egymáshoz (4. ábra).

4. ábra. A gumó keresztmetszete

A gumó héja Amikor a sztóló vége elkezd vastagadni és megindul a gumóképződés, ki­fejlődik a héj vagy periderma. Az epidermisz alatt található sejtek úgyneve­zett felogénné alakulnak. A felogén kifele szilárdító sejteket termel. Egy be­parásodott gumó héja 5-15 sejtrétegből áll. Ez a héj majdnem áthatolhatat­lan a gázok, kemikáliák és folyadékok számára, s ugyanakkor védelmet nyújt a fertőzések valamint a vízveszteség ellen.

A lenticelák vagy paraszemölcsök közvetítő szerepet játszanak a gumó belvilága és a környezet között. Fontos szerepet töltenek be a légzésben, mi­vel a héjon nehezen hatol át a víz, oxigén vagy szén-dioxid. Ha a gumók vi­zenyős talajban fejlődnek ki, akkor a légzőnyílások nagyra nőnek és általá-

15

ban nyitva maradnak, ami elősegíti a fertőzést. A mikroorganizmusok gyakran a lefertőtlenített gumók lenticeláiban is megmaradnak.

Azok a gumók, amelyek nem parásodtak be eléggé, könnyen sebezhetők és a tárolás folyamán sok nedvességet fognak veszíteni, továbbá könnyű prédái lesznek a mikroorganizmusoknak. Amikor egy gumó megsérül, szükséges, hogy ezt a felületet a kambium szövet védje a fertőzések illetve kiszáradás ellen. A sebek begyógyulása egy regeneratív folyamat, amely egyrészt magába foglalja a parásodást, s védelmi szerepe van a fertőzés illetve a vízveszteség ellen. Másrészt a felogén működése által új sejtek kép­ződnek, kívül a periderma, és belül alkalomadtán kifejlődik a feloderma. A gyors és tökéletes héjképződés előfeltétele a magas hőmérséklet és a rela­tív magas páratartalom, valamint az oxigén jelenléte.

A parásadás sokkal gyorsabb a fiatal gumók esetében, mint az öregeké­ben. Egy 10-20 oc fokos hőmérsékleten, megfelelő páratartalommal és oxi­génnel, a parásadás 3-5 napig tart. Egy tökéletes parásadáshoz legalább 90 százalékos relatív nedvességre van szükség. Mindazonáltal, hogy a hőmér­séklet és a páratartalom növekedésével növekszik a parásadási hányados, egészségügyi okok miatt a burgonyát nem szabad 15 oc fok felett és 95 szá­zalékos relatív nedvességen tárolni, mivel a feltételek kedveznek a mikro­organizmusok fejlődésének

A hajtás

A gumók felületén levő szemek száma nagyon változó. Ezt olyan tényezők befolyásolják, mint a fajta, gumóméret vagy termesztési körülmények. A 45 mm átmérőjű Bintje fajtán például gyakori a 12-15 szem. A szemek spi­rálisan vannak elhelyezkedve. A rügyeket vagy a hajtást egy levélmarad­vány veszi körül. A szem tulajdonképpen nem más, mint a száron levő levél csúcsrügye.

A legtöbb esetben a főhajtás a szem közepében található, egy-egy mellék­rüggyel körülvéve. Ezek a mellékrügyek a hajtás legalacsonyabb rügyei­nek tekinthetők, amelyek a gumónövekedéskor elváltak. Normális hajtá-

Csúcsrügy

Oldairügyek

Hajtásalap

Paraszemölcsök

Gyökércsúcs

5. ábra. A fényhajtás részei

16

sok fejlődnek ki ezekből a rügyekbőL A fényhajtásan tisztán kiértékelhetők azok a mellékrügyek, amelyek mellékhatásokat és sztólót fejleszthetnek Abban az esetben, ha a főhajtás letörik, de az alapi része megmarad, az al­só mellékrügyek, amelyek normális körülmények között sztólókat fejlesz­tettek volna ki, egy vagy több szárrá fognak kifejlődni. Amennyiben a fény­hajtást hosszabb ideig tartják fent, akkor az oldalrügyekből is hajtások fog­nak kifejlődni (5. ábra).

A gumók nyugalmi ideje és a hajtás növekedése

A gumók nyugalmi állapotban levőknek tulajdoníthatók, ha kedvező felté­telek mellett két héten belül a rügyek nem hajtanak ki. A nyugalmi időt úgy is szakták meghatározni, mint azt az időszakot, amikor a rügyek csírázása bármilyen okból is gátolt.

A nyugalmi időszak hossza számítható a betakarítás és a rügyek növeke­dése között eltelt napok számában, illetve a gumóképződés és a rügyek nö­vekedése között eltelt napok számában. A gyakorlatban az előbbi meghatá­rozás a használtabb. Vannak olyan esetek, amikor a rügyek növekedésnek indulnak még a betakarítás előtt (ez a másodiagos növekedés). A nyugalmi idő a maximumot a gumóképződéskor éri el.

A nyugalmi időszak hossza függ a fajtától, a gumók érési fokától, a talaj és az éghajlati viszonyoktól, a tárolási feltételektől valamint a gumók sérü­lési fokától.

A fajták nagymértékben különböznek a nyugalmi időszak hosszában. A különbségek egy része a gumók élettani sajátosságainak köszönhető. Anyu­galmi időszak nem függ össze a fajta érési csoportjának tulajdonságaival.

Lehetséges hosszú tenyészidejű fajtát nemesíteni rövid nyugalmi idővel, és fordítva is, rövid tenyészidejű fajtát relatív hosszú nyugalmi időszakkaL Nem találtak összefüggést szakemberek a szárazanyag-tartalom és a hosszú tenyészidő között.

A teljesen érett gumóknak rövidebb a nyugalmi idejük mint a korai vagy az éretlen állapotban betakarított gumóknak. Ezt próbálja érzékeltetni a 9. táblázat is, ahol a különböző érési állapotban betakarított gumók viselke­dését mutatjuk be. A betakarítás, valamint a csírák növekedésének megin­dulása közt eltelt idő annál rövidebb, minél korábban takarították be a bur­gonyát.

A nyugalmi időszak hossza egy adott fajtánál nem állandó. Ez egyik évről a másikra változik, mi több, a termesztési hely megválasztása is befolyásol­ja az időszak hosszát. A nappalak hosszának a hatása a nyugalmi időszak­ra még nem eléggé ismeretes. A rövid nappali körülmények között termelt burgonyának rövidebb a nyugalmi ideje.

A termelési körülmények hőmérséklete eléggé befolyásolja a nyugalmi időszak hosszát. A magas hőmérsékleten termelt burgonyának, illetve a te­nyészidő vége felé termelt burgonyának rövidebb a n u almi időszaka.

::::·t""'~d ':-tn .j~:". . ';~) 17

!

9. táblázat A gumók érési fokának befolyása a nyugalmi időszakra

Fajta Betakarítás ideje Nyugalmi időszak A nyugalmi időszak vége (hetek) (dátum)

Al p ha július 26. 19 december 6. augusztus 30. 14 december 6.

szeptember 20. 12 december 13.

Bintje július 26. 18 november 29. augusztus 30. 12 november 22.

szeptember 20. 12 december 13.

júl. 26. =virágzó állapot; aug. 30.= az érés beállta; szept. 20.= többé-kevésbé érett gumók

A hűvös és nedves nyár után a nyugalmi időszak hosszabb, mint a meleg és száraz nyarak után.

A tárolási hőmérséklet szintén befolyásolja a nyugalmi időszak hosszát. A hőmérséklet 10 oc fokról 20 oc fokra való növelése nagyobb hatással van a nyugalmi időszakra, mint a 2 oc fokról 10 oc fokra való növelése. Bizo­nyos esetekben a hőmérséklet ingadozása jobban rövidíti a nyugalmi idő­szakot, mint az állandó hőmérsékleten való tárolás. Az Alpha fajta 2-3 hét­tel hamarabb csírázik, ha a tárolási hőmérséklet 2 és 20 oc fok között inga­dozott, mintha azt állandó 20 oc fokon tartották volna. Más esetekben és más fajtáknál ez a kezelés kevés illetve ellenkező hatással mutatkozott.

A tárolás páratartalma is befolyásolhatja a nyugalmi időszakot. A magas páratartalom megrövidíti a nyugalmi időszakot. A fényen való tárolás meg­nyújtja az érett gumók nyugalmi időszakát és megrövidíti az éretlen gumó két.

A mechanikailag sérült illetve mikroorganizmusok által (Phytophtora és Fusarium) fertőzött vagy megtámadott gumóknak rövidebb a nyugalmi időszaka, mint az egészséges gumóknak. Ezért a gumók elvágása elősegíti a gumók csírázását.

A nyugalmi időszak alatt a csírák nem mutatnak látszólagos növekedést. Amikor már a nyugalmi időszak véget ér, a tárolási hőmérséklet befolyásol­ja a csírázást. A tárolási hőmérséklet 22,5 oc fokról 10 oc fokra való csök­kentése által a csírázásmentes időszak majdnem két héttel hosszabbítható meg, míg 10 oc fokról4,4 oc fokra való csökkentéssei 9 héttellehet meghosz­szabbítani a nyugalmi időszakot.

A gumók hajtásnövekedése függ a gumó élettani korától (növekedési fel­tételek, tárolási körülmények, a tárolási időszak hossza, előzetes hajtásnöve­kedés), a csírázási hőmérséklet, fényviszonyok, relatív páratartalom és a csí­rák közötti versengés (gumó mérete és a rügyek száma) ~értékétől.

A gumók élettani korakideríthető a csírák állapotából. Igy a fiatal gumók esetében a csírák még alvó, illetve csúcsrügydominancia állapotában talál­hatók, amikor még nincsenek hajtások, illetve ha egy hajtást találunk. A "normális csírázási állapot" azáltal ismerhető fel, hogy sokszori csírázás, illetve elágazott csírák találhatók a gumón. Az öreg vagy a szenilitás (több-

18

szörösen utántermesztett) állapotában levő gumókra a cérnahajtás, vala­mint a kis gumók képződése a jellemző.

A gumó élettani állapota a termesztési feltételek, a tárolási időszak hossza és az előzetes gumócsírázás által befolyásolt. Azok a gumók, amelyeket me­leg körülmények között termesztettek és magas hőmérsékleten tároltak, ha­marabb öregednek, mint a hűvös körülmények között termesztett és tárolt gumók. A rövid tenyészidejű fajták hamarabb öregednek, mint a hosszú nyugalmi időszakkal rendelkező fajták

A gumóból kifejlődő hajtások száma függ a gumó élettani korától. Ha a hajtások a gumó fiatal, csúcsrügy állapotában jelennek meg, akkor csak a csúcson levő rügy fog hajtást mutatni. A csúcsrügy uralja a többi rügyet, amelyek ezért alvó állapotban maradnak. Amikor ezt a csúcsrügyet eltávo­lítjuk, a többi alvó rügy is kihajt. Miután az első csírátlanítást elvégzik, a gu­mó még mindig a csúcsrügy dominancia állapotában van. Miután a gumót másodszor is csírátlanítják, nagyszámú hajtás fog kialakulni. Többszöri csí­rátlanítás után a gumó elveszítheti csírázóképességét. Ez az állapot egyes fajtáknál kétszeri csírátlanítás után beáll. A gyakorlatban ezért maximum egyszeri csírátlanítást javasolnak Amennyiben az alacsony hőmérsékleten tartott gumók később fognak kicsírázni (például a csúcsrügy dominancia ál­lapota után), több hajtás fog megjelenni.

A nyugalmi időszak befejezése után a hajtások lassabban fejlődnek. Ké­sőbb ez a fejlődés felgyorsuL A maximális hajtásnövekedés hamarabb érhe­tő el azoknál a gumóknál, amelyeket magasabb hőmérsékleten tároltak, mint az alacsony hőmérsékleten tároltaknáL

Az egyszeri csírátlanítás után a második hajtásgeneráció hamarabb fejlő­dik. A csírázás optimális hőmérséklete 16-20 oc fok. A hőmérséklet hatása a csírázásra a 6. ábrán látható. A magas relatív páratartalom segíti a hajtá­sok meggyökeresedését. Magasabb hőmérsékleten a magasabb páratarta­lom elősegíti a hajtások hosszanti növekedését.

A fényen hajtatott csírák klorofillt termelnek, keményebbek és zömökeb­bek, mint a sötétben hajtatottak Egy és fél hét utáni 17 oc fokon való táro­láskor, a leghosszabb hajtás átlaghossza csak 3 százaléka a sötétben hajta­tottnak A csírák növekedése alacsony fényerősségkor csökken.

~ 50 (!)

40 co (!)

E 30 :.8 Cll 20 ....

'(ji u <Fl <Fl

10 ·.: ......

4 8 12 16 20 24 28 3? hőmérséklet (°C)

6. ábra. A hőmérséklet hatása a csírázásra

19

A gumón kifejlett hajtások száma függ a fajtától is. Ugyanazon vetőmag­kezelések és ültetési eljárások esetében, a különböző fajták különböző szá­mú hajtásokat biztosítanak.

A nagyobb gumók több hajtást termelnek, mint a kisebbek. A gumón ki­fejlett főhajtások száma egyenesen arányos a gumó felületének nagyságá­val. A növekedési ütem gyorsabb a nagy gumók esetében, mint a kis gu­móknál. Nem elhanyagolható a hajtások közötti versengés sem, amely an­nál nagyobb, minél több hajtás található a gumón.

Relatív növekedési erély 1()0

75

50

25

Tárolás /r---12"C-on/

l l

l

Jaerla

100

75

50

25

,.---' \ / \

// \ / \

/ \ // \

Desirée

~ll 100 l ~O 200 2SO :100 :V'>ll 400 4'>0

tárolás (napl

7. ábra. A növekedési erély és a gumó kora közötti összefüggés

A növekedési erély a gumónak az a képessége, amely hajtást és növényt nevel fel a növekedésnek megfelelő feltételek között. A 7. ábrán a csírázási képességet a szárhossz, a gumón található szárak száma, és az eiültetett gu­mókra számított szárazanyag-termelés alapján fejezzük ki. Az ábra a tárolá­si feltételeknek a növekedési erőre kifejtett hatását mutatja be. A Standard Desirée például jobban megőrzi a növekedési erélyét, mint a Jaerla fajta.

A termés környezetélettana

A növény termése a fotoszintézis és a légzés eredménye. Mindkét tényező növényélettani valamint környezeti tényezők által meghatározott. A terme­lő számára csak azok a növényi részek fontosak, amelyeket fel tud használ­ni. Ez az amit termésmutatónak vagy harvest indexnek neveznek. A burgo­nya esetében a gumó az, ami a termelőt érdekli.

A gumótermést kétféleképpen lehet kifejezni. Egyrészt a napi gumóter­més és a termelési napok szorzata által, másrészt pedig a befogadott fény­ruennyiség és ennek felhasználási hányadosa, a termésmutató valamint a szárazanyag-tartalom fordított értékének szorzata által.

A fotoszintézis egy olyan komplex folyamat, amelyre csak a zöld növé­nyek képesek. A levél szöveteiben található szén-dioxid klorofillal lekötő­dik, és a fény segítségével cukorrá alakul át. A fotoszintézis erőssége a hő­mérséklet, fényerősség, levéléletkor valamint a szén-dioxid kancentráció mértékétől függ. Ha a bruttó fotoszintézisből kivonjuk a légzési hányadost, megkapjuk a nettó fotoszintézist.

20

A mezőgazdasági növények annak függvényében, hogy milyen a fotoszin­tézis első terméke, két csoportba sorolhatók: azok, amelyek három vegyérté­kű, illetve azok, amelyek négy vegyértékű szénvegyületet alkotnak. A C3 típusú növények közé tartozik a burgonya, cukorrépa és búza (főleg a mérsé­kelt égövi növények), a C4 típusú növények közé a rizs, kukorica és cukor­nád. A C3 típusú növények fotoszintézis együtthatája majdnem azonos. Ez a hasonlóság azt mutatja, hogy a nemesítés e téren nem sokat tud változtatni.

Amennyiben a fényviszonyok is megfelelnek, a fotoszintézis 20-25 oc fok között optimálisan zajlik le. Magasabb fényerősségnél az optimális érték a magasabb hőmérséklet felé tolódik el. A fotoszintézisben az aktív sugárzás­nak csak egy kis része, mintegy 8 százaléka használódik fel. Ahhoz, hogy felértékelhessük a termést, a fotoszintézis hányadosát társítani kell a fényt felfogó zöldnövény felületével. A fotoszintézis maximális kapacitása a leve­lek megjelenése utáni 25-75 nap között található. Ahhoz, hogy az asszimi­lációs hányadost növeljük, az idős leveleknek idejében kell cserélődniük a fiatalokkaL

Szaros összefüggés van a szén-dioxid kancentráció és az asszimiláció kö­zött. A levélen kívül található szén-dioxid kancentráció sajnos nem befolyá­solható. A levélben található kancentráció függ a légzőnyílások zárt állapo­tától, amelyet a légzési hányados, sugárzás valamint a vízellátottság befo­lyásol. A légzőnyílások zártságát nem a fotoszintézis csökkenése, hanem a vízhiány határozza meg.

A növények légzése történhet a fény jelenlétében illetve annak hiányá­ban. A fényben való légzés része a fotoszintézis folyamatának.

A zöld levélzet által termelt anyagokat a növény a levélzet, a gyökérzet és a gumók növekedésére használja fel. A növekedés első időszakában a nö­vény az asszimilátumokat a gyökérzet és a levélzet növekedésére fordítja. Néhány héttel később megindul a sztólók valamint a gumók képződése is. Egy pár hét múlva beindul a gumónövekedés és az asszimilátumok nagy hányada fog a növekedésre és a raktározásra fordítódni. Az utolsó időszak­ban minden asszimilátum a gumóba koncentrálódik.

Az asszimilátumok elosztása befolyásolhatja a fotoszintézis hányadosát. A termékek opti,mális szállítása a levélzetből a gumókba elősegíti a fotoszin­tézist. A nettó fotoszintézis a gumónövekedés beálltával növekszik.

A növény felhasználható része a termésmutató. Ez a burgonyánál a gu­mók valamint a növény össz szárazanyag-tartalmának arányában mérhető. A bokor súlyát általában a teljes kifejlettség állapotában határozzák meg. A gyökérzet valamint a sztólók ennek az egynegyedét jelenti. A mérsékelt égövben a termésmutató általában 0,75-0,85, ám amelegebb égövben ez az érték alacsonyabb. Ez azt mutatja, hogy a hőmérséklet erősen befolyásolja az asszimilátumok eloszlását.

A különböző termőhelyek nagyon váltakozó terméseredményeit nem le­het megmagyarázni csak a fotoszintézisben, a légzésben valamint a tenyész­idő hosszában beállt változásokat Figyelembe illik venni a növekedési mó­dokat befolyásoló tényezőket is.

21

A növekedési módot (a bokor, a sztólók és a gumók növekedése) a hőmér­séklet, a nap hossz, a fényerősség, a gumó élettani kora, a növénysűrűség, a nitro­génellátottság és a vízellátottság által határozza meg. Ezek a tényezők egyma­gukban illetve társultan fejtik ki hatásukat. Ezért nehéz meghatározni a té­nyezők egyedi befolyását, ugyanakkor nem minden fajta reagál egységesen ezekre a tényezőkre.

A burgonya növekedésében három fontos időszakot lehet megkülönböz­tetni: ezek a csírázás, a bokornövekedés és a gumónövekedés (8. ábra).

/ /

/

/

/

/

/ /

/ / ' ' ' \

Gumók

A gumó~ Szár képződés\ mértéke \

ápr. máj. jún. júl. aug. szept.

8. ábra. A burgonya növekedése

Az ültetés előtt illetve az ültetés után a gumók hajtást és gyökeret fejlesz­tenek. Ha a vetőgumón már ültetés előtt hajtások fejlődtek ki, a gyökérfejlő­dés azonnal megindul az ültetés után. Ez elősegíti a kelést. Ehhez a folya­mathoz megfelelő talajned vességre van szükség. Az alacsony vízellátottság és az alacsony hőmérséklet késlelteti a kelést.

A növények kelése után a bokor és a gyökérzet egyidőben fejlődik. A gu­mónövekedés kelés utáni 2-4 hétben lassan elkezdődik és egy eléggé hosszú időszakra meghatározóan folyamatosan tart. Ez a felhalmozódási időszak. Megfelelő körülmények között a felhalmozódás napi 800-1000 kg is lehet hektáronként. A bokornövekedéssel párhuzamosan zajlik a gumó­növekedés is. A két folyamat kölcsönhatást mutat egymás iránt. A kései gu­mónövekedés túlzott bokornövekedéssel társul, míg a korai gumónöveke­dés kevésbé gazdag bokorzat kifejlődésével jár.

A 9. ábrán két típusú növekedési mód látható: egy rövid valamint egy hosszú tenyészidejű növényé. A rövid tenyészidejű növényre a kevésbé fej­lett lombozat, korai gumónövekedés és korai érés jellemző. Az e típusú nö­vények általában rövid idő alatt eléggé magas termést képesek produkálni.

A hosszú tenyészidejű növények gazdag levélzetet fejlesztenek ki, a gu­mónövekedés későn indul be és kései az érés is. A növekedési szakasz első felében a növények egy eléggé alacsony termést hoznak, amely később ter­mésben túlszárnyalja a rövid tenyészidejű növényeket. A termeszthető típus megválasztása függ a tenyészidő hosszátóL Ha a termeszthető időszak rövid, akkor a rövid tenyészidejű növények adják a legmagasabb termést.

22

ápr. máj. jún. júl. aug. szept.

rövid tenyészidejű

-- hosszú tenyészidejű

9. ábra. A rövid és hosszú tenyészidejű burgonya növekedése

A gumóképződést befolyásoló tényezők között létezik egy kölcsönös egymásra hatás, ugyanakkor a tényezőknek, úgy a gumónövekedésre mint a bokornövekedésre lehet egyedi hatásuk is (10. táblázat). Amennyi­ben minden más tényező állandó, egy tényező megváltozása is megváltoz­tathatja a növekedési típust. A nappalak hossza e növekedési típust befo­lyásoló tényező. Rövid nappalas körülmények között a növényeknél ha­marabb megindul a gumóképződés, a sztólók rövidebbek és a bokor ala­csonyabb marad. Hosszú nappalas feltételek mellett a növények később fejlesztenek gumót, hosszabbak a sztólók és gazdag a bokornöyekedés. Néhány fajta hosszú nappalas feltételek közt nem termel gumót. Igy jutot­tak arra a megállapításra, hogy minden fajtának megvan a maga kritikus naphossza. Ennek a megállapításnak az értelmében a gumóképződés csak akkor áll be, ha a nappalak hossza megegyezik, illetve rövidebb mint a kritikus naphossz. A kritikus naphossz az európai hosszú tenyészidejű fajtáknál rövidebb mint a rövidebb tenyészidejűeknél. Ha a fajták rövid nappalas feltételek közé kerülnek, akkor a növekedési típus inkább meg­változik, mint a koraiaknáL Mivel a hőmérséklet befolyásolása mellett létezik a hőmérséklet és a naphossz egymásra hatása is, a jelenség megne-

10. táblázat A növekedési típust befolyásoló tényezők

Hosszú tenyészidejú Rövid tenyészidejú növények növények

- hosszú nappaJok - rövid nappaJok - magas hőmérséklet - alacsony hőmérséklet -alacsony fényerősség - magas fényerősség -élettanilag fiatal vetőmag - élettanilag öreg vetőmag - alacsony növénysűrűség - magas növénysűrűség - magas nitrogéntrágyázás -alacsony nitrogéntrágyázás - bőséges vízellátás - korlátolt vízellátás - gibberellinsav - B9 és cycocel

23

vezesere ajánlottabb a termo-fotoperiódus szót használni, mint csak a fotoperiódus t.

A gumónövekedésben azt tapasztalták, hogy a rövid nappaJok és az ala­csony hőmérséklet segíti a gumóképződést (az alacsony éjjeli hőmérsékletek sokkal hatékonyabbak mint az alacsony nappali hőmérsékletek). Az ala­csony és mérsékelt hőmérsékleten a naphossznak nagyobb hatása van a hosszú tenyészidejű fajtákra, mint a rövid tenyészidejűekre. Hosszú nappa­li feltételek alatt a magas hőmérsékletek gátolják a gumóképzést Rövid nappalosfeltételek és magas hőmérsékletekalatt a rövid tenyészidejű fajták hamarabb képeznek és fejlesztenek ki gumókat, mint a hosszú tenyészidejű­ek. Magasabb hőmérsékleten a gumóképződés hamarabb beindul a rövid idejű fajtáknál, mint a hosszú tenyészidejűeknél.

A rövid nappaJok pótolják a magas hőmérsékletet. Ha a tenyészidőben csökken a naphossz és a hőmérséklet, akkor ezt olyan fajták megválasztásá­val kell pótolni, amelyek gazdag lomhozatot nevelnek (például eléggé kései fajtákat). Növeini kell a műtrágyaadagot és relatív fiatal vetőmagot kell használni. Ennek ellenkezőjét kell tenni, amikor növekedik a naphossz. Ha azt óhajtjuk, hogy majdnem ugyanazt a termést érjük el, úgy a magasabb vi­dékeken mint az alacsonyabbakon, növeini kell a nitrogénadagot, illetve ké­seibb tenyészidejű fajtát, valamint fiatal vetőmagot kell használni. Azokon a vidékeken, ahol rövidek a nappaJok és alacsonyabb a hőmérséklet, a hasz­nálatos korai fajták eléggé szegényes lomhozatot alkotnak, s ezért olyan taj­tát kell választani, amelyik gazdag lomhozatot képes felnevelni. Az említett tényezőkön kívül természetesen vannak olyan más tényezők is, amelyek befolyásolják a növekedési típust. Ilyen tényezőnek számítanak a növény­védelmi munkák, valamint a tápanyagellátás és vízellátás. Ezeket más feje­zetekben tárgyaljuk

Magas hőmérsékleten az erős nitrogéntrágyázás olyan gumóképződés­késést okozhat, amely által csökken a termés. Miután a gumónövekedés beállt, a nc:phossznak és a hőmérsékletnek kevés hatása van a növény ha­bitusára. Ugy tűnik, hogy a 15-18 oc fokos talajhőmérséklet a legmegfele­lőbb a burgonyának.

A gumók életkora gyakran befolyásolja a növekedési módot. Az öreg gu­mók használata elősegíti a koraibb beérést. Az igen öreg vetőgumó haszná­latának káros hatása hangsúlyozottabb a rövid nappalos körülmények kö­zött, mint a hosszún. A hűvös körülmények között termelt és tárolt vetőmag 8-9 hónap tárolás után is fiatal vetőmagként viselkedik.

A legszembetűnőbb különbség az élettanilag fiatal valamint öreg vetőgu­mó között az utóbbi nagyszámú hajtása.

A magas növénysűrűség elősegíti a korai gumónövekedést és a koraibb érést. Ennek oka az lehet, hogy a magas növénysűrűség alatt kevesebb ol­dalhajtás keletkezik. Ugyanakkor az egy szárra eső nitrogénadag is keve­sebb, mint egy alacsonyabb sűrűség esetén. Azok a növények, amelyek ma­gas nitrogénadagokat kapnak, később érik el a maximális gumóképződést mint azok, amelyeknél az adagok alacsonyak. A nitrogén serkenti a bokor-

24

növekedést, a gumóképződés pedig majdnem egyidőben kezdődhet úgy az alacsony, mint a magas adagok esetében. A gumónövekedés első szakaszai­ban kevesebb szárazanyag jut a gumókba. A növénysűrűség növelésével növelhető a nitrogénadag is.

A túladagolás túlzott bokornövekedést, csökkentett termést, gumóképző­dés-késést, éretlen gumókat valamint minőségi kiesést idéz elő. Ha a nitro­génadagolás magas hőmérséklettel, valamint nedves talajviszonyokkal tár­sul, akkor hatása jobban kihangsúlyozódik, mint a száraz és alacsony hő­mérsékletű körülmények között. Vizes (tőzeges) talajban felnevelt növé­nyek gazdag levélzetet nevelnek.

Azoknál a fajtáknál, amelyek rövid nappalos körülmények között képez­nek gumót, hosszú nappalos körülmények között késik a gumóképződés vagy nincs gumóképződés. Ez kihangsúlyozódik, ha magas a hőmérséklet. A kései érésű fajták a hosszú nappalos körülmények között úgy viselkednek, mint a korai fajták rövid nappalos körülmények között. Mivel a hőmérsék­let kölcsönhatásban van a nappalok hosszával, nem mindig lehet megjósol­ni a fajta viselkedését a különböző éghajlati viszonyok között.

A növényben található természetes hormonok fontos szerepet játszanak a szárazanyag-elosztásban. Amikor gibberellinsavval kezelik a növényeket, illetve a vetőgumót, akkor növekedik a lombozat és késik a gumónövekedés. Amikor B9-et (dimetil-borostyánkősav-hidrazid) vagy CCC-t (klór-ko­lin-klorid vagy cycocel) használnak egy fejlődő növényre, akkor csökken a bokornövekedés és serken a gumóképződés. Mindazok után, hogy több nö­vekedésserkentőnek is kimutatták kedvező hatását, a mellékhatások miatt a meglévők közül csak néhányat alkalmaznak kereskedelmi céllal. Az alkalma­zás időzítése és az anyag töménysége nagyon változó lehet a növény fejlődé­si állapotának, az időjárási feltételek, valamint más tényezők függvényében.

A gibberellinsavat a nyugalmi időszak megszüntetésére alkalmazzák A burgonya virágzását elősegíti a hosszú fotoperiódus. A virágkezdemé­

nyek általában hosszú nappalok alatt fejlődnek ki virággá. Rövid nappalos feltételek mellett a virágrügyek elhalnak. A virágzást a hőmérséklet befo­lyásolja.

25

A gumótermés és kiszámítása i

A termés kifejezhető úgy, mint a napi gumótermés és a napok szorzata, va­lamint a növény zöld felülete által felfogott sugárzás, a feldolgozási hatás­fok, a termésmutató, valamint a gumók szárazanyag-tartalmának fordított szorzataként.

Az első meghatározás szerint a gumóképződés beállta valamint a növeke­dési időszak vége közötti periódusban, abban az esetben, ha a termelési fel­tételek állandóak, a termés majdnem lineárisan növekszik. Ezt a lineárisan növekvő időszakot a felhalmozódás időszakának nevezik. Ebben a felhal­mozódási időszakban igen gyakori a napi 700-900 kg/ha gyarapodás. A na­pi gumótermést az egységnyi felületű levél fotoszintézise, a levélfelület nagysága, a sugárzás, a légzési hányados, a levél szén-dioxid tartalma és a gumóba szállított asszimilátumok befolyásolják.

Ahhoz, hogy magas gumótermést érjünk el, a felhalmozódási periódus­nak hosszúnak kell lennie. Ezért egy hosszú tenyészidejű fajta többet fog te­remni, mint egy korai fajta. Ha a tenyészidő rövid, akkor korai érésű fajtá­kat kell választani.

Amikor egy régió termésfejlesztési lehetőségeit latolgatjuk, úgy a napi ter­melés növelésének a lehetőségét, mint a termelési napoknak a növelését számba kell venni.

A második eljárás szerint a termést (t), a zöld növényzet által felfogott su­gárzás (S), ennek felhasználási foka (F), a termésmutató (P) valamint a gu­mó szárazanyag-tartalma (T) adja meg.

t=SxFxPxl/T

A növények növekedése komplex együtthatásban zajlik a környezettel. A hőmérsékleti változások (a nappalak és az éjszakák között), a sugárzás, a nappalak hossza, a víz- és tápanyagellátottság, a betegségek és kártevők va­lamilyen mértékben befolyásolni tudják a termést. Számítógépes progra­rnak segítségével a környezeti tényezők nyomon követhetők. Számos olyan modellt dolgoztak ki, amely által serkenthető a termés.

26

A termés olyan tényezők által korlátolt, mint az éghajlat, vízellátás, táp­anyagellátás, gyomirtók, betegségek és kártevők A kifejlesztett modellek általában az említett tényezők valamelyikére specifikus.

Egy ilyen modellt fogunk ismertetni. A modell a következő feltételezése­ken alapszik: a napi össz szárazanyag-termelés (P) egy zárt sorú standard állomány esetében kiszámítható egy felhőtlen (Pe) illetve egy felhős (Po) nap napi szárazanyag-termeléséből a következő képlet alapján:

P = F x Po + (l - F) x Pe,

ahol az F értéke a napnak az a része, amikor borult az ég. A Pe és a Po értékeit teljes fénytelítettség esetén számították ki. A burgonya

esetében a 3 g szén-dioxid per m2 per óra levélfotoszintézis a használt érték. Az Fértéket ki lehet számítani a jelenlegi napi sugárzásból (Ha), amelyik

egy szabványos felhőtlen napon (He), majdnem a fele a beeső látható össz­sugárzásnak.

F =He-Ha 0,8 x He

Amennyiben a növények által felfogott sugárzás nem mérhető, akkor az észlelhető a talajborítottságbóL Mivel nincs több információ erre vonatkozó­an, általánosan elfogadott, hogy a két százalék ,majdnem azonos.

A termésmutató 0,7 és 0,9 között váltakozik. Altalában a hidegebb égövön 0,8-at számolnak, míg a melegebb égövön 0,75-öt.

A gumók szárazanyag-tartalma 15-25 százalék között váltakozik, így szá­mításoknál 20 százalékot vesznek- általában- figyelembe.

A modellt bármely olyan növény termésének kiszámításánál lehet hasz­nálni, amelynek ismert a levélzetfejlődése. Az állomány potenciális termé­séről akkor beszélhetünk, ha ez teljes egészében kihasználta a vegetációs pe­riódust és ahol a napi gumótermés optimális. A potenciális termés a bioló­giai optimális terméssel egyenértékű, de nem a gazdaságilag optimális ter­méssel. Ez utóbbi az elérhető terméssel egyenértékű. Amennyiben a levél­fejlődésről elkészíthető egy valamennyire reális becslés, akkor az elérhető termés könnyen kiszámítható.

A 11. táblázat egy jelenlegi, valamint egy "ideális" állomány közötti össze­hasonlítást mutat be, ahol a két állomány közötti különbség majdnem 50 szá­zalékos. Ennek oka a jelenlegi állomány levélzetének fényfelfogó képessége.

-~ gumó minősége

A burgonya minősége egy rendkívül összetett fogalom. Ide sorolhatók a gu­mó külső megjelenését meghatározó tényezők, mint a héj színe és finomsá­ga, a gumó mérete és formája, a károsítóktól való mentessége. Ezekről a kül­ső megjelenési formákról már esett szó. Itt a beltartalmi tulajdonságokra fogunk kitérni.

27

11. táblázat Az "ideális" valamint a jelenlegi állomány összehasonlítása

Paraméterek Jelenlegi "Ideális"

Mért szárazanyag-tartalom (g/m2) 500 -K,.iszámított szárazanyag-tartalom 690 924 Osszesített fényfelfogás (MJ l m2) 554 729 Felhasználási fok - mért termés 0,9 -- kiszámított termés 1,25 1,27

A jelenlegi termés és a potenciális termés aránya egy szintetikus mutató az illető ország, illetve vidék technikai fejlettségének szintjéről.

A minőség genetikailag meghatározott tulajdonságokból áll, amelyeket az ökológiai tényezők jelentősen befolyásolnak. Irányított termesztés és tá­rolástechnikával a kedvezőtlen környezeti tényezők szerepe jelentősen csökkenthető.

A gumó összetétele és fizikai állapota meghatározza a felhasználás célját. A legfontosabb tulajdonságok a szárazanyag-tartalom, a redukáló cukortar­talom, a főzés utáni gumószürkülés, a mechanikai sérülésekre való é!zé­kenység vagy szürke (kék) foltosság, hántás utáni nyers elszíneződés. Elei­miszer-ipari feldolgozás esetén ehhez még speciális beltartalmi és méreti tu­lajdonságok társulnak.

A gumó szárazanyag-tartalma

A gumó ehetetlensége, valamint szétfővése a szárazanyag-tartalommal függ össze. A friss fogyasztásban piacra szánt burgonya esetében ez fontos tulajdonság. Közismert, hogy az élelmiszeripar csak alacsony szárazanyag­tartalmú gumókat képes feldolgozni. A legtöbb feldolgozóipari ágazatban a magas szárazanyag-tartalom meghatározó igény. A feldolgozás során a gu­mókat kisebb vagy nagyobb mértékig kiszárítják Minél magasabb a száraz­anyag-tartalom, annál kevesebb vizet kell elpárologtatni, tehát a magas szá­razanyag-tartalmú gumók esetében nagyobb a nyereség, mint a kis száraz­anyag-tartalmúak esetében. A burgonyaszirom (chips) és a hasábburgonya (pommes frites) kevesebb olaj felhasználását igényli.

Majdnem minden olyan tényező, amely befolyásolja a gumóban tárolt szárazanyag mennyiségét, befolyásolja a termést is. A gumó össz-száraz­anyag-tartalmának és tömegének aránya adja a gumó százalékos száraz­anyag-tartalmát Ha egy adott tényező az össz-szárazanyag-tartalmat jobban befolyásolja mint a gumótömeget, a szárazanyag-tartalom növekedni fog. Ha a fordítottja történik meg, akkor csökken a szárazanyag-tartalom. A kü­lönböző tényezők hatása nagyon komplex.

A szárazanyag-tartalmat egyaránt befolyásolja a gumó érettségi és növe­kedési típusa, valamint a víz- és tápanyag-felvételi képessége. A fajta hatása

28

a szárazanyag-tartalomra ezen tényezők különböző hatásként nyilvánul meg. A gumó érésének befolyása a szárazanyag-tartalomra a 10. ábrán látható. A te­nyészidő előrehaladásával nő a szárazanyag-tartalom, majd csökken a te­nyészidő vége felé.

redukáló cukor % 1.5~

140

1.10

1.2J • 110 \ .•. ... 100 ...

J 90 '*-- --- ---080 ·y;· 070

060 l • 0.50 l . 0.40 /

/ 0.30 / 0.20

jún. 17. Jún. 24. júl.~ júl.}:-;. júl. 22

~ virágzáskor teljes érés előtt

80%-os érettségnél

Szárazanyag o;~ 21

20

- ---* 19

18

1/

16

aug. 27.

•- _ -• felszedéskori szárazanyag •--• felszedéskori redukáló cukor ~o fejlődési stádiumban

10. ábra. A gumó szárazanyag- és redukáló cukortartalma

A növekedési típus, a víz, valami}lt a tápanyagfelvétel hatása a száraz­anyag-tartalomra nagyon komplex. Altalában azok a tényezők, amelyek ser­kentik a bokornövekedést, csökkentik a szárazanyagot. Amelyek serkentik a gumónövekedés t, növelik a szárazanyag-tartalmat A magas hőmérsékletnek csökkentő hatása van. Ezért van az, hogy a száraz éghajlatban alacsonyabb a szárazanyag. Ez kedvezőtlen a feldolgozóiparnak Ahhoz, hogy magas szá­razanyag-tartalmú gumókat nyerjünk, olyan fajtát kell kiválasztani, amely erre alkalmas. A kicsi gumók majdnem ugyanabban az időben fejlődnek ki, mint a nagyok, csak kevesebb asszimilátumot kapnak és így száraz­anyag-tartalmuk alacsony marad.

A feldolgozás gyakran dehidratálást jelent. A feldolgozás után a különbö­ző szárazanyag-tartalmú gumókban különböző mennyiségű víz marad. Ez hátrányt jelent a chips- és hasábburgonya-gyártásban. A burgonya halmon belüli széles szárazanyageltérése a friss piac szempontjából sem megfelelő. Az eltérések részben a talajkörülményeknek, műtrágyázásnak, nedvesség­tartalomnak tudhatók be. A gumóképződés ideje meghatározza a gumók betakarításkori érését, s így a szárazanyag-tartalmat is.

A burgonya nagyon sok kis gumót termel, de ezek közül csak kevesen érik el a normális gumóméretet. A többi kicsi marad illetve eltűnik. Normá­lis feltételek mellett minden gumó majdnem ugyanazon a 7-10. napon belül kezd el kifejlődni. Ezt a fejlődést számos tényező befolyásolhatja: a hőmér­séklet, a hozzáférhető nitrogénmennyiség és az alacsony talajnedvességet

29

követő magas nedvességtartalom. A tényezők váltakozásának tulajdonítha­tó a másodiagos növekedés. Ilyenkor a gumónövekedés szakasza elnyúlik, ami érésbeli és szárazanyag-tartalombeli különbségekhez vezet.

A másodiagos növekedés egy másik úton is befolyásolhatja a száraz­anyag-tartalmat. A gumók másodiagos növekedést fejleszthetnek ki. Ami­kor a bokor elhal, illetve összezúzzák a gumókból a keményítő azokba ván­dorol. Egy másik eset a szárazanyag-tartalom-változásra a gumóméret válto­zása. Ha a növény éretlen, a kisebb gumóknak általában magasabb a száraz­anyag-tartalma, mint a nagyobbaknak A növekedés utolsó heteiben a na­gyobb gumók szárazanyag-tartalma jobban növekszik, mint a kisebbeké s így a tenyészidő végén a nagyobb gumóknak nagyobb a szárazanyag-tar­talma, mint a kisebbeknek

A vírusfertőzött növénynek alacsonyabb a szárazanyag-tartalma, mint az egészségesnek. Ami a termesztés t illeti, megállapítható, hogy azok a terüle­tek, amelyek tápanyagellátásban és talajtípusban azonosak, kevesebb inga­dozást mutatnak a termés szárazanyag-tartalmában, mint a heterogén tala­jok. A szabályos kelés (jól előkészített vetőgumó és magágy) és sűrűség ese­tén egyenletes a növekedés, így csökken a gumóképzés ideje. A gumókép­ződés utáni új gumók képződése enyhe nitrogénezéssel és öntözéssel meg­előzhető.

A redukáló cukor

A redukáló cukor jelenléte nagy bosszúságot jelent a chipsfeldolgozónak és kevesebbet a hasábburgonya-, granulátum- illetve pehelyfeldolgozónak Ezek alacsony redukálócukor-szintet (glükóz és fruktóz) igényelnek. Sütés­kor a burgonya a redukáló cukor valamint az aminosavak reakciójának kö­vetkeztében megbarnul. Ezt nevezik Maillard hatásnak. A redukáló cukor szintje befolyásolja a sült burgonya színét. A cukortartalom a fajtától, a gu­mó érettségétől, a termesztési és tárolási körülményektől és a gumó élettani fejlettségétől függ.

A fajták különbözőképpen válaszolnak a külső feltételekre. Ez azt jelenti, hogy vannak fajták, amelyeknek magas a redukálócukor-tartalmuk és van­nak, amelyeknek alacsony. A redukáló cukor szintje csökken a gumó érésé­nek arányában. A cukortartalom a levelek elhalása előtt magas, míg a bokor teljes elhalásakor alacsony. Minden olyan tényező, amely késlelteti a gumó­érést, növelheti a redukálócukor-tartalmat

Ahhoz, hogy alacsony cukortartalmú gumókat nyerjenek, fontos az egyen­letes, nem túl gazdag bokornövekedést valamint a természetes bokorérést elősegíteni. A hosszú nappalak és a magas hőmérséklet annyira befolyásol­hatja a bokornövekedést, hogy megkésik a gumók érése. Megfigyelések alapján azt állapították meg, hogy a 10, 14 és 18 órai naphossz esetében a burgonyaszirom színe fokozatosan sötétedett. Ezt bizonyítja az is, hogy sok­kal nehezebb burgonyasziromnak való burgonyát termelni Európa északi

30

felén, mint a délin. Az eltérések az eső, valamint a fényerősség különböző hatásának is tulajdoníthatók, mivel a meleg, száraz nyarakon termesztett gumóknak alacsony a cukortartalma.

A sok esőzés főleg a tenyészidő végén káros lehet. Az olyan tápanyagel­látottság, amely nem jár erőteljes bokornövekedéssel, alacsony cukortartal­mat eredményez. Ez azt jelenti, ha a nitrogénadagolás nem eredményez be­takarításkor éretlen gumókat, akkor nem lesz hatással a redukáló-cukor-tar­talomra sem. Abban az esetben, ha az éghajlati viszonyok olyanok, hogy a nitrogénadagolás gazdag bokornövekedést okoz, akkor ennek következté­ben késik az érés. Az éretlen gumók betakarítása magas redukálócukor-tar­talmat jelent. Nagyon keveset ismernek a foszfor hatásáról. Normális ellátottság mellett nem befolyásolja a cukortartalmat A kálium pedig mintha csökken­tené a redukáló cukor tartalmát

A gumók redukálócukor-tartalmára leginkább a fajta és a tárolási hőmér­séklet van hatással. A cukor keményítővé és a keményítő cukorrá alakulá­sa egy hőérzékeny folyamat. Hasonló módon történik a redukálócukor szacharázzá és a szacharóz redukálócukorrá alakulása is. A hőmérséklet 2 oc fokról 4 oc fokra való növekedése jobban csökkenti a szacharóz, mint a redukálócukor tartalmát Ez a magyarázat a burgonya megédesedésére. Ahhoz, hogy csökkentsük a redukálócukor-tartalmat, a tárolási hőmérsék­letnek magasnak kell lennie. Az alacsony hőmérséklet okozta édesedés nagyjából visszafordítható a hőmérséklet 15-20 oc fokra való növelésével. Ezt a feldolgozóiparban gyakran használják. , A sült burgonyatermékek barnulását nemcsak a redukáló cukor okozza.

Altalánosan elfogadott, hogy a cukortartalom a chips esetében ne haladja meg a 0,2% (friss tömeget), míg a hasábburgonya és pelyhek esetében a 0,4 százalékot.

Az éretlen gumóknak magasabb a redukálócukor-tartalmuk, mint az éretteknek A tárolás során (amikor a csírák fejlődése megindul) növekszik a cukortartalom is. A csíranövekedést csírázásgátlókkal valamint a gumók csírátlanításával (letörés) lehet megakadályozni. Az alacsony hőmérséklet és a csírázásgátlás okozta édesedéstől eltérő a hosszú tároláskor beálló éde­sedés. Ez a fajta édesedés szemben az előbbivel már visszafordíthatatlan.

Nyers elszíneződés és szürkefoltosság

A hámozás utáni elszíneződést a tirozin melaninné alakulása adja. A folya­matot a fenoláz enzim katalizálja. A folyamat erősségét a gumó tirozintar­talma valamint a fenoláz működése határozza meg. A szürkefoltosságra való hajlam a sejtek sérülésre való érzékenységéből adódik. A kálium csök­kenti a tirozin mennyiségét, míg a nitrogén növelhet. Az esőzések szintén növelik a tirozintartalmat Az enzimes szürkülés fajtajelleg.

A szürkefoltosság az ütést szenvedett gumóknál, a héj alatti szövetekben kékesszürke kisebb-nagyobb foltok alakjában jelenik meg. A sérült sejtek-

31

ben a tirozinenzimes hidratálás és oxidáció útján sötét színű melaninná alakul. Az elszíneződés az ütés utáni 2-3. napon jelenik meg. A foltok csak akkor láthatók, ha a gumót meghámozzák A szürkefoltosságra való érzékeny­ség a sejtfal különböző károsodásával magyarázható és összefügg a tárolá­si és gumóhőmérséklettel, a szárazanyag-tartalommal valamint a sejtek víz­telítettségéveL A tárolási és gumóhőmérséklet hatását és a tárolás idejét a 11. ábra mutatja. Alacsony hőmérsékleten a gumók érzékenyebbek, mint 12-15 oc fok fölött. A szürkefoltosságra való érzékenység a fajta száraz­anyag-tartalmával függ össze. Magas szárazanyag-tartalom esetén nő az ér­zékenység. A Bintje fajtánál, ha kevesebb mint 20 százalék a szárazanyag­tartalma, akkor nem érzékeny a foltosságra. Azok a tényezők, amelyek csökkentik a szárazanyag-tartalmat (magas kálium- és nitrogénadagok, érés előtti betakarítás), csökkentik a szürkefoltosságot is. A párolgás következté­ben beálló súlyvesztés általában növeli a gumók érzékenységét. Az előzetes párolgás csökkenti a foltasságra való érzékenységet. A túlságosan puha gu­mók kevésbé érzékenyek a foltosságra.

Kékfoltosság (%)

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

JO. 30C

nov. dec. jan. feb. rnárc. ápr. máj. jún.

11. ábra. A tárolási hőmérséklet hatása a kékfoltosságra

Főzés utáni gumószürkülés

A főzés utáni szürke elszíneződés gyakori hiba. Ezt a fajta szürkülést nem enzimek okozzák, hanem egy szürke festékanyag, amely összetételében ott van a klorogénsav és a vas. Először e két anyag színtelen formája jelenik meg, amely a levegőn való oxidálódástól megszíneződik. A folyamatot be­folyásolja a gumó pH- (savassági) értéke, valamint a citromsav és a kloro­génsav (C16H 18Ü 9) aránya.

Az elszíneződést a színesvaskomplexum illetve a klorogénsav mennyisé­ge határozza meg. A kialakuló szín természete és színe a gumó pH-értéké­től függ. Mindazok a tényezők, amelyek befolyásolják ezt a három tulaj­donságot, befolyásolják a főzés utáni gumószürkülést is. Mivel a citromsav

32

nemcsak a pH-értéket, hanem a hozzáférhető vas mennyiségét is befolyásol­ja, a citromsavtartalmat befolyásoló tényezők meghatározzák a szürkülést is. A kálium növeli, míg a klorid csökkenti a citromsavtartalmat A nitrogén növeli, míg a kálium csökkenti a klorogénsav-tartalmat. A két sav aránya ala­csonyabb a hűvös, nedves nyarakon és magas a száraz, meleg nyarak eseté­ben. A fajták közötti különbségek feltűnőek. A Bintje fajta például magas nitrogénadagolás esetében sem szürkül meg.

Glikoalkaloidok

Ebbe a csoportba azok a potenciálisan toxikus anyagok tartoznak, amelyek a Solanaceae családba tartozó növényeknél fordulnak elő. Ezek az anyagok a növény minden részében megtalálhatók, leginkább a virágokban és a haj­tásban (12. táblázat).

Amennyiben a szalanidin (a szolanin egyik összetevője) kancentráció meghaladja a 150mg/friss gumótömeget, a gumó íze keserűvé válik. A ma­gas glikozidtartalmú gumó fogyasztása bélbántalmakat és esetleg halált is okozhat. A főzésnek és a sütésnek kevés a tisztító hatása, mivel ezek az anyagok 280 oc fokon is stabilak. A burgonya héját nem szabad takarmá­nyozásra használni.

A fajtajelleg befolyásolja a glikozidtartalmat. A Bintje fajtánál alacsony, míg az Astarte fajtánál magas a glikozidtartalom. Ezért az Astarte fajtát csak keményítő előállítására használják. A keményítő nem tartalmaz glikozidot.

A nemesítési munka folyamán nemcsak a Solanum tuberasum fajt próbál­ták ki, hanem olyan fajokat is, amelyeknek magas a glikozidtartalma. Nem találtak összefüggést a glikozidtartalom és a fajták burgonyavész-, illetve varasodásrezisztenciája között. Nem ez a helyzet a burgonyabogár eseté­ben, ahol a glikozidtartalom összefügg a rezisztenciával.

Azok a tényezők, amelyek befolyásolják a burgonya glikozidtartalmát, a 13. táblázatban elemezhetők. Nem sokat tudunk a talaj, trágyázás, éghajlat valamint a növekedésben szerepet játszó más tenyezők behatásáróL Való­színű, hogy a különböző stresszhatások növelik a glikoalkaloid-tartalmat.

12. táblázat A növény különböző részeinek glikoalkaloid-tartalma

A növényi részek Friss tömeg (mg/kg)

Gumó 20-200 Héj (kb. 3 mm vastag) 20-1000 Fényhajtások 600-4000 Sötétben kialakult hajtások 1000-5000 Levél 300-3000 Szár 30-100 Virág 3000-5000 Bogyók 200-1500

33

Ha a gumókat csak rövid időre is napra teszik, a hatás drámai lehet. A ko­rai burgonya kezelésére fokozottan kell figyelni. A betakarítás, tárolás és fogyasztás között eltelt időszak rövid legyen. Betakarításkor az áruburgo­nya glikozidtartalma ne legyen több mint 100mg/kg friss tömeg.

13. táblázat A környezeti tényezők és feltételek hatása a gumó glikozidtartalmára

Állapot Növekedés (hányszoros)

Éretlen gumók 4

Kicsi gumók 2 A betakarítás utáni közvetlen napsütés 10 Fényen való rövid tárolás 2-3 Sötétben való tárolás (8 hónap) 1-2 Károsodás 2-3 Növekedési feltételek 2-3

*A növekedés normális körülmények között termelt ép és érett burgonyára vonatkozik.

Burgonyafajták minőségi követelményei Magyarországon

Nem említettünk egy olyan fajtajelleget, amely gyakorlatilag szűkítheti a fajtaválasztékot, s amelynek semmi köze sincs a gumó minőségéhez. Ez a gumó héjának színe. A burgonya gumójának színe általában sárga, ritkáh­ban vöröses (rózsa) illetve lilás vagy foltos. A hús színe a fehér és a sárga között váltakozik. A brit illetve amerikai fajták húsa általában fehér, a hol­land fajtáké halványsárga, míg a német fajtáké sárga. A brit és amerikai faj­táknak alacsonyabb a szárazanyag-tartalma, mint a holland fajtáké. A ma­gas fogyasztói igényű országokban a termesztett fajták döntő hányada sár­ga. Rózsahéjú burgonyát ezen országok piacain csak elvétve lehet találni. Az 1905-ben előállított sárgahéjú Bintje ma is a feldolgozóiparban a legjobb­nak számít. A tényleges minőségi jellemzők (mint az étkezési érték, a főzé­si tulajdonságok és a táplálkozási-élettani érték) gyakran alig játszik szere­pet a fajta kiválasztásában.

A burgonya főzési típusa szerinti osztályozását a 14. táblázat foglalja össze. A legfontosabb étkezési és feldolgozói minőséget meghatározó tulajdon­

ságokat a 15. táblázat mutatja be.

A piacosított áru

A gumóméret az eladás szempontjából sokkal fontosabb mutató, mint az össztermés. Egyes piacok nagyobb gumókat igényelnek (hasábburgonya), míg mások kisebbeket (vetőgumó). Az eladható árut vagy a megválogatott

34

14. táblázat A burgonya étkezési minősége és főzési típusa

Főzési típus Jellemzők Elsődleges felhasználási

alkalmasság

A Főzés után is egyben maradó Burgonyasaláta, hidegkonyhai

A-B gumó, finomszemcsés textúra készítmény ek

B Kissé szétfővő, kissé Vegyes hasznosítású étkezési

B-A szappanos vagy kissé lisztes burgonya, pommes frites

B-C konzisztencia, közepesen alapanyag

finom textúra

c Szétfővő, laza szerkezetű, Pürépehely, chips és tészták

B-C lisztes, közepesnél nagyobb alapanyaga

C-D szemcsézet, száraz, porhanyós

D Teljesen szétfővő, durva Keményítő, pürépehely-

C-D szemcsézetű textúra, száraz, gyártás alapanyaga

erősen lisztes

Megjegyzés: az egyes főzési formák között további átmeneti típusok lehetségesek

15. táblázat A burgonyafajták minőségi követelményei

Tulajdonság Étkezési Ipari feldolgozás

primőr és nyári téli hasábburgonya püré és pehely chips

Érésidő korai középkorai korai-közép korai korai korai-középkorai

Gumónagyság nagy méret 40-60 mm 50-80 mm változó 40-70 mm

Gumóforma gömbölyű gömbölyű ovális gömbölyű gömbölyű

hosszú hosszúkás hosszú ovális ovális ovális ovális

Hússzín nem nem jó szín- sárga sárga

meghatározó meghatározó tulajdonságok Keményítő- nem 10% felett 14-16% 15-19% 15-18%

tartalom meghatározó Redukáló- nem nem 0,6-0,8% 0,8% 0,6% alatt

cukor-tartalom meghatározó meghatározó alatt Szürke- nem alacsony alacsony alacsony alacsony foltosság meghatározó szintű sz in tű szintű sz in tű Nyers alacsony alacsony elszíneződés

közepes alacsony -

Gumózöldülés közepes alacsony Főzés utáni

közepes közepes közepes

szürkülés alacsony alacsony alacsony .alacsony alacsony Főzési típus B,B-C A,A-B,B B,B-C B-C, B-C,C

B-C C,C-0

35

burgonyát két tényező befolyásolja: egyrészt az össztermés, másrészt az egységnyi területen található gumók száma. A gumók fészek alatti száma nagyrészt a növénysűrűségtől függ.

A tenyészidóoen kifejlődő gumók száma a tenyészidő korai szakaszában válik meghatározhatóvá. Amint a termés növekszik, a tenyészidő alatt ugyanúgy fog növekedni a gumóméret is. Ezt a 12. ábrán feltüntetett példa szemlélteti. A tenyészid,ő korai szakaszában, amikor a termés még alacsony, kicsi a gumók mérete. Altalában az alacsony termésű állományok esetében az átlag gumóméret is kisebb, míg a bőtermő fajtáknál az átlag gumóméret is nagyobb.

Termés (t/ha)

50

40

30 <55mm

20

<45mm 10

----<35mm

Hónapok

12. ábra. A gumó mérete és tömege közötti összefüggés

A növénysűrűség befolyásolja mind az össztermést, mind a gumóméretet. Növelve a sűrűséget, növekszik a termés, de csökken az átlag gumóméret. A magasabb növénysűrűség adta magasabb termés a következőknek tulaj­donítható:

- a talajt hamarabb borítja be a zöld levélzet (a növények a tenyészidőben több fényt fognak fel és hasznosítanak az asszimilációs folyamatban),

- kevesebb mellékhajtás keletkezik, -a gumóképződés korán beindul. A növénysűrűség hatását (mLkénti tő- illetve szárszámban kifejezve) a

gumóméretre valamint a termésre a 13. ábrán mutatjuk be. A növénysűrűség és a termés nagysága összefügg a gumóméret- tel.

Ahhoz, hogy kisméretű gumókat állítsunk elő, magasabb sűrűséget kell biz­tosítani, mint a nagy gumók esetében. Természetesen alacsony növénysűrű­ségen is lehet kisméretű gumókat előállítani, például ha a termést éretlen ál­lapotban takarítják be. Ekkor a termés is kisebb.

A vetőmag mérete, a fajta, valamint az esetleges vetőmagkezelés befolyá­solja a gumón kifejlődő hajtások számát. A gumó méretét általában a tömege vagy a mérete alapján állapítják meg. A 35 l 45-ös méret azt jelenti, hogy egy gumó sem fog átjutni a 35 mm átmérőjű postán illetve minden gu­mó átjut a 45 mm-esen.

36

Sok esetben a gumóméret a gumó tömegében meghatározott. Egy hosszú­kás gumónak nagyobb a tömege, mint az ugyanolyan átmérőjű kerek gu­mának (14. ábra).

Termés (t/ha)

60

50 _-:_:.~ __ :._:._--~-~--~-:~------_- -,-- , >35 mm

l l : 40 _____ .. l : l

30~ 20 ~>'5mm

10 : : : : >55 mm ' l l :

5 10 15 20 25 30 35 40 db/m2

13. ábra. A sortávolság és növénysűrűség összefüggése

Gumósúly (g) 1</U

110

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

/ ,x

hosszúhengeres x /

/ x

/ /

/ ".... c.·

/

/

/ ovális // .

/ .. o

o gömbölyű

25 35 45 55 Gumóméret (mm)

14. ábra. A gumóméret és gumósúly közötti összefüggés

A növénysűrűség

A gumókan található hajtások és az eiültetett vetőgumók száma előzetes tá­jékozódást adhat a várt növénysűrűségrőL A növénysűrűség nemcsak az el­ültetett összhajtások számától függ, hanem a gumó csírás állapotától, az esetleges gumókárosodástól illetve a talajfeltételektől is.

Nem minden csíra fog főhajtást eredményezni. Amikor egy vetőgumónak kicsi és nagy csírái egyaránt vannak, akkor a nagyobb csírák fognak hajtássá alakulni.

Ültetés után a vetőgumók összesírájának csak mintegy harminc százaléka fog szárrá alakulni. Megfigyelések igazolják, hogy a gyökérkezdeményes hajtások majdnem 90 százaléka szárrá alakul, míg a gyökérkezdemények

37

nélküli hajtások csupán 10 százalékban fognak csak szárrá alakulni. Szoros összefüggést tapasztaltak a látható gyökérkezdeményekkel rendelkező hajtá­

sok száma és a véglegesen kialakult szárak száma között. A főszárak száma mintegy 98 százalékot tett ki a gyökérkezdeményekkel rendelkező hajtások számábóL A gyökérkezdeményekkel rendelkező hajtások egy héttel az ül­tetés után, nedves talajban gyökérnövekedést mutatnak. Főleg a gépesített ültetéskor a csírák nagy hányada megsérül. Az életké­

pes vetőgumó nagyfokú károsodása magas növénysűrűséget eredményez, mivel minden letört csírát több másik helyettesít. Ezeknek a csíráknak a ki­alakulása mindenképp időt igényel. A magas fokú csírakárosodás kései és egyenetlen állományhoz vezet.

A talajviszonyok alapvetően befolyásolják a hajtások fejlődését A száraz és/vagy göröngyös talajba ültetett vetőgumó nemcsak kevés szárat nevel ki, hanem késik a kelésben is. Ezért a vetőgumót mindig nedves, jól elmun­kált talajba kell ültetni. Sőt, ültetés után a gumókat azonnal be kell takarni, megelőzve így a gumó körüli talaj kiszáradását Könnyű szerkezetű talajo­kon könnyebb elérni a csírázáshoz szükséges optimális állapotot, mint a ne­héz szerkezetű agyagoson.

Amennyiben az egy növényre eső termést akarjuk növelni, akkor a nö­vénysűrűségnek alacsonyabbnak kell lennie. Kétfajta versengés állhat be az állományban: a növények közötti illetve a növényen belüli (ilyen a szárak közötti versengés). A növények közötti versengés pedig annál fontosabb, minél kisebb a növények közötti távolság. A növényen belüli versengés pedig annál fontosabb, minél jobban nő a növények közötti távolság, illetve ha nő a növényen található szárak száma.

Amennyiben elértünk egy elfogadható növénysűrűséget (például 20 szá­rat négyzetméterenként) a vetőgumó nagysága már kevésbé befolyásolja a termést. Ahol a betakarított termésnek nagy százalékban kell nagyméretű gumót tartalmaznia, ott alacsony sűrűséget kell alkalmazni (főleg a gyenge termőképességű vidékeken). Ilyen esetben a kisméretű gumók használata lehet előnyös (alacsonyabb a növények közötti konkurencia). Azokon a helyeken, ahol nem alkalmazzák a gumók elvágását, a kisebb méretű gumók termesztése ajánlott. Ebben az esetben magas sűrűséget kell alkalmazni, ezért nagyméretű gumókat kell az ültetésnél használni.

Sok országban alkalmazzák a gumók elvágását, főleg akkor, ha alacsony sűrűséget akarnak elérni.

A burgonya 50-100 cm sortávolságban termeszthető, de Magyarországon a 75 cm az általános gyakorlat. A kis sortávolság jobb szárelosztást ered­ményezhet, viszont technikai okok miatt (a gumók feltöltésekor szükséges talaj mennyisége) ajánlottabb a tágasabb sortávolság (75-80 cm) megválasz­tása. Amennyiben a növekedési feltételek biztosítják a bokor normális fejlő­dését, ez nem befolyásolja a termést. Ha a sortávolság nagy és szegényes a bokornövekedés, akkor a talajt nem zárja a növényzet, s így csökken a termés. Ha a növénysűrűség valamint a sortávolság adott, könnyen kiszá­mítható a növények közti távolság (15. ábra).

38

100000 907565 50 cm

90000 Sortávolság 80000

~ ..c:: 70000 ' E ·~ 60000 N <Jl >- 50000 = ·v > 40000 'o z

30000

20000

10000

5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 cm Tőtávolság (cm)

15. ábra. Összefüggés a növényszám és sortávolság között

Általánosan elfogadott elv, hogy normális áruburgonya-termés eléréséhez négyzetméterenként 15-20 szárra, míg a vetőgumó előállításához 30 szárra van szükség. Mivel aszárak számát nemcsak a vetőgumó n:érete határozza meg, eléggé nehéz meghatározni a vetőgumó-szükségletet. Altalában az áru­burgonya esetében 35 000-45 OOO növényt számolnak egy hektárra (1,5-2,5 tonna vetőgumó), míg a vetőmagtermesztés esetében mintegy 60 OOO nö­vényt számolna~ (3-5 tonna vetőgumó).

Az Egyesült Allamok gazdagabb termőtalajú vidékein (ahol öntöznek, illetve bőséges esőzések vannak) átlag 40 OOO-es sűrűséget, még száraz kö­rülmények közötti termesztésben 15 000-30 OOO-est használnak.

A termés céljának függvényében (kis vagy nagy gumók), különböző ve­tőgumó-szükségletet kell alkalmazni. Ennek meghatározásában a betakarí­táskori átlagos gumóméret a mérvadó. Alacsonyabb termések, alacsonyabb sűrűséget igényelnek. Ha nagyméretű vetőgumót használunk a kisméretű helyett, akkor nagyobb mennyiség fog a talajba kerülni.

A gazdaságilag optimális növénysűrűséget befolyásolja a vetőgumó ára és a betakarításkor várható burgonya ára (16. táblázat). Ez a példa azt mu-

16. táblázat A növénysűrűség növelésének hatása

Termés-Pénzmegtérülés Vetőgumó árnövekedése

Növénysűrűség növekedés

a különbözó Vetőgumó a különbözó

(szár /m2) (t/ha)

termésáraknál (kg/ha) vetőgumóáraknál

lOe 20c 30c 30c 50c 80c

10-15 5,9 590 1180 1770 600 180 300 480 15-20 2,6 260 520 780 650 195 325 520 20-25 1,3 130 260 390 700 210 350 560 25-30 o 750 225 375 600

(az árak holland guidenben szerepelnek, ahol csupán a trend a lényeg)

39

tatja (a táblázatban ismertetett árak szerint), ha a vetőgumó ára kétszerese az áruburgonyáénak, nem tanácsos növeini a növénysűrűséget a 20 szár per négyzetméter fölé. Ez az elv olyan állományra érvényes, ahol a kisméretű és a nagyméretű gumók között árban minimális az eltérés. Amikor a nagymé­retű gumók ára jóval meghaladja a kisméretűekét, a sűrűséget alacsonyabb szintre kell beállítani. Ahol a kisméretű gumók meghaladják a nagyméretű árát, ott a sűrűséget a táblázatban bemutatott értékek fölé is lehet emelni.

Számításba kell venni azt is, hogy a gumóméretet befolyásolja a termés mennyisége. Az állományt gyakran még érés előtt be kell takarítani, máskü­lönben a gumók túl nagyra fognak nőni. Növelve a növénysűrűséget,lehető­ség van arra, hogy az állomány még egy pár napig vagy esetleg hetekig is mindenféle károsodás nélkül növekedhessen (17. táblázat).

17. táblázat A tenyészidő meghosszabbításának hatása a termésre

Növekedési Termésnövekedés Jövedelem megtérülés különbözó

többlet (700 kg/ha/nap) kilogrammonkénti árak esetén

lOe 20c 30c

l nap 700 70 140 210

3 nap 2100 210 420 630

l hét 4 900 490 980 1470

2 hét 9 800 980 1960 2 940

3 hét 14 700 1470 2 940 4410

A növénysűrűség befolyásolja a gumók minőségét is. Alacsony sűrűségű állománynál a gumók igen nagyra nőhetnek Ez úgy a gumók belsejében, mint külsejében okozhat hasadást illetve alakváltozást. Ezáltal megnő a má­sodlagos gumóképződés esélye.

A növénysűrűség a növény szaporodási hányadosát is befolyásolja. Nö­velve a növénypopulációt, csökken a vetőgumóból kifejlett hajtások száma, miközben kevesebb az egy szárra számított gumók száma. Ha magas nö­vénysűrűséget használnak, csökkenni fog az egy vetőgumóra számított utódok száma.

Vetőgumó-s zükséglet

Ültetéskor a gumónak olyan állapotban kell lennie, hogy minél hamarabb kikelhessen. Az ültetés valamint a kelés közötti időszak talán a legkritiku­sabb a burgonya életében. Ahhoz, hogy ez gyorsan bekövetkezzen, a gu­mán elegendő hajtásnak kell lennie. A hiánytalan kelés, a hibátlan gépi ül­tetés alapja a méretre válogatott és kiváló vetőgumó.

Különös figyelemmel kelllenni azokra a betegségekre, amelyek a talajban fertőznek (mint a Pseudomonas vagy a Corynebacterium), s amelyektől ad-

40

dig a termőterület mentes volt. Ugyanakkor azokra a betegségekre is figyel­ni kell, amelyek a tenyészidő alatt terjedhetnek el (mint a burgonyavész), amely tönkreteheti az egész állományt. A vetőgumó mérete csak szűk kere­tek közt változhat.

A burgonya vírusfertőzésének megállapításába nagyon sok munkát fek­tettek bele. A fertőzés hatása függ:

-A vírus típusától. A fertőzés legelső hatása a bokor méretének csökke­nése. Az eddigi adatok szerint amennyiben az első generációban létezik egy 100%-os levélsodró fertőzés, vagy az Y vírus számos mozaikus szimptomája, akkor 40-60%-os terméskiesésre lehet számítani. Azok a vírusok, amelyek kevésbé járulnak hozzá a bokorméret csökkenéséhez, mint az Y vírus N típusa, a termés 20-30%-os kiesését okozhatják. Az S valamint X vírus okozta fertőzések után a terméskiesés kb. 10%-os.

-A fajtátóL A bokornövekedés néhány fajta esetében nagyon érzékenyen reagál a fertőzésre, míg más fajták kevésbé reagálnak erre.

- A termesztési feltételektőL Egy jól fejlett állományban a szomszédos egészséges növény pótolni fogja a beteg növény csökkent bokornövek­edését A beteg növények mindenképp gazdagabb bokrot fognak kinevelni a gazdag feltételek mellett, mint a szegényes feltételek mellett. Az állománysűrűségi együttható a talajfeltételektől (beleértve a trágyá­zást is), az éghajlati tényezőktől, valamint a fajtától függ.

Egy "normálisan" fejlődő állomány együtthatája 2 körül található. Az alább bemutatott képietet olyan állomány esetében dolgozták ki, ahol úgy az egészséges, mint a beteg tövek egyaránt szerepeitek

y=- Zh x Mh + ___ Z_d __ x Md, (K x Zh + Zd) (K x Zh + Zd)

ahol Y = a termés K = az állománysűrűségi együttható Zh =az egészséges növények aránya (1-0) Zd = a másodlagosan ferbzött növények aránya (0-1) Mh = az egészséges állomány termése Md = a fertőzött állomány termése

a K értéke 1,5 a zárt állományú gyenge bokornövekedés esetében 2,0 a jól fejlett bokor esetében 2,5 túlságosan fejlett bokor esetében.

Ha aK értéke 1,5, az Mh értéke 25 t/ha és Md értéke 12,5 t/ha valamint 6,5 t/ha, akkor a következőket kapjuk (18. táblázat).

A 16. ábrán a másodiagos fertőzés termésre gyakorolt hatását próbálták felbecsülni három vírustípus és három együttható alkalmazásával. Az l. vo­nal Md értéke 0,9 Mh (például az S és X vírus), a 2. vonal Md értéke 0,7 Mh

41

18. tábláza t A fertőzés hatása a termésre

A vetőgumó egészségi A termés (t/ha)

állapota Md = 12,5 Md = 6,25

o 25,0 25,0 25 22,6 21,5 50 22,0 17,5 75 16,7 12,5

100 12,5 6,3

(például az Y vírus N típusa), a 3. vonal Md értéke 0,5 Mh, amely a levél­sodró valamint az Y vírusra vonatkozik. Ebből a becslésből arra lehet követ­keztetni, hogy a fertőzésben a vírustípus inkább számít, mint a termesztési feltételek.

Beteg növények (%) O 10 20 30 40 50 60 70 BO 90 100

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50 Terméscsökkenés (%)

' ' ' '

1 Md = 0,9Mh

2 Md = 0,7 Mh

3 Md = 0,5Mh --K=2 ---- K = 2,5

K = 1,5

16. ábra. A másodiagos vírusfertőzés és a termés közötti összefüggés

A grafikon segítségével a különböző fertőzöttségű vetőgumó értéke is ki­számítható. Feltételezve, hogy a jövedelmi megtérülés (termés és ár szorza­ta) mínusz a vetőgumó ára (vetőgumó-szükséglet és ár szorzata) a különbö­ző vetőgumó minőségek esetében azonosnak kell lennie.

A következő egyenletet lehet használni:

a x p - b x t = (a - a x z) v p - b x y axzxp a

ap -bt = ap - a x z x p -by t -y = b = b x z x p,

ahol t = az egészséges vetőgumó ára/ t

42

y = a szegény vetőgumó ára/ t a =az egészséges vetőgumó termése (t/ha) b= használt vetőgumó-mennyiség (t/ha)

z = terméskiesés p= az áruburgonya ára/t

Vegyük a következő példát: a= 30 t/ha b= 2 t/ha l. típusú vetőgumónak 2 százalékos a levélsodró fertőzése 2. típusú vetőgumónak 25 százalékos a levélsodró fertőzése K=2

Az 1., illetve a 2. vetőgumó melyik árkülönbözeténél-az áruburgonya ter­mésében kifejezve- fogja a termelő elhatározni, hogy az l. típust választja, tudva azt, hogy a két vetőgumó minden más tulajdonságában egyenértékű?

A 16. ábra értelmében abban az esetben, ha a második típust használná, a terméskiesés mintegy 8 százalékos lenne. A fenti képietet használva a törés­pont 1,2-t mutatna.

30 80 t- y = --x -- x p = 1,2

2 100

Amennyiben a két vetőgumó közötti árkülönbözet kevesebb, mint az áru­burgonya 1,2-szerese, a termelőnek az l. típusú egészséges vetőgumót kell használnia. Ha az árkülönbözet több, akkor használhatja a második típusú vetőgumót is.

A gyakorlatban a 35-80 g-os vetőgumót használják. Általános vonatko­zásban elmondható, hogy a kis gumó ugyanazt az eredményt tudja produ­kálni megfelelő minőségben.

A nagy gumók használata akkor előnyös, ha: - a talaj valamint az éghajlati viszonyok nem megfelelőek - a tenyészidő rövid (gyorsabb a hajtásnövekedés és kelés) - fennáll annak a veszélye, hogy a tenyészidő első felében az állományt

fagy, jégeső illetve szárazság sújtja. Majdnem ugyanazt a növénysűrűséget érték el például a Bintje fajtánál, ami­kor 4: 6: 9 arányban használtak 28/45, 35/45 és 45/55 méretű gumókat Ezen a méreteknek megfelelő vetőgumó ára viszont 10: 7: 5 volt. A termelő nem csak a szársűrűséget veszi figyelembe, hanem az árkülönbözetet is. A nagyméretű gumók több hajtást nevelnek fel, mint a kisebb gumók, egység­nyi tömegre számolva viszont a nagy gumók kevesebb hajtást termelnek ki, mint a kisebbek. Ezért a termés inkább a hajtások számától függ, mint a használt vetőmagmennyiségtől. A termelő elősegítheti a szárszámnöveke­dést azáltal, hogy elvágja illetve előhajtatja a vetőgumót, elkerüli a csírák károsadását és rögmentes (nedves) laza talajba ülteti a gumót. A vetőgu­móméret valamint a kifejlett szárak száma és a vetőgumó-mennyiség közötti összefüggést (négyzetméterenként 15 szárral számolva) a 18. és a 19. táblázat mutatja.

43

18. táblázat A vetőgumó mérete, a szárszám és gumótömeg közötti összefüggés

Gumóméret Gumótömeg Becsült szárak száma Növénysűrűség

(mm) (g) (szár l gumó) (tó/ha)

28-35 25 2,5 60 OOO

35-45 50 4 38 OOO

45-55 90 5 30 OOO

19. táblázat A vetőgumó mérete és a vetőgumó mennyiségi összefüggése

Gumóméret Vetőgumó mennyisége Sortávolság (cm)

(mm) (kg) 60 70 80

28-35 1500 28 24 21

35-45 1900 44 38 33

45-55 2 700 55 48 42

A felnevelt szárak száma nemcsak a gumó méretétől, hanem a gumó élet­tani állapotától valamint a fajtától is függ. Egyes fajták több hajtást termel­nek ki, mint mások, a gömbölyű gumók egységnyi tömegre számítva több szárat nevelnek ki, mint a hosszúkásak.

Ültetés előtt a burgonyát megválogatják Minden fertőzött, beteg gumót ki kell szedni, mivel ezek fertőzési gócokat jelentenek az új állományban. Néhány betegség hiányos keléshez vezethet.

A méretezés vagy kalibrálás szintén fontos (20. táblázat). Amennyiben _na­gyok a gumóméreti eltérések, egyenlőtlen állományt fogunk kapni. Ugy a kiválogatáskor, mint a méretezéskor ügyelni kell arra, hogy ne terjesszük a fertőző betegségeket az egészséges gumókra.

A gumó élettani állapota nemcsak a hajtások számát, hanem a növekedési módot is befolyásolhatja. Amikor élettanilag öreg gumókat használnak,

20. táblázat A kis és a nagy vetőgumó összehasonlítása

Kis vetőgumó Nagy vetőgumó

- több hajtás egy kilogramm gumón - kevesebb hajtás egy kilogramm gumón

- nehezebb magas sűrűséget elérni - könnyű nagy sűrűséget elérni

-az egy növényre számított szárak - több az egy növényre eső szárak

száma kevesebb és jobb eloszlásúak száma és kedvezőtlen az eloszlásuk

- kései kelés - korai kelés - szegényes talajviszonyok között - kevésbé előnyös feltételek között is

gyenge a kelés jó a kelés -amennyiben korai a károsodás, - könnyű a regenerálódás

nehéz a regenerálódás

44

akkor a bokornövekedés kevésbé látványos, a gumóképződés koraibb és az állomány hamarabb érik be. Egy rövid tenyészidő alatt az élettanilag öreg

gumók használata magas termést eredményezhet, viszont a hosszú tenyész­

idő alatt ennek fordítottja érvényes. Az elöregedett gumókból felnevelt növények gyakran satnyák és ala­

csony a termőképességük Ez a típusú vetőgumó gyenge cérnahajtásokat, következésképpen kis gumókat képes termelni, főleg ha a gumót meleg, nedves talajba ültetik.

Ha a betakarítás és az ültetés között rövid az idő, a gumók még mindig

nyugalmi állapotban vannak illetve csak csúcsrügyeket fognak nevelni. A nyugalmi időszak megtörésére illetve a csúcsrügyek kialakulásának el­kerülésére több eljárás létezik. Amennyiben a betakarítás és az ültetés

közötti időszak túl hosszú, a vetőgumó élettanilag túl öreg lehetett. Ez az ál­

lapot elkerülhető, ha a tárolási és a termesztési feltételek megfelelőek. Ha a vetőgumót hosszú időre kell tárolni (például 5 hónapra), a tárolási hőmér­sékletnek 2-4 oc fok körül kell lennie. A betakarítás után rövidesen sorra

kerülő ültetés esetében (például 1-2 hónap) a gumókat magasabb hőmér­sékleten (például 10-15 oc fokon) ajánlatos tartani, mivel ez lerövidíti

a nyugalmi időszakot. Mivel a vetőgumót a tárolás alatt illetve a kiültetés után is számos fitapa­

togén kórokozó károsítja - amelyek egyenlőtlen kelést és lombbetegségeket okoznak - ajánlott a gumók csávázása. A már betakarításkor fertőzött,

gyengébb beltartalmi értékű, éretlen vagy sérült gumók nagymértékben

csökkentik a tárolás biztonságát. Amennyiben megfelelő tárolási feltételeket biztosítanunk és nagy mennyi­

ségű vetőgumó tárolható egyszerre, akkor a felhasználónak nem kell az ülte­

tés előtt izgulnia. Ha a gumók már kicsíráztak, a további hajtatást ~inimumra kell csökken­

teni (fény, alacsony hőmérséklet és szellőztetés). Ime néhány tanács: a gu­mókat soha nem szabad közvetlen napfényre tenni csak árnyékba, s csak le­

hetséges, helyezzük a gumókat jól szellőzött helyre tálcákba vagy kosarakba

illetve vékony rétegbe a padlózatra. Amikor magas a környező hőmérsék­let, a nyitott zsákokat helyezzük a padlóra és ne rakjuk egymásra. Védjük a

gumókat az eső és fagy ellen. Az előcsíráztatást vagy előhajtatást üvegházakban, fóliasátrakban vagy

más természetes illetve mesterséges megvilágítású (60-100 lux) helyiségben végezzük.

Amennyiben a betakarítás és az ültetés között rövid az idő, a vetőgumó még nyugalmi állapotban lehet és a hajtások kedvező feltételek között sem fognak kifejlődni. A nyugalmi időszak megszakítására több kémiai anyag

létezik. Számos problémát okoz ezen szerek kereskedelmi szinten történő

alkalmazása, mivel a gumóknál beállhat a gyenge csírázás. A kemikáliák alkalmazásának ideje valamint a használt koncentrátum

függ a fajtától, az alkalmazási feltételektől, a nyugalmi időszaktól, a hasz­

nált eljárástól, a környező hőmérséklettől valamint más tényezőktől.

45

A következő eljárásokat lehet használni: -Tárolás: a sötétben és nedves körülmények közötti tárolás (fennáll a

gyökeresedés veszélye). - V ág ás: egyes esetekben elégséges lehet a gumók elvágása. - Szén-diszulfid kezelés: ez egy gyorsan illó folyadék (forrási foka 46,3 °C).

A gáz két-és félszer nehezebb mint a levegő, ezért ha a kezelést zárt helyiségben végzik, szükséges a szellőztetés. A gáz mérgező és robbanékony. A kezelést ajánlott szigetelt tárolókban illetve a talajba képzett árkokban elvégezni. A magas töménység vékony hajtásokat il­letve gyökeresedést idézhet elő, ezért mindig tartsuk be a technológiai előírásokat.

- Thiaurea (NH2CSNHJ az elvágott gumókat 1-2%-os oldatban tartjuk 1-2 órán keresztül.

- Etilén-klorhidrin (ClCH2CH20H): ezt a mérgező és robbanékony anya­got gázkamrákban használják (ll anyagat számolva 250-275 kg burgo­nyára). A kezelés 5 napig tart.

- Rindit: a gumókat gázkamrában kezelik 4 napig 22 °C-on: A használt dózis 0,3 ml/kg burgonya vagy 2-3 napig 26-28 °C-os hőmérsékle­ten kezelik a 0,8-1,0 ml anyagat használva minden kiló burgonyára. Az anyag nagyon fitotoxikus.

- Gibberellinsav: Amennyiben sikerül a gumó héján áthatolnia, a gibberel­linsavas kezelés nagyon hatékony lehet a nyugalmi időszak megtörésére. Mivel a héj nem engedi át a kémiai anyagokat, a kezelés csak a vágott il­letve a sérült gumók esetében sikeres (frissen betakarított gumók). Túl­adagoláskor elnyúlott szárnövekedés, csökkent gyökérnövekedés és gu­mótorzulás állhat elő.

Több országban használt gyakorlat a gumók elvágása. Ezt főleg akkor al­kalmazzák, ha nagy a vetőgumó mérete. A gumók elvágásának oka, hogy vetőgumót takarítsanak meg és javítsák a szaporodási hányadost, növeljék az egy gumóra eső szárak számát valamint segítsék a csírák növekedését.

A szakemberek megfigyeléseikben az elvágott valamint az ép vetőgumó között különbségeket találtak. A magyarázat erre talán az, hogy különböző növénysűrűségeket, vetőgumóméretet és vágási eljárásokat alkalmaztak. A gumók élettani kora szintén befolyásolhatta az eredményeket.

Az azonos tömegű elvágott és egész gumó termését összehasonlítva azt találták, hogy az egész gumó termése nagyobb volt. Egy adott tömegű egész gumónak, nagyobb a héjfelülete, mint egy hasonló tömegű vágott gu­mának, s így több hajtást tud felnevelni. Viszont az ültetés idején a gumók még mindig nyugalmi illetve csúcsdominancia állapotában vannak, ezért a gumók elvágása gyorsabb kelést és gumónként nagyobb szárnövekedést fog eredményezni. Ebben az esetben, ha azonos mennyiségű vetőgumót ült~tünk, a vágott vetőgumó jobb eredményt fog adni.

Altalában a kelési százalék alacsonyabb, ha vágott vetőgumót haszná­lunk. A kelési százalék fordítottan arányos a vágott burgonya méretével. A gumók elvágásának nagy hátránya a vágáskor fennálló késsel átvihető fer-

46

tőzés. Ekkor olyan betegségeket lehet átvinni, mint az X és S vírus, Coryne­bacterium, Erwinia, Pseudomonas és mások. Ezek a fertőzések részben megelőzhetők a kés fertőtlenítéséveL

Mivel a gumók elvágásával számos probléma merülhet fel, nem feltétle­nül kell az eljárást alkalmazni. Amikor a talajfeltételek nem megfelelőek (például száraz vagy nedves, hideg vagy meleg) vagy a vetőgumó élettani­lag már öreg, nem kell a gumókat elvágni. Azokat a gumókat, amelyek ki­csik, nem szabad elvágni. A gumódarabok általában 40 g körüliek legyenek (=35 mm) és 2-3 szemmel rendelkezzenek (a gumók koronarészén több szem található mint a köldöki részen). Az elvágott gumókon lehetőleg ugyanannyi szem illetve hajtás legyen. Ezért a gumót hosszirányban vágjuk el, vagy a gumó koronarész felőli harmadának levágása után vágjuk hosszá­ban ketté a gumót.

Alkalmazva azokat az eljárásokat, amelyek által a sebfelület hegesedése elősegíthető, megelőzhető a vágott gumók leromlása. A vágás után a sejtek­nél megindul a hegesedés és egy periderma képződik a behegesedett szint alatt. Ennek a védőrétegnek a kialakulására fordított idő a fajtátó l, a gumó élet­korától, hőmérséklettől, páratartalomtól és a levegő oxigéntartalmától függ.

-A fajta: főleg a korai fajták érzékenyek a Fuzarium sp. okozta fertőzésre és lassúak a hegesedésben.

- A gumó életkora: a frissen betakarított gumók hamar hegesednek A hegesedésért felelős anyag termelése késik, amint véget ér a csúcsdomi­nancia kora. A hosszasan tárolt vetőgumó elvágása kockázatos lehet. Sőt az elöregedéssei a gumók érzékenyebbek a Fuzariumos fertőzésre.

-Páratartalom, hőmérséklet és oxigéntartalom: a gyors és tökéletes hege­sedés magas páratartalmat, 12 °C-nál magasabb hőmérsékletet és vi­szonylag magas oxigéntartalmat igényel. A 15 százaléknál alacsonyabb oxigéntartalom tökéletlen hegesedést eredményez. A legjobb eredmé­nyeket olyan eljárások használata adja, amelyek segítik a hegesedést. A vágási felület legalább 15 százalékos karbamátot tartalmazó porral való kezelése csökkenti a gumódarabok leromlását.

Az európai gyakorlattal ellentétben az Egyesült Államokban a gumókat gyakran elvágják. A vetőgumót gyakran az ültetés előtt vágják el, ügyelve arra, hogy sem az ültetés előtt, sem utána se száradjon ki a vágási felület. Az ültetés után a gumódarabokat azonnal betakarják. Hogy munkaerőt spórol­janak meg az ültetéskor, a gumókat gyakran előzetesen elvágják. A sebek hegesedését mintegy 4 napig végzik a páratartalom 85 százalékos illetve a hőmérséklet 15 °C-on való tartásávaL A vágott gumókat kis ládákba helye­zik, amelyeket vizes zsákokkal boritanak le. Hogy megelőzzék a gumók egymáshoz ragadását a ládákat naponta megmozgatják A vágott gumók zsákban is behegesednek. Ilyenkor csak félig töltik meg és úgy rakják, hogy ne tudjanak összemelegedni. A túlzott nedvesség káros lehet. A gumókat nem minden esetben vágják el teljesen, így a két fél a köldök résznél együtt marad, megelőzve ezáltal a gumót a kiszáradástóL

47

A gumókat nem ajánlott a tárolóból egyenesen a talajba ültetni, a szemek­nek zöldessárgás csírának kell látszania. Amennyiben "zárt szemű" gumót ültetünk el, akkor késik a kelés és akifejlődő hajtást könnyen megtámadják a mikroorganizmusok. A legtöbb országban a gumót előcsíráztatják, s így ültetéskor a gumókan 1-2 cm-es hajtások vannak.

Az előcsíráztatás korai állomány kialakulásához és korai gumóképzéshez vezet. Az állomány termése magasabb, főleg akkor, ha a vegetációs idősza­kot teljes egészében ki tudta használni. Az előcsíráztatás szabályos kelést és egyenletes állományt biztosít (kevés a Rhizoctonia solani okozta fertőzés). A csíráknak ültetéskor erőseknek kell lennie. Ha a csírák túl fiatalok vagy túl hosszúak és vékonyak, akkor ültetéskor könnyen letörnek.

Hogy a hajtások megerősödjenek, fényre és szellőztetésre van szükség. Ezért a gumókat kis ládákba illetve vékony rétegben elterítve a padlóra te­szik. Azokat a gumókat, amelyeket alacsony hőmérsékleten tároltak, előze­tesen 3-4 napig 18-20 C-os hőkezelésben részesítik, amíg a hajtások pár milliméteresek lesznek, majd a gumókat fényerr és alacsonyabb hőmérsék­leten (l O oc -on) tartják.

A kisméretű csíráztató ládák használata kevésbé munkaigényes. Legin­kább a hézagolt oldalfalú, 10-12 cm magas, magasított lábú fa vagy mű­anyag ládákat használják. Pár héttel az ültetés előtt a gumókat közepes hőmérsékletű, szellős helyre szállítják. Ha késik az ültetés, akkor a hajtások túl hosszúak lesznek. Amennyiben az előcsíráztatás előtt a gumóknak csúcsrügyeik voltak, azokat le kell törni.

Az előcsíráztatás eléggé költséges (munka és felszerelés szempontjából) és csak akkor ajánlott elvégezni, ha jobb eredményeket lehet általa elérni. Ez akkor lehetséges, ha: rövid a tenyészidő, gyenge a vetőgumó, ültetéskor alacsony a talaj hőmérséklete, fennáll a gumók leromlása és/vagy a rizoktóniás fertőzés, késik az ültetés és fontos a korai kelés.

48

A termést befolyásoló éghajlati tényezáK

A szélsőséges éghajlati tényezők befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. A veszteségek felbecsülésére nemcsak a befolyásoló tényező időtartamának ismerete fontos, hanem a növény fejlettségi állapota is.

A jégeső valamint a fagyok terméscsökkentő tényezők. A terméskiesés függ a hatás erősségétől és a növény fejlettségi állapotától. A fiatal növé­nyek a kár után gyorsabban felépülnek, mint az öregebb növények. Egy kí­sérletben szimulált károsodás eredményeit mutatja be a 21. táblázat. A ter­méskiesés nagyobb, ha a károsodás rögtön a virágzás után áll be. Feltételez­ve, hogy a növény felépül, egy korai éjszakai fagykár kevésbé veszélyes, mint egy későbbi időpontban beállott károsodás.

21. táblázat A jégeső okozta károk (t/ha)

Növekedési Ha nincs A jégeső erőssége (%) állapot károsodás 25 50 75 100 átfag

50%-os virágzás 36,6 35,6 33,0 31,0 19,1 31,1 Teljes virágzás 37,7 33,6 31,0 28,1 12,3 28,1 50%-a '-:irágzás után 36,8 30,2 29,4 21,6 14,6 26,4 Atlag 37,2 33,2 31,2 27,0 16,3

A magas hőmérséklet hatását a kelésre, a vetőgumó minőségére és a foto­szintézisre már az előzőekben leírtuk A magas hőmérséklet más ter­mészetű károkat is okozhat. Ilyen a másodiagos növekedés, az elszíneződé­sek és a fekete üregesedés.

A másodiagos növekedés esetén találkozhatunk megnyúlt gumókkal, fü­zéres növekedéssel, kicsírázott gumókkaL A magas talajhőmérsékleteknek nagyobb a hatásuk, mint a levélzet magas hőmérsékletének A fajták más és más módon reagálnak a különböző hőmérsékletekre. Minden olyan feltétel

49

(hosszú nappalok, magas nitrogénellátottság), amely késlelteti a gumókép­ződést, segíti a szárnövekedést és a sztólóhosszabbodást, segíti a másodia­gos növekedést. A szárazság nem közvetlenül befolyásolja a másodiagos növekedést, hanem közvetetten, mivel a száraz körülmények között a levél­zet hőmérséklete magasabb és a nitrogénfelvétel gátolt.

Miután beállt a másodiagos növekedés, leáll az elsődleges gumónöveke­dés, mivel a levélzet termelte asszimilátumok a másodiagos növekedést fogják előnyben részesíteni. Ha az elsődleges valamint a másodiagos gumó­növekedés össze van kapcsolva és a lombazatot elpusztítjuk, akkor a má­sodlagos gumók továbbra is növekedni fognak az elsődleges gumók felhal­mozta szénhidrátok kárára. Az elsődleges gumókból a keményítő először a köldöki részen tűnik el (üveges gumóképződés). Ezeknek a gumóknak az étkezési értéke alacsony, de amennyiben nem veszítenek sok szénhidrátot, akkor vetőgumónak még felhasználhatók.

A magas hőmérsékletek belső barnafoltosságat (csokoládébetegség) okozhatnak, főleg a homokos talajon. Néhány fajta nagyon érzékeny erre a károsodásra. Jellemzője a húsban található szabálytalan száraz barna foltok jelenléte.

A jó agrotechnika (öntözés és széles bakhát), valamint a magasabb nö­vénysűrűség csökkenti a barnafoltosság gyakoriságát. Ott, ahol jelenléte problémát okoz, kerülni kell az érzékeny fajták ültetését.

A fekete szívüresség egy olyan élettani rendellenesség, amely a magas hő­mérsékleten (35-40 oc fok) fejlődő gumóknál jelentkezik. A magas hőmér­séklet a gumókban oxigénhiányhoz vezet. Ilyen feltételek állnak elő a táro­láskoJ..és a szállításkor. Hasonló jelenség fordul elő, ha betakarításkor a gu­mókat erős napfénynek teszik ki, vagy ha a talaj hőmérséklete a tenyészidő alatt túlságosan megnő.

50

Talajigény és talaj-eló'készítés

A talajművelést, magágykészítést (ültetést és az ápolási munkálatokat) úgy kell elvégezni, hogy minél hamarabbi kelést, optimális gyökeresedést, valamint jó vízlevezetést tudjunk biztosítani. Lehetővé kell tenni a gumók talajjal való borítottságát is. Amennyiben a gumókat nem borítjuk kellő vas­tagságú talajréteggel, akkor azok megzöldülnek és ki vannak téve a burgo­nyabogár és a burgonyavész támadásainak, illetve emelkedik a hőmérsék­letük.

Ismert tény, hogy a burgonyának sekély a gyökérzete és az át nem eresz­tő rétegek jelenléte akadályozza a fejlődésüket, s így a termést is. Ezért a gyökérzethez a száraz időszakban nem jut el a megfelelő vízmennyiség. Ilyen talajok esetében sokkal kívánatosabb az öntözés. A talajtömődöttség a másik hátránya, hogy az öntözések illetve erős esőzések után a talaj hosszú ideig vízzel telített, ez pedig a gyökerek elhalását valamint a gumók meggyökeresedését eredményezi. Megfigyelések alapján összefüggést talál­tak a burgonya termése és a talaj "A" szintjének szerkezete között. Ajánlott a kemény, át nem eresztő rétegek felszakítása, valamint a talajművelés okozta tömítés megelőzése.

A gyökérzet fejlődését az éghajlati viszonyok befolyásolják leginkább. A gyökérfejlődés fontos tényezője a pórusokban található oxigén és szén­dioxid arány. Mivel a gyökérzetnek magas a légzési hányadosa, ezért oxi­génre van szüksége. A gyökérzet fulladása leginkább akkor áll be, amikor heves esőzések után nem képes a víz eléggé gyorsan lefolyni.

Magasabb hőmérsékleten a hajtások hamarabb fejlődnek, s ezért a maga­sabb hőmérséklet segíti a kelést. A talaj 30 oc fok feletti hőmérsékletekor a kelés nagyon szegényes. Ha a talaj hőmérséklete alacsony, a sekélyebb ültetés ajánlott. Magasabb talajhőmérséklet esetén megengedhető a mé­lyebb ültetés is.

A talaj nedvességtartalma nyomósan befolyásolja a gumók csírázását (22. táblázat).

51

22. táblázat Ültetés után mért gumótömegek (a gumótömeg százalékos aránya)

Időszak Száraz talaj

Május 10. 100

Május 15. 100

Május 23. 96

Május 29. 97

gyenge a csírázás vagy vékonyak a

hajtások, nincs gyökérzet

Normálisan nedves talaj Vízzel telített talaj

100 100

106 103

110 106

121 -

minden gumó minden gumó kicsírázott elrothad t

Amennyiben száraz a talaj, a gumók veszítenek nedvességükből, késik a kelés és csökken a kifejlettszárak száma. Normális vízellátás mellett a ke­lés gyorsan zajlik és a hajtásokon megjelenő gyökerek már képesek a víz­felvételre.

Vízzel telített talajban a gumók leromlanak, mivel nem jutnak oxigénhez. Ezért az ültetés utáni öntözés káros lehet. A vetőgumót nedves talajjal kell körülvenni, vagy legalább nedves talajbakell ültetni. Ahhoz, hogy megvéd­jük a gumókat a kiszáradástól, megfelelő vastagságú talajréteggel kell borítani.

A tél beállta előtt a talajt legalább 25-30 cm mélyen ~~gszántják. Ta­vasszal a szántást elsimítják, majd előkészítik a magágyat Ultetéskor a gu­mókat sorba helyezik el, majd egy kis bakhátat képeznek ki. Az ültetés után a talajtípustól valamint más tényezőktől függően, egy vagy több műveletből elkészítik a végleges bakhátat

Közepes talajok esetében egyszerű talajmegmunkáló eszközök segítségé­vellehet elérni azt a talajvastagságot, amely ültetéskor a gumók betakarásá­hoz szükséges. Viszont néha nehézkes eléggé porhanyós talajt előkészíteni a végleges bakhát kiképzésére. Ekkor talajroarós töltögetőgépek segítségével alakítják ki a szekunder bakhátat

Az ültetés és a kelés közötti időszak a legkritikusabb. A burgonya kelése függ a vetőgumó minőségétől (a vetőgumó kora és csírázási állapota), a ta­laj hőmérsékletétől és nedvességétőL Ha a vetőanyag gyenge minőségű, kü­lönös figyelmet kell fordítani az ültetésre. Az ültetés mélységét a talajviszo­nyoknak megfelelően ajánlatos alkalmazni. Mivel a talaj a mélyebb rétegek­ben később szárad ki, mint a felszín, szára~ körülmények között az ültetés mélyebb lehet. A mélyen való ültetés nem előnyös nedves környezetben, fő­leg akkor, ha nem áll fenn annak veszélye, hogy a felszín kiszáradjon. Hű­vös környezeti feltételek között előnyösebb a felszíni ültetés. A mély ültetés nehezíti a betakarítást és rontja a gumók alakját. Ezért a burgonyát átla­gosan 6-8 cm mélyre ültetik. A gépi betakarításnál az ültetési mélység cm­kénti növelése 30-40 t földtöbblet megmozgatását jelenti hektáronként.

52

A fejlődő állomány gumóit megfelelő vastag talajréteggel kell takarni, hogy megvédjük a gumókat a közvetlen napfénytől (amely hatásától meg­zöldülnek), a magas hőmérséklettől (másodlagos növekedést okoz) és a kár­tevőktőL

A sztólók képződésének szintje az ültetés mélységétől függ. Az újonnan kifejlődő gumók elhelyezkedését a sztólók helyzete és hossza határozza meg. A sztólók hossza nemcsak az állomány típusától (fajta, hőmérséklet és naphossz), hanem a bakhát méretétől is függ.

A kifejlődött gumók takarását mély ültetéssei és jól kiképzett bakháttal lehet elérni. Mivel a túl mélyen történő ültetés késlelteti a kelést, ajánlott az ültetésnél figyelembe venni a talaj nedvességtartalmát, hőmérsékletét és a gumótakarási igényeket. Minél sekélyebben ültetünk, annál magasabbnak kell a bakhátnak lennie. A bakhátnak nemcsak magasnak, hanem alapjánál megfelelő szélesnek is kell lennie. A töltögetések ideje a talaj hőmérsékleté­től és nedvességétől függ. Figyelembe kell venni a gyomirtást is. Töltögetés­kor ügyeljünk, hogy a zöld levelek felső szintjét ne takarjuk be.

A magágykészítést akkor kell elkezdeni, amikor megfelelő a talaj nedves­ségtartalma. Egyes talajokon és bizonyos körülmények között káros lehet a túl porhanyósra készített magágy. Ez a helyzet áll fenn, a könnyű talajok esetében, amikor az öntözés illetve komoly esőzések után a talajfelület tömí­tődik. Száraz talajviszonyok között nehéz megfelelő porhanyós talajt elké­szíteni, míg nedves körülmények között a talajműveléskor sár képződik. A talajt nem kell mélyebben művelni, mint ahogy azt nedvességtartalma megengedi. Mivel minden talajművelettel csökken a talaj nedvességtartal­ma, a műveletek számát minimálisra kell csökkenteni. Az ültetés után a gu­mókat megfelelő talajréteggel kell borítani.

A meleg és száraz vidékeken ajánlott a gumókat 3-5 cm-re az elművelt talajszint alá ültetni, nagyon száraz vidékeken még 5-10 cm-re is. Gépi be­takarítás esetén hátrányos lehet a mélyre ültetés. Mivel a gépi betakarítás­kor nehéz különválasztani a gumót a rögtől, a talajművelési munkálatoknál valamint a bakhátképzésnél el kell kerülni a rögképződést. Ott, ahol nem gépesített a betakarítás, nem annyira fontos a sekélyen való ültetés.

A burgonyát akár kézzel, akár géppel ültetik, fontos követelmény a gu­mók pontos, egyenletes térbeli és mélységbeli elosztása. Az egyenletlen, hiányos ültetés nemcsak a hozamot csökkenti, hanem rontja a termés mi­nőségét is. A kézzel való ültetéskor a burgonyát előre elkészített sorokba rakják. A gépi ültetésre több típusú ültetót használnak: szorítóujjas, kana­las vagy gumihevederes kivitelben. Ez utóbbi kettőt előhajtatott gumók ültetésére is lehet használni. Ugyancsak ilyen célra használják a félautoma­ta kézi adagolású ültetőgépet A gumihevederes, félautomata illetve auto­mata gépek használata által csökken a munkaerő-szükséglet. Az előcsíráz­tatott gumókat a ládákból az ültetőgép tartályába ürítik (folyamatosan) az ültetés során.

A burgonyát általában bakhátas művelésben termesztik. A bakhát előnye, hogy az ültetést nem kell nagyon mélyen végezni és a tenyészidő folyamán

53

a bakhátat emelni lehet, biztosítva így a fejlődő gumók takarását. A bakhát­kés,zítés ideje az ültetési mélység, talajhőmérséklet, nedvesség és a gyomir­tási eljárás függvényében történik.

Amennyiben az ültetés után csökkenni fog a talaj hőmérséklete és/vagy tömítődik a talaj felszíne, akkor nem ajánlott az ültetés után rövid időn be­lül készíteni az utolsó bakhátat. Ilyenkor addig kell várni, amíg megjelen­nek a növények illetve amíg 15_:_20 cm magasak lesznek. Ha a talaj hőmér­séklete túl magas és az ültetés után egy száraz periódus várható, akkor aján­lott az ültetés után minél hamarabb elkészíteni az utolsó bakhátat.

Nagyon fontos, hogy a bakhát mérete megfeleljen a termesztési célnak, szerkezete pedig rögmentes legyen. Kisméretű gumók ültetése esetén vala­mint a korai burgonyánál elegendő a 20-22 cm magas és 400-500 cm2 ke­resztmetszetű bakhát. Főleg öntözött burgonyánál minél szélesebb alapú (25-28 cm magas és 600-800 cm2 keresztmetszetű) trapéz alakú bakhát aján­lott. A rossz szerkezetű és kisméretű bakhátban csökken a termés, sok a sza­bálytalan és megzöldült gumó. Rögös bakhát felületén kevésbé hatékony a vegyszeres gyomirtás is.

A 19. ábra a talajhőmérséklet és a bakhát méretének viszonyát érzékelteti. A vetőgumó hőmérséklete a 6 cm vastag talajborítottságkor magasabb, mint a 12-14 cm vastagság esetén. A túl vékony talajréteg a gumó körüli talaj gyors kiszáradását eredményezheti.

19. ábra. A bakhát méretének hatása a talajhömérsékletre

A 20. és 21. ábra a burgonya különböző ültetési és töltögetési eljárásait mutatja be.

A burgonya gyomirtása történhet mechanikai illetve kémiai eljárásokkaL Ha a mechanikai gyomirtást alkalmazzák, akkor a bakhátat fokozatosan ké­pezik ki. Amikor új gyomgeneráció jelenít meg, megismétlik a műveletet, amely a bakhát felső szintjének a leboronálásából, majd feltöltéséből áll. Kölönösen fontos az állomány gyommentessége, mivel egyes gyomfajok a vírusokat terjesztő levéltetveknek lehetnek köztes gazdái, vagy a hurgo­nyával azonos vírusbetegségeik vannak. Nagy gondot kell fordítani a gyomirtó szerek kiválasztására, az előírt dózisok betartására és az egyenle­tes kijuttatásra.

54

20. ábra A burgonya ültetési és töltőgetési fázisai

l····""""···· ..... ··""····· .. l~i····""·-.. ~ / <,j < == "./ '.j=:; ~~~ P6?F1 ~ ~ ~ ~ p.y:g

21. ábra Külömböző ültetési és bak­hátkészítési eljárások

55

Tápanyag-utánpótlás

A burgonya speciális morfológiai és anatómiai sajátosságaiból adódóan csak akkor képes teljesítményének kifejtésére, ha tenyészideje alatt a min­denkori igényeinek megfelelően felvehető formában állnak rendelkezésére a szükséges tápanyagok. A kijuttatott tápanyagok mennyisége, aránya, össze­tétele, formája, a kijuttatás ideje és módja nagymértékben befolyásolja a gu­mák minőségét és biológiai értékét. A szükséges tápanyagmennyiségnek és aránynak a megválasztásánál figyelembe kell venni a fajlagos tápanyag igé­nyét, a talajban felvehető állapotban levő tápanyagok mennyiségét valamint az adott ökológiai viszonyokat. Egy 30 tonnás termés eléréséhez a burgonya hatóanyagonként 150 kg nitrogént, 60 kg foszfort, 350 kg káliumot, 90 kg kal­ciumot és 30 kg magnéziumot vesz fel. Mivel betakarításkor csak a gumókat takarítjuk be, az anyagok egy része visszamarad a talajban.

A tápanyagban szegényebb talajok esetében a megadott értékeket az egy­ségnyi termés eléréséhez 10-15 százalékkallehet növelni, míg a gazdagab­bakon ennyivellehet csökkenteni. Túladagolásnál növekszik a költség, rom­lik a burgonya minősége, felhasználási értéke és a talajszennyezéssel is szá­molni kell.

A termést és minőséget meghatározó tápelemek

A burgonya egyformán jól reagál mind a természetes mind a műtrágyák al­kalmazására. A természetes trágyák esetében a talaj nemcsak nitrogénben, foszforban, és káliumban gazdagszik, hanem a trágya talajszerkezet javító hatásában is. Ez hatással van a talaj megmunkálhatóságára valamint a ned­vességmegőrző képességére is.

Normális talajon az N. P. K arány l: l: 2, de más környezetben más arányt válasszunk. Szerves anyagokban gazdag homokos illetve tőzegtalajokon alacsony nitrogénmennyiséget kell használni. Ott, ahol a talaj a foszfort valamint a káliumot leköti, ezeket az anyagokat nagy mennyiségben ada­golják A növény érzékenyebben reagál a gazdag tápanyag-ellátottságú ta-

56

lajokon mint a szegényebben, ugyanakkor az optimális mennyiségek is ma­gasabbak. A 22. ábra a termés és a talaj N-P-K alacsony illetve magas ellá­tottságának viszonyát mutatja. Ez azt jelenti, hogy a trágyázási kísérleteket ugyanolyan talajfeltételek között kell elvégezni, mint amilyenen azt alkal­mazni akarják. Amikor a talaj már feljavult, a trágyamennyiséget megfelelő adagra kell beállítani.

218 ?

<J) 16

'"' § (l) 14 f-

4L-----~----~---4---

o 3 NPK szintek

22. ábra. A trágyázás és a termés összefüggése

A burgonyának szánt nitrogén mennyisége 100-200 kg/ha (esetenként 300 kg) a talaj illetve a termés céljának megfelelően. A nitrogén segíti a bo­kornövekedést és késlelteti a gumóképződést. Kedvezően hat a gyökérsejt­osztódásra, a kezdeti fejlődésre, az asszimilációs felület kialakítására. Mér­sékli a kelési betegségeket és a károsodásokat, javítja a növény általános ellenálló képességét. Az az állomány, amelyik több nitragént kapott, később fog beérni. Ha az állomány a hozzáférhető tenyészidő befejezte előtt érik be, az azt jelenti, hogy növelhető a nitrogénadag. A túlzott adagoláskor a növé­nyek érzékenyebbek a betegségekre: a vetőburgonyánál elrejti a vírustüne­teket s nehezíti a beteg tövek kiválasztását. Az éretlen gumók könnyen megsérülnek és nehezen tárolhatók. A vetőmagparcellákon valamint a ko­rán lekerülő fajtáknál kevesebb nitragént kell használni.

A nitrogénhiány világoszöld színű, alacsony bokron, felfelé álló levélzetű növényt eredményez. Gyorsítja a gumóérést, s csökkenti a termést. A nö­vénynek a legnagyobb nitrogénigénye az ültetés utáni 50-80 napon, illetve a növény 15-20 cm-es magasságánál van. A nitrogénfelhasználás az egész tenyészidő alatt folyamatos, a felvétel a bokornövekedéskor a leggyorsabb. A bokor nitrogéntartalma a gumóképzés beindulása után gyorsan csökken. Amikor egy jól kifejlett állomány bokorzata maximum fejlettségben van, a nitrogén mennyisége a szárazanyagnak minimum mintegy 4 százaléka.

A nitragént ültetéskor illetve kevéssel előtte jutattják ki. A részleges kijut­tatás előnyösebb lehet abban az esetben, ha fennáll a kimosódás veszélye (könnyű talajok, heves esőzések) illetve ha szárazság alatt a nagy mennyi­ségű nitrogén perzselést okoz. Nem kevesebb mint 3 héttel a kelés után az

57

adag második felét is ki kell juttatni. Ott, ahol esőztető öntözést alkalmaznak a nitrogénmennyiséget több öntözéssel kell kijuttatni. Ezt az eljárást a lomb­talanítás előtt 4 héttel ajánlatos befejezni.

A _ _nitrogént nitrát, ammónium illetve karbamát formájában lehet adagol­ni. Ontözéskor illetve heves esőzésekkor nagy a kimosódás. Ilyenkor nem használnak nitrát formájú nitrogént, illetve azt részleteiben adagolják Egy ideális rendszer az, amikor az öntözéssel a kelés utáni 20-60. napon 10-20 kg nitragént adnak ki hektáronként. Ebben az esetben az első 2 mm és az utol­só 5 mm vizet nitrogén nélkül kell kijuttatni.

Amennyiben a talaj foszforban gyengén ellátott, akkor a burgonya meg­hálálja ennek adagolását. A foszfor ellensúlyozza a nitrogénhatás káros kö­vetkezményeit, javítja a burgonya beltartalmi és felhasználási értékeit, gyor­sítja a fejlődést, elősegíti az úgynevezett öregségi vagy életkor-rezisztenciát, sőt fokozza a betegségekkel szembeni rezisztenciát. Az élettanilag öregebb növények nehezebben fertőződnek vírussal és fertőzés esetén azok lassab­ban szaporodnak el és lassabb a gumókba való jutása. Ha növelik a nitrogén­és káliumadagot, akkor növeini kell a foszforét is. A foszfor hozzájárul a ter­més éréséhez és a korai gumóképzéshez, s növeli a növényenként termelt gumók számát. Nagy mennyiséget használnak a vetőburgonya-termesztés­ben, mivel a foszfor csökkenti a vírusos fertőzéseket

Leggyakrabban 100 kg/ha adagot szórnak ki, de a faszfort megkötő tala­jokon ennél nagyobb mennyiségeket kell használni.

Mivel a foszfor kevésbé mosódik ki, ezért tartalékolható dózist is alkal­mazhatunk. A teljes mennyiséget egyszerre lehet kiszárni az ültetés előtt vagy ültetéskor.

Akárcsak a nitrogén esetében, a foszforfelhasználás is folyamatosan zajlik az egész tenyészidő alatt. A maximális felhasználás itt is a bokornövekedés­kor van. Mivel folyamatos a felhasználás, gondoskodni kell arról, hogy min­dig megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. Savas talajokban a faszfort az alumínium és a vas megköti. A meszezés segíti a foszforfelvételt A fosz­forhiány szegényes növényzetben, fakózöld levélzetben nyilvánul meg.

A kálium nem minden esetben segíti a termést, de befolyásolja a termés minőségét, szárazanyag-tartalmát, sérülések begyógyulását, főzés utáni el­színeződést és a tárolhatóságat A kálium-szulfát a kálium-kloriddal szem­ben kevésbé csökkenti a szárazanyag-tartalmat A kálium javítja a burgonya valamennyi beltartalmi és felhasználási értékét Fontos szerepe van a sejt­osztódásban és a fotoszintézisben, növeli a növény szárazságtűrését, a lom­bozat fitoftórával és más betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Ja­vítja a sejtek rugalmasságát, mérsékli a tárolás alatti rothadást, a gumók víz­veszteségét, s megnyújtja a gumók nyugalmi id~jét.

Káliumhiány esetén a növények korán elpusztulnak, a levélzet színe sö­tétzöld-sárgás elszíneződést kap. Az alacsony káliumtartalmú gumók könnyen sérülnek, a héj alatt szürkés elszíneződés jelenik meg. A jól fejlett állomány mintegy 350 kg/ha káliumot von ki a talajból. Betakarításkor egy hektáron mintegy 200 kg káliumot távolítunk el a talajból. Amennyiben a

58

bokornövekedés elérte a maximumot, egy meredek zuhanás észlelhető a ká­li umfelhasználás ban.

A magnézium kedvezően befolyásolja a fotoszintézist és azon keresztül a szénhidrát-felhalmozódást. Növeli a lombozat betegségekkel szembeni re­zisztenciáját. A gyengén savas talajokon fokozott figyelmet kell szentelni a magnéziumellátottságnak Az ammóniumformában kiadagolt nitrogén va­lamint a kálium csökkenti a magnéziumfelvételt A túlzott káliumadagolás gyakran magnézium hiányt okoz. Hiánya rövíditi a tenyészidőt. A bokor magnéziumtartalma a növekedés során nagyon változó lehet. A megfelelő ellátottságú gumók általában a szárazanyag 0,3-0,4%-át tartalmazzák. A burgonya magnéziumszükséglete közel 30 kg/ha. Ezen mennyiség felének az erőteljes bokornövekedés előtt a növény rendelkezésére kell állnia.

A magnéziumfelvételt befolyásolhatja a talaj savassága, a talaj szerkezet­lensége, és a nitrogénellátottság. Habár az ammónium csökkenti a felvételt, a talajban nitráttá alakulhat, amely forma már elérhető a növény számára s így az ammónia ellensúlyozni képes a magnéziumhiány okozta szimptómá­kat, amelyek nagyon jellegzetesek Az öregebb levelek az erezetek között el­színeződnek, míg a levél szélei zöldek maradnak.

Mindazonáltal, hogy a burgonya jóltoleráljaa talaj savasságát, 4,8 pH-ér­ték alatt a kalciumhiány következtében az állomány elpusztulhat. A csírák nem hajtanak ki vagy a növények alacsonyak maradnak és sok kicsi gumót termelnek. Mivel a kalcium javítja a talaj szerkezetét valamint a burgonya után vetésre kerülő növények magasabb pH-értéket igényelnek, célszerű­nek tűnik a talaj pH-értékét egy elfogadható szinten tartani.

Nagyon sok műtrágyának savanyosító hatása van. Ezen trágyák haszná­latakor ajánlott a mész időnkénti használata is, mivel az ültetés előtti ada­golása befolyásolhatja a burgonyavarasadást Ajánlott, ha ezeket a talajokat a vetésforgó más növényei esetében meszezik.

Az említett tápanyagokból jelentős mennyiséget juttatnak ki. A mikroele­mek közüla mangán, molibdén, cink, bór, réz és vas kedvezően befolyásol­ja a gumók minőségét, amelyek sok nyomelemet képesek raktározni.

A műtrágyák hatásukat leginkább akkor tudják kifejteni, ha a gyökerek által elérhető mélységben találhatók. A nitrogénnel és a káliummal ellentét­ben a foszfor mélységét a kimosadás csak kismértékben változtatja meg. Ezért a foszfor hatása akkor a legmegfelelőbb, ha a gyökér közelében talál­ható. A műtrágyák kiszárása hátrányos lehet azokon a talajokon, amelyek a faszfort és a káliumot megkötik. Ott, ahol magas dózisokat alkalmaznak és nincs elemmegkötés, a kiszórás eredményes lehet. Amennyiben a talaj táp­anyagellátottsága alacsony és fennáll a megkötés veszélye, akkor a műtrá­gyázás indokolt. Nagy mennyiségű műtrágya elhelyezése közvetlen a gu­mó közelében (főleg száraz évszakokban) égést okozhat. Három biztonsá­gos elhelyezési mód létezik: a gumók melletti, illetve 5 cm-es távolságban elhelyezett sáv, a műtrágyának a sor alján való elhelyezése és annak ültetés előtti összekeverése, valamint a műtrágya kis rakásokban való adagolása a sor alsó részén.

59

Magyarországon használt szerves és műtrágyák

A műtrágyákat a következő szempontok szerint választjuk ki: - a talaj tápanyag-ellátottsága, - a növény igénye, - a műtrágya hatóanyagformája és összetétele, - a műtrágyák oldhatósága valamint a -költségek alapján. A talaj tápanyagtartalmának egyetlen megbízható és objektív meghatáro­

zási módja a rendszeres talajvizsgálat. Ezt ötévenkénti mintavétellel végzik el az illetékes hatóságok. A talajvizsgálat lehetőséget ad arra, hogy ne csak a tápanyag mennyiségét, hanem a talaj egyéb tulajdonságait is figyelembe vegyék (például mésztartalom, pH-érték). A növények igénye jelentősen változik a tenyészidő hosszától valamint az alkalmazott termesztési techno­lógiától. A műtrágya hatóanyagformája befolyásolja a felvétel ütemét.

A műtrágyák a fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai illetve a hatástar­talom alapján, a halmazállapot, összetétel, hatóanyagforma, környezeti ha­tás valamint a vízoldhatóság szerint osztályozhaták

A szilárd halmazállapotú (por, szemcsés és kristályos) hatóanyagat tartal­mazó nitrogénműtrágyák közül megemlítjük az:

- Ammónium-nitrátot. Hatóanyag-tartalma 34%. Alap-, indító és fejtrágya­ként használják. Lúgos és semleges kémhatású talajokon használható előnyösen.

- Mészammonsalétrom. Hatóanyag-tartalma 25-28% nitrogén. Ammónium és nitrát-nitragént tartalmaz. Savanyú talajokon is használható. Pétisó és Agronit néven forgalmazzák.

- Ammónium-szulfát (kénsavas ammóniák). Hatóanyag-tartalma 20,5%. Könnyen tárolható, nem tapad össze. Csak meszes talajokon lehet alkal­mazni.

-Karbamid. Hatóanyag-tartalma 46,3%. Kiszórás után azonnal be kell dol­gozni. Levéltrágyaként is felhasználható. Erősen higroszkópos.

A foszfortartalmú műtrágyák közül megemlítjük a: .. - Szuperfoszfát. Hatóanyag-tartalma 18-20% P 205 és 30% CaO. Ultetés előtt

kell kiszórni. -Koncentrált szuperfoszfát (kettős vagy hármas szuperfoszfát). Hatóanyag­

tartalma 36-48% P 205. Tulajdonságai megegyeznek a szuperfoszfáttal.

A káliumtartalmú műtrágyák csoportosítása aszerint történik, hogy a ká­liumsót milyen formában tartalmazzák. Lehetnek klorid-, szulfát- illetve nitrát­tartalmú trágyák.

- Kálisó. Hatóanyag-tartalma 40-60% K20. Por és szemcsés alakban for­galmazzák.

- Kénsavas káli. Hatóanyag-tartalma 50% K20. Kloridérzékeny növények trágyázására, s így a burgonyára is alkalmas. Csepegtető öntözésben nem használható.

60

- Kalium-nitrát. Hatóanyag-tartalma 46% K20 és 13% N. Lombtrágyaként is használható. Elsősorban fejtrágyaként használják.

A magnéziumtartalmú műtrágyák közül a Kieserit (hatóanyag-tartalma 26% MgO), magnézium-szulfát (hatóanyag-tartalma 16% MgO) és a magnézi­um-nitrátot (hatóanyag-tartalma 15% MgO és ll% N) említjük meg.

Az összetett vagy több hatóanyagat tartalmazó (komplex) műtrágyák leggyakoribb összetétele: 10:10:10; 4:14:14; 15:15:15; 9:16:24 és 8:24:16 NPK. A folyékony halmazállapotú trágyák közüla Wuxal, Fitohormon, Peretrix készítmények a legismertebbek. Ezek vízben tökéletesen oldódó levél- és talajtrágyák.

A rendszeres és nagy adagú műtrágyák használata következtében csökken a talajok mésztartalma s így a talaj elsavanyodik. Ennek következményeként fel­lépnek a mészhiány okozta megbetegedések, leromlik a talaj vízgazdálkodása, romlik a tápanyagfelvétel és csökken a talaj biológiai aktivitása (23. táblázat).

23. táblázat Talajjavító anyagok

Lúgos hatású talajjavitó anyagok

Puha mészkőőrlemény Kemény mészkőőrlemény Mésziszap Lápi mész

Savas hatású talajjavító anyagok

Gipszanhidrit Lignites gipsz Gyári gipsziszap

Kalcium-karbonát (%) Nedvességtartalom(%)

80 5 90 5 40 35 50 40

Kalcium-szulfát (%) Nedvességtartalom (%)

50 5 40 5 40 35-40

A gumók biológiai értéke növelhető, ha a tápanyagok egy részét istálló­trágyázással pótoljuk. A talajszerkezetre gyakorolt hatása mellett nagymér­tékben növeli a gumók mikroelem-tartalmát.

A humusz javítja a nehéz talajok szerkezetét, a könnyű talajokon fontos szerepe van a nedvesség megőrzésében. Az istál)ótrágyázás mintegy 20 szá­zalékkal növeli a kijuttatott nitrogén hatását. Erett trágyát kell használni, mivel az éretlen trágya a tenyészidő végén fejti ki hatását, csökkenti a gu­mák szárazanyag-tartalmát és késlelteti az érést. Az éretlen trágya pentozán hatást okoz, ami gátolja a burgonya gyors kezdeti fejlődését és több beteg­ség forrása lehet. Alkalmazásakor a magágy gyorsabban kiszárad.

A trágya összetétele és értéke függ az állatfajtól, a használt alom mennyi­ségétől és minőségétől, a komposztálás módjától és fokától, valamint a ta­karmányozástól. 10 tonna istállótrágya átlagos összetétele: 15 kg nitrogén, 6 kg foszfor, 40 kg kálium, 50 kg kalcium, 17 kg magnézium, 300 g mangán, 40 g réz és 50 g bór. Az istállótrágyát 15-20 tonna mennyiségben alkalmaz­zák az őszi szántás alá.

61

Az istállótrágya halmazállapota szerint lehet almostrágya, illetve hígtrá­gya. A hígtrágyát kevésbé kedvező tulajdonságaimiatt-összetétel és minő­ség - kevésbé használják.

A szerves trágyát csak érlelés illetve komposztálás után célszerű alkalmaz­ni. Az érettség alapján megkülönböztetünk friss, félérett és érett istállótrágyát

A friss trágya perzsel és a talaj szerkezetére kifejtett hatása is gyengébb. Az ilyen trágyában nagy mennyiségű ammónia képződik. A félérett trágya a kötött illetve a szikes talajok lazítására kitűnően alkalmas. Nagyobb mennyiségben tartalmaz könnyen felvehető növényi tápanyagokat, mint az éretlen trágya. Az érett trágya homogén anyag, az alkotórészek már nem is­merhetők fel benne, nincs kellemetlen szúrós szaga, nem bocsát ki károsító ammóniumot, s a tápanyagok könnyen felvehető állapotban vannak. Az is­tállótrágya minőségét a 24. táblázatban mutatjuk be.

24. táblázat Az istállótrágya elbírálása az NPK-tartalom szerint

Jellemzók Jó Közepes Gyenge

N% 0,5-0,8 0,4-0,5 0,3-0,4

P,Oó% 0,2-0,5 0,2-0,3 0,1-0,2

Kp% 0,6-0,8 0,5-0,6 0,3-0,5 Szerves anyag % 18,0-22,0 15,0-18,0 10,0-15,0 C: N arány 15-20:1 20-25: 1 20-30: 1

A szerves trágyák szerkezetjavító és tápanyaghatása nem csak egy évig tart. A talajban a trágyák lebomlása a trágyaféleségtől, a talaj kötöttségétől és az éghajlati tényezőktől függ (25. táblázat).

25. táblázat Az istállótrágya hatásának időtartama

Talajféleségek Értékesülés években (%-ban)

l 2 3 4

Kötött talaj 40 30 20 10

Vályogtalaj 50 30 15 5

Homok 60 30 10 -

Egy másik trágyázási lehetőség a zöldtrágyázás. Ezt főleg azokon a terüle­teken alkalmazzák, ahol a talaj szerves anyagban szegény. Célszerű másod­vetésű zöldtrágyanövényeket (olajretket, mustárt, napraforgót vagy csillag­fürtöt) termeszteni.

62

A vízellátás

A burgonyatermesztésben a vízhiány egyike a termést leginkább csökken­tő tényezőknek Olyan országokban is, ahol a havi átlagcsapadék a tenyészidőben mintegy 60 mm, előfordulhat, hogy a vízhiány csökkenti a termés mennyiségét és minőségét. Sok országban az átlagcsapadék ennél alacsonyabb, valamint az elosztás is egyenlőtlen, tehát a termesztés öntözés nélkül eléggé nehézkes.

A víz fontos a növények növekedésében. Fontos szerepet tölt be a foto­szintézisben, a tápanyagfelvételben, a szárazanyag-elosztásban, a levelek öregedésében és a gumó minőségében. A víz hatása a növény különböző fejlődési szakaszaiban más és más.

Az ültetés után a gumót nedves talajnak kell körül vennie, hogy ezáltal is segítse a gyökérnövekedést s így a gyors és egyenletes kelést. A túl sok víz oxigénhiányt valamint a vetőmag gyökeresedését okozza. A tömítődésre al­kalmas talajok esetében az intenzív öntözés, illetve a nagy esőzések talajtö­mítettséget okoznak, illetve olyan lezártságot, amely késlelteti a kelést. Az ültetés utáni illetőleg a kelés előtti öntözés kritikus lehet az egyenletes és gyors kelésben, valamint a növényen kialakult szárak számára.

Amikor magas a talajhőmérséklet, azt öntözéssel lehet mérsékeln~, de az­után esőztető öntözéssel gyakran kell kis mennyiségű vizet ki juttatni. Igy a hő­mérsékletet 5-10 °C-kallehet csökkenteni, amely jelentős lehet, viszont a túl­öntözés, s így az oxigénhiány gumóleromlást illetve keléskésést idézhet elő.

Az öntözéssel kialakított kedvező mikroklíma, az alacsonyabb talajhő­mérséklet megnyújtja a gumók nyugalmi idejét és javítja a biológiai értékét Az esőztető öntözéssel gyéríthetők a levéltetvek is.

A kelés és a gumónövekedés közötti időszakban úgy a bokor, mint a gyö­kérnövekedést serkenteni lehet. Azokon a napokon, amikor a párologtatási hányados mintegy 3 mm/nap vagy több, majdnem elhanyagolható a sejtek megnyúlása. Az éjszaka folyamán a növény gyorsan növeini tudja a levelek víztartalmát, s így a levélmegnyúlás éjszaka és kora reggel következik be. A túlságos vízellátottság ebben az időszakban felületes gyökérrendszer­képződést fog eredményezni. Hogy folyamatos legyen a vízellátás, mély

63

gyökérzetre van szükség. A túlöntözés tehát káros. A vízellátásnak a nö­vény fejlődésével együtt kell haladnia.

A gumóképződést közvetlenül megelőző, valamint a képzés alatti idő­szakban a növény nagyon érzékeny a hőmérsékletre, naphosszra, a nitro­gén- és vízellátásra. Ezek valamint más tényezők befolyásolják a növény hormonháztartását, s így a gumófejlődést is. Amennyiben ebben az idő­szakban szárazság áll be, akkor a gumókezdemények megsínylik azt. A túl­zott vízellátás esetén sok apró gumó képződik. A vízellátáshoz a fajták kü­lönbözőképpen viszonyulnak Egyes fajták sok és apró gumót termelnek ki, míg másoknál nedves talajra van szükség ahhoz, hogy az optimális piaco­sítható gumómennyiséget elérjék Ha az öntözést a varasodás megelőzésé­re használják, ügyelni kell a túladagolásra, főleg azon fajták esetében, ame­lyek sok apró gumót termelnek ki genetikailag.

A gumónövekedés utáni - felhalmozódási- időszakban az optimális ter­més eléréséhez megemelt vízmennyiségre van szükség. A szükséglethez társul az optimális levélfelület Ez csak akkor lehetséges, ha a C02 kancent­ráció a sejtekben nem csökken a légzőnyílás rezisztenciájától. A vízellátás fontosságát a 26. táblázat mutatja.

26. táblázat Az öntözés hatása a termésre

Időpont Öntözés (mm) Relatív termés (%)

Csak eső esetén - 100 20-30 cm magas növény 168 124 Virágzás kezdete és érés 141 127 Virágzás vége és érés 111 130 Virágzás alatt 60 110

A vízhiánynak közvetlen hatása van az asszimilációs hányadosra és köz­vetett hatása a levélzet öregedésére, ezáltal rövidebb lesz a tenyészidő.

A vízhiány nemcsak a termelt gumók mennyiségét, hanem azok minősé­gét is befolyásolja. Az egyenlőtlen vízellátás egyenlőtlen (alakváltozás, ha­sadt) gumónövekedést eredményez. Többszöri szárazság és a magas hő­mérséklet - főleg a fejlődés első időszakában - növeli a másodiagos gumók számát. Amikor a párologtatás magasabb, mint a gyökerek vízfelvétele, a légzőnyílások fokozott bezáródása miatt a növény csökkenti a párologta­tást. Már a sztómák bezárása előtt csökken a szár valamint a fiatallevelek növekedése. Csökken a fotoszintézis. Ha kevés a víz, minden légzőnyílás bezárul, s nem termelődik szárazanyag. A párologtatás leálltakor nő a levél­zet hőmérséklete és a légzés.

A gumók megfelelő vízellátása a szárazanyag-tartalmat is befolyásolja. Az a vízmennyiség, amely elegendő az optimális növekedéshez, enyhén csökkenti a szárazanyag-tartalmat, főleg ha a növekedés utolsó fázisában bőséges a vízellátás. A szárazanyag-tartalmat nagyon sok tényező befolyá­solja, s ezek egymásra is hatással vannak.

64

Egy optimális termés elérésében a burgonya vízszükséglete a párologta­

tástól valamint a tenyészidő hosszától függ. l kg gumótermés kifejlesztésé­

hez 140-180 liter vízre van szükség. A felhasznált víznek a gyökérzónában

kell hozzáférhetőnek lennie. Természetes, hogy ebben a zónában nem lesz

mindig jelen egész tenyészidőben a megfelelő vízmennyiség. A különböze­

tet pótolja az esőzés, a talajvíz, az öntözés vagy mindhárom együtt. A felhasznált víz majdnem teljes mértékben a párologtatásra fordítódik.

A párologtatás az a folyamat, amely magába foglalja a víznek közvetlenül

a talajból illetve az állományból történő elpárolgását, valamint a növény pá­

rologtatását. A párolgást a meteorológiai állomások mérik. A szükséges vízmennyiség megállapításában a párologtatás és a száraz­

anyag-tartalom közötti összefüggés különös szerepet tölt be. Ezt a korrelá­

ciót a párolgás befolyásolja. Minél intenzívebb a párolgás, annál több vízre

van szükség. Egy jól fejlett állománynak l kg gumó előállításához 40-70 l

vízre van szüksége. A párolgást több meteorológiai tényező befolyásolja: a hőmérséklet, su­

gárzás, szélsebesség és a párateltségi hiány. A párologtatás és a párateltségi

hiány aránya évjáratonként nagyon változó. A termés számára hozzáférhető víz mennyisége függ a talajtípustól, a

gyökerek mélységétől és a talajvíztőL Mivel a talajvíz általában nem hozzá­

férhető, az állomány növekedéséhez nem említjük ennek hatását. A talaj víztartó képessége vagy vízkapacitása azt a vízmennyiséget jelen­

ti, amelyet a növény a gyökérzónában tárolni tud és képes azt felvenni. A

talajkötöttséggel párhuzamosan nő a vízkapacitás értéke is. Amikor egy víz­

zel telített talaj megfelelően csapolt, a talaj nedvességtartalma a szántóföldi

vízkapacitás szintjén van. Minél kötöttebb a talaj, annál nagyobb a víztartó

képessége. Ha ismerjük a talaj szántóföldi vízkapacitását valamint a holt­

víztartalmát, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi víznek kelllen­nie a talajban.

Egy jól fejlett állománynak több vízre van szüksége, mint ami a talajban ta­

lálható. A kijuttatott vízmennyiség értéke 300-400 mm lehet. A legtöbb he­

lyen az esőből származó vízmennyiség nem elegendő, ugyanakkor az eső el­

oszlása sem olyan, hogy az egybeessen a szükségletekkel. Ha kevés az eső,

akkor az öntözés gyakoriságát vagy az öntözési fordulót a felvehető víz­

mennyiség, és a napi párologtatás arányában lehet kiszámítani (27. táblázat).

A barázdás öntözések között nagyobb időszakot kell alkalmazni, mint az

esőztető technológiák esetében. Az esőztető öntözéssel egyszerre maximum

40 mm-t kell kijuttatni. Magas párolgás esetén eléggé nehéz betartani az öntözések optimális sű­

rűségét. Figyelembe véve az öntözési költségek, a stressz hatását a gumóter­

mésre és a minőségre, talán gazdaságosabb, ha az öntözések között nagyobb

időszakot hagyunk. Egyenlőtlen esőzések esetén ezt méginkább figyelembe

kell venni, mivel az öntözés utáni heves eső kárt okozhat az állományban.

Ezért, amikor esők várhatók, az öntözések időzítését és mennyiségét figyel­

mesen kell megválasztani.

65

27. táblázat Két öntözés közötti napok száma egy olyan állományban, amely több mint 80 százalék­ban fedi a talajt*

Éghajlat A gyökerek mélysége

Párolgás 30 cm 50 cm

hőmérséklet relatív (mm/nap) talajtípus talajtípus

(oC) páratartalom(%) I II I II

18-23 60-80 3 3 (9) 10 (30) 8 (25) 17 (50) 23-27 30-50 6 1 (6) 2 (12) 2 (10) 3 (20) 27< >30 8 l (6) 1,5 (12) l (8) 2,5 (20)

*A zárójelben az öntözéssel igényelt vízmennyiség szerepel. A szél sebessége 2m. Megjegyzés: Az I-es talajtípus (homokos vályog) közepes vízmegtartó kapacitású, az össz

hozzáférhető víz mennyisége 1,5 mm per 1 cm talaj. A II-es talaj (üledékes vályog) magas vízmegtartó kapacitású, az össz hozzáférhető vízmenniység 2,5 mm per l cm talaj. Alacsony párologtatás esetén (napi 5 mm alatt) a növény a hozzáférhető víz 50 százalékát használja fel, míg a magas párologtatás esetében (napi 5 mm felett) 33 százalékát. Ezek az arányok maga­sabbak az I-es talajon, mint a II-esen.

Az öntözés idejének megválasztásában három gyakorlati eljárást használ­nak: a talaj nedvességtartalmának kézzel vagy tenziométerrel történő meg­határozása és a napi fogyasztás valamint a hozzáférhető vízmennyiség meg­határozása a gyökérzónában mintaszárítással.

A kézzel történő meghatározáskor pár centiméterrel a gumó alatti talajból mintát vesznek és többszöri lapítás-préselés után labdát készítenek belőle. Annak mértéke, hogy mennyire lehet labdát gyúrni belőle, függ a talajtól és a víztartalomtól (28. táblázat).

28. táblázat A víztartalom meghatározása

Hozzáférhető A vályog- illetve a homokos vályogtalaj állapota víztartalom(%)

0-25 száraz, laza, elfolyik az ujjak között 25-50 száraznak tűnik, nem készíthető belőle labda 50-75 nyomás alatt labdát lehet készíteni, de könnyen szétesik 75-100 labdát lehet gyúrni, kézben való dobáláskor eltörik

100 nyomásra nem jelenik meg a szabad víz, nyomot hagy a kézen Telített nyomásra megjelenik a szabadvíz

Azokon a vidékeken, ahol ritkák az esőzések, az öntözések közötti idő­szak hosszát a napi párologtatás, talajtípus és a gyökerek fejlettségi mélysé­ge szerint lehet eldönteni. Ezt a becslést ajánlott ellenőrizni a kézzel történő ned vességmegha tározássaL

66

A burgonya öntözése Magyarországon A burgonyának nagy az alkalmazkodóképessége, mégis genetikai potenci­áljának megfelelő magas termést csak a számára jó termőhelyi adottságok mellett - mérsékelten meleg, jó csapadékellátottságú termőhelyeken -képes produkálni. Magyarország ökológiai adottságai csak részben felelnek meg a burgonya igényeinek, mivel a hőmérséklet magasabb, a csapadék pe­dig kevesebb.

A burgonya nagyon meghálálja az öntözést. A szántóföldi növények kö­zül az egységnyi öntözővízre jutó pénzbeli hozam itt a legmagasabb.

Az egy öntözéskor kijuttatott vízmennyiség függ a szántóföldi vízkapaci­tásig való feltöltéstől és a használt öntözőberendezéstőL A leggyakrabban használt öntözési eljárások a következők: barázdás, esőztető és csepegtető öntözés. Utóbbit burgonyánál nem nagyon használják.

A barázdás vagy áztató öntözés a legrégebbi eljárás, még ma is használ­ják. A talajok különbözősége a barázdás öntözésben eltérő megoldásokat hozott létre. A lazább talajokon a víz inkább lefele halad, oldalirányban csak kis távolságra szivárog. Ilyen talajon sűrűbben kell a barázdákat elhelyezni. Kötöttebb talajokon oldalirányba is nagy a vízmozgás, megközelítőleg annyi, mint lefele. A barázdák távolabbra kerülhetnek egymástól. A beázás mélysége és iránya a barázdák mélységétől is változik. A barázdák hossza összefügg a talaj lejtésével és a talajtípussal (beázási hányados és beázási mélység) (Részletesebb információ a 29. táblázatban).

29. táblázat A barázda maximális hossza (m) 50 cm beázás esetén

A barázda lejtése A talaj szemcsemérete

(mm/m) durva közepes finom

2,5 100 160 300 5 90 145 270

10 60 100 195 15 50 85 165 20 - 70 140

Az eljárás előnyeként említhetjük: alacsony befektetést igényel, nem ned­vesíti a levélzetet (megelőzi a levélbetegségeket), nem igényel túl nagy szak­értelmet, szélben és szeles helyeken is alkalmazható. Hátránya sima helyet igényel, kis lejtésű, laza homokon nem használható, rombolja a talaj szerke­zetét, munkaigényes, körülményes a kijuttatott víz mennyisége, az öntöző­felület kialakítása problémás, alacsony a hatásfok (nagy mennyiség szivárog be, rossz az elosztás), nem gépesíthető.

Az esőztető öntözés többféle lehet: mozgatható kis szórófejes, mozgat­ható lineáris, körkörös és vízágyús rendszer. A mozgatható kisszárófejes rendszer "önműködését", a fejek körbeforgását, a vízsugár ereje, valamint a

67

sugárbontó egymásra hatása adja meg. Ha a vízfolyás sebessége nagyobb és

a nyílás kicsi, akkor a cseppek apróbbak lesznek. A kis cseppek közelebb,

míg a nagyobbak távolabb hullnak le. Ha a nyomás nem megfelelő, a víz ép­

pen, hogy kicsurog a nyíláson. Több szórófej egy~ttes használatakor meg­

határozott felállási rend szerint kell dolgozni. Altalában a 18x18 vagy

a 24x24 m-es felállás a célszerű. Az eljárás előnyei között említhetjük, hogy

egyenetlen felületen, lazább talajokon, lejtős területeken is használható.

A vízkibocsátás nagyjából egyenletes. Kevesebb kézi munkát igényel, gaz­

daságosabb a vízfelhasználás, gazdaságos (8-10 mm/ óra) és mérhető a ki­

adott vízmennyiség. Hátrányaként említhető, hogy viszonylag drága eljárás,

nagy az üzemköltsége, szélben egyenlőtlen a vízelosztás, nagy a párolgás és

szakértelmet igényel. A víziágyúk a legtöbb gépesített burgonyafarm kedvenc eszközei. Mind­

azonáltal, hogy magas a befektetés, a farmerek kedvelik ezt az eljárást. A

rendszer hátránya, hogy nagyon szélérzékeny és heves öntözés esetén káro­

sítja az állományt. Ezért a következőkre kell figyelni: az öntözés erőssége

nem lehet több mint 10 mm/ óra a növényzettel nem takart talaj esetében és

15 mm/ óra a növényzettel takart esetében. Ha a talaj tömítődésre hajlamos,

akkor csökkenteni kell a sugár erősségét. A vízcseppek aprók legyenek és az

elosztás egyenletes. A központosított valamint a lineáris rendszert csak a modern nagyfarmo­

kon használják. A befektetés nagyon drága, viszont nem munkaigényes. Ez­

zel a rendszerrel a műtrágyák, gyomirtók, gomba- és rovarirtó szerek is ki­

juttathatók. A központosított rendszer hátránya, hogy nagy az öntözés

erőssége, főleg a végeken és oldalt. A rendszert a könnyű talajokon használ­

ják, ahol az öntözések közötti időszakok rövidek. Egy másik öntözési eljárás az altalajöntözés. Ekkor a vizet abba a talajré­

tegbe vezetjük, ahol a legjobban hasznosuL A víz a talajban elhelyezett cső­

rendszer segítségével jut ki. A csöveket úgy kell elhelyezni, hogy ne zavar­

ják a talajmunkákat. A csövekbe a víz nyomás nélkül vagy kis nyomással,

lényegében mint gravitációs víz jut ki. Az eljárás előnye, hogy a talaj felszí­

nét a víz nem károsítja, nem zavarja a munkálatokat, jó a víz hasznosulása.

Hátránya, hogy a hosszan tartó szárazság után a földfelszín kiszárad.

Fontos megállapítani az öntözővíz minőségét is. A burgonya érzékeny az

öntözővíz sótartalmára. A magas sótartalom alacsony víz- és tápanyagfelvé­

telt, a kloridok jelenléte pedig növényi károsodást, valamint a levelek per­

zselését okozhatja. Az öntözővíz megengedett sótartalma függ a só összetételétől (a kloridok

sokkal veszélyesebbek mint a kalcium vagy magnézium), az öntözés gyako­

riságától és a használt vízmennyiségtől (magasabb sótartalmú vízzel több­

ször és kis mennyiségben kell öntözni), a talaj típusától (a nagyobb mennyi­

ségű agyagot tartalmazó talajokon a sótartalom károsabb, mint a homokos

talajon). A literenként 1,5-2,5 g-ot tartalmazó víz komoly terméskiesést okozhat. A

homokos talajon a burgonya könnyen termeszthető akkor is, ha az öntöző-

68

víz sótartalma 3-3,5 g/C feltéve, ha kloridtartalma alacsony. Amennyiben a vízelemzés eredménye magas sótartalmat állapít meg, a barázdás öntözés ajánlottabb, mint az esőztető öntözés.

A természetes vizek minősége is eltérő. Általában az esővíz sótartalma a legkisebb, a felszíni vizeké már több, a felszín alattiaké a legtöbb. A vízben ol­dott kalcium és magnézium adja a víz keménységét. Ennek értéke 8-15 fok között van. Maga a növény is figyelmeztet a sótartalomra. Ilyenkor a növé­nyek csenevészek, levelük kékeszöld színű és gyengén fejlettek. A növé­nyek a virágzáskor a legérzékenyeb bek. Ha kemény a víz, akkor azt mésszel illetve savakkal kelllágyítani. Nagyon lényeges a víz hőmérséklete. A 18 oc­nál alacsonyabb hőmérsékletű víz használatát kerülni kell. Az esőszerű ön­tözésnél a repülő cseppek hőmérséklete lényegesen emelkedik, s ez annál nagyobb, minél apróbbak a cseppek. Ilyenkor nagyobb a párolgási veszte­ség is.

69

Növényvédelem

A burgonyatermesztés technológiájában ez a fejezet az integrált védelem­re, a betegségek okoztakárok csökkentésére valamint az olyan betegségek terjedésének a megelőzésére vonatkozik, amelyek eddig nem voltak megta­lálhatók a termőterületen.

Az integrált védelem keretében külön eljárásokat ismerünk az egyes be­tegség kezelésére. Az áruburgonya-termesztés esetében egyszerre több be­tegséget is ellenőrzés alatt tartanak. Gyakran a széles kihatású betegség2k kezelésekor elvégzik a kisebb kiterjedésűek kezelését is. A gyakorlatban csoportbetegségeket kezelnek egyszerre, de fontos ismerni külön is az egyes betegségek hozzájárulását, beleértve a specifikus kezeléseket is.

Az általunk alkalmazott mostani eljárások a betegségeket csak egy bizo­nyos fokig ellenőrzik. A teljes ellenőrzést nehéz és költséges elvégezni. Egy olyan betegség fertőzési foka, amelyiket tolerálni lehet, függ a betegség fer­tőzésétől, az okozott károktól (mennyiségi és minőségi) és a termesztés cél­jától (piaci felhasználás, vetőgumó vagy ipari felhasználás).

A betegségek okozta terméskiesés a következőkben nyilvánul meg:

- vetőgumó-leromlás vagy a hajtások károsodása,

- gombák okozta levélbetegségek, amelyek csökkentik a levélfelületet,

70

s így a fényfelfogó felületet,

- a vírusos betegségek okozta gyenge bokornövekedés és csökkent asszi­miláció,

-a baktériumos és gombás betegségek következtében megjelenő herva­dás rövidíti a tenyészidő hosszát (csökken a felfogható fénymennyiség és annak felhasználtsága),

- gumósérülések, gumógyökeresedések a növekedés és a tárolás alatt, a gyökérzet károsodása,

-a héj gombás fertőzés utáni károsodása csökkenti a burgonya árát, akár­csak az apró és ikernövéses illetve fiasadott burgonya.

Az említett elemek felsorolásával felbecsülhetőek a különböző betegségek okoztakárok és eldönthető, hogy milyen kiterjedésig kell egy betegséget el­lenőrizni. A jelenlegi állomány kártételekor le kell vonni a következménye­ket a következő állományra is.

A betegségeket a vetőgumó, a talaj, a használt zsákok illetve a munkaesz­közök terjesztik. A fertőzés fő forrása a vetőgumó, amelynek termesztése el­kerülendő, ha: terjedelmes terméskiesést okoz, bonyolult az ellenőrzése, hosszú ideig túlél a talajban, nem csak a burgonyát hanem más növényeket is károsít. Azon betegségek terjedését kell megtiltani, amelyek nehezen el­lenőrizhetők és egy nagyobb fertőzés jelentős terméscsökkenést okozhat. Azon betegségeknél, amelyek általában megtalálhatók a termőterületeken (rizoktónia, varasodás), nem használnak speciális eljárásokat. Szakszerűség a lényeg minden betegség terjedésének a gátlásában.

A burgonyabetegségek és kártevők kezelésére több lehetőség is rendelke­zésre áll. Mivel ezek egymagukban való használata nem elégséges, hogy megfelelő legyen az ellenőrzés, egy többtényezős védekezési eljárást kell al­kalmazni.

A használt eljárások közül a következőket említjük meg: a) termesztési technológiában használt eljárások (talajmunkálatok, ültetési és töltögeté­si eljárások, vetőgumó-kezelés, vízellátás, drénezés, öntözés, gyomlálás és szártalanítás, betakarítás és tárolás), b) tiszta vetőgumó használata, c) gumó­fertőtlenítés, d) gombaölő szerek vegetációban való használata, e) kártevők ellenőrzése, j) vetésforgó, g) növényegészségügy.

A termesztési technológiában használt eljárások képezik az alapját e be­tegségek elleni küzdelemnek. A talajműveléskor nem csak a fizikai állapo­tot javítják, hanem ellenőrzik a gyommentességet és minden olyan fertőző forrást, amely burgonyapatogéneket hordoz. A gyors kelés valamint a gu­mó leromlásának megelőzése fontos tényezők a terméskiesés és a kelésben levő növény fertőzésének megelőzésében. A talajművelést, magágykészí­tést, ültetést és töltögetést olyan módon kell elvégezni, hogy ne késleltesse a kelést.

Ültetés után, hogy a gumók ne száradjanak ki, megfelelő vastagságú ned­ves talajjal kell azokat borítani. A gumó körüli talajhőmérsékletnek nem szabad sem túl magasnak, sem túl alacsonynak lennie. Hűvösebb vidéke­ken az ültetést sekélyebben és az utolsó bakhátat nem kell a kelés előtt elvé­gezni. Száraz, meleg vidékeken az ültetésnek mélynek kell lennie és a gu­mókat vastagabb talajréteggel kell borítani. A nedves talaj kiszáradásának megelőzése érdekében a talajműveletek valamint az ültetés és első feltöltés közötti időszaknak rövidnek kell lennie.

Az ültetés időpontját az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően kell megválasztani. Azokon a talajokon, amelyek túl nedvesek, túl hidegek vagy túl melegek, az ültetés halasztható. Nagy bakhát kiképzése szükséges ah­hoz, hogy az újonnan alakuló gumók védve legyenek és megelőzzük a ro­vartámadást, zöldülést, burgonyavészt és a gumó felmelegedését. Esetleg talajtakarást kell alkalmazni.

71

Ültetés előtt a gumókat csíráztatják illetve elvágják. Az előhajtatást akkor

használják, ha gyors kelést valamint rizoktónia fertőzésmegelőzést akarnak

elérni. Legalább három szemnek már nyitva kelllennie vagy a hajtás 1-2 cm

hosszú legyen. A hajtásnak eléggé erősnek kell lennie, hogy elviselje az ül­

tetési károsodást valamint a fertőzést. A gumók elvágásakor csak egy veszély áll fenn, hogy elősegítjük a lerom­

lás t valamint betegségeket terjesztünk el. Ahhoz, hogy ezt megelőzzük, a

következőket kell betartani: -Az öreg gumókat nem kell elvágni. Amennyiben a magágyfeltételek

nem megfelelőek (magas hőmérséklet), a gumókat nem vágják el.

-A beteg gumókat sem kell elvágni. A vágáshoz éles, fertőtlenített kést

kell használni. -A vágás előtt a gumókat fertőtleníteni kell. A friss vágási felületet azon­

nal 15% karbamáttal kell beporozni. Hamut, kaolint, rizsport, talkumot

lehet adalékként használni (négy rész adalék és egy rész vegyszer). A fe­

lületet 2 százalékos tiabendazollal is lehet kezelni.

-A gumók 500-1000 mg/1 nátrium-hipokloritba való mártásával megelőz­

hető a baktériumos fertőzés. Ha nedves a talaj, a légzőnyílások nyitottsága miatt a patogének könnyeb­

ben hatolnak be a gumóba. A gyökerek és a talajban levő szárrész könnyeb­

ben fertőződik. A talajnak jó vízáteresztő __ képessége kell legyen, el kell ke­

rülni a munkálatok okozta talajtömítést. Ugyeini kell az öntözés túladago­

lására, mivel a vágott gumók nagyon érzékenyek az ültetéskori magas ned­

vességre. Ajánlottabb a burgonyát már előre beáztatott barázdákba vagy

magágyba ültetni, mint száraz talajba, s azután öntözni. A magas talajhő­

mérséklet (30 oc felett) hátrányos lehet a gyors kelésben. A felső talajréteg

beáztatása vagy a talajborítás használata csökkenti a talajhőmérsékletet és

segíti a kelést. Az öntözést a vegetáció idején olyan mértékben kell folytat­

ni, hogy a talaj ne legyen túlságosan száraz vagy nedves.

A beteg, fertőzött növényeket azért kell eltávolítani az állományból,

mert így: - eltávolítják a fertőző gócokat és megelőzik a betegség elterjedését (vírusok),

- megbizonyosodnak arról, hogy a tárolásra kerülő rothadt gumók szint-

jét alacsonyan lehet tartani (bakteriális betegség),

-megelőzik a patogének gyors elszaporodását (Pseudornonas).

A fertőzött növények kiszedését (negatív szelekció) általában a vetőmag­

parcellákorr és a vele szomszédos területeken végzik el. Természetesen

a tisztogatás azonnal időszerű, amint a betegség jelei megmutatkoznak.

A tisztogatás előtt a vetőmagot levéltetvek ellen kezelik. Magas leromlási

körülmények között azokon a területeken, ahol a fertőzés magasabb mint

2%, a tisztogatásnak kétes a hatása. A szártalanítást azért végzik, hogy: - megelőzzék a gombák okozta betegségeket (alternária, burgonyavész);

- megállítsák a spóraképződést a gumómegbetegedést okozó betegségek-

nél (burgonyavész);

72

- megfékezzék a vírusok gumófertőzését és ha magas a levéltetű-populá­ció, megelőzzék a vírusos fertőzést;

-lehetővé tegyék a betakarítást. A betegségek és kártevők okozta károk növekednek, ha a gumó sokáig

marad a talajban illetve ha a talaj meleg vagy vizes. Azért, hogy csökkentsük a gumóbetegségek fejlődését és szaporodását, a következőket kell betartani:

-a betakarításta kedvezőtlen éghajlati viszonyok beállta előtt el kell kezdeni, -ha éretlen állapotban kell a gumót betakarítani, a növényt szártalaní-

tani kell (vegyszerrel vagy géppel), - a szárzúzás és a betakarítás közötti időszak legyen rövid, de elegendő a

parásodáshoz, -a károsodásokat a szedésnél és más műveleteknél minimálisra kell csök­

kenteni, -a válogatást és méretezést csak a beparásodott gumónál szabad elvégez­

ni; a beteg gumókat el kell távolítani, -a nedves gumókat azonnal szárítani kell (szellőztetés); a betakarítás

után a gumókat védeni kell az eső elől, - az első két héten a tárolást kb. 15 °C-on kell kezdeni, majd fokozatosan

csökkenteni a hőmérsékletet. A gumókat úgy kell tárolni, hogy szellőz­tetni lehessen őket.

A vetőgumónak mentesnek kelllennie a talajban hosszú ideig túlélő, ne­hezen ellenőrizhető betegségektől és kártevőktől mint a Pseudomonas, Synchytrium vagy Globodera. Az egészségügyi követelmények más beteg­ségekre nagyon szigorúak. A vetőgumóval szembeni betegség-tűréshatár alacsonyabb mint az áruburgonya esetében.

A termelésben általános gyakorlat a gumók fertőtlenítése, csávázása. A tárolás előtti kezelés legyen az por vagy folyékony állapotú (egy liter víz­hez 30-40 g tiabendazol/t) csökkenti a Fusarium, Phoma és Helminthospo­rium okozta károkat A kezelést a betároláskor végzik ügyelve arra, hogy a folyadék egyenletesen legyen elosztva. A gumóknak nem szabad megned­vesedniük. Kezelés után szellőztetni kell a gumókat.

Egy másik csávázási eljárás, amikor a gumókat vegyszerbe merítik. A hi­ganyt tartalmazó anyagokat széles körben alkalmazzák, mivel nem csak a gumó felületén található gombákat öli meg (Rhizoctonia, Alternaria, Phoma, Verticillium), hanem az oldatban levőket is. Mindazonáltal, hogy a higany­termékek hatékonyak a szennyező hatásuk miatt, sok helyen felhagytak használa tukkaL

A tiabendazolba való bemártást ma is használják. Hatásos módszer a gombás betegségek leküzdésében, de ha a kezelt tétel beteg baktériumos gumókat is tartalmaz, fennáll a fertőzés terjesztése. A nátrium-hipoklorit (500-1000 mg/1) adagolásával csökkenthető a baktériumos fertőzés.

A Globodera sp. (fonalféreg) okozta kár megelőzésére léteznek olyan módszerek, hogy a burgonyát megmossák. Ezzel az eljárással viszont ter­jednek a baktériumos betegségek. A nátrium-hipoklorit ebben az esetben is sikeresen alkalmazható.

73

A legbiztonságosabb kezelési módszer az, amikor a gumókat kosarakba vagy kisebb ládákba helyezik és úgy merítik a csávázó folyadékba. Ennek az az előnye, hogy nincs károsodás és a fertőzés terjedése is korlátolt. Ennek ellenére a por használata népszerűbb.

A gázosító készülék használatakor a trioximetilén a meleg hatására for­maaldehiddé alakul át. A formaaldehides kezelés elpusztítja a Rhizoctonia valamint más gombás betegségek spóráit. A gyakorlatban nehéz a gáz egyenletes eloszlása. A 2 amino-bután (200 mg/kg burgonya) több gombás be!.egség kezelésében bizonyult hatásosnak.

Ultetéskor a csávázás célja a rizoktónia okozta károk megelőzése. A leg­használtabb vegyszerek a mancozeb, solacol, monceren és thiabendazol. A thiabendazolnak kiváló anyag viszont nem mindig hatásos a rizoktónia kezelésében. A talajban lakó fonalférgek, rovarok és gombák ellenőrzésére többféle vegyszer létezik: a Rhizolex 50-ből (20-30 kg/ha) illetve a Monce­rene 25-ből (15-20 kg/ha) mint nedvesített port adagolnak ki ültetés előtt, majd ültetéskor bedolgozzák a talajba. Ha a burgonyasorba adagolják ki az ültetéskor, fél adagot kell használni.

- PCNB (quintazen) por vagy permetlé formájában adagolva, a talaj­ba bedolgozva hatásos a rizoktónia és a varasodás ellen. A vegyszer terméscsökkenést okozhat valamint furcsa ízt adhat a gumónak

- Diklórpropánt (150-250 l/ha) és metamnátriumot (300-400 l) hasz­nálnak a fonalféreg ciszták leküzdésére. Ha az adagolás megfelelő, akkor a Ciabodera sp. populációt 80 százalékban elpusztítja. Hatásos a Verticillium dahliae kezelésére is.

- Aldicarb, karbofurán, oxamyl granulátum formában való adagolása csökkenti a fonalférgek szaporodását és a fonalférgek okozta termés­csökkenést. Szisztemikus féregírtók, de mínt rovarírták is használha­ták Az aldicarb vagy oxamyl a levéltetvek és más rovarok ellenőrzésében használtak.

- Dieldrin használata azokon a vidékeken előnyös, ahol a talajlakó ro­varok problémát jelentenek.

-A szisztemikus rovarírták (dísiston) granulátum alakban alkalmazva (ültetéskor) a levéltetvek populációját 8-12 hétig tudja ellenőrizni.

Mindazonáltal, hogy a vegyszerek használatának számos előnye van a hátrányok közül, a következőket említjük meg: -a vegyszerek csak akkor hatásosak, ha alkalmazásuk megfelelő, - néhány vegyszert bizonyos reális problémák megjelenése előtt kell

kijuttatni, mert nem biztos, hogy nem lesz károsodás a vegyszer hasz­nálata nélkül,

-néhány vegyszernek utóhatása is van, . -nem csak a célzott rovar, hanem annak természetes ellensége is elpusztul. Azok a betegségek, amelyek a levélzetet károsítják (Phytophthora, Alter­

naria, Cercospora) rézalapú vegyszerekkel, dithio-karbamátokkal, fentin vegyületekkel és ma n eb l fentin kombinációval permetezhetők. Az említett vegyszereknek csak védő hatásuk van. Tulajdonképpen a vegyszernek a

74

fertőzés kedvező időszakában már jelen kelllennie a növényen. Hogy meg­előzzük a fertőzés fejlődését, a tenyészidő elején be kell állítani egy növény­védelmi programot. A permetezések gyakorisága a helyi adottságoknak megfelelően történik (3-tól 20 napos szünettel). A védekezési programot a főbb betegségek kezelésére kell alapozni (vész, alternária). Ezek ellenőrzése biztosítja a kisebb gombás betegségek ellenőrzését is.

Nemrég olyan vegyszereket is kifejlesztettek, amelyeknek nem csak meg­előző hatása van, hanem a sporuláció csökkentésére is képesek. Mivel a ri­domilra ellenálló rasszokat találtak, a vegyszerekbe manebot kevertek.

Az ésszerű vetésforgó megelőzi a betegségek terjedését. Ha a talaj fertőzött, akkor ezzel a fertőzés csökkenthető. Mivel több betegség és kártevő is talajlakó, a vetésforgót azokon a területeken is alkalmazni kell, ahol nem fordultak elő fer­tőzések. Mindezt azért, hogy megelőzzék a kártevők elszaporodását. A vetés­forgóba nem kell olyan növényeket választani, amelyeknek a burgonyával kö­zös kártevőjük és betegségük van illetve ezeknek gazdanövényei. Elméletileg a hosszabb burgonyamentes időszak ajánlatos. A gyakorlatban a négyévenkénti termesztést alkalmazzák.A szomszédos burgonyatáblák fertőzési források le­hetnek. Hogy elkerüljük a terjeszkedésüket, ajánlatos a fertőzés előtt a szártala­nítást alkalmazni. Néha hasznos lehet a környező burgonyatáblák levéltetű el­leni kezelése is. Ha ezt elvégeztük, akkor a vírusos növényeket is ki kell szedni.

Az elsődleges fertőzés (a tenyészidő alatt) okozta terméscsökkenés sokkal alacsonyabb, mint a másodiagos (a fertőzött gumóból felnevelt növény) fer­tőzésé. Az áruburgonya-termesztés esetében kétséges, hogy a vírusfertőzés megelőzésére fordított munka megtérüL A vírusfertőzés ellenőrzését legin­kább a vetőgumó-termesztési programokban használják. A vetőburgonya­termesztés alapemele a negatív vagy pozitív kiválogatás.

A rovarok közvetve illetve közvetlenül fejtik ki kártételüket A közvetlen kártételüket azáltal fejtik ki, hogy betegségeket terjesztenek (levéltetvek). Az áruburgonya-termesztésben a rovarirtás a közvetlen károk megelőzésében nyilvánul meg, míg a vetőgumó-termesztésben mindkét kár megelőzése fon­tos. A közvetlen károk megelőzésére rovarirtókat használnak. Nagyon sok érv szól a használatuk ellen (rezisztencia kialakulása, emberre való veszély, környezetszennyezés) és néha bizonyos fertőzöttséget el kell fogadni. A na­gyon fontos technológiai elemek mellett (vetésforgó, talajmegmunkálás, ta­lajdrénezés) a következő eljárásokat használják: a rovarirtók levélzetre való kiszórása, a kelés illetve az állomány fejlődésekor alkalmazott talajkezelés és a tároláskori gumókezelés.

A legtöbb kártevőt a megjelenése pillanatában lehet a legjobban kezelni. A drótféreg és cserebogárpajor esetében a kezelést a támadás előtt kell elvé­gezni. Egyes kártevőkre (burgonyamoly) több eljárást is lehet alkalmazni. Egy általános irányzat létezik a vegyszerek mennyiségének csökkentésére. Ezért kell előtérbe helyezni az integrált termelési rendszert, amely nem más, mint az egészséges vetőanyag előállítása, a talaj termőképességének a megőrzése valamint a gazdasági, ökológiai és társadalmi vonatkozások figyelembevé­telével tett hosszú lejáratú termesztés.

75

A burgonya betegségei

A termesztett növények közül a burgonya az, amelynek a legtöbb kártevő­je és betegsége van. A betegségek és kártevők nem csak a szántóföldön, ha­nem a tárolás, szállítás és forgalmazás idején is károsíthatják a burgonyát.

a) A vírusos betegségek

Elsősorban levéltetvek által terjednek. Fő terjesztői a levéltetvek, amelyek perzisztens illetve nem perzisztens módon terjesztik a vírust. A perzisztens módon történő terjesztéskor (levélsodró vírus) a levéltetű nedvszívásával együtt a vírus is bekerül a tetű szervezetébe, ahol rövid inkubációs idő után, élete végéig fertőzni képes. A vírus terjedése levéltetű fajhoz kötött, mint a Myzus persicae (őszibarack levéltetű). A terjesztő levéltetvek tömeges meg­jelenésekor elvégzett szártalanítás jelentősen mérsékelheti a betegség terjedé­sét. Mivel a vírus levéltetűbe való beépülése illetve a fertőzés inkubációhoz kötött, az ebben az időszakban elvégzett vegyszeres védekezés hatékonynak bizonyult. Talajfertőtlenítéssei gátolható a populáció felszaporodása.

A nem perzisztens vírusok esetében (Y, A, M, S) a tetvek szívásakor a ví­rusok nem kerülnek be a szervezetbe, azt szúró-szívó szájszervükkel ter­jesztik. A vírus nem fajspecifikus, nagyon sok levéltetű faj terjeszti. Mecha­nikai úton is terjed. Mivel több levéltetű faj terjeszti, a fertőzés veszélye az egész vegetáció idejére kiterjed. A szártalanítás és a vegyszeres gyomirtás kevésbé eredményes.

A perzisztens vírusokat a tetvek nagyobb távolságokra szállítják mint a nem perzisztens vírusokat. A perzisztens vírusok terjedését a levélpopulá­ció irtásávallehet megfékezni. Fontos, hogy a környező burgonyatáblákat is lekezeljék A levélsodró, Y, A, M vírusokat a kártétel alapján súlyos vírusok­ként is említik, míg az A és X vírusokat könnyű károsítóként.

A fiatal növényeket a tetvek könnyebben fertőzik meg, ezért a tavasszal kirajzó levéltetvek és szárnyatlan egyedei elleni védekezés csökkenti a bur­gonyatáblán belüli valamint a táblán kívüli vírusátvitelt A nyári fertőző raj­záskor berepülő tetvek elleni kezelés kevésbé hatékony.

1. Levélsodró vírus: a betegséget a levéltetvek és a fertőzött vetőgumó terjeszti. Az elsődleges fertőzés esetén a tünetek a tövön felülrőllefelé ter­jednek. A betegségre a levelek, levélkék sodródása jellemző. A fertőzést kö­vetően az első korkép a hajtáscsúcs levélkéinek sárgulása. Ezt követően a le­velek besodródnak. A másodiagos fertőzés esetén a tünetek a növény alsó részein jelennek meg. A levelek kivilágosodnak és sárgászöld színűvé válnak.

2. Burgonya X-vírus: a betegség mechanikai úton illetve egyik évről a má­sikra a gumó által terjed. A mozaikfoltosság tünetei főleg a fiatal növé­nyen láthatók. A levelek mozaikszerűen sárgás,világoszöld elszíneződést

76

kapnak a levélerezet határolta területen. A kórkép csak áteső fényben ér­zékelhető jól. Az S- és A-vírusokkal kombinálva súlyosleromlást eredmé­nyezhet.

3. Burgonya Y-vírus: a betegség levéltetvek által és mechanikai úton terjed. Egyik évről a másikra a fertőzött gumó terjeszti. Az elsődleges tünet a levél­fonák tintafoltossága, ahol az érközökben barnásfekete foltok jelennek meg. Az erek később megbarnulnak majd a levélnyélen és száron sötétbar­na vonalak jelennek meg. A levelek elsárgulnak majd megbarnulnak Az Y­és X-vírussal fertőzött töveken az ún. ráncos mozaik tünete lép fel. A fertő­zött gumókból kifejlődő növény alacsony és levelei ráncosak.

4. Burgonya A-vírus: főleg levéltetvek valamint a gumó által terjed. Enyhe mozaiktünetet okoz, amely a levélerek által határolt részeken mozaikos fol­tosságban nyilvánul meg. Az A- és Y-víruskombináció esetén a levelek fel­hólyagosodnak A gumó fejlődésben visszamarad.

5. Burgonya M-vírus: levéltetvek terjesztik. A kortünet a vírustörzstől vala­mint a fajtától függ. A tünetek általában magasabb, 24 oc hőmérsékle­ten jelennek meg halvány mozaikos formában, majd a levelek deformálód­nak, besodródnak.

6. Burgonya 5-vírus: a betegség mechanikai úton terjed. A tünetek fajon­ként változnak. A legfelső levelek, főleg a levélnyaknál beráncosodnak és hólyagosodnak

7. Aucuba mozaikvírus: levéltetvek és gumó által terjed. A mozaikos foltok jól elkülönülnek és világoszöld színűek. A foltok a tő alsó részén jelennek meg. A gumón a héj alatti részen az edényszélek fele terjedve vörösesbar­nás, barnásfekete elszíneződés látható.

8. Dohány (rattle) vírus: fonalférgek terjesztik. A betegség tünete, hogy a tövek fejlődésben visszamaradtak, a levélkék egymás irányába befelé for­dulnak, csakrosodnak A gumó felületén szabálytalan, körkörösen szagga­tott, részben összefüggő vonalak láthatók.

9. Sztolburvírus: legfőbb terjesztői a kabócák. A gumó nem fertőz. A kortü­netek a tenyészidő második felében jelennek meg. A tő felső harmadában a hajtások és a levelek gyengén fejlettek, végül az egész növény elharvad, a gumó megpuhul, a gyökerek elhalnak.

10. Lucerna mozaikvírus: a ritka vírus mechanikailag terjed (levéltetvekkel és vetőgumóval), jellegzetes sárga levélfoltossággaL Lehetőleg lucerna után ne vessünk emiatt burgonyát, de természetesen kiszelektálható.

77

b) A baktériumos betegségek

l.Varasodás (Streptomyces scabies): a gumó héján 1-10 m átmérőjű var alakul ki, zömében besüppedve. A varas vetőgumóval a kórokozó nagy­mértékben elterjedhet A fertőzött táblákon ne termeljünk burgonyát, tart­suk a kívánatos 4 évenkénti vetésforgást Megfelelő talajvíz-kapacitás gátolja kialakulását. Az egyes fajták érzékenysége e tekintetben nagyon kü­lönböző.

2. Fekete tőrothadás (Erwinia atroseptica): főleg a nedves, hűvös tavaszi és nyári időjárásban fordul elő és egyike a legsúlyosabb betegségeknek. Gya­kori a nyirkos, mély fekvésű, kötött talajokon. A fertőzés a talajon és a be­teg gumókan keresztül terjed. A betegség megjelenésekor a növények alul­ról felfelé sárgulnak, elhervadnak, a csúcslevelek sodródnak. A szár gyökér­nyaki része feketésbarna színűvé válik, amely később elrothad. A tövek könnyen kihúzhatók. A betegség foltokban jelenik meg. A gumón a szöve­tek feketés színezetűek. A belső szövetek elrothadnak, jellegzetes nedves­büdös szaguk van.

3. Baktérhonos nedves rothadás (Erwinia carotovora): a fertőzés a lenticellákon vagy a friss sérülések helyén fertőzi a gumót. A gumó húsa krémszínű, pu­ha, nedves majd nyálkás és kellemetlen szagú. A gumók elrothadnak

4. Baktériumos gtjűrűsrothadás (Corynebacteriwn sepedonicwn): az elvágott ve­tőgumó használatakor gyakran előforduló betegség. A beteg gumó nem csí­rázik vagy a gyenge hajtások hamar elpusztulnak. A kevésbé fertőzött

gumókból fejletlen tövek származnak. A lombozat a levélsodróvírus beteg­ségéhez hasonló tüneteket mutat. A gumó húsában az edénynyalábok elszí­neződnek, majd elnyálkásodnak. Száraz időjáráskor az edénynyaláb elfásodik.

Magyarországon karanténbetegségnek minősül.

5. Baktériumos barnarothadás (Pseudomonas solanacearum): a betegség a leve­lek felől halad a gyökerek és a gumó felé. A lombozat korán lesárgul, majd elszárad. A gumóban az edénynyalábok károsodnak, a héj alatt barna foltok láthatók, amiből fehér baktériumos nedv folyik ki. A gumó elrothad. Olykor a gumó egészséges marad és csak a köldöki rész fertőződik. Szintén karan­ténbetegségnek tekinthetjük.

c) A gombás betegségek

l. Burgonyavész (Phytophthora infestans): a burgonya egyik legveszélyesebb betegsége, amely általában június végén, július elején jelenik meg. Kedvező éghajlat a páradús, csapadékos időjárás és a 18-21 °C-os középhőmérséklet. Fertőzéskor a lombazaton a levél csúcsán vagy szélén eleinte sárgás

78

majd barnuló foltok jelennek meg, a fonákon pedig kialakulnak a fehéres spóratelepek A gumó a levélzetről a talajba mosódó spórákka! fertőződik. A fertőzés következtében a gumón szabálytalan alakú, ólomszürke, kissé be­süpped t foltok keletkeznek. A gumó szövetében sötétbarna rothadás jelent­kezik. A rothadás száraz jellegű.

2. Fuzáriumos hervadás és száraz gumórothadás (több Fuzarium nemzetség­hez tartozó gomba károsít): fertőzéskor a lombozat elsárgul, a levélzet leszárad. Tipikus sebparazita. Tároláskor az optimálisnál nagyobb páratar­talom esetében terjed a legjobban. A gumó héján a fitoftórás tünetekhez ha­sonló besüpped t foltok láthatók, amelyek később még jobban behorpadnak Végül a gumók kemény múmiává alakulnak át. Magyarország ökológiai vi­szonyai kedveznek a különböző fuzarium fajok kártételének

3. Cerkaspórás levélfoltosság (Cercospora concors): a lombozaton a betegség sárgászöld foltokban jelenik meg, mely később megbarnul. A foltok kerekek vagy szögletesek. A levél fonákján a foltoknak megfelelő nagyságú szürkés vagy szürkéslila spóratelep keletkezik.

4. Burgonyahimlő (Rhizoctonia solani): a betegség hűvös, nedves időszakban gyakori. A tünetek a hajtásokon, a száron és a gumón jelennek meg (fekete szemölcsök). A fertőzés a talajból indul ki. A szártőrothadás esetén talajfel­szín felett fehéres, szürkésfehér penésztelep jelenik meg. A lombozaton csúcssodródás formájában jelentkezik, amely fajtától függően elszíneződhet.

5. Kolletotrichumos tó1wrhadás és gumótorzulá? (Colletotrichum atramentari­um): a betegség a talaj és a gumó útján terjed. Altalában száraz időjárás ese­tén fordul elő. A lombozat kezdetben sárgul majd elszárad és lecsüng, de nem barnul meg. A föld alatti részen szürkésbarna foltok láthatók, a gyö­kérzet elpusztul. A gumók fonnyadtak, ráncosak. A gumó belseje a sztóló­tól kiindulva elfeketedik.

6. Fertőző hervadás (Verticillium alba-atrum): a fertőzés virágzás után és érés előtt, a szár gyökérnyaki részénél jelentkezik. Szárazság esetén gyorsan terjed. A lombozaton a levélzet alulról felfelé kezd elsárgulni majd elszárad­ni. A gumón a köldöki rész behorpad majd rothadásos foltok jelennek meg, az edénynyalábokon gyűrűsbetegség jelenik meg. A gumót átmetszve an­nak belsejében nedves illetve száraz rothadás látható.

7. Burgonyarák (Synchytrium endobioticum): karantén gumóbetegség. A ta­lajban hosszú évekig életképes a gomba. Fertőzéskor a gumón karfiolszerű daganatos sejtburjánzás jelentkezik.

8. Sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies): a kártétel száraz időjárás és lúgos vegyhatású talajok esetén gyakori. A gumók felületéből kiemelkedő

79

vagy héjba bemélyedő illetve a héjon laposan maradó parásadó sötétbarna foltok jelentkeznek.

9. Ezüstfoltosság (Spondylocladium atrovirens): a fertőzés a gumó héján vilá­gosszürke, ezüstös színű, rajta elszórtan fekete pontok szabályos kerek vagy ovális foltként jelentkezik.

10. Poros varasodás (Spongospora subterranea): a közönséges varasodás­hoz hasonló tünetek jelentkeznek, azzal a különbséggel, hogy a varasodás mélyedéseiben keletkező dudorok fekete porszerű anyaggá esnek szét. A fertőzött gumók beszáradnak majd elrothadnak Hazánkban veszélyes lis­tán szereplő megbetegedés.

ll. Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum): a fertőzés a szár és levél­nyélalapnál jelentkezik, amikor azok eltörnek illetve lehull a levél. A gumó meglágyul és vattaszerű, piszkosfehér majd feketedő penész található rajta.

12. Alternáriás levélfoltosság és gumórothadás (Alternaria solani): július köze­pétől a levélen körkörös barna foltok jelentkeznek. A lombozat teljesen le­száradhat. A gumókan korhadó barnásfekete foltok jelentkeznek.

13. Fómás gumórothadás (Phoma exigua): karanténbetegség. Terjedését gátol­ja a magasabb hőmérséklet és a minimális betakarításkori gumósérülés.

Védekezés

A vírusos betegségek ellen a tiszta vetőmaghasználattal valamint a beteg tö­vek kiszedésévellehet védekezni. A baktériumos és gombás betegségek el­len a kantakt szerekkel valamint a felszívádá szerekkellehet védekezni. A fuzariumos fertőzés ellen csávázószereket is használnak. A csávázászerek közüla porcsávázás a legelőnyösebb, mivel feltapad a sérülésekre. A gumó­felületre tapadt pornak talajfertőtlenítő hatása is van. A vizes, áztató csává­zás nagyobb tételek kezelésénél nem ajánlott, mert ha a kezelt tételt azo.nnal nem ültetik el, akkor a tartós nedvesség gátolja a gumó sebgyógyulását, s fokozza a rothadást. A csávázással mérsékelhető a rizoktónia- és a burgo­nyavész-fertőzés is.

- Szintetikus készítmények: Acrobat HZ, Curzate R, Mikak C-64 WP, a Ridamil család, Sandafan C és Z, Brestan és Brestanid.

- Réztartalmú gombaölő szerek: Bordóilé, Cryrnoxat, Champion és Réz­oxiklorid.

- Kantakt hatású fungicidek: Altima, Bravo, Dithane, Polyram, Tatoo, Miltox, Cuprosan és Perotox.

Baktericid-fungicid hatású készítmény a Kasumin 2 L.

80

A burgonya kártevői

l. Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlíneata): a bogár okozta termésvesz­teség annál nagyobb, minél korábban és minél nagyobb m~rtékben pusztul el a levélzet. A termésveszteség elérheti a 70-80%-ot is. Eventekét gene­rációja van.

2. Levéltetvek: a nedvszívóhatáson kívül a vírusok terjesztője. Szárnyatlan alakjaik átmásznak a szomszédos növényre, míg a szárnyasok akár több tíz kilométerre is eljutnak.

3. Gumórontó fonalféreg (Dítylenchus destructor): jelenlététa sztóló környé­kén megbarnult foltok jelzik. A burgonya húsa barna színű, morzsalékos. Később a burgonya héja elszürkül és megráncosodik

5. Gyökérrontó fonálféreg (Heterodera rostochíensis): karanténkártevő. Több évig élnek a talajban. Gyökérpusztulást okoz, s így az állományban foltoso­dás jelentkezik.

6. Cserebogár (Melolontha melolontha) pajorja okoz kárt. A rágási felületet (a gumón) legtöbbször sebpara szigeteli. A rágott gumók étkezésre alkal­matlanok.

7. Burgonyamaly (Phtorymala operculella): hernyája rágással károsítja a gumót, hazánkban karantén kártevőnek minősül.

6. Drótféreg (Agriotes sp.) a kárt a pattanóbogár !árvái okozzák, amelyek rágásimeneteket fúrnak a gumóba. Hazánkban mintegy 150 faj él belőle.

Védekezés

A burgonyabogár ellen a Bancol, Padan, Match, Trebon, Judo, Mospilan, Karate, Gaucho, Regent, Sevin, Sumi alfa a leghasználatosabb. A talajlakó kártevők ellen a Chinofur, Dyfonat, Gaucho, Furadan szereket használják, a levéltetvek ellen pedig a Chess, Talstop, Dimecron, Ekalux, Sumi alfa, Ult­racid, Best, Thionex, Thiodan, Chinetrin, Decis, Judo, Karate.

Fonalférgek ellen rezisztensfajtákkal, valamint a Vydate, Furadan, Daco­mex, Basamid, Di-Trapex szerekkellehet védekezni.

81

Az élettani betegségek és károsodások

l. Cérnahajtás-képződés: a beteg gumók nem hajtanak ki, esetleg vékony, hosszú, gyakran elágazó hajtásokat fejlesztenek. A tünetet előidézheti a ví­rusos, korinebaktériumos, fuzáriumos fertőzés, esetleg a túl meleg vagy túl hideg tárolás.

2. Külső hajtásgumócska-képződés: rendellenes tápanyagcsere következmé­nye, amikor a rügyekben több cukor halmozódik fel, mint amire a hajtásnak szüksége van. Oka a meleg tárolás és az alacsony hőmérsékleten való ültetés.

3. Levélbronzosodás: káliumhiánynak köszönhető. Aszár alacsony, rövidek a szártagok, az idősebb levelek fodrosodnak A levél barna majd szürkésfe­hérré fakul. A levelek elszáradnak.

4. Növekedési zavarok: a vegyszerek (gyomirtók) helytelen használatakor jelentkezik. A burgonyatövek eltorzulnak, a levelek hegye megnyúlik, felü­lete hullámos, fodros lesz.

5. Ikernövés, fiasodás, füzérképződés, héjrepedezettség: akkor következik be, ha a gumóérés kezdetén hosszabb ideig szárazság van, majd ezt esőzés követi. Az újonan képződött gumók tárolhatósága csökken.

6. Hálózatos héjrepedezettség: fajtatulajdonság.

7. Fehérszemölcsösség: a gumón kidudorodó fehér szemölcsök képződnek, amelyek könnyen eltávolíthatók. A nedves talajokon jelentkező légzési rendellenesség.

8. Megzöldülés: a fényen tartott gumó héjában és húsában mérgező kloro­fill képződik.

9. Vasfoltosság: a gumó szövetében elszórtan rozsdavörös vagy sötétbarna foltok képződnek. Különbség van a fajták vasfoltossági hajlama között. A nagymértékben vasfoltos gumó étkezésre alkalmatlan.

10. Üvegesség: kevés keményítőtartalom eredménye. A gumó nem alkal­mas étkezésre.

ll. Szürkefoltosság: a metszésfelületen a héjtól befelé szürkés, szürkésfekete elmosódott foltok jelentkeznek. Oka a mechanikai ütés. Fajtatulajdonság is.

12. Fekete szívüresség: 35-40 °C-os hőhatás esetén a burgonya húsa kö­zéptájékon elfeketedik és megreped. Hosszabb kihatás esetén a gumó el­fonnyadhat.

82

13. Fagykártétel: a gumó húsában feketés színű hálózatos elhalás áll be, a gumó megpuhul és nedves lesz. A gumók elrothadnak Kisebb kártételkor a gumó húsa édes lesz.

Gyomirtás

Alapkezelésként a leghasználatosabb a Patoran, a Racer, a Dual és a Sencor, amelyet a kelés előtt egy héttel juttatnak ki. A muharfélék kezelésére (3-5 le­veles állapot) ajánlott a Sencoros állománykezelés. Rövid tenyészidejű, ko­rán lekerülő fajták esetében elégséges egy alap illetve egy állománykezelés. Sencorra érzékeny fajtáknál nem kell használni a szert. Kelés előtt (alapkezelésnél) kombinációs partnerként javasolt készít}llények: Stolup, Pro­panit, Aresin, Merkasin, Gesagard és Monolinaron. Aliománykezelésre a Sencor WG és a Titus 25 OF ajánlott. , A használandó vegyszerek mennyisége általában a talajkötöttségtől függ. Igy kötött talajon a legnagyobb, középkötött talajon közepes, míg laza tala­jon a legkisebb mennyiséget illetve töménységű gyomirtót kell használni. A használt mennyiség a talaj szervesanyag-tartalmától is függ. Szegényebb ta­lajokon kisebb dózisokat kell alkalmazni: Pataranból homoktalajon 3-4 kg­ot, máshol4-5 kg-ot. Pataran Specialból egy kilogrammal többet. Sencorból kelés előtt ~omokos talajon 1-1,3 kg-ot, míg más talajon 1,2-1,6 kg-ot kell használni (Allománykezelésre a homokon 0,6 kg-ot, míg más talajon 0,7 kg­ot). Egyszikű gyomosodás esetén Fusilade, Titus, Agil, Nabu, Furore, Far­ga és Pantera készítményeket ajánljuk a termelőknek

A gyomirtó szerek hatását, s így a gyommentesség tartósságát nagymér­tékben befolyásolja az állomány zártsága. A dús lombozatú, egészséges ál­lomány esetében a gyomirtó szerek hatása maximális. A hiányos, beteg állo­mány esetében hatásuk csökken. Egyes készítmények csak megfelelő talaj­nedvesség esetén fejtik ki hatásukat (talajvegyszerek), míg másokat be kell dolgozni a talajba. A gyomirtók hatásukat tekintve lehetnek szelektívek vagy totálisak (Reglone és Harwade). Hatásuk által gátolhatják a fotoszin­tézist, módosíthatják a növekedést, befolyásolhatják a klorofillképződést és korlátozhatják a sejtosztódást

83

A burgonya betakarítása és tárolása

A betakarítás idejének meghatározására a következőket kell figyelembe venni: a jelenlegi termés és az elérhető termés, a jelenlegi és a várható árak, a betakarítás idejének a hatása a gumó minőségére, a jelenlegi és a várható éghajlati és talajviszonyok, a terület felszabadulásának ideje.

Két burgonyaállomány termésének és terméskiesésének helyzetét mutat­juk a 30. táblázatban. Egy fajta kisebb termőképességét a magasabb árral lehet kiegészíteni. A termés mennyisége mellett a minőséget befolyásolja az érés előtti betakarítás. Az éretlen gumó héja vékonyabb és a héj alatti sejtek falának vastagsága sokkal kisebb, mint az érett gumóké. Ez az oka annak, hogy az éretlen gumók betakarításánál a gumók hámlanak és könnyen sé­rülnek.

30. táblázat A termés és a terméscsökkenés két különböző tenyészidejű állomány esetében

Rövid tenyészidejú állomány Hosszú tenyészidejú állomány

A betakarítás termés termés- termés- termés termés- termés-

ideje (t/ha) csökkenés csökkenés (t/ha) csökkenés csökkenés

I Il I Il

Augusztus 1. 26 11,5 5 19 27 7 Augusztus 10. 31 6,5 4 26 20 7 Augusztus 20. 35 2,5 2 33 13 6 Szeptember 1. 37 0,5 0,5 39 7 4 Szeptember 10. 37,5 - - 43 3 3 Szeptember 20. 37,5 - - 46 - -

Magyarázat: I.- a terméscsökkenést az elérhető terméshez hasonlították (t/ha); II. -a terméskiesést a következő terméshez hasonlították (t/ha)

A tenyészidő alatt a gumó szárazanyag-tartalma fokozatosan növekszik, míg az össz és a redukáló cukortartalom csökken.

Az éretlen gumóknak alacsony a szárazanyag-tartalma és magas a re­dukáló illetve nem-redukáló cukortartalma. A vetőgumót, hogy megelőzzék

84

a vírusos fertőzéstől, korábban takarítják be. A burgonyavészes fertőzés ugyancsak ok lehet a korai betakarításra. A korai betakarításkor (mivel vé­konyabb a héj) gyakoribbak a károk és a gombás, illetve baktériumos fertő­zések (Fusarium).

Betakarításkor a bakrot kitépik, levágják, elégetik illetve zúzzák. A kémiai szárégetést kombinálhatják a mechanikai szártalanítással. A szárat általá­ban azért verik le, hogy elősegítsék a betakarítást valamint a gumó héjának a beparásodását. Gépi betakarításnál a szártalanítást az állomány érettségé­től, a használt géptől és a talajfeltételektől függően, 10-20 nappal előtte kell elvégezni. A 31. táblázat a betakarítás idejének és a szártalanításnak a hatá­sát mutatja be a gumók parásodására. Hogy a parásadás idejét lerövidítsék, egy fiatal éretlen állományban a szártalanítás és betakarítás között hosszabb időnek kell eltelnie, mint egy érett állomány esetében. A parásadásra a fajtá­nak is hatása van. Az érés normális folyamata láthatóan befolyásolja a pará­sadás csökkenését. A szártalanítás (főleg ha a gumók még nem érettek) elő­segíti a gumók leválását a sztólókról. Erre a folyamatra 10-20 nap elegendő lehet. Mivel a gumók mikroorganizmusokkal (Rhizoctonia) és kártevőkkel fertőződhetnek, a szártalanítás és a betakarítás közötti időszaknak rövidnek kell lennie. Kísérleti megfigyelések igazolják a Rhizoctoniás fertőzés növe­kedését (32. táblázat).

31. táblázat A betakarítás és a szártalanítás befolyása a sérülésekre

Parásadási hányados

Fajta augusztus 14. augusztus 24. szeptember 3.

10 nappal 20 nappal 10 nappal 20 nappal 10 nappal 20 nappal

Chippewa 44 38 42 29 32 32

Kennebec 54 52 55 33 38 40

Kathadin 54 36 40 31 39 34

Mountain 43 35 49 36 45 35

A szár kitépésé egyike a leggyakrabban használt eljárásoknak mivel vegyszert nem használnak, könnyebb a gépi betakarítás és alacsony a rizok­tóniás fertőzés. Az eljárás hátránya, hogy a gumókat borító talaj egy része eltávolítódik (fennáll a zöldülés veszélye) és magas a munkaigénye (létezik szártépő gép is).

A szártalanítást főleg a korai fajtáknál alkalmazzák Ha gazdag a bokor­növekedés és a gumók még nem eléggé érettek, akkor a szártalanítást vegy­szerezéssei társítják A kémiai vegyszerezés (égetés) olcsó és könnyen elvégezhető. Hátránya, hogy a vegyszerek mérgezőek és utáhatásuk lehet a következő növényre. Ahhoz, hogy megelőzzük a burgonyavész gumón tör­ténő károsítását, a szárat épp a fertőzés beállta előtt kellleverni. Ez a gya­korlatban akkor indokolt, amikor 20 növényen5-10 fertőzött levél van.

85

32. táblázat A szártalanítási eljárások valamint a szártalanítás és betakarítás közötti idő hatása a Rhizoctonia okozta fertőzésre

A szártalanítás és A rizoktóniás fertőzés százaléka Szártalanítási betakarítás

eljárás között eltelt mentes enyhe közepes komoly idő (nap)

Kémiai 4 87,8 ll,O 1,2 0,0

8 84,4 14,3 1,3 0,0

ll 72,0 17,4 9,3 1,3

15 71,7 14,0 11,3 3,0

Gépi 4 84,3 15,0 0,7 0,0

8 90,0 9,0 1,0 0,0

ll 84,0 14,7 1,3 0,0

15 93,0 6,3 0,7 0,0

A bokron történő fertőzéssel szemben a gumófertőzés szempontjából a vegyszeres szártalanítás sokkal hatékonyabb, mint a szártépés. A vegysze­res szártalanításkor nem csak a burgonya szárát zúzzák össze, hanem agyo­mokét is. Nagy mennyiségű vízre van szükség: legkevesebb 500 l/ha szá­radáskor és 800-1000 liter anélkül.

A használt vegyszerek közül megemlítjük: - DNOC (dinitro-orto-cresol) illetve DNBP (Dinoseb), amely olajos tapin­

tású, emberre mérgező anyag, főleg ha magas hőmérsékleten adagolják ki. Nincs kihatással a következő növényre. Az anyag minőségétől, vala­mint a burgonya érésétől függően 20-351/ha használnak.

- Diquat (Reglone) kevésbé mérgező, mint elődje. A gazdag bokornöve­kedés esetén a permetezés nem mindig elégséges. A vegyszer nem mér­gező a burgonyát követő növényre. Adagolása 5 l/ha.

-Nátrium-klorid. 15-25 kg/ha mennyiségben használják. Elég lassan hat és a szárra nem kevésbé hatékony. Ha kevés az eső, a magasabb adagok károsíthatják a burgonya utáni növényt.

A vegyszeres kezelés következtében a növényeken nekrotikus tünetek je­lennek meg. Aszárvégződés kissé besüpped, a szállítászövet sárgásbarnás színben jelenik meg. A legtöbb esetben a szállítászövet teljesen elbarnul és a gumó a tárolás alkalmával a szárvégen csírázni kezd. A jelenség gyakori, ha a vegyszert magas hőmérsékleten adagolják ki és a növény vízhiányban szenved. Ezért kerülni kell a nappali permetezést. Ezt inkább reggel illetve késő délután kell elvégezni. Talán jobb, ha heves esőzések illetve öntözés után nem permetezünk

A burgonya betakarításában a következő műveleteket lehet megkülön­böztetni: szedés, a gumók összegyűjtése, a gumók válogatása és szállítása. Minden betakarítási eljárásnak az a lényege, hogy a gumók kiszedésétől a betárolásig (vagy a piacra jutásig) a műveletet a legolcsóbban és veszteség-

86

mentesen lehessen elvégezni. A betakarítási eljárások a gazdasági helyzet­től (melyek a gépi illetve a kézi betakarítás költségei), a betakarításhoz szük­séges időtől, a burgonya mennyiségétől, a terület méretétől, alakjától és helyzetétől, az éghajlati és talajviszonyoktól valamint a termés felhasználá­sától (piaci) (illetve tárolás) függenek.

A betakarításhoz különböző géptípusokat használnak: egyszerű töltöge­tőeke, forgóvillás szedő, rázószalagos betakarító vagy az egyszerre több művelet elvégzésére képes kombájn. A kombájnokat olyan helyeken lehet használni, ahol a gépi szedés technológiai elemeit betartották, ahol a talaj nem rögös illetve gyommentes. Más esetekben a részleges gépesített eljárást kell alkalmazni.

Ha a burgonyát nedves talajról kell betakarítani, ajánlatos a gumóknak száradási lehetőséget adni a kiszedés és halomba való összegyűjtés előtt. Ez idő alatt a héj megkeményedik és a ráragadt talaj megszárad. Ha a héj nin­csen eléggé beparásodva, akkor a meleg napon való tartás égési sebeket okozhat. A fekete szívüreg megjelenése az oxigénhiánynak tulajdonítható, amely a száraz és meleg talajok esetében jelenik meg.

A gumókat a szállítás és válogatás alatt több kártétel érheti. A betakarító kombájnok használatával a gumót általában ömlesztve rakják a szállító jár­műre, majd tárolják. A válogatást a héj beparásodása illetve a sérülések be­gyógyulása után kell csak elkezdeni. Néhány betakarítógép zsákba szedi a burgonyát. Szedéskor a burgonyát szokták kosarakba vagy ládákba is gyűj­teni. A ládákba gyűjtöttek kevésbé horzsolódnak

A tárolás tudnivalói

A burgonyát azért tárolják, hogy biztosítsák az egyenletes piaci ellátást és magasabb árat kapjanak az áruért. Hogy biztos legyen a vetőgumó minősé­ge, fontos néhány tárolási követelményt betartani.

Mivel a hosszú idejű tárolás drága és növekednek a tárolási veszteségek, minden esetben el kell dönteni, hogy a betakarítási időszakot lehet-e az igé­nyekhez igazítani vagy a tárolásba való beruházás a kifizetődőbb. El kell dönteni azt is, hogy melyik tárolási eljárás a legmegfelelőbb. A használt el­járás kiválasztásában figyelemmel kell lenni: a termés felhasználására (pia­ci fogyasztás, feldolgozás, vetőgumó), a tárolás idejére, a tárolás alatti kül­ső hőmérsékletre (átlaghőmérséklet, átlag maximum és minimum hőmér­séklet), abetárolandó burgonya mennyiségére és a kezelési eljárásokra.

A gumó "tárolás alatti élete" a tárolási hőmérséklettől, a termés minősé­gétől és a fajtától függ (33. táblázat). A táblázatban bemutatott adatok csak útmutatóul szolgálnak.

A tárolási veszteségek elkerülése, a gumók kémiai összetétele valamint az élettani állapotváltozások elkerülhetetlenek a tárolás folyamán. Ezek a vesz­teségek a légzés, párologtatás, csírázás, a gombák és baktériumok okozta fertőzés valamint a kártevők kártételének tulajdoníthatók. A tárolási feltéte-

87

33. táblázat A burgonya becsült "tárolási élete" (hónapok)

Tárolási Étkezési burgonya Vetőgumó

hőmérséklet, °C sötétben IPC-CIPC* sötétben szórt fényben

4 10 10 10 ll 10 5 8 6 9

15 4 6 5 8 20 3 4 4 6 30 l l 2 3

35 0,5 0,5 l 2

* IPC-ClPC = prop ham/ dorpropham = csírázásgátló légtér

leknek olyannak kell lenniük, hogy ezek a veszteségek a minimálisak legye­nek, a gumók megfelelő élettani állapotban legyenek és a gumók kémiai összetétele a kívánt minőségű legyen.

A burgonyagumó 80% vizet tartalmaz. A tároláskori súlyveszteség első­sorban a vízveszteségnek tulajdonítható, amely a minőséget rontja. A víz a héjon, sebeken és a csírán keresztül párolog el. A sebeken és a csírán át na­gyobb a vízveszteség, mint a héjon keresztül. A héjon, seben és csírán ke­resztüli vízveszteség aránya 1:300:100. Ezért magas a párologtatás a sérült burgonya illetve a vékony héjú burgonyánál. A párologtatásból felszaba­duló víz elvegyül a gumót körülvevő levegőben. A tárolt burgonyánál, hogy eltávolítsuk a meleget és szárazon tartsuk a gumó felületét valamint oxigénhez juttassuk, fontos a levegő mozgása vagy a szellőztetés. A víz­veszteség egyébként mindig fennáll.

A párologtatás okozta veszteségek a levegő relatív páratartalmától, a szel­lőztetés mértékétől és az idejétől függ. A 34. táblázat a különböző mértékű szellőztetés hatását mutatja a gumók vízveszteségére.

Az adatokból következik, hogy ha a szellőztetés mértéke nem haladja meg a 10 m'/Óra/t burgonyát, az időegység alatti párologtatás alacsony és majd-

34. táblázat A becsült párologtatás különböző szellőztetési arányok alkalmazásával százalék az eredeti súlyból (mm/hét)

A burgonya Szellőztetési arány (m' l óra/ t)

állapota 10 20 50 100

Frissen betakarított 0,17 0,34 0,7 0,7

Csíramentes, néhány hét után a tárolóban 0,17 0,2 0,2 0,2

Csírázott 1% 0,17 0,3 0,3 0,3

2% 0,17 0,34 0,4 0,4

4% 0,17 0,34 0,6 0,6

8% 0,17 0,34 0,84 1,0

88

200

0,7

0,2 0,3 0,4 0,6 1,0

nem ugyanaz a frissen betakarított csíramentes gumónál, mint a kicsírázott gumónáL Magasabb szellőztetési aránynál az időegységre számított párol­gási veszteség magasabb a frissen betárolt burgonyánál és a csírás burgonyá­nál, mint a csíramentes keményhéjú (beparásodott) gumónáL A szellőztetés arányának 20 m3-ről 200 m3-re való növelése a csíramentes burgonyánál egy­ségnyi időre számítva nem eredményez párologtatási veszteségeket.

A burgonyagumó egy élő szervezet, amely lélegzik. A légzés folyamán a környezetből oxigént von el és a szénhidrátokkal együtt azt vízzé és szén-di­oxiddá alakítja. A szén-dioxidot a környező levegőbe juttatja. A folyamat során meleg keletkezik. A légzési hányados (s így a szén-dioxid termelés és a meleg termelése) a gumó hőmérsékletétől függ (23. ábra). A légzést be­folyásoló más tényezők közé a gumó érettségét, a cukortartalmat és sebek jelenlétét illetve hiányát említjük. A sérült, éretlen vagy csírázó gumóknak magasabb a légzésük. Az érett gumók hőtermelése 5-10 °C-on egy pár hét­tel a betakarítás után mintegy 40 J/kg/ óra, amely20°C-on 100 J /kg/ óra ér­tékre emelkedik. Az éretlen gumók közvetlen betakarítás utáni légzése sok­kal magasabb, mint az érett gumóké. A frissen betakarított éretlen gumók hőtermelése 20 oc -on több lehet, mint 400 J /kg/ óra. Néhány hét (kb. 2 hét) után a légzés szintje normális lesz (23. ábra).

..<::

-----b!; .o<

-----o' u bJ:J E

45

40

35

30

25

20

15

10

5

r l l i

·r l ~

~ l .l

l l

l 1/ i l l

l

v l l l

l /; l l l l l

i i l

N-} v l

l l

l lJ

2 400

1800

o .O 5 10 15 20 25 30 35 40 45°C

23. ábra. A gumók lélegzése és hőtermelése

..<::

"'" N

-----bJ:J .o< o o o

A burgonyahalom légzése útján keletkezett hőt szellőztetésseilehet csök­kenteni. Amikor több hő keletkezik mint amennyit eltávolítottak, akkor be­áll a túlmelegedés. Ez akkor jelentkezik, amikor a környező levegő hőmér­séklete viszonylag magas, magas a légzés is és alacsony a szellőztetés. A normálisan szellőztetett (1,8 méter magas) burgonyahalomban a túlmelege­dés 25 oc körül áll be, míg a 3,5 méter magas halom esetében 20°C-nál. Az éretlen, frissen betárolt burgonyánál az 1,8 méter magas halomnál 20 oc -on,

89

míg a 3,5 m magas halomnál már 14 °C-on beáll a túlmelegedés. Egyértel­mű, hogy a veszteségek 4-8 oc között alacsonyak.

Ahhoz, hogy elkerüljük az oxigénhiányt (fekete szívüreg), a képződött C02 mennyiséget el kell távolítani és oxigénnel helyettesíteni. Időnként a gumó körüli levegőt ki kell cserélni. Minden 24 órában tonnánként 4-5 m3

friss levegőt kell bejuttatni a tárolóba. A gumók csírázása a párologtatás, a növekedett légzés és a szénhidrát­

áramlás miatt túlzott veszteségekhez vezet. Az első 1-3 hónapban (amikor a gumók nyugalmi időszakban vannak) nem lesz csíranövekedés. A hő­mérsékletnek ugyan nincsen nagy behatása a nyugalmi időszak hosszára, de hatása van a csírák növekedésére. A hőmérséklet növekedésével növek­szenek a csírák is. A nedvesség szintén segíti a csírázást. Ha a tárolást 2-4 °C-on végezzük, akkor nem valószínű a csírázás. Ha hosszabb ideig (kb. 8 hónap) tároljuk a burgonyát és nem használunk csírázásgátlót, akkor a 3-4 oc fok elégséges lehet. A ma használatos csírázásgátlóknak (IPC-CIPC), 18 °C-nál magasabb hőmérsékleten alacsony hatása van.

A fény jelenléte csökkenti a csírák növekedését. A vetőgumó tárolása ese­tén a szórt fény hatásos lehet.

A tárolás során a betegségek és kártevők jelentős veszteségeket okozhat­nak. Ez főleg akkor történik meg, amikor a betárolásra kerülő burgonya fer­tőzött, a gumóknak vékony a héja illetve sérültek. A burgonya érzékenysé­gétől (fajta, termesztési feltételek) függően szaporodnak el a betegségek és a kártevők Csak az egészséges, sértetlen gumókat lehet sikeresen tárolni.

Nemcsak azok a betegségek, amelyek nedves rothadást okoznak (Erwinia, Pseudomonas, Corynebacterium, Phytium, Phytophthora) lehetnek károsak, hanem a száraz rothadást (Fusarium, Macrophominia, Phoma) okozók is. Más olyan betegségek is jelentkezhetnek, amelyek nem okoznak rothadást (Rhizoctonia, Oospora, Helminthosporíum), viszont tároláskor elszaporodhat­nak és befolyásolhatják a gumó minőségét.

Majdnem minden baktériumos illetve gombás betegség okozta kárt csök­kenteni lehet a jó szellőztetés biztosításával és a hőmérséklet alacsony szin­ten, de nem kevesebb mint 3-4 °C-on való tartásávaL A nedves gumókat azonnal szárítani kell. A frissen betakarított, eső által áztatott gumókat nem szabad betárolni.

A tárolási időszak lejártával az élelmezésre szánt gumóknak kevés illetve egyáltalán ne legyenek csírái. A hosszú idejű tárolásra alacsony (4-6 oc) hőmérséklet szükséges, míg a rövid idejű tároláshoz a magasabb hőmérsék­letek is elfogadottak. A vetőgumót úgy kell tárolni, hogy a kiültetés után gyorsan kihajtsanak és kikeljenek Ha a tárolási időszak (a betakarítás és ül­tetés között) 2-3 hónap, a hőmérséklet magasabb is lehet. Ha a vetőgumót fé­nyen tárolják, akkor az élettanilag fiatalabbnak számít a sötétben tároltaknáL Hosszú iciőszakra tárolni a 3-4 °C-on vagy szórt fényben és magasabb hő­mérsékleten lehet.

A tárolás során a keményítő cukorrá alakul és a cukor keményítővé. A cserefolyamatot enzimek irányítják a hőmérséklet függvényében. A cukor

90

az alacsony hőmérsékleten tartott gumókban halmozódik fel. Ha a gumókat tartósan 2-3 °C-on tartják, azok megédesedhetnek Magasabb hőmérsékle­ten kevesebb cukor halmozódik fel: az 5-6 oc még mindig magas ahhoz, hogy feldolgozhassák Ha a hasábburgonyát és a chipset magas cukortartal­mú gumókból készítik, akkor azok megbarnulnak Ezért a feldolgozásra szánt burgonyát nem kevesebb mint 5-7 oc illetve 7-9°C-on tartják.

A rövidebb időre való tároláskor magasabb hőmérsékletet lehet alkalmaz­ni. A magas cukortartalmat csökkenteni lehet, ha a gumókat rövid időre (1-2 hét) magas hőmérsékleten tárolják (15-20 °C). A felhalmozódott cukor a légzéskor elhasználódik (újrakondicionálás). Ez a folyamat nem mindig ad megfelelő eredményt.

A tárolási hőmérséklet befolyásolja a kékfoltosságra valamint a horzsolás­ra való érzékenységet is. Az alacsony hőmérsékleten tartott gumók inkább érzékenyek, mint a magasabban tartottak. Ezért a hidegben tartott gumókat akitárolás előtt melegben (15-18 °C) kell tartani.

Gyakorlatilag csak néhány olyan tényező létezik, amelyik a gumó tárol­hatóságát befolyásolja. Ezek: a jó héj és gumóminőség; elegendő szellőzte­tés; alacsony hőmérséklet; alacsony nedvesség és páratartalom; fény; vegy­szerek.

A tárolás legfontosabb kívánalmai már a tulajdonképpeni tárolás előtt el­kezdődnek. A tárolás csak akkor lesz sikeres, ha a tárolásra kerülő gumók épek és egészségesek. A gumó minőségét befolyásolja a termesztéskor hasz­nált technológia valamint a betegségek és kártevők elleni védekezés. Az éretlen gumókat sokkal nehezebb tárolni mint az éretteket, mivel alacso­nyabb a szárazanyag-tartalmuk és vékony a héjuk. Csak az érett gumókat érdemes betárolni. Mielőtt a gumókat véglegesen betárolnák, el kell távolíta­ni a rothadt és fertőzött gumókat, mert ezek fertőzési gócoknak számítanak az egészséges gumók számára. Néhány esetben bebizonyosodott, hogy a gumók rövid idejű (egy hét) előzetes tárolása segíti a válogatást. Ez idő alatt a betegségek okozta tünetek láthatóbakká válnak valamint a gumók­nak van idejük beparásodni.

Az a burgonya, amelyiket alacsony (4 °C) hőmérsékleten fognak tárolni, az első héten mintegy 15 °C-os hőkezelést igényel a sebek és horzsolások be­gyógyulására. A tárolási minőség megőrzése szempontjából nagy eltérések vannak a fajták között. Azokat a fajtákat, amelyeknek jó a tárolási minősé­ge, hosszabb ideig lehet tárolni, míg a gyengébb minőségűeket hamarabb kell piacra juttatni.

A szellőztetés folyamán a tároláskor keletkezett hőt, nedvességet és C02-t el kell távolítani és oxigénnel helyettesíteni. A szellőztetés lehet természetes illetve mesterséges. A halomban tárolt burgonya a légzés következtében meleget termel. A termelt hő a környező levegő és gumók hőmérsékletének emelkedéséhez vezet, amely általlevegőmozgás jelentkezik. A csomóból a meleg levegő felszáll, a hideg pedig elfoglalja ennek helyét (24. ábra). Mivel a csomón áthaladó levegő mennyisége behatárolt (gyakran nem több mint 12 m3 levegő l tonna/ óra) a szellőztetés hatásfoka nem a legmegfelelőbb.

91

A levegőt a burgonya folyamatosan melegíti s ezért a halom felületén mele­gebb a levegő mint a halom alján. A halom alján és tetején mért hőmérséklet­különbség természetes szellőztetésnél minden méterre 1,5-2 oc. Ha a halom nem túl magas (kb. l m) a burgonya hőmérséklete nem több mint a környező levegő hőmérséklete. Ez a helyzet áll fenn, amikor a burgonya egészséges és a halomban a levegőmozgás nincs gátolva (tároláskor nem kerül be talaj is).

24. ábra. A gumók természetes szellőzése

A burgonyát halomban és zsákban is lehet tárolni. Ha a gumókat zsákok­ban tárolják, kisebb a levegőmozgás. A halom illetve a rakás mérete függ a gumó minőségétől, a környező levegő hőmérsékletétől, a levegőmozgás ellenállásától (talaj, növényi maradványok, gumóméret).

Ha a gumók egészségesek, a környező levegő hőmérséklete nem magas (4-15 °C) és a tárolás időszaka nem haladja meg a nyugalmi időszakot, ak­kor a burgonyát 1,5-2 m magasan lehet tárolni szellőztetővel ellátott padló­zaton (25. ábra). Amikor a környező levegő hőmérséklete magas, főleg a fris­sen betakarított gumóknál ahhoz, hogy elkerüljük a túlmelegedést, a burgo­nyát nem szabad magasabban tárolni l méternél.

25. ábra. Mesterségesen javított szellőztetés

A zsákokban tárolt burgonyát egy vagy két sorba rakják, kis hézagot hagyva a sorok között. Ha a rakást fény, alacsony vagy magas hőmérséklet, eső elől kell megvédeni, akkor a takaró anyagnak szellősnek kell lennie (szalma). Ha műanyag takarót használunk, akkor a halmot nem szabad tel­jesen betakarni (26. ábra). A halom alját csak szalmával fedjük le. A helyen­ként elhelyezett szellőztetők javítják a szellőzést és gyakran használják a na­gyobb burgonyacsomók esetében.

Mivel a természetes levegőcserének a hűtésre vonatkozóan határai van­nak, ezért a nagyobb halmokat kisebbekre kell osztani. Ilyen esetben na­gyobb tárolási felületre van szükség.

92

i

A szellőzés miatt a fóliázást itt nélkülözzük!

26. ábra. Szalmával és fóliával takart halom

A mesterséges szellőztetéskor a levegő a ventilátor segítségével a szellő­zőc~atornákon és a padlón kiképzett nyílásokon át jut a burgonyahalom­ba. Igy majdnem ugyanaz a levegőmennyiség hatol át a gumók között. A mesterséges szellőztetéssei sokkal nagyobb szellőztetési arányt lehet elérni, mint a természetes szellőztetéssel. Egy ilyen rendszerrel könnyen elérhető a 3,5-4 m magas halom lehűtése, ahol a padlózat és a halom tetején mért hőmérséklet között nincs több mint 1,5 oc különbség.

A ventilátor teljesítményét valamint a szellőztető járatokat a levegő sebességének és elosztásának megfelelően kell kiválasztani. A szellőztetési hányados a hozzáférhető hideg levegő minőségétől és a szükséges szárítá­si foktól függ (35. táblázat). Nagy sebességű hideg levegőt használva a ha­tás sokkal nagyobb, mint a kis sebesség esetén. A szárítási hányados növe­kedésével gyakran nem nő arányosan a párolgás, de csökken a szellőzteté­si órák száma. Ajánlott, hogy a tárolókat olyan szellőztető kapacitással sze­reljék fel, amely nem kevesebb mint 50-80 m3 levegőt képes óránként min­den tonna burgonyának biztosítani. A 100-120 m3 levegőt biztosító szellőz­tetés a legmegfelelőbb. A levegő sebessége egy konuszos főcsatornában gyakran nem több mint 6 m/ s, míg egy azonos keresztmetszetű csatorna esetében 3,5 m/s.

35. táblázat A környezeti feltételek hatása a szél sebességére

Feltételek Szükséges szélsebesség

Hosszú időre hideg a levegő alacsony Rövid időre hideg a levegő magas A levegőnek alacsony a páratartalma magas A gumók gyakran nedvesek magas A gumók gyakran szárazak alacsony

Ahhoz, hogy egyenletes levegőeloszlás t biztosítsunk, az oldalsó szellőzte­tő cső valamint a halom magasságának az aránya kb. 1:1,5 (a távolság= 0,7 halommagasság) kell legyen. Fontos, hogy a szellőztető levegő egyenletes legyen, hogy a gumók ugyanolyan mértékben legyenek lehűtve. Ez csak

93

akkor lehetséges, ha a levegő-ellenállás is ugyanaz. A 27. ábrán ebben a te­kintetben láthatunk néhány példát. Az ömlesztett burgonyát a kellően fel­szerelt tárolókban 4 m magasságig lehet tárolni. A zsákban tárolt burgonyá­nak nagyobb a levegő ellenállása, s ha a szellőztetéshez használt levegő hő­mérséklete megegyezik a követelményekkel, akkor a zsákok tárolási magas­sága alacsonyabb. A mesterséges szellőztetést olyan tárolókban használják, ahol a külső levegő hidegebb illetve hűtőgépet használnak.

A levegő a jobb oldali nyílásokon eltávozik

Jobb oldalt a szellőzés kevésbé hatékony

Jobb oldalt akadályozott a légmozgás

Középen szegényes a légmozgás

27. ábra. Négy példa egyenlőtlen levegőeloszlásra

A hőmérséklet meghatározza a tárolási idő hosszát. A hőmérséklet meg­határozó elemei: az éghajlati adottságok, tárolási eljárások és a tárolási konstrukciók.

Ha veremben tároljuk a burgonyát, akkor a gumók hőmérséklete ugyan­az, mint a talajé, ahol közepesek a hőmérsékletekés jó a talaj vízáteresztő képessége, a nyugalmi időszak végéig az ún. "késleltetett betakarítást" le­het alkalmazni.

94

A természetes szellőztetésű tárolóknál az l m magas halomnak a hőmér­séklete majdnem megegyezik a kinti átlag napi hőmérsékletteL A tárolási veszteségek majdnem azonosak voltak 4-5 hónapos tároláskor, amikor csak éjjeli szellőztetés volt és amikor a szellőztetés folyamatos volt (a minimális hőátlag 8-14 oc, a maximális pedig 16-27 °C). Mivel a természetes szellőz­tetéskor a levegőcserét csak éjjel nyitott és nappal csukott rendszerrellehet megoldani, a rendszer bonyolultsága miatt gyenge hatást lehet elérni.

A mesterséges szellőztetéskor a jól szigetelt tárolókban a külső levegőt csak akkor nyomatják be, ha a levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a gu­mák hőmérséklete. Miután a levegő áthatol a halmon, a gumók hőmérsék­lete majdnem egyenlő lesz a minimum hőmérséklet átlagávaL A környeze­ti hőmérséklet jellemzőinek ismeretében helyenként kell eldönteni azt, hogy a külső levegőbenyomatása hasznos-e vagy sem. A minimum hőmérséklet átlagának ismerete mellett fontos ismerni a legalacsonyabb és a legmaga­sabb hőmérsékleteket valamint azt, hogy hány órán keresztüllehet a külső levegőt szellőztetésre használni.

Amikor a külső hőmérséklet O °C-nál alacsonyabb, akkor a külső valamint a belső levegőnek a keverékét használják a szellőztetésre. A külső levegővel való szellőztetést nagy mennyiségű burgonyánál használják és ahol a külső minimum hőmérséklet megfelelő. Ha a külső minimum hőmérséklet a táro­lás alatt fagypont alá süllyed és ha a nappali maximum hőmérséklet arányai­ban magasabb mint a minimum hőmérséklet, akkor a mesterséges szellőz­tetéshez fontos a falak valamint a tető szigetelése.

Amennyiben a gumókat hosszú ideig kell tárolni és a külső hőmérséklet olyan, hogy a természetes szellőztetés illetve a mesterséges szellőztetés kül­ső hűtése nélkül nem tárolható a burgonya, akkor hűtött levegőt kell hasz­nálni. A hűtőházakban a burgonyahalom kisebb egységekre van osztva vagy mesterségesen szellőztetik A szellőztetőcsatornák típusa és rendszere ugyanolyan mint a mesterséges szellőztetés esetében, csak ez egy zárt rend­szer, ahol a levegőt újrahasználják A külső levegőt csak időlegesen engedik be, hogy gyarapítsák a levegő oxigéntartalmát (naponta körülbelül 5 m3-t tonnánként). A szükséges hűtési kapacitást általában az első hetekben szük­séges értékek figyelembevételével állapítják meg.

Az épületbe hatoló melegfölösleget a hűtőberendezés távolítja el. Ezek a hőforrások a betárolásra kerülő gumók melege, a légzés útján keletkezett hő, a falakon-tetőn-padlón át bejutá hő, a ventilátor okozta meleg, a leve­gőcsere útján keletkezett hő, az ember-gépek-szivárgás okozta melegből adódnak.

A hűtési kapacitás és az épület szigetelésének megállapítására a követke­ző adatok és képlet lehet szükséges: -hővezetés: a tárolt anyagonáthatoló hő toleranciája, kb. 10 W /m2. A fa­

lak hővezetése vagy a K-érték (W /m2 °C)

10

95

-a falakon, tetőn, padlón áthaladó hő (W vagy J ls) függ a tető, a falak és padló felületétől (m2

) x K-érték X T kint= Tbent'

-a gumók melegének a csökkentése: ahhoz, hogy az l tonna gumó hő­mérsékletét l °C-kal csökkentsük, 3600 kJ szükséges. A burgonya speci­fikus hőmérséklete 3600 kJ/tonna;oC,

-a gumó termelte hő, különböző hőmérsékleteken 2 oc 5 oc l o oc 20 oc 25 oc 11,5 7,8 18,1 33,8 38,0 w /t,

-a ventilátor melege: 100 m'/h kapacitás esetén 12 W, -az ember, gépek szivárgások okozta meleg: nagy kapacitású tároló

esetében 5%-ot, kis tárolók esetében pedig 10 %-ot lehet hozzáadni a szükséges hűtési kapacitáshoz.

A tárolás során a gumókat szárazan kell tartani, de ugyanakkor el kell ke­rülni a kiszáradásukat is. A következő szempontokat kell figyelembe venni:

-a mesterséges száraz levegőjű tárolóknál nagy kapacitású szellőztetésre van szükség. Amikor a külső levegőt használják hűtésre, akkor általá­ban óránként 70-120 m3 l tonna levegőt használnak. A hűtőház ventilá­tor kapacitása a szükséges hűtési kapacitásnak kell megfelelnie. Ez kb. 0,26 m3 l óra/kJ hűtőkapacitást jelent,

-amennyiben a gumókat nedvesen szállítják a betároláshoz, akkor azt szárítani kell (a túlzott szellőztetés vízveszteséghez vezet)

-ha a gumók már megszáradtak, akkor a szellőztetést minimálisra kell beállítani,

-a hűtésre használt levegő hőmérséklete jelentősen alacsonyabb (2-4 oc­kal) kell legyen, mint a gumó hőmérséklete,

-a hűtőháznak megfelelően szigeteltnek kell lennie. A fény egy jó alternatíva az alacsony tárolási hőmérsékletre. A vetőgumó

szórt fényen való tárolása meghosszabbítja a tárolás idejét. A szórt fényben tárolt gumó gyakran jobb termést ad, mint a sötétben és magasabb hőmér­sékleten tartott. A szórt fényt akkor alkalmazzák, amikor hosszú (több mint 4 hónap) időszak telik el a tárolás és az ültetés között. Ha ez az időszak rö­vid (2-3 hónap), akkor ajánlottabb a gumókat halomban tartani addig, amíg nyugalmi idejük lejár. Majd lecsírázva, szórt fényen tárolni. A rendszer ki­sebb mennyiségek tárolására képes.

Ahhoz, hogy megelőzzük a hajtások megjelenését, csökkentsük a gombák és baktériumok okozta fertőzéseket, valamint a rovarok okozta támadáso­kat, a tárolás előtt illetve alatt vegyszeres kezeléseket használnak.

Ha nagy mennyiségű burgonyát kell tárolni hosszabb időre, akkor nagy be­fektetést igénylő tárolókra van szükség. A hely éghajlati adottságainak meg­felelően ez lehet természetes vagy mesterséges szellőztetés illetve hűtéssei el­látott. A tárolást végző szakembernek el kell döntenie azt, hogy hogyan fog­ja a burgonyát tárolni. A döntésében elsősorban arra kell válaszolnia, hogy:

- hogyan töltse fel a tárolót úgy, hogy a rendelkezésre álló tér maximá­lisan legyen kihasználva,

- hogyan lehet a veszteségeket minimálisra csökkenteni.

96

A mesterséges szellőztetéssei felszerelt tárolóban a gumókat tárolhatjuk 3-4 m magassághalomban. Minden négyzetméter alapfelületen így 700 kg burgonya tárolható. Ugyanerre a területre zsákokban csak 560 kg-ot tehe­tünk. A természetes szellőztetéssei ellátott tárolóban a tárolás magasságának alacsonyabbnak kelllennie és a nagyobb mennyiségeket kisebb egységekre kell elosztani. A zsákokat két zsák széles sorba kell rakni, a sarok között 30-40 cm helyet hagyva. Így kb. 450 kg burgonyát lehet m2-ként tárolni. A szórt fényben tárolt vetőgumóból (kis ládákba helyezve), nem több mint 250 kg gumót lehet tárolni egy m2-en.

97

A vetó'burgonya termesztése

A burgonyát általában vetőgumóval szaporítják, de bizonyos körülmények között a botanikai magot is felhasználják A vetőanyag minősége (élettani ál­lapota, betegségek) közvetlen módon nemcsak a termés növekedését befo­lyásolja, hanem a gumón illetve a gumóban levő betegségeket is, amelyek a talajba bevihetők vagy a szomszéd állománynak átadhatók. A betegségek és kártevők közül egyesek (Pseudomonas, Streptomyces, Globodera) ha már bejutottak a talajba, ott hosszú ideig képesek megmaradni. A vetőgumó-ter­mesztés célja, hogy a kívánt fajtából minőségi vetőgumót termeljenek és el­kerüljék a talaj- illetve gumóbetegségek elterjedését ott, ahol azok még nem fordultak elő.

A burgonya szaporítási hányadosa, ha a klasszikus szaporítási eljárásokat használják, más növényekéhez képest alacsony (20-12). A 36. táblázatban a vetőmagszükségletet és a szaporodási hányadost mutatják be néhány nö­vény esetében.

Ha figyelembe vesszük, hogy gyakran csak a kisebb méretű gumókat használják fel és számos vidéken a termés alacsony, a vetőgumó szaporítá­si hányadosa nem több mint 5-7 vagy ennél még kevesebb. A megfelelő termesztési technológia használata, mint a talajmegmunkálás, természetes trágyák és műtrágyák használata, öntözés, a gumók előcsíráztatása és a gumók elvágása magasabb szaporítási hányados elérését eredményezik.

36. táblázat Szaporodási hányados és vetőmagszükséglet

Növény Vetőmagszükséglet Termés Szaporítás i

(kg/ha) (kg/ha) hányados

Búza 120-160 5 OOO 40-30 Árpa 80-120 5 OOO 60-40 Kukorica 25-40 6 OOO 240-150 Burgonya 1500-2500 30 OOO 20-12

98

A növénysűrűség növelésével csökken a szaporítási hányados, de az eljá­rást gyakran használják a vetőmagtermesztésben, ahol a kisebb méretű gu­mók elérése a cél.

Ha azért növeljük a növénysűrűséget, hogy több vetőméretű gumót kapjunk, akkor érdemes fontolóra venni azt, hogy a kisebb gumó ára elég magas-e a nagyobb méretűhöz viszonyítva. Mivel a burgonyát vegetatíve szaporítják, a vírusfertőzések következtében az állomány leromlik. A tenyészidő alatt a vírus által megtámadott növények vírusos gumókat fog­nak teremni. Ha a fertőzött növényeket (és gumójukat is) nem távolítják el, akkor egy előzőleg tiszta állomány pár generáció után fertőzött lesz. A leromlás mértéke vidékről vidékre és tenyészidőről tenyészidőre vál­tozik.

A magas fertőzöttségű vidéken a tiszta állomány (O-l% vírus) l, 2, 3 generáció után 10, 45, 100%-os fertőzést mutat. Az alacsony fertőzöttségű vidéken a vírusfertőzöttség l, 2, 3, 4, 5 és 6 generáció után 2-7-20-55-95 és 100%. A leromlási, valamint a szaporítási hányados alapján ki lehet számol­ni, hogy mennyi tiszta vetőanyagat kell egy vidékre juttatni ahhoz, hogy 1000 t vetőanyagat termeljen az áruburgonya ültetéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy a szaporodási hányados 7 és a vetőgumó fertőzöttsége 15%, akkor a magas fertőzöttségű vidéken a vetőgumót egyszer lehet elszaporí­tani, míg az alacsony fertőzöttségű területeken a 15-20%-os fertőzöttségig kétszer-háromszor is. Így a magas fertőzöttségű vidékeken 1000:7 = 143 t tiszta vetőanyagra van évente szükség. Az alacsony fertőzöttségű terüle­teken 1000:7 x 7 = 20 tonna illetve 1000:7 x 7 x 7 = 3 tonna közötti vetőgumóra van szükség.

Magas fertőzés esetén, sajnos nem állnak rendelkezésre olyan egyszerű eljárások, amelyek csökkenthetik a leromlást. A lehetőségek közül megem­lítjük:

- a vetőmagtermő területek térbeli elszigetelése az áruburgonya termőte­rületeitől,

-a vetőmag-szaporító területek levéltetű elleni védelme (ez csak akkor le­het hatásos, ha a szaporító valamint az áruburgonya területe külön van),

- amikor a tenyészidő későbbi időszakában megjelennek a levéltetvek, szártalanítást kell végezni.

Ezeknek az eljárásoknak a betartásával főleg az alacsony fertőzöttségű vi­dékeken lehet alacsonyabb leromlási százalékot elérni.

A gumók élettani állapota befolyásolja a hajtásnövekedést és az állomány fejlődését A gumók általában a betakarítás után nyugalmi állapotban van­nak, s nem csíráznak megfelelő környezetben. Az egyes fejlődési fázisok hossza a termesztési feltételektől, a fajtától, a betakarításkori érés állapotá­tól és a tárolási feltételektől függ (37. táblázat).

Minél magasabb a tárolási hőmérséklet, a gumók annál hamarabb meg­öregednek Ha a vetőgumót relatív hosszú időre tárolják, akkor az optimá­lis hőmérséklet 2-4 oc. Ha ilyen körülmények nem állnak rendelkezés­re, akkor jó megoldásnak tűnik a szórt fényben való tárolás.

99

37. táblázat A négy fiziológiai állapot hossza

Fiziológiai állapot A fiziológiai állapot hossza (betakarítás utáni hónapok)

tárolás 4 oc tárolás 12 oc Nyugalmi 2-3 2-4 Csúcsdominancia 3-6 3-4 Normális csírázás 6-11 4-7 Öreg 11< 7<

A frissen kiszedett gumók általában 2-3 hónapig nyugalmi időszakban vannak. A nyugalmi idő alatt a gumót nem igazán ajánlott elültetni. A csúcs­dominancia időszakában eiültetett burgonyának gyenge a sűrűsége. Magas növénysűrűséget lehet elérni, ha letörik a csúcsrügyet, lehetővé téve ezáltal a többi hajtások megjelenését is. Az ültetésre legalkalmasabb fejlődési idő­szak a "normális csírázás" állapota. Ahhoz, hogy ültetéskor a vetőgumó a megfelelő állapotban legyen, azt a termelés vagy a beszerzés időszakának illetve a tárolási eljárások megválasztásávallehet befolyásolni.

A talajban hosszú ideig fennmaradnak olyan baktériumos illetve gombás betegségek valamint kártevők (fonalférgek), amelyek kihatással vannak a termésre. Ha már egyszer bejutottak a talajba, akkor nehéz őket ellenőrizni. A leggyakrabban előforduló burgonyabetegségeknél van egy fertőzési szint, amely elfogadható. Ez a helyzet főleg azon betegségek esetében, ame­lyek nem okoznak komoly károkat

Vetőgumóforrások és felhasználásuk

A termelők a vetőgumóhoz különbözőképpen jutnak hozzá: - tovább termesztik saját vetőgumójukat, - friss egészséges gumót vásárolnak, amelyet több évig maguk termeszte-

nek tovább, - friss egészséges gumót vásárolnak és rövid ideig maguk termelik meg a vetőgumót,

- minden évben friss vetőgumót vásárolnak. A 38. táblázat azokat a tényezőket mutatja be, amelyek a termelő döntés­

hozását befolyásolhatják. Különböző eljárások léteznek arra vonatkozó­an, hogy a termelő farmszinten feljavítsa a már létező vetőgumóját és hogy /vagy az újonnan beszerzett vetőgumót több szaporítás után is megfe­lelő minőségben tartsa.

A termelő a vetőmagot beszerezheti a "piacról", azokról a vidékekről és/vagy termelőktől, akik mint jó vetőgumó-termelők ismertek (szakoso­dott vetőgumó-termelőktől) és importbóL

Azokon a vidékeken, ahol alacsony a leromlási hányados, az alacsony tá­rolási hőmérsékletek javíthatják a vetőmag minőségét, akárcsak a tárolási

100

vagy a szelekciós eljárások A tárolási eljárások bevezetése javítja a szelek­ciós eljárásokat, mert azok a termelők, akik azért építenek tárolókat, hogy jobb körülmények között tárolják a vetőgumót, ki fogják használni a szelek­ció nyújtotta előnyöket (38. táblázat).

38. táblázat A termelő vetőgumója a más forrásokból származó vetőgumóval szemben

A termelő saját vetőgumója Más forrásból származó vetőgumó

-Vidéken alacsony a Jeromlási -Magas a Jeromlási hányados hányados

- Az előző termésből betakarított - Az előző termésből betakarított gumók gumók a megfelelő élettani nincsenek ültetésre megfelelő állapotban vannak élettani állapotban

- A tárolási feltételek és - A tárolási feltételek és eljárások nem eljárások adottak elérhetőek a termelő számára

-Jó a saját vetőmag minősége -Gyenge a saját vetőmag -A piacon nem kapható -Könnyen hozzáférhető a hiteles vetőgumó

megbízható vetőgumó -Szegény az infrastruktúra -Jó az infrastruktúra

(utak, távolság, farm méret) - A burgonya nem főtermék -A burgonya jövedelmező növény

alacsonyak a burgonyaárak -A vetőmag és áruburgonya -Alacsony a vetőmag és áruburgonya áraránya

áraránya magas -A befektetési alapok nem -A befektetésre szánt összegek elérhetők elérhetőek

Ott, ahol a betakarítás valamint az ültetés között rövid az idő (esős évsza­kok) és hiányoznak a megfelelő adottságok, a vetőgumót a száraz évszak­ban kell termelni. Az ültetési időszak helyes megállapításának másik oka, hogy elkerüljék a magas levéltetű populációt. Gyakran magas hőmérsékle­tű időszak után a populáció mérete csökken és fokozatosan nő, amint a hő­mérséklet is csökken. Ismeretesek olyan példák, ahol a korai ültetéssei (ami­kor a hőmérséklet elég magas) a vírusfertőzés alacsony volt.

A "piacról" való vásárláskor nem igazán ismert a gumó minősége. A vá­sárló csak a külső megjelenést (méret, fertőzöttség) tudja megítélni. Sok or­szágban vannak hagyományos vetőgumó-termelő vidékek, amelyek gyak­ran az alacsony leromlási övezetekben találhatók. Ha a vásárló ismeri a ter­melőt és a tenyészidőben meglátogatta a vetőmagparcellát, akkor sokkal na­gyobb a garancia egy jó minőségű vetőgumó beszerzésére.

Az állomány fenntartására illetve feljavítására gyakran használják a kivá­logatást (szelekciót) a negatív vagy a pozitív kiválogatást.

A negatív kiválogatáskor vagy szelekciókor a tenyészidőben a beteg nö­vényeket eltávolítják (kitépik) az állományból. A beteg és jellegtelen növé­nyeket kiszedik, hogy megelőzzék a fertőzést és így feljavítsák az állomány

101

minőségét. Ha a kiszedést kellőképpen végzik, akkor csökkenthető a lerom­lás és az állományt több generáción át fenn lehet tartani. A kiválogatás ha­tása nagyobb az alacsony leromlású vidékeken.

A pozitív kiválogatáskor a fajtára jellegzetes, egészséges, jól fejlett növé­nyeket megjelölik, majd vetőgumóként használják fel (28. ábra). Különböző eljárásokat ismerünk: kisparcellás eljárásnál a megjelölt növények gumóit összeöntik, s a következő ültetéskor felhasználják Egyes területeken nem csak az egészséges növényeket kell megjelölni, hanem a Pseudomonas solana­cearum baktériummal fertőzöttet is. Ez lehetővé teszi, hogy csak olyan egészséges növényeket takarítsunk be, amelyek nem voltak a fertőzött nö­vény közelében sem. A klónszelekciós programokban a kiválogatott és egészségesnek tűnő növény gumóit mint utódokat ültetnek el. Az utódge­nerációkat két vagy több szaporítás után öntik össze (29. ábra).

A vetőgumó-fertőtlenítés leghasználatosabb vegyszerei a karbarnátok és a benzimidazoL Ezeket a vegyszereket porként alkalmazzák A vegyszerek használata nem helyettesítheti a "tiszta termesztési eljárásokat".

28. ábra. Pozitív szelekció

Vetőgumóprogramok

Miután a szelekció, hajtáscsúcstenyészet (merisztéma) vagy hőterápia mód­szerével egészséges növényeket állítottak elő, a vetőgumókat fertőzésmente­sen kell továbbszaporítani. Ezt a vetőgumóprogramok valamint az ellenőr­zési eljárások segítik elő. Ez biztosítja az állomány fajtatisztaságát és egész­ségét. Ahol a Myzus persicae levéltetű-populáció relatív alacsony és kevés a fer­tőzési forrás, alkalmas a vetőgumó-termesztésre.

Gyakorlatilag a folyamat az évente kiválogatott, friss, egészséges alap­anyaggal indul. Ezek utódait 2-4 évig külön elszaporítják, mielőtt ugyan­azon klónba öntenék össze. Ez alatt az idő alatt az állományt folyamatosan ellenőrzik a vírusos fertőzésre szemlézéssel, szerológiai vizsgálatokkal, tesztnövényekkel majd utóvizsgálattal. Számos törzselit termesztésben a szárdarabalás és más gyors szaporítást biztosító eljárásokat használnak.

102

i• . ! l ~~öDCJ .~ .·. ·.

D.. [3··~ ... ~'· o·:· ... :::::: :: .: :··~·· .. ll növény 20 növény 20 növény 13 növény

~ @ ~~~J ;-;:::::- . .. .... .. .. .. .. ~ ... ::::: ....... g~~~~

...... It •••••• ........ ~· ........... ........ . .... ................ .. ..... .... ..... .... " ... .. ......

"**"". :::::::::::: . ..... . ..... . .. .. :::::: . ..... ..... ... ... ... .. ..... ........ .... .... . .... ....... ....... .. .... ...... ······ .............. .. .... l ....... ······ ........ . ..... ' ....... :::::::::::: *""R <l ........ . .... ....... . .............. . ..... :::::: . ............. .. .... ...... .. .. ..... ······ :::::: .....

c...!..!..,__ ...... liO növény 200 növény 130 növény

@ g Q g Ci) g

0,022 ha 0,04 ha 0,1126 ha 660 kg 1200 kg 7 HO kg

0,2 ha 0,4 ha J:r< 66110 kg 12000 kg

l. generáció

2. generáció

3. generáció

4. generáció

29. ábra. A burgonya klónszelekciós programja

Az az állomány, amely átjutott a klónszelekcián és nem fertőzött, a vetőgu­mó-osztályozás sorozatába kerül. Ott minden csoportnál meghatározott egészségügyi előírásoknak kell megfelelni. Az állomány csak akkor marad meg az illető osztályon belül, ha paraméterei a toleranciaértékeken belül vannak.

Mivel a burgonya szaporítási hányadosa alacsony ahhoz, hogy az árubur­gonyának megfelelő mennyiségű vetőgumót lehessen biztosítani, többszöri szaporításra van szükség. A szaporítások során a gumó újrafertőződhet Ez általában a magas fertőzöttségi területeken történik meg.

A szaporítási hányados függvényében 2-3 generáció elégséges, hogy 150 kg tiszta törzselit vetőmagból 3000-4000 kg burgonyát állítsunk elő. Ott, ahol alacsony a leromlás, lehetőség van arra, hogy a tiszta vetőgumót a mi­nőség megőrzésével 2-3 évig szaporítani lehessen. A magas leromlással rendelkező vidékeken ezt nem lehet megvalósítani. Itt egy-két szaporítás után elvész a minőség, s ugyanazon mennyiségű törzselit előállításához na­gyobb mennyiségű vetőgumóra van szükség, mint az alacsony fertőzöttsé­gű vidékeken. Azokban az országokban, ahol alacsony a leromlási hánya­dos, a teljes vetőmag-termesztési program megvalósítható, beleértve a törzs-

103

elitek előállítását is. Azokban az országokban, ahol alacsony a leromlási há­nyados, nem lehetséges a teljes vetőmag-termesztés, s ezért jó minőségű ve­tőgumóimportra szorulnak.

A törzselit vetőgumó előállítása egy bizonyos technikai felszereltséget és szakértelmet igényel. Ezt a munkát általában kormányszervezetek végzik az arra szakosított kísérleti állomások, intézmények, egyetemek farmjain. A törzselitből nyert szuperelit után az elit szaporulat, majd az utántermesz­tett kategóriák következnek. Az utántermesztett vetőburgonya képezi az árutermelés alapját.

A vetőgumó mennyisége és minősége a vetőburgonya-piactól függ. A ve­tőgumópiac csak abban az esetben fejlődhet, ha a kínált vetőgumó a megfe­lelő fajtából van, a kívánt minőségben (fertőzöttség hiánya, élettani kora, gumóméret), ültetéskor megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre és árban versenyképes. A termelő saját vetőgumójával, valamint a más forrásokból beszerezhető vetőgumóval szembeni követelményeket már bemutattuk A vetőgumópiac ellátására szánt gumóknak csak alacsony vírusfertőzöttsége lehet (0-2%). Ha azonnali áruburgonya-termesztésre használják, akkor ma­gasabb fertőzöttség is megengedett (10%).

A magasleromlási hányadossal rendelkező vidékeken folyamatos a szük­séglet, míg az alacsony loromlású vidékeken az igény változó. A sikeres ve­tőgumóprogramok az igények növekedésével nagyobb méreteket érhetn::k el, amelynek kezelésében a következő veszélyek jelentkezhetnek:

-a termelés növekedése negatívan hat ki a minőségre, - a nagyméretű termelés szervezési és kezelési problémák megjelenését

teszi lehetővé, amelynek következtében terméscsökkenés valamint a ve­tőmagparcellák elvesztése állhat be,

- vetőgumó-túltermelés jelentkezik, amelyet nem lehet az előzőleg szánt célnak értékesíteni,

-negatív hatással van a termelő saját vetőmag-termelési rendszerére. A termelés jobb alternatívájának számít az, amikor kisebb mennyiségű,

viszont jó minőségű vetőgumó-termelésre szorítkozik a rendszer, s amelyet azokhoz a termelőkhöz j~ttatnak el, akik több utántermesztésen át szaporít­ják tovább a vetőgumót. Igy a relatív korlátolt mennyiség sokkal ésszerűbb gazdálkodást eredményez.

A vetőgumó-programokban nemcsak a gumók mennyisége és minősége, hanem azok ésszerű felhasználása is fontos. A program fejlődésének fontos része, hogy a stratégiailag legfontosabb vidékek (amelyek továbbszaporít­ják és elosztják a vetőgumót), ellegyenek látva áruval. A hozzáférhető ár ugyancsak fontos tényezője az ésszerű felhasználásnak Egy országos vető­gumóprogram nem minden esetben tudja megtermelni a szükséges vetőgu­mót, ezért a meglévő rendszert friss anyaggal kell felújítania.

A törzselit vetőgumó előállításának több lehetséges útja ismert: a) A klonális eljárás során a fajtaazonos, egészséges növényeket kiválo­

gatják (pozitív szelekció), majd minden bokor gumóját utódokként ültetik el. A nyugalmi állapot megszüntetésével elvégzik a vírusfertőzés tesztjeit

104

(szemlézés, szerológiai és biotesztek). Betakarítás után minden gumó utód­ját külön tárolják és újra tesztelik. Ily módon végeznek további 2-4 klónsza­porítást. A klóntelepek 100 százalékos tisztasága nagyon fontos. Az eljárást főleg az alacsony leromlási hányadossal rendelkező vidékeken lehet hasz­nálni.

b) A gyors elszaporítási eljárások közüla szárdarabok, csíradarabok, haj­tásdarabok, levélrügydarabok használata a legismertebb. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor kis mennyiségű tiszta vetőgumó áll rendelkezésre. Ez­zel az eljárással kevesebb növényt kell vírusfertőzésre tesztelni. Az eljárás végrehajtására levéltetűmentes üvegházra van szükség.

c) Az in vitro (üvegbeni) szaporításkor a hajtáscsúcsot kis üvegedények­ben (táptalajon) laboratóriumokban nevelik. Többszöri átültetés során több száz illetve több ezer növényt lehet felnevelni. Elméletileg egy hajtáscsúcs­ból közel egymillió növénykét lehet hat hónap alatt felnevelni. Az in vitro eljárás helyettesíteni képes a klonális szelekció időigényes kiválogatási fázi­sait Ugyancsak ezzel az eljárással lehet mikrogumókat (in vitro gumók), valamint minigumókat előállítani. Ezen utóbbit az üvegben előállított nö­vények kiültetése után nyerik. A mikrogumók mérete 2-10 mm, míg ami­nigumóké 10-20 mm. Ezeket a gumókat a törzselitek előállítása céljából szabadföldbe ültetik ki.

Néhány esetben a törzselit vetőgumó-termesztésre a botanikai anyagot (a generatív magot) is felhasználják Vetéssel, palántaneveléssel és kipalán­tázással apró vetőgumókat termesztenek. A palántákat vetés után 25-40 nap­ra ültetik ki, amikor a növény magassága 8-12 cm és 4-5 levéllel rendelke­zik. A sűrűség 10-15 növény l m2, a sortávolság 25-30 cm. A botanikai mag­ból felnevelt növények tenyészideje hosszabb, mint a gumóból ültetett növény esetében.

A nagy sűrűséget használó eljárás esetében (kb. 100 palánta/m2) 1 m 2-en kb. 4-5 kg kisméretű (500-600 db) gumót lehet előállítani. A vetésre hasz­nált eredeti mag szabad beporzású illetve e célra megfelelő hibrid mag le­het. Mivel a termelt gumók különböző genotípushoz tartoznak, kiváloga­tást szükséges végezni.

Vetőgumó-termelés és a vírusos betegségek

Nagyon sok országban a vírusos leromlás és a vírusos betegségek nagy gon­dot okoznak. A burgonya mechanikai úton (eszközök, érintés), rovarok (fő­leg levéltetvek) valamint fonalférgek és gombák által fertőződhet. Ha a bo­kor fertőzött, akkor a vírus a gumóba is eljuthat. Amikor a gumó befertőző­dik és ezt vetőgumónak használják, az új növény fertőzött lesz és fertőződ­het a termelt gumó is (másodlagos fertőzés). A vírusos betegségek elleni el­járások alapjában a fertőzés megelőzésére vonatkoznak. A használatos eljá­rások közül megemlítjük: az alacsony fertőzöttségű vidékeken felszámolni a fertőző gócokat illetve olyan időszakban végezni a gumótermelést, amikor

105

alacsony a vektorpopuláció, a vektor ellenőrzése, a növény ellenálló képes­

ségének növelése, vírusellenálló fajták termesztése és az ásványi olajok

használata. A fertőzés szempontjából két forrást kell figyelembe venni: a területen be­

lüli és területen kívüli. A területen belüli fertőzött növények a legfontosabb

forrásai a mechanikai úton fertőző vírusoknak A nem perzisztens vírusok

úgy a területen belülről, mint a területen kívülről fertőzhetnek A perzisz­

tens vírusok nagyobb távolságokra szállíthatók, mint a nem perzisztensek. Ahhoz, hogy a fertőzött növények számát alacsony szinten tartsuk, el kell

azokat távolítani a termőterületrőL A szomszédos területeket szintén meg

kell tisztítani a fertőzött növényektőL Ha magas a levéltetű-populáció, ak­

kor a vetőgumót elkülönített táblákban kell termeszteni. Mivel a levéltetvek a vírusok legfontosabb vektorai, olyan termőterületet

kell kiválasztani, ahol alacsony a populáció vagy a populáció szintje nem je­

lent veszélyt. Amikor a populáció mérete elér egy bizonyos fejlettséget, a

szárnyas tetvek repülni kezdenek. Ekkor kell a burgonyán a szártalanítást

elvégezni, megelőzve a vírus gumóba való bejutását. Alacsony populáció­

val rendelkező vidékeken a telek hidegek, a tavasz hűvös, a tenyészidő pe­

dig szeles és esős. Hegyvidéken szintén alacsony a levéltetű-populáció.

Ugyancsak alacsony populációra lehet számítani akkor, ha a tenyészidőben

és utána magas hőmérsékletek voltak. Egy sokéves vetőgumóprogram megtervezéséhez és kivitelezéséhez

szükséges ismerni azokat a vidékeket és az évnek azokat a szakaszait, ahol

és amikor alacsony a levéltetű-populáció. A levéltetű-populáció nagyságá­

nak a meghatározásában a következő eljárásokat használják: -Sárga csapdák: a burgonyatáblába vagy a tábla mellé, belül sárgára fes­

tett vízzel telt és valamilyen mosószerrellúgosított tálakat helyeznek el.

A tálakat a növény magassága felett helyezzük el. A tálakat időszakosan (kétszer hetente) ellenőrzik. A kapott adatok nem csak a levéltetvek szá­mára világítanak rá, hanem azok életműködésére is.

-A növényeken és a leveleken található levéltetvek száma nem ad elfo­

gadaható értéket a szárnyas (fertőző) egyedek számáról. A számoláskor

a növényeket véletlen módon válogatják ki, amelyekről ütésseileverik a levéltetveket, majd megszámolják azokat. Levélszámoláskor 25 véletle­

nül kiválasztott növény, négy teljesen kifejlett levelét (kettő a növény al­

só és ,kettő a növény felső feléből) vágják le, majd megszámolják a tetve­

ket. U gy tűnik, hogy nehéz összefüggést találni a vírusos fertőzések és a levéltetvek száma között. Ennek meghatározásában olyan adatokat

kell még figyelembe venni, mint: a levéltetvek száma és fertőzőképessé­ge, a fertőzési források száma, a növény fejlettségi állapota, a levéltetvek

, jelénlétének ideje és a fajta ellenállósága. Altalánosan elfogadott, hogy a levéltetű kritikus időszakát akkor éri el,

amikor a csapdában egy hét alatt 5 fertőzésre képes szárnyas levéltetűt ta­

lálnak (két egymás utáni napon, napi 2 levéltetűt) vagy ha 100 levélen több

mint 20 levéltetűt számoltak

106

A leromlás felbecsülésére használt tesztek a különböző vidékekre és ül­tetési időszakokra vonatkozóan sokkal pontosabb adatokat szolgáltatnak a vírusfertőzésre. Mindazonáltal, hogy ezek a tesztek bizonyos körülmé­nyek között mérik a vírusfertőzöttséget, az eredményeket gondosan kell feldolgozni és a szomszédos területek fertőzési fokát is figyelembe kell venni. A vírusfertőzés meghatározására a következőket lehet használni: a) különböző ültetési és betakarítási időszakok, b) 100-200 ismert egészsé­gi állapotú gumó elültetése különböző vetőgumó-termesztő vidékekek, c) kisparcelián egy sor fertőzött növény mellé több sor egészséges növényt ültetni.

Ahhoz, hogy a vírusos fertőzést felértékeljék, minden növényből betaka­rításkor kiválasztanak egy gumót, amelyet a következő idényben újra elül­tetnek. A második eljárás esetében két gumót választanak ki, amelyikből egyet az ELISA (enzim linked immunosorbent assay) vagy enzimkapcsola­tú ellenanyag technika módszerrel vizsgálnak meg, míg a másik gumót el­ültetik. A harmadik esetben minden sor gumóját külön tesztelik.

A levéltetvek ellenőrzése csökkenti a vírusok terjedését, főleg ha perzisz­tens vírusok terjedéséről van szó. A területen kívüli fertőző források kevés­bé ellenőrizettek A kezeléseknek korlátolt a hatása a nem perzisztens víru­sok terjedésében. Sokkal jobb eredményt lehet elérni, ha a zárt vidék min­den burgonyatábláját kezelik a levéltetvek ellen. Ezek a kezelések lehetnek: granulátumok, amelyeket ültetéskor kell kijuttaní és 8-10 hétig ellenőrzik a levéltetű-populációt valamint permetlevek, amelyet 50 százalékos kelésnél alkalmaznak majd minden 2. héten. A beteg tövek kiszedése előtt el kell vé­gezni a levéltetvek irtását.

A burgonya fiatal korában sokkal érzékenyebb a vírusos fertőzésre, mint később. A termesztési gyakorlatot úgy kell beállítani, hogy a levéltetű-po­puláció fertőzésekor a növény maximális ellenálló képességgel rendelkezzen. A korai érés adta ellenálló képesség kialakítható, ha a gumót előcsíráztatják, korán ültetik és mérséklik a nitrogénadagolást.

A növény részéről többféle rezisztenciát ismernek: -·immunitás az X, Y és A vírusra, amely domináns gén adta rezisztencia, - hiperszenzibilitás (túlérzékenység) gyakran domináns géneken alap-

szik, amelyek bizonyos vírusokra (az X vírus rasszai) érzékenyek, - részleges rezisztencia, amely a levélsodró vírus esetében több gén által

megha tározott tulajdonság, - tolerancia a növénynek az a képessége, hogy elviseljen egy betegséget.

A magas talerandával rendelkező növények kevésbé érzékenyek a fertőzés­re és lehetséges, hogy kortünetet sem mutatnak.

A vetőgumó egészségi fokozatát olyan tényezők befolyásolják, mint a ta­lajfertőzések, az ültetett vetőgumó minősége, a szomszédos parcellák fertő­zöttsége, az uralkodó időjárás, a táblában előforduló betegségek és a terje­désük megakadályozására alkalmazott eljárások (ültetés és betakarítás ide­je, permetezés), betakarítási-tárolási és osztályozási eljárások Ezeknek az eljárásoknak a betartására többszöri ellenőrzésre van szükség.

107

A vetőgumó-ellenőrzés és minősítés Magyarországon

Magyarországon azokat a burgonyafajtákat ellenőrzik, amelyek állami mi­nősítésben részesültek vagy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium ideiglenes szaporítási engedélyt adott rá. Az Országos Mezőgazda­sági Minősítő Intézet (OMMI) a szántóföldi ellenőrzés előtt a rendelkezésre álló táblatörzskönyv, szaporítási főkönyv alapján ellenőrzi a vetőmagpar­cella helyét, alakját, az előző években termesztett növényfajtákat, a táp­anyagellátottságot és az izolációt. Ez azért fontos, mert az érvényben levő szabványok szerint:

- nem szabad vetőgumót szaporítani olyan területeken, ahol négy éven belül burgonyát termesztettek, az előző évben pedig burgonyával ro­kon növényeket termesztettek (dohány, paradicsom, paprika, lucerna),

- a szaporítótáblán belül a különböző szaporítású fokozatok és fajták kö­zött legalább 1,5 m távolságnak kell lennie. A tábla szélétől200 m távol­ságban nem szabad burgonyát valamint vele rokon növényt termelni.

Az izolációs távolság betartása azért fontos, hogy védekezzünk a külső fertőzések ellen. A belső fertőzések ellen permetezéssel valamint a be­teg, csenevész növények eltávolításával kell védekezni. Ezt a munkát az el­ső tünetek megjelenésekor el kell kezdeni, majd folyamatosan végezni a szártalanításig. Ez a munka a vetőmag-szaporítás legfontosabb munkafolya­mata. A szelekciókor eltávolítjuk a csenevész és vírusos töveket, valamint a baktériumos fekete tőrothadásos és az idegen töveket. A beteg és idegen tö­veket az anyagumóval együtt távolítjuk el. A munkálat elvégzéséhez a leg­alkalmasabb idő a kora reggel, a délelőtti órák és a borongós időjárás. Nagy melegben (a már fonnyadt levélzeten) nem lehet jó munkát végezni.

Hazánkban a jogszabályok fémzárolatlan vetőgumó-forgalmazását nem engedélyezik. A fontos cédula (fémzárolási címke) igazolja, hogy a vetőgu­mó a tenyészidőben négy alkalommal szántóföldi ellenőrzésben részesült és a szabványelőírásoknak megfelelt (magyarán fajtaazonos és fajtatiszta, va­lamint vírusvizsgálatban részesült).

A szántóföldi ellenőrzések során a vizsgálatokat a tábla méretének, alak­jának és domborzati viszonyainak figyelembevételével a kijelölt helyeken végzik. Aminősítés a tábla átlagos állapota valamint amintavételek alapján történik. A tenyészidő alatt általában három ellenőrzést végeznek el:

l. Az első ellenőrzést a növény 20-25 cm fejlettségekor végzik el, amikor a következőket szemlézik: a tőhiányok száma, a növény fejlettsége, a kiegyen­lítettség (a növények egyenletes térbeli eloszlása, arányos fejlettsége), a kul­túrállapot (gyomosság, tápanyagellátottság, növényápolás, növényvéde­lem), a súlyos és enyhe tüneteket mutató betegségek előfordulása.

Súlyos leromlást okozó betegségek a levélsodró vírus, Y vírus, mozaikví­rus és a biborszínű csúcssodródás mikoplazma. Enyhe leromlást okozó be­tegségek közé tartozik az: A, M, S, X vírus, az aucuba vírus, lucerna mozaik-

108

vírus, stolbur mikoplazma, a fekete tőrothadást okozó baktériumos beteg­ség valamint a Fusarium (szárazrothadás), Verticillium (fertőző hervadás), Colletotrichum (tőkorhadás) okozta gombás betegségek.

A fejlettséget, kiegyenlítettséget és a kultúrállapotot 1-5-ig terjedő érték­számmal fejezik ki. Azok a táblák, amelyek 3-nál kisebb értéket kaptak, nem alkalmasak vetőgumó-szaporításra. A fajtabélyegek alapján ellenőrzik a nö­vényállomány fajtaazonosságát Az összes hiba nem haladhatja meg a 20%­ot (amelyből a vírusfertőzés a 10%-ot és a tőhiány a 10%-ot).

2. A második ellenőrzéskor ugyanazokat a vizsgálatokat végzik el, mint az elsőnéL Az ellenőrzést virágzáskor illetve 15-20 napra az első ellenőrzés után végzik el.

3. A harmadik szántóföldi ellenőrzést közvetlenül a szártalanítás előtt vagy a gumók fiziológiai érésekor végzik el. A második ellenőrzésen elvég­zett vizsgálatokon kívül elvégzik a szártalanítás határidejének a meghatáro­zását valamint a gumóvizsgálatokat A szaporító terület alkalmas minősí­tést csak az időben elvégzett szártalanítás után, valamint a vírusos betegsé­gek határértékeken belüli állapotában kaphat. A szártalanítás célja a beteg­ségek megelőzése valamint a gumóméret szabályozása. A második és har­madik ellenőrzésen a nemesített vetőburgonya az előírt minőségi követel­ményeknek kell hogy megfeleljen (39. táblázat).

39. táblázat A vetőgumó-szaporítások minőségi követelményei (megengedett értékek) a szántóföldi ellenőrzéseken

A minősítés jellemzői Szaporítási fokozat

szuperelit elit után-termesztett

Fejlettséget, kiegyenlítettséget, kultúrállapotot 4 4 3 minősítő értékszám Kóros, gyengén fejlett, o o 0,5 csenevész tövek % Súlyos tüneteket mutató vírusos és 0,1 0,2 0,5 mikoplazmás betegségek % Enyhe tüneteket mutató vírusos 0,2 0,5 2,0 és mikoplazmás betegségek % Fekete tőrothadás % 0,2 0,5 1,0 Egyéb tő- és hervadásos0,5 0,5 1,0 betegségek % Idegen fajtájú tövek % o o 0,1

A magyarországi követelmények összehasonlítását más országok szuper­elit, elit és utántermesztett megengedett fertőzési fokozatait a 40. táblázat mutatja be.

A harmadik ellenőrzésen a növénynek meg kell felelnie a második ellen­őrzésre előírt feltételeknek Fekete tőrothadás, csenevész tövek egyik szapo­rítási fokozatban sem fordulhatnak elő. A gombás és baktériumos rothadá­sok nem haladhatják meg a 10%-ot. Ha a harmadik szántóföldi ellenőrzésre

109

40. táblázat Megengedett fertőzési fokozatok %-ban (növény/ha)

Kámsodás Kanada1 Franciaország l· 3 Hollandia 1• 3 Egyesült Királyság2

Súlyos mozaik SE, E 0,25 0,33 0,09 0,1 Ut. 1,0 1,0 0,25 2,0

Enyhe mozaik SE, E 0,25 0,33 0,09 0,5 Ut. 1,0 1,0 2,0 5,0

Fekete tőrothadás SE, E 0,1 0,5 o 0,5

Ut. 2,0 1,0 5 2,0 Idegen fajta SE, E o 0,1 o 0,05

Ut. 0,1 0,2 o 0,5

1 A SE és E kategóriában három szántóföldi ellenőrzés, míg az Ut.-ben két ellen­őrzés van.

2 A SE és E kategóriákban két ellenőrzés, míg az Ut.-ben egy ellenőrzés van. 3 Az adatok az E valamint az Ut. kategóriára vonatkoznak.

is m.egfelel az állomány, akkor "nemesített burgonya vetőgumónak hasz­nálható" minősítést kap. Ha a szártalanítást időben nem végezték el, akkor az állományt egy fokozattal visszaminősítik. Ugyanígy járnak el akkor. ha valamelyik szaporítás nem felel meg az előírásoknak. Az utávizsgálatok el­végzésére (rügydugványvizsgálat, ELISA teszt) valamint a kisparcellás ellen­őrző kitermesztésre, a szártalanítás után 14-16 napra legalább 440 gumóból álló mintát vesznek ki.

A rügydugványok első vizuális vizsgálatát akkor végzik, amikor a nö­vény 20 cm magas, a másodikat pedig 25-30 cm-es fejlettségekor. A mód­szer lényege, hogy a betakarítás előtt a gumóminta nyugalmi idejét felold­va, majd gumónként 1-1 hajtást kivágva és azokat növénnyé nevelve, meg­állapítsák a fertőzést. Latens, tüneteket nem mutató fertőzések kimutatásá­ra nem alkalmas. Ezeket az ELISA teszt elvégzése teszi lehetővé, amellyel a levélsodródás kimutatható. Jelenleg a legelterjedtebb és legmegbízhatóbb diagnosztikai eljárás. A teszthez tételenként legalább 100 növényre van szükség. Vírusdiagnosztikai eljárásként használják még a bioteszteket (tesztnövények) és a kémiai (festési) eljárásokat.

A nemesített burgonya vetőgumója kizárólag fémzároltan kerülhet forga­lomba. A vetőgumó akkor fémzárolható, ha a szántóföldi ellenőrzéseken vetőgumónak alkalmas minősítést kapott hasonlóan a rügydugványvizsgá­latokon (akárcsak az ELISA teszten). Továbbá ha fajtaazonos és fajtatiszta, egyöntetű, ép, egészséges, érett, száraz, tiszta, karantén betegségektől men­tes, és a gumón nincsenek hajtások

A hibák és betegségek megengedett értékei a szuperelit, elit és utánter­mesztett kategóriákban:

-száraz rothadás l%, nedves- és vegyes rothadás valamint fagykárosított gumó 0,2%, sugárgombás varasodás, rizoktóniás gumó 5%, vas- és szür-

110

kefoltos gumó 3%, sérültéstorz gumó 3%, felismerhetetlen idegen fajta gumója 0,1 %. Az összbetegség és hiba 6%. A tapadó föld, rög és egyéb szennyeződés 2%.

A vetőgumó mérete minimálisan 28 mm a gömbölyű és ovális gumók ese­tében és 25 mm a hosszúkás gumóknál. A maximális méret 60 mm, alaktól függetlenül. Az alsó és felső méret között az eltérés 20 mm-nél nem lehet több. A megengedett eltérés az adott méreten belül, úgy az alsó, mint a fel­ső határnál 3 százalék lehet.

A fémzárolt vetőgumó biztosítja a felhasználót, hogy a fajta államilag mi­nősitett, a tenyészidőben négyszer ellenőrzésben részesült a szabványelő­írásoknak megfelel, fajtaazonos és fajta tiszta. Igazolja, hogy a tétel vírusvizs­gálatban részesült és nem tartalmaz a szabvány által meghatározottnál na­gyobb mértékű leromlási tüneteket. A fémzárolt vetőgumó minden zsákján címke található, amelyen fel van tüntetve a fajta neve, szaporításfoka, a fém­zárolás száma, a csávázás és a minőség érvényességi ideje.

Az utóbbi évek vetőgumó-szaporító területe és a fémzárolt mennyiségek a következőképpen alakultak (41. táblázat)

41. táblázat Az OMMI által fémzárolt vetőgumó import és a szaporító terület alakulása az 1990-1997. években

Őszi import Összes import Vetőgumó-

Év Tavaszi import szaporító

(t) (t) (t) terület (ha)

1989-90 2294,0 4727,0 7 021,0 2 446 1990-91 1983,0 6411,7 8 394,7 2 553 1991-92 906,0 8344,6 9 250,6 2 684 1992-93 1308,2 7505,0 8 813,2 2 634 1994-95 4068,8 9487,7 13 556,5 3 300 1996-97 753,4 3283,4 4 036,0 1170

A fajtaeloszlást két éghajlati adottság határozza meg leginkább: a magas hőmérséklet és az aszályra való hajlam. Különösen a júliusi középhőmérsék­letek okoznak gondot, amikor a legjobb körzetekben is ez az érték 19:-20 oc körül alakul. A hőmérséklet területi eloszlását a 30. ábra mutatja. Am bi­zonytalan a csapadék időbeli és mennyiségbeli eloszlása is. A csapadék eloszlását a 31. ábra mutatja. Ezek a kevésbé kedvező feltételek hozzájárul­nak a burgonya fiziológiás leromlásához. Egy másik terméscsökkenést oko­zó tényező a vírusos leromlás. A leromlás során csökken a burgonya élet­ereje, terméshozama, állapota kórosan megváltozik A vírusfertőzöttség ter­méshozamra gyakorolt hatását a 42. táblázat mutatja be.

Egyébként a vírusbetegségek megengedett mértéke: superelit fokozatban 2%, elit fokozatban 4%, utántermesztett fokozatban pdig 10 százalék A kö­zeljövőben a fenti határértékket összhangba kell hozni az EU előírásával,

111

21,8 •c 21,0 ·c

30. ábra. Magyarország hőmérséklet eloszlása gumókötéskor

31. ábra. Magyarország csapadék eloszlása gumókötéskor

42. táblázat A vírusfertőzöttség terméshozamra gyakorolt hatása

Termés Vírusfertőzöttség %

o 10 20 40 60

Relatív termés% 100 96 91 78 60 Abszolút hozam t/ha 26 25 23,7 20,3 15,6

112

80 100

43 33

12,1 8,6

ami egyértelmű szigorítást fog jelenteni. Mindezek várhatóan először az ez­redfordulóban végzett szaporításoknál érvényesülnek.

Leromlásra hajlamos fajtáknál a kedvezőtlen termesztési feltételek között a terméscsökkenés egy év alatt elérheti a 20-30 százalékot is. A vírusok a ve­getatív szaporításnál (ellentétben a magokkal történő szaporítással) mindig átkerülnek a következő generációba. A termőhely ökológiai viszonyai gyor­sítják vagy lassítják a leromlás folyamatát. A kedvezőtlen ökológiai és ter­mesztési feltételek között romlik a növények betegségekkel szembeni ellen­álló képessége és a szaporítóanyag biológiai értéke is. A tartós szárazság kedvez a vírust terjesztő levéltetvek felszaporodásának A kedvezőtlen tá­rolási feltételek jelentős terméscsökkenést okoznak a gumók öregedéseveL Az ilyen gumókból fejlődött csenevész növények gyakran mutatnak a víru­sos fertőzöttséggel azonos tüneteket. A fiziológiailag öreg gumókból fejlő­dőtt, vírussal fertőzött növényeknél a vírusos tünetek súlyosabban jelennek meg. Az ország természeti adottságait valamint a kórtaní viszonyokat figyelembe véve a vetőgumót kétévente kell cserélni, a leromlásos vidéke­ken pedig évente, de ez utóbbi az ajánlatos mindenütt.

A hagyományos szelekcián alapuló vetőgumó-szaporítás a leromlásra haj­lamos vidékeken és vírusfogékony fajtákkal szinte lehetetlen megfelelő egészségi állapotú illetve biológiai értékű vetőgumót előállítani. Ezért vált szükségessé a speciális vetőgumó- termesztési eljárások kidolgozása. Ilyen a nyári ültetés (tarló burgonya) vagy a szártalanításos eljárás.

A burgonya nyári tarlába ültetését már régóta ismerik. Megfigyelték, hogy ezzel a módszerrel egyes fajtáknál egészségesebb vetőgumót lehet elő­állítani, mint tavaszi ültetésset A nyári ültetés sikere változó lehet, mivel magasak a költségek és alacsony a hozam.

A levéltetvek szárnyas alakjainak második tömeges rajzása (a gradáció) az időjárástól és a termőhelytől függően június végére, július első napjaira te­hető. A fertőzés megelőzésére a táblákat szártalanítják. A módszert elsősor­ban a korai gumókötésű és vírusérzékeny fajtáknál használják. Hatékonysá­gát nagymértékben befolyásolja a környezet virológiai állapota és az izolá­ció (43. táblázat).

Az éretlen gumók a szártalanítást követő 10-14 nap után beparásodnak. Ezt követően célszerű kiszedni, mert a sokáig talajban hagyott gumókan fo­kozódik a tárolás alatti rothadás veszélye.

43. táblázat A szártalanítás és az izoláció hatása a fertőzésre (a Desirée fajtánál)

Ültetési Szártalanítás Izolációval Fertőzött környezet

idő fertőzés% termés t/ha fertőzés% termés t/ha

Április ültetés után 70 nap 5,8 54,2 95,8 50,8 90 nap 5,8 49,7 89,2 47,2

éréskor 120 nap 87,5 32,0 95,8 24,7 Május ültetés után 70 nap 53,0 49,0 100,0 32,8

90 nap 96,7 35,0 99,2 31,5

113

A köztermesztésben levő burgonyafajták vírus-ellenállósága között jelen­tős különbségek vannak. A vad burgonyafajok vírusbetegségekkel szembe­ni nagyfokú rezisztenciája megoldás lehet a genetikai úton történő védeke­zésre. Egy másik lehetőség a biotechnológiai eljárások használata, amikor sejtfúzióvallehetővé válik az ivaros úton nem keresztezhető vadfajok tulaj­donságainak a kultúrfajokba történő átvitele. Irányított génátvitellel egyes tulajdonságok úgy vihetők át a gazdanövénybe, hogy annak más tulajdon­ságai nem változnak meg. Belátható időn belül viszont nem várható olyan fajták megjelenése, amelyek valamennyi vírussal szemben ellenállóak le­gyenek, ugyanis újabb vírustörzsek és vonalak alakulnak ki, ez pedig folya­matos nemesítési munkát fog továbbra is igényelni. A vírusok okozta le­romlás még sokáig csak komplex védekezésseilesz mérsékelhető.

A vetőgumó-szaporítás jelenlegi színvonalának jellemzői

A korábbi országos hálózattal rendelkező szervezetek megszűnése óta szer­vezett vetőgumó-előállítás és -termelés alig van Magyarországon. A szapo­rítást végzők száma az utóbbi néhány évben megduplázódott, a szaporító terület elaprózódott. Gyakorlatilag az egész országban szétszórtan megta­lálhatók a vetőgumó-előállítók, így a szakmai követelmények érvényesítése is sok gondot okoz.

Nálunk fejlettebb államokban a vetőgumó előállítása túlnyomó részben szervezett keretek között történik. A szervezésnek több szervezett formája lehetséges. A leggyakoribb, hogy a nagykereskedelmi szervetetek- akár ma­gán, akár szövetkezeti szervezetek - egyúttal nemesítéssei is foglalkoznak, így ők rendelkeznek az általuk nemesített vagy vásárolt fajták tulajdonjogávaL A fajtatulajdonos jogán- amíg a fajta védettséget élvez- kizárólagosan szer­vezik a fajtáik fajtafenntartását és szaporítását, valamint a vetőgumó értékesí­tését. Vállalati érdek, hogy a végtermék minél jobb minőségű legyen. A független minősítő szervezetek mellett a cégek minőségellenőrei folyama­tosan figyelemmel kísérik a vetőgumó-előállítás minden folyamatát.

Másik lehetőség: amikor szabad, de még keresett fajták fajtafenntartására és szaporítására szerveződnek a kereskedők (szaporítók) megfelelő labora­tóriumi illetve ellenőrzési rendszer kialakítása mellett.

A két rendszer természetesen kombinálódhat is. Mindkét szervezetnél alapvető érdek, hogy a szaporítóterületek legjobb klimatikus területeken, zárt rendszerben legyenek, ahol áruburgonya, v,agy más - a burgonya vírus­betegségeit hordozó - kultúrák termesztését nem végzik. Előfordul, hogy a zárt körzeteken belül még a szaporítható fajtákat is korlátozzák. Ismerete­ink szerint ilyen rendszerek működnek azokban az államokban, ahonnan vetőgumót importálunk Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britaniában, Németországban, Kanadában és Lengyelországban.

114

Magyarország9n az 1970-es évek eleje óta a hazai fajták termelése csak kis területen folyik. Igy a hazai fajtatulajdonosok - bár 3 szervezetnek ll álla­milag minősített fajtája van- vetőgumó-szaporítást koordináló hatása ma még csak kismértékű. Egyébként a külföldi fajták szaporításának-ami je­lenleg a szaporítóterület mintegy 95 százalékára terjed ki - sincs meg a kí­vánt szervezettsége.

Lényegében közel három évtizede az a rendszer alakult ki Magyarorszá­gon, hogy az import vetőgumótegy évig szaporítják és ennek termése a kö­vetkező évben már az árutermelő területek vetőgumójaként kerül felhaszná­lásra. Ettől az időtől kezdv~ a nagy árutermelő gazdaságok egyúttal vető­gumó-szaporítók is lettek. Igy tudták a kevésbé jövedelmező étkezési bur­gonyatermesztést az "olcsó" vetőgumó felhasználásával gazdaságossá tenni.

Az általuk használt hagyományos vetőgumó-szaporítási módszer csak néhány tényező tekintetében jelent minőségi változást azt áruburgonya ter­mesztéséhez viszonyítva. Ez a minőségi változás azt jelenti, hogy a burgonya­termesztésben általánosan használt agrotechnikai és technológiai eljárások közül kiemeli azokat, amelyek a termelési hagyományok során kialakulva jelentősen befolyásolják a termelés eredményességét. Ezek közül legfonto­sabbak: a tábla helyes kiválasztása és izolálása, a hektáronkénti optimális tőszám biztosítása, a gondos növényápolási, szelektálási valamint a szak­szerű tárolási munkafázisok. Kiemeit tényező a negatív szelekció, ami a tu­lajdonképpeni minőségi változást mutatja az áruburgonya-termesztéssei szemben. A módszernek kezdetlegessége miatt sok hibája van. Vizsgálatok azonban egyértelműen bizonyították, hogy az évek többségében még így is egészségesebb, jobb biológiai értékű vetőgumót lehet előállítani a szelektál­tan, izolálatlan burgonyáknál.

Mindez ma már legfeljebb a legjobb vírusrezisztenciával rendelkező faj­táknál alkalmazható eredményesen. Reményeink szerint visszaszorulóban van és előtérbe kerül a fejlettebb, szigorú, minőségi követelményeket tá­masztó szaporítási módszerek széles körű alkalmazása.

Tapasztalatok szerint azoknál a szaporítóknál fordítottak a minőségjavítás­ra nagyobb gondot, amelyeknél a saját vetőgumóigény mellett jelentős volt az értékesített vetőgumó mennyisége is. Ezeket a területeket ugyanis fo­lyamatosan a piac minősítette. A csak saját ellátási célra szaporítóknál az alacsony színvonal konzerválódott.

A vetőgumó, így a burgonya vetőgumó is bizalmi cikk. Ha a vetőgumót vásárló termelőnek, vagy kereskedőnek megrendül a bizalma valami miatt az előállítóban, más partnert keres és annál marad meg tartósan, akivel elé­gedett. Az elmúlt huszonöt évben - a folyamatos hiánygazdálkodás elle­nére is - a jobb vetőgumó-szaporító gazdaságoknál kialakult az elégedett törzsvásárlói réteg. Míg más gazdaságokban a bizalom és a kereslet hiánya miatt a szaporító terület folyamatosan csökkent, majd megszűnt.

Amennyiben a burgonyatermesztés színvonala nem emelkedik jelentősen Magyarországon, az Európai Unióhoz való csatlakozás hosszabb távon bur­gonyatermesztésünk, felszámolódását fogja eredményezni. Ennek bekövet-

115

kezése nem lehet érdekünk, tehát sürgős lépésekre van szükség. Melyek lennének ezek? A teljesség igénye nélkül:

a) minősített vetőgumó-használat igen jelentős emelése a jelenlegi 20 szá­zalékróllegalább 60 százalékra.

b) forgalomba kerülő vetőgumó minőségének folyamatos javítása, mely­nek elengedhetetlen feltételei: a folyamatos fajta váltás, a vetőgumó-sza­porítási zárt körzetek kialakítása, a levéltetű-megfigyelő szolgálat kial­akítása és működtetése, a vetőgumó-szaporítás technológiájának javítá­sa, a felvilágosító munkával a vetőgumó-vásárlók igényességének foko­zása, valamint a minősítetlen burgonyát "vetőgumóként" forgalmazák kiszorítása a piacról,

c) általános technológiai fejlesztés és fejlődés, d) piac megszervezése.

116

Burgonyafajták és a nemesítés

A burgonya nemesítése

A burgonya neinesítése hosszadalmas és költséges tevékenység. A legújabb nemesítési technikák (szövettenyésztés és génsebészet) felhasználásával is egy-egy fajta-előállításra közel 13 évet vesz igénybe. A nagyobb nemesítő intézetek évi 100-150 ezer magoncot nevelnek fel, s az elmúlt tíz éveben több mint 600 fajtát és fajtajelöltet jelentettek be állami elismerésre az Orszá­gos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez (OMMI).

A magasabb termések eléréséért folytatott szelekció bizonyára Dél-Ame­rikában még a történelem előtti időkben elkezdődött. A legvalószínűbb, hogy a a fejlődés az irányítatlan beporzás. Következménye, amikor bizo­nyos gumótulajdonságok (héjszín, alak, termés, ellenálló képesség) felhív­ták magukra a termelő figyelmét, s amelyeket tovább szaporítottak

A 16. században az Andigena faj tetraploidjai kerültek Európába és ezek­ből kezdődött el a burgonya nemesítése. Az európai hódítók által a burgo­nya a világ majdnem minden tájára eljutott. Egyfajta genetikai anyagcsere (az európai és az amerikai nemesítési prograrnak között) csak kismérté­kű volt, mivel kevésnek bizonyult a Dél-Amerikából behozott kiinduló anyag. Európában a behozott Andigenum fajból tenyésztették ki a Solanum tuberasum var. tuberasum fajt. Ennek jellemzője, hogy kevesebb a vegeta­tív növekedése, korábbi a gumóképződése, rövidebb a növekedési ciklusa és toleránsabb a melegre. A betegségekre és kártevőkre (burgonyavész, va­rasodás, vírusos betegségek, fonalféreg) való relatív érzékenysége, élénkí­tette a nemesítést és a származási helyéről való csíraanyagbeszerzést. Ezál­tallehetővé vált az új fajták nemesítése, beleértve a vadon élő, primitív fa­jokat vagy az új Andigena fajok felhasználását is.

A burgonyát általában vegetatív úton szaporítják, így minden kiválasztá­sos eljárás a fajtának megfelelő egyedet eredményez (kivéve a ritkán előfor­duló mutációkat). Az új fajtákat már a keresztezés első (Fl) generációjában ki lehet választani, így eléggé könnyű a vad fajok keresztezése, mutációja és a mesterséges polipioidok előállítása. Mint a legtöbb vegetatív úton szapo­rodó növény, a burgonya is heterozigóta.

117

A vegetatív szaporodás hátrányai közé tartozik: -a kiválogatott növényeket a szaporítások ideje alatt vírusmentesen kell

tartani, - a keresztezésekben használt szülőpárok valamint a fajták erősen hetero­

zigóták (vegyes tulajdonságúak) és keresztezéskor a jó tulajdonságukat csak kismértékben örökítik át,

-a genatípusok nem virágoznak illetve pollensterilek, -a palántakiválogatás és az első klónév kevésbé hatásos, mivel a szaporí-

tási és a termesztési feltételek különböznek a normális termesztési felté­telektől,

-a gumókat nehéz tárolni és évente legalább egyszer szaporítani kell, -a gumónak alacsony a szaporítási hányadosa. Mivel a legtöbb fajta tetraploid és ezen a szinten a legmagasabb a termés,

általában a nemesítési programot ezen a szinten végzik. Számos fontos tu­lajdonság egyetlen uralkodó (domináns) génnel öröklődik (varasodás, bur­gonyavész, X, A, Y túlérzékenység, fonalféreg-rezisztencia). Ezeket a géne­ket könnyen be lehet juttatni a génkombinációba, gond csak akkor van, amikor a rezisztencia csak egy rasszra fejti ki hatását. Ez a burgonyavész esetében komoly gondot jelent.

A burgonya fejlődése a kialakulási helyén diploid szinten (2n=2x=24) tör­tént. A kromoszóma számváltozása fajon belüli, fajok közötti keresztezésPk­kel és mutációval volt lehetséges. A kromoszómaszám sokszorozódása vagy a poliploidizáció általában a kromoszómák megkettőződésével, a különböző ploidia szintek keresztezésével vagy apomixissel jön létre. A használatos burgonyafajták tetrapioidok (2n=4x=48) és a Solanum tuberasum var. andi­genum fajhoz tartoznak, de ismeretesek diploid fajták is (Solanum phureja).

A nemesítésben gyakran használnak diploidokat illetve tetrapioidból nyert haploidokat. A haploidoknak óriási előnyei vannak, mert gyakran nem lehet vad diploidokat tetraploidokkal keresztezni. Diploid szinten az örökösödési tulajdonságok könnyebben megfigyelhetők és nagyobb homo­zigóta anyag állítható elő. A diploidokat kolchicines kezeléssei tetraploi­dokká lehet alakítani. A több gén által befolyásolt jellegek kiválogatása ne­hézkes, mivel ezekre behatással vannak a környezeti feltételek is.

Több burgonyafajban találtak már rezisztencia géneket. Erremutat példát a 44. táblázat.

Az említett fajták megjelenésre, kromoszómaszámra, termésre, minőségre, ellenálló képességre különbözőek lehetnek a termesztett fajtóL A nemesítés­ben akkor lehet a legkönnyebben sikert elérni, ha a jelleget egy domináns gén határozza meg és a legnehezebben akkor, ha a jelleg poligénnel ellenőrzött.

A környezeti feltételek nagyban befolyásolják a rezisztenciagének hatását. A nappalak hossza és a hőmérséklet befolyásolja a szárazanyageloszlást valamint a fajta koraiságát is.

A nemesítési munka haladását befolyásolja a használt nemesítési eljárás és a növény genetikai rendszere (45. táblázat). Ha a jellegeket egy domináns gén határozza meg és ez teljes védelmet nyújt, akkor a növény pozitívan rea-

118

44. táblázat Burgonya rezisztencia források

Burgonyavész Fertőző hervadás

S. dernissum S. tuberasum S. sta/anifemm

Varasodás Baktériumos fonnyadás

S. jamesi i S. chacoense S. chacoense S. phureja

Rizoktónia Levélsodró vírus

S. demissum S. andigenum S. acau/e S. etuberosum

Levéltetű Fonalféreg

S. berthau/tii S. vernei S. andigenum

45. táblázat A növények reagálása és genetikai rendszere

Betegségek Genetikai rendszer A növény reagálása

Phyothpthora infcstans -rassz specifikus rezisztencia domináns +vagy-

- nem rassz specifikus rezisztencia poligénes +és-

Y vírus -immunitás domináns +vagy-

- részleges rezisztencia poligénes +és-

Levélsodró vírus poligénes +és-

Fonalféreg domináns +vagy-Termés poligénes +és-

Minőség poligénes +és-

gál (+), míg a gén hiányában ez a fajta védelem nem létezik, a növény nem reagál(-). A poligénes jellegek nemesítése nehezebb, mivel a növény reagá­lása nem meghatározott(+,-).

Nemesítéskor a botanikai magot szaporítóládákba ültetik, majd onnan kis cserépedényekbe vagy néha a szabad földbe ültetik át. Amikor a növények éréshez közel állnak, minden növénytől általában egy gumót tartanak meg. A gumókat többszöri válogatásnak vetik alá (rezisztencia, héjszín, bokornö­vekedés) az elkövetkező években. A korai és kései genotípusokat gyakran

119

együtt termesztik. Betakarításkor 6-8 gumót tartanak meg a kiválasztott nö­vényekből. A szelekciók száma az évek folyamán csökken, míg a szelekció növényeinek száma nő (46. táblázat).

46. táblázat Egy szelekdóra és szaporításra használt eljárás arányai

Évek Genotípus

1 40 OOO magonc további szelekciója 2 30 OOO klón, klónonként egy gumó, amelyből kiválasztott 4 OOO 3 4 OOO klón, klónonként 6 gumó, amelyből kiválasztott 400 4 400 klón, klónonként 24 gumóval, amelyből kiválasztott 100 5 100 klón, klónonként 48 gumóval, amelyből kiválasztott 25 6 25 klón, klónonként 96 gumóval, amelyből kiválasztott 6 7 6 klón, klónonként 300 gumóval, amelyből kiválasztott 3 8 3 klón, klónonként 1200 gumóval, amelyből kiválasztott 2

A klasszikus nemesítési eljárásoknak van néhány korlátozó tényezője. Az új eljárások, mint a szomaklonális variációk bevezetése és in vitro- in vivo szelekciója, a szomatikus keresztezés (genotípus x citoplazmával), valamint a génsebészet által átvihető gének, olyan eljárások, amelyeknek kihatását a burgonyanemesítésre korai volna megjósolni.

Burgonyafajták

A világon napjainkig több ezer fajtát termesztettek ki és termesztenek keres­kedelmi szinten. A burgonyafajták száma a legújabb becslések szerint meg­közelíti a 3 ezret Földünkön, míg Európában több mint 500-at termelnek kü­lönböző nagyságrendben. A fajtajellegekkel többféle leírásban és variáció­ban találkozhatunk. Ezek a leírások általában azokra a környezeti feltételekre vonatkoznak, ahol a fajtát kitenyésztették Mivel csak néhány jelleg azonos a különböző talaj-és éghajlati viszonyok között, valamint sok tulajdonság érzékeny a környezeti hatásokra, a fajtákat ezek ismeretében kell kiértékelni és bevezetni. Egy olyan országban, ahol különbözőek a természeti adottsá­gok, a fajta tulajdonságait és viselkedését annak a vidéknek megfelelően kell megállapítani. A 47. táblázatban egy pár fajtajelleget tüntettünk fel.

Egy fajtaellenőrző program keretében különleges figyelmet szentelnek azoknak a jellegeknek, amelyek a környezeti tényezők által erősen befolyá­soltak Az ismertetett jellegeknek nem minden környezet között ugyanaz a jelentősége. Egyes esetekben olyan jellegeket is be kell foglalni a leírásba, amelyek az illető vidékre vonatkoznak.

Egy vidék fajtaellenőrző programjának a célja olyan új fajtának a kivá­lasztása, amely helyettesíteni tudja a termesztésben levő fajtát vagy ezzel párhuzamosan termeszthető. Tökéletes fajtát még nem állítottak elő, min-

120

47. táblázat A burgonyafajták tulajdonságai

Időjárás~

Termés Gumó Tárolási Betegség- tolerancia minősége minőség ellenállóság és fiziológiai

elváltozások

-Kelés - héjszín -nyugalmi idő - burgonyavész a - másodiagos hossza levélzeten növekedés

-Bokor- - gumóalak - hajtásnövekedés - burgonyavész -kis gumó növekedés a gumón Szárak száma - gumóméret - gumórothadás- - alternária -szárazság

érzékenység - Gumóképző- -szemek mélysé- - fuzárium- - rizoktónia -magas

d és ge érzékenység hőmérséklet -vágás utáni -varasodás -szél

-Érés - szárazanyag- leromlás tartalom - Ciabodera

-Termés - étkezési minőség - permetezés -Gumó minő- - sütési minőség - levélsodródás

ség e - chipsminőség -A vírus - kékfoltosság -Y vírus

-X vírus

den fajtának vannak hibái. Viszont fel kell értékelni a fajta alkalmazko~ dóképességét, termésállandóságát, tárolhatóságát, minőségét és betegség rezisztenciá já t.

Magyarországon termesztett burgonyafajták

A fajtaválaszték bővülésével mind nagyobb a lehetőség arra, hogy a terme~ lők az adott viszonyaik között a felhasználási célnak, minőségi követelmé~ nyeknek és a technológia függvényében a legmegfelelőbb fajtákat vá~ lasszák Az új burgonyafajták megismerhetők az OMMI fajtakísérleti par­celláin, a termelőknél, a különböző intézmények tájkörzetenkénti bemutató­parcelláin.

Az utóbbi 20 évben Magyarországon a burgonyát kizárólag élelmezési cél­ra termesztették A megtermelt burgonya zömét hagyományos módon, házi készítésben fogyasztják A termesztés célja és a fogyasztás jellege nagymér­tékben meghatározza a fajtákkal szembeni igényt..{\. burgonya-fajtaválasztás­nál különös jelentőségű a fajták leromlással szembeni ellenállásága és fizioló­giai stabilitása. Fontos, hogy a termőképesség jó termésstabilitással párosul~ jem. A gépesítéssei párhuzamosan nő az igény a fajták mechanikai terhelésre (sérülés, szürkülés) való rezisztenciával szemben. Az élemiszer~ipari feldol­gozás fejlődésével megnőtt a kereslet a speciális fajták iránt (a korábban ural­kodó közismert és kedvelt hazai fajták Gülbaba, Kisvárdai rózsa, Somogy gyöngye stb. a köztermesztésből a fajtafentartás megszűnésével eltűntek).

121

Mivel a 70-es évek után beállt fajtaváltás után a hazai nemesítés nem tu­dott még a nyugat-európai országokból származó burgonyával hasonérté­kűt előállítani, az ország külföldi fajták behozatalára szorult. Az akkor im­portált fajták (főleg holland) ma is meghatározói a hazai burgonyatermesz­tésnek, részarányuk meghaladja a 90 százalékot. Ezek közül köztermesz­tésben három fajta terjedt el a legjobban: Cleopatra, Kondor, és a standard Desirée (az össszes hazai szaporítóterület mintegy 85 százalékát uralja e három fajta). A külföldi fajták elterjedéséhez az is hozzajárult, hogy az új~ jonan megjelenő magyar fajtákkal szemben - habár azok vetekednek illet­ve egyesek felülmúlják a külföldieket - nincs meg a bizalom. A termelők nem igen mondanak le a már bevált fajtákróL A minősített fajták választé­kát (48. táblázat) az ideiglenesen szaporítási engedéllyel rendelkező fajták

48. táblázat Államilag minősített és fontosabb szaporításra engedélyezett burgonyafajták 1997.

Fajta neve Származás helye Fajtalistára vétel éve (ország) Magyarországon

Nagyon korai és korai érésíí fajták

Cleopatra Hollandia 1987 Réka Magyarország 1990 Rosara Németország 1995 Rebeka Magyarország 1995 Impala Hollandia 1996 Ukama Hollandia -Karl e na Németország -Lato na Hollandia 1997

Középkorai és középérésíí fajták

Desirée Hollandia 1972 Kondor Hollandia 1987 Romano Hollandia 1987 Ciklámen Magyarország 1988 Sarolta Magyarország 1989 Bakonyisárga Magyarország 1990 Kánkán Magyarország -

Százszorszép Magyarország 1993 White Lady Magyarország 1994 Agria Németország 1992 Raja Hollandia 1995 Frisia Hollandia 1995 Góliát Magyarország 1995 Helena Németország 1995 Asterix Hollandia 1995 Sant e Hollandia 1996 Somogyi sárga kifli Magyarország 1993 (1960) Panda Németország -Tomensa Németország 1997 Solara Németország 1997 Hópehely Magyarország 1997 Kuroda Hollandia 1997

122

egészítik ki. Ezek a fajták főleg a feldolgozóiparban valamint a primőrter­mesztésben népszerűek.

A fajtaminősítés mindenhol állami feladat és az ehhez szükséges kísérle­teket és összehasonlító vizsgálatokat részben az állam, részben a fajtát elő­állító szervezetek finanszírozzák. Az érvényes jogszabályok értelmében csak olyan növényfajták termeszthetők, szaporíthaták és forgalmazhatók, amelyek állami minősítést kaptak. Minősítésben az a fajta részesíthető, amely egynemű, megkülönböztethető, állandó, gazdasági értékkel bír és van neve. A fajtaérték vizsgálatok alapelve, hogy a különböző ökológiai adottságok mellett és azonos feltételekkel vizsgált fajták közötti különbsé­gek megállapíthaták legyenek, a fajtára jellemző értékmérő tulajdonság pe­dig négy termőév adatai alapján kimutatható legyen.

A nagy burgonyatermelő országok értékeléseiben a felhasználási érték vagyis a minőségi tulajdonságok élveznek elsőbbséget. Ezzel szemben kö­rülményeink között a felhasználási érték mellett a termésbiztonság is fontos tényezőnek számít. A fajták fontosabb értékmérő tulajdonságai az alábbiak szerint csoportosíthatók:

- termóképesség: a fajtajelöltek elbírálásakor a termésbiztonság és a minő­ségi tényezők egyaránt fontosak. A fajtában rejlő termőképesség mint­egy 30-40 százalékban kihasznált, de az országos termésátlagban a 20% sem mutatható ki;

- termésbiztonság: nagy jelentősége van a leromlást okozó vírusos megbe­tegedésekkel szembeni rezisztenciának. A leromlásra alkalmas fajták fenntartása, szaporítása és termesztése kockázatos. A leromlás elbírálá­sánál a fogékony Desirée fajta a határérték. Ha egy fajta érzékenyebbnek bizonyult e tekintetben, nem kerülhet állami minősítésre. A gombás lombbetegségekkel szemben a (burgonyavész) kívánatos a legalább kö­zepes rezisztencia, de nem elhanyagolható a szárazságtűrés sem;

- minőség: a minőséget egyidőben több tulajdonság jelenléte illetve hiánya határozza meg. Ide sorolhatók a gumó külső megjelenését meghatározó tulajdonságok (héjszín, gumóméret, betegségek jelenléte) valamint a bel­ső tulajdonságok (szárazanyag-tartalom). A gumó minősége genetikai­lag meghatározott tulajdonság és nagyban befolyásolt a környezeti té­nyezőktől. Fontos tényező a gépesített betakarítás és tárolás esetén a szürkefoltosság. Alapvető minőségi tulajdonság az íz, főzési-sütési tulaj­donságok, a nyers elszíneződés és a főzés utáni gumószürkülés;

-tárolhatóság: jól tárolhatók a gumórothadással szemben rezisztens, gu­móit egyidőben kötő fajták. Gumórothadásra érzékeny fajta nem kerül­het minősítésre.

123

Mellékletek

A burgonya vetőgumó-szükséglete a gumó alakja szerint (sortávolság 75 cm)

Méret Vetőgumó-szükséglet (kg/ha), tenyészterület cm-ben

(mm) Gumóalak 63 500 58 OOO 53 300 49400 44 400 40 400 37000 33 300

(21x75) (23x75) (25x75) (27x75) (30x75) (33x75) (36x75) (40x75)

30-45 gömbölyű 2 670 2 440 224 0 207 0 1860 1700 1550 1400 gömbölyű-ovális 2 980 2 730 2510 232 0 2090 1900 1740 1570 hosszúkás-ovális 349 0 3190 2 930 272 0 2 440 222 0 2040 1830

45-55 gömbölyű 603 0 5510 5060 4 690 422 0 3 840 352 0 3160 gömbölyű-ovális 6 790 6210 5 700 5 290 4 750 4 320 3 960 356 0 hosszúkás-ovális 7 620 6 960 6 400 5 930 5 330 485 0 4 440 400 0

A burgonya vetőgumó-szükséglete a gumó mérete szerint (sortávolság 75 cm)

Gumó- Vetőgumó-szükséglet (kg/ha), a tenyészterület cm-ben méret

(g) 74100 63 500 58 OOO 53 500 49 400 44400 40 400 37 OOO 33 300 (18x75) (21x75) (23x75) (25x75) (27x75) (30x75) (33x75) (36x75) (40x75)

20 1480 1270 1160 1070 990 890 810 740 670 30 222 0 1910 1740 1600 1480 1330 1210 1110 1000 40 2 960 2 540 232 0 213 0 1980 1780 1620 1480 1330 50 3 710 3180 2 900 2 670 2 470 222 0 202 0 1850 1665 60 445 0 3810 3 480 3 200 2 960 2 660 242 0 222 0 2000 70 5190 4 450 406 0 3 730 3 460 3110 2 830 2 590 2 330 80 5 930 508 0 4 640 4 260 3 950 355 0 3 230 2 960 2 660 90 667 0 572 0 522 0 4 800 4 450 400 0 3 640 3 330 3000

100 7 410 635 0 5 800 5 330 4 940 4 440 4040 3 700 3 330 110 8150 6 990 6 380 5 860 5 430 4 880 4 440 407 0 3 660

124

Burgonya vetőgumó-szaporítást végző termelők 1998-ban (OMMI adatok szerint)

BARANYA MEGYE

Pécsi Mg. Rt. 7600 Pécs-Üszögpuszta Tel.: (72) 310-311, 314-926

Agromeda Kft. 7951 Szabadszentkirály, Petőfi u. 54. Tel.: (73) 373-345, (60) 361-597

Szolanum Kft. 7940 Szentlőrinc, Nyárf u. 1 /a Tel.: (73) 471-660

BÁCS-KISKUN MEGYE

Béke MgTsz. 6087 Dunavecse, Fő u. 20. Tel.: (78) 478-006, 437-130

Haladás Tsz. 6323 Dunaegyháza, Duna u. 35. Tel.: (78) 473-006, 437-130

Seedex Kft. 6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 19. Tel.: (77) 422-039

Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanüzeme 6000 Kecskemét Kisfái Tel.: (76) 321-180

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN ME GYE

Gömör Mag Kft. 3630 Putnok, Bajcsy-Zs. u. 50.

Sajóvölgye Tsz. 3653 Sajópüspöki, Kossuth u. 36. Tel./ fax: (48) 437-703

Rákóczi Tsz. 3576 Sajóhíd vég, Táncsics u. 116.

Mg. Bt. 3891 Vilmány, F6 u. 66.

Mg.-i és Szolgáltató Szövetkezet 3895 Gönc, Rákóczi u. 66. Tel.: (46) 388-323

SZE-GA Bt. 3888 Vizsoly, Szent Imre u. Tel.: (46) 387-122, (20) 394-282

Vaskó Attila 3895 Gönc, Virágos út 42.

FEJÉRMEGYE

Szabó Ferenc 8136 Lajoskomárom, Ozorai u. 5. Tel.: (30) 467-898

Béke Mg. Szövetkezet 8156 Kisláng, Fő u. 29. Tel.: (22) 374-515

Győzelem Mg. Szövetkezet 8136 Lajoskomárom, Ozorai u. 5.

GYŐR-MOSON-SOPRON

Március 15 Mg. Szövetkezet 9155 Lébény, Fő u. 45.

Béke Szövetkezet 9232 Darnózseli, Felszabadulás u. 82. Tel.: (98) 316-288,316-143

Tetragro Bt. 9011 Győr, Körtér 17 l A

Red Ribbon Kft. 9012 Györ, Szabolcska u. 1 /B

Liresits Imre 9200 Mosonmagyaróvár, Zichy u. 11.

GSD Agrárprodukt Kft. 9476 Zsira, Rákóczi u. 8.

125

HAJDÚ-BIHAR MEGYE

Agrárvállalkozók Szövetkezete 4183 Kaba, Szabadság tér 5. Tel.: (54) 465-523, (60) 484-150

SOLANUM Kft. 4200 Hajdúszoboszló Herman O. u. 13. Tel.: (52) 364-955, (60) 305-325

NAGISZ-NÖVÉNY Kft. 4181 Nádudvar Tel.: (54) 480-419, 480-352

Kösely Mg. Rt. 4200 Hajdúszoboszló Tel.: (52) 365-022

Növénytermelő Kft. 4064 Nagyhegyes Tel.: (52) 362-986, (60) 480-957

Nagyhegyes Gazdaszövetkezet 4064 Nagyhegyes, Táncsics u. 29. Tel.: (52) 367-175

Interpens Kft. 4031 Debrecen, Tócoskert tér 1. Tel.: (60) 305-335

FEMO Kft. 4220 Hajdúböszörmény, Polgári u. 73. Tel.: (52) 372-485

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

Solum Rt. 2900 Komárom, Városmajor u. 30. Tel.: (34) 340-040

KMK Bt. 2885 Bakonybánk

SOMOGYMEGYE

Solanum Kft. Berzence, Szabadság tér 19. Tel.: (82) 351-051, (60) 368-766

Mike Szövetkezet 7512 Mike, Kossuth u. 31-33.

126

Rákóczi Mg. Szövetkezet 8724lnke, Rákóczi út 187. Tel./fax: (82) 494-035

Gál és Társa Kft. 6500 Baja, Szent László u. 105.

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Agromarkt Kft. 4600 Kisvárda, Csillag u. 17. Tel.: (45) 405-256

Tiszatim Kft. 4466 Tímár, Szabadság u. 2.

Balkányi Vetőburgonya Vetőmagterm. Kft. 4233 Balkány Tel.: (42) 361-722, 363-330

Vencsellői Mg.-i Szövetkezet 4471 Gávavencsellő Tel.: (42) 206-009

V árdagrow Kft. 4600 Kisvárda, József A. u. 56.

Szűcs László és Társai 4600 Kisvárda, Tel.: (42) 420-203

DA TE Kutató Központ 4400 Nyíregyháza, Westsik V. u. 4-6. Tel.: (42) 430-000

TOLNAMEGYE

Új Élet Mg. Tsz. 7131 Mözs, Szent István u. 42. Tel.: (74) 340-433

Igazság Mg. Tsz. 702~ Madocsa, Fő u. 29.

VASMEGYE

Kisfaludy Mg. Szöv. 9841 Kám Tel.: (94) 376-042

VESZPRÉM MEGYE

Bakony-Agro Kft. 8425 Zirc, Petőfi u. 4. Tel.: (88) 314-781, 314-340

ZALAMEGYE

Zabó József 8360 Keszthely, Vaszary K. u. 24. Tel.: (83) 310-858, (30) 364-086

Pannon Agrártud. Egyetem Burgonyakutató Osztály 8360 Keszthely, Festetics u. 7. Pf. 71 Tel.: (83) 311-231, 311-290

Közép-Zala-menti Mg. Tsz. 8798 Zalabér Tel.: (83) 3 376-011, 376-013

SÖPRO Kft. 8900 Zalaegerszeg, Gibárti u. 105. Tel.: (92) 311-165

127

Burgonya vetőgumó-forgalmazók 1998-ban (OBTT adatai alapján)

AGRICO Magyarország Ker. Kft. 1027 Budapest, Bem rkp. 30 I. 7. Tel.: (06-30) 429-632 Fax: 201-4588, 332-3749

Csiszér-Bakosmag Kft. 1118 Budapest, Csiki-hegyek u. 4. Tel.: 153-8602 Fax: 153-8601

Bedalin Kft. 1085 Budapest, József krt. 30-32. Tel.: 133-2170, (30) 567-437

Garden 93 Kft. Vetőmag Raktáráruház 4031 Debrecen, Déli sor 29. Tel.: (52) 311-623, (52) 347-641

Gumó-Forg Kft. 8226 Alsóörs, Séd köz 2. Tel.: (87) 347-300, (30) 460-540

KITE Kft. 4181 Nádudvar, Bem u. l. Tel.: (52) 380-401 Fax: (52) 380-203

BÉTAMAG Vetőmag Kft. 9485 Nagycenk, Gyár u. 87. Tel.: (99) 360-031, 360-12 Fax: (99) 360-062

DATE Kutató Központja 4400 Nyíregyháza Westsik V. u. 4-6. Tel.: (42) 311-632

Pannon Agrártudományi Egyetem Burgonyakutatási Osztály 8360 Keszthely, Festetics u. 7. Tel.: (83) 311-290,311-231 Fax: (83) 311-231

Seedex Ker. és Szolg. Kft. 6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 29. Tel./ fax: (77) 422-039, 420-469

(60) 303-413 STOLO Kft. 1028 Budapest, Patakhegyi u. 83. Tel.: 176-5511/278,397-2520 (30) 333-646, Fax: 397-2519

KONDOR Trade Kft. 6794 Üllés, Felszabadulás u. 13. Tel.: (62) 382-058, (60) 483-918

Mezőmag Kft. 8000 Székesfehérvár Prohászka Ottokár u. 42. Tel.: (22) 314-288 Fax: (22) 329-018

Üllés és Vidéke ÁFÉSZ 6794 Üllés, Felszabadulás u. 25. Tel.: (62) 382-025, (60) 383-311

Vetőmag Kereskedó1táz Rt. Hajdúsági Üzletága 4200 Hajdúszoboszló, Kötelesi út. Tel.: (52) 361-577 Fax: (52) 362-421

Wendler István Kft. 1398 Budapest 62. Pf. 586 Tel.: 352-5205, 352-5204 1073 Budapest Erzsébet krt. 2. Il. 14/b

OBTT megnevezése és címe:

128

ORSZÁGOSBURGONYA TERMÉKTANÁCS TITKÁRSÁG

1054 Budapest, Akadémiai u. 1-3. fszt. 33. Tel./fax: (l) 311-9404

Növénybetegségek I.

Burgonya levélsodró vírus Burgonya Y -vírus

Burgonya X-vírus Burgonya aucuba vírus

Növénybetegségek II.

Burgonyavész Alternáriás levélfol tosság

Verticilliumos hervadás Fekete szártőrothadás

Gumó betegségek I.

Szárazrothadás Közönséges varasodás

Rizoktónia Baktériurnos gyűrűsrothadás

Kártevó'k

Burgonyamaly Gumórontó fonalféreg

Vetési bagolypill (lárvája) Burgonyabogár (lárvája)

Tartalomjegyzék

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Burgonya a világ körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Termelési költségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Az elérhető termés becslése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

A burgonyáról általánosságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A bokor .................................................. 13 A gyökér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A gumó .................................................. 15 A gumó héja .............................................. 15 A hajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

A gumók nyugalmi ideje és a hajtás növekedése . . . . . . . . . . . . . . 17 A termés környezetélettana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

A gumótermés és kiszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 A gumó minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

A gumó szárazanyag-tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 A redukáló cukor ........................................ 30 Nyers elszíneződés és szürkefoltosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Főzés utáni gumószürkülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Glikoalkaloidok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Burgonyafajták minőségi követelményei Magyarországon . . . . . . . . 34 A piacosított áru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

Anövénys~r~ség ........................................ 37 V etőgumó-szükséglet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

A termést befolyásoló éghajlati tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

Talajigény és talaj-előkészítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

Tápanyag-utánpótlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 A termést és minőséget meghatározó tápelemek ................ 56 Magyarországon használt szerves és műtrágyák . . . . . . . . . . . . . . . . 60

A vízellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 A burgonya öntözése Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Növényvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 A burgonya betegségei ..................................... 76

a) A vírusos betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 b) A baktériumos betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 c) A gombás betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Védekezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

A burgonya kártevői ....................................... 81 Védekezés ............................................. 81

Az élettani betegségek és károsodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Gyomirtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

A burgonya betakarítása és tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 A tárolás tudnivalói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

A vetőburgonya termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 Vetőgumóforrások és felhasználásuk .......................... 100 Vetőgumóprogramok ....................................... 102 Vetőgumó-termelés és a vírusos betegségek .................... 105 A vetőgumó-ellenőrzés és minősítés Magyarországon ............ 108 A vetőgumó-szaporítás jelenlegi színvonalának jellemzői ......... 114

Burgonyafajták és a nemesítés .................................. 117 A burgonya nemesítése ..................................... 117 Burgonyafajták ............................................ 120

Magyarországon termesztett burgonyafajták ................. 121

Mellékletek .................................................. 124