H I T E L 30

Szikra János

a semmit öklöző bogár

március van, mégishónak kéne esnizuhogjon a zsoltárhóból való zsoltára fekete égig

hát föllázadt a néma szervekaljas, nyirkos alvilága –bújt a könyvborítók aláfűszerek közé a spájzbaárvíz jöttén a Dunabetört a kór a házba

kerengjen a kerengőmerengjen a merengő

fusson a futójöjjön a jövő

harákolva és krákogvabetört a kór a torkodbamegtettem mit megtehettemmondtad Anikónak a Gellértbenmit csak tehettem mindentvége van Zoli ahogy lett úgy lett

hónak kéne esnimárcius van, mégisde az anyaföldrőlzuhogjon az égig

Szikra JánoS (1954) Pátkán élő költő. Összegyűjtött versei Közép-európai nyár (Hitel Könyvmű-hely, 2012) címmel jelentek meg 2012-ben.

2 0 1 8 . j ú n i u s 31

elmém csontjózan, lábamtólszédült el a zuglói járdacsuklik össze a test, részegGézával vonszolsz a hévhezvitetnél haza, hiábaa szürkeség némberéhezéjfél előtt én nem megyek haza

kosárban vittek BácskábólBalkányba hazulról hazakicsi Mózes, majdnem lerúgotta vonatról egy ruszki bakaó ha anyám nem vigyáz rám –

betört a kór a házbaárvíz jöttén a Dunabetört a Don a Don-kanyarhadsereg ruszki bakas lerúgott szépen a peronrólaki a testvérünk voltál

jaj istenem mondanád jajistenem Szöllősi Zoltán

kerengő kerengjenmerengő merengjen

fuss futójöjj jövőhuss

hanyatt a semmit öklöző bogárfölöttem a tenger hiába rúgkapálzuhog a földtonnák omlanak rámvelem a világ ma véget éra káprázat ajtaját dörögve rámcsaptákvalaha őrülten vágyott menyasszonyaimazt álmodtamtöbbé már soha nem álmodsz velemátharapom a torkomlerúgom vérző vesémetcombjukra forró maga bűntudat fehér szurka csurog

H I T E L 32

kívül-belül vakon vonagló vonító seb vagyokcsókoljatok fekete csókot hibátlan arcomraóriáskehelyként szívjon magába a gyönyörtatár horda a sztyeppénomlik rámdől rámdübörög a földmintha anyám zuhanna rám –a föld alatt is hónak kéne esniszerelem-kredencrázkódva zörög az emberiség összes rozsdás étkészlete bennemaz örök sóvárgás ezüstkései ezüstvillái ezüstkanalaiötszáz éve koplaló magyar falu vagyoka hajnali busszal most hurcolják el belőlemaz utolsó pátkai rabszolgát Afrikából vasonmost lökik kés alá ábeli kecskegidámatfuss futóhuss jövőkerengjen a kerengőmerengjen a merengőhuss huss huss

szívemben megözvegyült a reménybékét akarok ebben a korhadt dácsábanfarkasokkal és száműzöttekkel áldottnagy bamba szibériai teleketvodkával szaunával parázna istenanyával –Anna Ivanovnafűtse föl kérem a szamovárt

kezedben fejfáddal

temetésedről álmodtammintha a hazámat temették volnaegy Vörösmarty-versben

mintha Magyarország(amiként valóban történt)akkor köszönt volna el tőled végleg dudaszóvalzámolyi asszonyok koszorújábanköltőkkel tucat miniszterrel államtitkárrals legalább ötven egykori besúgóval

2 0 1 8 . j ú n i u s 33

lemaradtamlegyek utolsó ebben a sorbankezedben faragott fejfáddalkihúzott derékkalfekete ingben ballagtál előttünktulajdon búcsúztatódra

álmomban ekkor indult a hajszaegy kifosztott piramis csúcsára tülekedtünk veledmintha nem lett volna elég egyszerújra kellene téged is temetniakár a történelemben eltévedtfélretemetett hülyéket

– új siratóknak új anyaföldbede ők még meg sem születhettekSándor

Ha

ng

rezg

ésse

l gen

erál

t min

táza

t, h

om

oks

zem

csék

fém

mem

brá

no

n (E

. F. F

. Ch

lad

ni,

18. s

z.)