színes fehér-fekete 2007. karácsony • 13. évfolyam 54. szám

Új termek

Írók könyvesboltja7621 Pécs, Király u. 21.Telefon: (72) 534-800

Nyitvatartás:H-P 9.30-18.00Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Kiadja:Incipit Vita Nova Alapítvány

és a Ciszterci RendNagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Páva Péter

Főszerkesztő:Kovács Gusztáv - Üveges Andrea

Diák szerkesztők:Baracs Eszter 12. B

Beberika Dorina 12. CBelénessy Blanka 9. A

Nagy Bianka 11. BPártos Kitti 12. A

Szentiványi Judit 11. AViola Beáta 11. F

Zalay Dorottya 11. A

Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11.

PÁHOLY

www.crnl.hu

Következő lapzárta:2008. március 20.

Nyomdai munkálatok:Muzsek és társa

Nyomdaipari Kft.Pécs, Légszeszgyár út 15.

Felelős vezető:Muzsek Árpád

VII. Osztályéneklési verseny2007. október 27.

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek,

meghívók, öntapadós címkék készítésealkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622, Pécs Légszeszgyár u. 28 • Telefon: 72/532-414

Tartalomjegyzék

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid,vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzékedvan összegyujteni az órai aranyköpéseket,keress bennünket a Páholyban!

´́

´́

Csendesülős • Kovács Gusztáv - Üveges Andrea„A hangsúly a kísérletezésen van• Szabó Lilla, Maisch PatríciaBeletöredezés • Áldozó Krisztián (2006)Fehér zaj • Deák Klaudia (2004)Naturális transzcendencia • Deák Klaudia (2004)CS.E.N.D. • Varga Rita 11. EPálfordulás • Nagy Bianka 11. BCsende - hangos kaják • Viola Beáta 11. FA csend hangjai • Pártos Kitti 12. AHallgatások • Pártos Kitti 12. APantomim • Zalay Dorottya 11. AHa a csend zenél • Szentiványi Judit 11. ACsend a rockzenében • Bagány Márton 12. DŐsi misztikum • Belénessy Blanka 9. AA temetés napja • Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. ACsendes mise • Meng Róbert 11. FÉrdekes egybeesések • Belénessy Blanka 9. AEmléket állítva • Belénessy Blanka 9. AA rajt előtti csend • Péley Doma 9. AA csendes őrültek sportja • Böröcz István 12. AKézben a labda! • Varga Tamásné Haraszti KrisztinaMese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télen• Szentiványi Judit 11. AA kereszt szilárdan áll... • Nagy Bianka 11. BAz a bizonyos kínos csönd... • Somogyi József 11. AEgy különleges nyelv • Abonyi Andrea 11. AVégtelen történet • Zalay Dorottya 11. AMit jelent számodra a csend? • Bagány Márton 12. DKedvencHÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1

2-334

4-55-67-88910111112

13-1415151616171819

2021-22

232425262728

Csendesülős

Kedves Olvasó! Mikor e lapot a kezedben tartod, már javában közeledik a karácsony. Az utcákmegtelnek emberekkel, a boltokban pedig harsog a „Santa Claus is coming to town…”.

Korunkban az ünnep előtti hetek különösen hangosak. A vásárlás kényszere, és az ehhez használtkényszerítő eszközök csak fokozzák ezt a zajt. Mintha szándékosan akarnának valami eredeti hangotelnyomni.

Kovács Gusztáv-Üveges Andrea

Kávéházi gondolatokSZÍNES FFeehhéérr/Fekete

113. évfolyam 54. szám

Pedig régen az Advent a csendes készülődés ideje volt,karácsony éjjelét pedig nem véletlenül nevezték „csen-des éj”-nek. De mit is jelent számunkra a csend? Van-emég szükségünk csendre a mai világban?Bármily meglepő, az ember azegyetlen olyan lény, aki igényli acsendet és képes is a csendre. Azállat figyelme arra terjed ki, amitösztöne a környezetéből megragad.Az ember világa ezzel szembenvégtelenül gazdag: a tekintete azegész valóságra nyitott. Azt, hogymit ragad meg ebből, nem ösztönei,hanem egyéni szabad döntéseihatározzák meg. A tapasztalt való-ság túláradó hangzavarában az em-ber feladata, hogy eldöntse mi alényeges és mi lényegtelen. Ezpedig nem egyszerű feladat, csendnélkül pedig megvalósíthatatlan.Hiszen az ember számára nem eléga világ, nem ragadhat le annakhangjainál, hiszen akkor megszűn-ne emberként létezni. Az ember avilág hangjain túl, végső soron Istenhangját akarja meghallani. Ehhezcsönd kell, igazi emberi figyelem, hagyni, hogy az Őszava a lélek mélyén felhangozzék. A csönd persze nema világtól való elfordulást jelenti, hiszen a lényeges dol-gok nem a mi világunkon kívül, hanem annak kellősközepén hangzanak el. Erre a hangra figyel a sportoló,amikor minden erejével a célra összpontosít, ezt hallja aszerelmespár, mikor csendben egymásra néz, ezt hallottaBeethoven, mikor siketen komponált, s ezt hallja megmindenki, aki a másik emberre figyel.

Maga a karácsony is ezzel a csenddel ajándékozta megaz emberiséget. A Megváltó nem születhetett meg egylátogatóktól zsúfolt, zajos házban, hanem egy csendesbarlangistállóban. Isten szava, amint János evangélista

mondja, ebben a csendben, mely azemberek számára jelentéktelennekszámított, lépett be a világunkba.Nem harsonaszóval, nem hatalmasrobajjal, ahogy a kor embere elkép-zelte, hanem csendben, szinte ész-revétlenül.A karácsony erre a csendre hívjameg az embert, ahol Isten szavát, hacsak egy pillanatra is, meghallhatja.Így nem veszik el a világ zajában,hanem valóban önmaga, tehát em-ber tud maradni.Ez a csend nem azt jelenti, hogy avilágot kizárjuk a mi kis magán-birodalmunkból. Ez pont a karácso-nyi örömhírnek mondana ellent. Azigazi csendben hagyjuk, hogy Istenmegszólítson, és úgy hangolja fü-lünket, hogy az a világ zajából azthallja meg, ami a lényeges. Nekünkkeresztényeknek Advent során nem-

csak az a feladatunk, hogy magunk elcsöndesedjünk,hanem, hogy csendet vigyünk a világba, hogy a világ ismeghallhassa azt, ami igazán lényeges.

Kedves olvasó! Fogadd ezt az újságot, mint egy csendesajándékot! Az üzenet, amit olvasol betűk által, csendbenszól hozzád. Reméljük, hogy általa, ha csak egy pillanat-ra is, együtt meghallhatjuk azt, ami igazán lényeges.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeriPortré

13. évfolyam 54. szám2

„A hangsúly a kísérletezésen van”

Egy novemberi délutánon leültünk beszélgetni egy fizikussal, egy zenésszel, egy volt SZÍNES-szerkesztővel és egy leendő kutatóorvossal..., és még ki tudja mi-mindennel foglalkozik Horváth

Andrea. Ugyanis nem egy interjúsorozatot készítettünk egy délután leforgása alatt. Azon a hidegnapon Andit a nyári kísérleteiről faggattuk.

Szabó Lilla, Maisch Patrícia 11. E: Úgy hallottuk, azérettségi után sem unatkoztál. Hogy kerültél a verseny-be?Horváth Andrea (2007): Úgy kezdődött, hogynéhány éve olvastam a KöMal-ban,hogy Ausztráliában magyar diá-kok vettek részt egy fizikaversenyen. Megtetszett adolog: milyen jó márilyen messzire ingyeneljutni?! Az utánalevő években is fi-gyelemmel kísértemaz eseményeket. Min-dig terveztem, hogy je-lentkezem, amit végüla tavalyi tanévben meg-tettem. M.P, Sz.L.: Mit kellett tenned alegjobb öt közé jutásért?H. A.: Központilag 17 témát adtak meg,azokból kellett három kísérletet kiválasztanom, és otthonelvégeznem. Az eredményeket egy jegyzőkönyvbenösszesítettem és küldtem be. Utána volt egy szóbeli for-duló, ahová mindenkit behívtak. Itt a munkámról 10perces beszámolót kellett tartanom angolul, így kerültembe a magyar csapatba, ami az országot képviselte Szöul-ban. M.P, Sz.L.: Milyen terjedelemben összesítetted az ered-ményeket?H. A.: Nem feltétlenül a mennyiség számított, inkább azötlet és a precízség. Az egyiket harminc oldalasra tervez-tem, végül ötven lett belőle. A másik kettő pedig tíz-tízoldalnyit tett ki. M.P, Sz.L.: Milyen volt maga a szöuli forduló?H. A.: Nagyon fárasztó. Kemény munka állt mögötte. Averseny 5 fordulóból állt, egy forduló három órán át tar-tott, mindegyikben három csapat vett részt. Az egész

elég összetett volt. Egy csapat előadott, a második oppo-nált, a harmadik az előző kettőt vizsgálta felül, aztán cse-rélődtek a szerepek. Sokat kellett rögtönözni. Fontos volt

az angol tudás és a vitakészség. Esténként so-káig taktikáztunk, hogy melyik pél-

dát fogjuk másnap kikérni.M.P, Sz.L.: Mitől függött,

hogy mit adtok elő?H. A.: Az opponens

csapat határozta meg,hogy miről beszél-jünk. Általában olyantémát választottak,amiről úgy gondol-

ták, hogy nem tudjukannyira. A témával ne-

kik is tisztában kellettlenniük, mert utána az volt a

feladatuk, hogy észrevegyék ahibáinkat, belekössenek, értékeljenek.

M.P, Sz.L.: Kik nyertek végül?H. A.: Az ausztrálok. A magyar csapat a tizenharmadikhelyen végzett, ami a középmezőnybe tartozik. M.P, Sz.L.: Milyen volt az út, hogy tetszett az ország?H. A.: Szuper jó. Erről rengeteget lehetne mesélni. Sok-sok órás repülőút után értünk oda. Elvileg épp monszun-időszak volt, amikor annyi esőnek kellett volna esnie,mint Magyarországon egész évben, de szerencsére nemígy történt. Az országban virágzik a kultúra, soknevezetes helyen jártunk. A táj gyönyörű, a városthegyek veszik körül. Ahhoz képest, hogy egy felhőkar-colókból álló világvárosról van szó, tisztaság és rendvan, sok a park, ahova az emberek kijárnak sportolni. Azenéjük nagyon elvont. Az emberek segítőkészek, barát-ságosak. Mentalitásuk és hozzáállásuk a dolgokhoznagyon megfogott.M.P, Sz.L.: Tíz napig tartózkodtál Szöulban. Van olyanélmény, amit ki tudnál emelni?

riPortréSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


H. A.: Az egész összességében nagyon jó volt, haza seakartam jönni : Egyik este egy sétahajókázást szervezteknekünk a Szöult átszelő Han folyón, ahol luxuskörülmé-nyek között láttak minket vendégül. Ekkor sikerült sokismerősre szert tennem. A másik egy vicces élmény, ami-kor a versenyen kihívtuk a nigériaiaktól a jéggel kapcso-latos példát, amihez nem sokat tudtak hozzászólni. M.P, Sz.L.: A karácsonyi szám témája a csend. Nekedmit jelent?H. A.: Én úgy vagyok vele, hogy bár szeretek zajt csapni,az egész napos gürcölés után este jól esik a csend a szo-bámban. (Fontosnak tartom, hogy az ember el tudjoncsendesedni.)

M.P, Sz.L.: Mit üzennél a diákoknak, miért foglalkoz-zanak fizikai kísérletekkel?H. A.: Mert szuper dolog elmenni ilyen messzire, ahováamúgy nem valószínű, hogy eljutsz. Persze meg kell értedolgozni, de megéri, mert nagyon nagy élmény. A leg-csodálatosabb, hogy most már a világ minden részérőlvannak barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Ha nemvagy egy fizika feladatmegoldó zseni, még akkor isbejuthatsz, mert a hangsúly a kísérletezésen van.M.P, Sz.L.: Köszönjük a beszélgetést!

Áldozó Krisztián (2006)

BeletöredezésDarabonként törlöm ki üzeneteid. Lassan, merengve, megnyitatlanul, Egy szál cigaretta per egy. Napokra, órákra, később percekre, Pillanatokra bontalak. Figyelem, ahogy már nem a kezed, ahogy már Lerágott körmödet fogom. Időnként, szaggatottan felköhögök. Éhes vagyok, és nagyon fáradt. Csendben szórakoztatom magam. Összemorzsolok egy kekszet és Szemenként eszem. Ebben mérem az időt.

ARANYKÖPÉSEK: Hosszú Csaba tanár úr• A demokrácia azt jelenti, hogy csinálunk egy futóversenyt, ahol mindenki egyszer indulhat, de az arisztokratákDuracell elemmel indulnak, a többiek meg sima elemmel. Teljesen egyértelmű, hogy a Duracell bírja tovább, lát-tam a reklámban is.• A kontinensek az ősmasszívumok mellé szerveződnek, mint kismalac a moslék mellé.• A talajnedvesség tapad, mint matrica a hűtőre.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKöltotoll


Naturális transzcendencia

Az erdőben, ahol én élek este csend van és nyugalom.Nem telefonálnak az emberek, hanem a pásztor átsétál a2 kilométerre lévő akolból egy teára, hogy pár szót vált-sunk a termésről, az időjárásról vagy az állatokról. Nemijedünk meg az esőtől, hisz jó előre látjuk a juhok moz-gásából, ha nagy vihar várható. Nem lámpával megyünkaz erdőbe, mert a szemünk megszokja a fényeket és ahold is világít nekünk. Nem félünk az állatoktól, hisz ők

otthon vannak, békések és jók. A kútban pedig mindigvan tiszta víz, de ha mégis egy nagy eső felzargatná,mindig van a hordóban esővíz, a kannákban kútvíz. Atermészetes világban sokkal több hang vesz minketkörül. Hallani lehet, ahogy lepottyan a hópihe, ahogycsattognak a szarvas agancsok, ahogy kinő egy gomba ésa szemünk sem vakult még el a sok idegen fénytől. Estelátod a csillagokat térképként az égen, hajnalban a napot

Fehérzaj

Acsend minden bizonnyal fehér. Óriási fehér gömb, mely magába zár minden nyüzsgést. A kocsikállandó moraját, ahogy a polgárlakás alatt elhúznak hatvannal. A sipító dudákat. A fütyörésző

sárga láthatósági mellényben zörgős kerekű ezüst fém hideg kukát húzó utcaseprő zaját. A sárga éskék színpompás babakocsikat toló anyukák csilingelő kacaját. A pink csaj cuppogását a zöld sildessapkás sráccal a kapu alatt. A földszinten lakó orchidea szagú kék kötényes kendős nő magábanmormogását a fiatalokról.

Deák Klaudia (2004)

Mindössze egy pillanat, míg kizárod mindezt, ahogy be-csukod az ablakod. Akkor hirtelen megszűnik a kint,mert a hangszigetelt ablak tökéletesen elzárja a külvilá-

got. Ilyenkor, ha nem szól a tévéd, a rádiód, a mobilod, apapagáj, a teafőző, az óra ha nem ketyeg, az mp3 leját-

szó ha kimerült a sarokba félre dobva… talán csendlesz…fehér csend…körülötted…talán… De mi van benned, belül? Tudsz-e nem gondolni hangoséletedre, a világra, ami nem fehér, a holnapra, ami nemcsendes? Magadban tudsz-e csendben lenni? Tudod-e, hogy van valaki, akivel a csendben szól leg-szebben a beszéd. Akit, akkor hallasz legjobban, amikorbezárod a magad hangszigetelt ablakát. Ki tudod-e zárni egy pillanatra szemedből az ezernyi vil-lódzó égőt, a csillagszórót, a fenyőillatot, a mézes süte-ményt, a karácsonyi muzsikát, a csomagolópapír zörgést,a pulykát, ahogy serceg zsírjában, a sok „egy nap alatteltűnő” dolgot, hogy elzárj egy pillanatot, ami örökkéveled maradhat? El tudsz-e repülni egy pillanatra Betle-hembe? A csend, amikor nem érted ésszel a dolgot, csakhiszel, amikor tudod, hogy kicsi vagy és van nagyobb,amikor hiszed az örökkét és tudod, hogy az fényes ésfehér.

Vannak filmek arról, amikor elmegy az áram, nem folyik víz a csapból és nem szól a tévé. Ame-lyekben kétségbe esett arcokat látsz, mert nem működik a telefon és az autók. Félelmetes világ-

ként ábrázolják a természetest, a csendet.

´́

KöltotollSZÍNES FFeehhéérr/Fekete

13. évfolyam 54. szám 5

CS.E.N.D.

Zakatolt az agya… a szomorúság, a düh, a fájdalom egyszerre nyílalt bele szívébe. Sírni szeretettvolna, de még ezt se bírt. Annyi minden dübörgött a fejében, annyi kép és emlék villant fel benne,

hogy a feje is belefájdult. Szűk, kihalt utcákon haladt, jobb kezében egy kis narancssárga dobozt szo-rongatott. Sietve lépkedett, bár igazán nem volt oka a sietségre. Menekült. A világ elől, a fájdalomtól,a szüleitől és talán saját érzéseitől is. Egy helyre vágyott, és ez a vágy percről percre erősödött benne.Úgy érezte, nem bírja már sokáig, minden annyira más, annyira kusza. Az ember élete akár egy percalatt is megváltozhat…

felkelni pont olyan lassan, ahogy könnyű megébrednedvele. Hosszabb a nap és értékesebb, amikor télen hatkor kelsz,és kilenckor ülsz le reggelizni. Az állatokat már elláttad,a járdát már leseperted, a friss vizet már meghúztad.Nincs kapkodás, délelőtt egy kis kertészkedés, délutánséta a rétre. Délután négykor gyertyát gyújtasz és olajjaltöltöd fel lámpádat. Olvasol „értékes irodalmat” Mó-ricztól vagy Sinkától, vagy éppen, ami kezed ügyébekerül. Pár rádióadó is bejön, ha egy kis zajra vágysz akülvilágból. Amikor pedig a másodikat ásítod, elfújod agyertyát és igazán sötétben, és csendben alszol, amíg akakas meg nem szólal.

Varga Rita 11. E

Végre megérkezett; a régi, kopottas ajtó kilincsét leny-omta bal kezével, másik kezében pedig még mindig adobozt tartotta. Bement az ajtón, egy kis templomba lé-pett be, az ő templomukba… Összeszorult a szíve. Nemsokan ismerték ezt a helyet, már misét sem tartottakbenne. Leült a leghátsó padba és hátát a pad támlájánakvetette és felnézett az egyik Jézus szoborra. Egy kis nyu-galom költözött a szívébe, majd ránézett a dobozra, amitmég mindig a kezében tartott. „Miért, mondd, miért?”–fájdult belé. Magában végig pörgette az egész napját…Reggel sietve felkelt és felöltözött. Kivette a szekrénybőlféltve őrzött kincseit; a naplóját, a tollát és egy könyvet.Nagyapjával eltervezték, hogy egész nap csak azt teszik,amihez kedvük van. Úgy érezte, tökéletes napnak nézelébe. Nagypapája volt a mindene, a legjobb barátja.Jobban szerette őt mindenkinél. Ő volt az egyetlen, akimegértette őt. Kölcsönösen szerették egymást, sokat be-szélgettek, néha pedig csak csendben ültek. Szüleivel ez

elképzelhetetlen volt. Ők csak dolgoztak és dolgoztak,soha nem beszélgettek a lányukkal, mégis azt hitték,hogy mindent megtesznek, hogy egyetlen gyermekükboldog legyen. De tévedtek. Olyan felnőttekké váltak,akik már elfelejtették, milyen gyereknek lenni.Reggel még boldog volt, felhőtlenül boldog, de sajnos

´́

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKöltotoll


otthon kellett maradni, hogy segítsen a ház körüli mun-kákban. Meg se próbálta megmagyarázni édesanyjának,hogy mennyire szeretne elmenni, úgysem értette volnameg az ő „gyerekes” dolgait. Miután minden munkát el-végzett, köszönés nélkül ment el otthonról. Már délutánvolt. Futva ért nagyszülei házához. Becsengetett, de per-cekig nem jött ki senki. Majd nagymamája jelent meg,sírva, kezében egy narancssárga dobozzal, amit feléjenyújtott. Tudta mit jelent, de nem akarta elhinni. Papájaemlített neki egy dobozt, amit halála után ráhagy, de ősoha nem is mert erre gondolni. Nagy szemeivel ráme-redt nagymamájára, mintha választ várna tőle a fejébenzakatoló ezer meg ezer kérdésre. Mamája tudta, hogybármennyire is nehezére esik, beszélnie kell: „Nagyapádma kiment a Parlament elé, a tüntetőkkel… de én nem is

mertem arra gondolni, hogy akár rájuk is lőhetnek…” Ittelcsuklott a hangja és unokája kezébe nyomta a kis do-bozt.

És most itt ez a doboz, több órája a kezében szorongatja,de nem vitte rá a lélek, hogy kinyissa. Hirtelen dühös lettmindenkire, a katonákra, a magyarokra, akik szabadsá-got akarnak, és még nagypapájára is. Majd ahogy jött ezaz érzés, úgy el is szállt. Sőt, lelkiismeret-furdalása lett,hisz papája egy hős, aki képes volt ilyen idősen is a ma-gyarok szabadságáért az életét kockáztatni.Ráhajtotta fejét a padra, percekig úgy maradt. Szemét

behunyta, majd nagyot sóhajtott. Lassan felemelte fejét,és levette a doboz tetejét. Egy könyv volt benne, zöld,bőrkötésű. Kivette a dobozból, és meglátta papája régiBibliáját. Soha senkinek sem engedte, hogy a kezébevegye…, és ő most itt tartotta a tenyerén. Remegő kezé-vel óvatosan kinyitotta. Egy megfakult lap hullott ki be-lőle. Ennyi állt rajta: „Az Isten nem csend. Az Isten Ige,Szó, ezért az embernek csendet kell teremtenie magá-ban.”

A csend…nagyapja szerette a csendet. Senki sem tudottolyan nyugtatóan csendben lenni, mint ő. Ritkán szólaltmeg, de akkor mindig olyan dolgot mondott, ami az em-ber szívébe hatolt. Megfordította a lapot, és elolvasta azta pár szót, amit látott:

„Csak Egy Narancssárga Doboz…CS.E.N.D.”Nagyot dobbant a szíve. Mostérezte először a Jóisten közelsé-gét, és azt, hogy néha az ég és aföld valahol összeér. Kitört belőlea sírás. Őszintén, csöndesen…először azon a napon. Hirtelenmegnyugodott a lelke. Sírás köz-ben egy kicsit elmosolyodott,amit talán még maga sem vettészre. Eszébe jutott nagypapájaegyik mondata, amit sokszoridézett:„A csend az a hely, ahol a lélek kitudja nyitni szárnyait.”Úgy érezte, végre megértette azt,

hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és mindenképpenhatást gyakorolnak egy ember, egy család, vagy akár egynemzet életére. Sokszor fontos, hogy harcoljunk vala-miért, hogy szembe nézzünk az ellenséggel, kiálljunk azigazunkért. De el kell fogadnunk a Jóisten döntéseit.Mindezt megértette, és tudta, hogy ezt csak a templomcsendjének köszönheti, hisz a csend a maga módjánmegvilágítja az Isten és az ember között elindult párbe-szédet.Órákig ült ott a templomban, csukott szemmel, nagypa-pája Bibliájával az ölében, csendben. Csak ő, a narancs-sárga doboz és a Jóisten…

´́

KöltotollSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Pálfordulás

Gőggel vegyes undorral méregette útitársát, miután ketten maradtak a kupéban. Iszonyodott tőle.Ez a férfi, itt vele szemben fél perce még arról beszélgetett egy másik jómadárral, hogy bezzeg

a Kádár-rendszerben mennyivel jobb volt az élet: olcsóbb volt minden, kevesebb volt a bűneset, min-denkinek volt munkája, amíg a bányában dolgozott mindig volt betevő falatjuk, s lám-lám mára máraddig fajultak az események, hogy az egykori ellenforradalmárok előtt kell fejet hajtani…

Nagy Bianka 11. B

Tehát íme: egy kommunista, akit ő szívből gyűlöl. Egyazok közül, akik tönkretették az országot, felelős ezrekinternálásáért, a tömeges emigrációért, mindenért. Egyikbarátja, akit talán nem is nevezhet barátnak, inkább csakismerősnek, érdekes álláspontot fejtett ki ezzel kapcso-latban. Hogy miért nem nevezheti barátnak? Jó kérdés.Szabolcs szívesen barátkozott volna az illetővel, mind-ketten jobboldali beállítottságúak, nemzeti érdek-lődésűek, de az félt tőle. Valamiért rémisztette Szabolcsacélbetétes bakancsa, terepszínű nadrágja s hogy mindigfeketében jár. Szabolcs kérdezte is tőle, mi a baja ezek-kel, de az csak annyit mondott: külsőségek. S egyszer aztmondta neki, hogy valahol azokat az embereket is meglehet érteni, akik visszasírják a Kádár-rendszert. Ők,többnyire egyszerű emberek, s csupán annyit látnak,hogy akkor olcsóbb volt a kenyér, tojás, hús s mindenmás is. A kommunizmus sötét dolgaiból mit sem vettekészre. Az ő kommunizmus-képükben nem voltak kon-cepciós perek, az egyház elnyomása, nemzeti gondola-tok üldözése, gazdasági eladósodás. Nekik a kommuniz-mus az olcsóbb, könnyebb megélhetés kora volt. Sza-bolcs ezt sehogy sem akarta megérteni. Számára, akiminden embertől, akire felnézett azt hallotta, hogy min-den komcsi akasztófára való, teljesen idegen volt ez afelfogás. Idegen, s egyben újszerű. Pedig erre az ismerő-sére senki sem mondhatta, hogy nem volt eléggé magyarérzelmű.Az útitárs egy újságot vett elő táskájából.„Nicsak, nicsak, olvas. Hát ezek is szoktak?” Szabolcskíváncsi lett milyen újságot tart a kezében. Ő is elővettegyet, de amögül útitársát figyelte. Nem akart feltűnőlenni, csak úgy, fél szemmel fürkészte. Milyen idős le-het? Mikor az ellenőr a jegyeket kérte, a tárcájában meg-pillantott két fotót. Az egyik egy lányt ábrázolt, aki talán

a lánya lehet, a másik egy fiatalembert egy kisbabával akarján, ő bizonyára a fia. Talán 50-52 éves lehet, de vagy10-15 évvel idősebbnek tűnik. De miért, vajon miért? Azidő még nem ásott túl mély árkokat homlokára s az el-múlás zimankós fuvallata még alig csípte meg fehérlődérrel halántékát. Vajon mi az, ami ennyivel idősebbnekmutatja? Hová rakódott le életének nyomorúsága?A férfi nem a címlapot kezdte elsőként olvasni, hanemhátralapozott. Szabolcs oldalát egyre jobban fúrni kezdteaz a bizonyos makacs tulajdonság: Hová lapozott? Mi ér-dekelheti ennyire? A férfi egyik lábát a másik fölé rakta,keresztbe, hogy combjával megtámasztva az újságot ké-nyelmesebben olvashasson. Szabolcs ennek következté-ben viszont nem látott semmit a lapból. Visszatért hát aférfi arcára. Szép arc volt, a vonások ugyan keményekvoltak, nagyon elszántak és dacosak, olyan ember voná-sai, akinek mindig meg kellett küzdeni a mélységgel, asötét járatokkal, a hatalmas gépekkel, csillókkal. Ahogya lap aljához ért, felfelé tolta kicsinyt az újságot s így las-san láthatóvá vált a rovatcím. A fiú megpróbálta a fejjellefelé csüngő betűket kiolvasni. Eleinte csak ennyi buk-kant elő Hité…, majd lassacskán az egész cím: Hitélet.„Micsoda?”– a fiatalember egymás után többször iskibetűzte. Nem akarta elhinni, hogy egy kommunista isugyanott kezdi el olvasni az újságot, mint ahol az ő tör-ténelem tanára is szokta, aki nem mellesleg egy igazánnemzeti gondolkodású figura. Lenne hát bennük valamiközös? Egy kommunistában és az ő tanárában?! A bá-nyász az órájára pillantott, Szabolcs követte tekintetét.Egyszerű, nagyon régi, bőrszíjas órája volt. Jellegzetesenolyan, ami mindent kibír s nem kell félteni. Már évtize-dek óta használhatja, s valószínűleg még egyszer semkellett műhelybe vinni javításra. Végigsiklott tekinteté-vel a férfi kezein, melyek nagyon csontosak és bütykö-sek voltak. Minden izületnél, mint hegyormok emelked-tek ki a csontok. Tenyere s ujjbegyei már távolról is

´́

érdesnek tűntek, olyan barázdáltnak, mint a frissen szán-tott termőföld, amelyen bánya hiányában dolgozhatott.Körmei alatt itt-ott még megmaradt némi föld-marad-vány, de látszott, hogy a piszok nagy részét rendesen ki-tisztította. A férfi felnézett s néhány másodpercre szeme-ik egymásba kapcsolódtak. A fiú megrettent s teste isrándult egyet, mint egy megijesztett kismadáré, félt hogya férfi megszólal. Legszívesebben azon minutumban le-kapta volna szemeit, de nem merte. Nem volt viszont mi-

től tartania, a férfi mintha megérezte volna gondolatait,tekintetével együtt a fiúra nehezült megfogalmazhatatlanterhet is mintha le akarta volna venni a fiúról: csendbenfolytatta az olvasást. De az a teher ott maradt. Szabolcsmegértett valamit. Ha végtelennek tűnő, igazából haj-szálnyi időre is, de belelátott a lelkébe s rájött, hogy ezegy ember. Talán mégis az ismerősének volt igaza? Bele-mélyedt az újságba, most tényleg olvasni akart és semmiesetre sem gondolkodni.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeGourmand


Csendes-hangos kaják„- Szeretnél Budapesten élni? - Nem! - Miért? - Mert éjjel is világos van, büdös és zajos!” (Pistike ésJózsika: Beszélgetés tízórai közben, részlet).„A nagyvárosokban egyre aggasztóbb mértékben lép fel a fényszennyezettség, a szmog és zajárta-lom.” (Részlet a Felelősek vagyunk bolygónkért c. filmből, National Geographic Channel).

Viola Beáta 11. F

Bárhogy is fejezzük ki, a fent említett problémák velünkélnek. A hangzavar sajnos már nemcsak a nagyvárosokprivilégiuma. Igen, bólogatsz erre, a mi kisvárosunkmellett megy el az autópálya, meg a rockbandákkoncertjei, nem is szólva a kirándulócsoportokzajongásáról… Nem gondoltál bele, hogy te ishozzájárultál a zajszintemelkedéshez azzal, hogyaz előbb zörögve felbontottál egy zacskó chipsetés hangosan elropogtattad?Hajdan megvolt a funkciója az étkezések zajossá-gának. Egy lakoma nemcsak fizikai, hanem szel-lemi táplálékot is nyújtott. A „zenének hanginál”jobban esett a falat. S nem véletlen mondjuk, hogy„jóízűt ” beszélgettünk.Korunkban más módja van a töltekezésnek. A családvacsoraidőben a tv elé vonul, esetleg a konyhában van akészülék, olyan helyen, ahonnan mindenki jól látja a mű-sorvezető fehéren villogó fogsorát. Lehet, hogy a vacso-raidőt is a műsorhoz hangolják. Beszélgetésről szó sincs.Egymásra figyelni nehezebb.Az étel elfogyasztásával persze mindig jártak zajok: szo-lidak (nyeléssel-gigamozgással járó hang) és illetlenek(csámcsogás, böfögés, szürcsölés, nyámmogás). Demennyivel hangosabb, ha mindehhez társul a kólásüvegsziszegése, a chipseszacskó, a sztaniol csokicsomagolás

és a cukorpapír zörgése, a ropiropogás, stb. Félünk acsöndtől, hogy még evés közben sem viseljük el, hogyzajjal járó ételeket és csomagolásokat készítünk?S amíg készül az étel?! Ha viszonylag jól felszerelt

konyhátok van és a szombat délelőttöt anyukád mel-lett töltöd, végighallgathatod a „konyhaszimfóni-át”: sípol a teáskanna, csönget a sütő, morog a hű-tőláda, döng a húsklopfoló, búg a mikrosütő, sivíta kenyérszeletelő és a turmixgép… és ez mégcsak az első tétel!Ehhez képest egy száz évvel ezelőtti konyhazajai, a rotyogás, pöfögés, kanálcsörgés halkdallamnak hatnak.Még egy apróság: nem mindegy hol eszel.(Többnyire) te döntesz: menza vagy családikör, gyorsétterem vagy kávéház….

Ha nem szeretnél egy zajos világban élni, egyél halkan!

VágatlanSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


A csend hangjai

AMr Holland's Opus (Mr Holland szimfóniája) című film egy művész életét mutatja be, aki képte-len az anyagi gondok miatt igazi vágyának, a komponálásnak hódolni. Kénytelen egy zenetanári

állást elvállalni, feladni az álmát a megélhetésért. A történet több mint 30 évet ölel át, és ez idő alattkiváló tanár válik Mr Holland-ból, egy olyan tanár, aki megszeretteti a zenét tanítványaival, és akitmindenki tisztel, szeret. A film tehát a művészet, a tanítás problémájával foglalkozik, de van ennél egysokkal mélyebb kérdés is a műben. A magyarra fordítás során a film címét Csendszimfóniára változ-tatták, s ez utal a film mélyebb mondanivalójára.

Pártos Kitti 12. A

Mr Holland élete a zene, igaziművészlélek, aki nem létezheta muzsika nélkül. Nyilvánva-lóan a legfontosabb érzéke: ahallása. Mikor a feleségétőlmegtudja, hogy gyermeküklesz, nagy lelkesedéssel veszikörül zenével a feleségét és abenne lévő pici babát, és ezígy folytatódik azután is,hogy megszületik a fiuk.Bárki, aki rajongója valame-

lyik művészeti ágnak él- hal a lehetőségért, hogy átadjaa szeretetét az adott művészet iránt. Érthető tehát, hogymiután Mr Holland megtudja, hogy a fia süket, elfordulgyermekétől és a tanításba temetkezik. Ez nem jelentiazt, hogy nem szereti a fiát, de képtelen elfogadni ésmegérteni, hogy a gyermeke nem hallja a zenét, ami az őéletének a célja és értelme. Művészember lévén képte-len ebbe beletörődni, és ez valószínűleg olyan fájdalmatokoz neki, hogy a tudata másra kezd koncentrálni, hogytudomást se kelljen vennie a fia süketségéről. Még ajelbeszédet se tanulja meg rendesen, mert minden por-cikája tiltakozott az ellen, hogy a saját fia süket. Elmene-kül az otthoni gondok elől az iskolába. Ez konfliktusthoz a család életébe, s bár a gyerek nem hallja az otthoniveszekedéseket mégis megérzi és megérti a helyzetet.Egyik nap a tanár megrendülten jön haza az iskolából,mert aznap halt meg John Lennon. Találkozik a fiával,aki szeretett volna beszélni vele, de Mr Holland elhajtjamondván, most nem alkalmas. Hiszen hogyan is érthet-né meg a fia, ki volt az a John Lennon! Türelmetlen ésideges az apa, kiabálni kezd, veszekednek. Ez a konflik-

tus vezet végül ahhoz, hogy az apa kénytelen szembesül-ni a fia süketségével és rádöbben, hogy többet törődik adiákjaival az iskolában, mint a saját fiával, mert folytonmenekül. Kettőjük kapcsolata ezek után javulni kezd. Azapa feldolgozza a fájdalmat, megtanulja a jelbeszédet, éskülön koncertet ad fiának és társainak , ahol különbözőfényvibrálással érzékeltetik a zenét. 30 év elteltével MrHolland nyugdíjba vonult, a fiából tanár lett, sikerült tel-jes értékű emberként beilleszkednie a társadalomba. A filmben a hangsúly Mr Hollandon van, az ő szem-szögéből látjuk a történetet, mégis a csend szempontjá-ból a fiú helyzete az igazán érdekes. Vajon milyen lehetúgy felnőni, hogy semmit nem hallunk? Azt mondják:azok, akik valamilyen fogyatékossággal rendelkeznek,azok más téren különösen fejlettek. Hála a Jóistennekelképzelni se tudom, milyen lehet úgy élni, hogy semmitse hallok, de azt tudom, hogy ezek az emberek semmivelsem érnek kevesebbet mint bármelyikünk, sőt ők néhatalán még értékesebbek is nálunk… A legtöbben el setudjuk képzelni, hogy velünk bármi is történjen, hisz bajmindig csak mással történhet… És ha megtörténik vajonvan annyi lelkierőnk hogy ne roppanjunk össze? Mr Hol-land fiának volt. Képes volt feldolgozni, hogy nem hall-hatja apja zenéjét, és a film végére megtanulta értékelniés élvezni a művészetet.

A film több szempontból is elgondolkodtató. Érdemesmegnézni, mert egy hétköznapi embert mutat be, akiképes legyőzni a saját korlátait, és megérteni a süket fiát.Egy olyan embert, aki küzd az álmáért, de végül megér-ti, hogy a sorsa nem a hírnév, hanem tudásának a tovább-adása. Mr Holland elmondhatja magáról, hogy többetért el mintha híres zeneszerző vált volna belőle, hisz azenével segítségével visszaadta az embereknek önmagu-kat, és ez a legtöbb, amit egy művész tehet.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKönyvelo


´́

Hallgatások„ A hallgatásban az a gyönyörű, hogy nincs benne semmi, és mégis magában rejti az élet titkát.”Vajon miért gyűjt egy ember, hallgatásokat? Mi haszna belőlük? Főleg egy olyan embernek, aki a rá-diónál dolgozik…Heinrich Böll Doktor Murke öszegyűjtött hallgatásai című novellájában erre a kér-désre kapjuk meg a választ.

Pártos Kitti 12. A

A mai világban ritka a csend. Szinte menekülünk előle…mintha félnénk tőle. Talán a csendben szembesülünk igazilényünkkel és érzéseinkkel, s ez ráébreszthet, hogy az

életben nem a megfelelő úton járunk. Mert a lélek hang-ját csak a csendben hallhatjuk meg. Az emberek ha hazaérnek az üres lakásba, bekapcsoljáka zenét, a Tv-t, a rádiót. Persze ha nem is tesznek így,még akkor sincs csend, mert a világ zajos, elég csak

kinyitni az ablakot vagy hallgatni ahogy a szomszédokélik életüket. A mai világban nagyon ritka az igazi csend,és vannak, akik ebbe szinte belebetegednek. Ilyen Doktor Murke is, aki a rádiónál dolgozik.Doktor Murke hallgatásokat gyűjt, amiket magnószala-gokról vág ki, hisz a rádióban a hallgatásnak semmi ér-téke nincs. A novella hőse belefáradt a rádióban folyóörökös hazugságokba és értelmetlen fecsegésbe. Megke-seredett és beszürkült életéből egyedül esténként tudkiszabadulni, mikor otthon a munka után, lejátssza ma-gának a hallgatásdarabkákat. Barátnőjét is kérleli, hogyhallgasson rá a kazettára, amire a hallgatásokat gyűjti, dea nőnek csak nagyon nehezen megy, nem látja semmiértelmét és idegesíti. Doktor Murke barátnője is azok azemberek közé tartozik akik nem bírják a csöndet, nemtudnak mit kezdeni vele, többre becsülnek egy óra fecse-gést. De hősünk már tudja, érzi, hogy pár perc hallgatásmennyivel többet ér. Murke barátnője végül mégis bele-egyezett a hallgatásba. Mikor végre sikerült volna aráhallgatás megcsörrent a telefon. Hát igen, a világ márcsak ilyen…ironikus.Sok ember betegszik bele a zajba, de ezeket többnyirenem vesszük észre vagy nem veszünk tudomást róluk.Mégis szerintem az emberek többsége nem szereti acsendet. A pszichológusok újabban vizsgálni kezdték,hogy miért hallgatnak egyre többen zenét közlekedésközben, a buszon, a vonaton, az utcán, akárhol. Két fel-tételezés van, az egyik a zene szeretete, a másik a világ-ból való menekülés. Szükségünk lenne néha csendre, hogy szembesüljünkönmagunkkal és a világgal, hogy lenyugodjunk és feltöl-tődjünk, különben zsongani fog a fejünk és az egészlényünk és elvesztjük az utunkat a világban.

ARANYKÖPÉSEK: Kromek Sándor tanár úr• Tanár úr, én azért nem csináltam házit, mert beteg voltam, és beszéltem a Vikivel, de nem mondta, hogy voltházi. Nem mondta meg? És nem lőtted agyon? Pedig ma már lehetne neked is fegyvered…

SzinleloSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


´́

PantomimZalay Dorottya 11. A

Felöltözöl, kifested magad, majd egy pillanatra becsu-kod a szemed, és egy nagy levegővétel után egy másikvilágban találod magad. Mikor kinyitod a szemed, min-dent megtapinthatónak és elérhetőnek látsz. Játszol avilággal! A levegőt megtapinthatod, a láthatatlan kötéllelmagadhoz húzhatod a világot, neki mehetsz az üvegnekfájdalom nélkül. Megismerkedhetsz a csendes világgal, aszámodra néma emberekkel. Mikor a festék az arcodonvan, varázslóvá válsz, és örömet tudsz okozni azembereknek, láthatatlan módon. Ha újra fested arcodat,egy másik világba kerülhetsz. Mindig más és más. Min-den alkalommal egy újabb világot fedezhetsz fel,ismeretlent ismerhetsz meg. A felfedezés végén lemosodarcod, és visszakerülsz a zajos világba, de új élménnyelgazdagodtál, és bármikor visszatérhetsz a láthatatlan uni-verzumba. Kalandra fel!

Ha a csend zenél– avagy a néma tapsvihar –

Beethovenről mindenki hallott és nyilván azt is tudja mindenki, hogy élete végére megsüketült.Ennek ellenére komponált tovább és nem is akárhogy! Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés:

hogy csinálta…? Hogy volt képes süketen is zongorázni, zenét szerezni, vezényelni.

Szentiványi Judit 11. A

A külvilággal írásban kommunikált. Füzetekben rögzí-tette gondolatait, melyek száma haláláig elérte a 140-et.A karvezetésben egy barátja, Johann NepomuhMalzel (a metronóm feltalálója) segítette. Egyfejre erősíthető hangtölcsért szerkesztett amesternek, ami némileg javított a hallásán.Féltékeny vetélytársai természetesen nemhagyták szó nélkül a különös megjelenést.1822-ben végleg visszavonult és már csakotthonában komponált. Munka közben fogaiközé egy dobverőt szorított, aminek másik vé-ge a zongora fedőlapjához ért. Ennek segítségével

vált érzékelhetővé a számára nem hallható hangszer, mi-vel a koponyacsont rezgése képes bizonyos mértékű hal-lásérzetet biztosítani.

Haláláig már csak egyetlen alkalommal lépett felnagyközönség előtt, mégpedig a IX. szimfónia

ősbemutatóján. Az előadás hatalmas sikertaratott, amiből a már teljesen süket zene-szerző semmit sem vett észre. Beethoven akottáiba merülve lapozgatott, amikor azegyik énekesnő a hangosan éljenző pub-

likum felé fordította. A megfáradt mestercsak ekkor hajolt meg hálás közönsége előtt.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeHangár


Csend a rockzenében

Köztudott, hogy a rockzene nem a csendről szól: hatalmas erősítők, méregdrága hangtechnika szol-gál egy-egy koncerten. Ezzel a műfajjal kapcsolatban aligha beszélhetünk csendről. Én magam is

játszom egy rock zenekarban. A próbákon hangosnak kell lenni, hisz a dob hangerejével azonos szintrekell kerülnöm. Koncerteken még a dob is ki van hangosítva. Csendnek jele sincs, még akkor sem, hamár vége van az említett eseményeknek, hiszen koncert után még hosszú ideig zúg a fülem.

Bagány Márton 12. D

A zenészek gyakran teszik fel a kérdést egymásnak: hányvattos? Ilyenkor az erősítő hangerejére gondolnak. Hátvalóban bugyuta kérdés, de valljuk be, de ez általános.Azt persze sohasem kérdezik, hogy valaki milyen fino-man és lágyan tud játszani. Ha otthon gyakorlok, akkorelvárás, hogy ne hangoskodjam, ha az iskolai órán osz-tályéneklésire gyakorlunk, akkor pedig, hogy ne a gitárlegyen hangos, hanem az osztály hallatsszon. Ha tekin-tettel akarunk lenni a zajt már kevésbé tűrő idősebbekre,akkor a ,,volume” nem mehet a kettes mutató fölé. Ámde, mielőtt teljesen elkalandoznék, visszatérek az erede-ti témámhoz: csend a rockzenében.

Lehet, hogy fölösleges ezen gondolkodni, de a rockzeneis csönddel kezdődik. Fontos tehát egy szám elején, hogycsönd legyen. A rockzene is, mint minden más zene, apercek múlásával bontakozik ki. Például: egy gitár el-kezdi, és csak utána jön a többi hangszer. A szünetekkelrészekre tudjuk tagolni a számot. Nagyon hatásosnakbizonyul, ha váratlanul teljes csend lesz egy pillanatra,majd utána még nagyobb lendülettel folytatódik a zené-lés. A beépített csöndekkel egészen furcsa karaktert ad-hatunk a melódiának. Véleményem szerint mindezekfontosak, de ahol a legizgalmasabb a csend szerepe, az amindent eldöntő vég. Vajon koncerten a szám végén,amit ugyancsak a csend határoz meg, megmarad-e a halkbeszélgetés vagy egy egészen más, eufórikus hangulaturalkodik el a közönségen. Nos kérem szépen: ha a számvégén megmarad a csend, akkor azt a számot fölöslegesvolt eljátszani.

Így látjuk, hogy a csend a rockzenében hatalmas szerepetjátszik, hisz a nagy zajt ezek a kis rövid szakaszokhatározzák meg, tartják kordában. A csend valóban meg-nyugtató, de nem lennék azon rock koncert fellépőiközött, akiknek a számai után síri csend van. A csendilyen formán rombolni is tud. De, ha a véleményemérdekli az olvasót, elmondhatom, hogy szerintem előbbőrül meg valaki egy egész éves hangzavarban, mint egyegész éves csöndben.

ARANYKÖPÉSEK: Mátyásné Nyul Etelka tanárnő

Lappingáljunk a 67. oldalkára és kuksizzuk meg azt a kis ábrácskát.

Belénessy Blanka 9. A

A misztikum még ma is szerves része az életünknek. Amai világ próbálja régimódi, öregasszonyos tudatlanság-ból eredő félelemnek, úgymond babonának beállítani, detitkon mindenki érzi, hogy ez a jelenség korántsem ilyenegyszerű és idejemúlt. Mindig jelen volt és jelen is leszegészen az idők végezetéig. Ilyen érzés övez rengetegemberi fejjel megmagyarázhatatlan dolgot, például aszületést, az emberi sorsot, a halált vagy magát az éjsza-kát. Bár a mai ember nyughatatlan tudásszomjának köszön-hetően mindenre meg akarja találni a biztos, kézzel fog-ható választ, vannak dolgok, amikre nincsenek, és nemkellenek válaszok. Ez a mai ember számára különösenérthetetlen, hogy valami úgy is létezhet, hogy nincs rámagyarázat. Vajon miért kellene nekünk mindent tudni a világról?Attól jobbak, többek leszünk majd? Minden szebb, jobbés érthetőbb lesz? Az emberiség a tudásba menekül. És afélelem hajtja a bele a világot a tudásba. Azt hisszük,hogyha ismerünk valamit, akkor az ellen meg is tudjukvédeni magunkat. Ez a védekező-mechanizmus átszőtteaz egész életünket. Az ember azonban nem volt mindig ilyen. A régi emberhitt. Hitt az isteni gondviselésben, a természetben, az életszépségében. A régiek nem menekültek a tudatlanságból,hanem elfogadták és éltek benne, boldogabban, mintamilyen boldogan mi valaha is élni fogunk. Megvoltak amaguk válaszai a maguk miértjeire és ez nekik elég volt.Lehet, hogy ezek a válaszok messze álltak a valóságtól,de ők hittek benne.A természeti népeknél, – így például a honfoglaló eleink-nél – különösen jellemzőek voltak az előbb leírtak. Azalapvető kérdésekre leggyakrabban a természetbőlmerítették válaszaikat. Például őseink hitték, hogy azembernél a fogantatás hasonlóképpen működik, mint a

természetben: az elültetett magból új élet sarjad. Azaz akülönböző magvakkal befolyásolni lehet a születendőgyermek nemét, természetét. Gyakran a névadásban isnagy szerepet játszott, hogy az édesanya szerint melymagból származik a gyermek. Tehát őseink vallása is a természetből ered, ám sokszempontból összetettebb, mint a többi, úgymond po-gány vallás. Meglepően sok a hasonlóság a mai keresz-tény vallás és az ősi magyarok vallása között. Ám hozzákell tennem, hogy őseink vallásáról alkotott képünk,sajnos még kissé ködös és bizonytalan. E hasonlóságokkülönösen a két vallás halálról alkotott képébenmutatkoznak meg. A honfoglaló magyarok különválasztották a lelket és atestet, erre a különböző elnevezéseik is utalnak. A 'lélek'névből arra lehet következtetni, hogy a lelket Isten lehe-letének tartották. Bizonyosan hitték, hogy a lélek a testhalála után is él. Ezt a szemléletet valószínűleg a kör-nyező, körülöttük élő népektől vették át. A halott mellétemetett használati tárgyak is arra mutatnak, hogy hitteka halál utáni életben. Elképzelhető, hogy a magyarok egymennyszerű tökéletes helyre vélték vándorolni a lelket.A legtöbb finnugor rokonnépünknél a menny és az Istenszó majdnem megegyezik, így arra lehet következtetni,hogy úgy gondolták, hogy a mennybe való térés egyezikaz Istenhez való téréssel, hisz Isten a mennyben lakik.Valószínűleg ez nem lehetett másképpen eleinknél sem.

HUN.lapSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Ősi misztikum

Misztikum. Rejtélyes, titokzatos, ködbe burkolódzó. Az emberek által felfoghatatlannak vélt dol-gokat ilyen ismeretlen, félelmetes jelenség övezi.

Hiába talál a mai világ magyarázatokat régi eseményekre, történésekre, ez a misztikum mindig ottfog lebegni az ősi titkok felett.Ez a titok hatalmas, mindent körülölelő, borzongató, rejtélyes és örök érvényű.

A mennyet minden nép a magának tökéletes ideára alkot-ta. A magyarok azon szokása, hogy vizek, folyók mellétemetkeztek, arra mutat, hogy fontosnak vélték a lélekmegtisztulását, megmosdását, hogy tisztán juthassanak aboldog lelkek országába.Egy családtag halálakor a család egy a jurta elé tűzöttzászlóval jelezte, hogy valaki eltávozott e világból. Azászló színe utalt a halott nemére, korára és családbanelfoglalt helyére is. A holtat a tűzhely mellé fektették egyfadeszkára, melyen lemosdtatták és felkészítették a túlvi-lági életre. A halottat soha nem szabadott pusztakézzelmosni és közvetlenül érintkezni sem szabadott vele. Alemosdatás után teljesen új vagy nagyon szépen kitisztí-tott ruhát adtak a halottra, majd tiszta vászonba csavar-ták. Mielőtt a halottat belecsavarták volna a vászonba,mindent feloldottak rajta, azaz kigombolták az öltözékét.Ennek a szokásnak azért volt jelentőssége, mert azonszokások közé tartozott, melyek azt voltak hivatottakszolgálni, hogy a halott szelleme nem tudjon visszatérnia családhoz kísérteni.A halott mellé tették életében használt tárgyait, melyek-kel együtt csavarták vászonba. E tárgyak között voltakkumisszal teli bőrtömlők, húsok, a férfiaknál íjuk, néhalovuk is. A halottat mindig lábbal kifelé vitték ki az ajtón. Előfor-dulhatott az is, hogy a jurta oldalába vágtak egy ideigle-nes ajtót vagy rést, és azon vitték ki a holtat. Ennek amódszernek szintén az előbb említett gondolatmenethezvan igen sok köze. Hogyha azonban kisgyermek halt

meg, akkor azt lehet, hogy a tűzhely mellé temették,hiszen a benne újjászülető ős is meghalt. Miután befejeződtek az előkészületek, a halottat gyász-menet kísérte a temetőbe. Valószínűleg a gyászmenettöbbször megkerülte a temetőt, mielőtt még eltemettékvolna a halottat. E szokás lényege, hogy a halott szelle-me ne találjon vissza a családhoz.A temetés után következett a halotti tor, melyen az egészrokonság jelen volt. Azonban ezt a tort csak a temetéstkövető hetedik napon ülték meg. A halott helyét addigtartották fent, míg az a földön tartózkodott, azaz fedetlenvolt a sírja. A jurtába csak akkor lehetett belépni a teme-tés után, ha valaki már megmosakodott. A temetést köve-tő hetedik napig nem volt szabad tüdőt, májat és szívetenni, hiszen azokban tanyázott a lélek.Az előbbi szokásokból látszik, hogy őseink mennyirefontosnak vélték a lélek nyugalmát, tisztaságát és atúlvilági életüket. Életüket és halálukat is átszőtte azisteni gondviselésben való hit és bizalom. Bár vallásukés hitük egyszerűbb és természet-közelibb volt, mint akereszténység, azért rendkívül sok tisztelnivaló éscsodálnivaló van e vallásban is. Őseink mindennapjaitátszőtte ez a misztikus, titokzatos erő: a hitük. A hit,mely békéssé, boldoggá és teljessé tette napjaikat ésegész életüket. Ez a teljesség ott van a születésben, aházasságban, a családban és a halálban is. Ez az, amikiveszőben van a mai világból és ez az, amit már csakkevesen képesek megérteni és még kevesebben képesekmegélni.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeHUN.lap


Eset-lesSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


A temetés napja2007. november 13-án egy hideg őszi délután temettük újra két ciszterci atyánkat; Kühn Szaniszló ésMódi Dezső szerzeteseket.

Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. A

A temetésen részt vettek a cserkészek, a Nagy LajosGimnázium tanulói, valamint az iskola Laudate kórusa.A temetési szertartást O.cist Dékány Árpád Sixtus atyavégezte. A prédikációt O.cist Marosi György Cézáratyánk mondta. A történetek nagyon meghatóak ésérdekesek voltak. Aki nem tudott semmit a két ciszterciatya életéről, az a prédikáció után már bővelkedhetett azinformációkban. A kórus műsora nagyon igényes ésalkalomhoz illő volt. A szentmise alatt zenei művekszólaltak meg: Bárdos Lajos: Édes Jézus öntsd szívem-

be, valamint Zdenek Lukas: Missa Brevis miséjéből aKyrie és az Agnus Dei tétel. Amikor a koporsókat kivit-ték a sírhelyekhez a Laudate vegyeskar Tillai Aurél:Celanoi Tamás énekét adta elő. A koporsók behelyezése-kor a Salve Regina hangzott el. Itt szólaltatta meg a kó-rus először Tillai Aurél: Stabat Mater című kórusművét.A prédikáció után ismét Sixtus atya vezette tovább atemetési szertartást. A szertartáson mindenki áhítattalemlékezett meg eme két, számunkra fontos emberről.Aki részt vehetett ezen a szentmisén, igazán megtisztel-tetve érezhette magát. A temetésről mindenki megható-dottan és nyugodt lélekkel mehetett haza.

Meng Róbert 11. F

Az 1940-es évek elején itt pihenve vázolta fel a „Csen-des mise orgonára” című művének gondolatait. Ezt aművet kifejezetten liturgikus haszná-latra alkotta. Tematikája a latin mise-szöveg mondatainak hangszeres meg-fogalmazása. 1943 áprilisában fejeztebe a mű hangszerelését, majd egyévvel később, 1944. május 7-én mutat-ták be a Szent István Bazilikában. Aszerző az utolsó napokig csiszolgatta,sőt a bemutatóval sem tekintette vég-legesen lezártnak. Igyekezett a nemhallható latin szöveg ritmusát vissza-adni. Ez a törekvés odáig vezetett,hogy a mű szöveggel is énekelhetőlett. E csekély és lényegtelen változ-tatásokkal sikerült a tisztán hangszeres

misét vegyeskarra és orgonára átdolgozni, amely végülKodály életművének egyik leghatalmasabb alkotása lett:a Missa Brevis.Ebben az évben Kodály Zoltánra születésének 120., ha-

lálának 40. évfordulójára emlékezünk.Ebből az alkalomból idén Kodály mű-veltségi vetélkedőt rendeztek a Kár-pát-medence diáksága számára, mely-re iskolánkból Nagy Ernő tanár úrvezetésével hat diák készült lelkesen.A verseny 3 fordulóból állt. Az elsőkettőt, az elődöntőt és középdöntőt,iskolánkban rendezték meg. Csapa-tunk mindkét alkalommal első helye-zést ért el, így december 17-én résztvehetünk a Kecskeméten megrende-zésre kerülő döntőn, ahol a legjobbak-kal mérhetjük össze tudásunkat.

Csendes mise

Kodály Zoltán szívesen töltötte szabadidejét Galyatetőn feleségével, Sándor Emmával. Kedvelteezt az üdülőhelyet a mérhetetlen nyugalom és a természet miatt. A falu csöndje és az idilli táj

nyugtatóan hatott mindkettőjükre.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeEset-les


Belénessy Blanka 9. A

2007. november 15.-ei kezdettel híresfelvidéki írónk születésének (1908.január 8.) 100. évfordulóján WassAlbert emlékév indult. Eme jelesévfordulónak emléket állítva egészültki az idei Babits verseny WassAlberttel. Idén is sok résztvevő voltjelen a hétfő délutáni eseményen. A

résztvevőknek egy-egy verset kellett megtanulni azelőbb említett íróktól. A versenyen többek között elhang-zott Babits Mihály: Ádáz kutyám, valamint Wass Albert:A láthatatlan lobogó című versek is. A versenyzők mindkitűnően szerepeltek, azonban a második feladatkéntkapott szónoklás sokaknak kisebb - nagyobb problémátokozott, ám ezt a feladatot is mindenki megoldotta.

A versenyen Rohály tanár úr tanítványai különösen kitű-nően szerepeltek az idei évben, persze a többi résztvevő-nek is gratulálunk. A verseny természetesen jövőre ismegrendezésre kerül, így aki idén lemaradt róla, annaknem kell bánkódnia, hisz jövőre is lesz lehetősége a ne-vezésre.

Érdekes egybeesések2007. november 26-án hétfőn idén is megrendezésre került iskolánkban a Babits Mihály szavalóverseny.Idén azonban érdekes egybeesések következményeként az indulók nem szimplán Babits, hanemBabits Mihály - Wass Albert versenyen vehettek részt.

Emléket állítva2007. november 26-án avattuk fel az iskola egy híres volt tanítványának emelt emléktáblát. A BabitsMihály emlékére állított emléktábla az első emeleti lépcsőfordulóban található.

Az avatási ünnepélyre a nagyszünetben került sor. Amegemlékezésen minden osztály két fővel képviseltettemagát. A felavatást (természetesen) a Himnusszal kezd-tük, majd két tanulónk előadásában Babits művek rész-letei szólaltak meg és még zenés élményekben is

gazdagodhattunk, hála két diáktársunknak. A tábla lele-plezését követően az ünnepséget a Szózattal zártuk. Amegemlékezés nagyon megható és emlékezetes maradminden résztvevő számára.

SportszeletSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


A rajt előtti csend

Acsend számomra azt jelenti, hogy a környezetemben semmi zavaró, a figyelmemet elvonó dolognem történik. A csend lehet valódi is, de hosszas gyakorlással az ember ki tudja úgy kapcsolni a

környezete zajait, mintha valódi csend venné körül.

Péley Doma 9. A

A csendre a verseny előtt azért van szükség, hogy alehető legjobban összpontosíthassam a figyelmemet afeladatra. A megosztott figyelem a koncentráló képessé-get rontja. A szétszórtság például a tájékozódási futásbanaz eltévedés, a felesleges körök futását, jelentős idővesz-teséget, a verseny elvesztését jelentheti.Az eddigi leírtakból következik, hogy a csend lehet való-di, külső csend is, de lehet egy a világtól képletesenelvonuló állapot belső csendje is.

Ezekből következik, hogy eredményes versenyt, vagymunkát „zajban”, zavaró körülmények között nem lehetvégezni.

Számomra a verseny előtti koncentráció elengedhetetlen,hiszen a tájfutásban minden elvégzendő feladat maximá-lis odafigyelést igényel. Ez azt jelenti, ha egy pályánnyolc ellenőrző pont van, akkor azokra mind külön-külön kell koncentrálni, ahogy sorba jönnek egymásután, egészen a rajttól a célig. Ezt a koncentrációt, rit-must, csak a rajtnál, melegítés közben lehet felvenni.Ilyenkor akármilyen nehéz is, nem szabad beszélgetni,és nézni a színes ruhás embereket, ahogy mozognak,hanem már arra a feladatra kell koncentrálni, amit kiosz-tanak számomra. De elvonulni sem szabad nagyon, eről-tetni a koncentrációt, mert akkor az emberen eluralkodika fáradtság. Nálam legalábbis ez történik: nem tudok úgyteljesíteni, ahogy szeretnék, hibát hibára halmozok afáradtság okozta figyelmetlenség miatt. Ami nagyonfontos lenne, de nekem sajnos még nem nagyon sikerül,hogy különböző kategóriás, rangozott versenyekenmegfelelően sikerüljön a verseny előtti koncentráció.Nagyobb versenyeken, mint például az országos bajnok-ságon, túlságosan komolyan veszem a megmérettetést,így többet hibázom, míg egy kisebb hazai vagy megyeiversenyen lazábban állok az egész elé, ezért ezek jól sik-erülnek. Nálam még nem alakult ki, valójában hogy ké-szüljek rá a verseny rajt előtti pár órájára, percére, ésezért nem tudok kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.De az bizonyos, hogy a verseny előtti csend mindensportoló teljesítményére nagy kihatással van. Akármeny-nyi munka is álljon mögötte, egy edzőverseny és egyéles verseny között nagy különbség van. Akinek jó akoncentrációs képessége, az általában jó a tanulásban is.Remélem, lassan nekem is összejön mindkettő…

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeSportszelet


Böröcz István 12. A

Onnantól, hogy a felek kezet fognak, és a parti elkezdő-dik, teljes némaságba burkolózik a versenyhelyszín. Ah-hoz, hogy a játékos képes legyen a lépésvariációkat ki-számolni, teljes koncentráltság kell, vagyis semmi semvonhatja el a figyelmét. A legkisebb nesz is megzavar-

hatja a sakkozót, aminek következtében elveszíti kon-centrációját, és fontos perceket, hogy újra végig tudjagondolni a kombinációkat. Nem olyan egyszerű feladatképzeletben mozgatni a bábukat akár 10 lépésre előre, 10féleképpen. Nem is olyan rég mondta nekem egy beszél-getésünk során az NB CsB versenybírói karának elnöke,hogy „aki nem tud csendben maradni az ne sakkozzon!”Bármilyen furcsán hangzik, teljes mértékben igaza van.

Elképesztően idegesítő az, amikor éles partit játszok,időzavarban vagyok (nincs időm), nehéz az állás, és fo-lyamatosan szuszog az ellenfelem. És ez csak egy példaa sok közül.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a legkeve-sebb helyszíni szurkolója a sakknak van. Nem túl izgal-mas csendben drukkolni és azt nézni, hogy a játékos,akiért szorítok miként bámulja órákon keresztül a táblát.Főleg, ha nem is értek a sakkhoz. Pedig micsoda küzde-lem folyik! Csata kezdve a megnyitástól, a középjátékonát egészen a végjátékig. Mert minden egyes lépésnekkövetkezménye van (melyik megnyitás melyik variáció-ját játszom; támadok, vagy védekezek; taktikai, vagy po-zíciós játékot játszom stb.). Óriási nagy feszültség képesfelhalmozódni a játékosban a parti során. De nem tudjalevezetni sehogy, maximum a lábát rázhatja, hogy meg-nyugodjon valamennyire. Gondolhatná a laikus, hogymajd a parti után vezeti le a felesleges energiáit a játékos.Sok partit láttam már, és sokat is játszottam, de mégegyszer sem láttam örülni a győztest úgy, mint mondjukInzaghit a BL-döntőben májusban. Gratulációk fogadá-sa, egy mosoly, aztán irány az elemzőterem.

Stefan Zweig gondolatával zárnám ezt a rövid eszmefut-tatást: „De nem sértő korlátozás-e a sakkot egyszerűenjátéknak nevezni? Nem tudomány, nem művészet-eegyúttal, mely úgy lebeg a kategóriák között, mit Moha-med sírja ég és föld között? Az ellentétek sajátos, egy-szeri összetalálkozása: ősrégi, és örökké új, természeté-ben mechanikus, de csak a képzeletet eleveníti meg, szűkmértani térre szorul, és ugyanakkor kombinációs lehető-ségeiben határtalan. Szüntelenül fejlődik, és teljesen ter-méketlen. Olyan gondolkodás, amely semmihez semvezet. Matematika, ami semmit ki nem számít, művé-szet, ami nem hoz létre műveket, anyagtalan szobrászat.S mindezek ellenére lényében és létében tartósabbnakbizonyult minden törvénynél, minden más alkotásnál.”

A csendes őrültek sportja

Nos, igen, ez a sakk gúnyos neve. De hogy miért is őrültek a sakkozók? Normális az, aki képes 6órán át szó nélkül ülni és bábukat tologatva egy táblára meredni? Nem hiszem. És hogy miért

csendesek? Hát képes valaki zajban gondolkodni?

RánézésreSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Kézben a labda!

Alány kézilabda, azaz „Crazy” bajnokság, október 11-én és 18-án zajlott iskolánkban. A tavalyiév sikeres bajnokságát folytatva az idei is eredményes volt, amelyen az iskola diákjai lelkesen és

örömmel vettek részt. Népes mezőny jelentkezett, így két fordulót kellett rendeznünk, hogy a nevezettcsapatok 2x8 percben összemérhessék erejüket, tudásukat. A jelentkezők a következő osztályokvoltak: 12. A, B, C, E; 11. A, B, C, D, E; 10 A, B, E; 9. E; 7-8. összevont csapat.

Varga Tamásné Haraszti Krisztina

A selejtezők után a döntőt a 11. B és a 11. D csapata játszotta, ahol sportszerű. fegyelmezett küzdelemben a győzel-met a 11. B osztály vívta ki magának. A meccsek egészére a fair magatartás volt jellemző, ami nemcsak a játékosok-ról, hanem a szurkolókról is elmondható.

Végül essen szó két kollégámról, Farkasné Bocskor Anikóról és Lignert Jácintról, akik vállalva az időjárás viszon-tagságait, végig fújták a meccseket.Köszönjük mindenkinek a munkát! Viszontlátásra a tavaszi fordulóban!

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeLyukasóra


Mese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télenSzentiványi Judit 11. A

- Juj, de hideg van! – vacogta a kis rózsa.- Valóban. Minden nappal közelebb kerülünk a télhez ésaz alváshoz. – felelte a bölcs tölgy. - Már nekem is csak egy-két levelem maradt, amik mégnem hullottak le, aztán elalszom.- Miért kell elaludnunk, ha jön a tél? – kérdezte a baba-rózsa.- Mert mi nem bírjuk a hideget. A melegben, ha majd jöna tavasz, újra feléledünk, új hajtásokat növesztünk és vi-rágokkal díszítjük ruhánkat.- Én nem akarok aludni! Kíváncsi va-gyok, milyen az, amikor eljön a tél ésleesik a hó. Bölcs tölgy, te láttál márvalaha havat?- Nem, még soha. Addigra már mindigmély álomba merültem. A fenyőket kér-ded! Ők télen se vetik le ruhájukat, nemalszanak soha. Ők biztosan láttak márhavat.A kis rózsa megfordult és odaszólt egyfenyőnek:- Fenyő úr! Látott már havat?- Igen, kis rózsa. Én már sok havat lát-tam.- Mesélje el kérem, milyen az a hó?- Olyan, mintha fehér virágszirmok hul-lanának az égből. Amikor már nem esik több, úgy néz kiaz egész táj, mintha egy hatalmas fehér lepedővel borí-tották volna be a hegyeket, réteket, fákat és virágokat.Mély csend uralkodik ilyenkor mindenhol. Megnémulminden. Először úgy érzed, mintha megfagynál, deahogy növekszik a fehér lepel, már nem fázol annyira.Aztán tavasszal, ha a napnak meleg sugarai már elérnekidáig, olvadni kezd a hó és víz lesz belőle. Ez a víz éde-

sebb minden nyári zápornál és a gyökerek legaljáig elér.- Gyönyörű lehet… – ámuldozott a kis rózsa.- Egyetlen baj van a téllel, – keseredett el a fenyő – hogyilyenkor mindenki alszik. Senki sincs, aki beszélgetnevelem. Ilyenkor mindig olyan magányos vagyok.- Egyet se féljen Fenyő uram! Én idén elhatároztam,hogy nem leszek álmos és nem fogok aludni!- De te rózsa vagy. A rózsák aludni szoktak télen –csodálkozott a fenyő.- Én nem fogok! Eldöntöttem, hogy ébren maradok ésmegnézem a havat. Kibírom a hideget is!Ahogy teltek a napok, az erdő népe sorra vetette le

ruháját, és mind mély álomba szen-derültek. Egyre csendesebb lett az erdő.Csak a kis rózsa nem törődött vele.Minden nap beszélt a fenyővel és jólérezte magát, nem fázott egy cseppetsem. Teljesen néma volt már az erdő, amikorhullani kezdett a hó. Már egy hete meg-állás nélkül esett, amikor aztán egy napabbamaradt. Ekkor ismét kinyitottaszemét a kis rózsa és azon nyombanelkerekedett csodálkozásában.- Ilyen gyönyörűt én még sosem láttam!- kiáltott föl és csengő hangon nevetnikezdett. Nem volt többé csend az erdő-ben, a kis rózsa kacagása betöltötte a

némaságot.Tavasszal, mikor már elolvadt az édes hó, jóllakottanújságolta a bölcs tölgynek és barátainak, a többi rózsá-nak, hogy milyen csodát látott ő télen. Az egész erdőbenhíre ment a kis rózsának, aki nem akart elaludni ésmeglátta a téli csodát, a havat.Ez a kis rózsa azóta sem alszik soha, ha jön a hideg, éskacagása betölti az egész erdőt.

ARANYKÖPÉSEK: Szalahov Mária tanárnő

- Hát de most Tamás, figyelj már ide! Mit kapunk itt? Egy egyenlőséget, egy egyenlőtlenséget, vagy micsodát?- Egy micsodát.

LyukasóraSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


A kereszt szilárdan áll…„Stat crux dum volvitur orbis”

Nagy Bianka 11. B

A szerzetes-jelöltek megszokott kíváncsisága nélkül,csak udvariasságból pásztázta végig társának celláját.Talpraesett újonc volt, ahogy átlépte a küszöböt rögtöntérdre is borult a cella előszobájában a Mária-oltárnál,

hogy elmormoljon egy Üdvözlégyet. Rendtársa csodál-kozott is, ilyenkor általában rá kell szólnia jelöltekre,könnyen megfeledkeznek az Ave Maria-ról, pedig nálukez így szokás. A cubiculumba lépve is mindennek előretudta a helyét: ablak előtt dolgozóasztal, tőle nemmessze az étkező asztal, egy kis imádkozó hely átellen-ben pedig a ruhásszekrény a kályha s a szalmával borí-tott ágy. Mintha egész életét itt töltötte volna. Kicsitelszomorodott, már szinte mindent tudott a karthauziakvilágáról. Rengeteget olvasott róluk, pontosan tudta mivár rá s így elmaradt az új élet megannyi apró részleté-nek megismerését kísérő furcsa, bizsergető érzés. Első-

ként még általános iskolai hittanárától hallott róluk, akiegyszer elmesélte nekik a rend alapítójának, Szent Brú-nónak a legendáját. A történet szerint Brúnó, amikor mégtanárként dolgozott, meghalt egy messze földön híres,reims-i, főiskolai oktató, akinek kiterített holttestéhezhárom napon át zarándokoltak Franciaország minden tá-járól, így Brúnó is elment leróni tiszteletét. Amikor a ha-lotti zsolozsma ezen sorához értek: responde mihi(válaszolj nekem) a halott felült s félelemtől eltorzult arc-cal így kiáltott fel: „Visznek az igazságos bíró, Isten elé”,majd visszahanyatlott, élettelenül, mintha mi sem történtvolna. Talán mondani se kell hogy a nép úgy futott atemplomból mintha szöges korbáccsal verték volna ki.Másnap a zsolozsma ezen soránál ugyanez játszódott le,a halott ismét felült s elcsukló hangon ezt hörögte:„Elítéltek Isten igazságos bíróságán”, a harmadik naponpedig végső kétségbeesésében így fakadt ki: „Kárhozatraítéltek Isten igazságos bíróságán”. Mindez olyan mélyhatással volt Brúnóra, hogy egész hátralevő életét Isten-nek szentelte, a társadalom bűvköréből kilépve, magány-ban.Miért pont a karthauziak? Ez a kérdés már szinte a kö-nyökén jött ki. Miután elterjedt döntésének híre, ezt kér-dezték a rokonok, a család ismerősei, volt osztálytársak,szomszédok s a végén már az egyszerű járókelők tekinte-téből is ezt olvasta ki. Azért nem tűrhette, mert nemtudott rá mit felelni. Nem tudta szavakkal kibogozni aszemélyiségének kusza fonalai között összegubancoló-dott gondolatokat úgy, hogy abból egy tisztességes vá-lasz kerekedjék . Már gyermekkorában is vonzódott arendhez, ugyan akkor még nem tudatosan, a karthauziakéletmódjának egyedisége, némasági fogadalmuk s kö-zösségeik a szerzetesektől megszokottnál is zártabb vilá-ga eltöltötte egyfajta misztikus félelemmel vegyes kí-váncsisággal. De ez a gyermeki érdeklődés az ismeretleniránt volt az, ami később továbbfejlődve még erősebbszálakkal húzta a „néma barátok” felé. S most a cellábanállva kicsit szégyellte is magát. Szégyellte, mert hiányoltegy megelégedett, jóleső érzést. Hiszen végre itt lehet,egy karthauzi kolostorban, ami pár hónapja még álmainetovábbja volt. S most mégsem elégedett. Nem tudtakiverni a fejéből, hogy még milyen hosszú utat kell

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeLyukasóra


bejárnia ahhoz, hogy IGAZI szerzetesatya legyen, méglegalább hét év, őrült sok idő…S azalatt bármikor el-küldhetik, ha nem találják megfelelőnek lelki életét. Delehet úgy csupán Istenre figyelni, ha mindig a feje fölöttérzi a nyaktilót, ahogy az egyszer feljebb emelkedikmajd lejjebb, hogy szinte a nyakát súrolja? Még el kelltöltenie majdnem egy évet jelöltként, csak ezutántörténik meg a rendi beöltöztetés, csak ekkor veheti fel afehér tunikát, a kapucnis skapulárét s a novíciusok ha-gyományos fekete kabátját, persze, csak ha az atyák úgydöntenek a réges-régi szokás szerinti, fekete-fehérbabokkal történő szavazáson hogy maradhat. A két évigtartó noviciátus után viszont már leteheti három évreszóló ideiglenes fogadalmát (ha még el ne tanácsolták)majd az örökfogadalmat követi a diakónussá szentelés sezután még legalább fél év mire pappá szentelik. De voltmég valami, ami miatt szégyellte magát, nem is kicsit.Ahogy belépett a cellába, már ki is kívánkozott onnan.Ugyan otthon érezte magát, de abban a pillanatbanmáshova vágyott. Nem haza, vagy ki a külvilágba, nema világért sem. Csupán fel szerette volna keresni minélelőbb a rendhez tartozó laikus testvéreket s donátusokat.A szerzetesatyák gondolkodásmódját már ismerte, azövékét viszont még nem. A laikus testvérek az atyákhozhasonlóan örökfogadalmat tesznek, de az ő életükbennem az Istennek szentelt ima, hanem a fizikai munkatölti be a kulcsszerepet. Ők gondoskodnak a kolostorellátásáról: műhelyeikben dolgoznak, állat vagy növény-termesztéssel foglalkoznak, szolgálnak a portán, azirodákban s a sekrestyében. Nekik köszönhető több vi-lághíres „karthauzi-termék”, így a karthauzi macskák,lovak rózsák s persze a karthauzi likőr. Míg az atyák egykörfolyósó körül épített kis kertes házakban laknak, atestvéreknek csak egy közös épületben levő szobájuk

van. A donátusok még jobban érdekelték: nekik ugyan-azok a feladataik, mint a laikus testvéreknek, de a rend-hez nem fogadalommal kötik magukat, hanem donációsszerződéssel, s bár a kolostoron belül teljes szegénység-ben élnek, a falakon kívül lehet személyes tulajdonuk snapirendjük tekintetében is szabadabbak, mint a testvé-rek. Ők egy igen furcsa átmenetet képeznek a világi ésegyházi életmód között. Vajon miért van az, hogy havonzódnak a rendhez nem a fogadalom mellett döntöt-tek? S hogy tudják megoldani úgy az életüket, hogy kintis és bent is helyt álljanak? Alig fért már a bőrében,mikor kilépett társának cellájából s azon nyombanmegindult a kolostor alsó végében fekvő épület felé, ahola testvérek voltak elszállásolva. Félúton azonban meg-állt, mint akinek gyökeret eresztett a lába. Állt, némán sgondolkodott. Furcsa gondolatai támadtak: eszébe jutotta némasági fogadalom s hogy egy karthauzi egyik leg-nagyobb erénye a hallgatás. S ez akkor is érvényes rá, hamég csupán jelölt. Ő nem mehet oda, csak úgy, cseveg-ni. Csevegni? Nem, nem csevegni szeretett volna, a má-sik embergondolatai, lelki világa érdekelte. De nem, eztsem szabad. Nincs itt az ideje. Csak a vasárnapi kirán-dulások alkalmával beszélgethet majd velük, az pedigmég messze van. Pedig mennyire jól esne néhány szó…Mióta betette ide a lábát, alig szóltak hozzá, talán ha egy„laudetur” elhangzott…Most először nehezedett ráigazán döntésének súlya: itt tényleg minden idejét Isten-nek szentelheti, de ehhez bizonyos árat kell fizetnie. Méghogy már mindent tud a karthauzi-életről! Nem, semmitsem tud, semmit. Amit könyvekben olvasott az mindsemmi. Rögtön az első nap hiányoznak az emberi sza-vak… Nem lehet mégis, hogy csak a gyermekkori leg-endás történetek vezették ide s ezeket próbálja újra átél-ni? Biztos, hogy ő idevaló?

SSEEGGÍÍTTSSDD TTEE IISS „SSzzíínneesseebbbbéé”” tteennnnii aa llaappoott!!

Ha vannak jó ötleteid, féltve őrzött írásaid,vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyűjteni az órai aranyköpéseket,

keress bennünket a Páholyban!

Az a bizonyos kínos csönd…

Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős ez a helyzet, legyen szó akár egy rég nemlátott ismerőssel való kellemetlen találkozásról, vagy egy „első randiról”. A felsorolást még

lehetne folytatni, a lehetőségek korlátlanok.



Somogyi József 11. A

Vajon mi az oka a jelenség kialakulásának? Vizsgáljukmeg a problémát közelebbről!Először is, ejtsünk pár szót arról, hogyan is jön létre ez akellemetlen szituáció. A kínos csönd általában két ember között jön létre, azonegyszerű oknál fogva, hogy pl. 3 ember között valószínű,hogy akad olyan téma, mely legalább kettőjük érdek-lődésére tarthat számot. A jelenséget döntésképtelenséghozza létre, ezt pedig a résztvevő felek egyaránt érzéke-lik.A kínos csöndnek két fő kiváltó oka van: Létrehozhatjaa mondanivaló túlzott mérlegelése, vagy a mondanivalóhiánya.Mielőtt elemeznénk alehetőségeket, leszögezném,hogy a kínos csönd mindigtisztázatlan, zavaros viszonybanjön létre. Két teljesen ismeretlenember között nem alakul ki ahiányérzet, ezáltal a kínosságérzete sem (lásd, hallgasd:buszmegálló). Zavaros viszony-ba tartozik a felek egymáshozfűződő különböző viszonya (pl.az egyik szerelmes, de ez amásikat hidegen hagyja).De térjünk is vissza a kínos csönd létrejöttének elsőokához, a túlzott mérlegeléshez. Ez akkor fordul elő aleggyakrabban, amikor az elhangzó szavaknak nagysúlyuk lenne, és az illetőnek nem kívánkozik elő témávalkapcsolatos gondolat, esetleg olyan véleményen van,ami a másiknak nem elfogadható. Ide kapcsolnám akínos csöndnek egy másik tulajdonságát, miszerintönmagát generálja. Ha a kommunikáló megérzi a kínoscsöndet, elborzad a kellemetlenségtől, leblokkol, így

elzárul a megoldást jelentő gondolat megfogalmazásá-nak lehetősége.A másik ok - ez a gyakoribb - a mondanivaló hiánya. Alegtöbb esetben a nemkívánatos fizikai közelség idézielő, illetve a kínos csönd hajtja a felekben a menekülésvágyát. Ekkor a partnerek érzik, hogy kéne valamit mon-dani, de akárhogyan gondolkoznak, egy épkézláb gondo-lat nem jut az eszükbe.Ezek után méltán kívánkozik a kérdés: Mi a teendő,hogyan védekezzünk a kínos csönd ellen, és ha márbelekerültünk, hogyan másszunk ki belőle?Amikor érezzük, hogy „ebből baj lesz”, próbáljuk megfokozni az érdeklődésünket a másik iránt, ne hagyjukleülni a beszélgetést. Ha ez mégis megtörténik, semmi

esetre se essünk pánik-ba, és ne is mélyedjünkbele a helyzet kilátásta-lanságába. Vegyünk erőtmagunkon és préseljünkki pár szót magunkból.Csodát fog tenni, és akínos csönd elillan.Ne hagyjuk nyerni akínos csöndet, küzdjünkellene és a siker nemmarad el!

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKedvenc


Egy különleges nyelv

Egy olyan különleges nyelvet szeretnék bemutatni nektek, amit az emberiség egy bizonyos cso-portja, elsődlegesen a siket emberek használnak. Ez pedig a jelnyelv, amit a szakemberek az

1960-as évek óta tekintenek önálló nyelvnek, amikor egy washingtoni egyetemen létrejött a jelnyelvé-szeti tanszék.

Abonyi Andrea 11. A

Széles körben elterjedt az a tévhit, hogy a jelbeszédetegyetlen ember alkotta meg, majd az egész világon elter-jesztette. Valójában a jelnyelvek ugyanúgy spontán mó-don, a kommunikációs szükségletek folytán jönnek létre,mint a beszélt nyelv. Ahogy kialakultak a különböző si-ket közösségek, rögtön megjelentek az első spontán jelekis. Magyarországon több mint 30.000 siket embernekanyanyelve a jelnyelv, melyben minden szónak, foga-lomnak és kifejezésnek megvan a jele. A jelek, a testbe-széd és az arckifejezések együtt alkotják ezt az egyedül-

álló vizuális nyelvet. A jelnyelv saját nyelvtannal és szó-készlettel rendelkező önálló nyelv, melynek ugyanúgyterületei változatai vannak, mint a beszélt nyelv esetén anyelvjárásoknak. Mint minden nyelvnek, ennek is vanABC-je.

Magyar siketeknek két ilyen jelrendszerük is van. Azegyik, a nemzetközi ujj-ABC betűi az írott betűk formá-jára emlékeztetnek. A másik pedig, az ún. fonomimikaiABC, amely a gyógypedagógusok által használt, a be-szédhangok tanulását segítő mozdulatokból keletkezett.Létezik nemzetközi jelnyelv is, más néven gestuno. Ezt

főként nemzetközi konferenciákonhasználják. Azonban nem nevezhetőigazán nyelvnek, nem felel meg azönálló nyelv kritériumainak.

Én Pécsen, az alap- és középfokú tan-folyamokon vettem részt jelbeszédok-tatáson, ami nagyon tetszett és érde-kesnek találtam. Mindennapokban fő-leg a fonomimikai ABC-t használom.Örülök, hogy létrejött ez a nyelv, ígya siketek és nagyothallók jobban betudnak illeszkedni a társadalomba.



Végtelen történetHa van egy kis időd, és kedved, írd tovább a történetet, és add le nekem (Zalay Dorottya 11. A.).Értékes ajándékokat nyerhetsz! Engedd el a fantáziád és írj !!!


Magyar órán ültem, mikor kitekintve láttam, hogy óriási pelyhekben elkezdett esni a hó. Csak bámultam kifelé, ésszép lassan csendesedett fülemben a tanár hangja. Nem értettem mit mond, csak álmodoztam a hegyekről, síelésről,hógolyózásról, a mézeskalács házikóról a karácsonyi hangulatról. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, mikor hittema manókban (nem mintha most nem hinnék), a tündérekben, a varázslatban, és a lehetetlen lehetetlenségéről.Szerettem volna repülni szárnnyal, vagy szőnyegen. Egyszer találkoztam egy tündérrel. Helyes kis babás arca volt,de nem olyan, mint a filmekben, hanem emberhez hasonlított, csak kisebb volt…

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeKörkérdés


Bagány Márton 12. D

Mit jelent számodra a csend?

Csupor Balázs (10. D)Szerintem ez egy kihalófélben lévő fogalom, hisz mindent elönt, eláraszt a zaj. Ha az emberegy kicsit magába száll és kizárja a külső tényezőket, akkor észreveszi maga körül a csendet,aminek segítségével értékes gondolatokig tud elkalandozni. Orgonistaként, amikor a tem-plomban ülök gyakorlás céljából, sokszor azon kapom magam, hogy nem játszok, hanemcsak hallgatom amint a darab utolsó akkordja elhal a csendben, egyesül azzal.

Farkas Villő (10. A)Sokan vagyunk testvérek, ennek következtében otthon ritkaság a csend. De, ha mégis elő-fordul és éppen gondolkodó, elmélkedő hangulatban vagyok, akkor berakok valami halkzenét, vagy talán zongorázok. Szerintem a csend szorosan kapcsolódik a nyugalomhoz, atisztasághoz.

Gyulavári Tamás (12. D)A csend számomra az élet hiánya! Én nem élek csendes életet és nem is törekszem rá, amiebben az iskolában, ilyen közösségben nem is csoda. A 12. D-ben nem lehet csendben lenni,fontos a nevetés, a bohóckodás és az ebből eredő vidámság. Ez így van rendjén. Csendbenlenni nem jó, hiszen némán barátokat szerezni lehetetlen.

Sárosi Dávid (10. E)Hogy mit jelent a csend…? Mikor végezni akarom a dolgom és élvezem a percnyi nyugal-mat, akkor gyakran megtalálom a csendet. Viccet félre téve. Nemzetközi tollaslabdabajnokként meccsek előtt és közben sokat kell koncentrálnom. A sportban szükség van abelső csendre.

KedvencSZÍNES FFeehhéérr/Fekete


Új rovatunkban tanáraitok legkedvesebb irodalmi műveit olvashatjátok. E számban Cézár atya legked-vesebb szerelmes versét.

Alfred Kreymborg

TávlatA hó,Hát persze, hát persze, valóban, Fehér és szép, fehér és szép,Roppant fehér -Az ablakomból.A tenger,Hát persze, hát persze, valóban,Zöld és varázsos, zöld és varázsos,Roppant varázsos -A partról.A szerelem? -Hát persze, hát persze, hát persze, valóban,Kétségtelen, igen, valóban!

(Ford. Kosztolányi Dezső)

Október 20-án megemlékeztünk az 1956-os forrada-lomról. A 11. A osztály adott ünnepi műsort.Október hónapban megjelent az öregdiákok lapja, aFehér-Fekete és a Színes diákújság. Október 27-én délelőtt került megrendezésre a VII.Osztályéneklési Fesztivál a díszteremben.Október 29-től november 2-ig tartott az őszi szünet.

November 9-én és 10-én rendezték Gyulán a TUDOKregionális fordulóját, ahol iskolánk diákjai nagyszerűeredményeket értek el.November 10-én került sor a Kodály Zoltán OrszágosMűveltségi verseny második fordulójára. Csapatunk apécsi középdöntőben első helyen végzett. Ugyanezen anapon volt a cserkészbál.November 13-án, kedden került sor Kűhn Szaniszlóés Módly Dezső ciszterci atyák újratemetésére a teme-tőkápolnában. A gimnáziumunkhoz kötődő szerzetesekhosszú évek után rendtársaik mellé kerülnek a cisztercisírboltba.November 14-én Szeberényi József egyetemi oktató adaganatos betegségekről tartott előadást.November 17-én az immár hagyományos szülő-tanárbálra került sor iskolánkban.November 21-én új régészeti előadássorozat iskolánkdiákjai számára.November 22-25 között diákjaink forgalomszámlálás-ban vettek részt.November 23-án megkezdődtek a felvételi előkészítők.November 26-án koszorúzással és rövid műsorral emlé-keztünk Babits Mihályra. Nagy érdeklődés mellett kerültsor a Babits Mihály-Wass Albert Nyelvhasználati Ver-senyre. Ugyanezen a napon az UniCum Laude együttesadott ízelítőt karácsonyi koncertjéből iskolánkban.November 27-én került sor az őszi fogadóórára.November 28-án hangzott el Szakács Gábor előadása arovásírásról.November 29-én verses előadás volt József Attiláról.

December 3-én az iskola is adventi díszbe öltözött.Megkezdődtek a rorate misék.December 4-én nyílt meg Bergics Balázs (12. A) „Pilla-natok” című fotókiállítása.

December 6-én Mikulás ünnepségre került sor a dol-gozók gyermekei és unokái számára.December 11-én diákjaink színházi előadáson (A hülyé-je) vettek részt.December 13-én került sor Brenner János szobránakavatására. Este Iváncsits Tamás A jó pásztor című szín-darabját tekinthették meg a diákok.December 14-18-a között került sor az osztálykarácso-nyokra.

December 19-én karácsonyi ünnepség volt a kollégiumban.Utána a került sor a zarándoklatra a Szent Bertalankápolnához.December 20-án karácsonyi hangverseny volt a Belvá-rosi templomban. Utána az iskola dolgozói közös vacso-rán vettek részt.December 21-én volt az iskolai karácsonyi műsor.December 22-én kezdődött a karácsonyi szünet.

SZÍNES FFeehhéérr/FeketeHistoria Domus


HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

Új termek

Írók könyvesboltja7621 Pécs, Király u. 21.Telefon: (72) 534-800

Nyitvatartás:H-P 9.30-18.00Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Kiadja:Incipit Vita Nova Alapítvány

és a Ciszterci RendNagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Páva Péter

Főszerkesztő:Kovács Gusztáv - Üveges Andrea

Diák szerkesztők:Baracs Eszter 12. B

Beberika Dorina 12. CBelénessy Blanka 9. A

Nagy Bianka 11. BPártos Kitti 12. A

Szentiványi Judit 11. AViola Beáta 11. F


Tördelőszerkesztő:Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11.

PÁHOLY

www.crnl.hu

Következő lapzárta:2008. március 20.

Nyomdai munkálatok:Muzsek és társa

Nyomdaipari Kft.Pécs, Légszeszgyár út 15.

Felelős vezető:Muzsek Árpád

VII. Osztályéneklési verseny2007. október 27.

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek,

meghívók, öntapadós címkék készítésealkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622, Pécs Légszeszgyár u. 28 • Telefon: 72/532-414

Tartalomjegyzék

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid,vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzékedvan összegyujteni az órai aranyköpéseket,keress bennünket a Páholyban!

´́

´́

Csendesülős • Kovács Gusztáv - Üveges Andrea„A hangsúly a kísérletezésen van• Szabó Lilla, Maisch PatríciaBeletöredezés • Áldozó Krisztián (2006)Fehér zaj • Deák Klaudia (2004)Naturális transzcendencia • Deák Klaudia (2004)CS.E.N.D. • Varga Rita 11. EPálfordulás • Nagy Bianka 11. BCsende - hangos kaják • Viola Beáta 11. FA csend hangjai • Pártos Kitti 12. AHallgatások • Pártos Kitti 12. APantomim • Zalay Dorottya 11. AHa a csend zenél • Szentiványi Judit 11. ACsend a rockzenében • Bagány Márton 12. DŐsi misztikum • Belénessy Blanka 9. AA temetés napja • Tóth Vivien 11. A és Czeininger Enikő 9. ACsendes mise • Meng Róbert 11. FÉrdekes egybeesések • Belénessy Blanka 9. AEmléket állítva • Belénessy Blanka 9. AA rajt előtti csend • Péley Doma 9. AA csendes őrültek sportja • Böröcz István 12. AKézben a labda! • Varga Tamásné Haraszti KrisztinaMese a kis rózsáról, aki nem akart elaludni télen• Szentiványi Judit 11. AA kereszt szilárdan áll... • Nagy Bianka 11. BAz a bizonyos kínos csönd... • Somogyi József 11. AEgy különleges nyelv • Abonyi Andrea 11. AVégtelen történet • Zalay Dorottya 11. AMit jelent számodra a csend? • Bagány Márton 12. DKedvencHÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1

2-334

4-55-67-88910111112

13-1415151616171819

2021-22

232425262728

színes fehér-fekete 2007. karácsony • 13. évfolyam 54. szám

Documents