szövegértés a 5 diák iv.fej ii.torda kiadvány a nemzeti fejlesztési terv...

4Tanulói munkatankönyv

S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program

(Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

S Z A K M A I V E Z E T Õ K P Á L A K Á R O LY S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

P U S K Á S AU R É L F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

R Á P L I G Y Ö R G Y I A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E TŐ J E

F E J L E S Z T É S I P R O G R A M V E Z E T Ő K O R Á N Y I M A R G I T

V E Z E T Ő F E J L E S Z T Ő K A R AT Ó L Á S Z L Ó

K Á L M Á N L Á S Z L Ó

S Z A K M A I B I ZOT T S Á G B Ó K AY A N T A L E L N Ö K

B Á N R É T I Z O LT Á N

C S E R H A L M I Z S U Z S A

G Y Õ R I J Á N O S

S C H E I N G Á B O R

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Õ S Z A R K A J U D I T

S Z A K M A I L E K TO RO K A S Z A K M A I B I Z O T T S Á G TA G J A I

P E T HŐN É N A G Y C S I L L A

FELELÕS SZERKESZTÕ N A G Y M I L Á N

G R A F I K A S Z Ű C S É D U A

T I P O G R Á F I A B Á R D J O H A N N A

© S U L I N OVA K H T.

© S Z A R K A J U D I T

A KIADVÁNY INGYENES, KIZÁRÓLAG ZÁRT KÖRBEN,

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

KIADJA A SULINOVA KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉSI ÉS PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉSI KHT.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

A KIADÁSÉRT FELEL: PÁLA KÁROLY ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ

NYOMDAI MUNKÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2006

Tanulói munkatankönyv

V I S S Z A A M E S É H E Z !

F e j l e s z t ő k

Fekete Gabriella Juhász Orsolya Molnár Cecília Rung András

T A R T A L O M

V I S S Z A A M E S É H E Z !

5 F E H É R L Ó F I A

34 L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A

8 6 M E S É K F I Ú K N A K É S L Á N YO K N A K

102 A M E S E S Z Ö V E G É S M Á S S Z Ö V E G E K M O N DATA I

114 H I S Z I T E K , N E M H I S Z I T E K . . .

130 I T T A V É G E, F U S S E L V É L E!

1. F E H É R L Ó F I A

1. Olvassátok el Varró Dániel verses meseregényének következő részletét!

VARRÓ DÁNIEL: TÚL A MASZAT-HEGYEN

(részlet)

A régi hősök hova tűntek,Lábuknak nem maradt nyoma?Hol van szép Legolas, a tünde?De hol van Bombadil Toma?Gandalf, Glorfi ndel, Gimli, Gollam,S Frodó, a kilencujjú, hol van?Hol a szépséges Árnika,Kire muszáj volt várniaVállára vetve a tarisznyátSzegény jó Szegény Dzsoninak?Hol van a macskák réme, Frakk?Hol van Mirr-Murr, Oriza-Triznyák?Hol Pöszke, Vackor, hol Kobak?És hol vannak még oly sokak…

A sok gyarló, briganti – hol, vajh,Kik mégse hintik a parát:Hová lett Kovács úr, a tolvaj,Ki ellopta az Operát?Hol van a borúlátó kóborz,Traban Tóni – ó, csúf, és ó, torz! –Hol a három norvég zsivány:Kaszper, Jeszper és Jónatán?S kit úgy kedvelt minden korosztály,Hol van Füles, hol van ma márA pesszimista plüssszamár?Hol Pitypang, a hiú oroszlán?Hol Ká, Akela, Tabaki,De hol a hó, a tavalyi?

a) Kire ismertek rá? Húzzátok alá a számotokra ismerős mesehősök nevét! Mondjátok el, melyik történetben szerepelnek!

b) Olvassátok el újra a két versszakot! Írjátok a táblázat megfelelő oszlopába a benne található neveket!

6 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

E G Y S Z Ó B Ó L Á L L Ó N É V T Ö B B S Z Ó B Ó L Á L L Ó N É V

c) Keressétek ki a szövegből azokat a neveket, amelyek előtt melléknév áll! Csoportosítsátok őket a következő táblázatban! A táblázatba a melléknevet és a nevet is írjátok be!

A M E L L É K N É V A N É V E L Ő T T Á L L A M E L L É K N É V A N É V U T Á N Á L L

d) Fogalmazzátok meg, mit vettetek észre a nevek helyesírásával kapcsolatban!

e) Az első oszlopba kerülő szerkezeteket már jól ismeritek. Milyen szerkezetek ezek?

Írjátok le a szerkezetek sémáját!

Mi a mondattani szerepe a melléknévnek ezekben a szerkezetekben?

F E H É R L Ó F I A 7

Az előző feladat második oszlopában szereplő szerkezeteket még nem ismeritek. A következőkben ezeket a szerkezeteket fogjuk közelebbről megvizsgálni.

2. Az alábbiakban olvasható kifejezéseket két csoportra oszthatjuk. Válogassátok szét őket!

Pista, a kis gézengúz Mari néninek, a nagynénémnek a szép virágot a rendetlen Pista a csokrot, a szépet a nagy házban a boltban, a nagykörútiban a legkedvesebb unokámnak a tavalyi évnyitóra

a születésnapomra, a tizedikre

1 . C S O P O R T 2 . C S O P O R T

A) Figyeld meg az 1. csoportban szereplő szerkezeteket!

a) Milyen szerkezetek ezek? Írd le a sémájukat!

b) Írj mindegyik szerkezettel egy-egy mondatot!

B) Figyeld meg a 2. csoportba tartozó szerkezeteket!

a) Válaszd ki az alábbiak közül a szerkezetek sémáját! A többi sémára próbálj meg példát írni! Jelöld azokat a szerkezeteket, amelyeket soha nem mondunk!

I. (NÉVELŐ) + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK

II. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + JELZŐI MÓDOSÍTÓ

III. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + FEJ + TOLDALÉKOK

IV. (NÉVELŐ) + FEJ + TOLDALÉKOK + NÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK

V. (NÉVELŐ) + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK + NÉVELŐ + JELZŐI MÓ-DOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK

b) Írj mindegyik szerkezettel egy-egy mondatot!

8 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

c) Hasonlítsátok össze a mondataitokat! Próbáljátok kicserélni mondatokba foglalt kifejezéseiteket! Írjátok le az így kapott mondatokat!

d) Fogalmazzátok meg, hogy milyen szerkezeteket találunk a 2. csoportban!

e) Olvassátok el az alábbi szöveget, és jelöljétek azokat az állításokat, amelyekre magatok is rájöttetek!

KÉT NÉVSZÓI SZERKEZET, AMELY UGYANARRA A DOLOGRA VONATKOZIK

A fenti feladatban a jelzői módosítós névszói szerkezeteket és egy másik típusú szer-kezetet hasonlítottatok össze. A két szerkezetben közös, hogy nagyon hasonló dolgo-kat jelentenek:

Kérem a piros almát. – Kérem az almát, a pirosat.Emlékszem az esztergomi kirándulásra. – Emlékszem a kirándulásra, az esztergomira.


Azt is láthattuk azonban, hogy a kétféle szerkezet sémája nem egyezik meg egy-mással. A mondatpárok első tagjában ugyanis egyetlen névszói szerkezetet találunk, amelynek a következő a sémája:

NÉVSZÓI SZERKEZETNÉVELŐ + JELZŐI MÓDOSÍTÓ + FEJ + TOLDALÉKOK

Ezt a szerkezetet már jól ismeritek. A mondatpárok második tagjában szereplő szer-kezeteket azonban eddig még nem elemeztük. Ezeknél nem csupán arról van szó, hogy a fej és a jelzői módosító helyet cserélnek a szerkezetben, hiszen nem ezeket a mondatokat kaptuk:

*Kérem az almát piros.*Emlékszem a kirándulásra esztergomi.

Ezek a mondatok nem léteznek a magyar nyelvben (ezt jelöli a mondat élén a csillag). A magyar nyelvben tehát nem cserélhetjük fel a fej és a jelzői módosító sorrendjét: a jelzői módosító mindig megelőzi a szerkezet fejét a névszói szerkezetben.Ezzel szemben az általunk vizsgált szerkezeteknek a következő sémát kell tulajdoní-tanunk:

NÉVSZÓI SZERKEZET NÉVSZÓI SZERKEZETNÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK NÉVELŐ + FEJ + TOLDALÉKOK

Azt látjuk, hogy itt két névszói szerkezet alkot egy egységet, és mindkettő ugyanarra a dologra vonatkozik. A legjobb bizonyítékunk erre az, hogy ezekben az esetekben önálló névelőt és önálló toldalékot kap mindkét rész. Láthattuk azt is, hogy a tolda-lékok mindig megegyeznek a két névszói szerkezet végén. Ez logikusan következik abból, hogy a két névszói szerkezet ugyanazt a dolgot jelöli és ez a dolog egyetlen szerepet tölt be a mondatban (pl. alanyi rész, tárgyi rész, határozói rész).

3. Ki kinek a párja?

a) Párosítsátok a mesehősöket! Tegyetek csillagot annak a párosnak a neve mellé, akiknek ismeritek a történetét!

Jancsi Hét törpe

Piroska Mihók

Hófehérke Juliska

kismalac Ibolya

Tündérszép Ilona farkas

Rózsa Szörnyeteg

Szépség Árgyélus királyfi

Ilók farkasok

1 0 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

F E H É R L Ó F I A 1 1

b) Válasszatok ki egyet az ismert párok közül, és foglaljátok össze röviden egymásnak, hogy mi történt velük!

4. Kik a kedvenc mesehőseid? Írj le közülük öt nevet!

a) Tippelj! Vajon melyik 3 mesehős lesz az osztályban a legnépszerűbb? Írd le!

b) Összesítsétek sejtéseiteket, majd vessétek össze az eredményt saját tippeitekkel! Ki járt legközelebb a végeredményhez?

c) Készítsetek tablót az osztály legkedvesebb mesehőseiről!


5. Csoportosítsátok fürtábra segítségével azokat a meséket, amelyeket eddig megismertetek!

a) A felsorolt mesei csoportok közül melyikre jellemző, hogy nem maradhatnak el belőle a csodás elemek?

MESÉK


b) Egészítsétek ki a fürtábrát! Soroljátok fel, hogy a varázsmesékben milyen csodás elemekkel lehet találkozni!

CSODÁSELEMEK


6. Olvassuk el közösen a Fehérlófia című mesét!

FEHÉRLÓFIA

(Arany László feldolgozása)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fi a, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:

– Látod, fi am, azt a nagy fát?– Látom.– Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.A fi ú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor

az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fi ú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló:

– No, fi am, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj a világra, én meg megdöglöm.Azzal megdöglött. A fi ú elindult a világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg

erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert.

– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófi a Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta.– Már látom, hogy erősebb vagy, mint én – mondja Fanyűvő. – Hanem tegyük össze a

kenyerünket, végy be szolgálatodba. – Fehérlófi a befogadta, már itt ketten voltak.Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint

más ember a kenyeret.– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófi a Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a

földhöz vágta. – Már látom, teellened nem csinálhatok semmit – mondja Kőmorzsoló. – Hanem tudod

mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig.Fehérlófi a befogadta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak

egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát.– Jó napot, adjon isten! – mondja neki Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz

vágta Fehérlófi át, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már négyen voltak.


Amint továbbmennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csi-náltak. Másnap azt mondja Fehérlófi a Fanyűvőnek:

– No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis

ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott:

– Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a há-tadon eszem meg!

Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.

Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, odament őhozzá is Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását:

– Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! – De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását.

Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók.

Harmadnap Vasgyúró maradt otthon.De a másik kettő se neki, se Fehérlófi ának nem kötötte az orrára, mért maradtak két

nap kása nélkül.Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a

meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.Fehérlófi a nem tudta, mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon.

A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófi át, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hét-szűnyű Kapanyányimonyók.

Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófi a megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófi a:

– Gyertek csak, mutatok valamit.Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát

látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával.Mindjárt elindultak a nyomon. Mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat,

amelyen a másvilágra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legye-nek, utoljára arra határozták, hogy lemennek.

Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette ma-gát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrángatja a kötelet. Alig ért le negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát.

– Majd lemegyek én – mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahú-zatta magát.


Azt mondja Vasgyúró:– Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem!Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel.Azt mondja Fehérlófi a:– Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét!Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni.

Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása.

– No, manó – mondja neki Fehérlófi a –, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról.

Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a ká-sát, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment.

Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meg-látta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert.

– Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?– Hát biz én – felelt Fehérlófi a – egy ördögöt kergettem.– No, hát most jaj neked! Az én uram a háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj

el hamar!– Nem búvok biz én, megbirkózom én vele.Arra a szóra ott termett a sárkány.– No, kutya – mondja Fehérlófi ának –, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg

a rézszűrűmön!Meg is viaskodtak. De Fehérlófi a mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a

három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz.Azt mondja neki:– No, most már megszabadítottalak, királykisasszony, jer velem a felvilágra!– Jaj, kedves szabadítóm – felel a királykisasszony –, van nekem idelent két testvérem,

azokat is egy-egy sárkány rabolta el. Szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a leg-szebb leányát meg a fele királyságát.

– Nem bánom, hát keressük meg.Elindultak megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel

körülvéve.– No, itt bújj el az erdőben – mondja Fehérlófi a –, én majd bemegyek.A királykisasszony elbújt, Fehérlófi a meg megindult befelé. Odabent egy még szebb ki-

rálykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott:– Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár?– Téged jöttelek megszabadítani.– No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, össze-

morzsol.


Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófi át, mindjárt megis-merte.

– Hej, kutya – mondja neki –, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrűmre, viaskodjunk meg!

Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófi a győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfi atalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, ta-lálnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófi a elbújtatta a két király-kisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt a csodálkozás-ban, amint meglátta.

– Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? – kérdi tőle.– Téged jöttelek megszabadítani – felelt Fehérlófi a.– No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű sárkány, aki ha hazajön,

összevissza tör.Alig mondta ezt ki, rettenetesen nagyot mennydörgött a kapu.– Az én uram vágta a buzogányát a kapuba – mondja a királykisasszony –, mégpedig

tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar!De már akkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófi a, mert a sárkány betop-

pant. Amint meglátta Fehérlófi át, mindjárt megismerte.– No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért, ha ezer lelked volna is,

meg kellene halnod! Hanem gyere az aranyszűrűmre, birkózzunk meg!Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire sem menni. Utoljára a sárkány be-

levágta Fehérlófi át térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófi át hónaljig; már itt Fehérlófi a nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkány-nak mind a tizenkét fejét.

Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófi a leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófi a egyenként kihúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár íté-letnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisasszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik le a kosarat Fehérlófi -áért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófi a már nagyon megunta a várako-zást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék.

Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fi ókgriffmadárral; ezt nem-csak hogy el nem szedte, de még betakarta a szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár.

– Hát ki takart be benneteket? – kérdi a fi ától.


– Nem mondjuk meg, mert megölöd.– Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a

szűrét rólunk.Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófi ától:– Mivel háláljam meg, hogy megmentetted a fi aimat? – Nem kell nekem semmi – felel Fehérlófi a.– De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. – No, hát vígy fel a felvilágra!Azt mondja rá a griffmadár:– Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked meg-

teszem. Hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek.

Fehérlófi a éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a fel-világra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófi a egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette.

Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófi a kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lába szárát adta neki.

Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófi a nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.

Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget, tele borral. Odaadja Fehérló-fi ának.

– No – mondja neki –, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.

Fehérlófi a megitta. Hát lelkem teremtette – tán nem is hinnétek, ha nem mondanám –, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.

A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófi a meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:

– Kié ez a szép gulya, hé?– Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló, Fanyűvő uraké.– No, hát mutassa meg kend, hol laknak.A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát

majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófi át, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fi ú. Fehérlófi a megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófi a feljött a másvilágról. Fehérlófi a a három királykisasszonyt elvezette az apjukhoz.


Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfi atalabbat Fehérlófi ának adta, fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.

7. Vegyétek elő újra azt a fürtábrát, amelyben a mesék csodás elemeit gyűjtötté-tek össze!

a) Színes ceruzával jelöljétek a mese szövegében azokat a részeket, ahol felfedezitek a felsorolt mesei csodákat!

b) Találtatok-e olyan csodás elemet a mesében, amelyet nem soroltunk fel a fürtábra ké-szítésekor?

Ha igen, színes ceruzával írjátok be a fürtábra megfelelő helyére!

8. Gyűjtsd ki a mese szövegéből, kikkel ismerkedik meg Fehérlófia a mese első felében!Kik szegődnek társaiul? Az elrendezésben segít a táblázat.

N É V A N É V M A G Y A R Á Z A T A A M E S É B E N

a) Találd ki, hogy hívhatják az olyan embert,

– aki úgy töri a falat, mint más ember a diót:

– aki úgy tépi a háztetőket, mint más ember a virágot:

– aki úgy lapítja az autókat, mint más ember a gyurmát:

b) Találj ki te is három ilyen nevet, és magyarázd is meg őket!

c) Válassz három nevet, és írd meg a mese részletét úgy, mintha Fehérlófi a velük találko-zott volna a mese elején!


d) Szerinted hogyan folytatódott volna az a mese, amelyikben ez a három ember Fehérló-fi a segítőtársa? Írd le röviden a történéseket!

9. Tekintsétek át a mesében található párbeszédeket!

A) Olvassátok el a párbeszédeket a Hétszűnyű Kapanyányimonyókkal való találkozásig („Amint továbbmentek…” kezdetű részig)!

a) Jellemezzétek a párbeszédeket a táblázat szempontjai szerint!

K I B E S Z É L ? K I V E L ?T E G E ZŐ D N E K

V A G Y M A G Á Z Ó D N A K

V A N - E M E G S Z Ó L Í T Á S ?

H A V A N , M I A Z ?

b) Játsszátok el a jeleneteket!

c) Jellemezzétek a párbeszédeket: elhangozhatnának-e ilyen párbeszédek a hétköznapok-ban? Ha igen, hol, milyen helyzetben, kik között? Ha nem, miért nem?

B) Olvassátok el a párbeszédeket a Griffmadárral való találkozásig („Amint így vizsáló-dik…” kezdetű részig)!









C) Olvassátok el a párbeszédeket a Griffmadárral való találkozástól („Amint így vizsgáló-dik…” kezdetű résztől)!









10. Olvassátok el az alábbi vázlatpontokat!

(1) Valamilyen kár vagy veszteség éri a mesehőst (pl. elűzik, meghal valakije).

(2) A hős elhagyja az otthonát, vándorútra indul.

(3) Segítővel vagy társakkal találkozik.

(4) Ellenséggel, ellenféllel találkozik.

(5) Próbákat kell kiállnia.

(6) Akadályozzák a hős visszatérését.

(7) Újabb próbát kell kiállnia.

(8) A hős visszatér.

(9) Megnősül és király lesz.



a) Válasszátok el egymástól vízszintes vonallal, és jelöljétek a megfelelő számmal a mesé-nek azokat a részeit, amelyekre igaznak érzitek a vázlatpontokat!

b) Soroljatok fel olyan meséket, amelyekben hasonlóan követik egymást az események!

c) Válasszátok ki a mesének azt a részét, amelyiket a legizgalmasabbnak, a legjobban ki-dolgozottnak érzitek!

Válasszátok el benne a következő szerkezeti egységeket: előkészítés, a bonyodalom kezdete, a bonyodalom kibontakozása, az izgalom tetőpontja, megoldás!

d) Figyeljétek meg a következő mesei részletet! Mi benne a hiba? Javítsátok ki! Indokoljátok: miért jobb a javított változat?

– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófi a Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a

földhöz vágta. – Már látom, teellened nem csinálhatok semmit – mondja Kőmorzsoló. – Hanem tudod

mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig.Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más

a tésztát.– Jó napot, adjon isten! – mondja neki Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz

vágta Fehérlófi át, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta…

– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófi a.– Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófi ának, szeretnék vele megbirkózni.– Gyere, no, én vagyok!Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófi a Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta.– Már látom, hogy erősebb vagy, mint én – mondja Fanyűvő. – Hanem tegyük össze a

kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófi a befogadta…

e) Figyeljétek meg az előző szövegrészletben szereplő neveket! Miért segítenek abban, hogy jobban megismerjük a szereplőket?

Az olyan neveket, amelyek egy-egy szereplő külső vagy belső tulajdonságára, valami-lyen jellemvonására utalnak, BESZÉLŐ NEVEKnek hívjuk.


11. Mit tudunk a varázsmeséről?

a) Egészítsd ki a mondatokat az előző feladat vázlatpontjainak felhasználásával!

A varázsmesék valamilyen

vagy valami birtoklásának óhajával kezdődnek.

Folytatódnak a hős

Ezután a hős találkozik, akitől gyakran mágikus

tárgyat kap, amely segíti őt célja elérésében.

A továbbiakban a hősnek az való találkozása szerepel,

majd egymással.

Gyakran előfordul, hogy a hős már visszatérőben van, amikor valaki meggátolja

A nehéz próbák után mégis megérkezik és

b) Írj saját mesét a vázlatpontok felhasználásával! Néhány szereplő neve legyen beszélő név!


12. Csoportosítsátok a mese szereplőit a következő szempontok szerint!

A hőst segítő szereplők:

A hőst hátráltató szereplők:

a) Soroljátok fel, Fehérlófi a milyen tulajdonságait ismertétek meg a meséből!

b) Húzzátok alá azokat a megállapításokat, amelyek segítettek a hős jellemzésében!


c) Valamennyi aláhúzott jellemzési módra mondjatok is példát a meséből az alábbi szem-pontok szerint!

– a szereplő beszéde– a szereplő gondolatai– mások beszéltek róla– a szereplő cselekedetei– a mesemondó leírása

A Feférlófi a című mese HŐSMESE (varázsmese, tündérmese).

Az ilyen mesék közös jellemzője, hogy nem léteznek csoda nélkül. Helyszínei a cso-dák birodalmába vezetnek, hőseik emberfeletti képességekkel rendelkeznek, szerep-lői között gyakran találkozunk csodás lényekkel, és nem ritka bennük az átváltozás sem. Bármilyen nehéz próbákat kell is a hősnek kiállnia, ezek a mesék mindig boldog véget érnek.

13. Kiss Anna Legkisebb fiú című verséről beszélgetünk.

a) Kire utalhat a vers címe?

b) Melyik elképzeléseteket erősíti a hallott részlet?

– Keressetek példát a szövegből, amellyel igazoljátok állításotokat!– Ha a cím a mesék hősét juttatja eszünkbe, akkor melyik mesei mondat szerepének felel

meg az előbb felolvasott részlet? Hogy hangzik el a mesékben ez a mondat?– Hallgassátok tovább a verset! Vajon a vers folytatása is a mesékre emlékeztet majd ben-

nünket?

c) Találtatok-e mesei elemeket az elhangzott részletben?

– A mesehősöknek melyik tulajdonsága vagy milyen mesei elem jut eszetekbe a „med-vékkel kujtorog” szókapcsolatról?

– Milyen mesei elemre utal az „ordasokkal ért szót”? Tudtok-e mesecímet mondani, amely megfelel ennek a sornak?

– Melyik mesei szereplőt lehet felismerni az „égőhajú ménesekről veri le a béklyót” so-rokból? Mi utalt erre a szereplőre?

– A következő sorok („egyet kiált, esőt kiált, kettőt kiált, jeget kiált, / hármat kiált, körbe-állják kormos hegyei”) miben emlékeztetnek a mesékre?

– Milyen jelentésekben szerepel a versben a kiált szó?– A vers hősének milyen tulajdonságaira utalnak ezek a sorok?– Ezek után mit vártok, milyen lesz a vers befejezése? Milyen sors vár a versbeli legkisebb

fi úra?


d) Az lett-e a vers befejezése, amit vártatok?

– Melyik szó utal legvilágosabban a legkisebb fi ú sorsára?– Mit jelenthet a „szelindek magány” szókapcsolat? Mit jelent a szelindek szó? – A kutyának melyik tulajdonsága juthat eszünkbe, amellyel a szelindek szót helyettesít-

hetjük ebben a szókapcsolatban?– Milyen változást tapasztalunk a „szelindek magány” kifejezés után? Mit jelenthet ez a

változás?– Értelmezzük a vers utolsó sorát. Eszetekbe jut-e valaki a történelemből a „keserves

korona” szókapcsolatról? Milyen hasonlóság van a versbeli legkisebb fi ú és Jézus sorsa között?

– Hogyan tudnátok a saját szavaitokkal megfogalmazni az utolsó sor kérdésszerű felkiál-tását?

– Mi a ti válaszotok erre a kérdésre? Miért gondoljátok így?– Mi lehet Kiss Anna válasza? Emlékezzetek vissza, hogy kezdődött a vers! Milyen mesei

mondatra utalt a vers elején a refrén? A vers végéről azonban hiányzik a refrén. Ha itt állna, melyik mesezáró mondatot juttathatná az eszünkbe? A záró refrén hiánya mit sejtet: milyen választ adna a költő a kérdésre?

14. Olvasd el a verset!

KISS ANNALEGKISEBB FIÚ

Haj, erre jár,Amott megyen!

Medvékkel kujtorog,Ordasokkal ért szót,Égőhajú ménesekrőlVeri le a béklyót,Egyet kiált, esőt kiált,Kettőt kiált, jeget kiált,Hármat kiált, körbeállják Kormos hegyei.

Haj, erre jár,Amott megyen!

Szólítja szelindek magányát,Mennek a keserű avarban,Rugdalják a csillagokat,Hegedül a bokájuk,Úristen, de hosszú is a nyomorúság,Ki üti le keserves koronájuk!


a) Találj ki a vershez fi lmforgatókönyvet! Csak a fi lmkockákon látható képeket sorold fel!

b) Most pedig képekben meséld el a verset!


15. Készüljetek a fejezet következő óráira! Válasszatok házi feladatot az alábbi lehetőségek közül!

a) Rendezzetek kiállítást a legszebb, illetve legrégibb mesekönyvekből (az iskolai könyvtár állományából, vagy saját könyvtáratok legszebb könyveiből, vagy a nagyszüleitek, isme-rőseitek mesekönyveiből).

b) Ezt neked is olvasnod kell! Készítsetek legalább öt mesekönyvről könyvismertetést, könyvajánlást!

c) Készítsétek el csomagolópapírra Meseország rajzos térképét!

d) Mutassátok be a www.nepmese.hu és a www.egyszervolt.hu honlapok felépítését, használatát, tartalmát!

e) Készítsetek tablókat kedvenc mesehősötökről! Bármilyen technikát használhattok.

16. Készítsetek „Mesetárat”!

M E S E I M Ű F A J O K( A S Z Á M O D R A L E G K E D V E S E B B E T A L Á H Ú Z Á S S A L J E L Ö L D V A G Y

Í R D M Á S S Z Í N N E L ! )

M E S E I M Ű F A J O KP É L D A

( A Z O LV A S O T T M E S E C Í M E )


J E L L E G Z E T E S M E S E K E Z D É S , M E S E B E F E J E Z É S É S K I F E J E Z É S E K( A S Z Á M O D R A L E G K E D V E S E B B E T A L Á H Ú Z Á S S A L J E L Ö L D V A G Y


M E S E K E Z D É S M E S E B E F E J E Z É S K I F E J E Z É S E K

J E L L E G Z E T E S M E S E S Z E R E P LŐ K( A S Z Á M O D R A L E G K E D V E S E B B E T A L Á H Ú Z Á S S A L J E L Ö L D V A G Y


K É P Z E L E T B E L I L É N Y E K

C S O D Á S T U L A J D O N S Á G O K K A L

F E L R U H Á Z O T T É LŐ L É N Y E K , T Á R G Y A K

A R E Á L I S V I L Á G Á L T A L Á N O S N É V V E L M E G N E V E Z E T T, N E M

E G Y É N Í T E T T S Z E R E P LŐ I


J E L L E G Z E T E S E S E M É N Y E K

P R Ó B Á K , A K A D Á L Y O K Á T V Á L T O Z Á S O K

E G Y É B J E L L E G Z E T E S M E S E M O T Í V U M O K

H E L Y S Z Í N E K I D Ő M E S E S Z Á M O K

E R E D E T E S Z E R I N T

N É P M E S E M Ű M E S E


F O R M Á J Á T T E K I N T V E

P R Ó Z A I V E R S E S

2. L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A

TA R TA L O M

ELSŐ FEJEZET

amelyben egy mese írására szövetkezünk, és a főszereplőket is megismerjük

MÁSODIK FEJEZET

amelyben szegény Dzsoni, a világ legszabadabb embere a Százarcú Boszorkával viaskodik

HARMADIK FEJEZET

amelyben szegény Dzsoni lába is meg szíve is nagyot nyilallik

NEGYEDIK FEJEZET

amelyben egy gonosz varázslat történik, és sajnos egy icipicit szegény Dzsoni szeretete is megrendül

ÖTÖDIK FEJEZET

amelyben Ipiapacsról, a hírhedett rablóról kiderül, hogy szerencsére nagyszerű gömbérzéke van

HATODIK FEJEZET

amelyben Rézbányai Győző többször is megsértődik, de aztán túljárnak az eszén

HETEDIK FEJEZET

amelyben a tizenkét nagyon testvérrel találkozunk, és Árnika jól leteremti őket

NYOLCADIK ÉS EGYBEN UTOLSÓ FEJEZET

amelyben minden jóra fordul, és a Százarcú Boszorka százegyedik arcát is megismerjük

L Á Z Á R E R V I N : S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A 3 5

ELSŐ FEJEZET

amelyben egy mese írására szövetkezünk, és a főszereplőket is megismerjük

– Írjál nekem egy mesét.– Miről?– A kacsakirályról meg a kacsa-királykisasszonyról.– Két kacsáról?– Igazából nem kacsák ám!– Hanem?– Valódi király meg valódi királykisasszony. Csak a gonosz boszorkány elvarázsolta őket.– Miért varázsolta el őket?– A szegény Dzsoni miatt.– Ez a szegény Dzsoni egy angol?– Dehogy angol! A szegény Dzsoni az a szegény Dzsoni, és kész. Nincsen neki semmije,

vándorol a világban, és fütyörészik.– És miért kellett e miatt a szegény Dzsoni miatt elvarázsolni a királyt meg a királykis-

asszonyt?– Mert a gonosz boszorkány nem akarja, hogy a szegény Dzsoni feleségül vegye Árnikát.– Ki az az Árnika?– Hát a királykisasszony, ki volna más!– Ja, tudom már! Árnika királykisasszony, aki olyan kedves volt, hogy a mosolyától meg-

szelídültek a farkasok meg a medvék; még a szélvihar is elcsendesedett, ha Árnika elmoso-lyodott. Szerette is mindenki Östör király lányát.

– Milyen király?– Östör. Nem úgy hívják Árnika apját?– Dehogynem. Persze hogy Östör királynak hívják.

Hegyen innen, völgyön túl, völgyön innen, hegyen túl volt egy kerek tó. A kerek tó mellett királyi kastély, harminchat tornyú, háromszáz ablakos. Ebben a kastélyban lakott Östör király meg a lánya, Árnika. Nagyon igazságos ember volt Östör király. Azt büntette, akit kellett, és azt jutalmazta, aki megérdemelte. De legeslegvilágosabban abból látszik, hogy milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérge-sítették – és ez a királyokkal is elég gyakran megesik –, behúzódott a trónterembe, és azt mondta:

– Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb, ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még.

Na, takarodott is mindenki a trónteremből, a lábuk se érte a kopott perzsaszőnyeget! Az udvari főszámolnok meg odakint a várudvaron szép tempósan elszámolt ezerig. Akkor be-kukkantottak Östör királyhoz, többnyire bátran tehették, mert addigra elpárolgott a mérge. Ha mégsem, akkor elordította magát, amikor meglátta, hogy kukkantgatnak rá:


– Takarodjatok, kutyák! – Ilyenkor aztán az udvari főszámolnok még ezerig elszámolt. A király legtöbbször már nyolcszáznyolcvannyolcnál kijött a trónteremből, és azt mondta: – Ne haragudjatok, ha azt mondtam volna, hogy kutya teremtette meg kutyák, de kutya mérges voltam.

De az ilyen kétezres, vagyis hogy ezernyolcszáznyolcvannyolcas haragok fehérholló-rit-kák voltak, mert bölcs ember volt Östör király, hamar elszállt a haragja.

– Hova szállt Östör király haragja?– Haragországba.– Ott laknak a haragok?– Ott. És lesik, hogy valakinek a szívébe szállhassanak. És ha már ott vannak, akkor resz-

kethet, vörösödhet, puffadhat, ordíthat szegény ember, amíg meg nem pukkad.– Vagy amíg vissza nem száll a haragja Haragországba.– Úgy is van. Az a jó, ha idejében visszaszáll.– És ha valaki egyszer Haragországba téved?– Hát annak ezer jaj és kín és keserv.– Miért, jó harag nincs?– Dehogyisnem, de még mennyire, hogy van!– Östör királynak jók voltak a haragjai vagy rosszak?– Volt neki ilyen is meg olyan is. De most éppen egy jó haragját akartam elmondani.

Egyetlenegyszer történt csak meg, hogy szegény udvari főszámolnoknak kiszáradt a szája a sok számolástól. Ötezerig kellett számolnia. De ez igazán érthető. Ami akkor történt, azon más is fölmérgesedett volna, nemcsak Östör király. Ugyanis egy szép napon beál-lított a várudvarra két lovag. Csillogott-villogott a sisakjuk, zörgött-börgött az aranyozott páncéljuk, dobolt, kapált, prüszkölt alattuk a két paripa. A nagy csörömpölésre, dobolásra, nyihogásra a palota apraja-nagyja kicsődült az udvarra. Még Östör király meg Árnika is.

– Hát ti? – kérdezte a király.– Üdvözöljük felségedet, a királyok legnagyobbikát – mondták a lovagok.– És Árnika királykisasszonyt is üdvözöljük, a világ legeslegszebb leányát.– Nem is vagyok a világon a legeslegszebb – suttogta az apjának Árnika.– Nem baj – mondta a király –, egyszer majd lesz valaki, akinek a legeslegszebb leszel.

– Azzal a lovagokhoz fordult. – Mit akartok?– Felséges király – mondták a lovagok –, a lányodat kérjük feleségül. De tudjuk, hogy

csak egyikünk felesége lehet, ezért úgy határoztunk, hogy itt az udvaron életre-halálra megvívunk, s amelyikünk élve marad, azé legyen Árnika.

Örvendezett az udvari népség, na, egy jó kis csetepatét láthatunk. A két lovag már rán-totta is a kardját. Na de korai volt az örvendezés is meg a „kard ki! kard ki!” is.

– Állj! – mondta a király. – Nehogy összeverekedjetek itt nekem!Leeresztették a lovagok a kardjukat, néztek a királyra.


– Mi az, talán nem akarod hozzánk adni a lányodat?– Nem én döntöm azt el – mondta a király –, hogy kihez megy a lányom feleségül.– Hát ki?– A lányom. Ahhoz megy, akit megszeret. Meg aki őt megszereti. Hiába kaszaboljátok

halálra egymást, ha a lányom nem szereti meg a győztest. Ha meg a vesztest szeretné meg, arra még rágondolni is rossz. Inkább hozzá se kezdjetek.

– Azt akarod mondani, hogy a lányodnak nem kell a győztes?– Amit akartam, megmondtam – mondta a király –, a lányom ahhoz megy feleségül, akit

megszeret.– És ha egy jöttmentet szeret meg? – kérdezték a lovagok. – Egy szegény földönfutót,

egy nincstelent, egy senkiházit?A király arcán már kezdtek gyűlni a piros foltok; láthatta, aki ismerte, hogy azonnal düh-

be gurul.– Akkor egy jöttmenthez, egy szegény földönfutóhoz, egy nincstelenhez, egy senkiházi-

hoz megy feleségül – mondta a szokásosnál kissé hangosabban a király.– Ez nem királyi gondolkozás – mondták gőgösen a lovagok.A király most már ordított:– Nem királyi, emberi! Börtönbe velük, lefejezni mind a kettőt!Az udvari főszámolnok már el is kezdte: egy, kettő, három... A király meg berontott a

trónterembe, annak is a legeslegeldugottabb sarkába, ott dühöngött, dúlt-fúlt, bizony harag szállt a szívébe.

A lovagok meg ijedten összenéztek.– Minket most lefejeztek?– Dehogy fejezünk, csak meneküljetek, ahogy a lovatok lába bírja – mondta a főud-

varnagy.Az udvari főszámolnok már háromszázharmincháromnál tartott. A két lovag köd előtte,

köd utána, a főszámolnok meg ezerhez ért. Bekukkantottak a kukkantók, de a király még akkor is olyan mérges volt, hogy hozzájuk vágta a koronáját. Csak ötezernél csillapodott le. Akkor aztán kijött a trónteremből, és azt mondta:

– Mintha azt parancsoltam volna mérgemben, hogy fejezzétek le őket. Remélem...– Persze, felséges királyom – mondta a főudvarnagy – egy ujjal se nyúltunk hozzájuk.

Hadd fussanak, amerre látnak.– Na, hála istennek! – nyugodott meg a király. – Két ilyen gőgös fajankót. Majd épp ilye-

nekhez adom a lányomat. – És a lányára nézett. – Igaz, Árnika?Árnika az apjára mosolygott, és azt mondta:– Köszönöm, édesapám.

– Mert ugye Árnika a szegény Dzsonit fogja megszeretni?– Én is azt hiszem.– És mikor jön már a szegény Dzsoni? Már jön, már itt van egy közeli erdőben.


MÁSODIK FEJEZET

amelyben szegény Dzsoni, a világ legszabadabb embere a Százarcú Boszorkával viaskodik

Ott ballagott szegény Dzsoni egy nagy kerek erdő közepén. Fütyörészett. Hol szomorúan, hol meg vidáman. Már attól függően, hogy milyen kedve volt. „Én vagyok a világon a leg-szegényebb – gondolta, és egy szomorkás dallamba kezdett. Tényleg, a rajtavalón meg egy vándorboton és a bicskáján kívül nem volt semmije. – De hiszen a világon a leggazdagabb is én vagyok” – gondolta, és azon nyomban trillázni és bukfencezni kezdett a füttye. És valóban, ő volt a világon a leggazdagabb, hiszen az övé volt az erdő, a kék ég, a madarak, az út menti gizgazok; az övé volt az egész nagy tágasság, széles e világ az övé volt. Aztán még jobban nekividámodott a füttye, mert az jutott eszébe: „De hiszen a világ legszaba-dabb embere is én vagyok. Arra megyek, amerre kedvem tartja; ott hányok bukfencet, ahol akarok; senki parancsára nem vagyok kénytelen ugrabugrálni; hej, én vagyok a világ legsza-badabb embere!” Aztán megint lekonyult egy kicsit a kedve, megszomorkásodott a fütty-szava, mert az jutott eszébe, hogy ő a világon a legnagyobb rab, mert hiszen a szabadsága rabja ő, se barátja, se kedvese, se egy tenyérnyi földdarab, ahol boldogan hajtaná álomra a fejét, és azt mondhatná, otthon vagyok. Hát így fütyörészett, vándorolt, gondolkodott a nagy kerek ég alatt, a nagy kerek erdőben a szegény Dzsoni, és akkor még sejtelme sem volt arról, hogy besétált a mesénkbe, meg arról sem volt sejtelme, hogy a Százarcú Boszor-ka területére is besétált. Ha tudta volna, biztosan fejvesztetten menekül, reméljük persze, hogy nem a mese miatt, sokkal inkább a Százarcú Boszorka miatt, akinél gonoszabbat, fortélyosabbat hetedhét országon nem lehet találni.

– Miért hívták Százarcú Boszorkának?– Mert százféle alakban tudott megjelenni. Kutya vagy denevér képében, még darázs

is tudott lenni, ha akart. És az emberi alakokat is úgy váltogatta, mint más a zokniját. Ha akarta, szép volt, ha akarta, csúnya, ha akarta, fi atal vagy éppenséggel öreg.

– Boszorkánynak lenni ugye nem jó?– Miért?– Mindenkinek bajt meg bánatot kell okozni. Az nagyon rossz lehet.

A Százarcú Boszorka szomorúan gunnyasztott a háza kapujában. Egyre csak az járt a fe-jében, hogy egykettőre lejár a hét esztendő. Mert minden boszorkánynak hétévenként rab-szolgájává kell tennie egy embert. De nem ám erőszakkal. Fondorlattal. Úgy, hogy az embermaga is belemenjen az alkuba. Csak akkor érvényes. A Százarcú Boszorkának meg alig volt már hátra egy esztendeje a hétből, és senki sem akadt addig a horgára, mert a környékbe-liek széles ívben elkerülték a nagy kerek erdőt – éppen őmiatta, a Százarcú Boszorka miatt –, idegen meg még véletlenül sem tévedt arra, hiszen a nagy kerek erdő majdnemhogy a világ végén volt. Ezért szomorkodott, búslakodott a Százarcú: „Jaj, mi lesz velem – gon-dolta –, ha elhagy a varázserőm?” Na de fi gyelj csak! Felcsillant ám a Százarcú Boszorka


szeme. Fütyörészést hallott. „Akármi legyek, ha ezen az erdei úton nem közeledik valaki” – mondta magában. Nem is tévedett, mert szegény Dzsoni közeledett ott az erdei úton. Hej, megörült a Százarcú. „Itt jön az én emberem” – gondolta. Fogta magát, vénséges vén, mankós, botos, beteg anyókává változott. Szegény Dzsoni éppen odaérkezett a háza elé.

– Jaj, szép fi am, de jó, hogy erre jársz – mondta a Százarcú –, legyél segítségére egy szegény, beteg öregasszonynak.

– Miben segíthetek, öreganyám? – kérdezte szegény Dzsoni.– Nagyon beteg vagyok, alig bírom már magam – álnokoskodott a Százarcú –, arra kér-

lek, állj a szolgálatomba.– Hát, öreganyám – vakarta a fejét szegény Dzsoni –, segítek magának szívesen, amit

csak akar, de a szolgálatába nem állok. Ha nem tudná, én vagyok a világ legszabadabb embere, nem állok hát senki szolgálatába.

Hej, elsápadt ám a Százarcú, az ördög vinné el, épp a világ legszabadabb emberének kell erre kódorognia! „Na de akárki vagy, úgyis a szolgálatomba állsz” – mormogta.

– Ó, nem hosszú időről van szó – sápítozta –, csak három napról. Három apró napocs-káról. Meglátod, úgy elszáll a három nap, hogy észre sem veszed.

– Nem – rázta a fejét szegény Dzsoni –, egy fél percre se állok senki szolgálatába.– Pedig nem akármilyen bért fi zetnék – próbálkozott tovább a Százarcú.Szegény Dzsoni kíváncsi lett.– Milyen bért fi zetnél?– Gyere, nézd meg.Odavezette a kamraajtóhoz, kinyitotta. Akkora fényesség tódult ki a kamrából, hogy sze-

gény Dzsoni önkéntelenül a szeme elé kapta a kezét. Tele volt a kamra kincsekkel. Arany-pénz, igazgyöngy, ezüsttál, drágakő. Szikrázott, fénylett a sok kincs. Ravaszul pislogott a Százarcú szegény Dzsonira.

– Ez mind a tied – mondta. – Csak három napot kell érte szolgálnod. Na és mit gondolsz, mit mondott erre a világ legszabadabb embere?

– Mi az ördögöt csinálnék én ezzel a sok kacattal?Ezt mondta.A Százarcú alig tudta palástolni pulykamérgét.– Ez neked kacat, te félküllős, te lüttyő, te dinnye! Válogatott kincs ez, nem kacat! Azt

a kacska-macska farkát! A világ leggazdagabb királya is táncot ropna örömében, ha ez a kincstárában lehetne... Na... háromnapi szolgálatért mind a tiéd.

Szegény Dzsoni rázta a fejét.– És mit kezdenék én ennyi kinccsel? Azon kezdem, hogy el se bírnám. Ha meg elbírnám

is, a nyelvem lógna a cipekedéstől. A fene se cipekedik.– Jaj, de ostoba vagy! – mondta a Százarcú. – Veszel magadnak lovat, kocsit, arra rakod

a kincset. Magad is kocsin utazol, nem kell gyalogolnod.– Először is – mondta szegény Dzsoni – szeretek gyalogolni. Másodszor, ha kocsim,

lovam lenne, emészthetne a gond, hogy a lovaknak mindig legyen enni-innivalójuk, a kocsi-val is törődni kéne, új kerék, új lőcs, ajaj, más nem is hiányozna nekem! Harmadszor meg


ott vannak a rablók, őrizgethetném tőlük a kincset, kocsit, lovat. Haha, még fütyörészni is elfelejtenék. Edd meg a kincsedet, öreganyám!

– Jaj, de élhetetlen vagy, nem viszed te semmire! – mondta a boszorkány. – Még hogy gond a kocsival meg a lóval! Hát majd szolgákat fogadsz. A rablók ellen meg építesz egy várat. Kitelik ebből a pénzből. Jó vastag falú várat, semmilyen rabló nem tud oda betörni.

– Aztán kuksoljak örökké a várban, mi? Mint egy penészvirág. Hogy ne tudjak egy jó-ízűt csavarogni, mert mindig az járna a fejemben, hogy jaj, a váramba nem csapott-e be a ménkű, jaj, a váram így meg jaj, a váram úgy. Nem kell a kincsed, öreganyám. De nagyon szívesen segítek neked saját jószántamból. Mondd meg, miben segíthetek.

Dúlt-fúlt magában a Boszorka, úgy tett, mintha nem hallotta volna, hogy szegény Dzsoni felajánlotta a segítségét.

– Dolgod is alig lenne a három nap alatt – hadarta. – Csak mindennap egy almát kellene leszedned arról a fáról.

Ott állt az udvaron egy almafa, alacsonyka, csököttke, és éppen három alma volt rajta. Egy gyerek is könnyen elérhette volna a földről mind a hármat.

– Na hát, ez igazán semmiség – mondta szegény Dzsoni –, leveszem én neked ingyen mind a hármat.

Azzal már lépett is az almafa felé.A Boszorkány meg elhajított mankót, botot, úgy fölpattant, mint akit a darázs csípett

meg.– Jaj, hozzá ne nyúlj!Szegény Dzsoni gyanakodva nézett rá.– De fürge lettél egyszerre, te szegény, beteg öregasszony. Miben sántikálsz te?Na persze hogy ugrált a Százarcú Boszorka. Mert gondolhatod, nem akármilyen almafa

volt az. Azok a szerencsétlenek, akik a boszorkány szolgálatába álltak, még nevetgéreztek is magukban, hogy ilyen semmiségért egy rakás kincset kapnak. Hiszen egy kisgyerek is könnyedén le tudja szakítani azt a három almát. Le, persze hogy le, az elsőt. Mert azt már egyikük se tudta, hogy másnap, amikor a második almát kell leszedni, az almafa olyan magasra nő, hogy ember legyen a talpán, aki reggeltől délig föl tud mászni az almáért, és déltől estélig vissza is ér vele. A harmadik napról nem is beszélve. Mert harmadnapra már olyan magasra nő a fa, hogy akkor se lehetne egy nap alatt lehozni az almát, ha szárnya nőne az embernek. Akkor aztán előáll a Százarcú Boszorkány, és azt mondja: „Nemhogy kincseket nem kapsz, de még a szabadságod is az enyém. Enyém vagy szőröstül-bőröstül, mert nem teljesítetted a feltételeket!” Úgy ám. És mit tehetne szegény ember, hiszen maga vállalta a szolgálatot.

– De hiszen a szegény Dzsoni nem vállalta.– Hallottad, hogy nem.– Nem is lett szőröstül-bőröstül a boszorkányé.– Egy körömfeketényit se lett a boszorkányé.– Jól tette, hogy nem kellett neki a kincs, igaz?


– Nagyon úgy látszik.– És hogyha te tévedtél volna oda a nagy kerek erdőbe a Százarcú Boszorkához, neked

se kellett volna a kincs?– Hát tudod, nekem biztos nem lett volna olyan egyszerű. Nekem eszembe jutott volna,

hogy ezért a tömérdek kincsért mennyi mindent tudnék venni.– Például mit?– Például neked járóbabát, egy nagy házat az erdő meg a tó közelében, sok ruhát neked

is meg a mamának is, bevakoltathatnánk a nagypapa házát, meg a kerítést is megcsináltat-hatnánk.

– Nem látod, hogy szegény Dzsoni egy picit sem gondolkodott? Azt mondta, hogy nem.– Könnyű a szegény Dzsoninak. Ő a világ legszabadabb embere. Nincsen neki senkije,

akinek járóbabát akarna venni meg ruhát, és semmilyen háznak a kerítését nem akarja megcsináltatni.

– De ha vállalod, akkor szőröstül-bőröstül a boszorkányé leszel.– Ez benne a feneség. Sajnos.– Tudod mit?– Mit?– Az utolsó pillanatban valamit észrevennél, nem tetszene neked, és nem vállalnád. Jó?– Jó. Üsse kő, nem vállalom!– Na látod! Inkább sose legyen járóbabám. Ugye, a szegény Dzsoni is úgy otthagyta a

Boszorkányt, mint a pinty.

HARMADIK FEJEZET

amelyben szegény Dzsoni lába is meg szíve is nagyot nyilallik

Bizony úgy otthagyta szegény Dzsoni a Boszorkát, mint a pinty. Annyit se mondott: fapa-pucs. Még az is meglegyintette, igaz, csak úgy alig-alig formán, hogy könnyen lehet, hogy most ő egy boszorkánnyal találkozott. Szedte is a lábát, sietett, minél messzebb akart ke-rülni a háztól.

A Százarcú Boszorkányt azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy ukmukfukk futni hagyja az áldozatát. Először is ki kellett dühöngenie magát, hát ripsz-ropsz, vihar képében végigszáguldozta az erdőt, tépte a fákat, ríkatta a füveket, jól megtépázta szegény Dzsonit is. „A fene ebbe az időbe!” – mormogta szegény Dzsoni, de azért csak ment, szed-te a lábát, látott ő már ennél kutyább időt is. A boszorkány is kiviharta magát: „Na, elő a jobbik eszemmel – gondolta magában –, amíg ki nem ér ez a semmirekellő a területemről.” Ki is fundálta rögtön, mit kell tennie. Megrázta magát, és egy hatalmas, csimbókos szőrű farkassá változott. Megcsattogtatta fogát, és egy olyan remekbe sikerült farkasordítást vá-gott ki, hogy megreszketett bele az erdő.

„Hűha, jönnek a farkasok!” – gondolta szegény Dzsoni, és uccu neki, vesd el magad, futásnak eredt. De a farkasüvöltés egyre csak ott hangzott a nyomában, olykor-olykor még


a vadállat lihegését is hallotta. Na, ennek a fele se tréfa, futott, ahogy a lába bírta. Erre várt csak a vén boszorkány, ripsz-ropsz fatuskóvá változott, éppen a szegény Dzsoni lába elé. Hopp, szegény Dzsoni akkorát esett a fatuskóban, hogy még a föld is megdöndült alatta. És sajnos reccsent is valami. „A lábam!” – sóhajtott szegény Dzsoni. Bizony eltörött a lába. Föl akart tápászkodni, de nem tudott. Sajgott, nyilallott, recsegett a lába. A Százarcú meg visszaváltozott öregasszonnyá, sietve igazgatta a haját. „No, most – gondolta – oda-megyek, azt mondom neki, hogy majd én meggyógyítom. Visszatámogatom a házamba, s onnan már őkelme nem jön ki többé. Vagy ne hívjanak akkor Százarcú Boszorkának!” Nagyon sietett a boszorka, mert látta, hogy szegény Dzsoni éppen a területe határán fek-szik. Olyanképpen, hogy a törött lába még benn van, de a törzse, feje, keze már kint. Ott pedig nem volt hatalma a Százarcúnak. Sietett hát, hogy visszacsalogassa szegény Dzsonit a területére. Ha másképp nem megy, hát visszavonszolja. Igen ám, de mire megigazgatta a haját, lesimítgatta a ruháját, odanéz szegény Dzsonira, látja ám, hogy ott guggol szegény Dzsoni mellett egy lány. „Azt a kacska-macska farkát – morogta dühösen –, most mitévő legyek?”

– Jaj, te szegény, hiszen te eltörted a lábad – mondta a lány.Szegény Dzsoni annyira meglepődött, hogy még a törött lábáról is megfeledkezett, hir-

telen fölült, és ezer szerencséje, mert ezzel a mozdulattal kívül került a Százarcú Boszorka területén.

– Hát te, hát te meg ki vagy? – dadogta. Azért dadogott, mert ő ilyen szép lányt még életében nem látott. Vagyis hogy nem is annyira a szépség... inkább ilyen kedves lányt nem látott még soha életében... vagyis hogy szép is meg kedves is... ajaj... nagyot nyilallott sze-gény Dzsoni törött lába, meg a szíve is nagyot nyilallott.

A lány meg föltámogatta szépen, és elindult vele hazafelé.– Csak támaszkodj rám bátran – mondta.– Ej – csóválta a fejét szegény Dzsoni –, egy ilyen nagy behemót ember, hiszen össze-

roskadsz a súlyomtól.– Dehogy roskadok – mondta a lány –, gyere csak. Nagyon fáj a lábad?– Az is fáj eléggé – mondta szegény Dzsoni –, de sokkal rosszabb, hogy valami igen

szúrja a hátam.– Érdekes – mondta a lány –, az enyémet is szúrja valami.Persze hogy szúrta. A Százarcú Boszorka vasvillatekintete, az szúrta a hátukat.– Na, megálljatok csak! Azt a kacska-macska farkát! Majd adok én nektek! – mormogta

a Százarcú tehetetlen dühében.

– Ugye a lány, aki segít szegény Dzsoninak, az Árnika?– Persze. Éppen gombát szedett az erdőben, és meglátta, hogy egy ember zsuppsz,

elesik, és nem is tud fölkelni. Odaszaladt hát, és segített.– És már megszerették egymást?– Azt hiszem, igen. Mert mind a kettőnek nagyon bizsergett a szíve. Hallhattad, a sze-

gény Dzsonié nyilallott is.


– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos,

hogy a szeretet igazi-e.– Van nem igazi szeretet is?– Az nincs. Csak olyan van, hogy két ember azt hiszi, hogy szereti egymást, pedig

dehogy.– De Árnika meg szegény Dzsoni nem „pedig dehogy”, ugye?– Majd kiderül.– Miből?– A cselekedeteikből.– Most mit cselekednek?Árnika hazavitte szegény Dzsonit a harminchat tornyú kastélyba, sínbe tette a lábát

– mert nagyon ügyes királykisasszony volt ám –, megmosdatta, megetette, és olyan vidám volt, amilyen még soha. Össze is súgott a várbeli népség: „Nocsak, mi történt a mi Árni-kánkkal, milyen jókedvűen jön-megy, mióta itt ez a törött lábú?” Maga Árnika is csodál-kozott: „Nocsak, mi történt velem, de vidáman jövök-megyek, mióta itt ez a törött lábú?” Östör király meg csak mosolygott, mert ő aztán tudta ám, mitől jön-megy vidáman Árnika. Bizony Árnika beleszeretett szegény Dzsoniba.

Szegény Dzsoni meg nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Azt hihetné az ember, a törött lába miatt. Pedig törődött is ő a törött lábával! A szíve miatt nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Mert a szíve úgy ugrándozott, fi cánkolt, mint egy jókedvű kecskegida. Ha Árnika a közelében volt, azért, ha meg elment valahová, azért, hogy mikor jön már vissza. A szíve azt szerette volna, hogy Árnika mindig szegény Dzsoni ágya szélén üljön.

„Még csak ez hiányzik! – korholta gidabakugrásokkal szökellő szívét szegény Dzsoni. – Elfelejtetted, hogy én vagyok a világ legszabadabb embere?! Máma itt, holnap ott, nem érted, fütyülök mindenkire!” Na de a szívének aztán beszélhetett! A szíve csak kalimpált boldogan. Akár akarta szegény Dzsoni, akár nem, be kellett látnia, hogy beleszeretett Ár-nikába. Árnika nélkül most már fakó lenne a világ, ellenségesek az erdők, szomorkásak a vándorlások, és a nagy kék égbolt is olyan lenne Árnika nélkül, mint egy jéghideg üvegbura. „Vége a szabadságodnak, Dzsoni!” – nyögte szegény Dzsoni.

– Azért vége a szabadságának, mert beleszeretett Árnikába?– Igen, szegény Dzsoni úgy gondolja.– És miért vége a szabadságának?– Mert most már nem kódoroghat a vakvilágban, most már törődnie kell Árnikával. Fe-

lelősséggel tartozik érte.– Miért? Ha kedve támad szegény Dzsoninak a vakvilágban kódorogni, Árnika biztos

elengedi.– Én is azt hiszem, hogy el. De gondold meg, egyszer szegény Dzsoninak éppen kódo-

rogni lenne kedve, Árnika meg megbetegedne. Akkor aztán otthon kéne maradnia, hogy Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse.


– De ha Árnika megbetegedne, akkor már szegény Dzsoninak nem kódorogni volna kedve, hanem arra, hogy otthon maradjon, és Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse. Nem igaz?

– Mondasz valamit.– Na látod. Akkor szegény Dzsoni most is a világ legszabadabb embere.– Várjunk egy kicsit, majd talán rájön ő is.

Amikor meggyógyult szegény Dzsoni lába, nagy boldogan táncolt egyet a szoba közepén. Megköszönte Árnikának, hogy meggyógyította, aztán elpirult, és azt mondta:

– Árnika, szeretnék valamit mondani.Árnika is elpirult, a cipője orrát bámulta.– Szeretlek – mondta szegény Dzsoni.– Én is téged – mondta Árnika.Megölelték, megcsókolták egymást, és kézen fogva szaladtak Östör király elé.Östör király meg sem várta, hogy megszólaljanak. Mosolyogva mondta:– Tudom, mit akartok. Össze akartok házasodni. Áldásom rátok, gyermekeim. De van

egy kérésem. Elhiszem, hogy szeretitek egymást, de akkor még inkább elhiszem, ha a sze-relmetek az idő próbáját is kiállja. Te, Dzsoni, menjél el vándorolni, és egy fél év múlva, ha még akkor is szereted Árnikát, és feleségül akarod venni, gyere vissza. Te meg, Árnika, várjál rá, s ha fél év múlva visszajön, és még mindig a felesége akarsz lenni; csapunk akkora lakodalmat, hogy a felhőkig ér a vigasság. Jó lesz-e így?

Szomorkodtak persze, de azért beleegyeztek.

NEGYEDIK FEJEZET

amelyben egy gonosz varázslat történik, és sajnos egy icipicit szegény Dzsoni szeretete is megrendül

Szegény Dzsoni nekikezdett vándorolni, Árnika meg nekikezdett várni. De az a vándorlás nem ízlett ám szegény Dzsoninak. Nem fütyörészett se vidáman, se szomorúan, egyre csak az járt a fejében, hogy Árnika, Árnika, Árnika.

Árnikának is nagyon lassan teltek a napok, egyre csak a naptárt leste, de olyan lassan múltak azok a fránya napok, mintha félnének a naplementétől. Lassan-lassan azért telege-tett az idő. A hatodik hónap vége felé már nem is bírta Árnika, azt mondta Östör király-nak:

– Gyere, édesapám, menjünk el Dzsoni elé.– De hiszen nem is telt le még a hat hónap.– Hátha eltéveszti, hátha korábban jön – mondta Árnika reménykedve.Így aztán elindultak a kastély felé vezető úton, elmentek jó messzire, nézték, hátha föl-

tűnik a távolban egy kicsi kis pont, nő, nődögél, s egyszer csak előttük áll szegény Dzsoni. Arra persze nagyon vigyáztak, nehogy a Százarcú Boszorka területére lépjenek – mert


tudták, abból nagy baj származhatna.Szegény Dzsoni azonban nem jött, Árnikának bizony már egy-egy könnye is kipottyant.– Biztosan elfelejtett – mondta.– Ugyan már – korholta Östör király –, hiszen még nem járt le a hat hónap. Minek sír-

dogálsz!Aztán eljött az a nap is. Árnikával madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog volt.

Felvette a legszebbik ruháját, s mentek Östör királlyal szegény Dzsoni elé. De most az egyszer nem voltak olyan elővigyázatosak, mint máskor, a nagy várakozásban, örömre ké-szülődésben észre sem vették, hogy átlépték a Százarcú Boszorka területének határát.

– Most már jönnie kell Dzsoninak – mondta Árnika, és abban a pillanatban megzörrent mellettük egy bokor, s eléjük pattant a Százarcú Boszorka.

– Szegény Dzsonit várjátok, mi? – vijjogta. – De abból aztán nem esztek! Szegény Dzso-ni az enyém lesz. Azt a kacska-macska farkát, változzatok azon nyomban kacsává!

Sistergett valami, dörrent valami, reccsent valami, és hopp, két kacsa tipegett a Százarcú Boszorka lába előtt. Árnika meg Östör király. Bizony, kacsa lett belőlük.

Hát most mi lesz? Tipegtek gyorsan hazafelé, bukdácsoló kacsaléptekkel, nyomukban a Százarcú Boszorka sivító gurgulázó, győzedelmes nevetése.

Hazaért Östör király meg Árnika, s ott aztán hápoghattak a csodálkozástól. Mert a har-minchat tornyú, háromszáz ablakos kastélyuk helyén egy kidőlt-bedőlt falú kacsaól rogya-dozott, az udvari népségnek nyoma sem volt... hacsak... persze a kerek tavon egy kacsaraj úszkált, hápogott, lubickolt. Az volt az udvari népség. Mindenkiből kacsa lett.

– Na, most aztán jól nézünk ki – mondta Östör király. – Én lettem a kacsakirály, te meg a kacsa-királykisasszony.

– Ne félj – mondta neki Árnika –, majd szegény Dzsoni megszabadít bennünket.Azzal beletoccsant a kerek tóba, szomorúan úszott egy kört, a többi kacsa meg nagyo-

kat bókolt előtte, mert így kacsaformában is látszott rajta, hogy ő Árnika, a kacsa-királykis-asszony.

– Szegény Dzsoni meg tudja őket szabadítani?– Remélem.– De amikor nincs neki varázsereje? Akkor hogyan szabadítja meg őket?– A szeretetével. Ha nagyon szereti Árnikát, akkor meg tudja őket szabadítani.– A szeretet olyan, mint a varázslat?– Olyan.– De csak a mesében, igaz?– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.

Szegény Dzsoni eközben szaporázta a lépteit. „Ejhaj – énekelte boldogan –, lejárt a hat hó-nap, enyém vagy, Árnikám!” – szedte a lábát, ahogy csak bírta. Beért a nagy kerek erdőbe, a Százarcú Boszorka területére. „Na, most már egykettőre ott vagyok – gondolta. Közben nagyon megszomjazott. – Csak lesz itt valahol egy forrás vagy egy ház, ahol egy pohár vi-zet kérhetek.” Alighogy ez átvillant a fején, egy útkanyarulat mögött egy gyönyörű házikót


pillantott meg. Csillogott-villogott a ház, pálmák meg eukaliptuszok nőttek az udvarán, s az udvar közepén egy kristálytiszta vizű szökőkút muzsikált. „Na, itt kérek egy ital vizet” – gondolta szegény Dzsoni. Megállt a kapu előtt, bekiabált:

– Halló, van itthon valaki?Kinyílt a ház ajtaja, és egy olyan szépséges szép leány lépett ki rajta, hogy tátva maradt

szegény Dzsoni szája az ámulattól. Mosolygott a szépséges leány, amilyen kedvesen csak tudott.

– Mit parancsolsz, vándorlegény? – kérdezte.– Nagyon megszomjaztam – dadogta szegény Dzsoni, és a szemét nem tudta levenni a

csodaszép lányról.– Kerülj beljebb, ülj le nálam – mondta a lány.Szegény Dzsoni leült egy fonott karosszékbe, a lány fi nomabbnál fi nomabb jégbe hűtött

szörpöket adott neki, pecsenyét rakott eléje, hófehér kenyeret.– De jó, hogy betévedtél hozzám – mondta a csodaszép lány.– Miért? – kérdezte szegény Dzsoni.– Ismerlek ám régóta – mondta a lány –, te vagy a szegény Dzsoni.– Honnan ismersz?– Láttalak, amikor Östör király udvarában voltál. És... és... ugye nem haragszol, ha meg-

mondom?– Mit?– Hogy első látásra nagyon beléd szerettem – mondta lesütött szemmel a lány.– Sajnálom, te szép lány – mondta szegény Dzsoni –, de én Östör király leányának, Ár-

nikának vagyok a vőlegénye. Éppen hozzá igyekszem.– Én meg téged sajnállak, szegény Dzsoni – mondta a lány –, mert mialatt te távol voltál,

Árnika úgy elfelejtett téged, hogy jobban se kell.– Nem igaz – mondta ijedten szegény Dzsoni.– De igaz bizony! Férjhez is ment közben egy királyfi hoz. Úgy elfelejtett téged, hogy azt

se tudja már, hogy a világon vagy.Fehér lett szegény Dzsoni, mint a fal, ijedten verdesett a szíve a mellében.– Nem hiszem – mondta.– Hát ha nem hiszed, győződj meg róla saját szemeddel. Még a kastélyukat is lebontat-

ták, elköltöztek a kerek tó mellől, hogy sose találj rájuk.Szegény Dzsoni úgy ült a fonott karosszék ölében, mint egy megrokkant öregember;

olyan nehéz lett minden tagja, hogy úgy érezte, soha többé nem tud megmozdulni.

– De hiszen hazudik neki ez a lány! Egy szava se igaz.– Persze hogy hazudik.– Mert ő... ő a Százarcú Boszorka?– Persze.– Ne hagyd, hogy tőrbe csalja!– Én nem tehetek semmit, szegény Dzsoninak kell kivágnia magát a bajból.


– És kivágja?– Majd meglátjuk.

Felcsillant a szeme a csodaszép lánynak, azaz a Százarcú Boszorkának. „Most az enyém leszel szőröstül-bőröstül – gondolta –, nem menekülhetsz! Azt a kacska-macska farkát!”

– Ne törődj Árnikával – mondta cirógató hangon –, maradj itt velem. Hívebb feleséged leszek akárkinél. Meglátod, boldog leszel itt.

Szegény Dzsoni nézte, nézte a lányt, már-már nyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, de akkor megjelent előtte Árnika ártatlan-szép arca, és Dzsoni visszarántotta a kezét.

– Nem igaz – kiáltotta –, Árnika nem hagyhatott el engem!Fölugrott, ámultan látta, hogy a csodaszép lány szeméből gonoszság sugárzik feléje, de

nem sokat törődött vele, már futott is. A Százarcú meg megint vihar képét öltötte, csapkod-tak a mennykövek, fütyölt a szél. „Na tessék – gondolta rohanás közben szegény Dzsoni –, ugyanannak a boszorkánynak a keze közé kerültem, akinek a múltkor. Jaj, majdnem el-hittem neki, hogy elhagyott Árnika, jaj, de balgatag vagyok!” És futott, ahogy a lába bírta. A Boszorka megint próbálkozott a farkasordítással meg a tuskó trükkel is, de most Dzsoni résen volt, átugrotta a tuskót, és egykettőre kiért a Százarcú Boszorka területéről.

Na de mit lát? Eltűnt a palota. A kerek tó partján csak egy kacsaól szomorkodik, a vízben meg kacsák lubickolnak. De most már eszébe sem jutott szegény Dzsoninak, hogy a bo-szorkány mégis igazat mondhatott, tudta jól, hogy itt valami varázslat történt. „Ha a világ végéig kell gyalogolnom – gondolta –, akkor is megkeresem az én Árnikámat!” Leült nagy búsan a kerek tó partjára, gondolkozott, hogy mitévő legyen. Hát ahogy ott ül, látja ám, hogy megbolydulnak a kacsák a vízen. Verdesnek a szárnyukkal, hápognak, kiabálnak, s ni csak, egy szép fehér kiskacsa egyenesen odaúszik szegény Dzsonihoz, kijön a vízből, a fejét szegény Dzsoni térdére fekteti, és néz, néz szomorúan. Szegény Dzsoni is szomorúan nézte a kiskacsát, megsimogatta, és azt mondta:

– Hej, te kiskacsa, nem láttad az én kedves Árnikámat?Abban a szempillantásban, ahogy ezt kimondta, megdöndült a föld, morajlás futott vé-

gig a tájon, s hipp-hopp, ott állt a harminchat tornyú, háromszáz ablakos palota a helyén, minden kacsa visszaváltozott emberré, jaj, jaj, kiabált a tó közepén az udvari főszámolnok, mert nem tudott úszni, szerencsére a többiek kimentették. Árnika is visszaváltozott, talán még szebb volt, mint annak előtte, visszaváltozott Östör király is. Nagy volt az öröm, a hejehuja, csak akkor szállt el a jókedvük, amikor Árnika fölsikoltott.

– Jaj, Dzsoni – kiáltotta –, Dzsoni, mi van veled?!Mert bizony nagy furcsaság történt. Abban a szempillantásban, amikor az elvarázsolt

emberek visszanyerték régi formájukat, szegény Dzsoniból kacsa lett.Ámultak-bámultak, szomorkodtak. Ejnye, azt a nemjóját, valami hiba van a kréta körül!

Összedugták a fejüket az udvari főokosok és alokosok, még az udvari főbuták és albuták is összedugták a fejüket megtanácskozni, hogy most aztán mitévők legyenek. De nem tudtak kisütni semmit. Csak annyit tudtak, hogy szegény Dzsoni eljött, megszabadította őket a varázslattól, de ennek fejében ő maga kacsává változott. De ezzel bizony nem sokra megyünk, hiszen ezt tudjuk mi is.


Sírt szegény Árnika, mint a záporeső, simogatta a kacsát, és azt találta mondani:– Ezen az áron én nem akarok ember lenni. Inkább maradjak kacsa, csak szegény Dzso-

ni lehessen ember.Hát abban a szempillantásban megvalósult, amit kívánt. Szegény Dzsoniból ember lett,

Árnikából meg kacsa.– Hogyisne! – kiáltott szegény Dzsoni. – Hiszen én vagyok a hibás. Én legyek a kacsa,

és Árnika az ember!Ahogy kimondta, már meg is valósult. Dzsoni lett a kacsa, Árnika az ember. Kapkodta a

fejét az udvari népség, hát ez meg micsoda? Micsoda átkozott varázslat ez?– Úgy látszik, valami hibát követtünk el – mondta szomorúan Östör király.– Én követtem el a hibát – mondta szegény Dzsoni. – Mert egy pillanatig hittem a bo-

szorkánynak. Már-már beleegyeztem, hogy ott maradok nála, azt képzeltem ostoba fejjel, hogy Árnika elhagyott engem. Egy icipicikét megrendült a szeretetem. Megérdemlem hát a sorsomat, maradjak most már örökre kacsa.

– Azt már nem! – mondta Árnika. – Inkább én legyek kacsa örökre.– Ugyan már – mondta a főudvarmester –, nem kell úgy nekikeseredni. Egyik nap te

leszel a kacsa, és szegény Dzsoni az ember, másnap meg fordítva. Eléldegélhettek így a világ végéig is.

– De ha Dzsoni kacsa, akkor én is kacsa akarok lenni – mondta Árnika. – Egyforma akarok lenni vele.

Súgtak-búgtak az udvari népek, de mindhiába, nem jutott eszükbe semmi okos.

– És ha szegény Dzsoni egy pillanatig sem hitt volna a szép lány képébe bújt boszorká-nak, akkor most nem kellene egyiküknek se kacsának lenni?

– Akkor nem.– Nem is lehet rajtuk segíteni?– Nem tudom.– Tudod mit? Menjenek el a Hétfejű Tündérhez, és kérjék meg, hogy űzze el róluk a

varázst. A Hétfejű Tündér biztosan megteszi, mert ő a világ legjóságosabb tündére. Nem igaz?

– De nem tudják ám, hogy hol lakik a Hétfejű Tündér.– Hát keressék!

ÖTÖDIK FEJEZET

amelyben Ipiapacsról, a hírhedett rablóról kiderül, hogy szerencsére nagyszerű gömbérzé-ke van

Szerencsére volt az udvari népség között egy öregasszony, aki tudott a Hétfejű Tündérről.– Tudod mit – mondta Árnikának –, menjetek el a Hétfejű Tündérhez. Ha senki más,

akkor ő tud segíteni rajtatok.


– Hol lakik? – kérdezte Árnika.– Azt bizony nem tudom – mondta az öregasszony.– Nem baj, majd megtaláljuk – mondta Dzsoni –, ha a világ másik végén lakik, akkor is

megtaláljuk.Nem sokat teketóriáztak, elbúcsúztak Östör királytól, el a főudvarmestertől, el az udvari

főszámolnoktól, a királyi udvar aprajától-nagyjától, s elindultak.– Az a jó, hogy éjjel-nappal tudunk menni – mondta Árnika.– Már hogy tudnánk éjjel-nappal – csodálkozott szegény Dzsoni –, aludni is kell valamikor.– Ó, hát abban nem lesz hiba – mondta Árnika. – Reggeltől estig én leszek ember, te

meg kacsa. A hónom alá csaplak és viszlek. Alhatsz közben, amennyit csak akarsz. Este meg cserélünk, te csapsz a hónod alá, s viszel reggelig. Akkor meg én alszom. Így aztán egy percig sem kell vesztegetnünk az időt. Meglátod, hamar megtaláljuk a Hétfejű Tündért.

Nagyon boldog volt szegény Dzsoni, hogy milyen okos menyasszonya van. S mivel ép-pen beesteledett, Dzsoni lett az ember, Árnika a kacsa, szegény Dzsoni a hóna alá csapta Árnikát, és elindult. Persze volt ám annyi esze, hogy a Százarcú Boszorka nagy kerek erde-jét messzire elkerülje.

Hét nap, hét éjjel mentek szakadatlan, s egy árva lélekkel sem találkoztak.– Mit gondolsz, Árnika, jó felé megyünk? – aggodalmaskodott szegény Dzsoni.– Ne félj, Dzsoni – mondta Árnika –, ha nagyon akarjuk, megtaláljuk a Hétfejű Tündért.

– Nagyon akarják, ugye?– Igen.– És ha valaki valamit nagyon akar, azt tényleg meg tudja csinálni?– Azt hiszem.– Nem vagy benne biztos?– Hát nem is tudom... abban vagyok csak biztos, hogy nagyon kell akarni.

Egy folyóparton mentek éppen – nappal volt, így Árnika vitte Dzsonit –, s nagy messze megláttak egy birkanyájat.

– Nicsak, ott egy birkanyáj – mondta Árnika –, akkor ott pásztornak is kell lennie, s talán útba tud igazítani bennünket.

Megtalálták a pásztort, egy fa hűsében heverészett.– Hétfejű Tündérről még nem hallottam – rázta a fejét a pásztor –, de különben is azt

tanácsolom neked, kislányom, hogy ne menj erre tovább, ha kedves az életed.– Miért? – kérdezte Árnika.– Mert ezen a tájon garázdálkodik Ipiapacs, a hírhedett rabló – mondta a juhász. – Elra-

bolja a kacsádat, meg téged is elrabol. Jobb lesz, ha visszafordulsz.– Márpedig, kedves bátyám – mondta Árnika –, én nem fordulhatok vissza. Akkor se, ha

száz Ipiapacs garázdálkodik is a környéken.Azzal már ment is tovább.– Bátor lány vagy, bátor – mormogta a juhász –, csak rá ne fi zess.


Úgy tetszett, bátran lépeget Árnika a kacsával – aki persze, jól tudjuk, nem volt más, mint szegény Dzsoni –, de azért a szíve közepén ott homálylott egy picinyke félelem: ej, csak ne találkozzon azzal az Ipiapaccsal, azzal a hírhedett rablóval.

De bizony alig gyalogolt fél mesebeli mérföldet, megzörrent ám mögötte egy bokor, ijedten megpördült Árnika, jaj, ki az, hát egy marcona, bajszos ember ugrott elő a bokor mögül.

– Pénzt vagy életet! – mondta vérfagyasztó hangon.– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze, rögtön

tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!– De kacsád van – mondta Ipiapacs. – Akkor kacsát vagy életet!Már lépett is, hogy elvegye a kacsát Árnikától.– Akkor inkább az életem – mondta nagy elhatározással Árnika, és a háta mögé dugta

szegény Dzsonit.Ipiapacs, a hírhedett rabló hahotázni kezdett.– Velem akarsz te ellenkezni – hahotázott –, ha rád fújok, elszállsz, mint a pitypang bó-

bitája.– Árnika – suttogta szegény Dzsoni –, változzunk át.S Árnika már mondta is:– Legyek én a kacsa, s szegény Dzsoni az ember. – S hopp, már úgy is volt.Ipiapacs, a hírhedett rabló kinyújtotta a kezét Árnika felé, már-már megragadta, amikor

legnagyobb ámulatára a gyenge lányka helyett egy jól megtermett, izmos fi atalember állt vele szemben. Na, gondolhatod, leesett az álla. De azért elordította magát:

– Ide a kacsát!Mire szegény Dzsoni két akkora pofont adott Ipiapacsnak, a hírhedett rablónak, hogy

fölkiáltott tőle:– Nagybőgő! – ugyanis nagybőgőnek nézte az eget. „Ennek fele sem tréfa!” – gondolta,

és futásnak eredt. De tisztes távolságból visszakiáltott: – Ezt még megkeserülöd! Összesze-dem a bandámat, és úgy ellátjuk a bajodat, hogy arról kódulsz!

Szedte a lábát szegény Dzsoni, néha még futott is.– Amíg ki nem érünk Ipiapacs területéről, addig most már végig én maradok az ember,

és te a kacsa – mondta Árnikának – én azért talán jobban el tudok velük bánni.Pedig dehogy tudott velük elbánni! Estefelé már hallotta a hujjogatást, füttyögetést, ág-

recsegést – jött a rablóbanda.– Ott van! – kiáltott Ipiapacs. – Elejbe!Körülfogták szegény Dzsonit, s hiába küzdött emberül, nem bírt a tizenhárom rablóval.

Összekötözték, elcipelték a tanyájukra, és bedobták egy nagy vasketrecbe a kacsájával együtt. Örömtáncot roptak a ketrec körül, és azt mondta Ipiapacs, a hírhedett rabló:

– Most aztán itt heverhetsz reggelig. Addig kitalálunk neked valami jó kis büntetést.– És reggelire kacsapecsenyét eszünk – tette hozzá az alvezér.Elcsendesedtek a rablók, aludni tértek. Csak szegény Dzsoninak nem jött álom a sze-

mére; jaj, hát ez lesz az életük vége, a rablók végeznek velük! Nem aludt Árnika se, de szerencsére kesergés helyett úgy járt az esze kereke, mint a motolla.


– Te Dzsoni – suttogta.– Tessék?– Megszökünk.– Ebből az erős vasketrecből? Ugyan már! – legyintett Dzsoni.De Árnika tudta már, mit kell csinálni. Fogta magát, kibújt a rácson. Könnyen megtehet-

te, hiszen kacsa volt. S akkor már szegény Dzsoni is megértette. Ó, de okos vagy te, Árnika! Elmondta a varázsszót, Árnika emberré változott, Dzsoni meg kacsává. Nem volt egyéb dolga Dzsoninak, mint kibújni a rácson. S már mehettek is.

– Látod, Dzsoni – mondta Árnika –, minden rosszban van valami jó.

– Tényleg minden rosszban van valami jó?– Azt szokták mondani.– Most igen vagy nem?– Sok rossz van, amiben van valami jó, de van fenékig rossz is.– Ha például elvágom az ujjam, abban mi a jó?– Abban az a jó, hogy megtanulod, hogy a késsel óvatosan kell bánni, és azt is megtu-

dod, mi a fájdalom.– És abban, hogy a Vincze Jenő bácsi meghalt, abban mi a jó?– Abban semmi. Az fenékig rossz.

Újra szegény Dzsoni változott emberré, és sietett, ahogy a lába bírta. De hajnaltájt észre-vették ám a rablók, hogy üres a ketrec, nosza, futásnak eredtek, üldözőbe vették szegény Dzsonit. S bizony délfelé már ott voltak a nyomában, egykettőre utolérték. Éppen egy dinnyeföld közepén járt szegény Dzsoni, s mivel okosabb nem jutott eszébe, a dinnyékkel kezdte hajigálni Ipiapacsot és bandáját. Na és lássál csodát, a rablók olyan ügyesen kapták el a dinnyéket, hogy egy se törött össze, fejjel, lábbal könnyedén szelídítették meg a röp-ködő dinnyéket, akár a legjobb futballisták a pályán a labdát. Ámulva nézte őket szegény Dzsoni, a rablók meg biztatták:

– Dobálj még, ez nagyon jó játék!– Nahát – mondta szegény Dzsoni –, hogy nektek micsoda csudálatos gömbérzéketek

van!– Micsodánk? – kérdezte Ipiapacs, a hírhedett rabló.– Gömbérzéketek – ismételte meg szegény Dzsoni –, belőletek egy nagyszerű futball-

csapat válna.Csak néztek a rablók. Futball? Az micsoda?Szegény Dzsoni nagy hirtelen összeeszkábált egy rongylabdát, s megtanította a rablókat

a futball szabályaira.– Mi az, hogy kézzel nem szabad a labdához érni – harciaskodott Ipiapacs, a hírhedett

rabló –, nekem mindent szabad!– Lehet, hogy különben mindent szabad – magyarázta neki szegény Dzsoni –, de a fut-

ballban kézzel érni a labdához tilos, mert szabadrúgás jár érte.


Végre aztán Ipiapacs is megértette, hogy nincs játék szabályok nélkül, beletörődött, hogy ő sem érhet kézzel a labdához. Játék közben meg már nem is bánta, mert rájött hogy olyan ügyesen bánik a labdával lábbal, hogy jobban se kell. Belemelegedtek a rablók a já-tékba, játszottak boldogan. Nem csoda, hogy boldogok voltak, még soha életükben nem játszottak, most ismerték meg a játék örömét. Jó sokára fáradtak bele, akkor aztán Ipiapacs intett.

– Na, ebből nem élünk meg – mondta –, most veled végzünk, és irány rabolni, foszto-gatni, betörni, útonállni!

– Hogyhogy nem éltek meg ebből?! De mennyire, hogy megéltek – mondta szegény Dzsoni.

– Miből? Ebből a játékból? – hitetlenkedett Ipiapacs.– Ebből hát. Hiszen olyan jól játszotok, hogy a világ bármelyik csapatát le tudjátok győzni.– Na de mire megyünk vele – akadékoskodott Ipiapacs, a hírhedett rabló –, győzünk,

győzünk, de miből élünk?– Fényesen megéltek belőle – mondta szegény Dzsoni. – Sok pénzt kaptok a játéko-

tokért.– Hiszi a piszi – mondta Ipiapacs, a hírhedett rabló.Szegény Dzsoni azonban nem hagyta annyiban, addig magyarázott nekik, amíg kapis-

kálni nem kezdték a rablók, hogy igaza van.– Csak borotválkozzatok meg, mosakodjatok, öltözzetek rendesebb ruhába – mondta

nekik szegény Dzsoni. – A többit majd én intézem.Klakkba-frakkba vágták magukat a rablók, s bevonultak szegény Dzsonival a legközeleb-

bi városba.– Ez az én futballcsapatom – mondta a városiaknak szegény Dzsoni –, bármelyik csapa-

totokat legyőzi.– Nocsak, nocsak – mosolyogtak a városiak –, nem tudod, hogy a mi városunk csapata

a Világhírű SC? Egy tucat gólt rúgnak ezeknek a kutyaütőknek.– Na, fogadjunk ezer aranyban, hogy legyőzzük őket – mondta szegény Dzsoni.– Fogadjunk – mondták a városiak.– Jaj – suttogta Árnika –, honnan veszel ezer aranyat, ha kikapnak Ipiapacsék?– Ne félj semmit – mondta szegény Dzsoni –, olyan ügyesek ezek, mint az ördögök.– De nincsenek edzésben – akadékoskodott Árnika.– Még hogy ők nincsenek edzésben – mosolygott szegény Dzsoni –, hiszen őket ker-

gette hét ország pandúrja. Futottak annyit, hogy többet se kell. Rövid távon is meg hosszú távon is. Majd meglátod, hogy bírják a futást.

Másnap délutánra tűzték ki a mérkőzést. Tömve volt a stadion, ember ember hátán. Kifutott a Világhírű SC, düllesztették a mellüket a fi úk, na, most ők úgy nyernek itt ezer aranyat, mint a sicc. Kifutottak Ipiapacsék is. A főpandúrkapitány is ott ült a lelátón, össze-húzott szemmel nézte Ipiapacsot.

– Ez a középcsatár nekem valahonnan nagyon ismerős – mondta az alpandúrkapitánynak.– Nekem is – mondta az alpandúrkapitány.


Megkezdődött a mérkőzés. Na, még olyat nem látott a Világhírű SC! A rablók nem is-mertek elveszett labdát, száguldoztak, mint a gyorsvonat. Ipiapacs, a nagy hírű rabló olyan cseleket mutatott be, hogy tátva maradt a nézők szája.

Kilenc nullra győztek Ipiapacsék. Ipiapacs, a hírhedett rabló egymaga öt gólt rúgott. A mérkőzés után Ipiapacs markába számolták az ezer aranyat. Hinni sem akart a szemének.

– A legsikeresebb rablásunk se hozott ennyi pénzt – suttogta boldogan szegény Dzsoni-nak. – A fene se lesz rabló ezután!

Így lett Ipiapacsból, a hírhedett rablóból Ipiapacs, a hírhedett középcsatár.– Mondd csak, hogy is hívnak téged? – kérdezte szegény Dzsonit.– Szegény Dzsoninak – mondta szegény Dzsoni.– Nagyszerű – örvendett Ipiapacs, a hírhedett középcsatár –, hálából rólad nevezzük el

a csapatunkat. Mától fogva mi vagyunk a Szegény Dzsoni SC.És úgy is lett. Majd ha megtanulsz olvasni, és végigböngészed a régi, megsárgult újsá-

gokat, megtalálod bennük, hogy a Szegény Dzsoni SC a világ minden futballcsapatát kön-nyedén legyőzte, megnyerték az Európa-kupát, a Világ-kupát, az Óperenciás-kupát, és a Kupa-kupát is megnyerték.

– Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudtak futballozni, akkor miért lettek rablók? Miért nem futballoztak kezdettől fogva?

– Mert nem tudták magukról, hogy tudnak futballozni. Szegény Dzsoni vette észre, hogy milyen ügyesek. Ő segített rajtuk.

– Az emberek nem tudják magukról, hogy miben ügyesek?– Nagyon sokszor nem tudják. Mással foglalkoznak, mint amihez tehetségük van.– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?– Igen. Mindenkinek.– Ez biztos?– Egészen biztos.– Nekem például mihez van tehetségem?– Majd ha megnősz, kiderül.– És most semmi tehetségem nem derül ki?– De igen. Nagyon jókat tudsz kérdezni.– Most akkor azt kérdezem, hogy megtalálják-e végre Árnikáék a Hétfejű Tündért?– Ha akarod, megtalálhatják, de akkor vége lesz a mesének.– Még egy kicsit ne legyen vége, jó?– Én is úgy gondoltam. Mert még találkoznak a Rézbányai Győzővel.– Ki az a Rézbányai Győző?– Egy alacsony, köpcös, szemüveges ember. Egy nagy, virágos rét közepén lakik, s azt

lesi, hogy végre arra jöjjön egy ember, de az emberek nagy ívben elkerülik Rézbányai Győzőt.

– Miért, gonosz ember az a Rézbányai Győző?– Egy picurkát se. Csak éppen mindenért megsértődik.


HATODIK FEJEZET

amelyben Rézbányai Győző többször is megsértődik, de aztán túljárnak az eszén

Vidáman mendegélt szegény Dzsoni, és vidám volt a hóna alatt Árnika is. Boldogok voltak, hogy ilyen szépen elrendezték Ipiapacs, a hírhedett rabló meg a bandája sorsát.

– Egyre szebb tájra érünk – mondta szegény Dzsoni –, most már biztos, hogy közel lakik a Hétfejű Tündér.

– Bizony, bizony – bólogatott Árnika –, nézd ezt a szép virágos rétet.Olyan szép volt az a rét, hogy boldogság volt rajta menni. Bókoltak, illatoztak körülöttük

a virágok, smaragdzöld gyíkok cikkantak a fű közt.– Csodálom, hogy egy ember se jár erre – mondta szegény Dzsoni –, pedig itt aztán

jókedvre derülnének, megtelnének a virágok illatával.Ebben a pillanatban egy borzas, fekete üstök emelkedett ki a fű közül, egy fekete keretes

szemüveg, a fekete keretes szemüveg mögött fekete keretes, búbánatos tekintet.– És én? – mondta a borzas üstökű. – Én nem vagyok neked ember?– Ne haragudj – mondta szegény Dzsoni –, nem vettelek észre.A borzas üstökű fájdalmasan feljajintott.– Dehogynem vettél észre! Láttál már messziről. Csak nem akartál velem találkozni. El

akartál kerülni! És hopp, fölcsillant egy nagy krokodilkönny a borzas üstökű szemében.Szegény Dzsoni csak tátogott-hápogott.– Dehogy akartalak elkerülni, hiszen azt sem tudom, hogy ki vagy.– Még ez is – sírt fel a borzas üstökű –, azt hazudod, hogy nem tudod, ki vagyok. Hogy

nem tudod, hogy én vagyok Rézbányai Győző, akit mindenki nagy ívben elkerül.Mondhatott szegény Dzsoni, amit akart, Rézbányai Győző csak brummogott-kummo-

gott, lehajtotta a borzos, busa fejét, úgy meg volt sértődve, hogy még!Vigasztalgatta Dzsoni egy óráig, vigasztalta két óráig, de semmi. Rézbányai Győzőt

ugyan vigasztalgathatta. Rézbányai Győző vigasztalan volt.Persze hogy elunta Dzsoni a vigasztalgatást. Félrehúzódott, odasúgta Árnikának:– Hagyjuk itt ezt a Rézbányai Győzőt, csak az időt vesztegetjük vele. Sohasem érünk a

Hétfejű Tündérhez.– Ejnye, Dzsoni, hát ennyi türelmed sincs – korholta Árnika –, nem hagyhatjuk itt sértő-

dötten, fájó szívvel, búskomoran, bánatosan, nekikeseredetten. Vigasztaljuk meg.De napestig nem sikerült megvigasztalni Rézbányai Győzőt. „Na, talán reggelre elszáll

belőle a sértődés” – gondolta szegény Dzsoni, és lefeküdtek aludni.Felkelt reggel a nap, nagyon vidáman kelt, az egész világ vidámabb lett tőle. „Talán

Rézbányai Győző is vidáman ébred” – gondolta szegény Dzsoni, de ebből is látszik, hogy rosszul ismerte Rézbányai Győzőt. Mert alighogy kinyitotta a szemét Rézbányai Győző, az ujja, mint egy dárda, szegény Dzsonira szegeződött.

– Itt akartál hagyni, mi, el akartál iszkolni – panaszkodott Rézbányai Győző, és aznapra is úgy megsértődött, hogy hiába vigasztalta szegény Dzsoni napestig.


S ez így ment nap nap után, szegény Dzsoni tehetetlen volt. „Sohasem jutunk el a Hétfe-jű Tündérhez!” – sóhajtozott magában. A haja is őszülni kezdett, egy ősz szál, két ősz szál, Rézbányai Győző meg sértődötten kuporgott, guborgott.

– Jaj, mitévők legyünk? – kérdezte szegény Dzsoni Árnikát. Rézbányai Győző fölkapta a fejét.

– Aha – mondta –, te szívesebben beszélgetsz a kacsáddal, mint velem! Tudtam, tudtam, kutyába se veszel engem, azaz kacsába se veszel.

És megint megsértődött egy teljes napra.Egy éjszaka aztán Árnika súgott valamit szegény Dzsoninak.– Gondolod, hogy az segít? – kérdezte elgyötörten szegény Dzsoni.– Reménykedjünk – fohászkodott Árnika.Másnap reggel aztán Rézbányai Győző kinyitotta a szemét, összefutottak a ráncok a hom-

lokán – na, most min is sértődjek meg? – gondolkozott, de szegény Dzsoni megelőzte.– Aha – mondta szegény Dzsoni –, görbén nézel rám! Unod már, hogy itt vagyok a ka-

csámmal, alig várod, hogy elmenjünk.Sértődötten nézett Rézbányai Győzőre.Na, szegény Rézbányai Győző, ilyen kacifántos helyzetben sem volt még soha. Megelőz-

ték a sértődésben.– De igazán – magyarázta –, ne haragudj, Dzsoni, én nagyon örülök, hogy itt vagy, an-

nak is nagyon örülök, hogy a kacsád itt van, én igazán nem néztem rád görbén.– Dehogynem – mondta szegény Dzsoni –, ne magyarázz! Látom rajtad, hogy utálsz

minket.Összeroppant ám szegény Rézbányai Győző! Ilyen rettenet még nem érte. Nem ő sértő-

dött meg, hanem rá sértődött meg valaki. Ajaj! Kapkodta a fejét szegény Rézbányai Győző, vigasztalta szegény Dzsonit, nem értette, mi történt.

– Most aztán jól túljárt az eszén szegény Dzsoni Rézbányai Győzőnek.– Túl bizony.– Nekünk is van olyan ismerősünk, aki szíre-szóra megsértődik?– Van bizony.– És miért sértődik meg szíre-szóra?– Mert azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Hogy csak neki lehet bánata, hogy csak ő kerül-

het nehéz helyzetbe, csak ő, ő, ő. Hogy másnak is lehet valami baja, az eszébe sem jut.– De most majd megtanulja Rézbányai Győző, igaz?– Meg bizony.– De szegény Dzsoni ugye nem igazán sértődött meg?– Persze hogy nem. Csak oktató célzattal sértődött meg.– Te is szoktál oktató céllal megsértődni?– Igen.– És igazából?– Sajnos úgy is.


– Akkor te is azt hiszed, hogy te vagy a világ közepe?– Persze, van úgy, hogy azt hiszem. De ne felejtsd el, hogy van igazi sértés is.– Az igazi sértéstől szabad megsértődni?– Attól igen.– Akkor nem gondolod azt, hogy te vagy a világ közepe?– Akkor nem.– Én se vagyok a világ közepe?– Te se.– Akkor ki a világ közepe?– Senki... azazhogy mindenki.

Addig-addig rimánkodott Rézbányai Győző, amíg végre Dzsoni nagy kegyesen megbocsá-tott neki.

– Na jól van, Győző, nem haragszom – mondta, s nagy sietve, nehogy közben ideje jusson Rézbányai Győzőnek a megsértődésre, elmondta neki a történetüket, hogy őket elvarázsolta a Százarcú Boszorka, és a Hétfejű Tündért keresik.

– Hát miért nem mondtátok azonnal! – rikkantott Rézbányai Győző.– Hogy mondtuk volna, amikor állandóan sértődötten kuporogtál, guborogtál, mint egy

rossz pulykakakas.– Igaz, igaz – csóválta a fejét Rézbányai Győző –, ne haragudjatok. Pedig látjátok, én még

azt is tudom, hol lakik a Hétfejű Tündér.– Hol? – dobbant meg szegény Dzsoni szíve.Rézbányai Győző a messziségbe mutatott.– Látod ott a látóhatár szélén azt a fazsindelyes palotát?– Igen, mintha lenne ott valami épületféle.– Na, az ott Ajahtan Kutarbani király palotája. Mögötte kezdődik Csodaország. Ott lakik

a Hétfejű Tündér.– Köszönjük, kedves Rézbányai Győző! Látod, milyen kedves, okos ember vagy te, ha

éppen nem vagy megsértődve.– Azt mondod, hogy kedves meg okos ember vagyok?– Azt, mert így igaz. Persze csak akkor, ha nem vagy megsértődve.– De amikor engem nagy ívben elkerülnek az emberek! Ha már elmentek a Hétfejű

Tündérhez, kérjétek meg, hogy segítsen rajtam.– Nem kell ahhoz Hétfejű Tündér – mondta szegény Dzsoni. – Csak az kell hozzá, hogy

ne sértődj meg minduntalan. Ha valaki szomorúan néz rád, ne az orrod húzd fel, hanem kérdezd meg, mi baja. Talán még segíteni is tudsz rajta.

– Én? Segíteni?– Persze, hiszen rajtunk is segítettél.Ámulva nézett rájuk Rézbányai Győző, a fekete keretes tekintetéből fénylő tekintet lett.

Hosszasan integetett szegény Dzsoni meg Árnika után, aztán kiabálni kezdett:– Emberek! Emberek! Gyertek a rétemre.


Az emberek eleinte gyanakodtak; naná, hogy megsértődhess valakire – gondolták ma-gukban, de aztán csak-csak közelebb merészkedtek, s amikor látták, hogy Rézbányai Győ-ző nem sértődik meg, nagy boldogan beszélgetni kezdtek vele. Rézbányai Győző is nagy boldogan beszélgetett, még vicceket is mesélt.

– Nahát, hogy te milyen kedves ember vagy – mondták neki az emberek.És még Árnika és Dzsoni is hallotta, ahogy Rézbányai Győző boldogan kiabál:– Nahát, hogy én milyen kedves ember vagyok! – ezt kiabálta Rézbányai Győző.

HETEDIK FEJEZET

amelyben a tizenkét nagyon testvérrel találkozunk, és Árnika jól leteremti őket

Szegény Dzsoninak meg repesett örömében a szíve. Attól is, hogy Rézbányai Győző jó-kedvűen kiabál, meg attól is, hogy most már egykettőre Csodaországba érnek, a Hétfejű Tündér színe elé.

– De ha Csodaország felé mennek, akkor még találkozni kell nekik a tizenkét testvérrel.– Milyen tizenkét testvérrel?– Te mondtad egyszer, hogy Csodaország mellett lakik tizenkét testvér.– Én mondtam?– Persze, hát nem emlékszel?! Akik olyan nagyon testvérek!– Ja, akik nagyon testvérek. Tudom már. Hát persze hogy találkoznak velük.

Félúton járhattak Rézbányai Győző virágos rétje és Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája között, amikor megláttak egy torzonborz, zsúpfedeles házikót.

– Nagyon megszomjaztam – mondta Árnika –, kérjünk itt egy pohár vizet.Bement szegény Dzsoni a házba, köszönt illendőképpen, s látja ám, hogy tizenegy mo-

gorva ember ül egy asztal körül. Nagyon hasonlított egymásra a tizenegy ember, a vak is láthatta, hogy ezek bizony testvérek. Már éppen mondani akarta szegény Dzsoni, hogy egy pohár vizet kér, amikor mind a tizenegy testvér fájdalmasan fölordított, és a lábához kapott. De olyan egyszerre ám, mintha vezényszóra csinálták volna. Fölugrott mind a tizenegy az asztal mellől, ugráltak bal lábon, a jobb lábukat meg szorongatták.

– Az ostoba! A fajankó! Az ügyetlen kétbalkezes! – kiabálták.– Mi az, megbolondultatok? – nézte őket csodálkozva szegény Dzsoni.– Megbolondultunk?! Megbolondultunk?! Ördögöt bolondultunk meg! Csak ez a kétbal-

kezes a lábára ejtette a fát.– Kicsoda?– Hát a tizenkettedik testvérünk. Elment az erdőre fát vágni, és puff, ajaj, jaj de fáj a lá-

bunk, a lábára ejtette a fát az ostoba.– Honnan tudjátok? – kérdezte szegény Dzsoni.– Hát te nem tudod, hogy átok ül rajtunk? Ami egyikünknek fáj, az fáj a többi tizenegy-


nek is, ajaj, rettenetes ez! Képzeld csak el, te vándorlegény, milyen szörnyű az életünk. A múltkor ez a nyavalyás beleesett a folyóba, és nem tud úszni, ott fuldokolt, küszködött az árral, mi meg valamennyien fuldokoltunk a parton.

– Éppen te beszélsz! Te meg tegnap telezabáltad magad, és egész éjjel fájt a gyomrunk! Te lóbelű! Minek zabálsz annyit?!

– Neked csak ne járjon a szád, te meg eltévedtél a múltkor az erdőben, három napig fáztunk és éheztünk miattad, mert sose tudod megjegyezni az utat.

Már-már hajba kaptak a testvérek, szegény Dzsoni csak kapkodta a fejét, ugrált a tekin-tete a tizenegy testvéren. Azok meg nagy hirtelen abbahagyták a hajcihőzést, nekikezdtek nyögni.

– Hű, de nehéz! – mondták.– Jaj, de nyomja a vállam! Haj, de göcsörtös ez a fa! Ej, ez a féleszű, a fenének cipel ilyen

nehezet!Nyögött, nyöszörgött a tizenegy testvér, hogy jobban se kellett.– Most meg mi bajotok? – kérdezte szegény Dzsoni.– Most hozza hazafelé a fát a tizenkettedik testvérünk. Azt, amelyiket az előbb a lábára

ejtett... Az őrült, pont ilyen nehezet választott. Jaj, de megvert bennünket az isten!És ekkor megszólalt szegény Dzsoni hóna alatt Árnika:– Szégyelljétek magatokat.Fölkapták ám a fejüket a testvérek.– Ezt meg ki mondta? A kacsád?– Tud beszélni a kacsád?– Tulajdonképpen nem kacsa. Királykisasszony – mondta szegény Dzsoni.– Ugyan már! Nem hisszük – mondták a testvérek, és közben nagyokat nyögtek, meg

tapogatták a vállukat fájdalmas arccal. Úgy látszik, a tizenkettedik testvér nagyban cipelte a fát.

– Könnyen bebizonyíthatom – mondta szegény Dzsoni. – Legyek én a kacsa, s Árnika az ember!

S hopp, ott állt Árnika a testvérek előtt, hóna alatt a kacsa.Kerekre nyílt a szeme a tizenegy testvérnek.– Hű, de szép lány vagy! – mondták, pedig Árnika igencsak haragosan nézett rájuk.– És melyikőtöknek kell mondani, hogy változzatok át? – kérdezte az egyik testvér, s

közben mind a tizenegyen megkönnyebbülten felsóhajtottak, mert a tizenkettedik testvér letette a fát, megállt pihenni.

– Mindig annak kell mondani, amelyikünk az ember – válaszolt Árnika.– S nem félsz, hogy egyszer az ott a hónod alatt, ha ő lesz ember, elhajít, s úgy otthagy,

hogy azt se mondja, fapapucs? Aztán maradhatsz örökre kacsa.– Na látjátok, ez a ti bajotok! – mondta haragosan Árnika.– Tényleg igaz, hogyha egyikük akarta volna, örökre kacsa marad a másik?– Igen.– Ez nekem eszembe se jutott.


– Nagy szerencse, hogy nem jutott eszedbe.– És Árnikának meg szegény Dzsoninak?– Gondolhatod. Őnekik aztán az eszük ágába se!– De ezeknek a testvéreknek, látod, hogy az eszük ágába jutott.– Hát éppen azért kínlódnak, mert ilyen srófra jár az eszük.– Ha nem ilyen srófra járna az eszük, akkor most mind a tizenegyen elmennének segí-

teni annak a testvérüknek, aki a fát hozza, igaz? És akkor nem kellene nekik nyögni meg nyavalyogni, könnyebb volna mind a tizenkettejüknek.

– Na látod! Éppen ezt akarja mondani nekik Árnika is.– Ha mi ketten ilyen nagyon testvérek lennénk, hogy mi az egyikünknek fáj, az fájna a

másikunknak is, az jó lenne vagy rossz?– Én azt gondolom, hogy mi ilyen nagyon testvérek vagyunk. Legalábbis, ami neked fáj,

az fáj nekem is.– De én úgy gondolom, hogy a hasra esésem is fájna neked, kék foltok lennének tőle a

hasadon meg a térdeden.– Szerinted jó lenne vagy rossz?– Akkor én biztos nagyon óvatosan futkároznék, hogy hasra ne essek, nehogy neked

fájjon.– Nagyon kedves tőled.– Te meg kevesebbet cigarettáznál, igaz, mert én is köhögnék különben reggelenként a

cigarettázásodtól.– Azt hiszem, inkább egészen leszoknék a cigarettáról.– Akkor az nem is lenne olyan rossz. Vigyáznánk magunkra is meg egymásra is. Mondja

meg a testvéreknek Árnika, hogy vigyázzanak egymásra, jó?– Már mondja is.

– Ó, ti balgatagok – mondta Árnika –, inkább fuldokoltatok a parton, ahelyett hogy beug-rottatok volna és kihúzzátok az úszni nem tudó testvéreteket a folyóból! És inkább éhezte-tek és fáztatok három napig, ahelyett hogy megkerestétek volna az eltévedt testvéreteket. Ej, de balgatagok vagytok!

– Na éppen! Örökké egymásért fogunk majd ugrálni – mormogtak a testvérek.– De hiszen a világ legboldogabb emberei lehetnétek – mondta nekik Árnika. – Akár-

melyikőtök beleesne a folyóba, biztos lehetne benne, hogy a többi tizenegy utánaugrik és kihúzza. Akármelyikőtök eltévedne, bízhatna benne, hogy máris keresik a többiek. Nagy bizalom és szeretet lehetne bennetek.

– Tényleg – mondta a legidősebb testvér, és valamennyien elkerekedett szemmel néztek Árnikára. – Ez előbb is eszünkbe juthatott volna!

És hopp, felnyögött mind a tizenegy. A tizenkettedik testvér a vállára vette a fát.Nosza, ugrottak is azonnal, futottak. Odaszaladtak a facipelő testvérükhöz, mind a ti-

zenegyen segítettek neki. Tizenkettejüknek olyan könnyű volt a fa, hogy alig érezték a sú-lyát. Nem kellett már nyögni, nyöszörögni.


Vitték nagy boldogan a fát, és egyszer csak elkezdtek ám kiabálni:– Hej, viszket a szemünk, melyikőtök sír?– Én sírok – mondta a tizenkettedik testvér –, de örömömben.

NYOLCADIK ÉS EGYBEN UTOLSÓ FEJEZET

amelyben minden jóra fordul, és a Százarcú Boszorka százegyedik arcát is megismerjük

Örült szegény Dzsoni is, örült Árnika is. Hogyne örültek volna, hiszen tizenkettővel sza-porodtak a földön a boldog emberek. S akkor már egykettőre ott voltak Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája előtt. Ajahtan Kutarbani kinézett az ablakon, rájuk mosolygott, integetett.

– Vár már benneteket a Hétfejű Tündér! – kiabálta boldogan.– Hát tudja, hogy jövünk?– De tudja ám.S akkor távoli, szép muzsika csendült föl, s azt vették észre, hogy ott állnak a Hétfejű

Tündér előtt. Jóságosan nézett rájuk, mosolygott.– Beszéljetek csak, mit szeretnétek? – kérdezte.– Azt szeretnénk... azért jöttünk – dadogta megilletődve szegény Dzsoni. – Egyformák

szeretnénk lenni, akár kacsák, akár emberek, ahogy akarod... ahogy megérdemeljük... se-gíts rajtunk.

A Hétfejű Tündér nem szólt semmit, csak mosolygott, s akkor szegény Dzsoni csodál-kozva vette észre, hogy valakinek fogja a kezét. Árnika kezét fogta, mert emberek voltak akkor már mind a ketten. Összeölelkeztek, s annyira örültek egymásnak, ahogy csak két olyan ember tud, aki nagyon, de nagyon szereti egymást. A Hétfejű Tündér mosolya beszi-várgott a szívükbe, s tudták, hogy soha többé semmiféle rontás nem fog rajtuk.

– Megköszönték a Hétfejű Tündérnek, hogy segített?– Persze hogy megköszönték.– És ugye most sietnek haza Östör királyhoz, hogy Östör király is boldog legyen.

Sietett hazafelé Árnika és szegény Dzsoni, földerült a szíve mindenkinek, aki látta őket, mert szépek voltak és boldogok.

Egy estét a tizenkét testvérnél töltöttek, egyet Rézbányai Győző vidámságtól hangos virágos rétjén, a harmadik este pedig megnézték a városban Ipiapacsot, a hírhedett közép-csatárt és csapatát, amint éppen egy nagy mérkőzésen elnyerték az Óperenciás-kupát. S a negyedik este már meg is látták a kerek tó partján álló palota harminchat tornyát.

– És a Százarcú Boszorkával mi lesz?– Miért, mi legyen vele.– Igazából vannak boszorkányok?


– Nincsenek.– De ebben a mesében van.– Te mondtad, hogy legyen benne, nem én találtam ki.– De most már azt akarom, hogy ne legyen benne.– Úgyis elveszti a varázserejét, mert éppen ma jár le a hét év. Tudod.– Nem sikerült neki a szolgálatába fogadnia senkit?– Nem.– És most mit csinál?

A Százarcú Boszorka a háza előtt jajongott, jajveszékelt.– Jaj, jaj, elvesztem a varázserőm! Már egy órám sincsen, jaj, lejár a hatalmam! Most

segíts meg, ördögök öreganyja, csak most az egyszer! Küldj valakit erre, kergess valakit erre, sodorj valakit erre!

Csitt! Mi az? Léptek közelednek. Jön valaki!– Ó, ördögök öreganyja, köszönöm, köszönöm, hogy meghallgattál! – repesett a Százar-

cú, de lehorgadt ám nyomban a kedve, amikor meglátta, hogy kik jönnek. Mert Árnika és szegény Dzsoni jött a Százarcú Boszorka háza felé. Áradt belőlük a Hétfejű Tündér jóságos fénye; tudta a Százarcú, hogy e fölött a két ember fölött bizony nincsen hatalma.

– Te, te szegény Dzsoni – mondta dühösen –, te vagy mindennek az elrontója! Hogy az ördög vinné el azt az átkozott szabadságodat! Te, te világ legszabadabb embere.

– Mit átkozódik, öreganyám? – mondta neki szegény Dzsoni. – Nem unja állandóan rémítgetni az embereket, nem unja a sok gonoszságot, ármányt, kétszínűséget, hepciásko-dást, kackiáskodást, üvöltözést, süvöltözést? Soha nem jutott eszébe, hogy meg is szeret-hetne végre valakit, sohasem jutott eszébe, hogy végre segítsen valakin?

– Ó, te ostoba, jószívű ember, te érzelemmel megvert! Tudod te, milyen öröm rémült arcokba bámulni? Tudod te, milyen érzés viharként cibálni az erdőt? Farkasként ordítani, füstként gomolyogni? Mit tudsz te?!

– Lárifári – mondta szegény Dzsoni –, szerette már magát valaki?– Nem – mondta Százarcú.– S maga szeretett már valakit?– Nem – mondta a Százarcú.– Na látja! Akkor fogalma sincs, mennyivel többet ér az mindenféle seprűnyélen röpkö-

désnél.– Komolyan mondod?– De még mennyire, hogy komolyan. Itt az utolsó alkalom, öt perc múlva úgyis elveszti

a varázserejét. Adja vissza azoknak a szegény embereknek a szabadságát, akiket a galád kincseivel tőrbe csalt, és akkor talán még lehet magából rendes ember.

– Na jó, nem bánom – mondta ijedten a Százarcú. – Azt a kacska-macska farkát, nyerjé-tek vissza a szabadságotokat!

És hopp, a pincéjéből elősorjáztak az emberek, akiket valaha is tőrbe csalt és rabul ej-tett. Hunyorogtak a fényességben, sápadt bőrüket cirógatta a nap.


– Köszönjük, szegény Dzsoni – mondták. – Ezt meg itt most agyonverjük – rontottak a Százarcú Boszorkának.

– Jaj, kedves Dzsoni – mondta a Százarcú –, ne engedj bántani!– Persze hogy nem engedlek, gyere csak ide a hátam mögé – mondta szegény Dzsoni,

és intett az embereknek, hogy ne bántsák a boszorkát.A Százarcú Boszorka mellében pedig megpattant valami, mintha egy vaspánt törött vol-

na le a szívéről, és valami melegséget is érzett odabent, valami soha nem tapasztalt, valami csodálatosat, a Százarcú Boszorka nem tudta megállni, titokban megsimogatta szegény Dzsoni karját. És abban a pillanatban elszállt a varázsereje, egyszerű, fekete fejkendős öreg-asszony lett belőle.

– Ugye nem küldtök el, ugye veletek maradhatok? – kérdezte reménykedve.– Persze, mamika – mondta neki Árnika –, velünk maradhat.

– Mit gondolsz, ha a Százarcúnak nem múlt volna el amúgy is a varázsereje, akkor is hajlandó lett volna rendes öregasszony lenni?

– Fogas kérdés. Könnyen lehet, hogy nem.– Akkor ez az átváltozás csak kényszer volt. Nem volt az igazi.– Hát azt nem tudom. Én csak annyit tudok neked mondani, hogy egyszer később, ami-

kor a Százarcú a kis Dzsonit ringatta...– Született Árnikának meg szegény Dzsoninak kisfi a?– Persze. Szóval a kis Dzsonit ringatta a térdén, és azt mondta neki: „Tudod, kis Dzsoni,

seprűnyélen lovagolni is jó volt, denevérként röpködni is jó volt, viharként száguldani se volt kutya, de hogy te ilyen bizalommal meg szeretettel mosolyogsz rám, azt semmiért nem adnám!”

– Tiszta szívből mondta?– Azt hiszem, igen.– És akkor most vége is a mesének, igaz?– Igen.– Ebben a mesében minden jóra fordult.– Miért, baj?– Dehogyis. Éppen az a jó benne... A valóságban is minden jóra fordul?– A valóságban? Nem. Sajnos nem.– Akkor ez egy nem igaz mese volt?– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk, hogy a való-

ságban is jóra forduljon minden.– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is,

ha nem biztos, hogy sikerül.

1. Beszélgessünk Lázár Ervin meseregényéről!


2. Olvassátok el újra a fejezetek alcímeit!

a) Az alábbi táblázat első oszlopába írjátok le, mely szereplőt említi az alcím, a másikba, hogy valójában kikkel találkozunk a fejezetben!

A Z A L C Í M B E N E M L Í T E T T S Z E R E P LŐ K

A F E J E Z E T B E N V A L Ó J Á B A N M E G J E L E N Ő S Z E R E P LŐ K

1 . F E J E Z E T :

2 . F E J E Z E T :

3 . F E J E Z E T :

4 . F E J E Z E T :

5 . F E J E Z E T :

6 . F E J E Z E T :

7 . F E J E Z E T :

8 . F E J E Z E T :


b) Mit gondoltok, miért épp ezeket a szereplőket említi az alcímekben az író?

3. Töltsétek ki a mesetáblázatot!

S Z E G É N Y D Z S O N I É S Á R N I K A

F E H É R L Ó F I A

S Z E R E P L Ő K

H E L Y S Z Í N E K

P R Ó B Á K

M E S E S Z Á M O K

Á T V Á L T O Z Á S O K

4. A jellemtérkép segítségével négy szereplő alakját vizsgáljuk meg.

A) Készítsetek jellemtérképet Dzsoniról! A jellemzéshez használjátok a szöveget! Valamennyi tulajdonságot támasszátok alá egy-

egy érvvel! Az érv lehet a szövegből választott idézet, részlet is, amelyet a bemutatáskor felolvashattok.

B) Készítsetek jellemtérképet Árnikáról! A jellemzéshez használjátok a szöveget! Valamennyi tulajdonságot támasszátok alá egy-


C) Készítsetek jellemtérképet Östör királyról! A jellemzéshez használjátok a szöveget! Valamennyi tulajdonságot támasszátok alá egy-


D) Készítsetek jellemtérképet a Százarcú boszorkáról! A jellemzéshez használjátok a szöveget! Valamennyi tulajdonságot támasszátok alá egy-



A SZ

EREP

LŐ N

EVE

tula

jdon

ság

3.

tula

jdon

ság

1.

tula

jdon

ság

2.tu

lajd

onsá

g 4.

2. é

rv (m

ert)

1. é

rv (m

ert)

3. é

rv (m

ert)

1. é

rv (m

ert)

3. é

rv (m

ert)

2. é

rv (m

ert)

1. é

rv (m

ert)

3. é

rv (m

ert)

1. é

rv (m

ert)

3. é

rv (m

ert)

2. é

rv

(mer

t)2.

érv

(m

ert)


5. Töltsd ki az alábbi összehasonlító táblázatot! Amelyik mesére igaznak érzed az állítást, ahhoz tegyél + jelet!

A Z Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S S Z E M P O N T J A I

S Z E G É N Y D Z S O N I É S

Á R N I K AF E H É R L Ó F I A

T Ö B B S Z E R E P L Ő J E V A N .

A F Ő S Z E R E P L Ő K E M B E R F E L E T T I K É P E S S É G E K K E L R E N D E L K E Z N E K .

H A S O N L Ó S Z E R E P L Ő K K E L M Á S M E S É K B E N I S T A L Á L K O Z H A T U N K .

A S Z E R E P L Ő K T Ö B B S É G E N E M C S O D Á S , I N K Á B B R Á N K , E M B E R E K R E H A S O N L Í T .

A K I R Á L Y K I S A S S Z O N Y T E S Z A Z É R T , H O G Y A M E S E V É G É N B O L D O G L E G Y E N .

A S Z E R E P L Ő K N E K C S A K E G Y - K É T T U L A J D O N S Á G Á T I S M E R J Ü K M E G .

A S Z E R E P L Ő K N E K T Ö B B T U L A J -D O N S Á G Á T I S M E G I S M E R J Ü K .

6. Olvassátok el újra a mese egyes fejezeteit!

A) Gyűjtsétek ki az első fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretlenek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!

a) Csoportosítsátok a kigyűjtött kifejezéseket a következő szempontok szerint!

K I F E J E Z É S E K , S Z A V A K

M E G T A L Á L T U K A S Z Ó T Á R B A N A J E L E N T É S É T

S Z E R I N T Ü N K A Z Í R Ó

A L K O T T A E Z T A K I F E J E Z É S T,

M E R T

H A S O N L Ó S Z A V A K ,

K I F E J E Z É S E K A H É T K Ö Z N A P I

N Y E LV B E N

b) Vessétek össze a kigyűjtött szavakat más mesékből ismert furcsa, mesei kifejezések-kel!

Véleményetek szerint mi a szerepük a mesékben ezeknek a furcsa kifejezéseknek?

B) Gyűjtsétek ki a második fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



C) Gyűjtsétek ki a harmadik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



D) Gyűjtsétek ki a negyedik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



E) Gyűjtsétek ki az ötödik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



F) Gyűjtsétek ki a hatodik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



G) Gyűjtsétek ki a hetedik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



H) Gyűjtsétek ki a nyolcadik fejezetből azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek ismeretle-nek, nem hétköznapiak, furcsák a számotokra!







M E R T



N Y E LV B E N



7. Jelenítsétek meg!

A) Jelenítsétek meg a szerepkártyán lévő szereplőt vagy szereplőcsoportot szavak nélkül! Beszéljétek meg, hogyan tudjátok legötletesebben megjeleníteni az adott fi gurát! Az a csoport győz, amelyik a legtöbb szereplőt kitalálja.

B) Jelenítsétek meg a szerepkártyán lévő helyszínt szavak nélkül! Beszéljétek meg, hogyan tudjátok legötletesebben megjeleníteni az adott fi gurát! Az a csoport győz, amelyik a legtöbb helyszínt kitalálja.



8. Töltsd ki a táblázatot úgy, hogy + jelet tégy ahhoz a mesecímhez, amelyre igaznak érzed az állítást!




A T Ö R T É N E T N E M F Ö L D I H E L Y S Z Í N E K E N J Á T S Z Ó D I K .

A T Ö R T É N E T T Ö B B H E L Y S Z Í N E N J Á T S Z Ó D I K .

A T Ö R T É N E T H E L Y S Z Í N E A K Á R A M I V I L Á G U N K I S L E H E T N E .

9. Gyűjtsétek össze, ki mivé alakul át a mesében!

a) Csoportosítsátok az átváltozásokat külső és belső tulajdonságok alapján! Melyek azok, amelyek során a szereplő külső formája, megjelenése változik meg? Melyek azok, amelyek során a szereplő belső tulajdonságai változnak meg?

b) T-ábrán mutassátok be a csoportosítás eredményét!

A S Z E R E P LŐ K Ü L S Ő F O R M Á J A , M E G J E L E N É S E V Á L T O Z I K M E G

A S Z E R E P LŐ B E L S Ő T U L A J D O N S Á G A I V Á L T O Z N A K M E G

c) Vizsgáljuk meg sorban, miért történnek az általatok felsorolt változások! Megérdemli-e mindenki a történet végére a boldogságot? Indokoljátok válaszaitokat!


10. Van-e szerepe Árnikának a sikerben?

A) Keressétek meg az ötödik fejezetben azokat a mondatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Árnikának is szerepe van a sikerben!

B) Keressétek meg a hatodik fejezetben azokat a mondatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Árnikának is szerepe van a sikerben!

C) Keressétek meg a hetedik fejezetben azokat a mondatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Árnikának is szerepe van a sikerben!

11. Olvassátok el a regény 3. fejezetének záró részletét!

a) Mi volt Dzsoni és Árnika első próbatétele?

b) Keressétek meg azt a részletet, amely arról szól, mikor bukik el Dzsoni! Olvassátok fel szereposztás szerint!

c) Mivel teszi jóvá a hibáját?

d) Igazságosnak érzed-e, hogy ilyen próbákat kellett kiállnia?

e) Figyeljétek meg, Árnikának milyen szerepe van a végső boldogság elérésében!

f) Hasonlítsátok össze Árnika szerepét a Fehérlófi a című mesében szereplő királykisasszo-nyokéval!

g) Hasonlítsátok össze a népmesék próbatételeit a Szegény Dzsoni és Árnika próbatételei-vel! Jelöljétek a táblázatban + jellel a mese címénél az igaznak érzett állítást!




A P R Ó B Á K E G Y R E N E H E Z E B B E K .

A P R Ó B Á K T E L J E S Í T É S É H E Z N E M K E L L E M B E R F E L E T T I T U L A J D O N S Á G .


A P R Ó B A S O R Á N E L L E N F E L E T K E L L L E G Y Ő Z N I .

A P R Ó B A S O R Á N M E G J E L E N Ő E L -L E N F É L C S O D Á S S Z E R E P L Ő .

A P R Ó B A T E L J E S Í T É S É H E Z E R Ő R E V A N S Z Ü K S É G .

A P R Ó B A S O R Á N A Z E L L E N F E L E T M E G K E L L S E M M I S Í T E N I .

A S Z E R E T E T E R E J É V E L L E H E T L E -K Ü Z D E N I A N E H É Z S É G E T .

12. Kik beszélgetnek a mesében Dzsoni és Árnika története közben?

a) Alkossatok párokat és olvassátok fel hangosan a párbeszédeket!

– Hova szállt Östör király haragja?– Haragországba.– Ott laknak a haragok?– Ott. És lesik, hogy valakinek a szívébe szállhassanak. És ha már ott vannak, akkor resz-

kethet, vörösödhet, puffadhat, ordíthat szegény ember, amíg meg nem pukkad.– Vagy amíg vissza nem száll a haragja Haragországba.– Úgy is van. Az a jó, ha idejében visszaszáll.– És ha valaki egyszer Haragországba téved?– Hát annak ezer jaj és kín és keserv.– Miért, jó harag nincs?– Dehogyisnem, de még mennyire, hogy van!

***

– Miért hívták Százarcú Boszorkának?– Mert százféle alakban tudott megjelenni. Kutya vagy denevér képében, még darázs

is tudott lenni, ha akart. És az emberi alakokat is úgy váltogatta, mint más a zokniját. Ha akarta, szép volt, ha akarta, csúnya, ha akarta, fi atal vagy éppenséggel öreg.

***

– Azért vége a szabadságának, mert beleszeretett Árnikába?– Igen, szegény Dzsoni úgy gondolja.– És miért vége a szabadságának?– Mert most már nem kódoroghat a vakvilágban, most már törődnie kell Árnikával. Fe-

lelősséggel tartozik érte.

***


– Szegény Dzsoni meg tudja őket szabadítani?– Remélem.– De amikor nincs neki varázsereje? Akkor hogyan szabadítja meg őket?– A szeretetével. Ha nagyon szereti Árnikát, akkor meg tudja őket szabadítani.– A szeretet olyan, mint a varázslat?– Olyan.– De csak a mesében, igaz?– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.

***

Tényleg minden rosszban van valami jó?– Azt szokták mondani.– Most igen vagy nem?– Sok rossz van, amiben van valami jó, de van fenékig rossz is. – Ha például elvágom az ujjam, abban mi a jó?– Abban az a jó, hogy megtanulod, hogy a késsel óvatosan kell bánni, és azt is megtu-

dod, mi a fájdalom.– És abban, hogy a Vincze Jenő bácsi meghalt, abban mi a jó?– Abban semmi. Az fenékig rossz.

***

Mit gondolsz, ha a Százarcúnak nem múlt volna el amúgy is a varázsereje, akkor is hajlandó lett volna rendes öregasszony lenni?

– Fogas kérdés. Könnyen lehet, hogy nem.– Akkor ez az átváltozás csak kényszer volt. Nem volt az igazi.– Hát azt nem tudom. Én csak annyit tudok neked mondani, hogy egyszer később, ami-

kor a Százarcú a kis Dzsonit ringatta...– Született Árnikának meg szegény Dzsoninak kisfi a?– Persze. Szóval a kis Dzsonit ringatta a térdén, és azt mondta neki: „Tudod, kis Dzsoni,

seprűnyélen lovagolni is jó volt, denevérként röpködni is jó volt, viharként száguldani se volt kutya, de hogy te ilyen bizalommal meg szeretettel mosolyogsz rám, azt semmiért nem adnám!”

– Tiszta szívből mondta?– Azt hiszem, igen.

b) A felnőtt válaszai közül válassz ki egyet, amelyik meglepett, vagy amelyikkel nem értet-tél egyet!

Írj levelet a padtársadnak, amelyben megfogalmazod, te miért gondolod másképp, mi-ként válaszoltál volna!


13. Osszátok szét egymás között az előző feladat párbeszédeit!

a) Írjátok át a párbeszédeket elbeszéléssé!

Példaképpen: a második részlet így szólna:Ekkor azt kérdezte a mesét hallgató gyerek, hogy miért is hívják a Százarcú Boszorkát

Százarcú Boszorkának. Erre a mesélő azt felelte, hogy azért, mert százféle alakban tudott megjelenni, például kutya vagy denevér képében, de még darázs is tudott lenni, ha akart. Elmagyarázta, hogy a Százarcú Boszorka, ha akarta szép volt, ha akarta, csúnya, ha akarta fi atal, de ha akarta, éppenséggel öreg is tudott lenni.

Figyeljétek meg, milyen átalakításokat lehet végezni! Ügyeljetek arra, hogy a szöveg ne legyen unalmas, ne mechanikusak legyenek az átala-

kítások! Figyeljetek a mondatvégi írásjelekre is!

1. részlet:


3. részlet:

4. részlet:

5. részlet:

6. részlet:


b) Keressétek ki a szövegből az eredeti párbeszédeket, és helyettesítsétek az átfogalma-zott részletekkel!

Olvassátok fel az átfogalmazott részeket egymásnak!

c) Miben változna a szöveg, ha az elbeszélőnek a gyerekkel folytatott párbeszédei nem párbeszédes formában, hanem elbeszélésként, azaz harmadik személyben jelennének meg? Könnyebb vagy nehezebb lenne olvasni?

d) Szerinted miért alkalmazza Lázár Ervin a párbeszédes formát?

14. Játsszunk belső hangot!

A) Mit gondolt a következő helyzetben Rézbányai Győző? „Na, szegény Rézbányai Győző, ilyen kacifántos helyzetben még nem volt soha. Meg-

előzték a sértődésben.”

B) Mit gondol az egyik a testvérek közül? Árnika a következőket mondja tizenkét testvérnek: „De hiszen a világ legboldogabb

emberei lehetnétek – mondta nekik Árnika. – Akármelyikőtök beleesne a folyóba, biztos lehetne benne, hogy a többi tizenegy utánaugrik és kihúzza. Akármelyikőtök


eltévedne, bízhatna benne, hogy máris keresik a többiek. Nagy bizalom és szeretet lehetne bennetek.”

C) Mit gondolhatott Dzsoni a következő helyzetben? „Na de mit lát? Eltűnt a palota. A kerek tó partján csak egy kacsaól szomorkodik, a víz-

ben meg kacsák lubickolnak.”

D) Mit gondolhatott a Százarcú Boszorka a következő pillanatban? „A Százarcú Boszorka mellében pedig megpattant valami, mintha egy vaspánt törött

volna le a szívéről, és valami melegséget is érzett odabent, valami soha nem tapasztalt, valami csodálatosat, a Százarcú Boszorka nem tudta megállni, titokban megsimogatta szegény Dzsoni karját.”

15. Írd át a következő párbeszédek egyikét elbeszéléssé!

a)

De bizony alig gyalogolt fél mesebeli mérföldet, megzörrent ám mögötte egy bokor, ijedten megpördült Árnika, jaj, ki az, hát egy marcona, bajszos ember ugrott elő a bokor mögül.

– Pénzt vagy életet! – mondta vérfagyasztó hangon.


– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze rögtön tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!

– De kacsád van – mondta Ipiapacs. – Akkor kacsát vagy életet!Már lépett is, hogy elvegye a kacsát Árnikától.– Akkor inkább az életem – mondta nagy elhatározással Árnika, és a háta mögé dugta

Szegény Dzsonit.Ipiapacs, a hírhedett rabló hahotázni kezdett.– Velem akarsz te ellenkezni – hahotázott –, ha rád fújok, elszállsz, mint a pitypang bó-

bitája.– Árnika – suttogta szegény Dzsoni –, változzunk át.S Árnika már mondta is:– Legyek én a kacsa, s szegény Dzsoni az ember. – S hopp, már úgy is volt.Ipiapacs, a hírhedett rabló kinyújtotta a kezét Árnika felé, már-már megragadta, amikor

legnagyobb ámulatára a gyenge lányka helyett egy jól megtermett, izmos fi atalember állt vele szemben. Na, gondolhatod, hogy leesett az álla. De azért elordította magát:

– Ide a kacsát!Mire szegény Dzsoni két akkora pofont adott Ipiapacsnak, a hírhedett rablónak, hogy

fölkiáltott tőle:– Nagybőgő!....

b)

Bement szegény Dzsoni a házba, köszönt illendőképpen, s látja ám, hogy tizenegy mogor-va ember ül egy asztal körül…

– Az ostoba! A fajankó! Az ügyetlen kétbalkezes! – kiabálták.– Mi az, megbolondultatok? – nézte őket csodálkozva szegény Dzsoni.– Megbolondultunk?! Megbolondultunk?! Ördögöt bolondultunk meg! Csak ez a kétbal-

kezes a lábára ejtette a fát.– Kicsoda?– Hát a tizenkettedik testvérünk. Elment az erdőre fát vágni, és puff, ajaj, jaj, de fáj a

lábunk, a lábára ejtette a fát az ostoba.– Honnan tudjátok? – kérdezte szegény Dzsoni.– Hát te nem tudod, hogy átok ül rajtunk? Ami egyikünknek fáj, az fáj a többi tizenegy-

nek is, ajaj, rettenetes ez! Képzeld csak el, te vándorlegény, milyen szörnyű az életünk. A múltkor ez a nyavalyás beleesett a folyóba, és nem tud úszni, ott fuldokolt, küszködött az árral, mi meg valamennyien fuldokoltunk a parton.

– Éppen te beszélsz! Te meg tegnap telezabáltad magad, és egész éjjel fájt a gyomrunk! Te lóbelű! Minek zabálsz annyit?!

– Neked csak ne járjon a szád, te meg eltévedtél a múltkor az erdőben, három napig fáztunk és éheztünk miattad, mert sose tudod megjegyezni az utat.

Már-már hajba kaptak a testvérek, szegény Dzsoni csak kapkodta a fejét, ugrált a tekin-tete a tizenegy testvéren.


c)

– Te, te szegény Dzsoni – mondta dühösen –, te vagy mindennek az elrontója! Hogy az ördög vinné el azt az átkozott szabadságodat! Te, te világ legszabadabb embere.

– Mit átkozódik, öreganyám? – mondta neki szegény Dzsoni. – Nem unja állandóan rémítgetni az embereket, nem unja a sok gonoszságot, ármányt, kétszínűséget, hepciásko-dást, kackiáskodást, üvöltözést, süvöltözést? Soha nem jutott eszébe, hogy meg is szeret-hetne végre valakit, sohasem jutott eszébe, hogy végre segítsen valakin?

– Ó, te ostoba, jószívű ember, te érzelemmel megvert! Tudod te, milyen öröm rémült arcokba bámulni? Tudod te, milyen érzés viharként cibálni az erdőt? Farkasként ordítani, füstként gomolyogni? Mit tudsz te?!

– Lárifári – mondta szegény Dzsoni –, szerette már magát valaki?– Nem – mondta Százarcú.– S maga szeretett már valakit?– Nem – mondta Százarcú.– Na látja! Akkor fogalma sincs, mennyivel többet ér az mindenféle seprűnyélen röpkö-

désnél.– Komolyan mondod?– De még mennyire, hogy komolyan. Itt az utolsó alkalom, öt perc múlva úgyis elveszti

a varázserejét. Adja vissza azoknak a szegény embereknek a szabadságát, akiket a galád kincseivel tőrbe csalt, és akkor talán még lehet magából rendes ember.

– Na jó, nem bánom – mondta ijedten a Százarcú. – Azt a kacska-macska farkát, nyerjé-tek vissza a szabadságotokat!


16. Fogalmazzatok meg 5 kérdést a mesék jellemzőire vonatkozóan! A kérdések megfogalmazásakor vegyétek figyelembe a lehetséges válaszokat is: népmese, mai mese, mindkettő, egyik sem.

JÁTÉKSZABÁLY

(1) A csoportok egymás után, egyesével teszik fel a kérdéseket. (2) A kérdező csoportból egy gyerek felteszi a kérdést, a csoport többi tagja ellenőrzi, hogy

jó-e a felelő csoport válasza. (3) A kérdésre az a csapat kapja meg a válaszadás jogát, amelyik leghamarabb jelezte vá-

laszadási szándékát. Ha rossz a válasz, a következő jelentkező csapat válaszolhat.(4) A csoportok minden jó válaszért egy pontot kapnak.(5) Az a csapat győz, amelyik a legtöbb helyes választ adta, azaz a legtöbb pontot gyűjtötte

össze.

3. M E S É K F I Ú K N A K É S L Á N Y O K N A K

1. Intarziajáték Keressétek meg a mondatokban elbújtatott, értelmesen összeolvasható szavakat! Karikázzátok be a felismert szóalakokat!

Badacsonytomaj mokkatortájáról is híres.A vásár kányákra nem vonatkozik.Szemed velem van minden gondolatomban.Pufók az arca.A porosz lándzsát ragadott.Tibi kákán is csomót keres.Hat tyúk kapirgált az udvaron.

2. Vizsgáljátok meg a mesék állandó elemeit!

a) Adjatok nevet a táblázatban szereplő csoportoknak!

b) Indokoljátok meg, hogy miért éppen azt az elnevezést választottátok!

c) Egy-két példa beírásával egészítsétek ki a táblázatot!

király griffmadár óriás

sárkány tündér

cár főnix manó

kán

d) Megadtuk a csoportok elnevezését. Töltsétek ki a táblázatot!

M E S E S Z Á M O KV A L Ó S Á G O S , A M E -S É K B E N G Y A K R A N

S Z E R E P LŐ Á L L A T O KV A R Á Z S E S Z K Ö Z Ö K

M E S É K F I Ú K N A K É S L Á N Y O K N A K 8 7

3. A következő mesét szakaszonként ismerhetitek meg.

a) Figyeljétek meg, kik a szereplői a mesének! Hol játszódik a történet?

1. szakasz– Vajon mi lesz Durija válasza?– Indokoljátok is meg válaszotokat!

2. szakasz– Erre a válaszra számítottatok?– Vajon igaza volt a lánynak, hogy elutasította a kán fi át?

b) Alkossatok párokat, és gyűjtsetek érveket Durija mellett és ellen! Majd két-két pár vesse össze az érveket, és döntsétek el, hogy a ti négyesetek Durija

érvei mellett vagy ellen foglal állást!

c) Mi történhetett ezután? Vajon mit tett Idrisz?

3. szakasz– Idrisz elnyerte szerelme kezét, felesége lett Durija.– Befejeződött a történet? Véget ért a mese?– Indokoljátok meg véleményeteket!– Ha nem ért véget, hogyan folytatódhatott a történet?

4. szakasz– Fogalmazzátok meg, mi tetszett a mesében! Melyik szereplő tetszett a legjobban?– Miért fontos a mesterség ismerete?– Mi a mese üzenete? Melyik mondatok fejezik ki ezt az üzenetet a legjobban?

A KÁN MESTERSÉGE

(kazak mese)

Élt egyszer valahol egy nagyhatalmú kán. Egyetlen fi át Idrisznek hívták. Ez az Idrisz egyszer egy hegyi falucskában egy gyönyörűséges leánnyal találkozott. Olyan szép volt, hogy Idrisz az első látásra beleszeretett. Durijának hívták a lányt, és egy parasztember volt az apja. De ez cseppet sem bántotta Idriszt. Mihelyt visszatért a palotába, szép sorjában mindent elmondott az apjának, a kánnak. Az meg nem akarta bántani fi át, így hát mindjárt másnap kérőket küldött a parasztember házába.

Így szólt a parasztember a kérőkhöz:– Mondjátok meg a kánnak, hogy köszönöm a megtiszteltetést, amellyel házamat illette,

csakhogy az én lányom saját maga dönt jövőjéről, sorsáról. Beszéljen hát a kán fi a vele!No, meg is érkezett Idrisz a parasztember házába, és kérdi Durijától, nem lenne-e a

felesége.– A kán fi a és egy parasztlány? – csodálkozott Durija.


– És aztán miért ne, hiszen mindenkinél jobban szeretlek – felelte Idrisz.– És aztán mihez értesz? Van valamilyen mesterséged?– Mesterségem? Hát az meg minek?– Márpedig nem megyek feleségül olyan legényhez, aki semmihez sem ért – válaszolta

neki Durija. – Menj te csak szépen vissza a palotádba, a mi utaink kettéválnak!– De hát miért kellene nekem dolgoznom? – csodálkozik Idrisz. – Nemsokára én leszek

a kán. Lásd be, egy kánnak nem kell mesterség.Mire a lány:– Egyik nap kán vagy, másnap már senki. Ki tudja megmondani, mit hoz a holnap! Az

olyan ember, aki valamit tud, megmászhatja a legmagasabb hegyet is, úszhat ár ellen is. Az olyan, aki meg semmit sem tud, csak siránkozik és a rossz sorsát szidja.

Nagyon szomorú lett Idrisz e szavak hallatán. Csüggedten tért vissza a palotába, ott az-tán mindent elmondott az apjának.

– Sose búslakodj – mondta neki a kán. – Valamit majd csak kieszelünk, hogy segítsünk rajtad.

Másnap maga elé hívatta az ország valamennyi mesteremberét. Így szólt hozzájuk:– Fiamnak sürgősen ki kell tanulnia valamilyen mesterséget. Mondjátok meg nekem,

mennyi időre lesz szüksége ehhez?Különböző válaszokat adtak a mesterek. Egyikük azt mondta, hogy hat hónapra, mási-

kuk, hogy háromra, a harmadik, hogy egyre. Volt köztük egy szerény öregember is szép nemezsapkában. De ő csak hallgatott, nem szólt egy szót se. Csak akkor szólalt meg, ami-kor a többiek már elmondták mondanivalójukat.

– Hatalmas kán – mondja az öreg –, én nemezsapka-készítő vagyok. Kérlek, ne gondold, hogy dicsekszem, de én azt hiszem, megtanítanám a fi adat a mesterségemre tizenöt nap alatt is!

No, megörült a kán a szavak hallatán, és mindjárt el is küldte a fi át az öreghez inasnak.Kiderült, hogy Idrisz egészen tehetséges inas. Tizenöt nap elteltével elkészítette első

nemezsapkáját.Amikor aztán hazatért, bejelentette atyjának, hogy nyomban megnősül.– Rendben van, fi am! – mondta a kán.Durija most már valóban nem utasította vissza Idriszt. Jóképű legény volt, ráadásul már

mesterség is volt a kezében. Igent mondott hát, és a felesége lett.Röviddel az esküvő után azt mondta Durija Idrisznek:– Nocsak, mutasd meg, milyen mesterséget tanultál ki, férjem-uram!Hozta is Idrisz a gyapjút meg a szükséges szerszámokat, és munkához látott. Rövidesen

– szinte Durija szeme láttára – elkészítette a sapkát. Durijának nagyon tetszett.– Valóban szép sapka – mondta. – Tudod mit, én meg egy színes mintát varrok bele. Be-

tűket rejtek a mintába, amelyekből szavakat lehet szőni. Rajtunk kettőnkön kívül senki sem fogja tudni, mit jelent a mintácska. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még jól is jön ez a rejtjel.

Nem sokkal azután megbetegedett és ágynak esett a kán, aztán kis idő múltán meghalt. A hatalmas birodalom uralkodója Idrisz lett.


Az ifjú kán igazságos és jó uralkodó akart lenni, meg akarta ismerni népét, annak bána-tát, örömét. Egyszerű vándornak öltözve, vándorbottal a kezében járta az országot.

Nem tudni, meddig vándorolt, míg egy nagy városba nem érkezett. Fáradt volt már, és mivel sötétedett, bekopogtatott egy házba, hogy éjjeli szállást kérjen. A szobában négy ember ült a gazdagon terített asztal körül.

Idrisz köszöntésére még nem is válaszoltak, csak sokatmondóan egymásra néztek. Egy-szer aztán felugrottak, megragadták Idrisz kezét-lábát, és egy sötét kőpincébe cipelték. Belökték a pincébe, az ajtót rázárták, és visszaültek a vacsorájukhoz.

Amikor szeme hozzászokott a pince sötétjéhez, látja ám, hogy nincs egyedül, hogy rajta kívül még egy rab van ott. Tőle tudta meg, hogy zsiványok kelepcéjébe került.

Reggel érte jöttek, felcipelték a pincéből.Mondja nekik:– Ne öljetek meg, nagy gazdagsághoz juttatlak benneteket!– Hogyan? – kérdezték a zsiványok.– Szép sapkákat tudok készíteni. Csinálok egyet nektek, s ha azt elviszitek a kán fele-

ségének, kétszáz arany üti a markotokat. A munkához nincs másra szükségem, csak egy kevés gyapjúra meg néhány egyszerű szerszámra.

Egymásra néztek a zsiványok, s kis idő múltán hozzák a kért dolgokat. Rövidesen el is készült a sapka. Nem csak formára volt szemrevaló. Idrisz szép mintát is varrt bele.

Két zsivány azonnal útnak is indult a sapkával, és elvitte a kán feleségének. Durija csak rápillantott, mindjárt tudta, hogy Idrisz készítette. A mintába rejtett betűk tudtára adták, hogy ezek az emberek nem mások, mint veszélyes zsiványok, és hogy Idriszt fogságban tartják. Hogy mindent tud, annak semmi jelét nem adta, csak a sapkát nézegette nagy szeretettel.

– Megveszem – mondta. – Mit kértek érte?– Kétszáz aranyat, felséges kánné! – válaszoltak a zsiványok.A zsiványok boldogan távoztak a palotából, egyenesen a tanyájukra indultak. Eszükbe se

jutott, hogy valaki követheti őket. És mégis, szinte lépésről lépésre negyven katona követte őket meg egy asszony égő tekintete. Mikor beértek a zsiványtanyára, egyszer csak valaki dörömböl a kapun. Kinéztek az ablakon, hát az egész ház körül van kerítve! Megpróbáltak kiszökni, de bizony sikertelenül. Mind a négyüket elfogták.

Durija egyenesen a pince bejáratához szaladt, és kiadta a parancsot, hogy törjék be az ajtót. Ott találta a pincében szeretett férjét.

Idrisz sírt örömében. Odaszaladt feleségéhez, és mélyen fejet hajtott bölcsessége előtt.

d) Vajon történhetett-e ilyen a valóságban? Gyűjtsetek érveket véleményetek mellett és ellen!

Megtörténhetett:


Nem történhetett meg:

e) Gyűjtsetek olyan meséket, amelyekben egy mesterség megtanulása segített a hősnek céljai elérésében!

4. Készítsétek el a mese cselekményének vázlatát!

a) Melyek a főszereplők legfontosabb jellemvonásai? Készítsétek el jellemtérképüket!


A SZ

EREP

LŐK

JELL

EMZÉ

SED

urija

Idris

z


b) Hogyan változott meg Idrisz jelleme a történet során? Miért történt ez a változás?

c) Keressétek ki a szövegből azokat a mondatokat, amelyekben a két főhős szülei jelennek meg!

Hogyan viselkednek a gyermekeikkel? Milyen emberek lehettek ők? Képzeljétek el őket: hogyan nézhettek ki, milyen korúak lehettek, milyen öltözéket visel-

hettek, hogyan telt egy napjuk? Vajon megszokott viselkedés lehetett ez abban a korban, abban a társadalmi közegben,

amelyben ők éltek?

I D R I S Z É D E S A P J A D U R I J A É D E S A P J A

5. A mese ezzel a két mondattal fejeződik be: „Idrisz sírt örömében. Odaszaladt feleségéhez, és mélyen fejet hajtott bölcsessége előtt.”

a) Valóban fejet hajtott? Mit jelent a mesében ez a kifejezés?

b) Mit jelent a mese következő mondata: „Az olyan ember, aki tud valamit, megmászhatja a legmagasabb hegyet is, úszhat ár ellen is.”

c) Gyűjtsetek olyan kifejezéseket, amelyeket nem kell egészen szó szerint érteni!


6. Írjátok át párbeszédes „színdarabjelenetté” a mese következő részletét! Ügyeljetek arra, hogy a részlet minden szereplője megszólaljon!

„Fáradt volt már, és mivel sötétedett, bekopogtatott egy házba, hogy éjjeli szállást kérjen. A szobában négy ember ült a gazdagon terített asztal körül.

Idrisz köszöntésére még nem is válaszoltak, csak sokatmondóan egymásra néztek. Egy-szer aztán felugrottak, megragadták Idrisz kezét-lábát, és egy sötét kőpincébe cipelték. Belökték a pincébe, az ajtót rázárták, és visszaültek a vacsorájukhoz.

Amikor szeme hozzászokott a pince sötétjéhez, látja ám, hogy nincs egyedül, hogy rajta kívül még egy rab van ott. Tőle tudta meg, hogy zsiványok kelepcéjébe került.”

A kán mestersége novellamese. A NOVELLAMESE nem tartalmaz csodás elemeket. A történet akár a mi világunkban is játszódhat. Nem hősei, inkább szereplői vannak, akiknek nem kell nagyszabású küzdelmeket vívniuk. A szereplőknek bölcsességgel, csellel, furfanggal kell megoldaniuk az előttük álló nehézségeket.

7. A következő feladatban megvizsgáljuk a foglalkozás- és a családnevek kapcso-latát!

a) Vajon milyen szakmát takarnak az elnevezések? Töltsétek ki a táblázatot!

S Z A K M Á K S Z E R I N T E M V A L Ó J Á B A N

T Í M Á R

B O G N Á R


V A R G A

C S I Z M A D I A

S Z Ű C S

T A K Á C S

T Ő Z S É R

G Ö M B K Ö T Ő

S O N K O L Y O S O K

b) Húzzátok alá azokat a foglalkozásneveket, amelyek család-, illetve vezetéknévvé váltak!

A kán mestersége című mesében nem valamely csodás közbeavatkozás, hanem a szereplők saját leleménye menti meg őket a szorult helyzetből. Duriját és Idriszt a sapkára hímzett titkos jelek segítik. Arról nem szól a mese, hogy milyen titkosírás jelei szerepeltek a sapkán.

A következő feladatban azt próbálhatjuk ki – eddigi nyelvtani tudásunk segítsé-gével –, hogy milyen könnyűszerrel alkothatunk titkos jelrendszert.

8. Olvassátok el a kártyán kapott rövid, magyar nyelvű szöveget!

a) Képzeljétek el, hogy a rövid szövegek tartalma titkos, azt csak a címzettek érthetik meg, kívülállók nem!

Készítsetek titkos jelrendszert a magyar alapján, azaz változtassátok meg a magyar nyelv szabályait és az új szabályok szerint alakítsátok át a szöveget! (Külön lapra dol-gozzatok!)

b) Írjátok le a nyelvi szabályokat eredeti és megváltoztatott formájukban is!

E R E D E T I S Z A B Á L Y M E G V Á L T O Z T A T O T T S Z A B Á L Y


c) Olvassátok el a másik csoporttól kapott rejtélyes üzenetet, és próbáljátok megfejteni! Írjátok le a szabályokat, amelyeket megváltoztattak!

E R E D E T I S Z A B Á L Y M E G V Á L T O Z T A T O T T S Z A B Á L Y

d) Fejtsétek meg a titkos szöveget!

e) Miben különböztek egymástól és a magyartól a titkos nyelvek, és miben hasonlítottak egymásra, illetve a magyarra?

f) Miért tudtátok megfejteni a rejtvényeket viszonylag könnyen?


g) Mit kellett volna még megváltoztatni ahhoz, hogy tényleg senki se tudja megfejteni az üzeneteket?

9. Gyakran lehet hallani, hogy megkülönböztetünk női és férfi munkákat.

a) Soroljatok fel olyan tevékenységeket, amelyeket inkább női, és olyanokat, amelyeket inkább férfi munkának tartotok!

Női munkák:

Férfi munkák:

b) Röviden indokoljátok, minek az alapján csoportosítottátok a munkákat!

c) Igazságosnak érzitek, hogy bizonyos munkákat férfi vagy női munkaként tartunk szá-mon?

10. Hallgassátok meg a következő mesét, amely az asszonyi munka nehézségeiről szól!

A FÉRJ, AZ ASSZONY ÉS A MUNKA

(szerb népmese)

Élt egyszer egy faluban egy parasztember meg egy parasztasszony. Ekképp éldegéltek: az ember a mezőn dolgozott, az asszony meg a ház körül szorgoskodott. Az ember minden-nap, rögtön virradat után befogta az ökröket, és kiment a mezőre szántani, az asszony meg


otthon maradt dolgozni, és mindig kivitte az ebédet a szántóföldre a férjének. Ám erre a férj mindig csak fi ntorgott. Azt gondolta, hogy az asszonynak semmi dolga nincsen, csak otthon henyél naphosszat. Egyszer aztán azt mondta a feleségének:

– Hé, te asszony! Csak otthon fekszel, meg lustálkodsz egész nap, és nem csinálsz semmi hasznosat! Én az asszonyi munkát egy óra alatt megcsinálnám. Mi meg, szegény férfi emberek, naphosszat perzselődünk a hőségben.

Az asszony csak mosolygott ezen, aztán azt mondta a férjének:– Idehallgass, te bolond ember! A mi munkánk százszor nehezebb, mint a tietek, annyi

dolgunk van, hogy azt el se tudnátok sorolni!Erre az ember nem tudott mit felelni, csak megint elpanaszolta, hogy milyen sokat dol-

goznak a férfi ak, míg az asszonyok semmit. Erre azt mondta neki az asszony:– Hát jó! Holnap én fogom be az ökröket, én megyek el szántani, te meg az én munká-

mat végezd el.Az ember egy percig sem habozott, rögtön rávágta, hogy rendben van, tegyenek min-

dent úgy, ahogy a felesége mondta. Másnap az asszony befogta az ökröket, és sorolni kezdte a férjének, mit kell majd csinálnia.

– Te most itthon maradsz, és ügyelsz arra, hogy mindent elvégezz. Figyelsz a csirkékre, nehogy ellopják őket; megfejed a teheneket, de vigyázol, nehogy fejés előtt megigyák a tejet a kisborjak. Kenyeret sütsz, kiköpülöd a tejet, megfőzöd az ebédet, aztán elhozod nekem a szántóra.

Az asszony kihajtotta az ökröket a mezőre, de rájött: valamiről megfeledkezett, ezért hazament, és így szólt a férjéhez:

– El is felejtettem: a padláson van egy csupor méreg, vigyázz, nehogy tévedésből meg-kóstold, mert akkor rögtön meghalsz.

– Még csak az kéne! – felelte erre a férj. – Ne félj semmit, majd mindent szépen megcsi-nálok, te meg ügyelj arra, hogy minél több földet tudjál felszántani.

Ekkor az asszony visszament az ökrökkel a szántóra, az ember meg otthon maradt dol-gozni.

Amint az asszony elment hazulról, az ember gyorsan nekifogott a munkának. Először felseperte a lakást, aztán begyújtott a kályhába. Megnézte a tyúkot meg a csirkéket, mert emlékezett rá, mit mondott neki az asszony, mire kell ügyelnie. Kicsit gondolko-dott, hogyan tudna a legjobban vigyázni rájuk, végül arra jutott: hoz egy zsineget, és az összes csirkét hozzáköti a kotlós lábához, nehogy valaki ellopja őket. Aztán megfej-te a teheneket, visszament a házba, és feltűrte az ingujját, hogy kenyeret dagasszon. Elkezdte szórni a lisztet, de közben rájött, hogy dagasztás előtt elfelejtette kiköpülni a tejet, pedig így is jó sok idő eltelt már. Aztán eszébe jutott, mit kellene tennie, és azt mondta:

– Hej, a nemjóját! Hozzákötöm én a hátamhoz a köpülőfát, és amíg szórom a lisztet, lassan a tej is megköpülődik, így egyszerre két dolgot végezhetek.

Így is tett az ember: hozzákötötte a hátához a köpülőfát, aztán elkezdte szórni a lisztet. És ahogy szórta, közben lassan a tejet is köpülte a hátával. Ám mialatt a kenyeret dagasz-totta, teljesen megfeledkezett a tejről. Amikor neki akart kezdeni a kenyérsütésnek, leha-


jolt, hogy rakjon még egy kis fát a kemencébe, a tej meg a feje fölött ráömlött a tűzre, és eloltotta.

Az ember erre igencsak feldühödött, ezért inkább elindult a ház elé, hogy megnéz-ze a csirkéket. Ám alighogy kilépett az ajtón, egy hatalmas madár szállt alá az égből, megragadta karmaival a kotlóst, és elrepült vele. És mivel a csibék hozzá voltak kötöz-ve, egyúttal azokat is magával vitte. Az ember erre még jobban felmérgesedett, aztán bement a kamrába, hogy megint megnézze a teheneket. Látta ám, hogy a borjak mind ott vannak a tehenek körül, és már lelkesen szopnak is – az ember elfelejtette rájuk zárni az ajtót, azok meg kiszöktek, és az összes tejet kiszopták a tehenek tőgyéből. Az embernek erre már végképp elege lett az életből, elkezdte ököllel ütni a fejét, és így szólt:

– Ej, ha már ennyi kárt csináltam, felmegyek én, a mindenségit neki, a padlásra, aztán megmérgezem magam, hogy ne is éljek.

Ahogy elgondolta, úgy is csinálta. Felmászott a padlásra, megkereste a csuprot, leült mellé, és nekikezdett, hogy lassan, apránként mindent megegyen, ami benne van. Ahogy ott falatozott, egyszer csak elkezdte forgatni a szemeit – magát nézegette, hogy mikor fog már eldőlni és meghalni. Közben elérkezett az ebéd ideje, így az asszony is hazahajtotta az ökröket.

Amint bement a házba, meglátta a hideg kemencében a nyers kenyeret meg a kiömlött tejet. Aztán kiment a kamrához. Persze akkorra már az összes tejet kiszopták a borjak, a tehenek meg éhesen és szomjasan bégettek. Az asszony erre elindult vissza a házba – látja közben, hogy a kotlósnak meg a csibéknek is nyoma veszett. Belépett az ajtón, és elkezdte szólongatni a férjét.

Az ember meg se pisszent – olyannak tűnt, mintha már tényleg meghalt volna. Asszony-nak eszébe jutott: hátha a padláson van, így hát rögtön fel is mászott oda. Amint meglátta az embert, felkiáltott:

– Mit csinálsz itt, te sötét gazember? Hogyan voltál képes ennyi bajt csinálni?Erre az ember, aki csak ekkor jött rá, hogy igazából nem is halt meg, odafordult az asz-

szonyhoz, és azt mondta neki:– Asszony! Kiabálj csak velem nyugodtan, mert megérdemlem! Idehallgass: te is láttad

már, mennyi bajt csináltam – felmásztam hát ide a padlásra, hogy megmérgezzem magam! Ha már ennyi kárt tettem, akkor ne is éljek!

– Hej, te szegény bolond, aztán ugyan hogy akarod magad mézzel megmérgezni? Elraktam ide egy kis mézet, hogy legyen orvosságunk, te meg felfalod az egészet! Menj, hősöm, aztán csináld a saját dolgodat: szántsál, kapálj, meg menjél az erdőbe fát vágni, de nehogy még egyszer belekontárkodj az asszonyi dologba, mert az nem neked való.

Az ember csak erre várt. Nagy gyorsan befogta az ökröket, aztán kiment a szántóra – még enni se evett semmit –, és az asszony is hozzálátott a munkához.

Az ember soha többé nem beszélt arról, hogy milyen könnyűek az asszonyi munkák, hanem mindig csak azt mondogatta, hogy sokkal nehezebbek azok a férfi ak dolgánál.


11. Foglald össze 25 szavas sms-szövegben padtársad számára, miről szólt a mese!

a) Milyen nyelvi eszközöket, módszereket alkalmaztál az sms-szövegben, amelyek lehe-tővé tették, hogy tömören összefoglald, miről szól a mese? Mindegyikre írj is egy-egy példát!

b) Milyen tartalmi elemeket emeltél ki a meséből? Miért ezeket tartottad lényegeseknek?

12. Olvasd el újra a szövegnek azokat a részleteit, amelyekből megtudhatjuk, ho-gyan végezte a rábízott munkát a férj! Mit vettél észre, miben hibázott?

1 0 0 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

13. Keress a mesében olyan részleteket, amelyekre illenek a következő közmon-dások!

A rest kétszer fárad.Ki sokat markol, keveset fog.

14. Olvasd fel azt a jelenetet, amelyet a leghumorosabbnak találtál!

15. A következő táblázatban a megismert szerb mesével kapcsolatos igaz és ha-mis állításokat olvashatsz.Tégy + jelet a megfelelő rubrikába!

Á L L Í T Á S O K I G A Z H A M I S

A Z O L V A S O T T M E S É B E N V A N N A K C S O D Á S E L E M E K .

V A L Ó S Á G O S S Z E R E P L Ő K M O Z O G N A K B E N N E .

A S Z E R E P L Ő K N E K P R Ó B Á T K E L L K I Á L L N I U K .

A S Z E R E P L Ő K N E K F E L A D A T O T K E L L M E G O L D A N I U K .

A M E S E N E V E T S É G E S S É T E S Z E G Y J E L -L E M E T , E G Y G O N D O L K O D Á S M Ó D O T .

A férj, az asszony és a munka című mese TRÉFÁS MESE.

16. Eddigi tapasztalataid és a táblázat segítségével szócikkben foglald össze, mi jellemző a tréfás mesére!

M E S É K F I Ú K N A K É S L Á N Y O K N A K 1 0 1

17. „Idehallgass, te bolond ember! A mi munkánk százszor nehezebb, mint a tie-tek…” Igaza volt az asszonynak, amikor ezt mondta? A véleményed érvekkel indokold!

4. A M E S E S Z Ö V E G É S M Á S S Z Ö V E G E K M O N D A T A I

Már sok mindent tudunk a mesékről. Arról is volt már szó, hogy a meséknek külön-böző kellékei, sajátságai vannak, ezek közül van néhány nyelvi is.

A következő feladatokban a mesei fordulatokat a hétköznapiakkal vetjük össze. Ez-által megláthatjuk, hogy sok egyéb más mellett miben különböznek a meseszövegek a hétköznapi szövegektől.

A későbbiek során arra is fény derül majd, mi az, amiben a mesei és a nem mesei szövegek megegyeznek.

1. Gyűjts emlékezetből vagy az olvasott mesékből mesei fordulatokat, mesei ki-fejezéseket!

a) Válassz ki a kigyűjtött kifejezések közül ötöt, majd írd körül, mit jelentenek, mikor hasz-nálatosak!

A M E S E I K I F E J E Z É S J E L E N T É S E , H A S Z N Á L A T A

A M E S E S Z Ö V E G É S M Á S S Z Ö V E G E K M O N D A T A I 1 0 3

b) Olvasd fel a párodnak az általad készített körülírásokat! Ő találja ki, melyik mesei fordulatról, kifejezésről van szó! Majd cseréljetek!

2. Képzeljétek el az alábbi helyzeteket!

A) Iskolai évnyitó vagy évzáró

B) Esküvő

C) Rádióműsor vagy tévéműsor

a) Gyűjtsetek össze minél több olyan kifejezést, fordulatot, amely ezekre a helyzetekre jellemző, amelyet bevett módon használunk a hétköznapokban!

Például:(1) Énekeljük el …!(2) Éljen az ifjú pár!(3) Kedves Hallgatóink!

b) Játsszatok el egy jelenetet, amelyben minél több ilyen bevett fordulat szerepel!

3. Oldd meg az alábbi feladatok valamelyikét!

A) Írd át a kapott meserészletet úgy, hogy senki se ismerje fel, hogy az egy mese! Hangozzék úgy, mintha egy teljesen hétköznapi szöveg részlete lenne!

B) Írd át a kapott rövid hírt úgy, mintha az egy mese lenne!


C) Írj egy hétköznapi párbeszédet, amelyben minél több, a hétköznapi beszédre jellemző fordulatot használsz fel!

D) Írj egy meserészletet úgy, hogy minél több mesei fordulatot használj fel benne!

4. Az előző feladat szövegének megalkotásakor, illetve átalakításakor mire kel-lett nagyon figyelned?


A továbbiakban arról lesz szó, melyek azok a szerkezeti jellemzők, amelyek közösek a mesei és a hétköznapi szövegekben.

5. Melyik meséből származnak az alábbi „furcsa” részletek?

I.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fi a, ezt a fi át hét esztendeig szoptatta, hét esztendő után azt mondta neki:

– Látod, fi am, azt a nagy fát?– Látom, anyám, azt a nagy fát.– Eredj fel annak a nagy fának a legtetejébe, húzd le annak a nagy fának a kérgét.A fi ú felmászott arra a nagy fára, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta

megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta a fi át hét esztendeig, megint felküldte a fehér ló a fi át egy még magasabb fára, hogy húzza le annak a még magasabb fának a kérgét. A fi ú annak a még magasabb fának a kérgét is lehúzta.

II.

A Százarcú Boszorka szomorúan gunnyasztott a Százarcú Boszorka házának a kapujában. Egyre csak az járt a Százarcú Boszorka fejében, hogy egykettőre lejár a hét esztendő. Mert minden boszorkánynak hétévenként rabszolgájává kell tennie egy embert. De nem ám erő-szakkal kell rabjává tennie egy embert. Fondorlattal kell rabjává tennie egy embert. Úgy, hogy az ember maga is belemenjen az alkuba. Csak akkor érvényes az alku. A Százarcú Boszorkának meg alig volt már hátra egy esztendeje a hétből, és senki sem akadt addig a Százarcú Boszorka horgára, mert a környékbeliek széles ívben elkerülték a nagy kerek erdőt – éppen őmiatta, a Százarcú Boszorka miatt –, idegen meg még véletlenül sem tévedt a nagy kerek erdő felé, hiszen a nagy kerek erdő majdnemhogy a világ végén volt. Ezért szomor-kodott, búslakodott a Százarcú: „Jaj, mi lesz a Százarcú Boszorkával – gondolta a Százarcú Boszorka –, ha elhagy a Százarcú Boszorka varázsereje?” Na de fi gyelj csak! Felcsillant ám a Százarcú Boszorka szeme. Fütyörészést hallott a Százarcú Boszorka. „Akármi legyek, ha ezen az erdei úton nem közeledik valaki” – mondta magában a Százarcú Boszorka. Nem is

Az előző feladatokban láthattátok, hogy a mesei szövegeknek JELLEGZETES NYELVI KEL-LÉKEIK vannak.

Nincsen ez másképpen bizonyos szertartásszerű hétköznapi szövegekkel sem. Bizo-nyos hétköznapi helyzetekben elhangzó beszédekben is rengeteg fordulatot alkalma-zunk.

Láthattuk, hogy a nyelvi eszközöket tekintve, a meseszövegek leginkább a szókincs vonatkozásában térnek el a hétköznapi szövegektől.


tévedett a Százrcú Boszorka, mert szegény Dzsoni közeledett ott az erdei úton. Hej, meg-örült a Százarcú. „Itt jön a Százarcú Boszorka embere” – gondolta a Százarcú Boszorka. Fogta magát a Százarcú Boszorka, vénséges vén, mankós, botos, beteg anyókává változott a Százarcú Boszorka. Szegény Dzsoni éppen odaérkezett a Százarcú Boszorka háza elé.

III.

Élt egyszer valahol egy nagyhatalmú kán. A nagyhatalmú kán egyetlen fi át Idrisznek hívták. Ez az Idrisz egyszer egy hegyi falucskában egy gyönyörűséges leánnyal találkozott. Olyan szép volt ez a gyönyörűségesen szép leány, hogy Idrisz az első látásra beleszeretett ebbe a gyönyörűségesen szép leányba. Durijának hívták a gyönyörűségesen szép lányt, és egy parasztember volt a gyönyörűségesen szép leány apja. De az, hogy parasztember volt a gyönyörűségesen szép leány apja, cseppet sem bántotta Idriszt. Mihelyt visszatért Idrisz a palotába, szép sorjában mindent elmondott Idrisz Idrisz apjának, a kánnak. A kán meg nem akarta bántani a kánnak a fi át, így hát mindjárt másnap kérőket küldött a kán a parasztem-ber házába.

a) Fogalmazd meg röviden, mi a furcsa ezekben a szövegekben! Nehéz vagy könnyebb olvasni, mint az eredetit? Miért?

b) Javítsd ki a szöveget – dolgozz a szövegben –, majd miután kijavítottad, nézd meg az eredeti változatot!

c) Milyen változtatásokat fi gyeltél meg bennük? Mi a helyettesítés alapja? Írj néhány példát a táblázatba!

E R E D E T I S Z E R K E Z E TM E G V Á L T O Z T A T O T T

S Z E R K E Z E TA H E L Y E T T E S Í T É S

A L A P J A


6. Keresd meg azokat a társaidat, akik hasonló mondatokat kaptak, mint te!

a) Fogalmazzátok meg közösen, mi a mondataitokban a hasonlóság!

b) Helyezd szövegkörnyezetbe a mondatodat! Írd meg a szöveget, amelynek az utolsó mondata lehet az adott mondat!


7. Olvassátok fel egymásnak a szövegeiteket!

a) Beszéljétek meg, milyen nehézségekbe ütköztetek szövegeitek megírásakor! Ugyanazok voltak vagy különböző jellegűek?

H A S O N L Ó N E H É Z S É G E K

K Ü L Ö N B Ö ZŐ N E H É Z S É G E K

b) Fogalmazzátok meg a lehető legáltalánosabban az általatok kapott mondatok szövegbe-li használatának különbségeit!

8. Gyűjtsetek olyan szövegeket, helyzeteket, amelyekben – a fentiekhez hasonló – teljesen kifejtett mondatokat találunk!Keressetek olyanokat is, amelyekben elképzelhetőek kihagyásokkal és visszauta-lásokkal teli mondatok!

T E L J E S E N K I F E J T E T T M O N D A T O K K I H A G Y Á S O S M O N D A T O K


9. Nézd meg a képet, majd válogasd ki az alábbiak közül azokat a mondatokat, amelyek szerinted leírják a képen ábrázolt eseményt!

Gábor az elmúlt hétvégén családjával Visegrádra utazott.Gábor kishúgát Sacinak hívják.Gáborék két órát utaztak autóval Visegrádig.Gábor a szüleivel megnézte a Visegrádi várat.Gáborék autóval mentek Visegrádra.Visegrádon van az egyik magyarországi nyári bobpálya.Gáborék az egész vasárnap délutánt a visegrádi nyári bobpályán töltötték.Gábor egyedül ült be a bobba.Saci, Gábor kishúga, Gábor anyukájával együtt ült a bobba.A bobpálya a lankás hegyoldalon van.A pálya némelyik szakasza meredek.A meredek szakaszokon gyorsabban siklik a bob.Visegrád a Dunakanyar egyik legszebb városa.Esztergomban sok a látnivaló.Gábor tizenkét éves lesz ősszel.

a) Írj a mondatok és a kép alapján egy összefüggő történetet!


b) Húzd alá a szövegedben azokat a mondatokat, amelyeket az eredetiekhez képest meg kellett változtatnod!

c) Miket változtattál meg és miért?


10. Olvasd el az alábbi szöveget és készíts róla jegyzetet!

HOGYAN LESZ A MONDATOKBÓL ÖSSZEFÜGGŐ SZÖVEG?

Az előző feladatokból kiderülhetett számodra, hogy minden szövegnek vannak kö-zös jellegzetességei. Ezek a jellegzetességek ugyanúgy jellemzőek a mesékre, mint bármely hétköznapi beszédre. Ezek különböztetik meg az összefüggő szövegeket a mondathalmazoktól, az összefüggéstelen mondatok egymásutánjától.

Ahhoz, hogy a szöveg gördülékeny legyen, szükséges, hogy kihagyjunk bizonyos ele-meket a mondatainkból, vagy mondataink bizonyos elemeit más elemekkel helyette-sítsük.

A mondatok szövegbe építése nagyban múlik a névszói szerkezetek megválasztásától. A szöveg kezdetén álló mondatokban gyakori, hogy a mondatok és a szöveg által le-írt szituáció, esemény, helyzet legtöbb szereplőjét megemlítjük, bemutatjuk. Ilyenkor teljes névszói szerkezeteket használunk.

A szövegben már megemlített, az olvasó által már ismert szereplőket, tárgyakat nem kell újra és újra teljes névszói szerkezettel megjelölni. Sokszor elegendő, ha egysze-rűen UTALÓ SZEREPŰ SZAVAKat használunk helyettük (ő, az, abban, azzal, neki, vele stb.). Sokszor az is lehetséges, hogy egyszerűen KIHAGYJUK őket, nem ismételjük meg a szerkezetet.

Ezekről a szabályokról már rengeteg tapasztalattal rendelkeztek; a gyakorlatban al-kalmazzátok is őket rendszeresen. A későbbiek folyamán még többször fogunk róluk beszélgetni. Megfi gyeljük majd, milyen nyelvtani szabályai vannak a visszautalásnak, illetve a kihagyásnak.

11. Olvasd el az alábbi szöveget!

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt,


alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs az a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.

Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.

Grimm-testvérek: A suszter manói (részlet)

a) Gyűjtsd ki a szövegből azokat a nyelvi elemeket, amelyek visszautaló szerepűek! Jelöld a szövegben a hiányokat is!

b) Írd ki, hogy a visszautaló szerepű elemek melyik mondatban pontosan mire utalnak vissza!

c) Foglald össze, mi a szerepük a szövegekben a visszautaló nyelvi elemeknek!


12. Írd le tíz-tizenöt mondatban, miben segíthet egy szabadon megválasztott mű-fajú, bármilyen témáról szóló fogalmazás megírásában mindaz, amit a szöve-gekről és a mondatokról az előző órákon tanultál!

5. H I S Z I T E K , N E M H I S Z I T E K . . .

1. Nézzétek meg a képet! Mit ábrázol?

Úgy hívják, csalikorsó.Vajon miért kapta ezt a nevet?Mi jellemzi? Mikor mire használhatták?Próbáljatok helyzeteket megidézni!Hogyan reagálhattak az emberek egy-egy ilyen esetre?

2. Melyik szót fedezhetjük fel a csalimese szóban, amely a név magyarázatául is szolgálhat? Mit jelent ez a szó? Ki csalhat, ha a csalimesére gondolunk?

3. A következő mese címe Csali mese. Mit gondoltok miről fog szólni a történet? Hallgassátok meg a mesét!

CSALI MESE

Haldoklott a szegény ember. Odament a három gyereki az ágyáho:– Édesapánk, mit hagy ránk? Édesapánk, mit hagy ránk? – A főd alatt, a főd alatt.Avval lehunyta a szemit az öreg, meghalt, eltemették. A három gyerek meg hozzáfogott a fődet túrnyi, hogy ott mi lehet. Végre tanáltak egy

ládát. Bontják ki, hát benne egy kisebb láda. Bontják ki azt is, benne még kisebb láda. Ahogy kinyitották a tetejit, egy kis egérke vót benne, kis rövid farka vót. Ha a farka hosszabb lett vóna, az én mesém is tovább tartott vóna.

a) Mitől humoros a mese? Mi a humor forrása?

b) Hol történik a váltás, mikor fordul meg a meseszövés?

H I S Z I T E K , N E M H I S Z I T E K . . . 1 1 5

c) A mesében előfordulnak olyan nyelvi elemek, amelyeket furcsának érezhettek, amelye-ket ti másképpen használtok: írtok, vagy mondotok.

Írjátok ki, melyek ezek, s melléjük azt a formát, ahogyan ti mondanátok, illetve írná-tok!

A M E S É B E N Í G Y S Z E R E P E L

É N Í G Y M O N D A N Á M É N Í G Y Í R N Á M

Milyen hatásuk van a mesében szereplő kifejezéseknek?

d) Nagyon sok csalimese ismert a világon, és nagyon soknak az a címe: Csali mese. Vajon miért?

4. A következő szöveg elolvasása után tegyetek fel kérdéseket a társatoknak, amelyekre a szövegből kell megtalálnia a választ! Egy-egy kérdés megfogalmazása és a válaszadás után cseréljetek szerepet! Most a kérdező legyen a válaszoló, a válaszoló pedig a kérdező! Addig kérdezzetek, míg biztos választ nem kaptok a kérdéseitekre!

A csalimese

A csalimesék vagy becsapó mesék olyan rövid, mondókaszerű mesék, amelyekre rendszerint akkor került sor, mikor a mesemondó már belefáradt a mesemondásba, de a mesehallgatók még szívesen hallgattak volna újabb történeteket.

Ilyenkor a mesemondó úgy fog hozzá, mintha valami nagy, igazi mesét készülne elmondani. Kanyarít egy mesekezdő formát, de néhány mondat után, mielőtt a cse-lekményt kibontaná, egy jellegzetes mesezárással be is fejezi a mesét.


5. Olvassátok el a következő viccet!

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándo-rolt, mígnem elérkezett egy isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt. A pap gondolt egyet, és a falu férfi ainak segítségével temp-lomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodó-kat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így. Egy mise végeztével, egy kora tavaszi vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból, és zárta volna be a kaput, a templomkertbe egy ismeretlen férfi lépett be. Szakadt ruhájában, koszosan-pisz-kosan odaállt a pap elé, és azt mondta:

– Ó, te pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot, hátrament a paplakba, elővett egy citro-

mot, félbevágta, majd odaadta a férfi nak, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság, s azt kérdezte:

– Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?A férfi n azonban rémület lett úrrá, és kiszaladt a templomból anélkül, hogy egy szót

szólt volna.Egy héttel később a pap megint szembe találta magát a férfi val. Az így szólt:– Ó, te pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!A pap meglepődött mind a férfi újbóli felbukkanásán, mind az újabb furcsa kérésen.

Persze azért jó volt, hátrament a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:

– Itt van, fi am, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom!A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap se volt rest, utána eredt.

Csakhogy nem volt igazán jó futó, hát a falu határában kifulladt, csaknem elájult. Arra gon-dolt, hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkorra tartania kéne vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakból a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:

– Köszönöm, te pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.– Szóra sem érdemes, fi am – felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kellett neked!A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap

már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nél-kül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd futva eltűnt a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza. A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta eljárt a szomszéd kisváros uszodájába gyakorolni.

Izgatottan várta a vasárnapot: most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellá-togat hozzá.

Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi :– Ó, te pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!A pap jó volt, hátrament (úszónadrágot és futócipőt is húzott), fogta a fél citromot, és

kivitte az idegennek:

H I S Z I T E K , N E M H I S Z I T E K . . . 1 17

– Itt van, fi am, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked!A férfi megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, az idegen

átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A pap lassan odalépett a férfi elé, és nagyon halkan, szelí-den megkérdezte:

– Fiam, hetek óta minden vasárnap kérsz tőlem egy fél citromot. Nagyon szívesen adok a jövőben is, akár még többet is, csak azt kérem, áruld el nekem: mire kell neked a citrom?

– Rendben van, pap… – érkezett a remegő hangú felelet. – Elmondom neked, de szépen kérlek, légy jó, és ne mondd el senkinek!

A pap jó volt, és nem mondta el…!

a) Vizsgáljátok meg a vicc szerkezetét! Válasszátok el egymástól az egyes szerkezeti egységeket, és jelöljétek számokkal az

alábbiak szerint:

1.: előkészítés2.: a bonyodalom kezdete3.: a bonyodalom kibontakozása4.: a bonyodalom tetőpontja5.: megoldás

b) Milyen furcsaságot tapasztaltatok?

c) Miben hasonlít ez a mesei vicc a csalimesékre?

6. Találjatok ki csalimesét a mesezárások közül valamelyikhez!

– Ha ez a híd hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.– Ha a nyúl farka hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.– Ha a macska falánkabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.– Ha a róka ravaszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.– Ha a gólya magasabban repült volna, az én mesém is tovább tartott volna.


7. Hallgassátok meg egymás csalimeséit!

a) Értékeljétek az elhangzott meséket!

b) Döntsétek el, melyik tetszett a csoportnak a legjobban!

c) Folytassátok onnan a történetet, ahol még nem lehet tudni, hogyan fejeződik be! Az így megírt történet lehet tündérmese, varázsmese, novellamese.


8. Hallgassátok meg a mesét! Figyeljétek meg az eseményeket!

ARANY LÁSZLÓ

A KÓRÓ ÉS A KISMADÁR

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer nagyon meg-unta magát, rászállt egy kóróra.

– Kis kóró, ringass engemet.– Nem ringatom biz én senki kismadarát!A kismadár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét!– Kecske, rágd el a kórót!Kecske nem ment kórórágni, a kóró mégsem ringatta a kismadarat. Megint ment, men-

degélt a kismadár, talált egy farkast.– Farkas, edd meg a kecskét!Farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kis-

madarat.Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy falut.– Falu, kergesd el a farkast!Falu nem ment farkaskergetni, farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kóró-

rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat.Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.– Tűz, égesd meg a falut!Tűz nem ment faluégetni, falu nem ment farkaskergetni, farkas nem ment kecskeenni,

kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat.Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy vizet.– Víz, oltsd el a tüzet!Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment faluégetni, falu nem ment farkaskergetni, farkas

nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat.Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy bikát.– Bika, idd fel a vizet!Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment faluégetni, falu nem

ment farkaskergetni, farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró még-sem ringatta a kismadarat.


Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy furkót.– Furkó, üsd agyon a bikát!Furkó nem ment bikaütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem

ment faluégetni, falu nem ment farkaskergetni, farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat.

Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.– Féreg, fúrd ki a furkót!Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bikaütni, bika nem ment vizet inni, víz

nem ment tüzet oltani, tűz nem ment faluégetni, falu nem ment farkaskergetni, farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat.

Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.– Kakas, kapd fel a férget!Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát;

szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót, a kóró bezzeg ringatta a kismadarat.

Ha még akkor sem ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

a) Mit jelent a kóró szó?

b) Hány szereplővel találkozunk a mese elején?

c) Miért ebben a sorrendben zajlanak a mesei események?

d) Miért hívhatják láncmesének ezt a mesei műfajt?

e) Mi indítja el a mese logikai láncát?

f) Hány láncszem található a mese fordulópontjáig? Hol található ez a fordulópont a mese szerkezetében?

g) A fordulópont két részre bontja a mese cselekményét: az első rész kifejtése részlete-zőbb, hosszabb, a második rövid, gyors lefolyású. Vajon mi lehet ennek az oka?

9. Számozd be helyes sorrendben az összekevert elemeket!

– Szolgáló! Adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, disznó ád érte hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád érte csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád érte cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt meg-fullad a kökénytől.

– Bizony nem adok én, míg nekem a vargától cipőt nem hozol.Elment a kakaska a vargához.– Varga! Adjál nekem cipőt! Cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád érte koszorút,


koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.

– Bizony nem adok én, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.

– Fa! Adjál nekem zöld gallyat, zöld gallyat adom kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.

– Bizony nem adok én – felel neki a fa –, míg nekem a szép leánytól koszorút nem hozol.

Elment a kakaska a molnárhoz.– Molnár! Adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt adom

szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.

– Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.

Elment a kakaska a szép leányhoz.– Szép leány! Adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem zöld ágat, zöld

ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt, el akarta nyelni, meg-akadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:

– Eredj, kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a kökénytől.

Elment a kakaska a disznóhoz.– Disznó! Adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád nekem csirizt, csirizt

viszem vargának, varga ád nekem cipőt, cipőt viszem szép leánynak, szép leány ád nekem koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem pityikének, pityike mindjárt megfullad a kökénytől.

– Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol.

Elment a kakas a kúthoz.– Kút! Adjál nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.– Nem adok biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol.Elment a kakaska a fához.

A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó adott neki hájat, hájat vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt vitte vargának, varga adott neki ci-pőt, cipőt vitte szép leánynak, szép leány adott neki koszorút, koszorút vitte fának, fa adott neki ágat, ágat vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.


Ha a pityike meg nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Elment a kakaska a szolgálóhoz.

10. Húzzátok alá, és figyeljétek meg a mesében a névszói szerkezeteket!

a) Milyen sajátsága van a névszói szerkezetek szövegbeli használatának?

b) Mit eredményez ez a jellegzetesség? Milyen a hatása a mondatoknak?

c) Írjatok egy rövid történetet, amelyben a mese eljárását követitek!

d) Írjátok át a mese általatok választott részében a névszói szerkezeteket úgy, ahogyan ti mondanátok!


11. Az előző feladatok tapasztalatai alapján készítsétek el a láncmesék cselekmé-nyének vázát! Segítségképpen elkezdtük:

a) A KÓRÓ ÉS A KISMADÁR

[a kismadár megkéri] [a kórót, hogy ringassa őt] nem ringatja [a kecskét, hogy rágja el a kórót] nem rágja el [a farkast, hogy egye meg a kecskét] nem eszi meg …

b) A KAKASKA ÉS A JÉRCIKE

c) A láncmese általános modellje:


12. A szerkezeti séma alapján írjatok közösen láncmesét úgy, hogy különböző elemekkel „öltöztetitek fel” a vázat!


13. Értékeld a csoportodat és a saját munkádat, valamint a többi csoportokat a következő kérdések alapján!

a) Nekem ez a láncmese tetszett a legjobban , mert

b) A csoportunkból ma neki voltak a legjobb ötletei:

c) A csoportunkból ma ő vitte leginkább előre a munkát:

d) Válassz!

Megfelelően dolgoztam a csoportmunkában.

Kifejezetten sokat dolgoztam.

Többet is dolgozhattam volna.

14. Olvassátok el a következő felhívást, majd válaszoljatok a kérdésekre!

A NÉPMESE NAPJA

(A Magyar Olvasástársaság felhívása)

Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha az utóbbi évtizedekben ezeket a nagyszerű ajándékokat egyre gyakrabban üveggyöngyökre cserélnénk. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra, és adjuk tovább az eleinktől kapott mesebeli kin-cseket!

A Magyar Olvasástársaság azzal a felhívással fordul mindazokhoz, akiknek fontos a nép-mesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csat-lakozzon azon kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30-át, Benedek Elek szü-letésnapját a Népmese Napjaként tiszteljük ezentúl. A Népmese Napját első ízben 2005 őszén rendezzük meg, és a budapesti rendezvényen túl szeretnénk országossá bővíteni a programokat. Kérjük a könyvtárosokat, óvónőket, pedagógusokat és a mesével foglalko-zó szakembereket, valamint a meseszerető gyerekeket és felnőtteket, hogy ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Ele-venítsék fel a mesemondás ősi művészetét, hallgassák meg egymás legkedvesebb meséit, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről, és a mesékbe szőtt bölcsesség máig érvényes üzeneteiről, arról a mindennapjainkban is használható tudásról, ami min-den népmese sajátja. Kérjük az intézmények vezetőit, tegyék lehetővé, hogy ezen a napon minden gyerek legalább egy népmesét tarisznyájába (iskolatáskájába) tehessen, okulásul, vigasztalásul vagy egyszerűen csak örömforrásként, hiszen egy megfelelő pillanatban meg-kapott mese olykor egész életünkre kihathat.

Ne hagyjuk veszendőbe menni mindazt, ami évszázadokon keresztül élni segítette az embereket!


Bővebb információ:www.hunra.hu, www.nepmese.huE-mail: [email protected], [email protected]

a) Ki tette közzé a felhívást?

b) Mi a célja a szövegnek?

c) Kihez szól, kiket szólít meg?

d) Milyen tevékenységet ajánl fi gyelmünkbe?

e) Honnan szerezhetünk több információt erről az eseményről?

f) Egyetértetek a felhívással? Gyűjtsetek érveket, ellenérveket az ünnep megtartása ellen és mellett!

I . A C S O P O R T Á L T A L B I Z O N Y Í T A N D Ó Á L L Í T Á S M E G F O G A L M A -Z Á S A

Á L L Í T Á S :

I I . É R V E L É S

1 . É R V

P É L D A

2 . É R V


P É L D A

3 . É R V

P É L D A

4 . É R V

P É L D A

I I I . Ö S S Z E G Z É S : A C S O P O R T Z Á R Ó N Y I L A T K O Z A T A A L E G F O N -T O S A B B N A K T A R T O T T 1 - 2 É R V R Ö V I D M E G I S M É T L É S É V E L ( T E -H Á T ) , I L L E T V E E G Y Ú J A B B , E D D I G N E M E M L Í T E T T H A T Á S O S É R V V E L ( C S A T T A N Ó )

1 . L E G F O N T O -S A B B É R V

2 . L E G F O N T O -S A B B É R V

E D D I G N E M F E L S O R O L T É R V : C S A T T A N Ó

g) Alkossatok meggyőző szöveget a rendezvény mellett az összegyűjtött érvek segítségé-vel!

Győzzétek meg az iskola igazgatóját, engedélyezze az iskolában a népmese napjának a

megtartását!


Győzzétek meg saját társaitokat, jöjjenek el az eseményekre!

j) Adjatok ötleteket, segítsetek a nap megszervezéséhez!

Milyen érdekes, ötletes programokat lehetne szervezni?

Kiket hívnátok meg a rendezvényre, és miért?

M E G H Í V O T T A K I N D O K L Á S

1 .

2 .

3 .

4 .

5 .


Tervezzetek meghívót!

Tervezzetek plakátot is!

6. I T T A V É G E , F U S S E L V É L E !

1. Foglald össze a rajzok lényegét!

I T T A V É G E , F U S S E L V É L E ! 1 3 1

A) Foglald össze legfeljebb négyszavas mondatokban a rajzok lényegét (az a, az, egy, és szavakat nem kell beleszámolnod!)

B) Foglald össze egy-egy mondatban a rajzok lényegét!

C) Írd le lényegre törően, mi történik a rajzokon!

2. Emeld ki a lényeget!

A) Foglald össze egy-egy mondatban a következő mondatok által leírt három folyamatot!

(1) János felszállt a távolsági buszra Kecskeméten. Egy jegyet vásárolt a bajuszos buszveze-tőtől. Egy öreg néni mellé ült le, mert már csak ott volt ülőhely. Az út alatt csak nézelő-dött. János a buszról Budapesten szállt le.


(2) Feri egy étterembe lépett be. Szétnézett, hogy van-e üres asztal. Az ablak mellett volt egy asztal, ahol még nem ült senki. Feri leült a kiválasztott asztalnál. A pincér odajött az asztalához, és megkérdezte, mit iszik. Feri egy üveg ásványvizet kért. A pincér az ás-ványvízzel együtt az étlapot is kihozta neki. Feri tojásos nokedlit kért salátával. Miután mindent elfogyasztott, fi zetett és elment.

(3) A tanárnő bejött a terembe. Köszöntötték a gyerekekkel egymást. Az órán a számok szorzását gyakorolták. 45 perc múlva kicsöngettek. Ismét elköszöntek, és a tanárnő kiment, majd a gyerekek is.

B) Foglald össze rövidebben a következő mondatok által leírt három folyamatot!

(1) János felszállt a távolsági buszra Kecskeméten. Egy jegyet vásárolt a bajuszos buszveze-tőtől. Egy öreg néni mellé ült le, mert már csak ott volt ülőhely. Az út alatt csak nézelő-dött. János a buszról Budapesten szállt le.

(2) Feri egy étterembe lépett be. Szétnézett, hogy van-e üres asztal. Az ablak mellett volt egy asztal, ahol még nem ült senki. Feri leült a kiválasztott asztalnál. A pincér odajött az asztalához, és megkérdezte, mit iszik. Feri egy üveg ásványvizet kért. A pincér az ás-ványvízzel együtt az étlapot is kihozta neki. Feri tojásos nokedlit kért salátával. Miután mindent elfogyasztott, fi zetett és elment.

(3) A tanárnő bejött a terembe. Köszöntötték a gyerekekkel egymást. Az órán a számok szorzását gyakorolták. 45 perc múlva kicsöngettek. Ismét elköszöntek, és a tanárnő kiment, majd a gyerekek is.


3. A következő mondatokban leírt eseményt fejtsd ki bővebben néhány mondat-ban!

(1) Kati meglátogatta a nagymamáját.

(2) Zoli egy fekete cipőt vett.

(3) Évi megterítette az asztalt.

4. Hogyan mondhatjuk másképp?

a) Gyűjtsétek össze a mese, mesél, mesés szavak rokon értelmű kifejezéseit!

Mese:

Mesél:

Mesés:

b) Alkossatok olyan összetett szavakat, amelyek egyik tagja a mese szó! Ügyeljetek a szavak helyesírására is!


5. Írjál egy ötsoros verset a kedvenc mesehősödről az alábbi séma kitöltésével!

A mesehős neve

Milyen? (2 szó)

Mit csinál? (3 szó)

Miért szereted? (4 szó)

Beceneve (1 szó)

6. Mennyiben más ez a mese, mint az eddig olvasott történetek?

MÉSZÖLY MIKLÓS

TRÉFÁS MESE

Hiszitek, nem hiszitek – kimentem egyszer egy nagy-nagy erdőbe, amelyikben egyetlen fa sem volt.

Ennek a nagy-nagy kerek erdőnek a legkisebb sarkocskájában három szalmaszálból ak-kora tüzet raktam, hogy egyszeribe nappali világosság támadt.

Igen ám, csak én aludni szerettem volna – s ki fi a tud világoson aludni?Fogtam magam, elballagtam a kiszáradt patakhoz, a lyukas kalapomat csurig merítet-

tem, és a hordónyi sok vizet a tűzre zuhintottam.Na, elaludt a tűz. S akkor én is lefeküdtem.De ki fi a tudna párna nélkül aludni? Én bizony nem tudtam. Azt mondtam hát a Fakó

lovamnak, hogy: „Cic! Cic! Ide gyere!” S az oda is jött menten, én meg a fejem alá raktam párnának. A Fakót. A nyerget meg kipányváztam.

És horkoltam, horkoltam reggelig, pedig le se hunytam a szemem.Hát, amint reggel felébredek: uccu, Fakó, hol a nyereg?! Talán megették az egerek? Nem

találom egyiket se. Belenézek a jobb zsebembe: semmi. Belenézek a bal zsebembe: semmi.Végre aztán belenéztem a lyukas kalapomba – s mit látok! Ott aludt a Fakó nyergestül-

mindenestül, még a patkója is ezüst volt. Örömömben akkorát rikkantottam, hogy még a saját hangomat se hallottam meg.


De meghallotta egy kicsi madár – azt hiszem, mókus volt –, és ijedtében úgy elkezdett futni, hogy mindjárt feldöntötte a legelső csipkebokrot. Hej, ez volt ám csak mulatság! Úgy hullott a csipkebokorról a dió, majd agyonvert a mogyoró.

Akkor odajött egy vén banya, és rám kiabált:– Mit csinálsz, te istenadta Pistája? Mit ásod azt a répát, retket, csicsókát? Hiszen nem

neked ültettem az ugorkát!És rettenetes mérgiben felkapott egy tököt, hozzám vágott egy dinnyét, majd eltörte a

lábam, pedig a fejem találta.Ezt már aztán én is megsokalltam. Hátamra kaptam a Fakót, felpattantam a nyeregre, és

meg se álltam a Tiszáig.Ott mindjárt találtam egy embert, aki nagy, teli iszákból sorba eregette vissza a vízbe a

halat. Kérdem tőle: mit csinál? Azt mondja, halászik, lakodalom készül náluk, nincsen mit egyenek, hát majd esznek halat.

Ez éppen kapóra jött nekem, úgyis nagyon éhes voltam – meghívattam magam a lako-dalomba.

Mikor már egy hal se volt az iszákban, mondom az embernek:– Most már eleget halászott, főzhetjük a paprikást!– Igen ám – mondja ő –, de előbb át kell mennünk a Tiszán.Jaj, jaj, de hogyan, mikor egyőnk se tud úszni!Ezt is kiokoskodtam: volt a zsebemben egy dió, azt kétfelé vettem. Egyik volt a hajó, a

másik az evező. Úgy áteveztünk a Tiszán, hogy csupa por lett a lábunk. Még a Fakó lovam aranypatkója is sáros lett a térdig érő hótól.

Aztán szerencsésen megérkeztünk. A Tisza partján volt egy ház, ott sütötték-főzték a hurkát, ott ülték a lakodalmat. A menyasszonyt Jancsinak hívták, a vőlegényt Juliskának. Három napig állt a bál, és olyan temérdek töltött káposztát ettünk, hogy még most is csi-karja a hasamat a tökmag!

Végezetül felszántottuk a Tiszát, vetettünk bele lúdfüvet, nyúlfüvet, fenkövet, s mire meg-jött a tél, termett is az három kéve bidres-bodros, cikkes-cakkos, salamánkos pogácsát!

Így volt, nem másképp!Aki a mesét egy hallásból ugyanígy elmondja, ügyesebb, mint én.

a) Mese volt ez valójában? Miért? Indokolj!

b) A mesemondó egyes szám első személyben adja elő a történetet. Mit gondolsz, mi a célja ezzel?

c) Milyen célt szolgált ez a mese?

d) Olvasd el a mesekezdést! Mit jelez ez számunkra?

e) Olvasd el a mesebefejezést! Mire utal a felhívás?

f) Emlékezz vissza, hány „képtelenséget” tudsz felidézni a mese szövegéből!

g) Két perc alatt ki tud több furcsaságot aláhúzni a történet szövegében?


7. Hazudj egy nagyot! Írd és rajzold is le, hogy mi „történt” veled!


8. Olvasd el a mesét! Kriza János, a mese gyűjtője ragaszkodott a mesemondó szavaihoz, kifejezései-hez, próbálta megőrizni az élőbeszéd nyomait. Olvasás közben húzd alá egyenes vonallal azokat a szavakat, kifejezéseket, ame-lyeket nem értesz, hullámos vonallal azokat, amelyeket ma nem így használunk!

HAZUG MESE

(Kriza János gyűjtése)

Egyszer megindulék a malomba, négy ökörrel, szekérrel. A szekeremen volt négy zsák búza, de mikor mennék egy hágón, hát nem bírják az ökrök a szekeret. Én bizony nekiálltam, a négy ökröt kifogtam, felültettem a szekérbe, a négy zsák búzát pedig befogtam a helyükbe. Ahajt úgy kivittek, mint a szél. Elmegyek Kádácsba, a malomba. Hát a malom nincs otthon, elment eprészni. Ahajt felütöttem az ostornyelemet az ökrök eleibe, s elmegyek, hogy a malmot keressem meg. Hát megtaláltam az oldalban, ahogy eprészett. Szedek köveket a kezembe, úgy hajigáltam onnét haza. Nézem az ostorom nyelét, hát amíg kijártam az erdő-re, akkora jegenyefa nőtt belőle, hogy a teteje szinte a felhőket érte. Szököm a tetejébe, hát látom, hogy már a seregélyek egy likba bele is költöztek. Én bizony felhágok, hogy vegyem ki a fi ait, hát a kezem nem fér be a likon. Én bizony fogtam magam, belebújtam. Megrakom a kebelemet madárfi akkal, hát nem férek ki a likon visszafelé. Eszembe jut, hogy otthon van nekem egy rozsdás fejszém. Fogtam magam, elfutottam haza, igen hamar kivágtam a likat, kibújtam.

De hát engem úgy repítettek a seregélyfi ak, mint a szél. Egyszer megoldódik a haris-nyám szíja, az ingem kicsúszik, s a seregélyfi ak kirepültek. Úgy beleestem egy tóba, hogy legalább háromszáz szekér halat kiütöttem. Csakhamar odajön egy mezítelen purdé, ahajt a kebelibe berakja, mind elviszi. Én a tóból ki akartam mászni, de nem tudtam. Hát látom, hogy ott a martján szökdösik egy kicsi leánykamadár. Hívom, hogy húzzon ki onnét, de hát bizony nem jön. Megharagszom, kapom a fejszémet, úgy belehajítom abba a kicsi madár-ba, hogy a tolla mind lejött róla, az egész környéket mind ellepte.

Egyszer kivánszorgok nagy bajjal, hogy keressem meg a fejszémet a tollúban, de hát sehol sem kapom. Én bizony fogom magam, meggyújtom a tollat. A hamuban keresni kez-dem a fejszémet, hát csak a nyelét kapom meg, a fejsze elégett. Megyek a malomba, hogy lássam, meg van-e őrölve a gabonám. Hát a víz megitta az ökrömet, keresem a vizet, hát a malom elvitte, én ott maradtam a nagy semmivel.

a) Készíts szószedetet! A szövegben található kifejezések mellé írd le a ma használatos alakokat is!

E R E D E T I S Z Ó , K I F E J E Z É SN A P J A I N K B A N H A S Z N Á L T M E G -

F E L E LŐ J E


b) Nézzétek meg egymás megoldását, majd egészítsétek ki a táblázatot a hiányzó kifejezé-sekkel!

9. Olvassátok el a szöveget! Húzzátok alá a számotokra lényeges, új információkat! Önállóan dolgozzatok!

A) Válasszatok szószólót és csoportvezetőt, akik a csoport munkáját bemutatják az osz-tálynak!

A mesemondó büszke volt tudományára, már csak hiúságból is hagyta magát kéretni a hallgatóságtól. Ha elcsendesültek az összegyűlt emberek, mesélni kezdett: „Hol volt, hol nem volt...” – s a hallgató máris belépett a mese világába, ahol nem a földi törvények ural-kodnak, ahol a csoda természetes dolog, s ha valamelyik mesehőssel nem esne meg, már nem is lenne mese a mese. Hol játszódik le a történet? „Az Óperenciás-tengeren és az üveghegyeken is túl, ott, ahol a kis malac túr” – s ezzel a mesélő máris biztosította hall-gatóságát, hogy amit elmond, az nem ezen a világon történik. A mesehős igen gyakran a szegény asszony vagy a király legkisebb fi a, akit testvérei csúfolnak vagy bántanak, de ő elindul szerencsét próbálni. „Megy, mendegél hetedhét országon keresztül”, találkozik egy öregasszonnyal, akit megszólít, további útját tudakolva: „Adjon isten, öreganyám!” – mire az öregasszony így válaszol: „Szerencséd, fi am, hogy öreganyádnak szólítottál” – majd segít neki, hogy célját elérje. Különböző akadályokkal kell megbirkóznia, sárká-nyokkal viaskodnia, de csodálatos módon természetfeletti erő szállja meg, mindenkor és minden nehézséget legyőz, legyűri a legerősebb ellenfeleit is. A mese végén várja a megérdemelt jutalom, a gondtalan élet, legalább a fele királyság s a király egyetlen lánya vagy a három lány közül a legszebb.

A mesének különös tulajdonsága, hogy bár a hallgatóság tudja: „ez csak mese” – az első mondat után mégis elfogadja a sosem volt dolgáról szóló történetet, és a további-akban természetes minden, ami a mesehőssel történik. A mesékben a legbecsületesebb törvények uralkodnak. A jó mindig elnyeri jutalmát, a szegény, elnyomott legkisebb fi ú a győzelmével nem él vissza, hanem segít szülein, gyakran még rossz testvéreinek is meg-bocsát. A jótett fáradsága mindig megtérül. Ha útja közben önzetlenül segített valakinek, az viszontsegít a legválságosabb pillanatban.

A rossz is biztosan megkapja méltó büntetését. A mesében az igazság törvényei ve-zérlik a mesehősöket. Titokzatos természetfeletti segítséget kapnak. Táltos ló repíti őket,

varázsgyűrű segítségével óriások sietnek megmentésükre, győzhetetlen kard, sérthetet-lenséget biztosító ing vagy vezényszóra ütlegelő bot, a keresztanyától kapott két kicsi bocskor és ostor áll szolgálatukra.

(Kósa László–Szemerkényi Ágnes: Apáról fi úra. Néprajzi kalauz. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1973. 236–238. p.)

a) Vitasd meg pároddal, mit húztatok alá és miért! Egyezzetek meg a legfontosabb elemekben!

b) A következő lépesben a csoport beszélje meg, és jusson egyezségre, hogy melyek a legfontosabb adatok.

Alakítsátok ki a csoport által elfogadhatónak ítélt változatot, és írásban, vázlatkészítéssel zárjátok a feladatot!

c) A csoport szószólója ismertesse a vázlatpontokat, a csoportvezető pedig röviden érté-kelje a munka menetét!

B) Válasszatok szószólót és csoportvezetőt, akik a csoport munkáját bemutatják az osz-tálynak!

Szép számmal vannak olyan hősök, aki a velük született nagy erővel vagy valahol szerzett különös tehetséggel tűnnek ki. Ilyen a hatalmas étvágyú Erős Jankó, aki elkergeti az ör-dögöt, és saját vállán viszi el a király egyévi búzatermését. A háborúból megtérő katona egy koldustól azt a tulajdonságot kapja, hogy nyúllá, galambbá és hallá tudjon változni, ha szüksége lesz rá. Ez az átváltozás segít neki, hogy el tudja venni a háborúskodó király győzhetetlenné tévő gyűrűjét, majd a király lányát feleségül kapja. Mindnyájan ismerjük Babszem Jankó történetét, aki olyan kicsi, mint egy bab- vagy borsszem, de veszedelmes kalandokra vállalkozik, és végül apját nagy vagyonhoz juttatja.


Ezek a hősök mind a tündérmesék alakjai. A magyar népmeséknek több mint a fele tündérmese. De ellentétben a nevével, tündérek viszonylag ritkán szerepelnek benne, Tündér Ilona is csak ritkán bukkan fel. Inkább a nyugat-európai mesék népesek a tündér-lányokról.

A mese világa a falusi élet hű tükörképe is. A király palotája olyan, mint egy módos gazda háza; a király is olyan ételeket eszik, mint a parasztember ünnepnap. Másrészt viszont Tündérország képe is ez a világ. A küszködő, dolgos emberek lelkében élt a vágy, hogy nekik is sikerüljön valami az életben, ők is élhessenek jobban, de ez a mesében is, az életben is csak csoda segítségével volt elérhető. S ezek a vágyak és álmok ha máshol nem, a mesében megvalósultak. Itt nincs távolság, nincs leküzdhetetlen akadály, nem-csak a hős, de a hallgató is biztos a szerencsés végben. Hallgatása ezért is szerez különös gyönyörűséget nekünk, mert végig tele van eseményekkel, amit a jó mesélő még fokozni tud azzal, hogy változtatja hangszínét, előadásmódját. Amikor a főhős szólal meg, maga-biztos és derűs hangon tolmácsolja szavait, ellenségei mondatai pedig borongós, rosszat sejtető hangon hangzanak el. A hős három, mind nehezebb kalandon megy át, de e meg-próbáltatások közben is sok apró kis mozzanat gazdagítja a történetet. S mindez olyan változatosan és színesen bonyolódik, hogy szinte természetes módon ragadja magával hallgatóját a mindennapi világból, s átéli a hős kalandjait, az izgalmakat s végül sikerét. Különös súlya, élményereje van a mesének, hiszen a szórakoztatás közben a mellőzte-tések, igazságtalanságok gondjai ugyanúgy elfelejtődnek, mint ahogy a mesében a hős problémái megoldódnak. A mesék általában hosszúak, egyik-másik egy-két óráig is eltart, különösen akkor, ha a mesélő észreveszi, hogy jó hallgatókra talált. Ilyenkor tovább bo-nyolítja a hős útját, újabb akadályokat gördít elé. Így alakult, bonyolódott a mese sok-sok emberen, sok-sok évszázadon keresztül, amíg a mai, csiszolt és az irodalmi alkotásokkal vetekedő formája kialakult.

(Kósa László–Szemerkényi Ágnes: Apáról fi úra. Néprajzi kalauz. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1973. 238–240. p.)






C) Válasszatok szószólót és csoportvezetőt, akik a csoport munkáját bemutatják az osz-tálynak!

A magyar mesék másik nagy csoportja az úgynevezett novellamese. Főszereplőit oly-kor-olykor még segítik a csodás lények, de céljuk elérésében már nagyrészt a maguk földi emberségére, ügyességére vannak hagyatva. A történet kicsit rövidebbre fogott, az események nem hömpölyögnek olyan széles áradással, mint a tündérmesében. A hősök helyes emberi magatartása, bátorsága itt is megkapja jutalmát.

A harmadik csoport, az állatmesék kedvelt alakjai a farkas, a róka és a medve. A viada-lokban mindig a butább a vesztes. Az állatok is mindig valamilyen emberi tulajdonságot képviselnek. Sok mese az állatok és az emberek kapcsolatáról szól, itt viszont az ember győz, aki eszével, találékonyságával a nagyobb testi erejű állatokat legyűri.

A mesék közeli rokonai az anekdoták is. Az anekdota vidám hangú, rövid, csattanóval végződő történet, amelyet a mesélő mint megtörtént dolgot mesél el, és a hallgatóság hitelt is ad neki. Mindennapi történet, de különös, többnyire humoros eseményt dolgoz fel. Megnevettet, vagy valakinek a kinevetésére bíztat, legtöbbször olyanéra, aki ezt meg is érdemli, mert mulya, ügyetlen, vagy éppen rosszakaratú, s pórul is jár az anekdota vé-gén. Máskor viszont híres emberek állnak a középpontjában. Az anekdota nem jellemzi külön hőseit, az események nem hömpölyögnek olyan széles áradással, mint a mesében. Valami történik, aminek eredménye egy váratlan fordulat, ami a csattanót is meghozza, vagyis az anekdota végét. Az anekdota már az ókorban ismeretes volt, és ma is elterjedt és kedvelt műfaj az irodalomban, népköltészetben egyaránt. A múlt században nagy ha-tással volt elbeszélő irodalmunk fejlődésére. Több írónk művészi alkotó módszere anek-doták sorára építeni az írások cselekményét. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán a társas élet-ben is kitűnő anekdotázó hírében állt.

Vannak világszerte ismert anekdotahősök, akikhez sorozatnyi történet kapcsolódik. Ilyen az arab-török világban Naszreddin Hodzsa, ilyen volt a középkori Németország-ban és a szomszédos országokban Till Eulenspiegel vagy a magyar és a környező népek – főleg a szerbek és horvátok – körében Mátyás király. A népköltési anekdoták másik


irányának kedvelt hősei az imposztorok, akik ügyességükkel, ravaszságukkal, találékony-ságukkal vívják ki elismerésünket, vagy ellenkezőleg, a buta emberek, akiket rá lehet szedni, vagy akik felesleges dolgot csinálnak, s ezért megérdemlik, hogy kinevessük őket. Gyakori hőse az anekdotának az egyszeri ember is. A róla szóló történeteket példaként mesélik el, ha valakivel valamilyen nevetséges dolog esett meg. A humor forrása az, hogy a szereplő személyek kicsinyes, jelentéktelen célokért nagy buzgalommal, de nem okosan cselekednek, tehát érdemesek arra, hogy kinevessük őket. A rövid terjedelmű cselekmény elmés fordulatokon keresztül jut el a csattanóig, a szereplőket csak tetteivel jellemzi.

Az egyszeri ember alakja nemcsak anekdotáinkban, tréfás történeteinkben, meséink-ben fordul elő, hanem szólásaink között is gyakran találkozunk vele. Úgy járt, mint az egyszeri ember – mondja a szólás, s ezt különböző alkalmakkor hallhatjuk. Ha például valaki azt keresi, ami körülötte van, és mégse látja, akkor a fenti szólás értelmezéseként még hozzáfűzik: kereste a fehér lovat, amelyen ült!

(Kósa László–Szemerkényi Ágnes: Apáról fi úra. Néprajzi kalauz. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1973. 236. p.)







10. Olvasd el a mesét, majd válaszolj a következő kérdésekre!

NAGYOTMONDÓ HUSZÁROK

Mikor a huszár hazajött Talijánországból (Olaszország), elmesélte, ott olyan nagy káposztát látott, hogy az egész ármádia, ha meleg volt, aláment, hogy hűvösben legyenek. És akkora méhet látott, mint egy ló.

– Hát a kaptár mekkora volt? – kérdezték tőle.– Hát csak akkora, mint nálunk – felelte a huszár.– Hát akkor hogy ment be a méhecske? – kérdezik tovább, de a huszár nem hagyta

magát zavarni, azt mondja:– Akkorra már eljöttem.– Ez semmi! – mondja egy másik huszár. Mikor mi Pojákországban voltunk, olyan nagy

üstöt láttam csinálni, hogy mikor a kovácsok az egyik felét kalapálták, azok, akik a másik felében dolgoztak, nem hallották a kalapálást.

– Mit csináltak azzal a nagy üsttel? – kérdezi a Talijányországban járt huszár.– A te káposztádat főzték meg benne – volt a válasz.

a) Kik a történet szereplői? Mely országokban járt a két huszár? Milyen valótlanságokat állítanak a katonák?

b) Hogyan ítélitek meg a két huszár magatartását? Mindkét huszárra igaz a címben olvasott jelző, hogy nagyotmondó?

c) Mi a humor forrása a történetben?

11. N

ézzé

tek

meg

ala

pos

an a

kép

et!


a) Figyeljétek meg az embereket, a helyszínt, a ruhákat, a környezetet! Kik lehetnek ők? Ki az, aki még hozzátartozik a képhez?

b) Milyen szituációt örökített meg a rajzoló?

c) Vajon mire gondolhatnak a képen látható emberek? Nézzétek meg alaposan az arcukat, tekintetüket, testtartásukat! Ennek alapján alkossatok egy két-három mondatból álló szöveget, amelyet elmondhat-

tak volna ebben a szituációban! A láthatatlan fényképész is megszólalhat!

d) Jelenítsétek meg élőképben a fényképen látható helyzetet! Osszátok szét a szerepeket és a szövegeket! A csoport egyik tagja vállalja a játékmester

szerepét, aki a kérdésekre a csoport nevében válaszol, majd egy-egy érintésével élővé varázsolja a képen látható személyeket.

e) A bemutatott élőképeket alaposan fi gyeljétek meg, és értékeljétek, mennyire hűen tük-rözték a képen látható szituációt!

12. Rendezzétek fürtábrába a Mesetárban összegyűjtött információkat!

a) Alakítsatok ki egy olyan ábrát, amely minden fontos tudnivalót tartalmaz a mesékről!

b) Az ábrát tervezzétek meg, majd csoportmegbeszélést követően rajzoljátok fel egy cso-magolópapírra, és helyezzétek el úgy a falon, hogy mindenki láthassa!

c) Nézzétek meg a többi csoport munkáját is, és értékeljétek az elkészült „műveket”!

szövegértés a 5 diák iv.fej ii.torda kiadvány a nemzeti fejlesztési terv...

Documents