Azonosító szám: HEFOP-2.1.3.-P.-2004-06-0001/1.0

„...az élet egyszerű, de gyönyörű paradoxonja, ha úgy érezzük, hogy valaki őszintén elfogad olyannak, amilyen vagyok. Akkor máris hajlandó vagyok elmozdulni e pontról:

elgondolkozni, hogyan szeretnék megváltozni, fejlődni, mássá válni, még inkább azzá, amivé válnom csak lehetséges.”

(Thomas Gordon)

Készítette:Garai ZoltánnéSümegi JánosnéZsákai AndreaNyéki Izabella

Készült: a Humánerőforrás-fejlesztőOperatív Program

támogatásával

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés …………………………………………..…………………………….…3

A program célja, feladata, és tevékenysége……..…………………………….….4

Programterv………………………………..…………………………………….…5

Jó gyakorlat leírása……………………………………..……………………….…7

Felhasznált irodalom összegzése ……………………………………………….…7

Ajánlott irodalom…………………………………………………………………20

2

BEVEZETÉS:

A problematikus vagy nehezen nevelhető gyermekek.

Mint tudjuk a problematikus vagy nehezen nevelhető gyermekek azok, akiknek magatartása jelentősen eltér az adott korban elvárható és megkívánható helyes magatartástól, így az általánosan ismert pedagógiai módszerekkel nem lehet náluk a kívánt hatást elérni, ugyanakkor még gyógypedagógiai nevelést nem igényelnek. Ők azok, akik a pedagógus számára kihívást jelentenek. Oktatásuk, nevelhetőségük a megszokottnál nehezebb és csak kitartó munkával, alapos pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel lehet eredményeket elérni.

Az ilyen gyermekeket gyakran érik kudarcélmények. Emiatt önbizalma csökken, önértékelése és értékrendszere helytelen irányba fejlődik. A nehezen nevelhetőség és veszélyeztetettség együtt is jelentkezhet.

Az ilyen gyermek viselkedését igen nehéz irányítani. Még a legjobb szülőknek is lehet éppen ezért nehezen nevelhető gyermeke.

Sajnos napjainkban növekszik azoknak a gyermekeknek a száma, akik komoly viselkedési problémákkal küszködnek. Klinikai orvosok és kutatók egyetértenek abban, hogy gyermekeink 5-10 %-a viselkedészavarokkal küzd, amelyek számos nehézséget jelentenek számunkra, a család a pedagógusok, de az egykorú társaik számára is. Ők azok, akik nem képesek figyelni, összpontosítani, követni a szabályokat, vagy éppen féken tartani ösztöneiket.

Az ilyen gyermekeknek az iskola valódi kihívást jelent. Hiszen ők a figyelmetlenek, vagy a túlságosan aktívak. Egyeseknél olyan súlyos a figyelem hiánya, hogy akár otthon, akár az iskolában vannak, nem képesek haladni a tanulás normális ütemével.

A „nehezen kezelhetők” érzékenyek és kreatívak. Fontos magukban tudatosítani, hogy ők kivételes szükségletekkel rendelkeznek, nagy megértést igényelnek. A nehezen nevelhetőség tünetei (érzelmi labilitás, beszédzavarok, agresszív viselkedés, értékzavarok) a szociokulturális ártalmaknak az egyénben integrálódott megjelenései. A megközelítés az empatikus magatartás lehet. Ha a nevelési módszereket a segítő magatartás és bizalom légköre hatja át, akkor a gyermekek többsége egy idő után arra törekszik, hogy megfeleljen a szociokulturális hatásnak, és indíttatást érez az együttműködésre.

Mindaz, ami a fejlődés korai fokán kimarad, később már nem vagy alig pótolható. A fejlődési folyamatban bekövetkezett hibák, hiányok kijavítási lehetősége attól függ, mikor érte a károsító hatás a fejlődő személyiséget.A család ezelőtt nem nézett szembe olyan óriási problémákkal, nyomásokkal és aggodalmakkal, mint amilyenek a mai világot sújtják. A helyzetek változnak, az igények megnőnek és a gyermektől egyre többet követelünk meg, miközben azok igyekeznek megbirkózni saját hiányosságaikkal, kénytelenek a technika gyorsuló fejlődéséhez alkalmazkodni, amely megállás nélkül gyorsan továbbfejlődik. A gyermekek sokszor érzelmileg túl éretlenek ahhoz, hogy mindezeket a problémákat kezelni tudják.

3

A program célja:

A tanulási nehézségekkel, valamint a beilleszkedési és magatartási zavarokkal küzdő gyermekek kiszűrése. Olyan programok kidolgozása és bevezetése (pl. Gyermeklánc-program), amely lehetővé teszi a prevenciót és a megfelelő fejlesztést..

A program feladata:

empatikus magatartás kialakítása a segítő magatartás és a bizalom megteremtése a nevelési módszerekben folyamatos kapcsolattartás (kötetlen és célirányos konzultáció gyerekkel,

szülővel,) annak érdekben, hogy a szülők igényeljék a nevelési tanácsadó szakszerű segítségét, a pszichológus segítségét

rendszeres esetmegbeszélések, problémamegoldó fórumok szervezése a pedagógusok körében

a gyermekvédelmi felelőssel történő együttműködés olyan módszerek, tréningek alkalmazása, amelyek segítenek a beilleszkedési-, és

magatartászavaros tanulók elfogadásában

Tevékenység:

pozitív motiváció biztosítása, önbizalmat növelő, preferáló eljárásokkal, pl. individuális viszonyítással értékeléskor, azokon a területeken sikerek biztosításával, melyeken elmaradás nincs

az év eleji szintfelmérés az egyéni fejlesztő munkához valamennyi tantárgy belépésekor megismertetni a tanulókkal az adott tantárgy

eredményes tanulását segítő módszereket. tanórákon és kiemelten az iskolaotthonos és a napközis foglalkozásokon gyakoroltatni

az önálló feladat megoldási módokat, segíteni a gyermek számára legmegfelelőbb kiválasztását.

részképesség hiánya esetén, enyhébb esetben egyéni fejlesztő foglalkozás, súlyosabb esetekben szakszolgálati segítségkérés igénybevétele

egyes tantárgy értékelése vagy tanulás alóli részleges vagy teljes felmentés a szakszolgálattal történő együttműködés alapján

ismerethiány esetén a korrekció lehetőségének biztosítása pszichés eredetű tanulás kudarcok elkerülését egyénre szabott feladatokkal,

csoportmunkába bevonással, versenyhelyzetek kiszűrésével segíteni partneri kapcsolat kiépítése (gyermekjóléti szolgálat, kisebbségi önkormányzat,

nevelési tanácsadó, gyermekvédelmi felelős) a problémák kezeléséhez szakemberek segítségének igénybevétele,

esetmegbeszélések, szakmai fórumok szervezése

4

Programterv:

Cél: egyénre szabott fejlesztési út kidolgozása helyzetelemzés, megismerés hiányosságok feltárása korrekció segítő módszerek alkalmazása

Tevékenységek Mivel Időpont FelelősDokumentáci

óMegjegyzés

Egyénre szabott megfigyelések végzése,

Feladatlapok fejlesztő eszközökspontán játék

Óvoda-nagycsoportszeptembertől folyamatosan

Nagycsoportos óvó nénik

A megfigyelések lejegyzésére szolgáló füzet.

Tapasztaltak lejegyzése rövid jegyzetben.

A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság felkérése állapotfelmérésre

A TKVSZB által használt mérőanyag

Szeptember - október

ÓvodavezetőSzakvélemény, záradék

Egyéni fejlesztési tervek készítése

November

Óvónő, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus

Egyénre szabott fejlesztési tervek

A tervek a szakértői javaslatok figyelembevételével készülnek

Fejlesztő foglalkozások szervezése.

Fénymásolt feladatlapok fejlesztő eszközök, játékok

December-május

Óvónő, fejlesztő pedagógus gyógypedagógus, logopédus, szükség esetén terapeutapszichológus

Egyéni dosszié, mely tartalmazza a feladatlapokat, egyéni munkákat.

Ezek elősegítik a hátránykompenzációt és az iskola előkészítést. olyan képességek fejlesztésére fordíthatók, amelyek nélkülözhetetlenek az alap kultúrtechnikák elsajátításához

Bemeneti mérés elvégzése

Adaptált mérőanyagok

Iskola-1.osztálySzeptember

Tanító néni, fejlesztő pedagógus

Feladatlapok

Egyénre szabott fejlesztési tervek készítése. Sajátos nevelési igényű gyermekek

Tanulási zavarok korrekciója kisiskolás korban –

Október Tanító néni, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus

Egyéni fejlesztési tervek

A fejlesztési tervek az óvó néni megfigyeléseire, a szakértői

5

habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásainak megtervezése.

fejlesztő program

véleményekre és a bemeneti mérés eredményeire alapozva készülnek.

Fejlesztő foglalkozások, habilitációs és rehabilitációs órák biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek számára

Fénymásolt feladatlapok fejlesztő eszközök, játékokszámítógépes fejlesztő programok

November-június

Fejlesztő pedagógusgyógypedagógus

Rehabilitációs célú foglalkozástervek

A sajátos nevelési igényű gyermekek szakértői véleményeinek felülvizsgálata iránti kérelmek benyújtása a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz

JanuárGyógypedagógus

Felülvizsgálat iránti kérelem.

A kötelezően előírt felülvizsgálati időhatárok figyelembevételével

Rehabilitációs órák, fejlesztő foglalkozások biztosítása. Önismereti tréning, játékok alkalmazása..

Tréningterv Alsó tagozat

Fejlesztő pedagóguslogopédusgyógypedagógus

Rehabilitációs célú foglalkozástervek

Szükség esetén, vagy a szülő kérésére, a probléma megoldásának érdekében a megfelelő szakember megkeresése

Differenciált tanulásszervezési módszerek alkalmazása az oktatási folyamatban.

Óravázlatokoktatási segédanyagok

Alsó- és felső tagozat

Alsó tagozatos tanítók, szaktanárok

Tréningterv, projektterv.

Kooperatív tanulásszervezés, projekt módszer Önismereti tréningek alkalmazása

Problémamegoldó fórumok szervezése a problémás gyermekek eseteire építve.

Alsó- és felső tagozat

Osztályfőnökszaktanárok

Esettanulmányok

6

Jó gyakorlat a magatartászavaros gyermekek minél hatékonyabb fejlesztése érdekében:

Megfelelő ültetéssel sokat segíthetünk a magatartási zavarok visszaszorításában. Az aktivitási térbe való ültetés azt jelenti, hogy a tanár, ahol a legtöbb időt tölti, ahová a legtöbb kommunikációs jelzést küldi, oda ülteti a problémás gyermekeket. S nem a kieső területre, ahonnan nehezebben tudja követni az óra menetét, előbb kilép a feladathelyzetből, illetve nagyobb valószínűséggel köti le magát más tevékenységekkel.A figyelem huzamosabb fenntartása érdekében a figyelmet felkeltő, fenntartó módszerek gyakoribb alkalmazását kell előnyben részesíteni. .A követelmények optimális arányát kell megtalálni a tanulási- és magatartási zavarral küzdő gyermekekkel szemben.Személyre szabott feladatokat kell biztosítani, folyamatos differenciálási lehetőséget kell adni a tanítási órákon.Új, hatékony módszereket változatosan kell alkalmazni az oktatási folyamatban.Az alkalmazkodást segíteni kell a társakhoz, helyzetekhez.Közös szabályokat kell kialakítani, melyek segítik az elfogadást, kompetenssé teszik a szereplőket.A családdal történő minél hatékonyabb együttműködésre kell törekedni. Meg kell ismerni a gyermek szociokulturális környezetét is, amelyben él, hiszen csak azt tudhatja, amire megtanították Törekedni kell, más szakemberekkel az együttműködésre és a probléma megoldásához vezető út kidolgozásában. .Segíteni kell a reális énkép kialakítását. A viselkedési zavart mutató gyermek mind társaitól, mind a felnőttektől sok negatív visszajelzést kap.Önismereti tréningek, játékok alkalmazására kell törekedni.A lehető legjobb tanár-diák kapcsolatot kell kialakítani. A tanítási órán ne csak az ismeretközlés, a megtanultak ellenőrzése történjék meg, hanem a kétoldalú kommunikáció kezdődjék tanár-diák között. Így lehetőség nyílik az egyéni szükségletek, képességek jobb megismerésére, kibontakoztatására, s egy harmonikusabb tanár-diák kapcsolat kialakítására.

Egyéb ajánlás: Legyen az alkalmazott tanterv, tananyag része az önismeret, a reális önértékelés kialakítása, a kommunikáció fejlesztése. E feladatok, mint követelmények a NAT szerint minden műveltség-területen meg kell, hogy jelenjenek. Célzottan szerepet kaphat az „Ember és társadalom” a „Művészetek” és ezen belül a „Tánc és dráma” fejlesztési követelményei között. Az önismeret, a tanulási és viselkedési szokások kialakítását, megerősítését már a tankönyvlistán is szereplő tankönyvek, programok is segítik.

A PROGRAMHOZ FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ÖSSZEGZÉSE:

A magatartászavar fogalma:

A magatartászavar szocializációs zavar, ami a társadalmi beilleszkedéshez szükséges szerepviselkedések és velük kapcsolatos ösztönzések, ismeretek és képességek elsajátításának és alkalmazásának anomáliája, a szociális tanulás gyengesége, vagy hibái miatt a társas kapcsolatokban és együtt működésekben fellépő önszabályozási nehézség és zavar megnyilvánulása. A magatartászavar olyan másodlagos és harmadlagos személyiségfejlődési anomália, amely időleges, nem szükségszerű, korrekciós neveléssel leküzdhető.A magatartászavaros gyermekek közös sajátos személyiségfejlődési törvényszerűsége, hogy a biológiai diszfunkciók, vagy a kedvezőtlen szociális hatások, de legtöbbször mindkét ok együttes hatása következtében fejlődési elmaradást mutatnak a szociális környezettel való együttműködés belső, személyiségbeli előfeltételeiben. Emiatt az együttműködés gyengébb, vagy problematikus lesz. Személyiségfejlődésükhöz szükséges szociális együttműködés

7

problémái miatt keletkező belső fejlődési ellentmondások gyakran nem oldódnak meg az önfejlődésben célirányos külső segítő feltételek nélkül.

Az óvoda, iskola, mely szocializációs rendszerként működik, alkalmazkodást követel meg az általa „előírt” norma és szabályrendszerhez, és beilleszkedést a formatív csoport illetve osztályközösségbe. Ahhoz, hogy a gyermek jól tudjon alkalmazkodni, és képes legyen megfelelő társas kapcsolatok kialakítására egy- egy életkori szakaszban, a szocializáltság bizonyos fokát kell elérnie. Azok a gyermekek, akinek szocializációja sérül, azaz a közösségbe való beilleszkedésüket valamely tényező akadályozza, konfliktusba kerülhetnek az intézményi szabályrendszerekkel, társas viszonyaikban zavarok mutatkozhatnak. Ha ezek mértéke meghaladja a pedagógus, a gyermektársak illetve más szülők által tolerálható szintet, a gyermek problémássá válik a rendszer számára. Egy olyan fejlődésmenet indulhat el, melynek során rögzül és elmélyül konfliktusa környezetével, a személyiségfejlődés irányát negatívan befolyásolva A többségi pedagógiai gyakorlat számára komoly gondot jelent a beilleszkedési zavarokat mutató gyermekekkel való bánásmód. Mivel az intézményen belüli segítés lehetőségei korlátozottak az óvónő, osztálytanító egymaga a probléma megoldására sokszor nem képes. Ilyenkor kérik a nevelési tanácsadó segítségét, mely az esetek többségében azt meg is adja, de bizonyos esetekben már a saját kompetenciakörét meghaladó problémákat – a Közoktatási Törvény által leírt „más fogyatékosság” megállapítására – a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottsághoz utalja.

Kik a magatartási zavarokat mutató gyerekek? A meghatározás igen nehéz, mivel sem a jelenség megjelölésében, sem a definíciókban nincs egység. A szakirodalmat olvasva találkozhatunk a beilleszkedési zavar, alkalmazkodási zavar, nehezen nevelhető gyermek, magatartászavar, viselkedészavar stb. elnevezésekkel. A definíciókat megvizsgálva és értelmezve, a tartalmukat illetően is igen változatos a kép. A különböző elnevezések, és a mögöttük rejlő meghatározások eltérő nézőpontokat és értelmezési különbségeket képviselnek. A definíciók osztályozása, a különböző értelmezések okainak megragadása több dimenzió mentén is lehetséges.1. A nézőpont oldaláról vizsgálva a kifejezéseket az értelmezés egyik meghatározó

tényezője, hogy mely tudomány illetve tudományág oldaláról történik a megközelítés. Hangsúlyeltolódások mutatkoznak attól függően, hogy elméleti alapként a pszichiátria, a pszichológia vagy a pedagógia szolgált-e. A pedagógia nézőpontjából szemlélve a problémát a vizsgálódás középpontjában a neveléssel, oktatással kapcsolatos jelenségek, illetve ezekben a folyamatokban tapasztalt rendellenességek állnak. A pszichológia különböző lelki jelenségeket, intra-, és interpszichés folyamatokat vizsgálva és elemezve közelíti meg a magatartászavar problémakörét. A pszchiátriai megközelítésekben jól nyomon követhető az orvosi, biológiai szemlélet a probléma meghatározásában, az okok feltárásában és a segítés módjának megállapításában. A fogalom meghatározásában is a diagnosztikus kritériumok kerülnek előtérbe.

2. A szociálpszichológia a szemlélő oldaláról vizsgálja a magatartási zavart. Ennek megfelelően az értelmezés lehet:

- az észlelő oldaláról megfogalmazott definíciók a normák, szabályok megsértését veszik alapul. Nehezen nevelhetőnek azokat a gyermekeket tekintik, akik nem alkalmazkodnak az intézményi szabályokhoz, azokat rendszerint megszegik, magatartásukkal zavarják a pedagógust és társaikat, akiknél a hagyományos pedagógiai módszerek nem elég hatékonyak.

- az érintett szempontjából megfogalmazott definíciók a gyermek magatartását, illetve beállítódását veszik alapul. Problémás a gyermek aki az életkorának megfelelő nevelési követelményeket belső vagy külső okok miatt nem tudja vagy nem akarja teljesíteni. Így beilleszkedési zavarokat mutat.

8

- a társas viszonyok oldaláról megfogalmazott definíciók azt feltételezik, hogy a probléma az egyénben keresendő. A tüneten kívül a kialakulás folyamatát, a megjelenési szituációt is elemzik. Tehát a problémás viselkedést a folyamatban és a viszonyokban értelmezik.

3. Az eddig leírt nézőpontbeli különbségek mellett, a meghatározások osztályozhatók az értelmezési tartomány terjedelme alapján is. Ilyen mutatók mentén beszélhetünk tág illetve szűk fogalmakról.

Életkor: Egyes definíciók, a magatartászavart általánosan, életkortól függetlenül, mások egy adott korosztályra nézve határozzák meg. Ez leggyakrabban a gyermekkor. pl. a Pszichológiai kislexikon által használt definíció szerint magatartászavar: a gyermek viselkedésének megváltozása nehezen nevelhető már-már elviselhetetlen mértékben.

Tünetek: Találkozhatunk olyan meghatározásokkal melyek a tünetek széles skálájával értelmezik a magatartászavart, míg mások jóval enyhébb jellemzőket sorolnak fel. Több pszichiátriai és pszichológiai tanulmány a magatartászavarok alá sorolja be a különböző pszichés betegségeket is (pl. gyermekkori depresszió, kényszerek) és ezek tüneteit, míg más megközelítések értelmezésében és a fogalmak gyakorlatban történő használatában ezek nem szerepelnek.

A fentiek alapján látható, hogy a magatartászavar fogalmának meghatározása, értelmezése több tényező függvénye. Éppen ezért általános érvényű definíciót igen nehéz lenne megfogalmazni. Amennyiben célul nemcsak a magatartászavar meghatározását tűzzük ki, hanem a zavart viselkedés valamilyen szintű korrekcióját is – melyet a Közoktatási Törvény is előír – nem elégedhetünk meg a tünetek megfigyelésével és leírásával. Ebben az esetben szükséges azon folyamat részletes tanulmányozása is, amelyben a viselkedés létrejön, hogy az esetleges zavar esetén feltárható legyen annak oka, megfelelő és elegendő alapot szolgáltatva a hatékony segítségnyújtás megtervezéséhez, kivitelezéséhez. A viselkedés, mint tevékenységek összessége valamilyen szintű változást idéz elő, tehát következményekkel jár. A konkrét tapasztalati szinten ezt figyelhetjük meg:

Szituáció – viselkedés - következmény

Miként fordulhat elő, hogy ugyanabban a szituációban kisebb-nagyobb hasonlóságokat mutatva ugyan, de az emberek ahányan vannak szinte annyiféleképpen viselkednek? A megoldást egy komplexebb, mélyebb tanulmányozás után egy összetettebb folyamatban találhatjuk meg. A helyzet, amely kivált egy bizonyos viselkedést, az egyén számára elvárásokat tartalmaz. Az elvárások egy része a környezet oldaláról fogalmazódik meg. A környezet elvárásai részben általánosak, társadalmi szintűek (un. társadalmi normák), amelyek a szituáció többi tényezőjétől többnyire függetlenek. A gyermekeknek ezeket főleg a család és a nevelési, oktatási intézmény közvetíti. A környezeti elvárások másik részét a szituációban résztvevő személyek által megfogalmazott konkrét elvárások, elő felvetések alkotják. (pl. a tanító elvárja Évától, akit szabálytartó kislányként ismer, hogy feladata elvégzését követően ne beszélgessen) A környezet mellett a gyermek saját magával szemben is elvárásokat támaszt, amelyek énképéhez, én ideáljához kapcsolódnak, vagy a lehetséges viselkedés következményeiből erednek.Egy meghatározott helyzetben létrejövő viselkedésre a gyermek testi és pszichés állapota is befolyással van. A tartós jellemzők közé szomatikus és pszichikus tulajdonságok, képességek, jártasságok, készségek, viselkedésminták, az átmenetiek közé pedig csak az adott szituációban megjelenő és ható tényezők sorolhatók (pl. betegség, hangulat, éhség, kialvatlanság, stb.). A tényleges valódi elvárások és jellemzők hatása azonban nem

9

közvetlen, hiszen ezek átszűrődnek a személyiségen, a szubjektív szűrőn, amelynek az alapját az énkép, a sajátos személyiségvonások, az érzelmi-akarati jellemzők, az attitűdök, a beállítódások stb. képezik. Ez a szubjektív szűrő bizonyos elvárásokat, jellemzőket felnagyíthat, torzíthat vagy éppen akár el is rejthet. Ily módon a valódi elvárások és jellemzők, és az észlelt elvárások és jellemzők között különbségek lehetnek (pl: valódi jellemzője lehet egy gyereknek egy átlagos problémamegoldó képesség, amelyet alacsony önértékeléssel és magas én ideállal átlag alattinak is érzékelhet (mely erős szorongást is kiválthat)). Az észlelt elvárások és jellemzők összevetésének eredményeképpen, a viselkedés első lépéseként megszületik a helyzet értékelése. Ennek objektivitása vagy szubjektivitása az ezt megelőző tényezők objektivitásának a függvénye. Következő lépésként ez alapján történik a viselkedés megtervezése (a tapasztalt helyzet korábbi helyzetekkel való összevetése, viselkedésminta kiválasztása), végül a viselkedés kivitelezése. A helyzetre való reakció lehet adaptív alkalmazkodást szolgáló és lehet inadaptív.Mindkét esetben a viselkedés eredményeképpen létrejövő következmény sokszoros visszacsatolásaival befolyásolólag hat a szituációra, az elvárásokra (pl. a környezet által többszörösen visszajelzett siker hatására nőhet a saját magával szemben felállított igényszint), és a jellemzőkre, valamint ezeken keresztül, de közvetlenül is a szubjektív szűrőre, s így a majdani újabb viselkedésre is. Ebben a rendszerben szemlélve a viselkedést a nem akaptív válasz több tényező eredményeként is létrejöhet. A felsorolt szintek bármelyikén előállhatnak olyan feltételek, amelyek negatívan befolyásolhatják a helyzetre való reagálást, a szoros összefüggések és kölcsönös egymásra és visszahatások miatt a viselkedés más tényezőire is kihathatnak (pl: irreálisan magas környezeti elvárás hatásaként a gyermek önmagával szembeni elvárása is nőhet, de mivel ezt viselkedésével elérni nem tudja, a sorozatosan megélt kudarcok hatására önértékelése csökkenhet, énképe negatívvá válhat azaz szubjektív szűrője torzulhat, az inadaptív viselkedésminta rögzülhet). Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a magatartászavarok hátterében nem egy, hanem több egymással szorosan összefüggő személyi és környezeti tényezővel kell számolnunk. A gyermekkorban jelentkező magatartászavarok vizsgálata esetében ez azt jelenti, hogy nem hagyható figyelmen kívül a gyermek azon környezete, amelyben az inadaptív reakció megjelenik. A család és a nevelési, oktatási intézmény ugyanis nemcsak aktuálisan (aktuális elvárásaival, követelményeivel), hanem az egész addigi személyiségfejlődésre gyakorolt hatásával, a szocializációban betöltött szerepénél fogva befolyásolja a gyermek magatartását.A Közoktatási Törvény szerint „más fogyatékos” gyűjtőfogalom alá sorolt magatartászavar gyakoriságáról pontos adat nem adható, mivel e kategória bevezetése óta nem volt felmérés arról, hogy ezen belül mennyi az elsődleges tünetként beilleszkedési zavarral, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek.A nemzetközi és hazai kutatók igen eltérően ítélik meg a magatartászavarokat mutató gyermekek arányát. Megközelíthető adatokat azért sem kaphatnánk, mert az ő felméréseikben szerepelnek azok a gyermekek is, akik esnek bele a Közoktatási Törvény szerinti „más fogyatékos” kategóriába. Az eltérő számadatok befolyásoló tényezője az is, hogy pedagógusok, pszichológusok, vagy pszichiáterek végezték a felmérést, illetve az, hogy milyen tünetlista mentén dolgoztak, amely tulajdonképpen a fogalom eltérő értelmezésére vezethető vissza. Még mindig nyitott a kérdés: ki dönti el, minek alapján, hogy milyen mértékű a magatartászavar? „Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd vagy fogyatékosságban szenved, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.” (1996/LXII.Ktv.25.§(8))

10

A felelős döntés nem könnyű feladat, mivel a szakemberek kezében nincs a fentiekben leírt soktényezős és faktorú okokból eredően – egy standardizált vizsgáló eljárás, aminek alapján diagnosztizálhatnák a „kóreredetet”, mint elsődleges okot. Ez indokolttá teszi, hogy a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságokban gyermekpszichiáter végezze a gyermekek vizsgálatát. Szükség esetén hosszabb idejű kórházi megfigyelésre is sor kerülhet, mivel csak így követhetők nyomon a viselkedési zavarok egyes tünet együtteseire jellemző kritériumok gyakorisága, megléte. A több szempontú vizsgálatot követi a diagnosztizálás, a szakvélemény elkészítése.

Magatartászavar megfigyelése, diagnosztizálása:

Dr. Bödör Jenő a személyiségfejlődés longitudinális nyomon követő vizsgálatával tárja fel a magatartászavarok okait, pedagógiai tipológiáját, kialakulásuk és megszüntetésük dinamikáját, prognosztizálásuk lehetőségeit.A magatartászavarok pszichológiai diagnosztikája történhet klinikai pszichológiai technikákkal (elsősorban a projektív személyiségtesztekkel, a szorongás és frusztrációs próbákkal), szociálpszichológiai módszerekkel (pl. szociometriával, a szociális érettség diagnosztizálásával) és nevelés lélektani vizsgálatokkal, ami elsősorban a szociális tanulási gyengeség és hiba konkrét megnyilvánulásainak, a szokások, a jellem, az erkölcsi viselkedésmódok elsajátítási, interiorizációs és alkalmazási problémáinak elemzésére, a magatartászavarok oki összefüggéseinek megismerésére irányul.A magatartászavarok pedagógiai diagnosztikájának ismert módszere a neveltségi szint felmérése. Az erkölcsi tudat és magatartás tantervileg megállapított követelményeinek és szintjeinek az elsajátítása felmérhető erkölcsi probléma és konfliktushelyzetek és feladatok gyakorlati megoldásán keresztül.A magatartászavarok pedagógiai diagnosztikája érdekében a pedagógus elvégezhet egyszerűbb vizsgálatokat is. Például az értékorientációk fejlődési zavarainak feltárására érdeklődésvizsgálatot, a példakép és barátválasztás motívumainak vizsgálatát, vagy az én tudat fejlődési problémáinak mélyebb elemzéséhez önismereti és igényszint próbákat, önértékelési-rangsorolási technikákat alkalmazhat.A pedagógus a magatartászavarokat és azok okait a leggyakrabban környezettanulmánnyal és szervezett, rendszeres nyomon követő megfigyelésekkel diagnosztizálhatja. Ennek legfőbb előnye, hogy a magatartászavarokat a korrekciós nevelés hatására végbemenő változásaik, leküzdhetőségük látens lehetőségei és pedagógiai feltételei, konzekvenciái tükrében szemlélheti, naprakész állapotban ismerheti. A megfigyelések különösen akkor hatékonyak, ha pedagógiai projektív technikákhoz kapcsolódnak. A közös szerepjátékban, mesedramatizálásokban, bábozásban, közös alkotásokban komplex módon megfigyelhetők a tanulók érzelmi és verbális kölcsönhatásainak, akarati szerepviselkedésének, jellemtulajdonságainak, reakcióképzéseinek, szociális képességeinek fejlődési problémái és leküzdésük folyamata.

A magatartási (viselkedési) problémák, személyiségzavarok megnyilvánulási formái az óvodában

Bepisilés (enuresis) éjjel, nappal

Az egyik leggyakoribb probléma, főként akkor, ha a már szobatiszta gyereknél jelenik meg újra, mint regressziós tünet.A hólyag funkcionális zavara, ugyanis a kiürítési feltételes reflex helyébe a csecsemőkorra jellemző feltétlen reflexműködés lép (pl. beszoktatásnál a pisilést ekkor az anya kedvéért teszi). Feltehetjük, hogy a szobatisztaság ösztönszerű, reflexes alapjai megvannak az ember természetében. (Ezek a 2. életév folyamán érnek meg)

11

Okok:

Általában nagyon összetettek, nem specifikusak, pl. védettség hiánya, szeretethiány, túlzott korlátozás. Így a gyermek saját énjét, hatalomérzését, ápolásra szoruló szerepét szeretné hangsúlyozni.

- Leggyakrabban három és fél – tíz éves kor között jelentkezik.- Gyakori az ambiciózus gyerekeknél is, akiknél az önérvényesítési vágy csorbát

szenved- valójában szorongókká válnak.- Testvérféltékenység is ok lehet (ha a kicsinek lehet, neki is).- Magas teljesítményszint elvárása.

Mivel pszichikus feszültségek okozzák, célszerű pszichológushoz fordulni, mert terápiára van szükség.

Cél:

Védettség atmoszféráját megteremteni, teljes elfogadás, szeretetteljes hozzáállás.

Beszékelés (encopresis)

Általában nappal jelentkezik a bepisiléssel együtt. A székelési inger és a székletürítés öntudatlanul és akaratlanul megy végbe nappal is. A korai gyermekkorban olyan élmény kapcsolódhat ehhez, hogy „valamit oda kell adni”. Nem annyira a védettség hiánya okozza, mint inkább az ösztönkívánságok terén átélt túlkövetelések és a sikertelenségre valló reakciók.Általában súlyosabb tünetnek tartják, mint a bevizelést, s mindig nagyfokú szorongás és a környezet elleni agresszív bosszúállás kíséri. Mivel nem tudatosítható beidegzési zavarról van szó, büntetés, jutalom, meggyőzés eredménytelen.

Táplálkozási zavarok

Két fő rendellenesség: a) étvágytalanságb) túlevés

Mindkettő az érzelmi élet kiegyensúlyozatlanságára vezethető vissza.

Okok:

a)- miliőváltozás,- nyugtalan, szeszélyes bánásmód,- tartós kudarcok.

Így például kisgyerek szerepet játszik és azt várja, hogy etessék.b)

- túlevés (bulímia)- belső feszültségek levezetése,- örömforrás.

Az érzelmi élet rendeződésével oldódik meg.

Alvási zavarok

- Vannak gyerekek, akik nem mernek aludni az óvodában, sírnak, nyugtalanok, éberen fekszenek.

- Általában családi háttérbeli okok mutathatók ki.- Szétszórt, ad hoc-szerű élet, bizonytalanság, esetleg félelmetes álmok állhatnak

a háttérben.

Beszédben megnyilvánuló zavarok

12

a) Dadogás- hangzók vagy szótagok gyakori ismétlése vagy meghosszabbítása,- hangzók blokkolása vagy szavak vagy hangzók összevonása.

A rendellenesség mértéke és kiterjedése helyzetfüggő (pl. fokozódik szereplésnél, vagy ha különös nyomás van a kommunikáción.)Kísérő tünetként megjelenhetnek:

- pillacsapások, tikek, ajkak tremorja, fejrázás, légző mozgások vagy ökölszorítás.Gyermekeknél előfordulhat:

- fejlődési artikulációs zavar,- figyelemzavar-hyperaktivitási rendellenességek,- szorongások.

2-7 éves kor között jelenik meg. A gyerekek kb. 5 %-a dadog és háromszor annyi a fiú, mint a lány (de van élettani és kóros dadogás).

b) Elektív mutizmus- a beszéd következetes megtagadása egy vagy több lényeges társas helyzetben.

A jelenség nem fóbia, nem depresszió, vagy skizofrénia.- a gyerek gesztusokkal, bólintással, fejrázással kommunikál (valamint otthon is

beszél)- nyelvi készségük normális- társulhat hozzá fejlődési artikulációs zavar: szégyenlősség, szocializációs

izoláció, visszahúzódás + megkésett beszédfejlődés.Okok:

- érzelmi elbizonytalanodás,- válás,- szülők közti konfliktusok,- túlvédő anyai magatartás- hospitalizáció,- trauma.

Pótcselekvések

a) Ujjszopás: Mint örömszerző, nyugtató tevékenység (3 éves korig normális) e fölött már azt jelzi, hogy a gyereknek szeretethiánya van, babusgatásra, aktivitásra nincs lehetősége, nincsenek sikerélményei, magányos.

b) Körömrágás: Amíg az ujjszopást a gyengédség igényének tüneteként értékeljük, s körömrágás a szigorú, kemény szülők és nevelők elleni aktuális agresszió jele, egyúttal a feszültségek levezetése is. Nem akaratlagos, előfordulhat, hogy a benne rejlő agressziót terápiával kell oldani.

c) Hajtépés: ujjtördelés, szájharapdálás, fej-falbaverés, szintén az agresszió kiélésének nem akaratlagos formái. Önmagának okoz fájdalmat, kitörni készülő dühét önmaga ellen fordítja, az elnyomott dühkitörések – érzelmi – indulati állapotok e tünetekben objektiválódik.

TIK-rendellenességek

A TIK: Önkéntelen, hirtelen, gyors, visszatérő, nem ritmikus sztereotip motoros mozgás vagy vokalizáció.Gyakori tikek: pislogás, nyakrántás, vállrángatás, grimaszolás, köhögés, krákogás, csipogás, vakkantás, torokköszörülés.Komplex motoros tikek: arcjáték, kurkászás, saját test harapása, ütése, ugrálás, dobbantás, tárgyak megszaglása.Vokális: obszcén szavak, palilalia (saját hang, szó ismétlése), echolália

13

Autizmus

Nem betegség-állapot, öntörvényűség jellemzi, nincs kezdete, kórjele, lefolyása.Tünetek:

- teljes befelé fordulás, nem érdeklik a külvilág ingerei- nem fordul a felnőtthöz – kontaktusképtelenség

Hangulat:- sírás-nevetés, követhetetlen számunkra, inadekvátnak tűnik - szorongás-pánik ambivalenciája, a szorongás átcsap pánikba,- egyek – ne egyek – éhen is halhatnak (pl. csak a sárga tányérból hajlandó ételt

elfogadni)Beszéd:

- vagy meg sem tanul beszélni- vagy papagájként echolál, visszhangszerűen ismétel- nem közlő jellegű- hiába helyes nyelvtanilag nem használható

Mozgás:- rengeteg, kényszeres elem, mozgásos sztereotípia – tapsolás, kézcsavarás, fej

ütögetése, ujjak pörgetése- légiesen finom mozgás, de nehezen fejleszthető

Kényszeresség:- azonossághoz való ragaszkodás- forgás, pörgés (nem leállítható, mert akkor szorong)

Bizarrériák. minden autistánál megvan, pl. mintákat pisil a falra

Személyi kapcsolat:- látszólagos- minél autisztikusabb, annál biztosabb, hogy nincs kontaktusa- szemkontaktus nincs- az őt kiszolgáló személy sem fontos

Tárgykapcsolat:- nagyon szoros- a fontos tárgy kiválthatatlan

Vegetatív tünetek- étkezés – mindent megesznek – semmit sem- ürítés – csak ide, csak oda, csak állva- alvás – van amelyik nappal alszik, éjjel fent van- fájdalomérzés: csökkent

Gondolkodás:- nem követhető, a mi gondolatainkon kívül van- nem válaszolnak- intelligenciájuk objektíven nem mérhető

Zene:- minden autista gyerekhez utat talál a zene- megmozgatja őket- nem mindegy, hogy milyen zene

Szaglás:

14

- szagolnak, nyalnak- szaglás útján tájékozódnak

Hyperaktivitás és figyelemzavar (ADHD, MCD, POS)

A magatartászavarok egyik jellegzetes megjelenési formája a motoros túlfűtöttséggel, híperaktivitással, figyelemzavarral jellemezhető ADHD (MCD, POS), mely minden esetben valamilyen organikus eredetű rendellenességre vezethető vissza. A kórkép nem szellemi fogyatékosságot, vagy cerebrális bénulást jelez, általában valamiféle teljesítménydeficit, mely akkor válik nyilvánvalóvá, ha az óvodai és iskolai elvárások (szociális, mentális követelmények) előhívják.

Kiváltó és rizikó okok:

Terhesség alatti faktorok:- magzatot ért ártalmak (nikotin, alkohol, sugár, tartósítószerek, terhességi

toxémia, placentatáplálási elégtelenség),- az anya anyagcserezavarai, hormonzavarai, magas vérnyomás- vérszegénység,- hormonkezelés, bizonyos gyógyszerek szedése, beleértve a

pszichofarmakonokat, - súlyosabb testi vagy lelki stressz,- környezetszennyező anyagok- ólom, higany, széndioxid, lágy és kemény drogok- placentaelöregedés a gyermek hosszabb túlhordása esetén.

Szülés közbeni faktorok:- oxigénhiány,- idegrendszeri traumák,- koraszülés, rohamos vagy elhúzódó szülés,- fájásgyengeség, vagy –elmaradás,- köldökzsinór rátekeredése a magzat nyakára,- vérkeringési elégtelenség az anyánál vagy a gyereknél,- vérveszteség, fogós szülés.

Újszülöttkori faktorok:- nem indul meg az újszülött légzése,- légúti elzáródás,- súlyosabb fokú sárgaság,- vércukorszint csökkenés.

Hibás családmodell:- nagyszülők hiánya, illetve azon játékoké, melyek tartalmazzák azokat a taktilis,

proprioceptiv, akusztikus, vizuális és szociális ingereket, melyek a fejlődéshez szükségesek,

- a mai anyák nem ismerik a ringató, altató, táncoltatós, mondókákat, énekeket.Később:

- mozgásszegény életmód- durvaság, agresszivitás- ezek a gyerekek úgymond nincsenek megszelídítve

Tünetek, melyek felismerhetővé teszik a hyperaktív-figyelemzavaros gyermeket:

Mozgás terén mutatott másság:- ügyetlenség,- passzív, hárító vagy megfigyelő szerep felvétele,

15

- a veszélyérzet teljes hiánya,- bizonytalan egyensúlyérzés,- impulzivitás, hyperaktivitás,- rombolási kényszer,- primitív reflexek kiválthatósága.

Együttműködés terén adódód problémák:- öntörvényű viselkedés,- a környezet normáinak, szabályainak semmibe vétele, - tartós együttműködésre való képtelenség,- kilépési akciók a feladathelyzetből,- dac, ellenállás, agresszivitás, (dührohamok, melyek ki- és befelé irányulhatnak)

A motiváltság és a figyelem terén megfigyelhető eltérések:- a figyelmi idő rövidsége,- a figyelem elterelhetősége, hullámzása, csapongása, - a figyelem megtagadása,- indítékszegény viselkedés,- elkezdett tevékenység félbehagyása,- egymás után több tevékenység kipróbálása

Bizarr, meghökkentő viselkedés:- természetellenes testtartások,- sztereotipikusan ismétlődő mozgások, mozdulatok,- furcsa fejtartások, szemmozgások,- nem adekvát hangok hallatása.

Ha az említett tünetekhez megkésett beszéd-, illetve mozgásfejlődés, esetleg az értelem különböző deficitje is társul, a célirányos, minél korábbi oki fejlesztés elkerülhetetlen. A korai fejlesztésben gyakran jelenik meg kísérő tünetként a hyperaktivitás-figyelemzavar (pl. mentális retardációval párhuzamosan), amennyiben tisztán körvonalazódik az ADHD mint magatartászavar, gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelés javasolt, melyhez a gyermekpszichiátria vagy a Nevelési Tanácsadó tud segítséget adni.

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarok kisiskolás korban

Az iskolában a tanulás az a kulcsfontosságú tevékenység, mely forrása és alakítója a személyek közötti kapcsolatoknak, a pedagógus és a gyermek együttműködésének. A tanulási nehézséggel küzdő gyerekek számára igazi traumát jelent az iskolába lépés.A tanulási zavarokkal küzdő gyermek átlagos intellektussal bír, nincsenek súlyos észlelési hiányosságai, nincsenek patológiás viselkedéstünetei. Tanulási alkalmatlanságról van szó, ami teljesítmény-gyengülést eredményez. A tanulási kudarc komplex jelenség. Nem csupán az értelmi képességek fejlettsége, hanem az össz-személyiség problémája. Iskolás gyermekeink jelentős százaléka küzd valamilyen tanulási problémával, teljesítmény- és magatartási zavarral annak ellenére, hogy nem fogyatékos, ép érzékszervekkel rendelkezik , és intelligenciája normál zónába esik. Közös jellemzője ezeknek a gyerekeknek, hogy a normál osztálytermi körülmények között az általánosan alkalmazott módszerekkel nem képesek tanulni, lemaradnak az elsajátításban. Ez a lemaradás jelentkezhet egyetlen területen pl. írás- vagy olvasástanulásban, de megmutatkozhat több tárgyban is. Mivel a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek nem tudnak eleget tenni az átlagos iskolai követelményeknek, az eredetileg „csak” teljesítményproblémáikhoz rendszerint viselkedési zavarok is kapcsolódnak. Az a mindennapi tapasztalat, hogy nem tud úgy teljesíteni, mint társai, szükségszerűen juttatja el a gyermeket az alacsony önértékeléshez, és ténylegesen rontja szociális pozícióját a csoporttársai között. Nem zavartalan ilyenkor a pedagógus-gyermek kapcsolat sem, mely további torzító hatásokat von maga után és valamiféle kompenzáló viselkedésre készteti a

16

gyerekeket. Ilyen kompenzáló viselkedés a bohóckodás, a társakkal szembeni agresszió, a feltűnő érdektelenség, melynek eredete a teljesítmény zavarokban keresendő. Ez a „másság” sokféle torz reakciót eredményezhet a gyermek és a környezete kapcsolatában, mindenképpen nehezíti a beilleszkedést, és elindíthat az antiszociális fejlődés irányába. Halmozódó teljesítménybeli lemaradásuk és az egyre fokozódó magatartási problémák vezetnek el a környezettel való szembenálláshoz. A tanulási nehézség nem megfordíthatatlan hátrány, de speciális és személyre szabott támogatás szükséges az ismeretek elsajátításához. Az iskolába lépés egyik fejlődési fázisa a különböző észlelési és motoros megismerő folyamatok alakulásának intenzív időszaka. Ebben a fejlődési stádiumban megy végbe a különböző észlelési funkciók: látás, hallás, tapintás, téri tájékozódás működésének differenciálódása, egyre pontosabb és teljesebb funkcionálása, valamint a szenzoros és a motoros akciók fokozatos összerendeződések, integrálódása. Szerepük meghatározó a tanulás eredményességében. Ténylegesen 6-7 éves korra alakul ki a „strukturált egésznek” a felfogása. Egész és rész összefüggésének helyes felismerése az írás és olvasás tanulásának alapvető kritériuma. A térészlelés fejlődése, minősége, a térirányok stabilizálódása meghatározó szerepet játszik az olvasástanulásban. Az alak, a forma, a nagyság, a szín pontos felismerése, differenciált megkülönböztetése alapkövei egy állandó, objektív világ belső, pszichikus felépítésének. E funkciók biztonságos működése alapfeltétele a magasabb rendű megismerési folyamatoknak, a sikeres iskolai tanuláshoz szükséges értelmi működésnek. Normál fejlődésnél az említett perceptuális (érzékelési-észlelési) funkciók differenciálódása és integrálódása egyidejűleg megy végbe. Az összerendeződés több irányú. Egyre célszerűbbé válik, egyre tökéletesebb lesz a vizuális és a motoros működés közötti koordináció. A 6-7 éves korra kialakuló totális érzékelő apparátuselengedhetetlen feltétele a fogalmi szintű megismerésnek. Ha valami akadályozza vagy megzavarja ezt a korai tanulási folyamatot, ha a periódus végére nem kielégítő a szenzoros és motoros rendszerek fejlettsége és összerendezettsége, akkor áll elő egy speciális tanulási zavar, a tanulási képtelenség jelentése. A tanulási nehézségek sajátos esete áll fenn, amikor ép érzékszervek birtokában, normál vagy kimagasló intelligenciaszint mellett sem képes a gyermek az alap-kultúrtechnikák elsajátítására.

A lelki egészség sajátosságai kisiskolás korban

A kisiskolás kort az egyik legkiegyensúlyozottabb életkori periódusnak tekintik a pszichológusok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy változásoktól és nehézségektől mentes lenne. az iskolába lépéssel lezárul a gyermeki fejlődés játékos, derűs korszaka, s ez a követelményekkel, szabályozottsággal együtt az életmód és a viszonyrendszer változását vonja maga után. A bio-szocio-pszichológiai jegyek alakulása sajátos vonásokat mutat:

biológiai, szomatikus történések: bekövetkezik az első alakváltozás, jelentős a testmagasság növekedés,

zajlik a tejfogak elvesztése és a maradandó fogak kinövése, az agytérfogat hirtelen megnő, az ingerületi és gátlási folyamatok

egyensúlyba kerülnek,mentális, viselkedésbeli megnyilvánulások:

az emlékezeti kapacitás megnő, rögzítési és felidézési stratégiákat kezd el alkalmazni,

megjelenik a gondolkodás fejlődése terén a konkrét fogalmakkal műveleteket végző intelligencia, a logikai osztályozás képessége

szociális változások: megjelenik a feladattudat a kötelességszerűen végzett tevékenységhez

(tanulás) kapcsolódóan,

17

tud alkalmazkodni tekintéllyel bíró személyek (pedagógusok) elvárásaihoz, képes az önkontrollra, a fegyelem elviselésére,

megkezdődik a kortársakhoz való átpártolás.E változásokat befolyásolni képes tényezők közül legmeghatározóbbak a család, az iskola és a kortársak.A kisiskolás gyermek és a család:

A család védő-óvó támogató funkcióinak ebben az életkorban is érvényesülnie kell. A család segíti hozzá a gyermeket a körülötte lévő világra vonatkozó információkhoz: minősíti azokat az eseményeket, történéseket, amelyeknek a tagok a családon kívül részeseivé válnak: formálja a gyermek norma- és értéktudatát és identitását. Lehetőséget nyújt a pihenésre, a feltöltődésre, regenerálódásra, s ezáltal, illetve a család referáló, világot reprezentáló szerepe révén erősíti a nehézségekkel szembeni megküzdését, a lelki ellenálló képességet. A szülő az egyre érettebben megnyilvánuló gyermekben természetszerűleg egyre inkább a partnert látja, így a családi munkamegosztásba is igyekszik bevonni. A gyermek érzékeli ezt a szerepváltást, s ő is megváltozott módon viszonyul a felnőtthöz: már ritkábban él olyan kényszerítő viselkedések eszközével, mint a nyafogás, üvöltözés, hisztizés. Ezzel szemben viszont nem ritka, hogy szembesíti anyját vagy apját saját következetlenségükkel, gyarlóságukkal, sőt vitatkozik is velük. Ez már a felnőtt mércék elsajátítását, azaz a szuperego uralkodóvá válását jelzi. A szülő-gyermek együttműködésnek ezt a szintjét együttes szabályozásnak nevezzük. Ez nem valósul meg, ha a gyermek nem kap kellő támogatást, éretlen. ha túlkontrolláljuk, állandóan döntünk helyette, egyéniségvesztett, ha szeretetlenül, keményen, lélektelenül irányítjuk, magányos, bizonytalan, kiegyensúlyozatlan lesz.

Az alsó tagozat sajátosságai:

Az iskola a nevelés intézményes formája. Mint színtér, szociálpszichológiai közeg is eltér a család személyességre, intimitásra épülő kapcsolatrendszerétől. De feladatai is más hierarchiába rendeződnek. Az iskola egyik legfontosabb funkciója – az ismeretnyújtáson és a tanulni tanításon túl -, hogy formálja a gyermekek normákhoz, elvárásokhoz és másokhoz (pedagógusokhoz, iskolatársakhoz) való alkalmazkodás képességét (gondoljunk az iskola sajátos munkarendjére, teljesítmény orientáltságára, fegyelempreferenciájára!). A gyermek együttműködési készségének hiányát mentálhigiénés problémaként kell értelmeznünk, mely jelzése lehet külső vagy belső környezetével kapcsolatos egyensúlya felborulásának. Az iskolai mentálhigiénés egészségfejlesztés moderátora a pedagógus. Eszköztárát egyénisége, a növendékekhez fűződő viszonya, irányítási stílusa – nevelői attitűdje, alkalmazott stratégiái határozzák meg.Kisiskolás gyermekekkel foglalkozó pedagógusok akkor válhatnak hatékony irányítóivá a tanulók személyiségfejlődésének és ismeretelsajátítási folyamatának, ha nem húznak éles határvonalat a család és iskola, a személyiségformálás és oktatás, a játék és munka, a tanóra és a szünet stb. közé. Mivel ebben az életkorban a gyermek felnőtt- és tekintélytisztelő, kellő empátiával, személyes modellnyújtással, kongruens viselkedéssel s az ezekhez társuló pszichológiai kulturáltsággal a tanító képes felvállalni a családi hatások erősítését vagy éppen kompenzálását.

A kortársak szerepe az iskoláskorban:

Kisiskolás kortól erőteljesen megnő a társakkal töltött idő mennyisége, ezzel párhuzamosan csökken a családdal való együttlétre fordított idő. A kortársakkal átélt élmények új készségek és képességek elsajátítását teszik lehetővé.A gyerekek többféle módon segítik elő egymás értelmi, szociális és erkölcsi fejlődését.

megerősíthetik a veselkedés egyes fajtáit, míg másokat gátolhatnak,

18

egymás számára viselkedési modellt jelenthetnek, fórumot képezhetnek, ahol az együttélést, közös törvénykezést, szabályalkotást

gyakorolhatják.A társas tér tágulása következtében a családban kialakult énkép már nem elegendő, így a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy összebékítsék régi énképüket az új helyzetekben szerzett önmagukra vonatkozó információkkal. Elkezdik önmagukat bemérni, más gyerekekhez viszonyítani. A társas összehasonlítás a gyermek fejlődő én fogalmának legfontosabb szabályozó elve. Baráti kapcsolatait gátolni, tiltani nem szerencsés. A felnőtt és kortárs szociális környezet nem megfelelő funkcionálása a gyermeki viselkedés megváltozását vonja maga után, az egészséges, természetes megnyilvánulások helyébe mentális és viselkedészavarok lépnek.

A megzavart személyiségfejlődésű gyermek viselkedésjellemzői:

A tünetek két nagy csoportba sorolhatók: beszélhetünk fejlődési retardációkról és neurotikus megnyilvánulásokról.A retardáció a fejlődési tempó lelassulását jelenti. Ez megnyilvánulhat testi és lelki téren egyaránt.A testi retardáció a szomatikus elmaradottság alapján ismerhető fel, a gyerekek életkorukhoz képest alacsony növésűek, soványak, fáradékonyak. Mozgásuk célszerűtlen, koordinálatlan, ügyetlen, izomerejük gyenge. A motoros fejletlenségből beszédzavarok, beszédhibák is származhatnak.A testi elmaradottságot gyakran pszichikus retardáció is követi, amely infantilis, gyerekes viselkedéssel, iskolai teljesítési problémákkal (figyelem-, érdeklődés-, gondolkodászavar) és ezekből fakadó rendellenes magatartási megnyilvánulásokkal (pl iskolaundor, iskolafóbia) jár együtt. A neurotikus megnyilvánulások emocionális, érzelmi megterhelésre létrejövő, működési, alkalmazkodási zavarok. Hátterükben a gyermek tudatosan átélt vagy nem tudatos szorongása áll. A szorongás állandósult, szétáradó félelem.Fajtái: a szeparációs (a szeretet, a szeretett személy elvesztésétől való félelem), a bűntudati vagy a teljesítményszorongásos szindróma.Tünetei lehetnek:

mozgásos jellegűek (nem kontrollált mozgás pl. kéz-, szemhéj-, szájzug, hang remegése)

fiziológiai reakciók (pl. heves szívdobogás, gyomor- és bélrendszeri panaszok , verejtékezés, nyugtalan alvás, légzési nehézségek)

pszichés reakciók (pl. önértékelési, tanulási, illetve viselkedési zavarok)A szorongás ha legalább két hétig fennáll, azt jelzi, hogy az egyén nehézségekkel küszködik a környezetéhez való alkalmazkodásban. A kisiskolás kori neurotikus megnyilvánulások körébe tartoznak:

a depresszív magatartás (nyomott, szomorú, nyugtalan, közömbös vagy mindenütt veszélyt gyanító viselkedés)

az ismétlődő, indokolatlan kényszerítő gondolatok és cselekvési késztetések, a disszociális tünetek, mint a hazudozás, trágár beszéd, agresszivitás, lopás vagy

csavargás, az ezek helyébe lépő pótcselekvések (az ujjszopás, körömrágás, hajkitépés,

szájharapdálás) és a pszichogén funkciózavarok, melyek olyan szervi hibás működések,

amelyeknek nincs organikus oka, a zavar kialakulása pszichikus tényezőknek tulajdonítható (pl. alvászavarok, fejfájás, légzészavarok, táplálkozási és ürítési problémák). Ezek hátterében észre kell vennünk a kapcsolati mozgatórugókat: a normális fejlődést akadályozó konfliktusokat. Ezeket kell megszüntetnünk. Olyan

19

körülményeket kell a fejlődő gyermeki személyiség számára teremtenünk, melyben a segítségkérő tünetek feleslegessé válnak.

20

AJÁNLOTT IRODALOM:

Gyógypedagógiai alapismeretek (szerk.: Dr Illyés Sándor) ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Budapest, 2000

Gósy Mária: A beszédkészség zavarai p.: 211-239.Csépe Valéria: Az olvasás és írásképesség zavarai p.:239-279Márkus Attila: A matematikai képességek zavarai p.: 279-309Gaál Éva: A tanulásban akadályozott gyermekek az óvodában p.:429-461.Torda Ágnes: Beszédhibás gyermekek az óvodában és az iskolában p.: 573-Balázs Anna: Az autista gyermekek az óvodában és az iskolában p.: 629-655

A gyógypedagógia új útjai – rendszerfejlesztés, tanácsadás, integráció (szerk.:Zászkaliczky Péter – Viktor Lechta – Ondrej Matuska) Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Budapest, 1999.

Christián Heldstab: A diszlexia (diszgráfia, diszkalkulia) formájában jelentkező iskolai kudarc mint egy időben fel nem tárt fejlődési diszfázia kései következménye p.:325-343

Heidi Heldstab: „Hallom, de nem értem” – fejlődési diszfáziás gyermekek korai fejlesztése p.: 343-350

Arthur Englbrecht, Hans Weigert: Hogyan akadályozzuk meg a tanulási akadályok kialakulását? Avagy Nem jelenthet akadályt a tanulási akadály! Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Budapest, 1999.

Robert E. Valett: A tanulási zavarok terápiája Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Budapest, 1996.

Dékány Judit: Kézikönyv a diszkalkulia felismeréséhez és terápiájához Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Budapest, 1998.

Differenciáló pedagógia F. Földi Rita: A pszichikus fejlődés problémái – Az érés és a fejlődés idegrendszeri háttere és a funkciózavarok alapjai OKKER ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kara Neveléstudományi Tanszékének sorozata Bp.1999.

A gondolkodás fejlődése és fejlesztése óvodáskorban (szerk.:Keresztúri Ferencné, Kovásznai Kató) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989.

Dr. Gósy Mária: A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat zavarai és terápiája Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Budapest, 1995.

Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt.

Horváth Judit, Horváthné Csapucha Klára, Dr. Rónáné Falus Júlia: Amit az óvónőnek észre kell venni SZORT Bt. Budapest, 2002

Korai személyiségfejlődés és terápiás folyamat Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 1995. évi Konferenciája (szerk.: Lukács Dénes) ANIMULA Egyesület, Budapest, 1996.

Szautner Jánosné – Szigeti Gizella: A tanulási zavarok korrekciója kisiskolás korban MARKETING MŰHELY KFT.

Szautner Jánosné – Szigeti Gizella: Képességfejlesztő feladatgyűjtemény kisiskolásoknak MARKETING MŰHELY KFTDr. Bödör Jenő: Korrekciós nevelés Tankönyvkiadó Budapest, 1985.Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe Comenius Bt., Pécs, 1998.

21

Székely Balázsné: Részképességek Gyakorlófeladatok 8 éves kortól Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000.

Konta Ildikó – Zsolnai Anikó: A szociális készségek fejlesztése az iskolában Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002.

Bagdy Emőke – Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Deákné B. Katalin: Minden kezdet nehéz, Az iskolakezdés problémái Deák és Társa Kiadó, Pápa

Csertő Aranka – Ecsédi András – Nagy József – Puppi József: Iskola előkészítő kompenzálás Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.

Gyarmathy Éva: Bukfenc. Tanulási zavarok felismerése, megelőzése és terápiája az óvodában és az iskolában – kézirat. Budapest, 1997.

Bálint Mária: Hiperaktivitás és iskolai teljesítménykudarcok Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1987.Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Tanulási zavarok, fejlesztő gyakorlatok Pedellus Tankönyvkiadó KFT., Debrecen 2005.

Rosta Katalin – Rudas Zsuzsa – Kisházi Gergely: Hüvelykujjam Logopédiai Kiadó, Budapest, 1995.

Kocsis Lászlóné – Rosta Katalin: Ez volnék én? Logopédiai Kiadó, Budapest, 1993.

Szebenyiné Nagy Éva: Terápiás programjavaslat kisiskolás diszlexiásoknak Logopédiai Kiadó, Budapest,

Demcsákné Kelen Ilona: Pszichoszomatikus zavarok gyermek- és ifjúkorban Medicina, Budapest, 1982.

Forrai Tiborné: Iskolai teljesítmény és szorongás Akadémia Kiadó, Budapest, 1968.

György Júlia: A nehezen nevelhető gyermek Medicina, Budapest, 1965.

Popper Péter – Feuer Mária: Gyerekek – szülők – pszichológusok Akadémia Kiadó, Budapest, 1992.

22