1

TARTALOM

HORVÁTH J. ANDRÁS: Módosuló társadalmi igények, új iratértékelési szempont-ok, intézményi reform (A 2004. évi XV. bécsi levéltári világkongresszus né-hány előadása) .................................................................................................. 3

KENYERES ISTVÁN: A Nemzetközi Levéltári Tanács 2004. évi bécsi kongresszu-sa ...................................................................................................................... 12

SIPOS ANDRÁS: A Nemzetközi Levéltári Tanácsról .............................................. 26 A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) ............................................. 33

* * * LAKOS JÁNOS: A közlevéltárak illetékességi körére vonatkozó rendelkezések

végrehajtása (helyzetkép és javaslatok) ........................................................... 72 HARASZTI VIKTOR: Az országos hatáskörű és a dekoncentrált szervek levéltári

illetékességéről ................................................................................................. 79 MÉRLEG Dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetéséhez (1873–1906)

Szerk.: HALÁSZ HAJNAL–KATONA CSABA–ÓLMOSI ZOLTÁN. (Ism.: BANA JÓZSEF) ............................................................................................................. 101

HÍREK A Magyar Levéltárosok Egyesülete vándorgyűlése Egerben (HALÁSZ CSILLA) ... 103 In memoriam Bélay Vilmos (1919–2005) (VASS ELŐD) ....................................... 105 MELLÉKLET Jelentés a levéltárakról, 2004

2

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI BANA JÓZSEF, igazgató, Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Győr BREINICH GÁBOR, főigazgató-helyettes, Budapest Főváros Levéltára, Bp. HALÁSZ CSILLA, levéltáros, csoportvezető, Pest Megyei Levéltár, Bp. HARASZTI VIKTOR, archiválási üzletágvezető, PRIVDAT Kft., Bp. HORVÁTH J. ANDRÁS, főigazgató-helyettes, Budapest Főváros Levéltára, Bp. KENYERES ISTVÁN, főosztályvezető, Budapest Főváros Levéltára, Bp. LAKOS JÁNOS, főlevéltáros, c. főigazgató, vezető szakfelügyelő, Magyar Országos Le-véltár, Bp. SIPOS ANDRÁS, főosztályvezető-helyettes, Budapest Főváros Levéltára, Bp. TÓTH TIBOR, F., akadémiai szakmai főtanácsadó, Magyar Tudományos Akadémia Tit-kársága, Bp. VASS ELŐD, ny. főlevéltáros, Bp.

A nemzeti kulturális örökség minisztere 2005. június 13-án kelt levelében engedélyezte a PTE Egyetemi Levéltárának szaklevéltárrá nyilvánítását. A PTE Szenátusa 2005. június 23-án tartott ülésén a 1145/2005. (06.23.) sz. határozatával az Egyetemi Levéltár igazgatói tisztségére a következő öt évre az eddigi mb. igazgatót, LENGVÁRI ISTVÁN választotta meg, 2005. augusztus 1-jei hatállyal. A levéltár új honlapja: www.leveltar.pte.hu, ahol a további elérhetőségek, e-mail címek, nyitva tartás és az ideiglenes fondjegyzék is elérhető.

Az augusztus 20-i állami ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagke-resztjét nyújtották át Dr. MANDUR FERENCNÉNEK, a Magyar Országos Levéltár gazdasági igazgatójának, Móra Ferenc-díjban részesült Dr. SZABÓ FERENC, a Békés Megyei Levéltár és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága egykori vezetője. A Pauler Gyula-díjat Prof. Dr. ÉRSZEGI GÉZA, a Magyar Országos Levéltár főtanácsosa, Dr. ERDMANN GYULA, Békés Megye Képviselő-testülete Megyei Levéltára igazgatója, Dr. HORVÁTH ERZSÉBET, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára igazgatója és SIPOS ANTAL GÉZÁNÉ, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa, főosztályvezetője, míg a Széchényi Ferenc-díjat Dr. KISS MÁRIA, a Vas Megyei Levéltár ny. igazgatója és Dr. SZŰCS LÁSZLÓ, a Ma-gyar Országos Levéltár főtanácsosa vehette át. Valamennyi kitüntetettnek gratulálunk!

3

HORVÁTH J. ANDRÁS

MÓDOSULÓ TÁRSADALMI IGÉNYEK, ÚJ IRATÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK, INTÉZMÉNYI REFORM

(A 2004. ÉVI XV. BÉCSI LEVÉLTÁRI VILÁGKONGRESSZUS NÉHÁNY ELŐADÁSA)1

Viszonylag gyorsan reagált a szakma az utóbbi években-évtizedekben látványosan fej-lődő múlt-kultuszra. A 2004 nyarán Bécsben megrendezett kongresszus vezérszólamát ugyanis az egyéni és kollektív emlékezet megőrzésének lehetőségei témakör alkotta. Nem maradtak el persze az informatikai-technológiai kihívások válaszlehetőségeit firtató intenzív szorongás megnyilvánulásai sem.

Nem tartozik a levéltáros kompetenciájába annak boncolgatása, hogy a múlt feltárá-sának, megőrzésének, nyombiztosításának, rekonstruálásának manapság érzékelhető átfogó igénye az euro–amerikai civilizációs életforma- és értékválság egyfajta tünete-e és egyben válasz is arra, vagy csupán a kulturális tömegigény fejlődésének egy újabb lépcsőfoka.

Akár így, akár úgy, mindenesetre világjelenség a levéltárhasználat társadalmasodása, a laikus, sokszor csupán egyszeri alkalommal, nem ritkán személyes okokból kutatást végző levéltárhasználók mind nagyobb száma. A tudományos igényű kutatások esetében is a feltárandó tematika átalakulásának, a hétköznapi jelenségek, viselkedési minták és érzelmi kapcsolatok feltárására irányuló kutatásoknak lehetünk tanúi. Susan Tucker értékelése szerint az angolszász területen (USA, Kanada, Anglia és Skócia) a levéltárhasználók kb. 60-70%-át a saját identitás megerősítésével kapcsolatos, családtörténeti, stb. kutatásokat végzők alkotják.2

A személyes sors családi háttértörténetének feltárására és dokumentálására vonatko-zó törekvések mellett a legkülönbözőbb közösségi csoportok részéről is érzékelhető hasonló tömegigény a kollektív emlékezet felidézésére, illetve karbantartására. Tekintet-tel arra, hogy ezen újszerű, társadalmi elvárások gyakran a közvetlen környezethez kö-tötten jelentkeznek, a helyi, városi, megyei, azaz az önkormányzati levéltárak érintettsé-ge elsődleges. Ezért az alábbi ismertetés is főként az önkormányzati levéltárakat érintő jelentősebb előadásokra korlátozódik.

Emlékezet és levéltár

Fontos és érdekes előadások hangzottak el a kongresszus vezérgondolatát alkotó a levél-tár, mint az egyéni és a kollektív emlékezet tárháza témakörben. Eric Ketelaar „Levéltá-rak, érvényesség és emlékezet a történeti folyamat értelmezésében: eltérő levéltári sze-replehetőségek — helyzetértékelés” című rövid dolgozatában főként az informatikai

1 Az ismertetések a www.wien2004.ica.org kongresszusi honlapon található szövegek alapján készültek. 2 V. ö.: FERRARI, DANIELA : Recherches des données anagraphiques des italiens émigrés. (Mantovai Állami

Levéltár)

4

forradalom levéltárhasználatot demokratizáló szerepét feszegette.3 Eszerint a digitalizáció egyre értelmetlenebbé teszi a hely, idő és adathordozó-fajta szerinti elkülö-nítést. A digitális adat esetében az eredeti eltűnése teljesen új helyzetet teremt. A papír-alapú és proveniencia-elvű levéltártudomány — úgymond — nem értelmezhető többé. Ám az új paradigma felhasználhatja és más jelentéssel ruházhatja fel a régi fogalom-készlet számos elemét (eredeti, irat, megőrzés), új értelmet adva a régi terminusoknak. Mindezek következtében is, a levéltárosi munka célja egyre inkább — Elio Lodolinit idézve — a tudomány szolgálata helyett pusztán az egyedi ügyek hozzáférhetővé tétele lesz.

Ketelaar szerint a történetírás terén a hosszú 60-as évek óta tapasztalható átalakulás, pluralizálódás nyomán — függetlenül az informatikai kérdésektől — a levéltárak is egyre nyitottabbak. Jóllehet korábban is volt hasonló, társadalmi funkciójuk, hiszen a történetírás professzionalizálódása, a 19. század vége óta a történész céh keretein kívül rekedő amatőrök éppen a levéltári kutatótermekben találhattak menedékre. A 30-as években a kutatók 35%-a volt amatőr családtörténész.

E demokratizálódási folyamat előrehaladása, a levéltár afféle történeti szupermarket-té alakulása érthetővé teheti a levéltárosok egy részének bizonyos fokú idegenkedését a profi történészek fennkölt világától. A szerző úgy véli: a történetíráshoz hasonlóan a levéltári megközelítések is megoszlanak, hiszen mind a társadalmi emlékezet, mind az újfajta digitális technológiák újfajta levéltár-értelmezés irányába mutatnak. A társadalom tagjai részéről felmerülő átfogó emlékezet-igénnyel (memorializáció), a dokumentatív törekvések egész vallásos szenvedélyével találkozhatunk, amely már sokkal több, mint személyes hobbi (Gillis, Nora). Az akadémikus történetírói értelmezések érvényességét azonban ma sem kérdőjelezték meg.

A 21. század levéltára ezek révén — véli a szerző — nem pusztán a „történetírás forrásbázisa”, hanem több ennél: a személyes és kollektív emlékezet fogódzót biztosító hiteleshelye. A könyvtáraktól, múzeumoktól az őrizetében lévő anyag kontinuumának bizonyító erejével, dokumentatív érvényesítő képességével tér el. Fontos hangsúlyozni, hogy a levéltáros társadalmi küldetést teljesítve, társadalmi kihívásoknak megfelelve végzi feladatát.

A levéltárat egyenesen az emlékezet metaforájaként említette és ezen összefüggés mélyebb értelmét taglalta a kanadai Laura Millar „Bizonyítóérték, emlékezet és tudás: emlékezet és levéltár” című előadásában.4 A levéltári rend, az emberi agy és a számító-gép memóriájának hasonlóságait és különbségeit boncolgatta. Előbbi kettő között hason-lóságot vélt felfedezni, hiszen — mint fogalmazott — agyunk is meghatározott „raktári területen” őrzi az emléknyomokat, minél rendszerezettebben, annál hatékonyabban. A számítógép kora viszont e tekintetben is kihívás, hiszen a központi memóriában tárolt adatok nem emlékképekhez kapcsolódnak avagy valamiféle szemantikai rendszerben sorakoznak, hanem mechanikusan és tetszőlegesen átszerkeszthetők, átszervezhetők. Az információval való korlátlan rendelkezés lehetőségei voltaképpen gátolják az emlékezet természetének megértését. Az emlékezet ugyanis ezek között a technikai feltételek kö-zött lassanként elveszíti emberi arculatát, jelentőségét. Az iratok időbeli és térbeli moz-

3 KETELAAR, ERIC: Archives, Authority and Memory in Historical Understanding: The Archival Divide — A

Commentary. 4 MILLAR, LAURA: Evidence, Memory, and Knowledge: The Relationship between Memory and Archives.

5

gása megszűnik, múlt és jelen egyetlen folyamattá olvad össze. A levéltárosoknak e metafora kiüresedése, értelmetlenné válása folytán a társadalmi marginalizálódás vesze-delmével (is) szembe kell nézniük.

A számítástechnika biztosította tetszőleges lekérdezési lehetőség nem hasonlít tehát az emberi emlékezet természetéhez. Az előadó a memória egyes fajtáinak számbavételét követően az emlékezet tárgyiasításának, rögzítésének — a levéltári gyakorlat szempont-jából is releváns — lehetőségeit és mechanizmusát elemezte. Sorba véve ezeket, arra is figyelmeztetett, hogy az emlékezet voltaképpen a múlt elemeinek felhasználásával létre-hozott konstrukció. Utalt továbbá az emlékezet személyes jellegére és élménybázisára, amely a fennmaradt dokumentumok eltérő értelmezését teszi lehetővé. Gyakran hagyják figyelmen kívül ugyanis a dokumentum, az esemény érzelmi vonatkozásait.

A levéltári anyag fontos tulajdonsága továbbá — mutatott rá az előadó —, hogy tö-meges jellegéből eredően az egyedi, személyes emlékezések sorát kollektív emlékezetté képes alakítani. Ismételten utalt arra — mely gondolat a digitális adat dekontextualizálódása folytán újfent különösen fontossá válik —, hogy nem pusztán a levéltári anyag, hanem annak rendszere és tagolódása biztosíthatja a társadalom számára az emlékezés és a megismerés lehetőségét. Felhívta továbbá a figyelmet a kollektív emlékezet megőrzésében közreműködő társadalmi közeg torzító hatásainak kivédésére alkalmazott különféle technikák korlátaira: az iratképzőtől elkülönülő, avagy ellenkező-leg a folyamatba bekapcsolódó levéltári intézményi modellekkel kapcsolatban fontosnak vélte az elevenen tartott önreflexiót.

Nem mindenki közelítette meg ilyen differenciált módon emlékezet és levéltár kap-csolatát, hiszen a kanadai Brian M. Owens „A levéltár, mint az emlékezet tárolóhelye és közvetítője” című előadása a memória fogalmának közvetlen levéltári értelmezéséről szólt.5

Marija Toma „Az oral history, mint a múltidézés eszköze”6 című előadásában a bal-káni háború egyéni és kollektív emlékezete megőrzésének komplex módszereivel fog-lalkozott. Az 1992-ben alapított, belgrádi központú Emberjogi Központ létrehozásának eredeti célja a háborús bűnök dokumentálása volt, ma már azonban ez kiegészült a múlt feldolgozásának szélesebb körű igényével. Az igazsághoz való jog egyfajta jóvátétel is a súlyos jogsérelmet szenvedettekkel szemben. Az oral history módszerének alkalmazása azért szükséges, mert az adminisztratív, nyomozati, katonai, egészségügyi és egyéb hivatalos források nem nyújtanak árnyalt képet az eseményekről, ezek ettől eltérő opti-kából való bemutatása feltétlenül indokolt. A résztvevők célzott beszéltetésével kell kiegészíteni e forrásokat annak érdekében, hogy a tanúségtételek az erőszak és a konf-liktusok emberi dimenzióiról is tájékoztathassanak.

A helyi, önkormányzati levéltárak megnövekedett feladatairól adott tájékoztatást Daniela Ferrari, mantovai levéltáros, aki a brazíliai és az argentínai olasz emigránsok leszármazottainak származási irataira vonatkozó tömeges kutatási igények teljesítéséről beszélt.7 A mantovai állami levéltár munkatársainak 1992 óta több ezer ilyen jellegű

5 OWENS, BRIAN M.: The Archives: Centre and Transmitter of Memory. 6 TOMA, MARIJANA: Oral History as a Mechanism for Dealing with the Past (Project koordinátor, Emberjogi

Központ, Belgrád). 7 FERRARI, DANIELA: i. m.

6

megkeresésre kellett válaszolniuk, és szinte állandósult feladatot jelent az erre vonatkozó levéltári dokumentumok megkérése és felkutatása.

Iratértékelés — másként

A Zürichi Városi Levéltár gyámügyi iratai értékeléséről tartott előadás a teljeskörű irat-megőrzés indokait ismertette.

Anna Piának „A levéltár, mint a társadalmi változásokra vonatkozó ismeret tárhá-za”8 című előadása a nagy terjedelmű személyi dosszié-sorozatok forrásértékére hívta fel a figyelmet. A Zürichi Városi Levéltárban — eltérően a városi levéltárakra jellemző általános helyzettől — ezen okoknál fogva tartották meg teljes körűen a gondnoksági, a gyámügyi, a gondozási, a városi gyermekotthonokra vonatkozó iratsorozatokat. Szerző vitatja a megőrzésüket elutasító érveket. Szerinte a társadalomtörténeti irányultságú kutatások levéltárosi alulértékelése divatjelenség, a személyes ügyek dokumentatív érté-kére vonatkozó kétely, annak fel, illetve el nem ismerése, a személyes adatvédelem mai szempontjainak stréber akceptálása, a nagymennyiségű személyi dosszié átvételétől és feldolgozási feladataitól való rettegés; a helyszűkére való folytonos hivatkozás nem fogadható el.

Ezen érvek bázisán már a levéltári átvétel előtt selejtezési akciókkal semmisítik meg az ilyen jellegű forrásokat. A fő probléma az, hogy nem megoldott a tömegakták levéltá-ri értékelésének és megőrzésének kérdése; a reprezentatív mintavételt sem tekinti a szer-ző megnyugtató megoldásnak. Mindezek következtében érthető, ha az általános levéltári gyakorlat az említett forrástípusok esetében a személyes adatok helyett az intézmények működési iratait tekinti a gyűjtés fő célszempontjának. A zürichi levéltárosok által meg-őrzésre átvett, selejtezetlen gyámügyi anyag mind az egyedi, mind a statisztikai vagy egyéb kvantitatív kutatási igényeknek megfelel, sőt a teljes körű megőrzés folytán más, már kiselejtezett iratok, illetve ügyek is rekonstruálhatók az aktákból. A városi levéltár egyébként őriz még ennél is „rázósabb” selejtezetlen iratanyagot: például a helyi állam-biztonsági szervek (!) által megfigyelt szélsőbal és -jobboldali személyek dossziéanya-gát.

(Önkormányzati) levéltárak társadalmi beágyazottsága, szerepköre és mozgástere

A levéltárhasználók körének kibővülése, illetve átalakulása; a levéltárak mai feladataiból fakadó újfajta igények, a hatalom vezérelte kutatási szempontok megkérdőjeleződése folytán az intézményi tekintélyvesztés állott több izgalmas előadás homlokterében is.

Utóbbi kérdéskört átfogóan William G. Rosenberg michigani történészprofesszor közelítette meg „A levéltárak szerepéről alkotott eltérő nézőpontok historiográfiai erede-

8 MAISSEN, ANNA PIA: Archive als Kompetenzzentren der Kenntnis über die Veränderungen in der

Gesellschaft (Zürichi Városi Levéltár).

7

te” című előadásában.9 Mint hangsúlyozta: a korszerű levéltártudomány a tény-orientált rankei iskola nyomán kialakuló levéltár-kutatási módszertan és modernista történeti paradigma eredményeként kezdettől fogva az állami legitimáció ügyéhez kapcsolódott. Az autoritás kérdése mindjárt a kutatási szabadság érvényesítése kapcsán felmerült, amelyet mindenkor a konkrét hatalmi érdekek szerint gyakoroltak. A tudományos kuta-tók ilyen értelemben mindig privilegizált hatalmi tényezőknek számítottak. A nagy bi-zonyító rendszerek elfogadott igazoló elemeivé, segédeszközeivé válnak a klasszikus kutatási technikák. Rosenberg a levéltáros forrásbiztosító tevékenysége nyomán, annak a történeti igazságot meghatározó szerepére igyekszik rámutatni. Nem elhanyagolható körülmény ebben az összefüggésben az alkalmazott rendszerező-rendteremtő levéltári tevékenység.

Felveti azt a problémát, hogy miközben a Braudel utáni történetírás olyan kérdések-re keresi a választ, amelyek a levéltári anyag újfajta megközelítését igénylik, és erőteljes a levéltári forrásbázisra alapozó "hagyományos" történetírással szembeni kritika; addig a poszt-szovjet térségben ezen folyamattal némileg szemben viszont, a ledobott ideológiai kényszerzubbony feletti öröm nyomán a hatalmi hatótényezőkre irányuló immáron té-nyeken alapuló hagyományos kutatási igények erősödtek meg.

E végső soron politikai természetű kutatási igényektől függetlenül lehetünk tanúi a történelem alulnézetből, avagy egyéb optikából típusú különféle szempontú megközelí-téseknek, amelyek olyanfajta dokumentációt és kutatási segédleteket igényelnek, ame-lyek vagy teljességgel hiányoznak vagy közvetlen és rutinszerű módon igen nehezen férhetők csak hozzá mind az állami mind a helyi levéltári iratok esetében.

Hatalom és forrásbiztosítás összefüggésében felveti az igencsak aktuális és izgalmas kérdést: Mely történeti tényezőket/szereplőket iktatnak ki az irattári tervek?; Kiket akar törölni a jelenkori szemléletmód a jövendő kutatási lehetőségek köréből? Megállapítása szerint, ezzel összefüggésben egyre nyilvánvalóbb az eddig mellékesnek tekintett forrás-típusok jelentősége: a magániratoké, a jogszolgáltatási iratoké, mindazoké, amelyek a nem autoritatív történetírás megvalósítása szempontjából kiaknázható adatokat rejteget-nek. Az alternatív, avagy rejtett történelem megértése/megírása az eddigi gyűjtőterületi tevékenység áthangszerelését, eddig mellőzött iratok és iratképzők képbe hozását igény-li, miközben a hagyományos forrástípusoknak is újfajta igényeknek kell megfelelniük. Lényeges probléma ezért a segédletek, lekérdezőfelületek alkalmasságának kérdése. Az élményként megélt múlt valóságának dokumentumai bajosan deríthetők fel a manapság használatos segédletekkel, keresőrendszerekkel — állapítja meg többek között a kissé provokatív hangvételű, ám gondolatébresztő dolgozat.

Hasonló kérdések köré rendeződött Hermann Rumschöttel „Levéltárak és történeti kutatás: a kapcsolat újraértelmezése?” című előadása is.10 A 19. század előtti jobbára jogbiztosító funkciót a történeti és történeti segédtudományi korszak követte, ami a nemzeti történelem nagy korszakait állította az előtérbe. Az utóbbi 50 évben viszont a levéltárak aktuális igényeket is igyekeznek kiszolgálni, amellyel párhuzamosan haladt a levéltártudomány önálló diszciplínává válásának folyamata. Ennek néhány oka: a töme-ges irattermelés, a megoldatlan iratértékelési kérdések, az iratképzők helyzetének prob-

9 ROSENBERG, WILLIAM G.: Historiographical Origins of the Archival Divide (Professor of History,

University of Michigan, USA). 10 RUMSCHÖTTEL, HERMANN: Archives and Historical Research: A Connection to Redefine?

8

lematikája, a jogi, jogosultsági (illetékességi) kérdések, a levéltári intézményrendszer differenciálódása. A levéltáros helye máig eldöntetlen: vajon a levéltárosnak pusztán csak rendelkezésre kell bocsátania az őrzésére bízott iratokat, avagy közvetett vagy közvetlen módon részt is kell vennie a kutatási folyamatban?

Jóllehet közvetlenül nemigen fenyegeti a közlevéltárakat a megszüntetés veszélye, mégsem mellékes az őket körülvevő intézményi és társadalmi közeg folyamatos figyelé-se, a levéltárra vonatkozó vélekedések, támogatói hajlandóságok figyelemmel kísérése, esetleg azok némi befolyásolása.

„Az emlékezet különbségei: társadalmi tényezők érdekeltté tétele a közlevéltári ügyekben” című előadásában John Roberts is a levéltár társadalmi környezetének az utóbbi időben előtérbe került kérdéseit feszegette.11 Szerinte a posztmodern felfogás a levéltárak társadalmi beágyazottságára helyezi a hangsúlyt. Ezért 2002-ben a Hogyan érzékeli egyáltalán a társadalom a levéltárat? címmel a CITRA, majd ugyanebben az évben Mit vár el a társadalom a levéltáraktól? címmel az Ausztrál Levéltáros Egyesület is e kérdések köré szervezte összejöveteleit. A levéltárak társadalmi támogatásának számbavételekor — véli a szerző — mindenképpen figyelembe veendő az, hogy: 1. a levéltárak társadalmi meghatározottságok között tevékenykednek, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, 2. jelentőségükről meg kell győzniük környezetüket, 3. a támogatók köre függ a levéltári cselekvés fókuszától. Alapvető jelentőségű, hogy a le-véltárak válaszolni tudjanak a működésük alapvető céljára irányuló kérdésekre. Az elő-adó meglátása szerint még mindig tömegesen jelennek meg a befogadó közeget lénye-gében figyelmen kívül hagyó kiadványok. Pedig a levéltárosoknak nem csupán saját munkájukra kellene figyelniük, hanem arra is, hogy kinek a számára végzik azt. E szem-pont elhanyagolása világjelenség, még az amerikai levéltárosok esetében is fennáll. A szóba jöhető érdekeltek: szponzorok, iratkeletkeztetők/-adományozók, levéltári adatok célszemélyei, kutatók (hagyományosan a legszorosabb kapcsolat velük van), társadalmi célcsoportok, a maguk sajátos kollektív emlékezeti igényével, szakmai partnerek (a tudományos kutatás világa), levéltári alkalmazottak (az üzleti világhoz hasonlóan itt is lényeges tényező), hatóságok. A levéltárhasználók tapasztalatainak figyelembe vétele is fontos lenne a levéltári anyag leírása során.

A levéltári kutatóhelyek szaporításának ma divatos — nem túlságosan kutatóbarát — törekvéseivel szemben ezek integrálásáról, egy épületbe történő összevonásának sikeres kísérletéről tartott ismertetést a norvég Vigdis Bergstad „Közszolgálat a Levél-tárházban” címmel.12 A stavangeri Levéltárházban ugyanis az egész régió történetére vonatkozó források az igénylők rendelkezésére állnak. A nyugati parton található Rogaland megyében 27 különféle — állami, önkormányzati és magán — levéltár talál-ható. A kutatóknak korábban gyakran kellett vándorolniuk az egyes intézmények között kutatási igényeik kielégítése érdekében. Ennek áthidalására, az integráció jegyében létesítettek Stavangerben központi kutatóhelyet. Egy épületben található a nemzeti levél-tár regionális részlege és a megyei „önkormányzatközi” (intermunicipal) levéltár. Utób-bi 1976-ban létesült, s jelenleg kéttucat önkormányzat levéltár szükségleteit elégíti ki. A

11 ROBERTS, JOHN: Diverse Memories: Effective Engagement with the Many Stakeholders of the Public

Archives (Group Manager, Archives Management, Archives New Zealand). 12 BERGSTAD, VIGDIS: Service to Society in The House of Archives (Rogaland Intermunicipal Archive,

Norway).

9

különböző szintű önkormányzatok tulajdonosi jogosítványai persze érintetlenek, az intézmény csupán őrzi az iratokat és kutatószolgálati feladatokat teljesít, valamint köz-reműködik az iratkezelési tanácsadásban. Az évek során magániratképzők is felfedezték az intézményt. Az 1999-es levéltári törvény önkormányzati levéltárak létesítésére vonat-kozó szigorú előírásai jelentős mértékben mozdították elő a speciális szolgáltatás kibon-takoztatását. A kutatószolgálati feladatokat a nemzeti levéltári regionális részlegeit ille-tően is ellátják. Az intézményi akadályok lebontása, a kutatóhelyek integrációja jelentős könnyebbséget jelent a kutatók számára.

Szintén a szakmai integráció gondolata, valamint a társadalom irányába való nyitás törekvése húzódik meg a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország által 1998 és 2003 között közösen megrendezett skandináv levéltári napok esetében.13 Az esemé-nyek megrendezésére regionális keretek között, nemzeti és nemzetek közötti koordiná-ciós bizottságok közreműködésével került sor. A levéltári napok szervezésének fő célki-tűzései között szerepelt a politikusok, a döntéshozók, a finanszírozásban részt vevők között a levéltárügy iránti érdeklődés felkeltése; a levéltárhasználók körének tágítása; a szakmáról kialakult (tév)képzetek eloszlatása; a bizalmi tőke növelése és a társadalmi beágyazottság mélyítése. Levéltárak mellett könyvtárak, oktatási egyesületek, hely- és családtörténeti társaságok, egyéb kulturális örökségvédelmi szervezetek is bekapcsolód-tak a szervezésbe. Az esemény társadalmi ismertségének előmozdítása érdekében sokré-tű eszközrendszert alkalmaztak: külön logó, web-oldal, pólók gyártása, média mozgósí-tása; hangsúlyt kapott a különlegességek iránt érdeklődő emberek megszólítása, továbbá újszerű ötletek felvetése. Az eredmények és hatások tekintetében megemlítendő a ha-gyományteremtés elmélyítése, kevéssé ismert települések ismertebbé válása, a levéltár-ügy társadalmi „portalanítása”, a levéltári szakmai kohézió növekedése. A negatívumok-ról szólva pedig a politika és a pénzügyi terület érdeklődésének hiányára hívta fel a figyelmet a Svéd Nemzeti Levéltár munkatársa. Végül felvetette egy az UNESCO által deklarált nemzetközi levéltári nap lehetőségét.

A szakmai tevékenység szélesebb körű megismertetése révén megszerezhető társa-dalmi támogatás lehetőségeiről tájékoztatta hallgatóságát Svanhildur Bogadóttir, a Reykjavíki Fővárosi Levéltár igazgatója.14 A levéltár vezetése az intézményről kialakult társadalmi képzetek pozitív irányú módosítását tűzte ki célul. A közvélekedés érték-szempontjainak feltárására a levéltár közvélemény-kutatási cég szolgáltatásait is igénybe vette. A szerző vélekedése szerint nem csupán az érdekes, hogy kik jönnek kutatni a levéltárba, hanem az is, hogy kik nem. A Gallup által végzett felmérés adatai szerint Izlandban a teljes népesség 17%-a került már életében, akár a családtagok révén, kap-csolatba valamely levéltárral. Ez az arány a középkorúak esetében még magasabb volt. Kiderült a felmérésből, hogy a magasabb jövedelműeknek nagyobb az érdeklődése, hiszen ezek 21, az alacsonyabb jövedelműek esetében pedig csupán 7,8%-ot tett ki a levéltárral kapcsolatba kerültek aránya. Foglalkozási szerkezet tekintetében természet-szerűleg az értelmiségi jellegű, illetve vezető pozíciókban lévők fokozottabb érdeklődé-sével állnak szemben az alacsonyabb képzettségűek. A levéltártípusok ismertsége tekin-tetében — nyilván nem csupán izlandi jellegzetességként — a Nemzeti Levéltár vitán felüli, míg a reykjavíki fővárosi levéltárról a megkérdezettek csupán 7%-a tett említést, 13 BOGEFELDT, CHRISTER: Archives Days — the Nordic Experience. 14 BOGADÓTTIR, SVANHILDUR: Changing the Perception of Archives (Reykjavík Municipal Archives).

10

jóllehet ez az arány a fővárosban 25%-os volt. A levéltár intézmény-ismertető akciói az alulinformált rétegekre irányultak, melynek következtében 1998 és 2000 között 21,6-ról 25,3%-ra emelkedett a fővárosi levéltár ismertsége, ám amikor felhagytak a propagan-dával, ez az arány lecsökkent 24,5%-ra; az ismételt propagálás nyomán azonban újfent felugrott 30,2%-ra. Nem rendelkezvén külön reklámkiadási fedezettel, a levéltár a kü-lönféle szakmai tevékenységekhez kapcsolt sajtóközlemények révén igyekezett növelni ismertségét. Terjedelmesebb iratátvételek alkalmával például sajtókonferenciát tartottak, illetve közleményt juttattak el erről a lapokhoz. A Reykjavík Kulturális Éjszakája prog-ram keretében ismert színészek olvastak fel részleteket régi iratokból; történészek tartot-tak előadást kutatási eredményeikről; diákcsoportokat fogadtak; nőegyletek tettek láto-gatást a levéltárban, stb. Igyekeztek felkelteni a helyi lakosság érdeklődését, továbbá a Kikeressük a házára vonatkozó dokumentumokat akció révén is.

Egy a helyszínen nagy sikert aratott, ám hazai viszonyaink között úgy vélem mégis a fenti esethez hasonlóan csupán korlátozottan figyelembe vehető pr-stratégiát ismerte-tett Peter Blum, a heidelbergi városi levéltár igazgatója Az önkormányzati levéltárak változó arca című előadásában.15

Az előadót főként a modern információs és szabadidő-társadalom kulturális igényei foglalkoztatták. A „levéltár, mint a tudományos kutatás hídfőállása” sztereotíp képzettel szemben — ennek mintegy ellentéteként — a széleskörű társadalmi érintkezést és a kezdeményező szerepvállalást szorgalmazta a modern levéltár mindenkié jelszónak megfelelően. Erre hivatkozva vetette fel — a „realisztikus, pozitív életfelfogású, mo-dern” törekvések jegyében — újszerű szórakozási igények kielégítésének lehetőségét is. „Elég volt” — úgymond — a szűk körű és alacsony példányszámú levéltári kiadvány-okból. Fontos új célcsoportok meghatározása. Néhány ötlet: populáris jellegű, ám lehe-tőleg adatgazdag, illusztrált városi építészettörténeti zsebkönyv; gyermekkönyv, amely egy kísértet-történet keretében taglal a mindennapi élettel, a történelemmel, helyi emlék-helyekkel kapcsolatos tudnivalókat a város fennállásának évfordulója alkalmából; science-fiction és rémtörténet egy fiktív levéltári kutatás alapján, amelyben jegyzőköny-vekre, tanúvallomásokra, feljegyzésekre és egyéb iratfajtákra hívják fel a figyelmet. A heidelbergi városi levéltár egy gazdasági levéltárral közösen azonban egy tréfás-pikáns képregény-szerű kiadványt is megjelentetett. Az előadás kulcsgondolata szerint az ön-kormányzati levéltárost a továbbiakban fokozott kreativitás jellemezze, és egyfajta fel-fokozott popularitás jegyében bizonyos eltávolodás az akadémikus hangulatú tudomá-nyosság kizárólagos világától. A levéltári szolgáltatásoknak a két szélső pont — tudo-mányos kutatás és szórakoztató központ — között kell elhelyezkednie.

A levéltárról statisztikai módszerekkel megszerezhető ismeretek fontosságára igye-keztek felhívni a figyelmet új-zélandi levéltárosok Megszámláltatván: levéltár és statisz-tika16 címen tartott előadásukban. Néhány fontosabb megállapítás: nem áll rendelkezésre nemzetközi levéltári statisztikai adattár, nincs szakmai központ, amely ezek birtokában irányelveket, szakmai tanácsadást adhatna. A statisztikai adatszolgáltatás angliai tapasz-talatai nyomán joggal fogalmazható meg országos szakmai központ létesítésének köve-telménye az adatgyűjtés elveinek egységesítése érdekében. Fontos volna továbbá adatto-

15 BLUM, PETER: Aspects of a Changing Image of Municipal Archivists and Archives (Heidelberg Municipal

Archives). 16 MACASKILL, DIANNE–FORDE, HELEN–PELLETIER, JOANNE: Being Counted: Archives and Statistics.

11

vábbítás megszervezése folyamatos konzultáció lehetővé tétele céljából; különféle típu-sú adattárak publikálása: évkönyvek, időszakos adatfelvételekről alkalmi közlemények; szabványleírások; egységes országos rendszer szerint kifejlesztendő indexált adattípu-sok. A nemzetközi levéltári statisztikai nyilvántartórendszer kifejlesztésének célkitűzései lehetnének: a szakmai terület nemzetközi áttekinthetővé tétele; ICA-tervek támogatása; komparatisztikai lehetőségek, állapotrajz, kutatási trendek érzékeltetése. Az egyes álla-mok levéltári ügyei tekintetében mutatkozó előnyök: folyamatrajz felvázolásával terve-zés lehetővé tétele, ezek megjeleníthetősége a társadalom/gazdaság/kormányzat számá-ra; finanszírozási szükségletek bizonyítása; társadalmi hatások mérésének demonstrálá-sa.

2005. július 11–13. között Székesfehérvárott, a püspöki levéltár vendégeként tartotta köz-gyűlését és konferenciáját a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete. HELMUT BAIER előadásával és ökumenikus istentisztelettel emlékeztek a résztvevők az augsburgi vallásbéke 450. évfordulójára. A résztvevőket fogadta SPÁNYI ANTAL megyéspüspök.

TOM LANTOS, az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi képviselője SIMONYI ANDRÁS washingtoni magyar nagykövet társaságában 2005. augusztus 10-én felkereste a Magyar Országos Levéltárat és megbeszélést folytatott Prof. Dr. GECSÉNYI LAJOS főigazgatóval a magyarországi levéltári anyag hozzáférésének szabályairól, egyúttal megtekintette a Bécsi kapu téri központi épületet.

2005. szeptember 7-én rendezték meg a Prof. Dr. ÉRSZEGI GÉZA 60. születésnapja alkal-mából készített Studia professoris — Professor studiorum című tanulmánykötet bemutató-ját a Magyar Országos Levéltárban. Az ünnepeltet Prof. Dr. BLAZOVICH LÁSZLÓ, a Csong-rád Megyei Levéltár igazgatója és Dr. DRASKÓCZY ISTVÁN, az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem docense köszöntötte.

URSULA SEILER-ALBRING asszony, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagy-követe és a követség munkatársainak húszfős csoportja 2005. október 7-én látogatást tett a Magyar Országos Levéltárban. A látogatókat Prof. Dr. GECSÉNYI LAJOS főigazgató kö-szöntötte, majd Prof. Dr. ÉRSZEGI GÉZA főtanácsos és Dr. KULCSÁR KRISZTINA főlevéltáros vezetésével megtekintették az intézményt.

2005. szeptember 7-én rendezték meg a Prof. Dr. ÉRSZEGI GÉZA 60. születésnapja alkal-mából készített Studia professoris — Professor studiorum című tanulmánykötet bemutató-ját a Magyar Országos Levéltárban. Az ünnepeltet Prof. Dr. BLAZOVICH LÁSZLÓ, a Csong-rád Megyei Levéltár igazgatója és Dr. DRASKÓCZY ISTVÁN, az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem docense köszöntötte.

12

13

KENYERES ISTVÁN

A NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI TANÁCS 2004. ÉVI BÉCSI KONGRESSZUSA1

A Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) négyévente rendezendő nagy nemzetközi kong-resszusának ezúttal a közeli Bécs adott otthont. A kongresszust a Levéltárak, emlékezet és tudás címmel rendezték meg 2004. augusztus 23. és 29. között a bécsi ENSZ-komplexumnak is helyet adó Donau Cityben található, Austria Center Vienna nevet viselő kongresszusi központban.

Az alábbiakban igyekszünk általános képet nyújtani a kongresszuson elhangzott té-mákról. Előre kell bocsátanunk, hogy a szekciók előadásai lényegében három nap alatt, párhuzamosan hangzottak el és még az egyes szekciókon belül is voltak parallel előadá-sok, így esetenként szubjektív módon hívjuk fel a figyelmet az általunk kiválasztottakra. A beszámolóhoz felhasználtuk a 2004 vége óta interneten is publikált előadások szöve-gét. 2 A program az ICA bizottságainak és szekcióinak üléseivel vette kezdetét. A konfe-rencia hivatalos programja három nagy szekcióban zajlott le: 1) Levéltárak és emlékezet, 2) Levéltárak és tudás 3) Levéltárak és társadalom. A szekciók munkája öt témakört fogtak át, ezek közül az utolsó kettőben mindenhol esettanulmányok illetve workshopok, szemináriumok kaptak helyet.

1. Levéltárak és emlékezet

1) Az emlékezet fogalma

A fő témakört (emlékezet fogalma) feldolgozó szekcióban három témát vitattak meg. A Levéltári irodalom: a tudás és az emlékezet hatalma című ülésen az elmúlt pár évtized levéltári szakirodalmának mérlegét vonták meg főként kínai és kanadai levéltári szakfo-lyóiratok szerkesztői, főmunkatársai.3 A Bizonyítékok, emlékezet és tudás című ülésen Laura Millar kanadai levéltáros előadásában elsősorban azt feszegette, hogy a levéltár illetve a levéltáros a munkája során mennyire befolyásolja, biztosítja az egyéni és a kollektív emlékezet fennmaradását.4 A harmadik témakör Levéltár: az emlékezet köz-pontja és közvetítője címet viselte, ahol elsősorban a levéltáraknak az emlékezet megőr-zésében játszott szerepe kapott hangsúlyt, szemben a törékeny egyéni, emberi emléke-zettel.5

A Levéltárak, tekintély és emlékezet a történeti megismerésben témakörben a törté-nészek és levéltárosok közötti egyre mélyülő szakadékról (archival divide) esett szó, 1 Köszönetet mondok Albrechtné Kunszeri Gabriella, Garadnai Zoltán, Mikó Zsuzsanna, Szatucsek Zoltán

(valamennyien MOL) kollégáknak a beszámoló elkészítésében nyújtott segítségükért. 2 Az előadások nagy része elérhető és letölthető a kongresszus hivatalos honlapjáról: www.wien2004.ica.org. 3 L. az egyik legérdekesebb előadást a kanadai Archivaria folyóiratról. LOEWEN, CANDACE: Pioneering

Contributions from Archivaria to International Archivistique, 1980s and 1990s. 4 MILLAR, LAURA: Evidence, Memory, and Knowledge: The Relationship between Memory and Archives. 5 L. OWENS, BRIAN M. kanadai levéltáros részben elméleti-filizófiai megközelítését: The Archives: Centre

and Transmitter of Memory.

14

elsősorban arról, hogy miért más a levéltáros és a történész történeti megközelítése. Az archival divide kialakulásának okát elsősorban a történettudomány átalakulásában látták az előadók (Francis X. Blouin, William G. Rosenberg, mindkettő USA), ugyanis amíg 19. század végén az akadémiai történetírás a levéltárakat a történeti igazság és bizonyítékok szentélyének tekintette, a levéltári iratoknak pedig megfellebbezhetetlen tekintélyt tulajdonítottak, addig a mai posztmodern történetszemlélet, a történettudományba integrálódó vagy abból kiváló más társtudományok (kulturális antropológia, szociológia stb.) már nem tekintik elsődlegesnek, vagy megkérdőjelezhetetlennek a levéltárban őrzött dokumen-tumokat, sőt magát a levéltári kutatásokat sem tartják fontosnak. Az is hoz-zájárult az elkülönüléshez, hogy a 19. század végén megjelenő amatőr, dilletánsnak, céhen kívülinek tekintett, főként helytörténetet és genealógiát kutató érdeklődőktől mind az akadémiai tudományosság, mind pedig az ezzel szoros kapcsolatokat fenntartó levéltáros szakma elzárkózott. A történettu-dományban bekövetkezett változásokra a levéltárosok pedig nem tudtak adekvát válaszokat adni, ugyanakkor a társadalmi igényekre sem tudtak elég gyorsan és széleskörűen reagálni. Ma már a levéltárosnak úgy kell tekintenie szakmáját, hogy azt nem önmagáért műveli, feladata pedig nem elsősorban az (akadémiai) történészek kiszolgálása szempontjából fontos, hanem társa-dalmi igényt elégít ki az emlékezet bizonyítékainak, azaz levéltári iratoknak a szakszerű kezelésével, mivel a társadalomnak mindig is szüksége van és lesz bizonyítékokra és (jogi) biztosítékokra, ezek fő őrzőhelye pedig mindig a le-véltár lesz.6

Az emlékezet, a levéltár és a társadalom kapcsolatán kívül e témakör keretében esett szó a nem hagyományos levéltári forrásoknak a történeti megismerésben és a kollektív emlékezetben betöltött szerepéről. Sam Kula (Kanada) az audiovizuális források értéke-léséről szóló előadásában utalt arra, hogy az 1980-as években még az ICA kongresszu-sokon sem kapott teret ez a kérdés. Mára azonban gyökeres fordulat ment végbe. A totális levéltárról szóló felfogás jegyében a Kanadai Nemzeti Levéltárban már az 1970-es évek közepétől elkezdtek gyűjteni minden forrást, amely szükséges a nemzeti emlé-kezet megőrzése érdekében, így a film- és televíziós forrásokat is. A ma embere a leg-több információt a televízión keresztül szerzi, amely egyúttal eszköz a tömegek befolyá-solására. A televíziós műsorokban készített audiovizuális források megőrzése azért is fontos, mivel az írott forrásokon keresztül csak töredékesen rekonstruálható a nemzeti kollektív emlékezet. De az amatőr filmek is lehetnek — magyarországi szóhasználattal — maradandó értékűek. Erre példa, hogy a kanadai állampolgárságú japánok második világháború alatti internálásáról a ’90-es években előkerült amatőr filmek, majd az azt követően készült televíziós interjúk késztették a kanadai kormányt kárpótlás fizetésére. Már a film megszületésével egyidejűleg, a 19. század végén felmerült a filmek archivá-lásának javaslata, azonban az első gyűjtemények csak az 1930-as években alakultak, az UNESCO pedig 1980-ban adott ki olyan nyilatkozatot, amely a filmeket és az audiovi-

6 Az archival divide kialakulására l. ROSENBERG, WILLIAM G. (University of Michigan, USA):

Historiographical Origins of the Archival Divide és BLOUIN, FRANCIS X. (ICA/CPM, Bentley Library, University of Michigan, USA): The Evolution of Arcival Practice and the Origins of the Archival Divide in the Late Twentieth Century című előadásait. L. még: KETELAAR, ERIC (University of Amsterdam): Archives, Authority and Memory in Historical Understanding: The Archival Divide — A Commentary. A kérdéskörre l. még HORVÁTH J. ANDRÁS jelen számban közölt beszámolóját.

15

zuális forrásokat általában a kulturális örökség részének nyilvánította. Kula előadásában a filmanyagok levéltári értékelésének, szelekciójának elveiről nyújtott széles áttekintést.7

Az audiovizuális forrásokon kívül az oral history forrástípusáról is hangzottak el előadások. Az előadók elsősorban arra irányították rá a figyelmet, hogy az oral history források gyűjtése sokszor nem csupán kiegészíti a hagyományos levéltári forrásokat, hanem kiváltja azok hiányát. Így pl. a belgrádi székhelyű Humanitarian Law Center feladatául tűzte ki a jugoszláviai polgárháborúban a szerbek által elkövetett háborús bűncselekményekről beszámoló áldozatoknak, szemtanúknak, sőt maguknak az elköve-tőknek a meginterjúvolását. Az előadó szerint ennek az archívumnak fontos társadalmi küldetése van: rá kell döbbentenie a szerb közvéleményt a szerb nép nevében elkövetett etnikai bűntettekre, tömeggyilkosságokra, ugyanis mindeddig — elsősorban a politika által támogatott és instruált történészek révén — tudatosan torzított képet kaphattak ezekről a cselekményekről.8 Az oral history-források egyre inkább felértékelődnek a kutatók (kulturális antropológusok, etnológusok stb.) szemében. Ulla-Maija Peltonen előadásában beszámolt arról, hogy Finnországban az 1960-as években külön állami projekt keretében kezdték gyűjteni a levéltárak az 1918/19-es véres polgárháborúra vonatkozó visszaemlékezéseket. Ezek a mai szemmel felbecsülhetetlen értékű memoá-rok azonban a 90-es évek végéig lényegében kutatatlanok voltak, többek között azért, mert a történészek lebecsülték a személyes források jelentőségét, a levéltárak pedig anyagiak hiányában nem dolgozták fel, írták le ezeket a nem hagyományos úton levél-tárba került iratokat. A finn előadó e memoárok feldolgozásáról forrásértékeléséről és összehasonlításáról nyújtott érdekes áttekintést.9

2) Veszély, veszteség és helyreállítás

Ebben a szekcióban elsősorban állományvédelemmel összefüggő kérdéseket vitatták meg. A Katasztrófák utóhatásai: árvizek, földrengések és Szeptember 11. pusztításai (tüzei) című program keretében aktuális és ismert események kapcsán a levéltári anyagokban keletkezett károk elhárításáról, illetve az eset-legesen bekövetkező katasztrófák elleni védekezésről hangzottak el előadá-sok. A felszólalók a New York-i ikertornyok lerombolásakor végleg elpusztult levéltári anyagról, a 2002. évi drezdai árvíz, vagy a kobei (Japán) földrengés során keletkezett károkról, a tönkrement iratanyag restaurálásáról mondták el véleményüket. Holland levéltári kollégák pedig szemináriumot szerveztek a levél-tárakat fenyegető katasztrófák elhárításáról, és ismertették a hollandiai katasztrófa-elhárítási terveket.10 Az Állományvédelmi Bizottság kerekasztal-megbeszélést szervezett

7 KULA, SAM: Appraisal of Audiovisual Records in the Documentation of Popular Culture, Collective

Memory and National Identity. 8 TOMA, MARIJANA (Humanitarian Law Research Center, Szerbia és Montenegró): Oral History as a

Mechanism for Dealing with the Past. 9 Peltonen, Ulla-Maija (Finnország): Oral History Research — Dialog between Archive, Narrator and

Researcher. 10 Komor, Valerie (USA): What To Make of a Diminished Thing: Records Loss and Recovery After September

11, 2001.; Wolf, Jürgen (Németország): How to Form Memory — Archives and Disasters. YAMAMURA, YUKA (Japán): The Preservation and Use of Materials connected to Earthquake Disasters at the Great Hanshin-Awaji Earthquake Memorial Reduction and Human Renovation Institution.

16

a prágai, lipcsei és lengyelországi árvizek által okozott levéltári károk kapcsán a kataszt-rófa-elhárítási tervek használhatóságáról.

A fenti iratanyag-pusztulások kapcsán kerekasztal-megbeszélést folyt a Blue Shield szervezet tevékenységéről. A kulturális javakról vészhelyzetben gondoskodó nemzetközi szervezetet 1996-ban az ENSZ és más nemzetközi szakmai szervezetek alakították. A Blue Shield arra ösztönzi az egyes kormányokat, hogy hozzák létre a nemzeti Blue Shield bizottságokat, amelyek megalakítása nem csupán esetleges háborús pusztítások kapcsán, hanem a természeti katasztrófák által a kulturális javakban keletkezett károk esetén is nagy szakmai segítséget jelenthet.11

A szekció előadásai közül magyar szempontból is igen érdekesnek bizonyultak a ju-goszláviai polgárháború során történt levéltárpusztításról szóló előadások. A kérdéskör első számú nemzetközi szakértője, az egyébként magyar származású Riedlmayer András (Fine Arts Library, Harvard University) előadásaiból (illetve a magyar levéltárosokkal folytatott személyes beszélgetéseiből) kiderült, hogy a szerb fegyveres alakulatok tuda-tosan törekedtek Bosznia-Hercegovinában a muszlim, a horvát katolikus (de pl. Kelet-Szlavóniában a magyar református) egyházi intézmények, mecsetek, templomok lerom-bolására, az ezekben vagy könyvtárakban, levéltárakban őrzött kulturális javak, levéltári anyag elpusztítására. A Milosevics-perben a Hágai Nemzetközi Bíróság szakértőjeként közreműködő Riedlmayer vezetésével készített jelentésből kiderül, hogy a Boszniában a megvizsgált 19 településből 13-ban teljesen elpusztították a szerb erők a muszlim közös-ségek levéltári iratait 1992 és 1996 között, de ugyanez a sors várt a horvát katolikus parókiák irataira is. A beszámolók szerint a szerb erők tudatosan törekedtek a levéltári iratok felkutatására és megsemmisítésére (pl. a doboji horvát katolikus plébániába kife-jezetten az ott őrzött egyházi iratokért hatoltak be, sikertelenül, mivel a plébános koráb-ban — egyébként a helyi szerb lakosság segítségével — elmenekítette azokat). A legna-gyobb pusztítás Szarajevó 1992-es ostromakor történt, amikor szemtanúk (közöttük a támadó, szerbek is) tanúvallomásai alapján a szerb nehéztüzérség tudatosan lőtte a Kele-ti Tanulmányok Intézete épületét. Az itt őrzött felbecsülhetetlen értékű irategyüttes, köztük 5263 arab, ottomán, török, perzsa és bosnyák kódex és az ottomán uralom idő-szakából származó mintegy 200 000 levéltári dokumentum pusztult el. (Ugyanerre a szomorú sorsra jutott a szarajevói Nemzeti Könyvtár 1,5 millió kötete is.)12 Koszovóban is súlyosan érintették a könyvtárakat és levéltárakat az 1999-es háborús események. A szerb hadsereg — visszaélve a nemzetközi hadijoggal — a Koszovói Nemzeti Levéltár és a Nemzeti Könyvtár pristinai épületeit tette meg főhadiszállásául. Ennek ellenére a NATO bombázások nem okoztak károkat az épületekben, a harci cselekmények révén gyűjteményeikben csupán kisebb károkat szenvedtek, azonban berendezésüktől, infrast-

11 Az állományvédelmi témakörben elhangzott előadásokról Albrechtné

Kunszeri Gabriella tartott előadást az MLE 2004. évi piliscsabai vándorgyűlésén, a részletes beszámoló anyagát l. a vándorgyűlés megjelenés alatt álló kötetében. Ezúton köszönöm, hogy Albrechtné Kunszeri Gabriella rendelkezésemre bocsátotta kéziratát.

12 Riedlmayer előadásának anyaga sajnos nem került fel a kongresszus honlapjára. A Hágai Nemzetközi Bíró-ság számára készített jelentést l.: Destruction of Cultural Heritige in Bosnia-Herzegovina, 1992–1996: A Post-war Survey of Selected Municipalities. Principal Investigator. RIEDLMAYER, ANDRÁS J., Cambridge, Massachusetts USA. http://hague.bard.edu/icty_info.html L. még: RIEDLMAYER, A.: From the Ashes. The Past and Future of Bosnia’s Cultural Heritage. Islam and Bosnia: Conflict Resolution and Foreign Policy in Multi-Ethnic States. Ed. SHATZMILLER, MAYA. Montreal, McGill-Queens University Press, 2002. 98–135.

17

ruktúrájuktól teljesen megfosztották ezeket az intézményeket a kivonuló szerb alakula-tok. (Az már más kérdés, hogy még a NATO támadás előtt a szerb belügyminisztérium köziratok ezreit vitette Belgrádba, többek között a közigazgatás számára nélkülözhetet-len telekkönyvi és anyakönyvi iratokat.) Koszovóban a legnagyobb kárt a muszlim kö-zösség központi levéltára szenvedte el, amelynek a pristinai, 15. században épült Murad szultán mecsethez csatlakozó épületét a brit KFOR alakulatok bevonulása előtti pillana-tokban szerb rendőrök gyújtottak fel, megsemmisítve a 300 éves iratokat is tartalmazó legnagyobb muszlim levéltári gyűjteményt.13

3) A virtuális emlékezet megőrzése14

A szekció fő témakörét az elektronikus levéltári anyag értékelése, átvétele és megőrzése képezte. Anders Bo Nielsen a dán példát ismertetve elmondta,15 hogy a technológia-független stratégia megteremtését tekintik elsődleges célnak, ezért a szakirodalom által fejtegetett lehetőségek közül a migrációs stratégia mellett kötelezték el magukat. A mig-ráció azonban még így sem nélkülözheti a kifinomult előírásokat és szabályozásokat, ezért az átvétel oldalán a legerősebb kontrollt igyekeztek kiépíteni, minimálisra korlá-tozva például a fájlformátumok számát. A kontrollnak természetesen fontos eleme az átvett adatok minőségének ellenőrzése, amiben nagy szerep jut az automatikus eszkö-zöknek. Markus Merenmies a Finn Nemzeti Levéltár SAHKE projektjét ismertette.16 A finn adatvédelmi jog igen közel áll a svédhez, amit a szinte korlátlan nyitottság jellemez. Ez az elektronikus iratok megőrzését annyiban megkönnyíti, hogy a hozzáférés kérdésével nem kell foglalkozniuk. Nagy előrelépésnek tűnik, hogy a korábbi skandináv gyakorlat-tal szemben nem csupán egyszerű — néhány táblából álló — adatbázisok átvételével foglalkoznak, hanem office-dokumentumok átvétele is napi gyakorlat. A preferált fájl-formátum az XML, a szövegszerkesztővel készült dokumentumokból image-fájlt is készítenek. Adaptálták a DublinCore metaadat-szabványt, az elektronikus rendszerekkel szembeni követelmények pedig a Moreq ajánlás alapján készültek.

Adrian Brown az Egyesült Királyság nemzeti levéltárának gyakorlatáról tartott elő-adást.17 Az előadás azért volt érdekes, mert a brit kormányzat a kilencvenes évek végétől tudatosan törekszik a papírmentes kormányzás megteremtésére. Az adatbázisokat táblák-ra bontva flat fájlokra konvertálják, az XML formátumot pedig az adatbázisok szerkeze-tének megőrzésére használják. A finn és dán példával szemben ugyanakkor nem töre-

13 Erre l. ANDRÁS RIEDLMAYER: Libraries and archives in Kosova: A Postwar Report. Bosnia Report (Lon-

don), n.s. 13/14 (Dec. 1999. Feb. 2000) http://www.bosnia.org.uk/bosrep/decfeb00/libraries.cfm A horvátor-szági levéltárpusztításra l. még: KOLANOVIC, JOSIP: Archives en temps de guerre: l'expérience de la Croatie. Archivum, 42. (1996) 173-186. A horvátországi magyar református gyülekezetek levéltári anyagának a 1991-es szerb támadás során való teljes vagy részleges megsemmisítéséről l.: http://www.hhrf.org/hmrke/gyulek.htm. Ezúton köszönöm Riedlmayer András szíves segítségét, hogy meg-osztotta velünk tapasztalatait, egyúttal a témára vonatkozó publikációit rendelkezésemre bocsátotta, illetve felhívta figyelmemet a további irodalomra.

14 Ez a fejezet döntően Szatucsek Zoltán beszámolója alapján készült, amelynek felhasználásáért szíves köszö-netet mondok.

15 NIELSEN, ANDERS BO: Preservation of electronic records: Experiences from Denmark. 16 MERENMIES, MARKUS: Preservation of Electronic Records: Comments from National Archives of Finland. 17 L. BROWN, ADRIAN: A Preservation of Electronic Records: The UK Perspective című előadás powerpoint

anyagát.

18

kednek a fájlformátumok végletes redukciójára, mivel az előadó állítása szerint nincs meg az ilyen szabályozáshoz szükséges hatáskörük. Ezért minden olyan elektronikus adatot elfogadnak, amelyeket a jogszabályok szerint hosszú távon érdemes megőrizni. Míg a dán és finn előadás egy-egy projekt ismertetéséről szólt, az Egyesült Királyság Nemzeti Levéltára robosztusabb intézményi kereteket teremtett az elektronikus iratok megőrzésére. 2003-ban tizenkét fővel önálló osztály alakult. Tevékenysége eredménye-ként elkészült a Seamless Flow program, amelynek kidolgozása azt célozta, hogy az elektronikus iratok minden típusát (office-dokumentumokat, levelezőrendszereket, webszájtokat, video- és audiofájlokat és adatbázisokat) a nemzeti kulturális örökség részeként meg tudják őrizni. Az átvételt követően a metaadatok hozzárendelését automa-tikus program segíti, csakúgy, mint a hozzáférhető termékek kialakítását. Ezzel párhu-zamosan PRONOM monitoring program keretében térképezik fel a technológiai változá-sokat és próbálják előre jelezni a várható adatmennyiségeket. Jelenleg 100 TB adatot tárolnak, gyakorlatias felfogásukat jelzi, hogy az őrzés költségéről is tudtak adatot szol-gáltatni, ez jelenlegi gyakorlatukban 5 euro/MB/év.

Szintén Adrian Brown számolt be — David Thomas-szal együtt — az internetes honlapok megőrzése és értékelése témában.18 Az Angol Nemzeti Levéltár egy program keretében elkezdte a kormányzati honlapok értékelését és meghatározott szempontok szerinti válogatását, mentését, archiválását. A program keretében folyamatosan figye-lemmel kísérik az új honlapok megjelenését és a változásokat is nyomon követik. A cél, hogy a megfelelő információtartalmú honlapokat archiválják és a tudományos kutatók számára hozzáférhetővé tegyék. A projekt keretében meghatározták, hogy mely hivata-lok/intézmények honlapjait milyen időközökben archiválják (pl. a miniszterelnöki hiva-tal, a védelmi minisztérium, a hadsereg, haditengerészet, légierő stb. honlapjait hetente, a kabinetiroda és a többi minisztérium honlapjait, valamint pl. a Nemzeti Levéltár és a Múzeumi, Könyvtári és Levéltári Tanács honlapját félévente mentik le).

A másik érdekes előadáskör az ICA elektronikus iratokról levéltárosok számára ké-szült új kézikönyvének ismertetése volt. Az inkább elméletibb megközelítés lényege az életciklus-szemlélet, a levéltáros részvétele az elektronikus iratok tervezésénél, az iratér-tékelés során pedig az elektronikus iratok értékelésének tranzakció-központú megközelí-tése. A kötet az UNESCO támogatásával készült, és idén már a levéltárosok számára is elérhető.19

Inge Schoups és Tim Harris mutatta be az Európai Vizuális Levéltár (European Visual Archives = EVA) projektet. Az EVA egy nemzetközi konzorcium, amelyet az Európai Bizottság alapított és támogat. Az EVA-t 2000-ben Sevillában mutatták be, a mostani konferencián pedig az azóta eltelt fejlődésről számoltak be. A program célja a történeti értékű fényképek közzététele az interneten. Az EVA lehetőséget biztosít a le-véltáraknak, könyvtáraknak, múzeumoknak és magánszemélyeknek a gyűjteményükben található fényképek megjelenítésére (egyelőre a Londoni Városi Levéltár és a Belgiumi Királyi Könyvtár anyagát dolgozták fel). Az interneten nemcsak a fotók jelennek meg rövid Dublin Core alapú leírással (XML), hanem háttérinformációként a közgyűjtemé-

18 Az előadás powerpoint anyagát l.: BROWN, ADRIAN–THOMAS, DAVID: Electronic Preservation: Appraisal

and Preservastion of Websites. 19 Electronic Records: A Workbook for Archivists. (ICA Study 16) c. kötet pdf formátumban letölthető az ICA

honlapjáról www.ica.org.

19

nyek fotógyűjteményéről is találhatók adatok. A projekt, amellett, hogy közhasznú fel-adatokat is ellát, részben üzleti vállalkozás, mivel bizonyos mennyiségű fotó digitalizá-lása és internetes megjelenítése után fizetni kell.20

Az alszekció több előadásában kitértek a UTAH-i Genealógiai Társaság anyakönyvi mikrofilmezési projektjeire (pl. az Angol Nemzeti Levéltárral vagy több USA állambeli levéltárral kialakított együttműködésére), a mikrofilmek digitalizálására, illetve a digita-lizálás folyamatára általában. Általánosságban elmondható, hogy a Magyarországon szintén igen aktívan működő mormonok is egyre inkább tervezik az átállást a mikrofil-mezésről a digitalizálásra.

2. Levéltárak és tudás

1) Hivatásos képzés és továbbképzés

A levéltárosképzés témakörében az Európai Unióban nagy vitát kiváltó bolognai folya-mat hatásait járták körül az előadók. Ennek lényege, hogy az EU-n belül valamennyi felsőoktatási képzés rendszerét angolszász mintára egységesíteni kell, így az egyeteme-ken egy hároméves alapképzés után, a BA (bachelor = baccalaureatus) oklevél szerez-hető (ez lényegében a korábbi főiskolai diplomának felel meg), majd ezt követi a két-éves képzést záró MA (master = magister) diploma és ennek birtokában lehet PhD foko-zatot szerezni. Hans Scheurkogel, a holland levéltáros főiskola oktatója előadásában a nyugat-európai levéltári felsőoktatást vette górcső alá, azt vizsgálva, hogy mely orszá-gokban létezik egyáltalán levéltárosi MA-képzés. Felméréséből kiderült, hogy a skandi-náv országokban (Norvégia, Svédország, Finnország) létezik az informatikus-könyvtáros képzés keretén belül levéltárosképzés, azonban csak BA fokon és nem is terveznek masterképzést. A nagy levéltáros-képzési hagyományokkal rendelkező Fran-ciaországban a híres École de Chartes megmaradt a Grandes Ecoles keretein belül, némileg átfazonírozva, Olaszországban pedig egyetlen egyetemen sem képeznek levéltá-rost MA fokon, kivéve az urbinói egyetem development and management of advanced documentary services nehezen magyarítható megnevezésű képzését, amelynek kb. 60%-át teszi ki a levéltártudomány. Összesen három országban: Hollandiában (Amszterdami Egyetem), Belgiumban (a Brüsszeli Szabadegyetem koordinálásában) és Spanyolor-szágban (III. Károly Egyetem, Madrid) folyik masterképzés levéltári területen. Meg kell jegyezni, hogy ezek egyike sem hagyományos levéltárosképzést nyújt, Madrid és Brüsz-szel inkább a records management területét részesíti előnyben, az amszterdami modell az ún. record-continuum elvén alapszik, azaz a teljes iratkezelési szisztémát, mint egy-séges rendszert vizsgálják, egyúttal nagy hangsúlyt helyeznek az iratértékelésre és a kompetencia-kérdésre. Egyedül ez az egyetem nyújt valódi master-képzést, mivel ide információ-technológus BA diplomával lehet bekerülni, Madridban bölcsész vagy mér-

20 SCHOUPS, INGE–HARRIS, TIM: European Visual Archives (EVA) Looking to the Future (powerpoint). A

projektet l. http:/www.eva-eu.org.

20

nök MA, míg Brüsszelben — egyedüli maradványaként a hagyományos levéltáros kép-zésnek — történelem MA diplomát szabnak előfeltételül.21

Karsten Uhde-nak (Archivschule Marburg) a közép-európai levéltárosképzés fejlő-déséről szóló előadása magyar szempontból is igen sok tanulsággal szolgált. Uhde ösz-szehasonlította a német, a holland, az osztrák, a lengyel és a svájci levéltárosképzést és az azokban az elmúlt tíz évben végbement változásokat. Függetlenül az eltérő képzési keretektől (egyetemi, külön levéltáros főiskolai, levéltárhoz kötött képzés stb.) minden-hol igyekeztek adekvát választ adni az információs társadalom kihívásaira. A legmegle-pőbb az, hogy Svájcban eddig nem is volt szervezett levéltárosképzés, de ott is rá kellett döbbennie a szakmának, hogy nem mehet tovább a learning by doing típusú, munka közbeni képzés. Ez egy komoly szakma, ahol szükség van a gyakorlati képzés mellett az elméletire is. A már több évtizedes felsőfokú képzéssel rendelkező vizsgált országok közül a legradikálisabb változás Hollandiában zajlott le, ahol eldöntött tény, hogy a levéltáros feladata nem az évszázados, vagy akár a második világháború előtti iratanyag feldolgozása, hanem elsősorban az elmúlt 40 év anyagával, valamint a most keletkező iratokkal kell foglalkoznia. Ennek érdekében teljesen szakítottak a hagyományos levéltárosképzéssel (tehát kiiktatták a történeti és segédtudományi stúdiumokat) és a levéltárosképzést az információs tudomány részévé tették. Németországban a potsdami képzés indult el ezen az úton, ahol lényegében a levéltáros, könyvtáros és dokumentáci-ós szakemberképzés egyvelegét vezették be. A marburgi Archivschuléban is jelentős reformokra került sor, a hagyományos levéltárosképzés óraszámát csökkentve ugyan-olyan óraszámban oktatják az e-iratok, a record management és a médiaarchiválás tárgykörét is. Marburgban azonban továbbra is fenntartják azt az elvet, hogy egy levéltá-rosnak egyaránt értenie kell valamilyen szinten egy 11. századi pápai oklevélhez és az elektronikus iratok kérdésköréhez. Ausztriában éppen most alakították át az Institut für Österreichische Geschichtsforschung keretében zajló képzést. A kétéves képzés első évében történeti stúdiumokat és segédtudományokat oktatnak, a második évben három tárgykör közül lehet választani a képzésben résztvevőnek: történész-levéltárosi, levéltár-tudományi vagy medialevéltári specializációk közül. Uhde szerint az Európai Uniónak a képzések egységesítését célzó törekvéseire nem kizárólag a levéltárosképzésnek az in-formációs tudományba történő integrálása az egyetlen megoldás, különösen nem azok-ban az országokban, ahol a levéltárakban tekintélyes mennyiségben fordulnak elő kö-zép- és kora újkori iratanyagok. Uhde szerint sokkal inkább olyan képzésre kell átállni, amely kétfajta specializációt nyújt: 1) a papíralapú, hagyományos dokumentumokkal és 2) a modern kori iratokkal és információs rendszerekkel foglalkozó „dokumentátori” (archiváló szakember) képzést.22

2) Levéltári szabványok és bevett eljárások

A kongresszus egyik hangsúlyos szekciója a levéltári szabványok kérdéskörével foglal-kozott. A ma már nemzetközi szinten általánosan elfogadott ISAD (G), azaz a Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa kapcsán — összefüggésben más, alább emlí- 21 SCHEURKOGEL, HANS: Whose Master’s Voice? 22 UHDE, KARSTEN: Ein Überblick über die Entwicklung der Archivarsausbildung in Mitteleuropa.

21

tendő szabványokkal — elsősorban az egyes országokban megvalósított levéltári leírá-sokról és azok tapasztalatairól esett szó.23 Újdonság volt viszont a második nemzetközi levéltári szabvány, az ISAAR (CPF)24 második kiadása, amelynek publikálását a Nem-zetközi Levéltári Tanács Szabványügyi Bizottsága (ICA/CDS) éppen a kongresszus idejére időzítette.25 A szabvány a könyvtárak katalogizálási munkálataiban jól ismert és használt authority record-ok levéltári szempontú leírását tartalmazza. Az authority record-ok készítését elsősorban az iratképzők azonosítására, megkülönböztetésére és leírására javasolja.26 Amíg az ISAD (G) a levéltári anyag, addig az ISAAR (CPF) alap-jában az iratképzők leírását szolgálja. Az authority record-ok készítésének ma már, az internet terjedése révén, nagyobb a jelentősége a nemzetközi gyakorlatban, mert ezek révén lehet a könyvtári, múzeumi és levéltári anyagokat virtuálisan összekapcsolni. Az ISAAR (CPF) első kiadása 1995-ben jelent meg, az azonban jelentős mértékben elavult, így lényegében egy új szabványt adtak ki. Stefano Vitali (ICA/CDS elnök, Firenzei Állami Levéltár) mutatta be az ISAAR (CPF) második kiadásának előkészületeit, és ismertette az első és második kiadás közötti lényeges eltéréseket,27 majd pedig Adrian Cunningham (Ausztrál Nemzeti Levéltár) mutatta be részletesen az új szabványt.28 Hangsúlyozni kell, hogy az ICA által kiadott szabványok az ISAD (G) és ISAAR (CPF)) lényegében ajánlások, minden országnak magának kell kidolgoznia a saját levél-tári hálózatához igazított változatokat. A nemzetközi szabványok adaptációjának módjá-val, néhány konkrét példa bemutatásával, külön szekció foglalkozott.29

A mindkét levéltári szabványnak létezik az internetes adatcserénél nélkülözhetetlen XML (Extensible Markup Language) alapú formátuma: az ISAD (G)-re az EAD-t (Encoded Archival Description), míg az ISAAR (CPF)-re az EAC-t (Encoded Archival Context) dolgozták ki.30 Az EAD már megfelelő kidolgozottsági szinten áll, először 1998-ban tették közzé, revíziójára 2002-ben került sor, azóta főként az angolszász or-

23 A Spanyolországban megvalósított ISAD (G) alapú levéltári leírási rendszerre l. DESANTES FERNANDEZ,

BLANCA: Implementing International Descriptive Standards in Archival Descriptive Systems: Two Spanish Integrated Projects.

24 ISAAR (CPF). International Standard Archival Authority Record for Corporate Bodies, Persons and Families. Second Edition. ICA, 2004.

25 Az ISAAR (CPF) második kiadásának fordítását l. jelen számban. 26 Az authority record könytári fordítása besorolási rekord. Levéltári szempontból elsősorban az iratképzők

beazonosítását és leírását szolgálja, így megfelelőbb a levéltári terminus technikusban pl. azonosítási leírás-nak fordítani. Erre l. az ISAAR (CPF) szabvány jelen számban közölt fordításának bevezetőjét.

27 VITALI, STEFANO: From the First to the Second Edition of ISAAR (CPF) [powerpoint] 28 CUNNINGHAM, ADRIAN: Harnessing the Power of Provenance in Archival Description. [powerpoint]. 29 L. a „Towards International Standards for Archives” című alszekció előadásait, pl. a kanadai levéltári

szabványügyi gyakorlatra: BEYEA, MARION: Towards International Standards for Archives. A kanadai RAD2 (Rules for Archival Description 2. ed.) és az egyesült államokbeli DACS (Describing Archives: A Content Standard) összehasonlítására l.: KIESLING, KRIS: Why Two Standrards?: RAD2 and DACS c. elő-adást. Az ISAAR (CPF) hasznosításának szükségességére l. SARGENT, DICK (Egyesült Királyság): A National Name Authority File: Implementing ISAAR (CPF) in the UK. (Ez utóbbi csak powerpoint verzióban érhető el.) L. továbbá az „ISO, ICA, and Archives Standards” c. szekció előadásait: HUSKAMP PETERSON, TRUDY: ISO, ICA, and Archives Standards. BUCHMANN, WOLF (Bundesarchiv): The Role of the International Standards Organisation and the International Council on Archives in the Development of Archival Standards. DAHLIN, JAN (Svéd Nemzeti Levéltár): The Development of the ICA Standard ISAD(G). [mind powerpoint].

30 Az EAD-ra l. FOX, MICHAEL J. (Minnesota Historical Society, USA): Encoded Archival Description: An EAD Primer c. igen informatív összefoglaló előadását.

22

szágokban a levéltári leírások adatcsere-szabványává vált.31 Az ISAAR (CPF)-el párhu-zamosan fejlesztett EAC-t most kezdték alkalmazni egy, az Európai Bizottság által tá-mogatott, főként könyvtárak, kézirattárak részvételével beindított projekt a LEAF (Link-ing and Exploring Authority Files) keretében. A projekt lényegében azt a célt szolgálja, hogy közös adatmodellt dolgozzon ki a könyvtárak és levéltárak számára, lehetővé te-gyen egy központi adatfeltöltést és a különböző helyekről bevitt authority recordok adatait összekapcsolja (pl. egy azonos személyre vonatkozó könyvtári adatot egy levél-tárival). A projektben tíz ország 15, főként könyvtári intézménye vesz részt tevőlegesen, közülük azonban csak egy meghatározó levéltár, a Svéd Nemzeti Levéltár található.

Szó esett még ebben a szekcióban a nemzetközi iratkezelési és ügyviteli szabvány (International Records Management Standard [ISO 15489]) egyesült államokbeli és egyesült királyságbeli tapasztalatairól is.32

Ebben a szekcióban hangzottak el olyan előadások is, amelyek nem a fenti szabvá-nyok alkalmazásáról, hanem főként a levéltári anyag digitalizálása kapcsán követett eljárásokról, felhasznált szabványokról és formátumokról szóltak, azaz gyakorlati kérdé-seket, a bevett eljárásokat helyezték előtérbe. A digitális képfeldolgozás trendjei címmel hangzott el a Skót Nemzeti Levéltár digitalizálással kapcsolatos tapasztalatait bemutató előadás. A digitalizálási program keretében mintegy 500 000 db végrendeletet digitali-záltak az 1500 és az 1901 közötti időszakból. A mintegy félmillió digitalizálandó vég-rendelet feldolgozása nagy és jól szervezett munkát igényelt. A digitalizálás során az előkészítés, az indexelés, a metaadatok leírása jelentette a legnagyobb kihívást. Az elő-zetesen elkészített indexeket ingyen le lehet tölteni, de a digitális felvételekért már fizet-ni kell. Érdekesség, hogy a munkában részt vettek önkéntesek is. A másik érdekes elő-adást Paolo Buonora (Római Állami Levéltár) tartotta, aki ismertette a könyvtárak és a levéltárak által a digitalizálás során használt különböző formátumokat. A levéltári töme-ges digitalizálás és hozzáférés egyik prototípusát a Firenzei Állami Levéltár 2000-ben indult projektje képviselte, amelynek során a levéltár egyik legfontosabb anyagát, a Mediceo avanti il Principatot (MAP — azaz a Medici levéltár hercegség előtti idősza-kának anyaga) teljes terjedelmében kutathatóvá tette. Az itt alkalmazott eljárásokat vette át a Spanyol Nemzeti Levéltár a maga projektjéhez, amelyet 2003-ban indítottak el (Archivos Espanoles en red [spanyol levéltárak a világhálón] = AER), amely során már 14 millió oldalnyi anyagot tettek közzé az interneten.33

3) Tudományos kutatómunka A szekció igen érdekes eseménye volt a „Levéltárak és történeti kutatás: egy újrafogal-mazandó kapcsolat” címet viselő kerekasztal-beszélgetés. A történész vagy levéltáros problémához kapcsolódó vita nem új keletű polémia. Hosszú ideig egyértelmű volt a 31 Az EAD alkalmazására az Egyesült Királyságokban l.: STOCKTING, WILLIAM (Public Records Office): ‘A

Flexible Friend’: The Role of Encoded Archival Description (EAD) in the Promotion of Access to Archives in the United Kingdom. Franciaországbeli alkalmazására l. SIBILLE, CLAIRE: L’EAD et ses applications en France.

32 MCLEOD, JULIE (Northumbria University): Accessing the Impact of ISO 15489 in Practice: Early Indications from the UK. CARLISLE, DIANE K.: Impact of ISO 15489 in the United States.

33 BUONORA, PAOLO: Digitization and Online Access Strategies.

23

levéltáros számára, hogy a hagyományos történetírás művelése jelenti pályája csúcsát. Az utóbbi időszak elvárásai azonban sok esetben identitászavarhoz vezettek a levéltá-rosok körében. Vagyis felmerült a kérdés, hogy mi a fontosabb, a közönség kiszolgálása vagy az elmélyült tudományos kutatómunka? Az előadáson elhangzott beszámolók, nemzetközi megvilágításba helyezve a kérdést, képet adtak a franciaországi, német, olasz, lengyel, orosz és angol tapasztalatokról. Az eltérő történelmi hagyományok miatt természetesen jelentős különbségek voltak a kérdés megítélésében, de a történelem és levéltár szoros kapcsolatát senki nem vonta kétségbe. Erre utaltak azon kitételek, misze-rint a levéltárosnak nem kell ugyan a történettudományt művelnie, viszont munkája végzéséhez elengedhetetlen hogy sokat tudjon róla. Azt is látnunk kell, hogy a történész és/vagy levéltáros vita kapcsán nincs kialakult, végleges álláspont a nemzetközi levéltári életben.

3. Levéltárak és társadalom

1) A társadalom szolgálatában

Magyar és közép-európai nézőpontból tűnt érdekesnek az Igazságosság és jóvátétel: a totalitárius rezsimek iratainak feldolgozása és az azokhoz való hozzáférés című két előadás, amelynek során a dél-afrikai apartheid, illetve a náci Németország és az egykori NDK elnyomó szervei ilyen tevékenységre vonatkozó iratanyagaival kapcsolatos prob-lémákat vetettek fel az előadók. Graham Dominy (Dél-Afrikai Nemzeti Levéltár) a Dél-Afrikai Igazság és Jóvátételi Bizottság (TRC) működése során, az apartheid-el kapcso-latban keletkezett iratok viszontagságos begyűjtéséről és feldolgozásáról beszélt, illetve az igazság megismerésének jogos igénye ill. az áldozatok jogainak védelme között fe-szülő ellentétről.34 Hartmut Weber, a Németországi Szövetségi Levéltár elnöke előadá-sában széles áttekintést nyújtott a náci korszak, illetve az NDK elnyomó szervei irat-anyagáról, a Bundesarchivnak az 1950-es évektől kezdve a náci korszak bűntetteinek felderítésében játszott szerepéről, majd az NDK elnyomó szerveinek (különösen a Stasi) iratanyagainak begyűjtéséről (az NDK összeomlásakor ugyanúgy sor került iratmeg-semmisítésre, mint nálunk, bár jóval kisebb mértékben). Itt is párhuzamot lehet találni a hazai viszonyokkal annyiban, hogy az NDK-s szervek is előszeretettel gyűjtöttek be iratokat bíróságokról, illetve a náci korszak iratanyagából, annak érdekében, hogy ezek-kel kompromittálhassanak célszemélyeket. Az előadásban szó esett arról is, hogy a for-rások feldolgozásánál figyelemmel kellett lenni a főként az NDK-ban elkövetett forrás-hamisításokra (filmek, fotók, NSDAP-tagnyilvántartások és egyéb iratok). Az iratok kutatása elől is egy sor akadály hárult el, mind törvényileg, mind pedig azáltal, hogy az NDK megszűnésével a Harmadik Birodalom időszakából fennmaradt iratanyag 2/3-a vált szabadabban kutathatóvá.35 A személyes adatok védelme és/vagy kutatói szabadság

34 DOMINY, GRAHAM: Archiving and Accessing the Records of South Africa’s Truth and Reconciliation

Commission. 35 WEBER, HARTMUT: Verpflichtung und Chance — Die Rolle der Archive bei der Aufarbeitung totalitärer

Systeme in Deutschland.

24

kapcsán jól ismert a németországi álláspont és szabályozás, amely az áldozatok adatait részesíti védelemben a bűnösökével szemben (volna mit tanulnunk…).

2) Nyilvánosság és hozzáférés

A szekció előadási között szerepeltek a Családtörténet, migráció és kutatótermi eszkö-zök című (Family History, Migration and Reading Room Tools) alszekció referátumai. Az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a levéltárat használók közül a ge-nealógiai kutatásokat végzők képviselik a legnagyobb hányadot. A levéltáraknak min-denképpen nyitniuk kell e jogos társadalmi igény felé és együtt kell működniük a család-történeti kutatásokat végzőkkel. A családtörténeti kutatás számára új formát és lehetősé-get jelent a digitalizálás, amely azonban drágább, mint a hagyományos mikrofilmezés. Több és modernebb technikai eszközt, állandó modernizálást igényel, és több hiba is előfordulhat. A technológiai változásokat napról–napra követni kell. Ez a munka kb. 70%-ban az előkészítéstől függ, ez határozza meg a minőséget. Ugyanakkor a digitális felvételeket többen tudják kutatni, esetleg anyagi haszonnal is járhat a levéltár számára. Nagyon fontos azonban, hogy hogyan és mit digitalizálnak. Ebben az esetben figyelem-mel kell lenni arra, hogy a mikrofilmről történő digitalizálásnál a felvétel minősége rosszabb lehet, mint az eredeti iratról készített esetében. Ennek a problémának a kiváltá-sát szolgálhatja, hogy olyan gépet kell használni, amely egyszerre mikrofilmez és digita-lizál. Ez viszont a legdrágább megoldás!36

3) Jogi kérdések

Ebben a szekcióban olyan gyakorlati kérdéseket vitattak meg, mint a levéltári törvények harmonizálása más törvényekkel és az államigazgatás gyakorlatával, a copyright jogok levéltári alkalmazása, és az elektronikus iratok levéltárba adása és kutathatósága. Az elhangzott előadások témái közül az alábbiakban csak a dán gyakorlatot kívánjuk ismer-tetni. A Dán Nemzeti Levéltár aktívan közreműködik az elektronikus kormányzat meg-teremtésében. Az államigazgatásban egyre szélesebb körben alkalmazott informatikai rendszerek levéltári szempontból azonban több jogi kérdést is felvetettek. Az egyik ilyen kérdés a személyes adatokat tartalmazó kormányzati adatbázisok ügye volt, a dán adat-védelmi direktívák szerint az ilyen adatot bizonyos idő után törölni kellett, míg a levéltá-ri törvény szerint levéltárba kellett volna átadni. Az adatvédelmi törvény elfogadásakor kelet-európai szemmel nézve meglepő, skandináv szempontból viszont evidens megol-dás született: a törvényhozók a levéltári törvény javára döntötték el a kérdést, az adato-kat a kormányzatnak úgy kell törölnie, hogy azokat a törlés előtt archiválásra át kell adni a nemzeti levéltárnak, a levéltár pedig gondoskodik arról, hogy a szenzitív adatokhoz a védelmi idő alatt (75 év) senki se férjen hozzá jogosulatlanul, míg a nem szenzitív ada-

36 Az ülésen elhangzott előadások közül l. TUCKER, SUSAN: Visible Enough to Us? Identity, Archivists, and

Genealogical Researchers. FERRARI, DANIELA: Recherches des données anagraphiques des italiens émigrés. A levéltári anyag mikrofilmezése és digitalizálása kapcsán elhangzott előadásokat Garadnai Zoltán beszámolója alapján ismertettem, amelynek felhasználásáért ezúton mondok köszönetet.

25

tok 20 év után válnak kutathatóvá. A másik kérdéskör az elektronikus aláírás ügye volt, ez a probléma az államigazgatásnak legalább akkora gondot jelent, mint a levéltáraknak az e-iratok kérdése. Az elektronikus aláírás ugyanis biztonsági okokból igen rövid élet-ciklussal rendelkezik, így az aláírások későbbi hitelessége nem bizonyítható. A legújabb kormányzati elképzelések szerint ezért két évre növelnék az elektronikus aláírások élet-tartalmát, egyúttal az illetékes minisztériumok kidolgoznak egy megfelelő biztonsági és archiválási szisztémát. A dán levéltári törvény széles jogosultságot biztosít a dán nemze-ti levéltárnak az elektronikus iratok területén: egyrészt kimondja, hogy a hatóságoknak maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy az általuk keletkeztetett és őrzött elektronikus iratok megfelelő módon kerüljenek levéltárba. A köziratok levéltárba adási ideje ugyan 30 év, azonban az e-iratok esetében a levéltárnak joga van bármilyen korábbi időpontot is meghatároznia, annak érdekében, hogy el tudják kerülni a technológia elavulásából következő problémákat. A Nemzeti Levéltárnak az államigazgatási szervek által beve-zetni tervezett informatikai rendszerek akkreditálásában is jelentős jogai vannak. Amennyiben kormányzati adatbázisról van szó, akkor elegendő az adott szervnek két héttel az adatbázis üzembe helyezése előtt bejelentenie a technikai paramétereket és átadnia a levéltárnak az adatbázis leírását, olyan módon, hogy az majd segítse az iratér-tékelést. Ha egy új hagyományos vagy elektronikus iratkezelési rendszert kívánnak bevezetni, akkor három hónappal korábban kell bejelenteni a levéltárnak, amelynek jóvá kell azt hagynia. Amennyiben elektronikus iratkezelési rendszert vezetnek be, akkor ötévenként kell a metaadatokat és az elektronikus ügyiratokat és dokumentumokat ar-chiválni. Az önkormányzati e-iratok esetében a levéltári törvény az önkormányzatok feladatává teszik azt, hogy az általuk használt informatikai rendszer megfelelő módon archiválható legyen. A levéltár azt is előírja, hogy milyen formában történjen az adatok migrációja, azaz levéltárba adása, így pl. előírja a metaadatok migrációjára az XML formátumot, a szövegeknél a használandó karakterkészletet, a táblázatformát, a digitális dokumentumoknál a formátumot (TIFF), mindezeket ISO szabványok alapján.37

A kelet–közép-európai államok levéltárainak bemutatkozása

Külön műhelyvita keretében, igaz hivatalos programon kívül, az Osztrák és a Magyar Levéltárosok Egyesületeinek szervezésében került sor a kelet-közép-európai államok levéltárainak előre megadott szempontok szerinti bemutatkozására. Az érintett országok képviselői tájékoztatták a résztvevőket levéltári szervezetükről, a levéltári épület-hálózatról, az őrzött iratanyag jellemzőiről, valamint több előadó is kitért országa levél-tári egyesületének munkájára is. Magyarország levéltárügyéről Sipos András (BFL) tartott előadást. A releváns előadások szövegét az Osztrák Levéltárosok Egyesülete folyóiratában, a Scriniumban jelentette meg.38

37 NIELSEN, ANDERS BO: Public Regulations for Electronic Records: Legal Barriers to Electronic Government

in Denmark. SŘRENSEN, JAN DALSTEN: Public Regulations for Electronic Records: Regulations and Requirements for Public Authorities in Denmark.

38 Scrinium, 59. (2005) 5–35.

26

SIPOS ANDRÁS

A NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI TANÁCSRÓL

A Nemzetközi Levéltári Kongresszusok számozását az 1950. augusztus 21–26. között megtartott párizsi kongresszustól számítják, így lett a 2004. évi bécsi találkozó a 15. a sorban. Valóban a párizsi volt az első kongresszus, amelyet az 1948-ban megalakult Nemzetközi Levéltári Tanács (International Council on Archives — ICA) szervezett. Az első és mindaddig egyetlen ilyen jellegű kongresszust azonban már csaknem pontosan négy évtizeddel korábban megrendezték.1

Az 1900. évi párizsi világkiállítás keretében a könyvtáros szakma nemzetközi kong-resszusára került sor, amelynek eredményeként elhatározták, hogy a továbbiakban öt-évenkénti rendszerességgel megismétlik ezt. Az 1910. évi brüsszeli világkiállításhoz kapcsolódva, a nemrégiben megalakult Belga Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete már a két szakma közös nemzetközi kongresszusának megszervezését határozta el. Ezen belül ugyanakkor teljesen elkülönültek a könyvtári és a levéltári szekciók. A levéltári szekcióban egyebek között a levéltári vonatkozású jogalkotás, a levéltárépületek és raktározás, a konzerválás és restaurálás, a segédletkészítés, a szakmai képzés kérdései szerepeltek — melyek napjainkban is kivétel nélkül a kongresszusok leggyakoribb témái közé tartoznak. Napirendre került a szakmában mérföldkövet jelentő, 1898-ban megje-lent holland kéziköny (S. Muller–J. A. Feith–R. Fruin: Manual for the Arrangement and Description of Archives — A levéltári rendezés és leírás kézikönyve) megvitatása. Ennek nyomán nyilvánította a kongresszus a — szisztematikusan első ízben e könyvben kifej-tett — proveniencia-elvet a szakma általános érvényű alapszabályának. Az ismerősen csengő témák mellett az első kongresszus lebonyolítási módja is sokban emlékeztetett a későbbiekre: alaposan előkészített és utólag vaskos kötetben publikált beszámolók és hozzászólások megtárgyalásán túl fontos szerepet játszottak a kísérő rendezvények, amelyek a személyes kapcsolatok megteremtését, elmélyítését voltak hivatottak szolgál-ni (fogadások, levéltárlátogatások, kirándulások, a világkiállítás megtekintése stb.). A sikeren felbuzdulva, megalakították a Levéltárnokok és Könyvtárnokok Nemzetközi Kongresszusa Állandó Bizottságát, azzal a fő feladattal, hogy az készítse elő a követke-ző, három vagy öt év múlva megrendezendő kongresszust. Az Állandó Bizottság a má-sodik kongresszus összehívását 1915-re tervezte, ezt azonban megakadályozta a világ-háború kitörése. Noha maga az Állandó Bizottság túlélte a világégést, a két világháború közötti időszakban nem sikerült egy újabb nagyszabású nemzetközi rendezvény feltét-eleit megteremteni.

A két világháború éles fénybe állította a levéltári örökséget fenyegető veszélyeket, egyben tudatosította ezen örökség nemzetközi jellegét. Nem csak közvetlenül a hadi-események folytán pusztultak és szóródtak szét archívumok, hanem menekítés folytán, illetve hadizsákmányként is rengeteg anyag kelt útra és jutott más országba. A határvál-tozások révén is szervesen összefüggő irategyüttesek tömege került különböző nemzeti levéltári rendszerek kezelésébe. A tulajdonjogi viták, restitúciós kérdések, az államutód-lással összefüggő levéltári jogi és szakmai problémák egyben kidomborították a nemzet- 1 A nemzetközi levéltári kongresszusok és az ICA korai történetének áttekintéséhez l. BROEK, JAN VAN DEN:

From Brussels to Beijing. Archivum Vol. XLIII. 31–62.

27

közi együttműködés kiemelt fontosságát e területen. Világossá vált az is, hogy az új világban kiemelt szerepet fognak játszani a nemzetközi szervezetek, melyek levéltári anyagának fennmaradása, szakszerű kezelése csak a szakma „nemzetköziesedése” esetén biztosítható.

A kezdeményezést az Egyesült Államok levéltári vezetői vették kézbe. Solon J. Buck, a Nemzeti Levéltár vezetője és az Amerikai Levéltárosok Szövetségének elnöke a Szövetség 1946. évi kongresszusán a nemzetközi szervezetek, elsősorban az ENSZ levéltári intézményrendszerének kiépítése mellett, a szakma nemzetközi szövetségének létrehozását is sürgette, amelynek a világszervezet tudományos és kulturális szakosított szervezetéhez, az UNESCO-hoz kell kapcsolódnia. Buck rámutatott, hogy az emberiség levéltári öröksége egységes egésznek tekinthető, melynek csak része az egyes nemzetek saját öröksége: „Valamely fontos irategyüttes megsemmisülése bármely országban, valamennyi ország számára veszteséget jelent.... és utólag nem sokat számít, hogy a veszteséget atombomba, hozzá nem értő kezelés, vagy puszta nemtörődömség okozta-e. A mai nehéz időkben a levéltárak megmentése aligha lehetséges anélkül, hogy minden ország levéltárosai nyíltan és teljes mértékben megosszák egymással elveiket, módszere-iket, az eszközöket és a technikát.” A szakma nemzetközi szolidaritását és elmélyülő együttműködését egyben fontos és hatékony eszköznek tekintette a szélsőséges, pusztító nacionalizmus elleni harcban: „Az a tudomány, amely egyetlen ország levéltári anyagá-ból merít, aligha lehet másmilyen, mint nacionalista és egyoldalú. Ennek ellenszere csak az lehet, ha az eredeti anyagokhoz, bármely országban legyenek is, szabad hozzáférést biztosítunk, másrészt a fotómásolatok készítése és cseréje.”2

A Buck által megfogalmazott törekvés találkozott az UNESCO politikájával, amely-ben helyet kapott a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) létrejöttének támogatása. 1948. június 29.–július 3. között az UNESCO párizsi központjában ülésezett az a nem-zetközi értekezlet, amely a Nemzetközi Levéltári Tanács alakuló közgyűlésének nyilvá-nította magát, és elfogadta az ICA alapszabályát. Az elfogadott alapszabály lényeges kérdésben eltért a tárgyalás alapjául szolgáló amerikai tervezettől. Míg a tervezet vala-mennyi levéltári intézménynek, szervezetnek és szövetségnek teljes jogú tagságot bizto-sított volna, az elfogadott alapszabály az országok képviselőire korlátozta a szavazati jogot.

Az új szervezet talpra állásához fontos volt az UNESCO támogatása. Így természe-tesen adódott, hogy az állandó titkárságot is Párizsban állítsák fel, és kezdetben az elnö-ki posztot is az Archives de France igazgatója töltötte be. Ilyen előzmények után hívták össze hivatalosan az első, a brüsszelit is beszámítva valójában a második nemzetközi kongresszust 1950 augusztusára Párizsba.

Az ICA folyamatos munkája érdekében az első és legfőbb feladat az információ-áramlás megszervezése volt. Kialakították a levelezői hálózatot, és 1951-től kiadták az ICA nemzetközi folyóiratát, az Archivumot. Rövidesen felmerült az igény a vezető levél-tárosok személyes találkozási alkalmainak sűrűbbé tételére. Ezt szolgálta egy új fórum, a Nemzetközi Levéltári Kerekasztal-konferencia (CITRA), amelyet első ízben szintén Párizsban rendeztek meg 1954-ben. A Kerekasztal-konferencia keretében, amely azóta is folyamatosan működik az ICA égisze alatt, de bizonyos szervezeti önállósággal, a kongresszusok közötti években tanácskoznak az országos levéltárak (levéltári szerveze- 2 Idézi BROEK, JAN VAN DEN: i. m. 39.

28

tek) első emberei és az országos szakmai szövetségek elnökei, kiegészülve az ICA vég-rehajtó bizottságának tagjaival, vezető tisztségviselőivel és meghívott szakértőkkel. Míg az első összejövetel résztvevői még a szó szoros értelmében kerekasztal-szerűen tár-gyalhattak (tizenegy európai ország képviseltette magát), az ICA kereteinek, földrajzi hatókörének bővülésével mára ezek is 200–300 fős konferenciákká nőtték ki magukat.

Az ICA tevékenységének kezdetekor a levéltáros szakma Európán és Észak-Amerikán kívül még alig létezett. Alighogy stabilizálta azonban a Tanács saját szerveze-ti kereteit és működési mechanizmusait, máris szembe kellett néznie a világ többi része felől érkező kihívással. A gyarmati rendszer felbomlásával, az újonnan függetlenné váló országok államapparátusának kiépítésével jelentkezett a szakszerű iratkezelés és megőr-zés szükségessége is, miközben a rendelkezésre álló anyagi és emberi-szakmai erőfor-rások vészesen szűkösnek mutatkoztak. Emellett az új államok politikusai és bürokratái általában európai kollégáikhoz képest is jóval kevesebb érzéket mutattak a dokumentu-mok és a levéltárügy jelentősége iránt. Így az ún. harmadik világ levéltárosai sürgetően igényelték munkájukhoz a nemzetközi hátteret, szakmai szolidaritást és segítséget, de anyagi támogatást is vártak. Az 1966-ban Washingtonban rendezett rendkívüli ICA-kongresszus az elkövetkezendő időszak kiemelt feladatának minősítette a fejlődő orszá-gokra irányuló fejlesztési programok beindítását. Döntés született a regionális tagozatok (regional branch) megszervezéséről azzal a feladattal, hogy keretet adjanak egy-egy világrész országai közötti, a helyi sajátosságokhoz igazodó együttműködésnek és a fej-lesztés koordinációjának, lehetővé téve, hogy közös problémáik megoldását szolgáló fórumokat, a képzés és tapasztalatcsere legcélszerűbb, a kulturális és nyelvi sajátossá-gokhoz igazodó formáit alakítsák ki. Elsőként a Délkelet-Ázsiai Regionális Tagozat (Southeast Asia Regional Branch — SARBICA) alakult meg 1968-ban. Mára a regioná-lis tagozatok az egész világot „lefedik”. A folyamatot az Európai Regionális Tagozat (European Regional Branch of ICA — EURBICA) megalakulása zárta le 2000-ben.

A gyarmati rendszer felbomlása középpontba állította a levéltári anyag nemzetközi-ségének egy addig kevés figyelemre méltatott dimenzióját is. Az új államok számára fontossá vált saját múltjuk felfedezése és önálló feldolgozása, de szembesülni kénysze-rültek azzal, hogy az írott forrásanyag meghatározó része a volt gyarmattartók levéltára-iban található. Ez különös aktualitást adott a hozzáférhetőség kérdésének, ami a washingtoni rendkívüli kongresszus fő témája volt. A hozzáférhetőség egyik döntő tényezője a feltárás szempontjaihoz igazodó segédletek elkészítése volt. Az ICA már ezt megelőzően, 1958-ban az UNESCO támogatásával útjára indította a Guides to the Sources for the History of Nations című segédletsorozat létrehozását célzó programját, amelynek keretében Afrika, Ázsia és Óceánia, valamint Latin-Amerika történetének világszerte szétszórt forrásanyagát kívánta ismertetni. Ez volt egyben a Tanács első hosszú távú, több évtizedes munkát jelentő projektje.3

A szegény országok levéltárügyét szolgáló programok finanszírozására 1975-ben önálló pénzalap felállítását határozták el, azzal a szándékkal, hogy a legkülönbözőbb forrásokból (államok, üzleti szektor, magánszféra és szakmai intézmények, szervezetek)

3 Ennek keretében készült el a magyarországi levéltárak ilyen jellegű anyagát ismertető, hazai szakmai körök-

ben alig ismert kiadvány: Sources of the history of Africa, Asia, Australia and Oceania in Hungary: with a supplement: Latin-America, National Archives of Hungary. München, K. G. Saur Verl., 1991. (Guides to the sources for the history of nations, ser. 3. North Africa, Asia and Oceania, Vol. 9.)

29

mozgósítható támogatások összpontosításával lehetővé váljék ezek rugalmas felhaszná-lása. A ma is működő International Fund for Archival Development (FIDA) számos projekt támogatásában vett részt, bár a rendelkezésére álló pénzforrások messze elma-radtak az eredeti várakozásoktól.

Az ICA által kezdeményezett és támogatott projektek skálája igen széles. Egyik ki-emelt terület a szakmát egyetemesen érdeklő elméleti és módszertani kutatások szerve-zése, előmozdítása, a nemzetközileg hasznosítható szakirodalom fejlesztése, a nemzet-közi szintű képzés és tapasztalatcsere különböző fórumainak támogatása. A közös mun-ka során egyre jobban érezhetővé vált, hogy a különböző nyelvi és kulturális közegben, eltérő irat- és levéltárkezelései hagyományokon nevelődött levéltárosok által használt fogalomrendszer sokszor olyannyira eltérő, ami maga is gátolja a zökkenőmentes kom-munikációt. A terminusok gyakran nem fordíthatók le egyszerűen egyik nyelvről a má-sikra. Az együttműködés elmélyítése egyik alapfeltételeként jelent meg az egymás ter-minológiájának és ezen keresztül levéltári gondolkodásmódjának megértését elősegítő többnyelvű szakszótár létrehozása.4 A Tanács az UNESCO-val együttműködve indította útjára 1979-ben a Records and Archives Management Programme keretében a „RAMP Studies” című sorozatot, amelyben immár több mint száz kiadvány (módszertani munka, felmérés, útmutató, esettanulmány stb.) jelent meg.5 (Ez különösen sokat jelentett a világ azon részein, ahol azelőtt semmiféle helyi levéltári szakirodalom nem állt rendelkezés-re.) Az 1980-as években a számítógép levéltári alkalmazása döbbentette rá a szakmát arra, hogy az őrzött anyagot feltáró, intézmények és országok közötti adatcserére alkal-mas nagy adatbázisok felépítése nem lehetséges az anyag leírásának nemzetközi szintű szabványosítása nélkül. Az ICA 1990-ben ad hoc bizottságot állított fel ennek kidolgo-zására. A több éves munka, amelynek során meg kellett birkózni a rendezési és segéd-letkészítési gyakorlat, valamint a terminológia, az egyes leírási elemek értelmezésének roppant sokszínűségével, 1994-ben vezetett az ISAD (G) (General International Stan-dard Archival Description — Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa) első változatának elfogadásához.6 Az ISAD (G) kidolgozása során vált világossá, hogy nem csupán az iratanyagról, hanem az iratképzőkről szóló leírások szabványosítására is szük-ség van ahhoz, hogy az iratképző megnevezése valóban jól azonosítható „hozzáférési pontként” szolgáljon az adatbázisokban. A következő logikus lépés tehát az ISAAR (CPF) (International Standard Archival Authority Record for Corporate Bodies, Persons and Families — Szervezetek/Testületek, Személyek és Családok Levéltári Azonosító Leírásának Nemzetközi Szabványa) volt, amelyet a Tanács 1996-ban bocsá-tott közre.

Egymás számára érthető — ha nem is egységes — szakmai terminológia, az ország-határokon, kontinenseken átnyúló közös problémák és feladatok felismerése, megoldá-suk közös keresése, a világ távoli pontjain felhalmozott tapasztalat és tudás „összehozá-sa”, terjesztése: az ICA tevékenységének ez az iránya mondható talán a legeredménye-sebbnek. A levéltárfejlesztés elősegítése vagy a szakma pozícióinak erősítése terén lehe- 4 Dictionary of archival terminology. München, K. G. Saur Verl., 1984. (ICA Handbooks Series 3.) 5 A sorozatban megjelent tanulmányok listája:

http://www.unesco.org/webworld/portal_archives/ramp_studies_list.html. Az újabban megjelent munkák többsége le is tölthető a honlapról.

6 ISAD(G): az első nemzetközi levéltári szabvány. Bevezető: BORSA IVÁN, fordította: KÜNSTLER FERENC. Levéltári Szemle 1995. 2. sz. 53–74.

30

tőségei, minden erőfeszítés ellenére, jóval korlátozottabbak. Tagságát és bázisát a levél-tári intézmények és ezek munkatársai jelentik, a legfőbb stabil bevételi forrás az általuk fizetett tagdíj. Az ICA anyagi lehetőségei, befolyásolási képessége, lobbiereje döntően ennek a bázisnak az erőforrásaitól függ.

A Nemzetközi Levéltári Tanácsnak 2004. június 5-i állapot szerint 1719 tagja volt, amely 181 ország és 55 nemzetközi szervezet között oszlott meg.7 A bécsi világkong-resszus keretében megtartott közgyűlés új alapszabályt fogadott el, amely a Tanács fel-építésének és működési mechanizmusainak hosszú idő óta legjelentősebb átalakítását jelentette. Az alábbiakban az új alapszabálynak megfelelően vázoljuk a Tanács szerve-zetét.8

A tagság négy kategóriára oszlik: a.) nemzeti levéltárak, illetve levéltári igazgatósá-gok; b.) szakmai szervezetek; c.) intézmények; d.) egyének. A c. és d. kategória esetében természetesen feltétel az, hogy a levéltárügy vagy az iratkezelés területén tevékenyked-jenek. Az a. és b. kategóriás tagok rendelkeznek szavazati joggal a közgyűlésen és a tisztségviselők megválasztásakor. A c. és d. kategóriás tagokat csak tanácskozási jog illeti meg. A legfőbb döntéshozó szerv az éves közgyűlés. Itt az egyes országok delegá-cióin belül az a. kategóriát (nemzeti levéltárak) maximum három küldött, a b. kategóriát (szakmai szervezetek) két küldött képviselheti. Egy küldöttség két szavazattal rendelke-zik. A Végrehajtó Bizottság, a Számvizsgáló Bizottság és a Program Bizottság tagjai szavazati joggal vesznek részt, a regionális tagozatokat, szekciókat és bizottságokat az elnök és a vezetőség egy másik tagja képviseli.

Az ICA elnökét a szavazati joggal rendelkező tagság négyévente levélben történő távszavazás útján választja. Mellette három alelnök tevékenykedik, egyikük a követke-ző, négyévente sorra kerülő nemzetközi levéltári kongresszus házigazdája, a másik ket-tőt a Végrehajtó Bizottság választja a saját soraiból. A Végrehajtó Bizottság tagjai az elnökön és az alelnökökön kívül: az a. kategóriás tagság (nemzeti levéltárak) egy képvi-selője, akit az elnökhöz hasonlóan levélbeni szavazás útján választanak; a regionális tagozatok elnökei; a Program Bizottság elnöke; az Egyesületi Szekció elnöke; továbbá azon szekciók elnökei, amelyek a négy nagy földrajzi térség (Európa és Észak-Amerika; Ázsia és Óceánia; Afrika és az arab világ; Latin-Amerika és a karibi térség) közül leg-alább háromban rendelkeznek tagsággal; a kincstárnok. A Végrehajtó Bizottság irányítja a szervezetet két közgyűlés között és ennek jogköre többek között a főtitkár jelölése, amit azután a közgyűlésnek kell jóváhagynia. A főtitkár és helyettesei szavazati jog nélkül tagjai a VB-nek. A VB soraiból egy szűkebb Menedzsment Bizottság is alakul. (Tagjai: az elnök, a három alelnök, két területi tagozati és egy szekcióelnök. A főtitkár, annak helyettese és a kincstárnok hivatalból tagjai a testületnek.) A szervezet működé-sével kapcsolatos operatív feladatok a főtitkár kezében összpontosulnak, aki az ICA főállású tiszviselőjeként Párizsban dolgozik, és munkáját mindössze néhány fős iroda segíti. A főtitkári tisztet hosszú időn át Kecskeméti Károly töltötte be, jelenleg az ő utó-daként Joan van Albada látja el ezt a feladatot.

Az alapszabály előírja a Nemzetközi Levéltári Kongresszus négyévenkénti összehí-vását. A köztes években a Levéltári Kerekasztalkonferencia (CITRA) ülésezik, melynek

7 Green Book. Papers for the 15th session of the General Assembly, Vienna 27–28. August 2005. 15. 8 International Council On Archives Constitution. As approved by the 15th session of the General Assembly

Vienna (Austria), 28 August 2004. www.ica.org

31

résztvevői köre lényegében megegyezik az éves közgyűlésével, de kizárva az ott csupán tanácskozási jogú (c. és d. kategóriás) tagokat.

Regionális tagozatok akkor alakulhatnak, ha azokhoz egy adott földrajzi térség a. és b. kategóriájú tagjainak legalább a fele csatlakozik. A tagság másik szerveződési formá-ját a szekciók jelentik, melyeknek szervező elve valamely közös szakmai sajátosság vagy érdeklődés. Szekcióba tömörülnek például a városi (önkormányzati) levéltárak, a parlamenti és pártlevéltárak, a nemzetközi szervezetek levéltárosai stb., de a szakmai egyesületek is. A szakmai érdeklődésnek megfelelő szekcióra példa az építészeti iratok-kal vagy a közjegyzői iratokkal foglalkozó szekció, létezik szakképzéssel foglalkozó szekció. A 2004. évi bécsi közgyűlés hagyta jóvá többek között a levéltári szabványok-kal foglalkozó bizottság ideiglenes szekcióvá történő átalakulását.

A regionális tagozatok és a szekciók a közgyűlés döntése alapján alakulhatnak, saját szabályzattal és költségvetéssel rendelkezhetnek. Bizottságokat a Végrehajtó Bizottság hozhat létre meghatározott szakmai feladat elvégzésére. A testületek között érdemes még megemlíteni az International Fund for Archival Development (FIDA) újonnan létrehozott kuratóriumi testületét, melynek tagjait a Végrehajtó Bizottság jelöli ki (ko-rábban maga a VB döntött a FIDA-támogatásokról).

Az ICA vezető szervei bonyolultnak ható felépítése összefügg azzal, hogy igen sok-féle (nemzeti, regionális, intézménytípus, szakirány, érdeklődési kör stb. szerinti) érdek képviseletéről kell gondoskodni, továbbá úgy kell biztosítani a működés operativitását és hatékonyságát, hogy közben az erőforrások szűkössége, a szervezetnek és tagjainak relatív szegénysége az ambiciózus célokhoz képest, a személyes találkozási alkalmak, ülések számának erőteljes korlátokat szab. A szervezeti felépítés könnyen sugallhatja levéltári vezetők exkluzív klubjának képét. Ebben sok igazság van, figyelembe kell azonban venni, hogy az ICA testületeinek munkájában való érdemi részvételhez olyan intézményi háttér szükséges, amely tudja biztosítani a rendszeres utazással járó költsé-geket (mivel maga a Tanács ehhez csak kis mértékben, kivételesen és főleg a szegény országokra irányulóan tud támogatást adni) és a szükséges időt. Ez erőteljes korlátokat szab a szervezet nagyobb mérvű „demokratizálásának”.

A Programokat Értékelő Bizottságnak a bécsi közgyűlés elé terjesztett beszámolója önkritikusan megállapítja, hogy az ICA keretében működő, immár meglehetősen nagy számú testület és egyéb alakulat munkájának „koordinációja csekély mértékű, és kevés gyakorlatban hasznosítható eredményt produkálnak. Mindegyik testület számos földrajzi jellegű és egyéb tényezőtől befolyásolva alakítja ki a maga munkatervét. A szervezet így nem rendelkezik stratégiai célokkal és összehangolt akcióprogrammal.”9 Ennek a hely-zetnek az orvoslása érdekében a bécsi világkongresszus keretében tartott közgyűlés négy „stratégiai prioritási területet” határozott meg, azzal az intencióval, hogy a 2004–2008 közötti ciklusban a projektek és akciók főképpen ezek köré rendeződjenek.

A prioritási területek a következők: 1. A levéltárügy képviselete és közismertté téte-le. 2. Az elektronikus iratkezelés és a levéltári munka automatizálása. 3. A levéltári anyag megőrzése és katasztrófák elleni védelme. 4. A szakképzés és az ismeretanyag fejlesztése.10 A stratégiai célokhoz illeszkedő projektjavaslatokra szolgáló űrlap az ICA honlapjáról letölthető.

9 Green Book i. m. 18. 10 ICA Strategies and Priority Areas. www.ica.org

32

A bécsi világkongresszus elé terjesztett beszámoló a lezáruló négyéves ciklus fő eredményei között említi egyebek között az ISAAR (CPF) második kiadásának elkészül-tét.11 Kézikönyv készült a gazdaságos levéltárépítésről trópusi éghajlati körülmények között, és útmutató a társadalmi szervezetek iratainak kezeléséhez.12 Az „ICA Studies” c. sorozat legújabb darabja az elektronikus iratok kezeléséről szóló útmutató, mely ugyancsak letölthető az ICA honlapjáról.13 Előkészítés alatt állnak egyebek között az iratértékelésről, a levéltárat és iratkezelést érintő jogalkotás elveiről, a pecsétek leírásá-ról szóló kézikönyvek, illetve útmutatók. A Tanács által kiadott fő periodika jelenleg a Comma című folyóirat, amely az Archivum és a Janus folyóiratok összevonásával 2001 óta jelenik meg ezen a címen. Ebben elsősorban a levéltárügy valamely kérdését széles áttekintéssel körüljáró tematikus számok, valamint a CITRA konferenciáinak anyaga jelenik meg. 2003 óta adják ki a Flash című hírlevelet, melynek friss számai is megtalál-hatók a Tanács honlapján. E kiadványokat az ICA fizető tagjai ingyenesen kapják.

Az ICA-n belüli szerveződések közül példaként érdemes kiemelni az Európai Regi-onális Tagozat (EURBICA) és az egyesületi szekció (Section of Records Management and Archival Professional Associations — SPA) munkaprogramját. Az EURBICA egyik vezető projectje az európai levéltári jogszabályok egységes adatbázisban történő feldol-gozása, másik a Lengyel Állami Levéltári Igazgatóság által koordinált Common Archival Heritage (Közös Levéltári Örökség) program, mely elsősorban Közép-, Kelet-, és Dél-Európai országok levéltáraiban őrzött, más országokra vonatkozó források adatbázisá-nak megteremtésére irányul. Fontos célkitűzés nemzetközi továbbképzések, szakszemi-náriumok rendezése különböző témákban. Az EURBICA és a SPA közösen szervezi a 2006 májusában Varsóban sorra kerülő VII. Európai Levéltári konferenciát.14 A SPA a következő években egyebek között a Levéltárosok Etikai Kódexe érvényesülésének figyelemmel kísérésével, a levéltárosi képesítésre és a hozzá vezető képzési utakra vo-natkozóan készült nemzetközi felmérés kiértékelésével és a témára vonatkozó útmutató összeállításával, valamint levéltári szolidaritási akciók, programok szervezésével, össze-hangolásával kíván foglalkozni.

Akik megfordultak a bécsi 15. Nemzetközi Levéltári Kongresszuson, vagy más nemzetközi rendezvényeken, tapasztalhatták, hogy a világ messzi pontjairól, távoli kul-túrákból, vagy éppen egymással ellenséges viszonyban álló országokból érkezett levéltá-rosok az alapvető szakmai kérdéseket illetően közös nyelvet beszélnek, és bármennyire eltérő felfogást valljanak is, egymást sok tekintetben hasonló törekvések jegyében, ha-sonló gondokkal birkózó kollégaként tisztelik. Mindez aligha lenne elképzelhető a Nem-zetközi Levéltári Tanács több évtizedes munkássága nélkül.

11 Az ISAAR (CPF) második kiadásának fordítását l. jelen számban. 12 The Records of NGOs, Memory to be Shared: A Practical Guide in 60 Questions. Letölthető: www.ica.org 13 Electronic Records: A Workbook for Archivists. ICA Studies, 16. Letölthető: www.ica.org 14 Az előzetes program: www.archiwa.gov.pl

33

A MÁSODIK NEMZETKÖZI SZABVÁNY: AZ ISAAR (CPF)1

A Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) eddig mindösszesen két nemzetközi szabványt alkotott meg. Az első és egyben az ismertebb, az ISAD (G), azaz a Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa, amely 1994-es első kiadásának fordítása viszonylag gyorsan megjelent a Levéltári Szemle hasábjain.2 A szabvány 2000-ben publikált máso-dik kiadásának magyar fordítása még várat magára.3 A most munkaanyagként közlésre kerülő második szabvány, az ISAAR (CPF) története 1993-ra nyúlik vissza, amikor az ICA Leírási Szabványok Ad Hoc Bizottsága (ICA/DDS)4 elsősorban az észak-amerikai tapasztalatokra alapozva, elkezdte a levéltári azonosító leírások (authority record)5 szab-ványosításának kidolgozását. A szabvány első kiadását 1995-ben fogadták el és 1996-ban került kibocsátásra.6 Magyar fordításban csupán az interneten került publikálásra, mégpedig a Miskolci Egyetem Levéltárának – mára már elavult – honlapján,7 olyan helyen, ahol lényegében elkerülte a levéltáros szakmai közvélemény figyelmét. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a fordítás lényegében a könyvtáros terminológia átvételén alapult, és tudomásunk szerint azt semmilyen szakmai kontroll nem kísérte.8

Az időközben az ICA állandó bizottságává alakult Leírási Szabványok Bizottsága (ICA/CDS)9 2000-2004 közötti munkatervébe felvette az ISAAR (CPF) átdolgozását. Míg az ISAD (G) esetében csak kisebb módosítások történtek az első kiadáshoz képest, addig az ISAAR (CPF) esetében már lényegében új szabvány kidolgozására került sor.

Mi is az ISAAR (CPF) célja? Ahhoz, hogy ezt a problémát közelebb hozzuk, szük-séges némi kitérőt tennünk a könyvtári szabványosítás, ill. a könyvtári adatbázisok épí-tésének területére. A könyvtárosok körében – mint az közismert – a nemzetközi szabvá-nyosítás már évtizedek óta egységes mederbe terelte a könyvtárak katalogizálási munká-latait, ami nagy mértékben megkönnyítette a számítógépes adatbázisok létrehozását és egységesítését. A szabványosítás lényeges eleme a besorolási tétel, későbbi elnevezéssel besorolási rekord (authority record). Ez lényegében véve elsősorban a tulajdonnevek (tágabban véve az ún. entitások) kezelésére szolgáló, hozzáférési pontként használható egységes besorolási adat, amely feltünteti az adott név eltérő változatait és ellátja a szük-séges magyarázatokkal és kiegészítésekkel. Tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni egymástól több azonos nevű szerzőt (pl. a genealógus Nagy Ivánt meg tudjuk különböztetni más Nagy Ivánoktól), ugyanakkor ha egy szerző neve több variációban is előfordul, akkor azokat egységesítse (pl. Virgil, Virgile, Vergilio, Virglio stb. esetén Publius Vergilius Maro név alá kerüljön besorolás- 1 A bevezetőt készítette: Kenyeres István. 2 ISAD (G): az első nemzetközi szabvány. Bev.: BORSA IVÁN. Ford.: KÜNSTLER FERENC. Levéltári Szemle,

45. (1995) 2. sz. 53–74. ( A továbbiakban: ISAD (G):LSz.) 3 ISAD (G) : General International Standard Archival Description. Adopted by the Committee on Descriptive

Standards, Stockholm, Sweden, 19-22 September, 1999. 2nd ed. Letölthető az ICA honlapjáról (pl. az angol kiadást ld.: http://www.ica.org/biblio/isad_g_2e.pdf)

4 ICA Ad Hoc Commission on Descriptive Standards. 5 A fogalomhasználatra ld. a szabvány vonatkozó jegyzeteit. 6 Letölthető az ICA honlapjáról (pl. az angol kiadást l.: http://www.ica.org/biblio/isaar_eng.pdf) 7 http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/lib/archive/isad-g/isaar/index.htm (elérés időpontja: 2005. augusztus 8.) 8 Mindez semmit sem von le a fordítás készítője, Király Péter munkájának értékéből, amit jelez az is, hogy

jelen fordításban az ISAAR első kiadására történő hivatkozáskor az ő fordítására támaszkodtunk. 9 ICA Committee on Descriptive Standards.

34

ra), vagy ha megváltozik egy intézmény neve (pl. KSH esetében Magyar Királyi Statisz-tikai Hivatal ill. Központi Statisztikai Hivatal) akkor az általa kiadott, vagy róla szóló műveket együttesen is meg lehessen találni, a földrajzi nevek eltérései esetén pedig meg lehessen találni pl. egy Pozsonyról szóló könyvet akkor is, ha a címében Pressburg vagy Bratislava szerepel. A besorolási rekordok haszna egységes könyvtári adatbázisok esetén kézenfekvő: az ilyen leírások elkészítésével és a hozzáférési pontok megadásával ún. névtér adatbázisok létrehozásával nagy mértékben támogatni tudják a hatékony kere-sést.10

A fenti probléma levéltári területen is jelentkezik, különösen az egységes levéltári leírások (archival description) és levéltári adatbázisok építésénél került előtérbe. A Nem-zetközi Levéltári Tanács még idejében érzékelte a problémát és gyakorlatilag az egysé-ges, több szintű levéltári leírás, az ISAD (G) készítésével párhuzamosan, arra építve és figyelembe véve a könyvtári terület eredményeit, megkezdte a levéltári „authority record”-ok szabványosításának kidolgozását. A cél eredetileg az iratképzők egységesí-tett leírása volt, ami azt szolgálja, hogy pl. az azonos nevű fondképzőket egymástól meg lehessen különböztetni (gondoljunk pl. két egyező nevű, de nem azonos személy két különböző levéltárban őrzött személyi fondjára, hasonló vagy megegyező nevű, de nem rokon családok anyagaira, vagy pl. az ország két végén található település egyaránt Kossuth Lajosról elnevezett általános iskolájára stb.), vagy a különböző levéltárakban őrzött eltérő megnevezésű, de azonos provenienciájú anyagok összekapcsolására (pl. a személyi hagyatékok, családi anyagok esetén stb.), vagy akár egy intézményben találha-tó, de két különböző fondfőcsoportba sorolt iratanyag összekapcsolására (pl. egy adott vállalat XI. és XXIX. fondfőcsoportba sorolt anyagát), de arra is szolgál, hogy az egyes iratképzők jogelődjeit és jogutódjait, vagy felmenőit és leszármazóit és azok levéltári anyagát is össze tudjuk kötni. Az ISAD (G) első, 1994-es kiadása is utalt már arra, hogy az ún. kontextusra vonatkozó adatokat (Context area, a kissé félrevezető magyar fordí-tásban: Meghatározó adatok), elsősorban az iratképző nevét, ill. az igazgatástörténeti / életrajzi adatokat külön azonosító fájlban (authority file) lehet a leíráshoz kapcsolni. Az ISAD (G) 2000-es kiadása pedig már konkrétan utal az ISAAR szabványra és levéltári azonosító leírások (archival authority record) készítését javasolja, egyúttal külön adat-modellt is nyújt a két leíró szabvány összekapcsolására. Tehát az ISAAR (CPF) lénye-gében az ISAD (G)-ben található hat (a 2000-es kiadásban hét) adatcsoport közül egy-nek, az iratképzőkhöz kapcsolt kontextuális („meghatározó”) információk szabványos, több szintű leírására szolgál.

Mindennek lényegében akkor van haszna és jelentősége, ha a szabványosított levél-tári leírások országos szinten egységes informatikai környezetben készülnek. Tudomá-sunk szerint ISAD (G) kompatibilis rendszer jelenleg egy működik hazánkban, a BFL által létrehozott Registrum, amelyet több levéltár is átvett, ám használata nem országo-san elterjedt és elfogadott, így nem is beszélhetünk szabványosított egységes országos

10 A problémára általában l.: Javaslat az NDA névtér működtetéséhez. Összefoglaló tanulmány. Összeállították

az NDA névtér munkacsoport tagjai: BERKE BARNABÁSNÉ (OSZK, a csoport vezetője), FARAGÓ IMRE (ELTE TT), PLIHÁL KATALIN (OSZK), PRAJCZER TAMÁS (GEOX Kft.), SIKOLYA ZSOLT (IHM), Tanácsadó: SZAKADÁT ISTVÁN (BME-MOKK). 2004. március. Elérhető a Nemzeti Digitális Adattár honlapjának Do-kumentumtár menüjében: http://www.nda.hu/engine.aspx?page=DocStore.

35

leírási rendszerről, csupán annak kísérletéről.11 A 10/2002-es NKÖM rendelet (60. §-ának) végrehajtása keretében most készülő Egységes Elektronikus Levéltári Nyilvántar-tási Rendszer azonban már más távlatokat nyithat: ennek vezetése kötelező valamennyi közlevéltár számára, és úgy tudjuk, lehetőséget nyújt — lényegében ISAD (G) alapú — fond- és állagismertető leírások készítéséhez is. Az iratanyagok egységes szerkezetű leírásán kívül is, amennyiben minden közlevéltár elkezdi feltölteni adatokkal a rend-szert, már az egyes iratanyagok (és fondismertetők esetében iratképzők) megnevezése kapcsán, szinte azonnal felmerül a névtér-kezelés szükségessége, ehhez teremt alapot az ISAAR (CPF). Úgyszintén felvetődik az ISAD (G) és az ISAAR (CPF) használata során a hozzáférési pontok szabályozásának kérdése, azaz egységes módon kell szabályozni a levéltári anyagok megnevezéseit (címeit) és a fondképzők megnevezésének módját.

Hozzá kell tennünk, hogy bár elsődlegesen az iratképzők leírását tűzte ki célul jelen szabvány, de az alkalmas minden egyéb kontextusban előkerülő szervezet/testület, csa-lád, személy stb. levéltári azonosítására, így az egyes iratok, ügyiratok szintjére lemenő levéltári adatbázisokban felbukkanó személyek, intézmények stb. adatainak azonosításá-ra és összekapcsolására: gondoljunk pl. két különböző levéltárban készített családi levél-tári anyag feldolgozása esetén előbukkanó azonos családra, vagy személyekre, vagy éppen egy levéltáron belül az egy személyre vonatkozó hagyatéki ügy, végrendelet, házassági szerződés, válóper különböző fondképzőknél található adatainak összekapcso-lására, ill. az azonos nevű személyek egyértelmű szétválasztására pl. a hagyatéki iratokat feldolgozó adatbázisban szereplő orvos Kovács Józsefet az ügyvéd Kovács Józseftől való megkülönböztetésére. De nem csupán a levéltári feldolgozómunkára kell gondol-nunk! Ez az azonosítási leíró rendszer lehetővé teszi a többi közgyűjteménnyel történő együttműködést és adatcserét is, így pl. egy festő levéltárban található iratait össze lehet kötni az illető művész múzeumban őrzött festményeivel, vagy egy könyvtári kézirattár-ban található hagyatékával, sőt a róla szóló könyvek bibliográfiai tételeivel is.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az ISAAR (CPF), az ISAD (G)-hez hasonlóan, nem egy az egyben kötelezően alkalmazandó szabvány, nem váltja ki a nemzeti szabványok és szabályozások kidolgozását, hanem éppen azokhoz nyújt egységes szakmai szempont-rendszert. Amennyiben a levéltáros szakma hajlandó elkészíteni és elfogadni az ISAAR (CPF) magyarországi adaptációját, és ennek informatikai megvalósítása is megtörténne, ecsetelnünk sem kell, milyen gyakorlati előnyökkel járna mind a levéltárak, mind pedig használóik számára. És végül még egy szempontot szeretnénk kiemelni: a nemzetközi szabványok adaptációja és egységes informatikai környezetben történő alkalmazása lehetőséget teremtene a hazai levéltári hálózaton túlnyúlva, a Kárpát-medence és a Nagyvilág magyar provenienciájú (ill. hungarika vonatkozású) levéltári kincseinek vir-tuális (újra)egyesítésére is.

11 Az ISAD (G)-kompatibilis levéltári leírás BFL-ben kidolgozott magyarországi adaptációját ld. SZEGŐFI

ANNA: Fondismertető (fondtörténeti bevezető) tanulmányok készítése a BFL-ben. Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. sz. 22-46. A Regsitrum kapcsán elsősorban nem az informatikai megvalósításra, hanem a levéltár-elméleti megalapozottságra utaltunk.

36

ISAAR (CPF)12 : SZERVEZETEK/TESTÜLETEK,13 SZEMÉLYEK ÉS CSALÁDOK LEVÉLTÁRI AZONOSÍTÓ

LEÍRÁSÁNAK (AUTHORITY RECORD)14 NEMZETKÖZI SZABVÁNYA. MÁSODIK KIADÁS

Tartalomjegyzék

Előszó

1. A szabvány célja

2. Kapcsolódó szabványok és irányelvek

3. Fogalomtár

4. A szabvány szerkezete és használata

12 ISAAR (CPF): International Standard Archival Authority Record for Corporate Bodies, Persons and

Families. Készítette a Nemzetközi Levéltári Tanács (International Council on Archives = ICA) Leírási Szabványok Bizottsága. Elfogadva 2003. október 27-30 között Canberrában (Ausztrália). Terjesztés: Az ICA ISAAR (CPF) Szabvány 2. kiadása térítésmentesen áll az ICA valamennyi tagjának rendelkezésére és letölthető az ICA honlapjáról www.ica.org. Szerzői jogok: International Council on Archives, 60, rue des Francs–Bourgeois, 75003 Paris, France. ISBN 2-9521932-3-1. A fordítást az ISAAR (CPF) angol és a fran-cia kiadása alapján készítette: Kenyeres István (BFL), Kruzslicz Péter, Takács Edit (BFL). A fordítást ellen-őrzésében közreműködött: Sipos András (BFL), Horváth J. András (BFL). A fordítást szakmailag ellenőriz-te: Szőke Zoltán (MOL). Jelen fordításban csak az angol nyelvű szakkifejezéseket közöljük. Jelen fordítást munkaanyagként bocsátjuk közre. (Az arab számmal jelzett lábjegyzetek a fordítók/szerkesztők megjegyzé-se, a minuszkuláris római számmal jelzettek pedig az eredeti szöveg jegyzetei).

13 Az angol kiadás a „corporate bodies”, míg a francia a „collectivités” kifejezést használja, megjelölve egyút-tal az angol verziót is. Az angol szó szerinti fordítása a ’testületek’ kifejezés lenne, ez alatt azonban jelen szabvány esetében nem csupán a hagyományos magyarországi levéltári értelmezés szerinti, a IX-es ’Testüle-tek’ fondfőcsoportba tartozó fondok iratképzőit (céhek, ipartársulatok, ipartestületek stb.), hanem a VIII. (intézetek, intézmények), X. (egyesületek, tömegszervezetek, pártok) és a XI, XXIX (gazdasági szervek), XXX (szövetkezetek) fondfőcsoportba tartozókét is beleértjük, illetve lényegében minden olyan testületi jellegű szervezet, intézményt, hivatalt stb. amely közigazgatási vagy egyéb funkciót töltött be (tehát pl. mi-nisztériumok, DEKO-szervek, pénzügyi, rendészeti, oktatásügyi szakszervek, bíróságok, ügyészségek, taná-csok stb.). Tulajdonképpen tágabb értelemben ide értendő minden olyan iratképző, amely nem család vagy nem személy. Jelen fordításban ezért, megtartva az eredeti jelentést is, utalva azonban a tágabb magyaror-szági értelmezésre, a szervezetek/testületek kifejezést használjuk.

14 A könyvtáros szakmában az authority record-ra a besorolási rekord (korábban: besorolási tétel) kifejezést használják. Az ISAAR (CPF) első kiadásának (1996) fordítója, Király Péter, a könyvtári terminológiát átvé-ve az „egységes besorolási tétel” kifejezést használta. A levéltári terminus technicus-ban azonban mind a besorolás, mind pedig a tétel kifejezés mást jelent, így félrevezető a könyvtáros terminológia átvétele. Az ISAD (G) első kiadásának magyar fordítása „hiteles iratok” kifejezést használta, ami nyilvánvalóan téves értelmezése a szakkifejezésnek (ISAD (G): LSz, 58.). Mivel a szabvány célja elsősorban az iratképzők be-azonosítása és leírása, ezért javasoljuk, hogy az authority record fordítására — akár az alábbi kifejezések közül — válasszunk ki egy konszenzusos megoldást. A javaslatok: azonosító leírás, egységesített azonosító leírás, azonosító rekord, autorizált leírás, egységesített leírás, ellenőrzött/hitelesített leírás, jóváhagyott le-írás, szabványosított leírás. A kérdés eldöntéséig, szakmai konszenzus hiányában egyenlőre a munkaanyag-ban az azonosító leírás kifejezést használjuk.

16 Az ISAAR (CPF) hivatalos kiadása 11 teljes példát tartalmaz, ezek közül mi csak típusonként egyet-egyet, összesen hármat közlünk. Az általunk nem közölt példákat ld. a hivatalos kiadásban és www.ica.org.

TöröEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI TANÁCS¶

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [1]

... [12]

... [10]

... [2]

... [3]

... [15]

... [13]

... [16]

... [9]

... [17]

... [14]

... [4]

... [11]

... [5]

... [19]

... [6]

... [20]

... [7]

... [21]

... [8]

... [22]

... [18]

... [23]

37

5. Az azonosító leírás elemei

5.1 Azonosítási adatcsoport 5.1.1 Az entitás típusa 5.1.2 Kitüntetett névalak(ok) 5.1.3 Párhuzamosan használt névalakok 5.1.4 Egyéb, szabvány szerinti névalakok 5.1.5 Egyéb névalakok 5.1.6 A szervezet/testület egyedi azonosítói 5.2 Leírási adatcsoport 5.2.1 Működési idő 5.2.2 Történet 5.2.3 Helyek 5.2.4 Jogállás 5.2.5 Funkciók, tevékenység, hatáskör 5.2.6 Jogforrások/Jogszabályok, rendeletek 5.2.7. Szervezeti felépítés, genealógia 5.2.8 Általános kontextus 5.3 Kapcsolatok adatcsoportja 5.3.1 A kapcsolódó és/vagy kapcsolatba hozható testület, személy vagy család megneve-zése, egyedi azonosítója 5.3.2 A kapcsolat típusa 5.3.3 A kapcsolat leírása 5.3.4 A kapcsolat időpontja 5.4 Kontroll adatcsoport 5.4.1 Leírás-azonosító 5.4.2 Intézmény azonosító kód(ok) 5.4.3 Szabályok és/vagy szokások 5.4.4 A leírás státusza 5.4.5 Részletezési szint 5.4.6 Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpontok 5.4.7 Nyelv és írásmód 5.4.8 A leírás forrásai 5.4.9 A leírás karbantartására vonatkozó megjegyzések

6. A szervezetek/testületek, személyek, családok valamint a levéltári anyag és más források

közötti kapcsolatok létrehozása

6.1 Kapcsolódó források azonosítói és nevei 6.2 Kapcsolódó források jellege/típusa 6.3 Kapcsolatok jellege 6.4 Kapcsolódó források évköre és/vagy a kapcsolatok ideje

A Függelék — Az ISAAR (CPF) első és második kiadása leírási elemeit összehasonlító táblázat

Törölt: A besorolási

Törölt:

Törölt: (Identity Area)

Törölt:

Törölt: …Egységesített / Besorolási /

Törölt:

Törölt: megnevezések

Törölt:

Törölt: Eltérő szabályok szerint egysége-

Törölt:

Törölt: …ja

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt: Funkciók, foglalkozások és

Törölt: … /

Törölt: … Belső szerkezet (felépítés), g

Törölt:

Törölt: környezet

Törölt:

Törölt:

Törölt: Azon szervezettestület, személy

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt: Ellenőrzési

Törölt: …Besorolási rekord-a

Törölt:

Törölt:

Törölt: …Kidolgozási szint…

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt:

Törölt: Források /

Törölt: …Kezelési

Törölt: /

... [25]

... [27]

... [24]

... [32]

... [28]

... [31]

... [33]

... [26]

... [30]

... [34]

... [29]

38

B Függelék — Teljes példák16

1. Szervezet/testület. Nyelv: spanyol, származási ország. Spanyolország

2. Személy. Nyelv: német, származási ország. Németország

3. Család. Nyelv: francia, származási ország: Franciaország

Előszó

E1. A szabvány első kiadását a ICA Leírási Szabványok Ad Hoc Bizottsága (ICA/DDS)17 dolgozta ki 1993 és 1995 közt. A szabványt az ICA 1996-ban adta ki. Az ICA/DDS 1996-ban, a Pekingben (Kína) rendezett Levéltárak Nemzetközi Kongresszusán az ICA állandó bizottságává alakult. A jelenlegi ICA Leírási Szabványok Bizottsága (ICA/CDS)18 az ISAAR (CPF) szabvány felülvizsgálatát a 2000-2004 közötti időszak-ra szóló munkatervében elsődleges feladatként vállalta.

E2. Jelen dokumentum, mely az ISAAR (CPF) második kiadása, az ICA Leírási Szabvá-nyok Bizottsága által végzett öt éves felülvizsgálati munkafolyamat eredménye. A fe-lülvizsgálandó anyag véleményezésére felszólító felhívást 2000 végén levél útján jut-tatták el a levéltárosok közösségéhez, az ICA minden intézményi és egyesületi tagjá-nak, valamint az ICA-n belül érintett, különböző szervezeti egységeknek, továbbá a rokon nemzetközi szervezeteknek. A felhívás elektronikus levél formájában az ICA levelező-listáján és más fórumokon is szétküldésre került. A vélemények beérkezésé-nek határideje 2001. július 31-e volt, annak érdekében, hogy a felülvizsgálati munka elkezdődhessen a Bizottság Brüsszelben, 2001. október 3. és 6. közt tartott plenáris ülésén.

E3. 2001 augusztusáig a Bizottság (ICA/CDS) titkársága a nemzeti bizottságoktól, szerve-zetektől és egyes személyektől 18 választ kapott. A véleményekből összesítés készült, melyet — a brüsszeli ülést előkészítendő — a Bizottság minden tagja megkapott.

E4. A brüsszeli plenáris ülésen a Bizottság (ICA/CDS) megvizsgálta a hozzá eljutatott véleményeket, és határozott a szabályzat szükséges módosításairól. A brüsszeli dönté-sek felhasználásával került kidolgozásra az első szövegtervezet. Ezt a tervezetet köröz-ték a Bizottság tagjai között, ezt követően a szöveget a madridi (2002. június) és Rio de Janeiro-i (2002. november) plenáris üléseken pontosították. A tervezet 2003 január-jában került fel a Bizottság honlapjára. Ekkortól várták a véleményeket a levéltárosok nemzetközi közösségétől, amelyek beérkezésének határideje 2003. július 15. volt. A vélemények számbavételére a Bizottság camberrai (Ausztrália) plenáris ülésén került sor (2003 október), amely alkalommal a végleges változat is elfogadásra került. Ezt követően a szabvány felülvizsgált változata az ICA Levéltárak 15. Nemzetközi Kong-resszusán, Bécsben (Ausztria), 2004-ben került kiadásra.

17 ICA Ad Hoc Commission on Descriptive Standards. 18 ICA Committee on Descriptive Standards.

Töröngol

Törögyesült Királyság

Törö

Törözen

Töröa pe-kingi (Kína) ICA Le-

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [36]

... [44]

... [45]

... [42]

... [35]

... [43]

... [47]

... [40]

... [37]

... [41]

... [38]

... [46]

... [39]

... [48]

39

E5. Az ISAAR (CPF) szabvány jelen, második kiadása az első kiadás (1996) bővített és átstrukturált változata. A szabvány 1996-os kiadása három adatcsoportból állt: Besorolásszabályozó19 (Authority Control20 Area), Információs (Information Area) és Megjegyzések (Notes Area). Jelen kiadás már négy adatcsoportot tartalmaz: az Azo-nosításit (Identity Area, mely az első kiadás Besorolásszabályozó Adatcsoportjához hasonló); a Leírásit (Description Area, a korábbi Információs-hoz hasonló); a Kapcso-latok (Relationships Area) és a Kontroll adatcsoportot (Control Area) (utóbbiak hason-latosak a Megjegyzések adatcsoporttal). Az utóbbi két adatcsoport egészen új elemek-kel bővíti a szabványt, bár az 1996-os kiadás 2.3.8. pontja is tartalmazott a kapcsola-tokra vonatkozó tájékoztatást. E négy adatcsoporton belül az egyes elemek és szabá-lyok kialakítása és megfogalmazása a fogalmak világos megértését és a levéltári kon-textus jobb dokumentálását szolgálja. Ezen kívül a második kiadás egy olyan részt is tartalmaz, amely leírja, hogy a levéltári azonosító leírások (archival authority records) hogyan kapcsolhatók a levéltári iratokhoz és más forrásokhoz, ideértve az ISAD (G) szabvánnyal összhangban megalkotott levéltári leírásokat is. A Bizottsághoz (ICA/CDS) a szabvány felülvizsgálata során beérkezett vélemények jelezték, hogy szükség van az 1996-os kiadásban találhatónál egyértelműbb és bővebb útmutatásra. A Bizottság reméli, hogy az új változat megfelel az ISAAR (CPF)21 szabvánnyal össz-hangban álló, levéltári egységes azonosítási rendszer (archival authority control system) felállítására törekvők elméleti és gyakorlati céljai többségének. Az ISAAR (CPF) első és második kiadása leírási elemeinek összehasonlító táblázata megtalálható az A függelékben.

A felülvizsgálati munkában az ICA Leírási Szabványok Bizottsága (ICA/CDS) alábbi munkatársai vettek részt (2000-2004):

Nils Brübach (Németország) Herman Coppens (Belgium) Adrian Cunningham (Ausztrália) téma-vezető és titkár 2002-2004 Blanca Desantes Fernandez (Spanyolország) Vitor Manoel Marques da Fonseca (Brazília) Michael Fox (USA) Bruno Galland (Franciaország) Kent Haworth (Kanada) téma-vezető és titkár 2000-2002 Juan-Manuel Herrera Huerta (Mexikó) 2002-2004 Gavan McCarthy (Austrália) 2002- Per-Gunnar Ottosson (Svédország) Lydia Reid (USA) Dick Sargent (Egyesült Királyság) Claire Sibille (Franciaország) 2003- Hugo Stibbe (Kanada) téma-vezető és titkár 2002 (átmeneti időszakra) Yolia Tortero (Mexikó) 2003-

19 Az ISAAR (CPF) 1996-os kiadásának magyar fordítása alapján. 20 Az ISAD (G)-ben is szereplő „authority control” fogalmat a magyar fordítás „hitelesítő ellenőrzés”-ként

fordította. (ISAD (G): LSz, 59.). Jelen szövegben mi az (authority) control kifejezésre az „egységesítő ellen-őrzés” ill. „control area” kifejezés esetében a „kontroll” szavakat használjuk.

21 A francia kiadásban — szerintünk tévesen — itt az ISAD (G) szerepel. Az ISAAR többi, világnyelveken elérhető fordítása (pl. spanyol, olasz) is az angol kiadás alapján itt az ISAAR (CPF)-t tünteti fel.

Formázott

Törölt:

Törölt: y

Törölt:

Törölt:

Törölt: –

Törölt:

Törölt: i

Törölt: – adatcsoportból állt

Törölt: i

Törölt: Nyilvántartási /Ellenőrzési

Törölt: E négy adatcsoporton belül az egyes elemek és szabályok kialakításának és megfogalmazásának célja a fogalmak világos megértésének, és a levéltári anyag szélesebb kontextusban való leírási gya-korlatának támogatása.

Törölt: azon céllal lettek kialakítva és megfogalmazva, hogy azok támogassák a fogalmak világos megértését és a jobb/megfelelő gyakorlat kialakulását a levéltári kontextus dokumentálásában

Törölt: .

Törölt: Ráadásul

Törölt: ez

Törölt: besorolási rekord

Törölt: /

Törölt: Azon észrevételek, melyeket a Bizottság (ICA/CDS) a felülvizsgálat során a szakmai közösségtől kapott, jelezték,

Törölt: jelen,

Törölt: ISAD/G

Törölt:

Törölt:

Törölt: levéltári besorolási és nyilván-

Törölt: besorolási/

Törölt: által követett

Törölt: ok

Törölt: Oldaltörés

... [49]

... [50]

... [51]

40

Stefano Vitali (Olaszország) elnök

A ICA Leírási Szabványok Bizottsága (ICA/CDS) köszönetét fejezi ki az alábbi intézményeknek, melyek helyet biztosítottak a Bizottság üléseinek, egyúttal támogatták a Bizottság munkáját:

Archives générales du Royaume et Archives de l’Etat dans les provinces (Brüsszel, Belgium)

Ministerio de Cultura y. Subdirección General de los Archivos Estatales (Spanyolország)

Arquivo Nacional (Brazília)

National Archives of Australia (Ausztrália)

UNESCO

A szabvány felülvizsgálata nem jöhetett volna létre a felsorolt intézmények pénzügyi támogatása és az általuk a bizottsági ülések szervezésében nyújtott segítség nélkül. 1. A szabvány célja

1.1 Jelen szabvány útmutató olyan levéltári azonosító leírások készítéséhez, amelyek biztosítják a levéltári anyag keletkezésével kapcsolatos (azzal összefüggő, abban érin-tett) entitások (szervezetek/testületek, személyek és családok) leírását.

1.2 A levéltári azonosító leírások felhasználhatók:

a) egy szervezetnek/testületeknek, személynek vagy családnak egy levéltári leíró rend-szer egységeként történő leírásához,

b) a levéltári leírásokban a hozzáférési pontok (access point) kialakításának és használa-tának szabályozásához,

c) a különböző iratképzők közötti kapcsolatok, valamint ezen entitások és az általuk

keletkeztetett iratok, vagy az általuk keletkeztetett , illetve rájuk vonatkozó egyéb for-rások közötti kapcsolatok dokumentálásához.

1.3 Az iratképzők leírása a levéltárosok egyik legfontosabb tevékenysége, függetlenül attól, hogy az manuális vagy számítógépes rendszerben történik. A leírás az iratok kontextusának, különösképp a levéltári anyag és az iratok provenienciájának teljes és folyamatosan karbantartott dokumentációját igényli.

1.4 E szabvány társszabványa, az ISAD (G): A Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa, lehetővé teszi, hogy a kontextusra vonatkozó információk az adott anyag leírásán belül, annak bármely szintjén megjelenjenek, ám azt a lehetőséget is elfogad-

Törös tá-mogatták

Töröltalános

Törö

Töröz álta-luk úgy a

Törö

Törölkés

Töröesor

Töröme-

Töröesor

Törön

Töröelüli

Törö

Törönáll

Töröaszn

Törö) a

Törö

Törökár

Töröau-

Töröelet

... [53]

... [55]

... [56]

... [54]

... [57]

... [58]

... [59]

... [60]

... [61]

... [62]

... [63]

... [52]

... [64]

41

ja, hogy a kontextusra vonatkozó információkat22 önállóan rögzítsük és kezeljük, majd az így kezelt kontextus-információt kapcsoljuk össze a levéltári anyag és az iratok le-írását szolgáló, más információs elemek kombinációjával.

1.5 Számos érv szól amellett, hogy miért fontos a kontextuális információk külön leírása és kezelése. A gyakorlatban ugyanis lehetséges az iratképző(k) leírásainak és a kontextusra vonatkozó információknak összekapcsolása ugyanazon iratképző(k) több iratőrző helyen kezelt iratainak leírásával, valamint kapcsolat teremthető az adott irat-képzőhöz köthető múzeumi vagy könyvtári iratok/adatok leírásaihoz is. Ezen kapcso-latok megteremtése hatékonyabbá teszi az iratok kezelését és megkönnyíti a kutatást.

1.6 Ha egy adott iratképző levéltári anyagához tartozó iratokat különböző iratőrzők őrzik, akkor szabványosított forma alkalmazásával sokkal egyszerűbb a kontextuális infor-mációkhoz való kölcsönös hozzáférés biztosítása vagy azok összekapcsolása. Az ilyen jellegű szabványosítás nemzetközi érdek, amennyiben a kontextusra vonatkozó infor-mációk határokon átívelő cseréjére és összekapcsolására kerül sor. A régebbi és a je-lenlegi iratanyagok egyre inkább nemzetközi jelleget öltenek, például az olyan folya-matok, mint a gyarmatosítás, a kivándorlás vagy a kereskedelem mind hozzájárultak az iratok nemzetközivé válásához. Ez a folyamat szükségessé teszi a nemzetközi szab-ványosítást, mert csak ezáltal válik lehetővé a kontextusra vonatkozó információk cse-réje.

1.7 Jelen szabvány azért került kidolgozásra, hogy elősegítse az azonosító leírások meg-osztott (közös) használatát azáltal, hogy előmozdítja az iratokat keletkeztető szerveze-tek/testületek, személyek, családok konzisztens, pontos és önmagát magyarázó leírá-sát. Célja, hogy a nemzeti szabványokkal együttesen kerüljön alkalmazásra, vagy ki-indulási pontként szolgálhasson azok kialakításához.

1.8 A levéltári azonosító leírás annyiban hasonlít a könyvtárihoz23, amennyiben mindkét esetben szükséges egységesített hozzáférési pontok (standardized access points) létre-hozása. A leírási egység iratképzőjének a neve az egyik legfontosabb hozzáférési pont. A hozzáférési pontok olyan, az általuk megjelölt anyag azonosításához elengedhetet-len, úgynevezett „minősítőket” tartalmazhatnak, melyek lehetővé teszik az azonos, vagy nagyon hasonló nevű entitások egyértelmű megkülönböztetését.

1.9 A levéltári azonosító leírásoknak ugyanakkor több követelménynek kell megfelelniük, mint a könyvtáriaknak. Ezek a plusz követelmények abból adódnak, hogy a levéltári leíró rendszerekben lényeges az iratképzőkre és az iratok keletkezésének kontextusára vonatkozó információk dokumentálása. Így a levéltári azonosító leírások sokkal mé-lyebbre jutnak, és általában sokkal több információt tartalmaznak, mint a könyvtáriak.

22 Jelen szabvány itt az ISAD (G) első és második kiadásában szereplő (3.2.) Context Area adatcsoporta utal,

amelyet az ISAD (G) első kiadásának fordításában „Meghatározó adatok területe”-ként fordítottak (ISAD (G): LSz, 64.). Véleményünk szerint szerencsésebb az eredeti kifejezéshez közelebb álló szóalakot használni, mivel ezen adatok az iratanyag és iratképzők közötti összefüggésekre, kapcsolatokra, azaz a kontextusra utalnak.

23 A könyvtári terminusban: besorolási rekord, ld. 14 jegyz. 25 Ld. 20 jegyz.

Törölt: Ezt a szabványt egészíti ki / Ezen szabvány társszabványa az ISAD(G): A Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa, mely minden szinten biztosítja a környezeti (contextual) / a kontextusra vonatkozó információk beillesztését a levéltári anyag és iratok leírásába. (bár-mely szinten is történjék az). Az ISAD(G) is elismeri a környezeti / a …kontextusra vonatkozó információk beillesztésnek lehetőségét, illetve annak független, a leíráson kívüli kezelésétnek, valamint más, a levéltári anyag és iratok leírását szolgáló információs elemekkel való

Törölt: Számtalan oka van a különke-zelt leírásnak és az ilyen jellegű környe-

Törölt: Számtalan ok van arra, … lénye-ges összetevője a levéltári leírási rendszer-

Törölt: nak…az …ása

Törölt: más,

Törölt: kapcsolódó …k…k

Törölt: ugyanazon iratképző iratait /

Törölt: , ha azokat szabványosított for-mában kezelik

Törölt: környezeti /

Törölt: A jelenlegi és a múltbéli iratok nemzetközi jellege …hogy …váljék

Törölt: Például az olyan folyamatok, mint a gyarmatosítás, a kivándorlás vagy a

Törölt: környezeti /

Törölt: hogy lehetővé váljék a levéltári besorolási rekordokhoz való hozzáférés

Törölt: .¶

Törölt: besorolási rekord…a leíráshoz …24…közeli …egységek …minden nehéz-

Törölt: besorolási rekord…e

Törölt: A levéltári leírási rendszerekben valójában az iratképzőkről és az iratképzés

Törölt: Ezek a plusz követelmények kapcsolatban vannak a levéltári leíró

Törölt: kal

Törölt: . …besorolási rekord

Törölt: …Ide egy jegyzet az ISAD(G) kontextuális/meghatározó adatok kifejezés-

... [67]

... [71]

... [73]

... [69]

... [74]

... [72]

... [75]

... [68]

... [76]

... [70]

... [65]

... [77]

... [66]

... [78]

42

1.10 Jelen szabvány elsődleges célja tehát, hogy általános szabályokat határozzon meg az iratképzőkre és az iratok keletkezésének kontextusára vonatkozó levéltári leírások szabványosításához, mely lehetővé teszi:

— a levéltári anyaghoz, iratokhoz való hozzáférést oly módon, hogy az iratok keletkezé-sének kontextusára vonatkozó leírásokat szolgáltat, amelyek a gyakran szerteágazó és fizikailag is szétszórtan őrzött iratok leírásaihoz kapcsolhatóak,

— a felhasználó számára a levéltári anyag és iratok keletkezésének és használatának alapjául szolgáló kontextus megértését, melynek segítségével ezek jelentése és jelentő-sége könnyebben érthetővé válik,

— az iratképzők pontos azonosítását, a különböző entitások közötti kapcsolatok leírásá-val, különös tekintettel a szervezeteken/testületeken belüli adminisztratív változásokra, illetve a személyek, családok körülményeinek változásaira,

— az azonosító leírások cseréjét az intézmények, rendszerek és hálózatok között.

1.11 Jelen szabványnak megfelelő levéltári azonosító leírás használható egy, a levéltári leírásban található egységhez köthető, a hozzáférési pontban megnevezett szervezet/testület, személy vagy család azonosságának, és névalakjának egységesítő ellenőrzésére.25

2. Kapcsolódó szabványok és irányelvek

Megjegyzés: Jelen felsorolás az ISAAR (CPF) szabvány második kiadásakor, 2003 végén26, ér-vényben volt szabványokat tartalmazza. Felhívjuk a figyelmet, hogy a jövőben minden szabvány alkalmazásakor annak utolsó változata veendő alapul.

ISAD (G) — General International Standard Archival Description, 2nd ed., Madrid: International Council on Archives, 2000.

ISO 639-2 — Codes for the representation of names of languages, Alpha-3 code, Geneva: International Standards Organization, 1998.

ISO 690 — Documentation — Bibliographic references — Content, form and structure, Geneva: International Standards Organization, 1987.

ISO 690-2 — Documentation — Bibliographic references — Electronic documents or parts thereof, Geneva: International Standards Organization, 1992.

ISO 999 — Information and documentation — Guidelines for the content, organization and presentation of indexes, Geneva: International Standards Organization, 1996.

26 A francia kiadásban: 2004 elején.

Töröz iratképzők és az ira-tok ke-letkezési kö-rülményei

Töröen-

Törö

Töröz

Törö

Törödeér

Törö,

Törözen

Töröz

Töröesor

Törögys

Törö

Törödott

Törö

Törö

Töröel-

Töröt

... [80]

... [81]

... [84]

... [82]

... [85]

... [83]

... [86]

... [87]

... [79]

... [88]

43

ISO 2788 — Documentation — Guidelines for the establishement and development of monolingual thesauri, Geneva: International Standards Organization, 1986.

ISO 3166 — Codes for the representation of names of countries, Geneva: International Standards Organization, 1997.

ISO 5963 — Documentation — Methods for examining documents, determining their subjects, and selecting indexing terms, Geneva: International Standards Organization, 1985.

ISO 5964 — Documentation — Guidelines for the establishement and development of multilingual thesauri, Geneva: International Standards Organization, 1985.

ISO 8601 — Data elements and interchange formats — Information interchange — Representation of dates and times, 2nd ed., Geneva: International Standards Organization, 2000.

ISO 15489 — Information and documentation — Records management, parts 1 and 2, Geneva: International Standards Organization, 2001.

ISO 15511 — Onformation and documentation — International standard identifier for libraries and related organizations, Geneva: International Standards Organization, 2002.

ISO 15924 — Codes for the representation of names of scripts, Geneva: International Standards Organization, 2001.

Guidelines for Authority Records and References/revised by the International Federation of Library Associations Working Group on GARE revision, 2nd ed., München: K.G. Saur, 2001 (UBCIM Publications New series, vol. 23). Mandatory data elements for internationally shared resource authority records: report of the IFLA UBCIM Working group on Minimal Level Authority Records and ISADN, 1998 < http://www.ifla.org/VI/3/p1996-2/mlar.htm> (known as "MLAR"). Form and Structure of Corporate Headings: Recommendations of the Working Group on Corporate Headings. Approved by the Standing Committees of the IFLA Section on Cataloguing and the IFLA Section on Official Publications, 1980. (updated in International Cataloguing and Bibliographic Control in 1992).

3. Fogalomtár

Az alábbi fogalomtár a szabvány szerves része. Az alábbi definíciók a szabályok szövegkörnye-zetében értelmezendők.

Azonosító leírás (Authority record): olyan kitüntetett névalak, amelyhez egyéb olyan információ-elemek is kapcsolódnak, amelyek azonosítják és leírják a megnevezett entitást, és rámu-tathatnak más, vele kapcsolatban álló azonosító leírásokra is.

Törölt: /

Törölt: ¶¶

Oldaltörés

Törölt: Az egyes szakkifejezések definí-ciói a Szabályok szövegeiben kerültek meghatározásra

Törölt: .

Törölt: ¶Besorolási rekord

Törölt: olyan egyéb információs elemek-kel összekapcsolt, egységesített név, mely azonosítja és meghatározza leír az adott egységet egy megnevezett entitást, vala-mint rámutat más, hozzá kapcsolódó besorolási rekordokra¶

44

Hozzáférési pont27 (Access point:) név, kifejezés, meghatározás, kulcsszó vagy kód, amellyel a levéltári leírás, az azonosító leírásokat is ideértve, kutatható, azonosítható, megtalálható.

Iratképző/fondképző28 (Creator): minden olyan entitás (szervezet/testület, család, személy), mely tevékenysége során iratokat hozott létre, felhalmozott és/vagy kezelt.

Minősítő adat (Qualifier): egy leírási elemhez hozzáadott információ (egyéni jellegzetesség, kifejezés), mely segíti az azonosító leírás beazonosítását, megértését, felhasználását.

Irat (Record): Egy szervezet vagy személy tevékenysége vagy ügyintézése során nála keletkezett, hozzáküldött, vagy általa kezelt, bármilyen formában vagy adathordozón rögzített in-formáció.

Levéltári leírás (Archival description)29: Egy leírási egység és esetleges alkotórészei szabatos reprezentációja30, olyan információk rögzítésével, elemzésével, rendszerezésével, ame-lyek a levéltári anyagok azonosítását, kezelését, hollétének megállapítását, keletkezésük kontextusának és az őket létrehozó iratrendszernek a megvilágítását szolgálják. A kife-jezés a folyamat végeredményét is jelöli.

Proveniencia (Provenance): Az iratok és az őket tevékenységük során létrehozó, felhalmozó és/vagy kezelő és használó szervezetek vagy személyek közötti kapcsolat.

Szervezet/testület (Corporate body): saját névvel azonosítható, és entitásként cselekvő, illetőleg cselekvésre képes szervezet, vagy személyekből álló csoport. Ide sorolható a testüle-ti/hivatali minőségben folytatott egyéni tevékenység is.31

4. A szabvány szerkezete és használata

4.1. Jelen szabvány a levéltári azonosító leírásba felveendő információk típusait határozza meg, és útmutatást ad az adatok leírási rendszerbe foglalására. Az azonosító leírásba foglalt informáci-ós elemek tartalmát az alkalmazás során az adott intézmény által használt szabályok és/vagy szabályzatok, az általuk követett gyakorlat szabják meg.

4.2. Jelen szabvány olyan információs elemeket foglal össze, melyek mindegyike tartalmazza: a) a leírási elem nevét,

27 Az ISAD (G) első kiadásának fordításában: „Elérési pont”. (ISAD (G): LSz, 59. o.) 28 Az ISAD (G) első kiadásának fordításában csak „fondképző”. uo. 29 Szó szerint megegyezik az ISAD (G) második kiadásában szereplő definícióval. Az ISAD (G) első kiadásá-

ban található, a fentivel tartalmában megegyező definíció magyar fordításában: „Egy leírási egység — és ha vannak, az alkotóelemei — pontos ismertetőjének a létrehozása azon információk begyűjtési, egybevetési, elemzési és rendszerezési folyamatán keresztül, amelyek a levéltári anyag azonosítását szolgálják és amelyek segítenek világossá tenni azt a kapcsolat- és iratkezelési rendszert, amely őket létrehozta.” (ISAD (G): LSz, 59. o.)

30 Angolban: „representation” franciában: „représentation”, amelynek fordítására, egyenlőre nincs jobb javas-latunk. Az ISAD (G) első kiadásának fordításában: „pontos ismertető”. uo.

31 „Also includes an individual acting in corporate capacity.” Magyarországi gyakorlatban erre példaként a(z) (királyi/állami) közjegyzőket hozhatjuk fel.

Töröbe-so-rolási re-kordok

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [97]

... [90]

... [101]

... [96]

... [98]

... [103]

... [102]

... [94]

... [105]

... [95]

... [106]

... [91]

... [107]

... [92]

... [108]

... [93]

... [104]

... [109]

... [89]

... [110]

... [99]

... [111]

... [100]

... [112]

45

b) az elem leírásba való felvételének célját, c) az adott elem esetében alkalmazható szabályt, vagy általános szabályokat, d) és, amennyiben ez lehetséges, a szabály vagy szabályok alkalmazását bemutató példákat.

4.3. A bekezdések számozása csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál. Ezen számozás fel-használása a leírási elemek megjelölésére, a leírások szerkezetének, vagy rendjének megálla-pítására nem javasolt.

4.4. Egy levéltári azonosító leírás leírási elemei négy adatcsoportba tagozódnak: 1. Azonosítási adatcsoport (identity area):

azon információk összessége, melyek kizárólagos módon azonosítják a leírandó entitást és meghatározzák a rekord egységesített hozzáférési pontját (standardized access point).

2. Leírási adatcsoport (description area): az entitás jellegére, kontextusára és tevékenységére vonatkozó lényeges információk összessége.

3. Kapcsolatok adatcsoportja (relationships area): más szervezetek/testületekkel, személyekkel, vagy családokkal fenntartott kapcsola-tok, leírása és rögzítése.

4. Kontroll adatcsoport (control area): a levéltári azonosító leírás kizárólagos azonosítása és azon adatok összessége, me-lyek meghatározzák hogyan, mikor és mely intézmény hozta létre és tartja karban az adott rekordot.

4.5. Jelen szabvány hatodik fejezete útmutató a levéltári azonosító leírások és az entitások által képzett iratok, és/vagy a róluk szóló vagy általuk létrehozott egyéb információs források leírá-sainak összekapcsolására. A hatodik fejezet tartalmaz továbbá egy adatmodellt, mely megjele-níti az iratképzőket leíró azonosító leírások és az ezen iratképzőktől származó iratanyagok le-írásai közti kapcsolatokat.

4.6. Az A függelék táblázatában minden leírási elemnél nyomon követhetők a szabvány első és második változatának azonosságai és különbségei. A B függelék jelen szabvány alapján létre-hozott levéltári azonosító leírásra vonatkozó teljes példákat tartalmaz.

4.7. Minden, a jelen szabványba foglalt elem felhasználható azonosító leírás kialakításához, de közülük az alábbi négy elengedhetetlen. Ezek:

a) az entitás típusa (5.1.1 elem), b) kitüntetett névalak (5.1.2 elem), c) működési idő (5.2.1 elem), d) az azonosító leírás azonosítási kódja (5.4.1 elem).

4.8. A leírt entitás jellegzetessége/sajátossága és azon rendszer vagy hálózat tulajdonsá-gai/követelményei, melyben az azonosító leírás készítője dolgozik, határozzák meg hogy a le-írás mely opcionális elemei használhatóak az adott levéltári azonosító leírásban és azt, hogy az egyes elemeket szöveges/narratív vagy strukturált formában mutatják be.

4.9. Az ISAAR (CPF) szerint létrehozott azonosító leírásban szerepelő elemek többsége felhasználható hozzáférési pontként. A szabványosított hozzáférési pontokra vonatkozó szabá-lyozásokat vagy gyakorlatot országonként, vagy nyelvenként érdemes kidolgozni. Ugyanezen keretek között kellene létrehozni a használatos fogalomtárakat/tezauruszokat vagy olyan

Törölt:

Törölt:

Törölt: Ez a számozás nem használható

Törölt: besorolási rekord

Törölt: s

Törölt:

Törölt: az iratképző/fondképző tevé-

Törölt: szervezetek … felsorolása

Törölt:

Törölt: és leírása

Törölt: . A leírás ellenőrzésének terüle-

Törölt: /

Törölt: besorolási rekord

Törölt: levéltár …/ felhasználó…tartotta

Törölt: a

Törölt: besorolási rekord

Törölt: és az azonos egység entitás által

Törölt: leírásának

Törölt: diagramot /

Törölt: /

Törölt: fondképzőket

Törölt: besorolási rekord…/

Törölt: fondképzőktől

Törölt: jelen …az első

Törölt: teljes

Törölt: besorolási rekord

Törölt: besorolási rekord

Törölt: csupán

Törölt: egység

Törölt: egységesített

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: egység természete

Törölt: … …a besorolási rekord

Törölt: , lehetővé teszik a további

Törölt: besorolási rekord… …ezen

Törölt: Azon leírási elemek legtöbbje,

Törölt: Minden ország, vagy minden

Törölt: …azon

... [115]

... [116]

... [120]

... [121]

... [117]

... [122]

... [114]

... [123]

... [118]

... [124]

... [119]

... [125]

... [113]

... [126]

46

egyezményeket, melyek meghatározzák az elemek tartalmának kiválasztását és létrehozását. Az alábbi ISO szabványok használhatók ellenőrzött fogalomtárak/tezauruszok kidolgozásához és továbbfejlesztéséhez: ISO 5963 Documentation — Methods for examining documents, determining their subjects, and selecting indexing terms, ISO 2788 Documentation — Guidelines for the establishement and development of monolingual thesauri, ISO 5964 Documentation — Guidelines for the establishement and development of multilingual thesauri, ISO 999 Information and documentation — Guidelines for the content, organization and presentation of indexes. A leírás bármely elemében a (publikált) forrásra/műre történő (bibli-ográfiai) hivatkozás esetén a szabvány utolsó változatát javasoljuk felhasználni, ISO 690 Documentation — Bibliographic references — Content, form and structure.

4.10. A szabványban szereplő példák csak minták, nem kötelező érvényű előírások. Az egyes szabályoknál szereplő példák csak megvilágítják azok alkalmazását, de nem jelentik a szabá-lyok kibővítését. Nem szabad tehát ezeket a példákat, vagy azok megjelenési formáit előírásnak/utasításnak tekinteni.32

4.11. Jelen szabvány úgy került kidolgozásra, hogy az ISAD (G) — A levéltári leírás általános nemzetközi szabványa — második kiadásával és a nemzeti leírási szabványokkal együttesen alkalmazható legyen. Ha ezeket a szabványokat egy levéltári leírási rendszerben vagy háló-zatban együttesen használjuk, az azonosító leírások kapcsolódni fognak az iratok leírásaival és vica versa. Ezen kapcsolatok létrehozására lásd a hatodik fejezet útmutatását. A levéltári anyag/iratok ISAD (G)-nek megfelelő leírásait a levéltári azonosító leírásokhoz az „iratkép-ző(k)/fondképző(k) neve” (ISAD (G) 3.2.1 elem) és az „igazgatástörténet/életrajz” (ISAD (G) 3.2.2 elem) elemekkel lehet összekapcsolni.

4.12. Jelen szabvány célja, hogy a nemzeti szabványokkal és egyezményekkel együttesen lehessen alkalmazni. A levéltárosok a saját nemzeti szabványaik alapján dönthetik el, hogy mely leírási elemeket lehetnek többszörözhetők, és melyek nem. Számos országban a levéltári leírási rend-szerek egy adott entitás vonatkozásában megkövetelik az adott entitás nevének egyetlen kitüntetett alakját, míg más országokban egy névhez több szabványos alak is tartozhat.

4.13. Jelen szabvány a levéltári információ-cseréhez szükséges feltételeknek csupán egy részét tartalmazza. A számítógépes hálózatokon történő automatikus információcsere sikere a megfe-lelő kommunikációs formátumnak az érintett levéltár által történő elfogadásától függ. Az Encoded Archival Context (EAC)33 egy ilyen formátum. Lehetővé teszi az ISAAR (CPF) szabványnak megfelelő levéltári besorolási adatok web-en történő cseréjét. Az EAC-ot DTD (Document Type Definition) formában fejlesztették ki XML ((Extensible Markup Language)) és SGML (Standard Generalized Markup Language) formátumban.

5. Az azonosító leírás elemei

32 A szabvány itt utal a szövegközi példák használatára és azok megjelenítésére. A fordítás során elhagytuk a

szövegközi példákat, amelyek egyébként egységesített formában megtalálhatóak az eredeti kiadás függelé-keiben. Mi ezek közül egy-egy jellemző példát közlünk a függelékben.

33 Az EAC a különböző formátumban lévő levéltári azonosító/leírási adatok/rekordok harmonizálására kidol-gozott formátum.

Törö

Törö

Törö

Törözon szabályok al-kalmazásáról nyújtanak fel-vi-lágosít

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [128]

... [129]

... [132]

... [130]

... [133]

... [131]

... [134]

... [141]

... [127]

... [142]

... [138]

... [143]

... [139]

... [144]

... [140]

... [135]

... [145]

... [136]

... [146]

... [137]

... [147]

47

5.1. Azonosítási adatcsoport (Identity Area)

5.1.1. Az entitás34 típusa (Type of entity) Cél: Jelezni, hogy a leírásra kerülő entitás szervezet/testület, személy, vagy család. Szabály: Ebben az azonosító leírásban kell meghatározni a leírásra kerülő entitás típusát (szerve-zet/testület, személy vagy család).

5.1.2. Kitüntetett névalak(ok)35 (Authorized form(s) of name)

Cél: Kitüntetett hozzáférési pont (authorized access point) létrehozása, mely egyértelműen lehetővé teszi egy szervezet/testület, személy, vagy család azonosítását Szabály: A leírásra kerülő entitás nevének az azonosító leírást létrehozó intézmény által alkalma-zott, a nemzetközi vagy nemzeti szabályoknak és szokásoknak megfelelő, kitüntetett alak-ját kell rögzíteni. Minden szükséges minősítőt alkalmazni kell — dátum, hely, jogi státus, foglalkozás, funkció, stb. — hogy valamennyi, hasonló nevű entitást egymástól különböző elnevezéssel írjunk le. A „szabályok vagy szokások” (5.4.3.) elemben külön fel kell tün-tetni a kitüntetett névalak meghatározására alkalmazott szabályt.

5.1.3. Párhuzamosan használt névalakok (Parallel forms of name) Cél: Jelezni kitüntetett névalak más nyelven vagy írásmódban előforduló megjelenési formáit.i Szabály: Az azonosító leírást létrehozó intézmény által alkalmazott valamennyi nemzeti vagy nem-zetközi szabálynak és szokásnak megfelelően kell az entitás nevének változatait megadni, feltüntetve a szabályok és szokások által elfogadott alelemeket vagy szükséges minősítő-

34 Az entitás-fogalom használata a hazai (és nemzetközi) levéltári szakirodalomban nemigen terjedt el, ugyan-

akkor a könyvtári szaknyelv egyik bevett fogalmáról van szó, amelyet ilyen értelemben használ az ISAAR (CPF) is. A fogalomhasználatra ld. az egyik legfrissebb könyvtári szabvány bevezetését, mely szerint „az IFLA [International Federation of Library Associations] Katalogizálási Szakértők 1. Tanácskozása által el-fogadott tervezet a besorolási rekordok [jelen anyagban azonosító leírás] entitásai-ról a következőket állapít-ja meg: A besorolási rekordoknak [azonosító leírásnak] szabványos formában kell közölniük legalább a sze-mélyek, családok, testületek neveit és a tárgyszavakat. A művek tárgyául szolgáló entitás lehet: mű, kifejezési forma, megjelenési forma, példány, személy, család, testület, fogalom, objektum, esemény, hely.” KSZ/5. Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabályzat. Földrajzi nevek, mint adatbázisrekordok tárgyi hozzá-férési pontjai. Közreadja a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság. Kiadja az Országos Széchényi Könyvtár (Budapest). A jóváhagyás időpontja: 2005. június. A szabvány letölthető a Könyvtári Intézet honlapjáról: http://www.ki.oszk.hu/szabalyzatok/foldrajzinevek_ksz5.pdf.

35 Az authorized form(s) of name fogalom fordítását többféleképen is el tudjuk képzelni (pl. szabványosí-tott/egységesített névalak), a könyvtáros terminológiában azonban létezik a kitüntetett névalak fogalom is, ami jelen helyzetben adekvát módon alkalmazható, ugyanis arról van szó, hogy egy entitásnak tulajdonkép-pen több szabványosított névalakja is lehetséges, ezekből itt egyetlen egyet kell kiválasztani, azaz „kitüntet-ni” (Vö. 5.1.4.).

i Bizonyos esetekben, különösen azon országokban, ahol több hivatalos nyelv is van, az azonosító leírásért felelős intézmény egy, vagy több szabványos alakot is megadhat, melyek azonos státusúak. Különösen gya-kori ez a helyzet szervezetek nevénél, melyek több nyelven vagy írásmódban is szabványos alakban fordul-nak elő.

ii Manuális (hagyományos) rendszerekben az entitás egyéb névalakjainak rögzítése történhet Lásd utalóval a „Kitüntetett névalak”-ra [5.1.2. — a ford. megjegyzése] utalással.

Törölt: egység

Törölt:

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: z

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: Egységesített / Besorolási / érvényes szabványosított

Törölt: )

Törölt: Egységesített

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: ot

Törölt: egységesített

Törölt: díszítő jelző

Törölt: leírási egységtől

Törölt: egységesített névalakot hozzunk létre

Törölt: .

Törölt: és jelen

Törölt: elemben

Törölt: is kiemelt módon

Törölt: szabványos

Törölt: Az egység entitás nevének párhuzamos változatai /

Törölt: megnevezések

Törölt: Jelezni, hogy milyen más alak-ban találkozhatunk más nyelvben vagy írásmódban a leírásra kerülő egység entitás nevének szabványos formájával.

Törölt: azon eltérő névalakokat, amelyek más nyelven vagy írásmódban fordulnak

Törölt: 1

Törölt: A besorolási rekord

Törölt: ot

Törölt: ok

Törölt: ok

... [148]

48

ket. A „szabályok és szokások” (5.4.3.) elemben a felhasznált szabályokat, szokásokat fel kell sorolni.

5.1.4. Egyéb, szabvány szerinti névalakok (Standardized forms of name according to other rules)

Cél: A szervezet/testület, személy vagy család azon egyéb szabványos névalakjának (standardized form of name) rögzítése, mely az entitás nevének kitüntetett alakjához hasz-nált szabálytól eltérő szabályok alapján lett meghatározva. Ez megkönnyítheti az azonosí-tó leírások különböző szakmai közösségek közötti megosztott használatát. Szabály: Rögzíteni kell a leírásra kerülő entitás más szabályok vagy szokások szerint szabványosí-tott névalakját. Fel kell sorolni ezen szabályokat és/vagy amennyiben az alkalmazható, a szabványosított névalakot létrehozó intézmény(ek) nevét.

5.1.5. Egyéb névalakok Cél: Rögzíteni az adott szervezet/testület, személy vagy család nevének minden olyan alakját, mely nem szerepel az azonosítási adatcsoport más elemeiben.ii Szabály: Fel kell sorolni azon egyéb neveket, melyeken az entitás ismert lehet, pl.: a) ugyanazon név más formái, (pl. betű- vagy mozaiknév), b) szervezetek/testületek más nevei, pl.: az időközben történt névváltozások az ezekhez tartozó évszámokkal,iii c) más családnevek pl.: az időközben történt névváltozások az ezekhez tartozó évszámok-kal; idesorolandók az álnevek, leánykori nevek stb., d) a személy vagy családnév előtt vagy után szereplő címek/rangok, pl. az egyén vagy csa-lád által használt tiszteletbeli vagy nemesi címek/rangok.

5.1.6. A szervezetek/testületek egyedi azonosítói Cél: Megadni minden számokból vagy betűkből álló hivatalos azonosító kódokat, melyek az adott szervezet/testület azonosítására szolgálnak. Szabály: Rögzíteni kell a szervezetre/testületre vonatkozó, minden lehetséges, hivatalos azonosítószámot, vagy más azonosító kódot (pl. a vállalat bejegyzési számát), és fel kell tüntetni, hogy ez a szám/kód milyen jogszabály vagy rendszer szerint lett hozzárendelve a szervezethez/testülethez.

5.2. Leírási adatcsoport

Az adatcsoport célja a szervezetek/testületek, személyek vagy családok történetének, tevékenysé-gének, szerepének, kontextusának leírása. A működési ill. létezési időt (5.2.1) külön elemként kell megadni.

iii Ha a nemzeti szabályok és/vagy szokások szerint a névváltozás új entitás létrehozásával járt, a két entitás

közötti kapcsolatot időbeli kapcsolatként rögzítjük a „Kapcsolatok” adatcsoportban (5.3.) iv Amennyiben a leírt entitás személy, a geneológiai természetű adatok a Történet-ben (5.2.2) és/vagy a kapcso-

latok (5.3) adatcsoportokban is elhelyezhetők.

Töröltérő szabályok

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [163]

... [158]

... [160]

... [149]

... [164]

... [159]

... [166]

... [157]

... [167]

... [156]

... [153]

... [168]

... [152]

... [169]

... [165]

... [170]

... [154]

... [171]

... [155]

... [161]

... [172]

... [162]

... [173]

... [150]

... [174]

... [151]

... [175]

49

Az 5.2.3–5.2.8 elemeknek megfelelő adatok rögzíthetők önálló, strukturált elemek formájában és/vagy szövegesen az 5.2.2 elemben.

5.2.1. Működési idő Cél: Rögzíteni a szervezet/testület, személy vagy család fennállásának/létezésének évszámait. Szabály: Fel kell sorolni a leírásra kerülő entitás fennállásának/létezésének évszámait. A szerveze-teknél/testületeknél meg kell adni a létrehozás/alapítás/törvényes bejegyzés, valamint a megszűnés dátumát. A személyeknél meg kell adni a születés és az elhalálozás, vagy ha ezek ismeretlenek, azok hozzávetőleges időpontjait. Párhuzamos dátumjelölési rendszerek használata esetén, a dátumok a releváns szabályok és szokások szerint is megadhatóak. Meg kell határozni a „szabályok és szokások” (5.4.3.) elemben a használt dátumjelölés(ek) szabvány-rendszerét (pl. ISO 8601)

5.2.2. Történet Cél: A szervezet/testület, személy vagy család rövid történetének közlése. Szabály: Elbeszélő formában vagy kronologikus rendben fel kell sorolni a leírásra kerülő entitás életének/működésének főbb eseményeit, tevékenységeit, eredményeit. Idetartozhatnak a nemre, nemzetiségre, családra, vallási vagy politikai elkötelezettségre vonatkozó informá-ciók. Az elbeszélés szerves részeként, minden lehetséges alkalommal, közölni kell a vo-natkozó évszámokat.

5.2.3. Helyek Cél: Azon fontosabb helyek, vagy joghatóságok felsorolása, melyek területén (ahol) a szerve-zet/testület, személy vagy család székhelye volt, élt, lakott, működött, illetékes volt, vagy amely helyekkel kapcsolatba került. Szabály: Minden főbb helységnél rögzíteni kell a hely nevét, az entitáshoz való kapcsolatának jellegét/sajátosságát és a vonatkozó időszakot.

5.2.4. Jogállás Cél: A szervezet/testület jogállásának közlése. Szabály: Rögzíteni kell a szervezet/testület jogállását, és azon esetekben, amikor az tudható, a jog-állás jellegét, valamint érvényességének idejét.

5.2.5. Funkciók, tevékenység, hatáskör Cél: Felsorolni a szervezet/testület, személy vagy család tevékenységét, foglalkozását és funk-cióit. Szabály: Rögzíteni kell a leírásra kerülő entitás tevékenységeit, foglalkozásait és funkcióit, vala-mint ha ez szükséges, az ezekhez kapcsolódó időpontokat. Szükség esetén le kell írni a te-vékenység, foglalkozás vagy funkció jellegét/sajátosságát.

Törölt: 5

Törölt: ú

Törölt: szervezet

Törölt: egység

Törölt: az életben-lét megközelítő időpontját /

Törölt: időszámítási

Törölt: a nemzeti szabályoknak vagy szokásoknak megfelelően az évszámokat az eltérő rendszerekben is meg kell adni.

Törölt: felhasznált

Törölt: évszámok

Törölt: szervezet

Törölt: fajtára

Törölt:

Törölt: szervezet

Törölt: egységhez

Törölt: szervezet

Törölt: szervezet

Törölt: ha van rá hely

Törölt: e jogállás

Törölt: Funkciók, foglalkozások és tevékenységek /

Törölt: szervezet

Törölt: egység

Törölt: (magán vagy szakmai)

Törölt: időszakokat

Törölt: , ha ez szükséges

Törölt: ezen

Törölt: e

Törölt: természetét

50

5.2.6. Jogforrások/Jogszabályok, rendeletek Cél: Megjelölni a szervezet/testület, személy, vagy család funkcióira, hatalmi, felelősségi vagy tevékenységi, illetékességi és hatáskörére (földrajzilag is) vonatkozó jogszabályok/rendeletek forrását. Szabály: Rögzíteni kell mindazon dokumentumokat, utasítást, privilégiumot stb. melyekből az entitás felelőssége, funkciója, hatalma származik, valamint az illetékességére és annak gyakorlásának idejére vonatkozó információkat.

5.2.7. Szervezeti felépítés,/geneológia Cél: Leírni és /vagy ábrázolni a szervezet/testület belső, szervezeti felépítését vagy a család származási rendjét (családfa). Szabály: Szervezetnél/testületnél le kell írni a szervezeti felépítést, valamint rögzíteni kell ennek időbeni változásait és azok időpontjait, amilyen mértékben ez szükséges a szervezet/testület működésének megértéséhez (pl. szervezet-tábla segítségével). Családnál a származási rendet kell leírni (pl. családfa segítségével) oly módon, hogy a ta-gok közötti kapcsolatok a vonatkozó évszámokkal kerüljenek feltüntetésre.iv

5.2.8. Általános kontextus Cél: Jellemző információt adni az általános, társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai, történe-ti stb. kontextusról, melyben a szervezet/testület, személy vagy család élt vagy tevékeny-ségét folytatta. Szabály: Meg kell adni minden jellemző információt az általános, társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai, történeti stb. kontextusról, melyben az entitás tevékenységét folytatta.

5.3. Kapcsolatok adatcsoportja

Az adatcsoport célja a más szervezetekkel/testületekkel, személyekkel, vagy családokkal fennálló kapcsolatok leírása, amennyiben ezek az entitások más azonosítási leírásokban fellelhetők.

5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezé-se, egyedi azonosítója Cél: Megadni a kapcsolódó/kapcsolatba hozható entitás nevét, és egyedi azonosító kódját, amely révén össze lehet kötni az adott szervezet/testület, személy vagy család azonosító leírásával. Szabály: Rögzíteni kell a kapcsolódó/kapcsolatba hozható entitás kitüntetett névalakját és minden releváns egyedi azonosítóját, ideértve az azonosító leírás azonosítóját is.v

v Manuális (hagyományos) rendszerekben a kapcsolódó szervezetek, személyek és családok neve és azonosító

kódja a Kitüntetett névalak-nál [5.1.2. — a ford. megjegyzése] kereszthivatkozásként is elhelyezhető (LD. MÉG formában).

36 Ld. 5.1.2. és 5.1.3.

Töröz egység jo-gosultságai

Törö/

Törözerv

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [188]

... [177]

... [176]

... [178]

... [190]

... [179]

... [189]

... [180]

... [192]

... [181]

... [193]

... [182]

... [194]

... [183]

... [195]

... [184]

... [191]

... [196]

... [185]

... [197]

... [186]

... [198]

... [187]

... [199]

51

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Cél: Meghatározni a leírt entitás és egy másik szervezet/testület, személy vagy család kapcsola-tának általános jellegét/sajátosságát. Szabály: Rögzíteni kell a vonatkozó kapcsolat típusát. Ehhez a nemzeti szabályok vagy szokások által előírt általános kategóriákat kell felhasználni vagy ezek hiányában az alábbi négy ka-tegória valamelyikét. Meg kell adni a „Szabályok vagy szokások” (5.4.3.) elemben a kap-csolat leírásához használt tipológiát. — hierarchikus kapcsolat (pl.: feljebbvaló/alárendelt, ellenőrző/ellenőrzött, tulajdo-nos/tulajdon) Hierarchikus kapcsolatban az entitás hatalmat gyakorolhat és több más szervezet/testület, személy vagy család tevékenységét ellenőrizheti. Maga az entitás is több más szervezet-nek/testületnek, személynek vagy családnak lehet alárendelve, különösen gyakori ez az eset vegyes bizottságoknál vagy olyan szervezetnél/testületnél, melynek vezetője többször változik. — kronologikus kapcsolat (pl. előd/utód) Kronologikus kapcsolatban az entitás számos más szervezetet/testületet, személyt vagy családot követhet bizonyos tevékenységek folytatásában. Ugyanígy őt is követhetik más szervezetek/testületek, személyek vagy családok. — családi kapcsolat A családban egy adott személynek széleskörű kapcsolatai lehetnek a család többi tagjával, vagy magával a családdal, mint entitással. Amennyiben a származási rend túl összetett, célszerű valamennyi tag számára önálló azonosító leírás létrehozása, és azok összekötése a szüleikkel, házastársukkal vagy gyermekeikkel. Ez az információ a „szervezeti felépí-tés/geneológia” (5.2.7.) elemben is szerepeltethető. — asszociatív kapcsolat Az asszociatív kapcsolat olyan általános kategória, melybe besorolható minden, a fentiek-ben nem szereplő kapcsolat. Pl.: vevő-eladó, tag, rész/egész, alkotó, szakmai partner.

5.3.3. A kapcsolat leírása Cél: Meghatározni a kapcsolat jellegét. Szabály: Pontos ismertetést kell készíteni a leírásra kerülő entitás és a vele kapcsolatban álló entitás kapcsolatának jellegéről. Pl.: felettes/alárendelt hivatala, tulajdonosa, elődje, házastársa, gyermeke, unokatestvére, tanára, diákja, munkatársa stb. Meg kell nevezni a „szabályok és szokások” (5.4.3.) elemben a kapcsolatok leírására használt tipológiát. A kapcsolat törté-netéről és/vagy jellegéről szóló elem szövegesen is kitölthető.

5.3.4. A kapcsolat időpontjai Cél: Megjelölni az adott kapcsolat fennállásának idejét. Szabály: Amennyiben ismert, rögzíteni kell a kapcsolat kezdetét, valamint — amennyiben lényeges — megszűntének időpontját. Meg kell adni a „szabályok és szokások” (5.4.3.) elemben a használt dátumadás szabványát (pl.: ISO 8601).

5.4. Kontroll adatcsoport

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: természetét/

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: egység

Törölt: szervezet

Törölt: egységgel

Törölt: besorolási rekord

Törölt: belső szervezet

Törölt: z

Törölt: leírást

Törölt: z ebben a besorolási rekordban

Törölt: egység

Törölt: egység

Törölt: .

Törölt: Ezt az elemet szövegesen is kitölthetjük, mely a

Törölt: releváns

Törölt: R

Törölt: s ha van rá hely, a végét is.

Törölt: évszámok szabványrendszerét

Törölt: ok

Törölt: t

Törölt: Ellenőrzési

52

5.4.1. Leírás-azonosító Cél: Egyedi módon azonosítani az azonosító leírást a használt kontextusban. Szabály: Az azonosító leírást egyedi azonosítóval kell ellátni a helyi és/vagy nemzeti szokásoknak megfelelően. Ha az azonosító leírás nemzetközi használatra készül, rögzíteni kell a rekor-dot létrehozó ország kódját az ISO 3166 szabvány utolsó változatának megfelelően. Amennyiben az azonosító leírás szerzője nemzetközi szervezet, az ország kódjának helyén a szervezet azonosító-számát kell megadni.

5.4.2. Intézmény azonosító kód(ok) Cél: Az azonosító leírásért felelős intézmény(ek) azonosítása Szabály: Rögzíteni kell az azonosító leírás kidolgozásáért, módosításáért vagy terjesztéséért felelős intézmény teljes kitüntetett névalakját, vagy meg kell adni a nemzeti vagy nemzetközi szabvány szerinti kódját (code standard). Meg kell jelölni az intézmény azonosítására használt rendszer/szabvány/szabályzat hivatkozásait.

5.4.3. Szabályok és/vagy szokások Cél: Az azonosító leírás kidolgozásához használt nemzeti vagy nemzetközi szabályok vagy szokások felsorolása. Szabály: Rögzíteni kell a felhasznált szabályok vagy szokások nevét és, amennyiben ez szükséges, a változat számát, a megjelenés időpontját. Külön meg kell határozni a „Kitüntetett név-alak”36 meghatározásánál felhasznált szabályokat. Meg kell adni az azonosító leírásban megadott dátumformáknál használt különböző szabványrendszereket (pl. ISO 8601).

5.4.4. A leírás státusza Cél: Jelölni az azonosító leírás kidolgozási szintjét, hogy a felhasználó számára érthető legyen annak aktuális állapota. Szabály: Rögzíteni kell az azonosító leírás státuszát, jelezni ha az tervezet, vagy már érvényes vál-tozat, ha már felülvizsgálták, vagy ha törölték.

5.4.5. Részletezési szint Cél: Megjelölni, hogy az azonosító leírás részletezési szintje minimális, részleges, vagy teljes. Szabály: Meg kell határozni, hogy az azonosító leírás a nemzetközi és/vagy nemzeti útmutatók és/vagy szabályok alkalmazásában minimális, részleges vagy teljes. A nemzeti útmutatók vagy szabályok hiányában minimális szintűnek tekintendők azok a rekordok, melyekben csupán az ISAAR (CPF) szabvány által meghatározott négy legfontosabb elem kerül le-írásra (ld. 4.8.) és teljesnek azok, melyek az ISAAR (CPF) szabványban meghatározott összes releváns elemet tartalmazzák.

5.4.6. Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpontok Cél:

Töröesorolási

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

Törö

... [204]

... [209]

... [205]

... [210]

... [203]

... [211]

... [208]

... [206]

... [201]

... [207]

... [202]

... [218]

... [216]

... [219]

... [217]

... [220]

... [223]

... [221]

... [224]

... [222]

... [225]

... [212]

... [226]

... [213]

... [200]

... [227]

... [214]

... [228]

... [215]

53

Jelölni, hogy az azonosító leírást mikor készítették, vizsgálták felül vagy törölték. Szabály: Meg kell adni az azonosító leírás létrehozásának dátumát, illetve a felülvizsgálatok idő-pontjait. Meg kell határozni a „szabályok és/vagy szokások” (5.4.3.) elemben a felhasznált dátumok szabványrendszerét pl. ISO 8601.

5.4.7. Nyelv és írásmód Cél: Megjelölni az azonosító leírás készítéséhez használt nyelve(ke)t vagy írásmódo(ka)t. Szabály: Rögzíteni kell a levéltári azonosító leíráshoz használt nyelve(ke)t vagy írásmódo(ka)t. Ér-telemszerűen meg kell adni a nyelveket (ISO 639) vagy az írásmódokat (ISO 15924) jelölő ISO kódokat is.

5.4.8. A leírás forrásai Cél: Azonosító leírás elkészítéséhez használt források37 azonosítása. Szabály: Rögzíteni kell az azonosító leírás kidolgozásához felhasznált forrásokat.

5.4.9. A leírás karbantartására vonatkozó megjegyzések Cél: Az azonosító leírás megalkotására és módosításaira vonatkozó információk dokumentálá-sa. Szabály: Rögzíteni kell az azonosító leírás megalkotására és kezelésére vonatkozó megjegyzéseket. Ennél az elemnél lehet feltüntetni az azonosító leírás szerzőjének nevét.

6. A szervezetek/testületek, személyek, családok valamint a levéltári és más források közötti kapcsolatok létrehozása

A levéltári azonosító leírások megalkotásának elsődleges célja az iratok kontextusának dokumen-tálása. Ahhoz, hogy ez a dokumentáció igazán hasznos legyen, szükséges az azonosító leírásokat az iratok leírásaival összekapcsolni. A levéltári azonosító leírások azonban minden egyéb vonat-kozó információ-forrással is összeköthetők. Amennyiben ilyen kapcsolatok felállítására kerül sor, lényeges (amennyiben ez ismeretes) a szervezet/testület, személy vagy család és a kapcsolt forrás közötti kapcsolat jellegének leírása. Jelen fejezet útmutatót ad a levéltári leírási rendszer keretében történő ilyen jellegű kapcsolatok létrehozásához. Ennek vázlatát az 1. ábra tartalmazza.38

A vonatkozó információk rögzíthetők elbeszélő szövegként és/vagy megadhatók az alábbi ele-meknek megfelelően strukturált szövegként, és/vagy a forrásokhoz kapcsolva.

6.1. Kapcsolódó források azonosítói és címei Cél:

37 A források alatt értsd: (történeti) szakirodalom és (publikált/publikálatlan) levéltári források. 38 A hivatkozott ábra a jelen fordítás példatárában 1. sz. alatt található spanyol Hadi Tanács [Consejo de

Guerra] és az általa keletkeztetett iratanyagok közötti kapcsolatot mutatja be, az ábrán szereplő adatok ér-telmezéséhez ld. az ott közölt leírást.

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: o

Törölt: t az időpontot amikor a besorolási rekordot létrehozták, és

Törölt: különböző

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: besorolási rekord

Törölt: Források /

Törölt: Besorolási rekord

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: K

Törölt: ezelési

Törölt: / karbantartási

Törölt: A besorolási rekord

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: szervezetek

Törölt: és

Törölt: valamint

Törölt: besorolási rekord

Törölt: keletkezési körülményeinek /

Törölt: a besorolási rekord

Törölt: besorolási rekord

Törölt: szervezet

Törölt:

Törölt: , amennyiben ez ismeretes

Törölt: az ilyen kapcsolatoknak

54

A kapcsolódó forrás egyedi azonosítása, valamint az azonosító leírás és a kapcsolódó for-rás leírása közti kapcsolat megteremtésének lehetővé tétele. Szabály: Meg kell határozni a kapcsolódó forrás egyértelmű azonosítóját/hivatkozási kódját és/vagy címét és/vagy azonosító-kódját. Szükség esetén e forrás valamennyi önálló leírásának azonosítóját is meg kell adni.

6.2. Kapcsolódó források típusa Cél: A vonatkozó kapcsolt forrás(ok) jellegét azonosítani. Szabály: Meg kell határozni a vonatkozó forrás típusát: levéltári irat (fond, sorozat stb.), levéltári leírás, segédlet, monográfia, újságcikk, website, fényképgyűjtemény, múzeumi gyűjte-mény, film, oral-history.

6.3. Kapcsolatok jellege Cél: Meghatározni a testület, személy vagy család és a kapcsolódó forrás kapcsolatának jelle-gét. Szabály: Le kell írni a testület, személy vagy család és a kapcsolódó forrás kapcsolatának jellegét, pl. iratképző, szerző, tárgy, őrző, szerzői jog birtokosa, ellenőrző, tulajdonos.

6.4. Kapcsolódó források évköre és/vagy a kapcsolatok ideje Cél: Megadni a kapcsolódó forráshoz tartozó összes fontos évszámot, és/vagy a szerve-zet/testület, személy vagy család és a forrás kapcsolatának idejét, valamint ezen dátumok jellegét Szabály: Fel kell sorolni a kapcsolt forráshoz tartozó összes fontos évszámot, és/vagy a szervezet, személy vagy család és a forrás közti kapcsolat fennállásának idejét, valamint ezen év-számok szabványrendszerét.

Törögyedi mó-don

Töröehe-tővé ten-ni a kapcsolat lét-rehozatalát a be-so-rolási rekord

Törö amennyiben an-nak leírása lé-tezik

Törö

Törö

Töröatalógus

Törözervezet

Törözervezet

Törözervezet

55

Függelék A Az ISAAR (CPF) első és második kiadásának leírási elemeit összehasonlító táblázat

Első kiadás1 Második kiadás 1.1 Azonosító kód 5.4.1 Azonosító leírás azonosítója és 5.4.2 Intézmény azono-

sító kód(ok) 1.2 Az egységes besorolási tétel típusa 5.1.1 Az entitás típusa 1.3 Az egységes besorolási címszó 5.1.2 Kitüntetett névalak(ok) 1.4 Párhuzamos címszó/címszavak 5.1.3 Párhuzamos névalakok 1.5 Nem szabványos kifejezések 5.1.5 Egyéb névalakok 1.6 Kapcsolódó besorolási címszó, címszavak 5.3 Kapcsolatok adatcsoportja 2.1.1 Hatósági szám(ok) 5.1.6 A szervezetek egyedi azonosítói 2.1.2 Nevek 5.1.4 Egyéb, szabvány szerinti névalakok 2.1.3 A fennállás időpontja(i) és helye(i) 5.2.1 Működési idő és 5.2.3 Hely 2.1.4 Telephely 5.2.3 Helyek 2.1.5 Jogi állapot 5.2.4 Jogállás 2.1.6 Jogosítványok, feladat- és tevékenységi körök

5.2.5 Funkciók, foglalkozások és tevékenységek és 5.2.6. Jogforrások/Jogszabályok, rendeletek

2.1.7 Ügyviteli rendszer 5.2.7 Szervezeti felépítés, genealógia 2.1.8 Kapcsolatok 5.3 Kapcsolatok adatcsoportja 2.1.9 További idevágó tudnivalók 5.2.8 Általános kontextus 2.2.2 Nevek 5.1.4 Egyéb szabvány szerinti névalak 2.2.3 Az életpálya /működés időpontja(i) és helyszíne(i)

5.2.1 Működési idő és 5.2.3 Helyek

2.2.4 Székhely/lakóhelyek 5.2.3 Helyek 2.2.5 Nemzeti hovatartozás 5.2.2 Történet 2.2.6 Foglalkozás, tevékenységi kör 5.2.5 Funkciók, foglalkozások és tevékenységek 2.2.8 Kapcsolatok 5.3 Kapcsolatok adatcsoportja 2.2.9 További idevágó tudnivalók 5.2.8 Általános kontextus 2.3.2 Nevek 5.1.4 Egyéb, szabvány szerinti névalak 2.3.3 A létezés/működés időpontja(i) és helyszí-ne(i)

5.2.1 Működési idő és 5.2.3 Helyek

2.3.4 Helyszínek és/vagy földrajzi területek 5.2.3 Helyek 2.3.5 Nemzeti hovatartozás 5.2.2 Történet 2.3.6 Foglalkozás, tevékenységi kör 5.2.5 Funkciók, foglalkozások és tevékenységek 2.3.7 Családfa 5.2.7 Szervezeti felépítés, genealógia 2.3.8 Kapcsolatok 5.3 Kapcsolatok adatcsoportja 2.3.9 További idevágó tudnivalók 5.2.8 Általános kontextus 3.1 Megjegyzés 5.4.8 Források és 5.4.9 Karbantartási megjegyzések 3.2 Szabályok vagy szokások 5.4.3 Szabályok és/vagy szokások 3.3 Időpont 5.4.6 Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpontok

B Függelék — Teljes példák2

1 A Király Péter által készített fordításban használt kifejezések alapján.

Törölt: NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI TANÁCS¶INTERNATIONAL COUNCIL ON ARCHIVES¶¶¶¶

Törölt:

Törölt: a

Törölt: Besorolási rekord

Törölt: -

Törölt: egység

Törölt: Egységesített/szabványosított

Törölt: Az egység e

Törölt: jai

Törölt: ja

Törölt: Eltérő

Törölt: szabályok szerint egységesített

Törölt: /

Törölt: Belső szerkezet

Törölt: szabályok szerint egységesített

Törölt: szabályok szerint egységesített

Törölt: Belső szerkezet

Törölt: Kezelési

56

A mellékelt példák nem előírások, csupán szemléltető jellegűek, bemutatják a szabályok lehetséges alkalmazá-sát és interpretációját. Jelen példákat, vagy a példák megjelenítési formáit nem szabad utasításnak tekinteni. Jelen szabványban szereplő szabályok az azonosító leírásban feldolgozandó adatok körét szabják meg, nem pedig az információk megjelenítésének módját. Ez utóbbi kapcsán lehetséges megközelítések korlátlan variáci-ói állnak fenn, amelyek egyúttal mind meg is felelhetnek jelen szabvány előírásainak.

További ISAAR-nak megfelelő teljes példákat ld. az ICA/CDS honlapján: http://www.hmc.gov.uk/icacds.htm.

1. Szervezet/testület. Nyelv: spanyol, származási ország. Spanyolország3

5.1 Azonosítási adatcsoport 5.1.1. Entitás típusa Szervezet/testület4

5.1.2. Kitüntetett névalak Haditanács [Consejo de Guerra]

Haditanács

Háború és a tenger tanácsa

Legfőbb Haditanács

5.1.5. Egyéb névalakok

Legfőbb Királyi Haditanács

5.2 Leírási adatcsoport Megjelenít-hető időszak

1516 (valószínűsíthető)/1834-03-24 5.2.1. Működési idő

ISO 8601alapján megjelenít-hető időszak

1516/1834-03-24

5.2.2. Történet

A Haditanács létrejöttére pontos időpont nem határozható meg. Az első említés 1516-ra datáló-dik. 1834. március 24-én szüntették meg. Valladolid (szokásos székhelye 1561-ig, 1601-1605 között)

5.2.3 Helyek

Madrid (állandó székhelye 1561-1601 és 1606-1834 között)

5.2.4 Jogállás

A központi állami adminisztráció szerve (1516 [valószínűsíthető] — 1834)

A Haditanács rendeltetése a hadügyi területhez kapcsolódó összes ügy kezelése volt. Párhuzamo-san rendelkezett jogi és kormányzati kompetenci-ával.

5.2.5. Funkciók, tevékenység, hatáskör

A jogi kompetencia magába foglalta az összes olyan polgári- vagy büntetőjogi esetet, amelyben katonai személy érintett volt.

2 Az ISAAR (CPF) hivatalos kiadása 11 teljes példát tartalmaz, ezek közül mi típusonként csak egyet-egyet,

összesen hármat közlünk. Az általunk nem közölt példákat ld. a hivatalos kiadásban és www.ica.org. 3 Fordította: Korpás Zoltán. 4 Spanyolban ’institución’, amely tükörfordítása ’intézmény’, az egységesítés jegyében azonban a szerve-

zet/testület kategóriát használtuk.

Törösak

57

A kormányzati kompetenciába tartoztak a soro-zással és toborzással, katonai vezetők kinevezé-sével, ellátással, hajóépítéssel, flottaállítással, arzenálok építésével, védelmi rendszerekkel, kórházakkal, a félsziget állandó hadseregeivel (őrségek és miliciák...) kapcsolatos ügyek. A XVIII. században, miután létrehozták a Had-ügyi Általános Hivatal Titkárságát, a Tanács hatásköre peres és jogi kérdésekre, protokoll ügyekre, rendeletek és katonai szabályzatok értelmezésére szűkült. A hatáskör földrajzi értelemben a félszigetre, a Kanári- és a Baleári-szigetekre, valamint Észak Afrikára terjedt ki. 1586-VI-13.5 Instrukció kibocsátása a Szárazföld és Tenger Titkárságának felállítására.

1646-IV-14. Királyi leirat a Szárazföld Titkársá-gának kettéosztásáról: Szárazföld Titkársága — Katalónia és Szárazföld Titkársága — Extremadura. 1706-X-2. Királyi dekrétum egyesítette a Tanács két Titkárságát. 1714-IV-23. Új Terv Királyi Dekrétuma a Hadi-tanács számára. 1715-VIII-23. Új Terv Királyi Dekrétuma a Haditanács számára. 1717-I-20. Új Terv Királyi Dekrétuma a Hadita-nács számára. 1773-XI-4. Új Terv Királyi Leirata a Legfőbb Haditanács számára.

5.2.6. Jogforrások/Jogszabályok, rendele-tek

1834-III-24. Dekrétum a Haditanács megszünte-téséről. 1586-ig a Haditanács belső szervezete minimális volt. A Király elnöklete mellett a Tanács néhány, akár más tanácsba is tartozó tanácsosból és egy titkárból állt. Munkájukat hivatalnokok, írnokok és egyéb beosztott személyek segítették. 1554-től egy hadbírót bíztak meg a jogi ügyek intézésével, egyúttal a tanácsosok száma nőtt, 5-10 között váltakozott. 1586-ban a Haditanács Titkárságát kettéosztot-ták: a Szárazföld és a Tenger Titkárságára. 1646-ban két konfliktusos tartomány [Extremadura és Katalónia] nagyobb ellenőrzése okán szükségessé vált, hogy a Szárazföld Titkárságát szétválasszák Szárazföld Titkársága — Katalóniára és Száraz-föld Titkársága — Extremadurára.

5.2.7. Szervezeti felépítés/genealógia

A Bourbon dinasztia trónra lépésével a XVIII. század elején több hatásköri átszervezést is megélt a tanács. A titkárságokat 1706-ban egyesí-tették.

5 A példában a spanyol nemzeti szabvány szerinti írásmódban adták meg a dátumok alakját (pl. 13-VI-1586),

amelyet mi a fenti módon vettünk át, utalva a spanyol szabvány alakjára (pl. 1586-VI-13).

58

1717-ben a Tanács létszáma csökkent. Elsősorban a katonai és taláros tanácsosok száma lett keve-sebb. Az elnökséget a Hadügyi Hivatal titkára látta el és megszűnt a titkárság. Az írásos ügyin-tézést a Kamara Írnoksága vette át és intézte.

Az 1773-as Új Terv a hagyományoknak megfele-lően a király számára tartotta fenn az elnökséget, 20 főre növelte a tanácsosok számát. Ebből tíz hivatalos és tíz kisegítő tanácsos volt, akik a kormányzati és jogszolgáltatási hivatalokban kaptak helyett. Helyreállították a titkár tisztségét. A létszámot kiegészítette még két ügyész, három előadó, egy kamarai írnok, egy ügyvéd, egy pénzügyőr, egy számtartó, hivatalnokok, jegyzők, szolgák és kapusok. Ez a szervezeti struktúra gyakorlatilag az 1834-es megszűnésig fennma-radt.

5.2.8. Általános kontextus

Az Ancient Regime-ben megfigyelhető szabályo-zott, intézményesített ügyviteli rendszerek hiánya megnehezíti a testület működésének pontos időbeli rögzítését.

5.3. Kapcsolatok adatcsoportja

Első leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Kasztíliai Királyi Tanács 5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00002

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Kronologikus

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás Előd

Megjeleníthető időszak 1516 (valószínűsíthető) 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1516

Második leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

A Háború és Tenger Legfelsőbb Bírósága

5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00003

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája kronologikus

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás Utód

Megjeleníthető időszak 1834-03-24 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1834-03-24

Harmadik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Hadügyi Minisztérium 5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00004

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Kronologikus

5.3.3. A kapcsolat leírása Specífikus leírás Utód

59

Megjeleníthető időszak 1834 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1834

Negyedik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Hadügyi Hivatal Titkársá-ga

5.3.1 A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00005

5.3.2 A kapcsolat típusa /kategóriája asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

Részletes leírás

A Hadügyi Hivatal Titkár-sága volt megbízva a szárazföldi hadügyi politi-ka irányításával és végre-hajtásával. E célból a kompetenciáihoz kapcso-lódó ügyiratok révén rendkívül szoros kapcsola-tot tartott a Tanáccsal. A Hivatal titkára egy ideig magának a Tanácsnak az elnöke is volt.

Megjeleníthető időszak 1717-01-20/1834-03-24 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1717-01-20/1834-03-24

Ötödik leírás

A név hivatalos formája Tengerészeti Hivatal Titkársága

5.3.1 A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A bejegyző autoritás azonosítója

ES47161AGS/RA00006

5.3.2 A kapcsolat típusa /kategóriája asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

Részletes leírás

A Tengerészeti Hivatal Titkársága volt megbízva a haditengerészeti politika irányításával és végrehaj-tásával. E célból a kompe-tenciáihoz kapcsolódó révén rendkívül szoros kapcsolatot tartott a Ta-náccsal.

Megjeleníthető időszak 1717-01-20/1834-03-24 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1717-01-20/1834-03-24

Hatodik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Államtanács 5.3.1 A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00007

5.3.2 A kapcsolat típusa /kategóriája Asszociatív

60

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

Részletes leírás

Az Államtanács volt a XVI. és XVII. század folyamán a háború és béke kérdéseiben legkompeten-sebb szerv a hispán félszi-geten kívüli (flandriai és itáliai) katonapolitikai ügyek formálásában is. A XVIII. század folyamán a hadügyi kérdésekben a Hadügyi Tanács számára tanácsadói szerepet töltött be, sőt egyes korszakok-ban még a tagjaikat is megosztották egymás között.

Megjeleníthető időszak 1526 (valószínűsíthető)/ 1834-03-24

5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1526/1834-03-24

Hetedik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Zsold Számvevőség 5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00008

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

Részletes leírás

A Zsold Számvevőség, mint a Pénzügyi Legfőbb Számvevőség egyik szervezete, a XVI. és XVII. század folyamán közvetlen és sűrű kapcso-latot tartott fenn a Hadita-náccsal. Feladata volt a hadsereg zsoldügyeivel kapcsolatos információk, regisztrációk és ellenőrzés irányítása.

Megjeleníthető időszak 1516 (valószínűsíthe-tő)/1705

5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1516/1705

Nyolcadik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Legfőbb (Számla) Szám-vevőség

5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00009

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

61

Részletes leírás

A Legfőbb (Számla) Számvevőség a katonai politika és adminisztráció által indukált költségek számvizsgáló és pénzügyi szerve.

Megjeleníthető időszak 1516 (valószínűsíthe-tő)/1828

5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1516/1828

Kilencedik leírás

Egységesített/szabványosított név-alak

Pénzügyi Tanács 5.3.1 A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

A besorolási rekord azonosítója

ES47161AGS/RA00010

5.3.2 A kapcsolat típusa /kategóriája Asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Specifikus leírás

Közigazgatási funkció révén kapcsolt entitás

Részletes leírás

A Pénzügyi Tanács fele-lőssége volt a XVI. és XVII. század folyamán a hadügy pénzügyi politiká-jának ellenőrzése és irányítása. A hadi kérdé-sekhez kapcsolódó pénz-ügyi adminisztráció mű-ködtetését illetően a Hadügyi Tanács kizáróla-gosan a Pénzügyi Tanács-ra tudott támaszkodni. Ez okból a Pénzügyi Tanács tagjai a Haditanács tagjai-val egyetemben, a katonai tevékenységhez kapcsoló-dó összes junta tagjai is voltak. (Helyőrségek Juntája, Armadák Juntája, Határok Juntája, Admirali-tás Juntája, stb.)

Megjeleníthető időszak 1523/1834-03-24 5.3.4. A kapcsolat időpontjai

ISO 8601 időszak 1523/1834-03-24

5.4 Kontroll adatcsoport

5.4.1 Leírás-azonosító ES47161AGS/RA00001

A név hivatalos formája Simancasi Általános Levéltár

5.4.2 Intézmény azonosító kód(ok)

Kód ES-47161AGS

62

Azonosítás szabványa

ISO 15511 — Information and Documentation — International Standard Identifier for Lbraries and Related Organizations (ISIL), Genf: International Organization for Standardization, 2003 Alapadatok szabványa: ISAAR (CPF) — International Standard Archival Authority Record For Corporate Bodies, Persons and Families. 2. Kiad. Canberra: International Council on Archives, 2004. Adattartalom szabványa: Katalogizálási szabályzat. Utolsó módosított kiadás: Madrid: Kulturális és Oktatásügyi Minisztérium, Kiadványközpont: Állami Hivatalos Közlöny, 1999. Dátumkódolási szabvány: ISO 8601 — Data elements and interchange formats — Information interchange — Representation of Dates and Times, 2. Kiadás, Genf: International Organization for Standardization, 2000. Országkódolási szabvány: ISO 3166 — Codes for the representation of names of countries, Genf: International Organization for Standardization, 1997.

5.4.3 Szabályok és/vagy szokások

Intézménykódolási szab-vány: ISO 15511 — Information and Documentation — International Standard Identifier for libraries and Related Organizations (ISIL), Genf: International Organization for Standardization, 2003

63

Nyelvkódolási szabvány: ISO 639-2 — Codes for the representation of names of languauges, Alpha-3 code, Genf, International Organization for Standardization, 1998. Íráskódolási szabvány: ISO 15924 — Codes for the representation of names of scripts, Genf: International Organization for Standardization, 2001. Szakirodalmi hivatkozá-sok szabványa: ISO 690 — Documentation — Bibliographic references — Content, form and structure, Genf: International Organization for Standardization, 1987.

5.4.4 Kidolgozási szint Lezárt/Véglegesített

5.4.5. Részletezési szint

Teljes

Készítés ISO 8601 szerinti időpont-ja

2002.10.25 5.4.6 Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpont

Áttekintés ISO 8601 szerinti idő-pontja

2003.12.05

spanyol latin írásmóddal

ISO 639-2 Kód Spa

5.4.7 Nyelv(ek) és írásmód(ok)

ISO 15024 Kód Latn

ANDÚJAR CASTILLO, Francisco: Consejo y consejeros de Guerra en el siglo XVIII. Granada: Universidad de Granada, 1996. DOMÍNGUEZ NAFRÍA, Juan Carlos: El Real y Supremo Consejo de Guerra (siglos XVI-XVIII). Madrid: Centro de Estudios Políticos y Constitucionales, 2001.

5.4.8 A leírás forrásai

FERNÁNDEZ CONTI, Santiago: Los Consejos de Estado y Guerra de la Monarquía hispana en tiempos de Felipe II (1548-1598). [Valladolid]: Consejería de Educación y Cultura, 1998.

64

FERNÁNDEZ CONTI, Santiago: El gobierno de los asuntos de la guerra en Castilla durante el reinado del emperador Carlos V (1516-1558). In Intrex: Instituciones y elites de poder en la monarquía hispana durante el siglo XVI. Madrid: Universidad Autónoma de Madrid, 1992, p. 47-105. GOODMAN, David: Spanish naval power, 1589-1665: reconstruction and defeat. Cambridge: Cambridge University Press, 1997. OYA OZORES, Francisco de: Promtuario del Consejo de Guerra, y jurisdicción militar, en que se refieren el instituo, govierno, y facultades de este Supremo Tribunal, y los casos en que compete, ó se limita el fuero militar…, según Ordenanzas y Reales resoluciones, [Madrid]: [s.n], 1740. THOMPSON, I. A.A. Guerra y decadencia: gobierno y administración en la España de los Austrias, 1560-1620. Barcelona: Crítica, 1981.

5.4.9 A leírás karbantartására vonatkozó megjegyzések

A besorolási rekord készí-tője: Julia Rodriguez de Diego

6. A szervezetek/testületek, személyek, családok és a levéltári valamint más források közötti kapcsolatok

Első kapcsolt forrás

Cím

Haditanács [Consejo de Guerra]

6.1 Kapcsolódó források azonosítói és címei

Egyedi azonosító ES47161AGS/10

6.2 Kapcsolódó források típusa Fond

6.3 Kapcsolatok jellege Iratképző

Megjeleníthető időszak

1386/1706

ISO 8601 időszak 1386/1706

6.4 Kapcsolódó források évköre és/vagy a kapcsolatok ideje

Időpont jellege Kialakulási dátumok

65

Második kapcsolt forrás

Cím

"Hadügyi lerakat" [„Deposito de la Guerra”]

6.1 Kapcsolódó források azonosítói és címei

Egyedi azonosító ES28079AGMM/1

6.2 Kapcsolódó források típusa Gyűjtemény

6.3 Kapcsolatok jellege Iratképző

Megjeleníthető időszak

1568/1738

ISO 8601 időszak 1568/1738

6.4 Kapcsolódó források évköre és/vagy a kapcsolatok ideje

Időpont jellege keletkezési dátumok

2. Személy. Nyelv: német, származási ország. Németország6

Megjegyzés: Ez a példa a Német Szövetségi Levéltár (Bundesarchiv) által fenntartott „Központi Hagyatéki Adatbank”-ban („Zentrale Datenbank Nachlaesse”) található azonosítási adatfájl szerkesztett és kibővített verziója.vi Az adatbázis megtalálható: http://www.bundesarchiv.de/bestaende/nachlaesse/struktur.php

5.1 Azonosítási adatcsoport

5.1.1. Entitás típusa Személy

5.1.2 Kitüntetett névalak Brecht, Arnold

5.1.5. Egyéb névalakok Nem ismert

5.2. Leírási adatcsoport

5.2.1. Működési/létezési idő Születés dátuma 1884

Halálozás dátuma 1977

5.2.2. Történet

1918-ban az Igazságügyminisztériumban titkos (kormány)tanácsos, 1921-1927-ben a Birodalmi Belügyminisztériumban miniszteri osztályfőnök, 1928-1933 között a Biro-dalmi Adósságok Igazgató-ságának alelnöke, 1933-ban Poroszország képviselője az Állambíróságon (Staatsgerichtshof), 1933-1953 között a New York-i New School for Social Research államtudomány-

6 Fordította: Kenyeres István (BFL). vi Mivel Arnold Brecht hagyatéka részben Németországban, részben pedig Észak-Amerikában található meg,

ezért az eredeti példa németül és angolul is tartalmaz elemeket, annak illusztrálására és előmozdítására, miként hasznosítható az azonosító leírás kontextusa nemzetközi levéltári környezetben.

66

professzora

5.2.3. Hely(ek) Németország, Amerikai Egyesült Államok

5.2.5. Funkciók, tevékenység, hatáskör Első Jogász

Második Köztisztviselő

Harmadik Államtudományi professzor

5.3. Kapcsolatok adatcsoportja

Egységesített/szabványosított névalak University of New York at Albany M.E. Grenander Department of Special Collections and Archives - The German Interlectual Èmigré Collection. http://library.albany.edu/speccoll/findaids/ger024.htm

5.3.1. A kapcsolódó/kapcsolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megnevezése, egyedi azonosítója

Besorolási rekord azonosítója GER024

5.3.2. A kapcsolat típusa /kategóriája Asszociatív

5.3.3. A kapcsolat leírása Tudományos

5.4. Kontroll adatcsoport

5.4.1 Leírás-azonosító DE N 1089

DE/BArch 5.4.2. Intézmény azonosító kód(ok) Bundesarchiv

5.4.3. Szabályok és/vagy szokások

Regisztrálási séma Mommsen, Wolfgang A: Die Nachlässe in deutschen Archiven, Boppard 1983 alapján.

5.4.4 A leírás státusza Előzetes tervezet

Keletkezési időpont 2002-12-31 5.4.6. Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpont Felülvizsgálati időpont 2003-01-15

Nyelvi kód Német (German) 5.4.7. Nyelv(ek) és írásmód(ok) Íráskód Latin

5.4.8. A leírás forrásai Internationales Biographisches Archiv 50/1977 vom 5. Dezember 1977.

6. A szervezetek/testületek, személyek, családok és a levéltári valamint más források közötti kapcsolatok

Nachlass Arnold Brecht 6.1. Kapcsolódó források azonosítói és címei DE/Barch/ NL 89

6.2. Kapcsolódó források típusa Hagyaték [levéltári anyag/fond]

6.3. Kapcsolatok jellege Iratképző

3. példa — Családleírás

67

Nyelv: francia, származási ország: Franciaország7

5.1 Azonosítási adatcsoport 5.1.1 Az entitás típusa

Család

5.1.2 Kitüntetett névalak

Dampierre család (Biville-la-Baignarde, la Forest, Grainville, Millancourt, Montlandrin, Sainte-Agathe, Saint-Suplix és Sélincourt urai, majd Dampierre márkijai és grófjai)

5.1.5 Egyéb névalakok

Dampierre-Millancourt Dampierre de Millancourt Dampierre de Sainte-Agathe Dampierre de Sélincourt

5.2 Leírási adatcsoport 5.2.1 Működési idő

12. századtól napjainkig

5.2.2 Történet A még ma is leszármazottakkal rendelkező Dampierre család egy azonos nevű lovagi nemzetség leszármazottja, melyet a 12. századtól említenek Felső-Normandiában. Címere „ezüst mezőben három fekete ruta, kettő és egy”. Nemes-ségét a pikárdiai intendatúrában erősítették meg 1667. május 21-én és 1700. június 15-én, a kizárólag Adrien de Dampierre-re, Sainte-Agathe d’Aliermont urára visszavezethető bizonyságok alapján, aki 1525-ben elvette feleségül Isabeau Bernard-t. A leszármazás tőlük több ágon megy tovább.

5.2.3 Hely(ek) Az első Dampierre-eket, Elie-t és Guillaume-ot a normandiai bíróság (l’Echiquier) ítéletei mint az Arques-i bailliage lakosait említik 1196-ban. A Sainte-Agathe-inak mondott ág — mára kihalt — a 17. században telepedett le Ponthieu-beli Yzengremer egyházközségben, amely azt a Millancourt-uradalmat is magába foglalta, amelynek nevét ez az ág a nemzetségnevéhez kapcsolta. A 18. században a Dampierre-Millancourt-ok az Antillákon telepedtek le. A 19. század-ban Dampierre márkijai a Saintonge-ban (Plassac), Agenais-ben (Sauveterre d’Astaffort) és Anjou-ban (le Chillon) fekvő birtokaikon osztoztak.

5.2.4 Jogállás - 5.2.5 Funkciók, tevékenység, hatáskör

A 15. században Jourdain, Dampierre és Biville ura, „asztalnokmester” (panetier du roi), Moulineaux kastélyának (Hauts-de-Seine) védelmében tűnt ki. Egyik fia, Hector, XI. Lajos belső köréhez tartozott (maître d’hôtel), másik fia, Guillaume pedig Normandia kormányzója volt. A 18. században Marc-Antoine, akit Dampierre márkijának mondanak (1676-1756), XV. Lajos királyi vadászatokban közreműködő udvari nemese (gentilhomme des chasses et plaisir), számos kürtfanfár szerzője. A 19. században Aymar, Dampierre márkija (1787-1845), Waterloo után a Bour-bonok támogatójaként tűnt fel, 1827-ben Franciaország pairje lett. Fiát, Elie-t, Dampierre márkiját (1813-1896) 1848-ban Landes képviselőjévé választották, támadta Napóleon személyi politikáját, majd a december 2-i államcsíny után visszavonult a politikától. 1871-ben Landes képviselőjeként a Nemzetgyűlésben a monarchia 1871-1872-es restaurációjának előkészítésében játszott szerepet, és hozzájárult Thiers megdöntéséhez 1873-ban. Elie unokája, Jacques, Dampierre márkija (1874-1947), az École des Chartres hallgatója, történész. Részt vett több intézmény irányításában (Société d’information documentaire: elnök, Agence française pour la normalisation: igazgató választmány elnöke), valamint Maine-et-Loire megyében viselt funkciót (conseiller général).

7 Fordította Nagy Ágnes (BFL), közreműködött Kis Péter (BFL).

68

5.2.7 Szervezeti felépí-tés/genealógia

A 17. és 18. századi nemesség-megerősítő ítéletek a Dampierre-ek leszármazását csak Adrien de Dampierre-től kezdődően ismerték el. Adrien de Dampierre, nemes (écuyer), Sainte-Agathe ura, aki 1525 májusában feleségül vette Isabeau Bernard-t. Még élt, amikor fia, Guillaume egy 1555. november 6-i szerződéssel elvette Claude de Cassaulx-t. Guillaume de Dampierre-nek három fia volt: Pierre, akiben folytatódik a leszármazás, Jean, aki a Grainville-i birtokosi ág alapítója, és Jacques, Saint-Suplix ura, akinek a leszármazása a 17. század második felében kihalt. Pierre de Dampierre, nemes (écuyer), Sainte-Agathe ura, Guillaume leg-idősebb fia, 1580-ban Marie Picquet-t, majd 1585-ben Marie de Loisel-t, a Ponthieu-beli Millancourt uradalmának örökösét vette el. Három fiától, az első házasságából született II. Pierre-től, és a második házasságából született Aymartól és François-tól származik a nemzetség három főága. II. Pierre de Dampierre leszármazottjaként Elie de Dampierre márkinak (1813-1896) két fia volt, Aymar és Eric. Aymartól származnak Dampierre márkijai (idősebb ág), Erictől pedig Dampierre grófjai (ifjabb ág).

5.3 Kapcsolatok adatcsoportja Első leírás 5.3.1 A kapcsoló-dó és/vagy kap-csolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megneve-zése, egyedi azonosítója

Abbadie de Saint-Germain család

5.3.2 A kapcsolat típusa

Asszociatív kapcsolat

5.3.3 A kapcsolat leírása

1812-ben Aymar, Dampierre márkija feleségül vette Julie-Charlotte d’Abbadie de Saint-Germain-t, a béarni parlamenti nemesség egyik legkiemelkedőbb családjá-nak leszármazottját.

5.3.4 A kapcsolat időpontja

1812-

MÁSODIK LEÍRÁS 5.3.1 A kapcsoló-dó és/vagy kap-csolatba hozható szervezet/testület, személy vagy család megneve-zése, egyedi azonosítója

Barthélémy család

5.3.2 A kapcsolat típusa

Asszociatív kapcsolat

5.3.3 A kapcsolat leírása

1842-ben a Dampierre család Elie de Dampierre márki és Henriette Barthélémy (1813-1894), Barthélémy apátja unokahúgának lánya és François, Barthélémy márkijának unokahúga, házassága révén kapcsolódott össze a Barthélémy család-dal.

5.3.4 A kapcsolat időpontja

1842-

Harmadik leírás 5.3.1 A kapcsoló-dó és/vagy kap-csolatba hozható szervezet/testület, személy vagy

Juchault de Lamoricière család

69

család megneve-zése, egyedi azonosítója 5.3.2 A kapcsolat típusa

Asszociatív kapcsolat

5.3.3 A kapcsolat leírása

1873-ban Anicet Marie Aymar, Dampierre grófja, Elie márki fia, feleségül vette Marie-Isabelle-t, de Lamoricière tábornok legkisebb lányát.

5.3.4 A kapcsolat időpontja

1873-

5.4 Kontroll adatcsoport 5.4.1 Leírás-azonosító

FR/AN CHAN 00055

5.4.2 Intézmény azonosító kód(ok)

FR/AN CHAN Centre historique des Archives nationales

5.4.3 Szabályok és/vagy szokások

A Conseil International des Archives ICA-ISAAR (CPF) és az AFNOR NF Z 44-061 Juin 1986 Documentation — Catalogage: forme et structure des vedettes noms de personnes, des vedettes titres, des rubriques de classement et des titres forgés szabványok szerint.

5.4.4 A leírás státusza

Az Archives de France igazgatósága által érvényesítve.

5.4.5 Részletezési szint

Teljes

5.4.6 Keletkezési, felülvizsgálati vagy törlési időpont

2004 február

5.4.7 Nyelv(ek) és írásmód(ok)

francia (Franciaország)

5.4.8 A leírás forrásai

Chaix-d’Est-Ange (Gustave), Dictionnaire des familles françaises anciennes ou notables à la fin du XIXe siècle, Evreux, 1903-1929, 20 vol. in-8, t. 13, p. 75-81. Larquier-Rochefort (Bernard de), Dictionnaire de Dampierre, descendance complète d’Aymar, marquis de Dampierre, … de 1787 à 1978, Paris: B. de Larquier-Rochefort, 1979, 341 p. Larquier-Rochefort (Bernard de), Les Dampierre en Saintonge. Préface du Marquis de Dampierre, Paris: „Les Seize”, Édition du Palais-Royal, [1968?], X, 384 p. illustr., généal. tables, planches, 24 cm.

5.4.9 A leírás karbantartására vonatkozó meg-jegyzések

Készítette Claire Sibille, az Archives de France igazgatóságának tisztviselője.

6. A szervezetek/testületek, személyek, családok, valamint a levéltári anyag és más források közötti kapcso-latok Első kapcsolt forrás 6.1 Kapcsolódó források azonosí-tói és nevei

Fonds Dampierre. [Dampierre család levéltára] Description dans les Archives Dampierre (289AP). [A Dampierre család levéltá-rának jegyzéke:] Répertoire numérique détaillé, par Claire Sibille, conservateur, sous la direction de Christine Nougaret, conservateur général responsable de la section des Archives privées, avec la collaboration de Florence Clavaud, conservateur responsable du service des nouvelles technologies. Première édition sous la forme électronique. Paris: Centre historique des Archives Nationales, août 2003 (www.archivesnationales.culture.gouv.fr)

6.2 Kapcsolódó források jelle-ge/típusa

Fond

6.3 Kapcsolatok Iratképző.

70

jellege A Dampierre család Centre historique des Archives Nationales-ban őrzött levéltá-ra két eltérő jellegű részből áll: a Dampierre-Lamoricière-château du Chillon fondból (az idősebb ág levéltára), és a de Plassac oklevélgyűjteményből (a fiata-labb ág levéltára).

Második kapcsolt forrás 6.1 Kapcsolódó források azonosí-tói és nevei

Microfilm des archives Dampierre-Millancourt provenant du château d’Yzengremer (Somme). [Az Yzengremer kastélyban (Somme) őrzött Dampierre-Millancourt család levéltáráról készült mikrofilmek.] Description [Jegyzék:] dans Les Archives Nationales, État général des fonds, t. IV, Fonds divers, Paris: Archives Nationales, 1980, p. 339.

6.2 Kapcsolódó források jelle-ge/típusa

Fond

6.3 Kapcsolatok jellege

Iratképző

Harmadik kapcsolt forrás 6.1 Kapcsolódó források azonosí-tói és nevei

Hűbérlevelek, jogügyletek iratai, az Anjou-beli Champtocé és Ingrandes hűbéreit érintő eljárások iratai.

6.2 Kapcsolódó források jelle-ge/típusa

Fond

6.3 Kapcsolatok jellege

Iratképző. A Dampierre család Champtocé és Ingrandes hűbéreit érintő levéltárát az Archives départementales de Maine-et-Loire-ban őrzik.

2005. október 5-én nyílt meg Budapesten, a Kongresszusi Központban az elektronikus ira-tok keletkezésével és megőrzésével foglalkozó nemzetközi konferencia, a IV. DLM-Fórum. A szervezők — a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzati Központja és a Magyar Országos Levéltár — nevében Prof. Dr. GECSÉNYI LAJOS főigazgató üdvözölte a harminc ország képviseletében jelen lévő több mint 280 résztvevőt. Ezután FRANK BRADY, az Európai Bizottság képviselője, majd SARAH TYACKE asszony, az Egyesült Királyság főlevéltárosa, a DLM-Fórum elnöke tartotta meg előadását. A szünet után megkezdődött a szorosan vett szakmai program, amely szekciókban és plenáris üléseken tanácskozott. A konferencián a magyar közigazgatás számos képviselőjén kívül a Magyar Országos Levél-tár részéről Dr. MIKÓ ZSUZSANNA főosztályvezető, valamint Dr. KÖRMENDY LAJOS, SZATUCSEK ZOLTÁN és SZŐKE ZOLTÁN főlevéltárosok vettek részt. A konferencia résztve-vőinek egy csoportja szabad program keretében 2005. október 6-án felkereste a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületét is, ahol Dr. REISZ T. CSABA főigazgató-helyettes fogadta őket, majd BERKES JÓZSEF, Dr. KULCSÁR KRISZTINA, Dr. NÉMETH ISTVÁN és SZERÉNYI ILDIKÓ vezetésével ismerkedtek a levéltár nevezetességeivel.

71

LAKOS JÁNOS

A KÖZLEVÉLTÁRAK ILLETÉKESSÉGI KÖRÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK VÉGREHAJTÁSA

(HELYZETKÉP ÉS JAVASLATOK)*1

I. A levéltári illetékességre vonatkozó korábbi, hatályukat vesztett szabályok

Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején alkotott levéltári jogszabályok közül az 1969. évi 27. tvr. általánosságban, a 130/1971. (M.K.10.) MM számú miniszteri utasí-tással kiadott Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (LÜSZ) pedig részletesen rendelkezett a levéltárak illetékességi köri elhatárolásáról az alábbiak szerint:

• 7–8.§: a Magyar Országos Levéltár illetékességi körébe sorolta az országos hatáskörű államigazgatási, népképviseleti, bírósági és ügyészségi szervek, az országos jellegű gazdasági szervek, intézmények, testületek és egyesületek le-véltári anyagát.

• 12.§: Budapest Főváros Levéltára volt illetékes átvenni a Budapest Főváros

Tanácsa illetékességi területén működött és működő állami, bírósági és ügyész-ségi szervek, gazdasági szervek, intézetek, intézmények, egyesületek és testüle-tek levéltári anyagát, az illetékességi területén keletkezett anyakönyvek másod-példányait.

• 13.§ (1) bek.: A megyei tanácsi levéltár illetékességi körébe tartozott a megyei

tanács illetékességi területén működött és működő a) megyei szintű államigaz-gatási, bírósági és ügyészségi szervek, b) megyei szintű gazdasági szervek, c) megyei szintű intézetek és intézmények, d) megyei szintű egyesületek, testüle-tek levéltári anyaga; (2) bek.: a megye területén működő vagy működött városi, járási és községi tanácsok, valamint az ezek irányítása alatt működő szervek, intézetek és intézmények, továbbá az (1) bek. b)–d) pontjában felsorolt szervek irányítása alatt működő egyéb szervek levéltári anyaga, az illetékességi körébe tartozó területeken keletkezett állami anyakönyvek másodpéldányai.

• 14.§: A több megyére kiterjedő illetékességi körű és ott alárendelt szervekkel

(kihelyezett részlegekkel) működő szervek központjainak levéltári anyaga a székhely szerint illetékes, egyes részlegeiknek levéltári anyagai pedig az azok működési területe szerint illetékes megyei tanácsi levéltár (levéltárak) illetékes-ségébe tartoztak.

1 A 2005. május 30–31-i levéltár-igazgatói értekezletre készült előterjesztés szövege.

72

• 16.§ (1) bek.: „Ha tanácsi levéltár illetékességi köre az államigazgatási határok módosítása folytán megváltozik, a változással érintett területre vonatkozó levél-tári anyag már begyűjtött része általában az azt begyűjtő levéltár őrizetében ma-rad. E szabály alól kivételt jelent az a levéltári anyag, amelynek átadását jog-szabály elrendeli, valamint amelynek átadásáról az érintett levéltárak fenntartói megállapodtak; fondokat tematikailag megbontani azonban az utóbbi esetekben sem szabad. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az e szabályzat hatály-ba lépése előtt végrehajtott területmódosításokra is alkalmazni kell.”

• 23.§: A szaklevéltár meghatározott szakterület, állami szerv, szövetkezet, tár-

sadalmi szervezet vagy más jogi személy levéltári anyagát őrző intézmény. Ille-tékes a művelődésügyi miniszter által a levéltárfenntartó meghallgatása után ki-jelölt szervek levéltári anyagának átvételére.

Ezek a rendelkezések — egy lényeges kivétellel, amelyre rögtön kitérek — az 1995. évi LXVI. törvény, formailag a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet hatályba lépéséig ér-vényben voltak.

A LÜSZ 16. §-a ezzel szemben csak néhány évig maradt hatályban. Ezalatt egyes me-gyei levéltárak — élve a jogszabály által biztosított lehetőséggel — megállapodásokat kötöttek az illetékességi elhatárolás kérdésében. Érdemes ezek közül kiemelni a Veszp-rém és a Zala megyei levéltárak között 1974. március 13-án aláírt jegyzőkönyvet. Ebben általános elvként fogadták el, hogy az 1949. január 1-jén érvényes közigazgatási beosz-tás szerint Zala vármegyeéhez tartozó, 1950. január 1-jétől azonban Veszprém megyei területek (keszthelyi, sümegi és tapolcai járások) 1948-cal bezárólag a Zala Megyei Levéltár illetékességi területét képezik. Ezzel szemben az 1949. január 1-jén már Veszp-rém megyéhez tartozó volt Zala megyei balatonfüredi járás területét teljes egészében a Veszprém Megyei Levéltár illetékességébe sorolták.

1975-ben miniszteri utasítás-tervezet is készült a LÜSZ terület-átcsatolásokra vonat-kozó előírásának konkretizálása céljából. Eszerint az átcsatolással érintett járás, város, község iratképző szerveinek iratanyagából az átcsatolás időpontja előtti rész az addig illetékes megyei levéltárban marad. (Egyes szervtípusoknál 1945. és 1950. évi elhatáro-lási időpontot akartak megállapítani.)

Ebből az utasítástervezetből azonban nem lett semmi, mert a kulturális miniszter 101/1976. (M.K. 2.) KM számú utasítása hatályon kívül helyezte a LÜSZ 16. §-át, s az államigazgatási terület-átcsatolások levéltári vonatkozásairól a következőket írta elő: „1. a) Valamennyi olyan működő vagy megszűnt iratképző szerv fondjainak kezelését, — amelynek tevékenységi köre más megyei (fővárosi) tanács működési területéhez csatolt egy helységre terjed (terjedt) ki — a helység szerint illetékes megyei (fővárosi) tanács levéltára látja el. b) Az olyan működő vagy megszűnt iratképző szerv fondjainak kezelé-se, — amelynek tevékenységi köre több helységre terjed (terjedt) ki, annak a megyei (fővárosi) tanácsnak a levéltárához tartozik, amely tanács működési területéhez az irat-képző szerv székhelye a terület-átcsatolás során került. 2. Az a tanácsi levéltár, amely az 1. pontban foglaltakra tekintettel más tanácsi levéltárhoz tartozó fondokat őriz, ezeket a fondokat 1977. december 31-ig adja át az illetékes levéltárnak. 3. A jelen utasítás hatá-lya alá tartozó iratképző szerv levéltáron kívül őrzött irataival kapcsolatos levéltári fel-

73

adatokat az a tanácsi levéltár végzi, amely az utasítás 1. pontja alapján a szerv iratainak levéltári kezelésére jogosult.”

E rendelkezés egyértelműen megszüntette a terület-átcsatolások által érintett levéltári anyagokra vonatkozó levéltárközi megállapodások lehetőségét, nem ismerte el a korábbi megállapodások érvényét sem, s határidő megjelölésével elrendelte a más megyéhez (a fővároshoz) csatolt területek levéltári fondjainak átadását a területet befogadó megye (főváros) levéltárának.

A jogszabályi előírást — mint azt a 2004. évi szakfelügyeleti vizsgálat megállapította — egyes levéltárak végrehajtották, más levéltárak (jellemzően a dunántúli megyei levél-tárak) azonban nem. A Pest Megyei Levéltár az egyik példa a jogszerű eljárásra: a má-sodik világháború után Budapesthez csatolt terület iratanyagait (Budakörnyéki járás, megyei városok és községek, más közületek fondjait) átadta Budapest Főváros Levéltárának. (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Bács-Kiskun megyéhez csatolt részeinek levéltári anyagai már jóval korábban a Bács-Kiskun Megyei Levéltárba kerültek.)

II. A közlevéltárak illetékességi körének elhatárolására vonatkozó hatályos jogszabályok

A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (Ltv.) hatályos szövege egyrészt felsorolja a levéltári illetékességi kör meghatározására jogosultakat, másrészt konkrétan megállapítja a közlevéltárak közira-tokra vonatkozó illetékességi körét.

Mindenekelőtt kimondja [14.§ (2) bek.], hogy a közlevéltár illetékességét a közirato-kat illetően kizárólag „e törvény” (tehát az Ltv., és semmi más) határozza meg. Ezt követően ugyanebben a bekezdésben rögzíti, hogy a köziratnak nem minősülő levéltá-ri anyag [ilyen pl. a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő gazdasági társaságok és a csődtörvény alapján felszámolt vagy végelszámolt cégek iratanyaga] illetékességi hovatartozását „a megyei (fővárosi) levéltárak tekintetében e törvény 18. §-a, a Magyar Országos Levéltár tekintetében a nemzeti kulturális örökség minisztere, egyéb közlevéltár tekintetében pedig — a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértésével — a fenntartó határozza meg.”

Az egyes közlevéltár-típusok köziratokra vonatkozó illetékességi körét az Ltv. a kö-vetkezőképpen állapítja meg:

• Magyar Országos Levéltár [17. § (1) bek.]: „a köztársasági elnöknek és hiva-talának, az Országgyűlésnek és hivatalának, továbbá az országgyűlési biztosok hivatalának, az Alkotmánybíróságnak, a miniszterelnöknek és hivatalának a — 19. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel — a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és irá-nyítása alá tartozó intézményeknek és külképviseleti szerveknek, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Legfőbb Ügyészségnek, az Állami Számvevőszéknek és a Ma-gyar Nemzeti Banknak, valamint mindezen szervek jogelődeinek levéltári anyaga, továbbá minden, levéltárral nem rendelkező országos köztestület és közalapítvány levéltári anyaga.”

74

• Megyei (fővárosi) közlevéltár [18. §]: „a fenntartó önkormányzat testületének,

hivatalainak és intézményeinek, valamint ezek jogelődeinek levéltári anyaga, továbbá a megye (főváros) területén keletkezett minden olyan levéltári anyag, amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe.”

• Állami szaklevéltárak [19. § (2) és (3) bek.]:

Hadtörténelmi Levéltár: „a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar, valamint — a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok kivéte-lével — az ezek közvetlen felügyelete vagy irányítása alá tartozó ka-tonai szervezetek”,

Központi Statisztikai Hivatal Levéltára: „a Központi Statisztikai Hivatal és az ennek közvetlen felügyelete alá tartozó szervek”,

Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár: „a Környezetvédelmi és Víz-ügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek”,

a felsőoktatási, tudományos, kulturális vagy egészségügyi szolgál-tatást végző intézmény levéltára: „a fenntartó szerv”

„levéltári anyagára, továbbá mindezek jogelődeinek működése során keletkezett levéltári anyagára terjed ki.”

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára: a 2003. évi III. tv.-ben taxative felsorolt szervek levéltári anyaga.

• Települési önkormányzat levéltára [20. § (1) bek.]: a „települési önkor-mányzat testülete, hivatalai és intézményei, valamint ezek jogelődei” levéltári anyaga.

• Köztestület, közalapítvány és egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltára [21. §]: a „köztestület, közalapítvány vagy jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv saját levéltári anyaga”.

Az Ltv. fentiek szerint meghatározta a közlevéltárak illetékességi körét, de nem tartal-mazott konkrét rendelkezést arra nézve, hogy meg kell szüntetni a törvénnyel ellentétes „helyzeteket”. Ezt végül hét évvel később a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet (Vhr.) pótolta. E jogszabály 13. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja: „Ha valamely közle-véltár más levéltár illetékességi körébe tartozó fondot vagy annak részét képező irategyüttest őriz, köteles azt az őrzésre illetékes levéltár részére átadni.” A rendelet hivatkozott szakaszának további bekezdései az átadás-átvétel módozatairól szólnak. (Természetesen az illetékesség érdemi kérdéseiben nincs mód semmilyen megállapo-dásra, mivel — mint említettem — az Ltv. rendelkezett erről, s e tárgyban nem adott felhatalmazást alsóbb szintű jogszabály alkotására.)

A levéltári illetékességre vonatkozó hatályos jogszabályi előírások a köziratok eseté-ben a következő fő alapelveken nyugszanak:

75

1. nem adnak lehetőséget kivételek megállapítására, különböző megoldások pl. megálla-

podás útján való érvényesítésére; 2. nem engednek teret a tárgyi vonatkozás (pertinencia) alapján történő illetékességi

elhatárolásnak; 3. egy szerv (fond) iratait nem őrizheti több levéltár; 4. egy köziratképző szerv (működő vagy már nem működő szervről van szó, mindegy)

jogelődeinek iratai is annak a közlevéltárnak az illetékességi körébe tartoznak, ame-lyébe a szerv iratai.

III. A hatályos jogi szabályozást illetően felmerült fő jogértelmezési problémák

A 2004-ben végzett szakfelügyeleti vizsgálat során mindenekelőtt értelmezési különbsé-gekre derült fény elsősorban a következő kérdésekben. 1. Az Ltv. illetékességre vonatkozó rendelkezései visszamenőleges hatályúak vagy sem?

Véleményem szerint a rendelkezések egyértelműen visszamenőleges hatályúak, mert különben az Ltv. ennek ellenkezőjére nyilván utalt volna. (Ki kellett volna mondania, hogy a rendelkezések az Ltv. hatályba lépése előtti helyzetet nem érin-tik.) A Vhr.-nek az átadási kötelezettséget kimondó, fentebb hivatkozott rendelkezé-sében sincs ilyen értelmű kitétel.

(Megjegyzés: ha az ezzel ellentétes vélemény lenne igaz, akkor az államigazgatási terület-átcsatolások esetére vonatkozó korábbi illetékességi előírást, az idézett 101/1976. KM utasítás rendelkezését kellene alkalmazni. A végeredmény ugyanaz lenne.)

2. Az Ltv. 18. §-ában szereplő „megye területe” kifejezésen a jelenlegi vagy a minden-kori megye-területet kell-e érteni?

Szerintem a jelenlegi megyét. Indoklásom ugyanaz, mint az előző pontnál.

(Megjegyzés: a két vagy több megyére kiterjedő szervek illetékességi hovatartozás-ára nézve az Ltv.-ben nincs rendelkezés, ami joghézagot jelent.)

3. Vitatott az Ltv. Országos Levéltár illetékességi körét meghatározó szakaszának az a

része, amely szerint az Országos Levéltár illetékességébe tartozik a minisztériumok és az „országos hatáskörű szervek,” „közvetlen felügyelete és irányítása alá tartozó intézményeknek,” valamint — többek között — e „szervek jogelődeinek levéltári anyaga.”

A levéltárak többsége vitatja, hogy e rendelkezés alapján a Magyar Államkincs-tár jogelőd szerveinek, a TÁKISZ-oknak iratai az Országos Levéltár illetékességébe

76

tartoznak. Ebben a kérdésben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is állást foglalt, s az Országos Levéltár illetékessége mellett tette le a voksot. Magam is ezt a véleményt osztom, de megjegyzem: a TÁKISZ-ok vita tárgyát képező bérszámfejté-si iratanyaga nem üti meg az országos jelentőségű maradandó értékű iratok szintjét. Ugyanez a helyzet a Magyar Nemzeti Bank területi szerveinek jogelőd irataival is.

Hasonlóan vitatott a büntetés-végrehajtási szervezet (a többször módosított 1995. évi CVII. tv. szerint „állami fegyveres rendvédelmi szerv”), illetve az igazságügy-miniszter által irányított Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága („a bv. szervezet központi vezető szerve”) közvetlen irányítása alatt álló bv. intézetek és in-tézmények, valamint jogelődjeik, ill. mindezek iratanyagainak levéltári illetékessé-ge. Álláspontom: valamennyi büntetés-végrehajtási intézetre és intézményre (a „megyei”-nek nevezettekre is) alkalmazni kell az Ltv. rendelkezését, vagyis e szer-vek iratanyagai az Országos Levéltár illetékességi körébe tartoznak.

(Megjegyzés: az Ltv.-nak ez a rendelkezése meglehetősen pontatlan, feltétlenül módosításra szorul. Az „országos hatáskörű szerv” és az „intézmények” kifejezések körülhatárolatlansága okozza a fő problémát.)

4. Az Ltv. a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár illetékességi körébe szigorúan

csak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felügyelete alatt álló szerveket és ezek jogelődeit sorolja. Vagyis pl. az önkormányzati fenntartású (alapítású) víz-mű társulatok nem tartoznak e körbe.

IV. Gyakorlati felvetések

Azok a levéltárak, amelyek nem hajtották végre a LÜSZ 1976. évi módosításából követ-kező iratanyag-átadásokat, gyakorlati okokból is ellenezték/ellenzik a hatályos rendelke-zések végrehajtását. Elsősorban az alábbiakat vetik fel:

• A kutatók érdeke sérülne azzal, ha a más megyéhez csatolt községek, városok, járások iratanyagát a megyei szintű anyagot őrző levéltár átadná, hiszen ebben az esetben az átcsatolás ideje előtti korszakot érintő kutatásaik esetén két egy-mástól távol lévő levéltárban kellene kutatniuk, mivel a megyei iratokban is vannak vonatkozó iratok pl. a településtörténeti témákban. (E felvetéssel kap-csolatban megjegyezhető, hogy az átcsatolás időpontján túlnyúló ilyen témák esetén ugyanilyen „sérelem” éri a kutatót, ha pl. a község, város stb. iratanyaga két megyei levéltárban található. Ugyancsak ez a helyzet áll elő, ha az átcsatolt város vagy község önálló levéltárat alapít.)

• Nagymennyiségű iratanyagot kellene egyik helyről a másikra szállítani, ami

egyrészt nem tenne jót az iratok állapotának, másrészt több levéltár a férőhely-hiány miatt nem is lenne képes befogadni az iratokat.

V. Javaslatok

77

Ha egy jogszabály rossz, akkor azt meg kell változtatni. Ha teljesen rossz, akkor telje-sen, ha egyes részeiben, akkor részlegesen.

Véleményem szerint az Ltv. illetékességi körre vonatkozó rendelkezéseit csak részle-gesen érheti kritika, ezért részleges megváltoztatásukat, módosításukat és pontosításukat tartom szükségesnek. Óvakodnék azonban a fenti II. rész végén leírt négy alapelv felrú-gásától. Különösen fontosnak tartom, hogy egy város vagy község teljes anyagát (levél-tárát) egy levéltár kezelje. Konkrét javaslataim a következők:

1. Az Ltv.-nek az Országos Levéltár illetékességi körére vonatkozó 17. §-a (1) bekezdését legalább pontosítani kell úgy, hogy „… az országos hatáskörű szer-veknek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és irányítása alá tartozó intéz-ményeknek …” szövegrész egyértelművé váljon. Tehát: világosan szerepeltetni kell a törvényben, hogy mik értendők „országos hatáskörű szervek”, és „intéz-mények” alatt. (Fogalmi meghatározás is szükséges az értelmező rendelkezések között.) Emellett rendelkezni kellene a „központi hivatalok”-ról (APEH, Kultu-rális Örökségvédelmi Hivatal stb.) is. Elképzelhetőnek tartok radikálisabb módosítást is, amely valamennyi közvetlenül felügyelt és irányított „intéz-ményt” (mint a dekoncentrált szerveket) kiveszi az Országos Levéltár illetékes-ségéből.

2. Olyan szabályozás is elképzelhető, hogy az Állami Számvevőszék, a Magyar

Nemzeti Bank (és a Magyar Államkincstár) területi szerveinek és jogelődjeinek iratanyagai sem tartoznának az Országos Levéltár illetékességébe.

3. Bár szerintem az Ltv. 18. §-ában szereplő „a megye (főváros) területe” kifeje-

zés egyértelműen a jelenlegi megye (főváros) területét jelenti, a mindenki szá-mára való világossá tevés céljából ki kellene egészíteni a rendelkezést egy olyan megjegyzéssel, hogy a megyék múlt- és jövőbeli területváltozásáig az át-csatolt területen keletkezett levéltári fondokat át kell adni annak a levéltárnak, amelynek illetékességébe az átcsatolt terület került. Rendelkezni szükséges ar-ról is, hogy a több megyére kiterjedő szervek anyagát vagy a járási szintű fondokat megbontatlanul az a megyei levéltár őrizze, amelynek mai illetékessé-gi területére a szerv székhelye esik. A fentebbi II. rész végén 4 pontban felso-rolt alapelvekhez véleményem szerint ragaszkodni kell, ezért nem értek egyet az előadottaknál radikálisabb rendelkezés-módosítással.

4. Javaslom, hogy a Vhr. 13. § (1) bekezdése egészüljön ki egy olyan rendelke-

zéssel, amely határidőt mond ki a más levéltár illetékességi körébe tartozó irat-anyagok (és szervek) átadására.

5. A köziratnak nem minősülő levéltári anyag illetékességi elhatárolására vonat-

kozó rendelkezést [Ltv. 14. § (2) bek.] is mihamarább végre kellene hajtani. Ezért javaslom, hogy először a nemzeti kulturális örökség minisztere az Orszá-gos Levéltár tekintetében állapítsa meg az ilyen jellegű illetékességi kört.

78

HARASZTI VIKTOR

AZ ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ ÉS A DEKONCENTRÁLT SZERVEK LEVÉLTÁRI ILLETÉKESSÉGÉRŐL

A szakfelügyelet 2004. évi tervében szerepelt a levéltárak illetékességi körével kapcso-latos problémák feltárása. A vizsgálat egyik kiemelt pontja volt az országos hatáskörű szervek, illetve ennek egyik elemeként a Magyar Államkincstár és jogelőd szervei levél-tári illetékességének áttekintése.

Az országos hatáskörű szervek és a dekoncentrált szervek levéltári illetékességének kérdéskörét kizárólag közigazgatási jogi és levéltárjogi szempontból, valamint ezek összefüggésében tekintem át, és szándékosan nem foglalkozom más levéltári megközelí-téssel, így a rendkívül fontos értékhatár kérdésével sem. Nem tekintem a tanulmány témájának a vizsgálat során felmerült egyéb ügyeket (pl. Magyar Nemzeti Bank és jog-elődei, büntetés-végrehajtási intézmények illetékessége), szintúgy a szaklevéltárak ille-tékességére vonatkozó vitás eseteket sem.

Az országos hatáskörű szervekről

Az országos hatáskörű szervek helyzetének tisztázásával a közigazgatási jog évek óta adós. A levéltári törvény vonatkozó szakasza — egyértelműnek ható megfogalmazása ellenére — vitás helyzeteket eredményez, ami a fogalom közigazgatási jogi tisztázatlan-ságából is ered.

Az országos hatáskörű szerv kifejezés gyűjtőfogalomként jelenti mindazon közigaz-gatási (államigazgatási) szerveket, amelyek tevékenységüket országos jelleggel, azaz országos illetékességgel végzik. Ilyen szervek a kormány, a minisztériumok és a többi központi államigazgatási szerv. A „hatáskör” helyett fogalmilag pontos az „illetékesség” kifejezés lenne, mivel csak illetékesség esetén lehet területi beosztásról beszélni, a ha-táskör nem területi, hanem feladatköri megosztást jelent. Az illetékesség az azonos hatáskörű szervek között az ügyek megosztását biztosítja, területi vagy személyi elv alapján. Másképp fogalmazva: az „országos hatáskör” megnevezés gyűjtőfogalom, ami egy konkrét szervezeti forma megjelölésére szolgál, azaz míg a minisztérium egy országos hatáskörű államigazgatási (közigazgatási) szerv, addig az országos hatáskörű szerv is országos hatáskörű államigazgatási (közigazgatási) szerv.1

A fogalmi tisztázás elvégzése nem e sorok írójának feladata, de kellően letisztult fo-galmak használata nélkül az egyes problémákat sem lehet egyértelműen megoldani.2

1 MÓNUS LAJOS: Az országos hatáskörű szervek helyzete az újraszabályozás után. Magyar Közigazgatás,

1994/1. 30. 2 Az egyes állami szervek alapításáról rendelkező jogszabályokban több alkalommal szerepel a „költségvetési

szerv” megfogalmazás, amely lehet központi vagy helyi, illetve más költségvetési szerv is. A fogalom meg-határozása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 36. §-ban a jogi személyek egyes fajtáinál sze-repel és nem közigazgatásjogi csoportosításnál használatos, hanem a gazdálkodási forma szerinti csoportosí-tásnál. Vö. 9001/2002. (SK. 3.) KSH Közlemény az egységes statisztikai számjel elemeiről és a nómenklatú-ráiról.

79

A nem miniszteriális, országos hatáskörű szervek megjelenése közigazgatásban a 19. század második felére, a kiegyezést követő évekre tehető. Ilyen szerv volt az Orszá-gos Nyugdíjfolyósító Intézet, az Osztrák–Magyar Bank, majd Nemzeti Bank, az 1916-ban létrehozott Pénzintézeti Központ, az 1927-ben létrehozott Országos Társadalombiz-tosítási Intézet.

1945 után az országos hatáskörű szervek száma, feladata megnőtt, de az államigaz-gatási szervezetrendszerben átfogó szabályozásuk nem történt meg. Közös jellemzőjük, hogy egy-egy minisztériumi feladat leválasztásával jöttek létre és miniszteri felügyelet alatt álltak. Létrehozásuknál nem az államigazgatási szervezési elvek voltak a döntőek és ebből adódóan jogi szabályozásuk sem volt egységes. Az 1950-es években a legtöbb országos hatáskörű szerv közvetlen minisztertanácsi felügyelet alá került, a legkülönbö-zőbb elnevezésekkel, pl. országos főhatóság, országos hivatal, országos hatáskörű ható-ság. Létrehozásuknál szubjektív tényezők is hatottak és mindez anélkül valósult meg, hogy az országos hatáskörű szervek államszervezethez illeszkedésének elveit kidolgoz-ták volna. 3

Az első jogszabály, amely érinti az országos hatáskörű szervek egy részét, a minisz-tériumok és egyéb országos hatáskörű államigazgatási szervek alkalmazottainak bérren-dezéséről szóló 26/1957. (14) MüM sz. utasítás, de ez nem jelentett rendszerbe fogla-lást.4 Az országos hatáskörű szervek helyzetének rendezése az 1960-as évek végén újra napirendre került. Az 1003/1967. (IV. 22.) Korm. határozat az országos hatáskörű szer-vek nagy részét minisztertanácsi felügyelet alól miniszteri felügyelet alá helyezte, ahogy ez korábban, 1945–1950 közt működött. Egy évvel később azonban újból a Miniszterta-nács felügyelete alá kerültek az országos hatáskörű szervek

Az 1968. évi 5. tvr. az országos hatáskörű szervek egy részének vezetője részére ál-lamtitkári rangot adott, s így kialakult az államtitkár által vezetett és a nem államtitkár által vezetett országos hatáskörű szervek csoportja.

Az 1980-as évek elejére a Minisztertanács alá tartozó központi közigazgatási szer-vek rendszere a következő képet adta:

1. minisztériumok, 2. kormánytag által vezetett országos hatáskörű szerv, 3. államtitkár által vezetett országos hatáskörű szerv, 4. nem államtitkár által vezetett országos hatáskörű szerv.5

Felügyelet szempontjából az országos hatáskörű szervek két csoportot alkottak: 1. a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó szervek és a 2. miniszter (esetleg másik országos hatáskörű szerv) közvetlen felügyelete alá

tartozó szervek. A Minisztertanács közvetlen felügyelete alá sorolt országos hatáskörű szerveket a 2013/1979. (VI. 6.) MT határozat melléklete sorolta fel:

3. Államtitkár által vezetett szervek:

3 DR. VADÁL ILDIKÓ: Az országos hatáskörű szervekről — elfogulatlanul (I.). Magyar Közigazgatás,

1995/12. 685. 4 DR. TIMORÁNSZKY PÉTER: Az országos hatáskörű szervek. Jogtudományi Közlöny, 1986/4. 161–162. 5 DR. VADÁL ILDIKÓ: i. m. 686.

80

Állami Egyházügyi Hivatal, Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, Közpon-ti Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti Bank, Minisztertanács Tanácsi Hi-vatala, Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, Országos Anyag- és Árhi-vatal, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Országos Test-nevelési és Sporthivatal, Országos Vízügyi Hivatal

4. Nem államtitkár által vezetett szervek: Központi Földtani Hivatal, Magyar Kereskedelmi Kamara, Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Szabványügyi Hivatal, Magyar Távirati Iroda, Magyar Tudományos Akadémia, Munkásőrség Országos Parancsnoksága, Országos Bányaműszaki Felügyelőség, Országos Meteorológiai Szolgálat, Országos Mérésügyi Hivatal, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Or-szágos Találmányi Hivatal.

A felsorolt szervek vegyes összetétele első pillanatra látszik, a listában olyan szervek is szerepelnek, melyek sem államigazgatási, sem hatósági feladatot nem láttak el (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Magyar Távirati Iroda), mégis az országos hatáskörű szervek közt szerepeltek.

Ugyanakkor a miniszter közvetlen felügyelete alá sorolt szervek pontos számát nem lehetett megállapítani, mivel egyes esetekben az ilyen szervek az adott minisztérium szervezeti egységeként, attól nem elkülöníthetően működtek. Így pl. a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban, ahol a MÁV Vezérigazgatóság, Posta Vezérigazgatóság országos hatáskörű jogállással működött, önállósult szervként, egyben a minisztérium főosztályaként is (Vasúti főosztály és Postai főosztály).

Az önálló jogkörben eljáró országos hatáskörű szervek általában valamilyen módon a minisztérium szervezetétől elkülönültek, ilyenek voltak a pénzügyminisztérium eseté-ben a Bevételi Főigazgatóság, a Belügyminisztérium esetében a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága stb.

Speciális eset, amikor országos hatáskörű szerv vezetőjének felügyelete alá másik országos hatáskörű szerv tartozott, ilyen pl. az Állami Népességnyilvántartó Hivatal, amely a Központi Statisztikai Hivatal elnökének közvetlen felügyelete alatt működő országos hatáskörű állami szerv volt. Sajátos feladatú országos hatáskörű szervként jelent meg a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága, mivel az 1964. évi 6. tvr. alapján a szakszervezetek a társadalombiztosítás területén állami feladatokat láttak el. 6

Az 1980-as években a különféle szervezeti formákban létrehozott országos hatáskö-rű szervek sem elnevezésükben, sem jogállásukban, sem irányításuk módjában nem alkottak egységes rendszert. Az országos hatáskörű szervek létrehozását, működését, jogállását szabályozó jogszabály a rendszerváltásig nem született, bár erre vonatkozóan egyre többször merült fel igény a közigazgatási szakemberek részéről.7

Az 1990-es évek közigazgatási jogi szakirodalmában a nem minisztériumi formában működő központi államigazgatási (közigazgatási) szervek három kategóriáját8 különböz-tetik meg:

6 DR. MÓNUS LAJOS: Az országos hatáskörű állami szervekről. Állam és igazgatás, 1981/4. 396–397. 7 DR. VADÁL ILDIKÓ: i. m. 688. 8 A hármas felosztás a 3333/1992. Korm. határozat elvein alapul.

81

5. Országos hatáskörű szervek, amelyek a kormány közvetlen irányítása és a kijelölt miniszter felügyelete alatt állnak.

6. Központi hivatalok, amelyek minisztériumi irányítás alatt állnak, önálló feladat- és hatáskörrel.

7. Minisztériumi hivatalok, amelyek a minisztérium részei is lehetnek, önálló feladatkörrel, de saját hatáskör nélkül, a miniszter felelősségi körén belüli tevékenységgel.

(A felosztás a fegyveres testületeket, rendészeti közigazgatási szerveket nem tartalmaz-za.)

A három ismertetett csoport között nem állítható fel éles határvonal, a feladat- és ha-táskör elemzés sem teszi minden esetben indokolttá besorolásukat valamelyik csoportba. Az egyik vagy másik csoportba tartozást sok esetben politikai vagy presztízsszempontok döntötték el, így pl. az országos hatáskörű szervvé minősítés a közvetlen miniszteri irányítás alóli szabadulás lehetőségét is jelentette egy kevésbé operatív, kormány-testületi irányítás alá kerüléssel.9

A három csoportot az irányítás és a felügyelet módja alapján lehet elsősorban meg-különböztetni. Ugyanakkor a közigazgatási szervek irányítási és felügyeleti viszonyai sem minden esetben tisztázottak, és mivel nincs olyan jogszabály, amely általában meg-határozná az irányítás és felügyelet tartalmát, ezért a konkrét esetek vitára adhatnak okot, főképp a minisztereknek alárendelt központi hivatalok és a dekoncentrált szervek viszonyában. Az irányítás és felügyelet fogalmai a jogszabályokban keverednek, ami az egyes szervek szervtípusokba sorolását még jogszabály- és alapító okirat elemzés mellett is megnehezíti.10

A közigazgatás korszerűsítési programja keretében több kormányhatározat is szüle-tett, ami az országos hatáskörű szervek típusaira, jogállására, a közigazgatásban elfoglalt helyére vonatkozóan határoz meg feladatokat és — azóta nem teljesült — határidőket.11

Az országos hatáskörű szervek helyzetének rendezését a 1040/1992. Korm. határo-zatban12 kísérelték meg. A kormányhatározatban foglaltak lényege, hogy országos ha-táskörű államigazgatási szerv jogállást olyan központi szerv kaphat, amely államigazgatási feladatot lát el, és ehhez megfelelő közhatalmi jogosítvánnyal rendelkezik, egyidejűleg feladat- és hatásköre nem lehet valamely minisztérium feladat- és hatáskörének része. Az országos hatáskörű államigazgatási szerveket a Kormány irányítja és kijelölt tagja útján felügyeli (a határozat szóhasználatában felügyelheti).

A közigazgatási jogi szakirodalomban kialakult álláspont szerint ez a kormányhatá-rozat nem érte el célját. Egyrészt azért, mert nem sorolta fel a hatálya alá tartozó szerve- 9 DR. VADÁL ILDIKÓ: A központi irányítás korszerűsítésének esélyei: A nem minisztériumi formában működő

központi szervek racionalizálásának lehetőségei. Magyar Közigazgatás, 2000/12. 705. 10 Bővebben l. DR. ZSUFFA ISTVÁN: A közigazgatási szervek irányítása és felügyelete. Magyar Közigazgatás,

2004/7. 408–417. 11 1026/1992. (IV. 12.) Korm. hat. a közigazgatás korszerűsítéséről; 112/1994. (VII. 6.) Korm. rend. a köz-

igazgatás korszerűsítése kormánybiztosának feladatairól; 2039/1997. (II. 12.) Korm. hat. a közigazgatás re-formjának 1997–1998. évi kormányzati feladattervéről; 1052/1999. (V. 21.) Korm. hat. a közigazgatás to-vábbfejlesztésnek 1999–2000. évekre szóló kormányzati feladattervekről; 1057/2001. (VI. 21.) Korm. hat. a közigazgatás továbbfejlesztésének 2001–2002. évekre szóló kormányzati feladattervéről.

12 1040/1992. (VII. 9.) Korm. hat. az országos hatáskörű államigazgatási szervek irányításáról és felügyeleté-ről.

82

ket, másrészt azért, mivel az országos hatáskörű szervek egy részét még a kormányhatá-rozat hatályba lépése előtt keletkezett jogszabályokkal hozták létre. Ezeknek a jogsza-bályoknak szövege — korábbi keletkezésük miatt nem voltak és nem is lehettek — a kormányhatározat rendelkezéseivel összhangban.

A Magyar Közigazgatási Intézetben 1992-ben végzett vizsgálat 43 olyan központi igazgatási szervet állapított meg, amelyet a jogszabályok országos hatáskörű szervnek neveztek. Mónus Lajos ezek közül 1994-ben 11 központi közigazgatási szervet sorol fel, amelyek megfelelnek a 1040/1992. (VII. 29.) Korm. határozat hatálya alá tartozó, orszá-gos hatáskörű szerv ismérveinek:

Állami Bankfelügyelet, Határontúli Magyarok Hivatala, Központi Statisztikai Hiva-tal, Központi Számvevőségi Hivatal, Magyar Szabványügyi Hivatal, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, Országos Mérésügyi Hivatal, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Országos Találmányi Hivatal, Orszá-gos Testnevelési és Sporthivatal.13

Fenti csoportosítás az irányítás és a felügyelet kormányhatározatban rögzített elve szerint történt meg, de mintegy 30 további központi közigazgatási szerv működött, ame-lyek a minisztériumok közvetlen irányítása alá tartoztak.

Az egyik legnagyobb gondot az jelentette, hogy a hatályos jogszabályok alapján to-vábbra sem volt egyértelműen megállapítható, mely szervek tekinthetőek országos ha-táskörű szervnek, melyek központi hivatalnak és melyek minisztériumi hivatalnak.14

A közigazgatás korszerűsítését célzó intézkedések sorában született meg a nem mi-nisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének szabályozási koncepciójáról és intézkedési tervéről szóló 2396/1997. (XII. 8.) Korm. határozat. A határozat kimondta, hogy a minisztériumi szint alatt a központi államigazgatás szerve-zetrendszerének egyszintűnek kell lennie. A központi közigazgatási szervek egységes típusaként a központi hivatal szervtípust jelölte meg, az országos hatáskörű szerv elne-vezés egyidejű megszüntetésének igényével.

A korábban ismertetett hármas felosztás (országos hatáskörű szerv, központi hivatal, minisztériumi hivatal) alapján a minisztériumi szint alatti központi közigazgatási szervek a következők:

8. Országos hatáskörű szervek

Szerv neve: Alapító jogszabály(ok):

Központi Statisztikai Hivatal15 1993. évi XLVI. tv.; 170/1993. (XII. 3.) Korm. rend.

13 DR. MÓNUS LAJOS: Az országos hatáskörű szervek helyzete az újraszabályozás után. Magyar Közigazgatás,

1994/1. 32–33. 14 DR. VADÁL ILDIKÓ: i. m. 707. 15 Az Ltv. 19. § 2. bek. b) pontjába foglaltak értelmében a Központi Statisztikai Hivatal és az ennek közvetlen

felügyelete alá tartozó szervek a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára illetékességébe tartoznak.

83

Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 1998. évi XXXIX. tv. 129/2002. (VI. 8.) Korm. rend. Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1998. évi XXXIX. tv. 129/2002. (VI. 8.) Korm. rend. Magyar Energia Hivatal 1994. évi XLI. tv. 2001. évi CX. tv. Magyar Szabadalmi Hivatal 1995. évi XXXIII. tv. 86/200. (VI. 15.) Korm. rend. Magyar Űrkutatási Iroda 3/1992. (I. 6.) Korm. rend. Országos Atomenergia Hivatal 1996. évi CXVI. tv. 87/1997. (V. 28.) Korm. rend. Nemzeti Hírközlési Hatóság 2003. évi C. tv. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal 125/2001. (VII. 10.) Korm. rend. Határon Túli Magyarok Hivatala 90/1992. (V. 29.) Korm. rend. Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 61/1999. (IV.21.) Korm. rend. Szerencsejáték Felügyelet 1991. évi XXXIV. tv. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 1999. évi CXXIV. tv. Magyar Államkincstár 2003. évi XXXVII. tv.

9. Központi hivatalok

BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartási és Választási Hivatal BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal BM Közigazgatásszervezési és Közszolgálati Hivatal Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat Állami Foglalkoztatási Szolgálat Foglalkoztatási Hivatala Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Magyar Geológiai Szolgálat

84

Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Magyar Bányászati Hivatal Országos Mérésügyi Hivatal Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet Polgári Légiközlekedési Hatóság Közlekedési Főfelügyelet Központi Közlekedési Felügyelet Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal Központi Kárrendezési Iroda Országos Meteorológiai Szolgálat Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság16 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal NKÖM Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatósága Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal17

A lista nem tartalmazza a minisztériumi hivatalokat, de így is rávilágít arra, hogy az országos hatáskörű szervek mellett a központi hivatalok milyen kiemelt szerepet tölte-nek be és feladatuk ellátása során jelentős mennyiségű maradandó értékű köziratot ke-letkeztetnek.18

A dekoncentrált szervekről

A központi hatalom első dekoncentrált szerveinek kialakulását a közigazgatási jogi iro-dalom a kora középkorra teszi, a királyi várbirtokok hatékony igazgatására kialakított királyi vármegye intézményében jelölve meg azt.19

A mai értelemben vett központi (miniszteriális) irányítással működő dekoncentrált közigazgatási szervek kialakulása a felvilágosult abszolutizmus idejére tehető, majd a kiegyezés utáni időkre már számos dekoncentrált szervet hoztak létre, pl. pénzügyigaz-gatóságok, adóhivatalok.20 A második világháborút követően néhány évig a központi alárendeltségű területi államigazgatási szervek és a területi önkormányzatok keretében működő állami közigazgatási feladatköröket ellátó szervek egymás mellett működő rendszere épült ki.

16 Az Ltv. 19. § 2. bek. c) pontjába foglaltak értelmében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felügye-

lete alá tartozó szervek a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár illetékességébe tartoznak. 17 DR. BÉKEFI OTTÓ: Az államigazgatási szervek jegyzéke; Államigazgatás, szakvizsga jegyzet. Bp., 2003. 18 A kormányzati szervek, minisztériumok, nem minisztériumi formában működő központi közigazgatási

szervek és területi, helyi közigazgatási szervek eddigi legteljesebb listája megtalálható a köztisztviselők jog-állásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről rendelkező 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat mellékletében.

19 SZABÓ GÁBOR: Szétpontosítás. Elméleti megközelítések és fejlődéstörténet. Közigazgatási Füzetek 3. 1992. 27.

20 Bővebben l.: VÖRÖS KÁROLY: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Bp., 1956.

85

A tanácsrendszer kialakításával a dekoncentrált államigazgatási szervek száma csökkent, az államigazgatás egységesítésének hatáskör-telepítési elve alapján a tanácsok, elsősorban a megyei tanácsok váltak a területi államigazgatás meghatározó szerveivé.21

A területi igazgatásban az államigazgatási hatáskörök jelentős részét a kettős aláren-deltségben működő megyei tanács vb szakigazgatási szervei gyakorolták. A szakigazgatási szervek szakmai irányítása egyfelől az ágazati minisztériumok feladat-körébe tartozott, amelyek így érvényesíthették a területi szintű végrehajtásban akaratu-kat. Másfelől a megyei tanács vb általános hatáskörű területi államigazgatási szervként a szakigazgatási szervek fölött irányítási joggal rendelkezett. Külön dekoncentrált szervek létrehozására az államigazgatási feladatok bizonyos hányada esetében a tanácsrendszer-ben nem volt szükség.22

Egyes területeken azonban végig megmaradt a dekoncentráció, így a rendőrségi szervek, a vízügyi igazgatás, a bányaműszaki felügyelet területén és az 1980-as években új dekoncentrált szervek is megjelentek. (Pl. munkavédelmi felügyelőségek, adóható-ság.)

A rendszerváltást követően a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján a ko-rábbi egységes tanácsrendszerű területi közigazgatás két részre vált: a központi állami szervektől függő közigazgatásra és az önkormányzati közigazgatásra, amelynek feladata a helyi közügyek intézése lett. A megyei tanácsrendszer államigazgatási feladatai kisebb részt az önkormányzatokhoz kerültek, nagyobb részt azonban megyei, tanácsi szakigaz-gatási szervektől önállósodott ágazati irányítású dekoncentrált szervekhez.23

Sem az Alkotmányban, sem más jogszabályban nem található átfogó rendelkezés a dekoncentrált szervekről. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek a közigazga-tás rendszerében bekövetkezett szervezeti és hatásköri változások okozta igazgatási űr kitöltésére 1990 után több dekoncentrált szervet is létrehoztak, amelyek tevékenységé-nek leghangsúlyosabb közös eleme a hatósági jogalkalmazás. Közös jellemzőjük, hogy erős szakmai irányítás és felügyelet mellett egy központi államigazgatási szerv (minisz-térium, országos hatáskörű szerv, központi hivatal) területi végrehajtó jellegű feladatait látják el.24

Az alapszintű (települési szintű) és a központi államigazgatás közt elhelyezkedő ál-lamigazgatási szervek elnevezése sem egységes. Leggyakrabban az alábbi, valójában egyazon szervtípust jelölő elnevezések használatosak a jogszabályokban és a szakiroda-lomban:

1. területi államigazgatási szerv, 2. középszintű államigazgatási szerv, 3. centrális alárendeltségű (irányítás alatt álló) államigazgatási szerv, 4. központi irányítás alatt álló (területi) államigazgatási szerv, 5. dekoncentrált államigazgatási szerv (deko szerv).25

21 SZIGETI ERNŐ: Az államigazgatás dekoncentrált szervezetrendszerének térszerkezete. Régió, közigazgatás,

önkormányzat. Bp., 2001. 228. 22 PÁLNÉ KOVÁCS ILONA: Területi közigazgatás-szervezés és a dekoncentrált szervek. Comitatus, 1993/2. 23 SZIGETI ERNŐ: i. m. 228. 24 DR. WALTER TIBOR: A területi közigazgatás továbbfejlesztésének lehetőségei. Bp., 2004. 160–161. 25 DR. IVANCSICS IMRE: A területi államigazgatási szervekre vonatkozó szabályozás korszerűsítése. Magyar

Közigazgatás, 2004/8. 461.

86

A következőkben a levéltári területen elterjedt dekoncentrált szerv elnevezést haszná-lom: azok a államigazgatási szervek tartoznak ide, amelyek a települési közigazgatási szervek és a központi államigazgatás közt helyezkednek el, és meghatározott illetékes-ségi területen ellátják feladataikat, gyakorolják hatáskörüket.

Jelenleg a dekoncentrált államigazgatási szervek struktúráját a sokszínűség jellemzi, melyet jogállásuk, hatáskörük, feladataik, elnevezésük sokfélesége jellemez és megjele-nik szervezetrendszerük térbeli tagozódásában is.

Hatáskör alapján a dekoncentrált szervek két csoportja különböztethető meg: az ál-lamigazgatás központi irányítású területi dekoncentrált szervei lehetnek önálló, saját döntési jogosítványokkal rendelkező, valamint érdemi döntési jogosítványok nélküli dekoncentrált közigazgatási szervek. Míg az első csoportba tartozók önálló hatáskörrel, esetenként jogi személyiséggel is rendelkeznek, addig a másik csoportba tartozók a központi szerv kihelyezett szervezeti egységei, melyek a központ megbízásából járnak el. Mindkét csoport szerveinek van elkülönült feladatköre, területi illetékessége.

Fontos hangsúlyozni, hogy akkor is dekoncentrált szervnek kell tekinteni a területi államigazgatási szervet, ha nem önálló szervként, hanem egy minisztérium vagy orszá-gos hatáskörű szerv, központi hivatal belső szervezeti egységeként hozták létre. Ezek a szervek rendszerint elkülönült feladatkörrel, területi illetékességgel és I. fokú hatósági jogkörrel rendelkeznek, szervezeti önállóság nélkül. A kormányhatározatokban megha-tározott közigazgatás-fejlesztési irányoknak ellentmond a belső szervezeti egységként létrehozott dekoncentrált szervek rendszere, ezzel a megoldással a létrehozó szerv gya-korlatilag kibújik az újabb területi államigazgatási szervek létrehozásának korlátja alól.26 Dr. Walter Tibor ezt a folyamatot „lopakodó dekoncentrációnak” nevezi, melyet a terü-leti közigazgatási reform zsákutcába jutásának egyik következményeként határoz meg.27 Dr. Ivancsics Imre az ilyen szerveket „kihelyezett területi szerveknek” nevezi.28

A megyei keretek között működő dekoncentrált államigazgatási szervek közül ki-emelt figyelmet érdemelnek a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok, mint a Kor-mány területi államigazgatási szervei, amelyeket a kormány a belügyminiszter közremű-ködésével irányít, és amelyek ellátják a kormány által hatáskörükbe utalt államigazgatási feladatokat, hatásköröket, hatósági jogköröket, valamint a helyi önkormányzatok törvé-nyességi ellenőrzését. A közigazgatási hivatalok a miniszterelnök által megbízott hiva-talvezetők közvetlen vezetése alatt álló szervezeti egységekből, továbbá ágazati szak-igazgatási szervekből állnak. Amennyiben a kormány nem tesz kivételt, a többi területi (megyei vagy regionális hatáskörű) államigazgatási szerv — szervezeti és szakmai önál-lósága megtartásával — a közigazgatási hivatalok vezetőinek koordinációs és ellenőrzési jogkörébe tartozik. (A regionális területi illetékességű államigazgatási szervek esetében ezt a koordinációs és ellenőrzési jogkört annak a megyei közigazgatási hivatalnak a vezetője gyakorolja, amelyik megyében van az adott regionális szerv székhelye.)

Létezik a dekoncentrált szerveknek egy sajátos jogállású csoportja, amelyek testületi szervek, meghatározott területi egységekben működnek és sok szálon kapcsolódnak a

26 DR. BÉRCESI FERENC: A területi államigazgatási szervezetrendszer tíz éve (reformok, ellentmondások).

Magyar Közigazgatás, 2002/3. 142. 27 DR. WALTER TIBOR: i. m. 243. 28 DR. IVANCSICS IMRE: A területi államigazgatási szervekre vonatkozó szabályozás korszerűsítése. Magyar

Közigazgatás, 2004/8. 462.

87

közigazgatáshoz. Ilyen szervek a Megyei (Fővárosi) Munkaügyi Tanácsok, a Megyei Területfejlesztési Tanácsok, a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok.29

Sajátos jogállásúak azok a dekoncentrált állami szervek, amelyek államigazgatási feladatokat is ellátnak, de nem közigazgatási szervek. Ilyenek az ORFK közvetlen alá-rendeltségében működő megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok, a megyei (fővárosi) hadkiegészítő parancsnokságok, a Vám- és Pénzügyőrség parancsnokságai vagy a Ha-tárőr Igazgatóságok.

A dekoncentrált szervek térszerkezete

A közigazgatás szervezeti kérdései, a területi közigazgatás szintjei jelenleg és feltehető-en a közeljövőben sem képezik az Európai Unióban a közös jog tárgyát. Az Európai Uniónak sem az elsődleges, sem a másodlagos joganyaga nem tartalmaz kötelező erejű rendelkezéseket, elvárás jellegű ajánlásokat a tagországok belső közigazgatási rendsze-rével, a közigazgatás tér- és település-struktúrájával, az állami területbeosztással kapcso-latban. A közigazgatás térstruktúrájának megváltoztatása az Európai Unió részéről nem elvárás. A kialakult gyakorlat azonban arra utal, hogy kedvező, ha a statisztikai-területfejlesztési térstruktúra és a területi közigazgatási (államigazgatási és önkormány-zati) térszerkezet igazodik egymáshoz.

Magyarországon a történelmi megyerendszeren alapuló közigazgatási térszerkezet átfogó korszerűsítésére irányuló különböző javaslatok, törekvések a 20. század folyamán mind elvetéltek. Az EU-csatlakozás előkészítése kapcsán azonban az utóbbi években — különös tekintettel a területfejlesztésre — ismét előtérbe került a régiók, a közigazgatás területi struktúrája korszerűsítésének, a területi államigazgatás regionális alapokra he-lyezésének és a választott testülettel rendelkező önkormányzati régiók kialakításának kérdése.

Az EU-csatlakozás kompatibilitási feltételeinek megteremtése érdekében már a 1990-es évek végén szükségessé vált kialakítani a területfejlesztés normatív lehatárolású NUTS-struktúrájú,30 egymásra épülő regionális és lokális szintű területi egységeinek rendszerét, különös tekintettel a NUTS-2 szintű régiókra. A régiók jelentik ugyanis a területfejlesztés legfontosabb, a méretgazdaságossági követelményeknek megfelelő térbeli kereteit a regionális politika cél-, eszköz- és intézményrendszere összehangolása számára.

Magyarország NUTS-2 szintű régiói

1. Nyugat-dunántúli régió 2. Közép-dunántúli régió 3. Dél-dunántúli régió

29 DR. IVANCSICS IMRE: i. m. 461. 30 Az Európai Unio NUTS (Nomenclature des Unitčs Territoriales Statistiques) szintű területbeosztási rendsze-

re alapján a NUTS-1 az ország, NUTS-2 a régió, NUTS-3 a megye, NUTS-4 a kistérség, NUTS-5 a település szintje.

88

4. Közép-magyarországi régió 5. Észak-magyarországi régió 6. Észak-alföldi régió 7. Dél-alföldi régió

A változatlan térszerkezetben működő területi általános levéltárak illetékessége szem-pontjából kiemelten fontos a dekoncentrált szervek térszerkezeti elhelyezkedésének vizsgálata. Ennek alapján lehetnek megyei (fővárosi) keretek közt működő dekoncentrált szervek és — egyre növekvő mértékben — regionális keretek, azon belül több térszer-kezeti elhelyezkedéssel működő területi dekoncentrált szervek.

A megyei keretek között működő dekoncentrált szervek egyik csoportját a közvetlen miniszteriális irányítás alá tartozó szervek alkotják:

1. megyei közigazgatási hivatalok, 2. megyei vagyonátadó bizottságok, 3. megyei munkaügyi központok, 4. megyei földhivatalok, 5. megyei földművelésügyi hivatalok, 6. megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrzési állomások, 7. megyei növény-egészségügyi és talajvédelmi állomások, 8. megyei hadkiegészítő parancsnokságok, 9. megyei védelmi bizottságok.

Másik nagy csoportba a megyei keretek közt működő, országos hatáskörű szervek, köz-ponti hivatalok alá tartozó, közvetve miniszteriális irányítású dekoncentrált szervek tartoznak:

1. a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai, 2. az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságai, 3. az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megyei igazgatóságai, 4. az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetei, 5. a Közlekedési Főfelügyelet megyei felügyeletei, 6. Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelet megyei felügyeletei, 7. az Országos Rendőr-főkapitányság megyei rendőr-főkapitányságai, 8. az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megyei igazgatóságai, 9. Magyar Államkincstár területi igazgatóságai.

A megyei (fővárosi) keretek közt működő dekoncentrált szervek területi egységeinek száma általában 20, azaz levéltári illetékesség szempontjából minden megyei (fővárosi) levéltár érintett. Összetettebb a helyzet akkor, ha a Budapest és Pest megye területén nem különálló, hanem összevont szervezet működik, pl. földművelésügyi hivatalok, nyugdíjbiztosító igazgatóságok, egészségbiztosítási igazgatóságok, Magyar Államkincs-tár Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága.

A dekoncentrált szervek térszerkezeti csoportosításának alapján a másik nagy cso-portot a regionális keretek közt működő dekoncentrált szervek alkotják, amelyek egy részének illetékességi területe a megyehatárokhoz igazodóan, de több megye területére terjed ki:

89

1. a Magyar Bányászati Hivatal területi bányakapitányságai, 2. a Magyar Geológiai Szolgálat Központi Hivatala területi hivatalai, 3. a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal területi felügyeletei, 4. az Országos Mérésügyi Hivatal mértékhitelesítő hivatalai, 5. a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irodái, 6. a Központi Kárrendezési Iroda kirendeltségei.

A regionális keretek közt működő dekoncentrált szervek másik körét alkotó szervek működési területe csak részben igazodik a megyehatárokhoz. Kialakításukkor más szem-pontokat is figyelembe vettek, pl. a természetföldrajzi adottságok, az Európai Unió régi-ós besorolása szerinti NUTS-2 szintű, hét statisztikai-tervezési régió alapján. Ezek a szervek az alábbiak:

7. Területi főépítészi irodák, 8. Nemzeti Hírközlési Hatóság területi felügyeletei, 9. az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság

területi felügyelőségei, 10. az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatóságai, 11. a Határőrség Országos Parancsnoksága határőr-igazgatóságai, 12. a Nemzeti Park igazgatóságok, 13. a regionális idegenforgalmi bizottságok, 14. a Vám-és Pénzügyőrség regionális parancsnokságai, 15. BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala regionális igazgatóságai.31

A dekoncentrált szervek térstruktúrája a megyehatárok figyelembevételével kialakult levéltári illetékesség keretét is feszegeti, erre később még visszatérek.

Az országos hatáskörű szervek és a dekoncentrált szervek általános levéltári illetékességéről

Az 1950–1967 közötti évek az egységes állami levéltári hálózat működésének jegyében teltek, ahol az egyes szervek levéltári illetékessége kérdését — minden egyéb mellett — a Levéltárak Országos Központja szabályozta. 1968. január elsejétől a területi levéltárak megyei (fővárosi) tanácsi irányítás alá kerültek és továbbra is feladatuk közé tartozott az illetékességi területükön működő állami szervek iratainak védelme.

Az illetékesség kérdését a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. tvr. szabályozta. A tvr. a Magyar Országos Levéltárat, az Új Magyar Központi Levéltárat és a tanácsi levéltárakat általános levéltáraknak minősítette. Az illetékesség kérdésében a tvr. 8. §-a szűkszavúan annyit mond ki, hogy „az országos szervek levéltá-

31 SZIGETI ERNŐ: Az államigazgatás dekoncentrált szervezetrendszerének térszerkezete. in.: Régió, közigazga-

tás, önkormányzat. Budapest 2001. 229-231. l. A közzétett lista egyes szervei átalakultak, ezek megnevezé-sét aktualizáltam.

90

ri anyagát és az egyéb országos jellegű levéltári anyagot a Magyar Országos Levéltár, illetőleg az Új Magyar Központi Levéltár őrzi.”

A tanácsi levéltárak illetékességét a 9. § rendezte: „a tanácsi levéltár az illetékességi területén működő szervek iratait és az egyéb helyi jellegű levéltári anyagot őrzi.”

További pontosítást az illetékesség kérdésében a 130/1971. (M. K. 10.) MM sz. uta-sítás kiadott Levéltárak Ügyviteli Szabályzata32 (LÜSZ) adott. A LÜSZ V. fejezete az országos levéltárak, a VI. a tanácsi levéltárak illetékességének helyzetét rendezte. A Magyar Országos Levéltár illetékességébe a felszabadulás előtti, az Új Magyar Központi Levéltár illetékességébe a felszabadulás utáni országos hatáskörű vagy jellegű szervek levéltári anyaga tartozott.

A tanácsi levéltárak a fenntartó megyei tanács illetékességi területén működött és működő megyei (fővárosi) szintű szervek levéltári anyagával kapcsolatos feladatokat látták el. Az országos hatáskörű szervek dekoncentrált szerveinek illetékességéről a LÜSZ konkrét rendelkezést nem tartalmazott, de ezek egyrészt a tanács vb alá besorolá-suk okán, másrészt a területi elv alapján a megyei (fővárosi) levéltárakhoz tartoztak.

A LÜSZ 14. §-ban foglaltak alapján analógia vonható az országos hatáskörű szerv dekoncentrált szerveivel. A hivatkozott szakasz kimondja, hogy „a több megyére kiter-jedő illetékességi körű és ott alárendelt szervekkel (kihelyezett részlegekkel) működő szervek központjának levéltári anyagát a székhely szerint illetékes, egyes részlegeiknek levéltári anyagát pedig az azok működési területe szerint illetékes megyei tanácsi levél-tár (levéltárak) gyűjti be.”

Az analógia és a gyakorlat alapján az országos hatáskörű szerv központjában kelet-kezett iratokkal kapcsolatos levéltári feladatokat az Új Magyar Központi Levéltár látta el, a dekoncentrált szervek vonatkozásában a területileg illetékes megyei (fővárosi) levéltár.

A területi elv alkalmazása általában zökkenőmenetesen működött, de a fővárosi székhellyel működő három általános levéltár (ÚMKL, BFL és a Pest Megyei Levéltár) esetében külön szabályozást igényelt, ami a fővárosban működő általános levéltárak illetékességi körének szabályozásáról szóló 101/1975. (M. K. 3) KM utasítással történt meg.

A KM utasítás alapján az Új Magyar Központi Levéltár illetékességébe tartozott az Országgyűlés, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Legfel-sőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a minisztériumok és országos hatáskörű főhatóság-ok, valamint az ezeknek közvetlenül alárendelt fővárosi székhelyű és országos tevé-kenységi körben működő költségvetési szervek iratanyaga. Budapest Főváros Levéltára illetékességi körébe tartozott a minisztériumoknak és az országos hatáskörű főhatóság-ok, szervek közvetlen irányítása alatt álló fővárosi szintű költségvetési szervek iratanya-ga. A Pest Megyei Levéltár illetékességébe az utasítás alapján a pest megyei székhelyű költségvetési szervek iratanyaga tartozott, függetlenül felügyeleti illetve irányító szer-vüktől. Az utasítás 1985-ös módosítása33 az UMKL illetékességébe sorolta az Országos

32 Hatályon kívül helyezte a 2/1997. (Műv. K. 36.) MKM utasítás 1. §-a. Hatálytalan 1997. XII. 30-tól. Hatá-

lyon kívül helyezte továbbá a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet 62. § (2). bekezdése. 33 109/1985. (Műv. K. 12.) MM utasítás.

91

Társadalombiztosítási Főigazgatóságot, míg a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiz-tosítási Igazgatóságot és kirendeltségeit a Pest Megyei Levéltár illetékességébe.34

A LÜSZ alapján az általános levéltárak illetékességét végső soron a Kulturális Mi-nisztérium Levéltári Igazgatósága, később Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya Levéltári Osztálya állapította meg, részben megelőzve, illetve megoldva így az illetékességi vitákat. A levéltárak szervjegyzékének összeállítása „a levéltárak illeté-kességi körének elhatárolásában mutatkozó bizonytalanságokból” eredően is nem volt könnyű feladat.35 A bizonytalanságok legnagyobb részt ugyanakkor a vállalati iratanyag gyűjtése kapcsán voltak tetten érhetőek.

A rendszerváltás utáni közigazgatási változások nyomán a megyei tanácsi fenntartá-sú levéltárak megyei önkormányzati fenntartású levéltárakká váltak. A levéltári terület még évekig az 1969. évi 27. tvr. rendelkezései alapján működött, már amit az alkot-mánybíróság döntése meghagyott belőle. Az illetékesség területén azonban minden maradt a régiben, az országos hatáskörű szervek központi szervezeti egységének iratai-val kapcsolatos munkát a Magyar Országos Levéltár végezte, míg a területi, dekoncentrált szervek iratkezelésével kapcsolatos feladatokat a megyei (fővárosi) levél-tárak látták el.

A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXV. tv. (Ltv.) 14. § (2) bek. alapján a köziratok vonatkozásában a közlevéltárak illetékességét az Ltv. állapítja meg. A 16. § (1)-(2). bek. alapján a levéltárral nem ren-delkező közfeladatot ellátó szervek levéltári anyaga az általános levéltárak, azaz a Ma-gyar Országos Levéltár, valamint a megye (főváros) által fenntartott közlevéltár illeté-kességébe tartozik.

A Magyar Országos Levéltár illetékességét az Ltv. 1995 óta változatlan szövegű 17. §-a állapítja meg:

„A Magyar Országos Levéltár központi általános levéltár. Illetékességi körébe tarto-zik a köztársasági elnöknek és hivatalának, az Országgyűlésnek és hivatalának, továbbá az országgyűlési biztosok hivatalainak, az Alkotmánybíróságnak, a miniszterelnöknek és hivatalának a — 19. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel — a minisztériumok-nak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint az ezek közvetlen felügyelete és irányítása alá tartozó intézményeknek és külképviseleti szerveknek, a Legfelsőbb Bíró-ságnak, a Legfőbb Ügyészségnek, az Állami Számvevőszéknek és a Magyar Nemzeti Banknak, valamint mindezen szervek jogelődeinek levéltári anyaga, továbbá minden, levéltárral nem rendelkező országos köztestület és közalapítvány levéltári anyaga.”

A megyei (fővárosi) közlevéltárak illetékességi körét a 18. § állapítja meg: „A megyei (fővárosi) közlevéltár területi általános levéltárként a megye (főváros)

önkormányzatának közvetlen felügyelete és irányítása alatt működik. Illetékességi köré-be tartozik a fenntartó önkormányzat testületének, hivatalainak és intézményeinek, va-lamint ezek jogelődeinek levéltári anyaga, továbbá a megye (főváros) területén keletke-zett minden olyan levéltári anyag, amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe.”

34 Az utasítás más szervek vonatkozásában is rendezte az illetékesség kérdését, itt csak az országos hatáskörű

és a dekoncentrált államigazgatási szervek illetékességének rendezését idéztem. Az utasítást hatályon kívül helyezte a 2/1997. (Műv. K. 36) MKM utasítás. Hatálytalan 1997. XII. 30.-tól.

35 G. VASS ISTVÁN: Az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőköre és iratbeszállítási politikája. Levéltári Szemle, 1988/2. 3.

92

A törvényjavaslat indoklása az illetékességi kör meghatározásának módját az aláb-biak szerint indokolja:

„A közirat fogalmi körébe sorolható levéltári anyag a tulajdonjog szempontjából nem homogén, az irattári anyagot létrehozó szervtől függően tartozhat állami vagy ön-kormányzati, illetőleg egyéb közfeladatot ellátó szerv tulajdonába. Ezért a közlevéltárak illetékességi körének kijelölésekor a nyugat-európai országok levéltári gyakorlatában értelemszerűen azon alapelv érvényesül, miszerint az állami szervek működése során létrejött levéltári anyagot az állami (központi és területi) levéltárak, az önkormányzati működés maradandó értékű dokumentumait pedig az önkormányzatok által fenntartott levéltárak veszik át. A levéltári intézménnyel nem rendelkező önkormányzatok — az ugyancsak általánosnak tekinthető gyakorlat szerint — levéltári anyagukat a területileg illetékes állami levéltárban helyezik el.

Magyarországon azonban nem jött létre olyan állami levéltári hálózat, amely alkal-mas lenne a területi állami szervek és a levéltári intézménnyel nem rendelkező helyi önkormányzatok levéltári anyagának archiválására. Nálunk ezt a feladatot — 1950 óta — a megyei (fővárosi) önkormányzatok, illetőleg azok jogelődei által fenntartott levéltá-rak látják el. Ennek figyelembevételével a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 70. §-a /1/ bekezdésének a) pontja, továbbá a 63/A. §-ának n) pontja a megyei önkormányzatok, illetőleg a fővárosi önkormányzat kötelező feladatává teszi a területükön lévő maradandó értékű iratok gyűjtésével és őrzésével, valamint a közgyűj-teményekkel kapcsolatos teendők ellátását.

A Javaslat — a hivatkozott rendelkezésekkel összhangban — a megyei (fővárosi) levéltárakat a közlevéltárak között olyan területi általános levéltáraknak minősíti, ame-lyek a megye (főváros) területén működő, illetőleg működött önkormányzati testületek, hivatalok és intézmények, illetve jogelődeik levéltári anyagát, továbbá minden más, itt működő szerv levéltári anyagát is őrzik és kezelik, feltéve, hogy azok nem tartoznak más levéltár illetékességi körébe.”

Az Ltv. javaslatának indoklása tehát egyértelműen az évtizedek alatt kialakult gya-korlat folytatását írja elő. Az Ltv. szövege azonban a dekoncentrált szervek illetékessé-gét expressis verbis nem szabályozza, hanem az illetékességet a megyei (fővárosi) köz-levéltárak tekintetében negatív állítással határozza meg, azaz minden olyan levéltári anyag tekintetében megállapítja, mely nem tartozik más levéltár illetékességébe.

Az Ltv. hatályba lépése óta a tanulmányom első részeiben említett közigazgatási tér-szerkezeti változások a levéltárak illetékességét nem változtatták meg, s bár hatottak rá, az e körül keletkező viták mégsem kaptak nagyobb nyilvánosságot.

Az általános levéltárak raktározási feltételeinek javítását szolgáló fejlesztési prog-ram koncepciója 1998 végére készült el. A koncepció körül kialakult vita elsősorban a regionális levéltárak létrehozásának szükségességét vitatta, de fontos elemként szerepelt a levéltári illetékesség kérdése. Az Ltv tervezett módosítása nyomán a Magyar Országos Levéltár regionális szerveként hét — egy fővárosi és hat vidéki székhellyel működő — regionális hatáskörű állami levéltár jött volna létre, amelyek illetékességébe került volna a régió területén működő területi állami szervek és jogelődeik levéltári anyaga.36

A regionális állami levéltári hálózat ügye 1999 után lekerült a napirendről, ugyan-akkor az általános levéltárak illetékességét illetően az Ltv. rendelkezései nem változtak. 36 A fentiekkel kapcsolatos vitát, hozzászólásokat l. bővebben a Hírlelő 1998/1–2. számában.

93

Az Ltv. általános levéltárak illetékességét szabályozó rendelkezések szerint a mi-nisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint az ezek közvetlen fel-ügyelete és irányítása alá tartozó intézményeknek, valamint mindezen szervek jogelőde-inek levéltári anyagával kapcsolatos feladatok a Magyar Országos Levéltárat illetik.

Tanulmányom első részében kifejtettek alapján megállapítható, hogy az országos hatáskörű szerv megnevezés az Ltv. szóhasználatában is pontatlanságot eredményez. Ha tág értelemben vesszük, akkor a kormány, a minisztériumok és a többi központi állam-igazgatási szerv mind országos hatáskörű szerv, ennek az értelmezésnek viszont ellent-mond a minisztériumok törvényszövegbeli külön kiemelése. A LÜSZ „országos hatás-körű vagy jellegű szervek”, illetve a hivatkozott KM utasítás „országos hatáskörű főha-tóságok” megfogalmazásai pontatlanabbnak tűnnek az Ltv. „országos hatáskörű szerv” szóhasználatánál, mégis, gyűjtőfogalomként helyesebb, illetve tágabb értelmezési lehe-tőséget kínáltak, mint a közigazgatási jogban az Ltv. megfogalmazásánál szűkebb érte-lemben használt „országos hatáskörű szerv” fogalma.

Ha az Ltv. vonatkozásában az országos hatáskörű szervek szűkebb értelmezése alatt a 1040/1992. Korm. határozat szerinti értelmezést kell elfogadni, akkor — az általában nevesített minisztériumok mellett — csak a kormány közvetlen irányítása és a kijelölt miniszter felügyeletet alatt álló szervek tartoznak a Magyar Országos Levéltár illetékes-ségébe. Ebben az esetben azonban a központi hivatalok és a minisztériumi hivatalok levéltári illetékessége meghatározásának hiányát kell megállapítani.

A dekoncentrált szervek vonatkozásában az Ltv. 18. §-nak negatív illetékességi megfogalmazását kell figyelembe venni, azaz a megyei (fővárosi) általános levéltár illetékességébe tartozik a megye (főváros) területén keletkezett minden olyan levéltári anyag, amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe. A dekoncentrált szerveket expressis verbis az Ltv. nem sorolja egyik levéltár illetékességébe sem, így a megyei (fővárosi) levéltárak illetékességébe tartozóknak kell tekinteni azokat. Tisztább helyzetet teremtene azonban itt is egy pontos törvényi megfogalmazás.

Az Ltv. rendelkezései — a LÜSZ korábban hivatkozott 14. §-ban foglaltakkal ellen-tétben — nem szabályozzák a közigazgatás térszerkezeti változásaiból következő illeté-kességi változásokat. Itt elsősorban az egyre növekvő számú regionális szervek levéltári illetékességének kérdése okozhat gondot, hiszen a korábban megyei szinteken, most régióközpontban működő szervek a régióközpont megyei levéltárára többletfeladatot rónak, míg a régió többi megyei levéltárának ez irányú feladatait „kiüresítik”. A folya-mat iránya egyértelmű és a közigazgatás-fejlesztési célok is a régiók szerepének erősíté-sét tartalmazzák. Hosszú távon a közigazgatási hivatalok regionalizálása is megfogalma-zott cél. A közigazgatás átalakuló térszerkezete rákényszeríti a levéltárügyet a feladatok átgondolására akkor is, ha a regionális állami levéltári hálózat nem jön létre.

Az országos hatáskörű és dekoncentrált szervek illetékességével kapcsolatos nézet-eltéréseket erősíti, hogy az Ltv. 10. § (1) bek.-e az országos hatáskörű szervek iratkeze-lési mintaszabályzatainak kiadásakor a Magyar Országos Levéltár véleményének kikéré-sét írja elő, a (2)-(3). bek.-ben foglaltak alapján pedig az országos hatáskörű szerv veze-tője által kiadott egységes iratkezelési szabályzat tekintetében a Magyar Országos Levél-tár egyetértési jogát rögzíti.

Ugyanakkor az országos hatáskörű szerv iratkezelési szabályzata és irattári terve a területi, dekoncentrált szervek esetében is hatályos, abban az esetben is, ha azok jogi személyként bizonyos fokú jogi önállósággal rendelkeznek. Az Ltv. rendelkezései alap-

94

ján a Magyar Országos Levéltár egyetértési jogát gyakorolva jóváhagyja az országos hatáskörű szerv vagy központi hivatal iratkezelési szabályzatát és irattári tervét, majd az abban foglaltak alapján a dekoncentrált szervek vonatkozásában az illetékességi felada-tokat (szervellenőrzés, selejtezési jegyzőkönyv záradékolása, maradandó értékű irattári tételek átvétele stb.) a megyei (fővárosi) levéltárak látják el. Teszik ezt úgy, hogy az iratkezelés folyamatába, különösen a maradandó értékű irattári tételek kialakításába csak kevéssé szólhatnak bele.

A rendszerváltás óta folyamatosan átalakuló közigazgatás és a változatlan szervezeti formában működő levéltárak illetékességi konfliktusa már régóta érett, de csak 2003 nyarán jelentkezett először komolyabb formában.

A Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalt (TAKEH) a pénzügyminisztériumi uta-sítással alapított illetményhivatalok jogutódjaként, ezek átszervezésével a pénzügymi-niszter alapította az 58/1979. (XII. 24.) PM rendelettel, tanácsi költségvetési szervként. A tanácsi rendszer megszűnésével, az önkormányzatok megalakulásával a TAKEH átalakítása is szükségessé vált.

A 19/1991. (I. 21.) Korm. rendelettel létrehozott Területi Államháztartási és Köz-igazgatási Információs Szolgálat (TÁKISZ) a működő megyei TAKEH szervek átszer-vezésével jött létre, jogutódlással.37 A TÁKISZ a számára kötelezően meghatározott feladatokkal, mint maradványérdekeltségű önálló állami költségvetési szerv működött, felügyeletét a belügy-, illetve a pénzügyminiszter látta el.

A TÁKISZ-ok jogutódjaként a kormány a 259/2000. (XII. 26.) Korm. rendeletével a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt működő, önállóan gazdálkodó költségvetési szervként létrehozta a Területi Államháztartási Hivatalt (TÁH), mint a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervet. A TÁH-ok működési területe a megyére (fővárosra) terjedt ki, a TÁH-ok és jogelődeik a működési területük szerinti megyei (fővárosi) levéltárak illetékességébe tartoztak.

A 322/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet a TÁH-ok jogállását módosította, és az Ál-lamháztartási Hivatalt (ÁHH) a pénzügyminiszter általános és szakmai irányítása alá tartozó országos hatáskörű, központi költségvetési szervként határozta meg. A TÁH-ok az ÁHH részben önállóan gazdálkodó, részjogkörű központi költségvetési szervei lettek, azaz a megyei (fővárosi) szervek dekoncentrált szervként működtek tovább.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 2003. évi XXXVII. tv.-el történt módosítása 2003. június 30-tól a Területi Államháztartási Hivatal (valamint a Magyar Államkincstár Rt.) jogutódjaként létrehozta a Magyar Államkincstárat, mint a pénzügy-miniszter szakmai és törvényességi felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervet38. A Kincstár egyes feladatait a Kincstár Területi Igazgatóságai útján látja el, amelyek önálló jogi személyiséggel már nem rendelkeznek. A területi igazgatóságok feladata többek között a központosított illetmény-számfejtési feladatok ellátása, a családtámoga-tási ellátások, a fogyatékossági ellátások folyósítása és ezekben az ügyekben elsőfokú eljárás lefolytatása.

37 A fővárosban a Fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (FÁKISz) műkö-

dött. 38 Vö. 2. sz. jegyzet.

95

A korábban ismertetettek alapján a TÁH, ill. a Magyar Államkincstár központja, mint országos hatáskörű szerv a Magyar Országos Levéltár illetékességébe tartozott, de a dekoncentrált szervek (területi igazgatóságok) iratkezelésével kapcsolatos feladatokat a megyei (fővárosi) levéltárak látták el. A Magyar Államkincstár elnöke a szervezet iratkezelési szabályzatát és irattári tervét a Magyar Országos Levéltárnak az Ltv. 10. § (3) bek.-ben foglalt egyetértési joga figyelembevételével 2003. július elsejei hatállyal adta ki.

A Magyar Államkincstár 2003 őszén közbeszerzési eljárást írt ki az illetményszámfejtési és családtámogatási ügyek (a kiírás csak az ebbe a körbe tartozó iratokat érintette) iratainak rendezésére, selejtezés előkészítésére.

A Magyar Államkincstár és a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságainak egy-séges szerkezetbe foglalat Iratkezelési Szabályzatáról rendelkező 1/2003. sz. Elnöki Utasítás alapján az illetményszámfejtési és családtámogatási ügyek iratai őrzési ideje egységesen a munkavállaló munkaviszonyának megszűntétől számított öt év. A közbeszerzési eljárás során a nyertes vállalkozóknak az 1988. január elseje előtt kilé-pett munkavállalók illetményszámfejtési és családtámogatási ügyeit tartalmazó iratokat kellett selejtezésre előkészíteni. (A selejtezés gyakorlati lefolytatása a Magyar Állam-kincstár feladata maradt.)

A selejtezéssel kapcsolatban az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának (ÖLT) több állásfoglalása is született, melyek részletes ismertetését és elemzését jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé. A 2003. december 19-ei keltezésű állásfoglalás egyik lé-nyegi eleme, hogy a selejtezési jegyzőkönyvek záradékolását a megyei (fővárosi) levél-tárak csak akkor végezhetnék el, ha a selejtezési jegyzőkönyvek illetve iratjegyzékek alapján a területi levéltárak a maradandó értékűnek minősített felső- és középvezetők iratanyagát, mint „az érintett korszak meghatározó közszereplői életút-állomásait doku-mentáló — más forrásból csak részlegesen megismerhető — adategyüttest” leválogat-hatnák és levéltári őrizetbe vehetnék.

Az állásfoglalásban foglaltak szerint a selejtezésre előkészítés során készítendő irat-jegyzéknek „tartalmaznia kell az alkalmazott nevét, születési idejét, foglalkozá-sát/foglalkozásait, beosztását.” Az állásfoglalás rögzíti, hogy „amennyiben a megfelelő jegyzék hiánya miatt a maradandó értékű iratanyag kiválogatását nem tudjuk elvégezni, a selejtezési jegyzőkönyv záradékolását megtagadjuk.”39

A Magyar Államkincstár az iratselejtezésre előkészítési munkálatok során a foglal-kozásra, beosztásra utaló rovat felvételét nem írta elő a vállalkozókkal kötött szerződés-ben, ezt nem is tehette, hisz a nyilvános közbeszerzési eljárás 2003 késő őszén lezárult, a vállalkozókkal a szerződések 2003. december 10-én, az ÖLT állásfoglalás megszületése előtt megköttettek.

Az ÖLT állásfoglalás nyomán a megyei (fővárosi) közlevéltárak részben egységes álláspontra helyezkedve a selejtezési jegyzőkönyvek záradékolását nem végezték el. A Magyar Államkincstár a folyamat elején a megyei (fővárosi) közlevéltárak illetékes-ségét nem vitatta, de minden alkalommal arra hivatkozott — véleményem szerint is joggal — hogy a selejtezhetőségi időket meghatározó irattári tervet a Magyar Országos Levéltár egyetértési jogának gyakorlásával adták ki.

39 A Területi Államháztartási Hivatalok irattári anyagának selejtezéséről szóló szakmai állásfoglalást 2003.

december 19-ei keltezéssel dr. Á. Varga László elnök, az ÖLT Elnöksége nevében adta ki.

96

A Magyar Államkincstár álláspontjában 2004. év nyarán fordulat következett be, az Ltv. 17. § (1) bek.-ben foglaltakra hivatkozva a Magyar Államkincstár szervezete egé-szét — területi igazgatóságaival és azok jogelődeivel együtt — mint országos hatáskörű szervet a Magyar Országos Levéltár illetékességébe tartozónak tekintette. Itt érdemes visszatérni az országos hatáskörű szerv és a dekoncentrált szervek jogállásával kapcso-latban leírtakra.

Egyértelmű, hogy hatályos levéltári jogszabályok alapján az országos hatáskörű szervek és jogelődeik levéltári anyagával kapcsolatos feladatok a Magyar Országos Levéltár illetékességébe tartoznak. Bár az Ltv. expressis verbis nem jelenti ki, de a dekoncentrált szervekkel kapcsolatos levéltári feladatokat a korábban kifejtettek alapján a területi (fővárosi) levéltárak látták és legtöbb esetben látják el ma is. A Magyar Állam-kincstár területi igazgatóságai közigazgatás-jogi szempontból akkor is dekoncentrált szerveknek tekintendők, ha jogi önállósággal nem is, de megyei (fővárosi) területi illeté-kességgel, valamint I. fokú hatósági jogkörrel rendelkeznek.

Ha a Magyar Államkincstár, mint országos hatáskörű szerv — területi igazgatósága-ival együtt — a Magyar Országos Levéltár illetékessége tartozó szerv, akkor a többi országos hatáskörű szerv, központi hivatal és dekoncentrált szerveivel kapcsolatban is felül kell vizsgálni a követett gyakorlatot. 40

Más szempontból viszont nem lenne célszerű a szervek előre nem látható szervezeti átalakításhoz kötni az illetékesség kérdését, mert a Magyar Államkincstár és jogelődei viszonylatával teljesen ellentétes átalakulási folyamatot is meg lehet figyelni a közigaz-gatási szerveknél, így pl. az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) estében.

Az APEH létrehozásáról a 14/1987. (V. 13.) MT rendelet intézkedett, majd a rend-szerváltás után az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet. A Korm. rendeletben foglaltak szerint az APEH a pénzügyminiszter irányítása alatt álló önálló költségvetési szerv, amely feladatát a jogi önállósággal nem rendelkező fővárosi, megyei adó- és ellenőrzési igazgatóságok útján látta el.

40 A kézirat lezárása (2005. február) óta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Levéltári Osztálya 2005.

február 22-én kelt tájékoztató jellegű szakmai állásfoglalásában a Magyar Államkincstár jogi álláspontját elfogadva, szervezetének egészére - jogelődei vonatkozásában is — a Magyar Országos Levéltár illetékessé-gét állapította meg. Az állásfoglalás alapján minden jogszabály szerinti illetékességből eredő közlevéltári feladat ellátására a Magyar Országos Levéltár jogosult, így a Magyar Államkincstárnál készített iratselejte-zési jegyzőkönyvek záradékolására is. A Magyar Országos Levéltár ez év júliusában értesítette a területi le-véltárakat, hogy a selejtezésre előkészített illetményszámfejtési iratokat nem tartja maradandó értékűnek, az iratokból levéltári őrizetbe átvenni nem kíván és a selejtezési jegyzőkönyveket záradékolni fogja. A területi levéltáraknak címzett levelekben lehetőséget biztosított arra, hogy „egyes közszereplők személyi dossziéit” a korábban illetékes területi levéltár „gyűjtőkörben átvegye”. Az egységesnek legkevésbé sem mondható irat-értékelési gyakorlat eredményeképp egyes megyékben teljes körűen kiselejtezésre került az érintett irat-anyag, míg másutt (pl. Zala és Veszprém megyékben) jelentős iratmennyiségek kerültek közlevéltári őrizet-be. Megjegyzendő, hogy a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM Rendelet hatályos 13. § (1) bekezdésben rögzített szö-vege szerint „ha valamely közlevéltár más levéltár illetékességi körébe tartozó fondot vagy annak részét ké-pező irategyüttest őriz, köteles azt az őrzésre illetékes levéltár részére átadni”, azaz Magyar Államkincstár selejtezési eljárása során területi levéltárba megőrzésre átvett iratokat a Magyar Országos Levéltár részére kellene — a jogszabályi előírás betartásával — átadni. Dr. Á. Varga László úr, Budapest Főváros levéltára főigazgatója az MTI-hez 2005. szeptember 3-án eljutatott állásfoglalásában — tanulmányomban is ismerte-tett álláspontját fenntartva — tiltakozott a selejtezési eljárás lefolytatása ellen, Dr. Gecsényi Lajos úr, a Ma-gyar Országos Levéltár főigazgatója állításait cáfolta és kiállt a selejtezés lefolytatása mellett. (http://hvg.hu/itthon/20050903iratmegsemm.aspx)

97

A 2002. évi LXV. tv. újraszabályozta az APEH jogállását. A törvény kimondja, hogy az APEH a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló, önálló jogi szemé-lyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó államigazgatási szerv. Az APEH területi szervei, az Oktatási Igazgatóság és az APEH-SZTADI jogi személyi-séggel rendelkező, részben önállóan gazdálkodó, részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek és a Központi Hivatal irányítása és felügyelete alatt állnak.

Bár az APEH szervezete és jogállása az elmúlt évtizedben változott, mindvégig — országos hatáskörrel rendelkező központi hivatalként — a Magyar Országos Levéltár illetékességébe tartozott-tartozik, dekoncentrált szervei pedig — a szervezetben betöltött jogállástól függetlenül — a megyei (főváros) levéltárak illetékességébe.

Hivatalszervezeti változások szempontjából érdekes példa az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal. A Hivatalt Kárpótlási Hivatal néven országos hatáskörű, önálló államigazgatási szervként a 18/1990. (VII. 27.) Korm. rendelettel hozta létre a kormány. A 101/1991. (VII. 27.) Korm. rendelet már a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalok létrehozásáról intézkedett, amelyek feladatukat a hivatal irányításával látták el, de a kárpótlási törvényben meghatározott feladatukat önállóan gyakorolták, azaz dekoncentrált szervként.

A 428/1998. (III. 6.) Korm. rendelet — a kárpótlási feladatok csökkenése miatt — az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, valamint a megyei (fővárosi) hivatalo-kat megszüntette és általános jogutódként létrehozta a Központi Kárrendezési Irodát. Az Iroda központi hivatalnak minősülő központi költségvetési szerv, amely feladatait 13 területi kirendeltség útján látja el. Az országos hatáskörű szervből központi hivatal lett és 20 területi szervéből 13 maradt. A legutóbbi változás a 320/2004. (XII.1.) Korm. rendelet alapján következett be, a 13 területi kirendeltséget kilenc kirendeltségben von-ták össze. A Hivatal szervezeti egységeinek térszerkezeti változtatásait követve valószí-nű, hogy idővel minden feladat- és hatáskör a Hivatal központjába kerül, így az illeté-kesség ebben az esetben egyértelműen a Magyar Országos Levéltáré lesz.

Az Ltv.-nek az országos hatáskörű szervek és a dekoncentrált szervek illetékességé-vel kapcsolatos, értelmezési gondokat felvető szakasza ugyanúgy vitát eredményezhet, ahogy ez a Magyar Államkincstár esetében történt. A területszerkezeti átalakulások következtében illetékességi viták egyes megyei levéltárak között is kialakulhatnak egy regionális központú szerv és megyei szervei vonatkozásában, amit még összetettebbé tehet, ha az illető szerv egyben országos hatáskörű központi szerv önálló vagy kevésbé önálló dekoncentrált szervezeti egysége.

Említést érdemel még a fegyveres és rendvédelmi szervek levéltári illetékességének kérdése, mivel ezeknek a speciális és államigazgatási feladatokat ellátó szerveknek a helyzete sem egyértelmű. Így például a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. tv. alapján a Vám- és Pénzügyőrség, mint a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló fegyveres rendvédelmi, államigazgatási szerv, amely önálló jogi személyiség-gel, országos hatáskörrel rendelkezik és önállóan gazdálkodik.

A vám- és pénzügyőrség szervezetileg három szintre tagozódik, amelyek a 2004. évi átszervezés keretében újultak meg:

1. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága helyezkedik el a szervezeti

hierarchia csúcsán, országos hatáskörrel, feladata a közép- és alsófokú szervek fel-ügyelete, irányítása.

98

2. Középfokú szervek a 2000-ben uniós normáknak megfelelően az uniós régiókhoz területileg illeszkedve létrejött regionális parancsnokságok, vám- és jövedéki fel-adatok ellátására szakosodva, felügyeletük alá tartoznak az alsó fokú szervek.

3. Alsó fokú szervek a belterületi fővámhivatalok és a határszakaszok vámhivatalai, regionális jövedéki központok és regionális nyomozó hivatalok.

A VPOP jogállásának törvényi meghatározásában is szerepel az országos hatáskörű megfogalmazás, középfokú szervei térszerkezete már igazodik a kialakított NUTS-2 szintű régiókhoz és ezen kívül még megyei, NUTS-3 szinten is rendelkezik alsó fokú szervekkel. A levéltári illetékesség minden szerv esetében megállapítható, de egyben a többször ismertetettek miatt vitatható is. Ugyanitt lehetne említeni a Rendőrség és a Határőrség országos hatáskörű központi és dekoncentrált, területi, helyi szervei levéltári illetékességének kérdését.

A jövő útja: a dekoncentrált területi szervek regionalizálása

A kormányrendeletekben és határozatokban rögzített, de meg nem valósult közigazgatásfejlesztési elképzelések jelenleg új lendülettel, a kormányzati szervezeti decentralizációs-deregulációs programról szóló 1064/2004. (VI. 28.) Korm. határozat alapján, dr. Sárközy Tamás kormánybiztos vezetésével folynak.

A program 2004. július 1-jén kezdődött és lezárásának határideje 2005. december 31. A program keretében — más feladatok közt — az aránytalanságok és a párhuzamos-ságok felszámolása érdekében át kell tekinteni a minisztériumok és más központi köz-igazgatási szervek feladat- és hatáskörét, javaslatot kell kidolgozni a Kormány, illetve a minisztériumok irányítása, felügyelete alá tartozó központi közigazgatási szervek felül-vizsgálatára, egyúttal a központi közigazgatási szervek típusainak kialakítására. A prog-ram másik fontos feladata javaslattétel kidolgozása a minisztériumok és más közigazga-tási szervek dekoncentrált szervei számának csökkentésére.

A regionális és kistérségi szervezést igénylő államigazgatási feladat- és hatáskörök, valamint a területi államigazgatási szervek átalakítására vonatkozó intézkedésekről szóló 1075/2004. (VII. 21.) Korm. határozat a területi államigazgatás átalakításának szempont-jait is meghatározza. A Korm. határozat a jelenlegi igen széttagolt és nagyszámú területi államigazgatási szervezet csökkentését célozza meg, lehetőleg ágazatonként egy dekoncentrált szerv létrehozásával. A területi államigazgatási szervek illetékességi körét a 7 NUTS-2 szintű régió területével tervezik összehangolni. Fontos cél, hogy a jelenlegi megyei szintről a NUTS-2 szintű statisztikai-tervezési régiók szintjére kerüljön a köz-igazgatási hivatalok működésének meghatározó része úgy, hogy a régióközpont szék-hely közigazgatási hivatalvezetője kapja a többletjogosítványokat.

Megállapítható tehát, hogy Kormány a kormányzati szervezeti decentralizációs-deregulációs program keretében mindkét korábban taglalt kérdésben, azaz az országos hatáskörű szervek és a dekoncentrált szervek tekintetében is „rendcsinálásra” határozta el magát és az elképzelések szerint a 7 statisztikai-tervezési régió is egyre nagyobb sze-repet kap a közigazgatás térszerkezetében.

99

Amennyiben a regionális (területi) állami levéltári hálózat kiépítése nem valósul meg, úgy az említett programok alapelveihez csatlakozva lenne célszerű a létrejövő egységes, közfeladatot ellátó szervtípusok általános levéltári illetékességét — tekintettel a régiókra és a továbbra is fennmaradó megyékre — meghatározni, és jogszabályban, azaz a levéltári törvényben rögzíteni.

2005. szeptember 5–7. között került sor Ungváron az Ukrán Levéltárosok Egyesülete, a Magyar Levéltárosok Egyesülete, az Ukrán Levéltárosok Egyesületének Kárpátaljai Rész-lege, az Ukrán Levéltári Ügyek és Levéltári Adatok Tudományos Kutatóintézete és a Kár-pátaljai Állami Levéltár szervezésében a levéltárosok első ukrán–magyar tudományos nemzetközi konferenciájára. Az ukrán és magyar kollégák előadásaikban a levéltári tudo-mányos segédletek létrehozásának és a magyarországi ukrán vonatkozású, illetve ukrajnai magyar vonatkozású levéltári anyagok kutatásának aktuális problémáit vizsgálták.

100

MÉRLEG

DOKUMENTUMOK II. RÁKÓCZI FERENC ÉS TÁRSAI ÚJRATEMETÉSÉHEZ (1873–1906)

Szerkesztette.: HALÁSZ HAJNAL–KATONA CSABA–ÓLMOSI ZOLTÁN. Bp., 2004. 268 p.

Az 1703–1711 között zajlott Rákóczi-szabadságharc évfordulói számos intézménynek kínáltak/kínálnak alkalmat arra, hogy konferenciákkal, kiadványokkal emlékezzen meg a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről. Nem volt kivétel ez alól a Magyar Országos Levéltár sem, ám a MOL a többséghez képest bizonyos értelemben más útra lépett, ami-kor a Rákóczi-szabadságharchoz kötődő kötetet jelentett meg saját kiadásában. A levél-tár három munkatársa — akik a dokumentumkötetet szerkesztőként jegyzik —, Halász Hajnal, Katona Csaba és Ólmosi Zoltán szerencsés kézzel és jó érzékkel választották ki témájukat: a fejedelem és emigráns társai 1906. évi újratemetését. A majd száz évvel ezelőtti, akkor lényegében a nemzet egészét megmozgató jeles esemény, Rákóczi, Ber-csényi Miklós, Thököly Imre és társai hazahozatala Kassára, illetve Késmárkra immár maga is a történelmi múlt részévé vált, tudományos igényű feldolgozása aligha volt valaha aktuálisabb, mint éppen a jeles évforduló alkalmából; a témaválasztás már csak ezért is dicséretes.

A küllemében is kellemes, a címlapon látható fekete–fehér fotó színét kellemesen oldó vörösesbarna alapszínű borítót kapó kötet a szerkesztők hosszas bevezető tanulmá-nyával indul, amely — ahogy arra igen helyesen külön hangsúlyt is helyeztek — nem foglalkozik a 18. századi események bemutatásával és értékelésével. A tanulmány elő-ször világos áttekintést ad a fejedelem és társai hazahozatalára irányuló előkészületekről a 19. század derekától kezdve, bemutatva a kezdeményezéseket, ezek kudarcait, illetve azok okait, majd részletesebben ismerteti azokat a politikai háttéralkukat, illetve immár konkrét előkészületeket, amelyek lehetővé tették, hogy 1906-ban végre valóban sor kerülhessen Rákóczi Ferenc és a többi emigráns holttestének hazaszállítására. Hasonló részletességgel ismerheti meg az olvasó a Rodostóban és Konstantinápolyban zajló tár-gyalásokat és feltárásokat, majd pedig az újratemetés konkrét eseményeit. Szerencsére a szerkesztők az események ismertetésén túl korántsem riadtak vissza attól, hogy a történ-teket értékeljék és mérlegre tegyék. A bevezető tanulmány néhány fejezete kifejezetten az elemző történész erényeit csillantja fel, rávilágítva arra a nagyon is lényeges elemre, hogy miközben a közvélemény többsége erőteljes érzelmekkel telítődve élte át a kor függetlenségi eszméi táplálta jelszavak lázában az újratemetést, valójában egy nagyon is az aktuálipolitikát szolgáló, helyenként erőteljes nacionalista töltetet is hordozó ese-ményre került sor 1906-ban. A határozott tollvonásokkal megírt bevezető talán csalódást fog okozni a romantikus történetírás soha el nem fogyó híveinek, de aligha kétséges, hogy a kötetbe foglalt iratok döntően az ott leírtakat igazolják.

A bevezetőt követően ugyanis a kötetben a Magyar Országos Levéltár anyagából, a képviselőházi naplóból, illetve a korabeli sajtóból válogatott ??? dokumentumok mai magyar helyesíráshoz és központozáshoz igazított szövegét olvashatja az érdeklődő. A dokumentumok kronológiai sorrendben követik egymást, az idegen kifejezéseket, külön-féle utalásokat lábjegyzetek révén teszik érthetővé a kötet összeállítói. A különböző

101

dokumentumok közzététele a Törökországban dolgozó, Thaly Kálmán, majd Thallóczy Károly vezette kiküldöttek munkájának, később pedig a temetést vezénylő kormányzat döntéseinek számos olyan elemét tárja fel, amelyek ismerete révén jobban megértheti a mai olvasó is részben azt, hogy miért vált kultikus eseménnyé a 20. század elején a feje-delem és társai újratemetése, részben pedig azt, hogyan lett a napi politika elemévé és kiszolgálójává az amúgy valóban nemes célt szolgáló kezdeményezés (hiszen a szülő-földön történő végső nyugalomra helyezés nem „csupán” egy nemzeti hőssé magaszto-suló fejedelmet, de mindenkit megillet).

A kötetet glosszárium teszi teljesebbé, amelyben a kötet lapjain leggyakrabban elő-forduló vagy legismertebb személyek rövid életrajza olvasható (mind a 18. század első fele, mind pedig a 19–20. század fordulójának személyiségeié, vagyis a kötetet óhatatla-nul is átható kettős történeti sík itt maradéktalanul teret nyer).

Úgyszintén az olvasó jobb eligazodását segíti a ma már minden hasonló jellegű ki-advány nélkülözhetetlen elemeként értékelhető személy- és helynévmutató, amelynek összeállítója figyelembe vette a történelem sodrában egyik állam keretei közül másik állam keretei közé kerülő helységek neveinek változásait is: a mutató gondos elkészítése Varga Katalin levéltáros munkáját dicséri.

A kötetet végezetül képes melléklet egészíti ki: a Magyar Országos Levéltár és a Nemzeti Múzeum anyagából összeállított fotósorozat részben az izmiti (itt nyugodott Thököly Imre) és rodostói feltárások során készült felvételekből, részben pedig az újra-temetési ceremónia budapesti, kassai, késmárki helyszínein készített fényképekből áll. A kötet egyetlen, kétoldalas színes fotója azt a dokumentumot ábrázolja, amelyben a ma-gyar kormány tagjai aláírásukkal igazolják, hogy Orsovánál a fejedelem és társai „haza-tértek” Magyarország földjére.

Néhány kritikai megjegyzés is illeti a kötetet: több helyen is maradt egy-egy apró géphiba, amelyek ugyan nem tartoznak egy kiadvány karaktere elemei közé, ám helyen-ként bosszantóak tudnak lenni. Csakúgy, mint az olyan tollhibák, amelyek révén bizony-talanná válhat az olvasó, ha helyenként más és más dátum szerepel pl. Thököly Imre izmiti bujdosásának évszámaként. Az ilyeneket kicsivel több odafigyeléssel, esetleg egy olvasószerkesztő bevonásával jórészt el lehetne kerülni. Reméljük el is fogják, talán már épp egy másik, a témához kötődő kötetben. Az ugyanis kétségbevonhatatlan, hogy a válogatás — amelynek 300-as példányszáma érthetetlenül alacsonynak tűnik — folyta-tást kíván: a budapesti, kassai, késmárki városi iratanyag, a római katolikus Rákóczi és az evangélikus Thököly újratemetésében komoly szerepet játszó katolikus és evangéli-kus egyház levéltárában található dokumentumok, sőt talán a törökországi levéltárak is bizonyosan értékes és érdekes adatokkal gyarapíthatják még a témára vonatozó ismere-teket, csakúgy, mint az Isztambul galatai részén található St. Benoit templomot — itt nyugodott II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hazahozataluk előtt — kezelő lazarista rendház vélhetően Franciaországban található dokumentumai. Nem csak a magam nevé-ben remélem, hogy a kötetet szerkesztő levéltárosoknak lesz erejük és lehetőségük arra, hogy ezek feltárását is elvégezzék.

Bana József

102

HÍREK

A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE VÁNDORGYŰLÉSE EGERBEN

A Magyar Levéltárosok Egyesületének 2005. évi vándorgyűlését augusztus 22–24. kö-zött Egerben tartották, a levéltáros szakma dolgozóit — az eddigi legmagasabb lét-számmal — több mint 400 munkatárs képviselte.

A vándorgyűlést Szögi László, az MLE elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében külön köszöntette Bozóki Andrást, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának miniszte-rét; Benkár Józsefet, Heves Megye főjegyzőjét; Nagy Imrét, Eger Megyei Jogú Város polgármesterét; és a vendéglátók képviseletében Bán Pétert, a Heves Megyei Levéltár igazgatóját; illetve a nyolc országból megjelent 18 külföldi vendéget. Szlovákiából érke-zett Jiřina Štouračova, Novák Veronika, Elena Kasiarova és Bukovszky László; Német-országból Martin Dallmeier; Romániából Carmen Elena Doborta és Pál Antal Sándor; Szerbia-Montenegroból Fodor István és Nagy Gábor; Szlovéniából Vladimir Žumer és Polona Mlakar; Ukrajnából Irina Matyaska, Natalja Hrisztova, Mihail Delegan, Csatáry György és Kutasi Ilona; Lengyelországból Jaroslav Poražinski.

Az megnyitó után Benkár József, majd Nagy Imre köszöntötte az MLE megjelent munkatársait. A vendéglátók után Bozóki András miniszter beszéde következett, aki hangsúlyozta a levéltáraknak a múlt értékeinek megőrzésében kivívott fontos szerepét. Ugyanakkor a világ változásával, a technika folyamatos fejlődésével párhuzamosan a levéltárban is ki kell alakítani az új szakértelmet — amely természetesen ráépül a régire —, de sokkal határozottabban támogatja az úgynevezett szolgáltató állam kialakítását és működését. Feladatunk, hogy az iratok könnyen hozzáférhetővé legyenek, a levéltárak egységes rendszerben működjenek, és minél összehangoltabb és átjárhatóbb legyen az intézmények hálózata. A közeljövőben megvalósul az egységes számítógépes nyilván-tartó rendszer, amely a tervezet alapján a 85 magyarországi köz-, és magánlevéltár több mint 345 000 ifm-nyi iratát egységes nyilvántartásban jeleníti meg. 2006. január 1-jei határidővel kell adatokkal feltölteni a nyilvántartást, a technikai megvalósításhoz szük-séges informatikai eszközparkhoz az NKA pályázatain keresztül juthatnak a levéltárak. A számítógépes nyilvántartás kiépítése mellett a digitalizálás a legfontosabb feladat, mellyel a levéltári állományvédelem minél magasabb fokú megvalósítását kívánják elér-ni. A technikai megvalósításhoz informatikus levéltári szakembereket kell kiképezni, illetve átképezni, ez az Európai Unió országaiban évek óta folyamatosan jelenlévő tö-rekvés.

Ezek után Bozóki András az előzetesen megkapott kérdések alapján tájékoztatta a hallgatóságot a minisztérium levéltárak is érintő terveiről. A Nemzeti Kulturális Alap-programnál csökken a kuratóriumok száma, ennek keretében a Könyvtári és a Levéltári Kollégiumot összevonják. Bozóki András többször hangsúlyozta, hogy nem összeolva-dásról, hanem egyszerű és átlátható pénzelosztási okból történő egyesítésről van szó; valamint ígéretet tett arra is, hogy a pályázati pénzek összegét nem csökkentik. Emellett fontosnak tartotta a kuratóriumi tagok választásánál az összeférhetetlenség betartását.

A miniszter az említettek mellett kiemelte az állományvédelem fokozottabb figye-lembe vételét, valamint támogatásáról biztosította a jelenlévőket a Levéltári Módszertani

103

és Továbbképző Intézet felállításáról. Az átfogó kulturális stratégia keretében a digitali-zálás kerül előtérbe, megvédve így a levéltári anyagokat. Beszéde végén Bozóki András megköszönte a levéltár dolgozóinak fáradságos munkáját.

A miniszteri beszéd után a meghívott külföldi levéltárak képviselői üdvözölték né-hány szóban a vándorgyűlés résztvevőit, köszöntőjükben hangsúlyozták a levéltárak nemzetközi kapcsolatainak fenntartásának fontosságát. A köszöntők után a korábbi évek hagyományainak megfelelően került sor a Levéltárért díj átadására. A bíráló bizottság döntése értelmében az idén négy levéltári dolgozó vehette át a díjat: Bodnár Józsefné, Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár dolgozója; Pálok István, a Heves Megyei Levéltár gazdasági vezetője; Pataki Istvánné, Budapest Főváros Levéltárának gazdasági szakta-nácsadója; Szántó Tiborné, a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa.

A levéltárért díj átadását követően Künstler Ferenc a NKÖM vezető főtanácsosa tar-tott előadást Informatika és levéltárak címmel. Künstler Ferenc is a gyors technológia környezeti megújulás, új technikák, valamint a felhasználói igények megváltozásának hangsúlyozásával kezdte beszédét, amely a levéltári munkát is egyre inkább befolyásol-ja; eszerint a hagyományos levéltári munkát új eszközök és módszerek egészítik ki. A minisztériumi általános stratégia kidolgozása mellett szükséges az egyes levéltáraknak a helyi igények figyelembe vételével saját stratégiájuk kialakítása is. Cél a levéltári anya-gok minél nagyobb fokú nyilvánossá tétele, melyhez az informatika nyújt megfelelő segítséget, és ezzel megvalósulhat a 21. század úgynevezett szolgáltató levéltára. A minden levéltárban használható rendszer feltételezi a levéltári számítógépes nyilvántar-tások rendszereinek egységesítését, amelynek bevezetése ez év őszétől már ténylegesen megvalósíthatóvá válik. Ugyancsak sürgető feladattá vált az elektronikus iratok archivá-lásának megoldása: ezeknek az e-iratoknak a fogadásához és tárolásához szükséges emberi és technikai feltételek jelenleg még nem megfelelőek, a hiány felszámolására az IHM dolgozza ki a programot. Beszédének utolsó pontjaként Künstler Ferenc az Euró-pai Unióhoz kapcsolódó projektekről ejtett néhány szót, többek között a Minerva Plusz programról, amely az európai kulturális minisztériumok hálózata között jött létre, célja az európai kulturális örökségek digitalizálásának az összehangolása.

A plenáris ülés után az Állományvédelmi, az Informatikai és a Gazdasági, pénzügyi szekció külön-külön ülésezett. Az előadásokat este fogadás és táncmulatság követte. A vándorgyűlés második napján városnézés, levéltár-látogatás volt a program, majd este fakultatívan lehetett részt venni egy borkóstoló vacsorán a Szépasszonyvölgyében.

Az utolsó nap folytatódtak a szekcióülések, ekkor a Kárpát-medencei levéltárak ma-gyar vonatkozásait (Szlovákia: forráskiadás), a személyiség és iratai a levéltárakban és az NKA pályázatainak eredményéit ismertető előadásokra került sor. A záró plenáris ülésen Szögi László megköszönte az MLE egri vándorgyűlését szervező kollégák mun-káját és a szekció ülések előadóinak magas színvonalú előadásait.

Halász Csilla

104

BÉLAY VILMOS (1919–2005)

Váratlanul értesültek volt kollégái a szomorú hírről, hogy Dr. Bélay (Koch) Vilmos nyugdíjazásának húszadik évében véglegesen eltávozott. A Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa még nyugdíjazása utáni években is meglátogatta volt kollé-gáit és kedélyesen elbeszélgetett velük. Mindenkihez volt néhány kedves szava.

Budapesten született 1919-ben, a fasori evangélikus gimnázium tanárának és igaz-gatójának családjában, és így kisgyermek korától édesapja kisugárzásában, tulajdonkép-pen azt a középiskolát járta. Az 1935-től a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karán — az Eötvös Kollégium tagjaként — a történelem-földrajz szakra járt. Diplomája megszerzése után — 1941 őszétől — az egyetemen a történeti szeminárium díjtalan gyakornoka lett, majd 1942 őszétől tanársegédje (közben 1942. október 5-től katona) és Szentpétery Imre professzor mellett tanított. Emellett magánta-nítványokat is oktatott. A Magyar Országos Levéltár már 1941. szeptember 1-jétől tény-leges szolgálatban gyakornokként alkalmazta. 1944 nyarán — katonai szolgálata alatt — véglegesen kinevezték. 1945 novemberében szerelt le, s levéltári alkalmazását ezután kutatótermi felügyelőként folytatta. Néhány évig főigazgatói titkár is volt. 1950. január-jától egészen 1959. végéig, a Levéltárak Országos Központjában (LOK) előadóként dolgozott. Ugyanebben az évben orosz nyelvi tanulmányait két hónapos moszkvai és leningrádi (Szentpétervár) ösztöndíjas tanulmányúttal kiegészítette, eközben a szovjet levéltárakkal ismerkedett. A LOK átszervezése miatt Bélay Vilmos, 1959 novemberétől ismét a Magyar Országos Levéltárban, a Polgári-kori Osztályon folytatta levéltárosi pályáját. A háborús pusztításokból megmentett minisztériumi levéltárak rendezésében és repertorizálásában vett részt. E munkájának eredményeként készült el — Kardos Kál-mánnal közösen — az 1960-ban megjelent, Pénzügyminisztérium Levéltára, majd — Kohut Máriával közösen — az 1961-ben összeállított, Kereskedelemügyi Minisztérium és Iparügyi Minisztérium repertóriumai. A levéltárak leltárainak sorozatában, 1963-ban jelent meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium repertóriuma, de ezeken kívül még kettő repertórium munkálataiban is tevékeny részt vállalt.

Ezekben az években levéltári feladatai mellett vett részt az Új Magyar Lexikon I–VI. kötete, 1790–1849. évekbeli magyar történet szócikkeinek megírásában (Akadémiai Kiadó, Bp. 1959–1962). Az 1961–1965. az Agrártörténeti Szemlében, a Levéltári Szem-lében és Levéltári Közleményekben, a Soproni Szemlében és a Tanulmányok Budapest Múltjából c. folyóiratokban összesen 16 írása jelent meg, a levéltárügy és a művelődés-történet tárgyköréből.

Bélay Vilmos 1963. január elejétől a Feudalizmus-kori Osztályon dolgozott tovább, ahol a magyar- és erdélyi kancelláriai levéltárak előadójaként sokoldalú munkásságot vállalt. A munkaidejének javát lekötő napi feladatok mellett nagyobb kiadványok készí-tésébe is bekapcsolódott. Jelentős szerepet töltött be, a három magyar összeállító egyi-keként A magyar Internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Pol-gárháborúban című kötetek 1967–1968. évi kiadásában. A Magyar Országos Levéltár főigazgatójának kezdeményezésére 1971-ben Az urbéres viszonyok Mária Terézia korá-ban című történeti statisztikai kiadvány II. kötete, Arad vármegyéjének kéziratát készí-tette el. Ezenkívül éveken át írt összefoglaló ismertetéseket a magyar- és külföldi levél-

Törögyanilyen fel-ké-rés-re, Andics Er-zsébet ké-szü-lő, az 1848-1849. évi eseményeket fel-táró for-ráskiadványainak elő-ké-szítését, va-lamint a név- és tárgymuta-tóit ké-szítette el (Akadémiai Ki-adó, ... [229]

105

tári szakfolyóiratokról, az 1946–1971 között kizárólagosan, a Levéltári Híradó, a Levél-tári Szemle és a Levéltári Közlemények oldalain, több mint 70 írása jelent meg. A cik-kek mintegy fele, a szovjet levéltárügyet és az orosz archeográfiát mutatta be. Az angol nyelvű levéltári folyóiratok ismertetései is meghaladták a harmincat. 1962–1974 között a Berlinben, Párizsban, Varsóban és Rómában tett ösztöndíjas utazásain sikerült több levéltárat meglátogatnia, amelyekről szintén írt ismertetéseket. Bélay Vilmos munkája során hasznát vette széleskörű nyelvtudásának, mivel németül, angolul, oroszul beszélt és latinul, franciául, olaszul olvasott. A Magyar Országos Levéltárat látogató kutatók és a kollégái körében legendássá vált kiváló emlékezőképessége és nagy adatismeretre, amit mindig szívesen megosztott másokkal.

Bélay Vilmos írásait az alaposság és a pontosság jellemezte. Már az 1943-ban elké-szített bölcsészdoktori disszertációját (Máramaros vármegye társadalma és nemzetisé-gei) ez jellemezte, amit az is bizonyít, hogy napjaink könyvárverési katalógusaiban is egyre gyakrabban találkozhatunk a kötet példányaival. A korábban a levéltári leltárak sorozatban megjelent köteteit, 1973-ban a Magyar Kancelláriai Levéltár című repertóri-ummal egészítette ki. Bélay Vilmos az 1970-es évektől anyaggyűjtést végzett a Magyar Országos Levéltár korábbi tudományos dolgozóinak életrajzi krónikáihoz. A személye-sen ismert és tisztelt elhalt kollégáiról, az 1975–1993 közötti években a Levéltári Szem-lében, a Levéltári Közleményekben és a Századokban kilenc levéltáros nekrológját je-lentette meg. Ezek a nekrológok az elgondolása szerint, egy tervezett intézeti életrajzi lexikon részeivé válhatnak. Bélay Vilmos személyében egy ötven éves tudományos életpályát kedves kollégától búcsúzunk.

Vass Előd

2005. szeptember 16-án a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri kiállítótermében, az Európai Örökség Napok rendezvényeinek keretében 1945 — Véget ért a második világhá-ború Magyarországon (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásától a Tildy-kormány lét-rejöttéig, 1944. december–1945. november) címmel kiállítás nyílt a levéltár dokumentu-maiból. A megjelenteket Prof. Dr. GECSÉNYI LAJOS főigazgató köszöntötte, majd Prof. Dr. IZSÁK LAJOS, az ELTE Történeti Intézetének igazgatója, rektorhelyettes tartott előadást. 2005. szeptember 17-én és 18-án szintén az Európai Örökség Napok rendezvé-nyeinek sorában a MOL épülete nyitva állt az érdeklődők előtt. A 3200 látogatóknak a le-véltár munkatársai tárlatvezetéseken mutatták be az épületet és a levéltár történetét.

A Magyar Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Köz-pont, az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Történettudományi Intézete és az ELTE Történeti Intézete közös szervezé-sében 2005. október 24–26. között került sor A Kádár-korszak és a rendszerváltás címmel a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai épületében a IV. Országos Jelenkor-történeti Konferenciára.

106

INHALT ANDRÁS HORVÁTH J.: Neue gesellschaftliche Anforderungen, und Gesichtspunkte zur

Aktenbewertung, die Reforme der Institutionen (Ausgewählte Vorträge des XV-ten Archivkongresses in Wien vom 2004 — Zusammenfassung) ....................................... 25

ISTVÁN KENYERES: Der Wiener Kongress des Internationalen Archivrates (ICA) vom 2004 ............................................................................................................................... 41

ANDRÁS SIPOS: Über den Internationalen Archivrat (ICA) .................................................. 41

* * * JÁNOS LAKOS: Die Durchführung der Anordnungen im Zuständigkeitsbereich der

öffentlichen Archive (Lage und Vorschläge) ................................................................ 41 VIKTOR HARASZTI: Die Zuständigkeit der Archive im Landesbereich und in den

verschiedenen Organen mit staatlichen Aufgaben ......................................................... 41 BERICHTE ........................................................................................................................ 57 BÜCHER ............................................................................................................................ 66 NACHRICHTEN ............................................................................................................... 72

CONTENTS ANDRÁS HORVÁTH J.: Changing social expectations, new records appraisal considerations,

institutional reform (Some presentations of the 15th International Congress on Archives, Vienna 2004) ................................................................................................. 3

ISTVÁN KENYERES.: The Congress of the International Council on Archives, Vienna 2004 25 ANDRÁS SIPOS: About the International Council on Archives ............................................. 41

* * * JÁNOS LAKOS: The fulfilment of the regulations concerning the scope of competence of

public archives (progress evaluation and proposals) ..................................................... 3 VIKTOR HARASZTI: The scope of competence of archives over central and decentralised

records creators .............................................................................................................. 25 REPORTS ........................................................................................................................... 57 BOOKS ............................................................................................................................... 66 NEWS ................................................................................................................................. 72

2005. szeptember 18–21-én rendezte meg vándorgyűlését Bakonybélben és Veszprémben a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség. A konferencia témája Az egyetemi levéltárak helyzete és szerepe a fenntartó intézményen belül volt.

2005. október 1-jei hatállyal az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ levéltári szakre-ferensévé MÓZESSY GERGELYT, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatóját nevezte ki dr. BÁBEL BALÁZS kalocsa–kecskeméti érsek.

107

36. oldal: [1] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:44:00

NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI TANÁCS INTERNATIONAL COUNCIL ON ARCHIVES

36. oldal: [2] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:44:00 Második kiadás [Magyar nyelvű változat]1

Oldaltörés

36. oldal: [3] Törölt Kenyeres István 2005.08.01. 16:13:00 Szerkesztette

36. oldal: [4] Törölt takacse 2005.07.28. 13:58:00 Hugo Leendert Philip Stibbe

ICA Leírási Szabványok Ad Hoc Bizottságának (1990-1996)

valamint az ICA Leírási Szabványok Bizottságának (1996-2000) téma-felelősének és titkárának

és valamint

Kent Haworth

az ICA Leírási Szabványok Bizottságának (1996-2000) tagja, 2000-2002 téma-felelőse és titkára-nak ajánlva

36. oldal: [5] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:40:00 Készítette a Leírása Szabványok Bizottsága – elfogadták 2003. október 27-30 között Canberrában (Ausztrália)

Terjesztés: Az ICA ISAAR (CPF) Szabvány 2. kiadása térítésmentesen áll az ICA valamennyi tagjának rendelkezésére és

letölthető az ICA honlapjáról www.ica.org

Szerzői jogok © International Council on Archives, 60, rue des Francs–Bourgeois, 75003 Paris, France

Sokszorosítás és fordítás:

A szöveg részbeni vagy teljes fordítása vagy kiadása non profit célból a forrás megjelölése mellett engedélyezett.

ISBN 2-9521932-3-1

ISAAR (CPF) 2. kiadás

Oldaltörés

36. oldal: [6] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 16:57:00 elkészítésének indokai és

36. oldal: [7] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:01:00 Felhasznált

1 A fordítást az ISAAR (CPF) angol és a francia kiadása alapján készítette: Kenyeres István, Kruzslicz Péter, Takács Edit. A fordítást ellen-őrzésében közreműködött: Sipos András, Horváth J. András. Jelen fordításban csak az angol nyelvű szakkifejezéseket közöljük.

36. oldal: [8] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:47:00 – e

36. oldal: [9] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:47:00 ták

36. oldal: [10] Törölt Kenyeres István 2005.08.01. 16:20:00 eö

36. oldal: [11] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:34:00

36. oldal: [12] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:34:00

36. oldal: [13] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 15:08:00 , azonban a

36. oldal: [14] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 15:10:00 (és

36. oldal: [15] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:04:00 –

36. oldal: [16] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:04:00 -

36. oldal: [17] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:34:00

36. oldal: [18] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:43:00 tási

36. oldal: [19] Törölt Kenyeres István 2005.08.01. 16:23:00 –

36. oldal: [20] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:13:00 besorolási rekord

36. oldal: [21] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:13:00 fordítást

36. oldal: [22] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:44:00 tartottuk meg

36. oldal: [23] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 17:57:00 (A betűvel jelzett lábjegyzetek a fordítók/szerkesztők megjegyzése, a számmal jelzettek pedig az eredeti szöveg jegyzetei).

37. oldal: [24] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:49:00 A besorolási rekord

37. oldal: [24] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:49:00 lábjegyzet az értelmezésre

37. oldal: [25] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:48:00

37. oldal: [25] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:22:00 Egységesített / Besorolási / érvényes szabványosított

37. oldal: [26] Törölt takacse 2005.07.28. 14:07:00 Eltérő szabályok szerint egységesített névalak

37. oldal: [26] Törölt takacse 2005.07.28. 14:07:00 megnevezés

37. oldal: [27] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:48:00

37. oldal: [27] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:45:00 ja

37. oldal: [28] Törölt takacse 2005.07.28. 14:07:00 Funkciók, foglalkozások és tevékenységek

37. oldal: [29] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:48:00

37. oldal: [29] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:35:00 /

37. oldal: [30] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:49:00

37. oldal: [30] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:07:00 Belső szerkezet (felépítés), g

37. oldal: [31] Törölt takacse 2005.07.28. 14:08:00 Azon szervezettestület, személy vagy család azonosító kódja és neve, mellyel a kapcsolat létrejött

37. oldal: [32] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:49:00

37. oldal: [32] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:45:00 Besorolási rekord-a

37. oldal: [33] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:49:00

37. oldal: [33] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:56:00 Kidolgozási szint

37. oldal: [33] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:57:00

37. oldal: [34] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:49:00

37. oldal: [34] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:56:00 Kezelési

38. oldal: [35] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 13:58:00 a pekingi (Kína) ICA Levéltárak Nemzetközi Kongresszusán 1996-ban

38. oldal: [36] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:01:00 ott el

38. oldal: [37] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:00:00 címzett levél útján

38. oldal: [38] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:01:00 lett

38. oldal: [39] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:01:00 azért, hogy

38. oldal: [40] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:02:00 , melyre Brüsszelben került sor 2001. október 3. és 6. közt.

38. oldal: [41] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:35:00

38. oldal: [42] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:03:00

Következésképp egy első szövegtervezet

38. oldal: [43] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:04:00 , mely felhasználja a brüsszeli döntéseket.

38. oldal: [44] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:04:00 és

38. oldal: [45] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:04:00 pontosításra került a Bizottság

38. oldal: [46] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:05:00 in

38. oldal: [47] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:06:00 Ezen

38. oldal: [48] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:06:00 kiadásra

39. oldal: [49] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:15:00 Azon észrevételek, melyeket a Bizottság (ICA/CDS) a felülvizsgálat során a szakmai közösségtől kapott, jelezték, hogy

szükség van az 1996-os kiadásban találhatónál egyértelműbb és bővebb útmutatásra.

39. oldal: [50] Törölt takacse 2005.07.28. 14:32:00 levéltári besorolási és nyilvántartó rendszer /

39. oldal: [51] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 16:55:00 Oldaltörés

Alábbiak az ICA Leírási Szabványok Bizottsága (ICA/CDS) munkatársai, akik részt vettek a felülvizsgálati munkában, és 2000 és 2004 közt a Bizottság tagjai voltak.

40. oldal: [52] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:31:00 Az általuk úgy a pénzügyek mint az ülések tárgyi megszervezése területén nyújtott támogatás nélkül a szabvány felülvizsgá-lata nem lett volna lehetséges.

40. oldal: [53] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:06:00 elkészítésének indokai és célja

40. oldal: [54] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:45:00 besorolási rekord

40. oldal: [55] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:33:00

melyek biztosítják az entitásoknak (szervezet/testületeknek, személyeknek és családoknak) a levéltári anyag keletkeztetőjé-vel és kezelőjével összekapcsolt leírását.

40. oldal: [56] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:45:00 besorolási rekord

40. oldal: [57] Törölt takacse 2005.07.28. 14:34:00 a levéltári anyag leírási-rendszerén belüli önálló egységenként /

40. oldal: [58] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:03:00 önálló részeként

40. oldal: [59] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:05:00 használatának és megalkotásának szabályozásához / egységesítéséhez

40. oldal: [60] Törölt takacse 2005.07.28. 14:34:00 c) a különböző iratképzők, egységek és az általuk létrehozott iratok és/vagy más, róluk szóló vagy rájuk vonatkozó

források közötti kapcsolatok dokumentálására

40. oldal: [61] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:07:00 a különböző iratképzők közötti, illetve az entitások és az általuk keletkeztetett vagy róluk készült levéltári iratok és egyéb

források közötti kapcsolatok dokumentálására

40. oldal: [62] Törölt takacse 2005.07.28. 14:35:00 akár hagyományos (manuel) akár modern (automated) környezetben dolgoznak /

40. oldal: [63] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:37:00 automatikus/informatikai r

40. oldal: [64] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:08:00 keletkezési körülményeinek,

41. oldal: [65] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:39:00 Ezt a szabványt egészíti ki / Ezen szabvány társszabványa az ISAD(G): A Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabvá-

nya, mely minden szinten biztosítja a környezeti (contextual) / a kontextusra vonatkozó információk beilleszté-sét a levéltári anyag és iratok leírásába. (bármely szinten is történjék az). Az ISAD(G) is elismeri a környezeti / a

41. oldal: [65] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:11:00 kontextusra vonatkozó információk beillesztésnek lehetőségét, illetve annak független, a leíráson kívüli kezelésétnek, vala-

mint más, a levéltári anyag és iratok leírását szolgáló információs elemekkel való összekapcsolásátnak lehetősé-gét is.

41. oldal: [66] Törölt takacse 2005.07.28. 14:40:00 Számtalan oka van a különkezelt leírásnak és az ilyen jellegű környezeti információk kezelése a levéltári leírás lénye-

ges meghatározója. /

41. oldal: [67] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:41:00 Számtalan ok van arra,

41. oldal: [67] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:28:00 lényeges összetevője a levéltári leírási rendszernek a kontextuális információkat tartalmazó leírások külön létrehozása és

kezelése.

41. oldal: [67] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:28:00 nak

41. oldal: [68] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:29:00 nak

41. oldal: [68] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:29:00 az

41. oldal: [68] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:29:00 ása

41. oldal: [69] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:42:00 kapcsolódó

41. oldal: [69] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:30:00 k

41. oldal: [69] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:31:00 k

41. oldal: [70] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:35:00 A jelenlegi és a múltbéli iratok nemzetközi jellege

41. oldal: [70] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:36:00 hogy

41. oldal: [70] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:36:00 váljék

41. oldal: [71] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:36:00 Például az olyan folyamatok, mint a gyarmatosítás, a kivándorlás vagy a kereskedelem mind hozzájárultak az iratok nemzet-

közivé válásához.

41. oldal: [72] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:52:00

hogy lehetővé váljék a levéltári besorolási rekordokhoz való hozzáférés biztosítása megosztása, valamint hogy elősegítse a szervezetek/testületek, személyek vagy családok levéltári iratképzőként való egyértelmű, megfelelő és az egy-másközti összehasonlíthatóságot biztosító leírását..

41. oldal: [72] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:37:00

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:45:00 besorolási rekord

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:38:00 a leíráshoz

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 16:59:00 2

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:05:00 közeli

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:05:00 egységek

41. oldal: [73] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 16:15:00 minden nehézség nélküli

41. oldal: [74] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

41. oldal: [74] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:39:00 e

41. oldal: [75] Törölt takacse 2005.07.28. 14:45:00 A levéltári leírási rendszerekben valójában az iratképzőkről és az iratképzés környezetéről szóló információk feltüntetése

fontos. /

41. oldal: [76] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:01:00 Ezek a plusz követelmények kapcsolatban vannak a levéltári leíró rendszerben dokumentálandó iratképzőkről és az iratok

keletkezésének kontextusáról szóló információkból adódnak.

41. oldal: [77] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:01:00

2 Az angol kiadásban: „the name of the creator of the unit of description” szerepel, amit „a leírási egység létrehozójának neve”-ként lehet

szó szerint fordítani, jelen szabvány esetében azonban a leírásban szereplő „létrehozó” (creator) alatt minden esetben az iratkép-zőt/fondképzőt kell érteni (ld. Fogalomtár), hozzá kell tennünk azonban, hogy nem feltétlenül pusztán iratképző lehet egy-egy entitás.

.

41. oldal: [77] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

41. oldal: [78] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:34:00

41. oldal: [78] Törölt Kenyeres István 2005.08.08. 11:02:00 Ide egy jegyzet az ISAD(G) kontextuális/meghatározó adatok kifejezésről!

42. oldal: [79] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:02:00 az iratképzők és az iratok keletkezési körülményei levéltári leírásainak

42. oldal: [80] Törölt takacse 2005.07.28. 14:45:00 tenné

42. oldal: [81] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:04:00 az iratok keletkezési körülményeinek leírásai alapján, mely leírások kapcsolódnak a gyakran nagyon szerteágazó és

fizikailag sokfelé található iratok leírásaihoz,

42. oldal: [82] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:06:00 a levéltári anyagok és iratok keletkezésének és használatának alapjául szolgáló körülményeknek/kontextusnak a

felhasználók (kutatók) általi áttekintését, biztosítva számukra azok fontosságánaktartalmának és jelentőségének alaposabb megértésétértelmezését, / a levéltári anyagok és iratok keletkezésének és használatának alapjául szol-gáló körülmények/kontextus megértetése a használókkal (kutatókal), annak érdekében, hogy jobban megértsék azok jelentőségét és fontosságát ,

42. oldal: [83] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:10:00 ideértve a különböző egységek entitások közötti kapcsolatok leírását, és különösen az igazgatási (szervezetek szer-

vezetek/testületeknél) vagy a személyi, életrajzi (személyeknél, családoknál) jellegű változásokkal kapcsolatos információka

42. oldal: [84] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:46:00 Az ezen

42. oldal: [85] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

42. oldal: [86] Törölt Kenyeres István 2005.08.08. 11:10:00 egységesítésére

42. oldal: [87] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:06:00 Felhasznált

42. oldal: [88] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 16:17:00 át vegyék alapul

44. oldal: [89] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:17:00 besorolási rekordokat

44. oldal: [90] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:49:00 a besorolási rekord

44. oldal: [91] Törölt takacse 2005.07.28. 14:50:00 Jellemző adat (minősítő) /

44. oldal: [92] Törölt takacse 2005.07.28. 14:51:00 Levéltári)

44. oldal: [93] Törölt takacse 2005.07.28. 14:51:00 rögzített információ a rögzítés módjától függetlenül, mely információ természetes, vagy jogi személy tevékenysége

során keletkezett

44. oldal: [94] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:18:00 hivatali

44. oldal: [95] Törölt takacse 2005.07.28. 14:51:00 egy leírási egység – és lehetséges alkotóelemeinek –pontos megjelenítése a levéltári iratok azonosítását, kezelését,

visszakeresését szolgáló információ összegyűjtésével, elemzésével, rendszerezésével és rögzítésével, valamint az őket (iratokat) létrehozó kapcsolat- és iratkezelési rendszer megvilágításával. A kifejezés egyszerre jelenti a megjelenítés folyamatát és eredményét is.

44. oldal: [96] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:25:00 Egy leírási egység és lehetséges alkotóelemeinek szabatos megjelenítése, olyan információk létrehozásával, elemzésével,

rendszerezésével, amelyek a levéltári anyagok, azok kontextusát és iratkezelési rendszerének azonosítását, kezelé-sét, elhelyezését és értelmezését segítik elő.

44. oldal: [97] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:35:00

44. oldal: [98] Törölt takacse 2005.07.28. 14:51:00 az irat(ok) és iratképző(ik) közötti kapcsolat

44. oldal: [99] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:37:00 Ide tartozhat a jogi személyként megjelenő magánszemély is.

44. oldal: [100] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:55:00

Oldaltörés

44. oldal: [101] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

44. oldal: [102] Törölt takacse 2005.07.28. 14:54:00 iránymutatást /

44. oldal: [103] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:56:00 ezen rekordok

44. oldal: [104] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:50:00 A besorolási rekord

44. oldal: [105] Törölt takacse 2005.07.28. 14:56:00 /

44. oldal: [106] Törölt takacse 2005.07.28. 14:56:00 és/vagy egyezmények / szabályzatok fogják ki

44. oldal: [107] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 17:56:00 alakítják ki

44. oldal: [108] Törölt takacse 2005.07.28. 14:56:00 ani

44. oldal: [109] Törölt takacse 2005.07.28. 14:54:00 levéltáron belül

44. oldal: [110] Törölt takacse 2005.07.28. 14:55:00 / felhasználó által

44. oldal: [111] Törölt Kenyeres István 2005.09.07. 18:20:00 LSz

44. oldal: [112] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 17:38:00 Ez fordítható következőképpen is: „Ide sorolható a testületi minőségben folytatott egyéni tevékenység is.”

45. oldal: [113] Törölt takacse 2005.07.28. 14:57:00 Ez a számozás nem használható fel a leírási elemek megnevezésére megjelölésére, sem a leírások szerkezetének, vagy rend-

jének megállapítására.

45. oldal: [114] Törölt takacse 2005.07.28. 14:57:00 az iratképző/fondképző tevékenységeire, környezetére és természetére vonatkozó lényeges információk összessége /

45. oldal: [115] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 szervezetek

45. oldal: [115] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 felsorolása

45. oldal: [116] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 . A leírás ellenőrzésének területe / Ellenőrzési

45. oldal: [117] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 levéltár

45. oldal: [117] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 / felhasználó

45. oldal: [117] Törölt takacse 2005.07.28. 14:58:00 tartotta fenn /

45. oldal: [118] Törölt takacse 2005.07.28. 14:59:00 és az azonos egység entitás által képzett iratok leírásának és/vagy az általuk kiadott vagy hozzájuk kapcsolódó más

információs források közötti kapcsolatok létesítésére /

45. oldal: [119] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

45. oldal: [119] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:21:00 /

45. oldal: [120] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:46:00 jelen

45. oldal: [120] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:46:00 az első

45. oldal: [121] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:47:00

45. oldal: [121] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:47:00

45. oldal: [121] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:50:00 a besorolási rekord

45. oldal: [122] Törölt takacse 2005.07.28. 15:00:00 , lehetővé teszik a további tájékoztatáshoz szükséges leírási elemek meghatározását, valamint azt, hogy ezeket rend-

szerezett és/vagy elbeszélő formában célszerű megjeleníteni /

45. oldal: [123] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

45. oldal: [123] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:35:00

45. oldal: [123] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:48:00 ezen

45. oldal: [123] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:48:00 a

45. oldal: [123] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:48:00

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:49:00 Azon leírási elemek legtöbbje, melyek e

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00 gy, a

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00 nek

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00 ,

45. oldal: [124] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00 használhatók

45. oldal: [125] Törölt takacse 2005.07.28. 15:01:00 Minden ország, vagy minden nyelvi környezet keretében ki kell dolgozni azon szabályokat vagy egyezményeket, me-

lyek lehetővé teszik a hozzáférési pontok szabványosítását. /

45. oldal: [126] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00

45. oldal: [126] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:50:00 azon

46. oldal: [127] Törölt takacse 2005.07.28. 15:04:00 Azon szabályok alkalmazásáról nyújtanak felvilágosítást, melyekhez tartoznak, de semmilyen új rendelkezést nem

nyújtanak.

46. oldal: [128] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:52:00 A példák, amelyek az egyes szabályoknál szerepelnek,

46. oldal: [129] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:52:00 ezen

46. oldal: [130] Törölt takacse 2005.07.28. 15:05:00 Minden példa környezetének / kontextusának megismeréséhez a p

46. oldal: [131] Törölt takacse 2005.07.28. 15:05:00 éldák után feltüntettük (dőlt betűkkel) azon intézmény nevét, ahonnan a példa származik. Megjegyzés-ben szintén dőlt betű-

vel további magyarázatok is találhatók. A példa forrása vagy a megjegyzés nem keverendő össze magával a példával.

46. oldal: [132] Törölt takacse 2005.07.28. 15:06:00 kerüljön alkalmazásra /

46. oldal: [133] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:51:00 a besorolási rekord

46. oldal: [134] Törölt takacse 2005.07.28. 15:07:00 ábráját.

46. oldal: [135] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

46. oldal: [136] Törölt takacse 2005.07.28. 15:07:00 kerüljön alkalmazásra /

46. oldal: [137] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:54:00 Így a

46. oldal: [138] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:54:00 ok

46. oldal: [139] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 14:54:00 mikor és

46. oldal: [140] Törölt takacse 2005.07.28. 15:07:00 vehetik /

46. oldal: [141] Törölt takacse 2005.07.28. 15:08:00 fogadják el

46. oldal: [142] Törölt takacse 2005.07.28. 15:08:00 egység

46. oldal: [143] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:01:00 névnek

46. oldal: [144] Törölt takacse 2005.07.28. 15:09:00 Az EAC dokumentum-típusok meghatározásaiként (DTDs) lett kifejlesztve XML (Extensible Markup Language) és

SGML (Standard Generalized Markup Language) alatt. /

46. oldal: [145] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:51:00 A besorolási rekord

46. oldal: [146] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:34:00

46. oldal: [147] Törölt Kenyeres István 2005.08.10. 17:54:00 besorolási

47. oldal: [148] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 15:00:00 azon eltérő névalakokat, amelyek más nyelven vagy írásmódban fordulnak elő

48. oldal: [149] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 Eltérő szabályok szerint egységesített névalak névalak /

48. oldal: [150] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 megnevezés

48. oldal: [151] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 szervezet

48. oldal: [152] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 egyéb

48. oldal: [153] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 egység

48. oldal: [154] Törölt Kenyeres István 2005.08.08. 11:24:00 egységesített

48. oldal: [155] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:51:00 a besorolási rekord

48. oldal: [156] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00

megosztását /

48. oldal: [157] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:53:00 hozzáférését

48. oldal: [158] Törölt takacse 2005.07.28. 15:12:00 egység

48. oldal: [159] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:57:00 , hogy melyek ezek a szabályok, és ha van rá hely,

48. oldal: [160] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:57:00 az ezeket kidolgozó

48. oldal: [161] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 Az egység entitás egyéb névalakjai /

48. oldal: [162] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 szervezet

48. oldal: [163] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 egység

48. oldal: [164] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 szervezetek

48. oldal: [165] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 elő- és utónevek, melyek megelőzik vagy követik a személy vagy család nevét

48. oldal: [166] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 szervezetek

48. oldal: [167] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:46:00 ja

48. oldal: [168] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 szervezet

48. oldal: [169] Törölt takacse 2005.07.28. 15:13:00 szervezetre

48. oldal: [170] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:12:00 amennyiben

48. oldal: [171] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:12:00 minden

48. oldal: [172] Törölt takacse 2005.07.28. 15:14:00 körülmények között

48. oldal: [173] Törölt takacse 2005.07.28. 15:14:00 szervezethez

48. oldal: [174] Törölt takacse 2005.07.28. 15:14:00 szervezetek

48. oldal: [175] Törölt takacse 2005.07.28. 15:14:00 környezeti összefüggéseinek /

50. oldal: [176] Törölt takacse 2005.07.28. 15:16:00 szervezet

50. oldal: [177] Törölt takacse 2005.07.28. 15:17:00 , földrajzi értelemben is.

50. oldal: [178] Törölt takacse 2005.07.28. 15:18:00 iratokat

50. oldal: [178] Törölt takacse 2005.07.28. 15:18:00 törvényt, rendeletet, határozatot, irányelvet, ajánlást, előírást, döntést)

50. oldal: [179] Törölt takacse 2005.07.28. 15:19:00 az illetékes hatóságokra és a jogosultságok módosításának vagy /

50. oldal: [180] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:33:00 Belső szerkezet

50. oldal: [180] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:33:00 (

50. oldal: [180] Törölt Szőke Zoltán 2005.09.05. 16:33:00 )

50. oldal: [181] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:35:00 /

50. oldal: [182] Törölt takacse 2005.07.28. 15:19:00 szervezet

50. oldal: [183] Törölt takacse 2005.07.28. 15:19:00 Szervezet t

50. oldal: [184] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:43:00 T

50. oldal: [184] Törölt Kenyeres István 2005.10.08. 15:09:00 belső

50. oldal: [185] Törölt takacse 2005.07.28. 15:19:00 környezet /

50. oldal: [186] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:00:00 körülményekről /

50. oldal: [187] Törölt takacse 2005.07.28. 15:20:00 környezetről

50. oldal: [188] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:00:00 körülményekről/

50. oldal: [189] Törölt takacse 2005.07.28. 15:20:00 szervezetek

50. oldal: [190] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:02:00 fenntartott

50. oldal: [190] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:04:00 adatok

50. oldal: [190] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:04:00 besorolási rekordokban

50. oldal: [190] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:04:00 is

50. oldal: [190] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:04:00

50. oldal: [191] Törölt takacse 2005.07.28. 15:20:00 Azon szervezet testület, személy vagy család azonosító kódja és neve, mellyel a kapcsolat létrejött

50. oldal: [192] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:46:00 azon

50. oldal: [193] Törölt takacse 2005.07.28. 15:20:00 egység

50. oldal: [194] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:44:00 egyértelmű

50. oldal: [195] Törölt takacse 2005.07.28. 15:21:00 kapcsolatot állítani

50. oldal: [196] Törölt takacse 2005.07.28. 15:21:00 szervezet

50. oldal: [197] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 besorolási rekord

50. oldal: [197] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 14:45:00 j

50. oldal: [198] Törölt takacse 2005.07.28. 15:22:00 Rögzíteni kell azon egység entitás nevének egységesített alakját és valamennyi, ezen egységet egyértelműen azonosító kódot, mellyel a kapcsolat létrejött, ideértve a kapcsolt egység entitás besorolási rekordjának azono-sítóját is. /

50. oldal: [199] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:23:00 egységesített/szabványosított

50. oldal: [199] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:52:00 a besorolási rekord

50. oldal: [199] Törölt Kenyeres István 2005.08.08. 14:37:00 5

52. oldal: [200] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:46:00 Besorolási rekord

52. oldal: [201] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:52:00 A besorolási rekord egyedi azonosítása használati környezetében

52. oldal: [202] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:52:00 A besorolási rekord

52. oldal: [203] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:56:00 ot

52. oldal: [204] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:07:00 egyéni

52. oldal: [205] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a besorolási rekord

52. oldal: [206] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a besorolási rekord

52. oldal: [207] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 A besorolási rekord

52. oldal: [208] Törölt takacse 2005.07.28. 15:25:00 Rögzíteni kell mindazon intézmények egységesített névalakját, összesített módon, mely intézmények felelősek a besorolási rekord kidolgozásáért, módosításaiért, vagy terjesztéséért, vagy az intézmények közös azonosító kódját kell megadni a nemzeti vagy nemzetközi intézményi azonosító szabványnak megfelelően./

52. oldal: [209] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a a besorolási rekord

52. oldal: [210] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:23:00 5 Manuális (hagyományos) rendszerekben a kapcsolódó szervezetek, személyek és családok neve és azonosító kódja az egységesí-

tett/szabványosított névalak-nál [5.1.2. – a ford. megjegyzése] is feltüntethető.

egységesített/szabványosított

52. oldal: [211] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 A besorolási rekord

52. oldal: [212] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 11:23:00 egységesített/szabványosított

52. oldal: [213] Törölt takacse 2005.07.28. 15:27:00 elem

52. oldal: [214] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a besorolási rekord

52. oldal: [215] Törölt takacse 2005.07.28. 15:26:00 évszámoknál

52. oldal: [216] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:07:00 Kidolgozási szint

52. oldal: [217] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a besorolási rekord

52. oldal: [218] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:53:00 a besorolási rekord

52. oldal: [219] Törölt Kenyeres István 2005.08.04. 18:08:00 kidolgozási szintjét

52. oldal: [220] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:54:00 a besorolási rekord

52. oldal: [221] Törölt takacse 2005.07.28. 15:28:00 alapfokú/

52. oldal: [222] Törölt takacse 2005.07.28. 15:29:00 közepes

52. oldal: [223] Törölt Kenyeres István 2005.08.05. 10:54:00 a besorolási rekord

52. oldal: [224] Törölt takacse 2005.07.28. 15:29:00 alapfokú

52. oldal: [225] Törölt takacse 2005.07.28. 15:29:00 közepes

52. oldal: [226] Törölt takacse 2005.07.28. 15:29:00 alapfokúnak

52. oldal: [227] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:41:00 van leírva

52. oldal: [228] Törölt Kenyeres István 2005.10.11. 18:42:00 ás

104. oldal: [229] Törölt Unknown Ugyanilyen felkérésre, Andics Erzsébet készülő, az 1848-1849. évi eseményeket feltáró forráskiadványai-

nak előkészítését, valamint a név- és tárgymutatóit készítette el (Akadémiai Kiadó, Bp. 1961 és 1963).