56. ÉVFOLYAM 2. SZÁM2002. MÁRCIUS–ÁPRILIS

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

A TARTALOMBÓL

Mikor jön el a Messiás?

Én Istenem, legyek vidám!

Egyházi hírekLászló Gyula szobrának avatásán

Fõjegyzõi beszámoló

Teológiai tükörÚrvacsora

Akik elõttünk jártak...Varga Béla

Murányi Farkas Sándor

John Paget János

Kereszténység és kultúra„Új” retorika... (II. rész)

Egyházközségeink életébõl

Áprily Lajos

TAVASZI VIZEK

Zsong a szigetcsúcs barna berke,a harkály részegen nevet.Az ifjú nap: Dávid, levertea lomha Góliát-telet.

Állok a vadvizes tavaszban,bódít a szagja, mint a bor,kedvemben egy füttyös kamasz van,aki voltam valamikor.

Vizek futnak, jegek ropognak,dúdorászom, kurjongatok –Lelkemben patakok zuhognak,patakok, patakok, patakok.

2 UNITÁRIUS ÉLET

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztô:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Muszka Ibolya

Szerkesztõségi titkár:Sándor Attila

SZERKESZTÔSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius Egyház.

Elôfizethetô:egyházi központunkban személyesen,

vagy egyházi csekken.Évi elôfizetési díj: 1200,– FtEgyes szám ára 200,– FtMegjelenik kéthavonta.

Felelôs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842

Nyomdai elõkészítés:Kovács Gyula

Készült:az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben

Felelôs vezetô: Balogh Mihály

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.hu

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk vi-selik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nemérintõ rövidítések jogát.

Búcsú Bencze Mártonné

sz. Tercsi Franciskától

Futótûzként terjedt a hír a rokoni körben, unitárius közösségünkben, hogy március 24-én,virágvasárnapján, a kora esti órákban, életének 54. évében meghalt Bencze Mártonné sz. TercsiFranciska, a feleség, az édesanya, a jó barát, aki visszaadta nemes lelkét Teremtõjének.

Tudtuk, hogy beteg, mégis reméltük, hogy adatik jó néhány év számára. Halála óta rádöb-bentünk: élete a szép keresztényi ünnepen befejezõdött.

Franciska 1948. április 6-án született Budapesten és itt alapított családot. A jó Isten házas-életét egy lánygyermekkel ajándékozta meg.

Érdeklõdési köre szerteágazó volt. Sok minden érdekelte és ezért több dologgal is foglalkozott. Szociális érdeklõdéseés tevékenysége ismert volt nemcsak a lelkészek elõtt, hanem – ami ennél is fontosabb – azon idõs, beteg, mozgássérült,egyedül élõ emberek elõtt, akiket rendszeresen látogatott, akik megsegítésére anyagi alap megteremtésén fáradozott.

Érdeklõdési köréhez tartozott, hogy szeretett teológiai cikkeket, írásokat olvasni, tanulmányozni. Valószínû ez késztettearra, hogy elvállalja egyházi folyóiratunk, az Unitárius Élet szerkesztését, amelynek munkáját éveken keresztül, szinte egyszemélyben irányította. Fõszerkesztõsége idején a lap formai és tartalmi szempontból egyaránt változott, a kor igényeinekés követelményeinek megfelelõbb lett.

Jó volt vele együtt dolgozni. Amikor távozott a szerkesztõség élérõl, úgy éreztük hiányzott körünkbõl kedvességet su-gárzó jelenléte. De hogy mennyire így van ez, azt március 24-tõl tapasztaltuk meg igazán. Távozása kitölthetetlen ûrt ha-gyott bennünk, akik az általa megkezdett munkát folytatjuk.

Szeretettel fordítjuk tekintetünket egyre távolodó lénye irányába, és arra kérjük Õt, a mindörökre tovatûnõt, hogy mígújra találkozunk ültessen értünk, mindannyiunkért egy szál virágot Isten virágoskertjében, annak virágvasárnapi csokrába.

Emlékedet megõrizzük! Isten Veled!

PÁLYÁZATI FELHIVÁSAz Unitárius Alapítvány Kuratóriuma a 2002. évben az alábbi

pályázatokat hirdeti:

I. Pályázat célja:számítógép és programok beszerzése

Pályázat összege: 750 000 Ft,azaz hetesszázötvenezer forint.

Egy pályázó maximum 150 000 Ft-ra pályázhat.

II. Pályázat célja:egyházi épületeken történõ karbantartás,

vagy karitativ tevékenységPályázat összege: 650 000 Ft,azaz: hatszázötvenezer forint.

Pályázhatnak a Magyarországi Unitárius Egyház egyházközsé-gei, szervezetei.

Pályázatok beadásának határideje: 2002. május 31.A pályázatokon elnyert összeget csak és kizárólag a beadott

pályázatokban leírt célokra lehet felhasználni.A pályázatokon kérjük feltüntetni a pályázat számát és az egy-

házközségek, szervezetek bankszámlaszámát.A pályázatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni:

Unitárius Alapítvány1054 Budapest

Alkotmány u. 12.

Dr. Beke Ildikó sk. Gergely Felicián sk.elnök titkár

Elõzõ számunk 9. oldalán az egyházi hírekben található nevek helye-sen: Jan Palach és Moyses Márton.

UNITÁRIUS ÉLET 3

Mikor jön el a Messiás?„Betelt az idõ, és elközelített már az Isten országa;

térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”(Mk 1, 15)

Jézus élete rövid, de különös és jelentõségteljes élet volt. Bib-liai életrajzírói, az evangélisták szerint szûz hordta méhében. Ki-rályi „vérvonalat” örökölt õseitõl, családfáját Dávid királyig tud-ta visszavezetni, mégis alkalmi szálláshelyen született egy kéteshírû városban. Csecsemõ korában csodálatos módon menekültmeg egy ellene tervezett tömeges gyermekgyilkosságból. Felnõttkorában megkísértésen esett át, majd kiállván a próbát, felszólí-tást kapott arra, hogy viIágmegváltó legyen. Csodákat vitt végbe.Hamis vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték, s ezt kegyetle-nül végrehajtották. A halálát követõ harmadik napon csodálatosmódon szabadul ki sziklasírjából, késõbb néhány tanítványa sze-meláttára felemelkedik a mennyországba. Hívei sokáig várjákmásodszori eljövetelét.

*Az ókor mediterrán népei minden tavasszal megünnepelték

isteneik halálát és feltámadását. Az egyiptomi Ozirisz, a görögAdonisz és Aphrodité, a perzsa Mithrasz – hogy csak a ma is leg-ismertebbeket említsem – valóságos vallásos „tavaszi fesztivá-lok” hõsei voltak. Ha az összehasonlító vallástörténet szemüve-gén át nézzük a késõbb érkezõ :Jézus sorsát, úgy tûnik: az utolsóvacsora, az árulás, az ítélkezés, a keresztre feszítés s végül a fel-támadás története mintha egy már rég ismert misztériumdrámaforgatókönyve nyomán íródott volna.

Liturgikus elemek is átszûrõdtek a régi misztériumdrámákbóla Jézus-követõk hitébe. A Mithrasz-kultuszt gyakorlók példáulhitték, hogy szent vízzel való meghintés (keresztelés) révén lesz-nek részesei az isteni szellemnek. Az alvilágból minden év má-sodik felében újra feljövõ, azaz feltámadó Adonisz tisztelõi azthitték: a kereszt jele megóv a ragályos betegségektõl s harcban asebezhetõségtõl. Dionüszosz követõi közös étkezés (úrvacsora)révén véltek részesülni az imádott személy istenségébõl.

Az említett isten-alakok mindannyian erõszakos halált szen-vedtek, részben vagy egészen gyõztek a halálon, s az volt a kül-detésük, hogy új életre kelésük után az égi birodalom rendjét ho-nosítsák meg a földi életben.

*lzráel földjén sem maradtak érintetlenül az emberek a miszté-

riumvallások ihletésétõl. Évszázadokkal Jézus elõtt alakították kimaguknak az eljövendõ Megváltó, az égi rend meghonosítója, aMessiás eszméjét – de az õt várók különbözõ módokon képzeltékel õt, más-más spekulatív képet alkottak róla, s más-más idõ-pontra jósolták jövetelét.

Jób könyvének írója szerint maga Isten tér majd vissza a föld-re, hogy megítélje az erkölcsteleneket, a törvényei ellen vétõket,és uralja a világot. Jeremiás könyve egy, a Dávid házából valóharcos jövetelét ígéri, aki fegyverrel váltja valóra világmegváltótervét. Dániel könyve szerint egy angyali személy az eljövendõ,aki az ég felhõin érkezik; az emberek fiaihoz hasonló, de istenihatalom és dicsõség adatik neki, hogy minden nemzet és min-denféle nyelvû nép tisztelje õt. És végül – már Jézus után – a Je-lenések könyvében, amelyben János apostol a Bárány, azaz magaJézus visszatérésérõl ír, ez a csodálatos esemény háborús állapo-tok közepette, egy csillagnak a földre hullása kíséretében követ-kezik be.

Nem kétséges, hogy napjainkban is sokan várják a Megváltót.És ahány ezt hirdetõ vallás, sõt ahány ebben hívõ ember, annyiaz elképzelés arról, hogy ki Iesz õ, s hol, mikor és miképpen jele-nik majd meg.

*Pál apostolt nem sokat foglalkoztatták a Messiással kapcsola-

tos elképzelések. Õ maga, mindkét nagy korabeli vallás – a gö-rög politeizmus és a zsidó monoteizmus – ismeretében, saját el-képzelést alakított ki: egy elküldetett, küldetése teljesítése köz-ben és annak bevégzéseképpen meghalt (áldozatot vállalt) és fel-támadt Megváltóban hitt, aki zsidóként született a világra. Amessianisztikus várakozást, ami a zsidó vallás egyik legfonto-sabb eleme, Pál összhangba tudta hozni a misztériumvallásokkal,s ebbõl az õ sajátos gondolkodásával egy új, de. kétszeresen isrégi hagyományokban gyökerezõ világlátást alkotott.

Tanításában Jézus Isten fiaként jelenik meg, akit lsten azértküldött és tett Krisztussá, azaz Felkentté (pappá, királlyá szen-teltté), hogy megmentse az emberiséget. Ezt részben, erkölcsielégtételképpen, megtette a keresztfán, részben, végsõ igazságté-telképpen, megteszi majd, amikor újra eljön ítélni eleveneket ésholtakat.

*Nagy Konstantin császár Kr. u. 325-ben államvallássá nyilvá-

nította a kereszténységet a Római Birodalomban. Elhatározásanem vallásos meggyõzõdésen, hanem politikai okosságon ala-pult: a hatalmas császárság szétbomló civilizációjának egységbefogását remélte tõle. Ugyanettõl az évtõl kezdve a hagyományostavaszi vallásos „fesztiválokat” Jézus Krisztus feltámadásárólvaló megemlékezésként, a birodalom egyetlen hivatalos ünnepe-ként tartották meg. És közben várták másodszori eljövetelét, hi-szen a Szentírásban is az áII: „ez a nemzedék meg nem hal, mígmindez be nem következik”.

Jézus haláláról és feltámadásáról azóta is minden évben meg-emlékezik a keresztény világ: a templomokban a Bárány áldoza-táról és felemeltetésérõl prédikálnak, az ünnepi asztalra bárány-hús kerül. A természetben is végbemegy a tavaszi feltámadás. Éstavaszok jönnek és mennek, csak a végítélet napja, a Megváltó újérkezése várat magára.

Az idei tavasz is megjött a maga csodálatos pompájával, vi-rágözönével, zöld pázsitjával, de a félig zsidó, félig görög hitbeliképzeteket magában egyesítõ, félig isten, félig ember Messiás azidén sem érkezett meg. Az történt, amit egy jeles katolikus teoló-gus és független kritikai szellemû gondolkodó, Alfred Loisy fo-galmazott meg Evangélium és egyház címû, 1904-ben megjelentés gyorsan indexre is tett munkájában: Jézus meghirdette Istenországát, de helyette az egyház jött el.

*Hihetetlen, hogy az emberek, mindettõl függetlenül, mennyi-

re várják ma is a Megváltót.A nyolcvanas évek közepén történt egy vegyes lakosságú er-

délyi városban, hogy az ortodox keresztény gyülekezethez tarto-zók egy csoportja kiment egy magaslatra a városon kívül, s ottvárakoztak, mert meg voltak gyõzõdve róla, hogy a Messiás azona helyen, aznap éjfélkor eljön értük. Munkaviszonyukat fel-mondták, javaikat eladták vagy szétosztották; s a felemeltetésköntösét öltve magukra együtt mentek feI a hegyre – ahol aztánnem történt semmi.

A várakozás, önmagában véve, negatív tartalmú fogalom.Annyit jelent, mint egy helyben tétlenkedni, lesve valaminek abekövetkeztét, amit sem siettetni, sem késleltetni nem áll mó-dunkban. Nem annyira az olasz „dolce far niente”, az „édes sem-mittevés” értelme áll közel hozzá, mint inkább az angol „doingnothing”, a „csinálni a semmit” kifejezésé. Nem tudom, más ho-gyan van vele, de én nem szeretek várakozni, bár ez néha szüksé-ges (szükséges rossz), és elsõsorban azért nem, mert kényelmet-lennek, bántónak és megalázónak érzem, hogy semmit sem tehe-tek helyzetem megváltoztatásáért.

Mégis, mennyire tipikus élethelyzet a várakozás! Hányan vá-rakoznak naponta arra, hogy leteljen a fárasztó munkaidõ, hogy ahetek óta tartó szárazság után eleredjen végre az esõ, hogy vé-gezze el gyermek az utolsó osztályt is, hogy térjen haza épségbena veszélyes vállalkozásban részt vevõ családtag, hogy leteljen agyászév, hogy befusson az ötös találat, hogy üssön az igazságórája, hogy elkezdõdjék a jövõ!

Bármilyen pozitív dolog is az, amire várunk, maga a várako-zás bénító, idegõrlõ, destruktív. Volna egy ajánlatom a valamirekényszerûen várakozók számára: töltsék az idõt õszinte magukbanézéssel és Istenre gondolással, más szóval imádkozással – eznemcsak megkönnyíti a várakozást, de sok mindent fel is ismer-tet az emberrel. Néha épp azt, hogy igazából milyen fölöslegesis, amire várakozik.

*

4 UNITÁRIUS ÉLET

Nemrég egy nagyszerû kis történetet olvastam egy rabbiról,aki Rómába utazott Izraelbõl. A hosszú utazás egy pihenõjén ér-dekes álmot látott. Azt álmodta, hogy Róma kapujában egy ron-gyokba öltözött koldust vett észre, s egyidejûleg egy hangot hal-lott, amely azt mondta: „Látod ott azt a koldust? Õ a Messiás,koldusnak öltözve.” A rabbi nem tudta elfelejteni különös álmát.Ahogy Rómához közeledett, csakugyan meglátott a város szélénegy rongyokba öltözött koldust. Nyomban odament hozzá ésmegkérdezte: „Te vagy a Messiás?” A koldus bólintással jelezte,hogy igen. A rabbi újra kérdezte: „És mit csinálsz itt?” „Várok” –felelte amaz. „Vársz? – kérdezte ismét a rabbi. – Vársz, miköz-ben a világ tele nyomorúsággal, háborúval, békétlenséggel, éh-séggel, szenvedéssel? Vársz, miközben Izrael gyermekei szét-szórtságban élnek a földön? Isten nevére kényszerítlek, monddmeg: mire vársz?” Mire a Messiás így felelt: „Rád vártam, hogymegkérdezhessem tõled: mondd meg nekem, az Isten szerelmé-re, hogy te mire vársz?”

Beszédes példázat ez arra az igazságra, hogy ahol mindenkivárakozik, ott semmi sem történik.

*Végezetül, ünneplõ gyülekezet, kedves testvéreim, engedjé-

tek meg, hogy megvalljam eIõttetek, miért ünneplem meg énminden húsvétban egy kicsit a tavasz érkezését, egy kicsit az õsi„tavaszi fesztivált” is.

Elõször: mert minden tavasz felpezsdít, felélénkít, élettel töltel: A megújulás örömét, az újrakezdés vágyát és elszántságát ér-zem benne. A természet feltámadását élem át, hiszen magam isrésze vagyok a természetnek, mint a kilombosodó fák, a visszaté-rõ vándormadarak, a nyíló virágok, s mint ti is mindannyian.

Másodszor: mert minden húsvét különös hangsúllyal juttatjaeszembe Jézus tanítását. Nem arra igyekszem gondolni, hogy el-

jön-e újra, s ha igen, mikor és hogy, nem erre várok, hanem aztcsodálom, ahogyan élt, ahogyan cselekedett, ahogyan Isten sze-retetét hirdette a maga világában, s ahogyan a lélek felszabadulá-sát kezdeményezte a hit dogmákba merevedése, szertartásos for-maságokba szorulása korában. Nem tudom utánozni Jézus életét,de tudok igyekezni arra, hogy úgy éljem a saját életemet, mint õaz övét.

Harmadszor: mert minden húsvétkor meg-megújuló ösztön-zést érzek magamban a tettekre, a cselekvésre, mint ahogy bizo-nyára ilyesmit éreztek az apostolok is, kezdeti zavaruk után, azüres sírt látva.

*Várni a Messiásra. Várni arra, hogy jöjjön valaki, aki leveszi

a vállunkról minden gondunkat, elrendezi minden bajunkat,meghozza nekünk a boldogságot. Nem hiszem, kedves testvére-im, hogy ez az igazi keresztényi magatartás vagy erény.

Nem mondom senkinek, hogy ne képzelje el a Messiás eljö-vetelét, ne várja õt. De azt igenis mondom, hogy senki ne eléged-jék meg ennyivel. A „szeresd Istent, szeresd a felebarátodat” ha-tározott jézusi parancsa sem azt jelenti, hogy távolról és tétlenülgyönyörködünk bennük, hanem cselekvést jelent. A bajban segít-séget, a gyászban részvétet, a szükségben áldozatvállalást, az el-lenünk elkövetett bûnben megbocsátást a felebarát felé, az õ mé-lyebb megértésére, az õ létének átélésére való törekvést Isten fe-lé.

Adjon Isten mindannyiunknak megújult, erõs, kitartó szándé-kot a cselekvésre, örökkévaló terve és törvényei szerint, ebben amostani húsvétunkban is. Ámen.

Kászoni Józseflelkész

Én Istenem, legyek vidám!(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Gondviselõ Szeretet, Édes Jó Atyám!A húsvéti gyönyörû élményvilágot újra

megköszönve, leborulok atyai jóságodelõtt, hogy az örökélet üzenetével elhoztada tavasz igézõ, megújító, életre szólí-tó-hangoló biztatását. Hála legyen Nekedezért, jóságos Istenem. Ez indít arra, hogyszüntelen lelkesedéssel, de alázatos szívvelés elszántsággal

újra „arany-hidat verek hitbõl, remény-bõl, szeretetbõl az elmúlás erecskéi, cser-melyei, folyói felett, tavaszok, eszmék, filo-zófiák felett, nap, hold, emberek, csillag-rendszerek felett, az elmúlás tengere felettarany-hidat verek.” Hozzád, Aki mindig fel-emel futásomból egy-egy húsvéti erejû,megállásra késztetõ ünnepi élménnyel. „Ittjárok a tavaszban csendesen” és kérlek Té-ged, mindig „ifjú Atyámat”, hogy kezedfogja a kezemet, és „villanyozd mindenporcikámat, s míg éveim, e színes madarakegyre fáradtabb szárnnyal szállanak”, lel-kem örökre maradjon fiatal. Atyám, Iste-nem, úgy érzem, hogy lelki-szellemi talál-kozásom a húsvéti fényben a názáreti Jé-zussal, megerõsít abban a meggyõzõdé-semben, hogy jöhetnek golgotás ke-resztrefeszítések, az emberi gyarlóság,alantasság, gonoszság, hitványság ezernyiszöggel szegezheti fel az emberiség szépbeszõtt reményeit, törekvéseit álmait, Te nemengeded, hogy teremtõ vágyaid célt té-vesszenek, a nagy Nihilbe-Semmiségbehulljanak. Beléd kapaszkodó gyermekeidéletét nem árnyékolhatja be a golgotai ke-reszt. A Te szemedbõl „kacag a fény” ne-künk.

Rád kell tekintenünk, hogy szemünk ki-nyíljon, hogy bús szívünk kigyúljon. Te ad-tad az erõt Jézusunknak nehéz óráiban,sorsvállalásában, és nem panaszkodott,nem zúgolódott, nem lázadt senki ellen.Nem tudom elfelejteni, nem engedhetem,hogy a lanyha közöny ezt a nagy szeretetetaz elmúlás sziklasírjába tegye! Pedig ma isfeszülnek ilyen erõk az isteni örök értékek-kel szemben. Áldás számomra az, hogy azünneppel felkészítettél, hogy tovább har-coljam a hitnek szép harcát, mert várnakszomjas hitek és megerõsítésre váró re-ménységek. Kibocsátottad lelkedet ésmegújultak mindenek, és e megújulásbanembertestvéreimmel nekem is add meg amegérdemelt helyemet. Körülöttem a„nagy-nagy Élet-folyóvíz zuhogva zúg, ka-cagva harsog, sodor, zúz, ont, fut szünte-len, s nem fogják gátak s renyhe partok”. ATe akaratod így engedjen engem is szolgál-ni, feltartóztathatatlanul, kisebb és na-gyobb családomban. Te látod Atyám, hogy„szépség, tisztaság és igazság lekacagottszavak” oly gyakran, ámokfutó, tülekedõéletünkben. Sokszor elhagynak, lelkünketroskadozva visszük, babiloni sötét vizeinkpartján fájdalmasan szól az imádságosénekünk, de Te, Atyám, Aki fürösztesz en-gem is jóban-rosszban, legyen bár sok abajunk, százezer gyökérben fájjon az éle-tünk, eszméltess újra és újra a húsvéti hi-tünkkel arra, hogy „a vidám ember jó em-ber, de legjobb ember a vidám szenvedõ”.Sokszor balga hittel azt gondolom, hogynem szeretsz engem Istenem, hogy nemtudok elég életvidámságot sugározni a kö-

rülöttem élõk számára. De bocsásd meggyarlóságomat, hiszen oly kérlelhetetlenülkemény az idõ és történelem sodrása körü-löttünk, és félelem költözik lelkembe, hogynem jön el az Általad megálmodott igazi,húsvét-erejû tavasz, hogy mindent meg-tisztítson, hogy minden halvány reménytvirágba öltöztessen, hogy boldog legyenés megelégedett minden gyermeked ittezeken a tájakon, keresztény hazánk min-den szegében-zugában. Add azt a gyerme-ki bizakodást nekem is és mindannyiunk-nak, hogy „magyarul is szabad nézni, hin-ni”. „Szeress minket, ha tudsz szeretni,szeress minket, mert, jaj, utálnak, s olyanjó szeretettnek lenni!”

Gondviselésnek áldott Istene! Megpró-báló tél után tavaszi igézettõl és húsvétihittõl duzzadó lélekkel megyek tovább a Teakaratod szerint. Segíts, állj mellém irgal-masságoddal, mert tudom, hogy egy dara-big elvisz a láb is, egy darabig elvisz a szívis, és ha úgy érzem, hogy fáradok, és selábnak, se szívnek nincs tovább, a Belédvetett hit elvisz a célig. Egy zsoltáros lelkûszolgálólányod fohászával köszönök megmég egyszer mindent, amit Tõled kaptam,kaptunk oly sokan: „Ölelj, ölelj, ha kétségkínja mar, s reményvesztetten állok, védte-len... Jóságkendõd törülje bús szemem, hakönnypatak elõlem eltakar. Ringasd öled-ben csitult gyermeked, sugárzó lényedhassa át valóm. Zord éj után, tündöklõ haj-nalon gyógyult szívem himnuszt zengjenNeked.” Ámen!

B. L.

UNITÁRIUS ÉLET 5

Egyházi hírek

László Gyula szobrának avatásánBudapest XV. ker. Kavicsos köz. 4. – 2002. április 12., Gyula napja

Még most is élénken él bennünk a nagytudós egyszerû és csendes képe, mint aki egykis útipoggyásszal elutazott, maga utánhagyva mindenét, minden gazdagságát,amit könyvekben és tanulmányokban rögzí-tett. Maga mögött hagyta kutatását a világ-ról, elemzõ vizsgálatát a jelenrõl és a múlt-ról. Meg vagyok gyõzõdve, hogy Isten õtigenis nekünk küldte el, hogy múltunkat,honfoglaló õseinktõl napjainkig megvizsgál-ja. Kutatásain keresztül lettünk a történel-mi nemzet részesei, és ez büszkeséggel kellmindannyiunkat eltöltsön. László Gyula azélet teljes átélésébõl és értékelésébõl közelí-tett és szemlélt mindent, amit kutatott, ésma már tudjuk, hogy minket is, akikkelegyütt élt, ezáltal teremtve kapcsolatot köz-tünk és a holtak közt, így ránk testálva azemlékezés és a mai napon a szoboravatásnemes kötelességét és felelõsségét.

Tudásával, Isten- és emberszeretetével,unitárius vallásának tiszteletével megteste-sítette zaklatott világunkban az eszményiembert. Õ tudta és meg volt róla gyõzõdve,és ez az elv irányította a régészetben is és az életben is,hogy az embernek minden körülmények közt embernekkell maradnia. A körülmények naponta változnak, de azember alig változik. Õ kitûnõen ismerte az életet, azélet folytonosságát és folyamatosságát, mert állandóanebben élt, és ezért hangoztatta, hogy „az élet irányítottengem”.

László Gyula nevét ma már két iskola viseli, és remé-lem, hogy lesz még több is. Természetesen a névválasz-tásnak mindkét iskolában más és más oka van. Szemé-lyes kötõdés, a község múltját kutató tudós megbecsülé-se, vagy tisztelgés egy nagynevû magyar régész mun-

kássága elõtt. Akik így cselekedtek és nagyon helyesen,azok, meggyõzõdésem, hogy László Gyula üzenetét min-denképpen megértették. Õ mindig az embert kereste amúltban, és ezáltal a teljes életet kereste. „Ahhoz, hogyjó régész legyen valaki, annak mûvelnie kell magában atiszta embert”, mondta meggyõzõdéssel és hozzátette:„mûvelnünk kell érzékenységünket az élet gazdagságá-nak, a humánum finomságának megértésére és átélésé-re”.

László Gyula a sok nemzetiségû Erdélybõl hozta ma-gával unitárius hitét, igaz magyarságát és a más kultú-rájú emberek tiszteletét. Erre vonatkozóan így fogalma-

zott: „tiszta szívbõl becsülnünk kellegymást, és el kell tudnunk gyönyör-ködni mások alkotásaiban. Olyannagy tanítómestertõl vehetünk e té-ren leckét, mint a szintén unitáriusBartók Béla, a híres népdalgyûjtõ”.Ezt a tiszta humanista szemléletetadta át egész életében tanítványai-nak, olvasóinak, és adhatja át azok-nak a diákoknak, akik tisztelettel ésáhítattal fogják felemelni szemüketegy tiszta lelkû ember szobrára, me-lyen keresztül László Gyula legyen ésmaradjon örök példakép. Mert õ amai napon, neve napján is példakép,hiszen nevének jelentése: „fáklya”.

Világítsa meg László Gyula fáklyaszellemisége a nevét választó és pél-dáját követni akaró iskolák ifjúságá-nak lelkét, akik a keresztény nemzetiértékek megõrzésére és azok megtar-tására törekednek, mint ahogyan aztGyula bácsi mindig hittel és meggyõ-zõdéssel tette.

Rázmány Csaba(A felvételeket Muszka Ibolya készítette)

6 UNITÁRIUS ÉLET

Fõjegyzõi beszámoló2002. március 8-án lelkészi karunk tanácskozásra gyûlt

össze Nagy Ignác utcai egyházközségünk tanácstermében.Mind ez, mind pedig a másnapi Egyházi Képviselõ Taná-csi ülésünk akár kiértékelõ fóruma is lehetett volna amegújított egyházvezetés egy esztendõs munkájának, hamindennapi tennivalóinkat nem terhelné annyi erõpazar-lás, egyéni érdekekbõl fakadó egyenetlenségek megoldá-sáért, az egyetemes egyházi érdek ellen feszülõ, rombolóerõk támadása elleni védekezés. Pedig vállalt szolgála-tunk céljául az egyházépítést tûztük ki egy évvel ezelõtt,és ragaszkodni szeretnõnk ehhez, hogy jövõnket munkál-hassuk.

A lelkészi érekezletet Máté Ernõ, dunántúli kinevezettlelkész istentisztelete nyitotta meg, egyházi fõjegyzõnkkántorizálása mellett. A mélyen szántó gondolatokat el-raktároztuk, hogy az elkövetkezendõ munkánkban legyenmibõl meríteni. Istentisztelet után, rövid szünet közbeikta-tásával megkezdtük az értekezletet. Rázmány Csaba püs-pök köszöntötte a megjelenteket és ismertette a tárgysoro-zatot. Fontos helyet foglalt el a lelkészi jelentéseknek ki-elemzése. Ilyenre eddig nem volt példa, hogy egymás évibeszámolóit, annak lényeges adatait megtudhassuk. Ma-guk a jelentések is új formulák szerint készültek el, egysé-ges formában. Egyházi fõjegyzõnk hangsúlyozta, hogyezekkel a beszámolókkal valójában történelmünket írjuk,hiszen ezek levéltárba kerülnek, és ez marad meg az utó-kornak. Egyenként elemezve e dokumentumokat, lehetettbõven hianyokat, felületesen összeállított, mind külalakjá-ban, mind pedig tartalmában egyházi intézményhez mél-tatlan anyagokat találni. Tökéletesebb munka igényét kellállítanunk magunk elé, mert e beszámolók az egyházköz-ségi életnek tükörképei. Részletes összefoglaló ismertetése beszámolókról az õszire tervezett Fõtanácsra fog készül-ni, és ott mindannyian megismerhetjük azoknak tartalmát.

Ugyanilyen fontosságú része volt értekezletünknek aszertartásrendünk egységesítésének meghirdetése és meg-kezdése. Errõl elõzetes javaslatokat kértünk be, de aligkettõ-három érkezett. Elõzetesen szétküldtük az erdélyitestvéreink által elfogadott és egységesített szertartásrendfénymásolatait, mert célunk az, hogy ahhoz igazítsuk azanyaországi unitáriusokét is, hogy legyen közös ismertetõjegyünk e vonatkozásban is. Tervünk az, és ez elõterjesz-tésre meg is kaptuk az EK Tanácsunk jóváhagyását, hogya 2003-as Fõtanácsra részleteiben kidolgozzuk az egysé-ges szertartásrendet. E munkában a lelkészek vezetésévelszámítunk minden, e tárgy iránt érdeklõdõ munkatársunksegítségére egyházközségeinkbõl. Lelkészi értekezletünkfontos záróakkordja volt az Unitárius Alapítvány Kurató-riumának ülésezése. Ez alkalommal 1 400 000 forint sor-sáról döntöttünk, megköszönve áldozatos híveinknek azAlapítványhoz átutalt 1%-ot. Ez évben is folytatjuk a szá-mítógép-akciót, és a pályázat során öt egyházközség jut-hat 150 000 forintos támogatáshoz. A többi részre egyház-községi épületeink javításához, karitatív tevékenységeink,kiadásaink fedezésére nyújthatunk be pályázatot. E lap-számunk részletesen ismerteti a pályázat célját, idejét!

Elsõ napi munkánk végeztével elfogyasztottuk a BrockMargit házgondnokasszony által feltálalt ízletes ebédet,amiért hálás köszönetünket tolmácsoljuk.

2002. március 9-én, délelõtt 10-kor kezdtük meg MátéErnõ lelkész áhítatával az EK Tanács munkálatait. Fõ-

gondnokunk bevezetõ, köszöntõ szavai után RázmányCsaba püspök megtartotta beszámolóját az õszi EKT ótaeltelt idõszakban végzett munkájáról. Utána ugyanezt tet-te Mikó István fõgondnokunk is. Rengeteg, egyházi éle-tünket mélyen érintõ és foglalkoztató tárgyban hangzottakel vélemények, hozzászólások, és hoztunk döntéseket. Akét nagyon fontos, egyetemes egyházunk mûködéséhezelengedhetetlenül szükséges döntesünk az elõzõ évi zár-számadás és a 2002-es költségvetés elfogadása volt. Bárreménykedve nézünk a jövõnk elébe, források hiányábandeficites költségvetésre kellett adjuk áldásunkat. Enneklegnagyobb oka, hogy még az ingatlanok teljes visszatéré-se nem történt meg, és ettõl reméljük majd, hogy egy ki-csit gondtalanabbá válhat egyházközségeink, egyházimunkásaink élete. Személyi változásokra is sor került azelmúlt idõszakban. Demján Sándor, volt fõgondnok-helyettes a múlt év végével megvált a Heltai Kft. ügyve-zetõ igazgatói tisztségétõl is, illetve az Elnökség, EK Ta-nács nem hosszabbította azt meg. Helyét Kelemen Attilavette át, akit megerõsítettünk az év végéig szóló megbíza-tásában. Máté Ernõ lelkész, miután sikeresen letette nagy-papi vizsgáját, kinevezést kapott a Dunántúli Egyházköz-ségbe. Miklósi Vári Katalin, debreceni lelkésznõ kineve-zést kapott a Vásárosnaményi szórványgyülekezet gondo-zására. Silye Lídia könyvelõ lemondása után Kovács Er-zsébet könyvelõ kapott megbízást e munka végzésére.Sándor Attila ügyintézõ is eltávozott egyházi szolgálatá-ból. Helyére,próbaidõvel, Balázsi Alpárt szerzõdtette azEgyházi Központ. Muszka Ibolya levéltáros-könyvtárosis, tanulmányainak folytatására hivatkozva, lemondott azUnitárius Élet fõszerkesztõ-helyettesi tisztérõl. HelyébeLéta Sándor lelkészt nevezte meg az EKT. Mindazoknaka volt munkatársaknak, akik odaadóan, szeretettel végez-ték munkájukat, az EK Tanács jegyzõkönyvi köszönetetmond. Az újonnan, az egyházi építés sorába beállt szolga-társainknak sikeres munkát kíván az Egyház vezetõsége.

Ifjúsági szervezetünk, az UNIOSZ is elkészítette mû-ködési szabályzatát, és be lehet jegyeztetni a szervezetet.Egyházunk jövendõjének letéteményeseiként várjuk min-den ifjú testvérünket, hogy kapcsolódjanak be a közösmunkákba.

Megtörtént a Bartók Béla Egyházközség lelkészi laká-sának felújítása, és oda Léta Sándor lelkész és családja beis költözhetett a közelmúltban.

Az Unitárius Élet elõfizetéseinél, a személyi változásnyomán, a múlt év végén elõállt problémák fokozatosanmegoldódnak. Kérjük szíves elnézését azoknak az elõfize-tõknek, akiknek befizetése csak késõbb került elõ a nyil-vántartásokból. Várjuk továbbra is mindazok elõfizetését,akiket érdekel lapunk.

Dr. Beke Ildikó felvetésére megerõsítettük azt a koráb-bi döntésünket, hogy az elfogadott átvilágítási határozat-nak folyamatosan kell eleget tennie mindenkinek, akire ezvonatkozik. A szükséges nyomtatványt megkapják az ille-tékesek (az erdélyieknek hosszadalmasabb lesz!), és a kö-vetkezõ választásokon csak az jöhet számításba, akinekmegvan az átvilágítása.

EK Tanácsunk elõzetesen szétküldött egy fegyelmisza-bályzat-tervezetet, hogy abból majd szülessen meg egy el-fogadható törvény, ami alapján az adott esetekben el le-hessen járni. Amíg ez megszületik természetesen az elõzõ

UNITÁRIUS ÉLET 7

van hatályban. A szabályzattervezethez várjuk vélemé-nyeiket ez év május 15-ig.

A fegyelmi ügyek kapcsán az EK Tanács tárgyalta azegyházunk életét nyugtalanító, feszültségeket adó „rágal-mazó levél”-ügyet. Mikó István fõgondnok még az elmúltévben kapott egy ilyen iratot, amelynek eredetét a rendõr-ség kivizsgálta és egyértelmûen megállapította, hogy az aBudapesti Egyházközség lelkészi hivatalából, irodájábólszármazik. Fõgondnok bemutatta az EKT tagjainak a bi-zonyítékul szolgáló borítékokat, amelyek egyikében kaptaa rágalmazó levelet Az õsz folyamán, a rendõrségi vizsgá-lat eredményeként kérte a Fegyelmi Bíróságot, hogy kez-deményezzen, indítson eljárást a Budapesti EgyházközségHivatala és annak a mûködéséért felelõs lelkész és gond-nok ellen. A Fegyelmi Bíróság ennek eleget tett, és meg-hozta a döntését. Ez ellen fellebbeztek az eljárás alá von-tak. Az EKT érdemben nem foglalkozhatott e fellebbezés-sel, mert nem ilyen fórum, és nem tartozik a hatáskörébe.Viszont állást foglalt oly módon, hogy az eljárás folytán, arendõrség által egyértelmûen bizonyított tény alapján ki-szabott elmarasztalást megerõsíti, mert az érintettek nemfogadják el a Fegyelmi Bíróság határozatát, és az egészügyet a levél tartalma megismerésének irányába kívánjákelvinni. Erre van alapozva egész fellebbezésük. Az EKTvéleménye szerint a levél tartalma csak egyedül az érin-tettet érdekelheti, és azt kezd vele, amit akar. Az egyház-községi hivatal felelõs vezetõi pedig az elmarasztalást arendõrségi, bizonyított tények alapján kapták. Így a rend-õrségi vizsgálat eredményei ellen kellene fellebezniök ésnem az érvényben levõ Fegyelmi Szabályzat alapján ki-szabott elmarasztalás ellen. Ennek a véleményének adotthangot az EKT, amikor 3 tartózkodás mellett, 6 ellensza-vazattal szemben, 14 igen szavazattal elfogadta a Fegyel-mi Bíróság döntését. (És nem olyan arányban, ahogy Dr.Bardócz Tódor András az Interneten „tudósítja” a vilá-got!) Egyébként a Budapesti Egyházközség Hírlevél címûlapja furcsa módon interpretálja ezt az ügyet, mint ahogysok más dolgot is sajátságos szempontokból hoz olvasói-nak tudomására Egyházunk belsõ életérõl.

Ugyancsak a fegyelmi ügyek kapcsán olvasta fel az El-nökség és néhány, egy másik romboló ügyrõl tudomástszerzett EKT-tag elõterjesztését a fõjegyzõ. Már a püspökijelentésben is említett internetes levelezésben, Dr.Bardócz Tódor András, a Budapesti Egyházközség gond-noka, Fegyelmi Szabályzatunk 2o3. §-a a, b, c, e, f, g, h, jpontjainak minden elõírását „teljesítette”, amiért az EKTteljes egyhangúsággal (még az érintett is!) úgy döntött,hogy fentnevezett ellen rágalmazásért, becsületsértésért,Egyházunk intézményeinek,vezetõinek meghurcolásáért,jó hírnevének meggyalázásáért fegyelmi eljárást indít, il-letve annak beindítását kezdeményezi. Az azóta már „ki-bõvített” internetes anyagot bárki megkaphatja az Egyhá-zi Központban, a hozzá csatolódó más anyaggal együtt.

Nem véletlenül utaltunk arra e beszámoló elején, hogyaz egyházvezetés és legmagasabb fórumai milyen ügyek-kel vannak „lekötve”. Csak a következetes összefogás ál-líthatja meg az ilyen és ezekhez hasonló, egyházi érdeketegyáltalán nem szolgáló szándékokat, ügyeskedéseket, azAlaptörvényünkkel szembehelyezkedõ erõket. Ennek máraz említett Budapesti Hírlevél egyenesen szószólójáválett. Nincs kifogása az egyházvezetésnek, hogy gyüleke-

zeti lapok, idõszaki kiadványok népszerûsítsék az egyház-községi életet, mert ennek haszna lehet.

De amire a Hírlevél „vállalkozott”, az már minõsíthe-tetlen. Egyházunk Elnöksége elhatárolódik az ilyen kez-deményezésektõl ,amelyek kis Egyházunk híveit meg-osztják, de emellett beláthatatlan, jóvátehetetlen követ-kezményekkel járnak. A Hírlevél szórólapjáról van szó,amely kérdést intéz az olvasókhoz, hogy szeretnének-eszervezetileg Kolozsvárral egyesülni. Nem szerencsés, sõtveszélyes egy ilyen kérdés piacra dobása 1200 példány-ban.

Elõször is: nem kérte fel senki a Budapesti Egyházköz-séget, hogy ilyen közvéleménykutatást végezzen. Úgy ta-láljuk, hogy az elõbbi, sok-sok megalomániás szándékmegnyilvánulásához hasonló ez is, hogy a Budapesti Egy-házközség vezesse és irányítsa a Magyarországi UnitáriusEgyházat, amit már sok alkalommal ki is fejtettek. AzEgyháznak van ilyen eljárásra választott (az EKT által ésa Fõtanács által jóváhagyott!) testülete, akik eredménye-sen is végzik munkájukat, egyetértésben a KolozsváriPüspökséggel. Jelen EKT-én is ismertették a jegyzõkönyvazon részét, ami erre az ügyre vonatkozik, s amit az el-múlt év õszén írtak alá Erdélyben az illetékesek, és azõszi EK Tanácsunk is megerõsítette, hogy ez az ügy mostmég nem aktuális. Egyébként ki ne szeretné az ilyen álommegvalósulását?!? Ezért érezzük az ötlet kiagyalóinak ré-szérõl az Erdéllyel és a testvéregyházzal kapcsolatos érzé-seinkre való rájátszást, és annak egyéni érdekekbõl valókijátszását.

Másodszor: az Európai Unióhoz való közeledésünknagy távlatokat nyit ez ügynek is, de most sem politikai-lag, sem gazdaságilag, sem szervezetileg nem járható ezaz út, sõt komolytalan kalandorságnak tartjuk. A lapjukindoklása, miszerint volt még ilyen a két világháború kö-zött, a történelmi ismeret és ítélõképesség szegénységétbizonyítja. Éppen az kell most erdélyi testvéreinknek atomboló román nacionalizmusban, hogy mi itt az egyhá-zaink egyesítésével kezdjük meg Erdély visszafoglalását!Gazdaságilag még nehezebb helyzetbe sodródna Egyhá-zunk. Nem azért, mert esetleg közösen kellene gazdálkod-ni, hanem azért, mert egy esperességgé, helynökséggé le-fokozott közösséget közelrõl sem támogatna úgy az ál-lam, mint így, hogy van egy önálló püspökséggel rendel-kezõ Magyarországi Unitárius Egyház. Szervezeti egyesí-tés és minden más elhibázott elképzelés helyett a lelkiegységesítésre kell törekedni. Az elkezdett szertartásiegységesítés kivitelezése, a történelmi közös gyökér mel-lett, erõs alapja lehet annak, hogy mi egymáshoz tarto-zunk, és jószántunkból nem is szakadtunk el soha egy-mástól. Egyházunk Elnöksége, Vezetõsége megkér min-den felelõsen gondolkodó, Egyházáért mindent megtevõunitárius egyhaztagot, hogy ne engedjen teret ilyen meg-gondolatlan, komolytalan hazárdjátéknak. Újra feltesszüka kérdést: ki ne szeretné ezt?!! Hallgassunk a józan észszavára és az érdekelt testületek általunk is elfogadottdöntésére: most még nem aktuális! Ezernyi lehetõségevan az „egynek” maradásnak, ezekben fáradozzunk.

(Elnökség)

8 UNITÁRIUS ÉLET

Teológiai tükör

Ú R VA C S O R AAz úrvacsora kérdése, mindig is lé-

nyeges tárgyát képezte a vallásnak,és a keresztény felekezetek egyiksarkalatos kérdése. Unitárius vallá-sunknak is egyik fontos szertartása.Lássuk hogyan is állunk mi unitáriu-sok ezzel?

Az úrvacsora az a szertartás, melyáltal Jézusra emlékezünk, és általalelki buzdítást nyerünk e földi élet mi-nél teljesebb és örömtelibb megélé-sére.

Ezt a szertartást maga Jézus gya-korolta elsõ alkalommal a tanítványokközösségében, amikor összegyûlteka Páska ünnepe alkalmával Jeruzsá-lemben, hogy együtt elfogyasszák ahúsvéti bárányt. Hitelességét és meg-történtét igazolja az a tény, hogymindhárom evangélista (Máté26,17-29, Márk 14,12-25 és Lukács22,7-23) majdnem ugyanazokkal aszavakkal, de ugyanazon értelemmelleírják az eseményt. Tegyük hozzá,hogy Pál apostol is hasonlóképpenmondja el a Korintusiakhoz írt máso-dik levelében, 1Kor 11,23-25.

Ezek szerint, mialatt ettek, miutánJézus felfedi árulóját, aki egyazon pil-lanatban mártotta bele kenyerét a tál-ba, Jézus vette a kenyeret, megtörte,áldást mondott és odaadta a tanítvá-nyoknak. Aztán vette a poharat, szin-tén áldást mondott és odaadta a ta-nítványainak. Valószínû, hogy Jézusa saját poharát vette és az járt körbe,pedig biztos, hogy mindenik tanítványelõtt ott volt a saját pohara, amelyetaddig használt.

Ezzel Jézus különbséget akart ten-ni a közönséges evés és e szertartásközött. Ezt Pál apostol csodálatosanfejezi ki a Korintusi levélben. Az úrva-csora elterjedését is, mint szertartástebben a formában, amelyben mahasználjuk, nagy részben Pál apos-tolnak köszönhetjük.

Az úrvacsora több, mint szertartás.Jézus búcsúzik tanítványaitól, utoljá-ra ül le velük egy asztal mellé, „vágy-va vágytam arra, hogy szenvedésemelõtt elfogyasszam veletek ezt a hús-véti vacsorát… nem iszom többé eszõlõnek levébõl, míg el nem jön azIstennek országa…” (Lk 22,15-18).

Jézus tudta, hogy utolsó alkalom-mal ül egy asztal mellé a tanítványai-val. A mit sem sejtõ tanítványoknakegy olyan jelt kívánt adni, amely majdörökre összetartó erõként áthatjaõket. Egy vonzó erõt, egy közösség-gé kovácsoló jelt, amelyet majd ké-

sõbb az elsõ keresztények napontagyakoroltak Jézusra emlékezve, ésugyanakkor észrevétlenül Jézus kö-zösségévé alakultak át.

Miben is állott ez a jézusi közös-ség?

Együtt voltak, imádkoztak, feleleve-nítették a jézusi evangéliumot, emle-gették szavait, példázatait, idéztékemklékezetbõl Jézust és cselekede-teit, megszívlelték tanításait. Egy sze-retetközösségben éltek és egy asztal-társaságot is képeztek, amikor együttettek. S ez nem közönséges evés ésivás volt, amikor telezabálhatta min-denki magát, hanem lelki közösség,mely a lélek táplálására törekedett,mintha Jézus lelkiségét, szellemisé-gét vették volna magukhoz a kenyér-ben és a borban. Így alakultak át Jé-zus lelki örököseivé. Az ApostolokCselekedeteirõl szóló könyv 2,42.verse szerint „kitartóan részt vettekaz apostoli tanításban, a közösség-ben, a kenyér megtörésében és azimádkozásban.”

Visszatérve Jézushoz, a Bibliábólmegtudjuk, hogy mit jelentett számá-ra és kortársai számára az asztalkö-zösség. Jézus korában nagy különb-séget tettek a tiszta és tisztátalan,igaz és bûnös között. A tiszta és igaznemhogy nem ülhetett le egy asztalmellé a tisztátalannal és bûnössel, demég a házába sem engedte be, sõtazt tartotta, hogy mégcsak érintkezni-ük sem szabad, mert a tiszta tisztáta-lanná válik. Ezért fektetett Jézusnagy hangsúlyt arra, hogy bemenjenegy ilyen ember házába és leüljönegy asztal mellé vele. Gondoljunk aZákeussal, a vámszedõvel való talál-kozásra. (Lukács 19. rész)

Amikor az írástudók és farizeusokmegbotránkoztak ezen, Jézus azt vá-laszolta, hogy „nem az egészsége-seknek van szükségük orvosra, ha-nem a betegeknek” (Mt 9,12). Az ilye-nek a lelki betegek, és ezek számáravitte el Jézus magatartásával azt azüzenetet, hogy: ha az emberek kü-lönbséget is tesznek ember és emberközött, de Isten nem. Isten elõtt min-den ember egyforma, és ugyanúgyszeret mindenkit. S mivel Isten gyer-mekei vagyunk, egymásnak testvéreivagyunk. Jogunk van egymással egyasztal mellé leülni. Sokan nem adjákmeg e lehetõséget családtagjaiknakvagy közeli barátaiknak. Itt az úrasz-tala mellett mindenki megtalálja ezta szeretetközösséget. Ne feledjük,

hogy Jézus úgy tudott leülni még akorabeli felfogás szerinti bûnösökkelés tisztátalanokkal is, hogy nem õvált tisztátalanná és bûnössé, hanemamazok tisztultak meg és lettek igazemberekké.

Az emberi társadalomban megvannak az elõitéletek és ezek nagyonis áthatják életünket és gondolatain-kat. Ma is ott él gondolatainkban a fé-lelem, hogy megfertõzödhetünk, be-tegek lehetünk, tisztátalanokká vá-lunk. Ilyenkor ne feledkezzünk megJézusnak egy idetaláló mondásáról:„Nem az fertõzi meg az embert ami aszájon bemegy, hanem ami onnan ki-jön.” (Mt 15,11)

Jézus amikor tanít és valami újathoz és mutat, nem azt kéri, hogy eztcsináld utánam, hanem arra hív, hogyeképpen láss. Láss! Lásd másképpena dolgokat, mint ahogyan azt a ha-gyomány, a kortárs társadalom aztfelfogja és annak betartását megkö-veteli. Nem a külsõségek a fontosak,hanem a bensõ lélek.

Így mi is az úrvacsora alkalmával,amikor az egy kenyérbõl és az egypohárból részesülünk, válunk Jézusasztalközösségévé, teszünk bizony-ságot együvé tartozásunkról. Ma-gunkhoz véve az úrvacsorai jegyeket,tudatosuljon bennünk, hogy Jézusörökösei vagyunk, evangéliumának,példamutató és ösztönzõ életének,tanításainak késõi követõi, és a jézusilélek hordozói és megtartói. Azért isfontos ez az együttlét, mert Jézusmondása szerint: „ha ketten vagyhárman összegyûlnek az én nevem-ben ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20).

Nincs ennél biztatóbb. Ma is Õosztja meg a kenyeret s vele együttéletét, istenismeretét és hitét, tudásátés bölcsességét, amelyet mi néha el-felejtünk, mert gyarlók vagyunk. Ezértvan szükségünk úrvacsorára, asztal-közösségre, mert megtölt minket sze-retettel, életkedvvel, lélekkel. A kétel-kedõ emberekbõl bízó tanítványoklesznek, a lelki terhek és gondok sú-lya alatt roskadozó embert megerõsítiés felemeli. Így fogja megérteni, hogyaz élet nemes küzdelem, mely fölöttcsak gyõzni lehet.

Ezen gondolatok közepette álljunkmeg az úrasztala mellett, és vegyükmagunkhoz a Jézus életére és halá-lára emlékeztetõ és minket buzdító,lelkesítõ úrvacsorai jegyeket.

Léta Sándor

UNITÁRIUS ÉLET 9

Akik elõttünk jártak...

VARGA BÉLA(1886. október 23.–1942. április 10.)

A két világháború kö-zött élt hazai gondolkodó,aki nemcsak az irraciona-lizmussal, a szubjektiviz-mussal kacérkodó, a tár-sadalmi kérdéseket idea-lista módon kezelõ teoló-gus volt, hanem a lételmé-leti problematikát meg-gondolkoztató alaposság-gal vizsgáló, a dialektikusszemléletmódhoz vonzó-dó, a lélektanban relevánsgondolatokat felcsillantófilozófus is.

Felmerülhet az olvasó-ban a kérdés, hogy mi amagyarázata annak, hogyegy, püspöki székig emel-kedõ teológus, filozófiaimunkásságában az elv-szerû múltmérlegelés fon-tos elemeire lel. A fõ oktermészetesen az, hogy afilozófiai dualizmussal ki-egyezõ Varga Béla sok-szor a kétvonalúságot vá-lasztotta, vagyis párhuzamosan járta egyfelõl a teo-lógia, másfelõl a Felsõbbrendû Szellemet zárójelbetevõ bölcselkedés útját.(1) Varga Béla kiemelkedõszemélyisége a XX. század magyar szellemi életé-nek, egyedülálló egyéniség, aki a „tiszta” filozófiamûvelésére szentelte elméleti munkásságát.

1886. október 23-án született Tordán, apja, Dénesgörög–latin szakos tanár, a tordai líceum igazgatója.Érettségi után beiratkozik a kolozsvári egyetem böl-csészkarára, ahol középiskolai tanári oklevelet sze-rez magyar latin, és görög nyelvekbõl, majd ledokto-rál a filozófia-pedagógia-esztétika körébõl. Ezutánbölcseleti és nyelvi ismeretei elmélyítésének érdeké-ben másfél évet Lipcsében és Genfben tanul. Haza-jövetele után a kolozsvári unitárius fõgimnázium ren-des tanára lesz, majd hamarosan kinevezést kap azegyetem logikai tanszékére. 1918 és 1923 között fi-lozófiát és pedagógiát tanít a református és rómaikatolikus tanárképzõben és az unitárius teológián.1926-ban egy fél évet tölt Oxfordban és Manchester-ben, ahol a teológiát tanulmányozza. Hazajöveteleután megválasztják az unitárius egyház jegyzõjévéés a Dávid Ferenc Egylet ügyvezetõ elnökévé,1938-ban az unitárius egyház püspökévé, mely tiszt-ségrõl 1940-ben le is mond. Ugyanabban az év-

ben a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõtagjává választja.

60 éve, 1942. április10-én halt meg.

Varga Bélát kortársaizárkózott embernek tar-tották, aki a maga általkreált elefántcsonttornyá-ban érezte jól magát.Nem vett részt a közélet-ben, mint azok a püspö-kök, akik kortársai voltak(Tavaszi Sándor, MakkaiSándor). Nem volt egy ki-mondottan teológiai alkat,ugyanis eredetileg nem apapi pályát választotta.(2)

Egy végzetes eseménytérítette a teológia felé,amikor a húszas évek ele-jén kolozsvári lakásánakemeleti ablakából kiejtettea járdára kisfiát, aki azon-nal szörnyethalt. Ekkorhatározta el, hogy teoló-gus lesz.(3)

Soha nem tûzte maga elé célként a vallás nyílt fi-lozófiai igazolását, ugyanis a vallásos hitet és a tu-dást mindig külön kezelte.(4) Így amikor a tudást kí-vánta szolgálni, a hitet „felfüggesztette”. Tette eztazért, mert az õ szemében a vallás nem volt szerte-ágazó töprengések tárgya. A „szabadelvû keresz-ténység” hívének tartotta magát, aki meg akarta sza-badítani a vallást mindattól, ami teher számára. Min-denkor valamilyen üde, tiszta, közvetlen és problé-mamentes vallásosság ideálja lebegett elõtte.

A vallást cselekedni kell a közösség érdeké-ben,(5) hirdette Varga Béla unitárius püspök, egyete-mi tanár, akire halála hatvanadik évfordulóján kegye-lettel emlékezünk, mint az unitárius egyház XX. szá-zadi modern hittanának megalkotójára.

Emléke legyen áldott!Rázmány Csaba

Irodalom:(1) Keresztény Magvetõ 1939. 1. füzet. 42.(2) Keresztény Magvetõ 1942. 2. füzet. 56.(3) Kolozsvár, 1909.(4) Erdélyi Irodalmi Szemle 1925. 6/267.(5) Varga Béla: A szabadelvû kereszténység vallásos

alapja 1937/10.

10 UNITÁRIUS ÉLET

MURÁNYI FARKAS SÁNDOR(1836–1907)

Az unitárius költõk sorábanma a XIX. század végének ésa XX. század elejének ismertköltõjét, Murányi Farkas Sán-dort mutatjuk be.

A Kolozsváron született ké-sõbbi költõ életútja nehezenindult. Apja, Mihály, nehézanyagi körülmények közt élõvárosi tanácsosként, tanulnivágyó fiát iparosnak szánta,de az otthonról megszökveTordára ment, hogy az ottaniunitárius algimnáziumban sze-rezze meg az életben valóboldoguláshoz szükséges is-mereteket. Tordán megkez-dett tanulmányait – a szabad-ságharc után – 1845-tõl Ko-lozsvárt folytatta az Arany-rákosi Székely Mózes, majdBrassai Sámuel igazgatásaalatt álló unitárius fõgimnázi-umban. Ismertebb nevû taná-rai Mikó Lõrinc, Bedõ Dániel és Berde Áron voltak.Tanulótársa volt P. Horváth Kálmán, késõbbi fõgond-nok és Simén Domokos, a modern unitárius teológiaegyik úttörõje.

Murányit 1856-ban besorozták az osztrák hadse-regbe, ahol egy évtizedet szolgált. Megfordult Len-gyel- és Olaszországban. Itt eltöltött éveinek esemé-nyeirõl nem maradt feljegyzés. Feltételezhetõen jó fi-zikai és lelki erõvel rendelkezett, s így el tudta viselnia katonáskodással járó nehézségeket.

A katonaságtól való elbocsájtása után elõbb Ko-lozsvárt kereste a megélhetés lehetõségét, majd Bu-dapestre ment, hol a Földmûvelésügyi Minisztérium-ban helyezkedett el számvizsgáló munkakörben.

1869-ben megnõsült. Felesége Bányai Ágnes, akiházasságuk elsõ éveiben betegeskedni kezdett, éstizenhat évi türelemmel viselt szenvedés után,1894-ben befejezte életét. Murányi késõbb újbólmegnõsült. Második feleségének csak keresztneveismert (Ilona). E házasságából egy fiúgyermek szüle-tett.

A tordai és kolozsvári tanulóévei alatt szerzettunitarizmusa Murányit arra késztette, hogy bekap-csolódjon az akkor alakulóban levõ budapesti egy-házközség életébe, ahol 1883-tól 1889-ig presbiteri,1885-tõl elsõ jegyzõi tisztséget töltött be. Budapes-ten történt letelepedése után is kapcsolatot tartottfönn a kolozsvári egyházi központtal és a teológiai if-júsággal.

Már 1868-ban, az Egyház fennállásának 300. év-fordulóján „Emlékezzünk” címû versével lepte megaz ünneplõ közönséget. 1894-ben – feleségévelegyetértésben – olyan lépésre szánta el magát,amellyel neve emlékezetes maradt a lelkészi pályára

készülõ unitárius ifjúság köré-ben. Alapítványának szövegétaz 1895-ben megjelent Unitá-rius Közlöny a 7-ik oldalon tet-te közzé. E szerint, visszaem-lékezve a tanulással töltött ne-héz évekre, megkönnyíteni kí-vánta egy olyan vagyontalan,lelkészi pályára lépõ ifjú éle-tét, aki a lelkészi vizsga letéte-le után már elfoglalta állását,de önerejébõl nem tudta vagynem tudja beszerezni palást-ját és Bibliáját. Ennek lehetõ-ségét kívánta biztosítani ezerforintos alapítványának évi100 forintos kamatából. Eb-ben a segítõ szándékában –amint írta – egyháza és vallá-sa végtelen szeretete vezette,és az a gondolat, hogy velepéldát ad jobb anyagi körül-mények közt élõ hittestvérei-nek. Nem fölöslegét, hanem

egy negyedszázad megtakarított és öregségére fél-retett munkájának gyümölcsét helyezte az Egyházoltárára. Az alapító rendelkezése szerint az alapít-vány 1896-ban lépett életbe, s azt a továbbiakbanpályázat útján lehetett elnyerni. Az alapítványra (l.Unitárius Közlöny 1899. 213. old.) olyan ifjak jelent-kezhettek, akik jó versíró és jó szavaló készséggel isrendelkeztek. A pályázónak bizonyítványán túlme-nõleg be kellett nyújtania az önképzõköri munkásságigazolását is. A pályázatokat a Papnevelõ Intézetnekkellett felülvizsgálnia, a pályadíj kiadása felõl pedigaz E. K. Tanácsnak határoznia. A pályadíjat a nyer-tes a zsinaton – ünnepélyes keretek között – vehetteát. Neve megörökítést nyert az alapítvány emlék-könyvében.

A költészettel Murányi Farkas Sándor már katona-éveiben foglalkozott, de budapesti éveiben vált költõ-vé. Egyházi körökben a már említett „Dávid Ferencemlékezete” címû versével vált ismertté, de figye-lemreméltóak azok a versei is, melyekkel az Egyháztöbbi nagyjáról emlékezett meg, vagy amelyekben avallásos érzésnek, illetve az unitárius hitelveknekadott hangot. Verseiben emléket állított a kor nagyköltõinek (Arany, Petõfi stb.) és a székelységnek is.Költészetének értékelésével az Unitárius Közlöny-ben (1906 és 1908) találkozhattunk.

Az elsõ értékelés „Költemények” címû kötetéhezkapcsolódott. Az itt összegyûjtött és kiadott, 50 esz-tendõ termékét magábafoglaló kötet vallásos versei-ben Isten iránti hódolatát, hazafias verseiben a hazá-ért való lángolását öntötte sorokba. Szerelmes ver-seiben nagyobb a fájdalom, mint a boldogság kifeje-zése. Verseibõl hiányzik a szenvedély, de annál többa mélabú. Sorai egyszerûek és kedvesek. BorosGyörgy szerint Murányi költészete türelemre és sze-

UNITÁRIUS ÉLET 11

rénységre tanít. Arra figyelmeztet, hogy az életet há-lával és köszönettel kell fogadni. Versei a „késõ õszvirágai”, melyeken átragyogott a szép,õszi napsütés.

Murányi Farkas Sándor elsõ nyomtatásban meg-jelent verse a K. Pap Miklós kolozsvári nyomdájábólkikerült, 16 szakaszból álló „Dávid Ferenc emlékeze-te” c. pályadíjat nyert óda, mely az unitárius hitalapí-tó mártír halála 300. évfordulója ünnepére készült.Elhangzott Székelykeresztúron az 1879. augusztus24-én tartott zsinaton. Budapesten 1887-ben látottnapvilágot „Kenderesi Gábor szomorú esete vagy azördög itala” c. verses meséje és ugyancsak Buda-pesten 1898-ban „A szegény özvegyasszony fiai” c.verses elbeszélése. Ezt követte 1906-ban a Kolozs-vári Lepage Lajos nyomdájából kikerült, az unitáriuspapnövendékek által kiadott, már említett „Költe-mények” c. verseskötete. A széplaki br. P. HorváthKálmánnak ajánlott versgyûjtemény a szerzõ1856–1906-ig írt 118 versét tartalmazta.

Versei jelentek meg a korabeli egyházi lapokon túla Vasárnapi Újságban (1857), a Népújságban(1860), a Hölgyfutárban (1861) és a Pesti Újságban.Verseivel fellépett a Dávid Ferenc Egylet összejöve-telein és a Fõtanácsokon.

Mint a vallási szabadelvûség híve, többször fejez-te ki rosszallását az egyházaknak egymás ellen for-dított csatározásai miatt.

1907. december 28-án, Budapesten bekövetke-zett halála nagy részvétet váltott ki az egyházi körök-bõl. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenve-dett s ez idézte elõ halálát is. Elhunytát az UnitáriusKözlöny (1908. 24. old.) jelentette be, s e lapbanÚjvári László számolt be temetésének lefolyásá-ról. A halottas háznál és a Farkasréti temetõben Jó-zan Miklós esperes búcsúztatta. Özvegye levélbenköszönte meg az Egyháznak férje halála fölötti rész-vétét. Amint írta: „Annyi szeretet nyilatkozott meg atemetésen, hogy õ – aki idegen felekezet tagja –szívvel és lélekkel csüng az igazi szeretet és türelemvallásán”.

Bardóczy Sándor temetõben elhangzott búcsújá-ban azt mondta, hogy Murányi Farkas Sándor „ne-künk adta lelke gyöngyeit, hogy tanuljuk meg belõlea szerelemnek szerelmét, merítsünk azokból alkotóelemet: lelkesedést, hitet és eszményt”.

Kelemen Miklós

John Paget János részvételeaz 1848–49-es szabadságharcban és forradalomban

Száztíz éve, 1892. április 10-én haltmeg Paget János, az angolból ma-gyarrá lett orvos, utazó és szabad-ságharcos. Jelen tanulmányunk-ban e páratlanul gazdag életnéhány hónapját idézzük fel,és az unitárius szabadság-harcosra emlékezünk.

Paget életrajzírói meg-egyeznek abban, hogyaz angol–magyar hazafiaz 1848–1849-es sza-badságharc zászlajaalatt „tollal és karddal”egyaránt szolgált, ésezt igazolja naplója is.A nyomtatásban ismegjelent naplórészlet11849. június 13-tól au-gusztus 27-ig tartó ese-mény-beszámoló a „vi-lág csoda utolsó háromhónapját a valósággal ost-romállapotban élõ Kolozs-várból nézve”2 mutatja be. Anyomtatásban megjelent töre-dék annak a hosszabb napló-nak lehet része, melyet Pagetangliai bujdosása idején szerkesz-tett és a jelek szerint kiadásra szánt.3 ABukaresti Akadémiai Könyvtár 1953-banmegvásárolta ezt az értékes kéziratot. A Napló a XIII.fejezettel, a 113-ik lappal, 1848 szeptemberével kez-dõdik és a XXVII. fejezettel az 517-ik lapnál, a világo-

si fegyverletétellel ér véget, de ehhez tar-tozik az a számozatlan 38 oldalas füg-

gelék is, amely kronologikus sor-rendben ismerteti az 1849. janu-

ár 1–szeptember 27. között tör-ténteket. A következõkben

fejezet- és címbeosztásátismertetem: XIII.fej. Az életKolozsváron 1848. szept.végétõl nov. 10-ig;XIV–XV. fej. Kolozsvárostroma; VisszavonulásBánfihunyadra; XVI.fej. Visszavonulás Ko-lozsvárról; XVII. fej. Azerdélyi hadjárat; XVII.fej. –; XVII. fej. Enyed;XVIII. fej. –; XIX. fej. Aszebeni ütközet; XX. fej–; XX. fej. Szelindek(Stolzenburg); XXI. fej.

Visszavonulás Debre-cenbe; (A számozásban a

XXV. fejezet következik).Kolozsvár; XXVI.fej. Utazás

Pestre; XXVII.fej. Orosz meg-szállás.

A mindmáig kiadatlan Naplótükrében megállapítható, hogy

Paget 1848 októbere és 1849. január30. között a magyar szabadság „harcosa”

volt. Részt vett Kolozsvár védelmében, több alkalom-mal is õrszolgálatot teljesített, de fegyveres alakulat-ban nem harcolt. Ennél sokkal jelentõsebb azonban

12 UNITÁRIUS ÉLET

politikai síkon vállalt szerepe, erre a késõbbiek soránrészletesen kitérünk. A következõkben Pagetnek1848-ban betöltött szerepét ismertetjük a fentebb be-mutatott Napló tükrében.

Mit tett Paget 1848 októberéig? Minden bizonnyala legnagyobb figyelemmel követte az eseményeket,de aranyosgyéresi birtokát nem hagyta el, és család-ja is vele maradt. Ebbõl az idõbõl fennmaradt PagetJanosné Wesselényi Polixéna néhány levele, melyrávilágít az 1848-as aranyosgyéresi állapotokra. Má-jus 14-én írja Polixéna Kovács István történésznek:„[...] Képzelje csak minõ a bosszúságom, mióta ittvagyok, még egy újságot sem kaptam. Kérem, men-jen el maga a postára és beszéljen Bogdánfival, mertcsak szörnyûség ebben az idõbe nem tudni, mi törté-nik, s azt mind szenvedni egy rongyos postamesterhanyagságáért. Bár csak hagyták volna, hogy a deá-kok jól meghusángolják. Ocsaival is igazítsa el, hogya Híradót ide küldje nekem, úgy a Vasárnapit és aTermészetbarátot is. Ezeket én felejtettem el rendel-ni.

Itt mi olyan csendben élünk, mintha az özönvíz ótasemmi változáson nem ment volna a föld át. Hanemnekünk is valami rongyos õrségünk gyûlt egybe, bo-tokkal gyakorolnak, mert fegyvere senkinek sincs; segész nap reggeltõl estig tokálnak és dobolnak, ta-lán, hogy a veszélyt tõlünk elhárítsák, mint mikor asáskákat ûzték el a határról. Tegnap úgy hallám,hogy Tordán Kemény Farkas egy néhány „oláh” pa-pot, ki Balázsfalvára készült, visszautasított. Ott már400-ból álló õrség állott egybe, fegyver nem lévén,dsidákat készíttetnek a lakatosokkal. Azokkal bizonyfel lehet az „oláhokat” spékelni, de azok szegényekott olyan csendesek, és úgy félnek, s azt sem tudjákmitõl. Egyik fél, fél a másiktól, minden ember fél, egyközönséges megszeppenésbe estek anélkül, hogyokát tudják, miért. Azt hiszem, nagyobb részint min-denütt úgy van. Írjon újságot. Alázatos szolgálójaPagetné.”4

Az elkövetkezõ események meggyõzték Pageté-ket is arról, hogy van mitõl félni és a nagyobb bizton-ság kedvéért szeptemberben, miután a magyar csa-patok Enyed alá vonultak, a család Kolozsvárra köl-tözött. Paget nem nézhette tétlenül az eseményeket,beállt nemzetõrnek. Október végén – huszárbajtár-saival együtt – Feketetónál fogadta a Kolozsvár vé-delmére küldött ágyúkat.

1848. november 17. után, Kolozsvár kapituláció-ját követõen, családjával együtt Debrecenbe mene-kült, ahonnan december 26-án Wesselényi Ferencsógorával Bem felszabadító seregéhez csatlakozott.Szeretett városa, Kolozsvár visszafoglalása utánCzecz János ezredes parancsnoksága alatt szolgált,a naplója szerint Gyulafehérvárt védték az „oláh hor-dák” rajtaütésszerû támadásaitól. Kihasználva a vi-szonylagos nyugalmat arra is jutott ideje, hogy haza-látogasson kifosztott és tönkretett aranyosgyéresibirtokára. A pusztulás nyomai láttán – írja CorneliaBodea – a román parasztok ellen táplált sovén elõí-télete és dühe még tovább fokozódott. Tordán érteutol Nagyenyed felégetésének szomorú híre, és azolasz önkéntesekbõl álló csapatuk élén, Pereczi Pé-ter százados parancsnoksága alatt a menekültek se-gítségére siettek. Ezt a „hõstettet” örökítette meg Jó-

kai Mór az Egy az Isten címû regényében5: „[...] Azenyedi menekültek közül több százan az erdõkönrejtõznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve, azén vezérletem alatt kirendeltek Tordáról tizenháromlovast, két honvéd szakaszt, s néhány aranyosszékinemzetõrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott,Paget János, báró Wesselényi Ferenc, Szilvási Mik-lós és gróf Toldy Lajos. Felvinctõl Enyedig már min-den lépten-nyomon találkoztunk menekülõk hulláivalaz utcán, amiket a hollók, farkasok és kóbor ebekmarcangoltak. Elõcsapatunk, mely tíz lovasból éshúsz honvédból állt, hirtelen egy jól felfegyverzettoláh seregre bukkant, mely éppen Torockó elpusztí-tására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tízlovassal minden tétovázás nélkül közéjük rohant sszerteszét verte õket.

Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én azembereimet az erdõkre küldém a menekülõketösszeszedni.

Ez éjszakán hétszázat mentettek meg. [...] A meg-mentettek, kik maguk nem mehettek, hetven szekér-re ültetve, korán reggel megindultak Vinc felé. Itt alesben álló oláhok megrohanták elõcsapatunkat.Benn Vincben hadrendben felállított sereget talál-tunk, míg több oldalról vágtató lovasok közelítettekfelénk. [...] Hála Pereczi kapitány rettenthetetlensé-gének és célirányos intézkedéseinek, hálahonvédeink bátorságának, hála Paget János buzdí-tásának, de leginkább a Mindenhatónak, a gyõzelemrészünkre dõlt el.”

A sikeres huszárbravúr után a kegyetlen tél vi-szontagságaival is meg kellett küzdjön a kis csapat,hogy a „román ellenállás tûzfészke” – Balázsfalva –felé tartó Czecz csapataival újból egyesülhessenek.A hóvihar, s az igen nehéz terepviszonyok miatt csakSzancsal határában érték utol Czecz derékhadát. Azegyesült hadtest január tizennyolcadikán bevonult aromán csapatok által elhagyott/feladott Balázs-falvára. Bem parancsának megfelelõen a Czecz ve-zette hadtest Vízaknát kellett elfoglalja, hogy elvágjaaz ellenség esetleges visszavonulási útját, csakhogya január 21-i szebeni ütközet Bem vereségével vég-zõdött. Czecz, új parancsot várva Pagetet Bemhez,a Szelindekre visszavonult csapathoz küldte. A talál-kozás a lengyel és angol hadfi között a fõhadiszállás-sá átalakított csárdában zajlott, s mondhatni nem va-lami barátságos légkörben. Bem keményen megdor-gálta Czecz csapatainak késése miatt, s egyenesenõket okolta a szebeni vereségért, majd parancsbaadta, hogy azonnal induljanak csapataikkal Szelin-dekre. A Czecz vezette sereg morálja mélypontonvolt, teljesen kimerülve egy napos kényszerpihenõtvoltak kénytelenek tartani, s csak másnap hajnalbanindultak Szelindekre. A bevonulás Paget szerint nemhadseregre, hanem „rendetlen medvék bevonulásá-ra” hasonlított. A Czecz–Bem találkozás sem veze-tett eredményre, hiábavaló volt, ezért Czecz hadaiNagyselykre vonultak vissza, a lengyel tábornokrahárítva Szelindek védelmét. Medgyes felé vezetõ út-jukban találkoztak a Bem segítségére igyekvõ hon-véd seregekkel, s köztük Petõfi Sándorral, „Magyar-ország legnépszerûbb és legtehetségesebb fiatalpoétájá”-val, jegyezte fel naplójában Paget. Maros-vásárhelyen egy napot sógornõje, br. Bánffy

UNITÁRIUS ÉLET 13

Jánosné Wesselényi Josefa házában töltött, majd1849. január 30-án betegen bevonult Kolozsvárra.Ezután minden gondja arra irányult, hogy Debrecen-ben maradt családját mihamarabb Angliába menekít-hesse. Az osztrákok bevonulása elõtt, február 9-én,Bánfihunyad–Nagyvárad útvonalon elhagyta Erdélyt,s február 13-án Debrecenbe érkezett, és itt is maradt1849 májusáig. Csak miután családját Angliába küld-te, tért vissza Kolozsvárra, s itt is maradt, rövid pestilátogatását leszámítva (jún.14–19.) a világosi fegy-verletételig.

Paget diplomáciai közvetítõ szerepére utalnakColoqohounnak és Sandfordnak küldött levelei. Nemcsak kardját, de tollát is a magyar haza szolgálatábaállította, úgy, ahogyan arra nyílt felszólítást is kapott1848. október 6-án6: „[...] Egy nagy s nemes misszió-ra szólítom föl önt: Hírünkért s becsületünkért kellküzdenie; de nem a test hanem a lélek fegyvereivel:ha beletekintünk a külföldi, de különösen az angolhírlapokba, elborul lelkünk azon ocsmány rágalmakolvasásán, melyet azokban találunk. Ügyünk el vanferdítve, s azon néhány cikkbõl, mely Magyarország-ról szól, többnyire tudatlanság, vagy ezzel párosultrossz akarat tûnik ki; a legszentebb cél félre-magyarázatik, s a legkiáltóbb bûn mentségre talál.Hányszor a Times vagy Galignani’s Messenger-t ke-zembe vettem, többnyire égõ harag fogott el a ferdecikkíró iránt, s mind csak azon gondolkoztam, hogymiként lehetne orvosolni e bajon. [...]

Ragadja fel ön újból azon tollat, mely egykor annyiügyességgel leplezte föl hazánkat a civilizált világelõtt, s nyissa föl Európa szemét! [...] Mutassa meg,hogy azon nemzet, mely Ázsiából jött ki, hû és igaz-ságos, hogy féltékeny szabadságára, de nem sóvá-rog más nemzetiségek eltörléséért; tárja fel továbbáegy gaz kamarilla fondorkodásait, s mutassa meg,hogy annyi hálátlan törekvés, annyi önkény dacárasem vehettek ki a törvényes vágásból, hogy a ma-gyar pietásban megtört a fondorkodók cselszövénye,hogy még most is rendületlenül és szilárdul állunk, atörvény és igazság útján. [...]”

A felhívás nem maradt eredmény nélkül, Pagetminden ismeretségét felhasználta, hogy Anglia köz-benjárását kérje a Magyarország és Ausztria közöttimegegyezés elõsegítéséhez. Sir Robert Coloqhoun,bukaresti angol konzulhoz írott levele Was Sámuelközvetítésével eljutott Sir Stradford Canning kons-tantinápolyi angol követhez, hogy végül Palmerston,Henry John Temple külügyminiszter a „tegye hivata-lossá” megjegyzésével együtt fiókjába süllyessze.7Hiábavaló volt Paget, Sandford által 1849. aug. 2-ánAddington, Henry Unwin külügyi államtitkárhoz to-vábbított levele is8, „a brit kormány csak figyelõje voltaz osztrák–magyar eseményeknek, még bírája semakart lenni, nemhogy részese, fõleg „észak kolossza”ellenében nem.”9 A cári csapatok kolozsvári bevonu-lása és a világosi katasztrófa után Paget Angliábamenekült, itt politikai és sajtókörökben mindent meg-tett azért, „hogy az angolul beszélõ világot megis-mertesse Magyarországgal.”10 1850–51-ben ebbõl ameggondolásból fogott hozzá Naplója kiadási elõké-

születeihez, ezt igazolja Sandfordnak Pulszky Fe-renchez írott 1850. február 21-én kelt levele is.„Paget most egy köteten dolgozik, ami a közelmúlteseményeirõl fog szólni [...]”11, a kötet töredék ma-radt, a kiadók nem vállalták, helyette inkább Magyar-ország és Erdély második kiadását (1851) készítet-ték elõ12. A British Quarterly Review-ban 1851. ele-jén, névtelenül jelentette meg Bem emléke elõtt tisz-telgõ írását.13 Gyanítom, hogy a „Leicesterben õrzött69 lapnyi kézirat” átdolgozott, kiadásra kész változa-ta visszatért Pagettel Erdélybe, s ez került 1953-bana Bukaresti Akadémiai Könyvtár tulajdonába.

Szûk hároméves angol „emigrációja” után1852-ben családostól Drezdába költözött, majd két-éves nizzai tartózkodás után az angol kormány köz-benjárására hazatérhetett Kolozsvárra és Aranyos-gyéresre14. Utóbbi birtokát kifosztották, lovait ellop-ták, értékes könyvtárát tönkretették. 1855-tõl egyhá-zának és birtokának szentelte minden idejét. Száztízévvel ezelõtt bekövetkezett halálakor a magyar hazaés a magyar unitárius egyház egyik legbuzgóbb tá-mogatóját veszítette el.

Kovács Sándorkolozsvári teológiai tanár

Jegyzetek:1. A szabadságharc utolsó napjai Erdélyben. Paget Já-

nos feljegyzései 1849. június 13–augusztus 27. Közli: dr.Horváth Jenõ in. Hadtörténelmi Közlemények Bp. 1928.XXIX. k. Ennek angol eredetije jelent meg a The SlavonicYear Book 1938-as számában.

2. Magyarország és Erdély 344.3. Cornelia C. Bodea: Revoluþia din 1848–1849 in

Transilvania ºi Ungaria vazutã de John Paget. in: Studii ºimateriale de istorie modernã Vol.II. Ed. AcademieiRepublicii Populare Romine 1960.

4. Borbély I.: Simén Domokos és kora. Keresztény Mag-vetõ. 1926. LVIII. 122.

5. VIII. rész. Történet, melynek sosincs vége.6. Barátságos felszólítás Paget Jánoshoz. Ellenõr 1848.

okt. 26. Csütörtök7. Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabad-

ságharc ellen. Budapest, 1951. 165.8. Uo. 245.9. Magyarország és Erdély 343.10. Jeszenszky Géza: Az elvesztett Presztizs. Magyar

Szemle Könyvek, 1994. 93.11. Magyaroszág és Erdély 344.12. Paget Pulszky Ferencnek írja 1851. január 3-án: „I

had already spoken to both Longman and Murry beforeyour note reached me. Longman positievly declines thisbook and Murray’s headman said though. Murry wouldwrite to him at Oxford and let me know on Friday morning.I doubt much Murray’s taking it, but in any case do not letthat interfer with Bentley if he will take it, Kemény’s mssare quite at your service.” Bodea 202.

13. British Quarterly Review, 1851. nr.XXV.14. David L. Wykes: John Paget, M.D., of Transylvania

(1808–1892). Transactions of the Unitarian HistoricalSociety for the Years 1979–1982. Vol. XVII. 63.

14 UNITÁRIUS ÉLET

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA

„Új” retorikaa Dekonstrukció tükrében (II. rész)

„Új” retorikaSzemiológia és retorika címû ta-

nulmányában Paul de Man arról ír,hogy napjaink irodalmi szemiológiá-jának egyik legfeltûnõbb jellegzetes-sége az, hogy a grammatikai struktú-rákat retorikai struktúrákkal használ-ják, minden zökkenõ nélkül siklanakegyik struktúráról a másikra, látható-lag anélkül, hogy tisztában lennénekezek összeférhetetlenségével.

Nagy vállalkozás megvizsgálni ésmegkülönböztetni a grammatika ésretorika ismeretelméletét, de anélkülis nyugodtan ki lehet jelenteni, hogysemmiféle elméleti és filozófiai spe-kuláció nem támasztja alá a gramma-tika és retorika vélt folytonosságát.

Tulajdonképpen azt akarja monda-ni, hogy nem tudja elfogadni a nyelvgrammatikai ellenõrizhetõségének le-hetõségét, azt sem, hogy az megbíz-ható közvetítõ volna. A nyelv tropi-kus alakzatokra épül, melyek min-denkor rombolóan felbukkanhatnak.

Paul de Man többek között Nietz-sche szövegeire támaszkodik, õt jelö-li meg egyik nagy elõdjének, aki aszubjektivitást tulajdonképpen reha-bilitálja, az interpretáció tényként va-ló elfogadását leplezi le. Ezért érde-mes beszélni róla.

Nietzsche retorikára irányuló vizs-gálódásai (egyébként a „Tragédiaszületése” is erre irányuló elemekettartalmaz) arra a rövid elõadássorozatjegyzeteire támaszkodik, melyet1872–73 téli szemeszterében tartott,két diák jelenlétében. 1874 nyarárakészül el „Retorika” címû töredéke,mely magyar fordításban is megje-lent.

26

Nietzsche eltávolítja, szétválasztjaa retorika tanulmányozását a „hagyo-mányos” retorikáétól, azaz az ékes-szólás és meggyõzés mûvészetétõl. Aretorikus beszédet a trópusoktól, re-torikai alakzatoktól teszi függõvé.Tulajdonképpen minden figuráció,amit ékesszólásnak nevezünk, anyelv retorikai források eredménye.„Amit a tudatos mûvészet eszközei-ként retorikusnak nevezünk, azok a

nyelvben és azok létrejövésében minta tudattalan mûvészet eszközei mû-ködtek, vagyis hogy a retorika anyelvben rejlõ mûvészi eszközöktovábbfejlesztése az értelem napvi-lágánál. Egyáltalán nem létezik anyelv nem-retorikus természetessége,amelyre apellálhatnánk: a nyelv ma-ga színtisztán retorikai források ered-ménye.”

27

Nietzsche bár elveti az ékesszóláseszközeit a hagyományos értelembenvett szónoki eszközöket is minden-képpen kihasználja, gondoljunk csakZarathusztrára.

A nyelviséggel összefüggõ alapve-tõ nyelvészeti modell tehát Nietz-sche, a dekonstrukció hívei stb. ese-tében a retorika lesz. Ez nem totalizá-ló, hanem felnyitja a nyelvet a kreati-vitás irányába. A retorika ugyanismindig egy nyelvi formából és annakhatásából áll össze. A trópus és ameggyõzés ugyanannak a nyelvnekkét oldala.

Az eddig elmondottakra is hivat-kozva nyugodtan kijelenthetjük,hogy manapság két retorikáról be-szélhetünk: az egyik a már említett,hagyományos értelemben vett retori-ka, a másik az úgynevezett „meta-retorika”.

28

Ezzel jelezni lehetne a retorikairetorizálásnak kettõs aktusában rejlõkettõs többletet. A dekonstrukció fo-galmának igazából ez a jelentõs új-donsága: megmutatja, hogy a refe-renciális, grammatikai nyelvet körül-veszi egy metaretorikai közeg, melyaz elsõdleges retorizáláshoz képestmás episztemológiai hatású.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a„hagyományos retorika” a „szavakszintjén” jön létre, míg a másik, ametaretorika egy szubjektív hozzáál-lást kidolgozó sajátos nyelvet dolgozki.

A retoricitás alapvetõ tulajdonsá-gának a felfedezésével magát a self

29

(én) fogalmát is kétségbe kell vonni.Annak grammatikalitását, gondolko-dó egóját. A szubjektum, az én, azalapvetõen retorikai folyamatoknak a

játéktere, s mint ilyen labilis, folya-matai nem a logika mentén, hanemretorikai jelleggel szervezõdnek.Énem a szubjektum-részek különbsé-gei szintézisének dinamikus folyama-ta. Sokkal inkább belsõ különbségek-bõl áll, semmint a maga a priori egy-ségébõl. Fogalmazhatunk úgy is,hogy énünk matematikai képletétnem igazán tudjuk megtalálni, az em-beri szubjektum temporális jellegû,retorikailag magyarázható.

A retorika a „gondolkodom” he-lyébe a vágyom és akarom aktusáthelyezi, e struktúrák folyamatos te-remtettségben élnek, poétizálják tu-datom rendszerét. A self csak végte-len sok retorizálási folyamatban tudlétezni. Egyes folyamat állomásai ad-ják létünk stabilitásának képzetét.

Az értékszemélyiség adott esetbenazonban a szubjektivitásnak egységetbiztosíthat.

30

Paul de Man mûveiben nem fog-lalkozik pszichológiai megközelítés-sel, Proust olvasata, elemzése kap-csán azonban elgondolkodtam azon,hogy a szövegolvasás során és aztkövetõen milyen mentális törekvé-sek, milyen szerkesztési és újraszer-kesztési mûveletek zajlanak le az ol-vasóban, hangulatától, motivációjátólstb. függõen. Halász Péter írásaiban

31

a mûátélés során létrejövõ mentálisfolyamatokra, tudatáramlatokra pró-bál rávilágítani. Chomsky így ír er-rõl: „Megengedhetõ azonban a felté-telezés, hogy a nyelvtudomány legin-kább a mentális folyamatok és az ál-taluk létrehozott és mûködtetettstruktúrák megértéséhez tud majdhozzájuttatni.”

32

Pléh Csaba33

azonbankételkedik abban, hogy az empirikuspszichológiai kutatások hozzá tudná-nak járulni a nyelv–gondolkodás vi-szony (nyelv és mentális történések,struktúrák) problémájának a megol-dásához. Valószínû, hogy Paul deMan is így gondolkodhatott, freudihozzáállással elemzett volna szöve-geket.

A szövegekkel foglalkozók folya-matosan jutottak el az aprólékos vizs-

UNITÁRIUS ÉLET 15

gálatig, a „második” retorika, azaz ametaretorika tényéig. Ennek létét éshatását a sokszor ellenvéleményenlévõknek is be kell ismerniük. Paulde Man egyes szövegeket elemezvejutott el ennek felismeréséig, és dol-gozta ki rendszerét.

Észreveszi azt, hogy vannak szö-vegek melyek látszólag teljesen ren-dezetlenek, mozgékonyak, mégismegszólítanak, szubjektíven hatástgyakorolnak ránk. Hogyan léteznekezek? Ha e mûködés alapja nyelvi,akkor mi benne az a forma, ami ope-ratív? A nyelviség szubjektivitása ho-gyan érvényesül?

„A temporalitás retorikája” címûtanulmányát a következõképpen in-dítja: „Egy szubjektivista kritikaiszókincs tizenkilencedik századimegjelenésével párhuzamosan, foko-zatosan leértékelõdtek a retorika ha-gyományos formái… az újabb kriti-kai fejlemények egy olyan retorikalehetõségét jelzik, mely már nemnormatív vagy deskriptív jellegû, ha-nem többé-kevésbé nyíltan veti fel aretorikai alakzatok intencionalitásá-nak kérdését.”

34

Az irodalom nyelve tropikus alap-ra épül. Ezt az alapot a mimézis,szimbólum, metafora, allegória stb.alkotják. Ezen trópusokhoz azonbanolyan értékítéletet, feltevéseket társí-tottak a romantika korától, melyekelfedik a tényleges különbségeket éselfedik a tényleges struktúrákat.Egyértelmûen felértékelõdik a szim-bólum szerepe például az allegóriá-val szemben. A szimbólum az érzé-kek elõtt megjelenõ kép és a kép általsugallt érzékfeletti totalitás bensõsé-ges egységén alapul. Legfõbb vonze-rejét épp a totalitás végtelenségérevaló utalás adja, szemben az allegóri-ával, mely egy konkrét jelentésre uta-ló jel, és megfejtésével ki is merülsugalmazó ereje.

Coleridge volt Goethének az azangol kortársa, aki a leghatározottabbnézeteket fejtette ki az allegória ésszimbólum viszonyáról. Szerinte aszimbólum világában az élet és a for-ma ugyanaz, a szimbólum mindig ré-sze annak a totalitásnak, amelyetmegjelenít. Ezzel szemben az allegó-ria a szubsztancia hiányát mutatja,csak egy fantomot reprezentál. Azon-ban amikor Coleridge a szimbólumfelsõbbrendû értékét akarja megmu-tatni, csak így tud fogalmazni: „Aszimbólum jellemzõje a különös át-tetszõsége az egyedin, az általánosáttetszõsége a különösön, az egyete-

mes áttetszõsége az általánoson: min-denekelõtt pedig az örökkévaló áttet-szõsége az idõbelin és az idõbeli-ben.”

35

Tehát az áttetszõség képzetérõlbeszél. A tárgyi szubsztancialitásszétfoszlik, visszatükrözõdéssé válik.Ha valami áttetszõ, akkor ábrázol,visszatükröz. A szimbólum esetébenmeglévõ szubjektív és objektív kö-zötti intim viszony megbomlik. Azallegória sem más, mint visszatükrö-zõdés, így a szimbólum és az allegó-ria a tárgyi világon túliban találjameg közös eredetét. (Paul de ManRousseau [Új Heloise] és Hölderlinmûveit emlegeti, rájuk hivatkozik,mint a romantikus allegorizmus pél-dáira.)

A szimbólum totalitásra utaló lé-nyege egyszóval megbomlik, márnem a szubjektív lényeget ragadjameg, hanem elcsúszik, közben újabbés újabb tárgyakat talál magának. (Aszimbólum utazó lesz, adott esetbencsempészõ is.). A szimbólum allego-rizálódik, másképpen fogalmazva re-torizálódik. „Ennek az allegóriának atemporalitása nem a múlt felé mutat,hanem az olvasás jövõje felé, az alle-gorikus itt már nem emlékezik, nemleképez, hanem ismétel, és ismételtenfélreért.”

36

Tehát egy megbomlás jön létre, al-legorikus összefüggések, egymásutá-niságra épülõ alakzatok végtelen lán-colata, melyek nem zárhatók le, me-lyek tulajdonképpen ismétlésre épül-nek.

Az ismétlés fogalma, folyamatalegtisztábban Kierkegaard mûvében

37

olvasható. Röviden a következõrõlvan szó. Kierkegaard szerint életün-ket az emlékezés, ismétlés (cselek-vés) és reménykedés jegyében éljük.Amennyiben életünk bizonyos törté-nései, aktusai nem ismétlõdhetnekmeg (nem léphetünk kétszer ugyan-abba a folyóba), akkor nyilvánvalóanaz enyészeté vagyunk. Kierkegaardfelbontja a Regina Olsennel való je-gyességét, hogy a szerelmet egy foly-tonos ismétlésben élje meg. Azonbanrá kell jönnie arra, hogy abszolút is-métlés nem létezik, a teljes ismétléscsak Istenben lehetséges (Kierke-gaard, mint a hit lovagja). Parciálisismétlést élünk meg pl. akkor, amikorvalami régi élményt újra megtalá-lunk, átélünk, úgy érezzük, hogy ezmár megtörtént.

Paul de Man a „Temporalitás reto-rikája” második felében, valamint Azirónia fogalma

38

címû írásában a „tró-pusok trópusáról” beszél, von be

rendszerébe egy új fogalmat, aminem más, mint az irónia. Az allegóri-ával ellentétben, mely egymásutáni-ságra épülõ alakzatokra épül, az iró-nia egy jelen idejû, folytonosan jelenlévõnek tûnõ trópus. Tulajdonképpenakkor keletkezik, amikor valami is-métlõdik, és mégsem ismétlõdik. Ta-lán ezt jobban megvilágítják a kö-vetkezõ mondatok. (Northrop Fryeegyébként az irónián a szavak olyanmintázatát érti, amelyek elfordulnakaz igazi jelentéstõl, ez az elfordulás,elmozdulás a trópus, annak mozzana-ta. Egy hosszabb szöveget átfogó tró-pus lehetõségével találkozunk. Enneklegjobb példáját Lukács György adja,aki regényelméletében a regényt ma-gával az iróniával azonosítja. Itt ér-demesnek találom leírni Lukács meg-fogalmazását az iróniával kapcsolat-ban. Ezek szerint az irónia az isteneknélküli korok negatív misztikája, alegmagasabbrendû szabadság, amelyegy Isten nélküli világban felépíthe-tõ. Az eposz Istennel telített világ, aregény irónia.)

Kierkegaard mûve alapján (Azirónia fogalma), és fõleg FriedrichSchlegel írásai nyomán bontja ki azirónia fogalmát, mely megbontja azén belsõ egységét. Úgy érzem, hogyegy kettõs ént próbál leírni. Egy tu-lajdonképpeni ént, meg egy olyat,amely mindenkor tisztában van buká-sával. Az én bizonyos távolságtartás-sal képes szemügyre venni önmagát.(Baudelaire-re hivatkozva én magama nevetést is iróniának, lázadásnakminõsítem.)

Az én a „misztifikált egyensúlyállapotából lebukik (vagy felemelke-dik) saját misztifikációja tudatosítá-sának szintjére”.

39

Természetesen eznem egy derûs feladat.

Az irónia folyamán egy reflexív,dialektikus folyamat jön létre, amelynem más, mint az „önmagát gerjesztõtudatmozgás ismétlõdése.”

40

Az irodalmi mû egy eszmét, egyabszolútot vesz célba, amely felé ál-landóan úton van. „Az irónia nemmás, mint radikális tagadás, amelyrombolás során mégis megnyilvánítjaaz abszolútot, amely fele a mû tart.”

41

„A mû teljes széthullásának pillana-tában, amikor látszólag minden elve-szett, a mû helyreáll, mivel e radiká-lis rombolás a dialektika egyik moz-zanata volt, azé a dialektikáé, ame-lyet a hegeli sémának megfelelõen azabszolút felé tartó fejlõdési folyamattörténeti dialektikájaként értelme-zünk.”

42

16 UNITÁRIUS ÉLET

„Az iróniával való szembesülésazért nagyon jelentõs, mert Paul deMan ennek a problémának a kapcsánjutott el a retoricitás filozófiai kérdé-seihez. Az irónia nem egyszerûentropológiai kérdés, hanem a szubjek-tív létezésének formációja, az a lezár-hatatlan retorikus láncolat, amelybenvalami ott lévõ szubjektív sose jele-nik meg eredeti mivoltában, hanemmindig olvasatok ironikus leképezé-sein keresztül létezik, ironikus átírá-sok sûrû, végtelen számú sorozatábanrejtõzik.”

43

Heller Ágnes megállapítja44

, hogya felvilágosodástól kezdõdõen (Ezidõben minden bizonnyal a nyelv és agondolkodás belsõ kapcsolata és vál-tozása leginkább abban az erõs hatás-ban mutatkozik meg, amelyeket adottesetben az írásbeliség, könyvnyomta-tás, stb. gyakorolnak a tudat szerke-zetére. Érdemes itt megjegyezni aztis, hogy ókor tulajdonképpeni prózájaa hangos beszéd visszhangja, a miénkaz írás által jelenik meg, olvasva fel-fogható. Az „új nyelviséget” napja-inkban a gyerekek már születésüktõlátveszik) az élettapasztalat és a nyelv(filozófia nyelve) nem illenek össze.A hagyományos filozófiai nyelvvelszakítanak a nagy újítók, mint Rous-seau, Diderot, Lessing. A hagyomá-

nyos karakterek, a grammatika meta-morfózison mennek át.

Ebbõl indul ki Paul de Man is. Re-torikával foglalkozva kifejti, hogy aza 18 sz. után már nemcsak díszítõele-me a szövegnek, hanem funkcionálisszerepet kap. Az ember belsõ termé-szetében ugyanakkor benne rejlik aretoricitás, az intencionalitás, és en-nek elemzéséhez egyre kevesebbenérzik elégségesnek a hagyományosanalitikus filozófia módszereit.

Paul de Man gondolataiból, rend-szerébõl mindenképpen táplálkozha-tunk. A nyelv retoricitásának tudato-sításával többé-kevésbé megmenekül-hetünk a retorika csapdáiból. Csupánszigorú olvasókká és írókká kell vál-nunk.

Használhatjuk azt a meggyõzés-ben, csupán egy szigorú elme, azalakzatok félrevezetõ erejének a tuda-tában lévõ elme kell hogy irányítsa anyelvet. Abban az esetben azonban,amikor írás közben azt sem tudjuk,hogy ezekkel csinálunk-e valamitvagy sem, igen erõs lesz az a gyanú,hogy tulajdonképpen nem tudjuk,hogy mit cselekszünk.

Máté Ernõ

Forrásirodalom:

1. A Jászó Anna, L. Aczél Petra(szerk.), „A régi új retorika”, Budapest,Trezor Kiadó, 2000.

2. Bókay Antal, „Paul de Man és azamerikai irodalomtudományi dekonstruk-ció”, in: Paul de Man, „Esztétikai ideoló-gia”, Budapest , Janus/Osiris, 2000.

3. Fabiny Tibor, „Szóra bírni az írást”,Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont,1994.

4. Hans Robert Jauss, „Recepcióelmé-let-esztétikai tapasztalat-irodalmi her-meneutika”, Budapest, Osiris Ki-adó,1997.

5. Jonathan Culler, „Dekonstrukció”,Budapest, Osiris Kiadó, 1997.

6. Kulcsár Szabó Ernõ, „Irodalom éshermeneutika”, Budapest, Akadémiai Ki-adó, 2000.

7. Northrop Frye, „Az ige hatalma”,Budapest, Európa Könyvkiadó, 1997.

8. Paul de Man, „Szemiológia és reto-rika”, in: Paul de Man, „Az olvasás alle-góriái”, Szeged, Iktus Kiadó, 1999.

9. Paul de Man, „A temporalitás retori-kája”, Thomka Beáta (szerk.), „Az iroda-lom elméletei I.”, Pécs, Jelenkor Kiadó,1996.

10. Paul de Man, „Az irónia fogalma”,in: Paul de Man, „Esztétikai ideológia”,Budapest, Janus/Osiris, 2000.

Egy unitárius énektanulságai

Ezzel a címmel jelent megKruppa Tamás cikke a MagyarKönyvszemle 2001. évi 4. szá-mában. A cikk Szõlõsi István1635-ben, Kolozsváron kiadottRövid historia címû énekét is-merteti. E költemény alapjátJacobinus János, szintén Ko-lozsváron, 1595-ben megjelentlatin nyelvû (Brevis enarratio)mûve jelenti, amely a törökökelleni legnagyobb gyõzelemmelvégzõdõ havasalföldi hadjáratrólszól.

A cikk szerzõje elõször a költõszemélyének kérdésével foglal-kozik. Egy az Országos LevéltárActa Ecclesiastica anyagábanfennmaradt levél tanúsága sze-rint annak írója, egy bizonyoskolozsmonostori adószedõ sze-mélye megegyezik az énekszerzõSzõlõsi Istvánnal. A levélbõl ki-derül, hogy Szõlõsi protestáns:

lehet kálvinista, de valószínûbb,hogy unitárius.

Az 1620-as években azunitarizmus még igen erõs voltKolozsváron. A kollégium Kö-zép-Kelet-Európa legjelentõsebbilyen jellegû intézménye volt. Azintézmény számára érkezettpénzbeli adományok jegyzékefennmaradt, és az adakozók ne-vei között találkozunk SzõlõsiIstván nevével is.

Kruppa Tamás ezután azt akérdést veti fel, hogy mi lehet azoka annak, hogy egy anti-trinitárius szerzõ népszerûsítõmunkát ír a katolikus BáthoryZsigmondról. Maguk a költõ sza-vai árulják el, hogy a vers elké-szítésével az volt a célja, hogyébren tartsa a régi dicsõség em-lékét.

És itt kell foglalkoznunk a da-tálás kérdésével. Szõlõsi valószí-nûleg nem sokkal az 1635-ösmegjelenés elõtt, tehát I. Rá-kóczy György korában írta a köl-teményt. Rákóczy a kálvinizmushagyományos formáját szándé-kozta államvallássá tenni, és1635-ben hívta életre az elsõolyan törvényt a szombatosok el-len, amelynek célja a felekezetmegsemmisítése volt.

A fejedelem következõ áldoza-ta az unitárius egyház lett vol-na, mivel a szombatosság és azunitarizmus között nem tett kü-lönbséget. Ebben a korban tehátgyakran felidézõdhettek Bátho-ry Zsigmond török ellenes har-cai, amelyet úgy is fel lehetettmutatni, mint az erdélyi feleke-zetek összefogásának szép pél-dáját.

Tóth Anita

UNITÁRIUS ÉLET 17

Unitárius portrék

Szabolcs bácsi 80 éves80 éves? Ha behunyom a szemem, ma is látom a „férfi

presbiterek” padjában ülve, szemben vele a nõk közöttÉdesanyámat, akiket mi csak a karzatról nézhettünk, mertott volt a gyermekek helye. Akkor azt hittem, hogy a pres-biterség nõi feladat, mert Szabolcs bácsin kívül csakegy-két nagypapára emlékszem. Aktív, vezetõ állású férfi-ként egyedül õ vállalta ezt a tisztséget.

A félelem és bizalmatlanság légköre vett körül minket.Soha, sehol, senkinek nem mondhattuk el, hogy templom-ba járunk, hogy mindent másképp gondolunk, mást hal-lunk otthon – de errõl nem beszélünk –, mást hallunk aziskolában.

Mégis volt egy biztos pont az életünkben, ahol végrenem kellett hazudni, és ez a pont a templom volt.

Gyõrfi Pista bácsi hittanórái és R. Filep Imre megrázó,várva-várt prédikációi, Szabolcs bácsi és Édesanyám apresbiterek padjában.

Akkor elfelejtettük, hogy otthon is vörös nyakkendõbenkellett ugrálnunk, ha jött a népnevelõ, ha a végrehajtó le-

foglalta a rádiónkat és a könyvszekrényt. Az úttörõvezetõkérdésére, hogy: „Hiszel-e Istenben?” azt kellett válaszol-ni, hogy „nem hiszek a Szentháromságban”.

Nehéz volt akkor gyermeknek lenni, de felnõttnek mégnehezebb.

Egyházunkat akkor is, mint évszázadok óta mindig,nemcsak a kígyó okossága, a galamb szelídsége, deegyenes gerincû, szókimondó, el nem tántorítható atyánk-fiai is segítették megtartani és elõrevinni – ilyen oszlopostag Dr. Nyiredy Szabolcs is.

Ma is törtelen lendülettel küzd egyházunk építésén.Okos tanácsaival, jobbító szándékkal áll mellettünk, hall-gassuk meg: „Az egyház szeretetközösség és a szeretet-közösségben békességnek kell uralkodnia.”

Köszönjük Szabolcs bácsi, Isten éltessen sokáig, adjonNeked még sok aktív évet, jó egészséget mindnyájunkörömére!

Atyafiságos szeretettel és tisztelettel:Dr. Beke Ildikó

Dr. Nyiredy SzabolcsSzületetett: 1922-ben Budapesten, április 23-án

Világi tevékenységedet,életutadat szakmai önéletraj-zodból, írásaidból és a szak-mai irodalomból megismerhet-jük. Kérdésem az, hogy egy-házi közösségedhez tartozá-sodat végiggondoltad-e ?

Mióta vagy unitárius?

Nagyapám: Dr. Nyiredy Gé-za, dédapám: Benczédi Ger-gely, a kolozsvári unitárius kol-légiumnak voltak megbecsülttanárai. Szüleim a budapestigyülekezetnek voltak közsze-retetben és köztiszteletben állóigen aktív tagjai. Õseimmel1790-ig találkozhattam a nagy-ajtai egyházközség anyaköny-veiben. Ezek az elõzményeknyilvánvalóan meghatároztákaz egyházhoz fûzõdõ viszo-nyomat.

Milyen gyermekkori emléke-ket õrzöl, amik a közösségi élethez kapcsolódnak?

Legmeghatározóbb élményeim a cserkészethez, a 345.sz. János Zsigmond cserkészcsapathoz fûzõdnek. A csa-pat Iván Lászlónak köszönhette megalakulását, és hálávalgondolok Pethõ Istvánra, elsõ cserkészparancsnokomra.

1931-ben, kilencévesen lettem cserkészapródjelölt. Ek-kor már egy nagytáborozásban vettem részt Balatonsze-pezden, ami teljes egyhónapos sátoréletet jelentett. A maigyerekek nem nagyon töltenek ennyi idõt sátoros nyara-lással. 1938-ban segédtiszti és vízivezetõi képesítést sze-reztem. Hálával és nagy szeretettel gondolok akkori cser-készvezetõimre: Csucsy Laci bá’ra, Sándor Zoltán bá’ra,hogy csak a legkiemelkedõbb vezetõket említsem.

A második világháború alattis táboroztunk: 1942-ben avisszacsatolt felvidéki Beret-kén, 1943-ban az erdélyi Bor-széken, ahová vonattal és te-herautóval utaztunk.

1931-tõl tartó aktív cser-készkoromhoz annyi csodála-tos élmény, emlék tartozik,hogy azok felsorolására nemis vállalkozhatom, csupánegyet-kettõt említek meg.

Szívesen és büszkén em-lékszem az 1933-as gödöllõicserkész-világtalálkozóra, aJamboree-re.

Nagy élményként éltemmeg azt a vízitúránkat, amikorkét saját építésû csónakkalmentünk le a dunapataji unitá-rius konferenciára.

Aztán boldogan gondolokaz 1988–89-es évekre, a Ma-

gyar Cserkészszövetség újraalakulására, mikor az a meg-tiszteltetés ért, hogy 40 év után a Szövetség elsõ orszá-gos ügyvezetõ elnökévé választottak.

1990-ben Huszti János püspökkel (aki gyerekkorábanaz én õrsöm tagja volt) sikerült újra megalakítanunk aNagy Ignác utcában régi cserkészcsapatunkat.

Elsõ nyári táborunkat 1991-ben Magyarkúton ütöttük felnyugaton élõ egykori cserkészeink (elsõsorban azUSA-ban élõ Bartók Péter) jelentõs anyagi segítségével.

1994-ben 2 hetes mozgótábort szerveztünk Erdélybe,amikor bérelt autóbuszunkkal bejártuk csaknem az egészSzékelyföldet és a történelmi városokat, helyeket (Kolozs-vár, Torda, Brassó, Nagyenyed, Déva, Gyulafehérvár).

18 UNITÁRIUS ÉLET

Gyulafehérváron a székesegyházban megkoszorúztukHunyadi János és János Zsigmond szarkofágját, valamintMárton Áron erdélyi római katolikus püspök kriptáját.

Ezek csupa felemlõ pillanatokból álló élmények, Sza-bolcs bácsi! De oszd meg velünk a cserkészet szomorúeseményeit is!

1948-ban Zebegényben volt (akkor utolsó) nagytábo-runk. Az év õszén – mint csapatparancsnokot – felhívotttelefonon a Kommunista Ifjúsági Szövetség V. kerületi tit-kára és „randevút” kért tõlem.

A cserkészotthonban (a mai püspöki hivatal) találkoz-tunk, ahol közölte, hogy a Belügyminisztérium a MagyarCserkészszövetséget feloszlatta, és felszólított, hogy acsapat minden vagyontárgyát adjam át a Kommunista Ifjú-sági Szövetségnek. Közöltem, hogy a csapatnak semmi-lyen vagyontárgya nincs, mi az egyházközségtõl kapunkkölcsön táborozáshoz szükséges eszközöket. Érvelése-met a titkár nem fogadta el, igényt tartott továbbra is az ál-talunk használt eszközökre, még akkor is, ha csak hasz-náljuk azokat.

Közöltem, hogy ezek után a tárgyalást csak harmadikszemély jelenlétében vagyok hajlandó tovább folytatni.

Sem az épület akkori házfelügyelõje, Póké bácsi, sem aházmegbízotti tisztet ellátó Dr. Weiss ügyvéd nem vállal-kozott arra, hogy ezen a tárgyaláson harmadik személy le-gyen, s ezzel segítséget nyújtson a cserkészcsapat „kirab-lásához”.

Kis idõ múlva az ifjúsági titkár rendõrrel jött vissza, akiasszisztált a jegyzõkönyv felvételénél, és bemutatva amegszüntetésrõl szóló határozatot végül a cserkészott-hont hatóságilag is lepecsételte.

Két nap múlva egy teherautó állt meg a ház elõtt, és el-vittek mindent, ami a jegyzõkönyvben szerepelt. Még anagytáborokban készült képeket tartalmazó tablót és aJamboree-re készített székelykapunkat is elvitték általunkismeretlen helyre.

Szabolcs bácsi, térjünk vissza a gyerekkorodhoz egy ki-csit. Hol konfirmáltál?

Az akkori Koháry utcában, tehát a mostani Nagy Ignácutcában. Elemista koromban a Rákos (ma Hõgyes Endreu.) 3-ban, vagyis a Misszióházban laktunk, utána a Koháryutcai épület Alkotmány utcai részébe, a II. emeletre költöz-tünk, s mindaddig ott éltünk, amíg édesapámat Kolozsvár-ra helyezték. A család ekkor Kolozsvárra költözött, én pe-dig egy évet még régi lakásunk kis szobájában, továbbiegy évet a Vilmos császár úti (ma Bajcsy-Zsilinszky út)Székely Diákotthonban töltöttem el mûegyetemistaként.

Kötõdésem így nem szól egy helyhez, hanem a mai na-pig is eljárok mindenhová helytõl függetlenül az engem ér-deklõ unitárius rendezvényekre. Mint unitárius, az egészBudapesthez tartozónak érzem magam. Elfogadom éstiszteletben tartom emellett, hogy valakinek lehet „ked-venc” papja.

Neked volt kedvenc prédikátorod?

Ha jól számolom 15 lelkész szolgálatával találkoztam a70 év alatt.

Felejthetetlenek Pethõ István, dr. Iván László, Szent-Iványi Sándor vezetõ lelkész, R. Filep Imre helyettes püs-pök és Huszti János lelkész, késõbb püspök igehirdetései.A legnagyobb hatást azonban Józan Miklós püspöki viká-rius tette rám. Nemcsak azzal, amit mondott, hanem azzalis, ahogy mondta. Egész egyénisége a szeretet és huma-nizmus megtestesítõje volt. Minden szempontból csak fel-nézni lehetett rá.

Azt látom, hogy rendszeresen jársz templomba, kulturá-lis rendezvényekre. Nagyon aktív vagy.

Tudod, egyre nehezebb a lépcsõzés, utazás, de azértigyekszem nem elhagyni magam. Az a véleményem, hogyaz embernek arra van ideje, amire akarja.

A hivatásom is hív még, a mai napig is dolgozom minõ-ségbiztosítási vezetõként a gyógyszeriparban, ahol 1949-ben kezdtem meg tevékenységemet.

A cserkészeten kívül az egyház szerves része volt azéletednek, ugye?

Én akartam, hogy szerves része legyen.Az egyleti múltadról nem is beszéltünk még. Melyik egy-

letnek voltál tagja?

A Bölöni Farkas Sándor Unitárius Iparosok és Kereske-dõk Köre, a Nõszövetség és Perczelné Kozma Flóra Uni-tárius Leányegylet kivételével valamennyi egyletnek tagjavoltam.

De a leányegylettel is együttmûködtünk mint cserké-szek: közösen állítottuk színpadra a MÁV „Új élet” Nyuga-ti pályaudvari színpadán Csíky Gergely: A nagymama c.három felvonásos színmûvét.

Tagja voltam a Brassai Sámuel Unitárius Ifjúsági Egye-sületnek, akik évenként megrendezték az Unitárius Bált,valamint teaestélyeket és vitadélutánokat.

Rendszeresen jártam a Dávid Ferenc Egylet budapestirendezvényire is.

Mondhatom Neked, az egyletek feloszlatását is nehézszívvel éltem meg.

Nagy megtiszteltetés és kárpótlás volt számomra, hogya rendszerváltás után újraalakult Dávid Ferenc Egylet –Török Tamás atyánkfia sajnálatos halála után – elnökévéválasztott.

Egy-egy mûsoros est megszervezése bizony sok idõt ésutánajárást igényel (témaválasztás, szereplõk kiváasztásaés felkérése, hely és idõpont egyeztetése stb.). De vala-mennyi rendezvényünk, s fõleg az 1997-es Brassai Sámu-el Emlékest és az „in memoriam László Gyula”-est sike-ressége kárpótolt erõfeszítéseimért.

A rendezvények terheit együtt viseltük dr. Lõrinc ErnõnéKelemen Ildikó fõtitkárunkkal. Csak azt kívánhatom, hogyaki az elnökségben utódom lesz, hasonló tehetségû és tu-dású, fáradhatatlan segítõtársat kapjon fõtitkárnak.

Mikor lettél presbiter, Szabolcs bácsi?

Elõször 1952-ben és egészen a 2000-ben elfogadotttörvényig, miszerint 70 év feletti egyháztag nem lehet tiszt-ségviselõ. Vígasztal, hogy az örökös presbiterséget el-nyertem.

Az 1950-es évektõl az Egyházi Képviselõ Tanács tagjais voltam az elmúlt évig.

Fõgondnokhelyettesi tisztséget töltöttem be 9 éven át –részben néhai Dr. Kiss József atyánkfiával együtt.

Az Unitárius Egyház Fõtanácsa 2001. évi februári ülé-sén a tiszteletbeli fõtanácsi tag címet adományozta ne-kem.

Egyházi tisztségviselõként milyen élményeket tudhatszmagadénak?

1968-ban, a tordai országgyûlés 400 éves jubileumánén helyezhettem el a Magyarországi Unitárius Egyház ko-szorúját Dávid Ferenc Déva vári volt cellájában.

Aztán megvalósult az az EKT-beli javaslatom, hogy Bu-dapesten nevezzenek el egy utcát vagy teret Szervét Mi-hályról. A nevet az a tér kapta, ahol a pestszentlõrincitemplomunk felépült az az 1930-as években.

Fontos számomra, hogy az 1990-es évek elején sikerültelérnem, hogy a kocsordi gyülekezet és az oda Erdélybõlérkezett újonnan kinevezett lelkész közötti nézeteltérésekelsimuljanak, és helyreálljon a szeretetközösséghez illõbéke és nyugalom a gyülekezetben.

Kedves Szabolcs bácsi!

Szívbõl köszöntünk ezen a szép kerek születésnapon.Kívánunk Neked jó egészséget, további vitalitást, sok bol-dogságot kis családod és nagy unitárius családod szerete-tével körülölelve.

Muszka Ibolya

UNITÁRIUS ÉLET 19

LátogatóbanDr. Sztankóczy Zoltánnál

Az elmúlt év végén egyházunk szeretve tisztelt tagja –Dr. Sztankóczy Zoltán – sajnos megbetegedett.

Több heti kórházi kezelése alatt, aggódva érte sokan,meglátogattuk: Rázmány Csaba püspök, Mikó István fõ-gondnok, Kászoni József gyülekezeti lelkésze, Léta Sán-dor lelkész és e cikk írója is.

Mint egyik kezelõorvosa elmondta, nem volt nap, hogyne lett volna látogatója.

Természetesen családtagjai voltak azok, akik napontatöbb órát töltöttek az ágya mellett. Úgy vélem, ez sokerõt adott a felépülésben.

A tavasz elsõ hónapjában került haza vágyott otthoná-ba, ahol erõre kapva, reményeink szerint, hamarosanfolytatja az írást. Mert még sok feladatot jelölt ki magaszámára Zoltán, hogy milyen teológiai témában szeretneértekezni – tovább gazdagítva szerzõi munkásságát.

Kívánunk erõt, egészséget, kedves Zoltán!

Muszka IbolyaA felvétel otthonában készült 2002. márciusban

Salamon imájával(I. Kir. 3. 9.)

„Add Uram, hogy választani tudjak” –Így könyörgött egykor a bölcs király,midõn az Úr álmában megjelentGibeonban egy csöndes éjszakán.

„Add belém az igaz szív delejét,az mutassa, hogy mi a jó s gonosz,bölcs eréllyel ítéljem a népet,azt válasszam mindég, ami jót hoz”

Azóta már Salamon ott pihen,hol a rút féreg sem lel több lakomát,hol a cédrus megtorpan: a mélyben,ott ítéli nagy csend birodalmát.

Horpadt mellén háromezer év ül.Álomlátó szeme vak sötét üreg,mégis látom vértelen ajakát,amint az imádság róla lepereg.

Add Uram, hogy választani tudjak,– utána mondom én is csendesen,megítélni, oly nehezen tudom,hogy a jó és gonosz vajon mi legyen.

Amit ma sokan jó-nak mondanaknem ûzi-e gonoszként a holnap?Egy csoport ha végre megleli a jót,nem lesz még több annál, ki gonoszat kap?

Mi lesz az ára a vágyott jónak?Valósággá érve nem lesz gonosz?Vajon a mi jónk tetszik-e Neked,vagy haragod érte minket ostoroz.

Faggatom a lelkiismeretet:Mi lenne a jó, amit tehetek?s a belsõ sugallat ezt ismétli:Pecsétet mindég békére ütni!

Kárpátövezte földink fiaine kezdjék újra egymást rontani,elég romlás volt ezer év alatt,(torkunkon akad a romlott falat).

Az egységtudatot ne ossza megse tájszólás se hitkülönbözet,jövõformálásra ez vezessea józan értelmet és a szívet.

Irányítsd Uram szívem delejét,hogy jussak át bizton e homályon,választani, ha már megismertem,Te tudod, hogy csak a jót akarom.

Így zeng bennem Salamon imájas így járulok gyakran Isten eléén is, ha az éj alászáll s várvahajol Õ a borús arcom fölé.

Szász Dénes (dr) Székelyudvarhely, 2002. február

20 UNITÁRIUS ÉLET

Egyházközségeink életébõl

Bartók Béla Unitárius Egyházközség– Január 13-án a Kossuth Rádió egyenes adásban

közvetítette az istentiszteletet, melyen a szószéki szol-gálatot Rázmány Csaba püspök végezte, és megemléke-zett az 1568. január 6–13. között tartott tordai ország-gyûlés életbevágó fontosságáról és törvényhozataláról: alelkiismereti és vallásszabadság törvénybe iktatásáról.

– A Bartók Béla Unitárius Egyházközség életében si-keres és lélekgazdagító esemény volt a február 9-énmegtartott gyülekezeti est. A meghívott vendég Ká-nyádi Sándor erdélyi író, költõ volt. Színessé és vonzó-vá tették az estet elõadásukkal: Süle Krisztina hegedû-mûvésznõ és Incze Ildikó színmûvésznõ. A templomzsúfolásig megtelt. Az estet szeretetvendégséggel zár-tuk.

– Február 21-én délután, a Kulturális Örökség Mi-nisztériumának h. államtitkára, dr. Semjén Zsolt elõ-adást tartott templomunkban. Elõadásának címe: Azegyház és az állam viszonyának kialakulása az elmúltnégy évben.

– Március 10-én az M1 egy félórás ismeretterjesztõfilmet mutatott be a Hõgyes Endre utca 3. sz. alatt levõunitárius templomról, vagyis az 1923–1953 között mû-ködõ Misszió Házról és a 2001-ben újjáalakult és önálló-an mûködõ Budapesti Bartók Béla Unitárius Egyház-községrõl.

– Március 23-án az M1-en, a reggeli „Jó reggelt adj,Istenem” címû mûsorban gyermekeink virágvasárnapiösszeállítást mutattak be.

– Március 23-án, szombaton du. 7 órától presbiterigyûlést tartottunk a gyülekezeti teremben, mely alka-lommal 2 presbiter kivételével mindenki jelen volt.Eredményes megbeszélést folytattunk az egyházközségjövõjét illetõen. Egyben nagyszerû alkalom volt a talál-kozásra, ismerkedésre.

– Március 24-én, vasárnap tartottuk meg az egyház-községi közgyûlést, melyen a közgyûlés elfogadta a lel-készi és a pénzügyi jelentést. A közgyûlést az egyház-község gondnok-pénztárosa, Gergely Felicián nyitottameg, a gyûlést a lelkész vezette le.

– Húsvét ünnepe alkalmából, elsõ és másodnapjándélelõtt 10 órától tartottunk ünnepi istentiszteletet és

úrvacsoraosztást. A szolgálatokat Rázmány Csaba püs-pök és Léta Sándor lelkész végezték. Az ünnep elsõnapján a templom zsúfolásig megtelt. Örvendetes, hogynagyon sok fiatal volt jelen, sõt megnyugtató érzés voltlátni a fiatal házaspárokat piciny gyermekeikkel, mertbennük látjuk az egyházközség jövendõjét biztosítva.Ünnep másodnapján a szép számban megjelentek közülsokan vettek úrvacsorát, valamint utána a Bartók BélaUnitárius Nõszövetség megalakulása érdekében egy 10tagú vezetõségi grémiumot neveztek ki, mely a további-akban megteszi a szervezõi lépéseket.

– Január és február folyamán Rázmány Csaba püs-pök és Léta Sándor lelkész meglátogatták több alkalom-mal is a kórházban Sztankóczy Zoltán atyánkfiát, vala-mint az Erdélyi Unitárius Egyház fõgondnokát, BaloghFerencet. Ez alkalommal is kívánunk nekik minél ha-marabbi és teljes felgyógyulást. Azóta Sztankóczy Zol-tán atyánkfia hazatért otthonába, és örömmel tudatjuk,hogy egészsége sokat javult és most nagyon jól érzi ma-gát. Kérjük a Gondviselõ Istent, hogy adjon erõt, egész-séget a teljes felépüléshez és megszokott tevékenységé-nek végzéséhez.

– Február folyamán felújítottuk a gyülekezeti kony-hát. A munkálatokat Csiki Sándor végezte, melyért kö-szönetet mondunk, és közmunkáját bejegyezzük azaranykönyvbe.

Hálát és köszönetet mondunk minden olyan kedveshívünknek, akik anyagilag hozzájárulnak az egyház-község támogatásához, valamint közmunkájukkal ésanyagi adományaikkal segítik és gazdagítják egyház-községüket. A hívek összefogása a legnagyobb erõ azegyházközség megerõsödésében és hivatása betöltésé-nek érdekében.

– Folytatódik a gyermekek valláserkölcsi nevelése,minden vasárnap délelõtt 10 órától, valamint a konfir-málók felkészítése a konfirmációra. Szeretettel várunkminden gyermeket és kérjük a szülõket, hogy hozzák elgyermekeiket ezekre az alkalmakra.

– Híveinket folyamatosan értesítjük levélben az egy-házközségben történõ és bekövetkezõ eseményekrõl.

L. S.

Budapesti Unitárius EgyházközségLassan hagyományosnak tekinthetõ, az a havonta

egy alkalommal sorra kerülõ családi vasárnap, amikoraz istentiszteletre egybegyûltek nem haza mennek aszélrózsa minden irányába, hanem istentiszteletet kö-vetõen lemennek az elsõ emeleti gyülekezeti terembe,ahol együtt ebédelnek és az egyházközség ügyes-bajosdolgait beszélik meg. Kedves és kellemes ilyen jellegûidõtöltésre kerülhetett sor január 27-én is, amikor többmint 40 személy vett részt a közebéden. Nagyszerû al-kalomnak bizonyul minden ilyen jellegû találkozás egy-más jobb megértésére és az egyházközség dolgainak kö-zös rendezésére.

Február 2-án került sor az új év elsõ szeretetvendég-ségére, amelyet a gyülekezeti teremben tartottunk du.17 órai kezdettel. Meghívott elõadónk Szávai Géza íróvolt, aki bemutatatta „Székely Jeruzsálem” címû mun-káját. Igazi író-olvasó csemegének bizonyult a találko-

zás, ami abból is lemérhetõ, hogy a szerzõ több mint 50!kötetet adott el és dedikált könyvébõl. Az est jeles ven-dégei voltak az egykori bözödújfalviak, akik közösen,egy asztalnál együtt foglaltak helyet. Volt aki Bécsbõl,Vácról, Budapestrõl és Nyúlból érkezett erre a jeles al-kalomra. (Ehhez kapcsolódó részleteket lásd Zima Ber-nadett cikkében.)

Február 16-án de. 11 órától Kríza Kálmánra, voltpresbiterünkre emlékeztünk születésének 100 éves év-fordulója alkalmából a farkasréti temetõben. Du. 17órától a kiterjedt Kríza-család apraja és nagyja az egy-házközség templomában gyülekezett, ahol az egyház-község lelkésze tartott emlékistentiszteletet meghalt,de el nem feledett testvérünk emlékére. Ezt követteSzabó Gyula kolozsvári író emlékbeszéde, akinek édes-apja és Kríza Kálmán jó barátok voltak. Homoródalmás

UNITÁRIUS ÉLET 21

és Budapest közötti távolság sem tudta megszüntetniaz évtizedeken átívelõ barátságot.

Február 24-én, az istentiszteletet követõen újbólegyütt vonultunk le a gyülekezeti terembe, több minthatvanan, hogy megünnepeljük a farsangbúcsúztató ke-retében a hónap utolsó vasárnapján a családi vasár-napot. Az ízletes ebédet, ami húslevesbõl, csirkesültbõlés fánkból tevõdött össze, Brock Margitnak és „csapatá-nak” köszönjük, akik vállalták, hogy ebbõl az alkalom-ból asztalra kerül mindaz, ami szemnek szájnak ingere.

Március elsõ szombatján került sor az esztendõ máso-dik szeretetvendégségére a szokásos helyen és idõben, agyülekezeti teremben. Nagyszerû program és kiválóhangulat volt a jellemzõje rendezvényünknek. Meghí-vott elõadóink közül a következõket emeljük ki: a 70éves Tárkányi Imrét, aki eddig megjelent köteteibõladott elõ, Dr. Györgypál Katalint, a Kláris címû folyó-irat fõszerkesztõjét, Sellei Zoltán elõadómûvészt, a Ma-gyar Kultúra Lovagját, akik az alkotó munkásságábóladtak elõ prózai és lírai írásokat. Közremûködött mégTokos Zoltán gitármûvész Andalúziából és PéterffyGyörgy V. éves református teológiai hallgató Budapest-rõl, aki az est áhítatát tartotta. Az elõadóestet képzõ-mûvészeti tárlat megnyitása követte, ez alkalombólMorschhauser Miklós mûveibõl állítottunk ki. A rendez-vényt szeretetvendégség zárta.

Nagypénteken du. 18 órai kezdettel került sor az Uni-tárius Passió elõadására; énekvezérünk Vadady Attilatanította be Tóth Bence, dr. Tábor István, Bardócz Gá-bor részére a passiójátékot.

Március 31-én, a hónap utolsó vasárnapján ünnepel-hette a keresztény világ húsvét szép ünnepét. Mint min-dig az idén is ez alkalommal voltak a legtöbben híveinka templomban, több mint 250 jelenlévõ férfi és nõ részé-re szolgálták ki a lelkészek az úrvacsorát. Mivel azidéni ünnepkörben légátusnk nem volt, ezért az úrva-csora kiosztásánál Szász János nyugalmazott lelkészsegédkezett, akinek szolgálatáért ezúton is köszönetetmondunk.

Ünnep másodnapján is úrvacsoraosztás volt. Eztmegelõzõen Kászoni József lelkész és Zoltán Csaba

presbiter idõs híveket látogattak meg otthonaikban,hogy õket is részesítsék az úrasztala áldásaiban.

Április 13-ra tervezi az egyházközség a 200l–2002-esév utolsó, záró templomi szeretetvendégség megtartásátdu. 17 órai kezdettel. Mûsoron a következõk szerepel-nek: áhítat, Kádár István Quartettje elõadja DvorzakOpus 98. mûvét. Meghívott elõadónk Szabó Gyula ko-lozsvári író, aki „Itt vagyok!” bemutatkozása keretébenismerteti nemrég megjelent munkáját: „Képek a kutya-szorítóból”. Minderre a templomban kerül sor, amitmajd a gyülekezeti teremben képkiállítás követ. Sor ke-rül Orbán Sándor kolozsvári képzõmûvész kiállítására,amelyet Bartis Ferenc író, az Összmagyar Testület elnö-ke nyit meg.

A bibliaórák tartása, a valláserkölcsi nevelés, a kon-firmációra való felkészítés egyházközségünkben folya-matos.

Szertartásaink:Esketés: 2002. február 23-án került sor Lámfalusi

Csaba és Lõrinczy Réka esküvõjére.Keresztelés: 2002. február 16-án kereszteltük Kríza

György és Molnár Anna kislányát, Júlia-Éva-t; február17-én Szél László és Csonka Judit kisfiát, Áron-t; febru-ár 23-án Baji Imre és Nagy Katalin lányát, Izabellá-t;március 17-én Durugy András és Galambosi Gabriellakisfiát, Ádám-ot; március 24-én Sengler Vilmos Györgyés Pap Mária kislányát, Anna-t; április 6-án SzékelyAndrás és Sándor Csilla Mária gyermekét, Ákos-t; áp-rilis 7-én Kálnoki Kis Attila és Szabó Krisztina gyerme-két. Zsombor-t.

Temetés: 2002. február 6. Gyurka Jánosné sz. Vö-rös Terézia. 2002. február 15. Nagy Ferencné sz. Pa-taki-Istók Margit. 2002. február 19. özv. BécsFerencné sz. Nagy Erzsébet. 2002. március 25. NagyMiklós István. 2002. április 9. Bencze Mártonné sz.Tercsi Franciska. 2002. április 11. Tüskés Árpádnész. Dutka Teréz Istenben megboldogult testvéreinketbúcsúztattuk.

Lapzárta elõtt értesültünk arról, hogy életének 75.évében meghalt Dr. Tiboldi Tibor, akit Szegeden helyze-tek örök nyugalomra.

(–)

Hit, élet, halálAkár az elõadás mottójának is nevezhetjük ezt a há-

rom szót. Annak az elõadásnak, melyet Szávai GézaSzékely Jeruzsálem címû könyvérõl tartott. Az író feb-ruár másodikán szeretetvendégséggel egybekötött szer-zõi esten mutatta be annak az erdélyi magyar közösség-nek a történetét, akik a XVI. század végén áttértek azsidók hitére. Történt mindez a reformáció ideje alatt,amikor Erdély jelentõs része az unitárius hitet válasz-totta. Mivel vérségileg semmi közük nem volt a zsidók-hoz, így lelki zsidóknak nevezték magukat, a köznyelvpedig székely szombatosokként emlegette õket. Sajátsorsukat vélték felfedezni az Ótestamentumban, átvet-ték a zsidó szertartásokat, hála Péchi Simonnak, akihéberrõl lefordítva magyar nyelvre, gyakorolhatóvá tet-te a zsidó vallást. Jókai Mór Egy az Isten c. regényébenígy ír a székelybõl lett zsidókról: „... Istentiszteletök sszokásaik végrehajtásában a legortodoxabb zsidó szigo-rúságával járnak el, dacára, hogy együtt élnek keresz-tény fajrokonaikkal, egyforma ruhában járnak, s ugyan-azon nyelven beszélnek ezekkel; nemzetiségükre ma-gyarok, vallásukra zsidók... A szombat minden óráit olyszigorúan szentelik meg, amint azt a negyedik paran-csolat betûi követelik meg...” A Küsmöd pataka menténekkortájt majdnem minden családnak volt egy úgyneve-zett zsidózó pillanata amikor úgy érezte: „Semmi nem

zárja ki, hogy zsidó lehessek. A hitnek biológiai határtIsten nem szabott. A hit és a lelkiismeret szabad. Hátszabad zsidónak lennem.” A hitújító erdélyi zsidók kö-zött egészen egyedülálló világszemlélettel is találko-zunk. Borsos Tamás nevét kell megemlíteni, aki önélet-írását idõben háromféleképpen helyezi el: „... a világ te-remtésétõl számított 5573. esztendõben az ÚrjézusKrisztus 1614. évében, Mohamed próféta 1025. évében.”Mûvében ugyanis egyaránt szólni kíván a zsidókhoz, akeresztényekhez és a muzulmánokhoz. A XVII. századelején, Erdély területén több nemzetiség, különbözõ hi-tet gyakorolva élt egymás mellett példamutató módon,a tolerancia jegyében. A békés egymás mellett élésazonban nem tarthatott sokáig, hiszen a szombatosokévszázadokon át üldözöttek lettek, egészen az 1800-asévek végéig, amikor a szabad vallásgyakorlást rájuk iskiterjesztették. Ezt a lélegzetvételnyi idõt, mely körül-belül negyed évszázadig tartott, Eötvös József minisz-ternek köszönhették, aki a bözödújfalusiak hivataloskérelmére 1869-ben megengedõ rendelettel biztosította,hogy a sok évszázados tiltás és titkolás után nyíltan zsi-dók lehessenek az erdélyi zsidók. Ekkora azonban márcsak egy-két székely faluban maradtak szombatos hí-vek. 1940 körül pedig Bözödújfalu, a Székely Jeruzsá-lem maradt az egyetlen hely, mely otthon adhatott a

22 UNITÁRIUS ÉLET

székely zsidók kicsiny táborának. „Hatósági rábeszélés-sel” azonban itt is igyekeztek visszatéríteni akit csak le-hetett a zsidó hitrõl valamelyik keresztény vallásba.Végül a zsidótörvények, melyek még a „visszakeresztel-kedetteket” sem kímélték, majd a Ceausescu-diktatúramajdnem teljesen kiirtotta a hitükhöz hû székely zsidó-kat. Bözödújfalut, a szombatosok Jeruzsálemét, a ro-mán hatóságok elárasztották vízzel. A falu megmaradtidõs lakóit – fiatalok a 80-as évek közepére már aligmaradtak – pedig kiköltöztették Erdõszentgyörgypanelnegyedeibe. Ezek az úgynevezett gettólakók min-den év augusztusában találkoznak a bözödújfalusi tóészaki partján.

Szávai Géza a székely zsidók mintegy négyszáz évesküzdelmeinek bemutatásával párhuzamosan saját élet-útját, világnézetének kialakulását is feltárja. A legke-gyetlenebb éveket (70-es, 80-as) töltötte Bukarestben,míg végül 1988-ban sikerült Eszter lányával Budapest-re menekülnie, ahol felesége már egy éve betegsége mi-att egy szanatóriumban tartózkodott. Az író magaKüsmödön született, ahol az apai ágon katolikus, anyaiágon unitárius gyermeket katolikusként keresztelték ésa küsmödi református parókián tanították vallásosság-ra. Tanítói lakban élt a falu temploma mellett, melyetmég Hunyadi János építtetett. Olyan környezetben nõttfel, ahol mindig úgy érezhette: közvetlen kapcsolata vana történelemmel. „A Székely Jeruzsálem története szá-momra olyan, mint egy álom, melyben több száz év ese-ményei kavarognak. A valóságot az álmok nem változ-tatják meg, de legalább az igazat mutatják. Az álmoknem hazudnak. Az álmok visszatérnek. A logika pedigörök... És ha mindez így van – márpedig így van –, ak-

kor a Székely Jeruzsálemet az emberi emlékezet szá-mára megmenthetõnek kell tekinteni.”

A székelyföldi születésû író nemcsak tollával követettel mindent annak érdekében, hogy megmentse a Szé-kely Jeruzsálemet. Szívszorító, mondhatni megrázó fo-tókat készített, melyekkel könyvét is illusztrálta, ésamelyekbõl jó néhány az elõadása során a gyülekezetiterem falára is felkerült. Ami Bözödújfaluból megma-radt, képek (átlátszó templomok), melyek önmagukértbeszélnek, elmesélik a szomorú és gyalázatos embericselekedetet. Ezekkel a fotókkal a frankfurti könyvkiál-lításon is mély döbbenetet keltett a külföldi látogatókkörében, akik egyre csak azt kérdezték, hol van ez aSzékely Jeruzsálem, talán a Közel-Keleten. Nem. „Avízzel elárasztott Székely Jeruzsálem Európában van.”Szávai már gyermekkorában elkezdett fényképezni Gy.Imre katolikus etédi plébános segítségével. Eleinteugyan festeni tanult, de hamar rádöbbent, hogy a fény-képészet sokkal közelebb áll hozzá. A plébánostól mégaz elõhívás és a napfénnyel történõ nagyítás techniká-ját is elsajátította. És az író elkezdett fotózni. Fotózta amajd 20 kilométer hosszú Küsmöd folyó völgyét: „Arraszámítottam, hogy ha Bözödújfalu: a Székely Jeruzsá-lem, akkor ebbõl kiindulva egyszer talán megtalálom atitkos vagy torzító, de a föld felszínén el nem rejthetõléptéket, és aztán rábukkanok a székelyföldi Betlehem-re, ahová majd visszatér a Messiás.” Hálásak lehetünkennek az ifjúkori szenvedélynek, az író fényképei nélkülmég nehezebb lenne elképzelni, hogy egykoron abözödújfalusi tó fenekén egy falu állott, hogy ott, aholma már csak egy csónak ringatózik, benne horgászok-kal, hajdan utcák keresztezték egymást.

Zima Bernadett

PestszentlõrincFebruár 16-án gyermekzsivajtól volt hangos templo-

munk, katicabogarak, kisegerek, varázslók lepték elgyülekezeti termünket. Farsangra gyûltek össze kicsikés nagyok. Vadady Attila vezetésével a Black and Vek-ker együttes húzta a talpalávalót, illetve zenei fejtörõk-kel szórakoztatták a megjelenteket, akinek pedig kedvevolt az egyik sarokban csörgõ hangszereket készíthetettezalatt. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Nagy Ignácutcai vasárnapi iskolások is eljöttek velünk ünnepelniMuszka Ibolya hitoktató vezetésével. A gyermekprogra-mot az ifjúság mulatsága követte.

Február 23-án Avar Istvánt, a nemzet színészét hív-tuk meg vendégnek szokásos havi gyülekezeti napunk-ra. A mûvész úr, kérdéseinkre válaszolva, mesélt életé-rõl, pályájának legfontosabb állomásairól, kedves szere-peirõl és terveirõl. Az áhítatot Léta Sándor, a Bartók

Béla egyházközség lelkésze tartotta, aki most szolgáltelõször nálunk. A beszélgetés után Pirisi Anna és édes-anyja rövid furulyadarabokkal szórakoztatott bennün-ket. Természetesen ezen az estén sem maradhatott elaz egyházközségünk asszonyai által készített borsos to-kány, illetve a tortaárverés.

A gyülekezeti nap elõtt megtartottuk évi elsõ közgyû-lésünket is, ahol többek között eldöntöttük, hogy gyüle-kezeti napjainkon idõnként mi magunk tartunk elõ-adást, élménybeszámolót, hogy minél jobban megismer-hessük egymást. Ezért márciusban egyházközségünkjegyzõje, Kaszay Emília mesélt argentínai utazásáról.Videofilmet is láthattunk az Iguazu vízesésrõl és aPerito Morenoról, Patagónia jégfolyójáról. Az áhítatotVadady Virág és Szász Adrienne tartotta.

Március 31-én együtt ünnepeltük húsvét ünnepét.Még szebbé tette ünnepünket, hogy az Úrasztalán ottállt az az úrvacsorai kehely, amelyet nemrégen kaptunkvissza, és amelyet hajdanán a pestszenterzsébeti unitá-riusok használtak.

Örömmel hozzuk mindenki tudomására, hogy nemré-giben megjelent Emlékezések, tanulmányok Pestszent-lõrinc–Pestszentimre múltjáról címû könyv harmadikkötete, amelyben ismét olvashatunk a lõrinci unitáriu-sokról, Szász János: Mibe kerül egy templom felépítése?címû tanulmányában. A templom építésének történeté-vel, illetve Szervét Mihállyal foglalkozott az a két Jóreggelt adj, Istenem televíziós mûsor is, amelyet templo-munkban rögzítettek.

Végezetül itt hívjuk fel minden kedves testvérünk fi-gyelmét, hogy egyházközségünket ezentúl bármilyenproblémával a következõ két telefonszámon lehet hívni:297-5505 vagy 297-5506.

Sz. A.

UNITÁRIUS ÉLET 23

Debrecen

Az év elején, egyházközségünk tisztújító közgyûlésénDr. Oláh Andort tiszteletbeli gondnoknak választottuk,megköszönve 16 éves gondnoki munkáját. Ez után újgondnokokat választottunk Dr. Kozák Miklós és Dr.Palatka Károly személyében, valamint három új presbi-terrel bõvítettük a keblitanácsot: Füri Rajmondnével,Dobolyi Aliceval és Geréd Lászlóval. Az új vezetõ csapatmáris érezhetõ új lendületet hozott a gyülekezetbe.

Kozák Miklós és Püspöki Zoltán adományából, BajorJános lelkész 35 éve kezdõdött szolgálata jubileumára,emléktábla készült, melyet ünnepélyesen felavattunk.A tavasz beálltával látható a hívek ragaszkodása, Ja-kab Jánosné, Etus minden vasárnapra friss virággal dí-szíti a cínteremben lévõ márványtáblát.

Mint arról korábban beszámoltunk, a NemzetiKulturális Örökség Minisztériuma „millenniumi vallásialapjából”, pályázati úton, egyházközségünk egy kétmil-lió forintos támogatáshoz jutott. Ennek felhasználásihatárideje 2002. március 31. volt, ezért igen gyorsütemben kellett a munkálatokat elvégeznünk. Annálmeglepõbb és örömteljesebb volt szemlélni a látványosváltozásokat: megújult a kapu, a bejárati rész, a pince-ajtó, -lejárat és -ablakok. A tetõszerkezeten apró, deigen szükséges javításokat végeztettünk. Végre van alelkészi lakásnak fürdõszobája és immár korszerûfûtése minden szobában. Felújítottuk a vendéglakást. Alelkészi lakás egyik szobája eddig fogorvosi rendelõkéntmûködött, ám felújítás után lelkészi iroda, hittanterem,délutáni fórumaink meghitt helyisége alakult ki belõle.Persze munka közben értek meglepetések. Az egyikszobában beszakadt a tetõ, a padló alatt évtizedes gom-básodás stb., mindez állandó átcsoportosítást igényelt.Így lesz a lelkészbõl építésvezetõ. De jó érzés látni, hogya külsõ megújulás hat a gyülekezeti élet belsõ motorjá-nak mûködésére is. Jó érzés volt látni a folyamatosérdeklõdést és segítõkészséget! Nagyszerû gyülekezeti

alkalmaknak bizonyultak a közmunkával töltött hétvé-gék.

A Debreceni Unitárius Egyházközség, az országészak-keleti részének egyik szórványközpontja. Mintilyen, szórványstratégiánkban igen fontosnak tartjukkiépíteni az ehhez szükséges infrastruktúrát. Várható-an májusra teljesen elkészül az iroda, ahol tovább bõ-vülhetnek „szolgáltatásaink”. Kis egyháznak nehéz köz-szolgálati teendõket magára vállalni. De ha magunkhozarányosan szõjük álmainkat, sok munkával, felkészült-séggel van mit adnunk a társadalomnak. Mi nem rög-tön a világmegváltást tûztük ki célul, hanem bekapcso-lódva a város, a régió életébe, ökumenikus és világikapcsolatainkat fokozatosan építgetve szeretnénk lépe-getni elõre.

A mi elképzeléseink: professzionális lelki gondozástszervezni végzett pszichológus és grafológus segítségé-vel, mely nemcsak gyülekezetünk számára nyitott, ha-nem mindenki felé. Ez missziós tevékenységünk egyikfontos pillére. A másik az egyetemi ifjúsággal kiépülõkapcsolatunk: tudomány és vallás párbeszéde(Chardin-kör), bibliaórák („Nõi tea”, tematikus soroza-tok), filmklub, zenész fiatalok és zenetanárok bevonása,alkalmanként istentiszteleteinken is.

A húsvétot megelõzõ nagyhéten úrvacsorás istentisz-telettel búcsúztam egy idõre a miskolci és vásáros-naményi szórványoktól, mivel kisbabát várok, és az or-vos veszélyeztetett várandósság okán tiltja az utazga-tást a további hónapokban. Nagycsütörtökön az evangé-likus egyházban részt vettem egy hagyományos páska-vacsorán. A nagypéntekrõl rövid áhítattal emlékeztünkmeg. Húsvét elsõ napján megtelt a debreceni imahá-zunk, több mint negyvenen vettünk úrvacsorát. A hitta-nos gyerekek már javában készülnek az Anyák napjáraaz istentisztelet keretében tartandó kis mûsorral.

Miklósi-Vári Katalin

FüzesgyarmatFarsangbúcsúztatás után az elsõ, Húsvétra elõkészí-

tõ vasárnapon délután hittanórás gyermekeink örven-deztették meg a gyülekezetet élménytadó „szertartás”után. A gyermekistentiszteletet Nagy Anita és testvéreAlexandra vezette, irányította. Szandi az evangélium-ból olvasott, nõvére pedig ahhoz az elhangzott történet-hez olvasta el a hozzáfûzését a Kis Biblia alapján. A né-pesnek mondható kis gyülekezet tagjai figyelemmelhallgatták. Ennek az istentiszteletnek a keretébennyújtottuk át ünnepélyesen az újonnan megválasztottegyházközségi tisztségviselõknek a megbízó leveleiket.A templomból az imaterembe vonultunk a szeretetven-dégséget megtartani. Itt a hittanosokkal hitvalló éneke-ket adtunk elõ a jelenlévõk nagy megelégedésére. Köz-ben elkeltek a tombolajegyek, és kisorsoltuk a szeren-csés nyerõket. A gyerekek, szüleik, nagyszüleik és amegjelentek közül is néhányan értékes, szép ajándéko-kat hoztak kisorsolásra. A bejövetel kisebbik részét a2002es, Erdélybõl hozott könyvnaptárak kifizetésérefordítottuk, a többit pedig betettük a júniusban sorrakerülõ hittanos kirándulás fedezetének alapjába.

A következõ, gyermekistentisztelettel egybekötöttszeretetvendégségre április 21-én délután kerül sor. Ezlesz az utolsó alkalom, hogy imatermünket használhat-juk, mert nagy terv megvalósításába fogott kis egyház-községünk.

Történelmi lépésre szántuk el magunkat a tél folya-mán. Magyarországi Unitárius Egyházunkban több,mint félszáz éve nem volt erre példa. A gyülekezet anyári, július végi 100 éves jubileumi ünnepen teszi lealapkövét egy új lelkészi lakásnak. A tervek készenvannak, pályázatot nyújtottunk be a SzéchenyiTerv-hez, és természetesen várjuk minden jó léleknekadományát. Az illetékes hivatal életveszélyesnek nyil-vánította a másfélszáz éves papilakot, és lebontatásrakötelezte 90 napos határidõvel az egyházközséget.Hisszük, hogy megsegít a gondviselõ Isten, mert gyüle-kezetünknek nincs lelkészi lakása, és nem tudhatjuk,hogy az élet mit tartogat, s ha lelkész nélkül marad agyülekezet, az új lelkésznek nem lesz, ahol lakni, amijóvátehehetetlen következményekkel fog járni, mertszétszéled ez a kis közösség.

Március elsõ vasárnapján a helybeli Idõsek Otthoná-ban tartottunk istentiszteletet, utána Gyulára mentünkugyanilyen ünnepi elõkészítõ szertartást végezni. Mindaz Otthonban, mind pedig Gyulán a megszokott, lelkescsapat várt szeretettel. Illesse köszönet e helyrõl is agyulai szórványgondnokasszonyt mindenkori szeretet-teljes vendéglátásáért.

Március 15-én részt vettem a kisváros, nemzeti ün-nepünk alkalmából rendezett ünnepségén. Néhány hí-

24 UNITÁRIUS ÉLET

vünket is ott láthattuk, de szívbe markoló az a látvány,amilyen közömbösséggel rendezik itt e nagy ünnepet, ésahogy azon az emberek megjelennek. Mi, hittanórásgyerekeinkkel és templomi gyülekezetünk tagjaival,szoborparkunkban virágokat helyeztünk el az1848–49-es forradalom emlékmûvénél. Bibliát olvas-tunk, imádkoztunk és énekeltünk.

Március 17-én a bélmegyeri nyugdíjas dalárdánkkalegy emlékezetes forradalmi évfordulón szerepeltünknagy lelkesedéssel. Március 23-án a füzesgyarmatinyugdíjas dalárdánkkal voltunk Derecskén, ahol szin-tén szép sikerrel szerepeltünk. Közben készültünk aHúsvét megünneplésére és a Nagypénteki Passió el-éneklésére. Virágvasárnapján, a zord idõ ellenére is aszokásos gyülekezet indult el az ünnep felé vezetõ krisz-tusi úton. Nagypénteken este elõadtuk a Passiót szépgyülekezet elõtt. A még mindig mostoha idõ ellenéremegjelentekkel ünnepi elõzetes köszöntést tartottunkaz imatermünkben.

Húsvét elsõ napján a természet ragyogásával is mo-solygott ránk az ünnep. Keresztelõnk is volt, Varga At-tila Rolandot vettük fel egyházunk tagjai közé. A hozzá-tartozókkal együtt közel 60-an voltunk, amely közösségtöbb, mint fele úrvacsorát is vett. Délután fél kettõkorvártak a hívek, fõleg a szimpatizánsok az Idõsek Ottho-nában. Mi osztottunk úrvacsorát, és ezután is ez a mifeladatunk lesz, mert néhány évvel ezelõtt nagylelkûenátengedtük ezt a református lelkésznek, mert õk van-nak többségben, de elsõ napján õk soha nem érkeznekkiszolgáltatni az úrvacsorát az Otthon lakóinak. Dél-után fél négy órakor már a Gyula, 48-as utca, 11. szám

alatt, a város által rendelkezésünkre bocsátott imate-remnek használt helyiségben köszönthettük egymást.Szép kis gyülekezetünk létszámát gyarapította egy Bu-dapestrõl érkezett házaspár, akik gyógykezelésre jöttek,de nem hagyták ki a húsvéti ünnepet.

Az ünnepek második napjának nagyon lanyha meg-tartása miatt nem volt népes az istentisztelet, de meg-tartottuk, és utána felkerestük a meglocsolni szándéko-zott nõtestvéreinket, gondnoknõnket, presbiterasszo-nyainkat.

Az elvégzett szertartások rendjén megemlékezünkazokról is, akiket gyászszertartásunkkal búcsúztat-tunk, adtunk át az örökkévalóságnak: ifj. Rábai István42, id, Varga András 69, Zsíros József 72, Földi Lajos 8oés Godó Zoltán 65 éves korában. Nyugodjanak békében,a hozzátartozók találjanak megnyugvást Istenben.

A nagy sorsforduló elõtt álló kis hazánk jövendõjénekérdekében híveinkhez fordultunk, és felhívtuk figyel-müket, hogy menjenek el a választásokra, és szavazata-ikkal támogassák azokat, akik keresztényi, alázatos lé-lekkel, odaadással fogják szolgálni ezt a népet és hatá-rainkon kívül élõ testvéreinket is.

A nagy történelmi sodrásban, ahogy említettük, min-den gondolatunkat merész álmunk megvalósítása feléfordítjuk, és minden erõnket annak szolgálatába. Ha Is-ten velünk lesz, akkor sikerülni fog a jó szándékú embe-reknek összefogni és a lehetetlent is lebírni, ahogy Adyfogalmazta. De addig még sok-sok hiterõsítõ, élménytadó alkalomnak kell jönnie. Áprilisi tavaszunk így re-méltet.

B. L.

GyõrAz „újjászületés ünnepe”

Csodálatos volt az idei ünnep. Nyarat idézõ meleg, vi-rágos gyümölcsfaágak, simogató, puha szellõ ... A har-matos húsvéti reggelt bearanyozta a feltámadás öröme.

A természet is ünnepelt: legszebb ruháját felöltve hir-dette a gyõzedelmes élet örömét, a megújulás derûjét.Szívünket-lelkünket ismét körülsimogatta a remény...

Talán valami hasonlót érezhettek az apostolok is,amikor szembesültek a kétségtelen ténnyel: Jézus feltá-madt, él! Ettõl a pillanattól kezdve el nem múló örömdobogott szívükben. Csodálatos ez a húsvétban gyökere-zõ élet, a reménynek ez a különleges megtapasztalása.A kérdés csak az: tudunk-e vele mit kezdeni? Amikorkörülöttünk kivirul, újjászületik a természet, a keresz-tény világ a feltámadás örömét hirdeti, vajjon bennünkviszhangra talál-e mindez?

Örömmel állapíthattuk meg, hogy igen. Sokan és sokhelyrõl érkeztünk a húsvéti istentiszteletre. Mi is része-sei akartunk lenni a csodának, és lélekben megtapasz-talni a megújulás természetben megmutatkozó tényét.Bár az idõ rendkívül kedvezõ volt, de ezt elõre nem tud-hattuk, nem a megszokott kerti-sátoros istentiszteletrekerült sor, hanem a helyi Gyõr-Likócsi Részönkormány-zat épületében találkoztunk. Mivel Likócson nincstemplom, két felekezet: a katolikus és az unitárius tart-ja itt istentiszteleteit nagyobb ünnepeken. Létszámunknem érte el a százat, de a megtett kilométerek messze-menõen bizonyították, hogy az Észak-Nyugat Dunántú-li egyedüli egyházközségnek van létjogosultsága, és ér-demes volna nagyobb figyelemmel és segítséggel (nem-csak a mindig megígért erkölcsivel) kísérni a legfiata-labb egyházközség megmaradási és fejlõdési erõfeszíté-seit. Gyõr, Bécs, Budapest, Érd, Hajmáskér, Mosonma-

gyaróvár, Nyúl, Abda, Gyorság, Mosonszentmiklós,Ménfõcsanak, Sopron, Szombathely, Tata, Tatabánya,Pápa stb. unitáriusai érezték fontosnak, hogy hitükrõlez alkalommal is bizonyságot tegyenek. Kitartásukért,hithûségükért illesse ezúton is köszönet õket.

A bizalomra és reményre annál is inkább szükségvan, mert az egyházközség idén ünnepli fennállásánaktizedik esztendejét, és továbbra is hisz abban, hogymegvalósulhat nagy álma, az a lelki otthon, a templom,mely biztosítéka lehet a következõ unitárius nemzedé-kek megmaradásának. Ezt sokan megértették ország-szerte, de még mindig vannak, fõleg olyanok, akik dön-tési lehetõséggel rendelkeznek, akik, ha értik is, sem-mit nem tesznek, hogy hitében és reményében megerõ-sítsék az unitarizmus fájának e legfrissebb hajtását.

Megmaradni akarásunk ünnepi megnyilatkozásáraszeptember második vasárnapján, 8-án du. 3 órai kez-dettel kerül sor konfirmációval és kerti szeretetvendég-séggel egybekötött ünnepi istentiszteletünkön. Eddigbejelentkezett és felkutatott konfirmandusok száma:Gyõrbõl (egy ifjú és hajadon), Gyorságról (egy ifjú),Mosonszentmiklósról (egy ifjú), Rábapatonyáról (egy if-jú), Hajmáskérrõl (egy hajadon), Kapuvárról (egy ifjú),összesen hét.

Az ünnepi alkalomra ezúton is szeretettel hívunk ésvárunk minden érdeklõdõt. Ne feledjék Tízéves a GyõriUnitárius Egyházközség. Történelmi idõben a mi törté-nelmi felelõsségünk, hogy majdan a századikat is meg-ünnepelje.

Ez volt és marad a mi idei húsvétunk megújító remé-nye.

Sándor Gy. Mátyás

UNITÁRIUS ÉLET 25

HódmezõvásárhelyItt, a Dél-Alföldön 2002 ben hamar beköszöntött a ta-

vasz. Menyasszonyi ruhákban pompáznak a gyümölcs-fák, vidámságot sugároznak napfényben a sárga nárci-szok, piros tulipánok, szép nefelejcsek. Megérkezett alegnagyobb tavaszi ünnep, a HÚSVÉT. Ahogy egy csa-lád ilyenkor kikapcsolódik a rohanásból, úgy gyûlt összekis közösségünk a hódmezõvásárhelyi unitárius temp-lom úrvacsorát is osztó istentiszteletére.

Tünde tiszteletes asszony hívogatóan csengõ ének-hangja, Borsos Annamária mindig készségesen segítõzongoratanárnõ orgonajátéka az elkésõnek is bátorsá-got ad a belépésre. A padsorok telve, körbenézünk: kinem jött el, ki nem lehet már jelen. A korosztály széles,a nagyszülõket elkíséri egy-két unoka.

Elhangzik az ünnepi beszéd alapgondolata Jn.11:25.(Én vagyok a feltámadás és az élet...) Elvisszük Kiss

Mihály tiszteletes úr érzéseket, gondolatokat ébresztõmagyarázatát. Csak a fõbb állomásait ismerjük Jézuspéldamutató életének, azt kéne követni a mindennap-okban. Legfontosabb s legnehezebben betartható az ön-zetlen SZERETET.

A 166. ének az úrasztala köré szólította a férfiakat,nõket, konfirmált ifjakat. Az úrvacsorai kenyeret ésbort Kiss Györgyné és lánya Marika ajándékozta a hí-veknek. Újra elhallgatva, megismerve az úrvacsora sze-reztetésének történetét, e szertartás pár percében lelkiszemeinkkel láthattuk azokat az egyháztagokat, akikfizikailag már nincsenek közöttünk...

A magyar imádság a HlMNUSZ zengõ soraival zárulta templomi ünnep.

De... folytatódott a parókián, hol a mezõkovácsháziaképpúgy szóhoz jutottak, mint a Székelykeresztúrról

Magyarbánhegyesre költözöttek. S bizony ezeka beszélgetések a kávékavargatás közbenolyan értékesek! Nemcsak társaink hétköz-napjaiba látunk bele, de hallunk az erdélyiek-rõl, a kanadai testvérkapcsolatokról, egyediengyönyörû fényképgyûjteményekkel illusztrál-va, kezünkbe kerül az unitárius falinaptár, akolozsvári könyv alakú naptár.

Majd napi gondok fakadnak fel az egyház-fenntartásról, hogyan tovább... Legközelebbifeladat az emlékezetessé szervezendõ ANYÁKNAPJA. Több kisgyermek szereplésével mégtöbb hozzátartozó megjelenésére számítunkmájusban.

dr. Benczédi Ferencnéa 16 unokás nagymama

KocsordEgyházközségünk a bizalom és buzgóság jegyében él-

te életét az utóbbi két hónapban. Istenben feltétlen,egymásban a jézusi szeretetparancs megélésének felté-telével éljük meg a bizalmat. Ezt tükrözi az istentiszte-letek látogatottsága, amely a tavalyi év azonos idõsza-kához képest javult. A javulás ellentmondásban állveszteségeinkkel, hiszen a tavaly év elején buzgó temp-lomlátogatókat veszítettünk el, akik nem jöhetnek töb-bé istentiszteletre. Elhalálozásukról családjaik megem-lékezést kértek, amit szertartásunkba foglaltunk bele.Ezenkívül a megemlékezõ családok a kegyelet virágaitis elhelyezték az Úr asztalán.

Február 17-én, vasárnap templomunkban „telt ház”elõtt tartott elõadást istentisztelet keretében Simó Jó-zsef székelyudvarhelyi származású atyánkfia, a WassAlbert alapítvány elnöke. A szép és tanulságos elõadásértékét külön emelte az, hogy vele levõ feleségévelegyütt székely nemzeti viseletben jelentek meg köz-tünk.

Február 19-én végtisztességben részesítettük és utol-só útjára kísértük Ajtai Endre tb. presbiter atyánkfiát,gyülekezetünk utolsó alapító férfitagját. Isten adjon bé-kés pihenést fáradt testének, lelkét üdvözítse, hozzátar-tozóinak pedig adjon vigasztalást

A nyíregyházi szórványban február 17-én és március31-én, húsvét elsõ napján tartottam istentiszteletet. Ahúsvéti Úrvacsorát Makara István, a nemzeti nyugdíjasegyesület elnöke jóvoltából klubhelyiségünkben tudtukkiosztani, amiért ezúton is hálás köszönetet mondunk,kívánva jó egészséget, Isten gazdag áldását úgy Elnökúrnak, mint családjának és klubtagjainak.

Az istentiszteleti helyiség gondját a továbbiakban akórház kápolnájában próbáljuk megoldani, amivel ottfekvõ betegeink pásztorolását is hatékonyabbá tudnánktenni. A húsvétot megelõzõ hetek bûnbánati szolgálataiután megtartottuk a virágvasárnapi megemlékezést,majd pedig nagypénteken elénekeltem Kocsordon azunitárius Passiót.

Húsvétkor úgy Kocsordon, mint Nyíregyházán népesgyülekezetnek hirdethettem Isten segedelmével azörömüzenetet, oszthattam az úrvacsorát. Az úrvacsoraijegyek adományozója Nagy Gyuláné volt, aki egy éveimmár özvegyként látogatja buzgón templomunkat né-pes családja kíséretében.

Húsvét elõttre terveztük a kisharang elhelyezését atemplom elõtti haranglábból a toronyba. Jakab Lászlógondnok úr már korábban hazaszállította a hozzávaló-kat egy raktárhelyiség építéséhez való anyagokkalegyütt, amiknek azonban húsvét utánig kellett szárad-niuk. A harang tartószerkezetét így április 8-án lehetettelkészíteni a gondnok úr mûhelyében Fodor Zsigmondácsmester közremûködésével. Erre a harangot másnapszerelték fel a toronyban id.Jakab Sándor presbiter, ifj.Jakab Sándor, ifj. Jakab József, Varga Elemér harango-zó és Kanyó Bertalan atyánkfiai segítségével.

A munkához szükséges nagyértékû vasanyagot DobosLászló, vaskereskedõ atyánkfia adományozta, néhaiNagy Gyula presbiter unokája, aki özvegy édesanyjávalés családjával együtt buzgó látogatója és adománytevõjetemplomunknak. Áldja meg õt és a munkálat mindenrésztvevõjét, szeretteikkel együtt az áldás Istene.

Nyitrai Levente

26 UNITÁRIUS ÉLET

Dunántúli Unitárius EgyházközségÖröm volt a székesfehérvári, polgárdi és pécsi gyüle-

kezeti tagok körében húsvétot ünnepelni. Nagy elégté-tel volt számomra az, hogy gyülekezeti tagokat láttamegyre inkább „összekovácsolódni”. Az istentiszteleteketkövetõ kisebb szeretetvendégségeken különösen jó volta hangulat.

Dr. Szabó Attila presbiterünkkel nemrégiben Hajdú-szoboszlón jártam, ahonnan két alumíniumharangothozhattunk el, Oborzilné Nagy Rózsa adományát.

A harangok a pécsi istentisztelet után kerültekbemutatásra és kipróbálásra. Harangunk már van,mondtuk, gyülekezeti termünk már csak lesz hozzá.Hogy teljes legyen a kép, itt kell megemlítenem azt is,hogy a Dunántúli Unitárius Egyházközség 2002. febru-ár 24-én tartott közgyûlésén rendes lelkészévé válasz-tott.

Polgárdiban tavaszi nagytakarítással tettük hasznos-sá magunkat. A temetõkertet szeretnénk szebbé tenni,valamint a ház háta mögött lévõ tarthatatlan állapotú

telket. Sajnos ez utóbbi esetében csak részben jártunksikerrel. A hegynyi hulladék, évtizedes romok eltakarí-tása jóval meghaladja anyagi lehetõségeinket. Nem isbeszélve a bármikor összeomolható melléképület gond-járól.

„Mindennapi” tevékenységeim mellett szólnom kell azenyingi és a szóládi (mindkettõ a Balaton közelébenfekszik) református imaheteken való részvételemrõl,szórványban való látogatásaimról, valamint arról,hogy nagy reményekkel fogtam bele a Pécsi Tudomány-egyetem egyetemi istentiszteleteinek megszervezésébe.

Az elmúlt negyedévben három temetési szertartástvégeztem. Utolsó útjukra kísértük és eltemettükHalmágyi János (83 éves), Szabó Sándor (54 éves),Takács János (85 éves) testvéreinket. Adjon számukraa Jó Isten békés pihenést az anyaföld ölén, lelküknekörök életet, a hozzátartozóknak pedig vigasztalást.

Máté Ernõlelkész

A Duna–Tiszaközi Szórványegyházközség életébõlA Duna–Tiszaközi Szórványegyházközség életével

kapcsolatban nem szólhatunk nagyobb elõrehaladásról.A gyülekezet tagjai már megszokták az új életkörülmé-nyeket, s a nagyobb többnapos ünnepeket használjákfel arra, hogy ellátogassanak szülõföldjükre, és ott élõrokonaik körében ünnepeljenek. Ez vonatkozik a nem-rég mögöttünk hagyott húsvéti ünnepekre is.

Ami említésre és egyben figyelemre méltó az az, hogyegyre többen szeretnék, hogy Kecskemét önálló anya-egyházközségként válhatna a Duna–Tiszaközi Szórványközpontjává. E téren megtörtént az elsõ lépés azzal,hogy a Szórványegyházközség beadvánnyal fordult azE. K. Tanácshoz Kecskeméten való gyülekezeti hely lé-tesítése tárgyában. E beadvány lényege röviden az,hogy szem elõtt tartva a kormány egyházpolitikáját sezen belül Egyházunkkal kialakult pozitív kapcsolatát,létesüljön Kecskeméten egy olyan unitárius szociális in-

tézmény, amelynek keretében egy „gyülekezeti terem”és egy „papilak” is kialakítható lenne. Ezzel igénybe-vehetné Egyházunk az állami felajánlást, s közelebbjuthatnánk a történelmileg elismert egyházak sorához.Ugyanakkor hosszú távon megoldaná a Kecskemét éskörnyékén élõ híveink vallásgyakorlatát. Bár e javaslat-ra írásbeli válasz még nem érkezett, bízunk abban,hogy az elfogadásra talál.

Megoldódott a gyülekezet két ifjú tagja valláserkölcsinevelésének kérdése. Sikerült megfelelõ hittankönyvbeszerzésével az ilyen jellegû problémájukat megoldani.

Az úrvacsorai kenyeret és bort húsvétkor ismét Ba-lázs Mihály gondnok afia és családja adományozta. Apünkösdi úrvacsoraosztáshoz Szekeres Piroska ajánlot-ta fel a kenyér- és boradományt.

K. M.

Egyházak a drogmegelõzésben

Február 20-án került megrendezésre a Vallás a drogmegelõzés-ben – Drogmegelõzés az egyházban elnevezésû konferencia a Par-lament Kongresszusi termében.

A plenáris ülésen Dr. Deutsch Tamás, ifjúsági és sportminiszterés Dr. Mádl Ferenc, köztársasági elnök megnyitó beszédeit követõ-en az egyházi vezetõk elõadásai hangzottak el.

Balás Béla, római katolikus megyéspüspök, hirdetve a hit fon-tosságát, elmondta, hogy a vallás öröklõdik csupán, a hit nem, ahitben a lélek járja be az utat. A hit kiút az élet problémáinak leküz-désében, a drog a lélek giccseként befalazott vészkijárat az emberszámára. Hangsúlyozta azt is, hogy az gyógyít gyökerében, akimegelõz, ezt teszi Jézus.

Református, evangélikus és izraelita részrõl elhangzott, hogy adrog a boldogságkeresés hamis, életveszélyes eszköze, s az egy-házaknak szélesebb körben kell a drogmegelõzésben részt vennie,annak fényében, hogy Isten háza, a templom az ember háza legyenleginkább.

A plenáris ülés második részében Balog Zoltán, a miniszterel-nök egyházügyi fõtanácsadója, Dr. Tomka Miklós szociológus ésDr. Buda Béla, a Nemzeti Drogmegelõzési Intézet tudományosigazgatója hangsúlyozta az egyház szerepét a megelõzésben. Ba-log Zoltán szerint a mai fiataloknak nem bûntudata van, hanemelveszettségtudata. Ehhez kapcsolódva Topolánszky Ákos, az Ifjú-sági és Sportminisztérium kábítószerügyi koordinációért felelõs

helyettes államtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalok kap-csolata aktív a kábítószerrel; egyre kevesebb fiatal nõ úgy fel, hogyvalamilyen fokon ne lenne jelen a kábítószer az életében.

Dr. Tomka Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szocioló-giai tanszékvezetõje szerint a drogmegelõzés nem elsõsorban lel-készi feladat, világi szervezetekre kell bízni a tevékenység kidolgo-zását.

A konferencia harmadik részében szólalt meg többek között Er-dõs Eszter, a KIMM Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonánakvezetõje, aki elmondta, hogy náluk a programban való részvételönkéntes. Az Otthonban a Biblia értékrendjét kínálják, az önsegítõelemeket pedig hasznosítják az önfejlesztésben. A gyógyult bete-gek is részt vesznek a programban, lélekerõsítõ példaként. ErdõsEszter szerint az összatmoszféra adja a gyógyító erõt.

A konferencia kiemelkedõ pillanata az volt, amikor a szónokiemelvényre lépett a drogfogyasztás kényszerétõl megszabadultZénó, aki elmondta, hogy a gyógyulás mellett külön ajándékkénthitet is nyert a Ráckeresztúri otthonban.

A konferencia szekcióüléssel zárult, ahol az egyházi tisztségvi-selõk kaphattak útmutatást a drogmegelõzési tevékenységhez.

A konferencián egyházunkat Rázmány Csaba püspök, KászoniJózsef, a budapesti Nagy Ignác utcai egyházközség lelkésze ésMuszka Ibolya hitoktató képviselte.

Szerk.

UNITÁRIUS ÉLET 27

Az afganyec valóban nem tréfál

„Külföldi segítség nélkül semmire sem jutnánk”A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat helyszíni riportja Afganisztánból

Az afganyec, az Afganisztán felõl fújószél. Még csak Üzbegisztánban, 800 km-reaz afgán határtól járok, de már errõl beszélEtibor a Taskenti humanitárius irodánk he-lyi önkéntes munkatársa. Néhány napja ér-kezett vissza Termezbõl, az üzbég–afgánhatárvárosból, hogy segítse és elõkészítsea Magyarországról küldött közel 200 tonnaélelmiszersegély megfelelõ raktározását,mielõtt gondos afganisztáni szétosztásamegkezdõdhetne.

„Arc köré tekerhetõ sál és napszemüvegkell, anélkül el sem szabad indulni” –mondja –, mert ha az afganyec megkezdõ-dik, akkor napokon át mindent betakar ahomokvihar!

Szamarkandon az egykori kínai selyem-út, a híres mûemlékek (a csillagvizsgáló,Timur kán sírja, az egykori iskola) városán,keleti forgatagán átutazva jutunk leTermezbe. A „zárt városba”, ahogy sokanemlegetik. Nem csoda, hiszen öt éve atálibok óta nincs átjárás Afganisztánba.Zárva a Dunánál sokkal szélesebben höm-pölygõ Amu-darja felett hosszan átívelõBarátság híd. Itt halandó át nem juthat.

Nem úgy azonban Termez, ahol szinteminden ENSZ-szervezet megtalálható. Ittvannak a nemzetközi segélyszervezetek,többek között a Magyar Ökumenikus Sze-retetszolgálat raktárai, képviselõi is.Renate, az üzbég származású munkatár-sunk (aki kitûnõen beszél angolul) termeziszületésû, jól kiismeri magát a városban.Tudja, hogy a szállodák drágák és ráadásulmind le vannak foglalva. Kibérelték a leg-többjét az amerikai és francia csapatok.Ezért privát szállást szerez. A házigazdaamint megtudja, hogy Madarisztánból(Magyarországról) jöttem, szinte rokoná-nak fogad. Így is tartják errefelé „a magya-rok távoli rokonaink”.

Ez a vendégszeretet és szíves segítõ-készség jellemzi a termezi hatóságokat is,amikor az itt és a környéken élõ menekül-tek között kiosztjuk a 20 tonna magyarélelmiszert. „A Magyar Ökumenikus Szere-tetszolgálat eddig az egyetlen a több mint40 humanitárius szervezet közül, amelyÜzbegisztánban is oszt humanitárius se-gélyt” mondja Saidov miniszterhelyettesTaskentben. Gyermekintézmények és idõ-sek otthona kapják. Jobb helyre nem is ke-rülhetett volna, saját szemünkkel láttuk. Bi-zony elkelne itt a többszöri segítségnyúj-tás. Vissza is várnának minket. Most nemmaradhatunk, várnak minket Afganisztán-ban.

Gerarddal, az angol segélyszervezet ve-zetõjével vágunk neki. Mint említettem, azegyetlen határállomáson, a hídon halandóát nem juthat. Az ENSZ-nek azonban sike-rült megállapodnia az üzbég kormánnyal.Ennek értelmében, külön elbírálás alapján,az ENSZ és a nemzetközi segélyszerveze-tek munkatársai átmehetnek a határon.Furcsa érzés, sehol egy lélek csak a kato-nák és az ellenõrzõ pontok. Négyszer ellen-õriznek, mire átérünk az afgán oldalra. „Azelsõ magyar” mondja az afgán határõr, aki

papírra irogatja az adatainkat, miközbenmosolyog és teával kínál.

Az afganyec valóban nem tréfál. Ahogyelindulunk a határtól Mazar felé, egyszercsak elsötétül az ég. A hófehér szikes talajtfelváltja a homoksivatag. Az országúton,amely jó minõségû – még az oroszok épí-tették, erre szállították a hadifelszerelést –egyre nagyobbak a homokátfúvások. Ha aterepjárónk nem lenne négykerék-meg-hajtásos, már el is akadtunk volna. Így semkönnyû. Az útnak már csak a fele járható.Öt-hat méteres homokdombok teszik lehe-tetlenné a továbbjutást. Valahonnan elõke-rül egy lánctalpas tológép, meghozva a ki-szabadulást. Éppen olyan rejtélyesen kerültelõ, mint az emberek a homoksivatagbanpedig már úgy 20 kilométerre vagyunk alegközelebbi lakott helytõl. Többrétegû ru-hákba bugyolálva kutatnak valami után.

Fewad, az afgán gépkocsivezetõ szerintkiássák az oroszok által épített olajvezeté-ket abban a reményben, hogy talán vissza-maradt még valami a csövek alján. Amitaztán átszûrnek és eladnak. Távolabbújabb embercsoport, a homokvihar semzavarja õket. Kiszáradt sivatagi tövis szú-rós szárát gyûjtik, ezt használják a kenyér-sütéshez. Jól ég. Nem csoda, itt évek ótanem láttak esõt. Ütött-kopott teherautónMazarba viszik. Itt fának, minden éghetõ-nek igen nagy értéke van. Kupacba kötveárusítják. Kell is valami tûz a fõzéshez, akenyérsütéshez, meg hát az éjszakák is hi-degek. Itt mindenki el akar adni valamit.

Mazar-I-Sharif, a 300 000 lakosú telepü-lés egy nagy kirakodóvásár. Nem is tudom,mire kell a pénz, hiszen csereberélni is le-hetne. Amúgy is kétféle pénz van haszná-latban. A „dzsumbis” Dosztum tábornokémeg az „afgani” a szövetségeseké. Olyanez, mint a zászló, abból is kettõ van. Ott lo-bog a tankon, a teherautón az ellenõrzõponton. Jelzi, messze van még az egysé-ges afgán kormányzás.

Chris, az ír segélyszervezet vezetõjeörömmel fogad. Õk már 25 éve végeznekhumanitárius katasztrófák esetén gyorsse-gélyezést. „Amit hoztatok, erre van a leg-nagyobb szükség” – mondja. Talán nemszerénytelenségbõl, de mondom „5 évesegélyezünk muzulmán környezetben azÉszak-Kaukázusban. Tudjuk, mire van leg-inkább szükség. Ezért is javasoltuk a ma-gyar külügyminisztériumnak. Alapvetõélelmiszerekre kívánjuk költeni az ötven-millió forintot.” Liszt, rizs, olaj, cukor, gye-rekeknek tejpor kell.

Az ENSZ segélyszervezetekkel foglalko-zó irodája – az OCHA – svájci vezetõje,Aloise bosszankodik. Sokan nem kellõ mó-don felkészülve akarnak segíteni. „Azt hi-szik az egész abból áll, hogy otthon kitalál-nak valamit”. Ki is lökik a segélyszerveze-tek maguk közül azokat, akik egyeztetésnélkül akarnak segíteni. Nincs is más meg-oldás. Már 19 a nemzetközi segélyszerve-zetek száma. Köztük egyetlen magyarkénta Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat.Hetente többször találkozunk az ENSZ-iro-

dában. Pontos egyeztetések, szétosztásitervek születnek. Nem kevés esetben magaaz ENSZ kér bennünket, vagy felajánl szét-osztásra nagyobb mennyiséget, leginkábblisztet. Szükségük is van a segélyszerveze-tekre. Hiszen nekünk van igazán helyi kap-csolatunk. Mi vagyunk azok, akik a szét-osztás nehéz feladatát vállaljuk. Szóval mamár nem megy nélkülünk.

Mi magyarok most 6-8 ezer embernekadunk nélkülözhetetlen élelmiszer-segítsé-get a túléléshez. Abdullah, a kabuli születé-sû helyi munkatárs (raktáros) pontosantudja, „külföldi segítség nélkül semmiresem jutnánk”!

Pedig nem könnyû körülmények közöttdolgozunk. Mazarban nincs villany, víz isalig-alig. A telefonról nem is beszélve. Azadományozó – legyen az kormány, egyház,az Európai Közösség, vagy magánszemély– tudni akarja, mit csinálunk, hogy dolgo-zunk, mire költjük a pénzt. Ez így is vanrendjén. Tehát generátor és mûholdas tele-fon kell. Csak így tudjuk összesíteni a szét-osztott mennyiségeket, csak így tudunkújabb segélyezési javaslatot készíteni és el-küldeni az adományozóknak. Mindez azért,hogy emberek százezrei ne pusztuljanakéhen.

A rokonszenv mindenütt érzõdik. Integeta már újabban látható közlekedési rendõr,az utca embere, a gyerekek. Könnyû meg-ismerni bennünket. Az autónkon ott a Sze-retetszolgálat emblémája, a ruházatunk ismás. Ha reggelente gyalog megyünk azirodába – gyakran elõfordul – egész gye-rekcsapat kísér bennünket. Úton-útfélenlátni az elmaradottságot, a szegénységet.Földes, szobáknak nevezett helységek, bel-sõudvari nyitott tûzhelyek. Mindenütt álta-lános alultápláltság. Hogy is lehetne más-képpen, amikor sehol semmilyen munkale-hetõség. A szerencsésebb el tud helyez-kedni a segélyszervezeteknél igen szerénybérért. Igaz ide angolul tudni kell. Meg ta-lán majd az újrainduló közigazgatásnál. Haaz valaha is fizetõképes lesz. Tele is van aMazar és környéke menekültekkel. 19 tá-borban 45 ezer ember tengõdik. Súlyosterhek, feszültségek. Csak külföldi segít-séggel lehet ennyi nyomorúságon enyhíte-ni. Tudja ezt, nagyon is tudja az utca embe-re. Csak a tálibok képzelték másképpen.

Azért nem árt az óvatosság. Ellentmon-dásos ez az ország. A mazari gyönyörû kékmecset bejárata mindkét oldalán hatalmasBin Laden kép. Szolidaritás? Üzenet? Vagya még mindig csadorban járó asszonyokközül egy sem akadt, aki levegye? Mi min-denesetre hasonlóan a többi segélyszerve-zethez, a sötétedés beállta elõtt már a szál-lásunkon vagyunk. Itt, most falak, vaska-puk mögött.

Várjuk a holnapot.AFGANISZTÁN, Mazari Sharif, 2002 ko-

ra tavaszLehel László lelkész

Magyar Ökumenikus SzeretetszolgálatSzámlaszám: 11705008-20464565

28 UNITÁRIUS ÉLET

H Í R E KBalázsi László, egyházi fõjegyzõ

2002. február 6-án részt vett a MagyarBibliatársulat Kuratóriumának ülésénEgyházunk képviseletében. Dr. HarmatiBéla elnök imádsága és köszöntõ szavaiután Dr. Tarr Kálmán, a Társulat titkáraismertette a Magyar Bibliatársulat Ala-pítvány alapító okirata módosításánakés egységes keretbe, szerkezetbe fogla-lásának jelenlegi helyzetét. Második ol-vasatban tárgyaltuk a szöveget. Egyikfontos újdonság lesz, hogy az évenkéntiBiblia-napi (a mi Egyházunkban ez mégkijelölésre vár!) adományt amelyik tag-egyház háromszor egymás után elmu-lasztja, nem gyakorolhatja szavazati jo-gát a Közgyülésben. Fontos dolog voltmegtárgyalni a Romániai FelekezetköziBibliatársulat május 27–31. közötti láto-gatásának mikéntjét, részleteit. Várunkminden érdeklõdõt ez idõszakban a jókapcsolatok elõmozdítását is szolgálórendezvényekre, találkozókra, eszme-cserékre, elõadásokra. A Bibliatanácsvakok és gyengénlátók részére beszer-zett egy egész sorozatot Braille-írású ki-adásban. Az ószövetségi könyvek majd-nem mindenikébõl van ilyen kiadvány.Ha valakit érdekel, vagy tudomása vanolyan testvérrõl, aki tud olvasni így, je-lezze ez irányú szándékát, mert a Biblia-tanács tud ebben segíteni. A kiadványokteljesen díjmentesek. A határidõ május31. Az addig el nem fogyott példányo-kat a Bibliatanács átadja a Vakok Inté-zetének.

F

2002. március 2-án, délután háromórától Balázsi László, egyházi fõjegyzõ,felesége társaságában, Rázmány Csabapüspök kiküldése nyomán, részt vettVásárosnaményban, a szórványgyüleke-zet választói közgyûlésén. A több, mint80 tagú gyülekezetbõl húsznál többenjelentek meg ezen a nevezetes alkal-mon, mert közösségük sorsfordulójánaktekintették ezt az összejövetelt. BalázsiLászló tartott egy bevezetõ istentisztele-tet, mely után a törvényességek betartá-sával megtörténtek a választások a kü-lönbözõ egyházközségi tisztségekre. Azúj vezetõség letette a hivatali esküjét azegyházi fõjegyzõ elõtt, aki egy Alaptör-vényt nyújtott át az új gondnoknak,hogy minden ténykedésüket, döntésüketannak elõírásai szerint, szigorú követke-zetességgel végezzék, hozzák meg éstartsák, tartassák be. Jó volt tapasztalni,hogy az elmúlt egyenetlenségek utánmilyen erõs szándékkal, elhatározássalkíván tovább mûködni ez a közösség.Reménységgel tekint Egyházunk e szór-vány jövendõje elé, amelynek lelkészé-vé a püspök Miklósi Vári Katalin debre-

ceni lelkésznõt nevezte ki decemberben.Az elvégzett munka után Felhõs Sza-bolcs presbiter családjának vendégsze-retetét élvezhettük, amiért illesse köszö-net ezt az erõs unitárius családot.

F

A Magyar Nemzet március 11-én ér-dekes tudósítást hozott „Teológia és tu-domány” címmel. A hír szerint a Ma-gyar Professzorok Világtanácsa a Pro-fesszorok Házában megalakítja a Teoló-giai tudományok szekcióját. Idézzük eképzõdmény célját: „A szekció a hittu-dományi egyetemi kutatás és a tudomá-nyos kutatás idõszerû kérdéseit vitatjameg a római és a görög katolikus, a re-formátus, az evangélikus, az UNITÁRI-US (kiemelés tõlünk) és az izraelita fe-lekezetek közremûködésével.” Nagyszeretettel üdvözöljük e kezdeménye-zést és azt, hogy mi is ott vagyunk, le-hetünk. A dolog fájó pontja az, hogy azerdélyi testvéreink még be se szóltak ami Egyházunkhoz, hogy mire érkeztek afõvárosba, az újságból értesültünk eszép szándékról. Úgy véljizk, hogy amagyarországi unitáriusság alkotmá-nyos képviselõje a Magyarországi Uni-tárius Egyház.

F

Ez év márciusában a Joseph PulitzerAlapítvány kuratóriuma a képi megjele-nítés kategóriában Tettamanti Béla gra-fikus alkotásait díjazta, akinek rajzairendszeresen jelennek meg többek kö-zött a Népszabadságban is. A mûvészgrafikáival kedves Olvasóink az Unitá-rius Élet 2001. november–decemberihasábjain találkozhattak. Tettamanti Bé-lának gratulálunk a nívós elismeréshez.

F

Március 12-én, a MagyarországiUnitárius Egyház tanácstermében ülése-zett a PAX ROMANA szervezete, ahola 2002. november 4–7. közötti debrece-ni kongresszusát készítette elõ. Az üléstvezette: Várszegi Asztrik és HorányiÖzséb.

F

Február 14-én, Bálint napon FarkasÁrpád ismert erdélyi költõ kapta a ran-gos költõi elismerést: a Balassi-kardot,melyet a költõ a Gellért Szállóban vettát A Fazekas József bonyhádi kovács-mester által készített szablyát éventeolyan költõ kapja, aki Balassi szellemé-hez híven a magyar költészet hagyomá-nyainak folytatója. Az elmúlt évekbenpéldául ilyen elismerésben Utassy Jó-

zsef vagy posztumusz Gérecz Attila ré-szesült.

F

A XX. század kiemelkedõ irodalmiszemélyiségének – Illyés Gyulának –centenáriumi ünnepségsorozata kezdõ-dött meg március 21-én a Petõfi Irodal-mi Múzeumban.

A költõ századik születésnapja no-vemberben lesz, halálának 20.évfordu-lójára pedig márciusban emlékezünk,ezért az Illyés centenáriumi év e tavaszihónapban vette kezdetét.

Az év során megrendezésre kerülõünnepségek, megemlékezések program-ja a Petõfi Irodalmi Múzeum/www.pim.hu/ és az Országos Széché-nyi Könyvtár /www.oszk.hu/ honlapjainis figyelemmel kísérhetõ. Az ünnepség-sorozat 2003. március 31-ig tart.

F

Március 14-én volt 600 éve, hogyHusz János magisztert beiktatták a prá-gai egyetem dékáni Tisztségébe. Az ek-kor 33 éves tudós a cseh nép reformáto-raként lett késõbb ismert.

A magyarországi Cseh Centrum ün-nepséget rendezett ezen alkalomból,melyen ismert teológusok tartottak elõ-adást. Magyarországot többek közöttHorváth Erzsébet, a Református EgyházZsinati Levéltárának vezetõje képviseltea cseh-magyar református testvérkap-csolatok történetérõl szóló elõadásával.Tisztelettel adózunk Husz János emlé-kezetének, aki egyfelõl továbbvitte avaldensek, majd az angol wiclifiták bib-likus következetességét, amely törekvéselõkészítette az egész európai reformá-ciót; másfelõl közvetve a magyar nyelvûhuszita bibliafordításokkal hatott a ma-gyar nyelvre, írásbeliségre.

F

A Magyar Rádió „Egy az Isten” cí-mû unitárius mûsorának szerkesztõje:Veres Emese Gyöngyvér Gergely napjá-tól Péter-Pálig címmel megjelent köny-vét mutatta be április 9-én a Lítea. A ki-advány alcíme: Ünnepek és jeles napoka barcasági csángóknál, melyet aHétfalusi Magyar Mûvelõdési Társaságadott ki. A szerzõ érdeme többek közöttaz, hogy a barcasági evangélikus csán-gók konfirmációs szokásait mutatja be,elsõként szól néprajzi megközelítésbena konfirmáció vallási és világi szokás-rendszerérõl.

A könyv megtekinthetõ az unitáriuskönyvtárban.

(Szerk.)