7 Vasárnap, 1976. május 9.

Többek között: Szeged története Kutatási témák a SZAB szakbizottságában

Irodalom, történelem, nyelvtudományok, régészet, néprajz — ezekben a témakörökben folytat nagy jelentőségű tudományos mun-kát a Szegedi Akadémiai Bizottság I. számú társadalomtudományi szakbizottsága. (A II. számú, mint erről lapunkban már beszámol-tunk, a jogászok, közgazdászok, szociológusok, filozófusok kutatómun-káját fogja össze.) A bizottság elnöke Szádeczky Kardos Samu pro-fesszor, a JATE klasszika-filológiai tanszékének vezetője, őt kérdez-tük a szakbizottság tevékenyeégi köréről, lehetőségeiről, az itt folyó kutatások támogatásának formáiról.

— Elöljáróban — nem panasz-képpen, csupán ténymegállapí-tásként — le kell szögezni, hogy jelenlegi pénzügyi keretünk na-gyon csekély. Az a pénzösszeg amelyet egy-egy kutatási téma támogatására fordíthatunk, majd-nem csak jelképes. A támogatás így fóként erkölcsi: az akadémiá-nak, mint patronálónak eszmei súlya van. Munkánk jelentőségét az is növeli, hogy egy majdan létesítendő dél-alföldi kutató köz-pont bázisát képezhetjük eddigi munkánkkal.

— Az 1976-ban támogatandó kisebb tudományos munkák szer-zői és témái a következőképpen oszlanak meg: Róna-Tas András egyetemi tanár : A török etimoló-giai szótár gépi feldolgozása, H. Tóth Imre tudományos főmunka-társ: A magyarországi keleti-szláv nyelvemlékek felkutatása és katalogizálása, Ferenczi Imre do-cens: A magyar népi epikum a Kárpát-medencében, Bükky László tanársegéd: Kutatások a modern magyar irodalom meta-fora és metonimia használatá-hoz, Olajos Terézia tudományos munkatárs : Kutatások a theophy-loktosi világtörténelem értelme-zéséhez „index vocabulorum" ké-szítésével. Ezenkívül vannak a szakbizottság irányítása mellett kitűzött pályatételek, az ezekre beérkező munkákat — amennyi-ben a kívánt mértéket megütik — díjazzuk. Mutatóban néhány téma: Krími tatár oklevelek. A bizánci mezőgazdasági kézikönyv, a „Geooonika" tanulmányozása. Adatgyűjtés Csongrád megye hit-világának fel tárására: babonák, apokrif imák stb. Kassák Lajos alkotói, írói magatartása, ideoló-giai fejlődése 1914—15-ben. Ku-tatások a hagyományos paraszti gazdálkodás tárgykörében. Ku-tatások a „Miracula Sanctl De-metrii" első könyvéhez.

— Mi történik a beérkező pá-lyázatokkal? Van mód sorsuk to-vábbi egyengetésére?

— Ha a publikálásra gondol, erre saját hatáskörben lehetősé-günk nincs. De hogy egy dolgo-zat „sajtóérett" legyen, ehhez a munka irányítói, elbírálói hatha-tós támogatást tudnak nyújtani . S a dolgozat általában előbb-utóbb meg is jelenik valahol.

— Eddig két tevékenységi kör-ről esett szó, mi tartozik még a szakbizottság működési területé-nek hatósugarába?

— A harmadik és talán leg-látványosabb föladat szemmel-tartani az öt munkabizottság leg-kiemelkedőbb jelentőségűnek ígérkező munkáit. A pedagógiai-filozófiai munkabizottság Ágos-ton György professzor vezetésé-vel 1976-ra nagy jelentőségű, reprezentatív tennivalót kapott: a pedagógiai kutatás témaköre ha-todik főirányaként bekerült az országos távlati tudományos ku-tatási terv fővonalába. (Négy ter-mészettudományi téma mellé má-sodik társadalomtudományi té-maként.) Szegeden folynak tehát a köznevelési, közoktatási reform előmunkálatai, például gyermek-pszichológiai kísérletek, bizonyos tantervek előzetes munkálatai stb.

— A szegedi őstörténeti mun-kaközösség — magunk között rö-viden SZÖM-nek emlegetjük — Róna-Tas András vezetésével az elmúlt -évben készítette el a Be-vezetés a magyar őstörténet for-rásaiba című országos egyetemi jegyzet első füzetét — ez jelen-leg már sajtó alatt van. Az idei föladat a második füzet elkészí-tése. amelyben a mutatókon az utólagos kiegészítéseken kívül a különböző időszámításokról és írásmódokról is készül egy-egy fejezet. Ezzel kapcsolatban két terv is van: az egyik a máris érdeklődő külföldi olvasók szá-mára való át, illetve földolgozás (orosz és angol), a másik terv távlati: egyetemi tankönyv ké-szül belőle. A nagyközönség ré-széről a legnagyobb érdeklődésre talán az a munka tarthat számot,

amelyet Kristó Gyula docens ve-zetésével a történelemtudományi munkabizottság végez. Kiemelt téma a Szeged története című öt kötetre tervezett munka (a köztudatban Szeged-monográfia-ként szerepel, de ez nem fedi pontosan a lényeget). A munka tényleges megindítása erre az évre esik: az első kötet szerzői gyűlése április 22-én már lezaj-lott. Minden kötetnek más-más szerkesztője van. Itt természet-szerűleg elsősorban a szegedi ku-tatók szerepelnek majd, bár né-hány specifikus témába nem sze-gedieket is be vonnak. 1980-ra kell készen lennie a lektorált kéziratnak, az előtanulmány jel-legű publikációkra a város biz-tosította az anyagi fedezetet. Itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy az egyetemen 1972 óta fo-lyik minisztériumi támogatással helytörténeti kutatómunka. Az öt kötet kronológiai sorrendet kö-vet: egy-egy korszak minden as-pektusát tárgyalja, az első pél-dául a török korszak kezdetétől a hódoltság végéig terjed.

— A muzeológiai munkabizott-ságot Trogmayer Ottó kandidá-tus irányítja. Fő feladatuk a már említett várostörténetben való részvétel. Legutóbbi — ma már befejezett — munkájuk a pusz-taszeri ásatások és a nemzeti park kialakítása volt.

— Végül a nyelv- és irodalom-történeti munkabizottság Deme László professzor vezetése alatt évek óta parádés tennivalójának tekinti a magyar nyelv hete ese-ményeinek előkészítését, az eb-ben való részvételt, elsősorban a városban ég a megyében. Emel-lett aktívan részt vesznek az MTA reneszánsz- és barokk-kori irodalomkutató bizottságának munkájában. Ez a bizottság évente vándorgyűléseket tart. A munkával kapcsolatban előadá-sok hangzanak el, előzetes köte-tek készülnek, ezt a tevékenysé-get Keserű Bálint tanszékvezető docens irányítja.

— Az eddig elmondottakból ki-tűnik, a szakbizottság keze „messzire ér", országos témákon is dolgoznak munkabizottságai. De vajon a szűkebb pátriában folyó kutatásokban képes-e a szervezeten kívül létrejövő mun-kák koordinálására?

— Sajnos nem. Ez lenne a kí-vánatos — a megyében, de leg-alább Szegeden történő minden, a mi témáinkat érintő kutatást nyilvántartásba venni — de er-re nincs mód, nem vállalkozha-tunk rá. Erőnket, energiánkat és nem utolsósorban időnket, amit saját főállásunk mellett megta-karítani képesek vagyunk, igyek-szünk a kiemelt témák sikerre vitelére fordítani, ezeket patro-nálni, támogatni.

KULKA ESZTER

Bátyi Zoltán

Esti ének Még nem tudom, hogy mennyit érsz nekem, csuk azt láttam, hogy megbotlott a föld, mikor öt nyűgös perc visongott a jkam és arcod között. Még nem tudom, hogy lesz-e minden kérdésemre válasz, hogy a múltat örökre temetve tisztán érted kiáltsak.

Elbújtam a téllel, de mindenki látott; kért. gúnyolt, s koncot lökött elém. Hogy fonjak tavaszból s ajkadból virágot, hogy áldjon békével a csöndes esti fény? Mikor nevettem ott, hol könnybe bágyadt a legbüszkébb s konokabb mosoly; mikor részegen dúdoltam a szennyhez imámat, s a gondolat rám mocskosan hajolt.

Veszett ordítás volt, s tombolt a láb. magát kínozva hörgött a csönd: de most, hogy öledbe ejt a vágy, a néma is dallal köszönt. Az árvát megleli az anyja, a vak nevetve a Napba néz; a felhat dús harmat takar ja , csak a magány oly nehéz.

Még nem tudom, hogy mennyi szépet adhat a szemedből buggyanó nevetés, hogy arcom válladon meddig maradhat, • mikor dől holtan közénk a lét. Hogy mikor lesz sorsunk közöny és szánalom, minden szó üres és hideg; de arcod örök mosolyban áztatom, s a kérdést esókod fejt i meg.

PAPP GYÖRGY: TAVASZ f

Diplomás házaspár

A hirdetést átfutva tudatom mélyéről váratlanul felmerült Gáspár alakja, s újból eltöltött a rossz érzés, amit négy esztendeje az irodájában éreztem, annak kö-vetkeztében, hogy a szerelők mérnök kartársnak szólították. A titulust kegyes leereszkedéssel fo-gadta. Később, amikor kérdőre vontam, fülig vörösödve magya-rázkodott: Nincs jelentősége, ez csak afféle formaság.

Nem hagytam annyiban a dol-got, és barátságunkra hivatkozva kértem, mondja el őszintén, szak-technikus létére, miért kívánja meg a „mérnök" megszólítást. Harapófogóval kellett belőle ki-húzni minden szót. Nagy nehe-zen mégis kinyögte: „Ha diplo-másnak hisznek, nagyobb a res-pektem".

Gáspárral beszélgetve és az élet tényeivel szembenézve el kellett ismernem: a diploma a köztudatban eleve növeli az em-ber tekintélyét. Ám a tisztelet végül is nem az embernek szól, hanem a diplomának. Ettől vala-miféle szolgalelkűség okán a köz-napitól általában eltérőnek, min-den tekintetben értékesebbnek hisszük magát a diplomást. Ami aztán azzal jár, hogy némelyik mérnök, orvos, közgazdász min-den szempontból különbnek és többnek tar t ja magát, mint az át-lagember. Ez az utóbbi típus ab-ban a szent meggyőződésben és tévedésben él, hogy van a „tö-meg" és van az „elit". Magasabb-rendűségét főleg és szinte kizáró-lag külsőségekkel hangsúlyozza. Öltözködésében, viselkedésében, fellépésében, modorában kínosan ügyel a látszatra, arra például, hogy úri ember és semmi félre-értés ne essék, valóban „úri em-ber". Ez a diplomás dobogtatja meg a kispolgár szívét, hiszen egy felületen éppen a kispolgári embereszményt reprezentálja azt, akire . határtalan csodálattal fel lehet nézni, mindegy, hogy a ru-ha kit takar.

Környezetemben ismerőseim körében mindig ráismerek Z. Aranka megfelelőire, és látnom kell: az arisztokratikus gőg sze-mélyiségzavarokat okoz, mert a teljesértékúséget nagyképűen le-egyszerűsíti egyetlen dologra, a „kutyabőrre". Mintha bizony a teljesértékűség ennyiből állna. Ennél sokkal több és a leegysze-rűsítés a fejekben rendszerint világnézetünktől idegen képzete-ket teremt, zavarja a lényeglá-tást, nemritkán politikai egyen-súlyvesztést eredményez. Továbbá nehezen helyrehozható hibákat szül, s nemritkán egyéni megha-sonlások, tragédiák előidézője.

Z. Aranka mérnöknő egyik üzemben középirányítóként dol-gozott, negyvenöten tartoztak hozzá, Negyvenöt ember, illetőleg szerinte negyvenöt név. Semmit nem tudott beosztottairól, fogal-ma sem volt arról: kiben milyen érték, érdeklődés, készség lakozik. Bognár bácsi, a segédmunkás ap-ja lehetett volna, ám neki csak Bognár volt. „Bognár reggel felül a gépkocsira és elmegy rakodni". Kalmár, Ökrös, H a m r á k . . . Z. Aranka a szaktárs, a kartárs, az elvtárs kifejezést beosztottaival szemben nem ismerte. Keresztül-nézett a fizikai dolgozókon, bez-zeg elvárta, sőt megkövetelte, hogy kellő tiszteletet kapjon tő-_

lük. Látszólag megkapta, annalS ellenére, hogy közönséges hang-nemben trágárságokat vagdosott a munkások fejéhez, a szentül hit-te: jól áll neki az aljabeszéd.

Egyébként mint mérnök, kivá-lóan megállta a helyét, de em-berként messze nem volt azon a magaslaton, ahol hitte magát, s ahonnét lenézte a világot. Hiszté-riás rohamot kapott, amikor le-váltották, s helyére egy „szimp-la" technikust tettek. Gyártotta a beadványokat, hivatkozott a dip-lomájára, amit talán legszíveseb-ben nyakába akasztva hordott volna.

Sokféle megnyilvánulása van a diplomagőznek. A végeredmény azonban mindig ugyanaz. A dip-lomagőz társadalomellenes, mert kizárólag a hozzája hasonlót is-meri el egyenrangúnak. A mi rendünk megbecsüli a tudást, nagyra értékeli a magasan kvali-fikált értelmiségi munkát. De a diploma önmagában semmiféle kiváltságot nem jelent. Ettől egy ember rendelkezhet a környezete-ben levőknél nagyobb átlagtudáb-sal, de nem biztos, hogy szemé-lyiségként is fölözi az átlagot. Az egyetem, a főiskola csupán lehe-tőség ahhoz, hogy kellő intelli-genciával a jellem is erősödjék.

A diplomások döntő többségére éppen az a jellemző, hogy kul tu-ráltan illeszkednek környezetük-höz, értik és érzik helyüket, sze-repüket a társadalomban, tiszte-lik, becsülik a munkásembert. M. János, a kiváló közgazdász eb-ből a nézőpontból tiszta ember-séggel így fogalmazta meg saját világlátását: „Édesapám a felsza-badulásig uradalmi cseléd volt. Jelenleg nyugdíjas téesztag. Én az ötvenes években egyetemi diplo-mát szereztem és öt esztendővel ezelőtt megvédtem doktori érte-kezésemet De nagyon jól tudom, hogy édesapám élet.ismeretben, bölcsességben, tapasztalati tudás-ban magasan fölöttem áll. öcsém traktoros. Ismerjük egymást, és róla meg nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy igen-igen okos ember. A szüleimet, a testvérei-met nézném le, ha nem tisztel-ném minden dolgozóban a való-ságos értékeket".

Érdemes megfigyelni, hogy leg-többször éppen azok hivalkodnak a diplomával, akiknek „alig van". Ismertem az inszeminátort, aki állatorvosnak játszotta meg magát. Beszerezte az aranykere-tes szemüveget, az egyéb kellé-keket, felült a magas lóra, le-ereszkedő, vállveregető hangon

• tárgyalt a gazdákkal, akik a rég-múltból ereződő alázatból doktor úrnak titulálták.

De hát ne feledkezzünk meg a hirdetésről. Űjból elolvastam, de már figyelmesebben és határo-zottan megéreztem: nem vélet-len, hogy éppen Gáspárt juttat ta eszembe. Ez a hirdetés azért ada-tott fel, mert egy házaspár kis-lánya mellé pótmamát keres. Nem akármilyen házaspár: diplo-más házaspár. Mindent elképzel-hetünk. Mindent, aminek ebben a hirdetésben helye volna. Lehetne ez a házaspár jóravaló, jól kere-ső, elfoglalt, emberbecsülő. bete-geskedő, a pótmamakereséshez ezek a jelzők mindegyike elkép-zelhető, csak éppen a „diplomás" nagyképű és felesleges.

SZEKULITY PÉTER