T ö k ö l iT ü k ö r

XXViii. évfolyam 4. szám a hElyi önkorMányzat lapja

Egy tökéletes este a Sportcsarnokban

298 millió Ft-os kormányzatitámogatás az Északi városrész

(Mester utca környezete) csapadékvíz elvezetésére

A nemzetgazdasági miniszter dön-tése értelmében Tököl Város Önkor-mányzata közel 300 millió Ft támo-gatást nyert a „Települések felszínicsapadékvíz-elvezetés létesítményei-nek fejlesztése, a települési vízgazdál-kodás korszerűsítésének támogatásaPest megye területén” című pályázaton.

A közel 300 millió Ft támogatásbólés a nagyságrendileg 16 millió Ft ön-kormányzati önrészből, összességében314 millió Ft-ból hamarosan megva-lósul teljes egészében a Bodza utca, aFürtös utca és a Diófa sor, valamint azAkácos út, a Mester utca és az Árnyas

utca egyes szakaszainak a csapadék-víz-elvezetése. A projekt részekéntvizsgáljuk a Hársfa utca és a MadáchImre utca elvezető rendszerbe kötésé-nek lehetőségét is, ami a tulajdonvi-szonyok rendezése után egy követ-kező ütemként valósulhat meg.

A beruházással az Északi-Kertvároslegkritikusabb pontjain oldódik mega felszíni vizek elvezetési, szikkasztásiproblémája.

176 millió Ft-os felújítás a Szivárvány Óvoda Csépi úti

épületébenTöbb sikertelen pályázat, több éves

munka után komplex fejlesztés való-sul meg hamarosan a SzivárványÓvoda Csépi úti épületében. A támo-gatási döntés értelmében Tököl

Város Önkormányzata az „Önkor-mányzati tulajdonú óvodai ellátástnyújtó intézmények fejlesztésének tá-mogatása Pest megyében” pályázaton150 millió Ft támogatásban részesült.

Az önkormányzati, nagyságrendi-leg 26 millió Ft önrésszel kiegészülveösszességében 176 millió Ft-ból ma-gastető építés, külső homlokzatszige-telés, fűtésrendszer rekonstrukció,tornaszoba és mozgássérült mosdókialakítás, valamint az óvodaudvarteljes felújítása valósul meg.

A felújítás után az intézmény kom-fortosabbá válik a gyermekek és a ne-velők számára, ezzel együtt egy újabbtököli középület kap minden igénytkielégítő, modern külsőt.

500 milló forintos kormányzati támogatás tököli fejlesztésekre

2 tököli tükörÖNKORMÁNYZATISÁG

• Folytatódnak az iskolafelújítások

Tavaly elkészültek a munkálatokaz iskolaépületek közel 250 millió Ftértékű energetikai felújításával kap-csolatban. A felújításokat a szerző-dés szerinti végső határidőre a vál-lalkozó elvégezte, a műszaki átadássikeresen megtörtént. Az azóta elteltnéhány hónapban érkezett visszajel-zések alapján elmondható, hogy afelújítás sikeres volt. A belső hőérzetjelentősen növekedett, a napelemekmár a téli borongós időben is jóltermelik az áramot.

Az iskolák felújítása idén is folyta-tódik. A Tankerületi Központtalegyüttműködve előkészítés alatt vana kazánok cseréje, illetve az Önkor-mányzat saját beruházásában meg-újulnak majd a folyosói burkolatok,valamint komplett felújításon esnekát a vizesblokkok.

• Fejlesztésekkel érkezik a tavasz a Sportcsarnokban és környezetébenA Tököli VSK Kézilabda Szakosz-

tálya TAO támogatásból, illetve azÖnkormányzat által biztosított ön-részből megrendelte a Sportcsarnokjátéktér 600 lux fényerőt biztosítóvilágításkorszerűsítéséhez a LED-eslámpatesteket. A Képviselő-testületdöntése értelmében, önkormányzatiforrásból a lámpák felszerelése ta-vasszal megvalósul.

A Magyar Kézilabda Szövetség re-kortán pálya fejlesztési programjakeretében a tavasz folyamán rekor-tán burkolatot, körbe palánkot és újkapukat, felfestést kap a Sportcsar-nok előtti aszfaltos kézilabda pálya.

A beruházást teljes egészében a Szö-vetség finanszírozza.

A kültéri pálya fejlesztéséhez kap-csolódóan – mivel a pálya területerendezvények idején parkolóként isfunkcionált – a Sportcsarnok mel-letti szabad területen megkezdődöttaz új parkoló kialakításának előké-szítése is.

• közlekedésbiztonsági fejlesztéseka városbanTököl Város Önkormányzata az

utóbbi évben több beláthatatlan, bal-esetveszélyes kereszteződést számoltfel. Elsőként a Pozsonyi utca – JózsefAttila utca sarkán álló, évek óta lakat-lan, rossz állapotú ingatlant vásárol-tuk meg. A téglakerítés és a ház el-bontásával azonnal megszűnt a bal-esetveszély. A telek területén kialakulttér jelenleg rendezés alatt áll, itt he-lyeztük el az 1956-os tököli esemé-nyeknek is emléket állító emlékmű-vet. A város másik beláthatatlan ke-reszteződése a Petőfi utca – Iskolautca sarkán álló ingatlan megvásárlá-sával és lebontásával lett biztonságo-sabb. A területen jelenleg a régi köz-művek visszabontása van folyamat-ban, hamarosan lehetővé válik azIskola utca torkolatának szélesítése. Avillanyoszlopok ezen célú áthelyezésemár elkészült.

Fentieken felül két további keresz-teződés lett biztonságosabb. Felkerültaz áthaladást segítő forgalomtechni-kai tükör a Kossuth Lajos utca – Jó-zsef Attila utca – Piactér csomó-pontba, illetve a Kossuth Lajos utca –Fő utca kereszteződésébe.

A tavalyi év folyamán forgalomlas-sító küszöböket építettünk a Ledinadűlőre, hogy a vasúthoz, esetleg az ál-talános iskolába tartó, keresztirányúgyalogos forgalom számára biztonsá-gosabb legyen az átkelés.

Folyamatban van 5 db gyalogátke-lőhely tervezése, engedélyeztetése. Azelőkészítő munkák után gyalogátkelő-hely épülhet a Fő utcán a Hagyomá-nyőrző Óvoda és a Római katolikustemplom környezetében, a KossuthLajos utcában a Művelődési Központközelében, a Csépi úton a Szivárványóvoda előtt, illetve a Ledina dűlőn agyalogos vasúti átjárónál.

• temetőAz Önkormányzat az ősz folyamán

folytatta a Csépi úti temető rendbetételét. Murváztuk a hátsó parcellakörüli utat, felújítottuk az oldalsószerviz utat és kitakarítottuk a parko-lót. A régi kerítés elbontása után azutcafronton immáron teljes hosszá-ban új kerítés épült. A rossz állapotúnövényzetet egységes ciprus sorracseréltük. Az urnafalon az üres urna-helyeket egységes márványtáblákkaltakartuk el. A fenti munkálatok ösz-szességében közel 2,8 millió forintbólvalósultak meg.

2018-ban a ravatalozó épület tetőfel-újítását is meg fogjuk kezdeni.

• Szivárvány ÓvodaA Csépi úti épületben időszerűvé

vált a régi lámpatestek cseréje egycsoportszobában, folyosókon és egyeskiszolgáló helyiségekben. Összességé-ben 570 000 Ft-ból LED-es fénycsőar-matúrákat és fénycsöveket szereltünkfel. A világítási költség a felújításnakköszönhetően közel felére esik visszaugyanazon fényerő biztosítása mellett.

• orvosi rendelőA lakótelepi orvosi rendelő felújí-

tása a végéhez közeledik. Az ÁltalánosIskola külső homlokzatszigetelése és anyílászáró cserék érintették a rende-lőt is, ezen felül több, mint 2 millió fo-rint értékben valósult meg karbantar-tás-felújítás.

Elkészült a bejárat előtti rámpa, alépcső burkolása, az előtető és a kor-lát. A váróterembe új székek kerültek,a vizesblokkokban vízmelegítőket sze-reltünk fel a melegvizes kézmosás biz-tosítása érdekében. Elkészült a ren-delő és a beltéri ajtók festése, valaminta világítás LED-es fényforrásokkaltörténő cseréje is. A rendelőben Dr.Halász Ilona doktornővel egyeztetve újhűtőgépet, gyógyszeres-műszeresszekrényeket és kartotékszekrényeketszereztünk be.

Elkészült a Kisfaludy Sándor utcaijárda első, rendelő előtti szakasza. Akövetkező évben sor kerülhet a járdaDuna utcáig történő megépítésére, il-letve a rendelő környezetében a par-kolók rendezésére, a csapadékvíz el-vezetés kiépítésére.

időszerű ügyeink

3tököli tükör JUBILEUM

Magunkat gazdagítjuk, ha megtartjuk a jelenbe emeljük a múlt értékeit– 50 éves a Tököli Délszláv Együttes –

Jó estét kívánok mindenkinek!A legnagyobb öröm és büszkeség

látni, hogy a mai ünnepi műsorbanfelcsendülő muzsikában, a táncban, azelhangzó énekekben továbbél mindaz,amit adni szerettünk volna.

Tisztelt Vendégeink!Kedves Tököliek!Nagy szeretettel köszöntöm Önöket,

akik itt vannak és jelenlétükkel meg-tisztelték ezt az ünnepélyes születésna-pot. A házigazda őszinte örömével kö-szönöm a megjelenést Százhalom-batta, Ráckeve és a szerbiai NoviKarlovci települések megjelent vezető-inek, képviselőinek. Külön köszöntöma fellépő táncosokat. Egy régi bölcses-ség szerint az élet ünnepek nélkülolyan, mint egy hosszú út vendégfoga-dók nélkül. Szükségünk van az ünne-pekre, s ez a mai nap is ilyen ünnep.

A Tököli Délszláv NemzetiségiEgyüttes 50 éves. Engedjék megnekem, hogy egyik kedves írómat, Má-rait idézzem:

„Ha az ünnep elérkezik az életedben,akkor ünnepelj egészen! Ölts feketeruhát. Keféld meg hajadat vizes kefével.Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejtsel mindent, ami a hétköznapok szertar-tása és feladata. Az ünnepet nem csak anaptárban írják piros betűkkel. Azünnep a különbözés. Az ünnep mély ésvarázslatos rendhagyás. Az ünnep legyenünnepies. Legyen benne tánc, virág, le-gyen benne áhítat és föltétlenség. Az

ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Ké-szülj fel reá testben és lélekben.”Milyen gyönyörű és mennyire igaz

ez a mai estére és így, most Adventidején, az ünnepekre készülődve, kü-lönösen igaz ez. Az ünnepben a leg-szebb és legfontosabb az együttlét. Az,hogy ilyen sokan összegyűltünk meg-adni a tiszteletet a múltnak, melyből aközösség minden tagjának része van,az emlékeknek, amelyek a mieink.Mindnyájunk számára példaként kellszolgáljon mindez, utat mutatva kul-túránk, hagyományaink ápolásához ésmegtartásához, valamint ahhoz, hogymiként lehet a dalok, a zenék és a tán-cok segítségével hidakat építeni közös-ségek között, otthonratalálni hazánkban és avilágban. Nagyon fontosa jelenlegi zűrzavaros vi-lágban olyan fogódzókralelnünk, amelyekkel azo-nosulni tudunk. Ilyentámpont lehet a kulturá-lis értékeink őrzése, vala-mint az egy-egy közös-séghez való tartozás.

Saint-Exupery így ír: „Egy magányos kődarab

mindig csak kő marad. Ámha kell, a sok kis kő együtt templomotemel.”

10 évvel ezelőtt a 40 éves születésna-pon Minarik Edéről beszéltem, a Régiidők focijából. Ez így 10 év után egy 50éves születésnapon még inkább igaz!

Ő hajtogatta állandóan: Kell egy csapat!Kell egy csapat!

Nekünk is kell! Kell egy együttes.Kell, mert közelebb hoz minket egy-máshoz. Kell, mert jó példát ad a fiata-loknak. És mi, ma este, ezt láthatjuk! Éskell, egész egyszerűen azért, mert jó!

A köszöntő elején azt mondtam,hogy ma este ünnepelni jöttünk ide.Én ezt így gondolom. Egy születésnapmindig öröm, mindig különleges alka-lom, mindig örömre okot adó.

Legyen ilyen továbbra is ilyen, ez amai este.

Boldog születésnapot!További sok sikert és jó munkát kí-

vánok!

Kedves Laci! Gratulálok, és nagyon szépen köszö-

nöm a magam és a Város vezetése ne-vében az elhivatottságodat, a lelkese-désedet, a kitartásodat, munkádat!

Köszönünk mindent!Kedves Vendégeink!Kívánom, hogy érezzék jól magukat

ma este, mindenkinek jó szórakozástkívánok!

És mielőtt megköszönném figyel-müket, két hírt szeretnék megosztaniÖnökkel: a képviselőtestület támo-gatja azt a kezdeményezést, hogy kö-vetkező év februárjában a településicímek adományozásakor – HalászLászlónak Tököl Díszpolgára címetadományozzon.

A Tököli Délszláv Nemzetiségi Együttes50 éves születésnapja alkalmából 1 millióForint többlettámogatásban részesüljön.

Köszönöm szépen. Dr. Vass Lucia ünnepi beszéde

A tánc, a zene, az ének egy nagy egészet alkotnak, amelyet ugyanaz a szándék kovácsol egységgé: örömmel és szeretettel jelen lenni a saját életünkben, egymás életében és mindenki máséban.

4 tököli tükörJUBILEUM

5tököli tükör JUBILEUM

Fotók: Fazekas-Mohi Balázs

6 tököli tükörTÖRTÉNELEM

1944 tököli karácsonya

Elérkezett 1944 karácsonya, és si-került két karácsonyfát is besze-reznünk. Az egyik az emeleti

betegszobába állítottuk, a másikat apincébe, ahol a gyerekek laktak. Mégmegvolt néhány korábbi karácsonyidíszünk. Ajándékok nem voltak.

A gyertyákat 7 órakor gyújtottukmeg, karácsonyi dalokat énekeltünk,és süteményt osztottunk a gyerekek-nek. Azokra a családtagokra gondol-tunk, akik nem lehettek velünk. Mári-ára Budapesten, Klárára a családjávalEszterházán és Dezsőre, valahol oda-kint, remélhetőleg még életben. ABaja környéki rokonokért is imádkoz-tunk. A feleségem rengeteget sír, és énis nehezen tudtam visszatartani akönnyeimet.

A front ekkor Budapesttől délre hú-zódott. Máriáért aggódtunk leginkább,mivel Buda déli részén lakott. A bete-geink az ágyban fekve, velünk egészsé-gesekkel együtt hangosan imádkoztak.Aztán mind lementünk a pincébe,hogy megünnepeljük a karácsonyt agyerekekkel. Szemmel láthatólag él-vezték a fát, amit a segítségükkel díszí-tettünk fel. Az szakácsainknak sikerültvalamelyest ünnepi vacsorát készíte-niük. Vacsora után Szeltnerék átötteka szomszédból, hoztak magukkal egykis bort és diót.

Másnap reggel, karácsony napjánnehéz fekete füst borította a Budapestfeletti horizont. Igazi lángtengernektűnt, golyók repkedtek mindenirányba. Ez volt a város ostrománakkezdete. Már ekkor rengeteg orosz va-dászgép szállt fel a falu északi végébentalálható reptérről. A gépek bombázórohamai egésznapon át tartottak, min-dennap, több héttel később is. A fiatalfiainkat az oroszok reptérre kénysze-rítették, hogy segítsenek bombákkalmegtölteni a vadászgépeket, amik amijeinkkel végeztek Budapesten.

Karácsony napján dél körül, kétorosz tiszt jött látogatóba. Mindany-nyian az egyetlen privát szobában ül-tünk, kellemesen beszélgettünk, Sza-bóatya, a rangidős lelkész is velünkvolt. Ivott egy kis bort és üdítőitalt. Azegyik tiszt zsidó származású volt, azthiszem ügyvéd vagy közgazdász voltcivilben. Különösen érdekelte a falu-gazdasági képe, mezőgazdasági mód-szerek. Dragovics István hozta magá-val őket, aki tolmács szerepét töltötte

be. Három órán keresztül a vendéglá-tóik tűkön ültek, mert nem kezdhet-ték el a karácsonyi vacsorát. Végül el-mentek.

Budapest ostroma, a városfalonbelül valójában karácsony másnapjánkezdődött. Mi számunkra csupán acsata zaja árulkodott a hadművelethelyszínéről, az oroszok meg is mond-ták a támadásuk helyszínét. A mentősforgalom hatalmas növekedése is ész-revehető volt. A legfőbb orosz előre-nyomulás a Háros hídnál történt. Eztés a többi hidat is folyamatosan hevestűz alatt tartották a németek. A sebe-sülteket visszaszállították a Duna nyu-gati oldalán keresztül és a pontonhí-don keltek át Tökölre. Több tüzérségitámadást nem kapott a falu. És az ut-cákon is könnyebben mozogtunk.

Horthy-ligetre lovas kocsival jártam.Ekkortájt volt az irodámban egy oroszfőhadnagy, aki tökéletesen beszélt ma-gyarul. Petrovics Péternek hívták. Azapja hadifogoly volt az I. világháború-ban. Oroszországban maradt, és elvettegy orosz nőt. Kiskunfélegyházárólszármazott és mesterségét tekintveasztalos volt. A főhadnagy KleineisenMihály házában lakott a Kolozsvári ut-cában. Hozott magával leveleket és ké-peket az apjától, hogy elvigye a roko-nainak a szülővárosába. Egyelőre nemvolt alkalma rá. Az apja azt mondtaneki, ne tekintse ellenséges országnakMagyarországot. Az volt a benyomá-som, hogy Péter az orosz tiszt nagyonrendes ember. Nagyjából két hétig la-kott Kleineisenéknél. Nem tudom,hogy később mi történt vele, csak any-nyit, hogy Kleineisenék megtudták,hogy eljutott Félegyházára, megtaláltaa rokonait, és velük töltött néhánynapot.

Szeretnék egy külön fejezetet szen-telni az ostrom alatti „robotnak” (azoroszok nevezték így a kényszermun-kát). A megszállás legelső napjaitólkezdve az oroszok elvitték a 15 és 50év közötti férfiakat. Gyakran fegyver-rel fenyegették meg őket, hogy külön-böző fizikai munkát végezzenek.

Először lövészárkokat ástattak, védő-gátat építettek az árvízi töltésen. Ezlett a Duna felöl érkező német táma-dások elleni legfőbb védelmi pont.

A harcok elején éjjelente elvittékőket gépfegyverállásokat építeni. A fia -tal fiúknak, és néha a lányoknak is,

gépfegyver lőszertartó öveket kelletttölteniük. Akiknek lovaik és lovas ko-csijaik voltak, a sebesültek vagy után-pótlás szállításárra fogták be. Ez gyak-ran több napi munkát jelentett anél-kül, hogy ételt adtak volna azembereknek vagy az állataiknak. Aztmondták nekik, hogy ez „Málenkijrobot” kis munka egy-két óra, amibőlegy-két nap majd egy-két hét lett. Né-hányan hazamentek a lovaik vagy alovas kocsijuk nélkül. Az is előfordult,hogy akik lovak és kocsi nélkül mentekel, mégis azzal jöttek vissza. Általános-ságban az elején az oroszok egysze-rűen elvitték a jobb lovakat és lovas ko-csikat a gazdáktól, jobb esetbengyenge lovakra cserélték. Nálunk ishagytak egy beteg lovat, a fiúnk,László elvitte az állatkórházba. Azegész faluban egy vagy két gazda tart-hatta meg a lovait, a többinek a tavaszimunkálatokat ruszki lovakkal kellettelkezdeniük.

Amint a reptér újra üzemelt az oroszhaderők számára, a robot mindennapijelenség lett. A falu kisbírója járta azutcákat és kidobolta a parancsot „min-den férfi és nő jelentkezzen a faluköz-pontban este fél 7-kor!” Általában 80vagy 100 ember jelent meg, köztük né-hány nő is. Kimasírozták a reptérre ésbombakrátereket kellett feltölteniük,és később a bombákat a repülőkreszállítaniuk. Általában a lányok dol-goztak a faluba az orosz erők korhá-zaiba, vagy mosodáiban. Azoknak acsaládoknak, akiknél tisztek laktak,általában sikerült elkerülni a robot-munkát.

A fiaink és a lányaink mentesek vol-tak a kényszermunka alól, az orosz or-vosokkal és korházakkal ápolt kapcso-lataim miatt. Ennek ellenére egyszer,december végén, kora hajnalban a ka-tonarendőrség a mi rendőrségünkkelegyütt elvitte a fiatalokat robotra. Sze-rencsére el tudtam bujtatni a lányokat.Alkalmanként el kellett mennem arendőrségre és kérelmezni néhányukelbocsájtását különböző ürügyekkel.Mint mindig az okosabbaknak sikerültkibújniuk a kényszermunka alól, míga kevésbé szerencsések a legtöbb eset-ben fent akadtak a hálón. Nagyonhideg januári napokon a legtöbben vé-dőöltözet nélkül dolgoztak odakint aszélsőséges hidegben. Csvórics Istvánpl. megfagyott újjakkal jött vissza és

7tököli tükör TÖRTÉNELEM

hónapokig kezeltem a fagy sérülését.Gergics Antal ugyanígy járt a lábával,és rajta kívül sokan mások szenvedteka problémától. A megfelelő ruházat hi-ánya ellenére az oroszok kikényszerí-tettek mindenkit a hidegbe.

Teltek a napok, már december végefelé jártunk. A Főváros körüli gyűrűtbezárták az oroszok, amit az orosztisztektől és az orosz repülőgépekrőlledobott szórólapokról tudtuk meg. Aszórólapok megadásra szólították fel amagyar és német csapatokat. Két nyel-ven írták őket, és szabad átkelést aján-lottak az orosz front vonalon azoknak,akik meg akarják adni magukat. Azutolsó szórólapon ez állt: „a másodikés harmadik ukrán front parancsnokai– Malinovszkij és Tollbuhin marsall-felszólítják a magyar és német erőkparancsnokait, akik az orosz erőkkelállnak harca Budapest környékén azalábbiakra:

Jelen ULTIMÁTUM felszólítja 13.német SS Panzer Feldherrnhalle pán-célránátos-hadosztályt, a 271 8. és 22.német hadosztályt és a 239 német tá-madó fegyveres csoportot a parancs-

nokaikkal és tisztjeikkel együtt, to-vábbá az 1. magyar Panzer hadosz-tályta 10., 12. és 20 magyar hadosztályt,az 1. magyar zsandárezredet és a 3. és206 tartalékos ezredet a parancsnoka-ikkal és tisztjeikkel együtt, hogy adjákmeg magukat. A felszólításra írásbankell válaszolni, és 1944. december 30-án, Moszkvai idő szerint átadni a par-lamentereinknek a következő helyszí-nek valamelyikén: a Budáról Buda-örsre vezető úton, vagy a PestrőlVecsésre vezető úton. A parlamentere-ink a két helyszínen fognak várni azorosz hadállások előtt 1944. december30-án Moszkvai idő szerint 12 óráig”.

Később egy újabb szórólapról szin-tén megtudtuk, hogy az ultimátumotvisszautasították, és az orosz parla-mentereket meggyilkolták.

A vérengző küzdelem a fővárosértnappal és éjszaka is folyt. Állandóanrobbantásokat hallottunk. Az orosztisztektől megtudtuk, hogy a harc Bu-dapest utcára húzódott. December 31-én elfoglalták a Szent János kórházat.Egy fiatal tököli férfi CseperkálóSimon tüdőproblémákkal feküdt ott.

Később elmesélte, hogy megszökött akórházból a kórházi köpenyében. Ki-sétált, elment Ercsibe, onnan pedigTökölre januárban érkezett meg.

A falunkban nem volt bombázásvagy tüzérségi támadás a december22-i támadás óta. A reptér bombázásatovább folytatódott. A rutin feladatoktovább folytak a kórházakba. Ekkoramár nem maradt több szabad ágy. Asúlyos sérülteket hordágyon hordtákbe, hogy bekötözzük a sebeiket. Min-dennap délután 5 óra körül, amikorbefejeztem a viziteket Manci néni, afeleségem Etelka, Pista és Imre mindösszegyűltünk a meleg szobában anapi imára és beszélgetésére.

Laci főleg a barátaival volt Szeltne-réknél. Elérkezett szilveszter éjjele,amit 1945. újéve követett. A szerette-inkre gondoltunk, Klári Mária és Mik-lós családjára Budapesten. Nem tud-tuk, hogy Miklós a városban van e,vagy elvitték nyugatra. Azt is el tudtukképzelni, hogy Mária elment Kláráhozés Alihoz Eszterházára.

Dr. Bácsújlaky Dezső

Ő valóban tudós és apostol. Lélekkeltelt betűk: szavak, mondattok mívese.85 éves. Jelent-e az idő többet, mintamit egy ember elbír? Függési viszo-nyokban az a többlet, ami már szintekilóg az időből. Így öröklődnek átbenső értékek: a többlet súlyával ígymaradhat egy keresett arc ideának egyélet során. Így maradhat meg nekemJelenits István mindmáig példának. Alelki emberé, a papé-szerzetesé, aziróé, az apostolé, a tanáré, akit sze-rénységgel bástyázott határozottságjellemez. Mindig megtiszteltetésnektartottam, tartom, ha valakit a neve ki-mondása után ezzel jelölnek: TanárÚr. (Csupa nagybetűvel.) Ilyenkoreszembe jut Kosztolányi Aranysárkányregényének tanára és azok is, akiketeddigi életemben csodáltam, de iga-zán követni nem tudtam. Nagy teher-tétel az ilyesmi, nagy feladat, amit csakezzel a szóval lehet kifejezni: hivatás.Jelenits Tanár Úrban minden hivatás.Sok írását olvastam/olvasom, többszörismételve, mert sok olyan részlete van,amit illik megtanulnom. „Szakmám-ban” a Betű és a lélek, e talán legnép-

szerűbb könyvének mondatait – többfejezetből is. De talán elegendő elol-vasni (folyton olvasni) könyveit, és aszellemiségükbe, mint erős oszlopbakapaszkodni.

Napjaink kiszürkülő magányábangyakran idézem a következő monda-tait: „A kultúráról alkotott képünkbőleltűnt az az elem, hogy a kultúra: kul-tusz, vagyis értékek tisztelete. Apolli-naire még így fogalmazott: „Irgalmaz-zatok nekünk, mi folyton a jövő s avégtelen határain / Harcolunk az em-berek helyett. „Karl Rahner szerint azemberek minden vizsgálódása, alkotóigyekezete, amely az igazsággal, aszépséggel, az erkölcsi jóval kapcsola-tos, természeténél fogva érintkezik avégtelennel.” Elgondolkodom nemcsupán tollforgatók, alkotó egyénisé-gek benső világát megszólító monda-tok ezek, hanem „szent szolgálatot”végzőké is. Aki ezt leírta, vérbeli „kle-rikus”, akiben nem rendült meg a hi-vatástudat.

Ez a csupa-szolgálat piarista szerze-tes nekem ma is a mérce. Apró figurá-nak érzem magam, aki eddig talán

csak kenyérrel, tejjel táplálkoztam.Újra meg újra előveszem a 85 évesszerzetes-apostol írásait, és csöndben-magányban meglelem bennük az „égimannát”, a minden napra valót, hogylobbanjon egyet” a hitem, hogy „mégisérdemes”.

Köszönet ezért az ünnepeltnek, ésezerszer áldás további alkotó éveire.

Tóth Sándor és Jelenits Istvántököli tisztelői

aranyrózsajelenits

tököli tükörKiadja:

Tököl VárosÖnkormányzata

Szerkesztő:Deáki Tímea

Fotók: Malaczkó IstvánSzerkesztőség:

Olivamarketing Kft.Nyomda:

West-Graph Kft. Szigethalom, Mű út 154.

8 tököli tükörKÖSZÖNTÉS

9tököli tükör KÖSZÖNTÉS

10 tököli tükörKÖSZÖNTÉS

11tököli tükör KÖSZÖNTÉS

12 tököli tükörMEGEMLÉKEZÉS

Felelősök vagyunk a haza sorsáért

Tisztelettel köszöntöm az ’56-osforradalom és szabadság-harcra, Maléter Pálra emléke-

zőket. ’89 óta eshet eső, fújhat a szél,állhattak a kerítés mögött orosz gép-pisztolyos katonák, mi itt voltunk, ittvagyunk, mert emlékezni akarunk ’56csodálatos napjaira, a magyar szabad-ságharc hőseire, mártírjaira. Ez akapu, az út, az orosz parancsnokság-hoz vezet, kicsit távolabb áll az épület,ahol árulással tőrbe csalták MaléterPál magyar honvédelmi minisztert.Azért állítottuk itt ezt a kopjafát, hogyemlékeztessen mindenkit az árulóra, sMaléter Pál elszánt hősiességére.

Október 23-án – mi itt Tökölön ok-tóber 25-én – büszkén emlékezünk aforradalom nagyszerűségére. Mapedig november 4-re, a legyőzött,mégis győztes forradalom gyásznap-jára gondolunk.

A kopjafát nézzük, de közben Malé-ter Pálra, és a nemrégiben elhunyt ba-rátunkra, a Péterffy Sándor utcai kór-

ház szabadságharcosára Rácz Józsefre,a tököli nemzetőrökre, Dr. Marlyn Já-nosra, a Gergics testvérekre gondo-lunk, az ő emléküket is idézzük.

Téves történelem-magyarázók arrólbeszélnek, Magyarország forradalmaielbuktak, tehát hiábavalóak voltak. Miazonban lelkünk-szívünk mélyén tud-juk, hogy ezek a küzdelmek mindig ki-teljesedtek.

’89-ben sokan nem is tudták mit ün-neplünk, mire emlékezünk ezekben anovemberi napokban. A mi családja-ink azonban évtizedeken át is őrizték1956 októberének nagyszerűségét.1956 hőseit, mártírjait nem lehet elvá-lasztani, nem lehet kiemelni társa-dalmi csoportokat. A Nemzet harcolta függetlenségért, a szabadságért.

1989 óta célunk az 1956-os forrada-lom és szabadságharc kultuszának, a tö-köli eseményekhez kapcsolódóan Ma-léter Pál emlékének felerősítése, meg-őrzése. Maléter Pál nagy árat fizetettazért, mert igaz ügyet szolgálva harcolt

és mártírhalált halt szabadságért és füg-getlenségért. Személyes példaképünkma is. Arra emlékeztet példája, hogy fe-lelősséggel tartozunk egymásért. Felelő-sek vagyunk a haza sorsáért.

Mostani szabadságunk az ’56-os for-radalomból és szabadságharcból fakad,Ronald Reagan gondolata, hogy a sza-badság mindig legfeljebb egy nemze-déknyire van saját elmúlásától, har-colni kell érte, meg kell védeni, s úgyátadni gyermekeinknek, ők is érezzék,ugyanígy kell tenniük. Ma is meg kellvédeni szabadságunkat, önrendelkezé-sünket. Ehhez erőt ad az ’56-os szelle-miség, Maléter Pál példája. Minősítbennünket, hogy képesek vagyunk anagy célokat megfogalmazni, nemzetiügyekért összefogni összetartani. Ezértvoltunk itt ’89-ben még a szovjet egyen-ruhák, csizmák árnyékában, s ezért va-gyunk itt most is a forradalom és sza-badságharc 61. és Maléter Pál születé-sének 100. évfordulóján.

Hoffman Pál megemlékezése

A Magyar Honvédség fúvószenekara Díszlépésben tisztelegnek a katonák

Az ünnepség szónoka Baráth Ernő dandártábornok Budapest Helyőrség Parancsnok koszorúz

Maléterné Gyenes Judit, Hoffman Pál polgármester,Bóna Zoltán országgyűlési képviselő Baráth Ernő

dandártábornok

13tököli tükör MEGEMLÉKEZÉS

Bóna Zoltán és Vaslaki Judit a Fidesz tököli elnöke A Szárny-Nyitogató Művészeti Iskola csoportja

A Tököli Német Hagyományőrző Énekegyüttes Pelsőczi László ünnepi műsora

A művészeti Iskola irodalmi összeállítása Iskolások kegyelete

Maléterné Gyenes Judit koszorú helyez el férje emlékművénél

Hoffman Pál polgármester köszöntőt mond a Polgármesteri Hivatalban tartott fogadáson

14 tököli tükörTÖRTÉNELEM

Befejezetlen meccsek – Részlet Bendó Zsolt (Zsivnovszki László) most megjelent könyvéből

Tökölön születtem. Mire isko-láskorba értem, már Szigethal-mon találtam magam, pedig el

sem költöztünk. Valaki egy irodábanúgy gondolta, hogy az utcánk mégsemTökölhöz, hanem Szigethalomhoz tar-tozik. A hivatalos okmányokban ennekellenére meghagyták születési helyem-ként Tökölt. Egy tollvonás, és márkezdhettem is az első általánost Sziget-halmon. Ilyen tollvonások kísértékvégig az életem. Ritkábban, tetten ért-hetően, irodákban üldögélő, paragra-fusok tengerébe temetkező „bólogató-jánosoktól” származtak. Máskor csaksejthető, de láthatatlan erők, politikaiszélirányok mentén húzták meg isme-retlen kezek. Előfordult, hogy teljesenmás irányba terelték az életem, mint

amerre indultam volna. Legjobb út azegyenes, de mi van, ha nem engednekrá? Ha így nem megy, próbáljuk megmásképpen – gondoltam, de csak rit-kán sikerült túljárni a láthatatlan ellen-fél eszén.

Voltak kisebb sikereim. Futball-nyelvre lefordítva bejött néhány csel,kiosztottam egy-két kötényt, de góltrúgni csak ritkán sikerült. Az országsportőrületben élte meg az ötveneséveket. Nem csoda hogy már hatéveskorom táján súlyosan megfertőzött asport. Úgy rémlik, az 1952-es helsinkiolimpia után a környékbeli kissrácok-kal már olimpiást játszottunk. Újraél-tük a rádióban hallott sikereket. Tizen-hat arany a legkülönbözőbb sportágak-ban! Színes fantázia kellett, hogy a

szigethalmi homokbuckák között hel-sinki hősöknek képzeljük magunkat.Még „vízilabdáztunk” is, a homokbancsúszva-mászva szereztük meg az arany-érmet. Micsoda véletlen, a focinak, aPuskás Öcsiék által tönkrevert angol vá-logatottnak ezekben az években.

Történt, hogy 1954 májusában anyámás barátnője balatoni beutalóhoz jutott.Engem is magával vitt, kikért az isko-lából. Csodálatos út volt ez hétévesen;az első balatoni nyaralásom!

Lellére utaztunk, nagyjából abban azidőpontban, amikor az angolok Buda-pestre érkeztek, hogy lejátsszák a lon-doni 6:3 visszavágóját. Nem tudomkinek az ötlete lehetett az angol csapa-tot nyilvános edzésre levinni a Balaton-hoz, de köszönet érte. Rengetegen szo-rongtunk a pálya szélén, amikor rek-kenő hőségben az angolok kivonultaka gyepre. Rövid edzés után autogra-mért rohanták meg a szurkolok a játé-kosokat. Voltak, akik ujjaikat széttárvaötöst mutogattak a focisták felé, kicsitlebecsülve a mieinket, hiszen London-ban is megvolt a hat. Az eredmény,mint tudjuk, a magyar futball egyiklegfényesebb diadala lett, 7:1-re nyer-tek a magyar fiúk. A győzelem utánszületett a mondás, hogy az angolokegy hétre jöttek és hét egyre mentek.A nyárias májusi balatoni délutánon azangolok, nem sejtve mi vár rájuk aNépstadionban, mosolyogva osztogat-ták az aláírásokat. Kis idő múltánbuszra szálltak és óvatosan araszolva atömegben elindultak a főút irányába.Ekkor kirepült valami a busz egyik nyi-tott ablakán, valami, amit a csak hallo-másból ismertem, egy narancs. Azelsőt követte a második, a harmadik.narancszápor zúdult a meglepett em-berek közé. A sokaság mozgásba jött,egymást taposva, lökdösve próbáltaklegalább egyet szerezni a kincsből.Anyám is izgatott lett. Itt volt a visszanem térő alkalom, hogy megszerezzenekem az áhított gyümölcsöt.

– Maradj itt, el ne mozdulj – kiáltottrám, és befurakodott a tömegbe. Szü-leimet bántotta, hogy soha nem tudtaknarancsot szerezni nekem. Meglepni agyümölccsel, ahogy megleptek öt éveskoromban a sokat emlegetett svájcicsokoládéval. Néhány perc múlva,anyu előkerült az embermasszából.Kócosan, gyűrötten, de boldogan szo-rongtatta kezében a narancsot. Életemelső narancsát.

15tököli tükör TÖRTÉNELEM

az 54-es világbajnoksára már kris-tálytisztán emlékszem. A Temesváriutcában laktunk, ahol nem sok ember-nek volt világvevő rádiója. Hogyan lettvolna, néhány évvel korábban még vil-lany sem volt a faluban. Egy-egy rádiókörül gyűltek össze a szomszédok Sze-pesi György közvetítést hallgatva. Mi,kissrácok játékába temetkezve, csak aházak felöl feltörő örömújonságbóltudtuk meg, hogy már megint nyert acsapat. Így ment az elveszített döntőig,amikor Szigethalom bánatba temetke-zett, miként az egész ország.

Jött 1956, én pedig beléptem a tíze-dik életévembe. Senki nem sejthettemi vár ránk ebben az esztendőben,pedig már januárban megmozdult aföld a lábunk, hat óra alatt. Az 54-esfutballkudarc földindulással ért fel, de1956. január 12-én, hat óra 42 perckorvalóban megremegett a föld. Sziget-halmot és a környékbeli falvakat, Szi-getszentmiklóst, Taksonyt erős föld-rengés rázta meg. Nagymamám me-nekített ki a házból, csak egy pizsamavolt rajtam mikor kiszaladt velem ahideg hajnalba. A föld mélyéből elő-törő iszonyatos morajlás ötven év táv-latából is a fülembe cseng. Belém rög-ződött, mint a régi ízek, illatok. Mancinéni, a szomszéd, Szilágyi Miki anyu-kája, már útban volt a munkahelyefelé, mikor megrendült a föld. Ahogyoktatták, földre vetette magát. Fejétkarjaiba temetve várta az atomrobba-nás villanását. Biztos volt benne, hogybekövetkezett, amitől mindenki rette-gett. A hidegháború éveit éltük, újsá-gok, rádió, oktatófilmek magyaráztákmi a teendő atomtámadás esetén. Akorabeli kis bugyuta vicc szerint, leg-többet azzal segítünk hazánknak, hagyorskúszásban indulunk a temetőfelé. Arról nem szól a fáma, meddighevert Manci néni ezen a sötét hajna-lon a fagyos téli mezőn, de a történetetkésőbb gyakran elmeséltették vele ameleg kányha mellett. Jókat kacarász-tak, kezükben általában egy stampedliházi pálinkát szorongatva hallgatták ajól ismert históriát. Ekkor már tudtuk,hogy a földrengés centruma néhánykilométerre tőlünk, Dunaharaszti ésTaksony között lehetett. A katasztrófakét halálos áldozatot követelt, Harasz-tiban házak dőltek össze, sokan meg-sebesültek. Nem a földrengés volt azegyetlen természeti katasztrófa, ami1956-ban a környéket sújtotta. Ahogytavaszodott, kilépett medréből a Kis-Duna. Az ár azzal fenyegette a közeli

Szigetszentmiklóst, hogy a ráckeveiHÉV töltését átlépve, elönti a falut.Szerencsére megúsztuk szárazon.

az ötvenes évek sötét dolgairól kis-fiúként keveset tudtam. A szüleim tit-kolták, de néha megütötte a fülemegy-egy mondatfoszlány. – Ne mondjilyeneket a gyerek előtt, erről most nebeszéljünk.

Volt, hogy elhallgattak, amikor beszél-getésbe merülve találtam őket, vagy tel-jesen másról kezdtek beszélni. Ilyenkorbeértem annyival, hogy vannak dolgok,amelyek a felnőttekre tartoznak. Éltem,mint a többi kissrác, szegényesen, denagy szeretetben, boldogságban. Kisideig két helyen, mert közben új lakástkapott a család Szigetszentmiklóson.Először anyámék, Viki húgommal, Ka-resz öcsémmel költöztek be az új, vilá-gos, második emeleti lakásba, én egye-lőre maradtam nagymamámnál.

A két szomszédos település gyerekekszámára maga volt a paradicsom. Ki-vételezett helyzetben voltam, otthonéreztem magam mindkét helyen. Azerdők, bozótosok, homokbuckák vi-lága, vagy a vizek, a sóderbánya tisztavizű tava, a Kéktó, a Duna-part és ahókony, de még a Tebe folyócska se-kély vizű medre is felfedezésre várt.Téli emlék a két szigethalmi domb,ahová szánkózni jártunk. A Török- ésa Frei- domb a szomszédságban élőcsaládokról kapta nevét. A domboklankáiról, miután leesett az első hó, atavaszi olvadásig csak a sötétedés, vagya szülői szigor hajtott haza bennünket.Otthon meleg vacsora várt, de előttegondos kezek vették ápolásba az át-ázott, átfagyott lábam, amiről sokszormég a vizes harisnyát is képtelen vol-tam egyedül lehámozni. Sírásra gör-bülő szájjal hallgattam anyám dorgáló,vagy vigasztaló szavait. Ha nem készültel a másnapi lecke, megesett, hogy ottaludtam el a füzet fölött, pizsamában.Nem ébresztettek fel, apám felnyalá-bolt és átvitt a hálószobába. Másnap azágyamban ébredtem, általában íny-csiklandó illatokra. A konyhai tűzhe-lyemben hajnalig izzót a parázs, rajtaa hajába sült krumpli készült, amitnagymamám frissen sült szalonna zsír-jában forgatott meg. A bőséges reggeliután indultam a több kilométerrefekvő iskolába.

Másodikba jártam, amikor hozzá-kezdtek az új iskola építéséhez. Egyévig tartott a munka, ez alatt az osztályaz állomás melletti, egykori kocsmaépületébe költözött. Az én iskolám

Fingerhuth vendéglő nevén 1909 ótaműködött a faluban, ma ismét kocs-maként szolgál. Elmondhatom ma-gamról, hogy negyedosztályú krics-miben végeztem a második osztályt.Ennek az lett az eredménye, hogy mais otthonosan mozgok a kocsmák vilá-gában, legyen az kiskocsma, talpon-álló, bögrecsárda, söröző. Ma márnem a tudásszomj miatt látogatom acsehókat, bár van ott mit tanulni azéletről.

Arra az esztendőre, amikor a kisven-déglő fiatal törzsközönsége a tudástitta magába a kadarka helyett, márcsak kevesen emlékeznek, akárcsak agyakori szénszünetekre az iskolában.Pedig gyerekfejjel nagyon élveztük azextra szünidőt. Csúszkáltunk a jegesutakon, vagy bakancsra kurblizott kor-csolyával bukdácsoltunk a Kis-Dunafélméteresre hízott jégpáncélján.

1956 nyarán aput behívták katoná-nak. Anyánk magára maradt a háromgyerekkel. Még szerencse, hogy a nagy-szülők segítettek átvészelni a nehézhónapokat. Alighogy elkezdődött a va-káció, forró nyár lett. Nekünk, gyere-keknek pedig sikerült felkavarni azálmos szigethalmi hétköznapokat. Anéhány évvel idősebb Haraszti testvé-rektől, Gyuritól és Feritől sokat tanul-tam, ahogy lenni szokott jót, rosszategyaránt. Tom Sawyerről, HuckleberryFinnről és az indiánokról tőlük hallot-tam először. Ezen a nyáron főként azindiántörténetek izgatták a fantáziá-mat. Reggeltől estig indiánost játszot-tam. A nagyfiúk észrevették mennyirebeleélem magam a történetekbe. Egyszép napon Feri izgatottan súgta a fü-lembe. – indián rejtőzködik a csősz-kunyhóban. Tudod, a szőlősben, a Ba-logh mozi mögött. A szemeim kikere-kedtek, talán a szám is tátva maradt ahír hallatán. – Ejtőernyővel dobták le!Meg van skalpolva, teljesen vére a feje-fűzte hozzá látva a hatást. Volt bennemkétely, de Feri ezt mondta: – Ha nemhiszed, menj a csőszkunyhódhoz. Énmár jártam ott, nem akarok még egy-szer visszamenni. Ha előjön, az indiánköszönj neki, hogy Bikmakmak, ígyköszönnek az indiánok. A kíváncsiságdiadalmaskodott a félelem felett, össze-szedve minden bátorságom, elindul-tam a kunyhó felé. Óvatos léptekkelközelítettem meg a roskatag tákol-mányt, ami teljesen elhagyatottnaktűnt. Aztán az jutott az eszembe, hogyFeri átvágott és most röhög a hátammögött. Megszaporáztam a lépteimet,

rajtam ne röhögjön senki. Már csakméretekre lehettem a kunyhótól, ami-kor az ajtaján ijesztő alak ugrott elő.Sötét lepelben volt, ahogy vérvörösfejét megláttam, azonnal tudtam, hogya megskalpolt indián.

Halálra rémülve pördültem meg. –Bikmakmak, Bikmakmak – ordítot-tam és nyargaltam kifelé a szőlősből.Félrelöktem Ferit, hiába próbált fel-tartóztatni. Csak rohantam, nem mer-tem visszanézni, biztos voltam benne,hogy az indián ott liheg a hátam mö-gött. Ha nem ütközök bele egy szom-széd felnőttbe, valószínűleg kifutok avilágból. Végül neki hadartam el, mitörtént. A szomszéd az összefüggéste-len, zagyva történetből annyit fogottfel, hogy ejtőernyős, meg indián. Azindián ugye, amerikai, és már rohantis hívták Budapestet. Nem telt el egyóra sem, amikor e Pobedával érkezett.Szúrós szemű, civil ruhás rendőrök,faggatni kezdték az embereket. Meg-vizsgálták a csőszkunyhót, de nem ta-láltak amerikai diverzánsra utaló nyo-mot. Közben mindent elmeséltemnagymamámnak, aki mérgesnek tűnt,én pedig nem vettem észre a szemesarkában bujkáló mosolyt. – Mibe ke-veredtél már megint? Na, csak talál-kozzak a Haraszti gyerekekkel, meg-kapják a magukét. Kis idő elteltévelmár nálunk voltak a fővárosi rend-őrök, akik keményen kezdtek a kihall-gatáshoz. Nagymamámat megpróbál-ták erélyesen kitessékelni a szobából,de nem hagyta magát. – Akkor büsz-kék voltak rám, amikor a lengyel zsi-dókat bújtattam, most meg kiküldené-nek a kilenc éves unokám mellől –mondta és egy tapodtat sem tágított.Soha, semmilyen pártnak nem volttagja, akárcsak anyám és apám. Halá-láig büszke volt a Lengyelországbóljóval a háború után is érkező, hálás le-velekre, amelyekből engem egyedül abélyegek érdekeltek. Nem dicsekedettvele, de ha szókimondó természetemiatt gond támadt, jól jött a lengyelkártya. Kiderült, Haraszti Gyuri volt azindián fekete lepel pedig Harasztinagyapa féltve őrzött felöltője. A nyo-mozók megállapították, nincs ejtőer-nyővel átdobott amerikai kém, de azesemények, rendzavarásra, rémhírter-jesztésre alkalmasak, nem beszélvearról, hogy az indián vörös úttörő-nyakkendővel imitálta a skalpolást. A„súlyos” terhelő adatok ellenére meg-úsztuk a kalandot, csak Haraszti Gyurikapott néhány atyai pofont az elcsent

felöltő miatt. Senki nem hitte volna,hogy a földrengés, árvíz után történ-het még újabb tragédia az országban.izgatottan vártuk a közelgő olimpiát.Az év második felében már újra lehe-tett lelkesedni az ezüstös Aranycsapa-tért is. Aztán egy szép napfényes, későőszi napon, 1956. október 23-án kitörta forradalom. Sokan gyűltek össze anagymamám házában, a rádiót hall-gatták kora délutántól, ami nekünk,gyerekeknek azért volt furcsa, mertezen a napon meccs sem volt. Sötéte-dés után még mindig az udvaron ját-szottunk, senki sem törődött velünk.Ha megéheztünk, beszaladtunk egyzsíros kenyérért, amit nagymamámgépiesen tett elénk az asztalra. Érez-tem, valami nagy baj lehet. Mikor a já-téktól fáradtan végre bementem aházba, a vendégek még mindig arádió elött ültek, de nem volt mit hall-gatni, csak furcsán nyekergő zenét.Másnap kisírt szemekkel megjelentanyám, kézen fogva vezette a testvére-imet. Apu Békéscsabára vonult be,csak levelekben érintkeztek. A távolságabban az időben irdatlannak tűnt, holvolt akkor még telefon, különösen Szi-gethalmon, talán tíz kilométerre a fő-várostól, csak a rádió ellentmondásosjelentéseire hagyatkozhattunk. Arról,mi történik Békéscsabán, sejtelmünksem lehetett. Anyu egésznap sírt, vi-gaszthatatlan volt. Nagymama pró-bálta tartani benne a hitet, de csakakkor sikerült némileg elrejtenie bá-natát, mikor rájött, szomorúságamennyire megvisel bennünket, gyere-keket. Keményen tartotta magát csakkisírt szeme árulkodott arról, mi zajlika lelkében. Szigethalmon, amit vasma-rokkal tartottak a tököli repülőtérenés a Duna menti erdőkben állomásozószovjet csapatok, nem voltak nem le-hettek harci események, de azt suttog-ták, néhány nagyfiú bejutott Buda-pestre és részt vett a harcokban. 1956-ról csak néhány epizód maradt meg azemlékeimben. Az egyik a reptér felettlelőtt repülőgép. Mintha filmet néz-tem volna. Messze lehetett, mert arobbanás hangja csak jóval később ér-kezett. Soha nem derült ki, hogy ma-gyar vagy orosz gépet ért találat. Ezüs-tös színű, nagy repülő volt, a szárnyátmagasba repítette a robbanás, miköz-ben a törzse lassan zuhant a mélybe. Amásik élményem nem volt ennyiredrámai, mégis ijesztőbbnek tűnt. Szi-gorúan megtiltották, hogy elcsavarog-jak a házunktól, de a kíváncsiság nem

hagyott nyugodni. Valamelyik rossz-csont barátommal elhatároztuk, hogymegnézzük, mi történik a taksonyiműúton, amerről egész nap hallatszotta tankok dübörgése. Elindultunk. Ha-marosan megláttuk a szovjet páncélo-sokat és egyre közelebb merészked-tünk az úthoz. A betonút megviseltnektűnt, hernyótalpak nyomai, olajfoltok,letöredezett betondarabok borították.Csikorogtak a lánctalpak, remegett aföld lábunk alatt. A konvoj a taksonyihíd irányába vonult, nem látszott a soreleje és a vége sem. Valószínűleg a fő-városba tartottak, ahol ezekben a na-pokban a magyar csapatok már harc-ban álltak. Percekig bámultuk a mene-tet, mire valamelyik őrnek szemetszúrt a két kisfiú. Igazából nem fél-tünk az orosz katonáktól, gyakran ta-lálkoztunk velük Szigethalmon, barát-ságosan viselkedtek. De ez a katonanem hasonlított a faluban megismertoroszokra, inkább kínainak látszott.Ferde vágású szemeiből áradt felénk adüh. fegyverét rázva próbálta túlordí-tani a harckocsik bömbölő motorjait.Csak álltunk ijedten, sírásra görbülőszájjal a nyálkás novemberi szürkület-ben, nem mertünk elszaladni sem. Azhittem agyonlő bennünket a nagydobtáras géppisztollyal, de csak meg-ráncigálta a barátomat és taszított rajtaegyet, hogy tűnjünk innen. Futásnakeredtünk, meg sem álltunk csak a Sza-badkai utcában, a házunk előtt. Azesetről mélyen hallgattam, csak évekmúltán mertem elmesélni. Néhánynappal később a kert végében játszot-tam, amikor a távolból felbukkant egyrongyos ruhás alak. A mezőn átvágva akitaposott úton jött, egyenesen a házunkirányába. Gyorsan közeledett, nem voltbizalomgerjesztő. Vissza-visszalesve, sie-tős lépésekkel indultam a házunk felé,amikor a nevemet kiáltotta. Ismerős volta hangja, apám hangjára emlékeztetett.De még akkor sem hittem el, hogy ő az,amikor újra kiáltott.

Apu vagyok kisfiam!Belöktem az ajtót.anyu jön egy rongyos ember, azt

mondja, hogy ő az apu!Anyám rám nézett, és már rohant is

kifelé. Tényleg apám érkezett haza.Gyalog, lovas kocsikkal, a főutakatmesszire kerülve tette meg a több százkilométeres utat. Békéscsabán jutotthozzá a rongyos civil ruházatban, amiúgy megijesztett. Soha nem láttamőket ennyire boldognak, velük sírtamnevettem.

16 tököli tükörTÖRTÉNELEM

17tököli tükör ANYAKÖNYV

SzülEtÉSEk

Czékus István Gábor és Zimber Rita 2017. 11. 18.Juhász Péter Jácint és Barna Tímea 2017. 11. 24.Kovács Zoltán és Patkó Katalin 2017. 12. 15.Kincses Róbert Imre és Sali Renáta Anna 2017. 12. 15.Gerendai Attila István és Hanyu Hajnalka 2017. 12. 16.Czékus István Gábor és Zimber Rita 2017. 11. 18.Juhász Péter Jácint és Barna Tímea 2017. 11. 24. Kovács Zoltán és Patkó Katalin 2017. 12. 15.Kincses Róbert Imre és Sali Renáta Anna 2017. 12. 15Gerendai Attila István és Hanyu Hajnalka 2017. 12. 16.Tivadar Áron és Gavaldi Nikolett 2018. 01. 06.

házaSSáGkötÉSEk

Ásin Panna Jázmin 2016. 12. 21.Soós Anna 2017. 03. 05. Soós Nóra 2017. 03. 05.Szummer Dávid 2017. 09. 11.Erdei Imre 2017. 10. 20.Pásztor Patrik 2017. 11. 02.Vejmola Mirko 2017. 11. 02.Kovács Benedek 2017. 11. 06.Szőke László Noel 2017. 11. 11.Újvári Hanna 2017. 11. 11.Lengyel Stella Szofi 2017. 11. 16.Horváth Dorina 2017. 12. 15.Rázmány Árpád 2017. 12. 18.Futó Zara 2017. 12. 26.Haidtner Hanna 2018. 01. 01.

élt2017. szeptemberFalusi józsef 66

2017. októberGabara jánosné sz.: Milkovics katalin 94jáger pálné sz.: plausin Magdolna 79nagy jános Mihály 72rézbányai andrás Sándor 71Varga Ernőné sz.: Fesető piroska 79radnics andrás 55harkai józsef 59jakab lászló 59

2017. novemberFerancz julianna Erzsébet 66zábrák Dénesné sz.: Göttche Éva anna 88Vigh józsef 77lászló Éva 59oláh istván 78Bukros józsefné sz.: lipovszky Erzsébet 88Gombár zina 8Benke Mihályné sz.:tóthi Mária 86lajos jános 74patkó tibor 61

2017. decemberkis jános 94neumann jánosné sz.: Fábián zsuzsanna 74Szabó Mihály józsefné sz.: holkó ilona 90takács jános 74Varga Bertalan pálné sz.: Gyöngyösi zsuzsanna 66tóthi józsefné sz.: Benke Mária 97Gurály Ferencné sz.: Gurály Veronika 88Szűcs imréné sz.: ökrös Magdolna 88oroszi józsef 74

2018. januárSzilvási pál 65Barits lászló istván 94

halálESEtEk

Sok-sok egyetemistához hasonlóan ő is csat-lakozott a felvonulókhoz, mint a BudapestiOrvostudományi Egyetem harmadéves

hallgatója 1956. október 23-án Egyetemista tár-sai a forradalmi diákszövetség vezetőjévé válasz-tották. Október 24-én, amikor meghallotta atankokat, megszületett benne az elhatározás:„…..harcolni fogok a hazámért, mert ettől ma-gasabb, szebb célt nem lehet elképzelni. Aznapeste őrt álltam a Corvin közben…” – nyilatkoztaegy ízben.

Mivel egyetemi katonai kiképzésben részesült1955-ben Aszódon, majd 1956-ban Egerben, sszakaszvezetőként szerelt le, értett a fegyverek-hez. Harcolt a Corvin közben, a Tűzoltó utcábana Köztársaság téren. November 4-e után illega-litásba vonult, és segítette az országos ellenállás

megszervezését: Budapesten, Debrecenben, Sze-geden, Pécsett és Székesfehérváron.

Akadt „jóakarója” aki feljelentette, s 1957. feb-ruár 1-jén letartóztatták. Szegedi Vilmos elsőfokon halálra ítélte, Tutsek bíró másodfokonéletfogytiglani büntetést szabott ki rá. Bár azamnesztia őt is kiszabadította, egész további életerendőrségi megfigyelés alatt telt.

A rendszerváltás után, 1991-ben rehabilitáltákés századossá léptették elő. Tagja lett a MagyarPolitikai Foglyok Szövetségének, és harcos ter-mészetét továbbra is megőrizte, különösen habajtársairól és az igazságról volt szó.

Határozottan kiállt amellett, hogy nincs kü-lönbség „kisidős” vagy „nagyidős” börtönviselt’56-os között; az a lényeg, hogy a szabadságértharcolt 1956-ban – hangoztatta gyakran. Része

volt példáulabban, is hogy aKárolyi-szobrotelvitték a Parla-ment mellől.

Évekig har-colt a betegség-gel is azonbannem győzhetett.Rácz József Sán-dor, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti ke-resztje polgári tagozatának tulajdonosa, a PO-FOSZ ’56-os Tagozat Elnöke, Pest Megyei Elnök2017. szeptember 1-én visszaadta lelkét Terem-tőjének. 2017. szeptember 8-án helyezték őt öröknyugalomra a Tököli Köztemetőben. Emlékétkegyelettel megőrizzük.

Emlékezés rácz józsefre

Nagy veszteség érte a TököliSzerb Nemzetiségi Önkor-mányzatot. Elhunyt Szusics

Péterné, aki megalakulásától aktívanrészt vett a szerb nemzetiségi élet erő-sítésében.

Elkötelezettsége azonban már fiatalkora óta erős volt, hiszen mint Tökölszerb nemzetiségű tanácselnökének,Szusics Péternek a felesége, egész csa-ládjával ebben élt, ezért dolgoztak.Férje eredményes munkáját TökölFejlesztéséért kitüntetéssel ismerte ela Képviselő-testület, Szusics Péternékötődését, fáradhatatlan tevékenysé-gét posztumusz Tökölért Emlékéremkitüntetéssel értékelték. A Tököli Szerb Nemzetiségi Önkormányzat ne-vében Székelyné Pejovic Zora elnök búcsúzott az elhunyttól. Emlékétmegőrizzük, nyugodjék békében!

Áldás, békesség!Horváth Dániel vagyok, Tököl új refor-

mátus lelkipásztora. Mondhatni belecsöp-pentem az itteni közösség életébe, hiszennéhány hónapja még én sem gondoltamvolna, hogy egyik napról a másikra egygyülekezet vezető lelkésze leszek. Előzőszolgálati helyemen, egy nagy lelkészcsa-pat tagjaként nem tudtam, és nem is tud-hattam, hogy milyen kihívásokkal jármajd mindaz, amire vállalkoztam. Nemsejthettem, hogy a gyerektábor legna-gyobb bulija lesz megdobálni vízibombá-val az új tiszteletest, hogy első Tökölöntöltött éjszakám után, feljárógazolás köz-ben érkezik meg az első gyászoló család,vagy azt, hogy az első parókiakert takarí-tás során fél Tökölt sikerül elárasztanifüsttel, (ezért elnézést is kérek), hiszen itttényleg a Dunáról fúj a szél. Azt sem gon-doltam, hogy mindaz, ami eddig „egy-házi” érdeklődésemen kívül esett rögtönaz én feladatommá lesz: pályázatírás, kis-házfelújítás, és egyéb teendők. Nos, meg-érkeztem, és elkezdődött az élet. Hálásvagyok Istennek érte, hogy egy szép, fej-

lődő, élő város, hasonló jelzőkkel illet-hető gyülekezetéhez vezetett engem. Azitt eltöltött három hónap azt mondatjavelem, hogy érdemes volt beleugrani az is-meretlenbe.

Persze nem volt minden ismeretlen. Du-naharasztin nőttem fel, Szigetszentmikló-son jártam gimnáziumba, és azt hiszem –udvarlás céljából – egy tököli kézilabda-mérkőzésen is megfordultam valamikoregy évtizeddel ezelőtt. Persze akkor mégnem is sejtettem, hogy egy napon a Polgár-mesteri Hivatalba is beteszem a lábam,hogy templomunk a Kálvin tér 1. számalatt állhasson, vagy az igazgatói irodába,hogy a Tökölön tanuló 6. osztályosok lát-hassák templomunkban a Luther c. filmeta Reformáció 500. évfordulóján, hogymegkérnek, hogy az ovis karácsonyon gi-tározzak, vagy hogy büszkén fogok koszo-rúzni gyülekezetem tagjaival a Malétermegemlékezésen. Olyan események ezek,melyek számomra gyorsan otthonossá va-rázsolták Tökölt.

Nagyon örülök neki, hogy ebben a város-ban és ebben a gyülekezetben a fejlődés

ezerféle lehetősége van elrejtve. Ha csakarra gondolok, hogy az itt magát reformá-tusnak valló ezer emberből még csak száz-zal találkoztam és beszéltem két szót, vagyarra, hogy több mint száz hittanos gyer-mekkel és családjával lehetünk kapcsolat-ban, felcsillan a szemem, és tudom, Istenazt szeretné, hogy a minél több tököli érez-hesse meg a református gyülekezeten ke-resztül az Ő szeretetét. Ráadásul, talánebben a nagy munkában én is kaphatokegy kis szerepet. Amikor ide érkeztem el-mondtam a gyülekezetnek, amit most szí-vesen megosztok minden tökölivel: nekemsemmi más dolgom nincs, mint hogy az ittélő emberekkel foglalkozzak. Azt tapaszta-lom és remélem a továbbiakra nézve is,hogy egy kis nyitottsággal és szeretettel kö-zelebb tudunk lépni Istenhez és egymás-hoz. Amennyiben ezt sikerül munkálnom,azt teszem, ami az elhívásom.

Mindannyiunk életére Isten áldásátkérem!

Szeretettel:Horváth Dániel

elkipásztor

18 tököli tükörKÉPEK, ESEMÉNYEK

öröm és változások a református gyülekezetben

tököl adta az ország karácsonyfájátKépek a Balla János és családja által ajándékozott karácsonyfa útjáról

19tököli tükör NEMZETISÉGI HÍREK

25 éves a tököli német hagyományőrző Énekegyüttes

zimtkrapfen – Egy igazi sváb fánk

Hozzávalók:• 50 dkg liszt• 15 dkg zsír• 2 evőkanál porcukor• 3 tojássárgája• 1 kávéskanál só• 1 liter zsír, illetve olaj a sütéshez• fahéjas porcukor a meghintéshez

1. A hozzávalókból lá-gyabb  tésztát  gyúrunk,jól kidolgozzuk. Ha íze-síteni  akarjuk  még  egykicsit,  akkor  tehetünkbele egy fél deci rumot

és egy kevés reszelt citromhéjat is.

2. A tésztát vékonyranyújtjuk,  és  csíkokra,majd darabokra vágjuk.A darabolás előtt érde-mes egy papírral kipró-bálni,  hogy  mekkora

szeletek  érik  körbe  a  kúpos  formát  úgy,hogy a tészta szélei éppen csak fedjék egy-mást. Tulajdonképpen a trapéz alakú dara-bok felelnek meg a legjobban.

3. Ezután  a  tésztát  aformára simítjuk, majd anyél másik végére kötö-zött madzagot lazán rá-tekerjük úgy, hogy vága-tok  szép  egyenletesen

helyezkedjenek el egymás mellett.

4. Lehetőleg  olyanedényt válasszunk a sü-téshez, ami nem túl szé-les fenekű, de elég magasahhoz, hogy a tészta tel-

jesen elmerüljön benne. Hevítsük fel a zsírt,és merítsük bele a sütőformát a madzaggalmegtekert tésztával. Addig süssük, míg széparanybarna nem lesz. Ekkor vegyük ki, cse-pegtessük le, tekerjük le a madzagot, és húz-zuk le az elkészült fánkot. Ha a tészta nemesik le magától, akkor egy darab dupla pa-pírtörlővel finoman markoljuk meg, és aprómozdulatokkal szedjük le. Pár másodpercalatt a forma kihűl annyira, hogy már kezd-hetjük is a következő tészta feltekerését.

5. Az elkészült fánko-kat  hempergessük  megfahéjas  porcukorban.Mivel a tészta cső alakúlesz,  kiválóan  alkalmasarra,  hogy  megtöltsük

valamilyen finom krémmel, esetleg tejszín-habbal. Ehhez használjunk habzsákot.

20 tököli tükörKITEKINTÕ

Az Egészséges Budapestért Prog-ram keretében mintegy 352millió forintot nyújt a kormány

fejlesztésére. A korszerűsítés részletei-vel kapcsolatban sajtótájékoztatót tar-tottak az intézményben. Bóna Zoltána térség országgyűlési képviselője, aFidesz frakcióvezető-helyettese a pén-teki tájékoztató alkalmával elmondta:a térség lélekszámának növekedése az

intézmények folyamatos fejlesztései-nek igényét eredményezik. Hozzá-tette: a támogatásnak köszönhetően új

épületrésszel bővüla Rendelőintézet,új diagnosztikaieszközök beszer-zése és az informa-tikai rendszer kor-szerűsítése is meg-valósulhat. Anagyfokú felújításeredményét már2018-ban érezhetika térségi polgárok– tette hozzá.

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyértfelelős államtitkár szerint mindig vanmit javítani az egészségügyi ellátó-rendszeren. Korábban is gyakran tör-téntek fejlesztések, ezek azonbannem voltak összehangoltak. A közöscélrendszeren belül minden olyanlépés megtörténik majd, ami a bete-gek érdekeit szolgálja – emelte ki azállamtitkár.

A környéken élők érdekeit szolgáljamajd a mammográfiai berendezésfejlesztése is, hiszen korábban ezért avizsgálatért a kistarcsai kórházba kel-lett utazniuk a pácienseknek – eztmár Raffay Éva, a rendelőintézet fő-igazgatója mondta. Hozzátéve azt is,hogy a korszerűsítés egyik legfonto-sabb része a mammográfiai szakren-delés fejlesztése.

jelentős fejlesztések előtt áll a szigetszentmiklósi szakorvosi rendelőintézet

21tököli tükör ESEMÉNYEK

könyvbemutató

Horváth Károly Kiskunhala-son, a világhírű csipke váro-sában született 1960. 05. 24-én.

Általános iskolába Tökölön járt, 55éve tököli lakos, gyermekkorában issokat rajzolt. Szakmunkásnak tanult,az építőiparban dolgozott több, mint40 éve. Lapostető és vízszigetelő szak-mával is rendelkezik, de csempézés,hőszigetelés szakmában is van gya-korlata. Munka mellett szabad idejé-ben grafikázik, olaj, faszén, pasztellképeket is készít. Gravírozás, szobrász-kodás, természet, -állatfotózás, intar-ziás dobozok, díszdobozok, címerké-szítés is kedves elfoglaltsága. CsollákMihállyal régebben két festménykiál-lítása is volt. Nemrég jelent meg Ha-lászbástya Budapest grafikai turiszti-

kai könyve. Nyomdakész BudapestHősök tere. Egy német kiadó támo-gatja könyveit, amelyeket itthon is sze-retne kiadatni. Most kezdett bele a szö-vegírásba Budapest Vajdahunyad váracímű könyvénél, a grafikák már meg-vannak. Április 19-22. között a Buda-pesti Nemzetközi Könyvfesztiválonmegjelenik könyve. Az Amazon újság akint élő magyarokat értesíti a megje-lent könyveiről Angliában és az Egye-sült Államokban. Bízik benne, hogy tö-köli lakosok is rendelnek belőle.

Megrendelhető: GOOGLE unitedp.c. Horváth Károly: Halászbástya Bu-dapest, dedikálja, aki kéri.

Horváth Károly szándéka, hogykönyveivel Tököl város hírnevét, s Ma-gyarországét is öregbítse.

22 tököli tükörKÉPEK, ESEMÉNYEK

köszöntések 50 éves házassági évforduló alkalmából

20 éves a görög katolikusidősek otthona

A jobb oldali képen: Vászin Márk és felesége, Elek György és felesége, Boda Károly és felesége, Csurcsia István és felesége,Plausin János és felesége, Plesz jános és felesége, Varga László és felesége, Miklovcz Gábor és felesége, Rényei Iván és felesége

Matyasovszki istván nagy Bálintné

Varsányi józsefnéSovány pálné

Szeretettel köszönjük a

szépkorú születésnapot ünneplőket

December közepén, Adventtáján, karácsony közeledté-vel,valami megfoghatatlan

lágy melegség tölti be szívünket. Egy-egy pillanatra, elcsendesedve megál-lunk eb ben az őrült, rohanó világbanés számvetést készítünk az elmúlt dol-gos hónapokról,elsuhanó évről. Fel-idézzük az elrohant esztendő legszebbpillanatait és minden szépséget, jósá-got elrejtünk lelkünkbe, hogy ebbőlmeríthessünk megújult erőt az elkö-vetkező újesztendő napjaira is.

Az ünnepi forgatagban a körülöt-tünk élő emberekre talán most sokkaljobban, figyelünk és arra gondolunk,hogy mit adhatnánk, mit nyújthat-nánk szeretteinknek, azoknak akiketnagyon féltünk, akik mindennél fon-tosabbak számunkra. Ez a mi legben-sőbb, legemberibb értékünk. Sohanem drága csillogó, villogó ajándékokjelentik szeretetünket, hanem hogyönmagunkból mit adhatunk. „Az azember aki nem csak saját magáért él,az bizony igazi harmóniát tud terem-

teni belső világában, saját lelkében ésa maga környezetében, mindenekelőttcsaládjában, ami talán kisugározhat abarátok, munkatársak felé is. Aholharmónia, béke, szeretet van, ott meg-hitt, bensőséges kapcsolatokra épülőcsaládot lehet teremteni, amely ér-zelmi lelki közösséget, élményt nyújt.Úgy ér zem, csak így tudjuk az otthonmelegét valósággá, megélhetővé tenni,ami végig kíséri egész életünket ésmindig megadja számunkra a megúju-lás lehetőségét.

Kedves nyugdíjasok, nagyanyók ésnagyapók. A magukból áradó szeretetfelbecsülhetetlen kincs a mai nemze-dékek számára. A mi világunk maguk-kal kezdődött. Apáink, nagyanyáink,dédszüleink életével, küzdelmes mun-kájával. Mi, a kicsit fiatalabb generációaz önök szép példájából merítünkhitet, bátorságot és erőt, azért, hogy ami gyermekeink is büszkék legyenekmajd ránk. Ezzel a hittel és remény-séggel szeretnék most minden tökölicsaládnak, nyugdíjasnak, nagyanyó-

nak, nagyapónak, dédinek kívánnibékés, boldog, élményekben gazdagszent karácsonyi ünnepeket. Kívánom,hogy mindnyájunk számára így legyenez az idén is! Szép, ünnepi adventethozzon a decemberi hideg szellők su-sogása, tudjunk – a körülöttünk fel-felszálló keserű indulatokat elfeledve –méltón az ünnephez, boldogan örülnimindannak, amit a sors megadatott,és szeretni, tisztelni egymást, amígcsak lehet békességben. És végül, minteddig már sokszor, most is kívánokmagam és a Képviselőtestület nevébenminden kedves tököli családnak, nagy-anyónak és nagyapónak, nyugdíjasnakcsendes békét, boldogságot, embersé-get, egészséget, reménységet az ün-nepi pillanatokban az elkövetkezendő,remélhetőleg szép új esztendőre.

„Legyen az ünnep csendes,mint a szíveddobbanása. Legyen békés,mint a hó hul-lása. Legyen csoda szép,mint az adventigyertya lobogása.”

Bosnyák SimonnéMűvelődési és oktatási bizottság vezetője

harmónia és meghittség

23tököli tükör ÜNNEP

képek a Szárny-nyitogató Művészeti iskola és Csézy művésznő ünnepi műsorából

24 tököli tükörÖSSZEGZÉS

tisztelt tököli polgárok!

Nemzeti szinten hálával nyug-tázhatjuk, hogy a 2017. évbennemcsak új célokat tudtunk

megvalósítani, de sikeresnek bizonyul-tunk abban is, hogy – korábbi eredmé-nyeinket megtartva – továbbra is a fej-lődés útján tartsuk Hazánkat.

A legkomolyabb feladatot a 2017.évben is az jelentette, hogy nyíltan ki-álljunk azért, hogy Magyarországonmegakadályozzuk a számolatlan és el-lenőrizetlen migrációt és határaink vé-delmét biztosítsuk. Szilárd meggyőző-désünk, hogy Európa idegen gondol-kodású bevándorlókkal történőelárasztása nemcsak identitásunkat éséletvitelünket, de személyes biztonsá-gunkat is nagyban veszélyezteti. El-

mondhatjuk, hogy e felismerés nap-ról-napra nyilvánvalóbb a különbözőállami vezetők nyilatkozataiban és lé-péseiben, még akkor is, ha bizonyosszemélyek és érdekközösségek min-dent bevetettek annak érdekében,hogy Hazánk és Európa társadalmi éskulturális jellegét alapvetően és vissza-fordíthatatlanul megváltoztassák. A2017. év sikereiből is erőt merítve a jö-vőben is azon leszünk, hogy Nemze-tünk és életvitelünk megmaradása ésszemélyes biztonságunk érdekében to-vábbra is felvegyük a harcot mindenolyan törekvéssel szemben, amely az

európai migráció térnyerését szol-gálja.

Elmondhatjuk, hogy a tavalyi évbensem engedtünk azon meggyőződé-sünkből, hogy a népességfogyás és amunkaerőhiány problémáját nem be-telepítéssel, hanem a magyar családokfolyamatos és széleskörű támogatásá-val kívánjuk megoldani. A családokerősítését és a gazdaság növekedésétszolgáló intézkedéseink mögött az álltés az fog állni, hogy erős és összetartómagyar családokból álló erős és össze-tartó Magyarországot szeretnénk.Ennek jegyében született meg a dön-tés, hogy a 2018. év minősítetten is„Családok éve” legyen.

Közös erőfeszítéseinknek köszönhe-tően a 2017. évbengazdaságunk to-vább növekedett, amunkanélküliségfolyamatos csök-kent és az inflációis minimális szin-ten maradt. Ezengazdasági sikerekeredményeként ta-valy is növelni tud-tuk a nyugdíjakmértékét és vásár-lóerejét, kifejezveezzel a Hazánkértkeményen dolgozóidősebb polgárokiránti elismerésün-ket és hálánkat.

A magyar nem-zet összetartozásának és erejének nö-velése érdekében kifejtett intézkedé-sinknek köszönhetően az állampol-gársági esküt tevő nemzettársainkszámla elérte az 1 millió főt, amelyszintén komoly sikerként jelent.

Tisztelt Tököli Polgárok! Örömre és büszkeségre ad okot,

hogy az elmúlt időszak nemcsak Ma-gyarország, de a térség és Tököl szá-mára is fejlődést és sikereket hozott.

Ezek közül kieme-lendő a kormányzatiforrásból megvaló-suló, térségi felada-tokat ellátó Sziget-szentmiklósi Igazga-tási Központ tavalyiátadása és a Sziget-szentmiklós Szakor-vosi Ren de lőintézetfejlesztése, mely idén

valósul meg. A közlekedés tekinteté-ben is sikerült előrelépéseket elér-nünk: a HÉV vonal fejlesztésénekrészleteiről folynak a tárgyalások, aSzigetszentmiklós-Gyártelep HÉV át-járónál elhelyezkedő közlekedési cso-mópont átépítésének tervezéséről éselőkészítéséről pedig év végén döntötta Kormány, melyhez a szükséges for-rásokat is elkülönítette.

A tököli városvezetés erőfeszítései-nek, megfontolt gazdálkodásának és apályázati lehetőségek eredményes fel-használásának köszönhetően a szenny-víztisztító telep bővítését.

2017-ben az iskola épületeinek ener-getikai korszerűsítését, idén a Mesterutca felújítása követi, hogy csak a leg-

jelentősebbeket említsem.Örömmel vettem részt a „Csillag-

döntés” című 1956-os emlékmű lelep-lezésénél, és országgyűlési képviselő-ként büszkeséggel tölt el, hogy az 50éves évfordulóját ünneplő TököliDélszláv Nemzetiségi Együttes az Em-beri Erőforrások MinisztériumánakNemzetiségekért Díját és a Közép-Ma-gyarországi Folklórszövetség PestMegye Népművészetéért Díját is átve-hette az elmúl esztendőben, melyek-hez ezúton is gratulálok.

Kérem, hogy kitartó munkájukkal ésegyüttműködésükkel a 2018. évben isjáruljanak hozzá, hogy Magyarországösszetartó és erős polgárokból álló eu-rópai ország maradjon.

Bóna Zoltánországgyűlési képviselő

Szennyvíztisztító telep átadása

Szivárvány óvoda látványterve