A torma termesztése

A torma (Armoracia lapathifolia GILIB.) a XVI. század óta a magyar konyha jellegzetes fűszere, s ma – különösen a hajdúsági torma – szerte Európában ismert és keresett árucikk.

Felhasznált része a függőleges helyzetű gyöktörzs (rizóma), mely erősen megvastagszik. A tormagyökeret kedvező egészségügyi hatásai miatt a gyógyászatban is használják, de legfontosabb hazai felhasználója a konzervipar. Savanyúságok ízesítésére, tartósítószer nélküli konzerválására alkalmas, reszelt formában különböző módon elkészítve (ecettel, almával, tejszínnel, stb.) köretként, illetve fűszerként használható. Fő hatóanyagai a mustárolaj és mustárolaj glikozidok. A jó minőségű árugyökér szárazanyag-tartalma 30-32%. C-vitamint és aminosavakat is tartalmaz. Termőhely igénye

Fényigényes, a nyílt fekvésű területek kedvezően hatnak a jobb íz kialakulására, míg félárnyékban – a gyengébb íz mellett – a főgyökér vékonyabb marad. Fejlődése 8-10°C-on indul meg, hőoptimuma 13°C. Levelei –

4-–5 °C-on elfagynak, de gyökerei télállóak. Vízigényes, de a levegőtlen talajt nehezen viseli el. Nedvesség szempontjából legkritikusabb a július közepétől augusztus végéig terjedő időszak. Száraz talajon a gyöktörzs fásodik, gyűrűsödés (húsbarnulás) lép fel, gazdasági értéke jelentősen csökken. A melegebb fekvésű, jó vízellátottságú talajokat kedveli. Laza, sovány homoktalajokon íztelen, fás termésre, alacsonyabb hozamra kell számítani, ezért a talaj akkor megfelelő, ha kötöttsége (KA) 30-38, humusztartalma pedig legalább 1,2-1,5%. Termesztésénél a mélyebb termőrétegű talajokat kell előnyben részesíteni. Köves talajokon rizómája elágazó lesz, mely nem, vagy csak nehezen feldolgozható. A torma számára optimális talaj pH-érték 6,5-7,5, de Debrecen környékén 5,2-5,8 pH-jú talajokon is sikerrel termesztik. A talaj tápanyagkészletét hatékonyan hasznosítja, jó termés eléréséhez azonban a vetésforgóban frissen trágyázott szakaszban vagy trágyás kapások után van a helye. Káliumigényén kívül a kén- és szilícium-felvétele a többi növényhez viszonyítva nagy. Termesztés

A torma egyéves termesztése hazánkban az 1920-as évek első felében kezdődött 1-1,5 ha területen, Bagamér községben, uradalmi birtokon, a birtok intézője irányításával. A ’Nürnbergi’ fajtát termesztették, melynek egyéves technológiája német területeken már ismert volt. Az intéző törekvései ellenére – mely szerint a tormatermesztésre monopólium-joga lett volna a birtoknak – a birtok gépésze jóvoltából az egyéves tormatermesztés ezután gyorsan elterjedt a bihari termesztőtájban. Ma hazánkban becslések szerint megközelítőleg 1500 hektáron termesztik, csaknem 90%-át a Hajdúságban.

Termesztési sajátosságai miatt legtöbbször monokultúrában termesztik, de meghálálja, ha vetésforgóban

helyezik el. Jó előveteményei a kabakosok, a burgonyafélék, valamint az egyéves pillangósok. Következő évben számítani kell arra, hogy hátrahagyott gyökérdarabjairól kihajtva gyomosít.

Talajelőkészítésénél figyelembe kell venni az előveteményt. Ha a területen előzőleg is tormát termesztettek, általános a tavaszi forgatás. Más esetben az 50-60 cm mélységű szántás ősszel történik. A talaj előkészítésének egyik legfontosabb mozzanata a bakhátkészítés. A bakhát alapja 40 cm, koronája 30 cm széles. A sortávolság 90-100, esetleg 120 cm. Alaptrágyaként (ha az elővetemény nem kapott szerves trágyát) 40-50 t/ha érett szarvasmarhatrágyát, foszfor- és káliumműtrágyát dolgoznak be a talajba. Kénigényes növény, így a káliumot szulfát formában javasolt kijuttatni.

A szaporítás gyökérdugványról történik, melyet legtöbbször az előző évi tormatábláról gyűjtenek be a termesztők, mélyszántás után összeszedve a talpgyökereket, melyeket az eke a földből kiforgatott. Az árutorma osztályozása során az értékesítésre nem megfelelő, gyengébb gyökerek is alkalmasak lehetnek szaporítóanyagnak. Az ősszel felszedett szaporítóanyag téli tárolásáról gondoskodni kell, szabadban vagy pincében, homokba vermeléssel. A termesztési gyakorlatban a 8-10 mm átmérőjű és 25-26 cm-es hosszú dugványok a kedveltek, de a szabvány kisebb méretet is megenged (átmérő: min. 5 mm, hossz: min. 20 cm).

Az ültetés előtti előkészítés során el kell távolítani a dugványok középső részéről a sarjrügyeket, ezzel csökkenthető az oldalgyökér-képződés. Sarjrügyek csak a dugvány tetején és talpán, 2-3 cm-es részen maradnak. A növények gyorsabb kezdeti fejlődését segíti a dugványok előhajtatása. Az előhajtatás szabadban vagy fóliasátorban, homokban rétegezve történhet, közvetlenül az ültetés előtt, időtartama 2-3 hét.

Az ültetés általában tavasszal történik, március végétől május elejéig, de késő őszi ültetés is lehetséges. A korábban elkészített, ülepedett bakhátba közvetlenül az ültetés előtt készítenek lyukat, ebbe helyezik a

dugványokat, soros elrendezésben, a soron belül 25-30 cm-es tőtávolságra úgy, hogy az előhajtatás során kihajtott korona 2-3 cm-re a felszín alá kerüljön. Hektáronként 35-45 000 db dugványra van szükség. Ha kevés szaporítóanyag áll rendelkezésre, néhány cm-es talpgyökér-darabokat is fel lehet használni. Ezeket barázda aljába szórják, majd feltöltik. Ezzel a módszerrel azonban kevesebb, gyengébb minőségű termésre kell számítani.

Május végére-június elejére a dugványok felső részéről előtörnek és megerősödnek a hajtások, el kell végezni hajtásválogatást, s vele egy időben az oldalgyökerezést. A művelet során 10-15 cm mélyen kibontják a töveket, durva szövettel ledörzsölik a rügyeket és a gyengébb oldalgyökereket. A hajtások közül csak a legfejlettebb, középtájon állót hagyják meg. Végül a töveket visszatakarják. Az eljárást július végén-augusztus elején meg kell ismételni, az előzőhöz hasonló módon. Az esetlegesen megerősödött gyökereket késsel kell eltávolítani, minél kisebb sebzési felülettel. Oldalgyökerezés után szükség lehet a bakhátak újraigazítására.

Gyomirtó talajművelésre május végétől van augusztus végéig szükség. A bakhátak köze géppel művelhető (amíg a torma lombját a munkaeszközök nem sértik), de ezt általában 1-2 kézi kapálással ki kell egészíteni. A bakhátak oldaláról leggyakrabban kézzel húzzák ki a gyomokat.

A termésmennyiséget és a termésbiztonságot növeli az öntözés. Árasztásos öntözésnél a bakhátak közét 3-4 (esetleg több) alkalommal 60-80 mm-nek megfelelő vízadaggal „töltik fel”. Esőszerű és csepegtető öntözésnél általában 40 mm-es öntözési normát alkalmaznak. A jó minőségű gyökérterméshez átlagos évjáratban a természetes csapadékon kívül 45-50 l/tő vízpótlás szükséges.

Fejtrágyaként nitrogénműtrágyát juttatnak ki, két alkalommal, az első hajtásválogátáskor, valamint június végén. Emellett 3-4 alkalommal lombtrágyázás is indokolt lehet.

Növényvédelmi problémát okozhat a tormamozaik, a torma albugós betegsége, a torma cerkospórás levélfoltossága, a tormalisztharmat, a cserebogarak és a pattanóbogarak lárvái, a torma levélbogár, valamint a keresztesvirágúak földibolhái.

A betakarításra optimális időszak október közepétől november közepéig tart, de előfordul kora tavaszi felszedés is. A gyökerek felszedése előtt egy héttel az állományt lombtalanítják. Felszedéskor a talpgyökeret elvágják és a gyökeret megemelik „U” alakú ekével. Az eke csak 5-10 cm-t emel a gyökereken, így azok a talajban maradnak, s a tényleges kiemelés kézzel történik. A kiemelt és összegyűjtött rizómákat 2-3 m széles, 1 m magas szarvasokban tárolják válogatásig. A tisztítás során eltávolítják a rhizómáról az oldal- és talpgyökereket, a földet, majd a „koronázás” során a tőrózsát. Tisztítás közben kerül sor a válogatásra, osztályozásra is.

A várható termésmennyiség 5-7 tonna/ha. A gyökerek tárolása általában 6 hónapig gazdaságos. Az ősszel begyűjtött gyökerek tárolása szabadban,

szalmabálák között, prizmában is megoldható, de kisebb tárolási veszteséget okozó módszer a hűtőházi tárolás.