Tranzitfoglalkoztatás - A fejlesztői munka

összefoglalása

Foglalkoztatárs – Társ a foglalkoztatásban

TÁMOP 1.4.7-12/1-2012-0001 kiemelt projekt

Készítette: Az Első Magyar-Dán Termelőiskola Alapítvány

Fehérvári Anikó Györgyi Zoltán Jávorné Bodó Krisztina Mártonfi György Tóth Ibolya

2015.június

1

Tartalom 1. Vezetői összefoglaló .................................................................................................................................. 3

2. Bevezetés ................................................................................................................................................. 11

3. Előzmények – tranzitfoglalkoztatás 1996-2014 ...................................................................................... 12

Az OFA tranzitprogramja – A kezdetek .................................................................................................... 12

Tranzitfoglalkoztatás a HEFOP és TÁMOP konstrukciókban – A folytatás .............................................. 13

A „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” - TÁMOP 1.4.6. 13/1 – A jelen .............................................. 13

4. A fejlesztő munka rövid bemutatása ....................................................................................................... 15

5. A tranzitfoglalkoztatás helye a foglalkoztatáspolitikában ....................................................................... 16

A tranzitfoglalkoztatás meghatározása ................................................................................................... 16

A tranzit és az egyéb foglalkoztatáspolitikai eszközök ............................................................................ 17

A tranzitfoglalkoztatás határai ................................................................................................................ 18

6. A modell kialakítása során követett elvek és megfontolások ................................................................. 20

a.) A tranzitfoglalkoztatás célrendszere és potenciális célcsoportjai ...................................................... 20

b.) Rugalmasság ....................................................................................................................................... 21

c.) Átláthatóság, elszámoltathatóság, szakmai ellenőrzés és támogatás ................................................ 24

d.) Költséghatékonyság, megtérülés ....................................................................................................... 26

e.) Finanszírozási elvek ............................................................................................................................ 28

f.) Területi szempontok és lefedettség .................................................................................................... 29

g.) A fenntarthatóság, a folyamatos működés biztosítása, az érdekek harmonizálása .......................... 29

7. A modell keretei ...................................................................................................................................... 32

Célok ........................................................................................................................................................ 32

Célcsoportok ............................................................................................................................................ 32

Korlátozások ............................................................................................................................................ 32

A megvalósítók ........................................................................................................................................ 33

A kulcsszereplők: ..................................................................................................................................... 33

Egyéb szereplők ....................................................................................................................................... 33

A megvalósítás ......................................................................................................................................... 34

8. Szakpolitikai javaslatok ............................................................................................................................ 41

a.) A tranzitfoglalkoztatás és a munkaerőpiacra vezető egyéb eszközök rendszerbe foglalása,

kapcsolódása más programokhoz ........................................................................................................... 41

b.) A jogi keretek kialakítása .................................................................................................................... 41

c.) A területi szempontok érvényesítése ................................................................................................. 41

d.) A fenntarthatóság biztosítása ............................................................................................................ 41

2

3

1. Vezetői összefoglaló

A tranzitfoglalkoztatás olyan komplex, intenzív foglalkoztatáspolitikai eszköz, amely képzés, támogatott foglalkoztatás és személyre szabott, többnyire pszicho-szociális segítés együttesével valósul meg. A tranzitfoglalkoztatási programok megvalósításának támogatása Magyarországon 1996-ban indult útjára az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) kísérleti konstrukciójával. Az azóta eltelt közel 20 évben több száz tranzitfoglalkoztatási projekt valósult meg az OFA, majd az Európai Unió támogatásával.

A tranzitfoglalkoztatásra való igény és a modell jelen munkaerő-piaci viszonyokhoz való igazításának szükséglete hívta életre azt a fejlesztői munkát, amelynek eredményeként a tranzitfoglalkoztatási modell továbbfejlesztése megtörtént. A fejlesztő munkát végző team a 2005-ig megvalósult fejlesztések dokumentumait és értékeléseket, valamint a fejlesztő munkához kapcsolódó kutatás eredményeit használta. Ez utóbbi helyzetfeltáró kutatás a HEFOP és TÁMOP által támogatott, eltérő feltételekkel kiírt pályázatok megvalósulásáról gyűjtött empirikus adatokat. A tranzitfoglalkoztatás hatásvizsgálatára mindeddig nem került sor.

A fejlesztés jelen záródokumentuma megadja a tranzitfoglalkoztatás definícióját, kijelöli helyét a foglalkoztatáspolitikai eszköztárban, részletesen taglalja a megvalósítás során követendő elveket, leírja a modell kereteit, majd felsorolja a sikeres megvalósításhoz szükségesnek ítélt szakpolitikai javaslatokat.

A tranzitfoglalkoztatás helye a foglalkoztatáspolitikában és a megvalósítás korlátai

A fejlesztői munka végén a tranzitfoglalkoztatásra az alábbi definíciót ajánljuk:

1. A tranzitfoglalkoztatás célja a tartós, piaci körülmények között megvalósuló foglalkoztatás mindazoknál, akiknél ez reális cél lehet.

2. A tranzitfoglalkoztatás háromkomponensű, amennyiben mindig

képzés,

foglalkoztatás, amely rendszerint, de nem feltétlenül támogatott és

segítő szolgáltatások, amelyek többségében, de nem kizárólag pszicho-szociális támogatások

összehangolt tevékenységeivel valósul meg.

A tranzitfoglalkoztatás három pillérét egyidejűleg, kötelező jelleggel megvalósító foglalkoztatáspolitikai eszköz nincs másik. A tranzitfoglalkoztatást olyan eszközökkel érdemes összevetni, amelyek a három alappillérből kettőt is alkalmaznak.

A 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről 13.§ i.) pontja a következőképpen fogalmaz: „a képzés támogatója, a képzésre jelentkező vagy a képzésben részt vevő részéről felmerülő igény esetén felnőttképzést kiegészítő tevékenységet kell nyújtania”. Ez alapján tekinthető a képzés támogató szolgáltatással kombinált lehetőségnek, azonban ez esetleges, mivel a törvény abban az esetben kötelezi a képzőt a kiegészítő szolgáltatások megszervezésére, amennyiben valamely szereplő – a támogató vagy a résztvevő – jelzi az arra való igényét.

4

A közmunka program nagy tömegeket mozgat meg 2-9 hónapos időtartamú foglalkoztatási lehetőséggel. Az egyéni különbségeket, az eltérő szükségleteket kevéssé képes kezelni, ezeket nem is tűzi ki célul. A hozzá kapcsolódó képzések az esetek döntő többségében nem egy további, konkrét továbbfoglalkoztatásra irányulnak, legfeljebb csak általában kísérlik meg a bevont célcsoport foglalkoztathatóságának javítását. A közmunka célja a kormányhivatal.hu portálon található megfogalmazás szerint, „hogy minél több munkára képes és kész, aktív korú, azonban a munkaerőpiacról kiszorult munkavállaló foglalkoztatási lehetőségét teremtse meg a közfeladatok ellátásával”. A foglalkoztatás tehát itt nem eszköz, hanem maga a cél. A tranzitfoglalkoztatásnak a definícióban is idézett célja ettől markánsan eltér, az a tartós munkaerő-piaci integráció.

A tranzitfoglalkoztatás egyéni szükségletek figyelembevételével valósul meg, így kizárólag kis csoportokban képzelhető el. Hatékony és gazdaságos alkalmazásának egyik feltétele tehát, hogy azon célcsoporttagok kerüljenek bevonásra, akik önerőből nem képesek helyzetük javítására, és egyszerűbb és olcsóbb eszközöktől nem remélhető tartós beilleszkedésük a munkaerőpiacra. Azoknak a rétegeknek nem lehet foglalkoztatást elősegítő eszköze, amelyek esetében több év befektetett munka lenne szükséges ahhoz, hogy munkára kész állapotba kerüljenek tudásuk, kulcsképességeik és mentális állapotuk tekintetében. Tehát a módszer nem alkalmas minden mértékű hátrány leküzdésére.

A tranzitfoglalkoztatás lehetőségei nagymértékben függnek a projekt környezetében fellelhető munkalehetőségektől, a helyi munkaerőpiactól. A projektek közpénzek felhasználásával valósulnak meg pályázati rendszer keretein belül, a folyamatos finanszírozásuk azonban eddig nem volt megoldott, ami a megvalósítói erőforrások eróziójához, pazarlásához is vezetett.

A modell kialakítása során követett elvek és megfontolások

a.) A tranzitfoglalkoztatás célrendszere és potenciális célcsoportjai

A tranzitfoglalkoztatás a foglalkoztatáspolitikában a nagy, tömeges állami szolgáltatásokhoz képest kiegészítő szerepet tölt be. Intenzív, több komponensű, a konkrét célcsoport, sőt, az egyes egyén szükségleteihez igazodó, változatos, kis csoportokban megvalósítható foglalkoztatáspolitikai eszköz. Célja azok megtalálása és munkaerőpiacra segítése, akik egyszerűbb, olcsóbb eszközökkel nem vezethetők vissza a munka világába, de a tranzitfoglalkoztatás komplex eszköztárával jó eséllyel igen.

A potenciális célcsoportok az előzetes képzettség, életkor, etnikai hovatartozás, mentális és szociális állapot tekintetében eltérőek lehetnek, de közös jellemzőjük, hogy tartósan munkanélküliek voltak a bevonást megelőző időben. A konkrét célcsoportok meghatározásánál alsó és felső korhatár meghatározása indokolt.

b.) Rugalmasság

A tranzitfoglalkoztatás mint kiegészítő, a szükségszerűen rugalmatlan nagyrendszerek hibaszázalékát csökkentő, komplex, intenzív, személyre szabott szolgáltatás csak akkor lehet sikeres, ha rugalmas keretek által szabályozott. A rugalmasság a következőkben nyilvánulhat meg:

A megvalósításban a főszerepet non-profit szervezetek töltik be.

A projektek teljes időtartama és belső tagolása bizonyos határok között változhat.

Valamilyen képzés minden projektnek része, de az nem feltétlenül kell OKJ-s képesítéshez vezessen.

5

A projektek résztvevőinek egy bizonyos hányadánál, pl. 10%-nál egy meghosszabbított futamidőt érdemes engedélyezni.

A jó minőségű, támogatásra érdemes pályázatoknál a támogatás feltételeit egyedi tárgyalások után lehet véglegesíteni.

Rugalmas indikátorrendszert célszerű alkalmazni kötelező és fakultatív indikátorokkal.

A rugalmasság feltételezi, hogy a pályáztató erős szakmai háttérrel és nagyfokú szakmai önállósággal működjön, és e működést a szakpolitika időről-időre – megfelelő háttérkutatást követően – megerősítse vagy átalakítsa.

c.) Átláthatóság, elszámoltathatóság, szakmai ellenőrzés és támogatás

A pénzügyi átláthatóságnak és ellenőrzésnek érvényesülnek a szokásos rutinjai, a pályáztató állami intézmény szakmai irányítása és felügyelete is törvényileg szabályozott. Kulcsfontosságú a szakmai ellenőrzés és értékelés, amely a következő eszközökkel történik:

Indikátorok meghatározása és számon kérése

Szakmai monitorozás

Utókövetés, értékelés, hatásvizsgálat

Tranzitfoglalkoztatási szakmai események / közélet szervezése

Fontos, hogy a szakmai ellenőrzés és értékelés a korábbi gyakorlattal ellentétben mind a négy szinten megtörténjen. Ez a szakmai és szakpolitikai irányítás számára is nélkülözhetetlen.

d.) Költséghatékonyság, megtérülés

A korábbi tranzitfoglalkoztatási programokban résztvevők munkaerő-piaci sikeressége nem ismert. A költséghatékonyságról, a ráfordított pénzösszegek megtérüléséről nincsenek számítások. Ezért a tranzitfoglalkoztatás „drágaságáról” alkotott vélemények csak hiedelmek.

A tranzitfoglalkoztatásra alkalmazott – minthogy adatok nem állnak rendelkezésre, fiktív adatokkal számított – költséghatékonysági modellszámítások a rövidebb és hosszabb távon felmerülő nyereségek és veszteségek mértékét nem, de alakulását jól tükrözik. Egy szűk erőforrású, hosszabb távon csak kevés résztvevőnél eredményre vezető program nem nyereséges, de a beavatkozások nélküli állapothoz képest még ez is jelentősen csökkenti a veszteségeket. Egy hosszú távon a bevont munkanélküliek felét sikeresen integráló, bár nagyobb kezdeti erőforrásokat felhasználó program már néhány éven belül is, növekvő időtávon pedig növekvő mértékben nyereséges.

Konkrét költségbecslésre csak az nyújt lehetőséget, ha az eddigi 6 hónapnál jóval hosszabb időtávon is megtörténik a résztvevők foglalkozási pályájának követése. Nem teljes körűen kell követni a kimenetet, egy szakszerűen választott minta követése 3-5 évvel a projekt zárulta után teljesen megfelelő.

e.) Finanszírozási elvek

A tranzitfoglalkoztatási program egyes elemeinek normatív finanszírozására egyelőre csak elvi esély van, egy olyan projektfinanszírozás viszont lehetséges, amelyben a program folyamatos megvalósítása biztosítható.

A már bizonyított megvalósító szervezetek hosszú távú működési stabilizálását keretszerződésekkel lehetne biztosítani. A keretszerződéssel működő szervezetek működésének támogatási formája lehet részben normatív alapú is. A megvalósítói tapasztalat nagy érték, de fontos, hogy új szervezeteknek is reális esélyük legyen sikeres pályázásra, és a

6

kedvezményezett pályázói körből ki is lehessen kerülni nem megfelelő teljesítés esetén. Egy ilyen mechanizmust támogatna egy olyan minősítési rendszer, amely rendszeres időközönként minősíti a projektszervezeteket.

A méltányos, a konkrét célcsoporthoz és projekttervhez igazítottan funkcionális költségek mértékéről a pályázat elnyerése után, a támogatási szerződés megkötése előtt egy egyeztetési folyamatra kerüljön sor.

f.) Területi szempontok és lefedettség

Egy a társadalmi igazságosság szempontjait szem előtt tartó, a lemaradás csökkentését célul kitűző politika esetén a hátrányos helyzetű kistérségekben megvalósuló projektek támogatása különösen indokolt, de a tranzitfoglalkoztatás potenciális szerepe bármely térségben/járásban jelentős lehet. Az elbírálás során területi szempontok érvényesítése indokolt lehet.

Egy-egy tranzitfoglalkoztatási projekt rekrutációs hatósugara ritkán nyúlik túl az adott településen, és gyakorlatilag soha nem nyúlik túl a járás/kistérség határán. Ezért a tranzitfoglalkoztatás kínálata akkor fedhetné le az ország területét, ha a legtöbb járásban lenne egy szervezet, amely tranzitfoglalkoztatást szervez. Ez csak hosszú távon lehet reális cél.

g.) A fenntarthatóság, a folyamatos működés biztosítása, az érdekek harmonizálása

A tranzitfoglalkoztatás modelljének sikerét vagy kudarcát, a szakmai és szakpolitikai nyilvánosságban való megítélését – ezáltal fenntarthatóságát – közép- és hosszabb távon nagymértékben befolyásolja az, hogy az egyes érintett szereplők érdekei milyen mértékben érvényesülnek a projekt kiírása és megvalósítása során. A fenntarthatóság és a költséghatékonyság alapvetően akkor biztosítható, ha valamennyi érintett érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevétele megtörténik. A legfontosabb szereplők a politikusok, a szakigazgatás, a megvalósító civil szervezetek, a munkaadók és a kedvezményezettek.

A modell keretei

Célok

Egy-egy projekt célja, hogy a munkaerőpiacról tartósan kiszorulókat tartósan visszasegítse a munkaerőpiacra. Azok számára kínál megoldást, akik nem egy jól körülhatárolható ok miatt nem tudnak elhelyezkedni. A tranzit ugyanakkor nem vállalhatja minden tartós munkanélküli megsegítését. A tranzit nem a munkanélküliség megszüntetéséhez vezető utolsó állomás, pusztán egy, a munkanélküliséget kezelő eszköztár eszközei között.

Célcsoportok

A programba való bekerülés alapvető feltétele a tartós, legalább két évig tartó munkanélküliség.

A program elsődlegesen az alacsony iskolai végzettségű tartós munkanélküliek számára biztosít munkaerőpiacra visszavezető programot, de nem kezeli mereven az alacsony iskolai végzettséget, bizonyos feltételekkel beengedi a középfokú, ezen belül a középiskolai végzettségűeket is. A magasabb iskolai végzettségűek száma a programon és egy projekten belül limitálandó.

7

Korlátozások a résztvevők célcsoportjában

A középfokú végzettséggel rendelkezők életkora legalább 24 év, az alacsony végzettségűeké 21 év lehet. Az esetleges eltéréseket szigorúan szabályozni kell.

A részvétel felső korhatára – tekintettel a program megtérülési igényére – 54 év.

A más programokban való előzetes részvételek korlátozó szerepét előzetesen szabályozni kell.

A megvalósító kulcsszereplők

A pénzügyi támogató szervezet (a továbbiakban: támogató szervezet), amely lehetőleg egyben a szakmai támogató szervezet is, ily módon az egyes projektek megvalósításának részese.

o A támogató szervezet szakmailag erős, döntéseiben autonóm szervezet.

o A program nagyságától függően a támogató szervezet – pl. regionálisan – tagolódhat, annak érdekében, hogy a projektszervezetek működésére ráláthasson.

A projekteket megvalósító non-profit szervezetek (továbbiakban: projektszervezetek), amelyek pályázat útján nyerhetik el az egy-egy projekt megvalósításához szükséges pénzeszközöket.

A projektszervezetek ernyőszervezete (a továbbiakban: ernyőszervezet), amely a tranzitprogram projektszervezeteit tömöríti. Az ernyőszervezet szakmailag összefogja a projektszervezeteket, s szakmai kérdésekben a támogató szervezet partnere.

A megvalósítás

A tranzit program pályázati rendszerben működik.

A tranzit fontos eleme a sokszínűség. Ennek biztosítása elsősorban a pályázatok sokféleségén alapul, amely ezt lehetővé tévő pályázati kiírást igényel.

Hatékony és színvonalas munka megvalósítása csak a támogató és a projektszervezetek közötti folyamatos szakmai párbeszéd mellett lehetséges. Ezért szükséges, hogy a támogató szervezet erős szakmai legitimációval rendelkezzen.

A pályázati rendszer működtetése során alapelv, hogy a rendszerbe folyamatosan beléphessenek új (tranzitot korábban még nem indító) projektszervezetek, ugyanakkor a tranzitban már bizonyítottak előnyt élvezzenek a pályázatok során. Ennek sokféle technikája lehet.

Tevékenységek

Projekttervezési szakasz

A projektek megvalósítási szakasz minden esetben három fő szakaszra tagolódik: előkészítő szakasz, törzsszakasz és követő szakasz.

Az előkészítő szakasz a kliensek toborzására, programra való felkészítésére, és kiválasztásukra irányul. Része lehet egy legfeljebb egy hónapos bevezető program.

A törzsszakasznak három, egymást kiegészítő lába van: képzés, átmeneti, védett körülmények között történő foglalkoztatás, valamint a pszicho-szociális segítségnyújtás. Tranzitprojektnek csak az nevezhető, amely mindhárom elemet egyidejűleg tartalmazza.

o A belső arányokat, illetve a megvalósítás módját tekintve a projektek eltérhetnek egymástól.

o Valamilyen képzés minden projektnek része kell legyen, de nem feltétlenül kell OKJ-s képesítéshez vezetnie.

o A mentális segítségnyújtásnak az adott projekt klienseihez kell igazodni.

8

o A foglalkoztatásnak lehetőleg a projektszervezeten kívül kell történnie.

A követő szakasz tranzitszervezeten kívüli munkavégzéssel párosul. A projektszervezetek klienseik sorsát ebben az időszakban követik, számukra szükség esetén segítséget nyújtanak.

A megvalósítás időkeretei

Az időbeni rugalmasságnak a következő elemeit emeljük ki:

o A projektek időtartama lehessen bizonyos határok között tervezhető, ne valamennyi projektnél azonos, rögzített.

o Egy-egy projekt időben ütemezésénél csak a fő szakaszok hosszát adjuk meg (a fentieknek megfelelően tól-ig határok között), az egyes szakaszokon belül a projektek önállóan döntenek tevékenységeik hosszáról, ütemezéséről.

o Egyéni szinten a projektciklusok szigorúan korlátozott mértékig átléphetők.

Az előkészítés ideje 2-4 hónap.

A törzsszakasz hossza egy 8-12 hónap.

A követő szakasz 6 hónapos.

A projektek résztvevői alapesetben egy évig részesei a programnak (plusz az előkészítő időszak, illetve a 6 hónapos követő időszak), de a részvétel indokolt esetben, a kliensek 10%-ánál meghosszabbítható.

A megvalósítás támogatása és költségei

A tranzitfoglalkoztatási programnak a korábbiakhoz képesti, de szigorúan csak fokozatos bővítése indokolt.

A tranzitfoglalkoztatás finanszírozása kizárólag közpénzből történik. Ez szükségessé teszi, hogy a program szakmai és pénzügyi szempontból mindenkor átlátható legyen.

A korábbi vizsgálati tapasztalatok azt mutatják, hogy az intézményesülés alapját jelenthetné a normatív finanszírozás. Ugyanakkor a projekttevékenység idegen ettől a finanszírozási formától. A programfinanszírozás előnye a rugalmasság, az egyéni igényekhez való könnyebb alkalmazkodás lehetősége. Hosszabb távon látunk lehetőséget a normatív irányba történő részleges elmozdulásra.

A finanszírozásnak kulcsszerepe van a projektszervezeti stabilitás megőrzése tekintetében, amit a támogató és a projektszervezetek közötti, hosszú távra keretszerződésekkel lehet biztosítani, azokkal, akik már valósítottak meg sikeres tranzitfoglalkoztatási projektet.

A finanszírozási kiadások egy része a program működtetésére fordítandó, másik része a kliensek támogatását jelenti. Ez utóbbi összeg nagyságrendje a közfoglalkoztatási bérekhez igazodhat, azt némileg (a projektben nyújtott teljesítménytől – részvétel, tanulmányi eredmény, munkateljesítmény stb. – függően 10–20%-kal) meghaladó módon.

A követő időszakban a kilépőket foglalkoztatók átmeneti időre járuléktámogatást kaphatnának.

Az információs és visszacsatolási mechanizmus biztosítása

Az információs és visszacsatolási mechanizmus egyaránt szolgálja az ellenőrzést, valamint a minőség, az eredményesség és a hatékonyság biztosítását. Mindezt egy háromszintű rendszer visszacsatolási rendszer szolgálja.

9

Az első szintet a kötelező és szakmai vonatkozásban is intenzív monitoring jelenti.

o A monitoringhoz tapadó szakmai mutatók visszajelzést adnak a program működéséről, módot adhatnak menet közbeni, szabályozott keretek között történő módosításokra.

o Egy-egy projekt meghatározott pontjain indikátorként is használhatók.

o A rugalmassági elvnek megfelelően az indikátorok kötelező és fakultatív indikátorokra bontandók. Az indikátorfetisizmust el kell kerülni.

A visszacsatolási mechanizmus második szintjét a programból való kilépést követő, elsősorban az eredményességi vizsgálatok jelentik. Ezen értékelő vizsgálatokat külső, független szervezeteknek kell végezniük a pályázati fordulók lezárását követő egy éven belül.

A harmadik szintet a projektek után 3-5 évvel lebonyolítandó hatásvizsgálatok képezik. Ezeket a támogató szervezet rendeli meg valamely független szervezettől. A hatásvizsgálatok fő célja, hogy a projektek kliensekre gyakorolt hosszú távú hatását mérje. Szükséges olyan indikátor kidolgozása, amely a tranzit programok valós célját, a hosszú távú munkapiaci integrációt méri.

A szakmai támogatás, minőségbiztosítás és ellenőrzés eszközei (indikátorok, monitoring stb.)

A szakmai ellenőrzés és értékelés a következő eszközökkel történhet:

o Indikátorok meghatározása és számon kérése

o Szakmai monitorozás, amely részben szakmai támogatást is tartalmaz

o Utókövetés, értékelés, hatásvizsgálat

o Tranzitfoglalkoztatási szakmai események / közélet szervezése

Fontosnak tartjuk, hogy a szakmai ellenőrzés és értékelés – a korábbi gyakorlattal ellentétben – mind a négy szinten megtörténjen.

Szakpolitikai javaslatok

a.) A tranzitfoglalkoztatás és a munkaerőpiacra vezető egyéb eszközök rendszerbe foglalása, kapcsolódása

más programokhoz

Javasoljuk a hatékonyság növelése érdekében a tranzitprogramok és egyéb eszközök összehangolását.

b.) A jogi keretek kialakítása

Javasoljuk, hogy a tranzitfoglalkoztatási program nevesítve is megjelenjen a jogszabályi környezetben.

c.) A területi szempontok érvényesítése

Javasoljuk, hogy hosszabb távon a tranzitfoglalkoztatás kínálata országos lefedettséggel működjön. A tranzitprogramok támogatásában területi szempontoknak is érvényesülnie kell.

d.) A fenntarthatóság biztosítása

a. A tranzitfoglalkoztatás szakmai módszertani rendszergazdájának biztosítása

10

Javasoljuk, hogy egy magas szakmai autonómiával és legitimitással felruházott szervezet legyen a tranzitfoglalkoztatás működtetője. Ez a szakmai szervezet szoros szakmai kapcsolatot kell kiépítsen a tranzitfoglalkoztatási szervezetek ernyőszervezetével. A szakpolitika feladata e két szakmai pólus támogatása és együttműködésük szabályozása.

b. A megvalósítói kör biztosítása (a projektszervezeteket és a munkáltatókat is beleértve)

A szakpolitikának az aktuális munkaerő-piaci helyzetet is figyelembe vevő, változó ösztönző rendszerrel kell elősegítenie, hogy tranzitfoglalkoztatási programokat megvalósítható szervezetek részt vegyenek a programban.

c. A finanszírozás biztosítása

A fenntarthatóság érdekében javasoljuk a „minősített tranzitszervezet” tanúsítvány használatát, amely minősítés jogot adna arra, hogy egy adott szervezett bizonyos időtartamra keretszerződés alapján működjön.

d. Az információs keretek (monitoring, értékelés, hatásvizsgálat, szakmai disszemináció) biztosítása

Javasoljuk a futó programok rendszeres és folyamatos szakmai monitorozását, a programok és projektek évenkénti vagy programfordulónkénti értékelését, a pozitív és negatív tapasztalatok összegzését és a hosszabb távú hatások átfogó vizsgálatát és elemzését. Ezen szakmai eredményeknek széles körű nyilvánosságot kell biztosítani.

11

2. Bevezetés

A tranzitfoglalkoztatási programok megvalósításának támogatása Magyarországon 1996-ban indult útjára az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) kísérleti konstrukciójával. Az azóta eltelt közel 20 évben számos tranzitfoglalkoztatási projekt valósult meg az OFA, majd az Európai Unió támogatásával, amelyek egy részének tapasztalatait több tanulmány is összefoglalta, és igazolta e programtípus létjogosultságát a foglalkoztatáspolitikai eszköztárban.

A korábban elkészült tanulmányok, módszertani kiadványok (2004., 2006.) a rendelkezésre álló adatok, információk alapján számos szempont alapján taglalják a tranzitfoglalkoztatás alapfogalmait, jellemzőit, elemeit, a megvalósítás körülményeit, a bevont célcsoportokat, a megvalósító szervezetek jellemzőit, és leírásra került egy jól körülhatárolható tranzitfoglalkoztatási modell. A megvalósítói tapasztalatok alátámasztották azt is, hogy a módszer a bevont célcsoportoknál hatékonyan működött az elsődleges munkaerőpiacra való re-integrációban, így az OFA kísérleti támogatási időszakát követő már uniós időszak támogatási konstrukcióiban folyamatos a tranzitfoglalkoztatás jelenléte annak ellenére, hogy maga a fogalom egy ideig explicit módon nem jelent meg a kiírásokban.1

Az összegyűjtött tapasztalatok kiindulásként szolgálhattak a modell továbbgondolásához, a kevésbé körülhatárolható elemek további vizsgálatához, azonban ez a folyamat félbemaradt. A modell széles körű megismertetése és terjesztése, illetve aktualizálása eddig nem történt meg, ez pedig szükségszerű előfeltétele a jövőbeni támogathatóságnak, hiszen az első modellkísérlet óta eltelt idő alatt a társadalmi-gazdasági környezet változásai új kihívásokat hoztak a munkaerőpiac szereplői számára. Így a korábban kidolgozott foglalkoztatáspolitikai eszközök - mint például a tranzitfoglalkoztatási modell - hatékonyságának, relevanciájának vizsgálata szükségessé vált, elkerülhetetlen lépés, ha ezt az eszközt alkalmazni szeretnénk a foglalkoztatáspolitikában.

A tranzitfoglalkoztatásra való igény és a modell jelen munkaerő-piaci viszonyokhoz való igazításának szükséglete hívta életre azt a fejlesztői munkát, amely fontos lépés lehet egyrészt a célcsoport számára, hiszen egy jól megtervezett és megvalósított tranzitprojektből nagy eséllyel tudnak a résztvevők az elsődleges munkaerő-piacra kilépni. Másrészt fontos lehet azoknak a szakembereknek, akik várják a lehetőségét, hogy tranzitprojektet tervezhessenek és valósítsanak meg, és harmadrészt fontos lehet a foglalkoztatáspolitika számára, mert egy olyan komplex foglalkoztatáspolitikai eszközt jelent, amely egyes célcsoportok hosszú távú munkaerő-piaci helyzetének javításában nagy szerepet játszhat.

1 A „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” - TÁMOP-1.4.6 – 12/1 konstrukcióban találkozhatunk vele újra.

12

3. Előzmények – tranzitfoglalkoztatás 1996-2014

Az OFA tranzitprogramja – A kezdetek

A tranzitfoglalkoztatási programok története az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) kísérleti programjával kezdődött, amelynek keretében a résztvevők felzárkóztatására, iskolarendszeren kívüli szakképesítést nyújtó képzésére, támogatott foglalkoztatásukra és a projektet végigkísérő szociális-mentális segítségnyújtásra pályázhattak civil szervezetek, illetve tervezhettek olyan tevékenységet is – pl. szupervíziót -, amely a megvalósító szakembereket támogatta. A megvalósítás során a szervezeteknek a támogatóval közösen meghatározott sikermutatókat kellett teljesíteniük (pl. végzettek, elhelyezkedettek száma) és meghatározott feltételeknek kellett megfelelniük, amelyet az OFA folyamatosan ellenőrzött. Ebben a támogatási programban 15 civil szervezet valósított meg több cikluson keresztül tranzitfoglalkoztatási projekteket. E projekteket mind a megvalósító szervezetek, mind a bevont célcsoportok és a megvalósult tevékenységek szempontjából is sokszínűség jellemezte, de ez nem volt akadálya annak, hogy körvonalazódjon egy tranzitfoglalkoztatási modell, amelynek elemei fellelhetők voltak minden projektben, azok megjelenési formáiban volt tetten érhető a már említett sokszínűség. A fent említett 15 tranzitfoglalkoztatási projektvizsgálatát követően az alábbi meghatározás2 alakult ki:

A tranzitfoglalkoztatási program három fő jellegzetességgel bír:

- Olyan program, amelynek végső célja a – lehetőleg az elsődleges – munkaerőpiacra való tartós beilleszkedés. Célcsoportja: azok, akik számára ez külső segítség nélkül reménytelen, de legalábbis kockázatos.

- Olyan program, amely három, egymással a konkrét program igényei szerint összehangolt pillérre támaszkodik. Ezek (nem fontossági sorrendben):

o Képzés (amely lehet betanító vagy képesítést nyújtó, vagy a tartós foglalkoztatást elősegítő egyéb képzés),

o Foglalkoztatás (amely – általában, de nem feltétlenül, a program egészében vagy egy részében – támogatott foglalkoztatás)

o Segítés (amelybe beleértjük a pályairányítást és az utógondozást, a szociális munkások és pszichológusok, pszichopedagógusok stb. tevékenységét, amely az egyén személyiségének megerősítését és körülményeinek stabilizálását célozza, végeredményben azt, hogy az egyén képes legyen felelősséggel élni az életét)

- Olyan program, amely eredményét személyre szabott, a személyre különböző képzettségű szakemberek által odafigyelő tevékenységgel kívánja elérni.

Ezek a jellegzetességek egyértelműen megkülönböztetik a tranzitot más foglalkoztatáspolitikai eszközöktől.

Az OFA támogatási programjában a projektek száma lehetővé tette minden egyes projekt részletes követését a támogatói oldalt képviselő programvezető számára a projektek sokszínűsége és különbözősége ellenére is, és személyes egyeztetések folyamán, „projektre” szabottan kerültek tisztázásra az elakadások, a megoldandó problémák, és a problémákra közösen kialakított megoldások születtek.

2 Györgyi Zoltán – Mártonfi György: Vissza a munkaerőpiacra, A tranzitfoglalkoztatási program tapasztalatai, Oktatáskutató Intézet, 2001.

13

Az OFA által támogatott projektek időszaka 2004-ben zárult, ekkor került át a tranzitfoglalkoztatás tartalmában a Humán Erőforrás Operatív Program keretei közé, és innentől egy mennyiségi növekedés következett be, a megvalósító szervezetek köre jelentős mértékben bővült, egyes konstrukciókban több, mint 100 nyertes szervezet is található.

Tranzitfoglalkoztatás a HEFOP és TÁMOP konstrukciókban – A folytatás

A „Hátrányos helyzetű emberek alternatív munkaerő-piaci képzése és foglalkoztatása” - HEFOP 2.3.1. 05/1 konstrukcióban éltek tovább a tranzit elemei, a megnevezésből azonban ezen a ponton eltűnt a tranzitfoglalkoztatás kifejezés. Ezt követte az "Alternatív munkaerő-piaci programok" támogatására - TÁMOP 1.4.1. 07/1, az „Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok - A komponens 2. forduló” - TÁMOP 1.4.3. 08/1, az „Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok - A komponens - TÁMOP 1.4.3. 10/1, 10/2, a „Közösségi feladatokhoz kapcsolódó munkaerő-piaci programok támogatása - Közép-magyarországi Régió” - TÁMOP 1.4.1 11/2 és az „Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok támogatására” - TÁMOP 1.4.3 12/1. A sort a „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” - TÁMOP 1.4.6. 12/1, TÁMOP 1.4.6. 13/1 konstrukciók zárják.

Fenti programok közös vonása, hogy valamennyi deklarált célja olyan alternatív munkaerő-piaci eszközök alkalmazása volt, melyek képzés és foglalkoztatás összekapcsolásával a foglalkoztatás szempontjából hátrányos helyzetű emberek munkavállalását és beilleszkedését célozta meg, ehhez pedig kísérleti, újszerű, komplex megközelítéseket keresett. Elmondható, hogy:

A pályázat céljainak megfogalmazásakor a tranzitfoglalkoztatás hármas összetevőjéből – képzés, foglalkoztatás, segítés – leggyakrabban a foglalkoztatás jelent meg a kiírásokban, a segítés egyáltalán nem.

További célként a néhány program leírásakor – de nem általánosan - megjelent: szervezetek együttműködése, modellek intézményesülése és beépülése, résztvevő szervezetek fejlesztése.

A programok többségének céljai között szerepelt az „innovatív”, „kísérleti”, „rugalmas”, „újszerű” programok igénye – ez adta azt a programok tartalmára vonatkozó iránymutatást, ami a fejlesztést lehetővé tette.3

A „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” - TÁMOP 1.4.6. 13/1 – A jelen

A „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” - TÁMOP 1.4.6. 12/1, TÁMOP 1.4.6. 13/1 konstrukciók azért említhetők elkülönülten a többi kiírástól, mert a tranzitfoglalkoztatás kifejezés a 2012-es TÁMOP – 1.4.6 – 12/1 konstrukcióban került újra a kiírás szövegébe, és a 13/1-es projektjeinek megvalósítása jelenleg is zajlik. Ezt a konstrukciót kifejezetten az építőipari szakmákra fókuszálták, ami jelentős szűkítés is a korábbi gyakorlathoz képest, és 2012 után 2013-ban újra meghirdetésre került.

Az útmutató szerint a konstrukció általános célja a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci elhelyezkedésének elősegítése és megfogalmazásra került a „tranzitfoglalkoztatás lényege:

3Tranzitfoglalkoztatás - Helyzetfeltáró kutatás a "FoglalkoztaTárs - Társ a foglalkoztatásban" kiemelt projekt (TÁMOP 1.4.7-12/1-2012-0001) keretében, kutatási jelentés, Soreco Research Kft., 2015., kézirat alapján

14

- a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított (munkaviszonyon alapuló) - iskolarendszeren kívüli, - a kulcsképességek fejlesztésével összekapcsolt, - OKJ-s szakképesítést nyújtó, vagy munkakör betöltéséhez szükséges, foglalkozás,

tevékenység gyakorlására képesítő végzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyet - alaposan előkészített kiválasztás után - pályaorientáció, - felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, - motiválás előz meg és kísér, - a foglalkoztatottak egyéni pszichoszociális problémáinak megoldását segítő folyamatos

szolgáltatás(ok) egészít(enek) ki, - a projektből kilépők elhelyez(ked)ése követ, végül - nyomon követésük, utógondozásuk zár le.”4

A fenti elemek mindegyike nem szükségszerűen része egy tranzitfoglalkoztatási projektnek, a három tranzitot meghatározó alaptevékenység - a támogatott, képzéssel szoros egységben megvalósított foglalkoztatás és folyamatosan biztosított pszicho-szociális gondoskodás – mellett a bevont célcsoport szükségletei határozzák meg a tényleges tevékenységeket, egyes esetekben elhagyható pl. a pályaorientáció vagy a felzárkóztatás, más esetekben viszont ezek nélkül kicsi az esélye a sikeres megvalósításnak.

Az útmutató rendelkezik a kötelezően megvalósítandó tevékenységekről, amelyek a következők:

1. a tranzit típusú (azaz foglalkoztatással egybekötött képzési) program megvalósítása az építőipar területén, 2. a képzést sikeresen elvégzők minimum 25%-nak építőiparhoz tartozó OKJ-s szakképzettséghez való hozzájuttatása, 3. támogatott foglalkoztatás idejével megegyező továbbfoglalkoztatás biztosítása 4. a célcsoport tagjainak képzésben és foglalkoztatásban tartását szolgáló személyre szabott szolgáltatások biztosítása 5. nyílt munkaerő-piaci reintegráció elősegítése.

4 Pályázati útmutató a Társadalmi Megújulás Operatív Program Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban c. pályázati felhívásához, kódszám: TÁMOP – 1.4.6 -13/1

15

4. A fejlesztő munka rövid bemutatása

Az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. „Foglalkoztatárs – Társ a foglalkoztatásban” elnevezésű projektje keretében a tranzitfoglalkoztatási program módszertani és minőségi szempontú továbbfejlesztésére kapott megbízást az Első Magyar-Dán Termelőiskola Alapítvány 5 tagú, kutatói és civil szervezeti háttérrel rendelkező fejlesztői csapata: Fehérvári Anikó, Györgyi Zoltán, Jávorné Bodó Krisztina, Mártonfi György és Tóth Ibolya.

A fejlesztői munka során fókuszba kerültek az alapvető, a tranzitfoglalkoztatás jövője szempontjából meghatározó területek:

- a korábban elkészült modell– leírások feldolgozása, - a tranzitfoglalkoztatás definíciójának kérdései: egy előzetes, majd egy végleges definíció

megalkotása, - az állami támogatások szabályainak vizsgálata, - a tranzitfoglalkoztatás terjeszthetőségének vizsgálata, - a finanszírozás kérdései, - a tranzitfoglalkoztatás meghatározó elemeihez – képzés, foglalkoztatás, pszicho-szociális

támogatás – kapcsolódó elemzések, - a tranzitban dolgozó szakemberek támogatásának lehetőségei, - az ágazatközi együttműködés lehetőségeinek vizsgálata, - konkrét javaslatok az egyes területekre vonatkozóan.

A fejlesztői munkához kapcsolódott egy helyzetfeltáró kutatás, amelynek eredményei beépítésre kerültek a kutatást megelőzően, alapvetően a 2006-ig tartó időszakot feldolgozó írások alapján készített anyagokba.

A munkafolyamatban 6 mérföldkő került kijelölésre, amelyekhez kapcsolódóan részanyagok készültek, amelyek megvitatásra kerültek a Szakmai Irányító Testület tagjaival, majd a tagok megvitatás során felmerült javaslatai is beépítésre kerültek az anyagokba. A részanyagok segítették egyes, a modell kialakítására vonatkozó döntések meghozatalát.

A fejlesztői munka egységes szerkezetbe foglalt eredménye jelen írás, amely konkrét javaslatokat fogalmaz meg a szakpolitika képviselői, illetve a Széchenyi 2020 program keretében meghirdetésre kerülő pályázatok kiírói számára. Ez egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy olyan, a tranzitfoglalkoztatási programok hatékony megvalósítását lehetővé tevő intézkedések és támogatási konstrukciók születhessenek, amelyek biztosítják a tranzitfoglalkoztatási programok és az azokat megvalósító szervezetek fennmaradását és fejlődését.

16

5. A tranzitfoglalkoztatás helye a foglalkoztatáspolitikában

A tranzitfoglalkoztatás meghatározása

A tranzitfoglalkoztatásról való gondolkodáshoz szükséges, hogy el tudjuk azt helyezni a foglalkoztatáspolitikai eszköztárban, ismerjük a főbb jellemzőit, előnyeit, szerepét, más foglalkoztatáspolitikai eszközökhöz való viszonyát. Ehhez a gondolkodáshoz kiindulásként fontos meghatározni a tranzitfoglalkoztatás definícióját.

A helyzetfeltáró kutatás érintette a definíció kérdését is, ott az alábbi meghatározás szerepelt:

"A tranzitfoglalkoztatás célja, hogy a munkanélküliség állapotából a tartós foglalkoztatás állapotába juttassa a szakképzetlen, illetve elavult, nem piacképes szakképzettséggel rendelkező hátrányos helyzetű munkanélkülieket a foglalkoztatással összekapcsolt szakképzés révén. A tranzitfoglalkoztatás lényege: a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított (munkaviszonyon alapuló); iskolarendszeren kívüli, a kulcsképességek fejlesztésével összekapcsolt, OKJ-s szakképesítést nyújtó, vagy munkakör betöltéséhez szükséges foglalkozás, illetve végzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyet alaposan előkészített kiválasztás után pályaorientáció, felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, illetve motiválás előz meg és kísér. A projekt folyamán a foglalkoztatással összekapcsolt képzést a célcsoporttagok egyéni pszichoszociális problémáinak megoldását segítő folyamatos szolgáltatások egészítenek ki. A sikeresen szakképzettséget követően a résztvevők bizonyos ideig történő kötelező továbbfoglalkoztatása valósul meg."

Ezzel a meghatározással a megkérdezettek fele teljesen egyetértett, két kivétellel a többi válaszadó is nagyjából helytállónak találta. A megvalósítók körben a teljes nézetazonosság nehezen lehetne kialakítható, mivel a tranzitfoglalkoztatási projektek még egyazon kiíráson belül is rendkívül változatosak, és maguk az eddigi pályázati kiírások is igen eltérő kereteket határoztak meg.

Figyelembe véve az eddigi vizsgálatokat, az alábbi, a fejlesztői munka során rögzített definíciót ajánljuk:

3. A tranzitfoglalkoztatás célja a tartós, piaci körülmények között megvalósuló foglalkoztatás mindazoknál, akiknél ez reális cél lehet.

4. A tranzitfoglalkoztatás háromkomponensű, amennyiben mindig

képzés,

foglalkoztatás, amely rendszerint, de nem feltétlenül támogatott és

támogató szolgáltatások, amelyek többségében, de nem kizárólag pszicho-szociális támogatások

összehangolt tevékenységeivel valósul meg.

A helyzetfeltáró kutatás során nem kérdőjeleződött meg a tranzit három alappillére, mindenki egyetértett abban, hogy ezek a lényegi elemek, eltérés csupán ezen elemek különböző hangsúlyából származott. Ez a különbözőség a tevékenységek sokszínűsége mellett visszavezethető egyrészt a célcsoport különbözőségeire is, másrészt a megvalósító szakemberek sokszor más-más elemet tartanak kulcselemnek.

17

A tranzit és az egyéb foglalkoztatáspolitikai eszközök

A tranzitfoglalkoztatás foglalkoztatáspolitikai értelmezéséhez az is szükséges, hogy viszonyítsuk más eszközökhöz. Ha a tranzitfoglalkoztatás alappilléreit tekintjük, akkor olyan eszközökhöz tudjuk hasonlítani, amelyek a képzés és/vagy foglalkoztatás, és/vagy támogató szolgáltatások területén működnek.

Számos felnőttképző intézmény kínál különböző szakképzéseket, betanító jellegű képzéseket, kiegészítő szakmai képzéseket. A képzési programon (ez alatt a személyes részvételt igénylő képzéseket értjük) a résztvevők csoportos munkában, de önállóan haladnak végig, és a képzés mellett igénybe vehetnek felnőttképzést kiegészítő szolgáltatásokat, amelyek a felnőttképzésben folytatott képzések egyénre szabott kialakításának elősegítésére, a képzés hatékonyságának javítására vagy a munkavállalás elősegítésére irányulnak, vagyis támogathatják a résztvevőt a képzés sikeres elvégzésében, illetve az elhelyezkedésben. A 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről 13.§ i.) pontja a következőképpen fogalmaz: „a képzés támogatója, a képzésre jelentkező vagy a képzésben részt vevő részéről felmerülő igény esetén felnőttképzést kiegészítő tevékenységet kell nyújtania”. Ez alapján tekinthető a képzés támogató szolgáltatással kombinált lehetőségnek, azonban ez esetleges, mivel a törvény abban az esetben kötelezi a képzőt a kiegészítő szolgáltatások megszervezésére, amennyiben valamely szereplő – a támogató vagy a résztvevő – jelzi az arra való igényét. Másrészt ezek a lehetőségek a képzés formájához igazodnak, tehát ha a képzés csoportos, akkor ezek a kiegészítő szolgáltatások is csoportosan valósulnak meg, nem egyénre szabottan, mint a tranzitfoglalkoztatás esetében.

A foglalkoztatás bővítésére fókuszálnak különböző eszközök, mint pl. a munkáltató által igénybe vehető bértámogatások különböző formái, vagy a foglalkoztatás elősegítésére indult a közmunka program, amely nagy tömegeket mozgat meg 2-9 hónapos időtartamú foglalkoztatási lehetőséggel, így nem alkalmas arra, hogy az egyéni különbségeket, különböző szükségleteket kezelje. A közfoglalkoztatásban is szerepel képzés az utóbbi időszak programjaiban – tehát tekinthető kombinált eszközként -, azonban ezek a képzések nem igazodnak a programokban résztvevők egyéni igényeihez és szükségleteihez, azok sztenderd módon minden bevont résztvevő számára ugyanazokat az ismereteket akarják átadni,nem a további foglalkoztatásukhoz szükséges konkrét igényre szerveződnek. A foglalkoztatás során nincs lehetőség arra – és nem is cél - , hogy illesszék az adott munkát a bevontak tudásához, tapasztalatához, ismereteihez, az egyén iskolai végzettség és szakképzettség figyelembevétele nélkül köteles elfogadni a felajánlott munkalehetőséget.

Célcsoport tekintetében elsősorban foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személyek foglalkoztathatóak közmunka keretében. A kormányhivatal.hu portálon található megfogalmazás szerint a közfoglalkoztatás célja:

„A közfoglalkoztatás célja, hogy minél több munkára képes és kész, aktív korú, azonban a munkaerőpiacról kiszorult munkavállaló foglalkoztatási lehetőségét teremtse meg a közfeladatok ellátásával.”

A cél tehát a bemenetre, az inputra fókuszál, minél több „munkára képes és kész, aktív korú” számára jelentsen lehetőséget a közfoglalkoztatás. Foglalkoztatási szempontból itt rövid távú célkitűzésről beszélhetünk, illetve itt a foglalkoztatás igazából nem eszköz, hanem maga a cél, és a közfoglalkoztatás feltételezi a bevontak munkára kész állapotát. A tranzitfoglalkoztatás esetében a résztvevők fejlesztését is magába foglalja a program, és a támogatott időszak végére lesz igazából munkára kész állapotban a résztvevő a támogatott foglalkoztatással szerves egységben megvalósuló képzésnek és támogató pszicho-szociális gondoskodásnak köszönhetően.

18

Összességében elmondható, hogy az egyes foglalkoztatáspolitikai eszközökben megtalálható a tranzit három alappilléréből legfeljebb kettő, de nem abban a formában és nem azzal a céllal, ahogy a tranzitban működik, így nem is tölthetik be ugyanazt a funkciót. A tranzit egy olyan komplex foglalkoztatáspolitikai eszköz, amely képes a résztvevők egyidejűleg jelenlévő, különböző problémáit kezelni.

A tranzitfoglalkoztatás határai

A tranzitfoglalkoztatás feladata, hogy komplex eszköztára segítségével megtalálja, és a munkaerőpiacra segítse azon célcsoportokat, akik egyszerűbb, olcsóbb eszközökkel nem vezethetők vissza az elsődleges munkaerőpiacra. Hatékony és gazdaságos alkalmazásának, „bevetésének” egyik feltétele tehát, hogy azon célcsoporttagok kerüljenek bevonásra, akik önerőből nem képesek helyzetük javítására, és már túl vannak pár sikertelen próbálkozáson.

A tranzitfoglalkoztatási projektekben a résztvevők jellemzően 12-14 hónapot töltenek, amely időszak alatt zajlik a támogatott foglalkoztatás, a képzés és az egyéni fejlesztések, pszicho-szociális gondoskodás, illetve a továbbfoglalkoztatás. A tranzitok és más, hátrányos helyzetű rétegek fejlesztését célzó projektek tapasztalatai azt mutatják, hogy abban az esetben hatékonyak ezek az eszközök, amennyiben a projekt ideje alatt eljut a résztvevő odáig, hogy képes önállóan megállni a helyét az elsődleges munkaerőpiacon, azonban azoknak a rétegeknek nem lehet foglalkoztatást elősegítő eszköze, amelyek esetében több év befektetett munka lenne szükséges ahhoz, hogy munkára kész állapotba kerüljenek tudásilag, kulcsképességek és mentális állapot tekintetében. Tehát a módszer nem minden mértékű hátrány leküzdésére alkalmas.

Egy tranzitprojekt megvalósíthatósága nagymértékben függ a projekt környezetében fellelhető munkalehetőségektől, mivel a foglalkoztatás a projekt kulcseleme, és a tranzitfoglalkoztatás a lényegét veszíti el, amennyiben nincs hova tranzitálni, nincsenek olyan vállalkozások a környezetében, amelyekkel együttműködve megteremthető a résztvevők hosszú távú elhelyezkedésének esélye. Előfordulhat, hogy lesznek olyan települések, területek, ahol több projekt is megfér egymás mellett, és elvileg elképzelhető olyan is, ahol csak kis eséllyel lehet megvalósítani egy tranzitfoglalkoztatási projektet. A foglalkoztatási területek körét az is szűkíti összességében és egy-egy földrajzi térben is, hogy a célcsoport képezhetősége meghatározza, hogy adott időn belül melyek azok a szakmák, amelyek elsajátítása lehetséges. Nem egyszerű feladat megtalálni azt a területet, azokat a munkáltatókat, ahol megtalálható a rendelkezésre álló munkalehetőségeknek, a célcsoport képességeinek megfelelő, a projekt idejébe beleférő és a helyi képzési piacon fellehető képzések közös metszete.

A projektben megvalósítható tevékenységeinek határát megszabhatja a rendelkezésre álló szaktudás, az, hogy milyen szakembereket tudnak alkalmazni a projektben, illetve a projekt mely más intézményekkel, szervezetekkel tud együttműködni, mivel a résztvevők fejlesztéséhez szükséges tudásnak nem feltétlenül a projekten belül kell rendelkezésre állnia, igénybe vehetik azt a kapcsolatrendszeren keresztül más szervezetektől is. A sikeres megvalósításhoz fontos, hogy a projekt tudjon reagálni az egyéni szükségletekre és a résztvevőknek tudjon nyújtani közvetlenül vagy közvetve olyan szolgáltatásokat, amelyek segítik a résztvevőt céljai elérésében.

A projektek jelenleg közpénzek felhasználásával valósulnak meg pályázati rendszer keretein belül, a folyamatos finanszírozásuk még nem megoldott. A pályázati kiírások határozzák meg a tervezhető foglalkoztatási területeket (jelenleg kizárólag építőipari szakmák területén valósulnak meg tranzit projektek a TÁMOP – 1.4.6 – 13/1 konstrukcióban), az elszámolható költségeket, támogatható tevékenységeket, tehát a keretek adottak.

19

A tranzitprojektek nem kezelnek egyidejűleg nagy létszámot, egy-egy projekt átlagosan 20-30 fő résztvevővel dolgozik, akik gondos kiválasztási eljárást követően kerülnek a projektbe, és akik más, egyszerűbb, tömegesen is alkalmazható eszközök segítségével nem képesek megkapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacon. A lényegében egykomponensű eszközökhöz képest így a komplex tranzitfoglalkoztatás egyfajta kiegészítő foglalkoztatáspolitikai eszközként fogható fel, amely a bevont célcsoportban megfelelő tervezés és megvalósítás esetén nagy hatékonysággal képes visszavezetni a résztvevőket az elsődleges munkaerőpiacra.

20

6. A modell kialakítása során követett elvek és megfontolások

a.) A tranzitfoglalkoztatás célrendszere és potenciális célcsoportjai

A tranzitfoglalkoztatás a foglalkoztatáspolitikában a nagy, tömeges állami szolgáltatásokhoz képest kiegészítő szerepet tölt be. Intenzív, több komponensű, a konkrét célcsoport, sőt, az egyes egyén szükségleteihez igazodó, változatos foglalkoztatáspolitikai eszköz. Nem a munka világán kívül rekedtek nagy tömegeinek munkaerőpiacra vezetése a célja, hanem azon célcsoportok megtalálása és munkaerőpiacra segítése, akik egyszerűbb, olcsóbb eszközökkel nem vezethetők vissza a munka világába, de a tranzitfoglalkoztatás komplex eszköztárával jó eséllyel igen.

A munkanélküliek és inaktívak nagy részénél nincs szükség ilyen komplex eszközre. Képzés és / vagy támogatott foglalkoztatás, valamint a foglalkoztatási szolgálat szolgáltatásai elvileg elegendőek. Vannak ugyanakkor nagy tömegek, akiket egy átlagos futamidejű tranzitfoglalkoztatási projekt sem képes a munkaadók számára is vonzó, foglalkoztatható szintre fejleszteni.

Elvileg (majdnem) mindenki tranzitálható, ez „csak” idő és pénz kérdése. Egy középkorú, alapvető írás-olvasási problémákkal küzdő, a nyílt munkaerőpiacon úgyszólván soha meg nem jelenő, mélyszegénységben élő férfi vagy nő tranzitálása akár 5 év megfeszített munkáját is igényelheti. Lehetnek olyan egykori szenvedélybetegek és megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők, hajléktalanok, börtönviseltek, akiknél szintén tartós és nagy erőforrásokat igénylő segítség nyújt csak reális esélyt a nyílt munkaerőpiacra jutáshoz. Javasoljuk, hogy ezek az alcsoportok ne legyenek nevesítve a tranzitfoglalkoztatási programok kiírásaiban. A célcsoportok segítése természetesen fontos, de számukra külön, célzott segítő programokat lehet tervezni, más keretekkel és költségekkel, bár ezek akár a tranzitfoglalkoztatás elvén is alapulhatnak. Az alapvetően eltérő igényű és ráfordítást igénylő célcsoportok számára különböző kiírásokra és keretfeltételekre van szükség. Természetesen a pályázók bevonhatnak a felsorolt célcsoportból bizonyos számú személyt, ekkor az ő kockázatuk lesz, hogy a pályázati feltételeket így is teljesítsék.

Adler Judit klaszteranalízissel alakított ki olyan típusokat5, amelyek mint potenciális tranzitfoglalkoztatási kedvezményezettek érdemelnek figyelmet. A négy csoport elnevezése és hozzávetőleges létszáma 2006 körül:

Elszántak és aktívak (rendelkeznek munkatapasztalattal, aktívan próbálkoznak – 66 ezer fő)

„Vigyenek így” (sokuknak van munkatapasztalata és munkavállalási hajlandósága, de kevesebb áldozatra készek, mint az előző csoport – közel 100 ezer fő)

Tapasztalatlanok és motiválatlanok (Csak ímmel-ámmal keresnek munkát, ez a legfiatalabb átlagéletkorú klaszter! – 106 ezer fő)

Reményvesztettek és kilátástalanok (harmaduknak van csak munkatapasztalata, jelentős az önbizalomhiány – 60 ezer fő)

5 Adler Judit: A munkavállalási korú inaktív népesség motivációja, munkaerő-piaci távolmaradásának okai, http://www.ofa.hu/hu/munkaugyi+kutatasok+1.html

21

A fenti négy csoportból az első kettő kategória potenciális célcsoportja a tranzitfoglalkoztatásnak, a második kettő viszont nem.

Javasoljuk a célcsoportok korlátozott kibővítését a középfokú végzettségűekkel, a szakmával vagy érettségivel rendelkezőkkel. Itt az a fő kritérium, hogy az illetők tartósan munkanélküliek voltak-e az elmúlt években. 2-3 év munka nélkül már olyan nagy hátrányt jelenthet, amit egy korábbi végzettség csak részben kompenzál. A „nem piacképes / elavult szakma” megnevezéseket (amelyeket korábbi kiírásokban olvashattunk) pontatlanságuk miatt kerülni kell. Nem a szakma elavult vagy nem piacképes, hanem a munkanélkülinek a (szak)tudása, mentális állapota, lakóhelyi és szociális elszigeteltsége még annak is, aki esetleg korábban középfokú végzettséget is szerzett.

A középfokú végzettséggel rendelkezők bevonását korlátozni, relatív volumenét maximálni kell. Azt mindenképpen el kell kerülni, hogy erősen az érettségizettek tranzitálásának irányába mozduljon ez a rendszer, de kétségtelenül itt is jelen van egy olyan réteg, aki számára a tranzit hatékony eszköz lehet, ugyanakkor olcsóbb és egyszerűbb eszközök nem vezetnének eredményre. Elképzelhető, hogy a tranzitfoglalkoztatásra fordítható keretösszeg egy bizonyos százalékát különítenék el a középfokú végzettséggel rendelkezők, illetve speciálisan az érettségizettek tranzitálására, de kifejezetten preferálnánk végzettség szerinti vegyes csoportok projektbe vonását, ebben az esetben a magasabb végzettségűek számára kvótát lehetne meghatározni. Az egyes végzettségi célcsoportokhoz igazított keretfeltételeket néhány év múlva, egy értékelést követően lehetne finomabbra hangolni.

Célszerű életkori határokat megszabni a résztvevőknél. A legfiatalabbaknál első lépésben az Ifjúsági Garancia program intézkedései megfelelőek lehetnek, csak akkor vezessen út a tranzitfoglalkoztatásba, ha ezek nem vezettek eredményre. Legyen alsó korhatár! Középfokú végzettséggel 24 év alatt senkit ne engedjünk be a projektbe, a végzettség nélkülieknél is csak a 21 év fölöttieket. Ezt megelőzően az iskolarendszerű, vagy a munkaerő-piaci képzésben kell fejleszteni a szakképesítéssel nem rendelkezőket, a szakmával rendelkezők számára pedig gyakornoki vagy támogatott munkahelyeket kell biztosítani.

A felső korhatár megállapítása is szükséges. Az külön megfontolás tárgya, hogy a tranzit felső korhatárát legfeljebb alapfokú végzettség esetén hol húzzuk meg. Nyilván más a megtérülés rátája, ha a felső határt 45, mint ha 55 évnél húzzuk meg. Itt szakpolitikai és költséghatékonysági prioritások alapján kell a szakigazgatásnak állást foglalni.

Mindezek alapján a célcsoportot a pályázati kiírásokban kizárólag az életkor, iskolai végzettség / szakképesítés, munkaerő-piaci státusz és karrier alapján kellene specifikálni. Ezen kívül a romák magasabb részvételi arányát érdemes jelentősen preferálni az elbírálásnál, de részvételüket előírni nem javasolnánk. Megfontolás tárgya, hogy a romák részvételével zajló programoknál a futamidő növelése, a fajlagos ráfordítások növelése, vagy egyes indikátorok alacsonyabb szintje hozhat létre egy olyan egyensúlyi helyzetet, amely a romák bevonását előmozdítja, de nem rendel hozzá olyan előnyöket, hogy bevonásuk méltánytalan üzleti előnyöket biztosítson a megvalósítók számára.

b.) Rugalmasság

Az állami nagyrendszerek, mint az oktatásügy, a munkaügy vagy a szociális ellátórendszerek nagy tömegek ellátását végzik, szabályozott, egységesített feltételek mellett és standardizált eljárásrendekkel, amelyek az egyes egyének szükségleteire csak korlátozottan képesek reflektálni. Nagyrendszerek nem is működhetnek másként. Ez azonban rugalmatlansággal is

22

együtt jár, bár rugalmatlanságuk mértéke változó lehet. A rugalmatlanság, az egyéni szükséglete háttérbe szorulása a gyorsuló ütemben változó és individualizálódó világban növekvő hibaszázalékokat jelent. Kimaradást az egyén számára nem megfelelő oktatási rendszerből, tartós kirekesztődést a munka világából, pazarlást és ellátatlanságot a szociális ellátásban.

A tranzitfoglalkoztatás ebben az értelmezésben kiegészítő, a szükségszerűen rugalmatlan nagyrendszerek hibaszázalékát csökkentő, komplex, intenzív, személyre szabott szolgáltatás. Kiegészítő, mert azokra irányul, akiknél az egyszerűbb, tömegesen alkalmazott eszközök, mint például a pályakezdőknél alkalmazott támogatott foglalkoztatás, az álláskeresésben való segítés vagy az első vagy új képesítést biztosító munkaerő-piaci képzés nem eredményeznek sikert, tartós foglalkoztatottságot.

A nagyrendszerek rugalmatlansági hatását eredményező beavatkozás szükségszerűen rugalmas lehet csak. Mire vonatkozhat ez a rugalmasság? A tranzitfoglalkoztatás számos keretfeltételére, részben a pályázati kiírásban, részben az ellenőrzés során. Fontos azonban, hogy a rugalmasság nem lazaságot, engedékenységet jelent, hanem az adaptivitás, a problémához való alkalmazkodás lehetőségét. A projekt eltervezésekor például legfeljebb elképzelések lehetnek a megcélzott munkahelyekről – a pályázástól a munkába helyezésig akár két év is eltelhet, addig a partner munkaadók sem látnak előre. Az is bizonytalansági tényező, hogy a kedvezményezettek rekrutációja hogyan sikerül, a konkrét szükségletek nem tervezhetők előre. Átlagra nem lehet tervezni: az alultervezés eredménytelenséget, a túltervezés gazdaságtalanságot eredményez. A rugalmasság a következőkben nyilvánulhat meg:

A rugalmasság első feltétele, hogy nem a tranzitfoglalkoztatásban a főszerepet nem egy állami nagyrendszer intézményei, hanem non-profit (civil) szervezetek töltik be. Az állami intézmények és a magánszféra részvétele fontos lehet, ez konzorciumokban vagy együttműködési megállapodások révén valósulhat meg.

A projektek teljes időtartama bizonyos határok között változhasson. Mivel a célcsoport felkészültsége és mentális állapota nem homogén, a kitűzött célok (képzés, betölthető munkakörök) eltérőek, más-más időtartamú projektet célszerű tervezni, hogy az adott projekt a leggazdaságosabban legyen kivitelezhető.

Az egyes szakaszok egy-egy projekten belül változó időtartamot igényelhetnek, esetleg el is maradhatnak. Van, ahol létjogosult lehet egy pályaorientáló vagy az adott szakmát kipróbáló szakasz, máshol erre nincs szükség. A képzések időtartama, aránya a teljes projektidőn belül szintén változó lehet, a segítő szolgáltatások eltervezése és intenzitása pedig a konkrét célcsoport és a konkrét résztvevők szükségleteire kell válaszoljon.

Valamilyen képzés minden projektnek része kell legyen, de az nem feltétlenül kell OKJ-s képesítéshez vezessen, ezt nem kell megkövetelni. Egy OKJ-s bizonyítvány esélynövelő, de önmagában nem perdöntő az elhelyezkedésben. Bizonyos célcsoportok és tervezett munkába helyezési lehetőségek mellett a foglalkoztathatósághoz például munkahelyi betanítás és a szociális / munkavállalói kompetenciák kombinációjával elegendő lehet.

A projektek egyszer lezárulnak, de a projektbe belépők egy részénél előfordul, hogy „még nincs kész” a projekt végére, egyéni élethelyzet miatt személyiségi jegyek miatt. Ha valaki még „nincs kész”, a munkaerőpiacra „eladható” állapotban, de látszik, hogy hamarosan sikerrel beilleszkedhet egy munkahelyre, csak ehhez még időre van szükség, ott folytatni érdemes a megkezdett munkát. El tudunk képzelni

23

egy olyan megoldást (hasonlóra láttunk külföldön példát), amikor a résztvevők egy bizonyos – például 10 – százalékánál egy meghosszabbított futamidőt lehet engedélyezni. Ennek nyilvánvaló előfeltétele a kedvezményezett részéről az együttműködés és bizonyos részeredmények megléte (például a képzés sikeres befejezése), de egyes segítő szolgáltatások és egy meghosszabbított foglalkoztatás támogatás a kudarcos helyett sikeres kimenetelt eredményezhet. Elképzelhető egy olyan lehetőség biztosítása is, amely kifejezetten a projektekből kilépő, de még támogatásra szoruló személyek utógondozására irányulna egy ideig, maximum egy-két évig, és csak a szükséges támogatásra szorítkozva.

Abban a szerencsés helyzetben – ami 3-4 év alatt elérhető –, amikor a pályáztató, a megvalósító szervezetek és a rendelkezésre álló monitorok és szakmai segítők az új modellben megvalósuló tranzitfoglalkoztatásban is több projektfordulóban szerzett tapasztalatra tettek szert, a pályázatok elbírálásánál is egy rugalmassági elv érvényesülhet. Egyrészt a korábban már sikeres, akkreditált megvalósítóknál egy egyszerűsített pályázati eljárással, másrészt minden projektnél egy olyan megoldással, amely a jó minőségű, támogatásra érdemes pályázatoknál a támogatás feltételeit egyedi tárgyalások után véglegesítené.

Az indikátorok konkrét kialakítása a mindenkori pályázatkiíró feladata, és itt is célszerűbb egy rugalmas indikátorrendszert alkalmazni. A rugalmasságot biztosíthatja, ha nem sok rögzített értéket megkövetelő indikátorból áll az indikátorrendszer, hanem bizonyos keretek között lehetőséget nyújt azok közötti választásokra, alternatívákra. Vagy csak „majdnem minden” indikátort kell teljesíteni, tehát mondjuk 80 vagy 90%-ot. Érdemes az indikátorokat kötelező és fakultatív besorolással ellátni, az előzőek mindenkire kötelezőek volnának, az utóbbiaknál rugalmasabban alakulnának az elvárások. Az indikátorrendszert tényleges hatását folyamatosan figyelni kell.

A tranzitfoglalkoztatás módszertanát számos, az OFA és az OTE által kiadott publikáció bemutatta. Módszertani kézikönyvek és segédletek kiadására időről időre sor kell kerüljön. Ugyanakkor a módszertan a standardizált keretek mellett a sokféleségnek is teret adott mindmáig, és teret kell adnia a jövőben is. Az eredményes tranzitfoglalkoztatás szervezetrendszerét az jellemzi, hogy egymással kapcsolatot tartó, egymástó tanuló, de egyedi módszertant megvalósító, sajátos arculatú szakmai műhelyekből áll. A módszertani sokféleségnek előfeltétele a rugalmas keretrendszer. Az egyedi szakmai műhelyek a helyi adottságok, a célcsoportok sajátosságai és az egyes szervezetek meghatározó szakmai szerepét betöltő személyeinek sajátos egymásra hatása révén alakulhatnak ki.

Nyilvánvaló, hogy a fenti és esetleges további rugalmassági tényezők alkalmazása nehezíti a pályáztató dolgát, mert kevésbé tudja egységes standardok szerint szervezni a lebonyolítást. További következmény, hogy a rugalmasabb feltételek szigorúbb szakmai monitoringot igényelnek. A túlzott rugalmasság is eredményezhet alacsony hatékonyságot, sőt, egy bürokratikus közreműködő szervezet nagyfokú rugalmasság mellett valószínűsíti az alacsony hatékonyságot. Ez azt igényli, hogy a pályáztató erős szakmai háttérrel és nagyfokú szakmai önállósággal működjön, és e működést a szakpolitika időről-időre – megfelelő háttérkutatást követően – megerősítse vagy átalakítsa.

24

c.) Átláthatóság, elszámoltathatóság, szakmai ellenőrzés és támogatás

A tranzitfoglalkoztatás finanszírozását kizárólag közpénzből – európai uniós és / vagy hazai állami forrásokból – látjuk megoldhatónak. Ez szükségessé teszi, hogy a program szakmai és pénzügyi szempontból mindenkor átlátható legyen mind a pályáztatói, mind a megvalósítói oldalon. A pénzügyi átláthatóságnak és ellenőrzésnek megvannak a szokásos rutinjai, a pályáztató állami intézmény szakmai irányítása és felügyelete is törvényileg szabályozott. Ezért itt csak a program szakmai megvalósítását érintjük, és alapvetően a megvalósítói oldalon folyó munka átláthatóságával, elszámoltathatóságával és szakmai értékelésével és ellenőrzésével foglalkozunk.

A megvalósító szervezetektől formális minőségbiztosítást (ISO, TQM stb.) nem kell megkövetelni, az a projektek eredményessége szempontjából nem jelent garanciát. Megfontolandó lehet, hogy a pályázatok elbírálásánál ez – egy szabályozottan dokumentált belső működés – jelentsen-e előnyt. A megvalósítás „bürokratikus” ellenőrzésére – miszerint a tevékenységek és a kifizetések megfelelnek a támogatási szerződésnek, minden jogszerűen zajlik stb. – természetesen szükség van, de az nem elegendő. Az nem biztosítja a folyamat és az eredmény(esség) átláthatóságát, nem teszi lehetővé a megvalósítás szakmai támogatását sem. A szakmai ellenőrzés a megvalósító szervezetek minősítéséhez, értékeléséhez is szükséges. A program minőségbiztosításához a későbbiekben jelentősen hozzá fog járulni, ha a tranzitfoglalkoztatással nem alkalmilag, hanem folyamatosan foglalkozó, minősített szervezetek végzik a projektek megvalósítását.

A szakmai ellenőrzés és értékelés a következő eszközökkel történhet:

Indikátorok meghatározása és számon kérése

Szakmai monitorozás

Utókövetés, értékelés, hatásvizsgálat

Tranzitfoglalkoztatási szakmai események / közélet szervezése

Fontosnak tartjuk, hogy a szakmai ellenőrzés és értékelés – a korábbi gyakorlattal ellentétben – mind a négy szinten megtörténjen. Ez főleg közép- és hosszú távon emeli a szakmai színvonalat és a hatékonyságot, de a szakmai és szakpolitikai irányítás számára is nélkülözhetetlen.

Indikátorokra szükség van, de elsődlegesen nem az indikátorok funkciója a szakmai eredmények kikényszerítése. Ez a – nem csak tranzitfoglalkoztatási – tapasztalatok szerint nem lehetséges, a nagyszámú, kötelezően teljesítendő indikátorok alkalmazása kontrapoduktív lehet. Nem tudunk minden projektcélhoz jól működő indikátort generálni, így pl. a pszicho-szociális támogatás céljaihoz sem. Számos példa van arra, amikor az indikátorok (legalább papíron igazolható) teljesítése – a megvalósító szempontjából teljesen érthetően – prioritást élvez a tényleges minőségi, de indikátorokba nem foglalható célokkal szemben. „Puha”, könnyen teljesíthető indikátorok alkalmazásának nincs értelme, de mivel a projektek célcsoportja és tevékenységstruktúrája is eltérő, ezért célszerű az indikátorok nem teljes körének teljesítését megkövetelni. Az indikátorok egy részének fakultatívvá minősítése egy bizonyos szintig választást kínál a megvalósítóknak, hogy mely indikátorok teljesítésétől tekinthet el. Megfontolást igénylő kérdés, hogy – esetleg az új modellben történő második kiírástól kezdve – projekt szinten kialakítandó indikátorokat alkalmazna a pályáztató, amelyeket a pályáztató és a megvalósító tárgyalása, megállapodása előzne meg. Más kimeneti indikátorokra volna szükség például egy észak-magyarországi, romákat megcélzó, valamint egy közép-dunántúli, legfeljebb kis arányban romákra irányuló, de egyébként hasonló jellegű projektnél. Az előzetes tárgyalás és alku méltányosabb és eredményesebb lehet, mint az olyan

25

bevett szokások, mint a pályáztató menet közbeni „puhítása”, hogy az indikátorok teljesíthetetlenek, vagy az utólagos tárgyalás nem teljesítés esetén, esetleg a nem teljesítés teljesítésként való lepapírozása hallgatólagos jóváhagyással. Természetesen ’vis major’ helyzet előfordulhat – válság, helyi munkaerőpiac megváltozása, egyéni élethelyzetek váratlan alakulása –, ezek egyedi elbírálást igényelnek.

A szoros szakmai monitoring a szerződéskötéstől az utókövetés végéig – miután már professzionális szintre emelkedett – még pontosabb visszajelzést ad a folyamatról és az eredményekről, és az esetleges menet közbeni, de jellemzően a következő pályázati fordulóban esedékes változtatásokhoz, beavatkozásokhoz is alapul szolgál. Egyúttal kitermel egy a pályáztató és az egész tranzitfoglalkoztatás számára kincset érő szakértői gárdát, amely a monitoring mellett a tervezés, fejlesztés, szakmai támogatás szervezés és értékelés területén is aktivizálható. Az intenzív szakmai monitorozás a legjobb beruházás a tranzitfoglalkoztatásba.

A végzettek nyomon követése a projektből való kikerülés után 6 hónapig továbbra is szükséges. Ugyanakkor a tranzitfoglalkoztatás mint az emberi erőforrásba való beruházás hatékonyságával kapcsolatban az a perdöntő, hogy a résztvevők utóbb tartósan meg tudnak-e kapaszkodni az elsődlegese munkapiacon. Fontos tehát a projektből kikerültek középtávú pályájának – a végzést követő 2-3 évvel későbbi megismerése, követése is. A középtávú követés sikerességét, az egykori kedvezményezettek elérhetőségét az alapozza meg, ha ennek várható megtörténtét a projektbe belépőkkel előre közlik. Akkor ők számítanak a későbbiekben arra, hogy megkeresik őket. Ezt a belépéskor kötött szerződésbe is bele lehet foglalni. A sikeresebb résztvevőket sikerük kommunikálása, a kudarcosakat az újabb programba való belépés lehetősége is motiválja az együttműködésre azon túl, hogy korábbi ígéretét a legtöbb ember szívesen nem szegi meg. Természetesen mindenkit nem lehet elérni, de egy jó minta kialakítása megfelelő módszertani háttérrel lehetséges.

A kedvezményezettek pályakövetése mellett az egyes pályázati fordulók értékelése és nagyjából 5-7 évenként egy hatásvizsgálat egészíti ki azt az információs bázist, amely a szakpolitikai döntéshozatalt és a szakmai irányítást és támogatást megalapozza. A monitoring, a zárást követő értékelés és a követő kutatás hatásvizsgálata fontos visszacsatolás is a modell, kiírások korrekciójához, a szükséges költségek megítéléséhez, a feleslegesnek látszók megspórolásához.

A szakmai monitoring kombinálható a szakmai támogatással, hiszen mély betekintést is nyújt a pályáztató számára a projektekben folyó munkáról, felszínre hozza a támogatási szükségletet. A megvalósítás folyamatát még (át)láthatóbbá teszi – ezáltal az értékelő-ellenőrző funkcióhoz is hozzájárul –, ha a megvalósítók tapasztalatcseréjét és egymástól való tanulását intézményesítjük és ösztönözzük. Ez fontos minőségbiztosítási eszköz is, egyúttal olcsó beruházás a tranzitfoglalkoztatási szakértelembe. Ennek lehetséges módja, hogy a megvalósítók számára rendszeres szakmai eseményeket szervezünk, amelyek egyúttal szakmai támogatás is jelentenek. A szakmai nyilvánosság számára ezek disszeminációs események is, amelyek az egyes megvalósító szervezetek munkáját bemutató műhelymunkákat is tartalmaznának. Ezeken a projekt időtartama alatt minden megvalósító szervezet egyszer sorra kell kerüljön, meg kell mutassa magát a szakmai nyilvánosságnak, annak közegében is megméretik.

26

d.) Költséghatékonyság, megtérülés

A tranzitfoglalkoztatási programok költséghatékonyságáról, a ráfordított pénzösszegek megtérüléséről nincsenek számítások, az ehhez szükséges adatok sem állnak rendelkezésre. Éppen ezért a tranzitfoglalkoztatás „drágaságáról” alkotott vélemények inkább hiedelmeknek tekinthetők, illetve a tranzitfoglalkoztatásra fordított fajlagos vagy teljes összegek csökkentésére irányuló, de tényadatokkal nem alátámasztható szakpolitikai szándékokat tükröznek. Tipikusnak mondható, hogy a hátránykezelő, felzárkóztató, munkaerő-piaci képzést nyújtó programok hatáselemzése elmarad. Ezekben bizonyos kimeneti indikátorokat – a képzést sikeresen befejezők arányát, az elhelyezkedők, a 3 vagy 6 hónappal később munkában állók arányát – megkövetelik, figyelik, de a későbbi munkaerő-piaci státusz ismeretének hiánya miatt a munkaerőbe történő beruházás közép- vagy hosszabb távon történő megtérüléséről nincs információnk.

Ritka kivételként a főleg lemorzsolódottakat fogadó, 2008-2011 között működő Dobbantó program esetén szakértői költség-haszon becslések is készültek. Ezek akkor azt fogalmazták meg, hogy ha a 20 év körüli fiatalok esetében ez az egyéves program sikeresen integrálja a fiatalt a következő 40-50 aktív évére a munkaerőpiacra, akkor 5%-os siker már elegendő a fél évszázados megtérüléshez. Tehát ha 20 fiatalból egynél hosszú távú sikerre vezet az egyéves felzárkóztatás, akkor hosszabb távon már nincs beruházási veszteség. Ha a fiatalok 10%-ánál sikeres a program hosszú távon, akkor a megtérülési idő nagyjából megfeleződik, és ha 20%-os, akkor már belátható időn, egy évtized múlva pozitív szaldós a program. Készült költség-haszon elemzés a sokéves beruházással folyó Arany János programok megtérüléséről is. Ennek fő konklúziója, hogy akkor jelentkezik társadalmi szinten is jelentős haszon, ha igaz az, hogy a segítő programok nélkül a fiatalok alacsonyabb oktatási pályára kerültek volna.

A tranzitfoglalkoztatási program megtérülésének változását egy fiktív modellszámítással érzékeltetjük. A konkrét értékek csupán arra szolgálnak, hogy érzékeljük a költségek és hasznok változását a modell paramétereinek változása függvényében. Tegyük fel, hogy különböző hosszúságú és intenzitású programokkal kísérletezünk. Legyen mondjuk a legspórolósabbnak a beruházási költsége személyenként 1m Ft, a közepes változaté 2m Ft, a leghosszabb, intenzív fejlesztést és támogatást alkalmazónak pedig 3m Ft. A programnak három kimenetét vizsgáljuk. A legsikeresebb kimenet az, ha az illetőnek hosszú távon sikerül a munkapiacon jelen lennie. A közepesen sikeres kimenetnek tekintsük azt, amikor rövid távon – a modellben átlagosan két évig – sikerül a résztvevőt egy munkahelyre elhelyezni – hiszen ez alapvető elvárás a programmal szemben –, de a munka világában való megkapaszkodás nem sikeres, az illető ezt követően tartósan munka nélkül marad. Végül vannak, akiknél a program nem vezet eredményre. Tételezzük fel az alábbi megoszlást egy 10 fős program esetében, amelynek tehát a beruházási költsége rendre 10, 20 és 30 m Ft:

Hosszú távú sikeres integráció

Rövid távú sikeres integráció

Sikertelen integráció

1 m Ft-os, szerény költségigényű program

1 fő 5 fő 4 fő

2 m Ft-os, közepesen intenzív program

3 fő 4 fő 3 fő

3 m Ft-os, hosszú, intenzív program

5 fő 3 fő 2 fő

27

Az egyszerűség kedvéért a munkaerőpiacon eltöltött évek után kalkuláljunk 2m Ft-os társadalmi nyereséget (adókban /SZJA, ÁFA stb./ befolyó összeg, csökkenő állami transzfer-kifizetések, pozitív externáliák, pl. gyermekek iskolázása stb.), a munka nélkül eltöltött időkre pedig 1 m Ft-os veszteséget (segélyek, további programba való bevonás költsége, bűnözés és megnövekedett egészségügyi kiadások). Ebben az esetben az 5, illetve 20 évre számolt megtérülések millió forintban az alábbi módon alakulnak.

5 év 10 év 20 év

Beavatkozás nélkül alapváltozat

–50

–100 –200

1 m Ft-os, szerény költségigényű program

–15 mFt

(Az alapváltozathoz képest +35)

–50

(Az alapváltozathoz képest +50)

–120 m Ft

(Az alapváltozathoz képest +80)

2 m Ft-os, közepesen intenzív program

+21 mFt

(Az alapváltozathoz képest +71)

–6 mFt

(Az alapváltozathoz képest +94)

–2 mFt

(Az alapváltozathoz képest +198)

3 m Ft-os, hosszú, intenzív program

50+3—10= +13

(Az alapváltozathoz képest +63)

100—12—20= +38

(Az alapváltozathoz képest +138)

200—42—40= +88

(Az alapváltozathoz képest +288)

A fenti költséghatékonysági számítások természetesen hipotetikus szakmai becslések számaival kalkuláltak, de ha azt a reálisnak mondható arányt vesszük figyelembe, hogy egy sikeres integráció nyeresége nagyjából kétszerese a sikertelen kimenet esetén felmerülő költségeknek, akkor a modell a rövidebb és hosszabb távon felmerülő nyereségek és veszteségek alakulását jól tükrözik. Egy szűk erőforrású, hosszabb távon csak kevés résztvevőnél eredményre vezető program ugyan nem nyereséges, de a beavatkozások nélküli állapothoz képest még ez is jelentősen csökkenti a veszteségeket. A beavatkozás nélküli alaphelyzethez képest itt már jelentős nyereség keletkezik. Egy közepesen sikeres – hosszabb távon a résztvevők 30%-ánál eredményre vezető – beavatkozás nagyjából egyensúlyi állapotot hoz létre, azaz a sikeres résztvevők által termelt nyereség ellentételezi a kudarcot elszenvedőknél felmerülő későbbi költségeket. Végül egy hosszabb távon a bevont munkanélküliek felét sikeresen integráló, bár nagyobb kezdeti erőforrásokat felhasználó program határozottan, növekvő időtávon növekvő mértékben nyereséges. Ezek a modellszámítások a mellett érvelnek, hogy nem érdemes nagyon szűkre szabni a tranzitfoglalkoztatásba való beruházást abban az esetben, ha – amint azt gondoljuk – a hosszú távú integráció sikeressége ezen, a segítés időtartamán és intenzitásán múlik.

A modellszámítás értékeinek egymáshoz viszonyított aránya olyan jelentős változást mutat a paraméterek változtatásával, ami nagyon erős érv a mellett, hogy a tranzitfoglalkoztatás kimenetét az eddigi 6 hónapnál jóval hosszabb időtávon is szükséges monitorozni. A beruházás

28

hatékonysága, végül is a tranzitfoglalkoztatás olcsósága vagy drágasága ugyanis a tartós integráció sikerének arányán múlik, de a tartós sikert a 6 hónapos megfigyelés nem képes előre jelezni. Természetesen nem teljes körűen kell követni a kimenetet, egy szakszerűen választott minta követése teljesen megfelelő, a nagyságrendekről eligazítja a döntéshozókat. Nyilván 10-20 évig tartó követés sem feltétel, 2-3, esetleg 5 éves munkaerő-piaci pályaút erősen valószínűsíti a további valószínűsíthető karriert.

A fenti modellszámításon alapuló érvelés további előfeltételezésen alapszik. Azon, hogy a bevont célcsoportokat egyszerűbb eszközzel – tehát pl. kizárólag egy képzési programmal vagy a foglalkoztatás átmeneti támogatásával – nem lehet a munkaerőpiacra integrálni, tehát sikeresen lehet szétválasztani az egyszerűbb eszközökkel is, valamint az azzal nem integrálható személyeket. Ha ugyanis olyanokat vonunk be, akik jóval olcsóbb programokkal is beilleszthetők a munka világába, esetleg saját maguk, támogatás nélkül is sikeresek volnának, akkor fölöslegesen használtunk fel az emberi erőforrásba beruházható forrásokat. A célcsoportnál a „találati pontosság” tehát nagyban befolyásolja a program olcsóságát vagy drágaságát. Ugyanakkor a modellszámításból az is kiderül, hogy ha a bevont személyek egy részénél egyszerűbb eszközök is eredményre vezetnének, a veszteség még 5 éves távlatban sem jelentős a teljes egyenlegben.

e.) Finanszírozási elvek

A tranzitfoglalkoztatási program egyes elemeinek normatív finanszírozására nálunk csak elvi esély van, bár létező külföldi példákra utaltak a kutatás során megkérdezettek. Elvileg, egy kialakuló működési forma esetén lehetne találni olyan sztenderdizálható elemeket, amelyek egyszerűsítenék a pénzügyi adminisztrációt, nem csökkentenék a rendszer innovativitását, rugalmasságát, s gyakorlatilag nem érintenék az elszámoltathatóságot sem. Előnye lenne a normatív finanszírozásnak a viszonylag egyszerű adminisztráció s a kiszámíthatatlanság csökkenése, miután a projektszervezetek projektköltségvetésüknek legalább a sztenderdizált elemeit folyamatosan megkaphatnák. Ez úgy működhetne, ahogy az önkormányzati oktatásfinanszírozási modell is működött: állami garanciavállalással. Egy ilyen működés további feltétele, hogy a nem normatív módon érkező források rendszerességét is biztosítani kell. Ezek bármelyikének elmaradása „csökevényes” projektmegvalósításhoz vezet, ami összességében pazarlást jelent. Ha mindez nem megoldható, akkor marad a projektfinanszírozás.

A projektfinanszírozás fő irányait a következőképpen látjuk megvalósíthatónak. A már bizonyított megvalósító szervezetek hosszú távú működési stabilizálását keretszerződésekkel lehetne biztosítani. E keretszerződésekben lehet rögzíteni, hogy a támogató milyen feltételek mellett vállalja az elemi projektek sorozatának finanszírozását, vagyis hogy mit kell teljesíteni a projektszervezetnek ahhoz, hogy megkapja a következő ciklusra a tranzitprojekt megvalósításához szükséges támogatást. E feltételek egyaránt vonatkozhatnak a záruló projektben vállalt feladatok teljesítésére, illetve a tervezett projekttel kapcsolatos tervezési feladatokra. A keretmegállapodás természetesen a finanszírozó számára is fogalmaz meg kötelezettségeket.

A keretszerződéssel működő szervezetek működésének támogatási formája lehet akár – legalább részben – normatív alapú is. Elképzelhető egy olyan megoldás is, amely a pályázat egyszerűsítését jelenti korábban már bizonyított megvalósító szervezetek számára, mint például az Egész életen át tartó tanulás programon belül a szakképzési mobilitás tanúsítványi

29

megvalósítóinál. Fontos, hogy egy ilyen minősítési rendszer ne merevítse meg a megvalósítói rendszert, azaz új szervezeteknek is reális esélyük kell legyen sikeres pályázásra, és a kedvezményezett pályázói körből ki is lehessen kerülni nem megfelelő teljesítés esetén. Egy ilyen mechanizmust támogatna egy olyan minősítési rendszer, amely rendszeres időközönként minősíti a projektszervezeteket.

A keretszerződés megkötésére még nem jogosult, illetve az új pályázók finanszírozására a korábban is megszokott módon kerülhet sor. Az eredményesség és a hatékonyság javítását elősegítené, ha szükség esetén a méltányos és a konkrét célcsoporthoz és projekttervhez igazítottan funkcionális költségek mértékéről a pályázat elnyerése után, a támogatási szerződés megkötése előtt egy egyeztetési (alku)folyamatra kerülne sor.

f.) Területi szempontok és lefedettség

Egy-egy tranzitfoglalkoztatási projekt rekrutációs hatósugara ritkán nyúlik túl az adott településen, és gyakorlatilag soha nem nyúlik túl a járás/kistérség határán. Ez azt jelenti, hogy a tranzitfoglalkoztatás kínálata akkor fedhetné le az ország területét, ha a legtöbb járásban lenne egy szervezet, amely tranzitfoglalkoztatást szervez. Egy minőségi tranzitfoglakoztatási szolgáltatáshoz természetesen az is szükséges, hogy a szervezet rendszeresen végezze ezt a munkát. Azt gondoljuk, hogy ekkora kapacitás belátható időn belül biztosan nem teremthető meg, és hosszabb távon is erősen kérdéses, hogy egy ekkora szervezeti rendszer létrejöhet, illetve fenntartása gazdaságos. Ez éves átlagban, egyenletes területi eloszlásban több ezer kedvezményezett bevonásával számol. Egy ilyen helyzet csak akkor jöhet létre, ha a tranzitfoglalkoztatás most megújuló modellje olyan eredményeket produkál, amely meggyőzi a szakpolitikusokat e beruházás volumenének folyamatos növeléséről, e kiegészítőnek mondott foglalkoztatáspolitikai eszköz szerepének erősítéséről.

További megfontolást igényel az, hogy Magyarország területe akár régiós, de járási bontásban is erősen tagolt. Vannak jelentős munkaerőigényt felmutató térségei, és olyan, többnyire hátrányos helyzetű lakosság által lakott, pangó gazdaságú térségei, amelyek munkaerő-felszívó hatása gyenge. Egy a társadalmi igazságosság szempontjait szem előtt tartó, a lemaradás csökkentését célul kitűző politika esetén a hátrányos helyzetű kistérségekben megvalósuló projektek támogatása különösen indokolt, de a tranzitfoglalkoztatás potenciális szerepe mindkét térségben jelentős lehet. Ezt a helyzetet úgy látjuk célszerűnek kezelni, hogy a tranzitfoglalkoztatást a teljes – támogatható – területre meghirdetjük, de területi szempontokat is érvényesítünk az elbírálás során. Ez jelenthet kvótákat vagy többlet pontokat a rossz mutatójú térségekben tervezett projekteknél. Elképzelhető egy olyan elvi döntés is, amely területi szempontokat nem, kizárólag minőségi szempontokat érvényesít a pályázat elbírálásánál, ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetű térségfejlesztési programjaiba a tranzitfoglalkoztatás lehetőségét is integrálja.

g.) A fenntarthatóság, a folyamatos működés biztosítása, az érdekek harmonizálása

A tranzitfoglalkoztatás modelljének sikerét vagy kudarcát, a szakmai és szakpolitikai nyilvánosságban való megítélését – ezáltal fenntarthatóságát – közép- és hosszabb távon nagymértékben befolyásolja az, hogy az egyes érintett szereplők érdekei milyen mértékben érvényesülnek a projekt kiírása és megvalósítása során. A fenntarthatóság alapvetően akkor

30

biztosítható, ha valamennyi érintett érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevétele megtörténik.

A legfontosabb szereplők a politikusok, a szakigazgatás, a megvalósító civil szervezetek, a munkaadók és a kedvezményezettek. Mind az egyes szereplők érdekeltségének figyelembe vételének elhanyagolása, mind az érdekbeszámítás eltúlzása visszaüthet, felboríthatja a versengő eszközök és alternatívák egyensúlyát, és végül diszkreditálhatja magát a tranzitfoglalkoztatás egészét.

A politikusok számára igazolni kell, hogy a beruházás támogatásra érdemes, hogy választóiknak számokkal alátámasztva tudják kommunikálni, hogy jó helyre viszik a pénzt. Ez szakmailag akkor lehetséges, ha a projekt eredményességének, a projektből kikerülteknek középtávú – a kimenetet követő legalább 3 éves – követése megvalósul, amely alapján szakszerű költség-haszon elemzést lehet készíteni. Ennek elmaradása esetén mindig lesznek olyanok, akik „drágának” mondják a tranzitfoglalkoztatást, ezáltal a fenntarthatóságát veszélyeztetik, amint az az elmúlt másfél évtizedben is történt.

A konkrét működtetésért felelős szakigazgatás és a pályáztató számára is fontos, hogy lássa a tranzitfoglalkoztatás megtérülési viszonyait. Ebben a körben, ahol a konkrét döntések meghozatalára sor kerül egy részletesebb, a konkrét projektszakaszokra, költségtételekre és célcsoportokra, projekttípusokra vonatkozó háttértudásra is szükség van, hiszen itt történik meg a tranzitfoglalkoztatás mindenkori finomra hangolása, a változó körülményekhez való igazítása. Az ehhez szükséges információ a projektek szoros szakmai monitorozása, az egyes projektszakaszok lezárulását követő – amennyiben nem projektszakaszokban gondolkozunk, hanem folyamatosan lehetővé tesszük a projekt indítását, akkor kb. 3-4 évenkénti – értékelések, és az uniós tervezési ciklusokhoz, a 7 éves periódusokhoz igazodó hatásvizsgálatok során keletkezhet. Ezek produktuma a szakigazgatás és a pályáztató-működtető szervezet minőségi munkájához elengedhetetlenek, de a projektmegvalósítók és a szélesebb szakma számára is rendkívül fontos, és a vezetői összefoglalók szintjén a politikusok számára is jól használhatók.

A megvalósító civil szervezetek folyamatos érdekeltségének a biztosítása kulcsfontosságú, nélkülük magas színvonalon és hatékonysággal nem valósítható meg a tranzitfoglalkoztatás eszközének működése. Fontos, hogy egy jelentős szakértelemmel rendelkező civil megvalósítói kör létrejöttéhez legalább 2-3 projekt megvalósítása szükséges, ez termeli meg azt a szaktudást, amely egyre magasabb minőséget eredményez, de ez a drágán és sok év alatt megtermelődött szakértelem igen gyorsan erodálódhat, ha hordozói szétszélednek, mert máshol találnak boldogulást.

A munkaerőpiac átmeneti fogadókészség-hiánya komoly működési zavarokat okozhat a projektszervezeteknél. Ezt a tartós megvalósításra jogosultságot nyert szervezeteknél kezelni kell. E szervezetek program nélküli fenntartása nyilván nem lehetséges, de a legjobb szakmai műhelyek életben tartása prioritást kell élvezzen. Ezek akár egyedi, tárgyalásos megoldásokat is igényelhetnek. Felmerülhet, hogy a támogató szervezet saját pályázati kínálatából tudjon ajánlani e szervezeteknek alternatív programot (s így megélhetési forrást), amelyhez a szükséges szakmai kapacitások megvannak. Egy-két éves interregnum, kisebb gazdasági válság esetén ez megoldást jelenthet számukra. Az eseti kezelés feltételeinek átgondolását segíti majd, ha a támogatói rendszer összehangolása, a tranzitnak az egész foglalkoztatáspolitikában betöltött szerepének meghatározása megfogalmazásra kerül. Ez szakmai, szakértői feladat, amelyet a szakpolitikának kell legitimálnia.

31

A munkaadók érdekeltségét nem általában, hanem nagyon konkrétan kell biztosítani. Itt a támogatott foglalkoztatás feltételeinek finomra hangolása kell megtörténjen, illetve ezek hatékony kommunikálása a potenciális munkaadók felé. Ez utóbbi már elsősorban a projektmegvalósító civil szervezetek feladata, akiknek érdemes egy konkrét vállalati körrel való kapcsolatrendszert építenie. A vállalatokkal való kommunikációhoz, meggyőzésükhöz kiváló algoritmust fejlesztettek ki a „Te is” című Equal projektben, amelyben a munkaadói érdekeket jól szolgáló tanácsadási tevékenység módszertanát is kidolgozták. Ezen túl kamarai és ágazati szervezeti szinten a tájékoztatás, a tranzitfoglalkoztatásban rejlő előnyök és lehetőségek megismertetése lehet fontos, amelyhez a pályáztató támogatása is szükséges lehet.

A résztvevők anyagi és egyéb motiválásának elsősorban a közfoglalkoztatásból származó jövedelmeket kell figyelembe vennie. Ennek némi meghaladása indokolt, miután ez nagyobb erőfeszítést igényel tőlük és perspektivikusabb mind az egyén, mind a társadalom számára. 10-20%-nyi többletjövedelem elegendő lehet, ez motiváló, de még nem okoz diszfunkcionális elszívó hatást. El kell kerülni azt, hogy a tranzitot is átmeneti, csak a közfoglalkoztatásnál éppen jobban jövedelmező lehetőségnek tekintsék a kedvezményezettek. Egy ilyen magatartás szankcionálandó, ilyenkor a projekt abbahagyása indokoltabb, mint az erővel való benntartás, a lemorzsolódást elkerülő látszatteljesítés. A magasabb díjazást egyrészt a programban való teljesítményhez (részvétel, tanulmányi eredmény, munkateljesítmény stb.) érdemes kötni, másrészt a tartós munkaerő-piaci beilleszkedésre motivált résztvevők kiválasztására kell törekedni. A pénz a program során is fontos motivációs eszköz, vagyis azokat kell jobban honorálni, akik a programot eredményesebben teljesítik.

32

7. A modell keretei

Célok

Egy-egy projekt célja, hogy a munkaerőpiacról – képzettséggel, kompetenciahiánnyal és különböző mentális és szociális problémákkal összefüggő okok következtében – tartósan kiszorulókat visszasegítse a munkaerőpiacra, lehetőség szerint tartós megoldást ígérő támogatás révén, komplex problémára, komplex megoldásokat kínálva. Más megközelítésben: azok számára kínáljon megoldást, akik nem egy-egy jól körülhatárolható ok miatt nem tudnak elhelyezkedni.

Mivel a tartós munkanélküliség (ha kiváltó oka nem is ez lett volna) szinte szükségszerűen vezet a fent említett problémákhoz, ezért a fő cél a tartós munkanélküliek megsegítése. A tranzit ugyanakkor nem vállalhatja minden tartós munkanélküli megsegítését, hanem csupán azokét, akik

o más munkaerő-piaci eszköz(ök) igénybevétele ellenére nem kerültek vissza a munkaerőpiacra,

o akik számára a tranzit rugalmas, de – főként időben, részben módszereiben – korlátozott eszközei sikerre vezethetnek,

o akik esetében mind egyénileg, mind társadalmilag megtérülnek (megtérülhetnek) a ráfordítások,

o akik maguk is szeretnék igénybe venni ezt a lehetőséget, vagyis akik akarnak tenni munkaerő-piaci helyzetük javításáért, de ezt speciális, csak a tranzitra jellemző segítség nélkül nem tudják megtenni.

A tranzit a fentieknek megfelelően nem a munkanélküliség megszüntetéséhez vezető utolsó állomás, pusztán egy, a munkanélküliséget kezelő eszköztár eszközei között.

Célcsoportok

A program elsődlegesen az alacsony iskolai végzettségű tartós munkanélküliek számára biztosít munkaerőpiacra visszavezető programot, de nem kezeli mereven az alacsony iskolai végzettséget, mert magasabb iskolai végzettségűek is kerülhetnek tranzitot igénylő élethelyzetbe.

Alacsony iskolai végzettségűnek a középfokú végzettséggel nem rendelkezőket értjük. Rajtuk kívül bizonyos feltételekkel beengedi a középfokú, ezen belül a középiskolai végzettségűeket is.

A programba való bekerülés alapvető feltétele a tartós, legalább két évig tartó munkanélküliség. Mivel a tranzit elsősorban azok számára alkalmas, akik tenni akarnak saját sorsuk javítása érdekében, a jelentkezést megelőző két éven belül legfeljebb két hónapig tartó munkaviszony nem kizáró ok.

egy projekt résztvevői többféle célcsoportból is kikerülhetnek,

a magasabb iskolai végzettségűek számát javasolt limitálni egy projekten belül.

Korlátozások

o Az érettségivel rendelkezők életkora legalább 24 év, érettségivel nem rendelkezőké 21 év lehet. A fiatalabbak számára más programok ajánlottak. Mivel a 21 év alattiak között is vannak olyanok, akik számára a tranzitnál egyszerűbb programok nem vezetnének megoldásra, a 21 év alattiak részvételét egy tranzit projektben ahhoz kell kötni, hogy annak szükségességét egy független, külső intézmény bírálja el. Az

33

érettségizett résztvevők aránya nem haladhatja meg projektenként a hátrányos helyzetű kistérségekben az 50%-ot, egyéb kistérségekben a 30%-ot. A legalább öt éve munkanélküli érettségizettek (öt éven belüli legfeljebb öt hónapnyi munkaviszonnyal) korlátozás nélkül beengedhetők.

o A részvétel felső korhatára – tekintettel a program megtérülési igényére – 54 év. Ez – a tipikusnak tekinthető egy éves részvétel mellett – 10 évnyi munkaviszonyt tesz lehetővé a tranzitból való kilépést követően.

o Más, legalább két hónapig tartó munkaerő-piaci képzési programban, illetve legalább egy évnyi középfokú iskolarendszerű felnőttoktatásban résztvevők a képzés befejezését követő egy munkanélküli év után vehetők fel a programba, amennyiben a képzést megelőzően is legalább egy évig munkanélküliek voltak. Alapkompetenciákat biztosító, felzárkóztató, alapfokú képzés esetén ilyen korlátozás nincs, az itt töltött tanulmányi idő semmilyen módon nem érinti a belépés feltételéül megszabott két évnyi munkanélküli státuszt.

A megvalósítók

A kulcsszereplők:

a pénzügyi támogató szervezet (a továbbiakban: támogató szervezet), amely egyben szakmai támogató szervezet is, ily módon az egyes projektek megvalósításának részese.

o A támogató szervezetnek szakmailag erős és döntéseiben autonóm szervezetnek kell lennie. Szakmailag erős, vagyis képesnek kell lennie arra, hogy folyamatosan rálásson az egyes projektekre, és azok tevékenységét megítélve a rugalmas működést lehetővé tevő felelős döntéseket hozzon. Autonóm annyiban, hogy felelős döntései ne függjenek más szervezetektől.

o A program nagyságától függően a támogató szervezet – pl. regionálisan – tagolódhat, annak érdekében, hogy a projektszervezetek működésére ráláthasson. (A tapasztalatok szerint 15-20 projektszervezet még egységesen irányítható, de ennek kétszerese már nehezen.)

a projekteket megvalósító non-profit szervezetek (továbbiakban: projektszervezetek), amelyek pályázat útján nyerhetik el egy-egy projekt megvalósításához szükséges pénzeszközöket, de amelyek – megfelelő feltételek esetén – hosszú távon részesei lehetnek a programnak.

a projektszervezetek ernyőszervezete (a továbbiakban: ernyőszervezet), amely a tranzitprogram projektszervezeteit tömöríti. Az ernyőszervezet szakmailag összefogja a projektszervezeteket, s szakmai kérdésekben a támogató szervezet partnere.

Egyéb szereplők

Elszigetelten tranzitprojektet nem lehet működtetni. A projekt csak akkor lehet sikeres, ha különböző szereplők együttműködésén alapul. A potenciális szereplők: munkaügyi kirendeltségek, központok, önkormányzatok, gyermekvédelmi szervezetek, egyéb non-profit szervezetek, iskolák, munkaadók. E szervezetek munkája akkor lehet sikeres a tranzit szempontjából, ha nem csak saját feladataikat látják el, hanem ezt úgy teszik, hogy a többi szervezet munkájára is rálátnak. Ennek lehet terepe a projekttanács, amely rendszeresen összeül, s megbeszéli a teendőket. A projekttanács létrehozása és működtetése a

34

projektszervezet kötelessége. A projekttanács összetételének a kliensek és a projekt sajátosságaihoz kell igazodnia, de lehetőleg (nem kötelezően) be kell vonniaz illetékes munkaügyi kirendeltség (vagy munkaügyi központ) képviselőjét, a kormányhivatal képviselőjét, , s indokolt a nagyobb munkáltatók bevonása is.

A megvalósítás

A tranzit program pályázati rendszerben működik. A támogató az első pályázati forduló nyertes szervezeteivel megállapodást köt, amelynek értelmében X cikluson keresztül vállalja, hogy a sikeres projektek szervezetei folyamatos pályázati lehetőség keretében esélyt kapnak projektjeik folytatására.

A tranzit fontos eleme a sokszínűség. Ennek biztosítása elsősorban a pályázatok sokféleségén alapul, amely ezt lehetővé tévő pályázati kiírást igényel.

o Az ernyőszervezetnek véleményezési joga van a támogatási projektek eltervezésénél és az eredményességi és hatásvizsgálatok kidolgozásánál.

A projektek eredményessége nem csak általánosságban vizsgálandó, hanem az azokat megalapozó tervek, vagyis a pályázatok tükrében is. A pályázati kiírásoknak a projektek eredményessége szempontjából kulcsszerepe van: az ott megfogalmazott célok teljesülése a siker kritériumrendszerének része.

Hatékony és színvonalas munka megvalósítása csak a támogató és a projektszervezetek közötti folyamatos szakmai párbeszéd mellett lehetséges. Ezért szükséges, hogy a támogató szervezet erős szakmai legitimációval rendelkezzen.

A pályázati rendszer működtetése során alapelv, hogy a rendszerbe folyamatosan beléphessenek új (tranzitot korábban még nem indító) projektszervezetek, ugyanakkor a tranzitban már bizonyítottak előnyt élvezzenek a pályázatok során. Az előnyben részesítés részleteit a támogató szervezet dolgozza ki, véleményezteti az ernyőszervezettel. Fontos kritérium, hogy csak szakmailag sikeres projekteket megvalósító projektszervezetek (a továbbiakban: akkreditált tranzitszervezetek) kapjanak ilyen előnyt, s a szakmailag sikeres megvalósítást időről időre bizonyítani kell.

A tranzitfoglalkoztatási program a munkaerőpiac fogadókészségére érzékeny program, így akkreditált tranzitszervezetek sem feltétlenül tudnak folyamatosan (ciklusról ciklusra) tranzitprojektet megvalósítani. Ugyanakkor alapvető cél az akkreditált tranzitszervezetek által felhalmozott tudástőke (és infrastruktúra) megőrzése, és későbbi tranzitprojektekben történő hasznosítása. Az értékőrzésnek két alapvető eleme van:

o Az akkreditált tranzitfoglalkoztatási projektszervezetek a minősítésükhöz tapadó előnyöket legfeljebb két pályázati ciklus kihagyása esetén megőrzik, amennyiben a megvalósításhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek lényegesen nem változtak meg.

o A szüneteltetés idején a támogató szervezet vállalja, hogy tágabb szervezeti körén belül (pl. EU-s programok irányító szerve) a tranzithoz szakmailag közelálló képzési, munkaerő-piaci programok pályázatainál a tranzitot szüneteltető akkreditált tranzitszervezeteket előnyben részesítteti (ilyen jellegű megállapodásokat köt támogató szervezetekkel).

35

Tevékenységek

Projekttervezési szakasz: kapcsolatfelvétel a munkáltatóval, együttműködés kialakítása, megvalósíthatósági tanulmány készítése, tevékenységek és költségvetés tervezése.

A projektek megvalósítási szaksza minden esetben három fő szakaszra tagolódik: előkészítő szakasz, törzsszakasz és követő szakasz. E három szakasz mindegyike része az adott projektnek, a követő szakasz túlnyúlhat a támogatott időszakon.

Az előkészítő szakasz a kliensek toborzására, programra való felkészítésére, és kiválasztásukra irányul. Része lehet egy legfeljebb egy hónapos bevezető program, amely mind a felkészítést, mind a szelekciót szolgálhatja. A szelekció a korábban definiált belépési kritériumoknak megfelelő kliensek közül történhet, a projektenként előírt végzettségi arányok betartásával.

A törzsszakasznak három, egymást kiegészítő lába van: képzés, átmeneti, védett körülmények között történő foglalkoztatás, valamint a pszicho-szociális segítségnyújtás. Tranzitprojektnek csak az nevezhető, amely mindhárom elemet egyidejűleg tartalmazza.

o A belső arányokat, illetve a megvalósítás módját tekintve a projektek eltérhetnek egymástól, vagyis az egyes részelemek (mint pl. pályaorientáció, az adott szakma kipróbálása) egy-egy projekten belül változó időtartamot igényelhetnek, esetleg el is maradhatnak. A képzések időtartama, aránya a teljes projektidőn belül szintén változó lehet, a segítő szolgáltatások eltervezése és intenzitása pedig a konkrét célcsoport és a konkrét résztvevők szükségleteire kell válaszoljon.

o Valamilyen képzés minden projektnek része kell legyen, de nem feltétlenül kell OKJ-s képesítéshez vezetnie. Bizonyos célcsoportok és tervezett munkába helyezési lehetőségek mellett a foglalkoztathatósághoz például munkahelyi betanítás és a szociális / munkavállalói kompetenciák fejlesztésének kombinációja is elegendő lehet.

o A képzés történhet a projektszervezetben, vagy más, oktatással foglalkozó szervezetben, akár megosztva is.

o A mentális segítségnyújtásnak az adott projekt klienseihez kell igazodni. Az alkalmazott módszert és a segítségnyújtás (időben, pénzben mért) nagyságrendjét a pályázat tartalmazza, szakmailag indokoltan.

o A foglalkoztatásnak lehetőleg a projektszervezeten kívül kell történnie, de egyes esetben a tranzitfoglalkoztatás megszervezhető a projektszervezeten belül is.

A követő szakasz tranzitszervezeten kívüli munkavégzéssel párosul. A követő szakaszban végzett munka védett körülmények között történhet, vagyis a munkáltató csak különösen indokolt mondhat fel a kliensnek. (Pl. fegyelmi ügyek, a cég gazdasági ellehetetlenülése, stb.). A projektszervezetek kötelesek klienseik sorsát ebben az időszakban követni, s szükség esetén számukra további segítséget nyújtani.

A megvalósítás időkeretei

Bár a szakmai munka a projektek rugalmas időbeni ütemezését igényli, ez nehezen illeszthető a pénzügyi támogatások rendszerébe(. Az időbeni rugalmasságnak a következő elemeit emeljük ki:

o A projektek időtartama lehessen bizonyos határok között tervezhető, ne valamennyi projektnél azonos, rögzített. Ez természetesen nehezíti a pályáztató helyzetét akkor, ha elkülönített pályázati fordulókban gondolkozunk, de ha „folyamatos üzemet” tervezünk meg, akkor kivitelezhető. A nem pályázati fordulókban, hanem „folyamatos üzemben”

36

való működést középtávú célként – például a következő, 2021-től kezdődő tervezési ciklusra – ki kell tűzni.

o Egy-egy projekt időben ütemezésének csak a fő szakaszainak hosszát adjuk meg (a fentieknek megfelelően tól-ig határok között), az egyes szakaszokon belül a projektek önállóan döntenek tevékenységeik hosszáról, ütemezéséről.

o Egyéni szinten a projektciklusok bizonyos mértékig átléphetők.

Az előkészítés ideje 2-4 hónap, ez szolgál a potenciális kliensek megkeresésére (toborzás), kiválasztására, a velük való szerződéskötésre.

A törzsszakasz hossza egy 8-12 hónap. A törzsszakasz belső ütemezése kötetlen, pontosabban a pályázatokban megfogalmazottak szerint projektenként különböző lehet, alkalmazkodva a megcélzott kliensi kör igényeihez.

A követő szakasz féléves. Tekintettel arra, hogy ez a munkaerőpiacon történik, s a projekt eredményességének is egyik fokmérője, e szakasz hossza fix.

Az egyes projektek szempontjából a folyamatos működés két változatát vázoljuk fel, programszinten ezek párhuzamosan is működhetnek egymás mellett. A projektek kétféle ütemezése abban tér el, hogy a következő projekt előkészítése már az előző projekt törzsszakaszában vagy csak a követő szakaszban kezdődik meg. Mindkét modellnek vannak előnyei és hátrányai. (Az egyszerűség kedvéért fix szakaszhosszakkal dolgozunk, de a szakaszok hossza a fentieknek megfelelően rugalmas.)

o Az első változat a humánerőforrás és a tranzitfoglalkoztatási lehetőségek szempontjából erős projektszervezetek esetében merülhet fel. Előnye, hogy nagyobb a tér a részvétel egyéni rugalmasságára, mert a törzsszakaszok folyamatosan működnek. Ez megoldás ugyan intenzívebb munkát vár az érintett projektszervezetektől, viszont stabilabbá teszi működésüket. További előny a projekt infrastruktúrájának hatékonyabb kihasználása. Ez a megoldás 12 hónapos ciklusokban működtethető6.

-3– -1

1-12. hó

II. e.

III. e.

III. törzsszakasz

I. törzsszakasz II. törzsszakasz

I, e. I. követő II. követő

o A másik változatban a követő időszak első három hónapja minden más időszaknál lényegesen kisebb terhelést jelent a projektszervezet számára, ami egyes, nem foglalkoztatott szakemberek távozását eredményezheti. Előnye, hogy ez a három hónap lehet a szakmai feltöltődés ideje: a szabadságok kiadása és következő projektre történő szakmai felkészülésé. E felkészülésnek ára és hozadéka van. Ennél komolyabb hátránya, hogy a hosszabb tranzitálást igénylő kliensek számára a folyamatos részvételre nincs lehetőség. Ez a megoldás 18 hónapos ciklusokat eredményez.

-3–-1

1-12. hó 13-18. hó -3 – -1 hó

6 A színes oszlopok magasság a projektszervezet leterheltségére utal.

37

I. törzsszakasz II. e.

II. törzsszakasz

I, e. I. követő

A projektek résztvevői alapesetben egy évig részesei a programnak (plusz az előkészítő időszak, illetve a 6 hónapos követő időszak), de a részvétel indokolt esetben meghosszabbítható. A meghosszabbított részvétel legfeljebb a kliensek 10%-ánál engedélyezhető, középfokú végzettséggel nem rendelkezők esetében a 20%-ánál. Speciális csoportok (pl. hajléktalanok, börtönviseltek, stb.) esetén e százalékok túlléphetők, amennyiben indokolt, s a projektszervezet és a támogató ebben előzetesen megegyezik.

A megvalósítás támogatása és költségei

A tranzitfoglalkoztatási programnak a korábbiakhoz képesti bővítése indokolt, többek között az egyenetlen területi lefedettség miatt is. Ugyanakkor a tranzit munkaerő-piaci kiszolgáltatottsága (tranzitálni ott könnyebben lehet, ahol nagyobb a munkaerő-kereslet), valamint a projektszervezetek felkészültségének igénye miatt ellenjavallt a program mechanikus bővítése. A hirtelen nagymértékű bővítés gépiessé teheti a folyamatot, anélkül, hogy megfelelő eredményt hozna. A tranzitra szánt források meghatározásánál a fokozatos bővülés lehetőségét meg kell teremteni, de törekedni kell, hogy a keretek dokumentáltan eredményesen legyenek felhasználva.

A tranzitfoglalkoztatás finanszírozása kizárólag közpénzből történik. Ez szükségessé teszi, hogy a program szakmai és pénzügyi szempontból mindenkor átlátható legyen mind a pályáztatói, mind a megvalósítói oldalon.

A korábbi vizsgálati tapasztalatok azt mutatják, hogy az intézményesülés alapját jelenthetné és egyben az adminisztrációt csökkenthetné a normatív finanszírozás. Ugyanakkor a projekttevékenység idegen ettől a finanszírozási formától, hiszen a támogatottak sokfélesége, egyéni fejlesztése számos egyedi, tehát normatív módon nem finanszírozható megoldást feltételez. A programfinanszírozás előnye a rugalmasság, az egyéni igényekhez való alkalmazkodás lehetősége.

Hosszabb távon látunk lehetőséget a normatív irányba történő részleges elmozdulásra. Ennek két kritériumát látjuk, s mindkét kritérium teljesüléséhez szükség van néhány évre.

o Az egyik kritérium, hogy beazonosíthatók legyenek olyan programelemek, amelyek költségigénye projektenként közel azonos. Ilyen lehet például az előkészítő, vagy a követő szakasz.

o A másik kritérium, hogy kialakuljon az a minősített szakmai hálózat (akkreditált tranzitfoglalkoztatási projektszervezetek), amelyek esetében el lehet tekinteni a normatív módon is finanszírozható programelemek részletes pénzügyi terveitől (pontosabban: nehezen képzelhető el, hogy egy akkreditált tranzitszervezet nem készít ilyen tervet, de teheti ezt a saját belső szakmai-pénzügyi igényei szerint, s nem szükséges ezt jóváhagyatnia a támogatóval).

o Az első két-három év tapasztalatai alapján az ernyőszervezet és a támogató szervezet közötti megállapodás alapján lehet törekedni a normatív módon finanszírozható elemek bevezetésére.

38

o A normatíva bevezetése egyben azt is jelenti, hogy az adott tevékenység egyaránt lehet „nyereséges” és „veszteséges” az adott projektszervezet számára. A „nyereség” felhasználása kötetlen, de csak az adott tranzitprojektre fordítható, esetleg a következő projektre átvihető. „Veszteség” esetén vagy bizonyos szakmai feladatokat el kell hagyni, vagy más, „nyereséges” normatív elemekből, esetleg valamilyen külső forrásból kell fedezni a hiányt. Különleges esetekben lehetővé kell tenni, hogy az adott projekt adott eleme kilépjen a normatív finanszírozásból, visszalépve a projektfinanszírozásba (vagyis a költségek tényleges elszámolása szerinti finanszírozásba), de ez csak különlegesen indokolt esetekben fordulhat elő, elkerülendő, hogy a nyereséget a tranzitszervezetek elnyeljék, a veszteséget pedig minden esetben a támogatóra terheljék.

A finanszírozásnak kulcsszerepe van a projektszervezeti stabilitás megőrzése tekintetében, amit a támogató és a projektszervezetek közötti, hosszú távra (pl. egy EU-költségvetési ciklus idejére szóló) keretszerződésekkel lehet biztosítani, azokkal, akik már valósítottak meg sikeres tranzitfoglalkoztatási projektet. E keretszerződésekben lehet rögzíteni, hogy a támogató milyen feltételek mellett vállalja az elemi projektek sorozatának finanszírozását, vagyis hogy mit kell teljesíteni a projektszervezetnek ahhoz, hogy megkapja a következő ciklusra a tranzitfoglalkoztatási projekt megvalósításához szükséges támogatást. A keretmegállapodás a finanszírozó számára is megfogalmaz kötelezettségeket.

A finanszírozási kiadások egy része a program működtetésére fordítandó beleértve a projektszervezet működtetését is), másik része a kliensek támogatását jelenti. Ez utóbbi összeg részben a kieső (álláskeresési stb.) támogatásokat pótolja, s így a kliensek és családtagjaik megélhetéséhez járul hozzá, részben pedig a résztvevők motiválásának eszköze. Nagyságrendje a közfoglalkoztatási bérekhez igazodhat, azt némileg (a projektben nyújtott teljesítménytől – részvétel, tanulmányi eredmény, munkateljesítmény stb. – függően 10–20%-kal) meghaladó módon.

A követő időszakban ( ami már nem támogatott) a kliensek kilépnek az elsődleges munkaerő-piacra, munkájukért bért kapnak a munkaadójuktól, átmeneti időre az őket foglalkoztatók járulék támogatást kaphatnának.

Az információs és visszacsatolási mechanizmus biztosítása

Az információs és visszacsatolási mechanizmus egyaránt szolgálja az ellenőrzést, valamint a minőség, az eredményesség és a hatékonyság biztosítását. Mindezt egy háromszintű rendszer visszacsatolási rendszer szolgálja, mely különbözőképpen jelennek meg az egyes funkciók.

Az első szintet a monitoring jelenti, amely az egyes szakmai programok folyamát követi. Kiemelt szerepe van ebben a pénzügyi ellenőrzésnek, de mivel a programok csak részlegesen (töredékesen) sztenderdizálhatók, a pénzügyi információk mögé komoly szakmai tartalmat is kell állítani. E szakmai tartalom egyaránt vonatkozik a megvalósult programokra, a megvalósítókra, valamint a kliensekre. Ez utóbbi adatok egyben a projektek, s így a program működésére vonatkozó alapvető eredményességi és hatékonysági mutatóit is jelzi.

o A monitoringhoz tapadó szakmai mutatók visszajelzést adnak a program működéséről, ugyanakkor program közben indikátorként való felhasználásuk korlátozottan javasolt: gátolja a program időbeni rugalmasságát, vagyis azt, hogy a kliensek igényeire (vagy akár a projektszervezetek működésére) visszavezethető megoldások (szakmailag elfogadhatóan) időben átütemeződjenek.

o Egy-egy projekt meghatározott pontjain (az előkészítő, illetve a törzsszakasz vége) ugyanakkor indikátorként (vagyis teljesítménymérő eszközként) is használhatók.

39

A visszacsatolási mechanizmus második szintjét a programból való kilépést követő eredményességi vizsgálatok jelentik, amelyek központi eleme a kliensek munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata. Ezen értékelő vizsgálatokat külső, független szervezeteknek kell végezniük a pályázati fordulók lezárását követő egy éven belül.

A harmadik szintet a projektek után két-három évvel lebonyolítandó hatásvizsgálatok képezik. Ezeket a támogató szervezet rendeli meg valamely független szervezettől. Módszertanának kidolgozását a támogató szervezetek ernyőszervezete véleményezi. A hatásvizsgálatok célja, hogy a projektek kliensekre gyakorolt hosszú távú hatását mérje, mindenekelőtt munkaerő-piaci integrációjukat, ami alatt nem pusztán a munkavállalás értendő, hanem például a munkaerő-piaci alkalmazkodóképességük. Szükséges olyan indikátor kidolgozása, amely a tranzit programok valós célját, a hosszú távú munkapiaci integrációt méri.

A monitoring, a zárást követő értékelés és a követő kutatás hatásvizsgálata fontos visszacsatolás is a modell, a kiírások korrekciójához, a szükséges költségek megítéléséhez, a feleslegesnek látszók megspórolásához.

A vizsgálatok mindhárom szintjén nem csak a program közös elemeire vonatkozó vizsgálati igények megfogalmazása kell, hogy megtörténjen, hanem az egyes projektekre jellemző (tevékenység-, térség- vagy kliensspecifikus) speciális elemeké is.

Ez előfeltételezi azt, hogy egy-egy programhoz, célcsoporthoz kötött bemeneti, folyamati és kimeneti indikátorokat kell meghatározni. A bemeneti indikátor teszi azt lehetővé, hogy biztosan a kitűzött céloknak megfelelő személyek kerüljenek a programba, a folyamati indikátor teszi lehetővé, hogy nyomon kövesse a program eredményes előrehaladását, míg a kimeneti indikátor mutatja meg egyrészt azt, hogy a bemenethez képest az egyén milyen fejlődési utat járt be (és ezért is szükséges a bemeneti mérés), másrészt ez mire elegendő a munkapiacon.

Negyedik szintként értelmezhető az a nagyjából 7 évenként (az EU-költségvetési ciklusokhoz igazodó) hatásvizsgálat, amely megalapozza a szakpolitikai döntéshozatalt és a szakmai irányítást és támogatást.

Az indikátorokról

A projektekhez rendelt indikátoroknak az eredményességet és a hatékonyságot egyaránt kell szolgálniuk, ugyanakkor lehetővé kell tenni a rendszer sokszínűségét, s el kell kerülni az indikátorfetisizmust, vagyis az indikátorok formális teljesítését generáló, a tényleges szakmai tartalmat háttérbe szorító törekvést.

Az indikátorok kötelező és fakultatív indikátorokra bontandók. Az előbbieket – értelemszerűen – minden projektnek teljesítenie kell, az utóbbiak közül meghatározott arányban kell előzetesen választaniuk az egyes projektszervezeteknek. A választási lehetőség a rendszer rugalmasságát szolgálja, a választás előzetes jellege pedig akadályozza az indikátorok közötti parttalan mozgást. Mind e mellett, szakmailag indokolt esetben, lehetőséget kell biztosítani a menet közbeni módosításra, de ennek automatikus lehetőségét ki kell zárni. A szakmailag erős támogató szervezetnek kell jóváhagyni ezeket a változásokat.

Az indikátorok kialakításában, s azok minősítésében (kötelező, fakultatív) a támogató szervezetnek kell döntenie, az ernyőszervezete javaslatait is mérlegelve.

40

A szakmai támogatás, minőségbiztosítás és ellenőrzés eszközei (indikátorok, monitoring stb.)

A szakmai ellenőrzés és értékelés a következő eszközökkel történhet: o Indikátorok meghatározása és számon kérése o Szakmai monitorozás o Utókövetés, értékelés, hatásvizsgálat o Tranzitfoglalkoztatási szakmai események / közélet szervezése Fontosnak tartjuk, hogy a szakmai ellenőrzés és értékelés – a korábbi gyakorlattal

ellentétben – mind a négy szinten megtörténjen. Ez főleg közép- és hosszú távon emeli a szakmai színvonalat és a hatékonyságot, de a szakmai és szakpolitikai irányítás számára is nélkülözhetetlen.

A monitoringnak nem csak az ellenőrzést, hanem a szakmai támogatást is biztosítania kell. A monitoring adatok felhívhatják a figyelmet a szakmai nehézségekre, s e szakmai nehézségekre a támogató szervezettel közösen kell megoldást találni. A tranzitot megvalósító szervezetek szakmai támogatását egyrészt ez jelenti, másrészt az ernyőszervezettel való kötelező együttműködés. A támogató szervezet elvárásként is megfogalmazza, hogy ez az ernyőszervezet (milyen) szakmai munkát végezzen.

A megfelelő minőségű szakmai program elengedhetetlen feltétele a terjeszthetőségnek. A minőség ebben az értelemben leginkább azt jelenti, hogy a célcsoportra szabott programnak kell lennie, rugalmasnak, színesnek, módszertani szempontból változatosnak. A célcsoporton belül egyénre fókuszálónak. A programnak képesnek kell lennie a különböző életsorsok sokszínű kezelésére.

A megvalósító szervezetektől formális minőségbiztosítást (ISO, TQM stb.) nem kell megkövetelni, az a projektek eredményessége szempontjából nem jelent garanciát.

Mivel a tranzit szakmailag sokszínű, s e sokszínűség nem csak a megvalósítók eltérő feltételein, hanem – sokkal inkább – a kliensek (projektről projektre) változó igényein alapul, elengedhetetlen, hogy a résztvevők, mint egyedi módszertant megvalósító, sajátos arculatú szakmai műhelyekből álló szervezetek egymástól is tanuljanak. Ez a folyamat nem történhet pusztán spontán módon, hanem a program szerves része, amelynek költségeit a programnak kell állnia, szakmai kereteit viszont az ernyőszervezet alakítja ki.

A megvalósítók tapasztalatcseréjét és egymástól való tanulását intézményesíteni és ösztönözni kell. Ez a formális ellenőrzésnél hatékonyabb (bár azt nem helyettesítő) minőségbiztosítási eszköz. Ennek lehetséges módja, hogy a megvalósítók számára rendszeres (akár 3-4 havonkénti) szakmai eseményeket kell szervezni, melyek egyúttal a szakmai támogatás egy részét is biztosítják. Betekintést nyújtanak a pályáztató számára a megvalósítás menetéről, problémáiról (az amúgy szükséges szakmai monitoring mellett), így a szakmai segítség is célzottabb lehet. A szakmai nyilvánosság számára ezek disszeminációs események is, amelyek az egyes megvalósító szervezetek munkáját bemutató műhelymunkákat is tartalmaznának. Ezeken a projekt időtartama alatt minden megvalósító szervezet egyszer sorra kerül, meg kell mutassa magát a szakmai nyilvánosságnak, annak közegében is megméretik.

41

8. Szakpolitikai javaslatok

a.) A tranzitfoglalkoztatás és a munkaerőpiacra vezető egyéb eszközök rendszerbe foglalása,

kapcsolódása más programokhoz

Magyarországon az alábbi munkaerőpiacra vezető eszközöket alkalmazzák: képzési támogatás, bérjellegű támogatás, vállalkozóvá válás támogatása, munkahelymegőrző támogatás, munkahelyteremtő beruházások, mobilitási (utazási, lakhatási) támogatások. A leggyakoribb mégis a közfoglalkoztatás és ez egyben a legnagyobb ráfordítással járó eszköz is. A felsoroltakhoz képest a tranzitprogram egy komplex eszköz, amely többféle támogatási formát ötvöz, egyszerre jelenik meg benne a képzés és a foglalkoztatás. Emellett a mentális támogatást is nyújt a program. Mindezeket a szolgáltatásokat az egyéni élethelyzetekhez igazítja a program. Egyedi sajátosságai miatt indokolt külön eszközként kezelni. Javasoljuk a tranzitprogram mint komplex munkaerő-piaci program elnevezés használatát a munkaügyi, foglalkoztatáspolitikai dokumentumokban, elemzésekben.

Javasoljuk továbbá a többi foglalkozási eszköz hatékonyságának növelése érdekében a tranzitprogramok és egyéb eszközök összehangolását. Így a mobilitási támogatás lehetőségének beépítését a programból már kikerülők és elhelyezkedettek számára.

b.) A jogi keretek kialakítása

A tranzitprogramok fenntarthatóságát csak az biztosíthatja, ha nevesítve is megjelenik a jogszabályi környezetben. Vagyis a komplex munkaerő-piaci projektekkel kapcsolatos jogszabályokban konkrétan meg kell jeleníteni a tranzitprogramot is. Így lehetővé válik, hogy a pályázati kiírásokban és egyéb dokumentumokban is megjelenjen az elnevezés.

c.) A területi szempontok érvényesítése

Törekedni kell arra, hogy a tranzitszervezetek országos lefedettséggel működjenek, vagyis elő kell segíteni a szervezethiányos területeken új szervezetek létrejöttét, illetve meglévő szervezetek új területekre való terjeszkedését. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az ország egyes régióiban nem egyforma a tranzitfoglalkoztatás iránti igény, illetve a megvalósítás lehetősége, így lehetnek olyan területek, ahol több szervezet jelenléte is indokolt, míg olyan régiók is előfordulhatnak, ahol egyáltalán nem szükséges ilyen.

A tranzitprogramok támogatásában területi szempontoknak is érvényesülnie kell, foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű járásokban kiemelten hozzá kell járulni a tranzitprogramok indításához. Ez kétféle módon valósulhat meg: egyes pályázatok kifejezetten ezen járások számára kerülnek kiírásra, emellett az országos hatókörű pályázatokban pozitív diszkriminációban (többletpontok formájában) részesülhetnek a leghátrányosabb foglalkoztatási helyzetben lévő járások.

d.) A fenntarthatóság biztosítása

i. A tranzitfoglalkoztatás szakmai módszertani rendszergazdájának biztosítása

A szervezetek, a módszerek, a gyakorlati tapasztalatok fennmaradását biztosítja a tranzitszervezetek hálózatba szerveződése. Ez a hálózat termeti meg a szervezeti együttműködés és tudásmegosztás lehetőségét. Javasoljuk, hogy az Egyesület ne csak saját tagságával tartson fenn

42

szoros kapcsolatot, hanem építsenek ki együttműködéseket további szakmai ernyőszervezetekkel is.

Emellett szükséges egy olyan országos szakmai szervezet, amely nemcsak a tranzitszervezetek, hanem a foglalkoztatást elősegítő programok területén rendelkezik nagy tapasztalattal. Biztosítja Magyarországon azt a szakmai műhelyet, amely a munkanélküliség mérséklését és a foglalkoztatás elősegítését célozza meg erőforrás-közvetítési és fejlesztési feladatok mentén, emellett részt vesz az országos foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer kialakításában és annak folyamatos megújításában.

Mindkét szervezet kiemelt feladata kell hogy legyen a kapcsolatrendszer építése, rendszeressé tétele. Míg az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület a szűken vett tranzitszervezetek körében kell hogy működjön, addig az országos szakmai szervezet tágabb, a foglalkoztatáspolitikával foglalkozó valamennyi szervezettel szoros kapcsolatot kell ápolnia országos és területi szinten is.

A fenntarthatóság érdekében mindkét szervezet kiemelt feladata a kísérletezés, innovatív programok tervezése, beindítása, modellezése, mely a további fejlesztések megalapozását jelenthetik, valamint a változó környezeti feltételekhez való jobb alkalmazkodást. Ez azonban csak akkor megvalósítható, ha ezen szervezetek rugalmas keretek között működnek.

ii. A megvalósítói kör biztosítása (civileket és munkáltatókat is beleértve)

A tranzitfoglalkoztatási programok megvalósíthatóságának legfontosabb mozzanata a tranzitszervezet és a munkáltató együttműködése. Ezen együttműködések gátja, hogy a munkáltatók nem ismerik a tranzitfoglalkoztatás lehetőségét, ezért elsősorban területi, helyi szinten növelni szükséges a program ismertségét. Az önkormányzatok, a munkáltatói szervezetek, gazdasági kamarák mozgósítása ezen a területen elengedhetetlen fontosságú. Mind a megvalósító nonprofit szervezetek és azok ernyőszervezetei (OTE), mind az országos szakmai szervezet (OFA) feladata ilyen együttműködések kezdeményezése. Ennek lehetséges formái: fórumok szervezése, hírlevelek indítása. Ezen együttműködések kialakulását és tartós fennmaradását biztosíthatja egy adott térségben létrejövő foglalkoztatási paktum is, amelybe a tranzitszervezetek együttműködő partnerként vonhatók be.

Ezek a megyei, helyi szintű foglalkoztatási paktumok elősegítik a tranzitszervezet fenntarthatóságának biztosítását is, mivel az egyes tranzit típusú projektek közötti átmenetben olyan projektekbe való bekapcsolódóshoz is hozzájárulhat, amely a tranzitprogramhoz hasonló jellegű, alternatív program.

iii. A finanszírozás biztosítása

A pénzügyi fenntarthatóság érdekében javasoljuk a Minősített tranzitszervezet tanúsítvány használatát. Ez a minősítés jogot adna arra, hogy egy adott szervezett bizonyos időtartamra (3-5 év) keretszerződés alapján működjön. A keretszerződési forma lehetővé teszi, hogy a szervezet egyszerűsített pályázati formában teljesítse a követelményeket, amely lerövidíti a pályáztatás idejét és egyszerűsíti a pályázati adminisztrációt. A szervezeteknek csak bizonyos százaléka kaphatja meg ezt a minősítési tanúsítványt (pl. az összes szervezet 20-25%-a), melyet időről-időre felülvizsgál az országos szakmai szervezet által biztosított független szakértői értékelés.

iv. Az információs keretek (monitoring, értékelés, hatásvizsgálat, szakmai disszemináció) biztosítása

43

Javasoljuk a futó programok rendszeres és folyamatos szakmai monitorozását. Az összetettebb, például több célcsoportot is érintő programok esetében még inkább felértékelődhet a szakmai monitoring, amely párosulhat szakmai tanácsadó bevonásával is, melyet egyaránt kérhet a szakmai megvalósító szervezet és a monitoringot végző szakértő is. A szakmai monitoring megszervezését az országos szakmai szervezet végezheti, és működteti a tanácsadói és szakértői hálózatot. Ebben a hálózat kialakításában javasoljuk, hogy az támaszkodjon a tranzitprogramokban jártas ernyőszervezetekre.

Javasoljuk a programok évenkénti átfogó értékelését, a pozitív és negatív tapasztalatok összegzését, feldolgozását, valamint a jó gyakorlatok és módszerek széleskörű elterjesztését. Javasoljuk, hogy a korábbi programokról egységes adatlap készüljön országos, nyilvános elektronikus formában elérhető adatbankban feltöltve, amely évente frissítésre kerül. Az adatbank működtetője, karbantartója a szakmai módszertani szervezet.

Javasoljuk a programok hosszabb távú hatásainak átfogó értékelését. Így 5-7 évente kerüljön sor a tranzitprogramok hatásvizsgálatára. Ez kétféleképpen történhet, empirikus kutatási módszerek alkalmazásával, valamint meglévő adatok integrációjával. Javasoljuk a tranzitfoglalkoztatási programokban résztvevők adatainak egyéni szintű gyűjtését – a személyiségi jogokat figyelembe véve-, melyeket később adminisztratív adatbázisokkal összekapcsolva lehetőséget adnak a program résztvevőinek nyomon követésére. Továbbá ezen hatásvizsgálatok fontos részét kell hogy képezzék a költséghatékonysági elemzések annak érdekében, hogy számszerűen kifejezhető legyen a tranzitprogramok az egyéni és társadalmi megtérülése. E vizsgálatok térjenek ki a számszerűen nem kifejezhető társadalmi és egyéni hatásokra is. Javasoljuk, hogy a hosszú távú értékelések kapjanak széles körű nyilvánosságot mind szakmai körökben, mind a munkáltatók körében.

A passzív kommunikációs eszközök mellett (kiadványok, hírlevek, honlapok) javasoljuk, az interaktív eszközök nagyobb mértékű használatát (fórumok, beszélgetések) az eredmények minél szélesebb körű elterjesztése érdekében.