1

Török Gábor

A politikai napirend

Ph. D. értekezés tézisei

ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet

Konzulens: Körösényi András

Budapest, 2005

I. Kutatási feladat rövid összefoglalása

A munka a nemzetközi és magyar napirendkutatások ismeretanyaga alapján próbál meg

árnyaltabb képet festeni a politika, a média és a közvélemény kapcsolatrendszeréről, a

napirendi problematika relevanciájáról. A dolgozat a politikai napirendkutatás fogalmaival,

a tudományterület nemzetközi eredményeivel és a magyar politikai napirend eddig

megismert szerkezetével, valamint a napirend egyes elemei közötti hatásokkal foglalkozik.

A napirendkutatás a napirende(ke)n megjelenő ügyek jellemzőit, sorsát és hatását

vizsgálja. Jellemzőit, hiszen arra törekszik, hogy pontos leírását adja a napirenden lévő

témák struktúrájának. Sorsát, hiszen arra kíváncsi, hogy hol keletkeznek és hová jutnak el

az egyes ügyek. És végül hatását, hiszen arra keresi a választ, hogy a napirenden lévő

témák hogyan formálják a média, a közvélemény és a politika világát, a közöttük lévő

kapcsolatok alakulását.

A napirendkutatástól azt várhatjuk el, hogy (1) katalógusát, összefoglalását adja a

napirenden – a különböző napirendeken - lévő ügyeknek, (2) rávilágít olyan

politikatudományi jelentőséggel bíró összefüggésekre, amelyeket a kutatások nélkül nem

állapíthatnánk meg, valamint (3) megmutatja, hogy jól működik-e egy adott politikai

rendszer probléma-artikuláló és probléma-feldolgozó funkciója.

A dolgozat megírását egy több éves kutatómunka előzte meg. A média és a politika

kapcsolatának kérdéseivel, a politikai napirend problematikájával az Eötvös Loránd

Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának doktori programjának keretében

1999-ben kezdtem el foglalkozni. A kutatási terv a politikai napirend legfontosabb

elemeinek leírására és elemzésére irányult. A vizsgálati kérdések egy része általános

jellegű volt, másik részük kifejezetten a magyar politikai napirenddel kapcsolatban

fogalmazódott meg. Az általános kérdések a napirendi működés sajátosságaira

vonatkoztak, és alapvetően a nemzetközi szakirodalom feldolgozását igényelték (milyen

elemei vannak a napirendnek, milyen összefüggések, hatásmechanizmusok állapíthatók

meg az egyes elemek között?; miért éppen azokról a témákról szól egy adott időszakban a

politika?; megfogalmazható-e valamilyen napirendi logika, működésmód?; miért tudnak

egyes témák megragadni a politikai napirenden, mások viszont miért nem tudnak oda soha

bekerülni?). A magyar politikai napirenddel kapcsolatos kérdések viszont (milyen témák

állnak a politikai viták középpontjában Magyarországon?; milyen a magyar politikai

napirend szerkezete?; mely politikai erők sikeresebbek a napirend kontrolálásában?;

milyen szerepe van a napirendnek a magyar politikában?), miután a kutatást megelőzően

még nem készült hasonló vizsgálat, originális kutatást igényeltek

A vizsgálat alapvető célja és kérdése politikatudományi természetű volt. Miután a

napirendkutatások a politika, média és közvélemény hármasságának,

kapcsolatrendszerének vizsgálatát indokolják, a kutatás során meg kellett ismerkednem a

releváns média tanulmányokkal és a vonatkozó közvélemény-kutatási vizsgálatokkal. A

dolgozatban azonban nem a médiával vagy a közvéleménnyel kívántam foglalkozni,

hanem a médiában is megjelenő és ezért közvéleményre feltehetően - valamilyen módon és

mértékben - hatással lévő politikai témákat, és azok sajátosságait szerettem volna

elemezni.

A magyar napirendkutatások tekintetében a munka legfeljebb úttörő vállalkozásnak számít,

de semmiképpen nem tekinthető teljesnek – vagy akár csak teljességre törekvőnek. A

kutatás csak az elméleti megállapításokat illetően terjed ki a napirend minden elemére, az

empirikus rész a magyar napirendnek csak egy szeletét vizsgálja: a legjelentősebbnek

gondolt magyar tömegkommunikációs médiumok napirendjét. A terület tehát a jövőben

még számos újabb kutatásra kínál lehetőséget.

A vizsgálat első részében kísérletet tettem a nemzetközi szakirodalom feldolgozására. A

célom nem csak az volt, hogy a dolgozatban ismertessem és értékeljem ezeket a műveket,

hanem az is, hogy segítségükkel kialakítsak egy olyan módszert, amely alkalmas lehet a

magyar napirend vizsgálatára. A munka tehát nem csak adatok ismertetését és elemzését

jelentette, hanem a módszer megalkotását, tesztelését és pontosítását, valamint a

folyamatos adatfelvételt. A napirend tanulmányozása számos új vizsgálati lehetőséget,

alkalmazott kutatási irányt indított útjára, ilyennek tekinthető például az egyes

intézmények médiahatásának - ma már egyre szélesebb körben megjelenő - vizsgálata.

Reményeim szerint a dolgozat segít megismerni és megérteni a politika egyik hatását

tekintve kiemelten fontos területét. Ha a szerző jól végezte munkáját, az olvasó megért

valamit abból a kapcsolatrendszerből és folyamatból, amelynek főszereplői a politika, a

média és a közvélemény, valamint azok a témák, ügyek és üzenetek, amelyek ebben az

erőtérben „keringenek”. Meggyőződésem, hogy létezik egyes politikai közösségekre és

időszakokra jellemző sajátos „napirendi logika”. Ez a működésmód nem független sem a

média, sem a politika logikájától, sem a közvélemény állapotától és igényeitől, de mégsem

egyenlő azzal. Bízom abban, hogy a napirendi ismeretek minden szereplő (kutató,

politikus, hírszerkesztő és állampolgár) számára egyaránt haszonnal járnak. Az írás ehhez

az ismeretbővítéshez kívánt hozzájárulni.

II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések rövid leírása, a

feldolgozás módszerei

A dolgozat elsőként a fogalmak definiálásával, a hipotézisek megfogalmazásával, a kutatás

módszertani kérdéseivel foglalkozik, valamint a téma és a politikatudomány kapcsolódási

pontjait keresi (1. fejezet). Ezt követően előbb a média kutatások témánk szempontjából

releváns legfontosabb megállapításait (2. fejezet), majd a napirendkutatás klasszikus

munkáit, a kutatási irányokat és az alapirodalmakat ismerteti (3. fejezet). Ezt követően az

eddigi magyar kutatási eredmények bemutatása és elemzésé olvasható (4. fejezet). A

dolgozat végén egy záró fejezetben pedig a vizsgálatok relevanciájának megfogalmazására

kerül sor.

A kutatás alapfogalma és vizsgálati egysége az „issue”, amelyet magyarul ügynek vagy

témának nevezhetünk. A fogalom alatt azokat a vitakérdéseket értjük, amelyek a

napirendre kerülésért sajátos harcot vívnak egymással. Az ügy meghatározása kapcsán

három attribútum bír kiemelt jelentőséggel: a konfliktus, az expozíció és a fontosság. A

napirendi jelenlét szempontjából döntő, hogy (1) az adott ügy kapcsán mekkora ellentét

tapasztalható a szereplők között, (2) a téma mekkora figyelmet kap és (3) mennyire

tekintenek rá úgy, mint fontos és releváns problémára. Az egyes napirendek belső logikája

ugyan eltérő lehet, a konfliktus vagy az expozíció értelemszerűen mást és mást jelent a

médiában vagy a szakpolitikai napirenden, de bármelyik fórumról is beszélünk, a vizsgálat

középpontjában álló ügy tekintetében mindhárom jellemvonás egyaránt jelentőséggel bír.

A politikai napirend az ügyek katalógusát és prioritás listáját jelenti: a legfontosabb

vitakérdések listája, sajátos fontossági sorrendje, hierarchiája adja meg a napirend

lényegét. A napirend nem egységes, egyetlen szempont, szelekciós mechanizmus alapján

megragadható, megérthető jelenség. Érdemes a politikai napirenden belül „al-

napirendeket” elkülöníteni, amelyek önálló logikával bírnak, és sajátos ingerküszöböket

alkalmaznak. A napirendek közötti, úgynevezett „agenda-setting” hatás vizsgálatának csak

abban az esetben van értelme, ha elfogadjuk a politikán belüli, egymással kölcsönhatásban

lévő napirendek létezését, mint kiinduló kutatási hipotézist.

A politikai napirendről beszélve három elem együttműködését, kapcsolódását feltételezem:

1. A média napirendje („media agenda”), amely azt mutatja meg, hogy az írott és

elektronikus sajtó milyen hírszelekciós mechanizmusokat működtet, mit tart fontos

témának egy adott időszakban, azaz milyen kérdésekről, problémákról,

eseményekről számol be, hogyan közvetíti, szelektálja és konstruálja (lásd később)

a politikai valóságot. Értelemszerűen a média napirendjén belül is újabb al-

napirendek azonosíthatók: beszélhetünk az írott és elektronikus sajtó napirendjéről,

megkülönböztethetjük a napi- és hetilapok, a rádió- és televíziós csatornák

napirendjét, vizsgálhatjuk az új hírműfajokat, az internet szerepét, végső soron

pedig egyes orgánumok vagy műsorok napirendjét is külön elemezhetjük. A

kutatások nem egyértelműek abban a tekintetben, hogy melyik műfaj képes a

legnagyobb hatás kiváltására: a vizsgálatok többsége szerint a televíziók gyorsabb,

ám mérsékeltebb hatást érnek el, míg mások a mechanizmus kapcsán a részletek

erejét emelik ki. Az egyes napirendek közötti eltérések érdekes következtetések

levonására adhatnak alkalmat, de egy adott orgánum napirendi változásának

bemutatása is haszonnal járhat. A kutatások egy része valamilyen „általános” média

napirend bemutatására törekszik, akár országos, akár helyi szinten. Mindez akkor

lehet különösen fontos, ha nem egyes hírfogyasztói csoportokat kutatunk, hanem a

politikára és a közvéleményre gyakorolt, vagy onnan érkező, generális hatásokat

keressük. Az ilyen vizsgálatok középpontjában elsősorban nem az egyes

orgánumok eltérő hírszelekciós eljárásai állnak, hanem a „hatásos”, azaz

feltehetően más napirendekre is eséllyel eljutó vitatémák.

2. A klasszikus politikai napirend, amely a politikai szereplők, döntően a kormány

politika-formáló szándékát tükrözi. Talán a legkevésbé kidolgozott területe a

szakirodalomnak ezen napirendi szegmens pontos meghatározása. Beszélhetünk

pártok („party agenda”), a kormány („government agenda”), a parlament

napirendjéről („legislative/parliament agenda”), vagy, kizárólag a döntésekre

koncentrálva, szakpolitikai („policy agenda”) napirendről. Az elkülönítés lényege

egyrészt az eltérő aréna, másrészt a napirenden megjelenő aktor személye. Míg a

pártpolitikai napirenden minden pártpolitikailag értelmezhető szereplő törekvése

megtalálható, a szakpolitikai napirend csak a szakpolitikai változásokat is

eredményező – értelemszerűen főszabályként a kormánytól induló - lépéseket tartja

számon. Ezen napirendek alapos szétválasztása mellett is szólnak megfontolandó

érvek. Egyes szerzők úgy gondolják, hogy a pártpolitikai napirend minden esetben

megelőzi a szakpolitikait: a pártok kezdeményezései vagy a média vagy a

szakpolitikai napirendre kerülnek. Ez a hatásmechanizmus azonban nem minden

esetben fedi a valóságot: más szerzők példákkal bizonyítják, hogy a szakpolitikai

napirendről is indulhatnak önálló kezdeményezések. Más kutatók a politikai

napirenden belül a szimbolikus és az intézményi elemeket különítik el: előbbi alatt

értve a politika deliberatív, a nyilvánosság számára született elemeit (nyilatkozatok,

sajtótájékoztatók, közlemények), míg utóbbiak közé sorolják a döntéseket és a

szakpolitikai kezdeményezéseket, változásokat. A leginvenciózusabb megközelítés

– egyben azt állítván, hogy egységes politikai napirend nem létezik - a média

hatásának függvényében gyors (parlament, kormány stb.) és lassú nyomvonalú

(pártporgramok, költségvetés stb.) napirendeket különít el a politikai napirenden

belül.

3. A közvélemény vagy közéleti napirend („public agenda”), amely az emberek

gondolkodásában, emlékezetében nyomot hagyó politikai ügyekről tudósít. Ez a

napirend egy adott időszakban az ügyeknek a közvélemény által kijelölt

hierarchiáját, fontossági sorrendjét mutatja. Mindazok a szempontok, amelyek az

egyes témákat jellemeznek (konfliktus, expozíció, fontosság) ezen napirend

kapcsán is megjelennek. Természetesen a közvélemény napirendje sem oszthatatlan

entitás: a napirenden belül kisebb csoportok, földrajzi, szocio-demográfiai vagy

más szempontok alapján kiválaszthatók és vizsgálhatók, de akár egyetlen ember

politika-észlelése is a kutatás tárgya lehet. A gyakorlat eltérő, a kutatások egy része

a „nemzeti napirendet” vizsgálja, mások eltérő mintavételi eljárással csoportok és

egyének napirendjére fókuszálnak.

A három napirend viszonyát állandó és dinamikus kölcsönhatás jellemzi. A szerzők

többsége általában egymástól elkülönülő elemekként ábrázolja az egyes napirendeket,

magam azonban kapcsolatukat három egymásba érő halmazzal szemléltetem, valamint

jelzem azt a két kiemelkedő jelentőségű külső elemet, amelyek mindhárom halmazra hatást

gyakorolhatnak.

A személyes tapasztalatok fontossága azokban az esetekben mutatkozik meg, amikor az

emberek mindennapos érzékelései ellentmondásba kerülnek a média által bemutatott vagy

a politikusok által sugallt napirenddel, a releváns témák sorrendjével. Ezekben az

esetekben még a legegyoldalúbb médiabefolyás és a legösszehangoltabb politikai

sikerpropaganda is eredménytelen lehet, sőt, akár tiltakozásokhoz, proteszt hangulat

kialakulásához vezethet. A mindennapi tapasztalatok segítik a szereplőket – a

politikusokat, a hírszerkesztőket és a választópolgárokat is – abban, hogy értékén tudják

kezelni az egyes ügyeket. Nem minden téma alkalmas arra, hogy a közvélemény

közvetlenül véleményt formálhasson róla, a költségvetési hiányról vagy a nemzetközi

helyzetről keveseknek lehet személyes élményük. A szakirodalom azokra az ügyekre, ahol

lehetőség van közvetlen érzékelésre az „obtrusive” kifejezést használja. A szó magyarul

feltűnőt, szembeötlőt, áthatót jelent – azaz olyan témákat, amelyekkel a választó

személyesen is találkozik. Kutatások bizonyítják, hogy ezekben az átható ügyekben, mint

például a bűnözés, az életszínvonal vagy az infláció alakulása, a média kevésbé képes

befolyásolni az emberek véleményét, azaz kevésbé működik az „agenda-setting” hatás.

Ellenben az „unobtrusive” témák nagyobb valószínűséggel követik a közvéleményben a

média mintázatát, hiszen a drogkérdés, a szimbolikus nemzeti témák vagy éppen a

külpolitika esetében kevesebb esély van a személyes tapasztalatokra. A személyes

tapasztalatok témakörén belül érdemes külön megemlíteni a „hétköznapi”, interperszonális

kommunikáció jelentőségét is. Kutatások bizonyítják, hogy az egyes témákról folytatott

beszélgetések, viták jelentősen csökkenteni képesek a médiából kapott kép hatását. Azok a

választópolgárok, akik involváltabbak a politikába, többet foglalkoznak az eseményekkel

és gyakrabban beszélgetnek politikai kérdésekről, ellenállóbbak az „agenda-setting” ezen

hatásával szemben - viszont lényegesen gyorsabban reagálnak a politikai napirend

tematikai változására.

A napirendre hatással lévő második külső elem, a témák valódi fontossága szintén

magában hordozza a napirend egyik jellemzőjét, a priorizációt. A napirenden lévő összes

téma rendelkezik egy egzakt – bár nem minden esetben könnyen meghatározható -

fontossági értékkel, amely az adott ügy napirenden kívüli, vagy napirend előtti

relevanciáját mutatja. Elképzelhető olyan helyzet, amikor egy „amúgy” súlyos és jelentős

kérdés nem lesz része valamelyik napirendi szegmensnek. Számos példa akadt már arra,

hogy a média vagy a politikai intézmények nem foglalkoztak a politikai közösség jelene

vagy jövője számára meghatározó problémával. Mindez történhet hibás helyzetértékelés

vagy szándékos elhallgatás miatt is, a lényeg azonban az, hogy egy ilyen eset a napirendi

működés súlyos torzulását, inadekvát voltát mutatja. Ebben a tekintetben a valódi

fontosság a napirend normatív mércéjének tekinthető. Nem szabad azonban azt sem

elfelejtenünk, hogy nem egy „független” mérőszámmal van dolgunk: a valódi fontosság

ugyan nem határozza meg automatikusan az egyes ügyek napirendi helyzetét, de feltétlenül

hatással van arra.

A napirend(ek) fogalma statikusan, egy adott pillanatra vonatkoztatva is értelmezhető

ugyan, lényegesen hasznosabb azonban, ha a napirendi küzdelem folyamat jellegét

hangsúlyozzuk, és a napirendet működésében ábrázoljuk. A napirendet meghatározó

interakciók, a „dinamikus kölcsönhatások” a változások elemzése révén érthetők meg. Ezt

a mechanizmust vizsgálják mindazok a kutatók, akik munkájuk tárgyát az „agenda-

setting” fogalmával jelölik. A közpolitikában napirendre vételnek, a médiakutatásokban

inkább napirend meghatározásnak, kijelölésnek vagy formálásnak, a politikatudományban

olykor tematizációnak fordított „agenda-setting” egy állandó, folyamatos verseny az ügyek

között annak érdekében, hogy a média, a közvélemény és a politika figyelmét elnyerjék.

Az „agenda-setting” fogalma alatt tehát egy folyamatot értünk, amelynek során egyes

ügyek feltűnnek a napirenden - vagy annak valamelyik szegmensében -, mások pedig

eltűnnek onnan. Legszemléletesebben talán Pippa Norris és kutatótársai ragadták meg a

hatásmechanizmus lényegét: értlemezésükben az „agenda-setting” jelentése „a fontosság

átvitele egyes ügyekben egyik napirendről a másikra, nem pedig a vélemények

meghatározása”.

Norrisék meghatározásának első elemével („fontosság átvitele”) kapcsolatban konszenzus

van a napirend kutatói között, a második elem („vélemények meghatározása”) azonban

már viták tárgya. A klasszikus napirendkutatások akkor váltak el a média hatásait vizsgáló

korábbi kutatásoktól, amikor nem az attitűdök megváltoztatását, hanem a téma

fontosságának átvitelét feltételezték. Az ekkor megalkotott klasszikus „agenda-setting”

fogalom ugyan automatikusan nem zárta ki a vélemények megváltoztatását, viszont

hipotézisként csak annyit állított, hogy az egyik napirendi fontosság átvihető egy másik

napirendre.

A „fontosság átvitele” („transfer of issue saleince”) tehát arra utal, hogy az adott téma az

egyik napirendről átkerül a másikra, azaz exponálódik, és – miközben átlépi az

ingerküszöböt - eleget tesz az adott napirend szelekciós mechanizmusainak. Amikor az

„agenda-setting” hatást vizsgáljuk, arra figyelünk, hogy az egyik napirenden való

megjelenés befolyásolja-e az adott téma esélyét arra, hogy egy másik napirendre kerüljön.

Ha létezik ilyen hatás, akkor empirikus módon igazolható, hogy például a média

napirendjén való megjelenés segíti egy adott téma fontosságának emelkedését a

közvélemény gondolkodásában – vagy esetleg fordítva. Az „agenda-setting” más

napirendek között is hasonló módon működik, és lényege a fontosság átvitele marad. A

napirendi kapcsolódások alapján a szakirodalom a hatásnak több formáját ismeri, a

legfontosabbakat, irányuk alapján, a média, a közvélemény és a politika „agenda-setting”

hatásának nevezzük.

A kutatások egy csoportja külön tárgyalja a média hatások egyes, elkülöníthető csoportjait.

Az elképzelés értelmében az első hatás maga a fontosság átvitele, azaz a klasszikus

„agenda-setting”. A második csoportba az úgynevezett „priming” hatás tartozik, amely

„előhangolásaként”, „figyelemirányító” képességeként értelmezhető. Ha a média valamely

eseményre, témára vagy szereplőre irányítja a figyelmet, befolyással lehet a választók

vélekedésére is. Kísérleti kutatások és más vizsgálatok több alkalommal igazolták már a

„piriming” hatás létezését. Minél fontosabbnak mutat egy ügyet a média, az annál inkább

számíthat arra, hogy a megnövekedett súlya miatt az állampolgári vélekedésekben jelentős

szerepet játszik – nagyjából így foglalható össze a jelenség. Itt tehát már nem csupán az

adott ügy – mint objektum, mint egy vita léte – kerül át a közvélemény napirendjére,

hanem a kiemelés, a prezentáció miatt az ügy jellege (kinek kedvezőbb?) a választói

attitűdökre és döntésekre is befolyást gyakorol. A primig hatásra a dolgozatban több

esettanulmányt is láthatunk.

A harmadik csoportban az ügyek megfogalmazásának, keretbe foglalásának, keretezésének

a képessége, az úgynevezett „framing” található. A „frame” egy ügy domináns

nézőpontjára iránytja a figyelmünket, amelynek következtében megváltozhat a téma

közvéleménybeli fontossága is. A kutatási eredmények kapcsán példákkal bizonyítom,

hogy milyen jelentős szerepe lehet a politikai versenyben annak, ha a politikusok és/vagy a

média által kialakított keretben ismeri meg a közvélemény az egyes témákat. A „framing”

hasonló módon értelmezhető, mint az „agenda-setting” második szintje: az ügy

fontosságával együtt annak jellemzői is – különösen az interpretatív elemek – átkerülnek a

választók napirendjére.

Tudjuk, hogy a három napirend más-más módon működik, a nehézséget az jelenti, hogy

hol találhatjuk meg azokat az adatokat, amelyek az egyes napirendek tartalmát adják. A

három napirend, a napirendet meghatározó komponensek és a közöttük lévő kapcsolat

különböző módszerekkel vizsgálható. Ezek között van olyan, amelyet nagyobb, másokat

kisebb bizonytalansággal használhatunk.

A média napirend esetében a tartalomelemzési módszerek a leghasznosabbak. Ezek a

módszerek egy adott dokumentum (újságcikk, televíziós tudósítás stb.) elemzésére

alkalmasak: akár nyilvánvaló, akár látens jelentések azonosításával. A módszer

segítségével lehetőségünk van megállapítani, hogy egyes témák hány alkalommal és

milyen tartalommal jelennek meg a média napirendjén. A vizsgálat általában megadott

elemek keresésére, csoportosítására, azonosítására, napirendi súlyának a megállapítására

vonatkozhat: ezek lehetnek előre megadott témák, az egyedi megjelenésekből kialakított

összegző elemek vagy akár szereplőkre vonatkozó adatok és egyéb változók. A médiában

közölt tartalmak azonban nem azonos értékűek. A vezércikk és a mínuszos hír nem

egyformán hat, sőt, még a viziuális elemek mennyiségi és minőségi különbségei is

meghatározhatják a hatásfokot. Az elemzésnek tehát pontosan meg kell adnia az egyes

elemek értékét, akár olyan módon is, hogy egy bizonyos ingerküszöb megállapításával

csak bizonyos helyen szereplő hírekre koncentrál. Nehézséget okozhat a vizsgálatba

bevont orgánumok kiválasztása is, a döntéshez pontos ismeretekkel kell rendelkeznünk a

média rendszerről és a média fogyasztási szokásokról.

A közvélemény napirendjét szinte minden vizsgálat közvélemény-kutatási módszerrel

vizsgálja. George Gallup klasszikus, elsőként 1935-ben használt, a legfontosabb

problémákra utaló kérdésfeltevése óta kutatások sora vizsgálta ezen módszer alapján a

nyilvánosságot. A felmérések nyitott kérdésekkel vagy mérőskálák („rating scale”)

alkalmazásával dolgoznak. Az „agenda-setting” kutatások klasszikusai (McCombs és

Shaw, Funkhouser) már a hetvenes évek elején a fontos ügyekre vonatkozó kérdésekkel

vizsgálták a napirendet, és próbálták meg összevetni ezeket az adatokat a média vizsgálata

során kapott eredményekkel. Ez a kutatás nevezhető talán a leginkább egzakt

módszertannal rendelkezőnek. Problematikája abban áll, hogy a kapott válaszok gyakran

eltérő időben születnek. Ha például nyár végén megkérdezzük az embereket, hogy melyek

voltak az évszak legfontosabb témái, feltehetően többen említik a kérdezés időpontjához

közelebb álló ügyeket, hiszen a korábbiak már a felejtés homályába vesznek. Az sem

egyértelmű, hogy mire irányuljon a kérdés. Az amerikai kutatásokban a legfontosabb

problémákra kérdeznek rá, de léteznek olyan vizsgálatok is, amelyek egyenesen az „Ön

szerint mi volt egy adott időszak legfontosabb eseménye?” kérdést teszik fel. Alapos

elemzést igényel, hogy a kapott válaszok mire elegendőek, vajon valóban az emberek által

fontosnak tartott ügyeket látjuk-e majd a válaszokban?

A három napirend közül módszertani szempontól a párt- és/vagy szakpolitikai napirend

kutatása a legnehezebb feladat. A nehézséget jól mutatja, hogy míg az első két napirend

vizsgálata kapcsán nagyon hasonló módszereket követnek a kutatók, ezen napirendi típus

esetén lényegesen több – egymással versengő – eljárás ismert a szakirodalomban. A

kiindulópont világos: ha a politikai szereplők szándékaira vagyunk kíváncsiak, meg kell

találnunk a kezdeményezéseiket. Vizsgálhatjuk a pártok és a politikusok parlamenti

beadványait, a törvényjavaslatokat, a költségvetési prioritásokat, a hivatalos

közleményeket. Egy adott parlamenti ciklusban az egyes kérdések tárgyalására fordított

idő is egyfajta témasorrendet ad számunkra. Ha kizárólag a szakpolitikai napirendre

vagyunk kíváncsiak, némileg könnyeb a dolgunk: elfogadott törvények, rendeletek,

költségvetési döntések vizsgálatában megtalálhatjuk a szükséges adatokat. Az egyszerű

számolás azonban könnyen félrevezető lehet: az egyes elemek fontosságát valamilyen

súlyozással még korrigálnunk kell. Könnyen belátható, hogy egy rendelet és törvény, egy

törvényjavaslat és határozati javaslat, egy napirend előtti és utáni felszólalás nem azonos

értékű. A kutatói feladat nehézsége, hogy a vizsgálat a valódi hierarchiának megfelelő

értékeket rendelje az egyes elemekhez.

Míg a napirendek kutatásának többé-kevésbé elfogadott módszerei vannak a tudományban,

ugyanez a külső tényezők vizsgálatáról már nem mondható el. A valódi fontosság („real-

world indicator”) mérőszámban való kifejezésére kevesen tettek kísérletet, bár elméleti

modelljében szinte minden szerző feltünteti ezt az elemet. Akadtak kutatók, akik

különböző statisztikai adatok felhasználásával kísérleteztek, ezek a mutatók azonban vita

tárgyát képezték. Ha az alkoholizmus vagy a drogkérdés „valódi fontosságát” keressük,

megnézhetjük az általa okozott halálesetek számát – de ha az egyikben kevesebben halnak

meg egy adott évben, akkor vajon nyugodt szívvel kijelenthetjük-e, hogy a másik

fontosabb probléma? Ráadásul az index évente változhat, ami azonban nem jelenti

feltétlenül a valódi fontosság csökkenését/növekedését. Nem kétséges, hogy vannak

területek, ahol ezek a próbálkozások eredményre vezethetnek: a gazdasági helyzetet a

makrogazdasági mutatók viszonylag pontosan írják le, a bűnözési adatok képesek a kérdés

társadalmi súlyának jellemzésére. Ezekben az esetekben a valódi fontosság és a napirendi

jelenlét összehasonlítása változásában képes megmutatni, hogy mennyire kongruens a téma

kezelése a valódi jelentőségével.

A másik a napirendre hatást gyakorló külső elem, a személyes tapasztalatok és a

„hétköznapi” kommunikáció is több módon vizsgálható. Kérdőívekkel, mélyinterjúkkal,

esettanulmányok elemzésével megpróbálhatjuk felderíteni az egyes kérdések megítélését a

hétköznapokban, ám a pontos értékelés – azaz annak igazolása, hogy amit kaptunk, az

válasz-e a vizsgálati kérdésre – itt is vitatható. Különösen a minőségi vizsgálatokkal kapott

eredmények mennyiségben való kifejezése tűnik bonyolult feladatnak, az esetek

többségében szerencsésebb megoldásnak tűnik a kifejtés, mint a mérőszámokba foglalás. A

kvantifikálásról való lemondás azonban azzal jár, hogy matematikai módszerekkel nem

tudunk következtetéseket levonni ezen külső elem és a napirendek kapcsolatáról.

A média és a közvélemény közötti „agenda-setting” hatásokat vizsgáló írásokat a

szakirodalom az úgynevezett Acapulco-tipológia alapján négy csoportba sorolja. A

csoportosítás a kutatások perspektíváját két dimenzió alapján határozza meg. Egyrészt

elválasztja – a figyelem fókuszának függvényében – a teljes napirendre, illetve a napirend

egyes elemeire koncentráló vizsgálatokat. Előbbiek a napirenden lévő összes témát

bevonják a kutatásba, azaz keresztmetszeti áttekintést adnak (úgynevezett „hierarchy

study”), míg utóbbiak kizárólag kiválasztott témák sorsára figyelnek, azaz megközelítésük

longitudinális („longitudinal study”). A másik dimenzió azt mutatja meg, hogy az adott

ügy közvéleménybeli fontosságának vizsgálatára milyen eljárást alkalmaz a kutatás:

átfogóan a teljes népességgel (esetleg nagyobb csoportokkal), vagy kizárólag egyének

percepciójával foglalkozik. Előbbi értelemszerűen aggregált adatokra épül, míg utóbbi az

egyéntől kapott válaszokat elemzi.

A két dimenzió alapján az „agenda-setting” vizsgálatok négy perspektívába rendezhetők.

Az I. perspektíva a témák teljességére figyel, méghozzá olyan módon, hogy az adott

közösség napirend érzékelésére vonatkozó aggregált adatokat dolgoz fel. Ezt a nézőpontot

a verseny kifejezéssel illeti a tipológia, arra utalva, hogy az ilyen vizsgálatokban az ügyek

egymással versengenek a napirenden a figyelemért. A legelső „agenda-setting” kutatás, az

úgynevezett Chapel Hill tanulmány ezzel a módszerrel dolgozott, de számos későbbi

vizsgálat is ugyanezt alkalmazta. A II. perspektíva szintén az ügyek versenyére fókuszál,

ám a napirendi fontosságot nem a teljes populációban, hanem csak a kutatásba bevont

egyénekkel kapcsolatban vizsgálja. Az irodalomban kevés példa akad ilyen kutatásra,

amelyekről tudunk, azok inkább csak gyenge „agenda-setting” hatást állapítottak meg. A

perspektíva elnevezése – automatizmus – rögtön magyarázattal is szolgálhat az eddigi

eredményekre: az ilyen kutatások ugyanis csak akkor járhatnak sikerrel, ha elfogadjuk,

hogy a média az egyes emberek napirendjére is olyan ingert jelent, amelyet önműködő

módon követ egy meghatározott reakció. Ezek a vizsgálatok előfeltevése a médiaelméletek

azon csoportjához áll közel, amelyek a média működését és hatását lövedékként vagy

injekcióstűként képzelték el. A kapott eredmények – a hatás gyakori elmaradásáról –

fényes bizonyítékai annak, hogy az „agenda-setting” nem automatizmus: a közvélemény

többsége esetében igaz lehet a média napirendkijelölő hatása, de nem alakítja át

automatikusan minden egyén napirendjét. A III. perspektíva visszatér az aggregált

adatokhoz, de a figyelem középpontjában már nem a teljes napirend, hanem csak egy –

esetleg néhány – téma szerepel. Az ilyen kutatások egyes ügyeket történetiségükben

mutatnak be, innen a természetrajz vagy változástörténet elnevezés. A IV. perspektíva

megmarad az egyes témáknál, és azokat a vizsgálatba bevont egyének percepciója alapján

kutatja. Az ilyen kognitív portrék leggyakoribb alkalmazási területét a kísérletek jelentik,

amikor manipulált tudósításokat, híreket használva egyének gondolkodásának változását

elemzik.

A munkában bemutatott magyar napirendkutatás alapvetően a napirend egyik elemének, a

média napirendnek a vizsgálatára koncentrál. Miután azonban a napirendkutatás lényege a

hatások vizsgálata, ezen mechanizmusok input és output oldali feltérképezésére is

kísérletet tesz. Az input oldal ebben az esetben a szakpolitikai-pártpolitikai napirendet

jelenti, a média napirendje esetében ugyanis kizárólag azokat az ügyeket vizsgálom,

amelyek vagy már megjelentek vagy a média expozíciója után jelennek meg a második

halmazban. Az output oldalon a közvélemény napirendje szerepel, azaz annak vizsgálata,

hogy a közvéleményre milyen hatást gyakorol a média által exponált napirend. Ezzel

kapcsolatban látom azonban a legnagyobb nehézséget, elsősorban módszertani okokból.

Egy választott időszak elemzése kapcsán azonban bemutatom a média napirend és a

közvélemény preferenciáinak alakulása közötti összefüggéseket. Ebben a vizsgálatban

tehát nem a fontosság átvitelét vizsgálom, hanem az „agenda-setting” második szintjét: azt

nézem meg egy példán keresztül, hogy a média napirend képes-e a választói viselkedésre

(attitűdökre) hatást gyakorlni.

A módszer kapcsán egy előfeltevéssel élek. Ezek szerint, ha egy ügy vezető hír egy

kiemelten fontos szerepet betöltő orgánumban, feltehetően az, vagy azzá válik más

orgánumokban is. Mindebből az következik, hogy ha a vezető témákat keressük, elegendő

megvizsgálnunk a legfontosabb elektronikus és írott médiumok napirendjét. Ezen

előfeltevés alapján úgy vélem, hogy a legjelentősebb televíziós híradók, országos politikai

napilapok és internetes hírportálok képesek megadni azokat a témákat, amelyek egy adott

időszakban vezető helyzetben vannak, relevánsnak számítanak a magyar médiumokban.

Ebből a megfontolásból nem látom módszertani problémának, hogy a kétségtelenül

jelentős elérést produkáló megyei napilapok vagy rádiók kutatására nem kerül sor, azt

feltételezem, hogy ezek napirendje – már ami egy-egy nap vezető témáit illeti – nem tér el

radikálisan a kiválasztott legfontosabb médiumok napirendjétől. Természetesen ezt az

állítást csak egy minden médiumra kiterjedő vizsgálat tudná igazolni vagy cáfolni, a

kutatás azonban nem a teljes magyar média, és különösen nem az egyes médiumok

feltehetően részben eltérő napirendjére irányult, hanem a magyar médiában megjelenő

legfontosabb politikai témákat kívántam megtalálni és elemezni. Meggyőződésem, ha a

hírkezelésben és a bemutatott témák sorrendiségében lehet is eltérés az egyes médiumok

között – ezt egyébként különösebb kutatás nélkül, akár egyszerű megfigyeléssel is könnyen

lehet igazolni -, az egyes időszakok kiemelt témáit néhány jól kiválasztott orgánum

segítségével azonosítani lehet.

A magyar politikai napirend kutatása során a kiválasztott médiumokba kerülő ügyeket több

változó mentén azonosítottam. A vizsgálati alapegység az ingerküszöböt átlépő téma volt, s

ezeket kódoltam több változó attribútumainak megfelelően. A változók köre és

megfogalmazása a kutatás során némileg módosult, a legfontosabbak az alábbiak:

Méret: Az ügy napirendi fontosságára utaló változó. Minél több napig marad egy téma a

napirenden, annál nagyobb a mérete, illetve fordítva. A legkisebb, azaz a napirenden a

legkevésbé fontos téma mindössze egy alkalommal lépi át az ingerküszöböt. Az

ingerküszöböt át nem lépő témák egyáltalán nem kerülnek a vizsgálatba. Bár ezek egy

része lehet politikai értelemben fontos, a napirendi helyzete a kutatásban nem értékelhető.

Kezdeményező: Az a politikai szereplő, akihez az adott ügy elindítása kapcsolható. Ez lehet

a kormány, egyes pártok, de lehet külső – vagyis a politikai rendszeren kívülről érkező –

vagy intézményi jellegű – a politikai rendszerből induló, de a politikai szereplők akaratától

független – is.

Reagáló: Az a szereplő, aki a napirenden első számú reagálóként azonosítható. Bizonyos

esetekben nem azonosítható reagáló, más esetekben pedig gyakorlatilag minden lényeges

politikai szereplő (valamennyi párt, valamint a kormány) reagál.

Aréna: Az a hely, ahol dominánsan az ügyről folyó viták zajlottak. Lehet a parlament, a

média, egy önkormányzat vagy akár a bíróság is. Ezeken túlmenően rendezvényként

definiáltam az olyan eseményeket, amelyek a politikai szereplők hivatalos szervezésében

zajlanak (kongresszus, küldöttgyűlés, megemlékezés stb.). Találkozónak vagy tárgyalásnak

neveztem a politikai szereplők eszmecseréit, megbeszéléseit, míg esemény néven azokat a

témákat azonosítottam, amelyek esetében a média nem a politikai szereplők által szervezett

eseményről adott hírt, az eseményre a politika csak reagált (tüntetések, akciók, nem

pártpolitikai rendezvények, cselekmények, természeti katasztrófák stb.). Míg tehát a

rendezvény és a találkozó alapvetően pártpolitikai jellegű arénák, addig az esemény a

pártok akaratától függetlenül kerül napirendre.

Típus: Az adott ügy közpolitikai besorolása (Cobb-Ross 1997, 14-15). Materiális, ha

elsődlegesen elosztási jellegű, a költségvetés körébe tartozó témáról vagy javaslatról van

szó (adók, gazdasági kérdések, anyagi támogatások, bérek stb.). Szimbolikus, ha

elsődlegesen nem elosztási jellegű a kérdés, a politikai vita nem a költségvetés körébe

tartozó ügyként jelenik meg. Botrány vagy bulvár jellegű, ha a téma alapja egy botrányként

azonosított ügy (korrupció, morális problémák, visszaélések, törvénybe ütköző

cselekedetek stb.) vagy maga az ügy alapvetően bulvár jellegű (politikusok magánélete,

szenzációk, hétköznapi történetek stb.), ide tartoznak a különböző természeti és emberi

katasztrófák is.

Szakpolitika: Az adott ügy szakpolitikai, ágazati politikai besorolása. Az ügyek egy része

szakpolitikailag besorolhatatlan, mert vagy tisztán pártpolitikai, vagy botrány jellegű.

Terjedelem: Az ügy jellegére, hatókörére utaló változó attól függően, hogy az adott ügy a

politika akaratát továbbítja a társadalom felé (pl. törvények, kötelező szabályok – output);

vagy külső hatásra reagál a politika (pl. természeti katasztrófák, szerencsétlenségek stb. –

input); vagy az ügy a szűken vett politikai eliten belül marad (pl. vezetőválasztások,

intézményi kérdések – politics).

Hatás: Azokat a témákat tekintem pozitívnak, amelyek tartalmi kezdeményezést vagy

valamilyen kezdeményezésre, igényre adott alternatív javaslatot, politikai sikert jelentenek

valamely politikai szereplő számára. Negatív az olyan téma, amely a megszólalót vagy

érintettet negatív színben tünteti fel, számára hátrányos kommunikációs helyzetet teremt.

Az egyértelműen be nem sorolható témákat semlegesnek nevezem. A pozitív-negatív

besorolás mellett az adatbázisban kormánypártinak vagy ellenzékinek azokat a témákat

minősítem, amelyek – függetlenül az ügy kapcsán megszólaló(k) párthovatartozásától –

politikai értelemben a kormányoldal vagy az ellenzék számára kedvezőbbek.

III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása

A dolgozat legfontosabb eredményei a következők:

(1) A munka részletesen tárgyalja a napirendek sajátosságait és eltéréseit, felhívja a

figyelmet arra, hogy a média, a közvélemény és politika napirendje önálló logika

alapján működik. A napirendek ábrázolására alkalmazott halmazok használatának kettős

indoka van. Egyrészt – és talán ez a nyomósabb érv - a korábbi napirendi koncepciók úgy

mutatták az ügyeket, mint amelyek az egyik napirendről a másikra kerülnek át, holott a

valóságban az újabb napirendre kerülés nem jelent minden esetben „átlépést”, a téma

párhuzamosan több (kettő vagy három) napirenden is szerepelhet. A halmazokban való

ábrázolás a korábbi koncepcióknál szemléletesebben mutathatja az ügyek vándorlását a

napirendek között azzal, hogy lehetőséget ad annak demosntrálására: bizonyos témák

egyszerre több napirendnek is a részei lehetnek. Másrészt, ezzel összhangban, úgy vélem,

hogy a politikatudomány számára a három halmaz közös metszete lehet a legérdekesebb

vizsgálati hely, hiszen ide azok az ügyek kerülhetnek, amelyek egy adott időszakban a

politikai intézmények és szereplők, valamint a média és a közvélemény figyelmét is

felkeltik. Miután ezek a témák bírnak a legnagyobb fontossággal, ezeket tarthatjuk egy

adott időszak vezető politikai témáinak. A halmazokban való gondolkozásnak további

gyakorlati haszna is lehet. Mind a politikai döntéshozók, mind a média hírszerkesztői

számára tanulságos azoknak a témáknak a tanulmányozása, amelyek nem kerültek be a

metszetekbe.

(2) A dolgozat a nemzetközi szakirodalomban az utóbbi években egyre gyakrabban

használt megkülönböztetést átvéve, az „agenda-setting” első és második szintjét külön

tárgyalja. A napirendkutatások második hulláma a 20. század végén - a 21. század elején

egyre gyakrabban kérdőjelezi meg azt a szűkítést, amelyet a fontosság átvitelének

megfogalmazása kapcsán az első kutatások megtettek. A hatvanas években a vizsgálatok

elindításában is élen járó Maxwell McCombs és társai újabb írásaikban már az „agenda-

setting” második szintjéről (dimenziójáról, szakaszáról) beszélnek. Ezen koncepció

értelmében nem kizárólag a fontosság átvitele feltételezhető, hanem az is, hogy az

objektumokkal (témákkal) együtt a velük kapcsolatos attribútumok, jellemzők is

átkerülhetnek a választók fejébe. Ilyenek lehetnek a jelöltekkel kapcsolatos imázs elemek;

az egyes ügyekben elfoglalt álláspontok, megoldási lehetőségek; a problémák okai stb. Ha

a média és a közvélemény közötti kapcsolatra gondolunk, a második szintet így

jellemezhetjük: a média az adott kérdés kapcsán alakítani, formálni, iránytani is képes a

közvélemény gondolkodását.

(3) A munka feldolgozza a nemzetközi napirendkutatásokat, és önálló módon, nyolc

irányba rendezve elemzi és ismerteti a legfontosabb kutatási tradíciókat. Az elmúlt

évtizedekben folytatott vizsgálatok, vizsgálati irányok több szempont mentén is

elrendezhetők. A legkézenfekvőbb a kronológikus ismertetés, a korai művektől a

klasszikus munkákon át a legújabb komplex vizsgálatokig és kísérletekig. A csoportosítás

az alkalmazott módszerek alapján is elvégezhető, hiszen a munkák között ma már

kvantitatív-, ország-, eset- és összehasonlító tanulmányok, keresztmetszeti és longitudinális

kutatások egyaránt nagy számban megtalálhatók. A tudományterület áttekintésére –

elsősorban didaktikai okokból – jelen munka a kutatási területek és a vizsgálati célok

elkülönítése alapján vállalkozik. Az alirányok mentén történő csoportosítás is

többféleképpen végezhető el; a legegyszerűbb felosztás a napirend három fő

komponenséhez – politika, média és közvélemény – kapcsolja az egyes munkákat. A

dolgozat ezt a logikát követve, de az elemek közötti kapcsolatok iránya alapján a három

komponenst tovább tagolva mutatja be a napirendkutatások irodalmát.

A dolgizatban elemzett főbb kutatási irányok a következők:

1. A média hatásainak hipotetikus megfogalmazása. Az első munkák esetében a

legnehezebb eldönteni, hogy azok már a napirendkutatás szerves részei, avagy

inkább csak előzményei. A média politikai szerepének és hatásának keresése

ezekeben a munkákban még nem az „agenda-setting” paradigma keretében történt,

inkább csak hipotézisekről, megsejtésekről beszélhetünk. Olyan fontos

felismerésekről van azonban szó, amelyek nélkül a későbbi kutatások sem

indulhattak volna el. Ez a kutatási irány a hetvenes években kezdődött „agenda-

setting” vizsgálatok közvetlen előzményének tekinthető, szinte minden olyan

munka, amely már empirikus módszerek alapján vizsgálta a média és a

közvélemény napirendje közötti kapcsolatot, első helyen hivatkozik azokra a

gondolatokra, amelyeket Lippman klasszikus munkája vagy Long és Lang-Lang

írásai tartalmaztak.

2. A közvélemény napirendjének tanulmányozása. A hatáskereső munkákkal közel

egyidőben láttak napvilágot azok az írások, amelyek elsőként fókuszáltak a

közvélemény napirendjére. Ezek a munkák nem kerestek empirikus kapcsolatot a

média és a közvélemény napirendje között, hanem kizárólag arra voltak kíváncsiak,

hogy milyen témákra fogékonyak az emberek (közvélemény-kutatások elemzése),

vagy hogyan kerülnek fel erre a napirendre – és onnan le – az egyes ügyek

(Downs). A közvélemény napirendjének tanulmányozása fontos adalékokkal

szolgált azon írások számára, amelyek a későbbiekben a hatásmechanizmusok

vizsgálatára vállalkoztak. Ez a kutatási irány valójában a harmadik vizsgálati

terület előkészítéseként írható le: éppen ezért ma már nem nevezhető önállónak a

napirendkutatásokon belül.

3. A média napirend és a közvélemény napirend közötti kapcsolat keresése, az

„agenda-setting” hatás. Ez a kutatási irány – amely a legterjedelmesebb

irodalommal rendelkezik – tekinthető a klasszikus napirendkutatásnak. Három

okból állíthatjuk mindezt. Egyrészt itt találjuk azokat a munkákat, amelyek

elsőként fogalmazták meg a napirendkutatás paradigmájának alappilléreit alkotó

állításokat. Másrészt ezekben a művekben jelentek meg először rendszerezett

formában az „agenda-setting” hatás elméleti kérdései. Harmadrészt pedig ezek a

munkák tettek úttörő jelleggel kísérletet arra, hogy empirikus módszerek

segítségével (tartalomelemzések, közvélemény-kutatások, kísérletek) vizsgálják az

elemek közötti hatásmechanizmusokat. Az írások előbb hipotetikus módon

(Cohen), később esettanulmányok segítségével (McCombs-Shaw), egy adott

időszak vizsgálatával (Funkhouser), vagy kísérletezéssel (Iyengar) keresték a

média hatását a közvélemény napirendjére.

4. A média napirend vizsgálata. Ezek a munkák nem a média és a közvélemény

közötti kapcsolatra koncentráltak, hanem a médiába kerülő témák vizsgálata

kapcsán igyekeztek következtetéseket megfogalmazni. Az ide sorolt kutatások

tehát annyiban különböznek az előbbi iránytól, hogy a vizsgálatok kizárólag a

média szelekciós mechanizmusaira irányultak. Arra voltak kíváncsiak, hogy

milyen ügyeknek van nagyobb esélyük a hírré válásra (Funkhouser), kik döntenek

és milyen szempontok alapján a média napirendjéről, milyen hatások érik a médiát

(Shoemaker-Reese), hogyan hatnak egymásra az egyes orgánumok (Reese-

Danielian).

5. A valódi fontosság hatása a napirendre. Egyes kutatók – különböző, gyakran

vitatott módszerek alkalmazásával – Funkhouser úttörő munkája nyomán a témák

„objektív” fontosságát próbálták megállapítani, azzal a céllal, hogy

összehasonlítsák a napirenden (napirendeken) lévő „relatív” súlyukkal,

helyzetükkel. A valódi fontosság vizsgálata természetesen szoros kapcsolatban áll

az előző kutatásokkal, hiszen a szerzők az egyes ügyek napirendi helyzetét

hasonlították össze azok valódi jelentőségével. A kutatások azonban az eltérő

kérdésfeltevés és vizsgálati fókusz miatt önálló területnek tekinthetők.

6. A politikai-szakpolitikai napirend alakulásának vizsgálata. A fentiekhez képest

eltérő kutatási tradíciót jelent a (szak)politikai napirend vizsgálata. Ezek a munkák

ugyanis nem a média hatására koncentrálnak, hanem a napirendi problematika

politikai (különösen szakpolitikai) relevanciájára kíváncsiak. A kutatások egy része

hipotetikus megállapításokat tartalmaz (Schattschneider, Bachrach-Baratz, Cobb-

Elder, Cobb-Ross-Ross), mások empirikus vizsgálatokon alapulnak (Kingdon,

Rogers et al., Birkland). A szakpolitikai napirend tanulmányozásánál látjuk a

legtöbb, kizárólag egy vagy néhány ügyre koncentráló, úgynevezett longitudinális

vizsgálatot.

7. A politika és a média közötti kapcsolat keresése. Az előző irányzathoz áll közel az

a vizsgálati csoport, amelybe a politika és a média közötti hatásmechanizmusokat

kereső munkák tartoznak. Érdekes módon talán ez az az irányzat, amely a

legkésőbb – a huszadik század nyolcvanas éveitől kezdődően – jelentkezett a

napirendi irodalmon belül. Az ilyen vizsgálatok arra tesznek kísérletet, hogy –

leginkább esettanulmány jelleggel – egyrészt a politikai cselekvéseknek a

médiában való megjelenését, másrészt pedig a média napirendjének a politikára

való hatását vizsgálják. Az amerikai elnökök évértékelő beszédeinek elemzései

mintapéldái ennek a kutatási tradíciónak, de ebbe a körbe sorolható az a

vállalkozás, amelyet Steffan Walgrave és kutatótársai indítottak el Európában. Az

előző tradíció mellett a napirendkutatások politikatudományi kérdését – a média és

a politika közötti interakciókra vonatkozóan – ezek a munkák fogalmazták meg.

8. A politikai napirenden belüli hatások komplex vizsgálata. A legambíciózusabb

munkák a három napirendi elem – valamint a külső tényezők – kapcsolatának

komplex elemzését tűzik ki célul. Több-kevesebb originalitással a legtöbb

klasszikus munka megpróbálta megfogalmazni az álláspontját a napirendi működés

logikájáról, de csak néhány vállalkozott arra, hogy az elemek kapcsolódását a

teljesség igényével vizsgálja. Manheim kísérlete az elemzési szempontok

megfogalmazására, különösen pedig az amerikai napirendkutatás legjelentősebb –

elméleti és empirikus kutatásokra egyaránt támaszkodó – szerzőinek írásai

egyértelműen ebbe a kutatási irányba tartoznak.

(4) A dolgozat önálló kutatási eredményeket tartalmaz a magyar média napirendről.

Az 1999-2003 közötti felmérésekben szereplő kutatási erednények arra utalnak, hogy a

magyar politikai napirendet az alábbi logika, működésmód jellemzi:

1. a kormányzati pozícióban lévők strukturális okokból versenyelőnyben vannak a

napirenden a kezdeményezések terén;

2. a napirenden lévő ügyek döntő többségében a média nem csupán hírt ad valamilyen

politikai akcióról, rendezvényről vagy eseményről, hanem maga teremt kereteket

hozzá, illetve a politikusok kizárólag a média számára tervezetten szólalnak meg

egy adott téma kapcsán;

3. egy adott ügy napirendre kerülését elősegítheti, ha abban a pártok látványos

egyeztetéseket, megbeszéléseket, úgynevezett politics-típusú eseményeket

szerveznek, a média az ilyen ügyekre fogékonyabbnak mutatkozik;

4. nem a parlamenti ülésrend vagy aktivitás, hanem az adott ügyek

médiaérzékenysége befolyásolja a parlamenti vitatémáknak a vezető hírekbe való

bekerülésének esélyeit; a média gyakran a szokatlan, a rutin megoldásoktól eltérő

parlamenti eseményeket emel napirendre;

5. a napirendre lényegesen nagyobb eséllyel kerülnek be az ideologikus-pártpolitikai-

szimbolikus témák, mint a materiális-elosztási jellegű ügyek; a témastruktúra

azonban elsősorban a pártok szándékaitól és lehetőségeitől függ, így a sorrend meg

is változhat;

6. a témák jelentős része szakpolitikailag nehezen vagy egyáltalán nem besorolható;

számos téma, elsősorban szimbolikus, botrány vagy bulvár jellegű ügy,

szakpolitikailag értelmezhetetlen;

7. a napirenden egyáltalán nem vagy legfeljebb csak nehezen figyelhető meg a

szakpolitikai fontosság és a napirendi súly közötti összefüggés;

8. a pártpolitikai jellegű ügyek dominálják a vezető híreket, míg az input témák akkor

lehetnek hangsúlyosabbak, ha a kormánypártok nem tudják kontroll alatt tartani a

napirendet.

(5) A munka kísérletet tesz az „agenda-setting” működésének bemutatására. A

kísérletet nem az „agenda-setting” második szintjének minden kétséget kizáró igazolására

szántam, hiszen a napirendkutatások legfontosabb tanulságának éppen azt tartom, hogy

ilyen törvényszerűségek amúgy sem állapíthatók meg. A vizsgálattal azt demonstráltam,

hogy az esetek egy jelentős részében komoly hasonlóság fedezhető fel a média napirendjén

exponált politika szerkezete és az azt követő időszak közvélemény-kutatásokban mért

pártpreferenciáinak változása között. Ha nem is az inger-reakció modellnek megfelelően,

de igazolhatónak látszik, hogy lehet valamilyen együttjárás a napirend és a közvélemény

alakulása között. A dolgozatban bemutatott kutatáshoz hasonló felmérések arra lehetnek

alkalmasak, hogy demostrálják: mikor működik és mikor nem ez a hatás.

(6) A dolgozat részletesen tárgyalja annak kérdését, hogy a napirend kutatása miért

jelent a politikatudomány számára fontos feladatot. A politikai napirend kutatásának

autonómiáját más aldiszciplínákkal szemben az adja, hogy a „mi van a politika

napirendjén, miért van ott és milyen hatást gyakorol?” a központi kérdésük. A napirend

működése a dolgozat fő megállapítása szerint sokkal bonyolultabb annál, mintsem

törvényszerűségek, valamilyen vaströvény megtalalásában reménykedhessünk. A

legfontosabbnak annak felismerését tartom, hogy van esély – hol nagyobb, hol kisebb – a

hatásmechanizmus működésére: azért érdemes keresnünk a napirendi logikát, mert

befolyással lehet a politikai folyamatokra, eseményekre. A magyarázataink azonban

mindig csak eseti jellegűek lehetnek. A magyar kutatás tanulsága éppen a napirend gyors

változása. Bizonyos időszakokban a szimbolikus témáknak van esélyük arra, hogy a

politikusok átemeljék őket a média napirendjére, máskor viszont szinte kizárólag csak

gazdasági ügyek dominálnak. Egy olyan többszereplős, többmenetes játék, folyamat

alakítja a napirendet, amely modellekbe zsúfolva vagy általános igazságokat alkalmazva

soha nem válik leírhatóvá. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a többé-kevésbé „mérhető”

szereplők mellett még számos tényező szerepet kaphat, ezek egy része kalkulálható (valódi

fontosság, nemzetközi környezet stb.), más részükkel azonban még számolni sem mindig

tudunk (pszichológiai elemek, irracionalitás, nem szándékolt következmények stb.).

Biztosan tehát csak annyit állíthatunk: a politikai napirend annyira komplex cselekvéssor

alapján rendeződik el, hogy egyetlen szereplő uralmáról, döntő hatásáról nem

beszélhetünk. Éppen ez az a megállapítás, amely miatt félreértelmezésnek, a politika

természetétől idegen állításnak gondolom a média omnipotenciájának téztisét. Lehet hatást

gyakorolni egy másik napirendre, lehet meghatározni a napirende(ke)t, de ha nem működik

a mechnizmus, az legalább annyira tanulságos és elemzésre érdemes, mint amikor tetten

érhető az „agenda-setting”.

IV. A munka témaköréből készült publikációk listája

A kutatás egyes fázisai, elágazásai több alkalommal is publikálásra kerültek. A

Magyarország Politikai Évkönyve 1999 óta minden évben közli az adott esztendőről szóló

magyar napirendi beszámolót (Török 2000, Tóth-Török 2001, Tóth-Török 2002a, Török

2003, Török 2004), a 2002-es választási kampány napirendi elemzése pedig a

Politikatudományi Szemle számára készült (Török 2002). Az elméleti vonatkozásokról

több írásban is értekeztem (Török 2002a), míg a magyar médiaviszonyok elemzése egy

egyetemi tankönyvben látott napvilágot (Körösényi-Tóth-Török 2003). Jelen munka – bár

természetesen támaszkodik a korábbi publikációkra – minden tekintetben új alkotás: a

politikai napirendkutatásról szerzett ismeretek új szempontok alapján történő bemutatása.

Tóth Csaba – Török Gábor 2001: Politikai napirend, 2000: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. In

Kurtán, Sándor, Vass (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2001. Budapest: Demokrácia

Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 132-147.

Tóth Csaba – Török Gábor 2002: Politikai napirend, 2001: Kiegyenlítettebb tematizációs verseny a

választások előtt. In Kurtán, Sándor, Vass (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2002. Budapest:

Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 167-188.

Tóth Csaba – Török Gábor 2002a: Politika és kommunikáció. A magyar politikai napirend témái a

2002-es választások előtt. Budapest: Századvég

Tóth Csaba – Török Gábor 2003: Elméletek a politikatudományban. In Gallai Sándor – Török Gábor

(szerk.): Politika és politikatudomány. Budapest: Aula

Török Gábor 2000: Politikai napirend, 1999. In Kurtán, Sándor, Vass (szerk.): Magyarország politikai

évkönyve 2000. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 94-103.p

Török Gábor 2001: Politikai napirendek és a média. In Sükösd Miklós – Csermely Péter (szerk.): A

hír értékei. Budapest: Média Hungária, 135-145.

Török Gábor 2002: Hatásvadászat. Választási kampány a médiában. Politikatudományi Szemle, 1-2,

73-92.

Török Gábor 2002a: A média és a politikai napirend. Marketing & menedzsment, 1, 12-16.

Török Gábor 2003: Politikai napirend, 2002: változatlan szerkezet, változó szerepek. In Kurtán,

Sándor, Vass (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2003. Budapest: Demokrácia Kutatások

Magyar Központja Alapítvány, 139-157.

Török Gábor 2003a: Politika a médiában: A Medgyessy-kormány első 16 hónapja hat szakaszban. In

Enyedi-Polyák-Sarkady (szerk.): Médiakönyv. Budapest: Enamiké, 47-54.

Török Gábor 2004: Politikai napirend, 2003: a gazdaság a középpontban. In Kurtán, Sándor, Vass

(szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2004. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja

Alapítvány