tudományelméleti szöveggyűjtemény

8/17/2019 tudományelméleti szöveggyűjtemény

1/161

A szöveggyű jteményt szerkesztette és a bevezetőketírta:Törő Lajos

TUDOMÁNYELMÉLETI SZÖVEGGYŰ

JTEMÉNY

A „Fejezetek a tudományelmélet történetébő l az

arkhé-elvt ő l a hermeneutikai filozófiáig” jegyzethez.

Arisztotelész/384-322/

IAz ókori történelem egyik legnagyobb hatású gondolkodója.Elméleti munkásságában az élet minden lényegegesterületével foglalkozott. Az általános filozófián túl atermészet- és a társadalom filozófiában a közgazdaságitanokban, az etikában, a pedagógiában, a hermeneutikábannemcsak összegzi a megelőző görög gondolkodókteljesítményeit, hanem az ismertek új szintézisét felmutatva,meghaladja elődeit. A történelem őt jegyzi Nagy Sándorhadvezér nevelő jeként. Arisztotelész a tudományelmélet,konkrétan a logika tudományának megalapozásában ismaradandót alkotott. Elméleti téziseit annak kifejtését a

tanítványai által az ORGANON (eszköz) címen összegyű jtöttelemzésekben foglalta össze. Arisztotelész a kutatásban, avilág megismerésében nagy hangsúlyt helyezett a tények,azadatok összegyű jtésére, a megfigyelésre, majd a megfigyelttényekből eljutni a magasabb magyarázó elvekhez. (Arávezető következtetést latinul inductio – nak, görögülepagoge – nak nevezzük.)

A magyarázó elvekből és a megfigyelt tényekrevonatkozó állításokból következtetéseket vonunk le. Ezt agondolati munkát levezetésnek (latinul deductio-nak,görögül szillogizmusnak) nevezzük. Az indukció útján

meghatározható az egyes dolgokban rejlő általános. Az

1


2/161

indukció magasabb szintű fajtája a fajokból halad a nemek (alatin nyelven a genus = nem) felé. Az induktív vizsgálatiszemlélet ellentéte a deduktív módszer , amely aszillogizmusban jelenik meg. A szillogizmus kérdésének

bevezetésével foglalkozik a következő kiemelt fejezetrész.

…………………………………………………………………………………Először is mondjuk meg, hogy mir ől szól és mivel fog-

lalkozik ez a vizsgálódás, hogy ti. a bizonyításról szól és a bizonyításos jellegű tudománnyal foglalkozik. Aztán pedighatározzuk meg, hogy mi a tétel, mi a fogalom, és mi aszillogizmus, éspedig, hogy milyen a tökéletes és milyen anem tökéletes szillogizmus; ezek után pedig azt, hogy mit

jelent „egészen benne van" vagy „egyáltalán nincs benne",meg mit értünk azon, hogy „mindnek állítmánya" vagy„egynek sem állítmánya".

Nos tehát, tétel az a beszéd , amely valamitállít vagy tagad valamir ől; lehet egyetemes, részleges vagyhatározatlan. Egyetemesnek nevezem azt, hogy valamimindre vagy egyre se vonatkozik valamiből; részlegesnekazt, hogy némelyre vagy némelyre nem, vagy nem mindrevonatkozik; határozatlannak pedig azt, hogy az egyete-messég vagy részlegesség jelzése nélkül vonatkozik, mint pl.Az ellentétek ugyanabba a tudományba tartoznak vagy Agyönyör nem jó." A bizonyító tétel abban különbözik avitatételtől, hogy míg a bizonyító tétel egy ellentmondás-páregyik tagjának kijelentése (hiszen aki bizonyít, az nemkérdez, hanem kijelent), addig a vitatétel egy ellentmondás

párt tartalmazó kérdés. Abból a szempontból azonban semmikülönbség nincs köztük, hogy miként adódik belőlükszillogizmus. Hiszen akár bizonyít, akár kérdez valaki,szillogizmussal érvel, miután kijelenti, hogy valami vonat-kozik-e valamire vagy sem. Így tehát egyszer űenszillogisztikus tétel az, amely az említett módon állít vagytagad valamit valamir ől, bizonyító szillogisztikus tétel az,amely igaz és amelyet alapfeltevésekből kiindulva mondunkki, vitázó szillogisztikus tétel pedig a kérdező részér ől egyellentmondáspárt tartalmazó kérdés, a következtető részér őlannak kijelentése, ami látszólagos vagy valószínű, mint a

Topikában is mondottuk. — Nos, hogy mi a tétel, és hogy

2


3/161

miben különbözik a szillogisztikus tétel, a bizonyító szillo-gisztikus tétel és a vitázó szillogisztikus tétel, pontosanmegtárgyaljuk majd a késő bbiekben, Egyelőre elég lesz ez amost adott meghatározás,

Fogalom szerintem az, amire a tétel felbontható; ilyen az,

amit valamir ől állítunk, s amir

ől ezt állítjuk, hozzátéve azt,hogy „van" vagy „nincs".

Szillogizmus pedig az olyan beszéd ,amelyben bizonyos dolgok megállapításából szükségszer űenkövetkezik valami más, mint amit megállapítottunk —mégpedig azért, mert azok a dolgok úgy vannak. „Mert azoka dolgok úgy vannak", ezt úgy értem, hogy ezek alapjánkövetkezik; hogy pedig „ezek alapján következik", ezt úgyértem, hogy semmi egyéb dolog, illetve fogalom nem kellahhoz, hogy bekövetkezzék a szükségszer űség.

Azt nevezem tökéletes szillogizmusnak, amelynek az ere-deti tételeken kívül semmi más nem kell ahhoz, hogyvilágosan kiderüljön: ami következik, az szükségszer űenkövetkezik; nem-tökéletesnek pedig azt nevezem,amelyiknek ehhez még egy vagy több olyan tétel kell,amelyek szűk szükségszer űen következnek ugyan alefektetett fogalmakból, nem nyertek tételszer ű kifejezést.

Az, hogy egyvalami egészen más valamiben van, annyit jelent, hogy az a másvalami ennek az egyvalaminek mind-nek az állítmánya. Akkor mondjuk, hogy mindnek azállítmánya, ha ebből az egyvalamiből egyetlen olyan semtalálható, amelyr ől a másik fogalom ne lenne kijelenthető.Megfelelően értendő az is, hogy az a másvalami ennek az

egyvalaminek egynek sem az állítmánya.Mivel pedig minden tétel vagy a vonatkozást, vagy aszükségszer ű vonatkozást, vagy az esetleges vonatkozást

jelenti ki, éspedig mindegyik változatban vagy állítva, vagytagadva, továbbá az állító vagy tagadó tételek is vagyegyetemesek, vagy részlegesek, vagy határozatlanok.— ezértszükségszer ű, hogy amelyik tétel egyetemesen tagad egyvonatkozást, az megfordítható a fogalmai szempontjából, pl.Ha egyetlen gyönyör sem jó, akkor egyetlen jó sem gyönyör; és szükségszer ű, hogy amelyik állít egy egyetemesvonatkozást, az megfordítható, de nem egyetemesen, hanem

részlegesen, pl. Ha minden gyönyör jó, akkor

3


4/161

szükségszer űen következik, hogy némely jó gyönyör ; arészlegeseknél: szükségszer ű, hogy az állító részlegesenmegfordítható (hiszen ha némely gyönyör jó, akkorkövetkezésképp némely jó gyönyör); viszont a tagadómegfordítása nem szükségszer ű, hiszen nem következik,

hogyha az ember némely élőlényre nem vonatkozik, akkoraz élőlény sem vonatkozik némely emberre.

Legyen tehát az AB tétel először egyetemesen tagadó. Nos, ha egyetlen B-re sem vonatkozik A, akkor egyetlen A-ra sem vonatkozik B; hiszen ha némely A-ra — mondjuk C-re — vonatkozna B, akkor nem lenne igaz, hogy egyetlen B-re sem vonatkozik A, ugyanis C az egyik B. Ha pedig Aminden B-re vonatkozik, akkor B is vonatkozik némely A-ra; hiszen ha B egyetlen A-ra sem vonatkozna, akkorA semvonatkozna egyetlen B-re sem, márpedig az volt a föltevés,hogy A minden B-re vonatkozik. Akkor is hasonlóképpenvan, ha a tétel részlegesen állítható; hiszen ha A vonatkoziknémely B-re, akkor szükségszer űen következik, hogy B isvonatkozik némely A-ra; ugyanis ha B egyetlen A-ra semvonatkozna, akkor A sem vonatkozna egyetlen B-re sem. Haviszont A némely B-re nem vonatkozik, akkor nemszükségszer ű következmény, hogy B sem vonatkoziknémely A-ra; pl. ha B állat, A ember; hiszen noha az embernem vonatkozik minden állatra, mégis az állat mindenemberre vonatkozik.

Ugyanígy lesz a szükségszer ű tételeknél; az egyetemestagadó egyetemesen fordítható meg, viszont mindkét állító


5/161

lehetségest kifejező tételek> közül - mivel az „esetleges" ill.„lehetséges" szót többféle értelemben használjuk (hiszen aszükségszer űre meg a nem szükségszer űre, meg az eset-legesre, ill. lehetségesre is mondjuk) —az állító tótelek azelő bbiekkel azonos módon fordíthatók meg.

Mert ha lehetséges, hogy A minden vagy némely B-revonatkozik, akkor az is lehetséges, hogy B némely A-ravonatkozik; hiszen ha egyikre se vonatkozhatna, akkor Asem vonatkozhatna egyetlen B-re sem. Ezt azonban már azelő bb bebizonyítottuk.

A tagadó tételeknél már nem {pontosabban: nem mindig)az elő bbiekkel azonos módon van a megfordíthatóság.Illetve, amíg valamit annak alapján mondunk esetlegesnek,ill. lehetségesnek, hogy a vonatkozás szükségszer ű vagy nemszükségszer ű, addig azonos módon van.

Példa erre, ha valaki azt mondja, hogy az ember nem ló,vagy hogy a fehér(ség) egyik köpenyre sem vonatkozik.Hiszen az elő bbinél szükségszer ű a vonatkozás (szükség-szer ű, hogy az ember nem ló), az utóbbinál nem szükség-szer ű a vonatkozás (nem szükségszer ű, hogy egyetlenköpeny sem fehér) — és a tétel az elő bbiekkel azonosmódon fordítható meg (a két eset bármelyikében). Mert halehetséges, hogy a ló egy emberre sem vonatkozik, akkor azis lehetséges, hogy az ember egyetlen lóra sem vonatkozik.Meg ha lehetséges, hogy a fehér(ség) egyik köpenyre semvonatkozik, akkor az is lehetséges, hogy a köpeny egyikfehérre sem vonatkozik; ha ugyanis szükségszer ű lenne,

hogy a köpeny némely fehérre vonatkozik, akkor az isszükségszer ű lenne, hogy a fehér némelyik köpenyrevonatkozik. Ezt azonban már az elő bb bebizonyítottuk.Meg a részleges tagadó tételnél is az elő bbiekkel azonosmódon történik a megfordítás.Ha viszont valamit azon az alapon mondunk esetlegesnek,hogy többnyire vagy természet szerint így van — és azesetlegességet ennek megfelelően határozzuk meg —, akkora tagadó tételek megfordítása nem az elő bbiekkel azonosmódon történik, hanem: az egyetemes tagadó tétel nemfordítható meg


6/161

lesz nyilvánvaló, amikor az esetlegességr ől fogunk beszélni.A mondottakon kívül egyelőre legyen még világos szá-munkra a következő: A Lehetséges (ill. esetleges}, hogy ezegy olyanra sem vonatkozik, ill. Lehetséges (ill. esetleges},hogy ez némely olyanra nem vonatkozik tételek állító

alakúak. (Mert a „lehetségesének


7/161

az is lehetséges, hogy egyáltalán nem vonatkozik arra; tehátaz sem következik szükségszer űen, hogy részlegesen, megaz sem, hogy egyetemesen vonatkozik arra; márpedig haegyik sem következik szükségszer űen, akkor ezen dolgok,illetve fogalmak révén nem kapunk szillogizmust. Például

szolgálnak olyan fogalmak, amelyek esetében az első azegész utolsóra vonatkozik: élőlény -- ember —- ló ; amelyek

esetében az első egyáltalán nem vonatkozik az utolsóra: —élőlény — ember — k ő. Meg akkor sincs szillogizimus,amikor az első sem vonatkozik a középsőre, meg a középső sem vonatkozik egyáltalán az utolsóra. Például vonatkozik:tudomány — vonal — orvostudomány ; egyre semvonatkozik: tudomány — vonal — egység. Világos tehát,hogy ebben az alakzatban egyetemes tételek esetén mikorvan, és mikor nincs szillogizmus; és hogyha van szil-logizmus, akkor szükségszer ű, hogy a fogalmak úgy viszo-nyuljanak, ahogy mondjuk; és hogyha így viszonyulnak,akkor van szillogizmus. .Ha pedig egyik fogalom egyetemesen, másik viszont rész-legesen viszonyul a párjához, akkor — amennyiben a f ő-fogalomra vonatkozik az egyetemes tétel (legyen az akárállító, akár tagadó), a részleges állító tétel pedig az alfoga-lomra - szükségszer ű következmény, hogy tökéletes szil-logizmust kapunk; amennyiben azonban az alfogalomravonatkozik az egyetemes tétel (vagy akárhogy másképpviszonyulnak a fogalmak), akkor lehetetlen szillogizmustkapnunk. (Főfogalomnak azt nevezem, amelyikben aközépső van benne, alfogalomnak meg azt, amelyik a

középfogalom alá tartozik. Ugyanis vonatkozzék A mindenB-re, B pedig némely C-re; nos, ha „mindnek állítmánya" azt jelenti, amit az elején mondottunk, akkor szükségszer űenkövetkezik, hogy A némely C-re vonatkozik. És ha Aegyetlen B-re sem vonatkozik, B pedig némely C-revonatkozik, akkor szükségszer űen következik, hogy Anémely C-re nem vonatkozik (azt ugyanis mármeghatároztuk, mit értünk azon, hogy „egynek sem állít-mánya"); tehát tökéletes szillogizmust kapunk. Ugyancsakakkor is, ha határozatlan a BC tétel, — feltéve ha állító;hiszen ugyanazt a szillogizmust kapjuk határozatlan

fogalmazási! tételnél, mint részlegesnél. Ha viszont az

7


8/161

alfogalomra vonatkozó tétel egyetemes (legyen az akárállító, akár tagadó), nincs szillogizmus akkor sem, ha állító,akkor sem, ha tagadó a határozatlan vagy részleges f őtétel;tehát ha A némely B-re vonatkozik vagy nem vonatkozik, B

pedig minden C-re vonatkozik. Pl. vonatkozik: jó —

tulajdonság — bölcs mérséklet; pl. nem vonatkozik: jó —tulajdonság — tudatlanság. Továbbá ha B egyetlen C-re semvonatkozik, A pedig némely B-re vagy vonatkozik vagy nemvonatkozik, vagy nem vonatkozik minden B-re, ilyenkorsincs szillogizmus. PL: fehér — ló — hattyú, fehér--ló —holló ; ugyanezek a példák akkor is, ha az AB tételhatározatlan.Meg akkor sincs szillogizmus, amikor af őfogalomra vonatkozik az egyetemes tétel (legyen az akárállító, akár tagadó), az alfogalomra vonatkozó tétel viszontrészlegesen tagadó (akár határozatlan, akár részlegesfogalmazást! ez az altétel), tehát ha A minden B-revonatkozik, B pedig némely C-re nem vonatkozik, vagy nemminden C-re vonatkozik. Hiszen ha valamire a középső ,nem vonatkozik, arra lehet, hogy mindre, de lehet, hogyegyre sem vonatkozik az első. Mert legyenek a szereplő fogalmak: élőlény — ember -- fehér ; és vegyük .úgy, hogy ahattyú és a hó azok a fehér dolgok, amelyeknek nemállítmánya az ember; nos, az élőlény az egyiknélvalamennyinek állítmánya, a másiknál pedig egynek sem;tehát nincs szillogizmus. Továbbá: A egyetlen B-re sevonatkozzék, B pedig némely C-re ne vonatkozzék; afogalmak legyenek pl.: élettelen — ember —fehér ; ésvegyük úgy, hogy a hattyú és a hó azok a fehér dolgok,

amelyeknek az ember nem állítmánya; nos, az egyiknélmindnek, a másiknál egynek sem állítmánya az élettelen.Meg aztán: mivel határozatlan az a tétel, is hogy B némelyC-re nem vonatkozik, azért akkor is igaz, hogy némely C-renem vonatkozik, ha egyetlen C-re sem vonatkozik, megakkor is, ha nem minden C-re vonatkozik; márpedig ahogyaz elő bb mondottuk, ha olyanok a fogalmak, hogy aközépfogalom egyáltalán nem vonatkozik az alfogalomra,akkor nincs szillogizmus; tehát világos, hogy akkor sincsszillogizmus, ha így viszonyulnak a fogalmak, — hiszenkülönben emezeknél is lenne. Ugyanez a bizonyítás akkor is,

ha az egyetemes f őtétel tagadó.

8


9/161

Akkor sincs semmiképp sem szillogizmus, ha mindkét tételrészleges — akár állító, akár tagadó mindkettő —, akár azegyik állító, a másik tagadó —, akár az egyik határozatlan, amásik határozott —, akár határozatlan mindkettő. Közös

példák mindegyik esetre: élőlény — fehér — ló, élőlény —

fehér — k ő. Világos tehát a mondottakból, hogy ha ebben azalakzatban részleges a szillogizmus (ti. bármely tétele

részleges), akkor a fogalmak feltétlenül úgy viszonyulnak,ahogy mondottuk; ugyanis ha másképp viszonyulnak,semmiképp sincs szillogizmus. De az is nyilvánvaló, hogyebben az alakzatban minden szillogizmus tökéletes, hiszenvalamennyi az eredetileg elfogadott tételek révén jön létre;meg hogy ezzel az alakzattal mindenféle vitatétel

bebizonyítható; ti. olyan is, hogy „mindre vonatkozik" olyanis, hogy „egyre sem vonatkozik", olyan is, hogy „némelyrevonatkozik" és olyan is, hogy „némelyre nem vonatkozik".Ezt nevezem első alakzatnak.

/Forrás: Arisztotelész: Organon. Akadémia Kiadó, Budapest,1961. (191-213oldalak, a görög nyelvű szövegrész nélkül.)/

Francis Bacon/1561-1626/

Az angol empirizmus megalapítója, a démokritosziatomelmélet híve, a gyakorlati kísérletező tudományhirdető je volt. Már ifjúkorában felvázolta a tudományoknagy megújításának tervét.

A legnagyobb jelentőséget a természettudományoknak

tulajdonította. A természetet szerinte törvényszer űségei általkell megismerni, s így lehet rajta uralkodni a helyesmegismerési módszernek a tapasztalatot kell tekinteni.

Eszerint a tapasztalatokból, a kísérletekből valamint azegyesből az általánosra következtetési módszerből leheteljutni a természet megismeréséig.A tudománynak mindig az emberi haladást kell szolgálnia.

Koncepciója szerint a tudományos és a technikaiismeretek gyors növekedésétől várható az emberiségfelemelkedése, a filozófiának így ezt a fejlődést kellelősegítenie. Ezen célkitűzés jegyében készült a Novum

Organum, amely elsősorban az arisztotelészi-skolasztikus,

9


10/161

logikai-metodologikai módszer ellen irányul, s amellett érvelhogy a dedukcióra épített üres racionalizmust a tartalmas,megfigyelésre alapozott tapasztalással kell felváltani.

Részlet a „Novum Organum”-ból:I.A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet ésfoghat fel, amennyit a természet rendjéből tények alapján,vagy elméje segítségével megfigyeli: ennél többet nemtudhat és nem tehet.

II.A puszta kéz és az önmagára hagyatkozó értelem egyarántkeveset ér: szerszámra és segédeszközre van szüksége azértelemnek éppúgy, mint a kéznek. És amint a kéz szer-számai kiváltják vagy irányítják a mozgást, éppúgy segítikvagy óvják az. értelmet az. elme szerszámai.

III.Emberi tudás és halalom egy és ugyanaz, mert ha az okotnem ismerjük, az okozat is elmarad. A természet ugyaniscsak engedelmességgel győzhető le, és amilyen szerepet

játszik az elméletben az ok. ugyanezt a szerepet játssza agyakorlatban a szabály.

IV.

Gyakorlati téren az ember csupán annyit tehet, hogyegymáshoz közelít vagy egymástól eltávolít bizonyos termé-szeti testeket; a további munkát a természet önmagábanvégzi el.A természet munkájába csak a gépész, a matematikus, azorvos, az alkimista és a mágus szokott beleszólni, de ez idő szerint csupán felszínes igyekezettel és sovány eredménnyel,

VI.Mert esztelen és önmagában ellentmondó elképzelés, hogyha soha nem térünk új. utakra, létrehozhatunk valamit, ami

eddig soha nem létezett.

10


11/161

VII.Látszatra — könyvekben és műhelyekben — se szeri, seszáma az elme és a kéz műveinek. Ennek a sokféleségnekforrása azonban nem az axiómák nagy száma, hanem túlzott

fortélyosság, és néhány, már jól ismert tény csűrése-csavarása.

VIII.Az eddig ismert gyakorlati felfedezések inkább a véletlennekés a tapasztalásnak, mintsem a tudománynak köszönhetők;mostani tudományunk ugyanis csupán a régebbi találmányoktetszetős átcsoportosítása, mert nem ad módszereket afelfedezésekre, és nem tűz ki célul újabb gyakorlatieredményeket.

IX.A tudomány minden nyomorúságának egyetlen alapvető okavan: oktalanul csodáljuk és magasztaljuk az emberi elmeerejét, de nem igyekszünk hatékony segédeszközökkel asegítségére sietni.

X.A természet fortélyossága lépten-nyomon kijátssza azérzékek és az értelem fortélyosságát. Úgy hogy bolondidőtöltés volna mind a sok szép elmélkedés, emberiokoskodás, vitatkozás, ha nem akadna, aki felhívja erre afigyelmet.

XI.Amilyen alkalmatlan a jelenlegi tudomány gyakorlatifelfedezésekre, éppoly alkalmatlan a jelenlegi logika a tudo-mányok felfedezésére.

XII.A jelenleg használatos logika sokkal kevésbe alkalmas azigazság kutatására, mint a fogalmi közhelyeken alapulótévedések rögzítésére és szentesítésére; ezért sokkal többkára, mint haszna van.

11


12/161

XIII.A szillogizmus a tudomány alapelveire nem alkalmazható, aközépső axiómákra céltalan alkalmazni, mivel messzeelmarad a természet fortélyossága mögött. A véleményeket

befolyásolhatja, a dolgokat nem.

XIV.A szillogizmus tételekből áll, a tételek szavakból, a szavak

pedig a fogalmak jelképei. Ezért, ha már az alapvető fogalmak zavarosak és felületes elvonatkoztatásai a dolgokmik, akkor nagyon gyenge lábakon áll mindaz, amit rájuképítenek. Semmiben sem reménykedhetünk tehát a valódiindukción : kívül.

12


13/161

XV.Mind a logikai, mind a fizikai fogalmak értelmetlenek;helytelen fogalom a szubsztancia a minőség, a cselekvés, aszenvedés, sőt maga a lét is; de még náluk is haszontalanab-

bak a nehézség, és könnyűség; tömörség és lazaság; nedves-ség és szárazság; keletkezés és pusztulás; vonzás, taszítás;

elem, anyag, forma stb. Ezek egytől egyig légből kapott ésrosszul meghatározott fogalmak.

XVI.A legalacsonyabb rendhez tartozó fogalmak, például: ember,kutya, galamb, valamint a közvetlen érzékelés tapasztalatai,mint meleg, hideg, fehér, fekete nem túlságosanmegtévesztők, bár az anyag változékonysága s a dolgok kap-csolódása folytán olykor összekeverednek; az eddig haszná-latos többi fogalom azonban egytől egyig eltévelyedés, mertmeg nem felelő módon szűrték le és vonták ki a dolgokból.

XVII. Nem kisebb az. önkény és tévelygés az axiómák alkotásábansem, mint a fogalomalkotásban, méghozzá éppen az olyanalapelvek körül, melyek valamennyien a közönségesindukció termékei. Még ennél is nagyobb azonban az al-sóbbrendű axiómák és tételek terén, melyeket szillogizmusútján hoznak létre.XVIII.A tudomány eddigi felfedezései szinte kivétel nélkül fogalmi

közhelyeken alapulnak; ha azonban mélyebbre és távolabbraakarunk hatolni a természetbe megbízhatóbb éscélravezető bb módon kell leszűrnünk a dolgokból mind afogalmakat, mind az axiómákat, vagyis sokkal jobban és

biztosabban kell használnunk értelmünket.

XIX.Két úton (és csak e két úton) kutatható és lelhető fel azigazság. Az egyik az érzékektől és az. egyeditől a legáltalá-nosabb érvényű axiómákhoz rohan, és sziklaszilárd igazság-nak tekintve ezeket az elveket, belőlük vezeti le és fedezi fel

a középső axiómákat, Ez a jelenleg járt út. A másik az

13


14/161

érzékek és az egyedi tények segítségévei folyamatosan,lépésr ől lépésre szűri le az axiómákat, hogy a legvégén

jusson el a legáltalánosabb elvekig. Ez. az igazi út, csakhogynem próbálja ki senki.

XX.Ugyanazon az úton (mármint az elő bbin) halad az. önmagárahagyatkozó értelem, amikor a dialektika rendjéhez igazodik.Mert nincs az elmének hő bb vágya, mint hogy alegáltalánosabb elvekhez emelkedve megnyugvást találjon,és kis idő múltán ráun a tapasztalásra. Ezt a bajt csak öregbí-tette hangzatos vitáival a dialektika.

XXI.Az önmagára hagyatkozó érlelem, ha józanság, türelem,komolyság vezérli — és f őként nem kötik gúzsba azuralkodó nézetek — azon a másik, egyenes, de nehezen

járható úton tesz egy-két lépést; mivelhogy az értelem, irá-nyítás és támasz nélkül, megbízhatatlan, és a dolgok homá-lyán semmiképp át nem hatolhat.

XXII.Mindkét út az érzékekből és egyes tényekből indul ki, és alegtágabb általánosságokban ér célba. Hatalmas különbségvan mégis közöttük: az egyik csak futólag érinti a tapasz-talást és az egyes tényekkel, a másik viszont helyesebben,rendszeresen mélyed el bennük; az egyik azzal kezdi, hogy

bizonyos elvont és haszontalan általánosságokat állapít meg:

a másik lépésr ől lépésre jut el a természetben valóban legin-kább közös elvekig.

XXIII.Hatalmas különbség van az emberi elme ködképei(idolumai) és az isteni elme eszméi között: vagyis egyrészt

bizonyos önkényes és hiábavaló nézetek, másrészt a teremt-mények valóban megfigyelhető jegyei és bélyegei között.

XXIV.Teljességgel lehetetlen, hogy egyszer ű érveléssel felállított

axiómák új gyakorlati felfedezésekre vezessenek, mivel a

14


15/161

természet fortélyossága lépten-nyomon kijátssza az érvelésfortélyait. Az. egyes tényekből megfelelő módon és kellő rendben leszűrt axiómák azonban ismét könnyen tárnak felújabb tényeket, vagyis élettel töltik meg a tudományt.

XXV.A jelenlegi axiómák felszínes, elszórt tapasztalatokon ésnéhány hétköznapi tényen alapulnak; jelentőségük éstörvényük is ennek megfelelő; nem csoda, ha nem vezetnekújabb tényekhez. Ha pedig még nem észleli vagy ismeretlen,a többinek ellentmondó lény bukkan tél váratlanul, az. axió-mát valamilyen nevetséges kivétel ürügyén mentik meg,

pedig jobban tennék, ha helyesbítenék.

XXVI.Azt a módszert, mellyel most a természethez közelítünk —mivel hozzávetőleges és elhamarkodott — a természetsejtésének, a másikat pedig, melyet megfelelő módonalkothatunk meg a tényekből, elméletünk kifejtése érdeké-

ben, a természet magyarázatának nevezzük.

XXVII.A sejtések ereje elég nagy, hogy megnyerje egyetértésünket;mert ha az embereken egy és ugyanaz, az őrültség törne ki,akkor is elég jól megértenék egymást.

XXVIII.Sőt egyetértésünket sokkal nagyobb er ővel kényszerítik ki a

sejtések, mint a magyarázatok, mivel kevesebb, f őkéntmindennapi tényezőkből tevődnek össze, s azonnalmeggyőzik az értelmei és betöltik a képzeletet. A magyará-zatok viszont különféle, egymástól messze eső, fáradságosanösszeszedett tényezőkből kerekednek ki. és nem győzhetikmeg azonnal az értelmet, ezért a belőlük kialakított vélemé-nyek nehezen érthetők, szokatlanok, majd olyannyira, mint ahit titkai.A véleményeken és önkényes nézeteken alapuló tudo-mányhoz illik a sejtések és a dialektika gyakorlata; nem a té-nyeket, csak beleegyezésünket akarják hatalmukba keríteni.

15


16/161

XXX.Ha minden idők minden bölcsei szövetkeznének is,egyesítenék, és továbbadnák munkáikat, sejtésektől akkorsem remélhetne haladást a tudomány, mert az elme kifor-ratlan munkájának gyökeres tévedéseit a legkitűnő bb műkö-

dés és a legjobb gyógyszer sem orvosolja a késő bbi id

ő ben.

XXXI.Hiába remélünk jelentős haladást a tudományban attól, hogya régit az újba töltögetjük és oltogatjuk; újra kell építenünkmindent az, alaptól a tetőig, ha nem akarjuk örökké egykörben forogva, jelentéktelen és szinte említésre sem méltóhaladással beérni.

XXXIÍ.Egyetlen régi szerzőtől sem tagadjuk meg az elismerést,mivel nem a tehetségeket vagy képességeket, hanem amódszereket mérjük össze, és nem a bíró szerepét játsszuk,hanem az útmutatóét.

XXXIII.Mondjuk ki kereken: a mi módszerünkr ől és a módsze-rünkkel elért eredményekr ől sejtések útján senki sem mond-hat helyes ítéletet, mert nem kívánható, hogy annak azítéletét fogadjuk el, aki maga áll az ítélőszék előtt.Meg nézeteinket közölni és kifejteni sem lesz könnyű feladat, mert ami teljesen új, általában azt is régi analógiákalapján szokták megérteni.

……………………………………………………………….XXXV.A franciáknak — mondja Borgia a franciák olaszországihadjáratáról — kréta voll a kezükben, hogy állomáshelyeiketmegjelöljék, nem kard, hogy hódítsanak. A mi módszerünkis ilyen; szépszerével akarjuk megnyerni tanításunknak arátermetteket és tehetségeseket. Cáfolatokkal nemvesztegetjük az időt, hiszen nemcsak a régi elveket ésfogalmakat, hanem a bizonyítás tonnáit sem ismerjük el.

XXXVI.

Tanításunkban csupán egyetlen, igen egyszer ű módhoz

16


17/161

folyamodhatunk: visszavezetni a tényekhez, a lényeksorozatához és rendjéhez az embereket és rávenni őket, hogyszabaduljanak meg egy időre a fogalmaktól, és szokjanaklassan össze a valósággal.

XXXVII.Az akatalepsziát* hirdetők útja kezdetben valamelyest együtthalad a miénkkel, de mérhetetlen távolság és ellentét vanvégpontjaik közölt. Szerintük ugyanis a tudás egyszer űenlehetetlen; mi szerintünk viszont csak a jelenleg járt útonnem juthatunk messzire a természet ismeretében. Ők ennekalapján ledöntik az érzékek és az értelem tekintélyét, miviszont azon töprengünk és igyekszünk, hogyan siethetünksegítségükre. És a kísérletező kedv felpezsdítése a cél. Haddszóljunk tehát elképzeléseinkr ől, melyek reményeink valóraváltását ígérik, amint Kolumbusz szóit csodálatos atlanti-óceáni hajóútja előtt, amidőn megokolta, miért hisz abban,hogy a már ismert földrészeken és kontinenseken kívülújakra találhat. Eleinte az ő érveit is elvetették, késő bbazonban a tapasztalás őt igazolta, és hatalmas jelentőségű felfedezésekre vezettek.………………………………………………………………

XCIÍI.Kiindulópontunk pedig az, Isten legyen, mert mindaz, amitmi vizsgálunk, természete szerint oly szembeszök ően jó,hogy csak Istentől, minden jó forrásától és a világosságatyjától származhatik. Az Isten műveiben viszont még a leg-

szerényebb kezdetnek is feltétlenül megvan a biztos eredmé-nye, írva van: „Az Isten országa úgy jön el, hogy észre semveszitek" — s ez nemcsak lelkiekre, hanem a gondviselésminden jelentősebb művére is érvényes: mert békén, zajta-lanul siklik minden, és észre sem veszed, máris bekövetkezikegy-egy esemény.Dániel jövendöléséit se feledjük: „Sokan mennek majdmesszi útra, és megsokszorozódik a tudomány1' — ami nyil-vánvalóan arra céloz, hogy a végzet, vagyis a gondviselésakarata szerint a világ messzi útjainak megismerése — ami,úgy látszik, a hatalmas hajóutakkal vagy be is következett

már, vagy épp most van folyamatban —, és a tudomány

17


18/161

gyarapodása egy időre fog esni.

XCÍV.Hadd térjek rá most arra. ami leginkább bátoríthatjareményeinket: a múlt és az eddig követelt utak tévelygéseire.

Igen jól illenek ide egy politikus szavai, az állam rossz kor-mányzásáról: „Ami a múltban a legrosszabb volt, abból a jövő ben a legjobbra kell következtetni. Mert ha mindig jólintéztétek volna dolgaitokat és mégsem értetek volna el jobberedményt, nem is remélhetnétek, hogy dolgotok ezután

jobbra fordul. Mivel azonban jelenlegi körülményeitekértnem a,tények kényszerítő ereje felelős, hanem saját tévedé-seitek, remélhető, hogy ha kijavítjátok, vagy többé nemkövetitek el, sorsotok gyökeresen jobbra fordul." Épp így; haaz emberek a találmányok és a tudomány művelésének igazútján haladtak volna, és oly hosszú időn át sem jutottakvolna semmire, minden bizonnyal vakmer őség volnafeltételezni, hogy ezután vihetik valamire.De ha épp csak utat tévesztettek, és szükségtelenülfecsérelték el erejük legjavát, abból az következik, hogy anehézségek forrása nem maga a valóság, mert arra nincs

befolyásunk, hanem az emberi értelem és az értelem felhasz-nálásának módja, aminek viszont megvannak a maga gyógy-szerei.Ezért igen üdvös felidézni az ilyen tévedéseket; mertvalahány gátat emeltek a múltban, annyi okunk van a re-ményre a jövő ben. Beszéltünk is ezekr ől egyet-mást már azeddigiekben, mégis jónak látjuk röviden még egyszer néhány

egyszer ű, keresetlen szót ejteni róluk.

XCV.Akik elmélyedtek a tudományokban, vagy empirikusokvoltak, vagy dogmatikusok. Az empirikusok egyre csakgyű jtenek, mint a hangya, és felélik, amit gyű jtöttek; aracionalisták önmagukból szőnek fonalat, akár a pók. Pediga méh választja kettejük között a helyes utat, mert a kert és amező virágaiból hordja össze anyagát, de sajátképességeinek megfelelően alakítja át, és rendezi el.Ehhez hasonlít a filozófus műhelye is, hajói van berendezve:

nem csupán és nem is elsősorban az elme erejére

18


19/161

támaszkodik, de a természettudomány és a mechanikai kí-sérletek anyagát sem raktározza el teljes egészébenemlékezetébe, hanem értelmével feldolgozza és rendszerezi.A kísérleti és értelmi adottságok (eddig hiányzó) szorosabbés szilárdabb egységére kell tehát reményeinket alapítanunk.

XCVI.Ma még nem beszélhetünk tiszta természetfilozófiáról, mert

beszennyezte és megrontotta Arisztotelész iskolájában alogika, Platónéban a természeti logika, Proklosznak ésmásoknak, továbbá Platón második iskolájában amatematika, pedig mindez a természetfilozófiának csupán

befejezése lehet, semmi esetre sem forrása vagy megterem-tő je. Nagyobb reményekkel biztat az önmagában való, tisztatermészetfilozófia.

*Akatalepszia: a dolgok lényegének megragadhatatlansága és ezért az ítélettőltartózkodni kell.

/Forrás:Novum Organum I. Új Atlantisz.NipponKiadó,Budapest,1995. 7-15, 63-65. oldalak./

19


20/161


21/161

dolgokról, amelyeket nem tud, mintsem arra, hogy újattanuljon. A logika valóban sok nagyon igaz és nagyonhasznos előírást tartalmaz, de annyi más káros és feleslegesvan közéje keverve, hogy különválasztani ezeket amazoktólmajdnem olyan nehéz, mint egy Dianát vagy Minervát

kifaragni egy nyers márvány darabból. A régiek elemző

geometriája és az újabbak algebrája pedig először is nagyonelvont tárgyakra vonatkoznak, s úgy látszik, minden haszonnélkül valók. Azután meg amaz annyira az alakokszemléletéhez van kötve, hogy nem tudja gyakorolni azértelmet anélkül, hogy er ősen ki ne fárasztaná a képzeletet;az utóbbiban pedig annyira bizonyos szabályokhoz és

jelekhez tartják magukat az emberek, hogy zavaros éshomályos művészetet csináltak belőle, amely gátolja azelmét, nem pedig tudományt, amely ezt kiműveli. Ezértgondoltam, hogy valamely más módszert kell keresnem,amely magában foglalná e három tudomány jótulajdonságait, de mentes volna hibáiktól. S ahogyan a soktörvény gyakran mentségül szolgál a bűnnek, úgyhogy azállamot sokkal jobban lehet kormányozni, ha csak igenkevés törvénye van, de ezeket szigorúan megtartják: úgy énis azt gondoltam, hogy a logika sok szabálya helyett beérema négy következővel, feltéve, hogy szilárdul és állhatatosanel vagyok tökélve, hogy egyetlenegyszer sem vétek ellenük.Az első az volt, hogy soha semmit ne fogadjak el igaznak,amit evidens módon nem ismertem meg annak; azaz hogygondosan kerüljek minden elhamarkodást és elfogultságot éssemmivel többet ne foglaljak bele ítéleteimbe, mint ami oly

világosan és határozottan áll elmém előtt, hogy nincs okomkétségbe vonni.A második az volt, hogy a vizsgálódásaimban előfordulóminden problémát annyi részre osszam, ahányra csak lehetés a legjobb megoldás szempontjából szükség van.A harmadik az, hogy olyan rendet kövessek gondolkodásom-

ban, hogy a legegyszer ű bb és legkönnyebben megismerhető tárgyakkal kezdem, s csak lassan, fokozatosan emelkedemfel az összetettebbek ismeretéhez, s még azok között isfeltételezek bizonyos rendet, amelyek nem magától értődőénkövetkeznek egymás után.

Az utolsó pedig az, hogy mindenütt teljes felsorolásokra és

21


22/161

általános áttekintésekre törekedjem, s így biztos legyekabban, hogy semmit ki nem hagytam.Azok a hosszú, egészen egyszer ű és könnyű oksorok,amelyekkel a geométerek szoktak élni, hogy eljussanaklegnehezebb bizonyításaikhoz, azt a gondolatot keltették

bennem, hogy az emberi megismerés körébe eső

összesdolgok ugyanilyen módon követik egymást, s hogy, hamindig csak arra vigyázunk, hogy ne fogadjunk el igaznakolyasmit, ami nem az, s megtartsuk a rendet, amelyre azegyiknek a másikból való leszármaztatásához szükség van,akkor nem lehet olyan távoli dolog, hogy végül el ne jussunkhozzá, sem pedig olyan rejtett, hogy azt végül fel nefedezzük. S nem is kellett sokat keresnem, hogy melydolgokkal kezdjem a vizsgálódást, hiszen már tudtam: alegegyszer ű bbekkel és a legkönnyebben megismerhetőkkel.Amikor pedig meggondoltam, hogy mindazok közül, akikazelőtt a tudományos igazságot kutatták, csupán amatematikusok találtak néhány bizonyítást, azaz néhány

biztos és evidens érvet, akkor bizonyos voltam benne, hogyazzal kell kezdenem, amit ők vizsgáltak, bár nem reméltemebből semmiféle más hasznot, csak azt, hogy elmémmegszokja az igazságot és nem éreztem, hogy módszeremgyakorlásával elmém lassanként hozzászokik tárgyainaktisztább és határozottabb felfogásához. Mivel pedig nemkötöttem módszeremet semmiféle különös anyaghoz, azértazt vártam tőle, hogy amilyen haszonnal alkalmaztam azalgebrában, éppolyan haszonnal alkalmazhatom majd a többitudomány problémáiban is. Nem mintha ezért mindjárt

hozzá mertem volna fogni minden kínálkozó tudománymegvizsgálásához; ez ellenkezett volna azzal a sorrenddel,amelyet módszerem előír. De mivel észrevettem, hogy atudományoknak a filozófiából kell meríteniük valamennyielvüket, a filozófiában pedig biztos elveket nem találtam,azért úgy gondoltam, hogy mindenekelőtt a filozófiában kell

biztos elveket megállapítanom. Minthogy pedig ez alegfontosabb dolog a világon, s az elhamarkodás éselfogultság veszélye itt a legnagyobb, beláttam, hogy efeladatra csak sokkal érettebb korban vállalkozhattam, mintamilyen az én akkori huszonhárom évem volt; elő bb még

sok időt kell fordítanom az előkészületekre: gyökerestől ki

22


23/161

kell tépnem elmémből azokat a hibás nézeteket, amelyeketez idő előtt tettem magamévá; sok-sok tapasztalatot kellgyű jtenem, hogy anyagául szolgáljon késő bbiokoskodásaimnak, s mindig gyakorolnom kell magamatabban a módszerben, amelyet előírtam magamnak, hogy

mind jobban meger ősödjem benne.

HARMADIK RÉSZ

Ha újra fel akarjuk építeni a házat, amelyben lakunk, nemelég, hogy lebontjuk, hogy építőanyaggal látjuk el magunkatés építőmestereket szerzünk, vagy magunk gyakoroljukmagunkat az építés mesterségében, továbbá hogy gondosanmegrajzoltuk a ház tervét; hanem más házról is kellgondoskodnunk, amelyben kényelmesen ellakhatunk az alattaz idő alatt, amíg amazon dolgoznak. Így én is, hogy addigse maradjak határozatlan a cselekedeteimben, amíg az észkényszere folytán az vagyok ítéleteimben, s ez idő alatt is alehető legboldogabban élhessek, bizonyos ideigleneserkölcstant alkottam magamnak, amely csak három vagynégy vezérelvből állt. Ezek a következők.Az első az volt, hogy engedelmeskedjem hazám- törvényei-nek és szokásainak, állhatatosan ragaszkodjam ahhoz avalláshoz, amelyre isten kegyelméből gyermekkorom ótaoktattak, minden más dologban pedig a legmérsékeltebb és aszélsőségektől legtávolabb eső véleményekhez tartsammagamat, azokhoz, amelyeket a legokosabb emberek,akikkel majd érintkeznem kell, tettek magukévá a gyakorlati

életben. Mivel ugyanis ez időtől fogva saját elégszik meghamis érvekkel. De azért nem volt szándékomban elsajátítanimindazokat a sajátos tudományokat, amelyeket rendesenmatematikának neveznek. Láttam, hogy noha tárgyaikkülönbözők, mégis mind megegyeznek abban, hogy csak a

bennük előforduló vonatkozásokat vagy arányokat tekintik, sezért jobbnak gondoltam, hogy csupán általánosságbanezeket az arányokat vizsgálom, és csak olyan tárgyakbantételezem fel őket, amelyek megkönnyítik számomramegismerésüket; de nem korlátozom őket semmiképp semezekre a tárgyakra, hogy azután annál jobban

alkalmazhassam mindazokra, amelyekre majd ráillenek.

23


24/161


25/161

kínaiak között éppoly eszes emberek vannak, mint miközöttünk, mégis a legjobbnak tartottam azokhoz igazodni,akikkel majd együtt kell élnem. Továbbá úgy véltem, hogycsak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkábbarra figyelek, amit tesznek, mint arra, amit beszélnek.

Nemcsak azért, mert erkölcseink romlottsága miatt kevésember van, aki mindent meg akar mondani, amit hisz, hanemazért is, mert sokan maguk sem tudják, mit hisznek. Agondolkodásnak az a működése ugyanis, amely által hiszünkvalamit, különbözik attól, amely által tudjuk is, hogyhiszünk valamit, s így gyakran az egyik a másik nélkül

jelenik meg. Több egyformán elfogadott vélemény közül pedig csak a legmérsékelteb-beket választottam, egyrésztazért, mert gyakorlati szempontból mindig ezek alegkényelmesebbek ós valószínűleg124 a legjobbak is -r-aszélsőségek rendszerint rosszak —, másrészt pedig azért,hogyha tévednék, ne térjek le annyira az igaz útról, minthaaz egyik szélsőséget választottam volna, holott a másikatkellett volna követnem. Különösképpen a szélsőségek közészámítottam mindazokat az ígéreteket, amelyek némilegszabadságunkban korlátoznak bennünket. Nem minthahelyteleníteném azokat a törvényeket, amelyek a gyengeszellemű emberek állhatatlanságának ellensúlyozásáramegengedik, hogy ha valamely erkölcsileg jó vagy csakközömbös szándékunk van, az érintkezésben valómegbízhatóság kedvéért fogadalmakat tegyünk vagymegállapodásokat kössünk, amelyeket azután meg kelltartani. Minthogy azonban azt láttam, hogy a világon semmi

sem marad mindig ugyanabban az állapotban; minthogytovábbá a magam részér ől mindinkább tökéletesbíteniakartam ítéleteimet, nem pedig rosszabbítani: nagyotvétettem volna, úgy gondolom, a józan ész ellen, ha azért,mert most helyeselek valamit, arra kötelezem magamat,hogy jónak tartom majd késő bb is, amikor talán már nemlesz az, vagy én már nem tartom többé annak.Második vezérelvem az volt, hogy a lehető legszilárdabb éslegelhatározottabb legyek cselekedeteimben, s hogy éppolyállhatatosan kövessem a legkétségesebb nézeteket is, ha máregyszer erre elhatároztam magamat, mint ha a

legbiztosabbak volnának. Úgy vagyok ezzel, mint az

25


26/161

erdő ben eltévedt utazó: nem szabad neki ide-oda bolyongania, majd az egyik, majd a másik irányban, mégkevésbé szabad egyhelyben megállnia, hanem mindig alehető legegyenesebben kell haladnia egyirányban, s ezt mégakkor sem szabad semmis okokból megváltoztatnia, ha

eleinte talán csak véletlenül választotta is. Mert ha ilyképpennem jut is el éppen oda, ahová kívánkozott, végül mégis csakeljut majd valahová, ahol valószínűleg jobb helyzetben lesz,mint az erdő közepén. Gyakran az élet sem tűr halasztást acselekvésben, s ezért nagyon is igaz az: ha nem tudjukfelismerni a legigazabb nézetet, a legvalószínű bbet kellkövetnünk. Sőt, ha az egyiket a legkevésbé sem látjukvalószínű bbnek, mint a másikat, mégis valamelyikre el kellhatároznunk magunkat, s ezt azután nem szabad többékétesnek tekintenünk, amennyiben a gyakorlatra vonatkozik;úgy kell tennünk, mintha egészen igaz és egészen bizonyosvolna, mert ilyen az az érv, amelynek alapján erre határoztukel magunkat. Ily módon szabadultam meg azóta mindenmegbánástól és lelkifurdalástól, amely gyenge és habozólelk ű emberek lelkiismeretét szokta nyugtalanítani, akikingatagságukban eleinte jóknak tekintenek olyancselekedeteket, amelyeket késő bb rosszaknak Ítélnek.

_ Harmadik vezérelvem az volt, hogy mindig arra töreked- jem, hogy inkább magamat győzzem le, mint a sorsot,inkább kívánságaimat változtassam meg, mint a világrendjét; s egyáltalán ahhoz a hithez szokjam, hogy csakisgondolataink vannak egészen hatalmunkban, úgyhogy hakülső dolgokra nézve megtettünk mindent, ami tőlünk telt,

akkor mindaz, ami hiányzik a sikerhez, számunkra teljesenlehetetlen. S ez egymagában, úgy láttam, elegendő ahhoz,hogy a jövő ben csak olyasmit kívánjak, amit el is érhetek, sígy, hogy elégedett legyek. Mert akaratunk természetszer űencsak olyan dolgokra irányul, amelyeket értelmünk valami-képpen elérhetőknek mutat. Ha tehát mindazokat a javakat,amelyek rajtunk kívül esnek, hatalmunktól egyformántávoliaknak tekintjük, akkor bizonyára éppúgy nem fogjuksajnálni azoknak a hiányát, amelyek látszólag aszületésünknél fogva megilletnek bennünket, ha sajáthibáinkon kívül kell nélkülöznünk őket, mint ahogy nem

sajnáljuk, hogy Kína vagy Mexikó nem a mi birtokunk. Ha,

26


27/161

amint mondani szokták, a szükségből erényt csinálunk,akkor éppúgy nem kívánjuk, hogy egészségesek legyünk, ha

betegek vagyunk, hogy szabadok legyünk, ha fogságbanvagyunk, mint ahogy nem kívánjuk, hogy testünk olyanelpusztíthatatlan anyagból legyen, mint a gyémánt, vagy

hogy szárnyaink legyenek, mint a madaraknak. Elismeremazonban, hogy hosszú gyakorlatra, sokszor megismételtelmélkedésre van szükség ahhoz, hogy hozzászokjunk adolgoknak ebből a szempontból való szemléletéhez. Azthiszem, f őleg ebben állott ama filozófusok titka, akik hajdanki tudták vonni magukat a sors hatalma alól, s fájdalmaik ésszegénységük ellenére is a boldogságban versengtekisteneikkel. Mivel ugyanis szüntelenül azzal foglalkoztak,hogy a természettől nekik szabott határokat tekintetbevegyék, tökéletesen meg voltak győződve arról, hogy csakisgondolataik vannak hatalmukban, ez pedig egymagábanelegendő volt ahhoz, hogy megóvja őket a más dolgokravaló vágyódástól. Gondolataikkal pedig oly feltétlenülrendelkeztek, hogy e tekintetben joggal tartották magukatgazdagabbaknak, hatalmasabbaknak, szabadabbaknak és

boldogabbaknak másoknál, akik o filozófia hiányában, bármennyire kedvezett is nekik a természet és a szerencse,sohasem rendelkeznek ennyire mindazzal, amit akarnak.Végül pedig ennek az erkölcstannak befejezéseképpen átte-kintettem az embereknek ebben az életben űzött különböző foglalkozásait, hogy a legjobbat választhassam. Nem akarok

bármit is mondani mások foglalkozásáról, de úgygondoltam, legjobb lesz ha megmaradok a magamé mellett,

azaz ha egész életemet értelmem kiművelésének szentelem, stőlem telhetőleg tovább haladok az igazság megismerésébenama módszer szerint, amelyet előírtam magamnak. Amiótaezt a módszert kezdtem alkalmazni, olyan rendkívülimegelégedést éreztem, hogy azt hittem, ennél kellemesebbetés ártatlanabbat nem lehet érezni ebben az életben. E mód-szer segítségével minden nap felfedeztem néhány elégfontosnak látszó és a többi ember előtt általában ismeretlenigazságot, s ez oly megelégedettséggel töltötte el lelkemet,hogy semmi egyéb nem érdekelt engem. Ezenkívül a háromelő bbi vezérelv is csak azon a szándékomon alapult, hogy

folytatom önművelődésemet. Mivel ugyanis isten

27


28/161

mindegyikünknek adott némi értelmet az igaz és a hamismegkülönböztetésére, egy pillanatig sem értem volna bemások véleményével, ha nem tettem volna fel magamban,hogy annak idején majd a magam ítéletének vetem alá őket.

Nem is tudtam volna, Őket követve, szabadulni

aggályaimtól, ha nem reméltem volna, hogy azért egyetlenalkalmat sem mulasztok el jobbak találására, ha egyáltalánvannak ilyenek. Végül, nem bírtam volna korlátoznikívánságaimat és nem lehettem volna megelégedett, ha nemoly úton jártam volna, amelyen biztosan meg tudom szereznimindazokat az ismereteket, amelyekre egyáltalán képesvagyok, s éppúgy mindazokat az igazi javakat is, amelyekvalaha hatalmamba kerülhetnek. Mert ha akaratunk csakannyiban kíván vagy kerül valamit, amennyiben értelmünk

jónak vagy rossznak tünteti fel előtte, akkor elég helyesengondolkodni, hogy helyesen cselekedjünk, elég a lehető leghelyesebben gondolkodni, hogy a lehető leghelyesebbencselekedjünk, azaz hogy megszerezzük mindazokat azerényeket és ezzel mindazt a többi javat, amelyet elérhetünk.Ha pedig ebben bizonyos az ember, akkor szükségképpmegelégedett is.Miután így megbizonyosodtam e vezérelvek helyességében,s a hit igazságaival együtt, amelyek mindig az első helyetfoglalták el elmémben, különválasztottam őket, úgyvélekedtem, hogy bátran elvethetem összes egyébnézeteimet. Mivel pedig azt reméltem, hogy jobban érem elcélomat, ha az emberekkel érintkezem, mint ha továbbra isszobámba zárkózom, ahol mindezeket elgondoltam, azért

még a tél vége előtt ismét útra keltem. S az egész következő kilenc esztendő ben nem tettem egyebet, mint hogy ide-oda bolyongtam a világban, és azon voltam, hogy inkább néző,mintsem szereplő legyek a benne lejátszódó komédiákban.Minden dologban különösen arra ügyeltem, ami aztgyanússá teheti s nekünk tévedésre adhat alkalmat, s így ezidő alatt gyökeresen kitéptem elmémből mindazokat atévedéseket, amelyek azelőtt beléje lopództak. Ezzel nem aszkeptikusokat akartam utánozni, akik csak azértkételkednek, hogy kételkedjenek, s úgy tesznek, minthamindig határozatlanok volnának. Ellenkezőleg, minden

szándékom csak a bizonyosságra irányult, hogy eltakarítva a

28


29/161

laza földet és a homokot, sziklára vagy agyagföldre bukkanjak. S azt hiszem, ez eléggé sikerült is; annál isinkább, mert amikor a megvizsgált tételek hamis voltát vagy

bizonytalanságát igyekeztem felfedni, mégpedig nem gyengehozzávetések, hanem világos és biztos okoskodások

segítségével, nem találtam köztük olyan kétes tételt,amelyből mindig valamilyen eléggé biztos következményt lenem vontam volna, ha egyebet nem, legalább azt,hogy nemtartalmaz semmi bizonyost. S ahogyan egy régi házlebontásakor rendszerint megtartjuk a lebontott anyagot,hogy felhasználjuk azután az új ház építésében, úgy én is,lerontva mindazokat a nézeteket, amelyeket rosszulmegalapozottaknak ítéltem, különböző megfigyeléseket éstöbb tapasztalatot gyű jtöttem, amelyek azóta biztosabbnézetek kialakítására szolgáltak. Emellett folytongyakoroltam magamat abban a módszerben, amelyetelőírtam magamnak. Mert azonfölül, hogy gondosan azonvoltam, hogy általában minden gondolatomat e módszerszabályai szerint vezessem, időnként még külön néhány órátarra szántam, hogy módszeremet matematikai problémákmegoldására alkalmazzam, vagy néhány másra is, amelyetúgyszólván a matematikaiakhoz hasonlókká tudtam tenniazáltal, hogy különválasztottam a többj tudomány elveitől,amelyeket nem találtam eléggé biztosaknak. Látni lehetmajd, hogy több esetben jártam el így ebben a kötetben. ígyéltem, látszólag csakúgy, mint azok, akiknek semmi egyébdolguk nincs, mint az, hogy kellemes és békés életet éljenek,akik igyekeznek a szórakozást elválasztani a bűntől, s hogy

unalom nélkül élvezhessék szabad idejüket, mindentisztességes szórakozás után járnak. De emellett nemtévesztem szem elől célomat, s talán tovább jutottam azigazság megismerésében, mintha csupán könyveket olvastamvagy tudósokkal érintkeztem volna.Mégis elmúlt ez a kilenc esztendő, s még mindig nemfoglaltam állást azokra a nehézségekre vonatkozóan,amelyekr ől a tudósok vitatkozni szoktak, s nem fogtamhozzá semmiféle olyan filozófia alapjainak kereséséhez,amely biztosabb a közönséges filozófiánál. Több kitűnő elme példája, akinek azelőtt ugyanaz volt a szándóka s ezt,

mint látszik, nem tudta megvalósítani, olyan nagy nehézség

29


30/161

képzetét keltette bennem, hogy talán nem egyhamar mertemvolna e dolgokra vállalkozni, ha nem látom, hogy mártöbben elhíresztelték, hogy be is fejeztem munkámat. Nemtudnám megmondani, mire alapították ezt a véleményt. Ha

beszélgetéseimmel magam is hozzájárultam, ez csak abban

állhatott, hogy nyíltabban vallottam be, mit nem tudok, mintazok szokták, akik tanultak valamelyest; talán abban is, hogymegokoltam, miért kételkedem sok olyan dologban, amelyetmások biztosnak tartanak, de semmiképp sem abban, hogyvalamilyen elmélettel dicsekedtem volna. Mivel azonbanelég becsületes voltam, hogy ne akarjam, hogy másnaktartsanak, mint ami vagyok, azért azt gondoltam, mindenáron arra kell törekednem, hogy méltóvá váljak a reámruházott hírnévre. Éppen nyolc évvel ezelőtt ez a kívánságarra bírt engem, hogy elhagyjam mindazokat a helyeket, aholismer őseim lehetnek s visszavonuljak ide, olyan országba,amelyben a hosszú háború folytán létrejött rendben afenntartott hadsereg, mint látszik, csak arra szolgál, hogy a

béke gyümölcseit minél nagyobb biztonságban élvezhessék,s ahol egy igen tevékeny nagy nép között, amely inkább amaga ügyeivel tör ődik, mintsem hogy más emberekéirevolna kíváncsi, részem volt a legnépesebb nagyvárosokminden kényelmében, s mégis olyan magánosan és olyanvisszavonultan élhettem, mint a legtávolabbi sivatagban.

NEGYEDIK RÉSZ

Nem tudom, szóljak-e első itteni elmélkedéseimr ől. Mert

annyira metafizikaiak, annyira szokatlanok, hogy talán nemlesznek mindenkinek ínyére. Mégis, hogy mindenkimegítélhesse, elég er ős alapra építettem-e, kénytelen vagyokvalamilyen módon róluk szólni. Régóta észrevettem, hogyerkölcsi dolgokban olykor nagyon is bizonytalan nézetekután kell indulnunk, rnintha kétségbevonhatatlanokvolnának, amint ezt már elő bb mondottam. Minthogyazonban akkoriban csak az igazság kutatásának akartam élni,úgy gondoltam, hogy épp az ellenkezőt kell tennem: el kellvetnem mint feltétlen hamisat mindazt, amiben csak a leg-kisebb mértékben is kételkedhetem, hogy lássam, nem

marad-e végül is valami a meggyőződésemben, ami teljesen

30


31/161

kétségbevonhatatlan, így mivel érzékeink némelykormegcsalnak bennünket, fel akartam tenni, hogy semmi semolyan, amilyennek érzékeink mutatják. S mivel vannakemberek, akik még a geometria legegyszer ű bb tárgyairavonatkozóan is tévednek okoskodásaikban és hamis

következtetéseket vonnak le, azért — magamról is úgyítélve, hogy éppúgy tévedhetek, mint bárki más —elvetettem mint hamisakat mindazokat az érveléseket,amelyeket azelőtt bizonyításoknak vettek. Végül pedig aztgondoltam, hogy ugyanazok a gondolatok, amelyeketébrenlétünkben gondolunk, álmunkban is jelentkezhetnek,anélkül, hogy ebben az esetben csak egy is közülük igazvolna. Ezért elhatároztam, hogy felteszem, hogy mindazok adolgok, amelyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazab-

bak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogymialatt így mindent hamisnak akartam felfogni,szükségképpen kell,hogy én, aki ezt gondoltam, legyekvalami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság:gondolkodom tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos,hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek aztmegingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkülelfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyetkerestem.Azután figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam,hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincstér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni,hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogyazt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem,

egészen világosan és bizonyosan az következik, hogyvagyok. Ellenben mihelyt csak megszűntem volnagondolkodni, nem volna semmi alapom azt hinni, hogyvagyok, még ha igaz volna is minden egyéb, amit valahagondoltam. Ebből felismertem, hogy olyan szubsztanciavagyok, amelynek egész lényege vagy természete abban van,hogy gondolkodik, s amelynek léte nem függ sem valamelyhelytől, sem valamilyen anyagi dologtól. Úgyhogy ez az én,azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgelkülönbözik a testtől, sőt, hogy könnyebben is lehetmegismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna,

ami, ha a test nem léteznék.

31


32/161

Ezután általánosságban azt vettem szemügyre, mi szükségesahhoz, hogy valamely tétel igaz és bizonyos legyen. Miutánugyanis az imént találtam egy tételt, amelyr ől tudtam, hogyilyen, úgy gondoltam, hogy azt is tudnom kellene, miben állez a bizonyosság. Észrevettem, hogy ebben: gondolkodom,

tehát vagyok./Forrás: Válogatott filozófiai művek.Értekezés a módszerr ől.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.176-186 oldal./

32


33/161

Auguste Comte/1798-1857/

Francia filozófus, társadalomtudós. A pozitivista filozófiamegteremtő je és a szociológia egyik első művelő je. Atörténelmi fejlődés gondolatából kiindulva a tudomány

korábbi fejlő

dési szakaszaira jellemző teológiai, illetvemetafizikus spekulációk meghaladását és az új pozitív, azaz

tudományos szemléletmód meghonosítását sürgette,amelynek jellemző je a jelenségek megfigyelése és ennekalapján törvényszer űségeik feltárása. Legismertebb műve:„A pozitív szellem”, melyből megismerhető a szerző

jellegzetes gondolkodásmódja.

A három, stádium törvénye

Az emberi értelem természetéből adódóan ismereteinkminden fajtája szükségképpen három különböző elméletistádiumon megy keresztül fejlődése során. Ezek: a teológiaivagy fiktív stádium, a metafizikai vagy absztrakt stádium, svégül á tudományos vagy pozitív stádium.Az első stádiumban természetfeletti eszmék kötik össze azt akisszámú elszigetelt megfigyelést, melyekből a tudományakkortájt összeállt. Másként kifejezve, a megfigyelt tényeketkitalált tényekkel magyarázták, vagyis a priori fogták fel Aszületőfélben levő tudomány szükségképpen ilyen. Mindentökéletlensége ellenére, ebben a korszakban csakis ígylehetett tényekkel összekapcsolni. Ennélfogva ez az egyetlenolyan eszköz, melynek segítségével elgondolkodhatunk a

tényeken, s ily módon fenntarthatjuk szellemi tevékeny-ségünket, melynek elsősorban valamifajta támaszra vanszüksége. Egyszóval ez az állapot elengedhetetlenülszükséges a továbbhaladáshoz.A második stádiumnak kizárólag az a feladata, hogyelősegítse az átmenetet az első ből a harmadikba. E stádiumraa vegyes jelleg nyomja rá bélyegét, a tényeket olyan eszméksek. Egyszóval ezek az eszmék megszemélyesítettabsztrakciók, melyekben a szellem tetszés szerint láthatjavalamilyen természetfeletti ok misztikus megnevezését,illetve egyszer űen egy jelenségsor elvont megállapítását,

attól függően, hogy a teológiai vagy a tudományos

33


34/161

stádiumhoz áll-e közelebb. Ez a metafizikai állapotfeltételezi, hogy az egyre nagyobb számú tényt egyrekiterjedtebb analógiák kapcsolják össze.A harmadik stádium mindenfajta tudomány végső állapota;az előző két stádiumnak csupán az a feladata, hogy

elő

készítse e harmadikat. A tényeket itt teljesen pozitíveszmék vagy általános törvények segítségével kapcsoljukössze, melyeket maguk a tények sugallnak vagy er ősítenekmeg, miközben gyakorta maguk is csupán tények, csupáneléggé általánosak ahhoz, hogy elvekké legyenek. Számukatmindig a lehető legkisebbre igyekszünk korlátozni., de nemalkotunk olyan hipotézist, amelyet valamikor ne igazolhatnaa megfigyelés, s ezeket az elveket minden egyes esetbenolyan eszközöknek tekintjük, melyek segítségévelmegállapíthatók a jelenségek.Akik ismerik a tudomány fejlődését, négy, immár pozitívvávált alaptudomány - a csillagászat, a fizika, a kémia és afiziológia, valanos történeti összefoglalás pontosságát. Demég azok is, akik a tudományokat csak jelenlegiállapotukban veszik szemügyre, a fiziológia kapcsán szinténigazoltnak láthatják a fenti állítást; a fiziológia ugyanis, bárvégül éppannyira pozitívvá vált, mint a többi tudomány, akülönböző s nem egyformán korszer ű szellemű emberekkörében még három különböző alakban fordul elő.Különösen nyilvánvaló ez a tény annál a tudománynál,amelynek tárgyát a morálisnak nevezett jelenségek alkotják;ezeket egyesek valamilyen állandó természetfeletti

beavatkozás eredményének tartják, mások valamely elvont

lény cselekvéséből fakadó érthetetlen következményeknek,megint mások pedig olyan organikus feltételekre vezetikvissza e jelenségeket, melyek megállapíthatók, de amelyekmögé értelmünk nem képes elhatolni.Ha tudománynak tekintjük a politikát, s alkalmazzuk rá amegelőző fejtegetéseket, azt látjuk, hogy már maga mögötthagyta a két első stádiumot, s ma elérkezett a harmadikstádium küszöbére.Az uralkodók tanítása a politika teológiai stádiumátképviseli; végső soron valóban teológiai eszméken alapszik.A társadalmi viszonyokról azt tartja, hogy az isteni jog ter-

mészetfeletti eszméjén alapulnak. Az emberi' nem

34


35/161

történetében bekövetkezett politikai változásokmagyarázatához valamilyen közvetlenül természetfelettivezérelvet hív segítségül, mely folyamatosan fejti ki hatásátaz ember megjelenésétől egészen a jelenkorig. Kizárólag Ígyfogták fel a politikát mindaddig, amíg a régi rendszer nem

indult hanyatlásnak.A népek doktrínájában a politika metafizikai stádiumafejeződik ki. Teljes egészében valamilyen eredeti társadalmiszerződés elvont és metafizikus feltételezésén alapul, amelymegelőzi az emberi képességeknek a civilizációban

bekövetkező fejlődését. Érvelését ez a tanítás rendszerint bizonyos „jogokkal" támasztja alá, melyekr ől azt tartja, hogya természettől erednek, minden embert egyforma mértékbenilletnek meg, s a fenti szerződés biztosítja őket. Ilyen akezdetleges kritikai tanítás, mely eredetileg a teológiábólmerített, mint a régi rendszer clieni harci eszközből, samelyet késő bb organikusnak tekintettek. ElsősorbanRousseau volt az, aki rendszeres formában összefoglalta eztaz elméletet, abban a művében, amely a társadalmiszervezettel kapcsolatos hétköznapi vélekedések alapjáulszolgált, s szolgál még ma is.6A politika tudományos elmélete az emberi szervezetszükségszer ű következményének tartja a társadalmiállapotot, az emberi nemnek ezt a megfigyelők által mindigészlelt létformáját. Űgy véli, hogy ezen állapot célját az ahely határozza meg, melyet az ember a természetrendszerében foglal el; olyan tény ez, mely tovább már nemmagyarázható. Ez az elmélet ebből az alapvető kapcsolatból

eredezteti az ember állandó törekvését arra, hogy hasson atermészetre, s azt a saját hasznára változtassa meg. Azt tartjatovábbá, hogy a társadalmi rendnek az a végső célja, hogykollektív formában fejlessze ki, szabályozza ésÖsszpontosítsa ezt a természetes hajlamot, a lehető leghatékonyabbá téve ily módon a hasznos cselekvést.Mindezek után az emberi nem kollektív fejlődését köz-vetlenül figyelemmel kísérve, az emberi szervezetalaptörvényeihez próbálja kapcsolni azt a fejlődésvonalat,melyet az emberiség követett, s azokat a közbülső állomásokat, melyeken át kellett haladnia, mielőtt

végérvényes állapotát elérte. E megfigyelésektől vezéreíve

35


36/161

ez a tanítás az egyes korszakokra jellemző tökéletesedésmagyarázatához nem folyamodik hipotézisekhez; úgy véli,hogy ezeket az emberi nem különböző fejlődési szakaszaiteszik szükségessé. A politikai kombinációkat ezért acivilizáció bármely fokán úgy fogja fel, mint amelyeknek az

az egyedüli célja, hogy természetes tendenciák érvényre jutását köniiyítsékjmegj'ímiután ezeket már kellőenmeghatározták.Ilyen ama pozitív tanítás szelleme, melyet létre kellhoznunk, alkalmazván a civilizált emberiség jelenlegiállapotára, s a korábbi állapotokat csak annyiban vévefigyelembe, amennyire szükséges ahhoz, hogy megállapít-hassuk a tudomány alaptörvényeit.Könnyű magyarázatot adni arra, hogy a politika miért nemválhatott korábban pozitív tudománnyá, s miért éppen mostkell ezzé válnia.Ez két alapvető, egymástól különböző, bár elválaszthatatlanfeltételen múlott.

A tudományok osztályozása

Először is arra volt szükség, hogy egymás után pozitívváváljék minden egyes tudomány; ugyanis nem lehettek

pozitívak összességükben, amíg valamennyi elemük nemvolt az. Ez a feltétel ma teljesül.Egyik tudomány a másik után vált pozitívvá, abban atermészetes sorrendben, ahogy e forradalom végbement. Esorrendet az határozza meg, hogy mennyire bonyolultak a je-

lenségek, vagy másként kifejezve, mennyire szoroskapcsolatban állnak az emberrel. így először a csillagászat -mint a legegyszer ű bb jelenségek * elmélete majd egymás;,után a fizika, a kémia és a fiziológia vált pozitív tu-dománnyá; az utóbbi egészen új fejlemény. Mindez csaklegutoljára történhetett meg a politikai jelenségeknél, melyek

bonyolultabbak, hiszen valamennyi többitől függnek. Nyilvánvaló azonban, hogy amennyire szükségszer ű, hogy a politika elmélete is pozitívvá váljék, éppannyira lehetetlenvolt, hogy ez korábban következzék be.Másfelől szükséges volt, hogy az előkészítő jellegű

társadalmi rendszer, melyben a természetre való hatás csak

36


37/161

közvetett célja volt a társadalomnak, fejlődésének végső szakaszához érkezzen.Addig nem jöhetett létre a helyes elmélet, mert túlzottanmegelőzte volna a gyakorlatot. Mivel feladata az volt, hogyirányítsa a gyakorlatot, nem járhatott annyival előtte, hogy

szem elől tévessze. Másrészt korábban nem lehetett volnaelégséges kísérleti alapja ennek az elméletnek. Először létre

kellett jönnie, s a lehető legtovább fenn kellett állnia egyolyan társadalmi rendnek, amelyet igen sokan fogadnak el, skiterjed számos fontos nemzetre, s csak ezután lehetettelméletet alapozni e roppant jelentőségű tapasztalatra.Ma ez a második feltétel éppúgy teljesül, mint az első. Ateológiai rendszer, melynek az a rendeltetése, hogy azemberi szellemet felkészítse a tudományos rendszerre,

pályafutása végéhez érkezett. Ez vitathatatlan tény, hiszen ametafizikai rendszer, melynek az az egyedüli célja, hogymegdöntse a teológiai rendszert, ma uralkodó szerepet

játszik a népek körében. Ezért szükségképpen létre kell jönnie a tudományos politikának, mert valamilyen elméletreelengedhetetlenül szükség van, s ha nincs tudományos

politika, feltételezhető, hogy a teológiai politika visszanyerirégi súlyát; a metafizikai politika ugyanis a szótulajdonképpeni értelmében nem igazi elmélet, hanemcsupán az átmeneti korszak igényeinek megfelelő kritikaitanítás.Összefoglalásképpen azt mondhatjuk tehát, hogy sohasemvolt még ennyire elkerülhetetlen, érett és sürgető erkölcsiforradalom, mint az, amelyiknek ma az egyesült európai

tudósok keze által a megfigyelésen alapuló tudományszintjére kell emelnie a politikát. Csak ez a forradalomteremt meg a mai nagy válságban egy olyan valóban súlyoser őt, amely képes a válság féken tartására, s azzal óvja meg atársadalmat a fenyegető anarchia szörnyű kitörésétől, hogyrávezeti arra az útra, mely valóban a tudásunk állapota általmegkövetelt jobb társadalmi rendszerhez vezet.Hogy mihamarabb mozgásba lendüljenek azok atudományos er ők, melyekre ezen üdvös küldetés teljesítésehárul, általános jegyzéket kellett készíteni a társadalomújjászervezéséhez szükséges elméleti feladatokról; ennek az

újjászervezésnek az az alapja, hogy a politikát a

37


38/161

megfigyelésen alapuló tudomány rangjára emeljük. Magamvállalkoztam arra, hogy felvázolom e tervet, melyet mostünnepélyesen Európa tudósai elé tárok.Ez a jegyzék a feladatok három sorozatát öleli fel.Az első sorozat értelmében ki kell alakítani az emberi

szellem általános fejlődésével kapcsolatos történetimegfigyelések rendszerét; ennek kell a politika pozitív

bázisává válnia, hogy az teljesen levetk őzze teológiai ésmetafizikai jellegét, s tudományossá váljék.A második sorozat értelmében létre kell hozni a megújulttársadalomnak (melynek alapelve a természetre való hatás)megfelelő teljes pozitív nevelési rendszert; vagy máskéntkifejezve tökéletesíteni kell ezt a hatást, amennyiben az aható er ő képességeitől függ.Végül a harmadik sorozat kimondja, hogy általánosformában ki kell fejteni azt a kollektív hatást, melyetismereteik jelenlegi szakaszában a civilizált emberekgyakorolhatnak a természetre, hogy azt saját javukraváltozatosság meg, minden erejükkel e célért küzdve, s atársadalmi összefogást sem tekintve másnak, mint eszközneke cél eléréséhez.

A munkálatok első sorozata.

A társadalomtudomány létrehozása megköveteli, hogy amegfigyelés uralkodjon a képzelőer ő felett

Ha pozitív szellemben akarunk foglalkozni a politikával, azaz első feltétel, melynek eleget kell tennünk, hogy pontosanmeghatározzuk a társadalmi rend kombinációinak természe-tes határait. Másként kifejezve arra van szükség, hogy a

politikában, más tudományokhoz hasonlóan, teljesenkülönváljon a megfigyelés és a képzelet, s a másodikatalárendeljük az elsőnek.Hogy teljesen megvilágítsuk ezt az elsőrendűen fontosgondolatot, össze kell hasonlítanunk a pozitív politikaáltalános szellemét a teológiai és a metafizikai politika szel-lemével. Az összehasonlítást oly módon egyszer űsíthetjük,

hogy az utóbbi kettőt egybevonjuk; az eredményeken ez mit

38


39/161

sem változtat, hiszen, mint az előző fejezetben láttuk, ametafizikai politika csupán egyik árnyalata a teológiai

politikának, s attól lényegében csak abban különbözik, hogykevésbe határozott jellegű.Bármely teológiai és metafizikai stádiumának az a közös

vonása, hogy bennük a képzelőer ő uralkodik a, megfigyelésfelett. Az egyedüli különbség a két stádium között ebből a

szempontból az, hogy az elő bbiben a képzelőer ő természetfeletti lények kapcsán működik, az utóbbiban pedigmegszemélyesített absztrakciókra vonatkozik.Az emberi szellem ilyen állapota azzal a szükségszer ű ésállandó következménnyel jár, hogy az embert meggyőzi:minden tekintetben ő a természet rendszerének középpontja,következésképpen korlátlanul hathat a jelenségekre. Emeggyőződés nyilvánvalóan közvetlen folyománya aképzelőer ő túlsúlyának, amely egyesül az ember eredendő hajlandóságával arra, hogy általában eltúlozza sajátfontosságát és hatalmát. Ez az illúzió a legszembetűnő bb

jellegzetessége az emberi ész e gyermekkorának.Filozófiai szempontból azok a forradalmak, melyek akülönböző tudományokat elvezették a pozitív stádiumba,általában megfordították gondolatainknak ezt az eredetisorrendjét.E forradalmakat alapvetően az jellemezte, hogy amegfigyelésnek juttatták azt a túlsúlyt, melyet addig aképzelőer ő élvezett. Ennek nyomán ellenkező jükre változtaka következmények is. Az embert elmozdították a természetközéppontjából, hogy rangban arra a helyre kerüljön, melyet

ténylegesen, elfoglal. Ugyanígy cselekvése is visszanyertetényleges hatókörét, amennyiben arra korlátozódott, hogy azemberek beavatkozásukkal többé-kevésbémegváltoztathatnak bizonyos jelenségeket, melyeket megkell figyelniük.Elegendő itt pusztán történeti áttekintést adnunk, hiszen akivilágos fogalmat alkot a mai pozitív tudományokról, etényeket is azonnal igazolva látja majd.A csillagászatban például az ember kezdetben sem gondoltaugyan, hogy hatása lehet az égi jelenségekre, mégis úgyvélte, hogy ezek közvetlen és bensőséges kapcsolatban

állnak létezésének minden apró részletével; a lehető

39


40/161

leghathatósabb bizonyítékok tömegének kellettrákényszerítenie arra, hogy beletör ődjön: csupán alárendeltés észrevétlen helyet foglal el a világegyetem általánosrendszerében. Ugyanígy a kémia területén is azt gondoltaelőször, hogy tetszése szerint változtathatja meg a testek

belső természetét, s csak kés

ő bb elégedett meg azzal, hogymegfigyelje, hogyan hatnak kölcsönösen egymásra a

különböző földi anyagok. Hasonlóképpen az orvostudo-mányban is hosszú ideig abban reménykedett, . hogy kénye-kedve szerint orvosolhatja szervezetének rendellenességeit,sőt, hogy korlátlanul szembeszegülhet a rombolás okaival,míg végül felismerte, hogy hatása a semmivel lenne egyenlő,ha nem esne egybe a szervezettermészetes működésével,f őleg ha azzal ellentétes volna.Ez a dolgok természetében gyökerező törvény a politikát atöbbi tudománnyal egyforma mértékben vonta uralma alá.Eddigi és jelenlegi helyzete, tökéletesen megfelel annak,ahogy az asztrológia viszonyul a csillagászathoz, az alkímiaa kémiához vagy a mindenre ható csodaszer kutatása azorvostudományhoz.Először is az előző fejezet alapján világos,. hogy ha amódszereik alapján tekintjük a teológiai és a metafizikai

politikát, mindkettő megegyezik abban, hogy a képzelőer ő uralkodik bennük a megfigyelés felett. Azt persze nemállíthatjuk, hogy a megfigyelés semmilyen szerepet nem

játszott a politika elméletében; szerepe azonban mindig csakalárendelt volt a képzelőer őéhez képest: ugyanez történt akémiában az alkímia uralmának időszakában.

A képzelőer ő e túlsúlya a politikában szükségképpenugyanolyan következményekkel járt, mint amilyeneket atöbbi tudomány kapcsán ismertettünk. Mindez könnyenigazolható, ha elméleti szempontból megfigyeljük a teológiaiés a metafizikai politika közös szellemét.Az ember mindeddig abban hitt, hogy politikaier őfeszítéseivel korlátlanul tökéletesítheti a társadalmirendet. Másként kifejezve, eddig azt gondollak, hogy azembert politikailag semmiféle belső impulzus nem mozgatja,s mindig kész passzívan követni kellő tekintéllyel bírótörvényhozójának útmutatását.

Ebből szükségszer űen következik, hogy a teológiai és a

40


41/161

metafizikai politikában is mindig az abszolútum uralkodott, suralkodik még ma is. Közös céljuk, hogy - mindegyik amaga módján - létrehozzák a legtökéletesebb és Örökkévalótársadalmi rendet, anélkül, hogy figyelembe vennék acivilizáció adott állapotát. Mindkettő azt állítja, hogy

egyedülő talált rá arra az intézményrendszerre, amelyelvezet ehhez a célhoz. Ebből a szempontból csak abban

különböznek, hogy a teológiai politika egyszer űen megtilt bármifajta módosítást abban a tervben, melyet követ, ametafizikai politika viszont megengedi a kritikaivizsgálódást, feltéve, ha az az elfogadott terv irányába hat.Ettől eltekintve mindkettő egyformán abszolút jellegű..Még kézzelfoghatóbbá válik e jellegük u gyakorlati

politikára alkalmazva. Intézményrendszerében mindkettő egyfajta általános csodaszert lát, amely tévedhetetlen

biztonsággal alkalmazható minden politikai bajra, bármilyentermészetű is az, s a civilizáció bármely szintjén áll az a nép,amelynek a gyógyszert szánják. Ugyanígy a különböző népeknek a civilizáció különböző időszakaiban kialakított

politikai rendszereit mindkettő kizárólag aszerint ítéli meg,hogy mennyire felelnek meg, illetve állnak ellentétben azabszolút tökéletesség általuk megvalósított formájával. így

például, hogy egy újabb keletű és kézzelfogható példátemlítsünk, a teológiai és a metafizikai politika hívei, kartkarba öltve s idő ben egymástól alig elmaradva kijelentették,hogy Spanyolország társadalmi szervezete magasabb rendű alegfejlettebb európai nemzetekénél; eközben egyáltalán nemvették figyelembe, hogy civilizáció szempontjából a

spanyolok elmaradnak az angoloktól és a franciáktól, jóllehet politikai rendszer tekintetében fölöttük állnak. Azilyen megítélések, melyek száma könnyen szaporíthatólenne, világosan mutatják,, menynyire a teológiai és ametafizikai politika lényegéből következik, hogy teljesenelvonatkoztatnak a civilizáció állapotától.E kétfajta politika jellemzését befejezve fontosmegjegyeznünk, hogy különböző indítékok alapján ugyan,de általában megegyeznek abban, hogy a tökéletestársadalmi szervezetet rendkívül tökéletlen civilizációvalkapcsolják össze. Még a metafizikai politika

legkövetkezetesebb hívei is (mint Rousseau, aki ezt az

41


42/161


43/161

fölé. De megfordítva, az is világos, hogy amennyibenteljesülnek ezek a feltételek, s a politika teljes egészébenebben az értelemben alakul át, akkor a képzelőer ő elevealárendelt helyzetbe kerül a megfigyeléshez képest, s a

politika pozitív politikává válik. Végső soron tehát minden e

két feltételre vezethető vissza.E két alapvető elgondolásnak kell tehát vezérelnie az

elméleti politikával kapcsolatos pozitív er őfeszítéseket.Rendkívüli fontosságuk miatt mindenképpen részletesebbenis szemügyre kell vennünk e gondolatokat. Korántsem arrólvan szó, mintha itt bizonyítani kívánnánk őket, hiszen ezéppen az elvégzendő munkálatok feladata lesz. Csupán arratörekszünk, hogy eléggé teljes képet adjunk ezekr ől azeszmékr ől, s így azok az emberek, akik megítélésükreképesek, általánosan ismert tényekkel összehasonlítvaegyfajta előzetes igazolásnak vethessék alá őket; olyanigazolásnak, melynek alapján meggyőződhetnek róla, hogyérdemes ugyanúgy tárgyalni a politikát is, mint amegfigyelésen alapuló tudományokat. Fő célunkat elértük,ha felkeltjük ezt a meggyőződést.

A társadalmi szervezetet a civilizáció állapota határozza meg

A tulajdonképpeni civilizáció egyrészt az emberi szellemfejlődését, másrészt az ember természetre gyakorolthatásának - ami az elő bbi következménye - fejlődésétfoglalja magában. A civilizáció eszméje tehát a következő

elemeket tartalmazza: a tudományokat, a művészeteket és azipart; az utóbbit a lehető legtágabb értelemben véve, ahogymindig is használtam.-Ha ebből a néző pontból tekintjük a civilizációt, könnyű

belátnunk, hogy a társadalmi szervezet állapota lényegében acivilizáció állapotától függ, s ezen állapot következmé-nyének kell tartanunk; a képzelőer őn alapuló politika ezzelszemben önállónak, sőt, teljesen függetlennek tekintette.A civilizáció állapota két döntően fontos szempontbólhatározza meg a társadalmi szervezet szellemi és anyagiállapotát. Először is megszabja természetét, amennyiben

rögzíti a társadalmi cselekvés célját; ráadásul előírja lényegi

43


44/161

formáját is, mert megteremti és fejleszti azokat a szellemi ésanyagi társadalmi er őket, melyeknek irányítaniuk kell ezt azáltalános tevékenységet. Világos, hogy a társadalom közöscselekvése, mivel nem egyéb, mint az egyéni cselekedetekegyetlen közös cél elérésére irányuló eredő je, ugyanolyan

természetű

kell legyen, mint elemei, melyeket nyilvánvalóana tudományok, a művészetek és az ipar fejlettségénekmagasabb vagy alacsonyabb szintje határoz meg. Mégvilágosabb, hogy képtelenség tartósnak képzelnünk egyolyan politikai rendszert, mely ne ruházná fel a legf ő bbhatalommal az uralkodó társadalmi er őket; ezek természetétviszont mindig a civilizáció adott állapota írja elő. Erre utalaz ésszer űség, s ezt er ősíti meg a tapasztalat is.A társadalmi szervezet mostanáig fennállt változataiegyetlenegy rendszer, a katonai és teológiai társadalomtöbbé vagy kevésbé módosított formái voltak. E rendszerkezdetlegessége világosan és szükségszer űen a korszaktökéletlen civilizációjának következménye volt. Mivel azipar gyermekkorát élte, a társadalomnak szükségképpen aháborút kellett tevékenysége céljának tekintenie, f őleg hafigyelembe vesszük, hogy ez az állapot egyrészt ellátta azembert a háborúskodás eszközeivel, másrészt az emberreható leger őteljesebb ösztönzőkkel, a képességek gyakor-lásának és az életnek a szükségletével er őszakolta ki aháború törvényeinek elfogadását. Ugyanígy világos az is,hogy a teológiai stádium, mely akkortájt minden elméletet

jellemzett, ugyanilyen jelleget kényszerített azokra agondolatokra is, melyeknek a társadalmi kötelékeket kellett

kialakítaniuk. Ebben a korszakban a civilizáció másodikeleme, a művészet játszott uralkodó szerepet; alapjában véveez a kezdetleges szervezet a művészeteken alapult. Ha nemfejlődött volna a művészet,képtelenek vagyunkelképzelni,hogy szerveződhetett volna meg a társadalom.Ha mármost megvizsgáljuk, hogy milyen módosulásokonment át napjainkig ez a kezdetleges rendszer - emódosulások mindegyikét önálló rendszernek tartották ametafizikusok -, akkor ugyanerre az eredményre jutunk. Azttaláljuk, hogy valamennyiben elkerülhetetlenül fokozódott atudományos és az ipari elem jelentősége, jóllehet ez kezdet-

ben szinte a semmivel volt egyenlő. Ily módon a több

44


45/161

istenhit átalakulása egyistenhitté, majd késő bb a protestánsreformáció f őként annak köszönhető, hogy lassan bár, de ál-landóan fejlődtek a pozitív ismeretek, vagy, máskéntkifejezve, a régi általános eszmékre olyan különös eszmékhatottak, melyek fokozatosan pozitív jelleget öltöttek.

Anyagi tekintetben ugyanígy magyarázható a római állambóla feudális államba való átmenet; még ennél is világosabb,hogy az utóbbinak a hanyatlását - melynek közvetlen^oka avárosok szabaddá válása volt, ennek következményeivelegyütt - lényegében az okozta, hogy egyre fontosabbá vált azipari elem. Egyszóval minden általános tény a szorosfüggőséget bizonyítja a civilizáció és a társadalmi szervezetközött.A legélesebb eszű gondolkodók, azok, akik a legközelebbállnak a politikában a pozitív stádiumhoz, ma már kezdikfelismerni ezt az alapelvet. Belátják, hogy abszurditáselszigetelt ténynek tekinteni a politikai rendszert, s belőlevezetni le a társadalmi er őket, holott, éppen ellenkezőleg,ezek az er ők hozzák létre a politikát. Egyszóval immárelismerik, hogy a politikai rend csakis a polgári rendet fejezi,fejezheti ki; ez más szóval azt jelenti, hogy végre azuralkodó társadalmi er őket tekintik irányadónak. Innen márcsak egyetlen lépés, hogy elismerjék: a politikai rendszer alávan rendelve a civilizációnak. Ha ugyanis a politikai rendszemmel láthatóan a polgári rendet fejezi ki, akkor legalábbennyire világos az is, hogy magában a polgári rendbencsupán a civilizáció állapota tükröződik.Kétségtelen, hogy a társadalmi rendszer elkerülhetetlenül és

többé-kevésbé er őteljesen visszahat a civilizációra. Ennek amásodlagos hatásnak azonban igen nagy jelentősége ellenéresem szabad arra indítania bennünket, hogy megfordítsuk afüggés természetes irányát. Ha helyesen fogjuk fel ezt avisszahatást, akkor éppen ez bizonyítja, hogy a függésvalóban olyan, mint amilyennek az imént leírtuk. Atapasztalat ugyanis mindig azt mutatja, hogy ha a létrehozotttársadalmi rendszer ellentétben áll a civilizációval

tudományelméleti szöveggyűjtemény

Documents