turizmus és örökségesítés nagybörzsönyben · 2010. 11. 23. · 1. hipotézis nagybörzsöny...
TRANSCRIPT
Miskolci EgyetemBölcsészettudományi Kar
Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet
Turizmus és örökségesítés Nagybörzsönyben
Készítette: Szakolczai ZsófiaKonzulens: Dr. Ilyés Zoltán- egyetemi docens
Miskolc
2010Tartalomjegyzék:
Előszó……………………………………………………..2.
1. Hipotézis……………………………………………………………….4.
2. Kutatási módszerek…………………………………………………..4.
3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége………........6.
4. Nagybörzsöny történelmi áttekintése……………………………….7.
5. Turizmus………………………………………………………………10.
5.1. Falusi turizmus…………………………………………………..12.
5.2. Örökségesítés és turizmus…………………………………….15.
6. Régi és új kisebbségek………………………………………………21.
6.1. Németnek lenni Nagybörzsönyben……………………………22.
6.2. A nagybörzsönyi romák………………………………………...25. 6.3. Hollandok Nagybörzsönyben…………………………………..29.
Összegzés………………………………………………………………..33.
Felhasznált irodalom…………………………………………………… 40.
Internetes források……………………………………………………….41.
Kép jegyzék………………………………………………………………41.
2
Bevezetés
Dolgozatom során bemutatnám Nagybörzsöny rövid történetét, földrajzi
elhelyezkedését, vallási és etnikai megoszlását és annak alakulását, gazdasági
helyzetét és turisztikai viszonyait. Felvázolnám, hogy milyen korábbi történet- és
társadalomtudományos kutatásokat végeztek a területen. A szakirodalom
áttekintésével megpróbáltam felderíteni Nagybörzsöny múltját, történeti, kulturális
gyökereit.
A falusi turizmus kialakulását és annak történeti hátterét és elméleti kereteit,
szeretném felvázolni és értelmezni. Fontos részt képezne a mai társadalmi viszonyok
és a turisztikai lehetőségek feltérképezése az adott községet illetően és milyen
eredményeket ért el eddig a nagybörzsönyi közösség.
Néhány „idegen” és az „idegenség” probléma körével kapcsolatos elmélet és
paradigma tükrében külön-külön bemutatnám, a régi és új kisebbségeket (németek,
romák, hollandok) azok helyzetét, hogy honnan származnak, hogyan kerültek
Nagybörzsönybe és az elmúlt években, hogyan alakult sorsuk. Nagybörzsöny
bemutatása nem nélkülözheti a helyi roma közösség társadalmi beilleszkedési
zavarainak elemzését. A hagyományos és új kisebbségnél az identitásőrzés és
reprezentáció gyakorlatát tartottuk a legfontosabbnak.
A nagy múltú, a századok során meggyötört település küzd a
fennmaradásáért. Egyre kevesebb a megélhetési lehetőség és a település megtartó
ereje gyengül, szinte egyetlen túlélési lehetősége a turizmus fellendítése. A
dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy hogyan gondolkodnak a település-menedzsmentről,
településfejlesztésről, értékmentésről és hogyan próbálják megkonstruálni a falu
imázsát, hogy az minél „eladhatóbb” legyen. A kisebbségi hagyományörőzés fontos,
nemcsak az etnikus identitás megőrzése, hanem és a falu imázsa szempontjából is.
A falusi turizmus beindítása esetünkben is összekapcsolódik a „kitalált hagyomány”
fogalmával, az ország más településeihez hasonlóan itt is „turistacsalogató”
rendezvényeket vetnek be a látogatottság növelés érdekéből. A helyi cigány
kisebbség helyzete, integrációja további kihívás, ami összefügg a településkép
megőrzésével, gondozásával és a turizmus fejlesztésével.
3
Fontosnak találom, hogy milyen lokális identitással rendelkeznek a
településen élők, és hogyan próbálják azt megőrizni illetve hogy, milyen stratégiákat
dolgoznak ki azért, hogy közösségük fennmaradhasson. Interjúkon és fotós
dokumentációkon keresztül szeretném ismertetni, hogy milyen ismeretekre tettem
szert ebben a kérdésben és milyen hasznos következtetéseket lehet levonni - akár
országos szinten - is egy falu túlélési stratégiájának bemutatása révén.
1. Hipotézis
Nagybörzsöny német és bányász hagyományokkal rendelkező falu, ahol holland
betelepülők is élnek és a maguk módján hozzájárulnak a falusi turizmus
működtetéséhez. Feltételezésünk szerint a település fennmaradásának kulcsa a
turizmusban, a falusi turizmus fellendítésében van. A roma kisebbséggel
kapcsolatos integrációs kísérletek sikertelenek és ez a falu lakosságára is hatással
van. A turizmus fellendülésének egyik akadályozó tényezője, hogy a helyi romákkal
kapcsolatos problémákra nem találnak megfelelő megoldást. A falu jövőjét illetően
pozitív jelenségek a civil összefogások, szerveződések a településen.
2. Kutatási módszerek
2010 júliusában hosszabb időt töltöttem a településen, mert itt kaptam munkát az
egyik vendéglátó ipari egységben. Bizonyos szempontból ez megkönnyítette
munkámat úgy, hogy magam finanszírozhattam ott létemet, a munka mellett maradt
időm a kutatásra, sőt a munkából kifolyólag számos hasznos ismeretségre tettem
szert és a helyiek is könnyebben álltak velem szóba. Resztvevéses és „érdekelt”
megfigyelést folytattam úgy, hogy senki nem kérdőjelezte meg az ott létemet, hiszen
mindenki tudta, hogy én ott munkám miatt tartózkodok.
Elsősorban a strukturált illetve a félig strukturált interjúkat részesítettem
előnyben az előkészítő és feltérképezési folyamatban. Azokkal a személyekkel, aki
valamilyen szempontból kulcsszerepet játszanak a település életében (pl.
polgármester, helyi egyesület vezetője) strukturált interjúkat készítettem illetve
készítenék. Azokkal, akik valamilyen speciális tudás birtokában vannak azokkal a
kutatás további szakaszában akár mély interjút is (pl.: fafaragó művész).
4
Természetesen megpróbáltam utána nézni, hogy milyen kutatásokra került sor
már a településen, amelyek esetleg segíthetik a tájékozódásomat és ismereteim
pontosítását. A polgármestertől, aki egyébként régészként végzett az Eötvös Loránd
Tudomány Egyetemen és saját lakóhelyén is végzett kutatásokat elmondta nekem,
hogy társadalomtudományos kutatások nem igen folytak még a településen. Dr.
Batizi Zoltán a kontaktszemélyem, akivel konzultáltam, a doktori disszertációját írta
saját lakóhelye történetéből és egy kérdőíves felmérést készített 2003-2004-ben,
mely során megpróbálta felmérni egy 300 emberből álló mintán, hogy kik ismerik és
beszélik még a német dialektust a „börzsönyies nyelvet”. Nyelvészeti kutatások
folytak leginkább a területen, melyet majd később ismertetnék. Horváth M. Ferenc (a
Pest Megyei és Váci Levéltár, valamint a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársa)
által írt és szerkesztett Száz magyar falu könyvesháza sorozatból a Nagybörzsöny
című művet használtam leginkább mely átfogó képet adott a történeti és kulturális
vonatkozásokról a területen.
Kiemelnék néhány fontos kérdést, amelyeket az interjúk, beszélgetések során
feltettem. Nagybörzsöny történetével, múltjával kapcsolatos ismeretekre (milyen
jellegű település volt, mivel foglalkoztak) voltam először kíváncsi. Gyermekkorából
mire emlékszik, milyen volt a falu képe, milyenek voltak az emberek, szokások,
hagyományokhoz való viszony (ünnepek, vallásossághoz való viszony), és a mai
Nagybörzsöny ehhez képest milyen és esetleg mennyiben változott meg és ezt
hogyan értékeli, mik a pozitívumok vagy esetleg a negatívumok. Kalendáris vagy
közösségi ünnepeket, hagyományokat, szokásokat szerettem volna összegyűjteni,
amelyek éltek vagy még mindig élnek a településen és a közösségnek fontos a
fenntartásuk. Helyi közösségeket, civil szerveződéseket próbáltam felderíteni és
ezen belül pedig pontosabb információkat szerezni arról, hogy kik a vezetői, mi a
céljuk, a megkérdezettek tagjai-e ezeknek és hogyan vélekedik ezek meglétéről,
hatékonyságáról, hasznáról. Ilyen módon próbáltam fényt deríteni arra is, hogy kik
játszanak kulcsszerepet Nagybörzsöny közösségi életében (és a további adatközlők
felderítése végett). Nagyon érdekelt, hogy mi az, amire büszke a településén, mitől
egyedülálló álló magyar viszonylatban ez a közösség és mi az, amit mindenképp
meg kellene őrizni az utókor számára. Továbbá, központi kérdésként, hogy a
turizmus hogyan valósul meg Nagybörzsönyben és arról hogy a vendéglátás
mennyiben járul hozzá a település fenntartásához a központi témához, kiemelten
fontos kérdés volt. Részt vesznek-e a falusi turizmus kialakításában. Az itt élő vagy
5
ide érkező külföldiekről milyen tapasztalataik vannak, és milyen véleménnyel vannak
róluk. Különösen érdekelt a hollandok megítélése. A németek etnikumról,
származásukról, kulturális gyökereikről, a falu történetében betöltött szerepükről
milyen tudással bírnak, valamint arról, hogy ma a német származásúak, identitásúak
milyen hatással vannak a falu életére, őrzik-e identitásukat, élnek-e még szokásaik
hagyományaik. Mit tudnak a speciális német dialektusról, amit sokan a helyiek közül
úgy neveznek börzsönyies nyelv –nek neveznek, beszélik-e még. Hogyan
viszonyulnak a nagybörzsönyi romákhoz, és milyen véleménnyel vannak jelenlegi
helyzetükről, illetve milyen megoldást tartanának jónak velük kapcsolatban. Végül
arra kerestem a választ, hogy milyen jövőt jósolnak Nagybörzsönynek, és milyen
esélyei vannak a fennmaradásra, az esetleges gyarapodásra.
Fotós dokumentációt is alkalmaztam nemcsak a helyszíneket, hanem a
megkérdezett embereket meg is örökíteném, akik hozzájárultak ehhez.
Megpróbáltam néhány írásos, fényképes forrást is begyűjteni azért, hogy
reprezentálhassam, hogy milyen turizmust, fellendítő kísérleteket tesznek. Ezeket, a
dokumentációkat a mellékletben teszem hozzáférhetővé.
3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége
Pest megyében, a Szobi kistérségben, a Dunakanyartól északra Börzsöny-hegység
szívében, a Börzsöny-patak partján található a festői szépségű Nagybörzsöny,
német nevén Deutschpilsen. A település közigazgatási területe nyugaton az Ipoly
folyóig terjed, keleten pedig benyúlik a Börzsöny erdei közé. Duna–Ipoly Nemzeti
Park részét képezi területének nagy része. A község területe 2003. január 1. óta 50,
69 km², a központi belterületen kívül Nagybörzsönyhöz tartoznak a következő
külterületek is: Ganádpuszta, Káposztásrét, Kisirtáspuszta, Nagyirtáspuszta. Teljes
népessége: 795 fő (2008-as adat).
6
4. Nagybörzsöny történelmének áttekintése
Rendkívül kedvező és előnyös természeti adottságokkal rendelkező területen
helyezkedik el a mai Nagybörzsöny és valószínűleg elő lakóit is, ennek köszönheti.
Nehezen megközelíthető meredek hegyoldalakkal körbevett, zárt völgyek, fában
gazdag erdők és bővizű folyók jellemzik ezt a területet.
Eredetét tekintve több fajta elmélet született, amelyek valamilyen módon
azért kapcsolódnak egymáshoz, így megkülönböztetünk: szláv, olasz, magyar és
német nyelvekből származó szavakhoz rokonítják a település nevét arra, hogy
hogyan keletkezett ez a település elnevezés.
A szláv brĕzăne szó „parton, dombon lakót” jelent. Az olasz vagy velencei
veszin szó vagy veszina bányafát, mely utalhat a bányász múltra. Ha magyar
kifejezésnek véljük, akkor az a bërsëny egy vérfürt vagy alkörmös nevű növény
virágának bogyójából készült festéket jelöl. Pilsen vagy Deutsch-Pilsen németül, mert
esetlegesen egy itt élő Pilsen nevű német bányászról vagy bányásztól kapta ezt az
elnevezést.
A XIII. századtól jelenik meg oklevelekben Bersen (Belsun) vagy Wersen
formában a település elnevezése, érseki birtokként. A „nagy” előtag csak a XX.
században kapcsolható hozzá, megkülönböztetésként, mert Börzsöny nevű település
máshol is található az országban.
Írásos emlékek 1138-ban említik először Börzsöny falut egy dömösi
oklevélben, mint fejedelmi, királyi birtokot. Királyi birtokból az esztergomi érsek saját
tulajdonába kerül és 1293-ban már kiváltságokkal, illetik és működnek ezüst bányái.
Hauland (ma Közép-Szlovákia, Körmöcbánya és Németpróna környéke)
vidékéről telepítettek ide a tatárjárás után német bányászokat, hevéreket
(„Krieckhauer”), akik magukkal hozták kulturális hagyományaikat, szaktudásukat és
jogszokásaikat, nekik köszönhetően virágzásnak indult a falu. Az ideérkező
bányászok szakmájuk legjobbjai voltak, földesúri oltalom alatt álltak és
meghatározóak voltak a település életében.
A török hódoltság alatt a török elfoglalja a környező várakat, de Börzsöny
viszonylag érintetlen marad, a bányászattal azonban felhagytak. Ekkor tért át az
7
evangélikus vallásra nagybörzsönyiek többsége úgy, ahogyan az országban a többi
német polgár is.
Virágkorát a középkorban élte a nemesérc bányászatának köszönhetően
illetve borai is híresek voltak, bár valójában a középkori Börzsönyről kevés adat áll
rendelkezésre, azt tudjuk, hogy kiépült igazgatási rendszerrel bírt és
fejlődéstörténetének alappillére a „folyékony arany” azaz, a bór volt. A filoxéra nevű
betegség kipusztította a szőlőket így borkultúrájának ideje leáldozott. Földesúri
birtok, tehát lakói jobbágysági függési viszonyban voltak, de a vásártartás és a
vámmentesség jogával bír, valamint a szabad költözés jogával is rendelkezett.
Börzsöny nem tartozott a kiváltságos bányavárosok közé, nem vetekedett a felvidéki
bányavárosokkal. Bizonyos fokú védettséget mindig is élvezett, birtok funkciója miatt.
A török hódoltság után ismét megpróbálják az addig szünetelő bányászatot
beindítani, de sikertelenül. Új felvidéki német, magyar és szláv betelepülők érkeznek,
akik megtanulják az itteniek középkori német nyelvjárását.
Az 1570-es összeírások az etnikumok vizsgálathoz fontos adalékot
nyújtanak nagyon fontos részt, képeznek (157 nevet írtak össze), mert a névanyag
alapján jól meg lehet figyelni a magyar-német lakosság folytonosságát, kontinuitását.
Az Ipoly-mentén nem igen találunk ekkor jelentősebb települést, mint Nagybörzsöny.
„Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István így jegyzi fel Börzsönyt, mint
német falut (Horváth M.: 2000). Ezen összeírásban, azaz érdekes, hogy a
családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest,
tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt
éli le az életét a török idők, nem bontják meg az etnikus folytonosságot.
Nagybörzsöny a Rákóczi szabadságharc alatt a magyarok mellett áll ki. A XVIII.
századig a népesség számban folyamatos gyarapodás figyelhető meg. Magyarok,
németek, és kevés számú szlovák járul hozzá az etnikai sokszínűséghez.
Bányászata a 17. században indult be újra, de a 18. század végére
kimerültek bányái. A bányászat „aranykora” leáldozott többször próbálták újra
éleszteni, de jelentős haszonnal nem járt így inkább csak néhány szerencsét próbáló
bányász kísérelt meg kutatni. 1990-ben a bányászattal kapcsolatos tevékenységek
teljesen befejeződtek.
Később a világháborúk miatt súlyos veszteségekkel kellett szembenézniük a
település lakóinak. A trianoni békeszerződés miatt elszakítják addig fontos piacaitól:
(Selmecbánya, Léva, Ipolyság, Párkány) ezért lehetőségei beszűkülnek, és fejlődése
8
megtorpan. 1941-ben a település többségében német nemzetiségűnek és
anyanyelvűnek vallja magát. A Horthy kormányzat és a hitleri német állam közötti
szerződés értelmében az ország német nemzetiségű lakossága az SS hadtesthez
való csatlakozásra van kötelezve, így legalább 100 börzsönyi férfit soroznak be
katonának.
A II. világháború után a „bűnös” falu kollektív felelősségre vonása miatt, a
kitelepített németek helyére Csehszlovákiából telepítettek be magyar
nemzetiségűeket. Körülbelül nagybörzsönyi 52 családot telepítenek ki és házukat,
földjüket, vagyonukat elkobozzák. A Nógrád megyei szlovák többségű falukba kell
áttelepülniük ezeknek a német nemzetiségű embereknek. Az ide telepített felvidéki
magyarok valamilyen okból kifolyólag nem képesek beilleszkedni, így tovább
költöznek. Az 50-es években, ahogy lehetőségük van rá a kitelepített németek
visszatérnek, és saját pénzükből visszavásárolják otthonaikat.
1948-tól a szocialista út építésének jegyében rátért a kollektív gazdálkodásra. A TSZ
viszont teljesen tönkretette a mezőgazdasági termelést és ezáltal a
munkalehetőségeket is, kénytelenek voltak a városba költözni és ott szerencsét
próbálni. Az 1900-as évek előtt majdnem 2000-es lakosság a 800 fő alá csökken a
háborúk miatt és az óta sem tapasztalható növekedés, hanem inkább fogyás.
Sajnos nem nyerte vissza eredeti fényét és jelentőségét a hely, mert a
lassan fejlődő, elzárt településről sok fiatal elköltözött, hogy jobb
munkalehetőségeket és életfeltételeket találjon. Egy harmadik „jobb kor” lehetőségét
az érintetlen természeti környezet és a község archaikus szépsége teremti meg és
így lesz a turisták kedvelt célpontja a túrázáson kívül az árpádkori Szent István
templom, a Bányásztemplom, a Bányászgazda háza (Tájház és Bányatörténeti
Múzeum), és a vízimalom. Egyre többen vannak (köztük külföldiek pl.: holland
családok), akik régi lakóépületeket, présházakat vásárolnak meg és újítanak fel,
hogy hétvégi pihenőhelyként vagy pedig vendégházként funkcionáljanak.
9
5. Turizmus
Ha a turizmus kialakulásának okát és eredetét próbáljuk felkutatni, akkor egészen az
ipari forradalomig kell visszanyúlnunk. A javak nagy mennyiségű termelése vált
fontossá már nem csak saját felhasználásra, hanem értékesítés céljából nagy
mennyiségben való hasznosításra, így alakult a tömegtermelés. Tömegtermelés
megkívánta a különböző termelőüzemek és gyárak létrehozását, ahol ezek a
folyamatok megvalósulhatnak. Mindezen változások pedig magukkal hozták egy
újszerű munka-kultúra kialakulását. Ettől kezdve a munka és a szabadidő kettősége
határozta meg az emberek életét. (Bódis: 1998)
Később a polgárság meghatározó tevékenysége lett az utazás, mely a
műveltség bővítését, gyarapítását szolgálta. Főként Európában volt fontos és szinte
presztízskérdés, hogy a felsőbb osztálybeliek, nemesek utazgassanak. Egy fajta
beavatási rítusként fel lehetett fogni, hiszen ez a felnőtté válás része volt vagy
feltétele, hogy elmenjen világot látni, tehát a szocializációs folyamat része volt.
Ezekben, az időkben még főként az Európán kívüli világ érdekli az embereket, az
egzotikumok, a még kevésbé ismert kontinensek.
1940-es években az utazás a technikai fejlődés, az új találmányok miatt
demokralizálódik és a szélesebb rétegek számára is elérhetőek lesznek a különböző
közlekedési eszközök és már nem csak egy kiváltság lesz az utazás, hanem
egyesen divat-hóbort. Globális jelenséggé válik és gazdasági faktora, mutatója lesz
fejlett országoknak, elsőrendű gazdasági fejlettség mutató, hogy honnan hova
mennyi ember és milyen minőségben utazik, valamint azt milyen okból teszi. Érték
váltás lesz tapasztalható, mert már nem csak az egzotikus vidékek fogják vonzani a
turistákat, hanem az ennél eddig kevésbé népszerű helyek.
Az utazás az új társadalmi réteg a polgárság és a munkásosztály számára
az emancipáció, az egyenjogúság kivívásának lehetőségét hordozza más társadalmi
osztályokhoz való „felkapaszkodást”. Ezzel kapcsolatban dolgozza ki Ezensberger
„menekülés- elméletét”, mely arról értekezik, hogy a turizmus tulajdonképpen
„menekülést” jelent a meglévő társadalmi rendből, rendszerből, helyzetből. Azok a
területek, amelyeket a látogatók, turisták előnyben részesítettek, azok megpróbálták
kialakítani saját arculatukat, imázsukat és specializálódni arra, ami igazán vonzza az
odalátogatókat. Egyedi szolgáltatások és élmények nyújtására törekszenek és olyan
10
látványosságok bemutatására, amik, a maguk nemében páratlanok és unicumnak
számítanak és a legfontosabb az ezekhez tartozó gyakran materializált- migrációk
kialakítása. Hedonisztikus, azaz öröm és élvezet források kiaknázására irányuló
fogyasztás színtere a turista ipar (Szijártó: 2000). „Mindennapi tereinktől távoli
terekhez kapcsolódó, jelek iránti vágyakozás.” John Urry a turizmus kulturális
kutatása után a „turista-tekintetet” vizsgálja, és úgy gondolja, hogy a turista szeme
számára összeállítanak a szakértők egy olyan gyűjteményt, hogy azok később a
hétköznapokban vágyakozás tárgyai lehessenek (Urry 2002).
Kiss Gabriella a következőket írja a turizmus mibenlétéről: „a napi gondoktól
megszabadulni vágyó, önmaga kiteljesedési lehetőségeit kereső tömegek számára
az utazás jelentheti a kiszakadás és az identitáskeresés lehetőségét”. A szürke és
monoton hétköznapokból menekülő és nyugalmat kereső ember számára ez nyújt
valamiféle vigaszt és megkönnyebbülést (Kiss: 2001).
Robert Junk 1980-ban különböző kategóriákat alkot a turizmus minőségét
illetően. Megkülönböztet „kemény” és „lágy” turizmust. „Kemény” turizmus általában
azt jelenti, hogy a látogató nem arra törekszik, hogy akár előzetes felkészülés után
komolyabban és mélyebben megismerje azt adott helyet és annak értékeit, hanem
minél gyorsabban végig megy a látványosságokon, és mindezek után megvásárolja
a hozzájuk kapcsolódó szuveníreket, emléktárgyakat. Természetesen az ilyen
turistánál elmaradhatatlan kellék a fényképezőgép és rengeteg fényképez, akár
szelektálás nélkül, de megörökítési folyamat miatt nem tud igazán részese lenni
annak az élménynek, amit ő ott kaphatna. Ezzel szemben a „lágy” turizmus arra
törekszik, hogy valódi élményben legyen része, nem csak a helydokumentálás,
hanem a hely megóvása is foglalkoztatja. Nagyon fontos különbség az a két turizmus
és látogató között, hogy az utóbbi nem érzi magát az őslakónál magasabb rendűnek,
hanem a viszonyukat szimmetrikusan próbálja kialakítani, tehát magával
egyenrangúként kezelni a másik felet (Junk 1980).
McCannel 1976-ban a barát és a turista közötti különbséget próbálta
megragadni vagy inkább azt, hogyan válik a turistából barát. Minden attól függ, hogy
mennyire képes elmélyülni vagy bele képzelni magát az idegen társadalom
valóságába, mennyire szeretné megismerni, magáévá tenni gondolkozás módját és
hogyan próbál kapcsolatot teremteni az adott közösség tagjaival. A turista tehát, aki
minél inkább próbálja átérezni a hely atmoszféráját és közel kerülni a helyiekhez,
egyszer csak nem turista lesz többé, hanem a barátjuk. (Mac Cannel: 1976)
11
„Egy fajta időtlenséget, időn kívüliséget sugallnak, s a tartósságnak, a
megbízhatóságnak, a tradíciók érvényességének mintáit követik és kínálják fel a
turisták számára, azaz csupa olyan dolgot, melyet a modern társadalom képtelen
biztosítani tagjai számára.”(Szijártó 2000:10) A posztmodern turizmus már
ellenvilágokat keres tehát a saját társadalomtól gyökeresen eltérő helyeket.
Felértékelődik és felfokozódik a pluralitás (többség) utáni vágy, a másság keresése
kerül a középpontba. Ellenvilágokat próbál meg felkutatni, mert olyan dolgok vannak
meg, amik a saját társadalomban nincsenek, meg vagy már elvesztek (Fejős 1998).
A „hontalan vándor” metaforájával is találkozhatunk, az a posztmodern turista, aki
próbálja megtalálni gyökereit, és ezért zarándokol vissza arra a helyre, ami őseinek
otthont adott. A modern élet átláthatatlanságából keres kiutat, hogy megtalálja
önmagát és helyét a világában újból. (Schleicher 1998)
Szijártó Zsolt használja az „élménytér” kifejezést is a posztindusztriális
társadalmakkal, turizmusával kapcsolatban. A posztmodern embernek egyre
fontosabbá vállnak az esztétikai szempontok az életvezetésében így arra
törekszenek, hogy „szép” élményekre tegyenek szert, tehát valamilyen szinten
élmény orientáltak. Csoportokba sorolhatók az emberek, hogy milyen típusú
élményeket, élménystílust keresnek. A turista által létrehozott világ azért is fontos,
mert élmények forrása ez a fajta világ, olyan tapasztalatok kiindulópontja, melyek egy
„szép élet modelljét” rajzolják ki. A posztmodern turistának nem a kulturális élmény a
fontos, hanem inkább a „élménymenü bővítése” és ezen kívül a térfolklorizáció is
(Szijártó 2000).
5.1. Falusi turizmus
A magyar faluk, települések felé irányuló turizmus és a magyar falvak helyzete úgy
érthető meg igazán, ha elmúlt majdnem 100 év magyar történelmének falut érintő
intézkedéseivel és annak hatásaival, későbbi következményeivel tisztában vagyunk.
Három fontosabb befolyásoló tényezőt emelnék ki a vizsgált időszakon belül: a két
világháború és az azt követő időszak, a negyven éves államszocializmus és a
rendszerváltás.
Az államszocializmus időszaka alatt, állami politika nem támogatta vagy nem
biztosított keretet arra, hogy megfelelően fejlődhessen ez a település egység.
12
Kifejezetten faluellenes, faluromboló politikát folytatott az akkori kormányzat.
Téeszesítéssel tették lehetetlenné a hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó
emberek életét. Az ekkor lezajló urbanizációs folyamatok miatt, a népesség jelentős
része kényszerült rá arra, hogy lakhelyet változtatva a városban keressen új otthont
magának. Saját megművelhető terület hiányában jobb munka lehetőséget remélve
próbált szerencsét a városban (Kovács 1993: 37-38, Farkas 1993: 314-315). Az
1000-1300 fős vagy ennél kisebb népességgel rendelkező falvakat, apró falvakat a
kihalás veszélye fenyegette.
Mi jellemezte ebben az időszakban a magyar falut? Rossz infrastrukturális
viszonyok, bizonytalan megélhetés, elöregedő népesség. Nem lehanyagolható és
kilátástalan képet rajzolnak számunkra ezek az információk: „vegetáló agonizáló
falvak.” (Bőhm 1995: 371). Ez a folyamat nem állt meg, sőt napjaink is zajlik, hiszen
rengeteg fiatal költözik el nagyobb agglomerációs központokba, mert szinte nincs is
más lehetősége és nincs jövő-képük a falusi boldogulásukat illetően. A falusi
értelmiség nagy része elhagyja, eredeti lakóhelyét elveszíti lokális identitás tudatát
és „hagyományőrző” szerepkörét is feladja. A hagyományos falusi társadalmakra
hatalmas csapást jelentett a helyi értelmiség elvesztése, a migrációs folyamatok
alakulása, a vallási élet tudatos háttérbe szorítása és a hagyományos értékekhez
való viszony megváltozása. Az urbanizációs és az újabb globalizációs folyamatokkal
összefüggő jelenségek a falvak nagy részét elöregedéssel és kihalással fenyegeti.
A dezurbanizáció azaz a városi értelmiségi rétegek faluba költözése is
megfigyelhető jelenség napjainkban, ami akár kiegyensúlyozó hatással is lehet az
urbanizációs folyamatokkal szemben. Az ide érkező „idegenek” sok estben magukra
vállalják a helyi problémák megoldását, fejlődést elősegítő kezdeményezésekkel
élnek. Új identitások konstruálódnak általuk.
Napjainkban nem elhanyagolható tényező a külföldi állampolgárok ingatlan
vásárlása Magyarországon (németek, osztrákok, hollandok, svájciak, britek).
Gyakori, hogy nemcsak szabadidejüket kívánják eltölteni megvásárolt hétvégi
házukban, hanem gyakran huzamosabb ideig itt szeretnének tartózkodni, akár
életvitelszerűen is. A jelentősen más kultúrából érkező és eltérő értékrenddel
rendelkező „idegenek” akik, nem egy nyelvet beszélnek az őslakosokkal, furcsa és
szokatlan helyzet elé kerülnek az addig turizmustól érintetlen és infrastrukturálisan
fejleten vagy elzárt települések lakói.
13
Marie-Franqoise Lafant fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy talán egyetlen
túlélési lehetősége ezeknek a nehéz helyzetű településeknek a turizmus. A
posztmodern gyökereit kereső turista a modern élet átláthatatlanságában való
rendteremtésre törekszik, a valódi otthonra való rátalálásra és ezt a falusi
életmódban találja meg. David Crouch úgy véli, hogy inkább otthonhoz való
menekülés, az otthon újrafelfedezése, nem pedig otthontól való menekülés.
„A falusi turizmus motivációi tehát mind a tömegturizmusból való menekülésben,
mind a modernizmussal szemben alternatívát nyújtó ellenvilágok keresésében, illetve
az identitást/ gyökereit vesztett, a modernizmus „sokféleségétől megzavarodott”
ember másság keresésében gyökereznek.” (Schleicher 1998: 203-213)
A modern turizmust (polgári turizmust) a romantika „szüli meg”, a romantikus
gondolkozás a természetről. Középpontjában a természet és a (népi) hagyomány
állnak, tehát ahhoz a közösséghez kell eljutni, akik legközelebb állnak a
természethez, akik szinte még ma is a természet rendjéhez igazodva szervezik
életüket (Kovács: 2007). Nyugat-Európában már előbb eltűntek egy paraszti világ
sajátos relikviái és kezdenek érdeklődést mutatni az eltűnőben lévő paraszti világ
iránt. A felgyorsuló változás mindig előtérbe állítja a szembenézést a múlttal (Gagyi:
2005).
Milyen hatást gyakorol a helyi társadalom identitására, lokalitására?
Miközben igyekeznek kiszolgálni a turisták igényeit és ez válik a legfontosabbá,
kultúrájuknak egyes elemei elveszíthetik jelentésüket és „kirakat” vagy csupán turista
látványossággá válhatnak úgy, hogy már nincs meg eredeti funkciójuk. Furcsa
módon a paraszti világ tárgyait már nem a parasztok birtokolják, hanem
értelmiségiek. „Nincs részvételből származó sokrétű tapasztalat, jelentéstulajdonítás
és erkölcsi szabályozottság, megszakad a közvetítés élő lánca, megtörik a
folytonosság, új viszonyulások sora alakul ki.”(Gagyi: 2005) Elveszíthetik saját
identitásukat az őslakosok, amíg egy tetszetős képet próbálnak kialakítani magukról,
melyre kíváncsiak lehetnek a turisták (Cohen E. 1996:64). A turizmus fejlődésével
nemcsak gazdasági és infrastrukturális fejlődés járhat együtt, hanem saját identitás
és gyökerekhez való viszonyulás is újra értelmeződhet, akár újra is konstruálják azt.
(Marie-Franqoise Lafant 1994: 1-23)
E jelenség pozitívabb aspektusaira világítanak rá más tudósok. Kondrad
Köstlin úgy véli, hogy egy-egy kultúra létét pont a turizmusnak köszönheti. Olyan
identitáselemek elevenítődnek fel ebben az esetben, amelyek talán a turizmus nélkül
14
feledésbe merülnének (Schleicher 1998:204). Az autenticitás iránti igény miatt a
hagyományok és azok ápolása, őrzése felértékelődik, pedig a falu számára pont a
modernizáció miatt fontos, hogy minél több látogató érkezzen. A helyiek és a
turizmus kapcsolatában olykor fellelhető egyfajta ambivalencia.
„A mást kell megmutatni, esetleg ajándékozni, eladni nekik, mindazt, amit azért
nem felejtenek el, vagy azért fedeznek fel újra, mert olyannak bizonyul, hogy a
közösségen kívüliek (regionális, nemzeti, globális környezetből erre figyelők,
idelátogatók) is kíváncsiak rá: az már nem csak a helyieké, hanem a vendégeké is,
kisebb vagy nagyobb részben sajátnak vallott múltdarab, tulajdonrész.” (Gagyi: 2005)
Zygmunt Bauman egyenesen globalizációs jelenségnek nevezi a falusi
turizmust: „mindazt, ami helyi (a helyszínt, a folklór elemeket, a helyi műkedvelő
közreműködést) a turisták vágyaihoz, álmaihoz igazítva teremtik meg. A cél-
akárcsak annyi más helyszínen – a turisták vonzása, helyhez kapcsolása.” (Gagyi
2005: 97) Ezáltal a globális körforgalomba kerül bele a falusi turizmus is, mint
jelenség.
5.2. Örökségesítés és a turizmus
Gazdasági szempontból a legnagyobb szerepet az idegen forgalom játszza (történeti
emlék, természeti szépségek, hagyományok). Nagybörzsöny – bányász múltja
ellenéra agrárjellegű település, bogyós gyümölcsök termesztésének van nagyobb
múltja (jelentős borkultúrával rendelkezik). (Ganádpusztán gyümölcsborok
készítésével foglalkoznak.) Említésre méltó a háziipara is (lekvár- és szörpkészítés,
kosárfonás, szőnyegkészítés). Sajnos a turizmuson és mezőgazdasági munkákon
kívül leginkább a környező nagyvárosokban vállalnak munkát, így némileg alvó
településnek számít Nagybörzsöny. A hegyekkel körbevett település részben
megőrizte archaikus arculatát, gazdag és rendkívül érdekes történelmi múltja,
hagyományai ma is egyedi módon vonzzák a turistákat, látogatókat.
A források szerint 1930-ban évektől Nagybörzsöny település a
vendégfogadásra kezd berendezkedni, 1938-ban már 169 nyaralója van a falunak és
ezért a Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség dicséretben részesíti a
települést. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal segélyben is részesíti a települést a
belső idegenforgalom kiépítése céljából. Bíztatták a börzsönyieket, hogy lakásaikat
vagy azok egy részét adják ki nyaralónak. 1949-ben 30 magánház 60-70 nyaralót,
15
fogad nyaranta. 1967-ben idegenforgalmi hellyé nyilvánítják Nagybörzsönyt, de a
kezdetben még nehezen ment a vendégfogadás kiépítése. 1965-ben a kormány a
Dunakanyar regionális fejlesztéséről döntött és kezdetben először csak a főváros és
környékének lakossága vehette volna igénybe. Fellendült a turizmus és nagy volt a
látogatottsága, de ez negatívumokkal is együtt járt, a környezet pusztulásának
megakadályozása végett Börzsönyi Tájvédelmi Körzetnek minősítették a területet,
majd később a Duna Ipoly Nemzeti Park része lett.
Minden helység rendelkezik egyfajta múlttal, örökséggel. Meg kell határoznia
ahhoz való viszonyát és azt, hogy miként akar vele bánni. Ápolni, őrizni fogja vagy
hagyja, hogy a feledés homályába merüljön, feledve őseit. A regionális és nemzeti
értékekhez való kapcsolódás kialakítása fontos, mert e kapcsolatok működtetése
identitást teremt és gazdasági hasznot hoz. „Az emlékezet és hagyomány fogalmak
egyirányú kapcsolatot jelölnek: a mostaniak azok, akik emlékeznek és hagyományt
őriznek, akik aktív szereplők. Az örökség inkább arra utal, hogy az örökös és
örökhagyó kölcsönös viszonyban áll egymással.” (Erdősi 2001:26). Ha az
örökhagyók még élnek, akkor a „hagyományok folytonossága” figyelhető meg, ha
már nem élnek és akkor az utókorhoz csak közvetítéssel jutnak el a tapasztalatok és
az utókorra ráhárul, hogy a kiválasszák az örökségből, hogy mi fontos az
örökségesítés szempontjából és a hagyományokat újrateremtik. A továbbiakban
Nagybörzsöny saját örökségéhez való viszonyulását szeretném bemutatni, ahhoz az
örökséghez, amely: „túloz és kihagy, ártatlanul feltalál, és szabadon elfelejt,
tudatlanság és hibák közepette gyarapodik.”(Lowentahl 1998:7)
Először Batizi Zoltán Nagybörzsöny előző polgármestere, végezettsége
szerint régész, de ma is aktív lokálpatrióta fiatalembertől próbáltam megkapni a
választ, hogy milyen megőrizendő értékek vannak, a faluban mit tartanak
örökségnek, amire büszkék az ott élő emberek és mi az, amivel még fejleszteni lehet
a települést. Valene L. Smith alkot egy érdekes fogalmat: „kulturális bróker” alakja,
aki a turisták számára próbálja közvetíteni vagy „eladni” a helyi kultúrát. Bizonyos
szempontból interjú alanyom is egy ilyen „bróker”, aki a turisták számára érdekessé
és eredetivé teszi a látványosságokat (Bódi 2007 hivatkozza: Dean Mac Cannel
1989: 110-111). Vannak olyan vidékek, ahol ezt a feladatot „szakértők” látják el és
ilyen módon a közösség katalizátoraivá válnak, azaz meggyorsítanak folyamatokat,
Nagybörzsöny esetében ez a személy a polgármester volt. E fejezetben szeretnék
16
néhány példát hozni arra, hogy milyen kezdeményezések és tervek vannak a meg
lévő értékekre alapozva a látogatottság növelésére.
Egyre többen vannak, akik patinás, régi épületeket vásárolnak meg és egy
renoválás után vendégházakat csinálnak belőlük. Mára már 15-20 ilyen vendégház
üzemel Nagybörzsönyben és körülbelül 30 család megélhetéséhez biztosít többletet.
A főtér közelében uniós támogatásokból épülő panziónál is szempont a „falusias”
megjelenés valamint az étteremi részleg is felvesz étlapjára néhány börzsönyi
specialitást. Zoltán az interjú alanyom, abban a vendégházban válaszolt
kérdéseimre, amit örökölt és felújított, hogy vendégházként üzemeltethesse.
Természtesen cél, hogy a régi épületeket eredeti formájukban próbálják megőrizni, a
vidékfejlesztési pályázatok felhasználásakor is ügyelni kell erre. Faggattam, arról a
kérdésről, hogy mennyire éri meg ezt csinálni, mi a titka az egésznek. „Jó az, ha
leülsz velük, tudsz érdekes dolgokat mesélni nekik, még jobb, ha kiviszed őket a
présházba vagy a saját pincédbe, és végig kóstoltatod velük a boraidat”. Szőlő
műveléssel is foglalkoznak, hisz ennek is nagy hagyományai vannak a faluban: „…
csináljuk, mert nagyapánk is csinálta, mindenki csinálja, mert jó dolognak tartjuk…”
„…nagyapánk, nagyapjától örökölt…” Elmondása alapján nem csinálnák, ha nem
érné meg nekik, de ez a fajta vendéglátás egész embert kíván. Áltálában az
ideérkező vendégek nem csak arra vágynak, hogy kapjanak egy szobát és egy
kulcsot, persze az is sokakat vonz, hogy hagyományos házban szállhat meg.
Rengetegen vannak, akik beszélgetni szeretnének a helyiekkel és valamit megérezni
a „falusi vendégszeretetből”.
Interjú alanyom egyetemi doktori disszertációját is fel szeretné használni a
település fejlesztése érdekében. Kutatásai eredményeit oly módon tudná
felhasználni, hogy történeti és kulturális adatokat (levéltári vagy könyvtári adatokat),
amik különlegességnek, érdekességnek számítanak konkrét helyszínekhez,
helyekhez, építményekhez vagy tárgyakhoz rendelné hozzá és ezáltal egy „kulturális
tanösvényt” tudnának kialakítani a településen (pl.: régi keresztek felkutatása,
hídépítési felirat 1906-ból, kisvasút régi nyomvonala). „Van valami olyan itt, ami
máshol nincsen.” A helyiek épülésére és természetesen a turisták mélyebb
információ igényeinek kielégítése céljából is hasznos tervek ezek. Az úgynevezett
Lekvár-lak (60 féle ízben házi készítésű lekvárokat és szörpöket adnak el) és a
Landhaus kézműves áruk boltja, melyet ide költözött iparművészek működtetnek és
tartanak fent is szintén nagyon hasznos vállalkozások. Természetesen ezek az
17
információk nem csak a helyszínen lesznek majd elérhetőek, hanem a település
honlapjára is felkerülnek majd. A falu honlapját is jobban szemügyre vettem:
információban rendkívül gazdag, folyamatosan frissített, aktuális és figyelemfelkeltő.
Minden esemény és rendezvény közzé van téve rajta. Azt hiszem, hogy ez is
bizonyítja, hogy felismerték az „idők szavát”, fontos, hogy a világhálón is elérhetőek
legyenek az információk, tehát az ideutazni kívánó emberek már így is
tájékozódhatnak az itteni lehetőségekről.
Számos látványosságból csak néhányat említenék meg, amelyek a legtöbb
látogatót vonzzák. Első sorban az Árpád-kori Szent István templomot, mely rögtön a
falu elején meghatározza a faluképet, az ide látogató egészen biztos, hogy betér ide.
A gondnok asszonytól megtudtam, hogy nyaranta 20-30 esküvőt tartanak itt, de nem
helyiek, hanem idegenek. Ezen a templomon kívül még három temploma van a
falunak: Bányásztemplom, evangélikus templom és még egy katolikus templom a
Szent Miklós templom. A helyi tájház, nem csak a helyi néprajzi emlékeket próbálja
reprezentálni, hanem az egykori Ércbányászati Múzeum örökségét is gondozza,
ezért került átnevezésre az épület. Az új elnevezése: Bányászgazda háza. A
vízimalom is malomtörténeti múzeumként funkcionál. Társadalmi munkával
felújították malomkerekét és minden szombaton beindítják. Nagy sikere van és
rengetegen érkeznek, csak azért, hogy ezt láthassák. Az erdei kisvasút is jelentősen
„kiveszi a részét” a turizmusból, hiszen a legtöbb látogatót ez a lehetőség vonz
Nagybörzsönybe. Regionális pályázat van folyamatban ezzel kapcsolatban,
közreműködésben a szlovák Csernibalogi erdei kisvasúttal. Szlovák és magyar
oldalon is ajánlják majd a másik országbeli kisvasutat szórólapokkal és szlovák,
illetve magyar jellegű vagonokkal az ellenkező oldalakon. Újdonság a fafaragások
kiállítása, melyek egy helyi művész keze munkáját dicsérik és országos szinten
egyedülállóak.
Milyen hagyományokat, szokásokat őriznek Nagybörzsönyben? Minden
ősszel megrendezésre kerül a szüreti felvonulás és a szüreti bál illetve farsang idején
a farsangi mulatság. A kisebbségi német önkormányzat támogatja és szervezi
ezeket. A szüreti felvonulásokon, azokban a ruhákban vonulnak fel, amiket a
nagyszüleik ruháiról mintáztak, de már nem azokat a táncokat tanulják és járják
ezeken a vigasságokon, mint az elődeik. A farsangi bálnak egy kis részét képezi a
hagyományőrző kör műsora. A német hagyományőrző kör egyéb eseményekre is
18
készül műsorral (dalcsokor, misztérium játék, színdarab) pl.: Falunapra. Inkább idős
nénik vesznek ezeken részt, a fiatalok közt nagyon ritka az érdeklődés.
Kutató munkám során voltak olyan idős nénik, akik szőtteseket mutattak
nekem. A kontaktszemélytől megtudtam, hogy ezek eredeti darabok, mert a 1960-as
évek óta nem igazán varrtak szőtteseket. Megkérdezésemre, hogy miért nem gyűjtik
őket össze két féle választ kaptam. Az első, hogy inkább a falusi turizmusban kell
őket felhasználni, mert egy múzeum csak a raktárban helyezné el ezeket. A másik
válasz pedig, hogy az idősek számára ez már nem érték, kidobják, gyújtósnak
használják, vagy szétvagdalják, mert „nincs pénzbeli hasznuk, ezért nem érték”.
Tehát inkább tudni kell mi az, és jól kell tudni használni.
Úgy gondolják a helyiek, hogy mindennek a titka a közösségi összefogásban
van, ezért alakult meg a TENE (Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért). A helyi
vállalkozók és befolyásos emberek is képviseltetik magukat, de főként olyan
személyek tevékenykednek benne, akik tenni akarnak Nagybörzsönyért.
Rendszeresen tartanak üléseket és ők felelősek a különböző rendezvények
szervezéséért és lebonyolításáért. Nem mindenki tud ugyan annyit beleadni a
munkába, de mindenki úgy segít, ahogyan erejéből kitelik. Néhány öregnénike,
bácsika még ismeri a kosárfonás művészetét és műveli is, ők készítenek eladásra is
fonott termékeket. Lelkes asszonyok vállalják, hogy egy-egy hétvégén különféle apró
süteményeket sütnek a látogatók számára. A legjelentősebb azonban a „börzsönyi
lepény” (eredetileg németül fleik(h)) készítése. Eredeti receptek alapján,
agyagkemencében sütik minden hétvégén másik háznál, de ott az egész nap
folyamán lehet forró és ínycsiklandozó lepényt és süteményeket kapni. Minden
család kitalál még valami egyedi ízkombinációt, hogy az oda betérő éhes vendég
megjegyezze a helyet, és ha ideje engedi, újból visszatérjen. Tapasztalatból tudom,
(mert körülbelül 10 éve nemcsak munka miatt, hanem ismerősök meglátogatása
végett is visszalátogatok) hogy valóban vannak visszajáró vendégeik. A
Nagybörzsönyi Ifjúsági Tábor mely főként nagyobb létszámú csoportok fogadására
rendezkedett be szintén minden héten az étlapjára tűzi legalább egyszer a kemencés
börzsönyi lepényt. A Börzsönybe érkező vendégek akár vendégházaknál szállnak
meg, akár a katolikus plébánián vagy az ifjúsági táborban mindig fogyasztanak
börzsönyi lepényt. Az ősz folyamán még a Duna Televízió is felkereste a települést,
hogy eredeti börzsönyi ízek után kutassanak és egy recept műsort készítsenek. „A
falusi turizmus ma már- többek között- bio- és lovas turizmust, a mezőgazdaságot is
19
vonzó turisztikai termékké alakító agroturizmust, kerékpározással, vízi túrázással,
sporttal, öko-túrákkal kiegészített falusi üdülést, borturizmust, helyi hagyományokat,
kézművességet bemutató kulturális rendezvényeket, táborokat foglal
magába.”(Kovács 2003:59) 2007-től rendszeresen szerveznek hagyományos
disznóöléseket. E rendezvényen bárki részt vehet, aki egy jelképes összeget befizet
és cserébe akár tevékeny része is lehet ennek a folyamatnak. Úgy készítik el az
állatot, ahogyan 50-60 évvel ez előtt őseik is tették, régi módszerekkel (pl.: szalma
tűzzel pörzsölik meg a sertést). Persze ez csak egy a számos rendezvény közül,
amelyet beindítottak az elmúlt években.
Néhány évvel ez előtt, ha valakiről kiderült a környező településeken, hogy
börzsönyi származású vagy ott él, az negatív dolognak számított. Mára fordítottak
helyzetükön a 2007-2008-ban megrendezésre került rendezvénysorozatokkal. A
vendégházak üzemeltetésével 2000-től. Szinte minden évben megrendezésre kerülő
rendezvények: Nemzetközi Szlovák-Magyar Vadásznap, Hűvös pincék- Forró
kemencék, Hagyományőrző Falusi Disznótor, Ipoly-menti házi borok minősítő
borversenye, Márton és Erzsébet napi mulatságok, Nagybörzsönyi vigalom, Falunap,
Nagybörzsöny csodái. Nagyon színes palettáról választhatnak az idelátogatók, úgy
gondolom ez nagyon vonzó és egyedülálló program kínálat. Mostanság a környező
falvak nagybörzsönyi mintára próbálnak újításokat, fejlesztések véghezvinni és a
börzsönyiek büszkén mondják, hogy a környékbeliek őket utánozzák. Jelen esetben
és általánosságban is igaz, hogy a települések közötti verseny elősegíti a fejlődést.
Azonban azzal is számolni kell, hogy azért, mert nem mindenki tud a településen
egyformán beletenni a munkába ezért a turizmus, mint a fejlesztés eszköze, olykor
maga a konfliktus forrása.
20
6. Régi és új kisebbségek
Teljes népessége: 795 fő (2008-as adat). A lakosság 9 %-a romának, 8%-a pedig
német nemzetiségűnek vallja magát, ezen kívül még hollandok, de 1%-on alul. A
lakosság 58%-a római katolikus, 27% evangélikus illetve 6%-a református. A
községben roma és német kisebbségi önkormányzat is működik.
Érdekes vizsgálati szempontnak tartom, hogy a helyiek, milyen lokális
identitás tudattal bírnak, illetve erre milyen hatással lehetnek az „idegenek”,
ideköltözők és megfordítva az „idegenek” identitás tudatára a helyben élő őslakosok.
Mi is az a lokális identitástudat: a „mi” tudatának és az összetartozás érzetének
bonyolult rendszere, amikor egy adott közösséget egy meghatározott földrajzi hellyel
kapcsolnak össze. Integráló erőként hat, a „közös térhez való kötődés nem csak
fizikailag, hanem mentálisan is és a más közösségektől való elhatárolódás
képessége. Sajátjának tekinti annak a helynek a történetét, ahol él és a saját
élettörténetét is tudja ehhez kötni, ezt nevezi Assman kollektív emlékezetnek
(Assman 1999). A közös emlékezethez hozzátartoznak a közösen átélt események
is (ünnepek, szokások, szimbolikus események, rítusok) és ezek megfogható,
tárgyiasult formái is fontosak (viselet, emléktárgyak, emlékművek) valamint esetleg a
környezetben valamilyen jellegzetes természeti képződmény.
A beköltözők ehhez képest akár lehetnek a helyi identitás újratermelésének
gerjesztői, új öntudat kifejlődésének elősegítői. A saját csoport akkor értékelődik fel,
ha határán átlép egy másik csoport. Ha „idegen” beköltözők érkeznek a településre
akkor az őslakóknak ki kell velük szemben alakítani egy álláspontot és elmélyíteni
öntudatukat, hangsúlyozottan fontossá válik, hogy saját értékeiket hogyan
kommunikálják a külvilág felé (Cohen A. 1995). Az őslakosokra és a beköltözőkre
egyformán igaz, hogy az identitás abban a dialógusban formálódik, melyet mások
alkotnak rólunk, mi ezzel egyetértünk, avagy ez ellen küzdve határozzuk meg
önmagunkat (Taylor 1994: 48).
A következőkben három csoportot fogok vizsgálni a településen belül:
németek, romák, hollandok. Ezek a csoportok egyének rendszerét alkotják, akik
közös sorssal rendelkeznek és függnek egymástól olyan tekintetben, hogy, ami az
egyik tagot érinti feltehetően a másik tagot is érinteni fogja, de mint látni fogjuk, nem
feltétlenül köti össze őket közös hagyomány.
21
6. 1. Németnek lenni Nagybörzsönyben
Kik voltak az első németek? Erre sajnos nincsenek pontos adataink, néhány írásos
említésre és szájhagyomány útján átörökített információra kell hagyatkoznunk.
Az ország benépesítésének céljából több féle foglalkozású és többféle
társadalmi rétegből érkező németet telepítettek ide: egyházi személyeket, lovagokat,
katonákat, kereskedőket, kézműveseket, parasztokat. A XII. században II. Géza
király próbálja a lakatlan területeket benépesíteni, ekkor érkeznek az első németek
Magyarországra, az erdélyi Szászföldre, Szepességbe és kisebb számban az ország
egyéb területeire, mindez az Árpád-kor végéig tart, talán ekkor érkeznek Börzsönybe
is a szásznak mondott telepesek. Két pontosabb írásos emlék áll bizonyítékul ebben
a kérdésben rendelkezésünkre. 1327-ben Kunchun fia Detricus volt a település
falunagyja, majd 1419-ben Petrus Tych és 1508-ban pedig Christian Arnolth tölti be
ezt a tisztséget.
A XI. században dél-tiroli bányászokat hívnak az országba, majd IV. Béla
bányászokat a tatárjárás után. Később 1417 és 1438 körül szintén az akkori uralkodó
hív meg szász bányászokat, hogy bányáinkat és bányagazdálkodást
felvirágoztassák, de ezekre nem találunk írásos forrásokat. Bél Mátyás azonban ír
arról, hogy az alsó-magyarországi bányavárosokban (pl.: Körmöcbánya,
Selmecbánya) lehetet találkozni bajor bányászokkal és valószínűsíthető, hogy a
börzsönyi német bányászok is onnan kerülnek ide. Ez valószínűleg nem igaz, mert
ekkor kerültek földesúri tulajdonba a bányák és nekik kellett a munkaerőről
gondoskodni. Sokat köszönhetünk nekik, hiszen magukkal hozzák fejlett
jogszokásaikat (pl.: kiváltságok kezelése), szaktudásukat, melyek fellendítették a
magyarországi bányavárosok fejlődését.
A török hódoltság idején veszik fel az evangélikus vallást, ahogyan akkoriban
a Magyarország területén élő németek is tették és mai napig megmaradtak ebben a
vallásban. Az interjúk során, amiket készítettem kiderült, hogy a selmecbányai
evangélikus közösséggel voltak kapcsolatban, s amíg nem volt a településnek
evangélikus temploma odajártak fel minden évben legalább egyszer, húsvétkor
istentiszteletre. Nem azért jártak oda, mert nem volt a közelben evangélikus
templom, hanem azért mert ott volt a legközelebbi német nyelvű közösség.
22
„Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István német falunak jegyzi fel.
A családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest,
tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt
éli le az életét.
Legnagyobb csapások és károk a XX. században érik a német közösséget.
1941-ben illegális sorozást tart a Volksbund mozgalom, majd pedig 1944-ben
kényszersorozást, miután Németország megszállja Magyarországot. Jegyzőkönyv
alapján, aki németnek vallotta magát előzőleg be kell vonuljon az SS-be, azt ígérték
nekik, hogy Magyarországon fognak szolgálatot teljesíteni. 1945-ös kimutatás szerint
a 100 börzsönyiből 15 volt az önkéntes és 85, akit akarata ellenére küldtek a
háborúba. Az 1944. decemberi szovjet megszállás tönkre teszi a falut és Nemzet
Bizottság rendelkezik arról, hogy „telepes” község Börzsöny 1950-től. 1945-ben
„malenkij robot”-ra viszik a ceglédberceli gyűjtőtáborba a „német fasisztákat”. 1945-
49 között rengeteg Volksbund tagot, olyanokat, akiket besoroztak vagy csak
németnek vallotta magát vagy elítélték, vagy kitelepítésre ítélték. 52 családot
telepítettek ki a karhatalom segítségével a Nógrád megyei (szlovák többségű)
településekre és szinte mindenüket, amijük volt Börzsönyben azt elkobozták. A
helyükre költöztetett embereket nem fogadta be a börzsönyi közösség, így jó pár
család tovább költözött. Az enyhülés beálltával a kitelepedett németek visszajöttek
és visszavásárolták házaikat. Azóta is a településen élnek és próbálnak boldogulni
és megmaradtak az államszocializmus ideje alatt is, amikor egyesen bűn volt
németnek lenni. Nehezen és kevés embernek sikerült csak német identitását
megőrizni és a legtöbbjük elmagyarosodott és még ma is tagadja, hogy német
gyökerei vannak.
Az itt élő németek érdekes középkori eredetű dialektusban beszélik a németet,
és úgy nevezik „börzsönyies beszéd”. Pesti Frigyes Magyarország helynevei
történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben című 1888-ban megjelent munkájához
gyűjtött adatokat 1865-ben és akkor kutatta itt a német nyelvet, mint szász dialektust.
A magyarosítás jegyében 1890-ben egyre több a magyar keresztnév a településen
és növekszik a magukat magyarnak valók aránya. 1921-ben a börzsönyi iskolában
magyar nyelven oktatnak és csak külön tanóra keretében oktatják a német nyelvet,
amely mint tudjuk nem azonos a börzsönyiek által használt változattal. (Az
informátorom szerint, ezeket német órákat is elszabotálta egy-két tanár, hogy
hozzájáruljon az elmagyarosításhoz). Ekkor már úgy jegyeztetik be magukat, hogy
23
magyar nemzetiségűek, de német nyelvet beszélnek. A háború és a kitelepítések
után már veszélyt jelentett, ha valaki németnek vallotta magát így sem a német
identitást sem pedig a nyelvüket nem őrizték. Ha az előtt idegen érkezett a faluba az
is megtanult „börzsönyiesen” ’44 után egyenesen megverték azt, aki németül beszélt.
Olyan esetről is beszámoltak, hogy akár már az óvónő is bántalmazta a gyermeket,
ha meghallotta „börzsönyiesen beszélni”. A kommunizmus alatt annyira próbálták
elnyomni bennük a német identitást, hogy nem érezték szükségét tovább adni a
nyelvet, olyan sokáig mondták nekik, hogy ez egy „korcs” nyelv, hogy maguk is egy
kidobandó „kacatnak” vélték. Van, hogy úgy érzik baj, hogy egyáltalán beszélik ezt a
nyelvet.
1997-1998 között egy szakdolgozathoz próbálták felderíteni ezt a német
nyelvjárást 2004-2005 között a nyelv grammatikájának szabályait, kezdték el
felgyűjteni. Dr. Márkus Éva főiskolai docens a nagydoktori disszertációját írta ebből a
témából és ma is kutatási területei közé tartozik a magyarországi német nyelvjárások
kérdés köre. Pál Gyula helyi lakos, aki katonaként német hadseregben szolgált, már
1991-1993 felmondott szavakat a börzsönyi nyelvből, 178 darab 90 perces kazettára.
A német önkormányzat ezt megvette és digitalizáltatni szeretné. Persze ez a hangos
szótár sem teljes.
A 2003-2004-es kérdőíves vizsgálat során, melyet körülbelül 300 embertől
kérdeztek le kiderült, hogy a 65 év felettiek értik és beszélik ezt a nyelvet, körülbelül
30 ember, 1945 és 1950 között születettek még értik, de az ezután születtek nagyon
keveset vagy semmit nem értenek meg ebből a nyelvből. A felmérésből az is kiderült,
hogy nincs olyan, aki gyermekeivel vagy unokáival használná ezt a nyelvet. Ha az
idősek börzsönyiesen beszélnek egymás között és idegen érkezik közéjük, akkor
abbahagyják és átváltanak a „magasabb presztízsű” nyelvre. Kérdeztem, hogy nem
bánják-e, hogy ez nem öröklődik tovább és azt mondták, hogy már beletörődtek,
hiszen úgy sincs haszna, nem tudnak máshol boldogulni vele.
Van német önkormányzatuk, amely támogatja a német hagyományőrzést,
amennyiben van még, aki őrizze a hagyományokat. Már említettem, hogy a farsangi
és a szüreti bál megszervezésében vannak jelen főleg, de támogatják, hogy az
iskolás gyermekek németül tanuljanak és versenyeken, tanulmányi kirándulásokon
vegyenek részt és biztosítsák a hagyományőrzök utánpótlását. Nem maradt fent
tradicionális táncuk, és viseletüket is hamar levetették, mert gyorsan polgárosodott a
falu.
24
6. 2. A nagybörzsönyi romák
A nagybörzsönyi romák eredetéről, származásáról nincsenek pontos adatok,
feljegyzések. 1649 és 1663-ból származnak, azok a kiutasítások, melyek a
cigányokat érintik Hont vármegye területén, de valószínűsíthető, hogy már előtte is
éltek itt romák, de nem biztos, hogy letelepedett cigányokról van szó, hanem inkább
vándoroló életmódot folytató emberekről. (Ezt egy kemencei 1782-es cigányper is
hitelesíti, melyben gyilkosság és megdöbbentő módon emberevés is szerepel, ennek
kapcsán kétszáz cigányt tartóztatnak le és negyvenet, pedig elítélnek belőlük.)
1763-ban találkozunk először cigány nemzetiségű lakossal (Balassa család
hat tagja), (de 1735-es egyházi bejegyzésekben is találunk utalást rájuk
keresztelésekkel kapcsolatban). Az elkövetkezendő években a helynévtári és
háztulajdonos-névjegyzékek, valamint a történetírás adatai nem állnak igazán
összhangban egymással. Palugyay Imre 1855-ben tizennégy cigány embert tart
számon, a településen, de Pesty Frigyes 1865-ös helynévtári összeírásában
egyáltalán nem említi, hogy lennének ilyen származású lakosok. 1880. évi
népszámláláskor Nagybörzsönyben 255-en vallják magukat cigánynak, a hat évvel
későbbi háztulajdonos összeírásnál pedig csak egy embernél bizonyítható, hogy
cigány eredetű. Az 1700-as és 1800-as évekből megmaradt családnevek (pl.:
Farkas, Balázs, Halász) a ma itt élő roma családoknál is megvan.
Érdekesnek találom, hogy a következőkben Hont vármegyében nem tartják
számon Nagybörzsönyt, mint olyan települést, ahol cigányok is élnek, pedig a
vármegyén belül lassan, de növekszik számarányuk. Ha éltek is itt cigányok, akkor
számuk ötven fő alatt volt. Jelen voltak a községben, de lehetséges, hogy olyan
módon, hogy bejártak vagy nem tartózkodtak itt huzamosabb ideig. (Későbbi tanács
és városvezetési-jegyzőkönyvek utalnak erre az időszakra.)
Nem tudjuk, hogy mi történt velük a második világháború alatt. A háborúk előtt
a 2000 lakosnak csak 1-2 %-a volt cigány és a falun kívül éltek. 1946-ban azonban
már létezik a cigánytelep fogalma a településen és itt körülbelül tízen élnek romák.
1950-től állandó problémát jelentenek a lakosságnak és a községi tanácsnak, mert
„kéregetnek” vagy lopáson is rajtakapják őket. Viszonylag rövid idő elteltével 1962-
25
ben már száztizenháromra tehető számuk, amely az összlakosságnak a 6%-a, de
magyar anyanyelvűek. Nagyon rossz körülmények között tengetik életüket, a telepen
rosszak az infrastrukturális viszonyok és a helyiek negatívan diszkriminálják őket.
Egy 1962-es önkormányzati ülésen a következő hangzik el: „… a község lakói
általában nem ismerik el őket egyenrangúaknak, idegenkednek velük együtt lakni,
kulturális rendezvényeken, szórakozásban velük részt venni.” Furcsa módon mégis
alkalmaztak cigányokat házkörüli munka elvégzésére, alkalmazottként vagy
mezőgazdasági munkákba idénymunkásoknak. A roma asszonyok ekkor is java
részt koldulni jártak. (Horváth M. 2000:120)
1965-ben úgy döntenek, hogy felszámolják a cigánytelepet és az MSZMP PB,
kidolgozza 20 éves tervét a cigányság felzárkóztatása, helyzetének javítása,
munkába állítása és nevelése céljából. Ez az asszimilációs törekvés nem csak, hogy
nem jár sikerrel, de még további problémákat is okoz. 1970-től a településen belül
vásárolnak lakást állami kölcsönből, 1974-ben felépül két „cs” –lakás és szinte kivétel
nélkül beköltöznek a romák a faluba, ily módon üresen hagyva a cigánytelepet. 1986-
ban tisztán megfogalmazzák a probléma mibenlétét:
„a feszültéség okai a cigánykérdésben az előítéletek… a cigánykérdést a cigányok
nélkül megoldani nem lehet… a községben lévő társadalmi munkába is be kell vonni
őket”. (Horváth M. 2000: 120-121)
1990-ben számuk olyan drasztikusan megnövekedett, hogy a nagybörzsönyi
lakosság 15-16%-a mondta magát romának. Most 2010-ben ez az arány már 18%-ra
emelkedett a helyi cigányság korsruktúrája jelentős, a 18 éven aluliak aránya.
Kevesen vannak, akik rendszeres munkavállalók, mert jórészt állami és
önkormányzati támogatásokból tartják fent magukat. A településen belül szórtan
helyezkednek el, de vannak helyek, ahol nagyobb blokkokban élnek. Rengeteg
bűncselekményben van érintettségük, melyeknek jó része lopással, értéktárgyak
eltulajdonításával kapcsolatos illetve egyre több a testi sértés, bántalmazás büntette.
Az iskolában szinte minden harmadik gyerek roma származású, de nagyon kevés,
aki túljut a nyolc osztályon és esetleg tovább tanul.
A helyi informátorom elmesélte nekem, mint konkrét példát, hogyan próbáltak
számukra munka lehetőséget biztosítani és ez milyen módon fulladt kudarcba. Egy
közismert autógépkocsi alkatrészt gyártó gyárban biztosítottak volna számukra
felvételt. Azok számára, akik elvégezték a nyolc osztályt, és helyesen tudtak
megoldani néhány egyszerű feladatot. A problémák ott jelentkeztek, hogy sokan
26
sajnos nem tudták, hogy elvégezték-e a nyolc osztályt vagy sem. Azok közül, akik
ennek a kritériumnak eleget tettek, azok közül sokan egy ömlesztett betű halmazból
sem tudtak egy meghatározott betűt kiválasztani. 17-ből 6 fő felelt meg az
elvárásoknak és nyert felvételt. Számukra még külön buszjáratot is biztosítottak a
munkahelyre. Sajnos 3 hónapig sem maradtak ennél a gyárnál, kivéve egy embert,
aki börtön viselt előéletéből kifolyólag megszokta a rendszerességet, de 3 hónap
után ő sem járt be többet dolgozni. Azok számára, akik előzőleg még 8 osztállyal
sem rendelkeztek, felajánlottak a közeli településen, Vámosmikolán az István
majorban mezőgazdasági jellegű munkát, mely főként gyümölcstermesztéssel
kapcsolatos. Kénytelenek voltak elvállalni ezt a munkát, mert különben csökkent
volna az őket illető szociális támogatás összege. Itt azonban gyakran előfordult, hogy
lopáson érték őket. Az előírt normát sem voltak képesek teljesíteni, rossz
munkaerőnek nyilvánították és elbocsátották őket.
Azokat a negatív jelzőket és sztereotípiákat, amelyekkel általában a romákat
jellemzik Magyarországon, az itt élő többség is használja, pedig Nagybörzsöny nem
tartozik azon régiók közé ahol legproblémásabb a roma-kérdés. A helyiek elmondása
alapján jelentősen visszaveti a falu lehetőségeit, hogy a környező településeken az a
híre Nagybörzsönynek, hogy itt „sok a cigány”. A lakosság vezetőségének általános
véleménye az, hogy a roma házak körüli lakások egyszerűen eladhatatlanok és a
közbiztonság nem megfelelő az ott élő családok, látogatók, turisták számára.
Gyakori, hogy nemcsak az itt élő embereket érik anyagi károk vagy súlyosabb
esetekben bántalmazások, hanem az ideérkező gyanútlan látogatókat, akik
kikapcsolódni, pihenni vágynak és rossz tapasztalatokkal mennek el erről a helyről.
A turizmust és a falu jövőjét érintő kérdés, hogy hogyan tudják megoldani a
jövőben a romákkal kapcsolatos problémákat. A roma lakosság számaránya minden
évről-évre növekszik, az iskolában akár egy-két éven belül túlsúlyba kerülhetnek a
magyar gyermekekkel szemben, a volt polgármester szerint 20-25 éven belül a
településen is cigányok többségbe.
A romák a nagybörzsönyi közönségen belül is egy fajta „idegenséget”
képviselnek. Georg Simmel „marginal man” elmélete szerint a „csoportok illetve
személyek között, akkor válik tartóssá a kulturális konfliktus, ha a domináns kultúra
megtagadja a befogadást bizonyos személyektől, illetve csoportoktól.” King Merton
szerint a „befagyasztott marginalitás” az oka a különböző devianciáknak, deviáns
magatartások kialakulásának. A deviancia a kulturális ajánlatok illetve és azok
27
megvalósításának strukturális lehetőségeiből következő helyzet, lényegi eltéréseinek
következményeiből jön létre. Tehát vannak olyan helyzetek, amikor a befogadó
társadalom felkínál lehetőségeket egy probléma vagy helyzet megoldására és a
befogadandó társadalmi csoport ezt másképpen, értelmezi. Ezáltal nem olyan
eredmény születik, amit el tud fogadni mind a két fél. Alfred Schültz, aki 1944-ben
dolgozza ki az idegenről szóló paradigmatikus elméletét, úgy véli, hogy a probléma
gyökere nem a kulturális konfliktusban keresendő, hanem abban, hogy
összehasonlítható-e egyáltalán a két kultúra és mi lehet az összehasonlítási alap.
Két kultúra találkozásakor nincsenek „fordítási szabályok”. (R. Stichweh 1993:14)
Konfliktus akkor alakulhat ki, ha válságszituáció lép fel akkor, amikor a beáramló új
vagy „más” kultúra nem tudja magáévá tenni a befogadó kultúra sémáit. Az idegen
kultúra hezitálását, tétovázását a befogadó kultúra nem veszi jó néven, vagy éppen
elzárkózásként értelmezi és ez által ő maga is bezárkózik.
6. 3. Hollandok Nagybörzsönyben
Zygmund Baumann az idegent a következőképpen határozza meg: „az, az
ember, aki ma érkezik, és holnap itt marad”. „Az idegen valóban az, aki nem hajlandó
„távoli” földön maradni vagy innen távozni, következésképpen a priori szemben áll a
térbeli vagy időbeli elkülönítés kényelmes megoldásával. Az idegen bejön az
életvilágba és megtelepszik és így- ellentétben a puszta ismeretlennel – ténylegessé
válik a kérdés, hogy vajon ellenség-e vagy barát… Az idegen örökké veszélyezteti a
világrendet.” (Baumann 1997:49)
Egy adott településre beköltöző „idegenek” kapcsán mindig felmerül a „gyütt-
ment” vagy más tájegységeken „gyött-ment” problémaköre. „Gyütt-ment” kifejezéssel
illetik általában a nem őslakos, nem törzsökös, más tájegységekről vagy vidékekről
beköltözött vagy beházasodott embereket. Többnyire negatív kategória ez, inkább
„lenéző” vagy diszkrimináló megbélyegzés, stigmatizálás. Általában nem is
ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az őslakosokra és nem is tudnak
olyan módon beilleszkedni vagy részt venni a közössége életében, mint azok, akik
odaszülettek.
28
Az utóbbi évtizedekben, főként a rendszerváltozás óta tapasztalható, hogy
egyre több külföldi vásárol telket vagy ingatlant Magyarországon és ez nem csak az
ingatlanárakra, hanem a gondolkodás- és viselkedésmintákra is kihatással van.
Érdemes utánajárni, hogy ez ténylegesen milyen hatással van ránk, magyarokra,
mennyire vesszük észre ezeket a fejleményeket és milyen „nemzetstratégiáink”
vannak ezzel kapcsolatban.
Az ideérkező külföldieknek 4 csoportja van: a nyugati országokból érkezők
(német, osztrák, holland nemzetiségű egyének), a harmadik világból érkező
bevándorlók, a határon túlról érkező magyarok, aki főként a szomszéd országok
valamelyikéből érkeznek. A negyedik csoportba azok tartoznak, akik a
rendszerváltozás előtt hagyták el az országot és most térnek vissza hazájukba.
2001 és 2006 között körülbelül 30000 külföldi vásárolt Magyarországon
ingatlant, bár azóta állítólagosan csökkent az érdeklődés. Az élen a németek járnak,
de nem kifejezetten a már amúgy is német lakta területeket preferálják. Utánuk
következnek a Romániából érkező magyarok és románok, akik főként munkavállalási
célból, de számos példa van arra, hogy véglegesen itt települnek le. Az osztrákok a
nyugati határ menti részeket kedvelik. A sor nem lenne teljes a hollandok nélkül, akik
szintén szép számban jelennek meg hazánkban. Érdekes módon egyre több ír
választja magának letelepedési vagy befektetési célpontként Magyarországot.
Kiemelendő, hogy a hollandok a többi külföldivel szemben azért vásárolnak
telket, hogy „életvitelszerűen” éljenek Magyarországon, egyfajta felfedezőknek is
tekinthetők (Berczés 2008). A hollandok nagyobb előnyben részesítek a kisebb
eldugott településeket, és szívesen újítanak fel régi ingatlanokat.
Olyan fajta mobilitás alakult ki, amely nem illeszthető bele a klasszikus
kivándorlás fogalmába. Előszeretettel választanak olyan lakhelyet maguk számára
az emberek, ahol igazán jól érzik magukat. Ez a folyamat élénkíti a piacot és
„követendő” mintát adhat a helyi lakosoknak az életvezetésben (Berczés 2008).
Nagybörzsönyben egy 3 generációs holland család él (egy idős házaspár,
lányuk és unokáik) már több éve. Turistaként érkeztek a településre, a különleges
varázsa és a helyiek vendégszeretete annyira megérintette őket, hogy házat
vásároltak és kis idő elteltével végleg odaköltöztek. Rokonaikat és barátaikat is
odacsábították és ma 6-7 ház tulajdonosai hollandok, de a többiek csak
kikapcsolódni járnak ide, nem telepedtek le véglegesen. Az ott élő család aktív tagja
29
az evangélikus gyülekezetnek és a templomi kórusnak. Az idős házaspár nem beszél
magyarul, de az unokáik, már kétnyelvűek, mert a helyi iskolába járnak.
A polgármestert faggattam arról, hogy milyen az ő mentalitásuk, mivel
foglalkoznak, hogyan őrzik identitásukat és hogy a falu lakosságára milyen hatással
vannak. Teljesen más mentalitással bírnak, mint a magyarok, sokkal nyugodtabbak,
kiegyensúlyozottabbak és rengeteg dolgot, amit a magyarok nem tudnak elfogadni,
ők már természetesnek vesznek. Más a munkamoráljuk, helyi közösség úgy
vélekedik, hogy ők nem dolgoztak Hollandiában annyit, mint a magyarok itthon és
mégis sokkal jobban élnek, mint ők. A nagybörzsönyiek egyáltalán nem néznek rájuk
ezért rossz szemmel, tehát nem konfliktusforrás az, hogy ők jobban élnek. Olyan
közegből érkeztek, ahol már a hagyományok, szokások nem igazán élnek már.
Számukra ez a kis eldugott falu, régies házaival, környezetével egyfajta „kincses
bánya” ilyen szempontból és igyekeznek valamit elsajátítani ezekből.
Közösségi szempontból nagyon fontos és hasznos kezdeményezéseik vannak
így hozzájárulnak a falu fejlődéséhez (részt vesznek ünnepi és közösségi
rendezvények megszervezésében). A nyaraló holland családok pedig, akik nem
tartózkodnak itt hosszabb ideig, fizetnek azért, hogy házukat és annak környékét
rendben tartsák, így megélhetést vagy megélhetési kiegészítést biztosítanak a
helyieknek. Nagyon pozitív a megítélésük. Próbáltam fényt deríteni arra is, hogy nem
félnek-e attól a nagybörzsönyiek, hogy tömegesen fognak ideköltözni a hollandok és
kivásárolni őket a javaikból, földjükből, mint, ahogyan azt sok helyen
Magyarországon fenyegető veszélyként érzékelik, de erre ezt a választ kaptam:
„nekünk a veszély mást jelent, valami rossz dolgot, de ez nem az és az
elhollandiasodástól most még nem kell számolni”.
30
Összegzés
A Nagybörzsönyben élő közösségre jellemzőek azok a jegyek és problémák,
amelyek általában jellemzik a határ menti településeket. Népessége fogy, az
életkörülmények kedvezőtlenek főként a fiatalok számára, így sokan közülük
elköltöznek és ezért is jellemző a lakosság elöregedése. Van azonban néhány főként
értelmiségi származású házaspár, akik mindenképp itt szeretnének családot
alapítani. Külföldiek is felfedezték maguknak a települést, de a helyiek szerint még
nem kell attól tartani, hogy felvásárolják az egész települést. A cigány lakosság
gyarapodása miatt a domináns kisebbség a cigányság lesz és a velük kapcsolatos
szociális problémák megoldást sürgetnek, hiszen 20-25 éven belül túlsúlyba
kerülhetnek a településen belül, mert ezek megoldatlansága, kezelhetetlensége miatt
az ígéretesen beinduló falusi turizmus nem lesz fenntartható.
A Nagybörzsönyről szóló történeti munkák egy virágzó és gazdag
bányászvároskát tárnak elénk, amiből mára nem sok érezhető meg ebből. A német
örökségből, hagyományokból szinte semmi sem maradt meg és a „börzsönyies
beszéd” is kihalóban van, sőt egyesen úgy tartják, hogy pár éven belül teljesen
kipusztul, de néhány helyi értelmiségin kívül ez senkit sem érdekel. A
hagyományőrzés nagyon kis részét teszi ki a kisebbségi hagyományőrzés. A
kutatásom megkezdésekor úgy véltem, hogy ehhez a kérdéshez máshogy állnak
hozzá, de le kellett számolnom az illúzióimmal. Vannak dolgok, amiket megtartanak,
de szinte csak a turisták kedvéért, csak azt, ami őket érdekli, a többit mivel nincs
haszna, funkciója hagyják a feledés homályába süllyedni.
A holland kisebbség nem olyan számban és hatással van jelen a településen,
mint amit előzetes megfigyeléseim alapján megbecsültem. Részt vesznek a
közösség életében, de nem járulnak hozzá a turizmushoz és valójában még nem
sikerült teljesen beilleszkedniük, de ezt sem, ők sem a helyiek nem bánják.
Az általam megkérdezett értelmiségiek és településvezetők véleménye szerint
hiába a rengeteg kincs és érték a településen a turizmus és az ezzel kapcsolatos
fejlesztések és tevékenységek a fentiek ellenére, meglepő módon megsokasodtak az
elmúlt években. Láthatóan több család is arra rendezkedik be a legtöbb család, hogy
31
ebből fog megélni. Furcsa mód a helyi értékek, hagyományok elvesznek és eltűnnek
a történelem útvesztőjében és helyükbe új „kitalált hagyományok” állnak, amelyekre
inkább kíváncsiak az ide látogatók.
Az általam megkérdezett értelmiségeik és településvezetők véleménye szerint
hiába a rengeteg kincs és érték a településen, a nagybörzsönyi lakosoknak mégsem
ad motivációt és inspirációt, hogy egy ilyen Magyarországon egyedülálló múltú és
örökségű településen élnek. Nem büszkék „börzsönyiségükre”.
32
Melléklet
1. ábra
33
2. ábra
3. ábra
4. ábra
34
5. ábra 6. ábra
7. ábra
35
8. ábra
9.ábra
36
10. ábra
11. ábra
12. ábra
37
13. ábra
38
14. ábra
39
15. ábra
40
16. ábra
17. ábra
41
Felhasznált irodalom: A. GERGELY ANDRÁS1993 Az urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom Budapest: Akadémia Kiadó
ALBERT JÓZSEF2001 Helyi társadalomi konfliktusok a nyolcvanas- kilencvenes években Veszprém: Veszprémi
Egyetemi Kiadó
ASSMAN, JAN 1999 A kulturális emlékezet Budapest: Atlantisz
BENEDEK H. J 1998 Turizmus és helyi társadalom. A falusi turizmus esélyei a Székelyföldön egy konkrét példa
tükrében in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 103-111.
BERCZÉS TIBOR2008. október 28. Ha Mohamed nem megy a hegyhez: Külföldiek Magyarországon- Michalkó
Gáborral, az MTA Földrajztudományi Intézetének főmunkatársával Berczés Tibor készített interjút Élet és Irodalom LII. Évfolyam 42. szám
BÓDI JENŐ2007 Falu és turizmus: képek és gyakorlatok in.: Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet szerk.:
Kovács Éva Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum PTE-BTK Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék 176-187.
BÓDIS KRISZTINA1998 Posztmodern turizmus in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán
Budapest: Néprajzi Múzeum 189-196.
BŐHM ANTAL 1995 A magyar falu társadalma a rendszerváltás után In.: A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. III.
Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja
BŐHM ANTAL1999 A XX. Századi magyar társadalom Budapest: Korona
COHEN, ANTHONY P1985 The Symbolic Construction of Community Routledge London-New York
COHEN, ERIK1996 The Sociology and Tourism. Approaches, issues, and findings in.: The Sociology of tourism.
Theoretical and empirical investigation szerk.: Apostolopoulus Y. et. al. London- New York Routledge 51-75.
CSEPELI GYÖRGY1993 Bevezetés a szociálpszichológiába. Jegyzet ELTE Szociológiai Intézet és Központ Budapest:
Nemzeti Tankönyvkiadó
FARKAS JÓZSEF1993 A falu népesség megtartó erejének megváltozása in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.:
Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 314-317.
FEISCHMIDT MARGIT 1997 Multikulturalizmus: kultúra, identitás és politika új diskurzusa in.: Multikulturalizmus szerk.:
Feischmidt Margit Budapest: Osiris 7-29.
42
FEJŐS ZOLTÁN1998 „Hordák” és „alternatívok”? in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős
Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 5-9.
FEJŐS ZOLTÁN- SZIJÁRTÓ ZSOLT2000 A turizmus, mint kulturális menedék in.:Turizmus és Kommunikáció Budapest-Pécs: Néprajzi
Múzeum- PTE Kommunikációs Tanszék
GAGYI JÓZSEF2005 Örökségesítő Máréfalva Az örökség turizmusra való berendezkedés első lépéseiről in.:
Erdély(de)konstrukciók. Tanulmányok szer.: Feischmidt Mária Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum -PTE Kommunikáció és Médiatudományi Műhely 85-99.
KISS GABRIELLA2001 Tömegturizmus és tömegkultúra in.: Kultúra és közösség 4.-5. évfolyam 9-19.
KOVÁCS TERÉZ1995 A mezőgazdaság átalakulásának kérdőjelei in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.:
Kovács Teréz (MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs 1993) 36- 44 p.Agrárpolitika- vidékfejlesztés III. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 24- 35.
KÖSTLIN KONRAD: 1996 Utazás, régiók, modernség Café Babel 4. 117- 124.
LANFANT, MARIE- FRANCOISE1994 Introduction in.: International Tourism. Identity and Change szerk.: Lanfant, Marie Francoise
London: International Sociological Assosciation 1-24.
LÁSZLÓ JÁNOS: 1999 Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai elméletei
Budapest: Kaiosz
MOLNÁR M. FERENC2000 Nagybörzsöny Száz magyar falu könyvesháza Budapset
SCHLEICHER VERA: 1998 Turizmus és regionalizmus in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős
Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 203-213.
STICHWEH RUDOLF: 1993 Az idegen. Régió 4.
SCHÜTZ, ALFRED- THOMAS LUCKMANN: 1984 Az élet világ stuktúrái (részletek) in.: Fenomenológia a társadalomtudományban szerk.: Hernádi
Miklós Budapest: Gondolat
SZIJÁRTÓ ZSOLT2000 A turizmus, mint menedék. Képek és elképzelések a Káli-medencében in.: Turizmus és
kommunikáció. Tanulmányok szerk.: Szijárt Zsolt- Fejős Zoltán Pécs-Budapest: Néprajzi Múzeum7-23.
SZIRMAI VIKTÓRIA 1983 A helyi társadalom fogalma. Metodológiai szempontok a helyi társadalom tanulmányozásához
in.: Helyi társadalom I. Hipotézisek- kutatási módszerek szerk.: Bőhm Antal- Pál László Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 31-51.
TAYLOR CHARLES
43
1997 Az elismerés politikája in.: Multikulturalizmus szerk.: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 124-153.
ZYGMUNT 1997 Modernség és ambivalencia in. Multikulturalizmus: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 47-60.
Internetes források
Nagybörzsöny hivatalos honlapja: http://www.nagyborzsony.hu/news.php
Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért: http://tenekht.hu/index.php
Nagybörzsönyi Kisvasút: http://www.kisvasut.hu/index.php?rfa=10
Kép jegyzék:
1. Nagybörzsöny 1910-ben (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
2. Nagybörzsöny nevezetességei és fontos információk szórólapon (2010)
3. Bányászemlékmű (2010 saját fotó)
4. Bóros pincék és utca részlet Nagybörzsönyben (2010 saját fotó)
5. Szüreti bál 1940-es évekből (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
6. Farsang a Klein családnál 1932. február 8. (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
7. Falunap Nagybörzsöny 2009 (in.: http://tenekht.hu/index.php)
8. Középkorú és az idős asszony mellénye ((in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
9. Hagyományörző falusi disznótor Nagybörzsönyben plakát (in.: http://tenekht.hu/index.php)
10. Hagyományörző falusi disznótor folyamata Nagybörzsönyben (in.: http://tenekht.hu/index.php)
11. Lekvár-lak szórólap (2010)
12. Börzsönyi lepénysütés (2010 saját fotó)
13. „Házisütenyék” tábla (2010 saját fotó)
14. Vendégházakat hirdető szórólap Nagybörzsönyben (2010)
15. Hétvégi háznak felújított lakóház (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
44
16. Telepítési határozat 1948-ból (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
17. Grósz néni, helyi lakos, interjú alanyom, amint egy eredeti német háziszőttest mutat (2010 saját fotó)
45