ünöGDt cyöncy

NERo

GONDoLAT . 1977

IJktofólta , ] ,

tBoRzsÁK IslfuÁN

HAHN ISTVÁN., r ál. r; :, u t 1 ,'.J a'' ij,

' :* "

ISBN q6l 28o 474 o

..:

l.l

ij1

:]

a

l.]

,lí

1

]

o Üítgdi Gyötgy igl7

ELsŐ RÉsZ

MEGVALÓSULTTERVEK

A hawaanyolcadik e§ztendő iúnius havának kilencedik napián, az etsó órák e5riké-beo, kis lovascsatrut ügetett nagy sietve Róma utcáin. A Várost még mély $ét§égboritotta, az embetek az igazak á,lmát aludták, Csak néhányan igyekezrck a keziik-ben trrlott támpás imbolygó, bizonytalanul vMgító félyénél haza, a lakásukra,

bogy reggelig még egy keveset aludianak. A lovak paéiaak ompa dobogísa nemna§ton verte föl az éj csönd|ét, amelyet iőnként távoli vésziósló moraj remegtetett

meg, mintha a íöld rengene. Néha nyári zivatar mennydihgése hallatszott.A lovasok észalrí<elet felé, a Via Nomentana inányába haladtak. Rémüt€n 6ryel-

tek fel a közeü praetorianus laktaoya felől ide is elhallatszó lármára, a fellázadt test-

óók kiáltozásfua. La§§an deíengett. Az albai hegyek mögü lassan a mennyboltrafelkrlsá nap első sugarai m,áí megvilágították az utat. Néhány kíváncsi jáókelőolykor odakiáltott a köpenyekbe burkolt lovasokhoz:

- Mi úiság a Városban, mi van Neóval ?

A siető uasok nem vrálaszoltak, csak gyorsabb iigetésre nógatták lovukat. IÍtiukaz árok menén heveó temet€tlen holtte§t mellett haladt el. Az egyik paripa meg-

bobosodott, Lovasa fejéről lecqlszott a viseltes köpeny csuHyáia. Egy tesórkato-.árak éppen arra vezetett az útia, felismerte: a meneküő lovas Nero volt ! A prae-

orianus önkentelenü tisztelgett. . .

Ez volt a bukon csá§zár utolsó úü8. Mrár csak néhány óra választotta el a halál-tól. Hííe§ római nemzetségek, nagy csalridok utolsó saria távomn el vele az áőksotábói.

,. FEIEZET

AZ EGYIK NAGY CSALÁD

A Váío§ alapttá§ától §zámított hétsáz.kilencvenedi§ az időszámításunk szerintiharminchercdik esztenő dccember havÁnak tizenöttjdik napitán, a Domitius Ahe-noborbusok antiumi, e naryvilági fiirdőhelyen levő villóiában ftíryermek látta mcga napvilágot, akiről e}&or még senki nern seitette, hogl Nem néven a római biroda-lom fiilött uralkodik maid. Anyja" Iutia Agrippinq vagy hory hasonló nevú édes-anyjától megkiilönbiiztessé§ e ,íiabb Agippina minor) kilenéviházasság után e kisfiúval aiándékozta meg fériét, Gnaeus Domitius Ahenobarbusga nagy család utolsó férfi sariát, s ez volt egyetlen gyermekiik. A sáp anya ekkorhuszonhárom éves rolt, az apa sem leheten so}&al tirbb harmincnIÁl.

A decemberi nap elsó zugarai §ütöttek a gyermeke (Suet. Neío O, ami negtiiómmel és még több remellyel töltött€ el az ifjrl aoya szívét, hiszen ezt ió el6iel-nek tekintette. Minden római családban a úr1 sztileése miadig bolögságot ielen-tett az apáuak, hiszen így biztosítottnak látta c§aládia további fe,,,,mgíadásótrkésőbbre pedig segítőüíísat, támaszt ícmélt. Co. Ahenobarbus azouban fauyalogvatett eleget a ómai hagyomáayok meglövetelte szertartrásnak, hogr a padlóra fek-tetett úisziilöttet a magasba emelie, és ezzel az aktussal törvényee fióoak ismerie el.A családi bagyományo}nak megfelelöen a Lucius §zemélynevet edta neki. A Domi-tius Ahenobarbusok családiábao a férfiak - felváltva - csak k& szemáynevet visel-tek, a Gneeu§t és a Luciust. Az a}*or uralkodó császár, Gaius Cügula, Agippinafivérc, mégis aa }úvánta, nevezzék a szüetendó firlt Claudius Domitius Aheoobar-busnak. Az anya megütközve uta§ltott8 el ezt az óbaig m€fí q a név a csásáriudvarban visszavonultan áő, nem egeszen epeszűnek taított nagybátyiáía, clau-diusra enrlekeztetrc. Ké§6bb, neiány évtized műtán azt beszélték, hogy az apanem nagy lelkeeedéssel fogadta az tliszíilött érkezését, é§ grlnyos megiegyzést rctt

e ki§ Luciusra, Az üdvöáők szereocsekívánaaira epés negje5zéseket tett, e§ eríaéIzott, hory a római nép saimrira nem lesz ippen előnyiis maid fia létezese. (SuetNero 6.)

Pedig a kis Luciuc Ahenobarbus ereiben két nagy műtrl nemzetség vére csörge_dezett, a csalidi bagyomány olyan híres ősök emlekét ápolta, akik Róma ttj,rténeté_ben évszázadok óta nevezetes szerepet járzonak.

A Domitius Ahcnobubusok a consulo§ triumphatolok egesz sorát adták Rómá_nak, s plebeiusi ercdetíik ellenere a köztársaság 1egelőkel6b\ leggazdágebb uobili§eiköze tartoztrk. A legtiibben közüiik - társsdalmi és vagyoni helyzetiik mian -nyakasan maraü politikít folyuttalc Híres meüékneviik (cognomeujiik) az Aheno-barbusoknak a ómaiak között ritka, öóklete§ röóses sáke hajsáaiikre ualt,amihez a családi ha5omány csodálaos monűt sátt: egyik ősiik, L. Domitius,ftildiéól hazatéóbeu két feuséges megielenésű ifiúval talákozott. Az istenek (mertazok voltak) megparancsolták neki, adia a sen8tus fudtáa, s köálje a neppel anaaka győzelemnek a hí!ét, amelyól Rómában senki biztosat még nem tudott. Maidisrcni hatalmuk bizonfitéka}ént megsimogaeák az arcát, mire fekete haiq szaMllamentcí vöthenyesen bronxdnűre változott. (Suet. Nero r.) Ha már ilyen meséstörténet€t íegéltek róluk Rómában, és minűg a hatalom birtokosai közé tartoztek,Dem meglepő, hogy gőgösek, polgártársaikkat szemben líméIetlenek voltak

A közuirsaság korának utolsó szakasában, L. Domitius Ahenobaröus, Caesaregyik kérlelhetetlen és hajthatatlan ellensége, i, e. 48-ban, a pharsalusi ütközet utánhalt meg. Fia, Cn, Domitius Ahenobarbus apia poütiMiát követrc, s mint Caesarellenfele csatlakozott az összeesKivőkhöz, akik a dictatort i. e. 44. rnrircius idusá,nmeggyilkolták. Ocavianus, Caesar örököse proscribáltatta Ahenobarbust, haddvesszen ó is, mint a tiibbi engesztelhetetlen nobiüs ! Minthogy az összeesHivők ba-ióhadának parancsuoka volt, Ahenobarbus nem vett résa a philippi csatában.Hamarosan ellogadta Matcus Antouius, Octavianus tiumvir társának bekeiobb_

iát. Mindenki tudta íóla, hogy Octavianust és nem Antoniust tartia a köztá!§a§ágigazi ellenségének. Cn. Ahenobarbus évekig támogatu Antoniu§ poütikáját. Ké-sőbb egyte aggályosabbnak ítélte Kleopátra befotylását Antoniusra, íöként pedigfeltette Rómát a királyrő hatalmi üirekvéseitől. A végső összecsapás elótt AntoniustláboráMl átment octavianushoz, betegsége azpüban megóvt8, hogy az Actiummellett vívott tengeri ütközetben egykori barátia ellen harcolion. Neb]ány hétEűva Itáüában megbalt.

Fiát, L. Ahenobarbust, a győztes Octavianu§, a későbbi Augustus szívesen láttaa maga oldalán, §őt összeMzasította nővére, octavia és M. Antoüiu§ leányával,Antonüval. Augustu§ ki akarta engesztelni a régi nobütast, s ezért szívesen fogadtaa nagy történelmi nevek visciőít, arug nenzetségek sariait, akik a polgárháboní ésa proscriptiók véózönéből mepenekíiltek, szűkebb hívei, vagy éppen családiatagiai köótt. Ismerte népét, tudta, hog5l a hagyom,ínF dsztelő íómaiak szemébena híres tiinénelmi nevek viselői elfogadhatobbá teszik ú| államiogi íendszerét, 8principatu§t. Sőt unokahúga fériét, L. Ahenobarbust felvette a patdciusok közé,

bár ennek Dem volt nagy ielentósége, hiszen családja már régóta Róma legelőkelőbb-

iei közé tartozott, de így olyan - íóként - papi tisztségeket i§ vi§elhetett, amelyeket

a hagyomáuyok szerint csak patdciusok tölthettek be. L. Ahenobarbus hamatosan

consul lett, s tiibb hadiáratban kitiintette magát. A későbbi tirrtéuedók a Domitiu-sokban már fetledezui váték azokat a tulaidonságokat, amelyeket később Neróban

eütátek. Kierrelik határtalan feunhéiázá§ukat, e§ztelen gógiiiket, kevéln rideg

iellemiiket, és a lovak, a lósport iránti határtalan §zeíetetíiket. Íry L. DomitiusAhenobarbusról, a későbbi Neío c§ászát ugyapiáttíl - ma nár uem tudjuk eldön-

teni, hogy okkal vagy ok nélkiil - olyan törtéDeteket jegyeztek fel, arnelyek az uno-

kában is meglevő ro§§z tulaidonságokat indokolták, Ugyanakkor kortársa, C. Vel-leiu§ Paterculu§, a töíténetíó, aki pedig személyesen ismerte, ,rkiváló és nernesen

egyszerű" férfiuként ieltemzi őt. (Ve11. II. 72,3.) Ántoniával kötött házassáBíból

hórom gyermekéól emlékeznek meg: fiáól, Gnaeusól, és két leányáól, Domitiáól,valamint Domitia Lepidáól.

Gnaeus Domitius Ahenobarbusban a Domitiusok, Iuliusok és Antoniusok öók-sége egyesüt. A nagy, sőt nyomaszó hagyaék nem éppetr előnyöscu befolyásolta

a fiatalember iellenét. Akárcsak afiáól, róla is számos boaányos ttirténetet, plety-

kát ieryeztek fel. Kevély, kegyetlen, zabolátlan életű errbernek ábnázolták. Urel-kodói kegyből magas köztisztségeket, píaetor§ágot, co!§ulságot viselt. Tiberiuscsíszír Hvánságára nőiiú vene a princeps unokáiát (tehát Augustus dédunokjíiát),

az ifiabb Iulia Agrippinát, közeli íokonát. Ezzel a fiiggyel a Domitius Ahenobar-

busok kapcsolata az uralkodó Irrliustlaudius-házzal még szorosabbá vált.

2. FETEZET

A IULIUs-CLAUDIUS_HÁZ

A lulius-Claudius nemzetség kiemelkedő helyzetet, a batalomhoz ffződ{í igényéqsőt iogát Gaius Iulius Cae§aínak kt sóDbctte. A oagy badvezérnek {5 áüamf&finak!€m volt fia, ígl nővére unokaöccsét, C. Octaviust fogada örökbe, aki a dictatorhalá{s után a C. Caesaí Octavianus nevet vMt€. Több mint 0á§fá évtizedeu átazért kiizdött, bogy Caesar megryilkolása után a polgárhábonivá faiult hatalniharcot elfoitsa. É,rdeme, hogy a bimdalom veszelyben forgó egységét helyreáü-totta, és békét teremtett.

Octavianus i. e. z7-ben felvette a §enatus által felaiántott Eegtisztelő Augu§tu§ncvet, s ezután így szerepel a történeleEben. A kiiztársasági rendszer helyébe úiálamiogi szewezetet, a principatust alaldmtta ki, de okulva Caesar tragikus halálá-ból, a régi kiiztársaság visszaálütásáuak a LátszatÁt meg akarta őrizni. ,frinoepsnéven a lrirodalmat íőhamlma alá vetette" - írta Tacitus, (Tac. Ann. I r.)* í{ad-seregére uímaszkodva, lepésól lépesre egyedualmi rendszert vezetett be, a nép-gyíílések iogait eósen korütozta, a senatus hatá§körét megnyirbála. A régi köz-társasági tiszt§égeket fenntartotta ugyan, de azokat úí tartalommal töltiitte meg,a birodalnat korszerübb módszerekí<el kormányozta. A közigazgalíst módosította,több igazgatási szakterüet élére - úgysálván - sa|át hivatalnokaiként, procuía-torokként, bizalmi embereit áütotta.

Augustusnak ezek az intezkedései nem is ütközrck nagyobb akadályokba. A pol-gárMború okozta egyfaita társadalmi ítildcsuszamlás a polgárság anínyaiban válto-ásokat idézett elő. A tégi nobilis családok nagy íé§ze kipusztult, A még megmaradt,törénelrai nevet viselő nemzet§ég€k tagiaiban, ma már tudiuk, bizonyos biológiai

* A Tacitw_idézeteket Borz§ák l8tvún ford,ítÁsa nyomáD kózöliiik.

l2

l elfáradás ielei voltak eszlelhetők. Augustu§ viszont családvédelmi tiirvenyével (i. e.t8-ban, l* Iulía tb tntítand.is orilittűus) szeretett volua ezen segíteni. A nagycsaládok nem kis része a poütikai változá§ok következében a vagyonát is elvesz-tette, a batalom rii urai kiforganák őket birtokaikból, és ezert kényrclenek voltak akölt§égps közélettól visszavonulni. Augustusnak, 'nint említettiik, sziiksége voltreáiuk, s ezért vagyonuk, t€kintélyiik helyrcáűtásával akarta hanyatlá§ukat m€-akadályozni.

Augustusnak ez az igyekezete azonban nem járt sikerrel. A társadalrnon belű úier6k ieleotek meg, olyan családok sariai, akiknek mű§át nem ismerték. Sokuak abölcsője Italiában va5r valamelyik provincia városában dngott, de apiuk, nagy-apiuk már eléggé jelenékeny va8Jronía tett szert, hog5l Rómában fellfuienek, sr&x vállalianak a birodalom kotmányzásában, helyet kapjanak a scrrátusba§. ŐketneJr teíhelte a köztársasági műt családi öröksége, ók a principatust i§merték elaUamrormatent, és támogaűk azt. Nem szálltak szembe Augustus és utódai aka-ratával, hiszen felemelkedésii&et, ha közvetve is, nekik kösánhettek. Bár időlkéntakadt köóttiik olyan is, akí ellenzéki magataítá§t árult el, de tiibbsegiik iól fefogottérdekiikben a császá, a principatus támogatóia maradt. Nem Hvának más állam-rendszert, de Augustus és utódainak merherctlen tekintélyevel szinte leherctlenis volt szembesállai.

Az a néhány nobilis, aki a senatusbao még megmaradt, olykor távoüétével tiin-tetett. Egyébként a senatu§ a princeps iavaslatait készsegesen me8szvazta, c§aknéha - így az adóás kérdé§ében - hangzott el ellenvélemény. A senatus nem voltmár, nem is leherctt az a legfelsőbb tanácsadó testiilet, amilyen a közuirsaság ftny-korában volt. Augustus néhány tapasztalt, hűséges senatorát kiválasztotta, és velii}tárgyalta meg t€rveit, iava§látait. Ez a bizottsá& a prirrcqls tanácsa (consiüumpriacipis), vitatta meg azokat a kérdéseket, amelyek a senafus illetékességébe tartoz-tak, és csak azután teriesztették a senatus elé - ióváhagyásra! Hogy ez a consiliumprincipis mennyire csökkentette a senatus hatalrnát és tekintélyét, felesleges hang-sűyozni. Kétségtelen, hog eueI az elifuásával a senatorokat leszokatta a kezde-ményezésól. A senatusnak viszont továbbra is iogában állt a §enatori rendbe taf-toó személyek íiilött ítélkezni. A §enatu§ vála§ztotta a magistratusokat, s hatás-körébe tartozott a felügyelerc alá tartozó provinciIík kormányásának az ellen-őrzéer,,

Augusfus arra hivatkozott, hogy csupán erkölcsi és politikai tekintélyével műjafelü azokat, akik a köztisztségekbcn tisztársai. (RgdA s+.) E szavaknak az az éí-telrne, hogy ő a princeps, a polgárok köótt az első. Valóiában úifaita egyeduralmatteíemt€tt meg amely nem a hagyományos alkotmányon uyugodott, bauem aztkatonáinak fegyvere biztosíotta, és nem csekély mértékben a caesari öókseg !

(Augustus és utódai valamennyien Caesar nevét is viselték. Ezzcl nem, csupán a

családi kapcsolatra utaltak, a név késóbb már az uralkodó egyik állandó mellék-neve lett. Caesar neve még az úi és le5íiabb korban mint c§á§zár, Kais€r, cfu élttovább. Noha a későbbi századok korládan hatalmr1 uralkodóinak iogköre nem

13

hasonlíthaó az I-|l. száead princepséihez, mégis - a bevett szokásnak megfe-lelően - a továbbiakban mi is ómai császároMl, császírságról fogunk beszelni.)

Noha Augustus uralkodása vége felé a principatusból monarchiát alakított ki,rendszerének alkotmányiogi rendezésére mégsem üirekedett. A princeps megvá-lasaásának a ioga elvben a §enafl§t iliette meg, ahogy i. e. 27-ben i8 Augustusa senatus válaszása révén kapta meg a princeps cfunét és iogköíét. A senatu§ eme

iogát azonban eósen befolyásolta a Róma határában táborozó testőrseg, a praeto_rianusok döntése,

Augustus mindig arra töíekedett, hogy a hadsereg az ő személyenek mint a

had§eíeg főparancsnokának, az imperatornak tekintélyét biaosítsa. Ő maga gon-doskodott a badsereg zsoldiának a folyósítá§áól (ügyelt arra, hogy ebben fennaka-dáe soha ne legyen). A hadseregek parancsnokai az ő nevében vezényelték a kato-aákat, az ő nevében arattak gJrőzelínet, s ezert a diadalmenet, a triumphus dic§ő-sége csak őt illette. Az imperator címet nevei között viselte: Imtrrrator CaesarAugustusnak nevezte magát. Augustus tekintélye (auctoritas) vitathatatlan volt,élerc végén mind a birodalomban, mind a hadseregben föltétlen tisztelettel adóz-tak neki,

Augustus a principatusi rendszer továbbélését, a maga és csalrfulia hatalmi hely-?Étét az]ért akana biaosítani, hogy többek köa megóv|a Rómát a hatalmi versen-gésól, vagy éppen a polgriLrhábonltól. Előrelátó intéz-kedéssel akara a principatusálamiogi rendszerét a kés,óbbi nemzedékekre hagyni, hogy elgondoüsa szerintuÁgozzék tovább. Úgy iíányítofia az ügyeket, hogy a követkeó píincepsek az őcse}ádiából kerülienek ki.

Augu§tus ismerte az ókor nagy monarchüinak, a hellenisztikus kinílyságoknakdinasztikus rendszereit. Tudta, hogyan gondoskodtak a trónöóklés rendietől,amelyet - így a Ptolemaiosok családiában - F)ntos ,,házi tiirvény" szabályozott.Augustus viszont tudta, hogy ilyen rcndszert nem honosíthat meg, hiszen nemvolt fia, akire hatalínát hagyhatta volna. lránya, Iulia fiainak örö!-.befogadásávalkívínt utódokól gondoskodni, de mind a két fiú korán elhair.

Augustus hiwesenek, Liviáüak, első házasságából két fia §ziiletett. Az asszonyminden igyekezeével azon volt, hogy idősebb fia, Tiberius Claudius Nero leryena princeps utóda. Tiberius körclességnrdó, régi vágású ómai ember volt, badvezér-ként is kitűnt, de zárkozott, gőgös lényét Augustus nem találta alkalmasnak e magastisxseg betöltésere. Végü - nem maradt más választása - az első princeps beadtaa derekát, Tiberiusnak viszont feleségiil kellett vennie Iulüt, hogy a két naganemzetseg, a Iuliusok és Claudiusok kapcsolata szorossá vrÁliék. Íga Augustusbalála után, r4-ben Tiberius lépett öíökébe, és fel évszrfuadon át a Iulius-Claudius-bázból szár:naz6 princepsek uralkodak a római birodalom felett.

A ómai császári ház fgntun61366r51 bizosító házasságokban megvalósult a há-zasfelek ,,egyenrangúsága". A hellenisztikus királyi dinasniákbad, íöként a Ptole-maiosoknál ez úgy &vényesüt, hogy a trón örököse vagy egesz€n közeli vérroko-nát, vagy éppen nővérét vette feleségü. A római gondolkodással, az ősi hagyomá-

l4

nyokkal meóben eüenkezett az ilyen vérfenőzesnek minősiiLlő kapcsolat, sőt a mégegészeo közeü rokonok háza8§á&ít is tilalmazták. lu peüg, bogy római polgár,főként patdcius vagy nobili§ ne fómái nőt vegyen feleségiil, még ha királyi család-ból származik is, elképzelhetetlen volt. Ezért a lulius-Claudius-htiz tagiai is csak a

nagynev{ínemzetségekleszármazottaiközíilválaszthattak háza§tár§at.Ügyeltek arra, hogy minél szűkebb körből keriilienek ki a férjhez adandó leányokfériei. A gygkori rokonházasságok a Dag]r nemzetségek elsamyulásához, leszírrns-zottaik degenerálódásához vezettek.

A lulius-Claudiu§-báz bonyolult, §ávevénye§ rokoni, családi kapcsolatait akönyv végén lévő áblázatokon tanulmányoáatjuk.

Cn, Domitius Aheoobaóusnak az ifiabb Agrippinával kötött há"a§§ága a csalá-don belü már kialakult kapcsolaot még szorosabbra fűzrc. Származásg rokoniviszonyai a legkedvezőbb kilátá§okat nyíitották ,ni.d az ő, mind fia szímára.

Anyia, az idósebb A$ippina maior) Augusnrs egyetlen leányának,Iuliának é§ Marcus Vipsanius furippának há"asságáMl szíiletett. M. Agripps azelső princeps legodaadóbb híve, tanácsadóiq badvezére volt, aki nevét tetteivelbeírta a római nép tiirténelmébe, Az idősebb Agrippina mind Augustus, mind a

csásár hiweséuek Liviának líván§ágáía Germanicus felesége lett, hogy a Iuliusokés Claudiusok kapcsolatát meger6sítse. Germanicus atyia Drusus volt, Tiberiusticcse, Liviának korán meghalt fia. Augu§tus Hvánságára Tiberius öókbe fogadtaunokaiiccsét, Germanicust, ma|d a fiatal íérfi feleségiil vette Agrippins maiort.A két család kapcsolata még szilárdabbá vrált.

A fiatal Germanicus elóbb Tiberius parancsnoksága alatt szolgált, maid Ger-maniában önáüó hadseregparancsok lett. Több sikeres hadműveletet haitott v€íe,de kisebb-nagyobb kudarcok is értek. Germanicus, a Claudiusokkal elleltétb€n,szereteteméltóságával, nylltsávúségével s nyáias modorával minden katonáiát le-kötelezte. Róma népe is megszerette a ió me§elenésít, mindenkihez egyarántszívélyes, példás csaláű életet élő férfir Tiberiu§ bizalnatlankodva figyelte foga-dott 6a növekvő nepszer{lséget, es minthogy kapcsolatuk egyébként sem volt srlrló-dásmentes, őplomáciai megbízással a Közel-Keletíe kiildte, hogy miná távolabblegyen Rómáól. Germanicrrs fiatalon bjrrclen meghalt. Róma meggyászolta ked-venét. ,,Rövid élet{lek és boldogtalauok, akiket a ómai nép szeíet." (Tac, Ann.II 4r.) Minthogy Tibeíiu§t nem kedvelték Rómában, hema! elteíiedt a blr, hogxa népszer{iségére félt&eny csásár mepérgeztette Germanicu§t. A vád bizonyáraalapalan voit, de az őzvegyhez közeláüó körtik §ávesen terie§ztették. Agrtppinaekí<or még alig műt barminéves; őszinte, mélyen átér7att gyásával Rómábanélt, kis gyermekeit nevelrc, szinte álandó vádolóiakent Tiberiusnak,

Nem mintha az ilyen tragediák eddig megkímátek volna furippinít. AnyiáqIuliát, erkölcstelen életmódia miatt, maga az első princeps, a haragvó atya §zám-

I,

űzette, és onrran soha nem térhetett visva. Nőv#t, ug5ranilyen okból, u5ranez asoís érte. Öcc§ét, Agrippa Postumu§t is Augu§ttt§ száműutte, s Tiberius uralomrajutása után hirtelen meghalt. (Sokan rt5r tudiát, hogy maga a második princepstét€tte eI láb slól.) Ezek a tíagiku§ törtenetek mind alkalmat adtak arra, hogy Rómá-báí §okat találgassanak, és gyanakodianak.

Mikor Tiberius magiáía öltötte r csásári bíbort, mlir ötvenhat éves volt. Mostszintc az egész birodalom minden gondia reá nebezedett, a legkisebb kérdésektőla legnagyobbakig, valamennyi probléma megoldását tőle várták. Tiberius kezdetbena senatus segítségében bízott, de a senatorok - ki kényelemszeretetből, ki óvatos-ságból - tarózkodtak attól, hogy részt víüalianak a kormányzásbóI. Tiberiusrahárult, hogy a birr:dalom határait az ellenséges beúirések ellen megvédie, éhínsége§etén Róma polgá,rságát gabonával ellássa, a tarmmányok peíes ü§/eiben ítél-kezzen, sőt az államháaartás ü5reiben is az ő döntését kénék. Tiberius mindezek-nek a feladatoknak a legiobb tudása szerint, Icltiismeretesen eleget tett. Takaré-kosan, |ól gazűlkodott a bifodalom anyagi forrásaival, bebizonyítota, hogy gondosgazdálkoűssal az állami kincstárt (aerariumot) es a császári kincstárt (fiscus) |elen-téke[y tanalékokkal lehet gyarapItlni, anélkiil hogy e birodalom lakosMgát ai,l-zottaú igénybe vennék. ,,A tanományok helytaróinak - íris Suetonius -, mikorazok rábeszéltet, emel|e fel az adókat, igy válaszolt: A ió pásztornak az a &lg4-hogy nyáiát megnyíria, de ne nyízza meg." (Sueton. Tib. 3z,) A birodalom társa-dalompoütikai kérdéseit váItozatlanul hagyta, gondolkodásában konzervatív lévén,irózott minden úiítástól.

Az évek sonín Tiberius egyte ganakvóbbá vált Augustus bevezette, de nemalkalmazta a felségsértési pereket (crimen laesae maiestatis), Tiberius viszont tbbbelőkelő, befolyásos embert verpadra kiildött. Tiberius éppúg5r, mint utódai, néhányéwel azután, hogy magulcá öltötték a császári blbort, féltették hgt8lmuk4t, félt€t-ték életiiket. Bizonyosat nem tudtak, s ezén minden szóba iöhető cmbert gyanúbavettck. Merénylettől, államcsínytől retrcgtek, s ez a kóros félelemérzet befolyásoltaitélőképessegiiket, megrnérgezte életiiket. Tudták, hog5l bármelyit előkelő senator,ha megnyeri a t€§t&öket és a senatorokat, elnyerheti a csá§záíi bíbort, Tudták,hogy a haulom elvesztése egyben halálukat is |elenti. Ez az állandó rettegés azegyébként sem tul eós idegzetű princepsek elmeálapotára küaton, arnüez hozzi-iárult a rokonházasságok okoaa degeneráltság,

Tiberius végiiLl teliesea elkedvetlenedett, íáradtan, csalódo$an vi§szevonult akormányzástóI, és az állami ügyek intézését Lucius Aelius Seianusrq a te$őrégparancsnokára (praefecnrs praetorio) ruháztr tá.

Germanicus özvegye, Agrippina g5rászát vádlóan és kihívóan hordta, §ót két fiátmár az id(x Tiberius utódaiként eínlegerte. Seianus gyorsan közbelépett, és a kétid6sebb firit megölette. Agrippina előbb Livia, Augustus özvegye házíban, a Pa-latinuson keresett menedéket, ma|d a matrona halála után hámm leányával és egy,életben maradt fiával anyósa, Antonia házában élt.

Antoniát, Drusus özvegyét Tiberius tisztelte, és nagyra becsülte. Nála a sze-

l!3

'

íID

Fl|B

l-l-!-

bl-LrLl,n,i

BÉly[_bstlr,L,|zú-

rencsetleu Aenppina biztoosrfuban volt. Atrlouia visszavooultan, mátósággal vi_§elte íé8ota srását, Eindenki tiszrcletrcl vette ktisü. Nemcsak nggy tehetségüferiét, heem §zeretett fiát, Germanicust i§ elveszteté, c88k eg5r fia maredt áetbeo,de róla sávesebben ,,e," beszélt Ez a fia Claudius volt, akit senki nem velt ko.molyan. Visszavonultan át, 8piátó1 és rcstvénéól eltéóen a kaonaság nem érde-kelte, 8z ,,elfajzott utód" az irodalomaak, a töréDelcntudományoak szentclteéletet, és emian az udvari köók lenéztek, mcgyet€tt€k. (Taláa Parkinsoa-kórbanszenvedett ?, ez a kiiriilmény s€m tettq alkalma§sá a kiizszoeplésre.)

Agrtppina tehát Antoniáboz k ltiiótt. I*gidócebb leányg az ifiabbekftor tizenhárom esztendós volg két másik leányq Drusilla {9 |tllia |iyilfu g$l_két éwel §atalabbak. Egyetleu életbcn maradt fia, Gaius pedig tizenhercdik éveben

iárt. Germanicus iizvegye nem töíődött bele §ofsábe, tovóbbra ie vádashodott,miért is 29-ben sáműzték. Négy év műva, negyvenhét éves kotában halt Eeg.

*

A katonák és Róma nepe Germanicus iránt éízett §z€ret€tiiket ótruházták ked-vencíik áetben maradt gycrmekeire. A kis Gaius és htiga, Agrippina grerme*éveit ag§rmaniai hadsereg táboróban tiiltötte, és még a legmarconább lcgionariusok isra|ongtak fóparancsnokuk ryermekeiért. A kis Gaiusnak szíilei legionarius-egyen-ruhát varratak, kis bakancsot késátrcttek, és rgy iárt-kelt a táborban. A katoaákhamarosan elneveaék Cügu!ánek (kis bakancsos), ebból a becenévból késóbbgúnynév lett, és a üjrtenelembe is ezen a néveo ronult be. Agrippina e germánubiusok e$rik telepüese mellett levó katon8i táborban látta meg a oapvügot, ésezt o Rheous (ma Raina) menti szep vidéket mindöókre sdvébe átt8, hiszcú bol-dog gyermekéveire es daliás apiára, Germaoicusra emlékeztette.Germanicus nem sokáig rettegtek, Seianus megbukotq

Tiberius pedig magához vette a szep növesíi, ióképű Gaiusg a tlirom ldnyt pedi8ferjbez adta. Agrippinát ez uírlkodóház egyik oldalági sariához, Cn. DomitiusÁhenobarbushoz adta nőü, a másik ket leány férie a scnatori rendből saármezott:Livilla férie, M. Vinicius opia, nagyapja már consulságot viselt ugyao, de a videkilovagságból származtak, Drusillát L. Cassius Longinus, előhel6 nobilis vetrc fele-ségü (a császár nem töíődöí ,,",,'l, hory Cassius cg5tik ősc Caesar gyilkosa volt).Tiberius már nem téft vissza Rómába, testileg-lelkilegmég bat évig élt Capraeae (ma Cepri) szigsrcn. 37-ben halt me5 halála bíéreRórna fellélegzett, vége a zsamoki uralomnakl A nep öómmel kij§zönttitte sz úicsrisárt Gaius Caligulát.

Talán §enki nem örüt annyira Tiberius h.lálának, Gaius ualomra iutásának,nint Agrippina férie, Cn. Ahenobarbus. Nemég azzal vádolták -eg, hogy ver-f€rtőző viszonyt folytat nőveréve| a sáp Domitia lrpidával, Valerius Messala Bar-

I

laÉg

iátlctPa-

§,

le-

17

batus feleségével. Efféte szexuílis bűncselekmenyek vádia nen volt elszigetelt

e§et. A váda§kodók a tanúvallomásoket rabszolgáttól csikarták ki tínvallatással.

Aligba tévediiLak, ba az efiéle és kizfuólág a vezető körök tagiai ellen emelt vádak

mögött politikai inűtekokat keresiiok. A szexuáis viszony ryaníott partnerei ellen-

tétbe keliiltek a hatalom uraival, mindenekelőn magával a császárral. Az uralkodó

ke§zsége§ cinkostársai ezekkel a nehezen bizooyíthaó vagy dfolható vádakkal

akarták az ellenfelet töDkretenni.Cn. Ahenobarbust mégsem volt könnyít elíéltemi, bssznn az uralkodóházzal

szoros kapcsolatban állott. Nyilván ő sem élt máshogy, mint sok előkelő, dúsgazdag

fiatalember. A bevett szoMsokra, a rómaiak hagyományos erkölcsi normáira fittyethánytak, rlgy éreztek, cselekedeteiket semmi es senki nem korlátoáa§a. Nem meg-

lepő, hogy fellépésft, viselkedésiik a polgárság nagy részének nem volt rokon-

sz€uve§, s ezért a rágalmaknak szívesen hirclt adott. Ahenobarbus szerencseiére,

sógora, Caligula óvidesen uralomra iuott, e§ töóltette apert. Egy esxendő művapedig megsziirleten 6a, Lucius Domitius Ahenobarbus, a későbbi Nero császár.

A 37-ben uralomra iutott Caligula első intéz,kedéseiben a közváemény nem csa-

lódott. A kaonaságnak, a pol$írságnak pénzt és élelrniszert adományozott, szám_

űzetésben megbalt anyia és testvéíe bamvait Rómába hozatta, és eltemette, Ezerta kegyeletes cÁelekedetéért a rómaiak nagyra becsiiLlték. Az iíánta megnyilvánult

íokon§zenvet rrLég azzal is fokozta, hogy nem engedrc meg a felségsértési perek

folytatását, a betiltott könyvek teriesztését engedélyeae. Gaius Caligula féleszrcn-

dei uralkodása után birtelen megbetegedett. Mi lebetett a kór oka ? Annyit tudunk,

hogy epileptikus rohamai voltak, a sok kicsapongás legyengitette s7ffvqetét,s bizonyára agyhártyagyulladrás támadta meg. Kétségtelen, hogy felgyógyulása

után a fiatal csásár teljesen megváltozott. Gaius Caligulából g7anakv§ kegyetlen,

esztelen zsamok lett. Tetteiből arra következteüettink, hogy agya megbomlon.

Alig akadt olyan bűntett, amellyel ne vádolták volna. Valósdnlileg a hellenisztikus

uralkodók példáia nyomán isrcueknek kiiráó tiszrcletet követelt meg. MindezRómában nagy megütköz€§t keltett. MindiDkább elhatatín8§odott ra|ta élcénekfetése, szinte mindig mereuylettől rettegetl Aggod.lma nem volt alaptalan. Éppencsaládiának tagjai elégelték meg uratmát, Iulia Agrippina, üvilla s ennek férig M.Aemiüus Lepidus 39-ben elhatároaák, hogy megfosztiák Caligulát a császári bíbor-ó1. Az összeeskiivést a császár ideiében feldedrctte, s nővereit szímúzette, sógorát,

Lepidust pedig kivégeztette.Agrippina e}:kor már özvegy volt. Férie Cn. Ahenobarbus huzamoaabb idő

óta űzkórban szenvedett, es trávol Rómátó! az eauriai Pyígb€n gyógykezeltette

magát, itt halt meg 4o eleién. Nagy vagyonát fára, egy reszét - a szokásoknak

megfelelően - a csásárra hagyta.

r8

Agrippina és Livilla Pandateria szigetén (a Tyrrhenumi tengerbeu, közel a maiIschia szigetéhez) elrnélkedhetett sorsáól. Nagyanyiuk, Iulia, Augustus leányaugyancsak in tengette §zámíizötten életét - haláláig. Vaion reájuk is ez a sors vár ?Ha kapu} is RóúáMl bííeket, azok nem voltak kedvezőek. Másik nagyanyjukat,.{ntoniát - így beszéltek - Caligula elve§zeitette. De mit is várhattak tőle ? Test-vértik elrneháborodott módiára uralkodott, nagybátyiukban, Claudiusban nemreménykedhettek, nem is tartoűk teliesen épeszűnek, Kerdés, mennyiben tar-tották magukat bílnösnek ? Csupán életiiket felwe eskiidtek össze Caligula ellen,vagy Lepidust akarták a hatalomra iuttatni ? Az Aenüus Lepidusok ősi pat!íciu§nemzetség volt, rokoni sálak ffzték a csásári bázbz, és így M. Irpidus iogotformálbaton rrolua az uralomhoz, hiszen meghalt felesége, Drusilla caligula nő-vere volt. Valószínű, hogy sem a badsereg, §em a §enatu rrem ellenezrc volna, hog5r

magára öltse a császári bíbort. Igaz, bogy e.uel vége szakadt volua a lulius-Claudiusok vérségi öótléseuek, s ezzel Augustus dinasztiaalapító t€rve Eár a har-madik nemzedékben megbukik. Lepidus császÁrbuktató összee§Hivé§éhez egyidősebb, kiváló hadvezer bírében álló patdcius, Cn. Corneüus lcntrrlus Cossus iscsatlakozott. Minthogy lrntulus Cossus a katonaság körében nagy nepszerüseg-nek örvendett, és Germania helyt8rtóiakent több legióból álló hadsereget vezenyelt,segítsége kapóra jött volna az összeeskíivőknek, Besrlgók azonbau mindig akadtak,és neki is osztoaia kellett kpidus somában.

A két nőver rettegésben élt, nem tudhatták, Caligrrla mikor kiildi a hóhért, bogyvéget vessen megalázon sorsuknak. Agrippina kiilönösen gyöffidött Pandarcdaszigetén, lúszen ferie meghalt, egyetlen reménységéól, kis6áró1, Luciustól szinrcalig hallott valamit.

|,

tlIttl},titj.

br5E,t,:

i

3. FEJEzET

A HELYZET JOBBRA FORDUL

A kis Lucius Domitius Ahenobarbus - családiának utoM saria - hároméves korá-ban vesztctte el apiát, anyia számílzeésben, Róoáól távol teDgettc áetét, trhátcsaknem teliesen árván nevelkedett. Nagynénic, Domitia Lepida, vette m€áhoza kisfitlt, és gyámián, Asconius Labón Hviil (róla üg tudunk valamit) nem sokantöódrck vele. Domitia Lcpida két f&ie előkelő sármaásri volt ugyeq de ncmtaítoztak az uralkodóházhoz. Az első, M. Valcrius Messala Berbatus korán mcg-halt, házasságukból e5l kisleáuy, a késóbb hírcssé-hirhedtté vált Messalina szűe-tett. Má§odik frrie, Faustus C,ornelius Sulla Felir, a na5mevíl dictaor lcszárma-zottia volt,

Az ó házukban át óvid ideig a kis Lucius. A nagrvilági áetet folytaó háza§pátnem én rá a firlval fogtalkozni. Íg5r - ahory ez ómai nagyúri házaknát szokás voit- a getmekkel s íebszolgák és szabadosok köziil kivála§ztott táncos és borbélyiát8zott és töíődött,

Caligulát, négévcs uralma után, 4r-ben sa!át testőrei me8gyilkolták. AMr-csak Tiberius halítla után, most is fellélegeztek . senatorok és a polgárok A sena-toíok ödiltek, mert í€ttegésiitDek vége szakadt, a nép pedig azért, mcrt a csásárnem töódött 8z élelmezé§ folyamatosságának bizmsiúsával, és gyakan voltekszűkös napok-hetek. A §enatolok egy pillanatig még azt bitték, hogt ismét az őkezübe k§iilt az úi princep§ megyála§ztá§s, de a pmctorianusok keresztíilhlzták§ámítá§ukat: véletlcnü és váíetlanul csá§záríá kiáltottá& ki Gerrranicus te§tvéíét,Caligula nagbátyiát, az idős, vi§szavonultrn élő Claudiust.

Claudius ckkor ötveDegy éves volt, óviddel azelőtt hrrmadszor nősüt, unoka-húga leáDyát, a tizenöt éves szép Messalinát vette feleségü. Az tti csásár ióv,íakarta rcnni Caligula bűneit, s ezért Agrippinát és Livillát visszahozatta Mmába,

Cü

*b.&.{E

haúÉJl

buibEq,۟hhqtahbq

Eoqac.dld-dlI!

d\É.lE

elkobmtt v€yonukat visszaadta. nebezen visclte el özvegységét, nemakart fiatalon visszavoault matonaként élni, ismét szerepet akart iátszani az udvaí-bao, a ómai társaságban. Előbb a nagyou előkelő és roppalt gazdag ServiusSutpicius Galbárq ma|d egy másik, lagyon vagyonos emberre, a szellemes mon-dásaiól is nevezetes C, Sallustius Crispus Passienusra vetette ki hiilóiát, aki Agrippi-na sógomőiének, Domitiának volt a ferie.

De ez a családi kapcsolat nem ielentett akadátyt - Agippináaak ! Okosabb és

óvatosgbb volt onnál, semhogy az előkelő magános nők módifua szeretőket tartson,€§ botíányo}&.l bívia fel ,,,agára a figyelmet. Passienus Crispus nagy vagyonával

akara a maga és fu Lucius varyonát gyarapítani, s ezert semmilyen foadorlattólnem riadt vissza, hogy a kiszemelt férfit elválassza feleségétől. Ez sikerüt is neki,ami 9 ft§1 asszony köótti állandó ellenségeskedés, gyiilölet forrása lett.

Házasságköése után Agrippina nagy héwel vetette be magát az udvari áetbe,befolyá§át a csásárnál, nagybátyiánál is érvényesíteni akarta. E mesterkedésévelliiabb ellen§éget szerzett magának, Messalina személyében, aki nemcsak az ural-kodó hitvese, hanem Augustus dédunoMiaként - unokahtlga is volt, Agiippinamegszálonia volt a hatalomnak, ulán még a dinasztia fér6 tagiaiban sem élt any-nyira az rrralkodás vágya, mint benne, Meggyőződéssel hitt a Iulius-Claudius-hrázelhivalottsógában, |ogukban az uralomhoz. Ő maga is hitt abban a proprgndá-ban, amelyet Augustus óta az uralkodóhiiz érdekében birodalomszerte teíieszt€ttek,hory csak a lulius-Claudius-család hivatott a kormányzásra. És oinél inkebb mrit-tak az évek, annál többen hitték, elfogadták ezt a szinte elwé magaszmsult gondo-iaot. És ez a gondolat biztosította az uralkodást még az elnaebaiosnak, a gyenge

kepességíine§ a zsarnoknak is.Agrippina hideg feiiel merlegelte, milyen esáyei vannak lnnak, hogy 6a, Augus-

tus iikunokáia oagára ölthesse a császári bíbort. Ha összehasonlítona gycrmekét

Claudius 6ával, a kis Drueusszal, akire az utódi{aa bii§zke apa, a britanni8i 8yőzel-mck emlékérc a Britannicu§ nevet ruházta, nem l€hetett két§ég, hory az öoszeha-

sonűtás rrérlegének nyelve Lucius iavára bitlen, Britannicus gyenge azervezrtű,epileptikus tohamokban szenvedő kisfirl volt, szemben a Hcsattanó egeszségű,

eós tesalkatrl Ahenobarbus-sariial. Ez€ket a t€rveket azonban Agrippina csak a

legbizalmasabb kthbeu mondhatta el, számolnia kellett Messaline bossnlálló teí-mészeével. A sáp, fiatal császírné ,zzÁ érzíhi*égévá szinte rabságában tártotta anára haniinctj,t esztendővel idősebb császárt. Messalina kicsapongásaiól, botní-nyos szerelmi históriáiói beszélrck egesz Rómában, de ez Claudiust a legkvé§bé§em zavarta erzelmeiben.

Az ókori törtéDedók Claudiust eltoráwa, akarat nákiili ávhaihásaak, befolyá-solható bábnak ábrámlják. Pedig Clauüus nem ilyeo ember rrolt. Nem vitathaó,hogy akadt gyengéie éppen elég. De Claudiusbau élt még a ómaiakat iellemó kö-teles§égtudat, amely a Clauűusok nemzetségében soha nem aludt ki. Számosolyan intézlrcdést hozott, továbbá több olyan állami benendezessel gazdagítona a

biro<lalmi közigazgatást, amelyeket az uókor mátányolt. Középiiletekkel szépítette

Rómát, |avította a Vráros közellátísát, e célból bővítette az ostiai kikötőq valamintúi vlzvezetekeket (Aqua Claudia és Anio Novus) építtetett, Sublaqueaum (maSubiaco) ftiss forrásviát vezettette Rómába. Felettébb kedvelte a történelemtudo-mányt, a nyelvé§zetet, olyan odaadással ápolta ezeket a tudományokat, bogy miat-tuk, ha kellett még az államügyeket is elhanyagolta. Icaz, bocy a bimdalom kor-mányzásában volt kite támaszkodnia. Az Augustus alapíotta te§t'üetet, 8 consiüumprincipist, í6ként családiához és hozzá hű senetolokból alaHtotts H. Bár e senato-rok ió kfuessegííek voltak, oem mindegyikiik volt egészen kifogástalan iellemű.Főként a nagpoütikával foglalkoztak, nem avatkoztak be a császári ház ügyeibe.Viszont 8z idők folyamán a császári házban állandóau felnerütek olyan problé-mák, amelyek ielenékeny ügyintézést kövercltek. Ez€k ellátását Claudius szzba-dosaira bízta. Voltaképpen a regi róínai hagyomrányokban meggyökeresedettgyakorlatot s7trveTu átt. A gazdag nagyuíek vag5ronuk és ügyes-baios dolgaikintézésével procuratorcknak nevezett híizi alkalmezott8iket, szabadosokat vagy rab-szolgákat bíaák meg. Ea a hagyományt már Augusos felfrissítette, sőt a procrua-toíok tiszt§égeit féüg áüami, féüg csásári tisztvi§előkkel töltötte be. Miuthogy a§enatori reudü féf,fisk e feladatok eüátására nemigen voltak hailandók, Augustus ésutódai számos ilyeD Dunkát felszabadíott mbszolgákkal haitattak végre, íőkéntaz ügyintézés apólékos munkáiát. Elősál Claudius alatt léptek a nyilvánosság eléezek a nagy befolyással rendelkeó hivatalnokok, akik addig a csásári imdák homá-lyában dolgoztak; Claudius ió szemmel válogatta ki a legkiválóbb übemrsokategy-egy szekteriilet feladatainak etlátására. Így alakultak ki azo§ a nagy nyilvános-ság sámára ponosan nem körvonalazott adminisztradv teriiietek, amelyek vezetői

- megfelelő személyzettel - hgvatovább nem csupán a császári ház ügyeinek inté-zéseben, hanem c§aktteÉ az egész birodalom korrnányásában részt vettek.

Küiin&ea bárom szabados szeleáe meg Claudius felétlen bizalmát: Pallas, afiscug vezetésével c§aknem az egész birodalom pénzilByeit irónyította, Callistus, a

császáíhoz intézett kéívények, beadványo\ folymodnínyok ügyeit inézrc, Nar-cissus pedig gondoskodott a cMsári leiratok megszövegezéséól. Kezén mentekkeresztül a császári helytanókítoz, hadseregparancsnokotüoz tntézett rendelerc\uta§ítá§ok. Rövidesen mind a hárman kiemelkedó szerephez jutottak. Irigyeik fel-tékenyen firyeltek miuden lepé§iiket, cselekedetüket. Hatalmuk elvaHtotta őket,nem tudtak méftéket tartani mohó kapzsisfuukban, s ezért mindhárman eószakoshalá[al feiezték be életiiket. A nagy befolyásrl libem:sokon }ívíil megerősödött ate§tőí§ég két parancsnokának a helyzete is, hiszen a legfontosabb Rórnában ráüo-

másozó alakulaokat vezn nyelték.Claudius uralkodása alatt bizonyos reformolr&al enyhít€fték a birodalom lakossá-

gának életét. Több tartomány szabad polgám, fóként a gallusok ery része - akiketa császát kedvelt -, római polgáriogot kapott, néhányan a §enatu§ba is beiutottak,s így megnyílt előttiik az érvényesüés rltia. Claudius szívügyenek tekint€tte aómai hagyomrányok tölténetének kutatását, régi - már elíeleitett - vallósi dtu§okat,hajdani papi testiileteket (collegiumokat) ismét életre keltett, §őt úiákat is alapított.

t

ttL

Claudius uralkodása - pozitív vonásai ellenére - nem elégítette ki a római vezető

rércgeket, és ebben nem csekély tésze volt a császári udvarban eluralkodó női be-folyásnak. Messalina kihasználta a császár gyöugéit, visvaelt befolyásával. Az ural-kodó mindinhíbb göóg szármaásri szabadosainak bábia lett. Az előkelírk méltat-lannak találták hátterbe smdtásukat, s óbb ósszeeskiivést sóttek a császár meg-

buktatására, Ismét érvényesiiüt a besrigók tevékenysége, megszaporodtak a felség-

sértési pere§ a megfélemlírctt Claudius mind több ember kivégzesehez !árulthozzá. Akit a bosszú csak számlázbtg öriilhetett, mert néhány év elteltével ismét

felbuktanhaott Rómában. A hispaniai szIírmazást1 tiilcselőnek, Lucius Annaeus

Senecának is a számúzetés sorsa iuott, vele még találkozunk, sámára a jövő nagy

és fontos szeíepet tartogatott.Messalina aDnyifa bízott Claudius firlötti hstalínában, hogy mértéktartását

(amely egyébként sem rolt erénye) teliesen elveszteÉe. Beleszeretett C. Siüusba,a órnai aranyifjrlság egyik ismen alakiába. A két szerelrnes elhatrározta, hogy tiirvé-

nyesíti házasságti!ó viszonyukat. Messalina ereiben Augustus vere csörgedezett,

tebÁt az ő férie igényt tarttratott a császári bíborra, ugyanis a közf,elfogás szerintmindenekelőtt a iuliusi leszírmaás iogosít az uralomra. A veszelyes fordulatíólClauűus mit sem tudott. Pallas és Callistus píocuíatoíok óvatosan akarták a hely-zetet megmenteni, Narcissus azonban gyorsan és erélyesen inézkedett: az o§tiá-ban időó csásán felvi!ágosította a házasságtörő hiwes iizelrneiről, és fellúvta a

figyelmét a veszélyre. Claudius megrettent, elvesztette a feiét, és egy napra katonai

telihatalommal ruházta fel Narcissust. A übemrs egy pillanatig sem habozott:

Messalinát, Siüust és még több más gyanrlsíott személyt azonnal kivégeztetett.

Agrippina nem csekély káíöómmel vette tudomásul Messalina halálát. A becs-

vágyó asszony előtt m€c§illaut a remény. Mindössze harminckét éves volt, és

roLgyavágyó hÁzassági tervében (minthogy ismét özvegy volt), a korábban ienézett

nagxbátyiág Claudiust szemelte ki feriéü.Claudiust szabadosa, Pallas, a császári pénziigyek mindenhaó procuratora be-

folytísolta, vegye nőiil unokahrlgát. (A ómai pletyka úLgy tudta, hogy Pallast gyen-

géd szálak fűzik AgrippinIíhoz.) Claudiust nem is kellett nagyon rábesálni erre

a házasságra. De a ómai vallrásiiogi akadályokat el kellett hridtani a házasságköés

útiából. Terviik végrehaitrisához megfelelő emberre találtak. Claudius belsó tanács-

adói köótt volt L. Vircüus, Germanicus egykori híve, aki volt parancsnoka irántiragaszkodrásból szívesen válalkozott arra, hogy a felrneriilt akadályokat elhárít§a.

viteuius kitúnő rendeónek bizonyult, elerte, hogy nemcsak a senatoíok, hanem a

városi polgárság jót megszervezett, látváuyos rnegrnozdulásokkal követelie: a csá-

szfu vegye feleségü unokahlgát, Agrippinát. Sőt Viteüus előterieszésére a scna-

tus hatrálytalanította azt a íégl jogszabál6 amely vérfetózésnek nyilvánította az

unokahlggal kötött hrizasságot. (Tac. Ann. XII 5; Gai. Inst. I 6z.) Ezek uún meg-

történhet€tt az esHivő. Agrippina végre eléne tég vágyát: csásárné lett.

furippina egészen más hiwesnek muatkozott, tnint a sárakoásainak é16 ki-csapongó Messalina. A vérségi kapcsolat iogán, feriével, Claudiusszal csaknem

egy€rtló szinten }ívánta a legfebőbb állami vezetést gyakorolni. Mivel a császáre}&or már idős és beteges volg Agrippina a jövóre goadolt; igye&ezett fa, LuciusDomitius Ahenobarbus számára biztosítani az uódlás iogát, a csáezári méltósÉgot,hogy íg továbbra is a k€zébcn maradion a hatalom.

Agrippinának le kellett győmie a csásár ellenálását. A Clauüus-nemzetségtörténeteB€k tudó8 blhr&e tudta, ho8jr eddig a csalftl ery t,gia s€ín fog8dott öókbemég senkit. Végt€, Agrippina ó|lnoö, kitartó rmszolásának engedve, a császár be-adte a derekág s 5o. február z5{n öókbe fogadte a tizenhllrom érree LuciusAheúobaíbust. Aría is gondolt amnban, hogy a családiával egyenrangi szármozásúnefizet§eg€k tagi&it eióDlatos cseládi kötelék€kkel az uralhodóhááoz fűzni.Ezért Mess,lináól sziiletett leárryával, Ocaviával eliegyezte Luciust. Igaz, eaiátfia, Bdtelicu§ (aki ekkor még csak kilenéves volt) helyzete megszilárdult.Octavüt ug;ran már korábban, ugyanilyen elgondolásból a császár eliegyeztÉtte L.Iunius Sileuusszal, aki u5nncsak iikonokáia rolt Augustusnak, ba uem is egyencságon. Bzt az eliegyzést tehát fel kellett bontani, qmih€z a készségss L. Virclliuskelló ol&érrt a vérfertőzes alaptalan vádiát, ezt a kényelme§ poütikai fegyvert hasz-nálta fel a szerencgétlen v6legeny elleo.

Lucius Domitius Ahenobarbus, aki n€y éwel később Nero néven Claudiusöókébe lépett, ebből a családból származott, ébb€D a kömyezetben tiilttitte fistal-sága első éveit.

4. FBIEZET

NERO IFJUKORA

Lucius Domitius Ahenobarbus, a késóbbi Nem csásár életének olakulását erde&-lődve figyeltek a rónnaiak. Nem csupáu a ómai törtenelem eryik bires nevénekviselője volt, de egyenes ágon lesármazottja volt oz isteni Augustusnak, unokáia

"nnak a Gemaaicu§nak, akiből halála után a2 iíáüyított prop€aDda szinte mondaihőst formát. Nem meglepő tehát, ha Rómában Hváucsian figyeltek fejlődéét.

A kis Lucius 5rermcú&ora nem rrolt zavartalan. Már hamar közelről megismertea poütikai cselsóvé§ek iryelnatlaü árrnfuykodÁsát. Háíoméves volt, amikor elvesz_tette az édesapiát, az öókiil reá haryott nagy vagyont Caligula elkoboza. Míg anyiaszáműzeté§ben tiiltiitte napiait, a magára maradt srenne&et - mint emtítettiik -nagynénie vettc magához; gondoskodott óla, de a kis Lucius nevelésevel alig ttió-dött. Mintegy hét-nyolc éves le.hetett, amikor Claudius megkegyelmezett anyjá_nak, Agrippinának, aki ezentul m8g8 töíődött fia nevelésevel. Claudius visszaadtaa }isftilrak az elkobzott atyai öók§€get, sőt Agrippina második férie, a drlsgazdagC. Sallustius Crispus Passieuus vagyonát is Lucius örökölte.

Most, hogy Agrippina ismét Rómában latott, szenvedélyesen részt vett a csá§áfiudvar intrikáiban. Ésszel és ügyességgel ninfig fgútartolta magát, pedig hatalnasvetélyt!áí§nőie 4|ad1 jvlg55lling személyében. Agrippina fráradhatatlan buzgalom-mal terjesztette, hogy Claudiusnak nem lehet méltóbb utóda fiánál. Nem tudni,hogy valóság vagy pletyka volt az a blresaelés, hogy Messalina a kis Luciust ela}arta tenni láb alól, de a gyermek csodátatos módon megrreoeküt. Mivel a csá-sámé uem volt népszerű, hitelt adtak a történetnek,

A fitl első nyilnáDos szereplésére 47-ben keíiiüt sor. A hagyonúnyokban igeniártas Claudius kiadta a paraucsot, hog;r rendezzék meg a bagyományos évszázadosiinnepségeket (udi saeculares). A feliegyzések szerint erre az esztendőre e§ett

25

Róma alapítá§ának nyolcszázadik évfordulóia. A rómaiak &ömmel értesüteka császári döntesól, Et€rt 8z iinttepsegek ismét sárakozási alkalmakat Dyíjtottak,a iátékok megrendezésével pedig megengesztelik a haísgvó isteneket, é§ bizosítiá,kRóma fennmaradrását, üdvét, pot$áEilak a boldogulását. f,2 ilnn6p3fggk 59rát!több naryszabású iátékot rendeztek, ezek közé tartozott a tíóiai iáték (Tíoiaeludus), amelynek kiilönösen nagy ielentőséget nrlaidonítotak Hiszen a ómaiakTóióMl származtatták eredetiiket. Ebből az elpu§ztított váfosMl vezette ki amenekürcket és hozta ItaIia ftildiére Aeneas, az a mondai hős, akiben a lulius_nemzetség ősét tisztelte. Ezeket a iftékokat már L. Comelius Sulla, maid C. IuliusCaesar, később Augustus, sót Gaiu§ Catigula is megíend€ztett€. Nag5rszabásúlovasiátéMl (karusszel) volt szó, aínelybeo a legelőkelőbb családok még fel uemserdüt fiai, két vagy három dzenkét-tizenkét ítínyi csapatban mutatták be lovagló-tudományu}at, A lóháton üő ifiak kis fegyvereikkel , paizzsa7,lándzsával harci iáté-kot mímeltek, a büszke szülők es a nézők öómére. Nag5rszerű alkalom kínálkozottmost arr4 bog5l Agrippina tízesztendós fiát a n&őknek bemutassa, s a kis Luciusügyességét, rátermettségét megcsodáltassa. Ez sikeríilt is Agrippinának elernie, Aző fia vezényelte az egyik csapatot, a másikat pedig Claudius kisfia, az alig hétéves

- Britannicus. Az eóől dlzzaőó Luciusnak és csapatának a lovasmutawányai iobbanés szebben sikerüte\ mint a császár beteges gyermekérrek. (Éppen ezt akaítaAgrippina elérni.) Lucius vér szerinti atyia révén örökölte a Domitius Ahenobar-busoknak hagyományos szeretetét a lovak iránt. A lovaglásra, a testedző gyakorla-toka egy Anicetus nevü, görög származású felszabadímtt rabszolga tanította a fo-gékony, izmos fiút.

Az elemi oktatásban Narcissusnak magas beosztású hivatalnoka, Beryllios része-sítette, aki ugyancsak 9ö169 volt. Agrippina azonban kiilönb oktatást Hvánt a 6á-nak. Nem elégedett meg azza\, hogy Lucius csak a sponokban lelie örömét. SziMrdelháüroással, flából uralkodót Hvánt nevelni. És ebben nem túrt ellentmondást,legtevésbé fiátóL A gyermek még nem se|tette, milyen nag5rra törő t€rveket táplálvele szemben az anyia. A kis Nero Augustus vér szeíinti egyenes leszírmazottia.Noba az augustusi elgondolás szerilt a senatus loga a princeps megválasztása, alegkiválóbb férfir1 kiszemelése a birodalom vezeté§éíe, a döntés rendszetint a prae.torianusok és a hadsereg akaratátó| fiiggött, Agrippina megfelel6 szónoki képzett-séget, múveltséget kívánt adni flínak, s ezerq amikor császárné lett, hamarosankie§zköálte, hogy a száműzőtl Lucius Annaeus §eneca visszaérhesseo Rómába,és áwegye Neío nevelé§ét, tanítrisának iíáDyítását.

tb

,!FtliFFIL

lh

5. FEJEzET

SENECA, NERO NEVELÓJE

Róma clőkelő tánaságában s fuodalmi köreiben iól ismert, sőt divatoo filoáfus, L.Aanaeus S€neca, valószínüleg i. e. 4-ben, a hispaniai C.otdubábao (ma Córdoba)szíiletett Apia, az idősebb L. Annaeus Seneca gazdag ómai lovag volt, csalódiamár nemzedékek óta a pmvincia vezető köreib€ tartozott. Az Annaeusot is osxottákaí e íokouszenyet, amelyet abispaniaiak Cn. Pompeius Magnus iránt erene\ és

ezét szembeo áütak Gesartal. Ennek a rokonszenwek a hatása még megmut8t-kozik a késdbbi nemzedékekben is, lgy az idősebb L. Senecában valaoint fiaiban,sőt unokájában is.

Az időscbb Seneca a közúrsaság végén Rómában tanult, hogr maidao tiszsége.ket viselhessen, s a bíróságok előtt védőként léphessen fel. A polgárhábonl zűza-vaai során visszstéft szűkebb haáiába, abol birtoMval foglalkozotr. Rónábaa

Szigont nevelésben észesiilq fiatal nőt vett feleségíil, aki nindvégigmeg§t'l^E az wazl íómsi m8tíona magsteftá§át. A házasságból három firl sziiletett:L. Annaeus Novatus, L. Annaeus Seneca, és M. Áanaeus Melq valamennyien

ielenté}.eny szercphez jutuak maid Rómában.Az iősebb §eneca maga is írt. Megírta Róma történelnét a polgárhábonjk korá-

tól Tiberiusig (ez a md sainos elveszett), es egy - fiainak a|ánlott - sánoHattanikézikönyvet (egy része, Sua,soriu, ínegmaíadt). Mindhrirom fiát gondosan nevel-rcfie. Hatvanadik éve felé ián, amikor családiával együtt Rómába költöótt, hogyfiai tánulmányaikat, az ő irányításável, bdeiezék.

L. Annaeus Seneca, a későbbi neves filoáfus, költő és áUamfér6, végigiárta ahagyományos iskolákat, hogy azok után sónoklattannal és bölcseleti tanulrná-nyo}*al foglalkozzon. Mind a két tárgy felkeltette erdeklődéset, hailama 624P6."vollzotta. Előbb a pythagoreusok filozófiai iskoláiának hódolt: minden est€ lelki-

isEeíet-vizsgálatot tartott, egyszer{Íen élt, húst nem wett, s urtózkodott az élet

minden öómétől, hogy ilyen lemonő életmód révén iusson el Pythagola§ tsnai-nak mélyebb megérteséhez.

Sziilei ellenezték a serdüőkorban levő ifirlnak ezt a magataítá§át, és örömmellátták, hogy következő mestele, a kynikus biilcseleti iskola bíve, tárol ráüt a misxikuselmélkedésekól. Az előkelő trársaságokban a filoófus arra oktetta hallgaóit, mond-

ianak le az őket köriilvevő világ fenyűzeséól, s tagadiák meg ennek a világnak léhaerkölcscit.

Bölcseleti tanrrlmIínyainak befeiezése után L. Seneca az ervényesiiléshez mtllha-hatlanul sziikséges éke§§álá§t tanulta. A fiatal Seneca tanrrlmánya ide|én Augustus

uralkodott a római birodalom felett, Az etső princeps balá,la után egyle több keletivallás és szekta bívei rclepedtek meg Rómában, hogy ott tanaikat ter|esvék. Azapa atól tarton, hogy a bölcseleti tanokert rajongó fia ezeknek a tedóknek a hilló-

iába kerül; megkönnyebbiilve ertesüt Tiberius rendeletéól, amely ezeket a gyanrls

elemeknek tekinrctt keletieket kiuta§ította Rómából. Az ifjú Lucius egeszsegét is

féltette, 8z önnegtagadá§, a lemondások következtében áüapota megromlott. Ezertaz idősebb §eneca rábeszélte fiát, hogy hagyia abba immáí a tanulá§t, és vegyen

részt a közéletben. Valóban, L. Senecát egy kisebb városi tisztségre meg is váasz-tonák, de a huszonöt éves fiatalember annyira megbetegedett, hogy minden köz-szereplését abba kellett hagynia. Elutazott Alerandriíba, bogy annak keüemes ég-

hailata rendbe houa egészúgét, Megerősödése uláo Seqeca folytatoi akarta a

Városban megszakadt pályafutását.Alexandriában a helytartó, a praefectus Aegypti igen magas rangú tiszét Senece

anyai uagybátyia üilótte be. A le8yengüIt szerverctű fiatalembert nagyüélie gon-

dos, anyai ápolásban rész€sített€. Seneca néhány evet tirltött Egyiptomban, s csak

egészségével óódötl 3r-ben visszatért Rómába, ahol sok vrálozás fogldta. Tibe-rius visszavonultan át Capraeae szigetén, Seianus megbukotq és Macro lett a prae-

fectus praeorio, ő kormányoza Rómát. Senecá elhaéíozta" hogy folytatie közéletiés megpályáaa az első köztisztsegeg a qua€§tor§ágot. Nehány év

távoll& elég volt ahhoz, hogy a becsvágyó fiatatembert elfelediék, s csak uaglnénjeb€folyá§ának kt sóDhelíe, hogy megválaszották. (Nagybátyiq az egliptomi hcly-tsró íöviddel előtte meghalt, s özvegye RómÁba hoxa hamvait, hogy on a csa!ádi

sírboltban elbé|yezze őket. Seneca számára éppen a kellő időpontban érkezett

Rómába-) §enecát 33-ban quaestoná választották, s most nár tag|a volt a senatus-

nak! Itt csillogtáthatt8 szónoki tehetségét, itt máí felfigyeltek képességeire. Tör-venyszÉlki trárgyalásokon is feltúnt, ékessálását becsütek, s mind több iigy elinté-zésevel bízták meg. Seneci iól tud&, hory Rómában a pénz hatalom, es ezert min-den igyekezetével azon volt, hogy amriry sem ielentéktelen vagyonát gyarapítsa.

Seneca közéleti szerepleséól Tiberius Capraeae szigetén is tudomá§t szefzett, és

felfigyelt reá, Az idős császár tudtq hogy a birodaiom kormányzásrihoz tehet§éges

közigazgatísi szakemberekre van sztiLltség.

28

btú-

Elu§

d-bl

t-l§!ü

^26-[t§:isértEnv-Y-E-la

Dca

b-rrkbc-ae-btircv

Fiety-űiltth§-or-lé-nn-Ba,;ésbes

Seneca tesw&ei is megállták a helyiiket Rómában. A legidősebb teswert,L. Anna€u§ Novatust, apiuk baíí§a, L,Iunius Gallio, neves sánok és író örökbefogadta, etól kezdve L. Iunius Gallio Annaeanusnalr, vagy röviden csak Gallió-nak nevezté.k, s lgy lett bíressé. Mindenütt naglon kedvelté\ örccse, L. Seneca

egyik múv& (De Ita - A haragtól) neki aiánlotta. Gyönge egészsége ellenere köz-igazgatási pályára lépett, e§ életén€k egy nevezete§ esemény&e még maid vissza-

térünk.A filoáfus ikcsét, a tegifiabb teswért, M. Aanaeus Melát a bölcseleq a poütika,

a birodalom kormányása csak annyira érdekelte, amennyire az érdeke megkívánta.

Rómában óvidesen ieles pénzemberként ismerik. A fivérek hamarosan ráiöttek,

hogy az, amit Cordubában gazdagságnak tartottak, az Rónrában - kiilönösen háromré§zre osztva - még csak jelentékenyebb vagyonnak sem számít. Ezért a háromtestvér összetartott, hogy öókölt vagyonukat gyarapítsák. M. Mela kéóbb fel-hagyott magángazdasági tevékenységével, és az uralkodó szolgálatába lépett. C§í-szári procrrraorként tevékenykedett, és az egyik provinciában a fiscus javára hasz-nosította pénzíig7i ismerercit. Fia, M. Aanaeus Lucanus (még szó esik róla), Nerokorának egyik legkitűnóbb költóie.

Az Aanaeus-csaláclhoz hesonlóan több más, provinciabeli ómai család saria rá-termettségével vezető szeíephez |utott. Jelentős mértékben iárultak hozzá a poli-tikai, gazdasfui, §zellemi élet irránftásához.

Gaius Cügula óvid uralkodása Seneca számára nem hozott §zeíencsét. A csá-szár maga is szereteft sónokolni, és nem kedvelrc Seneca előadásmódiát, stílusát.

Mlá,rpeüg: az uralkodó Eentetszese halált ielenrctt. Valóban, Caligulrit egy fuben

arrnyira felbosszanotta Senecáuak a senatusban elmondott perbesáde, hogy el-ha&ííozta kivégzeéL 5*gce csak gnnak köszöDhette életé! hogy a császár kömye-rctének egyik hölgytagia meggyózrc az uralkodót, Seneca tiidőbajos, és mIár nincssok ideie hátra. Caligula most már azzal is beérte, hogy Selec8 beszedeit ócsámla,mondván, hogy iires locsogás. Olyanok, mint a mész nélkü való homok, teMt csak

kevéssé lehet reáiuk epíteni. (Suet. Cat. 5].) Pedig Seneca már a ómai társaság

kedvence volt, ragyogó szellemével nagy sikert ért el.Ez idő táit máí nós rolt, de háza§sága nem hozu el sámára a remélt boldogságot.

Két fia szilletett, Seueca sem feleségevel sem gyomekeivel nem sokat tt ódött,írásaiban alig emlékezik meg óluk (első feleségének még a nevét sem ismeriiik).

Rövidesen élete veszélyben forgott. Bevádoltlák a senatusban, és csak Claudiuskegyelmének kösánhette, hogy halrálos ítéletét cotsicai száműzetésre vátoaattákmeg.

Mi volt a filoáfirs, a neves sánok bűne ? Mi okozta bukását ? IÍgy tudák, hogySenecát gyengÉd sálak fűzék üvilláboz, Germanicus leánylához, tehiit Caligula és

Agrippina teswéréhez. Ilyen srllyos búonek minősiilrck volna a házasságtöresek ?

Az udvarban azonban nem a h&asságtiió viszonyt kitogásolták, hanem úgy vélék,hogy ez a kalrsolat c§elsóvé§ Clauűus hitvese, Messalina ellen l A házasságtörés

bizonyítása éppen olyan nehéz volt, mint a máí említett vérf€ftőz€si nádaké. Deaz elleniik való védekezés is ugyanilyen nehéz volt. Ezélt Augustu§ mrisik család-

védelíni törvényét (lex Iulia de adulteriis <lércendis, Dig. 48,5) alkalmazt|ík.

Minthogy a vádat nem is tudtIák kellően megalapozni, Livila pedig má! száműzn-

Ésb€n élt, Senecának nem engedték meg, hogy védekezzek. Sámúzetésbe kelletttehát mennie. . .

A császári udvarban sokan öriilte.k Seneca bukásának. Hogy búnös volt-€ vagy

sem, nem számított. Több alkalommal védte a seoatus hagaományos iogait, s remekszónoki készseggel, meggjőző oldeitéssel. Kényelmetlenné vált, tehát távoznia

kellett.A biintetés sűyosan nehezedett Senecáía. Gyűlölte a kényszerlakhelyiil kiielölt

ságerct, Corsica vad, sziklás, erdős; bozótos táiait, lakosainak barbár szokásait.

Hiányzott Róma kényelme, ragyogása, 8z ötlet€§, szellemes társaság. A sztoikus

bölcselet hívekent megadással igyekezen nyolc esztendeig tűrni és várni, de még

filozofálva is nehezen telt az idő. Végre Senecára rámosolygott a szerencse. Clauűusúj hitvese, Agrippina 49-ben kieszközölrc a császárnd hogy Senecát kegyel€mben

részesítse.Seneca Germanicus mindhárom leínyával (teMt Demcsak Livillával) jó viszony-

baü volt; a hölgyek nagyra értékelték tiilcses§égét, megballgattá,k tanác§ait (ha

nem is fogadták meg mindig őket). Hiszerr Seneca nerncsak a szószékeu csillografiaékessólását, az előkető tfusaságban is szerették a szellemes társalgót, a{<i oindigtudott valqmi találóan okosat mondani. Mintbogy divaos túilcseleti tanokat birde-tett, leguóbb a sztcrikrrs filozófia híve lett, s tapasztalt, művelt embemek sámí-totü sz€rették, ha felolvassa drámai műveit, öómmel ballgatták szepen csiszoltverseit.

Agrippiua tudta, hogy kiválóbb ferfira, miut Senecára nem bíáatia fie nevelését,

oktatásáoak iránftását. Seneca első intézkedése az volt, hogy elbocsátotta a sekély

műveltségú Anicetust és Beryllust, s bárom göíög tudóst bfuott meg az ifit1 okatá-sával: Thrasyllost, a csillagászt, Alexandrost, az Arisoteles tanítá§ait követő irtn.peripatetikus tiilcselőt, és Chairemont, a sztoikus filozófia hirdeóiét. A háromgörög mester megismertette a fiatal Neróval a hellén kultrlrát, és egész életére bele-oltofia a göíög művészetek szeletetét. Az alapismeretek elsaiátítása után, senecá-val egyetértésben, megismertették a nyílt esá ifjút a göóg kölészet es biilcseletremekműveivel. Most azonban a császirné szükségesnek látta, hogy az oktatásba

belesólion,Éppen egy eszrcndő telt el aó€, hogy Seneca átvette a fiatal Lucius Abenobarbus

nevelését, s már 5o-ben Claudius örökbe fogadta Agrippina fiát, aki ek&or családinevét letette, és immár Tiberius Claudius Nero Caesar Drusus Germanicus néven

telies iogí t€ia lett az uralkodóháznak. Egy sorba kerüt a c§á§áí és Me§§alinagyermekével, a nrila három éwel fiatalabb Britannicusszal. Agrippina aría uta§í-

aaH

súEHin-!cllil

tlú!rEif,t*

&̂S.rt,IÉú

,il

|ustdlftnEnarsí-

tottá Senecát, tanlt§át meg inkább fiát az ékesszólás műveszetére, mert ennek

kesőbbi élete során nagyobb ha§znát ve.beti, mint a hiííbavaló t*ilcselkedésnek.Senecára most még nagyobb felelősség hárult. Az ő gondia lett, hory a császári

bíbor - egyelóre mé8 titkolt - várományosát nagy felelősséggel jáó tisztségércfelkésátse. Seneca tanrrlmányai során sokat foglalkozott az ókori birodalmak, a

hellenisztiku§ monáíchiák állarrformáival. Meg volt győódve arról, hogy az adottiőben a ómai birodalom egyetlen lehetseges kormányforní|a a principatusnaknevezett monarchia" És a princeps méltóságát csakis a lulius-Claudius-nemzetségegdk saria nyerheti el.

A saoikus senecára alig vrárhaon szebb feladat, mint Neíót az uralkodásra

felkesdteni, A bölcsel6 szeme előtt az eszményi uralkodó kepe lebegett, a filoáfus-csá§záré, a üikéletes princepsé. Minthogy a principatus rállamiogi rendszere Augus-fus halála óta eltorzult, visszá kell tehát terni az eiső princeps kormányzati rend-szaébe, biszen akkol az uralkodói önkény nem akadrilyozta a polgári szabadság-

iogok élve#sét. Seneca átélte Tiberius, C"ligotq Claudius ualmát, s irózotttőle. Lelke§ít§é Netót Augustrrs szep peldaképe, legyen olyan, mint iikapia volt.

A fiatal Nerót azonban Seneca lelkes tanításánál, biilcs elveinél, gyakan unalnasoktatásáná| iobban erdekelte a lovaglás, a kocsüairás s a kiilönfáe m{ívészetek.

Seneca ebben i§ ámogatta: kiiavította zsenge költeményeit, meemagjraíáza nekia verstan s a drámaírás szabályait. A tapasztalt filoáfus feüsmeme Nero kö#pszerútehetségég de sdvesen látta, ha a míiveszi rcvékenységek kitöltik ideiét. Ha a

múvé§zeteket tiibbíe becsiili a poütikánál, al*or legalább módot es lehetőséget ad

tanácsosaioak (és ekkor Seneca bizonyára magála gondolt), hogy helyes elvek sze-

rint, mélányosan kormányozák a birodalmat.

6. §ElEzET

tJroN A HATALoM rnrÉ

5r. december ts-én Neío betölüitte tizennegyedik áctév&. Agrippioa unszolásáraClsudius hozzáiárult, hogy Neto házi tinnepség keretébco magára öltbesse a ómaipolgrir vép, festői viscletet, a hófeher toga virilist, ea ezel uagrkonlvá váliék. Acsászárné minden esheóégre készen, azt akarta, hog5l a nagykorrl Nero el6nybenlegyen Britannicusszal szemben, ha netán a császrár meghal!

A készseges senatus lelkendezve vette tudobásul Gartdiu§ ö!ését, odsadóbűsézé:. arzal ferüre ki, hogy minden lehetséges kitiinrcéssel elhp|mozta a császárfiát, N€ót. Határozatot hoztak, hogy Nero már húszéves korrÉben viselhcsee aconsrrli tiszséget (ene az esetre halályyalanították az i. e, r8o.bsD hozott lex vilü.a,,,,alist, arnely az egyes köztiszségek viselésének alsó korhaüísát megállapítona),ezentívü - Itálián Hvü - a tartományokban proconsuli hatalmat srakoíolhrtott.A legfőbb p8pi t€stiileek (collegiumok) létszáe feletti trgiukként meguk kiizéfosadták (cooptálták). Kinevezték princeps irpartutiJszá. Ezel a dmmel ielöltétAugustus óu a batalom várományo§ait, § mo§t e cím adományozárával 8 sanatu§hivatalosan elismerte Nero uralmhoz való iogít. A megtiszteltetése&et Clsudiushelyeselte, tetszéssel fogndta. Most nár nyilvánvalóvá vált, hogy Claudius Neóttekinti utffiáú€k, A csásári p& a köáangulatot nagyarányí aiáodé&oás§al akartsNero számáre megnyerni: felbasaálva a nagrkonlsítás iinnepségét az ingyenesgabonajuttatásban reszesüő Róma-városi polgárságnak corrgiqirprnt, vagyis azélelmiszer-adomány megváltrásaként fei€úként hetvenöt denariu§t o§ztottrk ki(ami kéͧzéL7gE embert száDíwa, tizcnömillió denariusq azaz hatvuomiüósestertiust tett ki). A katonaság is pénzadonínyban reszesüt. A preetorirrNsotdrszszemléien most már Nero is részt ven. Az iinnepségck öröm&c péozeket ve-rcnck Nero arcmrásával - hadd ismeriék meg már most t - s a reá ruházott címe.ket is

t-GiEFsác(ElC-aÍí.tecttod

á.H.í-qCEEréújttl

&i&-elqrEűűbb.rítFlr*arftrúiért-ú

At*t-l*L(-lb.ldHrcíallt !ErúúaL-

frltiintetté& az érméken, Az arenypénz clólapián cz olrashrtó : NERO CIÁUDIUScAEsAR DRUsUs GERM(ANICUS) PRIN(CEPS) ruvENT(UTIs). A Mt_lrpou a popok áldozatot bcmutató c§zktizeit a követ&eá szavak veszik körü:sAcERD(os) cooPr(ATUs) IN oMN(I) coNL(EGIo) sIrPRA NUM-(ERUM) E( S(EI{ATUS) qONSt LTO). M8slar olvasata: Nero Cleudiu§C,aesar Drusus Getmanicus, princeps iuventutis - e collegiumokba létsáo felettbefogsdon Psp. A senetu§ íend€letéMl. Ez uóbbi megjcg5zés 8á iel€ntette, bogya cím€ket e senstru§ adományoza Nerónak, és ncm azt, ho5l az érméket 8 senatu§boc§átotte ki, hiszeo nco volt már @zverési iogs.

Az iinnryégek€n, a cilcrr§i iátékokon Nero a triumphatorok alísóltözeébenid€at Eeg a 6ásári páholyban. Mellette kisúrlsau hatott a 5rernrcki toBába ölttj_zött, bet€ge§ kilseiú Britonoicu§, a c§ászár bittérbe szodtott fia" A kis Britsnni-cusnak 8zonben mind a teotórség, mind a polgárság körébcu számos híve volt,akik a mellőzés miatt elégedetl€Eégiiknek több lzben hsngot &dták. Agrippinaérte§üt eról, 8 elhréíoztr, hogy Nerc érdckében Briunnicust síirgőscn semlege_dti.

Britannicus nevclését neln hanyagolúk el, Kitúnő Eesteí€k okatÉk, a 6rl is§zeretett vcrselgetni, ót annsk i§ hlre kelt, bogl csinos lron8ián szépen éneHisaiót Hilt€rnfuyeit (ami a biú Ncto féltékenység& fel&elt€tte). Briunnicusnak ismegvolt a ,"ega ,rudvara", több e§idős fiívsl esütt iátszott, tanull Társai közüké§óbb kit&tt bizonyos T. Flavius Vespasianus hadvezér. fia, rki nehány évtizedműtán Titus néven, a ómei birodalom e§ik legkiváóbb császáraként (79-8r)írta be nev& a üirténelembe, Mild ő, mind táísei szetették Britannic!§t. Az értel-me§ fiút tsnítói is kedvelté§ ót 8zámos bíve volt e píaetorianu8 ti§ztek köátt.Éppen ezért Agrrppine e t€sóíségbőt eltávotított 6bb, Britannicushoz vonzídótiszt€t és köz*utonát. Claudius a praeorianusok két praefcctuság akiket még Mes-salina óhaiára nevezétt ki, Agrippina lívánságára leváttotta. (Az e§/ik parancsnok,Rufrius Crispinus bíres szép feleségéót Poppaea §óiaáól még hallunk) I{elyet-tiik, ami megleheósen ritkán fordrrlt clő, eryctlen cmbert nevezett ki a practoria-lusok áére.

Az úi praefectu§ písetorót, Sexars Aftanius Bumug furippiaa megbíáatóembernck tartott& Buíru§ mellett szólt 0z i§, hogy nem volt sem tómai, sernitaliai 8ziiteté§ú, ocm taltozott a senatori rendbe, és í5l rokoni kspcsol8tok §€mtötelezté} máshoz. Bumrs Gallia Naíöoocnsi8 provincia e5rik városóan, Vasióban(ma Vaison-la-Romaiae) született, s ez 8 tény elnycrte a c§á§ár tetsz&éq m€Etkedvelte e $lliai"tot, ő mage is Lugdunumban látta meg a nepviügot. Bumrsbcqriileles, bátor csapattisztként smlgált a hadscregben. A hatcok smán megséríilt,s erért egyik kczét csonkolni kelett. RottantkéEt a legióban már ncm eliesíthc-t€tt szolgálatot. Mitrt lovagr€ndü a császári httzban pocuratorként téoy,&edett.Mindenkori uralhoőiáL ftrlötte§ét, így üyiát, Augu§tus özveg5rét, maid Tib€fiust,lÉsóbb pedig Claudiust hliségesen szolgálta. Felemelkedését nem családi kapcso-Iaainak, banem saiót &demeinek köszönhette.

33

Ser. Bumrs m§st fontos áüá§ba keriilt. A p,metorianu§-g&da Mmában áüooÁ_

oozo6 s minthog5l Itelie teriiletéu katonai egysegak n€B Eítózkodbattak, jelenté-

keoy hatalrnat képviselt. Cügula ót8 4 t€st6ís€ tizenkét cohotcból álott, mindencohorsban ezer einÜer szolgálg parancsnokrrk a tributtus volt, eninek beoszlotttisztiei pedig a centurók. A practorianusok feladsts a csásár vedelnc volt, sz€m&lyes biztonságáre ügyeltek, elHsérték, ha hgdba sállt. A praeorianrrsok adták apalotaőrséget is. A testőóket íöként Kaizé1l.Itslüban tobol§zták, 8 tisztÉk 8 soí-katona§ágben kitűnt féífakból kefütek ki. A praeorianusok beosztása jobb volt,

mint a legionariusoké, ót négy éwel kevesebbet, csak tizenhat évet kellett szo1-

gáIniuk. Szép jutalommal latek ki a hadseregből. Zsoldiuk is magasabb volt, a

legenység feien}ént évi hétszáziitven deneriust, a centuriók ennek a tízszcreség a

tribrrnusok a neryvenszcresét kapták. Kezdetben Róma környékén tábotozuk,Seianus, Tiberius császár mindenhaó pracfectusa a Viminelis lta|tnon, §$66keleti részébeú nrgy lo}.tanyát lét€sít€tt a píaetoriaÉu§ok számára. (A tnai p66Pia közelében, óle délre még mindig láthatók az épiilerck maradványai,)

Bumrs háás volt a császári párnak, hog5r a praetorianusok pradecnrsa lett, és

ezzel a császárság bivatali rangl&ráiának legmagasabb fokára lépett. Ört omelfogada Agrippinának azt az uta§ítását, bory Seneca mellett ő i§ fogletkozzé&

Nero uevelésével. A iövenőbeli császárnak szü}sége volt arra, bo5l átfogó katonai

i§mefetekkel rcndelkezzék, le5len tisztában a hodsereg szeívezetével, a §tratégir

elemeivel. A kés6bbi uralkodónak testileg is fel kellett késziilnie, hogy megülje

a lovat, és ügyesen forgassa a kardiát - űszszenlékco. Nero kötelességtudóan el-végezte g katonai gyekorletokat, de a lovaglást, a lovas sportot mindenná iobban8zeíette.

Agrrppina továbbra i§ ápola Germanicus emlé&ét, nem annyira kegyeletből,

milt inkább aárt, hogy a hőeként tisáelt etya bíEev& maga és fia jevára hasaosít-sa- Mivel a germaniai hadsereg tóborában, az ubiusok eryik tclepüése

közelében pillanotta meg e napvitágot, óviddet házasságkötése uún kiesztiiziilrca császárnál, hog;y a község a római polgáíok lakta telc"ül駀& városi rangiát (colo-

nia) megkapiq s a kis helységben minél több kíszolgált legionarius telepediék le.

Az obsitos kaonát me$akadtott zsoldiukból és a végtiel*íté§bót a messze ide-gelben is rúmai módon akartak élrd. Ők lett€k ez rli vároo vezető tisztségvisetói.

Ea az új germaniai várcst C.olonia Cleudia Augusta Agrippinensiumnak nevezté.k

el a csásár hiweséól. A hölgyek Agrip,piaa arcmásával díszített bíkötőket vi§el-

tek, ha nen akartsk 8 divattól elnaíadli. A város moetai lakói, a mai kölniek

biiszkén emlékeznek meg Agrippináról, városuk alapítöáíól és íóDcai műtiullólAgippina mindenkivel szemben érvényesítette ak8ratát, fiátó1 is elvárta a fel-

étleo engedetmességet, Megkövetelte, hogy a fiatalember ne ismerien mfu .&a-íetot, mint 8z anyiáét, hiszen ő képviscli legkövetkezetesebben &det<eit. Agdppin8s€rnmitől nem riadt visszq hogy segítse Nero felemelkedését. Ilyen hatalmas

akaratereiű asszonn ilyen kcmény anya állandó közelségs Neróban óhatatlanul

ffitfu,At

*cltEüHEieltl

libl4Éqr.rrde-rlölalqlll_*+üafuec*uÉlÉift

_|oiti,űqlGL.:_E.q[l!Élql

--__4

34

EFtFlBkEl,-bipl,

É-btelo-&.b-Pt.lékll_lekúL11-lr.hsbr8bult

kisebbrcndúsegi érzest váltott kl Ez az érzé§ ké§őbb 5takran megmutatkozonbizonyt8lan§ágában, amelyet olykol nyers H_áetlené8gel lePlezett.

A fatal Nerc a Palgtinu§oD, a csásári palotábgn ttiltötte éveit. Ió1 tudta, mennyivétts, tragikus esemeny cmléke ffiádik ehhez a ragyogó epüethez. In ölték megnagybátyiát, Gaius Caligulát az össze€§kiivő practolianu§ok, §zámos §enatorthurcoltak innen a vérpadra.., E falak köátt Nero megtanult félni, s engsdelmes-kedni. Hirl volt es érzékcny. Roppannrl örtilt, ha öcsené§ es ki ne blzelgett voloaa jövendő császároak ?

*

Nero hamalosg! a nyilvánossrig elé lélett. 52-ben, e latin népek sávetsegénekcolékére rendcutt iionepseget (feaee Latinae) urtamára, a csásár kívánaágfua, apraerectus Urbi ha5lományos tisztsegét Ncóra ruházták. Oaudius kifeiezen lí-vánsága ellenére, s gy€rc.kemb€f a bIÓi iogkört is betiiltötte, s nwes iogászokbonyolult iogvitás iigy€kbco sz 6 ít§etét kérték. NeóDak volt annyi ínrgihoz valóesze, hogy az léletek kimondása előn kitűn6 iogtudósoktól kérien t,,,ácrot. Clau-dius most nem ért rá Neóval foglslkoznl mcrt az tli ostiai kikiitó építés& mfunem feiezték be, a gabouafelhozatal g}edozott. A rómaiat szidú& a fennáló viszo-nyokat, a kormányzatot, 8 m€át s csásárt is. Oaudius a tőle n€m várt eéllyelintez*edett: e gabonaMűtókkal köólte, bogJ, a teogÉri viharok okozta káro&megtédtését magára vállalia, s azo§ akik a gabonát záros hat&id6n belü Rómábaszállítiák, nary kedvezményben réezestiltrek. Britanniából is kedveátlen hírekérkeztek. A meg nem béIdtett őslakosság továbbra is nyugtelaokodott, harcban állta császári belytartó hadaival. V{íil is a britek kiráJyát le§/ózték és fogolykéntRómába hurcolták. A gabonelaseg i§ E€sz{lrot, e így eg5más után két }ínos hely-zeten lett tlrrá Claudiu§. A scnatus és a nép ünncpelte a csá§zárt. A követkeó évbenkét ltion mn épített vízvezetéket avsttak fel nary iinnepofuek keíeéb€n.

Clauóus nagy vízi c§atát íendezt€tett a fucinusi tavoq hasonlóval sároftoztettsanoak ideién Cae§ar é§ Augustu§ is a í6m8i népet Az linfl9p6ég€n Claudius ésAgdp,pina látta el az elnöki tiszm, A néz6k kiiótt iel€n volt az időcebb C. Pliaiusi§, aki í§ €mtékezett meg a csószáraéóli ,,...& mcgcrn ldj146 A8rippinát, akiranysálakMl sótt k6penybcn - más auyagot nco kevertek a §óvetbe - üt ott,"(P]in. N. lí. xxxul 3, Í9, 63.) A h8t8lmr§ kiadásokag s káprázatos fényúzé§t

- hóla pallas jo grzdekodasának - tliabb adók nákiil, részint a császári megán-részint a fiscusból fedezték. Pallas egyébként is ne§ kegyben á[ott

amit a rocsznyelvú íómaiek csak erkölcsteleo kapcsolatokkal tudtakmegmagyaráni. Pallas azt is elérte, hogy fvére M. Aaonius Fclir ludaea császáriprocurato:ra lett, s 5z-ben eroglalta állomásbelyét. Ery felszabaűott rabomlgaszfuára szédületes karrier t Felir elókeló köókból házasodott; eryik feteség§ An-toniu§ és VU. Kleopátíe rmokája volg utána pedig I. Herodes Agíippd királyleáüyát, t€bát a Nagy Herodes unokáját vette nótil.

35

Claudius két na5r batelmr1 píoquetorü Pailas é§ Neíci8sus köátt áttútdó yolte vaélkedée. Kid€8üt bo§ ez imélt fel8v8tott vízrrezeték hibás, s €zéít P8[sse mutkák felüryeletével megbízott Naícis§ust Agrippios közbeiötÉyel beyádoltá"Agrippias gyűIölt€ Naícissu§t, E€rt E€tudta" hogy Neóval szcmb€n BlitrnnicuErl§át eryengeti. Oaudius azonban a vád ellen&e is megblzott Narcissusbon, hiszenő táít8 fel aDnak ideiéu Messalina összeeeküvéaét. mestetkedése ealtt8lkudarcot vallott.

53-ban clauűu§ megbetegedett, valóoánűleg gyomorbsis volt, áuryotát köz-ismen falánbága csa} srllyosbította. Amikor a csásár bercgségéne& híre eltefiedqfurippiaa Hvánságfoq Nero megielent e senatusbgn, éo ürocpélyeo fogsd8l@ttett, ho§ cmennyitren atyja szerencsésen fel§/ó8jrul, e h.lhatstlsn i§t€úck tiszEletére na$r circu§i iáté,hok8t í€nd€z. (N€ío mindig iobb8n szeíette 8 lovaovtrsc-nyekeg mint a gladiaori viadalokat, mert irózott a vért6l t) NeÍo fogadalmát küi-nöeen a vároei uép fogodta örömmel d2 élelmirzet_felhozrtol ismét atadozott, avezet6 köók iól tudták, hos/ az idegességre hsihnos válosi heo&gág nyugtelaneá_gáoak levezeé§éíe ez egik legiobb módszer a nagl pompával megtaltott iim€pijáték, hiszeo ilyenkor szokás volg hogy a nlp köótt ooszsn9k ki.

Agrippiua 8 beteg csásárt rábírtr, hory lrásban aiánlia utódióul Neót Claudiusazonban felgó5rulg és NeóOák nem maradt ,,l᧠báta, mint ho5 beváttsa foga-dalmát, és megrendeze az iinnepi circusi iátékokat. Agrippina kieószakolta, hogyNeto vegye végre nőíil ieg5res&, Octavüt, s l5l a oásámak nem csupán f8, hsneneg5ntttal a veic is legen.

A házasság amnban iogi-alaki akaűtyokba ütköótt. Horyan veheti valrki nőü8 saiát nőyéíét, még ha vér szerint nem is az ? Eért a menyasszonyt gorean örökbefogadattát eg5r másik ,,e,nzeteé8, valóozínűleg a rokoni Octaviusok cgrik tagiával"Agrippint okosan tlry rendezrc a háza§§ágkötést, bogy azt az eaeméayhez illőcniinnepélycs alkalomból trrták meg. Kepór8 iött, ho§ cülkor zailottak a fogldel-Ei ciícusi iátékok, íey legalább eg&z Róms éftesiilhetett az örveodetcs házasság-köté§ól.

Nero kéaytelen volt feleségü veoni az erényes Octaviát. Nero minűg vi§zolygottOctsvütól, lénye nem vonmtt4 iltább t8sátottr a fiatalembert. Róma latosságasávéte, zátra a azÉp, fetal Octevüg az erényes únrai nót tisztelte benne, és tragikussorsát fi gyelemmel lísérrc.

7. BEIEZET

NERO CSÁSZÁR LESZ

Nctónak hrrnri!§su bizonlonia kellett, hogy alkalmas a csásári mátóságra"Erí,e épp€n HtűBő alkalom nyflt: tijbb vátosban szinte egy idóben tűzvész, illetveíöldrcngéE pu§zútott. Nero sámára Senece, ez ékc§sálés me§t€re, §zép b€széd€ketfot, ezeket tsnítYáDyáY8l m€t8nult8tl8. A iól felké§dtett fiatal€rabef megielent as€oatu§ben, é§ aír8lérte a senaomkag hory a tűzvész okozta károk hetyíeáütásáraBononiáaat (ma Bologna) nytjtsanak tlzmillió 56516xduEayi s€gáyt, r firldr€Eg&súiotta kbázsiai Apameának öt évre engediék el az ad6|á\ Rlodos szigeténekadiák vissza kcábbarr elvett önkoímányzaát, és végiil, amivet nag5r t t§zést eratott,azt iavasolta, hory Ilion városát a iövőben g2 óllqÍnrnal6ze$b€n fennálló kötelezett_ége alól mentesítsék IlioDt, 8z estkori Tóiát a ómaiek őshaájuknak t€kiotették.@ion aői egébként sem lehettek sámotteűek.) A senatus elfogada Nero iadít-ványát, a s€natorcknak tetszett a firl szerénn de önmdaoo felÉp駀. A senatomkcgr része ellenszenwel fi§elte Agrippina tirrtetés&, é§ fékíel€n bec§vá§át. Ezért6bb senaor - nyilváu Narcis§us is megtette a maga lépéeeit - Britannicus irántirckonszenvét nyilvánltona. Ezzel is ellensűyozni akarták azt a élzato§an tede§ztettHrt, hog5r az epileptikus Britannicus nchéz fel[ogásd és l5l alkqlmatl.rt az ural&o-dásra. Claudiust már-már meggőztéh Az ingadoá császitr elhatáíozta, végrende-Ltet ké§át, amelyben Britannicu§t Neróval egy sorban nevezi Eeg ihtiköseként,sót már azt tervezte, hory v& szeriuti fiát háín0ío§Én lrgy,kotúsí§a-

egrtpprns megriadt. Megtudta" bogy Brianrúcus nagyanyia (Messatina anyia,s Nero na$ménie) unoMja érdekében sztivetségre lépett Nmissusszal, A gazőagböl5t u5rmcsak t"8ia volt a iulius-claudiusi hnznak, ezért bcfolyásáóli!8gol tsftotr A császámé bevádolte veélytársát, ho§r az áetére tiir, s Calabriábanbv6 birtokain dolgozó rabszolgái Italia bétéiét veszélyezatik. (Tac. Ann. XII 65.)

Nero, anyia kívánságárg na5ménie ellen tanúskodott (bolott Agrippins sáműzeé-se idején Domitia lÉpidÁnál lelt Eenedéket). A gyerye Claudius engedett Agrippi-na kívánságiínak. A császír Domitiával közölte, hogy meg kell halniq, azal !keggyel, ho$r az asszony maga válavtbat|r meg hálálána]k módját. Ígr is tiirént. . .

Narcissus belátta, hogy a kiiadelemben Britannicus é8 ő alulúoíadL Jó!Ák láttáelhagyni Rónrát, abol élete állandóan veszélybcn forgott. Neo tudia tovább Bri-tannicus érdekeit Eegvédeni. Sinuessa hőforrásaihoz utazott, hogy gyógyítussamagát, és wel véleg átadta a tetepet Agrippinának. Eltávozása el6tt btícstlt vettBritannicustól, s az istenekhez fohászkodott, engediék meg ho5r a firl feln6iön,apia ellenségeit eliSzze, és anyla, Messalina gyitkosain bossát álliou ! (Tac. Ann.xII66.)

Agrippioát §íirgette az idő, N€m bízott ^z

ingatag császáíban, Mtha meggondoljanagát, é§ saiát fát lészesíti elónybeu, es princepsuek aiánlia. íIatározott. Kapóraiötg hoey Claudius megbercgedett, és ha forrásainknat hihetünk, Agrtppinsmegm&gsztette a gyengélkedó császárt, Vannak olyan nézetek § hog a gyomrávalbeilódó Oaudiusaak a sok ital megárott, s már nem volt szíikseg arra, hogy Agdp,pi-na bűnös kézzel beavatkozzÉk. Claudius 54. október r3-án, tizenhárom évi ural-kod᧠utás, hat"annégy éves torÁban ooegbalt.

gyotsau iotézkedett. Bánatot sánlelve, mély gyászbao ielent meg 8csekély számrl udvari kör előtt. A halott csá§zóí gyermekeit, octavüt,valamint Britsúnicu§t maga mellett tartotta, 8 úgy diiutött, hogy a halálbín eglelőrcnem te§zi közzé, sőt a senatust a c§ászár ráüapotának iavulásáól táiekoztgtta. Bufru§tés a palotában szolgálaot teliesítő praetorianusoka1 magához bívatta. Majd a kör-nyczetébcn tarózkodó csillagiósok tanác§olta legkcdvcább iőpoutban, délbenközölte e tesóótí(el Claudius elhunytát. Bumrs, a píaetorienusok, valamint azudvari alkalnazonak haogos kiÁtoással üdvöólték az eléjiik lépő Netót, maidgyalogbinóba iiltené.k, és a praetorianu§ok laktauyájába vittek. Itt mfu mind€útclőkésdtett€k a kedvezó foggdtatá§ía- Bums és tisztiei gondoskodtak e te§tőókbngulatáól, (Csak nébány tiszt kéídezt fennhaugon, hol marad Britanoicus ?

Óket azonban giewe eü"llgattatták.) A pí8.loriaIru§ok imp€f,atoíkent kösóutöttéka táborban feláütott emelvéuyrc lepő Neót. Nero Mlától minden eryes testőr-kstonának üzfriitezer sestertiusnl ajándékot íg&t, s ezután B Eegvesfie8etenpraetorianuso}&al e scnatu§ba ment.

Bums és praetorianusok kiiótszották a s€natust, E'éry an az alkotmányos iogátsem hagyék meg, hogy megválassza az rti princepset. A t §órök ugyanúg7 kéezhelyzet elé áűtották a senatorokat, Eint en'tak ideién oauűus eseébeo. Netomegválasztása eze& után meó alrkiság8á síiüyedt. A senaorok iqgrl érezték, ho5lakárcsak Tiberius, Cűgula és Claudius uralma alatt, mo§t i§ szinte esletlen cs&lád-nak az öóksege g ómai birodalom. (Tac. Hist. I 16.) Illet volna a halott csá§áívégrendcleét felolvasni, de erról mélyen hellgattok. (Az a hír iára, hogy Claudius

38

halála után a végendeletet m€úten meg§€msisítették.) Akadt u5lan nehány sena-br, ekik tapiüt tlrüul Briunaicus felól éíd€,Hódtek, őket §ietve lecsitították. Az úiprinc€pset a §enafi§ folruháztg az addig is szokásos elóiogokkal, kiválts€o}&al,ót a ,,haza atyia" (pater patriac) megti§ztelő cíDmel is ki akarták tíintetni, de eaNero fiatal korára hivatkozvg yisszsuta§ítotts. ,,}íaid ha megerdemlem" (cummerueto, Sueton. Nero ro.), mondta okosan.

Eltekintve e praetoriauusok beavatkoásáól, a scnatorokra kedveó benyomástgrakotolt a megnyeó kíilseiű fiatalember szeréay fellepése. Szep voná§ú arcátótsóke, puha sátt1, rövid szakáü vette köíiil, ugyanilyen sdnú - a DomitiusAbenoberbusok ttevezete§ öóksége -, hullámos hai fedte a feiét. Arca szeplősvolt, kékeeszíirke szemével óvidlátók módiára gyakran hunyorgott. (Ezért a cir-orsi iáté&okat csiszolt smaragdon át nézte.) Kaícst1 t€rmet arányos, kisporolt és

igco izmos volt. Bizonyos méttó,ságot véltek benne felfedezni.K&6 este volq amikor a nehéz, igen mozgalmas nap után az rli csásár visszaért

a Peletinusrq s császáíi palotába- Az ő§ég§t aó teotőralakulaok pamncsno§ atetonai szotáso}üoz híven, az éjszakai szolgálatíe ielsát kért óle. ,"A legiobb anya l'(opioa mater, Tac. Ann. XIII z; Suet. Nero 9.) - hangzott el a gyors válesz, ésul Nero minden ieleolevőnek tudtára adta" ho5l tiszában vaa azzal, kin€k kö-gönheti a császáti bíbort. A praeorianusok elégtéteuel vették tudomásul ez rlipfincasn€k ezeket a szaveit, hiszen a kaonaság Agrippinában a szrretett Germani-c1I§ lányáttiszt lte.

8. FEJEZET

Az ELSő NApoK És HBrBr

Elműt lehát 54. október r3-ának a napia, é§ Agrtppina elégedett€rl átbpítbsttame8, hogy vá5ta rcliesiilt. Fia még a tizenhercdik évét §em töltijtte be, s eáí csá§zár.A sok cselsziivés D€E volt hiábavaló. Gyan8kvá§a azonban uem csillapodott, sezért ttibbeknek meg kellett halniok. Agrippina az ,ii csá§ár tudt é§ beleegyezéseuákiil meparancsolu pribékjeinek, hog]r gyilkolják meg.M. Iunius Silsnu§t. Aszerenc§étlen ember bűne az volt, hog5t Augustusnak, ugyanrlg5l mint Neío, iik-unokáie volt, s feltételezték, hogy te§tvérc, L. Silanus (Octavia iegyese volt!) tra_gikus halátÁért bosszrlt akart állni. P6{ig Sitanus békés, az áet ö6meit áveá,euervált ember volt, 8kit Caligula csak ,,aranymarhaként" emleget€tt. (Tac. Ana.XIII r.) De nem Earadhatott áetbenl A pribekek gyors mu]kát végeztek.

Meg kellett halnia Narcissusnak is. Agrippina Nero vándéka ellenére elfogata.Natcissus, számíwa sorsára, Claudiust és kömyezeét kompomittíló Efuden irototelégetett. A nemrég még nagy hatalmli üb€rtu§t e börtiinbcn koplaltatták, Hnoz_ták, majd Messalina síriához vezenélr, és ott mcgölték. (Dio LX 34,) Naícis§uEmintegy negysámiüó sest€rtiust éó vaslonát a fiscus javrÁra elkobozták. (Nar-ci§su8 sziutc korlátlao befolyására és hatalmÉrra jeltemő u, az ffiÁsi5 gz ókorbaoritka nagyság1 magánvagyon. Külítildi feiedelmek, követe.k kérték ómogadságscgítségét, tanácsát, és ezért vagyont éó aióndé.kokkel halmozták el,) Az iősebbC. Plinius az ókor leggazdagabb emberei között említi meg Claudius három bíresszabadosát, Narcissusg Pallast, Callistust, (Plin. N. H. XXXIII ro, ű, r34.)Agdppina kapzsi§ágo is közrejátszott Narcissus halálábao.

Rómában hozzáláttak, hogy a megMt csásárt iinnepélyesen eltemessék. Ahagyományotüoz bíven a gyászbeszédct a legiősebb firlnak kellett elmondanial sígy ez a feladat most Neóra hárult. A §ápen felépítÉtt, válesztekos sdlusrl begzédet

i

I

l

1

1

tl,

b

lDI

A,tE

- Scoeca írta. A fioáfu§ velóbsn mind€ot eltövetett, hogy ocveltiét a tegi<tbb

sdnben mutasse bc. Nero a gyászbeszédbcn fclsorolta Claudius őscinck egész sorót,a megidentek hallhatták, bg a az ősi petrlciusi nemzetség ncnnyi dicsőoéFtbozott Rómára. Bár ezehól a ieleolevők többégc tudon, mégir valamennyiconegtUeOave hatlgatták a na5l őstik dicső tetteit, higen czek nem crupán c5lnemzets€ne*, banem Mmánek is emeltét nsgy8ágát. Utána áttért a beszed cleu_dius irodalmi tcvekeoveegen* ismcrtetésére, m8id koímányzáss érdcme 5trnÁnthoza fel, hog oekben az évekbco a birodalmat bai, káíosodás kíilső eil.t#gtészéól aem érte. Csak amikor a sok dicsóít6 ielá köótt Claudius előí€látá§át ésbölcsességét emelt€ ki, tiibben elmosolyodtak. Miután a §ásznnocpség befeicz6_dött, Eindiáft akadtak, ekik felhánytorgatták, hog5l Nero nem maga fogaln8áa,hanem Smecával íratta a begzédét. Bezzeg Caeear kora eryik legkiváIóbb sánokavolt, Augrrsms kitűnően fo3almazott, Tiberius átgondoltan, hatásosen tudott bánnia szava}*al, még a hibbant a5n1 Gaius Caligulámk is volt szónoki késuégBót mega Claudius is váls§ztékos8n feiezte ki magÉt. Arra nem gondoltak, bo$lez rli csásár még tizenh& éves sincs, s ezért kellett a bceédet mceterének, a ki-váló sónoknak, Senecána& clkésátenie. Pedig Neto is tehetséges volt. Szigorríblrálóia, Tacitu§ lria óla: ,nlVlert már gyetmeki éwiben másra is forűtotta áéoktebctségét: mintázott, festett, énekelt, lovakat lujtot§ néha verceket faragott,ezzel bizonyíwa, hogy benne is megvannak a tsnultság elcrnei." (Tac. Ann. XIII 3.)

A szertartás után Nero a senetusba sietett, ahol kiíe,-tette korEányá§ának prcg-ramiát. Ezt a beszedét is Seoeca fogalmazta, A t8pasztalt floófus iól tudt8, mitvárnak a senemíok az úi priucepotől, a kormányzás elveit gzoq68n 6 mag" elgoadeláse szerint taglalta. Aá mind Seneca, mind a seoaorok iava része feli§m€rte,ho§ az a köaársasági kor, amelyet csak tanulmányaikból ismertek, végleg a műé.A principatusi rendszer aranykorának Augustus uralkodásánat ialeiét tartottáhA beszéd tcngelyében az eszményírcn augustusi kor clvcüez való visszatérés gon-dolaa állon. (Sueton. Neío Io.) Ezt a §enatu§ sávesen hallgana, m€f,t €üakor €nnekaz ősi t€§tiiletle& a kíilvilág számára még megvolt a tekinélye. Nero hansűyoztl,hogy a iövőben nem tűri a szabadosok hatalmaskodásáL beavatkoását a kormáoy-zati kérdésekbe, Ezel arra utalt, hogl a senatus tekintélyét oly gakran íne8Fzélye-ntó clauűusi rendszernek véget vet. §eneca, a ómai polgár megserett önérzeté-vel, lárosnak tartotta, é§ ezért nehezményezte, hogy sehonnai felszabadíott rab-szolgák magukhoz ragldták s s€nstu,st megilletö jogokae (Ámbár Claudiu§ €ínlítettbiirom übertusa csá§ári íIlhivatalnokként igazán iól látts el hivatalát, 6" re.nhqá_zá§ut*al, kapzsiságukkal kibtvták maguk ellen a vezeó köók ellenszedv&.) Ezt agondolatot Seneca iól kidombodtotta a beszédben, s ez nagyon tetszett a senrtoíok-Drk, m€rt úgy láűk, bo5r ism& vieszakapiák legfontosabb iogkijriiket: a üjrvény-alkotáet, a köztár§a§ági korból fennmaradt tisztségel§e való vála§ztá§t, a s€netolokfirlötti blrá§kodást és a senatusi kormányzá§át. A senecai sónotJatalhnngzása után a 8cnatorok lelkesen iinnepelt& az úi princepset. Abbau bfutak,hogy Neno Seneca uevel§eként úgy gondolkodik, mint mestete, és abban a hitben

ring8tták @gutat, hogy isn& ftl""§€ "

oenatus, a szabadság oapia! Elhetároz-t᧠ho5t a bcszédet €ziist úblárs vésctik, és maid minden tli contul hivatalbalé@ alkalmával felolvasotiák. Hedd sávleliék meg a onsulok az úi csásár bölcsés méltónyos clvcit.

Dc tnindcn üúaségrtck egyszer végc szatad. Megkezdődtek e hétkiiaapokA ocoatus amn volg hogy Claudiusszal e§ütt még urslkodásáDr* íos§z €ídékei ise elrbo szálljanak, Neto kományzáse alatt visszeszeí€áesse égi tekintélyét ésbcfolyását A birodalom lakooságe is nagl reménye&et ftzirtt sz úi prinq§ uralmá_boz, kiilönöoen 8 keleti tsrtományokban tekintettek nag vára&ozással Neróra-Inncú nrp mint nap hódoló feliraok &ezt* az tli császárhoz, aíni s fiatdlcmberhiúságÉnek úódfelett hízelgett.

Ncto két nwelÓic, §cncca és Burrus, irnmd1 a császár lizolmqs t8 íc§sd§|,ezon fáradozuk, hogy Rómára" ItaliÁía és a btodalomra úi, igazságosabb kor napiavirtadion.

MÁSODIK RÉSZ

QUINQUENNIUMNERoNIS

I. FBIEZET

A RÓMAI BIRODALOMRövID ÁrrprlNrÉsp

A ónai birodalonr, omelynet uralkodóie Ncf,o lett, tirbb mint má<fá évsdzadvérce Mborrti és a5nfifot diplomáciai cófeedtései !évéú iött létre. Az i. e. z7. év

ianuár havi emlékczeter s€údusi ütésein a birodelom tartomáoyaiaak kotmánrá-sát megoszották a pincepo és c s€n8tus tözötl A m€go§ztás ua5fáMl azon dvszednt töítfuL bory a már horábban megbéHten és qlrt hadÁsrr'n szeopontbólkisebb iel€nós€ú provinciát a scnanr f€liigyelete alatt maradna§ viszont a mégmindig ayugBlsnkodó 8 píinceps hatáskt rébe utaliák Éppen ezértez€kbcn a tartományokbán állmásozon a tmai hadeó legna5robb észe, a Finci_patus egJrik legfonto8ebb támasz& A scnatusi plovinciák áére - az i. e.8r-bőlfenDmaradt orrilai törvénF€k (ex Comelia de provinciis ordinandis) megfelelően -egl-cgl esztenőre volt consulok vagy praetorok keríiltek, vasl pto-pncori dnmel. Az ún. csásári provinciák belytartóit Augusos lizqlmi 66$66i,con§ulságot yagy pn€totságot vi§clt férfiak közü válaszotta § akik 8 tartományta prinoeps helyett, az ó nevében liormányoaák, lagaa.s ,4ugrlrti pto praetore dm-,nel, meg nem határozott ideig, lmlg a prinepe őkct visszg neín hívta- A legrtusokepben a üftooányban íl|otnátoá, ónei polgárotból átó had€ó parerrcsnokeiis voltak. NéMny kisebb ielentőeégú provirriát, mint például ludeét (amelySFia hdytartóiáük elenőráse 8lá tertozott), clőbb praefectusok, maid ptocurao-rok kormányozták. A csásáti ptocuratuoknak is volt katola§ása" de ezt D€m íóEgipotgárokbót süozták Mind e prccuratoroknek, mind a legatus Augustina§ vala-mint a scnatu§ helytaítóinak negfelelő lét§áEú hivatalnoki kar segítea so}métú

feladatáMk elvégzésében.Augu§tuE és utódai a rómet békét, e plx Rorrranuh hozták el a korábban sokat

§aayaígrtott tsrtományok lakosai sámára. A béke é8 a méltányos kormáDyzá§

alatt a proviaciák felvirágoztek, 8z ott let€l€pített római polgáíok rli városokatalapíotuk A várocokbao virá8zott a ómai civiliáció és kultrtra. A ómaiek

életformáiukat uen er6szakolták ré az őslakosságrg fi€hagytákÓsi vauásukat, nyelvükeg ót betyi közigazg^tó*rrkat - legalábbis e9 jó ideig -8zintc éíintetleDíil A pfovinciát uralkodó körci, s vagyotros szabad enbere.k elégóvid iő alatt megtanultak latinu| biszeo csak íg5r érintkeáett€k 8 tartomáDyrrraival, a maggkévá tetté.k a ómai áedormát. Ea az ig5rekezetíüet e bölcs ómaihelyteltó elősegítetrc: ,y', íóembeí€* fiait a szabadoküoz méltó ismetetelüelneveltették.., tlgyho5r, ekik nemrég még a ómai nyelvtől is idegenkcdtek, mostékcssólásra kaptak kedvet, Ezután vMetiinka is megbecsüék, es sokan vi§eltektogát, s la§§an átpáltoltrk csábító vétkekhez: az ooáopcsemo}üoz, a íiirdókhöz ésg vála§zÉkos lakomá}üoz. S ezt tapasztalatlanságukben művelt embersegneknevezték, holott v8lóiában szolgaságuknak volt része." (Tac. Agr. 2r,) A már nem-zedékek óta a provinciákban laelepedm római polgárok helyzeti előnyiiket kihasz-nálva ,,,eggazdagodtak, s í5t nagy rckiatélyre te,nek szert. De az&t fél szeomelmindig Rómára kacsintottak, és amn voltak, hory kéoöbb ők maguk vag5l legalábbfiaik a Városban ielentékeny szerephez ius§anak.

A császárkor első századában már jó ideje megszűnt e köztársasági komak az arendszere, amely a tartományokat holni vadászteriiletu€k t€kintette. A zsáknányo-lás korszaka is elnulq amikor a római hódíók e tnpga-qabb eánvonrlon élő közrl-keleti népe\ fóként a görögök lakta városok műalkotásaig díszműveig va5r éppen-séggel a lakos§ág lakberendezési tárgait részint sarcolás, részint firrfangos pénz-ügyi mesterkedések ú§án megszerczték, Ha a nyugati tartományok lako§ságánakvezet6 rétege hozá ekart iutui a megismert és megHvánt iavakboz, kényrclenvolt tiibbet rcrmelni, exportképes áruk8t előállíteni, hogy azután e kereskedelemközvedtésevel megvásámlhassa azokat.

A nyugati tarományok őstakosságának vezető rétege, ha efogsdt8 is a íór!8iéletfomrát, nem hódolt be tefesen. Mindig akadtak olyan vezető§ akik a még uemmmanizálódon szabad ernberek élén, fesrveríel akarták visszaszerezni nfuíikelvesztett íiiggetlenségét. Törekvésiikben az i§ szeí€pet iát§zott, hogy meg akartákszerezni azokat o glzdasági javakat, er& és anyagforrásokat, amelyefret akkor arómaiak vagy kiszolgIálóik birtoholtak.

^z ltÁliÁí6l keletre fekv6 provinciák hellenisztikus kultúráiót e ómaiak nem

tudták, s nem is akarták megváltoztrtni, ót a tsrtomályok váíosaiban ók is sávesenéltek a $iógök módjára. Még a rómaiak is a töznapi gtióg nyelven, a koinén be-széltek, amely a latin mellett a birodalom második ayelve lett. Aki múvelt embemeksámított, mildkét nyelven tudott ími es beszélni, csak fuy boldogult e ómai em-ber a Balkán-félsziget, a Közel-Kelet oíságaiban, de a nyugati tartomáoyok íégigtitOg t€laülé§ein, Eint például a galliai Massiliában (ma Marseille) ovábbra isa göóg volt az uralkodó nyelv,

Az augustusi kormányzati elvnek megfelelően, a principatus korában a rómaiakmind Kelercn, rnind §5rug8lqa a provinciákat nem tekintették tiibbé a birodalom

46

ili,i-

tI

Pn

!

ÉbFLls

D

PFlkb-

tsti§

íFF

,láítndelt í€szeinek. Az volt e szempont, ho5l a urtomáuyok a réitrk ótt köz_uheeet gazdsságut \árosodása nélkiil viselhessé.k, és azok a kincstáratba befolyia-nak. A birodalmat műuuk szelék át, amelyek ug5,m etsődlegeseo katonai kirz_igzgúsi élokst szolgáltak, de a hereskdclo számára is létfonosságríat voltakA tengeri kikirt6ket kiMvítették, karban tarották létesítményeit, hog5l a növckv6brgaünat lebonyolítbassák. A belvfui haió᧠is fel€ndüe Minden vároe elöliár&,ságának kötelességévé tették ez egysége§ naptÁr alkalmaását. A mérté"keket, sűyo-ket, e piaci rend€t ellenőriztét. Nem meglepő, hogy a tarományokban - elrckintve enéüa fellépő nyugtalanságoktól, amelyeket a helyuró könnyen leszerelt - rálalábanbé.kesség uralkodott, a gazdasági étet felleodüt, a köztelh€ket a lakosság megfzetrc.

A senatusi ptovinciák lakossága eryeues és kiizverctt adóinak, vámjrinak" illeékei-ne} beszedégét a quacsorok ellenőriztÉk A császári bevércleinc,kponos behaitásáól a pocutmorok gondoskodtak Ott is működtek csárzári pocu-raorc\ abol az uralkoő tulaidonában levö gazaasagi iizemet, ftildek, bányák vol-ta§ tebát 8 6en8tu§i pmvinciÁlban. A császári kormányzat bizslmát ávezó bivatal_nokok nemritMn öeszeütközésbe kcriilte& e senatusi Myurókkal, mett fel.dfit_kat, sőt még sze@élyiiket is - neo csekély önhitséggel - foltosabblak trrbtták.Enoek a vetélkedésnek mindenesete az wlt u hory a ptocuraotokszetmel tartották 8 serutu§i helyterók t€véeenységét, azok tehát óvakodtak atólho5t hivetalos hetalnul*al visezaáiene§ a lakosságot zsatofák, éa iogtstanul auya8iclőnyókhiiz iussanak. A procuraorok minden visgzeáé$€ felfigyelte§ és jelentetté&

Rómába. ,,A ptovinciábao seomi niocs, ami ne magÉra a proconsulra tarozné§kivéve e fiscltst oegitlető péozcket, czck a császiiri píocuratorotra tartoznsk, 3

ezért iobban te§zi, h8 ezcktől tarózftodik" - taoácsolta a scnatusi helytarókoakUlpianus, a III. századi iogtudós. (Dig. I 169 p!aef.)

A píinóept megnöve,Hett &ladatainak ellátásához nagy hivatalaoH k9rr8 voltczíi@. Már Augusttts e második társadalmi rendből, a lovagok közíil választottatiszwis€lőit Szoká§sá válq ho§ íökéDt 8 ketonai szolgálatban kitúDt, m.8a§ rangotel&t lovagot ncveztek ki a pocuraor iól fizeten áUá§áb8. Míg Augustus id€iébenmég csak buszonöt állásba iuthattak cl a lovagtcodiek, addig kéeóbb a feladeto§ azü5dntézés szaporodásával meggyarapodott a csásári procuratotok létsáma. Va-gyonos píovinciabéli családok saria is az érvényes,iilésnek ezt &z tltiát vála§ztott8.

A tertományok őslgkog6Áganlk j$6ódd íomaniált és szabad sziiletésú polgáreiközü Éind többe! kapták meg ktilönleges, esetleg még a polgárhrlborrlbanEzeízÉitérdemeik alapián a ómai polgÉriogot. Ily módon ezeknek az rli polgároknak e fiaimár bekeríilhettek a lovagreodbc (€setleg ők maguk is), Ró,tnába köttiiáek, ottkapcsolatba keriithett k a vezeó körökkel, ót a senatori rendig cmelkcdbettekA íölemelkedés útia még a felszabaűtott rabszolga ryermeke előtt is nyitva álon.Hovaovább mind kevesebbet §zámított r tarbnátryi szát:aruár,, csak azt kellettigazolni, host crpr} Ronaas. Aómupolgámak kiváltságai voltak, s ezek megkiilön-böztették a bfuodalom többi lakosáól.

48-ban Claudius császár számba vétette a úmai polgáíokat, s ak&or 5 984 o7z

íüt száEoltak össze (Tac, Ann. XI z5.), ami az asszonyokkal, bóuyoüúsl, kiskmtl6úktal cgtiitt mine5l huszooué$,-harminoaiüós polgáíságot idenÉtt. A r4-bcDtrrtott népszámlálás óts Émai polgÉlok száma egyniüóval cmelkcdctt, anibőlkiegycnsrllyozott viszonyokrq a jól& emelkedéséle követfteztetbetiirtk, ki§€bbmértékben azonban az egyee priucepsek adományoza róúnai polgárioga is utal.

*

Ialia a bitodalmon belü hilirnle8e§ bclyzetet ávezetq amit ürrténelmi műtis,saióos íiildraizi helyzete indokolt Szabad lakossága i. e. 89. óta római polgárjogot,és így adómente§éget (in lunita§) aaezeíí, Az ltaliábon áő ómsi polgáíságmksáma ez iő tóit három é§ fél ni ió í6 l€hetett, ami a családtagokkal esrütt tizcn-né5l-tizeohémilliót tett ki. A íómai had€rőt, a legionÁriusokat szint€ kiáóbgItaliáMl toborozák, hiszen a legiókban - eürkor még - cs€k ómsi polgÁr szolgál-batott. A t8rtományok szabad lakossága ada a segédcsapaokat, bíres€k voltat a

germáo és gallus lovaso§ s Bsleáíok prittyá§si. A háditengpíé§zet l€ényégétíöként rabszolgák, szabadosok közü szedtét összc.

Az augustusi principatu§t ncgeliÚő polg&bábonik eó§€o §litotúk ltaliÁt,Egyiptoú eroglglá§a utáo (i. e. 3o) azonban dőlt a hadizsákmánn a hadicarc lalili-ba. A gazűknak, a kö72p és na5rbirokosoknak módiában átlotg bogy a íiilde&et

iobban mepüveljé§ szebb Mzakat epítsenek, a polgársfu életsánmnala emelke-dett. Ncmzeti biiszheseg töltötte el a ómaiak sdvét, ha ltaliá$l b€sáltek. ,,Látta-tok-e iobban megm,livelt vidéket Italiánál?" - kéralezi Vatro. (Varro r. t. I 3.)

,,Ez az isteocknek szentelt ltAliq." (Plin. N. H. III zo, r38.)Pedig gazdasági §zempontMl koránt€n volt egyönrctú a félsziget. Italia leg-

dúsabban term6 táiegysegének a Padus (ma Po) völgyét trrtották, emely közigazgaá-silag nem tartozott ltaliához. Az ítt fekvő k& taromóny (Gaüia Gspadans é§

Gallia Transpadana) Itali8 íirldien fe*üdt. Kedvező égbeilati és talaiviszcrnyai miatta gazdák itt ttibbct heíe§t€k, mint a fásziget más részein. Nem ok Dákiil neyezteTacitus a legvirágóbb iuliai vidé}nek a Padus é§ az Alpok köótt elteriilő mezőketés vámsokat. (Tgc. Hi§t. II r7.) Itgielent&enyebb városa Patavium (ma Padorn)volg iparcikkeit kíilöltiseD Mmában vásárolták sdvesen. LakosságÉnak anyagihelyzeét iól á&ámlia az az adat, hog5l az I. század e§én ötszáz úmai lowg éltközirttiiln tóát olyen szemáyek, akiknek a vegyona megheladta a r.égyszázczrrse§teltiust

A kezdetlcges fogeolásrt iármitveken való sáütás kirvetkezében csak a megasabbértékű áflrkat viték a ómai piacra. Az iparban, a kéművességben kimagaslóhelyet foglalt el a kiizép-italiai Anetium (ma Arezzo) várooa, ahol szinrc Dá§üzcmimódon álűmtták eló az ,,ókor porcclániáC', a terra sigillatát, ezt a finom raizokkaldísátett, vörös mázas kerámia edenyt. (Lassacskán a galliai gerencsére.k uryanilyenszep edényeket hoztak piacrq miert is a égi anetiumi íizemek elsorvadtak)

A Róma kömyé.ki kisbirokosok iobbára fizeléíféléket, olaibogyót, g5riinölc,öt

48

tlrmcltek, bsíonfrt, vágórlarMt, s€rté§t nevelt€k, áíuitat a Vároo piacain adtí* ct.Róms beosságálak gsbodicrláú§át Sicitir, Egyipbn, e &zak-e&ika bizooítons.A dái yidéhen, ApuMban lcv6 na5rbirto&on főként állattcnyésztéeocl rogUtoz.tak, hiszco ez oagy t6kebeftkteté$ igÉoyclt, o ezért erre lcginMbb csak e na5lbir-tokoooknak volt lehet6ége. Ca€sal és Augustus is eok it lisi családot te,lepílett

le a teug§enfilli tertományoíbono és ez is bozzóiórult Iolia fokoáó clnfurclene-dé§ébez, ami azutá! 8 priacipúrrs kormányainrk állaadó gondot okomtt ltronnen

vegyék a szü§é€es kuooaaayagot, a ki m{lvelic ocg 8 kisbiíokok8t? Nero maidmegKsétü, bogy kiszolgált katonáket telaít8en lc Dá-Itrlia vórosaibq sok ered-ményt amnban nem ért cL

Szinte kivétel€s bÉlyet foelettgt cl a Dá-Italübao f€l§ó, göógök elapított8

váío§ok, kjzülü& i§ Hyált Nc.polis (E Nápoly). Már a tözÉreaság uoló szízadaót& czen B yiűk€ú a glzdag és dő&.ló r6mairk üdüőbclye.ket létesítettc*. Küüjúö-scn a hévizeiól nevgrtcs B8iact t pt6k fet, shol féoyüX hlza*at épttcttek norgu&-

nak. Augustus reg§7rlrwts '''q8ínlt Cqlíe.ae (ma Cgprt) *zi]acté\ az ott épltettpúloúban áte ubló éveit Tib€íius csásáf. Diyelos íiirőbclynek sárrútott A!ti-um, ehol N€lo 8ziilct€tl Neapolisbo éa környé&éo, de a délcbb,re ftúm6 váncook-

bm virágzoa lcetovÁbb az italiai góógség magas sdnvonalrl kulttbóia. A válo€okpolgórai jób8n-ío6szbao kitsítotbk Róma rnellctt, és czért bagyomáDyos Hvált-ságaikst Ecg§riáetté-k,

Az it8lisi fél§ziget nyuglti p€rtiaiboz kirzel f€k96 Eziget€e bözü Sardiaia .már

i. c. z38 óta római povincia volt A sardiniai gebona látta el sokóig Róm8lrkos§ógÉt,

az ott bányászott ólsot pedig a kézművcs ipar nem náktilözüette. Az őolaftoeságot

azooban oe.héz volt megbéüdteni, e bcgyckb6l dóbuk*anva váíatbo nblóúm8dá_saiktol nyugtslsnttotú& r rónai telcpesc.fteq níg Róúnl a szigetco rcodet nemtercmt tt. Egyiptoú efoglrlá§8 uún Sardinia ielcútő§é€e c8ö*tcot, neo onnyiraglbonáia, nilt inkább ólne volt sziikséges Rómának. Kedvez6tlen {bailata miatta rómaiak éppco tigy aem kedvclték, mint Co§icáL eáít száműótt üorck ielölté&ki kéoyszalaktdyíil. (I^ómrk, hory Sencca is Coí§iéb@ tiiltiit nyolc kescrves

eeztcnőr) C-onica sziHás, bozómo, crdős talgiót nem volt &demcs aucrógazÁrlúlglxtníla ocFúvelni, inkább csak hadászati ielcnt6ré8§ volt: a fóldkiizi-tcogerihejóraj néhány e5nége in borgonyzotg és vi5rázott a tenger békéiérc.

§icilie nagr iclent6oégc, mint Róm8 gaboneellÁtásáaek egyik bgfóbb bázir,8,

Esyipton mcgbódítása után cr6l*ent. Az ókorban oly lúrcs sziget Bróg kultúrói,ivárosai még sotáig megfizték blííik§. De a ómai uralom alatt tirbb v4tosuk elaéetclcnd€tt, niért is késóbb rómqiekat tclcpítettek ide, ani e vátosok arculatát meg-változtatta. Városiik Hizül syraarsac, Agigeuum és 8 he§rteón épült Fnns me8-

gszdagodott. A ómai utasok 5nkran felketcsték e negy bírú aziget törtéúetmircvezete§§égeit, sőt ez Aema tűáányóhe5l megmásáoa is divatbo iött.

Corsicq §icilia és Sardinia volt g íórlsi köaáís8ság elsó ptovinciáio. A bircda-trom azonban miategy §zázötven ev klizdclmei folyamán iött létíe, ót o közúrsaságkorának uolsó fét évsázada sbtt, fóként Sulla, Pompeius, Caesat és a kéeóbbi

Augusnr bádiáfeui nyomán kapto Eeg csetnem v$cge8 .lakiót. A tómaio& ezúionnaa mcgszeizett orságokat el6bb anomáoayá szervczték át, és gondiuk voltaná, ho§ gazd8§€ilag kihs§náliák óket. A bfuodalor]Onsk ezt a birtclen graraped{eát Rómának 6, It tiÉnak meg &ellett emésztcnic, emit Augu§uls f"Ii"E"ft.Az ó átgondolt poütitúiásak kell€tt előbb érrrényesíilnie, bog a birodalom eg5rs&gpssé yÉliék, é6 fellendüiön. Ez okból, utol§ó akaratáyal azt tonáctoltc utódjána§Tib€fiu§náb t€íB8 me8 a bircdelmat határain belü| nc terieszkediék (,onsiüumcoiircerúí'Tac. Ann. I It). Tehát ne foglatkozék a hó<títás gondotatóval, foly-tassa a bitodalom megszcrvezését

Ezzel a bölcs, békés poütiMval a ómai polgár eg5reérrctt. A hóőtó ómai azaugustusi politikát természetesen má§ként látts, mint a leigázott arományoklakossága Tiberius uralhodása óte mintes/ fél évgzáz&d telt el, emíg a természet_tudós időscbb C. Plinius így írhaott: ,y', íöl§éges íómai béke hatalmas vffetmeal8tt legk'üödélébb orságok é§ Dépek virágoznats', maid, fuaífba: ,,Vajha azist€neknek ez az aiáadéka örökké tarune!'' (Plin. N. H. XXVII r,r,3.) Tudiutazoüban, hoglr a ptovinciákban a szellcmi ellenáltásl §őt néhíny feryveoes fclkelésmfu sokóig gómlta a megbékáésg a ki§ orságok c5ftor szabad népci korántscmérezték úry, miat a római Pliüiu§.

Róma úgy vélrc legiobban biztooturri a bfuodalom egruégég bétéiét, b§gy Rómá-ból és ltÉlüból obsiosokatl szegény íiildművcceket t€l€pített lc 8 tortonányokba.olykor zárt slahrlstban Ee& válosok8t al8Pttottsk, amelyek ,,a biro-dalrom megannyi védőbá§tyái" lett€k. (Cic. leg. agr. II 27,73)

^ lctelepltett

rómaiak epíttezéaelt&et, közművei}&el azt akarták elérni, hog5l vóí§suk,B,ó@rkicsiny tiikiirképe" leglen (Gell. Noc. Att. XVI r3,9.)

Karthago elpuszdtása (i. e. r4Q uán a városáltamot Aftica ptoconsularis néweltarománnyá szervezték át. Az itt megtelepedett úmaiak -eggazda8pdtak ebben aiól termő orszógban. Később NumialiÁt bozzácsaoltá* (Aftica nova, maid Nu_Eidis), yégü Caligrrla egész &zat-ani*at (a mai Algériát és M&íot&ót) íóm{ipovincüvá aleHtotta, Mauretania Cacssíiensis és Mauretenia Tingitans Déyco.A tdvezö éptsilat 1, dltsan tecm6 íirtd€úce lrctnaroann ú6§ aggr,lirtokogok tcttékrá a keziiket. A siveagosodás - há|a a dái teríiletek erd@einek - tass8D Eiedqa latifundiumok iól bozták úi trrlaidonosaiknek, akik glakran fel sm kereaték bir-tokukat, Rómábeü átek, helyefiik jószágigazg!óik kezették a n8gy gezdrságokat,vas/ pedig s firltte&et tagosí§a nagybérlőknek adúk H. Az efrikai prcvinciltk ter-mékeiket f6&éot Rómába sállították, az onnan &kezett olai, bor, brlza kel€nű áru-nsk számított a V&os piacain. Az e5rre növeü:ró, szlpíilő Róma számára szlp€rezetú márvánF, e letbcreodezésekhez drága citrusfát *portóltrk. A íóm8i ék-szerészek szívesen vásárolták az afiikai drágaköveket, a lovak érói pcdig a kistermetű, gyors mauretaniai lrovakat kedvelték. Az amphitheatrumi iáté&ok számáraa befogott vadállatokat vité& Rómába. A nag5rbirokosok, na5rbérlő§ ióeágigzz_gatók fényúá há,9]k8t építetl€& saiátos, gazdag ómai kulfitrg iött létre 8z afiik8iptoviaciákban.

Sokái3 m᧠volt a bclyzt a keldk lakta nyugat<uópai trdilete&en, rz lbcriri-feúszig§teú, Gelliábao, Britanniában. A puo é§ róíúi b&líús el6tt az lberiai-félszigctnépeiná e tlitzsi-nemzetiségi dcmoMcia volt a i-llefi?ó. Soklig ell€íiÁ||tít 8 óEeihóűtó&mk. Augustus átszcrvezrc a félszigetct, 8z egyk§li két toítomáoyból hármAtalrkított ki, a dái feiyésú lüspalb Baetiét, a Dyugsto! Lu§itaniát (ncgfelel amai Pongátiának), a két tartományt az Anas (ma Guadiaoa) folyó válaszbtta el!§mástót. Baetica fóvámea Corduba (ma Córdoba), Lu§itsniáé pedig BneriuAugusu (ma Méfids) lett. A aehezcn lecseodcsíett fiületckbőlszervezte meg Augustus Hisponia Tmaconeosisg a legatus székvárosából, Tarraúból (ma Taragona) kornlDyozte 8 tartonáDyl

IüspaniE tegértékcsób Hcsc a bónyák máyén rcilctt, Ncocsfémc.keg vasaquíniumot aknáztat § a aagiizemi módszenel, tii hidrauti}us diárással na5obbbozamot értek el. A búnyá& na5l Ésr vagy tiiztulaidonban, vo5l csásári k&bcnvolt, dc akadtak -sd,ttil8ido'rbú levő gvÁAE tárnák i§. A császíri tincctótazon volt, hogy czcket meglaeze, éE €zéft minat€n c67.Hrzt igúnybe vett. A íiild-b€n rcil6 kiDcs€kcú Hviil Hirpeniának még cgy kiváló eryortcitke volg a grrum,cz a ktiLlöalegea hqlmáttá*, aoclyct másbol nG@ tudtak ilyen ízcsen clőáütani. Épten agyagedéúyekb€n sá[ítotÉk Rómábo, abol na5ton kedyelték.

Az lberiri-félszigetcn sok római telepes csolád már nemzrdéh& ót8 §t. Vas/ont,megbecsiilést, t€kinélyt srez*t\ dc Rór!Áb8 yás/ott, bo§/ ott bírncvet, di6ő_éget szerezzen. Már telálhoztunk a cordubai Annaeusokkal az évaki Cabgunisból(ma Calahotra) költözött Rómábe e szólroLtóstlnnak (Ciceto után) legkitűn6bbúm8i ct!áeti azaFJróie, M. Febius QliÁtilisnu. Nqo torában kíttt RóífltbsBilbilia Augusúból (ma Bambola) M. Valerius Martialis, blínévr., vag,oan vágyve-csrlódását elmés epigíeDDáLbt öntötte. ü5r8Dcbb€o az iőbco át lteliában ésRónníbon L. Iunius Modcraos Columella, .ki - ló§dnúbg - Gadesből (naCádiz) azármrzon. Blóbb l<atonsi tíibunuskéot szolgált a hadscreg§en, -aid Kis-óz§iába!, té§őbb ltalóban gszdálkodott. Főkéot t8ps§aal8ti rlton surzctt i§mcrc-tcit k&óbb nezógrzdasfui szalttinyvben /Da rc ?u§tico) foglala összc, művét @na5ron sokáig hasznátúk, 92 iű úit oég gleme&korát élte a hispaniai Ialicevárocában esr na§/ra hivatott ifiú, bizonyos M. Ulpius Trairnus, bqy naidanRó,nna cpik lcgkiválóbb hadrczéí€, ké§őbb pedig a birodalom csására lcgyen (p8-rr7). Moot csek #hány nevct rsgrdtunk ki a sok közü, bog5l rámutassu§ azIbcriai-félsziget ncín csuÉrr ércekb€n rolt gazdag, sámos na5r ómainek volta vüö6ldic, sokan kiizüil* bIrncrct, dic§{§égá szeíezlck átnaik váruánrt,Rómának,

A íóm§tk Hi§ponilban már égco megvetctték 8 lábukat, anikor az cl§ó lntliqibadiáratra cor teriilt A ónneiak összdogleló uéwel, Galliávrl iüilté.k e Pircneuo&he$rvoualától és e Po folyótól é§7Átr8 f€kó &fületeket, amclyeket az Atlanti-óoeán, i[etve az Alpok, valamint a Raina btáíoltak. Az ott áó, nagyiából keltenépeket gallusoknak D€v€zték, I. c. rzz-bcn' hadserege áén Nero e§it 6s€, CD.Domitius Ahenobrrbus láglzr,a u c$/ik dél-qe[iai uépttirzscq és in szef,wt

meg G8llia Natboaensis tsfio@ánp, amelyet a ómaiak provincia Braccatáúak(nadtágoo) is nevezte&, mivel a gallusok ilyen vi§elÉtben iáíta&" Ezzel k'rilönbiiztct_ték rreg a már régebben íomaniáIt Gallia Togatától, tnás - hivatalos - névenCisalpináól.

A tartomány legfonosabb vámsát, a kiköóiéól bíres Massiliát (na Marseille)s gthtigök i. e. 600 köriil alapították. Önfllóságát megtartotta, s sávélyes viszonyttartott fenn RóEával. Vezető kötei Róma nobüseüez húztak, s a polgárbáborrt-ban Caesar seregének ostroma ellen harcoló massi]iaiak védekezését Nem iikapjqL. Domitius Ahenobarbus vezette - sikerrcleniil. Ettől kezdve Massilia ielentőségec$kkent. Szerepét az i. e. tr8-ban alapított ómai város, Narbo Martius (ma Nar-bonne) vette át, s minthogy a Hispaniába vezeó rlton fekíidt, gazdasági szempont-Ml fellendüt. Az itt élő ómai iizletemberek meggazrlqgodtat, s szinte az egészgazdasági élerct ellenőrizték. Cicerc - néni tűzással - azt állította, hogy egyetlengallus sem bonyolíthatott le iizlerct ómai polgfu közvetítáe nákíil. (Cic. ProFont. V II.) A Brtomány egy másik kikötőjébea, Forum luliibao (ma Fréius) hor-gonyzott a csásári haióhad eg5rik raia, innen vi5tázta a Hispania felé vezcó hai&utat.

Ca€sar ga|liai hadiáraai (i. e. 58-5o) következtében egész Gallia (a mai Francia-orsá& Bel8ium, Hollandia Luxemburg) ómai uralom alá keriilt. Caesart kotaihalála gátolte me& hogJr 8 taftománp megszervez,ze, & gazdasági éleét Róma szol-gálatába állítsa, Augu§tu§ e nagy teriiletet (amelyet lakosainak haiviseletéól GaltiaC,omatánok - §tiíényesnek - neveztek el a ómaiak) bárom tartományra o§ztottafel, hogy részint igazgatási, részint adózási §zempontból iobban lehesscn kezelni.A hámm úi provinciát egy-ery legatus Augusti kormrÁnyoza, míg Gallia Nar-bonensis megmaradt a §euatus felügyelete alatt. Gallia közepén feküdt GalliaLugúrnensis provincia" amelyet a legatus Lugdunumból (ma Lyon) kormányzott.A kelta telepiiié§Ml i e, 43-ban római várossá alaHtották át, s kedvcó fekvéserévéo mioden előfelétele megvolt, hogy a három Gallia legfontosabb városáváfeilődié*. A ómaiák, hogy Lugdunum kienetkedő helyzet& hmgrűyozzák, amegszemáyesírctt Róma istennő és Augustus ti§zteletére ottárt emeltek a váms-ban, s előtt€ évenkélt össze8yílltek a getliai népórzsek kiitőttségei, hogy áldozatotmutasslrnak be, maid pedig gyúlésen be§éliék meg köós dolgaikat. Éppen azoltár felállításának évében sziilerctt Lugdunumban a későbbi Claudius 6ásár, akiemiatt cgész életében yoDódott a gallusolüoz, s kiváltságoktial ruhlizta fel őket.A ga[u§ok háláiukat nem tudták másként kimutámi, milt ámikoí 44-ben Claudiusdixdnlmcnetet taított Rómában, a lugdunumiak 9ooo font (kb. 3ooo kilogramm)sűy1 arany dísz.koszorut aiándékoztak az uralkodónak. (Plin. N. H. XXXIII 54.)Claudius a s€nstu§ben §íka szált amellétt, hogy gallusok is foglalianak hclyet at€stüetben. A sót tett követte, hamamsan több gallu§ból lett senatoí. (Tac. Arrn.Xl z4-z5,) Claudius szavai olyan ékesen bimnyíották rokonszenvét 8 gsllu§okiránt, hogy a beszédet bronztáblára vésté§ és Lugdunrrmban kinigge§zt€tték (Azért&e§ €mlék töredékesen reánk maradt. ILS I zrz.)

Gallie t

Dos cseláhelyíeálllutal. A gdéü vidéNeoausuLugdunut€tt ki.

A leglateaur) kkosságsslsok $írlóátszeló G§ámár8dékévé vt

A háncorüJm lhaícias,szerint -értetek I

nemcsalv€zte ulín€| túütbínáDytráiö!*,marsdt 1

tét magtq@diu§ - /Ctradia

Ab&wh, s 11

rínuü*,,llbdlósrEjfiy i6|qrfud

Rfur*E0H.boly+á...l

52

GaUia módos polgáraiban Róma óvideseu sá'vetégesekíe talÁlt, s e régi y8s/o-

oos c§8ládoknah sikeriilt a h&üó Mborriban oegtfuázott 9lÁ8§ágl, helyzetiiket

hetyíeálütaniuk, Ga[ia gazdagságÉía az időgebb ü5bb Myen is

o*i. a *Uiri városok, és ebben nem kis észe volt a ómai ualomnak, §6ként a

déü yid;kekeD oi*g^:tt"k, Narbo, Tolosa (ma Toulouse), Arausio (na Orange),

Nemauzus (ma Ntmes) és több más város lakossága 8o-Ioo ooo íö köriil mozgott,

Lugdunum- lakossága a oásárkorbao (-ai becslése} szerint) kb, zoo ooo főt

tett ki.A legkisebb ptovincüt, Aquitanifrt a császári legstus Burdigaliából (ma Bor-

deaux)iormán}oxa. Az augusnrsi rcndezés következében a régi aquitaniai ősla_

koosáúal egütt ebbeu 8 tartományban mint€gy tizennégy kclÜ ti'rzs élt, gmi

,ot ,,ÍrOalá .ao" okot. (§trabon IV r,r.) Az Aquitanüt éa Gsllia Narbonensi§t

e"áO Or--* (ma Galonne) folyó völgyének íi'ldie a mezőgazdasági művelés

sámlra nmnOco alkatmas volt, s e nyugati ptovinciá'k egyik leggazdagÉbb vi-

dékévé vált.A hermadik, északi fekvésú gallus wtomány, Gailie Belgica belytaróia, Duto-

-"n - n"-o*- (ma Reims) városában lakon, A provincia nevét aő bclgrákat

harcia§, nchezen megbé}útheó népürízsnek tartották, élet,Dódiuk - a ómaiak

szerint - megl€h€tósen primidv volt. El kellett óluk ismerni viszont, hogy kitűnírn

ért€$ek az Ít"trcoyer"tr*"", sózott sertéshtlssal, gyapirlból keszített köpelye*lkel

nemcsak Mmát, banem egész Itatüt ellátÉk. (S§abon IV 4,) Augusos tíg5l szer- ,

vezE Eeg a taítoEáüyt, bogy az egyoástól kiilönbözó Déptörzs€k €yEá§t 8zeí!-

.a t "t

Ik. Így példáol a proviocir keleti részén kizóólag gernánok laktrk, A trr-

tomrnyt kcreái Rhcnug (ma RsiDg) h$át§ltL és a rón:aiak több alkelommal i§

JlOÓ t"gy iobb a folyóu nen átkelni - e5relőre, Viszoat a_ folyó bal partien

_"oat -g"r_iót

báódoluk e ómaia}nak, sőt az ubiusok olyau tÉszségcscn vetet_

,* -"Ót". Róma fenotarósága alá, hogy czért a folyó iobb paniáa étő népck

."gu"őa,.k ok ,. Emltten.ri§ hogy az ubiusok e$úk telepüéséból léte§ít€tt€ clau_

aiű - agrippins kéíéséí€ - azt a várost, amelyet hiweséól n€yezett el, Colonia

Ctaudia Ara Agrippincnsftrmot, a romanizáás eryik kiizpon§a lett,

A bárom CiÚ-* Germanie h€lytaróin k legőbb goudia a béte feontartása

volt, s lgy gazdaságuk feilőalött, a iólét óvetredett, Auguitus a Mrom Galliát közös

*_jt"riiüá.t oyiloáola"tt", Eind€o ki_ és behozott árufa egy§ége§en két é§ fasázalékoe vámoi állapíott meg. Az egyenes aők összegét Caesar még Eegyven-

milló sestertiusban á[apította meg, Augu§tu§ ezt fetemelte, mivel 8 három tarto-

mrány iövedetme megnövekedett. A tehetős gatliai provinciák a római birodalom

tegiOvedelmez6bb tartományai kiizé trrtozuk,-Íóma

Brianniát ióval nehezebben szeí€zte Ereg, Caesar két ízben is meglís&

rertc megvetni a übit a brit §ziget€&cn, de hadi váll8l*oá§ai kudarcba fulládtak.

Öo""tÁnUt"" C"UinU, Britannia ióval szegéoyebbuek lírtszott, s ezéít Augu§tu§

tomolyan soha nem sámolt megbó<lításával. Ennek e]lenérc Déhány Róma-barát

feieaetrne tapcsotatta lépett Mmával sőt ielkép€s adót is íizerctt, Claudius elhá-

53

tároztá, hogy a brit szigete*et meghódt§a, s ezert 4z-bco haddal támsdt BritaDniára.Négyévi ba<takoás uún a ómaiak végre a dái réozeken megvetcttéft lábukat.A hadsereg nyomábau érkezett róínsi üzletembetek s meghódított teriilet leg-é§zakibb t€l€piilé§én, Loudiniumban (ma london) kereskedelni közpoDtot léte-sítetlek, hamarosan negzereztek maguknak a jó hozamri ólombányákat, s azokatkialnázták. A katonaság utak8t ét ített, a határvon8lsket erődökkel védék. Békénólozonben még sokáig nem lehetett szó, az ősla&ooság 1rÁ7acozolí az adófizercs ellen,s visszasóvrárogták elyesztett szabadságukat. Bár Oaudius 44-ben ponpás diadal-menett€l iinaepelte meg a britanniei hadiáratáq báú,ől tnég soMig nem y6ft 371.Néhány év műtán a brit€* feilázadták a ónai uralom ellen, ez azolbau máí rrcma claudiuq baü€m a D.ói kormányzatlak okozott gondot.

A Duna menti tartomáayok - a principatus eló éwizedeiben - iobbrá,ra csakbadászati szempoatból voltak figyelenre máóak. Augustus a Danuvius (ma Duna)felső folyásáig tola ki a birodalom északi hatáíát. Az ő, ú8id Tiberius uralkodásaalátt szerezték meg Rómának a légiók ezeka a tectileteket, de az ősla&osság ellen-sége§ magatertása miatt áüandósn nagyobb haderőt kellett itt állomásoztatni. AzAlpok vidékén elteriilő Noricum már i. e. r5-ben Róma uralma alá keriilt, Claudiusprocuratori provinciát szefvezett belóle. A tartomány bányáit ómai iizletemberekaknázták ki, Noricumtól keletre fekíiclt Panaonia provincia (a mqi Ausztrie keletirészén, a DunIínnllon s }ugosáávia é§zaki vidékéD tefiitt el). Noha a tartománFAugustus, maid Tiberius szerezték ít'eg Ródnak, de csak Claudius uralkodásaalatt ért meg e helyzet arra" hog5r a ómaiak telepítésre felhacználhns§ák. A píoviu_cia sákvárosa, Carnuntum (ma Deutsch-Altenburg) már i. e. r5-ben egr légiónakadott szálá§t, hory a Dunától észalía f€k/6 aépeket szemmel tartsa A keres&e.delmi szempontból foatoo borostyánkő-rlton f€*'lidt Savaria (ma §zombathely)előnyös fiildraizi helyzete tclzzáiáí|ldt, hogy a ómai íizletemberek egyit szé.lúelyelett, és a íomaniál᧠egyik gócpontiává vált. Claudius e helységet C.olonia ClaudiaSevaria néven vámsi rangre emelrc.

Pannonia megbódítá§ára Augu§tu§ csak ezután gondolhatott, miutáu Illyricumot(amely hozzáveóleg megfelel a mai Daln:áciának) a birodalomba beolvaszotta.I. e. 35-ben foglatu el ezt a teriiúet€E amelynek nemesíémlelőhelyei fontosak vol-tak szímára. Több hrdiáIat után a Saws (ma Sám) folyóig lolta ki 8 tartomáDyhatárát. I. e.29-á-ban 8 ómai hadsereg elérte a Danuvius alsó folyáMe Ezután,megHkítették s hesres<dós teriiletek l8ko6ságtít, hogy a regóta ómaivá lett tar-tom:ány, MaHoüie bé&eiét, nyugaleát biztost*ák. A nagy provincia mmaniálá-sára e&lsor, a lulius-Claudius-házból származó uralkodók alatt még ne,n keriilt sor.Rómát solí<al inkább a,régi Göógorszig érdekelte. A §zámos kis göóg vámsáüama maidlem kétév§zázados ómai uralom alatt elvesztette fiiggetlensegét. Ennck elle-néne igyekeztek megőrini ti§zteletr€ méltó tiirténelmi bagyomáuyokon alapulókiiJöuleges stítu§ukgt, ezelúez a ómeiak alig nyűtak. a ttirténelmi G&

ótor§aátcsr túü§rli dfitöziitt Ai§ akeB lboge§bely! 8zol

uut visztAó8i.

c5llmá*1rmí5l scálbüúáEintAb§űyPffiift. SoeÉilcgfonoc

Va5r rtek ,neg lblott odbadocol 1

d i8Eo tAKfu

!yu8úi üiutDtt L .

púb8ü,Éáorll i,rrirrt a bese, rp.lisÉr g,ii@líRóA bdyt!ííÉnyt, J}Tcsolnból Súd.uóiqa

MiúílEi+z<iarua..6rydttcDd.áHb+űLD{*fit*

s4

lI

I

L

}bFFFF,PFP.Ft,)LF)FsF-F"irsFklnlytloa

F-Fkl*ts)F"!l"I!

F

FotF.F-Fvts"F-F-F,í.lr.F*FlóFo-

ótorságpt, r sziget€ket, rtcesaliát, Akamsli,ót, Epeirost provincia Achaia néveo

e5r trrománnyá sz§rt/fzí4,melyet Korintb§sból e 8ene§ut ucvébeu ery pocon-suli dmmel felruházoa Fopraetor kormányzott. (Tiberius rendeletáe 15-44

között Achaiát és Maked,oniát oásári legatus íglclgrrta.) Róna nem tudta, nem

is akarta Göógprságot rcoaniálni, a belén áctforms éa kultúra győátq annyira,

hogy 8 gtóg t€riiletekes lakó rómaiak negy része giiriig ölózetben iárt, felvettc a

helyi szokásokat A giiógök nem tartottrák sziikség§D€k, hory megtaoulianak lati_

nul, viszoot mindeo művelt embernek 8áoíó óEai fidott girógü.Achaia provincia élcte csek Mványan emlé&ezrctett e göriigég aranyftorára. Az

c§tmá§t pu§zdtó Mbontt, naid a rómaiak hadiáraai megvisclték a g&(8 t€riilet€k

amú5t seo ,n"8os hozaűh1 kijzgazdasásÉL Az ősi Giitögor§ág szellemi áete sem

állott már oly -og.* fokon, miDt bsid4D. I]i 8öóg hlturáli§ tözpontok lét€§iilt€k,

mint Alexandrig, Antiochia ée m€ más hellen alapítástt vátosok A kcreskedelem

stilypontia is eltolódott, sz i. e. r4Gbsn leíombolt Korintio§ szes€pét Delos vette

áL sokáig Ertott, cmlg Korintlros kiheverte a puszdtásg és a Peloponnesos eg5rik

legfonosabb kultuáli§ és gazÁaaálg:., valamint kormrinyzati ozétüelye lett.

Vegy a göógök nem akortak a ómaiak kedvében iárni, vag a ómaiak nem biz-tak meg benuíik, ez iő táit még egy göóg polgÁr sem keriilt be e római senatusbq

holott on hispaniai va5r gdliai fér6ak már helya foglelhattak. Bár s c§ászáfi sza-

badosok giióg sármaásrlak voltak, de csak az uralkodó alkalnazotuikéut látnák

el igpn fonos feladanrkat.A Közel-Kelencl Róma már regóta kapcsolatbm állott. Míg a Földköá-tenger

nyugati tét8é8éó1 sáló értegüések elég g5réren, és uem mindig bizalompiesztőeo

iuottak el a Várooba, addig a hel€Di§ztik Js Ki§ázsiáóL Egyipomól uánylagponos nrdóoításokat kaptak. A ollvelt gazd8g közel-keleti o!szág9k, ott levő tartc,mányok inlább éfd€kelék a politikával é§ gazde§ági életrcl foglelkoó íómahl€t,mint a barbáíDak t€kint€tt lyugal Míg e Dyugati tarományok véglegcs ncgs?Eí"É,se, megbéldtÉse az eló princeps, Augustus korára esil addig a Közel-Keleet Róma

már ui. e. II-I. sázadbau érd€ü&ii!ébe vonts. Elsőnek a petgamoni kirátyság

iuott Róma birokába" és az orszfuból i e. r 33-ben Asia ptovinciát §zeíveztc tneg.

A helytsró 6 \rolt kirátyi székvátosból, Pergamonból kormányozta 8 gazdag tsfto-máDyt, amelyu€k két, aagy sz€í€pet játsó kikiitővároea, Ephesos és Smyrna szorBkapcsolatban állott Róma iizleternbeíeivel A távolsági kereskedelem szempontiá-

ból Sardes vámsg volt ielentő§, inn€n indult ki a még perzsa iőbcn |pített nagy

múút, amely Su§áig teriedt, és eg&z Kisázsiát átszeltc.

Miután a úmaiak Asia tarományban megveteték a lábukat, azon voltek, boryKisázsiára is kiteriesszék hatalrnukat I. e. 66-6z-ben C,n. Pompeius Magnus naglhadeóvel ielent meg Kisltzsübaa, és sikeresen vívott hábortli után szinte telieseo

átí€ndezte e terütet politiloi téflépét Syrüt bekebelezte a birodalomba. Több,kiscbb-naglobb ielentöségú várogn"ok m€hasrta a lát§zetiroátlóságát, d€ úalko_dóik mégis Róme §ráosága alá k€íiiltek. Pompeius a égi íóként giió8ök lrkt&önkormányzattal bíó városolnak bizonyos íüggetl€oéget cngedáyezett, ami Róml

sz€ú Pontiából iel€útéhcleü €ngedmény \iolt, viszoút megDyugtatta a $nkian tii-relmctlen}edő he[éneket. Az első római császárok ahhoz is hozájáruttak, hogy ameghódított teríileten bmnz váltópénzt hozanak forgalomba. A pen*rme&enrendszerint látható az uíalkodó kepmása vag5l más, uralmára utaló jelképe, aMüpou áitalában a város egykori műtiát idéá i.lkép talr|ható. E helyi pénz-kibocsátásoknak a ómai uralom ha§z,nát látta. A veret császárt propagátó képe alegtrávolabbi vidékre is elvitrc az uralkodó nevét, kitiintetó clmeit. A birodalomekkor még nindig bíján rrolt a sziikseges meonyiségű fizetési eszközne.k. Mü-szaki fejletlensege miatt a ómai pénzvetde nem tudott elég péná forgalombahozni, ezert a császátkoóan már nem csupán Rómában v€rtck pénzt, hanem a biro.dalom több, nas/ tÁítományi szétüelyén is, í5l a galliai Lugdrrnumban, a dáipannouiei Siscüban, .az egyiptomi Alexandrüban, a syriai Antiochiában, a cappa-dociai Caesaréban. Íry sem bizonyultak elegendőnek az érmék, s ezert a óoaiaksávescn látták a helyi Ézeket is' A ha§zon azonban Rómáé volt: az érme névértékees az elóáütás költ§ége köótti Hilónbözetet a városi hatóságok kötelesek voltaka fiscus számára befzetni.

A fejlett civilizációjrt és kulfifuáiri Közel-Kelet közgazdasá8a óvides€n kihevertea polgárhíbontk okozta veszrcségeket. A ónai keíe§kedők, iizletemberek sdvesenkereskedtek a helyi lakossággal, s mbd az aerarium, mind a fiscus jelentékeny be-vételéhez juott, A kereskedelrni forgalom a birodalom határaiu beliil és Hviil egy_aíánt megnőtt. Minthog5l Kistfusia nepsűdisége ez idő tíit aránylag nem volt nagy,az ott temresztett gabonafelesleget eladűk, ug5rancsak könnyen vevőrc talátak alovak s más heszonálatok. A tengeren túl is keíe§té& a tengerparti eld&égek - hejónel§áüthaó - ió min6ségú fáit, küönösen a libanolri édrust, amelyet hajóépíésrebaszuáltak. Kelendő volt a bor és olai. A ftiníciai városo§ Tyrus, Byblus bíboripa-rának minden temék& könnyen el lehetett edni. Noha az adóterhek nela voltakk'űönösen sűyosak, mégis a Közel-Keleten nemritkán nyugtalankodott ,a helyilakosság, lecsendesítése pedig nem kis gondot okozott a császári hatóságoknak. Azegyik ilyen nyugtalan tartomány volt Syria, amely a mfu korábbau leválasztottKiükia nélkü is szímos problénát okozott a legatus Augustinak.

Kilikia kikötővárosa, Ta$u§, sz ókorban híres volt, kikötő|ében mindig sok baióhorgonyzott be- és kirakodásra várva, szinte két fijldész találkozott itt. Sokféle szár-mazású ember gyűlt ös§ze Tarsusban, ahol a helyi és idegenből iött kalmrárok ki-cseráté* értesiiléseikct. Tarsus - és a óla ííottak több r'r᧠hasonló iellegű vámsrais vonatkoznsk - nem csupán hanem valóeágos kutturális központ-nsk i8 §ámított. Neves göóg bölcselők tanítottak a vámsban, íőként a sztoikusoki§koláiának sámo6 taDítványa rcvékenykedett itt, haugatóságuk iobbára a várossziilötrciMl keriilt ki. (Strabon XIV 4.)

Tarsusban nag5l zsidó sárványcsopon is át. Az egyik család, tglán 6§9 g polgáí_Mbonlban tett ió§zolgálataiért elnyert€ a római polgaq-ogot. A fándiliatekintáyes és iómóúl volt, egyébként aligha irrton volnx ennek a na5l kitiintetés-aek számltó kiváltsághoz. Az e családból számiazott firlgyetme§ aki a §aulus nevet

tEtltqE*llf,.lr

xilhiptút$.ndc8ríbfu

Syt&l,rrír*n I

EEEElEriür,EindiftssÉerfuqbÉipeoatpfoúúv&o.tú4túL Asnh

'cgplM{teÉbR/vrIU§ílF§efábü@PilfrlI€fide bdytÉargLépét ]túyfueú

56

k8pta, néhiiDy évtizcd műtán Paulus névea. a keíesztenység cgyik legt€kinély6eb\legnagyobb hatásrt tanítóia lctt Augustus uralkodáeáork végén még a róUloikustenok buzgó hallgaóia volt, de megismerHm a Tarsusban elteriedt sztoikustiilcselettel i§.

Kilikia egyhori anyaorságs" Syria, a római birodalom egdk leglenyegcsebb keleti provinciája volt. e gszdsg tertomáíy széloár,osót ez ókor eg5rik |emaslobb vá-íosáDrk tafiották. A tertomáuy jelentős íöníciai alapítá§tl városai a t€n8€fpaítonft&iidtek, Sydon, Tynrs, Byblus, Berynu (na Bejnrt). Föníciai, zsid§ gtht g kéz-múvesei, keícshcői nagy íizlcti forgalmat bonyolíottak le. Berytus iellegÉbeoannyiban tért el a óbbi kikiit6városól, ho5l mfu Augusms koróban rmanizálódnikczdett: a princeps két legót hclyezett id..

Syria déti határa oentén terült el ludaea, a Seleukos királyok hódítás8 óts biío_dalmuk egyik Éeze volt. A kis otság lakossága mindig hevescn ellcnállt a hellenisz-tikus brályok egy§*§íó ti'mkvéseinen. I. e. r4z-bcn ö!áüó királyság lett é§ eHasmoneus dinasáia uralma alá k€fiilt. I. e. 65-ben Róma Iudaára is kitcriesz-tctte hetalmát, és az orságot e syriai proconsul felügyelete alá helyezett csatlóskiíólysággá alrHtotta át. Hemdes, 8ki kezdetb€n kifályi kormányá, _ajd uralkodó,mindig Róma-barát politiMt folytatott, mcrt cs0k í8y őíiáetE rneg Iudaea lítzat-függetlenség&, és bizosítbatta a mag, valamint dinasztiái8 uíalnáL Elére, ho5ra rómaiak figyelemmel voltak a zsidóoág valüsi törv€nyetq s bizonyoe mérÉkbcomesb€yták az otszÁg auto!ó@iáiót. Augu§tus igazgatási reformje óta Syrh c§á-szíri ptovincia lett, s az Antiochiában szé*elő legetus Augusti felügyelete 8lá taí-tozott 8 Iudaában Róml éfd€&eit k€pvi§eló praerectus. Széüüelyéü azonbm - ta_

pinutosan - nen Jeruzsáteneg hanem e Nagy Herodes atapítone Caesarce kikiitő-válost ielölték ki, A praefcctus helyzetc ncm volt könayQ gondoskodnia kellen azomág rendjének zavarulanságáó| s a fiscus bevércleinek maradéktalan behaitásá-ól. A iogrend korántsem volt egyszerú feladat, mivel a iudaÉai iogelv* és ioc-gyakorlat olykor ti,sszeütközésbe keríilt a r6maiaknsk s teítományban kihirdetettjogszabáJyaival.

Magában leruzsálemben egy fá légó (öt cohots, vas,i§ mintc§ hllomczerkaona) állomásozott, Ea az t6ly|sg, nagy létszámot 8 n€mtfukán kirobbenó, oly-kor Róma-ellenes indokolták. A ómaiak értctleniil álltak a zsiő népvalMsával szcmben. Pontius Pilatrrs, a praefectus ludaeae, néhány alkalommgl sú-lyosau megsérrctrc a zsidó nép étzékenysegée A zsidók képtilalma miatt már ke.rábban lesudették a ieruzsálemi helyőrség hadiielvényeiól a csásár Kpmását.Pilatus eg éiiel legionariusait Tibcfiu aícná§át vi§elő ielyény€*&el vonultatta be

Jeruzsáembc. A felMborodott zsiők csapatostul tódulu& Caesareába, és öt napige Mytartói palota előtt iilősztráikot rendczte&, A hatodik napou a pra€fectus meg-fenyegette 8 tiint€tőket, hogy lenészároltatia óket, ha nem fogadják be a császárkép,ét feruzsálembcn. A zsidók inkább a halált válaszott᧠nem voltak haihndóka mózesi törvényekól táEltani, Ez az d*ííúg hstott Pilatusra" g hadiielvényeketvisszahozatta a fővátosból. (Ios. b. I. II 9.) Pilatusnak e5 másik séít6 tapintatlan-

sógl nbtt zsidó ktilöttség EeEt RóEába. Tibcrius okosan ús/ öntirt| bo§r atartomány békéie fouosabb, miut az indokolatlan kitúvás, és ezt Pilatussal is tudstta.Tehát a praefectus másodszor i§ kudaícot vaüott, ez óvato§ságra intette, aminekkOvetkezményei vilfuüiréneti ielentóségúek voltak.

Tibcrius uralkodása (14-37), Pilatus helytartóstága (ú-36) ideién táaított ludaá-bon lézus, akib€n taDítványai, bívei a regen várt Messiást ismerék íiil. A nep egyresze azt várte óle, hog5l ő leaz az a íiildi királn aki az orságot felszabadítia a r&maiak urdma alól. I&u§ azonban világosan megmondte, hos/ az ó orsága nco cvilágból való, krárhoztatta az er&zakot, az embercknek az Isten e§ eg5rnás iráatisz€íetetet hirdette. A zsidóság vezeó írá§tudó rétege, a üjrvényekhez mereven ra-ga§zkodó farizeuso§ e §zebedabb tanokat valló sadduceusok gyűölték az r!íólézusg clfogatták, és halálra íélték. A halilos ítelet végrehaitásáüoz azooban aóEsi helytaú hozÁián;dÁg kelletl Piiatus ingadozott, de megrettent a íöpapokfenyegetéséól, hogy i§B& fetiel€ntik a csásámál, s hozzlái,ííult a szemében meg-vetett prcvinciabeli férfiú ke퀧ztre fesátéséhez. Jézu§ taní!ásait azu!án tanít_ványat, az apostolok terieszrcttek. Midőn Nem urslomra kerüt, már nagy keresz-ény egyházköxég volt Rómában, amelynek egyik vezróie az a Paulus volt, akisok vi§zontag§ág után érkczett a Városba.

Pila§rs pélűia iól bizonyítia, milyen nehez helyzetbe kedilhettek a helytartók,gyákatr a taítomány vezető körei és a sena l, valanirrt e csá§zár köótt őrlődtek.Termé§zetes€ú akadt köóttiik sok nagy képességil férfiri' aki alkalrnazkodni tudotta kialakult helyzethez. Minél távolabb esett a provincia RóDO]ítól, annil pggy6§§

öúíllóságot, dönési készséget követelt meg a helytartótól. Ilyen gondiai voltak ácappadociai legatus Augustinak Az egykor a seleukosi biíodalomhoz tartoóCappadocia már hooszabb idő óta római befolyás, maid íiin:hatóság etá keriilt,csatlós királyai - helyzetiikMl adódóan - Róma-badt poütiMt folytátták. Tiberiu§a királyt megfosztota tnónjáól, és az egykor ielentékeny & sazdas orságot be-olvasztotta a birodalomba- Az úi tartonány keleti határa az Euphrates volt, a tiibbihatárvonalat a rómaiak ielöltek ki úgy, hogy a termékeny völgyeket körüvevő erdős,hegyes vidék még a provinciáküoz tanouÁk telentős vámsai nem volak, csakmegeósített telepüései. Lakói mindö§sze annyit termeitek, hogy megélhessene&,es az adókat megfizstbessek. Róma nem húzott Cappadocüból nag5l iövedelmeghiszen mióta Tiberius az orságot a bimdalomhoz csatola, csöíftent€tt€ 8 óm8iak_nak fizetendő,adót. Cappadocia a bimdalom keleti tarományainak védelme szem-pontiából rrolt fontos, mert közvetlen szomszedságában terüt el AfEenia.

Armoia íiildraizi középpontia a mondák övezte Ararat he5re volr A PontusEuxinus (ma Fekete-tenger) keleti medenceiéól délre feüíó t€rmékeny §íl§ágonkitűnó minőségú biza rcnnett, nagy sólelőhelyeinek grdmágr foltos§ágát _árrégen felismerrck. Híres volt lótenyésztése, nemesfénbányászaa. Armenia köz-ismert gazdagságát irigyeltek, Az otsÁg ióléét íőleg dolgos, serény népéírct kö-sónhette. Az armerriaiak nem csupán a meágzdaságban, hanem a kézmúvesség-ben és a keteskedelemben is ieleskedtek. De az ókori hódíókat Armenia nenr any-

qa§úr-g,,r&geFaErínir l

A1Hét}Ét, í}isáaarÉmBEE§i(zt§

A.i

eK6líí,tltrRfumjAíE@bosll(llE

Mi@EaqlcsziPfulííLhá

oMAl

Hl

§8

nyira grzdasági, mint poütikei élokból érdck lt . Szintc eg&z bcls6 Kisízsb tul-csának tctintctték, Mczopotámia birtokláss mgyo,érútbco attóI fiiggötg ti rrt ttmcg a lribót Atmeniában. A uag kiteriedfil feondt miut valamilyen oódítnéoyüalta azokat a hatatmas kitcricdésú leióket, amcly€k a Földköá-, a Fcftete-teo-gcfig es r Káspi-óig t€riedt .L Armeoiát csat nag cófesdt€st megHvónó had-

iáíaftal l€hetett eroglelni, mégis az, akinek a birtotábao volg kitúnő fclvonrrlági

rcíÉPet §zerzett hsdseregénct, akár kel,eti, rkáí lyu8rti irányban. Éppen eeértAnne-nia Eind a íómairkst, min! 6 prdlfou§oks1 felenébb érde.keltr.

A partbus birodalom u. i. c.III. szÁadban alakulg s már a II. századbao ayugctfclé trriesz}edett. A perüusok jelcotékcny hadicóvel rcudelkcaet" nsgy üjnÉgo-kct, ftikéítt loTE§ kstonáL4 Eo?€3tó 8€t€íittcl óllandóan vcszáyeztctték g ró,meirtkisázsigi biftotait, atadályoaáL őket a bódltásbgn. Róog több láeu ncgkí8éí.ltca paíthusok kgtoDsi bstalEát Eegtihni, de a uehéz t€ícp, 8z €b.ilÁti viszonyokoeo kedvezte} a oeh& fe6rwrzetú ónai 5talogságDat. A porüusok gorsaomozogtak, kiszáElth8trtlsD tárnadá§aik állandó vcszélyt idcntett k. Au5umsne5lon clégeden volq rmikor a porúusokkal szcmbcn űplmáciai sikcít étt d"ezt 8y6zelenÁek biídette.

A principatusaak közel-&elcti politikáióbrD tiibb móózet közfil le.hetctt válgsz-tmi Átelrgedhgti Armeoiát a porthusoloa\ de akkor lestoo ,neg kell cíesíleúia Közel-Kelercn áIlomásoó heder6t. Va5t peaig Arncnijit bckcbelezit 8 biíoda-lomba, ai<kor viszoDt gz úi tartornÁDyban kcü ielenékeoy eót képviseló scrcgaurtani Augustus e5r harmadik megoldást váIasztott: óterrg dt Ármcoüt cgyRóDáól fü88ö khálr,üe, védic ocg ő .z or8á8úi l Így RónóDok csat kisebb k6-tonsi €ót kellcn tartania Cappadociában. A partbusot ovóbbra scm edúk felármeniára yom&ozó igéayiiftet Tiberius Augrrstus politikáját folytaws, D€m vál-toztatotl az úmeoiai bclyzet€n, Claudiust annyira ldoglalta a briunniai badltlrat,bog5l a bitodelom sziBtc eiDdeo nélkülöáető kero!óiát erre a badi vállelkoásravolta iissze.

Miutáu a parthusok tii kitály8, Vologac*s, orságábaa reodet tcremettl azarmcniai kéróés isoét elöterbe kcríilt. Az uralkodó rtgy határozotg hogy megszctziaz orságog áüamformáiáa nem vdlmzüt, kirátynak pcdig éde§&csét, Tiridste§tt€§zi mcg. A peíthu§ok DintliD}ább úgy véttét, hogy számuka Armenia trem c§u-pán hadá8zati kéídés. Az igen feilen lóteoyésztcs a bíres parthus lovasságnak kapóra

iött sz ofságpo áwczctó kclet-nyugati rlt peűg kereskedelniik számára szinrclét*éfdés volt. Ha a ómsirk vagy csatlós tirályuk elzária a parthusok előtt czt azltur\ @El ,niDd D.rik, miod r óliik fiig86 népek gazclasági életenek oag1 kánokozüatDak

A parthus kérd§ Armenia ügyc eaid Nero uralkodása alatt ism& oz előtétbckerül.

59

B§/iptom bclyzete mcóben kiilönbözött e tirbbi táítományéól, VII. vary NagyKteoPátt buká§e és halále véget vetett az orság néhány vezetóie dédel8etett nr§-hatelmi ábrándiának. Noba a győztes Augustus azt hirdette: ,,Egyipomot a ómainqp urslna alá wtetten" (RgdA z7), valójábáo elkiilönített€ a birodqlmi kormány-zásól, és a mrg", illetve utódai közvetlen feonhatóságl alÁ helyezrc. Es/iptom resz-ben hadászati t€kintetből volt Róma számára lényeges, észbeu nagl gpasglá§bő§ég§s b€vételt bizto§ított a csásári fiscusnak Augu§tus épségben ha5rta a régitormáDyzati, igazgatási rendszert, mert a hivatalnokok az orságot iól kezben ur-tották, é§ biztosították a bevételek beszedését. Bgyiptomot nem legarus Augusti,hanen lovagrendi Ae5pti kormányozta, aki Augustus közvctlen fel-iigelerc éo clleórrÁe 9lá tartoá na5rszámú krtone§ággal rendelkezett, bogyozii}ség esetén az orság bé&éjég 8 érség Dyugalmát aigyázr-

E§iptom kormányás., gú,d8ságr kihasználása Rómángk kevesebb gondotokozon, mint a többi taromÁnyé. A nep évezí€d€k óta - k€npel€n-keüctlen - bele-tiirődön, hog5l uralkodói óluk nélkiiliik ónteoek, s kifosaiák őket, Ha néhá tilt8-koá§ként cgy vidék lakossága más helyre költöótt, ott hamaíosan ugxanolyanviszouyok köé keríilt, mint korábban. Csupán az Egyipomban élő göógök őriz-ék meg régi, hagyományos kiváltságdkat.

A széúMrcs, Alexaudria megalapítása óta kivételes helyzetet ávezetL Már 8pt§lenaio§i királys€ alett szervezctilcg függetlcn volt Eryipom t'obbi terüetéól.A ómaiak i§ tiszteletb€n tartották ezt, és nevében is kifeiezesre iunatták: Ale-xandrig rd Ae§pfumnak nevezék, a császári helytartó hivatalos címe: praefectusAlexandteae et Aegypti is ezt feiezte ki. Ennek az elónyiis fekvésű Dagy bkiióvá-rosnak lakossága öntudaoean hivgtkozott arra, hogy még Nagy Sándor alapítotte.Az alexandriniak igen tcvékenyek voltak, kiváló képzettségú üvegkészítőinek, vá-szoaszövőinek, papyrue5lÁrtóingk árui biíodálomsz€íte kereeettek voltak. Aleraud-ria a Ptolemaiosok alatt a hellcnisztikus kultrlta központia lett. Athéu ielentőségea sok háboní és belvisály következében hanyatlotq s ezert sok göóg tudós, mű-vész költö?iitt Alexandriába, ahol élve*ék a bőkezú Ptolenaios-kiráIyok goudos-kodását. Az alexandriaia} szerették e művéozeteket, színházaik, kiinyvtáraik ne-vezeteeek voltak az ókorban.

Nagl voualakban felv&olva így fe$ett a ómai birodalom (nyomaté,kot adtunkezokn k a pí§vinciáhak, amelyek Nero uralkodása idcién kíilönösebb szerephez

iutotek). Nagy gazda§€i erőforrá§ai móót edtak ehboz, bogy a hadsereget, ahaióhadat, u ál7Amjgazglás szr,rrezr'tét fenntarmák, a váíatlanul, évenként vi§szanem téíő kiadásokat fedezzék. Augustus, Tiberius, ót Claudius is tele kincsűra-kat hagyott uódiáía. Ha a császár nem pazarolt eszrclenü, a pénziigyek irányíói-nak nem volt gondia.

Ezt a nagy biíodalmat, amely Brianniáól Egyiptomig, Maureanütól Cappa-dociáig teriedt, egymástól kiilönbiió etdkumú, nyelvú, kulturáiú nepek lakták.

höhl

AlrbtúiriúEd.5!lÉffitEörÉ, e

TibúIdiári,r.tEib6rr,dEa

b6/6§ó,n!nIlsfrútE

.ör.dGatttfu.í}1Gú1_&,rrtrbrt-e1*b-rllAclcarü

l

I

Valamcnnyiiiket ez e5rséges rcndszer fogta tiú6ze, ha kellett, a&ár

8,1z§ba is kt tötte. A csá§záí veíá§os ti§ztelete volt még az a tényezó, amely kapcso_latot tcrentett a birodalom népei kiiótt.

Az uralkodó szemáyéuek kiiltinleges tiszrclete, mátóságának mq8asztolása aKözel-Keletrr6l §ámazotL A hellenisztikus királyok megköverclté§ hogy óket azeinberektól, k'űönösen alattv&lóiktól megkiilönMáetve, isteni személyiségnektÁintsék, és eért vallásos tiszteletben részesítsék. Augustus, ho5r uralmáuakMgyobb stllyt adjon, és benne ne csak a fegyveretftel hódíó úi uíalkod& lássák,erosadt4, hog a közel-keleti népek reá is átruházák előá királyaik hánti ti§zte-letiiket. Sőt űE lzt iE sdve§en látta, ha a nyugti, nemég meghódíon népekkiizön is elteriesxik ezt a vallásos ti§zteletet Italiában, Rómában ilyenae nem isgondolt, itt - iózaoul - nern akart másnak lát§zani, mint a polgárok köátt az elsó-ne,k, a princepsnek.

Tiberius la5lományokboz hú íórlsi é§ziáíá§ával felisn€rte a mcgválozott vi-szouyolot. Így pélűul a scnatu§ban tarbtt e8yik bcszédében belyrcleoírctrc, hogyneki és anyiának, Liviának - miként A§i8 tartományban - Hi§paniában templomotemelienek Róma és Augustu§ eryesírctt kultu§át helyeselte, a magá& azonbanbízelgésnek taílotta. ,,S ezuén még bizalmas beszétgetéseiben is kitartott tnellctt,hogy szemáyének ilyen kultu§át vi§§zautasltsa. Ezt némelyek mérsé&letnek, sokanaz önbizalom hiányakéBt magyarázták." (Tac. Ann. IV 38.)

Elődei okos, megfontolt önmérsékletével szenben Gaius Catigula azt követelte,hory őt máí életében - Rómában is - az istenck megte§tesüt íiildi meg§zemélye-sffieként ti§zteli&. A nen teliesen ép€t :réiú császár bercg gondolkodását meg-?Avúía a he[enisztikus uralkodókultusz ebnélete és ryakorlaa. Ex a HvánságátItáliában és Rómában elutasították, de a távoü népek nem alálak semmi kivetni-Yalót beDoe.

Kisázsia cgyik legielentősebb városábau, Pergamooban, Augustus es a megsze-máyesített Róma ti§zteletere t€mplomot épírcttek, Az idős korban elhunp Augus-tusnak, a birodalom úi alapíóiának tisztelerc, aé.hány éwel halála után, birodatom-szerte elteriedt, és vallásos kultusza minrcgy ómai nemzeti vallássá rcrebélyesedett.Claudius, maid pedig Nero azon volt, hogy Augustusnak, uralkodóházuk megrc-rcmtőiének emlékét vallásos tiszrclettel vegy& köriil. Ilispania több városában,Gallia íirldién előbb Narbo Martiusban, maid Lugdunumban olért eineltek Augus-tus é§ Róma kultuszinak, amely - mint emlílettíik - magÁho2 y6a2611g a tartomá-nyok népeit. De a provinciák városaibau áő nagyszámr1 rclepes, leszerelt katona isügyelt a uenzeti ügynek tarlott csásári kultusz ápolására. Claudius uralkodásaalatt a germaniai C,olonia Augusta Agrippinensisben, Britanniában pedig a íómaiakalapította városban, Camulodunumban (ma Colchester) az é16 sászát tiszrcletéreemeltek oltárt.

A császári helytarók gondookodtak arról, hogl az uralkodó kultusza a provin-ciákban elteriedjen. Szívesen látták, ha a tekinélyes, módos helybeü polgárok acsá§á! vallásos tiszteletének papiaiként te§tílletben mutatlak be áldozatog amit ők

61

megtisztcltetésnek fogt8k fel. A csásár kőbe faragott va8y b,ronzba önótt képmá-sátközterc&enlrcmplomokban, szé}úrizakbaufeláütották,ney'efetet-tek eskiit.

Az ókori források a c§á§árok s családtag|aik nen éppen kifogástabn életoódiá-ó1 táiékoztatnak. Az ilyen csúf botráuyo\ bűnök hlrq amelyeloól Rómában, eset-leg csak a polgáí§ág vezető köreibeo beszéltek, alkaloas lett volna rrrq hogy avallásosau tisztelt uíalkodó tekinélyéí qÉpáz2" Míg Rómában az emberek.4"g56a hlll8etták meg az udvarMl kiszivál8ott ptetykákst, aoelye,k tolán netn isvoltak olyan §űyosak, mint amilyeu€&et s §zenők feljegreztek, addig a teílomá-nyokba! mindez€ffil nern értesiiltekr a katonaság semmit neln hgllott belőliik.Legfeliebb csak a helyaró es vűkebb kömyezete €rte§üt a császárok vi§elt dolgli_ól, de ők iobbnak tartották a hííeket nem szellőztetni, A lulius-Claudius-ház tekin-télye olyan megngathat tlan volt, ho5r még a csásán mocskoló hítek s€nr áítot-tak neki. A csásár tiszteleten c§orbe Dern esett, a principatus és a ómai béke, apax Romana elónyeit áveá polguság nem mulasztotta el kultu§zuk8t gondosenápolni. E kultuszban részesüt Nem is.

l

S@EdCtr-ürhüt Grrtil-q-ef,rfu-!ÉdEE*rlfob*c

- *gl*!tiÉl*t,&-ür*HqLrÉt

2. FBIBZET

NERO URALMÁNAK KEZDETE

Seneca és Burru§ sugelrnazására, a 68tsl csásár mát az eM aapokban tiibb otym§elcntést tett, amely az úi rrralkodónak elólegezen bizalnat Ecgerőoítete. NesoEindrnkit biztosított aról, ho5l ueo tűri e iogend mcgsérÉséq nem lívón kor-látlqn bírú hruri, és nem engedi ocg ho§r a csásári palotában n€gveszte8etés vasrbecsvósyó csel§ziiyés íisse fel a f€iét. Kiielent€tt€, hog5r a scnatusiogsit épségb€tt tsrtia, s - mi a scnatorok szemében külónöseu fontosnak látszott- a frctsg sz a€rariunot, a csóozáti msgánvag5lont e5mrástól szigonta! kiilirn-vála§ztv8 }íváoie lrezeltctni. A s€n8ttrs nckibáorodva tfjbb, a &öélet tiszta§ógátocgóvó rcndelkczést hozon.

Hamarooan kiderüg hog a Scocce és Buírus kepri§eltc rli poütikai báayzat-nrk váratlanul .llr,"éfte tánadt, éspedig Agíippina személyében. A csávári özve5rtoránt§€m gondolt ana, ho5l gz állomi áetffil visszavonulion, sőt épp€n .|I€oke-óleg, szilte korlátlq3ul részt Hvágt venni a bfuodalrni poütita irányításában, r,irzenmár íégóts €z volt a legftlbb vágra. Az uralomvágy annyira elhatalmaso<lott Ag-íip,pináD, bogy ennck ninden eglléb éízésé! 8ondolatát alávetette. Most e fiatalcsászár helyctt kiizre akan működni ez államügyek vitelében, és ebb€ü 8 koróbbicsásá$k sdlusát ííyánte köveoi. Éppen ezért Dem t€t§zett ,rcki 8 két kotábbi pet-frgo$rnak, Senecátak és Bumrsnak, a csávár uuácsaőinak a poütikáir. furippinapoütikai gondolatait nem kis mértekben Pallas, Claudius mindenháó übertusarr8lltngzta. Nero cddigi kiielent駀iből gzt htlmozta ki bogy eddig ávczett n gjrbdolyása úú!óbeu van, biszen az rli kormányzat nem tittoltq bogr ha neoa isbet telie§en §kii§zirbirlni, de l€atább er6sen vissza kell szodtad a csásári sza-bodo§ok sziata korlátlalnak ütsá uralmát az udvari életbcn

A külsdnt gondosan aeg6riztét, A kíilülágnak n,,,n ylolt szósd Eegseit€nie,

63

ho5r a csásár és anyia ki!ótti viszonyban a repedéonek hajszálnyi nyomai mutetkoz-

ngk, §őt úgy látszotq hogy Agdppina eddigi batalma válozatlan. Az tljounan vcre,tett érméken ott látható Nero mellett Agrippina arcmása is. Sőt a császári özvegy

parancsnak is beillő Hvánságrírq a senaos a csrászári palota könyvtárrcrmében üé-sezett, s így Agrippina, a helyiseget a lakosztálytól elválasztó függöny Bögött,megballgathatta 8 t8nác§koá§okat. Így módiában állott a Dem rctsó határozati

iavaslatokat meghirlsítani, vag;r ellenintézkedéscket tenni.aggodalommal tap€§ztalta, bogy Nerót a mílvészetc&, a lantiáék, a

költé§zet, a dal és nem utolsósorbau a nyakló nákiili mulaozás iobban foglalkoz-

tatia, mint 8z á[aúügyek. Egyelőre azzal mentegethette fát, hogy még csak tizen-

hét esztendős ! (A bii§zke asszony ioggal gondolhatott arra, hogl déclnagyapia, az

isrcni Augustus alig volt idősebb, amikor már uagy erályel és agyafurtsággal Ca€sat

öókéért kíizött!) }u őnegy c§á§zámé arra gyanakodhatott, és eíre mitrden oka

megvolt, hogy Bumrs és Senecs öröEnel kihaszuália Nero műkedvelői szintú

múvésá hailamait, erdeklődesét, s így távol urtia őt kormányzati kérdésektól,

s maguk veszik kezükbe a birodalom kormányzását. Sőt, €lő, hogy mirc a császár

magára talál, s csi!}:ken benne a múvészetek iíánti raiougás, a korhelykedes kedve,

addigra Seneca és Burnrs olyan rendszert a181dt ki amelyen Nero már nem tudváltoztatni.

Agrippina rcg&ate, hogy egykor kedvelt emberei lassacskán kiszod§á* őt a

hőn ábított, ót búnnel szefzett uralomból. Ezért másfelé keíesett kapcsolatot.

A régi, köaársasági nobilitas családjainak néhány tagia, ttibb hagyoEánytisztelő

§€natoí a császár özveg5rét, Germanicus leányág Augustus dédunokáiát nagyra

becsiiLlte, Etérték, hogy Claudius halála után íövides€n elíendelte§sék a megMtcsászár isrcni tisztelete. Ilyen nagy megtisztelrctésben eddig csak Augustus része-

§üt. Az első és a Degyedik princeps kultusát ö§§zekatrrcsolták, s ehhez hozzányűnimerész vállalkozrás lett volna, Agrippina az i§teni Claudius tiszteletére rendeltpapnő (flaminica) tisaségében részesüt. Az őnegy csásámé sietve hozzáláott,hogy a még kevésé bépírcn Caeüus-halmon Claudius kultuszínek ápolására

templomot emeltessen. Ezzel az ügyes számítással Agrippina megszilárűwa &eztepozícióját, mert mint a megbalt csásár tiszteletének papnőie, befolyását scnki nem

meri maid megcsorbítani.A Neróhoz közel álló személyek guDyoros kétkedéssel figyelték Agrippina buz-

galnát. A császtári udvar ió része ismerte Clauűus gyöngéit, fogyatékosságait, s

ezért deriisen szemlélte özvegyének eólködé§ét. A g,jtnyolódók köótt volt Galliois, Seneca testvérbátyia, aki nemég még Achaia píovinciát kormáuyozta. MagaNero sem á ott tőliik távol. Okkal, ok uélkiil, hitt abban, hogy édesanyia mérge-

zett gombával ércne meg a császárt. Ezért egy alkalommal Nerc ezt az ételt tréfá-

ból az istenek eledelének nevezte, hiszen ennek a segítségével vált Claudius is-tenné!(Suet. Nero 33; Dio LX 35.)

Seueca még ezen is tűtett. Griuyiratot szeíkesztett, amely* másolatban sokaD

olvastak, és jól mulattak raita. Az addigi óvid császári hagyomány nem tudott ar-

64

ól, hogy egy nemíeg clhalálozott uralkodóól ilycn bálrtó, é§ vrlljuk meg' neo alegiobb ídésrc valló szatfuát írt k voloa. Hát még egy eppen bivataloosn i§ten r€&

nyilváoímtt császárróll §enecának üibb cája volt ezzel a kis írásávat, amcly ,,Azi§teDi Claudiu§ tiit&é vÁlása'' ( Apoleytosir) dmet viseli. Soha nen boc§átottameg Claudiusnak, hogy nyolc esztcnőt kelett Corsidbsn száműzetesben ólrcnie,távol Róma ra5togá§ítól, A filoáfu§Dak mis élia b volt a kigúrnyoMssal. Bszerinta csásári bíbor iznd és méló viselóje csok Augustus egyenes €§n vrlÓ, közvaleuleszármazottia lebet, Clauűus pedig neo volt az, Nero viszont igen- Másikpoütikai éIzatri bossatia furippioe ellen irányult. Mintho$t az özvcglr császár-Dé f&ie bolt! uuátui tiszeletével akffia a maqa vesélyezt€tettne& éízcc befolyá§átmenteni, Seneca Claudius kipellcngérezésével óhaitotta kifogni a szelet Agrippinavitorláibl. Végü, Claudius kigrlayolásával, ót becsmérlésével szemben nevel§ét,Nerót fennen magaszalia:

,, , . , így ielenik meg az ,1 Co*, " -*, Rómo ilyennet

látia Nerót: ragyogó fény píria fut át szelíd 8raán,s drts bsia fiinirkben hullik szép karcsrl nya}ára"

(Seneca: Apocol. 4., Szilági l. Gy. fordítísa)

Az ifiri Nero walkodása bolclog tort boz maid a íiildre, Seneca Apollórnl bason-lí§a ót iissze, biszen miad éae&művészetében, miud széptfiében hasonlaos ezistenhez.

Ezzet a magasztalással szinte dicshimnusszal §cneca mcgpyiotta az ulst aúakultusznak, amely kés6bb Neót APollók€rlt ti8zt€l&. Ez a dicserct még csak iob-br! felkelt€ttó Nerc hhl§á8Ét é§ qá§át, hogt őt tiibbféle istcot megillet6 tisztelet-ben észesítsék. Másrészt Seneca szinrc ki8dta magából Clsudiu§ iránti 5űöle-rct. I}iilcs ember módiáu át nost nár, okult a műtból, és e iövőrc gonablt, ezéíarra tiirc*edett, bogr a saiát podcióiát mcgerősítse. Edüg csa& a praetonágig iuottel, s hogy hatalmát gyskoiolni tudi8, és a eenatusben na5robb legyen a te.kintélye,consulnak tell lennie. Nero revén ezt Eind€n további ,t€hézség nákü elérhettevolrnq de Seoecrá,nak gondot kcllen fordítania a műtban gyökereó hagyonná-nyoha, a szokásiogra. Minduntelrn kiderüt szavaiból, ínásaiból hogy hclytclenitia nycrt öokényt, és bogl a principafirs poütikáiÉbau vissza kell kanyarodni azaugustusi elve}üez és gyakotlathoz. Okos önnerséHettel uem akart mindiárt con-sul leoni, s csak 5ó-ban lett consul sufectus (olyan consul, aki évkiizben váltia feltisztségébcn a ianuár r-en hivatalba lépett rendes cousult).

Scneca azonbau másképpen i§ köriil ekuta bástyázli pozícióiát, és ezen fokoza-tosan, sdvós kiivetkezetcaséggd mun}álkodon. Tgnác$dói tiszteb€u tár§a voltBumrs, akivel mindvégig szotosrn e§üttnűködött. Burnrs a rcstőrség főparancs-nokrként RóúDábsn a legnagyobb kaonai szervezetet vezéoyclte, nagJr hAulma volt.Ilczett usran még ket lnrhealmi saúrezet Rómábaa, de ezet üóképeeége a

6§

praebrianu§ok alatt maíadt. A praefectu§ Urbi parancsno}sága alatt áltottak a vároaicohorsok (cohortes urbanae), telies létszrámuk háromezer íő volt. A vigil-alakuta-tokban (túzoltóság rendfenntartók) hétezer ember, íőként szabadosok szolgáltaka plaefectus vigilum parancsnoksága alatt. A vigilek praefectusának tisztségeDagy volt, biszen a praeodanusok után az övéké volt a legerősebb szervezet Ro-mában. (Tiberius éppen a praefectus vigilum segítségevel buktatta meg a minden_ható rcstőr-fóparancsnokot, SeianusD. Seneca rlgy vélte, hogr a megbízhaó Bur-ruson }ívíil a vigilek parancsnokáuak &z állá§át i§ egyik balátiával eiánlatos betöl-teni. Váasztása L. Annaeus Sertnusra esett, aki nemcsak feltétlenü odaadó hlrre,hanem talán rokona is volt. Sógora, Pompeius Paulinus, aki éppen a solsönó 54.évben volt consul sufiectus, Germania helytart§a lett, ahol lelentékeny hadseregállott a parancsnols€s elatt. Jó baíótiát, Ti. Claudius Balbillust Egyipom csá-szári helytartójává neveztette ki. Persze, ezek a kiuevezések nem egyszene órtén-rck, meg kellett várni, mlg az eg5rik vagy másik tisaseg megii퀧edik. Seneca, be-folyását felhasználva, fo}cól fo}ra megbíáató embereivel töItött€ be a fontosnaktartott poációkat.

Bumrs és Seneca köós Eegegyez駧el, a consiüum principis bevonáá l kor-mányozta a birodalmat. Ekkor még Nero alig sólt bele az áUamügyekbe, de a kéttapasztalt férfirl rlgy tett, miltha a császárral egyeteltesben inteznék az ügyeket.Az özvegy császáménak - az előkelő körökből való hívein ldviil - igen befolyísos,tapasztalt támasza volt Palla§, aki a pénzügy€ket inézrc, és rigy lát§zott, pótolha-atlan. Bumrs ée Seneca a császári kiacstár, a fiscus legíöbb fuányíóiában veszáyesellenfelet látott. Éppen ezért emlékezt€tték Neót a senatusban uralomra lépésealkalmával elmondott beszedére (amit Seneca fogalnazott ugyan, de a senatoíokegyfajta kornánynyilatkozamak tekintÉtték), amelyben megígérte, hog5l a csásáriszabadosok tűkapásainak véget vet, Lám, Pallas még mindig a helyén van, sőt

keresztiil érezteti befolyását. A két tauácsadó érveléének meg is volta hatása: Neóban felébíe§ztették a gyanakvást, a bizalnatlanságot Palas ifánt,s igy közvetve meggyöngiilt Agrippina belyzerc.

A poációharc tovább folyt. Agrippina, miként korábban, továbbre is rövidpórázon akara artani a fát. Nero lázadozott. Elege volt a kemény anyai ságorból!Az özvegy csásámé továbbra is mindig fiával együtt akart megielenni, köztis gya-loghintóban vitett€ magát, oldalán a íatal császrárral. Ragaszkodott ahhoz, hogykiilfiildi követségeket, ki!ályokat fogadhassoa, uta§ításokat Kildött a helytarók-nak, városoknak, mintba ő lenne az uralkodó. Seneca és Bumrs Agrippina er&szakos fellfuésében, c§elekedeteiben az ő poütiká|uk meghiúsítását, zátonyra futta-tását iátták. Miadketrcn azon voltak, hogy Nero helyzete megszilárdulon, és ilymódon megvalóaítsrák kormányzási terveiket. (Dio LXI 3.) Agíippin8 tűfeszít€ttea hlltt, az okos asszony számításába hiba csűzott, s erre hamarosan rá kellettiönoie.

Armeniából követség éíkezett a Városba. A parthusok ismét haddal fenyegettékországukat, és ezén a király, valamint a Róma-baíát kisebbség segítséget kért.

Rfu.9á.Lhrn \yítwk, rbG, fogaegimturEígíria aLme: aqnyi}vtfurttöesr Ióa, u

S.nccrtrrpnirisi.ffi,tbtrsőbbi it&u csentfurirúü biinyíDístabíEáE}d,ry

SGoGctÉ,déssdpolititt (

G!ó pd.X@lír,Told&ÉtÉbc

Sffilairán t

rfuai b.,..8-_ é

.t A,,r,iítL Rá.filÉoe1rnElF}fu.b..r, rtiEú - E",.go&I&furniri* |ffitrlflrra

66

Róma számára nem volt köómüis, hogy a Közel-Kelet hatalni viszonyai mikéntelakutnak, a parthusok minűg ves#lyt iplentettek mind a sávetséges oíszágok,városok, mind a provinciák számára. A császár elbatározta, hogy tanácsadói kör&ben fogadia az armeniai küdöttséget, megh4llgada kérésiiket, előteriesztésüket,

Agrippina elhatároaa, hogy ó is ieleo lesz, s maid fia mellett helyet foglalva, meg-hallga§a a követek be§zedét. Nem akarta tudomásrrl venni, hogy ez poütikai hibaleone: a közel-keleti embelek szemébcn az ő ielenlét€ az asszonyuralom egyik

megnyilvánulásának számítana, Eárpedig náluk a nők belesólásrit a kormáayzati

ügyekbe szigorrlan tiltották, § arni ez e§etben talán még nagyobb sűlyal esctt volna

a latba, nem is értenék meg.Seneca tanácsára Nero üryesen oldotta meg a kényes helyzeter Miközb€n az

armeniai követség már elfoglalta a helyét, megielent furippina. A csásár eléie

sietett, tiszrcletrcl köszönürtte éde§8nyiát, maid kivezett€ a teí€mből. A követséget

későbbi időpontban fogadu. Ennek a látsólag kis ielentőségű, váratlanul leiátsá_don esemenynek azonban nagyobb hotdereie volt, miDt§em arra ak&or azonnal

követkeáettek volna. Voltaképpeo eü&or szúnt meg Agrippina eddig korlátlannaklátszott be.folyá§a, viszont ezeutű egyre eósebben éívéDye§iilt Seneca és Bumrsirónyítása, S ez a császárnsk kedvere volt. Ha Senecg és Bumrs magukre váUaliák

a kormányzás gondiait, a}lkor neki ideie van arra, hogy kedvenc iőtiiltéseivel, ének-

kel, lantiátékkal, verselgetéssel, festéssel &iódiék.Seneca és Burrus, mindiárt Neto uralomra jutása után foglalkozott a kisázsiai

kerdéssel. BelÁtták, hogy az Augustrrs ke?deményezte és utódai áltel folytatottpoütika csak akkor tartbaó fenn, ha Mmilnak módjában áll a partiusokkal az

crő podcüából tárgyalni. Bbhez pedig olyan nagy íómai hsdeót kellett volna

a Közel-Keleten állomásoztami, amirc nem volt lebetó§ég. A két tanácssdó o1y9n

megoldásra tiirekedett, hory kevés legióval a birodalom keleti határait a legnaryobbmértékben bizodtsa.

Seneca és Bumls egyelőre rlioncoással m€geó§ített legiókat akart Armeuie

határán elhelyezni. Áz előíetolt hadsereg főparancsnoMrrÁ a legiobb k@ségúómai hadvezén, Cn. Domitius Crrbulót neveztették ki. Két csatlóskirályt, Kom-magcne és Cbalkis uralkodóit uusitották, hogy mozgósítsák hadaikat, és iudulianak

cl ArmeEia batára felé; az rtn. Kis-Armenia királyóvtí a chalkisi urelkodót nevezté.k

ki. Róma batározott, grors intézkcdései, valamint a meg-megrljuló belviszályok

Eigtt a parthu§ok - egyelőre - fcladűk hóűó rcrviiket, és régi határaik mögé

vonultak vissza. A k& tanácsadó intéz,kedései telies sikerrcl jártek, ezt mind a s€na-

tusban, mind e Forumon iól tudűk, ez elért eredményeket azonban - szokás sze,

íi:rt - természetesen a császár javára írták. Éppen a közel-keleti helyzet kedveómegoldásának sikere fényében Nerót mind kedv€zőbb€n ítélték ineg. Azt is nagyon

rokonszeuves cselekedetként fogták fel, hogy kéésére a senat]u§ éde§apia, Cn. Do-mitius Ahenobarbus tiszteletérc szobor álÜtását szavgzts me8. A senatus a császár

kérésén tűbuzgóan tű akart meoni, rlgy hatáíozott, hogy Nero arany szobrát isfelálítiák, de ezt a fiatal uralkodó eluta§ította. Ilgyszinten elismerően nyilatkoztak

e?

Nero másik javaslatáól, hogy grámiának, Asconius Labónak ad|ák meg a consulitisztség jelvenyeit anélHil, ho5l e magas tisztséget valaha is viselte volna. Áz ifjr1császámak vér szerinti atyia, és gyámia irránti ti§zteletét Rómában tetszessel fogad-ták, biszen ezt a pietasnak, e zaklaton korban elhalványuló, mégis mindig nagyrabecsiilt erény mepyilvánrrlásaként énékelték. Hasonlókeppen nagy tetszéssel érte-siiútek aról, hogy Nero k& felségsénesi per tárgyalását megszitntette. Az a hír isjárta, ho5r az uíalkoő k& gonoszrcv6 halálos ítéleét csak hosszabb megfonolásután, vonakodva írta alá, és akkor így sóhaitott fel: §ár ne tudnák írai !'' (Sen.De Clem. U. l, 2.) Seneca gondoskodott aról, hory nevel§ének ez a mondásaismertté váljek.

Ennyi ió bír a ómaiakat bizalommal tiiltötle el, Végre egy ió császár emberségesuralma alatt élhetnek, akit két birlcs és higgadt férfiú lát el tanáccsal. Bizonyáraakadtak még o1yan idősebb embete,k, akiknek eszébe iutott, hogy tizenhét éwelezelőtt ugya lgJr öriiltek, amikor a 6atal Gaius Caligula foglalta el a kemény kezűTiberius helyét.

D

S-F,"-fub§r bdcf$d.sor-,r_. So-h§tierí.l.cgí{in1 nÉr tltnr, tCIyD sql-#},c t&r{an,i á[.fuParS

ErNcn(S.s_ Dc (

-t r{ntiÉacjyéh ,rrirzlrlI>Ckm-,z forrrr.rrL6rDJrrÉrd e crliryirdbbüÉsl,áj

3. FEJEzET

DE CLEMENTIA_ARMENIAISIKEREK

Seneca öómmel tapasztala, hogy császári nevel§ét nem hiába okatta. tígy hitte,hogy biilcs, tanítlísa rcrmékeny talaiba huüott. Megkedvelte Nerót, aki odaadófigyelemmel hallgatta őt, s nem annyira a btilcselőq mint inkább a költőt iinnepeltebenne. Seneca elhaűrozta, hory írásba foglaüa tanítása léuyegét, hogy útmutatá§aiminrcgy tiikórkép gyanránt szolgálianak a fiatal császárnak. Már Nem uralkodásakezdetén, 55-ben Eegírta művét, amelyet 56-ban tett közzé, s De Cbrierrtíl (Aszelídsegól, a ióságról) címen egyenesen Neónak aiáolotta. Miközben kis könyvétírtq már sokat tapasztalt és látott a csá§zár tetteiből, ezert k'üönösen fontosnaktartotta, ho§r e5rfaita kézikönyvet írion, mintegT az uralkodót vezerlő kálauá.Olyan szépen, elegáns sűusban fog3lmazott kompendiumot akart a fiatal Nerokeábe adni, amely tiibb alkalommal is kifeitett nézeteit, gondolatait tartalmazta aómai rillamól, az uralkodásról. A De Clercnia ad CaBsarem Naorcm egyben,foglalata Seneca sztoikus elvú politikai felfogásának.

Ha Nem ebbe a könyvbe belen&, meglá§a, milyennek kell lennie a ió császárnak.(Sen. De Clem. I r,r.) A filoófirs szeme előtt a hellenisztikus kor mérsékeltenabszolutisaikusan uralkodó királyainak mintráia lebegett, akik számára az uralomnem egyéb ,,ragyogó rabszolgaságnál". (Aelian, II zo; De Clem. I 8, r.) A császír,ha minden gondot magrára vállal, élet és hatál urq óriási felelősség terheü (Sen.De CIem. I t2; l t,6i I I3,4), és nagy hatalmának ryakorlásáért egykoroD maidaz isteneknek tartozik sámadással. (Sen. De Clem. I r,4.) Éppen ezert a császárlegyen alattvalóihoz jóságos, megértő, megbocsáó, elnéá és igazságos. A clemen-tiával a császának a köziót és valamennyi polgfua iavát kell szolgáhi]a. Így &ezzcn,így viselkediék a csá§zár, melt - és ez a lényeges - az *a]omah csah egy beoehetet-kn bdstydja oan, és ez a polgálok szerctete. (SeD,. De Clem. I I9§.)

@

Seneca nemhüba volt évekig a császári hatalom hözvetlen közelében, iól látta,milyen embernek kell lennic a princepsnek, hog uralkodása a birodalom és nepeszámára üdvös legyen. Ez a mú Seneca politikai gondolkodásának foglalata, a §ztoi-ku§ birlcs€lő elklpzelése az eszményi uralkoóól. Seneca évekig nevelte Neót,tudta, mily€n hiú§ág lakozik benne. Ezert dicséretekkel, s nem szigorú tqnác§okkalakarta Neót ió uralkodóvá nevelni, Avagy annyira frlreismerte volna Seneca Nerót,hogy ilyen itímbor szavaktól várt eredményt ? Vagy Nero ilyen ügyesen színlelt,ennyire ügyesen tudta me§terét félrevezemi ? Vagy akkor még valójában az a ter-meszet{i fiatalember volt, amilyennek a filoófts ismerrc ? Vagy csak barátai vagya köriilmenyek téítettek le a jó rltról? Mindenesetre Nero uralkodásának kezdetebizalomgerjeszó volt, nagl népszeríiségnek örvendett, és sokan már-már rli arauy_kor eliövetelét látták uralmában. Miodenképp a De Cletnentía néMny goaótatamegp,aradt Neóban.

Armenüból kedvező blrck érkeztek. I. Vologaeses, a parthusok királya, hadsere-gével, mivel orságában belviszály üótte fel a fei&, visszaronult, sőt családia üibbtsgiát t i8zu1 átadta a óúaiaknak. A Városban na5l öómöt okozott a hír. A had-vezetésben azonban korántsem volt megnyugató a helyzet, A két ómai hadsereg-parancsno\ Cn. Domitius Corbulo és C. Ummidius Quadratus azért versengett,ki aratta a győzelmet. Holott olaidontéppeni ggrőzelemól nem leheten szó, hiszena ómai és parthus hadak nem is ütköztek meg eg5mással. Ummidius mégis aztálütotta, hogy biilcs magatartásával érte el ezt a sikert, amelyet Corbulo el akartőle ragadni, C,orbulo viszont e saiát bíínevének és fellipesenek tulaidonította az€úedméüyt. A császári öntés mcgoldotu a vitás kérdést, s közzétetrc aa: ,,Quad-ratus es C,orbulo közö§€lr eléít oikeréért 8 csríszári vesszónyalábokat (fasces) kellbabénal ékesírcni." (Tac. Ann. XIII 9.) A sikert tehát a császír nevében és helyettevezéoyl6 két parancsnok érte el. Bizonyosra vehetó, hogy az armeniai kérdés ked-veó megoldását Nem fókent tanácsaőiuak köszönhette. Róma népe ezekről, apaloéban leiát§ádott es€menyól nem nrdott, csak az eredményekről értesüt.A §enatus pedig iónak látu, ho5r olyan határozaot hozzon, amely a fiatal császirhi,iságát kielégíti, s őt tiinteti fel a tényleges g!6zőként. A s€natus elhatározu,hogy felhatalmazza a császá4 tAía§n ouatió\ a hálaadó tinnepsegen magára ótt-hcti a triumphetor űszuháiát.

Az ovatiót rendsz€rilt kisebb, nern nagy |elentőség{i gy67rbm!&t engedélyenee §enatu§ a had§eleg íöparancsnokának. A 5r6ztes lóhtiton vary gyalog a senamrokHeéretében yonult végig a Váíoson. A triumphus a principatus koráól kezdve csaka cs{íszáít illette meg hiszen a föparancsaot az ő nevében aratta győzelm&. A űa-dalmenetek §zeltartá§a hagyományos volt, feltétele, mint haldan is, nagy győze-lem, az ellenség jelenékeny vámának elpuszÉtása volt. Szertartását tradíció szsbtameg: a triumph8toí almássziirkék vontatta űszkocsin, serege válogatott alakulataiélén vonult végig Rómáu, előtte a zsákmányolt kincseket hordozák. A menet a

Msrs-ffi'be_ (Netoígasoál|ítsák fJmint rnrgcz le5rea l

bclyeze dva5l bé*c13namind,vegr épetsllllA, FoDmcg lebcusiker ez 6 r

7o

Mars-mezöo indult el, _eid a 5rőztes hadvezér a Capioüumon áldozgtot mutetottbe. (}.tero is tan maid aiaaanenetetl de mennyire e.lér ez a hagyomrányostót !)

Íg5l a senatus kielégit€tte Nero hiuságát, lúir azgl i§ tetézett, hogy elhatálozta,álítsák fel a császá §zobíát Maís Ulor rcmplorrában, és az legyen olyan uagy,

miít magáé a hadistené!Ezt a szentélyt Augustu§ emeltett€ óból a élból, hogyez legyen a irrliusi nemzetség házit€mploína, továbbá a gyózelrnes hadveár itthelyezze el a zsákmányolt hadiielvényelset, és itt üé§ezzé.k & senatu§, hs háborúvagy béJ<e üryében kell határoznia. Ezért u e|ú princeps a templomban felállít-tatta mindazon ómai badvezer szobrát, aki győzelmével a birodalmat gtarapíotta,veg5r épségét sikeresen megvédte, Itt rillították fel - több€k kóótt - Marius,Sulla, Pomlrius, Caesar, Augustus szobrát, és idc keriilt most Neóé is! Neromeg lehercn blégedve, végü maga is elbihette, hogy a parthusokkal szemben elért

siker az ő erdeme, ő is hozáiárult Róma dicsőségéhez.

4. FEJEZET.

NERO ELSŐ CONSULSÁGABRITANNICUS

Az 55. e§zt€nő isnuár havának eló napián N€rc eroglelte a con§uli §zéket. Nagy-korusítása alkalmóval a §eDatu§ h!úrczatot hozott, hogy Claudiua fogadon fia márhuszadik életévében betiilthesse ezt a magas tiszséget, mégis Nero uralomra lépré-sevel ez a senetu§i hatáíozet étvényét vesztette. Mfu a principatusi reudszer kez_derc óta - csekély m€§záHt᧧el - 5,akorlattá vált, bogy a s€natus - nem 1rdig,mint régen, a népgyűlés - vák!,ztia ugyaít a köztársasági kotból megmaradt magist-ratu§okat, ugyanakkor mindig fpelembe veszik a császár ielöl§eit. Ner,o ugyanmég csak tizrnnyolcadik évében volt, óhsiának azonban eleget kellett tenni. Azérthet6 volt, hogy a princepsek sok, egyéb irányi elfoglalsrffi vagy kedvtelésiikmiatt nena ekarták egész évben a con§ul§ággal iáró időt rabló feladatokat elvégezni,ezén visszaléptek, s uódkéDt m᧠§zemáy megválasztását aiánlották a §enetusnak.(Természetesen az évelső napján hivatalba lépő cousul nevével ielöltek 8z esáeadőt.)

Az is kitíinrctésszámba ment, ha valaki e princeps consultársa lehetett. Nero !.Antistiu§ Vetust vála§ztottá" nyilván a császámak vagy tanácsadóinak gondia voltarrg hory az r! consrrl patinás műtu családból szátmaző, érdemes férfiú leg5ren.(És ebhez Nero a késóbbi€k során is ragaszkodott.) Az rli consul egyik őse mar C.Iulius Caesar odaadó híveként vált ismertté, s mind ff, mind l62|plazotui magasti§ztség€ket vi§elt€k. A §€n8tu§ sáve§en látta Anti§tiu§ vetust a consuli tiszMgben,hiszen Neno e tettében e ómai ha§ománn sőt a maga megbec§iilését éíezte.(Neno csásárclődei olykor méltatlan enbercket emettck consulságr4 amit a sena-orok a maguk megszé8§rentté§én€k t*intettek.) Róma vezető köreiben tudtak An-tistius Vetus gemaliai helyurtóoága alatt elért sikeréről, becsületességéól. Tud-8᧠hog5l nagyra becsiili a ómai hagyooányokat.

Valóban, a fiatal Neío mátóbb consultársat a|igha talált volna, A császár tnind_

'Ét+|,EaE n &i.r*16,C§lú.at

lilcnsdroá7rl ílGrltn§b{íÉ}Q.Enünt qb6/ c§rffi

Q. Iíning e ltfir! b€ b

Ncro&,tilmb-

liTcro b!.t éílrllA/tfr ffitÉrÉo€L, e

§cro tóMcg bc s..rnr§e8e.érr{oryű r

}$nin §}fuc,D*urr-Az,

S@ld}EE§dérrÉnFöEiúrryibgrő b r

ördtr-Ta. cEG{fifroo

72

lftlljl

ifut a?zAl tiintette ki Antistius vetu§t, tiibb évtizedes gyakorlat ellenere, megtil-

toía neki, hog5l a császár iutézkedései, rendelkezései (acta principis), tehát nen-csak a ü!,rvényii megurtására eskiivel körclezze magát. Így vetus a császIírral szinte

egyemangú consul lett. A s€natu§t meghamtta az ualkodó szerénysége.

Nemsokára Nero tanrljel& adta cleocnűjáaak. Plautius Larcranust, aki Messa-linával áütólag viszonyt folytatott, még Claudius uralkodása ideién kitaszították a

senatusból. A cgá§áíné több szetetój& kivégeztek (szefenc§éle ínindet nem ismer-ték), Q. Plautius Lateranus olc-són rlsxa meg kalandiát. Bírái bizoDyára tekint€ttel

voluk narybátyiq Aulus Plautius, a kitűnő hadveáí britanniai győzelmére, s

bogy egyik nagyoénie Clauűus elsó felesége volt, Az ilyen ió kapcsolatok mindigszámíottak Rómában.

Q. Lateranu§ nem ábltozott harctéri dicsőségle, beéírr. azal" hogy kocsmák

látogatóiaként vált isneítté. Ncrónak azonban íiiltűnt, bogy Lateranus ugyanrlgy

rojong a lovakérq a kocsihojtásert, mint ó maga, Ilyen embert meg kell becsiilni,rtira be kell fogadni a eenamsba, bogy a császár baráti köréhez tartoáassék.

Nero és Q. Lateranus utolsó találkoása komor köriiünények köótt, végzet€§en

zailott lc,Nero hamarosan ráunt consuli tisztenek kótelezenségeire. Uryaoígy b&ty&

nak érezrc anyia gyámkodását, korábbi nevelói, Seneca és Burnrs tanácsadásgit.

Mfu felnótnek taítotte íoagát, § sdvesen hin az udvari talpnyalók, léhútők bízel-gesének, elhitte, hog5r valóbau rendkíviü kepességel*el rendelkezik-

Nero tű korán, még szi:ntc ryerekemberkent került a hatalom legfelsőbb fokára.

Még be sem feicaék nevelését, náris princeps lett, anélkü hogy a kornányzáshoz

,rtiroCg." tapasztalatokat megszelezhette volna. Őreá is illen Aristophanes öók&vény{l sora:

,Blóbb evezősnek kell ám lennie, aki kormányozni akar."

(Aristophanes: Lovago§ 5o4.Arany lános fordítása)

Nyitván Nccónak is eszébe jutott, minden ókori hadvezá és államférfi eszmély-képe, me&edouiai Nagy Sándor példáia, aki hrlszéves korában kerüt a királyi tró-uusra. Az ő apia is uralkodó volt, őt is filoófus (Aristoteles) nevelte,

§eneca és Bufrus aría töíekedett, hogy a birodalom kormányzása Neónak mi-nél kevesebb gondot okozmn. Így elénék azt a éliukat, hogy poütikai elgondolásaik

érvényesi$euek. Elr&ént a fiatal császár niert művészetekkel foglalkozni, és a ó-mai aranyifiak életét élni. Pa|tásai, M. Salvius Otho, Claudius Senecio, ráblrúk,hogy ő is részt vegJren mulatozásaikban, dorbézolásaikban. Lateranus ugyan iő-sebb volt uáluk, de kicsapongásaikbsn méló táJsukr8 akadtak benne. Míg Senecio

csupán egy császári felszabaűtott fia volt, addig Otho régi előkelő nemzetségből

származott. Egyik őse már Caesaí korában kitiintette magát, s ezért családia a prin-

73

cipatus alatt az elók karátt foglatt belyet Noha Otho nem volt tanult, képzetteober, e$rben viszont feliilműta cimboráit: a mrrlatozásben, a könnyelmű költe-keásben.

Nero a sok tivomyától és cselszövésól, atni a2 u6raíban folyt, megc.§ömörlött.Máí a?za| a gondolattal foglalkozott, hogy - követve Tiberius peldáját - lemondaz uralomól, Rhodo§ szigetéle vonrrl visszq s on maid a m{lvészeteknek szenteliéletét. A kormányzá§t pedig ve5,e át Agrippina és Pallas.

A császári palota hideg-rideg légköreben Nero szeí€tetre, önzetlen megénésreváryott, Nős volt ugyan, de hitveséól, Octgviától irózott Felesegevel házasáetetn€m élt, megéré§é! lámogatását a felmeriilő píoblém6kban nem igényelte. Igez,bogy a fatal asszony sem §zenvedhett€ Nerót. Octavig ekkor még szinte gyermekvolt" BIármennyirc is a régi ómai hag7ományok szellemében nevelték fel, s meg-magyarázták neki hog5r oz asszony engedelmeséggel tarlozik urának, mégseotekinette N€í,ót fuiéoek. Octavia béfte azzal, hogl a nyilvánosság előtt csá§zár-néként ielcnik meg, egyébkent vi§szavonultan élt.

Otho és Claudius Senecio megismerté} császári paitásuk vágyait és pana§z8it.Kedvében akartak iárni, s ezért megismertettek Aktéval, Octavia felszóaűtottrónójével. (Senecio valósánűleg Senecával egyeértésben ián el.) A szép éS el-s&gadó, amcllett e§ze§ göó8 nő csa}úamat mlqtihoz láncolta a fiatal császárt.Megszeretrc N€ót, és megelégedett qzzal, h§§! a hítérben maradioo Nero bol-dog volg megtalálta azt az asszonyt, akit eddig hiába keresett, akire vágyon.

Seneca es Bumrs sávesen '!átta ezi. gz alig titkolt kapcsolaot, meít A.}íte ell€n-sűyozta Agrippiua befolyásrit Neóra" Seneca készségesen támogatta Nero szenel-mé! bízott sbban is, hogy a szep szereó mindinkább tefoglatja Nerót, és így a kor-mányzást átengedi a két anácsaőnak. Sőt a filozófus úgy gondolta, hogy h8 sziik-ségesnek látszik, A}céu keresztiil befolyásoüa§a Neót, Hosr ezt a kapcsolatot avezető köókben eltogadhaónak rqláliák, Seneca !ávette Annaeu§ Seí€nust, a

vigilumot, lepleze Neto vi§zonyát, színlelie, mintha ő lenne szerelmesa 3öóg nőbe, a császár aiándékait adia ő át.

Ez a szetelni kapcsolat m€sem maradhatott titokban, a híre eliutott Agrtppi-láboz, Az őzvegy csásárné felháborodon, hogy fia egl rabnőhöz siillyedt le, A régiómai erényeket hirdeó asszony sokkal kevésbé bánta volaa, ha Nero valameiyikelőkelő ómai asszonnyal folFat házass.ágtiió vi§zonyt. Félq hogy Akén keresztiila császír barátai nányítiák a szerelemre lobbant fiatalember gondolkodását. Szen-vedélyes haragiában Agdppina szinte alig tudott uralkodni magán. Meggyülölteegkori pártfogoltiait, Senecát és Bumrst. Agrippirrának ez a leplezetlen magatar-tá§a felbősdtette Neíót. A csásár úgy érezte, hogy hálával kell taroznia tanácso-sainak, mintho5l megértik, sőt támogatiák Akteval való viszonyát. Akrc felébresz-tette az uralkodó önbizalnát, és szembeállította anyiával.

Seneca elerkezetmek tátr^ az időt, hogy Pallast megbukassa, s így az özvegyc§ászárné legeósebb üáma§zát elve§átse. Nero döntött: elbocsátotta állásából apenziig5rek legfőbb iíányítóiát. Pallas bukása Rómában nagy meglepeté§t keltett,

N@*E€b.díblt ,rboróslgáúúdEt§zett a scDú inűtvín lEiüó s€satilottq Dem Y(Y.slont harí

Nos, ezí a :

}ótcleaé*. Xbg az áltrltlg tnlgát íc5rsza{iea mfuudato§e,lromra vonub,gacl ,Jt(Irc.'Ann-XaE fuorrrr,mn eskiit rrrlbdÉe,ffihl&Yt-F.aa,lme* meg. Nd€zolge" EhRfuábon I}rrrí<rrt tum

Ptll8§ bult"*árt Mc8drAbdidcgEaigac&czlil.Err, rnintlp 1l*lrú b úJ.iÉyEL M€dú_,gotút Sőt IE ílíct't vfuű

Ncm hömycrőer&o6, bíibbc nyúiuA."x.x; nn1

-srútéóáets/fdbs(-in lfrÉrr Éí

74

l

,:

Nemrég még Claudius legbefolyásosabb híveinek e5dke volt, és eppen § a felsza-

badított lab§zolga, zugallta Claudiusnak azt a törvényt, amely szigonlan biinmi a

rabszolgákkal szerelni vismnyt folytató polgárasszonF. A törvényiavaslat annyirat€t§zett a senatoíoknak, hogl a nemes gondolkodása miatt becsüt Barer Soraous

aá indítványozta, tiintes§ék ki Pallast 8 §enatorck ielvéoyével, és kapion tizenöt-milüó sestenius iutabnat. Pallas azonban szerényen a pénzaiándékot visszautasí-

totta, nem volt rá sziiksége. Valóban nem, Eert három§záz millió sestertiusnyi

vagyont harácsolt össze, s Róma egyik lcgvagyouosabb emberének számított.

Nos, ezt a nagy vagyont Pallas Claudius császár bizalmi embereként, penzügyi

tevékenysége idején ,rszerezte". Ezért igen Hnos lett volna, ha most számadá§í8

körcleznék. Kikötiitte, ha már el kell hagyuia á[ását, úgy men*ék fel hivatalából,hogy az általa kerclt pénzekkel ne kelljen elszámolnia. Valóban, ingyen nem adta

meg magát. És nyitván tnind Neónak, mind a tauácsadóknak megérte, ha ilyenegyszer{len megszabadulhamak Pallastól. Midón azonban az elbocsátott kincstárosöntudatosan, baíátai és blvei Hseraében a Palatinusól, a csásári paloából a Fo-rumra vonult, Nero nem állhatta meg, ho5l szellemesen és csípősen meg ue ie-gyear: ,,ltt halad Pallas, hogy tisaségéól lekiisónve, hivatali eskiit tegyen."(Tac.'Ann. XIII r4.) A fiatal császár eme mondása metszően gílryos volt. Megért&éhez hozátartozik, hogy a római magistratusok, hivatali éviik letelte után a Foru-mon eskiit rctte\ hogy hivatali tevékenységtik kifeiésében semmi olyant nem cse-

lekedtefr, amivel a üirvényt, 8z alkotmáDyt megsérrctték. Így kspták me8 a felrnent-vényt. Ezt az iinnepélyes aktust barátaik jelenléébeu, a Forum nyilv|fuo§§ága előttÉtték meg. Nero mondásával hangsűyozni }ívánu, hogy Pallas csak felszabadított

rabszolga, rchát semmilyen köriilmények köón nem viselherctt volna közti§zBéget

Rónnában. De Nero eae| tta is utalt, hogy épp€ü Patlas Hvántq ne kellien g7a-

nrlsnak tarmtt míiködéséól szánot adnia.Pallas bukása uűn Agrippina megéreae, hogy vátoztatnis kell eddigi magatat-

tIá§áD. Megalapozottnak látta ama gyaDúiát, hogy Nero tanácsaői, bará§a és íökéntAkte elidegenítik óle a fiát. Így pedig a hatalom vissza§zeízésének ábrándia végleg

sz€rtefo§zlik. Vissza akarta sz,erezni Nero szeretetét. Büszkeségét lcgyőzve, úsrtett, mintba nem venné zokon fiának a göóg asszonnyal folytatott viszonyág ótlakását is felaiánlotta Neónak, titokban akarna találkozni a §zerető-

iével. Megalázkodott a fiatal csriszár előtt, amikor hangoztatta, hogy megbánuszigorát. Sőt még hatalmas vagyonát is felajánlotta Nerónak, csa}üogy bizelfiát,szeíetetét Yisszanyerie.

Nero kömyezete óvta a fiatal császárt az özveg5rtől. Figyelmeztettek Agtppinaerőszakos, hamis rcrmészetére, képmutatá§ára. A családi béke kedvéért, Nero béke,

iobbot nyrlitott az özvegy császáménak, de nen választotu a legügyeeebb módotA császári palota ruhatárában őrizték a korábbi császámék ért&e§ dísólürzeteigvagyont éíő ékességeit, köziiliik az eryik ruhát Nero elkiildötte furippinának. Azözvegy felháborodon: g6gösen meg sem köszönte fia suta figyelmességét. furippinamindenütt fennef hangoxatta, hogy Neónak nem állott sándé}ában anyia ruha-

F

FtilFa

,I

ytL

7s

tárát kiegészíteni, hqnem csak furelmezrctui akarta, íme, ez az öve, minden egyébrevaló igenyénel1 vag5l akár csak arra való élozgaásának siacs helye. És eppen eztrcszi meg vele, Agrippinával a Mlátlan fiú, aki a császári bíbort anyiának köszön-heti! furippina bizos volt abban, hog5l kijelenéseit bírü viszik a csIíszárnak. Ter-mészetes, hogy Agrippina szavait felnagyítva adták a császáí tudtáía- Nero öntiitt:anyia eószakos hatalmaskodásáól meg keü szabadulnia, mert a bosszrláló asszonymindenrc képes, Neót ebben a felételezé§ébeD barátai megeíősítették.

Az ed.lig, állásMborr1 Agrippina és Neto tanácsadói, valamint a csásár közöttnyílt harccá faiult. Az özvegy csá§zámét Hno§an érintette, amikor kegyence, Pal-las állását gyoísan óetiiltötték.

^ proclratm a rúbnibus fontos hdére Ti. Clau-

diust nevexék ki. Íg a penzügyek élére - minden érvelés és fogadkozrás ellenére -szabadon bocsáott íabszolga keriilt. De ez az ember okosabban és mértéktarób-ban viselkedett, mint elődie, akit nag;navágyása és önhittsége elkapatott. Ti. Clau-diu§t, még fiatalon, maga Tiberius császár szabaűtotta fel, es a smyrnai göóg szár-mazású ferfiri aáta a császárok udyaí.i 6dminigztí"ágiójában dolgozott. Mindigtnindgnkingk . sáia íze szerint beszélt, minden császáa bizrlftát élvezte, Tiberiuséppen úgy kedvelte, mint Gaius Caligula" Claudius csaktigy, mint Nero. Abgzerva-rosabb időkben is a helyén maradt, és magas kort ért meg, Ti. Claudius elmond-hattq hogy tíz császárt §zolgált, ami ebben a korban szinte páratlan teliesítménynekszámított. Minden firyetmét a fiscus ügyeinek §zentelte, tartózkodott attól, hog5rbeavatkozzék a nag5rpoütikába, az udvari cselszövésekbe. Nagy szakértetmének,óvatosságának és íókent szerénysegének köszönhette, hogy senkinek a féltékeny-§égét, haragiát nem bívta ki maga ellen. E nrlaidonságainak köszönhette szinteegyediilálló pályafutását.

Nerót a birodalom korrrránrásrinak gondiai azonban csak kevéssé foglalták le,bízott abban, hory azok ió kezekben vannak. De a kormányzati kerdések nem isérdekelték. Alighogy uralomra kerüt, múvészi hailamait követve, magához ren-delte Terpnost, kora leghíresebb zelészéÍl hogy lantiátékra és éneklésre tanítsa.Nero szorgalmas tanitványa volt, kissé fakó, mély ámyalatrl hangon énekett, ésmindenámn lagy zenész, kiváló énekes akart lenni. Szigoni életmódot folytatott,hogy mellkasát tágítsa, hang|át csiliogóbbá tegye. Amellett továbbra is a költészetszeretnese. Írt színdarabokat is, ebben Seneca a mestere, hiszen a filozófus nagytekintélyű dr,ímaköltő volt.

és baráti köre ügyesen felhasználták intriMikban a c§á§záí dorbézo-lását, viselkedését. Agrippina néhány bíve, a hagyományokat tisztelő, íőként idő-sebb senatorok feicsóválva figyelték, hogy a császát helyett nem a ómai vezetőköókMl szfumaá senatorok, hanem ielentékelen, provinciabéli családból eredőférfiak (ilyeneknek tartották Senecát és Burrust) kormányozzák a birodalmat. Fel-rótták Neónak, hogy nyoma sincs benne a rómaiak kötelességérzetének, a paloát

C!del.lEeE&EiőBrifr

tfuzüviriqqFbrithí

lFbrtrt

Gtatíúl

íqlü.-b*

A&bílo

*É;Éd{értc

76

t

éneklés, zenesá hlngia veri fel, a császán alpuyalók, úulatoó társai, lenézettszínésze& énekese,k veszik köriil. A császár csak a művészetekről beszel sdvesea,a komoly témákat keííili. Ilyen bírek keringtek a ómai arisxolráciában, s a Nero.ellencs bangulatot Agrippina ügyesen kihasznáta. Nem csinált ti&ot ama nézeté-ből, hog5l mo§tohafia, Claudius cstíszár gyermeke, Britannicus, milyen komolnés alkalmasabb az uralkodásra" mint trrlaidon fia. furippinának ez az állásfoglaÁsameglepte környezetée Ncmrég még azal éíveln a saiát fia érdekébeu, hog5r Clau-űus egyetlen fia gyengeelméiű, epileptikus, alkalmatlan az uralkodásra. Sót, a kisBlitannicust edáig jósfuos nevelőiétől, Sosibiosól is megfo§ztották, oktatásót szán-dékosan elhenyagolták. Agrippina mindent elkiivetett, hog Claudiust elidegenítscBritannicustól. Miután pedig Nero magára ölüitte a csásári bíborq a még kiskorrlfiú teliescn háttérbe szorult.

És írne, most Agrippina blvta fel ré a figyelmet l Az asszouy szinte eszet, s józauönmerséklet& vesave, vihalo§ ieleneteket íögrönzött, sádta Nerót. Fenyegető_zött, hogy miutfu Britannicus még ebbeu az évben na5rkorrl lesz, s felöltheti a togavirüst, a}*or maid ő, furippina, elmegy e píaetorianusok lakanyáiába. Maidmeglá§a mindenki, kirc hállgstnak a te§tőíök, ré, Germanicus leányára, vagy anyomoré§ c,sonka kezíl Burnrsta, vagy a nemreg még száműziitt, iskolamester-ízúbeszedíi Senecára! És nég ők követelik maguknak a birodalom kormányásánaka iogát I (Tac. Ann. XIII r4.) Egl alkalommal Agrippina vad diüében kitört, és eze-ket a szavakat vágta Neto fejéhez: ,,Én csinátam csásárt belőled!" (Dio íJü 7.)

Fonásainkból nem derü ki egyerrclraűen, vaion Agrippina ezeket a szenvedé-lyes ieleneteket aárt rögtönözte, hogy fiát észíetédtse, úegí€mítse és ismét a magakeszséges eszközevé tegye. Avag]r ráiön, hogy végleg elvesztette uralmát Neío íiilött,s talán Britannicus segítségével sikeriil visszaszerezni a hőn ábított hatalmat.

Kéoégrclen, hogy magatartrásával Agrippina nilm€nt az e§§zef,űség határáa. Nem-csak a császárt, hanem a tanác§adókat, baíátait is megrettentette az özvegy császárnényílt fenyegetése. Mioilnyáian iól ismerték Agrrppiaa elszáneágát, engesztelh§,tetlen gyűlöletét.

A boldogtalao Britannicus talán át sem látta, milyen átclatlan viszáykodás kiFzéppontiába keriilt. §okan szánták, mert nem engedték meg neki, hogy kepességeitkibontakozta§sa, é§ a császár teljesen Mttérbe szo!ította. A közváeménp talán nemis lett volna nehéz megmozgatri az ifiú éídekébeD" de azt is iól tudták, hogy a sza-vak es érvek megg5óó ereie.nem ér fel a feg5rverek hatalmávat.

A b€nnfentesek azt is tudni vélték, hogy egy alkalommal §litqnnicg5 szépen elő-adott dalával megs#gyenítette az énekmúvészetére hfui, s féltékeny Nerót. Ezt akudarcot nem tudta a c§á§zár s€m elfelgdni, sem megbocsátani Britannicuenak.

Claudius fia esélyes verseuytársuek számíott. Nen leheten üibbe lenéáen, fá-vállról kezetri azt az ifiút, akit az Agrippina mögött tömöriilt politikai csoportosrrláscsászfuielölmek tekintett. Nero voltaképpen még semmilven ténykedésével nemszolgáltatott okot arrq hogy alkalmatlan lenne az uralkodásra. Hiszen mo§t, az 55.évben tölti be tizenuyolcadik életév&. Eredmények is filádnek óvid uralkodásá-

bFLbL:ty

,-6lól_ft

77

boz, lgy a parthus veszedelem békés elintézése. TeMt tulaidonképpen csak Ag-rippinának átt az rl§ában, és eppen azt tekiut€tt& hibáiának, r'''i a birodaloú sá-mára a legbasznosabb volt: tanácsadóira, mindenekelőtt Senecára és Bumsra bfuta

a kormányzást.Nero művészi kedvtelései közepette nem sokat tiirődött az illam ügyeivel, csat

ha azokra figyelmét kiilön felbívták. Környezete nyomatékosan inrctte, Agrippinafenyegetőzeseit ne vegye holmi asszonyi diihroham műó ielének. Nero a császári

udvarban nevelkedett, emlékezett Caligula és Clauűus uralkodásának témrctteire.

Tisztábau aolrt azzá, hogy Britannicu§ nagykorrisítása után ellenségeinek kezében

veszélyes eszközzé válhat. Ha pedig elveszítené hatalmát, az egyszersmind életébe

kerü,Indokolt volt-e Nero rettegése ? Hiszen, ha onnrl nem gyilkoliá,k me& ínindig

számíthat a Bumrs íőparancsno}sága alatt álló tespőrsége, számíthat a Seneca irá-nyitotta átlami adminisztr{ícióía, a vigilekre, o városi cohorsokra. Mind a két csá-szári tanácsadó tisztában wlt azzalo hogy Nem bukása az ő vesxiiket is ieleuti.A polgárság olnyomó többségg, a senatorok Dagy észe pedig atól tartott, ho8yamennyiben Briaúnicust c§á§zárrá kiátiák ki, akkor elkeriilhetetlen a polgáíM-boru. Ennek még a 8oudolatától is mindenki félt.

Nero bizonyára alig gondolta végig, milyen esáyei vannak Britannicusnak. El-határozta, hogy megszabadul vetáytársától. A t€§tőlség egyik kaonai tribuuusasegítségével mérget szerzett, maid lakomát rendezett, amelyen Agrippina, octavia,a fiatal csásárné es iiccse, Britannicus is ielen voltak. A vacsorát követó italoásközben az ifirlval észrevétlenü mérges italt itattak, s amikor Britaanicus tosszullett, Nero megnyugtatta a mulatoó űr§8§ágot, semni egyéb n€rn tairtént, minthogy a szerencsetleut ismétlődő epileptikus íohama ráínadta Eeg. Britannicus még

azon az éiiel meghatE mrisnap nagy sebbel-lobbel megrendezték 8 t€rneté§i §z€rtaí-

tást, testét elhamva§ztották, fiilű maradványait pedig az Augrrstus építrctrc mauzó-leumban helyeztek el. Britannicusszal a Claudius Neók negy műtrl családia

fiágon küalt. Mindössze tizennégy évet élt.A nagy sietséggel megrendezett teínetési szertarrás méltán meglepte a ómaiakat.

Hííe teriedt a végzstes vacsorának, s mo§t már Dyíltan is beszélték, hogy az ígere-

tes ifjrl orgyilkossá5 mérgezés áldozsta lett, éppen úgy, mint apia, Claudius csá-

szrár. A polgárság hangulatának megnyugtatásáía, Nero sziikségesnek tartotta,

hogy tendeletben adion magyarázatot a sietve lebonyolított gyászszertartásrq és

ezt bizonyos ősi szabáüyal magyatázta. (Ki emlékezett ekkor már ilyesmire ?)

Maid iámborságot színlelve, kepmutaóan a §enatu§ és a nép ezeretetét kérte kár-póűsul, mivel testvere elhuaytíyal nemzetségéből magára maradt, abból a család-

ból, amely a legp,agasabb méltóságra sziiletettl (Tac. Ann. XIII rz.)Nero megftaparinmtta Britannicw nagy vagyonát. Kapzsiságát leplezve, ielen-

ékeny aiándekolr&al halmozta el hlveit, baIát8it, hogy ebben a kényes helyzetben

lekötelezze őket. Neónak azonban ana is szíiksége volt, hogy olyan odaadó támo-gaókat szetezzen, akiknek érdeke az ő uralmának megtartá§ához fúz&lik.

tb3Cbl!!i.Gtaú,úcd--ktgirtqEq§óiEÉti-Etiít&.&-lEG

ll,É&fuqriE&.EiL

AÉöüÉE|9-tab-,tb

78

L

i-n

*Bri

11

E

aF1_

li.

lyó-

LBa

b,{§nllttégtr-|&lia

lt.]É-ú-[cé6

l?)&-!at-

Britannicus eószakos halála gem 1epte ,., kiilönöscbbeo azokat, akik a császárihíznak nem is olyan hossal tiirténetét i§merté&. Az udvarban §€m az ártuány, §emaz erótzak nem volt idegen. A cMsárok csaknem állaudóan az életíikén rettegtek,hiszen uralmuk elvesdtése egyben halálukat i§ ielentette. Ilyen légkörben még alegiózanabbul gondolkodó ember is elveszthette a feiét, a lépzelt vagy valóságosvesály gondolata meg§zeűtett€. Britaunicu§ előérbe álűtása Agrippina művevolt. Nero bűnös cselekedete meglepte a császár anyiát, aki fiát ióindulatú, b€folyá-solhatd a művészerckért raiongó ifirlnek vélte. Mo§t megdöbbent, látván, hogy N€toeszközeibeu nen válogatós, éppen olyan gátlástalan s kíméletlen, mint felrnenői- anyai ágon. Agrtppina is sziivetsége§eket kercsen, eüeusúrlyozni líváDta Neíohasonló igyekezeét. Mindenki előn a legalkalmasabb személpl Oc,taviát, a c§á-szárnét vonta magához. Sűrűu bívta társaságábq tiintető §zeletett€l bánt vele, §őtbuzgalomgal teriesztette 8á 8 pana§át, hogy milyen méltatlanrrl bánik Nerohitvesével, s 5lalázaos vi§zonyt fotytat ery felszabadított rabnővel. Maga köÉgyúiüitte a !égi nobiütgs t8giait, akik a köztársaság korának nagr neveit viseltek,E régi, ürrtéuebxi mtlltt1 családok sariai élénken bírálűk a császárhoz közet állószemélyeket - itt nyilváu Senecára és Bumrsra gondoltak -, akik palotákat, vidékibirtokokat harácsolnak, é§ miotegy z§ákmányként osaiák fel azokat, eg5rmá kö-ótt. (Tac, Ann. XIII l8.) Az elókelő férfakból és senatorokból akan Agrippinaellenzé&et összekovácsolni, bogy veliik sakkban tartsa Neót. A rava§zul sámltóasszony képmutatóau azt a látszatot kelt€tte, hogl - Briunnicus helyett - köziiliikkeres megfelel6, a bíboma máó yezéíegyéniséget.

Az özvegy c§á§áí!é ak&oí követett el sűyos hibát, amikor a terveibe, gondola-aiba be akarta avami a praetoriauusok üibb tnagas rangrl tisajét. sdvesen fogadtaőket lakosztályában, s ezzel azt a látszatot &elt€té, b8y meg akaria osztani a test-őr§éget, Neto utrsítás{íía Bumrs $lorsan és bÉtározotten intézkedett. Azonnalvisszavonta a csásár édesanyja mellé minrcgy megtisztelrctésként szolgálatra ren-delt praeorianusokat. Maid Nero elhatáIozta, hogy küöuátlásuk hangsűyozásátaküönválasztia Agrippina udvartartását a saját császári udvaráól. Anyiának távoz_nia keliett a csásári palotából, lakóhelyéü Antoniq Claudius anyia háát ielölte ki.

A ke5reszrcttsépek ezek a látható ielei pillanatok alatt faryos légkört ára§z-ottak. Senki nem mert Agrippináyal érintkezni, őt háában felkeresni. ,,A halandókdolgai közü semmi nem olyan bizouytalan és mulandó, mint a nem nrlaidon erciérctámaszkodó hatalom bíre" - rnnta le a tanulságot Tacitus. (Tac. Ann. )üII r9.)Agrippina megéíezte, ho§r már nernc§ak a hatalmat veszrctte el fia ftilött, hanemarra is ráöbbenq hog7 élete sincs biztonságban. Ágrippina kegyvesztettségénekhírére, a feledés ióékony homáyából, előléptek azok a §zemélyek, akik Agrippinamiatt sérelmet szenvedtek. É ezek nem voltak kevesen, és nem is voltak ielenték-teleu emberek. Elhatáíozták, hogy bosszrlt állnak.ln-

DeD

no-

5. FEJEzET

A csÁszÁn murar

Ncót - ezt a Hviilállók uen vetté,k észre - sem Agrippina mesterkedeeci, sem azudvari cselsávések nem tlasron zavarták. Mul8toásbaü lelte öómét, dorbézoü-sának a sálhelye azouban ner3 minfig g $á§zári paloa volt IIa lcszállt az éi, ba-rátaivat gyakan felkercste a §uburág Rómának ezt a pezsgőeo vérbő óEai életet

leheló vároorésát, korhelykedesét íökent 8z itt sűrűn talÁlhaó kocsmákban, csap,székektren folytatta. Az on italozók, mulaoák eleinrc meglepve ismerték fel avendegben, a rótesen szőke vakrá[as. híásra hailgmo§ fip{dqmb€rben s császárt.Nero, ha beleiÉÉF<lett a mulaságba, a borgóás, párás helyiségben olykor fels&ruháiát is leverctte, úg7 hogy meztelensegét csak ágyékftendő flidte el. €bilo§tíat,Apoll. IV 42.) A keze ügyében levő lantián lísérte énekéq a kocsmák látogatóipedig sávesen hallgattá& dalolását. Minden dal után a közönség megtapsolta Nerót,es úiabb dalokat kért.

Nero eme kiruccanrássinak a híre elteriedt Rómabao. _!!g§{§:j§tlq- eliltülómaiaknak még nen volt része: a birodalom csá-lyen láwányban a

mjLlttl egyszerú

ta1xE-llA]-

llrÉl-HH-,adal

.]

{,,lEtö-ElE|aE

]

ÉÉd-É}.laóJ

mk, kisembgrek. muntások kize kerq§dye_l_t"r_ga& dalolion, sőt duhaikodiék.A kocsmákból eltávozva, az éi leple slatt verekedéseket provoíúlt, belekötön békés

iáókelókbe. Nero és pajtásainak lrármája felverte az éi§zaka qgöndiét, a berházaklakói riadtan uéxek ki az abldsokon, mi történik az utcákon. A császár szívesenvere\qdgg, dulakodott az utcán, hogy uagy testi erejét fitogtassa. Persze a megtá-

Úádott emberek is védekeztek, viszonozák az ütleg€ket, ökölcsapá§okat, a §ötét-

ben nem láthatták, hogy császíriukat práholirák el. _B4s!ái4h4Jtz4tés.e-§E!ót-9rvos{,gl.Q§í!9úB, az ütlegek belyét az afrikai thapsia-növényből saitolt nedű-ből, viaszból es üimiéuből készített gyógyírral kenegették, s ha forásainknak hihe-

tiink, másnep már ép bórrcl Ephtett az embcce.k elé. Eún a thapsia-növény ezidó táit Rómábau divatba iött. @ioius N. H, XIII zz, 43, ,ú.) Mindcnesetre,Nero okult néhány kellemetlentii végá&tt kal&djának tanulságából é§

"z,{§tkinrccaná§ai atalmevalbogy beavatkozásukkal uruk lavára döntsek el g v€rekedé§t. vettezokon Nerónak ezeket a csínyrcvéscit, sőt hetáíozottan a veliik kocs-

az utcákon, rcreken meglelente§ nag ldséret vette őket köííil.Nem Nero volt az egletleo, aki az éiszakai rendbontásoket kczdeoényezte-

A ómai nagwáíosi életnek egyik ámyoldaia volt a szinrc szakadatlaoul megismét-ló'dő éiieli botífuyoknak neg nern szúnő sora" Az előkelő fiatalemberek elóioguk-nak &rtották, hogy a siirctbcn, a meg nem vügított urcráton, sihíorokban, rab-szolgáik vedelmében bízv., belekti,ssenek az §szakai bekés iáókelókbe; a!}§zonye

kat, leányokat kiilönösen előszeretettel zaklanak, ha azoknak vslami okból az urcfuakelett kimenrtiök, akár H§éí€ őkct valaki, akár nem. Ezeket ez gs72l(ai rendbon-tá§okat természet€§en mindenfaita gyrnris elem arre ha§z!álta fel" bogy €on€k ürü-gyén búnaelckményeket kiivess€Bek el. Mo§t pedig a városi hatósfuoknak anná}

nehezebb volt a helyzete, mert biszen - meg§rdták - mega a csr{szár is íeszt ve§z

ez€kben a c§et€patélüan.A rangiu}ra biis"ke seoaorokat előkelőke felhíbo"itotta a cs,ísár viselkedáe-

Agippina is hallott ólu§ s megcsappant szá:nri, nehány húséges emb€réyel i§mét

azt mérlegelte, hgy Neót, aki

Rubellius Plautu§ TiberiusIuliának volt a fia- (Minthogy Augu§tu§ Tiberiust fogadta, Plauos is az

ástí princeps leszármazottiának sámított,) A békes tcrmészetű, neo becsvágyó,

minrcgy harminchárom éves fér6riól, aki peüg inkább a §zbikus biilcselettel fog.

lalkozon, azt e bírt tef,icszt€tték, bogy feleségü akria venni a nála va5t hat éweliősebb, még mindig igen vonó Agrippináq s így óhait császár lenni. Valami cse-

kély alapia leherctt ennek a blresztelésnek, lebet, bog5l Agrtppi"a valóban sámoltezzel a lehetőseggel, hiszen § Gerrnanicus leánya, oldaláún Rubellius Plautusszalnem kevés eséllyel lépbeten volna fei igényével.

Eze&nek a tervezgetéselmek a híre furippina ellenségsine& fiilébe iuott. Olyan

|elenetet kellett ógtönözni, anely Neót megránq es azonnali cselekvéme kész-

rcti. Gyors és kellően meg Dem gondolt tetae l A c&í§zár tt rténetes€o a palotában

szórakozott barátaival, amikor kedvelt színesze, Paris beíontott, és gzcí€p& iólalakíoq megrémürcn tána fel sz állítólagos csel§ávést, Nero elvevtette a feiét,

ékrclen dtihre geriedq felelme még csak fokoaa haragi6t. Azonnal intézkedni atort :

Agippir"áq Rubellius Plautu§t menten ki kell végcztetni, Burrust pedig á,ilásáMl

elmozűtani, mert nem ielentette neki a keszüö iisszeesHivést, és elnulasztotta a

sziikseges lep,és€k Eegételét. Szerencsére Seneca is jelen volt, s csillapítani igye-

8t

kezen a diihöa csásárt. Mindenekelőn elérte, hogy Burnrs továbbra i9 a te§tőfség

flóparancsnoka maradion, maid barátiát a palotíba bívatta. Nem felárta előtrc a

veszedelmes összeeskiivést, es megparancsolta, haitassa végre a halálos ítéieteket

Seneca és Burnrs annyit azonban elért, hogy a csásár haladekot adott. Az idős

katona megígérte, hogy kinyomozza, mi igaz az összeeskiivésből, és ha igazoak bizo-nyul, akkor irgalmatlanul megtoroli& Másnap tehát Seneca és Bums megieient

Agippinánál, feltártát< a vádat, maid kemény é8 határozott modoíban felsóütották,ugamlria maEáL A büszke asszony iól átgondolt, keváy beszedben utasította vissza

a nídakat, amelyek - aho5l Paris előada - nem voltak igazak. Agrippinának nem

okozott gondot, ho gy tsz'áwz magát" egyben felhasználta az alkalmat, hory befe-

keútse ellenségeiq iól tudta, hogy minden szavát elrnondiák Neíónak, Seneca és

Buírus belátta, hogy a lád alapalan, s igyekeaek megnyugtatni a feldűt asszrnyt,

és ahog5l Agrippina magát feltiintette : a méltatlanul meg§€rtett éde§anyát. Agrippi-na azt l.ívánta, hogy az ellene iranytlt c,selszövés kieszelőit büntessék meg.

Amikor Bung§ és _Ssneca a cs@ Neromagatartíilayomban megváltozott. Örtilt, hogy édesanyia rártatlan, és megnyugo-

doit, hogy hatalmát é§ éleét nem fenyegeü veszely. I1gy határozott, hogy az anyia

ellen szőtt összeeskiivésbea bűnös személyeket megbiinrcti. Halrálos ítéleq siám-űzetés sriitotta a vétkeseket; Parist csak Nero kegyelrne mentette meg a szigorú

biintetéstől, az áítattan Rubellius Plautusnak sem ese§ báotó&ása. Ez idő tait Neromég mindig a szeüd és |óságos uralkodónak akaít lát§zani, olyannak, amilyennek

őt Seneca taaítása nyomán elképzelék,Rómában mindig akadtak olyan nyeresege vígyó személyek, akik vádaskodással,

a kiszemelt ddózat eütélésével nagy összegekfuez jutottak. Most is mliködésbe lep_

tek. Agrippina egyik ellensege megldserelte, hogy egxesek elíéltetéével, közvetve

srlitson le az asszonyra. A sötét iiuelmeiól jól ismert romai lovag, bizonyos Paetus,

vádst koholt Pallas és Bumrs ellen, azt állítván, hogy összeeskiidtek a császár eüen.

Céliuk, Paetus szerint, az len volna" ho5l Neót megbukta§ák, és helyébe Claudiuscsászfu veiét, Faustus C,ornelius Sullát ütetik. Akik az udvari életben csak vala-

mennyire is jártasak voltak, rögtiin átlátták a vád nevetséges voltát, megalapozat-

lanságát. Fau§tus mellett csak előkelő származása, hitvese szólhatott volna, egyéb-

ként enervált, csupán kedvteleseiuek élő ember volt, akit nem fűtött küönösebbbecsvágy. Bumrs éppen az imént menekiilt meg a kegyvesztettségtől, kiilönben is

sokkal becsüetesebb, e5tenesebb ember volt, semhogy a csására ellen iiaszeeskiidt

voha. Éppen Pallasszal! Bumrst es Pallast közös neveóre bozn]rlgazán na5rfokt3

táiékozatlanságra vallott, Paetus seitene, hogy mindkettőiiik helyzete megrendiilt,és ezert nem lesz küönösebb akadátya annak, hogy a két gazdag emben elítéliék, s

vagyonukat elkobozzák. Bármilyen alaptalan volt is a vád, elhangzott, a pert lekellett tárgyalni.

Mindenki megiepetésére, maga a császár üt a bírói székbe, ő hallgatta ki a vád-lót és a vádlottakat, Buírust Seneca védte. A Bumx ellen emelt vád hrmar össze-

omlott, rlgyhogy a császár elégíételt Hvánt neki szolgálami, s ezért meghivta,

íFo e4s-1flJ-crit,r-t&a;LÉ rtn

E*lm}idlfoát éffií'wL Áí!T-ó§.rl-mÍi

Egtilirrr yothrgtúegris&.p}dltrrteü..rúa-lil.t&rtbértl,tditrdLhiÉt---rir.Lt

EÉldfu.lbúriclráyút!D-

ígli!ÉÉÉ

rl]

]

I

üiöu a btrák közé, Pallas iintudetosarl talán fiil§ágosútl i§ fennhéiázóa! védte

magát A bióság tnind a hárrom vádlonat felneDtett€, vi§zoüt paetu§q hámi§ yád

cmeiese miatt, *áműzetésre ítélté&. Ekként ert véget tehát e a írer, amely éppen a

vád megalapozatlan$ígs Eiatt n€E i§ lenne erdekcs. De iellenzi a kort é§ embcí€it,

akik anyagi előnyök szerzése érdekében, bárkit felielenthettek, s í8y a vg.tő kiitGket fettegesben t8rthetlák.

Ezek a perek Róma nepét kevéssé erdateltek, sokkal inkább foglalkoztatta őket a

nem kielQió közellátás. Nero a polgrárok meglyugtaüí§fu, az akadoó gabona-

ellátás áérc a.tapa§ztalt ómai lovagog Faenius Rufust nevezte ki, aki azután fel-adaát közmegelégedésre látta el. Nero megkedvelte a lovagot, s kéeőbb magasabb

ti§zt§egrc onelte, amely a derek ómai számára végzetes lett. Egy másik blvére,

L, Amutius Stelláre bfuta Nero a császár nevében rendezett iátékok feladatát.

Többet ólB nem tudunk, de hogy a iátekokat mindenki öómérc nagy fénnyel

taltot&ák meg, az tény.Ery vihar alkalmrival óriási iiedelmet okozott, bogy villím csapott Iuppiter éa

Minerva szentélyébe. A városi nép bal,iós előielnek t€kintette a szereocsetlenseget,

s ilyen alkalmalrkor, (hi szokás szerint a fóp*pnak, a pontifex marimusnak kellett a

haragvó isteneket megengesztelnie, a Vámst megtiszdtania. Ezt a lustatiót Eost,a papsÁg kéréserc, a csá§zír vég.zte el, mivel Augu§tu§ óta mindig magr a princeps

voit a po ifex maximus. Neónak kepóra iött, hogy ezt a kegyes cselekedetet aekikellen ellámia, így a bagyományokat tisztelő nép, a vallr{sos é.rzelm{i polgírság

előtt rti szef€ben mutatkoáatott b€. A nagyvárosi emberek öómmel láték fietal

csá§árukat, amint az (rsi elóírásoknek megfelelően, iinnepi m€net áéE három§zor

megkcriiti a vi !ím §iitotta sz€nélyeket. A nnenetben áldozati bármokat, bikát,

koJt és sertést vezettek. Az imát mormoló papok szimbolikus.n tiszdtó eszköók-ke| ví:ze| es íiistiilővel vonulu§ s végiil bemutatták az áldozaot, hogy kiengesz-

teliék a ha|hatatlau i§ten€ket. A yallá§i iinnepseg ideién a polgírsfu megfeledkezett

aról, hogy a pontifex maximus $nek ideien dorbezolásával felveri az urcák csend-

iét . . . Kétségrelen, Neút iobban éídekelték a mulatságo§ az tinnepsége\ mint a

bircdalom kormányásának nem éppen sórakoaaó feladatai.

Ezt látván, a senatorok is csak olyan napi tigyekkel foglalkonak, amelyek a biro-dalom egesze számára nem voltak lenyegesek. A senatorok abban a megglőódés-ben meutck el a s€natu§i iilése}oe, bogy a korm;ány nídia ió kezekbeo van, a doigpk

szinte magtr}:tól mentek, Mborrts bonyodalmak nem nyugtalaníották a aagy tekin-

t€lyű testiiletet. csak nagy ritkán fordultak mostanában elő olyan esetek, amikor a

seuaorok öntés végett a császár tekinélyére apelüitak.

Így tiirtént, amikor egy aJkalommal vihart velt az a tijrvényiava§lat, anely fel-

iogosította volna a felszabaőmtt rabszolge volt urát, bogy a háátlannak, engedet-

lennek mutatkoó, rossz rnagaviseletú vagy egyszerűen csak a szabad§ágr8 mélt4t-llnnak il§t1 52§3at95t - minden ovábbi eliárás nélkü - rrregfoszthassa a szabadsá-

83

gától, és ismét visszá§iillyessze a mbszolgák sorába. Számos érv hqngzott 91 .6b€üaz ügyben, ellene is, melletrc is. (Figyelemre méltó a iavaslat ell€ü elínondott egyikindokolásnak ez a iészlete3 ,fla elktilönírcnénk a felszabadítottakat, nyilvánvalóvávánek, milyen kevés a szabadon szíileten.. Tac. Ann. XIII 27,) A felmeriilt vitá-ban a consuloknak kellen volna dönteniök, de ilyen nag5l hordereiű kérdésben nemmefték a felelősséget magukra vriüalni, és e#rt a cs{á§záít kéftek fel, határozzon aprinceps. Nero a császári tanács, a con§üum principis meghallgatása után, a kétálláspontot összelrangolta, és kölcsiinös engedményeken alapuló döntest hozon:,,Nem szabad átalános érvényú iogszabályt alkomi, hanem esetenként bíró§ág vizs-gáia meg, vaion e volt rabszolgatarónak llagy a szabadosnak van-e igaza.'' Ekkénta §enatus két táborra szakadt tagiai egyaíánt megnyugodtak, dicsérték a fiatal csá-sztír helyes ítelőképességét . . .

Csakhamar ismét a császár véleményére figyelt a senatus, éspedig eleg kényeskerdesben. Köásmert volt, hog5l szercti a színházi előaűsokat, és most éppen ezek-kel kapcsolatban kellett Neónak határoznia. Róma vezetó köreinek, az arra illeté-kes magistratusoknak ugyanis mindig gondot okozott a circusi iátekok és a szín-házi előadások alkalmával a közrend fenntartása. A circusi versenyáknek, ítz eg]ressánmrlvészeknek, táucosoknak megvoltak a maguk hívei, akik nary lelkesedéssel éshéwe1 tiintettek kedvenceik mellett, vagy ezek vetélytársai ellen. Sőt a két t,áborgyakran összeverckedett, es botrányos ieleneteket ógtönzött. Éppen ezért a praeo-rianusok egyik alakulata mindig ielen volt a circusban, a sítntLázber, hog5l fenn-tartsa a rendct, s megfekezze a rendbontókat.

Nero ifionti lelkesedésében szakított ezze\ az edd[ iól b€váIt gyakorlattal, ésmegsziintette a katonaMg beavatkoásrát. A fiatal császrár öómét lelte a zaios tiinte-tésekben, hol a színfalot 6§9§ reitőzve, hol a császári páfioly mélyéből szemláte avetekedessé faiuló tetszes-, illetve nemtetszes-nyilvánítrisokat. Nos, az e$rik ilyenrendbontás alkalmáyal eg5rik praetor néhány zavargót letaítóztatott, mire valame-lyik nepaibunus - a regi időkből szÁrmaá iogára hivatkozva - a fogtyok védelmérekelt. A s€natu§ kéDyel8etlen helyzetbe keriilt. Ha sávére hr|lg4t, s a pra€toí inéz-kedését helyesü, ezzel megcsorbítia a néptribunusok hagyományos iogktkét, máí-pedig a scnatus mindig a traűciók ápolá§ával akarta a maga helyzetet is alátámasz-tani. Minthogjr a császát nem nyilatkozotg olyan dönté§t hoztak, amely r,,indft!1felet kielégíthetrc, Megrillapították, ho5r a consulok es praetorok íáethozatala€lőtt a néptribunu§ok nem élhetnek a vádlottak érdekében közbelépési jogukkal(ius intercessionis). Ezt az e§e€t felhasználva, a senatomk mindjáft ttibb más állam-igazgjatási kerdést is felvetettek, ezek eryik legerdekesebb|e volt, hogy az egyiknéptribunus, a sztoiku§ nézeteiól i§mert Helvidius Priscus harcot hildetett a kincs-lír, az aerarium felügyeleét ellátó egyik quaestor ellen, amiért ő a köztarloá§okatkíméletlenü még a legszegényebbekől is behaitia.

Ez az e*t kedveá alkalmat rcremtett Nerónak, hog népszerű intéz,kedé§ekkelhívia ,na8óra a fi5lelmet, s a rendszerint még fiatal és tűbuzgó quaesorok t ttkapá§aiellen a szegény sorban levő polgárságot megvédie. Az rrarium helyes ügyvirclének

.lzűtbfuiÉE--14d

aÉt-dr*atÉ.3r3ifiYjfrblü&ráqp.r

-H,b

AEdl-!EÉq{iíÉÉúí}r

IlqAí-

84

,úklpáí-lBt}aEtat:

t8-

btÉ_

a kérdése már Augustu§ óta foglalkoztatta a császáíokrt. Az a€raíium, ponrosabban

az ősi aerarirrm Satumi, vagyis a Satumus t€mplomában őízött közkincstár, a köz-társasági korszak kezdete óta a s€nstu§ felügyeletÉ alá tartozott. Kezelésére és ellen-őízesére vála§zlotl m€i§tfatu§ok, a quacstorok ügyeltek. Augustus reformiai ótasem változott meg az aeratiumnak ez a helyzete, csak bevérclei csappantak meg,

mert a császári 1xovincirákból szármaá |övedelem, a urlís fonásokból, Igy ap&zét-mek kibocsátásából folyó bevétel is a fscus Caesarist illette meg. (A harmadik kincs-

tár, az Augustus alapítona aemrirrm miütare, a leszerelt katoník végkielégíésetszotgáló állampénzér ugyancsak a császár felügyelete alá tartozott.)

A kiiztársaság korÁban a magistratu§i pályafutás elíj állomá§a a quaestoí§ág volt,

teMt s poütikai pályára lépő fiatalemberek a kincsűr felügyeletével kezdték meg

kanieriiiket. Járatlanságuk miatt az aerarium valóságos kezelői a fizet€tt hivatal-nokok, a szakképrctt scribá,k voltak, ők, tisztrában lévén az ügyvitel minden csínjá-

val-bínjával, gondoskodak az aerarium szabályainak megtartáaáól. Augustusazonban változtatni akart ezen a helyzeten. Minthogy több alkalommal saiát vagyo-

úval, és saját kincstráníból kiutalt pénzilsszegek}el kisegítette a fizetési nehezsé-

gekkel kiizdő aerariunot, feliogosiWa érezte magát arra, hbgy annak legfelsőbb

felügyeleét ellrássa, anélkiiLl azooban, hogy a senatus alaki iogait megsértetrc volaa.Való|ábau ugyanolyan módon avatkozott be az aerarium ügyeibe, mintha az - köz-

iogi értelemben a fiscushoz bá§onlóán - az ő hatáskörébe taroznék. IÍry rendel-

kezett, hogy a quaestorok helyett u, álla'r.igu;gatrásban bevált volt magistratu§ok

köziil választott személyek pracfcctusi minőségben irányít§ák az aerarium iigyeit,

ők azonban egaediil a princepsnek tartoznak működesiiffil számot adni. Ily módonAugrr§tus iíáúyította a birodglom péDztigyeit, pontossn megállapíthatta, mennyipenz fekszik a kincstáta}ban, mennyit teszn€k ki a még be nem folyt adók, meHrota

összegú körclezettségvállalások teíhelik áz aerariumot, a fi§cust. (Sőt 8z évek

folyamán a kincstárak ftladat- és hatásköre meg}ehetősen összekuszálódott, figye-

lemrc méló, hogy maga Seneca sem látta ti§ztán. Sen. De bene§ciis VU 6,3.)

Augustus uódai, Tiberius és Gaius Caligula nem yóltoztatták meg ezt a retd-srcrt. Claudius uralkodása alan Pallas, ,,a pénztigyminiszte/' visszaállíotta a ko-rábbi, quacsori felügyeletet és ellenórzést. Nem uralmánák mnrdiárt első évóben az

aerarium ismét nehezségekkel kiizdött, s a császár negyvenmillió sesteftiust ado-

rrrányozott a kincstámak. Nero adonánya követkeaében iogosnak tartotta" hogyme8vátozta§§a az aetarium kezelését, s az Augustus bevezetrc rendszerhez kanyaro-dott vissza, azzal az elrcressel, hogy az aerarium éléte két, praetorságot viselt prae-

fectu§t álított, meghatrározon háromévi iőtartamra. Így az aerarium ismét a csá-

száí közvet€tt felügyelerc alá kerüt, és ioga volt, valamint módia nyílt, hogy az

állami pénzügyekbe betekint§en és bel€§ólion.Nero Claudiustól - háa Pa a§ ió penzügyi igazgatásának - teü kincstán, iól

megszervezett iövedelrni foríá§okat, kipróbált pénzügyi adminisztrációt öókölt.A fiatal császár at<ír a fiscusMl, akár ielenós magánvagyonából gond nélkiil ado-

mányozhatott nagy összegeket, akár közüetekne\ akár magánosoknak. Sőt miután

F3*-Fh-ta§

ͧDrD-F-a

í§E-l,atíll},ib'z-

l-FttibulD-it}ú

dri*

85

az aeíarirrm meg§egíté§e eríe Neónak álapot teíemtet, hamamsan népszerúneklátsá javaslattal lépen a senatus és a nép elé. Csak egyszerű módosítást a|ánlott:az Augusnu által bevezetÉtt négyszizalékos rabszolgák adás-vétele u!án fizetettadót ezentű nem az eladónak, hanem a vásártónak kell lerónia. Noha a vételrir ilymódon láoálag emelkedett, az ,ráíi', a rabszolga áía uem vátozott. A neróireformnak csak adótecbnikai éliát lá§uk. A rabszolgakereskedők adóási szempont_ból uelezebben voltak úegfogbaók, keveset taíózkodtak egy helyen, ,lruiukkal"vátosól városra vándoroltak, s €zert ügyleteiket nehezebben lehetett ellenórizni.Viszont a vásárlót könnyebb volt elémi, nem tagadhatta le, ha rlj rabszolgát vett.

Ilyen, viszonylag nyugodt köriilmények között telt el Nero uralkodásának elsőkét esztendeie. Az utcák emberc a maga néópon§ából nem is ítélte meg kedveát-lenü. A császár uralrnát csak Britannicus meggyilkolása homályosította el, de -úgy látszik - ez a bűa a c&í§zári propaganda és az emberi feledékenység következ-tében hamaíosan feledésbe merüt. És mit törő,dött az egyszer§ polgár a nagyurivagy csásári paloták botrányaival ? Ezek az ő életrnód|án va|mi keveset vátoáattak.Sokan tsláa aem is adtak hirclt a Nero b{ínösségeről teriengő hírnek. Figyelemreméltó, hogy tfu éwel később, a csrisár biíneinek felsorolásánál, Britannicus haláiátmeg sem emlírctték. (Tac. Ann. XV ó7.)

Forrásaink nem ernütik u5an, de az 56. évben vert pénzermék unúsága szerint,a senaflt§ indíwányára Nero ebben az esztendőben vene fel e ,,haza atyja" (paterpatrioe) megisztelő címet, amelyet uralomra jutása alkalmrival, fiatal kortára valórckintettel, vis§zeuta§ított, s ezzel a tiiíelme§ várakozással Cűgula, valamint Clau-dius példáiát követte. Most az ilyen érmék előlapiára ezen§il címei közé is ea íriák :NERo CLAIJD(IUS) cAEsAR AUG(USTüS) GER(MANICUS) P(oNTI-FEx) M(AXIMUS) TR(IBUNUS) P(LEBIS) IMP(ERAToR) P(ATER)P(ATRIAE), vagais Nero Claudius Caesar Augustus Genrranicus (ezeket a neve-ket viselte, mióta uralomra k€rüt), főpap, neptribunus (Augu§tus óta valamennyicsászárt megválasztották erí€ 8 tisztségre, ami személyiiket szenné és sérthetetlenrrétette, törvény€ket előterieszthettek), imperator (az armeniai siker óu), a hazaatyia, A bronzerme hátlapián a Rómát megsrcmélyesítő istennő pa|zson és mell-vérten ü, iobb kezében koszorut, baliában íövid kardot tart, a felirat S(ENATUS)qONSULTO), vagyis a címeket a senatus hatírozáta alapián viseli a császár.

KÉ!.,É&&r.dhirrl..*o{rHG&ylLCtilahíd

§ecrÉd5,adbG! a

cJ-!F

lfr6ÉariCLilűa

6. FEJEZET

JÁTÉKoK És ADoMÁNyoK

Kétségteleü, bogy Nero uralkodá§ínsk efuű éveit később igen előnyösen ítéltéameg. Valóban, ezekben az években a csásár szinte teliescn 4t€ngedtc a kormánrá§feladatait t8nác§$dóinak, véleményíiket meghallgattq útmutaüsaikat kiivette. I1gybitté§ hog5l Nero tefu iórkarattal, a római nép iíált éízett szeret€ttől átbatottan,csak üdvös iutézkcdéseket hoz. Már az a ténn hot1 e 57. évrc nísodik alkalom_mal elvállalta a consuli tisznéget, §zinte tanúbi"ony§ágát ada annak, bogy tiszte-letben tartia a római nép bagyományos polgári inéményeit, iltgmi b€r€nd€zéséqes valóban princepskent Hváaia hatalnát gyakorolni. Második consultágánek társa,L. Calpurnius Piso volt, Íígy látsmtt, ez alkalommal is gondia volt arrq hogytársa előkeló család saria legyen, s a kitűnő bjmévnek örvendő fér6ú nevevel egytittkerű|ön be neve a ómai évkönyvekbe, aonalesekbc. Ákkot még egyiktik sem sei-tette, hog5r nyolc év műva milyen aagikusan kedilnek egymással sz€mbe.

Nerót most az foglalkozutts, hog a Mars-mezőn hatalmas, nag5l befogadóké-pességú, fából epírca amphióeatrummal örveodeztesse meg a ómei nepet. Azelső, köből épített omphitheaaumot, (az amphitheatrumban gladiatori viadaloftat,állathaisákat t€ndeztek) Augustus neves hadvezére, T. Statilius Tautus i. e. z9_ben építtette, de ez már nem bizonyult elegeodőnek Még sokáig megcsodálták eaaz annak ideién pompásnak vélt épüetet, de Cügula már lekicsinyelte. Neme[gedett a köábainak, hiszen Róma lakosságának a szíma az utolso éwizedekbcnmegpő6 e§ ez€rt úi, nag.v amphitheaeum emelését rendelte el. ílyen nagyságú,kőből épít€tt rragy nem volt elegendő a pénz, vagy Nero sain;íltreá többet költeni, hiszen sohesem kedvelte a vétes gladiatori viadalokat, és fel-|egyezék, hogy megtiitotte, miszerint ebben az amphitheatrumban valakit is meg-ölienek. (Sueton. Nero rz.) A nagy, fából emelt építménF csupán hatalmas, az

v

égboltot ielá, ég8dDkék ponyva dísátette, smelybe ezii§t csillagokat sáttek.(Plin. N. H. XIX t,6.) A vitorlaszer{í alkotmány az en6s napsiiés ellen védte anéáket. De az égboltra való utalás Neónak Apotto iotennel való szoro§ kapcsola-táre uult, amelyet Seneca az Apocolorynnsisbm (az idézett belyen, l. 65. o.) ki-enoell Apollo kultusát Rómában Augustus hatbatóean teriesztette, úgy tiint€tvénfel, hogy személye az isten véde|nében átl. (A bízelgók egyene§ea ezt áűtották,hogy Apollo Augustus valódi atyja.) Augustus §áves€n ábrázoltatta megát Apolloképében, az isan jelvényeivel, s így lelcot meg (Suet. Oct. Aug. 7o), templomokatemelt tisztcletere. Aáta a iulius-claudiusi uralkodócsaládban Apollo kultuszaállandósult. Apollo azonban §ollal (a Napistennel) is azonosult a rómaiak vallásifelfogásában, mrírpedig Solnak (es Neptunusnak) a védelme alatt állottak a circu-sok, a circust hossában ászelő gerincszerű építménn a spina közepén oszlop állottSo1 tiszrcletére. Így Nero igazoltnak látta küönös elő§zeretetet a circusi kocsiver-senyek iránt, hiszen ő mr8át is szoros kalrsolatban állónak képzelte Apollo-Soüal.Ezért ó volt az els6 ómai csásár, eki a penzérméken magát feién zugárkoronával(corona radiau) ábíázoltatta. A zugárkorona voltaképpen olyon diadcma, amelyből- a napsugarakat id&ó - hráromsziigű, hegyii}&el fetfelé néá lapocskák állnak ki.A suBírkorona a csá§'áí t€rmeszedt lötti személyének méltóságát hgngoztatta, seredetileg csak i§t€nek óbrázolá§ánál alkslmazták. (A halandók közü csak a Seleu-kosok, Syria kirátyai haszDálták.)

A kocsivcrscnyek iránti szeretetéoek Ncm másként i8 kifeiezé§t adott. Ezértúiabb láwányos uépoárrkoztatásól gondoskodott Már ifirrkorában, töviddelöókbefogadása után e t §tőítik lovasalakulatáoak gyakorlaüát vezényelte, e etkormindenkinek feltűnt, milyeo. előnyib mcgielené§í! lóía leímett alakia van. Mostelőkelő fiatalemberekből szcryczett fényes lovascsapaot, s aD!á& a paíádéiát, ka-valkádiát (decu§io) vezette, e megielent aéók nagy öómére. A pompás paripák,az elegáns öltiizetú fiatallovaso\ a kitúnően lovagoló csásár nagy hatással voltak aómai népc. A decunio kcdvczó fogadásáDák a blére Nero érméket i§ v€íetett,amelyek Mtlapitín ő láthaó nyargaló paripája hritín.

Más módon is kedveskedett Nero a ómaiaknak. Az ingyenes gabonajuttatásbanrészesiild erre rászonrló, a Vámsban lakó ómai pol8árság családfőinek feieoként4oo sestertiusnyi aiándékot (congiarium) o§ztatott ki. Augusnrs hossá uralkodásaalatt hétszer, Tiberius négyszer, Caligrrla es Clauüus ket§zÉr-két§zeí adott ilyenajándékot. Az adományok mintegy sáziitvenezer enobert érintettek, és a fiscusnakhatmillió §estertiusba keítiltek. (Táiékoaatáskent megiegyezziik, hogy ery fontkenyér három asba kedilt [I sestertius - 4 as], r-4 asért egy fél liter bort lehetettkapni.) Claudius feienkélt csak 3oo-3oo se§t€rtiu§t aiándékozott, Nero tehát bő-kezűbb volt,

A rabszolgák kérdesében Nero köómbiisnek rtrutatkozott. E5rszerúeu ióvtáha-gyott egy kegyetlen senatusi bstítozatot, Még az augustusi korból sármazó sena_tusi hatírozat (§enatus C,onsultum §ilanianum) halálbitnrctéssel $litotts mind-azokat a rabszolgákat, akik egy fedá alatt lakak eószakos halállal meghalt uruk-

llll

ltall,,atldl

iiilatloJIlülo1a

la,ll-

kal, és ucm siett€k segítségér€. Ennek a het{írozatnak a hatályát kiteriesztették amegg5rilkolt rabszolgatartónak még mindig a b6ábaa lakó, de már felszabadltotttabszolgáin.,,lvlegtoth$r,csá.ktlgy, mintel6vigyázatosságból", ie5rzi megTacitus,nyilván a hatírozat indokolá§át idézve. (Tac, Ann. XIII 3z.)

A tartományok kérdését is napirendre tiízte a scnatus. A neói kormányzat etekintetben is Augu§tus politikai elgondolásait követte. Említen'rik, Augustu§ nemtűne, hogy a helytartók és ldséretiik a provinciákat szabad vadászteriilemek tekint-sék. A csószáfi tartonányokat könnyebben ellenőriáették, mint a senarus felürye-lete alan maradt provinciákst. A senatusi provinciákban - az ellenőrzés eüenére -visszaélések még mindig előfordultak, a tartományi lakosság nem egy helytartótzsarolás vádiával (de repetundis) felielentett Rómában. Ezeket 8 vádakat s pío6n-sulo\ propractorok azzal akartik megelőzni, hogl a tartományok lakosMgát nagy-szabású iinnepi iátékokkal kápráztattát el, de ezek költségei - végső soron - aprovinciabélieket teíhelték. Ez&t császáÁ reudelettel, edictummal, megtilották,hogy a helyurók a provinciákban btÁmtilyen iionepi iátékot í€ndezzenek. Ugyan_ebben az időben tiirtent, hogy a senatus kénytelen volt több zsamlással megvádolthelytartó ügyében vizsgálatot indítani, és a peres eliárást lefolytami,

Az előkelő köókben Dagy port vert fel Aulus Plautius - a britanniai ryőző - fele-§égének, Pomponia Graecinának az ügye. A nagy tekintélyű hadvezernek sámosirigye, ellensége volt, s azza\ akartak neki ártani, hogy az asszony ,jdegen babona-ság" v.Édiával fefelentették. A vád sűyos volt, azt ieleatette, hogy a vádlott meg-tagadta a ómaiak ősi vallását, és más hirct vall. Ilyen eliárást csak a c§á§záfi vagya senatusi bító6ág folytathatott, mégis - tekint€ttel A. Plautius és hiwese előkelősármazására, a hadvezér kirnags§ló érderrreire - Nero, e5r ősi hagrománynak en-gedve, az íélkezé§t magÉnak a bevádolt asszouy fériének engedte át. Plautius ac§aláű tanács jelenlétében vizsgálta meg az idős felesége ellen emelt vádat, és azasszonyt felmentette. Milyen ,jdegen babonasápat" hódolhatott az asszony ?A modem történészeket már régóta foglalkoztatia ez a kérdés, de semmi bizooyosatnem lehet megrillapltani, Lehet, hogy egy barátnőiét gyá§zolva vonult telie§envissza, lehet, hogy a zsidó vallás bíve volt, nem árbató fu az a feltevés sem, hogyaz al&ortáit Rómába! mrir meggyökereó keresztény közösséghez csatlakozott.(Kétségteleu, hogy a keresáény hágyomány nem errlékezik meg Pomponia Glaeci_náól, holott ilyen előke16 hivő felt{inést keltett volna a ómai keresztények kö-rében.)

A következő, az 58. évben Nero ismét elvállalta a consulságot. Most szintén elő-kelö, régi nobiüs család sariát, M. Valerius Messala C,orvinust választotta e tiszt-ségben társául. Nero egy fél esztendeig viselte a consulságot, azután visszalépett,hogy helyét C. Fonteius AgrippIínak, színtelen, nyilvrán kötelességtudásával ki-vált senatomak adja át. (Fonteius Agrippa néhány év műva a Róma-városi vízveze-tékek felügyelőiének [curator aquarum] fontos állását töltíjtte be.)

Hüba volt M, Valerius Messala Corvinus még oly nagy műni család saria,vagyona jelentéktelenné vált, a senatorotüoz kepest elszegényedett. Egy senaor-

89

rak legalább e5nniüó §estertiust éó vagyona kellett hog7 leryen; aelőkelő életmó{ a birtokok nem megfelelő kezelése miatt sok elókelő embernekki kellett válnia a senatori rcndből. A császári kormányzatnak azonban sziikségevolt a tekintélyes családból származ6, feddherctlen műtr1 férfiek közreműködé-sere, ha násért nem, hogy neviikkel is igazolia nem mindig kifogásalan tevékeny-§égét. Nero ezért mi,,d Messalának, r.ind Aurelius Cottának, valamint Q. HateriusAntoninusnak évi féünilüó sestertius éviáradékot adott, holott éppen ezek azutóbbiak a tulaidon könnyelmúségtik következtében szegényedtek e1. (Meg kelliegyezniin§ hogy C. Irrlius Caesar édesanyia, Aureüa, az Aurelius C,oták család_

iából szírmazott.) Nero piszkos, fukar embereknek tartotta azokat, akik kiadásai_kat feliegyzik, viszont deré§ nagyszeó íérfiaknak nevexe a kölrckeáket é§ pezar-lókát. (Suet. Nero 3o.) Érthető, bogy a csásár vonódott hozzá|uk, és ha megszo-rultak, bőkezű iuttaásaival telde^e zítzalaros aayagi helyzetiiket. A római nép_nek szinte naponta adott aiándékokat, nem kellettek ehhez a circusi iáékok vagysáoházi előadások (ilyenkor a iátékokat, sánielőadásokat rendeá maqistraüs a

ietenlevőknek adományokat iuttátott). Érclt, ruhátra sáló utalványokat, ékszere-ket, rabszolgákat, sót mfu bordélyházak lámgatására iogosító érméket (tesserae)i8 osfiatott ki a megielentek között. (Suet, Nero rr,) Nero halála utrin feliilvizsgíl-ták a császári számadásokat, és kideíült, bogy uíalkodása alatt kétmiüiárd készáz-miilió sestertiust pazamlt el airándékokra. (Tac. Hist. I. zo.) Nem meglepő, hogya nép szerette Neót, a bőkezű adakozót.

.tzÉáíÉ hqgr* EFfuü{lÉrrri.t-Éíffi_rHrd*bd=c!tiríirqfua

lfuF.t

bdl!f{rIFfubt fifuo

&r11i_.FrfrrÉ, rÉdÍ? /

t§--}!

7. FEJEZET

|-

Bbll}"

l-l_FFylFDl_}b

|§

I

t,

ARMENIAISMÉT ELŐTÉRBE KERÜL

NERO REFORMTERVE

Az 58. év még el sem kezdődött, s máris vége szakadt annak a viszonylag nyugal-mas helyzemek, amelyet a birodalom néhány évig zavartalanul élvezett, Rómaegyik védencét, ez armeniai kitályságot ismét v€§zély fenyegette: Vologaeses, a

parthusok uralkodóia néháuy cseiekedetéből kitűnt, bog]l az onzágot, a királyiffinu§t e maga, pontosabban öccse, Tiridates részere igenyü, A Nero uralkodása

kezdeten kötött bekét sem a parthusok, scm Róma nem t8rtotta végleges megol-dásnak, A ómai poütikusok veszélyesnek íélék, hogy a hadászati szempontbólkulcsfontosságrl Annenia ellenőrzese kicsűzik a keziikből. Emian Cn. Corbulohadseregével benyomult, és gyore döntést akart kicsikarni, hogy a íómai tekiatél1biztosítsa, nehogy a partiusok kardcsapás nélKil szetezzék meg Ármeniár

Corbuto iót tudta, hogy a hegyes, erdős, eósen tagolt felsdnú t€rep€u a hagyo-mányos ómai haícá§zat náéz g5ralogságával ügba képes eredményt kicsikami a

szurdokokban megbúvó, reitctt állásokból hirtelenü előtöó, ebhez a harcmodor-hoz szokott parthus lovasságíól. A ómai hadvezeí ezén a szövetséges orsaág lakos-ságából toborzott lovasalakulatokkal, segédcsapato}J<al több oldalól támadt íá aparthusokra- Corbulo sikerei nyomán Tiridates tírgyalásokat kezdeményezett,hogy feltartóztassa a római badeót, amlg fivére, Vologaeses király segíségére siet.

Éppen ezbt a Corbulo és Tiridarcs köótt folytatott tírgyalísok nem hoztakeredményt. Corbulo úry döntiitt! hogy folyta§a hadmúvetreteit. Arrrenia megeó-sített níro§ait sorra elfoglalta, végü az ország királyi székvárosa, Aruxata előttmegütköótt Tiridates derékbadával. Corbrrlo katonái a parthusokat sűyo§an meg-verték, maid bevonultak a íövárosba. A győzelem híre Rómában nagy öómötokozon. A nep uiioügott, a §enatus pedig imperatori ctmmei tiintette ki - Nerót, sfelhatalrnazta, hog;r tiibb év€n át vi§elbesse a c,onsul tisztségét,

De nemcsak Kisázsiába$ tt rt ki Mbonri, Észak-Germaniában is bonyolulttÁ válta helyzet. A ómaiak a Rheaus iobb partiá,nak a sáüát afféle senki íirldiének akar-ták meghag5mi, hog5r a bal parton elterüő taítományt a meg nem hódolt, kó6álógermáa népttirzsek ne Mborgassák E sávon levő legelőket, szánófijldeket a ómaikaonaság ugyan 8 lnaga iavára hasznosította, de a rcrtiletet nem csatolták a pro-vinciálhoz. Az egyik germán népüivs, a ftízek maguknak köverclték ezeket a íiilde-ket, és ott le is telepedrck. A helytanó lovasságot kiildött reáiuk, és elűzrc őket. A jótermőföld azonban nem hag5rta nyugodni a gennáaokaq § most egy másik nép.üirzs, az ampsivaíiu§ok ielentek meg, m€rt óket ftildjii&ről a chaucusok űzték el.Róma szerencséjére, a germánok végü is egym,ást morzsolűk fel, miközben egyikteriiletről a másitra vándoroltak, hogy úi hazát, termőföldet találjanak.

Rómában a hadi események kevéssé érdekelék a vraosi népet. A győzeüneknekörtilrck, mert ilyenkor rendszerint valamilyel iinnepséget rendeztek. A harcokazonban messzi távolban folyuk, s csak néha,

" Y6ror6x s2ál|ingóá híIekből érte-

sütek róluk. A polgrirságot most sokkal inkább a Nero terveiól kiszivárgó hírck fog-ialkoztatták. A császár igen tetszetős, népszerű tervet, pel]ziigyi reformot készítettelő. Alig tévediink, hr feltetelezziik, hog5l ez Nero saiát elgondolásít tiiktizte.Most is, később is, gyakran eszeben |rirhaott Seneca mondása:,,,{z ualonaakcsak egy bevehetetlen bástyáia van, és ez a polgárság szeretete.'' (Sen. De Clem.I t9,6.) Ezt a szeretetet pedig Nero mindvégig meg akarta tartani.

A császár tanácsossit, s con§üum principist meg sem kérdezve, olyan iavaslatmegszerkesztésén tiilte a feiét, amely a birodalom minden tra]ko§ának könnyebb-séget, anyagi előnyt ielenten volna-

Nero azt iavasoltq hog ttirölienek el minden közvetett adónemet, vámilleéket,csak az egyenes adók maradiaaak érvényben, ezek üszont a római polgárság nagyrészét nem érintettek. A c§á§ár ezt ,,gyöDyörű a|ándé,knak szálta az emberiség-nek" (Tac. Ann. XIII 5o), talán éppen ezek a szavak szercpeltek a iavaslat indo-kolÉsában.

A császír tudta, hogy a birodalom nepe mfu regota nem titkolt ellenszenwelkenytelen eltűrni az álami bevételek bérlőinek, a publicanusok embereinek túl-kapásait, zsarolásszámba menő munká|ukat. Bár az augustusi reform óta a pubüca-nusok rcvékenységét ellenőrizték, visszaelések még mindig előfordultak. Az adó_bérlet intézménye - ha eósen megnyirbátan is - még a köztársaság korából ma-radt fenn, Egyelőre neheun nélkiilöáették volna, Az adóbérlők nyilvános árve-résen vették bérbe az egyes tartonínyok adóinak, illetékeinek behaitrisát, előrcmeghatáíozott összeg ellenében, rendszerint öt esztendőre. A béósszeg befolytárkezesek szavatolták a kincstárnak. Így az aerarium jó eiőre szimolhatott a várhatóbevétel összegével, és az állami bevérclek beszedésere nem kellen kiilön hivatal-noki szervezetet fenntanania. A fokozott állemi ellenőrzés sok vállalkoónak el-vette a kedvét az adóberlettől, de így is maradtak elegen, akik szűkebb keretekközött foglalkoztak ezzel az úzletel, hogy így iussanak jövedeiemhez, vagyonhoz.

attöittrd1ÉÍittlh-

}.&rob;l"qröbH!!Éb&L1lind*c§cld

liaqoeéd;J.ídlb3/{&l!csffid.&[litrir*bi,cff.rrrrlrÉsEbi_3t a'brrcdá.kd&mr*rrrl 1

H,lr}ödrrid$Blr.Ia&.

lhiu1.lffi=i!rú l-r aűtrirÚú ín.tfr!fuEEffbri

92

la

li

Augustus is, Caligula is rocsz §z€rnmel néztc a pubücanusok túlzott nyeé§zke-desi vágyát, ani a nlpct arra ö§ztiiniizt€, hog7 nyíIun is sát cmelien a pubüca-nusok gátlástalan viss7ááé§ci miatt. N€to tehát olysn iavaslaot teriesztett - 8császíri tanács megkerdezése nákiil - a §€nátus clé, a:aely nagy népszerűségetarthatott számot.

Nero iavaslatát azonban a senatu§ nem találta megvalósíthatónak. A senatomkbiilcsen helyeselték a c§á§zár lemes léle}re valló elgondolását, dicsérték heves, len-diiletes ióakaíatát, csak {ppen hogy a közvetett adók elttirlése

ielentékeny beÉteli biányt okoznq és ennek pótlásrÁról nem lebet másként gondos-kodui. Továbbá feonáll annak a veszélye is, hogy a közveten adók eltörlé§e után, a

birodetom népei az egyetrc§ adó megszűntét fogiák követelni. A kiadásokat peügegyensűyban kell tartani az állami bevetelekkel.

Nero talán arra is gondolt, bo5l óriási magánvagyona, teli kincsrára, rendezettpénzíi$rei módot adnak arÍa, hos/ ha keu, megsegítse az aerarirrmot. Ettól a meg-oldástól a senatorok iogosan tartoaak. Nos, a császárnak, miután meggyőzté\hogy elgondolása megvalóoíthatatbr1 más megoldást kcllett ta]l'lnia. Már nagyonsokan tudtak a Városban erről a iavaslatól, s czért ezt, az uralkodói tekintély meg-csorbíúsa nélkü, nem lchet telies egésében visszavonni. A császár tehát edic§r-mot adott ki, amelybeo - a §€úufu§szal egyetefiésbn - szóályozta a publicanusokműkiklését. Elíendelt€, hog5l minden adóbérlai 37Ér7ffiést nyilvánoasága kellhozni, ebből mind€nki tudomást szerezh€t milyenek az aőfizetési kötelességei,me,kkorák a vámilletétek A késedelmes adófizetőket csak egy éven belü szabadvégtehaitoni, a pubücanusok ilyenfaita pereit Ró,mában a practor, a tartonánybanmaga a helytartó kiiteles tár5nlni- A katonák - hacsak nem folytatnak meüeslegke퀧kedel,]d teyékenyéget - nern taítozaÁk Hizvetett adót, vámot fizetni. A rcn-delet má§, lény€ral€o intéz}ed&t is tartaknazott, ezek azonban hamaosan fele-désbe merütek. Az edictum e§ik fonos rendelkez&e az rolt, amely a publicanu-soknak megtilotta" hogy öntényes€n kiagyalt étel€kkel megemeliek a vámillete-ket, az adókat. Ilnyeges volt az edictumnak az az intéz*edése is, amely a lakosságközellátása miatt létíontossá$t gabonaszálíást előmozdíota: a gabonasálütás-sal foglalkoó hdózá§i, kereskedelmi vállalkoák vagyoualapiához nem volt szabada haiók énékét bozzáeámítani, így czek után nem kellcn ad& fizetai,

Sainos, Netónak ezt az érdekes penziigyi reformldserleét Tachls, Éoköttyoeh( Anules) címú művében mindöc§ze csak öt mondatban emüti meg, a csIászár ttibbiszigoni blrálóia meg §em említi. Leheq hogy Neónak a vámilletékek és a közve-tett adók eltörlésére vonatkozó javaslatát tűságosan naivnak tartották, de ennekmár volt előzményc. I. e. 6o-ban Q. Caecüus Mercllus Nepos üirvényt szavazta-tott meg, amely Itáliában elüjíiilt€ a vámilletéket ,,amelyet mindenki öíiiíímelfogadott, csak a pmetorra haragudott meg a senafus". (Dio XXXVII 5r.) Ez akönnyítés mindöcsze k& évig maradhaott hatáyban, a kincstát rrem nélKilöz-hette a bevételt.

!

LI

it

YB

LLi

FF

g,l,F

d!_tsú,}

rtfr,óil-i-*2.j

93

Bárhogyan íélték is meg Neronak ezt a meghirisult iavgslatát, nem vonbattákkétségbe |ó széndékÁt, a néppel való együttéízé§ét. Tapasaalatlansága, iáratl8a-sága az ll|an háztartás kérdéseiben nem meglepő. Feléteteáető az is, hogy Neronerncsak eszességből akarta 8 nép §zeretetét elnyerni.

Nem meglepő, hogy a neói uralom eddig elrclt óvid ideienek ttiwenyalkotásá_val, poütikáiával nem minden senatoí értett egyet. Több s€nator elégedetlenkeden.Ezt aní!ál i§ intább tehették, mút a konibbi önkétsyt most nem éreaék. De aműt tapasztalataiból okulva, mégsem a fiatal csisárt támadták, hanem a császárelső tanácsosát, Senecát bírriltrák.

Senecát egy nern éppen jó hímévnek örvendő, a műtben mór több fuben iskomprcmittrált senator, P. Sui[ius Rufir§ nyíltan megtámadta. A ieles férfiú iósánoki kepessége}&el rendelkezett, több fuben §ikeriilt megvádolt ügyfeleit, m8_gas tiszteletdíi ellenébeu, a bíóvígnrá,i felnentemie. De ezt a kép€sségét, iogi isme-reteit íőként delatorként hasznosította. A delatoroknak a píincipatus korábao vir-radt fel a napiu\ amikor is a felsegsertesi tiirvény alapján neves senatori és lovag-renü férfiakat, asszonyokat felietentettek, megvádoltak e§ clítéltettek. Íry szímosártatlan enbert §záműztek, iüetve vérpadra iuttsttak. Mindezt anyagi előnyökénrctté§ men tevékenységiikert egyresa iutalomban rcszesürck, másíɧzt ez elltéitelkobzott vagyonának ery reszet olc§ó áron megvásárolhatták.

P. Suillius Rufts mísodik felesége, P. ovidiu§ Naso, a szám{iziitt költő mostohg-leánya volt. Már r5-ben Getmanicus seregében hadiquaestorként mliködött, maidbeiutott a senaflrsba, !űt 47-ben consuli tiszts{et is viselt. Így eleg nagy sűlyalreodelkezett ahhoz, hogy Claudius uralkodása alatt megkezdie delatori, besúgói,vádlói rcvékenységét. Nem csupán több senaton, lovagot sikeriilt kivégeaeoie,magrának a császári családnak néhány tágiát i§ hóhérkézre iuttatts. E?zeI a tényke-désével magát az uralkodó hűseges bívenek tiirrtetrc fel, és minden gyalrázatos mes-terkedése ellenere, volt bizonyos tekintáye.

Nero már uralkodrÁsának el§í időszakában, kétségtelentil Seneca inűwányára,a senafu§§zal határozatot hózátott, amely a régműtban, az i. e. zo4. évben alko-tott törvényt, a lex Cinciát felelevenítette. Ez a iogszóáln tiibbek köátt, megtjl-tottá, ho8y ügyvédi rcvékeny§égfi bárki is pénzt vagy aiándékot fogadion el.(Tac. Ann. XIII 5.) A karzélet ti§ztasáBít éló törvényt többsór módosították,hatályát megváltoztatták, most azonban, Nero kívánságára, régi érvényét felrliitot-ák. Mind §uillius, mind több b€fo$so§ §enator úsI érczte, hogy tekintélyes iöve-delrni fornístól esnek el, mert éppen §enatori rangiuk miatt sikerült a blóság han-gulatát védendik iavára megváltuami. A sérelrnes §enatu§i hatálozat miatt meg-bántott §enatoíok várták az alkalmat, hogy Seneoán bosszrtt állianak. ügyan afilozófus-államférfit célozíák meg támadásukksl, de ezzel egyben, ha burkoltan is,magrit a császárt is meg akarták bántani.

st'rr3ilr

b-tÉ!ú*Él

bbiÉl

§c!*EEtÉuh67|hrÉeül|ffi

E*r*ölltt (

slrrn l

6ttr§Eob!§lsfoÉdcb-.dclIi-i ny

Árí.rnbFi9Ét

EcaYTú&Éb6lr-lt3-lrl. s

#!{r!

94

§uiüus a régi bevált módon, rion-rltfélen gyalázta Senecát. Bizonyára felna_gyítva kiteregette nőügyeit, uzsoraügyletekkel vádolta, mohó vagyonszerzése miattszidta, Róma nem len volna Róma, a rómaiak nen lettek volna rómaiak, ha Suil-lius becsmérléseit, váda§kodá§iít nem mondták volna el a floáfusnak, 8őt a ,,ió-indulatu barátok" a sok rosszat, amit a delator mie§ztett óla, még ki is színezték

Seneca nem maíadt étlen. Az alias gyanúsításoknok eleiét ke[ett vemie. Be-csüetsértési pert inőthatott volna, de az erre vonatkoá törvenyek (de iniuriis)nem védelrnezék meg kellően 8 §ért€ttct, § estben Dem biintett€k eleggé sűyosan.És maga a bizonyítási eliárás sem lett volna Seneca ínyérc. A bölcselő arra gondolt,hogy Suiüust más vád alapján ítélteti el. Felmeriilt az a gondolat" hogy P. Suil-liust asiai helytortóaága ideién elkiivetctt visszaáései" zsarolisai, sik*asztásai miattvádoliák be. De a vád tanúin k előállítására, a bizonltékok beszerzésére mind avádlónak, mind a vádlottnak eg5révi hlladékot szottak adni. Ezt az iűt Seneca ésbarátai tű hoesainak tartották, m€rt ez alan az idő alatt Suillius folyathatta voloarágalrnazásait, mocskolódrásair Bzert más jogcímet kerestek a vádemeléshcz, olyanbtlntényelrcq amelyeknek 8 tanű Rómában élnek. Ezt a vádst Suillius dclaorircvé&enységéből szárrlaá, ártatlau személyek ellen elköverctt gaztetteiből áütot_ták össze. Valamennyit a közelmúltban, Claudius császár uralkodása ideién kö_vette el.

Suilüus perében maga a csáslr elniiköit a bíróságon. Nem ezze\ a cselekedeté-vel nyíltan kimutatta, hogy Seneca mellé áüott. Suilüus védekezése egyszerű volt:ó ártatlau, valam€nnyi erhéíe fclhozott c§elekedetet Claudius parancsára tette.Nero felbábotodva utasította tissza, az egykori delator védekezését, kiielentette,hogy atyia feliegyzéseiből tudja, soha senkit vádaskodásra nem kényszedrctt.Sllillius tehát önszántából követte el búnös iizelrneit. 51ik91 §nilllr§ váitoztatott avédekezésén, nem Clauűus, henem a csIíszárné, Messalina utasítá§ára vádolta beaz embereket. Ezt a védekezést a bírák visszautasították. Mién éppen őt bíaa megaz a hitvány asszony ezel&el a szennyes iizelmekkel? A bíróoág úgy öntött, hogyaki ilyen sórnyűségekben bűntárs, azt is meg kell biintemi.

Az ítélet az idős Suiüust a Baleari-szigetekre száműzte, vagyonának egy részételkobozta, de annyit meghágytak, hogy élete Mtralevő éveit a szép Földközi-ten-geri szigeteken kényelemben, bőségben óltse. A vádlók Suiüus fiát is el akartákítéltetni, de áhez Nerc nem !árult hozzá: apia elítélteésével kielégíthették bosz-szúiukat. (Tac. Ann. XIII 42-43.)

Nero rchát elégtételt szolgáltatott mest€íén€k, ha nern is olyant, amilyenre Se-neca vágyott. A filozófus nrrár regóa élt az udvarban, a csávári hataiom közelében.Tudta, hogy elég sok ellensege, irirye van, akik jól célzott megiegyásekkel meg-kíserlik Nerót ellene hangolni. De nem azért vallona magát a szoicizmus bívének,hogy nyugtalankodié\ arniért császári taniwánya nem állt ki mellette rlgy, ahog5l őazt szerette volna. Ekkor kezdte el megfogalmazni mesteri kis mővét, A léleh nyu-galruiról ( De tran4uillitate animi.), an;a,lyet baráqának, Annaeus Serenusnak aián-lott. Seneca tagadia, hogy az embernek visszavonultan, szemlélődve kell élnie.

Hiszen nincsen o1yan Myzet, amelybeu cselekvésiinkkel iót neln tchetneok. Mintahogr a katona a harcm€zőn olytorne8üÁtótba! de soba mcg nem futamodhat,tgy kell a ió polgÉmek is kitarania. A ió polcár mindig hasznos a kölisseg sá-máta. Az arckifeiezése, mozdulatai, állhatatos még az rs, abogy ifu -basznos!(Sen. De. tranq. an. IV r-ó.)

Tehát Seueca sem sebeáetetlen, vonhatták le a unulstigot a bcnnfentes ómaiak.És bizonyára Bumrs helyzere sem -egin8athatatlen. Aertppile sávescn hallgrtuezeket a sábeszedeket T ,.rn, akik őt cserb€r]hagJű§ sőt elánrlt᧠maguk sincse-nek telies bizonságban. Suiüus nem végzett félnunMt, 5alázkodásával, mocsko-lódásaival olyan erveket, bizonyíté&okat adott §eneca ellenségeiaek, amelyeket őkadott pillanatban felhasznáhmgk a 6loáfus ellen. Talán majd egyszer elfordulSenecáól Nero kegye, es akkc felvinad az ó, Agrippina napia!

Egyelóre azonbau Agrippinának s€mmi kilátása nem volt arra, hogy tégi befo-lyá§át vissza§zeíezze. Ámtlr Nero a szohásos reg€§li üdvt zlé§ek qltalmável (dehol voltakezek a régi nagy fogadrásoktól, amikor hóclolói az özvegy c.sászárné és hí-vei naga számban felkeresÉt<) - tcsúírtisztek H§éreében - me§elent nila, megölel_te, megcsókolta az aniát, s szuÉo sietve üívozotL Ezek a látogaú§ok hidegek, szer-tartásosak volta§ Agrippina okoo asszony volg tudt& hogy cs8k 8 kiilirlágnak szól-nak. Egyre iobban erezrc, hogy szereucsecsillagn elhag5rtri. Visszavonultan errrleke-z&eit írH, feliegyzéseit a magl áetéről, családia sorsáól. (Tac. Ann. IV 53.) (Sai-nos, ez 8z értékes fomásnú nem maradt fcnn az uókor §zárnára.) Az özveg!császárné hamarosan olyan aggasztó híreket Mlotg amelyek végkepp elesüggesz-tefték.

Ii*53Értt--t

FqlpGEi.rÉÉl-rr!íÉtelábcí, Artspful{_ltdii,.ld;fölfiFr_l rÉDbanl c5rÉuytr rnrchpí'eH

Ér e dirrryivrl é&!FÉVdFafrtsbíirt-\ I

lrhdflrr

8. FEJEZET

POPPAEA SABINA

IÍ| asszony lepett Nero élercbe, olyan nő, aki szemáyiségenek varázsával, eszessé-gével megváltoztatta 8 csá§záf eddigi áetét. Ez a szép asszouy Poppaea §abina volt.

Poppaea §abina gyerme**ora é§ ifiúsága nem telt et z.avartalanul. Édesapiátn€m i§merhette, mert az eglébként jelenté&telen §enaton, T. Olüusg Seiaous bu-kása magával sódorte, e§ 3r-ben kivégezték. Anyia neves családból sárnazottl esezért a leány inhább az ő uevét vi§€lrc. Anyai nagyapia, C. Poppaeus Sabinus, 9ben, Augustus principatusa idejen con§ul §ufuu§ volq maid az időlegeseo kóz-igazgarÁsllag egyesírctt Mo€6ia, Achais é§ Makedonia tartományok császári hely-taróia, ,rnem valami kiilönös miatt, hanem mivel megfelelt feladatai-nak; ftiléiiik azonban nem nótt". (Tac. Ann. VI 39.) Fivere, Q. Poppaeus Sabinusana| tc'fre emlékezete§sé nerret, hory az ő con§ulsága ideiében, M. Papius Muti-lusszal együtt ter'e§ztette be (Augu§tu§ a bíres családvédelrni tiir-venyt, amely a lex Papia-Poppaea nevet viseli.

C. Poppaeus Sóinus lánya Róma legszebb asszonyának a hírében állott. Mi-után a hóhér elveszeirctte feriét, hamarosan vigasztalódott, és a nagyon előkelőszírmaz.ásít> gazdag !ilág6, P. Cornelius l-ntulus Scipio felesége lett. Fér|e olda-lín a divaos szépassmny elegiíns, vidám áetét élte, első fériétól szármaá kisleí-nyával édeskeveset töódött. Me§salina gyűlölte, lehet hogy képzelt \r€y való6á-gos veélytársát látta benne, és rlgy érezte, hog5r Poppaea Sabina ragyogása elho-mályosí§a őt, a császár hitvesét. Elhatámzta, hogy elrcsá láb aiól. A mindenrekapható, P. Sufius Rufusszal, az alias delatorral, háza§ságtöí& iirügJrén vádatemelrctett ellene. Poppaea Sabina a rcá váó sűyo§ brtönbiintetés el61 az önken-tes halálba menekiilt.

97

Ennek a szerencsétlen asszonynak a laínya volt az a Poppa€a Sabina, aki későbboly lelentekeny §zerepet iát§zott Neto éleében. ÉaesanyPtrt öókölt€ szepségét,elragadó lényét, a fényíizis szeíetetét. Még szinte gyermeldiível frrihez adták anála ióval iősebb Rufrius Crispinus ómai lovagboz, aki éppen abban az évben,teMt 47-ben lett píaefectus praetorio, amikor anyiát a halílba kergeték. (Anyiaüdözteté§e és balála qlighrner! összef,iiggésben állott az előnyösnek Bem éppeüneveáető háza35dg{y6|.) Minthogy Rufrius Crispinus Messalina császámé bizal-mát élvezte, Agrippina rávette Claudiust, mentse fel ti§ztéMíl, ami 5r-bcn meg istörtéDt. Cri§pinu§ utóda, Agrippa pártfogoltiq Sex, Atanius Bumrs lett

A fiatal Poppaea Sabina nem akart bukott ferie sorsában osztozni. Esr fiút sziiltneki, es ezzel minden kötelessegének - rlgy vélte - eleget tett. szlYesen h.|lgatott azaíanyifiú, M. Salvius Otho csábító szavaira. A fiatalember egyidős volt a szép-asszonnyal, akire nem csekély hatással volt szellemes csevegése, könnyetmű pazar-lása. Mindenbenelieffét€volt íitiének. Otho szenvedélyesen beleszererctt PoppaeaSabinába, elcsábította, elvá]á§ztotta íiiriétől, maid feleségiil vette. Poppaea Sabinarövidesen a ómai előkelő tínaság közeppon§óa keriilt. Kellemes, l;r"hlzolgőmodorával, szellemes társalgásával nagy sikeít aratott. Tudta, hogy Otho ió barát-

ia a oászárnak. Gondosan ápola szepségét, amelyet legfontosabb fegyverének tar-tott, taibb alkalommal i§ han8oaafia, hory inkább meghal, csak ne vesátse els#pségét. (Dio IJilI z8.) Kiiúönleges arcápoló krémie, amelyet óla neveztek el(Pinguia Poppaeana), még évtizedek műtán is kedvelt volt a ómai hölgyek köre-ben, (Iuven. Sat. VI 463.) Vörhenyesen §áke nE-át később Nero egy költemény-ben a borostyánkő sánéhez hasonlította. (Plin. N. H. XXXVIL2,5o.) Ez a hai-szín divatossá vált, s a ómai asszonyok megpóbáltík, hogy a saiát sötét haiukaterre a szíme festessék.

Otho gyakran beszelt Neónak szerelméól. Elragadtatással dicserte PoppaeaSabina báiát, szellem&, rlryhogy a fiatal császár erdeklődni kezdett fuánta. Noha acsászár e}*or még rcliesen Akte hatása alatt állott, és a szep, hű szercó mindeutelkövetett, hogy megtartsa fér6ű vonzalmát, még§en tudta megakadályozni, hogyPoppaea és Nero meg ne ismerkedienek. Nero megbívta az a§szonyt, látogas§a megőt palotá|ában, a meghívísnak Poppaea eleget is tett. Ettől kezdve Nero számáremindga aS 6gg3ziinl létezni. Heves szerelemrc gyulladt Otho hitrcse ir&rt, mindengondolatát ő foglalta le. Az asszony szívesen vette a nálr mintes, hét-nyolc éwelfiatalabb császár rajongó udvarlását, mert becsvágyát, asszonyi hiúságát sarkalltaa Bondola! hogy hpmarosan a Ómai birodalom uralkodóiának a felesége lesz.

Neroéleébenmostegyideiúleg négJr asszony játszott szerepet. Feleségével, Octa-viával nem sokat töódötl A vele való együttlémek még a gondolatától is viszoly-gott. A má§ik a§szony, az édesanyia nem annyira a fiű szeretetet, mint §okkal inkábba gyanakvrás, a félelen érzeét kelrcte benne. Aktéval folytatott viszonya - PoppaeaSabina iránt fellobbant szerelnének hatá§á$ - elhidegiilt. Nem volt titok, hogyeddig Agippina és §zűkebb köte, néMny előkeiő származá§ú seuatoí é8 ómai lovag,magukat a római hagyomáiryok őróinek tiintewén fel, szívesen rcriesztették annak

E,lpl

Áh

.rcr&ccirrJÉLrűi6tfu,gití

FosFrr.i{ű8r{G1rmE6EüErÉ v

H_Cátr,fu1rDsEbgrfn- Glebttldl b(ffi-db.#gn

_V§}ö&r csig.a.nialfuH1n*, sbrr,f,l#rFoF.Dffipff*htsrT

98

hííét, hogy a császár ery hiwány göóg íabnő kedvéért elhanyagolia szep es eré-nyes hiweset, octaviát.

Akte ugyan szép volt, eszes, és Nero szívesen időzött trirsaságában, de az asszonytársadalmi tekintet6en hátrányos helyzerc meghatározta szercpét. Ezen pedig méga csásár szerelne sem fudott uíltoztatni, amit Akte maga is belátott, é§ beérte acsászári szerető szerepével. Viszont a negyedik asszony, Poppaea Sabina eppen azellenkeáiét jelentette Nero számára. Poppaea, a divatos római társaság, az előkelőkörök ragyogó szépasszonya, kifinomult ízlésével, a fenyíízes §zeretetevel lenyü-gözte Nerót, Poppaea uem is titkolta, hogy nincs ellenére a császár közeledése,szívesen fogadta széptevését. Nero egyre hevesebb szerelmet érzett inínta.

Poppaea azonban nem engedett a szavaknak, nem adta oda magát Nerónak.Ennél számítóbb volt, s tartózkodásával csak hevítette a szenvedéiyes fiatalembelvágyakozását. Poppaea császámé akart lenni, Róma, a birodalom első assmnya.Gyermekeket szü Neónak, és az ő utódai uralkodnak maid a biíodalom íiilött!Egyelőre a házasságkötesnek még akadályai voltak: Neónak felesége, Poppaeánakferie volt. Az utóbbi akadály kisebb gondot ielentett, Seneca azt tanácsolta a csá-szárnak, hogy majd valamilyen megtisztelő megblzással távolítsa el Othót Rómá-ból. Oüo kényelmetleuné vált - szerencsétlenségere -, ő is szerette Poppaeát, s

ezén mind az asszonynak, mind Nerónak útiában á[ott. Nero megfogadta a filo-zófu§ taBácsát, kioevezte Otíót a távoü Lusitania provincia helytartóiává, legatusAugusti pro praetore minőségben. A megcsalt féri eltívoütása iirügyet adott arra,hogy az udvari körök tréfálkozzanak, és kárörvendve saitÁlkozzanak a bukott vilrág-

fiu. Grtnyos líváncsisággal iósolgattá,k Otho iövőiét, mikent állia meg maid hely&a barbár Lusitaniában, ez a csak szórakoásainak élő €rfi, messze Rómától. (Előrekell bocsátanunk, hogy tévedtek. Ha M. Otho nem is volt jó katona, de magatar-tásával, igazság§zeretetével kiérdemelte a gondiaira bfuott tartomIiny lakosságánakmegbecsiilését. Évek műva visszatén Rómába, még császát is lett belőle, de addigmég nagyot kellett fordulnia a világnak.)

Most már nem volt akadálya annak, hogy Poppaea Sabina a palatinusi palotába

költözzék, a hőn ábított császári lakosztály közelébe. Immár bevallott szeretőie letta császárnak. Poppaea iól ismerte Neót, nrdta, hogy nem lesz elég ereie furippinaellenállását megtörni. Hogy Neót az anylá,ta7 való telies szakításra rábíria, ottbántotta meg a császárt, ahol a legérzekenyebb volt: a biú$ígát ingerelte fel, Kis-korú gyámotmak griLrryolta, majd anal fenyegetőótt, hogy véget vet viszonyuk-nak, s inkább visszaköltözik fériéhez, Othóhoz. Maid arra célzott, ha Nero felesége

lenne, más poütikát követne, mint Agrippina. Bizonyára már most is, Nero szere-tőieként sem mulasztotta el, hog1 poütikai ötleteit a császámak ne mondja el.Poppaea Sabina azonban eszesebb volt anntíl, semhogy nyíltan beavatkozzék apoüükába. Ha voltak is Nerónak számára rokonszenvesn€k látsó, vagy nem tetsópolitikai tervei, azokba nem szólt bele. Meglehet6sen kétes helyzetében óvatos-nak kellett lennie. Nem akart a császári tanáccsal összeütközesbe keriilni. sikerüt|ó kapcsolatot létesítenie Senecával és Bumrsszal, s ezt a kapcsolatot ki akarta széle-

99

síteni. A két nágy befolyású ferfiban támaszt talált Agrippinával szemben, s remáte,hogy ma|dani házasságkötésének sásólói lesznek. A csIísámak ez a két bensótauácsadója Poppaeában megfelelő ellensűF látott Agrippina igényeivel szemben.Míg Poppaea tlg5l tett, mintha őt c§ak Nero srcrelrne, a sárakoz}s, a fényűzés érde_kelné, addig Agrippina elkeseredetten szinte mindent egJ, lapra rctt fel, hogy ura-lonvágyát ismét érvényesíthesse.

Agrtppi"a minden e§zközt felhasaált arra, hogy fia szereteét viisszas7§ez.E.A korabeli szeízők, történedók elképeszó pletykákat köólnelg hory milyen g7a-lázatos módon akatta az édesauya fiáq aanak érzékeire hatva, úiia magához lán-colni. Kétségtelen, Agippina még nem adta fel a kiizdelmet, tudta, hogy Nemnagy népszrrűségnek öwend, éppen ezért óvatosan líérelte meg cáiát elerni.

Nem két malomkő köótt őrlődött. Eg5nésa Poppaea ínínti szerelrne, szeretőié-nek ingerlő követelése szorcngaü& másrésa anyia iránti köteleá szeretete, hálá-iának még pislákoló enrléke, s elhagyott felesége, Octavia hangalansának a tudata nyugtalanított& Nero az őt ldná gondolaait, (étségeit elrnonduSenecának es Burn:snak. Úgy bszott, kenyértörésre kerü az ügy.

AzüAzqgíhlFIidosi ctépyiüátrutrhfubáCIod

A(dköEÉso,,.t ti

Elhrli8 hb.l€§.§E§é

ITl'r*gf{gCóar i9.!í.2a

ltrlr

l.,Főb.lc-]e-!

E.18-h-!!o

l&,ts-rá-&a

9. FBJEZET

AGRI PPINA MEGGYILKOLÁSA

Az udvarban a két táborba tömöriilt személyek köótt folyt a csöndes pozícióbarc.Az egyik oldalon állt Agrippina csekély számrl hívével. Az özvegy császárné mellettsált nagy tekinélye, s néhány fuaá s7ÉEődőít senator ielentékeny társaalalmi é§politikai sűya. Felfográsuk szerint a kormányzatnak vissza kellene térnie az augu§-tusi elveüüez, a konzervaúv rállamvezeéshez. A másit oldalon Seneca és Bumrsképviselte a korweriibb poütikai irányzamt. Ők a birodalom minden résánek egy_anínt mátányos elbánását követelték, s erőszakól, igazságtalanságoktól mentesuralmat tívántak. A HviiJáUók sámára a harc nem volt egyéb, mint személyikiizdelem az ualom megszezésere. Poppaea Sabioa tudta, ha az özvegy császrárné

kezébe iut a kormánynld, akkor ő ugyauúgr aégezú az éleét, _i"1 anyia, akitClaudius uíalkodá§a idejen a császámé, Messalina a halálba kergetett.

A öntés azonbau Nero kezében volt. A hozzá közel áló személyek mindentelkövette§ hogy a csrászát Agrippinában veszelyt ielentő poütikai ellenfelét lássa.fu amlg Agrippina é| a fenyegetes nem műik el. Ha száműznék, akkor sem lenn&nek biztonságban.

Elhatáíozták, hogy futippinót el kell távoütani az útból, meg kell halnia! Azalig huszonkét esztendős, befolyásolhaó Neót megg5rőzék, hogy egy előidézettbaleset áldozatául eső özve5l csá§zámé halálámk okát seoki nem kuutia ma|d,vagy éppenseggel nem ót okoliák.

Hamar előkeriilt a megfelelő eszktiz, Anicetus személyében. Nero egykori neve-lőie gyűlölte Agrippinát, amiert {íllá§ától megfoszota (a csriszírné megvetette afelszabaűtott göóg rabszolgát), viszont szeíette Neót, hiszen kisgyermek koraóta ismerte, és kapcsolatuk soha nem szakadt meg. Ebbeo az évben, 59-ben acsászír előrelátóan, a misenuni ha|óhad parancsnoMvá nevezte ki, és Anicetus

loI

rnindiáfi tervet eszelt ki, hogyan lcheme a csávátnét, baleset látszatát előidézve,eltenni láb alól, Aa javasolta Nerónak, hogy olyan haiót szerkeszt, vagy egy meg-levő haiót rigy alakít át, hogy annak eg5r része a nyílt teog"r* -"rt "régiseo

É-váük, s a ryanútlau utas a tengerbe vész. Neónak tet§zett az ötlet, hiszen a balál-nak ez a módia kevésbé adna okot a gyanrlsítriso}ca, mint a szokásos mereg vagya gyilok. ,§i olyan msszindulatu, hogy merényletnek tulajdonítaná, amit a sze-lek és hullámok köyettek el?" A bűntettet a császár maid azzal lepleáeti a nyilvá-nosság előtt, hogy a meghalt édesanya emlékére templomokat, olűrokat emeltet,és fiű szeretetének egyéb tanúielét adia, (Tac. Ann. XIV 3.)

ADicetu§ terve tehát tetszett a császírnak, és szűkebb környezete is egyetérrcttvele. (Feltételeáető, hog5r a tervezett g5rilkosságba sem Senecát, sem Buíru§tuem avatták be. Igaz, hogy Agrippina útiukban volt, de ilyen módon nem akartakmegszabadulni tőle.) A legfottosabb az volt, hogy Agrippina gyanúját elaltassák,biszen már több ízben érték meglep€tésszerűen olyan balesetek, amelyeknek nemlehetett magyarázatát adni. Az özvegy császámé hírszolgálata iól működött, éséppen ez€rt óvatos lett.

Nero Baiaeba, az elegáns vüg íiirdőhelyére utazott, hogy ott tinnepelie megMars és Minerva iinneFÉt máícius r9-én. Nero és Anicetus iól választották kiBaiaet, azt a szep fekvésű, hévizes fonásaból is nevezetes, tengerparti üdiilőhelyet,amelyet a császárok szívesen látogattak, s feny{rző vi ákat építtettek maguknak.Anicetus terve szempontiából fontos volt, bogy a közelben, a misenumi ötliilbenhorgonyzott a parancsnoksága alatt áüó haióbad. Ezzel minden eshetőségre gondolt,ha a merénylet esetleg balul ütne ki.

Nero tehát meghívta édesanyiát, töltsenek együtt néhIíny napot, hogy esrüttüljék meg az iinnepet. MIÁr előáleg minden}i előtt úgy nyilatkozott, hogy kiakarja kiisóbiilni az anyia és közte felrneriilt ellentétet, iól tudta, hory a híwivőkminden szavát megyiszik Agrippinának. Remélte, hogy ezzrl elalta§a az özvegycsászárné bizalmatlanságát, s ez elíogadia meghívását. Így is történt. Neto olyantökéletesen §zínlelte a megbá&á§t tanlsító firi szerepét, hogy az okos asszony liprement. Öíömmel olva§ta a császár ékes szavú meghívólevelét, amelyben kéri anyiát,üliék meg együtt, Mars és Mineíva iinnepén, a saját megbékélésiik iinnepét is.

Agrippina ekkor éppen abban az antiumi viüáiában tartózkodott, ahol huszonkétesztendővel azelőtt Nerót világra hozta. Az emlékezés erzése is meglágyította azasszony szívét, és gyors !áratrl kis naszádon Baiaeba sietett, hogy fiát keblére ölelje.Neío eléie ment, megtörtént a kibékiilés, minden úgy folyt le, ahogy azt Agrippinaelképzelte. A császár anyiát egy pompásan felűsátett, nagy hadihaióra Hsérte,amelyben ha|dan, hatalrna tel!ében, a szep asszony fia Hséretében kirándult. Neromost nagy figyelmességében szinte nem is tudta, hogyan-mivel kedveskediékalyiának, § ekként sikerült Agrippina időnként felébredt gyanúiát eloszlatnia.I1gy terveaek, hogy az öznegy császárné ezen a három

"u"z,8roro. gályán utazik

Baiaeba, hogy ott M. Otho villájában, a tiszteletére rendezett esti takomrán reszt

qé:

/

EéböEalEoDltéé

r|4éts}hHEÉAzhc-5lFllü

ÁÉtépíl3'rlr.rttfl,

ÁJnlllidcDrlF

bb-aia[,

AlilGáGb§.!án

FiÉIo.2

vegyen. De Agrippina hirtelen gyanút fogott, inlvíbb 8 gyaloghintót vála§ztottár

es így nem sikerült a kieszelt merenyletet végrebajtani.A vacsoráu Agippina részete ielölték ki a főhelyet. Neto hol vidíE fitiként

tréfálkozott, hol a birodalom uralkodójaként anyiát mindenféle bizllma5 {tfu6ligy-be beavatta. A$ipPinán8k nrost ,náí óinden gyangkvását elaltatta, kiilönöse!akkor, amikor Nero a brlcsr1 peíceikn §zeretefiel átiilelte, megcsókola, és ígykösónt el tőle: ,,Éli boldogan és egészségesen, kedves anyá-m, rc hozuil a világra,a te réveden ualkodok!" (Dio LXI r3.) A lakomán élvezett sok fnom bor is meg-tette a hatá§át, Agrippina bizalma vis§zatért. Anya és 6a elváltak egymristól, Nerortagy§zer{íen leplezve gyalázatos tÉTvét, gyöngéden búcsrlt intett halálía szánt

édesanyiáoak.A$ippina a heióhad főparancsnoka, a sűölt Anicetus és két híve ldséretében

haióra szált, maid a pompás gálya kifutott a nyílt tengcne. Csillagfényes, szep

éiszaka volt, a tenger oyugodt, tiikre sima. Az özvegy császámét két bizalnas bíveHsérte a haióra, Acertoqil, a 37. eszt€ndő consuljának a leánya, és a neves család-

ból sármaá Crepereius Gallus. furippin:át a főparancsnok a fedélzeten, a kor-mány mögött álló űszes fiilkébe vezette, amely íiité pompás mennyezet borult|\z özvegy császárné a reszere elkészített keaevetre dőlt le, lábánál Acerroniafoglalt helyet, vele szemben Crepereius Galfus átlon Élvezték a kellemes avasáestét, az égbolton raglogó csillagokat, a püentető tengeri utat. Vidáman beszél-gettek a kitúnően sikerüt lakomáól, örömmel áltapttották meg, hogy anya és fia

köótt az esrctérte§ helyreállott.A haió csendeseo sikton északi irányban, midőn Anicetus múk(Hésbe hozatta a

!áthatatlan, titkos gépercrct é§ a dl§zes trreDnyezetet, aüElybe sűyos ólomnehezéket

építettek be. A mennyezet ne5r robaijal lesza&adt, Crepereius Gallust nyombanBgyonütötte, a szetencsetleo fétfr azonnal meghalt. A ket hölgy csak amak köszön-hett€ áetét, hogy a mennyezet tartóoszlopai annak egy reszét feltárto$ák, és asúlyok nem zuhantak raiiuk.

Anicetus a tengerészlegénységnek csak eg! részet avatta be a merényletbe, és

most a titok tuői várták, hog7 a ütkos gépezrr a filennyezet lezuhanásával egy_

ideiűleg a haiórcstet is kenéválasztia, A tijbbiek nen is seirctté§ mi tört€nt. Hir-tele! p{ánik tört ki, a tengerészek össze-vissza rohantak a baióu, tudni akarták a

hÁtaleas roba| okít. A haió azonban nem vált szét A beavatottak ezért most á

baió egyik oldalára futottak, hogy igy idézzek elő a szerencsetlenséget. Csupánannyit érrck el, hog5r a fedélzet kissé megdőlt.

Agrrppina amnnal átláta a szetencsétlenség valódi okát, feüsmerte iudírcMtis. Gyorsan határozott: felhoználva a megdőlt fedélzetet, a rcngerbe vetette magát,

Acerronia követte. Agrippina közismerten kitűnő ú§á volt, s biztosao remárc,hogy a partra Űzva mcgrrenekiilhet Anicetus prrancsot adott, bocsássák le acsónakokat, a tengerészek szállianak be, iildözzék az úszókat, és eveákkel, csák-

tyákkal veriék agyon őket. A ket nő remiilten meneküt, tuduák, milyen sors vár ré-iuk. Acermuia önmagát feláidozva akarta megmenteni az özcegy csliszámét, é§

hangosau kiáltozta: ,,Agrippina vagyok ! Mentsétek neg császárcok anyiát!' Atengerészek menten a közelébe evezrck, es megölték a szerencsétlen nót,

Agrtppina is megsebesÜt. Eg5l eveztícsapás a vállát sértetrc meg' ereie lassanlankadni kezdett, de §áyósan kíizdött az életéért. Kitaró úszásának kösónhette,hogy éiszakai halászatra induló balászok tábukkantak, kiment€tték, bIá,rkrájukba

iilt€tték. A vízből kimentett asszony felfedte kilétét, ezért a halászok partra szál-lították, sikedilt egy gJraloghitrtót kedteni, és a kimerüt Agrippinát viMiába vinni.

Agrippinának most módjában allon, hogy szerencsétlensége okán elrnélked!ék.Már nem volt kétséges előtrc, hogy fia eszelte ki a vesztét, hiszen ő hívta meg aztinnepségre, sdnlelő viselkedésével ő altatta el gyanakvását, az ő rclgermgya, agyűlöletes Anicetus vezenyelt aml a gűyál, amelyről neki csak élete kockáaatásaárán sikerüt mepenekiilnie, két bizalna§ hívének pedig helyette kellett elpusz-tulnia. De furippina eós akarata, élni vágyása úrrá len kétségbee§eén. Tudta,sdnlelnie kell, nem szabgd ésueyéÉtDie, hogy átlátott Neto tervén. Még _i.6igélt benne egy §zememyi rcmenn bogl a meghiúsult merénylet hfuére fia esáeztér, megbánja megbocsátbstatlan bíinét, és nem tör többet anyia élercre. Az ele|esieó személyzet előtt ery vóval, egy mozdulanal sem rárulta el gondolatait, hanemegyik szabadon bocsáton rabszolgáiát azonnal a császárhoz kiildte. Köálie Neóvalíizenetét, hogy az istenek akarauíból sűyos balesetből menekiilt meg, a császfu neiiedien meg ne aggódiék érrc, de egyelőre ue látogassa meg, mert ieleDlegi ráülspo-

tában püenésre van szíiksege. Azuuín borogaásokat kért, Degseriilt vállát gy6.g]dtotta, maid őszinten gyászolva a szerencsétlen Ac€ríoDiát, előhoz$ta a megiiltasszony végrcndeletét, és megparancsolta, pecsételiék le vagyontárgyait. (Tac.Ann, XIV 3-ő; Suet. Nem 34; Dio LXI r3.)

Nero baiaei villáiában 6u6af hangulatban volt. ElhatiÁroaa auyja elpuszdtását,a brlcsút sikeriilt olyan érzelmesen megrendeznie, bogy Agrippina gyanakvásritelaltassa. Most nyugtalanul várta a megrendezett szerencsétlenség blrét. Tudta,hogy tette a legsűyosabb bűnnek számít, a szüók meggyilkolrisát (parricidium)a rórnai tiirvenye} már a legrégibb idők óta a legszigorubb biintetés§el slíitiák.A bűnöst előbb megvessózték, maid egy kakassa| egy kutyával, egy Hg5róval éscgy maioomal együtt Mrzsákba varrták, aztán a rcígerbe vetették. (Dig. XLVIII9, 9.) A szüő meggyilkolása égbe kiáltó bűnnek számított.

Nero két§égek között, álmatlanul, szinte megbénultan fetengett fekhelyen.Nem annyira a b{íntudat, a lelkiismeret-furdalás gyötöne, tnint inkább a felelem.Nem talált nyugalrnat. Még rnindig 16111érkezett bír, vajon sikeriilt_e a merénylet.Az órrák csak műtak, nem pirkadt még. És ha felvirrad a nap, mi vár reá ?

Hainalban megerkezett Agrippina kiildönce. Eszerint az alapo§an kiterveltmerénylet meghiúsult. A blr lesu|tona Neót. I§merte anyiát, sejthette, hogy ncmmarad tétlen. És Germanicrrs leínyára még sok katona, test6r hallgat. Mi történik,ha Agrippina a senatu§ és a ómai nép elé tárja a bűnös merényletet ? Nero nemtudta, mitévő legyen.

Magához kérette két tanácsadóiát, Burru§t és Seoecát, mal'd köálte veliik a

§El.Ez_:<ar.qtl8a|rEit lEnIlrrmíonínfil§EEviszáty

1

mkScrg

.UcsbÉsdutrsíEz egeslclaálúa.aaHL'ey l,íntraú

NeroGtdaLact rklsú8rtEaidébgs t

nycd etXrV7.)

.{niccj(,úÉ*,

pillmaÉncg a}rmblőnr

-{z csrbo6r ásúfuak inroboruótet g-Yagot l&]tlÉEitr sEnlnn, u

nyenúetil".cgtr

[nle,

bail-ili.k.az

Iaisalz-tl,ligaz4emvalD€b-tüpltbc.

e,.átb,m)í&.é§

trI

szerencsetlcnseg bírét, é§ eléiük &áít8 siralmas helyzetét. A két ferfiú habozott. Acsásár szavai alán meglepték őket, hír ninqg |i2l1rE, hogy - nekik is volt blr_szolgáüatuk, Bumrs parancsno}sága alAtt szolgá,lt a titkosrendőrseg - seitettét,mit tervelt ki Nero és Anicetu§, de nem gátolták meg végzetes csel€l<edeéb€ú.Ha most bármilyen tanácsot adnakl ki ntdia, t€tszik-e a csrászárnak ? A teljesen el-íontott helyzetet hogyan lehet most rendbe hozni ? Irhet azonbau, ho5l az emeggondolás kerekeden felü benniik, hogy az furippina és Neto köótt keletkezenvisály polgátMbonlba sodorhatia Italiát vagy slúr a birodalmat is. A Daguk életc§eE le§z biztons€ban, ha az özvegy császáEné gyoz.

Seneca, a bekés polgÁr & katonához, az erőszak emberéhez, Bumrshoz fordult.Megkérdezte, va|on katonának lehet-e gyilkosságra parancsot adai. Bumrs mcrevenelumsította Seneca ravaszkodó kef,de§ét, és kijelentette, hogy a praetorianusokaz egész császiri c§aládnak lekötelezett hívei, és Getmaoicusra emlékezve, egllcezármazottiára sem emelnek feryvert. Haitsa végre Alicetus, a lenézett szabados,azt a bűnös cselekederct, amire elszánta már magÁt, amit megígért a csr{száfiak.IJey lát§zik, Bum:s vagl ttibbet tudott az előzmenyekről, vagy helyesen követ-keztet€tt. (Tac. Ann, XIV z.)

Neno nyooban magához szólította Ánicetu§t. Látta, hogy a két tgoácsadó aDo§t elóállott belyzetbeD, poütikai okokból, nem ellenzi a 5dlkosságoq de seged-kezet oem adnak hozzá. A tengernagy a legnaglobb ke§z§éggel váüalkouott a s/il-kosságra. Tisztában volt azzal, hogy ba a császámé életben marad ínódot trlá|maid rá, hogy rövid úton végezzeo vele. Neíót mcgnyugtstta Anicetu§ készségc, shangos sával, hogy tanácsadói m€haniák, kiiel€ntette: ,,Valóiában ezen a napooDy€ri el az uralnat, s akiól ezt kapiq egy felszabaűtott rabszolga!" (Tac, Ann.XIV 7.) E szavakat hallva, Anicetus nem habozott tonább.

Anicetus ügyes rendeónek bizonyult. Amikor furippina kíildött& a cs{i§ár elévezették, a tengernagy iigyesen egy tőrt eitett a padlórq mitltha azt egy óvatlaapillanatbau Agtippina szabadosa eitette volna el, Íme, in a bizonyiték, e c*ósámémeg akarta gyilkoltatni a fiát! A szerencsétlen enrbert azonnal bilincsbe verték, smielőtt még vallhatott volna, ínegölték.

Az escméuyek ezután gyors ütemben iátszódtak le. Alig nehány óra telt el azóta,hogy Agrippina a tcngerből ú€m€neHílt, és Anicetus máris egy csapat t€ngeé§szelútnak indult Antium felé. A haióhad legénységét í€írdsz€rint olyan rabszolgíkbóltoborozták, akiket csak nyeís testi ereiíik rctt errc a nehéz §zolgálatra alkalmassá.Őket sem erkólcsi normák, sem a rómaiek bago,mráLnyai nem gátolták senmibeu.Maguk a tisztek, a hajóparancsnokok is általában a szabadon bocsáott rabszolgákköziiü kefütek ki, akik a legenyseggel eppen olyan durva Hméletlenseggel bÁnak,mint gnnak ideién gazdájuk őveliik. A legenység m€szokta, hory a paranctokatva}on, meggondolás nélkiil tÉlie§it§e.

Ilyen embereket, közüiik is az elkövetendő gsztettre legalkalmasabbakat válo_gatta ki Anicefts a haió legénységéből. Amikor a vészjóslóan m€netelő küönltménymegérkezen s csii§zárné villáiáboz, aa azoorral köriilzárta, Agrippinát addigra,

h.D-tt.

dt:m

&ln

(e

I05

a iövőt megneszelve, egy hű§éges szolgálóleánya kivetelével, személyzete, bizal--asai magára hagyuík. Röviddel az előtt még a mit sem seió kömyékbeüek öriimiik-nek adak kifeiezést, hogy a császIímé megmenekíilt, es elöóntöttek a viüa köt-nyék&. A közelgő rcngerészek látrára, rosszat gyanítva, ők is gyorsan szétoszlottak.

Agrtppi"a kiildötte visszaérkezéét váíta,, fia kedvező üzeneével. Heveóiénpihent, s ahogy műt az idő, rúgy lőtt az aggodalrna. Ekkor töfték be 8 tengeré§zekaz aitókat, gyorsan berontottak a házba, aki az útiukba kerüt, félraasdtották.Agrippina most mepillantotta halálos ellensegét, Anicetust, két tisa ldséretében.Most mái semmi irgalomra nem számíthatott. Vég§ő két§égbeesésében, de mind-végig megőrizve méltóságát, odakiáltott Anic€tusnak: ,,Ha látogatóba iöttél,vidd bííü1 felgyógyulásomat. Ha merénylerct akarsz végrehaitani, nem hiszem el,hogy fiam anyagyilkosságra adott volna parancsot!" Felelet helyett az egyik tenge_resztiszt a szerencsetlen asszonyt fütykösével feibe vá$a. Agippina érezte, hogyin a vég. Egy utolsó mozdulattal feltépte rubáiát, és rákiáltott gyilkosára: ,,Dófiaz ölembe, Anicetus, az ölembe, amely Neót szüte !" (Dio LXI. r3.) A pribékekmost nÁíontottak, és több kardc§apá§sal megölték.

Ilyen tragikusan ért teMt véget Iulia Agrippina, Germanicus leIánya, Augustusdédunokáia. Tehetsegét uralomv€ya szolgálatába áütotta, bár tuda, hogy a ómaiiötenelem színpadán nők nem iátszhatnak íiíszerep,et. Előbb Claudius császIá,r

biweseként, maid pedig fia, Nero anyiaként - a hlittérből - megpróbát a nagypolitikába rcvőlegesen beavatkoai, a színfalak mögött pedig eószakos cselekede-tekkel elnémltani ellenségeit. A politikusok féltek tőle, többen gyflölté\ mintszerették. végíil is, ha bihetiink ennek a történetnek, beteliesedett ra|ta annak acsillagiósnak a figyelrneztetés€, aki - kérésére - megiövetrdölte, hogy fia uralkodaifog, de megöli az aayiát. Agrippina erre büszkén így válaszolt: ,,Öliön meg, csakuralkodiek !" (Tac. Ann. XIV 9.) Abban a kiizdelemben halt meg, amelyet Augus-tus uódai a hatalomért folytattak.

Agrippina ekkor negyvenhrirom éves volt. . .

l

Nero félelemtől reszketve vána Anicetus ielenését. Csak akkor érezte magátviszonylagos biztonságban, amikor végre megérkezett a hajóhad véres kezű pa_rancsnoka, s ielentette: Agrippina nincs többé !

Anicetus §ietve elteíiesztette a hin az udvafi kömyezetben, hogy az ózvegycsászámé óokezével vetett véget életének; felszabadíott rabszolgáiának leleplezettmer'enylete mian ioggal tarthaton a méló biintetéstől. Nero azonban tudtaazigaz-ságot, és nem talált nyugglrlat, Bumrsnak mege§ett a szíve a siralnas állapotbanlevő császáron. Megparancsolta a praetorianusok Baiaeban időző tribunusainak éscentuíióinak, keressek fel uralkodóiukat, kíván|anak neki szerencsét, hogy az ellenetervez€tt merénylet Eegbiusult. Így i§ történt, a te§tőr§ég tisniei kézcsókkal biz-to§ították a császárt hú§égíitről.

§GlE§dt

§í§b.iósésűa. i

fu.§Gt,'.fu

§girbJ-inc§§Esqú4c§i§9.Lk-offi_{DD

_lÉc:tot,L..t t

$salipíiiEr§l

d.k*r

_t§:todt"T-ÉryrHG

ro6

Nero tanácsadói gyorsan kidolgoaát Agippina haülának hivatalos vínto,zatá\amely mcgegyezett Ánicetus mag5ranázatával : az őzvcgy cs&áxaé leghívebb über-tu§a rneg akarta gyilkolni Neót, s ez€f,t a szabados halállal lakolt. A búniis t€fymögött Agrippina áIott, aki a bíínhődés elóI a halálban keresett oeoedéket.

Nerót lelkiismerete nem hagyta uyugodni. ,§, aki azelótt sohasem szokott ál-modni, most miután anyiát meggyilkolta, anyia képet látta maga előtt, amint egyhaión kicsavaria kezeből a kormránynrdat; majd azt álmodta, hogy Octavia, a fele-sége magával rántia őt egy sötét mélységbe, ahol számyas hangyák lepik el, majdazt álmodta, hogy a Pompeius színhráza előtt felállított szobrok, amelyek a legyő-ótt népeket ábrázoliák, körüveszik őt, és nem engedik továbbmenni." (§ueon.Nero 46.) Hatlucinációk és víziók gyötörték, Rómába Hvánkozott, Poppaea Sabineközelébe, úega mögött h€yva a véres tett sdnhelyét.

Neónak Rómriba való visszateresét azolbau kcllően elő kellett késáteni. A c§á-szár nevébeo Seneca levelet intézett a senatu§hoz. Megismételve Agrippina balá-lának }úvatalos mggleíárzr'ár, azt még további vádi}.k8l egé§átette ki. Agrippin8- írts a császáí - vele köásen akart uralkodni, s aa }Íváata, hogl reá, cgy a§szonyí8,eskiidienek fel a praetorianusok ! Eze*lkel a bvánságokkal Agippina miud a scua-nr§t, rnind a had§eíeget meg§raláaa volna, És mivel ezeket a }úvánságait nem telie-sítették, megbaragudott a senatusía es a oépre, úr e?kt nehezményezte, hory a

császár a katonaságnak és a tómai népnek aiánd€kokst o§ztatott. A claudiusi kor-szak bűneit is Agrippinára hárítota, még ezekkel is tetézte az anyja ellen mrár fel-hozott vádakat. ,,Ilogy most oár biaonságbau vagyo\ sem nem biszem, sem neilörüök neki", ezekkel a szavakkal feiezte bc Nerc átiratát a szeró, Seoeca. §ac.A!!, XIV rr; Quintilian. Inst. Orat. VIII 5, r8,)

A senatoíok közíil több€n is tudták, hogy a levél Seneca múve, s hibáztatták i§éne: eppe! ő sorolta fel Agrippina biíneit, aki Annyit köszönhet neki. A megryil-kolt c§á§zámé hívatta haza a szám{ízetesből, bfuta meg fia nevelésével, s így emel-kedm ene a podcióra. Mégis sokkal többen voltak azok a seuatoro\ akik készsé-gesen elhitték a maryarrfurtot, § az általános hangulat hatására Nero mellett, s Ag-rippina ellen fogleltak állíst. Nem vonták két§égbe, hogy Agrippina merénylet ttervezett fia ellen. Még ha voltak is aggályaü, tárgyilagosan mérlegeltek, hogy Neroeddigi uralma, háa tanácsadóinak, és a császár clementiáiának, szinte kifogástalanvolt. A bifodalom virágzon, a határokon béke honolt. Tudorrrísul vették Neí§levelét.

A nép hangulata is kedvezett a császírnak. Az aiánde*okat bőkez{fun osztogatóNero Rómában haüirozottan népszcrú volt. Éppen azén a Város polglársága ötöm-mel vette tudomásul a senatu§ hatáíozatát: az istenek templomaiban háaadó ün-Depségeket kell tartani, Mars és Minerva iinnepenek a napiát, amikor a galád me-rénylet megbiúsult, iinnepi iátékokat kell ezentű rendezni, a Curiában, a s€Danrs

házában Nero szobra mellé Mineíva aranyozott bíoDzszobtát fel kell áütani. A se-natu§ á a íóDlai nép bálás az istenr:őnek, hogy a birodalom számára megm,entette

,t7

e c§á§z& életét. Virzont Agippina sziiletesnapiÁt, november 6-t nyilváoítsá& §ze-rcncsetlen napnak (dies nefastus, ilyen napon a bíróságok nem üéseztek).

Mégis akadt egy senator, aki tiinrcó hallgatásával rnÁr kotábban i§ átlást fogtrlta császári uralommal 8zeúrb€n: P. Clodius Tbrasea Paetu§. Most 8 §enator, mégmielőtt a §enatusban a hatáíozatoMl dönteni kellen volna, elhagyta a Cwiát.Mindenki hrdte, hogy u, az ellea7Ékr mrgatartás veszélyes, - anélkü hogy ezze)násoknsk használna. (Tac. Ánn. XIV I2.)

Nero egyidei{ileg intézkedett, hogy mindazok a szcmélyek, akiket furippinaakár bossztlból, akár egyéni eüenszenvtől veáíelve sáműzetett, visszatérbess€nekMmába, vagy ha meghaltak, bamvaikat bozzÁtarazólk otthou illendően eltemes-sé}. A császár ezzel a cselekedetével is fel akara hívni a közvélemény figyelmét,6eD'ryi iogtalan§á& gonosz cselekedet fűződik anyia nevéhez. Bizakodva nézrck aiövő elé, nrrár vánák, hogy Ncro visszatérien a Városba.

A csásár azonban még mindig h.bozott, úgy érezte, hogy testőrei köótt Dagyobbbiaonságban van campaniai vi[áiában, miut Rómában. Tanácsadói iavaslatíramégis tigy dönüitt, hog5l a kedveóen elakuló hangulatot kihasznália, s hazautazik,úira elfoglalia helyét a palatinusi palotaban.

Mind Neót, mind a vele utaá tanácsadóit meglepte, hogy milyen szívélyesen,§őt öómmel fogadta a Vároo népe a császárt; bár sokgn elfogadták az Agrippinahalálráól szóló hivatalos kilzlcmeoyt, amely szerint uralkodóiuk gyilkos merénylet-től menekiilt meg tnégis akadtak olyanok is, akik tudták vagy seitettek ú tgaz*á_got. Az Agrippinához hlió senatoíok, és ezek uagyszímú cüenteliája gondoskod-tak arról, hogy miná több€n megtudiák. A bázek falain f€§tett, vagy bekatcoltfeliraok ielentek meg, amelyek Nerót anyagyilkossriggal vádoltá&. (Dio LXI 16.)Az udvar gondoskodott aról, hogy Nero mindezekről ue tudion, és arra tiireked-tek, hogy a népet ió hangulatban t8rtsák. Nero valóaágos diadalmenetbeu haladt acapimüumra, hogy ott szerencses megp,enekiileséért hilát mond'on a halbatatlanisteneknek. A tartományok, a városok üdvözlő feliratokban ldvántak a c§ászámakszerencset, és örömiiknek adtak kife|ezest, hogy a gyilkos ármányt leleplezte ésmcgbiúsította.

Rómei p§zeíelrcsavolt piboÁnyiát yíeóffú,d,í§ut ú

A hiv!bcszéltétbűn,r]€

A íÉdNoha blra}áD 9qvóyá víbnlk rrreqtezdcti üd€o fe]Éyacy Éakik az l

Nero rlfi úrráegrafimhosrkörbgtübnlmbng

E-illthb.dol!ál*il-h,ia

D,ne

l-É.t-últ

].)d-Lalltiké§

Io. FEJEZET

üNNnpsÉcBr

Római palotrÁiába érve Nero őszintéD örült a megm,enekiilése alkalmából érkezettszerencsekívánatoknak. De az áhított nyugalmat mégsem találta meg. Képtelenvolt pihenni. Rettegve, rémiilten bolyongott a palotában. Rémlátoná§ok gyötörék.Aayiát vélte lítni, meg fiiriákat, a booszrlálás ist€nnőit, amint o§torukat §uhogtatva,égő fáHyáktal üőzik őt. Keleti mágusokat bívtak Neóhoz, de minden buzgólko-dásuk sikertelen maradt. A csásár - egyelőre - nem ny€fte vissza letki bekéjét.

A hivatalos iinneplések örömmámora lassan elszállott, és most úá! mind többenbeszélték, nen is sutogták, hogyan kellett Agdppinának meghalnia. Ilyen sűyosbíin még nem fordu]t eló a Iulius-Claudius-házban . . .

A rénüt Nero Poppaea Sabina iránti szerelrnében i5rekezett nyugalnat találni.Noha baráti köre, Seneca és Bumrs kitartott melletrc, de mindez nem elégítette ki.Talán végü maga is elbitte, hogy Agrippina valóban az áetere ttirt. Nelo gyanak-vóvá vát Ki tudia, hányan lívániák a halálát ? Hányan akariák a hatalmat maguk-nak megszereni? Augustus utódai - o}&a| ok nákiil, nem kuta§uk - uralkodásukkezdeti üdvös szakasza uán féhi kezdtek, áetiikért, hatalmukért aggódtak. Min-den felételez,hető veélytársra gyanakodtak, és mindig akadtak olyan talpnyalókvagy pedig egyéni érdekiikért az eszközökben nem válogatós udvari emberek,akik az uralkodók réműetét kihasználva, a maguk pecsenyéjét akarták megsümi.

Nero a Hná depresszió hatása alól szabadulni akart, egyfaita nagyzási mrinialett tiLrrá rajta. Be akarta bimnfani, hogy a múvészet minden ágában, sportbanegyaránt a legkivátóbb. Felébredt benne a szereplési vág5r, be akarta bizonftani,hogy küöub a tiibbi embemél, és ezt ott akarta először megmutami, ahol magát alegkiilönbnek taította: a circusban, ahol Apollo-Sol védnö}ségét ávezi. Említet-tiik, hogy a Domitiw Ahenobarbusok lova§ lóspormk iránti szenvedélyét kései le_

I09

származottjuk, Nero is örtikölte. Seneca es Burnrs már jó ideje észrevették, hogy acsászir eleftintcsontból faragott négylovas |átéMogaokkal (quadíiga) iászadozik,s hagyták, hadd iát§szel§ élie ki így a szenvedélyét. Most egyszerre a csásár kiie-lentette, hogy valódi lovskat akar haitani, a nyilrnínosság előtt óhait szerepelni.Tanácsadói ea a kívánságát is pároltá,k, A császári ház firlgid6!álan levő vati-canusi kertekben má! Caligula cifcu§t építtetett, amelyet óla Gaiauumnak nevez-tek el. Az elnebeteg cstí§ár itt folytatta edzéseit, itt mutatta be tudományát. Nelokövette nagybátyia (Gaius Caligula testvére volt A8rippinának) példáiát, elirárt ideha|tani, hogy a nagyközönseg kizárásával versenyeket rendezzen. Nero meghí-vottak előtt mutatta be kocsüajtói tudományát, az udvari belső emberc\ a bará-tok mind megtapsolták a császárt, aki természetesen mindg1 y6rcenjrt megnyert.Nem meglepő, hogy Nero csalüamar arra vágyon, hogy valódi kocsiversenyekenis részt vegyen, és ott arasson baberokat, ahol eUenfelei hiyatá§os versenyák.

I1g5l látszott, hogy a sportolás, a kocsihajtás, amely nag5r erőfeszítést követelt(hiszen négy vetsenylovat eg;r kis kocsiban állva hai a,,i nem kis eókifeitést ige-nyel) mepyugtatia a cMszárt, és a sűyos lelkiválságot kiheveri. A tanácsadók istámogat!ík versenyzői kedvét, mert így jó hangulatban tarthatták, s oem sokatszólt bele a komrányzati kerdésekbe. Sőt maga Nero keresett ana alkalrnat, hogykedveó megvilágításban minél többet §zeíepelien. Ilyen kedveá alkalom nyfltszámára, amikor iinnep,élyesen lenyíratta a szakátlát, és megboroMltatta az arcát.Valószín1lleg a boíoMlkoz᧠divatba iötrc óta vált szoká§sá, hogy a fiatal férfi azelső borowálást megtionepelte. Ez a szertartás nem volt az évek számához köwe.Augustus huszonnégy esztendós korában nyíratta le a szakállát, s ebből az alkalom-ból nagy iinnepségeket rendezett. A császári ház férfi tagiainak mindig kapóra iött,hogy ilyenkor iinnepségeket rendezzene\ s m€ukat iinnepeltessék. (Ami nemielentette azt, hogy gzutáp minfig borowált arccal iának, gya}ran ismet szakáltnövesaettek.)

Nero, a görög kultura lelkes híve, felhasználta ezt az alkalmat, hogy úifaita, hellénízlésű iinnepségeket rendeztessen, amelyet az ifjúságnak szetrtelve, Iuvenaliánaknevezett el. Az iinn€pség ezza| kezdőűtt, hogy a császár lenyírt szakállát arany-tokba tette, és azt a nagy tiszteletben álló capitoüumi Iuppiter-templomban he-lyezte el. Minthogy Nero nem szenvedhette a giadiatori viadalokat, helyetttik §zeplelkeknek való múvészi előadásokkal akarta a meghívott köónséget megörvendez-tetni. Caligula circusában eg5rfaita műkedvelői előadást íendezett, amelyen tekin-télyes férfiakból es hölgyekből álló publikum előn önkéntes ielentkeók mutattákbe művészi készségiiket. Terrné§zetesen maga Nero is fellépett, lanton kí§érte saiátverseit. Nagy tet§zést aratott. Nem volt rossz hangia. Ez idő tá],t még igen ió meg-jelenésű, izmos, erős fiatalember. Ahogy önmagát lantián Hsérte, kellemes ielenségvolt. Nem meglqlő, hory - némi enyhe kényszer is közreiátszott - mindenhonnansokan ielentkezte\ hogy az iinrtepségen fellépienek, a császirral együtt szerepel-ienek. Senatori és lovagi rendbői származó fiatal ferfiak göóg módon sánészi vagyzenei produtcióikkal egymással versenyeztek, ami a rómaitól merőben eltéó, hel-

Laiafu'i&r;lLClFc*filcrötlÉp€ú szútcs6bb e

A citt!bölsrciaÉi.ilr,.§+/^.fCl

.,-núvi ]Dák, S€Lban filtrl,csaPsbt sz volg bnfisut &rtzett* tttftá*,Eidőmeocrszefrczes l

visvtérte ginydótglaltlafrhtró&NtEá§el §aéppcn ctírtndczt*,tft, neittlgtihet ewneedádot, velfimindt& nr 3cofrs

At&vésá,a,zü§ttgiAscnmr:-..tL EuErnm&d

tcdntrib

IIo

Iaft,F-tri.

ti-

llodebí-rá-

rt.En

rltP:isiatsydltát.xz

9e,

m-fi,lmlllt

Entakly-he-

lEpez-in-ták

iáte8-seg

lanpl-l8,y

rl-

leui§ztiku§ divat volt. Egyébként az ilyen műkedvelő hangversenyek nem voltakritkák, s azokon előkeló fiatalemberek leptek fel. Így a hírneves családból szármaó,L. Calpumius Piso (Nero consultársa volt), tragikus szinészként szerepelt, a ságonleíkölcstiket valló P. Thrasea Paetus sziilővárosában, Pataviumban tiibbsór fel-Iépett sdnpadon. Most azonban nem akart részt venni a luveualián, amit Nerokéóbb a teíhéle rótt.

A circus mellett levő ligetbeu §átíakat r€ndeztek be, ahol az előkelő társasághölgyei ételt-italt kínátak, s szolgáltak fel, valamint a szoká szerint kiilönféle élve-zeti cikkeket adak ki olyau érmé& (rcssera) beszolgáltatá§a elleuében, amelyet acsászár erre a c€ba veretett, § o§ztott ki az íinnep§egen megiel€ntek között. Az iin-nepségen naryszámú közönség vett reszt. A rend fenntartására, főként a császátszemélyi,bizonságiára a praetoriauusok ttjbb alakulata, nagának a íöparancsuok-nak, Sex. Bumsnak a parancsnoksága alatt megielent. Nero azonban már koráb-ban fiatal, előkelő lovagi családokból szármaó férfiakból, minrcgy kérczer főnyicsapgtot szervezett, az Augustianusoknak nevezett te§tiiletet. Első rendű feladatukaz volt, hogy a császár fellép,ésekor sikeíét biztosítsák, az ő hangos tetszesnyilvá-Dításuk átt€riedt a közönségre is. Az Augustianusok a tapoolás báromíéle nen&vezették be: a dübörgő, a dörgő és az ütemes tapsot. (sueto!. Nero zo.) Ők előrctudtát, miko! kell és mikor szabad tapsolrri. Nero érmt hozzá, ho5l aiándekok*al,előmenetellel lekötelezze és hlveivé tegye őket. Bzek a iátekos megnyilvánulások, aszervezés feladaai lefoglalták a csásár ideiét, ke§züt íeáiuk, a rendezéssel tijódött.Visszatért régi humorerzéke, §zeíet€ €§ értékelte 8 tíéfát, ió§zíwel azt is elviselrc, haa ginyolódásnak ő a céltábláia. Néha azonban kényrclen volt orságos ügyekkel isfoglalkozni, kormányzati kéídésekbeu dölteni. Éppen ezekben az iőkben olyan eset

iátsádott le, amelyben Neónak kellett határoznia. Pompei es Nuceria, a két ery-mással szomszédos campaniai város lakossága régóta vetélkedett eg5mással. Amiftor,éppen ebben az esztenőben, a pompei amphitheatrumban ghdiatori viadalokatrendeae§ számos nuceriai néó is helyet foglalt a lelátókou. Előbb egymá§t g,jnyol-ták, majd vaskos gorombaságokat vagdosuk egymás feiehez. Sá §át követett, el(Fkeriiltek a fegyverek is (rlgy látszik, mindkét város lakossága már előte felkésziilt averekedése), és óvidesen uenr a gladiatoro§ hanem a nézők vére öntözte a poíon-dot, valamint a néóteret is. A botrányos ielenetnek tiibb halálos áldozata is volt,oindk& észről a qászáthoz fordultak panasszal. Nero ez ügyben az intézkedésta §enatus hatáskörébe utalta. A senatus a consulokat bízta meg az ítélethozatallal.

A k& város versengésében nyilván kiilönféle érdekek ütköztek össze egymással,és ezek az ellentétek a véres vere&edésben robbantak ki. A consulok megvizsgáltákaz ügyet, és vixgálatuk eredményét a senatus elé tárták, ítélkezék maga a testiilet.A senatus megtiltotta, hogy Pompeiben dz esztendeig gladiatori viadalokat íendez-z.qek. Ez.zel az ítélettel sűyos biintetéssel $litották a város lakóit (a reáok maradtfeliraok eláruliák, mennyire népszefil volt Pompeiben a gladiatori ktizdelrnek meg-t€kintése). Az eset annyira emlékezetes volt, bogy egy helyi festő, megleheós mil-kedvelői kepességgel, faliképeu öíökíteté meg a pompeiek es nuceriaiak verekedését.

II. FEJEZET

TARToMÁNyl ücyBrA QUINQUENNIUM NERONIS

A sűyos pompei rendbontás nagy pon vert fel, hi§zen r §enatusq a consulokat, sőta császárt is fogblkoztatta. Campania népe megnyugodhatott: a órvényhoá és

végrehaitó hatalom minden zavarkeltést, íiirvény§érté§t megtorol. Itoliq a provin-ciák lakosainak élete nagyiából Mbodtatlanul folp. Augu§tu§ rcformia óta a tar-tomÁnyok lakosait ne,! tekintették többé legyőátt, megyctctt népneJ< A provinciáta bitodalom 8zinte egyenraDgú reszei lettek, lakosságának bizalma, önérzete meg-nöyekedett, Anxennyibeo a köztársrság korábao egy helnaró sűyosan megsértenca iogrendet, a szokásosnál iobban sanyargatta, zsarolta a tarományi lakosságot, a

provinciabéüek csak naga ritkán fordrrluk önszántrrkból panaszukí<al Rómrához(rendszerint a volt helytaró politikai ellenfele bíztatta fel őket.) A császárkorban a

helyzet előnyösen megváltozott, a t9rtományokban elkövetett visszaélések vádiávalbátnn felelentették a helyurtót,

Éppen ebben az esztendőben, 59-ben a kyreoeiek két feljelentést tettek a sena-tusnál. Az egyiket Pedius Blaesus ellen. Kyrenét az i. c. I. században, a közársaságkorában, Kreta szigetével egyercmben, egy propraetor kormrányozta. Az augustusirdorm a két gazdag tartonányt meghagyta a senans felügyelete alatt. Az önérze-rcs kyreneiek éberen órködtek iogaik felett, igazuk védelmében sérelmeil&el nemegy fuben fordultak Rómához. Pedius Blaesust azzal vádolták, hogy az Aesculapiusszentélyében őrán kincstrárt megdézsmálu, a katonaállítások alkalmával megvesz-tegették, A senafu§ szigon1 íéletet hozott, Pedius Blaesust kizárták a senatusból.

A kyreneiek másik panasza ióval kenyesebb és bonyolultabb ügyet tán a senato-

rok elé. ,rA ómai nép tulajdonában levő birtokoket" (vagyis a római állami fiildeket)a smmszedos binokosok iogosulatlanul elfoglaltát, és ezért számos iogvita kelet-kezett. Annak ideién még Claudius császár L. Acilius Strabo volt praetort azzal a

II2

megbízással k'üdte Kyrenébe, hogy a kerdest rendezze. Strabo a földeket az elbir-toHókól elkobozts. Most teMt a káíosult §renei fiildbirtokosok panasszal fordrrl-$k a senatushoz, s kerté\ adiák vissza eddig megművelt íiildieiket. A senatus, azala kifogással, hogy nem ismeri Claudius utasítísait, nem artotta magát illetékesnekebben az ügyben, egnittal felhívta a kiildött§ége! kétien a csásánól iogorvoslatot.Nero - okosan - megvédte a volt praetort, helyesnek monda intézkedé*t, másresaigazságot tett a kyreneieknek is, mert visszaaiándékozta nekik a vitatott ftjldeket.Ebben az üg5tben a fiatal csásár nagy tapintattal és körütekinté§sel iárt cl,

Ebben az eszterrdőben Nero felavatta az íj nagy vásárcsamokot, e MacellumMagnumot, a Caelius-halmon. Vásárcsarnokok már eddig is voltak, Augustus azEsquilinuson emeltetett mscellulBot, amelyet hitveséól, Liviáól nevezteteB el(Macellum Liviae). Nero macellrrma nagyobb volt, mint az eddigie\ ezen isnevezték a ,rnagy vá§árcsarnokuak". A kétemeletes magasságti epüetet oszlop-csarnok vette körü, é§ hatalmas kupola födte be. A macellum közepel ibescnhagyott terségen kerek alapraiai szentely (tholos) állott,

A lakosság az úi létesítményt nagy ö6mmel fogadta. Nero a ió hangulatot fel-használta arra, hogy pénzerméket vefes§en, s íg5t öókítse meg, birodalomszerteiótéteményét. A bronzpenz előlapjáD a csá§zíí sugárkoronás, iobb felé rckintő arc-Eá§e láthetó. A köriírt ígl szól: NERO CLAUD(IUS) CAESAR AUG(USTUS)GER(MANICUS) P(oNTIFEX) M(AXIMUS) TR(IBUNUS) P(LEBIS)P(ATBR) P(ATRIAB), teMt ugyenamkat a dmeket tiinteti fel, mint az előó vere-rck. Az eroe bátlapián a macellum lótható, a kétszintes épüetet oszlopcsamok ve-szi körü, bclse!ébco egy i§ten sz,obóielakia !ó1 kivehető. A felirat óvid€n Deg-ielöü az ábrát: MAC(ELLUM) AUCI(USTI). S(ENATUS) C(ONSULTO).

Íg5l ez a vihamsan indrrlt esaendő is eltelt, az évet csak Agrippina meggyilkolá-sanak bűne árnyékolta be. IJgy tátszla, Nero lassau kilÁbolt a depressziós áltapot-ból, s azzal a gondolatal foglalkozon, hog a következd a 6o. évben is consulságotvisel Így is törtent. Hivatali társául az ősi patrícius c§alídból szárnrzó Cos§usCornelius lá§ru§t válasaofta, ezt áz egyébkéut szíatelen egyéni§éget, aki mellencaak törtéDelmi hrngású neve sólt. Gazdag és ezért etényes férfir1 hirében á,llott.Az év első felében Nero, s vele eg5rütt Cossus Comelius lemoodott a consulságól,hogy helyiiket a consul suffecnrsoknak adják át. Nefo (ha nem számitiuk az 54.év nem egesz hrárom hónapiát) ötiidik esztendeie viselte a csásaári bíborg s úgy&ezte, walkodIásának első ötéves szakasza (quinquennirrm) €fedménye§en, abirodalom szímára üdvösen t€lt el, Ezéít elhatároaa, hogl a quiuqucnniumotintéaenyes€n megiianepelteti, s elrendeltg hogy hellenisaikus pada nyomán,ötéveDtént Neronia néwel iáté&okat rendezzenek. Minthogy köásmerten nemszerette a véres gladiatori yiadalokst, a haglományokat tiszrclő ró,maiak Eegütkö-zesere, göóg mintára álapitotta meg a Neíonia pm8lamiát Az iinnePi iátékok,versenyek három számból i|lnak: kocsiverseny, atlétikai viadal, végiil pedig ének-ben, zenében, kóltészetbeD, ékesszólá§ban való vetákedés. A iátékokat ezert göógmintára agónnak nevezte el, §zembn a ómai ludival.

I2. FEJEZET

NERoNIA

Az iinnai agónon természete§en NeIo i§ fel akart lépni, hogy kóltőként, dalnok_ként és lantmíivészként (citharoedus) mutassa be tehetségét a naryköónseg előtrA versenybírákat a consulságot viselt ferfiak köziil maga Nero válogatm ki, s kívrin-ságára ieles családok fiai is reszt vettek a veísengé§ben, a győztesek jutalrna koszorúvolt. Az atlétikai versenyek színhelye a Saepta Iulia volt, a Mars-mezőn épüt űszesoszlopcsarnokkal bekedtett terseg. Atlétikai versenyeket nők nem tekinthettekmeg mivel azonban olympüban, a viadalok alkalmából Démétér isrcnnő papnőimeglelente\ Nero megbívta a Vesta-sziizeket, ők is legyenek ott a viadalokon.

Sokan, hogy a göógimádó császár kedvében járjanak, az iinnepségek alkalnávalnem haryományos togát, hanem heüen öltözetet vi§eltek. A művészi előadásokata legnagyobb theatrumban, Pompeius gzínházábaD tartották meg. Itt lépett felNero, de csupán lan§átekoskéut, saját szerzeményű dalaival szerepelt. Természe-te§€n 6 nyerte el a veí§enybííák kezeMl a győzelmi koszorut, sőt - versenyen ldviil- e szónoklat eló díiát is.

A kölészet versenyében a csá§zár fiatal barátia, a náa két éwel ifiabb M.Annaeus Lucaous, L. Annaeus Mela fia, Seneca unokaijccse tűnt fel szép költe-ményeivel. Lucanus már egész fiaulon, nagy költői rchetségével magára iíánltottaa poézis barátainak a figyelmét. A költészetért raiongó Nero fiatal költók §zámáratársa§ágot szervezett, hogy a lakomák uián, amelyeket a császár rendezet, verseiketeiőadják, maid megvitassák. Ennek a körnek a legtehetségesebb tagia Lucanusvolt. Mivel a Neronia megrendezésere tervezett időben éppen Göógországbantanult, a császáí kívrinságára hazatért Rómába. A színpadon Nero tiszteletére írtkölteményét adta elő. Jutalmul ő kapta meg a győzrcseknek ki|áó koszorut.

LttcofoglalbEgyel&tmáó p<

gfubábqszálmáía

LucanusSeueca t

nagyádtet -reg8

Néb&látja a <x

csodálaufogóiq relleniik ,

tanulta ttfrrténeb

A kocsNero neműveszi,

VéciilXIVzr.)be érde&tarthato!hez - g0Neno a gadon ki&nütt volüDapontaMars-mcszorultakvagy máNem vot

Többfeicsóvíhiinnepi niát€tokú

I14

LFú§tli

úrtir

ul

,Í.

laraltlalnht

Lucanus már ekkor egy nagy elbeszelő költemény megírásának gondolatával

foglalkozott. Ebben Caesar poigtírháborúiának töíénetét akaru megéneke|ni.Egyelőre még telesen c§á§záíi baíátiának hatása algtt állott, hiszen a szeletetreméló poétatár§, Nero Caesarnak, az eposz egyik hősének a leszármazottia. A pol-gáíbíbonlnak azért kellen kitörnie, íria kölói nllzással Lucanus, hogy a sors Netoszámára utat töriön, ő az, aki neki

,,elegenő eót ad ómai kölrcményéüez".

(Lucan. Pharsalia I 6ó)

Lucarru§ most még felenébb rokonszenvesnek tqlália a 6atal csásárt, nagybátyiqSeneca nevüét. Nero költó barátaival bizonyára elragaő kedvesseggel bánt,

nagyzási mániáia még nem haulmasodott eI annyira raita, hogy a tehetségesebbe-

ket megg;rúlöle.Néhány év műva a viszony ketteiiik kózött elhidegiilt. Lucanus megrettenve

latia a császári örkeny megnyilvánulását, nagy kölói művében már nem ír olyancsoűlattal Caesarról, mint eleinrc. Most Pompeius, az Annaeusok bará§a és prirt-fogó|a, valamint a sztoikusok mintakép€, az uticai Cato lep előterbe, hiszen ő-elleniik harcolt Caesar. Hory elbukni nem szegyen, Lucanus a sztoikusokóltanulta meg. Olykor a balul végződött ügy felemelőbb, mint a szetencséseké ! Atörténelem nem mindig azoknak ad igazat, akiknek mi,''den sikerii{.

A kocsiversenyeket a vaticanusi circusban, a Gaianumban tartották meg. EzekenNero nem vett részt, talán a h8ngiát fátette, talán nem akarta 87Éí9e7gtét - Lmúvészi versenyek előtt - nagyobb megeóltetésnek kitenni.

Végü is az agón ,,minden szembetúnő gyaiázatosság nélkü zailott le." (Tac. Ann.XIV zr.) A népet valójában a Neronia műsora, a kocsiversenyek kivérclével, kevés-

bé érdekelte, iobban szerettét a gladiatori viadalokat. Viszont nagy érdeHődésretarthatott számot a Neronia ideiében felavamtt hatalmas méretű ködiirdő, amely-hez - görög mintára - testedzest szolgáló sporpálya, a gyrnnasium csatlakozott.Nero a gymnasirrm létesítésével is a görög-hellenisztikus kulnira iránti csodálatánakadott kife|ezest. A gölög és a Közel-Keleten levő hellenisztikus vrirosokban minde-

nütt voltak gymnasiumok (a nagyvárosokban több is), ahol fiatalabbak es idősebbeknaponta testgyakoílatokat végeztek. Rómában sporlolá§ra alkalmas hely csak aMars-meá volt, de ez oiy gyorsan beépüt, hogy a testgyakorlók hovatovább ki-szorultak onnan. A gazdag emberek égas házaiban akadt hely, ahol tomászhattak,vagy más spoítot íjzhettek, de ilyen csak kevés embernek iutott osztáyrészü,Nero volt az első, aki göóg minűra gymnasiumot adott Rómának.

Több befo$sos, önálló gondolkodású senatoí, a ómai hagyományok híveife|csóvtílva szemlélték a császár göógiis igyekezetét, nem értettek egyet ezekkel az

iinnepi rendezvényekkel, nem örütek Nero sikereinek. A nép az amphitheatrumi

iátekokat és a pantomimeket kedvelte. Valószín{l, hogy a darabok egyes érzéki

II5

ieleneteit, római módra" nagyoa is valószedí módon adták elő, és ennek következ_tében a néák körében nemegyszer viharos jelenetek iát§ádtak le, amelyek rend-bontrásolrüoz vezettek. Emian Nero 55-ben, uralkodása eló évében, bizonyáraSeueca es Bunus tanácsára, kiuta§ította Rómából a pantomimművészeket. Nemmeglepő amnban, hogy a hatóságok a köáhalnak engedve, eltűrtek, hogy a színe-szek visszaszivárogianak a Városba, és ismét eliátsszák a kedvelt némaiáté.kokat.

A babonás hiedelrnek irIínt fogékony tómaiak meglepetéssel vagy éppen rémiil-ten észlelték, hogy mo§t, szinte egy időben az ünnepségekkel, üstökös ieleltt megRóma egen. A nyíltan fellépni nem akaró vagy Dem merő ellenák olyan élzatoshíreket mjesaett, h€y az égite§t megielenése, ki tud|a, milyen nagy szerencsét-lenség előiele. Az ókorban (később is!) az iistiikösöknek $ mós {gi ielenségelrneknagy fontosságot tula|donítottak. A rómaiak megfigyelése szerint, valabányszorncves szenélyek halrála bekövetkezett, előbb baliós iistiikös ielent meg az égbolton.És ez 1gy volt úáí évsázadok óta. Most pedig az iistiikös sokáig nern tűnt el azégboltról Glin. N. H.II 4,g2), tehít - óvatosan kerii]ve Nero haláLának feltéte-lezését - csak annyit mondtak, hogy erőszakos úton bekövetkező uralomváltoásvárható. (Tac. Ar:n. XIVzz,)

A iól értesiiltek termész€te§en r:ráí azt i§ tarflgatt᧠ki lehet örököse, utóda acsászírnak. Bizonyára nem minden cázaosság nákiil, Rubellius Plautus nevétemlegettek, hiszen - mint említ€ttiik - anyai ágon éppen rlgy Augustus leszárma-zottia, mint Nero. Rubellius Pláutus a sztoikus tanok híve volt, sőt e biilcseletmúvelőie is, visszavonultan élt, mivei származása tűságos veszélyt ielenrcn szá-mára, óvakodott attól, hogy a közeletben bármilyen szerelrt is iátsszek. Balszeren-cse|ére, Nero ellenzeke felkapta a nevét, és akarata ellenere a c-sászári hatalomegyediili várható örökilsének nevezték.

Ehhez hozzáiárult még egy másift kedvezőtlen égi előiel is: Nero éppen subla-queumi (ma Subiaco) villáiában üdiilt, amikor lakoma közben váratlanul viüámc§apott le, és az asztAiltszévúzí4 de olyan szerencsésen, hogy a ielenlevőknek semmibaiuk nem €§ett. Mivel a csásári villa Tibur (ma Tivoü) közelében fekiidt, ésRubellius Plautus család|a ebből a vámsból szfumazor,, a szóbeszed úgy magya-rázta a jelenséget, hogy az istenek az ifjú Rubelliust ielöltek ki Nero utódiakint.A csrászár megrémült. Annak is híre étkezett, hogy nrrár többen felketesték magá-nyában Plautust, hogy tisztelegienek a iövendő császámá.

Nero meglepő önmérséklettel levélben §zólította fel Rubeüus Plautust, hogyvegye eleiét minden hamis híresaelésnek, s utazzék Asia tarományban fekvő nag}birtokára, ahol csalridiával együtt biztonságban, bábodtatlanul élvezheti az éhtet!9ro nem gondolt semmilyen erőszakos cselekedetre, megelégedett azzal, hogyfelételezhető vetáytársát RóD]ától távol tudia, és a rcnger válasda el őket e§-mástól. Rubeüus plautus okosan és higgadtan, szó nélkü engedelmeskedett a

gáffinéüóí!l

NemMEcbnyíri o;

idt bidlepő, bfuott,szeDEc§ászáfl

§zámúzeési p8íauc§nak is beilló császári óhainak. Feleségével, háza népével ésnéhány bívével egyetemben Asiaba költözött.

Nero sublaqueumi villáia közelében hriádott a friss, hideg vizéól ismert AquaMarcia vízvezeték, s ott volt az egyik víztároló medcne i§. A cslí§zár egy forrónyári napon elhatároza, hogy tiszik egyet bcnne. Irhet, hogy az akkor igen elter-iedt hidegvíz-gyógymódot követte. (Sen. Bp. mor. 83,5.) Nerrr kiilöniisen meg-lepő, hogy 8 hőségtől Éthevüt Nero a hideg víztől nleúám,tt Tüdőgyulladástkapott, de eós szervezete lrpmar leKizdötte a b€teg§éget. A császárral nem rokon-szelveő szemáyiségek azt a bírt rcriesztettek el: az istenek megharagudtak acsásárrq amiért íiirdésével beszennyeae a §zent forr᧠viát !

I3. FEJEZET

ARMENIAI SIKEREK

A k'üpoütika iránt éídeHődő vezetlj körök figyelmét megiot Armenia helyzetevonta magára. Cn. Corbulo dg {Jmmidiu§ Quadíatus korábbi katonai eredményeitrem hozták meg a remélt bekét. A meglehetősen bonyolult armeniai-parthuslopcsolatok gyakran viszályokat robbantottak ki, a feg5rvernyugvások mindig qgak

óvid időre sóltak. Az aímeniaiak hivatalosan eli§merték Róma ftinnhaóságát,de üibb befolyásos személy közben titokban a parthusokat úiabb hadjárata usá-otta, hozzáiuk közelebb állottak a parthusok, mint a ómaiak. 59-ben Corbuloelkeriilhetetlennek látta az úiabb fegyveres beavatkozást, arnelyről iól tudta, hogyhábonihoz vezer

Corbulo már az előő évben meggyőződött hadseregének lezíillött állapotáról.Ilyen katonasággal nem lehetett az igen gyors, |ó1 harcoló parthusolrí<al a kiizdelmetfelvenni. Most is megmutatkozott, mint már koíábban is annyi más ómai sereg-nél, hogy a feryelem meglazul, ha beke ideién a harcosokat nem foglalkoztatjákállandóan" A katonák elkényelrnesednek, irtóznak a fáradalrnaktól, még azokat amunkákat sem akariák elvéeezni, arrrelyekre bekeidőben a legionáriusokat igénybevették. corbulo vaskéunl líltott hozzá a rendcsináláshoz. A használhatatlan katoná-kat leszerelte és hazakiildte, s így elestek a missio honesta, a tisztességben valóelbocsátás megbecsiiléúnek előnyeitől.

Az elbocsátott katonákat siiígő§en pótolni kellett, s felkészíteni őket a küszöbönálló hadiáratra. Galatiában és Cappadociában toborzást rendelt el, és Germrániábólkérésére, egy telies legiót abozzá tartozí segédcsapatokkal együtt (mintegy nyolc_ezer fegyvelest) vezényeltek át Syriába. Az egyes alakulatokat szétdobálta, s régisyriai legionáriusok mellé a friss germaniai csapatokat o§ztotta be. Ezután meg-kezdte a fegyver- és menetgyakorlatokat, Corbulo magát sem kímélte, mindenütt

ielenvdk€métryhqn8olzD

lenseg bAkit Coemle8elí

AíDchú €mhmegp§áaRón*sokkal lkedrck,bizlo"§aiUúmidiniáL Jólmind€úttróniára,

Anlgteli€s nyismeretcegye§ tclbiítokai}nagyobbragaszkorokMl t!lette a kinem száIl

Nero t

Antium lsíg helykel is gazr

A 60.senatorollokat a §kezrc\ nlattrák a rinokaivá lóttekDábe. Neroba&írozotmegfelbttartozDal

I18

ielel volt, a lepehezebb szolgiüatból is kivette a részet, Katonáit a nehéz terep és

kemény tél alaposan próbIi,ra t ne. A haű munkát rclies szigoríal megkövetelte,

bangoztatta, hogy az elleoseget sánc.ásással kell megverrri. A korábbi fegyelnezet-lenség következménye volt, hory számos katona megszegte esktijét, és megsókön.Akit Corbulo kézre kedtett, aa kepetleniil Degbiintette. Szigorát még solcárig

emlegettek. (Frontin. IV 7, 2.)Armenia kirrálya ekkor Tigranes volt. Rómában nevelkedett, íág-verig Rómához

hú ember volq s ezért alattvalói Dem nag5ron bíztak benne. Armenia lakossága

megoszlott, a vagyouos es ezén a vezea rétzghez trrtó családok szívesebben Littáka Róma-barát kiráin a trónon, mint a parthu§okat, de a szegényebbek a parthu-

sokkal rokonszenveztek és a panhusbarát befolyás érvényesüésében remény-

kedtek. A Tigranes mellett hagyon ómai alakulatok ügyáaak a békére, a kiníIybiztonMgára és - Róma érdekeire. Corbulo visszavouult Syriába, amelynek -Urnmidius Quadratus után - ő lett a helytaíóia, es oDnau tártotta §zemmel Arme-Düt Jól tudta, hogy Vologacses király nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe, es

mindent elkövet maid, hogy megfelelő időpontbqn testvérét visszaütesse Armeniatróniára, es a kisázsiai nepekkel elfeledtesse a parthusok kudaíc{ít.

Amíg Corbulo sikerescn tevékenykedett a távoli Kisázsübalt, addig Rómábantelies nyugalom honolt. A senatorok most italiai kerdésekkel foglalkoztak, A lelki-i§meretes átamférfiaknak gondot okozott ltalia lassrl elnéptelenedése. A félsziget

egyes terütetei szinte lakatlaJrná váltak, a nagybirtok terieszkedése kiszodtotta kisbirtokai}ról a törz:űkös italiai polgrárságot. Ha pedig I atia népe erősen csökken, mindnagyobb gondot |elent maid a legiók legenységének úioncoása, hiszen még mindigragaszkodtak ahhoz, hogy a hadsereg gyalog§ágát, a legionariusokat italiai polgá-

rokból oborozzá,k, De mind Róma, mind az italiai városok közelláuása is megsíny-lette a kis gazdaságok fokozams lehanyatlását: a nagybirtok alig vagy egyáltalában

Dem §zállított a váíosok piacára óldségfáét, gyiioölcsöt, baíomfit.Nero elhatározta, hogy Dél-Italiába tel€pe§eket kiild. Küönösen szüővárosa,

Antium sorsa érdekelte, eárt ide úi telepeseket itányított, és hogy a váms gazda-

sági helyzetén segítsen, a kikötők bereodezéseit megjavíttatta, sőt úi létesítmények-

kel is gazdagitotta.A 6o. év a vége felé iárt, amikor a §enatus nyugalmát a praetorságén páyázó

senatorok heves a8itációia alaposan felkavarta, A csásárkorban a magasabb hivata-lokat a §enatus válaszr᧠útián töltiitte be, s mivel most hIirommal többeD ielef,t-keztek, mint ahány plaetori álüs létezett, a palyázók kérésiikkel, siirgetesiikkel zak-latták a többi senatort. Nero a palyáók közü hármat legatussá, a legiók parancs-

nokaivá uevezett ki . Így a ,Jétluín felenl' ielöltek ncm étezbették magukat mellő-átteknek, és bíáattak abban, hogy a közeliövőben beiumak az áhított tisá§egek-be. Nero még egy helyes íntézkedéssel eósltete meg a senatus tekintélyéL IJgyhatározott, bogy ezentű mindazo§ akik a polgrári bítóságok ítéletét a senatushoz

megfellebbezék, ugyanolyan összegű óvadékot - a per énékének egyharmadát -tartoznak letétbe helyezni, éppe" úgy, miotha a császárhoz apellrálnának. Eddig

lí9

ugyanis a senatushoz óvadék nélkü lehetett fellebbezni. Most megnőtt a peres-kedők kockázaa, mert ba a felperes elveszítené a perét, akkor az óvadékot is el-veszti. Tehát a iövőben a senatust nem lehetett kocMzat nélkiil mindenfele, kisebbielentőségú perben iogorvoslattal zaklatui. Ezzel a rendelkezéssel Nero a senatusbíráskodási tekintélyet helyreálütotta; a seDatus bíósága ugyanolyan tekintélyheziutott, mint a csriszári bíóság. Ez nagyon tetszet! a senatorok ió íészenek, mert acsászár eme rcndelkezésével annak adta tanúieiét, hogy a senatusnak megadia akellő tisneletet,

A balios elóielekkel kezdődő 60. év teMt eltelt, es ezzel Nero uralkoűsának elsőöE§ztendős §zaka§za befeieződött. ,,Csupán" Britannicus és Agrippina erőszakoshaltíla vetett árnyékot ezekre az évekre. Nero ajándekokkal elhalmozott környezetegondoskodott arról, hogy ezekről a gytiszos eseméayekől említés ne essék. Egyéb_ként is csak a beavatottak tudták, hogy a császár uem ártat]an ezekben a bűnté-nyekben. Minthogy azonban semmi olyaa cselekedeteről nem tudta§ amelyek anép érdekeit, a sena§ls tekintélyét csorbította volna, nóhány elégedetlenkedőtólelrckintve, a birodalom egésze számára ezt az időszakot üdvösnek, szereucs&nekmondák. Néháuy évtizeddel később Traianus császár több alkalommal is ki-ielentette, hogy Nero ebben az elsó öteszrcndős uralkodásában (quinquenniumNeronis) kittinő kormányzásával valamennyi csásaímn tűtett. (Aur. Vict. 5)Hogy ebben mekkora szerep iutott a két bölcs es higgadt tanácsadónak, Senecánakés Bumrsnak, ana a rómaiak egyik legkiválóbb csriszára talán nem is gondolt.

kíilpcéytötíomáyiDcil

hitt€lNc

ki fer

szott,tiiíútcttélínri lB€§kevésl

Abí

letébeiegió}bad n

Azuk az

nárét(ma Álako&s

bopiurot, u

14. FEJEZET

A BRITANNIAI LÁZADÁS

A hawanegyedik esztendőre Nero nem válasz1€í1á mqgát consullá, és tgy ezt akiilpolitikai tekiutetben nem éppen szerencses évet Dem az ő neve ielölte a rómaiévkönyvekben. Most nem a Közel-Keletről, hanem a birodalom legészakibb tar-tományából, Britalniából érkeztek Rómába vészióaló bírek. É,ppea abMl a pro-vinciából, amelyet Oaudiushittek.

nagy diadalneDete után már megbékltett orságnak

Nero uralomra juaísa ideién a rómaiak a brit szigeorság közepဠt€rie§zt€ttékki f€nnhaósáBukat. A koíábbi nyugíalan§ágok, lázadá§ok megszűnte\ rlgy lát-szott, hogy a britaúusok beletiirfitek a ómaiak uralmába, olykor azonban aligtüíóztethett€k magukat, amikor a megszállók tiirelmetleoü, Hméletleniil érez-tett€k hatalmukat 8z önérzetes, §zabadságszeí€tő őslakossággal. Az icenusok (ainai Norfolk és Suffolk teriiletén élt nép) királya számot vetett sa|át erejével, amegsáüók hatalmával. Attól tarott, hogy halála uán a ómaiak bekebelezik többé_kevésbé független országát a unomrinyba, népét pedig leigázzák. Ezert végrende-letében országát két leányára és a ómai c§á§záíra hagyta. A kirrály elhunyt. A rómailegiók bevonultak az otszágba, s kíméletlenü bántak az icenusokkal, az eddig sza-bad népet megfosztották iogaitól, és vagyonától.

Az ioenusok elhatározták,bogy Wázálr az idegen iármot, és mátó vezérre tslál-tak az özvegy kirrályné, Boudicca személyében. A felkelésre azt az időpontot ha§z-nálták fel, amikor a helytanó, C. Suetonius Paullinus éppen trávol volt, m€rt MoDa(ma Anglesey, wale§ tőszoú§zedságában) szigeten hadműveletet vezetett az ottanilakosság ellen. Az icenusok felkelésének hfuére több szomszedo§ nép is elhatrfuozta,bogy leúaa a rőmai igát. Eroglalták Camulodunumot, Verulamiumoq Londiniu-mot, azok t a váro§okat, ahol a rómaíak gazdasági és igazgtási bázisaikat berendez-

ték. A lázadás hírére Suetonius Paullinus seregével visszasietett a tartományba.A helFaftó a Britanniában állomásoó telies római haderőt összegyü|tiitte, §őt acsásár parancsára Germauiából kiildött úiabb csapatokkal megerősítetrc. A iólfelkésziilt római hadsereg megütköótt a felkelőkkel, és sűyos harcban megsemmi-sítette őket. Röviddel a íákelés leverése után, a hős lelk(i kiíályné önkezével vetettvéget életenek. A britannusok nagy temet&t rendeztek a megbalt királyné tiszte-letere, scsak azutár te$ék le a fegyvert. Suetonius Paullinus és a rómaiak szörnyűbossztlt áütak. Nem csupán az ellenrállásban résa vett népeket irották, hanem aveliik rokonszenveáket is tűzzel-vassal pusaítotuik. Lerombolt köxége§ felgyrij-tott falvak, halottak sokasága bizonftotta a helytartó irgal,natlan haíagiát. A meg-orlással ele|ét akartá} venni a további lrázadásoknak, De felrneriiit a goodolat, ba atartománynak alig _marad lakossága, ki fog dolgozni, ki fogia a földeket megrr,ú-velni, a bányákat kiaknázni ? Kivel kereskednek a ómai kalmárok, és ki fizeti maidaz adókat a fiscusnak ?

A császári procurator, Iulius Classicianus növekvő aggodaiommal sZemlélte ahelytartó bosszrihadiáratát, Gazdasági szempontból feltétlenü helytelennek ítélteSuetonius Paullinus eliárását. Sziikség volt a nyugalom helyreáüúsára. Érthető,hogy a helytartó és a procurator nézeteltérése egyre iobban elmérgesedett, sőt ellen-ségeskedéssé faiuit. Classicianus jelenté§t ktildött Rómába, amelyben felpanaszoltaPaullinus tevékeny§égét, sőt kife|ezetrcn a helytartó leváltását kérte. A császáritanács elhatározta, hogy a helyzet megvizsgálására bizottságot Kild a helyszínreBritanniába. A bizottság vezeójévé Nero egy császári szabadost, a görög Polyklei-tost nevezte ki, akit nagyon kedvelt.

Nero habozás nélkü megbízott a császári szabados véleményében, nagyra,be-csüte eszét, tapasaalatait. Polyktreitos kihasználta a császár rokonszenvét, és nagyvagyont gyűitött, akrircsak Claudius híres übemrsai, Pallas és Narcissus. Neromo§t azzal a megbízással küdte őt Britannüba, hogy az összeküönbzött hely-tartó és a procurator között áűt§a helyre a békét, teremtse meg az együttnrűködésfeltételeit. A császrári szabados nagyszámri kísérettel utazott, hogy minéi nagyobbhatást érien el, és kétségtelen, hogy ez a hatalmas létszámú bizottság, amelynekélén az uralkodó telihatalmú megbízottia érkezett, mély benyomást gyakorolt minda római katonákra, mind a leieázott britannusokra.

Polykleitos kiildetése |ól tanusítia, milyen nary ielentőséget tulaidonított a csá-szári kormánlzat a tartomrányi bekének. Ezéít teíemrcrt rendet a bimdalom mindenrészében, btírmilyen távol fektidtek is a provinciák Rómától. Nero a birodalomtekintélyenek megóvrása miatt azonban nem egyezett beie, hogy Parrllinust a heiy-tartói tisztéből felnentsék, hiszen ez éppen a bíitaDousok között sziilne ros§z vért,de nem énenének vele egyet az ott élő rónaiak sem, Így tehát a helytanó a helyénmaradt, egy hamarosan bekövetkezett kis ielenóségú katonai kudarc azonban rn:írokot szolgáltatotl arra, hogy Srretonius Paullinust visszahíviák Rómábg ahol tisz-telettel fogadták, és a 66. éwe consullá ielölték. (A briunnusok soMig nern ertették

ííF&toh l

Bttilráii§ít€<r.

titárjDcmPemb§volnzkepel

l22

L

l,lFt

üa

ai-d

meg, hogy egy helytartó és egy császári procurator hogyan engedelmeskedik egyvolt rabszolgának.)

Britannia úi helytartóia, Petronius Turpüanus Bdtanniáb4a 4 mgg$ékélés poli_tikáiát akarta megvalósítani, és sikeriilt is a nemrég még fellriaadt népet lecsende-sítenie, megnyugtamia. Rómíban uem mindenki énea egyet Nerónak ezzel a poü_tikáiával (Tac. Ann. xlv 39; Acr. I5), úgy láttrik, Nero meghunyászkoűk, mertnem folytatla elődiének brit nniai hódítísait, Mégis az a csendes, békés mód, ahogyPetonius az előő legaus Augusti kardcs,iirtető poütikáia miatt felzúdult tömegetlecsendesítette, anélkü hogy a rórnai bimdalom tekintélye ennek kárát vallottavolrra, nem csekély üplomáciai ügyessége vallott. És Petronius Turpilianus kitűnőképességeit mind Nero, mind a császári udvar mélaíuyolta.

&

E5,

l-Btlre

l-

ly()

7-fulb:kd

í-:n

m

|-qb;ílz-!k

I5. FEJEzET

BURRUS HALÁLA

Britannia, a császári tartomány hivatalMl kevesbé erdekelte a §eDatoíokat, milt a

s€natus felügyelete a|á taítoÁ provinciák. A közvélemenyt sotrrkal inkább foglal-koztaaák a Városban le|ászódó bűnúgyek, perek, mint a tavoü Britannia bsíbáíIakosságának nyugtalankodása. Bílnügyek pedig tnindig g]ka6tak eg5l nagyvárosban,Rómában ez idő táit otyan is volt, amely a cságzár erdeklőd€§ét i§ felkeltette, sőt atörtéDetíók is eléggé fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek óla.

,,Élt peűg ez időben Rómában egy praetorságot vis€lt férfi, Domitius Batbus- kezdi el a iellemző bűnüry rövid ismerteéét Tacitus -, aki egyfelől agg kora,másfelől gyennekelersége és násl vagyona miatt örökségvadá§zok csa!&d irel-meinek volt kitéve." (Tac. Ann. XIV 4o.) Meg kell azonban emllteniink, bogy azörökségvaűszat Rómriban már régi idők óta a vagyouszerzés egyik kedvelt módiavolt. Horatius is sziikségesnek látta, hogy ilyen embereket o§totozzon (Hoígt. sat.II 5), de a költői szó senkit nem tartott vis§za attól, hogy ilyetén iizelrnek revéngazdagodiék meg. Az örökségvadászok a figyelemnek minden rirnyalatával gondos-kodtak a nagy vagyonú, idős emberekről, hogy azok maid&u a végrendelet'rikbenmegfelelően emlékezzenek meg szolgáataiffil. Voltak olyan emberek, akik ezt anem éppen rokonszenves mester§éget iizletszeíúen folytatták. (Sen. De beuefic.VI 38, 4.) Az idősebb C. Plinius az örökségvadászaot a legiövedelr:neóbb mesrcr-ségnek nevezte, éppen ezert a gyermektelen ember nagy becsben állotr @lin.N. H. XIV l,5.)

A végrendelet készíté§ét a módos római kötelességének tartott{. A halál utánigondoskodás önzetlenségét követendő eszménynek Értotüák, és ,,efféle gpndola-

tok folytán keletkeztek a végrendeletek és a haldokló utolsó aiántásai". (Cic. Defin. III t9,64.) A végrendelet ,,híven tíikrözi az emberek erkölcseit" (Plin. min.

Ep. VIntác &,ttkészíoctdplta:.,rranléfuqlnem ti.voln&

Nm, liával e§t€k eslcrnozta &C,orneliliánelHsenatori ,

sege bcitelkobzíssz€rint -fefebb rt.rsége t

Rövid,'lzggÉ9 Űviselg kiPia-*gdtotta enrl neorrkat is kiménnyelkat ki kebogy e tE€-únbszolghoók úmind€n

Ezasszolgák lállíottacák bÉt5iskoláo.]sz€ínba!rm f-|gondolá

PedE

í24

úahl-Mím,tra

,usEa,Dl-.az

diaklt.Én06-,enta6c.Er-lin.

foiü-Deún.

Ep. VIII r8), qbt a tómaiak behatóau megt:ítgyalták az örökhagyó utolsó akara-tát, és úgJr véltÉk, bogy mindekinek meg kell adni a iogot ahhoz, hogy végrendeletetkésdtsen. Sainos, a császárkor önkénye következtebeu a hagyakozó már nem ren-delkeáetett szabadon javaival, megkívánták, hoga a végendelet dicsérő szavakkalemlékezzék meg az uralkodóól, sőt vagyona egy részet is hagyia rá. Ilyen esetekbennem támadták meg a végrendeletet, hiszen akkor a csá§ár esetleg megrövidütvolna.

Nos, Domitius Balbus egyik rokona, bizonyos Valerius Fabianus - tijbb barát-

!ával egyetemben - végrendeletet hamisított, amely őt uevezte meg a gazdzghagya-ték egyediili örökirsének. Hét tánú - köóttiik néhiiny ióhiszemű is rolt - látta-mozta az okmányt, és tgy ez iogérvényes lett, A dolog azonban kitudódott. A lexCornelia de falsis (L. Cornelius Sulla üctator i. e. 8l-ben alkotott üirvénye) alap.

ián el kellett iámi a végrendelet meghamisíóia ellen. Minthogy Valerius Fabianuss€natori rendú volt, ügyét a §enatus tárgyalta. Mind az ő, mind tátsainak a bűn&-sége beigazolódott, és eúrt a senatus valamennyiiiket sáműzetésre es vagyonukelkobzására ítáte. Az ítélet szigorrl volt, de - a korabeli íók és költők tanú§ágaszerint - a vagyon ilyen könnyen való megszerzéséól senki nem riadt vissza, leg-felebb a végrendeletek hamisítását fontolták meg, az örökségvadászat díszes mes-tersége toválbb is virágzott.

Rirviddel e nagy port felvert bűniigy után úiabb szenzációs bilncselekményizgata íel a rómaiakat. A Város kormányá|át, a praefecnrs Urbit, consulságotvis€lt, köztisáeletben á]ló férfiút, az idős L. Pedanius Secundust egyik rabszol-gála meggyilkolta. Enolítettük máí, hog5r az 57. évben senatusi hat|áíozat megságo-dmtta az addig ervenyben volt iogszabályt (setrafus consultum Silanianurn). Ezen-tű nemcsak a megölt személy bázában élt valameunyi rabszolgát, de a szabadoso-kat is ki keuett Yallatni, ami a kínvallatÁst ielentette. Utána pedig - bármely ered-ménnyel is iárt a vizsgálat - a meggyilkolt házában élő rabszolgrákat é§ szabadoso-kat ki kellett végeáetni, akáí tudtak az elkövetett bűntényről, akár nem. lellemző,hogy a biintény indítékait nem is kellen kutatui, §őt - amennyiben nem szököttmeg - nem is kellett nyomozni a bűnös utíu. A rabszolgatartó hrázában élő mindentabszolgának halIílla1 kellett lakolnia egyik társuk búnéért, (Dig. z9, 5.) A törveny-hoók úgy gondolék, hogy így a rabszolgráknak érdekében áll urukat megóvniminden baiól, és testi épségere vigyázni.

Ez a szigorri, kegyetlen eliárás már régóta létezett. Augustus nem kívánt a rab-szolgák helyzeén változtatni, sőt a polgárMboniban meglazult fegyelniiket helyte-állította. Nero korában a köáángulat már jóval enyhébben íélte meg a rabszol-gák helyzeét, nem kis mértékben a saoikus bölcselet hatására, Bnnek a filozófiaiiskolának kiváló képviselője; Seneca, emberséget aiánl műveiben a rabszolgákkalszemben, hiszen az a rabszolgatartónak is érdekében ál1. Azt a régi, Rómában gyak-tan hangozatott mondást, ,rahány rabszolga, annyi ellenség", Seneca így, ezzel agondolattal enyhlrctte: ,jgen, de mi tessziik őket azokld". (Sen. Ep. mor.47.)

Pedanius Secundus nagyon gazdag embet lehemt, ha magában római biacattír

125

sában négyszáz labszolga éIt. A ptaefecnrs Urbi hivatalriná fogva Róma egyiklegelső emberének §zámított, ó yolt a paraucsnoka a várcsi karhatalomnak (cohór-tes urbanae). Megg5rilkolása valamennyi rabszolgatartó körében nagy megrökö-nyödést, felháborodást é§ aggodalnat keltett. De ez a hrngulat nem Útt ierc-"Oegész Rómára. }tz egyszaű városi polgárság amelynek nem volmk rabszolgdmátatlankodott: hogyan, egy ember bílnért annyi ártatlannak kell elpusznrlnia ?Sőt Eagában a §enatu§ban is többen volta§ akik a kollekdv felelősség atkalnazá§átnem tartották megengedhetőnek. A többség szonban a régi, még hatáyban levőiogszabályok érvényesíését követelrc. Az egdk legtekintáyesebb senator, az elő-kelő nobilis családból szánrrazó C. Cassius Longinus, maga is neves iognrdóe (fele-sége révén a csriszár rokona), a legmaradibb állráspontot képviselő felszólalá§t támo-gatta beszédében. Nem is engedte meg, hogy a gyilkos mellett elhangzon mentőköriiLlményeknek helyt adianak, a iegszigorrlbb biiltetes kiszabá§át követelte. Ca§-sius hívei az ingatag §enatoíokat meggyőaé§ és keresztüvitték valamennyi vádlottrabszolga haiálbiintetésének kimonúfu át.

A határozatot a vírosi nep nagy felhábomdássa]L hlllgatta meg, a tömegben min-den bizonnyal sok szabados és rabszolga is lehetett. (Küsőleg nem lehetett a rab-szalgát az egyszerűen, tunicába öltiizött római polgártól megkülönbiiztetni.) Kö-veket ragadtak, fáklyátat gyuitonak, hogy a távozó senatorokat megkövezzek,házaikat fetgyuitsák. Nero azonnal rendeletet bocsátott ki, megótta a köznépet, ésmegvédte a §enatus tekintélyét. A kivegzés rendiének biaosítrisára katona§ágotvezenyeltek ki az urcákra és a tefekre, hog5l a biintetést vége lehessen haitani, deazt a iavaslatot, hogy azt még továbbiakra is, tehát a rabszolgákon ldviil a szaba-doso}ra is kiteriess#\ és száműzzék őket ltaliából, Neío eluta§ította: ,,az ősi szo-kást, amelyet irgalom nem enyhített, ne fokozzák'', indokolta meg intézkedését.(Tac. Ann. XIV 45.)

Nero a vállalkozótnak és a munkavállaló embereknek újabb építkezessel "rkal-mat adott, hogy közmunkákon részt vegyenek, A göriig kultura iránti szeretetenekismét tanúielét adta, amikor úlabb gymnasium léte§ítéset hatírozta el. Ha a naryhellenisztikus alapításrl városokban ülbb gyrnnasium van, rrriert legyen Rómábancsak egy? A}árcsak az elú1' a most épített másodikat is a két kivíltságos rend, asenatorok és lovagok fiainak szánta, sőt,,könnyed görög előákenységgel'' (Tac.Ann. XIV 47.) őket a sporthoz használatos illatosított, finom testripoló ola|ialaiándékozta meg. Az idősebb Plinius a görögöket korholia, amién közpénzen becsesolaiokat osztogattak a sponolóknak, és ezért is ,,rninden bűnös élvezetek kita!áló!nak" nevezi őket. (Plin. N. H. XV 4, r9.) Nem meglepő, hogy az illatosított olaiokhasználata általánosan elteriedt, a köáiirdőkben is ilyenelrJ<el kenegették magu-kat - fiitdés után - az emberek. (A görög g5rmnasiumok és ködiirdők gondnokai ahaszftílt, a testíől lekapart olaiat összeg5rű|tötték, és a hiszékeny embereknek gyógy-szerként eladták. Plin. N. H. XXVIII4, 13, 5o.) Nero mindenben utánozni §zerette

volna rgoadútudtc b

Nem:torok Hsertesi 1sau kötimlie§tqrtak Eztetszes l

uralomrAz at

trák" aíí!népuibtlpraetonévben pAz e§etmian kogrilataivaMintbo€A pereskiielölt (desigumben a sen

nak megvazatfuszedéb€íki§zabá§

Tbra§.consul sa

fogadta r

n€m Éló íteletettásai, memes elvisnem serulázkodísginásbán őbogy a csszár - úi

N€íót l

tani a vá

t}-

lbtaLúi.l

volns a göógöket, lg ebben § midőn ezt a §zoká§t Rónában bevezetrc. IÍgygondolta, hogy előbb az előkelő kirókben terie§zti el az illatos olaiok használatágtudta, bogy azokat maid sokan utánozzák. És ez valóban így is tiirtént.

Nemsokára olyan esemeny kavarta fel a közvéleményg amely a csásár es a sena-tor§k között keveáen alakult viszonyt megváItozt^tía. Felelevenítettek a felség-sértési pereket ! Többsór alkalmazták, üibbsár haáytalanítottá,k ezeket a ponto-san köriil nem határclt bűncselekmeuynek minősít€tt vétségeket (crimen laesaemaiesBtis), ame]ynek i.iLrügyén annyi embert a legsűyosabb biintdésel*el súitot-uk. Ez a törvény alkalmas volt arra, hogy a rémüet ural,!át t€íemt§e meg, mcrttetszés szerint lehetett alkalmazui a nemldvánatos személyisegek ellen. Nerouralomra iutása óta figyelnnen kívü hagyatta ezt a törvénp (lex de maiesurc).

Az a feltúné§t keló ügy, amely mian a lex de maiestatét újMl alkalmazni kíván-trák, ránylag kis jelentősegűnek !átszott. Említettiik már Antistius Sosianusg akinéptribunusként - bizonyos színházi pld!6agfu miatt - ö§§zeütköze§be keríilt apraetorral, Most ismét vele foglalkozott a senafus, Antistius Sosianus ebben azévben praetor volt, s egy lakoma aikalrnával a császárt grinyoló verseket adott elő.Az eset temrészetesen kitudódon. Cossutianus Capito senator (akit vis§zaeié§eimiiatt koíábban kitasátottak a s€nafu§Ml, e§ csak nemreg fogadták vissza) ió szol-gálataival akart kitíínni, s ezért most felségsénés címén vádat emelt a praetor ellen.Minthogy a vádlott §enator volt, ezén - illetékességből - a senatus bínískodott.A peres eliráLrás iigyében, a hagyonáDyoknak megfelelően, elsőként a iövő évreki|elölt consulnak kellett szavazniq s egyben szavazaát megindokolnia. A consuldesignatus azt iavasolta, fo§szát meg Antistius Sosianust a praetorságtól, ami egy-ben a senatusból való kita§zításával iárt, és a korábbi felségsénési perek gyakorlatá-nak megfelelően halálbiintel€§re ítéliék. A többi §enator csatlakozott eÁfuz a sza-vazathoz és indokolashoz. Thrases pa€tu§nak azonban más volt a véleménye. Be-szedében minden ti§zteletet megadott a megs€rtett csá§zámak, de a halálbiintetéskiszabása helyett vagyonelkobzást és száműietest iavasolt.

Thrasea hatáíozott fellépése haott a senatoíokra. Amikor a vita befeieódött aconsul szavaásra hívta fe] a senatorokat, a tiibbség Thrasea indokait és iavasiatátfogadta el, egy törpe kisebbség a halálbiirrtetéa kiszabását követelte. A consuloknem mertek határozni, csupán a senatus állá§pontiát ismertették Neóval, hozzonő ítéletet, Tudtá*, hogy a császána még minűg hamak Seneca emberséges taní-tásai, mestere szavu: az uralkodónak biaonságot ad a személyét én sénés tiirel-mes elviselese. (Sen. De Ira III z4.) Nero nem akart kegyetlen lenni. Eddig senkinem sértette őt meg, életraizíóia, Suetonius szeíiut' az emberek szidol-ait, gya-lázkodásait tiirelemmel elviselte, és elnéó volt azokkal szemben, akik sával vagyirá§ban őt megtámadrák. (Sueton. Nero 39.) A senatu§ talán kedvébe akart iámi,hogy a. császámak áliion mód|ában ióindulata, kegye úiabb tanúielét adni. (A csá-szár - tribunusi tisztéből fakadó |ogránál fogva - az ítéleteket megvétózhatta.)

Neót bosszantotta a senatorok ügyefogJtott ma8atartása, hogy reá akarják hád-tani a vádlott megbiintetésének felelősségét. Ezén az ügyet ítelethozatal végett

l27

visszaadta a senatusnak. A sen8torok most mfu nem akarták megváltoztatni írásbanis rögzíten állráspontiukat, ezert a Thrasea iavasolta enyhébb biitrtetéssel §uitottákSosianust. Antistius Sosianus tebát száműzete§be ment, aboDnan - Nem halálaután - visszatért.

Hamarosan a császámak magának kellett a bíói szekbe iilnie. Áz igen előkelószIírmazásr1, felettébb szabad váiú senator, A. Fabricius Veiento röpiraokat szer-kesztett és hozott forgalomba. Ezekben gfuryos hangnemben becsüetbe vágó dol-gokkal vádolt meg több senatort, és a-i szinte amnos, a római papságot. FabriciusVeiento, noha már praetoíságot, coDsul§ágot viselq nem változtatott magatartá§án,kedvelte a feltúnést, kihívó magatartásával sok ómai polgár ellenszenvét váltotaki. Röpiíata felhlborított8 a senatorokat, s eg5rikiik bevádolta Veientót a senatu§nál,A vádiát azonban azzal is teézte, hogy nemcsak rágalmaz, hanem a császír ke5léveliizérkedik, hivaali tisztségekkel kufárkodik. Ezck szerint Fabricius Veiento beiá-ratos volt a császáti udvamál, ott némi befolyással is rendelkezett. Annyival azonbannem, hogy ne maga a császár lr{ssa el a bíói tisztet. Nero a vádlottat kiutasítonaItalüból, egyben rlgy reudelkezett, hogy a grfuryiratot hivatalosan égessék el. (Netohalála utáu az ítéletet hatálytalanltották.) Ketségtelen, hogy mind a két petbenNero méltányosnak és elnézőnek mutatkozott.

A 6z. évben meghalt Nem hűséges, derék tanácsadóia, Sexnrs Afranius Bumrs,a testőrség főparancsnoka. Mind Rómában, mind ltaMban sokan megg!ázolták,(Tac. Ann. XIV 5r.) A becsiiúercs, baithatatlan, egyenes gondolkodásrl ember,Senecával egyetértesben előnytisen befolyásoltaa fiatal császár magaurtását, gondol-kodását. Vélemenyét köntörfalaás nélkü kimonda, és még a császár előtt semmérsékelte ma3ít. E5r ízbeu Nero megkérdezte Burnrs nézetét valamilyen ügyben,ezt Buríus óviden kifejrctte. Midőn a császár má§odszor is hozáfordult kérdé§é-vel, kurtán íg5l válaszolt: ,,Ha valamiről egy olkalommal már nyilatkoztam, nekérdezz engem aról másodszor !" (Dio LXII r3p.) Bumrs szeme előn Róma,s még inMbb a birodalom üdve lebegett, népeinek iólétét, boldogulá§át kíváDtáelérni, amikor Nero tanácsaőiának feladatát magára vállalta. Igaz, hog5r ridegenhangoztatott nézeteit a c§á§zár nem vette ió néven, sőt az idős kaooa kezdettkényelmetlenné vrálni. De mind a test6tség nind a katonas.ígfiirében olyan nagyvolt a tekintáye, hog5r nem lehercn hozzÁnyrllni. & ha ezt, mint máí láttuk, valakimegkísérelte, pórul iárt.

A mérték- és hangadó köókben eitetiedt az a hír, hogy Bumrs nem betegsegáldozata lett, hanem Nem megmérgezrctte a gyengélkedő fér6t. Kétségtelen, hogyBumrs többsór figyelrneztette a c§á§árt, ne váljék el a hitveséól, ne vegye feleségiilPoppaea Sabinát. De Bumrs intelmei nem nyomtak annyit a latban, hogy okotadtak volna az értelmetlen gyilkosságra. Maga Tacitus §em volt hailandó abban 8kérdésben ál!ást foglalni, yeion Burrus természetes halá[al halt-€ meg, vagy mét-gezés áldozata volt-e. (Tac. Am. XIV 5r.)

Bumrs halála után felmeríi]t a kerdés, kié legyen 8 testőís€g főparancsnokálakfontos tiszte.

HARMADIK RÉSZ

VÉGZETES É,vBr

I. FEJEZET

BURRUS UTÓDLÁSA

Amíg Bumr parancsnoksága alan állott a praeorianusok ogé§z §zervezet€, addigmind a csásár, mind á senatorok nyugodtak voltak, hog5l a praefectus praetorio nemél vissza batalmával. Neóhoz közel áJró sextatorok azt tanácsolták, hogy a császárérien vissza e regi ryakorlatboz, es ism& k& parancsnok álljon a rcstőrég áen.Minthog Nednak ,,,ár megyolt e megs ielöltie, a senaorok kercsaiilvitté§ hogyaz e5rik parancsnoki ti§ztséget L. Facnius Rufus kapiq aK a praetectus anutaem€as állásában iól szervezte meg Róma közellrátását, tisztességéén, cgyenesgondolkodásáát a Váms nepe ti§zteltc. A pfaetoíianu§ok is hamar megkedvelté&az úi parancsnokog aki azonban ne"n bizonyult eléggé erélye§Eek, határozottnak,bogy tiszttrá$a gátlá§tolqn c§elsziiveseit, veszélyes ármányhodásait elhárlra.

A másik praefectus Praetorio, N€ro ielöl§e, ofonius Tigellinus lett. Az 6 szemé-lyenek megválasztrisában kid€rüt, mennyire mssz emberismeó a császár. A kércsbírű, homályos mulni Tigellinus már koníbban kapcsolatba keriitt Neóval, akita császár megkedvelt, és most az elsó adandó alkalommal a testőrparancsnok r''egr§,bizalmi tiszségébe belyezte. Tigellinus szegény, sicíliai if|líként Rómában póbáltsrcreucsét, Bszességevel, ió rregieleoésével ha§rarosan meredeken felfelé ívelőpályát fuott be az etőkeló római tásaságban. Caliguta idején t{int fel, és a pletyketudni váte, hogy a 1egelőkel6bb hölgy€k (a csá§zár nővéreit, msgát Agrippinát isszeretői köótt cmlegmek), és ugyanat*or a férfiak keryét is ávezte. fietmódiamagának Caligulálak is gzemet sairt, é§ Itclüból kiutasítottr. Tigeilinus G&(8-orságban tengett€ áeét. Szűkiis köriitrnények között várta, hory vámúzetésevéget ér|en. Rövides€n felvirradt a uepia, Dasr va8yont öítikölt, bíráiát, c8ligulát p€-dig meggyilkolták. A kezdetben engedé&eny Claudius megengedte, hogy Tigellinu§visszatérhes§en ltsliába, q""8l a kiköté§sel, lrogy ,e- keriilhet a szeme elé! Tigelli_

nus az öíök§égffil az eídeiól és kitűnő legelőiól ismert Apulüban és Calabriábannag5l birtokot vtisáíolt, é§ itt lótenyésztéssel foglalkozott. Főként kitúnő verseny-lovai révén vált bííessé. Így keriilt vissza Rómába és kapcsolatba az úi császárral,Neróval, aki valósággal bolondult a ió paripá{<én. A ravaszul számító Tigellinusmindinkább beíérkőzött a fiatal uralkodó kegyeibe.

O1yan emberek módiára, akik egyszer már belekóstoltak a nagyvilígi életbe,és onnan balsorsuk következtében kikedilte\ sőt szegénysorba iutottak, ismét !ó-módba keriilve, mohón habzsol|á* az áet ördmeit. Tigellinus óvidesen ismerttéváit kicsapongásaiól, fényűtz,éséről, könnyelmúségéól. fiennódia és gátlástalannézetei miatt Nero egyre inkább megkedvelte őt. Előbb a pradectus vigilum igentekinéiyes tisztéfe nevezte § íg5l Tigellinus a Városban karhatalommal rendel-kezett. Innen a következő lepés, a Bumrs halálával megiiresedett testőrparancsnok-ság volt. Tigellinus a nem éppen erelyes Faenius Rufust hoyatovább teliesen aháttérbe szodotta, és úgy lépett fel, mintha ő lenné a praetorianusok egyetlenparancsnoka. Kezében tartotta az állámi titkosíeualőrség (cutiosi, speculaores)intézményét, amely f6kent polgári ruhás katonákból állott. Tigeltinus kémei,be$igói iéven iól ismene a nép hangulatát, a senaorok kiielentéseit, a vezető köókgondolkodrását. Ezeknek az értesiiléseknek binokában Tigellinus úg1 tá|ékoáafia acsá§árt, ahogy ezt iónak látta.

Ezzel az emberrel u§n lett rclna könnyű senecánák együttműkildni. A filozófustudta, hogy a becsüetes, ió sándéhl Bumn nélkü, ő egymaga nem képes.Tigel-linus befolyását ellensűyozni. Seneca iól ismene a c§ásári palota cselszövéseit, ésezert elhatározta, hogy az első adandó alkalomnal elbocsátrisát kéri. A hawannég5resáenős seneca talán bele is íiíradt a szűnni nem akaó intrikákba.

Bumrs halála után seneca mindinkább magára maradt. Az udvari köíök, §őt asenatorok közü is sokan ráuntak a tanítói §zeí€pkölben tetszelgd a hiriságtól nemmentes filozófus erkölcsi oktatásaira. Mindenekelőtt Tigellinus igy€kezeft a csá-szárt tanácsadóiától eltávolítani, de mások is, í6kéntPoppaea sabina, biztatták Nerót,uralkodiék végre öaállóan, ne he|lgasson Senecára. Az idős ferfirlt még azzal is beakartík feketíteni hogy mivel dnámaíó, irigyü a császár költői tehetségét és siketeit.

Seneca végiil úgy dönttitt, hogy megel(á ellenségeinek a mesterkedesét, ésávozik a császár környezetéből, visszavonul a közélettől. Fiatal felesége oldaláu,banitai körében, a költeszet és floófia nyr1l'tia rnaid neki azt a megnyu,gvást ésdicső,séget, amelyet a császfu közelében nem íemélhetett. Elhaüírczta, hogy meg-íria még azokat a múveket, amelyek megalkotását egyelőre csak tervezte. Módiábanáll maid, hogy binokaival többet foglalkozzék; ió gazdrának tanották, a Nomentum(Rónától észa}<keletre fekvő vIíroska) határában fekvő sólőbiroka nagy hozamáólvolt bítes. (Columella 3, 3, 3.) Kihallgatást kén teMt egykori tanítványától, Neó-tü akit őszinten szeíetett. Ahogy ez illett, a tőle megszokott módon, forínás be§zéd-ben elbocsátását kérte. Nero nár ió ideie várt erre az alkalomra, és így Senecalérése nem érte váratlanul; korábbi éveiben megtanultg a színlelést, s most meg-hatódottságot mutatva, kérlelte tanácsadóiát, hogy ne hagyia el. De mind a ketten

tisztjíbúiáúék§zrt.sá§rár, t

SenectPoppatef, isb&felelő§sqreig "r'-tervet, d

SenecrgeUinu$réniileóakik iogíAugusü,aki báuazonbaa l

nem ,rkáne9eZ9t t

Az eglerzátmc,,állott az rocavir t

pásodikPompeiutTigeltinubukta§a )

gondoloviselbctiereiéből §szárro'§zt''még aailiában, mnepet tnolyanra lcsak e5rcteülkel lúrmeggTiil(zrnek a belmen€*ÉSulla leyávette. Fdegyéb, mi

í32

üsztában voltak azzal, ho5r sdni&é*ot adnak elő, amelynek megvannak a maga|átékszabályai. A kölc§irnai§ fogadkoások utrin Seneca távoáaott, s mind acsászfu, mind a filoáfus megkiinnyebblilrcn feüétegntt.

Seneca tanácsait Nero már huzamosabb id6 óta rcrhesnek érezte. Szeretőie,Poppaea Sabina, valamint a csásár fiatal paitásai gyakran kigrtnyolták az idős mes-teí isholás intelmeit. Nero rlgy érezte, most már n€rn tartozik tanácsadóiánakfelelősséggel tetteién, szabadon teheti azt, amit iónak lát, élveáeti az élet gyöDyö-reit, amelyeket Tigellinus és baráai bőségben Hnáltak neki. Sőt valóra válthatiatervet, elválik Octaviától, s feleségü veszi Poppaea Sabinát.

Seneca távozával Tigellinus helyzete meget6siiött. A hítségét hangoztató Ti-gellinus, hogy nélk'ri]tiáetetlenség& bimnfltsa, gondo§kodott aról, hogy Neótrémiiletben tarBa. Felbívta a csásár fgyelrnét, hány feltételeáető vetélytársa ven,ákik i€ot formálhamak a császóri bíborra, Elég az, ha valakinek az €íeibenAugustus vére csiirgedez, es máris talál blveket, de még az a szeúély is veszélyes,aki házassága révén tagia len az uralkodó lrrlius-Claudius-házrrak. Tigellinusazonban nemcsak átalánosságban mozgó ért€§ülé§civel iic§zt€tt rá a csásárra, ha_n€m ,,két§égteleúü megalapozotmak" mondott bizonltékokkal is szolgált, meg-nevezve azokat a személyeket, akitnek már a puszta l&e is veszélyeztetheti uralmát.

Az egyik Faustus Comelius Sulla volt. Nagy név viselőie, a hííe§ dictator(az.ármaznfia. Epedtiü bűnéne& azt nrlaidoaíthatták, hogy közeliállott az urall<odóházzal. Félte§tvére rclt Messalinának, s M. Antonius triumvir ésOctavia (Augustus nővére) dédunokáia. Felesége pedig Antonia, Clauűu§Bakmísodik há?a§sá*iból sárnarÁ leánya. (A szerencsétlen asszony eló ftiét, Co.Pompeius Magnust, ugyancsak híres név hordoó|át, már korábban kirégezték,)Tigellinus azal érvel1 hogy Sullánat nincs vsgyona, teMt csak nyerhet, ha meg-buktatie Nefót, és magához ngadia az uralrnat, pedig §rrllának nem voltak ilyengondolatai, enervált, hatírozatlan enber létére megelégedett azzal, ho$r biiszkénviselheti nagy őse nev&. A dictator rendHviü tehet§égéből, elsántságÉból, tett-ereiéből S''l|a settrnit nenx öókölt. Már eínlltettük, hogy N€íoőt a galliai M'assiüábaszáműzrc, mert családi kapcsolatai mian már koníbban is gyanrlssá vált. Tigellinusmég 8zt is felótta Sulláuak, bogy mivcl a dictator-őone& olyan nagy neve volt Gal-üíban, módiában áll, hog5lalegókatamaga oldalára átlltsa, s az egész tartománynépet könnyűszerrel fetlááthatie az uralkodó ellen. Faustus Sulta uyilván semmiolyanra nem gondolt, amire Nero glanakvását irányították, számkivetottségébencsak egyetleu vágya volt: kényclenrben, nyugodtan élni; Tigellinus azonban tct-tefi&el Hváüta nákiilözherctlenségéq hűségét bizonyítani. Nero hozáiárult Sutlamegglilkolásához, Tigellinus azonnal gyilkosokat kűdött Mas§üába, hogy vé4ez-zenek a boldogtalan, embertel, még mielőtt a roasz bírt valahog5l ínegpeszelüé éselmenekíilne. A gyilkosok az elvégrrr feladat bizonltéíoként maguktal hoztákSulla levágott feiét, és megmutatták Neónak, aki Sulla halálát cinikusan tudomásulvette. Felétlentil hitt Tigellinusnak, § ezért a császár szemében Sulla nem voltegyéb, mint holni álnok pártiitő, aki hatalmára é§ életéí€ tör.

I33

A buzgó t §tőrparaDc§nok úiabb ádozat fei& követelte, Rubellius Plautu§ét.Tigellinus rcgg!őzte Nerót, ho5r a száműziitt még mindig veszayes a számíta,hiszen éppen rlgy Augustus iikunoká|a, mint maga a csásár, sőt valamivel idősebbis nála, A senatorok és a katonaság körében Plautusnak számos híve van, s batörénetesen a legiók eié l§pne, azok Augu§§r§ leszármazoniának menten hiíségeteskiidnének. TigeIlinu§ §uqaltnazott terve azonban nerr maradt titokban. Rómábaíminden kitudódotl Plautusnak mkonai, barátai élrck a Vátosban, akik megscitettek,hog5r a sáműziitt élerc nincs biaonságbarr. Mentőakciókat §zerveztek, sőt az ahír is elter|edt, hogy - Nero remüetérc - Plautus Corbulo táborába menekiilt,az asiai legiók pedig nyomban mellőlltak.

Rubellius Plautus apósr, L. Antistius (vele együn viselte Nero első consulitisztét), a veszelyól levélben figyelmeaette veiét. Azt t8nácsolta, hogy menekiiliöavagy védekezzek, de ne vária be tetlenü Tigcllinus bérenceit. Rubellius Plautusazonban talán nem vette komolyaD a frgyelmeztetést, vagy nem hitt a reohíreknek,Nem tudta eldóDteni mitévő legyen. A §záműzeté§t vele megos,ztó tanácsadóival,a gyakotlati áetben alig |íras, az udvari ármányokhoz még keveeebbet értő filozó-fusokkal vitana meg a tennivalókat, veliik Mnyta-vetette meg az érveket és ellen-érveket. Vajon iobbt a biztos halÁl, mint bizonytalan§ágban tengetni életét ?Egyébként is, vélrc Rubellius Plsutu§, ő csupán feg5rvertelen, hatalom nélküiszáEíiótt, szemé§e igaán nem ielent veszélyt a császár számrára" ÍgJr gondolko-dott, e§ e szerint cselekedett is. Ellenálás nélkiil adu magát Tigetlinus bérenceinekkezérc, akik azonnal végezrck vele.

A két gilkosság alapiáu arra következteüetiink, ho5t Tigellinus hatására Nero asen&tus kikapcsolá§ával, az eddig követett g5rakorlattal §zakíwa, végzett képzeltelleofeleivel. Most leplezctlenü meputatkozott az udvari kabinet korrrányzása,diintéscinek a végrehaitása, a senatus háttetbe szodtása. Forrásaink nem emlékez_nek meg aról, vaion a seoatus tárgyalt-e a két összeeskiivéssel vúdolt férfi ügyében.Nyilvánvaló, hogy a consulok - a tényleges hatalíni bclyzetet merlegelve * oppor-tuuizmusból nem túzték napirendre ezeket az ügyeket, mivel hivatqlos formábannem kaptak éíte§tést, sem felbatÁLE8zá§t, hog5r a csásár Hván|a, errelienekvádst két rokona ellen. Alig képzelhető el, hogy a fiiggetlen gondolkoűsukrólismen, becsüercs§égii}ü,ől, iellemszilárdságukól hííes senatorok, mint C. CassiusLonginus, L. Antistius vagy Tbrasea Paetus szótlanul túrték volna Sulla vagyPtautus igaztalan megvádolását Íp ketrcjiik iEo"ságtalan halátáén a felelősségnary részben magát Neíot teíhű. I*gtekintélyesebb fonásunk, Tacirus Éohötty-wk ( Annales) dnú műve azouban óvaosságra int az előadott tiirténetek megítelé-sében. Tacitus maga íria kldőiól, legelábbi§ azok egy részéól: ,,Tiberius ésGaius, Claudius és Nero uralkodásának történetét, anelyet uralkodásuk ideién afelelem sdneun bamisra, buMsuk utín a még eleven g;űölet hatása alatt írtákmeg." (Tac. Ann. I r.)

Tagadhatatlan azonbau, hogy a most már huszonöt esztendős csásár - elfelejweSeneca és Burns tanácsait - Tige[iDus káros hatása a}í kedilt. A ínind€nható

lt3EJúárbiro

Brimb§fuúí,d

A§úvctE.őDcgn€* -

N(tllli !

Tiféífti5 lerm9.',masá

ioe§ab@lurah

Nc§íq I

Sen€lbo§nát§ t

Hoa seo2

befol;mriüt I

keresvolt b

kelletlratta l

Nc§iorklldfo r

válácá

\34

kegyenc rlgy gondolt8, -ba mindrrotalan iis§zecskiiv{§ék leleplczesével bizonyítiauralkodóiának az ő pillanatra sein lmkaő ébertégég nélküöáerctlennek tiintethetifel magát, Má§íeszt meg akartr nyuctatli a császárt, bogy nem bll tijrőduic abirodalom iigyeivel, rzok ió kezekbea vanna\ élicn csak nyugodtan sárakozásaiuak.

Bizonyosnak látvi§ bo5r Ncm úi tanácsaűi, fóként Tigellinus hatÁaára, el-távolodtak a semtu§tól. Nero kész helyzet elé állított! a s.o.tust, átiíatban tudatta,hog5r Srrlla és Plautus ,,zavaros feiű crrrbcrek, és ő nag, gonddal örködik az állambiaonságán" (Tac. Ann. XIV sg), de hory mind a k& férftlt eltétetrc láb alól,aról nem q&tt §zót.

A scnstorok megrettentek. Két kimag8sló táísuk8t me8hallgatásuk nélk'ű meg-

8yilkolták. Nyilvínvalóvá vált, hogy a s€natus köziogi szerepét Nero sernmibcvette. A §€natotok a k§z hrlyrctet tudomá§ul vették, és megbulyászkodva, Mla-adó iinnepségek taúÁ§át fendelék €l, aniéít a csáE?Át a veszedclmes helrzetMlmepenekiilt. A durva önkény k& ártatlan áldozatát - nintha még életbcn lcnné-nek - utóh8 kita§átották 8 haidrú oly t€kiútélyes te§tiiletből.

Neróról most kidertilt, noha uralomrn iutása után hitet tett arra, hogy Augus-tus uyomdokaiba 1ép, hogy önkéayescn tívánia hatalmát gyakotolni.

Tigellinusra támaszkodott, de a te§tőrség parancsnoka nem rendelkezett állam-íerfiű erenyekkel. TiBellinu§t a senrtorok nagy re§rc sármazása es mű§a miattis leuézrc. A kegyenc ezt W g^gyaráEta Neónak, hogy a senaorok ellcnségesmagatartása nem ő, Tigellinus, hanem gz ufalkodó ellen irrányul. Ncto hitt bizál-masának. Minthory a senatu§ól mindinkább eltávolodotg a hagyományoknak, a

iogszokásoknak elismeresét ieleDtó con§uli úsztséget sem viselte, Nero a senatorok-ban titkos e[eú?Éket, sőt versenytársait gJranította, akik csak ana várnak, hogyuralmát megdöntsek.

Nero azzal akarta ellensűyoai a senatusnak a hagyomrányokon alapuló befolyá-sát, hogy a városban éló íómai polgárgágban táma§zt kere§ett. Még élíbenneSeneca tanítása, hogy a polgárság szerctete az uralom bevehetetlen bástyáia. Tudia,hogy a ómai nép szereti őt, bálás neki, és nagy rokonszenwel viszonozza minden ba-nítságos mepyilváuulá§át. A polsá$á$a iobban támaszkodhat, mint a seDatorckía.

Hogy Nero a polgárságban köiogi tckiltetben is eg5renértékú ellensűyt találiona §€nans§zal srcmben, már nem volt lehetségss, A köztársaság koníbau még döntőbefolyísri népgyűéscket a principatus korábao már nem tartották meg. Már el-műt annak az ideie, amikor |ó képetségíi poütikusok a népgyűtések felhasználásáwlkereszrczték a senatrrs szándékait. Ennek. ellenére, a római oépuek még mindigvolt bizonyos tckinélye, tömege $ilyt ielcnteft, olyan tényezőt, amellyel számolnikellett. A ómai polgírság ereie, a praetorianusok batalmával párosulva, biztosít-hatta a csá§zár uralmát, még ha a senatusnak más is volt a véleménye.

Nero i,,,r,.ár el&kezetmek látta az időt, hogy engedien Poppaea Sabina unszolá-sának. Most már senki uem elleneáette, hogy elvráljék feleségétől, Octaviától.Már nern élt a kényelrnetlenné vált figyeünezteó, Bumrs, aki mindig eüeneaeválását. Egy alkalommal az egykori praefectus praetorio, Nero eme száadékának

|3s

a közleséíe katonís óvidséggel odavetette a császárnak, ha el akar válni Octaviá-tól, ,,adia vissza neki a hommányát, vagyis az uralkodói hatalmat''. (Dio LXIIr3.) Ezekkel a szavakkal Burrus aría utalt, hogy Nero neacsak fogadott fu hanemveie is volt a hatalomban elődiének, Claudius csásámak, és így kettős iogcíínetszelzett, hogy magára ölthesse a császíri bíbort,

A válrásnak azonban más ellenzői is akadtak. Nero és octavia hr?ásságát mind a2elŐkelÓ köó§ ínind a polgár,§ág na§ része sávesen látta, és lemélték, hogy eliönaz iő, amikor Poppaea Sabina befolyása megszűnik, a fiatal csá§zá vi§§zaté. hit-veséhez. Nerót tanácsadói tiibbször is figyelrneztették államérd€kből kötött h,fua§-sígfua, s hog5l kötelezettségeinek még akkor is eleget kell rcnnie, ha Octaviát nemszereti. Neónak kötelessege, hogl firl utódól gondo§kodié§ hogy a lulius-Clau-dius-bráznak eg5renes ágon ma8va ne szakadion. NeIo üéfá§an gliil§6g tln{ggadóikellerretlen intését, mondván, Octavia elégedjek meg azzal, hogy a császár hiwese.

Poppaea Sabina személyében Octavia solrkat veszélyesebb vetélytársía talílt,mint Aktéban. A nagyviügi, m{ívelt, szep asszouy szabadosabb életfeltogása sok-kal inkább megfelelt Nero gondolkodásránalg mint a visszavonultságot kedvelő,csak kötelességeinek élő Octavia élewircle. Poppaea küönben sem maradt tétlen.Keveselte, hogy csak szeretője a cgázrárnak. Minthogy Octavia még mindig Nenofelesége volt, és a császIíri tanác§adók akadályokat gördítettek a váüs elé, Poppaeanem tehetett egJrebet, mint ho5r apó, de annál sértőbb megiegyzéseket t€tt Octa-viára, hog5l a csá§zári hitvest teliesen ielentékelen személlyé alacsonyítsa.

Agrippina meggyilkolása után Ocavia megdöbbenve érezte, hogy elvesztettelegfőbb támaszát, pártfogóiát, aki nemcsak anyósa, hangm mostohaanyia is volt.Meghalt Bumrs, a ha|líthatatlanul szigoru figyeüoeaető|e a csrászámak, elhag5naaz udvart Seneca is, a házasság fenntartásának egyik sászólóia. Tigellinus nívetteNeót, hory fenyegetesekkel bírja ni Octaviát, eglezák bele a válásba. A császámétazonban a fenyegetesek nem tiirtek meg, kitartott álláspontia mellett

Á}kor lépett közbe Poppaea Sabina. Megvesztegette Octavia egyik rabszolgáját,vádola meg úmőiéq hogy eg5r mrásik rabszolgával, egy alexandriai fuvolással bázas-ságtöó viszonyt folytat, A nyomozást azonnal megindítottáJ<, a vizsgátó bizottságotTigellinus vezette. A szoMsoknak megfelelően a rabszolgíkat ldnvallatásnak vetet-tek alá, és így sikerült nébány terhelő vallomást kicsikarni. Octavia egyik rabnőjétmég az emberrclen Hnzrások sem törtek meg, és Tigeüinus siirgető kerdésére atestőrpaíancsnok arcába köpött, es a szemébe vágta: ,,Lz útnőm szemérme tisz-tább a te sájadnálP'(Tac. Ann. XIV 6o; Dio LXII r3.)

Mivel a hűtlenséget nem sikeriilt octaviára rábizonyítani, ri|abb vádat koholtakellene. Noha - forrásaink szerint - Nero soha nem élt vele }uázaséletet, a szerencsét-len fiatalasszonyt meddőséggel vádolták ! A meddőséget Rómában elegendő váló-oknak tekintetté\ de kiilönben is a válást - a fér| akaatából - elég könnyen fellehetett boDtani. (DE 2+ 2,2, 24, 2, 7.) Mégi§ a válást egyfelől a császár, más-felől Claudius leánya esetében nem tartották egyszerűen magánügynek. A válástazonban Neto kifeiezen óhaifua mégis le kellett bonyoütani.

Nafup|iÉ E§.*ry,Octag

Aztucs rb@ i§

t€dhívci Inep D,§r.nrl

FWfi.§ecsá§záÁ t6E.1",,di

^zi,erregb@ ldOctyid.puíisoá cgroyl

bfi"".p(

^.|,lisdott, d-r,.figrt_lrrrr 1

AccmbcrÉr]-ltirRfuefulaid€ríiB!trd,rríjra ,a srElll'Oldirb.6b*hppG

|36

t,IfrI

lr-FIF"let!

IazpD!it-l§-b@

ts-ÉóiFe.ht,s-tső,

l-.F-hes

F-lÉtedt.ptaltteF&

F",!r§-lg"t

Ft-áaPgw-i.

F.krá.-|ló-i,reltts-lást

Neó fel§ótítá§áp octavia téuyrclcn volt a ,c§ászári patotáMl rti lakóbelyérc,Bums házába költözni. Kárpótlásul az elhagyott asszonlnak adományozta Rubel-lius Plautus elkobzott birtokát. A Mgkít᧠végleges volt. A hiwe§t §zomoni sorsáéttsolan sánták. Néhány vezető szer€pet iátszó c§alád felhasználta az alkaLnat, hogyOctavia mellett, és a válás, valaoint Poppaea elleo hangulatot §átson.

Az el6kelő, gazdag famíliáknak na5l cüenteüja volt olyan szegényebb, összeköt-tetés nélkiili polgárokból, skik a patronus védelrne alatt álltak, s szerény iuttatá§_ban is részesülrck. A cliens kisebb szolgálatokat tett paüolusainak, íg5l napontarcggel üdvöólte, hivatalos felléprése alkalrnával elH§érte. Qlaudius csatádjánakhívei mozgósították clienseüet, hogy nyíltan tiiutessenek Octavia mellen. A városinep nagy ttimegc ug5ran szefette Neíó! de a válás kerdésében tá|ékozatlan lévén,szenzícióra éhesen c§atlakozott a tiintetőkhöz. Cázatosan olyan bírek rcriedrck el apolgá§ág köátt, hogy a császár már megbánta a válást, és visszafogadia elta§zítottfeleségét. A pol3áíok közü számos férfi és asszony a Capitoüumra vonult, hogy acsászír úiabb döntéséert hálaáldozatot muta§son be a halhatatlarr i§ten€k oltáíáu.A üimeg ledöntijtte Poppaea Sabina szobrát, és helyébe Octavia kepmását (aClauüusrsalád egyes tagiainak binokában akadt néMny) á]lították.

Az összeveódött emberek ujiongásban tönek ki. Ez a forrongásnak is beitlőómep,egmozdulás azonban n€m tartott sokáig. A császíri palotából zárt alakulat-ban kivonultak e praetorianu§ok, és nírontottak a békéscn ttinteó €mber€üíe.Octavia szobrát uyomban eltávolíonák, Poppaea Sabináét pedig visczahelyezékalapzatára, Az iméut még örvendez6 ómaiak ke§€r{l€n vették tudomásrrl, hogyismét egy oalódással lettek gazdegabbak, császáruk visszavonhatatlanul az úi urz-smnyra§a...

Ezek az események ndnte§r két héttel azután zailottak le, hog7 Ncro és Poppaeaiianepélyesen házasságot köttitt. Az úidonsüt császáménak c§ak ót kellett költöznieeddigi lakosztályából a csásár lakosztályába. Poppaea Sabina táát diadalmasbdon, elérte éliátl A hivatalos fogadásokon, tinnepségeken ezentúü nem kellett amindig bánaos Octavia mögött, s Mttérb€ szorlwa szercpeluie, mo§t ő volt a biro-dalom első a§szonya.

A cs4szárné mégsem volt elégedett. A tiintetés is bebizonyította, hory az urcaemberé!€k, az egyszerű népnek és több mértékadó családnak rokonszenvesebbClaudius leánya. Érezte, hogy addig nincs, nem lehet nyugta, míg veélytársnőjeRómában tarózkodik. Nelo előtt ieleneteket rendezett, a császár szemébe vágta,hogy a római nép az áet& veszélyezteti, Már nem mer a nyilvánosság előtt meg-ielenni, ki tudia, mikor követnek el metényletet ellene. Nero u5ran nem volt meg-győzifrve felesege érveinek igazságáól, mégis Poppaea szúnni íem akaó bizony-8atása meg8yengítctt€ a császár ellenállását. A hutlrámzó érzelrmú Nerót meghatottaa szeretett asszony siránkozása, fogadkozása. Egyébként is nyugulanította őt aClaudius-nemrcBég híveine.k, sőt a császíri ház néhánn még életben naradq sbefolyásoa tagiának a válást kárhoztaó állásfoglalásx. Végü is Nero. engedettPoppaea szakadatl"n kéréséne\ és ezzel Octavia sotsa megtrrcsételődött.

2. FEIEZET

HALÁLos írÉrnTEK

Minthory nem sikerüt bebizonyítani Octavia hútlenségét, új vádat keüen ki-agyrlni. ɧ ki lett votna erre alkalmasabb, mint ofonius Tigellinus, a praetorianu-sok szinte telihatalmú praefectusa ? Ki lett volna alkalmasób a végrehaitáshoz,mint az az Anicetus, aki Nero anyiáoak, Agrippinának grilkosa volt.

Anicetu§ még mindig a misenumi öbölben horgonyá csrászíri haióhad parancs_noka volt. Mb az öanegy c§á§zámé meggyilkolása előtt is ezt a ti§áséget tiiltiittebe, gáztettenek gyiimölcse azonban csak nem akart beérni, nem ré§ze§üt előDene-telben, nem kapott előkelőbb beosztást. Nero nem akarta őt az udvarban !átri,rossz lelkiismeretét ,1iból es úiMl felébresztette volna" ha megielenik előtte édes-anyia gyilkosa. Tudta azonban, hogy Anicetus ismet mindenre kapható, ha erremegkéri va5l ráparancsol. Iliszen most nem gyilkosságól volt szó, mindösszehamis tanriságot keüett tennie. Be kell vallanir, hogy Octavüval bűnös, házasság-töó vismnyt folytatott. Anicetusnak sok volt a rovásán. Így készséggel vátlalkozottaz a|ávaló szeírepre, hogy t}núként lépjen fel a sebtében összehívott császári tanácselőtt. A tafuícs mindiárt ítéletet i§ hozott, és Nero sziilségesnek tartotta, hogy aztedictumban teg5re közze. Az ítélet indokolása szetint octavia Anicetusszal vi§zonytfolytatott, a magzatot elhaitatta, egyben szeretőiét arra akarta tábími, hogy a pa_rancsaotsága alan álló tengerészeket a császát ellen felládtsa.

Mindketteiiik biintete§e a szíműzetés volt. Míg azonban Ánicetus szárnára keny-szerlaküelyiil Sardinia szigetét ielölték ki, addig octaviának Pandateíia szi8eteiutott. Anicetus legalább többe nem kerüt a császár szeme ele, szolgálatai fejébeniutalmat kapott, és annyi pénzzel rendelkezett, hogy iómódban élhemt. Octaviáraviszont súlyos biintetés várt. Pandateria szigete a tyrrheuumi tengerben (ponosana nápolyi öbirlben), Cumaeto1 mintegy ötven kilomáernyi távolságban fetrszik.

Mtíí Augusühalálukig;

octavia b l

mai n|p rÉczrs€gíthet€tt rt!nak meg kdA szigetre H6z. iúnius 9{Feiet levágtfl

Oct8via tqrcm jól ismertMind a hrfoovoltak. Egrilizett vegyorrlTi. Oaudiusnagy volg mirmolt be azokA korabeli szdöntött a c§kDoryphorus }iebbe a fontmminden kicsrprozottan ellda véka alá nc,rlála annyira bközel rilló kör6XrV 65.)

A harmaditPallas volq Clriutása urán bsélt, összehará§kor pallas firlelerrc, hogr Nnövekvő pénlrabszolgának eEzkt a2t áűtrry,

,,pénziipninihaláüérq ma n

Két§égtelco"

I38

Máí Augustus i§ ide száműzrc erkölcstelcnség vádiával illetett leányát és uno&áiáthálálukig.

Octsvie i§ seitettc, milycn sors vír reí, amikor errc a §zig§lr.c sállímtá&" A r&mai nlp részvéte Hséíte útiíra s boldogtalan fiatal asszooyg mindez azonban ncmsegíthetctt rajta. A császári palotában óvid idő műva ús/ öntöttek, hory octavü-nak meg kell halnia, ne okozzon tiibb gondot Neónak és Poppaea §abinának.A szigetre kiildött Fib,ékeket leín hatotta meg a szercncsétlen nő,rimánkodása,6z. iúnius q{n kegyttl€üű mcggilkolúk. Még csak huszonkét esztend6s volt . . .

Fei& levágták, es RómÁba sáűtották.

Octavia tragikus sorsával kapcsolaos híreszrclések még alig ütek el, máris há-rom jól ismert ember helálínak kiiriitrményei foglalkozutták a rómái közvéleméD1.Mind a hárman Claudius császár kömyezetéhez tartoó fel§zsbadított rabozolgákvoluk. Egyikiik, Ti. Romanus besrlgóként, rágalmaóként vált ismertté, ís/ §zef,-

zett vagJront. Végíit is megelégelté:k t€vékenységét, meg kellett hllnia. d 6{5|},Ti. Claudius Dorypborus, a proandtor a libellis áIMsát drltötte be. @dolyásanag5l volq mintbogy ő vizsgÉlta meg az uralkodóhoz intézcn beadványokat, ó sá-molt be amkról a csilsámak, és a bozott iné*edé§ végrelajtását is ellen6rizte")A kofebcü szokások szcrint negy vagyotu volt, hiszen az ó beszámolóia alapiándönüitt a csá§áí a kérvény iiryében, é§ ezért ,,bálából" nagy aiándéko}üoz iutott.Doryphorus Nero uralomra iuúsa után, nyilván Seneca és Bumrs airínlat&a, kertlltebbe a fonos beosztásba. Egyesek úgy tudták, hogy a befolyásos übcrtus Nctomindá Hcsapongásában ura hűséges társa volt (Sueton. Ncto z9), de most hetá-mzottan elleDezte a csásár válását és házasságköését Poppaca §abinával. Va5l eza veka alá lem reit€tt nézete, vagy betalmas vagyona volt halálának okozóia. lla-lála annyirt kapóra iött a tnindinkább kapzsivá vált Neónak, hogy az udvrbozközel álló hótök szerint, a csásár megmérgeztette egykori lelkes bívét. (Tac. Ann.xlv 65.)

A barmadik személyól már korábban megemlékcztíink, ő Marcus AnoniusPallas volt, Claudius haidani nagy baalmr1 ptoclrator aíatiottihtsa. Nero uralomrajutása után hamarosan el kellett hagynia a császári udvart, s aóta visszavonultanélt, összeharácsolt óriási vagyonát élvezte. Neío még egy ideig hallgstott r€á: ami-kor Pallas fivére, M. Antonius Felix, Iudaea helytanóia ellen vádat emeltek,elérrc, hogy Nero ktizben|árására nem ítélték el. Pallas haláünak okaként a csásárnövekvó pénzéhség& nevezik meg, kétségtelen, hogy Pallesnak, a felszabadltottrabszolgának a vagyonóMl egy nagy ré§z a patTonust, az uralkodót iüette meg.F;z&í azt áütiák, hogy Ncno megm,érgeztene az egykor oly naga szerepet iátszott,,pénziigymiliszterC', Hogy a császár személy szednt mcnnlben felelős Pallashaláláért, ma már nem lchet megiillapítani,

Kétségtelen, bogy ez idő táit ,,,ind Neónak, mind az államnak nagy összegekre

|39

trclt szíiúsége. Jóllehet a nagy udvartartás, a csásár íényűáí életmódia, PoppaeaSabina könnyelmílsége rengeteg pénzt emésztett fel, de ezeket a hatalmas császárivagyon nag6r[ából fedg7r,i tudta. Mindig akadtak azonban olyan Állpmi fg|6datok,amelyekre az aerarium jövedelnreiből már nem futotta. Nero az előó császrárokteshére ótta, amiért nagy kiadrásaikkal a rendcs évi bevételeket rnegbaladóan költe-kexe\ ő viszont vállalta, hogy évi haoanmillió §€§t€rtiu§§zalki§egíti az állami kincs-tárt. (Tac. Ann. XV r8.) Ezt az összeget Nero mindgn 6izonn al a császári kincs-tárból, a fiscusból bocsátotta a senatus felüg5relete alá tartoá aerarium rendelke-zésére, és hogy ezek fedezetéól gondoskodiélg nem árhaó ki annak a feltérclezese,hogy az említett brirom szemáy hagyatékának az a tés7a, amelyet nem e császárközvetlenü kapott, a fiscust gyarapította. (Ismert, hogy az elítéltek vagy örököröknelkiil elhaluk vagyona a fiscust iüette.)

Éppen ebben az iőben a Vríros polgárságának a gabonaellátása válságba keriiüt.Kétszáz gabonaszállíó hajót a vihar az ostiai kikötóben, száz másikat pedig a Tibe-risen tűz pu§zdtotta el. Eg5óen kitudódott, hogy a rakárbázakban tárolt oag5rgabonatártalék meglomlott, miert is a hasznáhatatlanaá vált árut Nerc a Tibe-risbe dobatta. Blképzelhetó, hory milyen, sűyos feladat bárult a városi grbonáellá-tásrq hiszen kélsz,ázprt Rómában lakó polgáí családiának a sorsáól volt szó.A bajban mutatkozott meg milyen iól működött a hatós€i elláás, hiszen az elő_állon nagy hiány ellenere sem emelkedett a gabona piaci ára, a rászorrrló pol$ítsáspeüg megkapta a szokásos ingy€ne§ iuttatá§t. Termeszetesen a fiscusnak kellettktizbelépnie, és a szíihfues felvlásárlástól, az olcsó gabonáüek §zabed piacon tör-téaő árusítrásánál az árkiegyenlítesól gondoskodnia. Nero tchát méltán biiszkel-kedhetett adminisztrációs rendszerének sikeres múködésével, az Octavia halálamiatt ctltil&ent népszerús€ét vis§za§z€rezte, men a rómaiak mindennapi kenyerétbizto§ította.

Nem mindenesetre szii}ségesnek találta, hogy az állsmot megiíetó bevércle&etaz eddiginél gondosabban ellenőriaesse. Három consulságot viselt, kipróbált éskifogástalan hídl seDatorból áiló bizottságot nevezett ki erre a célía. N€kik kellett'vállalni a Glelősséget az aerariumért. Erre az inézkedesre rnind6a li2gnnyal 6zíik-s€g volt, és Nero megtalálu a legiobb megoldást.

uJel

Mi|6zbcatelrteo, XPúthudTigrrocqlgwel bc6ezt a csdcn€indfurnol |d61 1

két legií .lbatírait. Abttq hi.,óbcly€@köuéffi

A pdrfo€í6§í!crí Jsoknak AEszélF idsitereledcsr ccnürrirnlolsrhb 1

wnul visem;íyal (Eltfugia§d

3. FEJEZET

úJnnn ARMENIAI BoNyoDALMAK

Mikirzbcn Ncót válii§€, hiizesságr és a közellátás kérdésci foglalták e! a távolikeleten, Kisázsiában khliultak e haí@t Szifie váíhátó rrclg hog5r Vologacses, apanhusok királya nem törődik bele a történtekbe, és nem mond le Arnneniáól.Tigrancs, Armenia királya bamarroean o&ot szofáltaott az ellenségeskedésre. Sere_gével bctii,rt egy szomszédos nép tcíületére es szt feldűta. Az armeniai királynakezt a csele.kedetét a puthusok elleniik sóló kibívá§üak minösítették, éi badaikatmegioűották Arnenia ellcn. Cu. Domitius Corbulo, Syria he,tytartóia aggodalom--4| látta a parúusok k&áilődés&, & úrt eg kipóbált parancsnok vezeté§évetket legiót Aímenia megeósttésére kiildötg közben megerősítette tarománya ketetihatárait. Armenia bizlosítá§át a rómsi hadveáí a birodalm fonos érdekének tar-totta, bi§zeú épp€n ő léte§ített Róma-barát r,endszert az orságban,ő helyezte üóDiára Tigranest, és íry ő teremten a parthusok és a ómaí birodalomközé ütkijzőállamot.

A parthus hadsereg tehlit megindult Armenia ellen. A római csapatottal meg-erősített armeniai haderő Tigranokerta váníban ú§át áilta a benyomrrló parthu-soknak. A pattbusok kitűnő harcosok voltak nyflt tcrepen, gyors lovasságuk na5rveszelyt iclcntett az ellenseg sámára, de várak octromához n€m €rtettek. Nénánysikerrclenü végffiőtt tímaűs utár feladták e vár megvívásának tervét, Cnrbrrtoegy ceuturio vezeté§é\rcl követséget mene§ztett Vologaeseshez (még csak nem is egymagasabb rangl tisztet blmt1 me9efu.&l), s megfenyegette a parthus királyt : ha nemvonul visszq legióival behatol az orságába. Vologaeses nem akart ujiat hrizni Ró-mával ftüönben is hadseregenek ellátása neh&ségekbe ütköótt), és köólte aómaiattal, hogy kész visszavonulni, egyben követséget k'üd Rómába, hory tir-

gyaljanak a császárra\ isme{ek el Vologaeses igényét Armeniára, ebbcn az esetbenbéke honol majd a ómaiak és a parthusok között.

Corbulo is Rómrüoz fordult, kérte, küdienek Armenia védelmére kiitön had-seregparancsnokot, seregének minden ereiét leköti §yria védelrne. Rómában ryor-san döntöttek, a ór. év consuliát, L. Caesennius Paetust Cappadocia helytartóiávánevezték ki, anal a megbizással, hogy segítse meg Tigranest, Armenia kinílyát.A parthusok javasolta békés megoldást pedig Rómában visszautasítonák. L, Paetuskellő felkészüés nélktil, két legióval belonult nagyobb parthus elien-áüásba sehoi nem ütkőátt. Miután a él közeledett, a zsá}rnányolt élelrniszerkész-leteket a legiók feléltek, az eróltetett menetelésól holtfáradt katonáttól pedigtovábbirragyobb erőfeszítest a helytartó Dem követelhetett, parancsot adott a visz-szavonulásra; Cappadociában a legiók elfoglalták téli sállásaikat, Paetus pedigönelégüt ielentést kiildött a császámak, hogy a hadiáratot dicsőségesen befeiezte.Nem vetrc észre, ho5l az még csak most kezdődik.

Vologaeses, láwa, hogy Róma elutasíotta béke|avaslatát, sőt Caesennius Paetusparancsnoksága alatt hadsereget kiildött Armenia kinilylának megsegítésére, el_szánta magít a háborura. Minthogy Cotbulo ielenékenyen megeósltette Syriahatárának, küönósen az Euphrarcs folyamIának a védelrnét, a parthus uralkodóúgy döntött, hogy minden ereiével Armeniára támad. L. Paetus összesen háromlegióval Armeniába vonult, és - hiriságát lekiizdve - nag5l nelrezen Corbulótól §€gít-séget kért. Corbulo, ez a kitűnő hadvezer, meg nem magyarááató lassrtsággal tencsak eleget Paetus kérésenek. A parthusok eg5ne sűyosabb csapá§okat mének aómai hadseregre, sót két legi& kiirülzírtak, úg5r hogy a nemrég még dicóségébensütkérező helytanó ismét Corbulóhoz fordult azonnali beavatkozásert.

Corbulo azonban úgy akart magának babérokat szerezni, hog5l Paetus sikertelen-sége minél inkább kidomborodiek. Ezert vontatottan, előbb sa|át tartományátmegeósítve, seregével útnak indult a válságos belyzetbe kerüt ómai legiók meg-segítésére. De későu érkezett. MiuráD Paetu§ táboíát a parthusok telesen bekedtet-tek és köriilzárták, a rómaiak a szabadulrás minden reményeről lemondva, az ellen-ség kényére-kedvére megadták magukat. A parthusok szabadon bocsáotrák arómaiakat azzal a feltétellel, hogy minden készletíiket átodiá,k, és kiiidtik Armeniát.Paetus viszont még megígérte Vologaesesnek, hogy kieszközli Rómából a királyöccsének, Tiridatesnek, Armenia uralkodóiaként törtenő elismerését.

Paetus és C.orbulo találkozisa nem volt éppen deíisnek mondható. Mind aketten szemrehányrisokkal halmozaík el egymást, és végi rlgy döntöttek, hogymind a két hel}taftó visszavonul a maga provinciáiába.

A

Miküzb(az Impcrius véretus, tnirrt

i!§/€eetki"áltsác

Fonniátvásá-ti§zt§égdmost rn4,

pedig apa senaüÉ*z;rnál!

Egy n(tJgranbtartoá Pa nagy YlKrÉtalá&.{z ilyens€nanJsnl|€ éntúmage Tbnls rétiflőtnesd

lr

II:

Ii-I

!-FL

4. FBIEZET

MI FOGLALKOZTATTAA SENATUST?

A KEREszTÉNysÉc nómÁneN

Miközben r t6mai bndscreg a Közel-Keleten nem gyarapíotta rljabb babétokkalaz Impcrfun Romanum évkönyveig a rcmélt sikerek elrnaradtak, és sok legiona-rius vére bűba ,iinaiztc Armenia íölitiég addig a Városban - szok᧠§z€f,int - e sena-tus, mintha mi sem órtént volna, a hedi helyzetbez k€€st H§ hordeíeiűnet lÉtszóügyeket viatott meg. Főkent olyan kérdésekról esen sz§ amelyek a varyonos éskiváJtságos tínadáltni íétcgek€t éíint€tték.

Fontos kétdés volt az augustrrsi családvédelmi törvény, a lex Papia-Poppaca ki-iátsása. A iogszabály a gyermektelen senatoroknak E€tihotta, hogy megasa$!tisztségeket viseljenek. Ezen úg segírcttek, hogy fiúgrermeket fogadú Oókbe, ésmost már részt v€hettek a taromáayok helytaróságának évi sotsolátában. Miutánpeőg a p,rovincia hormányzá§át átvették, az örökbefogiadást haútytalenították, Ezérta senatus olyan hetárczatot hozotg amely szerint a látsálagos ötökbefogadás senkisámára nem jeleothet előnyt.

Egy másik eset is foglalkoaatta a senatu§t, amely bíóságkent is énykedett.(Ugyanis a senatus volt a Jegíőbb batóság, amety Ialía és a senatus feliigyelete alá .tartozó píoyinciák fontosuak minír§ített ügyeiben öntött.) Claudius Timarchus,a nagy rragyonrl }rétai polgár aa a fennheiáó kijelentést rctte, hogy tőle íiigg, vaionKreta lakossága kösónetet szavaz-€ a taílományt kornányó helytartónak vagy senAz ilyen klisziinő nyilatkozatokat a provincia k'rildöttsége vitte Rómába, átadta asenatusnak, és ezzrl védelDet Dytlitott a volt proconsul vagy propraetor eüen eset-leg emelt vád iigyében. Timarchus kiielenése miatt a senatoíok felMborodtak,maga Tbrasea Paetus nagy be§zédében megbélyegezte a krétai polgárnak a sena-tus tekinélyét mélyen sértő szavait. A consulok az iigyet a csásár elé mieszrctték.Ők maguk óvakodtak attót, hogy a provinciabeliek ama régi iogát, hogy kösónetet

|§p-

?,!cr!sE.

§F!slóFF-F!tpi.

Fít3-É_

P-lar.!yÉ

|iat9}

tr

Lti

E,

mondianak a helyaítónak, megyáltozta§s{ík. A csásár iavaslatára a senatus végüúgy döntött, hog5r a provinciák a iövőben ne teriesszenek fel köszönő feliratot a§enatusnak.

Eközben olyan események iátsádtak § amelyekrőt a senatus nem vett tudo-mást, az előkelő polgárok pedig bizonyára nem i§ fudtak róla. Ez idő !áit, 6I ótaRómában élt és míiködött a távoli Kitikia provincia Tarsus vrárosából való, bizonyosPaulus nevű ómai polgár, akinek minden szenvedést eldió, szent buzgalomtóláthatott taníüá§a nagy hatással le§z maiá2n mind a ómai birodalom, mind a vMgké§őbbi üirténetenek alakulására.

Szent Pál iómódu, művelt zsidó család sarjaként az úi, a krisausi tanok üdöá-ieként lépett fel, hogy csodálatos megtéíése után a fiata1 kereszténység lankadatlanhirdeóie legyen, mint a nétrrk apostola előbb a Közel-Kelet nyugati tartoaányai-nak népei között, ínaid a Föidközi-tenger térsége keleti medenéienek városaibanteriessze a krisztusi hitet, Jézus tanít|ásait. Az ősi hitiikhöz mereven ragaszkodózsidó vezető férfia}eal több alkalommal összeütközésbe is kediüt. Második titián,Korinthosban, 52-&n, az ottani zsidó papok a törvényszek előtt azzal vádolták,hogy törvényellene§ istenti§zteletre beszéü ní az embereket. A bíóság elnökénekti§ztét L. Annaeus Galüo, Seneca testverbátyja, Achaia provincia píoconsuliamaga látta el, aki a szÁmára idegeu valtási vitíban nem tartotta illetéke§nek magát,és ezert felszóütotta a feleJ<et, hog;r intézÉk et a virÉtt egytÁ§ köátL ő nem móa-dott íéletet. (Ap. csel. 18, rz.) Lehet, hogy a művelt ómai procoDsutnak feltiintPál tanultsága, akfuől nír hirek 52állingóztak. B& Galüo nem engedte meg hogyvédelmét előadia, de keves beszedéből is arra következtetherctt, hogy az előtteálió vádlon iárms a sztoikus filoáfiában. Gallio, akárcsak testvéle, S€neca, a sztoi-cizmus híve volt, s talán nem akarta, hog1 Pál a bíóság előtt elr€adta§sa magát, és

legyen ítéletet hozni, amely az apostolt Mtrányos helyzetbe hozná.(Tudvalevő, hogy a római törvétryek megbiintették azt, aki mást vallásának g5ra-korlásában meggátol.) 58-ban Szent Pál Jeruxálemben nagy buzgalommal hirddttea krisztusi tanítlíst. A zsidóság vezetői felbőszíiltek, é8 a felizgatott töEeg megakarta az apostolt gyilkolni. A római helyőrség egyik alakulata kiszabadította Pált afeldiüödött emberek közü, maid a cohors tribunusának a parancsára katonai fede-zettel Caesareába, a helytartóhoz kísérte.

Iudaea helytartóia ez időben M. Antonius Felix volt, a mindenható ,penáiry-miniszter", Pallas teswére. A két te§tvért Anonia, Claudius császár anyia szaba-űtotta fel a rabszolgasorból, aáta mindketten a csrászári ház libemrsaiként műktid-tek. Claudius Felixet 5z-ben Iudaea procuratorává nevezte ki (e tartomány élénekkor már nem praefecnrs, hanem a magasabb rangú prrocurator állott). A császártette meglepte az udvarhoz közel álió köröket: feiszabadult rabszolga kerüt ilyentekintélyes köágazgatási beosztásba ! Iudaea nehezen kormányozható provinciánakszámított, nem egy elődie kudarcot vallott mIár, Felix azonban ,rnag5r hatalomra

l44

tó,,,aszkodott, s minden gpüoszt€ttét biinrctlennek váte" (Tac Ann. XII s+);eószakos volt é§ ka1zsi, A fogoly Pától penzt okBrt kicsikemi, mert tudta, bo8ycsaládia varyonos. Mivel az aPostol igaza tudárábau oem fizetett, a plocuíatot kétévig fogságban tarmna.

A ludaeában kitört bel§ií viszályokat Felix nem tudta lecs€ndesíteDi e§ tnár

bűneiért i§ a uagy befoMsú ieruzsálemiek panaszt tettek ellene. Nero a vissza-

rendelt Feüxet vád ató helyezt€, de bótyiánal§, Pau8§nak még volt annyi tekintelye,

hogy közbcni&ásáre megneü€kiilt a következmenyektől.Iudaea úi píocuíatort kapott Porcius Festus szenáyében. Bl(xtic el nem int&

zett ügyeit gTor§an fel akarta szímolni. Így Pál aposot tigyét is clővette. A fogolynem akart az ellene ettogult jeruzsrileoi úirvényszé.k elé keriilni s élt a római pol-gáíok kivá,tt§ígával, kinondva az clőírásos lét szót: ,§aesarem appello !", a csá-

szárhoz ftillebbezek! Éppen elrkor Festusná vendegeskedett II. Ilerodes furippakirály, aki }íváncsi volt a fogolyra. Éraetette, hogr milyen vallási tanokat hiídet.A találkozás a procurator ielenlétében folp le, Festus adatokat akart gyúiteni, hogya Rómába kiildön jelentesében etiárriseí Lgaznlia',

PIíInak a hitetlenség váLd|a elbn kellett magát tisztázlia. Ő azt ldvánts bebizonyí-tani, hogy Jézus Krisztus kiivetőieként a bit helyes ú§át,iária, unai tisztík és iga-zak, Olyan meggyózően beszélt a király és a ómai helytaró elótq hogy Heíode§Agrippa ki|elent€tte: a foglyot ártatlannak tartia, szabadon kell bocsátani,.de mivela császárboz íöllebbezett, ez€ft Pálmk Rómába kell utaznis. Festus egy c€oturbffizptÉre őzta a foglyoq és útnak ioűtottá.

A ílrllebbezés költségps volt - Pának meg;nak keUett az úti kiadá§ok8t vi§clnie.

Kalandos utazás után végiil is 6r-ben Rómriba érkezett. Itt laká§t b€íelt, dc továbbra

is órizetben élt, egy kátona mindenhová el}úserrc, és nála aludü Két év utáD, ó3-

ban e csá§zári bíóság Pál apostolt az ellene eraelt vád alól - valósdnűleg Festus

ielentését fgyelembe véve - felrnenrctte,Imuír majdnem kérczer év óta felt€telezik, hog5l Pól apostol es Seneca ismertek

egynást, annyi egyező gondolaot lehet találni az opostol leveleiben é§ filozófu§

múveiben- De erre semmi bizonyítékrmk nincs. Pál apo§tol ómai tarózkodásáracsak leveleinek elhinrctt megiegyzésciból következrcthetiink.

Pál epostot római tarózkodása id§en gyakran iárt-kelt a Város urcáin, tetein.

Így, a ómai polgár hagyonányos, kiváltságait idéó ruhadaró|ában, a togában,

elkeriilt a Forum Romenumra is, ahol mindenki megfordult. Nem zíriuk ki annak

a lehetőségég hogy u!álkozott Gallióval, Seneca rcswerbátyiáva! akinek az íélő:szeke előtt Korinthosban védekezett az ellene felhozott vádak e[€n. A volt helytaí-ónak feltünhetett a kiilönös ómai polgár, és Rómában megi§mertett€ őt Senecá-

val, a saoikus biilcseletnek akkor Rómában áő legielesebb képviselóiével. A ke-íe§zteny hag5romány ezt a l€hetőoéget elfogadta, és mrár a IV, században közzérct-rck ery köterct, amely az apo§tol é§ a filoáfu§ levelezését tartalmaza. Eze}&el a

koholt, apokrif levele*&el Hvánták bizonyítani, hory a keresaenység tanításai é§ a

sztoikus billcsclet köótt - főként az,erkölcsi felfogásban - van rckonság

l4s

A 61oófir es az apostol taűtásai ktjátt valóban van néhány rokon vonás, a lénye-ges kérdésekben t€rmészetesen eltérék egymá§tól. Említettíik, hogy Pál ifr,iko;á-ban Tarsusban megismerkedett a sztoikus üjlcselettel, és ez az ifitikori megismeréskésőbbi éleére is hatott. seneca írásaiban pedig otykor olyan nézetelrkeitalálko-zu::k, amelyek a krisznrsi tanolr&al megegyeznek. Hadd említstink meg néhánypeldát.

,,Valamennyien vétkeztün}, egyesek sűyosabban, mások könnyebben.'' (Sen.De clem. I 6, 3.) ,,Senki közüiink nincs bún nélkíil." (Sen. De irá II z8, r.) Ez agondolat több§zöí megismétlődik Senecánál. Szent Pál maidnem hasonlóan tanít.(Róm. VII 7.) Mindketten a bűnölaőt való szabadulás sziikégességét hfudették.Humanista gondolkoűs ha§a át Seneca több m{ivét: ellenségiinket is szeremi kell(!en. De lra II 3z, r.), igazságosan és méltányosan kell bánni a rabszolgálJ<al(Sen. De clem. I 18, r). Hasonló gondolatokat találunk Szent Pál több levelében(Róm. rz,4.; I Kor. rz sk.; Eph. 4,25). És még több hasonló tanításra bukkan-hatunk mind seneca ínísaiban, mind szent pál leveleiben. De meóben kiilönbij_zik a munkáról vallott felfogásuk, Seneca nem sokban tér el a hagyományos rómainézettől, amely a testi munkít szabad polgírhoz nem tartia méltónak, az apo§tolpedig határozonan megnondotta: ,,aki nem akar dolgozni, ne is eglék'' (II Thess.3, Io).

A saoikus tr(ilcselet mfu a köztrársasági korszak végen elteriedt Rómában, előbbaz uralkodó köókben, később a polgárság széles köreiben t"tÁlt követőkre. Az egy-szerűbb emberek nem annyira az elvont elméleti tanításokat Hvánák ha|lani g Vlí-rosban szerény adományokért oktatd előadó - nagyrészt göóg - vándor filozó-fusokól, hanerr inkább tanácsokat, amelyek az élet bonyolult dolgaiban a helyesmagatarást aiánliák.

6l-ben, aírikor Pál apostol RÓmába éíkezett, itt máf szep számban éltek ke-íe§ztények. A keresztény tanok elsődlegesen a ómai nagyszámú zsidóság közöttt€riedtek el. (Flavius Iosephus - talán némi tűzíssal - nyolcezene becsiilte a Rómá-ban áő zsidók számát. Ios. Ant. XVII rr, r.) A zsidók rúr az i. e. elsö századbanmegtelepedtek a Városbau, lélekszimuk a bevándorlás, a szabadon bocsátott hadi-foglyok letelepedése következtében felduzzadt, A zsidók ktilön laktak, a Tiberisiobb partián (a rnai Tra§teverét€n) építették fel házaikat. Itt vallási törvenyeikszerint éltek; s haláluk után kiilön temetőkben helyeztek el őket örök nyugalomra.Érdekes, hogy a latin nyelvet sokáig nem tanultáb meg, főként göriigü Úoet *.

A rómaiak értetlenü, idegenkedve és ezért gyanakvással figyeltek a vaüásuk sala-tos előlrá§ait követő zsidók életét. kézmúvesek, kereskedők, sőt művészek is voltakközöttiik, általában szorgalmasan dolgoztak, s ezért Cae§af, maid Augu§tus bizonyoskiváltságokkal ruházta fel a római zsidóságotJ s hábodtatlanul, Mkében éltek aVárosban. Bár kiilön vrárosnegyedben laktak, ktilönféle foglalkoásuk úgy hozta,hog5l elvegyiilienek a kiilönböző tfusadalmi rétegekben.

, A ómai zsidóság igyekezett a városi lakosság körében új hívekre szert tenni, azl, században élénk téííté§i tevékenységet folytattak. A feliratok tanrlsága szerint

lrlnhríökÉm rállolt l lElt,ÉsH

kskiln,".L d11

cíed€úprédikfiazoob@

A váímár oclták g s?É

Nerobiídc6vele a:Minderes úr5t lBven<lilió§oliálch*altnálból, hi§Apoll It

A kerbölcselflszeret€E*grl4nTöbb iitqnltá§ei

szenvesema5rarÉta"^n'ept

batalmú,

I46

lt

r

tt{-FFr,b.|"!t.k.i.,tl0ll"F-FlrifutF.I

F,F-ts-bí*l.

azonbao az úionnan megtédteteknek csek kis háuyada maradt hll rli vallásához,f6ként asszonyok. Flavius Iosepbue ta!ú§ága §zerint tn,8a a császírné is közelálott.e zsidó valláshoz. (Ios. AnL XX I95.) Hory Poppaea_Sabina hite milyen mélyvolt, ne,hezen lehetue elönteni.

Szent Pál nem csupán a xidók köótt teriesztette a krisausi tanokaq hauem alegkíilönbtiább vallrások kóvetői kózött. Ez idő trájt mlír neocsak a regi ómai i§te-.oÉk, tisríelői éltek Rórmában, hanem Isis, Mithras, Kybele és szímos más keletieredetű vallás hívei is. So\ a rómaiak száúira gyakraa ít löttébb 5lantis vándor-predikátor t€f,ie§ztette vallási tanításait tnind g Váro5ban, mind ltalióban, benniikazonbaa bolni ferorgaó, izgr4ga eleneket httak.

A vándorló ptéőkátoíok általában kéezségss hallgaóeíga talÁlta&. Sok ómaitmár nelrr elégít€tt€k ki a ómai istene}ről sáló hitégék, és ezért sá\,e§en hallgat-ták a sámukra úiszerű tanításokat,

Nero uralkodrása ideiéo keriilt Rómába a tyanai Apollonios, pythagorasi anokathirdeó bölcselő, akiól az a hír irárta, hogy vanízslatokra is képes. Nero nem ked-velte a floáfusokat, Senecs soha nem nrdta vele megkedveltetni a bölcseletet.Mind a császár, mind az udvari ktiók uem sávesen látták Rónrában a filoófusokat,és rlgy vélték, hogy a tiilcselkedés módot ad a iövenőmondásra is. Márpedig ajövenölések esetleg olyanok is leüetnek, amelyek Nero bukását és halálát is Eeg-iósoliák. Ha pedig ilyenekben hisznek, aúlkor a ómai nép nen bízik a császárhatalmában. Ezért több filoófu§t bebrtönöztek, még ttibbet kiutasítottak RóBá-ból, hi§zen idegenek lévén, semmi keresnivalóiuk nincs g Váro6!an. (Philostr.Apolt lvls-gó.)

A keresztény taníní§okat terieszó embereket egy kalap alá vonták a vándorlótriilcselőkftel. A ómaiak sávesen hallganák a tiszta, egyszerű áerct, felebarátiszeretet€t hirdető igeket Nem csupán a legegyszerúbb embere\ a szegények, aEegnlázott rabszolgrák és szabadosok lette& a keresaenység eló bívei Rómában.Több iómódú, sőt a polgársfu műveltebb köreiből is kertiltek ki hivők. Szent Páltanításai a sztoikus tiilcselet isnerői számIára érthetőe\ elfogadhatók és tokon-szenvesek voltak. Maguk a csrászári t€§tóíök i§ sávesen hallgatták az apostol hit-magyarázatát Ghil. I r3), úgyszintén kedvező fogadatásra talált bizonyos Narcissusházanépe köreben (Róm. 16, rr). Narcissusban Claudius császár egykot nagyhatalnú procuratorát gyaní§ák.

b-fttlá-!nü-lisHklaüts-ltkF6Faal,

;u,fot

5. FEJEzET

úJegg ARMENIAI SIKEREK

A 63. esztendő eleién Netót nagy öröm errc. Poppaea Sabina Ántiumban leány-gycrmeket sziiút, ugyanóban a vil}ában, ahol a csá§ziLr huszon}at éwel azelőttmeglátta a napvilágot. A kislány a Claudia nevet kapta. Nero mind a boldog anyá-nak, mind az rlisztiüötmek a megtiszrcló Augusta melléknevet adta, a.zt a trevet,

amelyet eddig csak Augustus özvegye, Livia viselt.A császár szolongva, boldogan vriLrta gyermekét, természetesen firlöóköst *ívánt.

Az uralkodó érzelneiben a senatus is osaozott, fogadalnakat tett a szerencsesszüúés esetére, elhatrárryztak, hogy a termékenység istennójfuek ti§zt€let& tcmp-lomot epircne\ tinnepi iátékot í€ndeznek, hadd örüliö! velíik együtt Róma népeis. A kislány megszüüetésének bírére a senatus testíiletileg Antiumba utazott, hogya boldog császíri párnak szerencscldvánatait kGiezze. De az öóm uem tartottsokráig: a kis Claudia Augusta négyhónapos korában meghalt. El&o! a senatusmindent me8tett, hogy Neót együttérzéséól biztosítsa, elhatározta claudiai§tennőkált való tiszteletéq €§ eYégből rcmplom építes&.

Neót bánata és szomorúsága nem kedthene teliesen a hsalnÁba. A császárnakfontos államügyelrí<el ketlen foglalkoznia, és ezek kitöltirttek az ideiét. Rómábaétkezett Vologaescsnek, a parthusok kirátyának a követsége, es levelet hozottNerónak. A kiildöttek Armenia sorsáól és iövőiéről akartak táígyalni. A levábőlkideriilt, hogy Caesennius Paetus hamisan tÁiéh,orrAfta a császátt. A ómai had-sereg valóiában vereséget szenvedett Armeniában, s az orság a parthusok fenn-batóoága alá keriilt.

Róma hatalmának tekintélye még c§orbítatlan maradt, Erre vallott, hogy Vologa-eses kétségrclen katonai sikerc ellenére sem akana Rónát befiezett tények elé

állítani, Azt a megoldást eszelte ki, hogJr testveíöccsét, Tiridatest liiból ArmeDia

úóúiá8ancki, (Álett volrés Nero

A c&í

latit.Qolyant lországgbiztos ítéí€n nlatÁra ltésaaat€kiné!meg clőIavasl&téból h,

NcmhadseqC,orbul(tanács ibirodalcazokat l§e8es §totta a lvel elinr

Volo1tábofábcsászárkeu át9el6nyonhogy kékiilóttmost elhadbiztelhasnfusson l

Coíbahol CrTiridáútottát rd8tcs cfiínycs

I48

tlt,|;]r]Iri]i trónifua iiltai" viszont a királyi hataloa ielképét, a diademát a csásár nyíjsa át

neki. (A kijelölt király vallásiolrotra hivatkozva nem a&art Róníba utazni, hailandólen volna azonban a fclségielvényt a római katonaság ielcnlétébeu, a,hadijelvényekés Nero szobta előn, iinnepáycs fonníban átvenni.)

A császár liz.lmaseihól áló tanács íneghínyta-vetette vologaeses király aián-laüit. Gyanrlsnalq egxenesen kihívónak vélék a tanácsadók, hogy a parthus uralkodóolyant kérien, amire §€mfii sziits€e nincs, hiszen Armeniát már elfoglalta, és azországgal azt tehcti, amit akar. Neto most fáidrlínasan nélHilözle Burnrs és Senecabiaos írclőképesseget; az előbbi katonai, 8z utóbbi pedig poütikai-diplomáciaitéreu nag ismerctekkel rendelkezett. A csásári tanács (consilium principis) iavas-latára Nero ú8y döntött, bogy a parthu§ kiildöttséget gazdagon megaiándékozza,és azt a hitet kelti benniik, hogy a tárgyalrást hailandó ovább folytami, dé - Rómatckiotélyének megóvása miatt - aá Hvánta, hogy Tirid8t€§ itt, a Városban ielenjékmeg előtrc, és tőle, az ő kezéből vegye át a diademár Ugyanakkor tanácsadóijnak aiavaslatára úgy határozott, hogy a parthusokkal ú|abb tárgyalásra csak az eó helyze-téből hailandó. Ez pedig úiabb Mbonit ielent€tt.

Nem Cn. Domitius C,oíbulót nevezte ki az Armeoia visszafoglrlására indulóhadsereg íőparancsnoMvá. Kelló mérlegelés utín ráiött, rnás n€ín is iöhet sába,Corbulóoak miud katoníi, mind az ellenség előn nagy volt a rckintélye. A császíritanács intézhedése, az uralkodó gyors dönt&e dicseretes cselelrcdet volt, bisrcn abirodalom helyzetét a kisázsiai népek és uralkodóik az erélyes intézkedéeek, es azazokat követ6 sikerek alapián ítélték meg. Róma utasítására több legiót és szövet-séges csapaokat kiiúdtek Corbrrlo úborába. A íőparancsuok siirgősen helyí€áíí-totta,a kisázsis bel§ciébe vezető régi hadiutgt, ínaid na8r,, árzervezett hadselrgé-vcl elindult, hog5l a parthusok rÁltal negsállt Armeniát visezaszettzze.

Vologacses és Tiridarcs csaúibamat kíilótMget maesztett a tómai íőparancsnoktáborába. Corbulo köólte a kiivetekkel, hogy a beke ára csak az lehet, amit már acsásár is tudomásuba hozott: Armenia kinátyáuak RómÁbán, a c§á§?ár kezebőlkell átvennie s hatalom iclképét Corbulo a követck elbocsátása után folytattaelőnyomulását. E}&or végre Tiridates beadta a dere*át, és mcgiiaente Corbulónak,hog7 kész tátgyalni vele. A megbeszelés előkésdtesére ket '''eg,* ía!$l ómgi ti§ztetkiilűtt Tiridatc§hez, az egyik §aiát fiatal veie, aki legatushelyettesi bcc§ztá§baumo§t es/ legi& vezényelt, 8 tná§ik Tib€riu§ lulius Alexander, a hadscneg wzetőhadbizosa. (Ti. Alexander tckináyes alexandriai zsidó családból szfumazstt,elhag;rván valüsát, ómai szolgálaóa lépetg hogy azután maid magasra ívelő pályátfusson be.)

Corbulo Hváuságára x 1glálkgzó 6, nhetyéiil Rbándeiát ielölték meg, azt a váro§t,ahol Caesennius Paetus seíegét nemrég olyan szég;reúlet€s velesé8 éíte. MindTiridates, mind Corbrrlo kis fe5rveres Hsercttel ielent meg. §zigorrlan megtar-tották az ud das8ági alakiságokat a tárgyalások során. MegánaPodtak, hory Tiri-darcs a felségielvényt Rómába!, Nero kezeból veszi át, é§ néháuy nap műva eztfényes katonai parádé alkalmával iinnepélyesen beielenti. Valóban, a megadott

149

napoD a két hads€íeg egymással szemben felvonult, a partius lovasság zárt alaku-látokbau, a legiók hadoszlopokban, ragyogó saso}&al ékesírctt hadijelvenyeik atattsorakoztak fel. A ómai sereg úgy helyez.kedett el, hogy a kö#pen kis térceget vettkiirü. In emelvényt épltette\ abová a crrrrrtisi.széket betyezté& a cs*zer kelmesa-val (a curulisi szek csak a maga§ ran$t magistratusokat illette m€). Tiridates,miután áldozatot mutatott be, diademáiát levetrc a feiéól, s azt a Nero-szoborlába elé helyezte. Ez volt a keleti szoMsok szerint Róma fennható§á8álak leglát-váoyosabb elismerése. Az iinnepség uán C,orbulo díszebéden látta vendégiil aparthusokat, akik beszágetés közben a ómai katonai jeladáso§ szokások fetől€ídeklődt€k. A parancsnok udvariasan ehnagyatázta az ősi hadi hagyományokonalapuló katonai ieladásokat. Másnap Tiridates és }íéíete búcsút vett a ómaiaktól,trlszként Corbulóra bízta a leányág valamint a Neóhoz intézett levelét, amelyben áfelsé§elvény megaű§át kéíte. Tiridates látogatásának időpon§át nem ógátették.

Vologaeses aggódott öccse soma miatt. Már a látogatást megelőzően koúte ut|ánarra kérte Corbulót, ne ldvánion semmi olyasmit, nrni 3 Sib2kg parthus királyfitmél6oágában megalrázná. Ilyenre a római íöparancsnok nem is gondolt, de nem isvolt abban a helyzetben, hogy vendégét önérzetében megbánt§a. Corbulo tisaán1átt8 a ómaiak helyzetét, és megelégedett anal, hogy a látszatot megfiÉnt§e, atenyleges köriilraenyeket pedig tudornásul vegye. Armenia megszűnt ütköz(űlamlenni a bitodalom és a parthus kinályság között, Róína megőrizte ugyan íövédnökitiszét, az országot azonban a parthus befolyásnak kellett át€ngedli.

Míg Kisázsiában ilyen nagy hordereiű eseménye§ diplomáciai tárgyalrá,sokfolytak, adűg Rómában - szokris szerint - a s€natus kisebb-nagyobb jelentőségúügyekben határozott. Ezek köziil Hemelkedik, hog5l Róma a birodalomhoz csatoiaaz Armenüval határos, a Pontus Euxinus (ma Fekete-tenger) mentén fekvő teriilet-sávot, a Pontus Polemoniacu§t M€nnyiben fiiggön tissze ez az intézkedés az armeniaitárgyalásokkal, nehéz lenne eldönteni, hlszcn az a teriilet eddig is Rómától függő,,sávetséges" viszonyban állon. Maid az Alpes Maritimae néven ismert orságot(mai francia Rivi&a és a óle észaba feloő hegynyriLlványok), miutrin uralkodóiameghalt, Róma a bimdalomhoz csatolta. Áz oíszág a latin nyelvet, a íómai kulfii-rát és civiliációt már régóta a magáévá tette, de azert bizonyos látszatönáIlóságotélvezett. Viszonásul lakosai megkapák a ,,latin jogot'' (ius Latii), vagyis azt a|ogot, amely az egykori italiai latin sóvetség polgárait megillette. Így a magániogteriiletén a ómai polgárioegal azonos jogokat élveztek, ami kiilönösen a keres-kedelni ügyletek kötésében, és a csa!ádiogban érvenyesiilt. A latin ioggal való fel-ruházás azt ielentette, hogy követkeó lépésként megkapirák a teljes római polgár-iogot. Ezzel a jogadományozással Neto jelentős lépest tett a ómai birodalom lako-sainak későbbi telies egyeniogúsítása felé.

Netm l

szerclnvonzalvagy hrclt eh

Hiúsikerc rvész isHi§zeabáitoi thog5l uho5l vzön§€g,

Nerosenyblrkritiká!utasí,uít

seges, lhog5t izteíei tígyomrÉ

iáL Tdmrtó&

6. FEIEZET

A MŰvÉsZ

Neót sen a hatalom biroklása, scm a korrnáuyzÁs gondiai, sem Poppaea Sabinaszerelme nem tudta aDnyiía lekömi, hogy a múvészerck iránt érzcc szenvedélyesvonzalma ery pillanatra is lankadt volna. Szeíette a műve§zetet, de nem mint nézővagy hsllgató, hanem a múvészetek tényleges, cselekv6 kifeieóle*ént. Képtelenyolt elviselni, ba a művészete}ben valaki jobbnak bizonyrlt nála.

Hiú volt, s szüette, ha miná többen tapsolnak neki,,ba minél nagyobb közönseg-sikerc van. RórosM vád uagyási mániáiában új Apollo Cithaoedusnak, a lantmú-vész istenének képzelrc magát (sőt egy émrc hátlapián így ábílázoltatta magát).Hiszen eddig csak kisebb, meghívott köánség előtt mutata be múveszetéq kocsi-haitói tudományát, és mindig sikert aratott. Ez csak meg€ósítctte abban a hitében,hogy nag5r köónseg etőn kell fellépuie. MindinMbb elhatalmasodott benne a vágy,hogy valódi uagy színpadon gyönyörkt,drcs§e énekével, színészi iátélvíval a kö-ánseget.

Nero azonban betege§en irtózott a kudaíctól. Meggyőádéssel hitte, hogy a ver-senybírák tárgyilagosan ítéük meg műveszi teliesltményét, é§ rett€gett az eütélőkritilútól, MindeDt elkövetett, ho$r kit{ínó múvészek oktassát mestcr§égíik trtksira,uta§iüí§aikat §ágoru lelkiismeretességel megtartott& A mai earber számára nevet-scges, hogy a csá§záí háton fekve, mellkasáD sűyos ólomlappal ázt akárta elérni,hogy izomzau, tíideie nagyobb erőfeszíést bírion, mert rövid léIegzetű volt; mes-terei uaácsára szabályózta az étreudi&, gondosan ügyelt arra, hogy ne fogyAsszongyomnít-beleit terhelő ételeket, mert 8 telt§ég kedvezőtlenü befolyásolia éne}üang-

iát. Több€k köátt - nem tudni mi okMl - a kíilönfele gyiioölcrsiik élvezetétől i§tarózkodott, Nem dedthetó ki, miéít hitt nagy meggyőódé§sel a meélőhagyma

IrI

nagy gyógyhatásában, havonta egyszer olaiial elegyíwe csak ea fogyasaotta, mégkenyeret sem evett ilyetr diérás napokon. (Plin. N. H. XDq ó, 33,)

Hangia áűtólag sánteleuiil c§engett, § nem volt elég erős. Nagy figyelemmeltanult8 az énektechnikát, hory pótolia azt, aEit a terBészet nem adott meg neki.Óvta nangiat a megerőltetéstől, rettegett a megíiáástól, ezert gyakran bekötötte anyakát, száia elé kendőt tartott, sokan megütköztek viselkedésén. Hogjr hangiátkímélie, gyakran csak írásban érintkezett körDyezetével, a senatusszal, sőt katonáivalis. (Sueon. Nero z5.) Ezt sokan zokon vették, s netn bocsátonák meg a császárnak.

Nefo nerncsak énekmtlvesutére volt hiú. Meggrőződéssel hitt abban, hogy el-hivatott, kiváló költő, es környezetének hízelgese ebben is megeósített€. Már ser-diilő korában verselgetett, eklkor még Seneca gyomlálgatta, nye§egette költői zsen-gát. Suetonius, a császámk életaifuója,látta Nero kéziratait, s megerrlíti, hog5rverseit gonddal írta, nlaidhozzátaú ,,a festészethez es a szobrászathoz uryancsaka közepest megharadó tehet§ége volt". (Suetou. Nero 5z.)

Nero amennyire odaadóan óhaitotta szolgálni a múvészeteket, amennyire gon-dolat- és kepzelewüBít betöltötte a színpad, a dalmúveszet, annyira hú maradt atestgyakorlatoküoz is. Állandóan erősítette imait. szinte naponta birkózott, sőt aómai sporémbeíek hagyományos kiizdőteren, a Mars-meán is g5rakran meg-ieleng hogy az összsveódött kóánség előn bemutassa ügyességét, testi ereiét. (Va-lósánűeg így akana őzsillő életmódia miatt htzásnak indult termetét izmossá, hai-lékonnyá rcnni.) Naponta - akárcsak nagybátyia, Gaius Caligula - vráltakozóanhideg-meleg olaios íiirdőt vett (Eutrop. VII r4.); éjszakáiba nyűó lakomáit sáve-sen szaHtotta lneg télen foró, nyáron iégbldEg vizű fiirdéssel. Lovagolt, nég5r-lovas versenyfogatot baitott, amihez nem kis testi eóre, és t€rmészetesen na8yügyességre volt sziikseg, |iszen gyakran versenyre kelt hivatásos, állandóan edzés-ben tarlott h.itótkal. Eós testi felepítésének köszönhette, hog zabolátlanul foly-tatott kicsapongásai ellenére, uralkodásának tizennégy éve a|att mindössze hfuom-szor betegedett meg. Alig műt el huszonegy éves, amikor 59-ben a !árványos lég-csőhurut a császárt sem }ímáte, s ezért - legnagyobb bánatára - hosszrl ideig re-kedt volt. A követkeó évben sűyos tiidőgyrrlladást kapott. A 6r . esaend6ben ismétmegbetegedett, valósánűIeg könnyebb lefolyású betegségét hamar kiheverrc, in-kább csak az udvari kóíök nagyítotrÁk fel az erről sáló blreket. Göóg orvosokkalkezeltette magát, nemcsak azélt, mert nagyon szerette a göógöket, hanem nemnagyon bímft a rómaiak gyógyító tudományában.

Minthogy a rómaiaknak - Nero szerint - niocs kellő efzlkiik . múvészetekiránt, csak a göíögök méltóak arra, hog5l az ő művészetét ávezék. (Sueton. Nero22.) E7éít erharáríozta, ha e$rszer a na$l nyilvánosság elé lep, akkor azt a görögöklakta Neapoüs városában teszi me& ott míiéró köónség látoga§a a hangversenye-ket, a színházakat. Maid Görögországot keresi fel, és onnan üibb művészi versenygyőzelni koszoniúval ter majd haza, Rómába. Valóban iobban blzott volna a giiíö-gök művészi ítáetéb€n, ízlésébeü, mint a rómaiakéban ? Emellett sál a göógökiránti raiongása, mrásrészt felteheó, hogy eryelőre még tartott a rómaiakban ural-

rDöhGrlíPá

!{c{lilcrót tViIed-rgn ll4retihffiíhíYtt dAlrrlrhrlLaibnót -irfirö{í,m,hrtndcz

Veitvagr lfuina5rhbtr8fit scnírrrgÉVüini!orlí,Éeb-"8rio8bdiú

Ad!'úitri!,-t lit.dia- (Kde..ri EÉlrofJd slSFieeE 8,Púoa:Efic, brfift Rib6l c1,1 8.,l

|52

.í

í,II',

19d$ hmgulattóI, amely a biíodalom uíalkodóiáboz mátatlannak íétte a sdnpadt€llépést.

Neapolisban természetesen nary Gltűnést kelten a császfu szlnpadi szereplése.Neót el}íserte az udvaí, az Augustirn; rregy csapata, a te§tórség néhány alakulat8.Valamennyien, de a vátos ktimyekéól is sokan a sdnházba öánlötrck, hory a biro-dalom első emberé, 14rgi1 65 halliák. Nem meglqlő, hog5l Nem első nyilvános fel-léprése fenyesen sikeriilt, a császár megkapta a kiváló művészeket megillető grőzetmi'koszonikat, Kiilönö§en öriilt az otttanózkodó alexandriaiak dübilrgő tapsának. Meg-bívta őket, láogassaaak ők is ltaliába, hogy őt hallha§sák. Ifjrikora óta raiongottAlerandriáérq és mindig tervezte, hog5r felkeresi ez a közel-keleti nasrváfost, ahelleniszikus kultúía központiát. Nem még néhány napig Neapolisbau maradt,ismét - §ikrt aratva - feüépett a sdnházban, é§ a -lítti dicsőség fényében boldogauidőzött. Maid Hséretével együtt útnak indult, Beneventumba (ma Benevento) ut8-mtt, hogy megtekintse aiokat a gladiatoíi viadalokat, amelyeket kegyence, Vatiniusrendezett.

Vatinius totz termetii, uagy om1, furcsa cmbet volt. Rómában beneventumivarga létére a császár udvarában hamlt fgftfi6 szellerne*ségével és szarkasaikushrrmorával. Egy ideig az udvari mulanaó §zelepét töltötte be, de a csásári kegynagy Molyó§hoz; és ezáltal |elentékeny vagyonhoz juttatta, A fatal Neto örömmelhallgatta a cipév csípős, gíuryos megiegyzéseit, küönleges bumorát. Csipkelődéseia §enatoíokat sem Hmélté}, akik ellenszenwel figyelté* Vatinius tevékenységét,megveteték és gyíllölték az alacsony soíMl csíszári kegyencé felvergődött embert.Vatiniust látszólag nem bántotta, ha belőle gúnyt lizne\ kéóbb ezonban a bántal-makat, aho1 c§ak lehetett, megtomlta. Mintegy elégtétel gyanánt Nelo azzal tiin-tette ki kegyencét, hory a sziilőrnárosában rendezett iinnepi iátékokat jelenléévelmegtisztelte. (Hatalmas vagyont harácsolhatott össze Vatinius, hogy ilyen költségeegladiaori viadalokat rendeáetett.)

Amikor Nero visszatéf,t Rómába, éreae, hogx neapolisi sánpadi feltépesei,Vatinius tűzásba menő pártfogása miatt a senatorok jó része eüidegüt tőle. }obb-nak láta tehrát, ha göógoísági é§ egyiptomi rititerveit - legatábbis egyelőte - fel-adia. Iltitervében bizonyára szerepet iát§zottak azok a hírek, amellek a Közrl-Keleten Cn. C,orbulónak haű sikereiól elteriedte\ és nagy nép§zeriiséget szefeztekneki. Egyiptomi útia alkalmával módia nflon volna, hogy - C,orbulo gyanalvágátfel nem keltve - a hadvezére iránt mepyilvánuló rokonszenv és annak forrásaifetől személyesen puhatolózzék, sőt ha szíiksegesnek mutatkozik, a közel fekróSyriába, C,orbulo tartományába utazék, Nerót egyébként is foglalkoxatta Egyip-tom gazdag ftildie. Éppen erre az időre esett, hogJr Nero ery kaonai tribunusparancsnoksága alatt praetorianus alakulatokat k'rildött Egyiptomba. Feladao}kátette, hogy a Nílus felső folyása menten fekvő Meroé környékét feldedtsék. Hogymik voltak az expeűció rcrvei, mi volt a célia, ponto§an nem tudiuk, kétségrclen,hogy ezt a vállalkoását Nero érdemeként említették meg. (Sen. Nat. Quaest.VI 8., Lucan. Pharsalia X z68 s}&., Plin. N. H. VI z9 r8r.)

|53

Minthogy göógorsági és e5riptomi rltitervei közismertek voltak, indokoltnaklátta, hogy elbíreszteltesse, azért mond le utazásaiól, mert a ómai polgár§ágaggódik érte, tlávollétrát trll hosszúnak tartia. Ezélt döntött így, hogy marad hiszena Városban érzi magát a leg|obban, itt a legkellemesebb az élet.

Nero, hogy még inkább megkedveltesse ma3ít a ómai néppel, nag5l nyilvánoslakomákat, fényes közebédeket rendezrtt a Város terein. Ezzel a köztársaság nagy-urai, Sull4 Pompeius, Caesar peldáiát követte. Ilyenkor mindenki annyit fogya§zt-hatott a finom ételekMl, a kiváó óborokból, arnennyit csak akart. De Tigellinussem akan a császártól elmaradni: a Tiberis iobb partián az Augustus korában épí-ten nagy mesterséges Óban (a mai Trasrcverében, aPiazza S. Francesco d'Assisiközelében) pompás vízi iinnepseget rendezett. A mulatoás durva kicsapoagássáfaiult el, és cbből Nero is kivette a részét. Lehet, hogy a híreket fel is nagltottá,k,s eárt nerrr meglepő, hog1 a kevésbe rugalmas erkölcsi nézeteket valló senaorok,a nobiütas ielenrckeny része felhábomdott a császámak üalkodóhoz nern itlőviselkedése miatt.

A római nép ismerle Neíót, es gyakan visszaátek a nevével. Íg5r Róma kocsmái-ban minden este felbul*ant egy itas ember, aki Neto dalait adta elő, és ezénbstlgatóságától penzt követelt. Azza| felyegetőziitt, hogy aki nenr hallga§a megkell6 fgelemmel ,,művészi' produkcióiát, és nem fizet eleget, azt ő felségsértésvÁdiával felielenti. Akár a császár, ő is lanon kísérte énekét, és aá áűtotta, hogylant|a egyik huriát magától Neótól vásárolta, § azt hangoztatta, hogy senkioek avilágon nem adná el! (?hilostrat. Apoll. IV 39.)

Éppcn celókelfitett, és evéí€ csöko&á§a n

osztogúa helyzekiváIogíkat ata}ú

vett h.{a ielentévállaaás (

A csfubm vezvoh idc€bogy ncI 4.) Ha

7. FEJEZET

VIHAR ELŐTT

Éppen ezekben az időkben a titkosszolgálat tudomásáía iutott, hog5r az eg5rik lcg-előkelőbb seoaor, D. Iunius Silanus Torquatus társaságban btráló me§eg5zéseketmt, és a császíri haalom meg§zeízésére törekszik. D. Silanus ereiben is Auguttovéíe csörgedezetL az ősi lunius Silanus Torquatus család sarja már Claud§tlt&.ko&ása ideién, 53-ban consulságot vi§elt. Azáltal is gyanrissá vált, bo§ üüfi.rú€nosztogatott aiánd&okat (gy akan maga mellett hangulatot Mdúk),a helyzet megválmzáxíban reménykedett, sőt szabadosaiból a legalkalmoabbakatkiválogatta, és a császári báztartás mintáiára ő is szakfeladatköók szerint hivatalo-kat ala}ított, amelyek élere libertu§ait helyezte. (A mai angol parlamenti élabőlvett hasonlat sz€rint, egyfajta ,,árnyékkormányt" alakított.) Legalábbis így sáltaka jelentések . . . A szabadosokat letartóztatták, kínvallaüÁs alá vetették őket. A Hn-vallatrás eredményét meg sem várva, Silanus önkezevel vetett véget életének.

A császári önkényuralornnak egyik szörnyű ámyoldala ítíként a római trirsada-lom vezető köreiben az öng5rilkosságok gyakorisága. A ómai gondolkodástól nemvolt idegen a halálba meneküés. ,,Csak hozzátartozóim könnyei tanottak vissza,hogy ne menjek a halálba, ,mi bizony&a a legillőbb lett volDa.' (Cic. ad Quint.I 4.) Horatius egyik alakia az é|et zátonyai, sziklái köziil ezt a menekiilést látia:

,,.lvte8szabadít isten, ha Hvánom !" Gondolom, arracélmtt: ,,N{eghalok" - és nincs több Hn tű a halálon.

(Horat. Epist. I 16, 77 sk. Muraközy Gyula fordítása)

I55

Tiberius uralkodása ide!én a politikai üdöóttek gyakran az önkentes halál megol-dá§át vála§ztottiák, ,,mert a hóbértól való félelem miatt gyakoriak voltak az ilyenhalálesetek, és azért is, mivel csak az eütelmek kobozták el a vagyoút és tilották előket a végtiszte§§égtől is, azoknak, akik maguk végeztek magukkal, jutalmául a sie-tesne§ szabad volt eltememi a holttestét, és érvényben maradt a végrendeletiik''.(Tac. Ann. VI 29.) A sztoiku§ok az öngyilkosságot ,,értelrnes halálnemnel?' tartot-ták, legfiíbb ómai képviselőiiik, Seneca bölcselete íőként arra irányul, hogy neh&korának létbizonytalanságát könnyebben lehessen elviselni. Írásainak egész sora ar-fól taflúskodik, hogy helyesli az önkéntes halált. ,,Semmi iobbat nem alkotott azöók tiirvény annd mint hory egyetlen be|áratot adott az élemek, de számtalankiiráratot." (Sen. Ep. mor. 7o.*) Hasonlóan vélekedett eról az idősebb C. Plinius:,,Az emberi természet tökéletlenségében kii1önleges vigasza az, hogy az istenségsem képes mindenre. Mert ő, még ha akarna sem tudna az élettől megván! amiazonban az embereknek annyi nagy baiuk mellen nagyszerű aiándékként adatottmeg." (Plin. N. H. II 7, 5, 27.)

Ez a felfogás magyarázza, miért vrálasnoták a ómaiak inkább a halált saiát aka-ratukMl, mintsem a hóhér bárdiától. Mégis Silanus nag5r feltúnést kelt€tt halál.után Nero sziikségesnek tanotta, hogy mentegesse magát. Kiielenrctte, hog5l Sila-nus - bizonyíott búnössége eüenére - életben maradhatott volna, ha bíráiának, acsászárnak irgalínas ltéletét megvár|a.

§ilanus esete még gyanakvóbbá tette Neíót. Mind kevésbé bíáat a senatoíokban,akik valamilyen változásban reménykednek, és neki még fiú utódja sincs, akire abatalmat átruházhamá. De hiszen ő fiatal, huszonhetedik évét s€m töltötte be, úé8minden ióra fordulhat. Az évek műá§ával az időo senatorok helyét fiatalabb, meg_énőbb férfiak foglaliák maid el, es akkor nem figyeük bizalmatlanul az udvari életforgatagát, a csásár minden ténykedését nem biráliák titokban, az elleozeki han-gulát lec§illapodik. Pi[anatnyilag fonosabb, hogy a Róma városi és környétbeüpolgárság közázete ió leryen, a praetorianusok pedig hlllgassanak parancsnokaikra,tisdeikre, akik az uralkodó bívei. A legsziiúoégesebb az, hogy senki ne várion vátat-lan fordulato! változást. Nero mindent megte§z, ho8y a ómai városi polgárságotió hangulatban tart§a, goudoskodik a ryomráól és sárakoztatásáól.

Nero a 64. esztendő nyarán, a kicsapongáso}*al teli nary mulatságok után,visszavolult hitvesevel, Poppaea Sabirával antiumi villáióa. Bizonyáía itt idózötta nélHilöáetetlen T. Petronius, a kifinomrrlt íáéslí, a divatos §|q1 minden t€riile-tén biáos ítáetú, előkelő világfi, akit e kiemelkedő nrlajdonsriga miatt mind a csá-szár, mind az udvari emberek Arbiter Elegantiarum (a válasaékos íáés dönő_bíníia) melléknél,vel rrrbáztak fel. Petronius íeude^e az tinnepségeket, ő hagpaióvá a mulatságok rend|ét. Nero jóvolából proconsrrl lett Bithyniában, és a consulsufiectus (évközi consul) tisztségét is viselte. Bár szeíeté a könnyed, vidám életet,hivatali tisztség& lelkiismeretesen látta el. Múvelt, szellemes társalgó volt, ery ió

* Kurcz Á6nes fordítása.

tíéfláért Eqsúnyolt& d

Ez a kíilnyek ninÉRegénye bcelteit á/szá:filínet is ké_ai kor em]

kat, a na5Elegantiaru

résrc aTágodott übeszolga né.h!

szeril, a remagukat.

petronftrr

még vele d

maga viláqhadd únu!

ts6

trdlÁért még e baíátságot is kockáre rctrc, Magát a csóvárt is egy alkalommal ki-grtnyolta, de ezt a jókedvű Neoo nein vette zokon batá§áól.

Ez r küöDös emb€f itodslommrl is foglalkozott. A lrcllcnisnikus kalandregé-nyck mináiára u a}ikori iuliai világ torzíton dikörképét szándékozott megími.Regénye b€feiezetten maradt, az t6han Satyricon címen ismcri, népszerűségét azelrclt évszázadok ncm cs(itikenrctték. (NéhÁny éwel ezelőtt F. Fellini uagy sikenifilr et is készített belőle l) A regényében szereplő alatok, szemáyek időálóak, nmai kor embere is sok ismeóei€ talál benniik. Csípós gtiu:nyal ostoíozs az o§tobá-kat, a nag5rzolókst, a felkapas*odon úigazdagokat, a talpuyalókat. Az AtbiteíElegantiaruD úoralista volt es gúrryolódó. Megvádoltq egyúttal ki is nevette amaga vügÁt, RáDutator a fo,,áksógpkra, ugyana}&or ki i§ pe[engérezte őket,hadd t8nüaruk belőliik olvasói. Múve üiredékesen maradt rcánk, legnagyobbrésze lTrbtlalehio laWja ( Cena Trinalchionts/, az alantról feltiirt és meggazda-godott übertus mulatságos és valóságbú ábrázolása. (A pöffeszkedő egykori rab-volga nélrány vonásában Neóra vánek i§merni,) Petronius előadrásmódia egy-szerú, a regény szereplői bcszédmódjukkal, latin nyelvhasznáLlaokkal iellemzikmegukat,

Petronius ekkor még a csásári kcgy fényében élvezrc az élerct. De találkozunkmég velc ácténe} tragikus srakasában.

8, FEJEZET

^ TűzvÉsz - nóma puszTurÁse

Nero antiumi vidám életere váratlanrrl sórnyű hír tiirt íá3 Róma ég Róma lán-gokban ál1! Még nem is derengett, amikor a baliós bírt hozó lovas a császár villá-jákoz éíí. Az ertesítés mind a császárt, mind az udvari népet megrrázta, egyelőremég semmi biaosat nern tudut.

A 64. esztendő irlüus r8-ól r9-re virradó éjszeka tílz ütött ki a Circus Maxi-mustól délkeletre fekvő, a Palatinus és Caelius-halom köótt levő zsupfedeles vis-kókban, bo<lékban, műhelyekben. A kis bolthelyiségekben, műhelyekben felhal-mozott gtrrilékony anyag olai, koc, Mtrány tiizet fogott, és pillanatok alatt az egészkörnyék iIíngra kapott. Az erős déü szél a tiizet gyoísan tovavitte, bamar elhamvasz-totta a Ciícu§ Maximus fáMl ácsolt lelátóit. A tíízvész villámgyorsan teriedt: azAventinus-halom városnegyedének olcsón épített hrizai percek alatt elhamvadtak,ma|d a tűz belekapott az Aventinus lábánál, a Tiberis partirin épített nagy rakár-hriaakba, ahol a felhalmozott gabona, olai és egyéb közszti}ségleti árucikkek estekáldozatul a pusztító elemnek. Röviddel rá a lángok martaléMvá lett a ForumBoarium, a Velabrum.

A déhyugat felől érkező erős szél (mai nevén iibeccio) szinte egyideiúteg vittetovább a tiizet a Forum Romanumra és a Palatinusra. A Forumon leégett a Regia,amely a pontifex maximusok, Róma főpap|ainak ősi hailéka volt, es a hagyományszerint még maga a kegyes Numa Pompüus, Róma mondák öveae királya építtette.A Regiával együtt pusztult el a mellé épített Vesta-szentély és a Vesta-papnőkkolostorszerű háza,

A tűz manaleka lett a Palatinus-halrnon a császári palota, és a Neío épíítetteDomus Transitoria, amely a császári palotát összekötötte C, Maecenasnak azEsquilinuson volt, már régen császári tulaidonba keríilt bíres kertieivel. Nero palo-

táiánek r

páz§it 60

m€eó,idéb€, itD

Atűztn€k bizclguóa, slétszámúrelesiilrkAmire oserviusipusxító

IIat nltotta. cséíze&leenetesebb

,Á tű,felcsapcmegelóatalan h;,a felénk rs akik mtvagy vándent me{

köríiü is rzottrigy l

tudván, J

rürck a lciiket r§,

állott a lmert soL

criltak e§

ban rabo

Az elügátat vesépen ml'gatásÓI lköziil t€ljVIII., a i

I58

tá!ának díszes oszlopcsarnoka volt, üibb pihenőhelyiseggel. Maecena§ kotieibenpázsit §zegélyezte az épiiúercket, és ide 8 tíiz már nem iutott el. A déü szél azonbaumegetűsiidii,tt, a Língok, a szikrák belekaptak a Subura sűrűn lakott városnegye-débe, innen pedig továbbt€riedt a magasabban fekó halmokon lpített hízakba.

A t{iz rettenercs puszdtásával szemben az emberi leleményesség es eó teherctlen-nek bizonyult. A íos§zul megépített, vályogfalas, favázas házak íirldig égt€k. A girbe-gurba, szűk utcákon az oltás, a mentés szinte lehetetlen volt. Az aránylag csekélylét§zámlt, mintegy hérczer főnyi tűzoltó§ág (a vigil-alakulatok) kezdetleges felsze-telésti}tel, srcrszámaikkal semmire §eín mentek a diüöngő tíizvésszel szemben.Ánire azonbau a tűzoltók kfutelenek voltak, azt meglette az ő§i, az rlgJDevezettserviusi városfal, a Capitoürrm mgga§ helma, a Tiberis vize. Ezeknél megállt a

pusztító elem. De ahová eliutott, ott nem volt irgalom,Hat nap, hét §szaka slrtt a lettenet€§ tűzvész Rómát csaknem teliesen elpu§ztí-

totta. C§ak hat nap után sikeríilt a tüzet megfékezni. A pusztulást Tacitus olyanérzékleteseo írta meg, hogy ma hasztalan f;íradozás lenne ilyen tevés szóval, döbbe-Detesebben ecsetelni a Váms megsemmisüését:

,,A túzvesz robanával elísór a slk terüeteket ságuldotta végig, ma|d magasrafelcsapott, és isn& az alacsonyabban fekvő reszeket pusaítva, a bai gyorsaságával

megelőzrc az orvoslá§t, mivel a Város szűk s ide-oda kanyargó utcáival és szabály-talao házsoraival ki volt neki szolgáltatva - 661 amilyen a régi Róma volt. Ráadásula felénk asszonyok iaiveszekelése, a megfáradt öregek és tapasztalatlan g5renrrekek,

s akik magu}lkal és ekik má§okfral gondoltak, miközben vonszoliák az eótleneket,vagx várakoznak reáigk, egy résziik a késlekedéssel, más résziik a kapkodással min"dent megakadáIyozott. És ní8 Mtíatekintg§tnek, oldalól vagy elölól gyakían máíkörül is voltak véve; és ha a legközelebbi helyre kiiutotmk, a tűz azon is elharapó-zott, l8y a távoliaak hitt része*et is ugyanolyan veszedelemben találták. Végiil, nemtudván, hogy mit kedilienek, mene igyekezzene\ megtöltiitték az utcákat, elte-riiltck a ftildeken; némelyek elvesxvén minden vagyonukat, egy napra való elesé-giiket is, mások szeretrcik miatt, gkiket kimenrcni nem tudtak, rnég ha nyitva isállott a mcnektilés útia, a halált vála§áották. De gátat sem mertek vemi a tűznek,mert sok ember sűrún fenyegetőátt, az oltást tiltotta, mások meg csóvákat haii-gáltak és hangoztatták: )Van, eki ezt parancsolta !< - akár, hogy anná] szabadab-ban rabolhassanak, gkár valóbau parancsra."

(Tac. Ann. XV 38.)

Az eliiszköstidött házakat a íiild színág lerombolták, hogy a tüz teriedésénekgátat vessend<. De hiába ! Hat nap műva úiból tűz keletkezett, é§ most a Város mégépen maradt észal*eleti részén hámm napig pusztíott. Most máí nyfltan g:niito-gatásról bes#ltek. A nagyíáío§ íombalmazzá változott. Róma tizennégy kerüeteközü teliesen elpu§ztultaXL,aX. ésaIIL Részben meg§€ínmisiilt a II., a rV., aVIII., a XII. és a XIII. regio. A másoűk tílzvész nagy károkat okozon a VIL és

I59

IX. keriilet egyes részeiben, S&tetle. maradt az I., az V., a XrV. és a VI. §eriilet,vagyis az anÁnylag kevesbé lakott és nem sűdío beépített vtírosrészek. A leglakot-tabb keriiletek nagyreszt vályogtég!ából, favázza!, íőként spekulációra epírcn nagybérhtíztömbiei kártyavárként omlottak össze. A tűzvész azonban a tekintéIyesműtra visszatekintó §zentélyeket, közepiileteket, palouikat sem kíoélte. Igaz,ezeket nagytészt kőből építették, így legalább részben megnaradtak, és azután azegykori mintára úiiá lehetett őket építeqi. De nem lehetett pómlni a nagy hírűelődök szímos diadalának emtékmúvét, a remek göóg mfikotásokat, amelyeket azévszázadok során hoztak Rómába. Ezek is mind a lángok manaléktivá letrck.

És Nero? Amint |rlrrrius r9-ének kora hainali 6Ájában a tlizv,ész hírét Altiumbamegvitték, a csá§zár azonnal lóra pattant, és Hséretével Rómába vágtatott. Messzi-rő1 láthatta a magasra csapó iángokat, de hogy milyen vörnyű kép tárul maid szemeelé, el sem képzelhette. A császírt is aggasztotta paloráitínak, műkincseine\ g5rűi-

teményeinek sorsa. A Város ilyen órüsi mérték{í pusznrlására, ekkota nyomorú-ságra nem gondolhatott, ezl emberi agy el sem tudta képzelni.

Rór:rába erve Nero siirgetrc a túz olttísát, tovatsriedésenek megakaűlyoását, a

szerencsétlenseg súitotta lako§ság megscgítesét. A néhríny sértetlen vagy kevésbésérüt városrészt ellepte a fedá nélkiil maradt, anyagi lavaitól teliesen megfoszottlakosság. Nero azonnal intézkeden: a menekíiütek, a baiba jutottak számára meg-nyittatta az épen Earadt közepüeteket, ürbb€k köótt az Agrippa építtette batal,aasközíiiídőt, a bozzá íarí§zb Pantheonnal egyútt, a Neptunus-templomot, a SacptaIuliát, amelynek oszlopcsarnokai köótt levő bolokba, a boldog időkben, az elegáns

vilás iá,rt vásámlni. Most a nyomorult, szerencsétlenű i,írt ómai nép talrált inmenedéket. De Nero a Tiberis iobb partián elteriild nagy kiteriedésú csásárikerteket is az ot|ionát ve§ztett enxberek rendelkezésére bocsátotta, a rajtuk levőépiiletekbeu is sokarr iuottak feda aÉ. Sebtében ideiglenes szállásokat, barakko-kat huzatott, bogy a kárvallott nép legalább átmenetileg száláshoz |usson. Ostlábólés a közeli, kömyekbeü községekből, városokból élelmiszercket, közsziikségletici}&eket (fekvőhelyeket, konyhai felszerelest, sátrakat) hozatott Róínába, hogy az ín-séget valamikeppen csiikkentse, A csíszír rendeleével a kenyérgabona árát le§zál-ütona, méóie csak három sestertiusba kertilt. (Egy méó [modius], vagyis 8 ;733litetüszt egyébként mintegy tizenkét sestertiusba kerüt. Plin. N. H. XVIII. 9,8q-9o.)

Ahogy az emberek kissé mepyugodtak, többekben felrémlett, hogy i. e. 39o-ben, éppeu ezen a ba!ós napon, jűius t8-án, az Allia folyó mentén elt€riilő sík-ságon a gallusok sűyosan megverték a római sereget, utána beüirrck a Vámsba, és

felgyuitották. És most, kit leheme a tíizvészé4 a pusztulásén okolni ? Ki mást,mint az anyagyilkost, Agippina eószakos halálának ertelni szerzőjét, Neót ?

Hiába tett meg a fiatal csásár minden tőle telhetőt, hogy a szerencsétlen emberekszenvedését, nyomorát],elyhít§e, hiába voltak kisebb-nagyobb tűzeseteli már koráb-

ban is n4

gy,litatta 'Nem eí

tiku§ok fcrnaga a cdmeg akatmát, hos/tudni váüzetében tregyik ornlásáról! Otomboláserónak eszkíseretérrmesélték r

Nero kamennyitte§iik az turalkodáslhatása alnIosephusneppen a Vzött, ho§ízben 'negrokonszenr3-16.) Flszavait nxköziil nérrosszindulzom, hognetében enem éreztXX 8,3.)

Flaviusbíteni, bíísűya aldnemómakövető iűNeóban l

* RéYay .

I6o

]

l!

nagy

hírűaz

Messzi-szeme

cyúi-

a Saeptaelegáns

telált itt

levőbaralrko-Ostiából

fát leszál-

t8,733liter1,8g-so), i. e. 39o-beriiló §ík-Mórosba, és

l? Ki mástlá, Neót ?

la emberek!ná! koíáb-

Igaz,ín ez

ban is uapirenden, az elkeseredett polgárok bűnbakot kereste\ és ezert késxiggelelfogadták a császár ellenségeinek suttogó propagandáiát, elhitték, hogy NelogFiitatta fel Rómát.

Nero ellenségei, az elégedetlenek és séródöttek, a kárvallottak és becsuígyó poli-tikusok felhasznrálták az alkalmat arra, hogy elteriesszék ezt a képtelen hírt, hogymaga a császár gyújtatta fel a Váíost. Gyönyörködni akart a tűzben, a pusztulásban,meg akana semmisíteni az ósdi, szeperzékenek nem tetsző, csúnyának tartott R&mát, hogy úiat €pítte§sen a helyere, amely maid az ő dicsőségét hirdeti. Sőt egyesektudni váték, hogy amikor a tűzvész a legvadabbul tombolt, a császár színpadi öltö-zetéb€n palotáia sánházternében, mások szerint az épen matadt maecenasi kenekegik tornyában, lantiátekának kíséretével Homeros verseit énekelrc Tóia pusztu-!ásrá.ól! (Nem lehetetlen, és az adott alapot ennek a mendemondának, fugy atűztombolása közelrtte, Róma sárny1l pusznrlása láttán, a költészetben igen iártas Ne-óuak eszebe iuthattak Homerosnak ezek a sorai, és azokat fenr:hangon idézte.Kíséretének tagiai ba[ották a császár szavait, és talin kissé felnagyítva, tovább_mesélték a üirténetet. Lehet, hogy ennek a pletykaízíi históriának ez a magva.)

Nero kortrársai talán ekkor még nem is gondoltak alnyi ro§§zat Neíóól, mintamennyit a későbbi szízadok eüenseges közváeménye óla elhitt. Ismét emlékez-tetiiik az olvasót Tacitus szavuraz,,. . . Nero uralkodásának töfténetét, amelyeturalkodása ideién a félelem §zínezett hami§ra, bukása után a még eleven gyűlölethatása alatt irták meg." (Tac. Ann. I r.) Idézziik azonban egy kortársának, FlaviusIosephusnak tárgyilagosnak látsó soíait. A zsidó történetííó 64-66 között, teháteppen a Város égése i<leién, és az utána követ}eó válságos évben, Rómában idő-átt, hogy bevádolt honfitársai ügyében a császár kegyelmét kieszközölie. Többízben megfordult az udvarban, a vele talán egy hiten 1ev8 de legalábbis a zsidótkalrokonszenvező Poppaea Sabinával néhány alkalommal elbeszélgetett. (Ios. Vitar3-Ió.) Flavius Iosephus mintegy hámm évtizeddel kés6bb írt művébetr higgadtan,szavait megfontolva, így írt Neóól: ,,N€ío tiirténetét sokan meglrák, és ezekközü némelyek hálából a nekik |uttaott kegyekén, mások pedig gJrűlöletből ésrosszindulatból rágalmaaák, s ezért megvetést erdemelnek. Én nem is csodálko-zom, hogy ennyit összehazudBk Nero felőt mert ezek a történedíók elődei törté-neében sem ragaszkodtak az'tgazságboz, holott azok iránt sernmiféle gy{ilöletetnem éreztek, hiszen ióval az illető császírok uralkodása után éltek."* (Ios, Ant.xx 8,3.)

Flavius Iosephus idézett szavaival konÁntsem akariuk Nero hibIáit, vétkeit kiseb-bírcni, bilneit, iellemének foryaékosságát c§ökkenteni, más üg5rekben felelősségesűya alól felmenteni, a tárgyilagos megítéléshez azonban nem hanyagolható el anem ómai kortár§ történetíó véleménye. És ne felediiik, hogy a Nero uralkodásátkövető idők keresaény kót sriüyos vádal&al, bűnökkel i eti} őt. Erre ohrk is volt.Neóban láttát a rórrai császárkor intézrnényes keresztényiildözéseinek kezdemé-

* Révay József fordítása.

16r

lyeőa, ő volt az első, aki a keresxényeket a íómai álla- ellen§égeiként, igaaa-lanul megbélyegeae. Figyelemre méltó , bogy az egy évszázaddal késóbb uralkodó,,ió császár", a filoófus Marcus Aureüus kedvezőbb me8ítélésben részesiilt, holotta lugdunumi szörnyű keresaényiildözese\ a tömeges kivégzések az ő uralmáhozfűződtek. Egyéb sűyos bűnök, gyilkosságok joggal óhatók fel Neónak, amivelrászolgát a közgyűlöletre. Ezén nem meglepő, hogy az első borzatrnas keresztény-üdözésért Neíót tették felelőssé.

Említett'tik, hogy a római nép a Város pusznr!í§lúrt bűnbakot keresett. El semtudták képzelni, hogy a űzvész nem emberi kéz műve. Arra nem gondolta\ nyil-ván esziikbe sem iuton, hogy a tíizvész első éiszakáián telihold fenylett, titokban,keziikben fIíklyá*kal buikáló gytiitogatók számára nem a legalkalmasabb megvilá-gítás. Akrár Nero cinkosairól, akár másokról volt szó.

Jóllehet a sábes#d a ccászárrt gyúitogatással vádolta, a vád tarthatatlan volt,Róma égeséén az uralkodón nem lehetett bos§át állni. A titkosrendőrség, a be-súgok révén Neónak ez a pletyka a füébe iutott. A felheviilt légkihben most magaNero is azon volt, hogy a nép elkeseredéset mások ellen irányísa. A népharagfiirgetegét nem lehet€tt tartósan korlátok közé szodtani. Bűnbakot kellett keresni.Minthogy Nero a tíizvész okozta ellenséges légkörben nen étezte magát biztonság.ban, a pusztulás miatti elkeseredés arra késztefte, hogy tanácsadóival egyeértesbena keresztényeket, ,raz emberi nem elleni gyíilölettől vezetelt embereket. (ilyennektartotta őket Tacitus!Ann, XV 44), áldozanrl dobia a néphatagnak. A vizsgálabtOfonius Tigellinus, a mindenre kapható kegyenc vezette, hiszen hivatali tisztéuélfogva a praefectus praetoriónak már ebben az időben is - kivételes ügaekben -bíráskodrási ioga volt. (De ő csupán a vizsgálatot vezette.)

A keresaények (Chii§tianinak nevezték magukat) többnyire a zsidó közössegkeretén beliil éltek. Nagyobb résziik nem régen, sőt ez idő üáit, Szent Péter és Prálapostolok tanításának hatására vette fel a keresztséget. Arnikor 49-ben (vagy 5o-ben) Claudius csá§zir kiutasította Rómábót a zsidókat, ez az intézkedés a keresz-tényeket is €íintette. A biinteté§ csak Rómára vonatkozott, Italiára azonban nem,mivel végrehaitása szinte lekiizdhetetlen nehézsegekbe ütköótt volna. A rómaiközvélemény gyalcan .íossz szemmel néae a zsidókat, mert nemegyszel re§ztvettek a za rgá§okban. (Cic. Pro Flacco 66., teMt i, e. 59-ben.) Ez a bagyomá-nyos ellenérzés Tiberiusban is élt, mert mindeflt, ami szemben állott a hag5romá-nyokkal, a régi római gondolkodásal, gyanakvással szemlélt. Tiberius és a bozzáhasonló érziiletű rómaiak ellenségesen figyelték a maroknyi zsidóság számukraidegentil ható, s ezen érthetetlennek minősített szoMsait, szertaffá§ait.

A Claudius uralkodása alatt kiutasított zsidók (és veliik a keresaények) Neroprincipatusának eleién már visszaszivámguk Rónába. Nero uralrna első ót eszten-deiében vallrási rckintetben is megértő és tíirel,mes volt, legalábbis közömbösnekmutatkozott, (Aligha tévediink, ha ebben Seneca befolyását gyanítiuk.) Ennek amagatarüásnak egjrik ielet Szent Pál esetében is felfedeáett'rik. Amikor őt a iudaeai

ploculbíró§4

Mitebheza vigl.

"Ksaz uglbíínénnaü,xlí

AvszedtenyoüxháároA néh:uegy,rrak m,

vétkezkeresz

Nerez&tamegkírnagy \

nyeketkésőbtnyeketkocsiv

Abiránt s

kegyetüdözéRómá

Ankellenmeg, ipináhcszonycitt vizfe{esínaid F

162

procurato!, a császáu,boz tönent fellebbezése után, Rómába száüttana" a csázáíibiróság felrnenrctte. Az apostol pedig szabadon tovább taníthatott, té!íthetett.

Miután Tigellinus a nyomozást befeiezte, a császár a keresztények iigyet - ésehhez ioga volt - illetekességből a praefectus vigilum hatáskörébe utalta. A császára vigil-rcstüet parancsnokát, mivel a tűzesetek vizsgrálata hozzá tartozott, rendlívtüvizsgálati eliárással (cognitio extra ordinem) blaa meg. Szinte természercs, hog5laz ügyet Tigellinus továbbra is szemmel tartotta, A vizsgálat csak a gyúiogatásbűnére teriedt ki, azt vallási kérdéssel nem kalrcsoltrák össze, ilyen es€teket a se-natusnak kellett volna meg!árgyalnia.

A vizsgálat kezdetén letartóztatott néháuy keresaenyt kínvallatással arra kény-szedtették, hogy a vádat beismeriek, hitrcswéreiket meguevezzék. Az Ey ki-nyomozott személyeket biirtönbe vetették, maid őket is vallatták. A már előte el-haáíozott ítáet csak a legsűyosabb lehetett: véranúhalált kellett elszenvedniök.A néhány Hnvallatrással kicsikart beismerő vallomás alapián a római keresztényekreaz egyetemes felelősség gyakorlatát alkalmaztrik. A biintetést a római joggyakorlat-nak megfelel(rn, a taliónak az ókorbau elteriedt elve szerint szsbták ki. ,§i nibenvétkezik, az által biinhődik", mondja ez az elv, és ezért a gyúitogaüá§sal vádoltkeresztényeknek tűzhalált kellett elszenvedniök. (Dig. 48. 19 , 28,12,)

Nero a kivégzést úgy akarta megí€ndezni, hogy anal a nép kedvében iárjon, ésezen népiinnepéllyel kapcsolta össze. A Tiberis iobb partián levő (tehát a tűzvésaőlmegkímelQ vaticanusi kertekben levő circusban, a Gaianrrmban kocsiversenyt,uagy vendégséget rendezett. A mulaozás közbeu a Mtránnyal leöntött keteszté-nyeket kereszre feszírctték, és megg5nliotrák őket (,,Nero fá,klyái"-nak nevezték elkéóbb). De más kegyetlen ,,mulatságos" módon is kivégeaek ártatlau keíe§zté-nyeket: egyeseket rállatbőrbe vafiak, é§ vadrászkutyákkal t€p€tték szét. Neío, akocsiveísenyzők öltözetében, a nép közé vegyiilve, veliik együtt mulatozoB. . .

A borzalmas megtorlrással nem mindenki értett egyet. A Hnhalílt szenvedettekiránt sokan részvétet érenek, a bossárállrásnak ezt a könyörtelensegét trllzottankegyetlennek tartották. (Tac, Ar:n. XV 44.) A keresztényeknek ez az irgalmatlanüdözése a birodalomben egyelőrc még nem terjedt el, mindg1 bizonnyal csakRóníra szodtkozott, megtorlásul a Város pusznrlásáért !

A megtorlás megtönént, a bűnbakot feláldozttík, de a haragvó isteneket is kikellett engesnelni. A hagyomány szqint az ősi Sibylla-|óskönyveket kérdeztékmeg és ezek alap|án könyörgő imákat intéztek Vulcanushoz, Cereshez és Pmser-pináboz, rlgyszintén luno kegyelrnén esdekeltek. Az iníkat a legelőkelőbb asz-smnyok mondták el, előbb a Capitolirmron, maid a legközelebbi tengerparton,itt vizet meítek és ezzel hintették be az istennő templomát és szobrát, végtil aféries római asszonyok az istenek képmásait székekre helyezve megvendégelté\maid pedig virrasztva imádkoaak a halhatatlan istenek bocsánaáén és keg5relméén,

163

A::nikor a romeltakarítrás fáradságos es hosszadalmas munkáia folyt, látták csakmeg a Város lakosai, milyen sűyos kátok keletkezrck a tűzvész következtében.MegHsérelték ,16-64 y6nni, mi az, ami vég)eg elpuszmlt, mi az, 9lni hely. eáüt-hátó. A legrégibb, legtiszrclrcbb szentélyelret a tűz elhamvasáotta, és veliik eryüttsok fogadalmi a|ándé\ műkincs vrilt a lángok manalekává. A sziürd anyagokból,kőből épített házak kevesebb kárt szenvedte§ mint a hagyomrinyos módon emeltépüetek, A legsűrűbben lakott városrészek beorrrlott bérMaömbjeinek hailék-talaniait ideiglenes szállásokon belyezték el. Az előke§ gazdag polgárok a kör-nyekbeli, vagy vidéki viüáikban vártík meg, amíg az ti|iáepítés gondiai elhárulnak,és Róma megint - Róma lesz. A senatotok legfeliebb a múlhatadanul sziikségestanácskoásra utaztak Rómába. Nero a város határában fekvő serviüusi kertekben(Hotti Serviüani) lakott. Hogy ezek pontosan hol voltak, nem lehet megállapítani,egyes felételezesek szerint a Város déü vagy nyugati részebeu lehetrck. A ómaiszoMsoknak megfelelően a villa hatalrnas parkiában több fényűóen berendezettház állbatott, ahol a császrÁr udvartartása, a praetorianusok alakulata ideiglenesenelhelyezkedhetett. A parkban híres göóg múvésze\ Praxitelés, Skopas szobraithelyezték el. (Plin. N. H. XXXVI 5,23,26.)

Neto uagy szenvedéllyel vetette bele magát az úiiáépítés megszervezeseneknagy munkáiába. Szemáyesen foglalkozott a felrneriilt kérdésekkel. Megbíztaépítészeit, keszítsenek terveket a Város úiiáépítésére. Mindenekelőtt nagy gondotokozott a íomeltakadtás. Nero az ostia melletti mocsarakat ielölte ki ,rszeméttelep-nek", ide kellett a leégett épüetek romiait, a roncsokat, a bonaási anyagot szállíani.A folyami haiók, amelyek Ostiából élelrniszert szrállítottak Rómába, visszafelé vivőútiuko! köteles€k voltak törmeléket, roncsanyagot szállítani, hogy azok azután amocsarakba keríilenek. (Az í877. évi ásauások során kiderült, hogy a rcmeltaka.,,ríuás mur:kíiát nem végezték el maradéktalauul; a régészek megállapították, hogya nehezen elszáütható romok egy részet a helyén hagyták, az úi épüercket reá|uképítették.) A szenélyeket - ahol lehetett - a megmaradt alapokon, persze emléke-zet szerint, eredeti formál'ában álították helyre, mert az istenek így leltek kedviiketbenniik. Mindeu valószínúség szerint elsőnek a Vesta templomát áűtoták helyre,az állami és családi kultusznak ezt a fontos helyét. Nero ebből az alkalomból péoztveretett. A forgalomba hozott arany- és ezii§téríDék hirdessék bilodalomszerte,hogy a császár úiiáépítteti Rómát, é§ Vesta temploma ismét áll ! Az émte előlapiánNero babérkoszorrls arcmása látható, köfifatán nem látható a sok címe, hanemmindóssze: NERO CAESAR AUGUSTUS. A h,ítlapon Vesta kör alakri templomát,ennek hat oszlopát, kupoláiát mintázüík meg. A templom négy lepcsőfok magasságt1

emelvényeu áll, az oszlopok kőótt az istennő szobra tekint előre. A körirat csakennyi: VESTA.

Gondot jelentett a lakóh,izak úiiáaítése, a császár azt kívánta, hogy az megbatá-rozott rend szerint történiék. Nero két építésze, Severus és Celer, latinosauhangá nevtik ellenére a Közep-Keletről szÁímlxÁ göóg múvészek voltak. Az,liiáepítés során a két építész bebizonltotta kiemelkedő képesség&. Ú1 nomat

st!§É§tccyspdTimcs.lszdbo8Mn

sY8slrá,lrá:z

qe8í(esaiz lNerh.lva8

(

dq\rlsti| rtédfritArbo{abi

lc§,í€lEnalbqF2,

a:z

tl!cpíDóe!trr

r64

hkin.ht-úttbl,dtl&-6r-lk,B€§

Enni,hailttEnhit

Ek!t8iotPni.lvőlat8.,,

,gIlrtklE-letEe,azllte,

lán@út,Etlnk]

lí-ilnAzEít

akaruk, ez volt a császár óhaia is, hiszen a régi Város az i. e. 39o-ben órtént fel-gy,íinísa óta tendszertelenül, csúnyán épüt. Kisebb-nagyobb házakat emeltek asík tertileteken, emelkedőkön, halmokon, rossz anyagból, stilustalanul. Csak haegy ház leégett, és ez nemritkán fordult elő, építettek helyébe iobbat, hacsak aspekuláció nem bította ezt felesleges fenyíizésnek. Áz alexandtiai történész,Timagenes, Róma ádán elJelsége (az i. e. I. szízad második felében élt a Városban),csak azert nem örüt a háztiizekne§ mert véleménye szerint a romokból maidszebb házakat építenek. (Sen. Ep. moí. 9I, I3.) Augustus kötelességének tanotta,hogy Rómát szépítse, a közepüeteket, templomokat, burkolatta.Minden igyekezete hiábavaló volt, pompás épiiletei most elhamvadtak.

Severus és Celer szeme előtt olyan szép vrirosok példál'a lebegett, mint Antiochiavagy Alexandria. IJi útvonalakat, szeles utcákat tervezrck. Az utcák mellett építettbázakat szrgélyez,zc árMdsor, hogy a háztömbök horrrlokzaa védett legyen. A bér-háztömbiik (insulae) magasságát meghatIírozaík, négy emelemél óbbet nem szabadépíteni; a hááalak nem apadhattak egymáshoz, ezentű tűzfal válassza el őketegymá§tól. Minden Mztömbben udvart létesítette\ hogy a lakrások levegősebbek(és kevésbé tíízveszelyesek legyenek). A csásár a romokól megtiszdtott telkeketaz építtetők rendelkezésére bocsátotta. A költsége§ építkezésí módnak a fedezetétNero maga kívánta előteremteni, és a Városuak adni. Sőt az építtetőknekn vagyonihelyzetiikne§ társadalmi állásuknak megfelelő iutalínat ígért, ha a magánházakatvagy a bérházakat meghauirozott időn belü felépítik.

Serényen folyt a munka, az emberek hajlékhoz akartak iumi, és természetes€nelnyerni a császár ígérte |utalmat, hiszen ezzsl az építési költségek csökkenrck,Viszont a költségeket megemelte, bogy az úi építési szabIílyrendelet értelmébentii módszer szerint kellett építkezni, bizonyos magasságig tilos volt téglákat, vályog-téglát, gerendát felhasznIílni, hanem a környékbeü gabii vagy az albai hegyek kő-feitőiből kitermelt peperint kellett használni, mert ez a kőfa|ta ellenálon a tűznek.A nagy úiiáépítéshez íenget€g munkáskézre volt sztikség, ezert a császár eltendelte,hogy a iövőben egy bűnöót se ítéljenek haltílra, hanem minden eűtéltet hozzanaka birodalomból kényszermunkára ltaliába. (Sueton. Nero 3 r .)

Nero maga is a kárvallottak közé tartozott. A tííz elpusztította a Palatinuson állócsászári palottík nagy részét. Ezén, felhasználva az alkalmat, meg§zerezte a romokeltakadtása után iiressé vált telkek ielenékeny részét, hogy ott a maga számáranagyszabású palotaegyüttest építtessen. Severust és Celert lelkesítette a feladat,hogy a császár §zertelenü csapongó képzeletének tetsó hatalrnas palotát emelenek.Ez ne leg5ren ismen épüethez hasonló, hanem valami küönleges, amely maidaz Aralyház (Domus Aurea) büszke nevét kapja ! A tűzvész okozta megrázkód-tatás egy időre kiiózanította a császárt, de ú| palot,áiának tervezese, az építkezésgondolaa megrészegítette, és valami rendkívtilire vágyott, ahol majd ,,végre embermódiára kezdhet lakni." (Sueton. Nero 3r.) Ezzel a kiielentéével utalt arra, hogya Serviliusi Kertekben berendezett ,,sziikséglakás" kényelmetlensegét feüettébbterhesnek érzi,

ú5

Az ú| császári palota építésében m€rőb€n riiszerű elgondolást kíván a ervezők-től. Míg Augu§tus beérte a hagyományos, előkelő polgári Mz eg5rszeűségével,amivel háng§űyozni kívánta, hogyő, a princeps nem e5réb, mint első a polgárokköótt, addig Tiberius már egésrcn nagyvonalu, hatalrnas palotát emeltetett aPalatinuson, közel ama kunyhóhoz, amelyben - a monda szeíint - még Romulus,Róma megalapíóia és első királya meghúódott. A bizonyáía nem epelméiű GaiusCa}igula tovabb feilesztette császrári e!ődiének palotáiát. Talárn azí akarta megmu-tatni a világnak, hogy a ómai birodalom isteni uralkodó|ának lakóhelye tűtesz a

Ptolemaiosok nagy hírű alexandriai palotaegyüttesén ! Most azonban mind a tibe-riusi, mind a caligulai c§ászári palota, úgyszintén a Nero építtene Domus Transi-toria nagyrészt elpusztult.

Nero nem a haglomIíuyos császriri palotát akarta rl|iá éleszt€ni, hanem óriásikiteriedésű parkban rálló palota, s egyéb epüerck terveze§ét rendelte meg. (A mo-dern kutatás szetiní, az Aranyház együtte§e és parkia a mai Monte Celio déüleitőiétől északi irányban [a Colosseum felé] a Via Cavourig teriedt; nyugaon aPalatinusía támaszkodott, északkeleti hatrára mintegy a Sta. Maria Maggiore,délkeleten pedig a Via Labicana lebetett.) hz egész rcriilet mintegy öwen hekrárvolt (összehasonlitásként: a Vatikánváíosé ma neg5rvennégy bektír). Az óriá§iparkban, modern szóval élve, ,rangol-ken"-ben terrnészetesnek ható elhelyezésbenpázsitsónyeg, ligete\ cseriek, fák, bokrok vráLltakozuk. Nagy tavat léte§ítettek(helyén ál1 a Colosseum), és hog5r Nero számára a bukolikus élet öómeit elővaíá-zso!ák, tíblákba gabonát vetettek, mellettiik legelőket létesítettek, sólőket tiltet-tek. A Dagy Paík elkeútett reszében szeüdített vadállatok, iámbor bááallatokszabadon iárak-kelrck.

Ehhez a hatalnas parkhoz, a tóhoz a vizet elő kellett teremteni. A ,re-rég épütAquaClaudiából a vizetküön vezetékkel szálütottlák, afüdésbezkisebb vízvezeteketéplrcttek, hogy a Rórnától keletre fekvő, az ókorban - és ma is - oly kedvelt AquaeAlbulae kentartalmú forrásának vizet elhozzs. Maga a császíri palota - modernfeltevés szerint - inkább a hellenisztikus dél-italiai viüaepítkezésre emlékeztetett,mint a korábbi Róma-vámsi palorákra. Ma mindebből serrrmi nem áll, de a kutatrisszerint, hasonló dpusrl kisebb villá} falfestményeken (mint p€ldául M. LucretiusFronto pompei hiaában) láthatók. A nagy palotaépiilet mintegy háromszázhetvenmét€r hos§á fton§ával a Mons Oppius északi leióiére támaszkodott. Közaenhatalmas ötsógletíi, félködves csamok (exedra) helyezkedett el, amelyből szobáknyíltak. Az észak felé néó bal számyát né5lszögletes oszlopcsanrok díszítette.A közepert elhelygzett hatalmas szökókút vize a szobákba rárarrrló levegőt kellemesenhíi§ítette. A iobb szárny déIre néző ablaktalan lakóhelyiségeit a meleg délelőtti és

déü ónákban pihenésre haszlílták, a levegőt és a világítást a mennyezercn levőnyílásokon át kaptrák, A palotat tni.6 az idősebb C, Plinius, mind Suetonius méglátták, és uem annyiía elraBadtatott ámulattal, mint inkább neheztelően szemléltéka tűzott pompát. Főként Suetonius ír a nerói palota káprrázatos félyűaéxéól. Azebédlőhelyiségekbeú elefiltc§ont lapokkal kirakott kazettás mennyezet volt,

l6nnl!2§üc

EktjabEs

d

b̂bdDb§ll

igavqEan

db!l

l-ü*.t§lBIt-i8G.li-

bit>ailaE,ftbi!a!*,t_

!t-*

lap|aikat ki lehetett nyimi, hogy a nllásokon kereszti.il virágokat s csöveken átfinom illó olaiakat, drága illatszereket szórianak a vendégekre. A helyiségek falaitnem csupán festmények éke§ítették, aranylemezekkel, ékkövekkel s finoman meg-munkált küönleges cappadociai kőzettel, a phengitesszel bodtott|ík. (A phengitesaz alabástrom egy fait$a3 arról Devezetes, hogy fehér színű és kemény, mint amárvánn és még ott is, ahol barna erezet szőtte át, áttetsó volt. Plin. N. H. xxxvl22, 163.) A fogadóhelyiségekben levő fiilkéket remeknűvű bronz- és márvány-szobrok ékesítené§ közüiik nébány reánk is maradt. A legismertebbek köátartozik a harcoló gallus, a iibás fiu, és Nero egyik kedvence, a ma is méltán meg-csoűlt Laokoon-csopon.

Nero képzeletét mindig foglalkoztatta Tóia tragikus sorsa, r/or.4 címmel eposztis írt. (Iuven. Sat. VIII 22I. Dio LXII z9.) Most pedig Tóia pusztrrlását kepze-letében összekapcsolta Róma égésevel. Az istenek biintetésekent kígyók megfoiot-ák Laokoont és fiait, mert figyelíneztetni akartrák honfitársaikat a veszelyre; Nerovalami összefüggest érzett ebben is a Város pusztulásával, ezért egy szoborcsopon-ban megninüáztatta, és a művet a palolában felráüttatta. (Amikor a remek alkotástmintegy másfél ezer év műva megtalálták, a kiemelésnél Michelaugelo is ielenvolt, és a míl nagy harással volt késóbbi művészetére.)

Sfirkkók, freskók űszítették a szobákat, a látszatperspektívában megfestettráiképek szinte felnyitották a falakat, a helyisegeknek nagyobb távlatokat nyúitottak.A falfelüetet küönleges raizú, finom festmények bodtották; virágok, madarak,képzelet §ziilte áUatok üde színű kompoációi kápráaatták el a néóket. Művésziikbizonyos Amulius, római polgrár volt, aki mindig tog:á|ába öltözve, méttósággaldolgozott, öltijzetét még az állványon állva sem verctte le. (A nag5r munktít bizouyáranem egyediil, hanem segédeivei együtt végezte el.) Nero - talán feltekenységből,hogy másnak ne dolgozzár, vagy a reá bízott feladaftól más megbízás el ne vonja -szinte fogságban tartotta a fesóművészt. Így a Domus Aufea falfesményei marad-tak élete főművei. (Plin. N. H. XXXV rq ruo.)

Az elpusznrlt, betemetett császári palorára t489-ben, a renaissance fénykorábanvéletlenü bukkantak tá. Fölfedeói" nem tudván hol |ámak, barlangnak (olaszulgrotta) vélt€k. A bizarr mintáiú fesmények megragadták a ,,barlang'' művészláto-gatóinak, Raffaellónak és fiatal taní*ínyainak, Giulio Romanónak, valamint Gio-vanni da Udinénak kepzeletét (utóbbi a nevét is bekarcolta a falba). Raffaelloeppen ez idő táit kapott megbízá§t a vatikáni palota loggiáinak fesésére. Amulius-nak a művészerc annyira hatott reá" hogy taníwányaival az ő modorában űszítettea falfelüeteket és azokat - az antik minták feltalálási helyeól - grotteschénaknevezték. (Ez a groteszk sá eredete.)

Még a Domus Aurea építéséne\ a Város helyreállítási munkíinak megkezdéseelőtt Nero két múértőt kiildött a göíögök 1akta artományokba, hogy az ott mégbőven feltalálható műkincsek iavát gyűitsék össze mind a maga paloáia, mind Rómaközépüeteinek és tereinek dísátésére. Hogy ezeket a remekműveket a városoklakossága nem szlvesen engedte át a ,,fo§aogató rómaiaknak", az termé§zetes.

ühltFmÉú3brnÉaatBlné3ió,el&tzL

,67

A ómai közvélemény sem nézte ió szemmel a császír palotáiának óriási fuítke-zéset. Csípősen meg is jegyezték, ha a Domus Aurea építése így folyutódik, Rómá-ban csak Nero számára jut maid hely, a Város lakóinak a szomszéd vámsokba kellkólttjzniök. (Sueton, Nero 39,) A palota belü is lenyűgtjző látvrányt nyriithaon.Az építkez€§t Nero életében nem feiezték be, valószínífleg soha nem lakott benne.

Halála ug{n tövid ideig még folytat&ík az építkezést, azlftán - hogy Neío gyűlöltszemélyére semmi ne emlékeztessen - íészint lerombolták, részint más épüetekceliára hasznáták fel. Mióta módszeres és tudományos feltárása folyik, egyre töb-bet sikefiil megtudni Nero bíres palotíiának egyes résáeteiól. (A mai látogató

|óformán semmit nem lát a haidani pompáiától, űszeitől megfosztott, remek palo-

tából. A reánk meredező rideg sziirke falak kübrránűóan hamak. Csak a boldvekmaradvínyaiból, a néhány feltán helyiseg mereteiből lehet az egykod Domus Aweanaryszerű arányaira következrcmi,)

Nem maradt reánt, többek köótt, az a híres óriási bronzszobor sem, amelynek

mep,intázására Nero a bíres szobrrása, Zenodotost Rómába hívta. A szághítsz

láb (harminchat méter) magas szobor a Domus Aurea előcsarnoMban, a vestibulrrm-

ban állott, hatalmas méreteivel elkélrsnette a ómaiakat, akik colossusnak nevez-

ték. (Plin. N. H. XXXIV 7, t8, 45.) A szobormű Netót a Napisrcn, Helios-Solkepében ábrázolta. Emlékezziink, hogy a fiatal császárt Seneca az Ápocnbcgnto§s,ban (4, z8) Apollóhoz, a szepművészetek isteni védnökébez hasonlította, Apollótpedig a Napistennel azonosították. A napban a keleti népek a világ uíát tisztelték, s

ez a gondolat a göógökön át a ómaiakhoz is eljuton. Már Nagy Sándor utódai ispénzérméken a Napisten koronáiával fejiikön ábnízoltatták magukat, a sugárkoto-

na' az isteni szimbólrrrrr, a hatalom jelképe volt. Említettiik, hogy Nero volt az

első császrár, aki Rómában így ábrázoltatta magát

HEü4ét

N!hi!ÁÉBtEdlhíL

t1tFíIltül..ú

9. FEíEZET

ÉpírrBzÉs És pÉNz

Mind az Aranyház, mind Róma építése továbbhaladt, A megsérüt házakat, köz-épületeket kiiavították, hdreIíllítoták, sőt úi kö#püeteket i§ epítettek. Így anép örömére, úi nagy közfiirűt (Therrnae NeroniauaQ emeltek a Mars-mezőn.Agrippa híres thermáinak közelében. Még évtizedekkel, sőt századokkal késtíbb isélveztek a nerói fibdőket, s csodálattal emlegették pompáiukat. A gunyoros Martialisígy irt róluk:

Mi rosszabb Nerónál ?

S mi jobb ftirdőinél ?

Mart. Epigr. VII 34, 4-5.

Neíót két építésze, Celer és Severus rábes#lte, epíttess€n ba'óáató csatomát,amely az Avemus tavat összekötné a Tiberis torkolatával. Nero minden nagls?A-bású tervért lelkesedett, az ötlet módfelett 'ngatla, és e#rt megkérrc építészeit,iuttassák el bozzá a kész terviiket, s kezdlenek amnnal hozzá az épltkez&bz,!A munkálatok meg is indultak, de a lekiizdhetetlen természeti akadályo}í<al - rlgylátszjk - az építészek nem számoltak, azok még a császír akaraával is dacoltak.Hegyes, sziHás, homokos, száraz tedileten kellen volna a mintegy kétszáz kilomé-ter hosszrlságri c§atornát Neapolis térségéből kiindulva Ostiáig megepíteni. Nerotalán a közel}átás megiavítására gondolt, amikor a csatornaépíté§hez fuzáiálult,de hogy valóiában mit akart ezzel a csatomával, ma már nem tudiuk megállapítani.Mind Róma úiiáepítése, mind a Domus Aurea megépítése felemészrctte a rcndel-kezésre álló penx, és lefoglalta a munkaerőt. Így ez a nagyszabásrl elgondolás meg-maíadt - tervnek. Nem hallgathatiuk el, hog5l ennek a csatomának a megépítésétkesőbb sem tartották szíi}ségesnek.

tst!a|:

*zÉ}ttsti. ,lbb|jb-

*,

i

a

E[?Fl!

l:iilbx,HB

169

A Város úi!áépítése rengeteg pénzbe keriiüt. Nemcsak a magánosoknak, hanem acsászárnak és a császári fiscusnak, sőt az aerariumnak is. A középüetek hellreállí-tásának kölsége íőként az aerariumot tethelte, hiszen Róma-vrirosi épiiletekólvolt szo, de a fiscusnak is lrelyt keüett állnia a kiadások egy Észéétt. Ezenkívtll,mint említetttik, Nero magríra vállalta az árkádok megepítését, amit talán magán_vagyonából fedezett. Mind a s€natus, mind a császári kornnányzat egyaránt erélyesés etőszakos eszközökhöz nyűt. Megadóztatták az italiai és a tartomínyi váíosokat,köziiüeteket, Ezt Rómában indokolmak is tartották, Róma régi fenyének vissza-á,ütása, úi közepiiüetekkel, létesíményekkel való gyaíapítása a birodalom összes-ségének erdekében állott. RómáMl sugárzott ki a rómaiság tekintelye, hatalmánakragyogása. Hogyan lehetett volna ezt fenntartani, ha a Város, a római oép biiszke-sége, szemefénye tovább is romokban hever ? Sőt Nero még a szentélyek kincs€it isigénybe vette, a polg:árság nagy megütközésere, holott ilyen cselekedetekre a Köz-üírsaság korából több példát lehetett felhozni. Hogy e kincsek ellenértékét a DomusAurea építésére is felhasználtát ? Nero gondolkodása szerint a császár lakóhelyénekpompáia es a székváros fénye Egyaaazt az éídeket szolgá|a. És Róma úiiáepítésé-vel - bár befeiezéset nem érhette meg - Nero elérte, hogy amikor az idősebbPlinius 73-ban a VIírosól ír, nem tud betelni magasztalásával. (Pün. N. H. III51 9, 65 skk)

A Mfi/aflott ómai polgárság azonban nem egyöntetű lelkesedéssel fogadta Neronagyszabásrl építkezeseit. A romos Vátosban a közbiztonságot is helyre kellettáűtani, s ezén a császát hozáiátult a rendőri tevékenység megszigoútásához. Sokrégi, nír feledésbe merüt tilalmat, biintetést ismét életbe léptettek, és következe-rcsen korütozlík a vendéglátásokra forűott kiadások legmagasabb határát (kitudja, hányadszor Róma tiiíénetében !). Sőt Nero, a kocsrnák korábbi korhelykedővendége, most a csapszékeket is megrendszabályoztatta. Megtiltotta, hogy a ven-déglőtttik főzeléken és zöldségíéléken kíviil más főtt ételt felszolgálianak. A kocs-mákban, a csapszékekben folyo élet mindig szemet szúrt a hatalom birtokosainak.Ezekben főkent a szegényebb emberek 5űtek össze, vitáik, beszelgetéseik olykorgyanakvást keltetrck a titkosrendőrseg, a besúgók útián á|ékozatott városi ható-ságokban. Erkölcsi tekintetben is felettébb kifogásolták az itt folyó iizelmeket, úgy-hogy forgalmukat több alkalommal is korlátozták. Tiberius és Claudius megtil-totta a iobb faita süteményeken líviil a húsételek és a közkedvelt meleg italokke§zítéséhez sziikséges foró víz felszolgrilrását. Nero tehát mindezeket az ilézke-déseket felrliította. Az egyszerű embeíek költekezesét és csekély sórakoási lehe-tőségeiket is korlátoaa. Aligha lehet ezt másként magyarIizni, minthogy az áItalá-nos nyomoníságban a takarékoskodást megkövetelte, a legcsekélyebb fenyíízést ismegtiltotta - másoknrfl.

A felemelt adókon kívü Nero, köziogi akadályokon filltéve magát, rendkívüübozzá1á!írlást kívánt az építkezésekhez. Azokhoz a városokhoz, szövetségesekhezfordult, amelyek adómentességét régi egyezmények, kiváltságok biaosították.

Nero pénzügli kormányzata merőben úiszerű, Rómában eddig nem alkalmazott

c§LiíatlaE\fdeÁqrfi]

tót

9o(,§ú]

ɧdsdsé

0,7

É&tfodlisl§íiej

haiclpc

§aFFis,-i

e§zközhöz nyíLlt : az araDy- és ezüstérnék pénzlábának csölrkentéséhez. Nem tudjuk,ki tanácsolta en a császárnak, azt sem lehet haúlozotan megállapítani, miért voltrá sziikség. Hiány mutatkozott-e a uemesfémekbcn, több p€nzt akartak-€ kiboc§li-tani ? (Kétségtelen, bogy Nero csök&entett araoytartalmú érméi még egy éwzá-zaddal kesőbb is Dagy §zelepet iátszotta} a birodalni pénzf,orgalomban,) Az a fel-tevés sem utasítható el, hogy a nagy árube"hozatal miátt nil sok nemesfémből,fókent arauyból ven péoz áíaE ott ki a bitodalom határain tul élő népekhez, sezéxt k€llett az auíeusok énéket csökkenteni. Felmeriiühet az a gondolat is, hogy azaugu§tusi peozreform nem vált be te]iesen, és az elnűt évtizedek folyamán kide-rüt, hogy az araly- és ezüstérmékét a bronzvereteküez kipest tű magasra sorol-ták be.

Nero nagy őse, C, Iulius Caesar volt az első római államférfi, aki folyamatosanveretefi aranypérrzt, hogy a tartó§ pénzhiányt orvosolia. Caesar egy római fontGzr,s gílrnfu) sűyri finom aranyból negyveD érm& veretett, tehát egy aureussűya 8,r9 gamm volt. Ekkor szabályoztrák a forgalomban levő fontosabb pénz-nemek arányát. Egy aureusén 25 denariust, illetve saíz §estertiust adtak, a legki-sebb vriltópénzből, a bronz-asMl légyszáa darab ért egy aranypénzt (tehrit a ké-sóbbi korokban is érvényes arány a következő volt: I aureus : 25 denarius : Ioos€stertius - 4oo as).

Augustus pénzteformja az aranyérme veretését némiképp módosította. Egy font,o,998-o,99l finomsága aranyból 4z darab, egyenként 7,8 gramm sűli aureustkévítettek, Az első princeps i. e, 8-ban törvényt hozatott (lex Iulia peculatus),amely az aranyénnék fiaom§ágát íögzítette, en:rek rontását a közpénzek elsikkasz-tásával azonos búncselekmenynek minősítette, és szriműzetéssel, valamint vagyon-elkobással biilrtette. (Dig. XLVIII r3, r skk.) Augustus az ezüstdenariusok srilyátis szabályozta. Egy római font ezii§tMl 84 darabot verte§ darabonként 3,9 grammsűyban. Tebát az aranynak az ezüstpénzhez való aránya a következőképpen alakult:ezüst: arany : I:l2,5 (csaknem teliesen tisaa fem).

Augustus utódai Érmészete§en továbbrs is vátozatlan finomságri auíeusokathozattak forgalomba, de azok sűyát, ha nern is étdemleges ménékben, fokozatosancsöktentették. (Tiberius aureusainak síúya 7,74-7§5 g, Caliguláé 7,78-7,55 %Claudiusé 7,8o-7,5I g.) Az arany névénékét változatlanul fenntartottak, az ezüst-pénzekhez való aráuyán nern változtattak.

Nero egészen a 64. évig kövene elődie, Claudius aurerrs-kibocsátásrának rend-szerét. A változatlan finomságú aranypenzek sűya 7,8o, majd, 7,65, ké§őbb 7,57gramm volt. A 6l. év vráratlanul előre nem látott kiadásokat okozott: a túzvészpu§ztította Róma úiiáépítésének részbeni költségeit, Az aríneniai kirrály látogatásátis vrirták, akit nagy fennyel akartak fogadni. És ezert -a már emlitett okokon ldviiü- azt is feltételezhetiü, hogy így akan Nero elegendő penzről gondoskodni. Azaurzus finomságán nem lehetett változtami, a szigoni augustusi töryén},t meg§éí-teni nem merészeltét. Nero tehát elrendelte, bogy a iövőben egy font aranybólnegyvenöt darabot, tehát hrirommal többet kell verni, mint eddig. (PIin, N. H,

xxxIII 3, 13,47.) Egyben az €züstdenarius sűyát is csökkentette, egy font ezü§t-ből a korábbi 84 érme helyett 96 darabot kell készíteni, E reform értelrnében azaureus sűya 7,28 grnmrn, az ezüstdenariusé pedig 3,4r gramm lett. Az aíany- é§

ezüstérmék aránya tebát szintén módosult: ezüst: arany: : r,rí.'3. Mivel azon-baD az eziist ötvözetét kb. tíz százalékkal rontonák, a valóságos arány voltatéppenalig vátozott: r:r3 maradt. A forgalomba hozott érmék névértéke persze nemmódosult.

Érdekes lenne mepállapítani, milyen gazdasági következményei voltak a nefóipénzverési reformnak. Minthogy az árak változásáól nincsenek adataink, a penz-romlás hatását nem tud|uk megállapítani. A csiikkentett sűyr1 nemesfemből készí-teft éf,mék forgalomba hozatala íőként azokat erintette, a}ik azokat felhalmozni,teMt a forgalomból kivonni akartrák. Valoszínű, hogy Neto eme reformiának sok-kal kisebb következménye volt, mint azt a modem történészek feltételezik, hiszenaz arany veretésének arányát Nero ut&ai csak tovább routották. }ellemónek tart-

iuk, hogy forrásaink, amelyek Nelo minden intézkedését szigonian bíráltá\ azarany- és eziistpénzek ertékcsökkenését meg sem eműtik, az idősebb C. Pliniusis csupán Pu§zta téDyként emüti meg, és. semmilyen észrevételt nem f{u bozzá.

Pliü.N.H. id. hely.)

Ez a 64. esztendő egyébként is vészterhes időket hozott Rómának. P€enestevárosában (ma Palestrina) levő csrászári gladiaoriskolábau kiképzésen volt baivívókkitörtek fogMznak is beillő laktanyáiukból, bogy kivíviát szabadságukat, Rómalakossága megrémiilt. Volt aki szívesen látott volna valami váltoá§t, másíésá sokanerrlékeztek még elbeszélésekből, feliegyzesekből Spartacus és társainak hasonlóankezdődótt rabszolgafelkelésére. A szá|hagyomáDy mint Róma egyik legnagyobbveszedelrnéól errrlékezett me9 az i, e. 73-1l. évek rabszolgafelkeléséól. Rómarabszolgatartó lakosságának felelnae hamar eliilt, mert hír érkezett, hogy a Prae-Destébn áüomásoó, ítíként a gladiatorok §zeDmeltaít{á§ával megbízott helyőrséga szabadságukra vágyó gladiátoiok kísérletét letörte. Róma fellélegezhetett !

A tirréni tengeri ha|óhadat - ámbár soha ilyen béke nem volt a birodalomban,

iegyene meg Tacitus (Tac. A!n. XV 46.) - Neío a caietaei (ma Gaeu) öbtilbőlCampaniába vezenyelte. (Lehet, hogy a téli hónapokban a cumaei ötirlt bizton§á-gosabbnak tartották.) Nero eme rendelkezésének bírálói kifogásoliá.k, hogy paran-c§ában nem intézkedett, mi az egyes hajók parancsnokainak a feladata esetlegesvihar esetében, merre tartsanak, hová iíányitsák haióikat. Ilyen parancs kiadásaazonban nem a császár, hanem a tengernagy fel8data lett volna. A beves délnyugatiszél a haiókat a pan menti zátonyolca sodorta, és emiatt tóbb nagy, három evező-soros hadihaió és számos kisebb nasád elpusznrlt. Hogy a legteliesebb béke ide|éna haióhadat ilyen vesae§ég érie, ezt felettébb baliós előielnek tekintették. Ezeketaz előieleket, a sóbeszed szerint, több más rcssz ómen is kövefte. A senatoroknagy tészr a 64. év szómos szerencsedenségéén Nerót okolta.

Neto hnyázásTigeilntöróldframelydarca frIlyenr

Máralk lnlvi§elkaVatioilhog5l rhogy }tebolyh"lyeqönurallNeno a

iutrása J

a s€lldlib€ítuseire, l

AzéscnsEvczeó

Est-luzLésbn_

Io. FEJEZET

A PISO_ÖSSZBPSKÜVÉS

§er6 hlmar 1rrhg6g _agát Róma pusztulásán. Ismét szenelen mulatozással, tivor-nyázással töltötte ideiét, a kormrÁnrás gondiait a császári tanácsra, íőként pedigTigellinusra bína. Fittyet hrányt a római hagyományokra és erkölcsökre. Mit sem15r66i;6 qzzal, hogy a senatoro\ a lovagok kárhoztatták ízléstelen mulatoásait.amelyeket már nem Petronius, az Aíbiter Elegantiarum rendezett. Nero ellúzott,arca felduzzadt, vonrÁsai eldurtrrltak, és szinte belágy8ádtak arca zsírpírnáiba.Ilyennek ábrázoliá* az ektor késziilt arcmásai, a §zobrok, a penármék.

Már a 64. esaendő eleiéu több ómai senatoí tlgy véltg hogy Nero többé nemalkalmas a princeps méltó§ágának betöltesére. Kicsapongó életmód|a, gáűstalanviselkedése, színházi fellépesei, a homrályból feltört cimborái, mint Tigellinus ésVatinius, valamint más hasonsórű emberek intrikái alapián arra következtettek,hogy a császár további uralkodása a birodalom sorsát veszelyezteti. Kitudódott,hogy Neót éiszakánként gyakran rérrrlátomások gyötrik, hallrrginál, sőt olykor atéboly jelei is kiütköznek raita. Viszont sokszor teliesen iózanul viselkedett, voltakhelyes, megfontolt intézkedései. Olyan ember amnban, aki néha teliesen elvesniönuíalmát, képtelen a birodalom kormrinyzásának feladatait folyamatosan ellátni.Nero a senatus szerepét csak döntéseinek ióvrihagyására csökkentetrc. Bár uralomraiutása kezdetén hitet tett, hogy visszatér az augustusi kormányzat elveihez, amelya senaflts hagyományos §zeíep& tisáeletben tartia, és egyben megígéne, hogy alibernrsok befo$sát kit{úsóböli, rlgy lászon amnban, hogy mindeme kiielenté-seire, amelyeket a senatus ezüsttáblára vésetett - már nem emlékezen.

Az előkelő és független ítéletil senatorokat ez a magatart᧠elcsüggesztette. Ezek asenatoíok a sztoikus triilcselet hivei voltak. Filoófiáiuk az embemek a boldog élethezvezető tna8atartá§t körvonalazta. Kevésbé foglalkoztak a sztoicizrnus elméleti prob-

penDem

Éróihz-szí-?!i,bk-trenlrt-lúniusazá,

c8tetvókómalkgnbanobbómalae-]ség

ban,lbő1n§á-

ran-e8es

űsagatiaő-ciénc}etrrok

iil

l

lémáival, mint az etikus élethez vezető út megismerésével. Sorsáu az ember nemváltoztathat, de ahogy azt elfogadia és szemléü, az raita műik. A bölcs ember -tanították a sztoikusok - tiirelrnesen viseli sorsát. Az élet és halál érrclme áüott aszloiku§ bölcselő gondolkodásrának homlokteleben. A bölcs ember egyaránt nyugodtlélekkel fogadia az élet öíömeit és csapásait. Ezt a magatartást a sztoiku§ok, góógsóval, apatheiának neveztek, és a ,,legfőbb iónak" tanották. (Sen. Ep. mor. 9, z.)

A sztoikus flozófia az i. e. II. szfuad óta teriedt el Rómában, és nem véletleniilvolt annyi híve a vezető köókben, hiszen megfelelt annak a gondolkodrásnak, amelyaz eszménftett római iellemnek megfelelt. A cstiszárkori római sztoikusok emberieszrrénye az a M. Porcius Cato volt, aki gondolkodásával, ideáliával össze nemegyeztetheóDek találta a caesari dictanlnát, es i. e. 46-ban inkább önkezével vetettvéget életének az afrikai Uticában, semhogy a zsamoknak ítélt Caesar kegyébőltovább éljen.

A nerói korban a sztoikusok legkiemelkedőbb filoófusa Seneca volt, az ő erköl-csi tanításai szinrc zsinórmértékü szolgáltak, a morális élet vezerlő kalauzának tekin-tettek. A hazáiukért aggódó római senatomk beletörődéssel, apatbeiával viselték elNero uralmának visszásságait, de elérkeaek egy ponthoz, amelynél meggyőódé-siik, gondolkodásuk szembekeriilt a császárral.

A 64. év csapásai még az ingadozókat is meggyőzte, hogy Neto uralma mind azisteneknek, mind a btilcs ember felfogásának ellenére van. Több senaor és előkelőlovag azon tanakodon, mi lenne a megoldás, mit kellene tenni. Tudák, kevesen van-nak, akik a cs€lekvé§íe képesek. Legtöbbitik egyben megeglezen: Neót meg kellölni. Hogy azután mi következik, az még nem ra|zolódott ki előttiik vMgos voná-sokban. Néhányan a régi szabad közűrsa§ág visszaáütását kívántík, de többenvoltak, akik a principatusi állarrrrendszer folFatását iava§olták, a princeps azonbanolyan kiváló, tiszta iellerrű, nemes gondolkodrású férfi leryen, aki majd a senatusz-szal egyetertésben, méltóan kormányozza a romai birodalmat.

A 65. év eleién mind többen csatlakoztak az elégedetlenekhez, A senatorok, és alovagok nem számítottak a ómai polglárság száes köreinek támogatására, ismertéka közhaugulatot, annyit mindenesetre tudtak, hogy a városi nép kedveli Nerót, hi-szen nekik nagyiából tn,indegy ki viseli a csrászári bíbort, csak biaosítsák megélhe-tésiiket, gondoskodianak szórakoztatrásukól. Küönben is a Város rli|áepítése alakosság nagy részét annyira lefoglalta, hogy a poütiálásra nem maradt sok ideje.Az elégedetlenek úgy hittek, hogy a Dép - ha Nem eltávolításával kész helyzet eléállí§ák - ellentrnondás uélkü elfogad|a az uralkodó személyében bekövetkező vál-tozá§t. A népet aiándékol*al, iátékok rendezésével megnyerik az ú| princeps sá-mára, hiszen a római polgárság, amely régi szabadságiogait máí több emb€í,ijltő ótanem binokolia, bármilyen rendszet számáta megnyerhető. A birodalom népeineka szemében, úgy vélték, a princeps személye teliesen közömbös. Gondot legfeliebba katonaság okozott. Bíztak abbaa, hogy a hadsereg maid csak elfogadja az rlj csá-szán, ha nem származik is a lulius-Clauűusok házábol (amelyből rrár csak egyferfi élt), Rómában csupán a praetorianusokkal kellett számolni, de olyan értesü-

174

léscit r(Ilymtkezdem

Azellmátóc4vetettétnek tiszazelegocsatá&l

Vá§Mbonisege, Cgnobilis:fele§€éeltasámteiiiket s

nát Yis§C. Pi,

ember vtotq akiaiándékegym,iüvolt szi3lantot, cösszeboziizően bPiso is sSok köhtelie§üq

Poütilbelőle azakarat&gés€, ídvezériilúden poIivádoltgíáztÁk msenafu§b

MintqEgy réwelőnyök r

hívei kön

il-B-€le-

:Iadtlcl)ülyllmltt6l

9z16

b-dlLlnEz-

taÉ*

ú-F.:aic,éFtaa*bb#§É

léseik voltak, hogy a tisztikar több tagia ugyancsak szervezkedik Nero ellen.(Ilyenre már volt példa, Gaius Caligulát is testőrtisztek gyilkolták meg.) Hogy kikezdeményezte az összeesktivést, azt Tacitus nem fudta (Tac. Ann. XV 49.)

Az elégedetlenek végü már abban is megegyezíek, ki a legalkalmasabb a princepsméltóságának bettiltésére. (Kezdetben többen - tudta nélkiil - Seneca nevét is fel-vetették.) Olyan vezeregyénisége volt sziikség, akit sármazísa, nevének, iellemé_nek tisztasága arra érdemesít, hogy magára ölthesse a császári bíbort. De magukaz elégedetlenek, még a senatorok óme sem tartozott a törtenelrni műtr1, nagy hírúcsaládok sar|ai közé.

Választásuk Gaius Calpurnius Pisóra e§ett. A Calpurnius Pisók már a filnnibaliháboni óta vezeó szerelrt iátszottak a ómai törénelemben (Caesar utolsó fele-sége, Calpurnia is ebből a családból szánnazott), és egike volt azoknak a kisszámúEobiüs Demzetségeknek, amelyek a polgárhábonl pío§criptióit fillélék. C. Pi§ofeleségét, Lívia Orestillrát Caligula elcsábította, -aid az asszonyt óvid idő mrllvaeltasátona. Amikor Piso két éwel később Líviát vis§zafogadta, c8ligula mindket-teiiiket számílzte. Claudius megke5relmezett nekik, a megcsalt féri haalrnas vagyo-nát visszaadta, sőt consullá is kineveztette.

C. Pisót a római nép nagyon szeíette. Megnyeó Hilseiú, rendkíviit baráságosember volt, §egítóké§z. Közbeniárására, anyagi támogatására mindgnki számítha-tott, aki hozá fordult. Több elszegényedett senatort, lovagot akkora összeggelaiándékozott meg hogy tagiai maradbattak rendiiiknek. (Egy senatortól lega!ábbegymiüó, e5l lovagtűl négyszázrnr sestertiusnyi vagyont tívántak meg.) Piso nemvolt szigonl erkölcsű férfid szerette a mulatságot. Ákárcsak Nero, ő is kedvelte alantot, az éneket, maga is fellépett, de csak zárt körben. Ezek a múvészi kedvtelésekösszehozúk egym,ással Pisot és a császárt. Nero gyakran felkereste a §enatort fény-íizően berendezett baiaei villáiában, aki ugyancsak sűrűn viszonozta látogatá§ait.Piso is szerette a költészetet, íngga is írt verseket, bőkez{ien trimogatta a poetákat.Sok költőnek leghőbb vágya az volt, hogy Piso körébe kerüiön. IIa ez a vágyukteliesiilt, Pi§óól dicsőítő, költeményeket írak, és teíiesáették a Városban.

Poütikai vezető szereprc Piso azouban már kevésbé rnlt alkalmas. Hiányzottbelő|e az a kiildetésébe vetett hit és meggyőződés, amely az igazi veaető egyéniségakaratát megacélozza, iellemét sziláttddá te§zi. Pisót csak nevének történelmi csen-gése, rokonszenves egyénisége és nepszerúsége aiánlotta, hogy az összeeskiivőkvezériikké tegyék. Piso azonban az utóbbi időben meglehetősen visszavonult min-den politikai tevékenFégtől. 6z-ben ugyanis a közismen besrlgó, Romanus be-vádola, hog5l senecával együtt a császrár ellen konspiníl; noha mind a ketrcn tisz-tázták magukat a vád alól, Nero gyanakvóvá vtílt. Ezért Piso nem hallatta szavát asenatusban, nem bírálta az egyes intézkedéseket, mint Tbrasea Paetus.

Mintegy harminc polgári személy, senator, lovag sótt összeeskiivést Nero ellen.Egy résztiket az erkölcsi felfogás, másokat a sertett hirlság vagy a remélt anyagielőnyök vittek az összeesKivők kis táborába. Többen köziiliik a császár egykori belsőhívei köé tartoztak, így Piso, Q, Plautius Larcranus és Lucanus, a köló. Többen

tiszta élet6, feddhetetlen műni fetfiak voltak, nem így Lateranus, akit a császáreppen mulatozásai, a lovak iriánti szerercte miatt kedvelt meg. Lateranus ez időbenmár nem tarmzon a fiatal emberek köze, lehiggadt, s most már ő i§ osztotta az össz€-eskiivőknek azt a r;ézeíét, hogy Nero mindgnlÉle gaztettel annyira beszennyeztemagát, hogy másképpen, mint halIílával nem segíthetnek íaita. (Sueton. Nero 36.)

Bármennyire elszáotak voluk is az összeeskiivő§ azzal tisztribarr voltak, hogy acMszárgyilkosság végehajtásáüoz tetteós, fegyverrel bánni tudó férfiakra vansziikségtik. Kapóra iött, hogy Faenius Rufus, az egyik rcstőrparaucsnok úrsultveliik, akit mélyen bántott, hogy ti§zt§égében társa, Tigeüinus, Nero kegyence, őtteliesen s háttelbe szodtotta- Faenius Rufirs, ezt mildenki iól tudta, Rúnában agabonaellritís ió megszervezeseén népszedi volt, s becsiilete§sége, tiszta iellememiatt sokan becsüték. Faenius Rufuson kíviil tijbb testőrtisá csatlakozott az össze-eskíivőkhöz, többek köátt Subrius Flavius kaonai tribunus, Sulpicius Asper cen-turio, Tigranokerta hős védőie, Gavius Silvanus centurio, aki rnár Claudius bri-tanniai hadiárau alkalmával kit6nt. Valamennyiiiket a római hadsereg keményfegyelme, a háborrlk kiizdelmei edzettek meg. Nem származtak neves csatádokból,de őszintén szeíeíték bazáfukat, amelyért annyiszor kochiztatták életiiket, Nem-egyszer teliesírcttek az udvarnál szolgálatot, saiát szemiiktel látták, mi megy ottvégbe, milyen kicsapongó, dőzsiilő életmódot folytat a császfu, és vele együtthasonsórú cimborái . Ata a megyőződésre iutottak, hogy ez a tivornyázó, énekes,komédiás Nero nem lehet a birodalom uralkodóia. Hamarosan hasonló gondol-kodtisú praemrianus tisztek csatlakoztak hozáiu\ és valamennyien arra a vegs6következrctésre iutoaak, hogy a császárt, akír eószak árán is, el kell távoütanitiszségéből. Több alkalommal tanácskoaak Faenius Rufirsszal, parancsnoku}kal,akinek feddhetetlen műria és veliik megegyezó úzerc igazolta, hogy helyes útoniámak.

Mintegy uegyveo embenől deriilt ki, hogy Nero meggyilkolására sziivetkezett.Blegendőnek artották, hogy ez az arrinylag kis csopon Rómát a csá§záítól megsza-badítsa. Bizonyára többiiknek eszébe ötlött, hogy Caesart sem sokkal többen gyil-kolták meg. (Hogy poütikai céliukat nem érték el, arról nyilván nem e§ett §zó.)Míg amnban Caesar ellenségei teniik elkövetésében határozotmak, elszánmakmutatkozak, ezt a Nero elleni összeesktivőknek nenr mindegyikéól lehetett el-mondani.

Az ósszeesküvők egyik legszenvedélyesebb tlgia M. Annazus Lucanus volt, akihuszonöt évesen, kota minden lelkesedésével vetette magát bele a Nero elleni me-rénylet cselszövésébe. Nero megszerete a tehet§éges fiatal költőt, quaestori tiszt-séghez iuttatta, s így bekeríilt a senatusba. A rokonszenv akkor még kölcsönös volt,mindketten becsüték egymást, az ifir1 császír barátságába fogadta tanlóirának,Seuecának az unokaikcsét, a fiatal Lucanus pedig a poézisért raiongó Neótólúfta az t!i, a boldogabb kor el|övetelét.

Említettiik, hogy Lucanus nag5l elbeszélő költemény megírásához fogott hozzá.A Caesar és Pompeius köótt folyt polglfuháboni történetét akana megénekelni.

CIEElfthJíFElöeílcgltÉ,trtc'csir

IGtúmálrrLd

Innali..!idfldbyáb

s.cvEll

AsclfupolG

176

z&bcnW-as36.)gavansult\őtlDailre?r-ln-hi_ÉnyMl,an-ott

íúttb§,dol-

*§óill.ni

ú€l,foon

(Innen a mű címe: De bello cíoili, az uókor azonban a dönó útközet színhelyerőloevezte el a hőskölrcményt, és így ismerik: Pharsalia,) A mil kezdetén még jóllátható Lucanus Nero inánti lelkesedése. De ez a |ó viszony a császár és a költóköótt néhíny év alatt megromlott. Seneca elhagyta az udvart, Nero mások befolyrása

alá kerüt, a hízelgőt iinnepelték művészi t€hetsegét, költői lángeszet. Nero lap_pangó nagyási mániáiának tápot adtak a öcséretek, az iinneplések, Megitta§ult amaga dicsőségétől, és azt hitte, nála kiváóbb költő még nem énekelt Róníban, sőtő a legnagyobb cöí€ poeüík színvonaláig emelkedett. Nero irigyelte mrÁsok sike-!et, határczottan rossz néven vette, ha ielenlétében valaki Lucanust méltatta. Vi-szont Lucanus és köló banítai óc§&ol,ták Nero irodalrni eófesátéseit. Ezek a

bántó megiegyzesek eliutottak a császár füébe. Hogy mennyire volt indokoltblrálatuk, ma már nern lehet eldöuteni. Neónak egy költeménye sem maradtreránk. (Suetonius még látta nehány kéziratát, s meglepte, menuyi műgonddalcsiszola, javította köleményeit. Suet. Nero 5z.)

Lucanus is a szoikus biilcselet híve volt. Nem a pillanatnyi sikerben, hanem azerényes élet diadalában hin, amely a bukásban is győzedelmeskedik. Az ő esz-ményképe is az uticai Cato volt, aki a vesnes, de igaznak vélt ügyet magasztalta, éshaláüval adott példát, hogy a rómaiak okulianak belőle. Lucanus híres verssoraitsokáig idézték, s azok errlékezetesek maradtak:

Caesar nrila nagyobbat, Pomlrius meg egyenlőtsem tűr már. Melyikiik harcolt jogosabban ?

- nem tudhatni. Komoly védők áütak ki ügyíikben:a győztesb€n az istene\ és Cato a bukottban.

(Lucanus: Pharsalia I 125-128,Csorba Győző forűtísa)

Lrrcanus kezdeti lelkesedése lelohadt. Míg a mú eleién Caesar (Nero őse !) aómaiak eüivatott vezére, adüg kéóbb a dictatoíban a gyűlöletes zsarnokot lá§aa köló. Ekkor Lucanus már közeledett az elégedetlenkedőkhöz, akik majd össze-eskiidtek Nero ellen. Ő is csatlakozott hozzáiuk, s lelkesen részt vállalt a merényletelőkészítésében. Alig hüető, hogy Lucanust csupán a sértett hiúság vitte a császátelleni ósszeeskiivésbe, mert az uralkodó féltékenységből megtiltotta Lucanus to-vábbi nyilvIá,nos irodalmi szereplését. (Szokás volt, hog5l a költők meghívott közön-seg előtt adták elő múveiket.) Nero egykori poétatáísának gyűlölködő és támadóverseiért megneheztelt.

Az összeesküvésnek agín mind6n tagi3 volt ilyen lelkes őszinte hazafi. két másiksenatort, Flaviu§ Scaevinu§t és Afranius Quintianust nem ilyennek jel7emzi azösszeesHivőkkel eg]rütt érző Tacitus. (Tac. Ann. XV 49.) Scaevinusról mint el-puhult, tunya emberről, Quintianusról pedig mint kiélt, ziillött íérfiúól írt, akitönérzetében sénett, hogy Nero a senator kicsapongásait egy gíLrryversben kipellen-

Étt.p.-§il-ú.)bakr el-

, ekime-iszt-rclqbak,!óól

Wá.dni.

gérezte. Valósdnű, hog5l mind a két senator nemcsak közismert élvhaihász volt,hanem nag5r va5ronnal rendelkeá tekintélyes ember is.

Az a kisszámú senator, előkelő lovag kevés, szinte ielentékelen kapcsolatbanállott a ómai neppel. Ha az előkelő senatoro§ nagyurak reggeli fogadrásán számoscliens, sok talpnyaló es naplopó meg is ielent, azokkal az előkelők alig álltak sába,legfeljebb néhány leereszkedő sót inéztekbozzáiuk. Nyilván nem törődtek azza|,mennyire népszerű Nero a polgárság körében. A békeszerető, serényen iparkodórómai kézműves, kiskereskeő azt a nyugodt l€kört áhítozta, amely munkáirÁhozkelt hogy szetény megélhetését biztosítsa. A sok - Rórnában lakó - idegen, aperegrinusok számára telesen közömbtls volt ki uralkodik, semmi köósséget Deméreztek a politizáló vezető körökkel. A nagyurak összeesHivésenek nem volt tár-sadalmi bázisa, sőt a legtöbb ember irtózott a felfordulristól, a polgárMbonitól.Ha tudott volna az összeesKivésről, mélyen e[téli azt.

A nép hangulata azonban az összeesküvőket va|mi kevéssé erdekelrc. Azt hit-ték, a tömeg könnyen befolyásolhaü ha Piso eléiiik rill, es sál hozáiuk, az embe-rek hangulata nyomban megyáltozik. Lehet, hogy a nép nyflt harcban nem ámo_gatná őket, de a befeiezett tényt köómbös belenyugvással fogarlná. TeMt csele-kedni keü !

Az összeesktivők heteken, hónapokon át tanakodtak, miként tegyék el láb alólNerót, lehetőleg minden kockízat nélkiil. Faenius Rufus közvetítésével kapcsolatbakeriiltek a tisxi csoporttal, amelynek a tagiai nem feltek a koclaázattól, a veszélytől.

A császárt mindig nagy kí§éíet, számos kipóbált praetorianus vette körü, ve-szélytelenü nem volt könnyű a közelébe kerüve, ellene merényletet elkövemi.Abban, hogy Neót meggyilkoliák, az összeeskíivők megegyezte\ de még nem talál-ták meg azt a személyt, aki a tettet végíehaitia. Még nem akadtak rá arra a férftlm,akit Lucanus költői képzelete így látott:

,,Nézd az igazi honatyát ! ez méltó arra, hogy oltártRaki neki Róma, kinek ne piruli eskiinni nevére;Kit - ha igáól ment íővel fog§z állani egykor -Isten sorba helyezz . . ."

(Lucanus: Phatsüa IX 6or-6o4.Baksai Sándor forűtása)

A frrfiak határozatlanságát végtil is egy a§szony unta meg, Epicharis. A górögszármazású Epicharis C. Pisonak, az össz.eeskíivés feiének felszabaűtott rabnőie, arómai társaság egyik ismert félvilági hölgyeként M. Annaeu§ Melának, Lucanu§apirinak, a ielentekeny penzembernek volt akkor a szeretőie. Nem nrdni, ki avattabe az asszonyt az összeeskiivők tervibe, nem fidni, mi okból siirgette, miért vírtatiirelmetleniil Nero meggyilkoüsát. Epichaíi§ elhatározta, hory meggyorsítla azeseményeket, men már a 65. év eló hónapjai is elnúltak és az összeeskiivők nem

|78

G}l!

qa!ClLb

úl!t!!d§9

EalhükEN

badJhDü!\ú

cselekedtc.k. Márciusbau a szep asszonyn ak az az ötlete támadt, ha a császár - szo-kIása szerint - Baiaeban üdü, s kisszámú tíúrercvel a tengerparton sétá, a*&olkellcne elveszeircni, éspeűg a legegyszerűbb módon, ahogy ezt az ö§sz€e§kiivőkmáLr több ízben megtanrácskonák,

Epicharis kapcsolatot létesített a misenrrmi öbiilben horgonyá haióhad egyikegysegenek 1xrancsnoMval, Volusius Procrrlusszal. Proculus egyike volt azoknaka tengerésaiszteknel akik részt vettek furippina meggyilkolásában. Feltehetóeunem kapta Éreg azt az előléptetest, iutalmat, ,'''it tettéért vátt, vagy lemélt, é§

ezen Epicharis Nero elleni panaszait megértéssel hallgatta. Az asszouy á ákaíavenni a hajóparancsnokot, hogy ué.hány válogaton matózávat haitsa végre a gyil-kossrágot. A tengerésztiszt hallgatott Epicbaris szavaira, a nagy iutalom reményé-ben.

Volusius Procrrlus, amikor Nero Baiaeba erkezett, kihallgatísra jelentkezett

náa. Pmculus meggondolta magát: tevesbé kockrázatosan is elólépetéshez, iuta-lomhoz iuthat, ha a császárnak felfedi az összeeskiive§t, és megielöü a felbúitónevét, Epicharist nyomban letaróztafták, és a császár elé hurcolák. Itt közöltékvele a vádat, mfue az asszony követelte, szembesitsék Volusius Proculusszal, s

kívánta, nevezze meg a vádlója a tanriü<at (E}&or derüt ki, hogy Epicbaris okosanmindig csak négyszemközt tárgyalt a tengerésaismel. És óvakodott attól,bogy azösszeeskiivők bármelyikét is meglevezze !) Proculus zavarba iön, s így vád|a ösz-szeomlott. De aa eléne, hogy Nero bizalrnatla::ná vált, és Epicharist nem engedteszabadon.

Az eset rcrmészetesen nem maradt titokban, azt hamarosan az egész udvar meg-tudta. Piso, aki u5lancsak baiaei viüáióan üdüt, és szinte naponta meglátogattaa császárt, értesiilt Epicbaris kudaícot vallott kíséíletéól. Piso elvesaette a feiét.Most ő kezdte siirgetni a merénylet végrehaitrását, mielőtt még Tigellinus és pr!bekiei műkódésbe lépnének. Lateranus azt kívánta, hogy Piso bívia meg Nerót a

villáiába, és ott végezaek vele. Piso amnban a regi ómai erkölcsökbe ütköá csele-kedemek ítélte azt, ha a nála időző vendégét megölnék. Nézete szerint a csá§zi!-gyilkosság méltó színhelye maga Róma lenne, a birodalom székvárosában kellNeóval végezni.

Abban már megegyeztek az ósszeesktivők, hogy a merényletet nem lehet továbbhalogatai, csak a megfeleló idópontot és alkalmat kell ki|elölni, Végiiü úgy őntöt-rck, hogy a Ceres tisaeletére rendezett nyolcnapos iinnepi sorozat utolsó napjánölik meg Neót. A császír lakóhelyen csaknem lehercden volt a közelébe ferkőzni,aDnyi testőí vette körül. De ápriüs r-en, a Ceres tiszteletére rendezett circusi iáté-kon Nero maga is megielenik, és szokása szeriat részt vesz a vidám mulatságokban.Ekkor majd szabadon mozog a nép köótt, és ezeket a peíceket váasztották ki azösszeesküvők rcniik végrehaiüsára. Megállapodtak, hogy Plautius Larcranus,valamennyi §€nator közón a legelszántabb és legnagyobb erciű fétfr. anyagi jel-legű kérést teriesa maid a császár elé, esdeklően a lába elé borul, oly smrosan átka-rolia a lábát, hogy oozdulni se tudion. Ekkor t&sai etőkapiák fegyveriiket, es

,79

összekaszaboliák a tehetetlen Nerót. Flavius Scaevinus senator ragaszkodott hozzá,hory elsőnek az ő kardia srlitsou le a zsarnoba. Piso a merénylet helyenek közelé-ben, a Crres ti§zteletéle emelt Émplomban, Faenius Rufi.rs és néhány híve társa-síglában vaq-a meg a merénylet siketes végreha|tásának a híret. Azután FaeniusRufus, a te§tőrpaíancsnok, valamint Antonia, Claudius császár leínya, és híveikíséretében nyomban a praetorianusok laktanyáiába siet, ahol a testőóket azonnalfelesketik az íti császáma - C. Pisora. Antonia, a hőn tisztelt Germanicus unoka-hrlga, ielenlétével ad ma|d sűyt ennek az linnepi aktusnak.

Az összeeskiivők gondosan ügyeltek arra, hogy terviik ki ne tudódiék, s ne tör-tén|ék olyan balszerencsés kisik}ás, mint amilyen Epicbarise volt. Ápriüs r8-án, amerénylet nap|a előtt, Flavius Scaevinus hosszasan árgyalt Antonius Natalisómai lovaggal, aki Pisóval az összeköttetést fenntartotta. Ma|d a senator köszörű-kövön kiéle§íttette a órét, s gondosan végrend€lkezett (hátha nem sikeriil a me-rénylet, és életét vesai). Azután, ara gondolva, hog5r az általános vagdalkozás köze-pette megsebesiilhet, utasította szabadosát, Milichust, kesátsen köt§zert. Maid aszokásosnál is bőségesebb e§tebéáhe? látotq kedvenc rabsmtgáját felszabadíottaés bőkez{len megaiándékozta.

Müchus taláur seitett valamit az összeeskiivesól, eddig azonban méIyen hallga-tott, lriszen gazűja xámt hűséggel tartozott. De az előkészüetek szöget ütiittek afeiébe, és ,iónak látta, ha felesegével megtalácskozza g5ranrliát. Egyik oldalon latbaesett a felszabadíott rabszolga köteleó hűsége, a mérleg másik serpeuyőiét pediglehrlzta a v&haó iutalom reménye - az árulás feiébén, s ki tudia, milyen előnyök-höz iuthat még, ha felfedi az összeeskiivést. Az asszony mégazzalts niegyőzlr aha-boá Müchust, hogy emennyiben a merénylet balul üt ki, Scaevinus valanrennyirabszolgála és libertusa a kínpadra, maid a hóhér kezére kertil. Ez az érv döutiitt.

Április r9-én még alig virradt amikor Milichus nag5r siewe a Serviüusi Kertekbement. Köztudott volt, hogy a csásár, amíg a Domus Aurea nem épiil fel, itt lakik.Csakhogy nem volt könnyű a császír elé iutni. Az őrség nem akana Milichust be-engerl,,i, de Milichus egyre csak eósködöa, hogy stirgős veszély megelőzeséólvan szó, s ezétt azonla7i kihallgatást kéí. Végü Epapbroditus, Nero szabadosa,aki a titkári teendőket látta el, meghallgatta Milichust. A túr hallatára a titkár beve-zene a császárhoz. Milichus mindent, amit csak tudott, elínondott Nerónak. Azuralkodó parancsára Scaevinust azonnal elővezették, aki olyan felháborodottan ésügyesen védekezett, hogy Nero hitt nelí. Ek&or Milichusnak, aki most már azéletéért rettegett, eszébe iutott, hogy Antonius Natalis több ízben megbeszéléstfolytatott gazdájával, és mindketteiiiket szoros baráti száak fűzik Calpurnius Pisó-hoz, Nero elrendeltel vezessék eleie Natalist,

Most már Tigellinus is bekapcsolódott a kihallgatásba. A vallatrásban |ártasabb,ügyesebb volt a császárná| aki előbb meglettent, maid őrjöngő dlü szállta meghiszen a szömyű vesredelem előidézőit a birodalom vezető személyei, a s€natorokközött kell keresnie. Tigellinus hidegvérúen felkészüt a vallatásra, é§ eltökélt€,hogy a császár eüeni merényletrcl gya i§ított személyeket, akár ldnvattatással

o!lllbütltt

ttl

(quaestio per tormenta) is ha kell, de beismerésre kényszedti. Noha általában csakrabszolgákat, kiv&elesen tómai polgárokat is tínpadra vontat, de előkelő szemé-lyekkel szemben ez feletébb ritkán plkalmezo6 eliárásnak számított.

Előbb Naülist, maid Scaevinust, egy&í§tól elkiilönítve, a szokásos módon val-latták. Csak miután a kette|iik vallomása köátti ellentmondá§okat felfedezték,akkor megnr,utatták nekik az előkészített borzalnas Hnzóeszköóket. ElsőnekNaalis tön meg. IÍgy vallott, ahogy ldvánék. Megvádolta Pisót, maid mind üibbszemély nevét nevezte meg. Sőt azt állította, hogy Piso és Senecs köótt is ő iát-amtta tz összekötő szerepét. (Seneca nevének Glemlítésével talán azt remélte,hogy biintetése kisebb lesz, ha a császár tisztelt nevelőiét is meggyanrlsí§a.) Ez-urán már Scaevinus is vallott, mind a ketten abban bíztak, hogy ha minél tiibbszemélyt neveznek meg, megmenekiilnek a szigoní biinteté§től. Nerónak moste§zebe iutott, hogy Annaeus Mela szeretőiét, Epicharist még mindig a fogdábanőrifien. Azt gondolta, hogy a ,,gyönge" nő nem bíria el a kínpad gyötíelíneit, ésezért elrendelte ldnvallatását. De Epicharis megszégyenltve a legrállhatatosabbómai férfiakat is, némán tűrrc a verést, az égetést, a legszömyúbb kínzrá§okat,mégsem árrrlt el egy nevet sem. Másnapra tűzték ki Epicharis kínvallatástínak afolytatását. A szerencsétlen asszony lábát annyira összeroncsolák, hogy hordszékenvitték Neio és Tigelünus elé. Miközben Epicharist a fogdából a palotába száütot-ák, me tartóiának egyik pántiát a hordszékhez erősítette, és eg5r óvatlan pillanatbannyakrit az előre elkészített hurokba dugta, meggyötört testének sűyával úgy nehe-zedett a sákíe, hogy megfulladt. Tacitus az asszony hősies magatartását méltánhangsűyozza: ,,Annál ielesebb példa, hogy egy felszabadított rabsmlga, egy asz-szonn ilyen szörnyű helyzetben idegen embereket, számára szinte ismeretlenszemélyeket védelmezni próbált, míg szabadon sziiletett ferfiak, római lovagok éssenatoro\ akiket kínóeszköz még csak nem is érintett, szeíetetíik legkedvesebbzálogát odadobták." (Tac. Ann. XV 57.)

Ezek után elkezdődött a legádiaabb bosszúhad|árat. Az étetééít rettegő császárőriöngő diihében előbb biztosítani kívánta magát, egyelőre sern ő, sem kömyezercnem tudü, milyen kiteriedésű az összeeskiivők hrilózata. Nero osüomállapototrendelt el. A városfalakra, a kapu}üoz, Róma leglátogatottabb helyeire, tereirekatonai őrséget rendelt. A Tiberist biztonsági berendezéssel elreteszeltg hogyhajón se menekíilhessen el senki, az ostiai tengeröblöt pedig katonasággal őriz-tette. A Róínát köínyeá városokban, községekberr,, sántóföldeken is összeeskiivő-ket gyanítottak. (Az előkelő, gazdag polgárok nagy részének Róma környékén voltvilláia, bittoka.) A bi*onsági szolgálatot ellátó karhatalmat gerrnán lovaskatonák-kal erősítene meg Neró, mert tudta, hogy Germanicus unokáiát, Agrippina fiáttiszelik benne, és mint provinciabeüek édeskeveset töódnek a ómai politikával.

Nerónak és Tigellinusnak ezek az intézkedései arra voltak ió§ hogy - taláDtudatosan - fokozzák a tömeghisztériát. Az emberek lehet hogy megrettenve, lehethogy káótömmel néaék, amint a katonák a megbilincselt gyanlsakat, senatorokat,lovagokat a Serviliusi Kertekbe hurcolták MindeDkit, akiről kitudódott, - hogy

valamilyen kalrsolatban állon az összeesküvőkkel, akár csak vendégként vettekrésa lakomáikon, előállítonák, és a legerélyesebb módon kényszedrctték vallo-másra. A kihallgatásokon a csriszáron kívü még hárcm fér6rl vett résa: Tigellinus,M. Cocceius Nerva, a császír barátia, és ez évben a városi praetor (a későbbicsászír), és a tesórcég másik parancsnoka - Faenius Rufus !

Faenius Rufus, az összeeskiivés egyit veze§e? Hozzá csak nem félhetett gyanú !A testőrparancsnok kitűnően lepleae valódi érzelr:reit, ezért sem Neto, sem Tigel-linus nem gyanakodott, és az eddig küallgatott összeeskiivők köziil egy sem árultael. Lehet, hogy Faenius Rufus az összeesküvés leleplezése után seéteni akart166ain, lehet, hogy csak magát akarta megmenteni. A tanúkihallgatásokon ielenvolt a diütől taitékzó Nero, mellette állott Faenius Rufus, és ott, parancsnokakíseretében volt az összeeskiivésben társa, a testőIség tribunusa, Subrius Flavus.A derék katonatiszt alig tudta leplezni a császrár iránti izzó $úlöletét, é§ máíkardia markolatrára tette a kezét, hogy az őriöngő császrán ledöfie. Ránézett parancs-nokára, aki rosszallóan a feiét názta: hagyia a kardot a hüvelyében, ne t€gyen §em-mit ! A csáwár így megmenekűt.

A határozatlanság, a tehetetlen§ég, a tetterő hiránya sok ember vesáét okozta.Amikor megnrdtá,k, hog5r az összeeskiivés kideriiút, többen Pisóhoz mentek, rá-be§zélték, siessen a 1naetorianusok laktanyá|ába, szép szóval, ígéretekkel áütsaőket maga mellé. Vonrrlion a Forum Romanumra, beszüen a néphez, biztosansokan mellé állanak. Piso hatámzatlan volt, habozott, mástól vána a kezdeménye-zest, ő csak a kész helyzetet várta, hogy magrára ölthesse a császári bíbort. Miutránaz összeeskiivés híre elter|edt, s Piso megtudta, hogy többen ellene vallottak,visszavonult a palotájába, és az elkeriilhetetlen halált vána. Pisóból még a halálhozis hiányzon az eréln az az erkölcsi bátorság, amelyet eszményképiikben, az uticaiCatóban csodáltak. Piso bevárta, hogy katonák hatoljanak be a palotába, és őkvágják fel az eleit. Utolsó perceiben még végendelkezett, írásában Neónak hízel-gett, hogy megneuts€ imádott feleségét és vagyonát - az asszony számára.

Meg kellett halnia Anonirának, Clauűus császár leínyrának, Britannicus ésOctaüa félte§tvérének, Faustus Sulla özvegyének. Neki is ielentékeny szerepetszeltak az összeeskiivő\ nern maradhatott teMt életben. Antoniával kihalt aClaudius Nerók nagy múltra visszatekintő nemzetsége - egyenes ágon.

Plautius Lateranust is elérte a riégzeíe. Annyi időt sem engedtek neki, hogy acsalád|ától elbúcsúazék, hiszen erélyes, elszánt ember lévén, még az uolsó percei-ben is veszelyessé válhatott volna a császárra, Lateranus mélyen hol|gatott, amikora praetorianusok a vesztőhelyíe kí§erték. senkit nem vádolt, senkit nem gyanú-sított, hogy az életét mentse. Még az őt kíséó testőralakulat parancsnokának,Statius Proximus tribunusnak sem hánFa a szemére, hogy ő maga is részt vettaz összeeskiivésben. Lateranu§t a rabszolgák kivégzési helyére vitték, eíre a meg-vetett helyre (ahol ma a Sta. Croce in Gerusalemme á ). Nero egykoriió paitásának vag;ronát, pompás palotá|át elkobozta. (A híres palotát több mintszáz esztendővel később Septimius Severus császár a Lateranusok egyik sariának

vts§zeazq.89obbkorbd

AztSeneoelba5lYagyqeí&öhlorale

Minaz alb8ról, ,

füébcnregalboc§ál

Neinínti :be§zetvésbettudiurmentenem itlétreiölA tenlEpichrbarátiávádlóitmeg blfeltételélet ol5

számítbiszengatás c

SenecáAcs

írlrztar1beletötnem alSokrmhaitri§olyan t

visszaadta. A család kihala uuán a palota a császárra szállt, I. Nagy C,onstantinusaz egyhál^ak aiándékona, hogy ott lakianak a pápík, A régi palota helyén úi, na-gyobb, szebb eptilt, de a pápIík székhelye mind a mai napig megőriae az egykorikorhelynek, Plautius Lateranusnak, Nero tíagikus végú cimboráiának a nevéQ.

Az elkövetkező napokbau egyle szele§€dett a gyanú§ítoftak köte. Sába kertiltSeneca neve is. Seneca visszavonultan élt, betegségére hivatkozva az idős filoáfuselhagyta az udvart, fiatal feleségével egyik távoü birtokán éidegélt, élvezte hatalmasvagyonát. Közben egyrc-másra tette közé irodaüni műveit, közöttiik a sztoikuserkölcstan gyöngyszemeit, a Luciliushoz intézett ,,erkölcsi leveleket" ( Epístulaenora}es ad Intilűm).

Minthogy Seneca az udvartól távol tartóz.koótt, számos ellensége felhasználtaaz alkalmat arra, hogy a császárt egykori nevelőiétől eüdegenítse. Gondoskodtakaról, hogy Seneca bíráló kiielentései a császát intézkedéseiól és tetteiól Nerofüébe iussanak. A császárné, Poppaea Sabina sem maradt tetlen, minden alkalmatmegragadott hogy Senecát ocsárolia. Az asszony nem tudta a filozófusnak meg-bocsátani, amiért házassága elé akadályokat göíűtett.

Natalis vallomrása után óhatatlanul azok kerekedrck felü, akik Nero Senecairánti rokonszenvének még a maradvrányait is meg akarták serurrisírcni. Nyíltanbeszéltek a filozófus cinkos voltrfuól. Ha nem is vett tevőlegesen részt az összeesHi-vésben, de hallgatott róla, és nem tárta fel Piso és társainak búnös tizelmeit. Nemtudiuk azonban, vaion igaz volt-e Natalis vádaskodása, vagy csupán magát akartamenteni, búnét enybíteni. Seneca kétsegtelenü ismerte Pisot, de melyik senamrnem ismerte a másikat ? Az egymás gondolkodásával rokonszenvező frrfiak köóttlétreiöhetett kapcsolat, amely azonban nem vezetett feltétlenül összeesktivéshez.A tények viszont Seneca ellen sáltak. Testvére, Mela, ha egyébként nem is, deEpicharis vagy fia, Lucanus révén tudhatott a merénylet terveről. Egyik legiobbbarátia, Claudius Senecio is az összeeskiivők közé tartozott. Az is feltűnhetett avádlóinak, hogy Seneca q4rn a ba!óslanl ápriüs I9-én, vagy e nap tlíián éíkezettmeg birtokáól, és szállt meg Róma melletti viMiában. Nen zrárható ki annak afelterclezése sem, hogy néhány összeeskiivő Senecíól akara kipuhamlni az ldvaaiélet olyan részleteit, amelyet ők nem ismertek, Seneca pedig igazán bennfenrcsnekszámított. Ha Seneca esetleg meg is neszelt volna valamit, mélyen hallgatott,hiszen sem közeli rokonait, sem barátait nem akara a verpadra iuttami. Ez a hall-gatás egymagában is elegendő volt ahhoz, hory Nero utolso aggályait is eloszlassa:Senecának meg kell halnia !

A császár ktirnyezetéből eljutottak a hírek az idős filoáfishoz. Seneca elhatá-rüzta, hogy §ztoikus biilcselőhöz híven, nem menekiil, hanem emelt íővel, sorsábabeletöódve, apatheiával fogad|a a halált. Szabadságszerercte győzedelrneskedett,nem akart szolgalelkűen az életert esdekelni. Az ókori filozófusok nag5r példaképere,Sokratesre gondolhatott, aki megnyugvással vfutaazipzságtalan halIílos ítélet végre-haitás]át, a megszabadltó halált, olyan világban, amelyben egyéni példamutatásraolyan nagy sziikség volt!

I83

Seneca azonban tekintélyes volt, akit nem lehetett a Servüusikertekbe hurcolni, ott tln"á§okkal vallomá§fa bírni. A parancsot kiadták : a praeto-rianusok egyik tribunusa, név szerint Gavius Silvanus, keresse fel vUa;-eUn abiilc§előt, s kerdezze me5 elismeri-e Natalis vádiait. (Figyelemre méló, hogy Ga-vius silvanus maga is az összeeskiivők köze tartozott. A ti§zti csoport és a polgrá,riösszeesKivők között a kapcsotat laza leherctt, így a senatoro\ lovagok

""- i.ratat,melyik tesőrtiszt tartozik kiiáiiik.) Gavius silvanus nyugodtan úmak indulhatott,nem tartott a leleplezéstő| ha a kapott parancsot végrehaitia - ú5l váte -, elhrárí§aaz esetleges gyanút magáÓl.

Seneca a tribunus kéfdéseiíe t gadóan válaszolt, és nem ismerte be, hogy Pisóvalegyütt tervet szőtt volna a császár megbuktatrására vagy megryilkolására. A tribunusmegvitte Seneca válaszát a császírnak. Nero éktelen diibre geriedt, Poppaea Sabinaés Tigellinus pedig tovább tiizelte. utasítotüík a tribunust, terien vissza senecához,es köólie vele a császíri parancsot: meg kell halnia ! Gavius Silvanus fiatal testőr-katonákkal (az idősebb évjáratuatat sem Nero, sem Tigellinus nem tarmtta eléggémegbíáatóatnak) vis§zament Seueca villáiába, azt köriiüvettek, maid a tribúúbekiildte egyik beosztott tisaiéq egy centurió! haitsa végre a csásári paíancsot;ő irtózott ettől a tettől, amelyet pedig Faenius Rufus is helyeselt !

A centurio hamar akart végezni, eárt még a római polgár leglogosabb Íívánságátis visszaumsftotta, nem iárult hozzrá, hogy Seneca megíria a végrendeletét. A filoó-fus nyugodtan elbrlcsrlzott feleségétő| éppen ott időó baíánatíóli fogad|ák aző halálát úgy, ahogy ő ea bölcselkedve taDította, lélekbeu eósen kelt vflaúi, ésbele kell törődni a fenyegető sorscsapásokba. pompeia paulina, seneca hitvese veleegyütt akart megbalni, a filoófirs ezt nem ellenezte, és így szólt hozzá: ,,Prmiwgxzt, az élet adhat, megrnutattam neked, rc azonban inkább a halál dicsőségétakarod. Példaadásodat nem irigylem. Ennek az oly bátorsággal váüalt halálnak ál-hatatossága legyen tnindkettőnkben eg5rforrna, de a te végednek legyen nagyobbbíre," (Tac. Ann. XV 63.)

Ezután mind a ketten egyetlen metszéssel felnyitották kariukon az eret. A cen-turio azonban csak Seneca halálára kapott parancsot, s ezért Paulina sebét bekö-töztette, (Neío ké§őbb azt a hín költötte, bogy ez az ő parancsára üirtént, de eznem volt igaz. Amíg Paulina öngyilkosságának a híre Rómába megérkezik, ésNero intézkedik, a futár pedig visszatér Seneca villáiába, addig az asszony elvérzettvolna. Nero előnyösebb sánben akart feltűnni az emberek szemében, hogy ártatlanember vére nem tapad a kezébez.) Seneca elmeszesedett eréből a vér csak lassancsordogált, mire bokáián é§ érdhrilásában is felvágá{< az ereket. Ekkor Senecaa titkIírát szóütotta, és tollba mondta utolsó gondolatait. Senecának ezeket az emel-kedett szellemú mondatait (hiszen a halállal szemben rállva, eltávozott tőle mindenföldi hívság) Nero halíla után közzetették, és széles körben olvasgattrák.

Seneca mérget kért, hogy gyorsabban távozzék el az élők sorából, és úgy halionmeg, mint Sokrates. A méreg azonban nem hatott. Ektor Senec]ít foró viazel tehkádba helyezték, hogy a vér folyását meggyorsítsák, de ez §em volt elég hatekony.

F*rs

hiroúcs€Lurfohi'Éótqal&É'.d

ol,rérÉIEsligéoJ§éÉ,gd.h§fláteyiDevdeBrclfrlr'í,azúvagrfibuűPoliü

Ac*i*minrt&étrtőle.

Alrrq]oly qbao !Clemlőre lazmtsaltlett h

Alrednr

I84

lt

',.

E#rt a praetorianusok a felholt embert a villa gőzfiiídőiébe vittek, ahol azutángyorsan kiszenvedett.

Így feiezrc be L. Annaeus Seneca életet, hewenéves korában. A ómai latin nyelvúirodalom ,,eztist konínak" egrik legíényesebb rchetsége volt; drrámában vagy böl-cseleti munkákban egyaránt maradandót alkotott. Bár életeben, sőt még haláIaután is egyesek bőbeszédűségét kifogásolták, Nero korában ,,a fiatal§ág maidnemkizáólag csak őt olvasta". (Quint. Inst. Or, X r, rz6.) Manapság néhány évtizedóta, dfámáit ismét elővették, bölcseleti műveit azonban m,indgnkq1 olvasták, ésakik olvasták, tanultak belőlük. Seneca valóban nemes gondolatokat hagyott reánk.Életét azonban nemcsak az irodalom, a bölcseszet, hanem a poütika is lefogtalta,mint államférfi a római birodalom ügyét szolgálta,

Olyan magasra ívelő pályát fuott be, amilyenre hozá hasonló szármaásrl ember,néhány évtizeddel koníbban még csak nem is gondolhatott. HabIít tiilcsőie Rónátólmessze, a távoÜ Hispaniában ringott, a Városban mégis hamar gyökeret vert. Nemigénytelen kíilsejével vary haditettekkel, hanem szellemének bőségével és fényes-ségével nagy híméwe tett szert. ,,Tehetsége szep volt, és beszedeit mindig a hall-gaóság énelrnéhez szabta" - állapította meg Senecáról vagy egy íélévszázaddalkésőbben Tacitus, (Tac. Ann. XIII 3.) Néhány§zoí keserves buktatókon kellettátevickélnie, amíg a birodalom egyik legbefolyrásosabb embere lett. Az ifjú Neronevelőie, maid tanácsosa a fegyveres hatalom képviselőjével, Sex. Bumrsszalegyetértésben, kezében tanotta a ómai birodalom poütikáiának irányíésát. Egyfiloófus mint a birodalom vezeól'e ? Senecának olykor bizooyára eszébe iuthattakaz athéni Platón szavai: ,,ltlíg a mai államokban nem lesz a kiníylság a filozófusoké,vagy a mostani tlgynevezett kiníIyok nem szoknak reá becsülettel és megfelel(rn afilozófiám, addig nem esik egybe a batalom, a politika és á filozófia." €latón:Politeia V 473 d. - Sándor Pál fordltrisa.)

A magasabb rendú erkölcsi tanokat hirdető Senecát, a szoikus filozófust acsászári udvar légköre rászokatta, hogy hailékony legyen, s ezért Dem lehetettmindig következetes. Magatartása nem mindeuben egyezf,lt azzal, amit túilcselő-ként vallott, amit tőle, a moralistritól elvártak. Ezén sokan bírálták, elfordultaktőle.

A Burnrs halrála után bekövetkezett személyi változások rádöbbentették Senecátarta, hogy nincs már többé hatalma a fiatal császáf fiilött. Kezdetben a két tanácsosoly ügyesen inányította Nerót, hogy a készségesen engedelmeskedő Nero uralrná-ban Seneca már-mIír az eliövendő aranykor ábrándiát pillantotta meg (Sen. DeClem, II r, 3-4), holott neveltie csak azt rctte, amit taDácsosai tőIe Hvántak; egye_iőre még alárendelte magát, mlIín kényelemből, talán megbunyászkod.ásból. Ahogyazonban Seneca befolyása megryengiilt, mrásoké pedig megerősödött, Nero kicsrl-smtt a filoófus irányítása alól. És ekkor megmutatkozott Nero igazi énie: nemlett belőle eszményi uralkodó, amilyennek Seneca elképzelte.

A kegyveszett tanácsadó keserűen állapította meg: ,,Sok embernek reitve ma-radnak a hibái, mett gyengék - ha megbizonyosodnak erejiikről, eppúgy vakmeók

I85

lesznek e hibrik, mint azok, amelyeket a siker már napvMgra hozotc Csak az eszkii_zeik hiányoznak, ho§ hiwánysIÁgut kibontakozzek." (Sen. Ep. mor, 42y{.)* Nohaseneca az elrnéletben nem ellenezte az ellenállást a zsarnoki ualommal szcmben(Sen. De Clem. I rz"4.), mégis alig képzelhető el, hogy ő maga részt vett volna azösszeeskiivesben, amely nevel§e halálát követelte.

Seneca sem keriiüette el sorsát, tulságosan ielentékeny embemek §zámított,es sok ellensége volt az udvari köókben, sőt olyan qazdag volt, hogy arra Nero isfelfig5relt. Mindenképpen meg kellett halnia. Seneca is elmondhatta nagy kortáísa,Szent PáI apostol szavait: ,,A ió harcot meghalcoltaíD, a pályát végigfutottam, ahitet megtartonam }' (z.T'lm, +,l.)

Seneca halála csak epiád, ha nem is |elentékelen esemény volt abban a tfagé-diában, amely a Piso-összeeskiives leleplezését követte, A megtorlási akció feltar-tóztathatatlanul tonább folyt. A császíri alkalmi bíóság mielőbb fel akarta számolniaz összceskiivést, hogy akinek módiában álna, az §€ menekülhess€n meg a felelős-ségrevonás elől. Hiszen mage az egyik ósszeesHivő, Faenius Rufus is tagia voltcnnek a bírós,Áqnak, és gondia volt arra, hory az esetleges vádlóit örökJe elnémítsa.Ez a mesterkedése azonban nem tarott sokriig. Amikor Scaevinus s€nator keríi{ta bíróság elé, a testőrparancsnok heves fenyegetőzéssel akarta belefoitani a szót,mire a v:ídlon gúnyos mosollyal válaszolta az alkalmi bhónak: §enki nem tud többetőnála. Faenius Rufus ötölt-hatolt, most már ő is gyanússá vált. Nero amnnalbilincsbe verette. Éppen így kiderüt Subrius Flavius te§tőr-tribunu§nak 8z ös§ze-eskiivésben való részvétele. Eleinte megpóbált védekezni, maid amikor Nero§zeméíe hányta, hogy megszegte eskii|ét, a tiszt a szemébe vágta i ,,Gyúlöltelek.Nem volt hűségesebb katonád, ,míg a szeí€t€tet mcgerdemelted. Gyűlölni ak-kor kezdtele\ miuán anyád es feleseged gyilkosa, kocsihajtó és ripacs és gyú|o-gató letél !" (Tac. Ann. xv 67.) A gritogatás vádiát e többi vádlon is hangoztatta,így Lucanus is, de Britannicus halátának gyanus köriilményeiről nem esett szó.(Stat. Silvae II 7.) A készenlétben álló praetorianusok nyomban megragaduík avolt tribunust, és lefelezték a bátran halálba menő férfit. A következő áldozat Sul-picius Asper praetorignus-.enturio volt. Amikoí a császát megkétdeae, miértcsatlakozott az összeeskiivőkhöz, a centuio óviden csak annyit válaszolt, hogy mrás-

kfupen nem leheten volna ,nnyi gPztettet meg§ziintetni. Amnnal kivégeaék. Attibbi praeorianus-cennrrio i§ bátran vi§elkedeft, férfiasan tűrték el a reáiuk ki-szabott bünteté§t, csak paraucsnokut, Faenius Rufus nem viselkedett bátor tiszt-jeihez méttóan, siránkozvg ment a halálba.

Lucanusnak is meg kellen bűnhődnie, Római költőhöz, sztoikus tiilcselőhözméltóan bátían viselrc el a halált; miközbcn az élet lassan elsáüt belőle, saiátverseit szavalta, Maid más összeeskiivőkkel egyiitt, Seneca barátiának, a c§ászár

e§htiNero aM. vcíresze m-neDlnem fdlconsuldtermésconsrrl thölg5, quemsoki

NébáNatalis -

ugyan6nem Hvtet lefoüsiiLlt, í5vádlótt ,t

ísy aneveztúesHivésltesórtisd{tott 't§zatéíés,tet lefot

Neroa sűyostami a Ybeismerlközvélelmaladt ;

tacial, Osülrck, tA praótenil§t ,

Amqvaztak n

csésen tazonosítelleni gvel, tiszlelken&* KuíCz Á8ne§ foídítÁ9a.

egykori pai!á§ának, Clauőus Seneciónak is elérkezett az utolsó no'pia. Az @öasőNeto azonban ezzel sem elégedett meg most már az egyik hivatalban levő consul,M. Vestinus Anicus életét követelrc, noha a consulnak az összeeskúvésbeo semmiresze nem volq sőt korábban a császírhoz baráti szIá,lak fűzték. De Vestinus korábban

- nem téve lakatot a szái&a - szemébe monda a hiú Neónak gyöngéit. És eztnem feleitette el a császár ! Mégsem g3űölte annyira, hogy ne járult volna hozzá aconsulságához. Most Nero azt remélte, hogy a vádlottak egyike maid rávall. De eztt€rmészetesen eryikiik sem tette. A császir praetorianusokat Hildött Ve§tinu§consul háaába, akik óvid tlton végezrck vele. A szerencsétlen ember íblesége előkelőhölgy volt, Statilia Messalina, akire Nero szemet vetett. (Emlékezziink a nevére,uemsokrára találkozur:k vele. . . )

Néh,íny nap leforgása alatt Nero vészbirósága lezána az összeesküvés ügyét.Natalis - iutalmul, amiért elsőnek tett beismerő vallomást - kegyelemben reszesüt ;ugyancsak mentesüt a biiuteté§ alóI Gavius Silvanus praetorianus-tribunus, de őnem kívánt a kapott kegyelemmel éIni, önkezével vetett véget életének. Több tisz-tet lefokoztak. Az a Milichus, aki elárulta az összeeskiivést, nagy iutalomban íé§ze-siilt, így nem csalatkozott. Néhány embert száműzetésre ítéltek, devádlott vagyonát - és ez a császfu számára nem volt közömbiis - elkoboztrák.

Így ért teMt véget az a uevezetes összeeskiivés, amelyet C. Calpurnius Pisórólneveztek el. Összesen negyven emberól dedtették ki, hogy íé§zt vettek az össze-esHivésben. Tizennyolcan vesztették életiiket: hat senator, öt íómai lova& ötte§tőrtiszt, két asszony, Antonia, Claudius császár leánya, és Epicharis, a felszaba-dított rabszolga. Tizenháíomnak száműzetesbe kellett mennie (ahonnan van visz-szaterés, csak ki kell várni), kettőt felmentettek, három kegyelmet kapott, négy ti§z-tet lefokoztak.

Nero sztikségesnek tartotta, hogy a megfélemlített senatus és nep előtt igazoliaa sűyos biintetéseket. Eleiét akarta venni a sok sóbeszednek, meg kívánta nyug-tami a vétleneket. Ismertette 1 ftihallgatrisok alkalmával felvett iegyákönyveket, abeismerő vallomásokat, amire sziikség is volt. Le kellen csillapítani a háborgoközvéleményt, hiszen annyi neves, befolyásos ember halála, száműzetése nemmaradt hatás nélkü. A császár viszont be akana bizonyítani a hátáiát: a bíóságtagiai, Ofonius Tigellinus és M. Cocceius Nerva praetor magas kiti.intetésben része-sültek, sőt §zobrot állíttatott nekik mind a Forumon, mind a császári paloában.A praetorianusok pénziutalmat kaptak, a közlegények fejenként két-kétezer ses-tertiust és ingyen gabonrát.

A megrettent senatus is ki akart tenni magáén. A|ándékokat és kösziioetet sza-vaztak meg a halhatatlan istenekne§ hogy a császár veszélyes helyzetéből szeren-csésen megmenekiilt, kiilönösen a Nap (Sol) istenének (akivel Nero egyébként isazonosította személyét), mert az ő szentélye állt abban a circusbau, ahol a császárelleni gyilkos merényletet el akartrák kövemi. És még szímos iinnepség tendezésé-vel, tiszteletadással igyekeztek az uralkodó kedvében iárni. Valamennyi senatorlelkendezese - természetesen - nern volt ószinte, többen köziiLliik sávesen vették

I87

volnr, ha a t€rvezett meénylet oem hiú8ul mcg. De Eo6t máí csak az a él vezetteőtet ho§/ r gyanúnak még a láozatát is elhádsák megu}tól, és ezért sdve§en meg-szavaztak mioden előteriesztca indíwányt. Ilasonló iinneplésbez az iős€bb sena-torok nrár Coligula és Clauűus uralkodáse alrtt bozzá§zokíák, é8 lá'", egyikiik s€mvégezte áct& temészetes haüllal.

fu a nép, Róma népe ? A Piso-,iraszeeshivés uagikus végkifeiletót a nép tudoná-sul m!e, végetedményben oegywak ii5Énől volt sá, emelyhcz a kisembernckalig volt köze. Az összeeskiivők halála, egéni ragédüi kevfué borzolták fel a népkedélyét A nép szlvesen vetrc tudomásrrl a Nerót iinneplő senatusi hat&ozaokat.

AlX,álEut|8&Dqvt{úifrAlDá

lÍ8tElB&Eluldi}!ftC.sbr,lb

II. FEJEZET

KINCSKERESÉS - NERONIA

A íómai történelem színpadán az imént leiátszódott tragediát bohózat váltota Gl.Karthagóban bizonyos Caesellius Bassus, pun sármazástl ómai lovag csodáatosáIínot látott, és rigy érezte, sziikséges, hogy arról a császán táiékoztassa, Rómábautazott, ho8y az uíalkodótól kihal8atá§t eszközöliön ki, amelyen előadha§a látomá-sát. De küallgatást kapni nem ment egyszeííen. Előbb néhrány udvari személytmeg kellen vesztegetnie (annyira hitt az ámában, hogy nem sainálta a pénzt), hogyvégre Nero §zíne eIé keriiLlhessen. Caeseüus Bassus előadta, hogy megá,lmodta,

miszerint az ő aftikai binokán, egy barlangban, mélyen a íiild alatt, nyercaíanytömbökben rejlik az a hatalínas kinc§, amelyet (a mondabeli) Dido kirrátynő elre|tett.

A kincs felhozatala nagyon költséges, s ezért aá - természetesen illő iutalom elle-nében - a császárnak aiánlota fel.

Neto bitt a zavaros feiű ember mesé|ében. A könnyű p énzszerzés vágya magáva\ragadta, úgy gondoltá, hogy Aeneasnak, a Iuliusok őse elhagyott szerelrnének, Didó-nak vagyona most végre iogosan az ő kezébe kerü1. A kincsre nagy sziiksége volt.Bár a Pisoósszeesküvés elítéltjeinek vagyona a császári fi§cu§t illette, az mégsemvolt annyi, hogy ebből pazarló életaódja, építkezései fedezeét biztosítsa. Didoaranya teMt az égből pottyatrt volna az ölébe ! És mivel ez idő tá|t keriilt sot máso-dik alkalommal a Neronia-iinnepségek megrendvésére, a karthagói ember aiánla-

tát már készpénznek vette. Még csak hirszerzőket sem küldött Afrikába, hogyCaesellius Bassus beielentésénck valószerűségét a helyszínen megvizsgál|á,k, és

anól neki, a császárnak jelentést tegyene\ máris rendelkezett, hogy küldienekhadihaiókat Karthagóba, fedélzetiikön kipóbált, válogatott legénységgel.

Egész Róma erről az eseményről beszélt, mindenki lelkendezett, milyen várat-lan szerencse érté a császárt. A Neronia iirrnepi szónokainak ió anyagot szolgáltatott

I89

ez a híí; hogJr az ufalkodót dicrűítsek. Lám, uemcsak brízát, gyiimölcltöt teíem ftíra íöld, az istenek úifaiu termékenyseggel áldoták meg ! Érthető, hogy felaizott6gyelemme1 mindenki a Karthagóból erkező híreket várta.

De ezek a jó hlrek csak nem érkeaek meg. Pedig a hiszekeny Nero a kepzeltarany birtokában mrár előre költekezett, szórta a péna. Caesellius Bassw pedigeg5ne csak kerestette a kincset, amely azonban nem akart előkeriilni. Miután amaga birtokát már felásatta, a kömyező íiildeken kutaftatott a reitelmes kincs után,A császári bérmunkára, környékbeü földművesek is csatlakoaak,valamennyiiiket magával ragadta a remélhető arany megtalálrisa. Hogy is ne hittekvolna a mesében a iámbor parasztok, ha maga a császár, költséget nem Hmélve,siettette a kincskeresést.

A íemélt kincs azonban nem kerüt elő. Caesellius Bassus tébolyultan ide-odaszaladt, mindenütt bizonygatta, hogy őneki még soha nem voltak csalóka álmai,minden álombeü látomása beteljesüt, szárnára érthetetlen, hogy az aranyat nem hoz-ták a felszínre. A kincskeresés tehát csődbe iutott, a szerencsetlen lovag sorsáólsenki uem tudott bizonyosat, eryesek szerint, bánatában-ságyenében világgáment, mások szerint kivégezték. A vagyonát mindenesetre, a Glmerüt költsegekíedezesére, elkobozták. Nem zrirható ki az a feltevés, hogy a császárnak előadottlátomásával Caesellius Bassus ravaszul egy merész üzleti vállalkozáshoz akart enge-délyt és ingyen munkaerőt szerezni. Talán őt magát is becsaptlák, és elhitették vele,hogy a birtokán aranylelőhely van. A mesét Dido kirIílynőól pedig ő költöttebozzá.

A balul végóütt kincskeresés miatt csalódott Neót meg keltett vigasaalni.A senatus felaiánlotta neki, hogy a2 épwl akkor folyó iinnepségek nagydíiait, azéne}lés és ékessálrás koszoniját - versenyen kívü - neki adomrinyozzrák. A művé-§zetére módfelett bü§zte és hiú Nero azonban ezt az aiáalatot visszautasította;hiszen a senatus ezzel meg akarla gátolni, ho5l személyesen fellépjeu, és múvésze-tével elíagadtassa a közönséget ! Elhaüírozta, hogy az iinnepségek alkalmából mostRómában fog énekelni. A senatorok valóban meg akartrák akadályozni, hogy a csá-szrár dalnokként, színpadi öltözetben megságyenítse a császári méltóságot, sőtesctleg felsüiön.

Róma népe sáve§-öómest elment a színházba, hogy uralkodó|át lráthassa, hall-hassa. Nero fellépésének napián naryszámú közönseg gyűlt össze a sánházban,sokan vidékól iöttek a Városba erre a ritka, iinnepáyes alkalomra. Nero környe-zete eleve gondoskodon aról, hogy a császár felleprc zavartalanul, a leguagyobbrendben bouyolódiék le. A bizonság okíból, az Augustianusokon }íviil píaetoria-nu§okat is elhelyeztek a néátéren, hogy a rendre ügyelene§ a köónséget tap$abuzűtsrák; ha valaki a késő órákig elnyiLló előadás alatt elbóbiskolna, ébredésreserkensék. Nero mindent elkövetett, hog5l a köónség tetszését elnyerie. Minden-ben a múvészek, a lantiátékosok számára előírt hagyonrrányok szerint cselekedett.Noha fáradt volq nem üt le, aíca veíeitekét ruháiával töólte le. A köónég etőtta tapsra válakozva, letérdelt, ahogy ezt a színészek teszik. És valóban izgatottan,

szoroqveís€ajNeíó,nt

A§Ébaduluúgy nkésésil

t9o

szorongá$al eltelten váru, miként dönrcnek a bírát. Meg leherctt elégedve: aversenybírrÁk csak meger&ítették azq amit a senanüi már korábban felaiánlottNeónak, a díiakat neki iuttatták.

A csásár elqedett volt a aaásodik Neronia-iinnepségen aratott sikeével. Felsza_badultan, szívesen láogatta a ttibbi versenyt és a mulaságokat. Egy alkalommalúry megfeledkezett aa id6í{l, hogl csak elkésve erkezett a polotába. És ennek akésésnek tragikus követkeanénye volt-

,2. FEIEZÉT

POPPAEA SABINA HALÁLAHALÁLos írÉrBTE K

I1gy látszik, Nero megfeledkezett hitvesének tett igéreté!ől, hogy korán t& haza,

lehit, hogy a versenyek, a mrrlatozás minden gondolatát lefoglalták, tény azonban,

hog[eg|alkalommal késóbb étkezntr haza a szokotmál. Az áldon állapotban levő

roppá Satina - ha hihetiilrk fortásainknak, mert kisse nehéz ezt a nagyvilági

asszonyt házsaros felesegpek elkepzelni - alaposan lehordta N€ót, A császán

elöntötte a diih, és megrrigta a szeretett nőt. A császárné abortált, s korasziilött

kislánynak adon életet. A szüést követő gyermekígyi lázban Poppaea Sabina né-

hIíny nap műva, harmincöt éves korában elhunyt.

Pippaea halálával teMt gyá§zo§an végódtek a második (és utolsó) Neronia

iinnepsega. A császár bánata m&hetetlen volt, hiszen szenvedáyesen szerette hit-veset. Csoaas történeteket jegyeztek fel Poppaea Sabina fenyúzeséről, pompa-

szeíetetéól, pazarlásáól. Elnondják, hogy utazásain a hintaiát vonó öszverek

patáira hrizott védő papucsokat (solea; ebben az időben a rómaiak a patkolást még

nem ismerték) aranyból késdrctték (Plin. N, H. XXXIII rr,49, r4o,), szanár-

kancák t€iében fiitrdött Glin. N. H. XI 4r, 96. 238.; XXVIII rz, 5o, r83,), hiszen

szepsegét, bőrc finomságát mindennél többre éftekelte. Egy alkalommal a szép-

"..^"y""t éppen rosszabb napia volt, tiikrébe nézett, elégedetlen volt kiilsejével,

Bánatosan reisOnaitott: inkább előbb hation meg, minthogy szepsége elvirulion,

(Dio LXII z8.)Nero nagy fáidalmában is szenelennek mutatkozott, Fényes temetést rcndez-

tetett. Elhunyt hiwesc kívánságrüoz bíven a holtte§tet bebalzsamozták, és kősír_

ládában az Augustus-mauáleumban helyenék öók nyugalomra, Poppaea Sabina

utolso }ívánságának teliesítésével Nero szakított a luliustlaudius-ház ősi hagyo-

mányávat, a bamvasztásos temetéssel. Ennek kédéle magyarázaát adják, Nero

§71,ír,ufiba

LIm.9 ]

pusd6lc egJltdhda binés Éí

}ib.d|rÉtol

bmié§

vagy a he[enisztikus kiráyi családok rcmetkezési §zertartását követte, vagy pedigPoppaca Sabina a xidó vallás parancsát követt€, amely tiltia a halotté8eté§t.

A temetési szerwrás nagJr pompával Eent végbc, a gyásziinnepégek alkáhá-val - ahogy azt a ómaiak tudni vélték - Aíabia egJr e§ztendei tömiénte(mé§ét fo-gyasztották el. (Plin. N. H. xII 18,4r, 83.) Az egész birodalomban gyásáinnepsé-geket rendeltek el. Néhány hónap műva 4 koíasziilött ki§leány is megffit, emi 6S9tetézte Ncro gyászát. A senatus készségesen mindkét elhalmak a diva (isteni)

megíisztelő címet adonáoyozta.Róma égése, a Pis+.tisszeeskiivés és oost hiwesének és kisleányának elve§zté§e

eó§én megyis€ltc Nelo idegrcndszeét. Olyan hírek iutottak el hozá, hogy néhányómai előkelőség nem ho5l gyászoln4 hanem egycnesen öriil a cMszámé halálá-nak, erkölcsrclcn, kepetlen szemáyoek nevezik. Báí seínmi potltosat nem tudott,gyanakvása els6uek C. Cassius Longinu§t, az idős, nagy t€kintélyú iogtudóst $1i-tottá. N€to megtiltotu r §cnatomsk, hogy a temetési §zertáításoD résa veg7en,holott felesége, Iunip l4ida, Augu§tus iikuaokáia volt. C. Cassius azonban egyéb-ként is gyauűsá vált. Eryenes ágoo a Caesar-cllenes összeeskiivés egyik yezr'tőié-

nek le§zármazottia volt, a római nobiütas ama csoportiának iellegzetes képviselőie,amely még minfig g régi köztársaság visszaráütásábau reménykedett. A senatus_

ban iól i§meítek ha!!íthatatlanul maradi álláspontiát, amelyet nyíltan hangoztatott,e§ mint már 1ám*, ervei a §enatomkat nem egy esetben meggyőaek. Minthogyfelesége agia volt az uralkodóháznak, Nero anól tartott, bogy hitvese jogainak képviselóieként veszelyessé válhat száEáía.

C. Cassius háziban nevelkedett hitvese, Iunia Lepida unokaticcse, L. IuniusSilanus Torquatus ugyancsak egyik saria Augustusnak. Nero benne is a csá§zári

hatalom egyik ielöl§ét gyanította. Atyiát, M. Silanust Agrippina nindián Nero ura-lomra 1'utása után orvul meggyilkoltatta, hiszen mint Octavia volt ie5reséoek mkona,a lulius-Claudius-ház tagiaként állandó veszélyt ielenthetet volna az líi császátszjmÉra. Nero a fatal Silanusól is rettcgett. Elhatámzta, hogy félelmének okoáiteltávoü§a Rómából. Az idős és vak C. Cassiust és biwesét Sardinia szigetére szám-űzette. Silanust ugyancsak száműzle, és ami&or a fatalember útnak iDdult, Bári-umban (ma Bari) a császár pribékiei elfogták, és meggrilkoltá,k.

L. Silanusszal a Iunius Silrnus Toíquatusok blres csaiádjának utolsó saria haltmeg, De benne Nero egyrlttal Augustus utolsó még élő férfi-leszármazottiát is el-pu§zdtotta, a lulius-Claudius-hrizból immár senki nem léphetett fel ellene, hogytőle a batalmat elvegye, Viszont a dinasztia utol§ó sariának, Nerónak nem voltgyermelrc, § ígiy - ha nem gondoskotlik fitt utódól - az uralkodóház kihal, és ahatÁlomért vrló versengé§ a polgárMborrt borzatmait áűthatia Itaüára, Rómára,a birodalomra. Ilyen goodia azonban Neónak nemigen lehetett, hiszeu fiatal volt,és remélhette, hogy úi házasságából maid fa szüetik.

Nem kevéssé §gyelernre méltó, ho§t ,,,i,,6 a C. Cassius, mind a L. Silanus ellenernelt vádat a scnatu§ még ítéletbozatal előtt megvizsgálta, a betcric§ztett bizony1-téko\ é§ feltehetően a vádlottak megballgatása után batrározte el mindketteiiik

|93

§zámúzetését. (Aról amnban nen tudulk, vaion az egyébkent is készséges, aPisoiisszeeskiivés után megfélemlltett senatus egyetlen tagia is fellépett volna avádlottak érdekében, vagy az ítélet ellen szavazott volna, Pedig ekkor még akadtakmegveszrcgetherctlen igazságétzrtÍ seDatoíok, úint a több alkalommal is említett,Thrasea Paetus vagy Barea Soranus, de az ő kiállásuloól sem érrcsüiink foná-sainkból. Ilgy látszik, Nero gyanakvásának mégis volt alapiq ha nem is sok, Errcvall, hogy nem halálra, hanem számúzetésre íélték a vádlottakat,)

A csásári gyauakvást ezzel az ítélettel mégsem lehetett eloszlatni. Neío mo§tmás vát ellenségeire csapott le. Nem Hmélte meg egykori consultársát, L. Antis-tius Vetu§t, mert az idős, feddhetetlen műtu férfir1 nem bocsátotta meg neki sohqhogy vejét, az átt'Í;lal Rubeüus Plautust meggyilkoltatta. Antistiust egyik fel-szabaűtott rabszolgáia bevádolta, A libettusnak tninden oka megvolt, hogy patro-nusát elveszeitesse, mivel vagyonát hűtlenű kezelte, és féIt a vfuhaó felelősségre-vonástól. A vádat egy másik, hozzá hasonlóan jeles férfiú támogatta, és lnnak Nerohitelt adon. Ami anná is szokatlanabb volt, mert a szabados egxkori, felszabaűtóurával szemben húségviszonyban áüva, a ómai joggyakorlat értelmében patíonusaellen vádlóként nem léphetett fel. Az tiüdözés eredményes volt: Ántistius, feleségeés leánya (Rubellius Plautus özvegye) öng5rilkosságra kényszefüt. Maid AntistiusVetus és a kivégrctt Faenius Rufus, volt testőrparancsnok bará§át, P. Gallus ómailovagpt §záműzeté§re ítátek; mindgdki tudta, hogy batáti kapcsolatai okoztákve§ztét. vádlóiát, ismét egy felszabaűtott rabsmlgát, a csásár gazdagon megiu-talrnazta.

Brlskomorságra valló tiinetek ielcntkeztek Neíónál. A végzet iildözésének rulai-donította, amikor Campanirin vad orkán viharzott végig és nyomában óíiási kálkeletkezett. A gaÁag vidék gabonavetése, sólőskertiei, olaiügetei elpusztultak,viMi csaknem teliescn ttinkrementek. Ennek a szerencsétlen 65. esztenőnek 6szeosűyos pestisjárvány szedte áldozatait Rómában; úgy tudták, mintegy harmincezerember balt meg csak a Városban. A halálos kór senkit nem kímélt, a kunyhók lakóicsakrigy meghaltak, mint a paloták előkelő urai, rabszolgák éppen rlgy, miut szabadpolcáíok, a járvány nem ismert kivételt, A iárvány teíiedése, pu§zdtá§ának mérvenem meglepő. A tűzg&z után a ház:k nagy ré§zét még nem áüották helyre, azemberek összezsrlfolva, sziikséglakásokban tengették életiiket, a közegészségügyetsegítő csaomák nem működtek kielégít(rn, bizonyára a vízeüátás is akadozott, afiirdők ragy része meg aem éptilt ttiiá. Az aktori viszouyok közepetrc a sórnyúiárvány ezrével szedte áldozatait.

De még ez sem volt elég ebben a balióslatl évben : Lugdunumot tűzvész pusz-űtottá el. Már Claudius uralkodása ideién, az 58. évben ugyancsak nagy t{lzvészsúitotta a hííes galliai várost, amely csaknem egy éjszaka leforgása alatt semmi§ütmeg. ,§allia tiindöHő városa" semmM lett, pomp᧠épüetei elhamvadtak. Se-neca megrrfuó szavakkal ecsetelte Gallia közpon§ának gyászos vesztét. (Sen. Ep.mor. 9r.) Lugdunum akkori tragédiáia mélyen megrázta a ómaiakat, lakosai azon-ban a maguk ereiéből, vagyonukból olyan szépen tiiiáépítették a várost, es anya-

194

silag aDnviía megerősildte\ hogy Róma égése után négymiüó sesrcrtiusnyi ado-

ffiya "*Ú"n& a vár; heiieállíását, Most, hogy Lugdunumot ismét tűz

oo.ria* "f, " ",

ászát lgyalezt az összeget visszautalta, hogy a lrrlius-Claudius-

nemzeség kedvelt városát felépítsé:k,--a, Já "r"pasokat,

a iárványt, az azokat követő nyomoruságot a Nero_ellenes

orooaqanda " "i,í."á,

gonosz t€tteinek méltó biintetésekent maglará&tu*í" !-ú"t szinte é[élegeztek, ámidőn úi eszrcndő köszöntöa reáiuk, és a 66,

eu Jo.,r§"ii, C. Su"to"i". iaullinus és C, Luccinus Telesinus ianuár hó első nap-

á-Jf"J:.rá tisztségütet. Suetonius szinte egész életében a hadra kelt seregnél,áa;iárb sikeres-hadiárat fűződött a uevéhez, viszont nem éppen eredményes

liiÍ*iJ Úiy,*Oi működes€ miatt óvid időre kegyvesztett leí, Telesinus nem

i*"^" - i.i""", jelentekenyebb szercpet iátszó senatorok közé, iobban érdekelte

;*fi;;r-t"r;Óri*". ngyiHil*t sem volt olyan tekintélye, sűya, befolyása

" *ar-J*ál, hosy rige[inu§ mestertedéseit ellensűyozza, vagy az ualkodó olykor

...oű-.á"tit rá gyanahását eloszlassa. így a felielentők, az alappal vagy

anélkiil vádaskodók számrára ismét felvirtadt,*i,;di' ,ii,; n;- megint iobb kedvíe deriiüt. Ismét fellépett a lantművészek szá_

.ar"áa"r"n t^gu"r""n}en, és íme l a győztesnek niarO .tgyolti,t maga az íinne-

lr, r"r"o.t "t"r. "

ior legkiválóbb lautmíivésze nyrlitotta át Nerónak, A circusban

;r; ű;i;;rru is _trmészetesen _ ő gy6zött. A közönség öómmel látu a

;;J-;;ÁÁ, ilint a fára<ttságtól, a kimerüt§égtől, a. mcgerőltetéstől vereité_

i"-" i.ÁÓr. az őt ii8nepl6 kii"Oo,eg előtt, és - a sánészek hagyománya szc-

,r"i-*JekeÍ". *psot, amiól a minden ilyeo alkalmon részt vevő upsoló kórus,

az Augustianusok is gondoskoduk,

í3. FEJEZET

A MEGTORLÁSOKFoLyTATóoNer

Neto most derűsebben látta a v. ágot. Hir étkezett Rómába, hogl Vologaesesparthus kiráy testvéíticc§e, Tiridate§, Armenb kijelölt (eryébkent vató§ágo$uralkodóia, á Városbe utaz§ hog felkeresse a császárt, s az ő kezéből vegye átaz áhított disdenrát, a királyi hatalom ielvényét (Tiridates eról - mirrt említettiik- már megegyezett Corbulóval). Rómábau ,lgJ, értesütek, hogy Tiridatcs nag5r

keleti pompáva| ielenté.keny számú kíserettel utazik, és ennek Nero nagyon örüt.Fényűáes akara fogadui az armeniai királyt és kíséretéq hogy elMpráztassaőket, egybeu el akana kepeszteni a római polgfuságot is, hedd lássá&, milyen nag5r

űplomáciai sikert ért el. Hiszen az a ténn hogy Tiridaas a császár kezéből vesáát az armeniai királyi hatalom jelvényét, kitE-ezi, hogy a parthusok clismerik Rómafőhatalmát Armenia folött. Úi szakasz kezd6dk ezután a ómaiak és parthusokkapcsolatában. RómábaD még iól emlékezrck ana, hog5r nem is olyan régen aparthusok ielentették a legna$pbb veszélyt a ómai toieszkedés sámára Kis-ázsiában. Noha Augustus a kalrsolatokat te}iDtélyl hatalmi §zempontból kielégí-tően rendezrc, de ilyen ielentékeny etedményt még ő sem ért el!

Nero csaknem egyenrangí félk€nt ldv,íntr Tiridat$t fogadni, és ez elé semRóma, sem a császfui bncstár tűzott igénybevétele neE emelhetett akadályt. Ag§ii§2ári ínegánvlgyon nem volt L,itner{thetetlea, a fiscus rtndes bevételei korláto-zottak. Hiába csöt&entettét az aureus és denarius nemesfemtartalmrit, ez a iöve-delem s€m volt elegendő. A császári kormányzat elhatározts, hogy nagJr yagyoüok

elkobzásával segít átmeneti nehézségein. Ezért mindeDkit, akiól az elleozékiségaz ellenséges magetarüís íidét€lezhető, felségsértés vádiával ke1l felelősségre vonni.Ez lett a ye§zte Seneca testv&einel Annacus Melának és a legiősebb tes§érn*,Galliónak. Az Annaeus-családot a Piso-ö§szeeskiivés sűyosan kompromittáte,

Mdr:fuít,kelhségénNctobírndut"|l,pú@írtecz§ú.9bíó l8o0donem i|

ACankDöókótír4ú'

Acpzar'lelőtertvégahllál-eksnrÁmi}íörfiú.lét€sítllx)i lln€lE]elifulocsipkiazcri,(Su€L

Mií€í,ő§, lv§tinözvcsrus, Aaz évthrizrss

Ncregböómö

|96

Mela fia, Lucanus már meghalt, szeretőiét, Epicharist haláIra Hnoaák, a legbírcsebb6vért, Senecát öngyilkosságra kenyszedtettek. Most a hátramaradt két te§tvérnekkellett meghalnia. Mela közismerten nsgJr vagJront szazr;tt pénnj§ rcvékeny-segével, Gallio is igen gazdag ember bíreben állott. tóllebet mind a ketten korábbanNeto baráti körébe artoaak, ót Gallio iátszotta Nero első fellépte alkalmával abímök szerepét, ő ielentette be a császárt a köáusépek, ami a kitiintető bizalomrautalq a Piso-összeeskíivés a régi szép emlekeket elnosta Mind Mela, mind Galtiopar8nc§ot kapott, vessen véget éleének. Annaeus Mela halála előtt bricsűeveletírt a császámak, amelyben ártatlanságát hangoztatta, hiszen ő soha nem foglalko-zott poütikával. Végrendeletében vagyona nagy részét Tigellinusra, és ennek rosszbírü veiére, Cossutianus Capitóra hagyta. Jól tudta, hogy a két |eles férfir1 maidgondoskoűk arról, hogy a végrendelerct a császár ne t4tnadia meg, és í5r vagyonanem iut Nero vary a fiscus kezere.

A császár okult ebb61. Olyan érrclmű rendeletet adott ki, amety szerint mind-azoknak a gazdag polgároknak a végrendeletét, akik nem Nerót nevezik elórangúöókösként, ervenyalennek kell minősíteni. És íg az egész vagyon elhagyott ió-ságna} (bona caduca) minősü, és a fiscusra száll.

A cstíszári udvar költekezese nem ismert kotlátot. Poppaeá Sabinát mérhetetlenpazarlása miatt bíráluík, de a kiadások az ő halála után sem csök*enrck. Péuá ke[ettelőteíemtenl Hat íiildbinokosé volt Africa urtomány fele, Nero parancsfua ki-végezt& őket, és vagyonukat elkobozták. (Plin, N. H. XVIII 6, 7, 35.) Feleségehalála miatt érzett bánatát (és tltln lelkiismeret-furdalását) féktelen tivomyázássalakarta elfoitani. Gyakori depressziós hangulatain mégsem tudott úííá lenni.Amikor egy fiaul rabszolga, Sporus arcán Poppaea rrooásait vélte feüsmeíni,öröme határtalan volt. Nem is lepleae, hogy a firlval természetellenes kapcsolatotlétesített. (Az ilyenfaita bisexualitás az ókorbau nem volt íitka, ezt a beteges haila-mot nem is nagyon palrástolták.) A császár Sporust férfiatlanltotta, hog5r eredetineme ne gátolia őt érzéseiben, vágya kiélésében. Sót s háza§ságkirés komédiáiát ise!átszotúk, és Neto úgy bánt Sporu§§zal, mint feleséggel. E}&or keletkezett az acsipkelődő megiegyzé§, amelyet Róma-szerte be§zéltek, hogy szerencséie lett volnaaz emberi§égDe§ ha Neto apiánal(, Cn. Domitiusnak is ilyen felesége lett volna !

(Suet, Nero z8.)Ivlbdaz,olá|tá ez a birrclen támadt természetellenes vonzalom nem volt annyira

erős, hory ne éteua, heves szerelnet Staűia Messrline iránt, akinek a fériét,Vestinus consult, Nero a Piso-összeeskiivés iirügyén 5rilkoltatta meg. A szépözvery dtísgazdag, hírneves családból sármaznft, egyik ii}apja, T. Statiliu§ Tau-rus, Augustus kiváló hadvezere, kétszercs cousul volt. Nero és Statilia még ebbenaz évben házasságot kötött, ez volt az asszony ötödik, Neónak pedig harmadikbáv,asúp. A császár duhai, dőzsiilő életmódiával ezután sem hagon fel.

Neno miadinkább alpári sárakoásokban lelte öómét. T. Petroniusnak, azegykori kedvencnek, az Arbiter Elegantiarumnak már nem volt helye ebben a silányöómöket hajszoló körben, sőt maga Tigellinus is szívesebben látta, ha Petooius

minél kevesebbet mutatkozik a csá§záí közelében. A t€§tőíök pradectrrsa fátéke-nyen őrizte poációiát, nélkűöáetetlenné igyekezett válni. És erre most mársziiksége is volt, m€rt Nero a Faenius Rufus kivéglsével megtiresedett másik prae-fectrrsi tisztseget betöltötte, éspedig C. Nymphidius Sabiuust uevezte ki te§tőí-parancsnokká. Az tli praefectusban Tigellinus emberéíe akadt, men tisztségébentársa éppen olyan gátlástalan volt, mint ő maga.

Nympbidius Sabinus kinevezésével Neto bebizonyította, mennyire kevéssébecsiü a magas álások viseléséhez konábban megldvánt jó sármaást. Piso éstásai igazolták a császárnak azt a hiedelnég hogy a régi ómai cseládokban nembízhat, közöttiik bírálókra, ellenségekre találhat. MiDét alacsonyabb származásúférfival tölti be a kulcsfontosságú tisztségeket, lnndl ftgyds§§ kell vetáytársragyanakodni. Hiszen ilyen ember nem sámíthat sem a senatorok, sern a !ép, §en ahadsoeg támogatrására.

C. Nym,phidius Sabinus pílyáiát alacsonyan kezdte. Anyia, Nym,phidia feltlinőszépségű, göóg sármazású felszabadított rabnő volt, aki Gaius Caligula udvuábanszámos támogatóra talált. Sőt - ha fia hewenkedésenek hitelt lehetett a,rni - azasszony magával a hibbant agyú, de felettébb érzéki temÉszetű c§ászáEal isviszonyt folytatott, és ennek a kapcsolamak a gyiimölcse volt a késöbbi testór-parancsnok. (Íg5l ha törvényelen fiú is, de benne is Augustus vére folyt!) A római-ak azonban rlgy tudták, hog5l C. Sabinus apia a szép hetéra eg5rik sz€rctőie, egygladiátor, az arena iinnepelt csillaga volt. Lehet, hogy Nyrnphidia maga sem tudta,kia6aapia.,.

C, Sabinus a katonai szolgálatban annyira kitiinrctte magát, bogy eg5r lovas-alakulat parancsnokává (paefectus alae) nevezték ki - Pannoniában. (Erre utal egybrigetiói [ma Ósóny] felirat. ILS r 3zz,) A Piso-összeeskíivés ideién már Rómábanvolt, és ennek elfoitásában tevékeny részt vállalt. Nero hflából Sabinust -a praefec_tus praetorióvá történt kinevezesén Hvü -a consuli ielvények viselésének engedélye-vel tiintette ki. Mind Nymphidius Sabinus, ,,,ind Ofonius Tigellinus azon volta§hogy a császár kedvében itírianak. Az tetmészetes, hogy a két test6rparaucsnokegymással ver§engett az uíalkodó kegyeién, és egymáson tű akartak tenni.

Ilyen kömyezetben T. Petroniusnak elment a kedve, hogy továbbra is az udvarelső emberei között szerepelien. Kiinomult fulésének nem felelt meg az a durva élet-mód, amelyet Nero es tfusai folytatak. Petronius megvetette és kigrlnyolta acsászár szedett-vedett tírsaságít. Miközben -kalandregényét, a SatJnicoft írta, azudvat néhány felkapaszkodott, pöfeszkedő tagiát modellként feüasznála. Mula-tozó életvitele lehetővé rctte számára, hogy megismerie és művében felhasználjaazt az alpári latin nyelvet, amelyen regényalakiai egymással társalognak.

Tigellinus |ól tudta, hogy Nero na5ron kedvelrc, méltányolta Petonius szelleme§csevegését, elegrin§ élemódiát, és ezért vesztére tört. A Piso-összeeskiiyés felszámo-,llása után a testőrpaíancsnok minden alkalmat megragadott, hogy a környezetéregyanakvó Neót korábbi hívei, paitásai ellen felingetelie. Tigellinus azt bizony-gata a császárnak, hogy Petronius baráti viszonyban volt Scaevinusszal. En

eonflvédelszolg|nem lm€l|átszg'

P€tke퀧Yagy lte, bonius íszállámilyabo".3

T.Ivol8aazonb§eb€iqrátairttémáltak \lEa?Áe|szesúlinuroamely|PetrmérÉ&űkelyHNeros7rtaVésü

ígI9.) S(heti m

Ésllinusntűrte a

AszgonddPaeorYagy ielvti l

198

annál könnyebben is tehette, mert Scaevinus már nem élt, Petronius pedig hogyanvédekeáet€tt volna a vád ellen ? Tigeünus megvesztegette Petronius egyik tab-szolgáját, vádolia be urát a vidéki nyaralóiában időó császámál. Így Petroniusnaknem nyílik lehetősége, hogy a vádat megcáfolia, Sőt, Tigellinus a császfui parancsotmeg sem várva, áüambiaonsági okolra hivatkozva, pontosabban annak hamislátszatát kelwe, Petronius házan€ének ió íészet őrizetbe vérctte.

Petronius ekkor éppen úton volt, a Campaniában tartózkodó Nerót akarta fel-ketesni. Vagy azen, hogl megelőzzr és semlegesítse Tigellinus Ee§terkedését,vagy azért, men a császár kömyezetében biztonságban érezhette magát; Gltételez-te, hogy N€to még minűg kedveli őt, és megbfuik benne. Amikor azonban Petro-nius rlt|át megszaHwa" Cumae közelében egy villában megpüent, észrevetrc, hogyszálüshelyét praetorianusok vették körü. Ebből Petronius számára világossá vrilt,milyen sors vár reá. Az utolsó óíákat még fel akarta hasznllni, hogy nyugodtan,hozá méltóan felkészíiliön a vegsőkre.

T. Petonius nagyurak módiára, tíserettel utazott. Most -mintha mi sen ttirténtvolna - barátaival lakomához heveredetg maid orvosával felvágatta az erci! ügyelveazonban, hogy ne vérezzék el azounal. Parancsára, az orvos időnként b€kötöztesebeit, mivel Petronius kíváncsian figyelrc, mint száll el belőle az élet. Közben ba_rátaival vidáman társalgott, beszélgetésíikben keriilték a szomonl eseményhez illőémá*at, vag7 éppen - filoáfusolrfioz mélóan - az életről es a halától vitatkoz-tak. Vidáman tréfálkoztak, nevetgéltek, még verseket is faragtak. Petronius holgazdagon megaiándekozta rabszolgáit, hol megverette őket, ahogy pillanamyiszeszélye kívánta. Majd végrendelkezett : semmit nem hagyott Neróra vagy Tigel-linusra, ahogy ezt mások tették. Sőt még $1uyiíatot is fogalmazott a császár ellen,amelyben Nero ninden alias kicsapongását, nemi eltévelyedéseit bőven taglalta.Petíouiu§ még haldokolva is szatírát írt, De még arra is gondia volt, hogy nagyértékú, fluoritból (folypát, gyenge üvegfény{í, sánét változtató krisáy) késátettkelyhét, amelyet háromszápeznr sestertiusert vásárolt, összetöresse. Tudta, ho8yNero szemet vetett a kehelyre, hiszen a császár nemrég egymiüó §estertiusérts?Eízett meg egy fluoritból faragott fües serleget, (Plin. N. H. XXXVII 2, 2o.)Végü megsemmisíttette a pecsétgyűrúiét, hogy senki vissza ne élhessen vele.

Így végez:re, az életét Titus Petíonius, az Arbiter Elegautiarum. (Tac. Alra. XVIr9.) Sokan elgondolkoáattak a sorsán: íme a császár korábbi barátsága sem ment_heti meg valakinek az életéq ha Tigellinus rttiában á11.

És még sok ómainak kellett megbalnia, mert Neónak, vagT még inkább Tigel_linusnak, vagy éppen Nymphidius Sabinusnak útiában állottak. Nero köómtrtjsentiirte a hűnek tartott testőrparanc§nokok ganízdálkodását.

A számos halrilos íélet köótt i§ feltű!ést keltett, hogy Tigelliuus két fiiggetlengondolkodáni, nemes iellemli, előkelő senatort vett mo§t cába: P. Clodius TbraseaPaefiJst é§ Barea Soranust. Tbrasea Paetus a senatusban több olyan indítváDnyalvagy javaslanal, amellyel Nero egyetértett, §zemb€§zállt. Állhataosan kitanottelvei mellett, magatatásával peldát adott néhány hasonló gondolkodású semtor_

í99

nak, amit Tigellious rosszallt. Thrasea köáár§a§ági érztiletű volt, de az Augustusbevezette államiogi rendszerrel, a principatusszal mint sziikségszerúséggel számolt.Mind az ő, mind elvbaráainak eszményképe nem az uralkodásra méltatlan csá§zár,hanem az uticai Cato volt, akinek az életraizát is megírta.

Thrasea Paetus ez*kben az években már nem léphetett tevőlegesen a politikaiélet színterére. A Piso-összeeskíivés (amelyben nem vett reszt) megtanítotttL hogJra közársaság helyreáűtásának ideje még nem érkezett a. {;rrrctezrcttint anlhogy a közársasági államforma közjogilag nem szűnt meg hiszen Rómának sohanem volt írott alkotmánya. Augustus a köztársaságot rlgy módosította, hory a leg-kiválóbb polgár, a princeps vitathatatlan tekintélyével iránltsa 2 állnmot.) ffomseaPaetusnak a kezdeményezésre nem volt nyílt lehetősége, bátor kirillásával azonbanhelyteleníthette a tűkapásokat, bír|ílhatta azokat a törvényeket vary a hagyomá-nyokba ütköó dolgokat, amelyeket Nero vagy kismlgálói elkövettek. Megtagadta,hog5r cselelrvően támogas§a azt a rendszert, amellyel nem értett egyet, sőt a ómainépre, a birodalomra káíosnak ítélt. Thrasga Paetus egyenességét a római polgárságtisaelrc, és íokonszenvezett vele, §őt bec§iiletessége miatt maga Nero is értekelte.Tbrasea Paetus miot a sztoikus bijlcselet híve íöleg a férfirli erény (virtus) ápolásáttartotta mindig szem előtt, é§ Ezek a nézetei fúzték barátiához, a hasonló nézeteketvalló Barea Soranushoz. Mind a ketten consulságot viseltek, tisaiiket mind Róná-ban, mind g go.61ukra bfuott provinciában - helytaítói minőségben - méltányosa!és igazságosan látták el. Barea Soranus jelleméhez bíveo,lelkiismeretesen foglalko-zott a lakosság iigyeivel Asia tartomínyban. Amikor Róma pusztulása után Neromegbízottai beiárták a íöként göíögök laka provinciákat, hogy szép festményeket,szobrokat szedienek össze az rli császári palota és Róma ékesíésére, a pergamoniakhevesen tiltakoztak városuk kifosztása ellen. A helytanónak a lakosság engedetlen-sege ellen kellett volrra fellépnie, de ő ea a patancsot nem haitotta yégre. Más vádis felmertilt Barea Soranus ellen. Asiai proconsulsága ideién Barea Soranus a szám-íizött Rubeüus Plautusszal wívélyes, sőt baíáti kapcsolatbau állott, s ebből vádlótarra a meeállapításra iutottak, hogy szövetkeaek a császár megbuktatására.

Thrasea Paetus visszavonultsága ellenére is észrevette, hogy Nero magafartáMvele szemben megváltozott. Minthogy teliesen áratlannak érezrc magát, bead-ványban fordult a császárhoz, kerve, adion módot ana, hogy a félreértések alólasztázza magát. Válaszként Nero összehívta á senatu§t, hogy ítélkezzék TbraseaPaetus fölött. A senatus az üést a Venus Genetrir templomában, a Forum Caesa-rison taftotta meg. A templomot polgári öltözetet, togát viselő fegyveresek és kétcohors praetorianus vette körü, sőt a közeü teíeken, utcákon is katonai alakulatoktáboroztak. A nyers eószalnak ez a burkolatlanul fenyegető megnyilvánrrlása meg-riasáotta a senatorokat. Aggodalmuk növekedett, mikor észrevetté§ hogy a városilakosság is összeg5últ a templom előtt, és fenyege6 pillantásokkal méregeti a bevo-nrrló senatorokat. A 'felizgaott nép erősen befolyásola a senatus hangulatát.

A senatorok némán hallgattrák a császár beszédét, amelyet távollétében, megblzá-sából egy olyan quaestor olvasott fel, akinek megválasaását maga az uralkodó aián-

lotta.

colílkivá!

T

Il

]

helytk&h

F+débo

lI

]

!

i

{

folFbao !

AzésarCapittusLalkeümai ltoDásea P

meg l

c§alálé§ €Ha §e!

Atleá,aymeg.client

Azakütöbbi

Ttsált r

fiatalszülc35.) |Soramasase§tct

resztrAl

kés6b

,,A qtribua tét}

.J

lotta, A császíti szózat burkoltan megyádolta azokat a senatorokat, akik elhanya-golirík az állnm,"at szemben fennálló kötelességiiket, és e magaurtásukkal a másodikkivált§€os társadplmi rendet, a lovagokat is befolyásoliát Miután ezek a férfiak,folytatta, a legmagas.bb tisztségeket elnyertek, visszavonulnak kenieik§ és ozok-ban gyönyörködne\ ahelyen, hogy a reáiuk hárrrló kormányzati feladatokat látnák el.

Az előrc kiosaott szerepeknek megfelelően, C-ossutianus Capito (Tigellinus veie)és a vele egy húron pendüő T. Eprius Marcellus vádat emelt Thrasea Paetus ellen.Capito a kitűnő szóno\ jól felépített beszédében lgy6§err támedta Thrasea Pae-tu§t, sáneseu és íé§zletezve ecsetelte 'nindaz! amire a cgászári beszéd felolvasásaalkalmával a quaestor csak utalt. Tbrasea veszelyességét ekként iellemeae: ,y' ró-mai napi közlönyt (acta diuma populi Romani) mind a hadseregben, mind g tar_tományokban azért olvassák kiilönös figyelemmel, hog5l lássák, mit nem tett Thía-sea Paetus." (Tac. Ann. XVI zz.) Marcellus Tbraseának ezzel a felhányorgatotthelytelen magatartásával óha|totta kiemelni a bevádolt senator passzív ellenállrisánakkárhozatos pélüját.

Ery másit senator, Ostorius Sabinus pedig Barea §oranust trimadta meg beszé-dében. Hamis adatok&al akarta a kiváló fér6út tönkret€nni. A vádlók nem elégedtekmeg azzal,hogy a két k'r§zemeit senato! személyét támadiák, hanem bevádoltík azokc§aládtágiait is. ostorius ktilönösen Barea Soranus leányát, ser9iliát fá,nedta meg,é§ ekkor megtiirtént az, ami a senatus üirténetében példa nélkíil áüott: meghívtáka §enafusba a bevádolt leányt, hogy saiát maga adhassa elő védekezését

A senatotok megiiedtek. Nem mertek szíyiik szelint határozni, hiszen az apa esleánya megható védekezéséoek ielenerc megindította őket. Et&or a tanrikat idéxekmeg. Közüiik csak egy volt, aki sűyos terhelő adatokkal rillt elő, Soranus eglikcüense, akit most megfizette\ hogy koholt tanrlvallomással tegye tönkre patlonu§át.

Az ítélet - mint szokás - niír előre elkésztilt. Ttrasea, Soranus és Serviüa abbana kiilönös kegyben részesültek, hogy halálnemiiket m€uk választhatták meg, Atöbbi vádlotBt sztíműzeté*e ítélték, mindössze eg5ret mentettek fel.

Thrasea Paetus nemes méltósággal Gieae be áetét. Felvágta ereit, maid í5rsált az ítáerct közlő quaestorhoz:,,A Szabadító Iuppircmek áldozunk ! Te peőg,fiatalembet, figyeli: óvianak meg az istenek a rossz eóielektől, mert olyan iőbenszülettél, amikor jó megeósíteni lelHinket átll,atato§ példákkal.'' (Tac. Ann. XVI35.) Hasonlóan bátran, a ómai hagyományo}fioz illő méltósággal halt meg BareaSoranus, Servüa és még több derék ómai. Az aljasság és gonoszság is elnyerrc amaga - császári - iutalrnát: Cossutianus Capito és Eprius Marcellus öt_tit milüós€stertius, ostorius Sabinus pedig egymillió kétszágrzg s€steftius jutalombanrésrcsüt, ezeníiilü kitiiatetésképpen megkapták a quaestori ti§zt§ég jelvényeit.

A senatomk hallgattak, uem tettek selrmit. Ók is úgy gondolkodtak, ahogykesőbb Tacirus apósáról, Cn. Iulius Agricoláól, a peldamuutó férflúól írta:,,A quaestorság és a neptribunusi ti§zt§ég köótt eltöltött e§áendőt, o6t még atribunusi évet is csendben és visszavonultan töltötte, i§mervén Neto korát, amikora tétlenség biilcs magatartásnak számított." (Tac, Agr. 6, 3.)

I4, FEJEzET

TIRIDATES RÓMÁBnX

Miközben ezek a tragikus események leiásódtak, iavában fotytak az előkészüetekTiiidates fogadására Az armeniai király nagy ldséretével utazon Kisázsiából lta_lüba. A parthus király megnyerő Hilseiú testvérljccsét egesz udvarq valamennyiszolgája kísérte, a hírneves partbus lovasság háromezer harcosa követte a menetet,amelyhez még számos, a Közel-Keleten élő ómai is csatlakozott. A fényes királyiudvar és a seteg kilenc hónapig volt rlton, s Róma neves vendégeinek útikölt§égeit,napi ké*száznzet sestertiu8t, a kincstár fedezte. (Dio LXIII z.) A soha nem látottnapkeleti pompa elkáprázatta a nézőket, akik a kiadások fedezeének gondiávaluem töódtek.

Amerre Tiridarcs es kísérete utazott, a vátosokat mindgaiitt feldísát€ttél9 alakossfu peűg üdvrivalgással köszöntötte őket A nép elrámrrlva nezte a fényes me-neteg megcsodálta az armeniai királyt és hitveséq 2JPift ttaliáig haión utaztak, c§akamikor Brundisiumban haió|uk kiköüitg szálltak be abba a disáintóba, amelyet acsásár eléjiik küdött. Ebb€n utaztak Neepoli§ városáig. Itt fogadta vendégeitfényűá pompával Nero, hogy a kinílyt és ldsétetét elképessrc. A iól megrendezettto|álkozfuga Tiridates leoldotta derekáól a kardiát, és térdet haiott a császárelőtt,

Róma felé tartva, Puteoü kikötővárosában száltak meg. Itt Nero §zertaítás-mesrcrg bizonyos Patrobius, nagyszabású gladiaori viadalt rendezett a császár éskirályi vendégei sámára. Az elragadtaott Tiridates a vadállathaisza sotán maga islesállt az,arenábq hogy báorságÉna\ ügyességenek tanúielét adia, és megkiiz-ött a vaűllatokkal. Az amphitheatrum közönsége csodálattal adózot e daliá§Tiridatesnek, amikor egy gerelyvetéssel egyszelTe két állatot ejtett el.

Rómában a hivatalos propaganda |ó előre gondoskodon aról, hogy a Vráros né-

I

}

]l

it

pének hangrrlatít kellőeu előkésátse. A Várost kivilágították, a házakat vinágkoszo_rrl}&al dísátették fel, üdvrivalgó ómaiakkal teltek meg az utcák. A kbályi látogatá§fenypoutia azonban az volt, amikor Nero átadta Tiridatesnek a királyi hatalom jel-képét, a diademát. Alig virradt, a polgárság ellq>rc a Forum Romanumoq annyihíres és dicsőséges esemény színhelyét. A Forumot e§ környékét - nyilván a biz_mnság okából - fénye§ fegyverzetú katonai alakulatok vették kóriil, diadalrnas hadi-|elvényeik aranyozott sasmadarai raryogóan tiindököltek a kora leggeli nap§ütésbeu.

Ekkor bevouult a csriszár, a diadalmenerck dísálüizetét vette magára, a senato-rok rangiuk |elvényeit viselve követté§ a menetet a plaetorianusok osztagai zár&ákbe, Az előre felépltett emelvényen á116 _a€Fsított szeken (egyfaia trónuson) -ragyogó hadiielvényei és ztíszlók köátt - foglalta el helyét Nero. Anikor pedigTiridates nagy kíséretével bevonult, tisztelgés után megálltak 8z emelvény előtt.

Pompás kép volt ez! A ómaiaknak haidani dicsőségiik iutott esziikbe, és önkén-telen lelkesedésiikben, tap§ban, szűnni nem akaró üdvrivalgásban törtek ki. Tiri-dates el akarta kezdeni beszédét, de a lárnában nem jutott sához. A bírnökökmost csendíe intették az összegyűlteket, és csak ezután szólalt meg az armeniaiuralkodó. Önérzetesen, de az iinnepélyes alkalomhoz illő ti§ztelettel beszát Neíó-hoz, hog5l tőle a diademát kérje. A császrár válasában hangsűyozta, hogy nekimódiában ál1 koronákat adni és elvenni. Maid magához szólitotta Tiridatest, aki alépcsőkön feüaladva, Nero elé lépett, s letérdelt előtrc. Ekkor a császár megcsó-kolu Tiridarcst, és feiére belyene a diademát Egy praetorságot viselt senator tol-mácsolta Tiridates beszédét az egybegyűlt népnek. Az iinnepáyes percek hatrisaalatt a tömeg lelkesedése nem ismert határt, i§mét üdvrivalgá§ban tört ki. Az em-berek átérezték ennek az eseménynek nagy ieleutőségét: Kisázsiában Róma olykorannyira vitatott hatalmát ezzel az aktussal a régi ellenség a parthusok is elismertekÍme, a király öccse, maga iött el Rómába, hogy a császár elé jráruljon, és kezeből ahatalom ielvényét áwegye. Mindenti láthatta, hogy az önézetes parthus-armeniaiuralkodó Nero előtt térdre borult.

Nero a továbbiakban §zinte minden eddigi pompán tű akart tenni. Tiridate§ éskísérete tiszrcletére Pomlrius sánházábaa előadá§t rendeztetett, a sánpadot, azazt kömyeó üéseket bearanyozták, a színészek aranyozott öltözékben lépt€k fel.A blborszínű szövetből készüt függönyre Nero képét hímeztek, kocsiversenyáiruhában, arany csillagok vettek köriil. Az előadást íényes lakoma követte, és ekkorNero, hogy vendég& elkápráztassa, kocsiversenyái öltözetéb€n lantos dslno}&éntlépett fel. F,ucl aznnban tullőtt a célon. Tiridates nem ilyen magatartást várt arómai birodalom uralkodóiától, és idegenkedve szemlélte császári vendégláóirinakágálását. Olyan hangosan szólt kíséretéhez, hogy mások is meghallják. Corbulótdicsérte, hiszen az ő katonai győzelmeinek, és diplomáciai sikereinek kösónhetiRóma, hogy Tiíidates itt megielent, s lám, a kiváló hadvezernek ilyen az ura!Nem állhatta meg bogy Nelóhoz fordulva, ki ne ielentse: ,,Nagyon is |ó smlgádneked, Corbulo." (Dio LXIII 6.) Neto a cááot nem értette meg, 9őt Tilidatesszavát keleti ízlésú bóknak hitte. Blhalmoaa vendégét ajándékokkal, állítólag ötveu-

2o3

miüó denariusnyi (vagxis kétszá"tnillió s€stertiu§nyi) énékbeu. Hozzáiárult, hog5ra Mbonlban elpu§ztult Artaxata városát rtiiáepttsék, és rólq Neroneiának nevez-ék el.

Az iinnepségek befejeádtek, Tiridates és Hs€íete hazautazott Armenüba, amely-nek uralkodóiakeut Dost már Róma is elismerte őt. Ezzel befeiezőött az évekigtaró, sok veráldozatba és péozbe kerüő eiő-áxiai háboni, a birodalom más hatá-rát sem veszelyeztette most elleu§ég. Béke honolt a bitodalomban és a birodalomhatámin is. Ennek ielkepekent Nero iiooepelyesen bec§ukatta Ianus isten ForumRomanumon álló templomának kapuit, aoelyeket, ha híboni tört ki, kinyitottak.(Suet. Nero r4.) Az iinnepelyes, nagy jelenóségú esemeny emlékére pénzt veretettNero. A bronzsestertius előlapián Nero babérkoszorrlval díszített feie iobb fetétekint, a köíirat íry sált az emberekhez: IMP(ERATOR) NERO CLAUDIUScAEsÁR AUG(USTUS) GEB(MANICUS) P(oNTIFEX) M(AXIMUS)TF(IBUNUS) P(LEBIS) P(ATER) P(ATRIAE); a hátlapján Ianu§ templomalátha§ kapuia zárva, ftjlötte virágdíszes fiizer, a köriraa ea mondia: PACE!íP(oPULI) R(oMANI) TERRA MARIQ(UE) PoRTA IANUM cLUsIT.S(ENATUS) C(ONSULTO) (a ómai nép békéiét íiildön és rcngeren megszerez-vén bezárta Ianus kapuiát. A s€natus rendeletéből.) A másik bronzsestertius előlap-ián Nero babérkoszonls feie jobbra néz, köriíata: NERO CLAUD(IUS) CAESARAUG(USTUS) GEKMANICUS) P(oNTIFEX) M(AXIMUS) TR(IBUNUS)P(LEBIS) IMP(ERATOR) P(ATER) P(ATRIAE). Az érrne hátlapián az a diadal-ív láthat§ amelyet C-orbuio armeniai győzelne után Nero emeltetett Rómában.A diadaüv t€teien a csIisár haitotta négyesfogat (quadriga), két oldahn a béke@ax) és győzelem (Victoria) megszemélyesített isrcnnői, két oszlop között emel-vényen Mars, a hadisten á1| iobbiában dárda, bal karián paizs, felirata S(ENATUS)qONSULTO). lladd hirdessék ezek az érmék szerte e földön, hogy szárazon ésvizen egyaíínt béke honol álűsát Nero cs.íszárnak kösánheti! lnnakaz imperatomak, aki az ellenséget legyőae

Ezt a kétségteleu diplomáciai sikert Neónak ki keltett hasznáInia, erTe nag5rszíiksége volt, biszeo az utóbbi években számos baliós esemény történt. Haddemlékeztessiink Róma t!€ikus pusztulrására, a temérdek áldozatot kóveteló pe§tis_

i,árv,ányrq a Campanián végigdűt vüarra, a haióhad nagy veszte§égére, a Piso-összeesküvésre, a megtorlásokra, a valódi vagy képzett ellenfetek megsemmisíé-sere, és Nerónak Poppaea Sabina halála miatt éízett gyász{íra. Mindezek az esemé-nyek az utolsó két év alatt zailottak le, még nem voltak olyan régiek, hogy azokat afeledés iótékony honálya bodtsa. É,ppen ezen az armeniai-parthus kérdés nagygarral meghirdercn megoldrÁsát kedveá poütikai fegyverként használhatta fel ahivatalos propaganda. És ennek a propaeandának régóta bevált eszköze volt az úi,a nagy eredmenyt hirdeó bronzpénzek kiboc*ítása, hiszen ezek §okkal több emb€r-hez eliutnak, mint az aranyérmék. A pénrck birodalomszerrc elrnondtá,k, be|elen-teték az áhított b€két, amely az egyéni boldogulást, a iólet virágzását lehetővéteszi.

Békel Ex a mmost tudato§fo

5rennel<kora ómeghóűtIísul r

akarta Nero mimpetium képrA milvészeg eCáia volt, bogki, aki a ostPythia [Delpbnüiában azt birkélt is, a Pi§o.,imár &orábbaa irségtől az őriönlA már kotábtleufória váottr

Mielőtt "|1-tamely szerim rvélt váudorrtötelhagJni, (p€dil(Philostrat. Apo

A bir5doto,n,kezére bfuta" A r

zett, bo8y Ót tá

I5. FEJEzET

NERO GÖRÖGORSZÁGBAN

Békel Ezt a rnindenki által áhítozott fogalmat akarta Nero a birodalom nepeiben

mo§t tudato§lümi. Elbatározta, bory felkeresi 4lmainak íiildiét, Hellast, hiszen

ryermekkora óta csoűlta g görög !ép€t, a görög kulfllnít. Tudta, hogy a göógök

megnOarusut óta ellenszenwel vi§eltetnek a ómaiakkal szemben; e^ az érzést

akarta Nero megváltoztami. Mint a hellének őszinte batá§q uem pedig a ómaiimperium képviselőieként akart görög fiilón, a göóg uép köátt meg|elenni.

A múvészet, a sport békés eszközeivel óhaitotta a giitögök szerctetét elnyerni.

Célia volt, hogy megzerzi a periodonikés dicsőséges címét, amellyel aa tiintették

§ aki a ni5r aagy göóg iinnepi jótékon (Olympia, Istbmia [Korinthosben]Pythia tDelphoiban], Nemea) valamityen versenyszámban győátt. Nagyzósi má-

niáiában azt hitte, hogy Hellas íiildién most nincs nála Hilönb versenyó. Eg;yéb-

kéDt is, a Pi§cFti§szeeskíivés leleplezése utáo elhatalmasodott Nerón a nyomaiban

már korábbau is fellépett mániás-depressziós elmebai tíínete, amely az ingetlékeny-

#gt6l ez őriöngő diihöngésig fgiult. Az őr|öngést a melgnkólia álapota követte.

A már korábbau előkésdtett Tilidate§-látoggt᧠hatására Neróoál a melankóliát

eufória válorta fel. Ilyen állapotban indult göógonzfui tltiára is.

Mielőtt clhagyta Rómát, annak rendiét biztosítani akarta. Reudeletet adott ki,

amely szerint senkinek nem szabad a Városbaa filozofálni. Ezzel az izgatóknak

vélt vándorbiilcselőket kíyánta s,titani. A tyanai Apollonios is ióoak látta Rómát

elhagyni, (pedig a Városban számos bíve volt), és a távoü Hispanüba uumtt,

@hilostrat. ApoU. IV +z.)A birodalom, íőként a Város sorsát Nero egy Heüus nevü felszabaőton rabszolga

kez&e bfuta. A császári döntés meglepte 8 ómaiakat. Máí Augu§tu§ rlgy rendelke-

zett, hogy őt távoltétében Rómában a praefectus Urbi helyettesítse, akinek éppe!

ezért megfelelő karhatalom (cohortes urbanae) ráüt rendelkezésete. Ez az intéz-mény Augustus óta állandósult. (Tiberius alátt fordult elő, hogy a császárt nem apraefectu§ ürbi, hanem a fijlötte álló testőríöparancsno\ L. Seianus helyettes!tette.) Most i§ volt praefectus Urbi Rómába!, éspedig Flayius Sabinus, T. FlaviusVespasiauus, a kitún6 hadvezer testvéíe. A csá§zfu mégsem ót bízta meg helyette-sítésével, nem is egy senatort vagy lovagot, hanem Claudius császár felszabaűtottnbsmlgájít, a göóg Heliust. A Pisoósszeeskiivés felszámolása óta Nero rnindkevésbe bízott a ómai vezető köókben, annál inkább a neki hűséggel tartoá csá_szári libernrsban. Még Nymphidius Sabinus, a Rómában hagyott tesórparancsnoksem leherctt Nero számára elég megbfuható, amit a praefectus pía€torio zokon isvett.

Heüus korábban a császári vagyon kezelőieként Asia provinciában tevékenykedett.A dinasztiát minüg odaadással szolgálta: Heüus volt a pribékek egyike, aki Ag-rippina parancsára M. Iunius Silanust 54-ben meggyilkolta. Heüus értbetett a kor-úányzá§i feladatokhoz, ha Nero választása éppen őreá e§ett. Segítségül Eellérendelte szabadosát, a görö8 Polykleitost, aki a britanniai felkelés után a helytartóés a procwator köátti ellentéteket elsimltotta, a lesrőzött bíitrnniaiakat békésrlton lecsendesítette, teMt bebizonyította üplomáciai k@ssegét.

Má! több fuben említett'tü, hogy Nero serdüőkora óta rajongott a göttig§égért,a göóg kultrlráért. Mindiárt uralomra iutása uún szívesen vonta volna 8 csásáriudvarba a neki annyira rokonszenves göógöket (nagl szerelrne, Akte is göógvol$, §őt maga§ tiszt§ég€üüez is iuttatta volna őket, ba Bumrs és Seneca, amennyireez módiukban állt, meg nem akadályozák. Mióta Bums megbalt, Seneca pedigvisszavonult az udvaról, a csá§záí bels6 tanácsosai nem is akarták gátolni Nefótabbau, hogy minél több göóggel vegye m€át ki'riil,

Utaltunk már ana, hogl Nelo 64-ben fel akarta k€resni Göógorságog de at&oriobbnak ütta, ha tervenek yégíehaitását elhalasztia. Róma nem elégítette ki, úg5r

érezte, ho5t a ómaiak nem értik meg nem értékelik mílvészetét. Nem a művészt,hanem a császárt íinnqíik benne, nem az igazi múélvezet vág5ra, hanen a szrnzárcócsábítia őka a sánházba. Vége most, a 66. esztendő 6szén elérkezett az iő, hogytervét megvalósítbatia. Hogy barátként fogadják göóg íiildön, még a togát §emöltötte magáía, hanem a paszrcllszínű könnyű köpenn, a syDthe§ist viselte. Hosz-saiía növesztett, vöóses sáke haiát hullámokba bododtotta, ahogy ezt múvészekés versenykocsisok smkák. Ezt a N€ío-képet muta§a az akkor veít érmék előlapia.

A 66. év szeptember haváuak z5. napián indult tltnak a császír. Kísérete béke-szerető, vidám, mulatós ernberekből állott. Színé§zek, zenészek, edó\ lóápoló\a talpnyalók egész hada vagy ötezer Augustianus, a hivatalos tapsoló kórus, a csá-szíri hiwes és barámői, szolgálói, továbbá Nero kedvence, a fiátal, heíát Sporu§utazott Neóvál, nem beszélve a nagJrszámr1 udvari személyzetről. Az elmaradha-

tatle 'tí§éttmíiktelűiág aévrcl bNeronirpat (a tkat, he

tomnem úlcőgö6 lkissárlszen erlpadra llpeld& lelőtt fe§zínpadHvántams§zkijNero álpaea saa bé}lytboz|

A i,á,D

telie§ífoforrá§si§zeí, ebpadía nnak, E(mindigvedélyeSajnos,vevő elitöbb b,végig ktonái szel is bólkövet&esokra scnyára e:ezen & í

Nem

t8tl8n Tigellinu§ paraíc§nok§ága alett mintegy &égyerfi fegyveres praetorianuskísérte a császárt. Több, neves ómainak i§ Neóvel kelett utaznia, ho$l saiát sze-miit&el lássá&, mikélt arst békés győzelmet, s vcszi át uralkodójuk a versenyekdlifu, e koszorút. Veltik taftott az idős Cluvius Rufirs senator, aki már huszonötéwel korábban, 4r-ben consul volt. Az volt a feladata, hog§l - úilént a másodikNeronia alkalmával - most is a csásár músorközlőjekent ozerepelien. A uagy csa-pat (a píaetofianusok kivételével) nem fegyvereket, banem a béke ieleként lanto-kat, hangszcreket, színészáarcokat, kothumusokat vitt úAgával,

Gtirögorság népe elragadtatással nézrc a ómai csász{, vidám menetét, amelyuem tigy vonult végig e gtirö$ik lakta videkeken, mint haidanában a győztesgőgös legiók Hméletlen hadvezérük paraocsnoksága alati, A Nelo líséretében levőkisszámri, égi vágásrí római - bár megszokta a császfu göóEimádaát - uem egé-§zen éítette m8ggtartá§át. Hogy valaki Rómában sportversenyen részt vegyen, szín-padra lépien, sdnészként Ágáljon, hogy a győzebai koszonlt elnyerje, eme nár voltpélda, De hogl a ómai birodalom uralkodóia a - némiképpen lenézett - görögökel6tt fellépjen, ezt rossz néven vették. Hol botorkáló vak emberként vezették aszlDpadon, hol vajúdó asszonyként voDaglotl kblódott - ahog7 a szeíepe meg-kíváúta - a néók örömére. Olykor valamely őriilt, máskor nyomorrlságos koldusmaszkiában lfuett a színpadra - a császár ! Az ókori színpadi szokásokhoz híveuNero álarcot öltött magára, ha nót alaHtott a színpadon, maszkia az imádon Pop-paea Sabina vonásait viselte, Ha szerepe úgy ldvánta, hogy megbilincsefék, akkora béHyók nem vasból, hanem aranyból készütek: így illett ez a császári komédiás-hoz!

A iámbor nuzók - bátran mondhatiuk - elragadtatásukkal adóaak Nero színésziteliesítményeinck. IÍgy látszi§ Nero nem is lehemt olyan rossz ripacs, amint aztfomásaink eloondiák, bn a kőzönseggel el tudta hitetni szerelrit, Egy katona egy_szer, abbeü felMborodásában, hogy császárát a színpadon bilincsbe venék, a sán-padra íohant, hogy ura kötelékeit megoldia. A néók aért is hrilásak voluk Neó-nak, mert az elóadás után megaiándékoaa őket, (Dio LXIII rr_rz.) Hiúságábanmindig figyelte a néóköáinséget, hogy kellő figyelemmel hnllgatia-e hossa1, szen-vedély€§en előadott monológiait, hiszeu csak így igazi a tap§, a tetszésnyilvánítás.Sainos, a figyelem ébren tartá§a nem mindenkinek sikerüt, a sok ótát igénybevevő előadások elanka§ztották a közönséget. Az idő§ T. Flavius Vespasianust, atöbb hadjáratban kiváló hadvezert is megbívta Nero görögorsági útiára, neki isvégig kellett néznie Nem minden fellépését. A császári koncerteken a hossai ka-mnai smlgáatban megószíilt katona nem eg5l alkalommal felrevonult, sőt egy fubenel i§ bóbi§kolt. Képzelhető Neto és környezetének felháborodása, amioek az lett akövet}ezméuye, hogy Vespasianust kitessékelték az udvarból, a nyilvános fogadá-sokra sem bívták meg. (Ez a megságyenltés Vespasianusnak császár korában bizo-nyára eszébe iuthatott, de a derűs huuroni uralkodó ióíá mosollyal tűtette magátezen a régi sértésen. Sueton. Vesp. 4.)

Nero azonban nem csupán múvészként akarta a gtjrögöket meghódítani.

2Cy7

Spoltembük€nt is be aksrta bizonyítani, hogl mátó a hajdani nagy hellén vef-senyzőlüöz. Most má. nebezebb volt a dolga- A versenybírák - bárhog tonott isNeto az ő íélettikól - sdlész, dalnoki telie§ítméEyért -i,dig a császámak adáka gyózeloi koszorríkat, amelyeket tútlságában nagy buzgalommal gJrűitö8etett. Nefoamnban resa akart venni a hagyományos delphoi, nemeai, olympiai és korinthosikocsiversenyeken, hogy ott is megkapia az első díiat. A haitóversenyeket ú5l kellettmegrendezni, hogy mindig Nero fogata győubn, Bár - Nero Hváoságáta - a leg-jobb haitóknak kellett versenyezniök, de nem a legiobb lovakat adta nekik a ver-senybizottsá& §őt uta§ítá§t kaptak, hogy paripáikat tartsák vissza; ne gátoliák acsászárt a győzelem elnyerésében. Nero penze minűg vad iramban haiotta lovait,komolyan vette a versenyt, söt egy fordulóban olyan szerencsétlenü borult felkocsiiával, hory az utána §águldó többi kocsi kis híián elgázolta. Az ily módonsikeneleniil végődött verseoyzése ellenérc a készséges versenybíróorig Neótielölte ki győztesnek, amiért a császír - szokása szerint - gazdagon megaiáodétoztaa blrá&at. Még furcsább volt az olympiai verseny. Itt dz paripa húzta Nero kocsi|áta versenypályán. Versenytársa nem akadt. Íg5r csak az ő fogata ságuldott végig apályán, ő lett a győzte§ ! A hiú Nero ezt úgy énékelte, hogy senki nem mer veleszemben kiállni, a győzrlea űiát, a koszorut tehát iogosan vette át a versenybíró-ság kezéből.

A sok győzelem Neót !ó hangulatra dedrctte. Ennek ellenére, biifltetett is. Ked-veátlen jóslatáén megsziintette a delphoi bíres Apollo-iósdát, a szentély íiild-birtokait elkobozta, é§ katonái köótt felosnotta. Iltla közben pedig elkeriilte Athéntmert - úgy mondtík - tgrtott bo§szúílló isrcnnőjétől (az anyagyilkosság miatt),nem kereste fel Spartát, mivel Lykurgos szigoni szellemű törvényei miatt haragu-dott rcá, De a derílsnek, bekésnek indult göógonági utazás még§€m Eűhatott elrlgy, hogy Nero gyanakása rliabb halálos áldozatot ne kiivetelt volna. Azok az ocs-mány udvad cselszövése§ amelyek Nero egesz kömyezeét behálózták, mo§t a

korszak legkiválóbb hadvezérene\ Cn. Domitius Corbulónak a vesztét követelték.Hogy ez a nagy tehetségű, Neóhoz mindig hú katona miben találaott vétkesne§nehéz lenne megállapítani. Két§égtelen, hogy társadalmi helyzete, kamnai tiszségekövetkeztében óhatatlanul kapc§olatba kerüt több olyan senatorral, akik részeseivolak a Piscl-iisszeesKivesnek, ami azouban nem ielenti aa, hogy terveikí,ől tudott,vagy helyeselte azokat. Az is tény viszong hogy Corbulo veie, Annius, a 66. eszten-dő eg5rik consul sufiectusa, 67-ben, a császrár görögorsági üívollétét felhasználva,összeeskiivést szőtt, de ea idel'ébeD felgöDgyölítették, és Nero helytartóia, Heüus,véresen megtorolta. Kérdés, hogy Corbulo a távoli Kisázsiáben tudott-e valamitve|e tervéól. Nero döntiitt: magához reudelte Corbulót, hogy elveszritse. A bad-vezer meg is éíkezett, a császár nem fogadta, hogy Crcrbulo a vád alól tisaázzamagát, mert már magiíra öltótte a lautmúvészi fellépéshez késárctt sánpaü ruhiliát.corbulo tudta, mi vár reá, s ezért kardot rántott, azt nagy eóvel a mellébe döfrc.Miközben kilehelte lelket, fel§óhaitott: ,,Így helyes ez!" (Dio IJilII r7.) A kiválóhadvezer, jeles diplomata tragikus halála azonban nem gátolta meg a császárt abban,

hogl a sdnpadra lepjen, es lao§áa iinmagát Hsérve költ€ményeit el ne dalolja,..A k8tonr§ág körében Corbulo veszte na5r visszatet§zést 8ziilt. Minaünkább elteiedtaonak a hfue, hogy a császárt a katouai kérdések, s bsdsereg sotsa uem érdcHí.Elent&ben 6ásári elődeivel, soba neo kereste fel a legiókat, nem állott tapcsolat-ban a kaonasággal, oem üiódött a zsoldok rendszeres folyósíúsávat amit alegionarfurok küönöscn rossz néven vetrck. Neónak ez az érdcktclensége hamato-san megbosszulta magát,

A 67. év §zeptembeí havábau Nero (már több mint egy éve volt távol RómÁtól)felkcrestc Korinüos váro§át. Már régebben, ,alÁ,, na8ybátyja, Gaius Caligulaötleét felkarclva, elhatározte, bogy az l§tbmost, a torinthosi fiildszoí,ost átvá8atia,es sz Ióni8i-tÉngpn h8ióáató c6atorEáva1 köti össze az Ae8ei-ten8€írel. Ez a tervkorábban i§ tiibb elkrlomr]ral feleerüt Elsőként Periandms, Korintbos tpanaosa(i. e. VII. vagy VL század), maid a bímeves hadvezér, Demetrios Poüorketes (i. e.IV. század), azután Caesar, és végiil Caligula foglalkozott ezzcl a goudolattal. A dél-k€lct felé iráoyuló keteskedelen szempoo§áMl foDtos lett volna a fijldszoros át-szelérc, eg5r nagy haiózható csatorna megepítése. A korinthosi csatoma (mint ezczemyolcsáz éwel később beigazolódott) uagy hasznot hoz, az utazást |elenéke-nyeo megröviűti, mert nem kell megkeriilni a Tainaron-fot (ma Matapan-fok) sokhajóüirést okoó sziHás átonyait. Nero terve teMt é§szer{l \rolt. Hogy abban meny-nyi volt a regényes képzelődés és mennyi a g7akorlati megfonolás, ma már nemdönthetjiik el.

Miután Neto mémökei gondos számltrásokkal megállapítonát, hogy a két rcngerközött, a korábbi feltevésck ellenére, nincr szintkiilönbség, a csásár clrendelrc amunkálatok E€kezdé§ét. Aranyból késárctt csákányáyal elsónek maga a császárhasított bele a ftild§ maid araoylapátiával hórom lapámyi íiildet emelt ki. Magá-nak a munkálatoknak 8 megszerveze§e is órüsi feladatot iel€otett. Minrcgy fél-müó köbméter íiildet kellett megm,ozgami, e feladatok elvégzésére §gro íhind-iisszc három-négy hónapot engedélyezett. A kényszermunkáía íélt foglyok véstéka sziklákat, s végezték a nehezebb mun}rá&at, A kaonaság feladata a fiildmunka ésa talaiegyengetés tolt.

Nero jelen akart lenni, amikor a csaomát a haiózás számíra megnyitiák. A mun-káatokelőrehaladását személyesen ellenőrizte. Gondoskodott a sziikséges munkaet&ól és az állati vonatóeóól is; -;,,6 ".uol*n elszállásolása, élelmezése, mindaz állatok elhelyezese nagy gondot ielentett. A korinthosi csatorna megépítéseNem sámára szinte becsiiletbeli kérdessé lett. (Hogy az epítkezést milyen iól ésgondosan végezték el, azt ezernyolcsáz éwel később az új csatoma épíói magukcsodálták meg.) A götögök tokonszenwel fogadtát a nerói csatomaépíés munkáIa-tairól szóló blrekct, iól tudták, bogy ez íőként az ő érdektiket szolgálja, ők élvezikmaid a munka gyiinölcsét,

Nero korintiosi taftózkodá§át arra i§ felha§znáta, hogy ebbcn a blres városbanis bemutatkozzek mint mllvész, és ezért hengveí§enyt rendezett. Az egyik művészazonban ncú akana tudomásul venni, hogy csak egy verscnyá győáet, és az a

2o9

c§á§zár. A szereucs€tlen Dűvé§z olyan sikert aratott, hogy Nero félté&eny lett rá,Nero emberei elrctték láb alól a verscnytársal Ez a gaztett ío§sz vért §züt volna, hi-szen megcáfolia a c&á§záí bekességet hirdető kiielenté§eit, ezert valószíníi, hogr agyilko§ságot titokban tertották. Korinthogi fellépésenek egyik szemtaaúja későbbtárgy'tlagosan megállapította : ,,Ami a haagiát illeti aért nem erdemel ugyan csodá-latot, de glnyt sem. A t€rmészet ezen a teíen amolyan kellemes középszerú rchet-séggel áldotta meg. A hang színe tompa és oély, s niadásul a totkából préseli abangot, rlgyhogy eneHése re&edten hangzik. En azonban a hangszerek hangia eny-bíti, és hacsak nem eólködik, a két hang eryüttesen kellemes összhatást ad. Dalltn-vezetése ügyes, hozzíértően tudia kísémi magát, van erzéke ahhoz, hogy mikor kellelőrelqni, megálloi, megfordn'lni, s a dalnak megfelelő arckifejezést váltani. Ebbentalán csak az az egyedü szegyellnivaló, hogy uralkodó létére ennyife iól ért ilyesmi-hez. IIa azonban az igazi nary énekeseket igyekszik utánozni, komikus, és a néókközü sokan önkéntelenü elnevetik magukat, ióllehet ezer veszrly fenyegeti azokat,akik nevemi merészelnek raita. A feie ilyenkor a kelletenél jobban remeg s mertuem bííia ttiővel, lábujihegyre ágaskodik, s úgy csavargatia a tijíz§ét, Dxint akikeré*en ráü. Amúgy is piros arca még vörösebÉ válik, mintha tíizet fogott volnqm€rt n€m eleg neki 8z a levegőmennyiség, amit belélegzett." @seudo-Lukianos:,,Nero terve az I§tbmo§ átvlgá§áór' - Bollók János fordítása.)

A versenybíróság itt is aranykovoruval énékelrc teliesítménya. Nero boldogvolt, hiszen sikert sikerre halmozott Göógországban, a művészet haáiában, aholfelszabadultnak és - művészaek ereztc magát ! A g6ógirk iníDti szeretetének, tű-áradó boldogságában úiabb $illielét akarta adni, A ó7. év novembet z8-íu (tizenhétDAppal harmincadik sziiletésnapia előtt) Kodnthosban, a hagyomáayos iinnepiiátékok, az Isfhínia alkalrnával a csásár meghiídette Ach4ia provincia szabadságát.A tartomány úi nevet kapott: Neío szigete ! Nem tártozott többé s §en&§r§ felügye-lete alá, nem kormányozta ómai proconsrrl, a nyomasztó eryenes adók fzetését acsászár elengedte, a provincia valamennyi városa ugyanolyan szabadságiogokbanrészesiilt, mint a többi szabad göóg váío§, (A senafusntk Nero Acbaia ptovinciaelvesztéséért ,Jsrárpótlásként" Sardinia szigetét adta, Hogyán tudta volna ez az aníny-lag szegénn uyomorrlságos kicsiny tanomány kárPótolni a serr8tust Achsiáén ?Nem meglep6, hogy a s€natoíok egy része grinynak és megvetésnek érezte a császár-nak ezt a rendelkezését, és ebben aligba tévedtek,) Nero azokuak a városoknak ver-§enybí!áit, ahol fellépett (és természetesen győátt) a ómai polgáíiog adományábanrészesítette. A görögök nem akartak hálátlannak mutatkozoi, s ezén Nerót kiilönfeleisteneket megilleó megiszteltetésben részesítetté§ Nero és bitvese, StatiliaMessalina gzobrát Apollon Ptoios templomában áilították fel. A göógök még öíiil-t€&, nem tudhattÁ ekkor, hogy a Neno adományozu szabadságiogokat maidVespasiauius császár hamamsan visszavonia.

!r2ls"uiio!g&baza. U.

Helhrgondiaitkormíu1AkétGdaüDi bszámosa fisctl§Nero ne

§őt aiáJr,

hogy a l

tt bb peEínIír

a csásáGermana Sulpicmég 65-lakói ptleleplezkivit€lútisztclt I

pomÉsévben áAz tisszVinicienen állíkét Scrigyilko§svagyom

Heliums stiP(

fi-benókori er

apostolrmegkí§émefi at64,iűhszáaiáés eg&újabb l

2lo

Az Isthmia tinnepsegei üg feieódtek még be, a szabadságukat élteó göíögökuijongása még alig lanyhult el, amikor Nero Rómából hírt kapott, siirgő§en teienhaza. Visszatérését Helius szorgalmazta.

Heüus és PolyHeios, akike - mint említettiik - Nero Róma es a birodalomgondjait bíza, rlg5r vélték urr:kat a legiobban szolgálni, ha önkényesen, Hméletleiriilkormányoznak. A lenézett [bernrsok becsvágyukat, kapzsiságukat nem is titkolták.A két fel§zabadított rabszolga most bossát állhatott amkon, akik eddig őket rársa-dalmi helyzetiik miatt megvetették. A bosszrlálásra módjuk is nyílt. Uralmuknakszámos neves, gazdag ember esett áldozaürl. A meggyikolt emberek vagyorrrát aa fiscus javára elkobozták, hiszen a császár göógországi utazá§a leügetegbe keriilt.Nero nem akarta a meglátogaott városokat megzsaroln! anyagilag igénybe venni,sőt aiándékokkal halmozta el őket. A két übertu§ nem feledkezett meg aról sem,hogy a saiát vagyonát is gyaíapítsa. Minden esz-köa igenybe vettek, hogy -i,,éltöbb pénz harácsolianak ös§ze, Eég a szentély€k kincstáfait sem Hméltek.

Említettiik, hogy Cn. Corbulo veje, Amius Vinicianus ö§szeeskiivé§t szervezetta császár eüen. Az összeeskiivés veszelyességét iel7ema az, hogy a cselsóvőkhözGermanis Superior és Germania Inferior provincia nemrég visszahívott helytarói,a Sulpicius Scribonius teswérek, Proculus és Rufus is csatlakozott. Pedig nemré5még 65-ben Scribonius Proculus helytaftósága ideiében Moguntiacum (ma Mainz)lakói pompás luppiter-oszlopot áütottak Nero tiszteletére, a Piscliisszeeskiivésleleplezése és felszámolá§a alkalmából. A mintegy tizenkét méter magas, múvésákivitelű mú feláütásával a germánok bebizonyították, ragaszkodoak atiszrclt Germanicus unoMiához, Neróhoz, hogy megm,enekiilésének híére ilyenpompás emlékmúvet emeltek. (Az oszlopot darabokra tiirt állapotban r9r,4-r9o5,évben ásták ki, most mrlzeumban őrzik, úásolata ms is Mainz egyik teíét ekesíti.)Az összeeskiivők a közép-italiai Beneventumban találkoztak, bizonyára itt fekiidtekVinicianus biltokai. A titkos szervezkedésre azonban níiöttek. Az összeesHivőketnem állíották bíóMg elé, Vinicianusszal valósánílleg Heüus pribé§ei végeztek, akét Scriboniust Nero magához rendelte Giiógotszágba, ahol mindketteu az ön-gyilkosságba menekiiltek. Neónak kapóra |ött az ös§zeesktivés felszámolása, mivelvag5ronukra rátehette a kezét.

Hűus és Polykleitos egyesztendős uralma alatt a keresxényiilőzés úiabb hrrllá-ma söpört végig a kis iétszímr1 ómai egybázközségen. Minden bimnnyal, ennek a67-ben leiátsódott iildözésnek esett áidozaful Pál aposol is. Nagyon sok nevesókori embernek sem szüetési, sem halálozási évét pontosan nem tudiuk, így azapostolét sem. Egyes kutatók nézete szerint Pál 63 és ó8 között halt meg. MostmegHséreljtik a pontosabb idópontot meghatározni. A 63. évet ki kell iktatnuk,mert atJ<or még Dem volt keresztényüdözés Rómában; a nagy tűzvész után, tehát64, júüus r9-e után következett be a hirhedt biintető akció. A 65. évet sem vehetiiikszámítrásba, mert a Pi§oó§§zeesktivés és felszárnolrisa annyiía ldo8latta a c§ásártes egész hivatali szgverntét, hogy minden bizonnyal nem tartották sziik§ége§nek

úiabb keresztényíildözéssel a római népet meglyugtami, A szendrás-tudomány

2Ir

feltérclezése szerint Pál epo§tol a Timotheushoz írt első levetét, es Titushoz inté-zett levelét is 65-ben írta, teMt ebben az évben még étetben Yolt. A 66. éYb€n N€róta megtorláso§ Thrasea Paetus, Barea Soranus és m:ások pe,re, T. Petronius haláJa,maid Tiridates látogatása, a göíögor§ági út előké§áés€ annyira lefoglalta, bog5la római keresztenyek ü5rének nem tulaidonított fontosságot. A 68. év első fele Ne-rót - mint arra még rátériink - rcles egés?ében ldoglalta, iriurius 9-én pedig meg-halt. Utána a császári mátóság uódlása, és az ezze| kapc§olatos belvisályok foglal-koztatták a rómaiakat, a küönben sem nagyszámú római keresztenységgel nem tti-ódrck. A 67. évben viszont Heüus és Polykleitos rénauratmába beiüeszthető, hogyterroriukat 8 keíesfiényekíe is kiteriesxettek. Az utókor a nerói uralom számüiaterhere íria ezeket a keresztényüdözeseket, nem tesz kiilönbséget a 64. évi és a 67.évi üdözések köótt, hiszen mind a két esemény Nero uralkoűsa alan zailott le.Hogy az apostol, római polgár léven, milycn bíróoág elé kerüt, nem tud|uk.

A terroí, a kivégzesek, vagonelkobzások mep,érgeztek a ómaia} közéneét.A két szabados a lovagokat is felhábodtotta. Egy alkalommal az Augustianusokna5r felbuzdu!ásukban elbatáíozták, hogy ezer font sűyti arany Neto-szobrotáütanak fel. Erre azonban soha uem volt elég pénzíik, most Helius a római lova-gokat arra kényszedtette, hogy a költség€ket fizessék meg. (Dio LXIII r8.)

A kedveótleniil alakult légköfíe vató tekintettel Heüus ú5l éíezte, hog} má.nem elég erős a felad8tok*al megbirkózni, abhoz a csásár tekintáyére van viikség.Több levélben kéne, siirgetrc Neót, terien haza, Rómábq ahol személyes ielen-lérc lecsendesíteué a Mborgó uépet. Neót azonban a koriutbosi csatorna építése,a hangvetsenyek annyira lefoglaltík, hogy Róma ügyeivel nem ért rá foglalkozni.Rózsasánben látta a világot, azt hitte, hogy Helius és PolyHeitos tűoznak, s maidc§ak úrrá lesznek a - §zerintiik agga§áó - helyzeten, rá nagyobb sáikség vanGöógorságban, Ekkor Heüus elhaérozta, hogy a sügető kerdéseket szemáyesenkell az uralkodó elé terie§ztenie. A kedveótlen időitá,rás ellenére haióra sállt, eskorinthosban felkeresrc a csá§zárt. Helius élénk színekkel ecsetelte a ómai bel-poütikai belyzetet, amely megkívánia, hog1 Nero császári tekintélyével leszereliea nyugtalankodókat, Helius érvei nagyon sűyosak lehettek, hogy az uralkodó kéuy-rclen-kelletlen mégis engedett a szabados sügetésének. Nero azonban neomula§ztotta el, hog5l szabadosának ezért szemrehányást ne tegyen: ,Pármeonyiretanácsolod is, és lívánod, hogl siirgősen visszatériek, mégis iokább azt kelleneóhaitanod, és engem arra róbeszelnl hogy Neóhoz mélón teriek vissza.'' (Suet,Nero z3.) Ezzel arra akart utalrri, hogy még ttibb győzelrni koszonival megrakodva,a korinthosi csaoma megryitása után, fényes iinnepség keletében szereme Rómábabevonulni.

A 68. év ianuár havában Neto végre haióra szállt Má§fél évi taróz&odás utÁnott k€llett hagynia a sz€retett GöógorszíBot, ahol - vélemenye szerint - megér-tetté!§ és ahol a polgárok mélók arra, hogy művészetében gyönyörködhessenek.(Suet. Nero 22.) Eáiő szíwel ba5na el Korinthost, az épiilő csatoínát, amelyneképítesét rövidesen abbahagyták (és sainos, ezrrryola;áz évig nem i§ kezdtek

úiMllbiábgvteni, hérzrtt l

NenTöbb lsem Vhaváts

Ac§§ikereimegiinúgy, ala váruhada skeresakoszorhelyétaínely€nyal dnival,művéssenatoa MarA Vála senaa testenagy a

AdiketatA versobeliszköré h

orsági

ttiból hozzá). Mindazoryátal Nero úgy éreáetrc, bogy görögorsági ú§a nem volthiábavaló. Sikeriilt a hellénekben a régóta lappaugó Róma-ellenszenvet c.siit*en-teni, hi§zen ő, a birodalom uralkodóia uen mulasztona el, hog;r a görögség i&íntérzett rokonszenv&, göt csodrálatát lepten-nyomon kifeiezésre iutta§sa.

Nero haiórl§a a Mborgó decemberi rcngeren nem volt veszelyrclen vIíllalkozís.Több íómai titokban aa remélte, hogy a hullámok megteszik azt, arni sem Pisónak,sem Vioicianuséknak nem sikerüt. De nem így történt, a 68, esztendő ianuárhavában Neto szerencsésen megérkezett Italiába.

A csrászár a vrárosba való bevonulását diadalmenemek szánta. Hiszen ő a művészisikereivel győzött. Nem a hagyományos, katonai triumphusszal akarta sikerétmegiinnepelni, hanem olympiai győaesnek kiiáó ti§zteletadá§t igényelt. Ugyan-rlgy, ahogy a göóg városok az olympiai versenyek győztesének és ldserete számáraa városfal egy ré§zét lerombolták, hogy azon át vonulion be, ugyanúgy Nero és

hada sámáta az ódon serviusi fal megfelelő nagyságí részét lerontoták, s ezenkeresztü vonult be Nero Rómába, Elöl - a hadifoglyok helyett - a győzrlmikoszorúkat vitték Hséretének tAáü, az elfoglalt városok neve helyen - a versenyhelyet és elnevezését feltiinteó táblákat hordoaák. Maid azon a triumphusi kocsin,amelyen állva egykor Augustus haü győzelmeit iinnepelte, állt most Nero, arany-nyal dúsan tdfizett bíbor§zínű köpenyében, feién a béke olaiágaiból font koszo-ntval, keriáu a pythiai babérkoszorút tartotta. A kocsiban mellette a göíög lant-múvész, Diodoros állott. A csrászár kocsiiát a diadalmenerck hagyományakéntsenaorok és lovagok követték. A menet tltia, szokás szerint, a Circus Flaminiustól,a Mars-meáről indult, s a Forum Rornanumon át a Capitoüumra vezetett.A Váro§t kivi!ágitották, a biuab,at virágkoworúkkal dísátették, az egész nép,a senatorok, lovago§ valamennyien uiiongva iinnepeltek Neót, csodás hangiát,a testet öltött Apollót, Helculestl (Dio LXIII zo.) Mi volt ez egyéb, mint a régi,nagy diadalmenetek ábrándos átköltés€, eltorzitísa ?

A diadalmenetet követően Nero pompás kocsiveísenyeket í€ndeztetett, amelye-ket a nezőközönseg a Circus Maximus helyreáüton lelátóiíól csodálhatott meg.A verseny kezdeéu a circus gerincének (spina) nevezett íiildhányás kiizepén állóobeliszk (még Augustus hozatta Egyipomból, ma a P'tazza del Popolót díszíti)köfé helyeztette el az ezemyolcszriznyolc győzelíni koszorrlt, amelyeket göóg-orsági ú§án nyert.

I6. FEJEZET

A zSIDó HÁgonú ul-őztvtÉNyEl

A római iinnepségek után Nero Neapoüsba utazott, hogy ltalia kedvelt göógvárosában szórakozzé}. Pedig a ómai birodalomban 166 mind6xrütt uralkodottrend es nyugalom, nem minden Provinciában honolt &ke. A császárt még göö9orsági versenykörrl§a foglalta el, amikor hlre érkezett, hogy Iudaábau fegyveresfelkelés tört ki. A rend helyreáűtásrához sziikséges hadsereg főparancsnoMváaz imént még kegyvesztett, T. Flavius Vespasianust nevezte ki. Megbízott ebberraz idősebb, kipóbált hadvezérben, úgy gondolta, hogy u, az italiai ielentektclenpolgári családból száífraző ftatgrr2 ínindig híiséges lesz uralkodóiáüoz.

Nero a zavargásokat neín vette fiil komolyan, Iudaeában máskor is, elég g5rakannyugtalankodtak a meg nem békítheó zsidók. Uralkodása alatt nemegyszerielentettek neki nagyobb felkeléseket vag5l kisebb lázongásokat. Az eóskezűprocuratorok, a Rómához hű kfuÁly, a ómaiakí<al egyiittműködő vezaő tétega gazdag és előkelő szadduceusokkal karölwe, mindig rlrrá lett a helyzercn. Most,64 óta Gessius Floru§ volt a píocrríator, főkent göóg származása és felesége,Poppaea Sabina kedvelt barámőie, aiánlotta őt erre a tisáségíe. Érkezését a kis

lakossága örömmel fogadta, remélte, jobb lesz, mint g5dilölt elődie.Hamarosan ráiöttek, hogy Gessius Florus semmivel sem k'űönb a konábbi procura-toroknál, eppen rlgy sanyargana a zsidókat, mint a legtöbb helytartó. Csak Róma ésa császár érdekét néae, a lakosság gondjaival, bajaival szemben ridegen elutasítóvolt. A helytartók változatlanul nem értették meg a küönállásukat nyomatékosauhangsűyozó zsidók problernáit, benniik czupán a folyton nyugtalankodó, alatt-valói kötelezettségeinek csak vonakodva eleget tevő népséget lát{l Nem voltakolyan készségesen együttnűködők, mint a többi tartomány lakosiágának ió tésze,például a közel-keleti provinciák göógiei.

Aztikus :

plocl!ne sérhúztela vám(A pélvolna I

ban fceldönta Caeskoótköágaki. Autcai tdöntöta várotérienevalamtAv

király t

nehezeszentelnyugtlGallusAugusleti iog

c.(§zeret€csotbukelő esáüótHatártVoltak,a hely

Aligban ntaleututizenkkinc§táilletveillet6 t

2|4

A zavargás elóbb Caesarcában, az I. (vagy Nagy) I{erodes király által a hellenisz-tiku§ mintára alapítoít kikitőváíosban ttirt ki. A városban lakoa a mindenkoriprocuíator, ré§zint, hogy álandó ielenlétevel a jeruzsIílemi zsidóság érzékenységétne serne, részint biaonsági okokból. A helytaróhoz inkább az itt élő gt ógökhúztak, mint a zsidó§ §őt a göógök azt álűtot&ík, hogy csak nekik van ebbena vámsban polg,árioguk, míg a zsidóknalg a tégi telepiilés ótlakosságának nem.(A peldát a göógök Alexandriából vették.) Ily módon a zsidó lakosság elesettvolna ama jogától, hory a város vezet€§ében részt vegyen, 1rdig Caesarea Iudaeá-ban fekiidt. A vita régi keletű volt, annak ide|én az akkori procurator a kerdéseldöntés& magiíól a császánól kéne. Nero - még Bumrs előteriesztése alapián -a Caesareában élő ürbbségnek, tehát a kedvelt görögöknek adott igazat. Az ural-koőt ebben az elhatátozásában az a gondolat is v€zette, hog5l a iudaeai ómaiközigazgatás székvárosában ne a zsidó, hanem a hellenisaikus ielleg domborod|ékki. A császári bratáíozat következményeként Caesareában gyakodak voltak azutcai összecsapások, a procuratorok a viuás kerdésekben rendszerint a zsidók ellendöntöttek. Végíil is 66-ban a zsidók elhagyták Caesareát, aminek következtébena város élete részben megbéoult. A procurator megparancsolta, hogy a zsidóktérienek ezonnal vissza elhagyott lakásaikba. Visszatérttik után utcai harcokbanvalamennyiiiket lemészárolták.

A vérfiiídő blre futótúzként teriedt el egész Iudaeában II. Herodes AgrippakiráIy (a nagy Herodes dédunokáia), valamint a tekintélyes !€zető kórök csak nagynehezen tudták a zsidóság felháborodását visszafoitoni, hiszen Caesar*ival a meg-szentelt föld egy darabia ismét elveszett. A lázongó tömeget mégis sikerüt meg-n]ugtad, hogy a leármak nem tekinthető ügyet Syria helytartóia, C. CestiusGallus elé rcriesztik, döntsön ő. Hiszen a császári tartományt, Syriát, legatusAugusti pro praetore, magas rangrl római személyiség kormányozta, az ő feligye-leti iogköre kiteriedt a kisebb ielentőség{í feladattal megbízott procurator ludaeaeíe.

C. Cestius Gallus határozatlan, ingatag természetű embet volt. Most is úgy§zer€tett volna dönteni, hogy mindkét félnek igaza |egyel, Róma tekintélye necsorbrrlion, a zavargások pedig eltil|enek. Jeruzsálembe utamtq ahol gazdag, eWkelő emberekkel tárgyalt, viszont a szegély zsidósággal, amely a gyíilölt meg-szállókkal sehogy sem tudott megbékélni, nem k€f,esett és nem is taláIt kapcsolatot.Határozni nern tudott, ugyanakkor mielőtt távozott, népszámlálást rendelt el.Voltaképpeni feiadatát, nem oldotta meg, dolgavégezetlenü visszatért Antiochiába,a helyartói széküelyre.

Alig hagyta el Cestius Gallus a kis tartomáay határát, Gessius Florus Caesará-ban máris parancsot adott ki, hogy a iudaeai lakosság a még hátralékos negyvenalentumot kitevő egyenes adó (96o ooo sestertiust) részleges törlesztése feiébentizenhét talentumot (4o8 ooo sestertiust) azonnal szolgáltasson be a tartományikincstárba, ellenkeá e§etben a ieruzsálemi templom kincstáníból elégíti ki r{gát,illewe a procuratori pénfráít. (A procurator gondjai közé taltozott a fiscust meg-illető bevételek behaitása is.) Bár a ómai tartományi igazgxás történetében nem

215

állott példa nélKil, hory az adóurtoások fejében a §zent€lyek kincseit igénybevegyé\ Gessius Florusnak ezt a követelé§ét az ellenátlást hirdető, íöként a szege.nyebb néposaályba tartoó zsidóság mégis §zeut§égtörésként fogta fel, es csaln:okba szervezkedtek, hogy a templomok kifosztá§át megakadályozzák. Gessiusfegpeteseivel Jeruzsálembe érkezett, ahol veres iicszecsapásokban ütköztek mega római legionariusok és a zsidók. Az utcai haícokDak mintesl hámmezefhatszázember esett áldozatul.

I1iabb és rtiabb iisszeütköásek, az egyik város ómai helyórségének felkoncolásauén, C, Cestius Gallus, a syriai helytaró hadseregével Jeruzsálem ellen vonult,hogy a kis tartományban a rendet helyreáütsa. KatoDai akcióia már-már rclessikemel ián, de határozatlanság következtében az utolsó, a befqező tettet, Jeru-zsálem feüegvárának bevétel& nem hajtotta végre. Eredeti szrnd{ft& fgladygelhatározta, hogy visszavonul unományába" Syriába. Hazafelé vezet6 rl§a sere-gének menekülésével végződött, a felkelők eryik súúyos csapást a másik uán mértéka ómairka. Az ellenállók - sikereiken felbuzdulva - kiielentettek, hog5l nem fizemektijbbé adót Rómának, es nem ismerik el a császár fennhatóságát. Válasz.tent SFiá-ban, íöként a göóg városokban é!ő zsidókat lemészároltík, mire a zsidók ha§ontóémtettel*el válaszoltak. A zsidóellenes zavargások Alexandriában is kitörtek,és csak a praefectus Alexaodreae et Aegypti, Tiberius Iulius Alexander (utoliáraCorbu]o vezérkarában találkoztuDk vele) határozott fellépésével sikerüt a rendethelyreállítani. A római komrányzat terínészetesen nem nyugodott bele a iudaeaikudarcba. C. Cestius Gallust és Gessius Florust visszah:lvták, maid T. Vespa-sianus parancsnokságával hadsereget indítottak Iudaea visszaszerzésére.

A:i§úm(nej

ÉpLlz^létbtEl

kám(

nemajqG,űnabfls\ne

Ilí7. FEIÉZET

A VÉG KEZDETE

A iudaeai sűyos zavargások hírét Nero félvállról vette. A 68. év március havábanismét kedvelt nárosában, Neapolisban tartózkodott. Figyelrnét most az orgona egymódosított, iavíton példrinyának a kipóbrilása foglalta le. Közben természetesennem mulasztotta el, hogy a görög típusú atlétikai versenyekkel is foglalkozzek,Éppen egy atlétikai viadalt figyelt fesziilten, amikor köóltek vele, hogy GalliaLugdunensis császári helytartóia megelégelte Nero uralmát, és kitűzte a lázadászászhiát. Ámbár a fontos és nagy tartotírány sor§a, az ott toboízott ielentékenylétszámú gallus haderó veszélyt ielentett számára, Nero nem tóiődött a balióshirrel. Ügyet sem vetett reá, felpattant a helyéről, és egy győztes atléta teljesít-ményét lelkesen megtapsolta.

Rómába visszaterve, Neót a}tlete nagy §z€íelmenek, Poppaea Sabinának emlé-kére emelt szentély iíum€pélye§ é§ méltó felavatása foglalkoaatta. E gondolatokmellett nem iutott idő a lázadó Vindex sámára.

Pedig Vindex már 68. |anuár óta nyfltán szffvezte a páítiitést. Származásfuanézve gallus volt, ő§€i egykoron Aquitania fölött uíalkodtak. Amikor Caesarmeghódította Galliát, Vindex családia a rómaiakhoz csatlakozott, amiért is polgár-

|ogot kaptak. Apja már s€oato! volt, ő p,üg 67 óta proptaeorként kormányoztaGallia Lugduuensis provinciát. Vindex, csakrlgy mint családia az eltelt sáz esztel-dő alatt elrómaiasodott, és ezé.rt sok más senatorral egrün szegyenne\ gyalázat-uak érezte, hogy egy, az uralkodásra alkalmatlan komédiás visele a császáribíbon ! Minthog provinciáiában római legiók nem állomásoztak, az elégedetlen,s vele rokouszenvező galtus főemberekkel megáüapodott, hogy a népet Neto, denem Róma ellen, fegyverbe szólítiák.

Hiába érkeztek szinrc napról napra riasxó hírek a fonongó Galliából, Nero

217

azokra nyolc napig rá sem hederltett. Inltíbb csak tréíiisan fogta fel a nyugtalanítóielentéseket, s megiegyezte, most lega!ább majd elkobozza Vindex es a többigauu§ pártiitő vagyonát, ri$r is sziiksége van pénzre!(Dio LXIII z6.)

A ga[iai helyzet eg5ne aggaszóbbá vált. Mind nagyobb szrámban csatlakoztakVinderhez nem csupán a gallus előkelő\ hpnem x tartományban letelepedettómai családok ugiai is. Nekik is megvoltak a kapcsolaaik Mmáva! küönösen haiizletemb€fek voltak, hírvivők, levelek útián mi történik a Városban,a Forumon, a senatusbau, az udvarban. Távoü birokaikon nyíltan bírálták a ómaieseményeket, és együtéró ré§zvétiiknek adtak kifeiezést, amikor kitűnő hírűsenatoíokat kivégezrc§ megryilkoltak. Gailiíbau nem kellett meghunyászkodni,kiielentéseiket nem hállgatta ki a íómai titkosrendőrség. Vindex galliai honftáísai-ban legalább olyan őszinte követőke talált, mint a tartom:ányban élő ómaiak nag5lrészében. A gallusok köztil sokan nem romanizáód*

"onyrra, hogy lemondtak

volna hazá|uk függetlenségének gondolaűól. Vindexszel ellentétben úgy vélték,hog5r előbb Nerótól, utána pedig maid Róma uralnrától szabadí§ák meg hazáiukaeMindene§€tre Vindex kiálrányának nagy hatása volt, Gallia nagy részeben fel_lángolt a lázadás. Bár Vindex rómainak tartotta magát, mégis úgy gondolta, hog5rolyan sávet§égesre kell szert tennie, akinek neve származása, tekintélye miattnagyobb stíüyal e§ik a római nép előtt latba, miit az övé, a pIírtiitő gallus hely-tartóé. Miközben szövetséges utrán nezetg eszcbe iutott, hogy Hispania fxp6-conensis császári helytaítóiának gondolkodása megegyezik az övével, és ezertkalrcsolatot keresett vele. A hispaniai tartom,ányt pedig ebben az időben ServiusSrrlpicius Galba korrrrányozta.

\ A Sulpicius Galbá,k Róma legtekintélyesebb multri és nagy vag5ronú családiaiköze tartoztak. Őseik a köxársaság korábau mindig vezető §zerepet iátszonak.A császáíi hei}tartó Liviával, Augustus hiwesével is rokonságban állott. Nem akadtolyan ember a Városban, aki ne ismerte volna a Srrlpicius Galbák nevét, hiszenegyik őse az i. e. IL században, a nép ellátásának biztosításrira hatalmas tárházat épít-tetett, a Horrea Galbaeról pedig mindenki tudott, még ha nem is volt iártas a poli-tikai életben.

h császátlbáaza| való rokoni kapcsolatára, előkelő §zírmazására tekintettel Galbamár 33-ban, Tiberius uralkodása ide|én consulságot viselt. Caligula alatt GermaniaSuperior artomány császáíi helytartóiaként aáltal vált nevezetesse, ho5r a katona_ság fegyelmét nagy szigorral megszilrárdította. Néhány kisebb Mboruban körül-tekinó, eredményes hadvezérként is megtíllta a helyét. Utána Britanniában, maidpedig Africa provinciában volt helytartó, szigorrlan, de igazságosan kormányozott,és ezért becsüték. Emütettiik, hogy Agrippina, Nero édesanyia egy iőben azttefvezte, hogj Gaibát elválasztia a feleségétől, és férlhe megy bouá. Galba azon-ban kitert a kocktízatos aiánlat eiől, és kitartott hiwese me[ett. Talán tartott a visz-szautasított Agrippina bosszúiától, s ezert Nero uralkodásának első szakaszábaniobbnak láaa, ha minden poütikai tevé&enységtől taítózkodil§ s visszavolultan él-degél a birtokán. Később sem ereae magát telies biztonságban. Mindig menekíilés-

relbo8IIhhel:

cségt

kÉpadótiltsmalilyeve^

Gat!hosté,ból.kozz^toío

Gidő§taJÁan!Gal;hogtováott íítéll

I|

§il]b€nKijeésaséveAüügylTobhadréso- töliáná

2r8

re ké§zen, Dagy összegű készpénzt (áűtólag egmiüó §estertiu$ taíott mrg4nál,

hogy meglepetés ue érie. Váratlanul érte a császári rendelkeás, hog5l vegye átHispanie Tarraconensis (az iberiai felsziget északkeleti részében fekvő) provinciahelytartó§ágát.

Galba mindenképpen meglepőnek tartotta a császári döntést, mert ilyen ti§zt-ségre rendszerint fiatalabb senatorokat ielöltek ki. A nerói rendelkezést tiibbfáe-kfupelo, magyarááatta. Egyíé§zt a taítonÁuy lakossága éppen nyugtalankodott azadók erélyes behaitása miatt, és a hegyvidék megbékíthetetlen népe zavargásokkaltiltakozott a ómai uralom ellen, márpedig Galba ilyen helyzetekben üibÜ akalom-mal is bebizonyította, hogx lépes rendet teremteni. Másrészt Nelo öriilt, hoslilyen tisztes tirüggyel eltrávolíthatta Italiából a gyanltott ellenzék számba iöhet6vezető személyisegét.

Galba évekig kemény feryelemmel, reszrehailás náktil, igazságosan kormányoztaa taromlányt, amiért sokan me8§zerették. A császÁri procuratorokaak megtiltotta,hog7 a népet zsaroliák, sanyargassák, emiatt viszoat a ptoctraorok megbaragudtakrá, hiszen Róma azt várta tőliik, hory minél tiibb pénzt saitol|anak ki a provinciá-ból. Nero mindenesetre neheztelt Galbára, amiól a helytartót római barátgi táié-koztatták. Galba csti}í<entette buzgalnát, es ettől kezdve lazábban fogta a kormány-zás gyeplőiét, amivel még nagyobb mkonsz€nvet keltett. Sőt azt is eltűrte, és nemorola meg, hogy Neto ellen nyíltau tíintessenek.

Galba magatartásáról, nézeteiól Vindex tudomást szerzett, és rigy véltg hogy aziős, elikor már hetvenhárom esztenős (Plut. Galba 8) hetytaró személyében meg-találja a vezeésrc alkalmas sóvetségest. Galba azonban tnindaddig nem határozott,amíg nem ütta, milyen eredmenyeket &t el Galliában Vindex. 68. áplilis r3-ánGalba aról érrcsiilt, hogy Nem elrendelte az 6 ktvégzés&, de aa is megtudtá,hogy Vindex már nagyszímú haderőt toborzott össze. Ekkor Galba nern halogattatovább a öntését. Éppen Carthago Novábao (ma Cartagena) taítózkodott, hogyott a szokáso§ ttlwénynapokat megtartsa, az időközben felrnerüt jogvitás ü5rekbeuítélkezzék.

Itt Galba első cselekedete az volt, hogy a bíói emelvényen felállíttatta a meg-gyilkolt senatorok képmrásait, hogy kellő hangulatot teremtsen beszédének, amely-ben elpanaszolta, milyen s#gyentelies helyzetbe iuttata Nero a római birodalmat.Kiielentette, hog5r nem ismeri el ttibbé a császárt urának, és magát a római senatusés a nép helytartóiáuak (legatus senatus populique Romani) tekinti. Eunl akőzlé-sével mindazokuak választ adott, akik őt buzgalmukban császírnak kiáltotüák ki.A tartomáayban éló előkelő polgárokból egyfaita senatust hívott össze, s a folyóüg5reket veliik tárgyalta meg hogy az ön}ényességnek még a látszatát is elkeriilie.Toborzást rendelt el, a kiszolgiílt katonákat is fegyverbe sólította, hogy üóképeshadsereget szewezzen. Több helytartóhoz felhívást intézett, hogy kövessék példáiátes sóvetkezzenek vele Nero ellen. (De Vindexszel nem lfuett szövetségre.) Galba- többek köátt - L. Verginius Rufusnak, Germania Superior taítomány helytartó-

iáDak is írt ilyen értelemben.

219

Verginius Rufus azonban Neóhoz hűseges maradt, s a császtír megbfua Vinderleverésével. Nero már nem vette felvállrót a qaüiai felkelést, kíilönösen az hábod-totta fel, hogy Vindex úton-rldélen nemcsak besádeiben gyalánza őt" csapnival§ripacsként emlegeti (Dio LXIII zz.), hanem a §enatusnak írt levelében is rossz dal-noknak és Ahenobarbusnak nevezi. (Suet. Neío 4I.) Vindex ezzel a családi néwel valómegielöléssel, Neto öókbefogadásának a iogosságát tagadta me5 és ezzel kétségbe_vouta iogát a császári hatalomhoz. Nero és belső hivei tudtrÁk, hogy az ellenzékiérzelrnű senatorok kapva kapuak ilyen iiriigyön, hogy a kiéleződött helyzetben meg-szabaduljanak a csIíszártól. Nero most iónak látta, hogy a senatushoz fotdulion.Levelet írt a dszteletíe méló testüetne\ mindenekelőtt kimentette magát, hog5lnem személyesen sól a senatorokhoz, de rekedt ! (Az már Tiberiusszal is előfordult,hogy betegségére hivatkozva, írrisban közölte a serratusszal óhaiát, de hogy a csásátilyen kiélezett hel}zetben énekhangiát Hmélie, ahelyett hogy a siirgős tennivalókata senatorokkal tanácskozza meg, a még ingadozókat is meggyőzte anól, hogy Neroalkalnatlan a kormányzás további feladatainak az eMtására. Tigellinusra gondolvae senatorok egyelőre még iobbnak láttIik, ha hallgatnak. Nem zárhatiuk ki annak alehetőségét, hog5r hirtelen - a rossz hírek hallatára - Nerón ismét depressziós állapoturalkodott el, megviselt ideg:állapotában nem rrrert a senaorokkal tanácskozni.)

Az uralkodótól kapott parancsra Verginius Rufus három legióval és a germán la-kosságból toborzott segédcsapatokkal elindult Vindex serege ellen. A germeniailegióktal azt köólték, hogy Vindex nem Nero, hauem Róma uralma ellen lázadtfel, és ezen akartrák a ga[iai felkele§t letörni. Veíginius Rufusnak nem kellett a hrit-onzá5 Gernrania miatt aggódnia, bfuott abban, hog5l a germránok hűségesen kitarta-nak Germanicus unokáia, a császáruk mellett. Gallia azonban nem volt egységes,legfonosabb városa, Vindex helytartói szétfielye, Lugdunum kitarton Nero -Claudius fogadott fia - mellett, hiszen a gallus vezet6 réteg itt ápolta Claudius emlé-két. Vindex csapataival ostromgyűrúbe fogta a várost, Verginius Rufus tehát Lug-dunum felmentését batároztA el. Vindex ezén haűval északí<elet felé menetelt,hogy feltanóztassa a germaniai helytartó seregének előnyomulását. Vesontio városa(ma Besangon) mellett ütköátt meg a két hadsereg, s a lázadók sűyos vereségetszenvedtek. Vindex, miutrin látta, hogy minden elveszett, önkezével vercn végetéletének.

Galbát immár semmi nem tartotta vissza, hogy végleg, nyíltan is elszakadionNeótól, Galba most már nem titkolta, hogy igóqyt tart a császári bíborrq s ekkorváratianul értékes sávetségest kapott M. Salvlus Otho személyében. Ezekben anapokban nag5l sziiksége volt szövetségesetre, mert Vindex vereségének a hírerea Galba seregébe besorozott császári rabszolgák és szabadosok köziil sokan meg-szökrck. A lusitaniai helFartó csatlakozása kapóra iött Galbának, bár Otho parancs-noksága alatt nem állott számottevő haderő, de most minden emberre sziikségevolt Otho átállását Galba hírverése előnyösen kihasználta, hiszen őóla mindenkiúgy tuda, hogy Nero felétlen híve. Mióta Othót felesége, Poppaea Sabina a császárkedvéért elhagyta, s császári utasításra a távoli Lusiunia helyartólaként kellen

22o

rcvélríült€üi

GanMáidpana§!tottákkárpólGglbaillewel€kedGlectöb

Gal]kodoía paratesóqteíemltudomdius Sjesen r

Sabinttíi}.re,Nero r

már qNer

consully& alelőnyo!ómaipraetqtőb€n ]

ság Dezokbólmelléllegiótma8a,l

cyüitöindutqme8iqtoriantkat@á

Rónked&t

iIt1!|;]r

tevé.kenykednie, a haidani bohém megyáltozotL A gondiaira btzott tartomáDyt kö-rültekintő€n igugata, mind a takosság rnind 6 }gtoag§ág me8szerette.

Galba lázadásának hírére Nero annyira felizgatta magát, hogy m€nten eláiult.Majd magához térve diihroham vett raita eót, tört-zúzotl A senatushoz fordultpanaszáva! keresére a megbunyászkodó senatorok Galbát közellensegnek nyilvání-tották. E}ikor Nero önbizalma lass8cskán visszatért. Kiielentette, aryagslag az.zal

kárpótolia magát, hogy Galba nagy vagyonát elkobozza és elárvereaeti. BrogattaGalba Italiában élő rabszoigáit és szabadosait, halÁllal fgnyggettg őket, ha uíuk,illewe patronusuk t€fvéE árul,á§át támogatiá&. (Amikor Galba Nerónak erről a cse-

l€kedetéíől ertesiiit, viszonzásul lefoglala a hispeniei 1gl6r.s csásári va5ront, s a

legtöbbet ígéóknek eladta. Vevőre persze könnyen talált,)

Galba és Otho lázgdá§áMk 6 hííg hamar elmiedt. A sűyos helyzetben Neto kap-kodott Bár még mindig akadtak hűséges helytartók, mint L. Verginius Rufus, akia parancsnotsága alan álló legióival megmentieti az ő megingott pozícióiát. A k&testőrpaíancsnokban már nem bízott. Nymphidiu§ Sabinus gyorsan katrrsolatot

t€rettrtett Galbával, és szavatolta §,záúára a píaetori8nu§ok hűségét, hiszen köz-tudomásr1 volt, hogy egykori csapattisztként sát érten a közlegénye}&el. Nymphi-dius §abinu§ vette keébe a kezdeményezést, ravasz mesterkedésselTigellintusttel-

iesen semlegesírctte (hiszen az elrnűt eszrcndők rémuralmával leiáratta magát);Sabilus súrún találkozott a senaflrs vezető tagiaival, vacsorákat rendezett tiszteie-tíikre, és megnyerte őket Galba ügyeuek. @lur Galba 8.) A Piso-összeeskiivés ótaNero nem nagyon bízott a testőókbeu, é§ mo§t, hogy praefectusai is meginogtak,

már egyáltalában nem mert száoolni veliik.Nero tehát rígy döntiitt, hogy maga veszi kezébe az ügyek intézeset. Egyediiü

consulnak ielentette ki magát, talán ennek az ősi tisztségnek a betöltésével tekinté-ly& akarta növelrri, Ezután elhatároza, hogy hadsereget szervez, és ezzel indul az

előnyomuló galbai legiók ellen. Említettiik, hogy amióta Augustus úiiászervezrc a

ómai birodalmat, Italia terüeten nem állomásozott más sorkatonaság, mint apraetorianus-cohorsok Rómában, valamint a haióhadnak a legénysége a hadikikö-tőben horgonyzó csatahaiókon. Neío két kipóbált katonatisztet megbízon a katoüa-ság megszervezésével, ő maga egy 1e8iót tobotmtt a tengerészkatonákból és a matró,zokból. (A legiónak a szokásos módon számot és nevet adott: Legio I. Adiutrix, anelléknév ez esetben nencsak a kisegítő, hanem a császárnak segítséget nyiLitólegiót i§ ieleBtette.) Nero azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy felfegyverá, és

maga mellé állí§a a rabszolglákat, de ehhez a tervhez nem mert nyúloi. Az össze,gyűitijtt, n€m qppen begyakomlt katonaság lassan és felettébb bizonytalanul meg-

indult, hogy ltalia északi határán feltartózta§sa Galba seregét. Híiségiiket erősenmegingatta az a túr, hogy Nymphiüus Sabinus Galba nevében mindgn ggyg3 pí?e-torianusnak harminc-harminc ezrr sestertiust, minden Rómán }ívü tábotoó köz-katonánák feienkélt öt-öt ezer sest€rtiust ígétt, ha átálnak hozá,

Rómában a helyzet egyébként is rosszabbodott. Váratlanul - a szándékos mesteí-kedést feltétclezhetiiik - megdrágultak a _indennapi áethez sziikséges rárucikkek.

22r

(Lehet, hogy Nymphidius Sabiuus összeiátszott a gabonaellátá§ért felelős pra€&ctusaononaevel, és szándékosan idéáék elő a közelláás nehézségeit.) Természetesenrémhííek is keringtek a Vámsbao, tudni váték, ho5r az rlionnan kineyezett két

és helytarók cserbenhag;rtlrk a császárt. (Tsc. HisL I 89;Dio LXIII z7.) A hírek Neóhoz is eliutotta}, aki elkes€redett diüében a legképte_lenebb tervekkel foglalkozott, megöleti a senaorokat, felg5nlitatia Rónáq az az Otletis megfordult az a5rában, hory elhagyia Róo;ít és ltaliát, Al€xandliában telepedikmaid meg, ahol a múvészetbarát göriigök ktirében múvészetének fog étni.

A Város lázban égett. Rómában soha semmi nem maradt titokban, amit a §ena_tusban megtárgyaltak, amiól a Palatinuson beszeltek, az futótűzkent - esetleg fer-űwe, torzítva - terjedt e1 a lakosság ktirében, Mindenki találgatta, vajon igaz-e,hogy két imént kinevezett hadseregparancsnok átált Galbához, a vezstő azaegn:tiátsá senatorok már fel is aiánlották neki szolgálataikat, és mind többen biztosítiákGalbát hűségiilcől, együttműködési szrindékulaól. Nero mag&a maradt.

A Serviüusi Kerrckből Neto bívei elszökdö§tek, §őt többen a könnyen eltrrlaido-nítható ingóságokat, értékeket ellopdosűk. Nero diihrohamában értékes kincseitpuszdtotta, mintha nem akamá, hogy azok is az ebek harmincadiára keriüenek.Hirtelen ötlettel hűaek mutatkozó szabadosait Ostiába akara meneszteni, hogysóütsák fel uevében az ott horgonyá haióhad tisztieit, szerelienek Gl §?4máíahadiha|ót, és menekiiljenek el együtt ltaliíMl. A hűségesuek tartott emberek azon-ban kérclkedtek a vállalkozás sikerében, nem teliesítették parancsát. Szemiikbenmár nem volt kétes, a császár ügye elveszett, és tiirelmetlenü várták, hogy Netolevonia a végső következtetést, és önkezével vessen véget életének. Egyikiik hango-san felkiáltott: ,,Hát ennyire keserves meghalni ?'' (Sueton. Nero 47.)

Amíg Nero határozatlanul, tanácstalanul, tépelődve fel s alá járt a Serviliusi Ker-tekben, Nymphidius Sabinus nem maradt tétlen. Mindent egl lapra tett fel, tudta,hogy Galba gy6zelméu műik további sorsa. Tigeltinus teljesen visszavonult, nemlehetett sem !átni, §€m hallani ólg. Sabinusnak már nem i§ kellett titokban Nerobukásán dolgoznia, hanem tijbb befolyásos és tekinélyes §enatorral együtt a prae-toriauusok laktanyíiába siercn, besádet intézett a testőótüöz, és beielentene, hogyNero Rómát sorsáta bfuva, megsákön A praeorianusok egy lésze még hailandólett volna a c&á§zárért fegyvert ragadni, de csatódtak benne: nem állott az éliihe,hanem - mint a praefectus köólte - meg§zökött. Í8y más választásuk nem maradt,mint Sabinus parancsainak engedelneskedni. A testőrpradectus ezután a Vriroskörnyekén áborozo katonaságot keresrc fel. Tudomásukra hozta a senatus hatám-zatát, amelyet a praetorianu§o}&al egyetertésben hoxak a senatomk. Ezzel a katona-ság esetleges fellépését leszerelrc.

Neóhoz ezek a hírek még nem iutotak el. Nem tudott kapsolatot tefemteniegyetlen bdolyásos személyiséggel, hogy táiékozódiék a valóaágos helyzetről. Nemtudta elkepzelni, hogy az isteni Augustus leszármamttia ellen a píaetorianusok fel-lázadianak, a zendiiiés Róma uepét a hatalmába kedtse. Érezte, hory helyzete meg-rendüt, de bfuott abban, hogy életet, a nemzetségéuek kiiáó tiszrclet megmentheti.

Eát€ttavisacAugtalá tNennem

Nna8'üfuabavel !vig§r

iíi

Ezekbcn a vdlságos nápokbaa hitve§e, §trtilis Mc§§sliDa scm volt ,ncllett . IsDoé-telteo felmeriilt benne a gondolat, bo5t megkéri a senatust, iárulianak hozz{ hogyvisszavonulhasson Egyipombq és önként lemond minden tisztségéóL IíiszenAugustus rendelkezése óu a Nilu§ uoti otság, e princeps közvetleu felügycletealá tartoá provincia, egyfaita'külön t€§t volt a ómai birodalomban. Éppen ezértNero óhaia a senatus számára elfogadhatatlen volt, kiiLlönben is ekkor már alkunaknem volt hclye. Erről azonban Nero még uem tudott,

Nero kétségek köótt yívódve éjszakai nyugalomra rcn. Egyszerre csak különös,lugy cscndre lett figyelmes: nem hallotta az őrszolgálatot teliesítő praetorianusoküteme§ rÉeit, hglk szavait. A tesóóket tehát visszavouták a serviliusi KeftekMl,a hatalmáól megfosztott Neíónak máí nem iárt védelem. Néhriny húseges emberé-vel nagára maradt. Ennyi maradt meg a nemreg még ragyogó iinnepségek zaiátólvissáangzó császári udvarból. . ,

I8. FEJEZET

HÁT ENNYIRE KESERVESMEGHALNI?

A hawanoyolcadik esztendő iúnius havának kilencedik napián, 8z első órák egyiké-ben kis lovascsapat iigetett nagy siewe Róma utcáin. A váfost még máy stité*égbodotta" az emberek az igazak álmát aludták. Csak néhányan igyekezrck a keziik-ben tartott lámpás imbolygó, bizouytalanul világító fényéná haza, a lakásu}ra,hogy reggeüg egy keveset aludianak. A lovak patáinak tompa dobogása nem nagtonverte föl az éi c$ndiét, amelyet időnként távoü véwiósló mora! remegteten mcg;mintha a ftild rengene. Néha nyrári zivatar mennydörgése hallat§zott.

A lovasok északkelet felé, a Via Nomentana irányába haladtak Rémüte! figyel-tek fel a közeü praetorianus laktanya felől ide is elhallatsá lármára, a fe[ázadt t€só-ók kiáltoására. Lassan derengett. Az albai hegek mögü a lassan afelkrlsá nap első sugarai már megvilágították az utat. Néhány tíváncsi jáókel6olykor odakültott a köpenyekbe burkolt lovasotüoz:

- Mi úisás a Városban, mi van Neóval?A siető utasok nem válaszoltak, csak gyorsabb ügetésre nógatták lovaikat.Il§uk

az árok mentén heverő temetetlen holttest mellett haladt el. Az egyik paripa meg-bobosodon. Iovasa fe|éről lecsúszott a vi§eltes köpeny csuHyája, Egy tesór-katonálak éppen arra ye7atetí az ú§a, feüsmerte: a menekiilő lovas Nero volt!A praetorianus önkéntelentil tisztelgett. . . (Sueon. Nero 49.)

A csapat most elhagyta a kövezett Via Nomentanát, A Via Nomentana é§ a ViaSalaria között levő úttalan úton, nádas ösvényen, cserié.k es bokok köátt igyekez-tek a menekiilők Nero szabadosának, a hllséges Phaonnak kis birtokára erni Ez avina Rónától hat kilométeí tivolságban fekiidt, abban bfutak, hory itt megpihen-hetuek, maid folyta§ák a menektilést. Hova ? Ezt talán még uem is tudták. Mire ahááoz értek, nyári reggel köszöntött reájuk. Világos volt. Bizonságból, Nero em-

berei a le§ tovflinduttelzott. N(dc! tisu

is utínrNero

vetettetakaít8tonak r

megsalhaitottr

Utoltlelté\ rnyü leohalálramárő:to88ttaIszavai.kérte, t

Ncmtudtr,legyik st

E}ks€dtc§Ncío ttesónibog ha húséClaudiminc é

24

l

,l;

li

l

tF

l

;

berci a házból gyorsan reitckátjáót tésátettek, hogy az íildöók elől kisdikbessenekes továbbmenekiilhessenek. Mert bamarosrD megfudták, hory Nerc űdözesereindultak, a közelben levó testőrlaktanyából futár érkezett, és Phaonnak levelet bo-zott, Nelo felszaldtotta az líást, me8tudta belőle, hory a senatus megfosztotta -i,,-den tisaségéól, közetlensépek uyilvánította, és halálra íélte, sőt már nyomoznakis utána, hogy élve kézre lcdtsék. El*or mrfu körübeliil teggel öt óra volt.

Nero a lovaglástó! az izgalmakól telie§en kimerüt. Ery szegényes fekhelyrcvetette magát, hiwány ki§ páínára haitotta a feiét, ery silány, ócska köpennyel be-,.tr.la magát. Egysrcrre csak éhseget érzett. Más híián némi fekete kenyeret nyúi-tonak neki, €zt sietve felhabzsotta (rcpap még megvetően ellökte volna). Ma|dmegszomiazott, inni kért. Más nem akadt, miot áporodott, langyos vlz, ezt fel-haitotta.

Utolsó hívei, }ísffii, Phaon, titkára, Epaphíodito§, a nyomorult kis Sporus kér-lelték, ráb€szették,végu.zen magával Nero érdeklődésére elmondták, milyen ször-

nyü lenne a biinrctése : mezrclenre vetkőztetik, nyakát k&águ villába szod§ák, maid

halálra vessázik. Nero megrémüt ettől az iszonyatos kivégési módól. Mostmár ő maga is leszámolt az éleével, rá§zÁnta magát a halálra. Többször aa hai-togatta: ,rlvlekkora múvész vész el velem !" (Qualis artifex pereo, ezek Nero hlresszavai. Sueton. Nero *s.) Uolsó pillanatriig hitt művészi mivoltábau. Ma|d azt

kértc, hogy mielőtt az élet& kioltaná, Sporus énekel|en el aéhány halotti dalt.

Nero elsánta magát a halára. Bgyszene csak közeledő lovesok zajára figyelt fet,

tudt , bogy őt keíesik, élve akariák elfopi. Nerónak hirtelen eszébe ötlött Homeío§

egyik sora és el§zavelta

,,... gyorslábtl paripát dobogá§a ütött a fiilembe"(Homer. Ilias X 45. -

Devecseri Gábor forűtása)

Ekkor tőrét a torkára tette, keze azonban nem volt bizto§ é§ hatáíozott. Titkárasegített ueki, rászodtotta a maga kezet a tőr markolatáía é§ az éles pengét beledöfrc

Neto torkába. A volt császár nem halt meg azonnal, még ereae, hogy az eg5rik

te§tőrtiszt köp€nyét ráborította. Utolsó piüanatíban hinelen áwillanhatott az a8yán,

hogy kaoorii oeg akariák menteni, és ezekct a szavakat rebegrc: ,,l{ár késő ! Eza húség!" (Suet. Nero 49.) Ezekkel 8z utol§ó szavakkal aikrin Nero, a lulius-Claudius-Mz utol§ó s8ri8, Augustus iilrunokáia, kiszenvedett. Hat nap hlján har-minc és fél évet élt.

I9. FEJEZET

EGY ÉV ÉS NÉCY CSÁSZÁnos. JIJNtus 9 - 69. Júrrus t

A senans farsangolt. Galba még neln érkezett meg Rómábg ezért a senaorok tlgyérezrc\ bo5r ism& 6k az urai e hclyzetnek, vissza kedilt &ezii&bc a kezdcményezés.Megháuyták-vetetté&, milyeu feltételel&el ruházák Galbárg a princcpsi mátósá-got. (A köztársaság visszaálüdsánek a gondolao nem merüt fel, a p,riacipatust tE-toűk az egyetlen lehetségcs államfománek ) Blőbb azonban siirg&en meg kellettgeúmi§íteni a bukon Ncónak még az emlékét is. Minthog - közjogi értel€mb€n -a princepsi méltósággal való fetruháás a senatus jogkiiébe aromtt, a batalomtólvaló megfosztás is az ó feladaa volt. Nero €rnlé}ét elátkozták, rcndelkezéseit ha-tátytalaDitották (dannatio memoriae, rescissio actorum), oevét a feliratotí,ól töól-tették, szobrait, emléftmúveit megsemtnisírcték; (a rcndelkezést nen Eindenütthaiották maradé&ulaoul végre). A szíműziitt emberek barátai, rokouai uiionguk,lelkesen tinnepelték a zsamok bu}áság halálát A vezető köó\ ez előkel6 polgámkan várúk, bogy úi korszak virradiou Rómára, a béke és nyugalom áldon ideic, ame-lyet nem zavrí meg a gyanaloás, a retrcgés.

Róma aépe azonban meggászola Neót. Riivid ideig a vátoei lekosságot magá-val ragada a sánokok bevc. Másoryra már felocsrtdtae furta idcig tartó mámoruk-ból, és Ncto haláláoak nem örütek üjbbé, hqnem ggr,íe tij6be, §/it§zolták r bukottcs{ísárü Mo§t deíiilt § mennyite eredményes volt Neónak az a poütikai tiirckvésc,hogy a városi népben k€re§ett ellensűyt a senatu§§zal §zembeú. Nero azooban téve-den. A principatusi teudszer a ómai népet megf6ztott8 mindcn hgidani köziogiszerepétől, a polgá§fu poütikai téren nco kezdeoényeáetett semmit. Ez 81k8-

lo_-al is kideriiltl hogy az clókel6 senatorok nem ismerték a közvácménn, a n§pigazi hangulutát. A nép haúrozottan kedvelte a közvetlennek mutatkoó fiatal csá-szárt, aki elődeivel ellentétbcn gyakran az ember€k között mozgott. Emlékezt€k

226

atrtl,kddúzrÉqterycittÁvcrirőt, l llskosd89Ddd

Ncnésb@totú&,máboteEE t

Albízo6bosíldb€ly€lbful€§rz ű5Pigozr'

iáE frtilqlrrrffizEVologség ű§bq

Mnsok FSoklbeihúiutslúcsinyól,be tirziős,a s&lAcróbb:Daa2

árra is, hogy Neío acú volt fukar, a kÉpníz8tos íinnepi iáté&ok alkalmával 8iándéko-k8t o§ztott ki az ö§§zegyüt néókijzirn§€ között. Nem feleitette* el, bogl a vörnyűtűzvéez uún enybíteni igyeeezett a kárvallottak nyomonlságáq s ki tudja, milyentcrvei voluk még ? A tartományok egy révében hasonló volt a helyzet, hiszco mineltávolabb éltek az emb€fek Rómától annrál kevesebbet tudtak a császári udvar bíínei-ól, a császír tekintélyét szinte vallásos odaadás§al tisztelték. Tudunk Lugdunumlátosainak ,,csiiköoyös Nero-hűségéről" (Tac. Hist. I 5r.), s bizonyára há§onlóengondolkodtak Germaniában és más tartooánybau is.

Neno teteme Eég Phaou házában fekiidt, s hamarosan megerkeze9t két daikáiqés hozá haláláig hű" egykori szereóie, Ákte. A bukott császár holtrcstét elhamvasz-tott᧠maid a haovakat öók nyugalomra belyezték. De nem Augustus mauáleu-móban helyeztét el az umág ahol hitvese, Poppaea Sobina bebalzsaoozott holt-test€ pihent. A bamwedrct a Domitiusok családi sírhelyén belyezték el.

A nép követelte, hory Neót mátóen rcmessék e1. Gatba távolléébcn, meg_bízottia, a ttimegek hangutatáuak cngedve, ehhez hozzáiárult. A rómaiak virágokkalboíították el Nero vtiós poríirnán{nyból késziilt kopor§óiát, amelybe az umáthelyezték. A koponó f?5lé tagyogó fchér, carrarai márványból oltárt emeltek. (Ilgybíílett, a költsége&et Akte viselrc. A császár erykori szeretóiét vagyonossá tette, es

az tigye§ a§§zony 8 vagyont gyarapítani i§ tudta.) A Domitiusok mauáleuma a maiPiazza del Porpolón volt, s a rómaiak Nero halrÁla után még évekig halátra évforduló-

ián fel}eíesték, es virágokftal, koszonjikkal bodtották el, ót a scnatus hatáíozotttilelng ellen&€ a Forum Romanumon, a sónoki emelvényen, a Rostrán és -áeHDtcrF*ed is elhelyezték Nero szobrát. A távoli Kisrázsiában élő parthus kitály,Vologaeses e Rómával ktitött szoz6dés megrliítása végett a Városba kiildött ktivet-ég útiáu kért€, tárt§ák ti§zteletben Nero enlékét, é§ beielentett€ azt a szándékátis, hory otthon emlékmüvet állít a tisztel€téí€.

Miután a senatus Servius Sulpicius Galbát princepsnek ismerrc el, a praeorianu-sok pedig feleskiidtek reá, scmmi nem állott az rltiában, hogp bevonuljon Rómába.Sokan csalódtak az rii császárban, mert az egyébként dúsgazdag Galba nem volthailandó kifizetni a tesóókn€k ét kaonáloak a Nymphidius Sabinus által ígÉrt

iuulnat Hamár mindenütt bíre toiedt, hogy - Ncóval ellenétbcu - Galba ki-csinyescn fiisvénn fukar. A csalódott Nympbidius Sabinus azt követelte a cstlszár-ól, hogy ruházz.a reá áetfogytiglan a píactorianusok egyediü parancsno}ságánaka ti§zÉt. A tihtető ember ezt renáte, bogy a hatalom birtoMbaD a$ó 6 lcsz aziős, gyermekrclcn császár utóda. Galba azonban elutasította Sabinus kffi&, mirea sért6dött ember üibb scoatorral egyiitt tef,get sz6tt az Úi császár megbukatására.A ctclsdvés kitud&lott, Nymphidius §abinusnak meg kellett halnie. Galba mégtiibb mils s€natort is kivégeztetett, mélkiil hogy a scnanui bíróság ncgvizsgálts vol-ua az ügyiiket, és rralíl.a ítáte volne 6ket. Több §€natofirak meg1rsíalcsolta Galbs"

hogy kövessen el öngyilkosságor Sokan a nerói uralom visszatértétőt féltek. Senkinem kifogásolta, hogy a 67. év hírhedt zsarnokait, Heliust és Polykleito§t Galba ki-végeztette, de felhábodtotta a közvéleményt, hogy a megbukott rendszer leggyűlöl-tebb alakiát, Ofonius Tigellinust, pénzért futni hagyta.

Rövidesen elteriedt annak a híre, hogy az idős császír szűkebb kömyezete be-folyása alá került. Galba hívei pedig eppen olyan kapzsik voltak, mint uruk. Pénzénmind€nt meg lehetett vásárolni, bitntetések elengedését, a ómai polgáriogot, esmás kiváltságokat. A nép megszoka Nero pazarlását. A bőkezűség meg§zűn! sőtGalba elrendeltg hogy az elődiéól megaiándékozottak kötelesek az aiándéko\ ado-mányok kilenctized részet a kincstámak vi§szafizetni, s mente! bizottságot nevezettki a vizsgálat lefolyt4tá§ára, s a penz behaitására, A vizsgálat megállapította, hogymintegy kétmillirárd kétszázmilló összegól volt szo, de a megaiándékozottak .azadományok na8y íészét máí elköltötték. (Tac. Hist, I zo.) A fukar Galba magárahaíagította a praetorianu§okat i§, mert nem volt hajlandó az átálásukén a megígéniutabnakat kifizetni. A testőrök kiildöttségének a császár 8őgös€n odavetett€:,,Ahhoz szokam, bogl katonáimat soroztatom, és nem vásátolom.'' (Dio LXIV 3.)Galba e5rre-másra elve§zt€tte az e16legezett biza|mat. A rómaiak nem reitették vékaalá azt a véleményiiket, amely szerint ,,uralkodásra termett, csak nem lett volnaszabad uralko<lnia." (Tac. Hist. I 49.) A politikai él*ben jártas ómaiak már elevegyanítonák, hogy ha valamely tartományban állomásoá hadsereg fellázad Galbe el-len, és a maga parancsnokát csásárrá kiál§a § finaft g§élye van arra, hogy a csá-szrán megbukassa. Erre nern is kellett sokáig várni.

Még egy fél eszrcnő sem telt el, mióta Galba bevonult Rómába, amikor 69.ianuár elseién a Germaniában áüomásoó légiók megtagadták az rli császáról a hú-ségeskiit, sőt Colonia Agrippinában parancsnokukat, Aulu§ Vitelliu§t kiáltották kicsásárrá. A. Vitellius sem volt alkalrnasabb uralkodónak, mint Galba; sem szellemiképessége, sem erkölcsi magatartása nem volt küönb. Vitelüusnak még csak ele-gendő tettercie sem volt ahhoz, bogy hadserege élén Róma ellen vonrrlion" ezértbeosztott tisztiei, és szabedosai rendelkezrck helyette, ők szervezték és terveaék ahadiáramt Galba ellen.

A germaniai lÁzaldás rcggyőae a senatorokat és a polgárokat, hog5r a csrászrár-ldlaszt᧠kivált§ága ncro fiigg sem a senan§ól, sem a testőröktől. Az egymrássalvetákedő hads€re8parancsnokok katonáinak fegyverc dönti el maid ki legyen az rliuralkodó. Kideriilt a tito\ hogy ,,princepset máshol is lehet választani, nemcsakRómában". (Tac. Hist. I 4) A hír, hogy a germaniai legiók lalia és Róma ellcnmenetelne§ Rómában nem csekély iiedetmet kelten. A politikában bennfentesekioggal gyanítoták, hog5l a ómai császárság történetében úi feiezet kezdődtitt, es apolgárháboni elkeríilherctleu.

Időközben a császári udvarban is megváltozott a helyzet. Galba érezte, hogyurabna megingotg s ezert uódot keresett hívei köótt. Fiatrlabb, el6ke§ ió képes-ségú férfttt akart kiválasztani, akiaek a hatalmst áudha§a. Nem számolt azonbaneykori támogaóiával, M. Salvius Othóval, akinek számos barátia és híve élt Rómá-

ban.kötíe5,tői&aaúzetalaÉnianutRomsietgaVámind

is ctiÁ,

hail,a kéncoltútartoIllynidő rgz il|

Rókednvola§eDkiNeroegykPopfvettei§ hoiántükedÉközd

ogbhalrgzotÉálló tz&tn€

melxc§aí!

ot

zz8

lJi

ban. Amint Otho a Városba érkezett, azonnal felverc velíik a kapcsolatot, de össze-köttetésbe lépett 8 Galbára neheztelő praetorianusolrJ<al is. Oüo mellé álottak Neroegykori kedvelt, még most is hivatalban levő emberei, akik Ot!ótól váíák, hogy aző ideiiik ismet elérkezzék. Otho azonbarr iónak látta, ba óvatos, nem akart nyíltana császár ellen fellépni. Bízott abban, hogy az idő neki dolgozik. Galbát és környe-zetét lefoglalúk a viteüius pártiite§éóI érkeó hírek, a Város polgárságrinak hangu-latáól kapott tudósítások. Ügyet sem vercttek Otho burkolt mesterkedéseire. 69.

ianuár ro,én (az események gyorsan peregtek) Othót néhány embere a ForumRomanumon csásárrá kiáltotta ki, mire Otho tüstént a praetorianusok laktanyáiábasietett, ahol a testőók habozás nélkiil császáruknak ismerték el. Galba ügye most mára Vrárosban is elveszett: Otho praetorianusai, a felizgatott tömeg mind a császáít,mind a hozzá közel álló embereit |anutír r5-én kegyetlenü lemészárolta. A senatusis elisrnerte othót.

Az úi császár első dolga volt, hogy Virclliusszal megegyezzék. Vitellius errehailandó is lett 1,olna, hiszen nem a tettek embere volt, mindennél többre értékeltea kényelmet és a féüyúzést. Mégsem mert visszalépni, tudta, hogy saiát kaonrÁi kon-cobák fel Így nem rállhatta ú§át a polgárháborunak. A germaniai, galliai, britanniaitartományo\ tigyszintén az on állomásozó legiók Viteüust támogatták, Hispania és

Illyria pedig Otho mögé állott. Ez abe|yzrt amnban nem sokáig maradt így. Rövididő műva llispania szintén Vitelliu§t ismerrc el cyászárnak. Otho most már csakaz illyriai legióktal §zámolhatott, és a praeorianusok h{iségére támaszkodhatott.

Rómában azonban Othónak több híve volt, mint Vitelüusnak. A senatus meg-kedvelte, megszerette barátságo§ természetét. Ennek ellenérc a senatorok óvatosakvoltak, nem mertek nyíltan színt vallani, hiszen a polgfuháboni még nem dőlt el,senki nem akara magát elktitelezni. A nep körében Otho rokonszenves volt, mertNero bará§át láttrÁk benne. Otho több cselekedetével bebimnyította, trogy tiszteliegykori baní§a emlékét; folyatta a Domus Aurea építkezesét, ismét felállínattaPoppaea Sabina szobrát, sőt egy alkalommal még Nero nevét melléknévként is fel-vetie, ezzrl is Nero iránti rokon§zenvét akarta bizonyítani. A ptaetorianusoknakis kedvében akárt iárni, engedményekkel óhaitona húségiiket megnyemi. Hozá-iárult, hogy ne a császár, hanem ők választhassák meg parancsnoku}at. Sok intéz-kedésre Othónak nem maradt ideie (mindene§etre kivégeztette Tigellinust, hogy a

köóhainak eleget tegyen), mert Vitellius serege erelyesen és célratörően Italia felémenetelt, s nyilvánvaló volt, hogy Rómát el akaria foglelni. A tavasz eleién Vitelliuscsapatai már Italia ftltdiérc leptek.

Otho soha nem volt kaona, lusitaniai helytaítóként a parancsnoki tisaet be-o§ztottaira bízta. Most is így cselekeden, hol az egyik, hol a másik parancsnokrahallgatott. Akkor muatkomtt ingatagnak, amikor a helyzet a legnagyobb határo-zott§ágot várts volna tőle. Seregéhez utazon, de mielőtt a két, egymással szembenáló hadsereg köótt döntésre kerüt volna sor, megvárta az illyriai legiók megérke-zés&. Vitellius és Otho katonái Bedriacumnál (a mai Cremona mellett) ütkiizrckmeg egymással. Ámt,er Otno sűyos vereséget szenvedett, a háborri kimenetele

229

még oco őlt cL A cs8tfuozá§ok tonibb folytak, e5l nap azonban Otbo idegei fel-moodúk a szolgálatot: a sok kioDtott v€rért lem tudts többé vállalni a felelőcséget.Önkczével vetett végct élctének. Az uókor elisocése nem maradt el, fiibbcn - köz-tiik Martialis is - bátor, férfias cs€lekedetnek minősítettek otho tettét.

,,... éltébcn Cato Caessrnál |elesebb volqÁmde haHUban nem Otho volt-e nagyobb ?"

(Martialis: Epigrammá* VI 32.Balogb Károty forűtása)

Vitelius 6g. április r9-én, tchát e[€nálá§ba nem üt}özve, bevonult Rómába.A zabolátlan, zsákmányra éhes kaonasígot szabadiára hagyta, de kelló eélye semlett volna, ho5r legionariusait megfékeue. Sórnyú uapok vinadtsk Rómára..,Viteüus okult a műtból, ezért a senatusnak nagyobb hatáskiirt eogedélyezett, aföbb udvari tisz*égek elIáús&a nem szabadosokaq hrnem íór!8i lovagokat nevezettki. Megtiltotte a felségsértési perek tárgyalását, nem *ívánt4 hogy a kincstár ezriton gazdagodiék- Otho polgári híveit nem iilözrc, de hadseregéuek kabnáit H-méletlcnü megbiintetrc. A preorianusokat, mivel ellcne foguk fegy\rcrq elbocsá-tona a szolgáltból, s helyettiik a germaniai legiók legenységéből vála§ztotta tit€sór§ég§ katonáig ekik a kényelmeseb\ iobbau fizetett szolgál8tot amúgy ismaguloak követelték,

A polgárMborrl sok péoáe kcriilt, a kincstárak teliescn kimeriiltek, ^

ga"Áaságnehézsegeket Vitellius képtel€n volt orvosolni, A bitodalomból is riasztó hírek er-k€zék Róúába. A urtományok betytrtói, az ott állomá§oá legiók vénzemet kaptak, most mrár valamennyien reszt követeltek a hatalomból. Egyre-másra iclenté§ekiötrck lázadáso}ról, felkel駀üíől. Egyik s€m volt azonban annyira aggaszó, mint8 iudaeai had§dntéról érkezett blt€k.

A császári bíborert, Nero öókétrt folyó, tragikusan végódő vetélkedésbc eddigcsak a birodalom oyugati tarományaiban állomásozó haderő szólt bele. A Iudeábanfolyó háboruban részt vevő legiók kezdetben köómbösen figyelték, mi mcgy végbeRómában. (Tac. Hist. I. ro.) Miután hol a gemraniai, hol az ilFicumi lcgiók avat-koztak bele a hatalom kéldésébe, most e §yriai legiók is úgy vátek, hog5r a saiátparancsuohrkat junatiák uralomra. Nero még Vespasianust bíaa meg 8 hsdiáratvezetésével, aki edÁi& nem bizonyította be ezen a hadszínéíen hadvezéri képes-§égeit, ezért r katonák úgy hatíroztak, hogy közte es Syri8 helytartóiq C. üciniucMucisnu§ köótt dönt€nck, kit s€it§ene} a csásári bíborhoz. Mucianus úell€ttszólt nobilis szármgzá§a, viszont gyermekrclen volt, s mindenki tudta, bory az utód-lás clőre történő előntése sok ba|ól, z{lrzsyartól Hmélhetné Eeg Rómát, s biro-dalmat. Mucianu§ a ielölést eluta§íbtta. A katonák sokat tárgyaltak, btáíozniazonban neo tudtak. A legiók tisaitara döDttitt: Vc§pa§iaDu§t ielöli csásárnak,Kezdetben a legiók nem értcttek egyet ezel a döntéssel. Nem helyesclté\ hogy

ielcilm€!i§ §aho§iis bcparüa Itd

Vqi,áít rVcspraddigiárd !

nul&Al

otb

IteliflniáHiIUyíiKöóazontseí€sltak, éa kilíü8y&pa3*uk*emebsffegMc§t

s€í€t!mind.

vit€ükatmembcmég lelledRóm

RóOtboszel .

ki§cbdott.

23o

ielentéktelcú it liai családból 6z;árrnc'z'ó férfi kezébe keríiljön a haulom, a kamnákmég mindig inkább az elókeló sármaásrl Mucianus mellett kardoskodtak. Végiilis gőótt benniik a germaniai é§ i[riai legiók iránti Élékenység nem akaná§hogy ők iussauak uralomra ltaliában es Rómában, a zsákmány őket illesse. Így őkis hozzájárultak Vespa§iaDrr§ ielöléséhez. Ezutrán azonuaI tárg7alásokat folytattak aparthusok uralkodó|ával, hory miközben a haderő egy része ltaüa eüen vonul, addiga ludaeában harcoló sereget Mtba ne támadia.

Ve§pasiánust 69. iűius r-én hadserege c§á§zárrá kiáhotta ki, és az első, aki mind-irán hozzácsatlakozott Egyiptom praefectusa, Tiberius Iulius Alexander volt.Vespasianus haditanácsa ,tgy döntirtt, bogy az új c§á§zárielölt tanózkod|ék mind-addig Al€xandfi]ában, amlg serege eredményt nem ér el ltaiiábau. A iudaeai had-iárat vezeé§ét Vespasianus fia, Titus vette át. (Emlékezziink: Titus |átsá- és ta-nulótársa volt a szerencsétlen Britannicusnak.)

A hatalomé* folyó harcnak mindiárt az első szakaszában kideriilt, hogy röviddelOtho legyőzése után Viteüus íőtisztiei rábeszélték a császán, szese?s, át a had-seí€get. A csapatokat áwezenyelték, úi tiszteket, parancsnokokat kaptak, es igymindgn erigde§ben volt, amikor c. Licinius Mucianus vezetésével megérkeztekIaliába a syriai legiók. Vitellius gyorsan intézkedett, paranc§ot adott, hogy Britan-nüból é§ Germanüból haladéktalanul vonuljanak friss c§apatok ltaliába, hogy azIllyricum felől támadó vespasianusi legiókat feltarózta§sák és megsemmisítsék.Közben a császár Italiában tengerészkato&íkbó1 úi legiót §z€rvezett, amelynekazonban sem harcászati gyakorlata, sem harckeszsége nem volt kielégítő. Mucianussercgét gondosan és köriiltekintően vezette, míg Vitellius alvezérei mát meginog_ta§ és ttgy gondolták, előnyösebb számukta, ha idejében átállnak, s nem vállaljáta kilátástalau háícot. Mucianus ínegByerte magának, ponosabban: Vespasianusügyének a Bíitanniából érkez.ett legiókat, ugyanakkor Vespasianus haióhacla Italiapartiait elzárta a kíilvügtól. A helyzet ki}átástalan volt, Viteüus csatahaiói ápánol-tak az ellenséghez. Időközben Észak-Italiába erkeztek a friss germaniai legiók,amelyek Cremona es Panna között szembekerütek Mucianus hadával. A syriaisereg gyűölte és feltékeny volt a mindig mindent eldöntő germaniai csapatokra.Most ők akartak hatalomhoz iumi. Mind a két hadsereg égett a harci vág5rtól;Viteüus hadában nem voltak megfelelő, harcedzett tisztek, viszout a vespasianusikatonákat rátermett, tlpasztalt paranc§nokok \rezényelték. A rendldviil véres, nagyembervesaeséget kövercló csatában Viteüus serege maradt alut. A harcok ezutánmég mvább folytak, Vitellius csapatai nem adták meg magukag Italia tiibb részebenellenálltak, végiil is Vespasianus serege győótt. Mucianus katonáival eltogtattaRómát. A Város megszerzése azonban nem volt egyszerú feladat.

Rómában Vespasianusnak számos bíve volt, nemcsak barátai, hanem Nero ésOtho egykori lekötelezeaiei, akik most valamennyien szembefordultak Vitelliu§-szal. A praefectus Urbi, Flavius Sabinus, Vespasianus teswéí€ volt, s az (ti császárkisebbik ekt<or még csak tizennyolc éves fia, Domitianus is a Városban tartózko_dott. Q.[agyobbik fia, Titus, a Jeruzsálemet ostíoí ó hadat vezényelte.)

23|

Vespasianus mé8 nen volt ltaliában, Alerandriiiban várta meg a do§ok alakulá_sát. 69. iűius rin a praefectus Aegypti, Ti. Iulirrs Alcrander császjrrá kiáltotta kiVespasianust. Flavius Sabinus nábeszélrc Vitelliust, hogy a végleg kirélesedett hely-zetben mondion le a császári mátóságól, és adia át azt Vespasianusnak. Vitelliushailott a sára, de nem volt már hatalma a Rómában taítózkodó geímaniai t€io-nariusok fiilött, akik az ellenállás mellett diintiittek. Mucianus katonái heves harcokközep€tte, házról házra kiizdve szodtotuák vissza Vitelüus legionariusaiq ver bod-totta az utcákat, tereket. Az egymrással szemben áló felek öldökjltek, gyilkoltak. Akegyetleu meszárlrásnak ráldozatául e§ett Viteüus császár és T. Flavius Sabinus, apraefecnrs Urbi (Domitianusnsk sikerüt elrnenekíilnie). A drámai kiizdelembentűz ütött ki, amely elhamva§ztotta a Capitolium tisnelt, ősi szentelyeit. 69. decem-ber 2I+n vége volt már a szömyű csatának, Rómában Vespasianus hívei voltak azurak. Vespasianus bevonult a Városba, és magára öttötte a csá§zári bíbort.

Most végre befejeódön az a rettelete§, sok ádozatot követelő polgárMborrt,amely a lulius-Claudius-ház uralmáDak megszakadával feldulta ltsliát, Rómát.Vespasianus |ózan, de kemenykezíl uralma alatt Róma és a birodalom riira ávez_hette a béke áldásait.

KGArNchEólnat8!t(xlfűzpritotbolem

/

méNeí6r3úseg

lrespc(bí,lvet

l

:

§ap

20. FETEZET

ISMET NERo...

Kerek száz esaendeig uralkodott a lutius-Claudius-ház a római bimdalom ftrlött.A dinasztia uraünát az elúi princeps, Augu§tu§ t€r€mtette Beg, az ötij,dik princcps,Nero pedig tiin}tetette. Augu§tus iól tudta, hogy halála után a hat8lomért kitöóbarc polgí,rhíboruba sodoria a birod"l,"at, bacsak ó nen gondoskodik az uódlás-róL lÍgy gondolta" hogy becsvág5ró politikusok megsemmisítik mbjd az ő principa-tu§i íendszcíét, viszont bízott abban, hogl a csalídjrából szármaá princepoek foly-tat|ák az ő - a bimdglgp szÁmára iidy§3 - poütikáiát. Hory a családja uralmát biz-tosítsa, há?2§§€ köteleke}cke| rokoni kapcsolaokkal Hváuta Augustus egymá§hozfűzni, szorosabbá tenni a dinasztia egyes tagiainak viszonyát. Ezt a politiMt az elsőprinceps utódai is követék, A lulius-Claudius-házból szármaó uralkodók elbiva-tottságát Augustus mind a polgársággal, mind a katona§ággal aanyira elfogadtatta,hogy a dinasztia magvaszakadtáig, Nero haláláig alig gondolt valaki arra, hogy másember is viselheti a c*íszári bíbon,

A rokonházasságok bizosították uryan a dinasztia uralmát, de káros tijvettez-ményekkel is iának. A degenenáltság ielei kiüt}öáck Caligrrlrin, Claudiuson" Neón.Neót anfa, Agrippina, a hatalom és uralomvá5r megsállottja úry nevelte, hogyíiíként az ő akarata &vényesüiön, es a birodalom komrányásába önócn bcle-sálhasson. Ennek az anyai nevelésnek mhes következmenye volt az a kisebbtendű-ségi érzés, amelytől Nero soha uem tudott megszabadulni.

Neót a múvészetek iobban érdekelték, mint az úalkodás feladatainak me8isme-rése. A fiatal Nerc odaadással éne&elt, költcméüy€kct ífi, fe§tett e§ mintázott, é§-pedig nem tehetség nélkiil. (Suet. Nero 5z.) Vonzódott a hivatrisos művészthez,holott azokat - a tánadalom perifériáián áő €nob€íeket - az uíalkodó köók m€-vetettek. Tőliik akarta Nero mestersegiik titkait ellesni, hogy a nagy nyilváuosság

233

előtt elkápráztassa halglóságát. Ámbet a nsetbrendCsegi érzés máyen bele5lö-keíez€tt, n€yá§i ínániáiában magát kom legkiválóbb énekeséne.k, sánészénekvélte. Csupán talpnyalói t lzelgé§ét akarta tudomá§ut venni, pedig e Msrvilág őt- enyhéu vólva - csak tÉheteeges m{lkedvel(mek tartotta, aki §oha nem érheti el ahivatásos múvészek sánvonalát. Iulius Vindex, a lázadó galliai helytaró silány ko-médiásnak nevezte Neót, és a császári mátósággal összeférhetetlennek ítélte aszínpadon való l8r rsát. (Dio LXln zz.) A görög filoáfus, a tyanai Apollonios i8lúrhoztrtta Neót azért, mert a §zínpadou szerepe! s legíöbb gondia, hogy hrngiátfeilessze. (Philostrat. Apoll. V 7.) Neóhoz ezek a bííálstok vagy trll későn, vagysoha qem iutotak el, mivel a legválságosabb időben még mindig c§sk az a kérdesfoglalkoztatta, amellyel környezetéhez fordult, ,,vaion ismemek-e nála kiilönbművé§zt ?" (Suet. Nero 4r.), Nem magatartásának tiineteit az ideggyógyászok az elrnekórtan körebe utaliák.Három, periodikusan fellépett mániás-melankóliás állapotát figyeük meg (6o körü,63-ó4. években,66-68-ban). Nero igen akívszexualitását is ez magyarázzq sőtennekotaidonítiák befolyásolbatóságát, ki§zámíthatatlan cselekedeteiq birntetteit (pl.az anyaryilkosságot). Valósdnűleg ilyen állapotban lehetett, amikor hivalkodva ki-ielentette: előtte még egy császár sem fudta, mi minde! szabad neki. (Suet. Nero37.) Ugyanc§ak elmekórtani ielenség a szemáyisegtévesztes (§porusban PoppaeaSabinát látta). De egyes periódusai köátt visszanyeri normális észiárá§át, és helyesintézkedéseket hoz.

A Neíónál fellépett ellentmondások is kóros elrneállapotával magarááatók.Gyűlölte a véres i,ladiaori viadalokat (a ómaiak kedvelt szórakozását), ugyanakkorkedvét leli a Piso.összee§kíivé§ néhány résztvevője kegyetlen Hnvallatásának a lát-váayában, sőt a keresztények bestiílis kivégzáét is megszeí éü, hogy azután apar§ába 8yűlt népPel együtt, mulatozva iinnepelie meg a ,,gyrlitogatók'' megbün-tetését.

A római polgárságot Nero kárhozaos csclekedetei csak kevésse érd€klik. Bárközvetleniil halála uén, nyilván a Galba-baíát propaganda hatá§ára, a polgárokuiiouganak a zsarnok halá'lának g híréíe, hamamsan a mIÁsik végletbe e§nek. A hír-verésre már nem üg5relnek, saináliák a sáváyes modorr1 császárt, a bőkezű, mulaósN€rót. Othót azert fogadták örtimmel, mert beúe Nero egykori bará§át láttík.Viteüusól pedig egy iin[epsegen azt kívánták, hogy a szíupadon szereplő dalnokNeno <tatait éockelie el. És 8 csásár, hog]r a hlllgeóságnak kedvében jáqon, 8yis rendelkezik.

Rövidesen az a bír teriedt el, hogy Nero nem is halt meg, sikeriilt ütdöói előlclneuekíilnie, a Kiizel-Keleten reitózik, egy nap maid visszaér Rómába, és akkorism& magára ölti a császíri bíbon. Néhány széthámo§ a Közel-Kelet eryes orsá-gaiban Neónak adia ki magát, é§ ott a görögbaíát Nero hívei, köáttíik szököttkatonák, szegény emberck csatlakoznak az ál-Neókhoz (Pseudonerones). Megnoz-

dulá§Hi§t t

VesgalmgüilteqNeto t

rninrliszidcfb€mdSabin

Aühi§t6ikoztlivel. 6maidtváló lvetői ltinneFerkölc

At]!saikatkodó)télrylilérmű€melbvázúgyúldés ezkereszn€m t

Ahbor dlátni rtöbbéboltifi,24|)S. M,

dulásaik nem voltak egészen áfia!.mttanok, es általáuos dadalmat kelrcttek. (Tac.Hi§t U 8.)

Vespasianus eráye§en Ezembeszállt a Nero-kultusszal, es mindga ily€n:Élg 6q2-galnat elfojtott. A Domus Aurát egyéb élolra építteti át, a mesteíséges tavat fel-üilteti, ott építteti fel az Amphitheatrum Flaviumot, a Cnlosseurnot. TraianusNero uralkodásának első öt eszteude|ét még méltatia is, de a Nero-ellenes bírverésmilaünkább ért hódít. Nero a zsamokság protodpusává vrflik, nevével egymástszidalmazák az emberek. Egy század elműtável mrir gyalázaos, elvercmüt em-beruek mondiák. (Scriptores Histor. Augusae, Clodius Albinus r, 3.) PoppaeaSabina emlékét sem tiszrclik, csrászári sza|hinak nevezik. (Tac. Hist. I r3.)

A ürrténetííók i§ foglalkoznak Neróval. A s€üatori vagy a senatushoz közel áüóhistorikusok erély€§en bírálirák ót; a korai kereszény irodalomban gyakan taltíl-kozunk Nelo, az első intézmenyes keresztényíilózés kezdeményeóiének a nevé-vel. Ó volt az Antikrisztus, Jézus és az apostolok, a keresaény hit ellensége. Hama|d eliön az Utolsó Ítélet napia - hirdették - , ismét megielenik Nero, hogy a Meg-vtáltó ítélkezzék íiilötte. Évszázadok elteltével a nem keresztények, a régi vallás kó-vetői mlír eDyhébbeo ítelték meg Nerót, hiszen az ő ugyancsak vidám, iátekokkal,iinnepségek*el bőveikedő uralma szöges ellentétben állott á keresztényseg szigoru€ítölcsi tanokat hirdető, előretörő életszemléletével,

Amikot a keresaénység élethalálhaícát vívta a íégi ómai vallással, az utolsó állá-saikat védő ómaiak, főként a hagyományokat tisztelő (és sa!át hatalnukhoz íagasz_kodó) senatoro\ Nero nevével indultak a Kizdelembe. Az első intézményes keresz-tényiiüdöző császár femielezte Kizdelmiiket. Propaganda celiáMl,iux, kontorniát-érmeket hoztak forgalomba (olyan, penzuél nagyobb bronzérméket, ameiyek ki-emelkedő széliiü<ről [contorno] kapták modern neviiket). AlY. századvégén, azY.sázad eleién a hagyományos római vallás kiivetői a kereszténységgel szemben érzettgyűlöletiiknek úgy adtak kife|ezést, hory az érméken Nero arcmását mintázták me5és ezzel i8 hildették, bory eliön még az idő, amikor Nero visszatér, és felszámolia akelesfiény§egel Így Nero valóságos jelkeppé magasaosult, ielképpg amit ő §ohanem hin magtíól. . .

A keresztényüdöző Nero emléke még a középkorban is kísérrctt Rómában. A iám-bor népet még mintegy ezer esztendeig riogatta a gonosz császár ernléke, tísérta&látni vátek a Domitiusok hajdani sírhelye kömyekén. Hogy a környek lakooságáttöbbé ne rémítse, II. PasMl pápa to99-bn kápolnát epítteten a Domitiusok sír-boltiának maradványai ftilé. A kis szentélyből epítteíe IX. Getgely pápa (tzz7-tz4t) ama is látható, §ok történeti, művészeti emléket idéző remek t€mplomot, aS. Maria del Popolót.

növtpírÉsBr

A ómaiak a személyneveket (praenomen) rcndszerint röviűtve ielöltek, kiinyviink-ben mi is ezt r szoká§t követtiik. Az előforduló tövidítések feloldása:

qEtrtIcIqIüIut

^{!PlPlP{PálP{Pun!HiPl!aqSés{§is.!sdScístiscq{sqStisqsg!sqrtaTiT{vqvc

ji!

:

:\

A. : AulusC. = GtiusCn : GnaeusD. : DecimrrsL. = Luciug,M. : Marcus

P. _= Pubüusa. - Quintu§Scr. : ServiusSex. = SextusT. : Titus ,

Ti. : Tiberius

A könyvíinkben köólt idézerck mellett álló rövidítések felolüsa:

Aetiari. , .,, ,

Aur. Vict.Ap. cael.Cic.b* ssr.Cic. Pro FtaccoCic. ho Font.Cic. De. fn.Dig.DioEutrop.Frontin. Strat.Gai. Inst.

= Aeliáaos: Sálus töítén2lem: Auelius Victor: A.híres fhfiakól: Az @stolok azl&lilatei. (Íisáve6é8i szendní§: Ciccro: Beszédzh RuIIus tömáryjaodslua ellan

= Cicem: Beszéd Fluats adakében: Cicero: Beszeil M. Foluitts hdehfun: Cicero: A Ie§őü jórű és rosszróI: Digesta: Cassius Dio: fujm4i tötenaleft: Eutropius: R ma rdviil tö?ünete: Frontinus : .9ra fugarr{uta: Gaius: Institutiók

236

Gell. Noc. Att.Horat. Sat.ILsIos. Ant,Ios. b. I.Ios. VitaIuven. sat.Mart. Epigr.Pál apostol. Róm.Pál apostol. Kor.Pál apostol. Thess.PáI apostol. Ephes.Pál aposol, Phil.Philostr. Apoll.Plin. N. H.Plin. min. Ep.Plut. GalbaQuintilian. Inst. Orat.Sen. De Clem,Sen. Ep. mor.Sen. De benefic.Sen. De iraSen. Nat. Quaest.Sen. De tranq. an.stat. silvaeStrabonSueton. oct. Aug.sueton. Tib.Suemn. Calig.Sueton, NeroSueon. GalbaSueton. Vesp.Tac. Ann.Tac. IIi§t,Tac. Agr.Varro r. r.Vell.

: A. Geüus: Attihai éjszakdk: IJorathts:. Szatírtík: H. Dessau: Ittsctiptiones Latinae Selectae: Flavius Iosephus: Z§ü törúulen: Fiavius losephus: A zsiü htiború: Flavius losephus: öneletraiz: Iuvenalis: Szatírdh: Martialis: Epigran fuik: Sz. Pál kzlele a rómaiahhoz,Ilisáveségi szentírás: Sz. Pál lez:eki a kminthusiakhoz,IÍ|sávetségi szendrás: sz. pál leoelá a thcssalonikabkhez,úiszövetségi szentírás: Sz. Pál latlele az ephesosiahioa, I]jsóvetségi szentírás: Sz. Pál lnele a philippiciekluz, Ilisóvetségi szentínís: Philostratos: A tgaui Apollonios élete: Id. Plinius: Naara]is historia: |íi. Pllni:a.s: Letlelek: Plutaíchos: Gaha (A pdrhuzarrros életrajzok c. műből): Quintiiianus: § zónohlattan: Seneca: De Clementia: Seneca: Erhólcsí leaeleh: Seneca: A jótétemenyebőI: §eneca: A luragről: Seneca: Tenwíszenuilomóryi kirüsek: Seneca: A lelki n5rugalotmól: Staúvs: Erüh: Strabon: Geographika: Suetonius: Octaüanus Augu§tus (Caesarok élete c. m.): Suetonius: Tűtius (Caesarok élete c. múből): Suetonius: Caligula (C,aesarck élete c. műből): Suetonius: Nero (Caesarok élete c. mrlből): Suetonius: Galba (C-aesarck élete c. műből): Strctonius: Vespasiarus (C-aesarok élete c. múből): Tacitus: Éohiittyvek: Tacitus: Kofurlh töfténete: Tacitus: Iulius furitola élete: Varro: A mez,iígazdasdgról: velleius paterculus: Róma története

IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

A ómai csásárság első századának tiirténete, a lulius-Claudius-hínbóL szárniazÁuralkodók áete é§ kora igen sok kuaót foglalkoztatott. Műveiket haszonnal forgat_ruk, s közüiift uéhányat megemlitiink, hogy azok az olvasóink, akikben könyviinkérdeklődést keltett - és ennek ősziatén öriilnénk -, maid Neóval, valamint a korralóhajtanának foglalkozni, e könyvekből további tájékoztatást kapianak. Az ernlítettmunkák na5r része bőséges bibüográfiával szolgál, úgyhogy az olvasónak e tekin-tetben is segítséget nyújtanak.

Mindenekelőtt a fonások ismereét szeíetuéJ! a|ánlani. A két - talín legfono-§abb - §zeró műve magyar forűtásban is olvasható. Tacius Összes rr{Nei I-II.kötetben, Borzsák Isnán forűésában (Budapest, ,g7o); Suetoniustól a Cusanhl/ere (Kis Ferencné folűtásq 4. kiad. Budapest, 1975), viszont Ca§siu§ Dio munká_ia, sainos, még nem ielent meg ma5tar nyelven. Flavius Iosephus munMi: l zniüÉtöítn2te @\dawst, t94O &, A zsiü háboní, vatamlnt Önltetraiza @uclepest,1948) Révay lózsef forűtásábao 1átt8k Mpvilógot. A kor megénéséhaz aiánlatosSeneca mílveit i§merni; nag iodalmi munkásságot fejtett ki, néhány múve még aműt században va5l e század cleien ielent meg ma5rer lyelva, Vígasztalásoh c.múvét Révay lózscf (Budapest, rg6il, u, Apocolc)rrrro§r§' (Játék 8z isreni Claudiu§haláláról dmen) Sálágyi J. Gyiirgy iiltette át magyar nyelvre (Budapest, 1963), azErHílcsi leoelehbő| készüt válogatást Kurcz Ágnes forűotta (Budapest, 1975).Nincs modem magyar forűtása Lucanus Phon]iájdnak *m. Petronius Scryn}oz-iánat ma5lar fordítása Horváth I. Károly műve (Budapest, 1963).

Az irodalmi forrásműveken Hviit ajánliuk az i<tevágó égészeti és éremtani mun-kák tanulmányoását is.

A modem tudományos irodalom közül elóne.k Pailys Razlrylrclopödic ila

238

!la

jll1

Ií,tí(lG

t!t§ct7

7IüII6x

c]asírclren Alterumrsuíssensc@t @auly-Wissowa névcu eolegctik §zakkirókben) c.Eonum€Ddlis alkotást emeliiik ki, amely 1894 óta eddig megietcnt 8r k cteben 8zókorra vonatkoó csalnem telies ismeretanyagot közli. Bgres - önáüó tanuleányok-nak, szinrc köoyvnck i§ beillő - ci}*eilek szeczőit a gz€rk€szók az ókomrdomáoykutaóinat nag nemzetköá gó,rdáiából rigy váogattá* ki, hogy az eryes clmszavakatannak a témának az iő szerinti le§obb ismeói íriák meg. Ugyanilyeu szempontokvezettek g tcswérvállakozás, a Der Heiu Pauly clníl ötkait€te§ (stuttgart-MiincbenIú4-t97i lexikon szerkesaóit, e múben a legfontosabb cím-§zavakat a szerák a legúiabb kutatás eredméuyeinek és irodalnának figlelembe_véélével tette& közzé. Mind a két mű az ókor bármely kerdésével foglalkoá kutaóvagy éídeklódő szómÁra nétkiilöáetetlen l

Neto es korának törtéEetét tninden, 8 római császárság tiirtenelm& feldolgoámunkában megtalálhatiuk, akkora terjedelembco, emilyol f6n195g6got íóiuk Neó_nak tulajdonít.Nem élunk, ho§ itt bármelyiket is kiemeliiik. A nrdomáuyos Neto_áetrajzok köál csak nébínyat említiiak meg. H. Scbiller: GeschicJtte des römhcherlKaiseneie,ls utter ilcr Regbrurg ilcs Na.o @etün, r87z), h8 szempon§ai többé_kevésbe elavulmak tekinthetők is, nagy táísli anyaga miatt ma is igen iól használ-baó. Ugyanezt lebet elrnondaoi B. V. Hcnderson The L{e and kittcipate ol tlu&tptot Ncto (London, 2. kiad., t9o5) clmű műrc is, viszont tcliesen korszerűB. H. Warmingtol Nero Reality and Legnd (Loudon, 1969), Az olasz nyelvenmegjelent Nero-életraizok közü csak e5let emeliink ki: M, A,l*vi Naone e suoia4p (Milano-Varesc, 1949). A francie G. Yaltcr Néron (z. kiad. Párizs, 1956)tudományos igényú munkáia a regényes áetraiz határát srtrolia, és ez - bizonyosmértékben - értékét is korlátozza. IÍ| srcmpontokat, ú| gondolaokat vet íill G.Charles-Picrrd műve Auguste et Nétut, Ie seaet dc lEnpire (Párizs, t9ó2). Többszempontból érdekes, habÁr vit8tbátó értékú E. Cizek L'@we ile Nbon a wscorrtloaers iüolosűlues (Ieidú, r97z), sok értékai anyagon lívü ió bibüogrúfiát ishoz. Nagolr érdekesel<, pontos kutátá§on alapulnak E. Meisé köÁ&iá l]nter-vc}tnlgal ar Gaschichte daJulísclz.Qlanisc}ta D3za*z (Miincben, r9ó9), szintenbeható irodl|mi áiékozatóval), A kor kérdéseit behaóan tírgyalia a kiváló R.§yme nag5l művébcn Taátus (Motdo t968), inkább csek a nag5rköóruegnelk szól,csaknem hasonló néópontból D. R. Dudley T/ra Worlil ol Tacins §-oadon, 1968).Ugyanitt kell megemlírcniink l.Ttetr;h Db Naobiitha h ilal Amalc:n !!es Tacitus.Ttúitíol 8d Leístwtg (Heldelberg, 1965).

Néhány részletkérdéele vonatkoó tánulmáDp tívánunt még megeműt üi, ígyTrqjan ol the Qtinquetili,§?, Neronis l. G. C. Áaderson tl,náú| Gfu Jolrfia] oíRotwt Sadbs l/r9rr, Iondon). Hadd utaliunk itt néhriny kitűnő doktori dissz€t-tációra, amelyet ma minden Nefo-kuntó has"nál és idéz, ilgy B. GrenzheuscrKaiser ud Senat k der Zeít oal Nero áil Neroa (Diss. Miinster, 1964), K. IleinzDa.t Bild Kaiser Neros bei Setuca, Tacittts, Suetml wrd Cassius, Historisch-phílolo-g*xrE $rropsb (Diss. Betn, 1948), G, Schumann Helbni*iscltp ffid gri*)tíscrreElaneftz in da Re§erug Netos (Diss. Leipzig, I93o), A. Kopp Staatsiklrhzt ,lrrd

239

?olitísclps Hüld.ln bei Septa md Lutan (Diss. Heidelberg, 1969). Itt utalunk egyfoutos, önálló műte: W. Schur Dle O&rrtpolitih ill-s Kaisers Nero (Klio BeiheftXV. Lcipzi5 r9z3). Róma ó4. évi tűzvesze már regóta foglatkoztatia 8 nrdományos(es nem tudományos) kutatá§t, itt csak néhány úiabb milvet idéziink: l. BeauieuL'incrndh ik Rone en 64 et les cltrétíens (Brurelles-Berchem, 196o) E. Koester-mann Ein íolgaxclnperer Irrtum des Tadtus, G. Scheda Nefo urld ilaí Brand Rorc(mindkét anulmány: Historia XVI/I967). Csak ktilönckiidő furcsa o}f,eitése miattmutatunk rá J. Ch. Pichon Náoz et le n lstbe iles ori§nes cbrétienus (Párizs, z.kiad. r97r) c. könyvére.

Könyviinkben nagy szeíep€t iuttaíunk Senecának. A nag5r irodalomból csakkeveset akarunk itt megemlíteni, így P. Gr'lmalSéniqre, sa tlb et son oente (Páizs,2. kiad. t957), ha óviden is, iól tájékoztat a filozófusról és államférfiól, a költőól ésííóó1. A több ízben említett, fontos De Clenentb című kis művffil T. AdamCletlentiapbtcipis (Stuttgart, r97o), és M. Ftfttmann Db Alleinlurysc@t md ilasProbbm ibr Gereclxígkeit (G3tmasfu:tn 7o11968) írtak hasznos munkáL Az Apocob-c.prosrról kitiínő anulmány ielent meg K. Kraft to)Jáből Def politisclrc Hinteryruniloon S anecas Apocohqntosis ( Historia XV/l966).

Enuek a korszaknak gazdasági kérdéseire vonatkoáan csak két munkára uta-lunk : T. Frank Roze and I taly oJ thl Emplre (An Economic Survey ofancient RomeV. kötet, Baltimore, I94o) és M. K. Thomton Augustan Tradition and NeronianEconomia {Nfstieg und Niedergang der tömischen Welt II. kötet, Berlln, rgzs).Ide taroznak a numizmatikai kerdések is, amelyet röviden, iól átt€kinthetően táí-gyal Kent-Overbeck-Stylow-Hirmer Db rMsche Münze (Mióncfun, |g73) kj,-tűnően illusztrált műve.

Nero egészégi és elmebeli áliapottit behatóan taglalia Dr. Wiedemeisrcr DerCd'sarenwalmsinn tla fulílch-Claldischen Inpaatormfamilie (Hannover, 1875) mamár szinrc teliesen elfeleitett, érdekes könyve. Modemebb mú: A. Esser Cdsar rrrldie fuliscll-Clauilísclun Kaisa in bblogísch-dfztlichen Bli&JeId (Leidcn, rgs8).

A számos Neno-.ábrázolás tekintetében, kil§eiéól U, W. Hiesinger Porrats o/Nero ( Atmican Jotnal of Archaeologl, i 9ruJ ctn{i tanulmánya igaát el,

Csupán egy részletkérdésre §zeretnénk még rámutami, főként hinta§zerű fel-dolgoása miatt, ez H. U. Instinsky tanulmánya: Kaíser Nero md die MaínzerJupitersihib (Jahrhuh des Römirch-Gamanischen Zentrabnlsanms, Mainz 1916o).

Bár nem tartozik ide, mégis az olvasót érdekli, hogy Nero kiilönleges, elleut-mondásokkal teü alakia termeszctes€n a szepirodaloat, valamint a múveszetet isérdekli. Már a spanyol Lope de Vega (I56u-r635) írt óla drámát. Nálunk méltánism€rt a számos kiadásban megielent Koszolányi Das6 Na4- a deres hiltő c,regénye (utoliára r975-ben adtát ki). A sok imdalmi feldolgozás közü egy kis isme-retterie§ztő munkát említii!* me& Vértessy Arnoldtól, a Nerót (IL kiadás, Buda-pest, I9o3), Annak ideién sokan olvasták A. §reigall: Nera c. regényes életrajzát(Budapest, 1936). Neíót, és az őt fregelőzó kon dolgoza fel, R. Graves regényeiben,Én Clautius a Claudius, az istery a források felhasználásával irott mú magyaíul is

nag,mairMikM.,Claldeu

Anemopelopclugy.

24o

Dagy §ikert ért el, bár értéke viuthaó (Budapest, 5. kiadá§, 1975). A ma5raí drá-mairodalomban is szerepel Nero: Felkai Ferenc Naro c. (Budapest, r94z), s HubayMiklós Naro .1Zrzl& (Budapest, 19ó:) c. sdnoűvekben. t976-btn ielcnt megM. Wtlttd Az abr*ég elb*lg?i c. regényéoek ma5lar forűtásq s c§clckmeDyCleudius és Nem uralkodása ideiében iótszódi}* A finn szeró ió taiíten€ti érzé}kel,de nem hibamentesen ábrázolia ea az erdekes kort.

A zenemílvázetbca i§ hdyet kapott Nero, G. A. Perl Nerorc c. tmgédiáiáhoznem kisebb zeneszerá, mint A. Vivaldi (kb. t675-t74l) költött tizenkét áriát. Azoperairodalomban oagy hire van C. Monrcverdi Poppaea acghmnuízdsa címűopeníiának Anon Rubinstein is írt Nero címnel ope!át, Arrigo Boito Nerotfiaugyancsak ide ttítozik.

2I.z2-

A KÉrEK FoRRÁsJpcyzÉ,rB

r. Augustus togás szobra (Musee du Louwe, Párizs. M. Chuzevitle felvércle)2-3. Germanicu§ (Ny Carlsberg Glyptotek, Koppenhága. Prof. Dr. K. Fitt§chen,

Bocbum felvételei)

4. Az idősebb Agrippina" Germanicus felesége, Nero nagyanyia (Musée du Louvte,Párizs. M. Chuzeville felvétele)

5. Tiberius (Musee du Louvre, Pririzs. M. Chuzeville felvetele)6. Caligula (Musée du Louvre, Párizs. M. Cbuzeville felvétele)7. Claudius §atikáni Múzeum, Róma)8. Az idősebb Aerrppina (Musée du Louvre, Párizs. M. Chuzeville felyétele)g. Az ifiú Nero (Museo delle Terme, Nápoly)ro. Az ifiabb Agrippina, Nero anyia (Museo Nazionale, Nápoly)rr. A fiatal Nero (Scbloss Fasanerie, Frrlda mellen)rz-r3. Az idősebb és az ifiabb kepmása, ékszerűsz.kent (Römi§ch-

Germanisches Museum, Köln)r4. Nero (Museo delle Terme, Róma)15. Seneca (Staatliche Museen zu Berlin)16. Agrippiua, Nero anyia (Museo delle Terme, Róma)r7. Pompeiek és nuceriaiak véíes ö§szecsapá§a a pompeii amphitheatrumban. Az

amphitheatrumok egyetlen rcáak maradt ábt|ázolá§a festménycn, (MuseoNazionale, Nápoly)

18. Nero (Museo Archeologico, C€liari)19. Sdnész és sánészuő ábnázoláss, színészmaszkokkal (Dombormű, Vatikáni

Múzeum, Róma)eo. Tragédiaielenct (terr8kotta dombormú, Museo delle Terme, Róma)

l zs.lzaI ,r-z8.

T,3t.

y.

3,,*

35.*37,

il

l

2t. Poppaea §abina (Museo Capitolino, Róma)22-23-24. A Domus Aureának kiásott három helyisége, Titus császár kiiáirdőne&

építtette át.25. Nero-pénzek (L. az érmék forrásiegyzékét)á. Nero-szobor (Scblross Fasanerie, Fulda mellett)27. Neío-szoboí (8 portíé orra ké§őbbi kiegészítes, Museo delle Terme, Mma)28. A mai Korinthos látképe, azokkal a romokkal, amelyeket épen még Nero

láth8tott.29. Nero elrendelte gsrmaniai építkezés - kiegé§dtett - felirat8. Az epítkezé§t a

XV. Legio Primigenia katoDái végeáek el. A felirat sóvege: IMP (erator)NERO CAESAR AUGUSTUS DIVI CLAUDI F(iüus) GERMANICICAESARIS N(epos) TIB(eri) CAESARIS AUGUSTI PRC(nepos) DIVIAUG(usti) ABN(epod PONTIF(ex) MAX(imus) TRlB(unicia) POTEST(aIQXII. IMP(erator) X. CO(n) S(ul) IIII. P(arcr) P(atriae). P(ubüo) SULPICIOSCRIBONIO RUFO LEG(ato) AUG(usti) PRO PR(aetore). LEG(D XV.PRIMIG(enia). A feliratot 67-ben helyezték el az épüeten. Nero halála után8 senan§ reodeletére íninden felaatíól el kellen távoütani a nevét (damnatiomemoriae). Ezt a feliratot is ievették az épüetről, és c§atomaburkotatként hasz-nálűk fel úira. A felirat sávege magyarul: Nero Caesar Augustus császír, azisteni Claudius fia, Germanicus Caesar unokriia, Tiberius csásár dédunoká|a,az isteni Augustus iikunokáia, főpap, tribunu§i hatalína rz. évében, amikor ro.alkalommal imperator 4. alkalommal consul, a haza atyia. Publius SulpiciusScribonius Rufus helytanósága ideién (áütotta ezt az épüetet a XV. IrgioPrimisenia). Römisch-Germanisches Museum, Köln.

30. A mainzi luppircr-ovlop közteren álló másolata.

3I. Az eredeti oszlop három reá::k maradt része. (Mittelrheinisches Landesmuseum,Mainz.)

32, Az osz|op alapzxáa levő felirat. A kiegé§zített sóveg a (ovi) O(ptimo)M(aximo) PRO SAL(ute Neronis) CLAUDI CAESARIS AUG(usti)IMP(eratoris) CANABARI PUBLICE P(ublio) SULPICIO SCRIBONIOPROCULO LEG(atQ AUG(usü) PR(o) PR(aetorQ CURA ET IMPENSAQ(uinti) IULI PRISCI ET Q(uinti) IULI AUCTI. A sáveg magyar for-űtása: a legiobb és legnagyobb Iuppircrnek (áltította) Nero Claudius CaesarAugu§tu§ Imperator üdvén közsegi határozat atapián (ezt az emlékművet)P. Sulpicius Scribonius Proculus helytartósága ide|én Q. Iulius Priscus és Q.Iu]ius Aucnrs a (megbfuást) saiát költségiikön végrehaitonák. A damnatiomemoriae énelmében Nero nevét törölték a feliraton.

33. Galba császáí szobra (Vatikíni Múzeum, Róma)34. Nero képmása (Musée du Louvre, Párizs. M. Chuzeville felvétele)

35. Otho csrászár (Vatikáni Mrizeum, Róma)36. Viteüu§ császár (Vatikíni Müeum, Róma)37. Ve§pa§ianus császár (Mu§eo delle Terme, Róma)

]

]

t

243

AZ ÉRMEK FORRÁSJEGYZÉKE

t. Agrippina, Germanicus hiwese, Nero nagyanyia. A verct halála utrán késziilt,körirau: AGRIPPINA M(arci filia) MAT(er) qaD CAESARIS AUGUSTI.Magyarrrl: Agrippina, Marcus leányq Gaius Caesar Augustu§ (Calicula)auyia, (Römisch-Germanisches Museum, Köln)

z. Agrippina, Nero anyia. Az érme körirata: AGRIPPINAE AUGUSTAE(Römisch4crmanisches Museum, Köln)

3. Nero és Agrtppina arcmá§a. Körirata: NERO CLAUD(D DIVI F(ILIUS)CAES(ar) AUG(ustu$ GERlvt(anicus) IMP(erator) TR(ibunus) Pl(ebis) COS(consul). Magyarrrl: Nero Caesar Augustus Germanicus Imperator TribunusPlebis C,onsul, az isteni Claudius fia (Römisch4ermanisches Museum, Köln)

4. Nero képmása auíeu§on (aranypénzen), 5r-ben hozták forgalomba. (Iárása

33. oldalon)

5. Nero aranyverete. Az érme előlap|án képmása, feiét babéníg övezi, körirata NeroCaesar. A hátlapon Nero álló alakia, feiet sugárkorona dísáti, iobb kezebenbabérágat, baljában Victoria-szobrot tart, körifata Augustus Germanicus.

6, Nero aranypénze. Az előlapon Nero baberággal dísátett feie, körirata: NeroCaesar Augustus; a Mtlapon az Egyetétés (Concordia) megszemélyesítettistennő|e, iobbiában áldozati cseszét, bal kezeben bőségszarut tart. KörirataConcordia Au5rsta

7. Nero ezüstdeuariusa. Az előlapon a császár babéniggal éke§ített feie, körirataNERO CLALrD(ius) DIVI CLAUD(D F(iüus) CAESAR AUG(ustus)GERMANI(gu§). A Mtlapou Victoria (a győzelem meg§zemélye§ített isten-nő!e) globuson ü, kezÉben diademát tart

8. Nero 55-ben vert aranypénze. Az előlapon Nero képmása, körirata: NEROCAESAR AUG(ustus) IMP(erator); a hátlapon babérkoszorú, a kö#penEX S(enatus) C(onsrrlto) (a senatus rendeletéből) k-rben, PONTIF(er)MAX(imu$ TRl(bunus) Pt (ebis) III (harmadízben) P(ater) P(atriae) (a haza

atyia)

9. Nero eziistdenariusa i. sz. 6o-ból. Nero képmása az előlapon, körirata NEROCAESAR AUG(ustus) IMP(erator); a hátlapon Ceres (a szántás-vetés, a ter-mékenyseg megszemélyesírctt isrcnnőie) álló helyzetben, iobbiában búza-kaltász, baliában fáHyát tart, körirata: PONTIF(ex) MAX(imus) fiibunus)Pl(ebis) VII(ízben) COS Illl(consul negyedfuben) P(arcr) P(atriae)

to. Nero aureusa. Neío arcmását babérággal díszíti, körirata NERO CAESARAUGUSTUS, hátlapián Salus (a iólét istennőie) üő helyzetben, iobb kezébenáldozati csésze, alatta az írrás, SALUS (Budapesti Töréneti Mrizeum, Aquin-cumi Múzeum Mglnár Ilona felvéalQ

rI. Nero verete, előlap|án a császár arcmása, hátlapián a macellum (vásárcsarnok),

Leírása a könyv rr3.Iapián.

,2. ',

13.]

t4.]

15..

16. ]

17. '.

244

ll

l

t

12. Nero bronzsesrcrtiusa. Az előlapon Nero arcmása, a hátlapon Róma meg-személyesített istennője

13. Nero aureusa. lárása e könyv 164. oldalán. (A tűzvesz után ú||áépírctt Vesta-templom)

14. Nero bronzpenze, a hátlapon a lanus-templom bezárt aitai* Leírása e könyvzo4, oldalán.

r5. Nero sestemiusq Mtlapián a bezát aitajn Ianus-templom. Iánása e könyvzo4. oldalán

16. Nero sestertiusa, hátlapián a diadüv, teteien a diadalm€net ktlcsiia, a lovakata császár hai§a. Leínása e könyv zo4 oldalán

r7. Konmrnüt-érme. Egy Nero-korabeli érme mintáiára ver€tett bíonz. Az elő".

lapon Nero arcmása, Mtlapián Neío vágtató 1ó MtáD, aláírása DECURSIO(lova$panádé)Ahol a 1rnzérme őrzesi helye nincs feltiinrcwe, az a Bernisches Hi§toíi§chesMuseum, Bem, Mtinzkabinett tula|doqa. Ezrlton moudunk kiisánetct aképekert és a közlés cngedáyezéséen valamennyi feltiintetett itttezmények-nek, ktilönösen a Német Archa€ológiai Inézetne§ Róma.

A lultur--{hudlur h&

lulla lca M. Atius Balbüi

lli" o- C. 0.o"iu,I

Scribonia 69 AUGUSTUS G\9

(t 1,r,)

llJlia c\, M. A8rlPP.(t i. !. 1,t.) (t l. e. 12.)

Llvla 6.0 Tl, cl.udlu9 Nero

(t l. e. ,í0.)

Antonla l| Antonl. l69 L, Domltlu3

Mrröclla cw M. M*rllle l

I

octaviá l

cn. Dohitlus

cL^UDlUs(t 54)

oc C, Mrrccllus

l (t 37.)

I

l

O.Jsu, tt o."(i 23.)

AgrlPPha ll (t 59,)Ncro Caesar (f 3í.)Drurut Crcsar (t 33,)GAIUS (CalI3ula) (f .t1 .)

lulta V (| ,l2.)

(t t, e. 9)

(l 3í.) (t í9.)|I

l

|"69 cn. oomltlqs

I

NERo(t 66.)

Domlt ca' M. Mcsnllr ll

,ó\9 U".Jl'n"(t 19)

^rrlppha (t 59,)

(t 62)o

}

C, lullus Cecrer (f l. e, 85.).

(t 29.) |

M. Anlonlu§

dv Ponponia llIVlplanra o.o lJentus o.Isus to.,

M. Maricllur

ha

NERO sármazása

L. Domitius Ahenobarbus f i. e. 48

l

Cn. Domitius Ahenobarbus f i. e. 31

l

L. Domitius Ahenobarbus cg Antonia maior t 25l

Cn. DomitiLs Ahenobaibus G\9 Agrippina minor

lNero

Augustus

llulia cw M. ViPsanius A8riPPa

I

A8riPPina maior G,o Germanicus

I

Agrippina minor 6\9 Cn. Domitius Ahenobarbus

lN€ro

octavia oo M. Antonlus triumvlrI

Antonia maior c.'c L, Domitius Ahenobarbus

lCn. Domitius Ahenobarbus cw Ágrippina minor

I

Nero

A lunius silanusok sármazása

Augustus

rorl" o. V. Agrlppal

lulia cv L, Aemilius PaullurAgríppína maior G\9 Germanicus

I

Agrippina minoi 6\9 Cn. AhenobarbusI

Nerb i ea

eemltia Le!ida,cv M, luni us Silanu3

M. s,ll;,+ 5;;u]** t ;;;;Lnusl65'L SiJnus 1 aS

{ ,'' ,|,

, ]rJ3

MEGVALÓSULT TERVEK, i.6i

A

t, FBJE z BTAZ EGYIKNAGY CSALÁD

. .'l.,'9

t. FBrB zBTA IuLrus:Cíeúorus-rrÁz

'' 12

rl.FBrB z BTA HBLYZET ,oP9BA FoRDUL

29

& FlrBzBTNBROLIFJÚKORA

.5

i FarB zBTSENBC§ NERO NEVBLŐJB

,27

w

6. FElBzB,Tt]ToN A HATALoM FELÉ

3z

7. FBlazBTNERO CSÁ§ZÁR LESZ

37

t. FEJBz BTAZ ELSŐ NAPOK ÉS HETEK

10

MÁSODIK RÉSZ

QUINQUENNIUM NERONIS13

|. FBlBzBTA RÓMAI BrRODALOM RÖVID ÁTTEKINTÉSE

,. FBJE zBTNERO URALMÁNAK KEZDETE

63

3. FBJBzETDE CLEMENTIA - ARMENIAI SlKEREK

69

+ EBIBZBTNERO ELSO CONSULSÁGA - BRITANNICUS

7"

3. FBIE zBTA CSÁSZÁR MULAT

8o

6. FBlBzBT. JÁTÉKoK És ADoMÁNYOK

a7

7. EErBzBTARMBNIA ISMÉT ELÓTÉRBB KERÜL -

NERO REFORMTERVE9r,

25o

TAl

& PBlBZBT;,,: ,,., ..FgPP'AEA sitBlNA

cl

9.3BrBzB!AGRI Prt!{A MEGGTI.LKo!ÁsA

Iot

!o. FB,BzBTÜNNBPSÉGEK

' to9

lr. ?Br'.zBTTARTOMÁNYI ÜGYEK - A QUlNQUENNIUM NERONIS

' il.l

!2. FBIBzBTNÉRCiNIA

l14

t3. FEIBz BT

4RMENlAí,sIKBREKrr8

t1. BBIEZBTBRITAN_NlAI LÁZADÁs

l2I

t!- FBrBzBTBURRUS HALÁLA

!24

i-} l

HARMADIK RÉSZ

vÉGzBTEs Évrr: t2g

t. RryazBT,BURRUs UT6DLÁsA

l3I

n FsrBzBTHALáLos ÍTÉL§TEK

r38

25l

A

3. F8Ja zBTúJABB ARMENIAI BoNYoDALMAK

l4I

+ YBlBzBTMI FOGLALKOZTATTA A SENATUST? -

A KERESZTÉNYSÉG RÓMÁBANI43

,. FErBz BTŰJABB ARMENIAI SIKEREK

I§

. ó FarBzBTA MűvÉsz

l5I

7. gBrBzBTVIHAR ELÓTT

l55

l. PBIBz BT

^TíJzvÉ,sz - RóMA PUszTULÁsA

t51

9 FBIB zBTÉPÍTKEZÉS ÉS PÉNZ

,69

!o FBJB zBTA PISO_ÖSSZEESKÜVÉS

|7x

lt. FBJBz 8TKINCSKERESÉS - NERONIA

. It9

tr, FBrBzBTPOPPAEA SABINA HALÁLA - HALÁLOS ÍTÉLBTEK

r92

t3. FBlBzBTA MEGTORLÁSOK FOLYTATÓDNAK

t96

t+ FBrBzBTTIRIDATES RÓMÁBAN

A2

252

l-

, tr. IBJBZBT' NERO GÖRÖGORSZÁGBAN2o5

t6. FB,Bz BTA ZSIDÓ IrÁBORÚ ELÓZMÉNYBI

214

|7. BBIBZÉTA VÉG KEZDETE

2l7

la. FEIBZBTHÁT ENNYIRE KESERVBS MEGIiALNI ?

2.21

tr. FBJB z BT

EGY Év És NÉGY csÁszÁR - 68, JúNIUS 9-69. JúLIUS226

20. ?BrBzBTIsMÉT NERo...

233

RÖVIDÍTÉSEK46

IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ238

A KÉPEK FORRÁSJEGYZÉKEz42

xlADrA A GoNDoLAT, A TIT KIADÓJAFaLBLÖS KIADÓ A (}ONDOLAT KIADÓ rGAZGATÓrA

PBLBLÓS SZBRKBSZTO! SÓLYOM CÁBORNÉMOSZAKI VBZBTÓ: KÁLMÁN BMrL

MOszARl §ZBRKBszT,ó! HoDU PÁLNÉA BORÍTÓ_ ÉS KÖTÉSTaRV NAGY LASZLÓ MÜNKÁrA

MBcJBLBNT 36 ooo PÉLDÁNYBAN,2r,7, <Al§ lv + 40 oLD. MBLLÉKLBT TBRrBDBLrMBaN

Bz A KöNYV Az Msz,60I-59 És J60.--5 szABvÁNioK szBRtNT I.ÉszüLT

o76.r,oa ATHBNABUM NYoMDA. BUDAPBsT - lvEs MAGAsNYoMÁ8

FBLBLÓS V8ZBTO: SOPRONt BÉLA VBZÉRIGAZOATÓ

2. GERMANIcUs

< I . AUGUSTUS

l

3. GERMANIcUs

4. AZ IDŐ SEBR AGRIPPINA >

6. CALIGULA

< 5, TIBERIUs

7. CLAUDIUS

8. AZ IDŐ SEEt] AGRIt,l,INA >

:a:::q .):!,,_|a::.

:.::,| ,:.' a| ::'

.?;a...,7::| ..

W;,,*

g. AZ InlÚ NeRo

to. AZ IFJABB AGRIPPINA >

uW,

I I . A FIATAL NERO

I2-I3. A KÉ T AGRIPPINA ARCMÁSA É rszrnoÍ SZKENT

_ ;,i-,§ü

I;a]rri;::::i:i] ia§']

,a:|a:| | :!!:/^ :,

, _-: ;:;: *b):.:i:.a::o::.|a)':|

;a|§ii| | |gr: ::Gr.a| |3::

;!rA: j| ,,::a| | ,,.i.:|4

14. NERo

15. SENECA >

16. AGRI PPI NA

É rmei€k: tRóma lahml. deli É d€Eak. hiszpntokosoknek:e a tmgeredesé hez, anregyé ii a vneg§seriimé nyt arnn,

Szinte kivároso§ kúóta ezen a rsen a hé viztnak Auguspalotábm érxn, aho} §ban virápop,otgárai iütságaikgtlsE

Az itáií eL e. z38 óta2z otí bányÉ

azonban ne]

saikkal nyu,IeremtetÍ . Ígabon í ia, ma ómaiak qki kenyvEdeszterr.dót-) {

yárnára mhajórai llé +uE

Sicüia ruEg;ipto,m m

rárosai rneg

teienedetl rrátoztaí í a_'gazdagoű gtx

nerezetes$Corsicsi, §

trom azonbg:kor:árek uiue

3:::::..a* :,í } |T| ::,i!Wffi:áYé .?§r.§X| :.:-.:;;,.':,alW"?: 7* |# .. ,WNUCERIAIAK VERES ÖS SZEÜTKÖZESE

..,., r: :,- r,...-..: :lffi fu G|} } '| .] ;!r;í | iJ::§:.;:::,

17. POMPEIEKA POMPEI AMPHITHEATRUMBAN

I8. NERo

í 9.szí NÉ Sz É s sZí NÉ szNŐ >

\1i]

i*

.i,\ i

&&ti

l1,

ót. hogr t

,€giohb lz1

aviiyánfuol1-"-tei Ü-au

meg Cianciároi Ró;na cyászári t1eszjrrngzcpoüdkai uaé ferje hn3g6teni, §

ritoriáibó],§erót fen:

_V ifjú §curia Ör osistenhez.

bri zxultusznak;an fe] .ke]tt

:ea r* ;ze::et. Bölcs r

arra óreireeli. s hog5JrOn§u].náj§

5L.rlna, d,e

rrcí i:rai a :

a nyers orau$rsil§í (

sult l,enni_ t

=ztsegeLtSelaeca i

tt'a:, saft

Burus, a-x

* * ]sekeat j

I jteeeu u

:fu

§

ZO. SZÍ NPADI TRAGÉ DIA JELENETE

2í . PoPPAEA SABI NA

&q&

< 22-23_24. A DoMUS AUREA RoMJAi >

25. NERO-PBNZBr

megbí zás§a] ]

toklókól ethrtak a senatu§a kifogással l

ebben az ti5Nero - okosaigazságot tenEbben az ug

Ebben az l

Magnumoq e

Esquilinuson(Macellum Lneveaé k a ;csarnok vetEe

hagyott té rseg

A lakossághasználta am";

jóté temé nyermása láthaó.GER(MANI(P(ATER) P(ltek. Az é rme ]szi körtil, be&

ielöü az ábrÉÍ gy ez a rrtr

sának bű ne ár:

ból,sazzaiagvisel. Í gy is tCorneüus Imcsak törté nelnAz é v első felehogy helytiketé v nem egé s,,

é rezte, uralknbirodalom száinté zmé nyesenöté venké nt licszerette a vé rczé sé re, görog lversenyek hárrben, zené ben, lmintrára agónruz6. NERO

l=(Ú

ó FE.&

' .áHt

.áSü .6i.HFgá,s,É

ífril é h.É

É ,É

H

29. NERO EGYIK GERMANIAI EPÍ TKEZESENEK FELIRATA

lfuas&eó§zabcsaládiaé rrig fos

Allilbű neiertrendelt lhory kö

IudeZett iisnnen aka

$í rok kiszárfu,1király, al

A taliltca Rómát

Pálnelrani, @zak. OlyAgrippaa csáváő í l7r;tÉ rT,

A föIrKalandois ő riz€dban a csielentesÉ

Tmmli

egyrná§t,

mű veibscsák l€§!

P,í l rylgy, a !telkerí i&ra iehdoszeke dőónak &lval, a szreszté nytek egi lkohoig asztoihrg< z8. KoRINTHoS LÁTKÉ ,nn, Óronr RoMJAIVAL

F6FF

,N?É

.tr

?Fg.

i 3r

r.p"

r,gY

}_,ií

TT

Tia!

Já

)_tr

,i:,p

] l

t É

/,vA

vJ

:|11?1;:',] i§'l:

< 3o,A

32.AZ OSZLOP ALAPZATÁN LEVŐ FELIRAT

33. GALBA

34. NERo

35. oTHo

36. vITELLIUs

} :'.

a.,'

hogy a ví lA katonasáannak a bEllenté óoban a kmlegionriulsan megbo

A6l. é c

felkereseötleté t feilh

é s az lónirkorábban i(i. e. VII.,IY.százúkelet felé iszelé se, eg

ezernyolcsnyen m€lhajótOrestnyi volt a

dönthetiüMiutrin

között, a lmunkálatohasí ton hnak a mumillió kö&

össze hátla §zik!ákda talaie5r

Nero idkálatokeSrő 1 é s az á

az állatokNero szán

gondosancsodálták I

tairól sáilmaid a m

Nero kis bemrrmazonban l

gz. VESPASIANUS