5. Kolloidok koagulációja:

A kolloid részecskéknek a diszpergáló közegből való kicsapódását koagulációnak nevezzük. Ez akkor következik be általában, ha a részecskék elvesztik hidrátburkukat és tömörülnek. Ha a keletkező csapadék vízzel való hígitással újra szól állapotba vihető, a kicsapás visszafordítható, (reverzibilis), ha viszont nem lehetséges, akkor megfordithatatlan (irreverzibilis). A koagulációval a kolloid állapot megszűnik.

a/. fehérje+NaCl=

fehérje+ammónium-szulfát= reverzibilis volt a koaguláció, mivel ha deszt.vizzel felhigitottuk a kémcsövek tartalmát a csapadék újra oldatba megy.

b/. tojásfehérje+ salétromsav + réz-szulfát= újra oldatba nem vihető, irreverzibilis a kicsapás.

c/. tojásfehérje+ forralás= a fehérje kicsapódik az oldatból. irreverzibilis a koaguláció.

6. A koacervátumok vizsgálata:

A kolloid részecskék körül a vízmolekulák gyakran vastagabb réteget alkotnak, ezeket nevezik hidrofil kolloidoknak.A belső vízburok (ún.szolvátburok) nagyon erősen kötődik a kolloid részecskéhez. A külső vízburokban (az ún. diffúzburokban) a vízmolekulák kötődése már sokkal kisebb, ezért ez a burok viszonylag könnyen eltávolitható. Ilyenkor a kolloid részecskék szolvátburkai összeolvadhatnak és nagyobb tömörülések jönnek létre. Ezeket a közös szolvátburokkal rendelkező kolloidtömörüléseket koacervátumoknak nevezik, kialakulásuk folyamata pedig a

koacerváció. (koacerváció/ prebiológiai evolúció, OAlagútak a sejtfalban

A  növénytestben a szomszédos sejtek között gyakran húzódnak összeköttetést adó citoplazmával  töltött csatornák  A  sejtek közötti folyamatos kapcsolatokat: anyagmozgást és információcserét  biztosító sejtfalban futó „alagutakat”  plazmodezmáknak nevezzük. Ezek a pályák összekötik az egymástól sejtfallal elkülönült sejtek élő anyagát, lényegében tehát sajátos citoplazma hidak. Méretük nem engedi meg, hogy rajtuk sejtorganellumok közlekedjenek sejtről sejtre, ugyanakkor jelentősen megkönnyítik az anyagok mozgását a szomszéd sejtek között. A plazmodezmákkal összekötött egységes  citoplazma rendszert szimplasztnak, az intercelluláris anyagmozgás ezen formáját pedig szimplaszt transzportnak nevezzük.  A sejtfalak alagúthálózatában a különféle anyagok úgy jutnak el sejtről sejtre, hogy közben nem kell a határfelületeken be-és kilépniük, nem kell a szabad mozgást akadályozó erőket újra meg újra leküzdeniük. A kisebb ellenállást jelentő plazmodezma-rendszeren át a mozgás kevesebb energiát igényel és jóval gyorsabb.

 A plazmodezmák általában a sejtosztódás alatt az új sejt születésekor keletkeznek, de később másodlagosan is létre jöhetnek/ ilyenek pl a jellegzetes tört plazmodezmák, vagy a gazdanövény parazita kölcsönhatásban kialakuló új sejtközötti kapcsolatok/, míg a szaporító sejteknél/ ivarsejtek, spórák/ az egyedfejlődés korai szakaszában az összes plazmodezma bezárul, majd eltűnik.. A régi és új nemzedék sejtjei között nincs citoplazmás kapcsolat!

 Nem meglepő tehát, hogy számuk változó: két szomszédos sejt között általában több ezer plazmodezma csatorna létezik. Számuk ugyanannak a sejtnek különböző falaiban is eltérő, s a kapcsolatban álló sejtek működésétől is függ és módosul. A hidak kialakulásának, elzáródásának szabályozása ma is rejtély, pontosan nem tudjuk miképpen zajlik a növényben.

 Az átlagosnál nagyobb méretű plazmodezmákat pl a körte kősejtjeinek falában fénymikroszkópban is láthatjuk.

A konkáv plazmolízisnél gyakori falhoz tapadó plazmaszálak, más néven Hecht-fonalak is megnyúlt, kifeszült plazmodezmák.

A sejtfal alagút pontos finom szerkezetéről azonban csak elektronmikroszkóp segítségével alkothatunk fogalmat. A csatorna belsejét a sejteket határoló membrán a plazmalemma burkolja. Az alagút közepén egy hengeres cső – a dezmotubulus –húzódik mely kapcsolatban van a sejt egész élő anyagát gazdagon behálózó membránrendszerrel az endoplazmatikus retikulummal. A csatorna membránjai a csőben levő nagyobb nyomás hatására módosultak: több bennük a fehérje és kevesebb a membránalkotó foszfolipid. A hosszmetszeti képen a plazmodezma két végén szűkületet láthatunk, a közepe pedig gyakran kiöblösödik.

A csatorna lehet egyenes, de ismerünk tört, vagy több ágú plazmodezmákat is.. Elágazó

plazmodezmákat különösen gyakran találunk a háncselemekben.

 A formai gazdagság ellenére a plazmodezmák egységesen működnek. Alapvető jelentőségük van pl egy szöveten belül a rövidebb távú anyagtranszportban. Víz, tápanyagok és hormonok mozognak ezen az úton a szomszédos sejtek között. A plazmodezmák élő anyagán keresztül történő anyagmozgást szimplaszt transzportnak nevezzük. Ebben a rendszerben a molekulák általában a felhasználás irányában vándorolnak.

Azt már említettük, hogy a plazmodezmákban tulajdonképpen két csatorna van: középen a dezmotubulus , másrészt a körülötte levő citoplazma gyűrű. Lehetséges, hogy a két pályán különböző anyagok haladnak, akár ellentétes irányban is. Az sem kizárt, hogy a dezmotubulus  szelepként működik a nyaki szűkületben és így szabályozza az áramlást a külső csatornában. A gyökerekben jól ismert  ez a kétirányú anyagmozgás: a víz és a szervetlen ionok a sejtfal alagutak  plazmahídjain a gyökér közepe felé haladnak. Velük szemben vándorol a gyökérsejtek fontos energiaforrás tápláléka a nádcukor.

A kertészeti gyakorlatban sok gondot okoz, hogy a plazmodezma a virusok számára is járható pálya. Gyakran kisebb vírus egységek közlekednek rajtuk módosítva a csatornák szerkezetét is. Ráadásul ezek a vírusok néha nemzedékeken át alattomosan lappanganak és csak jóval később a vegetatív szaporításkor aktiválódnak. Ilyenkor tehát nemcsak a növényt, hanem vele együtt a vírust is szaporítjuk. Ennek elkerülésére dolgozták ki a vírusmentes növények vegetatív úton történő előállítására alkalmas eljárást. Ennek lényege, hogy a kevés és szűk plazmodezmát tartalmazó szárcsúcsok osztódó szöveteiből készített szövettenyészetekből nevelnek steril körülmények között  vírusmentes növényeket( vegetatív mikroszaporítás, meriklonozás).

 Növekvő érdeklődés tárgya a plazmodezmák szerepe a biofizikai hírközlésben, hiszen ingerületvezetésre alkalmas membránokat is tartalmaznak. Tudjuk, hogy a mimóza levélkéinek, vagy a rovaremésztő növények rovarcsapda tentákulumainak gyors ingerválasz mozgását a plazmodezma membrán rendszerén végigfutó  bioelektromos potenciálváltozások/akciós potenciálok/ vezérlik A sejtekbe szúrt mikroelektródákkal végzett mérések eredményei azt mutatják, hogy az ingerületvezetés főbb törvényeinek alapjai / ingerküszöb, refrakter stádium, ingersummáció stb/azonosak a növényekben és az állatvilágban. A folyamat sebessége azonban a növényekben nagyságrendekkel kisebb.

 A plazmodezmák sejteket behálózó rendszere izgalmas, számos részletében még ismeretlen világ. Egy kapcsolatokban gazdag, dinamikusan változó alagúthálózat és hírközlési rendszer egyszerre: anyagok és információ áramlik rajta szerteszét, mégis szabályozott módon. A zömében helyhez kötött, az állatvilágtól eltérő táplálkozású növényvilág így alkalmazkodhat változó környezetéhez, így gondoskodhat sejtjei működésének állandóan változó összhangjáról, így tartja fenn saját magát!

Mindebben a plazmodezmák sejtek közötti hálózata ugyanolyan szerepet tölt be, mint valamely területen az úthálózat, a közlekedési rendszer. Ennek fontos voltáról Széchenyi István még a reformkorban írta – talán a plazmodezmákra is érvényes – sorait: „ A közlekedések nem egyebek, mint ütőerek, melyek ha szabadok a test is virágzik, midőn tespednek, lankad az egész organizmus is.”

 Ajánlott kiegészítő link:http://www.plantarium.hu/2012/06/sejttan-plazmodezma

a/. fehérje+Ba-klorid és KCl elegye= átlátszó , gömbszerű képződmények,ezek a koacervátumok.A kisérletben a külső hidrátburkot a K- és Ba –ionok segítségével távolítottuk el.

7.Brown-féle mozgás

Folyadékokban és gázokban a mikroszkópikus és szubmikroszkópikus méretű lebegő részecskék állandó, rendszertelen mozgást végeznek, amit leirójukról Brown-féle mozgásnak neveznek.A jelenséget a folyadékok és gázok molekuláinak hőmozgása idézi elő-állandó mozgásuk következtében ütköznek a részecskékkel és azokat is mozgásba hozzák.

8. A diffúzió

A diffúzió az oldatokra és a gázokra általánosan jellemző fizikai jelenség, elsősorban az oldott részecskéknek a koncentrációkülönbségek következtében meginduló vándorlását jelenti, ami egy idő után a koncentráció kiegyenlitődéséhez vezet.

Nem vagy alig diffundál a tus, jól diffundál az eozin és leggyorsabban a réz-szulfát, ami azt bizonyitja,hogy a diffúzió sebessége nagy mértékben függ az oldatban található részecskék méretétől.

9. Az ozmózis:

Ozmózisnak, a féligáteresztőhártyán keresztül történő diffúziót nevezzük. Féligáteresztő az olyan hártya, ami az oldószer (a hártya pórusainál kisebb) molekuláit akadálytalanul átengedi, az oldott anyag részecskéit viszont nem. Ha két eltérő töménységű oldatot féligáteresztő hártyával választunk el egymástól, a koncentrációkülönbség úgy egyenlitődik ki, hogy a hígabb oldatból az oldószer a féligáteresztő hártyán át a töményebb felé vándorol mindaddig, amig a hártya mindkét oldalán azonos nem lesz az oldat koncentrációja. Tulajdonképp a vízmolekulák vándorlása mindkét irányban végbemegy, de a töményebb oldat felé való vándorlás nagyobb mértékű,mint az ellenkező irányú. A töményebb oldat felé történő áramlás az endozmózis, a kiáramlás pedig az exozmózis.

A hártyára a koncentráció kiegyenlítődésekor nehezedő nyomást ozmózisnyomásnak nevezzük. Az ozmózisnyomás elsősorban az oldat koncentrációjától függ, de más is befolyásolja pl. a hőmérséklet. Izotóniás= ha a hártya két oldalán levő oldat ozmózisnyomása azonos.

hipertóniás, hipotóniás.

Az ozmózisnak nagy szerepe van a sejtek anyagfelvételében, a sejtek és szövetek szívóerejének kialakulásában. Ez teszi lehetővé például,hogy a gyökérszőrök vizet vegyenek fel, az ozmózisnyomás fontos a sejtek turgorának biztosításában.

Traube –féle hártya.+ képlet

ozmométer készítése – deszt.vízet öntünk bele/ a készüléket tömény cukoroldatba merítjük.

vagy az ozmométerbe cukoroldatot öntünk/ és deszt.vízzel teli edénybe merítjük.

10. A plazmolízis jelensége:

Az élő sejtek sejthártyája szemipermeábilis, ezért az ozmózis jelensége megfigyelhető az élő sejtekben. Ha pl. növényi sejtet hipertóniás oldatba helyezünk, a sejthártyával körülvett

plazmatömlő elválik a sejtfaltól: ez a plazmolízis. Ha a plazmolizált sejtet ezután vízbe tesszük, a plazmatömlő eredeti helyzetét veszi fel: ez a deplazmolízis.Csak élő sejtek plazmolizálhatók.

lila vöröshagyma epidermisz + KCl = a sejtekben a sejthártya elválik a sejtfaltól és a plazmatömlő gömbölyded formájában összezsugorodik( konvex plazmolizis). Ha CaCl2, akkor a plazmatömlő szakadozottan, csipkés széllel válik el a sejtfaltól (konkáv plazmolizis).

Ha ezután vizet szivatunk át – jól megfigyelhető a deplazmolízis.

Ha előzőleg egy percig forró vízbe mártott epidermisznyúzat sejtjeit helyezzük sóoldatba és vizsgáljuk mikroszkóppal, a plazmolizis jelensége nem figyelhető meg, mert a sejtek elhaltak.