vallalkozoi idohatekonysag mesterfokon-bill ohanlon

VÁLLALKOZÓI IDŐHATÉKONYSÁG

MESTERFOKON!

Interjú sorozat – 2. rész

VÁLLALKOZÓI IDŐHATÉKONYSÁG MESTERFOKON!

Exkluzív PDF interjú és esettanulmány, a vállalkozás mestereitől:

www.idomilliomos-vallalkozo.hu

Mosolygós napot kedves olvasóm!

Pongor-‐ Juhász Attila vagyok, üzleti motivációs előadó, vállalkozók mentora, coach, a Milliomos Észjárás Rendszer megalkotója és a Pongor Publishing Üzleti Bestseller Könyvkiadó alapító-‐ügyvezetője.

A küldetésem: “2016. december 31-‐ig 100.000 magyar emberhez eljuttatni és megtanítani számukra a gazdaggá válás tudományát és a milliomos észjárást Magyarország határain belül és kívül.”

A mai napig több mint 40.500 önfejlesztő emberhez jutottam el a könyveink formájában, az Évindító Célkitűző és Végig is Csinálod Edzőtáborokban és rendezvényeinken összesen 2600 fő kapott tőlem lendületet, és tudást, országjáró turnénkon pedig 12 városban összesen 600 emberhez, további rendezvényeinken pedig újabb 2000 emberhez jutottam el.

Mielőtt nekilátsz az olvasásnak tudnod kell, hogy Bill O’Hanlon egy nagyon különleges, író, előadó akinek az életstílusa közel sem állt az időmilliomos vállalkozókéhoz... De tudatosan fejlesztve önmgaát eljutott arra a szervezettségi szintre, hogy most már valóban annyi szabadidőt tud teremteni magának, amennyit csak akar.

Engem hosszú idő óta érdekel, hogy egy ilyen szintű vállalkozó, hogyan tud növekedni, hogyan tudja legjobb produktivitási taktikákat alkalmazni. Hogyan tudja a magánéletét és az üzleti életét egyensúlyban tartani. És mellette, hogyan képes a munkatársait a legnagyobb hatékonyságra motiválni!

Bill az én amerikai mastermind csapatom egyik tagja, akitől rengeteget tanultam. Ezen felül további 14 vállalkozóval készítek még ilyen interjút, amelyek közül néhányat hamarosan megosztok majd veled, miután lefordítottuk őket.

Addig is jó tanulmányozást kívánok az anyaghoz és alkalmazd a benne tanult hasznos tippeket!

A Te Üzleti Sikereidért!

Pongor-‐Juhász Attila www.pja.hu




Attila: Korábban már említettem, hogy interjúkat készítek Jeff Walker, Platina Plus Mastermind Program néhány kiváló résztvevőjével, akik igazán remek ötleteket és csodálatos tippeket osztottak meg velem. Nagyon izgalmas számomra ez a sorozat.

Bill: Nagyszerű.

Attila: Nagyon jó ötletnek tartom, és én magam is már hat új ötletet valósítottam meg a produktivitás tekintetében. Szóval, kedves Bill, te vagy az egyik igazi hősöm a Platina Mastermind Programon belül. El kell mondanom, hogy mindannyian fejlődést értünk el neked köszönhetően. Nagyon sokat adtál nekünk, és ezt nagyon szépen köszönöm.

Bill: Részemről a megtiszteltetés.

Attila: Magyarországon, 25 évvel ezelőtt még egyáltalán nem létezett kapitalista rendszer. Minden az állam tulajdonában állt, tervgazdaság volt, a gazdasági rendszer egyáltalán nem volt szabad. Ezért a rendszerváltozás után számunkra minden vadonatúj volt, ami a vállalkozásokat illeti. Te mit szeretsz annyira a vállalkozói létben?

Bill: Azt hiszem, ez az egész „vállalkozói lét” a produktivitással áll összefüggésben. Eszerint ugyanis az ember a saját energiája szerint dolgozhat. Azt hiszem, 30 könyv megírása után kimondhatom: attól leszek produktívabb, ha magam találhatok ki egy izgalmas ötletet, feladatot vagy projektet, ami igazán lázba hoz, és aztán a saját ritmusom szerint haladhatok vele. Amikor alkalmazottként dolgoztam, nem rendelkeztem ilyen szabadsággal. Más által megszabott időbeosztás szerint kellett dolgoznom, más által kiadott feladatokon. A vállalkozó maga dönti el, hogy mikor és min dolgozik. Ahogyan azt is, milyen célokért dolgozik. Így felszabadul az energiám, és arra a területre összpontosítom, ahová én akarom, és ezáltal sokkal produktívabb is leszek. Mert azt tapasztaltam, hogyha valaki másnak dolgozom, az valahogy mindig lehúz. Persze, el tudom végezni azt a munkát is. Okos vagyok, jó munkaerőnek tartom magam, de valahogy mégsem volt ugyanannyi energiám. Mire este hazaértem, ki voltam zsigerelve. Nem különösebben izgatott a feladat, amit rám bíztak, nem tudtam teljesen a magamévá tenni. Most pedig szinte mindenért, amit csinálok, szenvedélyesen lelkesedem, és alig tudom megállni, hogy ne vessem bele magamat teljes erővel a feladatba.




Attila: Ez remek! Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy mivel foglalkozol. Említetted, hogy könyveket írsz, de az olvasó kedvéért mutasd be egy kicsit részletesebben a vállalkozásodat.

Bill: Az évek során sokat változott a vállalkozásom, ahogy az érdeklődési területeim is változtak, és maga a világ is megváltozott. Az ügyfeleim igényei is sokat változtattak a vállalkozásomon. Néha azt mondják nekem: „Ó, ez a része a munkádnak nagyon tetszik, szeretnék ebből többet látni.” Képes voltam meghallgatni az ügyfeleimet, hallgatni a saját szenvedélyemre és szívemre, és mindezeket figyelembe is veszem. Ezért aztán a vállalkozásom is változott az évek során.

Fiatalon pszichoterapeuta lettem, olyan valaki, akit arra képeztek ki, hogy segítsen a súlyos depresszióval, szorongással és kapcsolati problémákkal küszködő embereknek. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez egy igazán szép pálya. Fizetést is kaptam érte, és segítettem is az embereknek. Azt gondoltam: „ennél jobb már nem is jöhet”. De a pénz éppen csak elegendő volt. Nem volt sok pénzem, de nagy örömet jelentett, hogy segíthetek másoknak. Később viszont nagyon felbosszantottak mindazok a változások, amelyek a szakterületemen történtek. Nem is csak felbosszantottak, feldühítettek. És mindez nagyon lelombozott.

Tudom Attila, az önképzés területén dolgozol, és ez a téma mindig is pozitívabbnak és reménykeltőbbnek tűnt a számomra, mint a pszichoterápia, amely az emberek gondjaira fókuszál. Attól borultam ki, hogy az én területemen olyan erősen fókuszáltak a bajokra, hogy a jó dolgokról már szinte meg is feledkeztek. Ekkor kezdtem el egész más gondolatokat kifejteni. A reményről, a képességekről, az erősségekről, nem pedig arról, hogy kivel mi baj. Tanár lett belőlem. Előadó lettem. Ezt az utat kezdtem követni, végül pedig több pénzt kerestem, mint amit pszichoterapeutaként el tudtam volna képzelni. Szóval ez a váltás nem csak anyagi téren erősített meg, de az is jót tett, hogy a saját gondolataim, saját ötleteim valósíthattam meg, ez pedig sokkal jobban lelkesített. Meg aztán több embernek is tudtam segíteni egyszerre, nem csak annak az egynek, aki megjelent a rendelőben. Így száz, kétszáz, ötszáz embert tudtam elérni egyszerre, ők pedig mindezt továbbadták további több ezer embernek. Ezáltal nőni kezdett a befolyásom, a hatásom.No meg a jövedelmem is.

Egyszer csak elkezdtek kérdezgetni: „Hol tudjuk elérni a könyveidet?” Amire én azt válaszoltam, hogy nem írok könyveket, nem vagyok én író. „Márpedig




nekünk kell egy könyv tőled”, mondták. Így hát rávettem magamat az első könyvem megírására. Ahogy megjelent, a hatásom még nagyobb lett. Ezzel elindultam egy olyan irányba, amit – már a beszélgetésünk tervezésekor is említettem neked – korábban célként fogalmaztam meg magamnak: „Olyan munkát akartam csinálni, amit egyszer végzek el, és utána sokáig hatással lesz az emberekre”. Amikor pszichoterapeutaként dolgoztam, egyszerre csak egy emberrel vagy házaspárral, családdal, esetleg csoporttal beszéltem. Amikor tanítani kezdtem, akkor már 500-‐1000 emberre tudtam hatni, de a könyveimmel 100 ezer, vagy akár 1 millió emberre is. És ezért nem kellett többet dolgoznom. Így hát megtanultam okosabban dolgozni, ami azt jelenti, hogy elvégeztem egy munkát, amivel pénzt keresek, és amivel sokkal több emberre tudok hatni, mint ahánnyal valaha is tudnék személyesen találkozni.

Azt hiszem, ez az én pályám irányvonala. Az utóbbi időkben pedig az előadások tartása és az írása felől egyre inkább az internetes munka irányába indultam el. Így találkoztam veled is: ugyanannak a Platina Mastermind Csoport tagjai voltunk, ahol megtanultuk azon eszközök használatát, amelyekkel a lehető legtöbb emberhez jutunk el a lehető legrövidebb idő alatt, nagy hatást kifejtve, és ezzel sok pénzt keresünk, ami szintén jó dolog.

Attila: Remek. Hány könyvet írtál eddig, Bill?

Bill: Harminchatot, illetve hatvan cikket és fejezetet más könyvekbe.

Attila: Gratulálok, ez szép szám. Szerinted miért olyan fontos tényező a produktivitás és az idő egy vállalkozó számára?

Bill: Azért, mert a nap csak adott számú órából áll. Egyszer elmentem egy menedzsertanfolyamra, amelynek ez volt a címe: „Több idő”. A helyszínen azonban bevallotta az előadó: „Valójában kicsit hazudtunk, hogy idecsalogassunk titeket. Olyan nincs, hogy több idő. Csak napi 24 óra, évi 365 áll mindenki rendelkezésére. Viszont ezen az időn belül jobban be tudjuk osztani magunkat, a tevékenységeinket. Ha el akarsz érni valamit, ennek érdekében meg kell tanulnod menedzselni önmagadat. Csak adott számú évünk van ezen a bolygón. Csak adott számú óránk van egy napban.” Erről beszélünk. Léteznek módszerek annak az elérésére, hogy hatékonyabbak, termelékenyebbek, hatásosabbak legyünk. Azt hiszem, ezek elsajátítása tette lehetővé a számomra – ahogy a te számodra is – hogy mennyi mindent tudok elérni. És ez segít abban is, hogy örüljek annak, amit elértem.

Attila: Milyen módszerrel dolgozol, hogy a legtöbbet hozd ki a napodból?




Bill: Nos, itt megint a már említett dolgokra kell visszautalnom. Ha kitaláltál magadnak egy olyan életet, amelyben főleg a számodra izgalmas és örömteli, talán bosszúságot, de mégis szenvedélyt kiváltó dolgokat tudsz csinálni, akkor produktívabb is leszel. Ez az első alapelv: követned kell a megérzésedet, az energiádat. Figyeld meg, hogy merre van az energiád, kövesd a nyomát, és produktívabb leszel.

A második, amit ki kell találnod, hogy milyen munkamódszer válik be neked. Nem szeretem elemezgetni magamat, de amikor elkezdtem könyveket írni, azt hiszem, volt egy kis figyelemhiányom. Mindez annak tudható be, hogy rengeteg minden érdekel. Ugrálok a témák között. Nem tetszik ez a diagnózis önmagamról, de tényleg ilyen vagyok. Meg kellett tanulnom, hogy milyen trükkök, tippek válnak be nekem. Elolvastam több könyvet is a figyelemhiányról, előadásokat hallgattam a könyvírás témájában. Többen azt mondták: „Mindennap írnod kell”. Én ilyet soha az életemben nem csináltam, és mégis megírtam, befejeztem és kiadattam 36 könyvet. Szóval ki kell találnod, hogy mi válik be neked. Elég korán rájöttem, hogy nagyon szeretem a zenét. Ahogy azt te is tudod, hiszen zenéltünk is kicsit együtt. Írás közben hangos, szinte fülsüketítő rockzenét hallgatok, és ezzel egy hangbuborékot alakítok ki magam körül, aminek köszönhetően könnyebben koncentrálok. Még nem hallottam senki másról, aki így írna könyvet. Vagy teljes csendre van szükségük, vagy beülnek egy kávéházba írni. Nekik más körülmények segítenek az írásban. A másik alapelvem tehát: találd meg azokat a módszereket, munkaszokásokat, amelyek a legjobban passzolnak, illenek hozzád. Kísérletezz. Amíg nem találtam meg a magam módszerét, nagyon nehezen írtam. Végül rátaláltam erre. Mostanra pedig már nem is kell zene hozzá. Annyira kifejlődtek az írói „izmaim”, hogy ugyanolyan jól tudok írni csendben, mint hangos zenei háttér mellett.

Rengetegen vannak, akik elmondják neked, hogyan lehetsz produktívabb, de ezek csak ötletek, semmi több. Neked magadnak kell kikísérletezned, mi illik hozzád. Ehhez ki kell próbálnod majd több módszert, hátha valamelyik működni fog. Lesz, ami beválik, és lesz, ami nem. Ezért is örülök ennek az interjú-‐sorozatodnak, mert mindenkinek szüksége van új ötletekre a kísérletezéshez, hogy legyen mit kipróbálnia. Ha csak hallasz egy ötletről, de nem próbálod ki, sosem fogod megtudni, hogy beválna-‐e neked. Szóval ez a második alapelv. Találd meg, mi az, ami neked, mint egyénnek a legjobban beválik. Alakítsd ki a saját rítusodat, módszeredet, időbeosztásodat. Én reggel és kora este szeretek a legjobban dolgozni. Számomra ezek a legjobb




időpontok. Szóval te is találd meg a hozzád legjobban illő rítusokat, a legjobb időpontokat.

Azt hiszem, hogy a harmadik dolog, ami igazán segített nekem az évek során, az a tény, hogy valamikor gyűjtő voltam. Rabja voltam az információknak. 8 ezer könyvem volt. Mindenhol papírok vettek körül. Olyan papírok, amelyekről azt gondoltam, majd egyszer elolvasom, majd egyszer felhasználom valamire. Ezek a papírok teljesen elborították az életemet.

Az utóbbi években termelékenységkezelésről és időmenedzselésről olvastam. Sokszor fordult elő velem, hogy keresgéltem. Például egy mikrofont, olyat, mint amilyet most éppen te is használsz. Sehol sem találtam, így újat vettem. Ezzel pedig időt és pénzt vesztegettem. Így aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy túl sok időt és pénzt fecsérelek el a kereséssel. Csak azért, mert egyszerűen túl sok a cuccom.

Ezért az elmúlt három év alatt megszabadultam mind a 8 ezer könyvemtől, és áttértem az e-‐könyvekre. Az összes DVD-‐met és CD-‐met digitalizáltam. Kitakarítottam a munkahelyemet, így már tökéletesen meg van szervezve, pedig ez ellentétes a természetemmel. Nem ez a velem született stílus, de magamra erőltettem. Ehhez persze kellett mások segítsége is. Olyan emberekhez fordultam, akik sokkal szervezettebbek, mint én, és kértem őket, segítsenek átszervezni a teljes munkaterületemet, környezetemet. Így ma már kevesebb holmit birtoklok, de amim van, könnyen megtalálom. Rá kellett jönnöm, milyen sok felesleges energia feküdt mindazokban a tárgyakban. Amikor megszabadultam tőlük, még több lett az életerőm, mint azelőtt. Ismersz már egy ideje, tudod, hogy rengeteg az energiám, de amikor megváltam a cuccaimtól, felszabadultnak éreztem magamat.

Attila: Nagyon tetszik ez a gondolat, mert én is ilyen vagyok. Ahogy benézek az irodámba, tele van könyvekkel meg mindennel, és nemcsak, hogy kevés a hely új dolgoknak, de még bűntudatom is van, amiért nem olvasok, amiért nem tartok rendet. Ez a bűntudat pedig a tudatalatti elmémben foglal helyet. Azt hiszem, most kaptam egy új tippet. Köszönöm.

Bill: Nagyszerű, örülök. Ez a rendrakás, szelektálás valóban sokat segített, ahogy a menyasszonyom is, akivel már egy ideje együtt vagyok, és aki a természetéből fakadóan rendszerező személy. Ő volt az, aki segített nekem a rendszerével. Összeszedtük az összes holmimat. Kiürítettük a hatalmas nappalimat, és ott mindent kupacokba pakoltunk. Ekkor a barátnőm azt mondta: „Ez volt az első




lépés. A második pedig az, hogy megszabadulunk mindattól, amire már nincs szükséged, mert elromlott vagy nem működik. Aztán szétválogatjuk a maradékot.” Cetliket ragasztott fel a falra, azok alá halmoztuk fel a holmimat. Ezután vásároltunk pár iratrendező rekeszt, és már meg is voltunk. Egy nap alatt végezni akartam vele, de egy egész hétbe telt, és majdnem beleőrültem, mert ez nekem nagyon nehezen megy, de a menyasszonyom segítségével kitartottam. Tényleg sokat segít, ha olyan valakihez fordulhatsz, aki számára természetes a szervezettség, így könnyebben elengedsz dolgokat. Nekem nagyon nehezemre esik elengedni tárgyakat. Ebben a tekintetben nehéz a természetem, de elhatároztam, hogy magamévá teszem a zen buddhista elvet, nem kötődök többé tárgyakhoz, illetve csak kevesebb tárgyhoz akarok kötődni. Ez is sokat segített.

Attila: Értem. Tehát mindent elrendeztél magad körül a fizikai környezetedben. De hogyan tartasz rendet a számítógépeden, az adatbázisodban? Egyre több e-‐mailt kapunk, csatolt Word dokumentumokkal, pdf-‐ekkel, rengeteg mindent töltünk le az internetről: van konkrét rendszered a digitális információk tárolására?

Bill: Nos, az egyik ilyen a felhőrendszer, ami egyre olcsóbbá válik, esetenként még ingyenes is. Akár 15 gigás ingyen tárhelyet is lehet kapni: ekkora „területet” használok mentésre és rendszerezésre. De abban is segít ez az online felület, hogy redukáljam a fizikai térben is létező dolgaimat. Elkezdtem ugyanis beszkennelni cikkeket, papírdarabokat, de még régi fényképeket is. Olvastam emberekről, akik mindent elveszítettek egy tűzesetben. Elvesztették a drága emlékeiket, fényképeiket. Úgy döntöttem, velem ez nem történhet meg. Az összes fontos iratom, emlékem a felhőben van, így ha el is lopnák a számítógépemet, vagy leégne a házam, vagy bármi más szörnyűség történne fizikai síkon, mindent megtalálnék elmentve a felhőben, méghozzá három különböző helyen. Mindent nagyon szépen elrendeztem a mappákban. Annak ellenére, hogy nem természetem a rendszerezés, a számítógépen nagyon könnyen tudok rendet tartani. Még mindig hajlamos vagyok egy kicsit a szétszórtságra – már ami a számítógépemet illeti – és szeretném, ha jobban menne, de már így is egész rendben vannak a dolgok. De nem csak az online térbe mentettem el a számomra fontos dolgokat, hanem a fizikai síkban is: otthon és egy széfben is a bankomban. Szóval azt hiszem, a számítógépes rendszerezés könnyebb a számomra, mint a valós életben, mert a mappák logikus elrendezésben vannak a komputerben Így írom a könyveimet is. A logikai sorrend szerinti rendszerezés nagyon jól megy. A számítógépen sokkal




könnyebb csoportosítani a dolgokat. Nincs konkrét saját rendszerem, de az biztos, hogy mindent elmentek a felhőben és fizikai háttértárolókon, ezek után pedig a számítógépemen mindent mappákba és almappákba rendezek.

Emellett pedig azzal is növelem a hatékonyságomat, hogy azokat a feladatokat, amelyeket én nem szívesen végzek el, másoknak adom ki. Ez egy remek alapelv, és ha jól tudom, te is alkalmazod. Van például egy alkalmazottam, akit azért vettem fel, hogy átnézze az e-‐mailjeimet, így végső soron nem is látom a levelezésemet. Ez volt ugyanis a legnagyobb időrabló tevékenységem. Mindennap órákon át böngésztem az e-‐mailjeimet. És mivel információmániás vagyok, függőként állandóan ellenőriztem az e-‐mailjeimet. Ezért változtattam, és így több órát takarítottam meg magamnak naponta.

De említhetem az ismétlődő feladatokat. Próbálom ezeket rendszerezni, és feltenni az internetre. Mivel sok előadást tartok, havonta háromszor-‐négyszer elutazom, létrehoztam egy honlapot a tanfolyamszervezőknek. Tudom, te is alkalmazol embereket a tanfolyamok megtartására. Mihelyst megcsináltam ezt a honlapot, havi 12 órát takarítottam meg magamnak: ennyi időt vett el ugyanis addig a szponzoroknak és a felkéréseket küldőknek való válaszadás, a tananyagok és a vázlatok, a reklámanyagok és a fotók kiküldése, és így tovább. Havi 12 órát takarítottam meg ezzel, és hirtelen azon vettem észre magamat, hogy 12 órával több maradt más dolgokra, amiket szeretek csinálni. De több időm lett az egyéb ügyek megszervezésére is. Szóval a rendszerezés és a honlapra telepítés révén minden sokkal szervezettebbé vált nem csak nekem, de a szponzoraim számára is. A támogatóim már többször említették: „Önnel a legkönnyebb dolgozni, hiszen maga szervezi meg a legjobban a dolgait”. Ami nagyon meglepett, hiszen a valós életben nem vagyok különösebben rendszerezett személy. Megtanultam úgy használni az internetet, hogy a szervezettség látszatát keltsem, és hogy időt takarítsak meg magamnak.

Attila: És hogy megemeld az óradíjadat. Bill, milyen más területeken rendszerezted az életedet? Ezek, amelyeket eddig felsoroltál, mind remek ötletek, ezért is szeretnék többet tudni róluk.

Bill: Nos, hát van egy vicces és kicsit furcsa dolog, amit alkalmazok. Létrehoztam egy rendszert arra, hogy ne csináljak meg bizonyos dolgokat.

Attila: Hűha.




Bill: Tudod, sokszor olvastam a tennivalók listájáról. Szinte mindennap készítek én is ilyen listát, hogy miket kell és miket akarok megcsinálni. Valahogy eszembe jutott, hogy kellene írnom egy listát a nem-‐tennivalókról is. Azokról a dolgokról, amelyekkel fel kéne hagynom, mert csak elszívják az időmet és az energiámat. Négy területen néztem körül az életemben, hogy találok-‐e ezeken belül „szivárgásokat”. Ez a szivárgás vonatkozhat például a pénzre, vagyis olyan dolgokra, amikért minden hónapban fizetek, pedig sosem használom őket, mint például tagságok vagy előfizetések. Vagy például a hitelkártyákra fizetett kamat: ettől is meg kell szabadulnom. Szóval elhatároztam: „Nem hagyom többé szivárogni a pénzt”. Ezekből áll össze az idei vagy e hónapi nem-‐tennivalóim listája.

A következő terület az energiaszivárgás. Ki, vagy mi szívja el folyamatosan az energiámat? Mindenki életében vannak olyan emberek, akikkel minden egyes beszélgetés – akár telefonon, akár személyesen – úgy hat ránk, hogy utána azt érezzük: kevesebb energiánk maradt. És vannak más emberek, te is ilyen vagy például, akivel ha beszélek, feltöltődöm energiával. Eltökélt célom tehát, hogy megszüntessem ezeket az emberek (akár tárgyak) általi energiaszivárgásokat. Azért mondom a tárgyakat is, mert a 8 ezer könyv és a sok rendezetlen holmi is csak elszívta az energiámat. Elhatároztam, hogy ilyen nem lesz többé.

A figyelemszivárgás alatt azt értem, hogy vannak dolgok, amelyek lekötik a figyelmemet. Ez lehet például az e-‐mail, amiről már beszéltem, vagy a tévénézés, amit nem igazán kedvelek. Egyszerűen csak ki kell jelentenem: „Elég a tévéből”. Csak este 9 után jutna időm tévét nézni. De ezzel is leszámolok, hiszen ez is idő-‐ és figyelemszivárgás.

Az idő az utolsó ilyen terület, amiről érdemes beszélnünk. Döntsd el, melyek azok a dolgok, amikre időt fordítasz, és melyek azok, amikre mostantól azt mondod: „Ezt nem csinálom többé. Túl sok időm szivárog el vele”. Az összes ilyen szivárgást meg kell szüntetned. Ha megtetted, több pénzed, energiád, figyelmed és időd marad.

Attila: Ez fantasztikus. Imádom. Ezt a módszert is átveszem.

Bill: Szeretek kitalálni ilyen dolgokat. Ahogy te is, tudom. Az ilyen kis listák segítenek emlékezni dolgokra. Ezt hívják memotechnikának. Én például a kezdőbetűkből állítom össze a memoritert. Pénz. Energia. Figyelem. Idő. Óvakodj ezeknek az elvesztegetésétől.




Attila: Remek, remek. Térjünk vissza az e-‐mailek kezelésére. Én is rengeteget olvastam és tanultam az e-‐mailek kezeléséről. Beszéljünk kicsit ezek részleteiről. Hogyan kapsz segítséget az e-‐mailjeid kezelésében?

Bill: Van egy asszisztensem és egy évek óta használt e-‐mail címem. Ez egy America Online-‐os cím, amit nem szüntettem meg, mert egyesek már húsz éve ismerik, és még mindig oda írnak nekem. De nem akarok időt tölteni ennek a címnek az állandó ellenőrzésével, mert elszívja az időmet és az energiámat, és azért sem, mert információmániás vagyok. Ezen a meglévőn kívül tehát létrehoztam még négy vagy öt e-‐mail címet. Az egyiket csak a barátaim számára tartom fent, és ezt nem adom ki senki másnak. A másikat azoknak, akik felől feltétlenül hallani akarok. Neked is egy ilyet adtam meg, és nem akarom, hogy ezt az asszisztensem figyelje. Ez csak nekem szól. Aztán van egy másik címem azoknak, akik fizetni akarnak nekem, akik fel akarnak kérni valamilyen munkára. Erre külön címem van. Így hát tudom, hogy kitől jött a levél, és mennyire sürgős. Az asszisztensem az általános e-‐mailemet nézi, amihez megadtam neki a szabályokat.

Olvastam Tim Ferris a 4 órás munkahetét, ahogy biztos te és sokan mások is. Az egyik ötlet, amit átvettem ebből a könyvből, hogy megfigyelem a saját viselkedésemet. Úgy, mintha antropológusok lennénk. Egy bizonyos ideig kívülről figyeljük meg magunkat, hogyan viszonyulunk az e-‐mailhez vagy bármi máshoz. És aztán hozunk pár döntést. Ha jön például egy ilyen levél, miszerint „Ó, imádom a munkáidat, Bill, olyan nagyszerű vagy, nagyon szépen köszönöm”, akkor erre van egy automatikus válaszom, amit egy kicsit testre szabok. Úgy szól a szabály, hogy ha valaki megdicsér vagy hálálkodik, ezt kell küldeni válaszként. A könyv elolvasta után elkezdtem ilyen szabályokat kidolgozni. Ha valaki kritizál, vagy kérdést tesz fel, vagy információt kér, itt és itt lehet megtalálni az információt. Nagyjából egy hónapig tartott ezeknek a szabályoknak a kidolgozása.

Tanulmányoztam a saját viselkedésemet, ami az e-‐mailek megválaszolását és a döntéshozatalt illeti. Ezek alapján szabályokat dolgoztam ki, amelyeket odaadtam az asszisztensemnek, akinek az a dolga, hogy figyelje az e-‐mailjeimet. Egy hónapon át minden válaszból küldött egy másolatot nekem is. Ezek alapján, ha valamit nem találtam jónak, finomítottunk a szabályokon. Miután eltelt ez a hónap, az asszisztensem önjáróvá vált, és azóta már csak időnként küld át nekem egy-‐egy kérdést, de most már nem igazán kell felügyelnem a munkáját. Önállóan megcsinál mindent, kitörli az összes levélszemetet. Rengeteg hírlevélről és levelezőlistáról iratkoztam le, mert




ezek elszívják az időt, az energiát, a figyelmemet. Volt, hogy napi 500-‐600 e-‐mailt kaptam, és most már csak egy-‐kettőt látok.

Attila: Ami az ügyfeleket illeti: te magad nézed meg az általuk küldött e-‐maileket, vagy az asszisztensedre bízod?

Bill: Ez attól függ, hogy milyen ügyfélről van szó. Ha éppen tanfolyamot tartok, ami manapság a fő foglalatosságom, közvetlenül én válaszolok nekik. Van erre egy külön e-‐mail címem ahová közvetlenül nekem írnak, és ahonnan én is közvetlenül válaszolok. Ez nagyjából egy órát visz el egy napomból. Persze csak akkor, amikor éppen egy tanfolyam közepén vagyunk, és eltart egy-‐másfél hónapig. Elsőre ez soknak tűnhet, de mivel ilyen tanfolyamot évente háromszor tartunk, nem is okoz olyan sok plusz munkát.

Attila: Értem. Naponta hányszor ellenőrzöd az e-‐mailjeidet?

Bill: Ez a naptól függ. Vannak olyan napok, amikor egész nap olvasok, és csak reggel és este nézem meg egyszer az e-‐mailjeimet. Olvastam, hogy ki kell kapcsolni a jelzést, hogy új e-‐mail érkezett. Én nem kapcsolom ki. Általában a számítógépen írok vagy valami máson dolgozom, és csak három-‐négy másodpercbe telik egy e-‐mail megválaszolása. Ismerek olyan embereket, mint például Tim Ferris, akik összegyűjtik az ilyen munkát, és egyszerre végzik el – ez remek ötlet. Csak éppen nekem nem jön be. Én folyamatosan válaszolok, ahogy bejött egy levél. Van, hogy egész nap e-‐mailezek. És van, hogy rá se nézek.

Attila: Vannak más konkrét tanácsaid is a napod megszervezését illetően?

Bill: Igen, van itt valami, amit már nem is tudom, honnan vettem. Sok önképző könyvet olvasok. Tudom, hogy te is. Lehet, hogy Jeff Walkernél olvastam, lehet, hogy valaki másnál, mindenesetre leírtam, hogy néz ki egy ideális napom, és aztán elhatároztam, hogy ennek megfelelően változtatom meg az életemet, mert túlságosan elfoglalt voltam ébredéstől lefekvésig. Négy gyerekem volt, és nagyon lekötött a munkám. Sok volt az elfoglaltságom a munkán kívül is. Évente megírtam egy könyvet. De öt évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy változtatok. Mert muszáj változtatni. Szóval leírtam, hogy nézne ki egy olyan nap, amit mindennap szeretnék átélni. Naponta egy vagy két órát szeretnék olvasni. Imádok olvasni, ahogy te is, tudom. Könyvolvasó vagyok. Szeretek zenélni. Jó zenész vagyok, tényleg imádom csinálni. Időt akarok tölteni a szerelmemmel és a házi kedvencemmel. Most éppen macskám van. Gondoskodom róla, hogy időt töltsek velük minden nap. Nem




lehetek annyira elfoglalt, hogy ne figyeljek oda rájuk, ne töltsek el velük legalább egy kis időt. Szeretek filmeket is nézni. Hetente többször is szeretnék filmet nézni. Szeretnék hetente ötször edzeni, talán hatszor is. Szeretek mindennap szundikálni egy kicsit, és az is fontos számomra, hogy naponta nyolc órát alhassak Amikor elkap a kíváncsiság vagy a szenvedély, időt szeretnék szakítani arra, hogy dolgozni tudjak az adott projekten, ha akarom, egész nap, ha akarom, csak egy-‐két órán át.

Ezt öt évvel ezelőtt írtam le, és most pont ilyen az életem. Pont ilyen. Nem vagyok nagy rajongója A titok című könyvnek, miszerint elég valamire gondolni, és az meg is valósul. Abban viszont nagyon is hiszek, hogy oda kell figyelni dolgokra, és aztán megdolgozni a megvalósulásukért. Így hát erre a tervemre koncentráltam, és mostanra ilyenné is vált az életem.

Voltak más elhivatottságaim, céljaim is. Rengeteg emberre akartam hatni világszerte. Azt akartam, hogy legyen elég pénzem, mire nyugdíjba vonulok. Azt akartam, hogy minden adósságomat törleszteni tudjam, ki legyen fizetve a házam meg hasonlók. A házam ugyan még nincs kifizetve, bár közel járok ehhez is. Számomra is meglepő, milyen gyorsan értem el azt, amit öt évvel ezelőtt leírtam.

Attila: Hű, ez tényleg nagyszerű, nagyon tetszik. Az is érdekelne, hogy mi az, amivel semmiképp nem tennéd tönkre az időbeosztásra vagy a produktivitására irányuló rendszeredet?

Bill: Nos, azt hiszem, az én esetemben ez az emberekre vonatkozik. Mint említettem, van egy kis figyelemhiányom. Néha megkeresnek új projektekkel, új ötletekkel, és ilyen esetekben nagyon fel tudok izgulni, mert pozitív, érdeklődő személy vagyok. Észrevettem, hogy hajlamos vagyok elsőre reflexszerűen nemet mondani, aztán meg vonakodva mégis igent, mert könnyen belelkesedem, és előfordult, hogy olyan emberekkel társultam, akik nem voltak jó üzleti partnerek. A döntésemet persze később megbántam. Ha tehát igent mondok, azt már úgy értem, hogy „Oké, próbáljuk ki egy hónapig, és aztán meglátjuk, hogy beválik-‐e”. De nagyon nem szívesen vállalok be új projekteket, mert van elég saját lelkesítő ötletem, és nem igazán akarok másokkal társulni. Tapasztalatom szerint munkatársak felvétele és üzleti társulások létrehozása komoly idő és energia befektetésével jár, és mostanában inkább nem megyek bele ilyesmibe.




Mivel már tudom, hogy mit akarok csinálni, rákényszerítem magamat, hogy nemet mondjak új projektekre. Ebben az évben három nagyobb projektem van, és nemet mondtam néhány más dologra, amire valójában szívesen mondtam volna igent, de már megfogadtam magamnak: „Bill, te most csak erre a három nagy projektre fogsz fókuszálni. Ezek jól állnak anyagilag, és így felszabadul az időd, hogy olyan ideális napjaid legyenek, mint amilyeneket leírtál magadnak. Ha túl sok mindenre mondasz igent, bajba kerülhetsz.” Te és én is tagjai vagyunk egy mesterelme-‐csoportnak, amelyben felkértek minket egy új módszer kipróbálására. A találkozón benne is voltam, de amikor hazamentem, elgondolkodtam. „Ha belemegyek ebbe, feladom a szabadságomat, beáldozom az időmet. Ezt nem akarom. Talán majd jövőre bevállalom, de az idén csak ezt a három projektet csinálom, semmit többet.”

Hozzátenném, hogy szeretek örömet szerezni az embereknek. Szeretem, ha kedvelnek az emberek, és boldogok a társaságomban. Eleinte nehezemre esett nemet mondani, így hát kidolgoztam egy egyszerű technikát. Amikor arra kérnek, hogy csináljak meg valamit – ami elég gyakran előfordul – ezt mondom nekik: „Sajnálom, hogy csalódást okozok, de nemet mondok, mert régebben annyira elfoglalt voltam, hogy nem maradt időm a szeretteimre, és saját magammal sem tudtam foglalkozni. Nem sportoltam. Elhíztam. Megromlott az egészségem. Soha többé nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy nincs elég időm és energiám, és nem tudok elegendő figyelmet fordítani a szeretteimre és a saját egészségemre.” Persze, az emberek ilyenkor csalódottak, mert nemet mondtam nekik, de majdnem mindig kapok tőlük egy e-‐mailt vagy egy telefonhívást, amelyben azt mondják: „Ó, nagyon helyes, hogy törődsz magaddal, és hogy a szeretteidet helyezed legelőre. Nekem is ezt kéne tennem.” Szóval, bár csalódottak és bosszankodnak, amiért nemet mondtam, mégis támogatnak, mert igazán jó okkal mondtam nemet nekik, ráadásul ez az igazi magyarázat. Több időt akarok tölteni a szeretteimmel, amit nem tettem meg oly sok elfoglalt éven át. Törődni akarok magammal, eleget akarok aludni. Karban akarom tartani magamat fizikailag, és az emberek ezt megértik, mert az elutasítás mellett egy jó magyarázatot is adtam nekik. Szóval ez segített abban, hogy bármennyire is jó srác vagyok, mégis képes legyek habozás nélkül nemet mondani.

Attila: Igen, ez valóban jó magyarázat, ráadásul ezzel egy roppant értékes leckét is tanítasz nekik. A következő kérdésem a minket körbevevő technológiákra vonatkozik. Milyen szoftvereket, hardvereket és alkalmazásokat használsz a rendszeredben?




Bill: Többfélét is. Régen mindenféle listákat csináltam a teendőimről, de egyik sem vált be, így hát most a legegyszerűbb technológiát alkalmazom. Egy papírcetlire írom fel, hogy mit kell tennem az adott napon.

Ez nem éppen csúcstechnológia, viszont nem kell hozzá semmit sem bekapcsolni. Mivel író vagyok, mindig van nálam egy kis notesz, amibe beleírom, hogy mit kell tennem aznap, a héten vagy bármikor a jövőben. Amivel készen vagyok, azt áthúzom, ha pedig minden kész, összegyűröm a papírt, vagy átírom a listát, ha már áttekinthetetlen. Szóval ez roppant egyszerű módszer. A noteszbe természetesen ötleteket is le szoktam jegyezni.

A zenei ötleteimet az iPhone-‐ra veszem fel, de ha valami leírandó, az a noteszembe megy. Ez a legegyszerűbb. Ha éppen vezetek, belediktálom az iPhone-‐omba, vagy küldök magamnak egy üzenetet, amit később visszahallgatok.

Szóval ezen kívül a roppant „primitív” technológián kívül használok mást is, például az íráshoz a Microsoft Wordöt. Az is egy egyszerű eszköz. A mentésekhez SugarSync-‐et használok. Ezzel az alkalmazással mindenből készítek biztonsági mentést az összes számítógépemről a felhőbe. Nagyszerű. Mégsem ez, hanem a Dropbox a legismertebb ilyen alkalmazás. Imádom a SugarSync-‐et. Nem igényel karbantartást, és mindent felmásol a számítógépeimről ugyanarra a honlapra, amihez bármikor hozzáférek. Azt gondolom, ez egy igazán jó program. Több más programot is használok információk begyűjtéséhez. Ott van például az Evernote, amiről éveken át csak olvastam, de sosem használtam, most viszont már igen. Nagyon jó szervezőprogram az ötleteim rendszerezéséhez, mindig megtalálok benne bármit. Úgy működik, mint egy notesz, ezért szeretem igazán ezt a programot.

Attila: Én is.

Bill: Használok egy jelszótároló programot is, mert havonta szó szerint órákat töltöttem a jelszavaim keresésével. A One Password igazán remek szoftver, amely vagy külön generál számodra jelszavakat, vagy eltárolja azokat a telefonodon, az iPadeden és a számítógépeden. Használok egy jelszótároló biztonsági mentést is. A Macintoshon ez ingyen van, a neve Pastor. Nem bízom abban, hogy csak egy helyen legyen tárolva bármi is. Van egy másik felhőtároló program a Dropboxon kívül is, amit szintén használok. A Copy.com ingyen ad 5 vagy 15 gigabájtnyi tárhelyet, úgyhogy ezt nagyon szeretem.




Az előadásaim előkészítéséhez ott van a Keynote vagy a PowerPoint, ezekkel diákat tudok készíteni. Használom a ScreenFlow nevű programot, ami felveszi, ami a képernyőn van. Mivel Apple-‐felhasználó vagyok, rengeteg a beépített szervezőeszköz az ilyen típusú gépeimen. Használom az Apple naptárát, a kontaktlistáját. Az iPhone-‐ommal és az iPademmel sok mindent felveszek, de ezen kívül igyekszem nagyon egyszerű eszközöket használni.

A munkámhoz azonban egészen más eszközkészletet használok. A LeadPages remek szolgáltatás egyszerű referencia weboldalak készítéséhez, ennek köszönhetően rengeteg munkaórát és nyűgöt takarítottam meg magamnak. Mostanában inkább olyan szolgáltatásokat vásárolok, amelyek gyorsan és jól végzik el azokat a feladatokat, amelyekre korábban fel kellett vennem valakit, és ellenőriznem kellett a munkáját. Az online tanfolyamaimat a Kajabin tárolom. Korábban volt egy alkalmazottam, aki a WishList Memberen hozott létre nekem tanfolyamokat, de rengeteg időbe telt ennek az ellenőrzése, és sok gond is volt vele. Most a Kajabin csinálom mindezt, ami igazán gyors. Nagyon gyorsan tudok módosítani rajta bármit, pedig nem vagyok nagy műszaki zseni. Nagyon sok eszközt használok a munkámhoz. Az e-‐mail listámhoz az AWebert és a Constant Contactot, a bevásárlókosaramhoz a 1ShoppingCartot, és ezek mind kiválóan működő eszközök. Megtanultam ezeket igazán ügyesen használni.

Úgy gondolom, ha egyszer elkötelezted magadat egy szoftver vagy egy online eszközt mellett, rá kell szánnod némi időt az elsajátítására. Nagyon jól tudok diákat készíteni a PowerPointban és a Key Note-‐ban, méghozzá nagyon gyorsan. Vettem pár könyvet, részt vettem tanfolyamokon is ezekben a témákban. Elvégeztem online képzéseket is, és az évek során rengeteg időt takarítottam meg néhány alapdolog az elsajátításával. Rászánom az időt, hogy megtanuljam hatékonyabban és erőteljesebben kifejezni az ötleteimet ezeknek a szoftvereknek a segítségével.

Attila: Nagyszerű, ez igazán tetszik. Én is használom ezeknek a szoftvereknek egy részét, de úgy érzem, most sok olyan új remek eszközről beszéltél, amelyet mi is fel tudunk használni a produktivitásunk javításában. Említetted azt is, hogy nagyon szeretsz olvasni és tanulni.

Bill: Így igaz.




Attila: Melyek a kedvenc könyveid, előadásaid vagy programjaid az időmenedzselés és a produktivitás témájában?

Bill: Nos, az én életemben az igazán forradalmi felfedezés Tim Ferris 4 órás munkahete volt. Nem mintha meg akartam volna valósítani azt, amit ő, hiszen ő nem akar dolgozni. Nekem viszont a munka adja meg az élet értelmét, így hát ebben nem értünk egyet. Az alapgondolatom az volt – ami biztos neked és a hallgatóink nagy részének is –, hogy ki kell derítenünk egyrészt azt, hogy mi izgat igazán minket, mi az, amit szenvedélyesen szeretünk, másrészt pedig, hogy miként tudjuk ezt a legproduktívabb és leghatékonyabb módon megvalósítani.

Erről szól ez az egész interjúsorozatod is. A 80/20 elvről, amely szerint az emberek 20%-‐a generálja a profit 80%-‐át, és hogy a te tevékenységednek is a 20%-‐a hozza az eredményeid 80%-‐át. A Tim Ferris által bemutatott ötletekről már korábban is olvastam máshol, de ő volt az, aki igazán meggyőző módon leírta, hogy olyan életstílust kell kialakítanunk, amelyben a lehető legkevesebb munkával a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb emberre fejtünk ki hatást. Ennek révén több pénzt is tudunk keresni. Engem a „több idő” víziója ragadott meg igazán, hiszen nagyon jó volt a munkám, imádtam is csinálni, de nem volt több időm. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen szinte minden sikeres ember, akit ismerek, azt válaszolja, ha megkérdezik, hogy van, hogy „Remekül, de őrülten be vagyok fogva”.

És mikor elolvastam a könyvet, elgondolkodtam. „Miért dolgozom én ilyen sokat? Azelőtt lusta hippi voltam, aztán hirtelen elfogott a szenvedély, hogy változtassam meg a világot, és onnantól kezdve nem volt időm lustának vagy kreatívnak lenni, mert annyira elfoglalt voltam, hogy gondolkodni sem volt már időm. Nem volt időm csak úgy leülni olvasgatni, pedig imádok olvasni. Imádok tanulni is, ami szerintem alapvetően lényeges az új világ vállalkozóinak a számára. A világ tele van információkkal, és ha megszerzed azt az egy információt, amely a te munkád tekintetében lényegbe vágó előnyt jelent, akkor sokkal, de sokkal több pénzt tudsz keresni, sokkal nagyobb hatást érsz el, miközben kevesebbet dolgozol. Például ha valaki meghallgatja ezeket az interjúkat, és kap egyetlen egy ötletet, azzal már meg tudja változtatni az egész életét. Ezért olyan fontos a számomra az oktatás. Ezért volt olyan remek olvasmányélmény a 4 órás munkahét.




Nemrég olvastam az egyik mentorunk, Jeff Walker könyvét. Két éven át próbáltam megérteni, miről beszél annyira elmélyülten, hogy én is tudjam alkalmazni. Aztán megírta ezt a könyvet, amely pár száz oldalban összefoglal mindent. Fantasztikus, remek könyv. Nem is tudom, a könyvek annyira fontosak a számomra, és olyan sok van köztük, ami megváltoztatta az életemet. Nem tudok választani. Beszélgettünk veled Az Adakozóról, aminek lényege, hogy adnod kell, mielőtt kérsz. Úgy gondolom, az online világában ez létfontosságú, hiszen ott úgy tudsz adni dolgokat ingyen, hogy az nem kerül neked semmibe. Van egy régi mondás, miszerint „Ha van egy gyertyám, és azt odaadom neked, akkor nekem már nem lesz gyertyám. De ha van egy gyertyám, és megengedem, hogy te is meggyújtsd a saját gyertyádat az enyémről, akkor mindketten tudunk világítani.”Úgy gondolom, hogy az internet világa az, ahol úgy tudsz adni másoknak, úgy tudsz hozzájárulni mások életéhez, hogy az nem csökkenti a te jövedelmedet. Sőt, valószínűleg éppen növeli a jövedelmedet és a hatásodat, úgy, hogy te nem vesztettél semmit. Ez a bőség világa. Úgy gondolom, hogy megváltoztak a szabályok. Amikor az információkról van szó, főként a digitális és online információkról, már egy egészen új világ működik. Minden olyan könyv, ami segít ennek a megértésében, szerintem igazán fontos könyv.

Attila: Köszönöm. Bill, mi a sikered titka?

Bill: Azt hiszem, mindaz, amiről eddig beszéltünk. Te is szeretsz olvasni, én is. Lenyűgöz, ha új dolgokat tanulhatok. A világ, és főleg az Egyesült Államok éppen most kerül ki egy nehéz gazdasági helyzetből. Nekem ebben az időszakban jobban ment, mint a gazdasági válság előtti években.

Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik képzik magukat – akár egyedül is –, jobban teljesítenek a gazdasági válságok idején, mint azok, akik nem sokat tanultak. Mindig megdöbbent, hogy vannak, akik nem tanulnak, legyen az önképzés vagy valami formális tanfolyam. Az én szememben az a praktikus, ha minél többet tanul valaki. Minél többet kell tanulnunk a tanulásról. Itt nem csak a képzésről és az információkról van szó. Minél többet tanulunk a tanulásról, annál jobbak az esélyeink az életben. Információmániás vagyok. Imádok tanulni. Imádom az új gondolatokat. Izgalomba hoznak, szenvedélyesen érzek irántuk. Szóval ez az első dolog: meg kell tanulni tanulni, és sokat kell tanulni.




A második: kövesd az energiádat. Egyszerűen csak követtem az energiámat, szinte úgy, mint amikor azt mondják, hogy „Legyen egy víziód a jövődet illetően”. Nekem ez nem nagyon megy, én inkább úgy működöm, mintha Braille írást olvasnék. Kitapogatom az energiámat, hogy merre akar menni. Én így gondolkodom.

Korábban hippi voltam, és sokszor eszembe jutott Nick Lowe, az angol rockénekes dala, aminek így szól a szövege: „Mi a vicces a békében, a szeretetben és egymás megértésében?” Igazán magamévá tettem a hippi mozgalom értékeit, a szeretetet és a mindenki számára jó világot, ezek fontos dolgok. Ki akartam venni a részemet, jobbá akartam tenni a világot, segíteni akartam azoknak, akik szenvednek vagy akiknek nem megy jól, és egész életemben ezt az utat követtem. Meg kell találnod az egyensúlyt. Egyrészt törődnöd kell magaddal, gondoskodnod kell a megélhetésedről, és ha sikeres vagy anyagilag, tudsz segíteni másokon is. Számomra ezek az irányelvek. Találtam egy idézetet E. B. White-‐tól: „Minden nap úgy kelek fel, hogy eltökélt szándékom megváltoztatni a világot, és közben rohadtul jól is érezni magamat. Ez néha megnehezíti a napom tervezését”. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy „...az internet új eszközeivel nem nehéz megtervezned a napodat. Ha tudsz segíteni másokon, és közben tudsz törődni önmagaddal és a szeretteiddel, és életben tudod tartani az energiádat, akkor ideális életet élsz.”

Attila: Ez igazán nagyszerű. Már ötven perce hallgatlak, és egyre csak nő az energiám, folyamatosan mosolygok. Nagyon köszönöm, Bill.

Bill: Én köszönöm, hogy gondoltál rám. Nagy megtiszteltetés ez a számomra, és nagyon kedvellek téged. Amióta ismerjük egymást, meghitt kapcsolat jött létre köztünk. Nagyra becsülöm a munkádat, és megtisztelő, hogy részt vehetek ebben.

Attila: Én köszönöm. Miben tudnék a segítségedre lenni?

Bill: Köszönöm az ajánlatot, nagyra értékelem. Talán majd egyszer eszembe jut valami, de el kell mondjam, hogy most éppen mindenem megvan. Jól vagyok. Kitűztem magamnak pár pénzügyi célt. Ezeket elértem, jól megy nekem. Ki akarom terjeszteni a munkámat az egész világra, és ebben te is segítesz nekem. Megmutatod sok embernek, hogy ki vagyok. Ha valaki ennek az interjúnak a hatására írni akar egy könyvet, keresse fel a getyourbookwritten.com honlapot. Ha meg akarják tanulni azt a hipnózist,




amit én is szenvedélyesen kedvelek, és amit egy hihetetlen embertől, egyik mentoromtól, Milton Ericksontól tanultam, keressék fel a solutionorientedhypnosis.com honlapot, ott mindent elolvashatnak róla. Van egy csomó sztorim is. Imádok történeteket mesélni. Te is hallottál már tőlem többet. A címük: A változás és a lehetőség történetei. Ezen a címen fut a YouTube csatornám, meg az egyik honlapom és az egyik blogom is. Ha valaki többet szeretne megtudni a munkámról, ez egy jó módja lehet a gondolataim terjesztésének. Ezért vagyok itt.

Attila: Bill, nagyon szépen köszönöm az interjút.

Amennyiben tetszett az interjú ez most neked szól!

Kiváncsi vagy azokra a további gyakorlati technikákra, amelynek köszönhetően Te is több szabadidőt teremthetsz magadnak és Időmilliomos Vállalkozóvá válhatsz?

Milyen szokásokat kell kialakítanod, amelynek köszönhetően a vállalkozásodban nagyobb eredményt érj el?

Ismerd meg a titkokat, kattints ide a részletekért!

http://idomilliomos-vallalkozo.hu/jelentkezes.php

vallalkozoi idohatekonysag mesterfokon-bill ohanlon

Documents