2

E mű részleteinek vagy teljes egészének közlése bármilyen médiában a kiadó írásbeli engedélye nélkül tilos és bűncselekmény a hatályban lévő törvények

szerint. Reproducerea parţială sau integrală a ediţiei fără acordul editurii este

interzisă şi se pedepseşte conform legilor în vigoare.

Megrendelhető: Tel./fax: (+4)0265/212336 Mobil: (+4)074/8115577 E-mail: hoppakiado@yahoo.com

w w w . e k o n y v e s b o l t . c o m

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României György János ÉdesanyámnakSângeorgiu de Mureş: Editura Hoppá!, 2008 © ISBN: 978-973-7899-66-8

5

Ady Endre: Anyám és én

Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok. Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarabb, A legszomorúbb fiút.

6

Ő szülje az átok sarját Erre a bús, magyar földre, Az új hangú tehetetlent, Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének, Feketéje a hajának, Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe: Nem jár tőle olyan távol Senki, mint torz-életével Az ő szomorú fia.

7

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.

8

József Attila: Anyám

A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek – – Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól – – S mert hegyvidéknek ott a szennyes! Idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás – –

9

Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindíg keskenyebb lett – gondoljátok meg, proletárok – – A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki – –

10

Komjáthy Jenő: Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje, Szivedből szeretet s élet szakad; Nappalodik a szenvedélyek éje, Meleg sugárként ömlik szét szavad. Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben, Szeretni, hinni ó, taníts meg engem! Szivedbe Isten lelke költözött... Áldott vagy te az asszonyok között!

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam! Bár most levert és bús vagyok, Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség Övedzi majd e büszke homlokot! Te csak szeress, ne legyen semmi gondod, Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod És drága könnyeiddel öntözöd!... Áldott vagy te az asszonyok között!

11

Tenszíved az, mi téged fölmagasztal, Virágok nyílnak lábaid nyomán, Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly, Amerre jársz mint égi látomány: S hol szebb világok tiszta üdve támad, Te oda szállsz. Kivívtad koronádat, Körötted minden fénybe öltözött... Áldott vagy te az asszonyok között!

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes Szivedhez járul boldogan fiad. Szivem remeg, mert üdvössége teljes, Szivem zokog, de az öröm miatt. Ó, mert áldás nő az áldás helyén: Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én! Várnak reánk nem ismert gyönyörök... Áldott vagy te az asszonyok között!

12

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodácsol, S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. –

13

Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba'... Anyám egyetlen jószága.

14

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész úton - hazafelé - Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék... Röpűlt felém anyám... S én csüggtem ajkán... szótlanúl... Mint a gyümölcs a fán.

15

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek?

16

Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?

17

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jön az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget- ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap illatát, mint az alma ízét,

18

tejet, kenyeret- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek.

19

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben elcsitulnék jó anyám ölében.

20

Ó, ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.

21

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illattal; hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüst holddal, beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes, piros szirmú, gyönge rózsád, madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád, eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.

22

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat.

Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna.

Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam.

23

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.

24

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ.

25

Csanádi Imre: Mi van ma, mi

van ma?

Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja!

26

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.

27

„Anyu, anyu! Anyu!” hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu, anyu, anyu!" most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.

28

Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfolythatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi „Vénanyót”. Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

29

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid.

30

Áprily Lajos: A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod.

31

Fazekas Anna: Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!" S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját.

32

Áprily Lajos: Féltél, anyám?

Sírod körül harc volt, hadnép rohant, vad ütközetben reszketett a hant. Féltél, anyám? és gondoltál-e rám? Te nem féltél, csak féltettél anyám.

33

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

34

Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

35

Mécs László: Az anyánk

Hej, ti vándor vén legények, sorsosim, víg agglegények! Hejehujás cigány élet, a mi sorsunk: dáridó, vérző szívet ámító. Hideg fészek ami fészkünk, A szívünkbe ha belenézünk, kurjantunk és fütyörészünk, ne hallja meg senki sem, hogy búg bent egy requiem. És egy este lámpa lobban, szellem-szárnyon, halk-titokban, zárt ajtókon át betoppan, szíve szirmát szórja ránk, ami édes jó anyánk. Ránk tekint virágszemével, ajka szól bölcső-zenével: s mint szivárvány, úgy hull széjjel

36

minden álarc, ámító lötty, virág és dáridó. Visszavedlünk jó gyereknek s karján bölcsős szeretetnek, mélyről, mélyről megerednek tiszta, régi könnyeink, tengermélyi gyöngyeink. O a jóság, szem-becézés, csak csicsijjáz, csókol, néz: és vad szívünkben minden vérzés, bíbor-csermely elapad, átkos ének elakad. Mosolygása édes ünnep: rávilágít minden bűnnek gyökerére: mint kitűnnek este mint a csillagok, hogyha holdjuk fölragyog. Megvigasztal, fölmagasztal, illatos lesz lámpa, asztal, megtelünk a szent malaszttal, és elalszunk édesen, csoda-csoda csendesen...

37

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

38

Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

39

Falu Tamás: Anyád

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad – mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, akihez rossz voltál, az volt az anyád.

40

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen!

41

Farkas Árpád: Anyák némasága Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni. Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér, a villanó penge simulása benne hópuha muzsika. Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek, csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket mohó iszonyattal nézni. Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények. Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi. Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő. Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni, ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

42

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhogón, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.

43

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér!

44

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek,

45

szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.

46

Szabó Lőrincz: Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve elrendelés: ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet... Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

47

Tompa László: Anyám kinéz az ablakon

Anyám reggelenként Ablakán kinéz: fagyott, jól felöltözz lelkem, ha kimész. Máskor szól: no lám, hogy Átsütött a nyár, Nehogy kigyúltan Hideget igyál. Mindig így figyel rám, Törődik velem. Most ne legyek lassú, Most ne hirtelen. S teszi ezt, mióta Megszülettem én, És folytatja most is Ameddig csak él. Mert a lelkem ő Velem van itt is. Anyagondja rajtam, Varázsing és pajzs.

48

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben Most van a nap lemenőben, Ráverődik a sugára Jó szüleim sírhalmára. Egykor, régen haj de féltem, Ha temetőbe léptem, Vége már a félelemnek, „Nagyapóék" ott pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jönni érzek vágyat, Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel. Elmondom, hogy bárhol járok Mindenütt gondolok rájok, Hálás szívvel, könnyes szemmel, Gyermeki szent szeretettel. Hogy mit írtam sok-sok könyvben, Tőlük kaptam mind örökbe, S ha szívemben van szeretet Ez az ok szívükből eredt.

49

A forrását minden jónak Köszönhetem „Nagyapónak", Nagyapónak és párjának, Az én édes nagyanyámnak. Óh, áldott föld, szent sírhalom, Szálljon reád csend, nyugalom, S hogyha pályám megfutottam Én is itten nyugodhassam.

50

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.

51

Tarjáni Imre: Gyerek-harag

megölte a napszámos idő

én sarokba térdepeltem - kukoricán

béküljünk ki

a sírodig értem Édesanyám

52

Pilinszky János: Kezed, kezem

Hová rejtsem kezeimet?

Anya, a te kezedet örököltem,

de királyságom, tudom, nem kívánod.

Lemondok hát,

leköszönök a trónról,

odahagyom a kétes hatalmat.

Itt a kezed. Ki vagyok fosztva.

Újra semmink sincs, édesanyám.

53

Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön,

mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked

s a földi szívek földig borulását

Te mindenkinél inkább megérdemled.

Nézem, látom a teltzsákú sok évet

és érzem: nekem már semmit se hagy,

de büszke leszek mindéltemig arra,

hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.

Te vagy az, aki mindenkinek ad,

a szenvedőknek virrasztást, vizet,

Te vagy, akinek mindenki adósa,

s akinek jóval senki sem fizet.

54

... Hadd legyek hát én az igazi zengő,

kis régi gyermek rombadőlt tanyán

és harsogjam el hozsannás hitemmel

Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!

55

Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét -

anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat;

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

anyám az ijedtségtől

dadog és bereked;

sötét kendőjét vonván,

56

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova -

szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgona-

virág is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

57

segítek, azért jöttem.

Anyámnak fáj a feje,

anyámnak fáj a semmi,

anyám fekete rózsa,

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi -

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.

58

Weöres Sándor: Anyámnak

Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya,

nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely,

benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett,

én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egyet.

59

Álmom öbleidbe újra visszatér - álmom öbleidbe újra visszatér!

Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya,

szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép,

csak arcodon lett keményebb minden árny, mint délutáni égen vércse-szárny.

Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya,

60

a kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált.

Így tűnődtem: "Mért szült mért szeret, ha örökre élni nem lehet?

Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!"

A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált,

férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált.

61

Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér…

Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd.

62

Kádár János: Anyáknak

Édesanyám, anyám, anyácskám,

menedékem, kedvem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

menedékem, kedvesem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom.

63

Kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom:

ha megteszed én is virágzom.

Ha megteszed én is virágzom.

64

Takács Irén: Az édesanya

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

65

Egész nap dolgozik,

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

66

Dsida Jenő: Édesanyám névnapjára

Drága jó Mamuskám,

Nyár van a világon,

Nap süt le a földre

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén meleg nyár van

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel!

67

Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.

68

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül.

A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha egy kis bogár: mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.

69

De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak.

Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is mint a füst, mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel ringat emgemet? kinyitnám még a szemem, de már nem lehet....

Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én.

70

Szakály Dezső: A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb, aki ország-világ ura. Nem az a leghatalmasabb, aki szelek, tengerek fölött uralkodik. Nem az a leghatalmasabb, akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van, az sem, akinek legnagyobb a kincse, gazdagsága, hanem az a leghatalmasabb, aki embert szül a világra.

71

Gerzsenyi László: Anyám Ajándékul adott téged az Isten, Ahogy földnek adta a napot; Aranynál is drágább vagy nékem, Az Úrnak érted hálát adok. Nyári tűzben vagy a fagyos télben, Nyomodban mindig virág fakad: Nyugalmat találok közeledben, Nyereség nekem minden szavad. Áldom Istent érted éjjel-nappal, Áldozatot nem felejtem el; Átadom most e pár virágszállal, Átadom, mit szó sem mondhat el. Messze sodorhat tőled az élet, Mégis mindig gondolok reád; Magammal hordom szent örökséged, Megőrizem arcod mosolyát.

72

Gerzsenyi László: Édesanyám elkísér

Édesanyám fogta kezem, Amikor járni tanultam; Még most is emlékezem, Hányszor a karjába hulltam! Szeme kísért át az utcán Egészen az iskoláig, És a kis kapuban várt rám Este a késő óráig. Majd az élet viharában Anyám szíve tovább kísért, Bármilyen messze is jártam Imája mindig utolért.

73

Csopják Attila: Édesanyám

Este hogyha fekszem, Reggel hogyha kelek: Édesanyám imádkozni Tanít engemet. Odaül az ágyhoz, Megfogja kezem, Jó Istenről, Jézusunkról Beszélget velem. Üdvözítőm, kérlek, Halld meg sóhajom: Áldd meg az én anyácskámat, Áldd meg, de nagyon!

74

Somogyi Barnabás: Tartozás

Valakinek én sokat érek, Valaki bennem többet lát, Mélyebbre lát az embereknél S bennem találja meg magát. Az édesanyám örömének Én vagyok a felezője; Emésztő, titkos bánatomnak Ő az első felfedője. Tudom: kihullott könnyeinek Sós cseppjeit én okozom; Szeretném azért megszámlálni, Hogy tudjam, mivel tartozom.

75

Erdélyi Ilona: Édesanyám

szeretete

Édesanyám szeretete olyan, mint a nap sugára, amely áldást, fényt, meleget áraszt szerte a világra. Lenne bár a szeretetem olyan, mint a holdnak fénye, mely a napnak fényességét visszavetíti a égre!

76

Boros Gergely: Megígértem, édesanyám

De jó lenne, ha ilyenkor kis kertész lehetnék, ezerszínű, virágból egy nagy csokrot szednék. Így csak néhány szálat hoztam s adom a szívemet, megígértem, édesanyám: jó gyermek leszek.

77

Szabolcska Mihály: Édes anyukámnak

Édes jó anyámnak A neve napjára, Belefogok százszor A levél írásba. Mit írjak? Mit írjak? Hogy mikor olvassa: Engemet érezzen, Engem lásson abba’. Bíznám a szívemre, Bíznám a lelkemre. De szót nem találok, Sem arra, sem erre.

78

És fölé hajolva A fehér levélnek, Köszöntő szó helyett A könnyem ered meg. Mintha az ő fehér kezére hajolnék, Mintha őt ölelném, Mintha otthon volnék! S ím, mire a papírt Lassan teleírtam: Azon veszem észre, Hogy amit akartam, Mind, de mind megírtam!

79

Devecsery László: Édesanyák köszöntése

Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára.

Bokrétámat megkötöttem: hímes csokor nőtt kezemben. Virágos most a mi házunk, anyák napján meg kell állnunk! Meg kell állnunk, megpihennünk, édesanyánk ünnepelnünk!

Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek a szemedben... Én ezért most, mondd, mit tettem?

80

Könnyeidet nem hagyom: gyorsan széllé változom! Langyos szélből, arany ágból: törülköző napsugárból. Felszárítom könnyeidet, arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon: vígság legyen asztalodon! Zenét hozol tenyeremben, patak csobog énekemben.

Legszebb éjjel leszek álmod, ahogy titokban kívánod: künn a mezőn csikó szalad, a patakban aranyhalak.

A kötényed csuda-jószág, onnan hallok fecske-nótát: Le- leszáll a füsti fecske édesanyám kötényébe. Nem tapaszt ő vízzel, sárral, elégedett e szállással.

81

Hajnalunkkal együtt ébred, Nap szól néki: fénye ének. Le- leszáll a füsti fecske édesanyám kötényébe: onnan indul messze-messze, várja majd a kötény-fészek, új tavasszal visszatérhet!

A kötényed csuda-jószág: ezer titkot rejteget, szemedből a meleg jóság el is ringat engemet.

Kötényedből aranyalma kelteget majd egy új napra. Tart az álom, tart az éjjel: a titkodat elmesélem.

Ezüst holdat, arany napot, éjjel égről gyöngy-csillagot, Tejútról a fénylő csendet, szemeidbe elrejtetted.

82

Kötényedből aranyalma: kelteget most az új napra. Szép, s jó reggelt, édesanyám: mindig-mindig vigyázz reám!

Hogyha reám te vigyázol: nyugodt lehet minden álmom. Minden napon, minden éjen: szereteted elkísérjen!

Szeretetem elkísérjen: minden napon, minden éjen! Átváltozom, csoda leszek, minden varázst érted teszek!

Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: - Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem.

83

Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál az, amit én tőled kaptam, e szépséges nagy titok:

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

84

Tordon Ákos: Anyák napi

mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe.

85

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett arany fénye lengjen. Ébresztem a kertet, minden fának ágát, Bontsa ki érette legszebbik virágát. Ébresztem a rigót s a vidám cinegét, dalolja mindegyik legszebbik énekét. Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon, az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

86

Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér, mint a kenyér béle, mind a kettő belefér, Anyám tenyerébe. Barna az ő tenyere, mint a kenyér héja, puhán simogat vele, arcom simogatja. Este, ha a lámpa ég, s mégsem látja senki, barna, jóságos kezét, kötényébe ejti. Szeme nagyon messze néz és a lámpa fénye, mint az édes, sárga méz, csorog szép kezére.

87

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked.

88

Zelk Zoltán: Reggel óta...

Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, Elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban!

89

Dankó László: Vers Anyámnak

Odaállok elé, meghatottan szépen, még a kék is kékebb ma a fényes égen. A virág a mezőn illatosabb máma, pillangókat röptet szarkaláb, a mályva... Csokorba kötöttem szavaimat régen, elmondani mégis oly nehéz most nékem. Végül a szám nyílik pár ünnepi szóra: a vers, a dal, az ének jó Anyámnak szól ma!

90

Vass-Várkonyi: Piros rózsa,

fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja.

91

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van Édesanyja.

Reggel mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe!

Egyik csokrot neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, Jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én anyukámat felnevelted nékem.

92

Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…

Még a nap is szebben süt, mert anyák napja van ma, sok madár is fenn az ágon folyton ezt csipogja: Kezemben egy virágcsokor, mit is mondjak néked? Elmondom hát újból, újból, hogy szeretlek téged! Mesélj, hogy örültél, mikor megszülettem? Mesélj, hogy aggódtál, mikor beteg lettem? Azóta megnőttem, ugye, édesanya? Mégis beleférek ölelő karodba!

93

Veres Csilla: Néked álmodom anyu

Néked álmodom anyu a napnak sugarát, lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom az égbolt gyöngyeit, mint fürge tündérek aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu a hulló csillagot, zsendülő mezőkről az édes illatot.

Elhozok én onnan méhecskét, virágot, s megálmodom néked az egész világot.

94

Csepeli Szabó Béla: Aranykenyér

- Szelj kenyeret édesanyám, pirítsd meg a kályha vasán, aranyozd be sárga lánggal, s kend be zsírral, fokhagymával! Édesanyám: nagyanyóka, szoknyáját két csöppség fogja: Béla fiam, Mari lányom, "csákós hősöm", "gyöngyvirágom". A kályhából kicsap a láng, bevilágítja a szobánk: négyen lessük anyám kezét, s ő tűnődve szel - négy karéjt. Négy karéjt szelt. Mért csak négyet? Önmagának nem szelt étket! Unokái ... fia ... menye ... Önmagát lám elfeledte!

95

Önmagára sosem gondol, - megőszül értünk a gondtól, süt, főz, mos ránk, töri magát, hogy szépen éljen a család. Anyám szíve: aranyat ér A kenyere: aranykenyér. - Szeretettel pirongatom, megölelem, megcsókolom: - Öten vagyunk, édesanyám! - Öten? - néz rám. - Öten, az ám! - mosolyog és éles kése, belehasít a kenyérbe.

96

Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet!

97

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyű rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy

98

Egykor feledni bírnám ezeket!. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet!

99

Jékely Zoltán: Barna, mély szemek

Nézzetek szemembe, barna, mély szemek, de mindegyikből Anyám szeme nézett - Anyám, bársony tekinteted Már a bölcsőmben megigézett! Ez sugarazta rám a mosolyát, melynél derűsebben csupán a menny ég, s betegágyamnál, oly sok éjen át, ez a szempár ontotta rám a könnyét. Később haragvó lobbanásait vonta magára egy-egy csínytevésem, s jobban bűnhődtem attól, mint akit levetkőztettek s vesszőztek keményen. Ez a szempár ma por. Hol itt, hol ott azonban feltűnik új-tűzű mása: dédelgetést ígér, ha mosolyog, s kétségbeejt könnyének hullatása.

100

Ne sírjatok! És ne villogjatok! - kiáltanám ilyenkor megriadtan. Előttetek zavart kölyök maradtam, rossz útra tért öreg kamasz vágyok.

101

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma...

Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak. "Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifjú babám!

102

Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!" Bekopognak az ablakon: "Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy." "Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!" Megint jőnek, kopogtatnak: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg." Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.

103

Ratkó József: Zsoltár

Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra feltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

104

Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta.

Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba:

"Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból.

105

Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted.

Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány?

Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon Kezébe, Senkinek se másnak."

106

Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet; Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek.

"Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága."

"Viszem én, Viszem én, Hét nap elegendő." "Szerelmes Szivemnek Hét egész esztendő!"

107

"Viszem én, Hozom én Válaszát három nap." "Szerelmes Szivemnek Három egész hónap.

Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat." -

S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló.

108

Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből.

"Hamar a Madarat!... El kell venni tőle!" Szalad a Sokaság Nyomba, hogy lelője.

Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek: Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek.

109

Napestig Az erdőn Űzeti hiába: Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába.

"Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél Vagy ahhoz hasonló.

Piros a Pecsétje Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-irása!"

110

Más köszöntők, dalok, versek

Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,

Vele a tavasz kacsingat,

Kék csillag az ibolya,

O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!

Légy akárhol,

Tartsál velünk,

Anyákat köszöntjük

111

Életükre áldást kérünk,

Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,

Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

112

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek

Adósságom le nem róhatom.

113

Már megjöttünk e helyre

Már megjöttünk e helyre,

Anyák köszöntésére,

Anyám légy reménységgel,

Köszöntelek békességgel.

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág,

Annyi áldás szálljon rád.

114

Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére

Csókjaimat hintem én,

Ezzel a két dolgos kézzel,

Áldd az Isten amíg él,

Jó anyámnak két kezét,

Álld meg Isten jó szívét,

Két kezét, jó szívét,

Áldd meg Isten amíg él,

Amíg él.

Ez a két kéz estenként

Hogyha gond, bú, baj elér,

Elsimítja homlokodról

A búbánat fellegét.

Jó anyámnak két kezét,

115

Áldd meg Isten jó szívét.

Két kezét, jó szívét,

Álld meg Isten amíg él,

Amíg él.

116

Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,

De nem is hiába,

Anyáknapja ünnepére,

Kihajt minden ága.

Nyílik kelyhe rózsa szálnak,

Úgy tűzöm a kebelére

Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,

Gyönyörűen, szépen,

Ne legyen ma bánat az én

Jó anyám szívében.

Dalod után enyhül minden bánat,

Dalolj, dalolj kis madárka,

Az édes anyámnak.

117

Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen

Nem láttalak édesanyám régen.

Ha én szállni mint a felhő tudnék,

Édesanyám csak tehozzád szállnék.

Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,

Be szeretnék kék ibolya lenni.

Kivirítnék az anyám kertjében,

Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,

Elhagyatott árva gyermek vagyok,

Messze van az édesanyám gáza,

Csak búsulok, sóhajtok utána.

118

Szófogadás

Figyeljél mindenkor

Szülőid szavára,

Apádnak, anyádnak

A jó tanácsára.

A szófogadatlan

Egyszer majd megbánja:

Miért nem hallgatott

Szülői szavára.

Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak

Amilyen a szíve az édesanyának?

Ér-e annyit annak hideg ragyogása

Mint az édesanya szelíd mosolygása?

119

Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,

Mint az édesanya értünk hulló könnye.

Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,

Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.

120

Este

Mielőtt nyugodni mennél

Imádkozzál gyermekem.

így szól jó anyám szelíden

minden este énekem.

Imám elvégezve szépen

Jó anyám megdicsér,

Homlokomra adja csókját

És aztán nyugodni tér.

De én nem, én kezeim még

Jobban összekulcsolom,

S hálás szívvel jó anyámért

Istenhez imádkozom.

121

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

122

Köszöntő

Egy kis verset súgott nekem

A szerető szívecském,

Megtanultam s el is mondom

Édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,

Este azzal végzem,

Az én édes jó anyámat

Áldd meg s tartsd meg Isten.

123

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

124

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Anyák napjára

Bokrétát kötöttem

Jó anyám napjára,

Örül a bokrétám

Minden egyes szála.

S azt mondatja velem

Illatos virágom:

Legyen áldás az én

Édes jó anyámon.

125

Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,

Mit mondhatnék tenéked,

Olyan szépet gondoltam ki,

Hogy elmondani nem lehet.

Nem találtam rá szavakat,

Még verset sem találtam,

Minden, amit elmondhatnék

Itt van egy szál virágban.

126

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony

Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,

Mert bizony az élet nem nagyon kímélte

A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

A mi édesanyánk drága szent egy asszony,

Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,

Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,

Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:

Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,

Tudunk-e valaha hálásak is lenni,

Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

127

Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,

Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,

Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,

Ezért szent a mi édesanyánk.

128

Anyám

Anyám könnye fürösztgetett

Ha az élet beszennyezett.

Az öröme napsugár volt,

Rajta volt az egész égbolt.

Az ő nyelve, anyanyelvem,

Az én élő örökségem,

Édesanyám én szeretlek,

S ma is szívből köszöntelek.

Áldás

Ahány virágszál van

Ott künn a határban,

Ahány fényes csillag

Nyári éjszakában,

129

Oly sok évig éljen

Anyám boldogságban.

Ahány madár dalol

A virágos réten,

Ahány jó ember van

Széles e világon

Édes jó anyámra

Annyi áldás szálljon.

130

Az én édesanyám

Az én édesanyám

Galamblelkű asszony,

Életfáján Isten

Sok rózsát fakasszon.

Sugaras a lelke

S a szíve nemesfém

Ez drága színarany

Az meg szelíd napfény.

Megszokott imáját

Mikor mondogatja

Az égben is értem

Jár a gondolatja.

131

Én édes jó anyámnak

Földön párja nincsen

Nagy szeretetéért

Mind a két kezével

Áldja meg az Isten.

132

Áldd meg Isten

Ki az, aki ápol

Születésem óta,

Testemet, lelkemet

A bajtól is óvja?

Ki tanított engem

Isten szent nevére,

S ha baj vagy bánat ér,

Ki ölel szívére?

Könnyes lesz a szemem,

Ha róla beszélek,

Az én édesanyám

Ez az áldott lélek.

133

És szívemnek nincs szebb

Kívánsága, vágya

Csakhogy őt az Isten

Ezerszer megáldja.

134

Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,

Hogyha forró csókod érzem,

Tudom szeretsz édesanyám,

Szeretlek én is igazán.

Ég felé száll imádságom,

Ami jó van a világon,

Amit remél, kíván szíved,

A jó Isten mind adja meg.

Legyen örömökkel telve

Életednek minden perce.

135

Ima

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,

Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.

Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,

Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.

Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?

Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,

Hints áldást fejére, a lába nyomára.

136

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan

Bölcsőd fölé hajol,

Ő az, aki neked

Altató dalt dalol.

Megmosdat, megfürdet

Megfésül szépen,

Tündér mesét mond

Lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy

O az, aki ápol,

Két szemében mennyi

Aggódás, gond lángol.

O az, aki mindig

Imádkozik érted

137

Nincs, óh nincs határa

Nagy szeretetének.

Tele van a lelke

Érted égő fénnyel,

Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.

138

Az anya

Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,

Belőle nőtt testünk acélos izma.

Hiába félénk, reszkető a lelke,

A pompás lángot belénk ő lehelte.

Ő is volt láng, kerengő víg madárka,

Ábrándmezőket dallal ő is járta.

S talán csöndes estén szívedbe dobban,

Hogy arany faja lángolt víg dalokban.

Hiába félénk, reszkető már lelke,

Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe,

A pompás, gazdag lelket ő lehelte.

139

Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,

Mint a nap az égen,

Őrködve kíséri

Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat

Szór minden utamra –

Őrködő szemedet

Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed

Őrizőm, oltalmam:

Mint a fényes csillag

Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed

Könnyet ne hullasson,

Mint a fényes csillag

Mindig mosolyogjon.

140

Édes jó anyám

Elnézem a fecskét

Fiát hogy eteti,

Hogy betakargatja,

Hogy gondját viseli.

Te is így viseled

Gondomat jó anyám!

A lábad nyomát is

Hát hogyne áldanám.

141

Névnapi köszöntő

Forró dobogását

Halod-e szívemnek?

Minden dobbanása

Azt mondja: szeretlek.

Szeretlek szívemnek

Tiszta szent lángjával

Igaz szeretettel,

Gyermeki hálával.

Drága neved napján

Ím, elődbe állok…

A legjobb anyának

Minden jót kívánok.

Reggeltől napestig

Fáradozol értünk,

142

Erős két karoddal

Óvod a mi éltünk.

Áldja meg az Isten

Ki minket így szeret!

Áldja meg az Isten

Minden lépésedet!

143

Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom,

Égben lakó jó Istenünk

Rád nagyon vigyázzon.

Szórja be útadat

Gyönge violával,

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával.

144

Ima

Édes jó Istenem

Hallgasd meg imámat,

Áldd meg minden jóval

Édes jó anyámat.

Áldó két kezedet

Tartsad mindig rajta,

Mosolyogj rá szeretetet

Ne legyen bús napja.

145

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

146

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

147

Anyák napjára

Színe szárnyú kis madárka

Csicsereg az ágon,

Tarka szegfű mosolyog a

Meleg napsugáron.

Virág, madár, s az én szívem

Őszintén kívánja:

Édes anyát a jó Isten

Éltesse, megáldja.

148

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna

Én azt is megkeresném,

Ha csak egy csillag gyúlna

Fényét ide vezetném.

Ha csak egy madár szólna,

Megtanulnék a hangján,

Ami csak szép s jó volna

Édesanyámnak adnám.

149

Az édesanyám

Drága jó édesanyám,

Tavasz van a világon,

Nap süt le a földre,

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén szép tavasz van,

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel,

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel.

150

Anyámnak

Virágot kerestem

Pirosat, fehéret,

Bokrétába kötöm

S odaadom néked.

Nem is kívánok én

Érette egyebet

Csak édesanyámat

Az Isten tartsa meg.

151

Idézetek

“Adhat Isten néked kincset, gazdagságot, Rubintokat és gyémántot, márvány palotát, Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,

Csak egyet nem adhat kétszer, Édes jó anyát.” Honthy Hanna

“Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.” Jókai Mór

152

„Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség!“ Gárdonyi Géza

“Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.” Szabó Magda

153

“Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.” Örkény István

“Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt:

lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a

legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket

fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?“

Wass Albert

154

„Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Minden pillanatban gondolt Ő reám. Ha sorsom megvadult s látta,

hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt. Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Ha fáztam, a lelkét terítette rám. Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem, simogatta sebeim, siratta könnyeim. Hogyha megbántottam, -már

bánom azt, nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád, mert Ő a legdrágább

kincs, az Édesanyám!” Borbás Ferenc

“Azt mondja anya, a szőlőnek föl kell nőni karó nélkül, azt mondja anya, a szülőnek meg kell élni gyerek nélkül. Én

azt mondom, az eresznek nem lehet folynia eső nélkül, azt mondom, hogy a gyereknek nem lehet élni szülő nélkül.”

Gyurkovics Tibor

155

“Ha beteg vagy, fáradt, És ha gyötör a bánat, Betakar, vigasztal, Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon Az édesanyádat!” Takács Irén

156

Tartalom

Ady Endre: Anyám és én ............................................................ 5 Ágh István: Virágosat álmodtam................................................. 7 József Attila: Anyám ................................................................... 8 Komjáthy Jenő: Anyámhoz....................................................... 10 Petőfi Sándor: Anyám tyúkja.................................................... 12 Petőfi Sándor: Füstbement terv ................................................ 14 Csorba Piroska: Mesélj rólam ................................................... 15 Beney Zsuzsa: Anya dúdolja ..................................................... 17 Weöres Sándor: Buba éneke ..................................................... 19 Pákolitz István: Anyámnak ....................................................... 21 Donászy Magda: Ajándék......................................................... 22 Donászy Magda: Anyák napján ................................................ 23 Donászy Magda: Édesanyámnak .............................................. 24 Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? ..................................... 25 Nadányi Zoltán: Anyu ............................................................. 26 Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged ........................ 28 Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek? ...................................... 29

157

Áprily Lajos: A kertbe ment...................................................... 30 Fazekas Anna: Köszöntő ........................................................... 31 Áprily Lajos: Féltél, anyám? ...................................................... 32 Dsida Jenő: Hálaadás................................................................ 33 Mécs László: Az anyánk............................................................ 35 Nagy Ferenc: Édesanyám ......................................................... 37 Falu Tamás: Anyád .................................................................. 39 Kiss Jenő: Anyád szemében ...................................................... 40 Farkas Árpád: Anyák némasága................................................. 41 József Attila: Mama .................................................................. 42 Petőfi Sándor: Fekete kenyér .................................................... 43 Mécs László: A királyfi három bánata ....................................... 44 Szabó Lőrincz: Az anyák ........................................................... 46 Tompa László: Anyám kinéz az ablakon ................................... 47 Benedek Elek: Kisbaconi temetőben ......................................... 48 Létay Lajos: Édesanyámnak ...................................................... 50 Tarjáni Imre: Gyerek-harag ...................................................... 51 Pilinszky János: Kezed, kezem .................................................. 52

158

Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz ........................................... 53 Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa .......................................... 55 Weöres Sándor: Anyámnak ...................................................... 58 Kádár János: Anyáknak ............................................................ 62 Takács Irén: Az édesanya .......................................................... 64 Dsida Jenő: Édesanyám névnapjára .......................................... 66 Móra Ferenc: Anyának ............................................................. 67 Zelk Zoltán: Este jó, este jó ...................................................... 68 Szakály Dezső: A leghatalmasabb.............................................. 70 Gerzsenyi László: Anyám.......................................................... 71 Gerzsenyi László: Édesanyám elkísér......................................... 72 Csopják Attila: Édesanyám ....................................................... 73 Somogyi Barnabás: Tartozás ..................................................... 74 Erdélyi Ilona: Édesanyám szeretete ........................................... 75 Boros Gergely: Megígértem, édesanyám ................................... 76 Szabolcska Mihály: Édes anyukámnak ...................................... 77 Devecsery László: Édesanyák köszöntése ................................... 79 Tordon Ákos: Anyák napi mondóka......................................... 84

159

Ámon Ágnes: Anyák napjára .................................................... 85 Kuczka Péter: Anyám keze........................................................ 86 Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél.......................................... 87 Zelk Zoltán: Reggel óta... ......................................................... 88 Dankó László: Vers Anyámnak................................................. 89 Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa ..................................... 90 Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak .......................... 91 Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…............................................ 92 Veres Csilla: Néked álmodom anyu .......................................... 93 Csepeli Szabó Béla: Aranykenyér .............................................. 94 Dsida Jenő: Édesanyám keze .................................................... 96 Jékely Zoltán: Barna, mély szemek ........................................... 99 Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma... .............................. 101 Ratkó József: Zsoltár .............................................................. 103 Arany János: Mátyás anyja...................................................... 104 Más köszöntők, dalok, versek ................................................. 110

Gyermeki köszöntő ........................................................... 110 Áldás a szülőkre ............................................................... 112 Már megjöttünk e helyre................................................... 113 Jó anyámnak ................................................................... 114 Öntözgetem ..................................................................... 116 Édesanyám ...................................................................... 117 Szófogadás....................................................................... 118

160

Este................................................................................. 120 Az édesanya ..................................................................... 121 Köszöntő ......................................................................... 122 Nem tud úgy szeretni ....................................................... 123 Édesanyám ...................................................................... 125 A mi édesanyánk.............................................................. 126 Anyám ............................................................................ 128 Az én édesanyám.............................................................. 130 Áldd meg Isten................................................................. 132 Édesanyám ...................................................................... 134 Ima................................................................................. 135 Szeresd édesanyádat ......................................................... 136 Az anya........................................................................... 138 Édesanyám szeme............................................................. 139 Édes jó anyám ................................................................. 140 Névnapi köszöntő ............................................................ 141 Édes jó anyám ................................................................. 143 Ima................................................................................. 144 Egy szívem van… ............................................................ 145 Anyák napjára................................................................. 147 Édesanyámnak ................................................................ 148 Az édesanyám .................................................................. 149 Anyámnak ...................................................................... 150

Idézetek .................................................................................. 151 Tartalom ................................................................................ 156